IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN
Hogyan válasszunk … (20.) A sorozatot szerkeszti: Dr. Demes György
Szemestermény-tárolót (tárolástechnológiát) Komka Gyula nyugalmazott főosztályvezető A jelentős ráfordítással megtermelt gabona minőségének megóvása, a tárolás alatti veszteségek minimalizálása igen fontos feladat, amit csak megfelelő műszaki színvonalú tároló berendezésekben és az adott célnak megfelelő tárolástechnológiával lehet biztosítani. Felmerült tehát a kérdés, hogyan válasszunk szemesterménytárolót (tárolástechnológiát)? Erre a felelet nem olyan egyszerű, mint ahogy első pillanatban látszik, mivel az nagyon sok tényezőtől függ, többek között: a tároló építési módjától (siló, vízszintes tároló), a tároló kiegészítő berendezéseitől (szellőztető, hőmérsékletmérő rendszer), a tárolandó szemes termény mennyiségétől, a be-, ill. a kitároló gépektől, technológiáktól (stabil, mobil gépek), az egyidejűleg tárolandó termények számától, a tárolás idejétől, a betárolt szemes termény nedvességtartalmától, a tárolt szemes termény felhasználásának módjától (kereskedelmi célú, saját felhasználású). Mindezek meghatározzák az alkalmazható állagmegóvó technológiákat, amelyek az alábbiak lehetnek (egyensúlyi nedvességtartalmú /ill. eddig leszárított/ terményeknél a korszerűség függvényében):
30
állagmegóvó szellőztetéses technológia környezeti levegővel, környezeti levegővel, automatikus szellőztetésszabályozással, hűtött (5-12 °C) levegővel. 15-18 % nedvességtartalmú termények szellőztetési technológiái környezeti levegővel, előmelegített (+5-7 °C) levegővel, hűtött levegővel. 18-22 % nedvességtartalmú termények szellőztetéses szárítása meleg levegővel (+50-60 °C).
ből – ezek a legjellemzőbbek a mezőgazdasági üzemekben –, műanyagból. A fémsilók jellemzője, hogy a tárolóteret képező henger palástja és a tetőszerkezet fémből készül. Valamennyi fémsiló készülhet lapos vagy kúpos fenékmegoldással. A palást kialakítható ívben hajlított hullámos lemezelemek, ill. ívben hajlított lemeztálcák helyszíni összecsavarozásával, vagy spirális galvanizált acéllemezből helyszíni legyártással. Egy-egy silócella kapacitása tág határok között változhat az átmérőjétől és magasságától függően.
Tároló berendezések
A korszerű függőleges tároló létesítménynek ma már tartozéka a szellőztető padozatból és a környezeti levegőt szállító ventilátorból álló szellőztetőrendszer, ill. a ventilátor helyébe állítható hűtőberendezéssel a terményhűtő rendszer. A szellőztető padozat lehet vertikális (szellőztetőcső) vagy horizontális. Ez utóbbiaknál két nagy csoportot különböztetünk meg: a szint felettieket és a szint alatti szellőztetőpadozatokat. A szellőztetőrendszer kialakításának szempontjai közül a leglényegesebbek a szükséges légmennyiség, a termények rétegellenállása, a szellőztetőcsatornák szabad áteresztő felülete, az egyenletes légeloszlás biztosítása. A szükséges légmennyiséget a tároló, ill. tárolók térfogatának (a tárolt termény tömegének) és a szellőztetési technológiának meg-
A tároló berendezések különböző szempontok szerint csoportosíthatók. Építési módjuk szerint lehetnek: függőleges tárolók (silók), vízszintes tárolók (csarnoktárolók), egyéb létesítmények (tárházak, kisebb kör- vagy négyszög keresztmetszetű építmények stb.). A mezőgazdaságban a silók és a csarnoktárolók a legelterjedtebbek. A függőleges tárolók lehetnek tároló silók, ill. szárító tároló silók. Tároló silók A silók (függőleges tárolók) készülhetnek vasbetonból, fém-
Kiegészítő berendezések
2013. június
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 1. táblázat Főbb szellőztetési technológiák és levegőszükségletük A szellőztetés módja Állagmegóvás Szellőztetéses szárítás Hűtés
A gabona nedvességtartalma (%) 12-15 16-20 14-20
felelően választott légcsereszám ismeretében lehet meghatározni (1. táblázat). A tárolt termények rétegellenállása sok tényezőtől függ. Ilyenek a termény fajtája, nedvességtartalma, tisztasága, térfogat-tömege, a szellőztető levegő légsebessége, a terményréteg vastagsága. A fajlagos rétegellenállásra (Pa/m) számítási módszerek és táblázatos vagy diagramos adatok állnak rendelkezésre, de ezek között is eltérések adódhatnak. Pontos adatokat csak az adott, meghatározott jellemzőjű anyagra lehet elfogadni. Mindezek ellenére a következő általános következtetéseket lehet megfogalmazni: búza és kukorica vonatkozásában 0,05, ill. 0,1 m/sec látszólagos légsebesség értékeknél a fajlagos légellenállás 200-400, ill. 150-250 Pa/m közé esnek, a fajlagos terményréteg ellenállás növekszik a termény nedvességtartalmának és a termény tisztaságának csökkentésével, a fajlagos terményréteg ellenállás növekszik a pórustérfogat csökkenésével, ill. a térfogattömeg növekedésével, a fajlagos terményréteg ellenállás növekszik a szellőztetőlevegő látszólagos légsebességének növelésével, a fajlagos terményréteg ellenállás az ismertebb terményeknél az alábbiak szerint alakul, ha búza 100 %, akkor árpa 130 %, zab 200 %, rozs 120 %, repce 350 %, borsó 35 %, bab 50 %, kukorica 85 %. A szellőztetés rendszere nyomott üzemű, ill. szívott üzemű lehet. Mindkét rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai, alkalmazásának eldöntését mindenkor az adott feladat megoldásánál kell figyelembe venni. A
2013. június
A szellőztetés levegőszükséglete (m3/h,m3) 6-15 50-100 3-5
nyomott üzemmód alkalmazása előnyös a szellőztetéses szárításnál, ugyanis itt a kompressziós hő a magasabb relatív páratartalmú levegőt is alkalmassá teszi a szárításra. Ugyancsak a nyomott üzemmódot célszerű alkalmazni a technológiából adódóan a mesterségesen hűtött levegőjű állagmegóvásnál, ill. a hideg környezeti hőmérsékletű, de magasabb relatív páratartalmú levegővel történő szellőztetésnél. A szívott üzemmód előnye az állagmegóvó szellőztetésnél akkor jelentkezik, amikor átlagos jellemzőjű levegővel szellőztetünk, s itt a kompressziós hő nem növeli a levegő hőmérsékletét. Szabályozás nélküli szellőztetésnél az esetleges nedvesedési hatás a gabona egész felületén jön létre, de jóval kisebb mértékben, mint nyomott üzemben, ahol ez a szellőztető csatornákkal érintkező gabonamennyiségre korlátozódik. A szellőztetőrendszer lehet egy vagy kétkörös (egy nagyobb teljesítményű, ill. két kisebb teljesítményű ventilátorral). A ventilátorok általában mobil kivitelűek, egy tároló telepen egy siló szellőztetése után egy másikhoz csatlakoztathatók. Egy ventilátorrendszerrel 2-3 silót lehet problémamentesen szellőztetni. A függőleges tárolóknál (silóknál) a szellőztető padozat az építéssel egyidejűleg kialakításra kerül, általában a kúpos fenékkialakítású silóknál szint felett, lapos fenekű silóknál szint alatt. A tárolt termények hőmérséklet ellenőrzése az egyik legfontosabb feladat, mivel a tárolt terményeknél előforduló szinte minden károsodás hőmérsékletemelkedést okoz. A hőmérséklet mérésére a kézi hőmérsékletmérőktől a beépített távhőmérőkig különböző megoldások alkalmazhatók. A korszerűbb berendezéseknél
a hőmérséklet kijelzésén kívül azok rögzítése is megoldott. A függőleges tárolóknál (silóknál) a beépített hőmérsékletmérők a jellemzők. A silók átmérőjétől és magasságától függően 1 vagy több kábelre rögzített 5-8 hőmérsékletmérőt helyezhetnek el (1. ábra). Fontos a termény hőmérsékletének mérésén kívül a környezeti levegő hőmérsékletének és relatív páratartalmának mérése is, aminek ismeretében az átszellőztetés idejét meghatározhatjuk. Meg kell még említeni a toronytárolóknál, különösen a nagyobb átmérőjűeknél, a terményelosztó szerkezetek beépítését, amelyek viszonylag egyenletes terményfelszínt biztosítanak a silókban, és egyben megakadályozzák a betárolt gabona osztályozódását, miáltal elősegítik a szellőztetéses technológiáknál az egyenletes légeloszlást, ami alapja az állagmegóvó technológiák helyes alkalmazhatóságának. További tartozéka lehet a korszerű tárolástechnológiáknál a szellőztető vezérlőberendezés beépítése. A vezérlőrendszer feladata a tárolótérben elhelyezett adott számú terményhőmérséklet-érzékelő, valamint a környezeti levegő hőmérsékletét és relatív páratartalmát érzékelő műszer jeleinek fogadása, feldolgozása és a betáplált határértékektől függően a szellőztető ventilátor(ok) indítása, ill. leállítása. Ismertek egyszerűbb ventilátorvezérlő berendezések is, mint a levegő hőmérsékletét felhasználó vezérlő, a levegő páratartalmát és hőmérsékletét felhasználó vezérlő, a gabona és a levegő hőmérsékletét felhasználó vezérlő. Betároló- és kitároló berendezések Az egyedi silók különböző elhelyezésével alakíthatók ki a tároló telepek. A silótelepek betároló anyagmozgató berendezései nagyrészt stabil beépítésűek, a silók elhelyezése (körkörös, soros vagy
31
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 1. ábra Korszerű toronytárolók kiegészítő berendezései
párhuzamos) szerint bizonyos mértékben eltérő, de alapvetően a függőleges szállításhoz serleges felhordókat, a vízszintes irányú szállításhoz elsősorban láncos szállítókat, kisebb mértékben szállítószalagokat vagy szállítócsigákat alkalmaznak (1. kép). A serleges felhordók teljesítménye döntően függ a serlegek töltési fokától, azaz a szállítóhevedert terhelő méterenkénti tömegtől, a serlegek kialakításától, a heveder sebességétől és az ürítési módtól. Az ürítés lehet centrifugális, gravitációs és vegyes. A teljesítménynövelés egyik módja a töltési tényező növelése, amit újabban a fenék nélküli serlegekkel lehet elérni, aminek következtében a felvonón teljesen függőleges, anyaggal telített oszlop keletkezik. A felvonók magasságának növeléséhez egyre inkább a nagyobb szakítószilárdságú gumírozott és textilbetétes gumihevedert, valamint műanyaghevedert alkalmaznak. A serleges felhordók ma már nagyobbrészt önhordó kivitelűek.
32
A láncos szállítók (rédlerek) a legelterjedtebben használt vízszintes anyagmozgató berendezések a tárolástechnológiákban. A rédler egy zárt, négyszög keresztmetszetű, acéllemez-csatornában hajtott végtelenített lánc,
amelynek alsó ága a csatorna alját alkotó szállítósíkon, ill. vályúban siklik. A végtelenített távolságtartó lánctagokból álló lánc, amelyen kereszthevederek, kapcsolóelemek vannak. A rájuttatott terményt kényszerfolyamatban magával viszi és a kívánalmaknak megfelelő helyen, helyeken leüríti. A rédler láncszerkezetét a meghajtóállomás (motor, hajtómű) mozgatja, ill. a feszítőszerkezet biztosítja a megfelelő működését. A silók be- és kitároló rédlereinél a megfelelő helyeken kialakított be- és kitároló nyílásokat kézi, ill. motoros tolózárakkal lehet nyitni vagy zárni. A szállítószalagok a vízszintes tárolókba közvetlenül beépíthetők, soros vagy párhuzamos elrendezésű silók be- és kitárolásánál azonban a stabil szállítószalagokat a külső káros behatások (csapadék) ellen zárt burkolattal kell ellátni, ami megdrágítja az alkalmazásukat. A stabilan beépített szállítócsigákat ma már kevésbé használják, mivel a nagyobb tárolótelepeken, a hosszabb szállítási út során jelentősebb szemtörést okoznak, különösen, ha a kapacitásuk kihasználása alacsony, ami kedvezőtlenebbül befolyásolja a betárolt termény minőségét is. Kisebb kapacitású silók betárolásához alkalmazhatók mobil szállítócsigák is elektromos, vagy trak-
1. kép Párhuzamos elrendezésű tárolótelep anyagmozgató rendszere
2013. június
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN
2. kép Közvetlen surrantócsöves betárolási technológia tor TLT meghajtással. Kisebb silók esetében megoldható, a betárolás egy magasabb serleges felhordó és közvetlen surrantócsöves betárolással is (2. kép). A silótelepek kitároló gépei hasonlóak, vagy némely esetben azonosak a betároló anyagmozgató gépeivel (serleges felhordók, rédlerek, csigák, szállítószalagok). A kúpos fenekű silókban tárolt szemes termény teljes mennyisége, míg a lapos fenekű silók nagy része gravitációs úton üríthető. A lapos fenekű silókban a gravitációs ürítést követően a tárolóban maradt terményt bolygócsigával és kihordócsigával lehet a központi kihordó rédlerre vagy szállítószalagra üríteni, majd serleges felhordón és tranzittartályon át a szállítójárművekre üríteni.
A szárító-tároló toronyhoz kapcsolódik a szárítóközeget szállító centrifugál ventilátor és a légcsatornába beépítet gáztüzelő berendezés. A tüzelőberendezésnél a kívánt szárítóközeg-hőmérséklet gázmennyiség-szabályozást végző szeleppel állítható be. A szárítóközeget a toronyba perforált lemezes padozaton keresztül vezetik be, amely biztosítja az egyenletes légelosztást a siló teljes keresztmetszetében. A vertikális anyagmozgatásnál a serleges felhordók szinte általánosak, azonban a kisebb magasságkülönbségű szállításnál (mint ennél a technológiánál is) megjelentek a csőcsigák is, amelyek olcsóságuk és elfogadható munkaminőségük révén elsősorban kis- és középüzemekben alkalmazhatók célszerűen, így ugyanis a vízszintes és a függőleges anyagmozgatás egy gépegységben valósítható meg. A szárító-tároló silóba betárolt terményt forgólapátos elosztó teríti el a toronyba, biztosítva az egyenletes rétegvastagságot. A termény rétegvastagsága, igény esetén, a töltés vezérlésével szintérzékelők helyezésével állítható be. A termény keverését 3 db toronyba függőlegesen egy megadott mértékig benyúló keverőcsiga végzi. A keverőcsigák mozgatása a torony sugárirányában és körbeforgatva
történik. Így a termény teljesen átforgatásra kerülhet. A keverőcsiga a terményréteg fellazításával a levegőáramlást is megkönnyíti. A keverőcsigák elhelyezése a szárítót a felső, kevert anyagrétegű előszárító térre és alsó szárítótérre tagolja. A szárított termény kitárolását a torony alján elhelyezett kitároló csiga és egy alsó kihordócsiga végzi. A kitároló csigák működése lehet folyamatos vagy szakaszos. A kitárolási teljesítmény egy tolózár állításával változtatható. A szárító berendezés automatikus nedvességszabályozóval szerelhető. Az automatikus szabályozón a kívánt végnedvesség-tartalom tizedes pontossággal beállítható. A nedvességszabályozó a kitároló csigánál méri és kijelzi a pillanatnyi végső nedvességet. Ezt összehasonlítja a kívánt beállított értékkel. Ha a termény a beállítottnál szárazabb, az ürítést az automatika engedélyezi. A szárítóból kikerülő meleg terményt hűteni szükséges. Erre a célra szakaszos üzemnél a tároló szellőztetőrendszere vehető igénybe, vagy folyamatos üzemnél külön toronyban kell a terményt lehűteni. Vízszintes tárolók A vízszintes tárolók szerkezeti kialakítása többféle lehet. Leg-
2. ábra A szellőztetéses szárító-tároló tornyok főbb részei
Függőleges szárító-tároló silók Ismertek a magasabb hőmérsékletű levegővel végzett szellőztetéses szárítási technológiák is, melyhez szárító-tároló silókat alkalmaznak. A szárítás egy légbevezető csatornával és padozattal ellátott tároló toronyban történik. A szárítóközeg áramlása részben ellenáramú, részben kevert ellenés egyenáramú. A szárító-tároló berendezés főbb részei a 2. ábrán láthatók.
2013. június
33
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 3. ábra Csarnoktároló szellőztető rendszere
acélkeret perforált fedlappal, modul elemekből összerakható fedél. A padlószintre helyezhető szellőztető csatorna elemek lehetnek: perforált fém elemekből öszszeállított, teleszkópos rendszerű.
elterjedtebbek az előre gyártott vasbeton vagy acél tartószerkezetekből kialakított, különböző szélességű és hosszúságú, egy- vagy több hajós, egyszintes épületek. A körülhatároló falakat úgy kell kialakítani, hogy a 3-5 m-es gabona oldalnyomásnak statikailag megfeleljenek. Oldalfalként előre gyártott vasbeton elemek, tégla, vasbetonfal, vagy ezek kombinációja jöhet számításba. A tároló tetejének kialakítását a tárolóba tervezett anyagmozgatási technológia határozza meg. Ismertek azok a tetőszerkezet kialakítások, amelyeknél a gabona rézsüszögéhez igazodik a tetőfedés szöge. Az ilyen tárolóknál, a fix beépítésű anyagmozgatókkal (rédler vagy szállítószalag) a tároló teljes térfogatát kihasználó gabonatömeg betárolható. A viszonylag egyenletes rétegvastagságú gabonahalmazt kialakítandó tárolóknál – ami az állagmegóvás szempontjából kedvezőbb – a tetőfedés szöge kisebb lehet, viszont a terményréteg magassága növelhető. A tárolók tetejének fedése a régebbieknél főleg hullámpalával, az újabbaknál fém trapézlemezekkel történt. Ez utóbbinál kívánatos a tető szigetelése a párakicsapódás okozta terményromlás megelőzése érdekében. A tárolók végfalába nyitható, vagy
34
tolókapuk vannak beépítve, hogy a mobil anyagmozgató gépek, szállítójárművek a tárolóba bejuthassanak. Ezek mérete változó, ma már 4 x 4,5 m-es kapu méretek szükségesek. A vízszintes tárolók szellőztető csatornái lehetnek szint alattiak és padlószint felettiek. Ez utóbbinál ismert a stabil beépítésű és a mobil elhelyezésű csatornarendszer. A tároló létesítésével egyidejűleg a szellőztető csatornarendszert a tároló padlószintje alatt célszerű kialakítani (3. ábra). A szint alatti csatornarendszer lefedésének módozatai:
Egyenletes terményfelszín esetében a csatornaelemek osztása egyforma, az osztás mérete a terményréteg magasságának a függvénye. A termény rézsűszögének megfelelő terményfelszín esetében az optimális csatorna elhelyezés azon alapszik, hogy milyen az arány a legkisebb ellenállás (legrövidebb) és a legnagyobb ellenállás (leghosszabb levegőút) között (4. ábra). Állagmegóvó szellőztetésnél ezt az arányt 1,5:1 és 1,8:1 között célszerű tartani. A szellőztető csatornák elhelyezhetők a tároló hosszirányának megfelelően, ill. keresztirányban. Fontos, hogy a szellőztető csatornarendszer szakaszolható legyen, hogy a tároló egyes részei különkülön, ill. egymás után legyenek szellőztethetők (pl., ha a termény egy részét már kitárolták, a bent maradt termény továbbra is szellőztethető legyen.) A csatornarendszer kialakítását jelentősen befolyásolja a tároló tervezett anyagmozgató rendszere, döntően a kitárolástechnológia. Szellőztetőpadozattal rendelkező
4. ábra A szellőztető levegő útaránya többcsatornás szellőztető rendszereknél
2013. június
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 5. ábra Az SzLB csatornarendszerek felépítése
vízszintes tárolóknál a környezeti levegővel végzett állagmegóvó szellőztetés mellett alkalmazhatók a hűtve tárolási technológiák is (a szellőztető ventilátorok helyett hűtőgépek alkalmazásával), valamint a környezeti levegő 5-7 °C-os előmelegítésével (mobil hőlégfúvók) a szellőztetéses szárítás is. Ez utóbbi technológiánál a vízelvonás 2-3 % körüli lehet, de csak kisebb tárolóknál, 2-3 méteres halom magasság mellett célszerű alkalmazni. Tartós tárolás során ennyi vízelvonást a hűtve tárolással is el lehet érni. Speciális kialakítású az SzLB típusú szellőztető-önürítő csatornarendszer, amelynek két változata ismert. Az SzLB-I. berendezés olyan tárolókban alkalmazható, ahol a terményréteg vastagsága ∼3,0 m, míg az SzLB-II. típus pedig ott alkalmazható, ahol a terményréteg vastagsága a természetes rézsű-
2013. június
szögnek megfelelően változó, 3-7 méter. A szellőztető-önürítő csatornarendszer elemei hasonlóak (5. ábra). Lényeges különbség abban mutatkozik, hogy míg az SzLB-I. berendezésnél az egyenként nyitható, illetve zárható levegő bevezető nyílások és a terményt a kitároló láncos szállítóra juttató tolózárak kezelő részei a főcsatorna tetejéről, addig az SzLB-II. berendezésnél a főcsatornából üzemeltethetők. Az SzLB-II. berendezésnél éppen az egyenlőtlen rétegvastagság miatt a főcsatorna tetején is végighúzódik egy szellőztető csatorna, illetve a csatornák keresztmetszetének változtatásával biztosítható a magasságkülönbség ellenére a viszonylagos egyenletes átszellőztetés. Az ilyen tárolóknál a fenti szellőztető-önürítő csatornarendszer kialakításából adódóan lehetőség van a gravitációs kitárolást követően a többi
tárolt gabonarészt a befújt levegő segítségével a szint alatt elhelyezkedő anyagmozgató berendezésre juttatni, ami az egész tárolt gabonamennyiséget kihordja a tárolóból. Ennél az állagmegóvási technológiánál természetesen a stabil betároló rendszer a követelmény, és kitároláskor sem kell semmiféle géppel a tároló belsejébe bemenni. A szellőztető rendszer nélküli csarnoktárolóknál a felmerülő problémák megelőzésére, ill. a megjelenők orvoslására az utóbbi időkben megjelentek a halomszellőztetők, ill. a hordozható szellőztetőcsövek. Míg az első esetben ezeket a mobil szellőztető csöveket a betárolással egyidejűleg kell a tárolóban függőlegesen elhelyezni (egy-egy cső 2-6 m hosszú is lehet, a szellőztethető termény mennyisége 15-35 t, ∼20 m3/h,m3 légcsereszámmal) addig a második esetben a helyi felmelegedések megszüntetésére alkalmazhatók a hordozható szellőzőcsövek, amelyeket a tárolt terménybe kell bedugni az adott helyen, ahol a termény hőmérséklete valamilyen oknál fogva megnőtt. Vízszintes tárolóknál a beépített hőmérőrendszer a legjobb megoldás, de gyakoribb a kézi hőmérsékletmérők alkalmazása. Kézi hőmérsékletmérők alkalmazásánál, a kisebb vagy nagyobb befogadóképességű vízszintes tárolóknál célszerű 2-3 méterenként elvégezni a mérést. Gyors ellenőrzést biztosít a terménybe beszúrt hőmérsékletérzékelő szondák kézi műszerrel történő leolvasása. Amennyiben azonos helyen a termény hőmérséklete három egymást követő mérés alkalmával több oC-os emelkedő tendenciát mutat, azonnal meg kell kezdeni a szellőztetést, a helyi szellőztetést, vagy a helyi átforgatást. Mivel ez utóbbiak sikere nem minden esetben garantált, ezért a csarnoktárolókba történő betárolásnál fokozottabban figyelni kell az egyenletes nedvességtartalmú, tisztított gabonák betárolására, a terménytároló légterének gyakori átszellőztetésére, és a tárolt gabo-
35
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN
3. kép Mobil betároló rendszer nahalmaz rendszeres hőmérséklet ellenőrzésére. Anyagmozgató berendezések Vízszintes csarnoktárolóknál az anyagmozgatás betárolórendszere lehet stabil beépítésű, ill. mobil anyagmozgató berendezésekkel megoldott. A stabil rendszerű anyagmozgatóknál itt is a beépített felsőpályás rédlerek, szállítószalagok a meghatározók. Az így betárolt anyag a természetes rézsűszögének megfelelően helyezkedik el a tárolóban, ami a közel hasonló szögű tetőszerkezetes kialakítású tárolóknál a tároló nagyarányú kihasználását biztosítja. Ez azonban a tárolt termény állagmegóvása szempontjából nem a legelőnyösebb. Kedvezőbb ebből a szempontból a közel vízszintes terményfelszín. Ez is megoldható beépített anyagmozgatókkal oly módon, hogy a hosszirányban beépített szállítószalagok mellett egy sínrendszeren mozgatható keresztirányú szállítószalag is beépítésre kerül, ami a tároló keresztirányában is biztosítja az egyenletes terményfelszín kialakítását. A vízszintes tárolóknál a legelterjedtebb, de leginkább munkaerő igényes a mobil betárolási technológia (3. kép), ahol a betöltés, a terményfelszín kialakítása mobil berendezésekkel (szállító-
36
jármű, mobil szállítószalagok, csigák, rakodó gépek) történik. A rakodógépek lehetnek magajárók, vagy traktorra szereltek. A kitárolást a vízszintes tárolóknál szinte 100 %-ban mobil gépekkel lehet megoldani. De ismert a teljes beépített gépi kitárolás is, amit az SzLB típusú szellőztető berendezések biztosítanak. Ezzel a berendezéssel a padozat alatt hosszirányban elhelyezkedő láncos szállítóval lehet a termény gravitációsan üríthető részét kitárolni, a még tárolóban maradt anyagot pedig a szellőztető levegő 2-3 mellékcsatornába vezetésével (légsöpréssel), a levegő mozgató hatására folyamatosan lehet a szín alatti rédlerre juttatni. Innen serleges felhordón és tranzittartályon keresztül szállítható el a tárolt szemes termény. Kiválasztási, üzemeltetési ajánlások Áttekintve a függőleges, ill. a vízszintes tárolók műszaki, technológiai jellemzőit és hogy melyiket válasszuk, tulajdonképpen abból kell kiindulni, hogy milyen állagmegóvó technológiát akarunk a terményeik megóvásához, és ennek melyik tároló felel meg a legjobban. A tároló silók és a hozzátartozó felszereltségei biztosítják az alapvető állagmegóvó szellőztetéses tárolástechnológiát, sőt a szellőz-
tető ventilátor helyébe – minden átalakítás nélkül – hűtőgépet állítva, a ma legkorszerűbbnek ítélt hűtve tárolási technológiát is. Az egyedi silókból kialakítható tároló telep nagyságát, a silók számát, elhelyezésüket, a tároló telep be és kitároló technológiáját egyedi követelmények és lehetőségek határozzák meg. Vízszintes tároló választása esetén azt kell eldönteni, hogy csak szemes termény tárolása céljából, vagy több célú tárolás – azaz inkább raktározás – céljából választunk tárolót. Ezt a döntést jelentősen befolyásolják a választók pénzügyi lehetőségei, de sajnos a korábbi pályázatok alapján megvalósult beruházások feltételei sem biztosították a szemes termény állagmegóvó technológiáinak megvalósítását. A vízszintes tárolók típusa a szerkezeti kialakításuk alapján kiválaszthatók, de amennyiben korszerű állagmegóvó technológiában is gondolkodunk, akkor feltétlenül a beruházással egyidejűleg kell megvalósítani a tároló létesítményben a beépített szellőztető (szint alatti) és a hőmérő rendszereket, valamint a beépített betároló technológiát. Ajánlott a szakaszolt szellőztető rendszer és az emberi szubjektivitástól független szellőztetés szabályozás megvalósítása is. Zárszóként azt kell még megjegyezni, hogy sok – főleg már meglévő vízszintes tároló létesítmény – korszerűsítése is igen fontos feladat lenne, amihez utólagosan beépíthető, ill. telepíthető szellőztető és hőmérsékletmérő, ill. szabályozó rendszer is beszerezhető, választható. És még egy gondolat! Nem elég a lehetőségeinknek megfelelően egy korszerű tárolót (tárolástechnológiát) kiválasztani és azt megvalósítani, hanem a legfontosabb azt megfelelően üzemeltetni, mert csak akkor hasznosul a befektetés a termény minőségének megőrzése, a veszteségek jelentős csökkenése által. ■
2013. június
