Lakatos Gyula
Szemelgetés1 Recsenyéd történetéből 2004, kibővítve
Az előlapon a recsenyédi unitárius templom és a szerző családi portája látható.
1
Válogatás, szelekció, szortírozás 3
Tartalom
1. Térkép
6.
2. Előszó
7.
3. A falu földrajzi elhelyezkedése
9.
4. Néveredete
11.
5. A Homoród
12.
6. A falu rövid története
13.
7. A népesség történeti alakulása
15.
8. Kiköltözöttek
17.
9. Lófők, armalisták
17
10. Recsenyéden földbirtokkal rendelkező nemesi és lófő családok
18.
11. Udvar és udvarház
27.
12. A recsenyédi unitárius egyházközség története
32.
13. A templom története
33.
14. Lelkészek
38.
15. A harangok
42.
16. A szószék-korona
44.
17. Az orgona
46.
18. A hősök táblája
47.
19. A papi ház
50.
20.A harangozói lakás
51.
21. A temető
52.
22. Egyházi élet
52.
23. Az egyházközség óvodája és iskolája. A tanítók
54.
4
24.A tanítómester háza és az iskola
56.
25. Az óvoda
59.
26. Gazdasági élet. A földek
60.
27. Gazdasági intézmények
60.
28.A magtár
60.
29. A tejszövetkezet
61.
30. A hangyaszövetkezet
61.
31. Gazdakör
63.
32. Méhészkör
64.
33. Közbirtokosság
64.
34. Kollektivizálás
70.
35. Közegészségügy
71.
36. A falu kulturális élete
72.
37. Népszokások
72.
38. Ünnepek
82.
39. Mesefa
85.
40. Testvérkapcsolatok
88.
41. Befejezés
89.
42. Mellékletek
90.
43. Forrásjegyzék
114.
44. Köszönet
117.
45. A szerző életrajzi adatai
118.
5
6
Előszó
Kora gyermekkorom óta tudom, hogy az én falum híres. Az erre járó idegenek is hallottak róla és meg is kérdezték sokszor, hol szorult meg a recsenyédi kutya, s ha szekérrel voltak, rávertek a lovakra, hogy minél hamarabb ép bőrrel tovább jussanak, mert azt hitték, hogy mi haragszunk, pedig dehogy. Nevettünk rajtuk. De ha valahol komolyabbra fordult a szó s megkérdezték, hogy történt, elmeséltük a kutya szomorú históriáját: A NagyHomoródnak régen, az 1870-es szabályozás előtt maga vájta, kanyargós medre volt, mely, ha sok eső hullott, nem tudta gyorsan tovaszállítani a vizét, megáradt, és kilépett a medréből. Akkor is így történt, amikor a kutya megszorult. Egy szénacsináláskor, amikor a kutya hűsült a boglya tövében, csak akkor vette észre az áradást, amikor már a havasokból leömlő eső vizétől a folyó megáradt, körbefogta a boglyát, és a kutya számára már csak a boglya volt az egyetlen menedék. A megáradt folyó boglyástól vitte a kutyát a közeli hídig, ahol a boglya megakadt, a kutya fölugrott a hídra, itt megvárta, amíg leapad az ár, és utána hazament. Ilyenformán meséli el ezt Orbán Balázs a "Székelyföld leírása" című művében. Azóta mondják a szorult helyzetű emberről, hogy: "Megszorult, mint a recsenyédi kutya”2 A jó humorú mesélők sanda mosoly kíséretében még hozzá szokták tenni: de a kutya szentpáli volt, mert a víz leapadása után oda ment haza.
2
Orbán Balázs: A Székely Föld leírása, Európa kiadó, 3. Füzet, 1651 7
Én azonban azt tenném hozzá, hogy ne nagyon komédiázzunk, mert a szentpáliak - lévén a kutya az övék - egyszer csak azt mondják, hogy nem is a recsenyédi, hanem a szentpáli kutya szorult meg, és akkor a mi falunknak egyetlen nevezetessége sem marad, pedig jó volt tudni, hogy Recsenyédnek is van legalább egy híressége, nevezetessége. Nem ok nélkül írtam, hogy legalább egy nevezetessége, mert valóban Pálffy
Ákos,
homoródszentpáli
énekvezér-tanító
pástilusain
kívül
Recsenyédről alig lehet valami összefüggő feljegyzést találni. Orbán Balázs a hatkötetes "A Székelyföld leírása" című művében - csak egy bekezdés erejéig - e híres történet leírásával állít emléket Recsenyédnek. Jánosfalvi Sándor István a "Székelyhoni utazás a két Homoród mellett" című kétkötetes könyvében egyetlen mondatban tesz említést a faluról:”… a híres család (a Bíró) Recsenyédre oda egy Zólya lányra házasodott Bíró Mihály unokájában Bíró Mózesben...”3 Ha néha a falu szülöttével, Balázsi Dénessel találkoztunk, szóba hoztuk szülőfalunk
eme
mellőzöttségét,
és
egymást
biztattuk,
hogy
valamelyikünknek meg kellene írnia a falu történetét, ha egyáltalán van, amit megírni.i Barátom sok elfoglaltságára hivatkozott, s én egyre inkább éreztem az idő szorítását, hogy ezt a munkát el kellene kezdenem, s nekifogtam. Kétkedve kezdtem hozzá a kutatómunkához, s úgy láttam, hogy ha nem is sok, de lesz, amit írni. Elhatároztam, hogy a szülőfalumtól kapott sok jóért az adósságból törlesztek valamit. Tamási Áronnak, a Székelyföld nagy szülöttének vallomása: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne", gyönyörű 3
Jánosfalvi Sándor István: Székely honi utazás a két Homoród mellett, Minerva kiadás, 1942. I. kötet, 52. oldal 8
megfogalmazása létünk értelmének. Az is igaz, hogy ott vagyunk otthon a világban, ahol a családunk, a munkahelyünk van. De ha szívünk mélyére nézünk, érezzük, hogy több ennél az otthonunk. Az a családi ház, az a falu, az a környezet, ahol születtünk, gyermekkorunk játékait játszottuk, ahol jó szüleink védőkarja ölelt körül, ahol hozzátartozóink alusszák örök álmukat, az a mi igazi otthonunk, amit sohase felejtünk, s ahova mindig visszavágyunk. Nekünk ez a mi falunk, az otthonunk: Recsenyéd.
A falu földrajzi elhelyezkedése
Recsenyéd Románia középső részén, Erdély keleti felében fekszik. A következő falvakkal határos: északon Homoródszentmárton, nyugaton Bágy, délen Homoródszentpál, keleten Almás. A
falu
Székelyudvarhelytől
18
kilométerre
délkeletre,
Homoródszentpál és Homoródszentmárton között, a Brassó fele vezető országút mellett hosszában terül el. Kiterjedése mintegy 25 hold, folyóvize a Nagy-Homoród, mely a falu belterületét érinti. Határdűlői: Patakoldal, Herceg, Temető-oldal, Várca, Kaca, Udvari, Bántova, Ladó, Bákó, Kapus, Nyusza, Sipos, Tanórok, Aprosztás, Bethlen, Szakadozás, Nád. Patakjai: Nyusza pataka, Sóspatak, Várca pataka, Herceg pataka, Bágyi patak, Rakottyás pataka. A régi Udvarhely - ma Hargita - megyéhez tartozó kis falu a NagyHomoród völgyében fekszik. Tájegységünknek nevet adott a két (fő) folyóvíz neve: a Homoród. A név kétségtelenül magyar eredetű. A magyar “homoró”“homorú” névszóból származik. Persze az a kérdés, vajon a Homoród név a 9
székely csoportok ideköltözése előtti, jóval gyérebb lélekszámú első magyar telepesek (határőrök) korábbi jelenlétéhez köthető-e, vagy immár a székelyek adták e nevet, ma egyelőre megfejthetetlen.4 A székelyföldi Homoródnak megvan a párhuzama Biharban és Szatmárban. Az a történelmi tény, hogy a székelység egyrészt Biharból, másrészt a mai Szászföld területéről költözött keletre, a mai lakóhelyére, nyilvánvalóvá teszi, hogy a lakosság a folyóvölgyet Kőhalom irányából, a torkolattól a forrásvidék felé vette birtokába.5 A falun keresztül folyó Homoród vize a csordajáró út hídján alul, a gátnál egy darabon kétfelé válik. Hajdanán, míg a vízimalom működött, a malom járatásához szolgáltatott vizet, és a malmon alul, a vashídnál visszakanyarodott a mederbe. Ma már ez az ág, amely a gáton fölül veszi ki a vizet a fő folyóból, a halastavat hivatott föltölteni vízzel. A folyó fölött egy híd köti össze a két partot a csordajáró útnál. Ezen kívül a falu felső végével egyirányban a Homoródon volt egy híd, amit a Török hídjának, vagy mégkorábban láncos hídnak neveztek. Ezt a hidat egy módos gazda, Török Ferenc csináltatta, hogy a falu felső felén levő lakásától rövidebb úton elérhesse a Nyusza nevű dűlőben levő nagydarab földjét. Láncos hídnak azért nevezték, mert a tulajdonos csak a maga részére csináltatta a hidat, és amikor nem használta, lánccal zárta le. Még található egy gyalogjáró palló is, amit a kollektív idején készítettek.
4
, A Homoród füzes partján dolgozatok a székelyföld és a szászföld határvidékéről Pro-Print 2000, Csíkszereda , 85. Oldal 5 A Homoród füzes partján dolgozatok a székelyföld és a szászföld határvidékéről, Pro-Print Kiadó, Csíkszereda 2000, 190. oldal 10
Néveredete
A falu nevének eredete a szájhagyomány útján maradt fenn. Az unitárius egyházközség monográfiája szerint a falu és a Homoród medre között elterülő nádas terület a Homoród szabályozása után kiszáradt, s a benne tanyázó “récéről” kapta a Récenád nevet. Ám az ezelőtt 60 éve élt Béres Mihály elbeszélése szerint élt itt, a falut átszelő út mellett egy Recse nevű kocsmáros, és az ide telepedett falu tőle kapta a Recsenyéd nevet. De vannak, akik szerint a falu környékén dúsan növő nádastól kapta a falu a Recenád nevet. Régebb a kákától, sástól a hengeres termésű, fogazott levelű nádat recenádként különböztették meg, és talán így született a Recsenyéd név. Recsenyédi Fekete Miklós szerint a név ó-írás jelentése árveszélyes, gabonatermő part. Ezek azonban népi szómagyarázatok, aminek nem tulajdoníthatunk nagy hitelt. Van azonban a falu eredetére vonatkozóan két tudományos szómagyarázat is, ami talán figyelemre méltóbb. Ezek szerint a szó szláv eredetű, mely egy halmot, emelkedést jelentő közszó származéka, és - mint sok más helynév a magyarban - "-d" helynévképzővel egészült ki. ĺgy lett a Homoródszentpál és Homoródszentmárton között fekvő falu neve Recsenyéd, mely annyira furcsa, és annyira egyedülálló, hogy nem is kellett hozzáilleszteni semmilyen utalást az őt átszelő folyóra.6 Végezetül
azt
állapíthatjuk
meg,
hogy
csak
találgatásokra
támaszkodhatunk a falu nevének magyarázatával kapcsolatban, de biztosat és teljesen elfogadhatót nem tudunk mondani. Recsenyéd a legrégibb, 1487-
6
A Homoród füzes partján, dolgozatok a Székelyföld és a szászföld határ vidékéről, Pro-Print
2000, Csíkszereda,192 oldal 11
es írásos említésben “Rechenijed”-ként szerepel. Később, a XVI -XVII. századi írásokban még a következő alakzatokban fordul elő: 1566“Rechenied”, 1576 -“Recenied”, 1602- ”Reczienied”.
A Homoród
A Homoród folyó új medrét 1870-ben ásták. A szükség hívta életre, az arányosítás (birtokösszevonás) előtt ugyanis a régi, kanyargós mederből gyakran kiöntött és sok kárt okozott a lakosságnak. A Homoród elnevezés eredetéről nem tudunk semmi biztosat. Van, aki a szentegyházi vaskőbányászat és vasöntő úgynevezett „hámorok” névből eredezteti, ez viszont a kis-Homoródra lenne érvényes, ha nem lenne nagy időbeli eltolódás. Van, aki a folyó jellegzetes folyására vezeti vissza a nevet, ugyanis a hajdani, kanyargós
meder
sok
helyen
teljesen
visszafordul,
úgymond
„meghomorodik”. Recsenyédi Fekete Miklós szerint ó-írással Hammorod a folyó neve, ami sok hallal megjövő áradatot jelent. Annyiban érdekes ez az elmélet, hogy a Homoród felső folyásáról a völgybe gyorsan leszaladó vizével a kanyargós medréből kiöntve sok halat terített el a réteken. A régi meder Recsenyéd határában, a falu felső végénél az országút és az új meder magasságában középtájon húzódott el. Gyermekkoromban szénát csinálva láttam a régi meder nyomát. A bágyi patakhoz érve kb. ötven méterre az országúttól érte el a falut. A kb. húsz-ötven méter távolságot az országúttól a falu alsó végéig tartotta. A beépített telkek az országúttól a Homoród medréig helyezkedtek el. Az új meder megásása után az új mederig a telkek szélességében osztották fel a területeket a régi medertől. Akik megváltották a 12
telkük folytatásában a területet, azok használják ma is. Aki nem váltotta meg, annak a részét felosztották a szomszéd telkek tulajdonosai között. Az elsők, akik nem váltották meg, a harmadik és a negyedik telek tulajdonosai. A régi meder tehát ott volt, ahol a telkük végződik. A telkek végében folyt le a Homoród egészen a szövetkezet telkéig, ahol kb. húsz méterre az országútról, a kugli (tekepálya) mögött ma is látszik a régi meder. Ugyanúgy tovább, az iskolán alul, a Bomhér Sándor telke végében szintén látszik a régi meder helye, átvágva a csordajáró utat, az országút vonalában egészen az utolsó házig, ahol szintén húsz-huszonöt méter távolságban folyt a telek végében és ment ki a faluból Szentpál irányába. Hogy hol volt az a híd, ahol a boglya a kutyával megrekedt, nem tudjuk, de valahol a falu felső vagy alsó felénél a réten vehette fel a víz a kutyát a boglyával együtt és vihette lefelé Szentpál irányába.
A falu rövid története
A falu kialakulásával kapcsolatban a régmúltba kell tekintenünk. A római népesség eltávoztával a vidék teljesen elnéptelenedett, ezt bizonyítja a leletek
hiánya.
A
nyelvtudományi
összefoglalók
egymással
egyező
eredményei értelmében a római korszak után, a népvándorlás korának évszázadai alatt a vidéket az erdő hódította vissza. A rengeteg csendjét a X. század elejéig, Árpád honfoglalásáig valószínűleg nem sok helyen verte fel az emberi tevékenység. Az udvarhelyszéki székelyek tömeges betelepítése,
13
beköltöztetése Biharból, Nyugat-Erdélyből a XII-XIII. század
fordulóján
történt.7 A falu Árpád-kori múltjára vonatkozóan a régészet szolgáltathat majd adatokat.
Az
udvarhelyi
múzeum
régészei
által
2010-ben
végzett
terepbejárás eredményét a következőképpen foglalja össze Nyárádi Zsolt és Szász Hunor az egyházközség történetével foglalkozó tanulmánya: „Noha a település első említésével csupán a középkor vége fele találkozunk, a 2010 tavaszán végzett régészeti terepbejárások során a falu belterületén 12–13. századra
keltezhető
lassúkorongolt,
barnásszürke,
barna,
hullámvonalköteggel díszített fazekak perem-, alj- és oldaltöredékeit találtuk. A régészeti adatok szerint a település első okleveles említése előtt már többszáz évvel létezett. Az Árpád-korban, közvetlen szomszédjaihoz (Bágy, Szentmárton) hasonlóan életképes település volt. A terepbejárási adatok az mutatják, hogy a középkori falu a Homoród jobb partjának első, magasabb teraszán feküdt.”8 Recsenyédről az első írásos adat 1487-ből, egy latin nyelvű jegyzőkönyvből származik, amelyben arról van szó, hogy a Rechenijed-i Becz(e) András és fia, Márton megöléséért a szentpáli Kornis Gergely a felelős.9 A fentiből két következtetés vonható le: Recsenyéd első említett lakója Becz András és fia, Márton, illetve Homoródszentpálon a Kornisok családfája nem Kornis Miklóssal kezdődik, ahogy azt Jánosfalvi Sándor István és a családfa összeállítója följegyezte, hanem Kornis Gergellyel10, 1576-ban a
7
A Homoród füzes partján, Pro-Print 2000, Csíkszereda , 84-85 oldal Nyárádi Zsolt- Szász Hunor, A recsenyédi unitárius egyházközség a levéltári források tükrében, In. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, Csíkszereda, 2010, 253. 9 Szabó Károly: Székely oklevéltár, Kolozsvár, I. kötet, 263 oldal 10 Szabó Károly: Székely oklevéltár, Kolozsvár IV. kötet, 40. Oldal 14 8
főemberek által fizetett 50 dénáros adóösszeírásban Kornis Mihály 9 forintot és Bögözi János 1 forintot fizetett11, recsenyédi birtokaik után.
Mária
Terézia igyekezett a jobbágyság sorsán könnyíteni, de különösen fia, II.József, aki rendeleteivel a földhözkötöttséget megszüntette és előírta, hogy jobbágyokat uraik udvari, úrbéri szolgálatra ne kényszerítsenek, hogy javaik átörökölhetők legyenek, az ügyvéd őket jogaikban megvédeni köteles legyen.12 Bár a jobbágyságot teljesen csak 1848-ban törölték el, már könnyebb volt a sorsuk, különösen, ha az uraik is emberségesebben bántak velük. Ilyen körülmények között került sor 1820-ban egy felmérésre, melyet Erdély-szerte végeztek a jobbágyok helyzetének értékelése végett. Az összeírók kérdéseire a helyi lakók feleltek. Itt Recsenyéden kirendelt összeírókként dolgoztak: Kandó István, Szombatfalvi Sándor. Vallomástevők voltak: Küs Sigmond m.k. Bomhér Mihály, Béres Miklós, Dáné Mihály, Küs Márton, m.k. Máté Mihály és Tót János.13
A népesség történeti alakulása
Recsenyéd népességére nézve az első írásos adatot 1566-ban találjuk, amikor II János 22 jobbágyportát adományozott Kornis Mihálynak Szentpálon és Recsenyéden. Egy évvel később, 1567-ben a székely székek 25 dénáros adójának összeírásában a falu 11 portával szerepel. Ez körülbelül negyven-ötven léleknek felel meg. Az 1576-ban 50 dénáros adót fizető székely
11
Jakab Elek - Szadeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig, 247 oldal 12 Horvát Mihály: Magyarok története, Budapest, 1887, 431. Oldal 13 Paraszt vallomások 1820-ból, Debrecen, 25, 27 15
főemberek között recsenyédi birtokkal rendelkezett Kornis Mihály és Bögözi János.14 Az 1614-es katonai összeírás alkalmával Recsenyéden találtatott egy lófő, Fekete Ferenc, 3 szabadszékely: Fekete Tamás, Kénosi Márton és Kelemen; és 23 jobbágy: Kis Bálint, Kis Mihály, Kis Vas András, Nagy Vas András, Bíró János, Béres János, Nagy György, Budai Ambrus, Bomhér János, Gedő András, Vas Miklós, Killyén Márton, Killyén István, Vas Ferenc, Orbán Pál bíró, Bíró Balázs, Orbán Ferenc, Egei Mihály, Bicsak János, Zágoni Miklós, Zágoni János, Zágoni Ferenc, Kis Zágoni János valamint egy zsellér Szíjgyártó Miklós.15 Ezeket a neveket azért soroltam fel, mert innen is látszik, hogy a nevek mennyire megcserélődtek. Ma ezek közül csupán 3 név van használatban. Az 1627-es évi udvarhelyszéki nemesek, lófők, darabontok hadi szolgálatra visszaszerzett székelyek és jobbágyok összeírásában 1 lófő (Fekete Ferenc), 3 szabadszékely (Fekete Mátyás, Kenesi Márton, Csergő Mihály) és 19 jobbágy családfő szerepel. Az utóbbiak mind a szentpáli Kornis Ferenc jobbágyai voltak.16 Az 1635-ös lustra lófőként említi Fekete Ferencet és vejét, Zólya Pétert, valamint Fekete Ferenc fiát, Istvánt és Ferencet. Emellett 6 szabadszékely státusú személyt említ az összeírás.17 Az 1713-1721-es összeírásban 27 jobbágy, 3 zsellér, 1 lófő és 6 egyéb szerepel.18 1827-ben családos 96, özvegy 14, gyermek 103, összesen: 213 fő. 1867-ben családos 114, özvegy 11, gyermek 158, összesen: 283 fő. 1921-ben 14
Székely Oklevéltár, Új sorozat, IV. 39. Székely Oklevéltár, Új sorozat, IV. 296. 16 Székely Oklevéltár, Új sorozat, IV. 714. 17 Székely Oklevéltár, Új sorozat, V. 228. 18 Pál Antal-Sándor, Székely székek a XVIII. Században 16 15
összesen: 301, 2002-ben összesen: 135 fő19 Néhány kivétellel az egész falu unitárius.
Kiköltözöttek
A faluból 142 család költözött ki, akik közül csak mintegy 10 személy van, akik 1930 előtt születtek. A többi mind azután született és költözött ki a faluból. A kiköltözések oka a legtöbb esetben az érvényesülni akarás és a könnyebb megélhetés reménye. A faluban soha nem volt szokásban, mint egyes más falvakban, a lányok szolgálata. A kiköltözöttek nagy része a közeli falvakba vagy városokba költözött, de a Magyarországra vagy a tengeren túlra távozók száma elenyésző.
Lófők, armalisták
Recsenyéden
a
népességszámlálások
nem
említenek
nemesei
családokat. Sem Pálmai József „Udvarhely vármegye nemesi családjai”, sem pedig Nagy Iván „Magyarország családi címerekkel és nemzedék-táblákkal” című könyvében nem találkoztam ilyennel. Az 1713-1721-es összeírásban említés történik szabad székelyekről, lófőkről is. Az egyházközség levéltárában az 1827-es Püspöki Vizitáció jegyzőkönyvében szerepel egy Fekete Zsigmond ármálista-katona is. A recsenyédi Fekete család egyik tagja, Fekete József Vásárhelyen lakik, akinek birtokában van a család nemesi levelének egy latinból magyarra
19
Székely Oklevéltár, Új sorozat, V. 228. 17
fordított szövegváltozata, mely szerint Fekete Ferenc 1612-ban Báthory Gábor fejedelemtől lófői levelet kapott. A homoródszentpáli, 1635. november 18-án készült katonai összeírásban, mint lófők lustrálnak a fiai: István és Ferenc, valamint veje, Zólya Péter. A nemesi levél eredeti példánya a csíkszeredai levéltárban található. Tehát az 1713-tól 1721-ig tartó népességszámlálás adatai közt található egy lófőszékely, aki valószínű Fekete Ferenc volt. Ebből a családból származik az 1848-1849-es forradalomban résztvevő Fekete Sándor kürtös lófő is. Itt kell megjegyeznem, hogy az 1848-1849-es szabadságharcban még két recsenyédi lakos vett részt: Lakatos József honvéd, földműves, Béres István
napszámos.
Recsenyéden földbirtokkal rendelkező nemesi és lófő családok
Az
unitárius
egyházközségeket,
egyház amikor
püspökei részletes
időnként jegyzőkönyvet
meglátogatták vettek
fel
az az
egyházközség javainak állapotáról. Ilyen
vizsgálatot
tartott
Körmöczi
János
püspök
1827-ben,
kinek
jegyzőkönyve megtalálható. Érdekesnek találtam az egyházközség külső ingatlanairól írott részt, mert az egyházközség földjeinek szomszédságában gyakran találkoztam régi nemes, báró vagy gróf tulajdonosokkal. Ezért lemásoltam az eredeti szöveget és idecsatoltam: „Apró Osztásnál egyfelől B. Veselényi Józsefné, G. Kendefi Rákhel, másfelől Mtgs. Ugron Pál maradékai Máté György nevű emberek szántóföldje s szomszédságában 10 vékás /pap földje /
18
…A Ladóban egyfelől a Kis Sigmond, G. Bethlen Imre Úr Ö Exelenciája embere, másfelől Fekete Sigmond Armálista szántójuk szomszédságában vagyon 4 vékás föld melyet út helyett adott T. Bíró Mózes úr a papságnak. …A Kapus nevű helyen egyfelől Dáné Mihály, gróf Bethlen Krisztina Succesorai, másfelől Bomhér Mihály, G Bethlen Imre Ő Exc.-ja Colonusai szántója szomszédságában egy darab szántóföld 12 vékás. …A Lok szél nevezetű helyben egyfelől Dáné János gróf, Bethlen György Colonusa másfelől Béres János gróf, Rhédei László úr Ő Ngok emberei szántójuk szomszédságában 1.5 vékás föld …A Papság csűre megett mindkét felől G. Bethlen Imre Ő Exc.-ja Colonikális szántóföldjei szomszédságában egy vékás.”20 Ezeknek a nemeseknek a kilétét kívánom bemutatni az alábbiakban. Egyik híres család a Homoród vidékén a Szentpálon élő Kornis család. A Kornis családfa kutatásakor Pálmai József is az „Udvarhelyi vármegye nemes családjai” című könyvében a Kornis családfát Kornis Miklóssal kezdi anno 1480. Azonban az 1487-ből származó oklevélben, amint említettem, Kornis Gergely neve szerepel21. A Kornisok a nevüket a címerükben látható unikornisról (egyszarvú) kapták. A Szentpál alsó végében levő udvarházat Kornis Farkas építette. Az egyik ajtó szemöldökén ott található az évszám K.F. 1579 és az egyik ablak külső felén 1580.22 Ezt az udvarházat 2001-ben bontották le. Az egész Recsenyéd Kornis Mihály jobbágyaiból állt. Ehhez kapcsolódott az udvarház és birtoka. De a sors kereke forgandó, sok megpróbáltatás érte a családot. 20
Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827 Szabó Károly: Székelyoklevéltár, Kolozsvár, 1877.i. 163 oldal 22 Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. Minerva 1942, I. kötet, 136137 oldal 19 21
Kornis Farkast Mihály vajda Gyulafehérváron megölette. Veje, Székely Mózes fejedelem seregét Rádul vajda Brassónál szétverte, és a fejedelem is ott esett el. Neje, Kornis Anna Temesváron dögvészben halt meg. Kornis Zsigmond Székely Mózessel Brassó mellett esett el. Kornis Judit, Pécsi Simon neje tizedik gyermeke szülése közben halt meg, házasságának 15. évében. Egyedül Kornis Ferenc maradt meg, aki a székelyek főkapitánya is volt. Őt azonban Pécsi Simon viszi szombatosságra, s ezért I. Rákóczi György nótáztatta, azaz fej- és jószágvesztésre ítélte. Végül Ferenc leánya, Margit marad meg, akit nőül vesz Rhédei László, aki nagy befolyásával visszaszerzi az apai birtokot, Szentpétert, Bágyot, Recsenyédet, de a szentpáli udvarház a Bethlenek kezén marad.23 Így jutott Rhédei László Recsenyéden birtokhoz. 1644-ben II. Rákóczi György Buni Bethlen Jánosnak adta a szentpáli udvarházat, Szentpál, Szentpéter, Recsenyéd és Bágy birtokát.24 Így lett gróf Bethlen Imre a papság jószágának a szomszédja. A másik híres nagy család a Homoród vidékén, a homoródszentmártoni Bíró család. Azért teszem oda, hogy a homoródszentmártoni Bíró család, mert sokféle Bíró család volt, de mind között a Dózsa, Gyerőfi, Vitéz családokkal való összeházasodás révén a legszerencsésebb és a legsikeresebb ez a család lett, s így nagy vagyonra tett szert.25 A homoródszentmártoni Bíró család történetét a Becz családból vezeti le Nagy Iván. Ők Csíkszékről jöttek Homoródszentmártonba. A Székely
23
Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. Minerva 1942, I. kötet, 139140, 142 oldal 24 Szabó Károly: Székelyoklevéltár, 1840. III. kötet, 167-168 oldal 25 Nagy Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzedék táblákkal, Pest, 1865. L. kötet, 169 oldal 20
Oklevéltár, a Háromszéki Nyújtódról származtatja a Becz családot,26 de mindkét forrásanyag Jakabtól származtatja a Bíró családot, aki egy csodagyerek volt, már csecsemő korában kivette dajkája kezéből a kanalat és eltörte. Felnőve, 1506-ban II. Ulászló király alatt egy Góliát termetű törökkel megvívott Budán, s legyőzte azt. Innen kapta a Bíró, lebíró, győzedelmes nevet
és
a
homoródszentmártoni
birtokokat.
A
család
eredetével
kapcsolatosan sok mindent homály fed, de ami minket érdekel, egyértelmű, éspedig az, hogy az ide telepedett Becz család egyik ága, András és fia, Márton 1487-ben itt élt Recsenyéden.27 Ezt a Kornis Gergellyel folytatott perből és kimeneteléből tudjuk. Az idők folyamán a Bíró család tollal és karddal sok dicsőséget szerzett magának, a hazának és az unitárius egyháznak, de a sors szerencsétlen fordulata őket is utolérte. I. Bíró Pál, II. Rákóczi György által 1657-ben Lengyelországban, a királyság elnyeréséért folytatott harcban esett el. Ennek fia II. Bíró Pál, a székelyek kapitánya, aki II. Rákóczi Ferenc alatt esett el Sármánynál. Bíró Gábor a tatárok dúlásának lett az áldozata itthon, amikor menekülés közben a lovát kilőtték alóla, s ő futás közben sarkáig érő hajánál fogva egy bokorban megakadt, és agyonveretett az ellenségtől. A homoródszentmártoni Bíró család neve leányágon még egy ideig az Ugron családban élt tovább. Az Ugron család nevét a Székely krónika is említi, és Ugron Lászlótól származtatja a családot. Ugron Pál Udvarhelyszék alkirálybírája, felesége fiatfalvi Geréb Anna, fia Ugron Ferencz, kinek felesége II. Bíró Sámuel leánya, Bíró Mária, akinek a recsenyédi határban birtoka volt. Fiuk
26
Szabó Károly: Székelyoklevéltár, Kolozsvár, 1890. III. kötet, 163. Oldal
27
Szabó Károly: Székelyoklevéltár, Kolozsvár, 1877, I. kötet. 263. Oldal 21
Ugron Pál, ennek neje Siménfalvi Krisztina, ezeknek leánya Karolina,28 kinek a recsenyédi határban a Bíró örökség után szintén birtoka volt. Bíró Máriával a Bíró család leányágon kihal Homoródszentmártonban. De ennek a Bíró családnak Recsenyéden is leányágon maradt egy tagja, Bíró Kata. A Zólya család Bágyi eredetű. Ez a család vagyonilag első helyen állt a környéken a XVII. században. Egy időben csaknem az egész Bágy és Recsenyéd az ő birtoka volt. 1622-ben Zólya Sámuel, Lukács fia Recsenyédre költözött és ott alapított családot. Ebből a családból származott Ferenc, akinek felesége Fekete Mária volt.29 A Zólya név az egyházközség irattárában csak egy helyen szerepel. Itt ez áll: „Ezen Eklézsiának30 volt egy küsded temploma a kertek megett a Zólya féle jószág végibe, mely épült volt az 1745.-ik esztendőben, de elhasadván kéntelen volt az Eklézsia ezt a mostani újabbat, mely is kezdett épülni 1830 évben és 1836-ik évben aug. 20-ik napján éppen Szt. István király napkor leges legelsőben kezdődött ezen új templomban az Isteni tisztelet Nms.(Nemes) Aranyos-Széki Várfalvi Tiszteletes pap Nagy Mihály és T Váralljai T Cántos Deák Mihály urak által. Lévén akkor szorgalmatos Kurátora31 az Eklézsiának Küs Sigmond Uram, akinek igaz dicséretes és szorgalmatos gondnoksága alatt épült 6 esztendők alatt ezen dicséretes Templom Recsenyédben, amely is jegyeztetett ide emlékezetnek.”32 Ezek szerint a templom a papi, kántori kertek mögött, az udvari kert végében volt.
28
Nagy Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzetségi táblákkal, Pest, 1865, XI. kötet, 366. Oldal 29 Pálmai József: udvarhely vármegye nemes családjai 30 egyházközség 31 egyházközségi gondnok 32 Felsőbb rendeletek, I. kötet 1831-1909, 20.oldal 22
A Zólya családdal kerül rokonságba a szentmártoni Bíró család úgy, hogy Bíró Mózes a Bíró Mihály unokája volt, akit a családfában nem említenek, csak Jánosfalvi Sándor Istvántól tudjuk, hogy ez a Bíró Mózes Recsenyéden egy Zólya nevű lánnyal házasodott, és itt élt, mint az egyházközség patrónusa (támogató, fenntartó).33 Így került a Bíró család Recsenyédre az udvarba, és mint az egyházközség patrónusa, fiával, Bíró Károllyal az egyházközség hathatós támogatója volt. Az egyházközség jegyzőkönyveiben nem sokszor találkozunk a nevükkel, de néhányukat érdemes följegyezni. Bíró Mózesnek a Homoródon volt egy malma, amelynek a mindenkori szombati vámját az egyházközségnek ajándékozta. Bíró Mózes halála után a vámot az egyházközség már nem vételezte be, ezért a Püspöki Vizitáció 1827ben a következő meghagyást teszi: „Meghagyatik a közelebbi kurátoroknak, Néhai Tekintetes Bíró Mózes patrónus által ajándékozott a fia Bíró Károly patrónus úrtól is vissza nem vonatott szombati vámot a Recsenyédi malomból az egyházközség bevételei közé bevegyék, ha nem, s ebből az egyházközségnek
kára
lesz,
a
magokéból
tartoznak
a
megyének
megfizetni.”34 Bíró Mózes halála után Bíró Károly is hamar elhalálozott. Ezt az 1832. évi Püspöki Vizsgálat jegyzőkönyvéből tudjuk: Az egyházközség Homoród melletti földjét elmosta a víz, s így a mester földje megkisebbedett, újra kellett osztani.” Ezzel kapcsolatosan lejegyezték, hogy: „az Ecclesia volt
33
Jánosfalvi Sándor István: Székelyhoni utazás a két Homoród mellett. Minerva 1942, I. kötet, 51-
52 oldal 34
Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827 23
patrónusa35 Tekintetes Bíró Károly Úr elhalálozott… Néhai özvegye Méltóságos Simén Kata úrasszony Stb…” A Simén családról csak annyit tudunk, hogy 1550 táján házasodtak be Szentmártonba egy Bíró leánnyal. Simén Kata valószínű ennek a családnak a sarja volt. Most már megfelelhetünk arra a kérdésre, hogy ki is volt Bíró Kata. Ő Bíró Mózes unokája, Bíró Károly leánya, aki Szombatfalvi József felesége lett. A Szombatfalvi család ősi székely család. Feltűnése az 1505. évi agyagfalvi gyűlésen kezdődött, amikor Szombatfalvi Gergelyt a székely nemzet egyik bírájának választották meg. Szombatfalvi József kb. 1840-50 táján jött Recsenyédre, nőül vette Bíró Katát, aki 1901-ben halt meg 78 éves korában. Tehát 1823-ban született és 1840-50 között mehetett férjhez. Férje 1861-ben halt meg, aki után özvegységben még 40 évet élt. 1901-ben halt meg, és így a Recsenyédre szakadt Bíró család vele leányágon itt is kihalt. Kik voltak a recsenyédi Szombatfalviak? Szombatfalvi József egyik fia, Szombatfalvi Albert Pesten miniszteri titkár és recsenyédi birtokos, a másik, Lajos rendőrkapitány Udvarhelyen és recsenyédi birtokos, lánya, Lotti Csíkszentmártonba ment férjhez és 1914-ben halt meg. Albert bátyja az egyházközségnek 50 korona adományt adott emlékére. Még élt két testvér, ők ifjabb korban haltak meg. A Szombatfalviak katolikusok voltak, de faluközösségük és szüleik, nagyszüleik, dédszüleik vallását és emlékét tiszteletben tartották, sőt áldoztak is értük. Szombatfalvi Albert 1902-ben édesanyja
emlékére
a
szószéket
a
ma
is
látható
formában,
márványutánzatúra festette, a papi széket megjavíttatta és lefestette 120
35
fenntartó, gondoskodó 24
korona értékben, továbbá úrvacsorai kelyhet és az úrvacsorai jegyekre egy terítőt31 adományozott a templomnak. 1917-ben egy 2600 koronás alapítványt hozott létre, amit meghagyása szerint sem más alapítványba beolvasztani, sem megsemmisíteni nem szabad és ősei emlékére, halottai iránti tisztelete jeléül azok sírjainak gondozására kellett fordítani. Bíró Mózes, Bíró Károly, Bíró László, Bíró Károlyné Sárdi Simén Kata emlékéről van szó. 1918-ban ugyancsak pénzalapot hozott létre 1000 korona kamatozó kötvény formájában azzal a céllal, hogy az egyházközség új harang vásárlására használja fel az adományt. A harangra a következő feliratot kérte: A recsenyédi unitár. egyházközségnek homoródszentmártoni Bíró Mózes és neje Szentiványi Zsuzsanna emlékére. Az új harangokat 1922-ben öntette az egyházközség, de a felírást elhagyták. Az okát nem tudom, mert a jegyzőkönyvekből hiányzik az 1922-1925-ig terjedő rész, aminek tartalmaznia kellene a magyarázatot. A Szombatfalvi családdal kapcsolatban még egy bejegyzést találtam, mely az udvar épületeinek elrendezésére derít fényt. „A Szombatfalvi fiak takarmányaikat a papi házhoz közel halmozták föl, és a csűrt a templomhoz közel rakatták, így az egyházi épületek veszélyben vannak,” ezzel indokolja az egyházközség a tűzkár elleni biztosítás megkötésének sürgősségét. Az istállók nincsenek közel, sőt, ha az 1936-ban készített fényképet megnézzük, az istállók az udvari kert felső felében vannak. De ha tudjuk, hogy a Bartha Jenő által épített istálló a régi istállók anyagából 1940 körül épült, és azon alul szántáskor az eke mindig nagy köveket fordít ki, amelyek biztosan a régi istálló fundamentumkövei, akkor régi helyére képzelhetjük, a templomhoz közel az egykori istállót. A 25
Szombatfalvi család birtoka a földkönyv szerint 70 kataszteri holdszántó és 70 kataszteri holderdő volt. Ennek a birtoknak egy része az 1921-es föld- vagy agrárreform következtében kiosztatott. A többit pénzért adták el, úgy, hogy a következő udvarház tulajdonos már külső birtok nélkül vette meg az udvarházat. A Szombatfalvi családtól vásárlás útján került az udvarház a Hinléder Rudolf tulajdonába, egész pontosan nem tudjuk, de kb.1910 körül. Hinléder ügyvéd volt, az oklándi járás megyei képviselője. Mint ilyen házat épít Oklándon a mai polgármesteri hivatal szomszédságában levő, községi tulajdont képező telekre. A lakás homlokzata a recsenyédi udvarházéhoz hasonlít. Ma az óvodának ad otthont. A család ott lakott, ide csak hétvégeken jártak át lovas hintóval. A hintó később átkerült a Bartha család tulajdonába is, és azt Városfalvára adták el gyászkocsinak. Hinléder nevet változtatott, az Altorjai Rudolf nevet vette fel. Később Magyarországra telepedett ki, majd onnan Ausztráliába. Két lánya volt, Borbála Magyarországon maradt, Zsuzsanna már Ausztráliában született. Nem tudom, hogy történt, de valószínű, hogy elvált első feleségétől. Zsuzsanna jól beszél magyarul, 2002-ben voltak itthon, Erdélyben nosztalgiázni az ősi fészek után kutatva. 1921-1922-ben az olaszteleki Bartha család vásárolta meg az udvart és udvarházat, mégpedig Bartha István és Balázsi Mária. Megjegyezném, hogy többféle Bartha család ismeretes. Az olaszteleki Barthák Magyarországról, Nagyborosnyóról származnak, a XVII. század végéről. Nemességüket az 1702. évi lustrás könyv igazolja. Ebből a családból származnak: István és gyermekei, Gyula és gyermekei, Salamon és gyermekei, Sándor és gyermekei, 26
András és gyermekei, Ferenc és gyermekei Olaszteleken, Károly tanító Brassó megyében, Imre református lelkész, József tanító, Géza igazgató és tanító Székelyföldváron (Torda megye) Recsenyédre Bartha István fiaival, Mátyással, Jenővel és Ézsaiással valamint Mariska nevű lányával jött, aki Olasztelekre ment férjhez. Mátyás polgári iskolát végzett, neje Szabó Erzsébet volt. Gyermekei: Lenke ( férje Magyari Dénes), Erzsébet ( férje Béres Dombi Pál), Miklós ( felesége Ráduly Erzsébet) , Szerén( férje Hegedűs Árpád). Jenő neje Bomhér Eszter volt, gyermekeik: Mariska (férje Bálint Géza), István( neje Berde Klára), Jolánka( férje Lakatos Jakab, később elkülönültek), Ézsaiás fiatalon elhunyt.
Udvar és udvarház
Az udvar kb. hat ha terjedelmű. Keleten az országút, délen az egyházi épületek és az oda kijáró utca, nyugaton a mező, északon a belsőségek határolják. A mező felőli részt fenyőfák szegélyezik, az országút mellett mogyorófa bokrok. Eredetéről nem tudunk semmit, de valószínű, hogy a főúri birtokkal együtt jött létre és első tulajdonosa Betz András és fia volt, akinek a megöletéséért Kornis Gergely volt a felelős a törvényes döntés szerint. Rajz az első telekkönyv megjelenésével készült róla először, amely a mellékelt ábrán látható. Ez a rajz az 1900 előtti állapotokat tükrözi, az udvarhoz több épület tartozott. Az udvarház, amely a rajzon is látható, testes épület volt, és az országúthoz valamivel közelebb állott, mint a mostani. A templomhoz közel, amint azt már ismertettük, az istálló feküdt. Az udvarba
27
kijáró út mellett, amely el volt kerítve, néhány épület látható, amelyek valószínű cselédlakások lehettek.
Ennyit tudunk erről a rajzról megállapítani.
28
A régi udvarház bizonyára nemcsak ósdivá, hanem roskataggá is vált a századok alatt és egy új építése vált szükségessé. A Szombatfalviak voltak azok, akik megépítették az akkori időknek megfelelő modern, impozáns épületet. Ha ma Recsenyéden átutazik az idegen, megakad a szeme rajta, mert sok falut be kell járnia ahhoz, hogy ilyen szép, impozáns udvarházat lehessen látni. 1900-ban kezdődött el az építése és 1902-ben már készen állott az új épület, ezt bizonyítja a tapétázat alapozásánál használt 1902. évi újság, ami az újra- meszelés alkalmával került elő. Az ide csatolt alaprajz is mutatja tágas, impozáns voltát.
az udvarház ma
A szobákat piros, barna, zöld és fehér szobáknak nevezték a festésnek megfelelően. Modernségét bizonyítja, hogy már akkor fürdőszobával
29
rendelkezett, ami téglakanalizálással és természetesen vízvezetékkel volt felszerelve. Az épület kényelmes otthona volt a benne lakó generációknak.
az udvarház alaprajza
Nemcsak az öreg kúria bontódott le, de a templom mellett levő istálló is, és amint egy korabeli fényképen látható, az udvar felső felében két nagy istálló és szénacsűr épült helyette. Ezeket az istállókat az 1940-es években bontották le, és ezekből épültek a mostaniak. Az 1950-60-as években a kollektív gazdaság istállókat, színeket, szénacsűröket
épített
az
udvarház
szomszédságában,
amelyeket
a
rendszerváltás után részben lebontottak, részben eladtak. Magyari Dénes és neje, Barta Lenke a telek felső felében lévő új épületben laknak, amit lakássá átalakítottak át.
30
az udvari telek rajza
Barta Miklós és Ráduly Erzsébet lánya, Csilla Norvégiában egy Landa Ingva nevű férfival házasodott össze, akik 2002-ben az udvarház kétharmadát kijavították. A Szentpál felőli részt Barta István lakja. Ma négy kapu vezet az udvarba. Három a három családhoz, az udvarházzal szembeni negyedik gyalogbejáró az urak és vendégek számára. Kik voltak ezek az urak? A mindenkori lakók. Legelőször is biztosan tudjuk, hogy recsenyédiek voltak: 1- Becz András és fia Márton, akiknek a megöléséért Szentpáli Kornis Gergely volt a felelős 2- Kornis Mihály, aki recsenyédi jobbágytelkei után adózik 9 forintot 3- Bethlen Imre, aki a papi kert mindkétfelőli szomszédja volt 4- Zólya, akinek jószága végében épült az egyházközség első temploma 31
5- a Bírók, akik a második templom és torony építéséhez a templomhelyet adták 6- a Szombatfalvi fiak, akik a papi lakhoz közel halmozták fel takarmányaikat és a templomhoz közel építették istállóikat 7- Hinléder vagy Altorjai Rudolf, akire még a mi időnkben is sokan emlékeznek 8- A Barthák, akik ma is bírják az udvart és az udvarházat Ezek közül egyesek bármilyen nagyok is voltak, mégis csak a legutóbbiakra emlékeznek a mai öregek, vagy egy-egy határrész őrzi még nevüket: Bántova (Bán tava), Bethlen. Ám a történelem megtartja őket örök emlékezetében.
A recsenyédi unitárius egyházközség története
A recsenyédi gyülekezet tagjai a tordai országgyűlésen kihirdetett vallás- szabadság után mindjárt áttértek az unitárius vallásra. A recsenyédi gyülekezet kis létszáma miatt nem válhatott önálló egyházközséggé, hanem a homoródszentpáli egyházközség filiája volt. A legújabb levéltári kutatások szerint Recsenyéd a 18. század első felében válhatott el a szentpáli eklézsiától. 1743-ban már önálló egyházközségként említik a források.36 Egy püspöki jegyzőkönyv szerint 1749-ben Szentpáli István volt a recsenyédi egyházközség lelkésze.37 A III. Püspöki Vizitációs Jegyzőkönyv azzal kezdődik, hogy az 1781-ben kezdett Protokollum38 betelt, és 1831-ben újat kezdett Aranyosszéki Várfalvi
36
Nyárádi- Szász 2010, 257. Nyárádi- Szász 2010, 271. 38 felsőbb rendeletek jegyzőkönyve 37
32
Nagy Mihály. Én viszont csak az 1812. évben megkezdett Vizsgálószéki jegyzőkönyvet találtam meg, és onnan kezdve igyekeztem a meglévő adatokból összeállítani az egyházközség történetét.
A templom története
Az egyházközség első temploma 1745-ben épült a Zólya-féle jószág végében39. Ez a templom az idők folyamán megromlott, és a Generális (Püspöki) vizitáció 1827-ben a következő meghagyást teszi: „ A templom oldalai
egészen
összehasadozván,
kőlábai
elválván
ennél
fogva
hasznavehetetlen állapotban találtatott, és meghagyja: A parohiális40 ház udvarkapun belül egy merőben új templom és torony építtessék, mely, ha a bejárást elszorítaná T. Patrónus Bíró Károly úr a maga gyümölcsöse szegletéből… szükséges kipótlását megígéri41… mihelyt a mezei munka megengedi a kőhányás és kőhordáshoz kezdjen hozzá az egyházközség.”42 Az 1829-es évi Vizitáció43 megvizsgálja a pallérral kötött szerződést, s hiányosnak találja, de mert már a fundamentumot kirakták, az építést 950 német forint summa alatt engedélyezi. A templom végül 1836. augusztus 20-án, Szent István király napkor felszenteltetett Várfalvi Nagy Mihály lelkész és Váraljai Deák Mihály kántor által.44 Sajnos azonban az Esp. Vizsgálószék45 már 1843-ban károsodásokat 39
40
II. Protokollum 2. Oldal
papi
41
Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827, III. p.
42
Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827,IX. p.
43
vizsgálószék
44
Protokollum 2 oldal
45
esperesi vizsgálószék 33
fedez fel. Később, 1863-ban megállapítja, hogy az északi oldalon a párkányzat 10 ölnyi hosszúságban leomlott a fedélzet eredeti hibás volta miatt. Ezért a templom egész gerendázatát és tetőszerkezetét újból kell építeni.46 Az építéskor elkövetett hibák kijavítása után a templom állapota egyelőre nem okozott gondot, és 40 esztendeig békésen használhatták, dicsérhették benne Istent. Az egyházközség még a templomon adódott hibák kijavításával van elfoglalva, de már a toronyépítés gondolata is felmerült. S elhatározzák, hogy a megrongálódott harangláb helyett a papi telek kapuja mellett, a mai kántorház helyén egy új tornyot építenek. 47 1844-ben
már
arról
számolnak
be,
hogy
hozzákezdtek
az
anyag
beszerzéséhez és a szükséges előkészületek megtételéhez.48 1847-ben a kőfalat már a templomfal magasságáig fölrakták. A tetőzetre a faanyagot a szomszéd falvakból kéregetik össze, a fenyőfát Lövétéről, a cserefát Zsomborról, Oklándról és Homoródújfaluból.49 1852-ben az Esperesi Vizsgálószék örömmel állapítja meg, hogy a torony egészen bevégeztetett, zsendelyfedél alatt, csak a külső vakolás hiányzik.50 A gömböt is megvették rá, 560 mf-ért. Közben nem tudjuk, hogy a zsendely elhasználódott, vagy csak jobban tetszett a bádogfedél, de 1882-ben 990 mfért a tornyot újrafedik, ezúttal bádoglemezzel. 51
46
Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1865, I pont Esperesi Vizsgálószék, 1851, II. belső ingatlan, 1842, VI. pont 48 Esperesi Vizsgálószék, 1844, 3. Pont 47
49
Esperesi Vizsgálószék, 1851, pénzköltés, 16,19,26,38
50
Esperesi Vizsgálószék, 1852, 2 pont
51
Esperesi Vizsgálószék, 1882, I. 2 pénzköltés, 18 pont 34
Időközben, 1902 körül a templom is annyira megrongálódott, hogy esedékessé vált a javítása. Az agyagfalvi Kövecsi Mátyás és Lőrincz István mestereknek adják ki a munkát: cserép átforgatása, stakatúr kijavítása, a templom előtti tér kialakítása, vakolás, meszelés, a templompadok alágerendázása. Szeptember 29-én minden készen volt, és az őszi hálaadás napján föl is szentelték.52 1936-ban a templom fennállásának 100 éves évfordulójára ismét fölvetődik a javítás kérdése. Török Pál agyagfalvi kőműves vállalja el a javító munkákat, a bádogos munkát Simó Béla udvarhelyi vállalkozónak adják ki. Az elvégzendő munkák a következők voltak: a templom és a torony lepucolása
és
kimeszelése,
cserépátforgatás
és
újak
fölhelyezése,
portikusnak53 bekötése a templomtestbe. A munkadíj 20000 lej volt. A padokat és a szószékkoronát újrafestik. Fekete Miklós gondnoksága alatt, aki a leghosszabb ideig volt gondnok, és aki az orgonán is tudott játszani, sok munka tétetett, melyet az egyházközség mind Küs Sigmondnak a neve felírásával jutalmaz.
52
Presbiteri jegyzőkönyv, 1902 Május4, május25, szeptember14
53
kapuzat 35
A templom
36
(Ez végül elmaradt. Megj. L. Gy.) A gömbbe beletették a régi iratok mellé a keblitanács névsorát, az egyházközségben található családfők neveit, és családtagjainak számát, a javítás történetét, a papi és kántori telkek kapukészítőinek nevét, valamint az egyes családtagok fényképét, akik 50 lejt fizettek. A javítást ünnepéllyel és bankettel fejezik be, melyen részt vett Boros György püspök úr is. Az ünnep emlékére a hívek részéről adományok és pénzösszegek érkeztek: úrvacsorai kelyhek, terítők, szőnyegek. 1951-ben a pitvart megnagyobbították. Minden 30-40 esztendő alatt annyira összegyűlnek egy templom körül a tennivalók, romlások, hogy szükségessé válik egy átfogó javítás. Így volt ez 1975-ben is. Kívül-belül a templomot kijavítják és újrameszelik, a tető cserepeit átforgatják, a templompadokat lefestik, a padelőkékre kazettákat fest Végh Mihályné tiszteletes asszony. Sütő Béla fafaragó művésszel csillárokat, papiszék-ajtót faragtatnak, számtáblákat, szószék és úrasztali varrottas terítőket, szőnyegeket készítenek, a templom előtti teret kopjafa faragású oszlopokkal kerítik be. A lelkészi lakást kijavítják, vizet vezetnek, a fürdőszobát felújítják. Az 1971-1975 közötti esztendők anyagi gyarapodásban teltek el. Az ezredfordulós év jó alkalomul szolgált az újrakezdésre, a múlt hibáinak kijavítására. 2000-ben a templomot is új ruhába öltöztették. Kívülbelül újra- meszeltették, a tetőzeten a hibákat kijavíttatták, a padok alját megigazíttatták,
a
szószékre,
úrasztalára
varrottas
kézimunkákat
készíttettek, a templom előtti téren a kopjafákat vasba öntötték. Az Illyés alapítvány 25 millió lejes, az EKT 30 millió lejes segítségével és a hívek
37
hozzájárulásával a javítást a szentléleki Hajdó István és építő csoportja végezte összesen 90 millió lejért. 1955-ben a templom és az út közötti területet Bartha Jenőtől megvásárolta az egyházközség. Eredetileg székely kaput terveztek az utca felőli frontra, de végül kőkerítés és vaskapu mellett döntöttek, mert olcsóbbnak és tartósabbnak bizonyult.
Lelkészek
A recsenyédi unitárius egyházközségnek az önállósulása óta eltelt 240 esztendő alatt 24 lelkésze volt. Egy lelkész mintegy 10-12 évet töltött az egyházközségben, bár volt olyan, aki 22 vagy 40 évet is eltöltött. Akár rövidebb, akár hosszabb időt szolgált Recsenyéden, kevés kivétellel mind fiatal volt, tele tenni akarással, lendülettel. Építette a kis egyházközséget, ám nem könnyű élettel, mert nem mindegy, ha egy 500-700 vagy egy 150-200 lelkes gyülekezet tart fenn egy templomot, parochiális épületeket és lelkészt. Bizony sokszor nélkülözött a lelkész is, különösen egy szűkebb esztendőben, amikor a hívek asztalára is szűkösen került a mindennapi kenyér. Egy ilyen körülmények között élő lelkész ajkáról hangozhatott el a keserű kifakadás: „Recsenyéd, de sovány a pecsenyéd.” Az utóbbi években, de valószínű az előbbiekben is általában kezdő, fiatal lelkészek töltötték be a lelkészi állást, akik, amikor tapasztalatra tettek szert a lelkészi hivatásban, néhány év után máshová pályáztak. Ezt megelégelve az egyik recsenyédi atyánkfia egyszer a pohárköszöntőjében
38
arra kérte a Főtisztelendő Püspök urat, hogy a „teológiát helyezze el Recsenyédről”. Engedtessék meg nekem, hogy néhány mondat erejéig beszámoljak a lelkészek Recsenyéden végzett tevékenységéről. Kezdem először a Várfalvi Nagy Mihály személyével, aki 22 évet szolgált az egyházközségben. Ő volt, aki 1836-ban megépíttette és fölszentelte a templomot, és amikor minden rendben volt, kiderült, hogy az építőmester hibájából az egész templom tetőzetét ki kellett cserélni. Szinte meg se pihentek, hozzákezdtek a torony építéséhez, s amikor 1852-ben készen volt, továbbment, mintha sorsa a Sziszifuszi sors lett volna – új kőnek új tetőt találni –, máshova ment tovább építeni. Kozma Tamás 1860-ban új harangot vásárolt, 1861-ben a szószék fölé koronát csináltat, 1863-ban orgonát készíttetett. Pál
Ferenc
idejében
a
tornyot
bádoglemezzel
fedi
be
az
egyházközség. Gál József 1909-ben megépíti az új lelkészi lakást, 1922-ben két új harangot vásárol. 9 gyermek édesapja, akik közül egyből lelkészt, háromból tanítót nevel, és bizonyára a többit is taníttatja. Gazdálkodik, kemény munkával tudja tervét megvalósítani. 1915-1919 között, a háború idején az iskolai oktatást is végzi. Ezek mellett az Unitárius Szószékben egyházi beszédeket, a könyvnaptárban óévi búcsúztatókat, újévi köszöntőket ír. Fazakas Jenő szolgálata idején történt a templom 100. éves évfordulója, és az alkalomhoz illően a templomot kívül-belül megújították, és a tornyot újrabádogozták. Ennyi munkával sem sikerült megnyernie ellenségeit, akik a megválasztása alkalmával másnak a pártján álltak, sőt az 39
ellentét elmélyült annyira, hogy egy valaki kimondta a végső szót, hogy el kell mennie. A ravai egyházközségbe, majd Fiatfalvára ment lelkésznek, ahol meg is halt. Bede Emil szintén rövid ideig volt lelkésze az egyházközségnek, pontosabban csak 7 évig. Az történt, hogy pártfogásba vette a német háborút és kisemmizte a szovjet vörös birodalmat. A háború után, amikor a menekülésből hazatért, sokan a szemére vetették ezt. Még egy másik dolog, amit hibájául róttak föl, az volt, hogy a háború alatt, amikor bizonyos használati cikkekből hiány volt, a szövetkezet vezetősége osztotta ki szükséglet szerint. Mint szövetkezeti elnök a lelkész is benne volt, s így az igazságtalanságokat neki is hibául rótták fel. Ezeket megtudva jobbnak látta elmenni. A székelykeresztúri gimnáziumban kapott titkári és vallástanári állást. Különben nagyhangú szónok volt. Édesanyám mikor nem érkezett el a templomba, az ablakból hallgatta végig az istentiszteletet. (megj. L. Gy.) Kiművelt énekhangja volt. A környéken vallásos ünnepeken gyakran énekelt. Folyóiratokban, az unitárius naptárban gyakran lehetett olvasni verseit is. Nagy Ferenc egyházközségnek,
de
szintén annál
aránylag
rövid
termékenyebbé,
ideig
volt
lelkésze
gazdagabbá
tette
az az
egyházközség életét. Kiváló kulturális tevékenységet folytatott, amivel felejthetetlen maradt az egyházközség híveinek emlékében. Kiváló érzékkel foglalkozott a vallásórás növendékekkel, rajongtak érte a gyermekek. Az ifjúságnak megtanította a „Gülbaba”, a „János vitéz” című darabokat, amelyeket előadtak más egyházközségekben is. Gyermekverseket, énekeket írt és tanított, kirándulásokat szervezett, ahol különböző játékokkal szórakoztak a növendékek. A templombejárót megnagyobbíttatta, mely 40
mindig tele volt gyermekkel. Gazdálkodott is, bár nem értett hozza, de a család számára a tejet a Hegyes nevű tehén mindig biztosította. Példamutató volt a családalapításban is, 4 gyermek édesapja volt, akiket taníttatott. Mintha most is itt volna, úgy számon tartja a gyülekezet Piroska nénivel együtt. Báró József ifj. alig három évet töltött itt az egyházközségben, de itt alapított családot Derzsi Gabriellával, egykori osztálytársammal. (megj. L. Gy.) Zeneértő lelkész volt, nejét is megtanította az énekvezéri teendők elvégzésére. Az orgonát Péterfy Gyula zenetanárral megjavíttatta, az ő idejében Bartha Jenőtől megvásárolták a templomtól az útig terjedő területet és azt időtálló, komoly kerítéssel kerítették körül. Benczédi Ferenc komoly felkészültségével, megnyerő egyéniségével gazdagította a faluközösség életét három évig. Édesapám elmondása szerint kora legjobb lelkésze volt. Fodor Dénes hatásos, nagyhangú szónok, aki szomszéd falvakban is temetések, torok alkalmával beszédet mondott, s beszédei annyira hatásosak voltak, hogy a recsenyédiek büszkék is papjukra. A sportéletben is tevékenyen részt vett, jól futballozott. Népszerű lelkész volt, aki még azt is el tudta érni, hogy a hatvanas évek végén a betlehemes játékokat újra gyakorlatba hozza, a betlehemi istállót villannyal kivilágította, így még hatásosabb volt a betlehemezés. Végh Mihály feleségével, Nusi nénivel egymást úgy egészítették ki, hogy ideális lelkészi családot alkottak. A komoly lelkészi, szószéki szolgálatokat végző lelkész és a meleg lelkületű, gyülekezetet pásztorló, művészi tehetséggel megáldott tiszteletes asszony felejthetetlenné tették 41
magukat a gyülekezet tagjai között. A gyülekezet tagjait úgy irányították, hogy azok megfelelő díszítő tárgyakat adományoztak a templom részére. A tiszteletes asszony padelőkére festett művészi munkái hosszú ideig ott lesznek láthatók a templomban. Kozma Albert a muzsnai egyházközségből jött a recsenyédi gyülekezethez.
Feleségével,
aki
egészségügyi
asszisztensnő
volt,
jól
kiegészítették egymást. A lélek és a test gyógyítói voltak. A torony bádogtetejét bronzzal festtette le, a tornyot lemeszeltette. Kiss Pap Ákos lelkészsége alatt a tornyon a bádogtetőt kijavították. A templomon külső és belső javításokat végeztek a homoródszentmártoni eredetű, ma Sepsiszentgyörgyön élő Bíró Lászlóval. Kijavították a lelkészi és énekvezéri lakásokat, az istálló fedelét felújították, s ez által rendbe tették a parohiális54 épületeket.
A harangok
Az
1827-es
évi
Püspöki
Vizitáció
megállapítja,
hogy
az
egyházközségnek két harangja van, egy mázsás és egy más, kisebb harangocska. 1860-ban az Esp. Vizsgálószék megállapítja, hogy „az egyházközségben az ingó jók szaporodtak egy kétmázsás 5 fontos új haranggal. Az egyházközség régi óhaja teljesült ezzel. Ára 248 mf. A Kerekerdő alatt levő földek gazdái évi termelésüket ajánlották föl az új harangért, a hívek 40 mf. gyűjtenek, magánszemélyek (pl. Tordátfalvi Lukácsi Sándor később szentpáli molnár 10
54
lelkészi 42
forintot) mindezt azzal a feltétellel, hogy elhalálozásuk alkalmával meghúzzák majd értük a harangot. A régi kis harang az újonnan öntött harang mívese által beváltatott.”
1905-ben az egyházközség egy új, nagyobb harang beszerzését tervezi, mivel a mostani nagyharangjuk hangja nem hallatszik el elég messzire. Ez azonban csak terv marad, melybe beleszólt az I. világháború. 1915 novemberében a kebli tanács55 gyűlést tart, melyben a hadvezetőségnek fölajánlja az egyik harangot, mégpedig a kisebbet és régebbit, amely 1767-ben készült. 1916 októberében a hadvezetőség a harangot elviszi, s még jegyzőkönyvet sem hagy helyette. A háború ütötte sebek lassan gyógyulni
55
Egyházközségi vezető tanács 43
kezdtek, és az egyházközség élete is visszaállt a rendes kerékvágásba, újra rendezték a háború okozta hiányosságokat. 1918 márciusában Mts. Szombatfalvi Albert nyug. miniszteri tanácsos, helybéli földbirtokos egy nagy harang beszerzésének költségére 1 db. 1000 korona értékű Magyar királyi Kölcsön kötvényt ajándékozott azzal a céllal, hogy a tőkéből és kamataiból a háború után egy nagy harangot öntessen az egyházközség
a
következő
körülírással:
„A
recsenyédi
unitárius
egyházközségnek homoródszentmártoni Bíró Mózes és neje Szentiványi Zsuzsanna emlékére.” Hogy miért nem írták föl a meghagyott szöveget, nem tudjuk, mert az 1922-től 1925-ig terjedő időkre vonatkozó jegyzőkönyveket nem találtam meg. Mindössze annyit tudunk, hogy az egyházközség két, egyenként 200 kg harangot rendelt a szebeni harangöntőtől kg-ként 68 lejért. A harangok elkészültek, a nagyharang felirata: „A recsenyédi unitár Eklának a hívek, Schieb. N szeben 1922. Magassága 70 cm, átmérője75 cm. A kis harang felirata: A recsenyédi Eklának a Közbirtokosság Schieb N. Szeben 1922. Magassága 60 cm, átmérője 70 cm.”
A szószék-korona
1861-ben az egyházközség felkéri az abásfalvi Balázs Mózes orgonaépítő urat egy korona elkészítésére a szószék fölé. A művész vállalja a korona elkészítését 100 új forintnyi értékben. „1 véka kenyérnek való búza minden házas porta 1 csirke… elkészült Szt. Mihály-napra.”
44
Az Esperesi Vizsgálószék 1863-ban följegyzi: „ A templomban a szószék fölé egy csinos, fehér színű aranyozott korona készíttetett a templom dísze kiegészítésére, mire lett költség a számadásban.”
Én magam is megállapítottam, hogy ilyen szép szószék-korona kevés egyházközségben van. A kopjafa-mintás faragott csillárt Béres Dénes készítette 1964-ben.
45
Az orgona
A recsenyédi egyházközség első orgonáját 1863-ban készítteti az abásfalvi Balázs Mózes orgonaépítővel. Az orgona ára 720 magyar forint. Első javítását ugyancsak Balázs Mózes végzi, amire az átvételkor a következő megjegyzést teszik: „A régi és új korában is olcsó alkotástól tisztább hangot várni nem lehet.” Ezt a javítást 1893-ban végzik.
A recsenyédi orgona 1863-ban készült el. Jánosfalvi Sándor István erről a következőket jegyzi fel: „Abásfalvi Balázs Mózes és Mátisfalvi Szöts Sámuel, aki a karácsonyfalvi orgonát készítette 1858-ban, asztalosmesterek voltak, akik csak más orgonák megnézése által, s lopogatásaik után, önmaguktól
46
tanulva olyan orgonákat készítettek, amelyek ha nem tökéletesek is, de megfelelőek.” 1913-ban új orgonára kezdik gyűjteni a pénzt. 1928-ban Einschek Károly brassói orgonaépítővel megkötik az új orgona készítéséről szóló szerződést. Az orgona ára 90 ezer forint. Pálffy Ákos, homoródszentpáli énekvezértanító segédkezik az átvételnél. 1954-ben Péterfi Gyula teológiai zenetanár az orgonát kitisztítja, újrahangolja és egy hangversennyel átadja, melyen Bachés Haydn- zeneműveket ad elő a megjavított orgonán. 2002-ben Pálfi Domokos brassói énekvezér-orgonaépítő mester vállalja az orgona tisztítását és újrahangolását. A munkát 5 millió lejért végezte el. Az átvételnél Gábor Áron szentpáli születésű énekvezér-tanító segédkezett. A javítás költségét Perci Ida, falunk Kanadában élő szülötte állta. 2003-ban Norvégiából Barta Csilla és férje, Landa Ingva az egyházközségnek egy elektromos orgonát ajándékoztak.
A hősök táblája
Az első és második világháború áldozatainak neveit a hívek a templom falára
elhelyezett
világháborúban
két
elesettek
márványtáblán emlékét
következőkben:
47
örökítették
1925-ben
meg.
örökítették
Az meg
első a
A hősök emléke:
Az 1914-1918 évi világháborúban a recsenyédi lakók közül elestek: Török István, Balázs János tanító, Béres Mihály, Béres Ábel, Bomhér János, Fodor Mihály, Gábor András, Gáspár András, Máté Dénes, Máté József, Mátyás András, Magyari András, Mezei József, Mezei Ferenc, Nagy Lajos, Ipó József A hazáért adták drága életüket. Áldjuk s megőrizzük dicső emléküket 1925
1941-1945 48
A recsenyédi unitárius egyházközség halottai a II világháborúban. Béres Sándor, Béres Zsigmond, Ipó József, Orbán Mihály, Tóth János Emlékük élni fog az unitárius hívek adománya, 1955.
49
A papi ház
Az 1827-es Püspöki Vizitáció megállapítja, hogy „a másik helyén, zsendelyfedél alá, boronafából egy középen kemencés pitvarú, hátsó oldalon ragasztott szalonnáskamrájú, elől és hátul lakható szobájú ház építtetett, mindenik szobán 2-2 ablak, az első alatt pince található.” 1868-ban egy szobával megtoldják, és a ház elé tornácot építenek.
a lelkészi lakás
A papi ház azonban megrongálódott. A toldozgatás csak ideig-óráig teszi lakhatóvá. Ezért 1905-ben az Esperesi Vizsgálószék és a hívek egy új papi lakás építését fontolgatják, de központi segély nélkül nem mernek hozzáfogni, ezért kérik a Vizsgálószéket, járjon közbe a segély elnyeréséhez. 50
Mindenki szeretné az új papi lak megépítését. A pénz gyűl, a gondnok, a pénztáros, a lelkész, az énekvezér az elsők az adakozásban. Az Amerikában lévő Recsenyédiek, Máté István, ifj. Ráduly János, Fekete Ferenc, Máté Ferenc,
Szabó
Ézsaiás,
Balázsi
Dénes
10-10
koronát
küldenek,
a
közbirtokosság 100 koronát, a hívek 900 korona értékű közmunkát végeznek és pénzt is gyűjtenek. 1909 áprilisában kezdenek hozzá az építkezéshez. A pincét kőből, a falakat téglából építik és cseréppel fedik. A kőhányást Magyari Sándor vállalja, a téglát a kántor Homoród melletti földjén vetik, az égetéshez az almási Szabó Zsigmond adja a 40 szekérnyi fát, a közmunkát a hívek vállalják. Az egyházi központ 300 korona segélyt és 30000 korona kölcsönt ad. Így azon év szeptember 19-én befejezik az építést. Kisebb- nagyobb javításokkal, átalakítással máig kényelmesen lakható a lelkészi lakás. A papi ház építését az erdőfülei Larker József végezte Pakey Lajos műszaki mérnök tervei, költségvetési kiigazítása alapján. A legutolsó javítást 2000-ben végezte Hajdó István szentléleki építőcsoportja az Illyés Közalapítvány és az E. K. T.56 támogatásával.
A harangozói lakás
A harangozói lakást az egyházközség 1926-ban építi. A belső emberi portán a kutak beomlottak, és az új kutat úgy kívánják megásatni, hogy a lelkésznek és az énekvezérnek is szolgáltasson vizet. Ezért
56
Egyházi Képviselő Tanács 51
a két porta közé ássák 1903-ban, öt öl mélységűre. Az új kút kifogástalan vizet szolgáltatott a bágyi vezetékes víz bevezetéséig.
A temető A temetőkert első említése 1693-ból származik.57 Jóval később, az 1827es Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyvben a IV. pont alatt egy bejegyzés található az egyházközség temetőjével kapcsolatosan. „Vagyon a Bágy felé fordulóra egy közönséges temetkező helye az Ecclesiának58, Délről a falu gyepűje, Északról a falu uttya szomszédságában, melljnek mértékét lásd a Megye Conscripciójában59 12-ik lapján.” Itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy a régi út a temetőtől keletre, a bágyi patak felőli oldalon vezetett el. Különben régen a filiáknak60 nem volt külön temetőhelye, az anya- egyházközség temetőjében, vagy a jószágok, családok kertjeiben temetkeztek. Itt már 1827-ben külön hely volt erre a célra az egyházi központ és az állam rendeletére.
Egyházi élet
Régen az egyház a társadalmi, világi és egyházi élet minden területét átfogta rendszabályozó, rendfenntartó minőségben. Az egyházközség presbitériumára, közgyűlésére, Esperesi Vizsgálószékére tartozott minden vitás vagy szabálysértő ügyben intézkedni. A háborgó családok között a 57
Nyárádi-Szász 2010, 257. egyházközségnek 59 leírás 60 leányegyházközség 58
52
békéltetés vagy erkölcsi botlásokért a büntetés ugyancsak ennek a dolga volt. Ezeket
az
ügyeket
botránkozásoknak
nevezték
és
presbitériumnak, felsőbb fokon az esperesnek jelentették.
alapfokon
a
Az esperes a
vizsgálatok alkalmával mindig föl is tette a kérdést: Volt-e botránkozás? Kezdetben nyilvánosan kellett megvallani a templom előtt a bűnöket és ott is szabták ki a büntetést, ez volt az Eklézsia-követés. Később békéltetés történt a presbitérium előtt, de ha nem békültek ki a haragosok, az esperes elé terjesztették az ügyet. A mi időnkben a polgármesteri hivatalokra, a tanácsokra, a békéltető bizottságokra tartoznak az ilyen ügyek. Szemléltetés végett néhány esetet fölemlítek ezek közül. A Püspöki Vizitációnak 1814-ben a VIII., X. pont alatt följegyzett ügye: „Panasz adatott föl a Tiszt. Paptól, hogy a kepézéskor a kurátor és az egyházfik nem adsistálnak61 a kepék megvizsgálásában, melyre nézve kötelességévé tétetik D. kurátor Ő kegyelmének, hogy a szokott kepézésnek idején maga egyházfiaival együtt jelen légyen és a kepéket megvizsgálván a nem akarókkal illendő kepét fizettessenek.” Ugyancsak akkor, a X. pont alatt ez áll: „A nyári templombéli tanítás is megvizsgálván az asszonyi nemből megjelentek négyen, a férfi nemből pedig egy sem jelent meg. Kikre nézve határoztatott: Azon vakmerőségeknek büntetéséért templomot akarván az eklézsia építeni minden személy tartozik annak idejében a templomon hat nap dolgozni, mégis a tanítást gyakorolni.” 1823, március 10-én: „Botránkoztatók nem adattak föl, hanem Gábor András, Máté György és Dobondi Imre a templomot nem gyakorolják, kik, hogy megbüntessenek.”
61
segítenek 53
1860-ban a Presbitériumgyűlésen tárgyalják: „X.Y. azt terjesztette elönkbe miszerint hütös nejével X. Y.-al teljességgel házat, tüzet tartani nem tud, annak iszákossága alatt következni szokott szenvedhetetlen szájalása miánt. Mű ezen panaszos feleket kibékíteni nem tudtuk, így a felperest utasítottuk Esperesi hivatalhoz.” 1865. március 13-i jegyzőkönyv: „Előttünk alól írottak előtt Recsenyédi Küs Mihálynak terűbe esett leánya Rebeka Ns.Szt.Eklézsia papi lakában Istent és megyét követni egyúttal fölkéri megye elöljáróságát ifj. legényt, mint akitől méhének gyümölcsit származottnak tudja, miről mindenkor Isten és világ előtt hitőt is kész tenni mindenik bűnös fél mindaddig hívek gyülekezetéből tiltassék ki valameddig e vád alól magát kitisztítja vagy ő is Istent és megyét követ mindezek valóságáról hitelesen bizonyítani. Recsenyéd a fent írt napon…”
Az egyházközség iskolája és óvodája. A tanítók
A falu tanítói közül kettőt szeretnék megemlíteni a sok közül, akik a leghosszabb időt töltötték a faluban. Ezek közül az első Dombi Mózes tanító úr, aki 31 évet töltött Recsenyéden mint énekvezér-tanító. Hogy ilyen hosszú
időn
át
volt
Recsenyéden,
annak
is
köszönhető,
hogy
Homoródszentmártonban született és a családi birtok jövedelme segítette a család fenntartásában. Mezőgazdaságot nem folytatott, de teheneket tartott, és azokat szakszerűen és szépen gondozta. Az iskolába késve érkezett növendékek előtt előszeretettel hangoztatta, hogy ő is korán kel, az állatokat elrendezi, és mégis elérkezik. Itt jegyzem meg, hogy mindig kifényesített 54
csizmával, szépen öltözködve járt. Növendékeitől megkövetelte a leadott anyag pontos tudását. Földrajzból például háttal a térképnek állva kellett mutogatni a megyéket, és azoknak székhelyeit. Nagyon szép írása volt, és a szépírást gyakoroltatta. Növendékei annyira utánozták, hogy ötven év távlatából is meg lehetett ismerni, hogy ki volt az ő tanítványa. Mesélve tanította a tananyagot, és azokat még felnőtt korban is emlegették növendékei. Rá is illett az a mondás: ”Abban volt nagy, hogy néhányszor úgy tudott kérdezni, hogy egy életen át tudtunk felelni”. A mezőgazdasági ismereteket, különösen a gyümölcsfaoltást megtanította, és meg is követelte, mert tudta, hogy legtöbbjüknek az lesz a kenyere és az élete. Idős korában is a faluban az egyetlen értelmiségiként a kulturális élet fejlesztője és gyarapítója volt. Példaadó életének, komoly munkájának köszönhetően végtisztességtételén a falu nagy része jelen volt. A másik, akit a tanítók közül meg kívánnék említeni, az Nagy Erzsébet, született Somai Erzsébet tanítónő, aki mint óvónő és tanítónő 35 évet szolgált a faluban. Kobátfalván született, Recsenyéden alapított családot, férje Nagy Albert. A falu idegenbe való kirajzása az ő idejében kezdődött. A keze alól kikerült növendékek mindenhol megállták a helyüket. Nemcsak tanítónő volt, de beépült a falu közösségébe is. Elmondhatta a költővel:
„Enyém e nép jó s bal sorsának fele, /Örülök, sírok résztvevőn
vele.” Mindenhol ott volt: keresztelővacsorákon, lakodalmi mulatságokon, halotti torokon, ha kellett segítőkézzel is, közben jó tanácsokat osztogatva, nevelve. Az iskolában és a falu kulturális életében megállta a helyét, de részt vett a
55
mezőgazdasági munkákban is, ha kellett. Ezért a komoly munkás életért méltán megérdemli a falu tiszteletét és megbecsülését, mellyel körülveszik.
A tanítómester háza és az iskola
1819-ben az egyházközség elhatározza, hogy egy tanulószobát épít a mester házában. A tervbe vett tanulóotthont megépíti az egyházközség. 1832-ben az egyházközség bepanaszolja a tanítót az esperesnek, mivel a tanítás nem kielégítő. A tanító bepanaszolja az egyházközséget, hogy a helyiség nem megfelelő a tanításra, az esperes meghagyja a terem kijavítását, de az egyházközség nem teljesíti. A Vizsgálószék megállapítja, hogy „a nem régiben épített classis62 nem csak, hogy nincs kész, de a kevés gyermeknek nagy és hideg és nem alkalmas a tanításra, mely a mesterházzal egy fedél alatt van.” Elrendeli, hogy rendbe tétessék, a tanító holmija a másba hordassék át. A tanítás rendes időben beindul. 1883-ban a Vizsgálószék megállapítja, hogy építkezés nem volt, de az iskola mesterház újraépítéséhez az anyagbeszerzés folyamatban van. 1884-ben elkészül az új iskola. A mester-telken az országos törvényeknek megfelelően fölépült az iskola a község által, a polgári és egyházi hatóságoktól megerősítve, a kölcsönös egyezmény szerint. Rendelkezett a négy szobás tanítói lakás mellett egy tanteremmel, mindez cserépfedél alatt és pincével. A község elöljárósága vette át az építőtől, s a község-szerződés értelmében adja át az Eklézsiának, mint jogos tulajdonosnak. A szájhagyomány szerint ebbe az iskolába a gyermekek még hónuk alatt vitték a fát és kezükben
62
osztályterem 56
gyertyával
mentek
iskolába.
Az
összes
iskolai
felszerelés
az
alsó
osztályosoknak a palatábla és palavessző volt. Ezt az iskolát az egyházközség tartotta fenn. Az új énekvezéri lakás építését 1933-ban kezdik meg a régi mesterház helyén, a lelkészi lakás tervrajza szerint, a pince kőből, a falak fából építtetnek. A világi hatóság és tanító kívánsága alapján az 1924-ben elfoglalt területre épített új iskola mellé építtessék, olvassuk a döntésről, de az egyházközség ebbe nem egyezik bele, mert nincs lehetősége egyszerre tanítói és énekvezéri lakást is építeni. A munkálatokat hat hozzáértő mesteremberre bízzák, akiket Magyari Sándor vezet. A munkáért a városfalvi Balog Elek felel. Az énekvezéri lakás 1934 novemberében kerül átadásra, kifizetésre és ünnepi fölszentelésre.
A tanítómester háza 57
Az utolsó javítást 2001-ben végeztette az egyházközség a szentléleki Hajdó István mester építőcsoportjával, az egyház 25 millió, az Illyés Közalapítvány 36 millió lejes adományából. Közben az iskola államosítatott, olyan feltétellel, hogy az iskolaépület az egyházé marad, és kéri az állami hatóságot, hogy a tanító kinevezésénél legyen tekintettel arra, hogy unitárius tanító neveztessék ki, aki az énekvezéri teendőket el tudja látni. Azonban a helyzet elmérgesedik. 1921ben az állam karhatalommal az iskolát elveszi, a tanítótól az esküt beveszi. Az iskola egyházi jellege megszűnik, a tanítás 1934-1940 között román nyelven folyik.
Az iskola
58
A falu tanköteles gyermekeinek száma 1845-ben 21,1850-ben 17, 1900ben 36, 1945-ben 43, 1953-ban 33 gyerek, 2000-ben 14 gyerek. Felsőbb iskolát végzett recsenyédiek: 1910-es évben Máté Dénes, Gál Jenő tanító úrral együtt érettségiztek. Ráduly János, aki nevét Radnaira változtatta, Pesten pénzügyi ellenőr, Nagy János, Tóth János Magyarországon fináncok, Máté Dénes József fia. Horthy Miklós testőre. Dombi Gyula, Dombi Irén, és Dombi Jolán, Dombi Mózes tanító gyerekei; fia, Gyula és lánya Jolán tanítóképzőt végeztek. Márton Dénes Szovjetunióban végzett gépészmérnök, Lakatos Gyula lelkész, Ráduly László tanítóképzőt végzett, Balázsi Dénes lelkész és román-magyar szakos tanár, Dáné Ida tanítónő, Szabó Irma magyar szakos tanár, Bomhér Ézsajás geográfia szakos egyetemi tanár, tudományos kutató, Imre Ida egészségügyi asszisztens, Dr. Cseke Péter politológia-tanszékvezető egyetemi tanár és író, Fekete Eszter gépészmérnök. Dáné Gizella tanítónő, ifj. Nagy Albert gépészmérnök. Dáné Gyöngyvér, született Imre Gyöngyvér, tanítónő, Tímár Melinda tanítónő. Fekete Miklós író, több elbeszélése és regénye jelent meg. Fekete József építészmester. A falu csaknem minden fiatalja 10 osztályos iskolát végzett, vagy érettségi diplomát szerzett.
Az óvoda
1948-ban államosították az iskolai oktatást. A faluban 1952-ben 20 gyerekkel beindult a napközi a termelőszövetkezet kezdeményezésére. Az óvoda
1968-ig
működött,
nyáron
napközi
otthonnal.
1968-tól
a
gyermeklétszám 20 alá csökkent és az óvoda megszűnt. A gyermekek ettől 59
kezdve a szentpáli óvodába járnak. Óvónők: 1952-1955 között Jakab Ibolya és Feleki Erzsébet, 1955-től 1968-ig pedig Nagy Erzsébet.
Gazdasági élet. A földek
A földek tagosítva és telekkönyvezve vannak. A község határának kiterjedése 1521 hold, 118 öl szántó, 658 hold 621 öl kaszáló, 219 hold 593öl kert, 28 hold 129 öl legelő, 369 hold erdő, 187 hold terméketlen föld 57 hold. A Homoród folyónak a szabályozása 1870-ben történt meg. Nagybirtok nincs a faluban, de birtok nélküli lakó sincs. 15 család 1-5 holdat, 35 család 5-10 holdat,12 család 10-15 holdat,12 család 15 holdon fölül, 1 család 20-25 holddal rendelkezik. Az 1922. évi agrárreform alkalmával - az 1946-ban készült monográfia szerint - 9 család részesült 1-2 hold földben, mások szerint 15 család. Az egyházközség belterülete 56 ár, a külbirtok 9, ha 52 ár. Az egyházközség telkeit az egyházközség 1618-ban vásárolta, de erről a leltárkönyvben nem találtam feljegyzést.
Gazdasági intézmények:
A magtár 1895-ben az egyházközség kebli tanácsi gyűlésében Dáné György gondnok a következőt jelenti… továbbá egy alkalmas magtári helyiség építésére is szükség lenne, amennyiben a templomban nem csak a gabonában, de az orgonában is az elszaporodott egerek károkat tesznek.” A gabonát ugyanis a torony alatt tartották. 60
1897-ben a magtár új épülete elkészült. A magtári készlet 125 véka gabona, első magtárasa Máté Elek. Az egyházközségnek hasznos és a falunak üdvös intézménye volt a magtár, a rászorulóknak vetőmagkölcsönt nyújtottak, és egyházközségi célokra alapot gyűjtöttek általa. A tejszövetkezet63
A tejszövetkezet Recsenyéden 1929-ben alakult. Ez a szövetkezeti forma bizonyult a leghasznosabbnak a falu életében. A leggyorsabban és a legfolyamatosabban, szinte egész éven át a legbiztosabb pénzforrást jelentette
a
székely
kisgazdáknak.
Emellett
serkentőleg
hatott
az
állattenyésztésre, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt. A vaj és a tehénsajt beiktatásával javult a falusi lakosság étrendje is. A visszamaradt soványtej vagy savó a sertéstenyésztést és borjúnevelést segítette elő. Fokozódott a hústermelés is. A tejszövetkezetek tiszta jövedelméből kulturális, gazdasági intézményeiket és rendezvényeiket támogatták.82 Már 1931-ben osztalék fejében minden négy tag egy szakekét, egy lókapagépet vagy kukorica-vetőgépet kapott, amiből még ma is sok használható. A hangyaszövetkezet64
A Parasztvallomások 1820-ból: „Debrecenben megjelent könyvben, a falu lakói Küs Sigmond és társai elmondják, hogy itt sem bolt, sem pedig mesterember egy sincs semmiféle. Pálinkafőzés, mészárlás, kocsmárlás, 63 64
Dombi Mózes tanító úr gyűjtése alapján Dombi Mózes tanító úr gyűjtése alapján 61
vadászat, halászat szabad mindenkinek.” A kutatás során gyakran találkoztam számomra furcsa tételekkel a számadásokban: ecet, pálinka, túró, szappan, gyertya árenda. Későn jöttem rá, hogy ezeknek a használati cikkeknek, mivel bolt nem volt, az árusítását elárverezték, és aki megnyerte, annak volt joga árusítani úgy, hogy a jövedelem egy bizonyos hányadát az egyházközség kasszájába befizette. 1931-ben megindul a társulati bolt, 1937-ben átalakul hangyaszövetkezetté, s mint országos szervezet ellátja a lakosságot. A fogyasztási szövetkezetnek nem az volt a célja, hogy a kiskereskedőket tönkretegye, hanem hogy a kereskedelmi cikkek árát mérsékelje, s tisztességes áruhoz jusson a nép. S ha esetleg volt kontó, s ennek következményében uzsora, az szűnjön meg. A tagok a jegyzett üzletrészeik után 5%-os kamatot kaptak, és vásárlási visszatérítést is, 2-3%ig.
A bolt 62
Gazdakör65
1906-ban alakul meg, majd újraalakul 1937-ben, tagjainak száma kb.70 személy. Van könyvtára, tizedes mérlege, fapermetező gépe, gépszíne magtisztító és szelektáló gépekkel. A gazdakör elindítója a fúvós zenekarnak, ami a vidék egyik nevezetessége.
A gazdakör vezetősége Balról jobbra: Tóth Mihály, Szabó István, Bede Emil, Dombi Mózes, Dáné Lajos; második sor: Kovács Ferenc, Orbán Sándor, Dáné Mihály, Ipó János, Fekete Pál, Ráduly József, Gábor István
65
Dombi Mózes tanító úr gyűjtése alapján 63
Méhészkör66
A gazdaköri mozgalom kiszélesedésének eredménye, hogy 1913-ban Recsenyéden az egész vidékre kiterjedő méhészeti tanfolyamot indítottak. Idetartozott Szentpál, Szentpéter, Városfalva, Almás, Oklánd, Recsenyéd. Recsenyéden 14 résztvevő volt. Ma méhészettel a faluban Szász Domokos (* méhcsaláddal) és Bartha István (* méhcsaláddal) foglalkozik, mindketten méhlegelőkre járnak. A recsenyédi méhészegyesület Balázs János tanító közbenjárására mézpergető gépet, műlép-prést, viaszolvasztó edényeket, mézmérőt, mézelő növény-magvakat, gyümölcsfacsemetéket kapott a megyei egylettől, amelyek ma is megvannak. Jelenleg a műlép-prés Bartha Istvánnál található. A faluból 15 személy volt, akik méhkas kötését téli időben házilag, iparszerűen végezték. A megyei egylet megrendeléseket adott, és a termelt árut az egyesület értékesítő osztályának adták át. Ez a téli mezőgazdasági holtszezonban is kereseti lehetőséget tudott biztosítani a falu számára.
Közbirtokosság
A földbirtokosság kapcsolatban volt az erdők, legelők feletti, több évszázados közösségi használattal és tulajdonnal. A letelepedés utáni századokban mind a szántók, mind pedig az erdők és legelők a falulakók közös
tulajdonát
esetenként 66
pedig
képezték.
A
szántóföldeket
emberöltőnként
a
Dombi Mózes tanító úr gyűjtése alapján 64
katonai
évente, státusnak
háromévente, megfelelően
fölosztották a közösség tagjai között. A gyalogkatonák egy nyílföldet, a lófők két vagy három nyílterületet, míg a főnép 3-5 nyílföldet kaptak a közösség szántóiból és kaszálóiból, aszerint, hogy három, vagy öt páncélos katonával jelentek meg a hadban. A magántulajdonnak a székelyek örökségként ismert formája a szántóés kaszálóföldekre vonatkozott. Az erdők és legelők továbbra is a faluközösség tulajdonában voltak, használatukat a falutörvények és más faluközösségi rendelkezések szabályozták. A recsenyédi közbirtokosság valószínűnek látszik, hogy az 1871-es esztendei arányosítási törvény alkalmazása révén jött létre a századfordulón. Ez a legelők és erdők arányosításánál nem vette figyelembe azt az ősi székely szokást, miszerint a közföldekből elvileg a falu minden egyes lakóját egyenlő rész illeti meg, hanem a falu határán levő szántók területe után részesedett mindenki a falu legelőiből. Ezek alapján megalakult az első közbirtokosság, melynek bejegyzése a következő. „A hitelesített telekkönyvi átalakítási tervezet, Továbbá a székelyudvarhelyi Kir. Törvényszék, mint úrbéri bíróságnak az 1886 december 30-án 3838/886 szám alatt kelt jogérvényes ítélete a hitelesítési eljáráskor felvett jegyzőkönyvek alapján a 164 sz. telekkönyvi jegyzőkönyvből ide áthozott A 200, 202, 203, 204 ( temetői rész / megj. L. Gy.) 522, 524, 528 (Kövesbérci rész – megj. L. Gy.) h.r. számú ingatlanokra a tulajdonjog.” A 164 tjkv. 200, 202, 203, 204 temetőn hátuli patakoldal dűlőben lévő közbirtokossági terület 372 közbirtokos nevét tartalmazza, és 44.i2 Ha területet. (recsenyédi, bágyi, homoródszentmártoni, homoródszentpáli lakósokból) 65
A 164 tjkv. 522, 524, 528 kövesbérci legelő 209.09 hektár területet foglal magába. A közbirtokosok névsora nincs meg. A fenti tulajdonosok és a tulajdonjog az évtizedek folyamán változott az adás-vétel révén. Recsenyéden a patakoldalt és a temetőn hátul elhelyezkedő területet Bethlen Anna ajándékozta a községnek 1660-ban azzal a céllal, hogy a falu igás barmait, ökreit ott legeltessék. Ugyanis elődeink ökörfogattal végezték munkálataikat a mezőn. Hajnalban eke elé fogták állataikat, szántottak déltájig, utána legelőre hajtották, hogy pihenjenek, legeljenek. A falunak a „Kapus” nevű közbirtokossági területe a falutól keletre, egy távol levő hegyen volt, emiatt hegyre kellett hajtani a fáradt állatokat, így azok keveset tudtak legelni és pihenni. Szükségessé vált tehát egy közelebbi terület kialakítása. Ezért ajándékozta gróf Bethlen Anna a községnek a közbirtokosság területeként a temetőn hátul eső részt. Így, hogy a faluhoz közelebb volt a legelő, délkor kihajtották az állatokat, legeltették, hajnalban utánuk mentek, hazahajtották, befogták és így könnyebben tudták a mezei munkát végezni. Később, amikor már nem ökrökkel dolgoztak, hanem tehenekkel, bivalyokkal, lovakkal, nem volt szükség, mint ökör-legelőre, így borjú-, vagy bárány-legelőnek használták a falusiak a területet. A földterületek tagosítása vagy arányosítása idején a közbirtokosság területét is szétosztották a falu lakói között, megfelelő arányban mindenkinek, ami azóta, vagyis az 1870-80-es évektől közbirtokossági területként volt használatban. A temetőn hátul lévő közbirtokossági terület volt borjú-, báránylegelő, értékesítették árverés útján, de a jövedelem a közösség tulajdonát képezte. Ezt közakarat szerint a köz céljára is fordították, mint például 1909-ben, 66
amikor a lelkészi lakás építésére 100 forintot szántak, vagy 1922-ben az egyik harang megvásárlási költségeit fedezték. Ezt a közbirtokossági területet 1945ben kiosztották a szegények között, és azok között, akik magukat szegényeknek titulálták, mert volt olyan jó középbirtokos, aki részesült a területből. Az elv az volt, hogy mindenkinek öt hold területig egészítik ki a birtokát, s így akinek 4 hold volt, az még kapott egy holdat, akinek nem volt földje, az pedig 5 holdat kapott. Ezt a földosztást a Groza kormány földreform címen törvényesítette. Az új tulajdonosok: Az 1989-es forradalom után a nemzetiségi politikai harcnak egyik eredménye,
hogy
az
RMDSZ
ki
tudta
kényszeríteni
a
román
törvényhozásban a 2000/1 számú törvényt, melynek alapján a volt közbirtokosságok visszaigényelhették a jogtalanul elvett vagyonukat. Ennek
értelmében
a
homoródszentmártoni
polgármesteri
hivatal
segítségével Recsenyéden is megalakították az új közbirtokosságot. Sajnos vagy a hozzá nem értés, vagy a spekulatív gondolkodás ahhoz vezetett, hogy a kövesbérci legelővel alakították meg a közbirtokosságot 234 ha területen, mely 209.09 ha-ról erdőirtással szaporodott meg 234 ha-ra. A temetőn hátul közbirtokosságról szó sincs sehol. A recsenyédi gyűlés határozata alapján a polgármester,
Lakatos
József,
mint
megbízott
közbenjárt,
hogy
a
közbirtokosságot hivatalosan bejegyezzék a törvényszéken, mint törvényes tulajdont. Ezek szerint a recsenyédi “Kapus” nevű kisbirtokosságot 2001. július 3/1726/307/2001 szám alatt a 26/2000 számú törvény 6. szakasz alapján 234 ha, egy jogi személy, 56 fizikai személy tulajdonossal jegyezték be.
67
A bejegyeztetés után a falu egy gyűlést tartott, melyen foglalkozott a patakoldal (temetőn hátuli terület) kérdésével. Jelen volt a polgármesteri hivatal részéről Ferenc Lajos és Szávuly mérnök, akik amellett tettek bizonyságot, hogy a Groza kormány földreformja ma is érvényes, és akik földet kaptak általa, azoknak ma is saját tulajdonát képezi a fent nevezett terület. A Groza kormány által kiosztott terület 32 ha. Megmaradt volna a közbirtokosságnak 12 ha, de hogy mi lesz annak a sorsa, akkor sem volt szó róla. Így mai napig tisztázatlan a fent nevezett közbirtokossági terület helyzete. 2oo7. évben Lakatos Gyula újraszervezte a közbirtokosságot a fent nevezett területtel. Lakatos Gyula a közbirtokossági tagok lajstromából kiírta azok neveit, akik közbirtokossági területtel rendelkeztek és az 1945. márciusi Groza kormány határozata alapján nem kaptak a kiosztott területből. Húsz család részesült ötven-ötven ár területben az alábbiak szerint: 1. Balázsi Dániel, Balázsi Dénes
0,50
2. Bomhér András, Bálint Géza-Mária
0,50
3. Barta Jenő, Bartha István
0,50
4. Béres Mihály, Béres Dombi Pál
0,50
5. Fekete Mózes, Blága Emma
0,50
6. Bomhér János, Bomhér Dénes
0,50
7. Dáné János, Dáné Gábor
0,50
8. Dáné György, Dáné László
0,50
9. fekete Miklós, Fekete Borbála
0,50
10. Máté Elek, Imre Jakab
0,50
11. Kovács Ferenc, Kovács Erzsébet
0,50
12. Lakatos József, Lakatos Gyula
0,50 68
13. Magyari András, Magyari Dénes
0,50
14. Márton István, Márton István
0,50
15. Nagy Gábor, Nagy Albert
0,50
16. Orbán Sándor, Orbán Sándor
0,50
17. Ráduly József, Ráduly László
0,50
18. szabó ferenc, Szabó József
0,50
19. Tóth Mihály, Tóth Géza
0,50
20.Baczó Vilma, Baczó Mózes
0,4067
Nevezett személynek az volt a szándéka, hogy ezt a területet újra közbirtokossági területté nyilvánítsák emlékezetképpen, hogy a 44 hektár terület 1660 óta közbirtokossági terület és meg legyen a folytonossága. Az új tulajdonosok viseljék a terület összes terhét és a jövedelem saját hasznukat képezze.
A
közbirtokosságot
Kapus
2-nek
nevezték
el.
A
Kapus
közbirtokosság alapszabályzata a közgyűlés határozata értelmében érvényes a Kapus 2-re is. Nagy Albert és Nagy Elemér figyelmen kívül hagyva az alapszabályzatban foglalt adás-vételre vonatkozó kitételeket, nyolc tagtól felvásárolták a rájuk eső rész tulajdonjogát, emellett más szabálytalanságok is előfordultak. Ezért a közbirtokosságot szervező Lakatos Gyula lemondott a közbirtokosság elnökségéről azzal a szomorú gondolattal, hogy bánja, hogy egy lépést is tett érte. Ahogy az egyik nóta refrénje szól: „Apám, én nem ilyen lovat akartam!”
69
Kollektivizálás
A második világháború után a városról hazaszorult mesteremberek, a falusi kisgazdák és a hozzájuk csatlakozó karrieristák és haszonlesők közreműködésével megalakították a kollektív gazdaságot Recsenyéden is. A falu mintegy kétharmad része állt be a kollektívbe. A nagybirtokosok és a kevés földdel rendelkezők közül csak néhányan voltak, akik nem csatlakoztak. A nagyobb birtokosokat, akik napszámosokkal résziben dolgoztatták meg a földjüket vagy szolgát tartottak, mint mások kizsákmányolóit, kuláknak bélyegezték. Ilyenek voltak: Gábor Albert, Fekete Pál, Imre Jakab, és Márton István. A faluhoz közel levő földeket elvették, és kint a mezőn, a falutól távol adták ki részüket. Nagy adókat fizettettek a nagybirtokosokkal, és kötelezték őket javak beszolgáltatására. Például amíg a kollektív tagok összesen hatvan mázsa búzát kellett beszolgáltassanak, addig egy gazda a nagybirtokosok közül negyvenöt mázsa búzát kellett beszolgáltasson. Eközben zaklatták az embereket különböző módszerekkel, hogy álljanak be a kollektívbe. 1958-ban
ismét
hozzákezdtek
a
szervezéshez,
a
falu
teljes
kollektivizálásához. Márciusban beszervezték a kulákokat és októberben folytatták úgy, hogy decemberre 1-2 család maradt. Az ebben az időben beállók gabonát és takarmányt is kellett beadjanak . Így 1958 őszén megtörték az egész falut, és mindenki beállt. Az utolsó embert úgy sikerült megtörni, hogy amiért végigment szekérrel a kollektív útján, olyan büntetést róttak ki rá, amit csak hat-nyolc állat árából tudott volna kifizetni. Utána pedig, amiért gyümölcsfáit nem 70
takarította meg, szintén hasonló mértékű büntetést róttak ki rá. Ilyen módon, más út nem lévén, az utolsó ellenálló is kénytelen volt beállni. A középbirtokos osztály nagy része beállt, a kulákok – néhány közép- és kisbirtokos gazda kivételével – maradtak kint, akik a rájuk eső terhet könnyebben el tudták viselni.1960-ban beállt Lurcza István és 1962-ben Simon Benedek. Már nem is erőltették a beállást a kollektivizálás befejezéséig, 1958-ig. Ez a rendszer 1989-ben szűnt meg, az 1989-es fordulat után a területet visszaadták. Aki nem vallotta be a beálláskor az egészet, az telekkönyvi másolattal vagy adásvételi szerződéssel kellett igazolja a területét. Sajnos a rendszerváltás után nem sokat javult a helyzet. A földeket visszaadták, de a helyben maradt falusi nép már megöregedett, és mezőgazdasági felszerelés nélkül nem tud mit kezdeni a földekkel. A sok és keserves munkáért siralmas nyugdíjat fizetnek az azóta megöregedett tagoknak. Közegészségügy67
A
faluban
orvos
nincs.
Körorvos
a
község-központban,
Homoródszentmártonban van, szülésznő, asszisztensnő szintén nincsen. Az emberek mégis normális egészségi körülmények között élnek. Olyan járványos betegség, mint a himlő, a kanyaró vagy tífusz rég nem fordult elő. Nemi betegség, vérbaj, TBC, AIDS-beteg sincs a faluban. Megrögzött alkoholista sem volt régen. Vadházasságok, válások ritkán fordultak elő.
67
Dombi Mózes tanító úr gyűjtése alapján 71
Törvénytelen vagy halva született gyermek nem volt. Homoszexuális sincs. A lakások megfelelnek a civilizációs követelményeknek, hajléktalan nincs a faluban.
A falu kulturális élete
Kezdetben a falu művelődését a lelkész és az énekvezér-tanító irányította. Munkájuk eredménye a különböző egyesületek és azok tevékenysége: az unit. Dávid Ferenc- egylet, a Nő-egylet, a Gazda-kör, a Dalkör. Az ő munkájuk eredményeként a faluban minden ember tudott írniolvasni. A közművelődést segítette a falu háza, mely helyet adott a kulturális megnyilvánulásoknak. Ma már a fiatalabb generációban, az ifjak közt alig van olyan, aki 10-12 osztályt nem végzett, ami a civilizációs szintet jelzi. A villanyt 1964-ben vezették be, csaknem minden háznál rádió, televízió van.
Népszokások Az
anyák
gyermekeiknek
legtöbbször
a
bába
segítségével,
otthonaikban adtak életet. Leánykori bajtársak, szomszédok és rokonok szokták meglátogatni az újszülöttet, a „beteg asszonynak” pedig úgynevezett radinát vinni. Ilyenkor megköpdösték a kisbabát, hogy meg ne igézzék, s ha a baba mégis zsémbes volt, azt mondták, hogy meg van igézve. Ilyenkor szenet vetettek68, ólmot öntöttek69, amiből megállapították a rontás okát, ami lehetett ijedtség kutyától, állattól, „rossz embertől”. 68
vízbe dobtak egy égő parazsat és megitatták a gyermekkel 72
radinás kosá
A keresztelésre nem volt meghatározott idő szokásban. A szülők a szertartást lehetőségeik szerint végeztették el a templomban. Ha beteg volt a gyermek, a lelkész a családi házhoz vitte a keresztvizet. A keresztszülők bárányt, malacot, borjút ígértek és ígéreteiket teljesítették is. A gyermekeknek nem volt cifra ruhájuk. Télen meleg posztó ruhába öltöztették őket szüleik, nyáron egyszerű pendelyben járatták és abban is aludtak. Reggel a gyermek feltette a szalmakalapot és azt mondta: fel vagyok öltözve! Egész nyáron, Szent György napjától (április 24) Szent Mihály napjáig (szept. 29), mezítláb jártak, még a felnőttek is. Szúrt és vágott seb, a lábujjról leütött köröm jelezte a mezítláb járást. Ha nem volt komoly a sérülés, a szülők azzal vigasztalták a gyermeket: „Nem baj, ne búsulj, mire megházasodsz, meggyógyul! Kitelik a maga foltjából!”
69
A
hideg vízbe forró ólmot öntöttek és amire hasonlított a hirtelen megszilárdult fémdarab, az volt az igézés okozója 73
gyermekek játékaikat maguk találták ki, és szükség szerint azokat el is készítették, ilyen volt az ökrös, fát hordó szekér, fűzfa szánkó, kóré muzsika.
ökrös, fát hordó szekér
fűzfa szánkó
Kóré muzsika
Gyakori volt a bújócska, csapd le csacsi, tavasszal a pittyezés70, a falábon járás. csuhéból, 70
A leánygyermekek babázással töltötték idejüket, babáikat
rongyból
készítették.
Játékaikban
a
felnőttek
életvitelét
tavasszal, amikor a fold lágy volt, kihegyezett, 40-50 cm-es botokat dobtak a földbe, a játékosoknak ki kellett ütni az előző botot. Ha sikerült, kiesett az előző bot tulajdonosa a játékból 74
jelenítették meg: iskolázást, keresztelést, lakodalmazást, temetést játszottak. A templomban, az alsó karban volt a fiúgyermekek helye, a lányok az asszonyok sorának utolsó padjában ültek. Az iskolába járás ideje hét év volt. Utolsó iskolaévben konfirmáltak, Áldozócsütörtökön, azután nem jártak iskolába. A konfirmáció volt a gyermekkorból
a
felnőttkorba
való
átlépés.
Áldozócsütörtök
utáni
vasárnapon az ifjak táncmulatságot rendeztek a Csere erdőben, az úgynevezett majálist. A konfirmált ifjak már este kimehettek az utcára, a legények befogadták őket, járhattak bálba, vizitába71. A leányok szintén bálba járhattak és vizitát fogadhattak. Nyári vasárnap délutánokon a lányok és legények együtt játszották a „Bújj-bújj zöldág”, „Hátulsó pár előre fuss!”, vagy körben állva a „Tüzet viszek, ne lássátok! ” kezdetű népi játékokat. Labda helyett egy-egy korsót vagy cserépedényt dobáltak egymásnak, és ha azt közülük valamelyik elejtette, vége volt, lejárt a játék. Vasárnap délutánokon egy-egy lepadolt csűrben a helyi zenészek szolgáltatta zenére táncoltak. A legények esténként csoportokba verődve, énekelve sétáltak végig a falu
utcáján.
Téli
ünnepnapokon
táncmulatságokat
tartottak,
vagy
színdarabot tanultak és olyankor színdarabos bált rendeztek. A Karácsony és Új Év ünnepkörben öt-hat napon át tartó táncmulatságok voltak. Szilveszter estéjén megkezdődött a táncmulatság, éjfélkor mindenki a templomba ment és Istentisztelet után a legények a zenészekkel
együtt végigjárva a faluba a lányos házaknál Újévet
köszöntöttek, meghajnalozták72 a leánycsaládokat. 71 72
udvarolni újévet köszöntöttek a lányoknak 75
Muzsikás pénzt csak a legények és leányok fizettek. A táncmulatságok befejezése után a „muzsikás fogadó legények” a zenészekkel együtt szekérre ülve végigjárták a falut, felkeresték azokat a családokat, akik a mulatságokban részt vettek, hogy azoktól fát, kolbászt, tojást, zsírt gyűjtsenek. Este vacsorát készítettek, a zenészekkel meg átmulatták az éjszakát, és ezzel befejeződött a hosszan tartó ünnepi vigadalom. Amikor a legények sor alá nőttek73, besorozták őket, három-négy évre elvitték katonának. A lányok bokrétát tettek a katonaságba készülő legények kalapjaiba, akik szekerekre ülve, énekelve búcsúztak el a falutól. Az ifjúság – legények és leányok – szintén szekérre ülve kisérték el őket a szomszéd faluig, ott búcsúztak el tőlük. A katonaságból, mint érett férfiak kerültek haza és készültek a házasodásra. Ilyenkor a bálban a legények a választott lánnyal táncoltak, akivel más csak akkor táncolhatott, ha a legénytől arra engedélyt kapott. A lakodalom a két Homoród mentén szokásban levő lakodalmi szokások szerint zajlott. Szokás szerint szombati napon tartották az esküvőt. Előtte való vasárnapon a vőfélyek hívták menyegzőre a násznépet, és akik a meghívást elfogadták, azok a majorságot74, lisztet, tojást, zsírt vittek a lakodalmas házhoz. A menyasszony perefernuma75 közé tartozott egy többfiókos kaszten76, egy vetett ágy, párnákkal felhalmozva és asztal, székekkel. A módosabbak, hozományként, járomba fogott ökör vagy tehén tinót hajtottak a vőlegény házához, ahol néhány pohár ital fogyasztása közben elbeszélgettek. A perefernumról (hozományról) leltárt írtak, ez volt a „perefernumlevél”, mai értelemben a házassági szerződés, amit esetleges 73
18 éves kor, katona érettségi kor szárnyasok: tyúk, kakas, kacsa, liba 75 hozomány 76 fiókos szekrényféle 74
76
válás esetén használtak fel. A menyegző reggelén külön a vőlegény és külön a menyasszony részéről összegyűlt a násznép. A déli órákban felpántlikázott lovak vonta szekereken a násznép elment a szomszéd faluba a jegyzőségre, ahol megtartották a polgári esküvőt.
Lakodalmi menet a 70-es években, Szabó József és Jánosi Margit, Szószóló: Ráduly László
77
A szerző szüleinek lakodalma 1930-ban
A polgári esküvő után a templomba mentek házasságmegáldásra. Anyakönyvezés alatt a násznép a lelkész udvarán táncolt és szórakozott. Ahogy a szekerekkel végigmentek a falun, a zenészek muzsikáltak, a násznép énekelt, és a kapuk előtt álló bámészkodóknak a szekérről kalácsot dobáltak az asszonyok, amit azok vagy kifogtak, vagy a földről felszedve, jókívánságok kíséretében fogyasztottak el. A lakodalomba nem hivatalosak közül néhányan elkötötték az utat, annak jeléül, hogy a menyasszonyt nem lehet a faluból elvinni ingyen. A lánc elé egy székre egy csokor virágot helyeztek, ahol a násznépnek meg kellett állnia. Csak úgy engedték tovább a násznépet, ha néhány találós kérdésre válaszoltak. Ha nem tudtak válaszolni, borral vagy pálinkával kellett fizetniük a menyasszonyért. A vőlegény és menyasszony részéről hívott vendégek külön a meghívó 78
háznál ültek asztalhoz. A menyasszony és vőlegény a vőlegény házához ment és a vőlegény násznépével együtt vacsorázott. Vacsora után a fiatalság a kultúrházban gyűlt össze, ott folytatta a táncmulatságot. Reggel a menyasszony házától kontyolóba mentek a vendégek, a menyasszonyt felkontyolva, az új pár egészségére néhány pohár italt elfogyasztva a lakodalom befejeződött. Ritka eset volt, hogy az ifjú párt készen fogadta az új ház. Általában a szülők lakásába költöztek, és ott töltötték az éveket, ahogy mondani szokták: sok nemzedék egy füst alatt. A szülők és az ifjak együtt éltek, együtt dolgoztak, csendben, egymás megértésével, boldogan, vagy háborúsággal, veszekedéssel, együtt égve. A család szaporodott, jöttek a gyermekek, a nagyszülők vigyáztak a kicsikre, ha az ifjak szórakozni mentek. A falusi ember szorgos munkával, küzdelmekkel, rohanással teljes tavaszi-nyári –őszi életét a téli pihenés-szórakozás váltotta fel. A férfiak kötelessége az asztalra kenyeret teremteni, az asszonyok kötelessége a családot élelmezni és ruházni.
A férfiak elvetették a kendert, de az
asszonyok nyűtték ki, áztatták, tilolták, héhelték77, vetőszegen megvetették, szövőszékre felhúzták és megszőtték a vásznat. A gyapjút és kendert téli hosszú estéken fonták le. Hogy az unalom és az álom el ne nyomja munka közben, fonókórusokba csoportosultak. Ének, mese, tréfa közben jobban telt az idő és szaporább volt a munka. Ezeket a fonókórusokat
sorra
a
különböző
házaknál
tartották,
és
annyira
összeszoktak, akik egy helyre jártak, hogyha valamelyik valami oknál fogva nem akart menni, vagy későn készült el, szánkót ragadtak és a későn
77
a kenderszálak törése, tilolása utáni tisztítás 79
érkezőnek utánamentek. Rányomták a szánkóra és már repült is a szánkó a kórustaggal. Hogy egymást megtréfálják, felismerhetetlennek öltöztek, kifestették arcukat, férfiruhába öltöztek, s mint idegenek kopogtak be más kórustagok lakására. Mint erre járó idegenek szállást kértek, s ha befogadták, különböző mókákkal szórakoztatták a háziakat. A guzsalyon feltolták a fonóanyagot, megtáncoltatták az asszonyokat, és különböző tréfákkal szórakoztatták. A székely ember életviteléhez hozzátartoztak a kalákák. Építési anyagok, tégla, kő összehordását, a ház felépítését, kukoricafosztást, tollufosztást kalákákban végezték. Ilyenkor a kalákázókat kaláccsal, pálinkával kínálták meg.
Ezek közül a kukoricafosztást említjük. Régen
a kukoricát, kukoricacsöveket, héjával együtt törték le a kukoricakóréról. Szekerekre rakva hazahordták, lakásokba, pincékbe, csűrökbe rakták össze, nappal. Estére kukoricafosztó kalákát rendeztek, ahol ifjak, lányok, szomszédok, rokonok gyűltek össze, sokszor éjfélig fosztogatták le a kukoricahéjat a csövekről, közben énekeltek, mesét mondtak, tréfálkoztak. Ha valaki egy-egy csövön üszköt talált, észrevétlenül befestette a szomszédot, barátot, valamelyik kalákázót, és azon nevetgéltek. Ha a sárga kukoricacsövek között tarkát, vagy piros szemű kukoricát találtak, azt mondták arra: disznópásztor lesz a férje vagy felesége. Így teltek a hosszú esték, észrevétlenül, amikor hazakerültek a kalákázók, a háziak főtt kukoricával, kaláccsal, pálinkával kínálták őket, megköszönve a segítséget. Télen nem csak a fiatalok rendeztek táncmulatságot, hanem a családos emberek is, az ún. házasember bált. Volt úgy, hogy az asszonyok kosárba tettek kalácsot, tésztát, élelmet, a férfiak pálinkát vittek, éjfélkor asztalt 80
terítettek, egymást kínálgatva fogyasztották el azt, amit hoztak, reggelig folytatták a mulatságot, a kosaras bált. Egy-egy vasárnap délután férfiak szán elé fogták lovaikat, az asszonyokat, férfiakat felültették, úgy járták be a szomszéd falvakat, énekszóval. Egy-egy kocsmánál megálltak forralt bort ittak és úgy tértek haza. Az a mondás járta, hogy annak az asszonynak, akit nem szánkáztatnak meg, annak nem nő meg a kendere. A pihenő napok után jöttek a munkás, küzdelmes napok. S a küzdelmek és munkák között teltek az évek és őrlődtek az életek. Az ifjú párból lassan komoly szülők lettek, az apák és az anyák lassan megöregedtek, átadták az ifjaknak a küzdelmet és a vagyont egyaránt. Voltak, akik ezt a vagyont megbecsülték és tisztességgel voltak a szülők iránt, de voltak, akik elfogadták az örökséget, de nem adtak tisztességet az öregeknek. Az ilyen szülőknek szokták mondani, hogy tanuld meg, hogy „Mielőtt nem akarsz lefeküdni, azelőtt nem kell levetkőzni”. Az ilyen fiatalok elfelejtették azt a gyermekkorban tanult kis verset: „Öregemberrel csúfot ne tégy, inkább szolgálatára légy! Gondolj arra, hogy majd egyszer te magad is megöregszel!” A békességgel élő családokban az öregek békésen hajtották fejüket örök álomra, a fiatalok körében. A halottakat két huszonnégy óráig tartották felravatalozva a „szép szobában”78. A temetés előtti estén a család és a rokonság virrasztót tartott, ahol csendben eltöltöttek egy órácskát, részvétet nyilvánítva a halott hozzátartozóinak. A férfiak néhány éneket elénekeltek, és azzal magára hagyták az elhunytat. Fejénél két hosszú gyertyát gyújtottak meg, amelyek
78
tiszta szoba, ünnepi alkalmakra vagy ravatalozásra használt szoba 81
éjszaka őrködtek az elhunyt felett, hirdetve: az örök világosság fényeskedjék neki! A temetés napján a szertartás a háznál kezdődött, a háztól a templomba vitték a halottat, ahol elvégezték a gyászszertartást. A halotti búcsúztatót néhány helyen versbe szedve, vagy egy-egy régi ének dallamára a kántor énekelve mondta el. A temetőből hazajőve az egyház ellenkezése ellenére halotti tort tartottak, ahol valaki a temetési gyülekezet tagjai közül méltatta a halott életét, megköszönve a hozzátartozók áldozathozatalát, annak pótlását Isten gondviselésére bízva, számukra vigasztalást, az elhunytnak csendes pihenést kívánva. Ünnepek A recsenyédi gyülekezet a keresztény egyház közössége tagjának tekintette önmagát, s mint ilyen, elfogadta és megtartotta az év egyház ünnepes és ünneptelen félévre való felosztását. Az ünnepes félév Advent első vasárnapjával kezdődött és Pünkösdig tartott. Az ünneptelen félév Pünkösdtől Advent első vasárnapjáig tartott. Ebbe az ünneptelen félévbe esik bele a Szent Mihály vasárnapja, az Őszi hálaadás vasárnapja, amit kivételesen az unitáriusok megtartottak, együtt más felekezetűek ünnepeivel. Különösebb ünneplése az Adventnek és a Böjtnek nem volt. Nem volt határozott böjttartás megszabva, de általában a Nagypénteket az unitáriusok is böjttel tartották. Legnagyobb ünnepnek a Karácsonyt tartották és ehhez az ünnephez fűződik a legtöbb szokás is. Karácsony estéjén betlehemes játékkal köszöntötték a családokat a lelkész vagy a tanító vezetésével az iskolás gyermekek. A betlehemes köszöntés az 1900-as évek elejétől kezdődően, 82
kivéve a kommunista időt, napjainkig szokásban volt. Karácsony első napján a megkonfirmált felnőttek Úrvacsorát vettek. Ilyenkor a gyermekeknek nem volt
szabad
templomba
menniük.
Másod-harmadnapján
ünnepi
istentiszteleten vett részt a falu lakossága. Karácsony másodnapján korán reggel megindultak a gyermekek, felkeresték a családokat, ünnepet köszöntöttek, és karácsonyi verseket mondtak, amiért a háziak gyümölcsöt, diót, mogyorót, kalácsot és pénzt adtak. Negyednapján nem volt istentisztelet. A gyermekek szintén korán reggel megindultak: „sok aprószentek napját éljenek!” -ket kívántak a családoknak. Szabad-e aprószentekelni? kérdés után megveregették a család tagjait. Ki egyszerű pálcikával, ki tűzben megégetett és megcsavart borsika fenyőággal ki pedig venyigéből font nyolcágú korbáccsal, és közben a mondókát mondtak: „Aprószentek szent Dávid, éljenen maga sokáig! Pénzben járjon bokáig, száz esztendős
koráig!”
Aprószentekelésért
szintén
gyümölcsöt,
kalácsot,
aprópénzt adtak. Tíz óra tájt elindultak a legények, végigjárták a lányos házakat, megaprószentekelték a leányokat, ahol kaláccsal, itallal, pálinkával kínálták őket. Délután az asszonyok csoportokba verődve indultak meg és jaj volt annak a férfinak, akit elkaptak, mert kiverték nadrágjából a port. Délután már elkezdődött a bál, ropták a táncot egészen reggelig. Hajdanán fontosabb volt ünnepszentelésben a lelki tartalom, mint később, a világi tartalom, az ünnepre való készülés: sütés, főzés, takarítás, ajándékozás. A karácsonyi ünnepekhez az István- és János -köszöntés is odatartozik. A második ünnep a Húsvét volt, amikor első napján szintén Úrvacsorát vett a falu közössége. Másodnapján a gyermekek ünnep köszönteni jártak a 83
családokhoz, húsvéti verseket mondtak, vagy más rigmusokat: „Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, ha százast nem adnak, el sem fogom venni!” Régen a szagos kölnivíz helyett a gyermekek vízben szagos szappant áztattak, üvegbe töltötték, ronggyal lekötötték és azzal locsoltak. A versmondásért kaláccsal, gyümölccsel, aprópénzzel fizettek a háziak. Egész ünnepen végig táncmulatság volt. Pünkösd előtt tíz nappal, Jézus Mennybemenetelének ünnepe helyett, amit
dogmatikai
szempontból
az
unitáriusok
nem
fogadtak
el,
Áldozócsütörtököt a tanítványok öntudatra ébredésének ünnepeként tartották. Pünkösd ünnepét, bár lényegében nem kisebb, mint az előbbi ünnepek,- hiszen a Szentlélek kitöltetésének, az Egyház megalakulásának ünnepe-, mégis tekintettel arra, hogy már megkezdődött a nyári munkák ideje, kevésbé ünnepelték. A régi korok emlékeit idéző tárgyak rendre eltűntek. A régi bútorokat eladták a falusiak a kereskedő cigányoknak. A magas vetett ágy bekerült az ágyneműtartóba. A szőttesek kimentek divatból. Székely kapu egy-kettő van. Még van néhány szép kőkapu hermányi kőből faragva, aminek az ára egy nagy állat értéke. A szászos nagy kőházakból és a nagy kőkapukból is csak néhány áll.
84
Régi szászos nagyház nagy kőkapuval
Mesefa Recsenyédnek egy fél mesefája volt. az első fele a Cekend alatt elterülő Máréfalván volt, a második fele Recsenyéden, az idősödő Simon Benedek, a recsenyédiek Simó-bája. Miután felesége meghalt, egy alkalommal a felesége rokonaival Gyepesből Recsenyédre, egy esküvőre érkezett. Székely harisnyás, fekete mellényes, fehér inges, kalapos, jól megtermett ember volt, aki csendes, jó szóbőségével megnyerte a lakodalmi társaságot. Egy bizonyos idő után újra Recsenyéden találjuk, annál a háznál, ahol a lakodalom volt, és ahol egy özvegyasszony lányával lakott, mint az asszony élettársát. Két kicsi,
85
hucuj79 lovával, félvágás szekerére80 pakolva minden vagyonát, érkezett a faluba. Mintha most is előttem volna a kép, amelyet akkor láttam: két kicsi lova, egy nagy egészvágás szekér81 elé fogva, Simó bá a szekéren állva, ostorral és gyeplővel a kezében hajtotta lovait, melyek csak akkorák voltak, hogy a szekér lajtorjáját sem érték fel. Úgy tűnt, mintha magánjáró szekér robogna az úton. Néhány évig együtt volt a családdal, de később, mintha nem egyezett volna a szó, egyszer csak egy maga építette kicsi házban, a fenyő mellett, a Nyusza gödrében találjuk, lovaival együtt. Később a csordajáró úton felül a második telken, a Barczán házban lakott, amíg katolikus pap bátyja megunva és megsajnálva kóbor életét a felső falu végén, az Apróosztás útjával szemben levő kicsi házat vette meg neki és oda költöztette. Így és itt élte élete második felét, nem akarván kollektív gazdaságban dolgozni, éjjeli őrként kereste mindennapi kenyerét.
Esténként, amikor a falu lakóinak álmát
őrizve végigjárta az utcát, az ifjúság sokasága kísérte és hallgatta meséit. Nyári délutánokon a ház elé kiülve kis székére, téli estéken a kályha mellett kukoricát morzsolva, gyermekek, felnőttek társaságában mondta vége-hossz nélkül kedves meséit. Mesemondó életét úgy képzelem el, ahogy Horváth István „Tornyot raktam” című versében nagyapját örökíti meg: „Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett. Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett. Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát, nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát. 79
tenyésztett, alacsony termetű, zömök ló trágyázó , 2 m hosszú, deszkás szekér 81 szénahordó, 3 méteres, lajtorjás (létrás) szekér 86 80
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába, csodálatos ősvilág volt: babonák, mesék világa. A mező volt iskolája. A természet a mestere. Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.” Harsányan, hangosan nevetve nem láttuk őt. Tréfáin nem nevetett, tekintetét végighordozta a jelenlevőkön, csak egy halvány, huncut mosoly vonult végig arcén és ez a halvány, huncut mosoly kísérte szegénységben elő gazdag földi életében, míg nem örök álmot csókolt szemére a halál. Miután álomra hunyta szemét, vasorrú bábák, hétfejű sárkányok, szegény legények, királyfiak, királyleányok társaságában alussza a Cekend alatt Máréfalván örök álmát, mely legyen csendes és békés. Geréd Gábor szentpáli tanár gyűjtötte össze meséit és a Magyar Zoltán „Népmondák a két Homoród mentén” című könyvében adta ki 14 meséjét. Ezek a mesék a Cekend alatti Máréfalván és a Homoród menti Recsenyéden születtek, részben hallomásból tanulta meg és mesélte tovább őket. Simon Benedek: hiedelemmonda A recsenyédi vadleány82 Kilencvenöt éves vót, amikor meghótt. Ő akkor még kicsi szopós gyermek vót, s kétfelé akarta a tatár hasítani. Aztán sírni kezdett az anyja, aztán úgy nem hasította kétfelé, hogy látta, hogy annyira sajnálja a gyermeket. Úgy maradt meg az élete. S kilencvenöt évig élt. Botosnak híjják, nagy erdő vót, s abba az erdőbe lakott. De úgy tudott futni, hogy elfogni nem tudták. Osztán ott, szóval Oláh-utcának hívják, azon küjjelfelé a dombon, ott van egy kút, úgyhogy a Nap ahogy jő fel, süt belé, hát a szemorvosságnak még más falukba is hordták el annak vizét, mer mosdani az igen-igen kitűnő vót, a szem irányába. Kinek fájós szeme vót, arra a 82
( Magyar Zoltán: Népmondák a két Homoród mentén, Tortoma Kiadó, 2011, 187.old.) 87
kútra járt innya. Aztán akarták megfogni, de annyira tudott futni, hogy nem érték el, nem tudtak semmire menni, hogy megkerítsék, hogy megfogják. Aztán arra egyeztek, hogy csináltassanak egy olyan csizmát, hogy tegyék a kúthoz. Hogy mind a két lábát, ha beléhúzza, akkor megrohanják, s amíg ki tudná venni a lábát, addig megfogják. Aztán így sikerült megfogni. Egy álló hétig nem ett meg semmit. Héjába kénálták mindennel, semmit se fogadott el. Osztán látták, hogy már ki van éhezve, hát eleresztették. Azt kiáltotta vissza az a vadleán, hogy: -
Mindennel kénáltatok, csak a mindenek anyjával nem!
Hát téjjel nem kénálták, s akkor jöttek rea, hogy téjjel nem kénálták. Aztán többet nem tudták elfogni, hát valami tehenszarvastéjtől. Aztán valami olyan gyümölcsököt gyűjtött essze, kásás vackorokot, miaféllét. Ilyenekkel foglalkozott. Avval táplálkozott. Akkora fák vótak, hogy sokat kellett botolni, s attól a neve is visszamaradt „Botosnak” annak a helynek.
Testvérkapcsolatok
Az egyházközségnek 1921-ben testvérkapcsolata volt a Massachusetts állambeli Northamptoni gyülekezettel, de a kapcsolat hamar megszűnt. Az 1990-es években testvérkapcsolat létesült a Bremertoni (USA) gyülekezettel. A gyülekezetből kétszer is meglátogatták a falut, azonban gyümölcsöző kapcsolat mindeddig nem épült ki. Ebben az évben, 2003-ban újra jönnek, talán most elindulhat egy gyümölcsöző kapcsolat.
88
Befejezés
Kellemes és hasznos időtöltés volt számomra ez a néhány hónap, amely idő alatt kutatgattam és összegyűjtöttem ezt az anyagot, melyből a dolgozatom összeállt. Most már örvendek, hogy rám esett ez a feladat, mert sokkal tisztábban és szebben, színesebben látom falum múltját. A leírás csak ízelítő, hiszen mindent nem lehet úgysem elmondani, és a több száz éves történelemnek csak egy kis szelete az, amit összeszedtem a rendelkezésemre álló forrásokból. Aki részletesebben meg szeretne ismerkedni a falu múltjával, e forrásanyagot útmutatónak tekintse. Én az V. elemi osztálytól csak nyári szünidőben voltam szemtanúja a falu életének, s így ha bizonyos dolgokat a falu életével kapcsolatban nem helyesen ítéltem meg, akkor elnézést kérek. De abban bizonyos vagyok, hogy mindaz, ami az egyes lelkészek munkássága által változott vagy gyarapodott a falu és az egyházközség életében, nem csak az illető lelkésznek, de különösen a falu lakosságának köszönhető, akik nagy áldozatokat felvállalva gyarapították Recsenyéd javait mind fizikai megvalósításokkal, mind pedig erkölcsiekkel. Örülök és büszkén mondhatom: Recsenyéden születtem, és kérem Isten áldását szülőfalum minden lakójára, hogy munkájukkal továbbra is színesebbé tegyék a faluközösség életét.
Recsenyéd, 2003. március 22. Lakatos Gyula Nyug. Lelkész 89
Mellékletek
I. A Szombatfalvi család birtokából, az 1921-es földreform során, az 1403/192 határozat alapján a 703/1-703/27 helyrajzi számok alatt a következők jutottak földterülethez: 1.Beke Ferenc
800 +800 703/1, 703/16
2.Béres Ábel
800 +800 703/1, 703/17
3.Gábor János
800 +800
4.Barcán Ferenc
800 +800
5.Tóth István
800 +800
6.Kerekes Ferenc
800 +800
7.Nagy Ferenc
800 +800
8.Ipó Lajos
800 +800
9.Dáné Sándor
800 +800
10.Máthé József
800 +800
11.Szabó Ézsajás
800 +800
12.Gábor István
800 +800
13.Fodor Domokos
800+800
14.Bomhér János
800 +800 703/14, 703/29
15.Fekete Miklós
800 +800 703/15, 703/30
90
II. A közbirtokossági területből, mely az 1945. március 6.-i 187-es (Kormányrendelet)
Földreform
alapján
lett
kiosztva
a
következő
személyeknek: Név
Terület
Név
Terület
1.
Kerekes Mózes
1.71
18.
Gáspár Dénes
1.44
2.
Perci Dénes
1.71
19.
Bomhér András
1.44
3.
Lőrincz Lajos
2.59
20. Bomhér Lajos
0.57
4.
Bomhér József
1.16
21.
Orbán Balázs
1.15
5.
Nagy Miklós
0.58
22. Béres Sándor
1.15
6.
Bomhér Dénes
0.58
23. Béres Orbán József
1.15
7.
Nagy István
0.87
24. Ráduly Sándor
0.87
8.
Béres Dénes
0.87
25. Bomhér Ferenc
0.86
9.
Orbán Miklós
0.58
26. Orbán Balázs ifj.
0.57
10.
Béres Ferenc
2.88
27. Magyari Sándor
0.57
11.
Béres Márton
1.44
28. Magyari József
0.57
12.
Béres István
2.15
29. Szabó Dénes
0.57
13.
Barcán Ferenc
0.28
30. Fodor Lajos
0.57
14.
Csíki Lajos
0.57
31.
Nagy Zsigmond
0.57
15.
Tóth Dénes
0.87
32. Szász Domokos
0.57
16.
Gáspár János
1.15
33.
0.57
17.
Cseke Péter
0.28
34. Beke Ferenc
Máthé Ferenc
0.57
Összesen: 32.5
91
III. 1952 tavaszán a következő gazdák alakították meg a kollektív gazdaságot
1.92
Szekér
Ökör
Ló
Tehén
Föld
Név
Növendék
a bevitt földterületekkel és javaikkal:
1
Gáspár János
2
Ifj. Dáné Mihály
3
Béres Ferenc
2.80
4
Gáspár Dénes
2.40
5
Nagy István
2.48
1
1
6
Béres Márton
1.81
1
1
7
Tóth Dénes
3.34
1
1
8
Ráduly Sándor
2.53
9
Bedő Ferenc
2.07
10
Bomhér Ferenc
1.02
11
Szabó István
4.34
1
1
12
Nagy Gábor
6.02
1
2
13
Ráduly József
6.30
14
Bartha Mátyás
8.86
15
Szabó Dénes
5.10
16
Bomhér Sándor
4.95
17
Ipó Lajos
7.40
2
18
Orbán Sándor
4.18
1
19
Benedek Lajos
5.96
1
20 Id.Dáné Mihály
7.22
2
21
Id. Bomhér Andrásné
4.92
1
1
22
Özv. Máthé Istvánné
3.76
23
Id. Orbán Balázs
3.16
1
1
92
1
1
1 2
1
1
2 3
2
2
1
4
1 2
2
2 2
2
2
2
2 2
1
1
24 Nagy Sándor
2.00
25
Nagy Mózes
3.58
1
1
26 Beke Ferenc
2.67
1
1
27
Török Istvánné
4.89
1
28 Béres Sándorné
4.66
1
29 Nagy Miklósné
1.39
30 Máthé József
3.30
1
1
31
Id. Bomhér Andrásné Bartha Máriska
4.53
1
1
32
Gábor István
2.44
1
1
33
Tóth Mihály
6.38
2
2
34 Tóth István
3.22
2
1
35
7.40
2
1
36 Cseke Péter
2.01
1
1
37
2.55
1
2
38 Bomhér Domokos
3.57
1
1
39 Bomhér András
3.47
1
1
40 Özv. Orbán Mózesné
0.69
41
3.02
Szabó Ézsajás
Orbán Miklósné
Biás Istvánné
1 1
42 Imre Jakab
10.06
1
2
3
43 Özv. Béres Miklósné
3.15
44 Béres Dombi Pál
3.15
1
2
2
45 Béres Mihály
4.16
46 Beke Mihály
3.31
1
1
48 Balázsi János
2.00
1
1
49 Bomhér Ilka
0.80
1
1
50 Bomhér Józsefné
2.02
51
4.95
47 Csercse Vilma
Dáné Gyula 93
2
2
2
52
Barczán Ferenc
0.58
53
Özv. Bomhér Ferencné
0.54
54 Özv. Sándor Gyuláné
4.44
55
0.28
Özv. Béres Ferencné
56 Béres Orbán József
2.03
57
Szabó József
5.40
58 Gáspár Andrásné
1.28
59 Magyari András
7.99
60 Magyari Ida
0.73
61
0.56
Özv. Gábor Jánosné
1
1
2
1
1
62 Dávid Lajos Kovács 63 Szőcs Dávid 64 Fekete Mózesné
4.02
1
1
65 Béres Dénes
3.01
2
1
66 Dáné László
4.68
1
1
94
Érték
Szekér
Ló
Tehén
Terület
Név
Növendék
IV. A kollektív gazdaságba 1958-ban beállt személyek:
1
Baczó Margit
2
Lőrincz Lajos
3
Béres Fernec II.szor
4
Imre Jakab II.szor
5
Bomhér József
3
1
1
6
Bomhér Sándorné Fekete Erzsébet
2.26
1
1
3320
7
Dáné Gábor
3.86
1
1
5180
8
Mátyás György
9
Gábor József
10
Gergely Vincze
11
Tutó Imre
12
Nagy Zsigmond
2.82
1
1
2700
13
Özv. Fekete Miklósné
2.65
14
Kerekes Mózes
1.01
15
Fekete Miklós (Gábor)
5.58
2
2
7540
16
Orbán Elekné
3.92
1
1
3580
17
Özv. Bomhér Miklósné
1.5
18
Blága Dénes
19
Lakatos Gyula
10.97
6
4
18170
20 Ifj. Bomhér Dénes
3.38
1
1
4980
21
Id. Bomhér Dénes
3.65
2
1
4370
22
Özv. Bomhér Józsefné
23
Ifj. Magyari Sándor
2.97
1
1
4330
2.68
1730
9630
0.93
95
800
2
24 Fodor Domokos
2.53
1
2
4580
25
3.06
1
2
4590
26 Id. Bomhér János
2.96
1
1
4750
27
2.98
1
3760
Magyari József
Kovács Domokos
28 Szász Domokos
4.92
1
1
4320
29 Csiki Lajos
3.92
1
2
4050
30 Perci Dénes
0.95
1
800
31
Bartha Jenő
5.10
2
4760
32
Szász Ferenc
6.26
2
2460
33
Ifj. Magyari Sándor
2.23
2 2
34 Fodor Lajos
2.96
1
2
5700
35
1.44
1
1
4320
36 Ifj. Bomhér János
2.97
1
1
4340
37
4.42
1
2
4690
Kerekes Ferenc
Máthé Ferenc
38 Gábor Dénes
0.81
39 Bomhér Péterné
0.70
40 Ifj. Orbán Balázs
4.96
41
0.28
Száva Mihály
860
2
2
4480
42 Ipó János
4.20
1
2
4490
43 Béres István
2.45
1
1
2820
44 Kovács Ferenc
2.95
1
1
4830
45 Dáné Lajosné
2.67
1
1
3530
46 Fekete Ferncné
2.05
47 Márton Dénes
4.06
48 Gábor Albert
10.87
1
2
5730
49 Fekete Pál 50 Márton István 51
5600 9.48
Szép Albert 96
2
3
8450
V. Az 1991/18, 2000/1, 2005/247-es törvények alapján visszajuttatott földtulajdonok, tulajdonosok és a falu erdőállománya
Név
Ha/f öld
Név
Ha/föld
1.
Béres Márton
2.01
56.
Bomhér János
7.16
2.
Cseke Péter
3.21
57.
Boér Ferenc
2.87
3.
Gábor István
2.60
58.
Magyari József
3.13
4.
Bomhér Domokos
3.60
59.
Csiki Mihály
2.24
5.
Bomhér András
6.35
60.
Fekete Miklós
4.95
6.
Bedő Erzsébet
1.61
61.
Máthé Juliánna
5.32
7.
Dáné Mihály ifj.
3.06
62.
Magyari Rebeka
2.95
8.
Dáné Rebeka
6.80
63.
Ifj. Orbán Balázs
3.62
9.
Dáné László
6.08
64.
Tutó Erzsébet
0.07
10.
Bomhér Dénes id.
3.77
65.
Ipó János
5.43
11.
Orbán Sándor
9.25
66.
Béres O. Julia
1.80
12.
Kovács Domokos
6.94
67.
Bomhér Sándor
7.21
13.
Orbán Miklós
3.12
68.
Bomhér Berta
0.11
14.
Ipó Lajos
6.08
69.
Elekes Béla
0.28
15.
Bomhér Dénes ifj.
6.01
70.
Ált. iskola
0.10
16.
Kerekes Mózes
1.00
71.
Nagy Sándor
3.33
17.
Nagy Gábor
7.19
72.
Nagy Mózes
2.67
18.
Béres Dénes
3.24
73.
Gábor Albert
7.71
19.
B. Dombi Juliánna
7.15
74.
Tóth Mihály
6.70
97
20. Béres Mihály
4.04
75.
Nagy Ilona
2.47
21.
Bomhér Mária
2.94
76.
Török Juliánna
3.76
22.
Bomhér Juliánna
5.03
77.
Deák Ernő
0.39
23.
Bomhér Ilka
2.07
78.
Bomhér Mária
4.93
24. Szabó Dénes
7.24
79.
Béres Borbála
3.05
25.
Szabó Ézsajás
7.26
80.
Benedek Vilma
5.63
26. Szabó Emma
1.80
81.
Szász Domokos
5.11
27.
Szabó István
6.06
82.
Szász Ferenc
7.79
28. Orbán Vilma (B)
4.58
83.
Ráduly József
6.60
29. Béres Rebeka
6.22
84.
Ráduly Sándor
2.90
30. Dáné Gyula
7.44
85.
Gáspár Juliánna
1.43
31.
Beke Ferenc
2.94
86.
Gáspár Dénes
3.47
32.
Beke Rozália
3.70
87.
Orbán Jakab
0.11
33.
Orbán Juliánna
3.99
88.
Tóth Rozália
0.07
34. Beke Gyula
0.22
89.
Gáspár Eszter
1.98
35.
Nagy János
0.25
90.
Magyari András
7.81
36. Tóth Mária
2.56
91.
Lőrincz Juliánna
2.59
37.
10.31
92.
Mészáros Lajos
0.12
38. Imre Eszter
7.79
93.
Simon Benedek
0.67
39. Nagy Ilona
3.38
94.
Dáné Gábor
4.60
40. Lakatos József
0.08
95.
Márton Dénes
4.06
41.
0.08
96.
Bomhér János ifj.
2.95
42. Bartha Mátyás
8.73
97.
Joó Vilma
1.57
43. Bartha Jenő
5.18
98.
Biás Rebeka
3.02
Fekete Pál
Nagy László
98
44. Unitárius parókia
14.01
99.
Tóth István
2.74
45. Lakatos Eszter
16.43
100.
Kerekes Ferenc
4.27
46. Márton István
11.15
101.
Dáné Juliánna (Lajos)
2.79
47. Fodor Lajos
3.88
102.
Nagy Zsuzsánna
1.36
48. Béres Margit
0.09
103.
Máthé József
3.49
49. Perczi Dénes
1.00
104.
Fekete Eszter
2.59
50. Máthé István
0.09
105.
Fodor Domokos
2.14
51.
Balázsi Eszter
3.79
106.
Magyari Ida (Gál)
0.60
52.
Fekete Berta
4.11
107.
Béres Mária (Miklós)
2.12
53.
Tutó Imre
0.08
108.
Bomhér Juliánna (Miklós)
1.50
54. Erdős Lajos
0.34
109.
Magyari Sándor id.
2.23
55.
0.06
110.
Bomhér József
3.65
111.
Barczán Ferenc
0.85+0.56
Lurcza István
423,61 ha szántó, kaszáló és belső terület 38,7 ha csereerdő 4,4 ha fenyőerdő -----------------------------------Összesen: 466,71 ha
99
VI. Az egyházközség lelkészei: 83 1. Szentpáli István 2. Szentgyörgyi János 3. Fülöp János 4. Nagy András 5. Molnár György 6. Lövétei István 7. Tanka József 8. Killyéni János 9. Kis György Ferenc 10. Nemes Aranyosszéki Várfalvi Nagy Mihály 11. Kozma Tamás 12. Bedõ Lajos 13. Pál Ferenc 14. Gál József 15. Fazakas Jenõ 16. Bede Emil 17. Nagy Ferenc 18. Ifj. Báró József 19. Benczédi Ferenc 20. Fodor Dénes 21. Id. Végh Mihály 22. Kozma Albert 23. Kiss Ákos 24. Nagy Adél VII. Kántorok, mesterek, tanítók
1. Kecskés András 2. Lövétei István 3. Antonya Pál 4. Kilyén János 5. Ilyés Ferenc 83
1772-1789 1789-1975 1795-1798 1798-1800 1800-1808
Nyárádi- Szász 2010, 271-272 alapján
100
1743 körül 1762–1766 1766-1778 1778–1783 1783–1790 1790–1793 1793–1796 1796–1824 1825–1830 1830–1852 1852–1867 1867–1886 1886–1890 1890–1931 1931–1938 1938–1945 1945–1953 1956–1959 1956–1959 1959–1969 1970–1975 1976–1988 1988–2005 2007–
6. Kovács Mózes 7. Deák Mihály 8. Csép Mihály 9. Tot András 10. Kénosi Máté Lajos 11. Bedő Sándor 12. Péterfi Áron 13. Máté József 14. Kis András 15. Ürmösi Jenő 16. Balázs János 17. Gál József 18. Boros György 19. Albert Ferenc 1948-tól csak tanítók: 20. Dombi Mózes 21. Baczó gyula 22. Nagy Adél 23. Nagy Erzsébet 24. Görfi Árpád 25. Dáné Gyöngyvér
1808-1812 1812-1841 1841-1845 1846-1861 1861-1865, Pontos és jó tanító volt 1865-1871 1871-1874 1874-1878 1878-1908 1908-1909 1910-1915, Hősi halált halt 1915-1919 1919-1925 1925-1927 1927-1958 1958-1961 1961-1971 1971-1990 1990-1991 1992-
VIII. 1948-tól énekvezérek 1948-1953
Nagy Piroska- tiszteletesasszony
1953-1956
Báró Gabriella -tiszteletesasszony
1956-1959
Benczédi Ferenc - lelkész
1959-1971
Fodor Piroska- tiszteletesasszony
1971-1975
Végh Mihályné- tiszteletesasszony
1975-1988
Kozma Albert- lelkész
1988-
Kiss Ákos-lelkész
101
IX. Óvónők 1. Jakab Ibolya 2. Feleki Erzsébet
1952-1955
3. Nagy Erzsébet
1955-1968
X. Gondnokok 1. Küs Sigmond
1819-
24. Béres Mihály
1902-
2. Máté Mihály
1825-
25. id. Bomhér András
1905-
3. Bomhér Mihály
1830-
26. Ifj. Fekete József
1909-
4. Küs Sigmond
1831-
27. Máté István
1911-
5. Török Ferenc
1837-
28. Bomhér János
1914-
6. Béres Mihly
1842-
29.Orbán Sándor
1915-
7. Máté István
1846-
30. Ráduly János
1922-
8. Bomhér István
1850-
31. Lakatos József
1925-
9. Alsó Máté István
1852-
32.Bomhér János
1929-
10. Felső Máté István
1859-
33. Márton István
1930-
34. Fekete Miklós
1931-
11 . Alsó Máté István
1866-
(orgonán is játszott) 12. Felső Máté István 13. Bomhér Sándor
1869-
35. Bomhér János
1941-
1871-
36. Ráduly József
1945-
14. Török Ferenc
1875-
37. Szabó Dénes
1954-
15. Máté Elek
1878-
38. Benedek Lajos
1960-
16. Fekete József
1880-
39. Szász Domokos
1965-
17. Orbán Mihly
1882-
40. Béres Dénes
1966-
18 Bomhér József
1884-
41. Ifj. Bomhér Dénes
1969-
19. Kovács Sándor
1888-
42. Béres Dombi Pál
1974-
20. Orbán Sándor
1890-
43. Kovács Domokos
1988-
102
21. Dáné György
1893-
44.Orbán Jakab
1991-
22. Máté Elek ifj.
1897-
45.Ráduly László
1996-
23. Márton István
1900-
(pénztáros) 46.Márton István
2000-
XII. A faluból kiköltözöttek listája:
1.Mátyás András - Campulung-Muscel
71.Szász Albert - Székelyudvarhely
2.Mátyás Károly- Campulung-Muscel
72.SzászJolán - H.szentmárton
3.Mátyás Ida- Bögöz
73.Szász Domokos- Sz.udvarhely
4.Mátyás Rózsika –Bögöz
74.Nagy Irma -Szentegyháza
5.Mátyás György –Sepsiszentgyörgy
75.Tóth Mihály -Brassó
6.Mátyás Ferenc -Sepsiszentgyörgy
76.Nagy Emma - Brassó
7.Mátyás Irma –Brassó
77.Nagy János -Agyagfalva
8.Fekete Ilona –Temesvár
78.Nagy Emilia -Bágy
9.Balázsi Dénes –Székelyszentlélek
79.Nagy Géza -Homoródszentpál
10.Balázsi János –Sepsiszentgyörgy
80.Bomhér Gyula -Székelyudvarhely
11.Balázsi Erzsébet –Székelyudvarhely
81.Bomhér Sándor –Sz.udvarhely
12.Balázsi Eszter –Arad
82.Fekete Julianna Sepsiszentgyörgy
13.Balázsi Magda-Székelyudvarhely
83.Fekete Miklós -Magyarország
14.Perci Ida –Kanada
84.Fekete József -Marosvásárhely
15.Lakatos Géza –Sepsiszentgyörgy
85.Fekete Eszter -Sepsiszentgyörgy
16.Bartha István –Székelyudvarhely
86.Magyari Ibolya -Székelyudvarhely
17.Bartha Jolán –Székelyudvarhely
87.Béres Réka -Homoródújfalu
18.Lakatos Tibor –Székelyudvarhely
88.Béres Katalin -Magyarország
19.Lakatos Emese –Székelyudvarhely
89.Orbán Piroska -Magyarország 103
20.Bartha Szerén –Szentábrahám
90.Lurca Hajnal -Magyarország
21.Bartha Miklós –Székelyudvarhely
91.Lurca Tünde -Magyarország
22.Magyari Dénes –Székelyudvarhely
92.Orbán Elza -Kőhalom
23.Magyari Ildikó –Székelyudvarhely
93.Orbán Vilma -Kőhalom
24.Nagy Ilus –Székelyudvarhely
94.Orbán Aranka -Németország
25.Imre Ida –Vargyas
95.Máthé Erzsébet-Marosvásárhely
26.Tóth Dénes –Kolozsvár
96.Máthé Rebeka - Oklánd
27.Beke Gyula –Székelyudvarhely
97.Máthé Julianna -Balánbánya
28.Dáné Gyula –Csíkszereda
98.Dáné Gábor -Brassó
29.Béres Rebeka –Kőhalom
99.Dáné Irén -Székelyudvarhely
30.Szabó Irma –Nagyvárad
100.Dáné Gizella -Székelyudvarhely
31.Szabó Máriska –Székelyudvarhely
101.Dáné Erzsébet -Városfalva
32.Bomhér Ilka –Homoródszentmárton
102.Béres Margit -Nagyvárad
33.Bomhér Mihály –Sárpatak
103.Béres Anna -Brassó
34.Bomhér Lajos –Abásfalva
104.Béres Irma -Nagyvárad
35.Bomhér István –Szentegyháza
105.Kerekes Béla -Sepsiszentgyörgy
36.Nagy Albert –Székelyudvarhely
106.Kerekes Dénes -Hévíz
37.Béres Dombi Mihály –Sz.udvarhely
107.Kerekes Mariska –S.szentgyörgy
38.Béres Dombi Zita –Székelyudvarhely
108.Kerekes Mózes -Hévíz
39.Béres Ilus –Brassó
109.Kerekes Rózsika -S.szentgyörgy
40.Bomhér Ilus –Székelyudvarhely
110.Máthé Dénes -Magyarország
41.Orbán Ibolya –Németország
111.Máthé Ida -Székelyudvarhely
42.Orbán Éva-Homoródkarácsonyfalva
112.Török Sándor -Székelyudvarhely
43.Orbán Gyula –Brassó
113.Béres Orbán József -Csíkszereda
44.Tímár Melinda H.karácsonyfalva
114.Béres Orbán Dénes -Brassó
45.Bomhér Ézsaiás – Iasi
115.Dáné Julianna -Brassó
46.Bomhér Dénes –Brassó
116.Orbán Elek -Petrilla 104
47.Dáné László –Szentpéter
117.Orbán Emma -Petrilla
48.Dáné Sándor- Abásfalva
118.Orbán Ernő -Petrilla
49.Dáné Ida –Székelyudvarhely
119.Orbán Dezső -Petrilla
50.Dáné Ilona- Marosvásárhely
120.Orbán Elek -Petrilla
51.Dáné Mihály –Székelyudvarhely
121.Imre István -Székelyudvarhely
52.Cseke Péter –Kolozsvár
122.Blága Dénes -Magyarország
53.Cseke Gyula –Székelyudvarhely
123.Blága Mózes -Magyarország
54.Béres József –Székelyudvarhely
124.Blága Levente -Magyarország
55.Béres Emma –Brassó
125.Orbán Vilma -Abásfalva
56.Bomhér Eszter –Brassó
126.Nagy Irén -Abásfalva
57.Bomhér Domokos -Amerika
127.Bomhér János -Székelyudvarhely
58.Beke Borbála –Homoródszentpéter
128.Béres Miklós -Magyarország
59.Lőrinc Lajos –Szentegyháza
129.Márton Dénes -Bukarest
60.Lőrinc Gyula –Szentegyháza
130.Márton Ildikó -Városfalva
61.Magyari Enikő -Homoródjánosfalva
131.Lakatos Gyula – H.karácsonyfalva
62.Gáspár János –Kézdivásárhely
132.Lakatos József -Sz.Udvarhely
63.Gáspár Jenő –Csíkszereda
133.Kovács Ildikó -Sz.Udvarhely
64.Gáspár Jolán –Sepsiszentgyörgy
134.Kovács Tünde -Sz.Udvarhely
65.Gáspár István –Sepsiszentgyörgy
135.Kovács Éva -H.szentmárton
66.Gáspár Emma –Brassó
136.Orbán Vilma -Abásfalva
67.Gáspár András –Brassó
137.Orbán Dénes -Bukarest
68.Ráduly Sándor –Székelykeresztúr
138.Beke Vilma -Sz.Udvarhely
69.Ráduly Irma –Brassó
139.Bomhér Vilmos -Sz.Udvarhely
70.Ráduly Erzsébet –Székelyudvarhely
140.Tóth Hajnal -Magyarország 141. Ráduly Éva Magyarország 142. Ráduly László -Marosvásárhely
105
XIII. A faluban élő családok (2003-ig) 1.
Erdős Lajos
33.
Beke Ferenc
2.
Tutó Imre
34.
Gál Dénes
3.
Blága Dénes
35.
Dáné Gyula
4.
Máthé István
36.
Özv. Béres Mihályné
5.
Béres Mihály
37.
Béres Domokos
6.
Özv. Szabó Józsefné
38.
Fekete Gáborné özv
7.
Márton István
39.
Orbán Balázs
8.
Lakatos Gyula
40.
Béres Lajos
9.
Kiss Pap Ákos
41.
Szabó József
10.
Magyari Dénes
42.
Márton Dénes
11.
Tutó Csaba
43.
Szabó Dénesné özv.
12.
Gábor Dénes
44.
Lurcza Pál
13.
Magyari István
45.
Arros Levente
14.
Tóth Levente
46.
Imre Elekné özv.
15.
Orbán Jakab
47.
Bomhér Árpád
16.
Ráduly László
48.
Béres Dombi Pál
17.
özv.Béres D. Pálné
49.
Nagy Albert
18.
Béres Aladár
50.
Nagy Elemér
19.
Bálint Géza
51.
Bomhér Dénes
20.
özv. Szász Eszter
52.
Orbán Béláné özv.
21.
Nagy László
53.
Orbán Miklósné özv.
22.
Deák Ernő
54.
Kovács Domokosné özv.
23.
Lakatos József
55.
Orbán Sándor
24.
Tóth Géza
56.
Bomhér Dénes
25.
Imre Jakab
57.
Dáné László
26.
Nagy Sándor
58.
Dáné Mihály
106
27.
Imre Zoltán
59.
Bartha Vilmos
28.
Bomhér Ferencné özv
60.
Bomhér Domokos
29.
Orbén Elekné özv
61.
Bomhér László
30.
Orbán Béla
62.
Márton Tihamér
31.
Beke László
63.
Albert Lajos
32.
Tutó Erzsébet
64.
Mészáros Lajos
Feleségeikkel, gyermekeikkel összesen 145 személy.
XIV. Utóbbi időben beköltözött családok:
1.Erdős Lajos
Székelyudvarhelyről
2.Lurcza Pál
Homoródalmásról
3.Blága Dénes
Homoródszentmártonról
4.Gál Dénes
Homoródszentmártonról
5.Deák Ernő
Homoródkeményfalváról
6.Bálint Géza
Dályáról
7.Albert Lajos
Gyepesről
8.Bartha Vilmos
Gyepesről
9.Gábor Dénes
Székelyudvarhelyről
10.Tutó Csaba
Homoródszentpálról
11.Veress Pál
Bágyból
12. Mészáros Lajos
Bádok – Kolozsvár tartomá
107
XV. Pillanatképek a falu életéből
Ünneplő asszonyok a 70-es években Hátsó sor: Bálint Mária, Bomhér Julcsa, Bartha Erzsébet, Szabó Emma, Orbán Ilona; első sor: ifj.Bartha Erzsébet, Magyari Emma
108
Konfirmáló növendékek, 80-as évek Geréb József, Lurcza Hajnal, Bálint Emma, Lurcza István
109
Évzáró az iskolában, 90-es évek Tanítónő: Dáné Gyöngyvér,
Első sor: Beke Zsuzsanna, Erdős Zsolt, Tóth
Annamária, Nagy Zsolt, Márton Márta; hátsó sor: Dáné Szabolcs, Nagy Csilla, Gál Mária, Tutó Csaba
110
Szüreti bál – Csőszlegények és leányok, 70-es évek Hátsó sor (álló személyek balról jobbra): Nagy Elemér, Blága Mózes, Magyari Enikő, Márton Tihamér, Imre Gyöngyvér, Béres Dombi Mihály, Lakatos Emese, Orbán Balázs, Béres Dombi Zita, Imre István, Kenyeres Edit, Tóth Levente Első sor (balról jobbra): Beke László, Béres Júlia, Béres Mihály, Béres Endre, Béres Réka, Orbán Béla
111
Iskola – osztálykép, 1934-35-ös tanév
Tanító: Dombi Mózes Bal oldali padsor: Fekete Katalin, Nagy Emma, Bencze Margit, Ráduly Juliánna, Gergely Irma, Fodor Emma, Bomhér Rebeka, Mátyás Ida, Dombi Jolán, Gábor Juliánna, Máthé Erzsébet, Dombi Irén, Dáné Erzsébet, Kerekes Ilka, Gábor Eszter, Szabó Eszter, Bomhér Julcsa, Márton Irma, Szász Irma, Szabó Erzsébet, Szabó Vilma, Tóth Rebeka Jobb oldali padsor: Orbán Gyula, Szász Gábor, Dombi Gyula, Kovács Domokos, Orbán Dénes, Szabó József, Beke Mihály, Bomhér Dénes, Dáné László, Orbán Mihály, Ipó József, Dáné Gyula, Imre Jakab, Bomhér Domokos
112
Főző asszonyok lakodalomban, 60-as évek Hátsó sor: Fodor Lajos, Magyari Andrásné, Béres Sándorné, Imre Jakabné, id. Szabó Józsefné, Dáné Gyuláné, Szabó Dénesné; Első sor: Orbán Miklósné, Orbán Sándorné, Bartha Szerén, Bartha Miklós, Bartha Erzsébet
113
Forrásjegyzék 1. Orbán Balázs: A Székely Föld leírása, Európa kiadó, 3. Füzet, 165 1 2. Jánosfalvi Sándor István: Székely honi utazás a két Homoród mellett, Minerva kiadás, 1942. I. kötet 3. A Homoród füzes partján, Pro-Print 2000, Csíkszereda 4. A Homoród füzes partján dolgozatok a székelyföld és a szászföld határvidékéről, Pro-Print Kiadó, a Csíkszereda 2000 5. Szabó Károly: Székelyoklevéltár, 1877, Kolozsvár 6. Jakab Elek - Szadeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig 7. Horvát Mihály: Magyarok története, Budapest, 1887 8. Paraszt vallomások 1820-ból, Debrecen. 9. Nagy Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzedék táblákkal, Pest, 1865. L. kötet, 169 oldal 10. Pálmai József: udvarhely vármegye nemes családjai 11. Felsőbb rendeletek, I. kötet 1831-1909 12. Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827 13. Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1832 14. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1914, I. 15. Presbiteri jegyzőkönyv, 1918 március28. 16. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1979, 17. II. Protokollum 18. II. Protokollum 19. Püspöki Vizsgálati jegyzőkönyv, 1827 20. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1829. 21. Protokollum 22. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1865 114
23. Esperesi Vizsgálószék, 1851, II. belső ingatlan, 1842 24. Esperesi Vizsgálószék, 1844, 25. Esperesi Vizsgálószék, 1847 26. Esperesi Vizsgálószék, 1851, 27. Esperesi Vizsgálószék, 1852 28. Esperesi Vizsgálószék, 1852 29. Esperesi Vizsgálószék, 1882, 30. Presbiteri jegyzőkönyv, 1902. Május4, május25, szeptember14 31. Presbiteri jegyzőkönyv, 1936 végig 32. Historica domestica, 1975 évről 33. Presbiteri jegyzőkönyv, 1955. Augusztus 8. 1957 március 10 34. Püspöki Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1827 35. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1860 I. a 36. Presbiteri jegyzőkönyv, 1860, január, október, 5, december, 6 stb. 37. Esperesi Vizsgálószék, 1860, K. pénzköltés 38. Esperesi Vizsgálószék, 1905, IV. 2 pont 39. Presbiteri jegyzőkönyv, 1915 november14 40. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1916, 4. A. 41. Presbiteri jegyzőkönyv, 1918 március28. 42. Presbiteri jegyzőkönyv, 1861, március17 43. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1863, november20, I. 2 44. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1840, 79-80 45. Presbiteri jegyzőkönyv, 1993 46. Presbiteri jegyzőkönyv, 1954. Augusztus25 47. Püspöki Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1827. III. 2. pont 48. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1868, november16, L. 2 49. Esperesi Vizsgálószék, 1905, január25, IV. 2 pont 115
50. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1909. IV. 2 pont, 1907. I. 51. Presbiteri jegyzőkönyv, 1908, november2, 1919 november19 52. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1832 október30. III. 53. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv, 1868, november16, L. 2 54. Esperesi Vizsgálószéki jegyzőkönyv 1884 I. 2 a, b, 55. Presbiteri jegyzőkönyv, 1954. Augusztus 25 56. Presbiteri jegyzőkönyv, 1911 január1, január9 57. Presbiteri jegyzőkönyv, 1921. Augusztus7 58. Presbiteri jegyzőkönyv, 1895 március23, 1997 szeptember12 59. Balázsi Dénes Ne nézze senki csak a maga hasznát, Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1945 60. A falutörvénytől a közbirtokosságig, Garda Dezső, Státus Kiadó, 1995 61. A falutörvénytől a közbirtokosságig, Garda Dezső, Státus Kiadó, 1995 62. A közbirtokosságot bejegyző okirat Béres Dombi Pálnál
116
Köszönet A Dokumentációs Könyvtárnak, Róth András történésznek, Balázsi Dénes ny. magyar-történelem szakos tanárnak Mihály János történésznek Buzogány Árpád történésznek Szász Hunor történésznek Bogdán Ida magyar szakos tanárnak, akik a dolgozat elkészítésében segítettek. A szerző
117
A szerző életrajzi adatai Lakatos Gyula 1933. április 4.-én született a Hargita megyei, Szentmárton községi Recsenyéden, a 48. szám alatt. Tanulmányait a recsenyédi állami elemi iskolában kezdte, majd a székelykeresztúri Orbán Balázs Unitárius Gimnáziumban folytatta és az egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte 1956-ban. A hívek kérésére, Dr. Kiss Elek, akkori főtisztelendő püspök úr 1956. július 1.-én Székelykálba nevezte ki gyakorló évre. A gyakorló év után ott folytatta lelkészi tevékenységét 1964. október 20.-ig. Házasságot kötött Komán Mária tanítónővel és két leánygyermekkel áldotta meg az Isten. Az egyházközségben végzett szolgálata mellett lelkészhiány miatt beszolgált Vadadba, Iszlóba és a hozzátartozó két szórványegyházközségbe, Ilyébe és Járába. Tevékenységét az egyházközség szolgálatába állította, munkájának legfőbb eredményének azt tartja, hogy egy templomba járó gyülekezetet hagyott maga után. 1964. október 20.-ától nyugdíjazásáig, vagyis 35 éven keresztül Homoródkarácsonfalván szolgált. Két falu: a homoródkarácsonfalvi és a recsenyédi egyházközség monográfiáját írta meg, „Homoród menti lakodalmas” címen a lakodalmas szokásokat gyűjtötte össze. A Keresztény Magvetőben, az Unitárius közlönyben imái, beszédei és templomtörténeti kutató jellegű írásai jelentek meg. A karácsonfalvi templom építésének eredetét bizonyító feliratokat, épületelemeket tárt fel a vastag mész és vakolatrétegek alól visszaállítva eredeti állapotukba. Szószéki szolgálatában, a hívekkel való kapcsolattartásban, valláserkölcsi nevelésben úgy végezte munkáját, hogy ma is az udvarhelyi egyházkör legjobb templomba járó gyülekezetét hagyta maga után. 2000. január 1.-én nyugdíjba vonult és Recsenyéden, a szülői házban tölti nyugdíjas éveit.
118
119