Székely Péter: Az idõ felfogás a reneszánsz mûvészetben (2011. September 25., Sunday) - Szerzõ: Székely Péter
Az idõ mibenléte, meghatározása minden korban fontos kérdés volt az ember számára. Székely Péter a reneszánsz idõfelfogását elemzi a kor mûvészeti alkotásainak segítségével.
Joan Miro – Nõ és a madár napfelkeltekor; 1946 Mielõtt belekezdenék a témámba, szeretném megosztani, hogy mi is vitt rá magára a témaválasztásra. Joan Miro képe sokak számára nem mond semmit, s nem értik, hogyan lehet ez mûvészet. Azonban ez nem a befogadó és nem a mûvész hibája! Joan Miro megfelelõ körökben igen is elismert munkássággal rendelkezik, azonban a társadalom nagy része nem igazán tudja értékelni ezt. Piet Mondrian: Kompozíció Mindez egy alapvetõ problémát vet fel. Kinek alkot a mûvész? Meddig terjed a mûvészet? A probléma a befogadók és a mûvészek kommunikációs szakadékával írható le. Nem egy nyelvet beszélnek, így a mûvész munkáit nem értik meg az átlagemberek. Ahhoz, hogy megértsék ismerniük kell részletesebben a mûvészetek történetét. Ez a jelenség azonban nem új keletû, hiszen errõl már a XIX. század második felében is írtak. Már ott jelen volt a szakadék a mûvészek és a közönség elõtt. Sõt erre az idõszakra tehetõ a mûvészet meghasonlódása is, mely két táborra osztotta a mûvészeket. Az egyik tábor a ’magas mûvészetek’ lettek, amiben a kor haladó eszméi, s festészeti, vagy épp mûvészeti problémájával foglalkoztak. A másik tábor a ’népszerû mûvészetek’ lettek, amit manapság szokás ’populáris mûvészetként’ is értelmezni. Az utóbbi tábor fõként a közönség igényeit próbálta meg kielégíteni. Ez a két tábor a XIX. században vívta meg a maga kis háborúit, gondoljunk itt az izmusok és az Akadémia ellentétére. Viszont, hogy a probléma gyökerét megragadjam, még visszább kell menni a történelemben, egészen a reneszánszig. A mûvészetek e kettõssége már itt is jelenvolt, azonban nem voltak ilyen hangsúlyosak az ellentétek, sõt épp ellenkezõleg! Ez a két frakció inkább kiegészítették egymást! Ekkor még nem magas, illetve népszerû mûvészetrõl van szó, a különbség sokkal árnyaltabb. Muther Richard világított rá arra a tényre, hogy a reneszánsz idejében a ’magas mûvészek’ helyett ’kutató mûvészek’, a ’populáris mûvészek’ helyett ’népszerûsítõk’ voltak. Paolo Uccello: Bernardiro della Chiarda Thrown off his horse; 1450 A ’kutató mûvészek’ fõként egy bizonyos problémával foglalkoztak, s elsõsorban munkásságuk döntõ része ezen a téren jött létre. Itt van például Paolo Uccello, aki elsõsorban a perspektíva problémájával foglalkozott, s mindent ennek a kutatásnak rendelt alá. Majd minden képén ez látható. Ezen a képén egy lovascsata bontakozik ki elõttünk, azonban a dárdák és maguk a lovak is merevek, szinte megszerkesztettek. A dárdákat figyelve inkább irányvonalaknak hatnak, annak ellenére, hogy ez egy csata. Paolo Uccllo: Szt György és a sárkány; 1470 Uccello egy másik képén a természet esett áldozatul a perspektívának, hiszen ilyen http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
rendezett négyzet alapú fûtáblák nem igazán jellemezték a reneszánsz kort. Itt is inkább magával a perspektivikus jelenséggel foglalkozott, semmint a drámai hatással vagy eszmei mondanivalóval. Piero della Francesca: Krisztus ostorozása A másik tábor képviselõjeként Piero della Francesca-t mutatom be. Õ már azt a perspektívát használja, amit Uccello kifejlesztett, s azt népszerûsíti. Valószínû ezért is hívta ezt a csoportot Muther népszerûsítõknek. Az õ munkássága nem egy bizonyos problémára irányul, hanem inkább olyan mûveket készít, amiket a közönség jobban megért, népszerûbbek. Látható, hogy következetesen alkalmazza a perspektívát, azonban nem errõl szól minden. Sandro Botticelli: Kitaszított Ilyen szellemben készült Botticelli Kitasztítottja is. Ezért esett a választásom a reneszánsz korra. S miért épp az idõfelfogás? Az elõttem elhangzó elõadásokból is kitûnik, hogy az ember igen sok energiát fektetett az idõ mérésére; s ezáltal igencsak központi helyet foglal el az idõ fogalma az emberi gondolkodásban. A velencei Szent Márk tér tornyán lévõ csillagászati óra; XV század Azonban minden korban másképp viszonyultak az idõhöz. Vegyük például a középkort. A középkorban két idõfelfogás uralkodott. Az egyik egy meglehetõsen õsi felfogás volt, mely igazán a parasztság körében és fõként vidéken volt jellemzõ: ez a ciklikus idõfelfogás, úgynevezett „prométheuszi” idõfelfogás. A másik fõként az uralkodó rétegben és az egyház köreiben volt jellemzõ, melyet „egyházi idõnek” neveznek. Az elõbbi lényegét tekintve még az antik ókorból vagy régebbrõl maradt ránk, hiszen a ciklikus idõfelfogás lényegét tekintve nem más, mint az a szemlélet, hogy nap-nap után, évrõl évre minden ismétlõdik. Ez tükrözõdik vissza számos misztérium-vallásban illetve a keresztény misztériumokban is. Ez az örökkévaló idõnek mozgékony lenyomata. Aki ebben a szemléletben él, az nem igazán tervez elõre, tetteit fõként a mindennapi rutin határozza meg, s nem egy esetben apjuktól vagy nagyapjuktól tanulták mesterségüket. Egyszerûen szólva ez egy folyamatosan ismétlõdõ körkörös idõfelfogás. Valahol biztonságot ad, de egyben nyomasztólag is hathat, hiszen nincs benne változatosság. Mivel nem terveztek semmit olyan szinten, mint manapság, így annak az embernek, ki ebben a szemléletben élt idõmérésre elegendõ volt még a napóra. Napfelkeltekor kiment dolgozni, helyi idõ szerint délben megebédelt, s napnyugtakor hazatért. Az „egyházi idõfelfogás” ettõl alapvetõen eltért. Amíg vidéken ez a ciklikus idõfelfogás (amit egyébként archaikus idõfelfogásnak is hívnak) uralkodott, addig a városokban és kolostorokban egyfajta lineáris idõfelfogás volt jelen. Ez a felfogás természetesen a Biblia szövegével érthetõ meg igazán. A Biblia szerint az Úr 6 nap alatt megteremtette a földet és a 7. napon megpihent. Ez mindenképp azt mutatja, hogy az idõnek igenis volt kezdete, s ennél fogva lesz majd vége is. A véget János Jelenések Könyve tartalmazza az Apokalipszis (Beteljesülés) eljövetelével, mikor is minden élõ és teremtett lélek visszatér az Egy Igaz Istenhez, ismét eggyé olvad velük. Tehát itt egy olyan lineáris idõképzettel állunk szemben, mely azt hirdeti, hogy semmi sem örökkévaló, így a ciklikus idõfelfogás csak illúzió. Isten teremtette a világot, s vele együtt az idõt, s Istenhez tér vissza minden, mikor is az idõ is megszûnik. Azonban ebben a felfogásban nem az egyes ember áll a http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
középpontban, hiszen oly gyarló, hanem az egyház. A történelmet is eszerint osztották fel: Krisztus elõtti idõt, amit az Ószövetség ír le, hívták az Atya országának; Krisztus utáni idõszakot, péteri egyháznak, ami a tényleges Egyház ideje; s a jelentõl az Apokalipszisig tartó idõ, a jánosi egyház. Istennek célja van velünk és afelé tart a történelem illetve az egyes ember élete is. A történelem, tehát saját beteljesedése felé igyekszik, ami már fejlõdést feltételez. Prágai Orloj; 1402. Döntõ változást az idõszemléletben a reneszánsz hoz. Itt erõsödik meg a kereskedõ családok hatalma (pl. Mediciek, Borgiák, stb…), s ezzel nõ az individuum jelentõsége is. Egyre nagyobb igény támad az idõ pontosabb mérésére, s a kereskedõk lassan határidõket szabnak, tervezik a jövõjüket, s ezt az igényt már a napóra nem képes kielégíteni. Megjelennek a mechanikus órák, melyeket még napórákkal ellenõriznek. Egyre több városban jelennek meg toronyórák. A városok ebbõl presztízs kérdést csináltak, így ebben a tekintetben elkezdtek egymással versengeni. Kié a legszebb? Kié a legpontosabb? Prágai Orloj ócseh öröknaptár 1402. Az Orloj Prágában az Óvárosi téren, a prágai városháza oldalán található óramû. A hatalmas idõmérõ szerkezet Nicholas Kadan és Jan Sindel készítették 1410-ben. Az alakokat mozgató szerkezetet pedig 1490-ben Jan Ruze csinálta. Minden délben az apostolok elvonulnak a Szent Szûz és a kisded elõtt, míg a halál kötél segítségével megszólaltatja a csengõt. A számlap a geocentrikus világképet mutatja, Prágából nézve. Mutatja a középidõn kívül a Nap és a Hold keltét és nyugtát, a Nap helyzetét az állatövhöz, az égi egyenlítõkhöz és a térítõkhöz képest, valamint a holdfázisokat és a csillagidõt. Egy legenda is kapcsolódik az Orlojhoz, miszerint készítõjét megvakítatták, hogy többé nem legyen képes ilyen órát készíteni. Mindazonáltal ezeket az órákat kizárólag a készítõik tudták javítani, mivel mindegyik egyedi konstrukció volt. Peter Heine Nümbergi tojás; 1511 Mindemellett arra is megjelent az igény, hogy ezeket a mechanikus órákat a kereskedõk magukkal vigyék, s út közben is figyelemmel kísérhessék az idõ múlását. „Az elsõ rugós zsebórák (1511) sem szorították ki a napórákat. A viszonylag kisméretû, díszes zsebórák luxustárgynak számítottak, amelyek még mindig pontatlanok voltak a napórákhoz képest. A nagyobb mechanikus órák tokjába egy kisebb napórát is építettek.” (Bardács László Pál: A Napórákról 36.old.) Ezeket Peter Heinlen készítette s ’nümbergi tojás’-ként ismerte meg a világ. Igaz ezek a szerkezetek zsebben nem, csak tarisznyában fértek el. Ezek a hordozható órák majdnem minden nemes és valamire való úriember tárházában ott volt. „Orfeusz” óra A ’nümbergi tojás’ mellett feltûnt egy másik hasonlóan jelentõs óraszerkezet az ’Orfeusz’ órák. „Az elnevezés a kerek aranyozott bronz óratokokat díszítõ és Orfeusz életének jeleneteit ábrázoló vésetekre utal…” (Benedetta, 1998. 25-26.oldal) Báthory Zsigmond /1572-1613/ órája csukva Báthory Zsigmond /1572-1613/ órája A reneszánsz idejében http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
meglehetõsen népszerûek lettek ezek a hordozható órák. Magyarországon is voltak ilyen órák, például ilyen órája volt Báthory Zsigmondnak is. Paolo Uccelo: Óra számlap a négy evangélista arcképével; 1443-ban a firenzei Santa Maria del Fiore Témám szempontjából az elsõ jelentõsebb ábrázolás Uccello óraszámlapja. Ez a firenzei Santa Maria del Fiore templomban található. Ez mindenképp azt jelezte, hogy az Egyház is fontosnak tartotta az új mechanikus órák használatát, s ekképp került be egy templomba. Paolo Ucello: Clock with Heads of Prophets; 1443 firenzei dóm Ezen az ábrázoláson egyszerre van jelen két idõértelmezés: az archaikus ciklikusság és az egyházi lineáris idõfelfogás. Hogy hogyan? Bemutatom. Maga az óraszámlap ismétlõdõ rendjével a ciklikusságot hivatott jelképezni, hiszen az óra mindig ugyanazt az utat járja be minden nap. Azonban az óraszámlapot a 4 evangélista szegélyezi, s az óra mutatója egy csillag. Ez mindenképp az egyházi idõre utal, hiszen a 4 evangélista (Márk, Máté, Lukács, János) írta meg Krisztus születését – amivel a ’péteri egyház’ korszaka jött el -, s jelen lesznek a Végítélet beteljesülésekor is. Az óra mutatója, mint csillag is egy fontos szimbólum. Krisztus születését éppúgy megjósolta a csillag, mint az eszkatológiában a „…csillagok lezuhanása a végsõ idõben…” (Dogmatika kézikönyve II. köt. 398.oldal) Krisztus második eljövetelét. Azonban a négy evangélista mégis inkább Krisztus születését hirdette semmint az Apokalipszis eljövetelét. Ugyanakkor jelen voltak Isten trónjánál. „A királyi szék elõtt valami üvegtengerféle volt, kristályhoz hasonló, és a királyi széknél középen négy élõlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az elsõ élõlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élõlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élõlény pedig sashoz hasonlított. A négy élõlény… egyenként hat szárnya volt…” (Jelenések könyve: 4, 6-8) A négy élõlény természetesen a 4 evangélista szimbolikus megjelenítése – oroszlán Márk szimbóluma, bika vagy ökör Lukács szimbóluma, angyal Máté szimbóluma és a sas János szimbóluma -, így jelen voltak Krisztus trónja mellett. Tehát itt egy olyan összetett idõértelmezéssel állunk szemben, ami az archaikus idõfelfogást összeegyezteti az Egyház lineáris idejével. Lényegét tekintve az idõnek volt kezdete, viszont az idõ folyamatosan ismétli önmagát – itt van jelen a ciklikusság -, s így formálódik a történelem. Viszont a történelem az Egyház felfogása szerint a Beteljesüléshez vezet, így lesz vége is. Egy hasonlattal élve ezt úgy tudom elképzelni, mint egy rugót, melynek van eleje és van vége, viszont folyamatosan ugyanazt az utat teszi meg, spirálisan halad elõre. Tehát a ciklikus felfogást egy lineáris keretbe foglalta a mûvész. Olaus Magnus: History of the Nordic Peoples; from 1555 Book 1 Ch 32 On Clock Uccello számlapja és Olaus óralapja is meglehetõsen szokatlan a mai ember számára, mindez abból adódik, hogy ezekben az idõkben még nem volt egyezményes ábrázolása az órának. Így Uccello olasz módszer szerint mind a 24 órát külön ábrázolta, míg az északi módszer csak 12 órát vett alapul. Olaus esetében kétszer 12 óra. ifj. Hans Holbein: Nagykövetek – Jean de Dinteville és Georges de Selve dupla arclépe; 1533. Londoni National Gallery A következõ kép, amit részletesebben elemzek, http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
az Hans Holbein Követek címû képe. Sok minden elmondható a képrõl, s sokan elemezték már, így én csak saját szempontomból elemzem azt. Mindenek elõtt fel kell hívnom a figyelmet az asztal tetején sorakozó idõmérõ eszközökre, amik egy bizonyos dátumra utalnak: 1533. április 11.-ére, Húsvétra. Idõfelfogás szempontjából meglehetõsen érdekes, hiszen itt a Húsvét misztériumára utal. Mivel ez egy misztérium, így ez évente ismétlõdik, tehát ciklikus mivoltát erõsíti keresztény szemléletben. Akár a tavasz, mint a természet feltámadása, hiszen itt is Krisztus feltámadását ünneplik. Lényegében ez egy tavaszváró ünnep volt. Az idõmérõ eszközök alatt számos szimbólikus tárgy található, melyek mind az idõ múlását jelenítik meg. Ilyen például az elszakadt húr. A padlózat is a vallási felhangokat erõsíti, hiszen az a Westminster apátság cosmonata padlóját jeleníti meg. Kicsiny Balázs ezt a kozmosz idejének tekinti, amire rávetül az eszkalatikus idõ a koponya anamorfikus képében. Az egyház egyik jeles épületének padlózata és a koponya valóban lehet utalás az eszkatológia idejére, a parúzia-várásra és a feltámadásra – igaz halál szimbólumaként. Kicsiny azonban a koponya anamorfikus képét sokak szerint megkérdõjelezhetõ módon értelmezi. „Több teória is született erre a képi illúziót elidegenítõ, szokatlan motívumra. Idézzük fel ezek közül azt, amely az idõmérõ eszközre, a napórára és az árnyék platonista magyarázatára irányul. Eszerint a koponya egy napóra árnyékvetõje, ennek árnyékát vetíti a kép síkjára az anamorfikus ábrázolás. Ez a koponyavetület új idõdimenziót jelöl: a kereszthalált a feltámadástól elválasztó köztes idõt, az eszkatologikus várakozás idejét.” (Kicsiny, 2008. 30.oldal) Tehát nem szó szerinti napóraként értelmezi, hanem a ciklikus idõre, az egyes ember idejére és az Egyház idejére vetülõ árnyékként látja ezt az árnyékvetõt. Ez még kétségkívül középkori felfogást tükröz, hiszen ez Fiorei Jochaim ’péteri’ egyháza, melyet a ’jánosi’ egyház ki megjövendölte Isten országának, eljövetelét a Jelenések Könyvében - vagy Szentlélek országa fog majd követni. A humanizmus és a nagy földrajzi felfedezések következtében az Egyház az eszkatológiát, tehát az üdvtörténetet teljesen elválasztotta a világtörténelemtõl. Lorenzo Lotto: Angyali üdvözlet Késõbbiekben az óra jelképpé vált. Ez történt a különféle idõmérõ eszközökkel is, például a homokóra formájából adódóan az égi kapcsolatok szimbóluma lett. Felsõ része jelképezi a mennyei birodalmat, míg az alsó része az alvilágot, kettõ metszésében, ahol a homok átpereg jelképezi a földi valóságot. Így jelenhet meg Szûz Mária szobájában, mikor is Gabriel elhozza a hírt terhességérõl. Így szimbolizálhatja az égiekkel való kapcsolatot. Vittore Carpaccio (1450-1525): The Dream of St. Ursula; 1495 Gallerie dell' Accademia, Venice Ugyanebbõl az okból kifolyólag van Szent Urszula asztalán a homokóra. Itt is egy angyal lép be az ajtón, miközben Szent Urszula álmodik, így az égi kapcsolatot jelképezi. Vittore Carpaccio (1450-1525): Vision of St Augustin; 1502 Scuola di San Giorgio degli Schiavoni, Venice Vittore Carpaccio egy másik képén is hasonló értelemben van jelen a homokóra, azonban itt egy többletjelentést is kap. A szobában elhelyezett tárgyak arra utalnak, hogy Szent Ágoston azonkívûl, hogy kapcsolata volt az égiekkel, egyben tudós is volt. Erre utalnak az asztrológiai eszközök, a könyvek sokasága illetve maga a homokóra is, ami a pontosság, fegyelem és racionalitás jelképévé is lett. http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
Vittore Carpaccio (1450-1525): Vision of St Augustin [részlet], 1502 Scuola di San Giorgio degli Schiavoni, Venice Maga a homokóra a szent polcán található könyvekkel körülvéve, ami ebben a közegben az Ékesszólás allegóriájaként is ismertek. Így tehát a homokóra, és ezzel együtt maga az óra is a tudás jelképévé vált, hiszen az egységnyi idõ alatt megszerezhetõ tudást is szimbolizálta. Albrecht Dürer: A Lovag, a Halál és az Ördög; 1513 Késõbb a homokóra a Halál attribútuma lett, ami mindent felemészt és elpusztít, ahogy könyörtelenül pereg. Francesco Colonna, Hypnerotomachia Poliphili, Venezia, Aldo Manuzio, dicembre 1499. 95. o. A reneszánsz szellemi felfrissülés nem Európából fakadt, hanem abból, hogy az iszlám seregek lerohanták Konstantinápolyt. Az ott õrzött temérdek antik szöveget így Itáliába menekítették át, aminek következménye volt maga a reneszánsz. Maga az antik kultúra teljes erejében ismét pompázott Itáliában, s az antik istenek ismételten újult erõvel léptek színre, egészen addig amíg az Egyház Savonarolával vissza nem hódította magának Itáliát. Francesco Colonna illusztrációja Szaturnuszról ezt a szellemi felfrissülést tükrözi, hiszen itt a pogányság idõ istene teljes erejében mutatkozik meg. Mint termékenységisten meredõ férfiasságával, s ciklikus idõt megidézõ kaszájával – aratás szimbóluma, így az örök körforgásé is. Ebben a közegben valószínûleg egy pogány ünnepet ábrázol (Saturália ünnepét), ahol is a termékeny tavasz eljövetelét ünnepelték. Saturnus; Csízió, Kolozsvár, 1592, Bp., MTA, Kézirattár Savonarola fellépése után Szaturnusz megítélése is negatívabb lett. A pusztító idõt kezdték látni benne, ki felfalta gyermekeit. Egyik kezében sarlót tart, mert az minden dolgot elvág és learat, másik kezében pedig egy gyermeket, akit éppen felfalni készül. A gyermek jelentheti a napokat, hiszen Saturnus/Kronosz nemzette a napokat, amiket el is pusztít, s nyilvánvaló utalás a görög mitológiára. A kolozsvári Szaturnusz esetében két asztrológiai jegyet is fel lehet ismerni: a Bak csillagjegyet és a Vízöntõt. A Bak bibliai szimbólum, ami a félig hal félig bak torzóból fakad; a bak az Ószövetségi bûnbakot, a hal pedig Krisztust jelképezi. Agostino di Duccio (1418-1481): Saturn; Marble, c.1456 Tempio Malatestiano, Rimini Boccaccio melankolikus csúf öregemberként írja le, fején kendõvel. Saturnus vagy Kronosz is így került vissza, mint az Idõ istene. Kezdetben csak a sarló és fejére omló fátyol volt a jelképe. Késõbb kapta meg jellegzetes kiegészítõit például a botot vagy mankót, ami eredetileg a sarlóból, mint mezõgazdasági szerszámból következett az ásó és lapát közbeiktatásával. Ezzel párhuzamosan egyre öregebbé tették alakját, s így kaphatta meg a mankókat is. Giuseppe Cesari nyomán: A Melankolikus; Cesare Ripa Iconologiájának illusztrációja, 1630, Bp, Szépm. Múz. A melankóliával azért foglalkozok, mivel egyrészt meghatározta a Szaturnusz http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
megítélését, másrészt a reneszánsz kor gondolkodói és tudósai majd mind melankolikusnak tartották magukat. A melankólia egy új idõdimenziót is bevezetett, mely az individuális idõt, mely a halálban végzõdik elválasztott a többi lineáris vagy rendszer idõtõl, ezzel megteremtve a kitaszítottság érzetét. „A melankolikus mindent megkérdõjelez, és mindent elutasít. Magára marad, nincs miben hinnie… A végtelen kétségbeesés és a végtelen magány ugyanakkor nem zárja ki a végtelen Isten-szeretetet…” (Földényi, 2003. 68.oldal) A melankólia fõként egy életérzés, melyet fõként az okok keresése mozgat. Így kérdõjelezheti meg azt a rendszert ami körül veszi, viszont önmagát már nem kérdõjelezheti meg – ’cugito ergo sum’ gondolkodom ezért vagyok. Asztrológiai alapon a melankolikusok csillagjegye a Szaturnusz volt, így õket Szaturnusz gyermekeinek tartották. Kezdetben megítélése meglehetõsen ellenséges volt, s mivel fõként elméleti problémákon törte a fejét, kevesen értették meg. Sokan úgy gondolták, hogy felesleges dolgokon törik a fejüket. Henry Peacham's Minerva Britanna 126. o. A reneszánszban és késõbb a melankólia ikonográfiáját Ripa így írja le. „Hamuszínû férfi, aki jobb lábával négyzet vagy téglalap alakú figurára lép. Bal kezében nyitott könyvet tartson, s ezt szemmel látható elmélyüléssel olvassa. Száját kendõ fedi be. Jobbjában bekötött szájú erszényt tartson, fején pedig magányos remeterigó üljön. A száját eltakaró kendõ a melankolikus emberben uralkodó csöndet jelzi. Természete ugyanis hideg és száraz… a melankolikus a tanulmányok odaadó híve, s ezekben nagy elõrehaladásról tehet tanúbizonyságot, miközben kerüli mások társaságát…” (Ripa, 1997. 113-114.oldal) Albrecht Dürer: Melankólia; Rézmetszet, 1514 A melankolikusok megítélésében döntõ változást Dürer ábrázolása eredményezte. Itt ugyanis maga a melankolikus ember egy angyal! Ráadásul nem egy letaszított angyal, hanem egy olyan lény, akinek aktív köteléke van az égiekkel. Ezt jelképezi a homokóra, mely a két világ kölcsönös kapcsolatára utal. Hasonló minõségben szerepel a létra is. A lábánál heverõ eszközök is mind szimbolikus jelentõségûek: a gömb a tökéletességet, a szerszámok a különféle mesterségeket, a kutya a jövõbe vetett vak reményt fejezi ki. Mindezek mellett fel kell hívnom a figyelmet a bûvös négyzetre, mely az angyal feje fölött látható. Szaturnusz mellett Jupiter is jelen van a képen. A „jupiteri varázsnégyszög (Mensula Iovis), amelynek számai minden irányból összeadva ugyanazt az eredményt [itt 34] adják… képes megszüntetni a melankóliát…” (Földényi, 2003. 107.oldal) vagy megnemesíti azt. A hullócsillag pedig az Apokalipszist vetíti elõ, s így a végsõ kérdésekrõl való elmélkedést fejezi ki. Hans Sebald Beham (German, 1500-1550): Melencolia; 1539 Dürer felfogása termékenyen hatott német kortársaira is. Itt is angyalként van jelen a melankólia, mellette a gömb, a homokóra, különféle mesterségek eszközei, s a könyv. Itt is inkább egyfajta meg nem értett zseniként van ábrázolva a melankólia. Lucas Cranach: Melankólia Azonban ez az újfajta melankólia Itáliában is teret hódított, s elkezdték angyalként http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
ábrázolni egész Európa szerte. Lucas Cranach teljesen eltér attól a szabálytól, melyet ikonográfiailag meghatározott Ripa. Dürer Melankóliájához hasonlóan már nem a lélek eme betegségét és búskomor hangulatot ragadja meg. Lucas Cranach: Melankólia; Koppenhága Statens Museum fur Kunst Jelképeiben és figuráiban szinte ugyanazok jelennek meg, kissé eltérõ kompozícióban. Itt már nem betegségrõl vagy õrületrõl van szó, hanem elmélyült gondolkodásról és talán Isten keresésérõl. Sandro Botticelli (1445-1510): Pallas and the Centaur; 1482 Galleria degli Uffizi, Florence A következõ mûalkotáson az idõ már nem mérõeszköze által van megjelenítve, hanem egy termékeny pillanat megragadásával. Botticelli képén Pallas Athéné és a kentaur éppen egy tánc közben vannak ábrázolva. Erre azért volt szükség, mivel abban a korban nem sokan ismerték az antik mitológiának ezt a történetét, így a kettejük közti kapcsolatot és mondanivalót másképp kellett megjeleníteni. Botticelli ezért eltáncoltatta ezt velük. A reneszánszban a tánc nem olyan dolog volt, mint manapság. „Az az érzékenység, amelyet a tánc fejez ki, egy közös készségre épít a csoportalakzatok interpretálásában, adottnak vesz egy általános tapasztalatot a féldramatikus megjelenítésben; ennek alapján remélhette Botticelli meg a többi festõ, hogy az õ csoportábrázolásaikat is hasonló könnyedséggel fogja értelmezni a közönség. Amikor Botticelli egy új, klasszikus témát vet ecsetjére, amelynek megkomponálásában nem tarthatta magát a bevett tradíciókhoz, s amelynek témája nem volt közismert, egyszerûen eltáncoltatta figuráival az egymáshoz való viszonyukat- példa erre Pallasz és a Kentaur. Nem sokat számít, ha nem ismerjük az antik történetet; a festmény egy ballo is due, egy párostánc szellemében is nézhetjük.” (Baxandall, 1986. 88-89.oldal) Sandro Botticelli (1445-1510): Scenes from the Life of Moses; 1481-1482 Cappella Sistina, Vatican Az idõt azonban nemcsak a termékeny pillanattal ragadhatták meg, hanem egy eseménysorral is. Ily módon ábrázolta Botticelli Mózes életét egyetlen képbe sûrítve azt. A képen egyetlen térben, viszont 7 különbözõ idõben ábrázolja Mózest, ezáltal a képen 7-szer van jelen. Egy térponton átfolyik az idõ hét síkja. Magát a történetet elég szokatlan módon bal alsó sarokból indítja jobbra, majd felfele, s fent visszatér baloldalra. Ez egy körkörös képregény-szerkesztésként is felfogható. Massaccio: Brancacci-kápolna „Közhelyszámba megy az útikönyveknek az a figyelmeztetése, hogy a Brancacci- kápolna freskói délelõtt tizenegy óra körül hatnak a legjobban, s jól teszi, aki megfogadja a tanácsot. A fényeket és árnyékokat csak akkor fogjuk fel háromdimenziós alak jelzéseként, ha pontosan tudjuk, honnan jön a fény…” (Baxandall, 1986. 130.oldal) Ez a technika ismételten arra hivatott, hogy a bibliai témájú eseményt a hétköznapi élethez hozza közelebb. Így a múltból jelent varázsol. Massaccio: Brancacci-kápolna A térhatás http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
azért oly erõs, mivel a festõ nem a festmény egy pontján helyezte el a fényforrását, hanem egy tényleges, valós fényforrást használt: a Brancacci-kápolna ablakainak a fényforrását. „…Ha kápolnában vagy egyéb nehéz helyen rajzolod, vagy fested alakjaidat, ahol nem teremthetsz kedved szerinti megvilágítást, a helyszín lévõ ablakok elrendezése szerint add meg nekik a rivellót, hiszen úgyis az ablakokon keresztül árad be a fény. Ily módon, a fény útját követve, jöjjön bármelyik oldalról is, e szerint a rendszer szerint alkalmazd a rivellót és az árnyékolást…” (Baxandall, 1986. 130.oldal) Az ember nem tud nem viszonyulni az idõhöz. Minden tevékenységében valamilyen formában ott van maga az idõ is. Ha valamire emlékszik, akkor a múltba réved, ha valamit tervez, akkor a jövõt kémleli. Az ember, fõként ennek a saját maga alkotott absztrakciónak köszönheti értelmét, mivel ez serkentette arra, hogy gondolatait az öröklétbe helyezze az írás eszközével, amit a késõbbi korokban is el tudtak, el tudnak olvasni. Az idõ tehát meghatározza a tudatot, az idõfelfogás pedig a kort. A reneszánsz ember kezdte önmagát úgy szemlélni, kinek hasznosan kell eltöltenie a reá kiszabott idõt. Pomponaio Guarico például arra volt a legbüszkébb, hogy olyan ütemtervet készített, ahol egyetlen percet sem veszteget el. Itt került szembe elõször az Egyház és az egyén, ha nem is oly kibékíthetetlen ellentétként, mindinkább a XIX. századi eszmei válság elõjeleként. Az egyén fokozatosan vonta ki magát az Egyházi dogmák alól, s vívta ki magának a szabadságát, viszont ezt az utat legfõképp a magány kísérte. A reneszánszban még csak a melankolikusok osztályrésze ez a szabadság és vele társult mérhetetlen magány, majd a tudomány fejlõdésével s késõbb a felvilágosodással ez az egész társadalomra válik jellemzõvé. Ez vezetett a mûvészet meghasonlódásához, illetve ez eredményezte az úgynevezett válság-filozófiákat. Felhasznált irodalom: · A Dogmatika Kézikönyve – Második kötet, Theodor Schneider [szerk.], Vigilia Kiadó, Budapest, 1997. · Bardács László Pál: A Napórákról /Forrás: http://www.blp.hu/ (belépés: 2009.04.10.) · Benedetta Gallizia di Vergano és Emilio Strada: Az óra; Mûkincshatározó-sorozat, Officina ’96 kiadó, 1998. · BIBLIA – Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentései; Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1975. · Cesare Ripa: Iconologia; Balassi kiadó, 1997 · Fenyõ Iván: Dürer;Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalat; Bp. 1955 · Földényi F. László: Melankólia; Kalligram, Pozsony, 2003. · http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
Kicsiny Balázs: Óramotívum és eszkatologia - A mérhetõ és mérhetetlen ábrázolása //Mellékelt a DLA értekezés tézisei; Budapest, 2008 /Forrás: www.mke.hu/res/tezisek_kicsiny_melleklet.doc (belépés: 2009.03.12) · Kicsiny Balázs: Óramotívum és eszkatológia – A mérhetõ és mérhetetlen ábrázolása /Második rész; DLA értekezés, Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Doktori Iskola, Budapest, 2008. /Forrás: http://www.mke.hu/res/ertekezes_kicsinyb.pdf (belépés: 2010.03.12.) · Michael Baxandall: Reneszánsz szemléletreneszánsz festészet; Corvina 1986 · Muther Richard: A festõmûvészet története; Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Kiadása, Budapest 1920 · Németh András: Mi is az idõ?- Történeti idõszociológiai és idõantropológiai vázlatok (Iskolakultúra Online, 1, 2007 54-75) /Forrás: http://www.iskolakultura.hu/iol/iol2007_1_54-75.pdf (belépés: 2009.03.12.) · Németh Lajos: A mûvészet sorsfordulója; Ciceró Könyvkiadó, 1999
http://napora.mcse.hu - MCSE Napóra Szakcsoport
Powered by Mambo
Generated: 29 September, 2016, 13:36
