Székely Levente Urbán Ágnes A BEVONÓDÁS ÚTJAI AVAGY HOGYAN KEZDTÜNK INTERNETEZNI?

Székely Levente–Urbán Ágnes

A BEVONÓDÁS ÚTJAI AVAGY HOGYAN KEZDTÜNK INTERNETEZNI?

Budapest, 2009

Támogató van-e?

E CENTER F Ü Z E T E K

I.

Sorozatszerkesztő Nagy Ádám dr.

© Székely Levente, Urbán Ágnes, 2009

Grafikák Séber László

E CENTER Kutatási Központ

1158 Budapest, Adria u. 69. www.excenter.eu

Felelős kiadó Nagy Ádám Nyomdai előkészítés Krauter Tamás Készült a Kánai Nyomdában Felelős vezető Kánai József

A bevonódás útjai

Tartalom

Bevezetés

7

Hogyan terjednek az újdonságok, avagy az innovációk diffúziójának általános elmélete 9 Infokommunikációs trendek Magyarországon és a nagyvilágban Az információs társadalom paradigma Magyarországi trendek Helyünk a világban – nemzetközi kitekintés

13 13 14 15

Digitális megosztottság DIDIX – digitális megosztottság index A digitális megosztottság továbbgondolása

19 21 24

Miért nem? – a nem használat indokai A nem használók csoportjai Magyarországon

29 32

Miért igen? – a használat indokai

38

Használók és távolmaradók – kvalitatív megközelítések

46

Irodalom

49

Az Excenter Kutatási Központ Kutatási fókusz és módszertan Az Excenter Kutatóközpont vezetői

53 53 58

5

A CÉGVEZETŐ

Cégem, amelynek vezetője és fő tulajdonosa voltam, számítógép-hálózatok építésével foglalkozott, így az átlagosnál hamarabb jutottam az internet nyomára. A hálózatok, már az „Aloha” óta magukban rejtették ezt a lehetőséget, tudniillik a közvetlen információcserét, de ez nem válhatott széleskörűvé mindaddig, amíg a hardver igen drága volt. Talán még emlékeznek a Commodore 64 százezer forintos árára. (Egyébként abból is lehetett hálózatot építeni.) Ám amikor ez a költség leszállt az egekből egyszeribe megnőtt az igény a közvetlen kapcsolatokra. Mi még a ’90-es években elsősorban faxszon vártuk és kaptuk a megrendeléseket, és már ez is nagy ugrás volt a telexes átvitelhez képest. (Emlékszik még valaki a zörgő lyukszalagos telex gépekre? Óriási dolog volt, hogy magáncég létünkre 1989-ben szereztünk egyet. Fénymásolónk is volt!) Nos, az internet alaposan átrendezte a telekommunikációs piacot. Amikor elkezdődött ez a korszak, sokan jövendölték a papírmentes iroda eljövetelét. Ez a jóslat ugyan nem vált be, de azért aki akarja, és van hozzá affinitása, sokat tehet az erdőkért. Igen jól lehet archiválni ma már a winchesteren, pen-drive-on, a CD–DVD-ről már nem is szólva. De ne csak az irodai felhasználásról beszéljünk. Immár nagykorú lett az a generáció, amelyik számára természetes a napi csevegés a számítógépes barátokkal, legyenek azok a Föld bármelyik táján. Itt is hangsúlyozni kell azonban a financiális oldalt: a beszélgetés gyakorlatilag ingyenes! (Éppen csak egy ADSL előfizetés kell hozzá, persze!) Ez sok mindent megváltoztat. Az ifjúság számítógépen ismerkedik! Miért fontos ez? Nos, azért, mert így ki tud egyenlítődni a csinos nők szépségből adódó előnye. Még sohasem fordultam meg egy lány után azzal, hogy „Milyen okos!” Most viszont az értelmes, okos lányoknak is esélyük van arra, hogy értelmes okos pasikat találjanak, hiszen a személyes találkozásig sok minden kiderülhet! Lehet, hogy az új generáció intelligens – intelligens párkapcsolatokból jön össze? Úgy legyen!

Bevezetés Irigylésre méltó ember az, aki természetes folyamatként, beleszületve, belenőve az információs társadalomba különösebb erőfeszítés nélkül sajátítja el a különböző infokommunikációs technológiák használatát. Az információs társadalommal foglalkozók számára sokáig ez a típus volt a figyelem középpontjában, az idő múlásával azonban a fókusz változni látszik, egyre többször vetődik fel a kérdés, hogy mi van azokkal, akik még a pre-digitális világban nőttek fel. Gyermekkorukban nem voltak még videojátékok és a legmodernebb eszköz, amivel találkozhattak az a rádió, és/vagy a televízió volt. Mi motiválhatja ezeket az embereket az internet megismerésében, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük, milyen kudarcokkal találkoznak, milyen sikerélményeik vannak? Mostanság egyre többet hallunk arról, hogy a fejlett országokban lassult az internethasználók táborának bővülése, egyes esetekben stagnálásról is beszélhetünk. Amennyiben elfogadjuk, hogy azt, hogy az internethasználók aránya együtt jár egy ország fejlettségével, illetve elfogadjuk, hogy az internethasználat számos előnyt nyújt a használóknak, akkor fontos kérdéssé válik az, hogy a kívülállókat hogyan lehet bevonni a használók táborába? Jelen dolgozat ennek a kérdésnek a megválaszolásához kíván hozzájárulni, az elméleti munkák mellett a legfrissebb kutatási eredményeket is bemutatva, illetve az egyéni történeteknek is teret engedve. A következőkben név nélkül, azonban egy-egy jól körülírható típust megjelenítve adunk közre személyes történeteket arról, hogy mások hogyan kezdték el használni az internetet. Úgy véljük, hogy mindez nem pusztán színesíti az itt-ott elméletibb munkát, hanem kedvet és bátorítást ad a ma még nem használó olvasóknak, hogy maguk is megismerkedjenek a világhálóval.

7

A POLITIKUSNŐ

Első találkozásom az informatikával a klasszikus Commodore 16-os csodagépeken keresztül történt. Gyermekként csak a játékot láttam a számítógépekben. A játékok adta élmények után, kapcsolatom megszakadt egy időre a számítástechnikával. Egyetemi éveim alatt kereszteződtek útvonalaink, amikor kötelező tárgyként tanultuk a „Bevezetés az Informatikába” tantárgyat, az órák többségében gépek nélkül, elméletben. Úgy vizsgáztam az e-mail írás tudományából, hogy előtte egy darab e-mailt sem írtunk, „bemagoltam” címzett, tárgy, feladó stb… Ám a mai kor elvárásai az idő múlásával engem is rákényszerítettek arra, hogy az informatika életem elengedhetetlen része legyen. Kezdődött ez a pedagógusi munkám alatt, amikor a diákjaimnak már számítógépen szerkesztettem és sokszorosítottam a feladatsorokat. Politikusi pályám alatt meg egyenesen rá lettem kényszerítve az informatika vívmányaira kiváltképpen az elektronikus levelezésre. Amit először kényszerként éltem meg az utóbb legjobb barátommá vált. Mivel rengeteg emberrel kell tartanom a kapcsolatot, mondhatni azonos időben, és hihetetlen sok információt kell kezelnem folyamatosan, ezt a hagyományos információs csatornákon keresztül, mint például a telefon, fax, képtelenség lenne megoldanom. Az információ küldése és tárolása a hagyományos papíralapon, a munkámban már túl lassú és körülményes volna. A legújabban piacra dobott fejlesztés, a mobilinternet nélkül pedig már nem is tudnám megfelelően végezni a munkámat. Laptoppal és mobiltelefonnal, mobilinternettel élem az életem. Elérhetőnek kell lennem lényegében mindig, folyamatosan kapcsolatban a munkatársaimmal. Egyre elterjedtebb, hogy az előadásokhoz PowerPoint prezentációtt készítünk, adatbázis-kezelő programokkal dolgozunk. Úgy vélem legalább egyharmaddal több munkát tudok végezni az informatika segítségével.

Hogyan terjednek az újdonságok, avagy az innovációk diffúziójának általános elmélete Amennyiben a hogyanra a tudományhoz fordulunk válaszért, szinte azonnal beleütközünk Rogers (2003) elméletébe, aki szerint az új termékek és szolgáltatások terjedésének jól meghatározható trendje van. Ezt a trendet Rogers egy ún. S-görbével írta le, amely azon alapul, hogy a legtöbb innováció esetében lassan alakul ki az a fogyasztói réteg, amely elkezdi használni az új szolgáltatást. Amikor a terjedés eléri a kritikus tömeget (matematikai értelemben ez a terjedési függvény inflexiós pontja), akkor piac bővülése felgyorsul, egyre többen kapcsolódnak be a fogyasztásba. Az innováció elfogadásában tehát jól elkülöníthető kategóriák vannak, mint ezt a következő ábra is szemlélteti. 1. ábra. Az innovációk terjedése 40% 34,0%

34,0%

30% 20% 13,5% 10%

16,0%

2,5% 0% Innovátorok Korai elfogadók Korai többség Kései többség

Lemaradók

Forrás: Rogers, 2003

Az innováció terjedése során az új termékek és szolgáltatások elfogadását vizsgálva öt, egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthető fogyasz-

9

Excenter-füzetek I.

tói csoportot írhatunk le. Az egyes kategóriák szocioökonómiai státusz, személyiségjegyek és kommunikációs viselkedés szempontjából egyaránt különböznek egymástól (Rogers, 2003). Az egyes kategóriákat a továbbiakban részletezzük. A megnevezés után zárójelben az előfordulás szerepel, %-ban. • Innovátorok (2,5%): Az innovátorok az elsők között próbálnak ki minden újdonságot, ők elsősorban nagyfokú vállalkozó kedvvel jellemezhetők. Esetünkben szükség van a technológia valamilyen szintű ismeretére, relatíve jó anyagi helyzetre és egyfajta kozmopolita gondolkodásmódra. Az is tipikus, hogy az innovátor-csoporton belül a nagy földrajzi távolság ellenére is létezik az egyének között valamilyen kapcsolat. • Korai elfogadók (13,5%): A korai elfogadók integránsabb részei a helyi társadalmi rendszernek, mint az inkább kozmopolita beállítottságú innovátorok. Ebben a csoportban különösen magas az ún. véleményvezérek aránya, a potenciális fogyasztók gyakran a korai elfogadók tapasztalataira támaszkodnak. Nincsenek túlságosan elszigetelődve a környezetüktől, ezért az ő csatlakozásuk a fogyasztók táborához mérvadó a többség számára. Különösen fontos, hogy a korai elfogadók nagyban hozzájárulnak a kritikus tömeg eléréséhez. • Korai többség (34%): A korai többség legjobban bizonyos megfontoltsággal jellemezhető. Ennek a csoportnak idő kell, amíg fogyasztóvá válik. Az innováció terjedése szempontjából már csak számossága miatt is fontos rétegről van szó, aminek tagjai nem tartoznak a véleményvezérek közé, de társadalmi kapcsolatrendszerük kiterjedt. • Késői többség (34%): Tömören kifejezve szkeptikusoknak is nevezhetnénk őket, az ebbe a csoportba tartozó fogyasztók már csak akkor hajlandóak bekapcsolódni a fogyasztásba, ha a társadalom nagy része kipróbálta az adott innovációt. Gyakran csak gazdasági kényszer vagy a személyes kapcsolatrendszer nyomása hatására hajlandóak fogyasztóvá válni. A késői többség számára a biztonság különösen fontos: az innovációt körülvevő bizonytalanság teljes eloszlatása szükséges ahhoz, hogy ők maguk is csatlakozzanak a fogyasztók csoportjához.

10


• Lemaradók (16%): Erős tradicionalizmussal leírható csoportról van szó, akik a legvégsőkig ragaszkodnak a megszokott fogyasztási és használati mintákhoz. Erős gyanakvással viseltetnek minden innováció iránt, alapvetően a múltat és a múltban történteket tekintik igazodási pontnak. A csoport tagjai gyakran társadalmilag is elszigeteltek, de hozzá kell tenni, hogy viselkedésük mögött egyfajta racionalitás is megfigyelhető: a lemaradók erőforrásai rendszerint igen szűkösek, tehát a fogyasztási döntés meghozatalakor biztosnak kell lenniük abban, hogy az innováció sikeres lesz. Az innovációk sikere és a terjedés üteme azonban nemcsak a fogyasztók attitűdjétől függ, hanem alapvető fontosságú, hogy az adott termék vagy szolgáltatás milyen jellemzőkkel rendelkezik. Rogers (2003) öt olyan tényezőt azonosít, ami központi szerepet játszik az innovációk terjedésében: 2. ábra. Az innovációk terjedésében központi szerepet játszó tényezők Relatív előny

Megfigyelhetőség

Összetettség

Kipróbálhatóság

Forrás: Rogers, 2003.

A relatív előny kifejezi, hogy az adott innováció előnyei mennyiben érzékelhetőek a fogyasztók számára, szemben a korábbi termékekkel, szolgáltatásokkal. Amennyiben az infokommunikációs szolgáltatások jellemzőit vizsgáljuk, megállapítható, hogy ezek relatív előnye igen

11


jelentős. Azonban nem csupán a relatív előny számít, az innovációnak összeegyeztethetőnek kell lenni a korábbi értékekkel, múltbeli tapasztalatokkal és szükségletekkel. Minél inkább így van ez, annál kisebb a potenciális fogyasztó bizonytalansága. A nagyobb biztonság pedig segíti az új termék vagy szolgáltatás elfogadását. Kérdés továbbá, hogy a fogyasztók mennyire érzékelik bonyolultnak egy innováció megértését és használatát. Az elfogadás ütemét befolyásolja az is, hogy mennyire komplex újításról van szó. A fejlődés egyik legjelentősebb akadálya az lehet, hogy a fogyasztók egy része számára az egyszerű használat is túlságosan bonyolult, és jellegében is más, mint amit korábban megszokott. Az újdonságok elterjedésének egyik sarokköve a bizalom kérdése. A kísérletezés, a személyes tapasztalatok megszerzésének lehetősége jelentősen csökkenti a fogyasztók bizalmatlanságát az innovációval szemben. A terjedés ütemét gyorsítja, ha egy innováció lépésről-lépésre megismerhető, és így a fogyasztó fokozatosan haladhat az egyszerűbbtől a bonyolultabb alkalmazások megértéséig. Végül kiemelten fontos egy-egy innováció esetében a megfigyelhetőség, amely azt fejezi ki, hogy az adott innováció eredménye mások számára mennyire látható. Minél inkább meg tudják figyelni a fogyasztók az újítás eredményét, annál nagyobb a valószínűsége, hogy maguk is kipróbálják. Mindezek mellett természetesen más tényezők is befolyással bírhatnak, ez azt jelenti, hogy az innovációk adoptálásának üteme nem kizárólag a termék tulajdonságaitól függ. Más olyan tényezők is közrejátszanak, mint a döntéshozatal módja, a kommunikációs csatorna jellemzői, a társadalmi rendszer normái vagy a promóciós hatékonyság. Mindenesetre az infokommunikációs szolgáltatások terjedése egyelőre még nem tart ott, hogy a Rogers elméletét egyértelműen igazolni, vagy cáfolni lehetne.

12

Infokommunikációs trendek Magyarországon és a nagyvilágban Az információs társadalom paradigma Az információs társadalom paradigma egy az egész világot átható gazdasági, társadalmi, kulturális átalakulás, amit elsők között Daniel Bell írt le. Az általa posztindusztriális társadalomnak hívott új rendszer alapvetően különbözik a pre-, és az indusztriális társadalmaktól. A posztindusztriális társadalom jellemzője, hogy az elméleti tudás és a technológiai fejlesztés központi szerepet játszik a változások irányításában. Az új társadalomban a gazdaság húzóereje a tudás, az információ, és a szolgáltatások területei felé tolódik el, amely a teljes társadalmi tudatot (a kulturális felépítményt) megváltoztatja. Az infokommunikációs forradalmat már többen is próbálták beilleszteni a gazdasági fejlődés folyamatába. Alvin Toffler eredetileg 1980-ban készült alapművében az ún. harmadik hullám várható jellemzőit vizsgálja, amely az évezredekig tartó mezőgazdasági forradalom, valamint a mintegy 300 évig tartó ipari forradalom után jött el. Ő még nem használja az infokommunikációs forradalom terminológiát, de már idézi a más szerzők által megalkotott információs társadalom, elektronikus világ, globális falu kifejezéseket. Toffler munkájának egyediségét az adja, hogy multidiszciplináris megközelítést alkalmazva már negyedszázada meglepően nagy pontossággal írta le azokat a fő társadalmi, politikai, gazdasági változásokat, amelyeket az infokommunikációs forradalom a későbbiekben okozott és várhatóan még okozni fog (Toffler, 2001). Rövidebb időtávot vizsgál Wirtz (1999), amikor megállapítja, hogy az információs társadalom kiépülése beleillik a Kondratyev-ciklusba. A gőzgép megszületése (1800 körül), a vasút és acélipar fejlődése (1850

13


körül), az elektromosság és a vegyipar megjelenése (1900 körül) és a molekuláris biológia, illetve az autóipar térhódítása (1950 körül) egyaránt az ipari társadalom fontos fejlődési fokait jelentették. Az ipariból az információs társadalomba lépve a Kondratyev-ciklus valamelyest felgyorsult ugyan, de az információs technológia és az internet robbanásszerű terjedése (1990-es évek) beleillik a gazdasági élet ciklikusságának eddigi folyamatába.

Magyarországi trendek Az ezredforduló óta eltelt időben nem pusztán általánosságban fejlődött az információs társadalom Magyarországon, hanem a hátrányos helyzetű csoportok is megkezdték a felzárkózást. Az IKT eszközhasználat következtében növekedett a digitális írástudók, valamint növekedett a magabiztos felhasználók aránya a társadalomban. A World Internet Project1 (WIP) 2006-os felmérésében megkérdezettek több mint fele, (57%) jónak vagy kiválónak ítélte meg saját internet felhasználói tudását. Az infokommunikációs eszközökkel való rendelkezés, illetve ezen eszközök használatának elterjedtsége (is) leképezi egy ország fejlettségét valamint a humán erőforrás minőségét. Azt lehet mondani, hogy ebben az új típusú társadalomban az infokommunikációs technológiák (IKT) jelentik a legfontosabb fizikai erőforrást, míg az emberi tudás a legfon1

14

A WIP az internet társadalmi hatásainak vizsgálatára szerveződött széleskörű nemzetközi kutatási program, amelyet 1999-ben a kaliforniai UCLA Center of Communications Policy és a szingapúri NTU School of Communications Studies kezdeményezett. A WIP jelentősége számos szempontból egyedülálló. Egyrészt a szokásos internetes kutatások témakörén túlmutató attitűd-, érték- és viselkedésváltozók szerepeltetésével mélyebb értelmezéseket tesz lehetővé, másrészt a vizsgálat kiterjed az internetet nem használó személyekre is, ezáltal kívánja feltérképezni a távolmaradás okait. Harmadrészt a vizsgálat nemzetközi, longitudinális, emellett panel jellegű, amely nemzetközi összehasonlítást, illetve évenkénti összehasonlítást tesz lehetővé. Magyarország 2001 óta vesz részt WIP-projektben. Az eltelt időszakban eddig hét adatfelvételre került sor.


tosabb humán tényező és az információ a legfontosabb jószág. Az IKT elterjedésében ugyanakkor jelen vannak olyan gátló tényezők és körülmények, amelyek jelen pillanatban is a társadalom legalább felét elzárják az információ és a tudás jelentős részétől. A Magyar Információs Társadalom Tízéves Jelentés összefoglalja az elmúlt évtized trendjeit és mérföldköveit. A jelentésből kiolvasható, hogy a magyarországi internetpiac elmúlt 10 évét az előfizetések számának folyamatos visszafogott növekedése és az ADSL illetve más szélessávú technológiák elterjedése jellemezte. 2005-ben a nagy sávszélességű internet hozzáférések száma már meghaladta a modemes kapcsolatokét és mára a szélessávú hozzáférés egyeduralkodónak számít, de látszik a jövő is: igen gyorsan növekszik a vezeték nélküli kapcsolatok aránya. A 2007-es évben legalább két szempontból is mérföldkőhöz érkezett a magyar infokommunikációs fejlődés. Az aktív SIM kártyák száma egyrészt már az év elején meghaladta a magyarországi lakosok számát, azaz a sokszor leírt 100 százalékos penetrációt, 2008 év végére 100 lakosra már 122 aktív SIM kártya jutott. Ez a lakosságra vetítve 122 százalékos penetrációt jelentene, de a több mobilkészüléket is használók miatt a valós elterjedtség a lakosság körében körülbelül 80 százalék (a GKIeNET adatai alapján 2007 nyarán a 18 év feletti lakosság 78 százaléka rendelkezett mobilkészülékkel). A másik jelentőségteljes esemény, hogy 2007 folyamán az internet előfizetések (lakosság és vállalatok) számának az előző éveknél nagyobb ütemű növekedése volt tapasztalható, aminek következtében egyre gyakoribb kérdés kutatói körökben, hogy jelenti-e a növekedés gyorsulása azt, hogy az IKT eszközök diff úziója új szakaszba lépett Magyarországon.

Helyünk a világban – nemzetközi kitekintés A legfrissebb adatok alapján elmondhatjuk, hogy ma a világ lakosságának ötöde internethasználó. Az információs társadalom (egyik) legfontosabb indikátorát (az internethasználatot) tekintve ugyanakkor jelentős egyenlőtlenségekkel találkozunk, ha a fenti átlag mögé nézünk.

15


A rogersi modell érvényességét igazolják a fejlett országok statisztikái, megvizsgálva ezeket megfigyelhetjük, hogy a penetráció 65–70 százaléknál erőteljesen lelassul, vagy egyenesen megáll, egyes (az információs társadalom szempontjából is) fejlett országok esetében az internethasználók aránya a társadalomban az utóbbi egy-két évben nem változott. Az tapasztalható tehát, hogy az infokommunikációs fejlődés még az élenjárók esetében is azt jelenti, hogy a lakosság harmada távol marad a világháló használatától. A rogersi logikából következik, hogy ezeknek a rétegeknek az integrálása igen nehéz feladat, holott demográfiailag viszonylag jól behatárolható csoportot alkotnak. Minél szűkebb a nem használók csoportja annál erősebb kognitív motivációs gátakkal találkozunk. Ezt támasztják alá a World Progress Report (WPR) által idézett Point Topic adatai is, amelyek szerint az internettel nem rendelkező háztartásokban az elmúlt év során 52 százalékról 75 százalékra növekedett azoknak az aránya, akik szerint az otthoni internet nem fontos. Továbbá ezeknek a háztartásoknak több mint felében az elkövetkező fél évben egyáltalán nem terveznek előfizetni az internetre. Mindez azt mutatja, hogy elfogy az a bázis, amely az utánpótlást jelenti. (WPR, 2006) Ezeknek a csoportoknak bár belépésüket nem erőltetik az információs társadalomba, de kimaradni azonban mégsem tudnak, ugyanis közvetetten, társas kapcsolataik, egyéb információs csatornáik révén részei az információs társadalomnak, akkor is, ha maguk ezzel nincsenek tisztában, vagy éppen tagadják azt. A következő táblázat 2008. júniusi adatok alapján nyújt összefoglalót az egyes földrészek, régiók internethasználóinak számáról. Ez alapján jól látható, hogy igen jelentősek az eltérések, a gazdasági fejlettség mutatói jól láthatóan leképeződnek az internethasználati szokásokban is.

16


1. táblázat. Internethasználat a világban (2008) Internethasználók a világban – összesítés

Internethasználók száma

Penetráció (%)

Használók aránya világviszonylatban

Afrika

51 065 630

5,3 %

3,5 %

Ázsia

578 538 257

15,3 %

39,5 %

Európa

384 633 765

48,1 %

26,3 %

41 939 200

21,3 %

2,9 %

Észak-Amerika

248 241 969

73,6 %

17,0 %

Latin-Amerika/ Karibi térség

139 009 209

24,1 %

9,5 %

20 204 331

59,5 %

1,4 %

1 463 632 361

21,9 %

100,0 %

Közel-Kelet

Óceánia/Ausztrália Összesen

Forrás: www.internetworldstat.com, 2008

Az alábbi grafi kon az internet-penetráció mértékének növekedését mutatja földrajzi térségenként az elmúlt nyolc év során. A növekedés üteme látványos, ugyanakkor az is jól látszódik, hogy a legfejlettebb régiókban már lassul.

3. ábra. Az internetezők számának növekedése a világban 2000 és 2008 között Közel-Kelet

1177%

Afrika

1030%

Latin-Amerika

660%

Ázsia

363%

Átlag

290%

Európa

264%

Ausztrália–Óceánia

154%

Észak-Amerika

128% 0

200

400

600

800

1000

1200

1400

Forrás: www.internetworldstat.com, 2008

17

A NYUGDÍJAS

Öt éve volt már, hogy vettünk egy számítógépet, eleinte csak betárcsázós kapcsolatot használtunk és olyan két éve van állandó (szélessávú) internet itthon. Annak idején én javasoltam a papának, hogy kéne venni egy számítógépet, akkoriban persze fogalmam sem volt róla, hogy mire jó, hogyan kell használni, csak úgy eszembe jutott. Legelőször a barátok, családtagok megmagyarázták az alapokat, majd beiratkoztam egy időseknek szóló tanfolyamra. Eljártam néhány alkalomra, hasznos volt. Ma már úgy érzem az alapokkal tisztában vagyok, ha kérdésem van a család szívesen segít. Manapság heti kétszer-háromszor kapcsolom be a gépet és internetezek. Leginkább akkor használom, ha meg akarok valamit tudni. Megpróbálom megkeresni, pl.: egy-egy operának a zeneszerzőjét, vagy menetrendet, térképet, stb., persze nem mindig sikerül megtalálni. Gyakran előfordul, hogy valamilyen funkciót régen használtam és elfelejtem hogyan is kell. A probléma az, hogy kissé kaotikus minden, már gondoltam rá, hogy kellene egy füzet, amibe rendszerezve leírom az alapokat, hogy mindig kéznél legyen. Előfordult olyan, hogy egy operának a tartalmát próbáltam megkeresni, ami nincs benne az Operakönyvben, de nem találtam meg. Olyan is gyakran előfordul, hogy rejtvényfejtés közben olyan kérdésbe botlok, ami sehogyan sem megy, akkor rákeresek az interneten. Bonyolultabb dolgokat, jegyrendelést, pénzügyeket nem intézek, mert minden (bank, színházak, stb.) itt van a szomszédban és így talán egyszerűbb. Hogy mit jelent nekem az internet? Az internet számomra információszerzés és szórakozás is egyben, sokszor észre sem veszem, hogy akár egy-két óra is eltelik, amíg internetezek. Ma már időben is egyre többet ülök a gép előtt és szépen lassan egyre több mindenre használom, folyamatosan tanulom az újat. Nagyon jó, hogy sok praktikus információt elérhetek általa és a külföldi rokonokkal egyszerűen lehet a kapcsolatot tartani, levelezni, fényképeket küldözgetni egymásnak.

Digitális megosztottság Az információs társadalom fejlődésével megjelent a társadalom szétszakadására utaló digitális szakadék, vagy digitális megosztottság (digital divide) kifejezés. Az egyébként is létező társadalmi különbségek a digitális környezetben újratermelődnek; az infokommunikációs technológiák felhasználói könnyebben és gyorsabban jutnak információkhoz, hatékonyabban kommunikálnak és szélesebb kapcsolathálót építhetnek, mint azok, akik nem használnak ilyen technológiákat. Az Európai Unió és a nemzetállami kormányok is kiemelt figyelmet fordítanak erre a jelenségre. Egyre-másra születnek a stratégiai anyagok, amelyek az információs társadalom kiépítését, és a társadalmi egyenlőtlenség következtében kialakuló digitális szakadék szűkítését célozzák. Különösen igaz ez az internet és a szélessávú infrastruktúra fejlesztésére: az ezen elérhető szolgáltatások elterjedése olyan gazdasági súlyt képvisel, ami több országban is felvetette a fejlesztést ösztönző kormányzati policy szükségességét. Erre már csak azért is szükség van, mert a szélessávú technológia ugyan még mindig a fejlődés fázisában van, de pusztán piaci alapon nem lehet mindenki számára biztosítani a technológia elérését. A szolgáltatók a világon mindenhol a sűrűn lakott területeken érdekeltek a hálózatfejlesztésben, hiszen a gyéren lakott vidékeken bizonytalan a megtérülés, és ezt a problémát a mobil szolgáltatások terjedése is csak részben oldja meg. Az információs társadalom kiépítéséhez, az ún. digitális szakadék megszüntetéséhez azonban szükséges, hogy a legszélesebb rétegekhez jusson el ez a technológia, és társadalompolitikai szempontból éppen a piacilag legkevésbé értékes területek infrastrukturális ellátása különösen fontos.

19


A digitális szakadék leírásakor legalább két jelenséget kell megkülönböztetni. Egyrészt a hozzáférés és az ellátottság eltéréseiről beszélhetünk, aminek gyakran területi (vidéki területek gyengébb infrastrukturális ellátottsága) vagy anyagi okai vannak. Másrészt azonban azonosítani lehet a használat módjában tapasztalható különbségeket: azok, akik hozzáférnek a világhálóhoz, messze nem ugyanúgy használják, sőt, a használat képességében is óriási különbségek vannak. Goldfarb és Prince (2008) kimutatta, hogy a jövedelem és az iskolázottság függvényében eltérően alakulnak a hozzáférési és használati jellemzők. A magasabb jövedelmű és a magasabb iskolai végzettségű csoportokban magasabb a hozzáférés aránya is, a használattal töltött idő azonban negatívan korrelál. A kutatás ezt azzal magyarázza, hogy az alacsonyabb jövedelműek és végzettségűek szabadidejének alternatív költsége (opportunity cost) alacsonyabb, vagyis inkább megengedhetik maguknak, hogy sok időt töltsenek a számítógép előtt ülve. A fentiekben már láthattuk, hogy a fejlődés üteme nem egyenletesen oszlik el, a meglévő egyenlőtlenségekre ráépülve sokszor azokhoz nem jut el, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. Mindezt jól mutatja, hogy 2004-ben 100 afrikai lakosból mindössze három használta az internetet, ugyanekkor a G8-ak országaiban minden második. Ugyanebben az évben a G8-ak országaiban szinte ugyanannyi ember internetezett, mint a máshol a teljes világon összesen (429 millió felhasználó a G8-akban, 444 millió mindenütt másutt összesen). A világ 30 (legfejeletlenebb) országában az internet-penetráció kevesebb, mint egy százalék. Afrikában több mint 20 olyan ország van, ahol 100 emberre kevesebb, mint egy megosztható internetkapcsolat jut. Nem csak a kapcsolatok számában vannak hatalmas különbségek, de a kapcsolat minőségében is. A kicsiny Dániának kétszer nagyobb a sávszélessége, mint a teljes Latin-Amerikai és karibi térségnek együtt. Hatalmas szakadékok tátongnak az egyes országok között is, akár ugyanabban a földrajzi régióban. Banglades, Kambodzsa és Laosz egy százalék alatti penetrációjával szemben áll Dél-Korea és Ausztrália 65 százalék feletti bekapcsoltsága. Hasonlóak a különbségek a mobileszközök terén is. A hatalmas területi különbségeket az alábbi táblázat szépen szemlélteti.

20


2. táblázat. A számítógép-használat és az internethasználat különbségei Számítógép- és internethasz- Számítógép-használat Internethasználat nálat gazdasági megoszlás- (100 emberre vetítve) (100 emberre vetítve) ban a világon Fejlődő országok

2,5

2,6

Legfejletlenebb országok

0,3

0,2

Arab államok

2,1

1,6

Kelet Ázsia és a Csendes óceáni térség

3,3

4,1

Latin Amerika és a karibi térség

5,9

4,9

Dél-Ázsia

0,8

0,6

Szahara alatti Afrika

1,2

0,8

Közép- és Kelet-Európa

5,5

4,3

OECD

36,3

33,2

A leggazdagabb OECD-országok

43,7

40,0

Forrás: World Bank World Development Report 2007

DIDIX – digitális megosztottság index Az információs társadalom keretrendszerében hátrányos helyzetűként azonosítható társadalmi csoportok más dimenziókban is hátrányos helyzetűnek bizonyulnak. Számos kutatás megerősítette azt a felismerést, hogy a digitális egyenlőtlenség a hagyományos egyenlőtlenségek mentén termelődik, és tovább növeli ezeket. Az is nyilvánvaló, hogy az ún. digitális szakadék és a társadalmi egyenlőtlenség hagyományos dimenziói kölcsönösen hatnak egymásra és magyarázzák egymást. Ebből adódóan az infokommunikációs eszközökhöz kapcsolódó tudás, elsősorban a számítógép, illetve az internet használatához szükséges ismeretek megléte közvetlenül is hatással lehet az egyén társadalmi helyzetének megváltozására. Az IKT eszközökhöz kapcsolódó tudás, ha előnyhöz nem is juttat, hiánya mindenképpen hátrányként jelentkezik más dimenziókban, pél-

21


dául a munkaerőpiacon. Ezen kívül létezhet közvetett hatás is: ez az elmélet arra a gondolatra épít, hogy az infokommunikációs eszközök alkalmazási készségei és az alkalmazásban való jártasság a kulturális tőke részét képezi. Az IKT eszközök alkalmazásával egyúttal növekszik a kommunikációs potenciál, ami a társadalmi tőke növekedéséhez vezet. Mivel bizonyított tény, hogy a kulturális tőke hatással van az egyén státusára, az IKT használati szintjének változásával az egyén erőforrásainak mennyisége is megváltozik, ami egyszersmind a társadalmi mobilitásra való esély mértékének megváltozását is jelenti. Szintén bizonyítottnak tekinthető, hogy a társadalmi tőke erősíti a mobilitást is, a gyenge kötések ugyanis nagyban segítik a felfelé irányuló mobilitást. (Rigler, 2005) Az utóbbi két-három évben munkáló pozitív folyamatok következtében Magyarországon a digitális megosztottság, vagy digitális szakadék érezhetően (és számottevően) csökkent. A Magyar Infokommunikációs Jelentés legutóbbi lakossági felmérésének adatai szerint életkor, településtípus és régiók szerint, a „digitális olló” záródni látszik. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ által készített Magyar Információs Társadalom Éves Jelentésben összegző megállapításként szerepel, hogy az információs társadalmi fejlettség szempontjából (is) hátrányos helyzetű csoportok az elmúlt tíz évben lassan, de kitartóan dolgozták le hátrányukat az átlaghoz képest. Az utóbbi években leginkább a származás, a szubjektív anyagi helyzet illetve a településtípus tekintetében történt jelentős előrelépés, utóbbi tekintetében a kutatóműhelyek tökéletesen egyetértenek. A kor és az iskolai végzettség, azaz a digitális megosztottság klasszikus jellemzői továbbra is lényeges szerepet játszanak, míg a nem egyre kevésbé számít. A megosztottságot potenciálisan hordozó jellemzőket egy összefoglaló indexben, a Digital Divide Indexhez2 (DIDIX) hasonló összevont 2

22

Számítógép- és internethozzáférés, valamint számítógép- és internethasználat általában és otthon. A DIDIX részletes leírása megtalálható: SIBIS New eEurope Indicator Handbook; 2003 és Hannes Selhofer - Tobias Hüsing: The Digital Divide Index – A Measure of social inequalities in adoption of ICT; 2001


mérőszámban foglalták össze a kutatók3. Olyan mérőszámot hoztak létre, amely a DIDIX logikáján alapul4, tartalmazza a számítógép és az internet hozzáférésére és használatára vonatkozó indikátorokat egyaránt. A vizsgált hátrányos helyzetű csoportok: nők, legalább 50 évesek; maximum általános iskolát végzettek, roma származásúak, szubjektív vagyoni helyzet alapján a depriváltak csoportjába tartozók5 , végül a községekben lakók. Az összesített INDEX értéke 53-ról 65-re emelkedett, amely jól mutatja, hogy mindent összevetve a digitális megosztottság ha lassan is de összességében csökkent az elmúlt években.

3

4

5

Az általában alkalmazott dimenziók a következők: kor, nem, iskolai végzettség, vagyoni helyzet, származás. Az index értéke egy adott hátrányos helyzetű csoport (pl.: nők, idősek, stb.) és a teljes populáció információs eszközökhöz való hozzáférés és használat arányát (pl.: az 50 év felettiek otthoni internethasználatának a főátlaghoz arányított átlagát) mutatja meg. Az index értéke 0 és 100 között mozog, minél alacsonyabb az index értéke, annál nagyobb a hátrányos helyzetű csoport lemaradása az átlaghoz képest. Az egyes hátrányos helyzetű csoportokra külön-külön kiszámíthatóak az index értékei az indexek súlyozott összevonásával jön létre a DIDIX. A súlyozás azt jelenti, hogy a hozzáférési és használati indexek más-más súllyal szerepelnek az összegző DIDIX értékében. Az indexek kiszámítása során a DIDIX módszertanát használták fel: A számítógép- és az internet hozzáférést az otthonokban és a számítógép- és internethasználatot (bárhol) vizsgáltuk. Az adott hátrányos helyzetű csoport (nők, legalább 50 évesek; maximum általános iskolát végzettek, roma származásúak, szubjektív vagyoni helyzet alapján a depriváltak csoportjába tartozók, községekben lakók) hozzáférési és használati arányát arányították a teljes mintában tapasztalt hozzáférési és használati arányokhoz A kapott arányokat súlyozták, a használatot 0,3-as, a hozzáférést 0,2-es súllyal majd összegezték az egyes indexekben. Az évenként összesített Indexet a részindexek számtani átlagával számolták ki. Amely kiküszöbölni hivatott a személyes jövedelemből következtetetett vagyoni helyzetből adódó torzulásokat. (a WIP csak 18 év felettiek személyes jövedelmét kérdezi, ugyanakkor a fiatalok jelentékeny része nem rendelkezik személyes jövedelemmel, mert tanul, ezáltal a legalacsonyabb jövedelmi kvartilisbe kerül, ugyanakkor vagyoni helyzete ettől független.

23


4. ábra. DIDIX 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Származás Kor (Szubjektív) anyagi helyzet Iskolai végzettség Településtípus Nem 2001 2002 2003 2004 2005* 2006 2007

Forrás: Kék Notesz, 2008 (*számított adat)

A digitális megosztottság továbbgondolása A digitális megosztottság kezdeti (mennyiségi) indikátorai mellett ma már sokan beszélnek a minőségi különbségekről. Többen, például arra hívták fel a figyelmet, hogy a hozzáférés növekedésével már nem az a fontos, hogy ki fér hozzá az internethez és ki nem, hanem hogy ki mit csinál és mit képes csinálni, amikor használja a világhálót: a használat minősége válik megkülönböztető dimenzióvá. Még ha elméletileg meg is valósulhat a 100 százalékos penetráció, ez nem jelenti a digitális megosztottság megszűnését, hanem inkább a felhasználók között fennálló különbségek válnak fontossá. Az Eurostat vizsgálata szerint az EU25-ök viszonylatában a 16-74 év közötti korosztályon belül igen magas arányban (37%) még egyszerű számítógép-használati képességgel sem rendelkeznek a polgárok. Ettől az átlagtól jelentős mértékben eltérnek a hagyományosan hátrányos helyzetű csoportok, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek (a csoportba tartozók 61 százaléka), a 65–74 év közötti idősebbek (a csoportba tartozók 78 százaléka), valamint az inaktívak, nyugdíjasok (a csoportba tartozók 68 százaléka). De nem csak a készségek hiánya árnyalja a képet, hanem az igények és a szokások is. A World Progress Report (WPR) beszámol egy kutatás-

24


ról, amelyet a brit Cabinet Office végzett, ahol angol netezőket kérdeztek meg internet használati szokásaikról. „A felhasználók 51 százaléka mindössze hat, vagy annál kevesebb oldalt látogat rendszeresen (azaz a feltett kérdés szerint 2–3 alkalommal hetente), ugyanakkor a megkérdezettek háromnegyede mondta azt, hogy az internet nélkülözhetetlen szerepet tölt be az életében. Számos tényező közül a rendszeresen látogatott oldalakat leginkább a következő három tulajdonság miatt keresik fel újra és újra: megbízhatóság, kipróbáltság, megszokás. Ezek mögött a tulajdonságok mögött elmaradtak olyan tényezők, mint a szórakoztatóság vagy a pénzmegtakarítás lehetősége.” A felhasználók harmada tehát Európában nem rendelkezik alapvető ismeretekkel sem, míg az Egyesült Királyságban tapasztaltak alapján a nem használó harmad mellett a lakosság újabb harmada csak behatárolt körülmények között internetezik, rutinszerűen. A maradék harmad tekinthető az információs korszak igazi haszonélvezőjének, illetve kihasználójának. A használók – nem használók dichotómiára építő digitális megosztottság továbbgondolása abba az irányba mutat, hogy a használat puszta tényén kívül figyelembe veszik a használat jellemzőit, az információs igényeket, azt, hogy a technológia miként segíti az egyéneket a mindennapi társadalmi életben. A használókon belüli csoportosításhoz nélkülözhetetlen a megnövekedett információmennyiséggel való hatékony és sikeres bánásmód képességét leíró fogalom, azaz az információs írástudás használata, amely a szakirodalom – és a köznapi szóhasználattal ellentétben sokkal többet jelent, mint a kommunikációs eszközök (számítógép, mobil, internet) sikeres használatát. Az információs írástudás fogalmát az információs társadalom terjedésével egyre gyakrabban használják, azonban a fogalom maga nem új keletű, hanem szinte 30 éves múltra tekint vissza. Az információs társadalom fogalmához hasonlóan sokszorosan megterhelt fogalom, sokan kiüresedett „bónusz-fogalomként” alkalmazzák, miközben jobb esetben csak egy szűk részterületére gondolnak. (Székely–Rab–Nagy, 2008) Az információs írástudás gyakorlatilag az információ hatékony felhasználásának képessége az adott probléma megoldására, amelynek öt szintje magába foglalja az információ pusztán mennyiségi megítélésétől

25


kezdődően az információ értékének megértését, a felhasználhatóság gazdasági, jogi, etikai körülményeit egyaránt. Az információs írástudás fejlesztése tehát nem csupán a technikai eszközhasználat fejlesztését jelenti, hanem egy, a fejekben lezajló tudatossági, érdekérvényesítési gondolkodásformát. (Székely – Rab – Nagy, 2008) Ebből következik, hogy a nem használók oktatásában a kizárólagos tananyagátadás már nem vezethet célra, ahogy az információszerzést sem lehetséges „lineárisan” tanítani. Ebből adódóan csak az olyan megoldás lehet sikeres, amelyik az eszközkezelést ötvözi az információszerzés és megosztás tudatosításával. (Nagy, 1998)

26

AZ ON-LINE KUTATÓ

1996 őszen kezdtem el internetet használni. A konkrét oka egy karaoke-ról szóló tanulmány elkészítése volt, amit egy akkor indult új folyóiratba csináltam. A főszerkesztő javasolta, hogy az interneten is nézzek utána a témának. Akkor voltam harmadéves az egyetemen es nálunk a Szociológia Intézetben még nem volt olyan nyilvános gépterem, ahol böngészni lehetett volna a weben. Csak monokróm kijelzős telnet terminálok voltak kitéve, amin utána évekig leveleztünk. Úgyhogy az első alkalommal az említett főszerkesztő „protekciójával” az ELTE média szak újonnan nyílt internetes géptermében interneteztem egy előre megbeszélt időpontban. Várt rám valaki, aki segített az első lépésekben ennek ellenére nagyon ügyetlennek ereztem magam, de a többi, gépteremben levő diák nem is foglalkozott velem, végül aztán hamar elmerültem én is az olvasásban. Emlékszem a Netscape böngésző sarkában a hullócsillagokra, es hogy a karaoke kifejezésre, illetve Ervin Goff man szociálpszichológus nevére kerestem rá. Így tálaltam meg a karaoke szó jelentését is („üres zenekar”), de Goff man-ra semmilyen érdemleges találatot nem adott az Altavista – amin akkor egyáltalán nem lepődtünk meg, sőt az lett volna érdekes, ha lett volna jó találat egy társadalomtudóssal kapcsolatban. Utána viszont meg sokáig nem használtam böngészésre a webet, csak telnetes levelezésre. Semmilyen nagy horderejű változást nem hozott akkor az internetezés, mindöszsze rendszeresen tudtam levelet váltani néhány emberrel. Később azonban több olyan dolog is történt, ami meghatározó volt az életemben. Például 1997-ben egy Magyar

Narancs cikk szerzőjével sikerült e-mailváltásba keverednem, aki a későbbi főnököm lett, a szakmai kapcsolat pedig mind a mai napig tart. Amikor elkezdtem netet használni még a modemes korszak legelején voltunk, keveset és ritkán neteztünk, többnyire intézményi hozzáférést használtunk, kevés volt az otthon internetre kötött gép. Tartalom is viszonylag kevés volt, ezért legfeljebb a kapcsolattártasban volt radikális hatása. Később – az ezredfordulóra – azonban fokozatosan egyre fontosabb szerepet kezdett el játszani az internet az életemben, mint munkaszervezési, információszerzési eszköz, majd a kikapcsolódást – szórakozást támogató eszköz. Mára az internet olyan szerves része az életemnek, hogy nem tudnék élni nélküle. A munkahelyen a munkaszervezés egyik alapvető platformja, a kapcsolattartáshoz, informálódáshoz elengedhetetlen, de számomra az önkifejezéshez is nagy segítség (pl. blogolás, fénykép és video megosztás). Fokozatosan átalakult, jelentősen gyarapodott, hogy mire és mennyit használom a netet. Először csak a levelezés, információszerzés volt hetente 1-2 alkalommal néhány percre. 1996-ban szinte semmit sem tudtam az internetről, nagyon kevés felhasználója volt, nem volt igazán beszédtéma sem, mint manapság, mert szinte nem volt, aki beszeljen róla. Így legfeljebb a trendisége meg a kíváncsiság vonzhatott a netre, hogy vajon milyen lehet. Ma szinte minden nap netezek, mert a munkám a géphez köt, levelezek, böngészek, információt keresek, internet bankolok, zenét hallgatok, írok, képeket es videókat teszek közzé, vásárolok... De ha valamit az offline világban intéznem kell, sokszor azt is a neten kezdem, előre tájékozódok a dologgal kapcsolatban és nem kezdek el telefonálgatni vagy feleslegesen nyakamba venni a várost. A kezdetekkor sem voltak félelmeim, bar attól tartottam, hogy mivel totál kezdő vagyok, esetleg le fognak sajnálni. De ilyesmit nem éreztem. Nincsenek nagy félelmeim, bár bizonyos dolgokra érdemes odafigyelni, pl. a gyerekeim mit néznek a neten, megy-e rendesen a tűzfal, ne legyen zombi a gépemből, stb. Egyfajta stabil platformot nyújt a kapcsolattartáshoz, ügyintézéshez, informálódáshoz, sok esetben pedig a világhoz kötő kapocs (pl. amikor külföldön vagyok). Emiatt azt mondanám, hogy létezik egy erős kötődés, de ezt nem nevezném függőségnek. Családi nyaralások alkalmával nagyon tudom élvezni, hogy se a gépet nem kell bekapcsolni, se a leveleimet megnézni, bar információkeresésre néha ilyenkor is jól jön (pl. hol vannak a közelben jó programok). Néhány hónapja van a mobilomon is net, de elég ritkán szoktam használni. Egyszer Németországból kaptam egy furcsa e-mailt egy nőtől, aki a névrokonomat kereste (egy fiút, akinek a vezeték es keresztneve is ugyanaz, mint az enyém) es a Google az én elérhetőségemet dobta ki neki. Miután levélváltásokból kiderült, hogy kb. melyik országrészben élhet a keresett srác, kiderítettem az ott elő hasonló családnevűek telefonszámát a neten es néhány hívás után beszéltem a szüleivel aztán vele is. Összekötöttem azzal a német nővel, aki kereste. Vajon egy ilyen távoli kapcsolatfelvétel hogyan sikerülhetett volna internet nélkül?

Miért nem? – a nem használat indokai Az internettől való távolmaradás okait számos külföldi és hazai kutatás vizsgálta. A kérdés bonyolultságát az adja, hogy társadalmi és egyéni szintű változók egyaránt befolyásolják, hogy kiből lesz felhasználó és ki az, aki teljesen elzárkózik a technológiától. A társadalmi-gazdasági jellemzők mellett az egyéni, pszichológia jellegű változók szerepére is érdemes odafigyelni, ami részben a belső ösztönzők, részben pedig a félelmek, gátak összességéből áll össze. Egy, a flamand kamaszok körében végzett kutatás szerint a szociodemográfiai jellemzők mellett a pszichológiai faktoroknak van kiemelkedő jelentőségük a számítógép- és internet használat szempontjából. Meglepő módon, ebből a kutatásból az derült ki, hogy a fiúk és a lányok használata között jelentős különbségek vannak, holott általában az a vélemény, hogy a nemnek inkább csak később, felnőtt korban van szerepe. (Broos-Roe, 2007) Beckers és társai (2008) az ún. számítógép szorongást (computer anxiety) vizsgálták. Számítógép szorongásnak definiálják azt, ha valaki félelmet vagy nyugtalanságot érez akkor, amikor számítógépet használ. Ilyen jellegű kutatások a korábbiakban is készültek és a számítógép szorongás leírására olyan változókat alkalmaznak, mint például a magabiztosság mértéke a használat elsajátítása során, a számítógép nem-kedvelése, a számítógép elkerülése vagy előzetes idegesség amiatt, mert használni kell. A számítógéphez kapcsolódó szorongás megjelenése erős kapcsolatban van az életkorral és az iskolai végzettséggel. Az idősebb emberek – a fiatalabbakkal összehasonlítva – másképp működnek, rosszabb a rövidtávú memóriájuk, gyengébbek a vizuális képességeik és fejletlenebbek a mozgással kapcsolatos adottságaik (pl. gépelés). Mindezek hozzájárulnak az csekélyebb arányú számítógép-használathoz. Beckers és társai elemzése azonban azt a meglepő eredményt hozta, hogy ez a szorongás

29


jelen van fiatal, képzett és tapasztalt felhasználókban is. A tanulmány következtetése szerint a számítógéphez kapcsolódó szorongás egyéni szinten kezelhető és megszüntethető, alapvetően azonban sokakban vannak zsigeri félelmek a technológiával szemben, így társadalmi szinten aligha számolható fel ez a jelenség. Beckers és Schmidt (2003) kutatása arra hívja fel a figyelmet, hogy a számítógép szorongás nagyban függ attól, hogy az adott felhasználónak milyen élmény volt a számítógéppel való első találkozás: az, hogy ez mennyire volt pozitív, rendelkezésre állt-e hozzáértő és türelmes segítség, hosszú időre meghatározza a technológiához való viszonyt. Az idősebbek használati szokásait Morris és szerzőtársai (Morris– Goodman–Brading, 2007) mélyinterjúk és fókuszcsoportok segítségével vizsgálták. A kutatás fontos eredménye, hogy az idősebb korosztályon belül is jelentős különbségek vannak, nem lehet homogén csoportként kezelni még az egyazon korosztályba tartozókat sem. Általánosságként azonban elmondható, hogy az idősebbeket elsősorban a levelezés és az információszerzés vonzza az internetben. Magyarországon is készültek már olyan kutatások, amelyek rámutattak, hogy az infokommunikációs eszközhasználattól leginkább a kognitív korlátok tartanak távol. Ezt jól jelzi, hogy a lakosság nagyjából fele – az utóbbi időben tapasztalható egyértelmű fejlődés ellenére – még mindig nem használja a számítógépet és nem internetezik. A World Internet Project kutatássorozat – kérdezőbiztosos offline felmérés lévén – kiterjed a távolmaradók csoportjára is, így alkalmas feltárni az internetet nem használók indokait is. A távolmaradók érvei között két nagy csoportot szoktak a kutatók megnevezni: A materiális okokat hangsúlyozók csoportját, akik elsősorban az anyagi természetű indokokat említenek. Elképzelhető, hogy az internetezésre alkalmas modern számítógép beszerzése jelent túl nagy terhet a családnak, vagy a hozzáférést tartják költségesnek, bonyolultnak, esetleg lassúnak. Ez utóbbi szempont nem elhanyagolható, ha figyelembe vesszük, hogy még mindig több száz olyan apró település található az országban, ahol a szélessávú internet nem érhető el megfizethető áron, vagy egyáltalán nincs is ilyen szolgáltatás helyben. Megfigyelhető, hogy amióta a WIP kutatás folyik a kognitív szempontok (nincs rá szüksége, nem érdekli, stb.) szerepe évről-évre növek-

30


szik, materiális szempontok csökkennek. A materiális szempontok csökkenése több tényezővel is magyarázható. Az internet költségei az elmúlt években jelentősen csökkentek, valamint meghatározóvá vált az átalánydíjas szélessávú internet-hozzáférés. A kognitív gátak erősödése elsősorban az érdeklődés hiányával magyarázható. A legfrissebb WIP adatok szerint a nem használók közül csaknem minden harmadik azért marad távol az internettől, mert úgy érzi, hogy nincsen rá szüksége. A válaszok gyakorisága alapján a következő indok az érdektelenség, míg a harmadik leggyakoribb ok a számítógép hiánya. A kognitív szempontokon belül érdemes elkülöníteni a motiváció hiányát (az internet nem érdekes, nem hasznos), a tudás hiányát (nem tudja hogyan kell használni) és a félelmeket (negatív attitűdök és tapasztalatok), illetve a felmerülő esetleges technikai korlátokat. 4. táblázat. Az internethasználat materiális és kognitív gátjai

Materiális

Kognitív

– Nem elég jó a számítógépe – Nincsen számítógépe – Túl drága – Túl lassú a hozzáférés – Nehéz kapcsolatot teremteni – Nincs rá szükség – Nem érdekli – Nem tudja, hogyan kell használni – Technikától való félelem – Nem való gyerekeknek – Pornográfia – Személyes adatok védelme – Vírusok miatt – Túl sok a reklám

Forrás: World Internet Project

A kutatók azt tapasztalták, hogy az évek folyamán folyamatosan csökkent az anyagi indokokat felsorolók aránya és ezzel együtt növekedtek a kognitív okok. Ugyanakkor az életkort és az iskolai végzettséget figyelembe véve megállapítható, hogy még mindig vannak olyan társadalmi csoportok, akik számára a használat elsősorban anyagi kérdés. A WIP kutatássorozat mellett a BellResearch kutatói is foglalkoztak a távolmaradókkal, kutatásukból megállapítható, hogy az alacsony

31


motiváció ellenére a csak számítógépet használók többsége valamilyen feltétel teljesülése esetén rávehető az internetezésre. Ezek közül a legfontosabb az olcsóbb hozzáférés, illetve az otthoni kapcsolat megléte – ez nagyrészt szintén anyagi kérdés –, illetve sokakat motiválna netezésre, ha az számukra a munkához vagy egyéb tevékenységhez szükségessé válna. Motiváció terén világviszonylatban az ezzel foglalkozó szakemberek hasonló problémákkal küzdenek, mint magyarországi kollégáik, a nem használatnak mindenhol két fő oka van: az érdeklődés hiánya és az anyagi körülmények. Kezdetben leginkább a második faktorral foglalkoztak és a jelszó ekkoriban az volt, hogy a hozzáférés lehetőségét kell megadni a lehető legszélesebb tömegek számára, szinte észre sem vették, hogy vannak olyanok, akik egyszerűen nem akarnak internetes hozzáférésre előfizetni. A magyarországi adatokhoz kísértetiesen hasonló képet mutatnak az Egyesült Államok adatai, szembetűnő például, hogy a tudáshiányból fakadó nem internetezők száma 2000-ben kevesebb volt, mint pl. 2004-ben. (Office for National Statistics, 2008)

A nem használók csoportjai Magyarországon Amennyiben a klasszikus indikátorokat vesszük alapul Magyarország népességét alapvetően három csoportba lehet sorolni aszerint, hogy az információs társadalomban milyen pozíciót foglalnak el. Az első csoport az élenjárók csoportja, akik már internethasználók, a második csoportot azok alkotják, akik internetezni ugyan nem interneteznek, de számítógépet használnak. A digitális világból közvetlenül kiszorulók csoportja a magyar társadalmon belül a legnagyobb, a legutolsó adatok szerint minden második ember tartozik ide. Ezt az egyszerű felosztást azonban mindenképpen érdemes kiegészíteni annak bemutatásával, hogy mely társadalmi rétegek tartoznak az egyes csoportokhoz. Az alábbi táblázat a Digital Divide Index (DIDIX) esetében is használt legfontosabb szociodemográfiai jellemzők szerinti megoszlásokat tartalmazza az egyes csoportok között. A táblázat segít azt megmutatni, hogy hol vannak a legjelentősebb bevonandó csoportok.

32


5. táblázat. Az internethasználók felzárkózók és lemaradók szociodemográfiai jellemzői Szociodemográfiai jellemzők

Internethasználók

Számítógéphasználók

Leszakadók

Nem Férfi

48%

7%

45%

Nő

42%

7%

51%

Legfeljebb nyolc általános

31%

5%

64%

Szakmunkásképző

27%

8%

66%

Középfokú

62%

9%

29%

Felsőfokú

81%

5%

14%

Község

34%

8%

58%

Város

47%

6%

47%

Főváros

59%

6%

35%

Iskolai végzettség

Településtípus

Szubjektív anyagi helyzet Gondok nélkül élnek

81%

3%

16%

Beosztással jól kijönnek

56%

7%

37%

Éppen, hogy kijönnek a havi jövedelmükből

34%

8%

59%

Nélkülözések között élnek

25%

6%

69%

Életkor 14-17 évesek

94%

5%

2%

18-29 évesek

76%

7%

17%

30-39 évesek

63%

12%

26%

40-49 évesek

45%

9%

46%

50-59 évesek

29%

8%

63%

7%

2%

91%

60 évesek és idősebbek

33


Szociodemográfiai jellemzők

Internethasználók

Számítógéphasználók

Leszakadók

Aktivitás Tanuló

95%

3%

2%

Önálló vállalkozó

69%

7%

24%

Alkalmazott

56%

10%

34%

Inaktív

39%

9%

51%

8%

3%

90%

Roma

21%

10%

69%

Nem roma

46%

7%

47%

Nyugdíjas Származás

Forrás: World Internet Project 2007 (A digitális jövő térképe)

Visszautalva a Rogers féle diff úziós elméletre, könnyen azonosítani lehet, hogy az egyes társadalmi csoportok a fejlődés melyik szakaszában vannak, hol van szükség erőteljes beavatkozásra és hol fog „minden magától menni”. A diff úziós modellben gondolkodva a következőket érdemes megfontolnunk: A ma nem használóinak bevonása nagyon nehéz és összetett feladat. A fenti táblázatra pillantva jól látható, hogy azok, akik elvileg „közvetlenül” megszólíthatók, tehát a használat készségeivel rendelkeznek (azaz számítógépet használnak) de internetet (még) nem, nagyon szűk csoportot jelentenek. A nagyobb csoportok esetén jelentősebb elmozdulásra lenne szükség, hogy internethasználók legyenek, mint azok esetében, akik már számítógépeznek. Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy mely társadalmi csoportokban magas az internethasználók aránya, ugyanis azokban a csoportokban, ahol az internetezők jelentik a meghatározó társadalmi csoportot a diff úziós logika szerint kevésbé van szükség az erőteljes motivációra, míg azokban a csoportokban, ahol csak az innovátorok léptek be a paradigmába, erőteljes beavatkozásra lehet szükség. Ha nem szerint vizsgálódunk, megállapíthatjuk, hogy a férfiak már a korai többség stádiumában vannak, míg a nők a korai elfogadóknál

34


tartanak6. A diplomával rendelkezőknél lassan már a kései többség tagjai szivárognak a használók közé, míg a legfeljebb általános iskolai, vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők a korai elfogadók derékhadát alkotják. Településtípus szerint a három szintet három különböző fejlődési szakasz jellemzi, Budapest polgárainak közel 60 százaléka internethasználó, ami egyértelműen a korai többséghez tartozók sajátja. A városlakók (kivéve Budapestet) a korai elfogadók szakaszának végén tartanak, lassan belépnek a korai többség szakaszába, míg a községek lakói a korai elfogadók szakaszának közepén tartanak. Anyagi helyzet szerint a gondok nélkül élők és a havi jövedelmükből beosztással kijövők vannak a legjobb helyzetben, csoportjuk a korai többség szakaszában van. Az anyagi problémákkal küldök a korai elfogadók szintjén állnak. Az életkor és az aktivitás egymást átfedő kategóriái miatt érdekes. Jól látszik, hogy a diákok (tizenévesek) esetében már csak a lemaradók, azoknak is csupán utolsó szakaszai csatlakoznak az információs társadalomhoz, míg a nyugdíjasok (60 év felettiek) alig léptek ki az innovátor szakaszból. A fenti táblázatból jól látszik, hogy az igazán nagy probléma a 40 év felettiekkel van, itt minden korcsoport a korai elfogadók szintjén van. Végül nem árt néhány szót szólni a roma társadalomról, amely a többségi társadalommal azonos csoportban, de attól jócskán elmaradva található a korai elfogadók alsó szegmensében. Náluk rosszabb helyzetben már csak a nyugdíjasok vannak.

6

Fontos megjegyezni, hogy a nem hatása csupán látszólagos, a valóságban nincs különbség nők és férfiak között. Erről bővebben: http://infocore. blog.hu/2009/01/05/lazarsfeld_es_az_internetezo_nagymamak

35

AZ EGYETEMI TANÁR

Az úgy volt... mondanám Janikovszkyval, hogy valamikor a ’80-as évek közepén – akkor, amikor az Országos Pedagógiai Intézetben Szűcs Barna, aki érthetett hozzá – diadalittasan jelentette nyilvánosan Szabolcsi Miklós főigazgatónak, az irodalomtörténésznek, aki nyilván nem értett hozzá, de hallatlanul nyitott volt minden újra, szóval a referens jelentette, hogy eldőlt a tender: Nem voltam egészen 40 éves. Commodore 64-gyel hintik meg a magyar iskolákat. Nos, Mihály Ottó, innovációs részlegünk akkori vezetője addig ügyeskedett, míg egy gép nekünk is jutott egy Junoszty tévé monitorjára bekötve. Még munkatárs is került a feladathoz. Váradi István, a villamosmérnökből lett művészetpedagógus, akiről az a hír járta, hogy egy nagy vegyigyár hálózati programját ő építette ki, s most feladatul kapta megannyi laikus pedagógus betanítását. Nos, a tanfolyammal úgy jártunk, mint az egyszeri kistestvér, akinek a bátyja megígérte, hogy elmagyarázza a kisbaba születésének titkait, de a papucsállatkáról szóló résznél – a korrekt evolúciós történetben – megunta. Én legalábbis a „bináris kódnál” abbahagytam. Egyelőre befejeztem. Pőcze Gáborban volt kitartás, elkezdett szöveget szerkeszteni. Csodáltuk türelmét, amikor a bolti blokk szélességű papírján sorakoztak a betűk. Még ideológia is termett hozzá. Én ez ideig gyufaskatulya hátoldalára, számolócédulákra jegyeztem „összes műveim” első kéziratait, távolságtartó fölénnyel mondtam: nem is jó fogalmazássegítő eszköz az, ahol már nem látom áthúzott szavaimat, s nem tudom visszakeresni az egyszer elvetett, mégis újragondolt bölcsességet. Gábor esküdözött: sokkal jobban lehet fogalmazni a gépen. (Mi továbbra is igényeltünk „gépórát” az akadémia valamelyik részlegén, ebben Habermann M. Gusztáv volt a mester, akiről „rémtörténetek” jártak, milyen csodákra gépes a szobányi masina megszelídítésével.) Aztán eljött a „rendes” gépek ideje. A titkárságot felszerelték, a kutatók irodáiba is jutott „dísznek” egy-egy gép. Jó gépíró voltam, a klaviatúra

nem volt idegen számomra. Néha „stikában” pötyögtem Erzsike titkárnő gépén, ha véletlenül nem volt a szobában, de egy-egy ismeretlen funkció után megijedtem, nem is tudtam, hogyan töröljem a képernyőről „piszkításaim” nyomát. Eljött a katarzis pillanata. Látom ám, hogy az egyik kolléga – akinek intellektusának magaslatáról nem voltam meggyőződve – büszkén hozza a printerből frissen kivett szövegét. – A kutyafáját! Hát már „Ő” is tudja! Akkor én sem adhatom alább! – S nekiláttam. Kinga, a másik kutatásszervező nagy türelemmel jött, olykor percenként újra és újra be a szobánkba, s adta a tanácsokat. Főleg az zavart, amikor azt mondta: lehet így is, meg lehet úgy is, valamelyik megoldás sikerül... Sikerült. A „csúcs” az volt – csodájára jártak tanult kollégáim – amikor nem ismervén a Ctrl+End parancsot, vagy félreértvén nem tudtam hosszú, több napon, sőt hónapon át írt szövegem utolsó soráig eljutni. Mit tettem – ha így is lehet, meg úgy is – nyomtam a „függőleges le” kurzort. Igen ám, de ez nagyon unalmas, hosszú ideig tartó dolog volt (ismétlem, több hónapon át vezetett nyilvántartás, hírlevél file-ja. Mit tettem? Cellux-szal leragasztottam a kurzort, s hogy súlya legyen a ragasztószalagnak, egy radírt ragasztottam a végére, s úgy lógott le az íróasztalról. Napokon át csak így tudtam szövegvégre jutni. De csak-csak haladt a dolog. Új lendületet kapott fiam iskolázásával. Ő még angolul is a játékprogramokon keresztül tanult meg, a géppel úgy bánt, hogy csuda. Ijedeztem is. A bácsi, aki „installálta” vásárolt „maszek” gépünket óva intett bizonyos felületek használatától – Tetszik látni, ezek itt barna betűk, ide már nehogy hozzányúljon! Rémülten láttam, hogy a gyerek meg „messze túl” a barna betűkön „matat” a programokban, otthon van rejtélyes nyelvükben. Ma is őt hívom, ha elakadok. Látom, hogy ők sem – sőt tanult barátai sem – annyira klasszikus értelemben vett tudással vesznek újabb és újabb akadályokat (vírusirtás pl.), hanem klasszikusan a tapasztalati tanulás, sőt a folklórisztikusan terjedő tudással, valóban nyelvként használva a számítástechnika rejtjeleit hódítanak meg újabb és újabb mélységeket, bonyolultabb feladatokat. Néha már merek magam is installálni. De alapvetően írni, szöveget szerkeszteni szoktam. Sokat. Tudom, hogy sértő így mondani: egy csúcsintelligenciájú írógépem van. Szeretek ppt-t szerkeszteni, az animációval nem boldogulok. Meg csúcsintelligenciájú postaládám (több levelezőprogrammal dolgozom, ha óránként nem tudok rájuk nézni, elvonási tüneteim vannak, nagyon szeretek levelet kapni, írni is. Az egyetemi, ún. ETR-rendszerben a kurzusfórumon minden óra után üzenek a hallgatóknak. Tudom, hogy a „moodle” ebben fejlettebb, alkalmasabb, de nem tudok rászokni. Meg csúcsintelligenciájú tévém is van – hároméves londoni unokám tanított meg a Youtube-on mesefilmet keresni. Néha sikerül letölteni is. Meg csúcsintelligenciájú újságjaim vannak, naprakészen olvasom. Tudok neten jegyet rendelni ide-oda. Könyvvásárlásaim nagyságrenddel nőttek, mióta bejelentkeztem a Bookline-ra, meg egyéb könyvvásárló programra. Az iWiW-en 3000 barát körül tartok. Még fejlődhetek...

Miért igen? – a használat indokai A nem használók indokait régóta kutatják, azonban a használókról eddig keveset tudunk. Ezt a kérdést kísérelte meg az NRC Piackutató valamint az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) közös kutatásában körüljárni. A kutatás célja volt az internethasználók motivációit és attitűdjeit felmérni, ezzel megvizsgálva az internethasználat további terjedésének lehetőségeit. A kutatás módszere online kérdőíves adatfelvétel volt, amelynek során 1000 15 évesnél idősebb internetezőt kérdeztek meg, akik főbb szociodemográfiai jellemzőik alapján jól reprezentálják a 15 évesnél idősebb magyarországi internetezők csoportját. Az információs társadalom hazai fejlődését immáron nyolc éve követő World Internet Project kutatás legutóbbi adatai arra engednek következtetni, hogy a növekedés egy új dinamikusabb szakaszba lépett, más vélekedések szerint megállt, vagy egyenesen csökken az internethasználók tábora.7 Bármelyik elgondolás álljon közelebb az igazsághoz a kérdés mindkét esetben ugyanaz, hogyan lehet az internetezők táborát bővíteni? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megpróbáljunk válaszolni szükséges azt tudni, hogy miért és hogyan kezdenek el az emberek internetet használni. Az ITTK és az NRC kutatása ugyan maradéktalanul nem ad választ a kérdésre, de iránymutató eredményekkel szolgál a további kutatások számára. A felmérés eredményei szerint a magyar internetezők saját bevallásuk szerint átlagosan hat éve interneteznek. Természetesen jelentős különbségeket találunk aszerint, hogy milyen társadalmi gazdasági 7

38

http://onlinemarketing.blog.hu/2008/07/31/kerdesek_hete_mi_tortenik_a_hazai_interneten


helyzetbe tartoznak a válaszadóink, illetve milyen viszonyt ápolnak az infokommunikációs eszközökkel általában. Mint a fentiek is utalnak rá, az átlaghoz képest hamarabb kezdtek el internetezni a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, a diplomások átlagosan nyolc éve, míg a szakmunkásképzőt, vagy legfeljebb csupán nyolc általánost végzettek átlagosan mindössze négy éve interneteznek. Településtípus szerint is felfedezhetjük a hagyományos egyenlőtlenségeket az urbánusabb és a kisebb falusias települések között. A városokban érezhetően korábban kezdtek el az emberek internetezni, mint a községekben. 5. ábra. Internethasználat kezdete az egyes társadalmi csoportok esetében 8,4

7,6

6,9

6,7

6,4

6,1

5,4

5,5

4,7

5,5 5,6

5,0

Inaktív

Tanul

Dolgozik

Falu, község

Egyéb város

Megyeszékhely

Budapest

Főiskola, egyetem

Középiskola

Szakmunkásképző

Legfeljebb 8 általános

Nő

4,0

Férfi

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

Forrás: NRC-ITTK, 2008

Nem meglepő, hogy az internetezés kezdete nagyban összefügg azzal is, hogy általában hogyan tekint a kérdezett az infokommunikációs technológiákra. Igazolva a rogers-i tézist a kutatási eredmények azt mutatják, hogy azok esetében, akiknek a hivatása az informatikához kapcsolódik, átlagosan 10 éve interneteznek, a magukat az újra nyitottnak vallók, vagy magas technikai tudással jellemzők átlagosan hét éve, míg az alapismeretekkel rendelkezők kevesebb, mint öt éve interneteznek. A kutatásból az derült ki, hogy a világháló jelenlegi használóinak nagyjából fele elsősorban érdeklődésből kezdett el internetezni. A kérdezettek másik fele megosztott, vannak, akik a tanulmányaik, vannak

39


akik a munkájuk miatt kezdték el használni az internetet, illetve szép számmal vannak olyanok is, akik elsődleges okot nem tudtak megnevezni, hanem egy természetes, különösebb mérföldkövek nélküli folyamatként írnák le az információs társadalomba való betagozódásukat. 6. ábra. A használat indokai 2% Munkájához volt szüksége rá

14%

19%

Tanulmányaihoz 16%

Érdeklődésből (hobbi, szórakozás stb.) Nem volt különösebb oka, természetes folyamat volt

49%

Egyéb

Forrás: Székely, 2008

A kutatásból az is kiderült, hogy akik tanulmányaik, vagy munkájuk miatt kezdték el használni az internetet átlagosan korábban váltak használóvá, mint akiket elsősorban a szórakozás vonzott. Ebben a csoportban a leggyakoribb azok aránya, akiknek a hivatása is az információtechnológiához kapcsolódik. A különböző szociodemográfiai változók mentén is különböznek a használatra való ösztönzők. Habár mindkét nem tagjait leginkább az érdeklődés motiválja, ugyanakkor ez a férfiak esetében markánsabban jelenik meg, míg a nők jó részének külső kényszerből (tanulmányaihoz – munkájához) „kellett” elkezdenie internetet használni. Iskolai végzettség szerint a jelenleg internetezők közül a szakmunkások azok, akiket kiemelten az érdeklődés vonzott a világháló használatára (70 százalékuk elsősorban érdeklődésből kezdett internetezni). A településtípus esetében megfigyelhető, hogy az elsősorban érdeklődésből internetezők felülreprezentáltak a kisebb településeken, azaz a kisvárosokban és a községekben, míg a nagyobb települések (főváros és megyeszékhelyek) lakói arányukhoz képest nagyobb számban fordulnak elő azok között, akik az internethasználatuk kezdetét természetes folyamatként élték meg.

40


Ezek a tapasztalatok megerősítik, amit fentebb a rogersi gondolatmenet kapcsán kifejtettünk, jól látható ugyanis, hogy azokban a társadalmi csoportokban, ahol többségben vannak az internethasználók ott felülreprezentáltak azok, akik valamilyen külső kényszer következtében kezdték használni az internetet. Azokban a társadalmi csoportokban, amelyekben a használat kevésbé elterjedt, azok vannak felülreprezentálva, akik elsődlegesen érdeklődésből kezdtek el internetezni, azaz ezekben a csoportokban felülreprezentáltak az innovátorok. A magyarországi kutatások egyetértenek abban, hogy az internetezés igazi terepe ma már a felhasználók otthonában van. Szinte magától adódik a kérdés, hogy a kezdeti motiváció hogyan befolyásolja az otthoni hozzáférést. Az eredmények alapján arra következtethetünk, hogy a természetesség és a könnyedebb kikapcsolódás jelenti a legfontosabb motivációs tényezőt ahhoz, hogy valakinek az otthonában is legyen internet hozzáférés. Ezzel szemben a tanulmányok, illetve főleg a munka lényegesen kevésbé ösztönöz az otthoni hozzáférés vásárlására. 7. ábra. Használók indokai és az otthoni internetkapcsolat Van otthon internet

Nem volt különösebb oka, természetes folyamat volt 81%

11% 8%

77%

15% 8%

Érdeklődésből (hobbi, szórakozás stb.) Tanulmányaihoz 60%

15% 26%

Munkájához volt szüksége rá 49%

28%

23%

Nincs, de fél éven belül tervezik, hogy lesz Nincs, és rövid távon nem is tervezik, hogy lesz


Az otthoni internetkapcsolat meglétét illetve tervezését az is befolyásolja, hogy a kérdezettek mióta kezdtek internetezni. Érdekes tapasztalat, hogy az „új internetezők”, vagyis azok, akik legfeljebb három éve használják a világhálót nagyobb arányban rendelkeznek otthoni kapcsolattal, mint azok, akik ennél korábban kezdtek el internetezni. Az alábbi

41


ábrára pillantva a különbség kifejezetten szembetűnő a legalább hét éve internetezők, illetve a legfeljebb három éve használók között. Mindez fontos információ lehet az internetszolgáltatók számára, ugyanis ez azt jelenti, hogy egy új internetező inkább hoz új előfizetést, mint egy régi, akinek otthon nincs internetkapcsolata. Ennek alapján könnyen elképzelhető, hogy a bevonódás külső körén lévő internetet nem, de számítógépet használó csoportot nehezebb internethasználatra bírni, mint azokat, akik jelenleg nem használnak számítógépet (sem). 8. ábra. Használat kezdete és az otthoni internetkapcsolat 100% 80%

8% 12%

7% 17%

20% 19%

60% 40%

80%

76% 62%

20% 0% 1–3 éve Van otthon internet

4–6 éve Nincs, de fél éven belül tervezik a bevezetését

legalább 7 éve Nincs, és nem is tervezik

Forrás: NRC–ITTK, 2008

Az összefüggések mélyebb vizsgálata ugyancsak érdekes adalékkal járul hozzá a problémakör megismeréséhez. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a motiváció jellege fontosabb tényező az otthoni internetkapcsolatot tekintve, mint az a tény, hogy hány éve internetezik valaki. Mindez azt jelenti, hogy az otthoni internethasználat terjedéséhez érdeklődésre – a szolgáltatók szempontjából az érdeklődés felkeltésére – van a leginkább szükség, ami nyilvánvalóan nem okoz meglepetést, azonban érdekes, hogy maga a jelenség egy ilyen kutatás során is tetten érhető. A kérdezetteknek lehetőségük volt arra is, hogy saját szavaikkal mondják el, hogy mi vonzotta legjobban őket az internetben, mielőtt elkezdték volna használni. A válaszokat egy egyszerűbb csak a kvanti-

42


tatív eredményekre korlátozódó tartalomelemzésnek alávetve megállapítható, hogy a válaszok mintegy felében megjelenik az internet tartalmának mennyiségi jellemzése, főképp a következő kifejezésekkel: „minden – bármi – sok – mennyiség – rengeteg – korlátlan – végtelen – széles”. A második legjelentősebb kifejezéscsoport, amely a válaszok harmadában előfordul az „információ – tájékozódás” szavak köré csoportosul. Jelentős még (a válaszok ötödében fordul elő) a „tudás – tanulás –ismer(et)”, valamint a „szórakozás – zene – fi lm – játék – letöltés”, amelyet a válaszok hatoda tartalmaz. Kvalitatív módszerekkel (fókuszcsoportok, interjúk) készült kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a hívószavak – amelyeket a szolgáltatók korai hirdetéseiben lehetett tapasztalni – a nem használók számára alig jelentenek valamit. Az internet korlátlansága sokrétűsége, stb. azok számára, akik nem tapasztalták még meg szinte értelmezhetetlen, ebből adódóan képtelenek érzékelni ennek előnyeit. A kutatás arra is választ keresett, hogy volt-e a kérdezettek közelében olyan személy, aki segítette őket az alapok elsajátításában, azaz volte egy amolyan személyes mentor, akihez lehetett fordulni, ha megakadt az ember. Az eredmények azt mutatták, hogy a kérdezettek felének volt, míg másik felének nem volt ilyen személy a közelében. Ahol volt ilyen az jórészt egyetlen személyt jelentett, mindössze ötödüknek segítettek egynél többen. 9. ábra. Volt-e személyes mentora Nem volt

2% 2% 8%

Informatikatanár

12% 49% 19%

Családtag Közeli barát

20%

Munkatárs Egyéb Nem tudja


43


Az adatok azt mutatják, hogy az informális segítségnyújtásnak sokkal nagyobb szerepe van, mint a formális oktatásnak, a családtagok és a közeli barátok együttes súlya jelentősebb, mint az informatikaoktatóé. A közvetlen környezetnek elsősorban azok esetében van kiemelkedő szerepe, akik érdeklődésből kezdtek el internetezni, ugyanakkor benyúlik erre a területre a távoli ismerősök, munkatársak, de még az informatikaoktatók hatása is, hasonlóan a közvetlen környezet hatásához az elsősorban munka, vagy tanulmányok miatt internetezők csoportjában. Korábbi – az internettől való távolmaradás okaira koncentráló – kutatások eredményei alapján megállapítható, hogy leginkább az érdeklődés hiánya miatt nem interneteznek az emberek. A nem használók leggyakoribb indokai a „nincs rá szükségem; nem érdekel”. Ezeknek a kognitív gátaknak a ledöntéséhez már nem lehet azzal az unalomig ismételt jelmondattal hozzáfogni, hogy az internethasználattal kinyílik a világ, hiszen a nem használóknak mindez nem mond sokat. A folyamatosan zsugorodó tábort, amit a nem használók alkotnak, egyre specializáltabb üzenetekkel lehet csak megközelíteni, egyre pontosabban beazonosított célcsoportokat szükséges alkotni. Kutatók ún. „egyéni digitális esély” segítségével mutatják be, hogy az egyes társadalmi csoportoknak milyen esélyük van az információs társadalomba való integrációra. A kutatásuk eredménye azt mutatja hogy, leginkább a számítógép- és internethasználó családtagok léte és esetleges „győzködése”, valamint a szükséges infrastruktúra otthoni elérhetősége határozza meg az egyéni digitális esélyt, vagyis ezek a leginkább szükséges feltételek ahhoz, hogy valaki rendszeres internethasználóvá váljon. Mint a 2008-as kutatás eredményei is mutatják, az internethasználók túlnyomó többsége kész lenne meggyőzni a nem használó barátait, családtagjait. A kérdezettek kétötöde „mindenképpen rábeszélné” további 60 százalék „inkább rábeszélné” a nem használó barátait, családtagjait – amennyiben vannak ilyenek – az internetezésre. A kérdezettek többségének van is olyan a közvetlen környezetében, aki nem használ internetet, csupán hatoduk állította, hogy nincsenek nem használó barátai, családtagjai. A kutatásból az is kiderült, hogy leginkább azok közvetlen környezetében vannak olyanok, akik nem használnak internetet, akik az

44


átlaghoz képest később csatlakoztak az internetezők táborához. Mindez jelentheti azt, hogy a személyes meggyőzés nem elvetendő dolog, hiszen a régebb óta internetezők vélhetően már rávették a körülöttük lévők nagy részét az internetezésre. 10. ábra. Nem használók a közvetlen környezetben 16%

23% Igen, sokan Igen, kevesen 61%

Nincsenek


45

Használók és távolmaradók – kvalitatív megközelítések A fentebb részletezett kutatás eredményei is arra utalnak, hogy a nem használat okainak mélyebb vizsgálatához szorosan hozzátartozik annak megértése, hogy a mai internetezők milyen motivációkkal rendelkeztek, amikor elkezdtek internetet használni. Mi vonzotta őket, mitől féltek, hol találkoztak nehézségekkel, mit gondolnak ma ezekről a dolgokról. A kvantitatív kutatást kiegészítettük kvalitatív módszerekkel is (strukturált szociológiai interjúk és fókuszcsoportok) és afféle önvallomásra kértünk néhány olyan internetezőt, aki vagy foglalkozását, vagy élethelyzetét tekintve érdekes lehet a témánk szempontjából. Megfigyeléseink eredményeként az internethasználat elkezdésének háromféle motivációját tártuk fel. Már az online kérdőíves kutatás is érzékeltette, hogy alapvetően az érdeklődés, a praktikum, vagy a kényszer lehet a legerősebb motivációs tényező. A valóságban ezek önmagukban alig figyelhetők meg, a legtöbbször valamilyen kombináció jelenlétét tapasztalhatjuk, azonban minden esetben van jól azonosítható domináns elem. A különböző elemek dominanciáját természetesen fel lehet ismerni a rogersi diff úziós görbe különböző szakaszaiban is. Az „érdeklődés a technológiai újdonságok iránt”, leginkább az innovátorok és a korai elfogadók csoportjaiban munkál. Az érdeklődésből adódóan lazán és könnyedén ismerkednek a használattal, kezdetben inkább szórakozási céllal használják és csak ezek után vállalkoznak komolyabb feladatokra. Elsősorban azok tartoznak ebbe a csoportba, akik „beleszületnek” a használatba, vagy életkorukat tekintve nagyon korán bekapcsolódnak az információs társadalomba. Ők tekinthetők a legszerencsésebbeknek, hiszen az új dolgok megismerésében a folya-

46


matos haladás elengedhetetlenül fontos, így számukra kevésbé megterhelő megtanulni a technológia működését, sokkal könnyebben válnak magabiztos felhasználókká. Ezt a magabiztosságot nagyban segíti, hogy érdeklődésük kiterjed játékokra, vagy kifejezetten a játékokra koncentrál és az itt megszerzett tapasztalatokkal felvértezve kezdenek tapogatózni más alkalmazások felé. A hasznos, praktikus szempontok leginkább a korai és a késői többség szakaszában belépők számára fontosak. Kifejezetten érdekes, hogy a szórakozást igyekeznek teljesen kizárni, ami azt eredményezi, hogy sokkal nehezebben sajátítják el az eszközök kezelését. A szórakozás, elsősorban a játék elutasítása kétségkívül következik abból, hogy sokuk a munkája révén ismerte meg az internetet és ettől nehezen tud elvonatkoztatni, szemében a számítógép és az internet mindig valami komoly dolog marad. A hasznosság hátterében ott munkál a közösségi nyomás és a kényszer is, ami leginkább a késői többség és a lemaradók esetében van jelen. A távolmaradók már ma is nagyfokú közösségi nyomást tapasztalnak, amely az internethasználatra próbálja rávenni őket. Nem pusztán arról van szó, hogy a nem használót barátai, közvetlen hozzátartozói megpróbálták, megpróbálják rávenni a használatra, hanem maga a társadalom kényszeríti ki a bevonódást. A (köz)intézmények nyomása mellett, a szórakozás dimenzióiban is egyre fontosabbá válnak az internetes tartalmak. A hagyományos média gyakran utal az internetre, ahol bővebben férhetnek hozzá egy-egy témához az érdeklődő fogyasztók. Az a mindennapi gyakorlat, hogy rádió- és, televízió-műsorok mellett az újságok is közlik az e-mail, vagy a honlapcímeket, a nem használók folyamatos ostrom alatt vannak, amelynek előbb-utóbb az a következménye, hogy egy közvetítőn keresztül be-bekapcsolódnak a világháló szolgáltatásaiba. A kvalitatív kutatások tapasztalatai legtöbbször alátámasztják a kvantitatív eredményeket. Gyakran megjelennek a magas költségek, amelyek riasztóan hatnak elsősorban azok számára, akik még nem is biztosak abban, hogy milyen előnyei, hasznai vannak az internetnek. A kutatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a folyamatos marketingnek köszönhetően a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy az internetkapcsolat ára ma már nem megfizethetetlen és inkább a számítógépet,

47


annak beszerzési költségét emelik ki, mint komoly költségtényezőt. Az anyagi szempontok mellett a használat gátjai között kiemelten érdemes foglalkozni az internettel kapcsolatos félelmekkel is. Megfigyeléseink szerint a távolmaradók elsősorban nem az internetes biztonsággal kapcsolatos aggályaikat hangsúlyozzák, hanem a függőség kialakulásától, a szabadidő visszaszorulásától félnek leginkább. A kérdőíves kutatásokban gyakran megjelenő érdeklődés hiányát a kvalitatív módszerekkel nehéz tetten érni. Úgy tűnik, hogy az érdektelenség szerepe lényegesen meggyengült, és/vagy a közösségi nyomás eredményeként valamiképpen szégyenletes dolog. Ma már szinte a társadalom minden tagjának van valamilyen képe az internetről, hiszen közvetetten még a nem használók is érintkezésbe lépnek a világhálóval, habár konkrét kézzelfogható információjuk nincs. Mindez azt mutatja, hogy a használatra való ösztönzésnek van egy természetes folyamata, egyre többen szembesülnek azzal, hogy aligha maradhatnak ki a világháló használatából. Van és egyre inkább növekszik a közösségi nyomás azokon, akik nem használják az internetet, sok területen komoly hátrányban vannak a felhasználókkal összehasonlítva. Óriási probléma, hogy a távolmaradók legtöbbje nem ismeri, emiatt nem is képes igazi fontosságát meghatározni. Habár a nem használók – a sejtett uralkodó véleménynek engedve – legtöbbször elismerik az infokommunikációs eszközök hasznosságát, azonban minden esetben megjelenik burkoltan a bizonytalanság pl.: az infokommunikációs eszközök használatának csak abban az esetben van értelme, ha megfelelően használják azokat. A céltalan, vagy a kikapcsolódást kereső használat minden esetben erősen ellenzett magatartás. A nagyobb internetszolgáltatók hirdetéseit nézve úgy tűnik, hogy ők már felismerték, hogy a nem használó csoportok szűkülésével egyre újabb, egyre specializáltabb üzenetekre van szükség a további bővülés elérésének érdekében. A 100 százalékos penetráció elérése – legalábbis rövid és középtávon – irreális törekvés lenne, azonban arra igenis van lehetőség, hogy a részletesen szegmentált nem használókat a személyes előnyeik hangsúlyozásával meg lehessen ragadni.

48

Irodalom Atkin, D. J.–Jeffres, L. W.–Neuendorf, K. A. (1998): Understanding Internet Adoption as a Telecommunications Behaviour. Journal of Broadcasting & Electronic Media 42(4), pp. 475–490 Beckers, J.–Schmidt, H. (2003): Computer experience and computer anxiety. Computers in Human Behavior 19. 785–797 Beckers, J.–Schmidt, H.–Wechters, J. (2008): Computer Anxiety in Daily Life: Old History? In: Loos, E.–Mante-Meijer, E.–Haddon, L.: The Social Dynamics of Information and Communication Technology. Ashgate. Bell, D (2001): Az információs társadalom társas keretrendszere. Információs Társadalom 2001/1. pp 3–30. Bernát, A.–Fábián, Z.–Galácz, A.–Ságvári, B. (2008): Esély és digitális írástudás: médiafogyasztási- és digitális eszközhasználati státuszcsoportok Magyarországon. Információs Társdalom VIII. Évf. 2. szám. Bognár, É.–Rét, Zs. (2005): A digitális egyenlőtlenségek kulturális vonatkozásai. In: Dessewff y Tibor–Fábián Zoltán–Z. Karvalics László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Broos, A.–Roe, K. (2006): The digital divide in the playstation generation: Self-efficacy, locus of control and ICT adoption among adolescents. Poetics 34 (2006) 306–317. Fábián, Z. (2005): Az IKT hozzáférés és használat kölcsönhatása a társadalmi egyenlőtlenségi rendszerrel. Esettanulmány az IKT hozzáférési és használati indexek alkalmazásával. In: Dessewff y Tibor– Fábián Zoltán–Z. Karvalics László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2.

49


Galácz, A. (szerk.) (2006): A digitális jövő térképe – Gyorsjelentés a World Internet Project 2006. évi magyarországi kutatásának eredményeiről. ITHAKA, Galácz, A.–Ságvári, B. (2008): Digitális döntések és másodlagos egyenlőtlenségek: a digitális megosztottság új koncepciói szerinti vizsgálat Magyarországon. Kézirat Goldfarb, A.–Prince, J. (2008): Internet adoption and usage patterns are different: Implications for the digital divide. Information Economics and Policy. 20 2–15 Hofmeister-Tóth, Á. (2003): Fogyasztói magatartás. Budapest: Aula Kiadó. Kang, M. (2002): Digital Cable: Exploring Factors Associated With Early Adoption. Journal of Media Economics, 15(3), 193–207. Kollányi, B.–Székely, L. (2006): Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok az információs társadalomban. Információs Társadalom IV/2. Kolin, P. (2002): Idősek az információs társadalomban. eVilág 2002. 07. www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/07/evilag-06.html Lin, C. A. (1998): Exploring Personal Computer Adoption Dynamics. Journal of Broadcasting & Electronic Media 42, pp. 95–112. Livingstone, S. (2002): Young People and New Media. Childhood and the changing media environment. London: Sage. Morris, A.–Goodman, J.–Brading, H. (2007): Internet use and nonuse: views of older users. Univ Access Inf Soc 6:43–57. Nagy, Á. (1998): Informatikai Intelligencia. Educatio, 1998/IV Neuendorf, K. A.–Atkin, D.–Jeffres, L. W. (1998): Understanding Adopters of Audio Information Innovators. Journal of Broadcasting & Electronic Media 42, pp. 80–93. Pintér, R.–Székely L. (2006): Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In: Internet.hu A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 3. Putnam, R. D. (2000): Bowling alone: the collapse and revivaé of american community. New York: Simon & Schuster. Rigler, A. (2005): Társadalmi egyenlőtlenségek az infokommunikációs eszközök használatában. In: Dessewff y Tibor–Fábián Zoltán–Z.

50


Karvalics László (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Rogers, E. M. (1986): Communication Technology. The New Media in Society. New York: The Free Press. Rogers, E. M. (2003): Diffusion of innovations. Fifth edition. New York: Free press. Székely, L. (2006): Másvilág – Fiatalok az információs társadalomban. Új Ifjúsági Szemle, 4. évf. 3. szám, Székely, L. (2008): Personal Killer Application. http://www.infinit.hu/ content/view/176/1/ Székely, L.–Rab, Á.–Nagy Á. (2008): Virtuális ifjúsági munka. In: Nagy Ádám (szerk.) (2001): Ifjúságügy. Budapest: Palócvilág–Új Mandátum. Teo, T. S. H (2001): Demographic and Motivation Variables Associated with Internet Usage Activities. Internet Research, v11 n2 p125–37 Toffler, A. (2001): A harmadik hullám. Információs Társadalom A-tól Z-ig sorozat. Budapest: Typotex. Urbán, Á. (2004): Az új média szolgáltatások piaca. Ph.D. disszertáció. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem. Weber, I.–Evans, V. (2002): Constructing the meaning of digital television in Britain, the United States and Australia. New Media & Society Vol4 (4): 435–45 Wirtz, B. W. (1999): Convergence processes, value constellations and integration strategies in the multimedia business. The International Journal on Media Management, 1(1), 14–22. Z. Karvalics László: Információ, tudás, társadalom, gazdaság, technológia: egy egységes terminológia felé. Információs Társadalom, 2005/4. Z. Karvalics, L. (2004): Az információgazdaság alapvonalai. In: Tanulmányok az információ- és tudásfolyamatok világából 8. pp 43–62. Kiadó: BME GTK ITM

51


Jelentések, statisztikák Annual Infocomm Usage by Enterprises Survey, 2007 http://www.ida.gov.sg/doc/Publications/Publications_Level2/ 20061205092557/ASIBizUsageS2007.pdf A világ előrehaladása az információs társadalom terén 1998–2008 http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_WPR1998-2008.pdf Az információs társadalom előrehaladása a világban 2006 http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_WPR_2006.pdf Bell Research jelentése Szűkül a digitális szakadék: http://www.bellresearch.hu/content. php?content=384 CIA – The World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/ International Digital Divide Statistics http://www.urbanministry.org/wiki/international-digital-dividestatistics International Telecommunication Union statisztikák http://www.itu.int Internetworldstats http://www.internetworldstats.com/ Kék Notesz 2006; 2007; 2008 – Az Internethajó helyzetjelentései (eWorld-ENAMIKÉ) http://internethajo.hu/keknotesz KSH gyorsjelentései http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,584350&_dad= portal&_schema=PORTAL Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (ITTK Csoport, Budapest 2006) http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_2006.pdf Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés (ITTK Csoport, Budapest 2007) http://www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_2007.pdf NHH jelentései http://www.nhh.hu/dokumentum.php?cid=11979 Office for National Statistics (ONS) http://www.statistics.gov.uk/ STATBASE/ssdataset.asp?vlnk=6939 SIQSS Internet and Society Study http://www.stanford.edu/group/ siqss/Press_Release/internetStudy.html World Development Report 2007 http://go.worldbank.org/N17EUZ4T31

52

Az Excenter Kutatási Központ Az Excenter Kutatási Központ egy, a tudományok széles körét művelő, frissen alakult szellemi műhely. A Központ egy kis létszámú szervező gárdából és hálózatba szerveződő kutatói közösségekből álló intézmény. Együttműködőink több száz tudományos cikket, monográfiát, szakmai publikációt jegyeznek. Számos területen végeztünk kutatásokat az információs társadalom, az informatikaoktatás, az informatikai attitűd, a szakképzésbéli tanulási módszerek, civil szervezetek az ifjúságügy stb. témában. A Központot létrehozó és alkotó szakértők jegyzik többek közt a Civil Szemle és az Új Ifjúsági Szemle c. szakfolyóiratokat, a Civil Éves Jelentést és a Civil Ifjúsági Éves Jelentést, az első ifjúságügyi elméletalkotó könyvet, dolgoztak az Európa Tanács számára létrehozott ifjúsági jelentésben, a Nemzeti Ifjúsági Stratégiában és létrehoztak egy ifjúságszakértői grémiumot. A Központ bevételeit a kutatói hálózatunk kiépítésére és fenntartására, az Új Ifjúsági Szemle gesztorálására, az ÚISZ könyvek támogatására, a Civil Szemle segítésére, a Civil Ifjúsági Éves Jelentés menedzselésére, a Civil Éves Jelentés és az Excenter Füzetek publikálására használjuk. További információt talál a http://www.excenter.eu címen.

Kutatási fókusz és módszertan Kutatásainkban elsősorban a társadalomtudományok témaköreivel foglalkozunk és képesek vagyunk az innovációs járulék terhére is alap- és alkalmazott kutatásokat végezni. Kutatási kompetenciánk meglehetősen szerteágazó, bár többnyire kvalitatív módszerekkel hozzuk létre eredményeinket. Gyakran alkalmazott módszereink között szerepel

53


desk-research, strukturált szociológiai interjú, fókuszcsoport, online és hagyományos survey, másodelemzés, tartalomelemzés, online kutatás, adatbányászat, trendelemzés elkészítése egyaránt. Az Excenter Kutatási Központ segítséget nyújthat a különböző hazai és nemzetközi projektekben a társadalmi- elméleti háttér megalapozásához, továbbá a megcélzott célcsoportok jellemzőinek, véleményének, attitűdjeinek megméréséhez, egyes termékek és eredmények magyarországi teszteléséhez, illetve a hazai és nemzetközi trendek feltárásához, adatokkal való megtámogatásához. Az Excenter Kutatási Központ Alapítvány közhasznúsági jelentése 2008-ról 2009.03.06 1819567532056901 sorszám

adatok E Ft-ban A tétel megnevezése

A

B

Előző év

Előző év(ek) helyesbítése

Tárgyév

C

D

E

1

A. Befektetett eszközök (2.-5. sorok)

0

0

2

I. IMMATERIÁLIS JAVAK

0

0

3

II. TÁRGYI ESZKÖZÖK

4

III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

5

IV. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK ÉRTÉKHELYESBÍTÉSE

6

B. Forgóeszközök (7. - 10. sorok)

7

I. KÉSZLETEK

8

II. KÖVETELÉSEK

9

III. ÉRTÉKPAPÍROK

10

IV. PÉNZESZKÖZÖK

11

C. Aktív időbeli elhatárolások

12

ESZKÖZÖK (AKTÍVÁK) ÖSSZESEN (1.+ 6. + 11. sor)

13

D. Saját tőke (14. - 19. sorok)

200

7 679

14

I. INDULÓ TŐKE / JEGYZETT TŐKE

200

200

15

II. TŐKEVÁLTOZÁS / EREDMÉNY

16

III. LEKÖTÖTT TARTALÉK

17

IV. ÉRTÉKELÉSI TARTALÉK

54

16 246

9 570

200 0

6 679 0 16 246

A bevonódás útjai 18

V. TÁRGYÉVI EREDMÉNY ALAPTEVÉKENYSÉGBŐL (KH. TEV.BŐL)

19

VI. TÁRGYÉVI EREDMÉNY VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉGBŐL

20

E. Céltartalékok

21

F. Kötelezettségek (22. - 23. sorok)

22

I. HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

7 479

8 567

23

II. RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

24

G. Passzív időbeli elhatárolások

25

FORRÁSOK (PASSZÍVÁK) ÖSSZESEN (13.+20.+21.+24. sor)

200

A tétel megnevezése

Előző év

Előző év(ek) helyesbítése

C

D

0

sorszám A 1 2 3

B A. Összes közhasznú tevékenység bevétele (1. + 2. + 3. + 4. + 5.)

b) központi költségvetéstől c) helyi önkormányzattól

E 24 928

3 600

d) egyéb, ebből 1%…………………………

7

2. Pályázati úton elnyert támogatás

8

3. Közhasznú tevékenységből származó bevétel

9

4. Tagdíjból származó bevétel

11

Tárgyév

a) alapítótól

5

10

16 246

1. Közhasznú célú működésre kapott támogatás

4

6

8 567

21 327

5. Egyéb bevétel B. Vállakozási tevékenység bevétele

1 0

0

12

C. Összes bevétel (A + B)

24 928

13

D. Közhasznú tevékenység ráfordításai (1. + 2. + 3. + 4. + 5. + 6.)

17 449

14

1. Anyagjellegű ráfordítások

15

2. Személyi jellegű ráfordítások

16

3. Értékcsökkenési leírás

17

4. Egyéb ráfordítások

18

5. Pénzügyi műveletek ráfordításai

19 20 21

14 305 2 824 25 295

6. Rendkívüli ráfordítások E. Vállalkozási tevékenység ráfordításai (1. + 2. + 3. + 4. + 5. + 6.)

0

0

1. Anyagjellegű ráfordítások

55

Excenter-füzetek I. 22

2. Személyi jellegű ráfordítások

23

3. Értékcsökkenési leírás

24

4. Egyéb ráfordítások

25

5. Pénzügyi műveletek ráfordításai

26

6. Rendkívüli ráfordítások

27

F. Összes ráfordítás (D. + E.)

0

17 449

28

G. Adózás előtti eredménye (B. - E.)

0

0

29

H. Adófi zetési kötelezettség

0

0

30

I. Tárgyévi vállalkozási eredmény (G. - H.)

0

0

31

J. Tárgyévi közhasznú eredmény (A. - D.)

0

7 479

32

Tárgyévi eredmény (I. + J.)

0

7 479

33

A. Személyi jellegű ráfordítások

Tájékoztató adatok 34 35 36

1. Bérköltség ebből: - megbízási díjak - tiszteletdíjak

37

2. Személyi jellegű egyéb kifi zetések

38

3. Bérjárulékok

39

2 824

B. A szervezet által nyújtott támogatások

Kimutatás a költségvetési támogatás felhasználásáról Támogatást nyújtó neve

Támogatás

Felhasználás célja

Felhasználás ideje

Szociális és Munkaügyi Minisztérium

3 600

Ifjúságügy c. könyv és gyakorló feladatok kiadása

Tárgyévi, átvitel összege 0

Kimutatás a vagyon felhasználásáról Tárgyév D. Saját tőke (14. - 19. sorok) I. INDULÓ TŐKE / JEGYZETT TŐKE

7 679 200

II. TŐKEVÁLTOZÁS / EREDMÉNY III. LEKÖTÖTT TARTALÉK IV. ÉRTÉKELÉSI TARTALÉK V. TÁRGYÉVI EREDMÉNY ALAPTEVÉKENYSÉGBŐL (KH. TEV.BŐL) VI. TÁRGYÉVI EREDMÉNY VÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉGBŐL

56

7 479


Cél szerinti juttatások kimutatása Juttatás

összege

I. Közhasznú tevékenység keretében nyújtott

Megjegyzés

1 800 000

Pénzbeli juttatások összesen - ebből adóköteles - ebből adómentes

1 800 000

Kutatási ösztöndíj

Természetbeni juttatások összesen - ebből adóköteles - ebből adómentes II. Egyéb juttatások III. Egyéb célszerinti, de nem közhasznú Tevékenység keretében nyújtott Pénzbeli juttatások Nem pénzbeli juttatások IV. Egyéb juttatások MINDÖSSZESEN:

Az alapítvány által kapott támogatások Juttatás megnevezése

Forrása

Támogatott cél

Támogatás összege (Ft)

Központi költségvetési szervtől

SZMM

Ifjúságügy c. könyv

3 600 000

Az alapítvány a vezető tisztségviselőknek juttatást nem nyújtott.

57


Az Excenter Kutatási Központ vezetői Nagy Ádám Ph.D. Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Mérnök, közgazdász, politológus, tanár és jogász. Pedagógiából doktorált, jelenleg habilitációja folyik, a Műegyetem volt tudományos főmunkatársa. 5 évig külföldi érdekeltségű informatikai nagyvállalatnál dolgozott, majd az Információs Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) igazgatója lett. Keze alól került ki a Hipergalaktika, az ITTK éves jelentései és évtizedjelentése. Alapítója az Új Ifjúsági Szemlének és főszerkesztője a Civil Szemlének, az Excenter Kutatóközpont alapító elnöke. Az első ifjúságügyi elméletalkotó könyv alkotószerkesztője és szerzőinek egyike, a Civil Ifjúsági Jelentések és a Civil Jelentések szerkesztője, az MTA köztestületének tagja. Az informatikai szakmák, az ifjúsági szakmák és a civil-nonprofit szakmák vizsgáztatói és szakértői névjegyzék tagja. Jelenleg a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának elnöke, a Napfolt Kft . ügyvezetője. Munkásságát fémjelzi 41 írt, szerkesztett monográfia, folyóiratcikk, 64 tudományos publikáció és 30 népszerűsítő cikk az ifjúságügy, a civil világ és az információs társadalom tárgyköréből (részletesen: www.nagydr.hu). A Magyar Ifjúságért díj kitüntetettje. Elérhetősége: [email protected] Székely Levente Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Szociológus és statisztikus, tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi és Bölcsészettudományi Karán végezte, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem doktori programjának végzős hallgatója. Korábban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Információs Társadalom és Trendkutató Központban (ITTK) dolgozott kutatóként, megfordult neves piackutató intézetnél, jelenleg az Excenter Kutatóközpont kutatási igazgatója. Miután 2005-ben megnyerte az Új Ifjúsági Szemle publikációs pályázatát folyamatosan jelennek meg írásai, 2007-től felkérik az „Ifjúság és társadalom” rovat vezetésére, 2009-től a lap társfőszerkesztője. Civil delegáltként szerepet vállal a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában (GyIA), tagja az Ifjúsági Szakértők Társaságának (ISZT). Korábbi szerkesztője az Információs Társadalom folyóirat konferenciarovatának, az Infinit portál és hírlevél több rovatának, valamint a Civil Rádió „InfÓra” című, információs társadalom tematikájú műsorának. Közel 40 tudományos publikáció (folyóiratcikkek, könyvfejezetek, jelentések) és több mint 30, főként online cikk önálló, vagy társszerzője. Kutatási területei: kultúrafogyasztás, médiafogyasztás, új média, ifjúságügy, oktatásügy, információs társadalom. Elérhetősége: [email protected]

58

Székely Levente Urbán Ágnes A BEVONÓDÁS ÚTJAI AVAGY HOGYAN KEZDTÜNK INTERNETEZNI?

Recommend Documents