Százhalom ÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT. Egy, csak egy legény van... fotó: papm

Százhalom Messzi még a Messi?

Vízimalom a Dunán

Az emlékezés felelőssége

II. ÉVF. 15. SZÁM

2014. ÁPRILIS

fotó: papm

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

Egy, csak egy legény van...

A TARTALOMBÓL: Limes: a történelem mérföldkövei • Vízimalom a Dunán • Az emlékezés felelőssége • Tudós palánták • Bozsik focikupa: messzi még a Messi? • Egy, csak egy legény: Ki Mit Tud Battán • Az óvárosi szódagyár

2

SZÁZHALOM • 2014. ÁPRILIS


3

Interjú Szaló Péterrel, a BM helyettes államtitkárával

A Dunai Kulturális Folyosó Százhalombatta történetét évezredek óta figyelemmel kíséri tanúként a Duna. Rég elfelejtett népek titkait, virágzó és elhervadó kultúrák nyomait mossa egybe ez a folyam a jelenkor nemzeteivel és színes szokásaival. Néhány évvel ezelőtt nemzetközi stratégia készült, ami kínálja a lehetőséget városunknak is, hogy bekapcsolódjon a Magyar Dunai Örökség Hálózatába. A program kapcsán a Duna-térségi turizmus lehetőségeinek jobb kihasználását és a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozta Szaló Péter, a Belügyminisztérium területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkára, akit ebből az alkalomból kerestünk meg kérdéseinkkel. - A Duna nemcsak történelmünk állandó tanúja, szereplője, hanem gyakran földrajzi határa is. A történelem során többször vetődött fel a „dunai együttműködés” gondolata. Első lépésként az örökségvédelem feladatává vált a programalkotás. Milyen szerepet kapott és vállalt ebben az örökségvédelemben a Belügyminisztérium?

- Mint a régészeti és műemléki örökség védelméért felelős tárca, a Belügyminisztérium nem csak nyomon követi az örökségvédelem eseményeit, de részt vesz a kapcsolódó szakterületek stratégiai tervezésében is. A magunk részéről a Dunai Kulturális Folyosó elnevezésű pályázatunkkal segítjük a dunai kulturális örökség megismerését, védelmét, örökségbarát

hasznosítását. A pályázatot konzorciumban nyertük el az ÁROP 1.A.6. EU-s kiírás keretében. Konferenciákat, kiállításokat, információs kampányokat szervezünk, és főként hálózatépítéssel segítjük a potenciális partnerek és projektötletek egymásra találását. - A Duna-stratégia kidolgozásának tudomásunk szerint Ön volt az egyik koordinátora. Milyen elképzelések születtek a magyarországi hálózatépítés, együttműködés kérdésében? - Tárcánk közreműködik a Duna Makro Regionális Stratégia tervezésében, és részt veszünk a 3. prioritási terület (amelynek témája a kultúra és a turizmus) munkájában. Azt tapasztaltuk, hogy számos előremutató kezdeményezés jelent meg dunai örökség témakörében, azonban a nemzeti szintű hálózatosodás nem valósult meg. A helyi ötletek, projektek régió-szintű becsatolásához ezért létrehoztuk a Magyar Dunai Örökség Hálózatot. A Dunai Kulturális Folyosó projektünk munkáját természetesen összekapcsoljuk a Duna Stratégia menedzsmentjével, az eredmények így hasznosulhatnak. - Napjainkban Százhalombatta bekapcsolódása a programba elsősorban lehetőség. A helyi kulturális bázis rendelkezésre áll. Milyen elvárást vagy közreműködést tartalmaz a helyi közösségek számára a program? - A projekt, illetve a Magyar Dunai Örökség Hálózat egy lehetőség a potenciális partnerek számára az együttműködésre, a tagság önkéntes, díjtalan. A hálózat keretein belül komoly szakmai munka zajlik, a siker kizárólag a tagok munkáján és együttműködésén múlik. Mi azt vállaljuk, hogy ehhez biztosítjuk a kereteket, segítjük a nemzeti stratégiákhoz

való csatlakozást. - A hétköznapokban amikor a Dunáról beszélünk, főleg a turizmust juttatja eszünkbe. De az a gyanúm, hogy a program ennél komplexebb. Mi említhető még? - A turisztikai hasznosítás komoly esély a dunai kulturális örökség számára. Kiemelném a természetvédelem és örökségvédelem együttműködésében rejlő lehetőségeket is. A kulturális örökséget azonban nem a turizmus érdekében védjük, hanem önmagáért, nemzeti, európai és globális jelentőségéért. A Duna Európa egyik legnagyobb folyója, több évezredes történelemmel, amelynek emlékei, tanulságai gyakran ma is megtalálhatóak a partokon, vagy éppen a mederben. A turisztikai vállalkozásokon kívül fontos szerepe lehet a helyi közösségeknek, civil szervezeteknek, akik segítségével megerősíthető a dunai identitás.

- A Duna Kulturális Folyosó határokon átnyúló terveiben a megvalósulásnak van-e kijelölt határideje? - Az EU következő költségvetési ciklusa 2014-2020 közé esik, ezért a rövid és középtávú terveket érdemes ehhez a kerethez illeszteni. A dunai stratégia ugyanakkor nem költségvetési ciklusoknak szól, a célunk a hosszú távú tervezés, illetve az örökség tervszerű kutatásának, megismertetésének, hasznosításának segítése. JEL

Mint azt dr. Tóth János Attilától, a konzorcium szakmai vezetőjétől megtudtuk, a következő hálózati munkacsoport megbeszélés helyszíne Százhalombattán lesz május 8-án a „Matrica” Múzeumban.

4


Egy tudományos diákköri dolgozat története

A milleniumi tölgyfa Kellemes meglepetés lapunk számára, és megtiszteltetés is, hogy a Tudományos Diákköri Találkozó egyik dolgozatának címe és apropója lapunk egy korábbi írása. Az interjúra megfontolt, komoly fiatalember jelentkezik, megnyerően határozott, pedig mindössze 14 éves, és természetesen óvárosi. Söjtöri Dániel az Eötvös Lóránd Általános Iskola 8. osztályos tanulója, akit Körmendiné Stoffer Zsuzsanna tanárnő készített fel a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciájára. „Sokat gondolkoztam, hogy mit válasszak témámnak, míg végül kezembe került a Százhalom újság, amely egy közel 120 éves tölgyről ír, ami az ófalusi Duna parton található. Egyből rájöttem, hogy mi lesz a témája a dolgozatomnak. Mert ez a fa nem csak egy természeti csoda, hanem az ország egyik legidősebb fája.” - Nyolcadikos vagy, ebben a korban a gyerekeket nem igazán a környezete érdekli, annak minden gondja. Honnan ered az érdeklődésed? Családi indíttatású? - Igen. A szüleim már féléves koromban vittek túrázni hátihordozóban, láttam ilyen fényképeket a családi albumban. A családommal most is sokat kirándulunk hétvégenként. Néha nehéz elindulni reggel, hiszen hétköznap is korán kelünk, de mindig nagyon feltöltődve jövünk haza. A környezetvédelemről is sokat hallok otthon, mert részben ez a szüleim szakmája. - Munkádban a fákról írtál. Említed az óvárosi 120 éves tölgyfát, amiről a Száz halom nevű újságunkban olvashattál. Geológus vagy természetfotós szeretnél lenni. Ez együtt járna a természetvédelemmel nálad? - A földrajz a kedvenc tantárgyam, most úgy gondolom, hogy geológus szeretnék lenni. Szeretem az állatokat, tyúk, nyúl, kutya, macska, teknős, sőt gekkó is van otthon. Szeretem a természetet, és a geológus is a természetben dolgozik. Amit szeretünk, azt meg is akarjuk védeni és tudom, hogy szüksége is van védelemre. - Mit gondolsz arról, hogy a természet- és a környezetvédelmet együtt kellene kezelni? - Azt hiszem, ami a környezetet károsítja, az a természetet is károsítja és fordítva. Gondolok a víz, levegő és talaj szennyezésre például. A városban kibocsátott szennyezés valahogy mindig eljut a természetbe, sőt a védett területekre is. - Százhalombatta a fák városa. Egy időben szerettük volna felmérni a fák állapotát a városban. Kiderült, ez rengeteg pénzbe kerülne. Más színnel jelölni, mondjuk zöld színnel az egészséges fákat, sárgával amiket még gyógyítani lehetne és pirossal ami már veszélyes és ki lehetne vágni. Mit gondolsz erről? - Én, vagy más helyi diákok biztosan szívesen részt vennének egy ilyen felmérésben, de azt hiszem, ehhez nagy szaktudás

kell. Talán egy egyetemtől lehetne segítséget kérni, lehetne valakinek a diplomamunkája esetleg.

Söjtöri Dani és húga, Lilla - Írod, hogy lehetne minden évben fák napja, vagy több olyan egylet mint a miénk. Nekem az a több évtizedes tapasztalatom, hogy az emberek nagy többségét nem érdekli sem a fák sem a környezet gondja. Azt is gondolom, hogy ha valamit nagyon sokszor elmondunk, teszünk is érte ez a szemlélet

változni fog. Mi erről a véleményed? - Egyetértek, fontos a figyelemfelhívás, de a személyes kapcsolat is kell. Én úgy érzem, mióta gyakran kijárok a 120 éves tölgyhöz, jobban is kötődök hozzá. - Nagyon fontos, hogy már az óvodában elkezdődjön a környezet védelmére való nevelés. Egyik évben kiadtunk egy Óvd a Földet című mesekönyvet, amiben nagyon sok gyerek írt mesét a környezetéről. Mit gondolsz akit egy „zöld óvoda” nevelt 6 éves koráig, később is mint iskolás követni fogja az ott tanultakat? Azt tapasztaltam, minden óvodás „környezetvédő”. Tudják mit szabad és mit nem. Te mit tapasztaltál a kortársaid között? - A kortársaim közül kevesen kirándulnak, az osztályból talán 4-5-en. Szerintem, ha a családnak nincs ilyen érdeklődése, akkor a gyerekben sem maradnak meg az óvodában tanultak. Bár egy jó tanár is fellelkesítheti a diákokat, az én biológia tanárom is ilyen. - Egyesületünk nagy felelőssége és gondja az utánpótlás. Szívesen fogadnánk egy fiatalokból álló csoportot. Szerinted meg lehet oldani? - Én ismerek néhány olyan gyereket, akik biztosan szívesen csatlakoznának, köztük én is. Lehet, hogy a gyerekekhez később a szülők is csatlakoznának. JaM

Részlet Söjtöri Dániel dolgozatából: „Fák szerepe az ökoszisztémában. A fák rengeteget elárulnak számunkra a környezetünkkel való viszonyunkról. A fák kiemelt szerepet játszanak a Földön az élet egyensúlyának megőrzésében. Számos élőlény számára az életet biztosító szigetként működnek. A fák fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Például megkötik a széndioxidot és a napenergia klorofil útján történő átalakításának során (ez az as�szimiláció) oxigént termelnek, részt vesznek a víz körforgásában, megakadályozzák a talajeróziót valamint szervesanyag -termelési képessége meghatározó szerepet tölt be a táplálékláncban. Szolgáltatásaik nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk. Ráadásul a fák történelmünk, jelenünk és jövőnk tanúi.”


5

Egyetlenként Körömi Máté indult az Óvárosból az első battai Ki Mit Tud-on

Verbunk és legényes Szinte forrt a levegő vasárnap délután a Barátság Kulturális Központ előterében. Ki Mit Tud-ra jelentkező kicsik és nagyok járták izgatottan köreiket. Voltak akik csoportosan, lányok egymásba kapaszkodva, és volt olyan is, mintha valamin nagyon elgondolkodna, egyedül rótta a métereket. Az első százhalombattai Ki-MitTud-ra közel negyvenen jelentkeztek, nemcsak battaiak, hanem a környék településeiről is. Mondtak verset, táncoltak, énekeltek. Kora délutántól késő estébe nyúlóan folyt a tehetségkutatás. Lapunk számára az tette különösen érdekessé, hogy a jelentkezők között ott volt a halmoktól egy kőhajításra lévő óvárosi Alma utcából Körömi Máté 10 éves kisdiák. Ma már sem tágabb környezete, sem az iskolatársai számára nem titok, sőt nagy büszkeség, hogy Máté első helyezést ért el néptánc kategória szólótáncban.

- Sokáig tartott, amíg színpadra kerültél. Saját bevallásod szerint versenyrutinod már van, nem voltál lámpalázas? - Csak egy kicsit, több mint 8 éve tanulok néptáncot. Ma is a Cseppforrás tagja vagyok. Nem ez az első verseny, amin elindultam. - Nálatok a családban van-e hagyománya a néptáncnak? - Hogyne lenne, hiszen nemcsak anyukám és apukám járnak még ma is a Forr-Más együttesbe, de a nővérem és az unokatestvérem is táncol. - Sikered sok éves munka eredménye, egy héten hányszor jársz „edzésre”? - Évek óta évszaktól függetlenül hetente kétszer járok, iskola után, 30-40 társammal néptáncoktatásra. - Ha már oktatás, kik a felkészítőid, akiknek bizonyára jelentős része van a sikeredben? - Fundák Kristóf és Fábián Zsófia a tanáraim, és gondolom akik látták a Felszállott a páva televíziós vetélkedőt, azok számára nem ismeretlen a név, hiszen az országos döntő egyik győztese Fundák Kristóf. (Tes�szük hozzá, Kasza Lilivel egy párt alkotva, akiről szintén kiderült, hogy a battai gyerekeket tanítja a szép magyar táncra.) - Az életed nemcsak táncból, hanem fontos más elfoglaltságból , gondolom tanulásból is áll. Milyen tanuló vagy és mi mindennel töltöd még a szabadidődet? - Szüleim szerint is, de eredményeim szerint is jó tanuló vagyok (5-ös). Ha még marad időm, szíve-

sen játszom az udvaron a barátaimmal. Sokat focizunk. - Hosszú út áll még előtted, mire pályát kell választanod. Most mi jár a fejedben, mi szeretnél lenni? - Hát, híres ember és híres néptáncos. - A győztes produkciód szatmári verbunk volt. Egy fiatal táncosnak van-e kedvence? - Igen, kedvencem a Györgyfalvi legényes. - Elengedünk, de még áruld el, mi a következő állomás? - Legközelebb a Pesovár suli szólótáncversenyén indulok. Remélem ott is jól fogok szerepelni. J

6


Bozsik-Kupa az óvárosi futballpályán

Messzi még a Messi? Néhány nappal ezelőtt avatták a Pancho Arénát Felcsúton. A futballrajongók, akik figyelemmel kísérték, láthatták a döntőt, amit a Puskás Akadémia fiataljai játszottak a Real Madriddal. Eddig a történetben nincs semmi meglepő. Aki járatosabb az utánpótlásfutballban, annak feltűnhetett, hogy a magyar csapat egyik legjobb játékosa Tajti Mátyás mára már a Barcelona utánpótlását erősíti. Róla annyit, hogy néhány évvel ezelőtt még itt kergette a labdát a biatorbágyi csapat tagjaként az óvárosi pályán. Verőfényes április nap volt vasárnap délelőtt az óvárosi futballpályán 27-én. A pálya környékén már 9 órakor sem lehetett parkolót találni. A szurkolók, szülők, és természetesen az apró játékosok

egész serege lepte el a helyszínt. Aznap rendezték a Bozsik-kupa helyi mérkőzését. Közel kétszáz 5, 7, 9 és 11 éves gyerek érkezett a környékbeli településekről. A helyi verseny szervezőjével és lebonyolítójával, Tallér Zsolttal, a Bozsik program koordinátorával, a VUK SE technikai vezetőjével elevenítjük fel az előzményeket. - Bevezetőként talán néhány mondatban említsük meg a VUK SE történetének kezdeteit. - Néhány lelkes szülő alakította meg 2002-ben a Százhalombattai Városi Utánpótlásért Közhasznú Sport Egyesületet (röviden VUK SE). Céljuk az akkor a Sport Kft-ben szereplő utánpótlásfutball segítése volt. Az élet nagyon hamar fontos szerepet szánt a fiatal egyesületnek, mert a Sport Kft. megszűnésével 2003ban átvették az összes utánpótlás csapat üzemeltetését. Jelenleg nyolc edző foglalkozik nyolc korosztályban több mint 150 fiatallal. - Ha jól feltételezem, akkor a mai nap központi eseménye a Bozsik-program egyidős a VUK SE-vel? - Valóban, Mezey György volt szövetségi kapitány vezetésével indult útjára

2002-ben a Bozsik-program. Az elképzelések szerint az utánpótlás széles körű nevelése, egységes képzésének kialakítása és az edzőképzés volt a cél. Százhalombatta utánpótlás labdarúgása elindulásától résztvevője volt ennek a kezdeményezésnek. Az első időkben alközpontként, majd az előírások szigorodása után – kötelező nagyméretű műfüves pálya – körzetként. A Budai körzet akkori 10-12 települését fogtuk össze, jelenleg körzetként 6 egyesület – Fogócska SE Érd, Bolha Foci Tanoda SE (Tárnok), Focisuli SE (Törökbálint), Diósdi TC, Sóskút SK, VUK SE – vezetését látjuk el. - Az ifjúsági utánpótlás-nevelésnek, pontosabban a Bozsik-programnak sem volt zökkenőmentes az útja. - Többszöri megújulás után harmadik éve üzemel jelenlegi formájában. Rendkívül szigorú előírásoknak kell minden pillanatban megfelelni szakmailag, felszereltségben és természetesen adminisztratív szempontok szerint is. Ma már évente hat-nyolc tornát rendezünk a 7-9-11 éves korosztályoknak. Mai rendezvényünkön a hat egyesületből 188 gyermek sportolt egyszerre az


7

óvárosi VUK SE sportpályán. A 40 U7-es korosztályú gyermek hat állomáson ún. grassroots-edzésen vett részt hat edző segítségével a műfüves játéktéren. A nagyobbak (U9 és U11 korosztály) fiataljai 15 perces illetve 20 perces mérkőzéseken küzdöttek egymással. A program sajátossága, hogy az eredmények nem kerülnek rögzítésre, de minden játékos jutalomban – ami általában egy csoki – részesül és csapatonként a legjobbakat külön kiemeljük és díjazzuk. - Van-e a Bozsik-programnak a gyakorlat eredményeként szakmai folytatása? - A felépítés lényege, hogy megtaláljuk a legügyesebbeket, nyomon kövessük és a lehető legmagasabb szintre irányítsuk. A helyi szintű program folytatása az akadémiákon történik. Mind a VUK SE-ből, mind a résztvevő csapatokból többen léptek már feljebb a környező akadémiákra, a Honvédhoz, a Vasashoz, a Videotonhoz valamint a Puskás Akadémiához. Ebben a kiválasztó rendszerben és a ráépülő szakmai életpályákban van a magyar labdarúgás jövője. Megjegyezni

milyen tehetséges, de azt, hogy a Real Madrid és a Barcelona versenyezzen érte, rendkívüli szorgalmával, a futball iránti alázatával érte el. - Szinte alig telik el nap, hogy ne hallanánk róla, Magyarországon újabb és újabb stadionok épülnek. Futballszerető szurkolóként is felkapjuk a fejünket, de mit szól ehhez a szakember?

kívánom, hogy az elmúlt napokban legtöbbet emlegetett ifjúsági játékos, Tajti Mátyás több éven keresztül szerepelt a biatorbágyi Viadukt SE csapatával a tornáinkon. Már 5-6 évesen kitűnt, hogy

- Remélem, hogy megteremtődnek a magyar labdarúgás továbblépésének körülményei, amellett arra is szükség van, hogy képzéssel olyan tehetségek nőjenek ki, akikkel az eredményesebb futballjövő

képzelhető el. - Hogyan állunk tehetségekkel, országos hírnevet szerző battai fiatalokkal? - Százhalombattáról többen jutottak el akadémiákig, közülük a legmagasabbra Fülöp Noel küzdötte fel magát. Noel játszott a legmagasabb osztályban, a Ferencváros színeiben, jelenleg a másodosztályú Siófokot erősíti. A VUK SE fiataljai között is található több tehetséges labdarúgó, akik előtt szép jövő állhat. Ehhez szinte minden adott. A kezelésünkben lévő óvárosi VUK sportpályán a felszerelésekben és edzéseszközökben hiányt nem szenvedünk. Edzésekre és mérkőzésekre használjuk a füves pályánkat. Évek óta nagy-nagy hátrányt jelent a nagypályás műfű hiánya. Reméljük ebben is sikerül előre lépni az önkormányzat segítségével. - Zárásként megemlítené-e, hogy a battai fiatalok hogy szerepelnek a bajnokságaikban? - Az U21 korosztályunk reményeink szerint dobogón végez. Az U15 korosztályunk a bajnokság alapszakaszát több fordulóval a vége előtt megnyerte. Bízunk a hasonlóan sikeres folytatásban a rájátszás mérkőzésein is, és akkor a csapat megmutathatja magát a megyei döntőben. Az U14 csapatunk szintén érem várományos. Az U13 korosztály eredményesen szerepel a Bozsik program kiemelt csoportjában. Az U11 és az U9 csapataink szintén csoportjaik élmezőnyében találhatóak a kupa rendszerű bajnokságaikban. -JEL-

Fotók: Pap Miklós

8


Add hírül fiaidnak...

Az emlékezés felelőssége társadalomnak megvannak a maga áldozatai, most mi vagyunk azok.” De azt, hogy soha nem térnek vis�sza, mi hétköznapi emberek meg sem gondolhattuk. Egyedül Izidor bácsinak egy fiatal unokaöccse került haza a családból. A holmijukat kipakolták az utcára és elárverezték. Csak azok, akikben semmi emberi jóérzés nem volt, azok vásárolták meg. Ezt a történetet sógorom, Gajárszky Gábor mondta el: „A pincében borozgatás közben mesélte el apátok nekem ezt a történetet. A papának elpusztult a tehene és még ugyanabban az évben, ősszel a lova is. Nem tudta kihez forduljon nagy bajában, hiszen 1944-ben hét éves voltam, amikor mesélte, az úton beszélgettek és Ilon- mindenki dolgozott a határban, hogy elvitték őket. Izidor bácsi felesége ka azt mondta neki: „András! Minden a gabona időben a földbe kerüljön. már nem élt akkor. Két felnőtt lányával - lehettek talán negyven évesek, vagy annál idősebbek - lakott a házában, Ilonkával és Bözsikével. Harmadik gyermeke, Jolán Amerikába ment férjhez és ott is élt. Nagyon tiszta, pedáns emberek voltak. Az üzletet vagy a bácsi, vagy valamelyik lánya vezette. Amikor az udvarban leomlott a löszfal, apámat kérte, engedje meg, hogy a Dunára hordják le a földet az udvarunkon keresztül. Ha apánknak kölcsönre volt szüksége, bizalommal fordulhatott hozzá. Ha más nem is, de az öreg biztosan kisegitette. Amikor már tudták, el kell menniük, apa felajánlotta, átviszi őket kocsival Érdre, hogy ne gyalog kelljen a hosszú utat megtenniük. Nem volt fogalmunk arról, mi történik majd ott velük. Apa

A Schulteiz család a Fő utcán, a velünk szembeni házban élt. Múlt század elején még kocsma, majd Izidor bácsi engedélyének bevonása után szatócsbolt üzemelt itt. Nem ők voltak az egyetlen zsidó család a faluban, akik szomszédaikkal jó, baráti viszonyban éltek. Vallásos, békés természetük révén a falu megbecsült tagjai voltak. Kereskedésükben biztosították mindazokat a dolgokat, melyek a falusi élethez kellettek. Itt éltek közöttünk még a Práger, a Reisz család és Krausz bácsi is. Idős unokanővéremmel, Kácser Teréziával sokat beszélgettünk régi emlékeiről. Nagyapám házában ők is laktak. Elmesélte nekem, hogy az édesanyját Schulteiz bácsi felesége tanította meg arra, hogyan kell a liba gégéjéből kiemelni a kukorica magját, ha tömés közben rossz helyre került. És más hasznos dologra, amit egy asszonynak a háztartásban tudnia kell. Személyesen nem ismerhettem őket, mert a háború után születtem, de Ilona nővérem átadott nekem néhány emléktöredéket róluk:


Akkor Izidor bácsi felszántatta saját lovával és el is vettette az őszi gabonákat, a papa tudta nélkül. Amikor átment, hogy megköszönje és megkérdezze, mivel tartozik érte, az öreg azt mondta: „Semmivel András. Csak tarts meg jó emlékezetedben.” Gajárszky Gábor, a nővérem férje gyerekként nagyszüleivel a Főszegen laktak Prágerék és Reiszék közvetlen szomszédságában. Velünk szemben lakott Reisz Dori bácsi feleségével, Emma nénivel. A fiatalabb fiuk, Laci volt már csak otthon, mert Sanyit elvitték munkaszolgálatra. Ha jöttek az angol és amerikai bombázók, a mi pincénkben húzódtak meg Prágerékkel és velünk együtt. Abban az időben már csak a nagyanyám élt, a testvéremmel ketten nála laktunk, ő nevelt bennünket. Práger Misi a legjobb barátom volt. Egy-két évvel volt csak idősebb nálam. Sokat játszottunk, csavarogtunk együtt. Egyszer mentem hozzájuk, de a kapu le volt ragasztva. Nem nagyon figyeltem oda, nem is értettem miért. Misi édesanyja, Panni néni szaladt elém: - Mit csináltál? Nem lett volna szabad neked ide bejönni! - Miért nem? - kérdeztem. - Mert akkor téged is elvisznek. Magához ölelt és azt mondta: - Tudod fiam, bennünket azért visznek el, mert szegény zsidók vagyunk. A Hangya kocsma előtt rakták fel őket egy zárt teherautóra. Megpróbáltunk Misivel elszökni, már Román Gyuri bácsinál jártunk. De amikor meglátta, hogy az anyját felteszik a kocsira, elkiáltotta magát: - Anya!... Lerohant és őt is elvitték. Elvitték akkor az apját, Misi bácsit, nagyanyját, Szera nénit. Reiszéket, Dori bácsit, Emma nénit és Lacit is és az öreg Krauszt. Olyan rendes emberek voltak. Voltak földjeik a Parlagokban. Szera néninek volt egy kis szatócsboltja, mindenfélét árult benne. Élelmiszert,

9

háztartási-, vegyi-cikkeket. Vásznat, ruhaanyagot, gombot, még horgot is. Azt mondta nekem egyszer: „Vigyázz az otthonunkra. Azt mondták, csak összeírnak bennünket és visszahoznak. Ha van aranyékszer, meg pénz, azt hozzuk magunkkal, nehogy itt ellopják.” Nagyanyám Reisz Dori bácsival lisztet cserélt petróleumért. Megpróbálta őket Prágerékkel együtt a pincénkben bújtatni, de a falu éjjeliőre meglátta, ahogy a sötétben lámpával oda megy és gyanút fogott. Feljelentette őket a csendőröknél, akik a Buzodics házban tanyáztak akkor, és a pincénkből vissza kellett menniük a saját házukba. Másnap elvitték őket. A háború után csak Reisz Sanyi jött vissza, egyedül. Öccse, Laci súlyos betegen Franciaországba került, és ott is halt meg. Vagyonukat elárverezték. Mindent kihordtak az utcára. Nagyanyám meglátta, hogy az egyik szomszéd turkál a holmijuk között és dühösen rászólt: „Nem szégyelli ma-

gát, más holmijában turkálni?” „Matild néni! Elintézem, hogy magát is elvigyék!” - válaszolt. A nagyanyám nagyon sírt akkor. Sosem bocsátottam meg azoknak, akik segédkeztek az elhurcolásukban. A háború után azok lettek a legnagyobb kommunisták, akik előtte a nyilas párt tagjai voltak. Egyszer az iskola igazgatójának odavágtam, hogy főnyilas volt. A hasonszőrű tanító kollegájával bezártak ezért a régi községháza pincéjébe. Kiabáltam Milán bácsinak, segítsen kijutni. Megkérdezte, ki tette. Olyan dühös lett rájuk, azt mondta, fog egy vasvillát és agyonszúrja őket. Ez a tanító a háború előtt azért verte meg nádpálcával a gyerekeket, ha nem mentek templomba, utána pedig azért, ha elmentek. Nem volt becsülete az ilyen köpönyegforgató embereknek azután. A jobb érzésűek megvetették őket. Sosem bocsátottam meg nekik, hogy elvitették a legjobb barátomat. Szegedinácz Anna

Értesítés

Köszönet

A Százhalombattai Faluvédő Egylet 2014 május 7-én 17 órakor tartja évi rendes közgyűlését az Óvárosi Zenálkó Etel Közösségi Házban 17 órakor Vezetőség

A Sebestyén család megköszönö mindenkinek akik édesapjukat Sebestyén Józsefet és édesanyjukat Sebestyén Józsefnét elkísérték utolsó útjára. A gyászoló család

Kérjük ajánlja fel adójának

SZÁZHALOM

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek. Főbb tevékenységi körök: környezetvédelem, hagyományőrzés, lakossági érdekvédelem. Adószám:

18688966-1-13

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: Százhalombattai Faluvédő Egylet, elnöke: Jankovits Márta Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: [email protected] Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

10


Százhalombatta világörökségi helyszín várományos

Limes: a történelem mérföldkövei Kérdésünkkel Wollák Katalint, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgál tatási Központ Világörökségi és Nemzetközi Főosztály főtanácsosát kerestük meg. - Néhány évvel ezelőtt felvetődött, hogy a Limes magyarországi szakasza a világörökség részévé válhat. Napjainkban tudomásunk szerint világörökségi várományos. Mi az előzménye és milyen intézkedésre, állásfoglalásra van szükség a továbblépéshez? - A Római Birodalom magyarországi, 415 km hosszan ívelő határszakaszát Magyarország 2009-ben jelölte az UNESCO világörökségi várományos listájára, „Frontiers of the Roman Empire (FRE) – Ripa Pannonica in Hungary” elnevezéssel (ld. http://whc.unesco.org/en/list/430). A magyar jelölés a nemzetközi sorozat-helyszín, a FRE tervezett bővítésére vonatkozott. A római limes pannóniai, Duna-parti határvonalának magyarországi szakasza egyben a hazai világörökségi várományos lista 11 helyszínének egyike, és legutolsóként került a hazai listára. A Római Birodalom határának különleges részét képező dunai limes-szakasz világörökségi jelölésének előkészítését szolgálta egy öt ország együttműködésével megvalósuló, az EU Közép Európa program támogatásával 2009-2011 között lezajlott program. Ennek eredményeképpen 2011 végére elkészült a felterjesztési dokumentáció első változata, mely 121 helyszínt foglalt magában, a projekt lezárása után még 3 további helyszín került beemelésre. A Százhalombatta-Dunafüred területén található tábor és vicus (Matrica) a jelölés részét képezi. 2012-ben megszületett az immár 124 helyszín (162 régészeti lelőhely) kapcsán egy régészeti védési javaslatcsomag, tekintettel a 2012 januárjában

hatályba lépett világörökségi törvényben (2011. évi LXXVII. törvény a világörökségről – Vötv.) foglalt előírásokra. A védési csomag azon még nem védett, de nyilvántartott lelőhelyek védetté nyilvánítására vonatkozott, melyek jelenleg az örökségvédelmi törvény alapján csupán ex lege, vagyis általános védelem alatt állnak. A javaslatcsomag alapján a Belügyminisztérium 2013-ban megkezdte ezen régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítását, a tavalyi év során 30 lelőhely, 2014-ben további 8 lelőhely nyert kiemelten védett státuszt. Ezzel párhuzamosan zajlott 2013-ban a magyar világörökségi várományos helyszínek felülvizsgálata, mely ez évben fog befejeződni. A felülvizsgálat lezárulta után a várományos helyszínek Vötv szerinti jegyzékét várhatóan ez évben hirdeti ki a kultúráért felelős miniszter. Ezt követően kerülhet kiválasztásra – kormányzati döntés alapján – az a várományos helyszín, melynek Világörökség listára való felterjesztését Magyarország elkészíti és benyújtja az UNESCO Világörökségi Bizottságához Párizsba. Fentiek mellett a Világörökségi Bizottság jelenleg tekinti át a FRE sorozathelyszín

bővítésének feltételeit, ennek eredménye kihatással lesz a magyar felterjesztésre is. - A terv valamennyi érintett települést, így Százhalombattát vagy Paksot is egyenrangú helyszínként kezeli? Azaz a megvalósulás egyszerre történik-e? - Igen a nevezés szempontjából a helyszínek egyenrangúak. A helyszíneken tervezett turisztikai fejlesztések koordinálásába a kultúráért felelős minisztérium bevonta a Magyarországi Limes Szövetséget. Az egyes helyszíneken megvalósítható, a terület állapotát javító intézkedések köre az említett projekt keretében megfogalmazásra került, Százhalombattán az erődre vonatkozóan felmerült az ingatlanrendezés lehetősége, a terület jókarban tartásának igénye (folyamatos fűnyírással, fás szárúak irtásával), megállapításra került, hogy a részben feltárt tábor alaprajza kiszerkeszthető, a principia épülete ismert, a vicus fürdőépülete konzervált, tekintettel azonban az újkori sáncokra, a bemutatás lehetősége megfontolást igényel, információs tábla elhelyezése és események szervezése is felmerült. EL


11

Rómaiak Battán

Távolba futó utak Százhalombatta szerencsés város, mert szinte egész úthálózata kiépített. Nem volt ez mindig így. Régi képeken láthatjuk, az akkori Fő utca nyáron poros, esőben sáros volt, a mellékutcákról nem is beszélve. Erre azonban már csak az idősebbek emlékezhetnek. A Szent László utca viakolor kővel van lerakva, a mellékutcák majdnem mind szilárd burkolatúak. Pár évvel ezelőtt nem is olyan régen jártam egy szomszédos városban, aztán egy másikban a Dunántúlon, kocsival. Mindkettőben szabályosan beleragadtunk a sárba. Aki járt már így, főleg ilyen utcákban lakik, tudja, az életüket, a mindennapjaikat megnehezítheti egy ilyen helyzet. Tudták ezt a régi rómaiak is, akik uralkodásuk majd 500 éve alatt közel 5000 km hosszú úthálózatot építettek ki hatalmas birodalmukban. Ez csak 1000 kilométerrel rövidebb, mint a Kínai Nagy Fal. 1999-ben dr. Visy Zsolt, a limes (római hadiút) ismert hazai szakértője kezdeményezte az UNESCO Világörökségi Bizottságának, hogy ezek az utak, amelyek számtalan európai országon vezetnek keresztül, egységesen pályázzanak.

Alakult is egy csoport, amelyhez Ausztria, Horvátország, Németország, NagyBritannia, Szlovákia és Magyarország csatlakozott. Javasoltak magyarországi helyszíneket, amelyben nagy örömünkre szerepelt Százhalombatta is.

Kicsit menjünk vissza a történelemben. A Római Birodalom Augusztus császár (kr. e 31 - kr.u 14) idejében lett világbirodalom. Ennek hatása mai is tetten érhető az építészetben, a vallásban, a kultúrában. Az egymást követő császárok nagy gondot fordítottak arra, hogy kiépítsék mai szóval az „infrastruktúrát”. Ez jelentette az utak építését, az utak melletti fogadók létrehozását, ahol az emberek megpihenhettek, lovakat válthattak. Ezeket használta a posta és futárszolgálat is ahol előnyt élveztek az uralkodók levelei. Már akkor is nagy összegeket emésztett fel a postaköltség, állandó anyagi nehézségekkel küszködtek, ezért Septimius Severus császár (193-211) a postaszolgálat teljes költségét az államkincstár-

12 ra hárította át. (Addig magánposták is működtek). A leveleket papiruszra vagy pergamenre írták, összetekerték és pecséttel látták el. Rómától 4 nap alatt jutott el egy levél a Nápolyi-öbölbe.

Septimus Severus római császár Senki nem gondolná, hogy már abban az időben is volt turizmus. Az útrendszer kiépítve, szálláshelyek várták az utazni szándékozókat étellel, itallal, tisztálkodási lehetőséggel, váltott lovakkal, így aztán útra keltek a derék római polgárok. A birodalom hatalmas, a nyelv egységes latin, a pénzrendszer is egyforma, az utak biztonságosak. A Kr. u I-II. század volt a turizmus fénykora. Ki milyen előkelő és gazdag volt, olyan kocsival járt. Nők főleg fedett, oldalán selyemfüggönnyel takart kétkerekűvel. Fizetős szállásokon pihentek meg amit Mansió-nak neveztek ahol az emeleten voltak a hálószobák, a földszinten az étterem, a konyha, az istállók, műhelyek. Mi is volt a limes út? A szó ösvényt jelent. Az I. évszázadtól fokozatosan építették ki. Sövénykerítés védte, mindkét oldalán árok, és bizonyos távolságra őrtornyok ahol a körülötte létrehozott katonai táborokban nagy létszámú katonaságot állomásoztattak. Főleg az I-II. évszázadban. A IV. évszázadban már kisebb határőr alakulatok látták el ezt a feladatot. Ilyen tábor volt Százhalombatta dunafüredi részén a Matrica tábor. Sánc és árokrendszer vette körül, ezt saroktornyok erősítették meg és négy kapu.

SZÁZHALOM • 2014. ÁPRILIS A fő kapu mindig a Duna felé nézett mert ezeket a táborokat közvetlen a víz mellé építették, kihasználva a folyón közlekedés lehetőségét. A Matrica tábor 150 x 170 méteres alapterületű, négyszögletes alakú volt ahogy az ásatások során előkerült leletekből megállapítható. 118-180-ig az alpesiek 1. számú lovasított gyalogos zászlóalja, majd a mórok gyalogezrede, végül a harmadik század végétől egy lovas alakulat védte. Az első amit a rómaiak építettek palánktábor volt, azaz fából készült vizesárokkal körülvett tábor, ami egy szarmata támadáskor megsemmisült. Ugyanazon a helyen építették újjá, de most már kőből. A tábor közepén állt a főhadiszállás, a hivatali helységek, a fegyverraktár, a zászlószentély és a légió pénztára. A parancsnoknak volt külön háza, a tisztek külön hálószobában, a legénység közös hálóteremben kapott helyet. Ezt kiegészítette még a gyakorlótér, a raktárak, kórház és a fürdő. Magyarország területén a Duna mellett 500 km hosszan nyúlott a Római Birodalom határa. Az utak mentén a távolságot 1,5-2,5 méter magas mérföldkövek jelezték. A kőbe annak a római császárnak a nevét vésték akinek az uralkodása alatt állították. Előkerült egy Matrica feliratú kő is amelyet a múzeumban őriznek. Érdnek is van ily en mérföldköve. Számtalan helyen találhatjuk meg a limes maradványait. Sajnálatos módon az idők folyamán leaszfaltozták, lebetonozták, de még most az utolsó idő, hogy ha a világörökség része lesz, valamennyire menthető és vele együtt az olyan római kori emlékek is, mint a Matrica tábor Dunafüreden. Az a régi római út amely Százhalombattán áthaladt, Aquincum-

ból indult, Campona (Nagytétény), Érd, a régi battai Stich-tanya mellett vezetett el. Nyomvonalát követte a későbbi időkben a „királyok köves útja”, amelyen keresztül közlekedett a török sereg, ezen indult Érdről II. Lajos királyunk a végzetes mohácsi csatatérre. A limest követte ez az útvonal az erőmű alatt Ercsi felé. Valószínű lehetett egy útelágazása a Matrica tábor felé. A kutatók számtalanszor megerősítették, hogy a mai utak egy részét a régiek nyomvonalán építették, még az országos főutakat is. Ezeken közlekedett a római sereg világhódító útjain, ezen folyt a kereskedés a birodalom távoli részei között. Nagyon időtállóan építették, mert ami megmaradt, még ma is használható. Nem minden út volt ilyen mint ami a képen látható, ez inkább a városokban volt jellemző. Nagyon reméljük, hogy az UNESCO elfogadja a pályázatot és így megmenthető lesz nemcsak a limes, a Matrica tábor de még amit mindenki ismer a „római híd” is. Jankovits Márta Forrás: Internet Lektorálta: Dr. Vicze Magdolna, a „Matrica” Múzeum igazgatója


13

Vízimalom a Dunán

A Gajárszky családnév az 1827-28-as birtokösszeírásban tűnt fel először. Az egyre népesebb família számos tagja lett a falusi elöljáróság tagja, majd 1890-ben Gajárszky József a községi bíró. Megtaláljuk őket Tököl, Érd, Tárnok településeken is. A dunai vízimalom történetét Ga járszky Gábor, Károly bácsi unokája meséli el nekünk: Nagyapámnak öt gyermeke volt: János, Irén, Géza, Károly és Matild. Már a múlt század elején működött a vízimalom a Duna-parton, a Kocsány kerttel szemben. A ház, a kert, a gazdasági udvar valamikor régen Gajárszky birtok volt. Tőlük vette meg Lyka Károly művészettörténész, majd Kocsány Károlyé lett. Nagyapám szeretett volna szárazmalmot építeni, de behivták katonának. Az I. világháborúban a lába súlyosan megsérült. Itthon Géza fia helyettesítette őt. Álmát nem tudta megvalósítani, de a vízimalom egészen a II. világháború végéig működött. Nagyapának volt mesterlevele és iparengedélye is. Én 1936-ban születtem és kíváncsi gyerekként szívesen ismerkedtem a malom működésével. Nagyszüleimnek sok festett olajképe volt a malomról, de ezek sajnos már nincsenek meg. A malmot valószínű használtan vette és fel kellett javítani a működtetéshez. A Vízimalom nem közvetlenül a parton, hanem a Duna mélyebb medrében volt, ladikkal lehetett csak megközeliteni. Két hajótestből állt. Közöttük helyezkedett el egy erős erdélyi vörösfenyő-tengelyen két lapátsor, amelyet a folyó vize mozgatott. A belső fedetlen, árbócos völgyhajónak az volt a feladata, hogy egyensúlyban tartsa a malmot és a meghajtó rendszert. Azon

voltak a nagyméretű petróleum viharlámpák, amik a hajóknak jeleztek. Két zászló is volt rajta, ahogyan a folyami hajókon is van. A malom szerkezete fából épült zárt, ablakos kabinban volt. A világítást áramfejlesztő biztosította, de magát a malmot mechanikus szerkezet működtette. Nemcsak Battáról, de Tökölről és Érdről is hoztak hozzánk gabonát, mert kiváló minőséget készítettünk. Búzát, rozst, árpát és kukoricát is őröltünk benne. Nem volt kön�nyű a nehéz zsákokat a ladikból kiemelni, és bevinni az őrlés helyére. Molnárkocsira rakták és a lisztet is azzal mozgatták. Az őrlést a szekerek megvárták kint a parton. A lisztet a gazdáknak ladikkal vitték ki. Az őrlést egy folyamatos technológia biztosította. A gabona először a garatba került. Az oldalán volt egy kis üvegablak, így pontosan lehetett látni, mikor kell újabb adagot beleönteni. Nekem volt egy kis sajtárom, ha segítettem, azzal töltöttem fel a gabonát. Azután az osztályozóban a tisztítása történt meg, ahol a szemetet, konkolyt és a selejteset választották ki. Ezt mindig a halakkal etettük meg. A garatból egy 10-12 cm-es heveder – amelyen lapátok voltak –, vitte a gabonát a tisztítóba, majd a hengerekre. Csak tisztítás után került a kobozóba, amely a hé-

ját koptatta le. A durva héjrészeket ezután még tovább őrölték, ebből lett a korpa. A könnyű acél hengerek ferdén metszettek voltak. Először a durva, majd a finom hengerekre került az őrölnivaló. Őrlés után a heveder emelte fel az őrleményt a szitákhoz, amelyek nagyság, finomság szerint szétválogatták a lisztet. A hatszögletű sziták egymás alatt voltak. Elsőre a grízt, másodikra a finomlisztet – amelyből a kenyeret sütötték –, harmadikra a réteslisztet, a negyedikre a 0-st osztályozta. Ez olyan finom volt, mint a púder. A legfinomabb az utolsó, a rozsláng volt. A két utóbbit használták kalácsok, sütemények készítésére az asszonyok. Osztályozás után fém csúszdákon folyt bele a liszt a zsákokba, amelyeket a csúzdák végére bilinccsel rögzítettek. Nagyapa irányított, de Géza bácsi volt a főmolnár. Apám, Károly végezte az asztalos munkát, javított meg minden szerkezetet, fát és a többit is. Rózsagyökérből fogaskerekeket is készített. Jól értett a malom szereléséhez is. Néha ácsokat is hívott nagyapa, ha szükség volt rá. 1940-41 telén olyan hideg volt, hogy 40-45 cm vastag jégkéreg képződött a Dunán. Akkor lovakkal kihúzták a partra a malmot, nehogy a jég öszeroppantsa a hajótesteket. 1942-43-ban Géza bácsit és apámat behívták katonának, menniük kellett. Akkor Géza bácsi 15 éves fia, Laci és én vettük át ezt a nehéz feladatot. Folyamatosan volt megrendelésünk, mert itt készült a legfinomabb liszt – mondták, akik nálunk őrlettek. Szívesen hozták hozzánk a gabonát, pedig Érden is voltak malmok. Sajnos nagyapa 1942-ben meghalt. A Front alatt – az átkelés idején – a szerkezet több aknát kapott. A völgyhajót a Szkelába sodorta a víz, ott ért partot. A sérült malomrészt lovakkal kihúzták a partra. Mivel értékes 12 cm vastag tölgyfa padlója volt, a falubeliek széthordták. A fémtengely és az őrlőberendezés többi fémrésze is a Dunába süllyedt. Amikor Géza bácsi hat év után hazajött a fogságból, az érdi vízimalomba ment dolgozni. Sajnos, csak egy kis kép és a mi emlékezetünk őrzi a vízimalom emlékét. És azok az emberek, akik még élnek közöttünk a régiek közül. Szegedinácz Anna

14


A szódagyár, a daráló és a malom Amikor gyermek voltam, téli estéken gyakran elővettük a régi fényképeket, és anyám mesélni kezdett. Kikről, hol, mikor készült, hogy én is megőrizzem emlékezetemben, mert ezek az emlékek kedvesek voltak számára. Volt egy kép, a bátyja, András Józsi bácsi háza előtt készült a Gyormában egy nyári vasárnap délután. Ennek az udvarában volt aztán a szódagyár, a daráló. Eredetileg a szemben levő kis házban laktak, majd megvették a nagyobb, „L” alakú épületet. Nemcsak laktak benne, de a malmot később ennek szobáiból alakitották ki, akkor az udvar belső épületébe költöztek. Ifjú András József 1902-ben született Dunaszentbenedeken. Anyja Török Erzsébet fiatalon halt meg. Apjával - annak harmadik asszonyával Csada Zsófiával -, fiatal feleségével, Szemcsik Júliával és testvéreivel költözött Battára 1935-ben.Az életükről meséltettem Adrás Júliát - Dubecz Lászlónét - a nagybácsim lányát, még 1987-ben, amikor a Múzeum megalakult, mint Helytörténeti Gyűjtemény. Először szódagyárat üzemeltettek itt apámék, még a háború előtt. Kunt Oszkártól vásárolták a felszerelést, töltőgépet, üvegeket. Kézi erővel hajtották a kereket, amely a széndioxid gázt a vastag színes üvegekbe préselte. Volt 1 literes és fél literes is. Elég veszélyes munkaművelet volt a töltés. Stráfkocsival szállitotta - leggyakrabban anyám - a faluba, minden nap. Cserével vagy betéti dijjal lehetett megvásárolni. Mi vittük a kocsmákba is, a Hangya Szövetkezetnek, az újtelepre Fekete Miska bácsinak, Dunafüredre Kucsera bácsi kocsmájába és a Halászcsárdába Bock Laci bácsinak. Ercsi és Batta között a 6-os úton Puhának is. Amikor a falu közepén egy másik szikvizüzem indult, a szüleim felhagytak a gyártással. Volt apámnak darálója 1935-től 45-

ig. Az állatoknak való takarmányt őrölték meg: kukoricát, árpát, zabot. Alig, hogy elvonult a front, megkereste apámat Tóth László gépészmérnök. Ő Kandó Kálmán munkatársa volt, együtt épitették a Kandó mozdonyt. Süket mérnöknek neveztük. Elmesélte, egyszer a mozdony alá köttette magát, hogy meggyőződjön róla, tökéletesen működik-e az új fékrendszer. Akkor romlott le a hallása. Nagyon kedves ember volt, még számolni is tanitott engem. Felajánlotta apámnak, biztositja a berendezést egy malomhoz. Teljesen új volt, szép sárgára volt szinezve, barna csikokkal. Apámnak kellett biztositani a helyet és a meghajtást. Apám belement az üzletbe. Mivel nem volt molnár képesitése, Budapesten szerzett mesterlevelet - talán a Gizella Malomban. Mire az iskolát elvégezte, érdi szakemberek összeszerelték a berendezést is. Két nagyobb és egy kisebb helyiségből állt. Először gőzmeghajtással próbálkoztak, de ez nem volt megfelelő - gyakran leállt -, ezért később, amikor anyám eladta az apostagi szőlőjét, annak árából vettek egy benzinmotort. Apám nem volt gépész. Amikor a bátyám elvégezte a szakmunkásiskolát, vettek egy villanymeghajtású motort, csak akkor szűntek meg a korábbi műszaki problémák. Tóth László természetben kapta a gépekért a bérleti dijat. A paraszt emberek, ha siettek, kérhették a lisztet azonnal is más búzájából vagy megvárhatták, míg az őrlés elkészül. Kiváncsi kislány voltam, szivesen néztem, hogyan készül az őrlemény. A garatba öntötték a búzát, ami magasabban volt, mint a hengerek. Ezek őrölték meg. Azután egy szerkezet a padlástérbe szállitotta, ott volt három 4x4 méteres sik szita egymás alatt. Az első kiválasztotta a korpát, kifújták róla. A másodikon na-

gyobb szemcsés O-ás lisztet szitáltak át, amelyet sütemények, kalácsok készitésére használtak. Legvégül a kenyérliszt potyogott át, amelybe több búzahéj került, kicsit barnásabb volt, mint az előző. A liszt facsúszdán került vissza a földszintre, ahol zsákokba töltötték. Az eleje nyitott, de a vége zárt volt. Bilinccsel rögzitették a végén lévő nyilásra a zsákot, mellé ne folyjék a liszt. Emlékszem, apám mindig csupa lisztes volt. Arca, szemöldöke is. A testvérem, József is vele dolgozott, és volt még egy segitője. Aratás után sok volt az őrölni való, ős�szel és télen is. Tavasszal kevesebb. Apám egy nagy könyvbe számadást vezetett. Dátum szerint beirta, ki, mennyi gabonát hozott. 10 % volt az őrlésért a vám. Erős akaratú, szivós, kitartó, szorgalmas, becsületes ember volt. Volt három darabban 2-2 holdas földje: ahol most az erőmű kéményei vannak, Dunafüreden és az Alsó-szőlőkben is. Voltak állataink, lovak, egy tehén, sertések, szárnyas jószágok. Mindent előteremtettek a megélhetésünkhöz. A kenyeret a falusi péknél süttettük. Anyám este készitette elő, hajnalban kelt bedagasztani, hogy mire Ágnes néni - a pék - felforrósitja a kemencét a sütéshez, megérkezzen időben a miénk is. Hetente két 3-4 kilós kenyeret sütött. Néhány év múlva elterjedt a hir, hogy minden üzemet államositani fognak. Anyám rábeszélte apámat, adják el a malmot. Ő visszaadta Tóth Lászlónak a gépeit. Az épületet és a berendezések többi részét eladta egy balatonfüredi molnárnak. Mi pedig Dunafüredre költöztünk. Még néhány évig dolgozott molnárként Pálmonostoron és Ceglédbercelen. Szegedinácz Anna Forrás: 1987. március 4-én készült hangfelvétel


15

Százhalom ÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT. Egy, csak egy legény van... fotó: papm

Recommend Documents