zaporán róttam az utcákat ügyes-bajos dolgaimat végzendõ, miközben a beteg ágyához kötve töprengett azon, vajon álma-e csupán az egézséges nyüzsgés zaja odakint. Agyamat ködként ülte meg a sürgõs és fontos dolgok halaszthatatlansága: a jelen pillanat öröme kar-nyújtásnyira várakozott, hogy észrevegyem, de hiába, hamarosan már túlságosan messze jártam. Hol a múlt, hol a jövõ követelt figyelmet... Odakint nagy cseppekben esett az esõ. A szél a kapualjakba kergette az aggódó embereket.
S
öbbedmagammal melegedtem a benti tûznél, de nem gondoltam arra, Aki a tüzet és a vizet adta... Ketten néztünk vissza a megtett útra a kapaszkodó tetején, mégis megriasztott a következõ halom... Újra és újra hallottam a Hangot, világosan és érthetõen beszélt, egyenesen hozzám. De kérdéseimre a választ saját akaratom meg-erõsítésében reménykedve más hangok irányában is kerestem, így rövidesen eltávolodtam a kijelentés helyétõl. Bolyongó alakokba bot- lottam, akiknek szomorú tekintete süketségükrõl árúlkodott... A ke-gyelem talált meg. Visszavitt
T
Fotó: táborozók
HÁLÁS-HÁLÁTLAN SZÁMVETÉSE...
baptista ifjúsági lap
NEKIFESZÜLVE FUTUNK A CÉL FELÉ... Kevesen voltunk, de mégis elegen ahhoz, hogy egy fantasztikus hetet töltsünk a Hargitán az Úr kegyelmébõl július 28 és augusztus 5 között. Ekkor került sor az elsõ ifjúsági hét megszervezésére ifj. Veress Ernõ, székelykeresztúri lelkipásztor és Katona Zoltán, Erdélybõl elszármazott kanadai missziómunkás által. Isten különlegessé tette ezt a hetet a számomra, de hogy mi is történt, utánanézhetsz a 4. és 5. oldalon… (Mezei Sándor) a Forráshoz és megmutatta, hogy micsoda ajándék az életemben a megmutatkozó jelenlétek és hiányok ellentétsorozata. Bûn észre nem venni, hallgatni felõle, elfeledkezni róla. gen, észre kívánom venni, beszélni akarok róla, emlegetni fogom... Hálásan fordítom látó szemem Atyámhoz a magasba: KÖSZÖNÖM!
I
[Molnár] Adina
AZ OKTÓBERI SZÁMBAN:
Három kereszt (könyvajánló) Hálával áldozz (Igemag) Két fenyõ (tábori beszámolók, több oldalon keresztül) Egy kis héber (Betû és Lélek) Gyermekbibliahét a Rogin Baptöri Öltözködés (hátsó fedõ)
MAG TÁ R
OLVASNI JÓ!
(KÖNYVISMERTETÕ)
MUSTÁRMAG ÉRTESÍTÕ Zene 7. Nagyon jó hetet töltöttünk a Hargitai Keresztyén Táborban a zenehéten. Hála az Úrnak, hogy elmehettünk, és van szánk, hangunk, kezünk és értelmünk, így zenét tanulhattunk az Úr dicsõségére. Nagyon szép volt minden, jók voltak a körülmények, a tanárok, az elõadások és az énekek. Sok okunk volt, tehát, boldogan dícsérni az Úrat. A legjobb az volt, amikor a tanáraink olyan hangszert vettek a kezükbe, amin addig nem játszodtak, és elkezdtek egy éneket. Néha egyegy hanggal úgy elmentek, hogy az egész lelkes közönség nevetésbe tört ki. Egy ,,zenész" sem éhezett . Az ott dolgozók gondoskodtak errõl, mindenféle jó étellel és édességgel tömtek meg. Egy másik ifitábortól abban különbözött ez a hét, hogy megmûveltek zeneileg, és abban, hogy szabadidõben a táborozó sokaság szétszéledt egy csendes zúgot keresve, hogy nyugodtan elgyakorolhassa az addig tanultakat (nehogy csalódást okozzon a hangszertanárának). Esténként visszapörgött az életünk, amikor megnéztük az aznapi képeket. Nagyon jó volt a légkör, ami ott uralkodott, fõleg az ott levõ szeretet tetszett, de az esti alkalmak is mélyrehatóak voltak. Nagyon megtetszett a zenehét, és nem bántam meg, hogy elmentem. Bárcsak még mindig ott lehetnék! De, sajnos, itt a földön a jó nem tart örökké, csak egy ideig. Annak örülök, hogy jövöre újból tervezik a zenehét megszervezését. ☺ [Zöld] József, Marosvásárhely
2. o l d a l
*
október 2008
Visky Júlia: Három kereszt Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2007. Különleges hármas élményben részesül az az olvasó, aki a Három kereszt címû önéletírást kezébe veszi. A többszintû olvasmányélmény elsõsorban az írónõ, Visky Júlia (1922-2005), gazdag élet- és Isten-tapasztalatának köszönhetõ. Kegyetlenül õszinte bizonyságtétellel, izgalmas kalandokkal és mély igetanulmányozásokkal ajándékoz meg a könyv. Bizonyságtétel. „Tudd meg – mondta édesanyám –, ha megtalálom a Bibliádat, elégetem. Az egész ház békességét felzaklattad. Hallani sem akarunk arról, hogy ne Pistával járj együtt, és más utaid is legyenek.“ Az életét megváltoztató evangéliumhoz való ragaszkodásért az édesanyja kitagadja a családból. Nehéz érzelmi-lelki csatákat kell megvívnia Jézusért. A széleskörû missziós munkát folytató budapesti Bethánia közösség válik az elárvult lány új családjává. Ettõl kezdve élete Istennek szentelt szolgálat. Kalandok. „Álmomból egy durva férfikéz rázott fel. Három katona állt mellettem. Nyers hangon a tudomásomra hozták, hogy követnem kell õket a kisfiammal együtt.” Ezek a kalandok az izgalmakon túl sokszor félelmetesek is. Fiatal lányként a második világháborús borzalmakban jókedvvel segít az éhezõknek, betegeknek, sebesülteknek, elhagyottaknak. Majd férjhez megy az általános menekülési hullámmal ellentétes irányba, budapesti lányként Romániába. Mindenki szökne Magyarországra, de õ Erdélybe szökik. És a történet itt válik igazi „kalandregénnyé”. A férj hitéért való bebörtönzése után a már hétgyermekes anyát gyerekeivel együtt nincstelenné teszik, majd deportálják õket a „román sivatagba”. Igetanulmányozás. „A fáraónak igaza van, hogy nem engedi el az Úr szavára Izráelt. Az Ember csak annak engedhet, akit elismer maga fölött. De mi van velem? Én nagyon jól ismerem az Urat, az én Uramat. Akkor meg miért nem engedek neki?“ A reggeli áhítat nem a lelkiismeretet megnyugtató napi bevett ige-adag, hanem az élet (és a könyv) szerves részévé váló útmutató, éltetõ, megítélõ, bátorító vezetés. Az igeértés igazi mélységeket jár meg, és óhatatlanul minket is magával ragad. Nem csoda, ha a fiatalabb és idõsebb generációkais az olvasó-fotelhez láncolja több esõs õszi délutánon át. [Beke] Krisztina
Hibaigazítás Az augusztusi számban olvasható könyvismertetõt Mihály Emõke írta. Elnézést kérünk a hibáért. (Szerkesztõség)
Fotó: EGP
Ige ma g
Ifj. Veress Ernõ:
„Aki hálával áldozik, az dicsõít engem.” annak olyan évek, amelyek nagyobb jelentõséggel bírnak az életünkben és jobban megmaradnak, mint mások, talán olyan dolgok miatt, amelyeknek kihatása hosszabb idõre szól. A hálaadás ilyenkor bõségesebb és mélyebb, hiszen a megtapasztalásokból merítkezik. A jó Isten már az év elején megáldotta gyülekezetünket, amikor döntések születtek az evangélizációs héten, és bemerítésnek is örvendhettünk a nyár folyamán.
V
ülön kegyelem minden gyülekezetben, amikor új tagok csatlakoznak a közösséghez, és ez talán fokozottabban igaz a kisebb gyülekezetekben, mint amilyen a miénk is. Itt, Székelykeresztúron, hiszem, hogy Istennek csodálatos terve van az emberekkel, és én nagyon örülök, hogy tapasztalhatom testvéreimmel az Úr szeretetét.
K
ivel szeretnék hálával áldozni, megemlítek egy néhány dolgot még, aminek nagyon örülök. Elõször is, a bölcs és mindentudó Isten egy hûséges és szeretõ feleséget rendelt a számomra, aki az évek során nemcsak az otthoni munkában vette ki derekasan a részét, hanem rendszeresen együtt jön velem a misszióba is, tehát õ a legjobb munkatársam. Ez ugyanígy elmondható lányainkról is, akik szívesen jönnek velünk, ha a körzet gyülekezeteit látogatom, és
M
3. o l d a l
*
október 2008
készek a szolgálatra is. álásan gondolok Petre Dugulescu testvérre is, aki ez év januárjában, hazaköltözött az örök hazába, miután itt befejezte földi pályafutását. Temesvári baptista lelkipásztor volt, aki sokat tett a romániai misszióért, úgy igei, mint karitatív vonatkozásban. Részben az õ támogatásának is köszönhetjük azt, és ez az elején különösen fontos jelentõséggel bírt, hogy mi most itt, ebben a városban missziózhatunk. Minket az Isus Speranþa României misszióstársaság is támogatott és bátorított, ameddig ezt tehette, és ezért én úgy gondolom, hogy tartozom megemlíteni annak a román testvéremnek a nevét, aki nekem és családomnak példát mutatott a befogadás, a szeretet és az áldozat terén. Legyen az emlékezete is áldott!
H
e meg kell említenem egy kanadai testvért is, most név nélkül ugyan, aki sok áldást jelentett már az életünkben, így ebben az évben is kaptunk tõle valamit: egy kis tábornak való telket és egy épülõ házat az erdõben. Az Úr segítsen, hogy majd a benne táborozó gyerekek és fiatalok Vele találkozhassanak, és mellette dönthessenek.
D
gy másik testvérünket pedig arra indította a Lélek, hogy imaházat építsen egy olyan faluban, ahol még
E
nem volt gyülekezet. Hát ne lennék hálás akkor, amikor ilyen mértékben láthatom az Úr munkáját? Amikor egy ismeretlen ember úgy jön elõször a gyülekezetünkbe, hogy itt keresse a vigasztalást szeretett felsége elvesztése után? Van okom a hálára, mert láthatom, hogy a jó Isten ma is munkálkodik, és hívja az embereket magához. ét táborozásért is hálás vagyok. Az egyik a gyerektábor, amelyet virginiai testvéreinkkel szoktunk megszervezni, és már évek óta tart ez a kapcsolat. Most nem tudtam ezen részt venni, de testvéreink ez alkalommal is több, mint száz gyerek és felnõtt táborozását támogatták. A másik táborozás a fiatalok sporthete volt ugyancsak a Hargitán, amelyen végig örülhettem drága testvéreimnek, akik segítségemre voltak a szervezésben és a programok lebonyolításában. Az Úr meg is áldotta mindezt, és nagyon jó, bizalmas légkör alakulhatott ki, amelyben döntések is születtek.
K
gyik nyári esemény volt az is, amikor feleségemmel együtt versenyvizsgáztunk, õ tanítói, én pedig tanári állásra. Nem most tanítunk elõször, de most mindketten ugyanott vagyunk címzetes pedagógusok, amiért szintén hálásak vagyunk. Annyi mindent lehetne még felsorolni, de most nem teszem, hiszen így is talán kérkedésnek tûnhet mindaz, amit leírtam. Nem volt szándékomban.
E
e szeretnélek bátorítani téged is, fiatal testvérem, hogy emlékezz meg az Úr áldásairól és dicsõítsd a Mindenhatót mindazért a sok jóért, amit Tõle nyertél életed során.
D
Ké t fen yõ kkor még legtöbben nem mosolyogtunk ennek a ténynek, furcsának találtuk, hogy épp a Hargitán legyünk ilyen kevesen… A sok furcsaság mellett viszont, már elsõ nap fülünkbe csengett a megszokott tábori szabályzat, és ami mindannyiunkat „megragadott”, hogy: „ígérjétek meg, hogy még utolsó nap is, 11-kor lefeküsztök”. Gondolom, nem kell írjam, hogy mi volt a reakció…☺ Mivel sporthét, a téma: Olimpia a hitben. Annyira nem lepett meg, viszont az, hogy elõadóink milyen ötletesek, azzal minden délelõtt jó volt találkozni. Olimpia a hitben. Érdekesnek, és minden szempontból aktuálisnak találtam a témát. Ismerkedni is volt alkalom, hogyha netán valakinek még nem volt alkalma megismerni a hithõsöket (Zsid 11), mert most minden nap „bemutattak” nekünk egyet. Kedd reggel ifj. Veress Ernõ jóvoltából „megismerkedhettünk” Nóé hõsünkkel, aki Istennel való feddhetetlen életérõl is híres. A csoportbeszélgetésen pedig egyikünknek sem volt könnyû eldönteni, hogy ki lenne az a hét személy, akit bevinnénk magunkkal a bárkába (lehet gondolkozni rajta ☺). Szerencsére nem volt idõnk sokat gondolkozni, jött a finom ebéd, amit mindig olyan nagy szeretettel vártunk, akárcsak a reggelit és a vacsorát. ☺ Utána, pedig miénk volt a pálya (szó szerint), egészen estig. ☺ Az esti alkalmak, azt hiszem, minden táborozóba nyomot hagytak! Isten mindig ott volt, de este nagyon lehetett érezni: biztosan közre játszott a gyönyörû dicsõítés, a bizonyságtételek, a jelenetek, de leginkább a szolgálatok! Biztosan senki sem feküdt úgy le, hogy Isten ne szólt volna hozzá, legalább egy estén! Én legalább is örömmel írom hogy nem! ☺ Nap, mint nap tapasztalhattuk Isten jelenlétét! Mindenünk megvolt! ☺ A délelõtti elõadások során „megismerkedhettünk” még Ábrahámmal, és az õ visszatérõ engedelmességével, ugyancsak ifj. Veress Ernõ jóvoltából. ☺ Majd következõ délelõtt Borzási Gyula elõadásában hallhattunk Józsefrõl, és az ö erkölcsi tisztaságáról, ami, azt hiszem, mindenkit elgondolkodtatott, és sokunkban megerõsített egy elhatározást. József után jött Mózes, akit Tóth Attila
A
4. o l d a l
*
október 2008
„Hit által IGEN, hit által ÁMEN!“ _ SPORTHÉT _ TÁBORI BESZÁMOLÓ Ha megkérdeznék még pár személyt, biztosan nem csak én lennék egyedül, aki azt mondaná, hogy ez volt eddig a legjobb táborunk, és, aki picit meglepõdve fogadta, hogy az ebédlõben több volt az üres hely, mint a foglalt. Vagy, hogy a kápolnában most mindenki kénye-kedvére választhatott ülõhelyet. És ezek mind abból az okból eredtek, hogy a táborozók száma alig ütötte a 45-öt. ☺
„mutatott” be nekünk, kiemelve Mózes lemondással járó vezetését. És hogy mi, lányok se érezzük magunkat hátrányban, id. Veress Ernõ beszélt nekünk Ruthról, meg az õ ragaszkodásáról Istenhez és az Õ népéhez, ami úgy gondolom, hogy a fiúknak is példa lehet. ☺ Majd következett a vasárnap, ami önmagában különbözik a többi naptól, most azonban méginkább rendhagyó volt. A tábor és a székelykeresztúri gyülekezet örömére vasárnap bemerítés volt. Áldás volt! Isten igéjét ifj. Veress Ernõ és Katona Zoltán hirdette, a mostmár megtelt kápolnában.☺ Majd hétfõn újra bekerültünk a megszokott „kerékvágásba”. Katona Zoltán elõadása Máriáról szólt, amelyben a „szívben õrzött Ige” gondolatával foglalkoztunk. ☺ Isten és a szervezõk tudták mi kell nekünk! Hogyha nem az elõadás alatt, akkor a csoportbeszélgetéseken választ kaphattunk a kérdéseinkre. Neki terve volt minden apró dologgal: énekkel, bizonyságtétellel, jelenettel, cso-
portbeszélgetéssel, stb., ja, csoportbeszélgetések… Itt aztán sok mindenrõl tudnék mesélni, ugyanis abba a szerencsés csoportba tartoztam, ahol minden percet kihasználtak és legtöbbször az ebéd szakította félbe a beszélgetéseket. Nem találtuk soha a végét, mindig volt még beszélgetni valónk, még akkor is, amikor már mások rég befejezték. Nos, ez volt az egyik ok, amiért olyan jó volt számomra a tábor! És az éneklés… ha valaki kívülálló az udvarról hallotta volna, biztosan nem mondta volna meg, hogy csak 40 fiatal van ott fenn. És hogy csak egy gitárosunk, meg egy zongoristánk van - majd elfelejtem -, meg egy dobos. Tehát nem hiába mondják, hogy „kicsi a bors, de erõs”. ☺ Isten, megáldotta a dicsõítéseket. És, bár épp ideje lett volna, hogy készülõdjünk lefeküdni, egyik este sem maradhattak el a cigányénekek, amik, bár altatóként kellett volna szolgáljanak, csak felébresztette a társaságot. ☺ A hit olimpiája után jöhet a tábor olimpiája, amiben a következõ sportágak
szerepeltek: foci, röplabda, tenisz, asztalitenisz, lábtenisz, streetball, és ami végül szinte a legnagyobb sporttá nõtte ki magát, a ligrettó ☺. Így hát azt hiszem, hogy aki nem is sportolni jött, vagy nem is tudta hogy sporthétre jön, az is kapott magának elfoglaltságot! Ritkán fordul elõ a Hargitán, hogy ne legyen esõ, viszont a sporthét, e ritka alkalmak egyike volt, amiért remélem mindenki hálás!!! ☺ Bár az egyik délután, amikor épp nagy nehezen összeszedtük a társaságot számháborúzni, úgy tûnt néhányan feladják a beborult ég, meg pár csepp esõ miatt, de meggyõztük õket, és felejthetetlen csatákat vívtunk. ☺ Persze még más mecscsekrõl is érdemes lenne beszélgetni, amikor az egész tábor udvara az éppen akkor játszódó meccs szurkolótáborától volt hangos, vagy épp a ballai röpicsapatra voltunk picit mérgesek, mivel verhetetlenek voltak. L De nem mindenben. ☺ Majd elfelejtettem megemlíteni az esti „alvilági játékot”… félreértés ne essék, a közismert maffiázásról van szó, ami esténként a kistermekbe egyre nagyobb zûrzavart keltett, mivel - bár lehet hogy szokatlan mindig a város gyõzött. ☺ Mindenesetre a szervezõk nem lehettek elégedetlenek, mert bár alig volt vagy 15 lány a negyvenes csapatból, azt hiszem, egyedül azokba a játékokba nem neveztünk be, amelyekben a labdát lábbal szokás rúgni. ☺ Élveztük a tábor minden pillanatát! És ez nem csak rajtunk állt! Elõször is Istené a hála érte! Másodszor meg a szervezõké, akik talán nem is tudják, de
5. o l d a l
*
október 2008
kiválóan végezték a munkájukat! ☺ … és a végén, nagy meglepetésünkre, senki sem ment úgy haza, hogy ne ismerjen mindenkit a táborból. ☺ Ha valaki megújulni jött a táborba, megújulhatott, ha barátokat találni, találhatott, ha sportolni, sportolhatott! ☺ Mert „ a hit a remélt dolgokban való bizalom” (Zsid 11,1), és mi hittük, hogy jó lesz a tábor, még akkor is, ha az elején picit meglepettek voltunk. És jó lett (jobb, mint máskor)! „Hit által-igen, Hit által-ámen!” [Cséki] Leona, Bibarcfalva
Hálás vagyok az Úrnak, hogy két év kimaradás után újból elmehettem táborozni a Hargita tábori sporthétre. Optimistán álltam hozzá a tábori hangulathoz és eseményekhez, hála Istennek nem is csalódtam, csak kellemesen. Már a hét témája is nagyon megtetszett - Olimpia a hitben. Elõször nem tetszett, hogy kevesen vagyunk, de hamar sikerült megbarátkozni az emberekkel, és ez az érzés elhalványult. Tetszettek az elõadások és örültem, hogy tényleg az olimpia a hitben volt hangsúlyosabb számomra, mint a napi sport. Örültem, hogy benevezhettem több, mint ötféle sportágba is, mert szeretek sportolni és küzdeni. Végül nem sikerült egyik sportban sem nyerni, kivéve a focit, de annak jobban örültem, hogy az Istennel való kapcsolatomban fejlõdhettem a sok bibliai jó példa által. Örülök, hogy részt vehettem, ajánlom nektek is. (Bányai Róbert, Kolozsvár)
Me g az tá n
A tábori hét folyamán átértékelhettem Istennel való kapcsolatomat. Tudtam, hogy hiányos a lelki életem, és megújulásra van szükségem. Közömbös voltam Isten munkája iránt, és nem érdekelt különösebben mások megmentése sem. El voltam saját magammal, és nekem ez elég volt. Egy istentisztelet után volt alkalmam beszélgetni Veress testvérrel, letehettem Isten elé az életem, és megbántam azokat a bûnöket, amelyeket oly kicsiknek tartottam, de valójában távol tartottak Istentõl. Rájöttem, hogy ha nem fáj, hogy a felebarátom nem nyer üdvösséget, nem Istent szolgálom, hanem önmagamat, mert Istennek nagyon fáj, ha valaki vétkeiben hal meg, de az egész angyalsereg ujjong, ha egy bûnös megtér. Ha nem építem az Õ országát, akkor mi értelme annak, hogy keresztény fiatalnak tartom magam. Ezekkel a gondolatokkal és új elhatározásokkal jöttem haza, amit, hiszem, hogy Isten tovább munkál bennem. (Ibronka, Zilah)
Kis hé be r (2.) h]
kérd? [há] elõrag kérdõjelként szerepel, mikor kérdés következik. Azonban magát a kérdést a héber nyelvben, éppúgy, mint a magyarban, gyakran kérdõ névmásokkal fogalmazzuk meg. Ilyenkor nincs szükség a [há] elõragra, mert a kérdõ névmások, mint önálló szavak, önmaguk mutatják, hogy kérdésrõl van szó. A kérdõ névmások között talán a [mâ] – „mi?”, leggyakoribb a amivel gyakran a „név” szóval társítva mâ-ššemeKä] – „Mi a találkozunk: [m neved?” (1Móz 32:27). A kérdés nem Jákób tulajdon- vagy családi nevére vonatkozik, hanem jellemére, minõségi jellegzetességre, ami benne van. Ha valakinek csak a nevét akarjuk megtudni, akkor héberül úgy kérdezzük, mî-´äTT] - „Ki vagy te?” (Ruth hogy: [m 3:9). Mivel Jákóbtól az angyal (Hós 12:4) nem ezt kérdezte, ezért a választ is annak megfelelõen kell érteni: Jákób = Csaló. A Péld 30:4-ben Agur retorikai mî `äläh-šämayim kérdéseket tesz fel: [m wayyëraD] – „Ki ment fel az égbe, hogy mî ´äsap-rûªH BeHopnäyw] alászálljon?” [m mî – „Ki szedte össze markába a szelet?” [m cärar-mayim BaSSimläh] – „Ki kötötte mî hëqîm Kol-´aPsêköntösébe a vizet?” [m ´ärec] – „Ki határozta meg az egész föld határát?” mâ-ššümô – „Mi a neve?” mâ-ššem-Benô Kî TëDä`] – „Vagy mi a [ûm fiának a neve, ha tudod?” A kérdések nem Isten nevét kutatják, hanem jellemét és jelentését. Ugyanígy, a Mózes kérdése, amit az izráeliek feltemâhetõen megkérdeznek majd tõle: [m e šš mô] - „Mi a neve?” (2Móz 3:13), és az erre adott válasz: [´ehyeh ´ášer ´ehyeh] - „Vagyok aki Vagyok” Istennek azon jellegzetességére, jellemvonására vonatkozik, amely nehéz helyzetükben segítségül lehet: Õ van, és éppen ott van, ahol lennie kell, hogy megszabadítson. [mâ] – „mi?” kérdés ÁdámA nál jelentkezik elõször, aki elõtt az Úr
A
hm’
hm’
6. o l d a l
*
október 2008
Borzási István:
Betû és Lélek 2. A KÉRDÕ NÉVMÁSOK (Mottó: 2Kor 3,6) mâ elvezette az állatokat, hogy lássa [m yyiqrä´-lô] – „minek nevezze õket”. (1Móz 2:19) A következõ igevers második fele mutatja, hogy milyen minõségi jellegzetességeket keresett: [ûle´äDäm lö´-mäcä´ `ëzer KünegDô] - „de Ádámhoz illõ segítõt nem talált”. Származása szerint a [maDDûa`] – „miért?” kérdés is ide tartozik, mivel eredeti formája a [mâ yaDua`] – „mi ismeretes?” lehetett, vagyis „miért? mi okból?” történt az, ami történt. Ezért a LXX többféleképpen is fordítja: tís, dia tí, hína tí, hína toûto, tí hotí, hos tí. A [maDDûa`] tehát mindig az esemény oka és indoka után maDDûa` Bä´Tem ´ëläy] – érdeklõdik: [m „Miért jöttetek hozzám?” (1Móz 26:27) – maDDûa` kérdezi Izsák Abimelektõl; [m e lö´-yiB`ar hass n ] - „Miért nem ég el a csipkebokor?” – kérdezi Mózes. Így szerepel retorikai kérdésként is: maDDûa` qiwwêTî la`áSôT `ánäBîm] – [m „Miért vártam, hogy jó szõlõt teremjen?” Azonban az általánosan használt „miért?” kérdést gyakran nem a [maDDûa`]-val kérdezzük, hanem a „lämâ”-val: [´ëlî ´ëlî lämâ `ázabTänî] – „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22:2). A kérdõ névmások közül a [mäTay] – „mikor?” és az [´ay] „hol?” is jelentõs. [mäTay] – „mikor?” összesen A 43-szor fordul elõ az ÓSz-ben, legtöbbször a Zsoltárokban (13-szor) és Jeremiásnál (7-szer). Ezek közül 21szer az [`aD] – „-ig” igekötõvel együtt szerepel, amikor jelentése is módosul:
[:WDm;
hm’l’
Ya;
yt;m’
yt;m’
[`aD-mäTay] – „Mikorig?” vagyis: „Meddig?” Ennek szinonimája az [`aD’än(äh)], mint például: [``ad-´änäh më´anTem lišmör micwöTay weTôröTäy] – „Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és törvényeimet?” Az [`aD-mäTay] önmagában jelentkezik egyszerú, információt váró kérdésként: [hiTPä´ër `älay lemäTay ´a`Tîr leKä] – „Rendelkezzél velem: mikor imádkozzam érted?” (2Móz 8:5); vagy mäTay [``aD-mäTay yihy maháläKáKä ûm Täšûb] – „Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza?” (Neh 2:6); és [``aDmäTay qëc haPPelä´ôT] – „Mikor lesz vége (meddig tartanak) ezeknek a csodás dolgoknak?” (Dán 12:6). Legtöbbször azonban retorikai kérdésben használatos, amikor sürgõs cselekvést követel. Isten kérdezi Sámueltõl: [``aDmäTay ´aTTâ miT´aBBël ´el-šä´ûl] „Meddig bánkódsz még Saul miatt?” (1Sám 16:1); Dávid kérdezi az Úrtól: [yhwh `aD-mäTäy] – „Uram, meddig (késel)?”(Zsolt 6:3/4); Jákób kérdezi mäTay ´e`éS Gam-´änöKî Lábántól: [m e l bêTî] – „Mikor tehetek valamit a magam házáért is?” (1Móz 30:30); Illés kérdezi a néptõl: [``aD-mäTay ´aTTem PösHîm `alšTê] – „Meddig sántikáltok kétfelé?”(1Kir 18:21). Az [`aD-mäTay] összehasonlítható a ÚSz-ben használt, görög [heõs pote] kifejezéssel. [´ay] – „hol?” kérdõ névmás Az feltehetõen az ugariti [´y] szóval rokon és számos származéka ismeretes az ÓSz-bõl. Összesen 30-szor fordul el?, legtöbbször retorikai kérdésekben, más jelzõkkel együtt: [´ K] – „hogyan?”,
Ya
[´ Kâ] – „hogyan? hol?”, [´ Kô] – „hol?”, [´ KäKâ] – „hogyan?”, [´ Pöh] – „hol?”. Az [´ayyëh] valószínû csak hosszabbított formája az [´ay]-nak. Legalábbis, a párhuzamos igerészek felváltva használják, lásd: Ézs 36:19 – 2Kir 19:13. Fõképp a költõi szövegekben megtörténik, hogy a válasz akkor sem lényeges, ha a kérdés nem retorikai. Máskor információt kér: [´´ayyeKKäh] – „Hol vagy?” (1Móz 3:9) – kérdezte az Úr Ádámtól; [´´ayyëh Säräh ´išTeKä] – „Hol van Sára, a te feleséged?” (1Móz 18:9) – kérdezte az Úr angyala Ábrahámtól. Így kérdezték az emberek: [´´ayyô yhwh ´élöhäyiK] – „Hol van az Úr, a te Istened?” (Mik 7:10); és az ellenség: [´´ayyëh ´élöhêhem] – „Hol az ? Istenük?” Máskor: [´´ayyëh Debar-yhwh] – „Hol az Úr igéje?” (Jer 17:15); vagy [´´ayyëh ´élöhê hammišPä†] – „Hol az ítélet Istene?” (Mal 2:17). Gedeon kételkedését fejezte ki vele: we´ayyëh Käl-niple´öTäyw] – „Hol van[w nak minden csodadolgai?” (Bír 6:13); Ézsaiás pedig vágyakozva tette fel a kérdést: [´´ayyëh hamma`álëm miyyäm ´ëT rö`ê cö´nô] – „Hol van, aki felhozta õket a tengerbõl, nyájának pásztorával együtt? és [´´ayyëh haSSäm BeqirBô ´eTrûªH qoDšô] – „Hol van, aki belé helyezte Szentlelkét?” (Ézs 63:11). Isten is ezzel kérdezte Júdát, szarkasztikusan: [e´ayyëh ´élöh Kä ´ášer `äSîTä lläK] – „Hol vannak a te isteneid, amelyeket csináltál magadnak?” Az [´ay] – „hol?” kérdést erõsítheti az enklitikus [zeh], mint például Saul kérdésénél, Sámuelhez: [´´ê-zeh BêT härö´eh] – „Hol van a látnok háza?” (1Sám 9:18). A kérdés tovább erõsödik, mikor az [´ay] a [mizzeh] szóval társul. Jelentése: „honnan?”: [´´ê mizzeh Täbö´] – „Honnan jössz?” (Jób 2:2) – kérdezte az Úr a Sátántól. Így kérdezte Dávid is a kiéhezett, beteg, fiatal, egyiptomi rabszolgát a pusztában, mikor az amelekitákat üldözte: [lemî-´aTTäh wü´ê mizzeh ´äTTäh] – Kinek az embere vagy, és honnan való vagy? (1Sám 30:13). Nos, ez utóbbi kérdésekre jó lenne mindig tudni a megfelelõ választ!
7. o l d a l
*
október 2008
Szemeimet a hegyekre emelem...
Tiniklub
...onnan jön az én segítségem. Segítségem az Úrtól jön aki a gyergyói hegyeket is alkotta. (121. Zsoltár) ... ezzel a biztos tudattal indulhatott útnak a 6o tinédzserbõl álló csapatunk júl. 26-án reggel. Az Úr kegyelmébõl tíz napot tölthettünk a zilahi és a környék falvairól érkezõ tinik társaságában a gyergyói havasokban. Ahogy a tábor területét körülvették az erõs, biztos talajra állított sziklák, a Mindenható jelenlétében mi is lelki békét, védelmet találtunk. A nap sugarainak fényében minden reggel lelki táplálékot meríthettünk, tanítók és kisegítõk együtt. Isten szava a jelen idõben is érvényes, gyõzelmet arat, ezért olyan témákat tûztünk ki, amelyeknek a tinik életében alapköveknek kell lenniük: büszkeség vagy alázat, panaszkodás vagy hálaadás, türelmetlenség vagy türelem, csüggedés vagy reménység, lustaság vagy szorgalom, kételkedés vagy bizalom. Ezeket különbözõ megvilágításban tárták elénk a következõ elöadók: Budai Lajos lp., Deák Zsolt teológus, Budai Evódia, Bereczki Klára és Nagy Csaba.
Megtöltve erszényeinket az elgondolkodtató témákkal, következtek a csoportbeszélgetések. Jó volt a tinik gondolatvilágába mélyebben betekinteni, és az õ szemszögükbõl válaszolni különbözõ kérdésekre. A dicsõités és az új énekek tanulása sem maradhatott ki, amelyek színesebbé, vídámabbá tették napjainkat. A hosszú délutánok is alkalmat adtak az együttlétre: közös kézimunkázás, foci, röpi, ping-pong, lábtenisz, ligrettó... Az esti alkalmakon érezhetõ volt Isten jelenléte és érintése. Nagy kegyelem, hogy Isten újra kiárasztotta ránk áldása „esõjét”, és megtérések, megújulások történhettek. Nemcsak a táborból látható magaslatokban, sziklákban gyönyörködhettünk, de lehetõségünk nyílt a Békási szoros, a Gyilkos - és a Békási tó szépségét is látni. A gyalogtúra sem maradhatott el a Nagyhagymás felé. Egységben és jókedvvel indultunk a cél felé, ahova meredek szerpentinek, kisebb-nagyobb akadályokkal ékesített dombok vezettek. Lélegzetelállító csúcsok, hegyek, völgyek vettek körül, amelyek között feltöltekezhettünk tiszta, egészséges levegõvel: a táj minden zege-zúga a dicsõ Király, az Alkotó tökéletes mûvérõl és hatalmasságáról zengett. Erejük mellett a hegyek új kihívást jelentettek, de egyben bíztatást is, hogy merjünk kilépni a mindennapi életbõl, és az Úrtól kapott tálentumokat, lehetõségeket maximálisan kihasználva szolgáljunk az ajándékba kapott testvérek, tinik felé. [Nagy] Melinda, Zilah
Ba ptö ri április 14-én sor került a nagy szövetséggel együtt felbomlott Ifjúsági Szövetség újbóli létrehozására. Elnöke dr. Bíró László, titkára pedig dr. Culmann Géza lett. Az Ifjúsági Szövetség keretein belül Erdélyt négy missziókerületre osztották fel: l. Székelyföldi missziókerület Kudelász Nándor titkárral 2. Kolozsvár-kalotaszegi missziókerület ifjú Papp Károly titkárral 3. Bihar-szilágyi missziókerület dr. Culmann Géza titkárral 4. Arad-bánsági missziókerület Dajka József titkárral Azévtõl az Üdv Üzenete mellékleteként Bíró László szerkesztésében megjelent az Ifjúsági Élet. Ez a lap 1939-40 között Szeretet néven jelent meg. Az 1921-ben elindított Szeretet 1934 és 1935 között nem jelent meg. Az ifjúsági lap tele volt színvonalas, lelkesítõ cikkekkel és az ifjúsági konferenciák részletes leírásaival; az utolsó számokat Bokor Barnabás szerkesztette. Missziókerületenként évente legalább egyszer ifjúsági konferenciát rendeztek, amelyeken részvettek fiatalok és idõsek egyaránt. Ezeken a Fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár
1936.
Dr. Bíró László
8. o l d a l
*
október 2008
Kiss Lehe l:
A ma gya r bap tist a ifjú ság röv id tör tén ete nagyméretû rendezvényeken az Ifjúsági Szövetség vezetõ képviselõi a helyi lelkipásztorokkal együtt tartottak elõadásokat. Kiss László, magyar baptista történelmünket kutató lelkipásztor összeállította a ’30-as évek második felében megtartott ifjúsági konferenciák listáját: az elsõ két ifjúsági konferenciát ugyanazokon a napokon, 1936. június 7 és 8án rendezték meg Csernátonban és Temesváron. 1936. november 15-én Kolozsváron tartották meg a kalotaszegi missziókerület konferenciáját. 1937. május 2-án és 3-án rendezték meg Ágyán az Arad-bánság missziókerület negyedik ifjúsági konferenciáját. 1937. május 16 és 17-én a kalotaszegi ifjúsági kerület Bánffyhunyadon megtartotta évi ifjúsági konferenciáját. 1937. május 16 és 17-én Bibarcfalván tartották meg a székelyföldi missziókerület egyik legnagyobb konferenciáját. Ugyancsak ebben az évben, 1937. június 13-án Székelymuzsnán már másodszor is megrendezték a székelyföldi miszsziókerület egy másik konferenciáját. 1938-ban - feltehetõleg az újabb üldözések miatt - csak egy ifjúsági konferencia megrendezésérõl tudunk, amit 1938. június 18 és 19-én tartottak meg Brassóban. Ugyancsak Kiss László írja: „Az ifjúsági konferenciák ünnepi rendezvényein annyira fellelkesült Erdély hivõ népe az ifjúsággal az élen, hogy dr. Bíró László azt is merte indítványozni, hogy a Konvenció az Ifjúsági Szövetséggel együtt irányozza elõ egy misszionárus kiküldését. Az Ifjúsági Élet címû lapban dr. Bíró László tollából ilyen cikkeket lehetett olvasni: Küldjük ki misszionáriusainkat! E nemes cél érdekében egy
(8. rész )
országos szintû gyûjtést is elindítottak. Bizonyára a II. Világháború akadályozta meg a missziós terv kivitelezését.” Az Ifjúsági Szövetség második elnöke, Bíró László, 1907. június 2-án született Nagyváradon. Tanulmányait a Louisville-i Southern Baptist Theologocal Seminary-ban végezte, ahol 1935-ben megszerezte a teológia doktora címet. 1937-ben került a Konvenció élére. 1938-tól a nagyváradi gyülekezet lelkipásztoraként is szolgált. Az 1939-ben, az Amerikai Egyesült Államok-beli Atlantában megszervezett Baptista Világkongresszuson Bíró László és Molnár Károly képviselte az erdélyi magyar baptistákat. Mivel ottlétükkor kitört a II. Világháború, nem térhettek vissza Erdélybe. Molnár Károly helyére Bokor Barnabást választották a Konvenció titkárának, dr. Bíró László helyére pedig Tordai Dénest elnöknek. Mindkét eltávozott vezetõnek meghatározó szerepe volt az erdélyi gyülekezetek és az ifjúság lelki életének elõrelendítésében. Az óceánon túl is megbecsült, sokoldalú szolgái maradtak az Úrnak. Molnár Károly 1962. november 5-én hunyt el Los Angelesben, dr. Bíró László pedig még ma is él – az elmúlt esztendõben töltötte be 100-ik évét. Annak ellenére, hogy üldözésekkel kellett szembenéznie (a ’30-as években négy üldözési hullám érte a baptistákat; 1938. december 14 és 1939. március 31 között az ország mintegy 1500 imaházát bezáratták), a Konvenció 1940-ben lezárult elsõ korszaka gyümölcsözõ volt mind a szervezeti mûködésére, mind az azt alkotó gyülekezetek lelki életére és missziójára nézve.
Ré b us z MUSIC-SKANDI.
Lányok, fiatalasszonyok figyelmébe! Ötletbörzére hívjuk azokat, akik szívükön viselik a fiatal nõk közötti lelki munkát! Hogyan szolgálhatok ezen a területen? Hogyan segíthetek? Építõ barátságok Lelkigondozás... Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, témákat beszélünk meg a kikapcsolódással egybekötött találkozón. Helyszín: Marosvásárhelyi Baptista Gyülekezet Idõpont: 2008. november 7-8. Részvételi díj: 20 lej. Jelentkezni lehet Kelemen Napsugárnál: e-mail:
[email protected], tel: 0744 233 223
9. o l d a l
*
október2008
A mellékelt képen az ehavi rejtvényfeladványt ábrázoló fotó ez alkalommal is egy keresztyén együttest ábrázol. Beküldendõ az együttes neve, az új CD-jük címe, valamint a szám címe, amely a szürke sorokban lesz olvasható, legkésõbb 2008. november 10-ig!
Pályázati felhívás A „bárcsak örökké tartana ez a pillanat” vágyát ezen a nyáron oldd fel azzal, hogy tollat ragadva kiírod magadból az élmény szülte gondolatokat, vagy lencsevégre kapod a látványt. Értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki, ill. megjelentetjük a Mustármagban azon szerzõk legsikeresebb mûveit, akik friss élményeiket fejezik ki a következõ kategóriák egyikében: 1. próza, 2. líra, 3. fénykép, 4. grafika. Az
[email protected] címre beküldött pályamû mellé, amely maximum 800, egy képpel 700, két képpel 600 szóból állhat, kérjük csatolni a szerzõ teljes nevét, posta és (ha van) e-mail címét, valamint életkorát. Meghosszabított határidõ: 2008 október 25.
OKTÓBERI ESEMÉNYNAPTÁR 17-19
KÖZÖTT ORSZÁGOS IFJÚSÁGI KONFERENCIA LESZ
VÁRADON! JELENTKEZÉS OKTÓBER 7-IG, 30 LEJ BEFIZETÉSÉVEL
ha r.c am p ugusztus 7-tõl 15-ig ismét
Amegtelt a Hargitai tábor vidám, táborozni vágyó fiatalokkal az ország különbözõ helyeirõl. A hét témája a kapcsolatokról szólt. Az elõadók rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos elõször jó kapcsolatban lennünk Istennel, majd pedig azokkal, akik körülöttünk élnek. Az elõadások kezdõ „lökését” Meláth Attila, váci lelkipásztor adta meg. Beszélt nekünk az önmagunkkal való kapcsolat helyes kialakításáról, megérthettük, hogy Isten képmására lettünk teremtve, és az üdvösségünk múlhat azon, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Vele. Tartott még egy elõadást a kapcsolatteremtésrõl a barátságban, felsorolta a barátság építõköveit: Szeretet, Bizalom, Tisztelet, Megértés / Megismerés. Elmondta, mennyire fontos, hogy mind a négy dolog legyen meg az életünkben, különben a barátságunk csorbát szenved. Az Istennel való kapcsolatról id. Veres Ernõ testvér tartott elõadást, és beszélt nekünk arról, hogyan keressük a Vele való kapcsolatot, majd pedig hogyan közeledjünk és találkozzunk Istennel. János Leventének, ifiszövetségünk titkárának, jutott a feladat, hogy egy igen érdekfeszítõ kapcsolatról beszéljen nekünk, (ahol maximális létszámban voltunk jelen), a fiúlány kapcsolatról. Felhívta a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk, nehogy a világban keressünk példát, hanem kérjünk irányíttatást Istentõl, és kezdjünk el imádkozni már korán a házasságért. Borzási István lelkipásztor a szülõkkel való kapcsolatról beszélt, hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy szeressük és tiszteljük szüleinket.
10. o l d a l
*
október 2008
Életre szóló kapcsolatok TÁBORI BESZÁMOLÓ
Az utolsó téma a gyülekezettel való kapcsolatról szólt, amelyrõl Kelemen Sándor lelkipásztor beszélt. Felsorolta az igazi gyülekezet ismertetõjeleit, bátorított minket arra, hogy vegyük ki a részünk a gyülekezeti tevékenységekbõl, találjuk meg a helyünk, és építsük így Isten országát. Az elõadások után alkalmunk volt nekünk is szóhoz jutni, és a csoportbeszélgetésen bõvebben megbeszélhettük a témát, elmondhattuk véleményeinket, és választ kaphattunk kérdéseinkre. A délután folyamán kulönbözõ tevékenységekben vettunk részt: sport, kézimunka, filmnézés, és közben tanulhattuk, hogyan alakítsunk ki helyesen új kapcsolatokat. Az esti alkalmak evangélizációs jellegûek voltak, bizonyságtevésekkel, énekekkel és jelenetekkel fûszerezve. A hétfõi nap kulönleges volt, mert alkalmunk adódott turázni a Bagolykõre, vagy pedig megcsodálni a Szent Anna tavat. Minden nap megtapasztalhattuk Isten áldásait, és hiszem, hogy mindenki meggazdagodva tért haza. [Elek] Eszter, Nagyvárad
VISZHANGOK A TÁBORRÓL: „Nagyon sok új dolgot tanultam a táborban, nagyon tetszett a turázás, csodálatos volt betekintést nyerni Isten csodálatos világába. Engem legjobban az Istennel valo kapcsolat ragadott meg, mert „az udvösségem múlik azon, hogy milyen kapcsolatom van Istennel”.Úgy érzem, közelebb kerultem Istenhez, és sok barátot szereztem, ezért nehéz volt az elvállás a tábor végén.”(Klaudia) „Nekem a délelõtti elõadások mellett a délutáni sporttevékenységek tetszettek. Megtanultam tenniszezni, és ezen kivül részt vehettem különbözõ bajnokságokon, ahol 2-ik és 3-ik helyezetet értünk el. A témák közül a barátságban valo kapcsolatteremtés tetszett, mert szerintem nagyon fontos, hogy jó baráti körrel rendelkezzünk.”(Zoltán) „Nagyon tetszettek az elõadások és a csoportbeszélgetések, megértettem, hogy mennyire fontos, hogy békességünk legyen Istennel, és elfogadjuk önmagunkat. Nagyon élveztem még a bagolykövi kirándulást, de fájt a szívem, mivel csak rövid idõt tölthettünk ott. Szerintem nagyon hasznosak az ilyen kereszteny táborok mert megismerkedhetünk fiatalokkal, kikapcsolódhatunk, és sok új dolgot tanulhatunk.” (Bea)
Ho wi e
Vakációs bibliahét a Rogériuszon augusztus 2-11 között
2008.Vakációs Bibliahetet tartott gyerekeknek a Nagyváradi Rogériuszi gyülekezet. A központi téma Isten rendíthetetlen igazsága volt. A gyerekek minden nap megtekinthettek egy rövidfilmet, mely a Megtartás szigetérõl szólt. A fõszereplõ egy kisfiú volt, akinek a neve Howie. Howie Hawaii-ra költözött és ott hallott a szigetrõl. Miután kapott egy evezõt édesapjától, amelyre rejtélyes, egy számára idegen nyelven íródott szavak voltak rávésve, elhatározta, hogy õ is megpróbál eljutni a szigetre. A Megtartás szigetére csak egy különleges kenuval lehetett eljutni, amelynek tartókarjai voltak, ugyanakkor csapatmunkára is szükség volt. A rövidfilmek minden nap Isten egyik igazságáról szóltak, s ehhez kötõdött egy-egy bibliai történet is. A hét mottója a Zsoltárok 68,11 volt. A programok nagyrészét egy tízfõs amerikai vendég csoport vezette, akik a Westport Road Baptista Gyülekezetbõl (Louisville, Kentucky) érkeztek. A csoport vezetõje, Kulcsár Attila, nagy lelkesedéssel és odaadással végezte a munkát, csakúgy, mint a csoport többi tagja. Vendégeink felkészülten és buzgón érkeztek, amibõl jó nagy adaggal ránk is ragasztottak. Nagy élvezettel és odaadással énekeltek, játszottak és foglalkoztak a gyerekekkel. A gyerekhetet ugyanezen
11. o l d a l
*
október 2008
a héten, ugyanez a csoport, a roma gyülekezetben is megszervezte délutánonként, ezért a szolgálat egész napokat vett igénybe, de a csoport fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel végezte a munkát. A hét hívogatással kezdõdött. A Rogériuszon lévõ gyermekparkokban volt lufizás, játék és bohóc. A gyermekek nagyon élvezték az „elõadást”, és hamar odacsõdültek, hosszú sorban álltak, hogy kapjanak egy lufiból készült kutyát, kardot, vagy egy általuk kitalált figurát. Ez idõ alatt a gyülekezet tagjai szorgalmasan osztogatták a gyülekezet névjegykártyáját és a meghívót a vakációs gyermekhétre. Nagy áldás volt a gyermekhéten viszontlátni azokat a gyermekeket és szülõket, akiket a parkban hívtak meg, ami azt jelezte, hogy az emberek nyitottan fogadták a szolgálatot. Ugyanakkor jó volt látni a gyülekezetet szolgálni, nemcsak az imaház falain belûl, hanem kint az emberek között is, ahová Jézus küldött bennünket a misszióparancs által. A program változatos volt és vidám. Közös énekléssel kezdõdött a nap, amit a gyermekek nagyon élveztek. A társaság több csoportra volt osztva, korának megfelelõen mindenki megtalálta a helyét. Az éneklést követõen volt fogadalomtétel a Bibliára és a keresztény zászlóra, majd minden csoport külön foglalkozásra ment. Volt
játék és sport, ahol a gyerekek kiengedhették energiatartalékaikat, s ezután következett a nasi, amikor kaptak egy kis süteményt és teát. Minden csoportnak volt külön bibliatanulmány, ahol minden nap hallhattak egy bibliai történetet és megtanultak egy aranymondatot. Volt még kézimunka, ahol mindenki szabadjára engedhette kreativitását. A gyerekek készítettek kulcstartót, könyvjelzõt, képeslapot és sok más érdekes dolgot. A gyerekek a programnak minden részét élvezték, de legjobban az éneklés fogta meg õket. Ha végigment valaki délután a rogériuszi negyeden, hallani lehetett, ahogy a gyerekek a megtanult énekeket énekelik. Volt egy ének, ami különösen megragadta az apróságokat, az volt a címe, hogy Wiki-Wiki, ami hawaii nyelven azt jelentette, hogy „gyorsan-gyorsan”. Az énekben a gyerekek megismerkedhettek a keresztyénség ábécéjével. Megtanulták, hogyan lehetnek Isten gyermekei és mennyire fontos az, hogy ez minél hamarabb megvalósuljon az életükben. A szolgálatban az amerikai csoport mellet még sokan résztvettek a gyülekezetbõl, fiatalok és idõsek egyaránt. Szombat este evangélizációs koncertet tartott a vendég csoport, a záróalkalom pedig vasárnap délután volt. Az imaház megtelt a lelkes gyerekek hangjával, akik elõadták az elmúlt héten tanult énekeket és aranymondatokat. Hisszük, hogy ez egy jó kezdete volt a rogériuszi gyermekmunkának, amit Isten segítségével szeretnénk folytatni. Szeretnénk eszközei lenni annak, hogy a gyermekek lakónegyedünkben Jézushoz jöjjenek és megtapasztalják az Õ áldását, ami a legfontosabb az életben (Mt 19,14). Ehhez kérjük a testvérek imatámogatását! Minden gyermeknek kívánunk egy sikeres és áldásos iskolai évet! [Sápi] Henrietta, Nagyvárad
Öl tö zk öd j Beszéljük meg! A vezérfonal szerint most az Apostolok Cselekedeteit olvassuk a Bibliából. Így újra eszembe jutott az a kérdés, amit magamban is sokszor feltettem, és mások is nekem, hogy vajon miért nincsenek a Szent Léleknek olyan erõs megnyilvánulásai köztünk, mint ahogy akkor voltak? Miért nem térnek meg olyan sokan? Ezt nem az egész világra értem, hanem a magam életét, közösségeink, népünk életét figyelve. Nem tudom hogy erre a kérdésre az országos konferencián mennyire fogunk kitérni. De gondolom, jó lesz érinteni ezt a kérdést ízelítõnek, hogy még inkább ki legyünk éhezve a Szentlélek munkájára, és az arról való tanulásra. A teljesség igénye nélkül szeretnék röviden egy választ adni. Az egyik oka, amiért nincs – szerintem – nagyobb munkája a Szent Léleknek, mert nem adtuk át magunkat Neki olyan mértékben, mint azok. Mert nem merünk felvállalni meredek, (a hitetlenek számára) érthetetlen, botránkoztató dolgokat az Úrért. Nehézségeket és hitben nagy dolgokat kéne vállalni Érte. Nem csak a fölöslegünkbõl szolgálni pénz, idõ és energia tekintetében. Akik mégis megteszik ezt közöttünk, azokat használja az Úr, a Szentlélek erõsen jelen van az életükben. Írd meg ezzel kapcsolatos kérdésed, látásod, megtapasztalásod a
[email protected] email címre. [Kelemen] J. Sándor
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
Time to get (un)dressed? Nem szívesen írom le ezeket, mert nem szeretek egy dolgot többször elmondani, fõleg ha más hibájáról van szó. De megkértek rá, és hát akkor legyen… Ahogy a táborban is mondtam, csak annak szól, akinek inge, tehát akinek nem inge, ne vegye magára. „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (1Tim 2,9-10) Gyûrûk, karkötõk, nyakláncok, szempillaspirál, szemfesték, púder, szájfény, frizura, fodrászat, kozmetika, márkás szép ruhák … tûkör… legyünk nagyon szépek, elegánsak és divatosak. Mi rossz van ezekben? Fölösleges idõpocsékolás, mert ezektõl szebbek nem leszünk! Más téma: kilátszik vagy nem? mi? mennyire? miért?? Szoknyaméret, feszes ruhák, mély dekoltok… mindenki megbámulja… de hát szép! tényleg szép, csak nem odavaló. Gondolkodtál már azon, hogy a fiúk sincsenek fából és náluk nem úgy mennek a dolgok, mint nálunk? Nekik a látvány olyan, mintha megnyomtak volna egy gombot: onnan minden beindul (és ezt fiú mondta)… Vagy ha gondolkodtál már róla, akkor direkt csinálod? Mert, ha gondot akarsz okozni a fiúknak (kölcsön kenyér visszajár alapon), akkor jól csinálod... „Mindenki így öltözködik, ez a divat.” Nem látszik ki nagyon, csak egy kicsit, csak egy centi, csak épp az látszik, hogy kezd gömbölyödni... Ez épp elég. Lehet egy kis majó van rajtad, vagy egy nagy nyakú blúz, és mikor benézel a tükörbe épp nem látszik ki semmi kompromittáló, de, ha megmozdulsz biztosan elcsúszik, ha elõredõlsz felét látni lehet, és teljes a látvány, amikor lehajolsz… Én azt mondom, nem illik ez a hívõ lányokhoz! A Biblia azt mondja, hogy ne tápláljátok a testet kívánságokra. Mi elvárjuk a fiúktól, hogy ne vétkezzenek gondolatban. (Fõleg az a kellemetlen, ha éppen te vagy a fantáziálgatás tárgya). Találkoztam már olyan fiúval, aki meg se parittyázta az egészet, már immunis lett rá, de olyannal is, aki már azt se tudta, hova nézzen az utcán, és azon gondolkodott, hogy ezután csak a földet fogja nézni nyáron. Tehát vigyázzunk magunkra és egymásra. [Edit]
