Számviteli változások 2012 Az egyes adótörvények és azzal összefüggı egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény módosította a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvényt A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény vagy Szt.) módosítását elsısorban a vállalkozásokat terhelı adminisztrációs kötelezettségek csökkentésének igénye, illetve a gyakorlatban felmerült kérdések rendezésének igénye indokolta. 1. Beszámolást érintı módosítások 1.1. Egyszerősített éves beszámoló Bıvült azon vállalkozások köre, amelyek a jövıben egyszerősített éves beszámolót készíthetnek. A módosítással lehetıvé válik, hogy – az elıírt feltételek fennállása esetén – az anyavállalaton kívül bármely konszolidálásba bevont vállalkozó (jellemzıen a leányvállalat) is választhassa az egyszerősített éves beszámoló készítését, feltéve, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámoló összeállításához szükséges információk elıállítására és anyavállalatának való szolgáltatására továbbra is alkalmas lesz a vállalkozó számviteli rendszere [Szt. 9. § (3)–(4) bek.]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 1.2. A sajátos egyszerősített éves beszámoló Bıvült a sajátos egyszerősített éves beszámolót készítı (mikro)vállalkozások köre is, figyelembe véve az Európai Bizottság és a Tanács által támogatott számviteli területre értelmezett mikrovállalkozási meghatározást. A könyvvizsgálatra nem kötelezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (betéti társaság, közkereseti társaság), korlátlan mögöttes felelısséggel mőködı egyéni cég a jövıben akkor készíthet sajátos egyszerősített éves beszámolót, ha két egymást követı üzleti évben a mérleg fordulónapján a következı, a nagyságot jelzı három mutatóérték közül bármelyik kettı nem haladja meg az alábbi határértéket: – mérleg-fıösszeg: 65 millió forint, – éves nettó árbevétel: 130 millió forint, – az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma: 10 fı [Szt. 9. § (6) bek.]. Ezen túlmenıen a módosított elıírások a sajátos egyszerősített éves beszámolót készítı vállalkozók számára biztosítják, hogy számviteli politika (ideértve a szabályzatokat, így például a leltárkészítési és leltározási, az értékelési, a pénzkezelési szabályzatot is) helyett csak egyetlen, könyvvezetéssel és beszámolókészítéssel kapcsolatos számviteli döntéseket tartalmazó dokumentumot készítsenek [Szt. 98/A. § (2) bek.].
A sajátos egyszerősített éves beszámolóra vonatkozó szabályok további egyszerősítését jelenti annak egyértelmő rögzítése, hogy a sajátos egyszerősített éves beszámolót készítı vállalkozások a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásakor alkalmazhatják a társasági adó megállapításánál figyelembe vett, külön törvény szerinti értékcsökkenési leírási kulcsokat is [Szt. 98/A. § (3) bek. a) és c) pont]. Az utóbbi két változás már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazható. 1.3. A naptári évtıl eltérı üzleti év Minden vállalkozó számára lehetıvé vált saját döntése alapján a naptári évtıl eltérı üzleti év alkalmazása, ide nem értve továbbra is a hitelintézeteknek, pénzügyi vállalkozásoknak vagy biztosítóintézeteknek minısülı vállalkozókat. A naptári évtıl eltérı üzleti év választását elsısorban az üzletmenet ciklikussága, illetve az anyavállalat információs igénye indokolhatja. Fontos, hogy a sajátos egyszerősített éves beszámolót készítık, illetve a számviteli törvény szerinti könyvvezetést alkalmazó, az egyszerősített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozások üzleti éve továbbra sem térhet el a naptári évtıl [Szt. 11. § (2) bek.]. A mérlegfordulónap szabad megválasztásával egyes esetekben jelentısen egyszerősödhetnek a számviteli zárási teendık, mivel lehetıvé válik az üzletmenet ciklikusságának figyelembevétele, és így a vállalkozó az éven belüli fıbb üzleti folyamatok lezárulása utáni idıpontra idızítheti a beszámoló összeállítását. 1.4. Devizában történı beszámolókészítés és könyvvezetés A számviteli törvény eddig nem engedte meg az egyszerősített éves beszámolót készítık számára, hogy egyszerősített éves beszámolójukat devizában készítsék el, és azt devizában történı könyvvezetéssel támasszák alá. Az egyszerősítés és a versenyképesség növelése érdekében a jövıben az egyszerősített éves beszámolót készítık is élhetnek a devizában történı beszámolókészítés és könyvvezetés lehetıségével [Szt. 96. § (1) bek.]. 1.5. Egyes határidık összhangjának megteremtése A korábbi elıírások szerint nem volt teljes az összhang a számviteli beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének határideje és a társasági adóbevallás benyújtási határideje között. Az összhang megteremtése érdekében a mérlegfordulónaptól számított 90, 150 és 180 napos kötött beszámoló letétbe helyezési és közzétételi határidıket rugalmasabb, naptári hónapokban kifejezett határidık váltották fel. Ennek megfelelıen az alábbiak szerint kell teljesíteni a beszámolók nyilvánosságra hozatalát: – éves beszámoló, egyszerősített éves beszámoló, sajátos egyszerősített éves beszámoló esetén: az adott üzleti év mérlegfordulónapját követı ötödik hónap utolsó napjáig [Szt. 153. § (1 ) és (5) bek., 154. § (10) bek.],
– összevont (konszolidált) éves beszámoló esetén: a beszámoló mérlegfordulónapját követı hatodik hónap utolsó napjáig [Szt. 153. § (2) bek.], – egyéb esetekben (elıtársasági beszámoló, ismételt közzététel stb.) pedig, jellemzıen a kiváltó gazdasági esemény idıpontját követı harmadik hónap utolsó napjáig [Szt. 135. § (2) bek., 154. § (10) bek.]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 2. Mérleget, eredmény-kimutatást érintı módosítások 2.1. Üzleti vagy cégérték A számviteli törvény tartalmazza mind az üzleti vagy cégérték, mind a negatív üzleti vagy cégérték elszámolásának szabályait. A negatív üzleti vagy cégértékre vonatkozó korábbi rendelkezések szerint – eltérıen az üzleti vagy cégértékre vonatkozó elıírásoktól – annak összegét öt év alatt kellett elszámolni az eredményben, függetlenül a rá ható tényezık alakulásától. Emiatt a gyakorlatban problémákat vetett fel, hogy ha például a negatív üzleti vagy cégértéket okozó részesedést értékesítették, a részesedés kivezetésével egyidejőleg a kapcsolódó negatív üzleti vagy cégértéket nem lehetett kivezetni, s ez nem felelt meg a valós kép követelményének. A probléma megoldásaként a módosítás az üzleti vagy cégérték és a negatív üzleti vagy cégérték elszámolási szabályait közelíti egymáshoz [Szt. 45. § (4) bek., 49. § (2) bek.]. Cégvásárlás esetén elıfordulhat, hogy a megvásárolt társaság számított saját tıkéje (piaci értéke) negatív, és emiatt kérdésessé válhat, hogy a megvásárolt részesedést milyen értéken kell felvenni a könyvekbe. Az ilyen esetek megfelelı kezelése érdekében elıírták, hogy negatív számított saját tıke esetén az üzleti vagy cégérték bekerülési értéke – a fıszabálytól eltérıen – a cégért fizetett ellenérték lesz, így a megszerzett részesedés nulla értéken fog a számviteli nyilvántartásba bekerülni [Szt. 3. § (5) bek. 1. c) alpont]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 2.2. Új K+F fogalom Tekintettel arra, hogy az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, valamint a kísérleti fejlesztés definíciója az innovációs törvényben általános érvénnyel meg van határozva, az egységes jogalkalmazás érdekében – a módosítás szerint – a számviteli törvény alkalmazásakor is az innovációs törvény definícióit kell használni [Szt. 3. § (4) bek. 2.–4. pont]. 2.3. Nem számlázott árbevétel Hiánypótló rendelkezésként került be a törvénybe a számlával nem dokumentált bevételek elszámolása. Az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni azon értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások ellenértékét is, amelyekrıl jogszabályi elıírás szerint számlát nem kötelezı kiállítani. Ekkor a nyugta az árbevétel elszámolásának számviteli bizonylata,
illetve egyéb más bizonylat, ha az értékesítésrıl nyugtát sem kell kiállítani. Ezen számlázásra nem kerülı értékesítések árbevételként történı elszámolása a gyakorlatban bizonytalanságot vetett fel, mivel csak a számlázott, illetve a készpénzben kapott ellenértékre volt kifejezett jogszabályi rendelkezés. Indokolttá vált tehát egyértelmővé tenni, hogy azon értékesítéseket is értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni, amelyekrıl nem kötelezı számlát kiállítani. A termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás fejében készpénzben kapott ellenérték mellett a pénzeszközök más formájában – például számlapénzben, illetve elektronikus pénzben – kapott ellenérték is értékesítési árbevételként számolandó el [Szt. 72. § (2) bek. a) pont és (4) bek. b) pont, valamint 73. §]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 2.4. A közüzemi számlák külön tételei Az energiahordozó anyagok felhasználását a számvitelben anyagköltségként kell elszámolni. A vállalkozás által beszerzett ilyen anyagokhoz sok esetben kapcsolódnak olyan további díjak, amelyeket az energiahordozó beszerzésekor számítanak fel a szolgáltatók, és amelyek az energiahordozó beszerzéséhez kapcsolódnak olyan módon, hogy a kereskedı, a szolgáltató azokat a rá vonatkozó ágazati szabályok alapján köteles – az energiahordozó árán felül – felszámítani a felhasználóknak, a fogyasztóknak. A módosítás a számviteli elszámolásokat jelentısen egyszerősíti, mivel úgy rendelkezik, hogy a földgáz, a villamos energia, valamint az ivóvíz beszerzéséhez kapcsolódó, számlában kötelezıen felszámítandó többlet díjak a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz bekerülési értékének részét képezik, és így azokat ezen anyagok felhasználásakor anyagköltségként kell elszámolni [Szt. 47. § (4) bek. e) pont]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 2.5. Egységes jogértelmezés A számviteli elıírások gyakorlati alkalmazása során esetenként felmerülnek értelmezési problémák, amelyek következtében bizonyos elıírásokat egyes vállalkozások eltérıen alkalmaznak. Az egységes gyakorlat érdekében indokolttá vált bizonyos technikai pontosítások végrehajtása a törvényi elıírásokon. Ezek – többek között – – az alapítás-átszervezés aktivált értékére [Szt. 25. § (3) bek.], – a devizában, valutában történı ellenérték kiegyenlítésére [Szt. 48. § (8)–(9) bek.], – az elektronikus pénz fogalmára [Szt. 3. § (8) bek. 12. pont és 31. §], – a beruházás, az alapítás-átszervezés aktivált értéke terven felüli értékcsökkenésére [Szt. 53. § (1) bek. a) és e) pont],
– a magyar számviteli standardok alkalmazására [Szt. 6. § (4) bek.] vonatkozó módosítások. E módosítások jellemzıen már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 3. Napi készpénz záró állomány A számviteli törvény a napi készpénz záró állomány maximális mértékének korlátozásával esetenként jelentıs többletadminisztrációs kötelezettséget ró a vállalkozásokra. Tekintettel arra, hogy a gyakorlat azt igazolta vissza, hogy ezen elıírás egyes vállalkozások esetében, a végzett tevékenység sajátosságai miatt nehezen, csak jelentıs többletköltséggel tartható be, indokolttá vált az átlagos mértékre vonatkozó törvényi korlát emelése, figyelemmel arra, hogy a kirívóan magas, indokolatlan készpénzállomány korlátozására a megemelt mérték is még alkalmas legyen. Ennek megfelelıen a korábbi 2 százalékos mérték 10 százalékra változott. Az új szabályok szerint a vállalkozásoknál a napi készpénz záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga nem haladhatja meg az elızı üzleti év összes bevételének 10 százalékát, illetve ha az elızı üzleti év összes bevételének 10 százaléka nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. E szabályok alól egyebekben külön jogszabály részbeni vagy teljes felmentést adhat [Szt. 14. § (9) bek.]. 4. Könyvelést, bizonylatolást érintı módosítások 4.1. A számlák kontírozása A módosítás a könyvelıszoftverek használatának kizárólagossá válása, és az elektronikus úton kibocsátott bizonylatok növekvı aránya miatt kialakult, a számlák kontírozásának módjával kapcsolatos értelmezési kérdésre ad választ. A módosítás szerint a számviteli törvény elıírásainak megfelel az a kontírozási megoldás is, amelyben a számviteli bizonylathoz egyértelmő logikai hozzárendeléssel (valamilyen azonosító segítségével) kapcsolják hozzá a könyvviteli elszámolást, a bizonylat alapján könyvelt tételeket és azok idıpontját. Az elektronikus úton, valamint a papír alapon kiállított és befogadott bizonylatok feldolgozásánál is rögzíti ezt a lehetıséget a módosítás. Ennek megfelelıen az egyes bizonylatok kontírozásával, könyvelésével kapcsolatos információk az eredeti bizonylattól elkülönítetten, például az e célra vezetett elektronikus nyilvántartásban is rögzíthetık, feltéve, hogy a nyilvántartásban lévı információk az egyes bizonylatokhoz egyértelmően hozzárendelhetık [Szt. 167. § (7) bek.]. 4.2. A bizonylatok megırzése A legfontosabb számviteli bizonylatok megırzési ideje 10 évrıl 8 évre csökkent. Ezzel egységesen valamennyi bizonylatra, dokumentumra 8 éves megırzési kötelezettség vonatkozik [Szt. 169. § (1) bek.].
Egyszerősödtek a bizonylatok elektronikus úton történı megırzésének a szabályai is. Az eredetileg nem elektronikus formában (papír alapon) kiállított számviteli bizonylatokról, a papír alapú dokumentumokról elektronikus úton történı másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály szerint elkészített elektronikus másolat megırzésével is teljesül a számviteli törvényben elıírt, a bizonylatok megırzésére vonatkozó kötelezettség [Szt. 169. § (5)–(6) bek.]. Az elektronikus formában kiállított bizonylatok megırzésére a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabályi elıírások teljesítése elegendı. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 4.3. Leltározási szabályok A számviteli beszámolót minden évben alá kell támasztani leltárral (amely egy tételes lista a vállalkozás eszközeirıl és forrásairól). Az eszközöket és a forrásokat (kötelezettségeket) leltározással (mennyiségi felvétellel, illetve egyeztetéssel) kell ellenırizni. A megbízhatóság érdekében a leltárt bizonyos esetekben tényleges mennyiségi leltárfelvétellel is ellenırizni kell, vagyis meg kell bizonyosodni arról, hogy a leltárban szereplı tételek a fizikai valóságban is megtalálhatók-e. A vállalkozások pénzügyi beszámolóiban jelentıs szerepet játszanak a készletek és a tárgyi eszközök. Ezen eszközök vonatkozásában azonban a korábbi szabályozás – elvben – bizonyos esetekben lehetıvé tette, hogy a vállalkozásnak soha ne kelljen tételes mennyiségi felvétellel ellenıriznie azok fizikai meglétét. Az új szabályozás egyértelmővé teszi, hogy fı szabályként minden vállalkozás köteles a megszámlálható eszközeit mennyiségi felvétellel tételesen leltározni. Ugyanakkor az eszközeit folyamatosan mennyiségben és értékben nyilvántartó vállalkozásnál elegendı, ha háromévente kerül sor a tételes mennyiségi felvételre [Szt. 46. § (3) bek. és 69. §]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 5. Közzétételi kötelezettség elmulasztása Korábban a számviteli beszámoló közzétételének elmulasztása esetén az adózó figyelmének felhívását követıen a figyelemfelhívásban jelölt határidı lejártát követıen azonnal az adózó adószámának felfüggesztése, majd megszőntnek nyilvánítása következett. A módosítás a számviteli beszámoló közzétételi kötelezettségének elmulasztásához kapcsolódó szankciót többlépcsıssé, arányosabbá és fokozatossá teszi. A módosítással az adóhatóság e tekintetben kétszeres mulasztási bírság megállapítása és határidı kitőzése mellett igyekszik az adózót a kötelezettség teljesítésére rábírni, de a teljesítés elmaradása esetén továbbra is az adószám törlése és a cég törvényességi vizsgálatának kezdeményezése marad a végsı szankció (Art. 174/A. §). 6. Az osztalékelıleg fizetésének szabályai
A módosítás jelentısen egyszerősíti az osztalékelıleg fizetését, mivel lehetıvé teszi a kifizetést a 6 hónapnál nem régebbi éves beszámoló vagy közbensı mérleg alapján is, szemben a korábbi szabályokkal, amelyek minden kifizetéshez külön-külön közbensı mérleget követeltek meg [Szt. 39. § (4) bek., (5) bek. b) pont és 40. § (1) bek. b) pont]. 7. Könyvvizsgálói záradék A módosítás törli a könyvvizsgálói záradék kötelezıen alkalmazandó szövegét a számviteli törvénybıl, mivel arról a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által megalkotott, kötelezıen alkalmazandó könyvvizsgálati standardok részletesen rendelkeznek, kitérve azokra az esetekre is, amikor a záradék szövegét módosítani, kiegészíteni kell [Szt. 3. § (13) bek. és 158. §]. A változások már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazhatók. 8. Fióktelepek megszőnése A korábbi számviteli elıírások nem voltak egyértelmőek abban, hogy milyen számviteli kötelezettségek vonatkoznak a külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi fióktelepeinek megszőnésére. Ez a gyakorlatban számos kérdést vetett fel az elmúlt idıszakban. Az egyértelmő számviteli eljárás meghatározására indokolt a számviteli törvényben külön rendelkezni a külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi fióktelepeinek megszőnésére vonatkozóan, ezt tartalmazza a vonatkozó módosítás. További részletszabályokat a végelszámolás és a felszámolás számviteli feladatairól rendelkezı kormányrendeletek tartalmaznak (Szt. 7/A. §). 9. Számviteli és adózási szabályok közelítése Bizonyos gazdasági események számviteli és társasági adó szerinti elszámolása nem azonos, ami adóalap korrekciós tételeket, és így többletadminisztrációt eredményez. A számviteli és adózási szabályok összhangjának megteremtését, az adminisztrációs terhek csökkentését eredményezi a külföldön, illetve belföldön megfizetett társasági adó típusú adók egységes számviteli kezelése, valamint a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek saját tıkével (és nem az adózás elıtti eredménnyel) szembeni elszámolásának elıírása [Szt. 35. § (10) bek. és 87. § (2) bek.]. Hasonló céllal került a módosítások közé az a rendelkezés, amely a devizában számlázott tételek esetében lehetıvé teszi – a számviteli törvény általános szabályaitól eltérıen – az Áfatörvény szerinti árfolyam alkalmazását a könyvelés során. Ezzel elkerülhetı a két törvény közötti eltérésbıl adódó többszörös árfolyamkönyvelés [Szt. 48. § (7) bek. és 60. § (5a) bek.]. Ez utóbbi változás már a 2011-ben indult üzleti évre vonatkozóan is alkalmazható. 10. A könyvviteli szolgáltatást végzık nyilvántartásba vétele A korábbi elıírások szerint a könyvviteli szolgáltatást végzık nyilvántartásba vételének, valamint a továbbképzési kötelezettség elmulasztása miatti nyilvántartásból való törlést
követı újbóli nyilvántartásba vételének nem volt feltétele a továbbképzési kötelezettség teljesítése. Annak érdekében, hogy könyvviteli szolgáltatást végzık tevékenységüket naprakész tudással kezdhessék meg, a jövıben indokolt, hogy a tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtását megelızı 12 hónapban már teljesítsék a továbbképzési kötelezettségüket. Azoknak a könyvviteli szolgáltatást végzıknek, akiket a továbbképzési kötelezettségük elmulasztása miatt töröltek a nyilvántartásból, az engedélyük újbóli megadására és a nyilvántartásba való újbóli felvételükre a módosított számviteli törvény révén bármikor sor kerülhet, amennyiben az új kérelem benyújtását megelızı 12 hónapban a szakterületre elıírt továbbképzési kötelezettségüket teljesítették [Szt. 151. § (5) bek. b) pont]. E rendelkezés 2013. január 1-jétıl alkalmazandó. 11. IFRS-minısítés Az 1606/2002/EK rendelettel összhangban egyes vállalkozók a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szerint állítják össze az összevont (konszolidált) éves beszámolójukat. Tekintettel arra, hogy a standardok megfelelı alkalmazásához speciális tudás szükséges, a számviteli törvény módosítása elıírja, hogy 2014. január 1-jétıl kezdıdıen (elsıként a 2014-ben induló üzleti évben) ilyen beszámolókat csak IFRSszakterületen regisztrált könyvviteli szolgáltatók, valamint IFRS minısítéssel rendelkezı könyvvizsgálók állíthatnak össze [Szt. 10. § (6) bek.]. Ezen túlmenıen e vállalkozások a könyvvizsgálói feladatok ellátására 2014-tıl kezdıdıen csak olyan kamarai tag könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég) részére adhatnak megbízást, aki (amely) rendelkezik IFRS-minısítéssel. Az új követelményeket elsı alkalommal a 2014. évben induló üzleti évrıl készített beszámolókra kell alkalmazni [Szt. 10. § (5) bek.]. 12. Évközi módosítások Év közben két esetben került sor a számviteli törvény módosítására: – elıször az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvényben, – másodszor az államháztartás stabilitását elısegítı egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvényben került sor. A módosítások eredményeként emelkedett a kötelezı könyvvizsgálat értékhatára, 2012tıl 200 millió forintra, 2014-tıl pedig 300 millió forintra. A 200 millió forintos nettó árbevételi értékhatárt a 2012-ben kezdıdı üzleti évrıl készülı beszámolóra, a 300 millió forintos nettó árbevételi értékhatárt a 2014-ben kezdıdı üzleti évrıl készülı beszámolóra kell elıször alkalmazni [Szt. 155. § (3) bek.].
A másik módosítással érintett terület a könyvviteli szolgáltatást nyújtók (ilyen engedéllyel rendelkezık) továbbképzésére vonatkozó elıírások változása. A korábbi kötelezı tematikán alapuló továbbképzést a jövıben egy rugalmasabb, az egyedi szakmai igényeknek és a mai kor követelményeinek jobban megfelelı kreditpontos rendszer váltja fel. A módosítás ennek keretszabályait tartalmazza. A részletszabályokat a könyvviteli szolgáltatást végzık nyilvántartásba vételérıl szóló 93/2002. (V. 5.) kormányrendelet fogja tartalmazni. E mellet a törvénymódosítás néhány további technikai pontosítást is tartalmaz [Szt. 151. § (4) bek., 152. §, 152/A. §, valamint 178. § (1) bek. d) pont és (5) bek.]. Az eredeti elképzelések szerint az új kreditpontos rendszert már a 2012. évi továbbképzésnél alkalmazni kellett volna. De a kellı felkészülés érdekében az átállást elhalasztották egy évvel. Ezt tartalmazza az államháztartás stabilitását elısegítı egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény számviteli törvényt érintı módosítása. 13. Kormányrendeletek módosítása A számviteli törvény módosításához, mint minden évben, szorosan kapcsolódnak a sajátos számviteli elıírásokat tartalmazó kormányrendeletek módosításai, így – a 342/2011. (XII. 29.) kormányrendelet a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról, és – a 369/2011. (XII. 31.) kormányrendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet, valamint a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) kormányrendelet módosításáról. A számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról szóló 342/2011. (XII. 29.) kormányrendelet tartalmazza – a biztosítók éves beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 192/2000. (XI. 24.) kormányrendelet, – az egyházi jogi személyek beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 218/2000. (XII. 11.) kormányrendelet, – a magánnyugdíjpénztárak beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 222/2000. (XII. 19.) kormányrendelet, – az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 223/2000. (XII. 19.) kormányrendelet, – a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) kormányrendelet, – a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) kormányrendelet,
– a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) kormányrendelet, – az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezı pénztárak beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségeinek sajátosságairól szóló 252/2000. (XII. 24.) kormányrendelet, valamint – a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) kormányrendelet módosításait.
