Szamóca (Fragaria x ananassa = F. magna Duch.) A vetésforgó összeállítása A vetésforgó tervezésekor a legfontosabb szempont a biológiai talajtermékenység megőrzése, és a kártevők felszaporodásának megakadályozása, különös tekintettel a gyökérbetegségekért felelős gombákra. Ennek értelmében lehetőleg kerülni kell a tökfélék, Solanaceae családba tartozó növények is a szamóca egy vetésforgóban való szerepeltetését, mert ezeknek a növényeknek sok közös károsítójuk van. A vetésforgó kialakításakor figyelembe kell venni a drótféreg-fertőzöttségre, mert ezek a kártevők komoly problémát jelenthetnek a szamócatermesztésben, főleg a palántázást követő nyári időszakban, bár a drótférgek kártétele nem olyan mértékű, mint a gyökérbetegségeké. Trágyázás, talajtermékenység A szamócát augusztus végén palántázzák, ezért a vetésforgóban következhet valamilyen őszi/tavaszi gabona vagy olyan tavaszi kertészeti kultúra után, amely nem fogékony a gyökérbetegségekre (pl. borsó, káposztafélék, édeskömény). A legjobb alternatíva a zöldtrágyázás, az alábbi növényekkel: vöröshere1 (Trifolium pratense), februárban vagy márciusban vetve, 20 kg/ha; lucerna1 (Medicago sativa), februárban vagy márciusban vetve, 25 kg/ha; csicseriborsó (Vigna sinensis), májusban vetve, 50 kg/ha; alexandriai here (Trifolium alexandrinum), májusban vetve, 25 kg/ha; pohánka (Fagopyrum esculentum), május közepén vetve, 60 kg/ha; szudánifű2 (Sorghum vulgare var. sudanense), május közepén vetve, 50 kg/ha. A szudáni fű alá vetés előtt ajánlatos istállótrágyát (300 q/ha) vagy egyéb szervestrágyát is kijuttatni, ami legalább 50 kg/ha nitrogén bevitelét biztosítja. A zöldtrágya beforgatása után a szamócának nagy mennyiségű tápanyag fog rendelkezésre állni. A zöldtrágya beforgatását 15 nappal a palántázás előtt kell elvégezni, hogy az ebben az időszakban gyorsan lezajló mineralizáció során felszabaduló tápanyagokat megőrizzük. Igazoltan biocid hatású tavaszi zöldtrágya növények Brassica juncea var. ISCI 20 és a Raphanus sativus var. Boss. Az előbbi gyakorlatilag minden talajlakó gomba ellen hatásos, az utóbbi főleg a fonálférgek ellen alkalmazható. E növények esőztető öntözése nagyon fontos, főleg hajtatásban. A zöldtrágyázás kellően érett istállótrágyával vagy komposzttal kiváltható (pl. 40 t/ha istállótrágya) ezt a palántázás előtt kell kijuttatni. Végső esetben a kereskedelmi forgalomban kapható egyéb szerves eredetű trágyák is felhasználhatóak. Fejtrágyázásra a talajhőmérséklet augusztusra és 1 A vöröshere és a lucerna egy évvel korábban is elvethető, vagy februárban az őszi/tavaszi gabona állománya felülvethető velük. 2 50 kg/ha nitrogén kevésnek tűnhet egy szudáni fűhöz hasonló, nagy mennyiségű biomasszát termelő fűféle esetében, de itt a humusz mineralizációja során felszabaduló nitrogén mennyiségét is figyelembe kell venni.
szeptemberre jellemző magas értékei mellett nincs szükség, ilyenkor a szervesanyag mineralizációja gyorsan végbemegy. A trágyázó öntözés esetében a gazdálkodónak meg kell fontolnia, hogy az eljárásra valóban szükség van-e, és megéri-e a költségeket. Véleményünk szerint nincs szükség további tápanyag utánpótlásra, ha a terület humusz egyensúlyát fenntartjuk az istállótrágya, komposzt és zöldtrágyázás helyes alkalmazásán keresztül. Művelési technológia Az ökológiai gazdálkodásban a szamócát hajtatásban kell termeszteni, hogy a szürkepenész (Botrytis cinerea) előfordulását megelőzzük. Ugyanebből a megfontolásból az állománysűrűség általában alacsonyabb, mint a kémiai/hagyományos gazdálkodásban. A szamóca tenyészideje hosszú (min. 10 hónap) nem tanácsos az állomány biológiai úton lebomló fóliával mulcsozni. A gyakorlatban rendszerint fekete polietilén fóliával takarják a sorközöket, a soron belülre pedig szalmát szórnak ki. A fekete polietilén fóliát egyre több kultúrában alkalmazzák, főleg a szamócához hasonlóan hosszú tenyészidejű növények esetében. A fekete fólia a gyomszabályozásnak is hasznos eszköze, és elősegíti az állomány gyors, egyenletes növekedését, javítja a termés minőségét, megőrzi a talajnedvességet és egyes károsítók ellen is védelmet nyújt (Lampkin, 1990). A szamócát lehet közvetlenül a termesztő berendezésben palántázni, vagy szabadföldön nevelni. A szabadföldön nevelt növények fölé január végén/február elején könnyű szerkezetű (legalább 8 m hosszú, és 3 m magas) fólia alagutat kell emelni. A második módszer alkalmazásával el lehet kerülni a levéltetvek és takácsatkák populációinak felszaporodását, mert ezeknek a kártevőknek az őszi/téli enyhébb klíma nem kedvez, ezért tavasszal csak kisebb létszámban lesznek jelen az állományban. Júniusban, mikor a szamóca lekerül a területről, a fólia alagút költségeit olyan pénzes növények termesztésével kompenzálhatjuk, mint az uborka, cukkíni, paprika vagy saláta, ezek a szamóca után visszamaradt tápanyagokat is hasznosítják. Mivel a felsorolt növények valamennyien érzékenyek a szamóca gyökérbetegségeire, termesztésüket kizárólag gazdaságossági érvek indokolják. Az év végén a területre őszi kalászosok, zöldtrágya növények vagy a gyökérbetegségekre nem fogékony kertészeti növények kerülhetnek (pl. édeskömény, keresztesek, pillangósok, Chenopodiaceae, hagymafélék, fészkesvirágzatúak). Öntözés A szamóca csepegtető öntözését meg kell oldani. A szamóca nem öntözhető esőztető rendszerben, mert ez a szürkepenész megjelenéséhez vezethet. A csepegtető öntözés alapvető fontosságú a talaj nedvességszintjének fenntartásában a palántázás utáni időszakban és a tavaszi vegetatív növekedés során, egészen a szüretig.
Fajtaválasztás A fajta megválasztása függ a piaci igényektől, a klímától és a talajviszonyoktól, valamint a betegségekre (antrachnózis, Alternaria, lisztharmat) való fogékonyságtól. A fajta lehetőleg legyen közepesen tápanyag-igényes, hogy olyan talajokon is termést adjon, melyek termékenysége csak a humusz mineralizációján alapul (az ökológiai gazdálkodásra jellemző talajok). Sajnos kereskedelmi forgalomban csak kevés, károsítókkal szemben toleráns vagy rezisztens fajta kapható. A leggyakoribb betegségek a) talajlakó kórokozók Ezek a Fusarium, Verticillium, Rhizoctonia, Phytophthora és Pythium gombák. A talajlakó gombáknak kedveznek a levegőtlen, vízzel telített talajok, ezért fontos a jó talajállapot fenntartása. Ezeknek a károsítóknak számos gazdanövénye ismert, és a talajban illetve növényi maradványokban egyaránt képesek a túlélésre, az ellenük való védekezés alapja tehát a vetésforgó, melyben négy-öt évig követik egymást a gombák számára gazdanövénynek nem alkalmas kultúrák. Ez, a zöldtrágyázással, a szervestrágyázással, a komposzt kijuttatásával és a biocid növények használatával együtt fenntartja, illetve javítja a talaj biológiai aktivitását is. A talajban élő aktív és diverz mikro-organizmus közösség hatékonyan szabályozza a patogének káros tevékenységét. b) szürkepenész Ezt a betegséget a Botrytis cinerea gomba okozza. Ennek a kórokozónak széles gazdaköre van. A gomba számára kedvező a levegő magas páratartalma, a nedves növényzet, a halott növényi szövetek jelenléte (hervadt levelek, szirmok) és az 5-35 °C közti hőmérséklet (az optimum 20°C körül van). A szürkepenész a gazdanövényt mikroszkopikus sérüléseken keresztül támadja meg. A szürkepenész a szamóca legfontosabb betegsége, és nagy károkat okozhat tavasszal a virágzás és a terméskötés időszakában. Sem természetes ellensége, sem ellene használható természetes eredetű peszticidek nem ismertek. A gazdálkodó csak a növényzet mikroklímájának módosításával veheti fel ellene a harcot, megpróbálva csökkenteni azoknak az óráknak számát, amikor a nedvességviszonyok különösen kedveznek a kórokozó aktivitásának. Ennek következményeként a szamócát jól szellőztethető termesztő berendezésekben kell nevelni. A növényállomány nem lehet túlságosan sűrű, mert az éjszaka lecsapódó nedvességnek a lehető leggyorsabban fel kell száradnia a levelekről. Mulcsozással kell elejét venni annak, hogy a gyümölcsök érintkezésbe kerüljenek a talajjal. A hőmérséklet és a páratartalom változásait a növényzet szintjében érdemes termohigrométerrel követni. Tavasszal ajánlatos a melegházat reggeltől estig szellőztetni, és csak akkor zárni a nyílászárókat, ha a kinti hőmérséklet túlságosan alacsony. Az egészséges termés érdekében gyakran érdemesebb belenyugodni ha néhány napot késik a szüret.
Mivel a Botrytis cinerea képes szaprofita módon fejlődni az elhalt növényi részeken, fontos a hervadt levelek alapos eltávolítása a téli időszak végén, és meg kell győződni róla, hogy a virágzás végén nem maradnak sziromlevelek a kocsányokon. A Bonni Egyetemen (Németország) komposzt kivonatokkal sikerrel védekeztek a szürkepenész ellen (Stindt & Weltzien, 1998). c) lisztharmat A lisztharmatot az Oidium fragariae gomba okozza, amely főleg tavasszal elterjedt a termesztő berendezésekben. A lisztharmat ellen kéntartalmú szerekkel kell védekezni, melyeket az első tünetek megjelenésekor azonnal alkalmazni kell, tehát az állomány rendszeres monitoringja alapvető fontosságú. Kén alkalmazásakor mindig figyelembe kell venni a szer részleges szelektivitását a hasznos élő szervezetekre. Kereskedelmi forgalomban kaphatóak olyan szamóca fajták, melyek a lisztharmatra kevésbé fogékonyak. d) egyéb gombabetegségek A Colletotrichum acutatum, Alternaria alternata szamóca pathotípus és a Mycosphaerella fragariae esetenként problémákat okozhatnak az ökológiai gazdálkodásban. Az általuk okozott betegségek (sorrendben) a fenésedés (antrachnózis), az alternáriás foltosodás és a levélfoltosság. A kórokozók akkor fejlődnek jól, ha állandóan magas a páratartalom, nedvesek a levelek és a hőmérséklet magas (>18-20°C). A legjobb védekezés ellenük a páratartalom csökkentése gyakori szellőztetéssel (ugyanaz a technika, amit már a szürkepenésznél említetünk). Az esőztető öntözést kerülni kell, és nem szabad olyan technikákat alkalmazni, melyek akadályozzák a szellőzést és ezen keresztül a növényzet száradását eső után (szabad földön) vagy az éjszakai nedvesség lecsapódását követően (termesztő berendezésekben). A réztartalmú szerekkel végzett permetezés hatásos lehet, de ezt csak az előbb felsorolt módszerek kiegészítéseként alkalmazzuk. Általában a permetezés a palántázás utáni első hónapban, szabadföldön javasolható. Kereskedelmi forgalomban kaphatóak olyan szamóca fajták, melyek az alternáriával és az antrachnózissal szemben toleránsak. e) baktériumos betegségek A legveszélyesebb faj a Xanthomonas fragariae. A fertőzést elősegíti a főképp ősszel jellemző, az alacsony éjszakai hőmérsékletekkel váltakozó 20°C körüli nappali hőmérséklet, az állandóan magas páratartalom, a nedves lombozat és a sérülések jelenléte. A baktériumok a növényeket a természetes nyílásokon keresztül (pl. sztómák), vagy a sérüléseken át támadják meg, szállító közegük a víz vagy egyéb folyadékok (pl. exudátumok) Palántázásra csak növényeket használjunk. A saját gazdaságban neveltpalántákat is gondosan elő kell készíteni.
A növényeket preventív jelleggel résztartalmú szerekkel kell kezelni, ezek hatékonysága viszont korlátozott. A permetezés csak a megelőző agrotechnikai módszerek kiegészítéseként jöhet szóba, mint pl. az egészséges szaporítóanyag, a vetésforgó (a károsító képes túlélni növényi maradványokban), a növényzet szellőzésének biztosítása (megfelelő állománysűrűség) termesztő berendezések szellőztetése, csepegtető öntözés, növényápolás (elhalt növényi részek eltávolítása, virágok eltávolítása ősszel). A permetezést akkor kell elvégezni, mikor a lombozatszáraz, hogy megakadályozhassuk a baktériumok behatolását az apró sérüléseken keresztül. Kártevők és egyéb ízeltlábúak a) levéltetvek (Hemiptera, Aphididae): 1) Az uborka levéltetű, Aphis gossypii (Homoptera, Aphididae) szaporodási rátája magasabb, mint természetes ellenségeié, és számos populációjuk ismert, melyek rezisztenssé váltak mind a természetes, mind a szintetikus növényvédőszerekkel szemben. A leghatékonyabb védelem éppen ezért biológiai módszerekkel biztosítható, feltéve, hogy a védekezés elég gyorsan kivitelezhető, nagyszámú természetes ellenség bevetésével. A hatékony monitoring ebben az esetben is nagyon fontos. Aphis gossypii ellen a biológiai védekezésben a Lysiphlebus testaceipes or Aphidius colemani (Hymenoptera, Aphidiidae) parazitoidokat használják többszöri kiengedésben, miután szükség esetén helyi kezeléseket alkalmaztak pyrethrummal. A parazitoidok alkalmazása megelőző és kezelő jelleggel egyaránt történhet. A természetes ellenségek hasznos szerepét az alternatív táplálékot nyújtó szegélynövények segítségével is kihasználhatjuk. A Chrysoperla carnea használata problematikus lehet, mert szaporodási rátája alacsony, és fiatal fejlődési alakjait előszeretettel támadják meg a tetűkolóniákat védő hangyák. 2) Az Aphis forbesi tipikus szamóca károsító. Az Aphis gossypii-vel ellentétben az ellene val védekezés nem oldható meg egyszeri vagy többszörös parazitoid kiengedésekkel, ezért pyrethrummal kell védekezni ellene, míg természetes ellenségei meg nem jelennek az állományban. A Chrysoperla carnea használata problematikus lehet, mert szaporodási rátája alacsony, és fiatal fejlődési alakjait előszeretettel támadják meg a tetűkolóniákat védő hangyák. 3) Az egyéb levéltetvek, pl. a Chaetosiphin fragaefolii, Macrosiphum euphorbiae és az Aulacorthum solani, csak eseti problémát jelentenek. Ha szükséges, egyegy helyi kezelés pyrethrummal általában elegendő a szaporodásuk megfékezésére, amíg a természetes ellenségek megjelennek az állományban. A természetes ellenségek mesterséges kiengedése ritkán válik szükségessé. b) kétfoltos takácsatka, Tetranychus urticae (Acari, Tetranychidae) Az atka főleg a tavaszi időszakban jelenthet problémát. Az ellene való védekezés általában sikeresen megoldható a Phytoseiulus persimilis (Acari, Phytoseiidae) ragadozó atka ismételt kiengedésével.
c) tripszek (Thysanoptera, Tripidae) Hajtatásban az alábbi három faj kártétele jellemző, olaszországi viszonyok között: Frankliniella occidentalis (nyugati virágtripsz), Thrips tabaci (dohánytripsz) és a Heliothrips haemorroidalis. Ezekben a fajokban már megjelent az ökológiai gazdálkodásban alkalmazható szerek elleni rezisztencia. A tripszek a szamócatermesztésben a virágok károsításával okoznak problémát. Mivel nagyon aprók (1-2 mm), felismerésük a fertőzés korai szakaszában nem könnyű. Emiatt a szamócát nagyon gondosan kell ellenőrizni, mikor a rovarok aktivizálódására utaló jeleket keresünk. Alapvetően fontos a virágok ellenőrzése, mert itt a tripszek szívesen tartózkodnak. Ennek legegyszerűbb módszere, ha a virágokat óvatosan megrázogatjuk egy fehér papír fölött, és megnézzük, mi esik ki belőlük. A sárga vagy kék ragadós színcsapdák használata az imágók megfigyelésére segíthet pontosítani a természetes ellenségek kiengedésének időpontját. A tripszek elleni biológiai védekezés legfontosabb eszköze a Orius laevigatus (Hemiptera, Antochoridae) ragadozó poloska, amellyel sikeresen lehet védekeznia kártevők ellen, egyszeri vagy többszörös kiengedésekkel, a klímától és a tripszfertőzés szintjétől függően. 5 Lásd az irodalomjegyzéket és a “Zöldségtermesztés: kórokozók és kártevők elleni védekezés” című részt. 6 A témával kapcsolatos további információkat az irodalomjegyzékben felsorolt források tartalmazzák. Köztestermesztés: Szamóca esetében nem alkalmazzák.
