\`Ml= Amlrrnr'n__veı', Miskolc, V. Sorozat, liirsadalomtııdrımányok. 28/1963) kötet. 93 l ltˇ).
SZAKSZERVEZETI MUNKA A BORSODI BÁNYÁKBAN 1950-1953 KÖZÖTT BOZSIK SANDORNE Összefoglalás A szocializmus építésének elso eveiben a borsodi bányászszakszervezet munkájában számtalan sz-zıvezőt len ok játszott közre, hogy e régi hagyományokkal rendelkező mozgalom munkája visszaesett „in tı vınl t. Elsősorban a dogmatikus pártpolitika, mely az 1950-es párthatározatok értelmében a szindiiz all: ıııus és a jobboldali szociáldemokratizmus vádjával az egész szakszervezeti mozgalmat háttérbe „ nı ıınıtıı. A szakszervezet fő feladataként a munkaversenyek szervezését, a termelési agitációt fogalnnııı ak meg, az érdekvédelem lekerült a napirendről. Borsodban a bányászszakszervezet korábbi veze-
ıo mi lıızalnıi hálózatának minősége romlott, a régi vezetőket kiemelték, pártmunkára vitték vagy a ıı„.-lalılenıokratizmus” vádjával leváltották. A szakszervezeti mozgalom tekintélyvesztése csak a nép-
mı ıııleıı feladatok (a munkaverseny, a Sztahanov-mozgalom, a békekölcsön-jegyeztetés) végzésére valo itt-gradálása is hozzájárult a vezetői minőségének romlásához. Kedvezőtlen irányba hatott a bá-
n ı ıtmılg ,,felhigulása" is, ebben az időszakban ugyanis a többtermelést elsősorban a bányászlétszám »nu „tnm-rtl növelésével kívánták elérni. Az új, főleg falusi eredetű bányászokkal a voluntarista pártpoliııt zı ıwın tanúsított türelmet, munkássá válásukat az objektív körülmények ellenére gyorsítani akarta.
A mik szervezetre várt a feladat, hogy neveléssel, ami akkor a „kipellengérezést” jelentette, és drákói „ıgzn ıııl teremtse meg a munkafegyelmet.
'
Az l9S0-ben beindított első ötéves terv irreális célkitűzéseket fogalmazott meg a on.:ııılir.ıııus építésének üteméről, s az akkori dogmatikus és voluntarista pártvezetés úgy ıızilıv meg, hogy ehhez maximális társadalmi erőfeszítésekre van szükség, melynek alá kell n-nzlı-lni minden más - általuk jelentéktelennek ítélt - társadalmi részérdeket. A terv sikere érdekében hirdetett ,,spártai szel1em”, szociálpolitikai aszkétizmus, a -.z igi n ıi ceııtralizmus árnyékéletre ítélte az érdekvédelmet, érdekegyesítéssel foglalkozó zzvı vz-zeıeit a politikai rendszernek.
till lıtl7.SIK SANDORNE z.-.gt-ı~tı.~ıııı adjunktus HM! Mıskıılt:-Egyetemváros, 3515
Mar ~ ıı ıınıs
leninizmus Tanszék
A l-nılıııt lıeérkezett:Í932- ÍÚÍÍIIS 2.
93
Rákosi Mátyásnak az a kijelentése, melyet az 1949-es választások után tett, hogy „Ezek a tömegek most már természetesnek találják pártunk vezető szerepét. Szívesen követik pártunk utasításait” (1) azt sugallta, hogy a tömegekkel való kapcsolat egyszer és mindenkorra jó, azt ápolni, megújítani nem kell, a tömegeket elég csak irányítani és utasltani. Ez - ellentétben a lenini intenciókkal - a párt és a tömegek közötti ,,áttételek”, „hajtószíjak” működésének eltorzítását vagy megszüntetését jelentette: csak a párt utasításait vigyék a tömegek felé, a központi akaratot befolyásolni akaró visszajelzésekre nem tartottak igényt. Így az 1950 elején hozott párthatározatok végleg aláásták a szakszervezeti mozgalom tekintélyét is. Rákosi Mátyás 1950. október 27-én az MDP KV ülésén szindikalizmussal, bérdemagógiával, szociáldemokratizmussal vádolta a szakszervezeteket: „A szakszervezeteknél gyakran kénytelen vagyok szóvá tenni, hogy még sok bennük a szociáldemokrata maradvány. E hagyományok hatása alatt mind a mai napig érezhető, hogy a szakszervezet az üzemen belül a pártszervekkel egyenrangúnak tekinti magát, hogy éppenséggel nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, mint a Pártnak. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a szakszervezet alsó funkcionáriusai különösen az üzemi titkárok távolról sem végzik el azt a feladatot, ami a szocializmus építésében rájuk hárul és a Párt kénytelen a szakszervezet feladatait is elvégezni. Még mindig gyakori az az eset, amikor a szakszervezeti funkcionáriusok a kellemetlen vagy népszerűtlen feladatok elől, mint a munkafegyelem megszilárdítása stb. kibújnak, hogy az elmaradott munkások, sőt néha az ellenség szférájába kerülnek.” (2) Egyre nyilvánvalóbban fogalmazódott meg az az igény, hogy a szakszervezet szerepe egyoldalúan az állami és párt intézkedések, a tervfegyelem támogatása, a munkaversenyek szervezése, a nevelési feladatok ellátása. Az érdekvédelem legfeljebb szavakban hangzott el, de gyakorlatilag lekerült a napirendről. Az első ötéves terv programjában a borsodi bányászat jövőjéről is grandiózus tervek készültek. A beruházási összegeket minden évben emelték, minden szénmedencében új aknák megnyitását szorgalmazták, s a jelentéktelen szénvagyonnal rendelkező területekeıı is újabb és újabb beruházásokkal a termelés bővítésére törekedtek. Terv készült a gyenge minőségű borsodi szén kokszosítására is. A teljesíthetetlenségig emelték a szénbányászat tervszámait, melynek eredménye a rablógazdálkodás, a jövő termelését megalapozó feltárási, fenntartási munkák végzetes elhanyagolása volt. A tervemeléseket az élőmunka határ talan kiaknázására, a munkaintenzitás korlátlan fokozására építették. Ehhez eszköznek te kintették az állandó munkaverseny kampányokat és a normarendezéseket. Lényegében a szakszervezeti mozgalom létjogosultságát is a munkaintenzitás fokozásában fogadták el. Zgyerka János a bányászszakszervezet főtitkára 1950. január 17-én tartott sajószentpéterl szakszervezeti értekezleten is azt hangsúlyozta, hogy „az osztályharc az üzemekben, a ter melésbe ment át, a szakszervezet fő célja azt az osztályharcot támogatni, a termelés vonalán segíteni.” (3) 1 A szakszervezeti munka intézményes háttérbe szorítása igen hamar elfordulást, érdektelenséget váltott ki a munkásokból is. 94
(iyakori jelenség volt, hogy a többszáz fős bányaüzemekben a megyében 10-- 20 fő |.«lt~ııt meg a meghirdetett szakszervezeti gyűlésen. A szakszervezeti munka háttérbe szorítása miatt a bizalmi hálózat minőségi összetétele ls romlott. Egyrészt a régi szakszervezeti gárda a népi demokratikus forradalom és a pıolettlrdiktatúra győzelme után az állami- és pártvezetésbe került. Azokat, akik maradtak A tııoıgıılomban és továbbra is a szakszervezeti érdekvédelem mellett hadakoztak, a szindit-alıııınıs vádjával eltávolították. Az új szakszervezeti bizalmiak tapasztalatlanok, járatlant zh voltak, s a kialakult helyzet miatt hamar beléjük rögzült az állandó visszavonulás, a ttıejrlıı`ız.ı'ıdás, a belenyugvás. A felsőbb szervek abban látták feladatukat, hogy közvetítsék az utasításokat a dolgt ııolrınık és a tagdíjakat összeszedjék. A bizalmiak, a dolgozók ügyes-bajos dolgait ismerırzt- ııgyıııı, mert ott éltek, ott dolgoztak közöttük, de ezeket hatékonyan közvetíteni nem ızızlıtlk. 'l`ekinté1yük nem volt, a munkások haragja viszont rájuk zúdult a feszített norttullt. a ıııunkaversenyek, a kölcsönjegyzések miatt. A bizalmiaktól is népszerűtlen feladaloltzıt kove teltek a felsőbb szervek, a házi agitációt, a röpgyűlések tartását, az eligazitásot-zn ıt lt, lla ezektől a feladatoktól húzódoztak, az a vád érte őket, hogy népszerűséget hajltazzınık, akadályozzák az országépítő feladatokat. A há nyaüzemek szakszervezeti bizottságai azonban nem könnyen törődtek bele
ı„ztv fel ıık megváltoztatásába. A bányászszal-:szervezeteknek a népi demokratikus forradalom lzltijeıı tekintélye, eredményei voltak a tőke elleni harcban, a széncsatában, a bányák álla.zzz tzıızl.-alert folytatott küzdelemben, a bányászellátás megszervezésében. Kivívott jogaikhurtn üülküdlâk.
A ıııegyei szakszervezeti bizottság jelentésében 1950 nyarán a perecesi bányaüzem n lt ıtt kárát elmarasztalta azért, hogy nincs jó kapcsolat a párt és a szakszervezet között to ıın-ıııhen. nem foglalkozik eléggé a munkaversennyel, újító- és versenymozgalommal, nt-„zzz ıı lıeteglátogatás megszervezése. Az b. titkár indulatosan védekezett a jelentés tttagvıtlılılsııkor, hogy ,,a párt kiveszi a szakszervezet kezéből az ügyeket”, „azt mutassák „nal hogyan kell a hibákat kijavítani, ne csak dirigálják az embert.” (4) I US l . jan. 5-i SZMT jelentés szerint: a bányászszakszervezeti funkcionáriusok egyre ıolzlwıı ıııondtak le funkciójukról, a inkább visszamentek a bányába dolgozni. (5) W50. ITIÁICÍIIS 20-án lZă1'_gY3.ll2a 3 SZZKSZCIVBZBÍBK B01`50d megyei Bjzmtgága 3 bá-
nt ttıı szakszervezetek munkáját. A bányászszakszervezet megyei titkára értékelte a szak.„~ı vezet helyét, szerepét az üzemekben, és megállapította, hogy „Az üzemi háromszögek .z. .got lroınaság alapján vannak megszervezve, s az újabb üzemi bizottságokba csak 10%-a Lõ-ı nlı he a régieknek, a pártszervezetek nem erősítik, csak rontják a szakszervezet tekinlélyıll H (tl)
A kurittyáni párttitkárt idézte, aki kijelentette, hogy egyáltalán nincs szükség üze„zı lzııot t ságra. Míg a bányászszakszervezet titkára a szakszervezeti munka gyengüléséről lt.-„elt addig a megyei szakszervezeti bizottság képviselői úgy értékelték a bányászszak„.-ıwıet ıııunkáját, hogy a bányaüzemekben még mindig nagyobb a szerepe, mint a párt..-ıl. Igaz., ınondták - hogy a felszabadulás után sok helyen előbb működött az üzemi tztfol ı .-nıg és a szakszervezet, mint a pártszervezet, de most át kell adni a vezető és irányító 95
jszerepet a pártnak, mert „ha nem jó a kapcsolat, azt az ellenség használja ki” - szólt a megyei szakszervezeti bizottság véleménye. 1950 elején tartották a magyar sztahanovisták I. országos tanácskozását. A sztahanovisták tanácskozásán Gerő Ernő is felszólalt. Elemezte a mozgalom eredményeit és gyengéit. A hibák felsorolásakor igen kemény kritikát kapott egy borsodi bánya, Alberttelep is. Itteni példával illusztrálta a Sztahanov-mozgalom általános gyengeségét, hogy a kezdeti fellendülés után lehanyatlik. Gerő bírálta a szal-:szervezetet és a bányaipar vezetőit, hogy „nem gyeltek fel arra, hogy a jelenleg alkalmazott bérrendszer tarthatatlan, egyenesen gátolja, fékezi a munkaversenyt és a sztahanovista mozgalmat.” (7) Az alberttelepi példával támasztotta alá véleményét, mivel „még mindig a csoportbérezés van érvényben, a magas teljesítménynek megfelelő bért nem ñzették ki a sztahanovistáknak. Ez elvette a kedvüket a mozgalomtó1.”Felvetette azt is, hogy „A Sztálin-műszak alatt, mikor a legjobban ment a munka, a szállítópálya leállt Alberttelepen, s ez az eset négyszer ismét lődött meg a műszak alatt.” Gerő az alberttelepiek figyelmét az éberségre hívta fel, ügyel jenek, hogy a ,,belső ellenség” ne akadályozza máskor a termelést. A sztahanovisták tanácskozása után a bányászszakszervezet központjában 1950. március 6-án tárgyalták meg Gerő beszédét. Zgyerka János, a szakszervezet főtitkára nem fogadta el az alberttelepiek védekezését, hogy a szállítópálya leállása a Sztálin-műszak ide jén nem szándékos, hanem véletlen volt. Elmarasztalta a helyi vezetőket, hogy hiányzik belőlük az éberség. A borsodi kerületi titkár azzal védekezett, hogy a borsodi bányákban már az nehézséget okozott, hogy 120 sztahanovistát kivontak a termelésből, elvitték őket tapasztalatcserére, azért, hogy előadásokat tartsanak munkamódszereikről. Továbbá azt tı sérelmezte, hogy a sztahanovistáktól munkamódszerük átadását szorgalmazzák, de nem kapnak kellő segítséget beszédük megírásában a pártszervezetektől. (8) Gerő Ernőnek a sztahanovisták kongresszusán elmondott beszéde után különösen szorgalmazták az egyéni bérezés bevezetését a bányaüzemekben. Az egyéni bérezés bevezetésével a bányaipar irányítói a termelés további növelését kívánták elérni. A bányákbaıı. ahol eddig a csapatelszámolás volt az általános, nehezen tudtak áttérni erre a módszerre. Nagyon gondos átszervezésre lett volna szükség, a munkafolyamatok pontos, precíz lebontására, hogy regisztrálni tudják az egyéni teljesítményeket. Az új bérezési rendszerre átállni egyik napról a másikra nem lehetett. A munkások részéről is volt ellenállás, az állandó versenymozgalmak, a normarendezések is visszatartották őket az egyéni bérezés el fogadásától. Ahol bevezették, s a feltételeit nem tudták az üzemvezetőségek biztosítani. rengeteg volt a fizetések utáni reklamáció, sérelem. 1950. április 16-án az országos termelési és bérfelelősi értekezleten szintén ezekről ıı kérdésekről voltıszó. Borsodi küldöttekis elmondták a tapasztalataikat. Rudabányán sikv rült bevezetni az egyéni bérezési, de Somsályon a dolgozók erőteljes ellenállásába ütközött, mert azzal érveltek, ,,miért mindig csak a termelésnek kell növekedni, az életszínvo nal meg megy lefelé.” (9) A sok bérelszámolási zűrzavar miatt egyes helyeken nem is aluıı tak leszállni a bányába. A borsodi bányák képviselői jelezték azt a gondjukat is, hogy egy re többen hagyják el a bányát, pl. Lyukóbányából 30-40 fő ment el a vasgyárba dolgozat
96
N50. július 2l-én a bányászszakszervezet országos aktíva értekezletet tartott a norınzııı-ııılezések szükségességéről. A szakszervezet vezetoi azzal indokolták a normák rende femıı~k szükségességét, hogy azok már nem reálisak, nem tükrözik a bányászatban végbeiıız-ııı lellőılést; a fokozott gépesítést, a bányászok élet- és munkakörülményei javulását. M uj szocialista bérrendszert kell kialakítani - hangsúlyozták. A szakszervezettől azt várml. az előadók, hogy értessék meg a dolgozókkal az egyéni bérezés bevezetésének szükségõzzıegel és a normarendezéseket. (10) A bányaüzemek országos gondja volt az akkor valóban alacsony termelékenység, de r-nııvk lő oka nem a „laza norma” volt. A géppark felújítása az új beruházások közepette in-ni, vagy csak részben történt meg. Az ún. amortizációs alapot, a felújításra, a beruházáwlzııı szziııt összeget egyre csökkentették, viszont a termelékenység lassú növekedését -z ııııv kizárólag az öntudat, a szorgalom hiányára vezették vissza. 1050. november 25-én országos bányászértekezletet tartottak. Ezen a tervteljesítésı„=ıı mlılig elértekkel való számvetés és a következő tervévek feladatainak kijelölése törıanı Az iparág vezetői nem voltak elégedettek az eddigi eredményekkel. Az elmaradás „L zu zi lassú munkatempóban, a rossz munkaszervezésben, a laza munkafegyelemben és a g.1|„~~.ııı-I tség alacsony fokában látták. A szénbányászatban a beruházásoknak csak 20%-át ı„ı zl ııóılzik gépesítésre, az elővájás csak 4%-ig, a szénjövesztés 6,1 %-ig, a munkahelyi szálıiı llı -l-l %-ig, a földalatti szállítás 70%-ig volt gépesített. (1 1) A ıııunkaversenyről megállapították, hogy azokra a kezdeti fellendülés után a vissza z-ıruwlı je.-llcmzőek.
Az értekezleten a borsodi bányák képviselői közül is hozzászóltak. Az alberttelepi ıenıvzııııóıaııök a sztahanovista mozgalom vísszaesésének okait fejtegette. Egyrészt ezt az sıırııııló lčlszámhiányban látta és a gépi felszerelések és az alkatrész-ellátás hiányosságaiızaıı „l`ı`onthajtást nem lehet kézi erővel olyan eredménnyel csinálni . . .” mondta. (12) A kerületi szakszervezeti titkár a sajószentpéteri gondokról szólt, elsősorban azokf-»I az f~ıől`eszitésekről, melyekkel a létszámhiányon kívántak úrrá lenni. Panaszkodott a zrzıl- l„~|ıı.cı| vájárok hiányára is. (13) Az értekezleten jelen volt és felszólalt Rákosi Mátyás is. Beszédében igen sok bor-amit |„*lıl:ival illusztrálta a bányászélet aktuális kérdéseit. (Informáltsága onnan szárma.z„ıı, hogy előzőleg Pereces bányatelepen tett látogatást.) Méltatta a bányászság 1945if. „z ıı||ııé|ıítésben tanúsított helytállását, a párt egyik legmegbízhatóbb píllérének neveziz.-z A lnlııvılszságot. Hangsúlyozta, hogy tovább kell javítani a bányászellátást és szállítást. Ifvlvelette az ún. célbányák sorsát, „mióta önálló nemzeti vállalatok lettek a vassr zıııık _ ıııııclyeknek a szenet szállítják, nem támogatják a bányákat.” (14) A perecesi bá.„ az M ii diósgyőri vasgyár viszonyára utalt. A bányászat munkaerő gondjairól szólva szinıen |„zı will példára hivatkozott, hogy a perecesi bánya azért tudta megállítani a bányásznl. vlvnınlıırlását a közeli sajóbábonyi építkezésekre, mert megszervezték a bányászszállllflıl
A -uılószentpéteri munkaerő-gondokra is kitért: az üzemvezetőség egyedül nem tud;-.zı rıwjjnlılsıııi ezt a kérdést „erőnek erejével rabokat kért tőlem. . . holott csak sok volt az
97
igazolatlan munkaerő, akik idegenkednek a gépesítéstől, bizalmatlanok a műszakiakkal.” (15) Rákosi élesen támadta a kétlaki bányászokat „Ezek okozzák a legtöbb gondot” mondta, s „ezek azok, akik mint vájárok és mint parasztok is lemaradnak”. A bányászat munkaerő-gondjainak egyik megoldásaként javasolta, hogy „van a bányában nőnek való munka is.” A bányászértekezletet követően a bányászszakszervezet a megyében kiadta a feladatokat az üzemi titkároknak. Ennek értelmében mindenütt a munkafegyelem megszilárdítását kellett legfontosabb feladatnak tekinteni. Az üzemi szakszervezeti aktiváknak minden erővel támogatni kellett a versenymozgalmakat, a Sztahanov-mozgalmat. A kétlakiság gyors felszámolása érdekében ösztönözni kellett a bányászokat, hogy földjüket felajánlják. A bányászértekezlet után a megyében egymást követték a vizsgálatok és ellenőrzések a bányaüzemekben. Ezek kiterjedtek a termelés eredményeire, a műszaki színvonal vizsgálatára, de elsősorban a munkafegyelem, a munkaidő kihasználás, az igazolatlan hiányzások kérdésére. A munkafegyelem lazaságának 3 leellegzetesebb tünetét tették szóvá általában: a nagy uktuációt, az igazolatlan mulasztásokat, és a munkaidő nem kellő kihasználását. A legtöbb gondot a feszített tervek végrehajtásában az állandó létszámhiány okozta a borsodi bányákban. A más területen is folyó extenzív fejlesztés kohászat, építőipar elszívta a munkaerőt a kétségtelen legnehezebb, munkakörülményeiben is mostohább bányától. A munkásszállitási gondok, lakáshiány, a kolonializáltság alacsony foka sem segített megoldani a bányák gondját. A szükséges munkaerőt _ a korszak szellemének és szokásának megfelelően - ,,toborzással” próbálták előteremteni a megye falvaiból és a kevésbé iparosodott szomszéd megyékből, Szabolcs és Hajdú megyéből. 1950 őszén volt nagymérvű ez az akció, amikor a megye bányászainak a száma 10.000-ről közel 15.000-re emelkedett, de az előírt terveknek a teljesítéséhez ez is kevésnek bizonyult. A diósgyőri NV-nél így is 780 bányász hiányzott. (16) A borsodi bányavidékre a közeli és távoli falvakból, ahonnan nem volt vasúti közlekedés, teherautón, vagy teherautókból átalakított bó dés kocsikon szállították a munkásokat. Ezek voltak az ún. ,,bányászjáratok” vagy szerződéses járatok. Az iparvállalatok és a bányák szerződés keretében kibérelték a közlekedési vállalatok járműveit és a munkásokat ingyen szállították „háztól házig.” De az állandó munkaerőgondok megoldására leginkább a munkaerőtoborzás sikerében bíztak. Mint szinte minden korban, ezt is kampányfeladatnak tekintették, s a toborzás módszerei is ennek megfelelőek voltak. Falujárók, kultúrbrigádok, toborzócsoportok járták a falvakat, gyűjtötték a leendő bányászokat. Igéretekben nem volt hiány, jó zetésről, a falusitól jobb városi életről, tanulásról, ellátásról, a bányászélet és hagyományok szépségéről beszéltek, de nem szóltak tı várható nehézségekről, a kemény munkáról. Egy 1951. március 16-i SZMT jelentés szerint az egyik toborzó csoport odáig ment az irreális ígérgetésekben, hogy azt mondták ,,. . _ az új bányászoknak nem is kell a bányában dolgozni.” (17)
98
Iizzel szemben a valóság egészen más volt a toborzottak számára, mint az ígéretek, ıwııı csoda, ha végülis töredékük maradt meg bányásznak. A vidéki, falusi, eddig főleg pamıztı munkát végző emberek - sok volt közöttük a fiatal - nehezen szokták meg az üzemi elet l`egyelmét, a nehéz földalatti munkát. Nem azért, mert nem tudtak, vagy nem szemi ıvk dolgozni, hanem azért, mert a paraszti munka lényegesen más, mint az ipari üzemi ımvezettség keretében végzett munka. A feszített termelési tempó sem adott elég időt a velük való foglalkozásra, a bányamunka megszokására. Közrejátszott a régi bányászok félttilwııysége is, nem bíztak a bányásszá válásukban. Előfordult, hogy ,,kitoltak” velük, ını.-ızııbb területre osztották be őket a munkahelyen. Itt gyakran nem tudtak eleget keresni, ıı ıııunkaversenyek hajrájában lemaradtak. Türelemre, a velük való differenciált foglaltrımlsra lett volna szükség, hogy munkássá válásuk fájdalommentesebb legyen. A toborzottak maguk is sokféle indíttatással hagyták el a falut. Volt olyan - elsőım Iııııı Fiatalok -lelkes tanulnivágyók, akik a jelszavakat hittel, bizalommal elfogadták, vnlı uk, akik a paraszti életből való kiemelkedés útját választották az ipari munka vállaláıttvııl. Voltak, akik az ismert okok miatt a paraszti munka perspektívátlanságából. kiábıııınlıılva, a földet, családot elhagyva vállalták a bányamunkát, de volt a toborzottak kömit győkértelen, az otthoni környezetében helyét nem találó ,,vándormadár”, lumpen .-lvııı is. S végül a múlt rendszer deklasszált elemei közül is sok a bányákban kapott és tahtlt ıııegélhetéséhez murıkát. Elsősorban az utóbbiak deviáns magatartásukkal, fellazítotıttk ıı korábbi munkahelyi, munkásszállási közösségeket. A hivatalos propaganda értetlemıl allt a sokszínű, eltérő problémával érkezett munkástömeg előtt, s beilleszkedési zava„ııkııt nem türelemmel kezelte, hanem az ellenség aknamunkájára szűkitette le. Ennek ılaplılıı ítélték meg a munkafegyelem megsértését, a munkásszálláson levő botrányokat ıt h t llyan öntudatos magatartást vártak el a munkahelyen, a munkásszálláson az új emtwıvktől, amellyel csak a több generációra visszanyúló bányásztörzsgárda munkásmozgalııııılııırı edzett tagjai rendelkeztek. Fájdalommentesebb és gyorsabb munkássá válásukhoz ıı Ivlıételeket nem biztosították. A megyében levő aggasztó lakáshiány miatt arról szó sem lnlıvtett, hogy önálló lakáshoz jussanak rövid időn belül, de a hevenyészett módon megımıvezett, kialakított munkásszállások sem nyújtottak emberi körülményeket. A toborzott bányászok számára sokszor a legelemibb tisztasági feltételeket sem tudiıtk biztosítani. Ózdon a salakhegyekben vájt üregekbe húzták meg magukat, - írja egy jetvıılés iı toborzott munkásokról. (18) l A ki ráldi legényszálláson eltetvesedtek a dolgozók, fertőtlenítésre volt szükség. Szutıuvülgyében a villamos centráléban deszkapríccsen aludtak a toborzott munkások egy hiılz-ag, lmzatos helyiségben. (19) Ezen a szálláson nem volt gondnok, igen sok volt a lopás. A tnlıórzott bányászoknak a putnoki szálláson hiányzott az asztal, a szék, és az ágyakon ıwııı volt fejpárna. (20) A borsodi bányákban is előfordult, hogy női munkaerőt alkalmaztak, gondot jelenwtt. hogy a szállásokon és a munkahelyeken nem tudtak a számukra külön mosdót épíleııl. ( 2l )
Nem volt jobb a bányász ipari tanulók helyzete sem. A pályaválasztó fiatalok szervuııtsc Iıasonló kampányjelleggel folyt, a bányászéletet ragyogóbb színekkel ecsetelték, 99
:mint amilyen volt. A bányásztanulókat nem is tudták mind kollégiumban elhelyezni. Perecesen magánházaknál is laktak. A diákszállások zsúfoltak voltak. 10 emberre jutott 2 hetenként 4 törülköző, lavórból mosakodtak. Az ellátás gyenge volt. Reggelire legtöbbször csak feketekávét kaptak. (22) Nem csoda tehát, hogy a valóság és az ígérgetések közötti ellentmondás a „suttogó propagandának” kedvezett. Emődön, Hidasnémetiben elterjedt a hír, amivel meg akarták akadályozni a toborzások sikerét, hogy az új munkásokat Koreába és a Szovjetunióba viszik dolgozni. (23) Másrészt a munkahelyeken a feszített tempó, a normaszígorítások, az egymást köve tő munkaversenyek miatt szinte nem volt idő, hogy a technikához szokjanak. A sok új szakképzetlen bányász gondatlanságból, nemtörődömségből, hanyagságból, szakszerűtlen kezelés miatt sok géphibásodást okozott. Ezek mögött az esetek mögött nem volt szándékos szabotázs, mint ahogy a hivatalos vélemény sokszor állította. Sok volt a munkahelyi baleset. A szakszervezeti bizottságok feladatának tekintették, hogy felvilágosítással, plakátokkal, a munkavédelmi hálózat kiépítésével, jobb munkaszervezéssel, szakmai továbbképzéssel, tanfolyamokkal csökkentsék a balesetek számát. A jószándékú törekvések azonban elvesztették hatásukat a mennyiségi eredmények hajszolása közben, a kérdést másodrendű feladatnak tekintették, a munkavédelmi kiadások anyagi fedezetét sem bizto sították az üzemek. A munkafegyelemhez tartozott az ún. igazolatlan hiányzások kérdése. Ez igen jelen tős műszak- és termeléskiesést okozott Borsodban is. 1951 . január l. és június 31. között ez a borsodi bányaüzemekben 38.657 műszak kiesését jelentett. (24) A hivatalos álláspont szerint a kétlakiság felszámolása megszünteti a szimulánsok, a táppénzcsalók tömegét. Ezért arra késztették a földdel rendelkező bányászokat is, hogy mondjanak le a földjükről, ajánlják fel azt a tsz-eknek, mert ezzel gyorsíthatj ák meg munkássá válásukat, a földjeik pedig a tsz-eket erősítik. A falusi bányászok azonban nem szívesen váltak meg a földjüktől, a felajánlásra buzdító felhívásoknak nem volt látványos eredménye. (25) A bıl nyászok jogos védekezése az volt, hogy a szűkös ellátási viszonyok miatt szükség van a mezőgazdaságban megtermelt élelmiszerre, másrészt, amíg a bánya lakást nem tud számára biztosítani és falun kell laknia, akkor a földjét is megműveli. A munkában való elmaradást nemcsak a mezőgazdasági munkák okozták, oka között szerepeltek a szállítási nehézségek is. Volt fegyelmezetlenség is, egy-egy falusi esküvő búcsú után ugrásszerűen megnőtt a másnapi híányzók száma. A munkafegyelmet általában adminisztratív módszerekkel olykor drákói rendszabályokkal akarták helyreállítani. Az 1950/4. törv. rendelet szerint . . .,,bűntettet követ el az, aki önkényesen kilép, igazolatlanul mulaszt, s ezzel veszélyezteti a népgazdasági tervet vagy résztervet.” (26) Az 1951-ben életbe lépő Munka Törvénykönyv értelmében a dolgozó felmondásahoz a vállalat igazgatójának hozzájárulása volt szükséges, ha ezt nem kapta meg, akkor fordulhatott egyeztető bizottsághoz, de a gyakorlatban a szakszervezeti mozgalom erőtlensége és a munkások jogi járatlansága miatt, az az érzés erősödött meg sokakban, hogy az igazgatói önkénytől függnek legszemélyesebb elhatározásai.
100
Vas Zoltán 1951. áprilisában a munkafegyelem kérdésében összehívott borsodi ııiıkszervezeti aktíva értekezleten a következő utasítást adta a meelenteknek: ,,. . .a mıkszervezet álljon a sarkára, nyújtson messzemenő segítséget az üzemnek, az üzemek ve.-z~ıóıııek a munkafegyelem megszilárdításában. Figyeljék, hogy csak a jogos hiányzók kapliıınık tappénzt, ne tűrje a szakszervezet a munkafegyelem legkisebb megsértését. Hozzák nv tlvıiııosságra, pellengérezzék ki a mulasztókat! ” (27) A „kipellengérezésre” számtalan módszert dolgoztak ki. A diósgyőri NV-nél elhatáınıtılk, hogy az igazolatlanul mulasztó családjának levelet írnak, melyben megmagyarázmk, hogy milyen kárt okoz a hiányzás a népgazdaságnak. (28) Ózdon a népbolt papírmtkjııira ráírták a jól dolgozó és az igazolatlanul hiányzó bányászok nevét, hogy amikor a Inıııyıtszfeleségek vételezték az élelmiszert, mindenki lássa, kinek a férje dolgozott jól, kié ıınıs/.tıl. (29)
A perecesi bányatelep iskolájában a gyerekek számtanórán azt számolták ki, hogy ııwııııyi kereset jár annak a szülőnek, aki jól dolgozik, és mennyi annak, aki igazolatlanul lzınııyzik. (30) Somsályon összehívták műszakváltáskor az összes dolgozót és előttük kelInıı szıiınot adni arról, hogy ki miért hiányzott. (31) Az igazolatlanul hiányzókat különböző bírságokkal sújtották. Aki kétszer mulaszıt ııı igazolatlanul, attól megvonták a ruhakedvezményt, elesett a szalonna-pótadagtól, a tv v t llntalványtól, nem kapott hűségjutalmat, a mulasztás hónapjában megvonták a havi míııjtlrandóságot. (32)
Az igazolatlanul hiányzókról listát készítettek és azt az üzem faliújságára vagy agyõlı jól látható helyen kifüggesztették. (33) A megyei PB titkára az ózdi szénbányák vezetőinek és élmunkásainak tartott értet„~ı|ı-.tén kijelentette, hogy az igazolatlanul hiányzókkal ne legyenek liberálisak a bányavemink, el kell őket távolítani. (34) R zi kosi Mátyás 1951. október 21-én tartott tatabányai bányászértekezletén is elége.tvılvııségét fejezte ki: ,,. . .kár, hogy kesztyűs kézzel báımak a lógósokkal és a hanyagokLzıt. iı lııstákat meg kell bélyegezni, s a fegyelmezett légkör kialakítása feladata a szakszervefvlııek is.” (35)
A ınegszégyenítés, megalázás mellé a megfélemlítés is járult. Nyilvános bírósági táriivıılıtsokon börtön és pénzbüntetés is sújtotta a mulasztókat. 195 2 elején az izsófalvi kultúrotthonban tárgyalták két ormospusztai bányász ügyét *zi itt dolgozó jelenlétében. A vád ellenük az volt, hogy átlagban 2-3 hónapon keresztül Inıvııııként 3 -4 alkalommal hiányoztak, azért, mert otthon mezőgazdasági munkát végezlvl. ıı saját, vagy a ,,kulák” rokonságuk földjén. Az egyik bányász büntetése 6 hónap börnm. ltltltl Ft pénzbírság lefizetése, a közügyektől 3 évre való eltiltás volt, a másikat 6 hónap |ııv itó-nevelő munkára ítélték tekintettel töredelmes megbánására. (36) A szakszervezeti bizottságoknak meg kellett szen/ezni a beteglátogatásokat, lakásán l„-tlvıı ellenőrizni a beteget jelentőket. A szakszervezeti aktivisták húzódoztak ettől a felznlıııınl, mert nem szívesen vállalták sokszor a falvakban és egyéb távoli helyekre való kirı-tllnsl. A felsőbb szakszervezeti szervek mindig szóvá tették, hogy a bányaüzemekben ımıı tnnkcionálnak jól a beteglátogatók. 101
A munkafegyelem kérdéséhez tartozott a munkaidő teljes kihasználása is. A lazaságoknak azonban sokszor alapvető munkaszervezési hiányosságok voltak az okai: sok volt it kapkodás, a szervezetlenség, az anyagellátás akadozott, nem volt megfelelő szállító kapacı tás. Az első ötéves terv feszített beruházásai, a túlzott iparosítás meghaladta az ország teherbíró képességét. Az életszínvonal visszaesett. A sorozatos normarendezések következtében a bányászkereset is csökkent a megyében (24,5 Ft-ról 21,49 Ft-ra csökkent a napi átlagkereset. (37) Bár a bányászok nem tartoztak a legrosszabbul fizetett munkásrétegek közé, az ellátás nehézségei, a rossz közellátás elégedetlenséget váltott ki közöttük. Viszonylag magasabb keresetük, egyeseknek a földművelésből eredő jövedelme úgy tűnt, hogy megkülönböztetett helyet biztosít a számukra. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a nehéz bányamunka fokozottabb kalória fogyasztást is igényelt. A megye bányászcsaládjaiban az átlagosnál nagyobb volt az eltartottak száma, Borsodban igen kevés munkaalkalom nyílt még akkor a női munkaerő számára, tehát a bányászcsaládok nagy részében csak egy kereső volt. Az 1950-es évek elején csak hosszú sorbanállás után lehetett az alapvető élelmiszercikket megszerezni. Az emberek gyakran már éjjel három órakor kiálltak az üzletek elé, hogy húst tudjanak vásárolni, de ugyanez volt a helyzet a tejjel, a kenyérrel, zsírral, burgonyával, hüvelyesekkel, nemcsak Ózdon, hanem Miskolcon is. Sokan a sorbanállás ellenére sem tudták megvásárolni a szükséges élelmiszert, mert kevés volt, az igényeket nem tudták még részben sem kielégíteni. Az élehniszeren kívül hiányoztak bizonyos alapvető háztartási cikkek is, pl. szappant is csak jegyre lehetett kapni. Természetes, hogy a szakszervezeti gyűlések tele voltak panaszokkal a rossz közellátási viszonyok miatt. Az időszakos terveket előterjesztő ún. tervismertető termelési értekezleteken is egyre rosszabb volt a hangulat. A teıvszámok egyre feljebb srófolták a követelményeket, de az életszínvonal romlott. l95l. március 21-i, az SZMT-ben tartott termelési felelősí értekezleten elmondták, hogy a bányákban a dolgozók már nem akarnak felaj ánlásokat tenni, mert élelmiszert jegyre sem lehet kapni, s mire az üzletekbe érnek, minden elfogy. A berentei bányászok között olyan rossz volt a hangulat, hogy a felaj ánlásokat gyűjtő szakszervezeti funkcionáriust ,,lecsirkefogózták”. (38) A felvetett problémákra az MDP vezetői fellengzősen reagáltak, s az ellenség aknamunkájának tulajdonították a hiányos ellátást. Rákosi Mátyás a tatabányai bányászértekezleten az ellátás gondjait felvető bányászoknak azt felelte, hogy ez csak a kulákság árurejtegető spekulációja, ,,s a hús és zsír hiánnyal akarja a bányász kedvét elvenni a termeléstől, de ennek nem ül fel az öntudatos bányász.” (39) A szakszervezeti vezetők sem tudtak és mertek mást mondani, mert nem egyszer kaptak megrovást azért, ha ,,csipp-csupp” ügyekkel, a munkásellátás gondjaival ,,szétforgácsolják” erőiket. A Borsodban a bányaüzemekben végrehajtott brigádlátogatások alkalmával a központból leküldött jelentésükben azért marasztalták el a helyi szakszervezeti vezetőket, hogy ,,elfecsérlik az erejüket bakancs és lisztosztással.” (40) 102
i952 elején a borsodi bányavidékről, az alberttelepi bányaiizemből indult el az az aki tó, nıely hamarosan országos mozgalommá vált ,,Termelj ma többet, mint tegnap! " jelzmvııl. A ınozgalom indítója Loy Árpád, sztahanovista frontmester volt, aki elsőként végwıı szovjet módszerrel frontfejtést a megyében. Az alberttelepi párt- és üzemi vezetőség ki ııkıırta küszöbölni a csorbát, amit az emlékezetes Gerő-beszéd tett szóvá az alberttelepi ıı t ıılııınovista mozgalom akadozásáról. A Loy-brigád kiemelkedő termelési eredményeit végeredményben roppant egyszerü, hm-ııt`ekvő módszerekkel érte el. A frontmesterek 1952. január 26-i országos értekezleten 1-ı ı nl ınaga Loy Árpád számolt be. Brigádjával legelső feladatuknak tekintették a termelés iılupvető feltételeinek biztosítását. Rendbehozták az elhanyagolt szállítóvágatokat, külön ıtıkııı itó, karbantartó brigádot szerveztek a zavartalan munka biztosítására. Az előző mű.ıtıktól mindig pontosan tájékozódtak, mit végeztek, mi a következő műszak feladata. ttlzwızervezték a jó anyagellátást. A csapatvezetők műszak előtt fél órával már együtt volmk ıı csapattal, megbeszélték az előttük álló műszak feladatait. Lecsökkentették a ,,füst re vzıı „ts” idejét azzal, hogy ventillátorokat építettek be, hogy gyorsabb legyen a munkaterülen-ıı a szellőzés. Gondoskodtak a folyamatos szállításról, az állandó üres csille biztosítánıı nl. Loy Árpád munkatársait kiválogatta, a legjobbakat vette maga mellé. (41) A bányászszakszervezet központi vezetősége 1952 januári ülésén a kerületi titkárokmık azt az utasítást adták, hogy Rákosi Mátyás 60. születésnapjának tiszteletére minden tnıııyııiizemben szorgalmazzák a Loy-mozgalomhoz való csatlakozást. (42) A felajánlások a megye legtöbb bányaüzemében megtörténtek, de az alberttelepi mnzgıılom kirakat volt. A termelés hasonló feltételeit a legtöbb bányaüzem egy sereg obınkt ıv és szubjektív tényező miatt nem tudta megteremteni. 1952-ben már annyi országos vw wnykampány zajlott, hogy a szervezők jóformán nem is tudták számontartani. A negvvilóvcs, féléves tervek határidő előtti teljesítése érdekében munkafelajánlásokat tettek a .lt ılgozók március 8-ra, április 4-re, május l-re, koreai műszakra, augusztus 20-ra, novemtwı (l-re, december 21-re stb. A munkaversenyek igazi kollektívákat mozgató ereje az egyımıs után következő kampányokban elveszett, annál is inkább, mert a versenyek eredménvvıt újabb és újabb normarendezésekre használták fel. A Loy-mozgalom kibontakozásámik akadálya volt a nem szűnő munkaerőhiány. Ezen az sem segített, hogy a fızetett szatnıılsrigıcıkat csak előre elkészített szabadságolási tervek alapján lehetett kiadni. A csapatok t„~ı ıvztását a hónap eleji beosztáshoz képest csak 10%-ban lehetett megváltoztatni. (43) A szorongató munkaerőhiány miatt állandósult a bányákban a túlórázás, egyre gvııkıııhban fordultak elő a vasárnapi és a 16 órás műszakok. 1951-52-ben a borsodi bánvnvıtlék kedvezőbb geológiai adottságú széntelepei kimerülőben voltak. Az új vágatok ııwgııyitását, az új,feltárási munkákat egyre halogatták a feszített tervelőírások miatt. A lmııyıik termelőberendezései kimerültek, leromlottak, alapos felújításukra lett volna szükıeg A rablógazdálkodás miatt elhanyagolták a fenntartási munkákat, sokszor az elemi bizızzııvzıgi előírásokat is megsértették. (Az Ózd környéki bányákról szóló jelentés szerint hiitııvnzlıık a menekülő vágatok, rossz volt a levegő, s még ivóvizet sem biztosítottak minzlvınıtt ıı dolgozóknak.) (44)
103
1952 tavaszán szakszervezeti választások voltak, és előkészületek történtek a SZ()'l` XVIII. kongresszusára. Borsodban a bányaüzemek trösztösítése következtében szervezeti változások történtek a bányászszakszervezeten belül is. A körzeti üzemi bizottságokat megszüntették, a több üzemet magába foglaló vállalatoknál szakszervezeti bizottságokat hoztak létre, egyes aknákban pedig üzemi bizottságokat. Vállalati szakszervezeti bizottság alakult Királdon, Somsályban, Sajószentpéteren, Sajókazincon, Múcsonyban, Rudolftelepen, Kurittyánban, Diósgyőrben, Perecesen. A vállalati szakszervezeti bizottságok 9--9 fő ből álltak. Farkaslyukon, Ormosbányán, Lyukóbányán 9 tagú üzemi bizottságot választottak. A bizalmi rendszert is átszervezték a bérezési rendszer alapján, külön az elővájásnál, külön a femrtartásnál, vagy csapatonként, műszakonként választottak bizalmít. (45) A bányászszakszervezet munkáját értékelte a megyei pártvezetés is. A megyei PB titkára a bányaüzemek párttitkárának tartott értekezletén tarthatatlamıak nevezte a bányászszakszervezet egyes vezetőinek álláspontját, hogy a párt utasításainak végrehajtásában, a termelés fokozása terén és a munkaversenyek, a sztahanov mozgalom, a ,,Termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom szervezésében még nem tettek meg mindent a szakszervezetek. 1952. június 25-én tartották a bányászszakszervezet területi konferenciáját. Jelen volt Blaha Béla is, az MBDSZ főtitkára. Az előadók foglalkoztak a termelés és a munkaversenyek kérdésével, amelyben úgy ítélték meg, hogy lemaradások vannak, s a lemaradásokért a szakszervezet is felelős. A jelentések szerint az ózdi bányászoknak 81,9 százaléka, a borsodi tröszthöz tartozó bányászoknak 80,8 százaléka állt versenyben és a Loy-mozgalomhoz csak 55 százalékuk csatlakozott. Eredménynek könyvelték el, hogy sikerült a hiányzók számát a felére csökkenteni. (47) Blaha Béla értékelte felszólalásában a borsodi bányászszakszervezet munkáját, a legfőbb hiányosságot abban látta, hogy nem kielégítő a párt és a szakszervezet kapcsolata. E mögött az volt, hogy még mindig sok volt a súrlódás a párt- és szakszervezeti szervek között, az üzemi szakszervezeti bizottságok, ha láthatatlanul is, de ragaszkodtak jogaikhoz. Évről évre 3-4 százalékos keresetcsökkenést jelentett a békekölcsönök jegyzése is. Az alapelv az volt, hogy önkéntes felajánlás alapján kell jegyezni, de a valóságban olyan politikai és erkölcsi nyomás alatt végezték, amely feltétlen ellenérzéseket szült. Ezt a népszerűtlen feladatot is nagyrészt a szakszervezeti bizalmiak nyakába varrták. Kampányfeladat volt ez is, versenyt hirdettek egyének, munkahelyek, üzemek és megyék között is a jegyeztetésben. Az elvárás az volt, hogy 750 Ft-os fizetés után 3 heti keresetet, 1000 Ftos zetés után 1 hónapi keresetet, 1000 Ft-on felül az 1 hónapi keresetet további 2550%-ot meghaladó összegét kellett jegyezni. Sajtó, faliújság, hangosbemondó dicsérte a jegyzési kvótát túlteljesítőket, de ugyanezek a fórumok az imperializmus ügynökeként bélyegezték meg a keveset vagy nem jegyzőket. Somsály bányatelepen a „jól jegyzőkkel" levelet írattak azoknak, akik nem, vagy keveset jegyezték. (48) Az üzemi bizottsági elnökök országos értekezletén név szerint említették azt a sztahanovista bányászt Borsodból, aki 1450 Ft-os átlagkeresete mellett is csak 50 Ft-ot volt hajlandó jegyezni. (49)
04
A versenyben való lernaradás félelme és a várható elmarasztalások, megbélyegzések kıvérlése miatt előfordult, hogy a dolgozó fızetéséből többet vontak, mint amennyit jegyzett. hogy az üzem ne maradjon le a versenyben. (50) Gerő Ernő 1952 végén tartott egyik beszédében elemezte a népgazdaság 1952-es vımlıııényeit és az 1953-as év feladatait. Ebben a beszédében szólt a szénbányászat helyzeıztı (il és feladatairól. Hangsúlyt helyezett a termelés mennyiségi növelésére is, de aláhúzta zı minőség javítását is. A helyi vezetőkre hárítva a felelősséget megállapította, hogy a miıınség romlása az egyoldalú mennyiségi mutatók hajszolása miatt következett be, ,,me rt koııııyebben kitermelhető, de rosszabb minőségű szénre vettek irányt.” (51) Elítélte a ıalılógazdálkodást, a feltárás, az elővájás elhanyagolását, a munkahelyek rossz előkészíıvıtségét. Mielőbb szükségesnek tartotta a hóvégi hajrámunka, a túlórák csökkentését. 'sürgette a kapkodás, az idegeskedés, a rendszertelenség felszámolását a bányaüzemekben. |~t~l.szólított a jobb, szervezettebb gépkíhasználásra és az alkatrész-ellátás javítására. A beszéd - bár reális problémákat, a bányaipar valós gondjait tárta fel, de úgy tüntet ıe fel azokat, mintha helyileg, a központi koncepciók és irányelvek ellenére keletkeztak volna. Kijavításukra nem adott konkrét javaslatot, tanácsot. A további munkaverseııvvk szervezésére, a fegyelmezett murıkára szólította fel a párt- és a tömegszervezeteket. A minőség javítására tett intézkedéseket is kampányfeladatnak tekintették. l953 elején a diósgyőri kohászok nyílt levélben fordultak a borsodi bányászokhoz: „Atljatok több és jobb szenetl” jelszóval. „A poros szénnel bekerülő homok megolvadt, ııwgtıvegese dik, a kazánjaink rostélyain. Ennek következtében a jó szén sem ég el, hanem |„~-tal és félig elégett állapotban kerül a salakba” - írták a nyílt levélben. (52) A Gerő-beszéd után a megyei kibővített pártválasztmány gyűlésén is értékelte a meııve szénbányászatának feladatait. ,,. _ .a megye iparának, bányászatának és építőiparának iı ıvıv és felajánlások mennyiségi teljesítése mellett alapvető feladata a minőség javítása, az nnknltség csökkentése, az anyagtakarékosság, amelyet az utóbbi időben alaposan elhanyagı ıltıık, nemcsak a szakszervezeti vezetőink, hanem a párt- és tömegszervezetek is. Másik I. zııtos feladat az egyenletes, folyamatos termelés biztosítása, a hóvégi hajrá felszámolása. *mk még a tennivalónk a munkafegyelem és a technológiai fegyelem megszigorítása terén. A z igazolatlan mulasztások és a jogtalanul igazolt mulasztások, valamint az álbetegek miznı nagy károsodás éri a népgazdaságot, a szakszervezet és a DISZ még nem lép fel kellő mellyel a helyzet megjavítása érdekében.” (53) A megyei pártválasztmány előadói úgy toglııltak állást, hogy sok még a siránkozás, sok az ,,objektív akadályra” hivatkozás. A minnıeg roınlásban is a bűnösöket keresték. 1953 januárjában a megyei bányászszakszerve„~ı kemény bírálatot kapott a szakszervezetek megyei tanácsától, elmarasztalták a bányák nwıııi bizottsági titkárait, hogy nem ismerik a legfontosabb termelési mutatókat és a minn-zeg javításának kérdéseit. (54) A feladatot legkönnyebb volt áthárítani, amikor a szak„eı vezetek éppen nem rendelkeztek semrniféle olyan eszközzel, amivel érvényesíteni tudmk volna befolyásukat. 1953 tavaszán és nyarán egyre világosabbá vált, hogy az ország életében olyan hibák to-lnıkeztek és halmozódtak fel, amelyekkel a párt és az állami vezetésnek feltétlenül fogIalltozııi kell. 1953 júniusában ült össze az MDP KV-nak az az ülése, amely hivatva volt a 105
megelőző évek hibáit feltárni, s kijavitásuk útját-módját meghatározni. Az ülésen hozott határozatok alapul szolgálhattak volna később a szakszervezeti munka helyének, szerepének is helyes megítéléséhez. A hibák kijavításának szándéka és terve azonban a revizionizmus és a dogmatizmus egymást váltó párharcában elhúzódott. A szakszervezeti mozgalom csak 1956 súlyos és keserves, de tanulságos történelmi tapasztalatai útján találja meg igazi helyét, szerepét politikai rendszerünkben.
JEGYZETEK . RÁKOSI M.: Válogatott beszédek és cikkek. Szikra k. 1955. 315. Társadalmi Szemle 1950111. . Szakszervezetek Központi Levéltára (később SZOT KL1195011.) . SZMT Könyvtár 195 011. dossié (később SZMT K.) . MSZMP B. m. P. B. Archívuma 6911948-56.
. . . . 10. 11. 12. 13.
SZMT K. 195011. GERÖ E.:Harcban a szocialista népgazdaságért. Szikra, 1950. SZOT KL 195011. SZOT KL 195011. SZOT KL 1950126. SZOT KL 195011. a. U. o.
A bányász létszám alakulása 1939
1949
1954
fő
%
fő
%
fő
%
Borsodi Szénb. Tr.
2546
16,5
3500
16,6
4167
16,2
Ózdvidéki Szénbány. Tr.
1254
8,1
1857
8,8
2117
8,2
Összesen:
3800
24,6
5 357
25,4
6284
24,4
A számokból kitűnik, hogy az iparvidék szénbánya-munkáslétszáma gyorsabban, a vájárlétszám pedig lassabban fejlődött. Míg 1938-ban az összes alkalmazott bányamunkásból 48% volt vájár, addig 1954-ben a vájárok száma az összes munkáslétszámból a Sajóvölgyben 33, az ózdi medencében 36 %-ra csökkent. Adatok: Kóródi:/1 borsodi ípa:rv|'dék. Közg. és Jogi K. 1959. 130.
106
l'l
.*ı`Z()'l`KL 1950. 113.
|'l
ll,tı.
tr.
ll] l.Al(l P.: A proletárdiktatúra győzelme és a szocializmus építése Borsod megyében 1948-56 Borsodi' Szemle. 197011. Az összes munkavállaló átlagos állományt' létszámának alakulása
Borsodi Szénbány. Tr.
Ózdvidéki Szénbány. Tr. Összesen: A borsodi iparvidék részesedése hazánk összes szénbányászati munkavállalójából %-ban
1950
1951
_1952
1953
10.002
11.426
12.936
13.81 l
4.729
5.176
5.738
6.279
14.731
16.602
18.674
20.090
23,8
24,1
23,9
22,4
Adatok: Kóródi id. m4. 130.
lI I lt
MSZMP B. m. pb. Archívıım 6911948-56. Itorsod-Abaúj -Zemplén megye legújabbkori története és adattára. Miskolc, 1970. 240.
l'I
SZOT KL 195112.
itt
SZMT 1951.
.ll
SZOT KL 195112.
H
SZMTjelentés 1950. november 6. SZMT K. 1950-07.
il
MSZMP B. m. pb. Arch. 6911948-56.
2-t H
.f 1.
l-Észak-Magyarország 1951 . jún. 14. WS 2-ben azzal az engedménnyel akarták elősegíteni a földfelajánlásokat, hogy a tsz-be belépő bá nyász megtarthatott 800-1200 négyszögöl szőlőt, kertet, vagy gyümölcsöst, tarthat tehe net egyet, 1 növendék marhát, 1 kocát a szaporulatával, 1 juhot, 1 kecskét, korlátlanul ba romfıt, nyulat, méhet, 1-2 hízott sertést. (Borsodi Bányász 1952. júl.) ldézi Huszár Tibor: Fejezetek a munkaerkölcs történetéből. Valóság 197618.
.' 1
llorsodí Bányász 1951. április 7.
itt
lis-zak-Magyarország 1951. jún. 16.
Ft
SZOT KL 195112.
ııı
U. o.
ll
ll . o.
t)
Észak-Magyarország 1951. nov. 4.
I1
Észak-Magyarország 1951. nov. 3.
t-t is
liszak-Magyarország 1951. nov. 6. SZOT K1. 195111. 107
36. Észak-Magyarország 1952. jan. 13. 37.
SZÓT KL 195111.
38.
MSZMP B. m. pb. arch. 6911948-56.
39.
SZOT KL 195111.
40.
SZOT KL. 195112.
41.
SZOT KL 195219.
42. 43. 44. 45. 46.
Észak-Magyarország 1952. jan. 27. Borsodi Bányász 1952. márc. 7. Észak-Magyarország 1952. júl. 17. Borsodi Bányász 1952. márc. 17. Borsodi Bányász 1952. márc. 31.
47.
SZOT KL. 195219.
48.
SZOT KL. 195211.
49.
SZOT KL. 195219.
50.
SZMT K. 1950-03.
51. GERŐ E.:A vas és acél országa. Szikra, 1952. A magyar népgazdaság helyzete 195 2-ben és feladatai 195 3-ban. 52. Észak-Magyarország 1953. febr. 25. 53. Észak-Magyarország 1953. máj. 24. 54. Észak-Magyarország 195 3. jan. 14.
TI-IE TRADE UNION WORK IN BORSOD MINES BETWEEN 1950--53
by MRS. BOZSIK Summary The were in the Borsod mírıe trade union work many disadvantageous reasons in the first years of building of socialism, which caused, that this movement having old traditions was declined, wasted away. First of all the dogmatic party policy, which according to decisions in 1950 years, pushed into the background all trade union movementswith the charge of sindicalizm and right-Wing socialdemocra
tizm. As main task of trade unions was formulated Organization of work-competition, production agitation, the defence of interest was removed from agenda. The quality of former direction and steward
network of mine trade union in Borsod was deteriorated, older leaders were promoted to party work or Were replaced with charge of ,,socialdemocı'atizm”. The losing of authority, degradation to execu-
tion only unpopular tasks (the work-competition, stahanov-movement, Peace Loan subscribe collection) contributed to deterioration of direction quality. „Dilution” of miners also had a disadvantageous effect, the increment of production wanted to reach at this time first of all with sudden increasing the number of miners. Voluntarist party policy did not show patience to new, mainly willage ori-
108
Q-ııı.ııı~tl miners. but wanted to accelerate their beooming workers, in spite of objective circumstances. the ınnle union had the job, that by education, which meant then „Put on the pillory", and with mntııı- severity to create the labour discipline.
GEWERKSCHAFTLICHE TÃTIGKEIT ZWISCHEN 1950 -53 IN DEN BORSODER BERGBETRIEBEN von FRAU BOZSIK Zusammenfassung ln den ersten Jahren des Baus des Sozialismus, unter der Mitwirkung zahlreicher ungünstiger
ıaııııııııde, war die Tätigkeit der Borsoder Bergarbeitergewerkschaft, dieser Bewegung mit langjährigen lonlıtlonen, zurückgefallen, sie verkümmerte. Schuld daran war hauptsächlich die dogmatische Parteipolıı ık, die im Sinne der Parteibeschlüsse von 1950, die ganze gewerkschaftliche Bewegung des rechtspi it lıteten Sozialdemokratismus bezichtigt und in den Hintergrund gedrängt hatte. Als Hauptaufga-
t-an itt-r Gewerkschaft wurden die Organisierung von Arbeitswettbewerben und die Produktionsagitati--ıı lorınııliert; der Interessenschutz wurde von der Tagesordnung gestrichen. In Borsod versclechterte .ı. ti tt le Qualität des Leiter- und Vertrauensmannetzes, die alterı Leiter wurden herausgehoben, zur thoteııırheit abgeholt oder aber des „Sozialdemokratismus” beschuldigt und abgelöst. Das verminderte A nwlıen der gewerkschaftlichen Bewegung, ihre Degzradierung zur Durchfúhrung lauter unpopulärer A. ııtgııben (Arbeitswettbewerb, Stachanov-Bewegung, Zeichnung von Friedensanleihen) trrıgen ebenızılls zur Schwächung der Qualität der Leiter bei.
Nicht minder ungünstig wirkte sich die „Verdünnung” der Kumpelschaft aus, man gedachte mırııltvlı in dieser Periode die Mehrpro duktion in erster Reihe durch eine sprunghafte Erhöhung der lıeıgrırlıeiterstärke zu erreichen. Die voluntaristische Parteipolitik war urıfáhig, gegeniiber den neuen, in
.ıeı Mr-lırzahl vom Lande kommenden Bergleuten Geduld aufzubringen; ungeachtet der objektíven tıııııtıtııde wollte sie ihr Arbeiterwerden beschleunigen. Der Gewerkschaft oblag es, die Arbeitsdiszip-
na ılnrclı Erziehung, was damals die „Anprangerung” bedeutete, mit drakonischer Stränge herzustellen.
IIPOIDCOIOBHAH PABOTA B BOPIIIÓJICKHX IIIAXTAX MEHCIIY 1950-53 1" lll. B0)I(I/IK Pe sro M e
lt nepnızrx ronax crponrenrzcrna coıınannarwa E paõore õoprrtorrcxoro rıraxTepcı
109
Me". florepsı aaropnrera nerpanauna Ha aızmonnerrne Torırzxo nenonyrırıpmax :ıanav (opranuaanmı Tpytıoaızrx copeunonarrırtt, craxaıroacıcoe rramıreırrre, cöop norrırncxır Ha saem Mnpa) Taroıce noıvıorrro yxynıııenrrıo Kavrecrna pyrcorsorıcrna. B 1-ıe6Jıaı`orıpı«mTı-rom rıanpanrıeumı nettcrnouano ,,pa36aarıeime" rrıaxrepon, Tax Kax D aToT nepnorr nonbrrnenrre nponanoncrna xoremı Jıocrmıızronızxo :ra ever cı
1 10
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
