SZAKMAI HÍRLEVÉL 2009. április Tisztelt Búzatermesztı partnerünk! A Tango® Star az azol-tartalmú gombaölı szerek között már évek óta bizonyítja a búzabetegségek elleni utolérhetetlen hatékonyságát. Ez azért figyelemreméltó, mert a körülmények (az idıjárás, a termesztéstechnológia, a fajták és a kórokozók is) folyamatosan változnak. De változások ide vagy oda, a Tango Star 2008-ban is ugyanazt a kimagasló hatékonyságot mutatta, amit korábban megszoktunk tıle. Az azolok nem egyformák Azoloknak nevezzük azokat a gombaölı szereket, amelyek strobilurint nem tartal-maznak, és hatóanyagaik közül legalább az egyik valamilyen triazol (epoxikonazol, tebu-konazol, ciprokonazol, fluzilazol, protiokon-azol stb.). Az azolok széles hatásspektrumú gombaölı szerek, melyek az ıszi búza valamennyi gombabetegsége (rozsdák, lisztharmat, pirenofórás és szeptóriás levélfoltosság, fuzáriózis) ellen valamilyen mértékben hatékonyak. De nem egyenlı mértében, sıt jelentıs különbségek vannak köztük a hatékonyságot illetıen. Mivel ezeknek a készítményeknek, a strobilurint tartalmazó szerekhez viszonyítva, juvenilizáló hatásuk gyakorlatilag nincs, értéküket az adja, hogy a különféle gombabetegségek ellen mennyire és milyen hosszú ideig hatékonyak. 2001 óta a Tango Starral és – piaci részesedés alapján – három legfontosabb versenytársával 25 egyszeri védekezéssel beállított kísérletet végeztünk.
Ez összesen 100 parcellát jelentett készítményenként, s ezeken a parcellákon külön-külön meghatároztuk a fertızöttséget, és megmértük a termést. Ahogy az 1. ábra mutatja, a négy azol a termést eltérı mértékben növelte, s a termésnövekedés szorosan összefüggött a különféle betegségek elleni gombaölı hatással. A gombák ellen
hatékonyabb készítmények nagyobb mértékben növelték a termést, a Tango Star felé haladva mintegy kétmázsánként. Érdekes, hogy a készítmények hatékonyságának sorrendje szinte minden egyes betegség ellenében ugyanaz volt, tehát a termést nagyobb mértékben növelı készítmény az összes betegség ellen hatékonyabbnak mutatkozott. A hatástartam a vörösrozsda elhárításának hatékonyságán mérhetı le leginkább. Minél kisebb a különbség egy-egy készítmény esetében a tejeséréskori és a viaszéréskori hatékonyság között, annál hosszabb a hatástartam. Ha nagy a különbség, az azt jelenti, hogy a rozsda elleni hatás tejeséréskor (3-4 héttel a kijuttatás után) megszőnt, nem tartott ki a viaszérésig (további 10-12 napig). Az 1. ábrán megfigyelhetı, hogy a Tango Star-nak egyszerően nincs gyenge pontja, mindegyik betegség elhárításában és a hatástartamban is megelızi a versenytársakat. Kiugróan erıs a vörösrozsda és a szeptóriás levélfoltosság elleni aktivitása. 2008. évi kísérleteink eredményei megerısítették régebbi tapasztalatainkat. (2.ábra)
Bár a gombabetegségek károsítása mérsékeltebb volt, mint a korábbi években, a Tango Star a lisztharmat, a vörösrozsda és a foltbetegségek elleni hatékonyságban, a hatástartamban és mindezeken keresztül a termésnövelı hatásban is versenytársai fölé kerekedett. A kalászhányás kezdetét célozzuk meg Hazánkban – bár a kétszeri védekezés egyre nagyobb teret hódít – az általános gyakorlat mégiscsak az, hogy az ıszi búzát egyszer permetezik gombaölı szerrel a tavaszi, kora nyári idıszakban. Hogy ez pontosan mikor, a búza milyen fejlettségi állapotánál történik, az többnyire attól függ, mi a védekezés célja: az elérhetı legmagasabb terméshozam elérése, valamely levélbetegség irányzott leküzdése, a kalászfuzáriózis minél hatékonyabb elhárítása, esetleg nincs is különösebb cél, csak a megszokás áll a dolgok hátterében. Kézenfekvı, hogy a legjobban akkor járunk, ha az elérhetı legmagasabb terméshozamot tőzzük ki célul, és ennek megfelelıen idızítjük az egyszeri védekezést. A gazda, persze, mindig azt reméli, hogy beavatkozásával a maximális hozamot, és a legnagyobb nyereséget éri el. Akkor is, amikor
már bokrosodáskor gombaölı szerért nyúl, mert meglátja a lisztharmatot a búzanövények levélhüvelyén, vagy amikor tejeséréskori védekezéssel a kalászfuzáriózis tökéletes elhárításában bizakodik, és olyankor is, amikor azért permetez, mert éppen ráér, vagy így szokta meg. Persze, mindenkinek nem lehet igaza, optimális idıpont csak egy van. Hogy melyik ez az idıpont, egyetlen módon tudhatjuk meg: ha idızítési kísérleteket állítunk be több éven keresztül, különféle kórtani helyzetekben.
Az utóbbi években végzett kísérletei alapján az egyszeri védekezés optimális idı-pontja a búza kalászolásának kezdetén van, az esetek döntı többségében ez eredményezi a legmagasabb terméshozamot (3. ábra).
Ha ehhez képest akár csak egy-két héttel is korábban, vagy ugyanennyivel késıbb permetezünk, már mázsákat veszíthetünk el a termésbıl hektáronként. Tavalyi kísérletünk jól mutatja, hogy miért is van ez így (4. ábra). Mert az optimálisnál korábbi védekezés esetén egyedül a liszt-harmat elhárításának hatékonysága javult, a többi betegségé pedig romlott, mivel a védı-hatás nem tartott ki a tenyészidıszak végéig.
Ha pedig egy hetet késlekedve, a virágzás elejéig halogattuk a védekezést, az már rész-ben gyógyító beavatkozásnak számított, mert a rozsda- és foltbetegségek kóroko-zóinak fertızése idıközben fölerısödött. Ilyen esetben, amikor a védekezés már nem megelızı módon történik, nem is elsısorban a kórfolyamat megállítása a probléma, hiszen a Tango Star kiválóan gyógyít. Nagyobb gond az, hogy a növény szövetei a gombák behatolása miatt roncsolódnak, s így a szer nem tud kellıképpen érvényesülni. A megkésett védekezéseknél ezért nem az következik be, amire sokan számítanak, hogy tovább kitart a védıhatás, hanem pont az ellenkezıje, lerövidül. Ezért értelmetlen az egyszeri védekezést a virágzásig vagy még tovább halogatni, és a kalászfuzáriózist célba venni, mert közben a levélbetegségek „munkálkodnak”, napról-napra csökkentik a termést. Minél többet késlekedünk a kalászhányás kezdetétıl számítva, annál több termés megy veszendıbe. Az egyszeri védekezéssel minden búza-betegséget tökéletesen elhárítani nem lehet, hiszen a lisztharmatgomba fölszaporodása már a bokrosodáskor megkezdıdik, a vörösrozsda és a pirenofórás levélfoltosság kórokozói pedig még viaszéréskor is inten-zíven fertıznek. Azt az idıpontot kell meg-találni, amelynél az összes föllépı betegség együttes kártétele a legkisebbre szorítható vissza. Ez az idıpont pedig – ahogy már tisztáztuk – a kalászolás kezdete, a BBCHskálán 51-essel jelzett állapot (5. ábra), ami 2008-ban és az elızı években is ideális volt a legnagyobb kárt okozó betegségek, a rozsdák és a pirenofórás levélfoltosság elhárításának szempontjából, mert ezek intenzív fertızési idıszakának kezdetére esett.
A szeptória ellenében is csak picivel „csúszott meg”, nem engedte elhatalmasodni ezt a betegséget, ugyanakkor a lisztharmat ellen megkésettnek, a kalászfuzáriózis ellen pedig túl korainak bizonyult. Mivel azonban a liszthar-mat csak kisebb mértékő, a kalászfuzáriózis pedig szinte semmilyen mennyiségi kárt nem okozott, ésszerőtlen lett volna ezek tökéletes elhárítására összpontosítani (azaz korábbra hozni vagy akár késıbbre halasztani a permetezést) a nagyobb kárral járó betegségek elleni védelem rovására. Azzal sok mázsát veszíthettünk volna hektáronként. A túl korai (kalászolás elıtti) egyszeri védekezés gyakori oka a
költségtakarékosság. Bokrosodáskor vagy a búzanövények egy-két szárcsomós állapotánál a gyomirtó szerrel együtt permetezzük ki a gombaölı szert, és ezzel egy kijuttatás költségét megspóroljuk. Az efféle „spórolás” valójában jelentıs pénzkidobás, hiszen a rosszul megválasztott idıpont miatt a búza a tenyészidıszak utolsó heteiben, amikor a gombák támadása a leghevesebb, teljesen védtelen marad, s így a termés mázsaszám vagy akár tonnaszám mehet veszendıbe. Olyan esetekben, amikor szükség van erre a korai beavatkozásra, mert erıteljes a liszt-harmatgomba fölszaporodása, vagy – mono-kultúrás termesztés esetén – aszkospóráival is fertız a pirenofórás levélfoltosság kórokozója, a fölsı levélszint védelme érdekében, kalászoláskor még egyszer permetezni kell. Gyors határszemlék során, a búza fertızöttségének nem túl alapos fölmérésekor sokakat megtéveszt, ha nagyjából egészségesnek tőnik az állomány, s ezért halogatják a védekezést a virágzásig vagy még tovább. Igen ám, de nem számolnak a betegségek lappangási idejével, ami általában 7-10 nap, de esetenként több is lehet. A tünetek ugyanis nem a pillanatnyi, hanem a 710 nappal korábbi fertızést tükrözik. A lappangó fertızés a láthatónál sokszorta erısebb lehet. Így például a vörösrozsda-fertızöttség mértéke 7-10 nap alatt megtízszerezıdhet, azaz az 1%-os szintrıl, ami felületes szemlélıdı számára alig észlelhetı, szők három hét leforgása alatt 100%osra emelkedhet, ha kedvez a kórokozó számára az idıjárás. A leghelyesebb tehát az, ha az egyszeri védekezés idızítésének kísérleti tapasztalataiból indulunk ki, és a kalászolás kezdetén menetrendszerően kipermetezzük a Tango Start. Dr. Füzi István fejlesztımérnök
Ha további információkra van szüksége a szerekkel kapcsolatban, keresse területileg illetékes szaktanácsadó kollégáinkat, vagy látogasson el weboldalunkra: www.agro.basf.hu. ®
= A BASF Hungária Kft. bejegyzett márkaneve
Ez a kiadvány tájékoztató jellegő, nem tekinthetı hivatalos szaktanácsadásnak. Kérjük, termékeink felhasználása elıtt olvassa el és kövesse a növényvédı szer csomagolásának címkéjén található felhasználási javaslatokat és biztonsági utasításokat. A kiadványban elıforduló esetleges nyomdai hibákért felelısséget nem vállalunk.
© BASF Hungária Kft. Agrodivízió, 2009
