A NEM MEGFELELŐ MUNKAHELYI BIZTONSÁG ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM KÖLTSÉGEI – AZ EU 28 TAGÁLLAMÁRA KITERJEDŐ BECSLÉSEKELÉ
Szakértői ülés a munkahelyi balesetek és megbetegedések költségeiről 1 Háttér Ez a jelentés az azon a szakmai ülésen történteket foglalja össze, amelyen az egybegyűlt szakértők a nem megfelelő munkahelyi biztonság és egészségvédelem költségeinek az EU 28 tagállamára kiterjedő felmérésére adott lehetőségeket vették számba. Az ülés alapját az EU-OSHA „Estimating the cost of accidents and ill health at work – A review of methodologies („A munkahelyi balesetek és megbetegedések költségeinek becslése – Módszertani áttekintés”) elnevezésű projektje adta (az erről készült jelentés és összefoglaló a következő linken keresztül nyolc nyelven elérhető: https://osha.europa.eu/en/topics/business-aspects-of-osh). A munkából eredő sérülések és munkahelyi egészségkárosodások költsége jelentős méreteket ölthet. A 27 tagú Európai Unióban 2007-ben 5580 halálos kimenetelű munkahelyi baleset történt, és a munkavállalók 2,9%-a szenvedett el olyan munkahelyi balesetet, amely három napnál hosszabb távolmaradást eredményezett. Ezen felül egy 12 hónapos időszak alatt hozzávetőlegesen 23 millió munkavállalónak alakult ki vagy vált súlyosabbá valamely a munkavégzés következtében kialakult egészségi problémája 1. A nem megfelelő vagy nem létező munkahelyi biztonságból és egészségvédelemből fakadó munkahelyi sérülésekkel és egészségkárosodásokkal összefüggő, valamennyi tagállami vagy nemzetközi érdekeltet érintő költségek pontos és átfogó becslése összetett feladat. Ugyanakkor ahhoz, hogy e szakpolitikai területen hatékony intézkedések lépjenek érvénybe, elengedhetetlen, hogy a politikai döntéshozók tisztában legyenek azzal, melyek azok a területek, ahol a munkahelyi biztonság és egészségvédelem nem megfelelő vagy hiányos, és milyen mértékben. A fent említett, 2013-ban lezárult projekt a munkahelyi balesetek és munkahelyi egészségkárosodások hatásának értékelésére szolgáló modelleket tekintette át azzal a céllal, hogy kiindulási pontot biztosítson az EU-OSHA számára egy olyan európai modell létrehozásához, amellyel az EU 28 tagállamára vonatkozóan adhatók becslések. A szakértői ülés fő célja a projekt fő eredményeinek megvitatása, majd azok alapján azoknak a tényezőknek a kiemelése volt, amelyekre az EU-OSHA-nak tekintettel kell lennie az európai számítások során: az aktuális akadályok, azok leküzdésének lehetőségei, és általában az, hogy mi lenne a legjobb módszertani megközelítés. Délelőtt bemutatták az EU-OSHA jelentését és az európai számítások alkalmazásához fűződő érdekeket. Ezt az ausztrál modell és annak bemutatása követte, hogy hogyan alkalmazták azt egy másik országban (Szingapúr). Ezzel azt kívánták szemléltetni, hogy milyen kérdések merülhetnek fel egy adott módszer másik országba való átültethetőségével kapcsolatban. A délutáni ülésszak középpontjában a munkahelyi sérülések és megbetegedések költségének kvantitatív kiszámításához szükséges két fő lépés állt: (1) az esetek számának megállapítása és (2) az azonosított esetekhez pénzérték hozzárendelése. Az ülés utolsó szakasza csoportmunkával telt, amelyet a visszajelzéseknek szentelt és a nap eseményeit összegző általános vita követett. 1
Eurostat (2010), Health and safety at work in Europe (1999–2007): A statistical portrait („Egészségvédelem és biztonság az európai munkahelyen (1999–2007) – statisztikai portré”). Elérhető itt: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-31-09-290/EN/KS-31-09-290-EN.PDF (hozzáférés 2013. június 21-én).
Az ülést az Ügynökség bilbaói székhelyén tartották 2014. június 19-én, az egész ülésen aktív szerepet vállaló szakértők részvételével. Az ülés napirendje az 1. mellékletben található az előadásokra mutató hivatkozásokkal, míg a résztvevők listáját a 2. melléklet tartalmazza. A következő szakaszok az ülésen az egyes napirendi pontok keretében megvitatott fő kérdéseket tárgyalják.
2 Bevezetés – A jelenlegi projekt és a későbbi távlatok William Cockburn, a Megelőzési és Kutatási Osztály (EU-OSHA) megbízott vezetője nagy vonalakban bemutatta az EU-OSHA szervezetét. Figyelmét főként a jelenlegi projektnek szentelte, amely áttekintést ad a munkahelyi balesetek és munkahelyi egészségkárosodások költségeinek kiszámításáról, majd a szakértői ülés céljával összhangban felvázolta az EU-OSHA jövőbeli terveit is ezen a területen, konkrétan kitérve a munkahelyi biztonság és egészségvédelem előnyeivel kapcsolatos új tevékenységre, amelynek keretében az EU 28 tagállamára kiterjedően kívánnak számításokat végezni.
3 Miért van szükség az EU 28 tagállamára kiterjedő számításokra? Jadwiga Tudek (Európai Bizottság, a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága) rámutatott annak tágabb összefüggéseire, hogy miért fontos az Európai Bizottságnak egy ilyen kalkuláció. Beszédét az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ) kezdte, amelynek 153. cikke említést tesz arról, hogy a munkakörnyezetet javítani kell a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében. Ezt követően röviden áttekintette azokat az uniós kezdeményezéseket, amelyeknek javára szolgálna egy ilyen számítás, különös tekintettel a nemrégiben közzétett 2014–2020-as munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi uniós stratégiai keretre, amely konkrétan megjegyzi, hogy a költségek és hasznok értékelését szükséges lenne 2016-ig elvégezni, ugyanakkor a (munkahelyi biztonsággal és egészséggel kapcsolatos) uniós irányelvek tagállamok általi gyakorlati végrehajtásának és a hatásvizsgálatok folyamatos értékelésére is szükség van. Az előadást megbeszélés követte az előírások betartásáról, egyes résztvevők pedig úgy vélték, hogy a szabályozás nagyobb hangsúlyt kap, mint az előírások betartásának ellenőrzése. Az elhangzott érvek szerint ez nagyrészt az összehasonlítható országos adatok hiányának tulajdonítható, és többek között ez az oka annak, hogy az új munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi uniós stratégiai keret konkrétan utal arra, hogy jó minőségű adatokra van szükség. Ami az előírások betartását illeti, a legfőbb általános vélekedés szerint az előírt szinteket általában betartják, de ez jórészt megint csak az adatok hiányára vezethető vissza. A jó modellek és adatok, a költségekre – többek között a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre fordítandó forrásokra – vonatkozó megbízható információk alapot adhatnak a cselekvéshez, nem annyira az országok összehasonlításához, mint inkább ahhoz, hogy megpróbálják nyomon követni az időbeli változásokat.
4 Az EU-OSHA jelentésének bemutatása Xabier Irastorza (EU-OSHA) összefoglalta a projektet, és magyarázattal szolgált annak hátteréről, fő céljairól és a modellek áttekintését megalapozó módszertanról. Külön kitért a pontos becslés két lépésére – (1) az esetek számának megállapítása és (2) az azonosított esetekhez pénzérték hozzárendelése –, majd szót ejtett a figyelembe veendő költségek típusairól és az azokat viselő különböző érdekelt felekről. Kiemelte a modellezési gyakorlat néhány főbb kérdését és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem hasznaival foglalkozó következő projekt – amelynek célja az EU 28 tagállamára kiterjedő számítások megadása – várható kihívásait. A vitában az előadásban említett nehézségek közül több is szóba került. Ami az életminőség értékét illeti, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megvizsgálta, mennyit lennének hajlandóak fizetni az emberek életminőségük megóvásáért. Az átlagértéket – avagy a munkanapokban kifejezett költséget
2
– 6000 napban állapították meg Szingapúr esetében, és a WHO alapos munkáját mindenképp érdemes figyelembe venni. Új-Zélandon is végeztek kutatásokat a témában, itt a fájdalom és szenvedés költségét a nem megfelelő munkahelyi biztonság és egészségvédelem társadalmi összköltségének 95%-ára becsülték, következésképp, az semmiképp sem hagyható figyelmen kívül. Szó esett arról is, hogy kulcsfontosságú szem előtt tartani, hogy mit mér a GDP, és feltenni a kérdést, hogy valóban kiszámolható-e a nem megfelelő munkahelyi biztonság és egészségvédelem költsége a GDP hányadosaként, mivel a kettő nem ugyanazt méri. A vita során rámutattak, hogy a nem megfelelő munkahelyi biztonság és egészségvédelem hatásának számszerűsítésénél ésszerűbb lenne az egy munkavállalóra és ágazatra jutó sérülések/megbetegedések arányát megpróbálni megállapítani. Ami a prevalencia és incidencia használatáról folyó vitát illeti, egyes résztvevők azzal érveltek, hogy a prevalencia módszerével nemcsak azért kapunk nagyobb számokat, mert az a korábbi évekből származó eseteket is figyelembe veszi, hanem azért is, mert a múltban több baleset fordult elő. Az incidencia az aktuális munkakörülményekről ad képet, de az incidencia módszerével elvesznek azok a múltbeli esetek, amelyekért a mai napig fizetünk. A lappangási idő további nehézséget jelent az esetek megbízható számbavételében, és nem olyan könnyű eldönteni, hogy a prevalencia vagy az incidencia-e a megfelelőbb módszer, ez nagyban függ ugyanis a rendelkezésre álló adatoktól. Annyi azonban elmondható, hogy a prevalencia reálisabb képet ad, minthogy a valós folyó költségeket és azt méri, ami már folyamatban van, függetlenül attól, hogy valójában mikor történtek az esetek.
5 Az ausztrál költségszámítási modell Richard Webster (Safe Work Australia) bemutatta az ausztrál modellt, amelyet széles körben az egyik, nemzetközi szinten legmegbízhatóbb becsléseket adó módszerként tartanak számon. A fentebb említettekkel összhangban ő is külön kitért arra, hogy tisztában kell lenni azzal, mit mutat meg a számítás: leginkább egy olyan mérőszámot ad, amely összehasonlítási alapként nyújt egyfajta rálátást, de nem egyenlő a tényleges GDP-veszteséggel vagy a kieső gazdasági tevékenységgel. A modell különböző tényezőket vesz számításba, és míg néhány közülük hátrányos a munkahelyi biztonság és egészségvédelem eredményei szempontjából, a GDP-növekedést kétségtelenül elősegíti. Richard Webster szerint a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi előírások betartásának költségeit is feltétlenül figyelembe kell venni. Az új ausztrál becslés 2015 januárjára várható, minden valószínűség szerint a 2012/13-as pénzügyi évre vonatkozóan fog szolgálni adatokkal. Elviekben az esetek számát a költségszámítási módszertől függetlenül kell megbecsülni, mivel ez két különböző lépése a folyamatnak, a költségszámítást ugyanis közvetlenül az esetek számára vonatkozó információ birtokában kell elvégezni, amely ideális esetben már rendelkezésre áll. Az ausztrál számítás az incidencia módszerét alkalmazza, és nem foglalja magában a dologi károkat, amennyiben azok nincsenek hatással az emberre. A modell azokkal számol, akik egy hétig hiányoztak a munkahelyükről, szem előtt tartva az államok közötti helyzetbeli különbségeket, amelyek nem adnak módot minden eset feltárására. Négy, egyértelműen a munkavégzéshez kapcsolódó betegségtípust azonosítottak, az adatok pedig azt mutatják, hogy míg a megbetegedések száma nőtt, az állandó jelleggel ismétlődő esetek száma csökkent. A modellben alkalmazott diszkontrátát az alternatív költségek – figyelemmel a hosszú lejáratú kötvények alapján megállapítható hivatalos jegybanki kamatra – és az inflációs ráta alapján számították ki. Richard Webster végül hozzátette, hogy a munkavállalók nagyobb részesedési aránya a költségek viseléséből közvetlenül kapcsolódik a bérek növekedéséhez. Az előadást követő vita középpontjában a különböző uniós tagállamok sokszínű kompenzációs rendszerei álltak, továbbá az, hogy ez milyen hatással lesz a meglévő nemzeti statisztikák összehasonlíthatóságára. Ezt szem előtt tartva az ülésen rámutattak, hogy a kompenzáció vizsgálata helyett a hangsúlyt inkább a kieső évekre kell helyezni, és a diszkontrátában tekintettel kell lenni a bérek alakulására. A költségeknek az azokat viselők szerinti lebontása nyilván eltérő képet fog mutatni országonként – Ausztráliában például a munkáltatók kisebb részt viselnek a teljes költségekből, mint az Egyesült Királyságban.
3
Szó esett arról is, hogy mennyiben helyénvaló azt feltételezni, hogy nőni fog a termelékenység mértéke, és hogy hogyan veszik figyelembe a különböző modellek az idősödő munkavállalók növekvő arányát, akik egész hátralevő életükben betegek lesznek. Annak ellenére azonban, hogy az egyéni termelékenység visszaeshet, a termelékenység a társadalom egészét tekintve minden valószínűséggel idővel növekedni fog.
6 A modellek alkalmazása más országokban – az ausztrál módszerrel kapcsolatos friss tapasztalatok Szingapúrban Jukka Takala (A Munkahelyi Biztonság és Egészség Intézete, Szingapúr) bemutatta a szingapúri számítást, amelynek alapját az ausztrál módszer adja. Szingapúr esetében a becslés összességében alacsonyabb, mint Ausztráliában, ami nagyrészt a két ország közötti fizetésbeli különbségekre vezethető vissza. A fentebb említettekkel összhangban az előadó is hangsúlyozta, hogy a számításoknak valóban ki kell terjedniük a fájdalom és szenvedés költségére is, minthogy az jelentős hányadát képviseli a társadalmat végső soron terhelő költségeknek – Új-Zélandon alapos kutatásokat végeztek erre vonatkozóan. Fontos tudni, hogy az emberek meddig dolgoznak, mivel országonként változik azoknak az aránya, akik 55 éves koruk előtt nyugdíjba vonulnak, ez pedig nyilvánvalóan hatással van a társadalomra és a szociális biztonsági rendszerek működésére. Jukka Takkala elismerően méltatta az Egyesült Királyságban alkalmazott modellt, de arra is rámutatott, hogy a balesetekre vonatkozó brit adatok nyilvánvalóan nem terjednek ki minden esetre. Végezetül a költségek kiszámításával kapcsolatos projektek hatásáról szólva hozzátette, hogy egyes országok már tettek lépéseket, Norvégiában például egy hasonló projekt hatására módosították a jogi keretet a különböző érdekelt felek közötti méltányosabb teherviselés érdekében. A hozzászólók többek között azzal érveltek, hogy a megalapozottabb szakpolitikai döntéshozatal érdekében helyes lépés áttekinteni az egyes érdekelt felek által viselt költségeket. Szó esett azokról a nehézségekről is, amelyek az eltérő ágazati struktúrák miatt a következtetések más országokba való átültetésével kapcsolatban merülnek fel. Egyetértés alakult ki azt illetően, hogy szükség van az országokban az ágazat szerinti lebontás értékelésére, amelynek alapján az országokat gazdasági szerkezetük szerint különböző csoportokba lehetne sorolni. A modellezés során aztán ezekre a csoportokra lehetne összpontosítani, mivel nagyon bonyolult lenne ezt a projektet minden egyes országban megvalósítani. Fontos továbbá figyelembe venni az országok eltérő korösszetételét is, szem előtt tartva e célból a munkaképességet és a nyugdíjkorhatárt. A GDP-ről folytatott megbeszélésre és az országok közötti különbségekre figyelemmel a résztvevők arra is rámutattak, hogy az európai uniós számításban az EU-n belüli tranzakciókat is értékelni kell annak jobb megértése érdekében, hogy mit is takar valójában a GDP és hogyan veszik számításba a más országokból származó információkat az egyes nemzeti GDP-kben. Ezen felül a korábban említetteknek megfelelően szóba került, hogy a költségszámítás hasznos és érdekes ugyan, de nem biztos, hogy a legjobb és legcélszerűbb azt a GDP hányadaként kifejezni. Észrevételek érkeztek a konjunktúraciklus és a munkahelyi biztonság és egészségvédelem eredményei közötti kapcsolatra vonatkozóan is, amellyel a modellezés során foglalkozni kell, és azt figyelembe kell venni. Ez jórészt annak tudható be, hogy a gazdasági tevékenység fokozódásával valószínűleg nő a balesetek száma, de egy bizonyos pont után a megelőző intézkedéseknek és a szemléletváltást követő nagyobb tudatosságnak köszönhetően a balesetek előfordulási aránya várhatóan visszaesik. Ez a szemléletváltás fontos, a fokozott gazdasági tevékenységgel pedig várhatóan nő a tudatosság. Jukka Takala bemutatott egy projektet is a munkahelyi sérülések és munkahelyi egészségkárosodások terhének általános felméréséről, amelyhez a nemzeti adatokkal kiigazított, Eurostattól származó uniós adatokat használták. A foglalkozási megbetegedéseknél a hozzárendelhető kockázat módszerét alkalmazták, mint korábban Finnországban, ezúttal azonban az
4
egész Európai Unióra kiterjedően. Az, hogy melyik hozzárendelhető kockázatot alkalmazzák, választás kérdése, éppen ezért azt megfelelően dokumentálni és indokolni kell. A foglalkozási eredetű rosszindulatú megbetegedéseknél a CAREX használata mellett döntöttek, de a vegyi anyagok mellett más, a daganatos megbetegedések kialakulásában szerepet játszó tényezők figyelembevétele is ajánlott.
7 Az esetek számbavétele – kapcsolódás a munkához Heidi Edwards (Health and Safety Executive, HSE) bemutatta a HSE által kidolgozott brit modellt a modellezés első lépésére, azaz a balesetek és munkahelyi egészségkárosodások munkához köthető eseteinek számításba vételére helyezve a hangsúlyt. Elmondta, hogy 2006–2007-ben alaposan átdolgozták az esetek számának és súlyosságának megállapítására alkalmazott módszert, de valószínűleg az új adatok, illetve kutatások fényében a modellt egyébként is folyamatosan változtatni és módosítani kell. Ez lenne a helyzet például a fájdalom pénzben kifejezett értéke esetében, mivel azt mindig is próbálták valamilyen módon megjeleníteni a modellben. A foglalkozási eredetű daganatos megbetegedések költségmodellje várhatóan 2014–2015-re készül el, és amennyiben jó minőségű adatok állnak majd rendelkezésre, az más krónikus (hosszú lappangási idejű) megbetegedés esetében is használható lesz. Pontosan az adatok minősége jelenti az igazán nagy problémát, minthogy az az egyik létfontosságú lépése a folyamatnak. Így például arra jutottak, hogy a sérüléssel nem járó baleseteket kihagyják a modellből a rendelkezésre álló adatok rossz minősége miatt. Hasonló a helyzet a kötelezően jelentendő sérülésekkel: míg a halálos kimenetelű sérüléseket megfelelően jelentik, a nem halálos kimenetelű sérülések esetében sok esetről nem számolnak be. Itt emlékeztetni kell arra, hogy a jelentési kötelezettség alá nem tartozó sérülések vezetnek a kevesebb, mint hétnapos hiányzáshoz – ezen esetek száma magas, költségeik viszont nem számottevőek. Végezetül rendkívül nagy kihívást jelent azoknak a felmérése, akik soha nem térnek vissza a munkába.
8 Költség-hozzárendelés Michael Zand (Health and Safety Executive, HSE) előadásában a folyamat második lépése, a költségek hozzárendelése kapta a főszerepet. A hozzárendelés mögött álló legfontosabb módszertani alapelv az alternatív költség használata. A legnagyobb költségkomponens az életminőség romlása – mint az fentebb szóba került – és a leginkább a hiányzáshoz kapcsolódó termelékenységi költségek. A „presenteeism” – amikor a munkavállaló baleset, illetve betegség következtében részleges teljesítőképességgel jelenik meg a munkahelyén, és ezáltal kedvezőtlen hatással van a termelékenységre – nagyban befolyásolja a termelékenységet, ennek hatását azonban igen nehéz felbecsülni, ezért csak akkor lehet figyelembe venni, ha megfelelő módszer és adatforrások állnak rendelkezésre. Az előírások betartásának költségeit szintén figyelmen kívül hagyják, mivel ezeket is problémás felmérni. A biztosítási díjak a munkáltatót terhelő költségként szerepelnek a modellben. Az előadás után észrevétel érkezett az életminőség romlására vonatkozóan a közúti fuvarozási ágazatban az esemény – például halálos kimenetelű közúti baleset – előtt végzett számításokról. Megfontolandó, hogy ez csak korlátozottan ültethető át más országokba, de az EU és az OECD is rendelkezik ilyen számításokkal. Hasonló érvek merültek fel az országok között az egészségügyben és a kompenzációs rendszerekben tapasztalható különbségekkel kapcsolatosan is, és hogy ezek mennyiben nehezítik a költségszámítást.
5
9 Általános vita – csoportmunka A plenáris előadásokat követően a résztvevők két csoportra oszlottak a legfontosabb módszertani problémák és azon tényezők további megvitatására, amelyeket az EU-OSHA-nak figyelembe kell vennie az EU 28 tagállamára kiterjedő számítások kidolgozása során. Ez a szakasz a két csoportban lezajlott vitákról és a plenáris szakaszt követő beszámoló ülésen történtekről ad tájékoztatást. Az esetek számát illetően azt javasolták, hogy azok megállapítását a munkaerő-felmérések balesetekre vonatkozó adatainak felhasználásával kezdjék – a megbetegedések esetében ez nehezebb lesz –, majd az önértékeléssel felmért körülményekhez dolgozzanak ki hitelesítési vizsgálatokat. Minthogy előfordulhat, hogy egyes cellák esetében kicsi lesz a minta mérete, érdemes összevonni az országokat. Az ötletet támogatták azzal, hogy nemzeti szinten nem biztos, hogy minden egyes tagállam esetében elvégezhető a modellezés. A lehető legteljesebb kép kialakítása érdekében azonban a munkaerő-felmérés adatait mindenképp ki kell egészíteni a nemzeti adatokkal a balesetek és a betegségek esetében egyaránt. Az országok között eltérések vannak, és egyértelmű, hogy nem minden esetről számolnak be (pl. a közlekedést és az ingázást nem veszik figyelembe), így elengedhetetlen az adatok vizsgálata mindkét szinten. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a munkaerő-felmérésben kulturális különbségek is megjelennek, mivel az a körülményeknek a felmérésben részt vevő munkavállalók általi értékelésén alapszik, így további eltérések lehetnek az országok között. Mindazonáltal a résztvevők hangsúlyozták, hogy a legjelentősebb különbségek a nemzeti gazdasági struktúrákra vezethetők vissza, ahogy azok a tevékenységi ágazatok szerinti megoszlanak. Az esetek számáról adott becslések alapján szükség lehet hozzárendelhető kockázatok alkalmazására, amely esetben, mint az fentebb szóba került, megfelelően dokumentálni kell a feltevéseket. Az EU-OSHA jelentése áttekintést ad a munkavállalókat és munkáltatókat terhelő költségek hozzárendelésénél alkalmazott módszerekről, a résztvevők pedig ezzel kapcsolatban arról egyeztettek, hogy célszerű-e egyszerűen összeadni azokat az adatokat, amelyek kiszámítására eltérő módszereket alkalmaztak. A humántőkére alapozott módszer például célravezető a munkavállalók esetében, de nem feltétlenül az a munkáltatók esetében, mivel nem azonos szempontok mentén gondolkodnak. A költségeket viszonylag könnyű azonosítani, de nem mindig egyszerű összeadni ésszerű és logikus módon. Mindezek ellenére az ülésen elhangzottaknak megfelelően a projektben feltételezésekkel kell élni, amelyeket megfelelően dokumentálni kell, hogy minden döntés háttere világos és átlátható legyen. A költségszámítási modellek más országok általi átvételének megvannak a maga korlátjai, és ez a folyamat nem szükségszerűen egyértelmű. A résztvevők azt javasolták, hogy a közvetett költségeket, például a márkaromlást vagy a dologi kárt, ne vegyék számításba, inkább az emberi veszteség álljon a középpontban. A termelési költségeket illetően valamiféle ország szerinti súlyozást kellene alkalmazni, ezzel szemben az emberi élet értékével kapcsolatban arról folyt a vita, hogy országonként eltérő adatokat vegyenek-e figyelembe. Néhányan azon az állásponton voltak, hogy mindenhol ugyanazt az értéket kell alkalmazni, mások viszont rámutattak, hogy a fájdalmat és a szenvedést másként értékelik a különböző országokban. Egy lehetséges megoldás, ha az értékeket vásárlóerőparitásban fejezik ki. A ténylegesen alkalmazandó mutatóval kapcsolatban a résztvevők arról vitáztak, hogy az egy főre jutó bért vagy GDP-t kellene-e használni, és függetlenül attól, hogy végül melyiket választják, hogyan lehetne azt következetesen alkalmazni az érintett országokban. Felmerült egy érv a modell eredményeinek használatára vonatkozóan is. A HSE számításai például a felhasználók számára az alábbiakra alkalmasak: • • • •
a mértékek és arányok kifejezése egy közös pénznemben; tájékoztatás a költségek érdekelt felenkénti megoszlásáról; az időbeli változások nyomon követése; az értékelések szempontjából hasznos fajlagos költségek megadása.
Az adatok felhasználásával kapcsolatban fontos elmagyarázni az információk korlátjait, hogy amennyire lehetséges, elkerülhető legyen az adatok helytelen felhasználása. Ezért van szükség megfontoltságra abban a tekintetben, hogy hogyan kommunikálják a modellezés eredményeit.
6
Elengedhetetlen továbbá, hogy az érdekelt feleket ne csak a meglévő adatok azonosításába és hitelesítésébe, hanem az első módszertani javaslatról folytatott megbeszélésekbe is bevonják. Az is felmerült, hogy a számításokat más adatok, például a DALY 2 összefüggéseiben adják meg, és az információkat lehetőség szerint ágazatonkénti és kockázatonkénti bontásban közöljék, mert az így kombinált információk általában alkalmasak arra, hogy felnyissák az emberek szemét. Szem előtt tartva a vita során felvetett korlátokat és a projekt által képviselt hozzáadott értékre fókuszálva a résztvevők kiemelték, hogy a két lépést, azaz az esetek számát és az egyes esetekhez hozzárendelt átlagköltséget, világosan meg kell különböztetni egymástól. Érdekes módon a projekt remek lehetőséget nyújt a hiányos adatok feltárására is annak alapos vizsgálatával, hogy mely adatok állnak rendelkezésre. Egy utolsóként tett észrevétel arra vonatkozott, hogy az EU-OSHA kezdetnek egy viszonylag egyszerű számítást is alkalmazhatna, hogy minél előbb rendelkezésre álljon a modell, és majd a későbbiekben fejlesztheti azt, minthogy addig is hasznos, ha van mivel előállni, van mit megvitatni és van, ami alapján fel lehet hívni a figyelmet.
10 Záró megjegyzések és a következő lépések Az EU-OSHA csapata (William Cockburn, Dietmar Elsler és Xabier Irastorza) az ülés lezárásaként megköszönte a jelenlevőknek a vitában való aktív részvételt és a hasznos észrevételeket, amelyek segítenek a következő lépések kialakításában. 2014 végére az EU-OSHA közzétesz egy online összefoglalót a szakértői ülésen elhangzott legfontosabb kérdésekről, és közbeszerzési eljárást indít az EU 28 tagállamára kiterjedő számítások projektjére, amely ideiglenes formában várhatóan 2016 végére készül el. A részt vevő szakértők, valamint az EU-OSHA érdekelt felei folyamatos tájékoztatást kapnak.
2
Fogyatékossággal korrigált életévek.
7
MELLÉKLET: NAPIREND A NEM MEGFELELŐ MUNKAHELYI BIZTONSÁG ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM KÖLTSÉGEI – AZ EU 28 TAGÁLLAMÁRA KITERJEDŐ BECSLÉSEK ELÉ Szakértői ülés a munkahelyi balesetek és munkahelyi egészségkárosodások költségeiről EU-OSHA 2014. június 19. Bevezetés (kerekasztal-megbeszeléssel) 09.00-09.10
Xabier Irastorza, Dietmar Elsler (EU-OSHA) A jelenlegi projekt és a későbbi távlatok
09.10-09.20
William Cockburn (EU-OSHA) Miért van szükség az EU 28 tagállamára kiterjedő számításokra?
09.20-09.30
Jadwiga Tudek (Európai Bizottság, a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága) Az EU-OSHA jelentésének bemutatása
09.30-10.15
Xabier Irastorza (EU-OSHA) Az ausztrál költségszámítási modell
10.15-11.00
Richard Webster (Safe Work Australia)
11.00-11.30
Kávészünet A modellek alkalmazása más országokban – az ausztrál módszerrel kapcsolatos friss tapasztalatok Szingapúrban
11.30-12.15
Jukka Takala (Workplace Safety and Health Institute, Szingapúr)
12.30-13.30
Ebéd Az esetek számbavétele – kapcsolódás a munkához
13.30-14.15
Heidi Edwards (Health and Safety Executive – HSE) Költség-hozzárendelés
14.15-15.00
Michael Zand (Health and Safety Executive – HSE)
15.00-15.30
Kávészünet Általános vita
15.30-17.00
•
Megfontolandó tényezők
•
Korlátok/lehetőségek
•
Módszertani megközelítés
(minden résztvevő) Záró megjegyzések és a következő lépések
17.00-17.15
Xabier Irastorza, Dietmar Elsler (EU-OSHA)
8
2. MELLÉKLET: RÉSZTVEVŐK Név
Szervezet
Ország
Heidi EDWARDS
HSE – Health and Safety Executive (Egészségügyi és Biztonsági Hivatal)
Egyesült Királyság
Ana María GARCÍA
ISTAS (CC OO Kutatóintézet), Universidad de Valencia
Ernst KONINGSVELD
Független szakértő
Hollandia
Lesley RUSHTON
Foglalkozási Epidemiológia, Imperial College London
Egyesült Királyság
Desziszlava SZTOILOVA
„Neofit Rilski” Délnyugati Egyetem, Gazdaságtudományi Kar
Bulgária
Jukka TAKALA
Workplace Safety and Health Institute (Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Intézet)
Antonis TARGOUTZIDIS
ELINYAE – Görög Munkahelyi Egészségvédelmi és Biztonsági Intézet
Görögország
Jadwiga TUDEK
Foglalkoztatási Főigazgatóság, Európai Bizottság
Európai Bizottság
Richard WEBSTER
Safe Work Australia
Ausztrália
Mike ZAND
HSE – Health and Safety Executive (Egészségügyi és Biztonsági Hivatal)
Egyesült Királyság
William COCKBURN
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség
EU-OSHA
Dietmar ELSLER
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség
EU-OSHA
Xabier IRASTORZA
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség
EU-OSHA
Elke SCHNEIDER
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség
EU-OSHA
Spanyolország
Szingapúr
9
