SZAKÉRTŐI BIZOTTSÁG Az Európai Történelem Háza
Az Európai Történelem Háza létrehozásának elvi alapjai
Kézirat lezárva: 2008. október Nyomdai munkálatok: Brüsszel (Belgium)
2
Tartalomjegyzék Előszó ................................................................................................................................... 5 Elvi és muzeológiai alapok.................................................................................................... 7 Az állandó kiállítás tartalmi irányvonalai ............................................................................ 11 Európa eredete és fejlődése a XIX. század végéig............................................................ 11 A világháborúk Európája................................................................................................. 15 Európa a II. világháború óta ............................................................................................ 18 Az európai jövő kérdései ................................................................................................. 25 Kitekintés............................................................................................................................ 26 A szakértői bizottság tagjai ................................................................................................. 27
3
A szakértői bizottság tagjai az alakuló ülésen az Európai Parlament elnökével Hans-Gert Pötteringgel és az Európai Parlament főtitkárával, Harald Romerrel. Balról jobbra: Giorgio Cracco, António Reis, Schmidt Mária, Włodzimierz Borodziej, Hans Walter Hütter, MarieHélène Joly, Matti Klinge, Michel Dumoulin. A képen nem szerepel: Ronald de Leeuw.
„Szeretném a történelem és a jövő számára kezdeményezni egy olyan hely létrehozását, amelyben tovább fejlődhet az európai eszme koncepciója. Javasolni szeretném az Európai Történelem Házának létrehozását. Ez a hely az európai történelemre való emlékezésünk és az európai egységesítési folyamat ápolásának színtere lenne, egyben helyet kínálna az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli polgárainak az európai identitás csiszolására.”
Prof. Dr. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, az Európai Parlament képviselője 2007. február 13.
4
Előszó 1.
„Szeretném a történelem és a jövő számára kezdeményezni egy olyan hely létrehozását, amelyben tovább fejlődhet az európai eszme koncepciója. Javasolni szeretném az Európai Történelem Házának létrehozását. Ez a hely az európai történelemre való emlékezésünk és az európai egységesítési folyamat ápolásának színtere lenne, egyben helyet kínálna az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli polgárainak az európai identitás csiszolására.” Az Európai Parlament elnöke, Dr. Hans Gert Pöttering e szavakkal indította útjára 2007. február 13-án tartott programbeszédében az Európai Történelem Házának létrehozását.
2.
Alapos vitát követően az Európai Parlament elnöksége egyhangúlag üdvözölte e kezdeményezést, és létrehozott egy szakértői bizottságot, melynek feladatául az Európai Történelem Háza koncepciójának kidolgozását tűzte ki. E bizottság Európa különböző országaiból érkező kilenc tagból – történészekből és múzeumi szakértőkből – áll. A Brüsszelben tartott több munkaülés gyümölcse ez a 2008. szeptember 15-én konszenzussal elfogadott elméleti dolgozat.
3.
A szakértői bizottság tagjai hangsúlyozzák a következőket: Az Európai Történelem Háza egyik kiemelkedő célkitűzése, hogy az európaiak összes nemzedékében elmélyítse a saját történelemre vonatkozó tudást, és így hozzájáruljon Európa jelenlegi és jövőbeni fejlődésének jobb megértéséhez. Az intézménynek olyan hellyé kell válnia, ahol az európai eszme tovább él.
4.
Le kell fektetni az európai történelem alapvető irányvonalait, hogy a közelmúlt történelmét és a jelenkort megérthessük. A történelmi tapasztalatok és hatások alapján válik egyértelművé az európai intézmények XX. század második felében történő létrehozása és fejlődése.A kiállításnak éppúgy meg kell mutatnia az európai történelem sokféleségét, mint a közös gyökereket.
5.
A földrész legújabb kori történelmét az európai szinten nemzetek fölötti intézményrendszerben történő egymásra találás elgondolása és az erre való hajlandóság jellemzi. A nacionalizmus, a diktatúrák és a háborúskodás széleskörű leküzdésének, illetve az 1950-es évektől kezdődően jellemző, az európai területen békében és szabadságban való együttélés iránti akaratnak, a civil jellegű nemzetek feletti egységnek kell az Európai Történelem Háza kiemelkedő üzenetévé válnia. A kiállításoknak rá kell világítaniuk arra, hogy a közös értékeken alapuló egységes Európa a folyamatosan előrehaladó békés világban szabadon együtt élhet. Az Európai Történelem Háza hozzá fog járulni a polgárok politikai döntéshozatalban való nagyobb fokú részvételéhez.
6.
Az Európai Unió feladata, hogy hozzájáruljon az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javításához (EK-Szerződés 151. cikk).
5
6
Elvi és muzeológiai alapok 7.
Az Európai Történelem Háza modern kiállítási, dokumentációs és tájékoztatóközpontként kerül kialakításra. 4000 m2-nyi kiállítási terület áll rendelkezésre az európai történelem állandó kiállítással történő bemutatására, valamint megfelelő terület a vándorkiállításokra. Továbbá javasolt egy információs központ létrehozása, ahol a látogató alapos tájékoztatást kaphat az európai múltról és jelenről. Rendezvények és kiadványok egészíthetik ki ezeket a lehetőségeket.
8.
Az intézmény sikere számos, egymással összehangolandó tényező függvénye:
9.
Elsődleges helyen áll a megjelenítés tudományos függetlensége és tárgyilagossága. A szakértői bizottság számára különleges feladat, hogy a tudományos alapokon nyugvó megállapítások és módszerek képezzék az Európai Történelem Házának alapjait. Az ábrázolás hitelessége elengedhetetlen feltétele annak, hogy az intézményt elfogadják a szakmai körök és a látogatók. Nélkülözhetetlen a történelmi tények és folyamatok több szemszögből és nyíltan történő bemutatása, hogy a látogatókat ezáltal saját ítélet alkotására és vitára ösztönözhessék. A függetlenséget tudósokból és múzeumi szakértőkből álló, a munkát figyelemmel kísérő magas rangú tudományos tanácsadó testület biztosíthatja.
10.
Továbbá az Európai Történelem Háza intézményi önállósága jelentős alapot nyújt egy sikeres és hiteles elképzelés megvalósításához.
11.
Az intézmény elsősorban közvetítő szerv. A szaktudomány és a széleskörű nyilvánosság közötti közvetítésre szolgál. A létrehozás és a működés során figyelembe kell venni az új muzeológiai felismeréseket. Heterogén látogatócsoportokra koncentráló, átfogó jellegű múzeumpedagógiai kínálatot kell kialakítani és alkalmazni. A munka tudományos jellege ugyan nagy jelentőséggel bír, de az Európai Történelem Háza nem folytat szűkebb értelemben vett szaktudományos alapkutatást.
12.
A szakértői bizottság azonban javasolja, hogy az Európai Történelem Házának kiegészítő kínálatában szerepeljen az európai történelemmel foglalkozó fiatal tudósok számára létrehozandó találkozóhely. Ez nem csak az intézmény jellegének élénkítéséhez járulna hozzá, hanem a fiatal tehetségeket egész Európából ehhez a házhoz kapcsolná.
13.
Az Európai Történelem Háza a földrész bármely régiójából származó bármely korú és műveltségű európaihoz szól. E széleskörű célcsoport azt teszi szükségessé, hogy a létrehozandó kiállítás semmilyen átfogó tudást ne várjon el a látogatóktól. A célközönség elsősorban az érdeklődő laikusokból áll.
14.
Az események időrendjét szem előtt tartó elbeszélés segíti majd a közönséget a történelmi események és folyamatok megértésében. A kronológia és a szükséges visszaés áttekintés megkönnyíti az egyes események és lépések helyben és időben való besorolását. Ez keretet biztosít a változatos tárgyi, szöveges és tájékoztatási eszközök számára, amelyek segítségével a történelem bemutatásra kerül a múzeumban.
15.
Ennek megfelelően az Európai Történelem Házának olyan intézménynek kell lennie, amely minden területen a látogatók érdeklődését helyezi előtérbe. Ez vonatkozik, többek között, a kiállítási szövegek és az audiovizuális megoldások többnyelvűségére is. A kiállítás didaktikájának és kialakításának figyelembe kell vennie az összes európai országban jellemző demográfiai változásokat. A látogatókra való tudatos összpontosítás és ezen alapvető döntések folyamatos értékelések r é v é n történő rendszeres 7
felülvizsgálata az Európai Történelem Háza megállapításra kerülő tényezői között szerepel.
munkálatainak
továbbiakban
16.
Az Európai Történelem Háza ezért időszaki és vándorkiállításokat is kialakít. A vándorkiállítás elsősorban arra nyújt lehetőséget, hogy Európa minden részén, illetve azon túl is el lehessen érni az embereket.
17.
Az Európai Történelem Háza vonzerejét a kiállítás mellett a témára vonatkozó európai vonatkozású rendezvényekkel és saját kiadványokkal lehet fokozni. Egy modern múzeumnak a XXI. században átfogó ajánlattal kell jelentkeznie az interneten is.
18.
Nagy jelentőséggel bír egy saját gyűjtemény összeállítása is, mivel ez elengedhetetlen a megjelenítés tekintetében vonzerővel bíró állandó, időszaki és vándorkiállításokhoz. Ugyanakkor a gyűjtemény segít abban, hogy az Európai Történelem Házát bevonják a művészeti tárgyak nemzetközi kölcsönzésébe és e téren is biztosítsák jelentőségét. A gyűjtemény összeállítása során ügyelni kell arra, hogy a hangsúly a történelem kimondottan európai szempontjai felé tolódjon. Kerülni kell a már rendelkezésre álló nemzeti gyűjtemények másolását.
19.
Az Európai Történelem Házának központi fekvése elengedhetetlen az intézmény sikerességéhez. Be kell kapcsolni az európai intézményeket felkereső látogatók által keresett intézmények sorába. Az európai intézmények helyszínein megtalálható kínálattal való szoros összekapcsolás ugyanolyan kívánatos, mint az európai múzeumok hálózatába történő bekapcsolás.
20.
Szintén elengedhetetlen a teljesítmény és a sikeresség biztosításához az intézmény folyamatos finanszírozása. Nemcsak a létrehozáshoz és a kezdeti berendezéshez van szüksége pénzeszközökre, hanem a folyamatos üzemben tartáshoz is. A nyitás után is merülnek fel költségek, hogy az intézmény vonzerejét fenn tudják tartani a látogatók számára. A kiállítások és a múzeumi infrastruktúra folyamatos fejlesztése az intézmény elfogadásának alapfeltétele.
21.
Az Európai Történelem Háza a létrehozók szándéka szerint a látogatók politikai gondolkodásának fejlesztését szolgálja, ezért a szakértői bizottság kiáll amellett, hogy a belépés ingyenes legyen.
22.
Az Európai Történelem Házának állandó kiállítása, amely az új múzeum központi témája, több mint 4000m2-es területen fogja bemutatni Európa történelmét az I. világháborútól napjainkig. Kisebb mértékben szükség van a földrész gyökereire és az európai középkorra, valamint az újkorra való hivatkozásra is, hogy jobban meg lehessen érteni a jelent és a jövőt. A jelenre való hivatkozás nagy jelentőséggel bír az új múzeum szempontjából, mivel egyrészt ez dokumentálja az aktualitásokat, valamint hangsúlyozza a látogatók mindennapos életével kapcsolatos közvetlen vonatkozásokat. Ezen kívül a jelennel való összekötés lehetőséget nyújt arra, hogy akár rövid távon is be lehessen mutatni a jelentős európai vonatkozású politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat és fejleményeket.
23.
Az állandó kiállítás nem kívánja összefoglalni Európa nemzeti vagy regionális történelmét, hanem inkább európai jelenségekre koncentrál. A II. világháború vége óta tartó békeidőszak ebben kiemelkedő szerepet játszik. Mindamellett figyelembe kell venni, hogy Európa sokszínűsége a földrész tulajdonképpeni jelképe. Ez a heterogén jelleg, valamint a sokféle idősík egyidejű megjelenítése nagy kihívást jelent a tervezők és a kiállítás létrehozói számára. Ugyanakkor ezek a szempontok kapcsolódási pontot nyújtanak a különféle látogatóknak. Az életrajzi elemek bevonása a várhatóan heterogén jellegű látogatócsoportok tekintetében megkönnyíti a sokféle európai téma és 8
folyamat bemutatását. Egyik oldalon a híres európaiak, a másikon pedig a földrész ismeretlen lakóinak életrajzai fokozott lehetőséget nyújtanak az adott korszakok körülményeivel való megismerkedésre. A mindennapi élet szempontjainak jelentős szerepet kell kapniuk a kiállításon. 24.
Az állandó kiállítás vonzerejét jelentősen befolyásolják a kiállított tárgyak, amelyek kisugárzása a történelmi problémák felvetésének a kognitív mellett az érzelmi megközelítését is megengedi. A kiállítottak kontextusba helyezése nélkül azonban akadályba ütközik az értelmük felfedése. Az audiovizuális eszközök célzott alkalmazása ezért magától értetődő. Időtörténeti kiállításoknál elengedhetetlen a filmés hangdokumentumok részben eredeti forrásként, részben pedig oktatási célzattal való felhasználása. A modern audiovizuális médiumok dinamikussá teszik a kiállítást és megkönnyítik a látottak befogadását, különösen a fiatalabb korosztályok számára. Magától értetődő a narratív jellegű megközelítés az állandó kiállítás témái mind kognitív, mind pedig érzelmi szempontból történő vizsgálatának lehetővé tétele érdekében.
25.
Végezetül arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az állandó kiállítás időközönkénti átdolgozása közép- és hosszú távon is biztosítani tudná az Európai Történelem Házának elfogadottságát és vonzerejét.
26.
A létrehozók előtt álló nagy kihívás tekintetében a 2014. nyári megnyitás lehetősége ambiciózus célkitűzésnek tűnik, de az összes résztvevő megfelelő együttműködése révén megvalósítható.
9
10
Az állandó kiállítás tartalmi irányvonalai Európa eredete és fejlődése a XIX. század végéig 27.
A Földközi-tenger keleti részében és a fekete-tengeri régióban a kereskedelem révén alakultak ki magasabb, csaknem „európai” szintű kultúrák, mivel ezekben a térségekben a mezőgazdasági termékenység viszonylag alacsony fokú volt, viszont jobb lehetőség nyílott a hajózás fejlődésére és a Nílus, az Eufrátesz és a Tigris környezetében létrejött nagy mezőgazdasági államok helyett kis államok kialakulására.
28.
A gyarmatosítás jelensége bizonyítja az európai történelem egyik legfontosabb hajtóerejének, a túlnépesedés által kiváltott vándorlásnak a jelentőségét. A vándorlás arra kényszerítette az embereket, hogy újabb területeket ismerjenek meg, és ez a gyarmatok meghódítására és fenntartására szolgáló, hatalmas katonai kultúra kialakulásához vezetett. A városok, illetve az égei-tengeri városállamok például a Földközi-tenger medencéjére és a fekete-tengeri területekre kiterjedő gyarmatokkal bővültek.
29.
A vándorlás és a gyarmatok jelensége gyakran fordul elő az európai történelem során, akár háborús hadjáratok, vagy tömeges gyarmatosítás formájában. Az Európán belüli vándorlás ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az Európán kívüli földrészek gyarmatosítása.
30.
Az európaiak mindig nagy érdeklődést mutattak India és Kína gazdagsága, és az oda vezető utak iránt, már Nagy Sándor idején, pár századdal később a Római Birodalom korában, a 1000 utáni keresztes hadjáratok alatt, illetve Franciaország, Anglia, Portugália és Hollandia 16. századtól részben 1970-ig fennálló gyarmati birodalmainak létrehozása során is. Spanyolország és Portugália gyarmati birodalmai nagyrészt Amerikára összpontosultak, az orosz birodalomé Szibériára és Közép-Ázsiára.
31.
A görög-római térség a Krisztus előtti V. század óta fejlett kultúrát hozott létre, amely a jelenlegi európai kultúra filozófiai, irodalmi, jogi és államformai kialakulásának alapját képezi, és amely a reneszánsz során számos alkalommal újraéledt. Ez az időszak egy évezredig tartott. Fő nyelvei, a görög és a latin képezik majd minden más európai nyelv nyelvtani, lexikális és szemantikai alapját.
32.
A XVI. században az antik reneszánsza és az új információs közeg, a könyv a francia nyelvnek és más újlatin nyelveknek a latin nyelvhez való jelentős visszatéréséhez vezetett, eközben új, hatalmas szókészletek vitték át a latin kultúrát a germán, a finnugor és a szláv nyelvekbe. A „megtisztított” latin egész Európában fontos szereplőként maradt fenn az egyetemi és az iskolarendszerben, valamint a katolikus egyházban a XX. századig. Nagy, főként szemantikai és terminológiai befolyással bírt a nemzeti nyelvek írott formájára. A későbbiekben a latin egyetemes szerepe különösen a XVIII. században a francia nyelv tekintetében újra felvirágzott, amit a német, az orosz és a svéd, valamint más nyelvekre gyakorolt jelentős lexikális befolyás kísért. A XX. század vége óta a görög és a latin – köszönhetően a biológiai kutatásoknak és a műszaki terület innovációinak, melyek terminológiájának nyelvi gyökerei majdnem teljes egészében a göröghöz vagy a latinhoz nyúlnak vissza – újfent meg tudta erősíteni a pozícióját.
33.
Az iskolai és főiskolai rendszer jelentős szerephez jutott Európa kulturális egységének létrehozásában a vezető elit középkortól – a XII. és a XIII. századtól – történő képzése révén. Ez a rendszer a latinul való gondolkodás és írás tudományán, valamint az érvelés és a kritika művészetén nyugszik. A keresztény vallás dogmái is gyakran váltak heves 11
viták tárgyává. A XVII. századtól kezdődően, amikor létrejöttek az akadémiák, a gondolkodás és az írás felszabadult az egyházi ellenőrzés alól, még akkor is, ha a morális és politikai cenzúra számos országban továbbra is fennmaradt valamilyen formában. 34.
Az ázsiai befolyás különösen a vallás területén volt érezhető. A keresztény vallás a Krisztus utáni IV. századtól kezdődően zsidó (szemita) tradíció és egyházi szervezet keverékeként alakult ki. Ez a szervezet már 1000 előtt egy, Konstantinápolyt és a görög-római birodalmat, majd a későbbiekben Oroszországot magába foglaló ágra, és egy, a pápaság által képviselt, a latinul beszélő és elsősorban író, Rómából irányított, latin ágra szakadt. A folyamatos ázsiai inváziók különösen a keleti részt érintették és a XIV. és XV. században érték el csúcspontjukat Oroszország behódolásával és Konstantinápoly törökök előtti 1453-as kapitulációjával. A hosszan tartó török uralom a Balkánon és a fekete-tengeri területeken erős befolyást gyakorolt az európai történelemre, először Ausztriában és Oroszországban, a későbbiekben azonban Franciaországban és Nagy-Britanniában is, amely folyamatosan közel-keleti befolyásszerzésre és az Indiába vezető út elérésére törekedett. A Balkán-félszigeten az etnikai-vallási meggyőződésből fakadó háborúk a mai napig tartanak.
35.
A IV. században megkezdődött a Nyugatrómai Birodalom fokozatos pusztulása. A Római Egyházban az egység gondolata részben tovább élt, és 800 körül új európai dimenziójú birodalmat hozott létre Nagy Károllyal a trónon és a politikai egységet alapelvnek tekintve, amely formailag 1806-ig fenn is maradt.
36.
A középkorban az egyházi és az állami szervezet hosszú ideig párhuzamosan fejlődött, ezekben katonai, társadalmi és képzéspolitikai rendszerek jöttek létre, amelyek elsősorban különböző adóformákból tartották fenn magukat. A kolostorok jelentős szerepet kaptak a társadalmi és kulturális életben. Európa püspökségekre, hűbérbirtokokra, fejedelemségekre és grófságokra történő felosztása mellett létrejöttek független, fallal körülvett városok, amelyek gyakran városszövetségeket alkottak, főként Olaszországban, Hollandiában és Németországban, ahol a Hanza-városok alkották a legfontosabb városszövetséget.
37.
A nyugati kereszténység fokozatosan terjeszkedett észak és kelet felé. Így a latin ábécé határozta meg Lengyelország, Magyarország, Horvátország, a balti államok, valamint Svédország/Finnország egyházi, kulturális és politikai értelemben a Nyugathoz való tartozását, eközben Oroszország, Szerbia, Bulgária, Görögország és egykoron Románia a görög-ortodox egyházhoz kapcsolódó görög betűket tartották meg azok szláv, cirill formájában.
38.
Több mint ezer középkori katedrális (püspökségi templom), amelyek nagy része egész Nyugat-Európában fennmaradt, tanúsítja a klérus jelentőségét és társadalmi és gazdasági hatalmát, valamint a Krisztus után 1000 és 1500 közötti időszak építészetének, képzőművészetének és zenéjének különösen magas szintjét. Ezt követi a lakókastélyok időszaka: például Versailles Franciaországban, a Nyári Palota Oroszországban, illetve a városépítészet az erődökkel és a falakkal.
39.
Az emberek papságra, nemességre, városi polgárságra és parasztságra, valamint cselédségre történő felosztását sokáig természetesnek és Istentől eredőnek tekintették. Európa minden részén hasonló kultúrák alakultak ki az életmódnak, illetve az adott identitásnak – nemesség, polgárság, parasztság, majd a későbbiekben ipari munkás, alkalmazott stb. – megfelelően. Ez az öltözködésben, az étkezési szokásokban, az érdeklődési körben, illetve a zenei és egyéb művészeti ízlésben mutatkozott meg. 12
40.
A nyugati kereszténység a XVI. században a katolikus egyházra és – például a kálvinizmus által ihletett, és Franciaországban, Hollandiában, Svájcban és Skóciában független egyházakat létrehozó – protestáns felekezetekre szakadt. A lutheránus egyház számos német vidék, Dánia (/Norvégia, Izland), Svédország (/Finnország) és a mai Észtország és Lettország állami egyházává vált. A Balti-tenger partján fekvő államok között szakadás következett be: Észak-Németország, Dánia, Svédország, Finnország, Észtország és Lettország lutheri hitvallásúvá vált, Oroszország nagyrészt ortodox maradt, Lengyelország és Litvánia pedig katolikus A lutheri reformáció abból szerezte erejét, hogy összekapcsolódott a központi államok kiépülésével, amelyek az állam kialakításához az egyházi tulajdon nagy részét kisajátították. Ez a jelenség ismétlődött meg az 1800-as években a forradalmi és napóleoni időszakban a katolikus Németországban, Franciaországban és Olaszországban.
41.
A különféle „protestáns” hűbérbirtokoknak közös érdekük fűződött azokhoz a zsidó hagyományokhoz, amelyek már az Ótestamentumban is jelen vannak. A Bibliát a protestánsok a XVI. és XVII. században csaknem minden európai nyelvre lefordították, és legtöbb esetben ez képezte a mindennaposan használatos nyelv alapjait. Így a göröglatin nyelvtan és stílus nagy befolyást gyakorolt az újonnan írásbelivé váló és egységesített nyelvekre. Ez utóbbiak szorosan kapcsolódtak a görög-római antik irodalom, filozófia, illetve politikai gondolkodás reneszánszához, és a könyvnyomtatásnak, illetve egy általános könyvpiac kialakulásának köszönhetően gyorsan elterjedtek az európai elit körökben.
42.
Európa különböző országaiban különböző osztályok váltak kulturális szempontból meghatározóvá, míg a spanyol, francia és lengyel kultúrát nagymértékben a nemesség eszméi határozták meg, Hollandiában, Angliában és Skóciában, valamint Dániában a városi polgárság életmódja vált meghatározóvá. Poroszország és Oroszország olyan államok voltak, amelyek alapja elsődlegesen a hatékony és modern katonai szervezeten nyugodott.
43.
A XVII. században a tudományok gyors fejlődéséből, illetve a XVIII. század – a „felvilágosodás évszázada” – politikai és polgári filozófiájából kiindulva az embereknek és a polgároknak új – a kritikai szemléleten, illetve a vélemény és a lelkiismeret szabadságának értékein alapuló – tudata alakult ki, amely a klérus, a nemesség, a kézművesek előjogai és a városi privilégiumok eltörléséhez vezetett. Ez „az emberi és polgári jogok” nyilatkozataiban fejeződött ki, amelyek szembefordultak a vallási tanokkal és azzal a doktrínával, hogy az emberek Isten akaratának vannak alárendelve. Ez a fejlődés különféle forradalmakban – Franciaországban 1789-tól – erőszakos formában öltött testet, majd több mint egy évszázadon keresztül forradalmi és fejlődési folyamatokban folytatódott. Ezt követték – gyakran csak meglehetős huzavona után – az új törvények, amelyek bevezették az egyenlőséget az örökösödési jog vonatkozásában (szemben az elsőszülött elsődleges jogával), továbbá az állami hivatalokhoz a származástól függetlenül való hozzáférésre, valamint a parlamenti és a helyi választásokon való részvételre, illetve a megválaszthatóságra vonatkozó jogot. Az első olyan választásokat, amelyeken az általános választójog érvényesült, a forradalmi Franciaországban tartották. Az első parlamenti választásokat, amelyeken szintén az általános választójog érvényesült, beleértve a nők aktív és passzív választójogát, 1907ben a finn nagyhercegségben tartották.
44.
Az államok, nemzetek és felekezetek rivalizálása már a középkort is jellemezte, a XVI. századi nagy háborúk során azonban sokkal pusztítóbbnak bizonyult. A harmincéves háború Németországban a XVII. században, a Franciaország, Németalföld és Anglia közötti háborúk, Svédország és Lengyelország Oroszországgal, valamint egymással 13
folytatott háborúi, valamint Ausztria és Magyarország törökökkel folytatott háborúi, Spanyolország Olaszországban zajló háborúi, az állandó dán-svéd, orosz-török, franciabrit és más konfliktusok sok évszázadon keresztül jellemezték az európai történelmet. A XVIII. századtól kezdődően harcok folytak a kelet-indiai, amerikai és a világ más részein elhelyezkedő gyarmatok fennhatóságáért is. 45.
Már 1648-ban, a vesztfáliai béke alkalmából is létrejöttek olyan formációk, amelyek lehetővé tették a városok közötti tárgyalásokat. Ez lett a modern diplomácia kiindulási pontja. A bécsi kongresszusnak a háborúkat és a napóleoni uralmat követő 1814–1815 közötti tárgyalásai jelentették a következő fontos szakaszt Európa politikai rendszerében, és pár bukott forradalom és számos rövidebb háború ellenére hosszú békeidőszakot, illetve gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést biztosítottak. Ezen időszak jellemzői az alapoktatás jelentősége, az írástudatlanság széles körű leküzdése, a kulturális intézmények és nyilvános múzeumok létrehozása, a zene központi szerepe, a vasút fejlődése, a gőz erejének alkalmazása az iparban és a közlekedésben, a tengeren túl is és a szibériai Ázsiában, valamint végül az elektrokémiai ipar fellendülése.
46.
Párizs, London, Berlin, Szentpétervár, Bécs és az összes többi főváros bevándorlók hatalmas tömegét vonzotta az ipari forradalom során, és óriási sugárutakkal, villamosokkal, fűtési rendszerekkel és parkokkal lettek ellátva. A városokat körülvevő falakat lebontották. A városokban és vidéken sok társadalmi probléma ütötte fel a fejét. Később próbálkozások történtek a társadalombiztosítási rendszer bevezetésére. A XIX. század második felétől egyre fokozódó nyomás volt tapasztalható a szakszervezetekbe tömörülő munkások részéről. A munkaadók részéről is megmutatkozott a hajlandóság, hogy a termelés hatékonyságát és modernizációját képzettebb és egészségesebb munkavállalói réteggel valósítsák meg, nevezetesen a termelés fokozásával, azonban a termelés extenzív formáinak mellőzésével.
47.
Európa gazdasági fejlődését többek között az afrikai és ázsiai gyarmatokról származó vagyon segítette elő. Jelentős vetélkedés folyt különösen Franciaország és NagyBritannia, Nagy-Britannia és Oroszország, valamint Németország és Ausztria– Magyarország (az Osztrák–Magyar Monarchia) között. Az 1914–1918 közötti I. világháború különösen pusztító, Európát sújtó háború volt, és hatalmas emberveszteségeivel a legnagyobb háborúnak számított a napóleoni idők óta.
48.
A XIX. századtól kezdve a nemzet elve került túlsúlyba. Az évszázad egyrészről az internacionalizmus és a kozmopolitizmus jegyében fejlődött, másrészt nemzeti eszmékkel telítődött. Számos új nyelv és irodalom indult ekkor virágzásnak, amelyek addig csak nyelvjárásnak számítottak. A XIX. század a liberális és nemzeti felszabadulás időszaka volt, amelyben mindkét irányzatnak haszna származott a modern sajtóból, a politikai pártok kialakulásából, valamint a polgárok egyesületekben és szövetségekben való részvételéből.
49.
Az európai modernizmus példája és hivatkozási pontja Nagy-Britannia volt. Az Egyesült Királyság sok más nagyhatalom előtt vált modern ipari társadalommá. A hagyományos parlamenti rendszer számos alkalommal bizonyította intézményi terhelhetőségét; békésen meg lehetett oldani nagy konfliktusokat, és fokozatosan ki lehetett bővíteni az állampolgári és emberi jogokat. A londoni City volt a világ gazdasági központja, a brit tengerészet verhetetlennek, a gyarmati kormányzás példaértékűnek, a dzsentri életstílus pedig felsőbbrendűnek számított. Nagy-Britannia e XIX. századi virágzó korszakának szimbóluma Viktória királynő volt (1837-1901).
50.
Csaknem az egész XIX. század során az általános és tartós béke eszméje állt a közélet középpontjában. Ebben vezető szerepet töltöttek be az olyan szervezetek, mint a 14
Vöröskereszt, és az olyan értelmiségiek, mint a nagy francia író, Victor Hugo.Szervezetek jöttek létre a békére irányuló gondolkodás megerősítésére és terjesztésére. 1899-ben a fiatal orosz cár, II. Miklós kezdeményezésére, valamint az amerikai milliomos Andrew Carnegie ajándékának köszönhetően létrehoztak Hágában a Nemzetközi Bíróságot, és 1907-ben hivatalosan is megerősítették. 1920-ban megalapították a mai Egyesült Nemzetek Szövetsége elődjét, a Népszövetséget, amely azonban egyértelműen hangsúlyosabban Európára összpontosított, mint az ENSZ.
A világháborúk Európája 51.
Az 1917-es év korszakhatárt jelentett Európa számára. Az oroszországi bolsevik puccsal diktatúra és egyúttal egy alternatív társadalmi berendezkedés jött létre keleten. A szociális egyenlőség utópiája sok országban számos követőre talált. Elkezdődött a kelet-nyugati konfliktus. Ezt a konfliktust lényegében a kommunista diktatúra és a szabadságpárti demokrácia közötti harc jellemezte. A hatalomátvétel utáni években a kommunista csapatok magában Oroszországban is elfojtották a nem orosz népek önállósági törekvéseit. A haladás és az igazságosság ígérete az 1920-as évek óta fonódott össze Szovjet-Oroszország nagyhatalmi érdekeivel, amelyeket más államok veszélyesnek tartottak. A kommunizmus békés és demokratikus úton egyik európai országban sem jutott érvényre. A totalitárius ideológiák korszaka a Szovjetunió 1991ben bekövetkezett megszűnésével ért véget.
52.
Az 1918. november 11-i fegyverszünet révén befejeződött az emberiség történetének addigi legvéresebb háborúja. Több mint tízmillió halott volt a szomorú mérleg. A hatalmas háborús erőfeszítések a tűrőképességük határáig megterhelték az összes részt vevő nemzetet. A háború közvetlen következményeként három dinasztia tűnt el: a Habsburgok, a Hohenzollerek és a Romanovok. Európa térképe alapvetően átrajzolódott. Egyúttal hamar felismerhetővé vált, hogy az első világháború az európai nagyhatalmak saját maguk által előidézett hatalomvesztéséhez vezetett. Mindenekelőtt a gyarmatokon erősödtek fel a bennszülött népességek függetlenségi törekvései.
53.
Az 1919. június 28-i versailles-i békeszerződésre és a többi Párizs környéki békeszerződésre nagy hatást gyakorolt Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A nemzeti önrendelkezési jog vált Európa átrendezésének vezérelvévé. A három bukott császárság csődtömegéből nemzeti államok keletkeztek, amelyek rendszerint parlamenti demokráciaként működtek. A versailles-i békerendszer részét képezte a Népszövetség alapszabálya. A Népszövetségben – ahogy annak idején mondták – a „civilizált nemzetek” vettek részt. Mindenekelőtt jövőbeni háborúk megakadályozása volt a cél. Sem a német birodalom, sem a bolsevik Oroszország nem tartozott a Népszövetség alapítói közé. Később azonban beléptek, ezzel szemben az Egyesült Államok a Népszövetség 1946. évi hivatalos megszűnéséig sem vált a szervezet tagjává. A népszövetség elve, a kollektív biztonság megteremtésére szolgáló rendszer, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
54.
Közép-Kelet-Európa újonnan alapított államainak etnikai keveredettsége továbbra is problémát jelentett, mert az etnikailag homogén nemzetállamok álma a vezető elitek és a többségi népességek körében még mindig igen elterjedt volt. A kisebbségek védelméről szóló 1919. június 28-i szerződés Lengyelország soknemzetiségű összetételére adott közvetlen válasz volt. A nemzeti kisebbségek különleges védelmet élveztek, amelyet a nemzetközi aláíró államok garantáltak. Ezen elvvel szöges ellentétben állt az 1923. július 24-i lausanne-i szerződés, amely a Népszövetség 15
közvetítésével jött létre. A jövőbeni konfliktusok elkerülése érdekében etnikailag homogén lakosság létrehozására törekedett. A Görögország és Törökország közötti kisebbségi problémák megoldására tömeges ki- és áttelepítéseket végeztek. Legalább 1,5 millió ember veszítette el ősi hazáját. 55.
A fasizmus demokrácia feletti győzelme Olaszországban a háború utáni időszak előjele volt. A Benito Mussolini által követelt totalitárius rendszer vonzó példa volt más országokban a szélsőjobboldaliak számára. Míg Nyugat- és Közép-Európában az 1920as évek közepére stabilizálódott a politikai és gazdasági helyzet, addig ebben az időszakban sok parlamentáris demokrácia bukott el a földrész keleti részén. Tekintélyelvű rendszerek váltak uralkodó államformává a Balti-tenger, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között. Az első világháború vesztesei – a „nincstelenek” – revizionista politikát folytattak, amely a versailles-i szerződés rendelkezései ellen irányult. Eközben a győztes hatalmak megpróbálták stabilizálni az európai rendet.
56.
Az első világháborúra adott közvetlen válaszként szervezési kísérletekre került sor a nemzetközi rendszer alapvető megváltoztatása érdekében. Az 1928. évi Briand-Kellog paktum állami szintű kísérlet a háborúk száműzésére. Egy év alatt 54 állam csatlakozott a paktumhoz. Az egykori háborús felállás frontjain túlmutatva próbáltak a társadalmi erők – például a páneurópai mozgalomban – összeurópai felelősség- és szolidaritásérzetre hatni. Ezek az elitjelenségek azonban tömeghatás nélkül maradtak.
57.
A gazdasági világválság, amely 1929 őszén indult el az Egyesült Államokból, jelentős hatást gyakorolt Európa gazdasági, politikai és társadalmi helyzetére. Úgy tűnt, hogy a kapitalizmus végleg kudarcot vallott, a piac mint rendező tényező pedig hitelét vesztette. A tömeges munkanélküliség, a szociális hanyatlás és az éhínség ismét alapvető tapasztalatokká váltak az európaiak számára. Ebben a látszólag kilátástalan helyzetben nagy támogatásra találtak a jobb- és baloldali radikális ellentervek. Az európai társadalmak széles körében vonták kétségbe a demokratikus államforma jövőbeli alkalmasságát és problémamegoldó képességét.
58.
A kontinens számára végzetszerűnek bizonyult, hogy a német birodalomban Adolf Hitler vezetésével a nemzetiszocialisták győztek. 1933. január 30-i hatalomátvételük fontos korszakhatárt jelentett az európai történelemben. Az NSDAP jelentéktelen kis pártból a német Reichstag legnagyobb frakciójává emelkedése a német történelem sok jellegzetességével indokolható, a leglényegesebb tényezők közé az első világháború traumatikus elvesztése, a gazdasági világválság súlyos hatásai és a demokratikus pártok kudarca tartozik. Birodalmi kancellári hivatalába való beiktatása után Hitler nekilátott a demokratikus államforma felszámolásának. A „vezér államának”, amelyben végeredményben csak Adolf Hitler akarata számított, diktatúrájához vezető utat nagyon gyorsan tették meg. A „harmadik birodalom” belső konszolidációja már 1934 nyarán lezárult. Ezenkívül hamar megnyilvánult a nemzetiszocialisták zsidógyűlölete, amely az 1935. évi nürnbergi faji törvényekben jogilag is megjelent.
59.
A spanyol marokkói protektorátusból 1936 júliusában kiinduló katonai puccs jelentette a kezdetét egy hároméves spanyolországi polgárháborúnak, amelyet mindkét fél különös brutalitással vívott. Az Ibériai-félsziget a tekintélyelvű diktatúrák gyakorlóterepévé vált, miközben a demokratikus nagyhatalmak – Franciaország és Nagy-Britannia – semlegesnek nyilvánították magukat. Francisco Franco 1939 tavaszi győzelme, amelyre német és olasz segítség nélkül nem került volna sor, megpecsételte Spanyolország jövőjét olyan jobboldali diktatúraként, amely csak Franco halála után, az 1970-es évek második felében ért véget. 16
60.
A világpolitika szélárnyékában Hitlernek sikerült a német birodalom felfegyverzése. Hitler újra meg újra nemzetközi válságokat erőszakolt ki; a nyugati hatalmak – mindenekelőtt Nagy-Britannia – megbékélés-politikára építettek annak érdekében, hogy a nemzetiszocialista Németországot egy egész Európára kiterjedő békerendszer részévé tegyék. A megbékélés-politika csúcspontját 1938 szeptembere végén, a müncheni konferencián érték el, amikor a háborút elkerülni szándékozó britek és franciák feláldoztak egy demokratikus szövetségest Hitler terjeszkedési mániájának oltárán. Csehszlovákia feldarabolása az etnikai határok mentén a kisebbségi kérdés Adolf Hitler általi instrumentalizálásának győzelmét jelentette, aki azonban súlyos vereségnek tekintette a müncheni egyezményt, mert fölérendelt célját – egy nagy háborút – nem érte el.
61.
A második világháború kirobbantása csak akkor sikerült Hitlernek, miután a szovjet diktátorral és halálos ideológiai ellenséggel, Sztálinnal az 1939. augusztus 23-i németszovjet megnemtámadási paktumban megállapodásra jutott. A két totalitárius diktatúra ezenkívül titkos kiegészítő jegyzőkönyvben állapodott meg közép-kelet-európai befolyási övezeteik felosztásáról. Lengyelország negyedik felosztása és a Szovjetunió nyugati irányban történő terjeszkedése a kiegészítő jegyzőkönyv fontos rendelkezése volt.
62.
1939. szeptember 1-jén Lengyelország német Wehrmacht általi megtámadásával elkezdődött a második világháború. Nagy-Britannia és Franciaország két nappal később hadat üzent a német birodalomnak. A lengyel haderőt négy hét alatt legyőzték. A harci cselekmények mellett a lengyel polgári lakosság ellen súlyos bűncselekmények sorát követték el. A német hadjárat már egy megsemmisítő háború vonásait hordozta. 1939. szeptember 17-én a vörös hadsereg a megállapodásnak megfelelően megtámadta KeletLengyelországot. 1939 októberének elején végleg megszűnt a lengyel ellenállás; az országot két totalitárius diktatúra szállta meg.
63.
Míg nyugaton 1940 tavaszáig „furcsa háború” („drôle de guerre“) zajlott, addig a Szovjetunió agresszívan lépett fel a vele szomszédos államokkal szemben. Az 1939–40es „téli háborúban” a finnek ügyesen és nagy véráldozattal tartóztatták fel az ellenséget; mindazonáltal nagy területeket kellett átengedniük a Szovjetuniónak. 1940 nyarán a vörös hadsereg elfoglalta a három balti államot, és szovjetköztársaságokként a Szovjetunióba olvasztotta őket.
64.
A német Wehrmacht Franciaország feletti májusi győzelme után 1940 júniusában Adolf Hitler hatalma csúcspontján állt. Mindössze Nagy-Britannia folytatta az új miniszterelnök, Winston Churchill vezetésével a harcot a nemzetiszocialista diktatúra ellen.
65.
Már 1940 nyarán megkezdték a Szovjetunió elleni faji és megsemmisítő háborúra vonatkozó német tervek elkészítését, és ez a háború 1941. június 22-én kezdődött el. Ezt a világnézeti háborút mindkét fél nagy brutalitással és kíméletlenséggel vívta. Az Oroszországra vonatkozó német megszállási politikát az emberek megvetése jellemezte. A német front mögött a hadjárat kezdetétől fogva zajlott a polgári lakosság lemészárlása; mindenekelőtt a zsidók voltak a célpontjai a szisztematikus gyilkolásnak.
66.
Röviddel a Szovjetunió elleni német támadás után Nagy-Britannia segélynyújtási megállapodást kötött a Szovjetunióval; csak a Pearl Harbor elleni 1941. december 7-i japán támadás és az 1941. december 11-i német hadüzenet tette az Egyesült Államokat hadviselő féllé.
17
67.
Európa nagy részének német megszállása sok ember számára jelentett nyomasztó tapasztalatot. Az összes megszállt területen kialakultak a német megszállással szembeni ellenálló csoportok, de a kollaboráció jelensége is ugyanúgy előfordult minden megszállt államban.
68.
Az európai zsidók elleni népirtás a nemzetiszocialista politika központi célja volt. A zsidók jogfosztása, üldözése és azt követő meggyilkolása több szakaszban következett be. E borzalmas folyamat végén a koncentrációs és megsemmisítő táborok álltak. A nemzetiszocialisták összesen hatmillió zsidót öltek meg.
Európa a II. világháború óta 69.
Legkésőbb a sztálingrádi csata okozta, 1942-43 telén bekövetkezett külső háborús fordulattal kezdték el a hadviselő államok és a száműzött kormányok a szövetséges győzelem utáni időszakra vonatkozó tervezést. London ezekben az években a jövőbeni Európa kialakítására vonatkozó elképzelések transznacionális laboratóriumává vált. Az összes résztvevő egyértelműen látta az első világháború utáni tapasztalatokat. A szövetséges politika két kiemelkedő célja a legyőzött ellenség teljes megszállása és az állítólagos német-porosz militarizmus megsemmisítése volt. Hamar kiderült azonban, hogy a fő szövetségesek céljait aligha lehet összhangba hozni: míg a Szovjetunió az 1939 és 1941 közötti területszerzéseiből jottányit sem akart engedni, a nyugati szövetségesek az érintett népek önrendelkezési jogára helyezték a hangsúlyt. Mindenekelőtt Lengyelország sorsával kapcsolatban robbantak ki heves viták, amelyek során Sztálin nagyrészt érvényesíteni tudta akaratát. Lengyelországot „eltolták” nyugatra – ez lett 1945 februárjának elején Jaltában a nagy háborús konferencián az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió döntése. Lengyelország egykori német területeket kapott, a Szovjetunió pedig bekebelezte Kelet-Lengyelországot.
70.
A „három nagy” egyúttal megállapodott az Egyesült Nemzetek megalapításában: A Biztonsági Tanács állandó tagjai abszolút vétójogot kaptak. Ezzel biztosították, hogy a világszervezet többségi határozatokkal ne léphessen fel a vezető nagyhatalmakkal szemben. Az ENSZ a kelet-nyugati konfliktus végéig a két blokk közötti ideológiai konfrontáció színtere volt.
71.
Az emberi jogok 1948. december 10-i kihirdetése fontos hivatkozási pontot jelentett az elnyomás és a rasszizmus elleni harc számára. Ezenkívül alapot adott az új Európa felépítéséhez.
72.
A nemzetiszocialista Németország elleni harc legnagyobb terhét a Vörös Hadsereg viselte. Már a háború utolsó hónapjaiban kiderült, hogy Sztálin a csapatait arra használta, hogy készséges kommunista zsarnokokat telepítsen a kelet-közép-európai államokba. A célja az volt, hogy egy nyugati csatlósövezetet hozzon létre. Ebből a szempontból kétarcúság jellemezte a nemzetiszocialista Németország felett aratott győzelmet, amely 1945. május 8-án, illetve 9-én a német Wehrmacht feltétel nélküli kapitulációjával vált hivatalossá. Míg nyugaton, ahol a nyugati szövetségesek vonultak be a csapataikkal, kétségkívül a felszabadulás napjáról beszélhetünk, addig Kelet- és Közép-Európában alapvetően másképp alakult a helyzet: Itt is felszabadulásnak tartották a Németország feletti győzelmet, de ebbe egy új diktatúrától való félelem keveredett.
73.
A harci cselekmények befejeződésével, amelyek csak Európában több mint 50 millió ember életét követelték, az európai kontinensen tömeges vándorlásra került sor. 12-14 18
millió – főként a keleti német területekről érkező – menekülttel és elűzöttel Németország képezte a legnagyobb csoportot. Az 1945. júliusi és augusztusi potsdami konferencián a fő győztes hatalmak nemcsak a népesség eltolódásáról állapodtak meg, hanem a négy megszállási övezetre felosztott Németország jövőjéről is. Már a konferencia alatt láthatóvá vált azonban, hogy a nyugati győztes hatalmak és a Szovjetunió egymással ellentétes szemléletét gyakran csak formális kompromisszumokkal lehet elkendőzni. 74.
A nyugati társadalmakban közvetlenül a háború vége után baloldali előretörésre került sor. E fejlemény látható jele a győztes háborús miniszterelnök, Winston Churchill 1945. júliusi választási kudarca: még a potsdami konferencián felváltotta munkáspárti utóda, Clement Attlee. A politikai erőviszonyok ezen eltolódásai ellenére az európai gyarmati hatalmakban nem merült fel kétség azon szándékkal kapcsolatban, hogy a függő helyzetben lévő afrikai és ázsiai területek feletti, a háború miatt gyakran összeomlott uralmat ismét felépítsék. H a m a r fegyveres konfliktusokra került sor Holland Indonéziában és Francia Indokínában, amelyek részben a következő két évtizeden át tartottak.
75.
Berlint, az egykori birodalmi fővárost, és Bécset, az osztrák fővárost négy övezetre osztották fel. Ezek a nagyvárosok szimbolizálták a földrész kezdődő megosztását. Berlin a nagyhatalmi konfrontáció egyik gyújtópontja maradt. A hidegháború azonban nem az európai központban lobbant lángra, hanem a periférián. Az amerikai külpolitika Harry S. Truman elnök idején a kezdeti visszafogottság után kifejezetten a Szovjetunióval való konfrontációra váltott. A szovjet hatalmi terület korlátok közé szorítása, ami végeredményben a nukleáris elrettentésen alapult, az amerikai külpolitika állandó eleme maradt a kelet-nyugati konfliktus végéig.
76.
Míg a Szovjetunió a hatalmi területén sztálinista típusú kormányokat juttatott hatalomra, addig a nyugati hatalmak Nyugat-Németország demokratizálására helyezték a hangsúlyt. A hatalmi területek felosztása közvetlenül Németországon át haladt, és kettévágta a kontinenst. A Churchill által kimondott „vasfüggöny” szó (1946. március 5.) jellemezte az új helyzetet. Alig hat hónappal később Churchill egy másik iránymutató beszédben (1946. szeptember 19.) az Európai Egyesült Államok megteremtéséért szállt síkra. Ezek az elképzelések azonban még nem jártak konkrét eredményekkel.
77.
Ezekben az években mindazonáltal számos olyan intézményt alapítottak, amely az európai eszme mellett szállt síkra. Ezen elgondolások mellett eleinte polgári származású kereszténydemokrata politikusok – például Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, Jean Monnet, Robert Schuman és Paul-Henri Spaak – álltak ki.
78.
A közvetlen jövő szempontjából fontosabb volt az amerikai „európai újjáépítési program”, amely 1947 közepétől a gazdasági felemelkedés lehetőségét kínálta az európai országoknak. Egyúttal – Washington elengedhetetlen feltételeként – együttműködésre késztette a kedvezményezett országokat. Gyors egymásutánban jöttek létre szupranacionális szervezetek, amelyek az újjáépítési intézkedéseket koordinálták. Demokrácia és piacgazdaság jellemezte ezt az időszakot Nyugaton.
79.
Európa keleti részén teljesen más volt a helyzet: A Szovjetunió vezetésével kényszerű sztalinizálásnak vetették alá a Balti-tenger és a Fekete-tenger közötti államokat. Az ellenállást brutális erőszakkal törték le; a lakosságot titkosrendőrséggel és önkénnyel terrorizálták. A szovjet lágerekbe (Gulag) történő deportálás a kijelölt irányvonalhoz nem igazodó közép- és kelet-európai ellenzékiek közös tapasztalata volt. Ezzel 19
párhuzamosan haladt a keleti blokk államainak újjáépítése; a háború legsúlyosabb pusztításait fokozatosan számolták fel. 80.
A kívülről érkező szovjet nyomás egybekovácsolta a nyugati nemzeteket. Az 1948. március 17-i brüsszeli szerződést öt nyugat-európai demokrácia írta alá, a keletről érkező lehetséges támadás elleni közös védekezés érdekében. Brit javaslatra az Egyesült Államokat és Kanadát is felkérték a védelmi szövetséghez való csatlakozásra. 1949. április 4-én Washingtonban írták alá a NATO-Szerződést. Néhány európai állam semleges maradt. A NATO a mai napig az európai biztonság gerincét alkotja.
81.
A nyugati unió államai már három hónappal korábban (1949. január 28.) megalapították az Európa Tanácsot, amelynek feladata a tagállamok közötti együttműködés támogatása a gazdasági és szociális fejlődés terén. Az Európa Tanács már 1950 augusztusában felvette társult tagként az 1949-ben újjáalapított Németországi Szövetségi Köztársaságot. 1951. április 18-án létrejött az Európai Szén- és Acélközösség. Az ESZAK az európai egyesülés központi eleme, és mérsékli a Franciaország és Németország közötti hagyományos rivalizálást a nehézipar területén. NyugatEurópában a koreai háború 1950. júniusi kitörése után hatalmas gazdasági növekedés indult be, amely sajátos jellegzetességekkel 1973-ig tartott. Ez a gyors növekedési szakasz nemcsak a nyugat-európai társadalmak stabilizálódásához vezetett, hanem sok európai számára első alkalommal hozott kényelmet a mindennapi élet alakításába. A tömeges fogyasztás a nyugati ipari társadalmak jelképévé vált.
82.
A növekedési szakasz egyúttal lehetővé tette az állami szociális juttatások kiépítését. A jóléti állam az évtizedek alatt az európai identitás részévé vált. Ez egy sajátos európai vívmány, amely Skandináviából származik. A születések második világháború vége utáni robbanásszerű növekedése új követelmények elé állította az állami infrastruktúrát. Az egészségügy és az oktatási intézmények szükséges kiépítése megváltoztatta a nyugat-európai társadalmakat. Az ifjúsági kultúra társadalmi jelenséggé vált; a nyugateurópai társadalmak amerikanizálódása elsősorban az ifjúsági kultúrán keresztül következett be.
83.
Nyugat-Európa sokszínűsége éles ellentétben állt a „vasfüggöny” mögötti fejleményekkel. Sztálin 1953. március 5-i haláláig változatlan intenzitással tartott a diktatórikus uniformizálásra irányuló nyomásgyakorlás. A diktátor utódlásáért folytatott hatalmi harcok alatt lazult az állami szervek ellenőrzése. 1953. június 17-én a népfelkelés NDK-ban történő véres leverése megmutatta, hogy a kommunista uralom a keleti blokkban végeredményben a vörös hadsereg bajonettjein nyugszik. A sztálinizmus felszámolása, amelyet a Kreml új erős embere, Nyikita Sz. Hruscsov 1956 februárja óta folytatott, az egész szovjet hatalmi övezetet megrázta. Míg a lengyelországi válságra politikai megoldást találtak, addig a magyar népfelkelést a vörös hadsereg 1956 novemberében szétverte; magyarok ezrei haltak meg, százezrek menekültek száműzetésbe.
84.
A kelet- és közép-európai tervgazdaságok az 1950-es években igen tiszteletre méltó növekedési rátákat értek el. A lakosság ellátása lassan javult. A népgazdaságok azonban az évek során egyre inkább lemaradtak a nyugat-európai konkurencia mögött. A technológia a keleti blokkban – mindazonáltal főként magában a Szovjetunióban –csak egy területen volt versenyképes és játszott részben vezető szerepet: ez pedig a fegyvertechnológia. A Szputnyik okozta 1957. október 4-i sokk megrázta a nyugati önbizalmat, és a szovjet vezetés diadalmas fellépéséhez e téren látszólag alapot szolgáltatott. 20
85.
Nagy-Britannia és Franciaország szuezi válságban 1956 őszén elszenvedett kudarca után tovább éleződött a gyarmatok felszabadításának helyzete. A gyarmatokon a nemzeti felszabadítási mozgalmak a fegyveres erőszakot választották a „fehér ember” általi idegen uralom megtörésére. A függetlenség után sok újonnan alapított állam fordult a Szovjetunió felé, és részesítette előnyben a kommunista modernizációs utat. Az európai hatalmak világpolitikai súlya egyre csökkent.
86.
Az e jelentőségvesztésre adott egyik válasz az Európai Gazdasági Közösség megalakítása volt, amelyet 1957. március 25-én ünnepélyes keretek között szentesítettek. Az EGK szervezetileg és jogilag a mai Európai Unió elődje. Az EGK mögött álló elképzelés: a tagállamokat olyan szorosan össze kell kapcsolni egymással, hogy egymás között szerkezetileg ne legyenek képesek háborúra. A tagok közötti politika jellege csakugyan megváltozott: az összes továbbélő nemzeti érzékenység ellenére a háború lehetősége már nem merül fel.
87.
A hidegháború európai történetének fontos fordulópontja a fal felépítése 1961. augusztus 13-án. A fal a földrész megosztottságának szimbólumává vált.
88.
Az európai stabilizálódás után a hidegháború fókuszpontja áttevődött a harmadik világba. A Franciaország és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti megbékélés – amelyet Charles de Gaulle és Konrad Adenauer szorgalmazott – fontos előfeltétele volt az európai integráció elmélyítésének. Az intézményi integrációból egyelőre kimaradt a három nyugati diktatúra, Spanyolország, Portugália és Görögország.
89.
1963 januárjában a francia államelnök megakadályozta Nagy-Britannia csatlakozását az EGK-hoz. De Gaulles politikája az 1960-as években többször is súlyos válsághoz vezetett az EGK-n belül. A szervezetnek azonban sikerült áthidalnia e válságokat. 1967. július 1-jén a három európai közösség Európai Közösség (EK) néven egyesült. Egy évvel később hatályba lépett az EK vámuniója, amely a kereskedelmi és iparcikkekre vonatkozóan eltörölte a belső vámokat. Az EK vonzereje növekedett, és ez növelte a csatlakozáshoz fűződő brit érdeket. A csatlakozásra hivatalosan 1973. január 1-jén került sor. Nagy-Britanniával együtt Dánia, Írország és Norvégia is aláírta a csatlakozási okmányt. 1972 szeptemberében a norvégok mindazonáltal népszavazáson a csatlakozás ellen foglaltak állást.
90.
Az 1968-as év törést jelentett Európa háború utáni történelmében, nyugaton és keleten is. A nyugati társadalmakban mindenekelőtt a fiatalok lázadtak fel a bevett rendszer ellen. Ez a lázadás, amely Franciaországban majdnem felkeléshez vezetett, különböző forrásokból táplálkozott: többek között tekinthető a generációk közötti konfliktus és az amerikaiak Vietnamban folytatott háborúja elleni küzdelem megnyilvánulásának. Ezzel összefüggésben általánosan a neomarxista gondolatok reneszánsza bontakozott ki.
91.
A prágai tavasz erőszakos leverése a Varsói Szerződés csapatai által 1968 augusztusában a keleti blokkon belüli további folyamatok előjele volt. Mindenekelőtt az értelmiségiek körében indult meg az illúzióvesztés folyamata, és úgy tűnt, hogy a szovjet típusú kommunizmus ideológiai szempontból megváltoztathatatlanul megmerevedett. A Brezsnyev-doktrína meghirdetése bebetonozta a Szovjetunió korlátlan hatalmi vágyát.
92.
Az 1960-as évek végén egy olyan korszak kezdődött, amelyet kiemelkedő szociáldemokraták jellemeztek. Willy Brandt Németországban, Bruno Kreisky Ausztriában és Olof Palme Svédországban kiállt a belpolitika liberalizálása és a Szovjetunióval szemben folytatott enyhülési politika mellett. Mindenekelőtt Brandt szövetségi kancellár adta meg „új Kelet-politikájával” a nemzetközi jelet. Jelképes 21
1970. decemberi térdre borulása a varsói zsidó negyedben történt felkelés emlékműve előtt a korszak ikonjává vált. Ezek az enyhülésre tett erőfeszítések, amelyek csúcspontját az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záróokmányának 1975. augusztus 1-jei helsinki aláírása jelentette, megváltoztatták a kontinenst. Sok kortárs a Szovjetuniót már nem tekintette fenyegetésnek, sok nyugati államférfi számára a kelet-európai szabadságért és emberi jogokért kiálló disszidensek inkább zavaró tényezőt jelentettek az enyhülési politika tekintetében. 93.
A társadalom szintjén az 1970-es években új életérzés nyert teret, ami összefüggött a növekvő jóléttel és a minden területre kiterjedő motorizációval is. Az értékek előző évtizedben megkezdődött változása már a nyugat-európai társadalmak nagy részét érintette. Az individualizmus és az önmegvalósítás fontos megkülönböztető jegy lett. A korszakot nagyobb szexuális szabadosság jellemezte. A hosszú haj és a rövid szoknya határozta meg az európai nagyvárosok utcaképét. Az új divat és életmód a „vasfüggöny” túloldalán is elterjedt.
94.
Ezzel egyidejűleg 1973-ban az úgynevezett olajválsággal véget ért az ipari államok hosszú fellendülési időszaka. Az 1970-es éveket Nyugat-Európában súlyos gazdasági válság jellemezte (stagfláció), ami a hagyományos iparágak visszaesésével járt együtt. A bányászat és a nehézipar strukturális vesztesek lettek. Egész térségek – például Észak-Anglia, a Ruhr-vidék vagy Lotaringia – nagy munkanélküliséggel küzdő szociális gyújtópontok lettek. Más régiók profitáltak a szolgáltatási szektor és a mikroelektronika erősödéséből. A szolgáltatásokra épülő modern társadalom rendkívül dinamikusan fejlődött.
95.
Egyidejűleg több tényező, így például a Római Klub jelentései, a gazdasági növekedés és a rablógazdálkodás természetre gyakorolt ökológiai következményei kérdéseinek átgondolásához vezetett. Sok nyugat-európai államban polgári kezdeményezések indultak, amelyek célja egy tiszta környezet és egy jobb világ megteremtése volt. Néhány országban társadalmi átalakulásokra került sor. „Zöld” pártok jöttek létre többnyire polgári kezdeményezésekből baloldali alapokon.
96.
Sem a nyugat-európai népgazdaságokban bekövetkező szerkezeti eltolódások, sem az ökológia felé fordulás egyáltalán nem érintik a szovjet uralom alá tartozó államokat. Az 1970-es években a „vasfüggöny” túloldalán lévő államok technológiai szempontból végérvényesen lemaradtak a Nyugattól. A számítástechnika területén rohamosan felgyorsult a fejlődés nyugaton.
97.
Ezek a változások azonban az 1970-es évek közepén még nem voltak világosan előre láthatók. Éppen ellenkezőleg: Olaszországban és a Németországi Szövetségi Köztársaságban az államnak alapvetően a baloldali radikális terroristák jelentette kihívásokkal kellett szembenéznie. A terrorizmus ellen jogállami módszerekkel való küzdelem nagy kihívás volt, amely súlyos terhet rakott a politikai rendszerekre.
98.
Európai déli részén az 1970-es évek közepén demokratikus átalakulási folyamatokra került sor. Görögországban 1974-ben összeomlott az ezredesi rezsim, ugyanabban az évben véget ért a portugál diktatúra is. Csakúgy, mint Spanyolországban egy évvel később, a diktatúrákat parlamenti demokráciák váltották fel. A portugáliai „szegfűs forradalom” 1974-ben továbbá véget vetett az afrikai háborúknak: Portugália utolsó európai államként függetlenséget adott gyarmatainak, Angolának és Mozambiknak. Franco diktátor 1975. november 20-i halála után sok figyelmet kapott a diktatúrából a demokráciába való békés spanyol átmenet, ami kisugárzott a keleti blokk államaiban az 1980-as évek végén bekövetkező eseményekre is. 22
99.
Ezek a demokratizálódási folyamatok hosszú távon szabaddá tették az utat a két déleurópai állam EK-hoz való csatlakozása előtt, amelyre 1986. január 1-jén került sor. Görögország már 1981. január 1-jén csatlakozott az EK-hoz.
100. 1979-ben választották először közvetlenül az Európai Parlamentet, amely 1979 júliusában ült össze. A Parlament eleinte meglehetősen korlátozott jogai fokozatosan bővültek. 101. A világpolitikában a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatok lényegesen hűvösebbé váltak. A szovjet SS–20-as rakéták 1979. december 12-i telepítésére válaszként elhatározott NATO-újrafegyverkezés körüli viták, valamint az 1979. karácsonyi afganisztáni szovjet bevonulás új feszültségekhez vezettek. Ezekkel a körülményekkel a háttérben, Lengyelországban az ellátási nehézségek sztrájkhullámhoz vezettek. Lech Walesa vezetésével és a „Szolidaritás” szakszervezettel az élen a keleti blokkon belül először mondtak nyíltan ellent a vezető kommunista pártnak. A bátor gdanski felkelést szellemi szinten támogatta II. János Pál, a lengyel pápa, aki 1978 óta volt hivatalban. A lengyelországi helyzet élesedett. Az új állam- és pártvezetés a szükségállapot 1981. december 13-i kihirdetésében látta az egyetlen kiutat. 102. Az ideológiai szembenállás Ronald Reagan amerikai elnök részéről tapasztalható tudatos erőltetése a Szovjetunióban nagy bizalmatlanságot keltett és heves ellenállást váltott ki. Az új amerikai önbizalom egyidejűleg a NATO-t is szakítópróba elé állította. A NATO közepes hatótávolságú rakétáinak 1983-as telepítése egy addig ismeretlen társadalmi mozgósításhoz vezetett. 103. Egyidejűleg felismerhető volt, hogy a Szovjetunió a brezsnyevi korszak késői szakaszában olyannyira megmerevedett, hogy ezt a merevséget Brezsnyev két utódja idején sem lehetett feloldani. Csak Mihail Gorbacsov 1985. márciusi hatalomátvételével nyíltak meg új lehetőségek. A szovjet politika új célja a nyitottság és az átépítés (glasznoszty és peresztrojka) lett. A társadalmi átalakulások mindenekelőtt a Szovjetunió Oroszországon kívüli részeiben találtak visszhangra. A keleti blokk egyéb államaiban is megváltozott a kommunista párt és a nép közötti viszony. Összességében megindult a kommunista önkényuralom eróziós folyamata. Ezzel egyidejűleg nem sikerült véget vetni a gazdasági hanyatlásnak a szovjet hatalmi területen belül. A tervgazdaságok egyre kevésbé feleltek meg a modern gazdasági élet összetett kihívásainak. A csernobili magreaktorban 1986. április 26-án bekövetkezett baleset nemcsak számos áldozatot követelt, hanem a szovjet technológia elmaradottságának jelképe is volt. 104. Nyugaton az 1980-as évek éles ellentétben álltak a keleti blokkban tapasztalható fejleményekkel. Egyes alkalmazkodási nehézségek ellenére a szolgáltatási szektor és a mikroelektronika az új fellendülési szakasz garanciáját jelentették. Megkezdődött a személyi számítógép diadalmenete. Az 1980-as évek közepén az EK tagállamai megállapodtak a közös intézmények további kiépítésében. Ezekben az években teremtették meg a későbbi Európai Unió alapjait. 105. Az 1989-es év új korszak kezdetét jelöli az európai történelemben. A berlini fal 1989. november 9-i leomlása világpolitikai esemény és a jövő előjele volt. A Szovjetunió, valamint a kommunista pártok uralma Románia kivételével erőszak nélkül véget ért. Ez a folyamat – az úgynevezett „reformadalom” – tartósan megváltoztatta a földrészt. A lakosság részéről induló békés mozgalmak tüntetéseikkel kikényszerítették a kommunista uralkodó réteg leköszönését. Az 1950-es és 1960-as évektől eltérően a Szovjetunió nem avatkozott közbe. A demokratikus viszonyokra való áttérést a keleti 23
blokk legtöbb államában tárgyalások révén sikerült elérni. Az új államok visszatértek nemzeti történelmük korábbi útvonalaira. 106. Más volt az NDK esete. 1990. október 3-án került sor a Németországi Szövetségi Köztársasággal való újraegyesítésre, amelyet elsősorban George H. W. Bush amerikai elnök és Helmut Kohl szövetségi kancellár támogatása vitt előre. A nemzeti érzelmek kisugárzása magára a Szovjetunióra is hatott, amely elkezdett szétesni. Újraalakultak olyan egykori nemzetállamok, mint Észtország, Lettország és Litvánia, amelyek tovább folytatták saját hosszú történelmüket. 1991. december 25-én utoljára vonták be a vörös zászlót a Kremlen. A területi szempontból jelentősen kisebb Oroszország lett a Szovjetunió jogutódja. 1990 és 1993 között nyolc közép- és kelet-európai ország lépett be az Európa Tanácsba. 107. A nemzetállam reneszánsza a nyugat-európai nyilvánosság egyes köreiben összezavarodottsághoz vezetett. A Maastrichti Szerződéssel 1992 februárjában életre hívott Európai Unió fejlődésének kilátásait vitatni kezdték. Hamarosan egyértelművé vált, hogy egy európai szintű szövetségi állam a megváltozott körülmények között politikai szempontból nem jelenthetett elérhető célt. Ezzel egyidejűleg a Maastrichti Szerződés és különösen az Amszterdami Szerződés az együttdöntés bevezetésével, illetve kiterjesztésével az Európai Parlament számára az európai jogalkotás terén előrelépést jelentett az Európai Unió parlamentarizálódásának irányába. 108. Ugyanakkor a hidegháború vége után újból ellentétek törtek a felszínre, amelyek alapvetően a nemzeti kisebbségekre voltak visszavezethetők. Azt, hogy ez nem csak Közép- és Kelet-Európa problémája, a például Észak-Írországban, a spanyolországi Baszkföldön vagy Korzikán fennálló tartós konfliktusok is alátámasztják. Az egykori Csehszlovákia 1993. január 1-jén békés körülmények között két államra bomlott fel, és az utódállamok vámuniót alkottak. Jugoszlávia szétesése azonban nemcsak háborút hozott az európai földrészre, hanem százezerszeres emberi szenvedést is. A háborúkban az intézményi Európa szégyenletes szerepet játszott. Saját szervezési hiányosságok és a katonai tehetetlenség hozzájárultak a háborús viszályok meghosszabbodásához. Csak a vezető szerep Amerikai Egyesült Államok által történő átvétele tudott véget vetni a harcok első szakaszának (az 1995. december 14-i daytoni megállapodás). A fegyverszünet ellenőrzése céljából a mai napig állomásoznak európai csapatok az egykori Jugoszláviában. 109. Az EU bővítése felgyorsult. 1995. január 1-jén csatlakozott Ausztria, Finnország és Svédország. 1997 decemberében új lendületet és hivatalos jogi keretet kapott az EU keleti bővítése. Ezzel egyidejűleg messzemenő változásokra került sor: az 1995. március 26-i második schengeni megállapodás eltörölte a személyek ellenőrzését az EU belső határain. Az eurónak az EU kiválasztott tagállamaiban 2002. január 1-jén fizetőeszközként történő bevezetése erősítette a nemzeti gazdaságok összefonódását. Egyidejűleg felismerhető volt, hogy az euróövezet országaiban, mindenekelőtt a Németországi Szövetségi Köztársaságban, a nemzeti valuták értékének megbecsülése még mindig mélyen gyökerezik. 110. A 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli merényletek egy új világpolitikai fejezet kezdetét jelezték. A militáns iszlamizmus terrorista fenyegetése Európát is elérte. A madridi (2004. március 11.) és londoni (2005. július 7.) merényletek megmutatták, hogy Európa is az iszlamista terrorszervezetek látókörében van. Az Irak ellen George W. Bush amerikai elnök vezetésével folytatott háború megosztotta a földrészt. Míg például Franciaország és a Németországi Szövetségi Köztársaság elutasította a tevékeny 24
részvételt, Nagy-Britannia és Spanyolország, valamint kelet-közép-európai államok csapatokat küldenek. 111. 2004. május 1-jén került sor az EU történelmének legnagyobb csatlakozási hullámára. Tíz új tagállammal – Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia – az EU tagállamainak száma 25-re emelkedett. A földrész megosztottsága véglegesen megszűnt. Az új tagállamok nettó kedvezményezett országok és sokrétűen profitálnak az EU-ból. 112. 2007. január 1-jén aztán csatlakozott Bulgária és Románia is. A nagyfokú keleti bővítés ellen a „régi” EU-tagállamokban többszörös ellenállás bontakozott ki. A kritikusok egyrészt az európai politika „újranemzetiesedésétől”, másrészt az integráció szintjének felhígulásától tartanak. Ugyanakkor a csatlakozási kilátások hozzájárulnak az egyes államok nehézkes és bonyodalmakkal járó átalakulási folyamatainak stabilizálódásához.
Az európai jövő kérdései 113. Az Európai Unió jövője nyitott. Sem a végső kilátások nem egyértelműek, sem az EU határaival kapcsolatban nem alakult ki egyetértés. A kiállítás záró része csupán kérdéseket fogalmaz meg, hogy a látogató tisztában legyen a helyzet nyitottságával. Egyidejűleg ez a szemléletmód lehetővé teszi, hogy rövid távon is reagáljunk az új fejleményekre. 114. Lehetséges kérdések a látogató felé: Lehetséges-e az EU további elmélyülése? Hogyan kell reagálni az EU alkotmányával kapcsolatos népszavazások sikertelenségére? A Lisszaboni Szerződés ütőképes egyezség-e? Mikor fog befejeződni az EU bővítése? Válhat-e Törökország az EU teljes jogú tagjává? Hogyan lehet kiküszöbölni az EU demokratikus deficitjét? Miért nem tud az EU igazi lelkesedést kiváltani a tagállamok lakossága körében? Hogyan tudja leküzdeni az EU katonai kérdésekben és általában a külpolitikában tapasztalható szerkezeti gyengeségeit? Hogyan tud reagálni az EU a minden tagállamot érintő demográfiai változásra? A bevándorlás növekedése bevált eszköz-e? Az európai szociális modell kialakításával kapcsolatos különböző hagyományok összeegyeztethetők-e? Hogy néz ki az EU jövője? Föderáció, államszövetség vagy szövetségi állam lesz-e?
25
Kitekintés 115. A szakértői bizottság az Európai Történelem Házával kapcsolatban ezeket az alapelveket nyújtja át az Európai Parlament elnökének. 116. Az illetékes szerveken belüli megvitatás és a szükséges elvi politikai döntések meghozatalára való előterjesztés után elengedhetetlen egy képzett végrehajtó stáb alkalmazása. Az ő feladatuk lesz a meghatározandó intézményi és tartalmi alapok megvalósítása. A szakértői bizottság javasolja elvi politikai döntések révén a megfelelő felügyeleti és tudományos kísérő szervek létrehozását az Európai Történelem Házához.
26
A szakértői bizottság tagjai Włodzimierz Borodziej (PL), a legújabb kori történelem professzora, Varsói Egyetem Giorgio Cracco (IT), az egyháztörténet professzora, Torinói Tudományegyetem Michel Dumoulin (BE), a történelem professzora, Leuveni Katolikus Egyetem, Louvain-laNeuve Hans Walter Hütter (DE), professzor, a bonni Németországi Szövetségi Köztársaság Történelmének Háza alapítvány elnöke Marie-Hélène Joly (FR), főkönyvtáros, a francia védelmi minisztérium nemzeti örökségért és archívumért felelős igazgatóságának igazgatóhelyettese Matti Klinge (FI), az északi történelem nyugalmazott professzora, Helsinki Egyetem Ronald de Leeuw (NL), professzor, az amszterdami Rijksmuseum nyugalmazott igazgatója António Reis (PT), a történelem professzora, Lisszaboni Új Egyetem Schmidt Mária (HU), igazgató, Terror Háza Múzeum, Budapest
27