SZAKDOLGOZAT. Szakfelügyelet régen és a várható jövőben

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézet

SZAKDOLGOZAT

Szakfelügyelet régen és a várható jövőben

Konzulens:

Készítette:

Sarka Ferenc

Iski Józsefné

Óraadó oktató

Közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga

Miskolc, 2014

0

Tartalomjegyzék Bevezetés............................................................................................................................................ 2 Hipotéziseim ...................................................................................................................................... 3 1.

Stratégiám .................................................................................................................................. 4

2.

Szakmai ellenőrzés értelmezése a közoktatásban. ..................................................................... 7 2.1

Állam, politika és oktatás kapcsolata ................................................................................. 7

2.2 Az ellenőrzés fajtái és jellege ................................................................................................... 8 3.

A közoktatás szakmai ellenőrzésének története Magyarországon ........................................... 10 3.1 A kezdetek .............................................................................................................................. 10 3.2 Az 1930-as évek totalitása...................................................................................................... 11 3.3 1945 után az alakuló szocialista rendszer első évtizedének vonásai ...................................... 12 3.4 Fordulat az 50-es évek közepén és a 60-as évek offenzív időszaka ....................................... 13 3.5 Az 1972-es párthatározat hatása ............................................................................................. 14 3.6 Végjáték: a 80-as évek vége ................................................................................................... 16

4. A régi szakfelügyeleti rendszer működése, fogadtatása, emlékek. .............................................. 18 4.1 Felügyeleti és ellenőrzési naplók 1966 és 1974 közötti időszakból ....................................... 18 4. 2 Szakfelügyeleti munka a gyakorlatban az 1980-as évek második felében – interjú egy szakfelügyelővel ........................................................................................................................... 31 4.3 Az 1980-as évek szakfelügyeleti munka hatékonysága pedagógus szemmel ........................ 40 5. .A Köznevelési törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek .......................................................... 43 6. A Köznevelési törvényben megfogalmazott pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszer fogadtatása: ...................................................................................................................................... 46 6.1 A KSZOSZ felmérés és saját kérdőíves felmérésem alapján a mai szakértők és pedagógusok véleménye az új rendszerről. .................................................................................. 46 6.2

A szakértői és a pedagógus kérdőívek véleményeinek összevetése. ................................ 57

7

Amit a rendszer működéséről ma tudni lehet. .......................................................................... 59

8

Összegzés ................................................................................................................................. 61

Felhasznált irodalom ........................................................................................................................ 63 Summary ...................................................................................................................................... 64 Mellékletek....................................................................................................................................... 66 1 számú melléklet: Régi szakfelügyelővel készített interjú kérdéssora ....................................... 66 2. számú melléklet: Kérdőívem .................................................................................................... 67 3. számú melléklet: Kérdőívek feldolgozása ................................................................................ 72

1

Bevezetés Szakdolgozatom témáját az aktualitás és a véletlen találkozása adta. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről /továbbiakban: Köznevelési törvény/ megjelenése óta téma a sajtóban és a szakmában is külső ellenőrzés visszaállítása a közoktatásban. A végrehajtási rendeletek megjelenése pedig vitákat, találgatásokat indított el a politikusok és a szakma valamint a pedagógus társadalmon belül is. Ez a képlékeny, kettős, átmenti helyzet végig kísérte szakvizsgás képzésünk két évét. A képzés alatt, a vezető szemszögéből

nézve és

vizsgálva más

rálátást

kaptunk

az

oktatási

rendszer

összefüggéseire, mozgatórugóira. Gyakorló óvodapedagógusként, a minden napi munka során az átalakulásnak a pro és kontra oldalát is megismerhettem. Így egyre határozottabb véleményem kezdett kialakulni. Ezt segítette egy véletlen: intézményünk irattárának selejtezésekor kezembe akadt három régi felügyeleti és ellenőrzési napló. Ezek áttanulmányozása adta meg az inspirációt arra, hogy szakdolgozatomban párhuzamot vonjak a régi szakfelügyeleti rendszer és a most kialakulóban lévő között, és így megpróbáljam igazolni a bennem kialakult véleményt a külső ellenőrzésről. Az a meggyőződésem, hogy nincs új a nap alatt. Az ellenőrzés és az értékelés olyan, mint a divat: örök. És itt is, mint a divatban vannak alapok, amiket nem lehet kikerülni, mert erre épül az egész. Ezeket a külső igényeknek megfelelően csoportosítják, hangsúlyozzák, keverik össze és így különböző irányzatokat, trendeket kapnak, melyek vissza-visszatérnek kicsit aktualizálódva. Akárcsak a divatról, erről is mindenkinek van véleménye, vannak hívei és örök ellenzői. Ennek ellenére valamilyen formában mégis mindenki figyeli és követi. A divat is egy ideát tükröz, egy elképzelt modell összes pozitívumát emeli ki. Ezt az idealizált modellt azok is szépnek, vonzónak találják, akik magát a divatot kritizálják.

2

Hipotéziseim 1. A társadalomban végbe menő politikai, gazdasági és társadalmi változások hatással vannak az oktatásra. Ezeket az elvárásokat az irányító hatalom mindig érvényesíteni akarja a törvényi keretek változtatásával. A rendszer irányításához szorosan kapcsolódik a felügyelet, ellenőrzés, értékelés működtetése. Ennek felfogásában és módszereiben mindig tükröződnek az irányítást végző rendszert jellemző általános, alapvető felfogások és módszerek. Az értékelés és ellenőrzés a rendszer elválaszthatatlan és szükséges része. Valamilyen formája mindig is működött.

2. A pedagógus társadalom különleges helyzete és jellemzői miatt, mindig volt, van és lesz konfliktus, ellenállás a rendszerrel és az azt megtestesítő felügyelettel szemben. A pedagógus társadalom az egyetlen olyan réteg, amely képes elérni, hogy kompromisszumra késztesse a rendszert és saját értékeit bele tudja építeni.

3. A pedagógusok nem vetik el kategorikusan az oktatás külső ellenőrzésének és értékelésének szükségességét, hisz munkájuk részeként tapasztalatból tudják, milyen fontos része ez a fejlődésnek. A pedagógusok nem eltörölni, hanem inkább kontrollálni akarják ezt a folyamatot. Politikától független, szakmai szempontokon álló, stabil rendszert szeretnének. A pedagógusok igényt tartanak rá, ha az nem diktatórikus, hanem építő jellegű, paternalista stílusú.

3

1. Stratégiám

Dolgozatom elemzésének alapját a hazánkban az oktatásban 1945 után a szocialista rendszerben kialakított és a rendszerváltásig működtetett oktatás irányítási rendszer és a jelenlegi Köznevelési törvényben megfogalmazott rendszer összehasonlítása adja. Nehezítette az elemzés elkészítését, hogy a két időszakról nagyságrendileg eltérő információ állt a rendelkezésemre. A szocialista oktatáspolitikáról és oktatásirányításról jelentős tudományosan feldolgozott elemzés és szakirodalmat találtam, e mellett felhasználhattam azon pedagógusok személyes tapasztalatait is, akik átélték azt a kort ellenőrzőként vagy ellenőrzöttként. Az új rendszerről értelemszerűen ilyen saját élmények, tapasztalatok még nincsenek, információforrás is kevés van. Ha úgy vesszük, ennek a rendszernek még csak az elvi leírásai vannak meg, most épül fel, alakul ki. Ténylegesen az új rendszer szerint elvégzett ellenőrzésekről nem beszélhetünk. Az eddig elvégzett pilot jellegű ellenőrzések és minősítések tapasztalatai a sztenderdek, eljárások kidolgozásának alapjait adták. Ezek voltak azok a kutatási eredmények, melyekre alapozva az eljárást kidolgozták, de annak működőképességét, hatékonyságát, eredményességét az élet még nem igazolta. Ezen a területen így feltételezéseket lehet megfogalmazni, véleményeket lehet összehasonlítani. Divat hasonlattal élve: a ruha még csak a próbababára van feltűzve, még a kifutón sem mutatták be, a sorozatgyártás pedig még csak távlati cél. A két időszak sokban eltér egymástól abban is, hogy az oktatáspolitika szabályozásában milyen egyensúly van a társadalmi, szakmai és kormányzati szándék között. A témából, sokrétűsége miatt, csak egy színteret választottam ki a két korszak ellenőrzésének összehasonlítási alapjául: az ellenőrzést külső és belső alanyai, tehát a hatalom, az azt megtestesítő szakfelügyelő és a szakma, a pedagógusok szemszögéből vizsgáltam. Az ő véleményükre voltam kíváncsi és annak összehasonlítására. Mindkét korszak megismerésénél igyekezetem azonos kutatási módszereket alkalmazni, dokumentumelemzés, interjú és kérdőív - hogy az elemzés objektivitását és tényszerűségét biztosítsam. Az objektivitás biztosítását szolgálta még, hogy kutatásom során igyekeztem következetesen azonos minta segítségével dolgozni. A szakirodalom tanulmányozása, a törvények és az Oktatási Hivatal honlapján megjelent tájékoztató anyagok áttanulmányozása után a következő koncepció alapján dolgoztam fel a témát. 4

A régi ellenőrzési rendszer működésének bemutatásakor az óvoda irattárában talált ellenőrzési naplókat használom dokumentumként. Ezeknek a jegyzőkönyveknek az elemzésével alá tudom támasztani a szakirodalomban leírt szocialista szakfelügyeleti rendszerre jellemző sajátosságok gyakorlatban való alkalmazását a szakfelügyelők szemszögéből nézve. A gyakorlatban is szerettem volna bemutatni a régi szakfelügyeleti munka működését és fogadtatását. Ezért interjút készítettem a mi körzetünk utolsó óvodai szakfelügyelőjével, aki ma is aktív óvónőként dolgozik. Az a szerencse is ért, hogy találtam a naplók között egyet, amelyeket ő írt az óvodánkról, így ezekkel a dokumentumokkal is alá tudom támasztani az interjúban elhangzottakat. Az interjú alannyal előre egyeztettem az időpontot és a kérdéseket is. Kötött interjút készítettem, hogy a kikérdezési szituációt lehetőség szerint szabályozzam. A szakirodalom tanulmányozása és a dokumentumok átolvasása után pontosan tudtam, mit akarok kérdezni tőle. Kíváncsi voltam a pedagógusok véleményére a régi szakfelügyeleti rendszerről is. Ehhez a munkához az írásos kikérdezés módszerét használtam, mert így gyorsan nagyobb csoport véleményét

megismerhettem,

a

kapott

adatokat

pedig

statisztikailag

könnyen

feldolgozhattam és elemezhettem. Azért is volt kézen fekvő, hogy kérdőívet készítsek a pedagógusoknak, mert a most kialakulóban lévő ellenőrzési rendszerről az Oktatási Hivatal felkérésére már készült egy kérdőíves felmérés szakértők részvételével, amely nagyszerű kiindulópontot kínált arra, hogy összevessem vele a pedagógusok véleményét az új ellenőrzési rendszerről. Ezért a kérdőívem összeállításánál arra törekedtem, hogy szakdolgozatom témájának mindkét időszakához feldolgozható információkat kaphassak belőle. A kérdőív összeállításánál a kérdések megfogalmazásánál arra törekedtem, hogy rövid és egyszerűen kitölthető és egyszerű statisztikai módszerek alkalmazásával értékelhető legyen. Ezért nagyrészt feleletválasztós és rangsorolós zárt kérdésekből áll a kérdőív. A kérdőívem alapjául szolgáló KSZOSZ kérdőívből átvettem a két nyílt kérdést is, amely a válaszadó önálló nézetének rövid kifejtésére ad lehetőséget. A kérdőívemben két kérdés a régi értékelési rendszerre, öt pedig az új felügyeleti rendszerre vonatkozott. A kérdőívezés régi, hagyományos módját választottam, papír alapú kérdőíveket osztottam ki intézményünk öt tagintézményében az óvodapedagógusoknak és a falunkban működő általános iskola nevelőinek. A minta kiválasztásánál nem a reprezentativitás vezérelt. Két kritériumot vettem figyelembe: aktív pedagógus legyen és önként vállalja a kérdőív kitöltését. 5

Viszonylag kis létszámú, konkrét földrajzi térséghez kötött mintával dolgoztam. Azért is választottam a válaszadóknak ezt a közösséget, mert így ugyanazt a kört vizsgálom, mint a régi pedagógiai-ellenőrzési rendszer működésének kutatásakor, hisz többen közülük már akkor is itt dolgoztak. A két kérdésre kapott és feldolgozott válaszok és információkkal bizonyíthatom

vagy

árnyalhatom

dolgozatomnak

erre

az

időszakra

vonatkozó

megállapításait. Kíváncsi voltam, hogy általuk megfogalmazott vélemény alátámaszthatjae a szakfelügyelői interjúban elhangzottakat. A kérdőív további, a kialakulóban lévő rendszerre vonatkozó kérdéseire kapott válaszokat pedig összevethetem a szakértői válaszok elemzésével. Ezeknek a véleményeknek a tükrében áttekintem az intézmény és pedagógus ellenőrzésről megjelent hivatalos kézikönyvben foglaltakat, mint jövőképet.

6

2. Szakmai ellenőrzés értelmezése a közoktatásban. 2.1 Állam, politika és oktatás kapcsolata

Az állam fő feladata: a közjó szolgálata. E feladata megvalósításához több féle funkciót lát el: - stabilizálás: biztosítja a gazdaság működőképességét, közintézményeket tart fenn, felügyeli a pénzügyi szabályozást, fenntartja a társadalmi rendet és biztosítja az állampolgári jogokat. Segíti a közjavak előállítását, a kiegyensúlyozott fejlődést biztosítja. - elosztás: a társadalmi működéséhez és fejlődéséhez szükséges bevételi források biztosítása és méltányossági alapon történő visszaáramoltatása, közösségi szükségletek biztosítása (egészségügy, oktatás, közlekedés). A piaci jövedelemelosztás által létrejött társadalmi különbségek kompenzálása a társadalmi igények figyelembe vételével. - külső védelem biztosítása, az állam szuverenitásának fenntartása. Az államot mindig valamilyen politikai hatalom irányítja, mely állami funkciói ellátásához központi rendszereket működtet és így próbálja kontroll alatt tartani a társadalmi tudatot. Ilyen rendszerek irányítását és befolyásolását a politika igyekezett a saját hatáskörében tartani. A hatalom az irányítás és a befolyásolás egyik fontos és hatékony eszközének tekintette mindig az ellenőrzést. Ebből következik, hogy a kölcsönhatás törvénye alapján, az ellenőrzési rendszerben visszatükröződnek az őt létrehozó társadalom politikai és intézményi viszonyai. A XVIII-XIX században az oktatásban lezajlott egy átrendeződés, kialakultak a nemzeti oktatási rendszerek. Ekkortól beszélhetünk állami oktatáspolitikáról, melynek feladata az oktatási rendszer átfogó, hatékony befolyásolási stratégiájának megfogalmazása. A rendszerbe szerveződés eredményezte azt is, hogy a rendszer egyes elemeit többé nem lehetett a többi elemtől függetlenül befolyásolni, és ezután csak az állami oktatáspolitikai keretek között lehetett változtatásokat végrehajtani a rendszerben. Ez a kölcsönhatás a társadalmi alrendszerekkel való kapcsolatba kerülésekor is működik, ami azzal jár, hogy az egyes alrendszerek (pl. oktatás és gazdaság) közötti egyensúlyzavarok mindjárt a rendszer egészének a szintjén vetnek fel szabályozási szükségletet. Az oktatáspolitika általában ritkán került a politikai élet középpontjába, s ha igen, általában akkor sem a rendszer működése volt a kérdés tárgya, sokkal inkább az 7

oktatási intézmények által közvetített tudásanyag politikai tartalma. Amikor a rendszer működésével kapcsolatos viták alakulnak ki, akkor azok kimenetelét nehezíti, hogy bennük összekeverednek a politikai és a szakmai szempontok, melyek lehetnek iskola-, és rendszerszintűek is. Az oktatáspolitika tehát szakpolitika, amelyet egyszerre határoz meg a politikum és a szakmaiság, melyek itt olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mint egyetlen más közszolgáltatási szférában sem.

2.2 Az ellenőrzés fajtái és jellege

Az ellenőrzés más ágazatokban is jelen van. Célja mindenütt megegyezik: a szervezet törvényes, szakszerű és hatékony működésének a vizsgálata. Az ellenőrzés rendszerét három ellenőrzési formára oszthatjuk fel, melyek mindenütt megtalálhatók: - törvényességi ellenőrzésre, - hatósági ellenőrzésre, - szakmai ellenőrzésre. Mint láthatjuk az ellenőrzés formai felosztása az ellenőrzés céljaival van összhangban. Az ellenőrzéseket tartalmi szempontból két típusba sorolhatjuk: - Funkcionális ellenőrzés, melyek minden szervezet esetében érvényesülnek és ágazati szakmai, tartalmi jellege másodlagos. Ilyen ellenőrzések például a tűzvédelmi, egészségvédelmi, pénzügyi, munkaügyi ellenőrzések. Ezeket az oktatási intézményekben is elvégzik a megfelelő jogosítvánnyal rendelkező szervek. - Ágazat specifikus ellenőrzés, melyeknek jellegét szakmai tartalmuk és céljuk határozza meg és az ágazatra jellemző eljárási szabályok kapcsolódnak hozzájuk. A közoktatásban, köznevelésben a pedagógiai-szakmai ellenőrzés tekinthető a leginkább ágazat specifikus ellenőrzési formának, mivel mind célja, tartalma, mind a hozzá kapcsolódó eljárási rend szabályozása saját, csak az ágazatra érvényes jogszabályokban találhatók meg.

Az oktatásban az ellenőrzés mindig kényes kérdésnek számított. Ennek okai az ellenőrzésnek az említett három céljából fakadnak. Az oktatásban a törvényesség 8

ellenőrzése speciális képzettséget igényel, mivel a rá vonatkozó jogszabályok is speciálisak, összetettek. Az oktatási intézményekben folyó munka szakszerűségének külső megítélésekor a jól képzett pedagógus társadalom tudatosságával, szakmai önállósági igényével találkoznak szembe. A hatékony működés megítélése nem könnyű, hisz nehezen mérhető a teljesítmény. Az oktatás minőségi és hatékony működésének több összetevője van és ezek egy része külső tényező, melyre a szakmának nem sok befolyása van.

9

3. A közoktatás szakmai ellenőrzésének története Magyarországon

Ennek a témának széles szakirodalma van, több szakember is feldolgozta. Közülük anyaggyűjtésem során Halász Gábor egyetemi tanár több tanulmányát és cikkét olvastam el. Halász Gábor, aki a MTA doktora, kutatásai során részletesen elemezte a magyar közoktatás irányításának történetét. A magyar közoktatás szakmai ellenőrzésének történeti áttekintéséhez az ő két munkájából merítettem. Az egyik a „Felügyelet és oktatásirányítás Magyarországon - történeti-szociológiai elemzés 1945-től napjainkig”1 címen 1984-ben megjelent tanulmánya, a másik a Mester és Tanítványa folyóiratban 2004-ben „Értékelés és ellenőrzés a közoktatásban”2 címmel megjelent cikke. Az állam, a politika és az oktatás szoros kölcsönhatásából következik, hogy az oktatás területén általában akkor történnek rendszerszintű változások, ha az első kettő valamely külső vagy belső ok miatt válsághelyzetbe kerül. A rendszer eleminek összefüggéséből és kölcsönhatásából következik, hogy az egyensúlyra törekvő rendszer minden elemére hat a változás. A változó rendszer irányításának leghatékonyabb elemeként alkalmazza az oktatáspolitika az ellenőrzést a folyamat szabályozására. Az ellenőrzést az iskolai felügyelet, mint egy adott társadalmi intézmény kontrollszervezete látja el. Ezt a szervezetet nemcsak a társadalom politikai és igazgatási viszonyai határozzák meg, hanem bizonyos általános társadalomlélektani tényezők és annak az intézménynek a sajátosságai is, melyben működik. A magyar közoktatás történetében erre több példát is találunk.

3.1 A kezdetek

A XVIII század második felében az uralkodók a felvilágosult abszolutizmus hatására központosítási reformokat hajtottak végre az állami rendszerekben. Hazánkban Mária Terézia királynő uralkodása alatt zajlott le ez a folyamat. Ő centralizálta az oktatást az 1777-ben kiadott Ratio Educationis rendeletével, melyben az állam egységesen

1

Halász Gábor: Felügyelet és oktatásirányítás Magyarországon - történeti-szociológiai elemzés 1945-től

napjainkig “Tervezéshez kapcsolódó kutatások” - 93. szám Oktatáskutató Intézet 1984. 2

Halász Gábor: Mester és Tanítvány. 2004. 2. szám (április). 103-116. o

10

szabályozza az oktatásügyet. Mindez a felvilágosult abszolutizmus gondolatvilágából következett: az iskoláknak a közjót kell szolgálni, és ezen az alapon az uralkodó jogot formálhat az iskolarendszer szerkezetének, a tananyag tartalmának és az oktatásban érdekeltek /tanárok, diákok, tanügyi hivatalnokok/ feladatainak meghatározására. Ekkor került először kihangsúlyozásra a királyi hatalom iskola felügyeleti joga, melyet intézményes formában valósítottak meg. A főfelügyeleti jog a koronáé volt, melyet a Királyi Helytartótanács útján gyakorolt. A tanügy irányításának területi szervei a tankerületek voltak, amelyből eredetileg kilencet állított fel a kormányzat. A rendelet történelmi jelentősége abban áll, hogy e szabályozásban megfogalmazottak fektették le az alapját minden további magyar oktatásügyi szabályozásnak. Az oktatáspolitika kezdeti időszakára jellemző volt, hogy az oktatáspolitika három eleme – a politika, szakma és tanügyigazgatás – még jól szétválaszthatóak voltak, differenciáltabban működtek. Az oktatás irányának alakítása a parlamentben zajlott. A meghozott jogszabályok domináltak a tanügyigazgatásban. Az oktatásban a szakmai testületet belső hierarchia jellemezte és saját, jól működő érdekvédelmi szervezeteik voltak.

3.2 Az 1930-as évek totalitása

A mai modern értelembe vett oktatási felügyelet alapjai az 1935-ös Hóman-féle közoktatás irányítási reformra vezethető vissza. Ebben az időszakban az államokat nagy sokkhatás érte a „nagy gazdasági világválság”, melyre az államhatalom fenntartása érdekében válaszlépéseket kellett tennie a politikának. Európában és hazánkban is egy radikálisabb, hangsúlyozottabban nacionalista ideológiát követő politikai irányvonal alakult ki. Ennek hatására az oktatásban megjelenő új, állami nevelési eszmény megvalósulásának kontrollálására alkalmas szervezet kialakítására került sor. Hóman Bálint radikális változásokat hajtott végre a felügyeleti rendszeren. Egyszerűsítette és ésszerűsítette az addig a különböző iskolatípusok más-más kézben lévő állami felügyeletét. Központosította és hierarchikus rendszerbe szervezte át a felügyeleti rendszert: országosan nyolc tankerületi főigazgatóság irányítása és ellenőrzése alá került az összes intézménytípus. A tanfelügyelők munkáját központilag egységesített útmutatókkal, irányelvekkel, és továbbképzésekkel segítette. Célja egy politikailag elkötelezett szakmai elitt kialakítása volt, amellyel a hatalom gyakorolhatja az oktatás minden szintjén a tartalmi és politikai

11

ellenőrzést és értékelést. A tankerületi főigazgatók, a tanfelügyelők teljes ellenőrzési jogkörrel rendelkeztek: törvényességi, hatósági és szakmai. Ennek az átalakult tanfelügyeletnek és tanügyirányításnak több vonása az oktatási rendszerünk jellemző eleme maradt a későbbiekben is.

3.3 1945 után az alakuló szocialista rendszer első évtizedének vonásai

A második világháború után egy új politikai hatalom veszi át az irányítást, mely új politikai ideológiai alapján szervezi át a társadalmat. Társadalompolitikai és világnézeti céljainak megvalósítása érdekében szüksége volt egy centralizált, ideológiailag homogén, egységes nevelési eszményt, hatékonyan számon kérni tudó felügyeleti rendszerre az oktatásban - mint a társadalmi tudat főformáló erejében -, ezért átveszi a harmincas években kialakított irányítási és felügyeleti rendszert, melyen kisebb szervezeti és működési változtatásokat hajt végre, hogy saját elveinek megfelelően az iskolákban zajló szakmai tevékenységet szorosan és közvetlenül ellenőrizni legyen képes. Az iskola is az osztályharc megvívásának a fontos helyszíne lett. Így érthető, hogy a felügyeleti rendszer tevékenységét alapvetően politikai feladatok határozták meg. Az új felügyelők hozzáállását legalább annyira meghatározta politikai funkcionáriusi, mint szakmai szerepkörük. Ebből következően az ellenőrző apparátus tagjai között nemcsak a szakma képviselői vannak jelen, munkájukat főtevékenységként végzik, nem maradnak gyakorló pedagógusok. Az ötvenes évek elején, a tanácsrendszer kiépítésekor, a tanügyigazgatást azonnal beolvasztották az államigazgatási apparátus rendszerébe. Ezekben az időkben az oktatásirányítási rendszer legfőbb jellemzője volt, hogy mind szervezete, mind működése a politikai racionalitásnak rendelődöt alá és a szakmaiság alárendelődött ennek. Az oktatásban az ifjúság szocialista-kommunista szellemű nevelésének politikai ideológiai elve volt a meghatározó. Az irányító apparátus hatósági-igazgatási eszközökkel igyekezett kampányjelleggel közvetlenül irányítani az iskolákban folyó munkát e politikai ideológia mentén. A tanfelügyelők viselkedését a korra jellemző autoriter irányítói stílus határozta meg. Ennek legellenszenvesebb, sokáig emlegetett formája volt az úgy nevezett brigádlátogatás. A pedagógus társadalom általában ellenérzéssel viseltetett irántuk. A rossz hírű felügyelők mellett azonban ebben az időszakban is voltak szakmaiságuk magaslatán álló felügyelők, akik a fiatal nevelők szakmai munkáját segítették, tanácsokkal látták el

12

őket. A nyilvánosság ebben az időszakban nem működött, ez akadályozta az információáramlást a pedagógusok felé, valamint véleménynyilvánításuk lehetőségét is. Az ötvenes években a kormányzati rendszert nem a következetes jogi szabályozás jellemezte. Az oktatásirányításához kapcsolódó rendelkezések jelentős része belső utasítás, körirat formájában

jelent

meg.

Ezekben

aprólékosan

meghatározták

a

szakfelügyelők

tevékenységi körét az iskolai tananyagra és a tanítási módszerekre vetítve, ahol általában a szakmaiságot elnyomta a politika.

3.4 Fordulat az 50-es évek közepén és a 60-as évek offenzív időszaka

Az ötvenes évek közepén változások következtek be a politikai irányítási rendszerben. A személyi kultusz letűnt, a politikai kontroll lazult. Az erősen központosított közigazgatási rendszerben az 1954-ben kiadott tanácstörvény hatására nagyobb hatáskört kaptak a helyi lakosságot képviselő helyi-területi szervek. A politikai változások 1956-ban érték el a tetőpontjukat, válságba került a politikai rendszer. Ezáltal a korábbihoz képest függetlenebb szakmai intézmények alakultak ki az oktatásban is. Ez változást indított el a tanügyigazgatás és a szakmai szféra, a felügyelők és a nevelők között. Változások indultak el a felügyeleti rendszer működésében. Az eddigi tekintélyelvű, autoriter stílusú irányítást fel kellett adni és az eddiginél nagyobb szakmai autonómiát kellett engedni az intézményeknek. A felügyelet tekintélye továbbra is fennmaradt, de olyan viselkedésbeli és kompetencia elvárásokat támasztottak a felügyelőkkel szemben, amelyek egy paternalista stílusú fellépést eredményeznek. Az 50-es évek végén kezdtek újraéledni a régebbi irányítási és hatalomgyakorlási módszerek az oktatásban. Az MSZMP programjában megerősítette az állam irányító szerepét a nevelésben, a kultúrában. Továbbra is politikaiideológiai elvként tűzte ki célul a szakma elé a szocialista-kommunista szellemű nevelést. Ennek az ideológiai elvnek és az új szakmai törekvéseknek az integrációját mutatja az 1961-ben kiadott oktatási törvény és az új tantervek. Az új normatív szabályozás alapján a szakfelügyelet az iskolai élet olyan területeit is ellenőrizte, például nevelési terv, melyet korábban nem. A kettősség jellemzi ennek a kornak politikai, igazgatási, rendszerét. Egyfelől a politikai „nyitás” folyamata jellemző, másfelől igazgatási decentralizáció zajlik. Ez a kettősség az oka, hogy az oktatáspolitika nem kellő integráltságából fakadó zavarok élesen jelentkeztek az időszak végére. 13

- Nagymértékű fejlesztési programok beindítása. Ennek egyik oka a növekvő gyermek létszám. - A súlyos forráshiány, ami nem tudott lépést tartani a fejlesztésekkel. - A tudás társadalmi értékének prulalizálódása, a magas szintű végzettséget nem honoráló munkaerőpiaci viszonyok. Kormányzati és szakértői körökben is megfogalmazódtak az oktatási rendszer működési hiányosságainak, és a rendszer belső stabilitásának megteremtését ösztönző politikai döntések iránti igény. Legfontosabb elvárásnak az oktatási rendszer belső egyensúlyának a fenntartását és a társadalmi, gazdasági rendszerrel való összehangolását tartották. A pedagógus szakma érdeke is volt. hogy emelkedjen az oktatás társadalmi súlya, mert azt remélték növekszik társadalmi elismertségük és erősödik a nevelők szakmai testületeinek pozíciója és ezzel együtt a befolyásuk is a politikára. Ezek hatására egy konszenzuson alapuló együttműködés kezd kibontakozni az oktatáspolitikában. Ez a konszenzus azonban csalóka, a felügyelet és iskolairányítás közötti konfliktusok továbbra is fennállnak, és minden fél csak saját érdekei érdekében lobbizik.

3.5 Az 1972-es párthatározat hatása

A hatvanas évek végére az oktatáspolitika minden résztvevőjében tudatosult az oktatási rendszernek a stratégiai tervezésből illetve a rendszer fejlődéséből, növekedéséből adódó problémái. Szakmai és társadalmi nyilvánosság szintjén zajló viták, kritikák sora indult el a témában. E viták adták az oktatáspolitikai stratégia újra értékelésének az alapját. Halász Gábor így foglalta össze ezen viták eredményét: „Az 1972-es oktatáspolitikai határozat előkészítésének a dokumentumai alapján négy olyan egymástól jól megkülönböztethető és egymást több vonatkozásban kizáró politikaintegráló elv azonosítható, melyek a politikabefolyásolásra törekvő csoportokat egymással szembeállították. A határozat előkészítése során zajló viták egyik legfontosabb tétje éppen az volt, hogy melyik legyen a politikaintegrálás alapelve.

A négyféle politika-integrálási elv az oktatáspolitikának

tulajdonított funkciók eltéréseit is jelzi. Attól függően, hogy a politika-integrálás mely elvnek rendelődik alá, egymástól eltérő funkciójú oktatáspolitikák fogalmazódhattak meg. 14

Az 1972-es-oktatáspolitikai határozat előkészítése során az oktatási rendszerbe való beavatkozást sürgetőknek lényegében négyféle csoportja alakult ki: - az oktatási rendszer belső racionalizálását, az iskolaszerkezetnek a munkaerő szerkezethez és a társadalomszerkezethez való hozzáigazítását szolgáló strukturális reformot követelők; - az iskolai tanítás és nevelés hatékonyabbá tételét, jobb megszervezését, a szakmai tevékenység feltételeit javító tartalmi reformot követelők; - a korábban kitűzött politikai-ideológiai célok szakmai követelményként való megfogalmazását illetve az átpolitizált szakmai elveket érvényre juttató reformot követelők; - az oktatási rendszer szerkezetét illetve a rendszerbe való áthaladást a hatalmi politikának megfelelően átalakítani kívánók.”3 Ezeknek a széles körű vitáknak, és az előkészítésnek köszönhetően jelentős szakmai tudásanyag állt rendelkezésre, ahhoz, hogy egy olyan integrált oktatáspolitikát lehessen kidolgozni, amelyben nem a politikai-ideológia dominál. Bár a politikai integráció alkalmatlansága miatt ez nem valósult meg egészében és egy felemás határozat született, mely sok régi problémát elodázott és nem oldott meg, mégis új politikaalakítási szakasz kezdetét jelezte. Ennek az új szakasznak a jellemzője, hogy a tudományos kutatások eredményeire alapozva születnek majd az oktatáspolitikai döntések. Az 1972-es párthatározatot kettősség jellemzi, az oktatást nyomasztó iskolaszerkezet problémáit nem oldotta meg, az oktatás tartalmában viszont sok új haladó, modern elemet vezetett be. Alapvetően egy offenzív politikát hirdetett meg, melynek végrehajtására az apparátus beindult. a szakfelügyelők továbbra is a tanácsok felügyelete és irányítása alatt működtek, feladatkörük bővült. A 150/1972-es felügyeleti utasítás szabályozta munkájukat. a felügyeleti funkciót továbbra is a társadalmi és nevelési jelleg kettőssége jellemezte. Az utasításban foglaltak szerint a felügyelőnek kettős, ellentmondó feladata volt: az innovációt elősegítő tanácsadás és a nevelők hatósági ellenőrzése. Ennek a két elvárásnak egyszerre 3

Halász Gábor: Az oktatáspolitika alakításának állami-politikai mechanizmusai a hetvenes és a nyolcvanas

évek elején http://halaszg.ofi.hu/download/Oktataspolitika_60-70-es_evek.htm /2014.03. 02./

15

maradéktalanul nem lehetett megfelelni egy szakértőnek. Szabályozásra került a felügyeleti létszám és az maximalizálták az egy felügyelő által ellátandó intézmények és pedagógusok számát. Ebben a dokumentumban a szakfelügyelőkkel szemben sem speciális képzettségi követelményeket, sem továbbképzési követelményeket nem fogalmaztak meg. Az időszakban a rendszerben fennmaradt kettősségek tovább mélyítették az oktatásban már a hatvanas évek végén jelentkező és megoldás nélkül hagyott stabilitási és szerkezeti problémákat.

3.6 Végjáték: a 80-as évek vége

Ebben az időszakban a politikában és az oktatásban is egyszerre vannak jelen a megújulást követelő reformista törekvések, valamint a változásellenes, stabilitást igénylő törekvések. Kormányzati szinten, oktatáspolitikai szinten is felvetődött a prioritások szintjén egy új politikai koncepció lehetősége: egy erős kormányzati rendszer kialakítása, mely átveszi az irányítást a párttól. Azonban ez még ebben az időszakban nagy ellenállásba ütközött, csak kezdeményezések történtek. Az eddig elodázott problémákat nem lehetett kikerülni: az oktatással szemben nőt az elégedetlenség a társadalom részéről, elégedetlenség volt a szakma részéről is, az oktatás intézményi struktúrája átalakításra szorult, gazdasági, hatékonysági problémák is felvetődtek ennek kapcsán. A problémák megoldására az oktatáspolitika a megszokott egyeztetési formák között próbált egy új oktatáspolitikai koncepciót kidolgozni, az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapott a politikai legitimitás elve. A politika alakítás legnagyobb kérdésévé a legitimitáselv és a hatékonyságkritérium összeegyeztetése vált. Egyre inkább jellemzőbb lett a széles nyilvánosság bevonásával folyó döntést előkészítő egyeztetések folytatása és az erre épülő döntéshozatal. Megváltoztak a politikai integrálás elvei is, legfőbb elv a rendszer egyensúlyának a fenntartására illetve a válság elkerülésére való törekvés lett. A kormányzati rendszerben szerepváltás indult el, az integrált kormány politika helyett az ágazati érdekek képviselete került előtérbe. Tovább folytatódott a decentralizálás folyamata, a tanácsok feladat és hatásköre növekedett, egyre nagyobb önállóságot kaptak. Ezek a tendenciák az oktatásban is jelentkeztek. Ennek az eredményét tükrözi az 1985. évi I. törvény az oktatásról, mely korlátozta az államhatalom közvetlen irányító szerepét az oktatásban, lemondott a fenntartói szerepköréről. Nagyobb szabadságot, önállóságot és döntési jogkört biztosított 16

az intézményeknek és fenntartóinak minden területen. Utat törnek a reform pedagógiai irányzatok. Az intézményrendszer és az intézmények belső világának demokratikus átalakítása kezdődött el. Ennek következménye volt, hogy megszüntették a kötelező külső ellenőrzés, a szakfelügyelet rendszerét. Helyette a fenntartóknak írtak elő ellenőrzési kötelezettséget, melyet szakértők segítségével végezhettek el. Az állam ezzel lemondott az oktatási rendszerbe való hatékony beavatkozás lehetőségéről. A fenntartók nem igazán éltek a külső ellenőrzés lehetőségével. Ha igénybe is vették, akkor sem a szakmaiság megítélése volt a célja, hanem a törvényi kötelezettségek teljesítése, szervezeti, gazdasági szükségszerűségek megoldása. A szakmai ellenőrzés az intézményvezetők feladata lett, de nem igazán működött ez a belső ellenőrzés. Nem volt kialakult kultúrája.

17

4. A régi szakfelügyeleti rendszer működése, fogadtatása, emlékek.

A szakirodalom alapján ismertetett szocialista rendszer oktatásirányításához kapcsolódó szakfelügyeleti rendszer gyakorlati működésének és a hozzá kapcsolódó személyes vélemények

megismerésével

kapcsolatban

többféle

kutatást

végeztem:

korabeli

dokumentumokat elemeztem, interjút készítettem volt szakfelügyelővel és pedagógusokat kérdeztem ki írásban. Kutatásom a régi szakfelügyeleti rendszer 45 évének két időszakával az 1966 - 1974 közötti évekkel valamint az utolsó 5 évvel foglalkozik.

4.1 Felügyeleti és ellenőrzési naplók 1966 és 1974 közötti időszakból

Intézményünk régi irattárában az archív dokumentumok között megtaláltam az 1966 és 1974 közötti időszak felügyeleti és ellenőrzési naplóit, és az 1986 - 1987-es év ellenőrzési naplóját melyeknek tanulmányozása alapján sok érdekességet találtam. A rendszer egységesítésének részét képezte a felügyelők által használt egységes dokumentumok alkalmazása. Ehhez készített és hagyott jóvá a minisztérium egy ellenőrzési napló nyomtatványt, melyet minden intézményben használtak. A napló beosztása két részből állt, az első oldalon szerepel minden az ellenőrzéssel kapcsolatos hivatalos adat és az ellenőrzés eredményeként született utasítások, javaslatok rögzítése, a hozzá kapcsolódó határidők, felelősök rögzítése. A második lap az ellenőrzés tapasztalatainak jegyzőkönyv szerű rögzítésére szolgál. A felügyelet hatósági jogkörrel rendelkezett, így eljárást kezdeményezhetett az intézményben vagy eljárás lefolytatására kérhette a fenntartót a hiányosságok megszüntetése érdekében. A napló hivatalos dokumentum volt, melyet indigó segítségével három példányban töltöttek ki. Eredeti példánya a naplóban maradt, egy példánya a fenntartóhoz került, egy példányát pedig a felügyelő kapta meg. A dokumentumok olvashatósága az indigó használata miatt ma már néhol nehézkes. A tanfelügyeleti rendszerre jellemző volt a 60-as években, hogy nem csak szakmai ellenőrzést végeztek az intézményekben, hanem közreműködtek a gazdasági, törvényességi ellenőrzések lefolytatásában is. Ebben az időszakban az intézményben folyó bármilyen célú ellenőrzés dokumentálására ezt a naplót használták. Ennek nyomát megtaláltam a mi 18

naplóinkban is, amelyekben 1968-ból egy általános gazdasági ellenőrzés jegyzőkönyve van (1. számú dokumentum), melyet az óvodai felügyelő a gazdasági felügyelővel együtt végzett. A vezető élelmezéssel járó feladat ellátását az óvodai szakértő ellenőrizte évente 2-3 alaklommal. Élelmezés egészségügyi ellenőrzést a járási tanács kereskedelmi csoportjának előadója, vagy a megyei Köjál közegészségügyi ellenőre végezte, több ilyen jegyzőkönyvet is találtam. (2. számú dokumentum). Az effajta ellenőrzés esetében jól érzékelhető, hogy a vizsgálatot végző hatósági feladatai voltak az elsődlegesek. Megállapításaikat utasítások formájában fogalmazták meg. „… a tervszerű gazdálkodást biztosítsa, …Jelentse a Műv. osztályra a beosztott óvónő táppénzes szabadság alatti helyettesítési igényét tekintettel a nyári szabadságolásra..” – áll az általános gazdasági ellenőrzés jegyzőkönyvében. „Szabályszerű ételmintás üveget szükséges beszerezni…(a dolgozók) alkalmassági vizsgálatok pótlandók.” –írta a közegészségügyi ellenőr.

19

1. számú dokumentum: Általános gazdasági ellenőrzés jegyzőkönyve 1968.

20

2. számú dokumentum: Élelmezés egészségügyi vizsgálat jegyzőkönyve 1972-ből

21

A tanfelügyelő nevelési-szakmai ellenőrzési munkájának jellemzésére is szép példákat találhatunk a naplóban. Mint leírtam a szocialista időszakban a politikai ideológia elsődlegessége jellemezte a szakmai ellenőrzést is. Az 1966-os felügyeleti és ellenőrzési napló első bejegyzése impozáns példa erre. (3.-4. számú dokumentumok) Az ellenőrzés célja: Hazafias nevelés, materialista világszemlélet elvi gyakorlati feladatainak érvényesülése. Az időpont: 1966. november 3. A naplóbejegyzés első számú utasítása, javaslata mintha egy korabeli oktatási propagandaanyagból lett volna bemásolva: „A világnézeti nevelést ne külön álló nevelési feladatnak tartsák, a nevelés egészét hasa át a szemléleti nevelés kérdése illt. érvényesítése pld. társd. közéleti jelenségek megfigyelése stb. A munkatervi feld. jelölését ennek megfelelően szemléleti és gyakorlati alkalmazása alapján dolgozzák át és az év folyamán folyamatosan alkalmazzák.” A világnézeti nevelést,mint feladatot nemcsak a gyerekkel kapcsolatos munkában, hanem a szülők irányában is feladatként jelöli meg az óvónő számára. A látogatás jegyzőkönyvi részénél továbbra is érezhető ez a propaganda stílus, azonban már a szakmaiság is megjelenik, amikor a látott ünnepélyről ír /a dátum alapján november 7-ére való emlékezés/ és a későbbiekben is, amikor a téli hónapoknak az eszközkészítésre való hasznosítására ad javaslatot, mert „ezek segítségével a csoport tagjainak egyidőben való aktivizálását biztosítsák”.

22

3. számú dokumentum: A. szakfelügyelő 1966 látogatásának 1 oldala 23

november 3-i szakmai-nevelési célú

4. számú dokumentum: Az 1966.november 3-án végzett szakfelügyelői látogatás 2. oldala

24

Az óvodai felügyelő rendszeresen látogatta az óvodát, a vezetői és a nevelői munka minden területét ellenőrizte: a tanév eleji feladatok indítását, a nyári felújítás megszervezését, a hátrányos helyzetű gyermekekkel és a tehetséges gyermekekkel való foglalkozást. Nemcsak az óvodával, de a fenntartóval is tartotta a kapcsolatot, ha az óvoda érdeke úgy kívánta a fenntartó felé is megfogalmazott javaslatokat, és közvetített is közöttük, ha szükség volt rá. Ilyen alkalom volt például az óvoda 1974-es bővítése, amikor a munkálatok ütemezésének egyeztetésében segítette a vezetőt a tanácsnál, hogy az ne veszélyeztesse a gyerekek biztonságát. „Az óvodai 2 csoport bővítési munkálatainak hátralévő részeit - belső munkálatok – a tanáccsal úgy ütemeztetni, hogy azok elvégzése a nyári időszakra essék, amikor a gyermekek biztonságát nem veszélyezteti, mivel a nyári időszakban a csoport napi tevékenységét lehetőség szerint a szabadban, a kertben kell megtervezni.” Ebben az időszakban is voltak időszakonként központilag kijelölt nevelési területek, amelyeket a felügyelők tematikusan vizsgáltak az intézményekben. Ilyen tematikus vizsgálat volt 1971-ben végzett a „felmérés a játék tevékenységekről”, melyről fennmaradt a felügyelő által készített részletes jegyzőkönyv is a naplóbejegyzéshez csatolva. (5. – 9. számú dokumentumok). A jegyzőkönyv átolvasása után megállapítható, hogy ez egy átfogó vizsgálat volt, melynek a központjában a játéktevékenység állt, de a nevelés egész területét érintette, mindenütt kiemelve a játéktevékenységgel való kapcsolatot. A felügyelő áttekintette a csoport féléves dokumentumait, főleg a csoport naplót, óvónői tervezeteket, feljegyzéseket. Ere utal a jegyzőkönyv következő bejegyzése:”Ezzel felismerhetők, elkerülhetők az ismételt hibák vagyis ilyen módon értelmezni próbálják, hogy az adott szabályok betartása, helyes cselekvést eredményez.(csoportnapló dec.14, jan. 8, 9, 18, 29-i feljegyzések) ilyen módon elemzi, értékeli saját eljárásainak helyességét.” /az óvónő/. Az ellenőrzés az óvoda körülményeinek, pillanatnyi helyzetképének rögzítésével kezdődik. A

felügyelő

a

napi

tevékenységek

megfigyelése

során

rögzíti

a

gyermekek

játéktevékenységével kapcsolatos megfigyeléseit és ezen keresztül értékeli az óvónőnek a gyermekek játéktevékenységet támogató pillanatnyi tevékenységét és féléves munkáját. „A nevelőhatások komplex eredményei, az első félévi nevelési feladatok tervezése alapján, a gyermekek játékában, a játék alatti egymáshoz való viszonyulásukban a foglalkozásokban való aktív részvételükben is mérhető.”- fogalmazta meg az óvodai felügyelő. 25

5. számú dokumentum: Szakértői felmérés a játék tevékenységről bejegyzés a naplóba

26

6. számú dokumentum: A 35973 számú napló bejegyzéshez készült szakértői jegyzőkönyv 1. oldala

27

7. számú dokumentum: A 35973 számú napló bejegyzéshez készült szakértői jegyzőkönyv 2. oldala

28

8. számú dokumentum: A 35973 számú napló bejegyzéshez készült szakértői jegyzőkönyv 3. oldala

29

9. számú dokumentum: A 35973 számú napló bejegyzéshez készült szakértői jegyzőkönyv 4. oldala

30

A felügyelő a jegyzőkönyv végén konkrét, gyakorlatias utasításokkal, javaslatokkal látja el az óvónőt, hogyan és mivel fejlesztheti a gyermekek elmélyültebb és változatosabb játéktevékenységét és ez hogyan hat a gyermekek szociális és tanulási képességeinek fejlődésére. A javaslatok megfogalmazásából jól kitűnik, hogy a szakértő mennyire tájékozott a játék fajták didaktikai és pedagógiai kérdéseiben. A második javaslatban, amelyben a szabályjátékokról ír és annak pedagógiai lehetőségeit ecseteli, felfedezhető a mai óvodai programok játékba ágyazott tanulásának az elvi csírái. „ A tervezés során olyan szabályjátékokat kell betervezni amelyek alkalmazásával a „játék” felhasználásával a magatartási szabálybetartások viselkedési alapfeltételeit gyakorlás útján ismétlik. Ilyen módon a figyelemkoncentrálást, az alkalmazkodás készségét fejleszti, erősíti. Egyben a tanulás iránti készséget és felfogóképességet alapozza, mert türelemre, kitartásra, szándékos emlékezésre, produktív önálló helyzetfelismerésre, és az alternatívák közötti döntésre készteti a gyermekeket és mindezt játékosan a játék során végezteti.” Az óvodai felügyelő stílusa soha nem sértő, kritikai hangvételű. Határozottan fogalmazza meg véleményét. Építő jellegű kritikákat fogalmaz meg, mert mindig kiemeli a pozitív, jó dolgokat, tevékenységeket is. Az utasításai, javaslatai megfogalmazásakor is mindig kiemeli annak megvalósításából várható előnyöket. E jegyzőkönyv alapján elmondhatjuk, hogy ez a felügyelő szakmailag valóban kompetens volt. Ismerte a modern pedagógiai elveket és jártas volt a korszerű nevelési módszerek alaklmazásában. A felügyelő ellenőrzési dokumentálási stílusának sok jegye hasonlít a ma megfogalmazott elvárásokhoz: objektív szemlélet, komplex látásmód, reflexív értékelés alkalmazása.

4. 2 Szakfelügyeleti munka a gyakorlatban az 1980-as évek második felében – interjú egy szakfelügyelővel

Azért, hogy a szakirodalomban az 1980-as évekről leírtak gyakorlati megvalósulását be tudjam mutatni interjút készítettem egy volt óvodai szakfelügyelővel. Az interjú alanyom, J.L. - óvónői főiskolát végzett és 1976-ban kezdett óvónőként dolgozni. 1985-ben nevezték ki óvodai szakfelügyelőnek. 3 évig volt szakfelügyelő, majd a rendszer változásával 1990ig pedig szakértőként végezte tovább a munkáját. Azóta óvodavezetőként, óvónőként 31

dolgozik. Az interjúkérdéseimet (1. számú melléklet) előre elküldtem e-mailben a számára, így felkészülve, a kérdések sorrendjében haladva beszélgettünk egymással. J.L. elmondta, hogy a szakfelügyelők kiválasztása és kinevezése más rendszerben működött akkor, mint manapság. Nem volt nyilvános pályázat vagy kiválasztási folyamat. Az akkor nyugdíjba vonuló szakfelügyelő, akinek a helyére került, véleménye és ajánlás alapján, az addigi szakmai teljesítményének figyelembe vételével választották ki őt a feladatra. A járási tanács művelődési osztálya kereste meg és kérte ki a munkáltatója beleegyezését. Erre azért volt szükség, mert akkoriban a szakfelügyelők csak egy napot dolgoztak az anyaintézményükben, négy napot a szakfelügyelői munkára fordítottak, így a fenntartónak

gondoskodnia kellett

a helyettesítéséről.

A felettes

szerve,

mint

szakfelügyelőnek az Encsi Járási tanács volt. A szakfelügyeleti munka ellátására szükség is volt erre a négy napra, mert 16 óvoda tartozott hozzá a járásból, amik területileg elég messze feküdtek egymástól és tömegközlekedéssel nehéz volt felkeresni őket. Ebből a szempontból jó, ha „mobil” a szakfelügyelő, tud vezetni. Az encsi járás 32 óvodájának szakfelügyeleti teendőit ketten látták el kolléganőjével. A járási óvodákat kétfelé osztották maguk között, lakóhelyüknek megfelelően. A szakfelügyelőknek voltak központilag előírt feladatai. A leglényegesebb feladata volt a hozzá tartozó óvodák szakmai összefogása és irányítása. Ennek a tevékenységnek nemcsak a foglalkozások látogatása és értékelése, az óvodavezetők munkájának segítése és ellenőrzése képezte a részét, hanem a nevelő testületi értekezleten aktuális információk átadása, foglalkozási ágazatonként óvodákat átfogó munkaközösségek szervezése és működtetése a szakmai színvonal emelése érdekében. Ezeknek a munkaközösségeknek a jelentősége abban állt, hogy a benne résztvevő óvónők támogatást és önmegerősítést kaptak egymástól. A szakfelügyeleti feladatok ellátása érdekében rendszeres és folyamatos kapcsolatban volt a hozzátartozó óvodákkal, havonta legalább egyszer minden óvodába ellátogatott. A látogatásokat akkor nem kellett előre bejelenteni az intézményekben. A szakfelügyelőknek akkor még volt hatósági jogkörük, eljárást kezdeményezhettek az észlelt hiányosságok vagy esetleges szabálytalanságok megszüntetésére. Interjú alanyom elmondta, hogy igyekezett nem visszaélni, ezzel a jogával. Ha előfordult is ilyen eset, akkor is a segítő szándék vezette és igyekezett korrektül eljárni. Először mindig az intézményben próbálta megbeszélni és megoldani a problémát, csak ha itt nem talált együttműködésre, akkor fordult a felettes szervekhez: iskola vagy tanács. Azonban ennek is voltak határai nem lehetett a dolgokat eltusolni, mert a szakfelügyelőket is ellenőrizték. 32

sok „főnők” volt, komolyan ellenőrizték a munkájukat, teljesítményüket. Így kaphattak tiszta képet a felettes szervek az intézmények működéséről. A szakfelügyelők, szakértők munkájuk minőségéről több féle forrásból kaptak információt: működött egy belső és egy felső ellenőrzési rendszer, a saját intézményük is tükröt tartott eléjük. Az intézmények, a fenntartók, a Járási Hivatal, a megyei felügyelő felé sok féle elvárásnak kellett megfelelni. Kötelező feladata volt a szakfelügyelőknek 5 évente minden intézményben egy összegző vizsgálat elvégzése. Ekkor az intézmény összes dokumentuma ellenőrzés alá került, több napot töltött el az intézményben, a csoportbeli szakmai munkát is megfigyelte és értékelte. Ennek az ellenőrzésnek a vezetői munka megerősítése vagy a hibák feltárása volt a célja. Az összegző vizsgálatok jegyzőkönyvei alapján mindig ellenőrzést végzett a helyszínen a járási hivatal is. Az intézményünk archív dokumentumai között az „Ellenőrzési naplóban” megtaláltam az általa 1986 őszén nálunk végzett összegző vizsgálat dokumentumait. (10. – 14. számú dokumentumok) Ezekből kitűnik, hogy sokféle szempont szerint, széleskörűen folyt egyegy ilyen vizsgálat, melyet a szakértő előre jelzett az intézmény vezetőnek, a munkáltatónak /az iskola igazgatónője/ és a fenntartónak /községi tanács/. Az elvégzett összegző vizsgálat, mint a jegyzőkönyv első oldalából kiderül, nemcsak az óvodában folyó pedagógiai-szakmai munkára terjedt ki, hanem az épület állagára, a személyi és tárgyi feltételek vizsgálatára, a vezetői munkára és a dolgozók munka fegyelmére is, tehát nyugodtan nevezhetjük teljes körűnek. Az elvégzett vizsgálatról a jegyzőkönyvek mellett szakvélemény is született. A szakvéleményt akkoriban is meg kapta minden érdekelt fél: intézményvezető, munkáltató, fenntartó, akik véleménnyel élhettek. Nálunk az intézményvezető nem értett egyet a szakvéleményben leírtakkal. Ezért a Megyei Pedagógiai Intézetből kirendelt megyei vezető szaktanácsadó a látogatása során egy évvel később, 1987 szeptemberében hagyta jóvá a szakvéleményben megállapítottakat és javaslatokat fogalmazott meg a vezető további teendőire:”A jövőt illetően nyílt, őszinte együttműködésre törekedjen a szaktanácsadóval a gyermekek folyamatos fejlődése érdekében. Az üres keretszámot szakképzett óvónők beállításával oldják meg.” A vezető, ennek a jegyzőkönyvnek a végén is megjegyezte, hogy „A szakvéleményre írt véleményemet fenntartom.” Ennek ellenére a szakvéleményben leírtakra intézkedési tervet kellett készíteni és az alapján folytatni tovább a nevelő munkát.

33

10. számú dokumentum: Összegző szakértői látogatás előkészítésének jegyzőkönyve

34

11. számú dokumentum: Az összegző látogatás első és második napjáról 1. oldala

35

12. számú dokumentum: Az összegző látogatás első és második napjáról 2. oldala

36

13. számú dokumentum: Az összegző látogatás harmadik napja

37

14. számú dokumentum: Megyei vezető szaktanácsadó által végzett célvizsgálat jegyzőkönyve 38

A fenti dokumentumból is látszik, hogy a felügyelő nemcsak helyszíni megfigyelések, beszélgetések alapján végezte munkáját. Interjú alanyom elmondta, hogy az intézmény látogatáskor először mindig áttanulmányozta a dokumentumokat, abból téjékozódott, a napi tevékenységet azok alapján ellenőrizte. Minden látogatás a látottak és tapasztaltak megbeszélésével, értékelésvel zárult. Az ellenőrzés során legfontosabb szempontnak tartotta az óvónők szakmai szabadságnak a tiszteletben tartását és figyelembe vette a helyi sajátosságokat /például a gyerek szociokulturális hátterét/. A látogatásokról feljegyzések, jegyzőkönyvek készültek a helyszínen. Ha eljárást kezdeményezett, akkkor arról a felettes szerveket írásban értesítette, majd jelentést írt az intézkedések megvalósításáról. Éves beszámolókat, összegző jelentéseket kellett készíteni a felettes hatóságokank. A dokumentumokból jól látszik, hogy a napló formája kicsit változott az előzőekhez képest. Egy hasábos lett, de tartalmában ugyanazokat kellett rögzítenie benne a szakértőnek, mint a 60-as években a szakfelügyelőnek, erre az apró betűs magyarázó rész utal. Bár ha megnézzük a csatolt jegyzőkönyvi bejegyzéseket megállapíthatjuk, hogy a kitöltők nem követték pontosan ezeket az utasításokat, de mégis egyértelműen be lehet azonosítani a bejegyzéseiknek az utasításnak megfelelő részeit. Arra kérdésemre, hogy milyennek érezte az intézmények részéről az ellenőrzés fogadtatását előszőr csak egy rövid mondattal felelt, de aztán mégis kifejtette bővebben. „Nagy részt pozitív volt a vélemény.” Elmondta, hogy jó kapcsolata volt általában 14-5 ovival, mely megmaradt a későbbiekben is. Azt, hogy személyét és munkáját is elismerték az óvónők az utólagos, későbbi találkozások minőségéből gongolja. Az ellenőrzési rendszerről általánosságban az alábbiakat mondta. „Az ellenőrzés és a tanácsadás nélkül szétesik a rendszer. Kell egy irányvonal, amit követni kell, mert csak akkor lehet hatékony a munka. Segítő szándékú ellenőrzés nélkül elbizonytalanodnak a pályán dolgozók, mert nincs mihez mérni magukat. Ez vagy önbizalomhiányt, gátlásosságot vagy túlzott önbizalmat, túlzott önállóságot eredményezhet, mindkettő a minőség rovására mehet.” Munkája során úgy érezte, hogy a szakfelügyeleti és szakértői munka között nincs lényeges különbség. Fontosnak tartja mindkettő esetében, hogy megmaradjon gyakorló pedagógusnak. A munkája során a legnagyobb nehézségnek a szakmaiság és a fenntartói igényeknek való megfelelés közötti egyensúly megtartása és az érintettek személyiségi jogainak védelme jelentette. Nehézséget jelentett a közlekedés, és a leterheltség. Úgy érzi ezek miatt kevesebb alkalma volt az intézményekés ott dolgozók 39

teljes megismerésére, a problémás helyekre kevesebbszer jutott el, mint szerette volna. Ennek a megoldását az jelentette volna, ha több szakfelügyelő, szakértő lett volna. A szakértői kompetenciákról azt mondta, hogy szerinte ugyanazokra a kompetenciákra van szüksége, mint egy jó vezetőnek. Kiemelte ezek közül a szakmaiságot, emberséget, őszinteséget, beleérző képességet.

4.3 Az 1980-as évek szakfelügyeleti munka hatékonysága pedagógus szemmel

Kollégáim körében is sikerült adatokat gyűjteni a kérdőívem segítségével az előzőekben bemutatott 80-as évekbeli időszakra vonatkozóan, hisz mint az alábbi diagramból is jól látszik, a megkérdezettek több mint fele már akkor a pályán volt, amikor ez a szakfelügyeleti rendszer még működött.

1. diagram

Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása

40

A 25 évnél régebb óta dolgozó kollégák közül mindannyian átéltek egy vagy több szakfelügyeleti látogatást. 2. diagram

Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozás Szakértővel a kollégák harmada találkozott már eddigi pályafutása során. Ezek között négy fiatalabb kolléga van és hét, akiket azelőtt, szakfelügyelő is ellenőrzött. 3. diagram

Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása Az ellenőrzések eredményessége és munkájukra gyakorolt hatása a pedagógusok saját megítélése szerint is inkább pozitív volt. Igaz, hogy a válaszadók fele szerint az ellenőrzés nem hozott változást munkájukban. Egyharmaduknak segítségére volt a szakfelügyelő vagy a szakértő, csak 10%-uk mondta azt, hogy semmi haszna nem volt. A pozitív véleményüket erősíti az is, hogy egyikük sem jelezte, hogy bármilyen hátrány érte volna a szakfelügyelők részéről vagy az elvégzett ellenőrzés miatt. Itt jegyezném meg, hogy volt 41

egy olyan kolléganőm, aki a kérdőív kitöltése után felhívott és elmondta, hogy ő személy szerint a szakfelügyelőnek köszönheti, hogy a pályán maradt és ma is óvónő. Kezdő óvónőként, a főiskoláról kikerülve, a városi gyakorló óvodából egy kis falusi egy csoportos óvodába került, ahol magára volt utalva. Hiába volt meg az elméleti tudása, a gyakorló óvodában szerzett szakmai tapasztalatai kevésnek bizonyultak. A területi szakfelügyelő volt az, aki a hóna alá nyúlt és segítette a problémák megoldásában, tanácsokkal látta el, sőt még a gyakorlati munkában is segítette: bemutató foglalkozást tartott neki. Véleménye szerint akkor lenne szükség a szakfelügyelőkre ma is, ha ilyen emberek lennének, és nem hatalmaskodni akarnának. 4. diagram

Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása

Az ellenőrzésen átesett pedagógusok véleménye a rendszerről összességében inkább jónak mondható, nem éreztek retorziós szándékot benne. Ez alátámasztja az interjúban a szakértő által az érintett pedagógusok róla és munkájáról kialakult véleményükről elmondottakat. Érdekesnek találom ezt az eredményt, mert napjainkban, ha az ellenőrzés szóba kerül, akkor épp a régi rendszer pedagógust elnyomó és hátrányba hozó szerepét emlegetik fel gyakran a szakmában. Ennek az állításnak az igazság tartalma nem igazolódott be. Tehát lehet, hogy nem a múltban, hanem a jelenben kellene keresni a pedagógusoknak a megújuló pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszerrel szembeni aggályainak gyökerét.

42

5. .A Köznevelési törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága a kormány honlapon 2011. december 20-án „A parlament elfogadta a Nemzeti köznevelésről szóló törvényt” című sajtóanyagot tette közé az elfogadott új köznevelési törvény kapcsán, mely az alábbi érveléssel indul: „Az ország jövője szempontjából az egyik legjelentősebb törvényt fogadta el a parlament, hiszen Magyarország megújításához, felemelkedéséhez elengedhetetlen a versenyképes tudást biztosító iskolarendszer. Az elmúlt évek gazdasági válsága ráébresztette Európa és a világ államait, hogy a fenntartható fejlődés legjobban megtérülő befektetése az oktatás. Az új Nemzeti köznevelésről szóló törvény orvosolja a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendő oktatáspolitikai intézkedéseinek hibáit, torzulásait. Az állam ismét kitüntetett feladatként kezeli a nevelést és az oktatást, irányítja, szabályozza, ellenőrzi, és gondoskodik annak színvonalas működtetéséről. Az új jogszabály értékalapokra helyezi az oktatási rendszert, szakít a jelenleg hatályos szabályozás látszólagosan értéksemleges és döntően csak az egyéni jogok, érdekek érvényesítésére hangsúlyt fektető szemléletével. A korábbi szellemiséggel szemben az egyik legfontosabb változás, hogy a kormány a köznevelést, az oktatást közszolgálatnak és nem szolgáltatásnak tekinti. A törvény kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása, a tehetséggondozás, valamint a magyar társadalom hosszú távú fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása. Az új Nemzeti köznevelésről szóló törvény megteremti annak garanciáját, hogy minden gyermek hozzájuthasson a későbbi boldogulását segítő magas színvonalú oktatáshoz. A pedagógus életpályamodell elfogadásával a kormány és az országgyűlés több évtizedes adósságot egyenlít ki: megteremti a gyermekeink nevelését, oktatását végzők társadalmi felelősségével arányos anyagi és erkölcsi megbecsülésének feltételeit.”4

4

www.kormany.hu/download/3/1c/60000/Nemzeti köznevelésről szóló törvény.doc /2014. 02. 27./

43

A fenti idézetet elolvasva, a múlt tapasztalatainak ismeretébent sok hasonlóságot vélhetünk felfedezni az eddig elmondottakkal. A kiváltó ok: külső negatív hatás /gazdasági válság/, melyre a politikának az egyensúly fenntartása érdekében válaszolnia kell. A cél: az ország felemelkedésének és fenntartható fejlődésének biztosítása hosszútávon. Eszköz: az oktatás átszervezése. Feladat: oktatás irányítása, szabályozása, ellenőrzése és színvonalának emelése. Módszerek: centralizálás, jogi szabályozás, új tartalmi elvárások, új érték szemlélet, anyagi, erkölcsi feltételek megteremtése. Az uralkodó közigazgatási és jogi gyakorlatnak megfelelően kerettörvény született a nemzeti köznevelés törvényről, mely azt jelenti, hogy a törvény csak az általános elveket rögzíti, a részletes szabályozás kidolgozását a kormány és az illetékes miniszterek hatáskörébe utalja át. Így a Köznevelési törvényt számos rendelet egészíti ki. Ezeket nehéz követni, mert sok minisztérium adta ki, van, hogy csak a rendeletek egy-egy fejezete foglalkozik a közneveléssel. A helyzetet nehezíti még, hogy a Köznevelési törvény is csak lépcsőzetesen lép életbe és a hozzá kapcsolódó törvények, is hosszú idő intervallumban, nagy eltolódásokkal születnek meg. Így a köznevelést szabályozó jogi háttér szerteágazóbb, mint előtte volt. Nemcsak a jogalkotók számára, de a jogalkalmazóknak is nehéz helyzetet jelent ez. A jogalkotók szempontjából nehézséget jelent a jogalkotás elé támasztott általános követelményeknek való megfelelés biztosítása. Ezek közül az első a törvények alkotmányossága, meg kell felelniük az alapjognak és az abban megfogalmazott elveknek. Elvárás, hogy a törvények tartósak és stabilak legyenek. Fontos szempont a jogrendszer tartalmi és formai koherenciájának betartása. Fontos, hogy a jogalanyok számára követhető legyen a szabályozás. Láthattuk, hogy az oktatás jogi háttere mindig is egy speciális területe volt a jognak, melyhez nem mindenki értett. Az egységes jogi értelmezés azonban elengedhetetlen feltétele egy központosított rendszer megfelelő működéséhez. Csak egy példa arra, hogy mennyire nehéz a jogalkalmazó dolga, ha jogkövető magatartást szeretne ma folytatni. A szakdolgozatom témájául szolgáló pedagógiai-szakmai ellenőrzés jogi szabályozására az alábbi törvények, rendeletek vonatkoznak, melyeket mind ismernie kell annak, aki kapcsolatba kerül vele majd, legyen az oktatási szakember, szakértő, intézményvezető vagy pedagógus. •

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 69. § (3), (4) bekezdés, 77. § (2) bekezdés d) pont, (3) bekezdés, 82. §, 83. § (2) 44

bekezdés e), h) pontok, 86. §, 87. §.- melyekben az ágazati irányítás, az oktatásért felelős miniszter és a Kormány szabályozási feladatait rögzíti a mérés, értékelés területen. •

A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Mük.r.) 145-156. §. melyben a nevelési-oktatási intézményben lefolytatható szakmai ellenőrzések szabályait, és az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzésben részt vevő szakértő tevékenysége folytatásának szakmai feltételeit fektették le.

•

Az Oktatási Hivatalról szóló 121/2013. (IV. 26) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 9. § a) pontja, a Hivatal köznevelést érintő ellenőrzési feladatairól.

•

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (különös tekintettel a VI. Fejezet rendelkezéseire, valamint az 56. § -57/B. §, illetve a 92. §), mely a hatósági ellenőrzésről szól.

45

6.

A Köznevelési törvényben megfogalmazott pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszer fogadtatása:

6.1 A KSZOSZ felmérés és saját kérdőíves felmérésem alapján a mai szakértők és pedagógusok véleménye az új rendszerről.

Az Oktatási Hivatal, a rendszer kidolgozójaként kutatást végzett az érintettek pedagógusok, szakértők - országos szervezeteinek segítségével a pedagógiai-szakmai ellenőrzés bevezetéséhez kapcsolódóan. A kutatás során kérdőíves felmérés útján a szervezetek tagjai elmondhatták véleményüket a pedagógiai-szakmai ellenőrzés tervezett és készülő rendszeréről. A kutatás célja volt, hogy az így kapott vélemények segítsék a rendszer kidolgozóinak munkáját. A válaszadás önkéntes és anonim volt. Az Oktatási Hivatal honlapján 2013 elején a Közoktatási Szakértők Országos Egyesületének tagjai válaszainak elemzését adták közre „Objektív értékelés és következetes végrehajtás” címmel. A kutatás kidolgozói kíváncsiak voltak a megkérdezettek mennyire ismerik a törvényi háttért, mi a véleményük a rendszer minőség növelő hatásáról, milyen aggodalmaik, tanácsaik vannak a rendszer működésével kapcsolatban. Egy szakma specifikus kérdés is megfogalmazásra került a rendszerrel kapcsolatban. A szakértőktől az ellenőrzésben résztvevő szakemberek kiválasztásának szempontjaira kérdeztek rá. A résztvevők visszajelzéseiből látszik, hogy nagy várakozás és egyben némi aggodalom is kíséri a pedagógiai-szakmai ellenőrzés bevezetését, ami természetes velejárója minden új dolognak. Hipotézisem alátámasztására én is kérdőíves kutatást végeztem a fenti kérdőív felhasználásával az ellenőrzés célcsoportjának, a környezetemben élő pedagógusoknak a segítségével. A kérdőívhez az eredetiben feltett öt kérdés közül négyet szinte egy az egyben átvettem. Az utolsó kérdés megfogalmazásánál pedig felhasználtam a szakértőknek az eredeti kérdőívben erre a kérdésre adott válaszait és ezt rangsoroltattam a pedagógusokkal. Ezzel az volt a szándékom, hogy a lehető legkisebb torzítási lehetőséggel dolgozzak, amikor majd a pedagógus kérdőív eredményeit összevetem a szakértők véleményével.

46

A 34 kérdőívet osztottam szét és mind vissza is kaptam a kollégáktól. Segítőkészek és őszinték voltak a válaszadók, csak 5 olyan kérdőív volt, melyet nem 100%-ban töltöttek ki. Ezekben csak arra a két kérdésre nem válaszoltak, melyben saját pro és kontra véleményüket kellett megfogalmazni az új ellenőrzési rendszerről. Ettől azonban a kérdőív többi része még feldolgozható volt. Bár a ki nem mondott véleményt értékelni nem lehet, úgy gondolom, hogy ez is jelzés értékkel bír a pedagógusok egy részének a hangulatáról és mentalitásáról: „Nincs értelme véleményt mondani, úgy is az lesz, amit fönn akarnak! A mi szavunk úgy sem számít!” Az alábbiakban a szakértői kérdőív értékelésének szószerinti ismertetésével párhuzamosan elemzem saját kérdőíves kutatásom eredményeit is. /Kérdőívem a 2. számú mellékletben található./ „1. Ismeri-e a 2011. év CXC. Nemzeti köznevelési törvényben, valamint a nevelésioktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012 EMMI rendeletben részletezett országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés koncepcióját, az ott kifejtett végrehajtásra vonatkozó elemeket? A kérdésre „igen", „nem", és „részben" válaszok közül lehetett választani. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a válaszadók saját bevallásuk szerint elég jól ismerik a szóban forgó törvényt és rendeletet, gyakorlatilag csak olyan szakértőktől érkezett vélemény, akik a törvény tartalmával nagyjából tisztában vannak. (1. ábra)”

1. ábra (Forrás:http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl/projekthirek/tamop318_kosze _velemeny)

47

1/a ábra: Törvények ismerete (Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása) Az általam megkérdezett pedagógusok harmada csak nagyjából van tisztában az új törvények tartalmával. Kis részük (gyanítom az intézményvezetők) nyilatkozott úgy, hogy ismeri a szóban forgó törvény ellenőrzésre, minősítésre vonatkozó előírásait. Elgondolkodtató, hogy saját bevallásuk szerint a megkérdezett pedagógusok majd 10%-a nem ismeri a törvényben foglaltakat. (1/a ábra) „2. Véleménye szerint mennyiben fogja szolgálni a köznevelés minőségének emelését a rendszer működtetése? A választható válaszok a nagymértékben, inkább igen, kevéssé és egyáltalán nem voltak. Itt már jobban megoszlottak a válaszok, mint az első kérdésnél, de általánosságban elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek többsége szerint a pedagógiai-szakmai ellenőrzések pozitív hatással lehetnek a köznevelés minőségére. (2. ábra)”

2.ábra (Forrás:http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl/projekthirek/tamop318_kosze_ velemeny)

48

2/a ábra Köznevelés minőségének emelése (Forrás: 3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása) Az általam megkérdezett pedagógusok felének véleménye szerint kevésbé fogja szolgálni a köznevelés minőségének emelését az új rendszerű ellenőrzés. 40%-uk derűlátóbb e tekintetben és az inkább igen válaszra szavazott. Az egyáltalán nemre szavazók aránya meghaladja a tíz százalékot. A pedagógusok közül senki sem érzi úgy, hogy a minőség nagymértékű javulása várható. Elmondható, hogy a pedagógusok pesszimistábbak és bizalmatlanság jellemzi őket az új rendszerrel szemben. (2/a ábra) „3. Ön szerint hogyan járulhat hozzá leghatékonyabban az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a köznevelés minőségének javításához? Többen kiemelik, hogy abban az esetben járulhat hozzá, ha egyértelmű, a szakma által legitimált és elfogadott, nyilvánossá tett értelmezést kap a „köznevelés minősége" kifejezés, valamint a szakmai szabadság meghagyása mellett pontosan kijelöli a korlátokat, elvárásokat. A megkérdezettek 85%-a szerint az előre meghatározott, egységes szempontok szerinti objektív értékelés, a fejlesztendő területek kijelölése, a következetes végrehajtás és a következményekkel járó értékelések (pozitív és negatív egyaránt) a legfontosabbak. Ugyanakkor többen aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az ellenőrzések félelmet válthatnak ki a pedagógusokból, amit a rendszer kidolgozóinak figyelembe kell venniük, ezért olyan értékelési, visszacsatolási módszert kell kialakítani, mely a fejlesztésre helyezi a hangsúlyt.

49

A válaszadók közül sokan emelik ki annak fontosságát, hogy az ellenőrzések során valamilyen hiányosságot mutató pedagógus kapjon kézzelfogható segítséget, míg aki jól dolgozik, megfelelő elismerésben részesüljön. Ezzel kapcsolatban az is szóba került, hogy akkor szerencsés az ellenőrzés, ha minősítés és társadalmi, anyagi elismerés társul hozzá, ha kapcsolódik az életpályamodellhez, mely megadhatja az ellenőrzés súlyát, célját. A válaszadó szakértők szerint akkor járulhat hozzá leghatékonyabban az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a köznevelés minőségének javításához, ha az ellenőrzési rendszer mellett kidolgozásra és bevezetésre kerül egy olyan tanácsadói hálózat, mely naprakész

szakmai

tanácsokkal,

új

módszerek,

eszközök

alkalmazásának

a

megismertetésével, rendszeres, visszatérő konzultációs lehetőség biztosításával segíti a pedagógusokat. Többeknél szóba kerül, hogy az ellenőrzések hatékonyságának érdekében az ellenőrzésekre való felkészülés elengedhetetlen – fontos az időben történő tájékoztatás, az értékelések szempontjai és a következmények pontos ismerete, és kell egy megelőző időszak, amikor a szándékok, a pedagógusokkal szembeni egyértelmű elvárások tisztázódnak. Ugyanakkor a pedagógiai munkát személyre szólóan kell értékelni, a körülmények, helyi sajátosságok figyelembevételével. A többség kiemeli azt is, hogy az ellenőrzésekhez kapcsolódjon olyan értékelés és visszacsatolás, melyből az oktatásirányítás szereplői megalapozott és a fejlesztést szolgáló információkhoz juthatnak. Többen szükségesnek vélik, hogy lehessen ütköztetni a külső és a belső szakmai véleményeket, melyek mentén hitelesebb kép alakulhatna ki a pedagógus munkájáról. A válaszadók 90%-a szerint az ellenőrzés rá tudja kényszeríteni a pedagógust az igényes munkavégzésre. Fontos, hogy ne egy „kipipálandó" feladat legyen, vigyázni kell, hogy ne veszítse el a hitelét, ugyanakkor kerülni kell a fölösleges formalitásokat. Az ellenőrzések egyúttal hozzájárulhatnak az átgondolt, felelősségteljes tervezés elősegítéséhez. Az átlag a különböző szintek közötti folyamatos kapcsolattartásban, információcserében látja a fejlődés lehetőségét.

50

Többen kiemelték, hogy a pedagógiai-szakmai ellenőrzések rákényszeríthetik az iskolákat a minőségi

munkára,

jobban

odafigyelnek

majd

az

előírásokra,

ugyanakkor

a

pedagógusoknak nem ellenőrzésként kell megélnie, hanem szakmai segítésként, a megoldási lehetőségek leghatékonyabb módszer- és eszközkereséseként. Sokak szerint a tanfelügyelet akkor járulhat hozzá leghatékonyabban a köznevelés minőségének javításához, ha rendszeres, ismétlődő és a korábbi ellenőrzések eredményeit is szem előtt tartja. Voltak olyan hozzászólások is, melyek szerint az ellenőrzést célrendszerével együtt kell elfogadtatni a pedagógusokkal, intézményvezetőkkel és ki kell alakítani a kultúráját, azaz a pedagógiai-szakmai munka természetes velejárójává kell válnia.” A kérdőívemnek erre a kérdésére választ adó pedagógusok nagy része nem tudta határozottan megfogalmazni a rendszer minőség javítására ható előnyeit, sokszor feltételhez kötötten fogalmaznak. Páran fogalmazták meg azon meggyőződésüket, hogy szükség van az országos ellenőrzésre, mert bármilyen ellenőrzés hatékonyabb működést eredményez. Sokan írták, hogy a segítő szándékú, elemző értékelés segíti a minőség javítását, a minőség pedig javulást eredményez ott, ahol eddig nem volt. Az eredményesség feltételének tartják, ha nyilvános, egyértelmű feltétel rendszer alapján működik az ellenőrzés. A minőség javítását eredményezi a válaszadók szerint, ha az ellenőrzés tapasztalatai alapján kapott visszajelzésekből reális kép alakul ki a vezetőkben ország oktatásának és pedagógusainak helyzetéről és ennek tudatában tervezik az oktatás jövőjét. A rendszer sikerességét szavatolja a megkérdezettek szerint, ha átgondolt ellenőrzési terv alapján, előzetes helyzetfelmérésre építve, helyi sajátosságok (belső és külső tényezők) figyelembe vételével működik. Sokan egyetértenek abban, hogy a szakfelügyelő személyisége sokkal járulhat hozzá a rendszer sikeres működéséhez, kulcsszereplőnek tartják őket. Többen emelik ki azokat a várható pozitív tendenciákat, melyet az ellenőrzési rendszer gyakorolhat a pedagógusokra és munkájukra: például erősíti pedagógus szelekció most is zajló folyamatát, megerősíti a becsületes, lelkiismeretes pedagógus munkát, motivál a minőségi munkavégzésre, az ismeretek bővítésére, lelkiismeretesebben készülnek majd a foglalkozásokra, az órák jobban igazodnak a tanmenethez.

51

Két érdekes indok is megfogalmazódott a rendszer működésének fontossága és hatékonysága mellett. Az egyik szerint a mai gyerekek mentalitása, neveltetése miatt is szükséges a megújulás. A másikban egy feltételt fogalmaznak meg, mely a pedagógusok szerint nemcsak az ellenőrzési rendszer, de az egész közoktatás sikerességének kulcsát jelenti: ha nemcsak a pedagógusokkal szemben, de a szülőkkel szemben is fogalmaz meg elvárásokat, mert a családi ház támogatása nélkül nem tud haladni a pedagógus és nem lehet eredményes a nevelés és oktatás. „4. Milyen aggodalmakat érez a rendszer várható működésével kapcsolatban és mire hívná fel a rendszer kidolgozóinak a figyelmét?

A többség arra hívná fel a figyelmet, hogy a rendszer objektív, az adatgyűjtés pedig korrekt legyen, és az értékelések folyamatában a tények és az elvárások következetesen legyenek összehangolva. Kerülje a túlzott bürokratizmust, minél kevesebb adminisztrációs terhet és stresszt rójon a pedagógusokra, legyen egységes minden régióban és a segítő, fejlesztő szándék domináljon az ellenőrzések során. Sokan aggódnak amiatt, hogy a pedagógusok értékelésének nyilvánosságra kerülése hátrányosan érintheti az értékelteket. Többen felhívják a figyelmet az ellenőrzések szakszerű és humánus lebonyolításának fontosságára, a megfelelően képzett szakértők szükségességére. Többek szerint a célok megvalósulása érdekében a rendszer minden szereplőjének tudnia kell a feladatát és csak akkor fog működni, ha mindenki elfogadja a szükségességét. A válaszadók többsége úgy gondolja, hogy egy pedagógus munkájának megítéléséhez fontos feltárni az egyes csoportok kezelésének problematikáit, az egyéni bánásmódok alkalmazásának szükségességeit, az osztály szociokulturális hátterét. Fontos lenne, hogy a folyamatokra, az eltérő képességű tanulók tanulásszervezésére is rálátási lehetőséget biztosítson az ellenőrzés. A többség egyetért abban, hogy a rendszer széles körű kipróbálása, tesztelése, korrigálása elengedhetetlen, bár időigényes munka, és a próbaellenőrzésben részt vevők tapasztalatait be kell építeni a végleges standardokba. 52

A külső ellenőrzési rendszer működtetésével kapcsolatban előfordul olyan aggodalom is, mely szerint fennáll a veszélye annak, hogy egyúttal sok intézményben csökkenhet a belső ellenőrzés, értékelés, a folyamatszabályozás szerepe. A legtöbben úgy gondolják, hogy egy komplex, racionális értékelési rendszer, mely figyelembe veszi a helyi sajátosságokat, eredményeket, célkitűzéseket, egy hatékonyabb, értékesebb irányba mozdíthatja el a pedagógiai munkát.” A válaszadó pedagógusoknak az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatban megfogalmazott kritikáit több területre lehet bontani. A válaszadók majdnem fele a rendszerrel kapcsolatosan fogalmazta meg észrevételét. Egyesek szerint a sok változás, a finanszírozás hiánya és a központosítás összeomlással fenyegeti a magyar közoktatást. Sokan fogalmazták meg, hogy megfelelő kifutási időt kell hagyni a rendszer beérésére, hogy a gyakorlati tapasztalatok beépülhessenek. Ehhez kapcsolódik az az aggodalmuk, hogy ez is csak újabb papírgyártás marad. Vannak, akik a rendszer bevezetésének problémát sorolják fel: nem átlátható, nem tudom az értékelési szempontokat, a hozzá tartozó képzések nehezen megközelíthetők és drágák. Többen is megfogalmazták, hogy csak akkor lesz reális az értékelés, ha a helyi környezeti sajátosságokat nem hagyja figyelmen kívül. Két lényeges területre hívják fel a rendszer kidolgozóinak figyelmét, mely ez idáig az oktatásban a mérés-értékelés területén megoldatlannak számít: a hozzáadott érték mérésének a megoldása, tanítványokról családi háttér index készítése és figyelembe vétele a pedagógus teljesítmény értékelésénél. A válaszadók 70%-a fogalmazott meg kritikát a rendszerről a pedagógusok szemszögéből. Ezeknek nagy része szerint veszélybe kerül a pedagógusok biztonságos légkör iránti igénye, nő a stressz és a konfliktusok a pedagógusok között és ez rossz hatással lesz a teljesítményükre. Jelentős azok száma is, akik szerint nehéz lesz objektivitást biztosítani, nem fog valós képet mutatni a pedagógusról, mert csak egy pillanatnyi állapotot mutat vagy „kirakat” munkát fog mutatni a pedagógus. Az objektív értékelést zavarható tényezőként említik, hogy a gyerekek másként viselkednek idegen előtt, vagy van olyan, akit zavar, ha figyelik. Lényeges észrevétel, hogy a feltételek teljesítése sok időt és energiát vesz el a pedagógusoktól, amit a munkára fordíthatnának. A válaszok harmadik csoportja a szakfelügyelőkkel kapcsolatos dilemmákat tartalmazza, melyek a válaszadók kevesebb, mint felében merültek fel. Mindenki véleménye 53

megegyezik abban, hogy a szakfelügyelő, szakértő személyisége kritikus pontja a rendszernek. Sokan fontosnak tartják a segítőszándék és tolerancia jelenlétét az ellenőrzés mindkét oldalán. Vannak, akik a szakfelügyelők túlterheltségétől tartanak, a törvényben előírt számú ellenőrzések, minősítések teljesítése nem megy-e majd munkájuk minőségének rovására. Páran kendőzetlenül megfogalmazták negatív véleményüket a szakfelügyelőkről: az apparátus a szándékos hibakeresésre épít, az elmarasztalás fog dominálni, felkészületlen, tudálékos, okoskodó emberek lepik majd el az iskolákat, és ők fognak dönteni. Inkább tanítani jönnének 1-2 hónapig – fogalmazta meg egy kolléga. „5. Az ellenőrzéseknél fontos szerepük lesz az értékeléseket végző szakértőknek. Ön szerint a megfelelő szakértők kiválasztásánál melyek a legfontosabb szem előtt tartandó szempontok? A leggyakrabban szóba kerülő szakértői kompetenciák a következők: - jogszabályok és helyi szabályzók tételes ismerete, - szakmai múlt, - szakmai többlettel való rendelkezés, - objektív szemlélet, - pozitív gondolkodás, - aktív szakember legyen, - rátermettség, - jó kommunikációs készség, - empátia, - nyitottság, - jó szervező készség, - megfelelő informatikai ismeretek, - segítőkészség, - innovatív, - jó konfliktuskezelés, - tárgyilagosság, - problémaérzékenység, - következetesség, - őszinteség, - kiegyensúlyozottság, 54

- pozitív kisugárzás, - tolerancia, - mobilitás. Fontos, hogy a szakértő rendelkezzen a körülmények megismerésének igényével, a megfontolt és megalapozott vélemény alkotásának, valamint segítő szándékú szakmai tanácsok, javaslatok megfogalmazásának képességével. Mindenképp szükséges, hogy a kiválasztott szakértők felkészítése során egységes szemlélet alakuljon ki az ellenőrzést illetően. Az ellenőrzések során azonos mércével és elvárásokkal (az értékelési szempontokat közösen értelmezve) dolgozzanak a szakértő kollégák, valamint folyamatos konzultációs lehetőségük legyen az Oktatási Hivatallal és egymással, hogy a szubjektív elemek számát minél kevesebbre csökkenthessék. Sajátítsa el az árnyalt értékelés módszerét,

valamint

az

auditálás

szabályait,

pontosan,

szakszerűen,

érthetően

dokumentáljon. Abban mindenki egyetértett, hogy tevékenységük ne félelmet keltsen, ne hatalmi pozícióból tevékenykedjenek, hanem legyenek képesek arra, hogy véleményalkotásukkal a pedagógusok szemléletváltását, szakmai fejlődését segítsék. Ezeken felül elkötelezettnek kell lenniük az eredmények hasznossága, annak építő jellege felé. A többség nagyon fontosnak tartja, hogy egy szakértő képes legyen csapatmunkában is teljesíteni a részfeladatait, legyen affinitása a határterületekhez is. A megkérdezettek rámutattak, hogy a szakértő legyen a köznevelési rendszer elkötelezett híve, munkájával, tevékenységével járuljon hozzá a köznevelés minőségének javításához.”5 Ez a kérdés kissé más formában szerepelt az én kérdőívemben. Én felsoroltam a szakértők által megadott 23 szempontot és arra kértem a válaszadóimat, hogy válasszák ki a számukra hat legfontosabbat, majd rangsorolják őket. A válaszadók a megadott 23 elvárás, kompetencia és készség közül széles skálát állítottak fel a leendő szakértőkkel szembeni elvárásaikról. Azonban mindenképpen kirajzolódik 5

http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl/projekthirek/tamop318_kosze_velemen y

55

belőle egy tendencia. Ha az elvárási szempontokat a szerint rangsoroljuk, hogy melyiket választották a legtöbben, akkor a következő hatos rangsort tudjuk felállítani: szakmai többlettel való rendelkezés, segítőkészség, empátia, következetesség, jogszabályok és helyi szabályzók tételes ismerete, aktív szakember legyen. Ezeket a válaszadók jelentős többsége jelölte különböző fontossága szintre. Ha a válaszadók fontossági rangsorolását nézzük, akkor a legtöbbek által az első és második helyre sorolt szempontok a következők: szakmai többlettel való rendelkezés, jogszabályok és helyi szabályzók tételes ismerete, empátia, segítőkészség, szakmai múlt. A két rangsort összehasonlítva elmondható, hogy a legfontosabb szakértővel szembeni elvárás a pedagógusok részéről, hogy rendelkezzen szakmai többlettel. Fontosnak tartják, hogy ismerje a jogszabályokat és helyi szabályzó dokumentumokat. a szakértő lényeges tulajdonságának tartják az empátiát és a segítőkészséget. A kiválasztott szempontok tükrözik a pedagógusok véleményét az ellenőrzésről

és

azt

végzőkről.

A

pedagógusok

hagyományosan

hivatásbeli

privilégiumának tekintik a szakmai önállóságot ezért lényeges, hogy olyan emberek véleményét készek elfogadni, akik bizonyítottan mesterei a szakmának és tudnak tőlük tanulni. A pedagógusok számára értéket jelent az individualitás tisztelete, a kreativitás, a műveltség. ezért tartják lényegesnek a tanfelügyelő részéről az empátiát és a segítőkészséget. A törvények és a helyi szabályzó dokumentumok megfelelő ismeretében látják a bürokrácia ellensúlyozásának esélyét. (3. ábra)

3. ábra (Forrás: 3.számú melléklet: Kérdőívek feldolgozása)

56

6.2

A szakértői és a pedagógus kérdőívek véleményeinek összevetése.

A két kérdőív értékelését összevetve az alábbi következtetéseket vontam le. A résztvevők visszajelzéseiből egyértelműen látszik, hogy mindkét részről várakozás és több-kevesebb aggodalom is kíséri a pedagógiai-szakmai ellenőrzés bevezetését, ami természetes velejárója minden új dolognak. A vélemények különbségei abból adódnak, hogy a válaszadók nem ugyanarról az oldalról, szemszögből látják a rendszert és információs bázisuk is eltérő. Elgondolkodtatónak tartom, hogy a megkérdezett szakértőkkel ellentétben a pedagógusok jelentős része alig ismeri és vannak olyanok is, akik pedig egyáltalán nem ismerik a törvényi hátterét a bevezetendő pedagógus életpálya modellnek és a hozzá kapcsolódó pedagógus-értékelésnek. A törvények ismerete nem csak a szakemberek számára fontos. Ennél a törvénynél pedig különösen igaznak érzem ezt, mert ez minden pedagógust érint, meghatározó a munkájukra és a jövőjükre nézve. Az önérvényesítő készség hiányát és az érdektelenséget érzem ebben megmutatkozni részükről, különösen, ha még azt is hozzá teszem, hogy a pedagógusokat egy évvel később kérdeztem meg az eredeti kérdőív elkészültéhez képest. Ekkor már az életpályamodell bevezetésre került és a pedagógusértékelés is karnyújtásnyi közelségben van. A lehetőség ugyanúgy adott volt a számukra is, hisz elég nagy nyilvánosságot kapott, a Magyar Közlöny és a jogtárak a neten könnyen elérhetők, csak érdeklődni és keresni kell. A pedagógusok felkészültség és megfelelő ismeretanyag nélkül nem alkotnak véleményt. A rendszer minőséget javító hatásáról sokkal pesszimistább véleménye van a pedagógusoknak, mint a szakértőknek. Ez a pesszimizmus a pedagógusok rendszerrel kapcsolatos pro és kontra véleményében is kifejezésre került. Legerősebben azon kollégák negatív érzelemmel teli válaszaiban, akik azt írták, hogy a szándékos hibakeresés, a pedagógusok elmarasztalása lesz a rendszer célja, és sok okoskodó, felkészületlen ember fog majd döntést hozni és ítélkezni. A pesszimizmus másik végletét képviseli az a másik öt pedagógus kolléga, akik ezekre a kérdésekre nem válaszoltak, akiket szerintem a passzív lehangoltság vezérel. Általánosságban a szakértők pozitívabban látják a helyzetet, bíznak abban, hogy az új rendszer pozitív irányú minőségváltozást hoz a közoktatásban. Ők rendszer szinten elemzik a helyzetet, objektív szemléletre törekszenek. Véleményük és javaslataik azt tükrözik, hogy tájékozottabbak a mai oktatáspolitika kérdéseiben, több információval 57

rendelkeznek. A pedagógusok pesszimistábbak, kevés jót várnak. Nagytöbbségük inkább emberi oldalról, szubjektívan áll a kérdéshez. Válaszaik mögött érezhető, hogy sok mindennel küzdenek, leterheltek és bizonytalanok. Sok idősebb, tapasztalt kolléga úgy érzi az új életpálya modell rendszerének bevezetésével eddigi munkájuk megbecsülése elvész, de általában nem a rendszer tartalmi elemeit, hanem az eljárásrendjét sérelmezik ők is. Az új minősítési és értékelési rendszer bevezetésével szembeni kétkedés és kritika okát a pedagógusok részéről én abban látom, hogy kevés információval rendelkeznek az új rendszerek bevezetésének módjáról és szakmai tartalmáról. A pedagógusok egy része nincs teljesen tisztában e két rendszer fogalmával és a köztük lévő különbségekkel sem. Ezért egy részt ők maguk is felelősek, mert mint az a kérdőívekből is kiderült passzívak a törvényi, szabályzó háttér megismerésében, az információk felkutatásában, de felelősség terheli az oktatásirányításban résztvevőket is, hisz a bevezetés módjának, ütemezésének meghatározása és az ezzel kapcsolatos megbízható információk időbeli és széles körű biztosítása az ő feladatuk. A pedagógusok véleménye szerint sok gond volt és van az információáramlás lassúságával és bizonytalanságával. Ez a fajta bizonytalansági faktor csak erősíti a pedagógusok kétkedését a rendszerrel és annak bevezetésével kapcsolatban.

58

7 Amit a rendszer működéséről ma tudni lehet.

Az oktatásirányítás a közoktatásban a teljes rendszer átalakításába kezdett bele. Az intézményi és az irányítási rendszer átszervezése, központosítása már megtörtént. Jelenleg ugyanilyen átszervezéseket kíván végrehajtani az ellenőrzésben is. Ezen fejlesztéseknek a teljes köre uniós társfinanszírozással történik. A munka több szakaszban folyt és folyik. A pedagógusok új minősítő és ellenőrző rendszerének kidolgozása még 2011-ben elkezdődött. Az új rendszer igazán reflektorfénybe a pedagógus életpálya modell 2013. szeptemberi bevezetésével került. Ekkora a Köznevelésért Felelős Államtitkárság koordinálásával az Oktatási Hivatal és az Oktatáskutató és Fejlesztő intézet szakértői és szakemberi megalkották az új minősítési és ellenőrzési rendszer folyamatának, módszertanának, eszköz-, és követelményrendszerének standardjait, melyeknek hivatalos leírását és dokumentumait útmutatóban és kézikönyvben tette közé 2014 márciusában, a kor követelményének megfelelően elektronikus formában. Ezek az elsődleges és egyetlen források ma, amelyekből a rendszer szereplői tájékozódhatnak. Az ellenőrzési kézikönyv tanulmányozása segítséget ad a rendszer szereplőinek az ellenőrzési elvárások, módszerek, feladatok standardjainak és az eljárásrendnek a megismeréséhez. A rendszer több szereplős: az Oktatási Hivatal a végrehajtásért felelős, a megyei kormányhivatalok az ellenőrzések operatív tervezését végzik. Az ellenőrzést a pedagógusok

közül

kiválasztott,

képzett

szakértők,

hivatalos

megnevezéssel

„tanfelügyelők” végzik majd. A pedagógusok és a vezetők, mint a rendszer alanyai vesznek részt benne. A pedagógiai-szakmai ellenőrzés rendszerében sok fehér folt van. - A törvény szerint egységes és nyilvános szempontok alapján és eszközökkel történik az ellenőrzés. Az egységes szempont rendszert nyilvánosságra hozták. Ez a szempont rendszer, ami a tanárképzés kimenti követelményeire, a pedagógus kompetenciákra épül, a régebben pályán lévő pedagógusok számára kissé idegen, nehezen értelmezhető. Az ellenőrzés eszköz rendszeréről leírások vannak, de még kidolgozott dokumentumok mintákkal nem találkoztunk a honlapon. - A törvény alapján az ellenőrzést tanfelügyelők fogják végezni, akiknek pontosan meghatározott feltételeknek kell megfelelni. Olyan feltételeknek, melyet ma még nem lehet 59

teljesíteni. Ezért a kompromisszumot kell kötni ezen a területen, hogy a folyamat elindulhasson. A másik dilemma, hogy még nincsenek tanfelügyelők, még tart a kiválasztásuk, a képzésüket még csak tervezik. Kétséges az is, hogy lesz-e és mikorra elegendő számú tanfelügyelő, szakértő a feladat jogszabályi előírásoknak megfelelő elvégzéséhez. - A köznevelési törvény így fogalmazza meg az ellenőrzés célját: „Az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés célja a pedagógusok munkájának külső, egységes kritériumok szerinti ellenőrzése és értékelése a minőség javítása érdekében.”6 A kézikönyv ezt úgy értelmezi: hogy az érintettek pedagógiai-szakmai munkájának fejlesztése, a megerősítés, a fejlesztés és a pozitív visszacsatolás módszerével, a köznevelés minőségének javítása érdekében. A pedagógusok minősítése nem része az ellenőrzésnek, de az eredményeit a munkáltató felhasználja pedagógust érintő döntéseihez. Ez sok pedagógusban félelmet kelt, megingatja biztonságérzetét. - A rendszer működésével kapcsolatban felmerül a visszacsatolás működésének, a köznevelés rendszerének fejlesztésébe való beépítésének kérdése. Ehhez az irányítóknak minden szinten megfelelő érdekeltséggel és beavatkozási jogosultsággal kell rendelkezni, nem csak felső szinteken. A problémák jelentkezésének szintjén kell cselekvőképességet adni azok megoldásához, mert így lesz fejlődő és működőképes a rendszer. A közoktatási rendszer felépítése hazánkban túlközpontosított lett a döntési jogkört illetően. Elmondható, hogy a pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszeréről, működéséről nem sok információval rendelkezünk még ma, annak ellenére, hogy 2014 szeptemberében már bevezetésre kerül. Mi lehet ennek az oka? Az ilyen nagy léptékű változtatások sikeres végrehajtásához három dologra van szükség: szakértelemre, pénzre és időre. Ebben az esetben szerintem a legkritikusabb tényező az idő. Ilye nagy rendszer mélyreható átalakítása hosszú időt igényel. Ez egy hosszú, több lépéses folyamat. Nem lehet kihagyni vagy felcserélni a lépéseket, mert azok egymás eredményeire épülnek. Nem lehet sietetni sem, mert akkor hiba csúszhat be és torzul a végeredmény. Úgy érzem az alkotók éppen az idő faktort nem mérték fel jól, mert vagy türelmetlenek voltak, vagy túl optimisták a feladat megvalósítását illetően. Nemcsak a kidolgozáshoz, de a változások elfogadáshoz is elegendő idő biztosítására van szükség. 6

2011. év CXC. törvény 78.§ (1) bekezdésének f) pontja

60

8 Összegzés

Kutatásom elején volt egy kialakult véleményem az ellenőrzésről általában és sajátosan az oktatásban működő pedagógiai-szakmai ellenőrzésről. Erre alapozva fogalmaztam meg hipotéziseimet is, melyeket szerettem volna igazolni kutatási eredményeimmel. Dolgozatom végén a hipotéziseimet megvizsgálva azt mondhatom, hogy mind három hipotézisem igazolást nyert kutatási eredményeim elemzése során. Első hipotézisem igazolását segítette Halász Gábor munkáinak tanulmányozása. Hazánk újkori oktatáspolitikájának történeti áttekintése és elemzése valóban igazolta, azt a meggyőződésemet, hogy „Nincs új a nap alatt.” , és az oktatás irányítási eszköztár állandó eleme volt és lesz az ellenőrzés és az azt végző apparátus. Az egyes korszakokban végbemenő gazdasági és társadalmi változások politikaformáló erők, melyek változásokat indítanak el. A politikaalakítás folyamatának egy speciális részterülete az oktatáspolitika, melyben a politika és a szakmaiság ötvöződik. Egyes korszakokban az meghatározta meg hogy az oktatásirányítás offenzív vagy defenzív módon élt a felügyelet intézményével, hogy oktatáspolitikában a politikai koncepció vagy a szakmaiság került túlsúlyba. Ma az oktatásnak már nem csak kultúra közvetítő funkciója van, hanem egyre inkább nő a gazdasági fejlődésben játszott szerepe. Az oktatás intézményrendszere azonban nem mindig koherens a gazdasági elvárásokkal és ez konfliktusokat szül és nehezíti az oktatáspolitika integrációját. Az integrálódás zavarai mögött mindig a megegyezési készség hiánya áll. Ez a hiány jelentkezhet a politika, a szakma vagy épp mindkettő, esetleg egy társadalmi külső fél részéről. Az oktatás politikának mindig számolnia kell a szakmai oldallal. A pedagógusok, olyan nagy

létszámú

és

magasan

képzett

rétegét

képezik

a

társadalomnak

és

a

közalkalmazottaknak, akik épp ezekből a tulajdonságaikból kifolyólag képesek átlátni az oktatási szervezet stratégiáját és igyekeznek érvényre juttatni közös érdekeiket, szakmai törekvéseiket a rendszer működésében. A szakmát néha épp ez az oktatásról kialakított kollektív értelmezése hátráltatja a társadalmi racionalitás felismerésében és elfogadásában. A pedagógusokra mentalitására jellemző, hogy hivatásuk előjogának tekintik a szakmai önállóságot és a személyiség szabadságát. Egy ilyen csoport nehezen fogadja el az ellenőrzés merev, kategorikus formáit és nehezen talál hangot az azt képviselő felügyelőkkel. Mint az interjúból és a kérdőívek elemzéséből kiderült a pedagógusok 61

mindig kritikusan fogadják a felügyeletet, de sohasem tekintenek rá úgy, mintha csak munkára szorító vagy rendfenntartó erő lenne. A pedagógus kérdőív első három kérdésének eredménye igazolja második hipotézisem állításának helyességét. A kérdőíves kikérdezésnek a leendő pedagógus ellenőrzési rendszerre vonatkozó eredményei igazolják harmadik hipotézisem helyességét is. A megkérdezett pedagógusok bár sok kritikát és ellenérzést fogalmaztak meg a kialakulóban lévő ellenőrzési rendszerről, mégis általában elfogadják azt. A rendszer sikeres működésének alapfeltételeként ugyanazt a három dolgot jelölték meg a pedagógusok, mint ami kritikai észrevételiekben is megfogalmazódott. Akkor tudják elfogadni az ellenőrzési rendszert, ha az nyilvános, egyértelmű feltétel rendszer alapján működik, egyértelmű szabályozás, egyértelmű szakmai követelmények alapján és megfelelő kifutási időt kell hagyni a rendszer beérésére, a tapasztalatok beépítésére. A pedagógusoknak a nyilvánosságra és az egyértelműségre vonatkozó elvárásai egybeesnek a tanácsadó szakértők meglátásával, így a rendszer standard modelljének ezek lettek az alap követelmények. A pedagógusok és a szakértők véleménye alapján elmondható, hogy az pedagógiaiszakmai ellenőrzési rendszernek a köznevelés minőségét javító hatását csak akkor érheti el, ha feltérképezi és figyelembe veszi a helyi szinten jelentkező egyéni körülményeket, problémákat. Nem szalag munkára van szükség, hanem önálló, alkotó munkára mindkét fél részéről. Két olyan feltételt fogalmazódott meg a rendszerrel szemben mely feloldhatatlannak látszó ellentmondást tükröz: egyértelmű, mindenkire vonatkozó követelmények kidolgozása úgy, hogy a helyi sajátosságokat is figyelembe vegye és mindehhez még objektivitás is társuljon. A rendszer megalkotói egy egységes szempont rendszer alapján mérő, de több lépcsős rendszer kidolgozásával oldották meg az ellentmondás feloldását. A gyakorlati igazolás még hátra van. A modellekre a kollekció elkészült, a konfekciógyártáshoz szükséges mérettáblázat kialakítása folyamatban.

62

Felhasznált irodalom 1. Halász Gábor: Az oktatáspolitika alakításának állami-politikai mechanizmusai a hetvenes és nyolcvanas évek elején. MSZMP KB TTI, 1988. http://halaszg.ofi.hu/download/Oktataspolitika_60-70-es_evek.htm /2014.03. 02./

2. Halász Gábor: Értékelés és ellenőrzés a közoktatásban Mester és Tanítvány. 2004. 2. szám (április). 103-116. o. http://halaszg.ofi.hu/download/Mester%20es%20tanitvany%20-%20ertekeles.htm /2014. 03. 02./ 3. Halász Gábor: Felügyelet és oktatásirányítás Magyarországon - történetiszociológiai elemzés 1945-től napjainkig “Tervezéshez kapcsolódó kutatások” - 93. szám Oktatáskutató Intézet 1984. http://halaszg.ofi.hu/download/Felugyelet_es_oktatasiranyitas.htm /2014. 02. 26./ 4. Nahalka István: Oktatáspolitika és szakszerűség Népszabadságonline 2012. szeptember 17. http://nol.hu/velemeny/20120917-oktataspolitika_es_szakszeruseg?ref=sso /2014. 02. 26./ 5. „Nem a hibakeresés a tanfelügyelet célja" 2013. január 30. http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl/projekthirek/tamop318 _nem_a_hibakereses_a_cel?itemNo=1 /2014. 02. 26./ 6. "Objektív értékelés és következetes végrehajtás kell" 2013. január 30. http://www.oktatas.hu/kozneveles/projektek/tamop318_minosegfejl/projekthirek/tamop318 _kosze_velemeny /2014. 02. 26./ 7. Dr. Szüdi János Az ellenőrzés rendszere a közoktatásban http://www.ofi.hu/tudastar/szudi-janos-ellenorzes /2014. 02. 27./ 63

Summary

At the beginning of my research I’ve already had a well-formed opinion about monitoring in common and specifically in education. I created my assumptions on this basis which I intended to prove via my research results. At the end of my essay, examining my assumptions I can say that all three were proven during the analysis of my research results. The study of Halász Gábor’s works have helped the verification of my first assumption. Revising and analysing Hungary’s contemporary education policy verified my conviction that ‘There is nothing new under the sun.’ and monitoring along with its apparatus has always and always will be part of the Education Governing System tools. Economical and social changes in certain eras are forces capable of shaping politics and induce changes. Education policy is a special sub-category of policy-shaping in which politics and professionalism merge. In certain eras education policy’s offensive or defensive way of supervision was determined by the balance of professionalism and politics. Today education doesn’t solely have the rule of transmitting culture but also gains importance in economical improvement. Although the educational institution system is not always coherent with economical expectations which causes conflicts and makes education policy’s integration more difficult. Inconveniences of integration are always caused by the lack of the ability to agree. This deficiency can show up in politics, the profession or both of them, possibly from an external third social party. Education policy always has to count upon the professional side. Educators are such a well-educated and numerous layer of society and public servants that they are able to conceive the strategy of the educational organization and stand for their common interests, professional intentions in the system’s operation. This profession is sometimes set back by its collective interpretation of education in the recognition and acceptance of social rationalism. It is typical to educators’ mentality that they consider professional freedom and the freedom of personality their profession’s privilege. A faction sharing such values will not accept rigid and categorical monitoring easily and will bring the matter to head with its supervisors uneasily. Analysing the interviews and the questionnaires we can see 64

that educators always receive monitoring with criticism but never consider it solely as a form of order enforcement. The educator questionnaire’s second question approves my second assumption. The questionnaire’s third question in connection with the future educator monitoring system approves my third assumption as well. Even though the participating educators expressed much criticism and disapproval they basically accepted it. As the basic pillars of operation the educators named the same three things they criticized in their remarks. They can accept the monitoring system if it is public and has unambiguous conditions and given enough time for the new experiences to merge, the system to become mature. According to the opinion of the educators and professionals the monitoring system can only achieve the expected positive quality effect if it considers and maps local problems and circumstances. Independent creative work is needed from both sides not desolation. Two conditions have been made up that seem to have an insoluble contradiction: creating unambiguous requisites relevant to all in a way that local peculiarities are also taken into consideration also accompanied by objectivity. The creators have made a system that measures by common aspects but have solved the contradiction by making it multi-levelled. The technical verification is yet to come. The collection for the models has been created but the creation of the size tables for the production is in progress.

65

Mellékletek 1 számú melléklet Régi szakfelügyelővel készített interjú kérdéssora

1. Mikortól és hány évig dolgozott szakfelügyelőként? 2. Hány év szakmai gyakorlat volt Ön mögött? 3. Hogyan zajlott a jelentkezés és a kiválasztás folyamata? 4. Ki volt a megbízója? 5. Milyen területeken és hol ellenőrzött? 6. Központilag szabályozott volt-e az ellenőrzés folyamata? 7. Hogyan zajlott az ellenőrzés? 8. Milyen dokumentációt kellett készítenie? 9. Hogyan érezte az intézmények, pedagógusok részéről milyen volt az ellenőrzés fogadtatása? 10. Ön szerint mivel járult hozzá az ellenőrzés rendszere az oktatás minőségének és a pedagógusok munkájának fejlődéséhez? 11. Miben látja az ellenőrzési rendszer nehézségeit, hibáit? 12. Ön szerint milyen tulajdonságok, kompetenciák jellemezték a jó szakfelügyelőt?

66

2. számú melléklet Kérdőívem

KÉRDŐÍV Kedves Válaszadó! Kérem, engedje meg, hogy a továbbiakban tegezzem. A következő kérdőív egy SZAKFELÜGYELETI TEVÉKENYSÉGRŐL készített SZAKDOLGOZAT részét képezi, amelynek átgondolt kitöltésével Te is hozzájárulhatsz munkám sikeréhez. Egy lényeges dologra már most felhívom a figyelmed: nincsenek rossz és jó válaszok! Csupán az őszinte véleményedre vagyok kíváncsi a témával kapcsolatban. Semmilyen olyan adat megadására nincs szükség, ami lehetővé tenné az azonosításod. A kérdőív eredményeinek értelmezésénél a minta átlagait, nem pedig az egyes résztvevők válaszait elemzem. Az adatok kiértékelése után az eredményről szívesen tájékoztatlak, ha szeretnéd. Ezért, vagy bármilyen más felmerült kérdéssel kapcsolatban fordulj hozzám bizalommal az [email protected] e-mail címen, vagy a 06-20/595-4924-as telefonszámon.

TÜRELMEDET ÉS SEGÍTSÉGED ELŐRE IS KÖSZÖNÖM! Köszönettel: Iski Józsefné óvodapedagógus

1. Hány éve dolgozol pedagógusként? _______ év 2. Pályád során volt-e külső ellenőrzésen nálad -szakfelügyelő Igen Nem - szakértő Igen Nem 3. Ha igen, akkor mi a véleményed annak eredményességéről? Segítette további munkámat Nem hozott változást Semmi haszna nem volt Hátrányos volt számomra 4. Ismered-e a 2011. év CXC. Nemzeti köznevelési törvényben, valamint a nevelésioktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012 EMMI rendeletben részletezett országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés koncepcióját, az ott kifejtett végrehajtásra vonatkozó elemeket? Igen

Nem

Részben 67

5. Véleményed szerint mennyiben fogja szolgálni a köznevelés minőségének emelését a pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszer működtetése? Nagymértékben

Inkább igen

Kevéssé

Egyáltalán nem

6. Szerinted hogyan járulhat hozzá az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a köznevelés minőségének javításához? ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ____________ ___________________________________________________________________ 7. Milyen aggodalmaid vannak a rendszer várható működésével kapcsolatban pedagógusként? ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________ ___________________________________________________________________

8. A pedagógiai-szakmai ellenőrzéseknél fontos szerepük lesz az értékeléseket végző szakértőknek. Az alább felsorolt szempontok közül válaszd ki a szakértőkkel szemben általad fontosnak tartott 6-ot, húzd alá, majd a kiválasztottakat rangsorold fontosságuk szerint. /1 – a legfontosabb, 2 – nagyon fontos, stb.) - jogszabályok és helyi szabályzók tételes ismerete, - szakmai múlt, - szakmai többlettel való rendelkezés, - objektív szemlélet, - pozitív gondolkodás, - aktív szakember legyen, - rátermettség, - jó kommunikációs készség, - empátia, - nyitottság, - jó szervező készség,

- megfelelő informatikai ismeretek, - segítőkészség, - innovatív, - jó konfliktuskezelés, - tárgyilagosság, - problémaérzékenység, - következetesség, - őszinteség, - kiegyensúlyozottság, - pozitív kisugárzás, - tolerancia, - mobilitás

68

3. számú melléklet Kérdőívek feldolgozása

1. Hány éve dolgozol pedagógusként? Évek száma 0-5 5-10 10-15 év év év Válaszadók száma

2 fő

0 fő

6 fő

15-20 év

20-25 év

25- 30 év

30-35 év

35-40 év

6 fő

4 fő

5 fő

5 fő

6 fő

8. Pályád során volt-e külső ellenőrzésen nálad? Szakfelügyelő Válasz

Igen

Nem

Válaszadók száma

16 fő

18 fő

Válasz

Igen

Nem

Válaszadók száma

11 fő

23 fő

Szakértő

9. Ha igen, akkor mi a véleményed annak eredményességéről? Válasz Segítette Nem hozott Semmi haszna további változást nem volt munkámat Válaszadók száma

7 fő

11 fő

2 fő

Hátrányos volt számomra 0 fő

10. Ismered-e a 2011. év CXC. Nemzeti köznevelési törvényben, valamint a nevelésioktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012 EMMI rendeletben részletezett országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés koncepcióját, az ott kifejtett végrehajtásra vonatkozó elemeket? Válasz

Igen

Nem

Részben

Válaszadók száma

8 fő

3 fő

23 fő 1

11. Véleményed szerint mennyiben fogja szolgálni a köznevelés minőségének emelését a pedagógiai-szakmai ellenőrzési rendszer működtetése? Válasz

Nagymértékben

Válaszadók száma

0 fő

Inkább Kevéssé Egyáltalán igen nem 13 fő

17 fő

4 fő

12. Szerinted hogyan járulhat hozzá az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés a köznevelés minőségének javításához? (6 nem válaszolt) - szükség van rá,- bármilyen ellenőrzés hatékonyabb működést eredményez, - minőség javulást hoz, ahol eddig nem volt, - segítő szándékú, elemző értékelés segíti a minőség javítását (még háromszor)

-egyértelmű szabályozás, -egyértelmű szakmai követelmények, - nyilvános, egyértelmű feltétel rendszer alapján működik

- reális képe alakuljon ki a visszajelzésekből a vezetőknek az ellenőrzés tapasztalatai alapján az ország oktatásának, pedagógusainak helyzetéről (falusi iskolák főleg)

- átgondolt ellenőrzési terv alapján, - helyi sajátosságok figyelembe vétele, előzetes helyzetfelméréssel, - a külső tényezők figyelembe vétele

- az ellenőrző személy meggyőző egyéniségével segíthet ( még egyszer) - a pedagógus szelekció zajló folyamatát erősíti (a jók maradnak) (még egyszer), megerősítést kapunk erősségeinkről, tájékoztatást gyengeségeinkről (jól csinálom-e) (még kétszer), - a becsületes, lelkiismeretes pedagógus munkát erősíti meg (még háromszor), - motivál a minőségi munkavégzésre, ismeretek bővítésére (még kétszer), lelkiismeretesebben készülnek majd a foglalkozásokra (még kétszer), - az órák jobban igazodnak a tanmenethez - a mai gyerekek mentalitása, neveltetése miatt is szükséges a megújulás (még kétszer)

2

- ha nemcsak a pedagógusokkal szemben, de a szülőkkel szemben is fogalmaz meg elvárásokat, mert a családi ház támogatása nélkül nem tud haladni a pedagógus 13. Milyen aggodalmaid vannak a rendszer várható működésével kapcsolatban pedagógusként? (5 nem válaszolt) - a közoktatás megfelelő finanszírozása nélkül nincs értelme, - az erős központosítás hatására nehezen érvényesíthetők a helyi érdekek - a sok változás összeeséssel fenyegeti a magyar oktatást, - megfelelő kifutási időt hagyni a rendszer beérésére, a tapasztalatok beépítésére (még egyszer) - gyakorlati haszna is legyen az értékelésnek, ne csak papír maradjon, újabb aktakukackodás, papírgyártás - nem tudom az értékelési szempontokat - nem átlátható a rendszer - hozzá tartozó képzések nehezen megközelíthetők és drágák - helyi környezeti sajátosságokat ne hagyja figyelmen kívül (még egyszer) - a hozzáadott érték mérésének a megoldása - családi háttér index készítése és figyelembe vétele a teljesítmény értékelésénél

- a pedagógusok jelenlegi stresszes állapotát fokozni fogja (még négyszer), a stressz kihat a teljesítményre (még kétszer) - konfliktust jelenthet a pedagógusok között (még négyszer), ha az idősebb kollégákat fiatalabbak fogják ellenőrizni, kevés tapasztalattal - a pedagógusok biztonságos légkör iránti igénye veszélyben - csak egy pillanatnyi állapotot mutat (még négyszer), nem veszi figyelembe a ped. személyét - nehéz az objektivitást biztosítani (még négyszer) - fenn áll a veszélye, hogy nem valós képet kapnak a pedagógusról - másként viselkednek a gyerekek idegen előtt (még egyszer) - „kirakat” munkát fog mutatni a pedagógus (még egyszer) - van akit zavar, ha figyelik 3

- a feltételek teljesítése sok időt és energiát vesz el a pedagógusoktól (még egyszer)

- segítőszándék és tolerancia az ellenőrzés mindkét oldalán - a szakfelügyelő, szakértő személyisége is kritikus pontja a rendszernek (még háromszor) - az apparátus a szándékos hibakeresésre épít, az elmarasztalás fog dominálni (nem lesz emberséges, megértő) - nem látható át , hogy a szakértők mennyiségi alapon képesek lesznek-e a törvényben előírt számú ellenőrzések, minősítések teljesítésére (túl terheltség nem megy-e munkájuk minőségének rovására) (még egyszer) - inkább tanítani jönnének 1-2 hónapig - felkészületlen, tudálékos, okoskodó emberek lepik el az iskolákat, döntenek 8. A pedagógiai-szakmai ellenőrzéseknél fontos szerepük lesz az értékeléseket végző szakértőknek. Az alább felsorolt szempontok közül válaszd ki a szakértőkkel szemben általad fontosnak tartott 6-ot, húzd alá, majd a kiválasztottakat rangsorold fontosságuk szerint. /1 – a legfontosabb, 2 – nagyon fontos, stb.) a, jogszabályok és helyi szabályzók tételes ismerete b, szakmai múlt c, szakmai többlettel való rendelkezés d, objektív szemlélet e, pozitív gondolkodás f, aktív szakember legyen g, rátermettség h, jó kommunikációs készség i, empátia j, nyitottság k, jó szervező készség l, megfelelő informatikai ismeretek m, segítőkészség, n, innovatív o, jó konfliktuskezelés p, tárgyilagosság, q, problémaérzékenység r, következetesség s, őszinteség t, kiegyensúlyozottság

1. 6

2. 4

3. 0

4. 1

5. 2

6. 1

összesen: Rangsor 14 5.

2 10

3 5

1 5

1 3

1 0

0 1

8 24

9. 1.

2 1 3 1 0 2 0 0 0 2 0 0 0 0 0 2 0

2 0 1 2 1 6 0 0 0 5 0 0 0 1 3 2 0

4 2 3 1 2 1 0 0 0 6 1 3 1 0 1 2 0

0 2 1 3 0 2 4 0 0 3 0 0 1 2 5 2 0

1 0 3 2 1 3 2 0 0 1 0 0 2 1 4 3 2

0 3 3 2 1 3 5 2 0 2 1 0 0 1 3 1 0

9 8 14 11 5 17 11 2 0 19 2 3 4 5 16 12 2

8. 9. 5. 7. 10. 3. 7. 13. 15. 2. 13. 12. 11. 10. 4. 6. 13.

4

u, pozitív kisugárzás

1

0

2

1

0

5

9

8.

v, tolerancia,

3

0

1

1

2

2

9

8.

z, mobilitás.

0

0

0

0

1

0

1

14.

5

MISKOLCI EGYETEM BTK TANÁRKÉPZŐ INTÉZET TANÁRKÉPZŐ INTÉZET

MISKOLCI EGYETEM

Bölcsészettudományi Kar 3515 MISKOLC-EGYETEMVÁROS Tel.: (36) (46) 565-228 Szakdolgozati címbejelentő A hallgató neve: Iski Józsefné Tankör: közoktatásivezető szakirányú szakvizsgás képzés A szakdolgozat címe: Szakfelügyelet régen és a várható jövőben Konzulens: Sarka Ferenc Az első konzultáció időpontja:

Miskolc, 2013. október 15.

………………………………………. a konzulens aláírása

…………………………………………. hallgató aláírása

MISKOLCI EGYETEM BTK TANÁRKÉPZŐ INTÉZET

SZAKDOLGOZATI KONZULTÁCIÓS LAP

A hallgató neve és tanköre: Is ki Józsefné, közoktatási vezető szakirányú szakvizsgás képzés A záródolgozat címe: Szakfelügyelet régen és a várható jövőben A konzulens neve és beosztása: Sarka Ferenc óraadó tanár A konzulens és a hallgató megegyezése a konzultációk minimális számáról: 3

A konzultáció időpontja 2014. 02. 22.

A konzultáció témája; az egyeztetett, megoldott feladat/feladatok

A konzulens aláírása

2014. 03. 08.

2014. 04. 12.

Miskolc, 2014. április 18.

………………………………… a hallgató aláírása

………………………………… a konzulens aláírása

MISKOLCI EGYETEM BTK TANÁRKÉPZŐ INTÉZET

EREDETISÉGI NYILATKOZAT Alulírott Iski Józsefné; Neptun-kód: M2QJC9 a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi

felelősségem

tudatában

nyilatkozom

és

aláírásommal

igazolom,

hogy

„Szakfelügyelet régen és a várható jövőben” című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: •

szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;

•

tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;

•

más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése.

Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és e-mailben a [email protected]

címre

benyújtott)

példányai

szövegükben,

megegyeznek.

Miskolc, 2014. év április hó 18. nap

Iski Józsefné Hallgató

tartalmukban