SZAKDOLGOZAT. Horváth Dalma

SZAKDOLGOZAT

Horváth Dalma

2013

Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék

Az igazságszolgáltatási alapelvek érvényesülése a polgári perben SZAKDOLGOZAT

Konzulens:

Készítette:

Dr. Wopera Zsuzsa

Horváth Dalma

Polgári Eljárásjogi Tanszék

igazságügyi igazgatás

University of Miskolc Faculty of Law Civil Law Faculty

The Operation of the Principces of the Civil Action SZAKDOLGOZAT

Consultant:

Author:

Dr. Wopera Zsuzsa

Horváth Dalma

Civil Law Faculty

judicial administration

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ......................................................................................................................................... - 2 1. POLGÁRI ELJÁRÁSJOG ALAPFOGALMAI ......................................................................................... - 3 1.1. A POLGÁRI BÍRÁSKODÁS HATÁRAI ...........................................................................................................- 3 1.2. A POLGÁRI NEMPERES ELJÁRÁSOK ..........................................................................................................- 4 1.3. A POLGÁRI PER ...................................................................................................................................- 5 2. ALAPELVEKRŐL ÁLTALÁBAN .......................................................................................................... - 5 2.1. ALAPELVEK FOGALMA ..........................................................................................................................- 5 2.2. AZ ALAPELVEK RENDSZEREZÉSE ..............................................................................................................- 8 3. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN ÉRVÉNYESÜLŐ ALAPELVEK ........................................................ - 10 3.1. ANYAGI JOGI ALAPELVEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN ....................................................... - 10 3.1.1. A bírói út – a bírósághoz fordulás joga ............................................................................... - 10 3.1.2. Az igazságszolgáltatás bírói monopóliuma, az igazságszolgáltatást kizárólag bíróságok gyakorolják .................................................................................................................................... - 12 3.1.3. Az igazságszolgáltatás egységének elve, bíróság előtti egyenlőség ................................... - 14 3.1.4. A bírói függetlenség ............................................................................................................ - 16 3.1.5. A törvényes bírához való jog ............................................................................................... - 18 3.2. ELJÁRÁSI JOGI ALAPELVEK AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN..........................................................................- 20 3.2.1. A társasbíráskodás elve ....................................................................................................... - 20 3.2.2. Az ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban ............................................................... - 21 3.2.3. A nyilvánosság elve ............................................................................................................. - 23 3.2.3.1. A polgári ügyekben a nyilvánosság elve ....................................................................................... - 24 -

3.2.4. A védelemhez (képviselethez) való jog ................................................................................ - 30 3.2.5. Az anyanyelv használatának elve ........................................................................................ - 33 3.2.6. A jogorvoslathoz való jog .................................................................................................... - 34 3.2.6.1. A jogorvoslathoz való jog a polgári peres eljárásban.................................................................... - 35 3.2.6.1.1. A fellebbezés......................................................................................................................... - 37 3.2.6.2.A fellebbezés a közigazgatási bírósági eljárásban.......................................................................... - 38 3.2.6.2.1. Fellebbezés a közigazgatási döntés törvényességét elbíráló bírósági ítélettel szemben ...... - 39 3.2.6.2.2. Fellebbezés közigazgatási jogvitákat érdemben elbíráló bírósági döntésekkel szemben ..... - 40 3.2.6.2.3. A közbenső döntések fellebbezhetősége ............................................................................. - 41 -

3.2.7. A tisztességes eljárás elve ................................................................................................... - 41 4. A POLGÁRI ELJÁRÁS SAJÁTOS ALAPELVEI .................................................................................... - 43 4.1. A RENDELKEZÉS ELVE .........................................................................................................................- 44 4.2. A TÁRGYALÁS ELVE ............................................................................................................................- 45 4.3. A PERHATÉKONYSÁG ELVE...................................................................................................................- 46 4.4. A FÉLEGYENLŐSÉG (PERES FELEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉNEK) ELVE ..................................................................- 47 4.5. A JÓHISZEMŰ PERVITEL ELVE ...............................................................................................................- 49 4.6. A SZABAD BIZONYÍTÁS ELVE .................................................................................................................- 50 ÖSSZEGZÉS ...................................................................................................................................... - 52 FELHASZNÁLT IRODALOM: .............................................................................................................. - 53 HIVATKOZOTT JOGSZABÁLYOK ........................................................................................................ - 55 -

-1-

Bevezetés Dolgozatom

bevezetőjében

-

néhány

gondolat

erejéig

-

szeretném

megindokolni témaválasztásomat. A szakdolgozati tematika alapján, az első téma, ami érdekesnek tűnt számomra az igazságszolgáltatási alapelvek érvényesülése a polgári perben volt. Az igazságszolgáltatás egy fontos kérdéskör a számomra, hiszen ez az a tevékenység, amelyen keresztül az állam a legnagyobb mértékben beavatkozik az emberek életébe, és az itt hozott döntések alapjaiban változtatják meg az érintettek életét. A polgári eljárásban a természetes személyek és más személyek közötti jogvitákat bírálják el. A bíróság az eljárásban vagyoni és személyi jogok tárgykörében hoz pártatlan döntést. A Polgári perrendtartás törvény tartalmazza azokat a meghatározott alapelveket, amelyek az egész eljárást biztosítják. A témával kapcsolatban több kérdés is felmerült a számomra. -

Elsősorban mi az az alapelv?

-

Mi az igazságszolgálás alapelve?

-

Hány igazságszolgáltatási alapelvet különböztettük meg?

-

Milyen alapelvek is érvényesülnek a polgári eljárásjogban?

-

A polgári eljárás sajátos alapelveket is tartalmaz?

-

Milyen összefüggések vannak az alapelvek között és hogyan segítik a polgári per előmenetelét? Szakdolgozatom célja, hogy a kérdésekre választ találjak és lássam az

összefüggéseket, amelyek előmozdítják a polgári per hatékonyságát.

-2-

1. Polgári eljárásjog alapfogalmai 1.1. A polgári bíráskodás határai Az igazságszolgáltatási tevékenységnek két ága van: a polgári és büntető igazságszolgáltatás, másképpen polgári és büntető bíráskodás. Az igazságszolgáltatás a bíróságok jogalkalmazó tevékenysége. Főszabályként a bíróságoknak kell végezniük, melynek garanciális okai vannak. A jogalkalmazóra is kötelező

eljárási

kötöttségekből

adódnak.

Magyarországon

az

egységes

igazságszolgáltatási szervezetrendszerben a büntető ügyeken kívül minden más ügy polgári ügynek tekintendő és polgári bírósági útra tartozik. A polgári ügyekben a bíróságok polgári eljárás szabályai szerint járnak el. Anyagi jogszabályok határozzák meg, hogy milyen ügyek tartoznak polgári bírósági útra, ezek a következők: - A polgári jogi jogvita, azaz Polgári Törvénykönyvben1 szabályozott jogok érvényesítésével kapcsolatos ügyek - a családjogi jogvita, - munkaügyi, szövetkezeti jogi jogvita, társadalombiztosítási jogvita, - társasági jogi jogvita, - a közigazgatási határozatok törvényességének ellenőrzése és - minden egyéb jogvita, ahol törvény lehetővé teszi a polgári bírósági út igénybevételét pl.: az állampolgárság fennállásával, az egyesülési joggyakorlás kapcsolatos vita.2 A polgári eljárásjog a jogrendszer önálló ágazata, amelyet egyszerre jellemez két alapvető sajátosság. Az egyik alapvető sajátossága a jogrendszer ezen ágazatának, hogy a közjog térfelén helyezkedik el. A másik alapvető sajátosság abban rejlik, hogy e szóban forgó ágazat az anyagi jogi matériáktól eltérően mintegy közvetve épül rá a „természetes" társadalmi viszonyokra, azaz processzuális (eljárási) természetű: működésbe rendszerint akkor lép, ha az anyagi jogi viszonyokban ténylegesen vagy pusztán állítottan zavar keletkezik. Közjogi elhelyezkedésű és processzuális természetű jogágazatunknak két féltekéje van. Az egyiknek neve: peres eljárás, a másiké: a nemperes eljárás. Peres

1 2

Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 15-16.o.

-3-

eljáráson mindig a polgári pert értjük 3. A két eljárástípus legfontosabb ismérveit és elhatárolásait az alábbiakban részletezem.

1.2. A polgári nemperes eljárások A

legkülönbözőbb

típusaival

találkozhatunk.

pl.

hagyatéki

eljárás4,

cégbejegyzési eljárás5, holtnak nyilvánítási eljárás6, bírósági végrehajtás7, felszámolási eljárás8, éppen ezért ezek célja az eljárások különbözősége miatt nem határozható meg egységesen. Céljuk alapján léteznek, pl. perpótló, perelhárító, jogot kényszer útján érvényesíthető, és jogok gyakorlását elősegítő nemperes eljárások. A nemperes eljárás kérelemmel vagy más beadvánnyal indul és nem minden esetben bíróság jár el (pl.: közjegyző: hagyatéki eljárásban), de a nemperes eljárások döntő többsége is bírósági hatáskörbe tartozik. Az ellenérdekű felek hiányozhatnak (pl. holtnak nyilvánítási eljárásban). Az eljárás döntően nem kontradiktórius (pl.: fizetési meghagyásos eljárás9: a bíróság az ellenérdekű felet nem hallgatja meg), maga a nemperes eljárás célja sem teszi szükségessé a felek kétoldalú meghallgatását (nincs jogvita). A nemperes eljárásban vagy nem folytatnak le bizonyítást (pl. fizetési meghagyásos eljárás) vagy korlátozottan van helye a bizonyításnak (pl. hagyatéki eljárás: csak okirati bizonyítás megengedett). A döntés nem mindig végleges (pl.: ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés 10nem zárja ki a hagyatéki perben való igényérvényesítést) és a bíróság végzéssel határoz akkor is, ha az ügyben véglegesen dönt.

3

Polgári nemperes eljárások, Szerkesztette: Prof. Dr. Gáspárdy László, Novotni Kiadó, Miskolc, 2001, 7.o. 4 A 2010. évi XXXVIII. törvény hagyatéki eljárásról 5 A 21/2006. (V.18) IM. rendelet a cégbejegyzési eljárásról és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről 6 Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről 23§-a és a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról 7 Az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 8 Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 9 A 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról 10 A 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról, e törvényben 85.§-89.§ az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés

-4-

1.3. A polgári per A polgári per célja a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták pártatlan eldöntése. A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek. A polgári per célja tehát a jogvédelemben foglalható össze, amely nemcsak azzal valósul meg, ha a bíróság a felperes keresetének helytad, hanem azzal is, ha azt elutasítja, ilyenkor ugyanis az alperes jogait védi.11 A peres eljárás kérelmére indul meg és minden esetben a bíróság jár el. A jogvitában legalább két ellenérdekű fél van. A bíróság köteles mindkét felet meghallgatni (kétoldalú meghallgatás elve). A bíróság a tényállás megállapítása érdekében bizonyítást vesz fel, de a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a felek feladata. Ez alapján a bírósági döntés a véglegesség igényével történik, ítélettel, mely ha jogerőre emelkedik, jogi nyugvópontra juttatja a konfliktust.12 Tehát polgári eljárás egy előre mutató, egymással összefüggő cselekményekből álló láncolat, amely az egységes bíróságok előtt zajlik, de a bíróságokon belül van munkamegosztás. A polgári eljárásban számos alapelv érvényesül. Ezek egy része az úgynevezett igazságszolgáltatási alapelvek, melyek az igazságszolgáltatási tevékenység mindkét ágát jellemzi, másik részük kifejezetten a polgári perekre jellemzőek, ezeket nevezzük jogági alapelveknek, a polgári perjog sajátos alapelveinek.

2. Alapelvekről általában 2.1. Alapelvek fogalma A magyar jogirodalom nem egységes az alapelvek jellegének megítélésében. A polgári eljárásjog irodalmában Móra Mihály, majd Névai László foglalkozott az alapelvek témakörével. Névai László volt az, aki az alapelvek fogalmát eszmei-politikai tartalommal töltötte meg, deklarálta az alapelvek kétirányú (a jogalkotás és a jogalkalmazás területére egyaránt kiható) normatív jellegét, valamint felállította az 11 12

Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 16.o. Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 17.o.

-5-

évtizedeken keresztül megdönthetetlennek bizonyuló, szervezeti- működési alapelvek felosztási sémáját. A polgári eljárásjog oktatásában használt, az egyik legelső, 1945 után napvilágot látott jegyzett - Névai nyomdokain - az alapelv fogalmat a következőképpen határozta meg: „A magyar polgári eljárás alapelvei olyan általános tételek, amelyek megszabják az eljárás egész felépítését, áthatják valamennyi szabályát és intézményét, kijelölik a célját, a cél megvalósításának alapvető módszereit, meghatározzák a polgári eljárás alanyai tevékenységének természetét és tartalmát, megadják azokat a legjellemzőbb vonásokat, amelyek révén kidomborodik a polgári eljárásunk szocialista jellege.”13 S jó néhány év elteltével a polgári perrendtartás magyarázata csaknem teljes egészében ugyanezen fogalmat használja.14 A szocialista évtizedek alapvetően ideologizálták az alapelv fogalmát. A polgári eljárásjog szocialista demokratizmustól áthatott alapelveit jogosan tekinthetjük a szocialista fejlődést aktívan elősegítő magyar polgári eljárásjog fontos pilléreinek.15 A kilencvenes évek gazdasági, társadalmi változásai új igényeket támasztottak a polgári eljárásjoggal szemben, amely az alapelvek újszerűbb meghatározását idézték elő. Az alapelv definiálása elválaszthatatlan az alapelvek jellegének megítélésétől. A kilencvenes években még három nagy elméleti irányzatot különböztethettünk meg egymástól. Az első már említett Névai iskolán alapult. Névai munkásságát követő iskola az alapelveknek változatlanul normatív jelleget tulajdonít, amelynek mind a jogalkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban meg kell nyilvánulnia. A jogalkotásban az alapelvek „irányt mutatnak polgári eljárás jövőbeli szabályozásához”, a jogalkalmazásban pedig kétely esetén jogértelmező vagy megfelelő jogszabályi rendelkezés hiányában hézagkitöltő szerepet töltenek be. Ezen elméletet tovább fejlesztette Németh János az alapelvek normatív jellegét elismerve, abból vezette le, hogy „közülük nagyon sokat az Alkotmány (ma már Alaptörvény), a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (napjainkban a 2011. évi CLXI törvény) vagy más nemzetközi egyezményt kihirdető

13

Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar Polgári Eljárásjog, Tankönyvkiadó, 1959. 73.o. A polgári perrendtartás magyarázata, Szerkesztette: Szilbereky és Névai László, KJK, Bp., 1967. 39.o. 15 Bacsó-Beck-Móra-Névai im.75.o. 14

-6-

törvény (törvényerejű rendelet) fogalmaz meg és rendel alkalmazni.16 Az alapelv jellegének normatív felfogása nemcsak a polgári eljárásjogra, hanem más jogágakra (közigazgatási jogra, polgári anyagi jogra) is jellemző volt. Bíró György és Lenkovics Barnabás kifejtik: „ A jogrendszer egészének, az egyes jogágaknak, ezen belül fontosabb részterületeknek is vannak iránymutató eszméi, azaz alapelvei. Ezek iránytűként, vezérfonalként szolgálnak, mind a jogtudomány művelői, mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára (…). A jogrendszerben érvényesülő alapelvek szoros összefüggésben és kölcsönhatásban vannak a társadalmi élet más rendező elveivel, s az erkölcsi, filozófiai, politikai és más alapelvekkel.”17 Ezzel ellentétes a Gáspárdy László nevével fémjelzett irányzat, mely épp az alapelvek gyors tartalmi változására tekintettel vitatja a normatív jelleget és az alapelveknek csak jogértelmezésben betöltött szerepét ismeri el. „Jogforrási eredetüktől és érvényességi tartományuktól, ezek kiterjedésétől függetlenül az alapelvek - adott tételes jogi bázison - a jogszabályok értelmezését és alkalmazását segítik elő, elsősorban akkor, ha a tételes norma a jogalkalmazó szerv számára részleges vagy teljes cselekvési szabadságot enged, illetve akkor, ha jogértelmezési vagy jogalkalmazási határesettel állunk szemben.”18 A harmadik véleményt Kengyel Miklós képviselte, aki szerint „az alapelvek elsősorban a tudományt szolgálják”, azaz „az alapelvek mindig a polgári per legfontosabb problémái körül kristályosodnak ki, és azokra a kérdésekre keresik a választ, amelyek nem magyarázhatóak meg csupán egyetlen jogszabály vagy jogintézmény alapján. Mivel a kérdések és a feleletek változnak, nincsenek örökérvényű alapelvek sem. Ami mégis állandó, az a bennük megragadható vagy az általuk kifejezett olyan eljárásjogi probléma”.19 Kengyel ezen álláspontját többször is alátámasztotta, miszerint több olyan alapelvet is megfogalmaz a jogtudomány, melyeket a Polgári perrendtartás alapelvként nem jelöl meg. Ezek egy részét közvetve vagy közvetlenül kifejezésre juttatja (pl. közvetlenség elve, szóbeliség elve), míg mások a Polgári

16

A polgári perrendtartás magyarázata, Szerkesztette: Németh János, I. kötet, KJK, Bp., 1999. 24.o. Bíró György-Lenkovics Barnabás: Általános tanok, ideiglenes egyetemi jegyzet, Miskolc. 1996. 53.o. 18 Polgári Eljárásjog Kommentár a gyakorlat számára, Szerkesztette: Petrik Ferenc, Bp. 1994. Első rész Általános rendelkezések I. fejezet 1.o. 19 Kengyel Miklós: Polgári Eljárásjog I, Pécs, 1996. 62.o. 17

-7-

perrendtartásban egyáltalán nem vagy más tartalommal érvényesülnek (pl. eshetőség elve, a perkoncentráció)20. A polgári eljárásjog-tudomány nem egységes az alapelvek jellegét, rendszerét vagy tartalmát illetően. Nehéz lenne megállapítani azt, hogy hány alapelv létezik vagy a különböző elnevezések ugyanazt a princípiumot fedik-e. Az alapelvet, mint fogalmat elég nehéz meghatározni, de iránymutatásként és vezérfonalként szolgál a polgári eljárásjogban és más jogágakban is. Dr Wopera Zsuzsa álláspontjából vezetem le a későbbiekben a polgár eljárásjog sajátos alapelveit.

2.2. Az alapelvek rendszerezése Az alapelv fogalom körüli bizonytalanság meghatározó polgári eljárásjogitudományban. Nem lehet egységes álláspontot kialakítani: az alapelvek számával, elnevezésével, jellegével, tartalmának megítélésével és rendszerezésével kapcsolatban. Névai László is azt hangsúlyozta, hogy „ahány szerző, legalább annyi rendszer”.21 Ha az alapelvek hierarchiáját próbáljuk levezetni, egyfajta koncentrikus körrendszert rajzolhatunk. Az egész jogrendszer alapelvének tekinthető, mivel valamennyi jogágat áthatja az ésszerűség és a jogbiztonság elve, valamint a nemzetközi jog és a belsőjog összhangjának elve. Valamennyi jogág szabályainak a társadalmi viszonyok, emberi életviszonyok ésszerű, a józan észnek megfelelő rendezésére kell törekednie. A jogbiztonság elve pedig a jogszabályok stabilitását, kiszámíthatóságát, áttekinthetőségét és megismerhetőségét takarja, melyet könnyen semmivé tehet a jogszabályok gyakori módosítása az alkalmi törvényhozás, illetve a törvényhozási túltermelés, az agyonszabályozottság. A nemzetközi jog-belső jog összhangjának elve azt jelenti, hogy Magyarország jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általános elismert szabályait biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Egyes álláspontok szerint az egész jogrendszer alapelvének tekinthető az igazságosság elve. Ez a nézet vallói szerint az ésszerű jogszabályok és az ezek alapján megszülető bírói ítéletek „igazságossága” mozdítja elő a legnagyobb mértékben a normák és ítéletek 20

Kengyel Miklós: A rendelkezési és tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után, MJ, 1996/5. 279.o. 21 Névai László im.17.o.

-8-

társadalmi elfogadását, az önkéntes jogkövetést, az érdekkonfliktusok megelőzését, illetőleg a konfliktusba keveredett felek megbékélését.22 Az alapelvek második nagy körét- amennyiben az alapelveket hatáskörük alapján csoportosítjuk- az igazságszolgáltatás alapelvei alkotják. Ezen elvek közös jellemzője, hogy az igazságszolgáltatás szervezetéhez, működéséhez kapcsolódnak, tehát nem csupán a polgári, hanem a büntető igazságszolgáltatás területén is érvényesülnek. Az elmúlt évek történelmi változásai jelentősen érintették ezen alapelvek körét. Németh János mind a képviselethez való jogot, mind a szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét nem az igazságszolgáltatás alapelveinek, hanem azokhoz kapcsolódó alanyi jogoknak tekinti, melyek elsősorban az igazságszolgáltatással kapcsolatos eljárásokban érvényesülnek. Németh János ilyen alanyi jognak tekinti még a bírósághoz fordulás jogát, a tisztességes eljáráshoz, a törvényes bírához, valamint a jogorvoslathoz való jogot is.23 Az igazságszolgáltatás alapelvei a hatalmi ág-specifikus függetlenséget, semlegességet

hivatottak

biztosítani,

illetőleg

olyan

fontos

jogállami

elvek

érvényesülését garantálják, mint a törvény előtti egyenlőség elve, amely nélkül végső soron az emberek közötti egyenjogúság sem valósulna meg. Ezen alapelvekből a bíróságok

működésével

kapcsolatban

és

bírósági

eljárásával

összefüggő

rendelkezésekre tartalmaznak iránymutatást, ennek mentén különböztethetünk meg anyagi jogi és eljárási jogi alapelveket. Az igazságszolgáltatás alapelveit Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) tartalmazza.

22 23

Bíró György-Lenkovics Barnabás im.60-61.o. A polgári perrendtartás magyarázata, Szerkesztette: Németh János im.27-28.o.

-9-

3. Az igazságszolgáltatásban érvényesülő alapelvek Az anyagi jogi alapelvek az igazságszolgáltatásban: 

a bírósághoz fordulás joga,



az

igazságszolgáltatás

bírói

monopóliumának

elve,

az

igazságszolgáltatást kizárólag bíróságok gyakorolják 

az igazságszolgáltatás egységének elve,bíróság előtti egyenlőség



és a bírói függetlenség elve,



törvényes bírához való jog

Az eljárásjogi alapelvek az igazságszolgáltatásban: 

a társasbíráskodás elve,



ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban



nyilvánosság elve,



a védelemhez (képviselethez való) jog,



az anyanyelv használatának elve,



a jogorvoslathoz való jog,



a tisztességes eljáráshoz való jog.24

3.1. Anyagi jogi alapelvek az igazságszolgáltatásban 3.1.1. A bírói út – a bírósághoz fordulás joga A bírósághoz fordulás jogát a XX. század emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi jogi dokumentumai25 mind tartalmazták, és alapvető emberi jogként deklarálták, ezek közül az Emberi Jogok Európai Egyezménye - 6. Cikke a tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló rendelkezésként rögzíti, miszerint „mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és 24

http://ktk.uninke.hu/srv/www/karok/ktk/downloads/tanszekek/alkotmanyjogi_tanszek/letoltesek/birosagok.doc, Készítette: Dr. Borbás Beatrix: Az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelvei és a bíróságok 25 Az 1948. évi Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1950. évi Emberi Jogok Európai Egyezménye és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.

- 10 -

kötelezettségei

tárgyában,

illetőleg

az

ellene

felhozott

büntetőjogi

vádak

megalapozottságát illetően26”. 1949. évi XX. törvény 70/K. § kimondja „Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők”. Alaptörvényünk részletesebben kifejti, és szintén alapelvként rögzíti,27 miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság bírálja el azzal, hogy a bírósághoz fordulás részletes feltételeit, hatásköri szabályait a polgári vagy büntető jogi eljárásjogok határozzák meg közelebbről. A bíróságok függetlenségét és pártatlanságát pedig egy sor anyagi- és eljárásjogi jogszabály – a bírói szervezetre, a bírák jogállására – vonatkozó rendelkezés biztosítja. A polgári perrendtartásról szóló törvény is kimondja, hogy e törvény célja „természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését (…). A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.”28 A bírósághoz való fordulás jogának alkotmányi deklarálásával és annak az alapvető jogok és kötelezettségek közötti elhelyezésével az alkotmányozó az Alkotmánybíróság szerint29 olyan eljárásra ad jogot, amely alkalmas az anyagi igazság érvényre juttatásához. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az anyagi igazság érvényre juttatása nem jelent garanciát arra, hogy a bírósági eljárás következtében született bírósági döntés helyes is lesz – ezért is tartalmaz az Alkotmány egy további törvényi garanciát, a jogorvoslathoz való jogot30 - erről később, az eljárási alapelvek között ejtek szót részletesebben. Ezen alkotmányi rendelkezésből az államnak pedig az a kötelezettsége fakad, hogy különböző szervezetein keresztül ezt az alapjogot biztosítsa, a polgári vagy büntető jogvita elbírálására a bírói utat biztosítsa31 a bíróságok szervezetének felállításával és alkotmányos működésének garantálásával – ez a gondolat pedig már 26

Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke első mondata 27 Alaptörvény XXVIII. Cikkely (1) bekezdés 28 1952. évi III. törvény A polgári perrendtartásról az 1.§-2.§ 29 9/1992. AB hat. 30 9/1992. AB határozat, ABH 1992, 59., 65. 31 59/1993. AB hat.

- 11 -

átvezet a következő alpontban tárgyalt alapelvhez – amely alapján a perben a bíróságoknak kell eljárnia – tehát a bíróságokat megilleti az igazságszolgáltatás monopóliuma.

3.1.2. Az igazságszolgáltatás bírói monopóliuma, az igazságszolgáltatást kizárólag bíróságok gyakorolják Az

Alkotmány

meghatározta,

hogy

„a

Magyar

Köztársaságban

az

igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok 32

gyakorolják.” A szervezet meghatározásán túl a bírósági szervezeti törvény leszögezte, hogy a bíróság határozata mindenkire kötelezi (ezeket a Magyar Köztársaság nevében hirdetette ki). Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve magába foglalta azt is, hogy minden igazságszolgáltatási hatáskörbe tartozó ügyet elbírálásra a bíróság elé lehet vinni. Ez vonatkozott az államigazgatási eljárásban elbírált ügyekre, illetve a szabálysértésekre is. A közigazgatási bíráskodásnak éppen az volt a lényege, hogy a közigazgatás fórumrendszerének kimerítése után bírói felülvizsgálatot lehessen kérni. A közigazgatási bíróságok nem az ügy érdemi elbírálására hivatottak, hanem annak megállapítására, hogy az eljárás törvényes volt-e. Mai alkotmányos rendszerünkben tehát az állam kötelessége egy olyan alkotmányos berendezkedés biztosítása, amelyben létezik és önállóan működik – az államhatalmi ágak elválasztásának és egyensúlyának elvének megfelelően – az igazságszolgáltatási funkciót ellátó bírói szervezet, amelynek elsődleges feladata a jogviták elbírálása. Ezen rendszer biztosításának állami feladatát Alaptörvényünk fent idézett rendelkezéséből vezethetjük le – miszerint mindenkinek joga van arra, hogy jogait és kötelességeit a törvény által felállított bíróság bírálja el -, hiszen ez a szabály magában hordozza azt a jelentést is, miszerint az igazságszolgáltatást, mint tevékenységet az állam, illetőleg az állami törvények által felállított egységes bírói rendszerbe tartozó bíróságoknak kell ellátniuk. E mögött az elv mögött több megfontolás is áll – ezek közül talán a legjelentősebb az, hogy a bíróságok rendszerét, működését és eljárását a törvények olyan garanciarendszerekkel védik, illetve látják el, amelyek egyedülálló módon tudják biztosítani az igazságszolgáltatás pártatlanságát,

32

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 45.§ (1) bekezdés

- 12 -

függetlenségét, törvényességét - így végső soron az anyagi igazság érvényre juttatását a jogvitákban. A

bíróságok

szervezetéről

és

igazgatásáról

szóló

törvény

szerint:

„Magyarországon a bíróságok igazságszolgáltatási, továbbá törvény által meghatározott egyéb tevékenységet látnak el.”33 Magyarország

Alaptörvénye

szerint:

A

bíróságok

igazságszolgáltatási

tevékenységet látnak el34. Az Alaptörvényben megfogalmazott szabályozás révén már nem szerepel az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve. Hiányzik az a kizárólagosság, amelyet a régi Alkotmányunk biztosított a bíróságok számára. Az igazságszolgáltatást nem csak bíróságok gyakorolják. – szinte minden alkotmányos berendezkedésben léteznek olyan, a rendes bírói szervezettől elkülönülten működő más szervek, szervezetek, amelyek igazságszolgáltatási funkciót látnak el. Ezen főszabály alóli kivételek indokoltsága legtöbbször a praktikusságra, az eljárások gyorsaságára, a szakmaiság hangsúlyozottabb igényére, költségkímélő megfontolásokra vezethetők vissza. Amellett, hogy igazságszolgáltatást nem csak a rendes bíróságok szervezetrendszeréhez

tartozó

szervezeti

egységek

látnak

el

–

jelenleg

igazságszolgáltatást végeznek a rendes bíróságokon kívül a választottbíróságok, egyes igazgatási szervek, illetőleg bizonyos választással kapcsolatos ügyekben egyes választási szervek is -, azon állítás sem igaz, hogy a rendes bíróságok csak igazságszolgáltatási tevékenységet folytatnak; itt utalunk olyan, nem jogviták elbírálását jelentő tevékenységekre, mint a cégnyilvántartás, vagy az előzetes letartóztatás kérdésében való döntés. Ezen szervek döntéseivel szemben minden esetben biztosítani kell a rendes bírósági szervezethez való visszacsatolást – ez általában valamilyen jogorvoslati visszacsatolás, amely konkrétan fellebbezési jog, felülvizsgálati hatáskör törvényi kikötését jelenti.

33 34

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI törvény 1.§ Magyarország Alaptörvénye 25 cikk (1) bekezdés

- 13 -

3.1.3. Az igazságszolgáltatás egységének elve, bíróság előtti egyenlőség Az igazságszolgáltatás egységének, egységességének elve biztosítja a törvény előtti

egyenlőséget,

amely

magában

foglalja

az

igazságszolgáltatás,

az

igazságszolgáltatás előtti egyenlőség elvét is. A meghatározások formájától függetlenül az alapelv minden megfogalmazásban egy jelentéstartalommal bír: Magyarországon a bíróság előtt mindenki egyenlő, az 1949. évi XX. törvény 57.§ (1) bekezdésében is biztosítva volt. A bíróság előtti egyenlőség megteremtésének Alkotmányban deklarált feladatát az állam pedig kizárólag akkor tudja ellátni, amennyiben biztosítja, hogy az állampolgárok ügyeiben ugyanazon állami bírósági rendszerbe tartozó, azonos szervezeti típusú bíróságok, illetve ugyanazon törvényi követelményeknek megfelelő hivatásos bírák járjanak el, ugyanazon jogszabályokat alkalmazva, azokat ugyanazon elvek mentén értelmezve, azonos anyagi jogi feltételek mentén, és azonos eljárási rend mellett - és végső soron ekképpen hozzanak döntést, ítéletet. Az alapelv megvalósulásának további feltétele, hogy a bírósági szervezetrendszer döntéshozó egységeit az egységes jogalkalmazás és jogértelmezés végett jogorvoslati, fellebbviteli – akár fellebbezési, vagy felülvizsgálati – szempontból összekapcsolják, így egyrészt önállóságukat megőrizve, másrészt az igazságszolgáltatási szervezet egységességét biztosítva alkossanak egységes állami rendszert. Az egységes állami rendszert Magyarországon is a rendes bíróságok képviselik, emellett hazánkban és más alkotmányos államokban is elismertek a rendes bírósági szervezetek mellett vagy egyes esetekben azok helyett működő, de igazságszolgáltatási tevékenységet végző a bírói szervezetek más típusai – eszerint a fogalmi

megkülönböztetések

szerint

beszélhetünk

rendes

bíróságokról,

különbíróságokról és rendkívüli bíróságokról. A rendes bíróságok az igazságszolgáltatás állandó ellátására létrehozott bírói szervek rendszere, amelyek elvileg általános hatáskörrel rendelkeznek, így voltaképpen minden bírói útra tartozó ügyben eljárhatnak, és - ahogy azt az alábbiakban látni fogjuk – több szintű szervezetrendszerként, mégis fellebbviteli szempontból egymáshoz kapcsoltan alkotnak egységes rendszert. A különbíróságok fogalmukra nézve olyan speciális, szakosított bíróságok, amelyek a rendes bíróságok mellett állandó jelleggel működnek, és az ügyek egy - 14 -

meghatározott csoportjára nézve rendelkeznek eljárási jogosultsággal – tulajdonképpen ezen ügycsoport sajátosságai, illetőleg az azok elbírálásához szükséges szakmaiság követelményei adnak létjogosultságot ezen szervek létezésének. A rendkívüli bíróságok pedig egyes, az államélet rendkívüli helyzeteiben eljárási jogosultsággal rendelkező, így ideiglenes jelleggel, azonban ezekben az esetekben a rendes- és a különbíróságok helyett működő, speciális jogállással, szervezettel és eljárási renddel bíró bíróságok. Magyarországon a bíróságok az alkotmányi és az azt végrehajtó egyes törvényi rendelkezések alapján mindhárom típusba tartozó bírói szervek léteznek – a rendes bíróságok mellett működnek különbíróságok és törvényi lehetőség van az úgynevezett rendkívüli bíróságok létrehozására. Alaptörvényünk és régi Alkotmányunk összehasonlítása szerint rendes bíróságok szervezeteinek a neve megváltozott. Az igazságszolgáltatást Magyarországon ma 

a Kúria,



az ítélőtáblák,



a törvényszékek,



a járásbíróságok

1949.évi XX. törvényben a Kúriát Legfelsőbb Bíróságnak nevezték. Az ítélőtábla elnevezésében nincs változás. A Törvényszéket Megyei Bíróságnak, a Járásbíróságot pedig Helyi Bíróságnak nevezték.35 A rendes bíróságok mellett különbíróságként kerültek megszervezésre a munkaügyi bíróságok, amelyek a munkaviszonyból és a munkajellegű jogviszonyból fakadó jogviták elbírálásra rendelkeznek eljárási jogosultsággal, 2013. január 1. napjától pedig szintén különbíróságként kerültek kialakításra szervezetileg a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatát ellátó közigazgatási és munkaügyi bíróságok is, amelyek addig az időpontig a rendes bíróságok keretében működtek. Az igazságszolgáltatás egységének elve tehát végső soron a törvény előtti egyenlőséget szolgálja, amely azonban adott államban csak úgy biztosítható, ha a bírói útra tartozó ügyeket azonos szervezetű és eljárású bíróságok – amely szervezetet az állam biztosít, az eljárásjogok azonosságát pedig szintén állami meghatározottság biztosítja – bírálják el, de az is szükséges a jogegyenlőség érvényesüléséhez, hogy ezek a bírói szervek az igazságszolgáltatást a jogszabályok egységes értelmezésével 35

1949.évi XX. törvény 45.§ (1) bekezdés

- 15 -

végezzék. A jogegység érdekében Magyarországon a legfelsőbb szintű bírói fórum, a Kúria fejt ki tevékenységet, amelynek keretében a bíróságok egységes jogalkalmazása, jogértelmezése végett a bíróságokra nézve kötelező jogegységi határozatokat hoz.

3.1.4. A bírói függetlenség Az Alaptörvény és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény36 rendelkezései szerint a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatóak. 1949. évi XX. törvényben sem volt ez másképp az 50.§ (3) bekezdése kimondja, hogy: „a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.” A befolyásmentes ítélkezést szolgálják bizonyos, a bírói szervezetre vonatkozó rendelkezések, míg más szabályok a bírák személyét illetően határoznak meg olyan garanciákat, amelyek a bírói függetlenség szempontjából nélkülözhetetlenek. Szervezeti jogi garanciák közt említhetjük meg, miszerint a négyszintű bírói szervezet

–

ellentétben

például

a

centralizált

és

hierarchizált

ügyészi

szervezetrendszerrel – nem rendeződik alá- fölérendeltségbe, az alsóbb és felsőbb szintű bíróságok nem állnak hierarchikus viszonyban egymással, azokat csak a jogorvoslati fórumok kapcsolják össze – így a felsőbb szintű bíróságok joggyakorlata nem befolyásolhatja az alsóbb szintű bíróságok munkáját – teljes mértékben független maradhat az előtte folyó ügyben minden, még az alsóbb szintű bíróságokon ítélkező bíró is. A bíróságok központi igazgatását 1997-től kezdődően alapvetően nem államilag szervezték, hanem önkormányzati alapokon, korábban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látta el az igazgatási feladatokat, ma pedig ezeket az Országos Bírósági Hivatal végzi. Az Országos Bírósági Hivatal tehát ellátja a bíróságok központi igazgatási feladatait, továbbá felügyeletet gyakorol az egyes bírósági szinteken az igazgatási feladatokat ellátó bírósági elnökök munkája felett. A bíróságok központi igazgatásának felügyelete pedig a 15 fős Országos Bírói Tanács kezében van. A bírói függetlenséget biztosító, a bírák személyére vonatkozó szabályok jogpolitikai célja, hogy a bírónak az ítéletben kifejeződő véleménye, szakmai 36

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény

- 16 -

álláspontja miatt ne kelljen sérelmes következményektől tartania. Ennek érdekében a bírák jogállását rögzítő sarkalatos törvény37 részletesen rögzíti a bírói tisztség keletkezésére és megszűnésére vonatkozó szabályokat, így garantálva azt, hogy a bírákat csak törvényes okból és törvényes eljárás keretében lehessen elmozdítani tisztségükből. Az összeférhetetlenségi szabályok szintén a pártatlan ítélkezést, azaz azt szolgálják, hogy ítélkező tevékenysége során a bíró eleve ne kerülhessen össze nem férő helyzetbe; előre kizárva azt, hogy bármilyen szempontból befolyásolva legyen – ennek megfelelően a bírákat illetően az összeférhetetlenségi szabályok igencsak széleskörűek. Vonatkozik rájuk a  politikai összeférhetetlenség, azaz a bírák nem lehetnek tagjai pártnak és párttevékenységet nem folytathatnak,  hivatali összeférhetetlenség, azaz a bírák nem láthatnak el semmilyen más állami vagy önkormányzati hivatalt, így nem lehetnek részei más államhatalmi ágak alrendszereinek,  foglalkozási összeférhetetlenség, azaz a hivatásos bírák tisztségük ellátásán kívül más kereső tevékenységet nem folytathatnak – kivéve természetesen a szellemi jogi oltalom alá eső tevékenységeket,  a gazdasági összeférhetetlenség, azaz a bírák nem lehetnek gazdasági társaságok vezető tisztségviselői,  végül egy, az igazságszolgáltatási hatalmi ágra sajátosan jellemző összeférhetetlenségi forma, az elfogultsági összeférhetetlenség, amely alapján amennyiben bármely okból az egy adott ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el a bírótól, úgy az nem járhat el.38 Végezetül a személyes függetlenséget biztosító jogosultság a hivatásos bírákat megillető mentelmi jog, amely célja, hogy a bírák személyét védje az alaptalan zaklatásoktól. A mentelmi jog mindkét eleme – felelősségmentesség és sérthetetlenség – is megilleti a bírákat, akik tehát egyfelől a felelősségmentesség alapján sem tisztségük ideje alatt, sem később nem vonhatók felelősségre az ítélkezési tevékenységgel kapcsolatosan tett kijelentésük, véleményük, esetleg az annak eredményeképpen meghozott ítéletük tartalma miatt. Másfelől a tisztség ellátásának időtartamára őket 37

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény IV Fejezet, 21. Összeférhetetlenség, 39.§-40.§ 38

- 17 -

megillető sérthetetlenség alapján az őket kinevező személy előzetes hozzájárulása nélkül nem lehet a bírákat kényszerintézkedés, rendőri intézkedés hatálya alá vonni, ellenük büntető- vagy szabálysértési eljárást indítani, őket akár őrizetbe venni – természetesen a tettenérés esetét kivéve.

3.1.5. A törvényes bírához való jog Senki sem vonható el törvényes bírájától. A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyleosztási rend alapján kijelölt bíró. A törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy bármely jogvita eldöntésére köteles a bíróság a törvény alapján meghatározott absztrakt szabályok alkalmazásával megalakulni. Ezen elv érvényesülésének egyik előfeltétele a bírák függetlensége és egyenlősége, másik feltételeként tekinthetjük az ügyelosztási rendet, amely garantálja az egymás közti változtatást. Tehát a bírák közötti cserélést. Az ügyelosztási rend rögzíti mely tanácsok, bírák járnak el a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti kiemelt jelentőségű ügyekben. Az ügyelosztási rend részletes szabályait a 2011. évi CLXI a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény 8.§ (2) bekezdéstől- 11.§-ig tartalmazza. A törvényes bíróhoz való jog biztosítja, hogy nem valakinek az egyedi döntésén múlik, hanem a törvény határozza meg, kinek melyik ügyét melyik bíróság tárgyalja. Így kiküszöbölhető, hogy bárkiben felmerüljön: nem véletlenül került egy adott bíró elé. Az összeesküvés-elméletek gyártásának megakadályozását, az ítélkezés pártatlanságába vetett állampolgári bizalom erősítését csak olyan eljárások szolgálják, amelyek kizárják, vagy legalábbis a minimálisra csökkentik az emberi tényező szerepét annak meghatározásában, hogy egy ügyről melyik bíróság dönt. A hangsúly az előre megismerhető szabályok lefektetésén van, a nélkül ugyanis nem beszélhetünk intézményes garanciákról. Ezen alapelv intézményes garanciájának érvényesülését sérti az alábbi 2011. évi CLXI törvény szabályozása: Az OBH elnöke az OBT által meghatározott elvek figyelembevételével az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, ha az ügy vagy a bíróságra az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálása a bíróság rendkívüli és aránytalan

- 18 -

munkaterhe miatt ésszerű időn belül másként nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.39 A kijelölés érdekében indítvány tehetnek az ítélőtábla vagy a törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész az ügy érkezésétől számított 15 napon belül OHB elnökénél. A kijelölés iránti indítványban meg kell indokolni, hogy a kijelöléssel érintett ügy vagy a bíróságra a meghatározott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportja ésszerű időn belül való elbírálása miért nem biztosítható, továbbá fel kell sorolni azokat az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatokat, amelyek a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhét igazolják. Az eljáró bíróság kijelölésének kezdeményezéséről a kijelölést kezdeményező postai szolgáltató útján, egyúttal a hirdetőtáblára történő kifüggesztéssel értesíti a perben érintett feleket. Az értesítés tartalmazza a más bíróság kijelölése elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatást. Az OBH elnöke az indítvány érkezésétől számított 8 napon belül megvizsgálja, hogy az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatok, valamint a kijelöléssel érintett ügy sajátosságaira tekintettel az indítvány megalapozott-e, továbbá, hogy mely bíróság jelölhető ki az eljárásra. A kijelölésről az OBH elnöke a véleményezést és adatok kérhet, amelyek alapján beérkezésétől számított 8 napon belül dönt az indítvány elutasításáról, ha az nem megalapozott, vagy másik bíróság kijelöléséről, ha az indítvány megalapozott. Az OBH elnöke döntésében ismerteti az OBT által meghatározott elvek alkalmazását. Az eljáró bíróság kijelölésével érintett peres fél a kijelölésről szóló határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételétől számított 8 napon belül az eljáró bíróságot kijelölő határozat ellen fellebbezéssel élhet. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs. A fellebbezést az OBH elnökénél írásban kell benyújtani, eggyel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelt. A fél által benyújtott fellebbezést a Kúria 8 munkanapon belül, nemperes eljárásban bírálja el. A fellebbezés elkésettsége esetén a Kúria a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A Kúria az OBH elnökének mérlegeléssel hozott döntését csak annyiban vizsgálhatja felül, amennyiben az OBH elnöke a döntés kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette.

39

2011. évi CLXI. törvény 62.§ (1) bekezdés

- 19 -

Ha a Kúria a felülvizsgálat során azt állapítja meg, hogy az OBH elnökének az eljáró bíróságot kijelölő határozata e törvénynek az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó szabályainak megfelel, az eljáró bíróságot kijelölő határozatot helyben hagyja. Ha az eljáró bíróságot kijelölő határozat e törvénynek az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó szabályainak nem felel meg, a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi. Az eljáró bíróság kijelöléséről szóló határozatot a Kúria nem változtathatja meg. A Kúria határozatát az OBH elnökén keresztül kézbesíti a feleknek, egyúttal gondoskodik a határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételéről. Ha a Kúria az eljáró bíróság kijelöléséről szóló határozatot helyben hagyja, az OBH elnöke a kijelölésről haladéktalanul értesíti a kijelölt bíróságot, valamint - ha a kijelölés büntetőügyet érint - a legfőbb ügyészt. A Kúria határozatának a felek részére történő kézbesítése, illetve a kézbesítés sikertelen volta az eljáró bíróság kijelölését nem érinti.40 A törvény szabályozása alapján az OBH elnökének egyedi döntésén múlik és nem a törvény határozza meg, hogy a kijelölés indítványában és az eljáró bíróság kijelölésében milyen határozatot hoz. Ezen rendelkezések teljesen ellentmondanak a törvényes bíróhoz való jog elvének tartalmával. A fél az eljáró bíróságot kijelölő határozat ellen fellebbezéssel élhet, amelyet a Kúria bírál el. Azonban a Kúria az OBH elnökének mérlegeléssel hozott döntését csak annyiban vizsgálhatja felül, amennyiben az OBH elnöke a döntés kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette. Az OBH elnökének így is biztosítva van a más azonos hatáskörrel rendelkező bíróság kijelölésének joga.

3.2. Eljárási jogi alapelvek az igazságszolgáltatásban 3.2.1. A társasbíráskodás elve Az alapelv értelmében a bíróságok főszabály szerint tanácsban ítélkeznek, tehát egyesbírói eljárásra csak kivételesen kerülhet sor. Ezt a régi alkotmányunk is biztosította, miszerint: „a bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik tanácsban ítélkezik. A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak 40

2011. évi CLXI. törvény 62.§ (2) bekezdésétől-63.§ (6) bekezdéséig

- 20 -

hivatásos bíró járhat el.” A többségi véleményt kifejező bírói tanácsi ítéletekben természetszerűleg kevésbé érvényesülhetnek szubjektív álláspontok, de hasonló jogpolitikai célt szolgál a laikus elemek bevonása is az ítélkezésbe, az ülnökök munkája is. A néprészvétel – a nem hivatásos bírói karhoz tartozó ülnökök ítélkező tevékenysége - a bíráskodásban más szempontok megjelenését is elősegíti a kizárólagos jogi szempontok mellett. A társasbíráskodás megvalósulása az igazságszolgáltatási rendszerben tehát általánosan érvényesül, ehhez képest az egyesbírói eljárás általánosan kizárólag eső fokon valósulhat meg - a büntetőeljárásokban már első fokon is eljárnak ítélkező tanácsok is. A Polgári ügyekben - főszabály szerint – első fokon is egyesbíró jár el, de a törvényben meghatározott esetekben első fokon tanács is eljárhat. Ez lehet egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanács (munkaügyi perekben), illetve három hivatásos bíróból álló tanács pl. közigazgatási perek, az ügy bonyolultságára tekintettel41. A másodfokú eljárásokat és a rendkívüli jogorvoslatok alapján indult eljárásokat

tekintve

pedig

mind

a

polgári,

mind

a

büntetőeljárásokban

a

professzionalitás emelt igényszintjére való tekintettel alapvetés, hogy a bírói tanács több – általában három, kiemelt jelentőségű ügyekben öt – hivatásos bíróból kell, hogy álljon. A tanácsban történő ítélkezés a tanács összetételét illetően többféleképpen alakulhat: a tanács vagy kizárólag hivatásos bírákból áll, vagy a hivatásos bírák tevékenységét úgynevezett ülnökök segítik.

3.2.2. Az ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban Az ülnöki részvétellel működő tanácsok a helyi bíróságokon egy hivatásos bíró mellett két ülnök ítélkezését, területi szintű bíróságokon két hivatásos bíró mellett három ülnök ítélkezését jelentik. Polgári ügyekben a munkaügyi perekben van ülnökbíráskodás. Az 1952. III. évi törvény 349/A.§-a mondja ki, hogy a „Munkaügyi perben az elsőfokú bíróság – eltérő rendelkezés hiányában – ülnökök közreműködésével jár el”. Az ülnöki intézmény a laikus elemet jeleníti meg az igazságszolgáltatásban, amely a néprészvételt biztosítja az ítélkezésben, egyben az igazságszolgáltatási hatalmi ágban – ezzel egyrészt egyfajta demokratizmust teremt, másrészt szakmailag is jobbító 41

1952.évi III. törvény 324.§ (4) bekezdés

- 21 -

hatású lehet. Ha a laikus – nem hivatásos – ülnökök egy más szempontú, a jogászi megközelítéstől eltérő látásmóddal, esetleg nem jogi, hanem más – pedagógiai, munkajogi vagy egyéb - szakmaisággal egészíti ki a hivatásos bíró jogi szakmaiságát. A laikus elem bevonása az igazságszolgáltatásba eltérő jogterületeken eltérő módon

valósul

meg:

angolszász

jogterületeken

elterjedt

az

úgynevezett

esküdtbíráskodás, a kontinentális jogterületeken pedig a hazánkban is meghonosodott ülnöki rendszer. Mindkét megoldás sajátossága, hogy a professzionalitást képviselő hivatásos bírák mellett – és nem helyett - a társadalom szélesebb rétegeit képviselő laikusok is részt vállalhatnak az ítélkező tevékenységben, azonban a kéttípusú mechanizmus között alapvető különbözőség, hogy míg az esküdtbíráskodás esetében az esküdtek kizárólag ténykérdésben döntenek – abban, hogy a felelősség fennáll-e vagy nem, a vádlott bűnös-e vagy sem -, és ezt kiegészítve dönt a bíró jogkérdésben – például a jogkövetkezmény, a büntetési nem vagy a büntetési tétel kérdésében -, addig az ülnökök a hivatásos bíróval azonos jogosítványok alapján teljes mértékben azonos tevékenységet végeznek, a hivatásos bíróval együttesen, közös álláspontot képviselve döntenek úgy tény-, mint jogkérdésben. A magyar jogrendszerben az ülnök tisztsége választással 4 éves időtartamra keletkezik, és attól függően, hogy milyen ügyekben, milyen ügyszakban lesz eljárási jogosultsága, eltérőek a jelölés, illetve a választás szabályai. Az ülnöknek az ítélkezésben a hivatásos bíróval azonos jogai és kötelezettségei vannak, egy kivétellel: míg a hivatásos bírókat az országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jog illeti meg, az

ülnököknek

csak

korlátozott

mentelmi

joguk

van:

őket

ugyanis

az

igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény tekintetében illeti meg a mentelmi jog.42

42

2011. évi CLXII. törvény XV. Fejezet 77 Ülnök jogállása és választása 216.§

- 22 -

3.2.3. A nyilvánosság elve Az 1949. évi XX törvény 57. § (1) bekezdésében, így volt megfogalmazva a nyilvánosság elve: A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Magyarország

Alaptörvényének

XXVIII.

cikke

rögzíti

a

tárgyalás

nyilvánosságának alapelvét azzal, hogy kimondja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A nyilvánosság követelménye garanciális jelentőségű alapelv: biztosítja az igazságszolgáltatás működésének átláthatóságát, ellenőrizhetőségét. A társadalmi ellenőrzés lehetősége hozzájárul ahhoz, hogy a bíróságok és az eljárásban részt vevő más hivatalos személyek valóban függetlenül és pártatlanul, kizárólag a törvényeknek alárendelten járjanak el. Ez pedig nem csupán az adott eljárásban résztvevő felek, hanem az egész társadalom érdeke. A

nyilvánosság

alapelve

ugyanakkor

nem

érvényesül

korlátlanul:

felmerülhetnek olyan érdekek - így különösen az ügy tárgyát képező adatok, az eljárásban résztvevő személyek jogainak védelme - amelyek szükségessé teszik a tárgyalás nyilvánosságának korlátozását vagy akár kizárását is. Tekintettel arra, hogy garanciális jelentőségű alapelvről van szó, a nyilvánosság korlátozásának, illetőleg kizárásának eseteit törvények határozzák meg; a bíróságnak a korlátozás vagy kizárás kérdésében minden esetben indokolt határozattal kell döntenie. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 12.§ rögzíti a nyilvánosság alapelvét: (1) A bíróság tárgyalása - ha törvény kivételt nem tesz - nyilvános. (2) A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki. (3) Az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke, az Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) és a bírósági vezetők kötelesek a bírósági igazgatás és az ahhoz kapcsolódó döntéshozatal nyilvánosságát e törvény szerint biztosítani.

- 23 -

A biztosítás abban rejlik, hogy szabályzataikat, határozataikat a Magyar Közlönyben, bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon, továbbá a bíróságok hivatalos lapjában kell közzétenni. Beszámolókat a központi honlapon teszik közzé (például az OBH elnöke az Országgyűlés számára készített beszámolót). Az OBT a központi honlapon teszi közzé az éves üléstervet és az ülésről készült összefoglalót. Az interneten kell közzétenni az OBT ülésről készült jegyzőkönyvet, kivéve, ha zárt ülést tartott. Az Országos Bírói Tanács akkor tart zárt ülést, ha: Az OBT zárt ülést rendelhet el, különösen, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges, továbbá ha az ülésen meghallgatott személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. Zárt ülés elrendelése esetén a tanácskozási joggal rendelkezők sem vehetnek részt az ülésen, kivéve, ha az OBT eltérően rendelkezik.43 Az OBT ülésén elhangzottakról jegyzőkönyv, a bíróságok igazgatását és a bírák tevékenységét szélesebb körben érintő, a közérdeklődésre számot tartó döntésekről összefoglaló készül. A jegyzőkönyv és az összefoglaló elkészítéséről az OBT elnöke gondoskodik. Az összefoglalóba kerülő napirendekről és az összefoglaló tartalmáról az OBT az ülésen határoz. A zárt ülésen tárgyalt napirendet az összefoglaló nem tartalmazza.44

3.2.3.1. A polgári ügyekben a nyilvánosság elve A polgári perrendtartás szabályozásában a bíróság - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el. A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, -

ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges,45

-

a közerkölcs védelmében,

-

valamint az ügyfél kérelmére, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.

43

2011. évi CLXI. törvény 106.§ (3) bekezdés 2011. évi CLXI. törvény 107.§ (1) bekezdés 45 2009. évi CLV. törvénya minősített adat védelméről 44

- 24 -

-

kiskorú védelmében. Az üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény,

információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.46 Az üzleti titok körének közérdekből való korlátozhatóságát a 2003. évi XXIV. törvény tette lehetővé. Külön törvényben meghatározott más titkok például a banktitok.47 A kiskorú gyermek érdekében nyilvánosság kizárását a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXII törvény 15.§ (2) bekezdése biztosította. Különösen indokolt esetben - a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről - a bíróság akkor is kizárhatja a nyilvánosságot, ha tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges. A fenti kivételek az eljárásban részt vevő személyek jogainak védelmét szolgálják. Akár nyilvános, akár zárt tárgyalás keretében dönt a bíróság, a határozatát nyilvánosan hirdeti ki. 48 A tárgyalás nyilvánosságát illetően külön szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben, a szabadalommal, a védjeggyel és a földrajzi árujelzőkkel, valamint a formatervezési minták oltalmával kapcsolatos bírósági eljárásban, ahol a nyilvánosságot a fél kérelmére a 1952. évi III. törvény 5.§-ában foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni a nyilvánosságot. A családjogi perekben a bíróság erre köteles a feleket figyelmeztetni. A felsorolt esetekben a nyilvánosság kizárása csak a tárgyalásra vonatkozik, a tárgyalás során hozott határozatot nyilvánosan kell kihirdetni a Polgári perrendtartásról szóló törvény 5.§ (3) bekezdésével összhangban.

46

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 81.§ 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 50.§ 48 1952. évi III. törvény 5.§ (3) bekezdés 47

- 25 -

A személyi állapottal kapcsolatos pereket szeretném kiemelni és jobban kidolgozni. A személyi állapottal kapcsolatos különleges perekre vonatkozó szabályokat az 1952. évi III. törvény XV-XVIII. fejezetei tartalmazzák, melyek a következők: - Házassági

perek:

házasság

felbontása,

érvénytelenségének,

érvényességének, létezésének és nemlétezésének megállapítása. (XV. Fejezet) - Származási perek: az apaság, anyaság megállapítása, az apaság vélelmének megdöntése, az anya utólagos házasságkötése gyermekre kiterjedő hatályára vonatkozó per. (XVI. Fejezet) - Szülői felügyelettel kapcsolatos perek: a szülő felügyelet megszüntetése, visszaállítása. (XVII. fejezet) - Gondnoksági perek: gondnokság alá helyezés, gondnokság alá helyezés módosítása, megszüntetése. (XVIII. Fejezet) Személyi állapottal kapcsolatos perekben a nyilvánosság kérdése: - A különleges eljárások között a házassági pereket szabályozó XV. fejezetben a Polgári perrendtartás 284. § (1) bekezdése szerint a házassági per tárgyalásáról a fél kérelmére a nyilvánosságot az 5. §-ban foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni. Erre a bíróság a feleket köteles figyelmeztetni. - ugyanez a szabály érvényesül a XVI. fejezetben szabályozott apasági és származás megállapítása iránti egyéb perekben, - a XVII. fejezet szerinti szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben is. - míg a gondnokság alá helyezés XVIII. fejezetben foglalt szabályai között a Polgári perrendtartás 309. § (1) bekezdésében az áll, hogy a felperes kérelmére is ki lehet zárni a nyilvánosságot, ha az alperes személyiségi jogainak védelme érdekében ez indokolt. A bírósági tárgyalások és határozathirdetés nyilvánosságát előíró szabályok kifejezésre juttatják a bíróság működésének nyilvánosságát, tehát azt, hogy ennek az alapelvi szabálynak a tartalma egy olyan alanyi jogosultság, amely bárki számára lehetővé teszi a jelenlétet a tárgyalásokon és a határozatok kihirdetésén. A 2008. évi XXX. törvény 14. §-a beiktatta a Felvételkészítést a tárgyaláson.49

49

1952. évi III. törvény 134/A.§ (1)-(4) bekezdés

- 26 -

E törvény a bíróság és a sajtó viszonyát törvényi szinten hivatott rendezni. A tágabb értelmezés szerint nem csak a tárgyalásra terjed ki, hanem a határozatok kihirdetésére is irányadónak kell tekinteni. A Polgári perrendtartás 134/A. § (1) bekezdése a nyilvános tárgyaláson időbeli korlátozás nélküli kép- és hangfelvétel-készítés általános elvi lehetőségét mondja ki. Anélkül, hogy annak alanyát megjelölné, lényegében deklarálja a felvételkészítés jogosultságát, benne az engedély nélküliséget és az időbeli korlátlanságot. A felvétel készítési jogosultság gyakorlása a bíróság által meghatározott módon történik. Ebből következik tehát a felvételkészítés módjának bíróság általi meghatározottsága, amit a (3)-(4) bekezdések tartalma bont ki részletesen. A (2) bekezdés konkretizálja az (1) bekezdésben elvi szinten lefektetett tételt: egyrészt, meghatározza a jogosultság alanyát, másrészt a tevékenységgel érintett személyi kört. E szerint a sajtó az, aki számára biztosított a kép- és hangfelvétel a nyilvános tárgyaláson, és az engedélyhez nem kötött – korlátozás nélküli – felvételkészítés a bíróság tagjaira, a jegyzőkönyvvezetőre, valamint az ügyészre vonatkozik. A (3) bekezdésből kiderül, hogy a (2) bekezdésben felsoroltakon kívüli személyekről (felek, más perbeli személyek, képviselők, tanú, tolmács, szakértő, szemletárgy birtokosa) csak kifejezett hozzájárulás esetén készíthető kép- illetve hangfelvételt. Ennek beszerzéséhez a bíróság az érintetteket nyilatkoztatja a hozzájárulásról, a nyilatkozat tartalmát a jegyzőkönyvben feltünteti. Ez alól kivétel a közfeladatot ellátó személy, akiről e feladatkörében történő eljárása esetén hozzájárulás nélkül is készíthető felvétel. Végül a (4) bekezdés a bíróság feladatává teszi a (3) bekezdésben meghatározott személyek személyhez fűződő jogainak védelmét, kimondva, hogy arról a tárgyaláson az elnök a rendfenntartás keretében gondoskodik. A bíróság kompetenciája eldönteni, hogy mely személytől szükséges a hozzájárulás beszerzése és a bíróság feladata az érintett személy nyilatkoztatása, valamint

annak

jegyzőkönyvbe

vétele.

A

hozzájárulás

megadásának

illetve

megtagadásának jegyzőkönyvi feltüntetése fontos bizonyíték lehet egy esetleges személyiségi jogsértés miatti igényérvényesítés során. Azáltal, hogy a személyhez fűződő jogok védelme érdekében a rendfenntartás keretében szabályozott lehetőségek igénybe vételére utal a törvény, kifejezésre juttatja, miszerint a sajtónak a nyilvánosság tájékoztatása érdekében kifejtett munkája nem - 27 -

járhat a személyhez fűződő jogok sérelmével, végső esetben ennek védelme érdekében az elnök a kiutasítás (kivezettetés) eszközével is élhet. A Polgári perrendtartás új rendelkezését az Emberi Jogok Európai Egyezménye ide vonatkozó szabályának tükrében is meg kell vizsgálni. Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4.-én kelt Egyezmény az alábbiakat tartalmazza: Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történő belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetőleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges.50 Ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevő felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetőleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges

körülmények

állnak

fenn,

melyek

folytán

a

nyilvánosság

az

igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné. Az Egyezményben megfogalmazott elvárásoknak mindenben megfelel a Polgári perrendtartás 5.§ és 134/A.§ tartalma, és annak akként értelmezése, hogy a polgári perben biztosított a bírósági tárgyalás és ítélethirdetés nyilvánossága, a nyilvánosság elvének érvényesülését azonban egyéb fontos érdekekkel összhangban kell és lehet biztosítani. A felsorolt érdekek között az erkölcs, a közrend, a nemzetbiztonság,

a

kiskorúak,

a

felek

magánéletének

védelme

mellett

az

igazságszolgáltatás érdekeinek veszélyeztetése is olyannak minősülhet, amely szűk keretek között, ha feltétlenül szükséges, részben vagy egészben a nyilvánosság kizárásával – a sajtó és a közönség belépésének megtiltásával – járhat. A nyilvánosság kiterjed az iratok megtekintésére és a másolatok készítésére is. Biztosítékául szolgált A Polgári perrendtartást módosító 2008. évi XXX. törvény 10.§a, amely újraszabályozta a Polgári perrendtartásnak Az iratok megtekintése; másolatok címet viselő 119.§-át. 50

Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4.-én kelt Egyezmény 6. cikk Tisztességes tárgyaláshoz való jog 1.

- 28 -

Az eddigi két bekezdés helyett kilenc bekezdésből áll az új szabályozás. Az első két bekezdés a felek, ügyész, és a perben résztvevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait, kivétel a határozatok tervezeteit és különvéleményeket

a

per

bármely

szakaszában

megtekinthetik,

másolatokat

készíthetnek. Azt a jegyzőkönyvet, amelyről a nyilvánosságot kizárták minősített adat megőrzése végett, csak meghatározott engedéllyel, szabályokkal és bíróság elnöke által megállapított feltételek teljesülésénél lehet megtekinteni. Alkalmazni kell a minősített adat védelméről szóló törvényt. Az üzleti vagy külön törvényben meghatározott titkot a titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó, írásba foglalt nyilatkozat megtétele mellett, az eljáró bíró által szabályozva tekinthetik és készíthetnek másolatot. A harmadik bekezdésben az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személyeken kívül az eljárásról felvilágosítás annak adható, akinek jogi érdeke fűződik az eljárás lefolyatásához és eredményéhez. Az eljáró bíróság elnöke, engedélyezi az iratbetekintési, másolatkészítés és felvilágosítás kérési jogot, az ehhez fűződő jogi érdekek igazolásával. Az ötödik bekezdésben az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személyek elektronikusan is kérhetik az iratok kiadását, az általa megjelölt e-mail címen. A hatodik bekezdésben a bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére – a törvényben meghatározott feladataik ellátásához szükséges mértékben - a bíróság a per iratait vagy azok másolatát (kivonatát) megküldi, illetve azokba betekintést engedélyez. A szakasz új 5 rendelkezései között a 119.§ (7), (8) és (9) bekezdés szabályozza a bárki számára adható anonimizált másolatot a jogerős ítéletről, ítéletet hatályon kívül helyező végzésről: A (7) Az ítéletről és az ítélettel szembeni perorvoslat során hozott, az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzésről a per jogerős befejezését követő három hónap eltelte után a bíróságnak fizetendő oldalanként háromszáz forint, de határozatonként legfeljebb ötezer forint díj ellenében bárkinek anonimizált másolat adható. A határozatban szereplő természetes személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével; egyebekben, a határozatban szereplő egyes személyeket az eljárásban betöltött szerepüknek megfelelően kell megjelölni. (8) A (7) bekezdésben meghatározott másolatban nem kell törölni:

- 29 -

a) törvény eltérő rendelkezésének hiányában az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó személy nevét és beosztását, ha az adott személy az eljárásban közfeladatának ellátásával összefüggésben vett részt; b) a meghatalmazottként eljárt jogi képviselő nevét; c) a társadalmi szervezet vagy alapítvány képviselőjének nevét; d) a közérdekből nyilvános adatokat. (9) Nem adható másolat a (7) bekezdés alapján az olyan határozatról, mely az (1) és (2) bekezdésben meghatározott titkot tartalmaz, továbbá azon határozatról, melyet a XV-XVIII. Fejezetben meghatározott vagy olyan perben hoztak, amelyben a bíróság a nyilvánosságot a tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárta. Összefoglalva az eddig leírtakat a nyilvánosság elve a tárgyaláson (ítélethirdetésen) való részvétel lehetőségének biztosítását jelenti, azaz a nyilvános keretek között zajló ítélkezést, melynek nem eleme a felvételkészítés általános lehetősége. Más kérdés a nyilvánosság tájékoztatása a bíróság eljárásáról, működéséről, mely feladat ellátása a sajtótörvény keretei között valósul meg. Ezzel függ össze a sajtó számára biztosított felvételkészítés, mint többletjogosultság, mely elősegíti, a nyilvánosság

tájékoztatására

vonatkozó

kötelezettség

teljesítését

bíróságok

működésének nyilvánosságával szemben támasztott követelmény megvalósulását szolgálja. Kiterjed még a bírósági ítéletek nyilvánosságára, de e fűződő érdek mellett, biztosítani kell a személyes adatok védelmét és azt, hogy személyek információs önrendelkezéshez való joga ne sérüljön.

3.2.4. A védelemhez (képviselethez) való jog Ezen alapelv alapján azt a felet, akire a joghatás kihat az eljárás minden szakaszában megilleti a védelemhez való jog – polgári peres eljárásban a jogi képviselethez való jogot jelenti. A büntető eljárásokban a védelemhez való jog bizonyos fajsúlyosabb esetekben – súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén, illetőleg akkor, ha a terheltnek különös védelemre van szüksége, például fiatalkorú az elkövető – kötelező védelemhez is vezet, ekkor tehát – amennyiben a terheltnek ezt nem teszik lehetővé az anyagi körülményei – az állam biztosítja a kirendelt védőt a számára. Főszabályként rögzíthetjük, hogy a polgári perekben nem kötelező a jogi képviselet, vagyis nincs ügyvédkényszer. A Polgári perrendtartás sem a per tárgyához, sem a - 30 -

perértékéhez nem köti a jogi képviseletet. Elsősorban a fél döntésén múlik, hogy a perbeli nyilatkozatai megtételéhez, perbeli részvételéhez igénybe vesz-e professzionális, a jogi képviselettel hivatásszerűen foglalkozó személyt. A Polgári perrendtartás biztosítja a felek számára a védelmet és a jogi képviselethez való jogot. A polgári eljárásban a képviselő az a személy, aki joghatás kiváltása érdekében cselekszik. A képviselt, pedig akire a joghatás kihat. A képviselet lehet: a) Törvényes képviselet, ami jogszabályon alapul. b) Ügyleten alapuló: pl. meghatalmazott vagy kötelező jogi képviselet. c) Hatósági határozaton alapuló: pl. az ügygondnok. A Polgári perrendtartásról szóló törvény tartalmaz három képviseleti formát: 1) Meghatalmazottak: A fél a perben, akár felperesi, akár alperesi pozícióban van, nemcsak

személyesen

járhat

el,

hanem

meghatalmazottja

útján

is.

Természetesen vannak olyan perek, ahol kötelező a személyes meghallgatás és részvétel pl. házassági perben. A törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat. Részletes szabályozását a Polgári perrendtartás 66.§-73.§ találhatjuk.51 2) Kötelező jogi képviselet: Az előzőekben már elmondtam, a fél döntésén múlik, hogy él-e a jogi képviselet lehetőségével. Azonban a Polgári perrendtartás és más jogszabályok kötelezően előírják a jogi képviseletet az egyes eljárásoknál. A jogi képviselet kötelező például a következő esetekben: -

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést előterjesztő fél számára.52

-

A törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden szakaszában, a jogorvoslati eljárás során is, kivéve a Polgári perrendtartás 73/A.§ (1) bekezdés ba)-bc) pontjában felsoroltak.

-

Törvényben meghatározott egyéb esetben.53

3) Ügygondnok jogállása: Az ügygondnokot a bíróság akkor rendeli ki, ha a cselekvőképtelen félnek vagy jogi személynek nincs törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek nincs meghatalmazottja54

51

Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 59.o. 1952. évi III. törvény 73/A.§ (1) bekezdés a) pont 53 Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010, 61.o. 52

- 31 -

Célja, hogy lehetővé tegye az eljárás megindítását, folytatását, illetve eredményes befejezését, ha a fél jelenléte vagy eljárása valamely – jogszabályban meghatározott – okból akadályoztatva van. Az ügygondnok jogállása a per vitelére meghatalmazott jogállásával azonos, de a törvény jelentősen korlátozza, az ügygondok eljárási szabadságát a rendelkező cselekmények körében egyezséget csak akkor köthet, vitás jogot csak akkor ismerhet el, jogról csak akkor mondhat le, ha az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg. Ügygondnokként csak ügyvédet, vagy ügyvédi irodát lehet kirendelni. Két esete van az ügygondnok kirendelésének:  Kötelező az ügygondnok kirendelése pl. az alábbi esetekben: -

Ha keresetlevelet kell az alperesnek hirdetmény útján kézbesíteni, részére a bíróság ügygondnokot rendel, és a keresetlevelet annak is kézbesítteti.55

-

Ha a házasság érvénytelenítése iránti perben az a fél, aki ellen a keresetet meg kell indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani.56

-

A gondnokság alá helyezési perben a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg az alperes részére ügygondnokot kell kirendelni57

 Ügygondok kirendelése mérlegelhető: -

A bíróság ügygondnokot rendelhet ki a holtnak nyilvánítási vagy halál tényének bírósági megállapítása iránti eljárásban.58

-

A közjegyző a hagyatéki eljárás során ügygondnokot rendel ki, ha az örökösnek nincs törvényes képviselője, az az eljárásban akadályozott, vagy nincs meghatalmazottja vagy törvényes képviselője az ismeretlen helyen tartózkodó, vagy ismeretlen helyen tartózkodó, de visszatérésben gátolt öröklésben érdekeltnek. Az öröklésben érdekelt törvényes képviselője jogszabály vagy gyámhatóság rendelkezése folytán, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el.59

54

Polgári perrendtartás 74.§ 1952. évi III. törvény 102.§ (3) bekezdés 56 1952. évi III. törvény 281.§ (1) bekezdés 57 1952. évi III. törvény 308.§ (1) bekezdés 58 1/1960.(IV.13.) IM rendelet 11.§ 59 2010. évi XXXVIII. törvény 49.§ 55

- 32 -

3.2.5. Az anyanyelv használatának elve A törvény előtti egyenlőség biztosítékaként azokat az eljárás alá vont személyeket, akiknek nem a magyar az anyanyelve, biztosítani kell anyanyelvük használatát a bírósági eljárás során. Ezekben az esetekben az állam feladata, hogy saját költségére biztosítson a terhelt számára tolmácsot és fordítót mind a büntető- mind a polgári peres eljárásokban. A bírósági eljárás nyelve a magyar, de a magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A bírósági eljárásban – nemzetközi egyezményben meghatározott körben – mindenki jogosult arra, hogy az anyanyelvét, illetve a regionális vagy kisebbségi nyelvét használja. A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha fenti elvek érvényesülése érdekében szükséges.60 Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához való csatlakozással, hogy a karta 9. cikkének megfelelően a polgári eljárásokban a) biztosítja, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy b) megengedi, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy számára külön költséget jelentsen, és/vagy c) megengedi a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével. d) A karta 1. cikke szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelvek” kifejezés alatt azon nyelvek értendők, - amelyeket valamely állam adott területén az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és - amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban ez nem foglalja magában sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit.

60

1952. évi III törvény 6.§

- 33 -

- A állam előlegezi és viseli az anyanyelvhasználat biztosítása érdekévben alkalmazott tolmács költségeit.61 A tolmács jogállásáról a Polgári perrendtartás 184.§- a rendelkezik. A tárgyaláson közreműködő tolmáccsal egy tekintet alá esik a fordító, aki munkáját rendszerint írásban végzi. A tolmácsra és a fordítóra a Polgári perrendtartásnak a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

3.2.6. A jogorvoslathoz való jog A jogorvoslathoz való jog azt a jogosultságot jelenti, hogy az ennek birtokában lévő személy egy állami döntés ellen a döntést hozó szervtől eltérő, magasabb fokú, vagy független szerv előtt eljárást kezdeményezhet. Ezen eljárás során számíthat arra, hogy jogának vagy jogos érdekének sérelme orvoslásra kerül. A jogorvoslathoz való jog az Alaptörvény által meghatározott és védett igazságszolgáltatási alapelv. Magyarország Alaptörvénye, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba, deklarálja a jogorvoslathoz való jogot: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.”62 A jogorvoslatok fontosságát, magát a jogorvoslathoz való jogot az Alkotmány, azaz az 1949. évi XX. törvény is kiemelten rögzítette, miszerint: „A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”63 Az Alkotmánybíróság a jogorvoslat szó alatt azt a jogot érti, amelyet az új Alaptörvény által hatályon kívül helyezett Alkotmány 57.§ (5) bekezdése szabályoz, amely csak szórendben különbözik az Alaptörvény által meghatározott jogorvoslathoz64 való joghoz.

61

62

1952. évi III. törvény 78.§ (4) bekezdés Magyarország Alaptörvénye, XXVIII. cikk (7) bekezdése Magyar Közlöny, 2011. évi 43. szám

63

Magyarország Alaptörvénye, XXVIII. cikk (7) bekezdése Magyar Közlöny, 2011. évi 43. szám

64

Turkovics István: A jogorvoslathoz való jog az alkotmányban. Miskolci doktoranduszok jogtudományi

tanulmányai 11., Miskolc, 2012. 433.

- 34 -

Az Alkotmánybíróság gyakorlata során azt a szabályt, hogy a jogorvoslatokkal „a törvényekben meghatározottak szerint” lehet élni, úgy értelmezte, hogy ez a szabályozási lehetőség indokolja, hogy a jogorvoslat többféle formában létezhet. A jogorvoslathoz való jog alapelvének alanyát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindenki élhet jogorvoslattal, akinek „jogát vagy jogos érdekét” a döntés sérti. Hatósági döntésekre terjed ki tárgyilag a jogorvoslathoz való jog, mint alapelv. Nem terjed ki a nem állami, pl. a munkáltatói vagy tulajdonosi döntésekre, és nem terjed ki az állami, de nem hatósági pl. katonai elöljárói döntésekre.65 A jogorvoslathoz való jog tartamát vizsgálva jelentősége az, hogy más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét biztosítja, ha döntés jogot vagy jogos érdeket sért. A jogorvoslat igénybevételénél nem előfeltétel a sérelem tényleges igazolása, hanem elegendő az erre való hivatkozás is az eljárás megindítására. Tehát a fél jogának és jogos érdekének megsértése és az erre való hivatkozással lehetőséget biztosít magának, a jogorvoslati fórum számára pedig azt a kötelezettséget, hogy megvizsgálja a jogorvoslati kérelmet és a fél számára okozott sérelem valódiságát. A jogorvoslati kérelemben megfogalmazottak szerint a döntés hibás, törvénysértő, megalapozatlan, valamint célszerűtlen, akkor a fél számára kedvező módon szüntessék meg a hátrányos jogkövetkezményt.

3.2.6.1. A jogorvoslathoz való jog a polgári peres eljárásban A polgári peres eljárás szabályait a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rögzíti. Ezen eljárás során egyenrangú felek közötti érdek- valamint igényérvényesítésről van szó. Az alanyok között nem jelenik meg az állam jogviszonyt alá-fölérendeltté tevő minőségében. A perorvoslatok a jogorvoslatokhoz képest szűkebb kategóriát képviselnek. A polgári perben perorvoslatnak a per során érvényesíthető jogorvoslatokat tekintik.66 A polgári peres perorvoslatok a következők: - bírósági meghagyás ellen előterjeszthető ellentmondás67; - határozat kijavítási iránti kérelem68; 65

57/1993. (X. 28.) AB határozat Cserba Lajos – Gyekiczky Tamás – Kormos Erzsébet- Nagy Adrienn – Nagy Andrea – Wopera Zsuzsanna: Polgári perjog általános rész,Szerkesztette: Wopera Zsuzsa CompLex Kiadó, Budapest, 2008. 456. 67 1952.évi III. törvény 136/A.§ (1) bekezdés 66

- 35 -

- határozat kiegészítése iránti kérelem69; - fellebbezés70, - csatlakozó fellebbezés71; - perújítás72; - felülvizsgálat73; - csatlakozó felülvizsgálat74 A polgári perben érvényesíthető perorvoslatoknál is többféle csoportosítással találkozunk. Beszélhetünk rendes és rendkívüli perorvoslatokról, utóbbiak a már jogerőre

emelkedett

határozatokkal

szemben

érvényesíthetőek.

Beszélhetünk

fellebbviteli és nem fellebbviteli perorvoslatokról is, az elbíráló fórum szintjétől függően. Előbbieket mindig magasabb szintű bíróság bírálja el 75, és ide tartozik a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés és a felülvizsgálat, valamint a csatlakozó felülvizsgálat76. Önálló és járulékos perorvoslatok közül előbbiek előterjeszthetősége nem függ más jogorvoslatokétól. Járulékos perorvoslat csak másik perorvoslat benyújtásával együtt nyújtható be. Kizárólag a csatlakozó fellebbezés és a csatlakozó felülvizsgálat járulékos a törvény szerint77. Különbséget tehetünk a perorvoslatok között a szerint is, hogy a végrehajtásra nézve halasztó hatállyal bírnak-e. Halasztó hatályú perorvoslatok a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés és a bírósági meghagyás elleni ellentmondásnak78. A polgári perrendtartásról szóló törvények sosem említették meg kifejezetten a jogorvoslathoz való jogot a törvényi alapelvek között. Emellett komplex módon szabályozták a polgári peres eljárás jogorvoslati rendszerét. A polgári perrendtartás rendes perorvoslatként a fellebbezést és rendkívüli perorvoslatként a perújítást és a felülvizsgálatot szabályozza. mint jogorvoslati rendszert. A perorvoslatok közül a fellebbezést, mint alapvető jogorvoslatot fogom kifejteni. 68

1952.évi III. törvény 224.§ 1952.évi III. törvény 225.§-226.§ 70 1952.évi III. törvény 233.§-233/A.§ 71 1952.évi III. törvény 244.§ 72 1952.évi III. törvény 260.§ 73 1952.évi III. törvény 270.§ 74 1952.évi III. törvény 273.§ (6) bekezdés-274.§ (2) bekezdés 75 Cserba – Gyekiczky – Kormos –Nagy – Nagy – Wopera: Polgári perjog általános rész, Szerkesztette: Wopera Zsuzsa 457.o. 76 Cserba – Gyekiczky – Kormos –Nagy – Nagy – Wopera: Polgári perjog általános rész, Szerkesztette: Wopera Zsuzsa 458.o. 77 Cserba – Gyekiczky – Kormos –Nagy – Nagy – Wopera: Polgári perjog általános rész, Szerkesztette: Wopera Zsuzsa 459.o. 78 Cserba – Gyekiczky – Kormos –Nagy – Nagy – Wopera: Polgári perjog általános rész, Szerkesztette: Wopera Zsuzsa 460.o. 69

- 36 -

3.2.6.1.1. A fellebbezés A fellebbezés a polgári perben leggyakrabban igénybe vehető rendes perorvoslat. A fellebbezéssel megtámadható határozatok: Az elsőfokú bíróság határozata ellen – amennyiben a törvény ki nem zárjafellebbezésnek van helye. Itt kell meg említenem, hogy ki élhet fellebbezési lehetőséggel. Fellebbezésre jogosult a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. Az elsőfokú bíróság határozata ítélet vagy végzés. Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége általános, de egyes pertípusoknál vannak megszorítások. (pl. közigazgatási per és a kisértékű perekben) A fellebbezés megengedhetősége szempontjából ítéleten a bíróság által hozott valamennyi ítéletfajtát érteni kell, így a részítéletet, a közbenső ítéletet, és a kiegészítő ítéletet. Fellebbezéssel támadni nemcsak az elsőfokú ítélet egészét, hanem annak egy részét is. Csak valamely járulékos kérdésben éljen a fellebbezési lehetőséggel a fellebbezési jogosult. De irányulhat a fellebbezés kizárólag az ítélet indoklása ellen. A végzések elleni fellebbezés lehetősége ennél jóval korlátozottabb. Általános szabály, hogy az eljárást befejező végzések ellen van helye fellebbezésnek, míg az eljárás folyamán hozott (úgynevezett pervezető) végzések ellen a törvény kizárja a fellebbezés lehetőségét. Az eljárást befejező végzések a következők: -

A keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés79

-

Egyezséget jóváhagyó végzés80

-

A permegszüntető végzés81

Az eljárás folyamán hozott végzések közül a Polgári perrendtartásról szóló törvény a pénzbírságban és perköltségben marasztaló végzések fellebbezhetőségét nevesíti, valamint azokat a végzéseket, amelyek ellen a törvény a fellebbezést külön megengedi. Ilyen végzések a következőek: -

Beavatkozás iránti kérelmet elutasító, a beavatkozót a perből kizáró végzés82

-

Perbelépés engedélyezése, perből való elbocsátás tárgyában hozott végzés83

79

1952.évi III. törvény 130.§ 1952.évi III. törvény 148.§ 81 1952.évi III. törvény 157.§ 82 1952.évi III. törvény 56.§ (3) bekezdés 83 1952.évi III. törvény 65.§ 80

- 37 -

-

Igazolási kérelmet elutasító végzés84

-

Az eljárás félbeszakadását megállapító végzés85

-

A tárgyalás felfüggesztését elrendelő végzés86

-

Ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott végzés87

-

A perbíróságnak a tanút vallomástételre kötelező végzése88

-

Tanúdíj tárgyában hozott végzés89

-

Szakértői díjat megállapító végzés90

-

Előzetes bizonyítás iránti kérelmet elutasító végzés91

-

A határozat rendelkező részét érintő kijavító végzés92

Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés. 93

3.2.6.2.A fellebbezés a közigazgatási bírósági eljárásban A jogorvoslathoz való alkotmányos alapjognak nyilvánvalóan minden eljárási jogban érvényesülnie kell. A közigazgatási eljárás ugyanakkor sajátos jellemzőkkel bír más eljárási jogokhoz képest. A közigazgatási eljárási jogviszonyban nem egyenrangú felek állnak szemben egymással és maga az eljárás többnyire nem jogvita eldöntésére irányul. A közigazgatási eljárás egyik alanya a hatóság, amely a közérdeket képviseli, míg a hatósági eljárások másik alanya az ügyfél, aki a „saját” érdekét képviseli az eljárásban. Ez is oka annak, hogy a közigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény jelenleg és korábban is különbséget tett az ügyfél által igénybe vehető jogorvoslatok és a hivatalbeli jogorvoslatok, illetőleg hivatalbeli döntés felülvizsgálatok között.

A

hivatalbeli

döntés-felülvizsgálatok

alkotmányjogi

értelemben

nem

tekinthetőek jogorvoslatnak, mivel nem az ügyfél él ezekkel, és alkotmányos, alanyi jogok érvényesítéséről sem beszélhetünk.

84

1952.évi III. törvény 110.§ (1) bekezdés 1952.évi III. törvény 112.§ (4) bekezdés 86 1952.évi III. törvény 155.§ (3) bekezdés 87 1952.évi III. törvény 156.§ (6) bekezdés 88 1952.évi III. törvény 171.§ (3) bekezdés 89 1952.évi III. törvény 186.§ (2) bekezdés 90 1952.évi III. törvény 187.§ (2) bekezdés 91 1952.évi III. törvény 209.§ (2) bekezdés 92 1952.évi III. törvény 224.§ (4) bekezdés 93 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 233/A.§ 85

- 38 -

A polgári perrendtartás törvény XX. Fejezetében fejti ki a közigazgatási perek általános szabályozását. A közigazgatási perben a fellebbezhetőség lehetőségének korlátai vannak. A bíróság ítélete ellen főszabály szerint nincs helye fellebbezésnek. A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek és e határozatot a bíróság törvény alapján megváltoztathatja. E rendelkezés nem vonatkozik a menekültügyi per tárgyában hozott bírósági döntésre, továbbá e rendelkezést közbeszerzési ügyekben a közbeszerzésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.94

3.2.6.2.1. Fellebbezés a közigazgatási döntés törvényességét elbíráló bírósági ítélettel szemben Jelenleg a közigazgatási ügyekben alapvetően egyfokú a közigazgatási bírósági eljárás Magyarországon. A hatályos rendszer kialakításának a célja 1997-ben, e rendszer bevezetésekor az volt, hogy a közigazgatási ügyek lebonyolítása gyorsabb legyen, azok záruljanak le az I. fokú bíróság előtt, amely általában második jogorvoslati fórumként vizsgálja már az ügyeket. A gyakorlat addigra azt bizonyította, hogy a közigazgatási ügyek ötfokú elbírálása (két szint a közigazgatásban, továbbá három bírói fórum) oly mértékben hosszabbítja meg a közigazgatási ügyek időtartamát, ami sem a jogkereső állampolgárok, sem a közigazgatás működőképessége szempontjából nem kívánatos. A

közigazgatási

bíráskodás

alapvető

egyfokúságát

az

alkotmányos

rendelkezések sem gátolják, hiszen a jogorvoslathoz való jog kívánalmainak a közigazgatási szervezetrendszeren belüli fellebbezés is eleget tesz. Az Alaptörvény az eljárási törvényekre bízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesüljön a különböző eljárásokban. Az Alkotmánybíróság a 22/1995-ös határozatában kimondta, hogy „elégséges az egyfokú jogorvoslat”. A határozat indoklása szerint az egyfokú jogorvoslat tökéletesen eleget tesz a jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelményének, és az 94

1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 340.§ (1) bekezdésétől-(2) bekezdéséig

- 39 -

Alkotmány az adott eljárási törvény jogalkotójára bízza, hogy valójában hány fokú jogorvoslatot tesz lehetővé. A közigazgatási eljárásra vonatkoztatva a legalább egyfokú jogorvoslat meglétét a fellebbezés jogintézménye valósítja meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogorvoslathoz való jog lehető legszűkebb értelmezése született meg, amely alatt a testület így kizárólag a rendes jogorvoslatot érti.

3.2.6.2.2. Fellebbezés közigazgatási jogvitákat érdemben elbíráló bírósági döntésekkel szemben Az alkotmányos követelmények irányadóak azokban az esetekben, amikor a bíróság nem közigazgatási döntések törvényességét vizsgálja felül, hanem egyéb közigazgatási jogvitában dönt. Ezen ügyek köre aktuálisan viszonylag szűk; elsősorban a közigazgatási szerződésekkel és a közszolgálattal, illetve a különböző önkormányzati szervek (helyi önkormányzatok, köztestületek) működésével kapcsolatos jogviták sorolhatóak ide. A jelenleg hatályos Polgári perrendtartás alapján ilyen esetekben nem közigazgatási perről van szó; a bíróságok a Polgári perrendtartás I-XIV. fejezetében foglalt, azaz általános szabályai alapján járnak el. A Polgári perrendtartás közigazgatási perekre meghatározott speciális szabályait tartalmazó XX. fejezetében foglalt szabályok ezen ügyekben főszabály szerint nem alkalmazandóak. Ilyen esetekben sokszor első fokon jár el a bíróság, ezért ekkor eljárása és döntése nem értékelhető az alkotmányjogi értelemben vett jogorvoslathoz való jog biztosításaként. Az

Alkotmánybíróság

egy,

a

polgármesteri

összeférhetetlenséggel

kapcsolatban a képviselő-testületi döntés elmulasztása folytán elé került ügyben megállapította, hogy amennyiben nominálisan ugyan jogorvoslati fórumként definiált szerv hozza meg az első tényleges érdemi döntést, akkor ténylegesen nem beszélhetünk jogorvoslatról: ezért, ha az ilyen döntéssel szemben nincs „további” jogorvoslat biztosítva, akkor a jogalkotó mulasztásos alkotmánysértést valósít meg. Ennek megfelelően azon közigazgatási jogviták esetében, ahol a jogvita tárgya nem egy közigazgatási döntés törvényessége, szükséges a jogorvoslathoz való jogot a bírósági szervezetrendszeren belül biztosítani. A fentiekből következően általánosítva azt mondhatjuk, hogy valamely közigazgatási döntés megsemmisítésére irányuló keresetek esetében, azaz amikor a per

- 40 -

tárgya a közigazgatási határozat törvényessége, nincsen szükség további jogorvoslatra a jogerős közigazgatási határozatot felülvizsgáló bírói döntéssel szemben, hiszen ekkor a bíróság eljárása tölti be a jogorvoslati funkciót. „Az egyfokozatú jogorvoslati fórumrendszer, így például a közigazgatási bíráskodás, mint jogorvoslati eljárás főszabályként

egyfokú

kialakítása

teljességgel

megfelel

az

alkotmányossági

kritériumoknak.” Ezzel szemben, ahol a kereset a közigazgatási szerv marasztalására, vagy vele szemben megállapításra irányul, szükségesnek mutatkozik a fellebbezés biztosítása. Ennek az az oka, hogy az utóbbi percsoport tekintetében, bár abban a közigazgatás valamilyen szereplője, vagy szereplői érintettek, a bíróság által megítélendő kérdés e szereplők magatartásának törvényessége, de nem az általuk meghozott valamilyen alakszerű döntés törvényessége. Ehhez kapcsolódóan kizárólag a felülvizsgálat, és nem további fellebbezés biztosítása tűnik célszerűnek azokra a megsemmisítési kereset alapján hozott bírói döntésekre, amelyekben a bíróság a hatályon kívül helyezés mellett nem utasítja a közigazgatási szervet új eljárásra.

3.2.6.2.3. A közbenső döntések fellebbezhetősége A közigazgatási bíráskodásban, hasonlóan az általános polgári bíráskodáshoz, biztosítani kell a jogorvoslati jogot az egyébként az ügy érdemében jogorvoslati fórumként eljáró bíróság egyes olyan döntéseivel szemben, amelyeket ez a bíróság első fokú szervként hoz és azok valamely fél érdekeit alapvetően érintik. Ilyen döntések lehetnek többek között a permegszüntető végzés, a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzés, a pénzbírságot elrendelő végzés, valamint a tanú és szakértői díjat megállapító végzés. A polgári ügyekben való bíráskodáshoz, nem szükséges biztosítani azonban a rendes jogorvoslatot az úgynevezett pervezető végzésekkel szemben.95

3.2.7. A tisztességes eljárás elve Amellett, hogy az alapelv számos nemzetközi dokumentumnak is kiemelt rendelkezése, Alaptörvényünk a bírósághoz fordulás jogának kimondásával már rögzíti azt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és 95

http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_jelentes_kozigazgatasi_perek.pdf

- 41 -

nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A hatóságok kötelesek indokolni a határozataikat a törvényben meghatározott módon. Amelyet az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése mond ki. A tisztességes eljárás, olyan alkotmányos alapjogot jelent, amely egy komplex követelményrendszert testesít meg. Ebből fakadóan ezen követelmények teljesítése egy olyan minőséget jelent, amelyet csak az eljárás egészének a figyelembe vételével ítélhetünk meg. A tisztességes eljárás kereteit tehát garanciák sokasága tölti ki, fogalma nem képez egy zárt rendszert, jogi és nem jogi elemeket egyaránt tartalmaz. Olyan abszolút jog, amellyel szemben más mérlegelhető jog nem létezik, hiszen már maga is mérlegelés eredménye; ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy egyes részelemei korlátozhatóak legyenek. A tisztességes eljárásjogot olyan emberi jogként indokolt felfogni, amelyet akkor lehet igénybe venni, amikor az egyén egy meghatározott speciális helyzetbe kerül.96 A tisztességes eljáráshoz való jog követelménye olyan jogalkalmazói eljárást foglal magában, amely a jogállam értékrendjének megfelelő, a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott alapelvek és szabályok alapján zajlik. Minden eljárásra vonatkozik, amely az állam jogalkalmazói tevékenységével kapcsolatos. A perek tisztességes lefolytatásához és a tisztességes eljáráshoz való jog a polgári eljárásjog kontextusában azt jelenti, hogy a bírósági eljárás minden mozzanatában meg kell, hogy feleljen az alapelvi rendelkezéseknek, és biztosítania kell a Polgári perrendtartásban alapelvek maradéktalan érvényesülését.97 Polgári perrendtartásról szóló törvény céljaként és feladataként is kimondja: „Természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését (…). A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.”98 Ennek keretében biztosítani kell, hogy mindenki egyenlő és azonos esélyekkel vehessen részt az eljárásban: a tisztességes eljárás lényege, hogy minden fél azonos jogokat gyakorol és minden felet azonos kötelezettségek terhelnek. Biztosítani kell 96

19/2009. AB hat.; 11/2007. AB hat.; 1/2008. AB hat.; 14/2004. AB hat.; 6/1998. AB hat.; 14/2002. AB hat.; 15/2002. AB hat.; 35/2002. AB hat.; 605/D/2006. AB hat. Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József – Tilk Péter – Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. – Alapvető jogok (Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2006.) 270.o-272.o. Az Alkotmány magyarázata (KJK-Kerszöv, Budapest, 2003.) 560. o. 97 Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2006. véleménye a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásról; Vita, fórum – Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 3/2003. (X. 10.) ajánlása a bíróságok kártérítési felelősségéről 98 1952. évi III. törvény 1.§ és 2.§ (1) bekezdés

- 42 -

annak lehetőségét, hogy mindkét fél részletesen kifejthesse jogi és ténybeli álláspontját, csatolhassa bizonyítékait, megismerhesse a másik fél beadványát, észrevételeket tehet, indítványokat terjeszthet elő, és ha ezek az alapelvek és feltételek teljesülnek, akkor a tisztességes eljáráshoz való jog nem sérül. A tisztességes eljárás követelménye alapján az eljáró személy, illetve döntéshozó testület a jogszabályban meghatározott eljárása során, előítélet-mentesen és elfogulatlanul, a mérlegelési jog gyakorlása során az eljárás résztvevőinek jogos érdekeit, ésszerűen méltányolható körülményeit is szem előtt tartva, az előírt határidőn belül köteles eljárni.99

4. A polgári eljárás sajátos alapelvei Az igazságszolgáltatáson belül húzhatjuk meg a polgári eljárásjog saját elveinek körét. Az alapelvek hatókör szerint felosztását és az igazságszolgáltatás elveinek a polgári eljárásra kiterjedő hatását nézve. Az 1952. évi III. törvény A Polgári perrendtartásról az alapvető elveket A bíróság feladatai polgári perben cím alatt foglalja össze. Az alapvető rendelkezések a bíróságra, felekre és a képviselőkre is vonatkoznak, egyes esetekben kifejezetten az ő feladataikat vagy lehetőségeiket határozzák meg. A törvény nemcsak az alapelvek tartalmát, hanem azok rendelkezéseit is meghatározza. Az 1.§ azt deklarálja, hogy a jogviták pártatlan eldöntését a törvényben meghatározott alapelvek érvényesítésével kell biztosítani. Ez által az alapvető rendelkezések normatív jellege erősödik, mivel közvetlen alkalmazásuk akkor is megtörténhet, ha valamely tételes jogi szabály ellentétes az alapelvek célkitűzésével. A normativitásra azok az alapelvek képesek, amelyek a kodifikáció során szabállyá váltak, mint például a tárgyalás elve vagy a rendelkezés elve. A szó valódi értelmében vett alapelvek, mint például a közvetlenség elve vagy a szóbeliség elve a jogi értelmezéshez nyújtanak segítséget. A 2.§ (4) bekezdés kimondja, hogy a bíróság a törvény rendelkezéseit csak az alapelvekkel összhangban értelmezheti. A polgári eljárás egyes alapelveinek az áttekintésekor csak a Polgári perrendtartásban található rendelkezéseket vesszük alapul és az Alaptörvényben rögzített alapvető emberi

99

2009. évi CLXIII. törvény a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról 1.§ (1) bekezdés

- 43 -

jogi tartalmú elveket (például a bíróság előtti egyenlőség, jogorvoslati jogosultság), valamint az igazságszolgáltatásra vonatkozó általános elveket (például bírói függetlenség) mellőzzük. A polgári eljárás sajátos alapelvei: 

A rendelkezés elve



A perhatékonyság elve



A tárgyalás elve



A félegyenlőség (peres felek esélyegyenlőségének) elve



A jóhiszemű pervitel elve



A szabad bizonyítás elve100

4.1. A rendelkezés elve A polgári eljárásjogi alapelvek közül ez fejezi ki leghangsúlyosabban a feleknek és a bíróságnak a per tárgyához való viszonyát. A rendelkezési elv egyrészt azt jelenti, hogy a peres eljárás csak a fél rendelkezésére indul, másrészt a bíróság egyes perbeli cselekményeket is a felek rendelkezése alapján köteles elvégezni. A rendelkezési elv ellenpárja a hivatalból való eljárás elve, amikor a bíróság ez egyes eljárási cselekményeket a felek rendelkezése nélkül végzi el. A rendelkezési elvet, mint a felek önrendelkezési jogának és cselekvési autonómiájának a legfontosabb perbeli megnyilvánulását, általános érvénnyel fogalmazza meg a Polgári perrendtartás 3.§-a: Az (1) bekezdés rögzíti a vitában érdekelt félnek a per megindításához való kizárólagos jogát, amelyet csak törvény korlátozhat. A kérelmet, ha törvény másképp nem rendelkezik csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. Jogvitában érdekelt félnek az a személy minősül, aki perbeli jogviszony alanya, akinek a törvény által biztosított joga veszélyeztetve van vagy sérelmet szenvedett. Tehát a törvény alapján megkívánt érdekeltséget, valamely jogi érdekeltségnek kell tekinteni. A (2) bekezdés annak a kimondásával, hogy a bíróság - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a rendelkezési elv érvényesülését a per egészére kiterjeszti. A bíróság olyan 100

Wopera Zsuzsa: Polgári Eljárásjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010 21.o.

- 44 -

kérdésben nem dönthet, amelyre vonatkozóan a felek nem terjesztettek elő kereseti kérelmet, ellenkérelmet, avagy viszontkeresetet. Azonban ez alól van kivétel, amikor a bíróság a felek arra irányuló kérelme hiányában is hivatalból dönt a per folyamán valamely kérdésben. Például a bíróság házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében szükségeshez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen. -

a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása

-

a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy korlátozása

-

a szülői és gyermek közötti kapcsolattartás, illetve

-

a házastársak lakáshasználatának kérdésében101.

A bíróság azonban köteles megakadályozni a felek részéről minden olyan eljárási cselekményt, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményeivel ellentétes102. A felek rendelkezési joga tehát nem korlátlan, csak egy másik alapelv, a jóhiszemű joggyakorlás keretei között érvényesülhet. A felek rendelkezési szabadsága a peranyag szolgáltatására is kiterjed: bíróság csak a felek indítványára és a felek által meghatározott terjedelemben folytathat le bizonyítást, kivéve, ha a törvény a hivatalbeli bizonyítást megengedi. A per tárgya feletti szabad rendelkezési jogát biztosítja a keresetváltoztatás megengedettsége103, az egyezségkötés lehetősége104, keresettől való elállás105 vagy a bíróságnak a kereseti kérelemhez való kötöttsége106. A rendelkezési jog nemcsak az elsőfokú eljárásra, hanem a jogorvoslatokra is kiterjed.

4.2. A tárgyalás elve A tárgyalási elv a polgári per másik alaptétele, amely a bizonyítás feletti rendelkezési jogot jelenti, a peranyag-szolgáltatási kötelezettségét. A polgári per eldöntéséhez szükséges peranyag összegyűjtése kétféle módon lehetséges. A tárgyalási elv értelmében a felek feladata az, hogy a tényeket és a bizonyítékokat a bíróság elé tárják. Amennyiben ezt a feladatot részben vagy egészben a bíróság veszi át, akkor a nyomozati elv érvényesül a polgári perben.

101

1952.évi III. törvény 287.§ 1952.évi III. törvény.8.§ 103 1952.évi III. törvény 146.§ 104 1952.évi III. törvény148.§ 105 1952.évi III. törvény 160.§ 106 1952.évi III. törvény 215.§ 102

- 45 -

Bíróság akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha azt a törvény megengedi, de ezt csak a személyi állapottal kapcsolatos, illetve a közigazgatási perekben engedi meg. A jogvita pártatlan eldöntéséhez nem az anyagi vagy objektív igazság kiderítésére, hanem az eljárás igazságosságára van szükség, amelynek megvalósulását a törvény alapvető elvei biztosítják. „A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása –ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli”.107 A tárgyalási elvben kifejezésre juttatott bizonyítási kötelezettségnek az ellenérdekű felek között megosztásáról a 164.§ (1) bekezdése rendelkezik. A bizonyítási kötelezettség és teher különös szabályai az ügyben alkalmazandó anyagi jogi rendelkezésekből és az eset összes körülményeiből állapíthatóak meg. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezés hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A tárgyalási elv érvényesülése érdekében a bíróság köteles a bizonyításra szoruló

tényekről,

a

bizonyítási

teherről,

a

bizonyítás

sikertelenségének

következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ennek elmulasztása a bíróság részéről eljárási szabálysértésnek minősül.

4.3. A perhatékonyság elve A perhatékonyság kérdése mind a mai napig a polgári eljárásjog egyik legfontosabb problémája. A gyors vagy a legalábbis elfogadható ideig tartó polgári perre való igény ma már az emberi jogok közé tartozik. Az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke szerint „minden személynek polgári jogai és kötelességei vagy az ellene hozott vád eldöntése céljából joga van ésszerű időhatáron belül a méltányos és nyilvános tárgyalásra”. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy 1984-ben elfogadott ajánlásában útmutatást adott a per ésszerű időhatáron belül történő elbírálásának értelmezéséhez: „Rendes körülmények között a pert legfeljebb két tárgyaláson kell befejezni: az első

107

1952.évi III. törvény 3.§ (3) bekezdés

- 46 -

esetlegesen az előkészítő tárgyalás és a második folyamán történik a bizonyítás felvétele, a felek előadásai, és ha lehetséges, ítélet meghozatala. A bírónak ügyelnie kell arra, hogy minden, a második tárgyalásra szükséges cselekményt elvégezzenek a megfelelő időben, elveikben minden halasztás tilos, kivéve, akkor, ha új tények vagy más rendkívüli és fontos körülmények merülnek fel. A perek ésszerű időn belül történő befejezése: A Polgári perrendtartás 2.§ szerint „bíróság feladata az, hogy a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ésszerű időtartam a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult108. Ha tehát a bíróság a felet rosszhiszemű pervitele miatt a Polgári perrendtartás 8.§ (3) bekezdése alapján pénzbírsággal sújthatja, az önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy a fél utóbb a per ésszerű időn belül való befejezésére hivatkozhasson. A bíróság köteles a keresetlevelet a bírósághoz érkezésétől számított 30 napon belül megvizsgálni109, az első tárgyalás a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követő 4 hónapon belül meg kell tartani110, a határozatot az írásba foglalást követő 8 napon belül kézbesíteni111, a fellebbezést a per összes irataival együtt 8 napon belül felterjeszteni a II. fokú bírósághoz112. Ha a bíróság az ésszerű határidőn belül történő befejezésével kapcsolatos kötelezettségét elmulasztja, akkor a fél kártérítést követelhet.

4.4. A félegyenlőség (peres felek esélyegyenlőségének) elve -

A kétoldalú meghallgatás elve és a fegyveregyenlőség elve: A kétoldalú meghallgatás elve szorosan összefügg a polgári per kontradiktórius

természetével. A bíróság nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy a feleket meg nem hallgatta volna. A felek nincsenek kötelezve a személyes megjelenésre, ez az elv akkor is teljesül, ha a bíróság lehetőséget nyújtott a feleknek jogi vagy ténybeli álláspontjuk előterjesztéséhez. 108

1952.évi III. törvény 2.§ (2) bekezdés 1952.évi III. törvény 124.§ (1) bekezdés 110 1952.évi III. törvény 125.§ (3) bekezdés 111 1952.évi III. törvény 219.§ (2) bekezdés 112 1952.évi III. törvény 238.§ (1) bekezdés 109

- 47 -

3.§(6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmeket, jognyilatkozatot, bírósághoz benyújtott

okiratot

megismerhessenek,

és

azokra

nyilatkozhassanak.

Ennek

elmulasztása esetén a bíróság lényeges szabálysértési eljárást követ el. Az általánostól eltérő szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben, ahol a törvény a bíróság kötelességévé teszi peres a felek személyes meghallgatását. Ha a személyes megjelenésre idézett fél a tárgyaláson nem jelenik meg, vagy ha a bíróság felhívására nem nyilatkozik, úgy saját magát hozza hátrányos helyzetbe. A szabályszerűn megidézett fél elmaradása általában nem akadálya a tárgyalás megtartásának sem, ilyenkor a mulasztás szabályai kerülnek alkalmazásra. Kivételt képeznek az apaság és származás megállapítása iránti, illetve a gondnokság alá helyezés iránti perek, itt szükséges a személyes megjelenés. A bíróság bírság kiszabásával vagy elővezetéssel kísérli meg a felet a megjelenésre rábírni. A kétoldalú meghallgatás elve a mulasztás szabályozásánál is érvényesül. Ha bíróság a tárgyalást megtartja, a mulasztó felet a megjelent fél olyan kérelmeiről, tényállásairól és bizonyítási indítványairól, amelyeket vele még nem közöltek, a tárgyalási jegyzőkönyv másolatának vagy az ellenfél által közölt előkészítő iratnak a megküldésével értesítheti, és felhívhatja arra, hogy azokra az észrevételeit előkészítő iratban, egyébként pedig a következő tárgyaláson szóban tegye meg113. -

Bírósághoz fordulás joga: Az esélyegyenlőséget már az eljárás megindításakor biztosítani kell a felek

számára. A Polgári perrendtartás 7.§-ának (1) bekezdése szerint a bíróságjogszabályban előírt esetben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson. A keresetet vagy a per megindítását megelőző kérelmet ügyvéd hiányában a fél bármely bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhatja.114 Folyamatban lévő ügyekben a szóbeli kérelmet a perbíróság, a fél lakóhelye illetve munkahelye szerint illetékes bíróság előtt lehet jegyzőkönyvbe mondani. A bíróság az úgynevezett panasznap keretében nyújthat segítséget a feleknek. Eszerint a bíróság szóban előterjesztett kérelmeket jegyzőkönyvbe foglalja, ha az ügy a bíróságra tartozik. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors elintézést elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell. 113 114

1952.évi III. törvény 136/B.§ (2) bekezdés 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 94.§(1) bekezdése

- 48 -

Ha az ügy elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak. Ha fél által előterjesztett kérelem nem tartozik a bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésére melyik hatóság jogosult. -

Kitaníttatási kötelezettség, a bíróság tájékoztatási kötelezettsége: Ha a félnek nincs jogi képviselője a bíróság köteles a szükséges tájékoztatással

ellátni, illetve meghatározott esetekben részére pártfogó ügyvédet kirendelni. Néhány konkrétan megjelölt percselekmény kapcsán a törvény attól függetlenül kötelezi a bíróságot a kitanításra, hogy a felek rendelkeznek-e jogi képviselővel vagy sem. Az ítéletnek a rendelkező részt követőn tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek, s azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani.115 A 3.§ (3) bekezdése szerint a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A bíróság erre a tájékoztatásra akkor is köteles, ha feleknek jogi képviselőjük van. A kitaníttatási kötelezettség elmulasztása eljárási hibának minősülhet a bíróság részérül, amely a fellebbezési eljárásban hatályon kívül helyezési ok lehet.116

4.5. A jóhiszemű pervitel elve Nemcsak igazmondásra kötelezi a feleket, hanem a per elhúzásától, felesleges költségtöbblet okozásától való tartózkodásra is. A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, mely a per elhúzására irányul vagy erre vezet. Bíróság köteles

a

feleket

a

perbeli

jogok

jóhiszemű

gyakorlására

figyelmeztetni, illetve a rosszhiszemű joggyakorlás perviteli következményeire is. 117 A

bíróság

azt

a

felet,

aki

egyes

perbeli

cselekményekkel

indokolatlanul

késedelmeskedik, valamely határidőt-határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költséget okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésén felül pénzbírsággal is sújtható. 115

1952.évi III. törvény 220.§ (3) bekezdés 1952.évi III. törvény 252.§ (2) bekezdés 117 1952.évi III. törvény 8.§ (2) bekezdés 116

- 49 -

A

Polgári

perrendtartás

8.§-a

nemcsak

általában

tilalmazza

a

rosszhiszeműséget, hanem részletesen felsorolja a szankcionálandó magatartásokat is: A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból: a) Az ügyre vonatkozó olyan tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz, b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott bizonyítékra. A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet, valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlan késedelemmel tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ez által a per befejezését késlelteti. A bíróság azt a felet, aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül – pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül - pénzbírság megfizetésére

kötelezi,

továbbá

a

felet

törvényben

meghatározott

más

jogkövetkezménnyel sújtja. A bíróság kötelessége egyrészt a rosszhiszemű magatartások megelőzése, másrészt az ilyen magatartások szankcionálása. A bíróság kezében lévő eszközök: -

a pénzbírság

-

a költségekben való marasztalás

-

egyéb

közvetett

szankciók

alkalmazása

például

a

teljesítési

határidő

megállapításánál vagy a részletfizetési kedvezmény engedélyezésénél.

4.6. A szabad bizonyítás elve A bíróság nincs kötve alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a felek előadásait szabadon felhasználhatja, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.118 Ezt az általános elvet egészíti ki a bizonyítékok mérlegeléséről szóló 206.§. Eszerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja

118

1952.évi III. törvény 3.§ (5) bekezdés

- 50 -

meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Mint minden szabad bizonyítási rendszer, természetesen a magyar Polgári perrendtartás is tartalmaz bizonyos kötöttségi elemeket. A szabad bizonyításra vonatkozó rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket és az úgynevezett ideiglenes igazságokat. Ez utóbbiak alatt olyan jogszabályokat értünk, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni.119 A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.120

119

1952.évi III. törvény 3.§ (5) bekezdés 1952.évi III. törvény 4.§

120

- 51 -

Összegzés A jogszabályok kavalkádjában az összefüggéseket kerestem, a kérdések tisztázására törekedtem a dolgozatomban. Magyarország Alaptörvénye tartalmazza azokat a legfontosabb szabályokat és alapelveket,

amely minden

jogágunk

alapját,

sémáját

képezi.

Azonban

az

igazságszolgáltatási alapelvek tartalmilag megváltoztak a régi Alkotmányunkhoz képest, de jelentőségük ugyanolyan fontos maradt. Szakdolgozatomban kifejtettem, hogy a bíróság monopóliumának elvét, már az Alaptörvény

nem

deklarálja.

A

bíróságok

igazságszolgáltatási

tevékenységet

folytatnak121, amelyet a 2011. évi CLXI törvény kiegészíti azzal, hogy továbbá törvény által meghatározott egyéb tevékenységet látnak el.122 Fontos itt is hangsúlyoznom, hogy a 2011. évi CLXI törvény 62.§-ában és 63§-ában leírtak a törvényes bíróhoz való jognak garanciális jellegét sérti. A

Polgári

perrendtartás

érvényesülő

igazságszolgáltatási

alapelvek

összhangban állnak a polgári eljárás sajátos alapelveivel, amelyek biztosítják, hogy az igazságszolgáltatás kedvezően hasson a konfliktushelyzetek, jogviták jogszerű, törvényben megállapított eldöntéséhez. Az igazságszolgáltatási alapelvek nemcsak a jogágakat hatják át teljes egészében, hanem az emberek és az állam közötti viszony törvényes garanciáját is jelentik.

121 122

Magyarország Alaptörvénye 25. cikk (1) bekezdés 2011. évi CLXI törvény 1.§

- 52 -

Felhasznált irodalom: Az Alkotmány magyarázata, KJK-Kerszöv, Budapest, 2003. A polgári perrendtartás magyarázata, Szerkesztette: Szilbereky és Névai László, KJK, Bp., 1967. A polgári perrendtartás magyarázata, Szerkesztette: Németh János, I. kötet, KJK, Bp., 1999. Bacsó Ferenc-Beck Salamon-Móra Mihály-Névai László: Magyar Polgári Eljárásjog, Tankönyvkiadó, 1959. 73. Bíró György-Lenkovics Barnabás: Általános tanok, ideiglenes egyetemi jegyzet, Miskolc. 1996. 53.o. Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József – Tilk Péter – Zeller Judit: Magyar alkotmányjog III. – Alapvető jogok, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2006. Cserba Lajos – Gyekiczky Tamás – Kormos Erzsébet- Nagy Adrienn – Nagy Andrea – Wopera Zsuzsanna: Polgári perjog általános rész, CompLex Kiadó, Budapest, 2008. Gáspárdy László: Alkotmány és polgári per, Series Juridica et Politica, Miskolc, 1988 Mezey Barna: Magyar jogtörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2007. Kengyel Miklós: Polgári Eljárásjog I, Pécs, 1996. Kengyel Miklós: A rendelkezési és tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után, MJ, 1996/5. Névai László- Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog 3. kiadás, Budapest, 1974 Polgári Eljárásjog Kommentár a gyakorlat számára, Szerkesztette: Petrik Ferenc, Bp. 1994. Polgári nemperes eljárások, Szerkesztette: Prof. Dr. Gáspárdy László, Novotni Kiadó, Miskolc, 2001

- 53 -

Turkovics

István:

A

jogorvoslathoz

való

jog

az

alkotmányban.

Miskolci

doktoranduszok jogtudományi tanulmányai 11., Miskolc, 2012. Wopera Zsuzsa: Polgári eljárásjog, tankönyv alapképzésben (Ba) és jogi asszisztens képzésben résztvevők számára, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010 http://ktk.uninke.hu/srv/www/karok/ktk/downloads/tanszekek/alkotmanyjogi_tanszek/letoltesek/biro sagok.doc, Készítette: Dr. Borbás Beatrix: Az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelvei és a bíróságok http://www.lb.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_jelentes_kozigazgatasi_perek. pdf

- 54 -

Hivatkozott jogszabályok Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25. Az 1948. évi Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1950. évi Emberi Jogok Európai Egyezménye és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya Az 1954. évi VI. törvény a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyvről Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról 1/2008. AB határozat 6/1998. AB határozat 9/1992. AB határozat, 11/2007. AB határozat 14/2004. AB határozat 14/2002. AB határozat 15/2002. AB határozat 19/2009. AB határozat 35/2002. AB határozat 57/1993. (X. 28.) AB határozat 59/1993. AB határozat 605/D/2006. AB határozat Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2006. véleménye a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogásról; Vita, fórum – Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Bíróság Polgári- 55 -

Gazdasági-Közigazgatási Kollégiumának 3/2003. (X. 10.) ajánlása a bíróságok kártérítési felelősségéről Az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikke 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 2003. évi XXIV. törvény a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról A 21/2006. (V.18) IM. rendelet a cégbejegyzési eljárásról és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról A 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról A Polgári perrendtartás 2008. évi XXX. törvénnyel módosított, a bírósági eljárás nyilvánosságával összefüggő egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról – mondta ki. A 2008. évi XXX. törvény Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4.-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. 2009. évi CLV. törvényv a minősített adat védelméről 2009. évi CLXIII. törvény a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról A 2010. évi XXXVIII. törvény hagyatéki eljárásról 2011. évi CLXI törvény A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény bírák jogállásáról és javadalmazásáról - 56 -