SZAKDOLGOZAT
Hizsnyik Evelin 2015
Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet
A fuvola helye és jelentősége Wolfgang Amadeus Mozart művészetében
Konzulens: Krajnikné Móri Marianna fuvolaművész,-tanár
Készítette: Hizsnyik Evelin előadóművészet-klasszikus fuvola szakirány BA III. évfolyam
Miskolc 2015
2
Tartalomjegyzék Bevezetés................................................................................................................................4 I. Fejezet.................................................................................................................................6 A korabeli fuvola bemutatása ......................................................................................6 Mozart és a mannheimi évek........................................................................................8 II. fejezet.....................................................................................................................11 Mozart eredetileg fuvolára írott művei.......................................................................11 III. fejezet.............................................................................................................................16 A fuvola jelentősége a Varázsfuvola című operában..................................................16 Zárógondolataim..................................................................................................................20 Irodalomjegyzék...................................................................................................................22
3
A fuvola helye és jelentősége Wolfgang Amadeus Mozart művészetében (1756-1791)
Johann Nepomuk della Croce: Wolfgang Amadeus Mozart (1780)1
1 http://www.britannica.com/EBchecked/topic/395455/Wolfgang-Amadeus-Mozart (letöltés ideje: 2015. 03. 28.)
4
Bevezetés
,,Isten előtt mondom önnek, becsületes emberként, hogy a fia a legnagyobb komponista, akit akár személyesen, akár csak névről ismerek; van ízlése, és a legmagasabb fokon birtokolja a komponálás művészetét.”2
Joseph Haydn Leopold Mozartnak (1785) Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők legnagyobb zeneszerzője. Bárhol a világban meghalljuk nevét vagy felcsendül zenéje, össze tudjuk kapcsolni a klasszikus stílussal, amelyet képviselt. Otthonra lelünk. Minden művészeti tevékenységet, így a zenét is teljes mértékben meghatároz az a körülmény, hogy milyen korban, milyen társadalmi és történelmi viszonyok között születik. A 18. század közepén Bécs társadalmi életében feltűnően mozgalmas zenei élet alakult ki. A pompás főúri és császári udvarok, hercegek nyári rezidenciái, ünnepélyek helyet adtak a zene megszólalásának. Mozart stílusának kialakulására döntő hatással voltak korábban élő és kortárs zeneszerzők művei és komponálási mivoltuk. Elsősorban édesapja, Leopold Mozart, majd többek között Padre Martini, Johann Christian Bach, Johann Schobert, Carl Philipp Emmanuel Bach, Georg Friedrich Händel, Michael Haydn és Joseph Haydn mesterek. Nemcsak a zeneszerzők és a régebbi korok lenyomata játszottak fontos szerepet Mozart korán megmutatkozó sikereiben, hanem az osztrák szülővárosnak, valamint a koncertkörutazás alkalmával bejárt városok zenei légköre is: a francia szellemi élet és az olasz zenei hatás egyaránt. Ebben az időszakban nyeri el igazi formáját a szimfónia, a versenymű, a nyitány, a szonáta, a vonósnégyes, a szóló- és kamarazene, valamint a drámai történés színtere, az 2 Kovács János: Mozart Breviárium Levelek, Dokumentumok (Budapest Zeneműkiadó, 1974) II. kiadás, 347. oldal (Leopold Mozart, leányának írott levele Bécsből,1785. február 16.)
5 opera új formája. A klasszikus stílus zenei nyelve a tonalitás, mely magában foglalja azokat a funkciókat és lehetőségeket, amelyek a korábbi korszakokban nem váltak ennyire nyilvánvalóvá. Míg a barokk korban a mű ,,motorja” a szekvencia és a polifónikus szerkesztés volt, itt a periódus, a homofónia és a szimmetria alkot szerves egységet. A bécsi klasszikusok közül, az újító zeneszerzőként emlegetett Wolfgang Amadeus Mozart jelentősége drámai érzékében, letisztult formai kidolgozottságában, az elegancia és expresszivitás kettősségében rejlik. A rövid 35 év, amelyet Mozart megélt, olyan jelentős alkotásokat tartalmaz, mint az egyházi (misék, misetételek, rekviem, litániák, vesperák, oratóriumok, kantáták) és vokális (duettek, énekegyüttesek, áriák, dalok, kánonok) zenekari és kamarazene művek (szimfóniák, szimfónia-tételek, cassatiók, szerenádok, divertimentók, indulók, táncok, vonós-fúvós együttesek, vonósnégyesek, szonáták, variációk), versenyművek (billentyűs, vonós és fúvós hangszerekre) és színpadi művek (operák, singspielek, balettzenék), valamint hangszerelések és átiratok (Johann Schobert, Carl Philipp Emmanuel Bach, Johann Christian Bach, Johann Baptist Wendling, Johann Sebastian Bach, Wilhelm Friedemann Bach, Georg Friedrich Händel, Christoph Willibald Gluck zeneszerzők műveiből). Dolgozatom témájául választott mester kifejezetten eredetileg fuvolára írott műveit, a Varázsfuvola című operájában megjelenő fuvola jelentőségét, mint szimbólumot és a zenekarban elfoglalt helyét vizsgáltam meg. A művek elemzése előtt a Mozart korában használhatott fuvolát és a Mozart korában élő fuvolásokat mutatom be. Ezt követően Mozart fuvolára írott műveinek keletkezéstörténetéről, rövid áttekintő elemzéséről, fuvolaműveinek megrendelőiről írok. Az utolsó fejezetben a Varázsfuvola című operáról teszek említést, az operaszereplők jellemei és a fuvola viszonyát vizsgálom meg, valamint arra világítok rá, hogy milyen érzelmi kifejezésekhez társította a fuvolát ebben a művében. A dolgozatban említett fuvolaműveket és a Varázsfuvola című operát a Barenreiter Urtext kiadó partitúráiból tanulmányoztam.
6
I. Fejezet
A korabeli fuvola bemutatása A 17. és 18. században alakultak ki a mai értelemben vett klasszikus zenekarok. Az addig szinte csak szólisztikus és kamarazenei szerepet betöltő blockflöték a zenekarokban szóltak tovább. Harántfuvolát fedezhetünk fel az 1730-as években Johann Sebastian Bach (1685-1750) partitúráiban, melyekben meghatározta, hogy épp blockflötét vagy a fuvolát szeretne hallani. A fuvola hangterjedelme ekkor az d'-a''' ig terjedt. Johann Sebastian Bach gyakran használta a harántfuvolát szólóhangszerként is pl. a brandenburgi versenyekben vagy a h-moll misében. Különböző hangszercsoportokban is használja pl. hegedűkkel a BWV 30. kantátájában. A szoprán blockflötét flauto vagy flute a bec-nek, a fuvolát flauto traverso-nak vagy flute traversiére-ként írta. Georg Friedrich Händel ( 1685-1759) is alkalmazta a blockflötét és a fuvolát udvari zenekaraiban. Händel első oboása, Jean Baptiste Loillet ( 1680-1730) volt, valószínűleg az a muzsikus, aki fuvolán már tudott játszani és aki segítette megismertetni a hangszert a zenekedvelő közönséggel. Ebben az időben élt Carl Friedrich Weidemann, aki már szólistaként is kiváló harántfuvolásnak számított. Blockflötére Georg Philipp Telemann (1681-1767) írt utoljára, de Thomas Morley (15571602) is használta a blockflöték különböző típusait fuvolákkal együtt a fúvós kamarazenében úgynevezett consort muzsikájában. A 17. és 18. században Franciaországban is megjelent a fuvola, elsősorban királyi és főúri udvarokban. XIV. Lajos udvari zenekarában játszott a híres fuvolás, Jacques Martin Hotteterre ( 1674-1763), akinek nevéhez az első fuvolaiskola fűződik. („Les principes de la flute traversiére”, 1707).A fuvolán ebben az időben történt változás. 3 részből állt ( fej, törzs és láb), az,,e” és,,a” lyukak helyét megváltoztatták azért, hogy egy átlagos kezű ember számára megfelelő legyen a fuvolajáték. Később a meglévő furatok szűkítése biztosabb és tökéletesebb intonációhoz vezetett. A francia légkörben élt Pierre-Gabriel Buffardin ( 1690-1768)híres fuvolás is, aki a szász király zenekarban játszott és Johann Johachim Quantzot (1697-1773) tanította az
7 akkor már egybillentyűs fuvolán (1. ábra). Említésre méltó Nagy Frigyes (1740-1786) porosz fejedelem és Johann Joachim Quantz együttműködése. Quantz előbb, mint oboajátékos vált ismertté a lengyel udvari zenekarban, később kezdett el fuvolán tanulni Pierre-Gabriel Buffardin írányítása alatt. II. Frigyes 1728-ban hallhatta először Quantzot Drezdában. A porosz király maga is érdeklődött a fuvolatanulás iránt, kezdetben Jacques Duhan de Jandun (1685-1746), majd Quantz tanította fuvolázni. Nagy Frigyes Johann Joachim Quantzot kamarazenészként és zeneszerzőként is alkalmazta udvarában, együtt adtak koncerteket. Quantz vezényelt, a király játszotta a szólót. Johann Joachim Quantz-ot a fuvolakészítés újítójaként, hangszerkészítőként és több száz fuvoladarab szerzőjeként ismerünk. A fuvolát egy újabb billentyűvel gazdagította. Az egybillentyűs tudományos-technikai újítás megkönnyítette a fuvoladarabok eljátszását, de a 6 lyuk továbbra is változatlan maradt. Megjegyzésként: a népi furulyákon a mai napig 6 lyuk van, billentyű nélkül az egész Kárpát-medence hagyományának zenéjét ezen a hangszeren játsszák. 1770 körül a fuvolát új furatokkal fejlesztették tovább annak érdekében, hogy teljes kromatikus skálát lehessen játszani rajta. A,,c” hangnyílás létrehozását Johann Georg Tromlitz (1730-1805) nevével kapcsoljuk össze, aki úgy tökéletesítette a hangszert, hogy minden hangnemben való játszásra alkalmas legyen. A villafogásra már csak a,,c” hang megszólaltatásakor volt szükség (2. ábra). Széplaki Zoltán furulyaművész és furulyatanár A fuvola története a középkortól a klasszikáig című előadásán volt szerencsém kipróbálni a Mozart korában használhatott fuvolát, amelyen csak bonyolult villafogásokkal lehetett megszólaltatni azokat a hangokat, amelyeket a mai fuvolákon teljesen természetesnek veszünk. A fuvola ma ismert formája, amely ezüstből, aranyból és platinából készül, Theobald Böhm (1794-1881) fuvolaművész, fuvolaújító hangszerészmester munkájának köszönhető,, aki akusztikai szempontból, matematikai számításokkal tette tökéletesebbé a hangszert. A technika azonban véges, hiszen az ember ujjának számaihoz igazodik. A fuvola tulajdonképpen egy nagyon könnyű hangszer, ahhoz képest, ami a Böhm előtti korban volt. A már meglévő furatokat több lyukkal bővítették és billentyűkkel toldották meg, hogy könnyebb legyen játszani rajta. A Mozart korabeli fuvolákon a félhangokat lefelé,,fojtott” hangokkal érték el. A mai fuvolákon ezek a hangok már a hozzáadott billentyűkkel nehézségek nélkül játszhatóak.
8
1. ábra Quantz korabeli fuvola
2. ábra 18. századi fuvola
Mozart és a mannheimi évek
,,Most az itteni zenekarról akarok beszélni. Szombaton, Mindenszentek napján a kápolnában voltam misén. A zenekar nagyon jó és nagy létszámú. Mindkét oldalon tíz-tizenegy hegedű, négy brácsa, két oboa, két fuvola és két klarinét, két kürt, négy gordonka, négy fagott és négy nagybőgő, trombiták és üstdobok. Szépen lehet itt muzsikálni-de egyetlen misémet sem merném előadatni (...) itt. Miért? a rövidsége miatt? Nem, itt is mindennek rövidnek kell lennie. Hanem, a jelenlegi körülmények között főleg hangszerekre kell írnia az embernek, mert rosszabbat el sem lehet képzelni, mint az itteni énekesszólamokat”- írta Mozart egyik levelében édesapjának Mannheimből 1777-ben.3
Mozart levele bizonyítja, hogy a fuvola jelen volt abban a közegben, amelyben élt, a 17. és 18. századi zenekar szerves részévé vált. Mozart idején a lehető legnagyobb létszámú zenekar működött, a művek, a terem nagyságától függően olykor fúvós 3 Kovács János: Mozart Breviárium. Levelek- Dokumentumok (Zeneműkiadó Budapest, 1974) II. kiadás, 155. oldal
9 hangszerek megkettőzésével. Partitúráiban gyakran találkozhatunk 2 fuvolával a kiegyenlített hangzás érdekében. Mozart partitúráit vizsgálva a fuvolának hangterjedelmét az egyvonalas d-től a háromvonalas e-ig használta. A hangszer összes lehetőségét megmutatta: elbűvölő melegségű és lágy fuvallatú hangja, könnyed és virtuóz technikai adottsága kiemelkedő helyet kapott művészetében, de sokszor a fuvolát csak, mint hangszínfoltot jeleníti meg a vonósok játéka felett. A zenekari használat mellett a fuvolát szólóhangszerként nagyzenekari kíséreteibe, kamarazenéibe is beleillesztette. A kezdeti időszakban ismert fuvola ősi, misztikus szimbólum formájaként ismét megjelenik, leginkább operáiban, mint a dráma kifejezőeszköze, az egyes szereplők karakterének, bemutatója, a cselekmény szóvivője. Mannheim ebben az időben Európa zenei központja volt, kiváló zenekarral, lelkes zeneértő közönséggel. A keserves salzburgi évek után, Mannheimbe érkezvén úgy érezte itt kell maradnia és rangosabb állást keresnie. Az 1770-es és 1780-as években Károly Tivadar választófejedelem vezette a várost, aki a zeneművészeten kívül az irodalmak és tudományok területét is támogatta. A mannheimi zenekart ekkor Christian Cannabich (1731-1798) vezette, az oboás Friedrich Ramm (1741?-1811), a hegedűs Danner, a fuvolás Johann Baptist Wendling (1720-1797) volt, akikkel megismerkedésük után szoros baráti kapcsolatban állt Mozart. Rövid ideig a választófejdelem udvarában szolgált, mint udvari zeneszerző és tanár. Bizonyára a Mannheimben megismert hangszeresek magas színvonalú játéka, a zenei légkör keltette fel Mozart érdeklődését, hogy fúvós hangszerekre írjon. Mozart 1777. október és 1778. március között tartózkodott Mannheimben. Az 1777-ben írott levél tesz említést arról, hogy az,,indiánus” Ferdinand De Jean (1731-1797), holland műkedvelő 3 koncertet és néhány kvartettet rendelt tőle. Mozart azonnal elkezdett dolgozni a műveken a felajánlott 200 guldenért, amely anyagi nehézségei miatt vált fontossá számára. Abban az időben havi 27 forintot kapott tanításért, 100 forintot a szalonokban vállalt fellépésekért, 150 forintot minden bérleti hangversenyért. Ezek alapján a 200 forint hízelgő ajánlatnak tűnt, hiszen apjának adóssága volt ekkor és Mozartnak sincs megtakarított pénze. Az ígért 200 forint helyett De Jean végül csak 96-ot adott, ugyanis Mozart nehézkesen, lassan írta ezeket a műveket, nem készült el csak két fuvolaversennyel és három kvartettel. A fuvolaversenyek rutinosan, az addig megszokott és bevált eszközökkel
10 íródtak, stílusuk az 1775-ös időben íródott hegedűversenyekhez hasonló. Szeretném megemlíteni Drahos Béla fuvolaművészt, aki 2007-ben DVD-re rögzítette Mozart K 313-as G-dúr fuvolaversenyét és K. 314. D-dúr fuvolaversenyét, a Cdúr Andantét (K.315), valamint Vigh Andrea közreműködésével a C-dúr fuvolahárfaversenyt (K.299) a Magyar Rádió Zenekar Kamarazenekarának közreműködésével. A lemez kapcsán így írnak Mozartról:,,Ha Mozart Drahos Béla és modern fuvolája számára írta volna a két fuvolaversenyt, nem pedig egy amatőr fuvolás és az intonációs szempontból igen megbízhatatlan korabeli hangszer számára, aligha jut eszébe panaszkodni a fuvoláról Apjának írott 1778. február 14-i levelében, abban, amelynek néhány sora elegendő a mítosz megszületéséhez, miszerint Mozart nem szerette a fuvolát.” 4 A versenyművek általános gyors-lassú-gyors tételekből állnak. Jellemző a tételek befejezése előtti díszes, fantáziaszerű, improvizációnak is értelmezhető kadencia. Mozart fuvolára írott versenyműveinek partitúráiban a szólófuvola a harmadik sorban, az oboák és kürtök után foglal helyet, flauto principale elnevezéssel.
Az 1777-es évekből származó levelezés egyike Mozart és Édesapja között 5
4 Fazekas Gergely: Pillanatképek Mozarttal Drahos Béla és Kelemen Barnabás DVD- felvételeiről. (Muzsika c. folyóirat, 2008/9) 5 http://dme.mozarteum.at/DME/briefe/letter.php? mid=940&cat=2 (letöltés ideje: 2015. 03. 28.)
11
II. fejezet Mozart eredetileg fuvolára írott művei G-dúr versenymű fuvolára és zenekarra KV.313 (285c) Keletkezésének éve feltehetően 1778. január-február közé tehető. A kézirat történetéről keveset tudunk. Mozart idő hiánya miatt a kéziratot adta oda Ferdinand De Jean megrendelő részére, aki Párizsba utazása előtt rossz bőröndbe tette a művet, így a versenymű Mannheimben maradt. A G- dúr fuvolaverseny is az említett megrendelések közé tartozik. Mozart nagy jelentőséget fordított műveinek tempóival kapcsolatban. A fuvola hangterjedelme ebben a versenyműben a d'-g '''. I. Allegro maestoso. II. Adagio non troppo. III. Rondeau. Tempo di minuetto Az első tétel tempómegjelölése nemcsak a fenséges, uralkodói ismertetőjegyet foglalja magában, hanem az ebben a tételben sűrűn használt pontozott ritmus megfelelőjét is. A G-dúr fuvolaverseny I. tétele -Mozart összes fuvolaversenyeire jellemzően – letisztult, könnyed harmóniákkal teli, a belső egyensúly megteremtésével kihasználva a fuvola minden technikai lehetőségét anélkül, hogy az bonyolultnak hatna. Karaktereket hordoz magában. Olyan meg nem nevezett, képzeletbeli személyt, személyeket vagy csak érzéseket, amely egyik pillanatban üde és energikus, másik pillanatban mély jelentéstartalmú, drámai érzéseket fejeznek ki. Az egyes szereplők ellentéte és egyetértése, a dramaturgiai vonás éppúgy megnyilvánul a hangszeres zenéiben is, mint operáiban. Egyszerre gyönyörű és hátborzongató Mozart alkotása. Mozart e kettősség együttes hangzásával teremtett egészen újat és ettől különlegesebb minden más zeneszerzőtől. A második tétel lassú, változatos ritmusvilága teszi érdekessé a tételt, mintha az egész tétel díszítve lenne. A fuvola lágy, hajlékony hangja tökéletesen beleillik a tétel poétikus hangvételéhez. A zárótétel tempójának megfelelően a rondótémát a kor divatos táncának ritmusa és karaktere határozza meg. Elegáns, 3/4-es vidám tánctétel. Az előző két tételtől eltérően ebben a tételben zenekari előzmények nélkül egyszerre kezd a zenekar és a fuvola.
12
D-dúr versenymű fuvolára és zenekarra K 314 (285d) A D-dúr fuvolaverseny keletkezésének története érdekesebb az összes többi fuvolaverseny körülményeinél. Ez a versenymű is a De Jean által megrendelt fuvolaversenyek közé tartozik, amelyet Mozart teljesített. Az eredete az 1777-ben írt salzburgi időkre vezethető vissza. A B-dúr fagottverseny mellett (K.191/ 186e, 1774) a Cdúr oboaversenyt (K. 271k) írta itt többek között. Utóbbi mű Giuseppe Ferlendis (17551810) oboaművész számára készült 1777-ben. A C-dúr oboaversenyt tartják a D-dúr fuvolaverseny eredetijeként, amelyet Mozart később, 1777-1778 telén dolgozott át Mannheimban. Mozart ebben az időben írta a Semiramis című melodrámájának zenéjét (K. Anh. 11/ 315e, elveszett), billentyűs hangszerre írt szonátáit, valamint a szoprán hangra írt hangversenyária, a Popoli di Tessaglia- Io non chiedo, eterni Dei első tételét (K.316/ 300b). I. Allegro aperto II. Andante ma non troppo. III. Allegro Az első tétel tartott tempót jelez. Ez a tempójelzés megegyezik a C-dúr oboaverseny első tételének tempójával. Szonátaformájú. A második tételben már megváltoztatta a tempót. Az adagio non troppo helyett a fuvolaversenyben andante ma non troppo-t ír. A,,ma” szó azt a hatást kelti, mintha utólag tette volna hozzá a szerző, így határolja be a tempót mindkét irányban. Az utolsó tételben az oboaversenyben írt Rondo: Allegretto helyett már csak Allegrot ír elő Mozart, de ez a tétel is rondóformájú, amelyben a rondótéma 6 ütemből áll, a szokásos 4 ütem helyett. A vígoperák hangulatát idézi úgy, mint a G-dúr fuvolaverseny. Dallama később Mozart 1782-ben írt Szöktetés a szerájból című operájában jelenik meg, Blonde áriájában.6 A D-dúr fuvolaversenyben a fuvola hangterjedelme: d'-e'''
6 Wolfgang Amadeus Mozart: Die Entführung aus dem Serail ( Szöktetés a szerájból) No.12: Welche Wonne, welche Lust. Allegro
13 A fuvolakvartettekről Mozart összesen 4 fuvolakvartettet írt fuvolára. A fuvolakvartettek partitúráiban a következőképpen helyezkednek el a hangszerek: flauto, violino, viola, basso (violincello). A hangzás komplex, a szólamok egészen tömörek. A fuvolának szólisztikus szerepe van, a hangszínbeli különbözőségével még inkább hangsúlyozva ezt. A vonósnégyesek juttatják eszembe a fuvolakvartetteket, amelyek a salzburgi és bécsi évektől kezdődően nagy számban
keletkeztek.
fuvolakvartettekben
A
átveszi
vonósnégyesekben a
fuvola,
de
használt ugyanúgy
első
hegedű
megmarad
a
helyét
a
szólamok
kiegyensúlyozottsága, mint a vonósnégyeseknél. A D-dúr fuvolanégyest (K.285), a G-dúr fuvolakvartettet (K. 285a) és a C-dúr kvartettet (Kanh. 171/ 285b) írta Mannheimben. 1777. december. 25 és 1778. február. 14 között. Bizonyára ezeket a kvartetteket írta De Jean holland műkedvelő kérésére. 1777. december 18-ai levelében arról számol be Édesapjának, hogy már majdnem kész az egyik fuvolakvartett. Ezt a D-dúr fuvolanégyessel (K.285.) azonosítják, amelynek kézirata az 1777. december 25-ei dátumot tartalmazta. A kézirat a porosz nemzeti könyvtárhoz tartozott, a II. világháború óta elveszett. A D-dúr fuvolanégyes tételei. I. Allegro. II. Adagio. III. Rondeau Allegretto. A mannheimi hatást tükrözi az első tétel ,,sóhaj” motívumai. A második tétel pengetett vonósszólamai felett szólal meg a fuvola lágy hangja, attacca követi a rondótétel, amelyet 8 ütemes bevezetővel kezd a fuvola és a hegedű. Az egész tételen végigfutó friss és üde hangzás a vígoperák szellemét idézi. A fuvola hangterjedelme: d '-e ''' A G-dúr fuvolakvartett (K. 285a) tételei: I. Andante. II. Tempo di Menuetto. Az első tétel az előző fuvolaművekre emlékeztet, felfedezhetjük a D-dúr fuvolaverseny lassú tételének hangulatát, motívumait. A második tétel 3/8-os menüett. Hangterjedelem: d '-e '''. A szintén Mannheimben íródott C-dúr fuvolanégyesben (Kanh. 171/ 285b) a Ddúr fuvolakvartetthez hasonlóan az első, allegro tételben a fuvola mutatja be a témát, majd a hegedű folytatja a 8 ütemes periódus után. A második tétel andantino tempójelzéssel valójában egy variációs forma. A variációs forma az A-dúr fuvolakvartett (KV 298) első tételében 4 variációval fordul elő, andante tempójelzés alatt. A következő, egy menüett
14 tétel, majd egy rondótétel következik. A korábbi kvartettekben a fuvolaszólamban csak e '''ig írott hang helyett, az A-dúr kvartettben már fisz''' is szerepel. Másik érdekesség, hogy Mozart a megszokott G-dúr, D-dúr és C-dúr hangnemektől eltér, és A-dúrban írja a kvartettet, amely meglehetősen újszerűvé teszi a hangzást (3. ábra).
(3. ábra): Az A-dúr fuvolakvartett kéziratának első oldala Mozart tollából (Nemzeti Könyvtár, Bécs)7
A K. 298 jegyzékszámú A-dúr fuvolakvartett egészen későn, 1786-1787-ben íródott Bécsben a Jacquin család részére házi muzsikálás céljára. A kézirat Mozart bécsi barátja, Gottliebed von Jacquin (1767-1792) birtokában volt, amely ma a Bécsi Nemzeti Könyvtárban található. A C-dúr Andante fuvolára és zenekarra (K.315/ 285e) is a mannheimi évek alatt íródott 1778-ban januárban vagy februárban, amely eredetileg a G-dúr fuvolaverseny lassú tételének készült. A G-dúr fuvolaverseny lassú tételét túl bonyolultnak vélte Mozart, írt egy másik lassú tételt, amelyet végül nem illesztett a G-dúr fuvolaversenyhez, így önálló darabként vált népszerűvé a fuvolások körében. Ezeket a darabokat bár De Jean számára
7 http://data.onb.ac.at/rec/AL00224373
(letöltés ideje: 2015. 03. 28.)
15 írta Mozart, Johann Baptist Wendling fuvolaművész használta fel. A C-dúr Andantéban a fuvolaversenyektől eltérően nincs hosszú bevezetőrész, a második ütemben belép a fuvola nosztalgikus hangulatot teremtve, elbeszélő formában. Tulajdonképpeni románc, szabad formában megírt érzelmes mű, amelyet a fuvola hajlékony hangja kitűnően érzékeltet. C-dúr fuvola-hárfaverseny KV. 299. (297 c) ,,Két óráért tehát csak egy órát akart megfizetni, s ezt is arra való tekintettel, hogy már négy hónapja írtam neki egy fuvola-hárfa-koncertet, amelyet még nem fizetett ki.” 8írja Mozart Édesapjának 1778. július 31-ei párizsi levelében. Mozart, a mannheimi hónapok után utazott Párizsba, ahol 1778. március. 24 és szeptember. 26 között tartózkodott. Ebben az időben írt számos billentyűs darabot és írt sinfonia concertantekat, amelyek a 18. század kedvelt műfajához tartoztak. Itt ismerte meg Mozart, Grimm báró által Adrien-Louis-Bonniéres de Sodastre Guines grófot és leányát, akinek zeneszerzés órát adott. A lány gyönyörűen hárfázott, édesapja kifogástalanul fuvolázott. Párizsban írta A híres C-dúr fuvola-hárfaversenyt Guines gróf és leánya számára, 1778 körül, ahogyan levelezéseiből tudjuk. A kéziraton nincs dátum. Mozart a,,legkönnyebb” hangnemben írta ezt a művet, éppen ezért eljátszható közepes technikai tudással mindkét szólistára vonatkozóan. A C-dúr fuvola-hárfaverseny a szalonzenék nagyszerű példája, kis létszámú zenekar elegendő hozzá, tekintettel a hárfa hangerejére. Különleges az eddig írott fuvolaversenyektől, hiszen először fordul elő Mozart fuvolaversenyeiben, hogy a fuvola nem önállóan vesz részt egy versenyműben, hanem koncertáló társával, a hárfával. A hárfát zenekarban először Monteverdi. Landini, Händel, Gluck alkalmazta, amely a C-dúr fuvolahárfaversenyben új megvilágításba került. Mozart megtalálta a fuvola lágy hangjának és a hárfa kristálytiszta húrjainak tökéletes kombinációját, amikor megírta a versenyművet. A zenekarban oboák és kürtök szólalnak meg a vonószenekarral együtt. Mozart idejében egy vagy két fagottot is használtak, ha a zenekarban volt legalább két oboa. Az első tételben a vonósokat a 2 oboa és 2 kürt erősíti, míg a lassú tételben egyáltalán nincsenek jelen, csak a két szólóhangszer és a vonósok. A fuvola és a hárfa párbeszédét halljuk, amelyben a fuvola 8 Kovács János: Mozart Breviárium. Levelek-Dokumentumok (Budapest Zeneműkiadó, 1974) II. kiadás, 199. oldal
16 hangja egészen megindító, mintha egy opera áriáját hallgatnánk. A visszatérésnél az az érdekesség, hogy a fuvola dallamát a hárfa már nem tizenhatodokkal kíséri, hanem arpeggiókat játszik, amely a hárfa egyik legjellegzetesebb játékmódjának egyike. Az utolsó, rondóformájú tétel módosított változatát felfedezhetjük Mozart Kis éji zenéjének K.525. Románc tételében.
III. fejezet A fuvola jelentősége a Varázsfuvola című operában
(4. ábra) A Varázsfuvola című opera bemutatójának színlapja9 9 http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Zauberflöte-Theaterzettel1791.jpg#filehistory (letöltés ideje:
17 Mozart 1791. május elején kezdte el a Varázsfuvola című opera komponálását, amelynek nagy része júliusra már elkészült, viszont a teljes mű befejezése szeptember végére tehető. A Nyitányt és a Papok indulóját szeptemberben írta, valamint több számot is ekkor dolgozott át. A szövegkönyvön Emanuel Schikanederrel (1751-1812) együtt dolgozott, aki híres szövegíróként, a Mozart család régi, jó barátjaként és a Bécsi Színház vezetőjeként vált ismertté. A mű Schikaneder társulatának íródott, a bemutató szeptember 30-án került sorra, amelyen maga Mozart a billentyűk mellől vezényelt (4. ábra). Fontos megemlítenünk a Varázsfuvola előzményeit, amelyek fontos alapjai voltak az operának. Carlo Gozzi varázsmeséi, Chrétien de Troyes verses regénye, Wieland Oberon című verses eposza éppúgy jelentős alapja lehetett a Varázsfuvolának. Kiemelkedő jelentőséggel bír Wieland ,,Dschinnistan” című 3 kötetes mesegyűjteménye (1786), melynek cselekménye és szereplői tökéletesen beleillenek a Varázsfuvola című opera kiindulópontjába. Erősen hatott az operára a szabadkőművesség, amelynek Mozart aktív tagja volt. A szabadkőművesség erkölcsi és szellemi kérdésekkel foglalkozott leginkább, melynek eszmeisége az emberiség boldogsága volt. Ebben a szellemben írt Mozart már 1767-ben egy An die Freude című dalt, valamint 1773-ban a Thamos, Egyiptom királya című művét is. Ezeken az utakon jutott el egészen a Varázsfuvola című operáig, amelyben a fuvolának fontos jelentősége van az egész művön keresztül. A Varázsfuvola című operában számos szabadkőműves jegyek fedezhetőek fel: a beavatási szertartás, a számok szimbolikája, a hármas tagolódás, a három kisfiú megjelenése, a három bés hangnem, a vallásos tartalmú áriák (5. ábra). A Varázsfuvola nem csupán egy vígopera, hanem mély vallástartalmú mű, a barokk korból ismert korálok, a népies hangvétel, a mesejáték keveredése a klasszikus műfajjal, olykor himnuszként megjelenve, máskor templomi énekként előadva vallásos és erkölcsi tartalommal átszőve, az érzelmi skála összes fokozatával. Valódi emberábrázolás ez az opera. Nemcsak az embertípusokat rejti magában, hanem az összes érzést és cselekvést, amely abban a korban és talán még ma is létezik valahol. A Varázsfuvola nyitánya az eddigi operáktól teljesen eltérően nem bevezetőként, hanem inkább a teljes mű összefoglalójaként, a belső feszültségek teljes kifejtéseként szolgál szimfonikus hangzásban. Kétségek, fájdalom, határozatlanság, belső küzdelem mind-mind tartalmazza a nyitányt, amelyben a fuvola, oboa, fagott és klarinét párbeszéde hoz enyhülést. 2015. 03. 29.)
18
(5. ábra: A szabadkőművesség szimbólumai a Varázsfuvola szövegkönyvében)10 ,,A sípom fája fűzfagally, és fújja hejehujahaj! És könnyű szívvel fújja azt, Hogy ismer engem úr, paraszt.”11 Papageno szavait idézve az I. felvonás 2. jelenetében jelenik meg először az a pánsíp, amelynek igéző hangja Papageno segítségére lesz. A népi hangszer hangja a madarakéhoz hasonló, játékos, örömteli, Papageno személyiségéhez illik. Az 5. jelenetben az első hölgy, a Királynő aranyfuvolát ad Taminónak az alábbi szavakkal: ,,Ó, vedd e flótát, drága herceg, Az úrnőnk küldi néked ezt, E tündér flóta őrzi lépted, Míg hangja szól, nem ér baj téged.” 12
10 http://www.mozarthausvienna.at/site/presse-aktuell (letöltés ideje: 2015. 03. 28.) 11 http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/vfuvola.txt Harsányi Zsolt fordításában 12 http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/vfuvola.txt Harsányi Zsolt fordításában
19 Most már egyértelmű: a fuvolának varázsereje van, amely megóvja Taminót útja során. A fuvolának hatalmat tulajdonítanak. Olyan bűvös hangja van, hogy mindenkit meggyógyít, ha szomorú, a gonosz elől megment, jókedvre derít. Békés hangszer, melynek dallama az ember lelkét a magasba repíti. A fuvola nem pusztán egy varázshangszer, hanem a szerelem jelképe is. A 8. jelenet andante részében Tamino fuvolaszóval fejezi ki háláját, hogy Pamina életben maradt. Mi mást jelenthetne a fuvola, mint a szerelem, az orpheuszi erők kifejezőeszközét. Gyönyörű és éteri hangjára az állatok is felfigyelnek és köréje gyűlnek. Papageno és Tamino fuvolával és pánsíppal felelgetnek egymásnak. Magával ragadó a 9. jelenet hangszerelése, amelynek letisztult hangzása vonósokra és fúvósokra íródott. Indulóról beszélünk, amely tulajdonképpen egy olyan felfoghatatlan, belső világot közvetít, amely természetfeletti, magasztos eszméket képvisel. Az opera lényege fejeződik ki itt, a mű középpontja, amelyben megnyugvást, harmóniát érzünk, a fuvola szólójával megerősítve. A 13. Monostatos áriájában megjelenik a partitúrában a piccolo, amely unisono a fuvolával. Sarastro áriájában az énekszólamot a fuvola sóhajai ismétlik meg. A 16. áriában a fuvola ismét fontos jelentőséggel bír. Varázsereje van. 3 kisfiú hozza a varázshangszert és a harangjátékot, hogy Taminot és Papagenot segítsék: ,,Üdvözlünk másodízben itt ma Sarastrónál, ki minket küld, S általunk adja néktek vissza A fuvolát s a csengettyűt. És hogyha enni, inni vágytok, Ezt fogyasszátok szépen el”.13 Papageno azonnal lakomázni kezd, Tamino azonban a fuvolájával van elfoglalva és ismét megszólaltatja a 8. jelenetből már ismert dallamot, amely a boldogságát fejezi ki. A fuvolaszót meghallván Pamina megtalálja Taminot. A 21. jelenetben ismét a fuvola bűvös hangjáról beszél Pamina: ,,És szóljon, hol csak bú vagyon a bűvös flóta utadon! (…) A flóta bűvös hangja véd, S mi bátran járjuk át az éjt.”14 13 http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/vfuvola.txt Harsányi Zsolt fordításában 14 http://www.tarjangz.eu/libretto/szovegek/vfuvola.txt Harsányi Zsolt fordításában
20 A tűz és vízpróba a fuvolaszó miatt sikerül, segítségükre van ismét.Az indulóban a zenekarban megszólal a fuvola. A timpani és rézfúvók kíséretében a fuvola szólója népies hangvételű, egészen puritán keretek között szól. A Papagena! Papagena! kezdetű jelenetben Papageno előveszi sípját és megfújja, majd az áriája végén ismét megszólaltatja háromszor. Felismerhető, hogy a szabadkőművesség szimbóluma újból felbukkan. Ez az utolsó jelenet, amelyben a fuvola, mint szimbólum jelen van. Mozart rendkívüli hangszerelési és hangzásbeli stílusával egészen újat alkotott. A Varázsfuvola című operájában Pergolesi, Gluck és Haydn alkotói stílusát keverte a klasszikus elemekkel és a drámai kifejezőeszközökkel. A fuvola misztikus, természetbeli eredete utat kap az operában, amely Tamino útját végigkíséri. Lehet, hogy e varázshangszer nélkül nem is boldogult volna? Bizonyára nem. A fuvola a természetből fakadó múltját illetően ebben az operában a tisztaság és egyszerűség jelképeként is értelmezhető, amely önzetlenül segít és Taminot szolgálja, ha szükség van rá. Tárgyként tekintjük, megszemélyesítés nélküli eszköznek, amelynek valójában nagyobb értéke van, mint egy személynek. A fuvola maga egyszerűségével és éteri hangjával olyan szimbólumot képvisel, amely a XX. századi ember számára példaértékűvé válik.
Jean-Louis Ernest Meissonier: The flute player, 185815 15 http://besidetheeasel.blogspot.hu/2013/03/meissonier.html (letöltés ideje: 2015. 03. 29.)
21
Zárógondolataim Dolgozatomban arról a zeneszerzőről, karmesterről és hangszervirtuózról tettem említést, akinek hálásak lehetünk, hogy játszhatjuk műveit, hallgathatjuk szebbnél szebb alkotásait, betekintést nyerhetünk műveibe. Előttünk a lehetőség, hogy felfedezzük, valójában ki is volt Wolfgang Amadeus Mozart. Olyan értéket őrzünk művein keresztül, amely örök érvényű minden korra és időre tekintettel. A kutatások alkalmával közelebb kerültem Mozart azon műveihez, amelyeket érintettem dolgozatomban. Meghallgatni egy Mozart operát még nem azt jelenti, hogy megismertem, megértettem a művet. Ahhoz több kell. Olyan transzcendens, szellemi szintre emelkedés, amellyel befogadható az, ami a mai világban is mind jelen van, csak épp nem vesszük észre. Elvakultunk. Annak ellenére, hogy Mozart,,nem szerette a fuvolát”, hálásak lehetünk a fuvolára írott műveknek. Bár, a modern fuvolák technikai adottságai miatt könnyebb Mozartot játszani ma, mégis mérvadó egy mozarti előadás. Állandó darabként szerepel a diplomaműsorokban,
fuvolaversenyeken,
próbajátékokon,
ami
azt
jelenti,
hogy
meghatározó az, hogy ki hogyan játszik Mozartot. Miért olyan fontos a mozarti játék ma is? Vajon mi lehet ennek az oka? Tulajdonképpen ujjtechnikailag nem olyan bonyolult a fuvolások számára, mint egy XX. századi darab ,,ujjtörő” futamai. Esetleg a 3. regiszterben lévő ,,pianok” megszólaltatása vagy az alsó regiszterben lévő mély hangok kiegyenlített hangzása az, ami a mai fuvolákon is nagyobb odafigyelést igényel. Érdekessége sokkal inkább az artikulációs, intonációs, hangszínbeli, kifejezésbeli megoldásokban rejlik. Legyen könnyed játék, ne süvöltő fuvolázás. Minden pillanatban impozáns egészet nyújtson. Talán ezekben más Mozart művei a barokk és romantikus daraboktól. A fuvolaművek ismertetése összefoglalta Mozart minden olyan fuvolára írott művét, amelyet eredetiként tartunk számon. Olyan műveket hagyott az utókor számára, gondoljunk akár a fent említett fuvolaversenyekre vagy a fuvolakvartettekre, amelyek időtlen időkig hitelesek maradnak a fuvolások számára.
Miskolc, 2015. 03. 28.
Hizsnyik Evelin
22
Irodalomjegyzék BRAUNBEHRENS, Volkmar: Mozart A bécsi évek (ford.: Győri László-Báthori Csaba Budapest, Osiris Kiadó, 2006) Az eredeti mű címe: Mozart in Wien (1997) BROCKHAUS-RIEMANN: Zenei lexikon (magyar kiadás szerk.: Boronkay Antal, Budapest Zeneműkiadó Vállalat, 1984) II. kötet. A fordítás alapja: Brockhaus Riemann Musiklexikon, Herausgegeben von Carl Dahlhaus und Hans Heinrich Eggebrecht, 1978, 1979 CAIRNS, David: Mozart és operái (ford.: Fejérvári Boldizsár 2007, Budapest, Park Könyvkiadó, 2008) Az eredeti mű címe: Mozart and his Operas (2006) FODOR, Géza: A Mozart-opera világképe (Budapest, Typotex Elektronikus Kiadó Kft., 2002) HARNONCOURT, Nikolaus: Zene, mint párbeszéd (fordította és utószót írta: Dolinszky Miklós, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2002) KOVÁCS, János: Levelek-Dokumentumok (Budapest Zeneműkiadó Vállalat,1974) II. kiadás PAROUTY, Michel: Mozart, az Isten kegyeltje (ford.: Veressné Deák Éva 1990, Budapest Park Könyvkiadó, 1991) Az eredeti mű címe: Mozart, aimé des dieux POLIFON Könyvtár (ford.: Fülep Tamás, készült a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tagozatán, 1991) A fordítás alapja: James Galway: A fuvola című könyve ROSEN, Charles: A klasszikus stílus Haydn, Mozart, Beethoven (ford.: Komlós Katalin, Budapest Zeneműkiadó Vállalat, 1977) A mű eredeti címe: The Classical Stile Haydn, Mozart, Beethoven SADIE, Stanley: Mozart, Grove monográfiák (Budapest Zeneműkiadó Vállalat, 1991) II. kiadás A fordítás alapja: The New Grove-Mozart.1982. I.kiadás: The New Dictionary of Music and Musicians, 1980) SOLOMON, Maynard: Mozart (ford.: Barabás András, Budapest, Park Könyvkiadó, 2006) A fordítás alapja: Maynard Solomon: Mozart. A life.
