SZAKDOLGOZAT György Attila

SZAKDOLGOZAT

György Attila 2010

1

Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar E-business Kutatóközpont

Az RFID bevezetése és annak korlátai Magyarországon Egy hazai vegyeskereskedelmi vállalat, a Palóc Coop Zrt. példáján keresztül

Készítette: György Attila Gazdaságinformatika szak E-business szakirány 2010 Szakszeminárium-vezető: Duma László

2

“Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban, a feje Los Angelesben nyivákol. Na, mármost… A rádió pontosan ugyanilyen… Csak macska nélkül.” (Albert Einstein)

3

Tartalomjegyzék 1. Előszó 1.1. A dolgozat miértje, mikéntje…

6

1.2. És célja

7

2. Előzmények 2.1. A rádió

8

2.2. Az auto-ID eszközök

11

2.3. Az RFID közvetlen elődei

11

3. Az RFID-technológia 3.1. A fejlődés a kilencvenes évektől napjainkig

13

3.2. Tipológia 3.2.1. Áramforrás szerint

13

3.2.2. Átviteli frekvencia szerint

15

3.2.3. Tárolókapacitás szerint

17

3.3. Az RFID-tagek ára

19

3.4. Az RFID-tagek szintenkénti alkalmazása

26

4. Az RFID-tagek alkalmazása 4.1. Alkalmazás külföldön

28

4.2. Néhány forradalmi technika

29

4.2.1. Automatikus fizetés

30

4.2.2. Specializált hirdetések

31

4.3.3. Fogasztási szokások mérése

31

4.3. Alkalmazás Magyarországon

4

32

5. Az RFID alkalmazása és a Coop 5.1. A Coop és a Coop közötti különbségek

34

5.2. A Coop-csoport

34

5.3. A Coop és az ÁFEOSZ

37

5.4. A Palóc-Coop és a Coop kapcsolata

39

5.5. A Palóc-Coop bemutatása

41

5.6. Állapotfelmérés az RFID-rendszer bevezetéséhez

45

6. Összegzés

53

7. Felhasznált irodalom

57

8. Ábrajegyzék

60

5

1. Előszó 1.1. A dolgozat miértje, mikéntje… Mint minden kezdet, ez is nehéz. Tudom, ez már elcsépelt közhely, de nyilván közhely csak azért lesz egy-egy sokat használt kifejezés, mert az nagyon is igaz. De hiszem, sőt tudom is, hogy mindenki tapasztalta: nehéz belefogni egy dolgozatba. Egy ilyen kaliberű dolgozatba pedig még inkább. Legfőbb feladat ilyen esetben egy kurrens, sokakat érdeklő, és sokak életét meghatározó témát megtalálni. Úgy vélem a dolgozatomban kifejtendő témakör, még ha nem is mindenki számára érdekes, de kétségtelen, hogy mindenki életét meghatározza. Ha még manapság nem is annyira, a közeljövőben mindenképp. Több olyan technológia kerül boncolgatásra az elkövetkezendő jó pár oldalban, melyeket összefoglalónéven RFID – azaz Radio Frequency Identification – magyarul, Rádiófrekvenciás Azonosításnak nevezünk. Ezen a néven ismert technológiák már most is meghatározó jelentőségűek. Pedig még a lehetséges felhasználhatósági körüknek igen csak kis részében terjedtek el. Hozzáteszem, a széles kihasználási kör nem csak a felhasznált RFID-szerkezetek darabszámától függ. Mert lássuk be, minden egyes boltban megvehető termékre rátett RFID-bélyeg már nevezhető széles felhasználásnak! Én mégis arra kívánok rávilágítani, hogy az RFID-technológia nem csupán ezekből a bélyegekből áll, hanem minden rációfrekvenciával működő, önazonosításra képes rendszert összefog. Igaz, munkám fő csapásiránya mégis a kereskedelemben használatos, nagy számban előforduló, olcsó bélyegek felhasználása mentén halad. De igyekszem felhívni mindig a figyelmet, hogy az RFID megnevezés ezzel nem egyenlő. Megpróbálom majd dolgozatomban ahhoz tartani magam, hogy az imént említett felhasználási kör mélységeibe leássak – főleg gyakorlatias hozzáállással – illetve további hasznos és szervesen kapcsolódó információkat adjak át. Ezért nem célom részletes technológiai bemutatást adni. Csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges, hogy jól megérthessük a működési mechanizmust, ezáltal alátámasztva az e-business szempontú hozzáállást. A kiválasztott téma mindazonáltal, hogy nagy jelentőséggel bír az eladási láncban betöltött szerepe miatt, igen közel áll az én szívemhez is. A személyes kapcsolat ott kezdődött, hogy gyermekkoromban gyakran töltöttem az időt a 6

helyi vegyesboltban délutánonként, iskola után. Édesanyám ugyanis bolti eladó. Így már korán kapcsolatba kerültem a kereskedelmi szegmenssel. Még, ha akkor nem is így fogtam fel a dolgot. Az évek alatt rettentő sok dolgot láttam. Még néha az is megfordult a fejemben, hogy a kereskedelmi pályát választom, ha felnövök. De, mint látható, ez nem így alakult. Viszont egy csekély mértékű vonzalom fennmaradt, és még mindig dolgoznak bennem azok a – nevezhetjük érzésnek, hozzáállásnak, gondolatoknak, aminek csak szeretnénk – egyszóval azok a befolyásoló tényezők, melyeket akkor szereztem. Ezt a felhalmozott tudást, és az azóta megszerzett kapcsolatokat részletesen fel kívánom használni a munka során. Ezeknek köszönhetően vizsgálhatom majd meg nem a csak a gazdasági szempontokat, hanem egy kicsit a morális, lelki, tehát az emberi szempont szerinti viszonyt is. Kezdve a dolgozók véleményétől, a középvezetők elképzelésein át egészen a vezérigazgató fejében megjelent stratégiáig. Mindezeket az irományomban megpróbálom kellő szakmaisággal, a szokásos formai és tartalmi követelményeket betartva, de sajátos, csak rám jellemző stílusban megfogalmazni. És remélhetőleg minden kívánalomnak megfelelően úgy megírni, hogy az az olvasó számára élvezetes mű benyomását keltse, azon kívül persze, hogy valóban tudományos munkának lássa. Úgy vélem, hogy egy kiváló munkának ezeknek a kritériumoknak is meg kell felelnie, hisz egy igazán jó szakember csak akkor válhat széles körben elismertté, ha megfelelő módon tudja kifejezni és menedzselni magát. Egy szobatudós számára, még ha kimagaslóan nagy tudással, bölcsességgel is rendelkezik nagyon nehéz sikert elérni, ha csak a fiókjának ír, és a legbelsőbb szakmai körök olvassák munkáit. 1.2. És célja Összegezve tehát: A dolgozat megpróbál egyedi, minden támasztott kritériumnak megfelelő, azaz kellőképp szakmai, kellőképp olvasmányos, megfelelően szerkesztett, pontos hivatkozásokkal ellátott és némiképp személyes is lenni. Mindezt persze úgy, hogy bemutatva a Palóc-Coop viszonyait megtaláljam a választ, vajon milyen eséllyel lenne bevezethető egy rádiófrekvenciás azonosításon alapuló rendszer bevezetése a társaságnál.

7

2. Előzmények Az előzmények fejezetben egy kis történelmi áttekintést próbálok adni magához a technológiához. Tehát következzék az idáig vezető út bemutatása!

2.1. A rádió Mint már említettem az RFID-eszközök egyik legfontosabb ismérve, hogy rádióhullámokkal kommunikálnak egymással. Ezek, mint tudjuk elektromágneses hullámok. A hullámokkal való legsikeresebb kísérletezés három kiváló tudós, Guglielmo Marconi, Nikola Tesla és Alekszandr Sztyepanovics Popov nevéhez köthető. Mindhárman hasonló témakörben dolgoztak, így végképp nem egyszerű megállapítani, valójában ki fedezte fel a rádiót. Akár az is előfordulhat, hogy valaki előttük már megtette (Hughes, Hertz, Edison), csak nem adott róla hírt. Ezért őket szokás a rádió atyjának nevezni. De pontos megállapodás nincs, hogy valójában kinek adják a találmány alapötletének jogát. Bár a tények a következők: Azt tudjuk, hogy 1901-ben Marconi már sikeresen továbbított vezeték nélküli rádiójelet Milánóban. A dolog pikantériája, hogy Marconi ezt megelőzőleg Tesla asszisztenseként dolgozott, aki már korábban bemutatta találmányát. Marconit Karl Ferdinand Braunnal közösen 1909-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták a rádiózás terén nyújtott kiváló munkájukért. Ám Nikola Tesla nem nyugodott bele abba, hogy egykori asszisztense ellopta a munkáját, ezért úgy döntött, perre megy. A pert az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságán folytatták, és közel ötven év kellett, hogy a vitatott találmány meglelje jogos gazdáját. Az ítélet 1943-ban született meg. Amely a szabadalom tulajdonosát Tesla személyében jelölte meg.

„The Tesla patent No. 645,576, applied for September 2, 1897 and allowed March 20, 1900, disclosed a four-circuit system, having two circuits each at transmitter and receiver, and recommended that all four circuits be tuned to the same frequency. Tesla's apparatus was devised primarily for the transmission of energy to any form of energy-consuming device by using the rarified 8

atmosphere at high elevations as a conductor when subjected to the electrical pressure of a very high voltage. But he also recognized that his apparatus could, without change, be used for wireless communication, which is dependent upon the transmission of electrical energy.” (Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága, 1943)

De sajnos ennek a kedvező eredménynek már nem örülhetett Nikola Tesla, mert az év január 7-én, nyolcvanhét éves korában meghalt. Így a neki kijáró tiszteletet csak halála után kaphatta meg. Ez a tisztelet például abban is megnyilvánul, hogy Jugoszláviában és aztán Szerbiában is a képét papírpénzekre nyomtatták. Velük egy időben, függetlenül dolgozott Popov hasonló sikereket elérve. Csak jóval odébb, a cári Oroszországban. Ő is a vezeték nélküli távírók tökéletesítésével foglalkozott. Az 1890-es évek vége felé ő is képes volt már hasonló rádió megépítésére, mint Tesla vagy Marconi, csak hiányos feljegyzések miatt nem dönthető el pontosan (ahogy sok akkoriban feltalált újdonságról sem), hogy mikor is született meg. Tovább nehezíti az objektív megítélést, hogy így szabadalmat sem nyújthatott be időben. Ezért általánosságban még mindig Marconit szokás a rádió atyjának nevezni, holott a bírósági döntés kimondja, valójában Tesla ötlete volt az ő sikerének alapja. Így a jog a szerb fizikusé lett, a dicsőséget viszont az olasz szerezte meg. Popovot manapság kevésbé emlegetik. Valószínűleg azért, mert propagandai célzattal és politikai okokból nem is olyan rég úgy tanították Magyarországon, ő a szerkezet kiötlője. Ami, jegyezzük meg igaz is, hisz valóban megalkotta, méghozzá önállóan. De mivel elkésett, neki kevesebb jutott a dicsőségből. De visszatérve az elismerésére, a korábbi nézetnek hátat fordítva már nem őt jelölik meg feltalálóként. A hosszabbra sikerült bevezető után végre szót ejthetünk magáról a találmányról is. De ezt ismét igen nagy vonalakban, a technikai információkat nem túlmisztifikálva teszem meg. Ugyanis a rádió kommunikációs szempontból egy igen egyszerű szerkezet. Szükségeltetik hozzá egy adó, egy vevő, más néven fogadó illetve egy közeg, melyen keresztül zajlik maga az átvitel. A távíróra, rádióra azért volt szükség, hogy a nagyobb távokat könnyen áthidalhassák, a gyorsí9

tott információáramlást így elősegítve. A mai felgyorsult világban ez már alapkövetelmény. Kezdetben a vezetéken keresztüli adatáramlást tartották jó megoldásnak. Csak így a kommunikáció meglehetősen nehézkessé vált, hiszen kapcsolatra volt szükség az adó és a vevő között. Továbbá a vezetékhálózat kiépítése igencsak költséges lett volna, ha minden egyes otthont hálózatba kívántuk volna kapcsolni. Ezért találtak ki egy újfajta, úgynevezett üzenetszórásos technológiát a probléma megoldására. Ennek lényege, hogy egy nagy hatótávolságú és magas teljesítményű adó ellátja a környezetében felállított vevőkészülékeket. E módon a közeg – aminek szerepét eddig a vezeték látta – el kiváltható egy olcsóbbal, ami maga a levegő (bár az elektromágneses hullám minden közegben terjed, a légüres tértől kezdve a tömör vasig, igaz, más-más sebességgel és intenzitással). Kijelenthetjük, hogy a modern vezeték nélküli technológiák ezen a felfedezésen alapulnak. Kezdve a rádiótól, tévétől a mobiltelefonokon, a mikrohullámú internet és egyéb hasonló szolgáltatásokon keresztül egészen a számítógéphez csatolt vezeték nélküli egér és billentyűzetig. És a felsorolás még napestig folytatható lenne. Az RFID is az előbb megemlített három tudós munkáján alapuló vezeték nélküli technológiára épül. Ugyanis itt is rádióhullámokon folyik a kommunikáció az azonosítást szolgáló számítógépek között. Hogy miképp, az az RFIDtechnológia című fejezetben kerül kifejtésre.

10

2.2. Az auto-ID eszközök Ebben a részben az RFID-technológia másik fő komponenséről lesz szó. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az előző szakaszba tartozott az RF, ebbe pedig az ID. Az ID az identification angol szó rövidítése, ami azonosítást jelent. Az autoID kifejezés tehát az önmagát azonosítani tudó tárgyakra, dolgokra vonatkozik. Ezek úgy működnek, hogy valami sajátos jelrendszer alapján a kommunikációban részt vevők meg tudják állapítani ki, vagy mi is a másik. Általában a kommunikációra felkérő üzenet váltja ki a vevőben azt az ingert, hogy elküldje az adónak a saját azonosító jelét. Ez azonban nem mindig van így, léteznek olyan megoldások is a saját energiaforrással ellátott eszközöknél, hogy megadott időközönként kisugározza az azonosítóját, vagy egyéb tárolt információt. Mindezek tükrében elmondható erről a csoportról is, hogy nagyon széles. Rengeteg eszközt ide lehet sorolni. Az optikai felismeréstől, a biometrikusig mindent vagy akár az RFID-tag nagy ellenfelét, a vonalkódot is. 2.3. Az RFID közvetlen elődei Az RFID közvetlen ősének a második világháborúban használt, repülőgépek azonosítására szolgáló megoldást nevezik. Ez a megoldás annyit jelentett, hogy a Sir Robert Alexander Wattson – Watt által kifejlesztett radarképen csak azt lehet látni, hogy egy repülőgép tűnt fel, de azt nem lehetett tudni, hogy vajon az ellenséges vagy szövetséges. Ennek orvoslására a német pilóták azt a módszert kezdték alkalmazni, hogy meglengették a gépet, így a hullámok másképp verődtek vissza róluk. Ezzel mintegy jelezve a légvédelemnek, hogy baráti szándékkal jönnek (ellenséges területeken nem volt célszerű alkalmazniuk ezt a fajta jelzést). Ezt nevezhetjük akár az első passzív módon történt azonosításnak is. Erre felfigyelve a britek elkezdtek kidolgozni a skót Wattson–Watt vezetésével egy saját repülőgép azonosítási rendszert, melynek lényege az volt, hogy, ha saját területen lévő radarállomás jelét észleli, elküld annak egy egyedi jelet, aminek fogadásával az állomás képes megmondani, hogy pontosan melyik géptől is származik az.

11

Ez a megoldás már az aktív RFID megoldások közé tartozik, ugyanis a repülőgépre szerelt jeladó saját energiaforrást használva adja le jelét a szárazföldi egységnek. Ezt a rendszert IFF-nek, Identify Friend or Foe, azaz Barát vagy Ellenség Azonosító rendszernek nevezték. (Oláh, 2008) Aztán az 1960-as években megindul a technológia üzleti alkalmazása is. Legelőször a vagyonvédelem területén használták, azaz a lopások megakadályozására. Az árucikkeken elhelyezett kezdetleges bélyegek jeleztek a leolvasó melletti távozáskor, így táskába vagy kabát alá rejtett terméket nem lehetett kivinni az üzletből. A sikeren felbuzdulva Európában és Amerikában is rengeteg energiát és pénzt fektettek a rendszerek tökéletesítésére és elterjesztésére. Az első alkalmazási területként az állatok nyilvántartását határozták meg. Pár éven belül itt is eredményesen alkalmazták. Aztán 1973. január 23-án Mario W. Cardullo bejegyeztette az első írható memóriával ellátott RFID-eszköz szabadalmát. Még ebben az évben Charles Walton, amerikai üzletember szabadalmaztatta az első passzív transzponderrel felszerelt eszközt, mellyel ajtókat lehet kinyitni. Ez volt tehát az első ilyen módszerrel működő beléptető rendszer. Innentől már csak egy lépés volt, hogy a végletekig kiszélesítsék a lehetséges felhasználási kört. A nyolcvanas évektől egyre több rendszert építettek ki. Ezeket leggyakrabban szállítmányozással foglalkozó cégek, vasút és busztársaságok, tehát a logisztika tárgykörébe is betört a technológia. Meg kell azonban vallani, hogy egy-egy rendszer telepítése eléggé költséges volt, ezért csak nagy vállalatok engedhették meg maguknak ezt az akkoriban újnak és innovatívnak számító megoldást. Ennek bevezetésével azonban versenyelőnyt szerezhettek a piacon, így növelve a profitjukat. (RFID journal, 2009) Ahogy olcsóbbá vált az alkalmazás, egyre többen és szélesebb körben használták. Autópálya-díjfizetés, autó indításgátló, tankolás, síbérlet, személyek illetve járművek beléptetése. Megugrott az RFID-piacon jelenlévő cégek száma is. Ilyen volt Texas Instruments, IBM, Micron, Philips, Alcatel, Bosh, Combitech. Innentől azonban már kiforrott rendszerekről beszélhetünk, melyet későbbi fejezetekben taglalok.

12

3. Az RFID-technológia 3.1. A fejlődés a kilencvenes évektől napjainkig A megnövekedő igény egyenesen vonta maga után a fejlődést és az egyre olcsóbb megoldásokat. Ezek pedig szintén visszahatottak a vásárlási kedvre, így egy spirál alakult ki, melyben a két tényező egyre gyorsuló mozgást végez. A megnövekvő rendeléseknek valamint az egyszerűsödő és jól kidolgozott gyártási eljárásoknak köszönhetően ma már szinte egymást érik a gyártó cégek. Az egyszerűbb bélyegeket manapság már nyomdák is el tudják készíteni, nincs szükség külön informatikára szakosodott cégekre. (BCS Hungary Group) 3.2.1. Tipológia – Áramforrás szerint Három csoportra kívánom bontani munkámban az RFID-szerkezetek. E csoportok szerint rendezve a tulajdonságaikat, további bontást is végezhetünk. Eme három szempont az áramforrás szerinti, átviteli frekvencia szerinti, illetve a tárolókapacitás szerinti nézőpont. Természetesen jóval több féle megközelítést lehet alkalmazni, de talán ezek a legáltalánosabbak, és a szakmai élet szereplői is ezeket részesítik előnyben. Tehát ebben a szakaszban áramforrás szerint bontva mutatom be az RFIDeszközöket. A jelenlegi szempontok szerint három fajtát különböztethetünk meg. A passzívat, a fél-, idegen szóval semi-passzív, illetve az aktív RFID-t. Passzív A passzív RFID elsődleges ismérve hogy nem rendelkezik saját áramforrással. Hanem egy külső rádióadó által kibocsátott hullám energiáját felhasználva áramot gerjeszt. Egyszerű fizikai szakszavakat használva, tömören a működése a következő: A mágneses hullám metszve a fogadó antennáját, azt tekercsként használva abban elektromos áramot indukál.

13

Ez vezetődik szintén az antenna segítségével a miniszámítógépbe, mely ekkor működésbe lép, és az előre beprogramozott utasításokat végrehajtja. Általában kiolvas egy információt, azt átalakítja, majd válaszol a kérésre, így vevőből adóvá lép elő. A jelküldést szintén az antennán keresztül valósítja meg. Ha a folyamat a végéhez ért, akkor „kikapcsol” és várja a következő ébresztést. További nagyon fontos tulajdonsága, hogy ez a legolcsóbb típus, hisz a legegyszerűbb felépítésű. Épp ezért a legelterjedtebb is. Azonban ennek az árat is meg kell fizetni valahol. A hiányosság ott jelentkezik, hogy adattranszfernél ez a fajta kell, hogy legközelebb kerüljön az olvasó-író berendezéshez. Ennek oka, mint az a fentiekben kifejtésre került, hogy csak azzal az energiával gazdálkodhat az RIFD, amit kívülről kapott. Így ebből kell fedeznie, jelfeldolgozást, különféle számításokat, majd a jeltovábbítást is. Tehát nyilvánvaló, hogy nem tud nagy erejű jelet visszaadni. (Bhatt – Glover, 2006) Félpasszív Az előbbi problémára találtak ki egy hibrid megoldást, amikor tartalmaz az RFID-tag egy beépített energiaforrást. Ez teszi lehetővé többek közt azt is, hogy nagyobb mennyiségű energiát adjon le, mint amennyit felvett. Ezeknek a tageknek az élettartama így egyenlő a beépített elem élettartalmával. Ezért számos megoldással próbálják még kitolni a tag élettartamát. A félpasszív RFID így jóval több dologra lehet képes, mint egy sima, passzív. Figyelheti a környezetét, annak változását, például, hőmérsékletet vagy egyéb behatásokat. Ennek csak a gyártó fantáziája szabhat határt. Ami még lényeges eltérés a passzívhoz képest az az, hogy ennek a fajtának jóval nagyobb a hatósugara. Köszönhetően a plusz energiának, amit az elem biztosít. (More RFID – FAQ, 2009) Aktív Ez a típus a legfejlettebb, „legokosabb”, és ezért a legdrágább is. Erre sem mondhatjuk, hogy az összes egységes kinézettel rendelkezik. Sőt. Talán az aktív RFID az, ahol a legnagyobb kinézetbeli különbségek felfedezhetőek. Ezek a szerkezetek is egy mikroszámítógépből, egy antennából és egy energiaforrásból állnak. De itt, mivel több adat feldolgozására, és hosszabb élettartamra fejlesztik őket nagyobbak, mint az előző típusok. Épp ezért az eltérések is szembeötlőbbek, mint az előbbieknél.

14

Teszem azt, a passzív RFID-tageknél általában csak az látszik, hogy az antenna alakja más. Viszont tenyérnyi nagyságú aktív RFID-k között biztosan nagyobb eltérések látszanak. De visszatérve a technikai részhez. Az aktív RFID-szerkezetek nagyobb, erősebb elemmel, akkumulátorral vannak ellátva társaiknál. Ez biztosít nekik lehetőséget arra, hogy szélesebb körű adatfeldolgozást végezzenek, és messzebbről tudjanak kommunikálni egy író-olvasó, azaz adó-vevő készülékkel. 3.2.2. Tipológia – Átviteli frekvencia szerint Négy frekvenciacsoportra szokás bontani a rádióhullámos azonosítókat: -

Alacsony frekvenciájú, angolul Low frequency, rövidítve: LF, frekvenciatartománya: 125-1345 KHz

-

Magas frekvenciájú, angolul High frequency, rövidítve: HF, frekvenciatartománya: 13,56 MHz

-

Ultra magas, angolul Ultra high frequency, rövidítve: UHF, frekvenciatartománya: 300-1200 MHz

-

Mikrohullámú, angolul Microwave, rövidítve: MW, frekvenciatartománya: 2,45 GHz és 5,8 GHz

1. ábra: RFID-rendszerek típusai

15

A frekvenciatartomány kérdése inkább technológiai kérdés. A gazdasági szakembereket csak annyira érdekli, hogy mibe kerül ez nekik. Sokan nem is tudják, mennyi minden múlhat azon, hogy milyen frekvencián működik egy-egy adott szerkezet. Pedig a következő táblázatban szereplő előnyök, illetve hátrányok mind-mind ennek a következményei.

2. ábra: Frekvencia szerinti típusok tulajdonságai Szakszerűen leírva egy hozzáértő elektromossági szakember tollából egy rövid összefoglalás: „Alacsonyfrekvenciás (Low Frequency – LF) antennák: Ezek a rendszerek 125-134 kHz közötti frekvenciát használnak a kommunikációra. Mivel az indukált áram a frekvenciával és a tekercs menetszámával arányos, az alacsony frekvencia mellett viszonylag nagy menetszám szükséges. Ez általában egy 100-200 menetű vasmagos tekercs, ami kompakt méretben gyártható, emiatt általában ilyen antennával ellátott eszközöket alkalmaznak állatok követésére, valamint kulcstartó méretű belépőkhöz.

16

Magas frekvenciás (High Freqency – HF) antennák: A nagyfrekvenciás antennák szabvány szerint 13.56 MHz-en működnek. Az alacsonyfrekvenciás antennákhoz képest egy nagyságrenddel kevesebb menet szükséges, de ezeknek a meneteknek az átmérője sokkal nagyobb, ezért nem annyira kompaktak. Ezek általában 5-10 menetű, egy síkban spirálisan kialakított, egyszerű rajzolatú antennák, melyek fotolitográfiával vagy akár nyomtatással is könnyen, nagyon olcsón előállíthatóak. A vezető anyag nyomtatásával kialakított antennák tapadása az IC-hez nem eléggé megbízható, ezért ritkábban alkalmazott megoldás. Ilyen antennákkal szerelt RFID-eszközöket alkalmaznak például az áruházakban a termékek azonosítására és lopásgátlásra, vagy autópálya matricák ellenőrzésére. Ultra magas frekvenciás (Ultra-High frequency – UHF) antennák: Az RFID-antennák legfiatalabb képviselője, melyek pár száz MHz-es (433, 865, 928 MHz) működési frekvenciával üzemelnek. Az antennák kialakítása hasonló a nagyfrekvenciás antennákéhoz, de kisebb méretben képesek hasonló minőségű kommunikációra, ráadásul közel ötször nagyobb az olvasási sebesség. Nem szokványos közegben, például vízben, vagy nagy fémtárgyak közelében sokkal jobb a terjedése.” (Vaskó, 2008, 4. old.) 3.2.3. Tipológia – Tárolókapacitás szerint Ígéretemhez híven nem túlzottan beleásva a technológiai részletekbe csak rövid említés szintjén ejtek szót az EPC és EEPROM fogalmáról. Tárolókapacitás címszó alatt ugyanis ez a két legfőbb fogalom, amellyel tisztában kell lennie az olvasónak. Az egyértelmű, hogy egy tagnek mindenképpen tárolni kell adatokat, különben nem lenne mit továbbítania. Kétféle csoportot lehet itt elkülöníteni. Az egyszerűbb, és így olcsóbb megoldás, amit itt alkalmaznak az a termék – EPC-vel Electronic Product Code (EPC) = Gyárilag Programozott Szám – történő azonosítása. Ez annyit jelent, hogy a tag gyártója által, a címkének adott kód azonosítja a terméket a felragasztás után. Így kvázi egy rendszámot adnak neki. Ez nagyban hasonlít a vonalkód-technológiára. Ezt a megoldást lehet úgy használni,

17

hogy sok ugyanolyan termék kap ugyanolyan sorszámmal ellátott taget, vagy kaphat mind egyedit. Mivel csak sorszám, egyedi azonosító tárolására kiképzett memóriaegység szükséges egy ilyen címkében, – általában 32-64-94 bit – jóval olcsóbb, mint a nagyobb tárolókapacitású EEPROM-mal ellátott vinyetta. (Discover RFID, 2010) Electrically Erasable Programable Read-Only Memory (EEPROM) = Elektromosan Törölhető, Programozható, Csak Olvasható Memória. Ez a drágábbik fajtája az RFID-címkéknek. Egyértelmű, hogy az árát a nagyobb tárolókapacitás – kilobites nagyságokat is elérhet – és a bonyolultabb technológia növeli. Ezt a típust már igényesebb, intelligensebb megoldásokra fejlesztették ki. A nagyobb kapacitás lehetőséget biztosít több adat tárolására, kiolvasására is. Ezeknél egy előre megadott sorszámon túl bármilyen adatot lehet tárolni és azokat módosítani is. Tényleg csak a képzelet szabhat határt, mit „írnak rá”. Azaz a képzelet, és a tárhely nagysága. Épp az utóbbi az oka, hogy ennek a típusnak az ára igen nagy szórást mutat. A kereskedelemben ezért leginkább a lényegesen olcsóbb, de ugyanakkor kevesebbet tudó EPC-s címkéket használják. Jó szemléltető példának tűnhet az egyszeresen, illetve újraírható CD-k vagy DVD-k használata e téren. Felvetül még ugyanakkor az adattartósság kérdése. Itt, a részletekbe menő technikai boncolgatás nélkül annyit említenék csak meg, hogy igen sok tényező befolyásolja a tageken tárolt adatok tartósságát. A legfőbb ezek közül a speciális környezet. Nem elhanyagolandó ugyanis, hogy milyen környezetben lévő termékre teszik rá a címkét. Mert a tárolás különféle módon történhet. Gondolok itt elsősorban a fagyasztott árukra, fémek között tároltakra, mágneses környezetben lévőkre, vagy akár a por- és vízállóságra. Egyrészt a tagek tokozása, csomagolása felel ezek óvásáért, másrészt az alkalmazott technológia, fémek, energiaforrás, stb. használata is befolyásolja a működését és az árát is egyértelműen. Valamint ilyen befolyásoló lehet, hogy épp milyen típusú termékre szeretnénk feltenni az adott címkét. A napi fogyasztási cikkekre, melyeknek lejárati ideje pár hét vagy hónap nyilván felesleges olyan vinyettát rakni, melyek évtizedekig megőrzik a rajtuk tárolt adatokat. Viszont egy elektronikai cikkekre, alkatrészre már érdemes. Mindezek tükrében annyi mondható itt is, hogy nagyon nagy a szórás mind a tartósság terén, mind az ár terén. 18

Pár héttől, de inkább hónaptól egészen évtizedeken át működő, egyszer vagy akár számtalanszor újraírható bélyegekről beszélhetünk. Függően a felhasználási helytől, környezettől és időtől. (Thornton, F. - Haines, B. - M. Das, A. Bhargava, H. - Campbell, A. - Kleinschimdt, J., 2006) Csak érdekesség szintjén, íme párféle szabadalom, tagtípus, a teljesség igénye nélkül Protokoll elnevezése

Tulajdonság

EPC™ Generation 1

Csak olvasható, előre programozott

Class 0

Egyszer írható, Számtalanszor olvasható

EPC™ Generation 1 Class 1 EPC™ Generation 2.0

Egyszer írható, Számtalanszor olvasható;

Class 1

Az előző szabvány globálisan használt kibővítet változata. Csak olvasható, esetenként egy kevés újra-

ISO 18000 Standard

írható memória egyéb adatok számára; Szeparált tárhelyek frekvenciánként és alkalmazásonként Adat-protokollok: Adatkezelési szabályok

ISO 15961

és logikus memóriakezelés ISO 15962

Adat-protokollok: Alkalmazott interfész

ISO 15963

Egyedi Tag-ID 3. ábra: Egy pár RFID típus

3.3. Az RFID-tagek ára Mivel dolgozatom témája, hogy egy vegyeskereskedelmi vállalat hogyan tudná használni ezeket a mindennapokban ezért csak a legrelevánsabb RFIDtípussal kívánok foglalkozni ebben az alpontban, méghozzá egy szimpla passzív RFID-bélyeggel. Ezt az eszközt tartják megfelelőnek arra, hogy a közeljövőben kiválthassa a vonalkódot. Egy tag jóval több adatot képes eltárolni, mint egy egyszerű vonalkód. Intelligensebb megoldás is, mert típustól függően előre programozható, hogy mikor mit tegyen, így akár a szavatossági dátum közeled19

tével „le is árazhatja magát” egy termék, jelezhet, hogy ő nem sokára alkalmatlan lesz a fogyasztásra, vagy egyéb számos hasznos funkció elérhető lesz ezen a módon. Mégis, van egyetlen nagy hátránya a vonalkóddal szemben, mégpedig egy olyan hátrány, ami gazdasági szempontból hatalmas, ez pedig nem más, mint az ár. A vonalkód elhelyezése egy termékre szinte semmibe se kerül. Hisz csomagolás mindenképp szükségeltetik az árura, a vonalkód pedig jobbára ezen helyezkedik el. Tehát a csomagolás tervezésekor csak kialakítják a megfelelő helyet neki, és úgy küldik a nyomdába. Néhány gyakorlottabb tervező még dekorációs elemként használja, például a Tesco saját márkás papírtörlőjének csomagolásán. Az alábbi táblázat összeveti a vonalkód és az RFID-tag tulajdonságait. Felhívnám itt a figyelmet, hogy az ide citált táblázat egy nyomdai promócióból származik, amely így kissé az utóbbi felé szeretné billenteni a mérleget.

4. ábra: Vonalkód vs. RFID Épp ezért néhány apróbb kiegészítéssel szeretnék élni. Az egyik pontosítás, hogy az RFID-címke durva és piszkos körülmények között – jóval fagypont alatti hőmérséklet, vizes közeg, magasabb hőmérséklet – is működik. Természetesen vannak olyan drága és kifinomult címkék, melyeket extrém körülményekre optimalizáltak. De ezek nemigen elterjedtek a hétköznapi életben.

20

A legolcsóbb címkék még igen sérülékenyek. A nedves, piszkos környezetben könnyedén használhatatlanná válnak. A portól és nedvességtől védő tokok pedig még jobban megemelnék egy egyszerű bélyeg árát. Tehát ez az állítás nem felel meg pontosan a valóságnak. Persze minden nézőpont kérdése. Azonban ismételten mondom, nyomatékosítva ezzel, hogy egy egyszerű pár dollárcentes tagre ez nem igaz. Az ár megemlítésével elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mennyibe is kerülhetne, és egyáltalán megérné-e bevezetni a mindennapos használatba ezeket a bélyegeket. A technológia élharcosai (Wall-Mart, Tesco, Gillette, Metro, Target) évek óta azon munkálkodnak, hogy költséghatékonnyá tegyék ezt a megoldást, és végre eljöjjön az a pont, amikor már érdemes lesz lecserélni a vonalkódokat RFID-re. Úgy tudom a Wall-Mart 2005-től a 100 legnagyobb partnerét már kötelezte, a technológia bevezetésére. Egyelőre azonban még mindig drága ennek alkalmazása, így csak raklap szinten tesznek eleget a kötelességnek, néhol már talán gyűjtő szinten is. A költségcsökkenés mellett egy a bevezetéstől egy másik reformot is vártak a kitalálói, méghozzá azt, hogy így már jobban nyomon tudják követni a termékeket az ellátási láncban. Egészen a gyártól a fogyasztóig. Persze erre is azért van szükség első sorban, hogy később optimalizálni tudják ezen folyamatokat. Egészen odáig, hogy a logisztikát, raktározást, és a cégek közötti együttműködést is új alapokra helyezzék. Elképzelhetőek tehát olyan megoldások, hogy a kereskedő átadja a raktárkészletének felügyeletét a szállítónak, így az utóbbinak lesz a felelőssége, hogy mindig megfelelő mennyiségű és minőségű áruja legyen partnerénél. Ennek kontrollját „egyetlen gombnyomással” megoldhatja. Sőt, akár még automatizált folyamatok kiépítésével tovább javíthatja a hatékonyságát. De ezen kívül még számtalan példát fel lehetne hozni. Azonban a legközelebbi és leglényegesebb kihívás, hogy milyen árnál lesz érdemes átállni vonalkód alapú technológiáról a rádiófrekvencia lapúra. Ezért a Wall-Mart adatai alapján kiszámolták, vajon hol van a break-even pointja ennek a technológiai ugrásnak. A példa számokkal a következő (Duma, 2009)

21

Nézzük a felmerülő költségeket: Egy RFID-tag 2003-ban 0,5 USD, egy 2003/2004-es becslés szerint, mikor is ez a számítás készült, azzal számoltak, hogy 2007-ben ez tizedére fog csökkenni. Ezért 2007-es árakon öt dollárcenttel számoltak. (Úgy gondolták a szereplők, hogy a legolcsóbb RFID-taget, ha nagy mennyiségben rendelte valaki, akkor megkaphatta ennyiért. Hangsúlyos szó itt a nagy mennyiség, hiszen ennél a terméknél az egyik fő kritérium a méretgazdaságosság. Manapság, mint már említettem is a dolgozat elején, nyomdagépekkel egyszerűen lehet ezeket előállítani. Kis szériánál ez viszont nagyon megemeli a fajlagos költséget. Viszont, ahogy majd később is látni, ez az ár nem igazán felelt meg a várakozásnak. A hétköznapokban alkalmazható, elfogadható minőségű tag ára még nem igazán éri el ezt a határt ma sem.) Következő adatként tudniuk kellett, hogy hány RFID-bélyegre volna szükség egy évben. Ezt úgy számították ki, hogy statisztikákból megnézték, mekkora átlagosan egy darab termék ára. Erre 5 dollárt kaptak eredményként. Következő lépésként megnézték, mennyi árut adnak el egy évben. A válasz erre 200 milliárd dollárnyi áru hagyja el az üzleteket. Innentől már csak egy egyszerű osztással könnyen kijön az az eredmény, hogy 40 milliárd darab terméket adnak el egy évben. Tehát, ha mindre szeretnének egy RFID-címkét rakni, az 2003-as bázisáron 20 milliárd dollárnyi kiadás lenne egy évben. De ez csupán a címkéknek az előállítási költsége. Ehhez még társulnak különböző kiadások, például a címkék felragasztása. Ez körülbelül 0,1 millió dollár darabonként. Ha az 1300 Wall-Mart egységben mindenhol csak egyet állítanak szolgálatba, akkor az is 130 millió USD. (Az ARC Advisory Group 2004-ben ugyanerre, beleértve a software-eket is 0,2-0,5 millió dollárt költött raktáranként.) Az RFID-rendszer felállítása, azaz middleware-ek és eszközök integrálása a becslések szerint szintén 0,1 millió USD/Wall-Mart egység. Tehát ez szintén 1300 millió dollárnyi kiadás. (Egy megvalósult beruházásnál, a Marks & Spencer 2004-ben kerek egymillió dollárt költött software-re és integrációra.) Továbbá szükségük lenne még az üzleteknek automata pénztárakra is. Ez 0,5 millió USD darabonként. De nyilván nem elég egy pénztár egy Wall-Mart méretű üzletbe, azért átlagosan öttel számoltak. És természetesen ezt még megszorozták 1300zal. Az így kapott eredmény 3.250 millió USD.

22

Megtakarítások: A mérlegnek ebbe a serpenyőjébe illesztették bele az eddig a pénztárnál dolgozó alkalmazottak munkájának költségeit. 1300 üzlet, 10 működő pénztárral, 10-12 dolláros órabér nagyjából 300 munkanap évente kiad körülbelül 350 millió dollárt egy évben. (Jól látszik, hogy az eddig számolt összegekhez képest ez alacsonynak mondható.) Főleg a következő tétel után, amelyben összesítették az eltűnt értékeket, áruházi tolvajlások és alkalmazotti „tévedések” címszó alatt. Ez a statisztikák szerint az eladások 1,7%-a, tehát 3,4 milliárd dollár. Összesítve a kettőt tehát egy 3,75 milliárd dolláros megtakarítást lehetne elérni, ha az új rendszert bevezetnék. Összesítés: Összegezve a költségeket és a megtakarításokat se 2003-as, se 2007-es árakon nem kapunk túl örömteli képet. Bár a trend kétség kívül biztató. 2003-as bázisárakkal számolva 20+3,61 milliárd dolláros kiadással lehetne számolni, míg a megtakarítási oldalon mindössze 3,75 milliárdos plusz jelentkezne. Ez az eredmény több mint lesújtó. Ennek ellenére bizakodva tekintettek a jövőbe a szakemberek, mert tudták, ha lejjebb tudják nyomni az előállítási árát egy bélyegnek, akkor sokkal jobb pozícióban lehetnek. Úgy számították, hogy 2007-re tizedére esik vissza ez a költség. Tehát akkor a negatív oldalon már csak körülbelül 5,61 milliárdos költség jelentkezik, szemben ezzel pedig marad a 3,75 milliárd USD kiadáscsökkenés vagy bevételnövekedés, nem eldönthető melyik lehet a helyes név erre.

23

Mindez a könnyebb áttekinthetőség kedvéért táblázatos formában: Kiadások (2003)

Megtakarítások

Tagek 40 milliárd * 0,5 $

Fizetések 1300 * 10 * 300 * 8 *11 $

20 milliárd $ „Címkéző gép” 1300 * 0,1 millió $

≈0,35 milliárd $ Bolti lopások, tévedések

0,13 milliárd $

3,4 milliárd $

„RFID-rendszer” 1300 * 0,1 millió $ 0,13 milliárd $ Automata pénztárak 1300 * 5 * 0,5 millió $ 3,25 milliárd $ ∑

23,61 milliárd $ ∑

3,75 milliárd $

Kiadások (2007)

Megtakarítások

Tagek 40 milliárd * 0,05 $

Fizetések 1300 * 10 * 300 * 8 *11 $

2 milliárd $ „Címkéző gép” 1300 * 0,1 millió $

≈0,35 milliárd $ Bolti lopások, tévedések

0,13 milliárd $

3,4 milliárd $

„RFID-rendszer” 1300 * 0,1 millió $ 0,13 milliárd $ Automata pénztárak 1300 * 5 * 0,5 millió $ 3,25 milliárd $ ∑

5,61 milliárd $

∑

24

3,75 milliárd $

A végeredmény még így is közel mínusz 2 milliárd dollár, de, ahogy említettem fentebb is, a trend biztató. Különösen az új technológiák megjelenése és alkalmazása hozhat nagyobb áresést. Azok bevezetésével és a kereslet növekedésével beindulhat a sorozatgyártás, így olcsóbbá tehető egy leolvasó vagy automata pénztár, és valószínűleg a tagek ára is tovább fog még csökkenni. Végül a valóság: Utána nézve a 2009-2010. évi áraknak, ugyan 2009-re az RFID-piacon forgó összes 5,56 milliárd dollárra nőtt, azt kellett tapasztaljam, hogy a várakozások nem igazán érték el a kívánt célt. Még a legolcsóbb RFID-tag, amelyet találtam, az is körülbelül 8 dollárcentbe kerül. De az átlagos 10 vagy annál picit több. Persze, mint már írtam azt korábban is, minden típusfüggő. Egyértelmű, hogy minden cent, vagy akár fél cent is óriási megtakarítást jelent, mikor milliós nagyságú tételszámról beszélünk. Ahol egy rossz döntés következtében millió dollárokat lehet bukni. Ahogy az meg is történt már, igaz egy repülőtéri utas- és csomagazonosító rendszer bevezetésénél. A gazdasági szakemberek tehát eljutottak oda, hogy még mindig túl drága a tagek ára. A bevezetés, kiszolgáló rendszerek, leolvasók middleware-ek ára csak hosszú időtávon produkálhat nagy mozgást, így gyakorlatilag az konstansnak tekinthető. Leginkább a tagek ára határozza meg a befektetések árát. További két, de bizonyos esetekben három vagy négy centes árcsökkentés lenne indokolt, hogy jövedelmezővé válhasson a technológia. Tehát a fenti tanulmányban említett öt centes határ áttörése, vagy legalább elérése lenne az ideális pont, ahol a technológia bevezethetővé válik, és érzékelhető profitot is eredményezhet. (Printed Electronic World, 2010)

25

Az alábbi táblázat egy kutatás eredményeit sűríti, melyben azt vizsgálta egy gyártó, hogy a piacon általuk vizsgált passzív tagek árai hogy alakultak 2009ben. (RFID switchboard, 2009) Minőség – Ár ($)

Alacsony

Magas

Átlagos

10K

0,12

0,18

0,15

100K

0,11

0,14

0,12

1M

0,09

0,13

0,11

3.4. Az RFID-tagek szintenkénti alkalmazása Ugyanakkor másféle megoldások keresésével is lehet csökkenteni a költségeket. Ilyen elgondolás az, amit többek között a Gillette be is vezetett. Arra gondoltak ugyanis, hogy nem célszerű minden egyes borotvapengére, vagy egyéb kisebb értékű árucikkre egyenként RFID-címkét rakni. Egyelőre legalábbis. Azért nem, mert a boltokban még úgy sincsenek felszerelve az automata pénztárak, tehát a fogyasztók még nem használhatják azokat. Így ez a technológia egyelőre csak a raktározásban, nyilvántartásban nyújthat segítséget. Ezért több szinten bevezetett címkézést javasoltak. Háromféle azonosítási szintet különítenek el. Előfordul, hogy egy raklapnyi áru kap egyetlen RFID-bélyeget. Második, egy jóval kifinomultabb megoldás, hogy a gyűjtőkre raknak egy taget. Illetve a legfelsőbb szint, ha már minden egyes terméket ellátnak vele.

26

5. ábra: Azonosítási szintek és tulajdonságaik Az előző ábra azt mutatja be, hogy a három szint mire alkalmas, és a bevezetésükhöz mennyi idő is szükséges. A leggyorsabban és legegyszerűbben a raklap szintű bevezetés valósulhat meg. Ennek azonban hátránya, hogy csak egyben lehet kezelni az egész rakományt. Alkalmazási lehetőségei is szerényebbek a következő szinteken szereplő megoldásokétól. A közbülső szint a gyűjtő szinten megvalósuló rádiófrekvenciás azonosítás. Ehhez már több idő szükséges, nyilván nagyobb befektetés is, viszont kényelmesebb és sokrétűbb megoldásokat eredményez. Ez szint még mindig leginkább a logisztikához, szállításhoz köthető, de már a kiskereskedők is igénybe vehetik bizonyos megszorításokkal. A legbonyolultabb magától értetődően a termékenkénti azonosítás. Ez rengeteg információpluszt jelent, az automatizálás lehetősége is felbukkan. Ám ez a legtöbb erőforrást igénylő fokozat. Mind anyagiakat, mind szaktudást, mind időt tekintve.

27

Több évet igénybe vehet ennek bevezetése, és nyilván nem elég az ellátási láncban egy-egy szereplőnek bevezetnie, ez jóval összehangoltabb munkát igényelő feladat. Az ábrán pontokba szedve látható, mit is érhet el a bevezető, ha alkalmazza az adott szintet. Mivel ott igen apró betűvel és angol nyelven látható, ezért kigyűjtöm alább magyar nyelven, sorrendben:

Raklap szint: Termékek terítése, Nagykereskedelem menedzselése, Termelés menedzselése, Áruátvétel megkönnyítése, Kiszállítások kezelése, Leltározás és raktározás megkönnyítése Gyűjtő szint: Leltározás lerövidítése, megkönnyítése, Munkafázisok hatékonyabbá tétele, Teljesítménynövekedés, Készletfogyás, Kiskereskedelem menedzselése, Kínálat nyomon követése, Kereslet nyomon követése, Raklapok szétbontása, árucsomagok összeállítása, Csomagolás, rakodás, Követés Fogyasztói szint: Termékenkénti raktármenedzsment, Ellenőrzés és árazás, Fogyasztási szokások figyelése, Biztonságos ellátási szint ellenőrzése, Készletfogyás, Fogyasztók megfigyelése, Termékkutatás-fejlesztés, Minőség-ellenőrzés

4. Az RFID-tagek alkalmazása 4.1. Alkalmazás külföldön

Az ilyen azonosítóval ellátott termékek használata ma még leginkább csak logisztikában terjedt el. Egy átlagos vásárló viszonylag ritkán találkozik vele Magyarországon. Vagy, ha igen, akkor sem úgy használják azt a taget, ahogy azt technikailag már lehetne. Gondolok itt arra, hogy leggyakrabban a könyvekbe ragasztanak ilyet a boltban és ennek is csak lopások megakadályozása a feladata. Amint ez a tag áthalad az érzékelő kapun a kijáratnál jelzi, hogy azt még nem kezelte pénztáros. Holott számos egyéb intelligens és kényelmes funkcióra volna alkalmas. De ehhez hiányzik mind a kiépített rendszer, mind a megfelelő szaktudás. És talán a kellő motiváció és igény, hogy ilyet bevezessenek. 28

Afféle intelligens megoldásokat már a fejlettebb európai országokban és Amerikában is alkalmaznak néhány helyen, de egyelőre még ott sem elterjedtek. Pár kísérleti boltban vásárolhatnak az érdeklődők ilyen termékeket. Számtalan forradalmi lehetőséget biztosít ez a technológia akár fogyasztói szemszögből, akár az eladó szemszögéből nézzük a tényeket. A termék követése adottá válik egész onnantól, hogy a gyártás folyamán egy egyedi azonosítóval ellátott bélyeget kap. Egy ilyen tárolóban benne lehet számos fontos adat. Terméktől függően gyártási hely és idő, a lejárat ideje, az útvonal, hogy melyik raktáron keresztül hozták, mikor szerelték be egy készülékbe, az ára. Csak a fantázia szab határt neki, mire használható a tag. Megoldható, hogy egyetlen gomb lenyomásakor egy egész raktárcsarnoknyi árut összesíteni lehet. Minden adatot ki lehet olvasni a bélyegek adattárolójából. Nem csak a darabszámukat, hanem, ha például romlandó árukról van szó, a szavatossági időt is. Ez megkönnyíti raktárosok dolgát, így tudják, mely ládákat kell először továbbadni. Sőt, a termék még „meg is mondja”, hol van épp a raktárban. Vagy azért, mert beleprogramozták (bár nem valószínű, hogy ezt megteszik) vagy, mert könnyen be lehet mérni annak helyét. Azonban szükséges nyomatékosítanom itt valami fontosat. Külföldön sem használatos még igazán. Egy-két kísérleti üzletben működik csak tényleg olyan módon, ahogy a technológia megengedné. Gondolok itt arra, hogy az egész folyamat a fogyasztóig végighalad. Ugyanis ezzel a technológiával olyan új szemléletek, megoldások kerültek be az eladási lánc menedzsmentbe, melyek gyökeresen átrendezhetnék azt, amennyiben megvalósításra kerülnének. A korábban említett termékkövetés a gyártástól egész a fogyasztóig megtörténhetne. Sőt, olyan, merőben új eljárásokat tartalmazna, melyek eddig megvalósíthatatlanok voltak. Ilyenek akár a specializált reklámok, vagy az egyszerűbb statisztikakészítés. De az eddig ismeretlen intelligens fizetési módok is. 4.2. Néhány forradalmi technika

Bővebben kifejtve az előző fejezetben már megemlített technikák némelyikét, íme egy rövid összefoglalás. Ezek azok, melyek a fogyasztók oldaláról relevánsak.

29

4.2.1. Automatikus fizetés

Legelőször is az egyik leghasznosabb funkciónak tartott, automatikus fizetés lehetősége kerül bemutatásra. Ez nyilván magába foglalja az automatikus számlakiállítást is. E nélkül ugyanis nehezen lehetne megmondani, mennyi összeget is kell a vásárlótól elkérni. Az automatikus fizetési módszernek a feltételei a következők: - Minden termék el legyen látva RFID-bélyeggel - Legyenek leolvasó kapuk a kijáratnál - Be lehessen azonosítani a vásárló bankszámláját - Legyen hálózati kapcsolat a bankkal A megvalósítás pedig ekképp kivitelezhető: A vásárló leemeli a polcról a szükséges terméket, behelyezi a kosarába, bevásárlókocsijába. (Nem is feltétlen muszáj ilyeneket használni, mert egy jól működő, megfelelően kiépített rendszer érzékeli azokat az árukat is, amelyeket a vevő a szatyrába, táskájába helyez. De a visszaéléseket elkerülendően – például olyan bélelt táskák használata, melyeken nem halad át a rádióhullám, bár egy ilyen nem olcsó, de jobb az elővigyázatosság – mégiscsak célszerű használni ezeket.) Tehát, ha a vevő összeszedte a megvásárolni kívánt termékeket, csak annyi a dolga, hogy kimegy a kijáraton vele. A kijáratnál felszerelt érzékelők pedig összeszámolják az árukat, és automatikusan kinyomtatják a számlát. Innentől kezdve szétválik a folyamat. Egyrészt dönthet a vevő a készpénzes fizetés mellett, bár akkor az automatizmus egy része elveszik a folyamatból. De mindenképp biztosítani kell ilyen lehetőséget is. A másik verzió a banki úton történő fizetés. Ehhez szükséges a hálózati kapcsolat a bankkal, és az, hogy a vevő pontosan beazonosíthassa önmagát. Tény, hogy kisebb összegű vásárlásoknál nem kérnek a boltok már most sem semmiféle visszaigazolást a vásárló személyéről. De, ha ezt mégis meg kell tenni, több féle megoldás lehet. Az egyik, a Magyarországon is bevett szokás, hogy egy kihelyezett banki állomás leolvassa a kártya azonosítóját, ellenőrzi a hozzárendelt bankszámla adatait, levonja róla a pénzt, a vevő pedig ezután hitelesíti „aláírásával”. Ez az aláírás lehet szokványos vagy elektronikus, manuális vagy automatikus. Ennek csak a képzelet szabhat határt. Az „aláírás” a használó azonosítására szolgál. Tehát nem egy valódi szignóra kell

30

gondolnunk. Bár bizonyos esetekben ez is jelentheti a megoldást. Vagy a kártyához tartozó PIN-kód, vagy egy hitelesített elektronikus aláírás (egy bitfolyam nyilvános és titkos kulcsok által kódolva), vagy biometrikus azonosító, esetleg egyéb más technológia segíthet igazolni a jogosultságunkat a tranzakció elvégzéséhez. Nyilvánvalóan ez egy nagyon fontos lépés a folyamatban. E nélkül az egész értelmét vesztené, de ez teljesen triviális. 4.2.2. Specializált hirdetések

Ez, illetve a következő fejezetben tárgyalt fogyasztási szokások mérése és statisztikák készítése nagyon is összefügg. A hirdetések, reklámok ugyanis a fogyasztási szokások ismeretén alapulnak. Teljesen egyértelmű lehet, hogy egy nyugdíjasnak kevesebbszer van szüksége energiaitalra, mint egy huszonévesnek. A fogyasztási szokások elemzéséből valószínűségek és statisztikák alapján a hozzáértők meg tudják mondani, milyen termékeket vesz meg előre láthatóan a vásárló. Ha egy ilyen specializált fogyasztói kosár termékeit megfelelő köntösben – ügyes marketinggel, a célcsoportnak vonzó reklámok odaillő tálalással – a fogyasztó elé tárják, akkor eredményesebben hirdethetnek, mint a korábbi módszerekkel. A megvalósítás pedig a következő, de ismételten csak nagy vonalakban: A kosárba helyezetett termékek mindegyike rendelkezik önálló azonosítóval. Ezt érzékelve, mondjuk a kosárba, vagy a polcokra elhelyezetett vevőberendezések a kosár tartalma alapján, az előre betáplált vásárlási statisztikák szerint megkísérlik „felismerni” a fogyasztót, illetve annak szokásait. Ha ez sikerül, akkor a kihelyezett interaktív reklámtáblákon, hangszórókon (ezeket vagy a polcokon, vagy a bevásárló kocsikon helyezik el leggyakrabban) befolyásolni, azaz inkább informálni tudják a vásárlót a boltban tartott őt érdeklő termékekről, akciókról, stb. 4.2.3. Fogyasztási szokások mérése

Amint azt már említettem is, a szokások mérése nyújtja az alapot az előző részben tárgyalt hirdetésekhez. Ott már valamelyest érintettem azt is, hogy a kosár tartalmából hogyan tudnak következtetni a vásárló személyére. Nos, az RFID bevezetésével az adatgyűjtés lényegesen könnyebbé válik. Nem elsősorban az egyéni vásárlókról gyűjtött adatok, hiszen az személyiség jogokat sérthet, ha 31

azt próbálják kutatni, hogy személy szerint ki mit vesz. Sokkal inkább annak van jelentősége, hogy mely árucikkek „járnak együtt”. Melyek kerülnek be ugyanazon kosárba nagy valószínűséggel. Ennek ott jelentkezik a haszna, hogy a vásárlókat megfelelő reklámokkal keresheti meg az üzlet, amint azt már az előző fejezetben kifejtettem. Ugyanakkor haszon származhat abból, ha egyszerűen tudja mérni az adott üzlet, hogy az átlagvásárlója milyen termékeket, terméktípusokat, és milyen árban részesít előnyben. Ez olyan versenyelőnyökhöz juttatja, melyeket a hagyományos módszerekkel csak bonyolultabb módon szerezhetett volna meg. Ilyen versenyelőny lehet, hogy tudja, milyen rendszerben járják be a boltot a vevők, vagy szállítókkal való tárgyalás esetén pontos és friss statisztikákat tud felmutatni, hogy mely termékek, milyen áron kelendőek, mikor veszik szívesen a fogyasztók, milyen rendszerességgel és mennyiségben, stb. Természetesen eddig is megvolt ezeknek a módszereknek egy része és alkalmazták is. De az új rendszerrel ez még egyszerűbben valósítható meg. A kinyert és adatok pedig egy jó értékesítési illetve marketing szakember kezében szintén jó szolgálatot nyújthatnak ezzel is növelve a vállalat profitját, és nem utolsó sorban a fogyasztók elégedettségét is. 4.3. Alkalmazás Magyarországon Ez a fejezet már kezdi kirajzolni a címben felvetett problémára adott választ. Mégpedig, hogy hogyan is alkalmazzák idehaza az RFID-technológiát. Pontosítva, hogyan is alkalmazzák kereskedelmi egységek. Mert szét kell választani a használat típusait. Teljesen egyértelmű, hogy más ütemben terjed a használata iparáganként, szektoronként. De egy tény: széles körben még egyáltalán nem elterjedt. Sem az állattartásban, bár ott is használják már pár helyen az egyedek megjelölésére. Sem személyazonosításra és a dolgozatban tárgyalt kereskedelemben sem használatos széles körben. Eltekintve bizonyos kirívó esetektől. Bár olyan hatalmas eltérés nem mutatható ki az európai átlaghoz képest. Főleg, ha beleszámoljuk a kelet-európai országokat is. Sőt, akkor kifejezetten jó helyen áll Magyarország. Pontosabban a magyar nagyvárosok állnak jól. Azt bizonyára mindenki érzékeli, hogy Magyarországon is hatalmas az információs szakadék. A Budapest-központúságról már nem is beszélve. Kis falvakban, de még vidéki apróbb városokban is nagy a lemaradás informatikai téren. Ha még

32

az alapvető informatikai szolgáltatások sincsenek kiépítve, például szélessávú internet sőt, maga az internet hozzáférés sem, akkor egy ilyen technológiának még nincs keresnivalója ezeken a helyeken. Az elmaradott technikai színvonalnak és a versenyképes szaktudás hiányának is betudható, hogy a helyzet most olyan, amilyen. Persze ez után a komor helyzetjelentés után megjegyzendő, hogy ez nem egyedi a probléma. Egy átlagos francia vagy olasz kisvárosban is nagy valószínűséggel ugyanaz a helyzet. Egyelőre ez a technológia még megvalósítás szintjén nagyon gyerekcipőben jár. Elméleti, sőt gyakorlati szinten negyven éve elérhető, de eddig mindig túl drága volt a bevezetéshez. Megemlíteném továbbá, hogy még most is nagyon a határvonalon mozog. Ráadásul hatalmas összegbe kerül a bevezetése, és sok cégnek nincs erre költhető pénze. Főleg, hogy jelenleg nem is tudják kihasználni az előnyét ennek az igazán innovatív technológiának. Sőt, sokan, nagyon sokan, még a kereskedelmi szektoron belül se tudják, hogy vajon mi ez pontosan. És most nem az egyszerű dolgozókról beszélek, hanem a felsőbb szintekről. Beszerzési felelős, informatikáért felelős szakember, vagy akár a vezérigazgató.

33

5. Az RFID alkalmazása és a Coop 5.1. A Coop és a Coop közötti különbségek A munkám címe alapján célom az RFID és a Palóc-Coop Zrt. Kapcsolatának bemutatása. Azért választottam konkrétan a Palóc-Coop Zrt.-t, mert egy tipikus magyar kiskereskedelmi vállalat. Tipikus magyar problémákkal. Olyan berendezkedéssel, amit, ha sikerülne maga mögött hagyni, és modernizálódni annyira, hogy bevezethesse az RFID alapú technológiát, akkor bizonyára minden magyar vállalat, vállalkozás megtehetné ezt. De, mint később rá kellett jöjjek, és őszintén megvallva nem is lepődtem meg igazán, ismerve a környezetet, ahol ez a cég tevékenykedik (Nógrád megye középső része, Szécsény központtal; azaz a szécsényi kistérség körzete, illetve pár település egyéb közeli kistérségekből), ez nem fog egyszerűen menni. Még évek, ha nem évtizedek kérdése lesz ez. Hogy komplexen közelíthessem meg a témát figyelembe kell venni azt a kettősséget, amiben ez a cég mozog. Egyrészt pici egy üzletlánchoz képest, mármint maga a Palóc-Coop láncolat, másrészt, ha tágabb értelemben vesszük, akkor magyar léptékkel nézve hatalmas, maga a Coop csoport, melynek a Palóc-Coop a tagja. Tehát érdemes megismerni mind a nagyobb, mint a kisebb szervezetet, hogy átláthassunk valamelyest a problémák szövedékén. 5.2. A Coop csoport A Coop csoport a weblapján a következő információkat tarja érdemesnek megosztani magáról: „A Coop üzletlánc a teljes egészében magyar tulajdonú Coop Gazdasági Csoport része, amely sokkal bővebb tevékenységi körrel rendelkezik, mintegy 700 kereskedelmi kis- és középvállalkozás tagja van, melybe beletartozik az élelmiszer kis- és nagykereskedelem, ruházati kis- és nagykereskedelem, iparcikk kisés nagykereskedelem, ipari, illetve egyéb tevékenység. A Coop-csoport mintegy 32 000 embert alkalmaz, ezzel a létszámmal az egyik legnagyobb kistelepülési foglalkoztató. Országszerte megtalálható boltjainak

34

száma meghaladja az 5000-et. A fokozódó verseny ellenére a Coop-csoport megőrizte

meghatározó

piaci

pozícióját

a

magyar

élelmiszer-

kiskereskedelemben, ahol a részesedése 12 százalék. Az elmúlt évek alatt a Coop üzletlánc látványos fejlődésen ment keresztül. Alapításakor, 1995-ben 619 üzlet érezte úgy, hogy szükség van egységes, koncentrált fellépésre, míg 1999-ben már háromszor ennyi bolt a COOP üzletlánc tagja. Napjainkban közel 3000 COOP üzlet várja vásárlóit 1650 településen. A folyamatos újítás a Coop-csoport fejlődésének egyik kulcseleme. A Coop egy hagyományos kiskereskedelmi lánc, amelynek története 40-50 évre tekint viszsza, célunk azonban, hogy a tradíciók megőrzése mellet a piaci igényeknek megfelelően modernizáljuk a láncot, hiszen a vevői elvárásoknak csak így lehet megfelelni. A fejlesztések egyszerre több irányban zajlanak ez idáig nagy sikerrel. Üzleteink mintegy kétharmada már átesett a modernizációs folyamaton, amely egyrészt műszaki technikai fejlesztést, átépítéseket, boltrendszer átalakításokat jelent, másrészt az információs technológia korszerűsítését, amely az egységes áruazonosítás, integrált rendszer, közös adattárház kialakítását segíti elő. A Coop üzletlánc magyarországi fejlődése más európai ország számára is példaértékű. A Coop sikerei bizonyítják, hogy a mai nyitott gazdasági viszonyok közt is lehetséges a hazai értékek megőrizése. 2000-ben megalapítottuk a Cseh és Szlovák szövetkezeti rendszer részvételével a Coop Euro Zrt.-t, ahol közösen elemezzük az eddig elért sikereket, és kölcsönösen átadjuk egymásnak a hasznos tapasztalatokat.” (Coop-csoport, 2009)

35

Kiegészítésképp illetve helyesbítésképp hozzákívánkozik pár megjegyzés az imént olvasható kicsit marketing ízű szöveghez. A „A Coop üzletlánc magyarországi fejlődése más európai ország számára is példaértékű.” mondat véleményem szerint nem biztos, hogy helytálló. De azért a lényeges adatok alapján jelentős piaci szereplőnek nevezhető, révén, hogy nem multinacionális, hanem magyar tulajdonú cégről van szó, és valljuk be, ez elsősorban mint ilyen, jellemzően nem a tőkeerejéről híres. A 12%-os részesedést olyan piacon elérni, ahol vetélytárs a Tesco, Spar, CBA és egyéb kisebb cégek, nem is olyan egyszerű. Halmosi György, a Palóc-Coop Zrt. vezérigazgatójával készített interjú során megemlítette, kicsi méretük alapján a Coop boltjai inkább a CBA, Penny Market, Match üzletek közé tartoznak, de részesedések alapján kinőtték ezen társaságok csoportját, és valódi versenytársnak már a Tesco és Spar üzleteit tekintik. Példaértékűnek tartotta azt is, hogy a forgalom alapú elszámolás szerint itthon a Tesco után a második helyet kaparintja meg a Coop. De nézzük a számokat, melyek szintén a Coop weblapjáról származnak (2007-ből, melyek a mai napig nem nagyon módosultak): 

1650 településen körülbelül 3000 bolt



1,5 millió vásárló naponta



32 000 foglalkoztatott



700 magyar kis-és középvállalkozás biztos megélhetése



3000 magyar beszállító partnere



90% hazai gyártású cikk forgalmazása



95 000 magyar termék forgalmazása

Egyéb mérlegadatok immáron a 2009. év május 28-i Coop Hungary Zrt. Igazgatósági ülés üzleti jelentéséből a 2008-as évi adatok alapján 

Eszközök – források össze: 4.247.896 eFt



Saját tőke: 1.438.023 eFt



Jegyzett tőke: 762.000 eFt



Mérleg szerinti eredmény: 9.541 eFt

36



2008-as nettó árbevétel: 12.669.700 eFt



Bevételek és ráfordítások egyenlege: +20.900 eFt

Tehát, ami elmondható, nagyon magas a Coop egységek száma, közel háromezer bolt négyféle típusra bontva: Coop Mini (ezek az úgynevezett „kisboltok”) 2500 kötelezően tartandó árucikk alatt, Coop 2500-3500 kb. cikk között, Coop maxi kb. 5000-7000 árucikk, és a Coop Szupermarket 10000 fölötti kötelezően tartandó cikk. Ezeken kívül azonban előfordul, hogy egyéb üzlettípusok is betagozódnak a szervezetbe, igaz, ezek elenyésző számban. De, hogy példát is említsek, a Palóc Coop a 26 boltja mellett üzemeltet szezonálisan 3 darab szeszfőzdét is.

5.3. A Coop és az ÁFEOSZ Mivel a témához nem kapcsolódik szervesen, de mégis megemlítendő az ÁFEOSZ és a Coop Hungary Zrt. Kapcsolata. „A Coop Hungary Zrt-t az ÁFEOSZ alapította 1997-ben. Jelenleg részvényesei az ÁFÉSZ-ek, gazdasági társaságok, valamint a PRO-COOP-ok is. A Coop Hungary Zrt.-nek jelentős szerepe van a szállítókkal való kapcsolat kialakításában, a regionális beszerző társaságok működésének koordinálásában, az értékesítés korszerű módszereinek kifejlesztésében és elterjesztésében, a Coop üzletlánc szervezésében, a Coop rendszerben működő boltok kereskedelmi dolgozóinak szakmai továbbképzésében, az informatikai rendszer továbbfejlesztésében, ezen informatikai ismeretek oktatásában. Fontos a Coop Hungary Zrt. által lebonyolított közvetlen beszerzés és az import, amelynek jelentős részét az ÁFÉSZ-ek és társaságaik vásárolják meg.” (ÁFEOSZ, 2009) A Coop Hungary Zrt.-nek a szervezeti felépítése a következő: Igazgatóság: 

Elnöke: Csepeli Lajos



Vezérigazgató: Murányi László

Felügyelő Bizottság: 

Elnöke: Dr. Szilágyi Péter

37

Az Igazgatóság szakmai szervei: 

Ügyvivő Testület

Szakmai ügyintéző szervezet (divíziók) A két szervezet kapcsolata esetünkben még ott lehet fontos, hogy az árubeszerzés, raktározás, elosztás körében együtt mozognak. Az áruval történő ellátást ugyanis az előbb említett PRO-COOP/Füszért szervezetek végzik. Ezek részvénytársaságként működnek, tulajdonosaik pedig az ÁFÉSZ-ek és azok gazdasági társaságai. Jelenleg Magyarországon 5 db PRO-COOP működik. Regionálisan osztják és látják el az ország területén lévő Coop társaságokat. Tehát az ÁFEOSZ a társadalmi, érdekképviseleti kapcsolatokat működtet (a megyei szervezetekre támaszkodva). A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokért pedig a Coop Hungary felelős és ebben a PRO-COOP/Füszért szervezetek segítik. A tagszervezetek tizenhét önálló jogi személyiségű megyei szövetséget hoztak létre, amelyek döntően társadalmi testületként működnek. A területi szövetségek részei a szövetkezeti rendszernek, de közvetlenül nem tagjai az ÁFEOSZ-nak.

6. ábra: ÁFEOSZ–Coop–PROCOOP együttműködés

38

5.4. A Palóc-Coop és a Coop kapcsolata A Palóc Coop Zrt.-t is egy ilyen PROCOOP szervezet látja el név szerint a miskolci székhellyel rendelkező Észak-Kelet PROCOOP Zrt. Ezen kívül, mint ahogy említettem is már van még négy másik az országban. Alföld Pro-Coop Zrt., Kecskemét székhellyel, Hétforrás Zrt., Szombathelyen található központtal, a Mecsek Füszért Zrt., amely Pécsen érdekelt, illetve a szolnoki Tisza-Coop Zrt. Ezeken kívül Halmosi úr említett még egyet, mely nem régiós szintű, de külön kezelik ez egy, a CBA érdekeltségi köréből kiváló csoport.

A Coop Hungary működési alapelvei között az imént említett közös beszerzésen kívül szerepelnek még olyanok, mint összehangolt választékpolitika, ez szorosan összefügg az előzőekkel, akárcsak a kihelyezési politika, köznapi nyelven polcpénz. De helyet kap még ebben a sorban a reklám- és marketingtevékenység, saját márkájú és egyéb termékek menedzselése, árpolitika valamint az akciók központi kezelése. (Bucsai-Dunai-Nagy, 2003) Mivel franchise rendszerről beszélünk, (Sőt, amire kifejezetten büszkék a Coopnál, 2007-ben elnyerték a Magyar Franchise Szövetségtől Az év franchise rendszere díjat. Azóta a társaság hivatalos meghívóin szívesen helyezik el a fedőlapokon ezt az emblémát.) így a Palóc-Coopnak is tiszteletben kell tartania mindezt. Ezért a szerződések értelmében az árukészletek nagyjából 90%-át a regionális PROCOOP társaságon keresztül szerzik be. A maradék 10%-nyit pedig főként helyi kereskedőktől vásárolt áruk, akciós megrendelések, egyedi vásárlások teszik ki. Ennek a legnagyobb része frissáru. És ennek is egy része gyakran határon túli szállítóktól érkezik hozzánk. Ilyen volt mondjuk a szlovákiai pékáru vagy tej is. A központi Coop raktár szerepe (tehát nem a regionálisoké, hanem egy szinttel feljebb, az országosé) leginkább abban ölt testet, hogy az üzletlánc import árukkal történő ellátását biztosítja. Ennek a logisztikai központnak a forgalma 5,5 milliárd forint köznyékén mozog. És ez a szám általában évente 1219%-kal növekszik. Ha viszonylag kicsinek tűnik ez az összeg, az elsősorban azért van, mert a korábban említettek szerint a Coop boltokban árult termékek kb. 90%-a hazai forgalmazótól származik.

39

A regionális és kisebb, helyi raktárakból az áruszállítás a Coop üzleteibe heti rendszerességgel megtörténik. Természetesen a frissáruk kivételt jelentenek, hisz ezeknél a napi szállítás az indokolt. Sőt, tapasztalatok bizonyítják, hogy néha a napi többszöri szállítás is szükséges, vagy hibák, vagy túlzottan alábecsült aznapi kereslet miatt. Jellemzően ilyen a pékáruk helyzete, amikor a korrekciókra elég egyetlen telefonhívás az üzletvezetőtől, és az egyik beszállító már orvosolja is a felmerült problémát. Azonban a heti rendszerességűnek nevezett szállítás is összetettebb fogalom. A bevett szokás szerint heti háromszori szállítást végeznek a szupermarketekbe, kétszerit a Maxi és Coop üzletekbe, és heti egyszeri feltöltés elég a kisbolt kategóriába sorolt üzletekbe. A másik kulcsfontosságú kérdés a sajátmárkás termékek árusítása, ahogy azt a vezérigazgató interjújában kifejtette. Lényegesnek tartja ezeket a termékeket, egyrészt, mert kiváló reklámhordózók. Ha jó minőségű termékeket adnak el Coop néven, akkor ezzel a minőséggel könnyen azonosítják az üzletláncot is. Ez nemcsak, hogy ingyen reklám, hanem még szép hasznot is hajtanak a vállalatnak. A marketingen kívül, – ahogy ő elmondta interjújában, ezekhez kevésbé ért – ez a szempont jobban melengeti a szívét. 25-30%-ot is kitesznek az eladásokból a Coop márkájú termékek, és, mivel ezek a termékek nem mennek át annyi kereskedő kezén nagyobb árréssel rendelkeznek, mint a többi fajta árucikk. De jellemzően az összes termékre vetítve 13-14%-os árréssel számolnak. Egy külön érdekesség még a Coop szervezetre is vonatkozó jelenség. Amely jellemző akár idehaza, akár a külföldi Coopoknál. Ez pedig az, hogy a tőkeerősebb és e módon nagyobb vállalatok hajlamosak bekebelezni a csoporton belüli kisebb cégeket. Így, mint minden fúziónak vagy felvásárlásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is. De jelen esetben úgy hiszem én és a megkérdezettek is, akik főleg vezetők voltak, hogy összességében pozitív hatásokkal járhat egy ilyen akció.

40

5.5. A Palóc-Coop bemutatása Amint láthattuk azt, a Palóc-Coop Zrt. csupán egy kis szelet a Coop csoporton belül. Először is magáról a szervezetről néhány szó: 

A részvénytársaságot 80%ban birtokolja a Szécsényi ÁFÉSZ



210 szövetségi tagja van jelenleg



Nincs igazgatóság



A Közgyűlés a társaság legfőbb szerve, stratégiai kérdésekről ez dönt (pl.: szervezeti struktúra, üzleti terv, eredményfelosztás)



Vezérigazgató: Halmosi György



20 településen 26 bolttal rendelkeznek



1 szupermarket, 4 Maxi Coop, 19 Coop és 2 „kisbolt”



Illetve 3 szeszfőzde, ezeket jobbára bérbe adják



3 kistérségben vannak jelen



130 foglalkoztatott



Éves árbevétel: ~ 1.700 millió Ft



Adózott eredmény: ~ 12 millió Ft Tehát az üzleteik négyötöde, ha darabszámot nézünk, a „egyszerű Coop” üz-

letek kategóriába sorolható. Ez azt jelenti, hogy az ilyen helyeken foglalkoztatottak száma boltonként nemigen haladja meg a három főt. Jellemzően a környék kistelepüléseire jellemző ez a forma. Hogy könnyebben elképzelhető legyen, nyugodtan élhetünk a fejünkben meglévő „tipikus falusi vegyesbolt” sztereotípiával. Általában helyi munkaerőt foglalkoztató üzletekről van szó ez esetben. Az imént említett három főben azonban benne foglaltatnak az árufeltöltők, pénztárosok, élelmiszerrel foglalkozó munkatársak, és más, egyéb funkciókat ellátó munkatársak, illetve olyanok is, akik semmilyen, a kereskedelmi szakmához tartozó képesítéssel nem rendelkeznek. Gyakorta előfordulhat így, hogy egy szaktudást igénylő feladatot olyannak kell ellátni, aki maximum azzal a tapasztalattal rendelkezik, amit eddig, a jelenlegi munkahelyén eltöltött idő alatt sajátított el, soha nem tanult iskolában, képzéseken. És ez a szomorú valóság bizony rányomja bélyegét a szolgáltatások minőségére is. Magam is tapasztaltam,

41

– és valószínűsítem, a munkám olvasója is – hogy a munkába álló friss, olcsó, tapasztalatlan és gyakran képzetlen munkaerő mennyire visszaveti a megszokott minőséget. Gondolok itt arra például, hogy csökken a kiszolgálás minősége, nő az ideje. De a jellemző legsúlyosabb probléma az áruhiány is lehet. Az említett kis boltokban nyilván a készletek ellenőrzését, a rendelést az ott dolgozók végzik. Kevesebb tudással illetve tapasztalattal rendelkező dolgozók gyakran nem jól mérik fel a szükséges mennyiségeket. Az így keletkező áruhiány pedig hatalmas érvágás a helyi igényeket kielégítő üzletek számára. Nem egyszer fordult már elő a helyi Coop bolt kapcsán, hogy egy vásárló ezt mondta: „Nem megyek oda, mert semmit se kapni ott.” Ez a probléma pedig tovább súlyosbítja a már így sem túl kedvező helyzetet. Versenyelőnye az efféle üzleteknek a pozíciójuk. Még manapság sem teheti meg mindenki, hogy gyakran bemegy a közeli városba bevásárolni. Azonban, ha megteszi, ez pluszköltség a vevőknek. Leginkább idő és kényelmetlenség. Az árversenyben a nagyobb hálózatok, Penny Market, Spar, Tesco – főleg utóbbi – megverheti a Coopot, így visszahozva az útiköltség árát. Egyértelmű tehát, hogy a helyben lévő, és gyakran monopolhelyzetű üzletek egyetlen fegyvere az árverseny ellen a kínálatbőség, és talán még a kiszolgálás jó minősége lehet. Sajnos a rutinos, már több tíz éve a szakmában dolgozó idősebb eladók egyre ritkábban lelhetők fel ezekben az üzletekben. A fluktuáció itt is meglelhető a gazdasági átalakulásoknak köszönhetően. Ezen gond kiküszöbölésére a jobb készletgazdálkodás lehetne megoldás. Kérdés azonban, hogy megéri-e az új módszerek bevezetése, vagy a megfelelő képzések biztosítása, vagy érdemesebb megtartani a régi állapotokat. És pontosan itt merül fel esetlegesen az RFID-technológia használata. De, úgy vélem, a jelenlegi helyzet fényében ennek a megoldásnak a felvetése, ahogy azt talán mindenki sejtheti kissé ironikus. Mivel a következtetés levonása nem tartozik szervesen a fejezetbe, így ezt a rövidke mondatot akár zárójelesen félre is tehetjük még. Bár sejthető már a munka címének olvasásakor ez a végkifejlet. Hogy folytassam a Palóc-Coop bemutatását, meg kell említeni a fennmaradó 20 százaléknyi komolyabban felszerelt üzletet is, amelyeknek még esélye is lehet a felzárkózás a vetélytársak mellé, mind áruforgalom, mind pedig vásárlószámot

42

tekintve. A maradék négy maxi Coop üzlet pedig a nagyobb, pár ezres lélekszámú falvakban. Ezeknek szintén a helyi igények kielégítése a fő célja így az előbb elmondottak igazak erre a csoportra is. Annyi különbséggel, hogy nagyobb alapterületű boltokról, nagyobb áruválasztékról és egy-két fővel több alkalmazottról beszélhetünk. Azonban a problémák ugyanazok. Képzetlen munkaerő, kis forgalom. Az egyetlenegy működő szupermarketje a cégnek Szécsényben üzemel. Teljesen nyilvánvaló, hogy a forgalom és bevételek nagy része itt keletkezik. Még úgy is, hogy a városban meg kell küzdeni a CBA, Spar és Penny Market üzleteivel. A nagy harc következtében a költségek lefaragása címén az utóbbi időben sajnos megfogyatkozott a vásárlóközönség is. Ez az üzlet így nem jut versenyelőnyhöz az elhelyezkedésével, mert pár száz méterre ott van egy hasonló típusú másik bolt. Gondolható tehát, hogy más tulajdonságaival kell harcba szállnia a konkurencia ellen. Egyik legerősebb fegyvere a márkaneve. A helyi szóhasználatban az üzlet még mindig a „Skála” nevet viseli. Teljesen beleivódott már a környék köztudatába. Évtizedek óta ugyanott üzemel, bár a termékkínálat az utóbbi időben jelentősen leszűkült, eltűnt a ruházati osztály teljes mértékben, pontosabban a kétszintes épület második emeletén, a régi helyén még üzemel, azonban már nem a Coop tulajdona. A műszaki osztály mérete is szinte a nullára csökkent. A fő szegmensét az áruértékesítésnek az élelmiszer adja. Még a kínálat beszűkülése és bizonyos termékek elhagyásával a cég heti 3035 tonnás áruforgalmának jelentékeny része ide kerül. Ez nagyjából havi 120 millió forintos készletet jelent. Halmosi úr felhívta a figyelmemet egy számára nagyon érdekes adatra, ami igen imponáló, és a beszállítók körében népszerűvé teszi a céget, méghozzá arra, hogy az áruk átlagos forgási sebessége 25 nap. Ez még élelmiszerek esetében is igen jónak mondható. Tovább folytatva az erényeik sorát, elmondta, hogy a szállítóknak általában 35 napon belül ki is fizetik a tartozásaikat. Büszkélkedve még egy igen jelentős ténnyel azt is hozzátette, hogy hiteltartozása nincs a cégnek. Nem híve a vezetőség a hitelek felvételének. És ez a tény jelentős pozitív színezetet kapott, tekintve az interjú idejét, amely 2009 júliusában volt. Így a válság hatásait, pontosabban a hitelválság hatásait abszolút kikerülte a vállalat. Ezt a témát boncolgatva arra a kérdésre, hogy vajon a lakosságot ért hatások, munkanélküliség növekedése, munkabérek csökkenése, stb. milyen hatást fejtett ki a fogyasztásra szintén megdöbbentő választ adott.

43

Olyannyira megdöbbentőt, hogy nem csak engem, de, mikor a kimutatásokat meglátta erről, őt is meglepte a tény. Mégpedig: az akkor rendelkezésre álló adatokból az szűrhető le, hogy 2009 első öt hónapjában 12 százalékos forgalomnövekedést tapasztaltak. Hozzátette még, hogy jellemzően azokon a településeken, ahol a munkanélküliségi ráta és a roma kisebbség aránya elég magas. A magyarázatra akkor csak találgatások születtek, de úgy vélte, hogy az akkor folytatott országos méretű közmunkaprogramok befolyásolhatták így az adatokat. Illetve az, hogy a már eddig is munka nélkül lévőknek nem csökkentek a havi bevételeik ellentétben a dolgozókkal. „Mindenesetre érdekes gazdaságszociológiai kérdés lehetne ez.” – zárta le ezzel a témakör végét. Körbejárandó kérdés volt még a vezérigazgató és a vállalat tervei, illetve ezek összevetése a jelenlegi állapotokkal. Címszavakban a következőket mondta el Halmosi György: 

Két új bolt nyitása



Egységesítés mind külsőleg (felújítások, kinézet)



Egységesítés mind belsőleg (pénztári rendszerek, áruellátás, közös integrált rendszerbe kapcsolás)

Az előbb felsorolt pontok közül az első kettő különbözik a harmadiktól. Leginkább azért, mert a dolgozatom szempontjából az utolsó a lényegesebb, az első kettő is fontos, természetesen, de úgy vélem, hogy többet írni róla pár mondatnál felesleges. Természetes velejárója mindkettő a terjeszkedésnek, és az imázsépítésnek. Ráadásul eme kettő pont inkább lokális jellegű. Míg az utolsó átfogóbb, nagyobb szakértelmet igénylő feladat. Továbbá a dolgozatomhoz is ez kapcsolódik legszorosabban. Ennek a komplex problémának kifejtésére azonban szükségeltetik egy újabb, nagyobb lélegzetvételű alfejezet.

44

5.6. Állapotfelmérés az RFID-rendszer bevezetéséhez A vezérigazgatóval folytatott beszélgetés és az áttanulmányozott 2008 évi üzleti jelentésekből és tervekből kiindulva Halmosi urat az interjú végén arról kérdeztem, hogy szerinte mik lennének az esélyek egy ilyen RFID-szisztémán alapuló készletrendszerező vagy pénztárrendszer kiépítésére. Erre a reakció először egy visszakérdezés volt, méghozzá az, hogy „Mi az az RFID?”. Jól jellemzi már ez is a hazai helyzetet. Személyes tapasztalataim alapján alig páran tudják csak, hogy mi is ez a technológia. Azt pedig szinte senki, hogy mekkora lehetőségek rejlenek még ebben. A megkérdezettek többségének, akiknek próbáltam elmagyarázni, mi is ez, nagyjából annyi volt világos, hogy „ez az a lopásgátló matrica”. Nyilván, mert csak e módon találkoztak vele. Mikor Halmosi úrnak kifejtettem kissé bővebben, kidomborítva ennek a technológiának a kereskedelemben is hasznos tulajdonságait, már nagyjából világossá vált számára az ilyen rendszerek előnye. Mikor ennek fényében ismét megkérdeztem, hogy most már, hogy tudja, valóban mi is ez, mekkora esélyt lát a hazai, jelen esetben a Palóc-Coopnál történő bevezetésre, az első reakciója csupán egy mosoly volt. Mint szerintem sok más hozzáértő, én is osztom a vezérigazgató ezen véleményét. Jelenlegi állapotokat figyelembe véve egyelőre nem sok esélyt látni erre. S, hogy miért? Csak a fontosabb indokokat összeszedve: Még túl drága a technológia, s nem csak a bevezetése, hanem az üzemeltetése is. Mint a dolgozat elején bemutatott példa is igazolja, nem érett még annyira, hogy érdemes legyen egy jól bevált és mindenki számára ismert technológiát lecserélni rá, jelesül a vonalkód-rendszert. Másrészt semmi sem kényszeríti a tulajdonosokat a cserére. Bár a legfőbb kényszerítő erő a profit lenne. Az üzleti világban nyilván nem elég indok az, hogy ez a legújabb technológia, de ráfizetéses lenne a használata. Továbbá, hogy egy kicsit mélyebbre menjünk a hierarchiában, fontos szerepe van a méretgazdaságosságnak is. Ami egy Wall-Martnak vagy egy Tesconak megéri, nem biztos, hogy egy Palóc-Coop, vagy, hogy ne legyen ennyire sarkos a példa, Coop-csoport szinten is megérje. De azért egy Coop kontra Wall-Mart összehasonlítás is megmosolyogtató. Nyilván nem mindegy, hogy milyen tőke és éves profit áll rendelkezésére egy vállalatnak. Hogy mennyi idő alatt tudja kigazdálkodni a befektetett összeget. Egy apróbb üzletláncnak pár évi

45

profitja, ha nem még több vagyona rámehet egy rendszer kiépítésére. Ráadásul ez egy olyan komplex megvalósítást igényel, melyet nem igazán lehet darabokban megvalósítani. Ha mégis úgy szeretné valaki, akkor az jelentősen veszítene a hatékonyságából, és ezáltal a nyereségtermelő erejéből is. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan rendszer, mely csak félmegoldásokat tartalmaz, teszem azt vagy csak a raktározás, készletnyilvántartás szintjén működik ez a technológia, vagy pedig csak a másik végleten, mikor az áru elhagyja az üzletet, nem lehet olyan hatékony, mintha mindez együtt megvolna a cégnél. A két, egymást erősítő hatás nélkül még kevésbé éri meg bevezetni ezt a megoldást. És itt most csak egyetlen üzletről tettem említést. Ki lehetne bővíteni a működését a teljes üzletláncra. Beleértve az utolsó üzlet raktárát, eladóterét és kasszáit is. De mind ehhez pontosan ugyanaz a három dolog kell, mint a háborúhoz: „Pénz, pénz és pénz” – Raimondo Montecuccoli. De a 12 millió forintos adózott eredményből nem sok mindenre telik. Sőt, megállni az üzletlánc szintjén szintén azt jelentené, hogy nem használjuk ki a technológiában meglévő potenciált. A beszállítók bevonása nélkül az értéklánc egy igen jelentékeny szakasza marad ki. De az imént említett pénzt csak akkor érdemes beleölni, ha az megfelelő hasznot eredményez. Egy befektetőnek se érdeke hogy az általa adott pénz ne hajtson hasznot. Jelenleg még gyerekcipőben jár a technológia széleskörű gyakorlati alkalmazása. Nincsenek kiforrott technikák sem a bevezetésére, sem a működtetésére. Néhány kísérleti megoldástól eltekintve nem működik még rendesen. De valami már elkezdődött (Ha a technológia életútját nézzük már jó pár évtizede). És egész jó úton halad, hogy hamarosan áttörést érjenek el a megvalósítás szintjén. De, hogy a leejtett fonalat ismét felvegyem, folytatom az alfejezethez szorosabban kapcsolódó fejtegetést. A cég kis költségvetése már eleve lehetetlenné tenne egy ilyen projektet, vannak más gátló tényezők is. Mint már azt korábban is említettem, a technológia ismeretlensége is ide tartozik. Beszélgetéseim során, melyeket a cég fontosabb vezetőivel, illetve a szupermarket vezetőivel folytattam, nem nagyon találkoztam olyannal, aki tudta volna mi is ez a technológia. Egyedül egy embernek volt elnagyolt fogalma róla. Tehát nemcsak pénz kérdése egy ilyen átállás. A megfelelő szaktudás is szükségeltetik hozzá. Ha már a legnagyobb üzlet vezetői – köztük megtalálható tapasztalt, ugyanakkor a számítástechnikához is értő ember – sem

46

tudják, hogy van egy ilyen lehetőség, akkor a kisebb boltok dolgozói vajon honnét értesülnének róla? Igaz, a döntés nem is az ő kezükben van. De a szomorú helyzethez hozzátartozik az, hogy ismeretlenségbe veszik ez a lehetőség is. Amit tovább súlyosbít az ismeretlentől való, nevezhetjük félelemnek is, de talán jobb szó rá, hogy ódzkodás. Sok helyen, ahol még nemhogy múlt századi, de leginkább múlt század előtti módszerek uralkodnak, meg már a vonalkód-rendszer is érthetetlen. Egy jó példa erre a szülőfalum, ahol sok-sok tapasztalatot szereztem. És nem csak akkor, mikor vásárolni mentem, hanem bennfentesként, mikor édesanyám is a helyi vegyesboltban dolgozott. Pár éve is még a kézzel megírt árazó cetlik, vinyetták, vagy a csomagolásra alkoholos filccel ráírt árak világa volt az. Fejben tartott árjegyzékkel, amiket mindig kézzel, számjegyenként kellett beütni a számológépre hasonlító, – belsőleg – de inkább írógép kinézetű pénztárgépbe. Ami még jelenleg is működik. Tehát leginkább az volt a bevett a szokás, hogy a termék árát fejből tudniuk kellett, mert nem nagyon volt idő minden egyes csomagolást átnézni, hogy vajon mennyibe is kerül az. Ez több ezer terméknél igencsak nagy szellemi munkát igényel ráadásul úgy, hogy hetente változhatnak az árak, sőt, akár szállításonként is, nem is beszélve az időszakos akciókról. Ha tehát a pontos árat sikerült számjegyenként bevinni a gépbe, akkor ki kellett még választani az úgynevezett hozzá tartozó gyűjtőt is. Ennek szerepe az volt, hogy a különféle adókulcsokkal rendelkező termékeket szétbonthassák. Külön a jövedéki adóval sújtott árukat, dohánytermékeket, alkoholt, külön az élelmiszereket, míg működött a palackozott földgázkiadás, azt is, és így tovább. Amíg több kulcsos ÁFA-rendszer volt, az szintén bonyolította a helyzetet. Ennek a gyűjtő rendszernek az volt a célja, hogy az év végi összesítésekben meg tudják mondani, hogy vajon mennyi fogyott a különféle típusú árukból. Ha mindezt manuálisan bevitték a gépbe, akkor az kiadott egy keskeny kis blokkot, amin szerepelt az üzlet neve, adatai, vásárlás időpontja… De igazából a mi szempontunkból a lényeg az volt, hogy soronként jelent meg a gyűjtő száma és a termék ára. De csupán ennyi. Egy hosszabb bevásárló listánál ellenőrizni sem tudta egy szakavatatlan szem, hogy melyik termék mi lehet. Főleg, ha még esetleg hibásan gépelték be az árát. Előfordult olyan is párszor, hogy a vevő viszszavitte a blokkot, mert nem értett egy-egy tételt. Mondanom sem kell, hogy mivel járt annak visszafejtése, hogy vajon mit vett, mennyiért, hol lehet a hiba.

47

Ez a típusú rendszer működik még számos helyen. És ismerve a körülményeket, fog is még jó ideig. Ehhez képest már a vonalkód alapú számlázás is hatalmas ugrás lehetne. Kérdés azonban, hogy mikor érné meg átállni arra. Egy hétszáz fős kis faluban, Nógrádszakálban, ahol működik három bolt is – véleményem szerint ez is rejtély, hogy hogyan maradhatnak fenn évek óta – nem generálhat egy kicsi Coop üzlet akkora nyereséget, hogy akár egy vonalkód alapú rendszert bevezethessen. Sőt, tapasztalatok mutatják, hogy gyakran nyereséget sem produkál. Sok leltározás akkora hiányt mutatott ki, hogy bőven kálón felül volt az. El lehet képzelni, mekkora részt vesz ki egy ilyen bolt a vállalat 12 millió forintos adózott eredményéből. További gond lenne a rendszer üzemeltetése. Jelenleg három alkalmazott dolgozik ebben a boltban. És, talán mondanom sem kell, egyik sem ért annyira az informatikához, hogy üzemeltetni, karbantartani tudjon egy ilyen rendszert. Az sem lenne megoldás, hogy személycserével egy eladó helyett egy informatikust felvesznek, hisz egy képzett informatikus bére több, egy végzett eladóétól, nem is beszélve arról, ha már eddig is szakképesítés nélküli személy végezte az eladói munkát. Folytatni tovább ezt a gondolatmenetet szinte felesleges is. Sem anyagi fedezet nem áll rendelkezésre, hogy elcseréljék a mostani rendszert. Sem megfelelő szaktudás. És az akarat is hiányzik. Jelenleg ez a nyugvópont. Nem érdeke senkinek elmozdulni erről. Nyilván szép dolog lenne a legmodernebb technológiát alkalmazni, de kérdés, ki fizetné ezt meg. Azt mondják, a kisvállalkozások tipikus problémája a tőkehiány. De az európai piacon, ha nem is a globálisat nézzük, a Coop csoport is kisvállalkozásnak tűnik. Hát még a számtalan nógrádszakálihoz hasonló üzlet, amelyek 2-3 főt foglalkoztatnak, és magánvállalkozásként működnek. Ha ilyesmiről van szó, mindig eszembe jutnak Milton Friedman szavai, amelyeket Vecsenyi János tanár úr hajtogatott előszeretettel Kisvállalkozások indítása és működtetése című órán: „There’s no such thing as a free lunch.” Magyarul így szól: „Nincs olyan, hogy ingyen ebéd”. Valakinek mindenképp ki kell fizetnie, bármiről is legyen szó. Az üzleti világban pedig ez különösen érvényes. Ahol a legfőbb cél a profit. Ráadásul a cél, főleg ebben a szektorban rövid- vagy maximum középtávon sikeressé válni. A kereskedelemben hatalmas pénzek mozognak, méghozzá iszonyatosan gyorsan.

48

Épp ezért a hosszú távú tervezgetés, berendezés nem túl előnyös. Rendkívül gyorsan változhat a környezet, szükséges az alkalmazkodás. Épp ezért várható, hogy csak a kiforrott technológiákat fogják átvenni a cégek, kockázatos, kilátástalan kutatásokba, vállalkozásokba belefogni nem fognak. Még külföldön sem, nemhogy itthon. A magyar cégekre általában jellemző, hogy csak úsznak az árral, de csak, ha tudnak. Gyakran ez is gondot okoz nekik. Még a mamutcégeknek is, például a MÁV. Egy teljesen magántőkéből működő, profitorientált, semmilyen állami támogatást nem kapó cégnek pedig kifejezetten nehéz. De a tisztábban látás kedvéért egy igen gyors és elnagyolt előzetes kalkulációval ez a következőt jelentené, ha minden üzletre alkalmaznák a megoldást – modellként véve a korábban bemutatott Wall-Mart esetet: Ha átlagosan, az egyszerűség kedvéért 850 Ft-tal számoljuk egy darab termék árát (ez 4,3 dollár), akkor kétmillió darab termék fordul meg a boltban évente. Ezt az eredményt az árbevétel alapján kalkulálhatjuk ki. Ha ennyi taget szeretne megvásárolni a cég, nyolc dollárcentes alapon az körülbelül évi 31,5 millió forintjába kerülne. Már ez eleve több mint a cég két és fél éves adózott eredménye. És ez a tétel mindenkép elengedhetetlen a működéshez. A huszonhat helyen kiépített megoldás, kis korrekcióval és mondjuk egy nagyon óvatos becsléssel, például 15 millió forinttal számolva, ami 75.000 dollár, (hozzáteszem sok helyen maga az ingatlan nem ér ennyit, ahol az üzlet működik) tehát háromnegyedére csökkentett árakkal számolva, mint az a Wall-Mart példában szerepel, 390.000.000 forintba kerülne. A címkéző gépek beszerzése is ugyanekkora tételt jelentene a fenti modellt a mi esetünkre alkalmazva. A következő sarkalatos pont az a pénztárak kérdése. Nyilvánvaló beruházásnak számít ez is, kérdés, hogy ez a tétel mikor hoz annyi hasznot, hogy érdemes legyen a megvalósítása. Az egész projekt kulcsszavai a létszámleépítés, lopások megszüntetése, és időnyereség. Mint már azt kifejtettem korábban is, a létszám csökkentése szinte kizárt. Ráadásul a rendszer működtetéséhez más minőségű, képzettebb, tehát szükségesen drágább munkaerő felvétele lenne kívánatos.

49

Véleményem szerint így az automata pénztárak-kapuk bevezetése még, ha indokolt is lenne, nem csökkentenék lényegesen a munkaerőre költött összegeket. Így a számításban kérdőjelesen ugyan, de megjelenhet. A kapott végösszeg, amit így rá kellene költeni a bevezetésre új, automata pénztárak nélkül 811,5 millió Ft. Pénztárakkal együtt ez 2811,5 millió Ft. Azt hiszem, az utóbbi összeg láttán nem kérdéses a projekt bevezetésének kudarca. Ez az összeg 234 évnyi adózott eredménnyel egyenlő. Míg pénztárak nélkül csak 67,5 évnyi. Megtakarítási oldalon jelentkezik mindenképp a bolti lopások csökkentése. Itt számoljunk az árbevétel 2%-ával! Ez 34 millió Ft. Illetve, ha az alkalmazottak 10%-át bocsátják el, akkor az 12,5 millió Ft megtakarított munkabér évente. Az így kapott végösszeg 46.500.000 Ft. Ez az összeg a rendszer évi fenntartásának költségét talán képes is lenne fedezni. De rettentő nagy kérdés, hogy a beruházás további összegeit, amelyekhez képest ez a 46,5 millió Ft elhanyagolható miből tudná kigazdálkodni a cég. Hiszen az egész vállalat nem ér annyit, mint amennyi az automata pénztárakkal számolt jelentősen elnagyolt összeg ad, csupán az amerikai példa analógiájára építve, ráhúzva azt az észak-nógrádi viszonyokra. De könnyen belátható az alábbi táblázatból, hogy akárhogy tologathatók az arányok, persze a realisztikus határokon belül, nem érhető el pozitív hatás. Kiadások

Megtakarítások

Tagek 2 millió * ~16 Ft

Fizetések 13 * 12 * 80.000 Ft 31,5 millió Ft

„Címkéző gép” 26 * 15 millió Ft

≈12,5 millió Ft Bolti lopások, tévedések

390 millió Ft

34 millió Ft

„RFID-rendszer” 26 * 15 millió Ft 390 millió Ft Automata pénztárak (???) 28 * 74 millió Ft 2.000 millió Ft ∑

811,5+2000 millió Ft

50

∑

45 millió Ft

Hogy az interjúhoz visszacsatoljak, és a már meglévő rendszerekről is szóljak, a magyarországi Coop csoportnál a jelenlegi legnagyobb informatikai projekt a közös Coop integrált rendszer kiterjesztése. „2009 első negyedévében tovább folytatódott ez a folyamat és így március végével 40 vevőközpont 452 boltja dolgozott az integrált rendszerrel. Közülük sokan a Coop Club törzsvásárlói kártyarendszer alkalmazói is. Így elértük hogy a Coop üzlethálózat teljes forgalmának 30%-a a Coop integrált rendszert alkalmazó üzletekben bonyolódik. Tovább javult az integrált rendszer felhasználók általi megítélése. Jelenleg mintegy 10 vevőközpont 247 üzletének adatait töltik be folyamatos rendszerességgel az országos adattárházba.”(Coop Hungary Zrt., 2009). Az említett integrált rendszer pontos fogalmát sajnos nem sikerült tisztáznom Halmosi úrral. Ő nem igazán informatikai szakember, így sok részlettel nem tudott szolgálni. De az elsődleges fejlesztések közt tartják nyilván ezt a projektet. Az irodalomjegyzékben szereplő üzleti dokumentációk áttanulmányozása után olyan következtetésre jutottam, hogy ez a rendszer az áruforgalom adatait kezeli. A fentebbi idézet nekem kissé ellentmondásosnak tűnik, hisz egy helyen azt írja, hogy 40 központ 452 üzletében használják ezt. Ez körülbelül 15 százaléka a 3000 üzletnek. De utána azzal folytatják, hogy csak 10 vevőközpont 247 üzletének adatait töltik fel az országos adattárházba. Ez körülbelül 8 százalék. De az ellentmondást magamban úgy sikerült valamelyest feloldanom, hogy egy mondatot emeltem ki a társaság 2009. évi üzletpolitikája és üzleti tervének 4. pontjából. Méghozzá azt, hogy: „A beruházások terén az időközben szükségessé váló eszközbeszerzések mellett kiemelkedő tétel a 2003ban vásárolt Coop Hungary SAP rendszer szerverének időszerű cseréje, ill. a csere során aktuális SAP verzió váltása is.” (Coop Hungary Zrt., 2009) Számomra ez azt jelenti, hogy a 3000 üzlet 15%-ában működik az SAP rendszer, de ezeknek csak picit több mint a fele kapcsolódik az adattárház rendszerhez. Persze ez csak személyes feltételezés. Több információt a cég informatikai fejlesztéseiről nem kaptam.

51

Abból kellett dolgoznom, ami az üzleti tervekben, jelentésekben a rendelkezésemre állt, illetve személyes tapasztalataimat ezekhez adva valami teóriát felállítani. Mint az imént említett dokumentumokból is kitűnik, az informatika alkalmazása nem tesz szert nagy jelentőségre a cégnél. Magáért beszél az az összesen egy oldalnyi szöveg, amit a két dokumentumból össze lehet ollózni informatika címszó alatt. Így az előre várt válasz arra kérdésre, hogy vajon mekkora a lehetősége annak, hogy a Coop Hungarynál vagy a Palóc-Coopnál bevezetik az RFIDrendszert még inkább körvonalazódik. Ha az informatikát, a közös vállalatirányítási és/vagy döntéstámogató rendszert így elhanyagolják – főleg pénz, de érdektelenség hiányában is – csoda-e, hogy egy ilyen futurisztikus megoldásról még széljegyzet formájában sem esik szó? De tovább folytatva… Kérdés lehet az is, hogy egyáltalán szükség van-e ilyesmire. Tudom, szinte minden oldalon felvetem ezt a témát. De ésszerűtlen cselekedeteknek sehol nincs helye. Véleményem szerint így gondolják ezt a vezetők is. Úgy hiszem, azon a véleményen vannak ők is, hogy a legkisebb rosszat kell választaniuk. Feleslegesen ölnék bele egy olyan projektbe a pénzt, aminek eredményét – a mai napig kétséges, hogy ez pozitív-e – senki nem látná előre. Ahogy Halmosi úr is elmondta, filozófiája, az, hogy: „Ami nem romlott el, azt nem kell piszkálni!” Tehát egyfajta végkövetkeztetésképp elmondható, hogy amíg ez a jelenleg alkalmazott rendszer kitart, és működik, vagy míg hatalmas hátrányt nem jelent, addig újfajta megoldásoknak, főleg, ha erőforrás-igényesek, semmi helye a működő vállalatnál.

52

6. Összegzés Szakdolgozatomban eljutottam oda, hogy egy magyar vegyeskereskedelmi vállalatnál manapság milyen esélyekkel lehetne szó egy, a rádiófrekvenciás azonosítók alapján működő rendszer bevezetésére. A válasz már azonban a kérdés feltevésénél sejthető volt. Röviden és tömören csak ennyi: „Semekkora esély nincs rá”. Így leginkább az okait próbáltam bemutatni, hogy ez miért nem lehetséges. Egy, már huszadik század elején alkalmazott technológia, a rádió, vezeték nélküli adattovábbítási technológia alapjain nyugvó, rendszerbefoglalt hálózat lenne az, amit a kereskedőcégek szolgálatába lehetne állítani. Igaz ugyan, hogy régi alapokon működő technológia lenne ez, de kiforrottan és könnyen, hatalmas méretekben még ritkán alkalmazott, a tárgyalt szektoron belül. Ez pedig jelentősem megdrágítja mind az üzembe állítását, mind pedig az üzemeltetését. Nem jelentéktelen ok továbbá az sem, hogy az előző technológia, amit kiválthatna, a vonalkód-rendszer olcsóbb, és a jelenlegi igényeket megfelelően kiszolgálja. Ráadásul az igen elterjedt, már, ami nem a legalsó szinteket illeti, lásd Nógrádszakáli 45. sz. vegyesbolt. Újabb hátránya még az ismeretlenség. Még azok sem igazán ismerik, akiknek igen nagy tapasztalata van a kereskedelem, raktározás, készletnyilvántartás terén. Akkor az egyszerű fogyasztó, vajon honnét ismerhetné ezt? A társadalmi elfogadottsága is kérdéses. Egyrészt, bizonyára lennének olyanok, akik számára az a rendszer, hogy egy kosárral, bevásárlókocsival átlép egy kapun, és egy számítógép már ki is állítja a számlát, nem biztos, hogy áttekinthető és érthető lenne. Talán felmerülne bennük, hogy mégiscsak más, ha egy ember a kasszánál tényleg azt számlázza, amit vásároltak, tételesen átnézve. Vagy, ha el is fogadnák, hogy a gép mindent jól számolt, nyilván nem szívesen egyeznének bele, hogy a felállított automata rendszer hozzáférjen a bankszámlájukhoz, és onnan levonja a vásárlás összegét. Ráadásul Magyarországon, ahol a készpénzforgalom nagysága, készpénzes fizetések aránya jóval magasabb, mint az indokolt, még kétségesebb lenne az eredmény. De egy szóval leírhatók az itt kifejtett okok, ez pedig a bizalmatlanság. A bizalmatlanságnál súlyosabb probléma lehet a személyiségi jogok tiszteletben tartása. Számba kell venni ezt is mint fékező tényezőt. Fennáll az esélye, 53

hogy a vásárló titokban szeretné tartani, mit is vásárolt. Persze, ez nem arra vonatkozik, mikor épp fizetnie kell a kasszánál. Ha elhagyta az üzlet területét, és még működnek az azonosítók a terméken, akkor bárki egy egyszerű eszközzel megmondhatja, mi is van a vevő kosarában, autójában, lakásában. Erre tehát a bevezetés előtt mindenképp megfelelő jogi hátteret, biztonsági intézkedéseket kell kidolgozni. További ellenállásba ütközhet a bevezetése a dolgozók részéről. Vagy azért, mert nem képesek az új technológiával megbarátkozni, és használni azt, vagy egy morálisan nehezebb kérdés, akár az állásukat is elveszthetik. Kétségkívül nem fogják támogatni a rendszer bevezetését, ha ezzel veszélybe kerül a megélhetésük. De ez már a munkaadó egyik problémája, nem pedig a gazdaságinformatikusoké. Ha azonban mégis, eljátszogatva a lehetetlennek tűnő gondolattal, úgy döntetne a Palóc-Coop, hogy bevezeti ezt a megoldást, az igenis a gazdaságinformatikusok problémája lenne. Ha nem sajnálná beleölni a pénzét a vállalat, nem törődve a projekt egyértelmű gazdasági bukásával, akkor meg lehetne oldani viszonylag gyorsan a bevezetést. Teljesen egyértelmű, hogy először az igények felmérésével kéne kezdeni. Nem mindegy ugyanis, hogy raklap, gyűjtő vagy darab szinten kerül megvalósításra. Jelen pillanatban a legesélyesebb a raklapszintű bevezetés. Nyilván, a szállítóknak is döntő szerepük lenne a projekt sikerében, hisz a raktárra vételnél lenne jelentősége a technológiának. Illetve a disztribúciónál, ha a központból szétküldik a megrendelt árut az üzletekbe, bár itt már nyilván gyűjtőkkel, rekeszekkel is számolnak, amelyek jelentősen bonyolítanák a helyzetet. Ugyanis a raklapot megbontva, kerülnének ki a termékek a boltokba. Szükségszerűen előfordulna olyan, is, hogy több ugyanolyan típusú bontott raklap, vagy akár bontott gyűjtő marad a raktárban. Ezt kiküszöbölve a cég felállíthatna egy címkéző berendezést a központi raktárában. Azonban a PalócCoopnak nincs központi raktára, így ennél a pontnál ismét falba ütközött az elképzelés. A legfőbb gond, ellentétben a Wall-Mart, vagy egyéb nagy áruházlánccal, hogy a Coop egy meglehetősen inhomogén szerveződés. Nem klasszikus értelemben vett üzletlánc. Olyan apró egységekből is állnak, melyek napi forgalma száz-kétszázezer forint körül mozog. Ilyen helyeken a heti szállítás általában da-

54

rabszám szerint viszi a termékeket. Ilyenkor csakis a minden termékre felragasztott tag lenne üdvözítő megoldás. Ha ebből indulunk ki, akkor lehet értelme annak, hogy a fizetés, raktározás, leltározás is RFID alapokon működjön. Ha tekintjük a boltok számát, ami 26, nem mondható soknak, akkor belefoghatunk a számolgatásba. Ez 26 raktárhelyiséggel jár. Így 26 helyen kell kiépíteni egy megoldást, amely képes a raktár/bolt területén lévő árukészletet felmérni. Kezelni a bejövő készleteket, esetlen figyelni a vevőtérben kint lévő árukat. Mivel a 26 boltból csupán egy, a szupermarket elnevezésű akkora, hogy három működő pénztára van így számolhatunk 28 pénztárral. De a költségcsökkentés jegyében, akár egyet pénztár itt le is szerelhető, így csak 27 maradna. Fogósabb kérdés már az időhorizont megadása, hogy vajon hány hónap ezt megvalósítani. Úgy vélem, hogy ezt a kérdést önmagában nem lehet kezelni, itt ismerni kell az alkalmazottak számát, és szaktudását is. A szupermarketben valószínűleg nagyobb gond nélkül meg lehetne oldani az átállást. Az informatikai személyzet gyors átképzése nem okozhatna problémát. Az árufeltöltésben sem lenne lényegesebb változás, illetve a mostani személyzet megtartása is lehetséges lenne. Itt jegyzem meg, hogy már így is rettentő kis létszámmal működik az üzlet. Gyakran fordul elő, hogy a pékáruk és a hentesáruk kiadását ugyanaz a személy végzi, ingázva a két pult között. Általában dolgozó van a műszaki cikkek környékén, és még egy általános „eladó”, aki leginkább az üzletvezető, járja a helyiséget és próbálja a vevőket eligazítani, ha az szükséges. Valamit egy, maximum két pénztáros van jelen, akiknek az is feladata, ha épp nincs sok vásárló, hogy árukat rakodnak, vagy besegítenek más helyeken az üzletben. Így a munkamenetek átszervezésére is szükség lenne mindenképp, de mindez összességében megoldható lenne egy éven belül. Tehát, ha minden üzlet ilyen lenne, akkor viszonylag gyorsan be lehetne vezetni a vállalatnál ezt a megoldást, de sajnos, csak egyetlen ilyen boltjuk van. Az összes többi jóval elmaradottabb és rosszabb helyzetben van. A gyökeres átszervezés és szemléletmód váltás hosszú évek munkájával és rengeteg pénz feláldozásával lehetséges.

55

Palóc-Coop esetében is fennállnak az összegzés elején felvetett problémák. Nehezítve a magyar viszonyokkal. Ilyenek például a kevés tőke, kicsi méret, elmaradott informatikai hálózat, alig meglévő megfelelő szaktudás (nyilván, mert ilyen fajtára nem is volt eddig szükség, de a közvetlen környezetből ez bevonható), régi megszokott beidegződések és az ideálistól teljesen eltérő szocializálódás. Értem az utóbbi alatt, hogy az elektronikai és informatikai ismeretek bőven elmaradnak átlagukban a nyugat-európai szinttől, nem is beszélve az amerikai vagy japán átlagról. Valószínűleg tehát az ilyen eszközök kezelésével is nagyon nagy gondok lennének. Tovább nehezítené a helyzetet, hogy az elszigetelt bevezetés, tehát csak a Palóc-Coop által, a Füszért és a Coop-csoport többi tagja nélküli, RFID alapú megoldás is visszavetné a rendszer hatásfokát, nem hozna olyan nagy versenyelőnyt, mit a komplex bevezetés a teljes hálózaton belül. De, ami a legfőbb gond, se igény, se késztetés nincs új módszerek bevezetésére. Maximum akkor várható némi változás, ha a környezet, vagy a versenytársak – értem ez alatt a multinacionális cégeket – helyezik nyomás alá a vállalatot. Míg ez nem következik be, maradnak az apróbb, olcsó fejlesztések, melyeket a szükségszerű csere, kopások, elromlott berendezések, elhasználódás eredményez, de ez korántsem kielégítő informatikus szemmel nézve a működést. Közgazdász szemmel nézve pedig teljesen logikus. Bár az informatikusoknál is jellemző szlogen lehet az idézet – főleg a hétköznapi hardverépítés terén: „Ami nem romlott el, azt nem kell piszkálni!”

56

7. Felhasznált irodalom Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága (1943): 320 U.S. 1 ügyiratszám http://caselaw.lp.findlaw.com/scripts/getcase.pl?court=us&vol=320&invol=1 Letöltés dátuma: 2009. április 19. ÁFEOSZ (2009): Co-op Hungary Zrt. http://www.afeosz.hu/index.php?pid=4&spid=2 Letöltés dátuma: 2009. december 28. BCS Hungary Group: Az RFID rövid története http://www.bcs.hu/hu/tudastar/rfid_tudastar/rifd_tortenet/#top Letöltés dátuma: 2009. március 28. Bhatt, H. – Glover, B. (2006. január): RFID Essentials ISBN-10: 0-596-00944-5, ISBN-13: 978-0-59-600944-1 Bucsai Kálmán - Dunai Judit - Nagy Judit (2003): A magyarországi kereskedelmi szövetségek bemutatása http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&ct=res&cd=1&ved=0CAYQFjAA &url=http%3A%2F%2Fwww.webcenter.hu%2F~halmai%2Fwebcenter%2Fpara dicsom%2Fegyeb%2Fdata%2FSZTE_GTK_2.evfolyam%2Fdownload%2FErteke sitesiPolitika%2FBucsaiDunaiNagy_MagyarorszagiKereskedelmiSzovetsegek.pp t&ei=HWXVS68Ig404oPHooQ4&usg=AFQjCNE_VaInu1Td4APwhF3g5ayxxS2oQ&sig2=igFRkT9YdZEmBr_eAYgmzQ Letöltés dátuma: 2009. december 4. Coop-csoport: Coop-csoport http://www.coop.hu/object.b1c74238-a7ac-43af-ac19-246a3421a202.ivy Letöltés dátuma: 2009. december 23.

57

Coop Hungary Zrt. Igazgatóság (2009. május 5.): Az igazgatóság beszámolója a társaság 2008. évi tevékenységéről A felügyelő bizottságjelentése a társaság 2008. évi tevékenységével kapcsolatos vizsgálatról és a 2008. évi munkájáról A társaság 2009. évi üzletpolitikája és üzleti terve Discover RFID: Mindent az EPC kódról http://www.discoverrfid.org/hu/hogyan-mukoedik/technologia/mindent-azepc-rol.html Letöltés dátuma: 2010. április 16. Duma László (2009): Bevezetés az E-businessbe, Előadás a Budapesti Corvinus Egyetemen More RFID – FAQ: What is the difference between a passive, semi-passive and active RFID? http://www.morerfid.com/index.php?do=faq&topic=Introduction8&display=RFID Letöltés dátuma: 2009. november 25. Oláh Tímea (2008): A nemzeti azonosítórendszer alakulása és jövőbeni lehetőségei a szarvasmarha-tenyésztésben, Debrecen Printed Electronic World (2010): Printed RFID in 2010 http://www.printedelectronicsworld.com/pages/printarticles.asp?articleids=19 61 Letöltés dátuma: 2010. április 21. RFID journal: The history of RFID technology http://www.rfidjournal.com/article/view/1338/1/129 Letöltés dátuma: 2009. április 20.

58

RFID switchboard (2009): RFID tag prices go down as performance goes up http://www.rfidsb.com/rfid-street-your-weekly-inside-scoop-rfid/528-rfid-tagprices-go-down-performance-goes-up.html Letöltés dátuma: 2009. április 20. Thornton, F. - Haines, B. - M. Das, A. - Bhargava, H. - Campbell, A. Kleinschimdt, J. (2006): RFID Security, ISBN: 1-59749-047-4, Kanada Vaskó András (2008): RFID alkalmazása az elektronikai gyártás termékkövetésében, Budapest

59

8. Ábrajegyzék 1. ábra: RFID-rendszerek típusai Rácz László – Állami Nyomda Nyrt. (2008): Alkalmazott RFID: Fókuszban a logisztika!, 7. oldal http://www.autocluster.hu/ikreator/acl/cms_pub/file_00001654/09_A llamiNyomda_20080115.pdf Letöltés dátuma: 2009. május 3. 2. ábra: Frekvencia szerinti típusok tulajdonságai Kis Attila – Állami Nyomda Nyrt.: RFID megoldások, 6. oldal http://www.allaminyomda.hu/file/1000098 3. ábra: Egy pár RFID típus Thornton, F. - Haines, B. - M. Das, A. - Bhargava, H. - Campbell, A. Kleinschimdt, J. (2006): RFID Security, 21. oldal ISBN: 1-59749-047-4, Kanada 4. ábra: Vonalkód vs. RFID Rácz László – Állami Nyomda Nyrt. (2008): Alkalmazott RFID: Fókuszban a logisztika!, 6. oldal http://www.autocluster.hu/ikreator/acl/cms_pub/file_00001654/09_A llamiNyomda_20080115.pdf Letöltés dátuma: 2009. május 3. 5. ábra: Azonosítási szintek és tulajdonságaik Rácz László – Állami Nyomda Nyrt. (2008): Alkalmazott RFID: Fókuszban a logisztika!, 6. oldal http://www.autocluster.hu/ikreator/acl/cms_pub/file_00001654/09_A llamiNyomda_20080115.pdf Letöltés dátuma: 2009. május 3.

60

6. ábra: ÁFEOSZ–Coop–PROCOOP együttműködés ÁFEOSZ (2009): Kapcsolati háló – Az ÁFÉSZ/Coop gazdasági csoport kapcsolatrendszerének vázlata http://www.afeosz.hu/index.php?pid=4&spid=4 Letöltés dátuma: 2009. december 28.

61