SZAKDOLGOZAT
FAUSZT GÁBOR 2011
Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MESTERSZAK Levelező tagozat Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok szakirány
A 2008-2009-ES PÉNZÜGYI- GAZDASÁGI VÁLSÁG KEZELÉSÉNEK MÓDJA A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN
FAUSZT GÁBOR Budapest, 2011.
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................... 3 Bevezetés ............................................................................................................................... 5 1
A német gazdaság helyzete 2008 előtt ........................................................................... 7 1.1
A gyenge növekedés időszaka 1995-2005 .............................................................. 8
1.1.1 1.2
Versenyképességi helyzet ..................................................................................... 11
1.3
A politikai helyzet ................................................................................................. 12
1.4
Az Agenda 2010 előzményei, a Hartz bizottság ................................................... 13
1.5
Agenda 2010 ......................................................................................................... 15
1.5.1 1.6
Alacsony bérek és szegénység ....................................................................... 22
1.7
A fellendülés időszaka 2006-2008 közepe ........................................................... 23
1.8
Az újabb német csoda? ......................................................................................... 24
Egy világválság krónikája ............................................................................................ 27 2.1
Ingatlanpiaci buborék az USA-ban ....................................................................... 27
2.1.1
Tömeges veszteségleírások............................................................................ 29
2.1.2
Mentőakciók .................................................................................................. 30
2.2
A válság begyűrűzése az EU-ba ........................................................................... 30
2.2.1
Az első német áldozatok ................................................................................ 30
2.2.2
A jegybankok közbelépése, mentőakciók Európában ................................... 30
2.3
A válság közvetlen hatásai és kezelése az EU tagállamaiban............................... 31
2.3.1 2.4 3
A reform alapvető elképzelései ..................................................................... 16
Mennyire működtek a reformok?.......................................................................... 20
1.6.1
2
A kamat- és pénzügypolitika, mint a gyenge teljesítmény egyik okozója? .. 10
Az Európai Unió válságkezelése ................................................................... 31
Összefoglalás ........................................................................................................ 36
A német válságkezelés ................................................................................................. 38 3.1
A válság hatása a német bankrendszerre .............................................................. 38 3
3.1.1
Törvény a pénzpiacok stabilizációjáról ......................................................... 38
3.1.2
A tartományi bankok modellje ...................................................................... 41
3.2
A válság hatása a német reálgazdaságra ............................................................... 42
3.2.1 3.3
Munkaerő-piaci lépések ........................................................................................ 49
3.3.1 3.4
4
Az autóipar válsága ....................................................................................... 44
Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap .......................................... 51
Konjunktúraprogramok ......................................................................................... 51
3.4.1
Konjunkturpaket I .......................................................................................... 51
3.4.2
Konjunkturpaket II ........................................................................................ 52
3.4.3
Eredmények ................................................................................................... 53
3.5
Eladósodás ............................................................................................................ 53
3.6
A válságkezelés sikere .......................................................................................... 54
3.7
Kilátások 2011/2012-re......................................................................................... 54
A válság következő szakasza?...................................................................................... 56 4.1
A görög vírus ........................................................................................................ 56
4.2
Mentőintézkedések ............................................................................................... 57
4.2.1 4.3
Az ESM ......................................................................................................... 58
Véleménykülönbségek Németországban a görög helyzetről ................................ 59
Összegzés ............................................................................................................................ 61 Következtetések Magyarország számára ......................................................................... 63 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 65 Könyvek, tanulmányok ..................................................................................................... 65 Internetes források ........................................................................................................... 66 Ábrák jegyzéke .................................................................................................................... 69 Táblázatok jegyzéke ............................................................................................................ 70
4
Bevezetés 2008 szeptemberében még senki sem gondolta volna, hogy egy hír, amely a Lehmann Brothers csődjéről szól, olyan lavinát indít el világszerte, amely 1929 óta a legnagyobb gazdasági megrázkódtatást idézi elő globálisan. Azonban mára a világgazdaság sokkal jobban integrálódott, mint amilyen 1929-ben volt és a modern telekommunikáció eszközei miatt a válság gyakorlatilag pillanatok alatt ért át az Atlanti-óceán másik oldalára és először az Egyesült Királyságot, majd a többi vezető európai gazdaságot is magával rántotta.
Az
államok
elkeseredetten
próbálták
menteni
bankjaikat,
hogy
ne
érvényesülhessen a dominóelv, és ne kerüljön még több pénzintézet nehéz helyzetbe. Nem volt ez másképp Németországban sem. Egy olyan országban, amelyben 2008-at megelőző években a gazdasági fellendülés szakaszában volt, és amelyet leginkább az export támogatott. A külpiacok azonban egy csapásra összeomlottak és ez a teljes német gazdaságot is megrengette és a szoros kapcsolatok miatt a magyar gazdaság is nagyban visszaesett. Azért választottam témámul a német gazdaság ezen időszakát, mert eddigi tanulmányaim során, már középiskolától kezdve, különösen nagy súllyal volt jelen a német kultúra és gazdaság. Kéttannyelvű végzettségemnek köszönhetően elérhetőek számomra az eredeti források és anyagok, valamint egyszerűen eligazodom a német állami intézmények adatbázisaiban, ahol a szükséges statisztikai adatok megtalálhatóak. A téma, 2008 időbeli távolsága ellenére is hasznos és aktuális, ugyanis a feldolgozottság még alacsony szinten mozog és az adatok javarészt csak nyers formában lelhetőek fel, illetve nagy lesz a szakdolgozatomban a bankok, és gazdasági intézetek által publikált tanulmányok szerepe is. Mindenekelőtt arra szeretnék rávilágítani, hogy a hirtelen sokk és megrázkódtatás után hogyan volt képes Németország arra, hogy 2010. II. negyedévére ismét Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasága legyen és 2010 végére pedig maga mögött tudta hagyni a 2008/2009-es válságban elszenvedett veszteségeket. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az alábbiaknak: A válságkezelést a német állam haladéktalanul megkezdte, de az önálló monetáris politika, valamint a piactorzító intézkedések elkerülésének érdekében szükséges volt egyeztetni az Európai Unió legfelsőbb szintjein, mielőtt beindulhattak a bankmentő csomagok. A legismertebb bankmentés talán a Hypo Real Estate (HRE) esete volt, amelyért a többi
5
német bankkal közösen, az állam vállalt garanciát több mint 40 milliárd EUR értékben, ellenkező esetben a pénzintézet csődbe megy. A válság azonban nem csak a pénzügyi szektort érintette, hanem a német export gerincét képező gépgyártást és az autóipart is. A német szövetségi kormány az autóipar megsegítésére előállt a roncsprémium ötletével, amely páratlan módon futtatta fel az autógyártást, mint ahogyan az dolgozatomból kiderül. Németország sikerrel vette a munkanélküliség kihívását is, ugyanis az állami támogatásoknak köszönhetően a legtöbb helyen bevezették a rövidített munkaidőt "Kurzarbeit", ahol is a szövetségi kormány és a munkaügyi központok támogatták a dolgozók további alkalmazását. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a német kormányzat intézkedéseinek, valamint a múltbéli reformoknak mekkora hatása van/volt a gazdaság gyors beindulására. Az alapvető tézisem az, hogy az újraegyesülés után súlyos, strukturális problémákkal küzdő Németország az ezredforduló utáni kormányzati intézkedések segítségével sikeresen hajtotta végre azokat a reformokat, amelyek egyáltalán lehetővé tették a sikeres válságkezelést és a német gazdaság alapvetően a potenciális kibocsájtása közelében, alacsony kibocsátási réssel tudjon működni. Dolgozatomban továbbá megvizsgálom azt, hogy Németország hogyan hagyta maga mögött a válságot és milyen összeurópai kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendő években, gondolván itt az eurózóna perifériájának adósságválságára, beleértve Görögország esetleges csődjét, a bankrendszer újbóli feltőkésítését, vagy egy esetleges W alakú recesszió kialakulását. A dolgozat adatgyűjtését 2011 októberében lezártam, ezért az esetleges későbbi események nem találhatóak a tartalomban. Alakulásukról a diplomadolgozat védése során nyújtok bővebb információt.
6
1
A német gazdaság helyzete 2008 előtt
A Német Szövetségi Köztársaság jelenleg a világ 4. legnagyobb gazdaságával rendelkezik az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Japán mögött. Jelenlegi pozícióit a német gazdaság még az 1950-60-as években alapozta meg, amikor az úgynevezett „Wirtschaftswunder” idején a német gazdaság közel 10%-al is növekedett éves szinten. Az újraegyesítés után Németország még pozitív gazdasági teljesítményt tudott nyújtani, azonban az Egyesült Államokból az európai kontinens felé húzódó recesszió miatt az egész Unióban 1992-1993-ban negatívba fordult a növekedés, ami magyarázza az 1993-ban bekövetkezett német visszaesést is. A recesszióból való kilábalást egy gyors felpattanás követte 1994-ben, ezután azonban beköszöntött a lassú növekedés időszaka. 1995 és 2005 között a német reál GDP csupán átlagosan 1,3%-1al növekedett évente, vagyis nem csupán sokkal lassabban, mint korábban, hanem a teljes eurózóna átlagát is jócskán alulmúlta a német gazdasági teljesítmény.
A világ vezető államainak gazdasági növekedése (GDP) 1992-2005 6 5
GDP növekedés
4 3 2 1 0 -1 -2 -3
1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 EU 15
Eurozóna
Németország
USA
Japán
1. ábra: A világ vezető államainak gazdasági növekedése 1992-2005.2 A gyenge növekedést a közgazdászok csak 2006-ra tekintik túlhaladottnak, innentől kezdve a német gazdaság egy sokkal gyorsabb, dinamikusabb növekedési pályára állt be.A 1 2
OECD National Accounts at a Glance 2010 OECD National Accounts at a Glance 2010
7
fenti ábrán is jól látható, hogy a német gazdaság pályája jócskán az USA növekedése alatt teljesít, ami jelentős lemaradást vetít előre a jövőre vonatkozóan. Az eurózóna növekedése azonban hasonlít Németországéhoz, vagyis az integráció meghatározó gazdaságának szerepét továbbra is ők töltik be.
1.1 A gyenge növekedés időszaka 1995-2005 A gyenge növekedés 10 éves időtartamának számos okát találjuk az akkori német gazdasági körülmények között. Megemlíteném az újraegyesítés költségeit, amelyek jócskán megviselték a nagy német államot, ugyanis a keleti részen komoly gazdasági szerkezetváltást kellett finanszíroznia az államnak transzferek által, ami rövidtávon inkább rontotta a mérleget, legalábbis amíg a beruházások, különösen az infrastruktúrába, nem kezdtek el megtérülni a nagyobb gazdasági növekedés által. 2010-ben a német újraegyesítés eddigi költségeit 1600 milliárd euróra becsülik a szakértők 3. A költségeket azonban a német államnak nem egyedül kellett állnia, hiszen az Európai Unió hatalmas összegekkel támogatta a keleti országrész felépítését. Abban az időben Németország az európai integrációnak az egyik legnagyobb haszonélvezője volt és ma is az. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne nettó befizető, azonban ha az EU-s pályázatok és beszerzések induló, illetve nyertes vállalatainak nevét megnézzük, akkor többségük német, vagyis nem közvetlen, hanem közvetett módon húz hasznot az ország az Unióból. Azonban az újraegyesítés nem csak transzferoldalról jelentett problémát a német államnak, hanem a keleti részen megindult a munkabérek alkalmazkodása a nyugati színvonalhoz. Természetesen ez nem azonnal történt meg, de a szocialista gazdaságban kapott fizetésekhez képest gigantikus bérnövekedés történt keleten, amely nem párosult a termelékenység hasonló fokú növekedésével. Sőt, a munkabérek hirtelen megugrása tehető felelőssé a keletnémet ipar nagy részének gyors eltűnéséért, hiszen átmenet nélkül megjelent keleten is a nyugati szociális háló, amely védelmet nyújtott munkanélküliség esetén, akár magasabb segélyt biztosítva, mint amennyi munkabérként megkereshető lett volna a keleti oldalon. A munkabérek növekedéséért a szakszervezetek szintén felelősek, amelyek a nyugatnémet munkaerő védelmében szerették volna elkerülni, hogy házon belül kialakuljon egy sokkal alacsonyabb bérszínvonalon termelő régió.
3
Die deutsche Einheit kostete 1,6 Billionen Euro: Frankfurter Allgemeine Zeitung. 2009. augusztus 21.
8
A nyugati országrészben a problémát a túl erős szakszervezetek okozták, amelyek már a 80-as években olyan szintű béreket és kiegészítő juttatásokat harcoltak ki a munkavállalóknak, ami nem párosult hasonló fokú termelékenységnövekedéssel. Természetesen nem állítom, hogy az akkori gazdasági realitások között ez a bérnövekedés ne lett volna jogos, azonban utólag visszatekintve mégis jelentősen eltúlzott volt. De nem csak bérnövekedésben szereztek érvényt érdekeiknek a szakszervezetek, hanem a munkanélküli segély időtartamának megnövelésével, valamint a korkedvezményes nyugdíjazás kiterjesztésével is. A 80-as évek végének jó konjunkturális helyzete akkor elfedte a problémákat, amelyek a 90-es évek közepén halmozottan kerültek felszínre. A két országrészben lezajlott folyamatok eredményeként a német gazdaság az újraegyesítés éveit követően sokkal nagyobb fogyasztói áremelkedéseket és kamatokat volt kénytelen elviselni, miközben nemzetközi versenyképessége folyamatosan romlott.
Millió
A munkanélküliség alakulása Németországban 6
14
5
12 10
4
8 3 6 2
4
1
2
0
0
Munkanélküliek száma
Munkanélküliségi ráta (%)
2. ábra: A munkanélküliség alakulása Németországban4 A gyenge gazdasági növekedés hosszú időszaka leginkább a munkaerő-piaci adatokban látszik, ugyanis 1992 és 2005 között a munkanélküliségi ráta 2 hullámban emelkedett, összességében 4 százalékponttal, hogy közel 12%-on tetőzzön. A dinamika még inkább 4
http://www.destatis.de/jetspeed/portal/cms/Sites/destatis/Internet/DE/Content/Statistiken/Zeitreihen/LangeRe ihen/Arbeitsmarkt/Content100/lrarb001ga,templateId=renderPrint.psml (2011.09.10. 10:55)
9
megfigyelhető a hosszútávon munkanélküliek körében, akiknek a száma 2006-ban elérte az 1,9 milliót, ami 2,5x magasabb, mint 1992-ben. 1.1.1 A kamat- és pénzügypolitika, mint a gyenge teljesítmény egyik okozója? Sok tanulmány él azzal a feltételezéssel, hogy az euró bevezetésének egyik vesztese Németország volt, mivel a márka túlértékelt árfolyamon került rögzítésre az euróhoz és így az ország veszített versenyképességéből a közös valuta bevezetésével. A feltevés elsőre helyénvalónak tűnik, hisz Németország az eurózóna legnagyobb gazdasága és abban az időben a világ legnagyobb exportőre volt. Az elmúlt évek általános árfolyamához képest alacsonyabb árfolyamon való rögzítés miatt cserearány-romlást szenvedhetett el, ami visszavetve az exportáló vállalatok teljesítményét, komoly hatást gyakorolhatott a gazdaságra. A felértékelődés ugyanis az euró bevezetését megelőző hónapokban ment végbe. A tézis képviselői azzal indokolják állításukat, hogy míg az eurózóna többségében a konvergenciával egy aránylag dinamikus növekedés indult be, addig a német gazdaság csak az utolsó előtti helyet szerezte meg a gazdasági növekedés rangsorában a tagok között.
Az USD/DEM árfolyam alakulása 1,90 1,80 1,70 1,60 1,50 1,40 1,30 1,20 1992.01.31
1993.01.31
1994.01.31
1995.01.31
1996.01.31
1997.01.31
1998.01.31
3. ábra: Az USD/DEM árfolyam alakulása5
5
http://www.ecb.int/stats/exchange/eurofxref/html/index.en.html (2011.10.07. 16:41)
10
A közös valuta bevezetése utáni gyenge teljesítményre azonban máshol kell keresnünk a választ, ugyanis ennek az oka a kamatszintek konvergenciájában keresendő. Az euró bevezetési céldátum közeledtével a kamatok az alacsony német kamatszint környékén kezdtek el konvergálni, vagyis az addig relatív magas kamatszintet fenntartó mediterrán országok kamatszintjei csökkentek, így egy löketet adva az ottani gazdaságoknak. A német gazdaságnak viszont az Európai Központi Bank (EKB) kamatlábánál is alacsonyabb kamatszintre lett volna szüksége abban az időszakban a gyenge teljesítmény miatt. Vagyis beszélhetünk növekedési áldozatról, de a Kieli Gazdaságkutató Intézet közgazdászai szerint legfeljebb a GDP 0,25%-a lehetett az áldozat, melyet a németek rövidtávon elszenvedtek6. Hosszútávon azonban Németország az euróbevezetés egyik legnagyobb nyertese, ugyanis a 2005-ben kezdődő konjunktúra idején a növekedés kb. ugyanennyivel haladta meg az eurózóna tagállamainak átlagát. Németország, bár nettó befizetője az Európai Uniónak, mégis komoly haszonra tesz szert a közös valutából, ugyanis az Európai Unió közbeszerzési tenderein a német vállalatok nagyon jól szerepelnek. Emellett a német export számára kiszámíthatóságot nyújt a közös pénz, ezáltal az EU-n belüli szállítások esetén eltűnt az árfolyamkockázat, és ezáltal a felszabaduló források (fedezeti ügyletek költsége) a gazdaságba áramolhattak.
1.2 Versenyképességi helyzet A német gazdaság versenyképessége a gyenge gazdasági teljesítmény ellenére is kiemelkedő maradt a gyenge növekedés időszakában is, legalábbis a World Economic Forum vonatkozó jelentései szerint. Németország a teljes időszakban a top 5-ben helyezkedett el, viszont a növekedési versenyképessége egészen a 25. helyig is leromlott 1999-re. A beinduló gazdasági növekedés hatására ez a mutató visszakúszott 2000-ben a 17. helyre7, de a gazdaság lassulásával ismét romlani kezdett. Olyan országok előzték meg Németországot ebben a mutatóban, mint Tajvan, vagy Írország, akik a feltörekvő gazdaságokat képviselik a tanulmányban. A mutató számait részletesen kibontva azt láthatjuk, hogy míg az infrastrukturális, illetve innovációs oldalon az ország kiemelkedő mutatókkal rendelkezik, addig az oktatás, egészségügy területén már csak a középmezőnybe fér be, a munkaerőpiac hatékonyságát tekintve pedig Németország a 2000-es évek elején csupán a sereghajtók között találhatta 6 7
Kieler Beiträge zur Wirtschaftspolitik – Ursachen der Wachstumsschwäche in Deutschland 1995-2005. World Economic Forum – The Global Competitivness report 2011
11
magát. A mutatók a legújabb, 2011-es tanulmányban sokat változtak, azonban a munkaerőpiaci globális rangsorban az országnak továbbra is sokat kell javítania a 70. helyen. A gazdasági szereplők véleménye szerinti problémák sem változtak lényegesen az évek során, a bejelentett, és végrehajtott reformok ellenére sem. Természetesen itt a szubjektív, berögözött vélemények is szerepet játszhatnak. A szereplők többségében a bonyolult adószabályozási rendszert jelölik meg, mint a német gazdaság versenyképességének fő gátját, de ezt követi a munkaerőpiac rugalmatlansága, mint gátló tényező. A szereplők szerint komoly problémákat jelent a nem eléggé képzett munkaerő, illetve a túlzott bürokrácia is, amelyet nem igazán sikerült az országnak az elmúlt évek során sem csökkentenie. A tanulmány munkaerő-piaci pillérét, amely 2008 óta áll rendelkezésünkre, tovább bontva azt láthatjuk, hogy a 139 ország közül 2011-ben Németország továbbra is kimagaslóan rossz mutatókkal rendelkezik. Különösen súlyos a helyzet a bérek meghatározásának kérdésében, ahol csak a 136. helyre elég a pontszám, de nem sokkal jobb a helyzet a munkaerő felvétele, valamint elbocsájtása kérdésében sem. A svájci székhelyű IMD rangsora alapján is javult a német versenyképesség. 2011-re az ország előrelépett a 10. helyre, míg egy évvel korábban még a 16. helyen állt. A korábbi reformoknak és a hatékony válságkezelésnek komoly szerepe van abban, hogy az ország ilyen jelentősen tudott előrelépni a rangsorban8.
1.3 A politikai helyzet A Helmut Schmidt vezette szociálliberális koalíció 1982-es leváltása óta eltelt időszakban, egészen 1998-ig Helmut Kohl kormánya volt hatalmon először az NSZK-ban, majd az újraegyesített Németországban is. A kabinet a 80-as évek végén profitált a gazdasági fellendülésből, része volt a Maastricht-i kritériumok megalkotásában, azonban az euró bevezetését már nem ők vezényelték le Németországban, ugyanis a folyamatosan növekvő munkanélküliség miatt a választók 1998-ban a szociáldemokrata Gerhard Schrödert választották kancellárjuknak, aki a piros-zöld koalíció élén merőben más gazdaságpolitikát ígért, mint keresztény-liberális elődei, akik immáron ellenzékbe szorultak.
8
http://www.imd.org/news/IMD-announces-the-2011-World-Competitiveness-Rankings-and-the-results-ofthe-Government-Efficiency-Gap.cfm (2011.10.19. 22:05)
12
A szociáldemokrata-zöld koalíció eleinte az elődök által bejárt utat folytatta gazdasági téren és emiatt nem volt képes letörni a hagyományosan igen erős német szakszervezetek ellenállását, akik sorra torpedózták meg a reformkísérleteket. A szakszervezetek folyamatosan a szociális piacgazdaság végét vizionálták a tüntetések során, ugyanis a munkaügyi politika egyben szociálpolitikai kérdés is volt Németországban már a 60-as évek közepe óta. A Schröder kormány első időszakban bevezetett intézkedései kontra produktívnak bizonyultak, mivel még inkább túlszabályozták az amúgy is túlzottan merev német munkaerőpiacot. Sokéves vita után 2003. március 14-én jelentett be Schröder kancellár a német gazdaság reformját tartogató programot, mely az „Agenda 2010” néven vonult be a történelemkönyvekbe. A reformcsomag csupán kívülről tűnhet a szociáldemokrata-zöld koalíció termékének, ugyanis ebben az időszakban a konzervatív pártok többséggel rendelkeztek a Bundesratban és emiatt az ő elképzeléseik szintén belefolytak a salátatörvénybe. A kancellár beszédében úgy fogalmazott, hogy az Agenda 2010 az utolsó esély Németország, mint gazdasági termelési helyszín megmentésére és ebben a gazdaság magas rangú képviselői is egyetértettek a kancellárral. A Schröder kancellár vezette kormány azonban belebukott a reformokba és 2005-ben új választásokat írtak ki, amelyeknek egyértelmű esélyese a CDU/CSU-FDP koalíció volt. De nagy csatában, ahol a televíziós párbajok során reménytelen helyzetből jött fel az SPD. Ugyan a CDU/CSU lett a legerősebb párt, azonban koalíciós partnerével sem volt többsége és így Németország történelmében másodszor egy nagy koalíciós kormány került hatalomra. A német sajtó a koalíciót a „Választási vesztesek reformkoalíciójának” titulálta. Az Agenda 2010 folytatása az új koalíció alatt lelassult, ugyanis a pártok nem akarták kockáztatni hatalmuk gyors erózióját. Mégis azt mondhatjuk, hogy a pártszövetség határozott lépéseket tett a gazdaság erősítése érdekében az általános forgalmi adó növelésével, a munkaerő költségeinek csökkentésével valamint a nyugdíjkorhatár 67 évre való fokozatos kitolásával.
1.4 Az Agenda 2010 előzményei, a Hartz bizottság A német politikai és gazdasági döntéshozók körében az ezredforduló környékén már felmerült,
hogy valamit
tenni
kellene
az
egyre
magasabb
szinten
beragadó
munkanélküliség ellen. Ezt a célt volt hivatott szolgálni a Hartz bizottság, teljes nevén 13
„Modern Szolgáltatások a Munkaerőpiacon Bizottság”. A bizottság tagjait Gerhard Schröder kormánya bízta meg és a köznyelvben elterjedt nevüket Peter Hartz, a Volkswagen AG akkori igazgatótanácsi tagjáról kapták, aki a bizottságvezető szerepét töltötte be. A tagok kivétel nélkül az üzleti vagy a tudományos élet elismert szereplői voltak és feladatuk az volt, hogy olyan ajánlásokat dolgozzanak ki, amely segítségével hatékonyabbá tehető a német munkaerő-piaci politika, valamint a munkaerő-közvetítés. A szakemberek kimondott célja az volt, hogy a német munkanélküliséget az akkori közel 4 milliós értékről közel 2 millióval csökkentsék 4 év alatt. Ezt a célt sajnos megközelítőleg sem sikerült elérni, de a folyamatokat utólag áttekintve sosem volt reális ez a célkitűzés. A bizottság 2002 februárjában kezdte meg a munkát és jelentését ugyanazon év augusztusában nyújtotta be a kormánynak, melynek eredménye egy 4 lépésből álló program lett, melyet a kormány évekre bontva hajtott végre. A Hartz I és Hartz II csomagok 2003. január 1-én léptek életbe és többek között a továbbképzések egyszerűsítését és az új foglalkoztatási formák megjelenését hozták a német gazdaságba. 2004. január 1-én lépett életbe a III. fázis, mely a nem hatékonyan működő német Arbeitsamt reformja volt. Végül a legnagyobb hatású lépés 2004. január 1én a Hartz IV csomag volt, amely teljesen átalakította a segélyezés rendszerét Németországban. Összevonásra került ugyanis a szociális segély a munkanélküli segéllyel Arbeitslosengeld II néven és mértékét az addigi szociális segély alatt határozták meg, azonban egyedi esetekben kipótolhatta a munkaügyi központ (ruházkodás, lakhatás, karácsony, stb.). Emellett 2006. január 1-től a munkanélküli segély maximális folyósítási időtartama 18 hónapra csökkent, kivéve az 58 évnél idősebb munkavállalókat, akik továbbra is 24 hónapig kapnak ellátást. A Hartz csomag egyik célja az volt, hogy az ellátások csökkentésével rugalmasabbá tegye a munkaerőpiacot, valamint másodlagos hatásként az állam szociális kiadásait mérsékelje, a valóságban azonban pont az ellentétje következett be. 2005-ben a várt 14,6 milliárd euró helyett 25,4 milliárd eurót tettek ki és csak ezután kezdtek a kiadások enyhén csökkenni. A problémát a törvények pontatlan megfogalmazása okozta, melynek eredménye egy perlavina lett és az illetékes bíróság egy külön kollégiumot volt kénytelen az esetekhez rendelni. Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy a Hartz csomagok intézkedései egyáltalán alkalmasak voltak-e arra a célra, hogy munkahelyeket teremtsenek. Véleményem szerint önmagukban 14
erre alkalmatlanok voltak, ehhez mindenképpen szükség volt az alább bemutatandó Agenda 2010 csomagra is, amely a reálgazdaság oldaláról igyekezett változásokat elérni. Részben szükség volt azonban arra, hogy a munkanélkülieket visszakényszerítsék az álláspiacra, ugyanis a 2000-es évek Németországában egy munkanélküli szociális segélyből többet tudott otthon a családjára költeni, mint egy dolgozó ember.
1.5 Agenda 2010 Az Agenda 2010 közvetlen előzményét a „.com buborék” kipukkadása jelentette, ugyanis a 2000-es évben még rövid ideig jól teljesített a német gazdaság, azonban az általános lassulással egy időben a német gazdaság motorja az EU átlagnál is jobban visszaestek. 2002-ben stagnált az ország gazdasági teljesítménye, míg 2003-ban a reál GDP9 még csökkent is. Ezek a gyenge eredmények világossá tették a kormányzat számára, hogy az ország strukturális problémáktól szenved, ugyanis a 90-es évek közepe óta az akkori 15 EU tagország közül mindig csak az utolsó 3 hely egyikét volt képes elérni, ami a gazdasági növekedést illeti. A munkaerő-piaci helyzet ennél sokkal sivárabban nézett ki, ugyanis míg 2000-ben a munkanélküliségi ráta még az EU-átlag közelében volt, addig a gazdasági lanyhulás hatására gyorsan megemelkedett. A munkanélküliek számának gyors emelkedése miatt az államháztartás komoly problémákba ütközött, ugyanis nem tudta tartani a Maastricht-i kritériumoknak megfelelő hiánycélt. A német gazdaságot a tartós leszakadás veszélye fenyegette. A strukturális problémák legfőbb forrása az volt, hogy a munkaerőpiac szervezeteinek és bástyáinak építése a gazdaságilag prosperáló időszakokban jól zajlott és rengeteg védelmet épített a rendszerbe. Így a munkaerőpiacon érintett szereplők, mint a munkavállalók, munkanélküliek, vállalatok, szakszervezetek és a politika nem voltak rákényszerítve, hogy a közjó érdekében döntéseket hozzanak. Így történhetett az, hogy az idősek foglalkoztatására való felhívás nem lett sikeres, mivel ezzel párhuzamosan az állam a korai nyugdíjazással éppen az idősebb generáció tagjait emelte ki a munkavállalók soraiból. Emellett alacsony juttatású munkahelyek sem tudtak létrejönni a gazdaságban, mivel a szereplők részére a szociális háló sokkal kényelmesebb volt, mint kevés pénzért dolgozni menni. További problémát jelentettek a bevándorlók, akiket nem sikerült integrálni a
9
OECD National Accounts at a Glance 2010
15
társadalomba és ahelyett, hogy a gazdaságot növelő tényezőként léptek volna fel, őket is a rendszer volt kénytelen eltartani. Az imént megnevezett okok miatt nem maradt más hátra a hatalmon lévő kormánypárt számára, mint az, hogy mély reformokat végrehajtva beavatkozzon a fennálló állapotokba. 1.5.1 A reform alapvető elképzelései A kormányzat az Agenda 2010-ben foglalt programjával szeretett volna leszámolni azzal a több évtizedes beidegződéssel, hogy a munkaerő-piaci intézkedések a szociálpolitika részét képezik. Természetesen gyors gazdasági növekedés és alacsony munkanélküliség időszakában ezzel a politikai irányzattal nem igazán volt probléma, de az újraegyesülés után sok minden egy csapásra megváltozott. A lassuló gazdaság és a 4 milliót is meghaladó munkanélküliség miatt a gazdasági irányváltás szükségszerűvé vált. Schröder kancellár már a bejelentésében nyíltan elmondta, hogy mi lesz a reform fő csapásiránya: „Csökkenteni fogjuk az állami szolgáltatásokat, ösztönözzük az öngondoskodást és minden egyénnek sokkal nagyobb teljesítményt kell majd nyújtania10.” Az Agenda 2010 leginkább a gazdaság-, oktatás-, szociális-, és munkaerő-piaci politikák területein tartalmazott intézkedéseket. A program maga nem radikális megjelenésű, ugyanis nagyrészt a már korábban végrehajtott intézkedések továbbviteléből építkezik (Hartz-Komission, nyugdíjbiztosítási reform, időszakos foglalkoztatás, stb.) Leszögezendő azonban, hogy bár más területek is érintettek voltak, a csomag egyértelműen a probléma gyökerét, a magas munkanélküliséget igyekezett orvosolni. Vagyis azt, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban terelje vissza a munkavállalókat a munkaerőpiacra. Javította a közvetítést és érdekeltté tette a munkanélkülieket is a munkakeresésben a szociális juttatások radikális csökkentésével. A program természetesen tartalmazott munkahely-teremtési intézkedéseket is. 1.5.1.1 A munkaerőpiac reformja Az össznémet munkanélküliség nagyon magas szintje nem egy hirtelen sokk hatásaként alakult ki, hanem sajátossága volt az, hogy gyengébb gazdaság időszakokban hirtelen megugrott, azonban az ismét beinduló konjunktúrával nem csökkent olyan jelentősen, mint amennyire előtte emelkedett, így az évtizedek során igen magas szintet ért el. Az Agenda 2010 intézkedései ezt, a felgyülemlett munkanélküliségi szintet igyekeztek letörni, illetve 10
http://www.faz.net/aktuell/politik/faz-net-spezial-agenda-2010-die-schroeder-rede-im-einzelnen193995.html (2011.10.07. 18.20)
16
az előző alpontban már említett, igen magas hosszú távú munkanélküliség csökkentése is kiemelt célpont volt. Ennek módszere leginkább a segélyezési rendszer átalakításában volt tetten érhető, ahol is a szociális juttatásokat és a munkanélküli segélyt „Arbeitslosengeld II” néven folyósították a rászorulók részére, vagyis első körben visszavezették a munkaerőpiacra azt a közel 400.000 embert, akik olyan régóta voltak munkanélküliek, hogy kikerültek a nyilvántartásokból. Ennek eredménye az lett, hogy a bevezetés utáni első időszakba a munkanélküliek száma nemhogy csökkent volna, hanem ugrásszerűen megemelkedett, mivel a juttatás feltétele volt a regisztrált munkanélküli státusz, ezért sok szociális segélyben részesülő is munkanélkülinek jelentette be magát. Az „Agenda 2010” esetében a kormány foglalkoztatáspolitikai célja az volt, hogy létrehozzon egy széles, alacsony költséggel alkalmazásban álló réteget (1 Euro Job), mivel az volt az elképzelés, hogy az alacsony bérért végzett munka is jobb, mintha nem lenne egyáltalán munkahely. Természetesen kormányzati szinten belekalkulálták azt, hogy az intézkedések az elkölthető jövedelem csökkenésével járhatnak, ahogy jártak is a német példa esetében. Ezt ellensúlyozandó azonban a kormány kitűzte, hogy amennyiben csökken a munkanélküliségi ráta, akkor azzal párhuzamosan csökkenti a munkanélküli járulékot is a munkavállalói oldalon. Mivel az elképzelés bevált és a munkanélküliség nagymértékű csökkenése bekövetkezett, ezért ez részben kompenzálta a munkavállalókat az elszenvedett veszteségekért.
17
Munkaerő-költségek alakulása (2008 = 100%) 110% 100% 90% 80% 70% 60% 50% 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
4. ábra: A munkaköltségek alakulása Németországban11 A reform jelentősége a munkaköltségek alakulásán is jól látszik. Az Agenda 2010 hatására a munkaerő költségének emelkedése 2004-re megállt és 2006 végéig stagnált, vagyis csak késve követte a gazdasági fellendülést. Az emelkedő trendet a válság sem törte le, és érdekes megemlíteni, hogy 2011-ben ismét ugrásszerűen növekedtek a bérköltségek, ami csökkenthette a versenyképességet. 1.5.1.2 Az oktatási rendszer reformja A német munkaerőpiac egyik fő problémája a pályakezdők, valamint idősek magas munkanélküliségi rátája volt. A kezdők számára az „Ausbildungsplatz” megszerzése már egy külön tortúrával ért fel, míg a diplomások esetében a sajtó a „Generation Praktikum” szókapcsolatot kezdte alkalmazni. A vállalatok ugyanis kihasználták, hogy szakmai tapasztalat nélkül nem lehet elhelyezkedni Németországban és ezért csak gyakorlati helyeket hirdettek meg, amelyre alacsony bérezésért és csak határozott időre alkalmazták a fiatalokat, akik ezután sajnos ismét csak gyakorlati helyet találtak és így nagyon eltolódott számukra az üzleti életbe való belépés.
11
https://wwwgenesis.destatis.de/genesis/online;jsessionid=A1A03FB7D5AEF38A0E17E2A239853113.tomcat_GO_1_2? operation=previous&levelindex=2&levelid=1315651432920&step=2 (2011.09.10. 10:30)
18
A folyamatok letörésére a német kormány stratégiát váltva széleskörű gyakorlati hely programot indított. A kampány során a vállalatokat arról győzködték, hogy a fiatalok a jövő versenyképességének zálogai. A vállalatok minden, szakmai gyakorlatra felvett ember után 100.000 eurós hitelkeretet kaptak, mely a piaci kamatozásnál lényegesebben kedvezőbb feltételeket biztosított. 1.5.1.3 Kritikus pont a nyugdíjrendszer A nyugdíjrendszer reformja is elválaszthatatlan részét képezte az Agenda 2010 intézkedéscsomagnak. A világ legrégebben működő nyugdíjrendszerét az évtizedek alatt már sokszor próbálták óvatosan megreformálni, de a szakszervezetek és munkavállalók ellenállása miatt ez mindig csak részben volt sikeres. Az Agenda 2010 bevezetésével azonban lehetőség kínálkozott radikálisabb változtatásokra is. A német nyugdíjrendszer, ahogy a legtöbb európai állam is, azzal a problémával küzd, hogy az inaktívak száma fokozatosan emelkedik, mivel a kiváló orvosi ellátásnak köszönhetően növekszik a várható átlag életkor. Ezt a tendenciát jól érzékelteti, hogy az 1960-as években egy nyugdíjas közel 10 évig élvezhette a nyugdíjas évek örömeit, addig napjainkban ez az időszak már több mint 17 év. Az arányok eltolódása pedig az évszázad közepére ölthet drámai mértéket, ugyanis akkorra 2 aktív tart majd el 1 nyugdíjast, míg ma ez az arány 4:1-hez. A magas munkanélküliség itt is problémákat okozott, ugyanis a nem dolgozók nem fizettek járulékot, és munkaviszonyuk hossza alapján fennállt a veszély, hogy kiesnek a nyugdíjrendszerből és végleg elszegényednek, ami a problémákat hosszú évtizedekre konzerválta volna, hisz nyugdíjasként is támogatni kellett volna őket olyan pénzből, amit nem fizettek be. A reform első lépése a „Riester-nyugdíj” volt, amelyet 2004-ben vezettek be. A reform a nevét Walter Riester, akkori munkaügyi miniszterről kapta. Az intézkedés lényegében egy, az állam által támogatott privát kiegészítő hozzájárulás, vagyis célja az öngondoskodás erősítése volt. A nyugdíjkassza milliárdos deficitjét azonban ez az intézkedés nem tudta önmagában betömni, ezért szükségessé vált a nyugdíjkorhatár emelése, ami a tervek szerint 2029-re eléri a 67 évet.
19
Életkor nyugdíjba vonuláskor -49 50-54 55-59 60 61 62 63 64 65 66+ Összesen
2003
2004
2005
2006
6,8 4,2 5,1 22,4 9,3 5,5 11 2,3 31 2,4 100
Százalék 6,9 6,9 4,3 4,3 4,8 5 22,1 18,7 5,6 6,2 7,8 7,9 10,7 10,7 2,3 3,7 33,1 34,8 2,3 1,8 100 100
6,8 4,3 5,1 18,7 4,7 6 12,6 3,6 36 2 100
1. táblázat: Életkor nyugdíjba vonuláskor Németország12 Jól látható azonban, hogy a valós 67 éves nyugdíjtól még messze vagyunk, mivel még 2006-ban is a többség 60-63 éves kora között vonult nyugdíjba, valamint az érintettek közel 15%-a még a 60 éves kort sem érte el.
1.6 Mennyire működtek a reformok? A 2004-2005-ben élénkülő világgazdasági konjunktúra hatására a német gazdaság is erőre kapott, különösen az exportra termelő vállalatok rendelésállományait duzzasztották fel a főként Ázsiából származó ügyfelek. A növekedés beindulásához nagyban hozzájárult az, hogy Németországban a bérköltségek az Agenda 2010 hatására a konjunktúrát megelőző években csupán kevésbé növekedtek, míg a növekvő adóbevételek hatására mérsékelni lehetett a szociális kiadásokat. Ezekkel a hatásokkal párosult az általános forgalmi adó 2007-es növelése, mely megerősítette az államháztartás bevételi oldalát. A gazdasági élénkülés hatására Németország behozta azt a lemaradást, amelyet a régi EU tagállamokkal szemben a megelőző években elszenvedett. Elmondható, hogy a gazdasági fellendülés nem a reformok közvetlen következménye, azonban a meghozott intézkedések hatására jóval nagyobb lett a gazdasági növekedés, mintha a szükséges lépéseket nem tették volna meg. A szakértők a reformok növekedési hatását 1% körülire becsülik13.
12 13
http://www.bpb.de/wissen/EWJ96Q,0,0,Alter_bei_Rentenbeginn.html (2011.09.10. 11:55) Kieler Beiträge zur Wirtschaftspolitik – Ursachen der Wachstumsschwäche in Deutschland 1995-2005.
20
Munkaerő-piaci szempontból mindenesetre kedvezően alakultak a trendek, viszont sajátos módon a vállalatok először a termelékenységet igyekeztek javítani és csak azután néztek új munkaerő után, hogy az ilyen jellegű tartalékokat már teljes egészében kimerítették.
A foglalkoztatási ráta alakulása Németországban (1992-2010) 72 70
%
68 66 64 62 60
5. ábra: A foglalkoztatási ráta alakulása Németországban14 Az ábrán látható, hogy a csomag folyományaként az aktivitási ráta eleinte még csökkent is és nem tapasztalható lényeges megugrás a 2005-ös évtől beköszöntő konjunkturális ciklus kezdetéig. Kétségtelen azonban, hogy a hatályba lépést követő szociális átalakulás folyományaként a német munkaerőpiacon csökkent a Harz csomag által érintettek bérigénye, hogyha nem dolgoztak, akkor még kevesebb szociális juttatást tudtak csak igénybe venni az államtól. A 2008 második feléig tartó fellendülési ciklusban csak az ország nyugati felében több mint 1 millióval csökkent a regisztrált munkanélküliek száma. Az alacsonyabb bérszínvonal lehetővé tette ugyanis a vállalatok számára, hogy versenyképes munkahelyeket teremtsenek, ezáltal beindítva a gazdaság belső fogyasztási oldalát is, hisz az embereknek az alacsonyabb munkabér ellenére is több pénz maradt a zsebükben.
14
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tsiem010&tableSelection=1& footnotes=yes&labeling=labels&plugin=1 (2011.09.20. 22:51)
21
A teremtett munkahelyeknek csak kevés százaléka volt magas kvalifikációt igénylő, de a többi keletkező állás lehetővé tette az érintettek számára, hogy újból dolgozni tudjanak, és így ismét gyakorlatot szerezhessenek, mely tény nagyban segíti későbbi elhelyezkedésüket egy esetleges már magasabb kvalifikációt igénylő munkakörben. Az érintettek továbbá ismét integrálásra kerülnek a társadalomba, emberközi kapcsolatokat tudnak kiépíteni, valamint gyermekeik előtt jó példával járhatnak elöl. Az Agenda 2010 egyik kiemelt célja volt az alacsony képzettségűek körében tomboló, kiemelkedően magas munkanélküliség felszámolása az alacsony fizetéssel járó szektor megteremtésével. A német gazdaságot a reformok előtt az OECD adatai alapján a tagországok közül az alacsonyan képzettek munkanélküliségi rátáját tekintve csak Szlovákia és Magyarország előzi meg. A német gazdaság nagyot lépett előre ezen az úton, ahol majd hazánknak is helyt kell állnia a közeljövőben. Az alacsony képzettségűek leginkább a szolgáltatási szektorban tudtak elhelyezkedni. 1.6.1 Alacsony bérek és szegénység Nyilván mindenki szeretett volna jól fizető állásokat teremteni a munkanélküliek számára, ez azonban nem volt lehetséges, mivel a munkaerő költségei túl magasak voltak és a vállalatok nem voltak hajlandóak új embereket felvenni, ha azok többe kerültek, mint amennyi hasznot hozhattak a vállalat számára. A probléma megoldását az oktatás fejlesztése jelentheti, de ez csak 1-2 generáció múlva okozhat érzékelhető változást. A gazdasági fellendülés közvetlen hatása az is, hogy Németországban folyamatosan csökken a szegénység által veszélyeztetett emberek száma. Míg a Duisburg-i Munkaügyi Intézet adatai szerint 2005-ben még közel 15 millió embert fenyegetett a szegénység Németországban, addig számuk 2006-ra közel 1 millióval csökkent és a trend tartósnak tűnik. Természetesen a számok elemzésekor figyelembe kell azt is vennünk, hogy 2005-re teljesedett ki az eddigi inaktív személyek visszavezetése a munkaerőpiacra, ami azzal járt együtt, hogy ebben az évben jegyezték fel Németország történetének legmagasabb munkanélküliségét. Az Agenda 2010 sem tudta még teljes egészében kifejteni hatását a munkaerőpiacon. Joggal tehetjük fel azonban azt a kérdést, hogy az alacsonyabb munkabérek nem vezetneke majd Németországban a szegénység továbbterjedéséhez? A válasz egyértelműen nem, mivel az Agenda 2010 keretében bevezetésre került egy olyan juttatási rendszer, ami 22
lehetővé teszi az alacsony munkabéren alkalmazott munkavállalók számára, hogy ne csak a munkájukból éljenek. A munkabért ugyanis az állam kiegészíti, mégpedig jelentősen a Harz IV-es munkanélküli segély szintje fölé, és így az érintettek már nem tartoznak a szegénység által veszélyeztetett kategóriába.
1.7 A fellendülés időszaka 2006-2008 közepe A megelőző évek reformintézkedései hatására a német gazdaságban, a világgazdasági konjunktúrával párhuzamosan, a konjunktúra élénkülésének jelei mutatkoztak az évtized második felének első éveiben. Németország végre 2006-ra kikerült a túlzott-deficit eljárás alól, mivel 5 év után sikerült az államháztartás hiányát a 3%-os küszöb alá csökkenteni, mégpedig nem is kicsit, ugyanis értéke az egészséges növekedés következtében a GDP 1,7%-ra csökkent.
Az államháztartás hiányának alakulása (a GDP %-ában) 1% 0% -1% -2% -3% -4% -5% -6% -7% -8% 2001
2002
2003
2004
2005
EU 27
2006
2007
2008
2009
2010
Németország
6. ábra: Az államháztartás hiányának alakulása15 Az államadósság frontján azonban nem volt ennyire rózsás a helyzet. Az elmúlt évek szociális kiadásai miatt a mutató 2006-ban 66,8%-on állt.
15
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=gov_dd_edpt1&lang=en (2011.09.10. 12:55)
23
A jó gazdasági teljesítménynek köszönhetően az államadósság csökkenő pályára állt és a válság előtti évben 64,9%-ra mérséklődött, vagyis elmondhatjuk, hogy 2007-re a német gazdaság majdnem mindegyik maastrichti-kritériumot teljesítette.
Bruttó német államadósság (a GDP %-ában) 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
7. ábra: A német államadósság alakulása16 Az élénkülés tempója a szakembereket is meglepte, mivel a 2006-os év során hónaprólhónapra módosították felfelé a német GDP alakulásával kapcsolatos elvárásaikat. Az év végi eredmény mindenki ámulatba ejtett, +2,7%. A gazdasági szakemberek ekkor már a növekedés lassulásáról beszéltek, ugyanis 2006-ban már láthatóvá váltak az ingatlanpiaci buborék jelei az USA-ban és a globális konjunktúra is lassuló félben volt a nyersanyagárak meredek emelkedése miatt. A német gazdaság azonban 2007-ben is 2,5%-al tudott növekedni, míg a válság beütésének évében is képes volt 1%-ot növekedni. 2008-ban az államadósságot is sikerült tovább csökkenteni, a GDP 64,4%-ra.
1.8 Az újabb német csoda? A német gazdaság az újraegyesítés után egy igen mély válságba sodródott, melynek a jóléti állam mindenkire való kiterjesztésének álma volt a fő okozója. A nagy kísérlet, miszerint úgy próbáljuk meg kezelni a munkanélküliséget, hogy szociális juttatásokat biztosítunk 16
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=gov_dd_edpt1&lang=en (2011.09.10. 12:55)
24
azoknak, akik nem kapnak munkát, a 2000-es évek elejére csúnyán megbukott, ugyanis a német rendszer nem volt képes finanszírozni a rászabaduló keletnémet munkanélküliek áradatát. Az ország növekedési kilátásai folyamatosan romlottak, amit a nemzetközi szervezetek által elkészített versenyképességi listák adatai is alátámasztanak. A reformok hatására Németország azonban stabilizálta pozícióját a World Economic Forum által összeállított versenyképességi listán, a világ 5 legversenyképesebb gazdasága között és növekedési potenciálja is megnőtt. A siker azonban nem teljes, mivel más, hasonló szerkezettel rendelkező országokhoz képest a német munkaerőpiac továbbra is túl merev, a bérek meghatározása túl szigorú és a szakszervezetek túl erősek ahhoz, hogy egy valóban rugalmas munkaerőpiac jöhessen létre. Természetesen a cél nem az Amerikai Egyesült Államok piaci rugalmasságának elérése, hisz ez ellentmondana a német szociális piacgazdaság modelljének, azonban ha az ország továbbra is helyt akar állni a globális versenyben, akkor mindenképpen szükség lesz további változtatásokra, mégpedig a közeljövőben is. A kezdeti lépéseket az Agenda 2010-el a kormányzat megtette és ennek nagy hatása volt arra, hogy amint a történelem során többször is, az ország ismét képes volt talpra állni. Bár a Schröder-kormányzat először az eddigi politika folytatásával próbálkozott, azonban az Agenda 2010 kidolgozásával és bejelentésével, majd későbbi véghezvitelével egyszer és mindenkorra elváltak az SPD és a német szakszervezetek útjai. A politikai helyzet is maradandóan megváltozott, ezáltal bizonyítva, hogy a német rendszer egyáltalán nem statikus és könnyen elképzelhető egy újabb erő megjelenése, amely új ötleteket képvisel és egy baloldali párt is képes azokat a megszorításokat véghezvinni, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a német gazdaság revitalizálása. Az évtized közepére a német gazdaság ismét az Európai Unió húzóerejévé vált és a világgazdaságban is védeni tudta piacait. Sőt, a fellendülés egyik legnagyobb nyertesének tekinthető, hisz a német gazdaság által előállított termékcsoportokra kiemelkedő érdeklődés volt érzékelhető a glóbusz keleti féltekéről. A hangsúly keletre helyezésével Németország részben függetlenítette is magát az USA-tól, ahol 2006-ban már látszottak a hitelválság első jelei. A függetlenítésnek a gazdasági válságból való kilábaláskor lesz majd jelentősége. Elmondhatjuk tehát, hogy a német gazdaságban végrehajtott mélyreható reformok sikeresen javították az ország versenyképességét és reaktiválták a munkaerő-piaci 25
szereplők egy részét is. A beinduló gazdasági növekedés és a csökkenő államadósság jó alapot biztosítottak arra, hogy Németországot ne érje felkészületlenül a hitelválság. Hangsúlyoznám azonban, hogy az ország vezetői nem készültek célzottan a hitelválságra, hanem egyre inkább bizakodóbbá váltak, amikor 2007-ben sem csökkent a növekedés és Peer Steinbrück akkori pénzügyminiszter még 2008. szeptember 25-én17 (10 nappal a Lehmann Brothers bedőlése után) is arról beszélt a német parlamentben, hogy ez egy amerikai probléma és oldják meg ők a kérdést. 3 nappal később már a német kormányzat a Hypo Real Estate bank mentésén fáradozott.
17
http://www.focus.de/finanzen/boerse/finanzkrise/tid-12957/finanzkrise-2008-sie-wollten-doch-nurspielen_aid_357716.html (2011.10.02. 16.55)
26
2
Egy világválság krónikája
Az elemzők véleménye szerint a 2008-as pénzpiaci válság kirobbantó oka a hitelpiac alakulásában keresendő. A dolgozatírás időpontjában különösen aktuális visszatekinteni az elmúlt 10 év gazdasági és politikai eseményeire, mivel éppen 2011-ben évfordulós szeptember 11.-e, az Egyesült Államok elleni terrortámadás dátuma.
2.1 Ingatlanpiaci buborék az USA-ban A 2001-es terrortámadás önmagában nem okozott volna gazdasági összeomlást, azonban a 2000-es évek elején, az addig felívelő ciklusban található amerikai gazdaság már lassulni kezdett, és a „.com buborék” kipukkadt, a netes cégek elvesztették értékeik jelentős részét. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED-nek nem maradt más választása, mint gyorsan és radikális módon kamatot vágni, amely így 1% közelébe ért és hosszú évekig azon a szinten is maradt. A mai elemzők ezt a magatartást róják fel Alan Greenspan akkori jegybankelnöknek, hogy ezzel lényegében megágyazott egy későbbi válságnak. Az amerikai gazdaság ekkortájt megszenvedte a nagyvállalati könyvelési botrányokat is, lásd az Enron vagy a Worldcom esetét, melybe az Arthur Andersen könyvvizsgálócég is belebukott. A könyvelési rendellenségek miatt több, különösen szigorú jogszabály került elfogadásra az USA-ban, mint a Sarbanes-Oaxley act, mely rögzíti, hogy milyen módon kell a tőzsdei vállalatoknak negyedévente jelenteniük. A korszakra jellemző pénzbőség azonban nem csak amerikai jelenség volt, hiszen a világ más területein is lekövették a kamatcsökkentési ciklust. Az alábbi ábrán is jól látható, a trend korántsem volt annyira meredek, mint az amerikai gazdaság esetében. Felmerül továbbá a kérdés, hogy nem volt-e túl sokáig alacsony 2006 előtt az irányadó ráta, és neme kellett volna már korábban beindítani a monetáris szigorítást, mely önmagában is közrejátszott a válság kirobbantásában. A lenti ábrán jól látható, hogy a FED a 2000/2001-es rövid recessziót követően hosszú ideig nagyon alacsonyan tartotta a kamatlábat, mintegy megágyazva ezzel a későbbi válságnak. Az Európai Központi Bank, amelynek elsődleges célja az árstabilitás megőrzése, ezen idő alatt sokkal konzervatívabban közelítette meg a helyzetet és korábban is reagált kamatemeléssel az infláció meglódulására. A japán jegybanknak pedig már ebben az időszakban is kimerültek az eszközei, ezért ott maradt az évtized egészére jellemző 0 közeli kamatláb. 27
EU
Nagy-Britannia
USA
Japán
8. ábra: A jegybanki alapkamat alakulása Japánban, az USA-ban, Nagy-Britanniában és az EU-ban18 Az olcsó hitelek miatt a szabad tőke helyet keresett magának és felfuttatta az USA ingatlanpiacát, ahol az árak meredeken a magasba emelkedtek. A bankok is érdekeltté váltak az üzletben, mert hatalmas nyereséggel kecsegtetett a piac és emiatt elkezdtek nem elsőrangú adósoknak is hitelt kihelyezni. A hitelt kihelyező bankok természetesen maguk is hitelt vettek fel a pénzpiacról, mégpedig különböző kötvények és jelzáloglevelek kibocsájtásával. A folyamat a hitelbőség miatt elméletileg végtelenül folytatódhatott volna, azonban a nem elsőrangú adósok egyre inkább késedelembe estek a törlesztéssel és mivel közben, az alapkamattal párhuzamosan, a költségeik is nőnek, nehéz helyzetbe kerülnek, kellemetlen szituációba hozva ezzel a pénzintézeteket is. Az első áldozat a New Century Financial volt, amely 2007 áprilisában jelentett csődöt.
18
http://sdw.ecb.europa.eu/reports.do?node=100000131 (2011.10.09. 14:45)
28
Európai oldalról az első érintett a HSBC Bank volt, amely ugyanebben az évben közel 900 millió USD-t volt kénytelen leírni. Ekkorra már világossá vált, hogy a növekedés és a hitelek kihelyezése megakadt, az építőipar túl sok házat épített, és ezek nagy része üresen állt, ami gyors áresést okozott az ingatlanpiacon. Továbbá előállt az adósok tekintetében az a probléma, hogy az ingatlanjuk kevesebbet ért, mint amennyi a fedezet volt rajta. 2007-ben még a politikusok és elemzők optimisták voltak azzal kapcsolatban, hogy csak egy helyileg korlátozott problémáról van szó, amely megfelelő válságkezeléssel kordában tartható. Európai oldalról pedig egyöntetűen az volt a vélemény, hogy a probléma kizárólag az Egyesült Államokat érinti, és idehaza nem lesznek hatásai. 2.1.1 Tömeges veszteségleírások A válság kezdeti hullámai után felgyorsultak az események, ugyanis a bankok tömegesen jelentettek be veszteségeket, valamint leírásokat az amerikai kitettségeik miatt. A nagy amerikai befektetési bankok közül a Bear Sterns volt az első intő jel, melyet a Citigroup követett azzal, hogy közel 7 milliárd dollár követelést volt kénytelen leírni. A tőzsdék a folyamatos negatív hírek miatt esésnek indultak, melyre a FED kamatcsökkentéssel reagált, de megnyugvás helyett ez csak tovább fokozta a piacok bizonytalanságát. 2008 elején a Hypo Real Estate beismeri, hogy komoly kitettségekkel rendelkezett az amerikai piacon és közel 400 millió eurót lesz kénytelen veszteségként leírni. 2008 márciusára a Bear Sterns nem képes tovább viselni a terheket és a 200 milliárd dolláros veszteség miatt a JP Morgan megvásárolja a vállalatot. Ekkor már arról is hírek terjengnek a piacon, hogy a Lehman Brothers hasonlóan kockázatos ügyekbe fektetett, mint a Bear Sterns, viszont a cég negyedéves eredményei láttán a piacok megkönnyebbülnek, a cég nyereséges maradt. Június közepére azonban a Lehman-ról is kiderült, hogy tőkeinjekcióra szorul. A lavinát azonban nem ez a hír, hanem a Freddie Mae és a Freddie Mac amerikai finanszírozó bankok csődje jelenti, amelyeket az amerikai állam kénytelen átvenni. Szeptember 15-én aztán kiderül, hogy a Lehman Brothers csődben van és a Merryl Lynch befektetési bankot pedig eladták. Egy nappal később csődöt jelentett az AIG biztosítótársaság is.
29
2.1.2 Mentőakciók A politika és a jegybankok nem nézték ölbe tett kézzel, ahogyan napok alatt összeomlik a teljes pénzügyi rendszer. Az AIG csődje után egy nappal 85 milliárd dollárral kimentik a céget, majd másnap 180 milliárd dollárt pumpáltak a piacokra, hogy növeljék a likviditást. Október elején az amerikai képviselőház is elfogadta 700 milliárdos mentőcsomagját, melynek első körös elutasításával komoly piaci turbulenciákat okoztak. Ezáltal megnyílott az út a történelem legnagyobb mentőcsomagja előtt.
2.2 A válság begyűrűzése az EU-ba 2.2.1 Az első német áldozatok A válság azonban a globalizáció miatt nem állt meg az óceán túloldalán, hanem Európát is elérte. Az első német áldozat az IKB (Deutsche Industriebank) volt. A veszteség teljes volumene kb. 1 milliárd eurót tett ki. A kockázatok miatt azonban a bankszektor összefogásával és 8,1 milliárd euró likvid pénzeszköz biztosításával kimentették az IKB-t a piaci szereplők, ugyanis ellenkező esetben az elmúlt 80 év legsúlyosabb bankválsága már 2007-ben bekövetkezett volna Németországban. 2.2.2 A jegybankok közbelépése, mentőakciók Európában A világban augusztus végére már tetőpontra hágott egy esetleges válságtól való félelem, és a piacok megnyugtatása érdekében a vezető jegybankok összehangoltan lépnek fel. Az Európai Központi Bank 95 milliárd euró friss pénzt pumpált 2008 szeptemberében a gazdaságba, ezáltal növelve a rövidtávú likviditást a piacokon. Ezzel egyidőben már felbukkantak az első pletykák a legnevesebb német áldozat, a Hypo Real Estate érintettségéről is. Az óceán innenső oldalán is elindultak a mentőakciók az amerikai cselekvési tervvel párhuzamosan, hiszen a globalizált világban a hatások azonnal érezhetőek a világ bármely pontján. Október 5-én a német állam és a bankok 50 milliárd euróval segítették ki a bajba jutott Hypo Real Estate-et és a német állam az összes bankbetétre korlátlan garanciával igyekezett nyugtatni a betéteseket. Emellett a német állam 500 milliárd eurós védőernyővel igyekezett a bankokat segíteni. Elsőként a Bayern LB, majd a Commerzbank is igénybe veszi a lehetőséget, ezáltal megmentve a német bankrendszert az esetleges összeomlástól. 30
2.3 A válság közvetlen hatásai és kezelése az EU tagállamaiban A válság első hullámának gyors lefolyása egyes országokat is a csőd szélére sodort, mint például Izland, ahol a bankszektor mérete az ország GDP-jéhez mérten kimagaslóan nagy volt. Az ország a mai napig több európai országgal vitában áll a betétesek elbukott pénze ügyében. A válságnak közvetlen hatása továbbá, hogy Izland felgyorsította csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, és igyekszik minél előbb csatlakozni a közösséghez. Nem szabad megfeledkeznünk azonban Magyarországról sem, mivel minket különösen felkészületlenül ért a válság, ugyanis az ország már 2006 óta igencsak meggyengült gazdaságilag és éppen a költségvetést igyekezett konszolidálni. Mivel az állam nem volt képes támogatni a lakossági ingatlanhitelezést, ezért szabadjára engedte a devizahitelezést, amely a válság tetőfokán, 2009 elején komoly sérülékenységévé vált, és maradt az egész magyar gazdaságnak. Nem utolsósorban ezért is kellett az országnak elsőként a Nemzetközi Valutaalaphoz, illetve az Európai Unióhoz folyamodnia segítségért még 2008 októberében. A pénzügyi szektoron végigsöprő hullámok más iparágakat sem hagynak érintetlenül. Talán az egyik legnevesebb áldozat a General Motors lett, amelyiket mondhatni államosítottak, majd a német autógyártók is segítségért fordultak a német államhoz, minden politikai lobbi erejüket bevetve. Az egyes országok kormányai különböző méretű ösztönző csomagokkal igyekeztek tompítani a gazdasági visszaesést és a Keynes-féle felfogáshoz visszatérve az állam igyekezett, mint megrendelő fellépni a piacokon. Ez ahhoz vezetett, hogy még az eddig konszolidált adósságállománnyal rendelkező országok államadósság-rátája is komolyan megemelkedett. Ennek lesz a végső folyománya a dolgozat megírásának pillanatában is tartó válság, mely már az EU perifériájának országait érinti. 2.3.1 Az Európai Unió válságkezelése Az Európai Unió a válság kezdetén nem rendelkezett egységes válságkezelési stratégiával, a tagállamok mindegyike saját maga igyekezett segíteni a bajbajutott bankjain.
31
Ausztria Belgium Ciprus Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxembourg Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Szlovákia Szlovénia Eurózóna Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Lengyelország Lettország Litvánia Magyarország Románia Svédország EU USA
GDP növekedés (%) 2008 2009 2010 2,18 -3,89 1,96 1,00 -2,75 2,18 3,57 -1,02 N/A -5,06 -13,90 1,78 0,92 -8,20 3,12 -0,08 -2,73 1,48 1,02 -2,04 -4,47 1,88 -3,92 1,77 -3,55 -7,58 -1,04 1,44 -3,64 3,52 2,57 -2,12 N/A 0,99 -4,72 3,63 -1,32 -5,22 1,30 -0,01 -2,49 1,33 0,86 -3,72 -0,14 6,17 -6,20 0,50 3,49 -7,80 1,18 0,39 -4,18 1,81 6,22 -5,52 0,20 2,46 -4,15 2,32 -1,12 -5,21 2,09 -0,07 -4,87 1,25 5,13 1,65 3,82 -4,24 -17,95 -0,34 2,93 -14,74 1,33 0,83 -6,69 1,17 9,43 -8,50 0,95 -0,61 -5,33 5,54 0,44 -4,30 1,87 -0,02 -2,67 2,85
Államháztartási hiány (%) 2008 2009 2010 -0,9 -4,1 -4,6 -1,3 -5,9 -4,1 0,9 -6 -5,3 -2,8 -1,7 0,1 4,2 -2,6 -2,5 -3,3 -7,5 -7 -9,8 -15,4 -10,5 0,6 -5,5 -5,4 -7,3 -14,3 -32,4 3 -0,9 -1,7 -4,5 -3,7 -3,6 0,1 -3 -3,3 -2,7 -5,4 -4,6 -3,5 -10,1 -9,1 -4,2 -11,1 -9,2 -2,1 -8 -7,9 -1,8 -6 -5,6 -2 -6,3 -6 1,7 -4,7 -3,2 -2,7 -5,9 -4,7 3,2 -2,7 -2,7 -5 -11,4 -10,4 -3,7 -7,3 -7,9 -4,2 -9,7 -7,7 -3,3 -9,5 -7,1 -3,7 -4,5 -4,2 -5,7 -8,5 -6,4 2,2 -0,7 0 -2,4 -6,8 -6,4 -3,18 -10,1 -8,92
2. táblázat: Az egyes EU tagállamok gazdasági teljesítménye 2008-201019. A fenti táblázatban jól látszik, hogy az EU tagországok nem ugyanakkora visszaesést szenvedtek el. Az eurózónán belül is nagy különbségek voltak, nem is beszélve a zónán kívüli Lengyelországról, amelyik teljesen elkerülte a recessziót. A munkanélküliségi adatok még árnyaltabb képet mutatnak. A spanyol és az ír helyzet egyenesen katasztrofálisnak nevezhető, míg a dolgozat témáját képező Németországban a gazdasági szereplők úgy tűnik, igyekeztek megtartani a munkaerőt a hatalmas gazdasági visszaesés ellenére is.
19
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/data/database (2011.09.20. 22:51)
32
Az államháztartási hiány kérdése különösen fontos, mivel az EU, a Maastrict-i kritériumok miatt, minden szereplőt kiegyensúlyozott államháztartás felé szeretett volna terelni, ez azonban nem igazán sikerült. A kiegyensúlyozott államháztartás azonban jól jött volna a válságban, hiszen lett volna miből elengedni a költekezést, ugyanis a munkanélküliség növekedésével a szociális kiadások az egekbe szöktek, de a GDP ezzel párhuzamosan zuhant, tehát GDP arányosan az államháztartási hiány magasabb lett.
Ausztria Belgium Ciprus Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxembourg Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Szlovákia Szlovénia Eurózóna Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Lengyelország Lettország Litvánia Magyarország Románia Svédország EU USA
Munkanélküliségi ráta (%) 2008 2009 2010 3,80 4,80 4,40 7,00 7,90 8,30 3,60 5,30 6,30 5,50 13,80 16,90 6,40 8,20 8,40 7,80 9,50 9,80 7,70 9,50 12,60 3,10 3,70 4,50 6,30 11,90 13,70 4,90 5,10 4,50 5,90 7,00 6,90 7,50 7,80 7,10 6,70 7,80 8,40 8,50 10,60 12,00 11,30 18,00 20,10 9,50 12,00 14,40 4,40 5,90 7,30 7,60 9,60 10,10 5,60 6,80 10,20 4,40 6,70 7,30 3,30 6,00 7,40 5,60 7,60 7,80 7,10 8,20 9,60 7,50 17,10 18,70 5,80 13,70 17,80 7,80 10,00 11,20 5,80 6,90 7,30 6,20 8,30 8,40 7,10 9,00 9,70 5,80 9,30 9,60
Foglalkoztatási ráta (%) 2008 2009 2010 72,1 71,6 71,7 62,4 61,6 62,0 70,9 69,9 69,7 69,8 63,5 61,0 71,1 68,7 68,1 64,8 64,0 63,8 61,9 61,2 59,6 77,2 77,0 74,7 67,6 61,8 60,0 63,4 65,2 65,2 55,3 55,0 56,1 70,1 70,3 71,1 58,7 57,5 56,9 68,2 66,3 65,6 64,3 59,8 58,6 62,3 60,2 58,8 68,6 67,5 66,2 65,9 64,5 64,1 64,0 62,6 59,7 66,6 65,4 65,0 77,9 75,7 73,4 71,5 69,9 69,5 59,2 59,3 59,3 68,6 60,9 59,3 64,3 60,1 57,8 56,7 55,4 55,4 59,0 58,6 58,8 74,3 72,2 72,7 65,8 64,5 64,1 70,9 67,6 66,7
3. táblázat: Az EU tagállamok munkaerő-piaci mutatói 2008-201020
20
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tsiem010&tableSelection=1& footnotes=yes&labeling=labels&plugin=1 (2011.09.20. 22:51)
33
Feltűnő az EU 27 heterogenitása mind a négy adat esetében. Érdekes, hogy ezek a kilengések nem egy adott régióhoz kötődnek, hanem mindegyik csoportból 1-1 ország lóg ki negatívan. Sőt megkockáztathatjuk, hogy a gazdasági integrációra való törekedés ellenére az országok adatai teljesen eltérőek, ami a későbbi válságkezelést is meghatározta. Utóbbi inkább ország szinten zajlott le, sem mint azt közösségi szintre emelték volna. Az egyetlen közösségi vonás talán az volt, hogy az eddig sem túl szigorúan vett stabilitási kritériumok megszegését a Bizottság még inkább elnézte. Az összeurópai fellépést sürgetően az Európai Bizottság igyekezett koordinálni a tagállamok együttes konjunktúraélénkítő intézkedéseit. A válság hevében a legtöbb tagállam nemzeti szinten kezelte a problémát, és igyekezett a bankrendszerét, illetve a pénzügyi szektorát megóvni az összeomlástól. Az Európai Bizottság 2008. november 11én állt elő a gazdaság élénkítését szolgáló tervezetével, melynek volumene 200 milliárd eurót tett ki. A csomag két fő részből állt. Az egyik, 170 milliárdos részlet célja a kereslet növelése, a munkahelyek megőrzése, a gazdasági bizalom helyreállítása, míg a második rész olyan beruházásokat tartalmazott, melyek célja a gazdasági növekedés hosszú távú biztosítása. A források a két rész esetében 170, illetve 30 milliárd eurót tettek ki. A források tekintetében a tagországok 170 millió euróval járultak hozzá a csomaghoz, míg a bizottság saját forrásból pótolta ki 200 milliárdra a teljes összeget21. Mivel a fenti csomagba beleszámolták az egyes tagállamok konjunktúracsomagjainak értékét is, nem beszélhetünk egyértelmű közösségi válságkezelésről ebben a szakaszban. Emiatt az EU legfejlettebb államait (Nagy-Britannia, Franciaország, és Olaszország) külön-külön is megvizsgálom, illetve külön tekintem át Írország speciális helyzetét is. 2.3.1.1 Nagy-Britannia A hagyományos transzatlanti kapcsolatok miatt a brit pénzügyi rendszer nagyon erősen összefonódott az amerikaival, ezért a subprime válság sokkal élesebben érintette a brit gazdaságot, mint a többi fejlett európai társát. A britek számára a problémák már 2007 óta fennálltak, amikor a Northern Rock nevű bankot kellett kimenteni, majd végül államosítani. A későbbi szakaszokban is szinte kizárólag bankmentésre szorítkozik a brit válságkezelés, amibe beletartozik a bankok államosítása, lásd a Royal Bank of Scotland példáját.
21
http://ec.europa.eu/deutschland/pdf/recovery_plan_en_26.11.2008final.pdf (2011.10.08. 10:33)
34
A világban általánosságban eluralkodó bűnbakkeresést természetesen a britek is átvették és a bankok vezetői a magas fizetésükkel váltak az elsődleges célponttá, minden rossz okozójává. Fizetéseiket törvényi úton igyekeztek szabályozni, hogy többet ekkora mértékű megszaladás ne következhessen be. 2.3.1.2 Franciaország A francia bankrendszert a válság sokkal kevésbé viselte meg, mint a britet, ezért ide jóval kevesebb forrást kellett mozgósítani. A GDP visszaesése is szerényebb mértéket öltött, ami egyértelműen a francia szociális rendszer bőkezűségének folyománya, ez erősítette ugyanis a belső fogyasztást. A francia kormány a növekedést is a belső fogyasztás élénkítésével tervezte helyreállítani, amit adóváltoztatásokkal tervezett serkenteni. A vállalati szférát a francia kormányzat egy, 2008 végén meghirdetett, 26 milliárd eurós segélycsomaggal tervezte segíteni. A francia autóipar, amely az ország iparának a gerincét képezi, a roncsprémium bevezetésével külön támogatást is kapott az országban. 2.3.1.3 Írország A kelta tigrist súlyosan érintette a 2008-2009-es válság, mivel a gyors növekedésnek és az alacsony általános kamatszintnek köszönhetően egy, az amerikaihoz hasonló ingatlanpiaci buborék alakult ki az országban. A hitelek finanszírozói legfőképp hazai bankok voltak, amelyeket a válság begyűrűzése mélyen érintett, ugyanis a nemzetközi pénzpiacokról nem lehetett további forrásokat felvenni. Az állam szeptember 29-én korlátlan garanciát jelentett be a bankbetétekre, majd 2009 májusában egy törvény keretében az állam a kockázatos hitelek átvállalásáról döntött, hogy a bankok visszatérhessenek a normál üzletmenethez. A lépésre azért volt szükség, mert az ír bankok kintlévőségei elérték a teljes ír GDP 309%-át, ami már vállalhatatlan rendszerszintű kockázatokat jelentett.22 A bankok tőkehelyzete kritikusra fordultával 2010 közepén az ír állam nagyszabású mentőakcióba kezdett, melynek összege 35 milliárd euró volt és eredményeképp az ország az IMF, valamint az Európai Unió segítségét kérte, mivel államadóssága 80% fölé ugrott és kötvényeinek felára rekordértékre emelkedett a német államkötvényhez képest. 2.3.1.4 Olaszország Az olasz állam már évek óta adósságcsapdában van, hisz az ország adósságállománya hatalmas, és komoly strukturális gondokat okoz számára az északi és a déli országrész
22
http://www.davy.ie/content/pubarticles/econcr20090217.pdf (2011.10.20. 12:17)
35
eltérő fejlődési üteme is. A nagy kelet-európai kitettséggel rendelkező olasz bankokat (Unicredit, Intesa Sanpaolo) azonban az ország kénytelen volt megsegíteni 12 milliárd euróval. A roncsautó-program Olaszországban is elindult, melyre 2 milliárd eurónyi keret állt rendelkezésre. Az olasz kormány mozgástere, a meghozott intézkedések ellenére is, szűk maradt, hisz a programok beindításához pénzre volt szüksége, melyet egyre magasabb kamatokkal tudott csak megszerezni a tőkepiacokról. A német Bund-hoz képest az olasz államkötvények felára az euró bevezetése előtti szinteket is elérte, majd 2011 nyarára jócskán meg is haladta. 2.3.1.5 Összegzés Összegezve a fejlett EU tagállamok válságkezelését elmondhatjuk, hogy mindannyian jelentős forrásokat mozgósítottak bankjaik megmentése érdekében. Az is elmondható, hogy az egyes országok pénzügyi szektora különböző mértékben érintett a válság által, hiszen a könyvekben tartott „mérgező papírok” száma is eltérő volt. Erre a legjobb az angol példa, ahol igen jelentős költségvetési forrásokkal kellett több pénzintézetet is kimenteni, illetve államosítani. A pénzintézetek mentése és a reálgazdaságba is átgyűrűző válság miatti szociális kiadások növekedése komolyan érintette az országok külső adósságállományát, amely jelentősen megugrott és 2010-re, a görög probléma felszínre kerülésével, a teljes válságot átalakította, amelyet ma már az eurózóna adósságválságaként emlegetünk.
2.4 Összefoglalás A fenti intézkedéscsomagokból jól kiolvasható, hogy minden ország igyekezett a lehetőségeihez mérten valamilyen konjunktúracsomaggal előrukkolva csillapítani a gazdasági visszaesést. Globálisan, a Deutsche Bank Research mérései szerint, a konjunktúraprogramok értéke meghaladta a 2000 milliárd dollárt. Az elemzők véleménye szerint az intézkedések hiányában a GDP visszaesése sokkal erősebben jelentkezett volna. A tanulmány a GDP visszaesésének tompítását 4000 milliárd dollárra teszi23.
23
Bernhard Graf und Stefan Schneider: „Wie bedrohlich sind die mittelfristigen Inflationsriiken?“ Deutsche Bank Research - http://www.dbresearch.de/PROD/DBR_INTERNET_DEPROD/PROD0000000000241015.pdf (2011.10.02. 14:51)
36
A gazdasági élénkítő programok, bár csökkentették a visszaesés ütemét, el is adósították az országokat. Így 2011 októberében, amikor úgy tűnik a válság 2. hulláma felé tartunk, felvetődik a kérdés, hogy nem-e lett volna jobb, ha a piac tisztulása már 2008/09-ben megtörténik és nem eszköz nélkül nézünk szembe a 2. hullámmal. Ugyanis még egy Németország szintű országnak sincs annyi tartaléka, hogy ugyanolyan intézkedéseket tudjon meghozni a válságkezelésre, mint tette 2008-ban, illetve 2009-ben.
37
3
A német válságkezelés
A gazdasági válság nem várt gyorsasággal csapott le Európára, mégha a politikusok ezt nem is akarták eleinte beismerni, és csupán amerikai problémaként igyekeztek elkönyvelni a bankok és biztosítótársaságok összeomlását. A 21. századra azonban a globalizáció olyan szinteket ért el, hogy a globális összefonódások miatt nem 1-2 év késéssel ér át az óceánon a probléma, mint 1928/29-ben, hanem akár órák alatt. A német kormánynak is keserűen meg kellett tapasztalnia ezt a problémát, amikor 2008 szeptemberében, egy konjunkturális fellendülés kellős közepén érte a válság az országot. A kormány igyekezett a lakosságot és a gazdaságot, valamint a bankrendszert érő hatásokat csillapítani különböző intézkedésekkel, melyekre alábbi fejezetben bővebben is kitérek.
3.1 A válság hatása a német bankrendszerre A gazdasági válság kronológikus lefutásával már bővebben foglalkoztam az előbbi fejezetben, ezért itt a Németországra vonatkozó, specifikus intézkedésekkel szeretnék kitérni. A problémák kezdetének ideje Németországban 2008 szeptemberének vége volt, amikor a Lehman Brothers csődje miatt felmerült, hogy német bankok is érintettek lehetnek és kénytelenek lesznek papírjaik egy részét veszteségként leírni. A német bankrendszert közvetlenül 2 intézményben érintette a piacok összeomlása. Az érintettek a már említett IKB, valamint a Hypo Real Estate, melyeket a német államnak milliárdokkal kellett kisegítenie. A Hypo Real Estate esetében a mentést első körben úgy képzelték el az érintettek, hogy egy 35 milliárd eurós csomaggal segítik ki a bankot, amely két részletből állt volna. Az állam ezen elképzelés szerint legfeljebb 27,6 milliárd euróig lenne érintett, míg a fennmaradó részt a német bankok adnák össze. Ez a terv azonban napok alatt megbukott a pénzintézetek ellenállásán és azon a kiszivárgott információn, hogy a banknak 100 milliárdos nagyságrendben van szüksége forrásra, és bedőlése magával ránthatja a teljes német bankrendszert. A problémát a német állam immáron nem egyedileg, hanem rendszerszinten kezdte el kezelni, hogy megakadályozza a legrosszabbat. 3.1.1 Törvény a pénzpiacok stabilizációjáról A pénzpiacok stabilizációját tárgyaló törvényt rendkívüli sürgősséggel szavazta meg a német parlament mindkét háza 2008. október 17-én és a német elnök még aznap alá is írta,
38
majd ki is hirdette24. A törvény célja a bizalom helyreállítása volt, ugyanis egyik pénzintézet sem volt tisztában azzal, hogy neki mekkora veszteségeket kell majd leírnia és arról, hogy a piac másik szereplői milyen veszteségeket szenvedtek el, arról egyáltalán nem volt információja. A bizalom ezért a bankközi piacon megingott és a hitelezés befagyott, hiába öntött az Európai Központi Bank több milliárd eurónyi likviditást a piacra. A törvény alapvető célja az volt, hogy megakadályozza a Németországban székelő pénzintézetek fizetésképtelenségét. A törvény létrehozott egy új szervezetet a „Finanzmarktstabilisierungsanstalt”-ot (FMSA), mely a német jegybank alá tartozik, intézményi szinten azonban elválik tőle. Az intézmény külön költségvetést kapott, és így kiadásait statisztikailag nem kell az államháztartás részeként feltüntetni. Az intézmény megszűnését követően a fennálló deficitet 65%-ban az államkasszának, a fennmaradó 35%-ot pedig az egyes tagállamoknak kell viselniük, mely rész nem lehet több 7,7 milliárd eurónál. Az egyes tagállamok bankjainak megsegítését illető költségeket a tagállamok külön viselik. Az alap időszakosan korlátozottan működött egészen 2009. december 31-ig és 2011-ben már csupán felügyelő és ellenőrző szerepet lát el. Az alap forrását egy 100 milliárd eurós keret képezi, és további 70 milliárd eurót vehet fel a pénzpiacokról, melyet problémás eszközök megvásárlására fordíthat. Ez az úgynevezett „Bad Bank”, vagyis kiszívják a bankrendszerből a problémás papírokat, így biztosítva a rendszer stabilitását. A német parlament költségvetési bizottsága ugyanezen célból további 10 milliárd euró felvételét hagyhatja jóvá és efelett a Pénzügyminisztérium is rendelkezhet 20 milliárd euró felvételéről, mely az esetleges garanciák kielégítését szolgálhatja. Az alap jogosult volt pénzintézetek és biztosítótársaságok számára 400 milliárd euró összértékben garanciákat nyújtani 2009. december 31-ig. A szervezetet egy 9 tagú kormányzótanács vezeti, akiket a pénzügyminiszter nevezett ki. A hitelek kihelyezését azonban az Európai Unió illetékes szervének is mindenkor jóvá kellett hagynia, biztosítva ezzel, hogy egyik pénzintézet se juthasson versenyelőnyhöz a piacon25.
24
http://www.bgbl.de/Xaver/start.xav?startbk=Bundesanzeiger_BGBl&bk=Bundesanzeiger_BGBl&start=//*% 5B@attr_id=%27bgbl108s1982.pdf%27%5D (2011.10.02. 16.52) 25
http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_82/DE/Wirtschaft__und__Verwaltung/Geld__und__Kredit/2010 0917-FMSA.html (2011.10.02. 16.52)
39
A német állam az FMSA segítségével szerzett 90%-os tulajdonrészt a Hypo Real Estateben, amely szerencsére az egyetlen olyan német bank maradt, amelyet teljesen államosítani kellett. A HRE 142 milliárd euróba került a német államnak, majd további 7,7 milliárd euróval feltőkésítették. Az alábbi táblázat összefoglalja az összes igénylést, melyet a pénzintézetek benyújtottak: Igénylés benyújtása
Igénylő
2008. október
Hypo Real Estate
142,0 Mrd. EUR
7,7 Mrd. EUR
2008. november 10.
Bayern LB
5,0 Mrd. EUR
nem
2008. november 3.
HSH Nordbank
17,0 Mrd. EUR
nem
2008. november 3.
Commerzbank AG
5,0 Mrd. EUR
18,2 Mrd. EUR
2008. december
IKB Deutsche Industriebank
10,0 Mrd. EUR
nem
2009. február
Aareal Bank
4,0 Mrd. EUR
0,4 Mrd. EUR
2009. november
West LB
-
3,0 Mrd. EUR
?26
Corealcredit Bank AG
0,5 Mrd. EUR
-
?26
Düsseldorfer Hypothekenbank
2,4 Mrd. EUR
-
?26
Sicherungseinrichtungsgesellschaft deutscher Banken GmbH
6,7 Mrd. EUR
-
Garanciavállalás Feltőkésítés
Az FMSA részesedése 100 %
25% +1 részvény
4. táblázat: A német bankok által az FMSA-hoz benyújtott igénylések27 Az egyes tagállamok bankjai rendszerint összeolvadások és felvásárlások által cseréltek tulajdonost, vagy a tagállam maga mentette ki őket és stabilizálta így a bankrendszert. Az FMSA forrásait azonban más bankok is igénybe vették, így felpörgetve a befagyott 26 27
Az összeg végül nem került lehívásra http://www.fmsa.de/de/presse/pressemitteilungen/finish.html (2011.10.02. 16.55)
40
lakossági és vállalati hitelezést, amely a gazdaság vérkeringését jelentette. A Bayern LBtől a Commerzbankig gyakorlatilag minden szereplő részesült bizonyos állami segítségben, azonban a szigorú feltételek miatt mára a pénzintézetek többsége (kivéve azokat, amelyek állami tulajdonba kerültek) visszafizették az állami segítségnyújtást. A fenti táblázatból is jól látszik, hogy a HRE és a West LB volt a két legproblémásabb bank, mivel olyan mértékben voltak érintettek a „toxikus értékpapírok” vásárlásában, hogy gyakorlatilag államosításra kerültek. A portfóliók megtisztítására találták ki az úgynevezett Bad Bank modellt. A Bad Bank nem egy klasszikus értelemben vett bankot jelöl, így nincsen szüksége engedélyekre a működéshez. Ezt a 2009 októberében sürgősséggel elfogadott pénzpiaci stabilizációs törvény tette lehetővé a piacon. Az első ilyen Bad Bank a West LB esetében került megalakításra. Az alakítás két lépésben történt, és 2010 közepére fejeződött be. A teljes program keretében 85 milliárdnyi „mérgező papírt” helyeztek át a Bad Bankba a West LB-ből. A következő, sokkal bonyolultabb eset, a HRE volt, ahol 173 milliárd eurónyi „mérgező papírt” helyeztek át az FMS Wertmanagement nevű Bad Bank-ba. A kihelyezéssel a HRE portfóliója megtisztult és ezáltal újraindulhatott a banki alaptevékenység is. A kihelyezéssel elérték, hogy a bank 2010. IV. negyedévére ismét nyereséges legyen, valamint 2011 júliusára a teljes állami garanciavállalásról le tudtak mondani, és így saját lábon tudják folytatni a jövőben a tevékenységüket. A Bad Bank-ba kihelyezett papírok azonban még akár évtizedekig is ott maradhatnak, amíg pénzzé tehetők és az esetleges itt keletkező veszteségek továbbra is az államot terhelhetik, de nyilván megvan az esély arra is, hogy egyes befektetésekből nyereség termelődjön, ami pozitívan mutat a mérlegben. 3.1.2 A tartományi bankok modellje Kevésbé kapott figyelmet, de a német tartományi bankok egy része is már ezidőben billent meg. A német bankrendszer sajátossága még napjainkban is az úgynevezett Landesbankok rendszere, melybe a Sachsen LB is tartozott. Ezek a bankok már évek óta, mint univerzális bank vannak jelen a piacokon, azonban alapításukkor elsődleges feladatuk az volt, hogy egy adott tartomány gazdasági fejlődését elősegítsék a szükséges hitelek biztosításával. Jelenleg 3 kivételével (HSH Nordbank AG, West LB AG és a Landesbank
41
Berlin AG) mindegyik Landesbank az adott tartomány felügyelete alá tartozik jogilag 28. A Sachsen LB augusztusban jelentette be, hogy problémái akadtak, de a német Spaarkasse szövetség 17,3 milliárd euróval kimentette, majd eladta a Landesbank Baden Württenberg részére. A tartományi bankok rendszere a válság hatására megroppant és jelenleg több ilyen hitelintézet átalakítása zajlik, hogy teljesíteni tudják a különböző tőke-megfelelőségi irányelveket. Az egyik a Landesbank Baden Württenberg, amely éppen mostanság alakul részvénytársasággá, ellenkező esetben fennállna annak a veszélye, hogy a kapott állami segélyeket az Európai Bizottság bújtatott szubvencióként értékelné. A másik a Bayern LB, amely a magyar MKB Bank az anyavállalata. Utóbbi teljes privatizációját 2015-ig kell befejezni és ez érintheti a magyar bankpiacot is, mert elképzelhető hogy néhány országban az érdekeltségek eladásra kerülhetnek29. A tartományi bankok átalakulása az egész német bankrendszert megváltoztatja. Az egyes tagállamok elveszíthetik befolyásukat a tartományi bankokra, amelyeknek immáron a nyílt bankpiacon, a tartomány pénzügyi háttere nélkül kell boldogulniuk. Ezáltal beindulhat egy konszolidáció a német bankpiacon, amelyen a felvásárlások már így is igencsak jellemzőek voltak, gondoljunk csak a Commerzbank által megvásárolt Dresdner Bank esetére. Valószínű, hogy a piac koncentrálódni fog és ez sajnos csökkenti a versenyt, valamint az állam és az egyes tagállamok befolyását az egyes projektek finanszírozását illetően.
3.2 A válság hatása a német reálgazdaságra A pénzügyi rendszer globális problémái sajnos nem ragadtak a pénzpiacokon, hanem igen hamar átgyűrűztek a reálgazdaságba. Az exportfüggő német gazdaság a válság kitörésekor éppen egy felívelő szakaszban volt, és olyan hangulat uralkodott, hogy ezt az emelkedést nem lehet megállítani. Ennek a növekedésnek a munkaerőpiacra, valamint az államháztartásra és államadósságra gyakorolt hatásait az 1.6 és 1.7-es fejezetekben részletesebben tárgyaltam. A növekvő kereslet miatt a válság előtti 1-2 évben az egyes vállalatok felpörgették a beruházásokat és a munkaerő-kereslet is megnőtt, ahogyan az a 2. fejezetben is olvasható volt. A gazdaság fellendülését a világgazdaság növekvő igénye táplálta, a német ipar által előállított, főként beruházási típusú gépek és autók iránt. A
28
http://joachimbischoff.de/?p=1265 (2011.10.08. 10:14) http://www.welt.de/wams_print/article2695101/BayernLB-wird-wegen-Finanzkrise-privatisiert.html (2011.10.08. 10:14) 29
42
német export, és a külkereskedelmi mérleg többlete rekordokat döntött, mely pénzből a német gazdaság finanszírozta az eurózóna perifériájának olcsó hitelfelvételét. Ennek majd a 2010/11-es perifériális adósságválságnál nagy jelentősége lesz.
A német export/import olló alakulása 1200
1000
Milliárd €
800
Export
600
Import 400
200
0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
9. ábra: A német export/import olló alakulása30 Jól látható az ábrán, hogy 2005-től kezdődően meglódult a német export és az olló még jobban kinyílt, majd 2007-ben 197 milliárd euró többlettel zárta az évet a gazdaság, mely azonban 2009-ben 129 milliárd euróra mérséklődött, ugyanis Németország hagyományos felvevőpiacai is recesszióba kerültek, avagy Kína esetében takaréklángra állították a beruházásaikat, hisz az ő termékeikre sem volt megfelelő kereslet. A változást jól tükrözi a müncheni IFO intézet által havonta kiadott IFO index is, mely erős visszaesést jelez az említett időszakra vonatkozóan. 2009 közepétől azonban már érezhető volt a klíma javulása, ami meg is látszott a 2. féléves eredményeken, melyek sokkal jobbak voltak, mint akár félévvel korábban.
30
Statistisches Bundesamt, Entwicklung des Deutschen Exports, 2010
43
Az IFO Index alakulása 120 110 100 90 80 70 60 50
10. ábra: Az IFO index alakulása31 3.2.1 Az autóipar válsága A német ipar fejlettségét talán kevés szektor testesíti meg úgy, mint az autóipar. Olyan márkák hazája Németország, mint a Volkswagen csoport, a Mercedes vagy a BMW. A válság előtti évek során a gyártók termékei iránt hatalmas volt az érdeklődés, főként az Egyesült Államokban, de Kínában is. A válság természetesen a német autóipart is érintette, azonban a rá gyakorolt hatása eltért más országoktól. A nagy német autógyártók közül a válságban a Volkswagen csoport volt képes egyedül megőrizni pénzügyi egyensúlyát sőt, még gyarapodott is a Porsche felvásárlásával. A másik végletet a General Motors európai leányvállalata az Opel/Vauxhall jelentette, melynek mentése hónapokig lefoglalta a német közvéleményt. Az autóipar válsága ugyanakkor nem tudható le csak és kizárólag az Opel megmentésével, ugyanis az EU-n belül az egyik legfontosabb iparágról beszélünk, hiszen a gyártók maguk csak egy nagyon bonyolult ellátási lánc utolsó tagjai. Az Unión belül sok millió munkahely függ egy autógyártó cégtől, ugyanis egy ilyen átlagos vállalat 800 beszállítóval dolgozik.
31
http://www.cesifo-group.de/portal/page/portal/ifoHome/a-winfo/d1index/10indexgsk (2011.10.08. 19.35)
44
A német autóiparra jellemző, hogy magas minőségű és presztízsű márkákat forgalmaz, magas áron, emiatt a visszaesés még jelentősebbé vált, hisz a prémiummárkáktól a kereslet az olcsóbb modellek felé vándorolt. Amikor 2008-ban a válság első jelei jelentkeztek, a vállalatok elkezdték elhalasztani az új modellek bemutatását és egyes fejlesztéseket is elnapoltak, vagy akár teljesen el is vetettek. A hatékonyságnövelés jegyében igyekeztek iparági szövetségeket kialakítani egymással, ahogyan tette ezt a Daimler és a BMW is, ugyanis csak így voltak képesek állni a versenyt az olcsó japán konkurenciával szemben. A reálgazdaságba begyűrűző válság miatt az autóipar értékesítései egyik napról a másikra omlottak össze. Ebben az is közrejátszott, hogy az európai kontinensen is mesterségesen kezdték már évekkel ezelőtt stimulálni a keresletet olcsó hitelekkel. Ez azonban a fogyasztók hagyományosan konzervatívabb hozzáállása miatt nem vezetett annyira ellenőrizhetetlen folyamatokhoz, mint az USA-ban. A problémák így is súlyosak voltak. A német autógyárak kihasználtsága 2008 végére 65% alá süllyedt, ami kritikus szint és bizonyos telephelyek bezárását vetítette előre. A gyártó cégek a műszakok átrendezésével és rövidített munkahetekkel reagáltak első körben, majd a német társadalombiztosítási rendszer által biztosított rövidített munkát is igénybe vették. Konstruktőr BMW Daimler Ford GM VW
Ideiglenesen leállított üzemek száma
Ideiglenes leállás átlagos hossza (nap)
6 4 6 6 13
20,7 28,5 16,7 30,2 17,5
5. táblázat: Németországban aktív autógyártók üzemleállásai 2008/200932 Az autógyártók leállása azonban továbbgyűrűzött a gazdaságon. Az eddig bejáratott rendszer szerint ugyanis a beszállítóknak 45 napra fizettek, mely időszakot az alkatrészgyártók a pénzpiacról felvett hitelekkel hidalták át. A hitelezés befagyása miatt azonban ez a forrás nem volt elérhető és így őket a csőd fenyegette. Érdekes módon az ilyen, kisebb méretű beszállítók jelenleg is az autóipar legnagyobb innovátorai, vagyis elvesztésük az egész iparágat súlyosan érintette volna. A német autógyártók az európai társaikkal együtt reagáltak, és sok kisebb cég került át magához a konstruktőrhöz, vagy kapott közvetlen pénzügyi segítséget. Az autógyártók külön felügyelőcsoportokat hoztak 32
Somai Miklós – Autóipar és válság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2009.
45
létre, melyek feladata az volt, hogy figyelemmel kísérjék az egyes beszállítók anyagi helyzetét és szükség esetén jelezzék a menedzsment felé a problémát. Mivel az autóipari válság ily módon továbbgyűrűzött és az iparág önmaga nem tudta megoldani ezt a problémát, az autógyártók a nemzeti kormányokhoz fordultak segítségért. Ismerve az autóipar gazdasági súlyát Németországban és az Európai Unióban, valamint a lobbi erejüket számos tagországban, köztük Németországban is, figyelemreméltó eredményeket tudtak elérni. 3.2.1.1 A roncsprémium Németországban, ahogyan Franciaországban és Olaszországban is a roncsprémium mellett döntöttek, hogy így stabilizálják az egész iparágat. Az intézkedés lényege az volt, hogy az állam 2500 euróval segíti meg azokat, akik 9 évnél régebbi autójukat egy új, vagy 1 évesnél nem régebbi, legalább euró-4-es motorral felszerelt járműre cserélik, míg a régit a roncstelepre szállítják. Emellett a kormány meghirdetett egy 500 millió eurós kutatási programot is a gyártók számára, mely keretein belül a Frauenhofer Institut-al együttműködve új, környezetbarát technológiák kifejlesztése a cél. Az eredményekből az egész német autóipar egységesen részesül. A roncsprémium bámulatos fordulatot hozott a német autópiacon, ugyanis míg Európa más országaiban gyakorlatilag összeomlottak az autóeladások, addig Németországban éves összehasonlításba 18%-al nőtt az értékesített darabszám. A teljes biztosított keretösszeg 1,5 milliárd euró volt, amely 600.000 igénylés után kimerült. Ezután a kormány újabb 3,5 milliárd eurót biztosított erre a célra.
46
millió db
Legyártott és forgalombahelyezett autók száma Németországban 7 6 5 4 3 2 1 0 2005
2006
2007
Legyártott autók száma
2008
2009
2010
Forgalombahelyezések száma
11. ábra: Legyártott autók száma Németországban33 A fenti ábrán jól látható a roncsprémium hatása az értékesítésre, ugyanis a forgalomba helyezett járművek száma éves szinten 18%-os növekedést mutat, azonban az is jól látszik, hogy nem biztos, hogy jól összpontosították a prémiumot. Jól kivehető az, hogy ugyanebben az időben a legyártott autók száma viszont meredeken csökken. Ennek oka az, hogy a kereslet leginkább az alacsony kategóriás járművek felé tolódott el. Elmondható, hogy míg a roncsprémium egyértelmű győztese a Volkswagen, addig az Opel-en kívül a többi német autógyártó alig nyert vele, mivel jellemzően japán, koreai vagy akár francia márkákat vásároltak a vásárlók.
33
http://www.vda.de/de/zahlen/jahreszahlen/automobilproduktion/ (2011.10.08. 15.18)
47
2007 Volkswagen BMW, Mini Mercedes-Benz Opel Audi Ford Renault, Dacia Škoda Hyundai Peugeot Fiat Toyota, Lexus Nissan, Infiniti Citroën Seat Mazda Kia Volvo Suzuki
2008
615.229 284.767 327.965 258.274 251.393 217.305 147.167 121.277 51.677 94.676 88.111 96.781 45.746 73.337 49.331 56.277 34.322 27.977 36.840
805.262 258.041 282.527 338.603 234.861 290.620 225.965 190.717 91.330 130.207 163.953 138.498 66.463 101.370 69.437 60.032 55.379 26.057 59.184
2009 613.808 266.729 281.240 233.498 226.872 198.156 153.555 132.150 74.287 84.242 78.190 78.708 61.375 68.436 50.449 46.210 36.624 25.795 32.549
2010 462.116 196.234 185.683 170.627 165.126 153.360 106.824 95.005 58.934 58.322 58.077 52.442 47.529 46.994 39.504 29.867 25.273 22.792 22.362
6. táblázat: Eladott autók Németországban márkák szerint34 A projektet a későbbiekben további kritikák is érték. A legfőbb érv az volt, hogy a vásárlók nagy része csupán előrehozta a vásárlását és a szubvenció kifutása után még nagyobb esés következhet be az autóiparban. Szerencsére ez nem így történt, ahogyan a fenti ábrák is mutatják, mert mire 2009-nek vége lett, a nemzetközi felvevőpiacokon is elkezdett normalizálódni a helyzet, és az újra beinduló export megóvta a német autóipart az összeomlástól. Egy másik érv a roncsprémium ellen az volt, hogy beavatkozik a piaci folyamatokba, hisz a háztartási gépeket gyártó cégeket, vagy a televízió-gyártókat úgyszintén támogathatták volna, akár energiahatékonysági elveket szem előtt tartva is. Az érv szerintem részben megállja a helyét, de amikor több millió ember munkája forog kockán a teljes ellátási láncban, akkor a kormánynak nem volt igazán más választási lehetősége, illetve a Kyoto-ban vállalat kibocsájtási értékek elérésében is kapóra jött a tömeges csere, mely a prémium hatására lezajlott.
34
http://www.vda.de/de/zahlen/jahreszahlen/automobilproduktion/ (2011.10.08. 15.18)
48
3.3 Munkaerő-piaci lépések A munkaerő-piaci helyzet a válság előtt igencsak kedvezőnek volt minősíthető Németországban és a vállalatok igyekeztek megőrizni munkavállalóikat a nehéz időkben is. Ennek az oka nem szociális, hanem abból fakad, hogy a legutóbbi válság alkalmával a vállalatok túl gyorsan és túl sok embertől váltak meg, míg a következő fellendülési ciklus során éppen hiányoztak a képzett szakemberek. A munkanélküliség azonban sajnos növekedett, ám a többi európai országhoz képest csak csekély mértékben. Ennek az oka a német szociális rendszer fejlettségéből adódik, amely lehetővé tette, hogy a munkavállalókat alacsony kapacitáskihasználtság esetén se kelljen elbocsájtani. A rövidített munkaidő lényege, hogy a munkáltató csökkenti a heti munkavégzés időtartalmát és a kieső időre az állam biztosítja az ellátást, ami a munkabér 60%-nak felel meg (szülők esetében 67%-nak). Egy példával élve egy nettó 2200 eurót kereső, heti 40 órát dolgozó alkalmazott esetében, aki a rövidített munkaidőben csak a felét dolgozza le, ez 1500 euró nettó munkabért jelent, amelyet a munkaügyi központ 420 euróval kipótol, így kapjuk meg az 1920 eurós munkabért. A rövidített munkaidőnek számos előnye van az elbocsájtással szemben. A konjunktúra élénkülésével nem szükséges drágán szakembereket keresni és felvenni, hiszen azok a vállalatnál maradtak és nem váltanak esetleg a konkurenciához. Emellett a vállalatoknak nem kell a tömeges elbocsájtásokkor gyakran felmerülő jogi problémákkal foglalkozniuk, valamint kevesebb járulékot kell befizetni az alkalmazottak után. A rövidített munkaidő eredetileg 6 hónapra volt igényelhető a cégek részéről, mivel a társadalombiztosítást az alkalmazottak után ekkor is fizetni kell és így akarták megakadályozni, hogy a nem, vagy keveset termelő vállalatok lassan elveszítsék forrásaikat. A 2008 őszén bemutatott konjunktúraprogramban az időtartalmat 18 hónapra meghosszabbították és az állam átvállalta a cégektől a társadalombiztosítási járulék felét. Mindemellett a részmunkaidős foglalkoztatásokat is bevonták a finanszírozható körbe, így a
válság
mélypontján
közel
800.000
ember
volt
rövidített
munkaidőben,
Németországban35.
35
http://www.wiwo.de/politik-weltwirtschaft/kurzarbeit-steigt-dramatisch-an-384889/ (2011.09.10. 10:30)
49
Ezer fő
A rövidített munkaidő által érintett alkalmazottak száma Németországban 800 700 600 500 400 300 200 100 0
12. ábra: A rövidített munkaidő által érintett alkalmazottak száma Németországban 2008201136. A fenti ábrán jól látható a tendencia, ahogyan a válság 2009 elején eléri a csúcspontját, majd a roncsprémium bevezetésével, a legnagyobb foglalkoztató az autóipar és beszállítói ismét megkezdik a termelést, majd az év második felére ismét erőre kap a német gazdaság. Mindez 2009-ben a német parlamenti választások évében történt, vagyis az akkori kormány mindent megtett, hogy a munkavállalóknak megmaradjon az állása, és a CDU/CSU meg is nyerte a választásokat, bár új koalíció került hatalomra. Összességében elmondható, hogy a rövidített munkaidő modellje bevált, hisz a német gazdaság az eredeti elemzésekhez képest sokkal hamarabb kilábalt a válságból és ezáltal magával tudta húzni az egész kontinenst is. A rövidített munkaidő költségei és a többi konjunktúraprogram miatt azonban az államadósság radikálisan megemelkedett, ami kérdésessé teszi azt, hogy egy újabb, elhúzódó válság esetén a bevált modellt az állam képes lenne-e finanszírozni, vagy a tartalékok kimerültek és a vállalatok kénytelenek lesznek elbocsájtásokkal reagálni.
36
http://statistik.arbeitsagentur.de/cae/servlet/contentblob/13850/normal/48/xls.gif (2011.10.09. 10:57)
50
3.3.1 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap Az Európai Unió még 2006 decemberében hozta létre az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA), mely jelentős számú (legalább 500) munkavállaló elbocsájtása esetén nyújt segítséget a tagállamoknak, mely források segítségével munkaerőpiaci műveletek hajthatóak végre. Németország eddig összesen 5 alkalommal hívott le forrásokat az EGAA-ból. A válság során a Heildelberger Druckmaschienen és a Karmann vállalatok alkalmazottai részesülhettek a közös európai forrásokból37.
3.4 Konjunktúraprogramok A bankok, az autóipar és a munkaerőpiac megsegítése mellett a német kormány a gazdaság többi szereplőjén is igyekezett segíteni, mégpedig a belső kereslet felpörgetésével. Különös hangsúlyt helyeztek a kormányzati beruházásokra, amelynek segítségével a válság elmúltáig igyekeztek olyan kritikus helyzetbe került iparágakat kisegíteni, mint az építőipar, vagy a kereskedelem. Az anticiklikus fiskális politika eredménye volt a Konjunkturpaket I és a Konjunkturpaket II néven a köztudatba bekerült intézkedéscsomag. 3.4.1 Konjunkturpaket I A köznyelvben Konjunkturpaket I néven ismert törvényt, amely eredetileg a „Védőernyő a munkahelyek számára” nevet viselte, 2008. november 5-én fogadta el a német parlament, azonban az eredeti javaslat november 12-én kissé átdolgozásra is került. Az intézkedéssel elsősorban közösségi beruházásoknak, illetve épületek energetikai felújítására kívántak forrásokat biztosítani. A közösségi beruházásokkal előrehozták a kormány 2009 és 2010-re tervezett közlekedési projektjeit, valamint további forrásokat bocsájtottak a Kreditanstalt für Wiederaufbau részére, így kedvezményes hiteleket biztosítva házaikat energetikai szempontból modernizálni kívánó közületeknek és állampolgároknak. A közösségi beruházások értéke a csomagban kb. 2,3 milliárd eurót ért el. További intézkedés volt, hogy az új autókra 2 évig nem vetették ki a gépjárműadót, valamint a KKV szektort is 6,9 milliárddal kevesebb adó terhelte a következő 2 évben. Emellett a Munkaügyi hivatalban 1000 fővel növelték a létszámot, valamint a már említett módon, 6 hónapról 18 hónapra növelték a rövidített munkaidő igénybevételi lehetőségét. A 37
http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=326&langId=de (2011.11.16. 22:50)
51
teljes fiskális impulzus, melyet a csomag tartalmazott, összesen 11,9 milliárd eurót tett ki 2 évre elosztva, ami csak minimálisan volt képes élénkíteni a gazdaságot. 3.4.1.1 Az átdolgozott változat A néhány nappal az elfogadást követő módosítások elsősorban az úgynevezett Pendlerpauschale-t érintették, mely szerint a munkahelyükre bejárók kilométer alapján adókedvezmény érvényesíthetnek. Az akkori szabályozás 2009 végén lejárt volna, de konjunkturális okokból határozatlan időre meghosszabbították a rendeletet. Eszerint évente kb. 7,5 milliárd euró adó-visszatérítés kerül az állampolgárokhoz, vagyis ekkora mértékű pluszjövedelem marad fogyasztásra. A fennmaradó pénz elsősorban a magasabb jövedelmi osztályt érinti, ezért a fogyasztási hatás kisebb lett. 3.4.2 Konjunkturpaket II Az elemzői vélemények szerint a Konjunkturpaket I volumene messze elmaradt a szükséges intézkedésektől. A kormányzatot minden oldalról érték a kritikus hangok, hogy tovább növelje a fiskális expanziót, melyekre 2009. december 1-én reagált a Konjunkturpaket II bejelentésével. Az új csomag 46,5 milliárd eurónyi pótlólagos forrást tartalmaz, amelyet 2 évre osztottak el. 2009-re 20,8 milliárd, míg 2010-re 25,7 milliárd euró jutott. A tartalmazott intézkedések skálája nagyon széles. A legnagyobb tételt a közületi beruházások,
mint
a
nagysebességű
vasút
és
autópályák,
építése,
valamint
épületfelújítások, 17,3 milliárdra való felbővítése jelentette, melynek közel felét még 2009ben rendelkezésre is bocsájtották. A 17,3 milliárdos keretből 4 milliárdot költöttek kormányzati beruházásokra, a fennmaradó részt a tagállamok és önkormányzatok között osztották szét. Innovációs kutatásra a csomagból 1,6 milliárd jutott, valamint ez a csomag tartalmazta a roncsprémiumot is, amely volumenét eredetileg 1,5 milliárd euróra tervezte a kormány. A munkaerőpiacra 5,9 milliárdot szántak, beleértve a rövidített munkaidőnél már említett intézkedést, mely szerint a Munkaügyi Központ visszafizeti a vállalatoknak a társadalombiztosítási járulék felét, valamint a kormány garantálta a munkanélküli biztosítás 2,8%-on való rögzítését 2010 végéig. A módosítások érintették az adótáblát is, ahol az alsó kulcs 14%-ra csökkent 15%-ról, valamint az adómentes jövedelem értéke 340 euróval nőtt. A teljes hatás ezen a soron 10 52
milliárd euróra tehető. Emellett a betegbiztosítási járulék szintén csökkent 0,6 százalékponttal, mely összesen 9 milliárdos teherkönnyítést eredményezett38. 3.4.3 Eredmények A német gazdaság élénkítését célzó két konjunktúracsomag összességében 2009-ben 30,5, míg 2010-ben 34,8 milliárd eurós gazdaságélénkítést tartalmazott, amely a bruttó hazai össztermék 1,2%, illetve 1,4%-ának felelt meg. Ez a mérték már érezhető volt a gazdaságban és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német visszaesést tompítani tudja. A gazdaság lassulása azonban még így is történelmi volt, ugyanis a szövetségi köztársaság fennállása óta soha nem tapasztaltak akkora recessziót, mint 2009-ben. Problémákat rejtettek azonban az önkormányzatok, amelyek Németországban csak korlátozottan adósodhatnak el. Mivel a közületi beruházások 60%-áért eddig is az önkormányzatok feleltek, a makrogazdasági jelentőségük kifejezetten nagy, viszont eddig dekonjunktúra esetén ezek a beruházások elmaradtak a bevételek csökkenésével párhuzamosan. Ezért is volt fontos a konjunktúracsomagba foglalni az önkormányzati beruházások támogatását, melyek így képesek lehetnek projektjeik finanszírozására, vagy előrehozatalára.
3.5 Eladósodás Az első fejezetben már részletesebben foglalkoztam a német államadósság mértékével, amely a konjunktúra által okozott csökkenő pályáról ismét növekedni kezdett a banki kezességvállalások, és a gazdaságélénkítő intézkedések hatására. A 80% feletti értéket már sok közgazdász kritikusnak értékeli, és másfelől nem is felel meg a Maastrict-i kritériumoknak, ezért Németországnak is csökkentenie kell eladósodottságát. Ezt az úgynevezett Föderalismusreform II keretein belül tették meg, ahol is a német alkotmányba bekerült az eladósodottság megfékezése, mely 2015-ben lép életbe. Az intézkedéscsomag lényege az, hogy normál gazdasági körülmények között az államnak és az önkormányzatoknak is kiegyensúlyozottan kell gazdálkodniuk, viszont előre nem látható helyzetek, mint például környezeti katasztrófák esetén a helyreállítás céljából lehetséges új források bevonása a tőkepiacokról. A kiigazítás már meg is kezdődött, ugyanis a gazdasági
38
Höheres Tempo erforderlich – Zu den Wirkungen des konjunkturpakets II – Institut für Makroökonomie und Wirtschaftsforschung, 2009. január
53
válság lecsengésével 2010 júniusában a kormány bejelentette, hogy 2014-ig 80 milliárd
39
eurót kíván megtakarítani, amelyet többek között a közszféra létszámának csökkentésével és a szociális kiadások lefaragásával kívánnak majd elérni.
3.6 A válságkezelés sikere Összességében elmondható, hogy a német állam gazdaságélénkítő csomagjai, és összehangolt akciói sikeresen mentették át a gazdaság válság előtti lendületét a válság utáni időkre, ugyanis 2011. október elején a Munkaügyi Központ rekord alacsony munkanélküliséget jelzett. Bár a növekedés sebessége jelentősen csökkent az EU periféria adósságválsága, valamint az USA elhúzódó problémái miatt, a német gazdaság továbbra is egészséges szerkezetű. A növekedés szempontjából talán nem túl szerencsés, hogy egy lassuló környezetben kell kivonni forrásokat a gazdaságból, hogy az államadósságot csökkenteni lehessen. Az államadósság magas szintje, valamint a vállalati tartalékok válság alatti kimerülése kérdésessé teszi, hogy egy W alakú recesszió második fázisában is ilyen hatékonyan tudna-e reagálni a német állam, ugyanis a német állampapírok eddigi rekord alacsony hozama az eurózóna perifériájának adósságválsága miatt emelkedni kezdett és a forrásbevonás költségei egyre magasabbak.
3.7 Kilátások 2011/2012-re A vezető német kutatóintézetek 2011-re 2,9%-os, míg 2012-re a világgazdasági lassulás ellenére, 0,8%-os gazdasági növekedést várnak a 2011 őszén megjelent Herbstgutachten szerint. Az infláció a 2,3%-os értékről 1,8%-ra csökkenhet, míg a munkanélküliség újabb, rekord alacsony szintre, 6,7%-ra érhet40. Az államadósság szempontjából is pozitív változások várhatóak, a GDP arányos államháztartási hiány a 2010-es 0,9%-ról 0,6%-ra csökkenhet és az államadósság csökkenő pályája továbbra is fennmarad majd. A kutatók kiemelik, hogy a német gazdaságpolitika a fiskális
expanziót
követően
igyekszik
megfelelni
az
alaptörvényben
rögzített
követelményeknek, vagyis csökkenteni a külső adósságállományt.
39
http://www.focus.de/politik/deutschland/ausgabenkuerzungen-koalition-beschliesst-80-milliardensparpaket_aid_516591.html (2011.10.09. 15:51) 40 Gemeinschaftsdiagnose Herbst – Europäische Schuldenkrise belastet Deutsche Konjunktur 2011.
54
Mindenképpen ki kell emelni azonban az euróválságot, amely kockázati tényezőként lebeg Európa jövője felett és a német államnak oroszlánrészt kell majd vállalnia a közös valuta megmentéséből.
55
4
A válság következő szakasza?
A jelenlegi (2011. októberi) világgazdasági helyzet tekintetében a német állam takarékossági intézkedései nem ok nélküliek, ugyanis az EU perifériájának adósságválsága folyamatosan mélyül, és úgy tűnik, hogy csak idő kérdése, hogy mikor engedik Görögországot az irányított csődbe. A probléma azonban sokrétű és befolyásolja az egész Európai Unió kilábalását a válságból, valamint a 2008-as pénzügyi összeomlás utóhatásainak kezelését is. A periféria államainak problémái nem ugyanazokra az okokra vezethetőek vissza. Míg Görögország esetében a gazdaság teljesítőképességéhez mért túlzott költekezés a gondok fő okozója, addig az írek a bankrendszerüket mentették ki és így emelkedett az államadósság, valamint az államháztartási hiány az EU egyik legkockázatosabb értékére. Portugália pedig részben hasonló problémákkal küszködik, mint Görögország, bár ezek korántsem olyan súlyosak, mint utóbbiak esetében. Emellett a piaci pániknak úgyszintén része volt abban, hogy az érintett országok az Unió segítségét kérték lejáró adósságállományuk megújításához.
4.1 A görög vírus A 2000-es évek elején nagy sikerként könyvelte el az Unió, hogy Görögország is sikeresen teljesítette az euróbevezetés feltételeit és bevezethette a közös pénzt. A görög állam akkori eladósodottsága már jócskán meghaladta a Maastricht-i kritériumokat, de csökkenő tendenciát ígérve és a statisztikákat meghamisítva, mégis engedélyezték számukra a csatlakozást. A görög gazdaság 2000 és 2007 között az egész eurózóna leggyorsabban növekvője volt és átlagosan évi 4,2%-al bővült. A gyors növekedés és az állampapírhozamok konvergenciája az eurózónán belül lehetővé tették a görög kormány számára, hogy nagy strukturális hiány mellett érjék el ezt a növekedést, vagyis gyakorlatilag hitelből finanszírozták. Ez a folyamat már a közös valuta bevezetése előtt is zajlott, azonban a folyamatos leértékelések miatt az ország képes volt finanszírozni adósságát. Az euró bevezetése után ezt az eszközt elvesztették, viszont cserébe nagyon alacsony kamaton tudtak hitelt felvenni. Az újonnan kibocsájtott állampapírok euróban denomináltak és 70%-ban külföldi bankok tartják kézben őket, leginkább német és francia érdekeltségűek. A német gazdaság több ponton is érintett a görög válságban. Mivel 2011 októberében a befektetők 90% esélyt látnak az ország csődjére, a német bankoknak ebben az esetben több 10 milliárd eurónyi állampapírt kellene leírniuk, ami a pénzpiacok újabb befagyásához és 56
egy reálgazdasági válsághoz vezetne. Emellett precedenst teremtene az EU-n belül, hogy akár tagállamok csődbe is mehetnek. Ez viszont emelné a német állampapír kockázatát és megdrágítaná az államadósság finanszírozását. További kockázat, hogy az eddig stabilizált országokat is magával ránthatná a görög csőd, illetve kibillenthetné az eddig alacsonyabb kockázatú
Olaszországot
és
Spanyolországot
helyzetéből,
mintegy
dominószerű
összeomlást okozva az Unióban, melyet már nem lehetne megállítani.
4.2 Mentőintézkedések Az EU periféria megmentése véleményem szerint része a német válságkezelésnek, ugyanis Németország az EU vezető gazdasága és emellett bankjai kitettsége hatalmas az érintett országokban (48 milliárd euró41). A bajba jutott országok megmentésére nyújtott garanciák a hazai gazdaság javát szolgálják, mégha ezt a választók nehezen is fogadják el. Érdekes, hogy az FMS Wertpapiermanagement kitettsége a mediterrán országban 9,1 milliárd euró. (Az FMS a Hypo Real Estate Bad Bank-ja), vagyis ez a német állam közvetlen vesztesége lenne egy csőd esetén. Az EU 27 tagállama 2010. május 9-én hozta létre az European Financial Stability Facility-t (EFSF), amely célja az EU pénzügyi stabilitásának megőrzése. Forrásai 440 milliárd euróban lettek meghatározva. A szervnek lehetősége van kötvényeket kibocsájtani és ezzel finanszírozni egy ország megújításra váró államadósságát. Németország gazdasági mérete miatt oroszlánrészt vállalt az alapból, mégpedig az Európai Központi Bankban birtokolt részvényeinek megfelelően, a rá eső rész mértéke 211 milliárd eurót tesz ki. A válság továbbterjedését megakadályozandó az eurózóna tagállamai az EFSF forrásait 2011 októberében 1000 milliárd eurót meghaladó összegre növelték Természetesen a német állam komoly feltételekhez kötötte részvételét a mentőcsomagban. A görögöknek komoly kiigazításokat kellett vállalniuk, amelyek teljesítése azonban bizonytalan, mert belekerültek egy olyan körbe, ahol minden további megszorítás csökkenti a GDP-t, vagyis az arányos hiány nem igazán tud csökkenni.
41
http://www.ftd.de/finanzen/:euro-krise-die-groessten-griechenland-glaeubiger/60066259.html (2011.10.09. 16:40)
57
Ország
Millió €
Ausztria Belgium Ciprus Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Málta Hollandia Portugália Szlovákia Szlovénia Spanyolország Összesen
12241,43 15292,18 863,09 7905,2 89657,45 119390,07 12387,7 7002,4 78784,72 1101,39 398,44 25143,58 11035,38 4371,54 2072,92 52352,51 440000
7. táblázat: Az eurózóna tagállamainak részesedése az EFSF-ből42 Az EFSF 3,5%-os kamatra biztosít forrást Görögország számára, negyedéves részletekben az IMF-el együttműködésben. Az eredeti terv az volt, hogy 2012-re az ország visszatér a tőkepiacokra, azonban ez a jelenlegi helyzetben nem lehetséges, vagyis hosszú távú, megnyugtató megoldást kell találni az ország problémáira. Az elhúzódó bizonytalanság negatív hatással van Németország gazdaságára is, valamint a közös valuta jövőjét is megkérdőjelezi. 4.2.1 Az ESM Az EFSF-t az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) hivatott felváltani 2013 közepén, ugyanis előbbi működési időtartalma addig rögzített. Az új mechanizmus 700 milliárd eurós forrásokkal rendelkezik, melynek Németország 27%-át biztosítja. Az egyes tagállamoknak 2012 végéig kell ratifikálniuk az egyezményt. Az ESM annyiban különbözik az EFSF-től, hogy a tagállamok nem garanciákat adnak, hanem a tőke egy részét (80 milliárd euró) befizetik. Fontos változás az is, ha az ESM kormányzótanácsa arra jut, hogy az ország adósságpályája fenntarthatatlan, akkor bekövetkezik a csőd, melynek keretein belül az adósság egy része nem kerül visszafizetésre. 42
http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_1270/DE/Wirtschaft__und__Verwaltung/Europa/20100609Schutzschirm-Euro-Anlage__1,templateId=raw,property=publicationFile.pdf (2011.10.09. 17.41)
58
Ország
Millió €
Ausztria Belgium Ciprus Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Szlovákia Szlovénia Összesen
21639,19 27031,99 1525,68 1994,86 13974,03 158487,53 21897,74 44446,32 12378,15 1946,94 704,33 211045,90 139267,81 19507,26 92543,56 7727,57 3664,30 779783,16
8. táblázat: Az eurózóna tagállamainak részesedése az ESM-ből43
4.3 Véleménykülönbségek Németországban a görög helyzetről A görög mentőcsomag a kezdetek óta komoly viták tárgya a német közéletben. A német állampolgárok nehezen értik meg, hogy miért kellene megmenteni egy olyan országot, ahol a közszférában 14 havi bért osztanak, és 56 évesen el lehet menni nyugdíjba, míg a németeknél ez folyamatosan 67 évre emelkedik. Az elvi kérdések mellett a kezelés gyakorlatával szemben is komoly ellenállás bontakozott ki a pénzügyi és politikai elit részéről. Az első prominens személyiség, aki a válságkezelés módja miatt lemondott Axel Weber a Bundesbank elnöke volt. Webert esélyesnek tartották Jean Claude Trichet pozíciójára az Európai Központi Bank élén, miután mandátuma lejárt. A következő közéleti személy, aki az EKB másodpiaci állampapír vásárlásai miatt mondott le Jürgen Stark, az EKB vezető közgazdásza. A központi bank ugyanis a másodpiacon vásárolt görög és portugál, valamint esetenként spanyol és olasz államkötvényeket, hogy így csökkentse a hozamokat és 43
http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_53848/DE/Wirtschaft__und__Verwaltung/Europa/Der__Euro/St abilitaet/Stabilisierung-desEuro/Einleitungstext__Anlage__EFSF__Rahmenvertrag,property=publicationFile.pdf (2011.10.09. 17.53)
59
biztosítsa az országok finanszírozását. Ez a gyakorlat jogilag nem mond ellen a Központi Bank eddig folytatott, a Bundesbank mintájára gyakorolt politikájának, ugyanis a Lisszaboni szerződés csak az elsődleges állampapír-piaci műveleteket tiltotta meg az EKB számára44. Stark szerint a Központi Bank engedett a politikai nyomásnak és feladta függetlenségét. Az olykor heves reakciók nem könnyítik meg a német kormány válságkezelését. Ennek ellenére 2011. szeptember 30-án megszavazta az ESM-ben való német részvételt. Mivel a ratifikáció még néhány eurózóna-tag esetében várat magára nem jelenthető ki, hogy az intézmény feláll, de ennek valószínűsége a német hozzájárulással megnőtt, és így talán a közös valuta jövője is biztosítottnak látszik. Fontos azonban kiemelnünk, hogy a görög helyzetet az EU-nak nyugvó pontra kell helyezni, ugyanis a folyamatos bizonytalanságnak az Unió gazdasága látja kárát. A német gazdaságban már láthatók a jelei egy lassulásnak, amely 2012-re stagnálás közeli állapotot vetít előre, enyhén növekvő munkanélküliséggel. Egy ilyen környezetben még nehezebb lehet a választókkal elfogadtatni a szükséges intézkedéseket, amikor a saját hazájukban is fokozódó problémákkal szembesülnek.
44
http://www.spiegel.de/wirtschaft/0,1518,785382,00.html (2011.10.09.17:06)
60
Összegzés Németország továbbra is Európa legerősebb gazdasága és a világ 2. legnagyobb exportőre. A német gazdaság az újraegyesítés után komoly strukturális problémákkal nézett szembe, melyek sokkal korábbról gyökereztek. Az erős szakszervezetek miatt létrejött egy olyan jóléti állam, amely a munkanélküliek számára gyakran jobb életfeltételeket biztosított, mint a dolgozóknak. Az újraegyesítés során tovább tetézte a problémákat a megjelenő keletnémet munkaerő, amely esetében szintén biztosítani kellett ezeket az ellátásokat, viszont ez a réteg előtte nem tudott hozzájárulni a nyugati országrész társadalombiztosítási rendszeréhez. A márka (magánszemélyek esetében 1:1-ben, egyéb esetekben 1:2-es arányban) történő bevezetése szintén gazdasági problémákat okozott, főként keleten, megakadályozta viszont azt, hogy egy megosztott ország alakuljon ki, ahol a keleti rész elnéptelenedik, mert a lehetőségek és a jobb fizetés reményében nyugatra vándorol. A keleti országrészben így is probléma az elvándorlás és lakások ezrei állnak üresen ma is. A gyenge növekedés időszakában hatalmon lévő Helmut Kohl és kormánya a külpolitikában sikeresnek volt mondható, azonban az ezredfordulóra belföldön elvesztette megújulási
képességét,
ezért
elvesztették
a
választást.
A
hatalmat
elnyerő
szociáldemokrata/zöld koalíció sikeresen ismerte fel, hogy a fennálló helyzet csak tovább romlik és az ország egyre hátrébb kerül a versenyképességi rangsorban. Különösen figyelemreméltó, hogy a szükséges, húsba vágó reformokat egy szociáldemokrata vezetésű kormány alatt vezették be. A Walter Riester nevével fémjelzett nyugdíjreform, amely az öngondoskodás megerősítését tűzte ki célul, csak a kezdet volt, majd ezt követték a Harz reformok, végül az Agenda 2010, amely gyakorlatilag visszavágta a szociális kiadásokat és visszakényszerítette az embereket a munkaerőpiacra. A reformok a világgazdasági konjunktúrával együtt bámulatos hatást gyakoroltak a német gazdaságra és a munkanélküliség gyorsan csökkenni kezdett a 2000-es évek közepétől. A gazdasági válság egy ilyen helyzetben érte a német gazdaságot. A Lehman Brothers csődje alapjaiban rengette meg a világ pénzügyi rendszerét és a német bankok kisegítése a nemzeti kormány dolga volt. A CDU-SPD nagykoalíció sikerrel akadályozta meg a bankrendszerük összeomlását, majd különböző élénkítő programokkal igyekezett tompítani a visszaesés hatásait, valamint stabilizálta a munkaerőpiacot. Az intézkedések eredményeként a német gazdaság a vártnál gyorsabban tudta maga mögött hagyni a válságot és már a 2010-es évet is komoly növekedéssel zárta, amelyet egy szintén 61
pozitív 2011 követett. A fiskális expanzió költségét a kormány azonban hitelfelvételekkel finanszírozta, amelyek miatt a külső adósságállomány megnövekedett. Ez a tény, valamint az újonnan jelentkező fenyegetés az eurózóna perifériájának adósságválsága képében komoly kockázatokat rejtenek a közeljövőben, melyeket szintén kezelnie kell a német kormánynak, mint az EU egyik meghatározó tagjának. A peremországok gazdasági problémái miatt a német gazdaság is lassul, amit 2012-ben stagnálás közeli állapot követhet. Egy ilyen környezetben nem lesz egyszerű végrehajtani a 80 milliárd eurós kiigazítást, amelyet a pénzügyi egyensúly visszanyerése érdekében kell elvégezni az országban 2014-ig. A peremországok problémáját mindenképpen nyugvó pontra kell helyezni, ugyanis a bizonytalanság árt az egész EU-nak, közte Németországnak is. Bár a német kötvények rövidtávon nyertesei lehetnek a bizonytalanságnak, de amennyiben az eurózóna felbomlása megvalósulna, ez súlyosan érintené a német bankok eszközállományát is, ezáltal megringatva a stabil gazdasági fundamentumokat. Véleményem szerint egy görög csőd megnyugtatná a piacokat, de az országot csak akkor szabad ebbe az irányba terelni, amennyiben biztosítható, hogy a probléma nem terjed tovább Olaszországra és Portugáliára, és nem ránt magával más EU tagállamot, például hazánkat. A végső megoldás hosszabb távon a politikai unió erősítése lehet, mivel csak így lehet biztosítani, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer az, ami Görögország esetében történt. Az elmúlt tíz év német útjából számos következtetést vonhatunk le, mind gazdasági, mind politikai szempontból. Gazdasági szempontból fontos, hogy a munkaerőpiacon és a gazdaságban csupán középtávon lehet gyökeres változásokat elérni, a rövid távú elképzelések általában nem vezetnek eredményre. A végrehajtott programcsomag nem véletlenül viselte az Agenda 2010 nevet. A válságkezelés szempontjából a németek által bejárt utat alapvetően sikeresnek értékelem, mert bár érték kritikák az egyes intézkedéseket, például a bankmentést, vagy a roncsprémiumot, utólag belátható, hogy ezekre szükség volt, mert ha a két vertikum közül egyik is komolyan meggyengül, akkor annak tovagyűrűző hatása lett volna nemcsak Németországban, hanem egész Európában is. Tovább gyengítve az egyébként is rossz állapotban lévő gazdaságokat. Tűnjön bármilyen furának, mi magyarok is sokat profitáltunk a roncsprémiumból, ugyanis a válság legmélyebb pontján kaptak munkát autóipari beszállítóink és kellett felpörgetni a 62
termelést Szentgotthárdon és Győrben. Mindemellett a válságból való kilábalásunkat nagyban segítette, hogy a német gazdaság a vártnál sokkal gyorsabban erőre kapott, így lehetett 2010 GDP-je idehaza is pozitív és nem -1%, mint amekkora értékre a költségvetést tervezték. A válságkezelésnek azonban még nincs vége. Az Agenda 2010-ben rejlő tartalékok kimerülni látszanak, és a gazdaság továbblendítéséhez komoly innovációra van szüksége Németországnak is. A forrásokat a kormány igyekszik biztosítani, mégpedig úgy, hogy szorosan együttműködik a gazdaság kiemelkedő szereplőivel. A 80 milliárdos takarékosság ellenére is több jut majd oktatásra és K+F-re, vagyis a jövőbe való beruházásról a németek nem mondtak le és csak így lehetséges egy versenyképes gazdaságot létrehozni. Véleményem szerint Németország jövőbeni pozícióját nagyban meghatározza az, hogy hogyan kezelik az elkövetkezendő években az eurózóna válságát és az, hogy egyáltalán fennmarad-e az euró. Ha a problémák kezelése nem lesz sikeres, az könnyen egy újabb válsághoz vezethet, amely során az eurózóna elhagyása is elképzelhető a németek részéről. A problémák további elhúzódása esetén a gazdasági növekedés is komolyan visszaesne, és stagnálhat vagy akár tovább csökkenhet a német kibocsátás.
Következtetések Magyarország számára A 2000-es évek elején végbemenő németországi folyamatokból fontos következtetéseket vonhatnak le a magyar politikai és gazdasági döntéshozók is. A német gazdaság problémáit a döntéshozók jól ismerték fel és a gazdasági vezetőkkel együttműködésben dolgozták ki a megoldási javaslatokat, melyeket széleskörű társadalmi vita övezett. A legfőbb cél a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele volt, leginkább új foglalkoztatási formák bevezetésével, valamint a szociális juttatások csökkentésével. Az eredmények azonban nem azonnal jelentkeztek, hanem középtávon, és a döntésekhez szükség volt egy széleskörű politikai konszenzusra is, melyet a gazdaság vezető vállalatai úgyszintén támogatnak és magukénak éreznek. Hasonló konszenzus jelenleg Magyarországon nem tapasztalható, a politikai elit csak a leginkább szükséges ügyekben egyeztet a gazdasági szereplőkkel és a kiszámíthatatlan jogalkotással inkább árt a munkahelyteremtésnek, mint használ. A közmunkaprogramok szintén nem fognak megoldást nyújtani ezekre a problémákra, ugyanis a megkereshető bér gyakorlatilag nem lesz elegendő a megélhetéshez sem, és nemhogy fehéríteni fogja a gazdaságot, hanem még inkább a feketemunka irányába tereli azt. 63
Magyarországon komoly problémákat okoz az aktivitási ráta, amely európai viszonylatban kirívóan alacsony, különösen a nők körében. Ennek oka a jelenleg fennálló családtámogatási rendszer is, mely közel 3 évre veszi ki a munka világából a gyermeket vállaló nőket. A gyermekvállalás után pedig csak a munkáltatók töredéke biztosít részmunkaidős lehetőségeket, vagy egyáltalán továbbfoglalkoztatást a kismamáknak. A nők aktivitási rátájának emeléséhez mindenképpen szükség van az otthontöltött idő csökkentésére, mely irányba a Bajnai-kormány már megtette a lépést, de a jelenlegi döntéshozók
semmissé
tették
ezt
az
intézkedést.
Természetesen
nagyszabású
gyermekgondozási intézménybővítés nélkül ezek az intézkedések nem érnek semmit. Németország bebizonyította, hogy nem kell tovább bővíteni a családtámogatási rendszert, hanem kiszámítható környezetet kell biztosítani a születésszám emeléséhez, mindemellett biztosítva a nők biztos visszatérését a munka világába. Bár a magyar problémák hasonlóak a németek 10 évvel ezelőtti helyzetéhez, azért a nyitott magyar gazdaság helyzetét nem minden esetben lehet párhuzamba állítani Németországgal. A vidék lemaradása, és a képzett munkaerő elvándorlásának felgyorsulása olyan problémák, amelyek külön megoldást sürgetnek. Egy széleskörű gazdasági reformcsomag, amely élvezi a vezető vállalatok támogatását és olyan politikai konszenzus áll mögötte, amely középtávon kiszámíthatóvá teszi a reform alakulását, idehaza is sikeres lehetne. Jelenleg azonban a politika nem ebbe az irányba mutat.
64
Irodalomjegyzék Könyvek, tanulmányok 1. Bernhard Graf und Stefan Schneider: „Wie bedrohlich sind die mittelfristigen Inflationsriiken?“ Deutsche Bank Research http://www.dbresearch.de/PROD/DBR_INTERNET_DEPROD/PROD0000000000241015.pdf (2011.10.02. 14:51) 2. Deutsche Wirtschaft in stürmischer See: Konjunkturausblick 2009. Aktuelle Themen, Deutsche Bank Research, No. 438, 2009 3. Deutscher Bundestag – Konjunkturprogramme in der Geschichte der Bundesrepublik Deutschland 2010. 4. Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung - Reformagenda 2010 – Strukturreformen für Wachstum und Beschäftigung, 2008/11. pp 117-132. 5. Die deutsche Einheit kostete 1,6 Billionen Euro: Frankfurter Allgemeine Zeitung. 2009. augusztus 21. 6. Economic Crisis in Europe: Causes, Consequences and Responses – European Comission Directorate-General for Economic and Financial Affairs 2009/7. 7. Gemeinschaftsdiagnose, Frühjahr 2009. 8. Gemeinschaftsdiagnose Herbst – Europäische Schuldenkrise belastet Deutsche Konjunktur 2011. 9. Hamburgisches Weltwirtschaftsinstitut – Konjunktur 2010 10. Hamburgisches Weltwirtschaftsinstitut – Konjunktur 2011 11. Höheres Tempo erforderlich – Zu den Wirkungen des konjunkturpakets II – Institut für Makroökonomie und Wirtschaftsforschung, 2009. január 12. IFO Institut München – Zu den Wirkungen des Konjunkturpakets 2008. december 13. Institut für Wirtschaftsforschung - Die Agenda 2010 und die Armutsgefährdung 2009/17. pp 23-28. 14. Ist Deutschland noch zu retten? Hans Werner Sinn 2010. december 15. Jahresgutachten 2008/2009 – Sachverständigenrat zur Begutachtung der gesamtwirtschaftlichen Entwicklung 2009. 16. Jahresgutachten 2009/2010 - Sachverständigenrat zur Begutachtung der gesamtwirtschaftlichen Entwicklung 2010. 17. Kieler Beiträge zur Wirtschaftspolitik – Ursachen der Wachstumsschwäche in Deutschland 1995-2005. 65
18. Konjunkturgerechte Wachstumspolitik. Jahreswirtschaftsbericht 2009. BMWI, 2009. 19. MTA Világgazdasági Kutatóintézet – A globális válság: Hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások – Nagy EU tagállamok és a gazdasági válság – Rácz Margit, Somai Miklós, Szigetvári Tamás, Körözi István, Éltető Andrea, Vida Krisztina Budapest 2009. 20. OECD National Accounts at a Glance 2010 21. Somai Miklós – Autóipar és válság, MTA Világgazdasági Kutatóintézet 2009. 22. Statistisches Bundesamt, Entwicklung des Deutschen Exports, 2010 23. World Economic Forum – The Global Competitivness report 2011
Internetes források
1. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=326&langId=de (2011.11.16. 22:50) 2. Financial Stability Program (2009), U.S. Department of the Treasury, http://www.financialstability.gov (2011.09.11 17:10) 3. Az államháztartási hiány alakulása: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=gov_dd_edpt1&lang=en (2011.09.10. 12:55) 4. http://ec.europa.eu/deutschland/pdf/recovery_plan_en_26.11.2008final.pdf (2011.10.08. 10:33) 5. Munkanélküliségi adatok: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/ data/database (2011.09.20. 22:51) 6. A foglalkoztatási ráta alakulása: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tsie m010&tableSelection=1&footnotes=yes&labeling=labels&plugin=1 (2011.09.20. 22:51) 7. http://joachimbischoff.de/?p=1265 (2011.10.08. 10:14) 8. A jegybanki alapkamat alakulása Japánban, az Egyesült Államokban, NagyBritanniában és az EU-ban: http://sdw.ecb.europa.eu/reports.do?node=100000131 (2011.10.09. 14:45)
66
9. A rövidített munkaidő által érintett alkalmazottak száma: http://statistik.arbeitsagentur.de/cae/servlet/contentblob/13850/normal/48/xls.gif (2011.10.09. 10:57) 10. http://www.bgbl.de/Xaver/start.xav?startbk=Bundesanzeiger_BGBl&bk=Bundesan zeiger_BGBl&start=//*%5B@attr_id=%27bgbl108s1982.pdf%27%5D (2011.10.02. 16.52) 11. http://www.bpb.de/wissen/EWJ96Q,0,0,Alter_bei_Rentenbeginn.html (2011.09.10. 11:55) 12. http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_1270/DE/Wirtschaft__und__Verwaltu ng/Europa/20100609-Schutzschirm-EuroAnlage__1,templateId=raw,property=publicationFile.pdf (2011.10.09. 17.41) 13. http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_53848/DE/Wirtschaft__und__Verwalt ung/Europa/Der__Euro/Stabilitaet/Stabilisierung-desEuro/Einleitungstext__Anlage__EFSF__Rahmenvertrag,property=publicationFile. pdf (2011.10.09. 17.53) 14. http://www.bundesfinanzministerium.de/nn_82/DE/Wirtschaft__und__Verwaltung/ Geld__und__Kredit/20100917-FMSA.html (2011.10.02. 16.52) 15. http://www.cesifo-group.de/portal/page/portal/ifoHome/awinfo/d1index/10indexgsk (2011.10.08. 19.35) 16. http://www.davy.ie/content/pubarticles/econcr20090217.pdf (2011.10.20. 12:17) 17. A munkanélküliségi ráta alakulása Németországban: http://www.destatis.de/jetspeed/portal/cms/Sites/destatis/Internet/DE/Content/Statis tiken/Zeitreihen/LangeReihen/Arbeitsmarkt/Content100/lrarb001ga,templateId=ren derPrint.psml (2011.09.10. 10:55) 18. A DEM/USD árfolyam alakulása: http://www.ecb.int/stats/exchange/eurofxref/html/index.en.html (2011.10.07. 16:41) 19. http://www.faz.net/aktuell/politik/faz-net-spezial-agenda-2010-die-schroeder-redeim-einzelnen-193995.html (2011.10.07. 18.20) 20. http://www.fmsa.de/de/presse/pressemitteilungen/finish.html (2011.10.02. 16.55) 21. http://www.focus.de/finanzen/boerse/finanzkrise/tid-12957/finanzkrise-2008-siewollten-doch-nur-spielen_aid_357716.html (2011.10.02. 16.55) 22. http://www.focus.de/politik/deutschland/ausgabenkuerzungen-koalitionbeschliesst-80-milliarden-sparpaket_aid_516591.html (2011.10.09. 15:51) 67
23. http://www.ftd.de/finanzen/:euro-krise-die-groessten-griechenlandglaeubiger/60066259.html (2011.10.09. 16:40) 24. http://www.spiegel.de/wirtschaft/0,1518,785382,00.html (2011.10.09.17:06) 25. http://www.vda.de/de/zahlen/jahreszahlen/automobilproduktion/ (2011.10.08. 15.18) 26. http://www.welt.de/wams_print/article2695101/BayernLB-wird-wegenFinanzkrise-privatisiert.html (2011.10.08. 10:14) 27. http://www.wiwo.de/politik-weltwirtschaft/kurzarbeit-steigt-dramatisch-an-384889 (2011.09.10. 10:30) 28. A munkaköltségek alakulása Németországban: https://wwwgenesis.destatis.de/genesis/online;jsessionid=A1A03FB7D5AEF38A0E17E2A239 853113.tomcat_GO_1_2?operation=previous&levelindex=2&levelid=1315651432 920&step=2 (2011.09.10. 10:30)
68
Ábrák jegyzéke 1. ábra: A világ vezető államainak gazdasági növekedése 1992-2005.................................. 7 2. ábra: A munkanélküliség alakulása Németországban ....................................................... 9 3. ábra: Az USD/DEM árfolyam alakulása ......................................................................... 10 4. ábra: A munkaköltségek alakulása Németországban ...................................................... 18 5. ábra: A foglalkoztatási ráta alakulása Németországban .................................................. 21 6. ábra: Az államháztartás hiányának alakulása .................................................................. 23 7. ábra: A német államadósság alakulása ............................................................................ 24 8. ábra: A jegybanki alapkamat alakulása Japánban, az USA-ban, Nagy-Britanniában és az EU-ban ................................................................................................................................. 28 9. ábra: A német export/import olló alakulása .................................................................... 43 10. ábra: Az IFO index alakulása ........................................................................................ 44 11. ábra: Legyártott autók száma Németországban ............................................................. 47 12. ábra: A rövidített munkaidő által érintett alkalmazottak száma Németországban 20082011. .................................................................................................................................... 50
69
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: Életkor nyugdíjba vonuláskor Németország ..................................................... 20 2. táblázat: Az egyes EU tagállamok gazdasági teljesítménye 2008-2010. ........................ 32 3. táblázat: Az EU tagállamok munkaerő-piaci mutatói 2008-2010 ................................... 33 4. táblázat: A német bankok által az FMSA-hoz benyújtott igénylések ............................. 40 5. táblázat: Németországban aktív autógyártók üzemleállásai 2008/2009 .......................... 45 6. táblázat: Eladott autók Németországban márkák szerint ................................................. 48 7. táblázat: Az Eurózóna tagállamainak részesedése az EFSF-ből ..................................... 58 8. táblázat: Az Eurózóna tagállamainak részesedése az ESM-ből ...................................... 59
70
