SZÁSZI F E R E N C
SZABOLCS-SZATMÁR M E G Y E NÉPESSÉGÉNEK BELSŐ VÁNDORLÁSA
(1949-1960)*
T e r m é s z e t e s és tényleges szaporodás T é m á n k b a n - a jelölt időszakban - a Szabolcs-Szatmár megyei lakosság M a gyarországon és megyén belüli vándorlásával, közelebbről a mezőgazdasági n é pesség iparba áramlásának feltételeivel, a foglalkozás-változások megyei j e l lemzőivel, illetve e történelemi folyamat 11 éves periódusával foglalkozunk. A tárgykörben végzett kutatásaink eredményeinek egy része a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Levéltár 2001. évi évkönyvében már megjelent. A z ott közölt bevezető fejezetekben - közvetlen hivatalos statisztikák hiánya miatt - azt a közvetett módszert alkalmaztuk, hogy a népszámlálás periódusaiban a természe tes gyarapodási arányszám és a tényleges gyarapodás összevetésével megkeres tük a hozzávetőleges vándorlási különbözetet, amely többek között alkalmas le het a közigazgatási egységből történő elvándorlók és odavándorlók s z á m á n a k bemutatására. 1
Összegző megállapításaink szerint a Szabolcs, Szatmár, Bereg megye alkotta régióban 1880-tól 1920-ig a lakosság természetes szaporodás útján csaknem 384 000-el növekedett volna. Ebből a lélekszámból azonban 76 000 személy ( 1 9 , 2 % ) a régión kívül keresett megélhetést. A z I . világháború után (1920— 1941) a trianoni határon belül létrehozott két megyében (Szabolcs-Ung; Szatmár-Ugocsa-Bereg) a természetes szaporodás további kb. 174 000 fővel növelte volna az itt élő népességet, de megélhetési lehetőség hiánya miatt újabb 53 000 ember hagyta el szülőföldjét." Dolgozatunk második fejezetében - az 1941—1949-ig terjedő időben - k ö z vetlen és közvetett adatainkkal csupán arra lehetett következtetni, illetve utalni, hogy a természetes szaporodás nagy hányadát elvitte a háborús halálozás, a zsi dó lakosság deportálása, a szovjet csapatok általi elhurcolás, a szlovák-magyar „lakosságcsere", a földreformmal összefüggésben a Dunántúlról kitelepített német lakosság helyére történő telepítés és az országon belüli vándorlás háború
1
2
Vö. Rácz István: A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849-1914. Bp., 1980. (a továbbiakban Rácz, 1980.) 51.; Sárfalvi Béla: A mezőgazdasági népesség csökkenése Magyarországon. Bp., 1965. (a továbbiakban Sárfalvi, 1965.) 41. Szászi Ferenc: Adatok Szabolcs-Szatmár megye lakosságának Magyarországon és megyén belü li vándorlásához. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv X V . Nyíregyháza, 2001. 2 7 1 290.
utáni újraéledése. Ennek során a vásárosnaményi járás és Nyíregyháza m e g l é v ő lakosságának egy részét is elveszítette. A z európai és magyarországi vándormozgalomnak a középkorig visszanyúló előzményeit a történeti szakirodalom lényegében már feltárta. A szerzők arra is rámutattak, hogy a X I X . század közepén m e g i n d u l ó magyar iparosodás, majd annak század végi felgyorsulása, a közlekedés, a városiasodás fejlődése a me zőgazdasági népesség „városba áramlását" az előző századokban megfigyelhetőnél is nagyobb méretekben növelte. A belső vándorlás és a társadalmi-gazdasági átrétegződés a magyarországi „szocialista" iparosítás időszakában tovább folytatódott. Ennek kiindulási évét és statisztikai értelemben vett bázisát 1949-re tesszük egyrészt azért, mert a vál tozás új politikai környezetben és részben m á s gazdasági feltételek között foly tatódott. Vizsgálódásunkhoz mindenekelőtt szükségesnek tartjuk annak tisztázá sát, hogy m i t értünk belső vándorláson. „A vándorlások kutatása a tudományos szakterminológiában egy tágabb fo galomkörbe, a mobilitás vizsgálatába illeszthető. Mobilitás (elmozdulás, moz gékonyság, lakhelyváltoztatás) alatt egy egyén vagy csoport pozícióváltását ért jük egy rendszer meghatározott egységei között. " Ezen belül beszélünk társa dalmi mobilitásról (amelyben az adott rendszert társadalmi jegyek határozzák meg) és térbeli, területi mobilitásról (amely egy területi rendszer egységei k ö zött zajlik), függetlenül a távolságtól, a területi egység nagyságától. Amennyi ben a területi (földrajzi) mobilitás lakóhelyváltozással jár, „állandó" jellegű vándorlásról, végleges áttelepülésről, ha lakás és munkahely közötti vándorlás ról van szó, akkor ingamozgásról beszélünk. Ez utóbbihoz soroljuk a szezonális jellegű tartózkodást (az ideiglenes letelepedést). A vándorlási folyamatban a te rületi vonatkozás központi szerepet játszik. 3
4
H a g y o m á n y o s a n elkülöníthetünk belső és külső vándormozgalmat. A gya korlat során belsőnek egy-egy országon belül zajló v á n d o r m o z g a l o m számít. Külső mozgalom alatt pedig a nemzetközi migrációt értjük. „A földrajzi, térbeli mozgás gyakran együtt jelentkezik a társadalmi mobilitással is, így a vándor mozgalmak a gazdasági-társadalmi struktúra változásának hordozói is" - írja Eke Pálné. Sárfalvi Béla az i l y m ó d o n v é g b e m e n ő átrendeződési folyamatnak a vándorlás jellege és módja alapján - h á r o m fő csoportját különböztette meg: az ingázást, a szezonvándorlást és a végleges áttelepülést. M i a belső migráció fogalmát átfogó értelemben használjuk, a belső vándor lás valamennyi válfajának gyűjtőneveként. A belső vándorlás területi változásá val együtt kutatjuk a társadalmi-gazdasági átrétegződési folyamatot és annak 5
3
4
5
Uo. 277-286. Sárfalvi, 1965. 40.; Rácz, 1980. 47-60. Eke Pálné: Nemzetközi migráció a X X . század végén. In: Tanulmányok a Szabolcs-SzatmárBereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nemzetközi migráció második világháború utáni tör ténetéből. Szerk. Szászi Ferenc. Nyíregyháza, 1998. (a továbbiakban Tanulmányok, 1998.) 161-162.
feltételeit is. Vizsgálódásunk fókuszában természetesen Szabolcs-Szatmár me gye lakosságának belső vándorlással kapcsolatos fő kérdései állnak, de mivel a regionális kutatás nem oldható meg - a népszámlálási statisztikákra alapozott országos j e l l e m z ő k ismertetése nélkül, ezért az egyes témák tárgyalását lehető leg az ország vagy az országrészek bemutatásával indítjuk. Magyarország népessége 1960. j a n u á r l-jén 9 961 044 fő volt, 756 245-tel, azaz 8,2 %-kal több, mint a legutóbbi, 1949. j a n u á r 1-jei népszámláláskor. Ez a tényleges gyarapodás a 916 522 fős természetes szaporodásnál (10,0 % ) kerek számban 160 000-rel kevesebb, vagyis 11 év folyamán 160 000 főnyi vándorlá si veszteség következett be, ami az ország népességszámát 1,8 %-kal csökken tette. A jelentős népveszteséget az 1956-57. évi kivándorlás, részben a m e n e k ü lés okozta. Szabolcs-Szatmár megye területe 1960. j a n u á r l-jén 5937 k m , népessége az 1949 óta eltelt 11 év alatt 28 365 Jövel (5,1 %-kal) 586 449-re emelkedett. ( A megyehatár 1950. évi változásait figyelembe vettük. A változásokat az említett, megjelent dolgozatunkban részleteztük.) A természetes szaporodás azonban a tényleges növekedésnél jóval nagyobb, csaknem 105 000 fő volt (18,8 % ) , va gyis az elvándoroltak száma, a vándorlási különbözei 13,7 %, 76 630jőt tett ki. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az 1949-1960 közötti periódus a megye vándorlási veszteségének az az időszaka, amikor a különösen nagy lakossági elvándorlás ellenére is növekedett a lélekszám. 6
Adataink közül ha összevetésre kiemeljük a természetes szaporodást, azt lát j u k , hogy a vizsgált közigazgatási egység csaknem 19 %-os természetes szapo rodással, a m e g y é k rangsorában - Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye kivételével újra az első helyre került, mint a X I X . század végétől a I I . világháborúig terjedő időszakban volt. A természetes szaporodásban Szabolcs-Szatmár megyét Bor sod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar követi 15 %-kal, m í g Csongrád és Somogy m e g y é b e n ez az arány csupán 6 %, az országos átlag pedig 10,1 %. A népességfejlődést a megyék zömében a természetes szaporodás biztosítot ta, mivel az ország 19 megyéje közül 14 megyében volt vándorlási veszteség. A legnagyobb mérvű negatív vándorlási különbözet azonban Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n látható (csaknem 14 % ) , ahol a természetes szaporodás a legmaga sabb volt. A népességgyarapodás az egyes országrészek közül 1949.1. 1. - 1960.1. 1. között Budapest után (13,5 % ) az északi országrészen (12,7%) volt a legna gyobb, ezt követte a Dunántúl 8,6 %-kal, míg az Alföld népességének növeke dése csupán 4,3 %-ot mutatott. Ez azt jelenti, hogy az egyes országrészek, tele-
6
1960. évi népszámlálás 5. Demográfiai adatok. Bp., 1962. 9-10. Puskás Julianna véleménye sze rint, „az 1956-os disszidálási hullám során közel 200 000 ember lépte át az ország határát". Puskás Julianna: Elvándorlás Magyarországról 1945 óta és a magyar diaszpóra néhány jelleg zetessége az 1970-es években. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia 40 évéből. Bp., 1985. 296.
pülések népességének tényleges alakulásában az országon belüli vándorlásnak volt döntő szerepe. M i n t említettük, Szabolcs-Szatmár népességének tényleges gyarapodása, 18,8 %-os természetes szaporodása ellenére, 5,1 %-os volt. A 76 000 fős vesz teségben az 1956-57-es kivándorlás kb. 3 000 személlyel szerepel, amely a la k o s s á g m o z g á s n a k kb. 4 %-át adta, vagyis a vizsgált 11 éves periódusban kb. 73 000 Szabolcs-Szatmár megyei ember Budapesten, m á s városokban és az or szág m á s megyéiben kereste megélhetésének lehetőségeit. Szabolcs-Szatmár megye népesedésének adatairól területi részletezésben a megye járásainak népmozgása alapján tájékozódhatunk. ( 1 . táblázat) 7
Népesség,
Járások
1. táblázat népsűrűség és népszaporodás,
A népesség szá ma 1960 1949
január 1. 36 209 39 251 Baktalórántházi Csengeri 28214 29 014 Fehérgyar 38 033 39 356 mati Kisvárdai 80 181 83 898 64 104 62 169 Mátészalkai 37 848 40 613 Nagykállói 52 825 Nyírbátori 51 556 Nyíregyházi 105 377 109 137 Tiszalöki 30 492 30 063 Vásárosna40 052 40 925 ményi árások együtt 509 702 529 615 48 382 56 834 Nyíregyháza Megye össz. 558 084 586 449
r
Népsű rűség 1 leni re
Természetes szaporodás ill. fogyás (-)
1949-1960
Vándorlási kü lönbözet, oda- ill. elvándorlás (-)
Tényleges sza porodás ill. fogyás (-)
1949- -1960
93,1
fő 8 413
% 23,2
fő -5 371
% -14.8
fő 3 042
% 8,4
74,9 71,4
5 897 6 388
20,9 16,8
-5 097 -5 065
-18,1 -13,3
800 1 323
2,8 3,5
119,1 110,6 97,2 75,9 103,4 79,8 70,9
15 956 10 648 8 405 10 348 20 772 4 069 6 825
19,9 ,-12 239 17,1 -8 713 22,2 i -5 640 20,1 -9 079 19,7 -17012 -3 640 13,5 -5 952 17,0
-15,3 -14,0 -14,9 -17,6 -16,1 -12,1 -14,8
3 717 1 935 2 765 1 269 3 760 429 873
4,6 3,1 7,3 2,5 3,6 1,4 2,2
91,7 346,4 98,8
9 7 721 7 274 104 995
19,2 -77 808 15,1 1 178 18,8 -76 630
-15,3 2,4 -13,7
19 913 8 452 28 365
3,9 17,5 5,1
A táblázatból mindenekelőtt az ötlik szembe, hogy azokban a j á r á s o k b a n , ahol magas a természetes szaporodás, ott magas a népesség tényleges szaporo dása is. A baktalórántházi, nagykállói, kisvárdai, nyíregyházi j á r á s o k b a n ez egyértelműen kitűnik. A z is látható, hogy általában a vándorlási különbözet vesztesége ott magasabb, ahol a természetes szaporodás magas (csengeri, 7
KSH 1960. évi népszámlálás 4. r.; Szabolcs-Szatmár megye személyi és családi adatai. Bp., 1962. 9-18., 43-47.; KSH 1960. évi népszámlálás 5. Bp., 1962. Demográfiai adatok 9-20.; Lásd Szászi Ferenc: A kivándorlás kiemelkedő időszakai Szabolcs-Szatmár-Bereg és BorsodAbaúj-Zemplén megyében (1945-1989). Tanulmányok, 1998. 26-32.
kisvárdai, nyírbátori és nyíregyházi járások). Ezek a jellemzők arra engednek következtetni, hogy a magas természetes szaporodás nagy nyomást gyakorolt a belső vándorlásra, de az országon belüli gazdasági fejlődés nem adott megfelelő lehetőséget a természetes szaporodás következtében m e g n ö v e k v ő népesség át csoportosítására, így a vizsgált évtizedben Szabolcsban tovább éleződött a n é pességnövekedés és lakosságeltartó képesség ellentmondása. Táblázatos kimutatásunkban külön kiemelve szerepel ebben az időben a me gye egyetlen városa, Nyíregyháza. Jelzett témánknak a 2001-ben megjelent résztanulmányában az 1949. évi népszámlálási statisztika alapján bemutattuk, hogy a város lakossága 1941-től 1949-ig 61 332 főről 55 751 főre esett vissza, tehát 5581 személlyel fogyott. A z 1960. évi népszámlálás pedig N y í r e g y h á z a lakosságának számát ( 1 . sz. táblázat) - 17,5 %-os 8452 fős gyarapodás ellené re - 56 834 személyben adja meg. A z összeegyeztethetetlen adatok magyarázata az, hogy 1952-ben a közigazgatási határokban olyan rendezést hajtottak végre, amelynek következtében a korábban Nyíregyházához tartozó tanyabokrok és szórványtanyák egy részéből önálló községeket alakítottak k i . (Pl. Nagycser kesz, Nyírtelek.) így adataink a módosuló városterületre vonatkoznak, és a „visszaszámlálás" szerint Nyíregyháza lélekszáma az említett 11 év alatt 48 382-ről 56 834-re emelkedett. így a város lakosságának valóságos gyarapo d á s a j e l e n t ő s n e k m o n d h a t ó , mivel a 17,5 %-os tényleges szaporodás a lakosság 8450 fős növekedését jelenti. A mindössze 2,4 %-os pozitív vándorlási külön bözet (1178 fő) azonban azt is jelzi, hogy a népesség növekedése elsősorban a magas természetes szaporodásból adódott és csak kis h á n y a d b a n adódott a ván dorlási különbözetből. N é h á n y község népesség eltartó képességét részben a fejlődés lehetőségét jelzi az, hogy a magas természetes szaporodás nem j á r feltétlenül magas negatív vándorlási különbözettel. Ilyen község a baktalórántházi járásban a Nyíregy házához közel fekvő Apagy, a Fehérgyarmat szomszédságában lévő N á b r á d és Tunyog, a kisvárdai járásban Tiszaszentmárton és Záhony, a mátészalkai j á rásban a járási székhely szomszédságában fekvő Kocsord, a nyíregyházi j á rásban a megyeszékhely vonzásához tartozó Kálmánháza, Nyírszőlős, Nyírtura, a tiszalöki járásban Tiszalök és Tiszavas vári, a vásárosnaményi járásban Vásárosnamény és Gulács. A járási székhelyek népesedési viszonyai a vizsgált periódusban m é g nem jelzik a későbbi fejlődés lehetőségét, hisz természetes szaporodásuk az átlag alatt van és az elvándorlás is az átlag körüli. „A városokat a feudalizmusban is a falusi lakosság töltötte fel mindenütt. " A kapitalizmusban az ipar fejlődésével párhuzamosan a parasztok, a községi n é 8
8
Balogh Béla András - Boros László: Nyíregyháza népesség- és településföldrajzának főbb vo násai 1949-1985 között. ACTA Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis Tomus 1 l / H . Nyír egyháza, 1987. 43.; 1960. évi népszámlálás 3. r.; Szabolcs-Szatmár megye személyi és családi adatai. 43-47.
p e s s é g „városba áramlása" M a g y a r o r s z á g o n is fokozatosan növekedett. Ez a folyamat a volt szocialista időszakban, elsősorban az iparosítás következtében, ellentmondásosan ugyan, de felgyorsult. Magyarország már a vizsgált évtized ben városiasodott, a városok n é p e s s é g e nőtt, a községi lakosság pedig csökkent. (Itt a közigazgatási értelemben a városi jelleggel rendelkező településeknek te kintett - hozzászámolva a város teljes területét - városokról beszélünk.) 9
A népesség
Év
A népes ség száma
2. táblázat területi megoszlása Magyarországon,
1941-1960'
Ebből egyéb Buda pesten
váro sokban
Ezen belül közsé gekben
A népesség
buda pesti
lakott ezer fő 1941 1949 1960
9316 9205 9961
1713 1590 1805
1858 1774 2154
egyéb vá rosi
községi
lakos %-ban 5745 5841 6003
100,0 100,0 100,0
18,4 17,3 18,1
19,9 19,3 21,6
61,7 63,4 60,3
1941-től 1949-ig Budapest és az „ e g y é b " városok népessége csökkent. A községek népessége és népességének aránya egyaránt nőtt. 1949 és 1960 között Budapest népességének száma 13,5 %-kal , a vidéki városoké 21,4%-kal, a községeké csupán 2,8 %-kal növekedett. Budapesten és a vidéki városokban a népességszaporodást nagy hányadban a belső vándorlás biztosította. 1960-ban azonban m é g a községekben többen éltek, mint a városokban. K ö z s é g e k b e n la kott, élt a lakosság 60,3 %-a, m í g Budapesten 18,1 %-a és egyéb, többi város ban pedig 21,6 %-a. A városi népesség aránya megyénként eltérő, a legmagasabb (43 % ) volt K o m á r o m megyében. Szabolcs-Szatmárban a népesség 10 %-a élt a megye egyetlen városában, Nyíregyházán, 90 %-a pedig 10 járás 234 községében. A vizsgált megyében a k ö z s é g e k összes migrációs (külső és belső) vesztesé ge 1949-től 1960-ig - mint említettük - 76 ezren felüli volt. N y í r e g y h á z a n é p e s sége 8 452 fővel nőtt. Ebből a természetes szaporodás 7 274, a vándorlási kü lönbözet pedig 1 578 embert tett k i . A viszonylag alacsony bevándorlás ellenére Nyíregyháza 17,5 %-os tényleges növekedése jelzi a megyeszékhely városiaso dásának újraindulását. A k ö z s é g e k 70 000-en felüli népességének az ország bel ső vándorlásban történő felszívódása viszont a megye gazdasági elmaradottsá gának, a magas természetes szaporodásnak távozásra kényszerítő hatását bizo nyítja. A belső vándorlásra, a városi és községi népesség s z á m á n a k és arányának változásában a vizsgált 11 évi népességmozgás alapján - a kérdéskör tájegysé9
R á c z , 1980. 42-64. 1960. évi népszámlálás 5. Demográfiai adatok. Bp., 1962. 10.
10
genkénti, megyénkénti, községenkénti részletesebb vizsgálata nélkül is - azt szükséges kiemelni, hogy a községi népesség általános és rohamos csökkenésé nek a tendenciájáról egyelőre nem lehet beszélni. A községi népesség arányának csökkenése, mint a városiasodás is, az ország különböző részein eltérő képet mutat. A későbbi évtizedekben a városiasodásban mutatkozó különbségek okai ra még visszatérünk. A városiasodásban való lemaradást különösen példázza Szabolcs-Szatmár megye, ahol a vizsgált periódusban az urbanizáció alig mu tatható k i .
A népesség lakóhelye - munkahelye (az ingázók) A z eddigiek során már említettük: Magyarországon a X I X . század derekán meginduló lassú ipari fejlődéssel együtt j á r ó városiasodás magával hozta a la kosság belső vándorlását. így volt ez vizsgálódásunk időszakában is. A főváros és Pest megye 1949-ben az ország iparának (a foglalkoztatott munkáslétszám alapján) 46,1 %-ával rendelkezett. A Dunántúl ipari megyéinek (Baranya, Győr, K o m á r o m , Veszprém, Fejér) részesedése (18,7 % ) , valamint az északi iparvidék súlya (12,7%) volt. Megnövekedett azonban az Alföld középső és déli m e g y é i ben (Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok, Békés) az ipari aktivitás. M í g 1949-ben ezeken a területeken az ország ipari keresőinek 10 %-a sem tartózkodott, 1960ban már 13,3 %-os ez az arány. Ugyanakkor változatlanul alacsony színvonalú a dunántúli dombvidék megyéinek (Tolna, Somogy, Zala, Vas), valamint ÉszakTiszántúl (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár) iparosodottsága. A z előbbi négy megyére jutott az ország ipari keresőinek 7,2 %-a, az utóbbi kettőre pedig 3,2 %-a. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a szocialista iparosítás, ipartelepítés különösen kezdetben - tovább növelte az elmúlt század során kifejlődött ipari koncentrációt. Andorka Rudolf - Harcsa István erről a kérdésről így ír: „A Dunántúl, különösen annak északi és nyugati része viszonylag gyorsan városia sodon. Az Alföld, különösen annak keleti része lassan, sőt egyes részeken alig városiasodott, az Északi-középhegység megyéinek városiasodása is viszonylag lassú volt. Egészen különleges Pest megye helyzete, ahol a budapesti agglome ráció községei fekszenek, mert itt a községi népesség aránya nem csökkent. Az egyes megyéken belül végbement városiasodási folyamatokkal párhuzamosan természetesen növekedett a megyékből kiemelt Budapest és négy vidéki város (Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged) népessége, és ezek aránya az ország né pességében. " 11
n
" Lásd Sárfalvi, 1965. 60. Andorka Rudolf - Harcsa István: A községi népesség társadalom-statisztikai leírása. Bp., 1973.(a továbbiakban Andorka - Harcsa, 1973.); Szauter Edit: Új tendenciák a belső vándor lásban. Területi statisztika, X X V . 1975. 5. 486-499.
12
A vándorlók többsége - mint jeleztük - a falvakból szakadt k i , és a városok népességét növelte, elsősorban azokét, amelyekben az ipar is fejlődött. A város ok mellett a nagyobb létszámú települések is tömörítő hatást fejtettek k i . Természetesen nem minden vándorlási jelenség vezethető vissza az iparoso dásra, a falu és város közötti munkamegosztásra. A vándorlások folyamatában jelentős szerepet játszottak a tulajdonviszonyok változásai és több m á s gazda ságpolitikai és tisztán politikai döntés is. A földreformmal összefüggésben j e lentős t ö m e g e k költöztek a kitelepített német lakosság helyére és olyan telepü lésekre, ahol földhöz juthattak. Konczné Nagy Zsuzsanna arra hívja fel a f i gyelmet, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásával szintén sokan - főleg a tehe tősebb parasztok - vállaltak a mezőgazdasági munkától eltérő munkát a város okban. Sárfalvi Béla szerint a mezőgazdasági népesség csökkenésének egyik legjelentősebb útja az volt, hogy a paraszti népességhez tartozó fiatalság „ipari és egyéb nem agrár szakmát" tanul. Ezért nagyobb részük általában nem is válik mezőgazdasági munkaerővé. A z említett szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy „a mezőgazdaságból kilépőknek nagyobb hányada, akik számára helyben nem nyílt lehetőség a foglalkozáscserére, a lakóhely periodikus, ideiglenes vagy végleges elhagyására kényszerült". A z ilyen módon v é g b e m e n ő átrétegződési folyamatnak a vándorlás jellege és módja alapján - mint említettük - h á r o m fő csoportját különböztette meg: az ingázást, a szezonvándorlást és a végleges átte lepülést. A X I X . század végén és a X X . század elején Magyarországon lezajló nagy vándorlási mozgalommal összefüggésben R á c z István - európai kitekintéssel a magyarországi belső vándorlást is elemzi. A v á n d o r m o z g a l o m két típusára hívja fel a figyelmet: a s u m m á s o k r a és a kubikosságra. Arra is rámutat, hogy „a falusi agrár szegénység más csoportjai hajó- vagy erdőmunkások lettek. Mások az építőiparban vagy a téglagyárban helyezkedtek el. Az utóbbiak munkaterüle te már nem annyira a falu, hanem a város lett. " I3
A m á r fentebb idézett szakirodalomból az ingázó munkavállalással kapcsola tosan kiemelünk még n é h á n y fontosnak tartott gondolatot. „Az iparosodással, a közlekedés fejlődésével párhuzamosan ingázás kezdett kifejlődni. A városokban megtelepült ipar munkaerőt vonzott magához, a közlekedésfejlődés pedig lehe tővé tette, hogy a munkanélküli vagy félig munkanélküli (rejtett munkanélküli ség) ezeken az ipari munkahelyeken rendszeresen vagy átmenetileg munkát ta láljon. Részben ennek a foglalkoztatásnak idényszerű jellege, részben az ala csony munkabérek és ezzel összefüggésben a megtakarítások lehetetlensége megakadályozták, hogy a faluról az ipari munkahelyre áramló munkaerő a munkahelyen megtelepedjen. Ezért kényszerűségből megtartotta falusi lakóhely ét"- olvashatjuk. 14
14
Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága (1945-1961). Nyíregyhá za, 2001. 39-40; 142-143.; Sárfalvi, 1965. uo.; Rácz, 1980. 44. Andorka-Harcsa, 1973. 89.
Hajnal B é l a az ingázás két típusát különbözteti meg: a napi ingázást és a he tenkénti, kéthetenkénti haza járó (huzamos, időszakos) ingázást. A napi ingá zásról ezt írja: „ . . . a közlekedéssel eltöltött idő az ingázók szabadidejének csök kenését jelenti és művelődési lehetőségeik mérséklődésével jár, de a gazdasági fejlődéssel járó elkerülhetetlenségét és növekvő jelentőségét nemzetközi adatok is bizonyítják. Az ingázás segíti a városok és falvak közötti különbségek ki egyenlítődését, megváltoztatja a falvak társadalmi szerkezetét, az otthon végzett munkával növeli a falusi jövedelmeket, erősíti a falvak népességmegtartó képes ségét ". A hetenként, kéthetenként h a z a j á r ó emberek és családjaik helyzetéről pedig ezt olvashatjuk: „A családi kapcsolatok sok esetben lazulnak, a gyermeknevelés is egyoldalúvá válik". A z időszakos ingázással együtt j á r ó összes hátrányokat „ n e m egyenlítik k i " a többirányú vállalati és helyi érdekek előnyei (a munka igény kielégítése, infrastukturális beruházások megtakarításai). A kérdéskörre a későbbiek során még több vonatkozásban visszatérünk. Egyelőre további m u n k á n k h o z az 1960. évi népszámlálási statisztika anyaga it használjuk fel, ezért szükségesnek látszik az 1960. évi népszámlálás m ó d s z e rére utalni, és néhány fontos kategóriát pontosabbá tenni. A z 1960. évi népszámlálás a demográfiai és foglalkozási j e l l e m z ő k ö n kívül a keresőktől a munkahelyet is, minden összeírt személytől pedig az 1949.1. 1-jei állandó lakóhelyet is megtudakolta, és a 9. kötetben a keresők lakóhelyének és m u n k a h e l y é n e k főképpen foglalkozási ismérvek szerinti egybevetését, a n é p e s ségnek és keresőknek pedig 1960. I . 1-jei és 1949. I . 1-jei lakóhelye szerinti összevetését is közzétették. 15
A munkahely szempontjából a feldolgozás a keresőket két fő csoportba so rolta: 1. keresők: akiknek a munkahelye azonos az összeírás helyével, tehát lakó helyén dolgozó. 2. keresők: akiknek a munkahelye nem azonos a lakóhelyével, akik m á s k ö z ségben, városban dolgoznak, mint amelyben laknak, vagyis ingázók. Ezek megjelölése a táblázatokban lakóhelyük felől nézve: eljáró keresők, m u n k a h e l y ü k szerint nézve: bejáró keresők. A statisztika használja az ingázási különbözet fogalmát, amely a bejáró és az eljáró keresők közötti különbözetet jelenti. (Ha a bejáró keresők száma nagyobb, bejárási többletet; ha az eljáró ke resők száma nagyobb, eljárási többletet mutat k i . A fogalmak részletezését a 9. kötet tartalmazza.) A z 1960. évi népszámláláskor az ingázók száma Magyarországon 612 900 fő volt, az összes aktív keresőknek 12,5 %-a. A lakóhelyükről eljáró keresők ará nya az országos átlaghoz képest az összes aktív keresőkhöz viszonyítva legma16
15
16
Hajnal Béla: A napi ingázás főbb sajátosságai Szabolcs-Szatmár megyében. Területi statisztika, X X X I I I . 1983. 6. 654. 1960. évi népszámlálás. 9. k. Munkahely, lakóhely. 365.
gasabb volt Pest (42 % ) , K o m á r o m (23 % ) , N ó g r á d (22 % ) és B o r s o d - A b a ú j Zemplén m e g y é b e n (22 % ) , a legkisebb pedig Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Békés megyékben (6-7 % ) . A z ingázók alacsony százalékos aránya Sza bolcs-Szatmár megyében azzal lehetett összefüggésben, hogy a munkát kereső dolgozók egy része napi ingázással megközelíthető területeken, a megyében és a szomszédos megyékben nem talált munkahelyet. Országos átlagban a kereső férfiak 16 %-a, a nők 7 %-a nem lakóhelyén dol gozott, a nem lakóhelyükön dolgozó aktív keresők 81 %-a férfi, és csak 12 %-a volt n ő . Nyilvánvaló, hogy a belső vándorlásban is - mint a migrációban álta lában - a férfiak a nőknél nagyobb arányban vettek részt. Az eljárók és bejárók számának különbsége az ingázási különbözet, amely az ingázási forgalmon túl az egyes területeknek vagy a m u n k a e r ő szükségletét (bejárási többlet), vagy a m u n k a e r ő feleslegét (eljárási többlet) adja meg. M a gyarország megyéiben (beleértve a m e g y é k területén fekvő megyei j o g ú város okat) bejárási többlet az ipari jellegű m e g y é k b e n van. A számottevő eljárási többlettel rendelkező m e g y é k jellege különböző lehet. 1 7
Szabolcs-Szatmár megyében az ingázó keresők száma 1960-ban 35 674 Jő volt. Lakóhelyén dolgozott az aktív keresők 85,1 %-a, eljáró volt 18 560 ( 6 , 9 % ) , bejáró pedig 17 114 személy (6,8 % ) . A megyében tehát az eljárási többlet a vizsgált időszakban csupán 1446 személy volt, ami a helyben lakó ak tív keresők százalékának 0,5 %-át tette k i . A városokra általában az a jellemző, hogy lényegesen nagyobb a bejáró ke resők száma és aránya, mint az eljáró keresőké. Nyíregyházának 3 903 fő bejá rási többlete volt 1960-ban, a helyben dolgozó aktív keresők százalékában ez 13,0 %-ot tett k i , míg Miskolcon 22,7 % , Győrben pedig 33,8 %-os volt ez az arány. Országos viszonylatban a nem lakóhelyen dolgozókból fizikai munkát vég zett 525 707 fő ( 8 6 % ) , szellemi foglalkozású volt 87 200 ( 1 4 % ) . SzabolcsSzatmár m e g y é b e n az összes eljáróknál ez az arány kb. 84,1 %, illetve 15,9 % volt, tehát itt nagyobb volt az ingázó szellemi dolgozók rátája, mint az országos átlag. Ez azt is jelenti, hogy ebben a m e g y é b e n a szellemi dolgozók egy része sem talált lakóhelyén, a községekben munkát, ezért vállalni kellett az ingázással együtt j á r ó utazási terheket. 18
17
18
Vö. Sárfalvi, 1965. 66.; 1960. évi népszámlálás 9. k. 9. 1960. évi népszámlálás 9. k. 9.*, 10.*, 12.*, 13.*, 14.* és 32.*
3. táblázat Az eljáró aktív fizikai és szellemi dolgozók elhelyezkedése ágak szerint, 1949-1960 Közigazgatási egység Sz-Sz. m. községek Sz-Sz. m. városok Sz-Sz. m. együtt Mo. összesen
Az eljáró aktív ke resők sz. 17 944 616 18 560 612 878
össz. 15 306 311 15 617 525 707
Sz-Sz. megye Mo. összesen A táblázat
ipari 2923 62 2985 262 039 ipari Az 16,1 42,8
jobb
népgazdasági
Ebből fizikai dolgozó építőipari közlekedési egyéb 2641 4719 5023 39 47 163 2680 4755 5186 62 974 125 216 75 478 építőipari közlekedési egyéb eljáró az összes kereső százalékában 14,4 25,7 27,9 84,1 20,4 85,8 10,3 12,3
folytatása Szellemi dolgozó
Közigazgatási egység Sz-Sz. megye Mo. összesen
össz. 2943 87 171
ipar, építői. 353 28 626
ebből közszol gálat 1148 25 112
egyéb
ipar, építői.
1442 33 433
4. táblázat A bejáró aktív fizikai és szellemi dolgozók, Szabolcs-Szatmár megye Községek Városok Együtt Mo. összesen
Az aktív bejáró keresők 12 595 4519 17 114 216 878
Ebből fizikai | szellemi dolgozó 10 309 2286 3834 685 14 143 2971 525 707 87 171
1,9 4,7
köz szolgálat 6,2 4,1
egyéb 7,8 5,4
15,9 14,2
1949-1960 Százalékos megoszlás bejárók fizikai | szellemi dolgozó 100,0 81,8 18,2 100,0 15,2 84,8 100,0 82,6 17,4 100,0 14,2 85,8
Szabolcs megyében az eljáró aktív fizikai dolgozók közül 2985 (16,1 % ) az iparban, 2680 (14,4 % ) az építőiparban, 4755 (25,7 % ) pedig közlekedési terüle ten talált munkát. Egyéb népgazdasági ágazatban helyezkedett el az eljárók 27,9 %-a (5186 fő). Országos viszonylatban ezek az arányok a következők: 42,8; 10,3; 12,3; 20,4 %. Magyarországon az eljáró aktív keresők közül az ipar ban elhelyezkedők átlagos százalékos aránya csaknem háromszorosa a szabol csinak, miközben a többi ágazatban a megyei ráta a magasabb. Ez azt jelzi, hogy Szabolcs-Szatmárban a fejletlen ipar, főleg szezonális időben tudott valószínűleg betanított munkakörben - csak mintegy 3 000 munkát kereső em bernek kereseti lehetőséget adni. A kezdetleges iparra utal az is, hogy a 15 ezren felüli ingázó fizikai dolgozó 98%-a községekben talált munkát.
Országos viszonylatban az eljáró szellemi dolgozók rátája az összes eljáró aktív dolgozó százalékában 4,7 %-a ipari, 4,1 %-a építőipari, közszolgálati és egyéb népgazdasági ágban 5,4 %-ot tett k i . Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n az eljá ró szellemi dolgozók is kisebb hányadban (1,9 % ) tudtak az iparban elhelyez kedni, mint a fizikai dolgozók. A z eljáró szellemi foglalkozású dolgozóknak is kb. 90 %-a községekben jutott munkahelyhez, elsősorban az egyéb és a köz szolgálati területeken. Magyarországon a bejáró fizikai dolgozók aránya 85,8 % , a szellemi dolgo zóké 14,2 %. Szabolcs megyében bejáró dolgozók közül 82,6 % fizikai és 17,4 %-a szellemi munkahelyen dolgozott. A községekből járt be az összes be j á r ó k 73,6 %-a. A községekből bejárók 81,8 %-a fizikai, 18,2 %-a szellemi dol gozó volt. Ezek a mutatók azt jelzik, hogy Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n a bejá rók körében nagyobb volt a szellemi dolgozók aránya, mint országos átlagban, és a kimutatás abszolút számai is arra utalnak, hogy mind a fizikai, mind a szel lemi dolgozók nagy hányada, kb. 2/3-a községekben keresett m e g é l h e t é s t . 19
A z eljáró és bejáró keresők (az ingázók) fő jellemzőiről járásonkénti és községenkénti bontásban is tájékoztatást ad az 1960. évi népszámlálási statisztika 9. kötete. Ennek adatai - az eltérő felvételi és feldolgozási módszerek különböző sége miatt - nem mindig pontosan egyeznek meg az eddig használt statisztikai adatokkal, de ezek a lényeges elemeket nem érintik, ugyanakkor forrásainkat kiszélesítik. (Szükség esetén a különbségekre utalunk.) Országos viszonylatban a nem lakóhelyükön dolgozó aktív keresők aránya a megfelelő népgazdasági ág aktív keresőinek százalékában - a korábbinál széle sebb bontásban - 1960-ban az alábbiak szerint alakult: a közlekedésben 29,3 % , az építőiparban 22,4 % , az iparban 20,7 %, a kereskedelemben 11,4 % , a szol gáltatásban 7,8 % , a mezőgazdaságban 4,7 % , egyéb népgazdasági ágakban 6,5 % , (Mint említettük, Magyarországon az ingázók száma 612 900 fő volt, az összes aktív keresőknek 12,5 %-a.) 2 0
A m e g y é b e n az el- és bejáró aktív keresők (a nem lakóhelyükön dolgozók) legnagyobb hányada ugyanúgy, mint országosan, a közlekedési ágazatban talált munkát. (Lásd: 1. sz. melléklet) Ezen a területen dolgozott az eljárók, a megyé ben jelenlévő összes közlekedési dolgozónak 39,9 %-a, a bejáróknak pedig a m e g y é b e n dolgozónak 44,3 %-a. A z építőiparban 16,3 illetve 26,7 % , az ipar ban 13,3; 13,2 % , a mezőgazdaságban 2,4; 2,4 %-os volt a megyei hányad. A ke reskedelembe eljárók (11,7 % ) és az egyéb szolgáltatás területen a megyei arány (9,6 % ) magasabb volt az országosnál. Ezek mögött az arányok mögött Sza bolcs megyének a m á r említett sajátos elmaradottsága húzódik meg. A z ipar fej letlenségét különösen jelzi a tiszalöki, a csengeri, a fehérgyarmati, a nagykállói és a nyírbátori járásokban ingázó aktív keresőknek az iparban munkát találók igen alacsony, 6,9 %-os aránya. A megye elmaradottságát mutatja az is, hogy a 19
2 0
1960. évi népszámlálás 9. k. 37.*, 45.*, 47.* Uo. 9.* és 74-78.
m e z ő g a z d a s á g b a n ingázók a mezőgazdaságon belül maradtak, i l l . az igen ala csony eljáró és bejáró arány kiegyenlítette egymást. A statisztikai kimutatásban érdemes arra is figyelni, hogy minden járásban igen jelentős az ideiglenesen j e lenlevők, az ideiglenesen távol levők száma a mezőgazdaságban. A megye m e z ő g a z d a s á g á b ó l ideiglenesen távol levők vagy jelen levők mögött, valószínű a mezőgazdasági vándormunkások továbbélése is meghúzódik. Hisz a tiszai áradásokkal kapcsolatos helyreállítási és töltésmagasítási munkákat kubikosok végezték, és folytatódott a kubikos munka az 50-es évek útépítésein ( p l . V á s á r o s n a m é n y - Nyíregyháza, majd Szerencs és Sátoraljaújhely között). A szatmári községekben valóságos kubikos réteg alakult k i , akik lóval és k o r d é val, sokan csak ásóval és lapáttal évekig a kubikos munkával keresték meg ke nyerüket. A s u m m á s m u n k a is tovább élt aratáskor és az őszi betakarítások ide jén. A mellékelt táblázatos kimutatásban a népgazdasági ágakon belül - a jelen lévők és az itt dolgozók százalékában egyaránt - feltűnően alacsony a szolgálta tások aránya a baktalórántházi, a csengeri és a vásárosnaményi j á r á s o k b a n . A z arányszámoknál valóságosabb eligazítást, tájékoztatást adnak az abszolút szá mok. A baktalórántházi járásban a szolgáltató ágazatban dolgozók összes s z á m a csupán 94, a csengeriben 91, a vásárosnaményi járásban 118, az eljáró és bejáró pedig a baktalórántházi járásban 44, a csengeriben 31 fő volt. A z iparban ingázó aktív keresők száma a baktalórántházi járásban 133, a csengeri j á r á s b a n 80, a fehérgyarmati járásban 138, a kisvárdai járásban 9 1 1 , a mátészalkai j á r á s b a n 596, a nagykállói járásban 308, a nyírbátori j á r á s b a n 301, a nyíregyházi járásban 1944, a tiszalöki j á r á s b a n 192, a vásárosnaményi j á rásban 206 és Nyíregyházán 834. A járásokban összesen 3125 eljáró aktív ipari dolgozót foglalkoztattak, m í g a bejárók száma 1682 fő volt. A m e g y é b e n az iparban elhelyezkedő, naponta munkahelyre utazók száma meghaladta az 5630 személyt. A megye iparában dolgozókhoz viszonyítva ez 30 %-ot jelent, vagyis számításaink szerint Szabolcs megyében az összes iparban dolgozók több mint 30 %-a eljáró, i l l . bejáró volt. A z építőiparban az ingázó 5151 fő az itt dolgo zóknak 56 %-át tette k i . A közlekedésben 10 000-en felüli ingázó az összes itt dolgozóknak 90 %-át adta, vagyis a közlekedésben dolgozók 90 %-a nem a m u n k a h e l y é n lakott. A kereskedelemben dolgozóknak 24 %-a, a szolgáltatá sokban foglalkoztatottaknak pedig 20,7 %-a ingázott. A mezőgazdaságban dol gozóknak (177 849) is 2,4 %-a más településre járt el munkába, mint ahol la kott, de a mezőgazdaságban maradt, foglalkozást nem változtatott. A gazdaság különböző ágazataiba történő m u n k á b a állás csak részben mutat j a meg a foglalkozás-változást, mivel az ingázók nagy hányada a munkahelyvál tozással csupán községből községbe utazott. A gazdasági ágak fogalmi magya rázata ugyanakkor az adott ágazat összes foglalkozási körét felsorolja. A m e z ő gazdasági ág többek között magába foglalja a gépállomásokat és a t u d o m á n y o s kutatóintézeteket is. A z ipar a bányászaton kívül az összes iparágon kívül az ipar irányítást, tervezést és a kutatást is felöleli. A z építőipar fogalomkörében az
összes építési szakon kívül a technológiai tervezést is tartalmazza az útmutató. A közlekedésbe beletartozik a vasúti, közúti, vízi- és légiszállítás, hírközlés stb. A kereskedelem a nagy- és külkereskedelmen kívül a kereskedelmi j e l l e g ű szolgáltatásokat stb. foglalja magába. A szolgáltatás fogalomköréből pedig k ü lönösen nehéz lenne pontosan megállapítani a foglalkozást, a szakmát, hisz a kommunális ellátáson túl a fodrászat, a fényképészet, a kulturális szolgáltatá sok, a pénzforgalom területén dolgozóktól a háztartási alkalmazottakig minden k i ide sorolható. A statisztika ide sorolja, nem választja külön a közszolgálta tást, pl. rendőrséget, egészségügyet, az oktatást, a sportot és a tömegszervezete ket. Az egyéb kategóriába tartoznak az ipari tanulók, a napszámosok, a v é d e r ő tagjai stb. M é g a fizikai és szellemi dolgozók foglalkozásának megjelölése is t ö b b irá nyú elemzést igényelne." Országos viszonylatban az ingázók 2/3 része a lakóhelyével azonos m e g y é ben dolgozik. ( A megyei j o g ú városokat itt az őket körülvevő m e g y é k h e z szá mították, Budapestet viszont külön m e g y e k é n t kezelték.) Csaknem 1/3 rész a szomszédos megyébe járt dolgozni. Csupán 6 % járt távoli, nem szomszédos megyei munkahelyre. Szabolcsban a dolgozók 88,1 %-a j á r á s o n és megyén belül ingázott, 11,9 % a más m e g y é b e n vállalt m u n k á t . A táblázatos kimutatást mellőzve azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a m e g y é ből 18 560 eljáró dolgozó közül 16 350 ember megyén belül talált olyan mun kát, amelyet napi vagy heti ingázással keresett fel. Budapesti munkahelyre he tente utazott 200 ember. A z ingázók közül kb. 2000 ember B o r s o d - A b a ú j Zemplén és Hajdú-Bihar megyében, valamint a megyék székhelyén, Miskolcon és Debrecenben kapott olyan munkahelyet, ahová és ahonnan legalább hetente, de valószínűleg többen naponta is lakóhelyükre utaztak. A Debrecenbe 550-en, Miskolcra 280-an jártak be. Borsod-Abaúj-Zemplén megye ipari körzeteiben 560-an, Hajdú-Bihar m e g y é b e n pedig 440 szabolcsi ember talált munkát. A z ingázók n é h á n y százaléka Pest, Fejér, Heves, K o m á r o m , Nógrád, Somogy, Szolnok, Veszprém, B é k é s és Bács-Kiskun megyében kapott kenyérkereseti le hetőséget. A Nyíregyházára bejáró 4519 aktív kereső 146 megyén belüli telepü lésről és 47 fő más m e g y é k településeiről ingázott azért, hogy megélhetése biz tosított legyen. 1
22
23
Szabolcs-Szatmár megyéből az eljárók (18 560) száma az aktív k e r e s ő k szá zalékában 6,9 %-os volt. A 3. sz. mellékletben megadott táblázatos kimutatá sunk szerint a nyíregyházi és a kisvárdai járásban 10 %-on felüli volt ez a há nyad. A többi járáshoz viszonyított magasabb ingázási arány a viszonylag ma gas vándorlási létszám, a bevándorlási többlet a Szovjetunióval való határszéli
21 22 23
Uo. Foglalkozások fogalmai. 367. Uo. 32.* Uo. 48.*^9.*
közlekedéssel, a kisvárdai j á r á s h o z tartozó Záhony infrastuktúrájának fejlődé sével magyarázható. A nyíregyházi járásban a 10 %-on felüli eljárási arány (az említett számítási m ó d alapján) - amely 5000-en felüli lakosságot é r i n t e t t Nyíregyháza és közvetlen környezetének (pl. Nyírtelek) kezdődő fejlődésével hozható kapcsolatba. Nyíregyházán - melyet a nyíregyházi járásban is számba vettek - az ingázók különbözete 3900 főt tett k i , vagyis kb. ennyi volt a városba naponta bejárók többlete. A többi járás gazdasági helyzetének mozdulatlanságát jelzi, hogy az említett két járáson kívül csupán a mátészalkai járásban volt néhány fős bejárási többlet, és az eljárók száma minden j á r á s b a n meghaladta a bejárók számát. A nagykállói, nyírbátori, nyíregyházi és a tiszalöki járásból az eljárók 20 % körüli h á n y a d a más megyében dolgozott, talált megélhetést. A nagykállói, baktalórántházi és a nyíregyházi járásokból eljáróknak viszont m e g y é n belül dolgozott több mint 50 %-a. A csengeri, a fehérgyarmati, a kisvárdai, a máté szalkai, a nyírbátori és a vásárosnaményi járásokból elvándorlóknak pedig 5 0 80 %-a a járáson belül ingázott. A megyéből összes eljárók 65,1 %-a ugyanazon járás vagy megye községei ben (12 083 fő) vállalt nagy hányadban nem mezőgazdasági jellegű munkát. K b . 2000-en más megye városaiban vagy községeiben, és kb. 4000-en Nyíregy házán kaptak munkát. A 4. sz. mellékletben megadott táblázatos kimutatás szerint a SzabolcsSzatmár megyébe bejáró aktív kereső 17 114 személy közül 15 872-en (92,6 % ) Szabolcs-Szatmár megye járásaiból és községeiből érkeztek, csupán 765-en jöt tek m á s megyéből. A 15 872 személyből 9 441 fő szerepel ugyanazon járáson belüli eljárók között is, így ezek a lakóhely felől eljárók, munkahely felől nézve bejárók. V é g ü l is azt lehet mondani, hogy megyén belül ingázó eljáró 18 560 fő és bejáró (9441 fő nélkül) 7673 személy, összesen 26 233 ezer fő naponta, hetente községekből indult, és kb. 22 ezren községekben vállaltak munkát. A vizsgált megye minden járásában - mint országosan - zömmel férfiak vál lalkoztak a napi vagy heti utazási gondokkal, az ingázással terhelt m u n k á r a . A z összes eljárók 89 %-a, a bejárók 87 %-a volt férfi. (Lásd: 1. sz. melléklet) Országos összefüggésben dolgozatunkban m á r szóltunk arról, hogy az aktív keresők közül főképpen a fiatalabb keresők dolgoztak m á s helyen, mint ahol laktak. (Országos átlagban a 14-29 évesek 18 %-a, a 30-39 évesek 15 %-a.) Szabolcs-Szatmár megyén belül, az összes aktív keresők körében a korcsoport ok szerinti arányok a következők voltak 1960-ban: 14-29 évesek 30,8 % , 30-39 évesek 2 1 , 9 % , 40-49 évesek 15,3 %, 50-59 évesek 15,6%, 60 éven felüliek 16,4 % . 1960-ben a megyéből eljáróknál ezek az arányok így alakultak: 14-29 évesek 4 5 , 5 % , 30-39 évesek 3 2 , 9 % , 40-49 évesek 13,1 %, 50-59 évesek 24
Uo. 11.*
7,0 % , 60 éven felüliek 1,5 % . A nem lakóhelyükön dolgozók közül a fiatalkorúaknak nagyobb, az idősebbeknek kisebb az aránya, mint az összes aktív kere sők között. A korösszetételről összeállított adataink tehát azt is mutatják, hogy a megye területén az országos átlagnál a fiatal korosztályok nagyobb hányadban vettek részt az ingázásban, mint országosan. Ez azt is jelenti, hogy a m e g y é b e n a fiatal korosztály a munkavállalási lehetőség szűkössége miatt kénytelen volt az ingá zással együtt járó kényelmetlenségeket is vállalni azért, hogy meg tudjon élni. 2 5
L a k ó h e l y e t változtatott (állandó jellegű) elvándorlók és bevándorlók, 19491960 A vizsgált népességen 1949-1960 között lakóhelyet változatott 11 éves és idő sebb, vagyis az 1949.1. 1-je előtt született népességet kell érteni. A z elvándorolt illetve bevándorolt népesség számadatai tehát nem foglalják magukba az 1949. I . 1-je után születetteket. ( A dolgozatban már említett eltérő adatok a jelzett fel vételi és feldolgozási módszerek különbözőségére vezethetők vissza.)
Az 1949 előtt született
1949.évi lakóhely Elvándorlók, elköltözők Bevándorlók, beköltözők Mo összesen
5. táblázat népesség lakóhely változtatása nemek szerint, Szatmár megyében1949-1960
Az 1949 előtt született népesség férfiak nők
Szabolcs-
Lakóhelyet változtatott (elvándorolt) népesség | férfiak nők száma
489 717
235 589
254 128
100 330
50 979
49 351
437 867
207 437
230 430
48 480
22 827
25 653
8 024 024
3 812 824
4 211 200
1 473 820
754 836
718 984
Országos viszonylatban az 1960. évi népszámláláskor összeírt 11 éves és idősebb korú népességből 1949. I . 1-je óta lakóhelyet változtatott a lakosság 18 %-a, akiknek kicsivel több mint 2/3-a kereső volt. Magyarországon az 1949 előtt született 11 éves és idősebb férfiakból (3 812 824) a lakóhelyet változtatók (754 800 fő) 20 %-ot tettek k i , a nőknél ez az arány csak 17 %-os volt. Sza bolcs-Szatmár m e g y é b e n az 1949 előtt született népességből, a 489 717 főből lakóhelyet változatott, véglegesen elvándorolt 100 330 (20,4 % ) és bevándorolt 48 480 fő (9,8 % ) . A m e g y é b e n az 1949 előtt született összes férfiaknak az el vándorló (elköltöző) férfiak 21,6 %-át adták, a nőknél pedig ez a kiszámított hányad 19,4 %-ot tett k i . A z 1949 előtt született összes n ő n e k a betelepült 2. sz. melléklet és az 1960. évi népszámlálás 9. k. 79.
22 827 fő a 11 %-át adta, a férfi lakosságot csaknem 3000 fővel megelőző női bevándorlók ugyanakkor 0,1 %-kal haladták meg a férfiakat (11,1 % ) . A Szabolcs-Szatmár megyéből lakóhelyet változtató elvándorlóknak 68,3 % a, a bevándorlóknak 60,3 %-a kereső volt. Főképpen a fiatal korú (15-39 éves) népesség - mint az ingázóknál - változtatta meg lakóhelyét. 2 6
Lakóhelyet
6. táblázat változtatók és nem változtatók korcsoportjainak Magyarországon, 1949-1960
Korcsoport 11-14 éves 15-19 éves 20-29 éves 30-39 éves 40-59 éves 60 éves és idősebb Összesen
Lakóhelyet változtatottak | nem változtatottak százalékos megoszlása 7,9 6,5 9,6 9,3 14,0 32,6 23,6 17,6 19,1 32,2 8,6 19,0 100,0 100,0
alakulása
Lakóhelyet változtatottak a korcsoporthoz tartozók százalékában 15,7 18,8 34,4 23,2 11,8 9,2 18,4
Országos átlagban a lakóhelyet változtató 15-39 évesek a 11 évesnél idő sebb lakóhelyet változtatóknak 65,8 %-át, m í g a lakóhelyet nem változtatóknál ez az arány 40,9 %.
A lakóhelyet
Szá zalék
100,0
változtatottak
7. táblázat korcsoportjainak megyében
alakulása
Szabolcs-Szatmár
A lakóhelyet változtatottak (elvándoroltak) ezen belül 11-14 15-19 20-29 30-39 40-59 60 éves százalékban 10,4 14,2 5,9 22,5 5,9 41,1 a megfelelő korú összes népesség százalékban 12,8 19,5 39,5 23,6 8,6 11,8
Össze sen
20,5
Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n a lakóhelyükről elköltöző, elvándorló 15-39 évesek az elvándorlóknak 74 %-át tették k i . A helyben maradóknál a 15-39 éves korcsoport 53,6 %-ot foglalt el. 2 7
1960. évi népszámlálás 9. 14.* és 72*—77.* Uo. 14.* és 77.*
A vizsgált megyének a magyarországi belső vándorlásban elfoglalt helyét szemléletesen mutatja az elvándorlók száma.
Az elvándorlók
s. sz. 1. 2. 3. 4. 5.
8. táblázat száma és az elvándorló keresők száma a megyék (megyei jogú városok nélkül), 1949-1960
Megye
Bács-Kiskun Pest Szabolcs-Szatmár Borsod-Abaúj-Z. Békés
Az elvándoroltak az 1949. évi száma népesség %-ában 22,1 111 392 17,6 106 781 1ÖÖ33Ö 20,5 88 977 19,3 87 512 21,4
sorrendjében
Az elvándorolt keresők az 1949. évi keresők száma %-ában 22,4 76 415 74 805 18,8 68 601 21,7 59 513 22,5 57 872 20,1
A százezren felüli lakásváltozással egybekötött elvándorló Szabolcs-Szatmár megyében azt jelzi, hogy évente kb. 9000 ember - nagyrészt családosán - dön tött úgy, hogy a megélhetést biztosító állandó munka, a j o b b élet reményében elhagyja közvetlen szülőföldjét. Azt, hogy az elvándorlásban döntő szerepe a kereseti lehetőségnek, a munkavállalásnak volt, többek között bizonyítja az is, hogy a lakóhelyet változtatók nagy hányada, 68 601 fő kereső dolgozó volt. Arról, hogy az ország mely megyéjében, városában biztosította ez a jelentős tömeg a termelés munkaerőigényét, m é g részletesebben szólunk. Azt azonban máris kiemeljük, hogy Bács-Kiskun és Pest megye után Szabolcs-Szatmár megyéből költöztek el legtöbben, és közülük 23 346-an (a megyéből elvándor lók 23,2 %-a) Budapesten találtak otthonra. A legtöbb elvándorló keresők sorrendjében Szabolcs-Szatmár megye - a Budapesthez közel eső Bács-Kiskun és Pest megye után - újra a harmadik he lyen van a 68 ezren felüli dolgozó munkájának kínálatával. Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n az elvándorlók számán kívül, az elvándorlók és a bevándorlók számának egybevetése mutatja a nagy m u n k a e r ő felesleget, az országosan meginduló iparosításból történő kimaradást.
Szabolcs-Szatmár
9. táblázat megye vándorlási különbözete, elvándorlási gyéksorrendjében, 1949-1960 Megye
Szabolcs-Szatmár Hajdú-Bihar Bács-Kiskun Békés Szolnok Csongrád
Elvándorlási többlet 51 850 "36 778"' 31996 "Ti" 452"' 27 158 19 845
többlete a me
Az 1949. évi népes ség százalékában 10,6 .......... 6,3 ""7,7 " 6,9 6,7
A vándorlási különbözetből a legtöbb megyének elvándorlási többlete volt 1960-ban, és ez a többlet főképpen a mezőgazdasági jellegű megyékben volt jellemző. Ezek között a vizsgált megye az első helyen szerepelt. A keresőkből a legnagyobb elvándorlási többlet szintén Szabolcs-Szatmár megyében mutatható k i .
A legnagyobb elvándorlási
Megye Szabolcs-Szatmár Hajdú-Bihar Békés Bács-Kiskun Szolnok Csongrád Tolna Borsod-Abaúj-Zemplén
10. táblázat többlet a keresők körében, 1949-1960
a megyék
sorrendjében,
A keresők elvándorlá si többlete
Az 1949. évi kere sők százalékában
39 332 27 292 24 548 23 781 21 500 15 109 11 082 10 736
12,4 13,2 9,3 7,0 9,1 7,6 7,9 3,7
A Szabolcs-Szatmár megyére vonatkozó lakóhely változtatással együtt j á r ó állandó jellegű elvándorlási adatok azt igazolják, hogy a vizsgált időszakban Magyarország ipari fejlődésének egyik fő emberi forrása ez a megye volt. Ennek összetevői között fő szerepet töltött be, hogy a megye - mint k o r á b ban már említettük - országosan is a legkedvezőbb természetes szaporodási m u tatókkal rendelkezett, ugyanakkor a gazdasági fejletlensége, a vizsgált szakasz ban az iparosodásból való kimaradása nem adott lehetőséget az állandó m u n k á 28
Uo. 15*—19.*
ra, különösen a földdel nem rendelkező sokgyermekes családok megélhetésére, í g y a megye „felesleges munkaereje - főként a fiatal k o r o s z t á l y " elindult az 1950-es években már iparosodó területekre, és minden olyan település felé, ahol r e m é n y volt a jobb életre. E fő tendencia mellett - már ezt is jeleztük - termé szetesen hatottak az elvándorlásra a társadalmi változással együtt jelentkező e g y é b tényezők is (pl. a tulajdonviszonyok változása, a tanulás). A bemutatásra kerülő vándorlások irányai és az ezzel összefüggő kérdéskörök alapvetően alá támasztják a felvetett összefüggéseket is. A lakóhelyet változtató elvándorló aktív keresők száma 68 601 fő volt, en nek 20,3 %-a a mezőgazdaságban, 31,4%-a az iparban, 8,0 %-a az építőipar ban, 6,4 %-a a közlekedésben, 33,9 %-a pedig egyéb népgazdasági ágakban he lyezkedett el. A bevándorló kereső népesség (29 269 fő) 35,3 %-a a m e z ő g a z daságban, 11 %-a az iparban, 7,1 %-a építőiparban, 7,3 %-a közlekedésben, 38,3 %-a egyéb népgazdasági ágban talált munkát. Az 1949 előtt született és 1949-ben Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n lakott, de 1960-ig lakóhelyet változtatott népesség elvándorlása a 11. táblázat szerint ala kult. 29
A Szabolcs-Szatmár
megyéből
Az elván dorlás helye
Elván doroltak
Keresők száma
Budapest Debrecen Miskolc Pécs Szeged Baranya Bács-K. Békés B-A-Z. Csongrád Fejér Györ-S. Hajdú-B. Heves Komárom Nógrád Pest
23 346 19 012 " " 3 795 " " 2 289 2 380 3 423 372 28l" 470 634 1 071 712 1 139 1 426 j 980 719 8 352 5 375 472 647 2 327 l 639 1 441 1 229 2 859 1 792 1 384 928 2 291 1 666 1 154 886 5 642 "Tóiö"
11. táblázat elvándorló, ill. lakóhelyet 1949-1960
mg.
%
476 2,5 235 TÓ,3 107 4,5 . . . . . """3,9 16 2,5 266 37,4 221 19,4 170 23,6 782 14,5 123 26,1 456 27,8 102 8,3 815 45,5 154 16,6 324 19,4 130 14,7 809 '20,2
ipar 9 466 ""635 1 117 "169 107 242 163 75 2699 46 545 397 175 256 811 343 "1700
változtató
népesség,
Ebből % % egyéb % épipar 49,8 2 068 10,9 7 002 36,8 "27,7 152" ""6,6" "T267 "55,4" 47,0 288 12,1 868 36,4 60,1 [ íY "Y,9 "~9Ö" " 3 2 , l " 16,9 10 501 79,0 1,6 34,0 45 159 22,3 6,3 14,3 56 4,9 699 61,4 10,4 29 4,0 445 62,0 50,2 445 1 449 27,0 8,3 9,7 33 270 t 57,2 7,0 33,3 172 10,5 466 1 28,4 32,3 64 5,2 666 54,2 9,8 82 720 40,1 4,6 27,6 75 8,1 443 44,7 48,7 152 379 "22,8" 9,1 38,7 38 375 42,3 4,3 "42,4 ""223" " 5 , 6 1 278 31,8
Boros László - Frisnyák Sándor: A megye földrajza. (Szabolcs-Szatmár-Bereg értékei.) Nyíregyháza, 1999. 36. 1960. évi népszámlálás 9. k. 85.*
Az elván dorlás helye
Elván doroltak
Keresők száma
mg.
Somogy Sz-Sz. Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala
1 155 33 233 1 443 496 960 1 236 827
919 19010 1 009 312 856 882 739
210 7 739 308 136 86 113 170
Összesen
100 330
68 890
13 959
%
ipar
22,9 40,7 30,5 43,6 10,0 12,8 23,0
74 1 982 154 12 119 217 57
Ebből ép. egyéb % % ipar 597 8,0 38 4,1 10,4 1 274 6,7 8 015 504 15,3 43 4,3 3,8 4,2 13 151 13,9 "~8 ~ Ö,9~ 643 24,6 101 11,5 451 7,7 71 9,6 441
21 561 20,3 |
5491 | 31,3
%
[
65,0 42,2 49,9 48,4 75,2 51,1 59,7
27 879 8,0 |
| 40,4
A z újabb vizsgálati szempont miatt megismételjük, hogy az 1949 és 1960 között Szabolcs-Szatmár megyéből munkahelyet és lakóhelyet változtatva B u dapestre költözött 23 346 ember, a 11 éven felüli elköltözött lakosság több mint 23 %-a. A munkahelykeresés vitte őket Debrecenbe, Miskolcra, Pécsre és Sze gedre is. Elsősorban a szülőhelyhez közel eső Debrecenbe és Miskolcra költöz tek nagy számban, megközelítően az elköltözők 7,2%-a. Baranya m e g y é b e n Pécsen kívül K o m l ó biztosított 312 embernek munkahelyet és elfogadható, a korábbinál jobb lakáskörülményeket. Bács-Kiskun m e g y é b e n Kecskemét ipari üzemei 80 főnek adtak munkalehe tőséget, de 268 kereső dolgozó ember az egyéb népgazdasági ágakban helyez kedett el. Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas ipara és építőipara öszszesen 86 Szabolcs-Szatmárból elköltöző fiatal embernek tudott munkát biztosí tani. Ezek a települések is elsősorban az egyéb népgazdasági ágakban tudtak szabolcsiakat (202 főt) foglalkoztatni. A Szabolcsból munkahely miatt B á c s Kiskun megyébe költöző 1139 keresőből 699 az egyéb népgazdasági ágakban, 221 a mezőgazdaságban és csupán 166 helyezkedett el az iparban és építőipar ban. A Békés megyébe telepedett kereső lakosságból alig százan találtak m u n k á t az iparban és az építőiparban, egynegyedük községekben, a mezőgazdaságban helyezkedett el. A városokba, Békéscsabára, Gyulára, Orosházára költözők nagy hányada az egyéb népgazdasági ágakban talált megélhetést. A m i n t m á r említettük, m e g y é n k lakosságának nincstelenjei kényszerűségből a m e z ő g a z d a sági jellegű megyékbe is elvándoroltak. A z elvándorlás alacsony számát illetve arányát, az iparban való elhelyezkedési lehetőség szűkösségét, a m e z ő g a z d a ságban történő elhelyezkedés jelentős súlyát jelzik Csongrád megye adatai. A m e g y é b e költöző 647 fő közül 352-en községekben laktak. A z elköltözőknek csupán 16,7 %-a dolgozott az ipar és építőipar területein, m í g a beköltöző aktív keresők 26,1 %-a a mezőgazdaságban helyezkedett el. A megye kis városai, mint Csongrád, M a k ó , Szentes, m é g 100 aktív kereső szabolcsi embert sem tud tak foglalkoztatni. A dél-alföldi megyéket az 1950-es évek iparosodása alig
érintette. Ezt jelezte vissza többek között az is, hogy a Szabolcs m e g y é b ő l ide vándorlók alig tudtak az iparban elhelyezkedni. A fentiek ellenére úgy gondoljuk, hogy a szabolcsiak lakóhelyváltozással együtt j á r ó elvándorlásában igen fontos szerepe volt az iparnak. Ezt a feltétele zésünket a Borsod-Abaúj-Zemplén m e g y é b e irányuló elköltözés is egyértelmű en igazolja. Miskolcon a Szabolcsból ide elvándorló kereső lakosság 59 %-a, a Borsod-Abaúj-Zemplén m e g y é b e n pedig az 54 %-a az iparban és az építőipar ban helyezkedett el. A Kazincbarcikára elköltöző keresőknek a 79 %-a dolgo zott a vegyiparban és az építőiparban, míg az Ózdra költözők 63 %-a a nehéz iparban és az építőiparban talált megélhetést. Táblázatunk ábécérendes kimutatásából kitűnik, hogy az ipari körzetekhez tartozó m e g y é k munkaerő-szükséglete jelentős változást jelentett a m u n k a n é l küliséggel küzdő Szabolcs-Szatmár megyei falusi lakosság számára. A dunántúli Fejér megye az egyik legtöbb Szabolcs-Szatmár megyei lakost befo gadó közigazgatási egységek közé tartozott. A 11 éven felüli befogadott kereső lakosságnak 44 %-a az iparban és az építőiparban helyezkedett el. A Sza bolcsból ide vándorlók 40 %-a Dunaújvárosban telepedett le. Ebben a városban a keresők 67 %-a a nehéziparban és az építőiparban kapott munkát. A megye székhelyen, Székesfehérváron letelepedett összes népesség csupán 50 fővel volt több a kereső népességnél, és a bevándorló keresők közül 75-en tudtak munka helyet találni az iparban, kevesebben, mint a mezőgazdaságban. Vagyis Székes fehérvár ipari fejlődése a vizsgált időszakban m é g lassú volt, és a lakáshoz jutás is nehezebb lehetett, mint a gyorsan fejlődő új városban, Dunaújvárosban. A megye községeiben lakott a befogadott népesség 40 %-a és a keresők 49,2 %-a mezőgazdaságban dolgozott. Ez összefüggésben lehetett azzal is, hogy a Szatmár-Ugocsa-Bereg megyei 562 család nagy hányada a kitelepített német lakosság helyére, Fejér m e g y é b e települt át, és a letelepítés befejezése után is többen mentek Szatmárból a Fejér megyei rokonok, barátok, ismerősök után új életlehetőséget keresni. A Győr-Sopron m e g y é b e n letelepedett népesség csupán kb. 200 fővel volt több a keresők számánál. Ez azzal is magyarázható, hogy a 15-39 éves korcso portba tartozók adták a 11-60 éves letelepedők 88,1 %-át. Vagyis kevés gye rekkel és kevés idős emberrel telepedett ide Szabolcs-Szatmár megye legproduktívabb lakossága. Az új otthont talált 1441 szabolcsi ember nagy többsége férfi (1134) volt. A z i d e j ö t t e k 40,9 %-a Győr-Sopron megye községeibe költö zött, de a községekben lakó keresőknek csak 8,3 %-a dolgozott a mezőgazda ságban. A z összes aktív keresők 37,5 %-a helyezkedett el az iparban és építő iparban, 54,1 %-ának pedig az egyéb népgazdasági ágak adtak munkát. A Győrbe, Mosonmagyaróvárra és Sopronba költözők közül összesen 23-an v é geztek valamilyen mezőgazdasági munkát, ugyanakkor M o s o n m a g y a r ó v á r o n az 31
31
Tóth Ágnes: Települések Magyarországon 1945-1948 között. Kecskemét, 1993. 136.
iparban és az építőiparban kapott munkát 202 kereső (60 % ) , Sopronban pedig 361 (60,1 % ) . Hajdú-Bihar megye ugyanúgy, mint Szabolcs-Szatmár, Eszak-Alföld m e z ő gazdasági körzetéhez tartozott, közigazgatási területére azonban - D e b r e c e n nélkül is - 2 859 szabolcsi ember telepedett le. (Debrecennel együtt 6 654). Eb be a m e g y é b e nem az ipar fejlettsége, hanem a terület közelsége, szomszédsága magyarázza az említett nagy létszámot, hisz 2028-an (70,9 % ) a megye k ö z s é geiben találtak lakóhelyet és megélhetést. Hajdú megye kisvárosaiban a betele pülő keresők közül csupán néhányan tudtak az iparban elhelyezkedni. Hajdúbö szörményben az iparban, építőiparban 4-en, Hajdúnánáson 12-en és Hajdúszo boszlón 26-an. A z Észak-Magyarországhoz tartozó Heves megye sem tartozott az ország ipari körzeteihez. Ezt mutatja, hogy viszonylagos közelsége ellenére SzabolcsSzatmár m e g y é b ő l az ide érkező 1384 emberből 781-en ( 5 6 % ) községekben telepedtek le. A kereső lakosságnak nagyobb h á n y a d a dolgozott az iparban és az építőiparban, mint Hajdú-Biharban, de a keresők 36 %-os foglalkoztatási aránya az egyéb ágazatokban ebben a megyében is jelzi az ipar felszívó hatásá nak szűkösségét. Egerben, G y ö n g y ö s ö n és Hatvanban összesen 121-en tudtak munkát találni az említett ágazatokban. A Dunántúlon fekvő K o m á r o m megye lakosságát a Szabolcs-Szatmárból el vándorló 2 291 lélek gyarapította. A z ide érkezőket a fejlődő iparban keletkezett munkahelyek vonzották. A munkahelyet találó kereső bevándorlók 57 %-a iparban és építőiparban helyezkedett el. Jelentős volt ugyan a községekben lete lepülő 929 (40,5 % ) fős népesség, de ebből csupán 324-en (19,4 % ) helyezked tek el a mezőgazdaságban. Ezek az adatok valószínűleg arra utalnak, hogy a K o m á r o m m e g y é b e betelepült szabolcsiaknak egy jelentős hányada a városok hoz közel fekvő falvakban tudott a fizetéséből a városi lakáshoz viszonyítva o l csóbb otthont biztosítani. Valószínű, a történelmi városban, K o m á r o m b a n és Tatán a m u n k á b a n történő elhelyezkedés nehézségei mellett a lakások drágasá ga is akadálya lehetett a letelepedésnek, hisz a két városban összesen 156-an laktak 1960-ban az 1949 előtt Szabolcsban született és 1949-ben ott összeírt, de gazdasági kényszerből elvándorolt 2291 fős népességből. A táblázatban jelzett nagy számú, Szabolcs-Szatmárból elvándorló népesség és kereső lakosság - m á r a vizsgált időszakban is gyorsan fejlődő - két bánya városban, Oroszlányban (467) és Tatabányán (537 fő) szénbányászként tudott lakáshoz j u t n i . A z Észak-Magyarországhoz tartozó Nógrád megyében is a szénbányászat adott a szabolcsi mezőgazdaságban feleslegessé vált dolgozók egy részének munkát. A táblázatban kimutatott keresőknek 37,3 %-a csak egyedül Salgótar j á n b a n dolgozott 1960-ban. A letelepülők lakásgondjait ebben a m e g y é b e n is jelzi, hogy a munkát keresők 64 %-a Nógrád megye községeiben talált otthonra. A Közép-Magyarországon elterülő Pest megye - Budapest, B o r s o d - A b a ú j Z e m p l é n és Hajdú-Bihar után - a legtöbb Szabolcs-Szatmár m e g y é b ő l származó
embert (5642) fogadta be. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy ebbe a m e g y é be 557 Szatmár megyei családot terveztek a kitelepített n é m e t lakosság helyére hozni, akiknek nagy h á n y a d a le is t e l e p ü l t , ezek szálláscsinálói lehettek a Szabolcsból később kitelepülő további bevándorlóknak. Ezt látszik igazolni, hogy a letelepülő szabolcsi népesség 93 %-a Pest megye községeiben lakott, s az aktív keresőknek több mint 20 %-a mezőgazdaságban dolgozott. A z ipari és egyéb ágazatokban dolgozók 80 %-os aránya, melyhez községi lakosság is kap csolódott, azt is jelzi, hogy a Pest m e g y é b e érkezők nagy hányada új lakóhelyé ről valószínűleg Budapestre ingázott és a megye községeiben lévő m e z ő g a z d a ságon kívüli ágazatokban is el tudott helyezkedni. (Cegléd, N a g y k ő r ö s , Szentendre, V á c a mezőgazdaságon kívül kb. 300 szabolcsi embert foglalkoztatott. Somogy m e g y é b e n Szabolcs megyéből 510 család jelentke zett akitelepített német lakosság helyére. Ezek segítségével a szabolcsi ismerő sök, rokonok, barátok az 1950-es években többen próbálkoztak az új élet kere sésének lehetőségével. A megyében kiugróan magas (65 % ) az elvándorló sza bolcsi kereső lakosságnak az egyéb népgazdasági ágakban történő elhelyezke dése. Ennek egyik magyarázata lehet a Balaton déli partján történő munkaválla lás az üdülési szezonban. (Eredetileg valamelyik somogyi községbe telepedtek le, és onnan ingáztak.) Erre közvetetten utal az is, hogy a m e g y é b e n letelepülő aktív keresők 72 %-a községi lakos volt 1960-ban. Szabolcs-Szatmár megyéből a többször említett 11 év alatt elvándorolt 100 330 emberből 33 233-an (33,1 % ) m e g y é n belül változtattak lakóhelyet. A lakóhely-változtatás „az állandó v á n d o r l ó " népesség 84 %o-ának nem jelentett életkörülmény változást, hisz községből községbe kerültek, több mint 40 % uknak m é g a foglalkozása sem változott, mivel a helyváltoztatás ellenére éppen ilyen arányban a mezőgazdaságban találtak munkát. A megye egyetlen városába költözött az elvándorlók közül 5341 lélek (az összes elvándorló 5,3 %-a). A z Észak-Alföldhöz tartozó Szolnok megye mezőgazdasági jellegű. Ez a táblázatos kimutatáson kívül megmutatkozik abban is, hogy a megye nagyobb települései, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Túrkeve összesen 17 Szabolcs-Szatmár megyéből származó kereső embert fog lalkoztattak az iparban. A megye székhelye, Szolnok is csak 337 személyt foga dott be, és 269 keresőnek biztosított munkahelyet: ebből 97 ember dolgozott az iparban és az építőiparban. Dél-Dunántúl egyik legelmaradottabb megyéje Tolna megye volt. M e z ő g a z dasági jellegét közvetetten egyetlen Szabolcs megyei adat is szemléletesen mu tatja, hisz a megyében írtak össze 1960-ban 496 személyt, akik 1949-ben m é g Szabolcs-Szatmár megye községeiben éltek és az említett periódusban vándo32
33
Uo. 137. 1960. évi népszámlálás 9. k. 92.* és 276.
roltak Tolna megyébe. 413-an e megye községeiben találtak otthonra. A z ipar ban és az építőiparban összesen 25 Szabolcs megyei tudott elhelyezkedni. A nyugat-dunántúli Vas megye 1960-ban nem tartozott az ország fejlett kör zeteihez. A befogadott 960 fős népességnek 68 %-a községekben lakott. A fog lalkozási adatok azt is jelzik, hogy a szabolcsi elvándorlók kiugróan magas h á nyada a szolgáltató ágazatokból, ezek között a turistaforgalomból élt. A Vas megyével szomszédos, a Közép-Dunántúlhoz tartozó Veszprém me gyébe letelepülő szabolcsiak az iparban alig találtak munkahelyet, elsősorban Várpalotán és Ajkán (259 betelepülő) a bauxit kitermelésben tudtak elhelyez kedni. A z egyéb népgazdasági ágakban foglalkoztatottak magas száma (451), aránya (51 % ) is bizonyára a balatoni szolgáltatásokkal volt kapcsolatban. A Nyugat-Dunántúlon elterülő Zala megye sem tartozott a vizsgált időszak ban a gyorsan fejlődő, iparosodó megyék közé. Ennek ellenére a szabolcsi munkanélküliek az ország e legtávolabbi szegletében is viszonylag nagy szám ban kerestek munkát, lakóhelyet. Ebben a m e g y é b e n is elsősorban az egyéb népgazdasági ágak, köztük valószínűleg a közlekedés adott némi lehetőséget a munkavállalásra. A z elvándorló, illetve a m e g y é b e bevándorló szabolcsi n é p e s ség 58 %-a itt is a megye községeiben tudott lakáshoz jutni. A felhozott adatokból összegezésként szükségesnek látjuk annak újra hang súlyozását, hogy 1949-től 1960-ig a Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n lakóhelyet változtatók (elvándorlók) 100 000-en felüli tömegéből több mint 30 000-en a m e g y é n belül találtak új otthonra. így a megye vesztesége - a természetes sza porodás és a tényleges növekedés különbségét is figyelembe véve, melyre m á r a dolgozat elején utaltunk, egyelőre nem számolva a betelepülőkkel, a bevándor lókkal - , 73-76 ezer fő között lehetett. Ha azt vizsgáljuk, hogy az eltávozó népességből mennyien költöztek 18 me gye községeibe, úgy azt látjuk, hogy 22 430 lélek (33,4 % ) községekben telepe dett le, a kereső lakosságnál ez az arány - Szabolcs-Szatmár megyével nem számolva, mivel a megyén belüli vándorlókat nem vehettük elvándorlóknak 30 %-os. A megyén kívüli területre, városokba, más megyékbe, községekbe elvándor lók 12,4 %-a helyezkedett el a mezőgazdaságban, a többiek a táblázatban jelölt népgazdasági ágakban. Ez azt jelenti, hogy a megyét elhagyók csaknem 90 %-a az elvándorlással valószínűleg foglalkozást is változtatott, bár 1/3-uk falusi kör nyezetben lakott, így azok is, akik nem mezőgazdasági munkát végeztek, lakó helyük révén kötődtek a mezőgazdasághoz is. Táblázatos kimutatásunk a mezőgazdaságból élők, a m e z ő g a z d a s á g h o z k ö tődők arányain keresztül jelzi a nagy hányadban mezőgazdaságból érkezők átrétegződésének folyamatát, ugyanakkor arra is bőséges példát ad, hogy elsősorban a nagy városok, Budapest, Miskolc és a m e g y é k közül Borsod-Abaúj-Zemplén, K o m á r o m és Pest megye tudott 40 %-on felüli arányban a nehéziparban munkát adni a Szabolcsból elköltöző lakosságnak. A mezőgazdasági körzethez tartozó m e g y é k egy részében, pl. Békésben, Csongrádban, Somogyban, Tolnában és
Zalában megyénként m é g a 100 főt sem érte el az iparban elhelyezkedni tudó szabolcsiak száma. Ezek a számok azt is jelzik, hogy a vizsgált közigazgatási egységből elvándorlókat nem elsősorban az ipar vonzása mozdította el a lakóhe lyéről, hanem sokkal inkább a mezőgazdasági lakosság relatív túlnépesedése, a megélhetési gondok (munkanélküliség), az alacsony bérek taszító ereje kényszerítette az ország legtávolabbi területeire, az élni, megélni, boldogulni akaró népességet. 12. táblázat Az 1960-ban Szabolcs-Szatmár megyében összeírt, lakóhelyet pesség (bevándorlók), 1949-1960 Szabolcs-Szatmár megyébe bevándor lók volt lakóhelye Budapest Debrecen Miskolc Pécs Szeged Baranya megye Bács-Kiskun megye Békés megye B-A-Z megye Csongrád megye Fejér megye Győr-Sopron megye Hajdú-Bihar megye Heves megye Komárom megye Nógrád megye Pest megye Somogy megye Sz-Sz. megye Szolnok megye Tolna megye Vas megye Veszprém megye Zala megye Összesen
A bevándorlók száma 3 472 1 223 400 110 136 229 503 821 2 128 280 272 177 2 355 343 181 180 855 172 33 233 695 201 138 218 158 48 480
A bevándor lók %-os megoszlása 7,2 2,5 0,8 0,3 0,3 0,5 1,0 1,7 4,4 0,6 0,6 0,4 4,8 0,7 0,4 0,4 1,8 0,3 68,5 1,4 0,4 0,3 0,4 0,3 100,0
A keresők száma 2 466 83 261 86 97 139 324 639 1 314 200 177 109 1 503 225 123 126 631 119 19010 426 155 91 148 97 29 269
változtatott
né
A keresők %-os megoszlása 8,4 2,8 0,9 0,3 0,3 0,5 1,1 2,2 4,5 0,7 0,6 0,4 5,1 0,8 0,4 0,4 2,2 0,4 64,9 1,5 0,5 0,3 0,5 0,3 100,0
A Szabolcs-Szatmár m e g y é b e , i l l . megyén belüli, valamint Budapestről, az ország m á s megyéiből, városaiból és községeiből történő bevándorlás kérdéskö reinek vizsgálata is fontos következtetések levonására ad lehetőséget. Ehhez azonban a 13. táblázatot is felhasználjuk.
13. táblázat Bevándorlás Szabolcs-Szatmár megyébe. Az 1949 előtt született népesség lakóhelyváltoztatása a vándorlás távolsága szerint, 1949-1960 A lakóhelyet változtatott (bevándorolt) népesség közül szomszédos saját távoli megyéből vándorolt
Bp.-ről
ÖSSZ.
község ből
város ból
ÖSSZ.
község ből
városból
ÖSSZ.
község ből
város
33 233
31 445
1788
6106
3883
2223
5669
3817
1852
A lakóhelyet vál toztatott (beván dorolt) népesség, % 100,0
saját
szomszé dos megyéből
68,5
12,6
Ezen belül távoli Bp.-ről
vándorolt 7,2 11,7
3472
város ból
község ből
12,1
80,7
A m e g y é b e a fővárosból, az ország más megyéiből, a megyei j o g ú városok ból bevándorlók száma - ha az összes bevándorló, 48 480 főből levonjuk a vizsgált m e g y é n belüli vándorlókat - 15 247 fő volt. A saját megyéből, vagyis a m e g y é n belüli vándorlóknak tekinthető említett 30 000-en felüli lakosság 94,6 %-a a megye községeiből vándorolt el a saját megye településeibe. A megye egyetlen városából, Nyíregyházáról 1788-an szintén saját m e g y é b e költöztek el. A szomszédos megyékből összesen 6106 személy, m í g a táblázatban kimutatott távolabbi m e g y é k településeiből 5669 és Budapestről 3472 ember talált Szabolcsban új otthonra. A m e g y é b e bevándorlóknak, a 48 480 főnek 68,5%-a „saját megyebeli" volt, a két s z o m s z é d o s megye a bevándorlók 12,6 %-át adta, a táblázatban felsorolt „távoli" megyékből elköltözők a bevándorlók 11,7 %-át és Budapest 7,2 % - á t tették k i . Különösen sokan érkeztek az iparosítás által alig érintett dél-alföldi megyékből (Bács-Kiskun és Békés), az észak-magyarországi Heves m e g y é b ő l , de az ország összes megyéjéből, megyei j o g ú városaiból - Szabolcs-Szatmár m e g y é v e l és Budapesttel nem számolva - csaknem négyszer kevesebben érkez tek, vándoroltak a vizsgált megyébe, mint amennyien innen a bemutatott me gyékbe, városokba elköltöztek. 3 4
A táblázat adatai arra is utalnak, hogy a vizsgált időperiódusban az iparosí tásra kiemelt m e g y é k (körzetek) m é g a régióhoz tartozó területeken lévő m u n k e r ő felesleget sem tudták foglalkoztatni. A falvak túlnépesedését jelzi, hogy a bevándorlók 80,7 %-a 18 megye községeiből szakadt k i .
Uo. 86*-89.*; 64*-65.*
A megyébe
bevándorolt
14. táblázat keresők megoszlása nemek és népgazdasági rint, 1949-1960
Lakóhelyet változtatott (bevándorolt) kereső férfiak száma 20 070
népesség 29 269
ágak sze
A lakóhelyet változtatott (bevándorolt) keresők kö zül
nők
mg.
ipar
9 199
10 323
3 389
35,3
építői.
2 077 százalékban 11,6 7,1
közi.
egyéb
2 134
11 346
7,3
38,7
A kereső bevándorló népesség lakásváltoztatásában a férfiak aránya kétsze rese volt a nőkének, és az összes bevándorló 35 %-a a Szabolcs megyei mezőgazdaságban dolgozott, csupán 11,5 %-a az iparban. A z egyéb népgazdasági ágakban elhelyezkedők 38,7 %-os rátája a tág értelemben vett szolgáltatások növekedését mutatja. A z arányok csaknem megegyeztek az elvándorlók elhelyezkedési arányaival, bár a közlekedés kategóriája, kb. 7 % a bevándorlóknál külön szerepel és ez több mint 2000 ember foglalkoztatását jelentette. 35
Az 1949 előtt született
11-14 3 553 7,3
bevándorló
75. táblázat népesség megoszlása 1949-1960
korcsoportok
A lakóhelyet változtatott (bevándorolt) népességből 20-29 30-39 40-59 15-19 éves 3 908 16 251 13 048 8 131 százalékban 8,1 33,5 16,8 26,9
szerint,
60 éves és idősebb 3 589 7,4
A legproduktívabb népesség (15-39 évesek) a m e g y é b e „bevándorlók" és a megyén belül lakhelyet változtató 1949 előtt született 11 éven felüliek körében, úgy mint a migránsok körében általában, magas arányt, táblázatos kimutatásunk szerint 68,5 %-ot foglalt e l . A lakóhely változtatással együtt j á r ó bevándorlás vizsgálata alapján azt emeljük k i , hogy a jelzett időszakban az ország összes megyéjéből - SzabolcsSzatmár megyével együtt - lakóhelyváltoztatással 48 480 bevándorló érkezett Szabolcs-Szatmár m e g y é b e . A m e g y é b ő l azonban - a közigazgatás területén 36
Uo. 81.* Uo. 72.*
vándorlók levonása után - 67 097 fő költözött el az elemzés során jelzett város okba, m e g y é k b e . Ebből a létszámból azonban le kell vonni a m e g y é b e m á s me gyékből bevándorlók 15 200 fős létszámát, hogy megkapjuk a tiszta vesztesé get. A művelet elvégzése után azt látjuk, hogy a megye vándorlási vesztesége 11 év alatt több mint 51 000 személy lehetett. A felhozott számok is azt mutat ják, hogy Szabolcs-Szatmár megyében a vándorlási különbözet (az elvándorlás (100 330) és a bevándorlás (48 480) különbsége), az 51 850 fős veszteség egybe esik körülírt számításainkkal. Ez a veszteség kb. 15-20 000 emberrel több, mint amennyit Szabolcs megye az I . világháború előtti nagy kivándorlás kb. 30 éves időszakában veszített. A z első világháború előtti kivándorlási veszteség azonban elsősorban az Egyesült Á l l a m o k ipari fejlődését segítette, a belső vándorlás vesztesége azonban M a gyarország - r é s z b e n torz - ipari, gazdasági fejlődését szolgálva hozzájárult az ország természetes szaporodásához, m i k ö z b e n a megye gazdasági-társadalmi elmaradottsága csaknem minden vizsgált mutatóban a további lemaradást pél dázza. 16. A lakóhelyváltoztatás Lakóhelyet Népes ség száma
nem vál toztatott
változtatott (bevándo rolt)
44 607
34 914
9 693
táblázat Nyíregyházán,
1949-1960
A lakóhelyet változtatott (bevándorolt) népességből saját szom távoli szédos Bp.ről megyéből vándorolt 5 341 1 535 1 770 1 047 százalékban 55,1 15,8 18,3 10,8
A tárgyalt időszakban a megye egyetlen városa, Nyíregyháza népesedése a vándorlásban mutat bizonyos pozitívumot. A z 1949 előtt született népességből (44 607 fő) lakóhelyet változtatott 9693 lélek. Ebből 5341 fő „saját" m e g y é n belül vándorolt, a többiek 4352-en a szomszédos vagy távoli megyékből és B u dapestről vándoroltak be a m e g y e s z é k h e l y r e . 37
Összegzés Visszatérve a részdolgozat fő kérdésköréhez, Szabolcs-Szatmár megye lakossá gának m e g y é n és országon belüli vándorlásához újra kiemeljük, hogy 1949 és 1960 között az eljáró aktív kereső ingázók száma 18 560, a bejáróké pedig
Uo. 92.*
17 114, összesen 35 674 fő volt. A z országos átlaghoz és a m e g y é k átlagához viszonyítva ez a szám, valamint az aktív keresőkhöz viszonyított arány, mint jeleztük, a m e g y é k rangsorában a legalacsonyabb rátát jelentette. (Ez - mint említettük - összefüggésben lehetett azzal, hogy a megyén belül és a szomszé dos megyékben kevés volt a napi ingázással megközelíthető munkahely.) A vándorlási különbözet (eljárók 18 560 - bejárók 17 114), a megyéből elvándor lással más m e g y é b e n munkát találók száma összesen csupán 1446 személyt tett ki. Az említett bejáró keresőkből 15 862-en a megye községeiből érkeztek, melyből 9 441 fő ugyanazon j á r á s o n belül eljárók között is szerepel. így ezek figyelembe vételével azt lehet elmondani, hogy az eljáró 18 560 fő és a bejáró (9441 aktív kereső nélkül) a maradék 7673 dolgozóval összesen 26 233 ember községekből indult és nagy h á n y a d u k községekben vállalt munkát. Ezek az ada tok azt jelzik - az ingázók viszonylag alacsony létszáma és százalékos aránya e l l e n é r e - hogy a gazdasági fejletlenség, a túlnépesedés, a szegények nagy száma és aránya miatt a megye falvaiból csaknem 30 ezren kényszerültek napi vagy heti ingázással keresni kenyerüket. Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n az 1949 előtt született, végleges áttelepüléssel munkahely változtatás miatt (100 330), állandó jellegűen a megyéből elvándor ló (kereső és eltartott), valamint 48 480 bevándorló népesség az országos átlag nál jóval nagyobb volt. A z elvándorlók számában (100 330) és az elvándorló keresők s z á m á b a n (68 601) a m e g y é k sorában Szabolcs a harmadik volt, m í g az elvándorlási különbözetben, a népesség (51 580) és a keresők (39 322) vándor lási veszteségében minden megyét megelőzött. Az i n g á z ó k megadott számait is figyelembe véve - a vizsgált 11 éves perió dusban- a népesség mozgásáról azt lehet mondani, hogy a m e g y é b e n kb. 130 000 - 150 000 11 éven felüli személynek a belső vándorlás útjain kellett keresni az emberhez méltó megélhetés lehetőségét. Ebben fő szerepet töltött be, hogy Szabolcs-Szatmár m e g y é b e n volt az or szág m e g y é i közül legkedvezőbb a természetes szaporodás és a tényleges n ö v e kedés, ugyanakkor a megye a jelzett periódusban teljesen kimaradt az iparosí tásból, a foglalkoztatást bővítő beruházásokból. Vagyis a régió az iparosodástól alig érintett mezőgazdasági körzetbe tartozott, ahol a földdel alig, illetve nem kielégítően rendelkező nagy számú földműves népességet a földreform és a szövetkezeti gazdálkodás sem elégítette k i . í g y lakóhely változtatással és ingá zással a Szabolcs-Szatmár megyei lakosság egy része az ország ipari körzetei ben, Budapesten, vagy m á s megyékben talált lakóhelyet és munkát, hozzájárul va a tényleges lakosságnövekedéshez.
