Henzsel Ágota S Z A B O L C S M E G Y E ÉS I. RÁKÓCZI GYÖRGY 1644-45-ÖS HÁBORÚJA A harmincéves háború idejére esik I . Rákóczi György erdélyi fejedelem vállalkozása: a protestáns európai hatalmak szövetségeseként vívott Habsburg ellenes fegyveres harca. Ennek a harcnak Szabolcs megyére gyakorolt hatását, a hadviselés terheit, a nemesi vármegye szerepét kívánjuk megvizsgálni. Forrásul a korabeli vármegyei nemesi közgyűlési jegyzőkönyvek szolgálnak. A háborús időszak szabolcsi közgyűléseiről a 11. számú Prothocollum 104-től 120. fólióig terjedő része * tartalmaz nem túl részletes, de rendszeresnek mondható bejegyzéseket. Ezek latin nyelvűek, 1643. novemberétől 1645. szeptemberéig követik az eseményeket. A jegyzőkönyvben többször említik iratok megőrzését, levéltárnoknak /conservator/ adását, a megyei iratanyagnak azonban csak töredékei maradtak. I. Rákóczi György 1644. február 2-i tényleges megindulását hosszas latolgatás, a nemzetközi helyzet kedvező alakulásának kivárása előzte meg. A fejedelem igyekezett biztosítékokat szerezni svéd és francia szövetségeseitől, s meg kellett vásárolnia a török Porta elnéző támogatását is. Szándékai nem maradtak titokban sem Bécs, sem a felső-magyarországi vármegyék előtt. A szabolcsiak 1643. december 14-én a szomszéd megyék megkeresésére a királyhoz küldendő követségről határoztak, mivel hírét vették az erdélyi fejedelem hadi készülődésének. A megyék nemessége a fegyveres harc helyett békés megegyezést szorgalmazott. Szabolcs megye követküldését a főispán, gr. Forgách Zsigmond meghiúsította^, de a kassai főkapitány III. Ferdinándhoz írott leveléből megtudhatta a király, hogy "a felső megyék Rákóczi ellen fegyvert fogni nem akarnak, s a nádor közbenjárását kívánják". * Nem sok foganatja lett a királyi körlevélnek, amely hűségre és az ország fegyveres védelmére szólította föl a megyéket. I . Rákóczi György Erdélyből kijőve szinte akadály nélkül haladt előre: csatlakozásra bírta a partiumi megyéket, a váradi hadakat és a hajdúságot. "A Szabolcs vármegyei hét hajdúvárosbéliek idejekorán megintettek volna: ellenségesen ne kezdenék magokat viselni, sőt ... amikor kívántatnék, felülni tartoznának... "4. Kalló sem tanúsított ellenállást. A fejedelem 1644. február 16án nagy pompával vonult be a várba, másnap pedig innen küldte szét a háború okául személyes sérelmeit és a protestáns vallás üldöztetését megjelölő leveleit. Kalló várának tisztjei, katonái Barkóczy László kapitánnyal Rákóczi hűségére esküdtek és csatlakoztak mozgalmához.
A szabolcsi nemesség február 24-i petneházP gyűlésén tették közzé a fejedelemnek a háború okairól szóló levelét azzal a másikkal együtt, amelyben a Szatmár várát ostromló hadainak segítésére személyes felkelést parancsolt. A personalis insurrectio mellett porták után kiállítandó gyalogos puskások Szatmárhoz küldése, illetve ágyúszállításhoz szekerek és ökrök adása is szerepelt kívánságai között. Egyszeriben megélénkült a vármegye. Szinte hetente gyűlésezett a megyei tisztikar, hogy eleget tehessen a rázúduló követeléseknek. Nem tagadhatta meg teljesítésüket, de megpróbálkozott csökkentésükkel. A megyei nemesek azt szerették volna elérni, hogy ne kelljen hadba vonulniuk, a porták utáni gyalogságot megígérték. A március 2-án tartott gyűlésen aztán kiderült, hogy a fejedelem szükség esetén igényt tart a personalis insurrectióra is. Egy hét múlva, március 9-én döntöttek arról, hogy csak két portánként állítanak gyalogos katonát, s küldik Szatmár ostromához. A nemesi felkelésről nem esett szó. Felmerült viszont a szatmári nemesek kérése, hogy más szomszédos vármegyékhez hasonlóan Szabolcs is küldje el embereit a szatmári vár I . Rákóczi Györgynek történő átadásáról szóló tárgyalásokra. Vay Mihály másodalispán és Bay István esküdt kelt útra Szabolcs megye képviseletében. Kassa 1644. március 12-én adta meg magát Rákóczi Györgynek. Példáját több felső-magyarországi vár követte: március 16-án Szatmár is átállt, védői - a többi fizetetlen végvári katonához hasonlóan - I . Rákóczi György zsoldjába szegődtek. A tényleges hadműveletek a Felvidéken kezdődtek el, amikor a fejedelmi hadak felvonulását császári csapatok és Esterházy Miklós nádor magyar katonái megállították. Az 1644. áprilisában elszenvedett vereség után az erdélyiek "lassú futással" hátrálni kényszerültek.6 Új szakasz következett a háború menetében: több mint egy évig tartó huza-vona, meg-megújuló, de a sorsdöntő ütközetet kerülő kisebb csatározások, az ellenfél lassú felőrlése, a Felvidéken zajló előretörések és visszavonulások. A király és a fejedelem képviselői között ekkor indultak meg és a háború befejeztéig tartottak a béketárgyalások. I . Rákóczi Györgynek szüksége volt a megszerzett felső-magyarországi vármegyék, így Szabolcs katonai és gazdasági erejére, hogy vállalkozása ne omoljon össze. Az 1644. április 13-i petneházi gyűlésen felolvasott levelében 200 lovas tartására szolgáló adót követelt a szabolcsi nemességtől személyes felkelés helyett. Ezt a havi 800 forintot jelentő terhet / l katonára 4 magyar forintot számítva/ Keresi János alispán kezeihez kellett juttatni, aki továbbította a fejedelemnek. Ugyanakkor 4 szekeret is kellett adni 40 ökörrel. Ennek teljesítése a parasztságra hárult: portánként 6 magyar forint adót vetett ki a vármegye. A terhek könnyítését kérő küldöttség dolgavégezetlenül tért vissza a fejedelemtől. Április 27-én jegyezték fel, hogy Patakra vittek, s ott a fejedelem perceptorának hiány nélkül átadtak 2400 forintot. Az összeg nem lett 3000 forint, amennyit fizetniük kellett volna, mert a nyomorult nemességtől nem lehetett többet kicsikarni.
1644. május végén, június elején érkeztek a megyéhez a fejedelem ismétlődő és egyre szigorúbb parancsai a nemesi felkelésről. A nemességet csak javai elvesztésének fenyegetésével lehetett indulásra bírni. Június 6-án eldőlt, hogy három nap múlva Levelek faluban lesz a katonai szemle /lustra/, minden nemes ott gyülekezzen. A nemesi felkelés egy hónapig élhetett, a fejedelmi hadak szorult helyzete miatt volt rá sürgősen szükség. A Tisza vonaláig visszavetett Rákóczi hadvezérének, Kemény Jánosnak a királyi hadak által körülzárt Kassa felmentésével /június 147 sikerült kedvező fordulatot elérni a hadviselésben. A szabolcsi nemesek fegyverei nem voltak már nélkülözhetetlenek, ezért a július 25-i petneházi közgyűlés az insurrecto helyett ismét lovasok, ezúttal 176 kiállításáról és a fejedelmi seregekhez küldéséről határozott. A nemesség csak átmenetileg szabadult meg a hadviseléstől. 1644. szeptember 9-én újra itt volt a hadba hívó parancs. Október elején I . Rákóczi György sürgetésére a megye kénytelen volt engedelmeskedni. Ibrány falunál gyülekeztek a felkelt nemesek, Ramocsaházán a porták után kiállított gyalogosok. Ez a felkelés sem volt hosszú életű, az október 31-én kelt jegyzőkönyvi bejegyzés szerint az egész nemességet elbocsátotta a fejedelem a táboroktól. Ezúttal 129 lovas és ugyanannyi gyalogos 2 havi tartása, zsoldjának fizetése terhelte Szabolcs vármegyét. Egy lovas 5 forint, egy gyalogos 3 forint 50 dénár havi fizetséget kapott. December elején már havi 4 forintot számítottak egy gyalogosra. A lovasok vezetőjének, Laskay Istvánnak 32 forintos fizetése volt. Érdekesség, hogy a katonák ellátásához szükséges pénzt a közgyűlésen szedték be. 1645. februárban és márciusban 80 lovas és 80 gyalogos katona ellátását kellett fizetni. Április 10-én a négy szolgabíró elszámolt a bevételekkel. Ezek között három tétel szerepelt: 6 forintos cenzus, amely a gyalogosok tartására szolgált és porták után vetették ki, a követségben járók költségeire portánként beszedett 2 forint, és a nemesség cenzusa, amely a lovas katonaság költségeit fedezte. Laskay Miklós szolgabíró j árasában
138 forint 44 forint 155 forint 337 forint
Szunyogh István szolgabírónál
112 forint 50 dénár 37 forint 136 forint 80 dénár
286 forint 30 dénár (A nemesség cenzusánál megjegyezték, hogy kivéve a kállóiak 50 forintját)
Petneházi Zsigmond járásában
179 forint 50 dénár 60 forint 75 dénár 202 forint 442 forint 25 dénár
Pinkóczi István szolgabírónál
240 forint 75 dénár 78 forint 50 dénár 141 forint 460 forint 25 dénár
A négy járásból összesen 1525 forint 80 dénár volt a bevétel. A porták után kivetett adókból arra lehet következtetni, hogy kb. 110 adózó porta volt ekkor Szabolcs megyében. A megjegyzésben szereplő kállóiak ügye már 1644. végén is gondot okozott a megyei tisztikarnak, a saját személyében katonáskodó, vagy katonaállításra kötelezett nemeseknek. A kállóiak ugyanis mentességet kaptak a fejedelemtől a katonatartás terhe alól. A szabolcsiak szerint "a kállai nemesség kihúzta magát a megyei limitációból... a kállai vice kapitány, porkoláb, udvarbíró mentessé tették magukat."? Nemcsak személyek, birtokok is mentesülhettek a terhektől, csökkentve ezzel az adóztatható porták számát. 1645. tavaszán az akkori másodalispán Bay István és Vay Péter járt I. Rákóczi Györgynél, hogy közösen találjanak megoldást a kállóiak ügyére. A megye visszatérésük után úgy határozott, hogy vagy leváltják a kallói vár tisztviselőit és bíróság elé kerülnek, vagy a kallói kapitánynak alávetettek az őrséggel közösen viseljék a terheket. A háborúskodás ideje alatt 1645. nyarán került sor az utolsó personalis insurrectióra, amely időben egybeesett I . Rákóczi György seregeinek a Morváig történő előretörésével. A fejedelem végre találkozott svéd szövetségeseivel, de a török Porta tiltása miatt közös katonai fellépésre nem gondolhatott. Az insurrectióról szóló fejedelmi parancsot május 16-án hirdették ki a szabolcsi nemesek előtt, a katonai szemlét tizenöt nap múlva, május végén tartották. Május 30-án is történt jegyzőkönyvi bejegyzés: a fejedelem levélben siettette a felkelést, és teljes számban kérte az ágyúszállító szekerek és ökrök küldését. 1645. június elsején, a kivételesen Demecserben tartott gyűlésen feljegyezték, hogy a nemesség zászlók alá szállt és csatlakozott a fejedelem táborához. A jegyzőkönyvben ezúttal több hivatkozás is található a nemesi felkelésre. Július 21-én "a nemesség személyes felkelése idején" az otthon maradottak, az alispán, a szolgabírák tartottak gyűlést. Egy héttel később megemlítették, hogy az insurrectio még tart... A szabolcsi nemesség szeptember közepére tért haza a
hadi szolgálatból. Gyűlésükön végre bejelenthették a hadakozás megszűnését, a béketárgyalások sikerét. Az ellenfelek: I I I . Ferdinánd és I . Rákóczi György között hosszas alkudozás árán született meg a véglegesen 1645. decemberében aláírt linzi béke. A béketárgyalásokon a fejedelem a megyei nemesség képviselőit is felsorakoztatta. A szabolcsiak követjárásának számos nyoma található a jegyzőkönyvekben. A háború ideje alatt élénk levelezés zajlott I . Rákóczi György és a szabolcsi nemességet képviselő megyei tisztviselők között. A megyegyűlések tevékenysége kis túlzással a fejedelmi levelek és a bennük levő parancsok közzétételére, illetve teljesítésére korlátozódott. Szabolcs megye közönsége részben saját szándékából küldött követeket urához, pl. terhek könnyítése céljából, részben fejedelmi kérésre képviseltette magát választott követeivel a béketárgyalásokon. 1644. júliusában Eperjesről írt Rákóczi, hogy augusztus l-re gyűljenek össze a megyék küldöttei a Kassán tartandó tanácskozásra. Szabolcsot a sok követséget megjárt Bay István, Varatkay András és Zathureczki Lőrinc jegyző képviselte. A kassai gyűlésen a rendek a béke mellett foglaltak állást, felvállalták a fejedelem és a király közötti tárgyalások előmozdítását. A szabolcsi követek hazatérve, szeptember 2-án tettek jelentést a Kassán történtekről. Ekkor határoztak fizetésükről is. Hamarosan a második kassai gyűlésre invitálták a megye képviselőit, hogy meghallgassák a királytól visszatérő küldöttséget. Ezúttal Horváth Ferenc és Zathureczki Lőrinc kelt útra. 1644. decemberében I . Rákóczi György néhány tapasztalt és a haza ügyét szívén viselő férfiú kiküldését kérte, akik huzamosabb ideig részt vennének a béketárgyalásokon. Nagyszombaton 1644. októberében kezdődött és még 1645ben is tartott a szemben álló felek álláspontjainak egyeztetése. Erre a feladatra Szabolcs megye előbb Nyakas Györgyöt és Ramocsaházy Istvánt választotta, majd Nyakas György helyett, betegsége miatt, Varatkay Andrást küldte. A kiküldöttek napi fizetsége 6 forintot tett ki. A nagyszombati, többszöri követjárás végül 275 magyar forintot emésztett fel. Fedezetéül 2 forintos portális adó szolgált. A szabolcsiak embere: Bessenyei Boldizsár 1645. februárjában részt vett a bártfai konzultáción is, ahol a béke vallási kérdéseket érintő feltételei voltak napirenden. Végül a svéd hadak megérkezése és Rákóczi 1645. nyarán elért katonai sikerei tették lehetővé, hogy a régóta tartó és többször elakadt békealku a fejedelem számára kedvező feltételekkel záruljon. A protestáns vallásszabadság biztosítása mellett a linzi béke 7 felső-magyarországi vármegyét, köztük Szabolcsot juttatta I . Rákóczi György fennhatósága alá. Szabolcs és Szatmár megye a fejedelem halála után fiai birtokában maradtak. Az 1644-45-ös háború terheiből Szabolcs megyének is részt kellett vállalnia. A katonáskodás, vagy katonák állítása, zsoldjuk fizetése szinte állandóan terhelte a szabolcsi nemességet. A fegyveres gyalogosok kiállítása, a fuvarozás terhe a paraszti lakosságot érintette. Mindezt növelték még a követjárás költégei.
A szabolcsi nemesség támogatta a fejedelem mozgalmát, nem volt ellenére, hogy a megye a királyi Magyarországtól az Erdélyi fejedelemség fennhatósága alá kerüljön. A háborúskodás azonban több ezer forintos költséggel járt, nem beszélve a háborúban való személyes részvételről, egyéni áldozatvállalásról. A nemesség hadrakeléstől való húzódozása és a terhek csökkentésére irányuló kísérletek azért végigkísérték I . Rákóczi György háborúját.
Jegyzetek
1. SZSZBMÖLIV. A. 1. Prot. 11. Fol. 104-120. 1643-1645. A továbbiakban eltekintünk e jegyzőkönyvi bejegyzések lapszámainak megjelöléseitől.. 2. A szatmári jegyzőkönyvből kiderül, hogy Szatmár, Bereg és Ugocsa megyék Szabolcs nélkül küldték el közös követüket a királyhoz. SZSZBMÖL IV. A. 501. Prot. 3. Fol. 174. 1644. SZSZBMÖL IV. A. 501. Prot. 3. Fol. 191. 1645. 3. Horváth Mihály: Magyarország történelme. V. kötet. Pesten, 1872, 443. p. 4. Szalárdi János Siralmas magyar krónikája. Sajtó alá rendezte: Szakály Ferenc. Bp. 1980. 207. p. 5. A Szabolcs megyei nemesek közgyűléseiket szinte kizárólag Petneházán tartották a háború időszakában. 6. Kemény János erdélyi fejedelem önéletírása. Kiadta: Szalay László. Pest, 1856. 316. p. 7. SZSZBMÖL IV. A. 1. Fasc. 62. Num. 3. 1644.
