SZABO LCS-SZATM ARI SZEMLE

SZABO LCS-SZATM ARI SZEMLE M E Q JELEN T A N A Q Y OKTÓ BERI S Z O C IA LIS T A FO R R A D A LO M 50. É V F O R D U L Ó J Á N

V. I. Lenin

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Gulyás Emilné dr. (a szerkesztő bizottság elnöke), Horváth Gabriella, Horváth Mik­ lós, dr. Klenczner Imre, Koncz Károly, Kopka János, Lábass Menyhért, dr. Margócsv József, Szilágyi Imre.

FELELŐS SZERKESZTŐ: Hársfalvi

Péter

SZABOLCS-SZATMÁRI SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács lapja Megjelenik negyedévenként K ia d ja a S z a b o lcs M egyei L a p k ia d ó V á llalat.

Felelős k iad ó: F a r k a s

P á l Ig a z g a tó

S z e r k e s z t ő s ú g : N y í r e g y h á z a , V a s v á r i P á l u t c a 16. T e l e f o n : 32—4G, 32—47 K i a d ó h i v a t a l : S z a b o l c s M e g y e i L a p k i a d ó V á l l a l a t , N y í r e g y h á z a , Z r í n y i I l o n a u. 3-5. T e l e f o n : 30-00 K é z i r a t o t n e m Ő r z ün k m e g és n e m a d u n k v i s s z a T e r j e s z t i : a M a g y a r P o s t a . E l ő f i z e t h e t ő a P o s t a K ö z p o n t i H i r l a p i r o d á n á l ( B p . , V .. J ó z s e f Nádor t é r 1.) és b á r m e l y k é z b e s í t ő p o s t a h i v a t a l n á l . É v i e l ő f i z e t é s i d í j : 40,— F t . C s c k k s z á m l a s z z i n * • e g y é n i 61 280, k ö z ü l e t i Gl 06G, v a g y u t a l á s a z M N B 47. s z á m ú f o l y ó s z á m l á r a . — B e f i z e t é s k o r m r den ese tb e n k é r j ü k fe ltü n te tn i a fo ly ó ir a t n e v e t : SZ A B O LC S-SZ A TM A R I

szem le

K é sz ü lt a S z a b o l c s - S z a tm á r m eg y ei N y o m d a ip a ri V állalatnál F e l e l ő s v e z e t ő : H o l é c z i I s t v á n . 19G7. X . 2992 I n d e x : 25 793.

II.

j

s z a b o l c s - s z a t m Ar i

SZEMLE Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat II. ÉVFOLYAM. 4. SZÁM 1967 NOVEMBER

TARTALOM:

Ü nnepnapra---------------- — — ------------------------------------ 1 T A N U L M Á N Y O K ,

C I K K E K

ORDAS NÁNDOR: Szabolcs-Szatmár és a Kárpátontúli terület népeinek gyümölcsöző b a rá tsá g a ------- — A magyar—szovjet szerződés népünk szabadságának, függetlenségének záloga. (Orosz F eren c beszéde a szeptember 17— i magyar—szovjet—csehszlovák határtalálkozón)-------------RÁZSÓ GYULA: A forradalmi stratégia születése

3

7 11

OROSZ SZILÁRD: Magyarok foi'radalmasodása a Nagy Októberi Forradalom ban------------— ------------------ 17 K ISS SÁNDOR: Forradalom

és humanizmus — ------- 29

KRECSMÁRY LÁSZLÓ: Magyar nyelvű irodalom Kárpát-Ukrajnában — — ------- — — --------- —

35

P E L E JT E I TIBO R: A jubileumi számvetés margójára

43

KOVÁCS JÓ Z SE F: A Nagy Októberi Szocialista Forra­ dalom hatása a világirodalomra — — — — — VIKÁR SÁNDOR: A Nagy Októberi Szocialista Forra­ dalom hatása a zen éb en ---------------------------------

49 57

H A G Y O M Á N Y FARKAS JÓ Z SEF: Szalacsi Gyula szovjet-oroszországi volt vöröskatona emlékei — — — — — — —

65

LUSZTIG KÁROLY: Dokumentumok a beregi mun­ kásmozgalom történetéből — — — — — — —

75

NYÉKI KÁ RO LY: Név és élet. (Adatok a Zalka Máté név eredetéhez és irodalmi indulásához.)---------------- 83 MŰ V É S Z E T ,

I R O D A L O M

MÓRICZ ZSIGMOND: Orosz vérpatak — — — — — 87 JEV G E N Y IJ JEVTUSENKO: „Tartsatok kommunistá­ nak !” (F ord.: V áci M ih á ly .)-------------------------------90

III.

SZAMUELY TIBO R: Világ királyai eg y esü ljetek !-------95 BERTOLT BRECHT: Nagy október. (Ford.: L ovas L á s z ló .) --------------------------99 ZALKA MÁTÉ: A c á r é r t--------------------------------------------- 100 SZERG EJ JESZENYIN: Szovjet-Oroszország. Ford.: W eöres Sándor.) — — ------- — — — — 113 V I T A BIMBÓ M IHÁLY: Révai József és a „népi írók” tör­ ténelemszemléletének é r t é k e l é s e -------------------- 116 K Ö N Y V E K R Ő L V. D. BONCS BRU JEV IC S: Emlékeim Leninről (S ere­ gi I s t v á n ) ------------------------------------------------------------ 125 JOHN REED: Tíz nap, amely megrengette a világot. (V érségi G y ö r g y ) ---------------------------------------------- 121 K. SZ. SZTAN YISZLA VSZKIJ: Életem a művészetben. (G yarm ati B é l a ) ---------------------------------------------- 129 KESERŰ JÁNOS: A mezőgazdaság és az új gazdasági mechanizmus. (Dr. Cservényük L á s z l ó ) ---------------132 K É P E K

KORABELI FOTO: Lenin és Szamuely Moszkvában. 1919. május e ls e jé n ------------------------------------

28

SZLOVÁK GYÖRGY: g ra fik á k -------------------------------------- 42 HUSZÁR ISTVÁN: Zalka Máté ( M e ts z e t) --------------------81 ÉK SÁNDOR: Szamuely Tibor — -------— — — — —

91

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Dr. B im bó M ihály egyetemi adjunktus, Debrecen, dr. Cservényük László aspiráns, Nyíregyháza, Ék Sándor festőművész, Budapest, F arkas Jó z sef tanár, Mátészalka, G yarm ati B éla újságíró, Nyíregyháza, Huszár István grafikusművész, Rakamaz, dr. Kiss Sándor egyetemi adjunktus, Debrecen, K o p k a Ján os újságíró, Nyíregyháza, Ko­ vács Jó z s e f főiskolai igazgató, Nyíregyháza, K recsm áry L ászló tanár, Derecske, Lovas László költő, Budapest, Lusztig K ároly újságíró, Ung,vár, N yéki K ároly Mátészalka, Ordas Nándor újságíró, Nyíregyháza, Orosz Szilárd intézeti tanár, Nyíregyháza, Pe­ te jtei T ibor könyvtáros, Budapest, Rázsó Gyula hadtörténész, Budapest, Seregi István könyvtárvezető, Nyíregyháza, Szlovák György grafikusművész, Budapest, V áci Mi­ hály, költő, Budapest, V érségi György könyvtáros, Budapest, V ikár Sándor zeneis­ kola igazgató, Nyíregyháza, W eöres Sándor költő, Budapest. Fotók: H am m el József fotoriporter, Nyíregyháza, Technikai szerkesztő: Pristyák József.

IV.

ü n n ep n a p ra „Oroszország újjászületett... az egész világ tisztelettel jo g nézni K elet óriására... a m u nkások és parasztok korm án ya történ elm et csinál, és a fejez etek n ek , am ely eket ragyogó tettek k el tesz ö rök re dicsőkké, sorsdön tőbb hatásuk leh et E urópa életére, mint am ilyen nel a nagy fran cia forrad alom volt...'" — jegyezte fe l a m agyar kora­ beli sajtó a forrad alom m ásnapján, ötven évvel ezelőtt. Jász i O szkár szavait idézzü k: „...a nagy fran cia forrad alom óta nagyobb h ord ­ erejű, eg y etem esebb jelentőségű, az egész em beriséget m egújítani hivatottabb e se­ m ény nem történt a világon.” ö tv e n esztendő — arasznyi idő a történ elem ben . Az eg y kor erőtlen, itt-ott m ég patriarchális viszon yokkal terhes, despotikus bi­ rodalom ennyi idő alatt nőtt igazi óriássá. 1929-ben m ég nagy terü leteken nem tudtak irn i-olvasn i a szovjet em berek. 1959-ben a csodálatos leh ető ség ek országának, a vezető kap italista A m erikán ak az eln ök e csodálta azt a m akettet, am ely n ek valódi m ása m eg járta a kozm ikus tér­ ségeket. 1917: évi egym illió tonnás az acélterm elés. 1945: elé r té k a tízm illió tonnát. 1966: százm illió tonna acél kavarog, sistereg, izzik a szovjet koh ókban . K özben a szovjet em b ere k legyű rték a világ rettegett ellenségét, a fasizmust. 1920: egyetlen ország sem volt hajlan dó szóbaálln i a szovjet külügyi n ép ­ biztossággal. 1967: a világ száz állam án ak diplom atái tisztelegnek a V örös téren. A világ M oszkvára tekint. De G aulle táb orn ok -á lla m fő ez év tavaszán azt a vörös Oroszországot éltette, am ely ellen negyvenhét éve az A ntant fran cia csapatai is felvon u ltak, hogy m eg­ fojtsák. 1917 óta m egváltozott a világ térképe. A n ép ek százm illiói új ren det választottak: Százm illiók felrú g ták a régi rendet. Szocializmus épül Európában, Á zsiában és A frikában , új világ fe lé m en eteln ek A m erikában és A usztráliában. A proletáriátus ötágú vörös csillaga leng a D éli- és az É szaki-sarkon. A mun­ kásság ka lap ácsa és a parasztság sa rlója ott áll a Hold felszín én és a Vénuszon. F orrad alm ak jö ttek és jön n ek. A térkép állan dóan változik. Hogy is m on dták a Nagy O któber m agyar kortársai? „...és a fejezetek n ek ... sors­ döntőbb hatásuk lehet E urópa életére, mint am ilyen nel a nagy fran cia forradalom volt...” Népszava, 1917 d ecem ber 12: „...az orosz m u n kásn ak és parasztn ak eddig sem ­ mije sem volt az orosz hazából, m ost azon ban b irtokáb a jut az egész haza fö ld je M esterséges h o ld a k kerin g en ek m a és viszik a m oszkvai televízió műsorát tíz­ ezer kilom éterre. V lagyivosztokba és Ja k u tfö ld re. És m ég eb b en az év ben m egkezdi

1

adását a színes televízió. P ereg a m űsor az acélön tők és a prém vadászok, a kolhoz­ parasztok és az üzbég textilm u n kások lakásaiban. M ajakovszkij felejth etetlen ü l lenyűgöző verset írt a vasöntőről, a k i új lakásba költözött. Hány uráli, donyeci, dn yepri vasöntő, hány volgográdi, m inszki traktor­ szerelő, hány kijev i lakatos és hány brjan szki erdőm u nkás költözött új lakásba azóta? Még előttünk a kép, am ely m egörökítette a világnak a fa e k é k e t húzó orosi asszonyokat. S itt a valóság, am ely lötven év m últán m egörökítve m utatja a dózert, exkavátort, a lán ctalpasok seregét — nyergükben a szovjet em b erekkel, Krúdy Gyula a forrad alom m ásnapján üdvözölte a szovjet b éked ekrétu m ot. S m iközben újjongott, így írt: „...a történ elm et az em b erek csak írják, de nem csinál­ já k ..;’ Most m ár ő is belátná, m ilyen nagyot tévedett. M óra Feren c azt írja a Szegedi N aplóban 1917 n ovem ber 25-én: „...A m u nká­ sok, a ka ton ák és a parasztok m egparan csolják a táborn okn ak, hogy kössön feg y ­ verszünetet. De a táborn ok nem akar\ Erre elc sa p já k és eg y zászlóst ü ltetn ek a h e­ lyébe, m ert ez igenis ak ar békét... Duhonyin táborn ok a főp aran csn ok, a k i m egta­ gadja L en in ék korm án yán ak az en gedelm ességet, és nem kínál fe l fegyverszünetet és K rilen kó zászlós, ak it h ely éb e ü ltetnek, rep rezen tálják m a a társadalom n ak azt a k ét táborát, a m ely ek közül az egyik a háborút tov ább húzni, a m ásik befejezn i akarja...” Hány és hány K irilen kó van m a is a szovjetekn él, aki igenis b ékét akar. S hogy m a b ék e van a Földön, hogy nincs pusztító világégés, az en n ek a m ásik tábornak, L en in ék táborán ak, a K rilen kó fé le m ai zászlósokn ak is köszönhető. A b ék e véd elm e m a m illiárdokat köt le , d e vállalni kell. Hogy fe l ne tám adhassanak, a D uhonyinok — a k ik e pillan atban másutt, m ás egyen ru hában csörtetn ek kardot, de a cár főv ezérére ism erünk bennük. „Nem tudni biztosan, hogy odáig m ennyi tövissel van k irak v a m ég az em b eri­ ség útja, de az m ár eldöntött dolog, hogy a L en in ek n em csak Oroszországnak, ha­ nem az egész világn ak szent szektája lesznek..." — írja a Dél-M agyarország novem ­ b er 11-én. Az idő, a történ elem a tanú, hogy bárhogy is gondolta a legutolsó két szót a szerző, végül is igazat m ondott. K irály ok, diplom aták, szentnek tartott téveszm ék m on dtak azóta csődöt. Föld­ b irtokok hu lltak d arab okra, b a n ká rok v eszítettek ko ck ajá ték u k on . T őzsdék zuhantak a m egsem m isítő m élységbe, búza és k á v é hajórakom án y ai öm löttek a tengerek óceán jaib a1 S közben a szov jetek nevét m egtanulta szeretni az em beriség, tisztelni a burzsoá. Csodálatos dolgokat m űvel ez a kor. Gigászi en ergiákat halm ozott fe l an yagban és forrad alm i lázban. Mozit hozott és trolibuszt, m etrót és szem élygépkocsik m illiót. Üveg- és b eton p alotákat és villa­ mosságot a laká sok ba . Porszívót és hűtőszekrényt és televíziót, m eg m osógépet. Au­ tomatikai és kibern etik át és egészséget a járv án y ok fölött. V alam ikor úgy n evezték m indezt: civilizáció. Ma szocializm us, kom m unizm us az eln evezése. Az A uróra lövése nyom án feld eren g ett a Hajnal. Az egész E m beriség hajnala. Pedig ötven esztendő csak arasznyi idő a történ elem ben . Dehát ott sem mindig az év ek szám ítanak.

2

TAMULMÁNYÖ Ordas Nándor:

Szabolcs-Szatmár és a Kárpátontúli terület népeinek gyümölcsöző barátsága 1967. szeptember 7-én Budapesten történelmi jelentőségű okmányt írt alá a Ma­ gyar Népköztársaság nevében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és A. N. Koszígin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttünk meg, amelynek első cikkében a többi között ezt olvashatjuk: „A Magas Szerződő Felek, a szocialista internacionalizmus el­ veivel összhangban, a jövőben is erősítik a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szo­ cialista Köztársaságok Szövetsége népeinek örök barátságát, fejlesztik a két ország között a minden irányú együttműködést, és testvéri segítséget nyújtanak egymásnak az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.'* Ezzel újabb húsz esztendőre szóló szerződést írtunk alá. Ismét szentesítettük és megerősítettük a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátságát. Ahogy mon­ dotta a barátsági nagygyűlésen Kádár János: „Ennek a barátságnak nemcsak jelene, hanem hősök vérével megszentelt múltja, és ezért biztos jövője is van.” Először 1948. február 18-án született meg a barátsági szerződés okmánya, amely azóta is a Magyar Népköztársaság fejlődésének egyik legjelentősebb forrása. Az ak ­ kori szerződés egész történelmünk folyamán először egy új típusú kapcsolatot terem­ tett hazánk és egy világhatalom között. Magyarországnak a múltban is voltak kap­ csolatai. De ezeket alárendeltségünk jellemezte, ezek gyakorlatilag népünk alapvető erdekei ellen szóltak, szabadságunkat és nemzeti függetlenségünket csúfolták meg. A magyar—szovjet szerződés ragyogó bizonyítéka és példája a szocializmust épí­ tő országok alkotó együttműködésének, melynek meghatározó vonása az önzetlen, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével történő segítségnyújtás. A 48-as és a most megkötött szerződés a nemzeti függetlenségünk, szabadságunk tartópillére. Népünk legjobbjainak álma valósult meg. Gondoljunk vissza az akkori állapotokra. Vesztes háború után voltunk. Magyar­ ország egykori vezetőinek menthetetlen és megbocsáthatatlan bűne, hogy a fasiszta Németország oldalán, népünk alapvető érdekeivel, vágyaival, céljaival ellentétes há­ borúba sodródtunk. És kérdezzük, vajon mit tette lehetővé, hogy a háborúban vesztes Magyarország képviselői Moszkvában olyan egyezményt írhattak alá a szovjet kor­ mány képviselőivel, amely a teljes egyenlőségen, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartóién, államunk függetlenségének maradéktalan elismerésén alapult? Ezt az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió külpolitikája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után kihirdetett békedekrétum alapján következetesen képviselte a kis és nagy népek egyenjogúságának nagyszerű elvét a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében.

3

Hogy hazánk milyen utat tett meg azóta, ezt nem szükséges kommentálni. Az egész világ előtt tekintélyes, virágzó iparú és mezőgazdaságú ország lettünk. Mind­ ennek kiinduló pontja és alapforrása a Szovjetunióval való barátságunk, szövetsé­ günk. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió barátságának, szövetségének szerves része megyénk és a Kárpátontúli Terület kapcsolata. E két terület együttműködésé­ nek és barátságának költői jelképe is van. A Szabolcs-Szatmár megye és a Szovjetunió Kárpátontúli Területe határán, Beregsurány és Luzsár.ka között elterülő jonatán almával beültetett kert, amelyet mind­ két oldalon a nép találóan elnevezett „Barátság Kertjének.” Nincs a világon még egy határ, amely ilyen lenne, amelyet így neveznének a népek, amelyet közös mun­ kával mindkét nép kertészei, szakemberei, dolgozói ápolnának, amelyben a szüret minden alkalommal a két nép barátságának közös ünnepsége. A mi megyénket és a Kárpátontúli Területet egész évben a barátság, a közös munka, egymás segítése köti össze. Szabolcs és Kárpátontúl együttműködése megyénk politikai, gazdasági és kulturális tervének konkrét része, előmozdítója — hangsúlyoz­ ták a megyei pártbizottságok vezetői. Ez az évenként terebélyesebbé váló jószom­ szédi barátság, amelynek az ápolását mindkét terület pártbizottsága, tanácsi szervei és nem utolsó sorban e területek népei támogatnak, — fejlődésünk, jövőnk egyik záloga. Például Kárpát-Ukrajnából 1950-ben népes, kolhoztagokból álló delegáció járt a megyénkben. A kolhoztagok és az akkor még egyénileg gazdálkodó Szabolcs megyei parasztok megismerkedése, beszélgetései mind közelebb hozták a nagyüzemi gazdál­ kodás előnyeinek felismeréséhez a mi dolgozó parasztságunkat. Nem kis része volt a látogatásnak abban, hogy ezután Szabolcs-Szatmárban is tömegesen indult meg a parasztság a termelőszövetkezetekbe. Az azóta eltelt évek során — és különösen 1957 óta — az SZKP és az MSZMP kapcsolatainak egyik láncszeme volt, és ma is az a két terület pártdelegációinak tapasztalatcsere utazása. Kárpátukrajnából és SzabolcsSzatmárból évenként megy egymás munkájának, életének, tapasztalatainak megis­ merésére ideológiai, kulturális, oktatási, mezőgazdasági, ipari és sport küldöttség. E látogatásoknak elsősorban abban látjuk nagy jelentőségét, hogy a két terület lakos­ sága közelebb kerül egymáshoz. Nem utolsó sorban azonban az egymástól szerzett tapasztalat haszna jelent felbecsülhetetlen értéket. Néhány ilyen példa: 1960-ban já rt Kárpát-Ukrajnában szabolcsi mezőgazdasági szakemberekből álló delegáció. Akkor ismerkedtek meg párt, tanácsi vezetőink, a küldöttségben lévő ál­ lami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetők, az ottani termesztési eredményekkel. Három esztendeje öttagú mezőgazdasági delegáció já rt Kárpátontúl, ahol a takar­ mánytermesztést és a szakszerű takarmány felhasználás bevált módszereit tanulmá­ nyozták. Megnézték a técsői, a viski, a huszti kolhozok korszerű takarmánykonyháit, s ennek nyomán sok szabolcsi termelőszövetkezetben van azóta ilyen takarmánypépesítő konyha. Ugyanekkor látták szakembereink, hogy Kárpát-Ukrajnában milyen nagy gondot fordítanak a talajerő utánpótlására, a komposzt és szervestrágya készí­ tésére. A huszti példa nyomán már a mi viszonyainknak megfelelően hoztunk létre talajerőgazdálkodási brigádokat. A siker érdekében a megyei pártbizottság és a me­ gyei tanács közös premizálási javaslatában felhívta a megye tsz-einek figyelmét a brigádok fontosságára és jutalmazására. A mezőgazdasági tapasztalatoknak még sok formáját említhetnénk. Baráti kap­ csolatok fejlődtek ki a szomszédos kolhozok és termelőszövetkezetek vezetői és tagjai között. Megyénkből az évek során építőipari, faipari és vízügyi delegációk szereztek tapasztalatokat Kárpát-Ukrajnában. Az építőipari küldöttség a beruházások előké­ szítése, a munkaszervezés területén szerzett hasznos tapasztalatokat. Ezen túl —

4

mint szakembereink elmondották — rendkívül tetszett az ott látott kommunista munkaerkölos. A faipari delegáció — Szabolcs szovjet faimportból származó faipara nagy arányokban fellendült — elsősorban a fejlett Kárpát-ukrajnai fafeldolgozást és bútorgyártást tanulmányozta és alkalmazza itthon sikeresen. Tanulmányoztuk a Kárpát-Ukrajnában virágzó öntevékeny művészeti csoportok tevékenységét is, s itthon hasznosítjuk: nagyobb gondot fordítunk a falusi kultúrotthonokra. könyvtárakra, a színes klubéletre. Sok hasznos tapasztalatot szereztünk a Kárpát-ukrajnai újságolvasási kultúra tanulmányozása során. Munkácson például ezer lakosra nyolcszáz újság jut. Szabolcsból évenként több sportkör utazik Kárpát-Ukrajna városaiba, falvaiba, s fogadunk itthon ukrán sportolókat. Hasznos együttműködés alakult ki a megyei KISZ és a Kárpát-ukrajnai területi Komszomol bizottságok között, elsősorban kiadványcserékben, ifjúsági küldöttség­ cserékben, a munkamódszerek átadásában. 1960-tól rendszeressé vált a Szabolcs megyei Kelet-Magyarország és az Ungvári Zakarpatszkaja Pravda című pártlapoknak a két nép nemzeti ünnepein való oldal­ cseréje, amelyekben a két terület dolgozói, újságírói színes riportokban, fényképek­ ben számolnak be a határszomszédok életéről, munkájáról, barátságának újabb és újabb állomásairól. Rendszeressé vált a két lap közötti újságírócsere is, amelynek nyomán riportsorozatokban számolt be a Kelet-Magyarország K árpát-U krajna népei­ nek életéről, munkájáról. Ugyanilyen rendszeres a kapcsolat, a músorcsere a nyír­ egyházi és az ungvári rádió-stúdiók között. Rendszeresek a két szomszédos határterület lis 4-én, május 1-én és november 7-én is, ahol a egymás ünnepein. A megye sok általános és középiskolájának diákja tart levelező kapcsolatot Kárpát-ukrajnai peslapot, s apróbb ajándékokat.

népei képviselőinek találkozói ápri­ delegációk kölcsönösen résztvesznek úttörőcsapata, KISZ-szervezete, sok társaival, s küldenek egymásnak ké­

Rendszeres delegációcserék folynak az ideológia, a kultúra területén. Ami ben­ nünket különösen érdekel, s amiben sokat segített minket Kárpát-Ukrajna, az főként az iskolai munkaoktatás (gyakorlati oktatás) bevezetése volt. Sokat tanultunk az ot’am iskolakollégium (skolainternát) rendszerükből. Ennek nyomán Szabolcs tár­ sadalmi erőből már több ilyen, elsősorban tanyai általános iskolai kollégiumot hó­ nait létre, amelyben az oktatás és a nevelés egysége kitűnően érvényesül. Beszélgettünk a Kárpát-Ukrajnában já rt egyik delegációnk vezetőjével, hogy mi az. ami legjobban felkel lelte érdeklődését? Elmondotta, az egyik legnagyobb élmény -.i volt számara, hogy milyen sokoldalúan foglalkoznak az emberek, a fiatalok inter­ nacionalista nevelésével. Például egyetlen kis városban, Beregszászon három nagysze­ rű báz.\ szolgálja ennek az eszmének a mélyítését, a Barátság Háza, egy nyolc osz­ tályos nemzetiségi általános iskola és a Csapajev kolhoz kultúrháza. A Barátság Háza lényegében párttörténcti múzeum, de a világ bármely részére került beregszászi és kárpát-ukrajnai munkásmozgalmi harcosok emlékét őrzi na­ gyon szép el rendezésben, hivalkodás nélkül és éppen ezért nagyon maradandó ha­ tással. Sz* róni ember maga az intézet vezetője is — Rajzman elvtárs, az egykori spanyolfri mins kommunista. Franciaországba és Belgiumba került spanyolországi roagyar és ukrán szabadságharcosok nevével és emléktárgyaival találkozhatunk itt, akik az ellenállási mozgalomban és partizánharcokban vesztették életüket. Kis hely­ történeti múzeum ez — mégis mindenki többször meglátogatja, ajándékozással bőví­ tik anyagát

5

A Csapajev kolhoz kultúrháza összkomfortos, többemeletes, művészi berendezé­ sű palota. A berendezés művészi megtervezését Horváth Anna beregszászi művésznő végezte, nevével a geológiai állomás éttermében is találkoztunk, mert azt is az ő terved szerint rendezték be. A művészi munka minden vonatkozásban híven tükrözi a Kárpátontúli Terület népeinek életét és munkáját. — A beregszászi „soknemzetiségű” 8 osztályos általános iskola páratlan hatást gyakorolt ránk. 19 nemzetiségű gyermek számára épült itt gyönyörű, modern iskola és afféle „tanyai” kollégium, mert a növendékek a hatalmas Szovjetunió olyan szét­ szórt településeiről valók, ahol egyébként még nem működnek osztott általános is­ kolák. így azután vannak itt magyarok, ukránok, oroszok, különféle távolkeleti vi­ dékekről való gyermekek — mind együtt, testvéri szeretetben, jól szervezett kollek­ tívában. Magyarul és oroszul köszöntöttek bennünket, maguk a növendékek, — a nevelők mindvégig a háttérben maradtak. A diákok önkormányzata magas fokon működik, a fiatalok neveltségi szintje, öntudatossága kiemelkedő és minden mesterkélt­ ség nélkül való. Ahogy beszéltek, ahogy mozgotak — egész ünnepségük egy szabad és boldog ifjúság megnyilvánulása volt és nem is csak egyszeri alkalomra megren­ dezett fogadtatás! Éreztük, hogy ezek a fiatalok szeretik és becsülik egymást nyelviszokásbeli különbségek ellenére, tisztelik ás szeretik nevelőiket, akik maguk is jól érzik magukat szép iskolájukban, mert látják munkájuk sok-sok meggyőző eredmé­ nyét. A nevelők között sok a magyar pedagógus. A fiatalokat — mind a 19 nemzeti­ ségűt — egyaránt lenini szellemben nevelik, tehát: egymás értékeinek, jó adottsá­ gainak megbecsülésére — internacionalista szellemben. Meleg otthonná tudták tenni az iskolát, meleg emberi közösséggé tudták formálni a soknemzetiségű gyermekkö­ zösséget, amihez hasonlót küldöttségünk — amelynek pedig valamennyi tagja peda­ gógus képesítéssel is rendelkezik — még soha másutt nem látott. íme, így kell nevelni a népek közötti barátság szellemében az ifjúságot! Pedig úgy érezzük, a beregszászi soknemzetiségű iskola internacionalista nevelése ezzel az „eredménnyel” még nem lezárt, ahol ilyen „útra” találtak, ott még további gazdag lehetőségek is nyitva állnak a nevelés előtt. ☆ Apróságokat, de jellemző vonásokat idéztünk a két terület sokirányú és mind jobbsm gazdagodó kapcsolatából. Hisszük, hogy mind a két terület jól szolgálja a maga helyén a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátságát és mi is hozzájárulunk e barátság további erősítéséhez, hazánk, népünk javára.

6

A magyar-szovjet szerződés népünk szabadságának, függetlenségének záloga Orosz Ferenc beszéde a szeptember 17-i magyarszovjet-csehszlovák határtalálkozón Baráti esemény színhelye volt a közelmúltban a szovjet—csehszlovák—magyar határ, A három ország találkozását jelölő, állami címerekkel díszített határoszlopok körül ta­ lálkoztak egymással azok a népes küldöttségek, amelyek a jubileumi év jegyében a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország szomszédos területeiről érkeztek, hogy közös ünnepségen emlékezzenek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közel­ gő 50-ik évfordulójáról. A delegációkban a területi párt- és állami vezetőkön kívül képviseltették magukat a forradalom veteránjai, az üzemek, termelőszövetkezetek és intézmények dolgozói, az ifjúsági és úllörőszervezetek aktivistái és a népi hagyomá­ nyokat ápoló művészegyüttesek csoportjai. Jurij Ilnyickij, Ukrajna Kommunista P ártja kárpálontúli területi bizottságának első titkára üdvözölte a résztvevőket, s emlékezett meg a szocialista forradalom vi­ lágtörténelmi jelentőségéről. Ezután Orosz Ferenc, a Szabolcs-Szatmár megyei párt­ bizottság első titkára, majd pedig dr. Ja n Kostelansky, a Szlovákiai Kommunista Párt kelet-szlovákiai területi bizottságának vezető titkára mondott beszédet. Az ünnepségen az októberi forradalom és a polgárháború veteránjai nevében fel­ szólalt Pjotr Turkov, a szovjet hadsereg nyugalmazott ezredese, majd Mihail Perecsinszki, a második világháborúban a fasiszták ellen küzdő csehszlovák harcosok ne­ vében köszöntötte az egybegyűlteket. A nagyszerű hangulatban lefolyt testvéri találkozó tovább mélyítette, erősítette a három terület barátságát, szövetségét. Az alábbiakban ismertetjük Orosz Ferencnek, az MSZMP Szabolcs-Szatmár me gyei Bizottsága első titkárának az ünnepélyen elmondott köszöntőjét. K edves Iln y ickij elvtárs! Kedves K ostelan sky e lv tá r s ’ K edves szovjet és cseh szlov ák barátain k! Mély m eghatódollságot érzek, hogy m i m ost itt, három nem zet kép v iselő i együtt ünnepeljük barátságunkat. Együtt ü n n epeljü k az em b eriség leg n ag y obb évfordu lóját, a Nagy O któberi Szocialista Forradalom f é l évszázadát. E föld egy kor viszályok, véres összecsap ások szín helye volt, most pedig testv ér­ iem , barátkén t, az internacionalizm us nagyszerű sz ellem ében ü nn epelünk. A m inap, szep tem ber 7-én irta alá a M agyar N épköztársaság részéről K ád ár J á ­ nos és F o ck Jen ő elvtárs, a Szovjet Szocialista K öztársaság ok Szövetsége n ev ében Ürezsnyev és Koszigin elvtárs a barátsági, együ ttm ű ködési és kölcsön ös segítségnyúj'dsj szerződést. 20 eszten deje, 1918 feb ru á r lS-án írták alá n ép ein k k ép v iselő i az első ilyen szer­ ződést M oszkvában. A kkor született m eg az az okm ány, am ely M agyarország fe jlö -

7

désén ek, népün k m inden eredm én yén ek, a szocializm us építésében elért és az egész "Hág által elism ert ered m én y ein kn ek történ elm i m érföld k öv e volt. 1948 volt a k k o r elvtársak. Még rom os volt M agyarország. A világháborúban győztes világhatalom és a vele szem ben háborút viselt és vereséget szenvedett Ma­ gyarország egyenlő partn erkén t szerződést kötött egym ással! Miért történhetett ez m eg elvtársak? Azért, m ert a Szovjetunió tudta, hogy a m agyar nép ellen e volt en ­ n ek a háborún ak, tudta, hogy a m agyar nép áldozata volt az u ralkod ó osztálynak, hogy alapvető érd ek ei ellen volt kén ytelen egy gyilkos diktatú ra nyom ására c selek ed ­ ni. A Szovjetunió a m agyav n épet nézte, és a m agyar n ép n ek nyújtotta segítő kezét. A n ép ein k közötti kapcsolat nem ak ko r, azzal a szerződéssel kezdődött meg. A hogy K ádár Ján os elvtárs m ondotta a szeptem ber 7-i budapesti m agyar—szovjet b a ­ rátsági nagygyűlésen: „Ennek a barátságn ak n em csak jelen e, hanem hősök vérév el m egszentelt m ú ltja és ezért biztos jö v ő je is van.” L en in tanításai, a Nagy O któberi Szocialista F orradalom győzelm e nyom án a la ­ ku lt m eg M agyarországon 1918-ban a m agyar m unkásosztály kom m unista p ártja és v ezetésével vívta ki népün k a Magyar T anácsköztársaságot. Százezernyi öntudatos m agyar lépett az alaku ló szovjet Vörös H adseregbe és h arcoltak a szovjet h atalom ­ ért, de egyben harcoltak a saját népük szabadságáért, hazájukért, M agyarországért. Százezernyi m agyar m unkás és paraszt bizonyította, hogy am ikor ő k dönthettek, hova, m ilyen eszm e m ellé álljan ak, a k k o r a szocialista forradalom m ellé álltak. A m ásodik világháború során a V örös H adsereg szabadította fel Magyarországo; a m agyar és a n ém et fasiszták uralm a alól, és tette leh etőv é, hogy a n ép ism ét ön-ön érzései és érd ek ei szerint dönthessen. Es népünk döntött is! A szocializm ust válasz­ totta, ism ét a forradalom m ellé állt és m egszületett a szocializm ust építő Magyar N épköztársaság. 1956-ban, am ikor a belső és külső ellen forrad alom veszélybe sodorta a N épköztársaságot, ism ét a Szovjetunió sietett segítségünkre. Ism ét szovjet katonák és tisztek v ére hullt a dolgozó m agyar nép szabadságáért. A történ elm i okm ányt — mint m ondottam — n ép ein k és p ártjain k hivatott k é p ­ viselői n em régiben m egú jították. N épünk boldog hely esléssel v ette tudom ásul a szer­ ződést, am ely biztosítja nem zeti függetlenségünket, szabadságunkat. Azt, am iért é v ­ századokon át leg job b jain k v ére h iá b a hullt, és csak m ost valósulhatott meg, am ikor a föld ön m egjelen t és győzött a szocializmus. Most valósulhatott meg, hogy a Nagy O któberi Szocialista Forradalom győzelm e után m egszületett szovjet állam és a lenini b éked ekrétu m szellem ében kis és nagy n ép ek egyenrangú fe lé k a testvéri szövetségben. A m agyar—szovjet szerződés fénylő bizonyítéka a szocializm ust építő országok alko tó együ ttm ű ködésén ek. K edves elvtársak! K edves barátain k! A m agunk helyén mi is — a K árpátontúli Terület, K elet-S zlov ákia és SzabolcsSzatm ár — része vagyunk országaink testvéri szövetségén ek. A m agunk területén mi is élünk a lehetőséggel és igyekszünk m in él szorosabbra zárni egym ás között az együtt­ m űködést. É lén k és virágzó a kapcsolat m egyén k és a K árpátontúli Terület közölt, gyüm ölcsöző N yíregyháza és Presov együttm űködése. A három terület p éld ája is iga­ zolja, m ilyen érték esek pártjain k, korm án yain k kapcsolatai. T erü letein k között m ind sű rű b b ek a p olitika i és szakm ai d eleg ációcserék. E zek a d elegációk, am ely ek b en pártm u n kások, agronóm usok, m űszakiak, pedagógu sok és so­ kan m ások v eszn ek részt, szám unkra ren dkívü l hasznosak. Szabolcs-Szatm ár m egye fejlő d éséb en benne van a K árpátontúli Terület segítsége, tapasztalatain ak gazdagsága. K apcsolatu n k m a m ár m egyénk politikai, gazdasági és kulturális terv ein ek kon krét része.

8

Kedves elv t á r s a k !

Ö rök dicsőség a Nagy O któber győzelm ét kivivő hősökn ek, örök dicsőség a m arx ­ izmus—leninizm us eszm éin ek, a m ely ek m eg v á ltják a világot az im perializm us és m indenfajta elnyom ás, kizsákm án yolás rablán cától. A világ M oszkvára, a Szovjetunióra tekin t, a világ n épei ü n n eplik azt a boldogító tényt, hogy a föld ön im m ár ötven esztendős a n ép ek szabadsága. Éljen a m agyar, szovjet és a csehszlovák nép ö rök és m egbon thatatlan egysége és !>űrátsaga! Éljen a kom m unizm us és a b éke! Az egésznapos baráti találkozón három baráti terület művészeti csoportjai achak színvonalas műsort, majd a rögtönzött sátrakban baráti eszmecsere alakult ki a részt­ vevők között, ismerkedtek egymás életével, munkájával.

Ö

A találkozó résztvevői a hármas határnál

Három nép táncosai az ünnepségen

10

Rázsó Gyula:

A forradalmi stratégia születése „A felkelés — művészet, akárcsak a hadviselés... és bizonyos szabályoknak van alávetve, amelyeknek elhanyagolása romlásba viszi azt a pártot, amely elhanyagolta őket”. Marx Károly e látnoki gondolatát több .mint fél évszázaddal a Nagy Októ­ beri Szocialista Forradalom előtt vetette papírra, de sohasem voltak időszerűbbek, mint azokban a hűvös, de mégis lázas ígéretekkel telt forró októberi napokban, amelyek új irányt mutattak az emberiség történetének. Ma, ötven év távlatából azonban könnyen hajolhatunk arra, hogy a forradalom gyors és átütő sikerét törvényszerűnek, majdhogynem természetesnek tartsuk, meg­ feledkezünk arról: milyen jelentős politikai és katonai, elméleti és gyakorlati elő­ készítés eredményeként született meg a forradalom hatalmas győzelme. Ezekről az elméleti problémákról, s gyakorlati megvalósításukról, s nem utolsó­ sorban megvalósítóiról, a forradalom fáradtságot nem ismerő katonai vezetőiről, Vlagyimir Iljics Leninről és közvetlen munkatársairól kívánunk az alábbiakban megemlékezni. A szocialista forradalmi stratégia elméleti alapjai A forradalom vezetői rendkívül nehéz, a történelemben példa nélkül álló fel­ adatra vállalkoztak. Szinte a semmiből kellett megteremteniük azokat az előfelté­ teleket, amelyek a súlyos politikai és gazdasági válságban élő Oroszországban dia­ dalra tudják segíteni a forradalmat. A helyzetet számos katonai jellegű nehézség is súlyosbította, tanulmányunkban csak ezekre utalunk. A forradalmárok, még a korábbi polgári forradalmaknál is kevésbé számíthattak a hadsereg támogatására, sőt ellenkezőleg, előzőleg erkölcsi­ leg kellett szétzúzni a régi hadsereget, s csak ezután lehetett hozzálátni a szocialista hadsereg megteremtéséhez. Hiányoztak a történelmi tapasztalatok. Sem a párizsi kommün, sem az 1905-ös orosz forradalom — a két első, nagyobb méretű proletár forradalom — tapasztalatai nem nyújthattak elegendő gyakorlati útmutatást a ne­ héz feladat megtervezéséhez és végrehajtásához. S ha még ehhez azt is hozzá teszszük, hogy csekély kivétellel, mint a korábbi cári vezérkari tisztek, így AntonovOvszejenko és Podvojszkij, a forradalom vezérkarában — Lenint is beleértve — ‘‘■ nkj sem rendelkezett ilyen nagy arányú katonai művelet levezetéséhez szükséges tapasztalattal; világosan látjuk a nehézségeket. A szembenálló erők viszont jól képzett katonai vezetőkre — s látszólag megbízható elit katonai alakulatokra tá­ maszkodhattak. A proletariátus nagy forradalmi vezérei, Marx, Engels és Lenin azonban erre a feladatra is gondosan felkészültek. Bár valamennyien lehetségesnek tartották a specialista forradalom békés, vagy viszonylag békés győzelmét, számításba vették a Sagyveres felkelés lehetőségeit is. Mélyreható politikai, hadtörténelmi, haditechni-

11

kai, hadseregszervezési, katonalélektani elemzéseket végeztek, feltárták a történelmi tapasztalatokat, s ezekből levont elméleti értékű következtetéseikkel végeredmény­ ben egyszersmind egy új tudomány, a szocialista hadtudomány alapját is lerakták. A marxizmus—leninizmus klasszikusai mindenekelőtt a korszerű haditechni­ ka nyújtotta óriási lehetőségek és a rendelkezésükre álló erők között fennálló aránytalanág ellentétének feloldására törekedtek. Lenin éppen ezért gondosan ta­ nulmányozta a közelmúlt háborúinak, mindenekelőtt az akkori haditechnikának minden vívmányát (géppuska, csatahajó, távíró stb.) felvonultató 1904—1905-ös orosz—japán háború történetét. A technika fejlettsége ui. ezekben a háborúkban több százezer, sőt több millió főnyi tömeghadseregek felállítását tette lehetővé. S a proletáriátusnak meg kellett találni azt a harci formát, amelynek segítségével e hatalmas erőt semlegesíteni, vagy a maga oldalára állítani tudja. Az 1789-es fran­ cia forradalom, valamint a X IX . és X X . század más polgári és proletárforradalmai — mintáz 1848-asforradalmak, az 1871-es párizsi kommün, az 1873-as spanyolországi felkelés és az 1905-ös orosz forradalom egyik leglényegesebb közös tanulsága éppen a hadseregek sajátos szerepében mutatkozott meg. A reguláris hadsereg mindenütt élesen szembehelyezkedett a forradalommal, amelynek meg kellett teremtenie a maga fegyveres erőit. A fegyveres erőket valamennyi forradalom a m ilicia-rendszer, vagyis hivatásos katonák helyett a felfegyverzett népfelkelés m intájára alakította ki. Ez a fonna kitűnően bevált a forradalmi Franciaországban, a Napóleon ellen harcoló Német­ országban és Spanyolországban, s a párizsi kommmünben egyaránt. Lenin még az orosz—japán háború előtt felismerte a felfegyverzett nép nagy katonai jelentőségét. „Visszavonhatatlanul elmúltak azok az idők, — jelentette ki — amikor a háborút zsoldosok, vagy a néptől félig-meddig elszakadt kaszt képviselői viselték. A háborút ma a népek viselik.” Az új forradalmi hadsereget három alkotóelemből kívánták felállítani: „l. A felfegyverzett proletáriátu&ból és parasztságból, 2. ezeknek az osztályoknak képvi­ selőiből alakított szervezett élosztagokból és 3. olyan katonai alakulatokból, ame­ lyek készek átállni a nép oldalára.” Lenin jól látta a feladat kettősségét: nemcsak új hadsereget kellett szervezni, hanem ennek előfeltételeként szét kellett zúzni a régit is. Ezér már a század első éveitől kezdve a bolsevikok fokozott gondot fordí­ tottak a hadseregben végzett propaganda munkára, „öntudatos forradalmi kádere­ ket kell nevelnünk a katonaság soraiban is”, — írta Lenin — „amely tegnap még kizárólag cári katonaság volt, s most elérkezett odáig, hogy rövidesen népi hadse­ reggé válik.” A másik, lényeges megoldásra váró probléma a harcmód kérdése volt. Élete végén már Engels is felismerte ezt a tényt, hogy a haditechnika fejlődése elavulttá tette a barikádokat. Meg kellett találni azokat a korszerű eszközöket, amelyekkel semlegesíteni lehet a katonaság technikai fölényét. A párizsi kommün és az 1905. decemberi moszkvai felkelés tapasztalatai egyaránt a kis, mozgékony, önálló egy­ ségek által vívott partizánháborút állították előtérbe. Lenin azonban azt is felismerte, hogy a felkelés eredményessége megköveteli az erők teljes összefogását; elvetette a terror anarchista módszereit, s a párt veze­ tése alatt egységes, előre kidolgozott tervek szerint indított általános felkelésben látta a siker egyedüli zálogát. Nemcsak a forradalom előkészítése és vezetése, hanem a hadtudomány számára is döntő jelentőségűek voltak azok a kutatások, amelyeket a marxizmus klassziku­ sai, elsősorban Lenin, a háborúk jellegének meghatározásával, s a háború, a felke­ lés és a forradalom viszonyával foglalkoztak. Lenin Clausewitz ismert, de mindeddig

12

meg nem értett tételéből — „a háború a politika folytatása más, erőszakos eszkö­ zökkel 1 — kiindulva feltárta az imperializmus háborúinak törvényszerűségeit. V i­ lágosan felismerte azt a tényt, hogy valamennyi ország proletariátusának minden imperialista háborúban saját népellenes államhatalma ellen kell harcolnia, s azt is. hogy a háborúk, elsősorban a tömegméretű, az elnyomott osztályok számára sú­ lyos veszteségeket, nyomort okozó világháborúk mennyire kiélezték a társadalmi ellentmondásokat, s végeredményben elősegítik a forradalmi helyzet kialakulását. A bolsevikok, éppen ezért már az első világháború alatt — a II. Internacionálé megalkuvó szociáldemokrata vezetőivel ellentétben — küzdöttek az imperialista háború ellen, felvilágosító munkát fejtettek ki a katonák sorai között, s igyekeztek felkészíteni őket a forradalmi háborúra. A forradalom és bevezetője, a fegyveres felkelés problémái is — legalább is elméletileg már a tényleges forradalom előtt lényegében megoldást nyertek. Lenin számos munkájában elemezte a fegyveres felkelés kérdéseit, közülük talán a leg­ klasszikusabban „Egy kívülálló tanácsai” c„ 1917, október 8-án kelt írásában (Marxra hivatkozva) a következőkben foglalta össze a fegyveres felkelés előkészí­ tésének lényegét: „1. Sohasem szabad játszan i a felkeléssel, hanem ha megkezdjük, határozottan tudnunk kell, hogy végig is kell vinni. 2. Nagy túlerőt kell összpontosítani a döntő helyen, és a döntő pillanatban, mert különben az ellenség, amelynek jobb a kiképzése és a szervezete, a felkelőket meg­ semmisíti. 3. Ha a felkelés már megkezdődött, a legnagyobb h atározottsággal kell csele­ kedni. és okvetlenül, feltétlenül tám adásba kell átmenni. A védekezés a fegyveres felkelés halála. 4. Igyekezni kell az ellenséget váratlanul meglepni és kilesni a pillanatot, amíg csapatai szét vannak szórva. 5. Törekedni kell n ap on kén t (ha egy városról van szó, mondhatnánk óránként) újabb és újabb, bármely csekély sikert is elérni, mindenáron fenntartani az „erköl­ csi fölényt”. A „Kívülálló tanácsai”-ból, továbbá Lenin, valamint a forradalom más vezetői­ nek, a fegyveres felkelés kitörése előtt és után tett egyéb megjegyzéseiből megálla­ píthatjuk, hogy a forradalom stratégiáját, a hadászat több, korábban — főleg Clausewitz által — felismert törvényszerűsége mellett, számos új forradalmi gondolattal es alapelvvel gazdagították a katonai elméletet. A régebbi elvek közül világosan felismerhető az erő k összp on tosításán ak gon­ dolata a m eg lép és szerepének felismerése, a tám adás elsődlegességének hirdetése. Lenin számos írásában, a forradalom előtti sürgető hangú üzeneteiben rendkívül nagy súlyt fektetett a fegyveres felkelés id ő p o n tjá n a k döntő fontosságú kérdésére. Az időpont helyes megválasztásának jelentőségét mérhetetlenül megnövelte, hogy — mint ezt Leninnek az imperializmusról szóló kutatásai bebizonyították — a ka­ pitalizmus ez új, végső szakaszában lehetségessé vált a szocialista forradalom Syőze'me egy országban. Lenin éppen ezért végtelen precizitással elemezte a kérdés valamennyi bel- es külpolitikai, tömegpszichológiai vonatkozását, s zseniális fejte­ getései végén joggal vonta le azt a következtetést, hogy a fegyveres felkelés idő­ pontjának kiválasztásában még a felkelés napjának, sőt órájának pontos mégha-

tározása is döntő jelentőségű. Tanulmányunkban éppen ezért a forradalom straté­ giai előkészítésének konkrét elemzése során mi is erre a kérdésre kívánunk a leg­ részletesebben kitérni. Rendkívül figyelemre méltó és a szocialista hadtudomány egyik leglényege­ sebb új vonását tükrözi az erkölcsi tényező valódi szerepének és jelentőségének felismerése. Ez utóbbi fontossága a fegyveres felkelés és a polgárháború esetében tovább fokozódik. Nem nehéz pl. a „Kívülálló tanácsaidban felismernünk e tényező döntő súlyát; e tanácsok főleg két dologra irányulnak — saját katonáink és forra­ dalmáraink erkölcsi erejének megtartására, sőt fokozására — ezt szolgálja a fo r­ radalom kom olyságát, ill. végsőkig v aló v itelét aláhúzó tanács, a tám adás szerepé­ nek nyomatékos kidomborítása; a napi kisebb sikerek szükségességének felismerése. Az ellenség dezorganizációját, erkölcsi ellenálló erejének megtörtését szolgálja a váratlanság tényezőjének kiemelése, s más előjellel a tám adás kihangsúlyozása. összefoglalva a fegyveres felkelés elméleti jellegű előkészítését megállapíthat­ juk, hogy a felvetett kérdések közül az osztályhadsereg felbomlasztását, az új pro­ letár hadsereg megteremtését, a fegyveres felkelés időpontjának tudományos pon­ tosságú kitűzését, s az 1871-es párizsi kommün és az 1905-ös orosz forradalom ta­ pasztalatai alapján a fegyveres felkelés legcélravezetőbb taktikájának kialakítását tekinthetjük a forradalmi hadászat kulcskérdéseinek. A következőkben megvizsgál­ juk, hogy érvényesültek ezek az elméletek a forradalmi gyakorlatban.

Az októberi forradalom stratégiai előkészítése A forradalom első előkészítő lépései lényegében mélyen belenyúltak a háború éveibe. A bolsevikok rendkívül aktív propagandamunkát fejtettek ki a hadsereg­ ben, felvilágosították a katonákat az érdekeik ellen vívott imperialista háború valódi céljairól, s öntudatra ébresztették a vereségek s a társadalmi bajok miatt amúgy is elégedetlen katonákat. A katonák forradalmasítása számottevő mérték­ ben járult hozzá ahhoz, hogy az 1917 februári forradalom alatt a hadsereg legtöbb alakulata szinte azonnal és teljes létszámmal állt a forradalom oldalára, s lehe­ tővé tette a forradalom vértelen lefolyását. A kettős hatalom idején, főleg a véres júliusi tüntetés után, amikor nyilvánvalóvá vált a fegyveres felkelés szükségessége, a bolsevikok elsősorban a kulcspozícióban lévő katonai egységeknél (a pétervári és moszkvai helyőrségek, s a mintegy másfél millió főnyi északnyugati front csapatai) fokozták a felvilágostó munkát, s kb. szeptemberre elérték, hogy a katonatanácsok jelentékeny része bolsevik befolyás alá került. Ugyanakkor megindult a forradalmi hadsereg gerincét alkotó Vörös Gárda szervezése is. Erre az időre már — ahogy ezt Lenin világosan felismerte — a fegyveres felkelés szervezésének konkrét feladatai kerültek előtérbe. A tervezést azonban nehezítette a forradalomnak a többi háború­ tól eltérő jellege. Itt sem az ellenséges és a saját helyzet pontos meghatározására törekedni, sem az erőviszonyokat állandóan változtató politikai helyzet miatt fel­ mérni, sem a felkelés pontos idejét kitűzni nem lehetett. A felkelés sikerének egyik döntő katonai tényezője — mint már utaltunk rá — a felkelés helyének és időpontjának megállapítása volt. Lenin világosan felis­ merte, hogy a forradalom erői nem elegendők arra, hogy a hatalmas Oroszország területén mindenütt, egyidőben és azonos súllyal lépjenek fel. Erre nem is volt szükség. Az erők kellő összpontosítása azonban megengedte, hogy a döntő fontos­ ságú helyeken, mindenekelőtt az ellenforradalmi kormány székhelyén, s egyszer­ smind a forradalmi erők központjában, Pétervárott, valamint Moszkvában, Helsing-

14

Torsban (ma Helsinki) és Minszkben túlerőt képezzenek. Természetesen más kerü­ letek forradalmi erői is szerepet kaptak. így pl. Viborg és Kronstadt Vörös Gárdája és tengerész alakulatai teljessé tették Pétervár elszigetelését, más, főleg az északi és nyugati fronton álló egységek, különösen az 5. és a 12. hadsereg pedig azt a fel­ adatot kapták: akadályozzák meg, hogy az ellenforradalmi csapatok a bajbajutott ideiglenes kormány segítségére siethessenek. A bolsevikok gondos előkészítő mun­ kája főleg abban jutott kifejezésre, hogy pl. a 200 000 főnyi pétervári helyőrség szinte teljes létszámban azonnal a forradalom oldalán állt, s biztosította annak gyors sikerét. Az időpon tot viszont a fegyveres felkelés sajátosságainak ismeretében nem le­ hetett előre meghal ározni. Azt azonban az 1917 végére a forradalom számára ked­ vezően alakult nemzetközi és belső helyzet nyilvánvalóvá tette, hogy az idő köze­ leg. A vége felé közeledő első világháború, a katonatömegek é s a nép valamennyi országban és hadseregben egyre élesebb formákban kifejezésre jutó elégedetlen­ sége, biztosítékot n jú jto tt arra, hogy sem a központi hatalmak, sem az Antant hadseregei nem lesznek abban a helyzetben, hogy rövid időn belül számottevő segítséget adjanak a fenyegetett orosz burzsoázia megmentésére, hogy ilymódon kizárólag saját erőforrásaira támaszkodva lesz kénytelen felvenni a harcot a for­ radalommal. Lényegesen bonyolultabban alakult Oroszország belső helyzete. Nőtt az ideig­ lenes kormány népellenes, háborús politikájával elégedetlen tömegek forradalmi hangulata, s erősödött a bolsevikok befolyása a tömegekben, s az ezek képvisele­ tében működő munkás—paraszt és katona szovjetekben is. Az ellenforradalom azonban még tekintélyes erőkkel rendelkezett. Számíthatott a februári forradalom­ ban hatalmukat vesztett, de meg nem tört feudális uralkodóosztály a papság, a burzsoázia, a tiszti- és hivatalnoki kar támogatására. E feudális és burzsoá elemek mellett azonban a magukat a munkásosztály és a parasztság képviselőinek valló mensevikek és eszerek is az ideiglenes kormányt erősítették. Ezek semlegesítése lehat a forradalom sikerének egyik leglényegesebb előfeltétele volt. 1917 őszére ezek az ellenforradalmi csoportok népszerűségük javát elvesztették, de potenciális ve­ szélyességük változatlanul megmaradt. Ez a körülmény döntően befolyásolta a forradalom időpontjának kérdését. A bolsevik part egyes vezetői — Trockij, Zinovjev és Kámenyev — ui. azt vallották, nem szabad elsietni a forradalmat, meg kell várni a szovjetek októberben összeülő kongresszusát, s attól felhatalmazást nyerve kell kitűzni a forradalom időpontját. Ez azonban, mint ahogy Lenin „A válság megérett” c. cikkében írja, „kész id iotiz­ mus, vagy teljes áru lás” volt. Ez ugyanis lehetőséget nyújtott volna az Ideiglenes Kormánynak, hogy csapatokat vonjon össze és megkísérelje vérbefojtani a felkelést. Kerenszkij, nem kis részben éppen Zinovjev és Kámenyev útján, akik ellenvéle­ ményüknek nyilvános újságcikkekben is hangot adtak, már amúgy is értesült a kü­ szöbön átló forradalomról és ellenintézkedéseket foganatosított. ózonban elkesett velük. A forradalmat már nem lehetett feltartóztatni. Októ­ ber 12-én megalakult a fegyveres felkelés előkészítésével megbízott Forradalmi Katonai Bizottság — tagjai között Antonov-Ovszejenko, Krilenko, Dibenko, Csudnovszkii. a felkeles vezérkari főnökének tekinthető Podvojszkij, és mások. Az FKB felvette a kapcsolatot a pétervári katonai szovjettel, a Balti f!ottá\al, és az északi front katonai szovjetjeivel. A párizsi kommün és az 1905-öb moszkvai decemberi felkelés tapasztalataiból kiindulva tervében nagy súlyt helyezett Petervár stratégiai jelentőségű pontjainak tervszerű megszállására, s ugyanakkor a főváros elszigetelésére.

A felkelés joggal számíthatott a pétervári helyőrségre, a Balti flotta és a finn­ országi hadsereg kb. 150 000 katonájára, amelyekkel szemben az ellenforradalom az adott pillanatban legfeljebb 15—20 000 főt vethetett csak be. A felkelést a Balti flotta egységeinek és a pétervári helyőrség, valamint a helyi Vörös Gárda alakulatainak összpontosított támadásának kellett volna bevezetnie. A vezérkar a Szmolnij palotában székelt, mely közvetlen távíró ill. telefon összeköt­ tetésben állott a két másik központtal, a Péter-Pál erőddel és az azóta világtörté­ nelmi nevezetességűvé emelkedett „Auróra” cirkálóval. Lenin maga október 24-én (november 6-án) este érkezett a Szmolnijba. A felkelés A valóság azonban némikép másként alakult. Az Ideiglenes Kormány, érezve a veszélyt, október 24-én (november 6-án) maga lépett fel támadólag, az utcákat junkerek árasztották el, szétrombolták a bolsevik „Rabocsij Puty” (a Munkások Útja) c. lap szerkesztőségét, s előkészületeket tettek Lenin letartóztatására is. A bolsevikok, az FK B utasításait szem előtt tarva csak védekezésre szorítkoztak, vi­ szont természetesen lázasan készültek a felkelés kirobbantására. A védekezés azt a pozitív eredményt hozta, hogy a pétervári lakosság ingadozó köreiben az ellenfor­ radalmi önkény e leplezetlen tombolása újból növelte a forradalommal rokonszenvezők táborát. Lenin viszont, amikor a forradalmárok még késő délután sóm men­ tek át támadásba, aggódott, hogy a kezdeményezést nem sikerült megragadniuk, s azonnal utasítást adott a fegyveres felkelésre. A kitűnően kidolgozott terrv megvalósítása, hála a munkások, tengerészek és katonák hősies elszántságának, a forradalom vezetői, mindenekelőtt Lenin katonai szakértelmének és rátermettségének, gyors sikert hozott. November 7-ének ködös, szürke reggelén már a nemzetgyűlés épületétől és az Ideiglenes Kormány székhe­ lyétől, a cári Téli Palotától eltekintve, Pétervár valamennyi stratégiai fontosságú pontja — hidak, középületek, posta, katonai objektumok stb. — a forradalmárok kezébe került. S még ugyanaz nap este az azóta jelképpé vált Téli Palotában is a munkások és katonák lettek az urak. „Az Ideiglenes Kormány meg van döntve. Az államhatalom a petrográdi proletáriátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át... Az ügy, amelyért a nép harcolt, a demokratikus béke haladéktalan felajánlása, a föl­ desúri földtulajdon megszüntetése, a termelés munkásellenőrzése, szovjet kormány alakítása — biztosítva van.” A győztes forradalom első kiáltványa nemcsak „Oroszország polgárainak”, ha­ nem az egész világnak hírül adta: új korszak kezdődött az emberiség történetében. Az élet azonban nem állt meg. Leninnek és a forradalom többi vezetőinek már a győztes forradalom másnapján fel kellett készülnie az ellenforradalmi támadások visszaverésére. Moszkvában több napos véres harc kellett az ellenforradalmárok elkeseredett ellenállásának leverésére. S a fiatal szovjet köztársaság előtt még négy­ éves élet-halálharc állott, amíg teljesen szét nem tudta zúzni a bel- és külföldi reakció valamennyi próbálkozását. Az első, és tegyük hozzá, a legnagyobb lépés, a forradalom azonban már meg­ történt, s a sikerben nem kis szerep jutott a fegyveres felkelés mintaszerű katonai előkészítésének.

16

Orosz Szilárd:

Magyarok forradalmasodása a Nagy Októberi Forradalomban Ez év november 7-én emlékezik meg az egész haladó emberiség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. Felbecsülhetetlen jelentőségű történelmi dátum ez, fordulópontja a kizsákmányoltak és elnyomottak történelmi harcának a nagytőkés, nagybirtokos rendszer, a feudalizmus fojtogató maradványai ellen, új mér­ földköve a gyarmatosított népek egyre sikeresebb felszabadító harcának. Egy új világ küszöbe, melyen át beléptünk a szocializmus évszázadába, ahol minden út a kommu­ nizmushoz vezet. A magyar munkásmozgalom s a magyar dolgozó nép szocializmust építő tömegei, a Magyar Szocialista Munkáspárt szempontjából is nagy jelentőségű ez az évforduló; ehhez fűződik a Kommunisták Magyarországi P ártjának megalapítása és az 1919-es magyar szocialista forradalom győzelmének történelmi eseménye. Nem lehet írni és beszélni a magyarországi kommunista mozgalom történetéről, ha nem ismerjük az oroszországi magyar hadifoglyok 80—100 000 embert átfogó tö­ megmozgalmát, kapcsolatukat az orosz forradalommal, szervezkedésüket, fegyveres harcukat a szovjethatalom védelmében, s vezetőiket, akik hazahozták a leninizmus tanításait, az orosz Bolsevik Párt forradalmi gyakorlatát s a harcok nagy tanulságait. Magától értetődő, hogy ennek a forradalmi élcsapatnak az eszmei befolyása kiterjedt a magyar hadifoglyok egész, több mint félmilliós tömegére és nem kis szerepe volt abban, hogy a Magyar Tanácsköztársaság hetek alatt harcképes Vörös Hadsereget tu­ dott szervezni. A hadifoglyoknak ez a forradalmi mozgalma és a Tanácsköztársaság adta a Ma­ gyar Kommunista Pártnak azokat a megingathatatlan, szilárd harcosokat is, akik ősz lejjel, de bátor szívvel fogtak fegyvert és szerszámot és segítettek mai eredményein­ ket megteremteni. Nemzeti történetünk haladó hagyományainak igen gazdag irodalma van. Kedveli téma a török hódítók ellen vívott évszázados harc, Rákóczi kurucainak és az 1843— 1849-es katonáknak a nemzeti szabadságért vívott küzdelme. Szaporodnak a könyves­ polcokon az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonáiról szóló könyvek és cikrrk. azonban alig esett még szó azokról az Oroszországba került magyar hadifoglyok­ ról, akik fegyverrel a kézben résztvettek a világtörténelem első győztes proletárforraImában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az azt követő polgárhá­ borúban. Pedig ez a tény jogos nemzeti büszkeséggel tölthet el minden haladó gon­ dolkodású magyar embert. Jelen dolgozat távolról sem tart igényt a teljességre, mindössze csak azt tűzi ki célul, hogy vázlatosan ismertesse az imperialista háborúba belekényszerített magyar éi orosz munkások és parasztok internacionalista szolidaritásának megnyilvánulási formáit, a lövészárok-barátkozást, valamint a sok tízezer magyar hadifogolynak a szö­

17

ges dróttal körülvett cári lágerekből a Vörös Hadsereg internacionalista egységeibe vezető útját. A háború idején Oroszországba került, a legkülönbözőbb nemzetiségekhez tar­ tozó hadifoglyok (németek, osztrákok, magyarok, csehek, szlovákok, horvátok stb.) sokmilliós tömegei közül a magyar hadifoglyok vettek részt legaktívabban a forrada­ lomban cs a polgárháborúban, A fiatal' szovjetköztársaság oldalán, külső és belső el­ lenségei ellen folytatott fegyveres harcban a külföldi hadifoglyok között oroszlánré­ szük volt a magyar hadifoglyoknak, okik vezető szerepet játszottak a szovjetköztár­ saság által szervezett nemzetközi alakulatokban. Jogosan feltehető tehát a kérdés, miért vett részt ilyen sok orosz fogságba kerüli magyar munkás, paraszt és értelmiségi a szocialista forradalom és a polgárháború fegyveres harcaiban? Három alapvető mozzanatra kell itt rámutatnunk. Először, társadalmi és politi­ kai viszonyait tekintve Magyarország sokban hasonlított Oroszországra, s a magyar munkásokhoz és parasztokhoz igen közel álltak és érthetőek voltak azok a célok, ame­ lyekért Oroszország munkásai és parasztjai harcoltak; másodszor, forradalmi beállí­ tottságát tekintve a magyar proletariátus Európa egyik legharcosabb proletariátusa volt; harmadszor, a gazdaságilag és politikailag elmaradott magyar burzsoázia, mely­ nek erős munkásarisztokrata réteg hiányában nem volt meg a szükséges tömegtáma­ sza, nem tudta ideológiailag annyira befolyásolni a munkásosztályt, mint amennyire az Németország, Ausztria, Csehország összehasonlíthatatlanul erősebb burzsoáziájának sikerült. Ezenkívül meg kell említenem még két nem kevésbé fontos tényezőt. Az egyik, a hadbavonuló katonák részesei vagy szemtanúi lehettek Magyarországon az 1912-ben kibontakozó újabb forradalmi fellendülésnek. Nem maradi) hatás nélkül az 1912 má­ jus 23-i „véres csütörtök”, amikor a sztrájkoló és tüntető munkások vére festette pi­ rosra Budapest utcáit, az 1914 november 4-i és. 17-i háborúellenes munkástüntetcsek stb. Az áruló magyar szociáldemokrata vezetők igyekeztek leszerelni a munkásság és a parasztság kibontakozó mozgalmát. A kormány népellenes politikájával együttmű­ ködve osztálybékét hirdettek, és a burzsoá pártokkal karöltve uszítottak más népek dolgozóinak a legyilkolására. Ezért a magyar katonák a háború igazi célját és értel­ mét a fronton ismerhették meg, részben saját tapasztalataik alapján, részben pedig a katonai szabályokat áthágva, barátkozó orosz társaiktól. A másik tényező, a cári hatóságok diszkriminációs politikája a magyarokkal szemben, melynek következtében rosszabb helyzetbe kerültek, mint a német, sőt az osztrák hadifoglyok. A nemzetközi proletárszolidaritásnak azon az. útján, amelyet a katonamundérba bujtatott magyar munkás és paraszt az Októberi Forradalom Vörös Gárdájáig meg­ tett, az első állomás kétségtelenül az orosz—magyar katonák lövészárok barátkozása volt. ☆ A II. Internacionálé rendkívüli kongresszusa 1912-ben kiáltványt adott ki, amely­ ben harcba hívta a nemzetközi proletariátust az imperialista hatalmak által évek óia előkészített rablóháború ellen. A kiáltvány többek között meghatározza minden or­ szág munkásosztályának a feladatát arra az esetre, ha a háború mégis kirobbanna. „Abban az esetben, ha a háború mégis kirobban, a szocialisták kötelesek beavatkozni annak mielőbbi befejezése, érdekében, és kihasználni a háború előidézte gazdasági *”• politikai válságot, hogy a népet fellázítsák és ezzel meggyorsítsák a kapitalizmus ha­ talmának a bukását.”1

18

A háború kirobbant. A II. Internacionálé opportunista vezetői, beleértve a Magyar­ országi Szociáldemokrata Part vezetőit is, csalárdul elárulták e határozatot, és egy­ ben a nemzetközi proletariátus érdekeit is. A „Népszava” hasábjain az osztályharc beszüntetéséről, a hadikölcsönök jegyzéséről, más népek iránti soviniszta gyűlöleté­ ről olvashatott a hadbavonuló magyar dolgozó. Osztályösztöno azonban megérezte hogy itt valami nincs rendben. A háború a valóságban „harc a piacokért és idegen országok kifosztása — írja Lenin 1914 augusztusában —, az a törekvés, hogy elfo jt­ sák a proletariátus forradalmi mozgalmát és az országokon belül megsemmisítsék a demokráciát, az a törekvés, hogy a világ proletárjait félrevezessék, egymással szembe­ állítsák és legyilkolják oly módon, hogy az egyik nemzet bérrabszolgáit a másik nem­ zet bérrabszolgái ellen uszítják a burzsoázia érdekében...2 Lenin ezt közvetlenül a há­ ború kitörése után írta „A forradalmi szociáldemokrácia feladatai az európai háború­ ban” című téziseiben, amelyek feltárják a háború igazi tartalmát és jellegét. A háború ellen ebben az időben csak a bolsevikok lépnek fel tudatosan, de csak­ hamar a terrorisztikus militarista eszközökkel fegyelmezett frontkatonák is az oppor­ tunista munkásvezetők szociálsoviniszta uszításai ellenére egyre inkább tanújelét ad­ ják az internacionalista proletárszolidaritásnak. A magyar források arról tanúskod­ nak, hogy a bolsevikok kezdeményezésére már 1915 tavaszán több helyen rendeztek baráti találkozót az orosz cs magyar katonák. A következő évben a barátkozások még gyakoribbak voltak. A felsőbb orosz és osztrák—magyar parancsnokságok, mikor ké­ sőbb tudomást szereztek a barátkozásról, szigorúan megrótták az alegységek parancs­ nokait és betiltottak minden érintkezést, a barátkozó orosz zászlóaljat pedjg leváltot­ ták. 1916 végén és 1917 elején fordulat állt be a világpolitikában. A háború erőforrásai kimerülőben voltak. Különösen állt ez a központi hatalmakra. Nem kis szerepet já t­ szott a fordulat bekövetkezésében a néptömegek növekvő elégedetlensége az elhúzódó háború s a velejáró nyomor miatt. Forradalmi elégedetlenség minden hadviselő ál­ lamban tapasztalható, de különösen Oroszországban és Ausztria-Magyarországon. Az imperialista háborút előidéző burzsoázia most a kiutat az imperialista békében látta Ismeretesek azok a különbéke tapogatózások, amelyek a német és az orosz udvarok között folytak egy esetleges különbekéről. A különbekét II. Miklós cár nem köthette meg, mert közben a februári polgári forradalom más irányt szabott az események ala­ kulásának. A hatalom Oroszországban a nagytőkések és a nagybirtokosok érdekeit Képviselő Ideiglenes Kormány kezébe került. Az új kormány ellene volt minden kü­ lönbékének; teljes mértékben az antant érdekeit szolgálta, ami a gyakorlatban a há­ ború továbbfolytatását jelentette. A bolsevikok vezette orosz munkásosztály ugyan­ akkor továbbfolytatta, de most már más, kedvezőbb körülmények között a harcot az altalános, demokratikus, annexió és hadisarc nélküli békéért, amelyet csak a kapita­ listák és földbirtokosok hatalmának megdöntése útján lehetett kivívni. Az oroszországi polgári forradalom után a német és osztrák—magyar hadvezetőség szorult katonai helyzetében mindent felhasznált az orosz kü­ lönbéke elérésére, még a lövészárok-barálkozást is, azt a barátkozást, ame­ lyet pár hónappal azelőtt tűzzel-vassal üldözött. Persze, a frontbarátkozást az im ­ perialista német és osztrák—magyar hadvezetőség a maga módján használta fel; egy­ részt az orosz katonák békevágyának növelése érdekében szóbeli és írásbeli propa­ gandára, másrészt egyszerűen kémkedésre. A német és az osztrák—magyar legény­ ségnek megtiltották az orosz katonákkal való érintkezést, de ez csak írott szó matadt. Az egyszerű katonák internacionalista szolidaritását és barátkozását már nem 'ehetett elfojtani. Az áprilisban és májusban lezajlott húsvéti és május elsejei, min­ den eddigit felülmúló, nagyarányú barátkozás alkalmával a hadseregfőparancsnokság által előírt szabályokat, különösen ami a legénységnek a fraternizálástól való távoltar-

19

tását illeti, nemigen tartották be. Találkozás az orosz forradalmi érzelmű katonákkal — a hadvezetőség szempontjából — nem a legkedvezőbb hatást gyakorolta a magyar legénységre. A lenini eszmék áttörték a frontot és történelmileg elég gyorsan a cselekvés irány­ tűi lettek a katonamundérba bujtatott magyar munkások és parasztok számára is. A trontbarátkozás további fejlődése és a katonák politikai felvilágosítása szempontjából nagy jelentőségű volt a bolsevikok 1917 május 4-i (április 21-i), a hadviselő országok katonáihoz intézett felhívása.3 A felhívás leleplezi az Ideiglenes Kormány imperia­ lista, háborús politikáját. Sokoldalúan megindokolja, hogy a tőkések hatalmának meg­ döntése nélkül miért nem lehetséges az annexió és hadisarc nélküli demokratikus bé­ be és a nem teljes jogú népek felszabadítása. Csak a népek testvéri szolidaritása a kapitalisták elleni harcban és a szocialista forradalom győzelme teremti meg a várva várt béke feltételeit. A bolsevikok türelmes felvilágosító munkája nyomán a forra­ dalom, a szocialista forradalom eszméje egyre elválaszthatatlanabbul kapcsolódik nemcsak az orosz, hanem a magyar katonatömegek tudatában is a demokratikus béke gondolatához. A frontról szabadságra hazatérő katonák elmesélik a barátkozások al­ kalmával folytatott eszmecserék tartalmát, s a Lenin fogalmazta helyes, a magyaror­ szági osztályharc konkrét viszonyainak is megfelelő jelszavak hamarosan termékeny talajra találnak. A húsvéti és májusi barátkozások, amelyeket a legénység kezdeményezett és való­ sított meg, de facto fegyverszünethez vezettek, annak ellenére, hogy a kormányok akkor nem voltak hajlandók a tárgyalóosztalhoz leülni. Az orosz fronton a szemben­ álló lövészárkok legénysége megállapodott, hogy nem lő egymásra és néhány front­ szakaszt kivéve, a fegyverek valóban el is hallgattak. A lövészárkok lakói által meg­ kötött fegyverszünetet mindkét ellenséges fél parancsnoksága kénytelen volt tudomá­ sul venni, és ezt gyakran írásban is rögzítették. A küldöttségek cseréje századtól had­ testig tömeges volt, amelyre általános és helyi viszonyoknak megfelelő kölcsönös sza­ bályokat állapítottak meg. A front békés hangulatát csak az 1917 júliusi Kerenszkij-féle offenziva zavarta meg. Az offenzívát az antan nyugati frontjának a támogatására indította az oros2 hadvezetőség, de a hadsereg döntő többségének az ellenállásán megtört. Az orosz oífenzíva megállítása után a központi hatalmak indítottak ellentámadást a bukovinai frontszakaszon, s ez jelentős területnyereséggel ért véget. Ezután jelentősebb harcok már nem voltak. A szemben álló felek legénysége között újból megkezdődtek a ba­ rátkozások. Az orosz lövészárkok legénysége fokozatosan magáévá tette a bolsevikok álláspontját a békéről és a szocialista forradalomról. Az orosz példa nem volt hatástalan a magyar legénységre, bár a fronton töme­ ges parancsmegtagadással még nem találkozunk, mert az osztrák—magyar hadveze­ tőség politikai okok miatt tartózkodott támadó parancs kiadásától, de a szökések sza­ porodása. a bevonulási parancsok megtagadása már jelzi a hatást. A kormány és a hadvezetőség békedemagógiája egyre kisebb befolyást ér el, s a katonák előtt egyre világosabb lesz, hogy a bolsevikoknak van igazuk, hogy, csakis a burzsoázia hatal­ mának megdöntésével érhető el a hőn óhajtott demokratikus béke. Az a forradalmi erjedés, amely 1917-ben az orosz hadseregben végbement, más körülmények között, de hasonló formában megismétlődik 1918-ban a monarchiában is. Az Októberi Szocialista Forradalom döntő fordulatot jelentett a frontkatonák éle­ tében is. A legénység kölcsönös megegyezése folytán az orosz ezred, hadosztály, sőt hadtest katonatanácsainak megbízottaival kötött fegyvernyugvások most már tényle­ ges fegyverszünetekké fejlődtek. 1917 december 3-ára, tehát a fegyverszüneti tárgya­ lások megkezdésének az idejére hadtest, sőt hadsereg szinten megkötötték a fegyver-

20

szünetet; kivételt képeznek azok az orosz és román egységek, ahol a bolsevikok be­ folyása még nem volt elég erős. A fegyverszünetet az orosz, német és osztrák—magyar legénység valósította meg alulról felfelé, kész helyzet elé állítva így az orosz, a német és az osztrák—magyar főparancsnokságokat. A Breszt-Litovszkban december 5-én megkötött 10 napos, majd végleges fegyverszünet már csak a való tényt rögzítette. Az orosz fronton beköszönt a frontkatonák és a határoszág lakossága által óhajtott béke. A bolsevikok a gyakor­ latban bebizonyították, hogy a nép ha békét akar, ki is tudja kényszeríteni. Ezzel pél­ dát mutattak a magyar katonák számára is, akiket rövid pihenő és átszervezés után az orosz frontról a Piave partjára szállítottak, hogy ott folytassák a küzdelmet a kapita­ listák számára busás hasznot jelentő végső győzelemért. Ezek az egységek azonban már távolról sem voltak mentesek a forradalmi eszméktől. A fegyverszünet után hazatérő hadifoglyok, akik Oroszországban szemtanúi, vagy aktív résztvevői voltak a kizsákmányolok hatalma megdöntésének, szervezői lettek annak a mozgalomnak, amely 1918-ban a hadsereg forradalmasodásán keresztül a háború végleges befejezé­ séhez vezetett. ☆ Míg Magyarországon a lenini eszmék 1918—1919-ben kezdenek a tömegek tuda­ tába behatolva forradalmi cselekvésekké érni, addig az Oroszországba került magyar hadifoglyoknál ez a folyamat sokkal gyorsabban zajlik le. A világháború folyamán a Vöröskereszt adatai szerint a háború végén a Központi Hatalmak hadseregéből 2 342 000 hadifogoly volt Oroszországban. Ezek közül 1 670 395 közkatona és altiszt, 54 000 tiszt az osztrák—magyar hadsereghez tartozott. A magyar hadifoglyok száma mintegy 500—600 000. Egészen pontos adataink erre vonatkozóan nincsenek, a források eléggé ellentmondóak.4 A hadifoglyok hatalmas tömege nem­ csak a monarchia katonai gyengeségét és vereségét jelentette, hanem a kizsákmányolt és vágóhídra küldött munkások és parasztok ellenállását is az imperialista célokért folytatott háborúval szemben. A világháborúval foglalkozó burzsoá történészek csak arról írnak, hogy az osztrák—magyar kizsákmányoló osztályok elnyomása alatt szen­ vedő nemzetiségi alakulatok, századok és nem egyszer ezredek önként mentek fogság­ ba vagy álltak át az oroszok oldalára, de a magyar munkás és paraszt háborúval szembeni ellenállásának ilyen formáját) meg sem említik, mert ez távolról sem szol­ gálná a magyar nacionalista ideológia igazolását. A háborús uszítás ellenére sok magyar katona már 1914—1915-ben inkább a ha­ difogságot választja, semhogy résztvegyen a kizsákmányolt és félrevezetett orosz pro­ letárok gyilkolásában. A növekvő háborúellenesség, a magyar dolgozók — részben ösztönös — internacionalista érzései hozzájárultak, nem is kis mértékben, a magyar hadifoglyok aránytalanul magas számához. Bár a hadifoglyok számára a háború be­ fejeződött, az újabb szenvedések egész sora állott előttük. Hátra szállították őket a zsúfolt gyűjtőállomásra, majd valamennyit nemzetiség szerint szétválasztottak. A cári megkülönböztető politika következtében a magyar és német hadifoglyok rosszabb kö­ rülmények közé kerültek, ami az állandó nemzetiségi ellentéteknek vetette meg az alapját a foglyok között. Az az osztálytagozódás, amely a Habsburg-monarchia tár­ sadalmára és egyben hadseregére jellemző volt, az orosz fogságban sem tűnt el, sőt még élesebben jelentkezett. A cári hatóságok osztályszolidaritása biztosította a tisz­ tek hatalmát a legénység felett. A tisztek megtarthatták tisztiszolgáikat is. Nem dol­ goztak, s fogságukban tovább folytatták otthon abbahagyott léha életüket. A hadifoglyokat 400 táborban helyezték el, ebből 300 európai 100 pedig ázsiai Oroszországban volt. A hadifogoly táborok a kizsákmányolt, agyonkínzott foglyok kö­ zött dúló járványos megbetegedések központja volt. A Vöröskereszt hivatalos kimu-

21

tatása szerint az orosz fogságban elpusztult hadifoglyok száma 471 398 főt tett ki. Ez a szám 158 817 fővel haladta meg az osztrák—magyar hadsereg öszes veszteségét a keleti fronton 1914—1918 között.5 1915 folyamán az orosz gazdasági életben már érezhetővé vált a munkaerőhiány. A szükségletet a hadifoglyok munkábaállításával igyekeztek biztosítani. Egy német statisztikus szerint európai Oroszországban 838, ázsiai Oroszországban pedig 518 he­ lyen dolgoztak hadifoglyok. 1916-ban a hadifoglyok szerepe a termelésben még job­ ban megnőtt, az év végén több mint kétmillió fogolyból csaknem másfélmillió dol­ gozott, a tisztek viszont dologtalanul éltek a táborokban, elvonva a legénységtől azt, amit lehetett. Az üzemekbe került hadifoglyok nagy része hamar felismerte az orosz munkás­ osztály követeléseinek jogosságát és gyakran részt vettek a gyárban tartott gyűlése­ ken. A közös munka és a közös sors tudata kifejlesztette az internacionalista szolida­ ritás érzéseit. A bolsevikok tudatosították az orosz és a hadifogoly munkás összefogá­ sának a gondolatát a közös ellenség, a cári önkény és a kapitalista kizsákmányolás elleni harcban. Az 1917-es februári polgári demokratikus forradalom utáni hónapok­ ban a munkára irányított hadifoglyok száma tovább növekedett. A munkahelyeken uralkodó embertelen bánásmód, az orosz munkásokkal való közvetlen érintkezés rö­ vid idő alatt forradalmasította a hadifoglyokat, akik különösen kitűntek antimilitarista propagandájukkal. 1915 és 1916 folyamán a hadifoglyok forradalmi szervezeteket alakítanak és ha­ marosan megtalálják a bolsevik pártsejtekkel a kapcsolatot.5 Jelentősebb csoportok alakulnak a tomszki, a csitai, az ivanovo-voznyeszenszki, a kazalinszki és más táboíokban. A mozgalmat régi szervezett munkások és értelmiségiek szervezték. 1916 nya­ rán került a tomszki táborba Kun Béla, a Szociáldemokrata Párt kolozsvári titkára, a baloldali ellenzék egyik jelentős alakja, aki még ugyanebben az évben tagja lett a helyi bolsevik pártszervezetnek. Tomszk hamarosan a magyar hadifoglyok forra­ dalmi marxista szervezkedésének egyik legjelentősebb központja lesz. Kun Béla és a körülötte tömörülő Münnich Ferenc, Jaross Béla, Szilágyi Imre, Seidler Ernő, Reinei Károly, Gardi Gyula, Lipschitz Ernő alkották a kibontakozó mozgalom vezető gárdá­ jának egy részét. Számos hadifogolytábor forradalmi szervezete kapcsolatot teremtett az orosz fór radalmárokkal és mozgósította az orosz munkásosztály harcával együttérző tagjait a 2 1917. januári és februári sztrájkokra és tüntetésekre. 1917 elejére a hadifoglyok kö­ zött egyre növekedett a háborúellenes hangulat és egyre nagyobb együttérzéssel szem­ lélték az orosz munkások és parasztok harcát a cárizmus és a háború ellen. A feb­ ruári polgári demokratikus forradalom — mivel a hatalom a burzsoázia kezébe ment á t,— a hadifoglyok helyzetében nem hozott javulást, sőt a kormány részéről indí­ tott soviniszta hullám a megalázás és a pogromok egész sorát zúdította a hadifog­ lyokra. A hadifogoly táborokban a fegyházi szellem lett úrrá, a munkán lévő hadi­ foglyok a tűrhetetlen bánásmód miatt tömegesen szöktek meg. Változást csak az, je ­ lentett, ha a városban vagy a környéken a szovjetek a bolsevikok befolyása alá ke­ rültek. Ebben az esetben a hadifogoly-legénység gyakorlatilag olyan jogokat kezdet1 élvezni, mint az orosz munkás. A hadifoglyoknak a februári forradalommal szemben táplált pacifista iliúziói júliusban szertefoszlottak és egyre inkább világossá vált előt­ tük, hogy nem az orosz munkás és paraszt az ellenségük, akiknek meggyil­ kolására mozgósította őket a ferencjózsefi rendszer, hanem a királyok és csá­ szárok, a kapitalisták, kivétel nélkül minden kizsákmányoló. A háborúból és a háború okozta szörnyű helyzetből a magyar hadifoglyok jelentős része a kiutat a forradalom­ ban, a kapitalista és földesúri rendszer megdöntésében látta. Ez vezette a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket a proletárforradalom barikádjaira.

22

A pétervári októberi fegyveres felkelés előestjén számos hadifogoly kereste fel aSzm olnijt, a bolsevikok központját, felajánlva szolgálataikat a béke és a szocializ­ mus forradalmának fegyveres támogatására. Számos hadifogoly lépett be annak a 2 üzemnek a Vörös Gárdájába, ahol dolgozott. Az orosz munkások ismerték és szeret­ ték a magyar hadifoglyokat, és megvédtek őket a Kerenszkij-kormány által indított soviniszta hajszáktól, később pedig szívesen bevették őket a Vörös Gárdába, ahol bá­ torságukkal és odaadásukkal nem okoztak csalódást. Az Októberi Forradalom a hadifoglyok életében gyökeres változást jelentett. A szovjethatalom véget vetett az erőszak és kizsákmányolás rendszerének. Megszüntet­ te a hadifogolytáborok börtönjellegét. A munkán lévő hadifoglyok ezentúl ugyan­ olyan fizetést kaptak, mint az orosz munkások. Megszűnt a látástól-vakulásig tartó munka és mindenütt valósággá lett a februári forradalomban kivívott, de még gya­ korlatilag nem minden helyen érvényesült 8 órás munkaidő. A munkáshatalom min­ dent elkövetett, hogy a hadifoglyok nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is él­ vezzék a forradalom adta jogokat. A forradalom politikai jogokat is biztosított a ha­ difoglyok számára. Legálisan kezdenek dolgozni a leninizmushoz egyre inkább köze­ ledő forradalmi szervezetek, amelyek még nem tisztázták ugyan teljesen viszonyukat a nyugati szociáldemokráciához, de többségükben határozottan támogatták a bolsevikokat. A határozott szervezeti és ideológiai tisztázódás főleg az OK (b) P VII. kong­ resszusa után történik meg, amikor a bolsevikok formálisan is szakítanak a szociál­ demokrata elnevezéssel es pártjuk nevében a kommunista jelzőt használják. A leninista, a leninizmushoz közeledő áramlatokon kívül más politikai irányza­ tok is színre léptek. Az osztrák—magyar és német hadseregek hadifoglyainak össze­ tétele tükrözte a német birodalom és a monarchia társadalmi és politikai tagozódá­ sát. A burzsoá nacionalista mozgalmakon kívül, amelyek főleg a szláv anyanyelvű hadifoglyok között már előzőleg is szabadon működtek, megjelentek más burzsoá áramlatok is mint a német és magyar soviniszta tiszti szervezetek, a cionista mozga­ lom, anarchista és anarcho-szindikalista csoportosulások. Annak ellenére, hogy a hadifoglyok politikai nézeteit otthoni társadalmi helyzetük és élményeik határozták meg, komoly befolyást gyakoroltak az oroszországi pártvi­ szonyok is. Helytelen lenne tagadni a magyarországi szakszervezeti és szociáldemok­ rata pártmozgalomban résztvett hadifoglyokra gyakorolt mensevik hatásnak a jelen ­ tőségét, vagy az anarchista és eszer befolyást. Ezen áramlatok, mondhatni valamenynyien pályáztak a hadifogoly mozgalom vezetésére. A gyors iramban kibontakozó mozgalom egyre inkább követelte a leninista és a leninizmushoz közel álló áramlatok ideológiai és szervezeti megerősítését. Szükség volt a hadifoglyok mozgalmának leni­ nista vezetésére, nemcsak a szovjethatalom 'létéért folytatott küzdelemben, amikor milliós hadifogoly tömegek állásfoglalása komolyan befolyásolta a forradalom és el.enforradalom között dúló váltakozó sikerű harc végső kimenetelét, hanem a haza­ térő hadifoglyok forradalmi nevelése szempontjából is. A szovjethatalom számára létkérdés volt a nyugati proletariátus támogatása és hogy az érlelődő németországi és ausztria—magyarországi forradalmak vezetése opportunista szociáldemokraták, vagy a leninizmussal többé-kevébé megismerkedett forradalmárok kezébe kerül-e. Ezért a párt minden támogatást megadott a leninista és internacionalista hadifogoly mozga­ lom számára. A szovjethatalom fennállásának első hónapjaiban nem volt még elég szervezett íendszeres a hadifoglyok körében végzett forradalmi munka. Különösen bonyolult 'olt a helyzet a táborokban. Itt a hadifoglyok politikai fejlődése sokkal lassúbb volt, -nint a városokban és az ipari központokban, ahol közvetlenül kapcsolatba kerültek az orosz dolgozókkal. A táborokban a forradalmi propagandamunka a tisztek több-

23

ségének makacs ellenállásába ütközött, akik igyekeztek ellenpropagandát szervezni a „hit, a király és a haza” zászlaja alatt. Állandóan azzal fenyegették a forradalmár hadifoglyokat, hogy otthon „hazaárulás” címén hadbíróság elé fogják őket állítani, s hogy fenyegetésüknek súlyt is adjanak, jelentéseket küldtek a Hadügyminisztérium­ nak a hadifoglyok „felforgató” tevékenységéről. Jelentéseiken túlmenőleg kapcsola tót építettek ki az ellenforradalmárokkal. Az antibolsevik propaganda központjai, az 1917 végén megalakult úgynevezett „Segítő Bizottságok” és más hasonló szervezetek a hadifoglyok érdekképviseleteként léptek fel. Ezeket teljes egészükben a reakciós tisztek tartották kezükben. A forradalmi és a reakciós erők közötti harc gyakran vé­ res verekedéssé faju lt; a hadifoglyok fokozatosan két egymással ellenségesen szem­ ben álló táborra oszlottak, de a kettő közül jelentősen túlsúlyban voltak a forradalmi elemek. Mind a táborokban élő hadifoglyoknak, mind a városokban élőknek hiányzott a rendszeres pártvezetés. A helyi OK (b) P és tanácsszervek nem tudták eléggé figye­ lemeb venni a hadifogoly mozgalom sajátosságait, a fővárosban még nem volt egy­ séges központ, amely egyesíteni és közös mederbe tudta volna terelni a magyar hadi­ foglyok rendkívül sokrétű forradalmi szervezetét. E szervezetek különböző néven mű ködnek — „Hadifoglyok Nemzetközi Bizottsága”, „Hadifoglyok Szocialista Bizottsága’’ „Hadifoglyok Szociáldemokrata P ártja”, „Külföldi munkások szociáldemokrata szer vezete” stb. A különböző elnevezések gyakran tükrözték a szervezetek jellegében lé­ vő eltérést. Míg egyes szervezetek például a moszkvai, tomszki, omszki, irkutszki — programjuk és munkamódszerük alapján — szinte teljesen bolsevik szervezeteknek tekinthetők, addig sok más pusztán tömegszervezet volt, amely a kerület valamennyi hadifoglyát egyesítette, és zavaros szociáldemokrata szellemű tevékenységet folytatott Pozitív szerepet játszottak annyiban, hogy a hadifogoly tömegeket a forradalom olda­ lán tömörítették, de nem tudták a hadifoglyok következetes forradalmi szellemben való nevelésének feladatát megoldani. A hadifoglyok kommunista szervezetének megteremtését a legaktívabb interna­ cionalisták vállalták magukra, akik már régebben beléptek a bolsevik pártba. A szer­ vezet megteremtésében fontos dátumot jelentett 1918 március 14, amikor Moszkvá­ ban konferenciát tartottak Németország, Auszria, Magyarország, Lengyelország, Cseh­ ország és más országok internacionalista szociáldemokratái. A konferencián a hadi­ foglyok mozgalmának több mint 30 vezetője vett reszt. Megjelent a konferencián Le­ nin is. Ez emelte a tanácskozás jelentőségét, hiszen egy igen fontos feladat megoldá­ sával, a III. Internacionálé megalakításának a kérdéseivel foglalkozott. Élénk vita után a konferencia részvevői megfogalmazták az Oroszországban élő külföldi bolse­ vikok legfőbb soronlévő feladatait: 1. minél előbb meg kell szervezni az OK (b) P mellett működő nemzetközi szekciót, mint a hadifoglyok körében folytatott forradal­ mi munka pártközponjtát; 2. minden rendelkezésre álló eszközzel fokozni kell a kül­ földi proletariátus körében folytatott internacionalista propagandát; 3. gyúanyagként kell felhasználni a hadifogolycserét a közelgő nyugati proletárforradalmak érdekében; 4. meg kell szervezni a hadifoglyok harci erőit Szovjet-Oroszország, az első szo­ cialista köztársaság erősítéséért és védelméért vívott harcra.7 Elhatározták, hogy e célok megvalósítása érdekében április közepén Moszkvában megtartják az oroszországi hadifoglyok kongresszusát. Egyidejűleg határozatot hoz­ tak, hogy a legközelebbi napokban meg kell kezdeni a hadifoglyok számára készülő német, magyar, cseh és lengyel nyelvű központi bolsevik újságok kiadását. 1918 március 24-én Moszkvában megalakult az OK (b) P Magyar Csoportja. Az OK (b) P Magyar Csoportjának megalakítása óriási jelentőségű a magyar munkás­ mozgalom történetében. Ez az első magyar kommunista csoport nemcsak a magyar

24

hadifogoly bolsevikok forradalmi tevékenységének központja volt, hanem alapvető magva lett a nem sokkal később megalakult Kommunisták Magyarországi P ártjá­ nak, iskolája lett a magyar forradalmároknak. Az OK (b) P Magyar Csoportjának tevékenysége révén vert először gyökeret a magyar munkásmozgalomban Lenin ta­ nítása. 1918 március 25-én a csoport tagjai levelet intéztek az OK (b) P Központi B i­ zottságához. Ebben a levélben hivatalosan közölték az OK (b) P Magyar Csoportjának megalakulását, amely az Orosz Kommunista Párt elméleti és gyakorlati platformján áll, és elfogadja az OK (b) P VII. kongresszusának kollégiuma által kidolgozott párt­ programot. 1918 április 11-én az OK (b) P Központi Bizottsága jóváhagyta a Magyar Csoport megalakulását a bolsevik párt egyik csoportjaként, amely annak „szervezeti szabályzata keretein belül'’ működik és megerősítette a bemutatott programot. Az OK tb) P Magyar Csoportja a külföldi hadifoglyok első pártcsoportja volt a bolsevik pár­ ton belül. A Magyar Csoport rendkívül fontos szerepet játszott az eljövendő magyar proletárforradalom kádereinek képzésében. A csoport eleinte négy-öt főből állt, de hamarosan maga köré tömörítette a hadifoglyok legaktívabb forradalmi elemeit. 1918 április 3-án jelent meg Kun Béla és Szamuely Tibor szerkesztésében az OK (b) P Magyar Csoportjának lapja, a „Szociális Forradalom.” Ez rendkívül fontos esemény volt az egész magyar forradalmi mozgalom történetében. Az újság hetenként kétszer jelent meg, 15 000—20 000 példányban. A lap nemcsak a magyar hadifoglyokra, ha­ nem az osztrák—magyar hadsereg katonáira és a hátország dolgozóira is jelentős ha­ tást gyakorolt. A hazatérő hadifoglyok a magyar hatóságok rendkívüli óvóintézkedé­ sei ellenére hazahozták a „Szociális Forradalom” több számát. Az OK (b) P Magyar Csoportja agitációs és propagandamunkájában nagy figyel­ met fordított az európai és különösen a magyar jobboldali szociáldemokrácia áru­ lásának leleplezésére. Erre annál is inkább szükség volt, mert a háborúban orosz fog­ ságba esett magyar munkások jó részében még elevenen éltek olyan illúziók, hogy a szociáldemokrácia következetesen védelmezi a proletariátus érdekeit. A magyar bol­ sevikok fontos politikai feladata volt, hogy eloszlassák ezeket az illúziókat, megmu­ tassák, hogy az opportunizmus ténylegesen az imperializmus politikai cinkosa. A lap megjelenésével egyidejűleg füzetsorozatot indítottak „Kommunista Könyvtár” néven és kiadtak agitációs brosúrasorozatot is „Forradalmi írások” címmel.8 A magyar forradalmár hadifoglyok több újságot is kiadtak. Mint pl. a „Nemzet­ közi Szocialista”, „Világszabadság”, „Forradalmár”, „Ébredés” stb. A felsorolt újságok bár általában jóval alacsonyabb ideológiai színvonalon álltak, mint a „Szociális For­ radalom”, és gyakran elméletieg zavaros nézeteket hirdettek, mégis mind aktív forradami propagandát fejtettek ki, mozgósították a magyar hadifoglyokat SzovjetOroszország fegyveres védelmére, előkészítették őket az otthoni proletárforradalomra. Az OK (b) P Magyar Csoportjának az agitációs és propagandamunka melleit a hadifoglyok közötti szervező munka volt egyik legfontosabb feladatköre. 1918 március —áprilisában nagy előkészületek folytak a hadifoglyok összoroszországi kongresszusára. Az előkészítő munkát a szervező bizottság végezte, amelyet a március 14-i értekez­ leten választottak meg, a Magyar Csoporttal együtt. A kongresszus feladata/ az volt, hogy a párt’ vezetése és irányítása alatt a hadifoglyok legszélesebb tömegeit tömörít­ se a szovjethatalomért folyó harcban. A hadifogoly kongresszus három napig tartott április 16, 17, 18-án. A kongresszus határozatot hozott a Vörös Hadsereg számára ala­ kítandó nemzetközi egységekről. Egy másik határozatban tiltakoztak az orosz hadi­ foglyokkal szemben Németországban és Ausztria—Magyarországon tanúsított ember­ telen magatartás ellen, üdvözölték az urosz hadifoglyokat és felszólították őket: kap-

25

csolódjanak be aktívan Németország és Ausztria—Magyarország népeinek forradalmi harcába. A hadifoglyok szervezése terén rendkívül fontos szerepet játszott az a határozat, amely kimondja hogy létre kell hozni az OK (b) P Külföldi Csoportjainak Föderáció­ ját. A föderáció néhány héttel a kongresszus után jött létre, miután megalakultak, a fő nemzetiségi kommunista csoportok. Az OK (b) P Külföldi Csoportja Föderáció­ jának létrehozása után a hadifogoly szervezetek munkáját pártalapon szervezték meg. 1918 májusában a Kremlben Kun Béla, Szamuely Tibor és Vántus Károly vezetésével megalakították a magyar agitátor iskolát, amelyet egy év alatt 102 agitátor végzett el A Kremlben működő agitátor iskola mellett számos agitátor tanfolyamot szerveztek a magyar bolsevik hadifoglyok részére Szovjet-Oroszország különböző városaiban 1918-ban összesen 745 magyar hadifogoly végzett tanfolyamot. Ezeket részint a vidéki hadifogoly csoportokhoz, részint a frontra, részint pedig Magyarországra küldték Az OK (b) P Magyar Csoportja és az OK (b) P Külföldi Csoportjainak Föderá­ ciója hatalmas munkát végzett a hadifoglyok politikai nevelésében. Fő feladat az volt, hogy a hadifogoly tömegeket és különösen még a semleges állásponton levőket meg­ győzzék a párt politikájának helyességéről, az orosz proletárforradalom legaktívabb védelmének szükségéről és szervezzék és mozgósítsák erre a rokonszenvezőket. Ebben a munkában, amelyben valamennyi vidéki szervezet részt vett, a magyar bolsevikok jelentős sikereket értek el. A magyar bolsevik hadifoglyok tevékenységének fontos oldala volt az is, hogy forradalmi agitációt fejtettek ki az Oroszország nyugati részét megszálló hadsereg ka­ tonái között. Ebben aktív segítséget nyújtottak a már hazatért, de ismét harcba ve­ tett hadifoglyok. Az oroszországi magyar forradalmi hadifogoly szervezetek — elsősorban az OK (b) P Magyar Csoportja, az OK (b) P Külföldi Csoportjainak Föderációja, a Vörös Gárda és a Vörös Hadseregben működő egységek — kimagasló szerepet töltöttek be mind az orosz, mind a magyar proletárforradalom fejlődésében. Lenin rendkívül nagyra becsülte az oroszországi forradalmi hadifoglyok szövetsé­ gének tevékenységét. 1918 márciusában az OK (b) P VIII. kongresszusán a következő­ ket mondotta: „Azokból a hadseregekből, amelyeket az imperialisták kizárólag saját érdekeikben létesítettek, több százezer hadifogoly ment vissza Magyarországba, Né­ metországba, Ausztriába és munkájuk eredményeképpen a bolsevizmus bacilusai tel­ jesen elárasztották ezeket az országokat. És ha ott velünk rokonszenvező csoportok és pártok vannak uralmon, ez annak... a munkának köszönhető, amelyet az oroszországi külföldi csoportok végeztek, és ami az Oroszországi Kommunista Párt, mint a Világ Kommunista P ártja egyik sejtje tevékenységének egyik legfontosabb alapja.”9

•ír A Nagy Októberi Szocialista Forradalom barikádjain megvalósult a különböző nemzetek forradalmárainak igazi, harcos, vérrel áztatott szövetsége. A magyar inter­ nacionalisták mint ellenséges hadifoglyok kerültek orosz földre, ahol szenvedés, be­ tegség, nyomor és megalázás fogadta őket. Hasonló sorsban osztoztak az orosz munká­ sok is. A közös sors, az együtt végzett munka közelhozta őket egymához. A Bolsevik Párt felvilágosító és szervező munkája lehetővé tette, hogy harcban is egyek legye­ nek. A sztrájkokon, tüntetéseken és a forradalom barikádjain vívott közös harcukkal a gyakorlatban is megvalósították Marx és Engels Kommunista Kiáltványának befe­ jező szavait: „Világ proletárjai egyesüljetek” !

2b

„Az elv társak n ak — m ondta V. I. Lenin 1918. augusztus 2-án a V arsói F o rrad a l­ mi Ezred gyűlésén — az a nagy tisztesség ju to tt osztályrészül, hogy fegyverrel a k e­ zükben védjék a szent eszm éket és hogy együtt harcolva azokkal, akik tegnap a fro n ­ ton ellenfeleik voltak — ném etekkel, osztrákokkal, m agyarokkal —, gyakorlatilag v a ­ lósítsák meg a népek nem zetközi testvériségét.” Az oroszországi szovjethatalom oldalán harcoló internacio n alisták nem voltak em ­ berfeletti hősök. Igaz em berek voltak, akik az O roszországban dúló osztályharcban az orosz m unkásosztály és p ártja, a bolsevik p á rt m ellé áltak. T öbbségükben nem voltak m arxisták, de felism erték, hogy a dolgozók igazságáért egyedül a kom m unisták h a r­ colnak a legkövetkezetesebben. J E G Y Z E T E K : 1. Ü J k o r l t ö r té n e lm i o lv a s ó k ö n y v ?T. k ö t. 1870— 1918. 2. L e n in M ű v e i. 21 k ö te t S z i k r a 1931 1 o ld a l. 3. L e n in M ű v e i. 24. k ö te t 179—181 o ld a l 4. G y ö r k e i J e n ő —J ó z s a A n t a l: A d a lé k o k a m a g y a r i n t e r n a c io n a lis t á k tö r té n e té h e z . H a d tö r té n e ti K ö z le m é n y e k 1957 3—4 s z á m . 5. U . o. 6. M iié i G y ö r g y : A m a g y a r h a d ifo g ly o k k o m m u n is ta s z e r v e z e t e in e k k i a l a k u l á s a é s te v é k e n y s é g e S z o v je t- O r o s z o rs z á g b a n . 1917— 918. M a g y a r —o ro s z t ö r té n e lm i k a p c s o la t o k . M ű v e lt N ép 1950. 315—406 o ld a l. 7. S z a m u e ly T i b o r : A K o m m u n is tá k M a g y a r o r s z á g i P á r t já n a k m e g a la k u lá s a é s h a r c a a p r o le t á r ­ d i k ta tú r á é r t. K o s s u th 1964. 129 o ld a l. 8. L e n in M ű v e l 29 k ö t e t S z ik r a 1953 155— 156 o ld a l. 9. L e n in M ü v ei 4. k ia d á s 28. k ö te t 26 o ld a l.

F O R R Á S O K D o k u m e n tu m o k a z O K (b) P M a g y a r C s o p o r t já n a k t ö r t é n e t é b ő l. 1918— '919. Ö s s z e á llíto tta : M i­ iéi G y ö r g y . P á r t t ü r t é n e t i k ö z le m é n y e k , 1957. 1 sz . 165—188 o ld a l. A m a g y a r o r s z á g i m u n k á s m o z g a ­ lom 19 7—1919. A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g , ö s s z e á l l ít o t t a a M a g y a r S z o c ia lis t a M u n k á s p á r t K ö z p o n ti B iz o t t s á g á n a k P á r t t ö r t é n e t i I n té z e t e . K o s s u th 1957— 1953. N a g y id ő k ta n ú i e m lé k e z n e k (1918—19 9) K o s s u th 1958. A M a g y a r M u n k á s m o z g a lo m T ö r t é n e t é n e k v á lo g a to tt d o k u m e n tu m a i 1917 n o v e m b e r — 19 9 m á r c iu s . M D P K ö z p o n ti V e z e tő s é g e P á r t t o r t é n e t i In té z e t e . S z i k r a 1956.

J. V. Lopatyuk, a Szocialista Munka Hőse és Szabó László tiszalöki internacionalista veterán a hármas határtalálkozón

27

Lenin a legélénkebb figyelemmel kísérte a Magyar Tanácsköztársaság problémáit. Lenin Szamuclyvel 1919 májusában, Moszkvában.

28

Kiss Sándor:

Forradalom és humanizmus A N agy O któberi Szocialista F orrad alo m m al elkezdődött a győztes szocialista forradalm ak korszaka, am elyen keresztül a tá rsa d alo m á tté r a k ap italizm u sró l a szocializmusra. Az eltelt ötven évben a z első győztes p ro letárfo rra d alo m nem csak megerősödött, nem csak v ilág ren d szerré v á lt az á lta la lé treh o zo tt tá rsa d alm i form a, hanem bizonyosságot is szolgáltatott, hogy k o ru n k tá rsa d alm i p ro b lém áin ak reális megoldásához csak ez az ú t vezet. A tőkés m onopólium ok elnyom ása a la tt élő n ép ek eg y re több tén y en ism erik lel a k ap italizm u s visszásságait, a szocializm us előnyeit. M egnőtt az érdeklődése a középosztályoknak és réteg ek n ek is a szocializm us irán t, s m in th a csak az utóbbi húsz évben fedezték volna fel, hogy ötven évvel ezelőtt lé tre jö tt az első szocialista állam. A szocializm us és a hozzá vezető ú t viták, „párbeszéd ek ” tá rg y a lett. A m el­ lette és ellene elhangzó érvekben végső soron a m ag át tö rtén elm ileg tú lé lt és a történelmi h alad á st hordozó osztály céljai és törekvései fejeződnek ki, s a n n a k alapján csoportosítják a m á r le z a jlo tt tö rtén elm i esem ények tényeit, hogy hogyan segítik elő ezeket a célokat és törekvéseket. A k ia la k u ló érték elések a lezajlo tt eseményeken m it sem v á lto z ta tn a k m ár, de fontos szerepük van ab b an , hogy az em ­ berek hogyan és m ilyen m ódon közelítik m eg ko ru k m eg o ld ásra v áró felad atait. Éppen ezért a burzsoázia m indent elkövet, hogy a töm egeket a m aga oldalán tartsa, . elrettentse” a forradalom tól. A burzsoázia m indig is rág a lm az ta a fo rrad a lm i m u n k ásm o zg alm ak at és vezető­ jét, a k om m unista p árto k at. Az első győztes szocialista fo rrad alo m ó ta azo n b an dühe és elk eseredettsége megsokszorozódott. A fegyveres intervenció, az erőszakos megdöntési k ísé rlete k m ellett, egyre kifinom odottabb form ában, végig érv én y esü lt az ideológiai m egtévesztés és rágalm azás. E lsősorban azokon a te rü letek en igyek­ szik forradalom ellenes é rv e it összpontosítani, ahol vélem énye szerint, leg sik ere­ sebbnek tű n ik ellentám adása, s egyben leginkább alap o z h at azokra az érzelm ek re es gondolatokra, am elyeket ő m aga fejlesz tett ki tö b b évszázados u ralm a idején. Ha gyengülő sik errel is, éppen ez ért ta lál m ég m indig m eg értésre és tá m o g atásra a középrétegekben, am elyeket, nem lévén n ek ik önálló tö rté n elm i szerepük, végig ideológiai befolyása a la tt ta rto tt. A fo rrad alm ak fela d ata kettős. Egyrészt, a történelm ileg m agát tú lé lt viszonyo­ sa! és az azokat tám ogató társad alm i intézm ényeket m eg kell sem m isíteni. F elszá­ molásuknak n élkülözhetetlen v elejá ró ja a z erőszak és a rom bolás. E llen állásu k m eg ­ törése u tá n k e rü lh e t csak so r a kialakuló és előtörő friss h a jtá so k áp o lására, az új ~riadalom fokozatos felépítésére. Az utóbbi huzam osabb és fárad ság o sab b m u n ­ kát igényel, de nem kevesebb k o n flik tu st ta rtalm az, m in t az előbbi. A h alad ással szi-móen álló k önm aguk védelm ében elsősorban az első fela d at ellen so rak o ztatják fel érveiket, am elyek között nem elhanyagolható szerepet já tsz ik a h u m anizm usra, az em beriességre való hivatkozás, A burzsoázia m árcsak a z é rt is jogosnak ta r tja a

29

h um anizm usra való hivatkozását, m e rt sa já t fo rrad a lm a id ején az általa megva­ ló sításra h ird e te tt társad alm i ren d et az em ber győzelm ének, sa já t korszakát az em beri korszaknak ta rto tta. Á llításában nem v olt álnokság vagy képm utatás. Bár a k ialakuló polgári rend és a vele já ró gyarm atosítás eleve ta rtalm a zta azokat az ellentm ondásokat, am elyek a későbbiek során kiéleződtek, viszonyai a feudális ál­ lapotokhoz képest m agasabb rendűek és em beribbek voltak. A kkori céljai és tö­ rekvései 1789-ben az „Em beri és polgári jogok d ek laráció já”-ban k ap tak megfo­ galm azást. Az általánosságiban m egh ird etett m agasztos eszm ék a társadalom ban nem realizálódtak és nem is realizáló d h attak m arad ék talan u l. A k ap italista társadalom ellentm ondásaiból következik, hogy a burzsoázia által k ifejlesztett anyagi és szellem i erők nem az em ber szolgálatába k erültek, hanem a burzsoázia osztálycéljainak m egvalósítását szolgálva, egyben em berellenes állapo­ to k at is eredm ényeztek. Egészében jellem ző a polgári társad alo m ra, hogy a meg­ h ird etett em beri viszonyok h elyett a dolgok közötti viszony v á lt általánossá. A m a­ g ántulajdon form ájában jelentkező dolgok m in d en t m aguk a lá rendelnek. K övet­ kezésképpen, a dolgok feletti rendelkezéstől függ az is, hogy az em berek milyen körülm ényeket a la k íth a tn a k ki a m aguk szam ára. T u lajd o n u k nagyságától vagy hiányától függ társad alm i helyzetük éppúgy, m in t az, hogy m ilyen képességeket szerezhetnek, illetve m ilyen irán y b an fejleszth etik ki m eglévő képességeiket. A burzsoázia á lta l is em legetett em beriességet a tu la jd o n é rt folyó h arc az élet p erifériáira szorítja ki. A m agánélet erkölcsi m eggondolásaiban és a társalalo m jö­ vőjéről szóló általános m egállapításokban szereplő h um anisztikus m egnyilatkozások egészen m ás szerepet töltenek be, m in t a polgárság feltörekvő szakaszában. Míg ak k or a feudális kötöttségek elleni lázadás és tá m ad ás eszköze volt, ad d ig m a a polgári kötöttségek védelm ét szolgálja, a lelassu lt társad alm i fejlődést idealizálja, azt a téves illúziót élteti, hogy a polgári rend visszásságai csak átm enetiek, le lehet őket küzdeni e rendben belül, s leküzdésük u tán m in d en k i m egelégedésére szolgáló állapotok terem thetők. A társad alm i fejlődés létrehozta a polgári ren d m eg h alad ásán ak feltételeit. A régi form ák, am elyek valam ikor az em beribbet jelen tették , m a m ár az em berelle­ nest testesítik meg. A burzsoázia szubjektiven értékeli sa já t társad alm i viszonyait és önm aga szerepét. Figyelm en kívül hagyva a társad alo m b an k ia lak u lt progresszív lehetőségeket, s a já t tőkés viszonyait azonosítja az em beri viszonyokkal, tőkés létét az em beri léttel. Szám ára m a is az az em beri, am i polgári. Ebből az álláspontból m inden m agán tu lajd o n vagy rendszere elleni tá m ad ást em berellenesnek, ellenállása ellen alkalm azott erőszakot az em ber elleni erőszaknak bélyegez. A forrada'm i cselekvést az em berek „rossz ösztönei” feltám adásán ak , an arch ián ak , a társadalom h an y atlásán ak nevezi. M ivel a z t hiszi, hogy csak an n y ib an em ber és személy, am ennyiben tőkés, a m agántulajdon elleni tá m ad ást szem élyes em beri léte elleni fenyegetésnek tartja. A kizsákm ányolt töm egek hosszú időn keresztü l szenvedtek a tőkés elnyomás a la tt a burzsoázia gazdasági és politikai erőszakától. Nem véletlen, hogy kifejlődött bennük az erőszakkal szem beni gyűlölet. A kispolgárság és m ás középrétegek meg­ m ara d n ak az erőszak általán o s gyűlöleténél és az erőszak m egszűnésének kívánsá­ gánál. E nnek az állásp o n tn ak is le h et pozitív em beri ta rta lm a m indaddig, amíg fen náll a polgári rend, s a burzsoázia u ralm a elleni tiltak o zást fejez ki. Nagyobb részt azonban m ár ekkor is visszahúzó tendencia érvényesül benne, m ert a minden erőszak elleni tiltakozás m egakadályozza őket a fo rrad alm i erők m ögé való felzár­ kózásban, vagyis a burzsoázia erőszakának fen n m a ra d ásá t szolgálja. A forradalm i eszm éken nevelkedett p ro letariátu s sa já t h a rc án ak tapasztalatain ta n u lta meg, hogy a történelm ileg m a g át tú lé lt osztály ellen állását csakis a forra-

30

dalm i erőszak tö rh eti meg. A z erőszakkal szem ben általáb a n tö rtén ő tiltakozás olyan k ö rü lm én y ek között, am ik o r a tá rsad alo m a n tag o n ista ellen tétek k el terhes, nem eredm ényezheti a n n a k m egszűnését. Nem az erőszak ellen kell te h á t fellépni, hanem az olyan erőszak ellen, am ely a visszahúzó, elav u lt viszonyok fe n n ta rtá sá t szolgálja, am elyet a tá rsa d a lm i fejlődéstől idegen célok érdekében alkalm aznak. Csakis a tá rsa d alm i h alad ás érd ek éb en alkalm azott, a társad alm o n belüli an tag o ­ nista ellen téte k et szülő tá rsa d alm i viszonyokat m egszüntető erőszak le h e t az első lépés a m in d en féle erőszak m egszüntetéséhez vezető úton. A tá rsa d alm i h alad ást képviselő p ro le ta riá tu s fo rrad a lm i erőszaka nem em berellenes, han em éppen az em berért alk alm az o tt erőszak, hiszen a r r a irányul, hogy m egszabaduljon az em be­ riség a k o rábbi tá rsa d alm i fo rm á k ra jellem ző kizsákm ányolástól és elnyom ástól, hogy az egész em beriség egy m agasabb fejlettségi sz in tre em elkedjék. A fo rrad alm i erőszak m é rté k é t és élességét a kizsákm ányolok ellen á llá sa h atáro zza meg. A fo rrad a lo m közepette, term észetesen, a „rossz ösztönök” feléledhetnek, k ü ­ lönösen ak k o r, h a a kiélezett harc időszaka elhúzódik, az erőviszonyokban in g ad o ­ zás áll bé. A nyerészkedés, spekuláció, egyéni bosszú, harácsolás és m ás n eg atív tulajdonságok felerősödhetnek. A burzsoázia azonban képm utató, am ik o r ezeket a forradalm i erők sa játo sság ain ak tü n te ti fel. H iszen ezeket a n eg atív sajáto sság o k at saját u ralm a idején ő m aga fejlesztette ki és tá p lálta, az e lm arad o tt réteg ek és lumpen elem ek, — ak ik szintén a polgári tá rsad alm i ren d term ékei, — csak azt folytatják, a m it a burzsoáziától ta n u lta k . H a m éretekben és terjed elem b en v an is köztük különbség, m a g a ta rtá su k lényege nem különbözik a burzsoázia g y ak o rla tá­ tól. Hogy az ilyen m a g ata rtás nem a fo rrad a lm i töm egek sa já tja , az is m u tatja, hogy a fo rrad a lo m n a k ezt is le kell küzdenie, s vele szem ben az erőszak a lk a lm a ­ zása szintén elkerü lh etetlen . A fo rrad alo m erőszakkal, különösen fegyveres erőszakkal való azonosítása a urzsoázia kedvenc fogása. B enne azonban nem m inden fegyveres erőszak nyer elitélést. O m aga a fegyveres erőszak híve, ha az az ő kezében van. H a tö rté n e té t nézzük, a fegyveres erőszakot és fegyveres k o n flik tu so k at éppen a burzsoázia v ál­ toztatta világm éretűvé. Az em beriség két világ h áb o rú p u sz títá sát élte át, am ely ek ­ ben az em beriség anyagi és szellem i érték ein ek felbecsü lh etetlen töm ege sem m i­ sült meg, em berek m illiói vesztették életüket. A p ro le ta riá tu st a burzsoázia kény­ szeríti a fegyveres h arc ra , a h áb o rú k és v ilág h áb o rú k a k ap italizm u s agresszív te r ­ mi' zetének következm ényei. A p ro letáriatu s mélységesein h u m a n ista k ü ld etést v a­ lósít meg. am ikor a fo rrad a lm i h arcban m egszünteti az ism ételten h á b o rú k a t szülő nagántulajdomosi rendszert, kiküszöbölve ezzel a h áb o rú m inden fo rm á já t az em ­ beriség történetéből. A szocialista forrad alo m eddigi sikerei és a szocializm us é p í­ tésére té rt n ép ek együttes ere je m á r m a is legfőbb ak ad ály a az im p erialista h áb o ­ rúknak. A szocialista erők döntő fölénybe kerülésével a h áb o rú k végleg eltű n n ek az em beriség életéből. A szocialista forradalom lényegesebb fela d ata az új, m ag asab b társad alm i ren d felépítése. Ebben m ár nem az erőszak a döntő oldal. A szocialista társad alo m fel­ építésének bonyolult fo ly am atá t az eddigi történelm i p éldák o n vizsgálva, több olyan tényt, teh etn e felsorolni, am ely ellentm ond a m arx izm u s klasszikusai elvi m egállap'ításainfk, s am ely et az SZ K P XX. kongresszusa a szem élyi kultusz és kö v etk ez­ ményei etnevezes a la tt íté lt el. Je len tk ezésü k et vagy m eg létü k et nem leh et lebecsül­ ni nem csak abból a szem pontból, hogy felesleges áld o zato k at és k o n flik tu so k at idéz­ ve elő, erősen csökkentik az új tá rsa d alo m von zerejét a néptöm egek szem ében, és lassítják a haladást, h an e m a z é rt sem , m e rt ezek torz kinövések, idegenek a szo­ cializmus ép ítésének szükségszerű folyam atától. L ényegét illetően, a polgári gon-

dolkozás és m ódszer továbbélését jelentik még akko r is, ha a szocializm us építésé­ nek érdekében alkalm azzák. A kom m unista p árto k többsége sikeresen leküzdötte a kom m unista hum anizm ustól idegen elm életet és gyakorlatot. A szocialista forradalom az em beriség á lta l eddig kifejlesztett term elő erőket közvetlenül a társad alo m szolgálatába állítja, létrehozza a term előeszközök tá rsa d al­ mi tu lajdonát, egyben gondoskodik azok gyorsütem ű fejlődéséről, m e rt csak annak a la p já n biztosítható az anyagi jólét m egterem tése a társad alo m m inden ta g ja szá­ m ára. A polgári kiváltságokat úgy szünteti meg, hogy a társad alo m m inden tagját a kiváltságosok sz in tjé re em eli, és bevonja a valób an em beri, azaz társad alm i [el­ ad ato k m egoldásába. Közkinccsé teszi az em beriség k u ltu rá lis és tudom ányos erederedm ényeit. A szocialista forradalom az em ber sokoldalú, h arm onikus fejlődése szám ára n y itja m eg a lehetőséget. A társadalom , tu la jd o n áb a véve a term előeszközöket, biz­ to sítja a m egterm elt ja v ak végzett m u n k a ará n y áb an való elosztását. Ezzel nem ­ csak az élősdiséget szünteti m eg a társad alm o n belül, v alam in t a belőle származó negatív em beri tu lajdonságokat sorvasztja el, han em pozitív irán y b an is kettős célt é r el. Először, hogy a társad alm i együttélés során k ia lak u lt em beri képességek a társad alom egészének jólétét szolgálják, vagyis azt a fo rrá st gazdagítják, ahonnan szárm aznak. M ásodszor pedig, hogy a képességek további fejlődését olyan irányba tereli, am ely a társadalom tag jai közös érdekeiből fakadó feladatok m egoldásához szükséges. A polgári ideológusok lehetetlennek ta rtjá k az egyén és társad alo m érdekeinek összehangolását. A polgárság feltörekvő szakaszának gondolkodói te tte k kísérletet az egyéni érdek és a „közjó” összeegyeztetésére (H elvétius és mások), m egoldása azonban n em sikerült. Elm életi m eggondolásaikat le h et b írálni, de nem meggondo­ lásaikban, hanem az objektív társad alm i viszonyokban v o lt a sikertelenség oka. Hozzá le h et tenni, hogy azok az objek tív viszonyok a társad alm i fejlődés szükség­ szerű szakaszát képezték, vagyis objektív szükségszerűség volt, hogy a felism ert szükségletet kifejező egyéni és társad alm i érd ek szem ben á llt egym ással. Az ellen­ té t m egszűnése csak ak k o r következhet be, h a az egyes egyén jó léte nem más egyének ro vására valósítható - m eg csak, han em velü k együttm űködve, a közösen végzett m u n k a eredm ényétől függ. H a az egyén tevékenységének társad alm i hasz­ nossága szolgál a javakból való részesedés alap jáu l, k iik tató d n ak azok a közvetítők, am elyek az egyének képességeinek fejlődésében a torz vagy kerülő u ta t jelentették. Ilyeneknek leh et m egem líteni a polgári társad alo m b an a pénz- vagy vagyonszerzés képességét. M inden m ás képesség ennek rendelődik alá, vagy ennek érdekében h asználják fel őket. H a az egyén jólétének feltételévé a társadalom jóléte válik, s ezek n em ellen­ tétb en állan a k egym ással, hanem feltételezik egym ást, a tá rsad alo m m inden tagja érd ek eltté válik a társad alo m elő tt álló feladatok m egoldásában. E bben való erő­ feszítéseit nem korlátozzák s a já t erőforrásai, m e rt a társad alo m egészének erejére tám aszkodhat. Ebből következik, hogy a szocialista fo rrad alo m eredm ényeképpen létrejövő társadalom az em berek együttm űködésének és kölcsönös segítségének tár­ sadalm a. T ársadalm i célokká a társadalom összes ta g ján ak közös céljai válnak, s m ivel a közös célok eléréséről van szó, csak közös erőfeszítéssel és kölcsönös segítés­ sel valósíthatók meg. B ár a szocializm us osztálytársadalom , vezető ereje a m unkásosztály, nem az történik, hogy az uralkodó osztály elkülönült osztályérdekei m isztifikálódnak társa-

32

dalmi érdekké. A m unkásosztály o bjektív érdekei egybeesnek a tá rsa d alm i halad ás objektív fo lyam atával, azt fejezik ki, m int szükségszerűt és m egvalósítandót. Osz­ tályérdeke nem egy társad alo m tó l elk ü lö n ü lt osztály külön érdeke, s ez k ét v o n a t­ kozásban is m egm utatkozik. Először, b ár lé te és fejlődése a társad alo m fejlődésének egy m eg h atáro zo tt szakaszához van kötve, tevékenységében nem csak osztálylétéből következő célokat követ. M ásodszor, osztálysajátosságaiból eredő érd e k eit aláren d eli a társad alo m általán o s fejlődése érdekeinek egészen ö nm ag án ak m in t osztály n ak a megszüntetéséig. Ez az a la p ja annak, hogy a m unkáso sztály vezette szocialista lo rradalom te re m ti m eg a lehetőségét an n ak , hogy m inden olyan m egkülönböztetés az em berek között, am ely nem a tá rsad alo m sz ám á ra végzett m u n k a és ben n e alak u ló egyéni képességeken alapul, m egszűnjék a társad alm o n belül. A polgári ideológusok gyakori v ád ja a szocialista fo rrad alo m m al szem ben, hogy m egszünteti az egyéniséget, a z egyéni kezdem ényezést, eln y o m ja az egyéni tö rek v é­ seket. V ádaskodásukból a polgári egyéni és a polgári kezdem ényezés féltése csendül ki, am i n em csak a szocializm ussal szem ben h angzik el, h an e m a k ap italizm u s je ­ lenlegi állap o táv al szem ben is kritika. Az im perializm us k ia lak u lásáv al fokozatosan megszűnik a szabadverseny időszakában m ég m egvolt egyéni kezdem ényezés leh e­ tősége, m a jd teljesen a z egyéni élet szűk k eretei közé szo ru lt a polgár sz ám ára is. A m onopólium ok az egyéni vállalkozás fölé nőttek, s m ég a legegyénibb és legegye­ dibb m űvészi m u n k á b a is beleszólnak. A szocialista fo rrad alo m ténylegesen m eg­ szünteti a polgári egyéniséget és a kezdem ényezés polgári fo rm áját. A m ikor a társadalom objek tív törvényei vakon h ato tta k , am ik o r az egyén te h e te tle n ü l á llt szemben ezekkel a törvényekkel, a z egyéni lelem ényesség és kezdem ényezés ezen törvények rom boló h a tá sá n a k elkerülésében és á th á rítá sá b a n m ás szem élyekre, a közöttük való lavíro zásb an fontos szerepet játszott. H asonlóan fontos szerep et já tsz o tt ab b a n is, különösen a kap italizm u sb an , hogy -m ilyen m é rték b en sik e rü lt a tá rsa d alm i ellen tétek et s a já t h aszn á ra fordítani, A szocialista fo rrad alo m a társad alo m objektív törvényein ek ism erete és a felettü k való u ralo m a la p já n m egy végbe, am ik o ris a kezdem ényezés polgári fo rm á ja tö r­ ténelm ietlenné válik. B e lá th a ta tla n té r nyílik v iszont a kezdem ényezés szociálisul formája szám ára, am elynek lényege, hogy az egyén kezdem ényezései elsősorban a társadalm i fela d ato k m egoldására irán y u ln ak , s nem elszigetelt egyének, hanem baráti -kollektívák ta g ja in a k kezdem ényezései. Az egyéni ta p asz talato k o n induló kezdeményezés fokozatosan színeződik a k o llek tív a ta p asz talata iv al, v álik egyre tö ­ kéletesebbé, v aló ra v áltása pedig közös üggyé, anélkül, hogy elveszítené egyéni jellegét. A társad alo m előtt álló feladatok m egoldásában fejlődő kezdem ényező és alkotó képesség realizálódásának v e le já ró ja az alk o tás örexne, am ely a fo rrad alo m eredmenj eképpen létrejövő szocialista társa d alo m b an m in d e n k i szám ára elérhetővé válik. A kispolgári és vallásos álh u m an ista nézetek a legnem esebb és legem beribb ízesnek ren d sz erin t az cm bci szeretetet szokták em líteni. A sz erete t h irdetésében gyakorlatilag az önszeretet és önzés húzódik meg, m e rt m in d en ek elő tt azt k ív án ja, iogy a m ások szeretete ő reá irányuljon. H a le h et ran g so rt felá llítan i a pozitív em ­ beri érzések között, a tá rsa d alo m szám ára végzett kollektív alkotás ö rö m ét leh et az első helyre állítan i. B enne fejeződik ki ugyanis legnagyobb m é rté k b e n az em ber társadalm i volta, ak tiv itá sa, az objektív törv én y ek feletti u ra lm á n a k szintje, s a n ­ nak a k tiv itá sn a k m ély eb b irán y u ltság a is, am elyet a k tiv itá sa ta rtalm az. E m el­ lett az alk o tás öröm e csak o tt jelentkezik, ahol az a lk o tá s n em k én y szerre történik, ahol az a lk o tás célja az egyén belső igenlésével találkozik. N em v életlen, hogy a szocialista forradalom ban, ahol a társad alo m egész életé n ek á ta la k ítá sá t a töm egek

33

m aguk végzik, oly ízéles töm egeknél ta lá lh a tó m eg az alk o tás öröm e, s oly széles tá v la t ny ílik az em beri alk o tás szám ára. Az a lk o tásn ak ez a to rm á ja az em berért, az em b er sz á m á ra történő alkotás, m e rt azo k n ak a dolgoknak és körülm ényeknek létreh o zását jelen tik , am elyek az em berek é le té t teszik szebbé, tartalm a sa b b á. Az alk o tás öröm ében az em b erszeretet m élyebb form ája, a z e m b e ré rt v aló odaadás és e m b erért való te tt n y ilv á n u l meg. Az em beri m a g a ta rtá s jellegzetes sajáto sság a a k ö rnyezethez való ak tív , for­ m áló viszony, am elyben képessegei és önm aga is alak u l. A kizsákm ányoló osztá­ lyo knál e n n e k egy egyoldalú és ez ért elto rzu lt fo rm ája, a m e g term e lt ja v a k elsajá­ títá sa és felélése, m a ra d t meg. S zám u k ra az életn e k ez a fo rm á ja je len ti az eléren­ dőt. Jellegzetes képe enn ek a vallásos tan ítá so k b an m e g rajzo lt p arad icso m i állapot, ah o l a b ib liai első em b e rp á r m in d e n erőfeszítés és m u n k a n élk ü l ju to tt a szükség­ le teik et kielégítő an y ag i javakhoz. B ár a v alláso s ta n ítá so k ú jb ó l csak a földi élet u tán , a m ennyországban íg érnek haso n ló állapoto k at, az u ralk o d ó osztályok mór a földi életben m e g te re m te tté k azt a m a g u k szám ára. A szo cialista fo rrad a lo m nem illu zórikus paradicsom i állapotok m e g terem tésére törekszik, n em is m u n k a nélküli anyagi bőségre, idillik u s nyugalom ra. A szocialista és k o m m u n ista társad alo m a kényszertől m e n tes m unka, a szab ad alk o tás tá rsa d alm a, a m u n k áé, am ellyel az em b er fokozatosan te rjesz ti ki u ra lm á t a term észet és tá rsa d alo m törvényszerűsé­ geire. s am ellyel kiküszöböl m inden em b erellen e st a tá rsa d a lo m életéből. Végsőso­ ron ebb en nyilvánul m eg a szocialista fo rrad a lo m m ély és igazi hum anizm usa.

Krecsmáry László:

Magyar nyelvű irodalom Kárpát-Ukraj nában

Elég régen, még 1962-ben jelent meg az Alföld c. folyóirat Kitekintő rovatában egy ugyanilyen című írás. Azóta öt év telt el, s ea alatt az öt év alatt irodalmi fo­ lyóirataink, lapjaink nagyon is mostohagyerekként kezelték Kárpátontúl íróit, éppen ezért nagyon is szükségesnek tartjuk, hogy egy fél évtized múltán újból kitekint­ sünk ottani íróbarátainkra. Nemcsak azért tesszük ezt szívesen, mert a kárpátaljaiak — a táj jelleget tekintve — hozzánk esnek a legközelebb, hanem azért is, mert a hagyomány is kötelez erre bennünket. A harmadik — és legfontosabb — ok pedig az, hogy kíváncsiak vagyunk. Tudni és tudatni szeretnénk, hogy hol tartanak ma a Kárpát-Ukrajnában működő, magyar nyelven alkotó irodalmárok, milyen művekkel jelentkeztek az elmúlt évek­ ben, milyen problémák, tervek foglalkoztatják őket, bukkantak-e fel náluk újabb ígéretek; s általában: milyen színfoltot jelent tevékenységük a magyar nyelvű iro­ dalom területén belül, s milyen színfoltot a szovjet irodalomban. „ . . .Láthatjuk, — olvashattuk az öt évvel ezelőtti Alföld-cikk összegezéseként — hogy kárpátaljai barátainknál van irodalmi élet, hogy szorgalmasan dolgoznak az ot­ tani irodalmárok. Jó, helyeselni való törekvések jellemzik munkásságukat, vannak érdekes kezdeményezéseik. De nincsenek náluk olyan belső viták, olyan pezsgő han­ gulatú eszmecserék, amelyek elősegítenék ennek az irodalmi életnek öntörvényűvé fejlődését; nincs még olyan belső kritikai tevékenység, amely ennek az irodalomnak az útját úgy irányítaná, hogy egyre nagyobb visszhangot keltve belesodródjék a szov­ jet irodalom áramlatába.” Ennek a néhány gondolatnak az idekívánkozó idézése után vizsgáljuk meg mostmár az azóta produkált eredményeket, lássuk a jelenleg fennálló tényeket, a megva­ lósítandó terveket és elképzeléseket. Egy-egy terület irodalma fejlődésének — és az írók fejlődésének, kibontakozá­ sának — mindenkor jelentős meghatározói, mozgató rúgói voltak a publikációs adott­ ságok, a közlési lehetőségek. Rendszeresen működő, segítő kritikai tanácsokkal, út­ baigazításokkal is szolgáló irodalmi fórum hiányában elég nehezen bontakozhat ki pezsgő, és jelentősebb teljesítményekre is képes irodalmi élet. A környező országok magyar nyelvű irodalmának fórumait jól ismerjük, Románia: Ütünk, Igaz szó, K o ­ runk; Csehszlovákia: A hét, Irodalm i sz em le; Jugoszlávia: Híd, s ha a kárpátaljai magyar írók publikációs adottságait vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg. Kizárólag irodalmi jellegű lap, vagy folyóirat még nem jelent meg Kárpátalján. Az utóbbi időben ritkábban jelentkeztek azok az antológia-jellegű kiadványok, ameí lyek az ötvenes évek közepetáján még néha-néha napvilágot láttak. (Üj Hang, K á r­ pátok, Tavaszi napsütés.) Az Ungvárott szerkesztett K árpáti Igaz Szó c. politikai na­ pilap (főszerk.: Bállá László), valamint a Beregszászban megjelenő Vörös Zászló c. mezőgazdasági—politikai újság irodalmi összeállításai közük — többé-kevósbé rend­

35

szeresen — az ottani írók és költők műveit, már amennyire egy politikai, vagy me­ zőgazdasági lap keretei azt biztosítani tudják. Ez év januárjától pedig — pár évi szünetelés után — ismét megjelenik hetenként háromszor a K árpátontúli Ifjúság, amely szintén politikai jellegű lap, és — mint a Vörös Zászlót — ukrán nyelvből fordítják magyarra. Nagyszöllősön is megjelenik hetenként egy mezőgazdasági—poli­ tikai lap: A kom m unizm us fényei. A magyar nyelvű helyi könyvkiadás — az említett lapokban való publikációs le­ hetőségekhez képest — előrehaladottabb állapotban van, ugyanis az Ungvári Kár­ páti Könyvkiadó magyar nyelvű részlege, ha nem is annyira gyakran, de rendszere­ sen jelenteti meg a kiadásra érdemes műveket. 1962-től az alábbi magyar nyelven írt műveket adta ki: B állá L ászlótól: A Juventus—1 űrutasai (ifjúsági regény, 1963.); Meddő felhők (ifj. kisregény, 1964.); Hidi Pista biciklista (ifj. regény, 1965.) Ezekben a hetekben je­ lent meg új elbeszéléskötete: Parázs a hóban. K ecskés B élától: Izzó parazsak (versek, 1963.) K ovács V ilm ostól: Lázas a föld (versek, 1963); Holnap is élünk (regény, 1964.) Szenes L ászlótól: Hajnalra kitisztul (elbeszélések, 1963); Kiszakított lapok (négy novella, 1965.) íme, ezek a művek kerültek öt esztendő mérlegére. Egy regény, három ifjúsági regény, két verseskötet, három novelláskötet. Nem sok, de nem is kevés. Persze, a művek olvasva m utatják meg, hogy mit is érnek, így a következőkben vizsgáljuk meg kissé részletesebben az említett köteteket íróik működésével és tevé­ kenységével egyetemben. B állá László (sz. 1927) 1951 és 1962 között öt verseskötettel és három riportkönyv­ vel jelentkezett. 1951-ben kiadott első verseskötete (Zengj hangosabban) a szovjet Kárpátontúl első eredeti magyar nyelvű kiadványa volt. A költőként induló Bállá László néhány év óta csak prózát ír (novellákat, riportokat, ifjúsági regényeket) és kizárólag gyermekverseket publikál a Kárpáti Igaz Szó c. lapban. Túlzás nélkül ál­ lapíthatjuk meg, hogy a pedagógiai és tudományos irodalmat is művelő Bállá László hamarosan jóval rangosabb novellistának és ifjúsági írónak tekinthető, mint költő­ nek. Ifjúsági regényei (kettő a szovjet—magyar közös könyvkiadás keretén belül je­ lent meg) friss líraiságukkal, fordulatos cselekményükkel, komoly nevelő és oktató hatásukkal méltán sorolhatók az iskolás korú fiatalság legkedvesebb olvasmányai Közé. Negatívumként a helyenként jelentkező túlírtságot, a gyermekek számára is természetesnek mutatkozó dolgok túlmagyarázását róhatjuk csak fel, s ez nemcsak a regényekben, hanem egyik-másik gyermekversben is előbukkan. A nyolc évvel ezelőtt induló K ecskés B élát (sz. 1941) komoly ígéretként tartották számon Kárpátalján. Indulása óta egy kötete jelent meg, s az utóbbi években rit­ kábban jelentkezik verseivel a falusi pedagógusként dolgozó fiatal költő. Kecskés Béla kötete pedig igen egyéni hangú, a költői eszközökkel sok esetben igen eredelien bánó, s a témaválasztás szempontjából is eléggé széles skálán mozgó költőegyéniséget sejtetett előbukkanni. Kár, hogy a kezdeti bátor lépések után a kibontakozás, a k i­ teljesedés, a folytatás már lassúbb. Pedig azok, akik hittek és bíztak az Izzó parazsak költőjének tehetségében, a szépen duzzadó rügyek után hamar látni szeretnék a kibomló virágokat és az egészségesen érlelődő gyümölcsöket is. K ovács V ilm os (sz. 1927) két kötete közül nem a verseskötettel, hanem a regénynyel szeretnénk itt részletesebben foglalkozni. Ugyanis nem kis meglepetésként ha­ tott ez a mindig igényesen verselő, rendszeresen alkotó költő tollából megjelent re­ gény. Mégpedig egy olyan regény, amely a kárpátaljai1 prózairodalom több, mint két évtized óta meglévő fehér foltjából igyekezett valamennyit letörölni. Ugyanis olyan

36

regényről, vagy kisregényről, amely a kárpát-ukrajnai magyarság felszabadulás utáni megváltozott életét, vagy valamilyen más témát tárgyalt volna, a Holnap is élünk megjelenése előtt nem tehettünk említést, legfeljebb elbeszélések jelentek meg pl. Csengeri Dezső, Szenes László köteteiben. Ha egy olyan ember venné kézbe és olvasná végig ezt a könyvet, aki semmit sem tud a szerzőjéről, nehezen állapítaná meg, hogy Kovács Vilmos első regényét ol­ vasta. S ez már nem kis elismerést jelent. Ha viszont olyan olvasó olvassa el a köny­ vet, aki ismeri a szerző eddigi munkásságát, fontosabb életrajzi adatait, s a kör­ nyezetet, ahol a cselekmény játszódik, nem azt állapítja meg elsősorban, hogy van­ nak ennek a munkának némi stiláris és szerkezeti bizonytalanságai, hanem azt, hogy itt van végre 20 év után egy olyan könyv, amely őszintén, bátran, szenvedélyesen és irodalmi színvonalon beszél a kárpátaljai magyarság tegnapi és mai életéről, reális képet festve mindazok számára, akik nem ismerték, vagy nem így ismerték ezt az életet. Kevés adatot kell ismernünk a szerző életrajzából ahhoz, hogy rájöjjü nk: a szer­ ző életének nagyon sok momentuma benne van ebben a regényben, amely bizonyos vonatkozásban kulcsregénynek (vagy legalábbis ahhoz közelállónak) nevezhető. Hi­ szen ugyanúgy lett a főhős Somogyi Gábor apja a személyi kultusz áldozata, mint az író kommunista édesapja. Nem kétséges, hogy annak a nemzedéknek, amelyikhez a szerző is tartozik, korán meg kellett fognia a munka végét, korán bele kellett kerül­ nie a sodrásba. De éppen ezért adódott nagyon sok alkalom és lehetőség arra is, hogy az, aki egyszer meg is akarta írni az életét, jól és alaposan meg is tudta fi­ gyelni. Kovács Vilmos is volt községi VB-titkár, bútorgyári segédkönyvelő, adóhiva­ tali főelőadó, s könyvkiadói szerkesztő, mint jelenleg is. Az író szemeláttára tört össze egy régi életforma, és kezdődött felnőni, terebélyesedni egy új, tele konfliktu­ sokkal, zökkenőkkel, élményeket szolgáltatva egy egész életre. S ha ezekből az él­ ményekből azzal a szándékkal ak arja az író a legmegkapóbbakat és legjellemzőbbe­ ket az irodaiam vásznára kivetíteni, hogy egyúttal a közéleti szellem megtisztulásá­ ért folyó harcot is elénk vetítse, s hogy rendet, megtisztulást teremtsen az emberek lelkivilágában is, — mindenképpen helyeselni valók a szándékai és a törekvései. Kovács Vilmos Somogyi Gábor festőművész életútja egy szakaszának — 1944-től napjainkig terjedő szakaszának — a bemutatásával igyekszik rámutatni azokra a fájó társadalmi problémákra, amelyek a haladást, az újat gátolták és helyenként még ma is gátolják. A személyi kultusz teremtette hibákról van itt szó elsősorban, s a szovjet irodalomban nem Kovács Vilmos az első, aki az akkori hibák őszinte és ken­ dőzetlen feltárásával akar utat mutatni a jövő felé, rávilágítva azokra az erőkre, amelyek a józanul, a letisztultán gondolkodók mellé állnak a társadalom további épí­ tése folyamán. Somogyi Gábort és családját nagyon sok megpróbáltatás éri. „...apámat május el­ sején földig verték a csendőrök, mert kommunista volt és tüntetett, de az is igaz, hogy mi a nép ellenségének bélyegeztük, munka táborba vittük és sírba kergettük” — vallja egyik helyen a főhős, akinek szintén meg kellett ismernie a „tábori életet”, mert egy Sztálin-portré megfestésének a megtagadása miatt tíz évre ítélték el. Ké­ sőbb aztán rehabilitálják és kiengedik — innen kezdődik a regénybeli történet, — de szókimondó, őszinte természete miatt nagyon nehezen találja meg a helyét. Szo­ morúan kell tapasztalnia, hogy még mindig nagyon sok dogmatikus kerékkötője van a haladásnak (Valkó főszerkesztő és Mazur képviselik az ilyen emberek típusát a re­ gényben), akik hajthatatlanul a régi kerékvágásban akarnak menni, abból egyáltalán nem akarnak kizökkenni, sőt egyre mélyebben süllyednek bele, elvetve és félrema­ gyarázva minden újat. (Mazur például azért tart egy festményt „eszmeileg teljesen

37

hibás"-nak, mert a képen, a fák jobb oldalra, azaz nyugatról kelet felé hajlanak, hol­ ott feltétlenül ellenkező irányba kellene hajlamúk, hiszen „köztudomású, hogy a ke­ leti szél erősebb, amint a nyugati.” És ez még a festményeken sem mindegy). Somogyi modem, kísérletező, sablon- és sematikusmentes akar maradni és lenni, s hiába di­ cséri Kievben kiállított képeit egy kievi újság, mert a kisvárosban, ahol él és dol­ gozik (illetve dolgozni szeretne), nem ismerik el a tehetségét, minden m unkáját fél­ remagyarázzák, formabontással, s ki tudja még mivel vádolják, s névtelen feljelen­ tőlevelet írnak ellene. A regény vége felé már-már ott tartunk, hogy a feljelentés alapján ismét elítélik a főhőst, amikor Reiner és Belov pártfunkcionáriusok szemé­ lyében közbelépnek azok az erők, akik — belátva és átérezve a régi hibák súlyossá­ gát — valóban hivatottak arra, hogy a Valkók és a Mazurok helyett a nép élén áll­ va ők vezessék tovább a jövő, a társadalom építését. Az említett szereplőkön kívül másokkal is találkozunk .még a regényben, s az író ezeknek a szereplőknek a megrajzolásával is úgy igyekezett tipizálni, hogy minden esetben valódi, élő, meglévő alakokat szerepeltessen könyvében, nem pedig „megírt, kitalált” személyeket akik ebben a korban nem is léteznek. S a regényből végső ki­ csengésként sugárzó jóleső és megnyugtató optimizmuson kívül ezért is sorolható Ko­ vács Vilmos könyve a szovjet irodalom (meg persze a magyar irodalom) hasonló tí­ pusú regényeinek a legjobbjai közé. Igen ajánlatos lett volna talán, ha könyvkeres­ kedelmünk idejében felfigyelt volna erre a regényre, és lehetővé tette volna, hogy jónéhány példánya nálunk is forgalomba kerüljön még akkor is, ha nem a közös ki­ adás keretén belül adták ki ezt a művet. Vajon nem lehetne még pótolni ezt a mu­ lasztást, s vajon nem lenne jó hasonló esetekben a jövőben hamarabb felébredni?... (A regényről a Tiszatájban Kiss Ferenc, a miskolci Napjainkban E. Fehér Pál írt is­ mertetést.) Rövidebben, de nem kisebb elismeréssel szólunk a költő Kovács Vilmosról. Har­ minc éves volt, amikor első versgyűjteménye megjelent (1957-ben), s azóta három kö­ tet áll mögötte. Tíz év alatt három kötetnyi vers nem vall valami nagyon termé­ keny természetű költőre, ám ha ennek a majdcsak száz költeménynek (92 verset tar­ talmaz a három kötet) a témáját, formáját, költészeti értékeit nézzük, nyomban le­ szögezhetjük, hogy a Kovács Vilmos járta út mind feljebb és feljebb ívelő. Az a for­ mai magabiztosság és sajátos atmoszféra, vagy az az egészen egyéni módon végzett témamegragadás (legyen az élmény személyes, vagy közéleti természetű), amely a Lázas föld c. kötet sok verséből kicseng, — avatja Kovács Vilmost Kárpátalja leg­ tisztább, legkiíorrottabb hangú költőjévé. Több költeménye nyújt olyan maradandó élményt, mint a M eghalt Ju lis néni című, az tJj írásban is megjelent verse (1966. 4. szám). Az említett pozitívumok m ellett azonban egy kezdődő negatív jelenségre is fel kell itt hívnunk a figyelmet. A befelőfordulásra. Az erre való hajlam megvan Ko­ vács Vilmosban, s ha még nem is erősen, de utolsó kötetének már jónéhány versé­ ben dominál ez a jelenség, s megnyilvánul abban is, hogy a költő több éve nem pub­ likál már a helyi lapokban szinte egyetlen verset sem. E jelenség okát nem vagyunk hivatottak boncolgatni, legyenek azok személyi, vagy más természetűek, de annyit -meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen dolog könnyen rányomhatja bélyegét (mint ahogy talán rá is nyomja) az egész kárpátaljai magyar irodalom szélesebb kibontakozására, fejlődésére. Az igen kevés számú prózaíró közül egyre gyakrabban szerepel Szenes László, aki a Sóvirág c. karcolatgyűjteménye után két novelláskötettel is jelentkezett az elmúlt öt évben. Hősei szinte kivétel nélkül mai emberek, akiknek bonyolult, meg­ próbáltatásokkal teli lelkivilágát őszintén, hitelesen és meggyőzően igyekszik olvasói elé tárni. Feszültséggel telített, fordulatosán szerkesztett, állásfoglalásra késztető írá­ sok az ő novellái. Meleg szeretettel és rokonszenvvel ábrázolja — anélkül, hogy a se-

38

matizmus útvesztőjébe jutna — az emberiség békéjéért aggódó, munkaképtelen vas­ úti munkás vívódó lelkivilágát (A negyedik vagon), a koncentrációs táborból haza­ szökő lengyel paraszt tragikus, de mégis élet-igenlő halálát (A mulya); de bátran nyúl azokhoz a problémákhoz is, amelyek a nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatosak (Egy órával a vonat indulása előtt). Az író hibájául talán csak a helyenként m utat­ kozó terjengösség róható fel, valamint az, hogy a párbeszédeket nem tudja még min­ denütt megfelelően a konfliktusok kibontakoztatása és a drámai sodrás szolgálatába állítani. Fentiek után kíváncsiak vagyunk azokra is, akikről már hírt adtunk öt évvel ezelőtt, de az önálló kötettel rendelkezők között még nem szerepelnek, illetve nem adtak ki azóta újabb kötetet.; és szólni szeretnénk azokról is, akik 1962 óta jelen t­ keztek írásaikkal először. A költők közül Sütő K álm án a Kacagó faluvégek megjelenése óta (1961) nem je ­ lentkezett újabb kötettel, s az utóbbi években alig-alig, vagy egyáltalán nem ír. Va­ jon miért?... Sándor L ászló, Osvát E rzsébet és B araté R ozália Magyarországra költöztek és itt dolgoznak. B állá K lári, B alog B alázs és B ih ari Sándor a kezdeti biztató indulás után teljesen megrekedték, s csupán G yörke Z oltán ír rendszeresen és egyre biztatóbban. Kötete a helyi könyvkiadó jövő évi tervében szerepel. G y örke Z oltán (sz. 1939) ver­ seit fiatalos lendület, magabiztos pátosz, markáns költői képek és egyre inkább ki­ bontakozó egyéni hang és magáraíalálás jellemzik. Öt magát és néhány versét a Szabolcs-Szatmári Szemle 2. száma már bemutatta a magyar közönségnek. Az ott közél­ tekhez annyit kell még hozzátennünk, hogy a Kárpáti Igaz Szó kulturális rovatánál dolgozik a fiatal költő, és igen sokat fáradozik azon, hogy felkutassa és segítse a leg­ fiatalabb, az induló toliforgatókat. A prózaírók közül C sengeti Dezső, aki igen ígéretesen indult, 1959 óta nem pro­ dukált újabb kötetet, szinte teljesen elhallgatott, s így a szépprózát művelők közé alig négyen-öten (Bállá, Szenes, Kovács, Keresztes, Juhász Lajos) tartoznak csak. Keresztes N oém i és Ju h á sz L ajos neve az utóbbi években bukkant fel, s mindketten szorgalmasan és egyre eredményesebben kezdik művelni ezt a műfajt. Azok közül a fiatal költőik közül, akik 1962 óta léptek a nyilvánosság elé a K ár­ páti Igaz Szó hasábjain (Indulás c. rovatában szekta bemutatni a kezdő, először pub­ likáló költőket a lap), a következőket feltétlenül meg kell itt említenünk, mint olya­ nokat, akiktől méltán el lehet várni, hogy indulásuknak folytatása is lesz. Stum pj Béni, B állá Gyula, F eren ci T iham ér, H orváth Gyula és B alog h M iklós nevére kell itt felfigyelnünk. Stumpf Béni és Bállá Gyula alkot közülük a legigényesebben, Balogh Miklós publikál a leggyakrabbn (a Vörös Zászlónál újságíróskodik), de versei inkább a programköltészet felé tendálnak, a dátumokhoz igazodnak inkább, mint a szépen csiszolt, belső feszültséggel fűtött líra követelményeihez. Az ifjúsági irodalom területén mutatkozó igen szép eredmények m ellett sem me­ hetünk el szó nélkül. Amióta a Kárpáti Igaz Szó önállóan szerkesztett (és nem uk­ ránból fordított) lapként — körülbelül két éve — jelenik meg, valóban színesen, tet­ szetősen és gazdagon összeállított gyermekoldallal lepi meg a legkisebb olvasókat minden szombaton. Az oldalt összeállító és szerkesztő B állá László valóban hozzáér­ őén, igényesen végzi est a nagyon hálás és jelentős feladatot. Gyermekirodalmi alkotásokat rendszeresen és elismerésre méltóan B állá László, Benkő K atalin , K e csk és B éla, Szalai B orb á la és a már Budapesten élő Osvát E rzsébet Pjbiik,álnak. Bállá László négy, Osvát Erzsébet pedig három ifjúsági kötettel rendel­ kezik. Harmadik kötetét — Fogócska címmel — m ár a Móra Ferenc Könyvkiadó •dia ki 1966 nyarán, s méltán sorolható ez az ovodáskorúak számára írt verseket tar-

talmazó kötet — a róla megjelent kritika szerint is és szerintünk is — az utóbbi évek egyik legsikeresebb, legkedvesebb gyermekversgyűjteményei közé. Szálai B orbála gyermekverseinek kiadását 1968-ra tervezi az Ungvári Területi Kiadó. S ha már itt tartunk, említsük meg a többi olyan művet is, amely ebben az évben, vagy jövőre kerül kiadásra ugyanennél a kiadónál. B állá L ászlón ak novelláskötete (Kék hó), Szenes L ászlón ak pedig regénye (Parttalan áradás) jelenik meg eb­ ben az esztendőben. Tehát csak próza. S érdekes, hogy a jövő évi tervben viszont csak verskötetek szerepeinek. K ovács Vilm os, G yörke Zoltán és Szalai B orbála ver­ sei. Két év alatt öt könyv — nem is olyan kevés, ha ezt a számot az elmúlt öt évben megjelent nyolc kötethez viszonyítjuk. Az eddigi elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy jó lendülettel, figyelemre mél­ tó ambícióval dolgoznak, írnak a kárpátaljai irodalmárok, s működésük, tevékenysé­ gük egy különösen jellegzetes színt jelent mind a magyar, mind pedig a szovjet iro­ dalomban. Mert B állá László, K ovács V ilm os és Szenes László műveit Szovjetunió szerte megismerhetik az olvasók. Bállá Lászlónak ugyanis eddig négy könyve jelent már meg ukrán és orosz fordításban, s az ötödik (a Meddő felhők c. ifjúsági regény) most van előkészületben a moszkvai Szovjetszkij Piszátyel könyvkiadónál. Ugyanez a kiadó adta ki K ovács V ilm os válogatott verseit, Szenes L ászló mintegy húsz elbe­ szélést tartalmazó gyűjteményét, s tervbe vette Parttalan áradás c. regényének orosz nyelven való megjelentetését is. A m ű fordító gárda működésével kapcsolatban (Kulin Zoltán, B en kő K atalin, Bál­ lá László, Barzsó Tibor, K ovács V ilm os, K átyú k István említhetők itt meg elsősorban) azt kell megjegyezni, hogy az un. közös könyvkiadás megindításával (a Kárpáti Könyvkiadó öt hazánkbeli könyvkiadóval is — Móra Ferenc, Kossuth, Európa, Mag­ vető, Akadémia — kooperál, s a következő évtől kezdve talán még a Növi Sad-i Fó­ rum Könyvkiadó Vállalattal is együttműködik) szinte teljesen megszűnt a helyi mű­ fordítók olyan irányú tevékenysége, hogy az ottani könyvkiadó számára fordítsanak. T. i. a közös kiadásban kiadandó könyveket mind a magyarországi kiadók választ­ ják ki és fordíttatják le. Ennek következtében szűkült a műfordítók tevékenysége annyira, hogy csak a Kárpáti Igaz Szó c. lapot látják el az alkalmanként igényelt szépprózai, vagy versfordításokkal. Inkább a magyarból fordító ukrán írók munká­ ja érdemelne itt különösebb figyelmet, sokrétű működésükről azonban szinte egész tanulmányt kellene írnunk. Fejlődő, vagy hanyatló tendenciát mutat-e a kárpátaljai magyar nyelvű iroda­ lom alakulása? — tehetjük fel ezek után a kérdést, s első feleletként hadd idézzünk azokból a válaszokból, amelyeket az ott élő és alkotó íróktól kaptunk erre a kérdésre. „Több szerzőnél jelentős javulási folyamat észlelhető — olvastuk az egyik vá­ laszban, — több gyengébb tollforgató pedig lemorzsolódott. Mindez így helyes, de én kárpátaljai magyar irodalomról nem beszélnék. Szerintem 4—5 professzionális szinten dolgozó író ténykedése még nem irodalom.” „Szerintem fejlődő tendencia tapasztal­ h ató ” ; „Az irodalmi élet megtorpant” ; „Ha lassan is,de csak fejlődő tendenciát mu­ tat” — felelték mások. A részben ellentmondásos válaszokhoz a magunk vélemé­ nyét hozzátéve kijelenthetjük, — az eddigi elmondottakat hozva fel állításunk bizo­ nyítékául —, hogy igenis, beszélhetünk, és beszélünk is kárpátaljai magyar nyelvű irodalomról, mert van, s „ha lassan is, de fejlődő tendenciát mutat.” S ha ennek a lassan-nak az okát kutatjuk, rögtön fel kell tennünk egy másik kérdést: hol vannak és hogyan tevékenykednek az ottani kritikusok...? Ügy gondoljuk, hogy a rendelkezés­ re álló lehetőségek (újságok, kiadók, az ungvári rádió magyar adásának tevékenysége, egyéb szervezeti keretek stb.) jobb kihasználásával, az elvtársias kritika erősebb tá­

40

mogatásával nagyobb segítséget kaphatnának az írók és még szebb eredményeket ér­ hetne el a kárpátaljai irodalmi élet. Drávái G izella és G ortvay E rzsébet nevét azért kell itt megemlítenünk, mert ők azok a mentorok, akik talán a legtöbbet tették és teszik a kezdő fiatalokért. Gortvay Erzsébet — mint az Ungvári Egyetem magyar tanszékének tanára — vezeti az egye­ tem rendszeresen működő irodalmi körének foglalkozásait, hozzáértő útmutatásokkal, segítő tanácsokkal látja el a kezdő toliforgatókat, akikkel együtt szerkeszti az Együtt c. egyetemi füzeteket. Gortvay Erzsébetnek egyébként irodalomtörténeti kutató­ munkája is említést érdemel. Nem lenne teljes ez az ismertetés, ha a Kárpátalján működő — s igen szép szám­ mal és rangosán működő — képzőművészek munkáját szó nélkül hagynánk. Irodalom és képzőművészet — mindig összetartoznak, ne válasszuk el tehát most sem e kettőt egymástól. Nagyszerű seregszemléje és összefoglaló bemutatkozása volt Ungvárott 1965 nya­ rán annak a több, mint 60 művész által készített, közel 260 munkának, melyet Szoviet-Ukrajna és Kárpátontúl újraegyesítésének 20. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon mutattak be. A húsz esztendő mérlegén szereplő alkotók között igen szép számmal szerepeltek magyar képzőművészek is, akik, mint művészek, igen tekinté­ lyes helyen állnak a szovjet képzőművészek sorai között, s akik igen hamar országos hírnévre tettek szert. B oksay Jó z s e f kiváló művész Kárpátontúl egyik legnevesebb festője. Művészetét realista stílusa és színeinek különös dinamikája teszi egyedülállóan eredetivé és mag­ vassá. G lü ck G ábor érdemes művészről már azzal is sokat árulunk el, ha megemlítjük, hogy Favágó c. képe az egyik brüsszeli kiállításon ezüstérmet nyert. Kettejükön kívül igen sikeresen szerepelnek — évenként többször is — a külön­ böző területi, kievi és moszkvai tárlatokon a következő művészek: K assai A ntal ki­ váló művész, K o ck a András, Soltész Zoltán, H orváth Anna (a kiváló szobrász), B állá Fái (grafikus), Iván A m brus, M edveczky M iklós, M edveczkyné L u ták Edit (festő és grafikus), S epa András, G aranyi Józ sef, és mások. Vannak közöttük idősebbek és fiatalabbak, akik bátran kutatják a járatlan ösvényeket, kitaposatlan utakat, mert újak és modemek szeretnének lenni, mint a kor, amelyben élnek és alkotnak... ☆ íme, ennyit tudunk elmondani öt év eredményeiről, kárpátaljai szomszédaink öt esztendei munkájáról, terveikről, problémáikról. Kíváncsian várjuk a további fejle­ ményeket, az újabb, a még jobb alkotásokat, s szeretnénk, ha egy fél évtized múlva — vagy előbb is! — még szebb eredményekről tájékoztathatnánk olvasóinkat.

41

42

Pelejtei Tibor:

A jubileumi számvetés margójára Most jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában V ajd a P éter és H olka Gyula kis zsebkönyve: A Szovjetu nió 50 év e sz ám o kb an *. A füzet statisztikai adato­ kat közöl. Az adatok, a számok elgondolkoztatnak... és bizonyítanak! Bizonyítják, hogy az utolsó fél évszázadban a Szovjetunió volt a világ leggyorsabban fejlődő or­ szága. A szovjet gazdaság fejlődésének állandóan növekedő gyors üteme tette lehe­ tővé, hogy történ elm ileg rövid id ő sza k alatt kialakuljon a korszerű szox'jet ipar és a fejlett szovjet mezőgazdaság. Ennek eredményeképpen ma már a világ termelésének körülbelül egyötödét a Szovjetunió szolgáltatja. A kapitalizmus kibontakozását és megerősödését az 1640—49-es angol polgári forradalomtól számítják. Napjainkig te­ hát 6 és félszer ötven év telt el a kapitalista világgazdaság mai potenciájának kia­ lakulásához. Vagyis a Szovjetunió fejlődésének „történelmileg rövid időszaka” pon­ tosan 6 és félszer rövidebb időszakot jelent! Adatok az ipar számvetéséből A szocialista szovjet gazdaság már az első ötven évben ipari hatalommá vált. Az ipari term elés volumenét tekintve a Szovjetunió világviszonylatban a második, Európában az első helyen áll. Anyagi termelésének’ valamennyi fontos ágazata olyan gyors ütemben fejlődött, amilyenre egyetlen kapitalista országban sem volt példa. A Szovjetunió és a fe j­ lett tőkés országok termelésének növekedési ütemét az alábbi néhány számadat iga­ zolja (az 1950-es évet 100-nak véve, az utóbbi 10 év adata): 1955. Szovjetunió Egyesült Államok Anglia Franciaország Nyugat-Németország

135 129 119 135 173

1960.

1965,

304 145 135 173 242

458 191 159 231 321

Az 1960-as évek kezdete az egy főre eső szovjet ipari termelésben is hasonló fejlődést hozott. Több termékben már túlszárnyalták, egyes termékekben pedig erősen csök­ ö n t a különbség az amerikai és szovjet ipar egy főre eső termelési színvonala között. A fejlődésnek ez csak az első szakasza. A szovjet iparban mélyreható minőségi átalakulás megy végbe. Űj anyagok, új energiaforrások, a tudományos — műszaki •utatás új vívmányai, űj felfedezései és nem utolsó sorban az ipar további fejleszté­ s t szolgáló hatalmas beruházások biztosítják a szovjet ipar és mezőgazdaság nagyaSnyú növekedését. Az SZKP X X III. kongresszusa így jellemezte ezt a fejlődést: ') V A JD Á T P É T E R —H O L K A G Y U L A :

A S z o v je t u n i ó 50 é v e s z á m o k b a n . B p . 1367, K o s s u t h K ia d ó 187 1.

43

„Ilyen nagyméretű beruházásokra országunkban még sosem volt példa. Vannak itt olyan elvtársak, akik a Szovjetunió különböző részeiből érkeztek Moszkvába. Meg­ mondhatják, hogy mindenütt pezseg a munka: új üzemek, villanytelepek, vasútvo­ nalak, csővezetékek, lakóházak, sőt egész városok épülnek. Vagyis bármerre) járunk az ország beláthatatlan térségein, mindenütt építenek és építenek .Ez hazánkban ti­ pikus látkép.” Tanulságos mezőgazdasági adatok A mezőgazdasági termelés alakulása következtében a kolhozok és szovhozok to­ vább erősödtek, a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala szinte kézzel foghatóan növekedett. Erről tanúskodnak a megyéinkből induló békevonatok utasai, különö­ sen azok, akik már másodszor is kint jártak a Szovjetunióban és saját maguk ta­ pasztalták a szövet polgárok jólétének és kulturális igényének nagyarányú fejlődé­ sét. A mezőgazdasági össztermelés alakulásáról számol be a következő táblázat (az 1950-es évet 100-nak véve, az utóbbi 10 év adata): 1955. te ljes term elés 121 növénytermelés 113 140 álattenyésztés a m unkaterm elékenység növekedése a mezőgazdaSágban 160

1960.

1965.

160 147 193

180 161 223

203

239

A fejlődés okáról is meggyőződhetünk, ha „A Szovjetunió 50 éve számokban-’ többi adatát is megvizsgáljuk. Az ötvenes évek közepétől 1965-ig felére csökkent a kol­ hozok és duplájára növekedett a szovhozok száma. (A szovhozokban magasabb fokú a gépesítés és jobb a szakember-ellátottság, mint a kolhozokban, ezért a munka ter­ melékenysége a szovhozokban magasabb.) A mezőgazdaság összes energiakapacitása a forradalom előtt 23,9 millió lóerő volt, 1965-ben 236,6 millió lóerőre emelkedett. A Szovjetunióban tehát a mezőgazdasági munkák legnagyobb részét már géppel vég­ zik. Érdekes adat az is, hogy a szovjet mezőgazdaságban jelenleg nem! egészen fele­ annyian dolgoznak, mint a forradalom előtt. 1966-os adatok szerint az utolsó 25 év­ ben a gépesítési szakemberek száma több mint duplájára, a közép- és felsőfokú képzettséggel rendelkező mezőgazdasági vezetők száma közel tízszeresére növekedett. Jelenleg a kolhozelnökök 70 % -a, ai szovhozigazgatók 92 % -a felső-* vagy középfo­ kú képzettségű. A mezőgazdasági tervek végrehajtásában időnként hiányosságok is mutatkoz­ nak. Az SZKP Központi Bizottságának megállapításai szerint megsértették például a társadalmi és egyéni érdekek helyes összhangjának elvét. Azóta már sok új intézke­ dést foganatosítottak a tervezés és a gazdasági ösztönzés megjavítására és más egyéb problémák megoldására. Meg kell említenünk még egy számunkra nagyon is tanulságos részletet „A Szov­ jetunió 50 éve számokban-’ című füzetből. A mezőgazdasági tervek kidolgozásánál figyelembe vették, hogy a termelés idényjellege folytán nincsenek egész évben tel­ jesen kihasználva a szovhozok és kolhozok munkaerő-tartalékai. Ezért elhatározták, hogy falun kis üzemeket hoznak létre, ahol a helyi adottságoknak megfelelő munkát

44

biztosítanak a falu dolgozóinak. Az élelmiszeripar termékeit például a falusi kisüze­ mek is elő tudják állítani, hiszen a nyersanyag és a szabad munkerő helyben vau. A szám- és adatgyűjtemény olvasása közben — már e néhány tényszám után is — önkéntelenül felmerül a kérdés, honnan ez a roppant erő, amely mindezt létrehoz­ ta? — 1917. októberének története és a szocialista társadalom és gazdasági élet kia­ lakításának története választ ad a kérdésre. De mindez csak az indulás volt. Az építő munka további feltételeinek megte­ remtéséhez a szovjet tudomány is alapvetően hozzájárult. A tudomány és technika vívmányai Szemléletes választ kapunk az előbbi kérdésekre a szovjet tudom ány és technika 50 év é-n e k budapesti kiállításából. A látogató, aki végignézte a Városliget vásárvá­ rosának kiállítási pavilonjait és köztük a Vosztok űrhajó 40 méter hosszú hordozó­ rakétáját, betekintést kaphatott a szovjet tudomány vívmányaiba. A hordozórakéta, a 20 millió lóerő kapacitású haj tómű-rendszerével elsőnek szimbolizálja azt az energiát is, amely az elmaradott, nyomorgó Oroszországot kiragadta az imperializ­ mus kezeiből. És szimbolizálja a marxizmus—leninizmus erejét is, melyek iránymuta­ tásával a világ első, immár 50 esztendős szocialista állama a világtörténelem és a vi­ lággazdaság alapvető és meghatározó tényezőjévé vált. Egy-egy ország fejlődéséhez és felemelkedéséhez — amint már mondottuk — a tudomány és technika is döntő mértékben hozzájárul. A Szovjetunióban a szocialista forradalom győzelme; után a tudományos technikai forradalom is kivívta győzelmét. E technikai forradalom élcsapatát a szovjet tudományos dolgozók alkotják. 1950. és 1966. között a tudományos munkatársak száma az előző évekhez képest több mint négyszeresére nőtt. Jelenleg 712 000 tudós dolgozik a Szovjetunió 4724 kutató és egyéb tudományos intézetében. Itt működik a világ tudományos dolgozóinak egyne­ gyede. Vagyis a világ minden negyedik tudósa szovjet ember. Eredményeiket hűen tükrözte a budapesti kiállítás1 is. A „tudom ány és fe ls ő o k ­ tatás” fejlődését bemutató pavilonban érzékelni lehetett a tudomány és a termelés kapcsolatát. Láttuk azt a híradástechnikai hullámvezetéket, amelynek segítségével egyidejűleg 25 ezer telefonbeszélgetés és 20 televíziómiűsor közvetíthető. Az „Új an y ag ok” pavilonjában bemutatták a hőálló üvegszálakat, amelyek 1000— 1400 foknál sem válnak képlékennyé, a különféle műanyagokat, melyek ter­ melése az utóbbi hétéves tervben csaknem három és félszeresére emelkedett, a mesterséges gyémántokat, az azbesztcementből készült építőipari termékeket stb. A kiállítás természetesen csak néhány érdekességet mutatott be az utóbbi évtizedek sokszáz „új anyagából.” Ennek a rövid írásnak viszont nincs módjában felsorolni a látottak mindegyikét. „A Föld és kin csei” kiállítási részlegben látni lehetett — többek között — az évi M30 ezer tonna kapacitású folyamatos acélöntő berendezés és az évi 17 millió tonna ércet adó szárháji külszíni vasércbánya modelljeit, az erózió elleni talajvédelemnek, az erdőültetés komplex gépesítésének, a növények hibridizálásának és a modern ál­ lattenyésztési kutatásoknak az eredményeit. Sokat hallottunk és olvastunk a világ legnagyobb vizierőművéről, a bratszki óriásról, továbbá az ár-apály erőművekről és azokról a berendezésekről, amelyek a napenergiát villamos energiává alakítják át, valamint a világ legnagyobb, 800 000 kilowatt kapacitású hidrogéngenerátoráról. Nos, az „E n ergetika” címet viselő pavi­ lonban bemutatták mindezek fényképét, vagy makettjét.

45

A szovjet tudomány és technika egyik legjelentősebb vívmánya a kozmikus tér meghódítása, a világűrben folytatott kutatómunka. Gagarin, Tyitov, Nyikolajev, Popovics, Bikovszkij, Tyereskova, Feoktyisztov, Jegorov, Beljajev, Leonov és a hősi halált halt Komarov űrrepülésének sikerét, a Hold, a Mars és a Vénusz kutatási programok eredményeit a szovjet tudomány más ágaza­ tainak magas színvonalú fejlettsége tette lehetővé. Az űrkutatási technika számos tudományos kérdés minden részletre kiterjedő vizsgálatát követelte meg. Az utóbbi tíz évben rohamosan fejlődött a fizika számos ága, a rádióasztronómia, a rádióelek­ tronika. A technikai haladás területéről kiemeljük a lézertechnikát, az automatizálást. Új energiaforrásokat fedeztek fel és megoldották a kémiai energia közvetlen átala­ kítását villamos energiává. És még csak felsorolni is sok lenne az elektrokémia, a ve­ gyészet, a plazmakutatás, a magmatizmus, a geotermia, a biológia, az atomkutatás. a kibernetika és a félvezetők sikeres alkalmazásának eredményeit. A természettudományok és a műszaki fejlődés eredményei mellett más tudo­ mányág vívmányairól is szólni kellene — legalább azokról, amelyek világviszonylat­ ban jelentősek —, de a rövid beszámoló erre nem ad lehetőséget. Többek között a 7 Nobel-díjas szovjet tudós ismertetésére sincs most helyünk. Jegorov űrhajós orvos budapesti előadása kapcsán még megemlítjük, hogy a Szovjetunió az orvosellátottság, tekintetében a legelsők között van: 10 000 lakosra jutó orvosok száma: Szovjetunió (az 1963—65-ös években): 21,4 U. S. A. (1963) : 18,4 N. SZ. K. (1964) : 19,4 (1964): 15,4 Franciaország A szovjethatalom éveiben az orvosok száma a 20-szorosára növekedett. Az ismertetett í’észeredmények magas színtű egyesítésére volt szükség ahhoz, hogy a világ űrkutatási programjában a Szovjetunió élre törjön. Az első évtized vi­ lágtörténelmi jelentőségű eredményeit tükrözte a kiállítás legnépszerűbb pavilonja is, amely A világűr m eghódítása címet viselte. De erről a folyóiratok m ár részletesen beszámoltak. Most inkább összefoglaljuk a szovjet űrkutatás tíz évének eredményeit. Űrkutatás a Szovjetunióban 1957. október 4-én indították útnak szovjet tudósok az immár világszerte ismert szóval szputnyiknak elnevezett, 83,6 kg. súlyú első mesterséges holdat, amely 92 napon át keringett Földünk körül. 1957. november 3-án felröppent az 508,3 kg. súlyú második szputnyik. Ennek uta. sa volt Lajka eszkimókutya. 1959. október 4-én egy űrrakéta, a Lunyik—3 lefényképezte a Holdnak a Föl­ dünktől elfordult, emberi szem által soha nem látott oldalát. 1961. április 12-én valóra vált az ősrégi álom: emberutasával 89 perc alatt meg­ kerülte a Földet a Vosztok—1 űrhajó. A történelem első űrhajósa Jurij GAGABIN szovjet repülőőrnagy volt. 1961. aug. 6—7. Germán Sztyepanovics TYITOV a Vosztok—2 űrhajón 25 óra 18 percet töltött a világűrben. 1962. március 16-án kezdetét veszi a Kozmosz mesterséges holdak kísérlete, 1967. szeptember közepéig 177 űrlaboratóriumot lőttek fel. 1962. aug. 11—15. Andrijan Grigorjevics NYIKOLAJEV a Vosztok—3. űrhajón 95

46

órát töltött a világűrben. (Az első kötelékrepülés.) 1962. aug. 12—15. Pavel Romamovics POPOVICS a Vosztok—4. űrhajón 71 órát töltött a világűrben. (Az első kötelékrepülés.) 1963. jún. 14— 19. Valerij BIK O V SZ K IJ a Vosztok—5. űrhajón 119 órát töltött a világűrben. 1963. jún. 16—19. Valentyina TYERESKOVA a Vosztok—6. űrhajón 71 órát töl­ tött. a világűrben. (A világ első női űrhajósa.) 1964. január 30-án egyetlen hordozó rakéta segítségével két szputnyikot, majd 18-án egyszerre három űrállomást juttattak különböző pályákra. 1964. okt. 12—13. V. KOMAROV mérnökezredes, K. FEOKTYISZTOV tudós, B. JE GOROV orvos a Voszhod—1. űrhajón 24 órán töltött a világűrben. (Az első „társas” űrhajó. A kabin súlya 6 tonna.) 1965. márc. 18—19. Pavel B E L JA JE V és Alekszej LEONOV a Voszhod—2. űrha­ jón 26 órát töltött a világűrben. (Leonov kilép az űrhajóból és szkafander ruhában a kozmikus térségben tartózkodik.) 1966. március 1. A VENUS—3. önműködő űrállomás három és félhónapos útja után elérte a Venus bolygót és annak felszínére juttatta a szovjet zászlót. 1966. október. Plazmahajtóműre működő automatikus laboratóriumot bocsátottak fel JANTER—1. (Borostyán) néven. 1966. december 21-én kilőtték a Luna—13-at, amely 80 órás száguldás után leszállt a Holdra és „ujjaival” letapogatta a Holdfelszín egy részét. 1967. január 27. Moszkvában a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia képvise­ lői aláírták a világűr békés felhasználásáról szóló egyezményt. 1967. ápr. 23—24. Vlagyimir KOMAROV a SZOJUZ—1. űrhajón 24 órát töltött a világűrben. (Űj űrhajó kipróbálása és szakértői értékelése. Komarov mér­ nökezredes a leszállásnál életét vesztette.) Szovjet tudomány a könyvtárakban Lesznek olyanok, akikhez nem ju t el „A Szovjetunió 50 éve számokban” című adatgyűjtemény, sokan viszont nem láthatták „A szovjet tudomány és technika 50 évé”-nek kiállítását, az érdeklődők mégis tájékozódhatnak a félévszázad szovjet tu­ dományáról, technikájáról, gazdasági eredményeiről. Könyvtáraink polcain ott sora­ koznak a szovjet tudósokat, mérnököket, szak- és szépírókat helyettesítő könyvek, fo­ lyóiratok. Érdemes és szükséges is tanulmányozni a munkájukat. Erre már Nyugaton is rájöttek. Ezért olyan népszerűek a nyugati nagyvárosokban az orosz nyelvtanfolya­ mok. Gyorsan és eredetiben akarják olvasni a szovjet szakmunkákat! Jól tudjuk, hogy a szocialista és kapitalista világrendszer gazdasági versenyének alakulása nagy mértékben a szocialista tudomány fejlődésétől függ. Több más ténye­ ző mellett döntő fontosságú, hogy a termelésben milyen gyorsan alkalmazzák a tu­ dományos kutatás eredményeit. Ehhez szocialista tudatu emberekre van szükség. Olyanokra, mint akik az 50 év szovjet vívmányait megvalósították.

47

A Malinovszkij emlékmű Nyíregyházán

48

Kovács József:

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a világirodalomra* A Szovjetunió népei 1967. november 7-én a jogos büszkeség érzésével ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50-ik évfordulóját. A világ első munkás­ paraszt államának 50 éves fennállási évfordulója nemcsak a szovjet nép életében, de az egész világ dolgozó tömegeinek életében is fontos politikai esemény. Ezelőtt 50 esztendővel következett be Oroszországban az a forradalmi megmozdulás, amely a világtörténelemben mindaddig először a dolgozók győzelmével végződött és lehetővé tette egy valóban demokratikus alapon álló társadalom felépítését. ☆ Oroszországban m ár az első világháborút megelőző években felcsendült M akszim Gorkij hangja. Gorkij két korszak határán élt. Fiatalkora a cári elnyomás legsöté­ tebb, legreménytelenebbnek látszó idejére esett, amikor a narodnyikok forradalmi mozgalmát már leverték, a munkásosztály forradalmi megmozdulása pedig még nem kezdődött meg. Az érett Gorkij átélte az 1905-ös és az 1917-es forradalmakat. Ami­ kor pedig a szocializmus ellenségei a nagy írót meggyilkolták, a szocializmus győzel­ me a Szovjetunióban már biztosítva volt. Gorkij írói pály afu tása is egybefogása két nagy korszaknak. Tanítványa és1 ba­ rátja a társadalomkritikai realizmus utolsó klasszikusainak, Tolsztojnak és Csehovnak. Ugyanakkor azonban barátja és fegyvertársa a szocialista mozgalom legnagyobb harcosának — Leninnek. Ezt a két korszakot áthidaló pálya iro d alom történ etileg is átmenetet jelképez. Gorkij írói életműve egyfelől utolsó nagy megnyilvánulása a klasszikus orosz társa­ dalomkritikai realizmusnak, másfelől hatalmas írói lanuságtétel arról, hogy a szocia­ lista realizmus milyen új művészi lehetőségeket re jt magában. Gorkij életművének lerövidített tartalma így foglalható össze: a régi Oroszország összeomlásának és az új, szocialista Szovjetunió létrejöttének szükségszerűsége. Gor­ kij a történelmi szükségszerűség ez útját egyes emberek sorsán, tragédiáin ést tragi­ komédiáin, összeomlásain és felemelkedésein .keresztül tárja elénk. A régi Oroszország a cári idők ember- és lélekgyilkosságainak története. Mint ennek az időnek realisztikus ábrázolója, Gorkij közvetlen folytatója az orosz klasszi­ kus realizmusnak. Puskin óla minden igazi orosz író az kiáltja a cári valóság szemé­ be; embernek így élni nem lehet. E lélek gyilkosságok ábrázolása Gorkijnál új for­ mában, plebejusi forradalmi módon jelentkezik. Ö már nem a nemesi társadalom fel­ bomlását, nem is csak a polgárság életének problematikáját ábrázolja. A kispolgár­ ságon, a parasztságon és a munkásságon keresztül Gorkij életműve lenyúlik a tár-

, R ész let a

szerző k é sz ü lő m o n o g rá fiá já b ó l.

49

sadalom kitaszítottjaiig. A fiatal Gorkij „mezítlábasai”, csavargói és prostituáltjai nem új és érdekes témakör felfedezéséi) jelentik, hanem az orosz élet általános, leg­ mélyebb létkérdéseinek felismerését a társadalom minden rétegében. Gorkij tehát egyfelől kitágítja a klasszikus realizmus tem atikáját a társadalom legmélyéig, más­ felől megmutatja a belső problémák azonosságát a legfelső és legalsó világban. A hűbéri maradványokkal telített cári Oroszország összeomlása, rothadása és er­ jedése — ez nála a központi kérdés. Ez az összeomlás azonban egyúttal egy új világ szülési fájdalmait is jelenti. De a születő új két irányba mutat. Mindenekelőtt létre­ jön az orosz kapitalizmus. Ennek keletkezését már számos orosz realista klasszikus­ nál látjuk: Goncsarovnál, Tolsztojnál, Dosztojevszkijnél. Gorkij itt is újat hoz: az orosz kapitalizmus „eredeti felhalmozásának” társadalmi és erkölcsi szörnyűségeit. Gorkij azonban sohasem mond egyvonalú, korlátolt vádbeszédet. Felismeri, hogy eb­ ben az „eredeti akkumulációban” nagy népi erők feltörése és kirobbanása, persze tévútra futása és korrupciója is foglaltatik. Ebből a szempontból egy olyan dráma mint a „Jegorij Bulicsov” — egyedül áll a modem irodalomban. Az igazi, a termő új elvet azonban a munkásmozgalom viszi be az orosz éleibe. Gorkij „Azanyá”-ban az emberi megújulás eposzát, az elnyomottságból, az állatias eltompultságból, az önző elszigeteltségből való életreébredés, közösségreébredés eposzát írja meg,, „Az anya” nemcsak a munkások osztálytudatossá válásának, nemcsak a munkások és parasztok testvériesülésének története, hanem ugyanakkor lelkek önmagukra-eszmélésének is. És ennek az ébredésnek fénye nem izolált lelkeben világít, hanem! kisugárzik a dol­ gokra és a dolgok által közvetített emberi viszonylatokra. Ez a regény és Gorkij Ön­ életrajza megmutatja, milyen emberi alapokon nyugszik az orosz munkások és pa­ rasztok ellenállhatatlan emberi és erkölcsi ereje: előre megmutatja, milyen emberi okokból kellett győznie és fennmaradnia az Októberi Forradalomnak. Gorkij ezt a világot mindig dinamikusan ábrázolja. A művész Gorkij sohasem azt kérdi: milyen valamely ember, mely osztályhoz tartozik. Az ő kérdése mindig így hangzik: hogyan lesz valaki éppen ilyen emberré, hogyan lesz azzá — ami, hogyan lesz belőle valamely osztálynak tagja. A művész Gorkij számára ez a kérdés soha sincs előre és feltétlenül eldöntve. Az ember sorsa nála mindig a külső és belső erők bonyolult és dialektikus kölcsönhatásából adódik. Az orosz ember lelki dinamikájának ábrázolásában Gorkij folytatja Tolsztoj, Dosz­ tojevszkij és Csehov életművét. Mivel nála a hangsúly a régi élet rothadásán és fel­ bomlásán, az új élet megszületésén van, problematikája sok helyen közelről érintkezik a Dosztojevszkijéval. (így pl. a Raszkolnyikov-probléma újrafelvételében, a Három ember”-ben.) Máskülönben Gorkij sokkal inkább Tolsztoj folytatója, mint Doszto­ jevszkijé. ö sohasem koncentrálja az alkotás folyamatát egyedül az emberek belső, lelki problematikájára. Gorkij abban is orosz klasszikus hagyományok folytatója, amennyi­ ben tudja, hogy csak a külső és belső, az erkölcsi és társadalmi, a lelki és gazdasági motívumok kiegyensúlyozottsága, harmóniája és helyes aránya teremt igazi epikai vagy drámai tökéletességet. Gorkij egyike azon kevésszámú modern művésznek, akinél a modern lélek motívumainak radikálisan végigvitt felhasználása sohasem vezet a for­ ma felbomlásához. Korunk kevés írója tárt fel annyi sötét mélységet a modem élet­ ből, mint Gorkij — és mégis kevés mai író van, akinél az emberi haladás perspektí­ vája olyan megingathatatlanul látható volna, mint éppen őnála. Ezt a szocializmus perspektívája teszi. A szocialista realizmus elsődlegesen nem abban különbözik a polgáritól, hogy valami radikálsan új, még sehol nem volt for­ mát eszel ki, mint ahogy azt izgatott, átmeneti idők írói képzelni szokták. A szocia­ lista realizmus alapja a társadalmi megújhodás perspektívájába vetett hit, az a meg­ győződés, hogy ez a megújhodás nemcsak az egész emberi nem majdani magasabb

50

fejlődési fokát jelenti, hanem minden egyes ember számára az egyéni magasabbrafejlődést, az emberi teljesség és harmónia elnyerését, vagy legalább is megközelíté­ sét. Gorkij forradalmi munkásainak és parasztjainak sorsa több, mint gyötrelmcs. A regény Pelageja börtönbe hurcolásával végződik. És mégis az egész könyvet valami különös, újszerű optimizmus fénye világítja be: az emberi lélek felfelé törésének ellenállhatatlan ereje, önmagát megtalálása az osztályszolidaritásban. Ennek a végzétes energiával megnyilvánuló felíelé-mozgásnak a dinamikája határozza meg Gor­ kij szocialista realizmusának stíluskérdéseit. Ennek kiegészítése a cári világ és a keletkező kapitalizmus embereinek a kritiká­ ja. Gorkij az ellenséges világ alakjait egyszerre szenvedélyesebb gyűlölettel és meg­ értőbb elemzéssel ábrázolja, mint polgári 'kortársai. Kegyetlen keménységgel mutatja meg lelki és erkölcsi eltorzulásukat, ugyanakkor azonban mindig áldozatokat is lát bennük: embereket, akik a felbomló régi társadalom még gyilkos erőinek neon voltak képesek hathatósan ellenállni, akiknek nem voltak elegendő lelki cs morális tartalé­ kaik, hogy környezetükkel eredményesen felvehették volna a küzdelmet. Ez az ember- és világlátás teszi annyira időszerűvé Gorkij életművét. Gorkij a szocialista realizmus első klasszikusa. Azáltal, hogy utolérhetetlenül feltárta a régi társadalom összeomlása szükségszerűségének valamennyi emberi motívumát, azáltal, hogy napfényre hozta azokat a lelki erőket, amelyek az orosz népet arra képesítették, hogy megbuktassa a cárizmust, hogy kivívja és felépítse a szocializmust, Gorkij nem­ zedékeknek lett iránymutató tanítómesterévé. ☆ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után író, nép és állam viszo­ nya tekintetében új helyzet jött Ictre a Szovjetunióban, A kapitalista társadalomban az író magára marad, csak önmagának, legjobb esetben egy jelentéktelen kisebbség­ nek a szószólója. A Szovjetunióban az, író milliós tömegek gondolatainak, érzéseinek kifejezője lett. Az irodalom közügy, a nép ügye lett. A forradalom győzelmei után a szovjet írók úgy léptek be a világirodalomba, mint az ú j társadalm i ren d képviselői. A nagy forradalom, amely megszüntette a kizsákmányolást és a dolgozókat az ország uraivá tette, szabad utat nyitott a nép a lk o tó e r e jé n e k is. A legtehetségesebb írók és művészek az immáron világhírű G orkijtól a fiatal forradalmár-költő M ajakov szkijig arra törekedtek, hogy a szovjetek lobogója alá gyűjt­ senek minden egészséges és erőteljes irodalmi tehetséget s a forradalmi alkotás nagy útján vezessék őket. Vladimír Majakovszkij „Napiparancs a művészet hadseregéhez"’ c. programversében így szól írótársaihez: „A filléres igazságokból elég! Tépjétek ki szívetekből a m últat!” Teljes erővel szembeszállt a dekadens iskolákkal — amelyekhez korábban ön­ maga is tartozott — a futuristákkal, imaginistákkal, akik eltévedtek a rímek pókhá­ lójában és képtelenek voltak meglátni az irodalom új problémáit. Majakovszkij a versnek új form áját teremtette meg, amely hajlékony, mozgalmas és képes arra, hogy megragadja a forradalmi élet számtalan témáját. Verselése mesteri és természetes, számtalan színnel és árnyalattal gazdag. Költői lendületét a nagy megrázkódtatásokat Málló népi életből merítette. Forradalmár szelleme felismerte a társadalmi tényezők jelentőségét s ez képessé tette arra, hogy tevékenyen részt vegyen az; életben. M aja­ kovszkij ebben az értelemben újtípusú költő volt;

51

„Az idő könyvéből felénk üres lapok tekintenek, a forradalom lapjai: Ezeket minekünk kell teleírnunk!” — írta, hogy meghatározza az író helyét a szocializmusért vívott harcban. A költő sza­ vával szolgálta a forradalmat és magasabbra emelte a forradalmi költészetet, mint előtte bárki más. Megszövegezte művészi hitvallását: a szovjet költő jogait és köte­ lességeit. Vitái során írta ezeket a híres szavakat: „Ha az vagyok, ki népét vezeti. Egyúttal szolgája is vagyok neki.” Legjobb epikus műve a V ladim ír Iljics L enin c. költemény, amelyben egymást követő képekben bontakozik ki a munkásosztály felszabadító harcainak története. Ki­ vált az orosz mozgalmat domborítja ki s élettel teljes történelmi képekben mutatja be Lenin óriási szerepét ebben a harcban. A monumentális költemény felrajzolja Le­ ninnek, a gondolkodónak, a nevelőnek, az emberek barátjának halhatatlan alakját; tükrözi a nép fájdalmát halálakor. Emberek milliói követik gondolatban Lenin ol­ dalán a szovjetország útját s tekintetüket a jövő felé fordítják. — Hogyan fejezi ki a költő a képeknek ezt a sokféleségét, a hatalmas perspektívákat, az elbeszélés min­ den sorának konkrét jellegét? Ügy, hogy az események felidézéséről átsiklik jelentő­ ségük egyéni és költői tolmácsolására. Eposzokat írt világtörténelmi jelentőségű eseményekről és vidám dalokat szer­ zett; maró szatírák, megrendítő szerelmi költemények és szellemes aktuális krónikák sorakoznak egymás mellett költői művében anélkül, hogy önmagát megtagadta volna. Majakovszkij minden sora eredeti egyéniségét tükrözi. ☆ A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak1 az egész világ szellemi és kulturális életére nagy hatása volt. T heodora D reiser szerint: „Az orosz ügy mindig és mindenhol a demokrácia ügye, hiszen Oroszország máris többet tett az egyszerű emberért, mint bármilyen más or­ szág a történelem folyamán.” — H. G. W ells is, aki pedig távol áll a kommunizmus eszméitől, az Októberi Forradalmat a történelem egyik legnagyobb eseményének tartja. Az Októberi Forradalom sikere egyes nyugati írók fejlődését az individualista mondanivalók területéről a tudatos, a népért való szolgálatig vezette. Megerősítette őket abban, hogy azon az úton járni lehet, ezen az úton nincsenek egyedül. A szocialista forradalom hatása a világirodalomra elsősorban abban áll, hogy azo­ kat a haladó írókat, akik az első világháború előtt még csak magányosan vágyódtak egy igazságosabb világrend után, melynek elkövetkezését a háború kitörésekor meg­ sejtették, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megerősítette meggyőződésükben és megadta nekik a biztos tudatot, hogy nincsenek egyedül: ha megtalálják az utat a néphez, egyúttal megtalálják önmagukat. A nyugatiak közül az elsők között két francia író köszöntötte az emberiség új korát: A natole Fran cé és Rom ain Rolland. Ehrenburg írta: „Anatole Francé bölcs volt és epikureus, ragyogó stiliszta, olyan ember, aki mintegy jelképezi a kultúra sok­ rétűségét. Az Oroszországból érkezett jelentésekben mindenkelőtt az értelem diadalát látta, világosságot a hosszú szürkület után, amelyben életét le kellett élnie. Ez a gyó-

52

gvíthatatlan kételkedéssel, mély hitetlenséggel átitatott bölcs halála előtt üdvözölte nz emberiség új napját'’. — Nehéz utat já rt meg Romáin Rolland — muzsikáló ver­ sek írója, derűs moralista és ködös gondolkodó — az elvont humanizmustól a nép harcáig. E két névhez hozzá kell még vennünk a szenvedélyes, engesztelhetetlen Henri B arbu sse-1, aki a kommunizmus eszméjében taiálta meg gyötrő ellentmondásainak megoldását. Barbusse „Tűz” c. -regénye még csak Individualista munka, de a „Világos­ ság” már tudatos népszolgálat. Paul V aillan t C outurier-nél ugyanazt a fejlődést fe­ dezhetjük fel. Barbusse a Világosságban a jelenkori Franciaország egyik legégetőbb témáját érinti: az átlag-francia öntudatra ébredését, a kishivatalnokét, aki eljut a társadalmi valóság pontos megértésének magasságáig és forradalmárrá lesz. Az imperialista ideológia erős rabláncon tartotta a nyugati írókat és m i sem volt könnyebb, mint a társadalmi téma tárgyalásánál egészen a fennálló rend helyes­ léséig tévedni. A kapitalizmus még épített utakat, gyárakat, áruival elárasztotta az öt világrészt, de kulturális értékeket már nem tudott teremteni. Az első világháborúi megelőző évek a burzsoá értelmiség tragikus terméketlenségét m utatják: kiváló mes­ terségbeli tudás és szokatlanul kifinomult érzékenység nem rejthette cl a lélek sivár­ ságát. Ugyancsak Ehrenburgot idézve: „A kapitalizmus az anyagi gazdagodásról áttért ennek megsemmisítésére. A nyugati értelmiség szellemileg elgépiesedett. A dadaizmus és a szürrealizmus csecsemő-pajkosságot kísérelt meg szembeszegezni a kapitaliz­ mus zsarnokságával, amely az embert robotgéppé alakította. A kishitűek rávetették magukat a freudizmusra, mert azt hitték, hogy a tudatalatti világban menedéket lel­ nek a tudat elől.” Az Októberi Forradalom nyomán a demokratikus és forradalmi témák tárgyalá­ sánál a dolgozó embernek és harcainak ábrázolása újszerű írói feladattá lépett elő. Mint láttuk, a nagy fordulatot Gorkij jelentette: U plon Sinclair és A ndersen Naxő tőle tanultak. A társadalmi harc mindenütt kiélesedett. A nyugati írókig és művé­ szekig is eljutott a szovjet művészet néhány alkotása: „Az anya”, Majakovszkij ver­ sei, színművek és néhány film. A kultúra vezető alakjai több országban K elet felé fordultak, az egyik meggyőződéssel, a másik habozva. Köztük volt B e m a r d Shaw , H. G. Wells, H einrich Mann és sokan mások. Az Októberi Forradalom utáni években értékes és kevésbé értékes művek tömege lepte el a nyugati irodalmat, élesen szembeszállva a burzsoá irodalom fejlődési irá­ nyaival. A forradalom hatásaképpen a kritikai realizmus megerősödött és a haladó szellemű írók határozottabban csatlakoztak a nép harcához. A X IX . század pesszimiz­ musával szemben, amely az egyéni erők érvényesülésének lehetetlenségét mutatja, most az élenjáró nyugati írók igyekeznek megmutatni az egyéni erők kifejtésének le­ hetőségét. Nemcsak a forradalom, hanem a forradalom vezérének, Leninnek személye is erősen foglalkoztatta a kapitalista országok egyes íróit. Lenin volt az első győztes forradalmár a történelemben, aki nemcsak diadalra vitte eszméjét, hanem biztosíotta fennmaradásának és továbbfejlődésének feltételeit is. Múlt korok forradalmá­ raitól lényegesen, megkülönböztette az, hogy — m int Bem ard Shaw mondta — „új módszert követett és kidöntötte a mérföldköveket: az uralmat a nép kezébe tette le. Ha Lenin módszereit mások is1 követik, a civilizációt összeomlás nem fenyegeti.” A nyugati íróknak a forradalom nyomán virágzásnak indult szovjet irodalommal >■ •-0 eszmei és alkotásbeli érintkezése nem fejlődött simán, akadálytalanul, hanem harc ellentmondások folyamatában. Ne felejtsük el, hogy ha egy nyugati író meg akarja mondani az igazat: akad á ly o kat, éspedig n em csa k külső, han em belső, ön m agában Meglevő a k a d á ly o k a t is le k ell győznie. Az uralkodó osztály ideológiájának — igen

53

gyakran álcázott ideológiájának — hatását a leghaladóbb írók is alig tudják elkerül­ ni. Sóik író állásfoglalását a politikai kon jv n kiú ra határozza meg. Számosán a fasiz­ mus elleni harc idején szolidaritást vállaltak a szovjet írókkal, amikor azonban az imperializmus a Szovjetunió ellen mozgósítja erőit, egyesek a szolidaritást megtagad­ ják. Azonban a szovjetellenesség egyesek részéről nem tudta megakadályozni a szov­ jet irodalom nemzetközi tekintélyének növekedését. A szovjet és külföldi írók érintkezésének külső megnyilvánulása közé tartozik külföldi íróknak a Szovjetunióban és szovjet íróknak külföldön tett számos látoga­ tása. A Szovjetunióban járt külföldi írók foglalkoztak a szovjet) témákkal, munkájuk közben maguk is jobban belemélyedtek a szovjet élet tanulmányozásába és olvasóik számára lehetővé tették a szovjet kérdésekkel való komoly’ foglalkozást. A külföldön já rt szovjet írók az illető nép társadalmi viszonyaival foglalkozva új szempontokat adtak olvasóiknak saját viszonyaik megítéléséhez. A szovjet írók mély realista szem­ lélete, amellyel a burzsoá országok kiélezett kérdéseit tárgyalják, mély hatással volt a Nyugat irodalmára. — „Mi úgy lépü nk fel, m int egy h alálra ítélt világ bírái, és mint olyan em b erek, a k ik a forrad alm i proletariátus hum anizm usát h ird etik.” — Gorkij szavai ezek, melyeket 40 különböző országbeli küldött hallgatott a Szovjet írók Kongresszusán 1934-ben. Gorkij ugyanezen a kongresszuson kifejtette, hogy a szocia­ lista kultúra véget vet az író évszázados m agánosságának, az évszázados szakad ékn ak m űvész és töm egek között. A szovjet írót a gyökeres, kiengesztelhetetlen ellentét tu­ data jellemzi a burzsoá és a szocialista társadalom között. — A társadalmi és művé­ szeti problémák együttes tárgyalásának termékenyítő volta ezen a kongresszuson is igazolódott. A kongresszus hatását mutatja, hogy az 1935-ös párizsi kultúrvédelm i kongresszuson a szovjet irodalom eszmei, alkotásbeli alapelveit használták fel sok olyan aktuális kérdés megoldására, amelyek akkoriban a kapitalista országok írói előtt állottak. ☆ „Ki m ellé álltok, kultúra m esterei?” — Gorkij a II. világháború előtt ezzel a kér­ déssel fordult Európa íróihoz. Felvilágosította őket, a fasizmus ellen nem lehet elvont eszmét állítani: csak szervezett erővel verhető le. Gorkij hatása Romain Rollandra jelképezi azt az általános hatást, melyet a nyugati írók egy részére tett. Passzív vagy határozatlan állásfoglalású polgári írók a harmincas évek második felében' szolidari­ tásukat nyilvánították a Szovjetunióval, csatlakoztak az aktív, kíméletlen harchoz a fasizmus ellen. Ezen áramlatok jegyében folyt le a párizsi kultúrvédelmi kongreszszus, az amerikai írók kongresszusa és más országok íróinak együttes fellépése is. Az antifasiszta írók egyre inkább Gorkij és a szovjet irodalom felé fordultak. Ter­ mészetesen ez a hatás nem volt sem teljes, sem állandó, mert a legtöbben nehezen tudták a burzsoá ideológia hatása alól kivonni magukat, de alap volt arra, hogy a világ haladó értelmisége mindinkább meglássa a helyes utat. Számosán a nyugati írók közül a fasizmus veszedelmének idején már ébren tud­ ták tartani a nemzeti öntudatot és utat mutattak hazájuk függetlenségének megvé­ désére. Amikor Berlinben hatalomra jutottak a fasiszták, s a könyvmáglyák visszfénye szégyenpírba borította a vén Európát, 1935-ben Párizsban, 1937-ben pedig a fasiszták ostromolta Madridban nemzetközi kongresszust tartottak a kultúra védelmére. Ez években határozta meg helyét A ntonio M achado, Louis Aragon, Jean -R ich a rd Bloch, Anna Seghers és sokan mások. Ott volt az ostromlott Madridban a dán Andersen N exö és a francia Ju lién B enda. Spnyolországban harcol Ludvig R enn német, Ralph

54

I ' O X angol író. A spanyol tragédia nagy szerepet játszott a Nyugat egyik legnagyobb művészének, Pablo P icassonak életében, aki szembeszállt a fasisztákkal, m ajd ké­ sőbb csatlakozott a kommunistákhoz. 1939 őszén Latin-Am erika kiváló költője Pablo fíeruda is belépett a kommunista pártba. A francia kommunisták soraiban harcoltak a szazad nagy tudósai, Paul L a ’iigew in és Joliol~Guriey az ellenállásban resztvettek Aragon és Eluard kommunista költők, M artin C hauffier katolikus író, A n d ré Cham son regényíró és sokan mások. A lb e rt M arquet a hajlottkorú festő kommunista lett. A kommunistákkal tart H oldíne angol, M arcel P renant francia biológus. 1945-ben az ismert amerikai író Theodore D reiser azzal a kéréssel fordult az USA kommunista pártjának elnökéhez, F osterhez, hogy vegye fel a párt tagjai közé. „Hitem az ember nagyságában és méltóságában mindig életem vezető elve volt. Életem és munkám lo­ gikája a kommunista pártba vitt” — írja Dreiser. 'Thoma.s M ann a híres német író, ezt írja a kommunisták üldözéséről: „Egy olyan politikai és gazdasági tanítás — amely végülis nagy szellemek és gondolkodók alkotása — híveinek műveletlen, ba­ bonás üldözése nemcsak az üldözőket degradálja, hanem komolyan csökkenti ennek az országnak kulturális tekintélyét is.’ — Csehszlovákia hős vértanúi között van V en csura és Fucsik, a két nagyszerű író is. A bombáktól és lövedékektől szenvedő Mad­ ridról eszünkbe ju t G a rd a Lorca vére és A n to n io M achado utolsó útja. A neveket csak rendszertelenül lehet felsorolni — a lista távolról sem pontos. Csak azt kívánjuk kiemelni, hogy a két háború között Nyugaton igazi értéket csak azok az írók és művészek alkottak, akik megtagadták a halott világot és szembe­ száll tak a fasizmussal. A fasiszták kimondhatatlanul sok sebet ejtettek az európai kultúrán: régi idők lerombolt emlékművei, kiégett múzeumok és könyvtárak, elpusz­ tult művészek, tudósok, írók tanúskodnak a fasiszta barbárságról.

☆ Nálunk kétségtelenül József Attila proletár-költészete ítélte meg leghelyesebben a két világháború közötti idők irodalmi-társadalmi áramlatait. Költészete bevilágítja a magyar irodalom égboltját, az ellenforradalom és a fasizmus évei alatt. Proletár-ön­ tudatának és meggyőződésének hatalmas erejét mutatja, hogy a legbamlasztóbb kis­ polgári környezetben is végig hű tudott maradni a szocializmus eszméihez. Nálunk az 1919-ben megvalósult, majd elbukott proletárdiktatúrát kegyetlen el­ lenforradalom váltotta fel, amely első szakaszában még a legszelídebb polgári jelle­ gű humanizmust is véres brutalitással torolta meg, nemhogy a szovjet irodalom iránti érdeklődést, vagy rokonszenvet eltűrte volna. Légmentesen elzárta a magyar kultúrát a A°rrongva induló szovjet kultúra minden eseményétől, ugyanakkor azonban gondos­ kodott arról, hogy a harcok és gyötrelmek közt alakuló szovjet élet megrázó képei torzítva és rikítóan színezve naponta behatoljanak a magyar nép tudatába. Az ellen­ őri adalmi agitáció itt-ott cppen a szovjet irodalom egyes alkotásaiban vélte meg­ találni a szovjetellenes propaganda leghatékonyabb eszközeit. Egy-egy új szovjet novella vagy regény, amely kendőzetlenül ábrázolta az induló szovjet élet nehézségeit, annak egyes nyers és durva jeleneteit, nehezen leküzdött nyo­ morát és túlzásait, kellő kommentárokkal valóban bőven hajthatta a vizet az ellen°iiadalom malmára. Ezek a szovjet „vallomások” hitelesebbnek hatottak minden el­ lenforradalmi ngitációs ötletnél, s ahol valami nem egyezett, ott az ellenforradalom j ' . . n- ü lé ik k e l és céltudatosan segített magán: a szovjet művek megcsonkítása, po|J értelmű eltorzítása és meghamisítása napirenden volt. Az ellenforradalom a f azolt szovjetellenes agitációs szemponttól vezettetve, mégis lehetővé tette a szovjet 4 ° tiaI°m néhány termekének magyarországi megjelenését. így a szovjet irodalom ná^ lS segítette egy új magyar köztudat kialakulását, az esztétikai közgondolkodás-

55

nak a Vart pour l’art-tói a magyar élet valósága felé fordulását, az irodalom társada­ lom-politikai szerepének felismerését, segített rátalálni egy olyan magyar realizmus­ ra, amely a forradalmi szocializmus felé mutatott. Különösen jelentős Gorkij művei­ nek szerepe a szovjet irodalom magyarországi hatásának lemérésében, akinek műveit mégsem lehetett elzárni a magyar olvasóktól, hiszen ő már Október előtt világhírű író volt. Éppen ezért az ellenforradalmi rendszer G orkijt mint régi típusú „orosz” írót és nem mint szovjet szerzőtt mutatta be a magyar közönségnek. Solohov Csendes Donja volt az a mű, amely világirodalmi szinten igazolta a szovjet irodalmat, amely előtt el kellett hallgatnia minden okvetetlenkedő kritikusnak. Mint Kardos László Írja, a Csendes Don sikere nem kevés gondot okozott az ellenforradalom vezetőinek. 1942-ben Szombathelyi vezérkari főnök javasolta a könyv ki­ vonását a forgalomból. „Ez a könyv — írta a vezérkari főnök — a burkolt kommu­ nista propaganda mellett mint jól megírt könyv kedvező színben, tünteti fel az orosz irodalmat.” — Baróthy főügyész azonban egy taktikusabb ellenforradalmi szemléletet vetett szembe ezzel: „A könyvnek — válaszolta — különösen az I. és II. kötete az olvasóra egyenesen elrettentő hatású és visszatükrözi azt a teljes zűrzavart, amit a kommunizmus Oroszországban okozott...” — Solohov nemcsak az ellenségesen elfogult polgári rétegek értékítéletében hozott változást, hanem újat jelentett a haladó — ro­ konszenvező írók szemléletében is. Veres Péter 1935-ben így ír a szovjet irodalmi él­ ményeiről: „Mindig érdeklődéssel veszek orosz írást a kezembe. Valami mást hoz ne­ kem, értékesebbet, bensőségesebbet, mint a nyugati irodalom... a legjobb nyugatiak­ hoz mérve valóságérzékük egyedülálló az egész világirodalomban.” — És am it sajáto­ san a Csendes Don jelentett neki: „Nem regény ez, közönséges irodalmi értelemben. Több ennél: élet,., nem is kell keresnem a történelmi valóságot, nem kell kontrollál­ nom, érzem a cselekvés logikáját, a cselekvés törvényeit úgy az eseményekben, mint az emberekben. Az emberek nem hősök itt a szó irodalmi értelmében, bárha hősies tetteket visznek is véghez. Emberek, akik már előbbi adottságaik: osztályhelyzetük, világnézetük, vérmérsékletük folytán csak így cselekedhetnek. Az élet mozgástörvé­ nyeit a forradalomban és a sajátos forradalmi cselekvéslogikát: ezt adta nekem So­ lohov...” (Idézi Kardos László a Nagyvilág 1956/1. számában.) Ilyen módon látjuk, hogy a szovjet irodalom már a felszabadulás előtt is beleszólt a magyar irodalmi közgondolkodás alakulásába is. ☆ A Szovjetunió — a Nagy Forradalom elsőszülötte — változatlanul nagy szerepet játszik ma is az egyetemes emberi kultúra megvédésében és továbbfejlesztésében. Mi­ alatt a kapitalista országokban megtiporják a haladó gondolatot, a szovjet írók és tu­ dósok a múlt nagy hagyományait védik és híven a nemzetközi szolidaritáshoz, nagy kulturális értéket teremtenek. Az emberi kultúra legjobb képviselői, bárhol éljenek is, megértették az új idők jelentőségét és kiválasztották a maguk helyét végérvényesen. A nemrég elhunyt El:renburg írta: „A X X . század második fele nem ígérkezik csendesnek: a halál megkí­ sérli megfojtani az életet, de mi tudjuk, ez sohasem sikerülhet. Az emberiség meg­ nyeri az életért, a kultúráért folyó óriási csatát.”

56

Vikár Sándor:

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a zenében A művészet mindig a valóság tükröződése, a kornak, a társadalomnak, az életnek a vetülete. Ahol a művészet nem volt hű tükre az életnek, ott múlhatatlanul elfajult, hanyatlásnak indult. Nincs olyan művészet, mely függetleníteni tudná magát korának társadalmától, mert ilyen vagy olyan módon, de mindenképpen állást foglal korának valamilyen irányzata, fellogása, világnézete mellett. Találóan fogalmazta meg a fenti igazságot Musszorgszkij, a nagy orosz zeneszerző: „A művész nem futhat ki a külső világból, meg a szubjektív alkotás árnyalataiban is tükröződnek a külső világ benyo­ másai. Csak hazudni nem szabad — mondj igazat!” Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zenei vetületét vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az előzményeket, azokat az értékes és mélyen ala­ pozott zenei fundamentumokat, melyeket a nagy orosz zeneszerzők vetettek meg hal­ hatatlan műveikben. A szovjet zeneművészet merőben újszerű, amelyben olyan jelleg­ zetességek mutatkoznak, amelyek a régi zenekultúrában társadalmi okokból vagy nem juthattak döntő módon érvényre, vagy egyáltalán fel sem merülhettek. Ugyanakkor erős és elszakíthatatlan gyökerekkel kapaszkodik a múlt haladó és értékes hagyomá­ nyaihoz, különben légüres térben mozogna. Jogos tehát az igény, hogy visszatekint­ sünk arra az orosz zenére, melynek történelmi, folyamatossága a szovjet zenébe tor­ kollott, abba a szovjet zenébe, amely már a dicső Októberi Szocialista Forradalmat tükrözi. A zeneművészet fejlődésének egy-egy nagy és jelentős korszakát általában az előz­ te meg, hogy a tömegek mindennapi zenei gyakorlatában új formák érlelődtek. Előbb jönnek létre a tömegek gyakorlatában bizonyos jellemvonások, mint a hivatásos mű­ vészetben, de ezen népi gyakorlat nélkül a nagy zenetörténeti korok és alkotások el sem képzelhetők. A szovjet zene a zenetörténeti fejlődésnek éppen az a korszaka, ahol és amikor minden eddiginél szorosabb és mindennapibb kapcsolat alakult ki a széles tömegek zenei gyakorlatával. A tömegeknek erre az újjáalakuló zenei gyakorlatára a munkásosztály kialaku*;isa és a munkásmozgalom létrejötte jellemző. A francia felvilágosodás, a polgári for­ radalom eszméi a kelet-európai népek figyelmét felhívták hazájuk elmaradott állapo­ tára, a nép borzasztó helyzetére. A néppel törődve és foglalkozva felfigyeltek a népi művészet szépségeire, s felismertek, hogy nemzeti művészetet csak a nép művészetére támaszkodva lehet létrehozni. A népi kultúra megismerése azonban sokkal távolabbi következményeket is vont maga után: a tömegek életének, nyomorának, kulturálatlanságának, kiszolgáltatottságának megismerése fokozta a feudális rendszer elleni mozgalmak intenzitását. így bontakozott ki Oroszországban a dekabrista felkelés, a forradalmi demokraták utópista szocializmusa, a jobbágyfelszabadításért folytatott tár" sadalmi harc. Ennek jegyében küzdött a magyar reformkor a nemzet jogaiért, ez bon­ totta ki az Európán átviharzó 48-as forradalmak zászlaját. Az orosz művészek igen rövid idő alatt pótolták évszázados elmaradottságukat s amikor a többi országban a

57

48-as forradalom leverésének súlyos következményei megtorpantják a fejlődést, az orosz művészet hihetetlen magasságokra jut el, nemcsak a zene, de az irodalom és festészet területén is. Melyek azok a tényezők, amelyek ilyen magasra emelték ezt a művészetet? A forradalmi mozgalmak, a joobbágyfelkelések. Ezek a cári és földesúri elnyo­ más tarthatatlanságát jelezték. Ennek olyan írók és költők adtak hangot, mint Puskin, Lermontov, Gogol, Osztrovszkij stb. Mellettük feltűnnek az antifeudális társadalmi mozgalom teoretikusai — filozófusok, esztéták, kritikusok, akik megfogalmazták a társadalmi és művészeti harc eszméit, célkitűzéseit. Az irodalommal foglalkozó Belinszkij, Csernisevszkij mellett ott áll Sztaszov, Szeröv, akik a zene és a képzőművé­ szet terén dolgozták ki az új eszméket szolgáló esztétikai elveket. Művész és kritikus, író és zenész munkája szorosan egybefonódott, mert látták a művészet társadalmi sze­ repét, a művészeti realizmus követelményeit: „Ha megfosztanánk a művészetet attól a jogától, hogy a társadalom érdekeit szolgálja, nem emelnénk fel, hanem lealacso­ nyítanánk, mivel életerejétől, értelmétől fosztanánk meg, szibariták élvezeti cikkévé, tunya henyélők játékszerévé tennénk” (Belinszkij: Válogatott esztétikai tanulmányok.) G linka, a kiváló orosz zeneszerző operájának központi hősévé Iván Szuszanyint, az egyszerű orosz parasztot állította. Az orosz arisztokrácia köreiben „kocsisok zenéjének” bélyegezték Glinka operáját, nem is sejtve, hogy ezzel milyen találóan határozták meg a szerző célkitűzését. Glinka operájának élményét az 1812-es Napóleon elleni há­ borúból merítette. A gyermekkorában átélt háborús tapasztalata azt mutatta, hogy éppen a legtöbbet szenvedett nép, az egyszerű közkatona hősiessége mentette meg Oroszországot. Ezek a kisemmizett „kocsisok” és társaik jobban szerették hazájukat, mint magát az életet, jobban szerették népüket, mint a hivalkodó nemesek. Musszorgszkij még sokkal fokozottabban hangsúlyozza művészetében ezt az új elvet: irodalmi­ művészi témának tekinteni az egyszerű parasztot. M usszorgszkij Borisz Godunov c. operája történelmi népdráma. A nép elsősorban mint közösség szerepel benne. Ez a közösség azonban nem formálatlan, alaktalan tö­ meg. A színpadon megjelenő figurák nem holmi hamisított műparasztok, hanem va­ lódi hús-vér emberek. Az elkeseredett nép Borisz elleni vak dühe, forradalmi ener­ giája egy másik kalandor lába előtt egyengeti az utat a trónhoz. Nem megváltás, nem új élet következik, hanem a régi elnyomás egy másik zsarnoksága alatt. Érdemes megfigyelni Musszorgszkij páratlanul világos történelemszemléletét, a nép iránti végtelen szeretetét, hitét a tömegek forradalmi energiájában. Ezek tették képessé arra, hogy ilyen nagyszerű remekművet hozzon létre. Érdekes megemlíteni, — ámbár nem népi jellegű a témája — C sajkov szkij; Anye­ ginjét. Kora problémáival foglalkozik s a súlypontot a szereplők lelki élményeinek belső dramatizálására helyezte. Ezen társadalmi drámán kívül Csajkovszkijnál is meg­ található a hazaszeretet hangja. Gondoljunk itt az 1812 nyitány drámai hangvételére, ahol a francia és az orosz himnuszok motívumai küzdenek meg egymással, emlékez­ tetve Napóleonnak Oroszország elleni nagy csatájára, s dicstelen visszavonulására. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keleti nemzeti zenekultúrák kialakulásának egy jellemző vonását, melyre már eddig is utaltunk: ez pedig a történelmi témaválasztás. A nemzetté válás, a nemzeti kultúra kialakulásának korszakában különös figyelemmel fordulnak történelmük egy-egy sorsdöntő eseményéhez. Finom érzékkel érzik meg az analógiát, az aktualitást s éppen ezt használják fel mozgósító, forradal­ masító céljaikra. Borogyin Igor h ercege a hősi miiitat eleveníti meg, mikor a tatár betörés ellen az orosz hercegségeknek védekezniük kellett. így jutott ismét az érdek­ lődés középpontjába az orosz irodalom egyik legrégibb emléke, az Igor-ének. Rimszkij-K orzakov Pszkovi lánya Rettegett Ivánnak, az orosz birodalom megalapítójának

58

hatalmas alak ját örökíti meg. M usszorgszkij H ovanscsinája pedig a Nagy Péter ko­ rabeli Oroszország belső 'konfliktusát, a régi cs az új összeütközését tá rja elénk. A történelmi témaválasztás másra is alkalmas volt: sok mindent el lehetett mon­ dani történelmi köntösbe bujtatva, amit különben a cári, vagy osztrák cenzúra le­ tiltotta volna. Ha a cenzúra nem is, de a ncp mindig, megérezte az opera valódi mon­ danivalóját. Beszélnünk kell még ezen operákban a népi jelleg műzenei kialakításéiról. A népi jelleg kialakítása nem kizárólag és nem elsősorban a meglévő népdalok felhasználá­ sa, feldolgozása útján történt. Az orosz zene népiségének valódisága és nagysága ab­ bén rejlik, hogy a népi dallam felhasználása nem végcél, hanem kiinduló pont volt. Az olyan nagy zeneszerzők mint Glinka, Musszorgszkij, sokkal mélyebben át tudták érezni a népi művészet szellemét, semhogy megelégedtek volna a népi dallam egy­ szerű idézésével. A népi jellegre törekvő zeneszerzőknek fel kellett tárni a népzene törvényeit, mert csak így lehet „újjáterem teni' a népdalt, így lehet a népdal szellemét a műzenében meghonosítani. A kelet-európai nemzeti kultúrák, eszmei célkitűzéseikhez híven, rendkívül je ­ lentős mértékben segítették előre az egész európai zenekultúrát. Forradalmi és de­ mokratikus tematikájuk a haladó társadalmi mozgalmakkal kapcsolta őket össze. Mű­ vészi kifejezésüknek igényessége pedig az európai zenei fejlődés élvonalába emelte őket, s előkészítették a szovjet zene útját, Említettük már, hogy a tömegeknek újjáalakuló zenei gyakorlatára a munkás­ osztály kifejlődése és a munkásmozgalom létrejötte jellemző. Mik voltak a tömegek zenei repertoárjában a korszak: előzményei, mielőtt még a tulajdonképpeni munkás­ dalokról, munkás folklórról beszélhetnénk? Két típust kell ezzel kapcsolatban megemlíteni: az egyik a jobbágy-paraszti dal típusa, a másik az orosz polgári daltípus, az un. románc. A múlt század közepének, a század második felének demokratikus mozgalmaiban, az un. raznocsinyee réteg demokiatikus mozgalmában ez a daltípus játssza a vezető szerepet. Az orosz forradalmi mozgalomnak abban a szakában, amikor már nemesi-polgári forradalmi törekvések­ ről van szu, a> fűéről ez a raznocsinyee, vagyis vegycsrendü rétég alkotta. Az a kér­ dés, hogy mikor a munkásosztály, a munkásmozgalom létrejött, megmaradnak-e ezek a műfajok, a jobbágy-paraszti ének és a raznocsinyee polgári románc különböző tí­ pusai, átalakulnak-e ezek és hogyan? Miképpen hat a forradalom, a nagy átalakulás magára a zenére, annak további fejlődésére, hogyan tükrözi a zene a társadalmi vál­ tozást? A muzsikból lett munkás még nagyon sokáig őrzi a régi paraszti hagyományokat. Még a legnagyobb gyári központokban is tovább virágzik az eredeti orosz népi többszolamúság. Ez az eredeti r.cpi énekgyakorlat sokkal folytonosabb az orosz fejlődés­ ben, mint pl. a nyugateurópai országokban. Amikor a muzsik először bekerült a gyárba, az, amit énekelt, még a szorosabb értelemben vett jobbágy-paraszti dal, legieijebb nem a termékenységi varázslatot, nem a paraszti élet lírai és balladikus ké­ peit énekli meg, hanem ugyanerre a dallamra azt énekli, hogy Minden ember elátkozott, Aki a gyárban él. Poros, füstös, sötét, égett, Aki a gyárban él. Amikor a munkások szervezkedni kezdenék, látókörük lassan kitágul, új dalok­ ra van szükség. De ezeket, a dalokat már nem a faluvégi közös ének merengő-elmé-

59

Ivedő hangulata, hanem a város, a tömegíelvonulások, tüntetések, sztrájkok, barikád­ harcok világa jellemzi. Rövid jelszavakat (kellett bedobni a tömegbe, szervezett menet­ ritmusban kellett éneíkelni. A régi románc és a paraszti életmódból fakadó énekstí­ lus már nem felelhetett meg az új követelményeknek. A volgai hajóvontatóW mono­ ton, komor erejű éneke harciasán, bátran kibontakozó forradalmi dallá lesz a for­ radalmárok ajkán. Menetdalok kellenek, melyek élénk, világos felhívással viszik harcba a tömeget (Elvtársak álljunk a sorba). Természetesen a nemzetközi munkásdalrepertoár számos nevezetes dala kerül közvetlenül a munkások éneklő ajkára, mint az Internacionálé, a Varsavjanka stb. Ugyancsak szerepet játszott a munkásmozgalomban a városi ere­ detű szatirikus dal, a csasztuska is. Ezek olyan aktuális, vidám rigmusok, amelyek nem valami távoleső, elvont dolgokról énekelnek, hanem speciálisan egy kisebb közösség dolgairól szólnak, rendszerint gúnyos hangon. Az orosz munkásmozgalom eme első zenei próbálkozásaira azért kellett utalni, mert sok minden, ami a mai szovjet élet velejárója, és a ; mai szovjet zene természe­ tes kifejező eleme és tartozéka, nem néhány zeneszerző egyéni kezdeményezése, al­ kotása, hanem a néptömegek zenei gyakorlatára, a lélek logikája által követett, év­ tizedek során kikovácsolt intonációkra és formákra támaszkodik. Az 1917-es Októberi Szocialista Forradalomban a cselekvő tömegek maguk is színre léptek. A tömegek igénye a tőlük addig elzárt kultúráért mérhetetlen módon megnövekedett. Ennek a következménye részben az is, hogy a hivatásos művészet és a nép között egy minden addiginál szervesebb, mindennapibb és közvetlenebb kap­ csolat jött létre. Ez a kapcsolat már a forradalom első napjaiban kialakult. 1918-ban, a polgárháború közepette, az intervenciós harcok előtti legviharosabb időszakban meg­ nyitották a Téli palotát és ingyenes ismeretterjesztő hangversenyeket adtak a mun­ kásoknak. Megindul az öntevékeny zenei együttesek munkája. P jatn y ickij már 1912ben városi munkásokból állította össze a maga kórusát, de olyanokból, akik erede­ tileg Szmolenszk, Voronyezs, Kazán vidékéről származó parasztok voltak, s az eredeti népi tradiciók még bennük éltek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom már itt éreztette áldásos hatását, mert már 1918-ban jelentős támogatást kapott a kórus a szovjet államtól. Ezzel kezdődött a Pjatnyickij-kórus forradalom utáni pályafutása. Hangversenyek hosszú sora következett: hangverseny a frontra induló vörös kato­ náknak; munkáshangverseny a Téli palotában, hangversenyek a különböző munkás­ gyűlések alkalmával, szinte mindenütt ott volt ez az együttes, ahol szükség volt rá­ juk. A zeneszerzők hirtelen, szemtől-szembe találták magukat egy óriási tömegmoz­ galom áradatával. Figyelmes és komoly közönséggel találkoztak a művészek, legin­ kább a munkások körében, amire addig példa nem volt. Az a munkás, aki életében először hall kultúráról és életében először adnak neki valamit, amitől eddig el volt zárva, mennyivel nagyobb örömmel, komolysággal és odaadással hallgat és figyel, mint az olyan polgár, akinek mindez nem újság, akinek mindezt készen tálalták. P rok ofjev és V aszilijen ko zeneszerzők írásaikban méghatottan emlékeznek meg a hangversenytermeket megtöltő új közönségről. A művészek, de egyáltalában az ér­ telmiség legkülönbözőbb körei számára óriási élmény volt ez a találkozás a kultúrát igénylő nép tömegekkel. Egyben első lépés volt ez afelé, hogy lassan, de fokozatosan meginduljon az öntevékeny és a hivatásos kultúrának az az egybeforrása, ami volta­ képpen a kommunizmus művészete lesz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására tovább fejlődik, részben újjá­ születik a népi alkotás, magasabb, tudatosabb, szervezettebb, fejlettebb formában. A grúzoknak, mongoloknak s a többi kisebb népeknek meg voltak a maguk sajátos, vi­ szonylag primitív dalaik egy korábbi társadalmi fejlődési fokon. Most a Nagy Októ-

60

béri Forradalom megadta számukra a lehetőséget, azt, hogy saját zenei kifejezésmód­ jukat a lehető legmagasabbra fejlesszék. A grúz, örmény, mongol népi zene elemei­ ből nagy műformák, mint pl. operák, oratóriumok, szimfóniák születnek. A népi al­ kotás nem szűnik a társadalom magasabb fejlettségi fokán, ellenkezőleg: kibontako­ zik, mert a szocialista társadalomban az eddigi népművészet gazdagságát párosítani lehet a zenei szakértelemmel, a magasabb zenei formákkal s ezáltal a népművészet mindig magasabb fokra emelkedik. Az öntevékeny művészeti együttesek (Pjatnyickij kórus, Oszipov népi zenekari együttese stb.) magasabb fokon, művészi előadásban mu­ tatják be a tömegzene népi alkotásait, vagy nagy zeneszerzők műveit s így a művé­ szet eddigi értékeit, a klasszikus mesterek értékes műveit is közkinccsé teszik. Bár a múlt legnagyobb alkotói számos nagyszerű példáját adták a nép életével, gondolatvilágával, művészetével való kapcsolatuknak, — a nép és a hivatásos mű­ vészet valóban szerves, mindennapi, természetes és akadálytalan kapcsolatának lehe­ tőségét csak az egész népet felszabadító, a hivatásos kultúra áramába bekapcsolódó proletárforradalom teremthette meg. Íme a nagy Lenin véleménye a művészet lényegéről: „Nem az a fontos, hogy mit ad a művészet a lakosság milliókat számláló egész tömegéből néhány száznak vagy akár néhány ezernek. A művészet a népé, legmélyebb gyökereit a széles dolgozó tö­ megek sűrűjébe kell lebocsátani. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és ked­ vesnek lenni. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell össze­ fognia, őket kell felemelnie. Bennük kell a művészt felébresztenie és kifejlesztenie. Kell-e egy törpe kisebbségnek finom, édes biszkviteket felszolgálnunk, amíg a mun­ kás- és paraszttömegek fekete kenyéren tengődnek?” (Lenin: Az irodalomról Bp. Szikra, 1951. 226. old.) A művészet és a nép találkozásának pillanata hatalmas, felemelő történelmi pil­ lanat volt. Természetesen itt a „pillanat” képes kifejezés, tulajdonképpen korszakok­ ról, napjainkban is tartó folyamatról van szó. Ez a korszak már a forradalom és pol­ gárháború viharos, súlyos éveiben elkezdődött. A néppel való találkozásnak sokféle formája volt: színház, hangversenyterem, frontra induló katonák között „agitációs vagonok”, ismeretterjesztő előadások stb. Az első évek lelkes kezdeményezéseitől, a „MUZO Narkomprosz” (zeneismeretterjesztő szervezet) munkájától vezet az út annak a mindennapos kapcsolatnak a kialakulásáig, amely a szovjet zenei élet elválasztha­ tatlan részévé vált. A nép életének és a hivatásos zeneművészetnek ez az állandóan erősödő összefonódása együtt halad a nép alkotói tevékenységének mind szélesebb méreteivel és magasabb színvonalával. 1924-ben egy kis csoport zenész és zeneszerző megalakította a forradalmár pro­ letárzenészek szövetségét, a RAPM-ot (Revolucionnaja Asszociacia Proletarszkih Muzikantor Proletár Muzsikusok Forradalmi Egyesülete.) A szövetségbe olyan em­ berek tartoztak, mint V asziljev Bugláj, akinek néhány dala máig is kedvelt és is­ mert, vagy K asztalszkij, aki egyike volt a legkitűnőbb szovjet folkloristáknak. A régi munkásmozgalmi generációból volt tehát egy mag, amely a maga dalaival lelkesítette a munkásokat. Ehhez járult egy fiatal felnövő csoport, amely a 20-as évek közepén lépett fel, amikor a zenei főiskolákon fiatal munkásgyerekekből az új zeneszerző nem­ zedéket kezdték kiképezni. Mik voltak e szövetség célkitűzései? Mi célból alakultak meg és milyen elgondo­ lásból támogatta a párt és a szovjet hatalom ezeket az egyesüléseket? A cél a szo­ cialista világnézetnek a művészetek területén való tudatos és harcos érvényre ju t­ tatása volt. A RAPM-nak, a Proletárzenészek Forradalmi Szövetségének legfőbb célkitűzése volt: felvenni a harcot az elhalásra ítélt, az életerejét vesztett régivel, és diadalra

61

vinni az újat, megteremteni nagyobb szabású művekben a tömegekre hatni tudó, a szocialista realizmus szellemétől áthatott új emberiség, új tartalom zenei kifejezését. Egy másik csoport a fiatal zeneszerzők csoportja volt, amelyet PROKOL-nak (Proizvodsztvaja kollektíva — Alkotói Kollektíva) neveztek, ö k közösen „Október ú tja” címmel egy nagyszabású oratóriumot írtak közösen (mindegyik egy-egy tételt). Itt találkozunk először nagyobb szabású zenei formával. D avigyenko, a fiatalon elhalt zeneszerző volt a társaság egyik legtehetségesebb tagja. Kialakul a szovjet zenének legérdekesebb és legújszerűbb vonása, az a mód, ahogyan a hétköznapiságot, a dolgozó tömegek mindennapi élményvilágát a zenei általánosítás legmagasabb fokával egybe­ ötvözi a szerző. Megmutatja az életet úgy, ahogyan van, és ennek az életnek egy ma­ gasabbról szemlélt, széles összefüggésekben meglátott képét adja. Ez az a legjobb és legjellegzetesebb új, amit a szovjet zene a továbbiakban is létrehoz. Megszületnek a különböző operai kísérletek is, amelyek már forradalmi temati­ kából indulnak ki. Legjelentősebb köztük az 1932-ben bemutatott Csendes Don. c. opera, Dzserzsinszkij szerzeménye. A RAPM az új szovjet zenéért harcolt, de harcának eredményességét szektás, vul­ garizáló vonások gátolták mint pl. a népzene és a klasszikus hagyomány lebecsülése, a tömegdalnak a szovjet zene kizárólagos alapjakénti hirdetése. Ezzel szemben az ASZM (Asszociacija Szovremennoj Muziki — Modern Zene Szövetsége) a nemzetközi modernista irányzatok orosz szervezete és nyilt képviselője volt. A 20-as években még ezek a különböző, néha szélsőséges irányzatok javában harcoltak egymás ellen. A fiatalok csoportján kívül voltak még úgynevezett tradicionalistá'k, vagy akadémisták, akik voltaképpen az 1900-as évek elejének orosz tradícióiból indultak ki. A helyes irányzatnak a zenei felfogások harcában kell megerősödni és bebizonyítani a maga létjogosultságát. A szovjet állam felfogása e harcban az volt, hogy nem adminiszt­ ratív úton, betiltásokkal kell harcolni a helytelen ellen, hanem úgy, hogy ezek a dolgok megjelenhetnek és hatnak. Versenyre kelnek egymással és a harcban kell a proletár irányzatnak megerősödni. A tradicionalisták csoportján kívül volt még egy másik irányzat is, mely szer­ vezeti formával bírt, ezeket „levie hudozsnyiki” (baloldali művészek) néven ismer­ ték. A baloldali jelzőt itt nem politikai értelemben használták, hanem művészi vonat­ kozásban, s ez azt jelentette, hogy az idetartozó művészek harcos ellenzői mindannak, ami a zenében konzervatív. E szovjet zeneszerzők keresték azt a hangot, amely ki­ fejezi, tükrözi a szovjet embert, a szovjet életet. A szovjet élet új élményeit akarták megragadni, a szovjet életben jelentkező utcai, városi, kissé slágerszerű hangot akar­ ták megszólaltatni és ugyanakkor stilizálni is. Végül is a RAPM (proletár zenészek szövetsége) és az ASZM (a korszerű zene társasága) szembenállása, mint a proletár és a polgári irányzatok harca jelentkezett. Egy bizonyos átmeneti időben erre szükség is volt, de már 1932-ben megérett a hely­ zet ennek a harcnak a felszámolására. A RAPM korszak tehát 1932-ig tartott, amikor is a szovjet kormány és a párt feloszlatta a RAPM művészi szervezeteket. Tette ezt a fentebb említett okokon kívül még azért is, mert ezek a szervezetek egyrészt el­ évültek, másrészt a bennük megnyilvánuló szektaszerű jellemvonások akadályozták a szovjet irodalom, képzőművészet és zene további fejlődését. A művészértelmiség 1932ben már nem az volt, mint 1924-ben. 1932-ben m ár érezhető volt az Októberi Forra­ dalom mindenre kiterjedő hatása, érezhető volt az ötéves terv első, nagyszerű ered­ ménye, érezhető volt a szocializmus építésének már kibontakozó, nagyszerű perspek­ tívája. Az értelmiségnek eddigi kételyei, sokszor még ellenséges vagy éppen sértődött passzivitása, az elért eredmények hatása alatt mindinkább feloldódott.

62

1932-ben a RAPM feloszlatása után a .szovjet kormány és a párt kezdeményezé­ sére megalakulnak a művészi szövetségek, így többek között a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége. Ez a szövetség kitárta kapuját minden valóban tehetséges zeneszerző előtt, aki becsületesen és őszintén a nép ügyét és a szovjet nép szocializmust építő hősies erőfeszítéseit kívánta művészetével szolgálni. Mindenkit felvett, aki magáénak val­ lotta azt a világnézetet, amely áthatotta és eggyé kovácsolta a szovjet társadalom dolgozóit. A Zeneszerzők Szövetségébe felvettek minden művészileg jelentős zene­ szerzőt, zenetudóst. A Szovjet Zeneszerzők Szövetségének működése nyomán a szimfonikus, kamara és kórusművek százai keletkeztek, melyek a szovjet emberek tipikus gondolatainak és érzéseinek zenében való kifejezését keresték. Az új mondanivaló, a szovjet temaszerűség a zene minden területén mindinkább kiszorítja az elavult, konkrét téma nél­ küli, elvont, az önmagáért való, öncélú zenélési formákat. Csak néhány zenei példát említek: K n ip p er szovjet zeneszerző az ő III. szimfóniájában, melyet 1935 körül mutattak be, megeleveníti a Vörös Hadsereg távolkeleti hősi harcát az imperialisták által fel­ bujtott kínai ellenforradalmi csoport ellen. A betolakodókat kiverték az országból s ennek a harcnak a történetét elevenítette meg Knipper. A szimfóniában énekkar is szerepel s egy tömegdal: a jól ismert Poljuska. P ro k o fjev : Alexander Nyevszkij című kantátájában megeleveníti azt az élet­ halálharcot, amelyet az orosz nép a betolakodó német lovagok ellen vívott a P ejpusz-tónál. H acsaturján zongora-, majd hegedűversenye és szimfonikus művei nagy feltűnést keltenek szinpompás, életörömtől áthatott népi motívumaikkal. Átszövi őket az ör­ mény népzene egzotikus érdekessége s nemcsak a szovjet hallgatóságot, de az egész világot rövid idő alatt meghódították. Hozott e újat Hacsaturján zenéje? Vagy talán csak az örmény népzene érdekes és különös nemzeti sajátossága volt az, ami világ­ sikert hozott...? Hacsaturján zenéje feltétlenül gazdagodást jelentett és újat hozott a zenébe. Eddig a sorsdöntő események, nagy társadalmi élmények, ünnepélyes, filozó­ fiai gondolatok voltak a szovjet zene időszerű témái. Hacsaturján zenéje azonban hangot adott a szovjet élet hétköznapi költői élményeinek is. Zenéjének intimitása, közvetlensége és természetessége népével, népének mindennapi életével, gondjával, baIjával, minden örömével és reményével köti össze a hallgatóságot. Eleven, élő kapcso­ latot létesít hallgatóságával. Üj vonás, új szín ez a szovjet zenében. Sosztakovics V. szimfóniájában az egyedül maradt ember nyomorúságát fejezi ki. Az igazi emberré levés, a lélek harmóniája a kollektívumban, az emberi együttérzés közösségében található meg. A Nagy Honvédő Háború a szovjet zene döntő erőpróbája volt. Bebizonyosodott ezekben a válságos időkben, hogy a szovjet zeneművészet mélyen összeforrt a szovjet néppel. Ki tudta fejezni annak az érzés- és gondolatvilágát, amikor az élet-halálharcát vívta halálos ellenségével, a fasizmussal. Százával és ezrével íródtak a küzdelemre lelkesítő, a fasizmus, az ellenség elleni szenvedélyes osztálygyűlöletet sugárzó tömeg­ dalok. A lex an d rovn ak a „Szent háború” c. tömegdala hallatlan mélyen hatott a szov­ jet népre a fronton éppen úgy, mint a hátországban. Nagy népszerűségnek örvend­ tek azok a tömegdalok is, amelyek a frontélet élményeit, eseményeit elevenítették meg, mint pl. a „Három páncélos” vagy „Gyújtsunk rá” c. dalok vidám optimizmusa min­ dig elérték céljukat. Sosztakovics VII. szimfóniája, mely az ostromlott Leningrádban, folytonos ágyútűzben és véget nem érő légibcmbázások közepette készült, nagy és lelkesítő hatással volt a Szovjetunió népeire. E művek politikai és művészi hatása rendkívül nagy volt a fasiszta Németországgal háborús viszonyban lévő országok köz­ véleményére is.

6?

Említettük mtár, hogy az orosz múlt legjobb művészi alkotásai realisták voltak. Ez az orosz népi realizmus természetesen még nem volt szocialista realizm us. A pol­ gári ideológia talajában gyökerezett „nép”-fogalom alatt jórészt a parasztságot értet­ ték csak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alatt bontakozott ki az a művészi módszer, amely a szovjet művészet általános módszere lett: a szocialista realizmus. Természetesen a szocialista realizmusnak megvannak a maga közös vonásai a múlt nagy alkotói módszereivel, de ugyancsak megvannak a maga új, eltérő, sajátos vo­ násai is. Tárgya már nem a rabszolgaság, feudalizmus, kapitalizmus, hanem a szocia­ lizmus társadalmi valósága. Mindenekelőtt néppel való kapcsolat formái határozzák meg ezeket az új vonásokat. Dzserzsinszkij „Csendes Don”-jának mélységes népi erőt sugárzó, a forradalom pátoszából fakadt tömegdalával, vagy Stogarenko „Ukrajnám” c. kantátája győzelmes, áradó himnikusságával nem többet, bátorítóbbat, lelkesítőbbet tudnak mondani a nép sorsáról, mint a, múlt század népi realizmusa? A szocia­ lista realizmus népiségére a nép életével, sorsával való teljes egybefonódás jellemző. Ezért tud n evelőkén t hatni a nép életére. Ki tudja emelni az életből azt a 'tipikusát, amelynek a valóságban talán még csak csírái mutatkoznak, de amelynek feltétlenül naggyá, általánossá kell fejlődnie. Hisz az új emberben, az ember és a társadalom szakadatlan felfelé való haladá­ sában. Ezt a szocialista realizmust csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hoz­ hatta létre, amely felszínre hozta az egyszerű emberek magasabbrendű tulajdonságait és tipikus pozitív jellemvonásait s a művészet eszközeivel megteremti azt a ragyogó példát, amely méltó arra, hogy az emberek kövessék. A szocialista ralizmus elvein alapuló művészet a munkásosztálynak és pártjának ideológiáját fejezi ki s a dolgozók nemzetközi együttműködésének, a népek barátságának eszméi hatják át. A Nagy Ok­ tóberi Szocialista Forradalom nemcsak a szovjet művészetben tükröződik, hanem a határokon túl is, más népek művészetében is. Karunk új művészetét a szocialista va­ lóság teremtette meg, s ennek is kell kivirágoznia. Mert — mint a művészettörténet példái tanúsítják — új, nagy harmonikus szépség és művészet ott bontakozik ki, ahol a társadalom erői már előmozdították az egyén sokoldalú fejlődését. A társadalmi körülményeket emberiekké alakítani, hogy ezeik a körülmények kedvezően hassanak vissza az emberre, az egyénre, az egyén sokoldalú fejlődésére, — ez a szocialista for­ radalom programja, amelynek a társadalmi életben kiteljesülő valósága kialakítja a szocialista művészet reális, szocialista humanizmusát. Az igazi zene mindenki számára hozzáférhető és mély nyomokat kell hogy hagy­ jon az emberek lelkében. Ezért olyan nagy jelentőségű a szocialista nevelésben a szovjet zeneművészet megteremtette komoly, nagy fellendülés. A zene láthatatlanul áthatja az ember egész életét, átform álja tudatát és erőt ád nagy dolgok véghezvite­ lére. A kommunista társadalom felépítése elképzelhetetlen gazdag szellemi kultúra keletkezése nélkül, s ebben a szellemi kultúrában a zenének igen jelentős szerepe van. Az orosz, illetve szovjet zene és a magyar zeneművészet között} a történelem fo­ lyamán intenzív kapcsolat volt. Ez a kapcsolat — mint a fának a szerteágazó gyöke­ rei — mind mélyebbre hatolnak le a két nép kultúrájába, s kölcsönösen termékenyí­ tik meg egymást. A kultúrában való ezen kölcsönös találkozás mély gyökerű kapcso­ latai máris érlelik nagyszerű gyümölcseiket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados fordulója alkalmából úgy emlékezhetünk meg legméltóbban a dicső ju­ bileumról, hogy okulunk és tanulunk a szovjet zene gazdag tapasztalataiból, felhasz­ náljuk a szovjet zene gazdag eredményeit. Magas színvonalú, a valóságot, tehát a nép életét és harcait ábrázoló, az igazsá­ got kereső, a népi eszmék győzelmét hirdető optimista zeneművészetet kíván a szo­ cializmus építése nemcsak a Szovjetunióban, de az egész világon.

64

HAGYOMÁNY Farkas József:

Szalacsi Gyula szovjet-oroszországi volt vöröskatona emlékei 1912-ben önként be­ vonultam katonának Két év után kiütött a háború és akkor levit­ ték a frontra. Kikerül­ tem az orosz frontra, ide Galíciába. Tomasó, Lemberg, ezeken a a vidékeken harcol­ tunk. A Szán-partnál, a Szán vizénél. Itt a Szán vizénél estem fogságba. Ro­ hamra mentünk és kiadták a parancsot, hogy minden emberre tíz orosz jut. Nagyon setét vót, éjfélkor szakadt az eső. Az­ után a rossz vezetés miatt lelüvődözték az egész hét

századot. Magam maradtam. Másnap tíz óra tájban látták az oroszok, hogy ott kucorgók, azután kijött egyf raj, nem vót mán csak három robbanós patronyom, nem vót mit tenni, hát elfogtak. Mikor elfogtak, akkor a többi elfogottal együtt elszállítottak bennün­ ket Lembergbe. Lembcrgbe volnatra ültünk és Kijevbe kiszálltunk, ott \ótunk négy nap, és négy nap után vittek le Berezovkára, Szibériába. Berezovkán tőtöttem két esztendőt lágerba, akkor elvittek bennünket vissza munkára Omszk mellé egy tanyára. Akkor oszt mán hallottuk, hogy kiütött a forradalom. Ott Omszk mellett azon a tanyán hallottam meg, hogy forradalom van. Vöt nekem egy ösmerősöm, aki benne volt a gárdába, oszt az; mond­ ta el, hogy forradalom van.

65

Innen egy tráncporttal elkerültem Irkucba. Irkucba cseh munkás let­ tem, cseh kocsis. Itt Irkucba jö tt hozzám egy Nyikita nevű rendőr, ötön vótunk egy házba és állandóan agitált bennünket, hogy álljunk be. a veres hadseregbe. Szerveznek magyarokat, jön mán a főcsapat is, itt van mán nem messze. A főcsapatot Vorosilov vezette. Mikor bejött a főcsa­ pat, tíz nap harccal vette be Irkucot. Egyik napon el kellett menni kenyérért a többinek. Mikor' visszajöt­ tem, Nyikita mán akkorára elvezette a többieket. Nem tudtam, hogy ho­ va. De gondoskodtak rulam, elküldték azt a rendőrt értem. Mán éngem akkor vártak. Azt kérdezte tülem a veres tábornok, szerb származású vót, tudna maga zászlóaljat avanzsérozni? Mondom tudnék. Akkor nincs semma baj. Van itt egy zászlóalj magyar, ászt mongya, nincs parancsnok. Ma­ ga lesz az első század parancsnoka, az elsők elsőjénél és egyben zászlóalj parancsnok is. Azonnal felöltöztettek és azt a parancsot kaptam, hogy itt mán nincs hely, mert özönlenek befele a magyarok, állanak befele a veres hadseregbe és foglaljam el Irkucba a finánc upravát. Én biztosított me­ netben elindultam, randzséroztam a zászlóaljat, kaptam egy géppuska osztagot is. Nem kellett megtámadni az upravát, észrevették az ellenség detektívjei, féltek a magyaroktul. Ezek elpucoltak, úgyhogy mink ahogy odaértünk, még a tűz is égett a konyhában. Akkor én kikültem 11 jár­ őrt, jó őrséget állítottam a kapura. Ott vótam vagy két-három hétig, akkor a magyar szekciótól kaptam parancsot, mert támadtak a kappelisták. A magyar szekció nem a hadifoglyok közt vót, hanem kapott egy kü­ lön épületet, őrség állt előtte. Magyar nemzetiszín zászló és veres zászló vót rá kitűzve. Ez a magyar szekció adott nekünk produktot, minden épü­ letet, eleséget, innen irányították a magyar katonákat. Innen kaptam a parancsot, hogy az ellenség meg akarja támadni Irkucot és ki akarja rabolni. Amikor osztán megtudták, hogy magyarok várják ükét, hát kitértek ódara. Akkor minket utána eresztettek. Rendel­ tek ki szánokat, golyószórókkal, géppuskákkal, mindennel utána eresztet­ tek. Hajtottuk ükét a B ajkál tóig. Nem messze van ott a Bajkál tó. A B ajkál tónál megállapodtunk. Otthagyták! a rengetek lovat, azoknak a Iá. bán végig nem vót szőr, a hó elkoptatta nekik. Ott járkáltak szanaszét. A faluból összeszedték a jó lovakat, akkor én utána eresztettem egy huszár századot, ennek a kappelistáknak. Ezek családostul menekültek szánokon a Bajkálon. Azok visszahoztak nekem vagy két kilométer trént. Ugynevezték ezeket akkor, hogy kappelisták. Ilyen úri tiszti banda vót ászt mondták! Nagyon sokat fogtak el a mieink akkor a huszárok, de nem hoztak vissza egyet sem, hanem ott irgalmatlanul legyilkolták. Bizony abban az időben nem vót könyörület egyik ódalon se. Mikor visszajöttek a huszárok, akiket elkültem, gyorsan kaptam a parancsot, hogy vissza Irkucba, mert kiütött az ellenforradalom. Mikor mi odaértünk, a magyar szekció mán kiszorult az állomásra. Akkor mi gyorsan támadtuk a várost, magam is páncélos ótóra ültem egy Filakóci nevű, Kassa melletti, Makrancra való ifjúval. Tengerész so­ főrünk vót. Lüttek ránk, verték a bombát a páncálos ótónk fele, I höngyörgették vóna aláfele. Ez nem sikerült' nekik. Naplementre a temetőbe szorítottunk vagy hatvan tisztet. Azoknak befellegzett, ott helyben inter-

n á ltá k űket. E ttü l kezdve m egszűnt m inden, csend lett. A kkor k ap tu k a p arancsot, hogy ilyen vezető szerepet nem jáchat, aki n em ta n u lt. De nem csak én k a p ta m azt, h an e m a cári tisztek is, ak ik hozzán k bev ó tak osztva, iskolára k ellett m enni. A kkor m iv e lü n k m ég úgy n em törődtek, én azt a csap a to t otthogytam . Á tv ette egy m ásik, én átm en tem a cserevicsányi kom isszióra. Ez a röktönítélő b íróság vót. Tized m ag am m al oda b ev álasztottak, m e rt O roszországbul az összes tisz tik a r leszo ru lt a veres h ad sereg elől Irkucba. O sztán ott vagy húrom hónapig le ta rtó z ta tá st v é­ geztünk. A detek tív ek m ondták, k it kell elhozni, és a k k o r m i ü ltü n k b e az ótóba és századostul felfele hoztuk. A kkor m egh íjt a szekció az összes tized m agam m al egy ü tt gyűlésre. E lm en tü n k és o tta n n ek em felolvasták, hogy m ennem k ell politikai isk o lára O m szkba. H ath ó n a p ra kell m enni. De h a h a t hó n ap n ál h am arab b m egalakul a m ag y ar tiszti iskola, ak k o r oda kell átm enni. V ittü n k m ag u n k k al írást, ezt a m a g y ar szekció ad ta. H árom hónapig ott vótam a p o litik ai iskolán O m szkba, az előadónk egy D ebrecenbe való igazgató tan ító vót, T óth S án d o rn ak h íjták , egy m á­ sik is vót szinten D ebrecenbe való, P eleki Im re. Ez a P elek i Im re gyári m u n k ás vót. In n en m in k e t e lu ta lta k tiszti iskolára. A lsófokú p arancsnoki iskolára, V ojna kurc, hadi iskola v ó t a neve. M ikor o d aé rtü n k a v o jn a k u rc ra P é te rv á rra , akkor ott K ap itán y G yula fogadott b en n ü n k et. Ez a K ap itán y G yula K uzm areknek vót a segédtisztje P rom isli v árb a . Ö sszejöt­ tü n k ott három százan m agyarok. O tt ta n u ltu n k harcászato t, m eg oroszul vezényelni, m e rt úgy nézett ki a dolog, hogy oroszok is jö h e tn ek a k e­ zünk alá. A p o litik á t o tt fo ly ta ttu k tovább, v ó t ru lla óra. 1919 őszén b e­ h ajó ztak b e n n ü n k e t éá le k ellett m enni m egalak ítan i az azerbajdzsánszki k ö ztársaságot B akuba. M ikor oda értü n k , le is vizsgáztunk. Egyesek le t­ te k szakaszparancsnokok, az úgy nézett ki, m in t itt n álu n k a h adnagy vagy főhadnagy, egyrészi m eg le tt százados. Én m in t főhadnagy vizsgáztam . B akubul m egint fe ljö ttü n k P é te rv á rra , m ivel ott m egint k ezd ett valam i forrongás lenni. A tengerészekkel vót v alam i baj. O nnan én g em et h az a­ u ta lta k M agyarországra. H ét nap a la tt m án Csóton vótam . É ngem K ap i­ tá n y G yuláék u ta lta k haza. A kkor hetven ő n k et u ta lta k haza, ezen kívül h etv en polilrukkot, politikust, hogy otthon dógozzanak, m ozgolódjanak. Itth o n n y u g ta lan ítsu k a helyzetet. A zt kihagytam , hogy lev ittek m in k e t B akuba vizsgázni, a k k o r onnan el k ellett m enni a grúziai fro n tra . O lt nagyon nagy h arco k vótak, o tt m a ­ ra d t nagyon sok em berü n k is. Én is sebesültem ott. O tt a grúzok ellen harco ltunk. Szóval 14 n ap a la tt b ev e ttü k G rúziát. A z o ttan i ellenség m ind m eg adta m agát és elh ag y ták a puskát, fejszét v ettek a kezü k b e és úgy a d tá k m eg m agukat, m in t favágók. A kkor az tá n m in k et visszavczényeltek B akuba. M ert a veres h adsereg h a jto tta m aga elő tt a feh érek et, a feh é r h ad sereg et egészet a F ekete-tengerig. O dáig osztán széjjel is zilálódtalc a fehérek. M ikcr hazavezényeltek benn ü n k et, bed o b tak egy hadifogoly trá n c p o rtb a. A hadifoglyok n em is tu d ták , hogy k ik v an n a k ott. N em k ap tu n k sem m it, csak parancsot. Én azt a p aran cso t kaptam , h a hazajö v ö k je le n t­ kezzek a hadseregbe. O tt kell m a jd m u n k á t kifejten i. M ikor hazajö ttem nyom ban jelen tk eztem is, dd nem kellettem , m e rt azt m ondták, hogy so­ káig vótam oda és így m eg b ízh atatlan vagyok.

67

Majd azután hazajöttem a falumba. Majd azután itthon követelték tűllem, hogy minden héten jelenkezni kellett Győrteleken a csendőrsé­ gen. Itthon egy teljes esztendeig hetenként kétszer zavargattak a csend­ őrök, mindenki tudja, egyszer osztán megütöttem magamat, hogy nem megyek. Jö tt értem osztán a kisbíró, hogy mennyek fel, mert itt vannak a csendőrök. Fel is mentem a községházho, ide a régi' községházho. Azzal fogadtak a csendőrök, hogy miért nem megyek én jelentkezni. Azt mon­ dom miért jöttek? Hát én mán akkor sose fogok tudni dógozni? Mindig magukat járkálom. Nem csináltam én semmit, mondom nekik. Majd egy idő múlva, pár év is beletelt, leírtam azl Internacionálét az egyik unokatestvéremnek. Fel, fel ti rabjai a földnek..., meg vagy négy nótát, amit ott kint tanultam. Fel vörösök proletárok... Talpra kommunárdok... ezeket. Nagyon szerettem ezeket a nótákat. Ha kint dógoztam a határba, szántottam, vetettem, berenáltam, oszt nem hallotta senki, akkor mindégten énekeltem magamnak, oszt eszembe jutott a soki marsolás, a sok küzdelem, harc, keserves küzdelmek, meg miegyebek. Azért néha mások is hallották és számtalanszor a fijatal fiúk, akik leventébe jártak, kértek, hogy tanítsam meg nekik is ezeket a nótákat. Bizony még most is mintha látnám magamat, ahogyan marsoltunk ezekre a nótákra. Ma is tudom mindet, még álmomban is el tudnám mon­ dani. Talpra kommunárdok, fel a harcra, Ellenünk tör a burzsuázia. Vérebeit reánk uszította, Veszélyben van a kommün haza. Amott egy város van romba dőlve, Amott egy falu hurrát kiált, Előre, rajta kommunárdok, Előre, rajta, csak rajta, rajta hát. Dörög az ágyú, ropog a fegyver, Gránát süvít, zúg, robban itt. Menekül a burzsuj banda. Elszórja kincseit a nyomorult. Amott egy város van romba dőlve, Amott egy falu lángokban ég. Előae, rajta, csak rajta, rajta, R ajta tehát. Ezeket a nótákat ott a hadi iskolán tanultam. Leírtam még ezenkívül más nótákat is a faluban a fiataloknak. Ezt is többször leírtam: Proletárok egyesüljetek, Elromlott a régi rend, beteg. A szabadság napja fenn ragyog, Az eszme él és győzni fog.

S okat én ekeltük ezt a d alt is: F el vörösök, proletárok, Csillagosok, katonák. Nagy szükség van m ost reátok, D űlnek m án a paloták. E lvtársak, b á tra n előre, Irg a lm a t nem ösm erünk. E llenünk b á rk i is lázad, A nnak nem kegyelm ezünk. M ellettünk van a világon. A z elnyom ott m unkásság, M ert tuggyák, hogy csak m in álu n k V an egyedül igazság. V ilágszabadság közéig m ár, Z ászlóját bontya a szél. É ljenek a kom m unisták, M ind le azzal, aki fél! M ikor nagy h arcokba m entünk, sokszor éhesen és rongyosan, fegyve­ re in k is gyengék vótak, nem vót elég m unicijó, ezeket én ek eltü k és olyan forróság fogott el bennünket, hogy m e n tü n k mi m indenen keresztül. Nem tu d o tt m in k e t seki se le tartó z tatn i. Ezek a le írt nóták, k ét év m ú lv a a csendőrök kezébe kerültek. A kkor eljö tt egy cigány a m ezőre utánam , hogy v á rn a k a csendőrök otthon. A kkor hazajöttem . O tt ü lt egy csendőr egy esküdt em berrel. A zt m ondom n ek i: itth o n vagyok, m ié rt h ív a to tt? R ám ordított, hogy ü lje k le oszt gondolkozzak, m ajd eszm ebe fo g ju tn i, hogy m ié rt jött. N agy sokáig k e lle tt gondolkozni. M án estére lett. A kkor oszt jö tt még h áro m csendőr, m eg vagy öt esküdt. M ikor a k isajló m h o é r­ nek, az én kisajtóm ho, akkor a tiszthelyettes elordította/ m agát, szuronyt szegezz! Ez a csendőr aki ült, je len tk ez ett nála, hogy itt vagyunk. A k k o ra tiszthelyettes vezényelt, hogy lábho! A sztm ongya akrkor, egy legény k in t m a ra d t ímeg egy esk ü d t e m b er a többi m eg bem együnk a lakásba. A sztm ongya a tiszthelyettes: I r t m aga proklam ációs dogokat? N em írta m , mondom. Irt? N em írtam ! A sztm ongya, n ek ü n k van olyan, a m it m aga í r t ! A kkor nyom ban elő fo rd íto tta a tá s k á já t és k iv ette azo k at a nótákat, am it az elébb eld an o ltam és m i abba az időbe dudolásztunk. H át m ondom , m e rt ak k o r éqeztem, hogy baj van, hogy ez n em p ro k ­ lam ációs irat, han em a k o m m u n ista intcrn acio n álé! H át m aga m ié rt ír ta le? H át azt m o n d ták a faluba, >hogy írja m le és m ivel m ás n em tu d ta a faluba, h á t leírtam . E nnyi az egész.

69

Aszmongya a tiszthelyettes. Nincs magának több ilyen? Persze, hogy nincs — mondom. Csak lettem vóna bolond azt mondani, hogy van, pedig azelőtt írtam le belőle megéntcsak. Ászt mongya a tiszthelyettes, mibűi írta le? Mibűi? Hát fej bűi, tudom én azt kérem fejb ű i! Ekkor elvittek maguk­ kal a községházho. Mikor feljöttünk a községházho, mán akkor ottí vót Pankotai Sándor, ennek vót három levente fija, akiknek leírtam akkortájba ezeket a nótá­ kat. Aszmongya a tiszthelyettes a községházán, tuggya maga milyen nó­ ták ezek? Olyan nóták, ami a debreceni törvényszéken nem fér meg, még az udvaron is kalamol! Majd vagy két hónap múlva menni kellett a debreceni királyi tör­ vényszék elé. Az nem büntetett, akkor az ügyész fejebbezett. Az ítélő táblára került a dolog. Végül börtönt kaptam, amit le is kellett ülni. Ez a dolog 1935-be vót. Itthon politikai munkát úgy végeztem a kapott parancs értelmébe, hogy amikor részes aratók vótunk és leültünk kint a határban früstökölni, vagy ebédelni, akkor mán a népek mind odagyültek körém és kérdezték, hogy mi vót a forradalomba? Hát ott egy kicsit más világ vót, elbeszél­ tem sokat nekik. Ott fődet adtak, meg nem kellett tizenkettedébe meg ti­ zenhármadéba aratni. Meg is értették ezt egy-két szóbul, nem kellett ezt akkor magyarázgatni sokat. Bizony féltem is akkortájba, mert ahon leültem, mindjár cdagyűltek az emberek, oszt politizáltunk. Még néhány dógot el akarok mondani, amit kifelejtettem. Ott vótam én a nyolcadik kongresszuson is, ahun Lenin elvtárs vót a szónok. Úgy mondták akkor, hogy temérdek ember vett akkor ott részt. Ki kellett vonulni a hadifogoly tiszteknek is. Egész? zászlóaljak vonultak fel. Mik is a tiszti iskola, mind fejlődött vonalba) vonultunk el a tribün előtt. Ez Péterváron vót. Ott állott Lenin me§ Trockij egy ótón, onnan üd­ vözölte az elvonuló csapatokat. Ereszgettek ott osztán ilyen hólyagokat, akkor felavattak ,egy utcát. Lenin elvtárs tartott akkor beszédet. Láttam közelrül. Az még annyi idős sem vót akkor, mint én most. Kis töves, szó­ val valódi stram embernek látszott. Kis hegyes szakálla vót. Olyan kü­ lönöst nem tudnék mondani rulla. Akkor fogtam kezet Lenin elvtárssal, amikor haza nem akartam jönni és Kapitány Gyulával elmentünk hozzá valami palotába. Mikor meglátta Kapitány Gyulát, egyenesen hozzá sietett, pedig valami francia tisztekkel beszélgetett, ez osztán jelentette neki, hogy én nem akarok hazamenni. Akkor a vállamra tette Lenin elvtárs a kezét és azt mondta: „A kom­ munista oda megy, ahova küldik!” Úgy évvel megértettem mindent. Mikor a gyűlést tartotta, nem hallottam semmit, hogy mit mondott, mert am int mán mondtam, nagyon sok ember vót ott és elsodródtunk. A nagy sokaságban csak azt a temérdek embert láttuk. Még nem is tudtam jól oroszul sem. Mikor hazajöttünk az> elosztás úgy történt, hogy mindenkihez beosz­ tottaik egy politrukkot. Énhozzám egy Szilágy megyébe valót osztottak be,

N ekünk az vöt a parancs,, hogy egym ással k apcso latb a kell len n i. M in­ den ki meg vót szervezve, az egész ország be vót osztva, m in d en h o v a ju ­ tott. A rra v ártu n k , hogy k a p ju k a p aran cso t és a k k o r m á n itth o n le tt v én a tisztikar. M ég a szobotnyikrul kell beszélnem . P éte rv á ro n m inden m ásodik h é ­ ten ki kjellett m enni m unkára. A gyülekezőhelyre k ellett m en n i és onnan teh eró tó k h o rd tá k szét az em bereket. Vót, a k it v asu tat csinálni vitték,, vót a k it hajó kipakolásáho osztottak be. O tt v ó t L enin elv társ is. A zt m o n d ­ ta m indenki, aki ott dógozott. Az em berek suttogták , hogy e^ L enin elv­ társ. E k k o r fá t h o rd tu n k kifelé a hajóbúi. A szobotnyik négy ó ra hosszáig ta rto tt. A zért nem tu d ta m jobban m egfigyelni L enin e lv társa t, pedig egy trá n c p o rtb a h o rtu k a fát, m e rt ezalatt a négy óra a la tt senki se beszélt a m ásikkal, nem ácsorgóit, h an e m dógozott am en n y it csak bírt. A n n y it lá t­ ta m csupán, hogy viseltesebb ru h a v ó t L enin elvtárson. B iztosan a m u n ­ k á ra nem a k a r t jo b b a t felvenni. Ezen a m u n k án egy gebei ifjú is o tt vót, L ak a to s István, ez nem jö tt haza, o ttm a ra d t felsőbb p aran csn o k i iskolán. O tt vót m ég egy Somogy m egyébe való fijú is, a n ev e m án nem ju t eszembe, ez h az ajö tt velünk. O tt vótaim a tengerészek lá za d ásá n ak a leverésénél is. Ez úgy vót, hogy m ik or feljö ttü n k B akuból, P éte rv á ro n elhelyeztek b en n ü n k et, ak k o r gyor­ san m in t gyalogság ki k e lle tt vonulni, m enetelni és össztüzeket ad tu n k az utcákom. A p la k áto n m egjelent, hogy egy hadosztály m ag y ar érkezett, oszt nem vó tu n k csak vagy három százan. A kkor h az am en tü n k és gyor­ san felöltöztünk, m in t lovasság és ak k o r úgy k ellett kim enni. A zután meg m in t tüzérseg. K ap itán y G yula v ez etett b ennünk et, hogy re tte n je n m eg m in den lázadó. A ztán nem tő tt bele vagy négy nap, v alam i angol tá b o r­ nok vót ezeknek a szervezője, en n e k a tengerészeknek. E zt elfogták, á llí­ tólag m agyarok fogták el, az tá n az egész tengerészek et m in d e t a nagy plost.yára á llíto ttá k és m ik m in d b e tő tö tt pusk áv al o tt álltu n k , hogy ha valam i m occanás lesz lűni kell. Ott, fogadást k e lle tt n ek ik tenni, hogy tö b b et nem h ag y ják m a g u k at elcsavarni. M ikor m ég B akuba vótam , 1920-ban lejjött hozzánk K un Béla. A kkor érk e zett meg. E ljö tt a parancsnoki isk o lát B ak u b a m eglátogatni. M ik fo­ gadtuk, szóval felv o n u ltu n k egy szép téren. Jö tte k a gyönyörű szép ótok, egyik a m ásik u tán . Egyszer jö tt egy korm os ótó, a b b u l u g ro tt ki. B eté­ v esztették a népet, nehogy v alaki m eglűje. Az a m u zu lm án nép. M e g sza­ la d t az ótó, mi'kor k ilép ett belőle. K öszöntött benn ü n k et. A k k o r m in d ö n k ­ iiéi kezet fogott, aki az első m eg a m ásodik sorba vót, az u tá n b em en tü n k egy nagy helyiségbe és ott ü n nepi ebéd vót nekünk. Az ebéd a la tt a pódiu m ru l b eszélt n ek ü n k az itth o n i tizenkilences forradalom nál, hogy tö r ­ tén t. A zt m ondta, nem bizonyult egészségesnek, m e rt v á r t segíséget, de nem kapott. B ejö ttek a fra n ciá k m eg a rom ánok, az u ra k behozták, h a b á r so k ba k e rü lt nekijek. Több beszédet is fo ly ta to tt ott n ekünk, de m án npm tu d o k r á visszaem lékezni. A beszéd u tá n k é rd é sek e t in té ztü n k hozzá, K un B éla e rre h áro m nyelven válaszolt, m ajd innen visszam ent M oszkvába. M ink innen osztán fe jlö ttü n k P é te rv á rra , én ott osztán, beléptem a p ártb a . Vót könyvem is. M ikor osztán hazafelé jö ttü n k , ezeket a k önyveket le ad tu k és k ap tu n k egy kis gyócs d a ra b o t és a rra ü tö tték r á a könyvnek a szám át m eg a nevet. A szm ondták, úgy tegyük el, hogyha észt m eglelik, ak k o r m egölnek itth o n

71

b ennünket. Az egyik a kenyérzsák m adzagjába, a m ásik az u jjasáb a, blú­ zába, köpenyébe v a rrta . Én is a köpenyegem sa rk á b a v a rrta m . A ztán a köpenyegem et elv ették tü llem S tettingbe. H íjá b a rim án k o d tam , hogy ad­ já k vissza a k ö penyesem et, nem a d tá k vissza. O dalöktek nekem egy orosz köpenyeget. A p ártk ö n y v e t a m ag y ar szekció a d ta kint. A kis p ártk ö n y v olyan v ö t m in t az itteni, csak m ég a ttú l is kisebb vót. Ez olyan hosszú vót, m in t egy gyufaszál. Ez a Bolsevik P á r t tag k ö n y v e vót. R endesen rész t vettcim a taggyűléseken, so k at v o lta m elnök a gyűlése­ ken. E nnyi ju to tt eszem be az oroszországi szereplésem rűl. (Elm ondta Szalacsi G yula kocsordi lakos 1958. d ecem b er 3-án. Mag­ n eto fo n ra vette, m a jd szószerint le írta F ark as József.)

☆ B á rm en n y ire is ellentm ondóak az első im p e rialista v ilág h áb o rú b an a cári hadse­ re g fogságába k e rü lt k ato n ák szám áról szóló kim u tatáso k , an n y i bizonyos, hogy ez a szám m e g h ala d ja a m ásfélm illiót.C1) Az O sztrák—M agyar M onarchia tark a, soknem­ zetiségű, fogságba esett katonái közt a m agyarok szám a m integy 5—600 000 fő (2) Tíz évvel ezelőtt M ünich F erenc a következőket írta : „N em le h et írn i és beszél­ ni a m agyarországi k om m unista m ozgalom történ etérő l, h a n em ism erjü k az oroszországi m ag y ar hadifoglyok 80—100 000 em b ert átfogó töm egm ozgalm át, kapcsolatu­ k a t az orosz forradalom m al, szervezkedésüket, fegyveres h a rc u k a t a szovjet hatalom védelm ében... A m a g y ar in te rn acio n alisták 80—100 000-es töm egének h arca, hősies­ sége cs áldozatkészsége a tö rtén elem egy része. E n n ek m egírása a jö v ő felad a ta és kötelessége.(3) (Kiem elés F. J.) A zt hisszük, nem k ell különösen bizonygatnunk, hogy ezen m a g y ar hadifogölytom eg túlnyom ó része — az a k k o ri Magj^arorsziág sajátos ag­ rárfejlő d éséb ő l fak a d ó an — a g rá rp ro le tá r, cseléd, p araszt. A h iv a talo s M agyarország gondoskodott arró l, hogy ezen töm egek p o litik ailag tá jék o zatlan o k legyenek. Ezen töm egek az orosz fo rrad a lo m v ih a rá b a n és kohó jáb an d ö b b en tek r á so rsu k ra és é r­ lelődtek fo rrad alm áro k k á. E rről a folyam atról a k o rab eli cenzúrázott sa jtó is ír. (4) S zinte valam ennyi fronlszakaszon ta lá lu n k m a g y ar in te rn acio n alisták a t, s a legne­ hezebb h arc o k at v á lla ljá k a polg árh áb o rú és az in te rv en ció időszakában. „Az orosz p ro letárfo rra d alo m sorsdöntő h arc aib a n m ás nem zetek in tern acio n alistáih o z viszonyít­ va a m a g y aro k v ettek részt a legnagyobb sz ám b an ”.!5) A m a g y a r k a to n á k tömegesen á llta k be a V örös H adseregbe. Szerepükről, tevékenységükről a szo v jet történészek iá elism erően nyilatkoznak... „az első v ilá g h áb o rú t követő időszakban sokoldalú, köl­ csönös tá m o g atás a la k u lt ki a szovjet és a m a g y a r nép között. Így p éld áu l az Októ­ b eri F o rrad alo m győzelm éért m ag y aro k is h arc o ltak O roszországban...” (6) Az in te r­ vencióról a S zovjetunióban egy többkötetes tudom án y o s összefoglalás, és több ilyen tá rg y k ö rb en mozgó d o kum entum gyűjtem ény lá to tt napvilágot. (7) M agyar nyelven sajn os ezzel a korszakkal k ap c so la tb an k ev és m u n k á t ta lálu n k , a V ilágtörténelem 8. k ötetén k ív ü l szinte egyetlen ilyen term észetű m u n k a ta lá lh a tó csupán, b á r ez is in k ább ism eretterjesztő jellegű.!8) Az elm ú lt években a S zovjetunióban örvendetesen m eg szap o ro d tak azok a vissza-, em lékezések, m elyeket a N agy O któberi S zocialista F o rrad a lo m k o rszak án ak résztve­ vői írtak. „Em e im m á r tö rté n elm iv é v á lt időkre em lékeztető jelen tő s vagy hevesbe je len tő s szereplő (K iem elés F. J.) n em csak a b en n ü k fo g lalt esem ények jo b b m egis­ m erése v ég ett fontosak, h a n e m m e rt tú l az adatközléseken, a fo rra d a lm i g árd a tag­

72

ja in ak szem élyiségére nézve is érdekes és érté k es felvilág o sításo k at n y ú jta n a k ” — írja P jatn y ick ij könyvének ism ertetésével kapcso latb an A gárdi F crenc.(3) A m ag y ar in te rn acio n alisták tevékenységével, szervezésével foglalkozó k u ta tó k is nehéz helyzetben vannak. „Sajnos, a forrad alo m a la tt nem igen írta k ak ták a t. Az el­ len fo rrad alo m elleni váltakozó sik e rre l folyó h a rc közben m ég az a kisszám ú is m eg­ sem m isült, am ely a m ag y ar in te rn acio n alisták 1917—1919-es h a rc a ira vonatkozott. Ezért igen nagy jelentőségűek a k o rtá rsa k visszaem lékezései” — ír já k M iilei és Józsa. ( 10)

A m ag y ar T anácsköztársaság 40 éves év fo rd u ló ja alk alm áb ó l 1959-ben a m á té ­ szalkai já rá s te rü lete n fe lk u ta tta k azokat a szem élyeket, a k ik részt v e tte k a T anácsköztársaság h arcaib an , m u n k ájáb an . Ezen k u ta tó m u n k a so rán fig y eltü n k fel a rra , hogy igen sok p ara szte m b e r él m egyénkben, falv ain k b an , a k ik orosz h adifogságba es­ ve az orosz bolsevikok felvilágosító m u n k á ja so rá n m eg ism erk ed n ek a lem nizm us eszm éjével és az októberi fo rrad a lo m u tá n a polgárh áb o rú és a z in terv en ció a lk a l­ m ával feg y v ert fognak a fo rrad alo m védelm ére. Ezek az em b erek a honvágytól fűtve ki elébb, k i később ugyan hazajönnek, de egy életre szólóan, a fo rrad alo m és an n a k szelleme b eléjü k i tatódtk. Az itthoni politikai k örülm ény ek m ia tt fo rrad a lm i tev é­ kenységüket véka a lá kell rejten iü k és m ég a felszabadulás u tán is jó darabig' nem adnak h ír t m agukról. így ism erk ed tü n k m eg — S á fá r László kocsordi iskolaigazgató segítségével Kocsord községben Szalacsi G yula v o lt szovjetoroszországi vörös k ato n áv al, aki a bolsevik fo rrad alo m V örös H adseregében századparancsno k volt, sőt egy ideig zász­ lóaljat is vezényelt. É lm ényeit, elbeszéléseit, m agnetofonra v ettü k és azt teljes szöveghűséggel, m in ­ den v álto ztatás nélk ü l jegyeztük le és a d ju k közre. Ezzel a m ódszerrel az a célunk, hogy e lh a tá ro lju k m ag u n k at az olyan gyűjtőm unkától, am ik o r az ad atközlő élm ényeit átírják, szépítik, vagy torzítják. Ezen élm ényanyag k özread ásak o r nem ta rto ttu k fe l­ adatunknak, hogy az em lékanyag tényeit történ elm ileg ellenőrizzük, hisz azt — szá­ mos hasonló em lckanyag a la p já n — érték elő én kell m ajd elvégezni, itt in k áb b az volt a célunk, hogy n ép ra jzi m ódszerekkel bizonyítsuk azt, hogy a népi közösségben az egyénnek és m agának a közösségnek is v an tö rtén elm i szem lélete, tu d a ta, m ely sok esetben különbözik az iskolai történelem könyvekben ta lálh ató anyagtól. C11) A nép tö rté n elm i tu d a tá ra , tö rtén elm i szem léletére és vélem ényére vonatkozóan m e­ gyénkben — a szatm ári részen — végeztük m á r n ép ra jzi vizsgálódásokat. (12) A ta n u l­ m ányíró a r r a a követk eztetésre ju to tt, hogy a n é p e t nem érd ek li a történelem , m ég a sa já t tö rtén elm e sem. H iába v o lta k a H orth y -k o rszak „legjobb” történelem könyvei, a nép m égsem érdeklődött. A m ezőn szántogató, b an d áb an kubikoló, vagy arató, u rasá g n ak kapáló kocsordi nép m égis érd ek lő d ö tt a tö rtén elem — s a já t sorsa és jövője — irán t. AZ) áro k p arto k , a kazlak töve, fák hűvöse v o lt a ta n terem , s valószínű nem a z egyetlen Szalacsi G yu­ la ta n íto tt ezekben a tanterm eikben. ír h a tta k b á rm it az újságok, ta n íth a to tt a tan ító bánmilyen ékesszólóan a falusi iskola tan term éb en , Szalacsi G yula és tá rsa i m esél•ek... Lehet, hogy m á r összekeveredett a valóság és a képzelet, a hallgatóság, am ik o r továbbadta a h allo tta k at, k e re k íte tt a tö rtén eten , egy azon b an bizonyos volt, egy m ás ilágról v o lt szó, m elynek a lehetősége rem énységet je len tett. így le h e te tt form álni, a la k íta n i és form álódott is, az em b erek tu d ata, felfogása a népi közösség belsejéből. A nép tö rté n elm i tu d a tá t vizsgálva igazat kell a d n u n k jeles k u ta tó n k n ak , ak i ilyen vonatkozásokban is érték es 'm egfigyeléseket te tt éppen m cg y én k b en (13)...” a nép tö rt'ínelmi tu d a ta és h istó riai ism erete szu b jek tív jellegű. S a já t érd ek ein ek m egfelelően

73

ra g a d ja m eg a tö rté n e lm e t; a belőle le v o n t tan u lsá g o k at nem o b jek tív törvényszerű­ ségek k eresése in sp irá lja , h a n e m a z ö n fe n n ta rtá s kem én y p arancsa. (1/‘) Szalacsi G yula sokszor elbeszélte m á r — és k ív á n ju k , hogy m ég sokszor be­ szélje el — szovjetoroszországi élm én y eit és a H o rthy-korszak b eli zak latásait, eléne­ k elte n a p ja in k b a n is fo rra d a lm i d a la it úttörőknek, K IS Z -fiataloknak, a k ik a z t tovább­ m o n d já k a következő generációknak. íg y te rje d a m odern k ö nyvnyom tatás korsza­ k á b a n is „szájról sz á jra ” a történelem , hisz a folklorizáció m a is létezik. Ez sem le h e t közöm bös a népi közösségek tö rté n e ti tu d a tá t keresőknek.

jegyzetek 1 . M a g y a r i n t e r n a c i o n a l i s t á k a N a g y O k t ó b e r i S z o c i a l i s t a F o r r a d a l o m b a n ( ö s s z e á l l í t o t t á k : G yü r­ k é i J e n ó é s J ó z s e f A n t a l B p . 1957. 17. la p , 3 -a s l á b je g y z e t ) I t t a s z e r z ő k a z e lle n tm o n d ó fo r r á s o ­ k a t íg y s o r o l já k f e l : K a b in o v i t s J ó z s e f „ A f o r r a d a lm i h a d if o g o ly p a r t s z e r v e z e t e k m ű k ö d é s é rő l s z ó ló c i k k é b e n ( „ S a r l ó é s k a l a p á c s ” 1931. 7. s z . 34—39. o ld .) a n e m z e tk ö z i V ö r ö s k e r e s z t h iv a ta ­ l o s k i m u t a t á s a i s z e r i n t a z 1914—1 7 -e s é v e k b e n O r o s z o r s z á g b a p e r u i t o s z t r á k m a g y a r h a d ifo g ­ l y o k l é t s z á m á t 2 104 146 f ő r e b e c s ü l i — e b b ő l le g é n y s é g 2 U50 000, li s z t 54 146. — A v o lt c s és k i r h a d ü g y m i n i s z t é r i u m a d a t a i a f o r r a d a lo m k ö v e t k e z t e b e n s o k k a l h é z a g o s a b b a k . A m in isz ­ t é r i u m h a d i f o g l y o k r a v o n a tk o z ó a d a ta in a k ! t e k i n t é l y e s r é s z e 1 9 2 1 -b e n a tű z m a r t a lé k á v á vált. A m e g m a r a d t f o r r á s o k a l a p já n a m o n a r c h i a ö s s z h a d ifo g o ly v e s z t e s e g e t 1 479 289 í ö i e b e csü ­ l i k . A B e l ü g y m i n i s z t é r i u m 1 693 009 f o g l y o t m u t a t k i. (L á s d , H a d if o g o ly m a g y a r o k t ö r t é n e t e . S z e r k . B a j a B e n e d e k , d r. L u k in ic h I m r e , P ilc h Je n ő . Z l l a h y L a jo s . I . k ö t. A th e n a e u m 1930. 73—74 la p .) 2. M a g y a r I n t e r n a c i o n a l i s t á k ... 5. la p .

7. u. o. 6 lap. 4.

K o l o z s v á r i h í r l a p . H a d i f o g l y a i n k i s r é s z t v e t t e k a b o l s e v i k o k f o r r a d a lm á b a n (1918. ja n u á r 2. X I X . é v f . 2. sz .) 5. M a g y a r I n t e r n a c i o n a l i s t á k ... 21. la p . 6. L N N y c z i n s z k i j. A z 1919. é v i m a g y a r p r o l e t á r l o r r a d a lo m v i s s z h a n g ja O r o s z o rs z á g b a n c. e lő a d á s a . L á s d , M . T . A . I I . O s z t. K ö z i. 1959. 9 k ö t. 252 la p . 7. V . ö . D . K . S e l e s z t o v . A p o l g á r h á b o r ú é s k a t o n a i in t e r v e n c i ó s z o v je t h i s t o r i o g r á f i á ja . V orp. I s z t . 1964. 2.SZ. 22— 48. la p . 8. A p o l g á r h á b o r ú a S z o v je t u n i ó b a n 1918— 1922 B p . 1964. 521 la p . 9. A g á r d i F e r e n c . P j a l n y i c k i j . E g y b o ls e v ik v i s s z a e m lé k e z é s e i B p . 1903. 238 la p . (Is m e rte té s , S z á z a d o k 1966. 6. sz, 1319. la p .) 10. M a g y a r I n t e r n a c i o n a l i s t á k ... 21. la p . 11. L á s d , O r tu ta y G y u la . K o s s u t h L a jo s a m a g y a r n é p h a g y o m á n y a ib a n E t h n . L X I I . (1952.) 3 - 4 s z á m 263—306. la p . 12. L u b y M a r g it. N é p ü n k t ö r t é n e t i t u d á s á r ó l T á r s a d a lo m t u d o m á n y X V IT I. (1938.) 169—176. lap. 13. F e r e n c z i I m r e — M o ln á r M á t y á s . T ö r t é n e l m i n é p h a g y o m á n y o k S z a b o l e s - S z a l m á r m eg y éb en . ( K é z ir a t .) 14. F e r e n c z i I m r e . T ö r t é n e l e m , s z á jh a g y o m á n y , m o n d a h a g y o m á n y E th n . L X X V I I . (1906) 1. sr. 6'9. la p .

74

Lusztig Károly:

Dokumentumok a beregi munkásmozgalom történetéből A Szovjetunióban nagyra értékelik azt a hősies harcot, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság rövid felnnállása alatt folytatott a néphatalom megszilárdításáért, a gyá­ rak, bányák, bankok szocializálásáért, a tanácshatalcm megvédéséért. A szovjet né­ pek nagy családja az 1919 óta eltelt közel félszáz év múltán sem felejtette el, hogy a magyar forradalmár elvtársak — munkások, parasztok, katonák, értelmiségiek — in­ ternacionalistához méltó módon segítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom végleges győzelmét, a fehérgárdisták és az intervenciós csapatok leverését. Hazánkban sok helyen állítottak emléket a százezer magyar internacionalistának, tisztelik és nagyra becsülik Kun Béla, Zalka Máté, Szamuely Tibor és Münnich Fe­ renc tevékenységét. Elismeréssel adóznak az, 1919-cs Magyar Tanácsköztársaságnak, azoknak az egyszerű harcosoknak, akik egy pillanatig som tántorodtak meg, erőt me­ rítettek az orosz, ukrán és más testvérnépek forradalmi tevékenységéből. Ennek a tiszteletnek számos megnyilvánulása között szerepel, hogy a Szovjet­ unióban dokumentumköteteket adtak k:i az 1919-es eseményekről, most — a Nagy Ok­ tóberi Szocialista Forradalom ötvenéves jubileumán - újabb alkalommal emlékezik meg a sz,ovjet nép a magyar proletariátus 133 napos hősi küzdelméről. E kutatómunka nyomán bukkantak elő az alábbi, eddig ismeretlen adalékok a Tanácsköztársaság beregi történetéből az akkor m egjelent B ireg i M unkás című lap­ ban. -9191S. feb ru á r hó 5-én Heti politika A beregszászi nemzeti tanács végrehajtó bizottsága szerdán, január 28-án meg­ tartott ülésén nagy szótöbbséggel bizalmatlanságot szavazott dr. Kutkafalvy Miklós kormánybiztosnak. Elhatározta, hogy táviratban a belügyminisztertől felmentését s helyébe egy erőskezű, forradalmi érzésű kormánybiztost kér a vármegye élére. Csütörtökön a beregszászi munkástanács fordult táviratban ugyanilyen kérelem­ mel a belügyminiszterhez. Ugyanakkor a vidéki szociáldemokrata pártok is csatla­ koztak a munkácsiak azon mozgalmához, hogy a vármegye élére egy szociáldemok­ rata kormánybiztos kerüljön. Kutkafalvy és az ő parányi gárdája persze nagyon íelfortyantak, felszerelték ma­ gukat mindenféle fegyverekkel s kíméletlen harcba indultak e mozgalom ellen. Mind­ járt kapóra jö tt nekik a törvényhatósági közgyűlés, mely január 31-re volt meghir­ detve. Megtörténtek a nagy előkészületek. Készenlétbe helyezték az egész csendőriéget, felállították a gépfegyvereket s amikor m ár elég erősnek érezték magukat, el­ zárták péntek reggel a vármegyeház összes kapuit. Odakint ezalatt maga a nép tanácskozik. Tiltakozik az ellen, hogy elzavart urai i< r.< az ők tanácsosainak tolják fel magukat, és követelik a kormánybiztos távozá­ sát. Ülés után a vármegyeház elé vonul a tömeg s elcneklik a M arseillaiset s míg ők

75

ilyen ünnepélyesen tiltakoznak s tüntetnek Kutkafalvy ellen, ő a csendőrséget vonul­ tatja fel s azzal tüntet. A délután sem múlik el zaj nélkül. Gépfegyvert állítanak be a vármegyeház ka­ pujába, hol a szociáldemokrata pártnak van a helyisége. Ez is eltűnik s később csak megerősített járőrök cirkálnak a városban. Miért? Ki ellen? Szervezett munkásság a nemzetőrségben Ma, amikor mindenki tudja, hogy a legnagyobb zavarban mindenütt a szervezett munkásság tartotta fenn és biztosította a rendet, épp Beregszászban idegenkednek at­ tól, hogy a csendőrségben és a nemzetőrségben az öntudatos munkásság részt ve­ gyen. Nem akarunk most a város közbiztonságáról beszélni, de azt meg kell állapí­ tanunk, hogy a nemzetőrség átszervezése már felette sürgős. Szükséges, hogy oda mi­ előbb s minél nagyobb számban jussanak be azok, kik a forradalomban megbízha­ tóságukról mindenütt bizonyságot tettek. Reméljük, hogy ez mielőbb meg fog történ­ ni s akkor kevesebben lesznek azok is a városban, kik minden ok nélkül rémítgetik egymást. A központból Neumann József budapesti párttitkár két napig Beregszászban idő­ zött. Hétfőn délután a vármegyeház zsúfolásig megtelt nagytermében a szociálde­ mokrácia eszméit és hivatását fejtegette. Tervbe volt véve, hogy Munkácsra és Nagy­ szőlősre is átmegy. Autódefektus miatt azonban ezen útja elmaradt. 1919 feb ru ár hó 19-én Nagy kérdések Igen, ők vannak itt. Érezzük őket régi, bűnös rendszerük egész súlyával, reakciós gondolkodásuk egész terhével, kellemetlen és fennhéjázó pökhendiségük teljes ízlés­ telenségével. És nem látunk a fórumon se pártot, sem embert, akik a helyes szociális irányt képviselnék és vinnék előbbre a nép igazságos ügyét. Magunkat sem kivéve. Mi szociáldemokraták nem fogadjuk el a fórumon a ben­ nünket megillető helyet. Ezt itt konstatáljuk. Rendkívüli animózitással találkozunk Beregszász közéletében minden fórumon. Hol vannak a demokratikusan és szociálisan gondolkodó polgárságnak és párt­ nak harcosai? Mit várnak és mire készülnek? Azt akarják, hogy a tenger teljesen ki­ öntsön? Már nyaldossa az ár a mi magaslatunk tövét is. Már tornyosulnak a habok, a reakció tengere már morajlik. Mindenkit a fedélzeten akarunk látni s akarjuk barátainkat, kikre számíthatunk. És azoktól, akiket illet, választ várunk. Megyei néptanácstagok választása Mezőkaszonyban. Mezőkaszonyban f. hó 17-én választották meg a megyei néptanács tagjait. A titáni küzdelem, amely a szociálde­ mokraták és az uralmukhoz görcsösen ragaszkodó nagytőkések között lejátszódott, fényes bizonyítéka annak, hogy a nép ellenségei még mindig a felszínen szeretnék magukat tartani, de ehhez már nincs erejük. A korrumpált rendszernek minden esz­ közét felhasználták, hogy a nép igazi akaratát meghamisítva, magukat választassák meg, hogy újra felidézhessék azokat az állapotokat, amelyeket csak emberfeletti erő­ vel tudtunk megváltoztatni. A megválasztott 3 bizottsági tag közül kettő szociálde­ mokrata, névszerint dr. Gotteszmann Sámuel és Molnár Ferenc elvtársak, a harmadik megválasztott a kisgazdapártnak volt a jelöltje. — A vidéken, ahol nem titokban tar­ tották meg e választásokat, úgyszólván mindenütt a szociáldemokrata párt jelöltjei lettek megválasztva. Beregszászban még ez irányban semmiféle intézkedés nem tör­ tént, holott mint arról értesültünk, f. hó 19-ére már össze is van híva a megyei nép­ tanács.

1919 m árcius 12. Pártügyek B ereg ard óban v asá rn a p d élu tán a la k u lt m eg a pártszervezet. A m egalakulás után az elv társak m egválasztották a vezetőséget, am ely azonnal meg is kezdte m űkö­ dését. E ln ö k le tt: H uszár Im re, alelnök: K atona István, Jegyző: M akay Bálint, P énz­ táros: Leskó A lbert. E llenőrök: G ajdos Im re és Csapó Im re. Bizalmi fé rfia k : Szilágyi Sándor, H uszár A n d rás és Nagy K ároly. Tákos, F ejércse és H ete községekben ugyancsak v asárn ap alak u ltak m eg a helyi pártszervezetek, m iu tán a m egye központi kiküldöttjei, ifj. S erbán Ján o s elvtárs, is­ m ertette a szociáldem okrata p á rt p rogram ját. H árom községnek úgyszólván egész la ­ kossága csatlakozott pártunkhoz. Ugyanígy N agybégány község lakossága is, hol W erner Ernő elv társ megyei köz­ ponti k ik ü ld ö tt jelenlétében alak u lt meg a helyi pártszervezet. A m ezőkaszonyi já rá sb a n ifj. K atkó G yula elv társ fo ly tatja agitációs k ö rú tját. Ú jabban Tiszaszalka, V ám osatya és Tiszavid községekben ala k íto tt erős p ártszerv e­ zeteket. Az ú jo n n an m eg alak íto tt pártszervezetek m in d a szövetkezeti term elés m ellett foglaltak állást. összv ezetőségi ülést ta rto tt v asárn ap de. a várm egyeház kisterm ében a bereg­ szászi pártszervezet, am elyen a szakszervezet kiépítéséről és m ás több fontos ügyről volt szó. A szakegyesületek vezetőségei teljes szám ban m egjelentek a gyűlésen. V ar­ sányi Istv án elvtárs rövid m egnyitója u tá n a gyűlés elnökéül László Ernő, jegyzőjéül Grosz S am u le tt m egválasztva. A gyűlés első előadója W erner E rnő elvtárs, beregm egyei központi p á rttitk á r volt, ki beszédében ism ertette a z t az eredm ényes nevelő m unkát, m elyet a szociáldem okrácia védőbástyái, a szakegyesületek az utóbbi évek­ ben k ifejtettek . R á m u ta to tt a rra , hogy a „N épszava” a leghatásosabb eszköz egy fel­ világosodott m unkásosztály nevelésére. E zután elnöklő László Ernő elv társ m u n k ára lelkesítette a vezetőséget, hangsúlyozva, ha a m unkásság nem b írt v olna annyi önzet­ len és fá ra d h a ta tla n vezető em berrel, a forradalom nak nem le tt volna ilyen világdöntő sikere. A gyűlés az In tern acio n álé éltetésével rekesztetett be. Földosztó bizottságok Bercg megyében is m egkezdték m űködésüket. M ár eddig is több községbe sz álltak ki s főleg az idei term és biztosítása dolgában tárgyaltak. A lakosság legtöbb helyen alig a k a r h allan i a bér, vagy részért való m egm unkálásról, hanem a szövetkezeti term ést óhajtják, am itől a földbirtokosok term észetesen húzód­ nak. Á llandó a panasz, hogy a nagyobb gazdaságok urai elh o rd ják a vetőm agot, jó ­ szágot, illetve gazdasági eszközöket. — Ez az eljárás sok helyen a r r a in d ítja a lakos­ ságot, hogy az egyes gazdaságokat m egszállják, sőt egyik-m ásik helyen önkényesen birto k b a is v ették a földeket. A beregszászi szociáldem okrata p á rt ilyen helyeken m in d e n ü tt felvilágosítja a n ép e t e törvénytelen e ljá rá s súlyos következm ényeiről. E helyütt m in d e n k it óva in tü n k m indenféle önkényeskedéstől, m ert az ilyen a tö r­ vény értelm éb en a földosztásból ki lesz zárva. H a valahol látták , hogy a földbirtoko­ sok a törvény rendelkezése d ac ára a gazdasági felszereléseket elhordják, az t jelentsék azonnal a várm egyeházán lévő p ártiro d áb a, am ely m egteszi az ellen a szükséges in ­ tézkedéseket. így nincs is sem m i ok a rra, hogy esetleges önkényes erőszakos e ljá rá s­ sal b árk i is s a já t érd ek eit veszélyeztesse. 1919 m árcius 30. Egy nagy ölelkezés volt M agyarország népének a tíz utolsó napja. A különböző p árto k ra szakadozott m a­ gyar nép, úgy látszik, végre egym ásra ta lá lt és k éz-kezet fogva, eg y ü tt fog elindulni

77

azon az úton, m ely a nagy világom lásból kivezet. Hosszú és rögös lesz, ez az ú t; lehet, hogy sokaknak meg fogja vérezni a lá b á t a já ra tla n kavics, de m ás kivezető út nincs, ö ssze kell te h á t fognunk valam ennyünknek, hogy egyesült erővel könnyebben h áríth assu k el útunkból az akadályokat. Még ugyan lá tu n k tétovázó te k in tetű em ­ bereket a keresztúton állani, kik nem tudják, hogy r á m erjen ek -e lépni az újonnan tö rt ú tra ; még m indig v annak olyanok, k ik b en az elhatározás és bizalom nem erősö­ dött m eg annyira, hogy az újszerű eszm ék életrevalóságában h in n i tu d n á n ak ; még m indig v an n ak olyanok, k ik m ás úton-m ódon is elérhetőnek hiszik a kivezető utat, — de ezeknek az em bereknek is n a p ró l-n a p ra csökken az elveikbe v e te tt h itü k erős­ sége, vagy elhatározottságuk bizonytalansága. E nnek a nagy ölelkezésnek, ennek az egym ásra ta lálásn a k az en ten te m érh etet­ len im perializm usa ad ta meg a lökést, m elynek folyom ányaként M agyarország újabb sorsdöntő fordulathoz ju to tt, a p ro le tá rd ik ta tú ra prok lam álása által. D rám ai gyorsasággal folytak le az esem ények, m elyeknek folyom ánya v o lt a lel­ kekben nyilvánuló felszabadulás érzete. Eddigelé sokakat lekötve ta rto tt a féltő gond, hogy vajon m elyik irán y fogja országunkat kivezetni a pusztulás és ro m lás fertő jé­ ből? Most azonban egyszerre le h u llo tt a lelkekről a nyűg, leh u llo ttak a szem ekről a sötét szem üvegek és látju k, hogy csak akkor és úgy leh etü n k h aszn ára a m a és jövő társad alm ának, ha a pártoskodás küzdelm eitől m agun k at elgyöngíteni, erő in k et szét­ forgácsolni nem hagyjuk, hanem erőinket töm örítjük. N em csak a kom m unista és szociáldem okrata p á rt összefonódásáról van m ost itt szó, h anem az összes p árto k egym ásratalálásáról. S zűnjék m eg m inden ellen tét és tö­ m örüljön egy p ártb a az egész ország ereje. A Beregszászban m egjelenő újságok szerkesztőségei a d irek tó riu m hozzájárulásá­ val az t határo zták el, hogy egy szerkesztőbizottság alak ításá v al az eddig szétforgá­ csolt újságírói erőket összetöm örítik s ezt egyetlen egy ú jság rendelkezésére bocsát­ ják. N em fognak te h á t m egjelenni a többi újságok, csak egyedül a „Beregi M unkás’’, m ely n ap ilap p á alakul át. Eddigi előfizetőink szám ára is ezt a lap o t fogjuk küldeni. A midőn ezt a mi szeretett olvasóközönségünknek b ejelen tjü k , eg y ú ttal hálásan m egköszönjük azt az odaadó, lelkes tám ogatást, am elyben b en n ü n k et hosszú éveken á t részesíteni szívesek voltak. A „B ereg” szerkesztősége 1919 m árcius 30. Munkás kaszinó A beregm egyei kaszinót a helybeli szocialista p á rt szocializálja és m unkás kaszi­ nóvá a la k ítja át, am elynek k ap u it a m unkásság elő tt — legyenek azok szellemiek, vagy fizikaiak —m egnyitja. Az első és egyben igen kedvező alkalom , hogy e szórako­ zást és tu d á st nyújtó term ekben v árosunk fejjel és kézzel diolgozó m unkássága test­ véri szeretetben egym ásra találjon. Költözködés A közeli napokban a földm unkások szakszervezetének helyi csoportja a Buttykaiféle házból a M éhes-féle ház földszintjére költözik, ah o n n an a városi közélelmezési h iv atal Á rpád-utcára, Belényessy-féle házba hurcolkodik át. A B u tty k ai-h áz földszint­ jé t a helybeli n ycm davállalatok foglalják el, am elyek a jövő h ét elején közös elha­ tározással egy üzem m é egyesülnek.

78

1919 április 1-én Szabók kollektív szerződése A beregszászi szabómesterek és szabómunkások teljes megegyezésre jutva, egy­ más között az alábbi feltételek mellett kötöttek kollektív szerződést. Napi munkaidő 8 óra. Heti bér 1. oszt. munkásnak 220, 2. oszt. munkásnak 190, 3. oszt. munkásnak 160 korona. Hogy valamelyik munkás hányadosztályúnak minősítendő, 1 segéd és 1 mester közösen állapítja meg. A segédet a mester, a mestert a segéd jelöli ki. Csak 2 segéd után tartható 1 inas. Az inas is csak 8 órát dolgoztatható. Külön munka nincs. Vasárnap munkaszünet. Hirdetmény Az igazságügyi népbiztos 2608. számú rendeletével a forradalmi kormányzótanács megbízásából a beregszászi forradalmi törvényszék elnökévé Dancziger Henrichet, tagjaivá Horváth Jánost, Kurucz Jánost, Garay Móricot, Harbács Istvánt, vádbiztosaivá Govrik Jenőt, Serbán Jánost, könyvvezetővé dr. Bodáky Istvánt nevezte ki. Beregszáz, 1919. évi március hó 30. — Direktórium. 1919 április 9-én Választások után Az új Magyarországon tegnap folytak le az első választások. A helyi tanácsokat alakították meg, tehát azokat a pilléreket rakták le, amelyeken a Tanácsköztársaság egész alkotmánya nyugszik. E helyi tanácsok azok a hullámindítók, amelyek fölfelé haladva, az egymásra következő törvényhozási szerveket önmagukból kilendítik. He­ lyi, járási, megyei tanács, legfelül pedig a tanácsok országos kongresszusa, a vörös Magyarország új országgyűlése. A választói jogot kiterjesztette addig a határig, amelyet az emberi egyenlőség és az ebből folyó emberi méltóság parancsolóan előírt. Mindenkinek joga van bele­ szólni az ország ügyeibe, aki legalább is 18 éves és a közre nézve hasznos munkát végez. Mert ezentúl csak egy értékmérő van: a munka. Aki dolgozik, azé az élet. Az élet minden terhe, de amellett minden joga és minden szépsége is. Aki henyél, aki mások véréből és verejtékéből akarja kiszínvi az élet fenntartásához szükséges anyagot, annak ezentúl nincsen joga élni. Az élősdieket, e veszedelmes fa jt ki kell irtani. Az embererdő zöldellő fáin nem fogunk többé parazitákat látni. A tegnapi napon megnyilatkozott népakarat azok előtt nyitotta meg a városháza termét, akikre sorsa intézését legszívesebben, a legnagyobb lelki megnyugvással bízza. A gárdát, amely majd a városért síkra száll, önmaga állította ősze. így akarta, így parancsolta. Mindenkinek meg kell hajolni az ítélet előtt. Ne álljon azzal a panasszal senki sem elő, hogy itt-ott talán egyes túlbuzgó elvtársak egy kis nyomást alkalmaztak. Szálljon magába és gondoljon az elmúlt idők hirhedt választásaira, amelyeken a régi rendszer olyan felülmúlhatatlan sikereket ért | el. Ha nem használ a szép szó, a lélekvándorlás, a hivatalfőnöki terror, működésbe lépett a választási elnök. Csendőrszuronnyal, puskatussal verték a fejébe, hogy az áldás nem is az égből, hanem a mindenkori kormánytól jön. A választások eredménye

í

Mozgalmas napja volt tegnap Beregszásznak: tanácsot választott. A nagy napot semmiféle jelentősebb incidens nem zavarta meg. A választást este 8 órakor befejezték ugyan, de a szavazólapok összeolvasása a hajnali órákig eltartott, aminek oka főként az, hogy a szavazatok rendkívül szétforgácsolódtak. Százával vannak olyanok, akikre egy-két szavazat esik. Az eredmény

79

különben a következő: Tóth József, Sim on Mózes, F ábián Zoltán, A ngalét Bálint, Tóth Lajos, S erbán János, Szűcs József, Kovács G ábor, Sim on Ferenc, Nemes János, H orváth János, Szepesi László, Polónyi K ároly, László Ernő, W all Ferenc, V arsányi István, Filep Bálint, Lukács Pál, Kovács S ándorné, L őrincz István, T írh eim er Vilmos, Siró István, B aksa Mihály, L énert Tam ás, W eisz M enyhért, Ú jv ári József, Szepesi Lajos, G om ba István, V arga József és P ollák Lászlóné. összesen 2794-en szavaztak. Legtöbb szavazat esett Tóth Józsefre 2605, legkevesebb P ollák L ászlónéra 1340. 1919 április 12-én Vegyes hírek F elkérjük a vidéki pártszervezeteket, hogy levelezőjüket m ielőbb jelentsék be. A beregszászi szocialista p á rt titkársága Figyelmeztetés: A m agyar országos szocialista p á rt figyelm ezteti mindazokat, ak ik agitációs szolgálatba lépnek, hogy a p árttitk ársá g tó l igazolványt szerezzenek A kik ilyen igazolvánnyal nem rendelkeznek és a p á rt m egbízatására hivatkoznak, azonnal letartó ztatan d ó k és forradalm i törvényszék elé állítandók. A beregszászi élelmezési és sütőmunkások szakszervezete m egalakult. Aki még be a k a r iratkozni, vasárn ap du. 2—5 óráig, a várm egyeháza kis tanácsterm éb en jelent­ kezzék a vezetőségnél. V asárnap de. 11 ó rakor ugyancsak o tt értek ezletet tartunk, am elyre a m unkaadókat is m eghívja a vezetőség. 1919 április 15-én Választás Bereg várm egye katon a-m u n k ás és földm űves tan ácsa m a ta rto tt ülésén a tanács országos kongresszusába a következő e lv társa k at v álaszto tta meg. S téfán Ágoston 34 (49 szavazat közül), Sim on Mózes 34, ifj. K atkó G yula 31, N eum ann József 25, Csa­ tári Gerzson 25, Lakesz M ihály 21. S zavazatokat k ap tak m ég: F ábián 14, A ndriska és D ankó 11, Serbán, A sztalos és K am inszki 10, Bindász 8, Galgóczi 7, Bulecza és Tom­ pa 6, C subirka, F arkas és G otteszm ann 5, Salam on, H orvát és Popovics 3, Szepesi 2, M agyari, Trostyák, K ővári és Sütő. 1. A megyei tanács intéző bizottságába beválasz­ ta tta k : F ábián Zoltán, K am inszky József, S erbán János, B iru n k a T ivadar, Szepessi Lgszló, ifj. K atkó Gyula, Szilvási K ároly, László Ernő, C subirka János, Décsei La­ jos, Sim on Mózes, A ngalét Bálint, V arga M enyhért, K om árom i Sándor, Tompa Imre, Galgóczi János, C satári Gerzson, Lakesz M ihály, Salam on K álm án, B indász János és M agyari Sándor. 1919 április 16-án Fábián Zoltán A beregszászi m unkástanács f. hó 14-én ta rto tt ülésén F áb ián Z oltán elvtársat, várm egyei politikai m egbízottat, a régi alispáni h iv atal vezetőjét sa já t kérésére — tek in tetb e véve orvosilag igazolt nagyfokú k im erültség ét — állása ellátásától bizony­ talan időre felm entette. 1919 április 19-én Letartóztatások A beregszászi fo rradalm i törvényszék vádbiztosa G ulácsy Istv án volt alispánt, Lónyay S ándor v olt törvényszéki elnököt és özv. Pogány Ján o sn ét ellenforradalm iság g yanúja m ia tt le tartó z tatta és a további nyom ozások m egejtése és a tárgyalás meg­ ta rtá sa végett v alam ennyit B udapestre szállíttatta. U gyancsak letartó z tatták Liebman Félixet, a H aditerm ény volt igazgatóját, ak it súlyos b ü n te tte k elkövetésével vádolnak. bi)

81

•w n ttw m - is w w y j' p .w w »

V:' •'.

Í « L ..

:MW.:

. .. ..

Zalka Máté szülőháza Matolcson

82

...............J

Nyéki Károly:

Név és élet Adatok a Zalka Máté név eredetéhez és irodalmi indulásához Z alk a M áté családi neve F ra n k i Béla. A Szalmái* megyei M atolcson szü letett 1896. áp rilis 23-án. ü> A Z alka n evet 1916. végén, a k rasz n ája -rjé csk a i hadifogoly tá ­ b o r ib a n v e tte fel. A névcserének elő tö rtén e te van, am i a fo rrad a lm á r-író m átészalkai, szatm árném eti, illetve hadifogságbeli éveivel kapcsolatos. Az ifjú F ra n k i B élát 1907. őszén íra ttá k be a m átészalkai polgári fiúiskolába. Nem ta n u lt jól, vizsgáit csak nagy nehézségek á rá n te tte le. K orán kezdett fo g lal­ kozni a v ersfaragással, a tizennégy éves diák versével m ég a J u s th -p á rt k o rtcsh ad járatáb a is bekapcsolódott.<2) K orai irodalm i pró b álk o zásait csak d iák társai m éltányolják, ellentétben ta n áraiv a l, m e rt egyszer még m agyarból is pótvizsgát kelleti tennie. 1911, őszén a S zatm árn ém eti F elsőkereskedelm i Iskola tan u ló ja. É letében ez m ár az egyik jelentős változás. I tt sem ta n u l jól, de irodalm i p ró b álk o z ása ira nem csak társai, h an em ta n á ra in kívül a szatm ári sa jtó is felfigyel. (3> V erset, novellát, ső t r e ­ gényt írt, am elyek jórésze szentim en tális utánérzés, azon b an ak ad közöttük olyan, amelyből a későbbi Z alka M áté h an g ja csendül ki. Az iskolai önképzőkörnek aktív tagja. Rengeteg verset ír különböző alk alm ak ra, legtöbbször jeligésen. É rdekesek ezek a jeligék, különböző v ariá n so k at használ. „DRÁGA’7 jeligével jelzi ,,A dal születése” című versét. K eltezése: Liszboa. 15. ja ­ nuár 1914.(4) U gyancsak „A dal születése” cím ű, m ásik verse a la tt a „L y ra” jelig ét használja.^) „ ö k visszajönnek” cím ű a la tt: „K óbor” jelige.*6) „T á rsaim n a k ” cím ű versére, am it „T á rsato k ” jeligével írt, ceruzával rá írv a : D icsérettel Mezey F erenc elnök.(7) „A honvédek” cím ű v ersét „M árcius 15” jeligével jelzi. Ezt a v ersét — núnt sok m á st is — osztálytársa, G rósz Izsák gépelte. (U S ajá t neve helyet több alkalom m al áln ev et, vagy b etű n ev et használ. „A sz trá jk ” című v e rsé t,(9) úgy m in t a „V asárnap d é lu tá n ” UO) cím űt, FÁY BÉLA írja alá. T a ­ lálkozunk a Fái Béla v ariá n ssa l is.ü ü Egyik volt osztály társa em líti, hogy h aszn álta ~ írásai jelzéseként — aM ato lcsi Fáy névm egjelölést is.*12) írá sa i közül kiem elkedik a Szigligeti és K em ény cím ű ódája, am it 1914. június 21-én. egy iskolai ünnepségen Morvay K ároly ta n u ló tá rsa felolvas,*13> Idézünk egy részletet a versből: L átju k S zigligetit a tap so k hevében, L á tju k K em én y t a nagy m u n k a között; És m ost szívünkbe a távoli időnek M inden h á lá ja vissza költözött. Ím e, m ost eljö tt a h ála órája, Az em lékezések százas idején, Ö rök időre bevésve szívünkbe Nagy n eveteket Szigligeti, K em ény! 83

T ud u n k arról, hogy „F alusi k irály leá n y ” cím en ír t d iá k tö rtén e tet h áro m felvo­ násban. (14> A felsőkereskedelm i iskola elvégzése u tá n rö v id ideig a sz atm ári k ato n ai kór­ házb an írnok. 1915. m á ju s 15-én vonul be katonán ak . (Nem önkéntesen, han em a sor­ állo m á n n y a l!) 1916. n yarán, az em lékezetes B russilow -féle offenzíva alkalm ával L om berg közelében orosz hadifogságba esik. M ég az év végén a h abarovszki, m ajd a k rasznája-rjécs'kai fogolytáborba kerül. É letében jelentős változás következik. A tá b o rb a n bekapcsolódik az irodalm i színházi életbe. V erseket, elbeszéléseket ír, később jelen etek et, egyíelvonásosakat. ezekből n é h á n y a t a tá b o r tiszti és legénységi állo m án y ú színjátszói elő is a d ta k .ü 5) írá s a it a lág er h ad ifo g o ly lap jaib an í16) pub lik álja, azokat Szál k a M áté névvel jelzi, ez csak később alak u l Z alkára, A Z alka n év iro d alm i áln év k én t terem tő d ö tt, MÁTÉ­ SZALKA község nevéből form álva. A n év születésének körü lm én y eirő l egyik fogoly­ tá rsa így em lékezik: „ . . .A zt ugyanis F ra n k i B éla m o n d ta nekem , hogy a V I-os pavillon „iro d alm i” la p jáb an , am elyet Elek B éla szerkeszt — n em em lékszem már m i v olt a cím e — g y ak ra n je len n ek m eg írásai, am ely ek et családi lakó­ helye nevének m egfordításából a lk o to tt írói névvel jelez. Ezen sokat ta­ n ak o d tu n k is. A S zalka nem rossz, de m égsem egészen jó, m e rt sokan azt kérdezik m ajd tőle, hogy leinek a szem ében szálka. L egyen inkább Z alka, — m ondtam — igaz, hogy volt m á r ilyen n ev ű püspök író, de az nem lesz k árá ra , h a ő is Z alka lesz. így le tt a z u tá n Zalka M áté.” <17) A VI. pavilon m ásik la k ó ja a következőkben em lékezik: „A szerkesztőség boxábam csak dr. Elek s a m a fá ra d t kadett... — Ism eritek egym ást? — kérdi a főszerkesztő közönyös h an g o n ; azután be­ m u ta t: — F ra n k i Béla... Bikfic... R e n d re-szerre az tá n k itu d ó d o tt róla. hogy a D oberdón is já rt. K ézig rán áttó l seb esü lt meg. T izennégy sebből vérzett. Az egyik k a rjá n az egyik vastag feh ér in a csuklónál elszakítva s a v álla tá já ró l „tessékelték” vissza, hogy aztán „bogra kössék” a ren­ des helyen... Az ilyen é le tre való v ité z t a galíciai fro n to n is kell szere­ peltetni... N ém etül se tu d ; a szín h ázn ak is azt m o n d ja: „FarbenH aus.” Ebből látszik, hogy a hum orhoz is van érzéke. Igazi ne­ vét, F ra n k i B élát, n em ta r tja a r r a „m egfelelőnek”, hogy írásait azzal signálja... és írásai gyűlnek, gyűlögetnek egy a r r a a célra készített ládikóban... Tyúkod, M atolcs, M átészalka jó, kuru cízű helyek... Ezeket hozta fel egyszer előttem is... s b á r a v erse a la tt m á r Z alka M áté állt... M átészalkából form álva... — A zt ta rto m én is, hogy a ZALKA MÁTÉ a legjobban hangzó és a legzengőbb írói álnév. ...H át persze, sokkal szebb is, m in t a becsületes F ra n k i Béla, am ely rő l a kassai Frantík kávepótlék tolakodik az em b er eszébe... C s o d á l a t , hogy a Z alk a M áté név m ilyen h am ar m e n t á t a köztudatba.., T u lajd o n k ép p en segédjegyző vol­ na, de a háború.,, a k ad e ttség n ek is b efü stö lt a fogság... m a ra d te h át az íróság... A ládikában m áris kész m űvek „ág áln ak .” S zín d a ra b : a Petőfi uccai H arpagon, „Jeruzsálem felszabad u lása”... s a jó ég tu d n á még mik elég vastag „köteg”-ben. K önnyen és sokat. ír. G yalázatos k ézírását csa a kis K rausz m eg G uth M anó tu d já k folyékonyan olvasni... „G alam oos a v ih a rb a n ” c. n o v e llá já ra em lékszem , am ely ta lá n m ásodik írásaként je le n t m eg a Sz. U-ban.d8) F ro n t m ögötti időben kislán y o k bájos törté­ nete... ű js z e r ű t a k a rt stílusban, gondolatban... egy írá sa m ia tt Steine*

őrnagy „k ih allg atásra" citálta... N em v o lt olyan te rü le te a szép literatu rának, m elyen meg ne p ró bálkozott volna... H á t így, n em is csoda, ha te lt a ládikó...” (i9) F ra n k i B éla hadapródőrm ester, a K aiserliche und K önigliche A rm ee fiatal hőse a táb o rb an olyan szem élyekkel ism erkedik meg, m in t Dl’, M arkovits Rodion, (20) i,u d vig K álm án ,(21) K.áldor J á n o s /22) kiknek n éhány h ónap m úlva jelen tő s szerepük lesz a fo rró légkörű táb o ri esem ényekben, a szibériai hadifogolym ozgalom ban és p a r ­ tizántevékenységben. Z alka M áté, M arkovi ts Rodion és még több tiszt és tisztjelö lt m ár K ra szán ja-R jécsk án bolsevik érzelm ű és kapcsolato t k ere stek a bolsevik p árl képviselőivel, illetv e a habarovszíki helyi szovjet m egbízottaival. Érzelm ileg átalak u l, az orosz fo rrad a lm a k az ő lelkében is m inőségi v áltozást hoztak. A m ikor a tá b o rt 1918. áp rilis 14-én e v a k u á ljá k és elin d ítjá k n y ugat felé, m ár egy ú jtíp u sú em ber indul útnak, újabb, nehezebb és véresebb harcok felé. Ez .az új em b er m ár nem F ranki Béla, hanem Z alka Máté. j e g y z e t e k 1. F r a n k i B é l a a n y a k ö n y v i k i v o n a t a , 47. s z á m . M a t o lc s . — A ll. L e v é l t á r , N y ír e g y h á z a 2. B o d n á r I ( l o n a ) : D i á k k ö r i e p iz ó d o k Z a lk a M á té é le t é b ő l. -■ E s z e T a m á s , 1063. f e b r u á r . 3. S z i g ­ lig e ti—K é m é n y ü n n e p é ly — S z a m o s , 1914. V . 23. X L V I . é v f. -16'. sz . 5. o . (A c i k k F r a n k ] B é la S z ig lig e ti e s K e m é n y c ím ű ó d á já n a k e lő a d á s á r ó l esi a L i l i o m fi c ím ű d a r a b b a n v a ló s z e r e p lé s é r ő l tu d ó s it. U g y a n c s a k a z e s e m é n y r ő l í r a S z a t m á r m e g y e i E s t 1914. V . 2 0 -i s z á m a i s S z ig lig e t i é s K e m é n y c ím e n .) 4. M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia K ö n y v t á r a K é z i r a t t á r a Z a l k a g y ű jt e m é n y é ­ ből. — T o v á b b i a k b a n M T A K v . K t . 5 . M T A K V . K t . — M s 4796/56. 6. M T A K v . K t . — M s 4736/69 7. M T A K v . K t . — M s 4796/77. 8. M T A K v . K t . — M s 4796 80. 9. M T A K v . K t . — M s 4796/2. — K e lte z é s e : 1912. á p r . 24. 0. M T A K v . K t . — M s 4796/54. — K e l t e z é s e : 1914. f e b r , 8. — F ig v e le m re m é ltó a „ H a v i s s z a m e g y e k ” c ím ű v e r s e , a m e ly a l a t t a F á y n é v s z e r e p e l A n é v á th ú z v a , v a ló s z ín ű e n é v e k k e l k é s ő b b r á í r v a : Z a lk a . E g y i k n a p l ó já n a k e ls ő l a p já n k é k t i n t a c e r u z á v a í : F r a n k i B é l a , ez á th ú z v a é s r á í r v a : Z a lk a M á t é ! — M s 4796/98. J i . M T A K v . K t. — M s 4796/S6. M ár a z t h i t t ü k c ím ű v e r s e a l a t t . '2 . D r . S z a b ó E n d re - v is s z a e m lé k e z é s e ib ő l — M á t é s z a lk a . N v é k i K a r o ly g y ű jt e m é n y é b e n . 13. L á s d 3. s z á m ú je g y z e t e t . 14. M T A K v . K t . — M s 4796/83. 15. I t t a d ­ já k e lő t ö b b e k k ö z ö tt a T ü z é r s é g i m e g fig y e lő c ím ű e g y f e lv o n á s o s á t . — N y é k i K á r o l y : Z a l k a M áié é l e t e e s m u n k á s s á g a , a M á t é s z a l k a i J á r á s i K ö n y v t á r K i a d v á n y a , M á t é s z a lk a , M iig. 3. p . — A le g é n y s é g i á l l o m á n y ú a k a k ö v e tk e z ő s z ö v e g ű e m l é k la p o t n y ú jt já k á t : „A k r a s z n a i a - r je c s k a i tis z ti f o g o l y t á b o r m a g y a r le g é n y s é g e a b b ó l a z a l k a l o m b ó l , h o g y 1918 . é v i f e b r . 15— 1 7 -én ta r to tt e lő a d á s á n t e k i n t e t e s F r a n k i B é l a h o n v é d h a d a p r ó d Ü r n a lr E s t e c ím ű á l o m k é p é t s z i n r e lio z ia , ez e m lé k la p o t t i s z t e le t t e l á t n y ú jt ja . K r a s z n a ja - R je c s k a , 1916 . f e b r u á r 17 . ” (15 a l á í r á s .) 16. S z i b é r i a i Ú js á g , P r i a m u r i c , F o g o ly V a s á r n a p — Z a lk a c s a k e z e k b e n a l a p o k b a n p u b l i k á l t , de m e g je l e n t m é g : A m u r i E e h o (?) Iz g a tó , K r a s z n á ja - E jé c s k a i S p o r t ú js á g , M a g y a r o r s z á g . V ö m Ju d e n tu m . 17. N a tte r -N á d M ik s a v is s z a e m lé k e z é s e ib ő l — B u d a p e s t . — N v é k i K á r o l y g y ű jt e m é ­ n y é b e n .— N a tte r -N á d i t t a S z i b é r i a i Ú js á g r a g o n d o l.m e ly n e k f ő s z e r k e s z t ő je D r . E le k B é l a z á s z ­ lós, e g r i ü g y v é d . A n n y ib a n té v e d , h o g y Z a lk a s z ü lő h e ly e n e m M á t é s z a lk a , h a n e m M a t o lc s . Itt kell m e g je g y e z n ü n k , h o g y a h a d i f o g o l y t á r s a k k ö z ö tt e lfo g a d o t t t é n y v o lt az, h o g y Z a lk a M á t é ­ s z a lk á n s z ü le t e t t ! E g y 1 921-b e n k e l t b e lü g y m in is z t e r i l e i r a t b a n a r e n d ő r s é g S z a l k a M á té fró o ro s z o rs z á g i s z e r e p lé s e u t á n s z im a to l e r e d m é n y te le n ü l. A m á t é s z a lk a i f ő s z o lg a b ír ó k é n y t e l e n azt je le n t e n i a z a l i s p á n n a k , h o g y „ M á ié S z a l k a k ö z s é g e l ö l já r ó s á g a e l ő t t S z a l k a M á té t e l je s e n Is m e re tle n , s z e m é ly i a d a t a it k i p u h a t o ln i n e m l e h e t e t t .” H o g y a n is l e h e t e t t v o ln a , m é g h o z z á ­ ta rto z ó i s e m t u d h a t t a k a n é v v á lto z á s r ó l. — A b e lü g y m in is z té r iu m l e i r a t á n a k o k m á n y a i t lá s d á N y ír e g y h á z i Á lla m i L e v é l t á r S z a t m á r m . a lis p . ir . 548/ 922. s z á m a la tt. IS . S z i b é r i a i Ú js á g , 19, B a rth n I s t v á n v i s s z a e m lé k e z é s e ib ő l. — M a r o s v á s á r h e ly , R o m á n ia . — N y é k i K á r o l y g y ű jt e m é ­ n y éb e n . 20- D r . M a r k o v its R o d io n s z a tm á r i ü g y v é d , Z a lk a f ö l d i je , a k r a s z n a ja - r jé c s l c a i la p o k eg y ik n e v e s s z e r k e s z t ő je . K é s ő b b b e l é p e t t a V ö r ö s H a d s e r e g b e , a s z i b é r i a i I . N e m z e tk ö z i B r i ­ gád k o m i s s z á r ja . A S z i b é r i a i g a r n iz o n c. k ö n y v v ilá g h ír ű s z e r z ő je . 21. L u d v ig K á l m á n la p s z e r ­ k esz tő , k é s ő b b a k r a s z n o ja r s z l t i h a d if o g o ly t á b o r b a n a k t í v b o ls e v ik . A z e l l e n f o r r a d a l m i c s e h k é m e lh á r ító 1919. a u g u s z tu s l - é n k iv é g z i. 22. K á l d o r J á n o s a S z i b é r i a i Ú js á g p e d a g ó g ia i v o n a t ­ k o z á sú c i k k e i n e k s z e r z ő je . K é s ő b b b o ls e v ik le t t. M o s z k v á b a n a s z ö k é s b e n lé v ő f o g o ly t is z t e k H’le im e te s f e l i s m e r ő je .

cr

IRODALOM

Móricz Zsigmond:

Orosz vérpatak CsÖppekben hull. hull, m egered, m egcsordul, m essze kanyarog az orosz v é r­ patak. A nagy O roszország örök időkre való p éld ájá t ad ja m ost a rossz korm ányzás siralm as eredm ényeinek. Itt áll előttünk egy ország, am ely te rü le tre nagyobb, m in t E urópa egész többi része. L akossága látszólag ham ogénabb, m in t bárm ely m á s állam é. T erm észeti k in ­ csekben gazdagabb, m int ak árm ely m ás birodalom . P o litik ai helyzete olyan nyugodt és szilárd, am ilyen csak m egillette erőihez képest. És ez az ország a h áborúban, am ely az erőkifeszítés leg h atalm asab b form ája, semmi akciót nem b ir kifejteni. Meg van elégedve, ha fiain ak szívéből eredő v c rp a ta k k a l b irja o rszá g h atá ra it védeni. N em bám ulatos, nem m egdöbbentő, nem elijesztő, az em beriség k özérdekeit véve szem pontul? Mi az oka ennek a kolosszális sikertelenségnek? H át az orosz fé rfia k m ás an y ag ­ ból v annak, m in t akik szem ben állan ak velük? Más az anyagi és erkölcsi h a ta l­ m uk? M ások az elm éjü k b en lefolyó asszociációk? M ások a term észeti in d u la t- és érzés tömeglük? M ások az em beri szükségleteik és teljesítéseik ? Ha föltesszük, hogy az em b ert a nevelése, az életkörülm ényei és az em beriség közsorsa á t tu d ja gyúrni, s meg tu d ja válto ztatn i eredend ő k a ra k te ré t, ak k o r m á­ sok. Az orosz férfi egy m ás világban él, m int E urópának b árm ely m ás országában ciné, s ezért kénytelen m ás em ber lenni, m in t lenne ugyanő, ha b árh o l élne, a m ű ­ velt N yugat ak árm ely ik állam ában. O roszország egy kivételes levegőjű terület, am elynek nincs p á rja sehol a földön. Oroszország egy m egcsodálni való ország, ahol a középkor szabadságellenes eszméi a legfurcsább virágzásban fertő ztetik m eg az ag y ak at és szellem i pestisben elcsenevészedve, alig élve ta rtjá k fönn m agát a tá rsa d alm at. Nem könnyű m egérteni, mi v an ezzel az országgal. Itt is szabad és leh et élni. Szabad cipőt v arrn i, s azt eladni és elviselni. Szabad szántani, a ra tn i és enni,. Szabad írni, olvasni és ásítan i a polgárn ak az olvasm ánya felett. É lheti a polgári életet, ki-ki a m aga m egszabott, k ia lak u lt tá rsa d alm i k ö rét; közben előre le h et ju tn i a h i­ vatalokban, lehet gazdagodnia kereskedésével, gyarapodni az ip a rra l; m eg leh et h íz ­ ni, és ki le h et gyógyítani m a g u n k at a betegségekből; le h et szeretni nőt, családot, gyerm eket, és lehet bujálkodni a legválogatottabb form ákban. M indent leh et tenni, gondolni és kérdezni. Csak egyet nem : m i va n a cárral? A cár: a ko rm án y : a h ivatalok: a rendőrség. Ez szent, m egvizsgálhatatlan, m egnézhetetlen; ezek elő tt szem et kell hunyni, ezeket lá th a ta tla n o k n a k kell tekinteni, s ezek előtt lá th a ta tla n n á kell válni.

87

Aki ezt meg tudja tenni, az elélhet magának az emberi kor legvégső határáig úgy, hogy a kutya sem ugat rá, De aki a legutolsó csendőrben, aki a birodalom legszélső határán kószál, nem érzi meg m agát a -felséges cárt, aki előtt le kell borulni, s térdet, fejet hajtva imádni: az az ember rálépett a Szibériába vezető keserves ösvényre, s pedig akár nő, akár férfi. Ez az orosz nép meg isr tudja tenni ezt. Az orosz nép beletanult, hogy tucatszám­ ra sétál körülötte a cár, mint a csendőr, finánc, biztos, hatóság... és az arca, teste már úgy van betrenírozva, hogy szemek nélkül megérzi a szent lény közeledését, mint a paripa a közelgő mennydörgést, és megborzadva emeli meg a süvegét, és csuklik össze láthatatlan semmivé. És ez így van a legnyomorultabb muzsiktól föl a milliomos polgárokig. Oroszországban soha, soha senki nem mer kiváncsi lenni arra, hogy „mi van a cárral”, a hatósággal, a kormányzással. Ez egy hosszú iskolának az eredménye. A tatáruralom alatt kezdték tanulni, mikor még a cárok is a hordára jártak alázatoskodni, s két cárral történt meg a íátum, hogyr nem birták ki a hosszú utat, s belehaltak a több évi gyaloglásba. Talán azért tanulták meg olyan jól a cárok, hogy azóta ők halatják bele a vakmerőket a hosszú útba, amelyet a cári tisztelet előírt Irkuck felé, ha valaki merész kiváncsi lenne arra, mi van a cárral? S az orosz nép ezt az iskolát hétszáz év. alatt jól kijárta, Más országban elkép­ zelhetetlen volna ilyen béke és nyugalom és virágzó polgári élet, amilyen itt van, ekkora hivatali presszió alatt. Oroszországban egészen különös levegő, egészen kivételes viszonyok vannak; itt a legártalmasabb dolgot pincékben és kazamatákban kell csinálni, ha a cárkérdés­ re vonatkozik; itt semmiféle politikai működés napvilágon nem folyhat. Még azok is, akik a nép művelésére gondolnak, kénytelenek összeesküvők módjára szervezked­ ni, még az országgyűlés bevett és megengedett liberális és haladó pártjai is kény­ telenek magukat óvó rendszabályokkal és titkos eljárásokkal körülbástyázni. Az orosz nép ilyen körülmények között abban a pillanatban, amelyben kiránt­ ják egyéni életkörülményeiből, és például a hadsereg tömegébe dobják be, úgy jár, mint a patak hala, ha a folyóba vetik, vagy a folyami hal a tengerben, vergődik elalélva, s nem éli túl az új vizet... Az orosz férfi, akit Kamcsatkából vagy a Fekete-tenger partjairól Varsó alá hoztak, és négymilliomod magával kommandó alá állították, búsan és csüggedten kell hogy zöld köpenyében dideregve húzza össze magát.-. Nagyon jól tudná most télen át odahaza a faekét faragni a jó száraz, görbe törzsből, s a gyerekét az ölé­ ben és a vállán hopszaszázni — de mit tudja ő, mi az a Berlin!... V árja a parancs­ szót, s megy előre, megy hátra, elesik, és az égre vetvén üveges szemét, talán keresi az istent, de akkor sem kérdi, „mi van a cárral?” Egész Nyugat-Európára a legnagyobb meglepetés volt, hogy elmaradtak az oroszországi belső forradalmak. Mindenki bizonyosra vette, az orosz nép nem fogja ezt az új és rendkívüli őrültséget tűrni, amelybe a kormánya belesodorta. Tud tun* a lengyel lázadásról. U krajna felszabadulásáról, a török—tatár törzsek támadása ról, Finnország nagy forradalmáról. Úgy látszik, a Marx nagy mondása egész igazság: ne számítsatok a tömegeit gyors és nagy föllázadására, megfelelő szellemi agitálás és kellő előkészítés nélkül Az orosz belső forradalmakból, amellyel még a diplomáciánk is biztatott min­ ket eleinte, semmi sincs. Nem is lehet. Hiába ért a tömeget bármilyen inzultus, c* hiába szenved a legborzalmasabb elnyomatás alatt, mégsem lobban egyszerre láng-

(38

ra, még ha a beh ív o tt ezredeket nem a ném etek ellen, han em sa já t m aguk ellen vezényelnék sem! F ölvilágosítás, bizonyos in telligencia kell ahhoz, hogy képes legyen a lenyom ott nép közös akcióra. S az orosz korm án y ezzel a h áb o rú v al m inél k é­ sőbbre a k a rja k itolni azt az időt, am ely az orosz nép felsz ab a d u lá sát fo g ja hozni. O roszországban a legutóbbi évekig csak szem élyi h arc folyt a m in d e n t behálózó nagy intézm ény, a korm án y egésze ellen. Az anarchizm us, a nihilizm us, a te rro ris­ ták, ezek m ind csak szem élyi erőket vetettek, szinte m in t véráldozatok, a nagy Moloch tűzgyom rába. N aiv rajo n g ó k és ábrándosok, a k ik a r r a n em gondoltak, hogy rendszerek m in d en k o r m eg terem tik m ag u k n ak a k rea tú rá ik a t... B izonyára n em volt más m ódjuk, m e rt egy m inisztert, egy rendőrfőnököt, még egy c á rt is könnyebb levegőbe röpíteni, m in t élő d in am ito t csem pészni és vetn i el a n ép m illió k leikébe. Ez m ost fog eljönni, a háb o rú után. Az orosz n ép e t ez a m ostani háb o rú fogja ráv ezetn i a rra , hogy m ag ára eszm él­ jen. M ár a ja p án h áb o rú n ak is az v olt az eredm énye, hogy az egész ország fo rro n ­ gásba tö rt ki, és az egész vonalon lázadásban szak ad t fel, s oly töm eges elégületlenségben a közvélem ény, am ire nem v olt példa az egész elm ú lt században- A fo r­ rongásokat elnyom ták, leverték, vérb e fojtották. De a vége m égis az volt, hogy szo­ ciális szervezkedésbe lé p ett az ipari m unkásság, am ely a te rro ristá k egyes m eglepő vakm erősége helyett, csak m ost a háb o rú kitörése előtti n ap o k b an m e g állíto tta a m unkát, és több százezer em b ert állíto tt békés m egjelenésű csatasorba. S ezekre m ár nem m e rt rálövetni a korm ány. A h áb o rú u tá n a k á r győz az orosz hadsereg, a k á r nem , m eg fognak ú ju ln i tíz ­ szeres, százszoros erővel a lázadások, a szervezett forrongások. K ülönösen v esztett csaták és m egalázó bébekötés után. M e rt az az orosz férfi, ak it a föld túlsó h a tá r a i­ ról előhordtak, hogy olyan em b ertársa in ak golyója elé álljon, ak ik n ek h írét-n e v ét nem h a llo tta soha — m ost m egtanulja, m eghallja, hogy m i v a n a cárral! A c á rra l az van, hogy erőszakkal v itte bele a n ép e t a h alálb a. Hogy ez az A tyuska egy p illan a tig sem a ty ja népének, h an e m m in t a pénzen v e tt m uníciót, egy kézlegyintéssel dobta a tűzbe élő em berkenek, derék, életre sz ü letett em b erek n ek tízezreit. Hogy v á rjá k ettől a néptől, hogy győzzön, a csendőrének és v é g re h a jtó já n a k : a váljanak; aki csak e lv e tt tőle m indenkor m indent, pénzt, csizm át, gyereket, önérze­ tet, szem érm et... Győzzön neki azért, hogy továb b fo ly tath assa ezt a gyilkos m a n ip u ­ lációt a sors különös fejlődése folytán m a rk á b a ju to tt élő életerő k k el és kincsekkel. És az orosz v é rp a ta k egyre jő, ott körül az orosz határo n . De a v ér sohasem hull hiába- A v é r m egtrágyázza, nem a földet, h an e m az élők lelkeit. Az em beriségnek, ha egyéb haszna nem lenne is ebből a háborúból, az az egy meglesz, hogy egy százm illiónál nagyobb töm ege boldogabb sorsot v ív ki m agának. Világ, 1915. jan. 31.

89

Jevgenyij Jevtusenko:

„Tartsatok kommunistának!' Ám tartsatok hetvenkedőnek: — én zengem elragadtatott dalokban— gyermekkorom óta vallom: kommunista vagyok! Tábortüzeink körül állva, pionír nyakkendős kölyökök, zengtük a párt dalait, s ez a drága lelkesedés azóta örök. Szörnyű bajok ha sodortak, láz vert, a közöny hidege rázott, anyaként felemelt — s odavonta szívem a Forradalom magához. S várva a harcban a posztra: hittem: adósságom lerovom, s Anyámat, aki életem óvta, védve, szeretve átkarolom. Fáj, gyönyörű ez az irigység, mi vigasztalanul ölel át: — Október! Honvédő Háború! Nem voltad katonád! De nem ! Nem érkeztem ide késve! Magasztos ez a sors, ami rám vár! — Tart verseim igaz hadviselése valamennyi hazugság barikádján! Bár csoda jól kinevelt fiúkák az elleneink: — csupa báj, kitanultság! — Vélük a békés vita útját, elvetem és — az alku kizárt! Ebben a háborúban de nehéz szívdobogásnyit jutni előre! — De Október ez nékem, éppen ezért! S Honvédő Háború hőse mind, aki társam! Mi vonulunk a Forradalom felszaggatott terepén, ö t folytatja a mi rohamunk, bennünk ragyog fel most az a fény. Gyűlölöm a nyugalmas szíveket, s kik vállalják a bútor szerepét:

k ik e t a kényelem súlyos pora lep, s az ara n y cirá d a tetéz! Fonnyatag, álm os az arcuk, a h arc o t k erü lik s a vitát, — „A S zo v je th atalm at a mi h arc u n k védte a vészben” m é rt védje to v áb b ?” A szovjethatalom erejét m int a ro h am ra elszánt katonák, védjetek e sokféle hazugtól, e kiv én h ed t szívű h ad sokat árt. A súlyosodó kalászra hajolva, s m űhelyben ügyelve az öntést, aggódva vigyázz a Szovjet hatalom ra, s a csillagokra tö rv e is őt védd! A mocsok szívű ú r — v alahány volt — Szovjet H atalom ! — szórta rá d szem etét. Sunyi jós röhögésük régen elásott, tervezve rom odra tenyésztelepét. G yűlöletük önkívületében fenyegettek fegyverrel, u gatással; — ki n y íltan h o rd ta a kést a szem ében, ki á ru lta ügyünket sunyisággal; szivacs-szívűek, a közöny szörnyei, kik o d a írjá k m inden alá a nevük, s felem elik a F orradalom fegyvereit, a F o rrad alo m szívére sú tjv a velük! A ljas e játék, durva, pim asz, s a fő sz e re p e t, — jól b e ta n ítv a — az ő hősük: — a rc án a bárgyú grim asz — A h o g ya n ó h a jtjá k úr alak ítja. N ehezen lehet őt kihasználni, fedezi rav a sz o sto b a ság a; A h o g ya n ó h a jtjá k úr nem a k á rk i: szívós gyökerét tá p láln i sok a trágya. Csúszós, k itű n ő vazelinnal ken ték — hol a rés, m elyen ,át be n e férn e?! „N em zeti hős” ! — m a jd „Le a bitan g g al!” ott szurkol, ahol biztos a pénze. E finom utódok, e fiókák, ügyesek, „fejlődőképesek” itt most. Zsíros uyjacskáikat be szorítják, be ig azítják zászló-rudainkhoz! Sürögve, lapulva, tiporva, ahogy kell,

— m ennyi bitangságuk nyom a látszik! F orradalm iság.ukat igazolták kezesekkel, a forrad alo m tó l undorodva halálig! Idézeteik b u n k ó ja a la tt — cáfolni ezeket aligha tudod — tiszta h alán tékú h azafiak ezre — bem ocskolva — té rd re rogyott. Én Majakovszkijhoz fellebbezek, ki értette e két lábra nem állott csont nélküli kígyó sereget, s róluk igaz szavakat kiáltott. M a jak o v sz k ij! — m a persze citálják ! S n em ta k arék o sk o d n ak a bronzzal. De e „lelkesedők" hogy utálták , s m it k ü zd ö tt ő e sok sunyi k o rc c sa l! C ikkecskéik lé g y ra ja lepte, m eghurcolni n ev ét: — nem alu d tak . — „Nem p ro le tá r író!” — sü v ítette felé ez a bandita-osztag'. H ány pim asz üggyel d ü h íte tte ez az álszen t m otyogó gárda, s a V erset a szovjet ú tlevélről életében elszabotálta. De ő fia ta l h ara g ja tüzében az idézőjeleken á t k özibénk lép: h atalm as a k á r a F orradalom , s h a lh a ta tla n n á teszi lényét áldozatos lobogása, — s örökre, m in t a vér, zuhog, lázadozik: M ajakovista-szívünk örökölte önzetlensége fo rró ritm usait. Amikor a ragyás arcú parasztok, kucsm ák és katonasisakok, k ö v e tte k — F orradalom ! — v állalv a a harcod, azok önzetlenül hoztak áldozatot. Sebesült kezü k et kulcsolva k ö réd hűen öleltek, kínban. b e c sü le tte l; de voLt ki letérd elt, csúszva eléd, m e rt tudta, feláll tele zsebbel. L eb o ru ltak eléd, hízelegtek, sürögve-forogva szolgálták ügyedet, de á ru lá st szegeztek a szívednek, régóta ism ert stílu su k ez. Bársonyosak, sim ulékonyak ők, a rosszra bizony soha nem k ia b áltak :

polgárm esternek m entek előbb, azután policájnak. E f a jtá t ism erem , s e tudástól keserű a szám, görcs fogja a torkom . Jö h e t b árm i idő — e pu h án y jól érzi m ag át — m indenhez idom ulva folyton. E hernyóknak, ak ik itt araszolnak, s hazudoznak a gyűlések előtt, nem drága a Szovjet H atalom — csak az ő nyom orult kis h atalm u k — m indenekelőtt De engem, a k á r szerelem ben a féltés — öl é rte aggodalom . M eghalnék érte! — s tehetetlen három szorosan gyilkol a gond. Ám nyalak o d jan ak asztalaidnál tö rje m agát ki ügyesebb, F o rrad a lo m ! ezekkel m ire ju tn á l? K atonáidra tek in ts: — lakájok ezek! A lakáj m osolyog hízelegve, s m in d en t elibéd ra k — neki mindegy. De áru ló a lakáj sunyi lelke, s bárm i legyen — képes eladni m indent. Nézd, katonáid, — nem hízeleg egy se m ; szótlan. e had, kem ények szavaik, küzdve hazugságok hada ellen, — m ásokra hazug szavuk soha nincs. Ti nyers-nyakasok, kem ényszarvúak, sorsotok be nehéz, bonyolult, hány sebet kaptato k m ár am iatt, hogy — a m odor nem elég kitanult. T iteket m ennyi sérelem ért, szállt fejetekre vád, gyanú, per, — s beálltatok rendőrnek ezért? — Partizánnak szöktetek el! S m in t a ragyás arcú parasztok, kucsm ák és katonasisakok, m entetek a F orradalom nyom ában, áldozatos h alálb a m e n tetek ott! Igazunkért hűen elesve a bajok év e ib e n : — nagy a ti é rd e m e te k ! R áborulok kom m unista szívetekre, s nem keresem a tagkönyveteket. E lestetek az igazság ütközetében; — a h arcb an kiállók helyetekre, ti bátrak, én, akinek nincs tagkönyv a zsebében;

— Forradalom, fogadj el katonádnak! A csillagok ostroma, a munka magas­ feszültsége szívünkbe akkumulálva, a Janus-arcú sereggel a harc: —ez a Forradalom mai kézitusája. Büszkén megyek sorsom elébe, s megállók amíg bírja a térdem: hízelegjen a haszon sunyi népe — de én nem! Ha csalódás ér a szerelemben, nem bánt, — s bármi gond fenyeget, — csak egy aggodalom él a szívemben: hogy a Forradalomhoz hűtlen ne legyek! „Tartsatok kommunistának!” — szavaim én az egész életemmel igazoltam, nem mint a számítók raja, mind, kiket érdek vezényel a sorban. Váczi Mihály fordítása

Szamuely Tibor:

Világ királyai egyesüljetek! K ís é r te t ré m e já r j a b e E u ró p á t; a b o ls c v iz m u s k í s é r t e t e . E u r ó p a ö sszes h a ­ ta l m a i s z e n t ü ld ö z é s r e f o g t a k ő sszé e k í s é r t e t e l l e n : G y ö r g y k i r á l y és V ilm o s c s á s z á r , H in d e n b u r g é s P o i n c a r é , a n é ­ m e t s c h e id e m a n is tá k és a m e r ik a i b é k e ­ p r é d ik á t o r o k . H o l a z a z e lle n z é k i p á r t a m e l y e t u r a lk o d ó e l l e n s é g e i n e m k i á l ­ t o t t a k v o ln a k i b o l s e v i k n e k ...

K ilenc hónap óta n y u g ta lan álm ai v an n a k az u ralkod ó k n ak . A b íb o rb an szü le­ tetteknek csakúgy, m in t a polgári ágyból köztársasági elnökké csep ered ettek n ek . F orradalom gy ű lt ki szem ük lá ttá ra , az elnyom ottak m illió it lán g ra g y ú jtó tűzvész te rjed t el n apról n a p ra szélesedő körben; új h atalo m em elk ed ett fel, h atalom , am ely elnyom ja az eddigi elnyom ókat. Először sem m ibe vették. A fo rro n g ásb an lévő O rosz­ ország egyik bom lási jelenségének ta rto ttá k az egész októberi fo rrad a lm a t. G y ak o r­ latban meg nem álló k ísé rletn e k a p ro le tá rd ik ta tú rá t. Egy p á r t p illan a tn y i, m úló h atalo m ra ju tá sán a k a m unkások és paraszto k tanácsköztársaság át. D e a fia ta l és egészen ú j ío rm á jú orosz p ro le tá rá lla m nem a k a r t átala k u ln i, úgy, ahogyan E urópa nyugatán, Á zsia k eletén és A m erik áb an az állam fők és állam bölcsek várták - L e ­ gyűrte ellenségeit, m egizm osodott a h atalo m ért m akacsu l küzdő orosz burzsoázia fölött. És m inden m egerősödés, m inden lépés előre a kom m unizm ushoz vezető úton, minden nap, am ellyel tovább élt, nyugtalanítóbbá, aggodalom ba ejtőbbé, kísértőbb rémmé te tte az orosz pro letáro k és parasztok köztársaságát. A tan ácsköztársaság m egterem tői és fenntartói, a bolsevik k o m m u n isták k ü lö n ­ ben nem is csin áltak titk o t belőle. N yíltan h ird ették az első p erctől kezdve, hogy a nemzetközi szociális fo rrad alo m elöljáró, első győzelm et ara tó csap a tán a k te k in tik magukat, és a r r a törekednek, hogy a tőkések fele tt d ia d a lra vigyék m in d en ország p ro letariátu sát a fegyveres felkelésben. A közös veszedelem e g y a rá n t m eg hökken­ tette az óriási ra b ló h a d já ra tb a belebonyolódott tőkés állam szövetségek k é t ellen sé­ ges csoportját. H a egy általán be tu d tá k volna fejezni a véres m arak o d ást, m á r ré ­ gen egyesültek vo ln a a közös ellenség:, a d iadalm as orosz p ro letariátu s ellen. A leg jo b ban m egijedt, a le g in k áb b 1 trónon ülő, ta p a sz ta la tla n császárocska nem is tu d ta m egállni, hogy osztálytársai, a többi uralk o d ó k elé n e ju tta ssa v észkiáltását. Habsburg K ároly — m indezt m ost am erikai lapok leplezik le — azzal b ir ta r e á a trónjáról lep otty an ó b an volt rom án k irá ly t a békekötésre, hogy levélben figyelm ez­ tette a k elet felől fen yegető'szocialista veszedelem re, a rra , am ely a bolsevizm usnak az orosz h a tá ro n túli terjedéséből A usztria—M agyarország ra szárm azn a és veszé­ lyeztetné a ro m án k irály i h áz at is. E urópa u ralk o d ó in ak egyesülnie kell az an a rch ia elleni h arcra. 1. V a ló s z ín ű le g s a jt ó h i b a . H e ly e s e n : le g in g a ta g a b b .

„Most olyan idő van — így szólt a levél —, amelyben a királyoknak össze kell fogniok.” A levelet természetesen letagadják most a bécsi udvar vidékén. Ez Károly csá­ szár leveleinek rendes sorsa. De elismernek annyit, hogy az uralkodó egy törzstiszt útján üzenetet küldött Ferdmánd román királynak, akit felhívott a szövetkezésre, hogy a nemzetközi forradalom és anarchia ellen küzdjenek együtt. És Károly csá­ szár-király ijedt hívásának volt is foganatja. A román király felcsapott. A Buka­ restből Jassyba dobott trón összedülés előtt állott, a román forradalom már bonto­ gatta szárnyait. A román király beállt az új szent szövetségbe — a nemzetközi for­ radalom ellen. Ez februárban volt. Azóta — látható formában — új társakat nem tudott ver­ buválni Habsburg Károly abba a harci szervezetbe, amelynek zászlaján ott a felírás: „Világ királyai egyesüljetek!” Azonban maga az ellenforradalmi szövetség láthatat­ lanul továbbkovácsolódott. Ez az a szövetség, amelyben a tőkések, uralkodók, elnö­ kök, császárok, pénzfejedelmek eggyéolvadnak, még annak a meg nem szűnő há­ borús rablómarakodásnak az ellenére, is amelyből az imperialista érdekszövetségek nem tudnak kievickélni. A királyi levélben kikiáltott jelszó egyre terjed. A közös veszedelem tudata egy zászló alá hozza a proletáforradalom minden ellenségét: „Világ királyai egye­ süljetek — a nemzetközi forradalom ellen!” — ez a csatakiáltás hozza Szibériától a Volgáig a cseh-tót bandákat mozgásba, ennek a zászlaja alatt készülődnek fel a ja ­ pánok, jönnek az Északi-Jegestengerről az angolok. Ez a jelszava az Ukrajnába, Dél-Oi'oszországba betelepedett rablóknak is. Meg­ fojtani az első győztes proletárforradalmat, támogatni annak minden ellenségét, pénzelni, felfegyverezni, segíteni, rejtegetni, felbújtani, becsempészni, nemcsak az .irosz határon túli lépéseit meggátolni, hanem idejében megfojtani, még mielőtt túl­ léphetne — ezek azok a feladatok, amelyekre „a királyoknak (uralkodóknak és ural­ kodó osztályoknak) össze kell fogniok.” És így van ez helyesen. így, ahogy Károly császár őszinte órájában megmon­ dotta. A királyoknak össze kell fogni. De a királyokkal szemben össze kell fogni azoknak is, akik ellen a hatalmukat féltő hatalmasok szövetkeztek. Azoknak, akik nemcsak nem féltik, hanem igenis kívánják a bolsevizmus elterjedését. Akik a nem­ zetközi forradalmat akarják. A világ proletárjainak és parasztjainak felszabadulását. Ezek diktatúráját a burzsoázia fölött. A harc, az éles összecsapás, a két csoport kö­ zött elkerülhetetlen. Csak helyes, ha ebben a harcban elhatároltan, világosan áll egymással szemben a két tábor. Az egyikben a világ királyai és szolgáik, bérenceik, kitartottaik, a másikban a világ proletárjai. Nincs benne kétség, hogy ez a harc csak a proletárok javára üthet ki, bár véres, nehéz, hosszantartó és szenvedésekkel teli lesz. Ám éppen ez a félős, aggódó együvékovácsolás, amellyel a világ királyai erösitgetik megbomlóban lévő elnyomó eszközeiket: a tőkés államokat, ez az együttes íoham, amellyel szent szövetségben jönnek északról, délről, keletről, nyugatról az orosz proletárállamra, ez teszi még teljesebbé, erősebbé, a reá nehezedő súlytól összeforrottabbá a világ proletárjait. Ma az első forradalmi tűzhely: az orosz ta­ nácsköztársaság védelmében, holnap a láng továbbvitelében, a világ egyesült kirá­ lyainak sorra elpusztításában. Szociális Forradalom , 1918. augusztus 7. 35. sz.

96

Ék Sándor: Szamuely Tibor

97

A Szamucly-szülőház emléktáblájának megkoszorúzása Nyíregyházán.

98

Bertolt Brecht:

Nagy október Nagy Október! Hirdesd a győztes forradalmat: munkások, parasztok, és katonák ébredését. A nagy forradalmat hirdesd örökké: a Szocialista Forradalmat. Ö, Nagy Október! Te adsz értelmet a munkának, Te adsz kenyeret az eddig éhen-verejtékezőknek. Azóta, Te vagy a Föld reménye, a négy világtáj munkás-arcai Feléd fordulnak: a Wales-i bányászok, a kisemmizettek; s a megcsúfoltak mind-mind Feléd fordulnak Pennsylvániában s a rögös német földön, Veled remélnek, bíznak, küzdenek, sóvárognak; Te adsz értelmet és fényességet, Nagy Október! De lám, ordas csapatok lapulnak az éjben, ágyuk merednek és zúgó vas-madarak sokasodnak, gyűlölködő szemek leskelnek a sötétlő égbolton. Hiába a vaksi gyűlölet! Nézzétek Moszkvát ünnepi fény-ragyogásban, a Világ nagy piros szivére tekintsetek. Végtelen áradásban győztesek hömpölyögnek, októberi seregszemlén: transzparens-erdők és traktor-özönlés, kévekötők és textilgyárak lelkendezői menetelnek békét éltető rivalgással. Érte zúgnak az egeket őrző szárnyak, meg-megcsillannak az áradás felett, már zúdul a Vörös Térre a vontatók dübörgése, hogy elvonultak a Gárda-ezredek. Lobogók lengenek, ünnepi jelszavak harsogása, és a tanító — Lenin — itt és ott, és mindenütt, míg áttetsző zászlóK a nap hűvöskés fényét szétragyogják a győzelmet ünneplők áradásán. És dal szál, és táncokat rögtönöznek vidáman, sosem isihert egység és eltökéltség diadal-menetében. Ez most a Vörös Tér, — a gyűlölködők figyelmeztetője. De Te, Október, hirdesd a győzelmet örökké! (1937.) Fordította: Lovas László

99

Zalka Máté:

A cárért Kis Gábor 1915-ben esett fogságba Brodi alatt, és ötesztendős fogsága idején keresztül-kasul járta széles Oroszországot, Turkesztánt, Szibériát, persze Mandzsú­ riát is beleértve. Némelyek állítása szerint — akik Gábort Jelabugából ismerték — Kis tizenötben megjárta Murmanszk zúzmarás tájékát is, ahonnan a cinga1 elől szökött meg, ami­ kor is a finn testvérek huszonöt rubelért kiadták az orosz határőrségnek, amely egészen bizonyos, hogy visszazsuppolta volna Murmanszkba, ha Petrozavodszkban meg nem betegszik, ahol aztán valami pólyák vöröskeresztes hercegnő követelésére háromszázad magával egyetemben beszállították őket az ország belsejébe. így ke­ rültek a Volga mellé, Jelabugába pedig a plennij1234élet itt sem volt valami fájn. Tél­ víz idején nagyon érzett, hogy tolvaj a goradnacsalnyik1. Se barakk, se ruha, se) fűtés, de még munka sem volt. Temérdek sok fogoly került össze. Ellepték a kór­ házakat, kaszárnyákat, úgyhogy a kiöregedett városi színházba is beszállásolták őket. Gábor négy hetet húzott ki az élsőemeleti tizenkettes páholy egyik szögletében tizennyolcad magával, ami nem gyerekjáték, ha hozzátesszük, hogy a tetűktől moz­ dulni sem lehetett, úgy hullott, repült mindenütt, mint a porhanyó gerendákból a szúette szárazság. Hiszen ez még hagyján lett volna, de ettől a sok tetűtől egyszerre csak kiütött a flekktifusz, meg a cinga is visszakerült az éhségtől. A foglyok eleinte kéregetni jártak, de aztán a lakosság megunta őket. Elkergették őket. A foglyok is megunták a kéregetést, és lopni kezdtek... Ahová bementek, otthagyták maguk he­ lyett a töméntelen sok tifuszos tetűt. A város panaszkodni kedzett, a városparancs­ nok őrséget állított a foglyok mellé, és ettől kezdve naponta kétszer kondérokban kiosztottak nekik — igazi meleg vizet. Az első héten szigorú volt az őrség. Csak azok jutottak ki, akik meghaltak. A második héten — mi tagadás — kimentek már egyesével-tizesével-huszasával az élők is. Megint kezdődött a koldulás. Az orosz közkatona — elsősorban ember — nem bírta elnézni ezt a töméntelen emberkínzást. Szemet hunytak. — Hadd menjen a plennij koldulni. A városban ekkortájt tíz nagyobb szabású betörés történt. Volt a foglyok között egy erős kompánia, 32-es K. u. K‘-nak hítták magukat. Pesti betörőtársaság és egypár, életkedvét még nem veszített városi ember összeállt, és aktivitásba kezdett. Betörtek, fosztogattak. A pénz nyomra vezette a rendőrséget. A foglyok tizes és százas bankókat vál­ tottak. Étel is került elő. A színházban öt napig mindenki evett. Mámoros faláé volt az éhesek vad lakmározása... A betörők ideológiával dolgoztak, nemcsak a zseb­ re ment a munka. . . . . ' •. .* : . .s . 1. 2. 3. 4.

C in g a = s k o r b u t. P le n n i j = fo g o ly . G ó r a d n a c s a ln y ik = v á r o s p a r a n c s n o k . K . u K . = (K a i s e r l i c h u n d K o n ig lic h ) c s á s z á r i k ö z ö s h a d s e r e g é n e k e ln e v e z é s e .

é s k i r á l y i,

az

O s z tr á k — M a g y a r

M o n a rch ia

' Ez volt a vesztük. Jött a házkutatás. A kompánia dutyiba került, az őrségre kaukázusi csecsenceket5 rendeltek ki. A csecsencek fáztak az őrségen, és dühösek voltak. A foglyok a színház hátulsó kijáratánál találtak egy kiutat. Itt történt, hogy egy kisurranó fog­ lyot a helyszínen lelőtt az őrszem.' Másnap kitört a híres jelabugai fogolylázadás, amelynek állítólag Kis Gábor volt az egyik szervezője. Ez a lázadás abból állott, hogy a foglyok egyszerre és egyhangon elkezdtek ordítani: —■ Kenyeret, kenyeret. Áz éhség dühétől és a halálszenvédéstől magát kiabálásba egzaltáló tömeg ki­ törte az ajtókat, kilökdöste egymást a lépcsőkre és az utcára. Kezdődött a lövöldö­ zés. A „lázadók” lecsendesítése. Kétszázhúsz ember halt meg a színházban golyótól és szuronytól, három napig ött feküdtek a színház udvarán, egymásra dobva a fagyott, csonttá vált halottak. Este 'szánon hurcolták ki valamennyit a Volgára, vagy ki tudja, hova vitték! el őket éj idején, Ötven sebesült máradt az eset- után, közöttük Kis Gábor is, aki 1914 óta most kapta hatodik sebét — ezúttal az oldalába. Gábor bekerült a kórházba, és a kórházzal együtt Szibériába szállították. Cseljabmszknál rosszul lett, otthagyták az állomás kötözőjében, és onnan került a vasútépítésre — Csardzsouba, ahol egy kevéssé megtanult türkménül, ahogy mon­ dani szokta, cs hozzátette: .. — Fene könnyű nyelv a török nekünk, magyaroknak.

☆ Gábor nem volt utolsó gazda odahaza, Magyarországon. Tényleges szolgálatát 1913-ban töltötte le. Megházasodott, és az asszony még teherben járt, amikor el­ ment a háborúba. Kétszer sebesült. Egyszer golyótól, a bal karjába — csak egy kis kékes fényű bőrfolt jelzi a helyét —, aztán gránáttól is kétszer, összesen négy seb étté. Később a munkán megemelte magát, és sérvet is kapott. Gábor valószínűen másképpen képzelte el az életet, igen gyakran jelentette ki, hogy „elég is vóna ebbű’ a kutyaéletből, haza kék má’ menni, vagy mi...” — és soványt barna képén mérges "tehetetlenség dacoskodott. Kékesszürke, hosszú pillájú, árnyékos szeme ilyenkor a iiiesszibe nézett, és bánatos betyárossággal rángatózott magyaros bajusza. Bizony, sokat gondolkodott otthonról. Valószínű, hogy szerette a feleségét, tervei tolták' a gazdaságát illetően is. ö t év alatt két ízben levelet is kapott hazulról, úgy­ hogy értestült családja hogyléte felől. A levélben szó volt fiáról is, akiről csak ritkán emlékezett meg. , , — Gáborka már hároméves is lesz, mire hazamegyünk. — De máskor meg: — Valószínűleg maholnap sor alá kerül. És hegyeset, lázadót köpött ilyenkor Gábor maga elé — bele a világba, amely gönoszul prédává tette az emberi életet, és nemhogy koporsót faragna minden meg­ holtnak, de még csak sirgödröt sem tud ásni. Gábor kisgazda volt, fiatal, tervezgető és ■ élettől eltépett, katona, tüzér-hadifogoly, nagy Oroszországban. Világot és életet látott ember. / ’ Gábor m egjárta, a.-vasútépitkezéseket —- Murmanszkban, Csardzsouban. Egyik helyen a hidegtől és éhségtől a cinga, másik helyen a forróságtól a sárgaláz, hideg­ lelés kergette a halál felé. Gábor konokul megállotta a helyét. Ha kellett, szökött, í. C s e c s e n c e k =

É s z a k k e le t-K a u k á z u s b a n

é lő n é p .

101

beállt munkára a falvakban, aztán megint lágerbe került. Bujkált, farolt, siklott, és elkerülte a halál küszöbét. Egy darabig a fogoly tiszteknél is pucereskedett. Megcsömörlötte. Tizennyolcban felkerült Szamarába. Amikor a csehek elfoglalták Bugulmát, és Szamarára törtek a kinyeli hídnál, két óráig guggolt egyfolytában a géppuskája mellett. Este, amikor a vörösgárdisták meglógtak — ő belefordította a géppuskáját a Volga vizébe, és — ellógott. Beállott a vasúti depóba0, ahol elszolgált mint napszámos, addig, amíg elmúltak a legvére­ sebb napok. Télvíz idején tizennyolcban felkerült Jekaterinburgba67, onnan Kazánba. A Vörös Hadseregbe nem lépett be többet. Kazánban meg szakácskodott a Cseka zászlóaljában — de amikor a pólyák háború kitört, szolgálatra jelentkezett, de az orvos kimondta: — Nem mehet a harctérre. Az oldala nem bírja ki,.. Ottmaradt a gazdasági osztálynál, és csendesen, de pontosan végezte dolgát. Mindig rendes volt és hallgatag. Aki ismerte — becsülte, de az újsütetű vöröska­ tonák csak fogolynak tartották, és nem nagyon barátkoztak vele. Nem tartották ma­ guk közé valónak, csak úgy „tűrték”, mint szükséges embert maguk között.

☆ Mi tagadás, Gábor nem nagyon szerette Tóth Sándor elvtársat, a 3. század pa­ rancsnokát. — Rongy ember, de meg nem is elvtárs — szokta mondani. Volt is abban valami. Furcsa egy alak volt ez a Tóth. Néha a legvadabb kom­ munista volt, máskor meg a leggyávább szociáldemokrata elveket hangoztatta. Az ördög tudná megmondani, mit is keresett ez az ember a Vörös Hadseregben, és főleg a kommunista pártban. De ragaszkodott ehhez, és jogot formált hozzá, mégpedig 1918-as tagsággal. Gábor nem sokat beszélt a századparancsnokkal. Ha beszélt is, csak amúgy félvállról, amit Tóth igen zokonvett tőle, de bele nem kötött, valami visszatartotta. Ennek is kiderült a miértje. Később Gábor valahol elbeszélte, hogy Tóth volt az a híres parancsnok, aki akkor éjszaka a kinyeli híd alatt rábeszélte a vörösgárdis­ tákat, hogy dobják el a fegyvert. Ugyancsak Gábor állítása szerint abból a hetven emberből, akivel Tóth lera­ katta a fegyvert, később senkivel sem találkozott Tóthon kívül, aki elmondta, hogy őt a csehek szörnyen elverték — a többieket pedig a helyszínen főbe lőtték. Régen volt az eset, tanú sincsen rá, abba is maradt a dolog. Maga Gábor csak utálattal vette tudomásul a történteket, és ahol tehette, bizony kimondta: — Rongy ember az a Tóth, egye meg a fene a csendőrképét. Mert nem kell elfelejteni, hogy Tóth Sándor századparancsnok elvtárs békeidő­ ben csendőr őrmester volt, és ez azonnal érthetővé teszi Gábor paraszti megvetését. Azonkívül még azt is tudták róla, hogy békében lefokozták, ezt saját maga állí­ totta, mert megtagadta a tömegbe való lövést a „ceglédi napszámos lázadásánál. Elég az hozzá, hogy Tóth tizennyolc óta kommunista, és Szamarában levizsgá­ zott. Tizenkilencben a Vörös Hadsereg Kurgánban érte, ahol a Csekába jelentkezett szolgálatra. Onnan áttették az Interbataljonhoz, Gáborral csak később, Kazánban találkoztak ismét 1920 elején. Azt mondják, miszerint Gábor maga mondta volna el egyszer, vagy csak a hír já rja róla, hogy ő részt vett II. Miklós cár kivégzésében. 6. D e p ó = r a k t á r , l e r a k a t . 7 J e k a t e r i n b u r g = S z v e r d lo v s z k r é g i n e v e .

102

A gazdasági osztály vezetője, Hirschfeld Jóska elvtárs elbeszélése szerint úgy történt a dolog, hogy Lacik Pista suszter beszélni kezdte cipőjavítás közben, nem is igaz, hogy a cárt kivégezték. Azaz igaz, hogy meghótt, de véletlenül, és a lányok meg a kisfiú megvannak, és a lányok közül a Tatjána még a vörös fronton is volt mint ápolónő, a többi meg férjhez ment. Az egyik egy matrózhoz, a másik kettő a fene tudja kihez, és a kisfiú — a cárevics — Moszkvában van, a Kremlben, és vörös kurszantok3 őrzik. Lacik nagy beszédű és fontoskodó ember volt. Szeretett megdönthetetlen tárgyi­ lagosság hangján beszélni és igen viharos vitáknak volt előidézője. Ez alkalommal is többen voltak jelen a műhelyben, és Lacik éppen Gábor csizmáját talpalta. Ott volt Tóth Sándor századparancsnok is. Valamennyien nagy figyelemmel hallgatták Lacik fejtegetéseit. Amikor Lacik odaért, hogy a lányok.,, így meg úgy — Gábor megfontoltan odaszólt: — Ebből egy szó sem igaz, suszter cimborám. Vita keletkezett: — Már miért ne lenne igaz?— tüzelt a suszter. — Mert nem igaz.. Mind főbe lett az lőve. Még magja sem maradt. Elégették azokat mind egy szálig. — Érzett a szaván, hogy tudja, mit beszél. — És honnan tudod ezt olyan pontosan? — Honnan? Onnan, hogy én is ott voltam... — Honnan? — és felette élénken kezdett érdeklődni Tóth... Nagyon kiváncsi ember volt a századparancsnok elvtárs. Közelebb ült Gáborhoz, de az hallgatott, és csak annyit mondott: — &n akkor ott voltam Jekaterinburgban, amikor ez történt, és első szájból tu­ dom a dolgot. A kivégzésben négy német vett részt, meg három magyar, a többi orosz munkás volt meg matróz. Többet nem lehetett belőle kivenni, mert nem volt beszédes természetű. De a századparancsnok irtó kíváncsi lett. Kérte, hogy beszélje el a résztvevők nevét, hát­ ha ismerős akad közöttük. Faggatni kezdte Gábort, aki antul jobban hallgatott, mentői jobban érdeklődött a „csendőr”. Meg is haragudott akkor Tóth, és azt mondta: Gábor csak tetteti magát, nem volt ő sohasem Jekaterinburgban. — Kérte Lacikot, mondja el, hogy történt a dolog. Lacik el is mondta. Beszed közben igen ha-' nyagul dolgozott. Immel-ámmal szögelte a csizmatalpat, úgyhogy Gábor három hétig hordta, aztán újra be kellett szegclni az egészet. De ekkor már Gábor katonakórházban szolgált, mert az internacionalista csapat kiment Kijev alá a pólyák frontra. Gábornak pedig az orvos megtiltotta a háborút, az oldala miatt. Egyszerre csak elfogytak az ellenforradalmi bárók, generálisok és trónra aspi­ ráló cári unokaöcsök. A határok megszilárdultak, és a szuronyos blokád úgy szét­ pukkant körülöttünk, mint a gombostűvel megszúrt marhahólyag... Az internacionalisták is befejezték a háborút, leszereltek és elszélediek. Ki K ijevbe, ki Minszkbe, ki Szimferopolban, a Fekete-tenger partján állott munkába. Tennivaló volt elég.

A hadifoglyok is — öt-hatévesek —készülődtek hazafelé... Szürke tömegükben elvegyültek a tegnapi vürüskatonák — ők is mennek — haza-haza... Horthyhoz, Sán­ dor szerb cárhoz, Károly román királyhoz, a cseh Masaryk professzorhoz meg a né­ met Ebért „elvtárshoz” — haza. Kívül szürkén, belül vörösen, izzón... „haza”...6

6 K u rsz á n t

— k a to n a isk o lá s.

103

Kopottas, piros tchervonatok szaladtak a frissen javított mozdonyok után, és a jó öreg marhavagonokból ismerősen, de ünnepélyessé meredt arccal bámultak ki a háború maradványai — a hadifoglyok... Tóth elvtárs is hazament már régen, Lacik még Orsáról egyenest. Némelyek Rigának, mások Polyákországnak — ki hogy... Haza, haza... Gábor ekkor már egy szovjet mezőgazdasági kommunában dolgozott. Jó gazda­ ság volt. Jószág is volt, gép is, föld is... Gábor nagyon belevetette magát a mun­ kába, egykettőre elrepült a nyár, sodródott az ősz... de a tél meghozta a maga bo­ londbogarát... A társaság egyszerre csak haza kívánkozott Haza! Gáborból is kikívánkozott a hazaakarózás... Valami régen óhajtott, valami soha soha teljesedésbe nem ígérkező vágy alakult benne, hihetetlen valószínűséggel. Haza... És vonatra ültek. Mentek régi rongyaikban, vándorlást szokott akaratdansággal — csorda módra — a gyülekezőhelyre. A gyülekezőpontokon sokféle ember akad össze, sokféle beszéd zavarodik egy­ másba. — Bizony. Horthy nem nagyon sokat okoskodik a hazatérő vöröskatonával. Zalaegerszeg9 meg Csőt10... a’ bizony — és sokat ígérőén kacsingattak feléje. Sokan hirtelen elhatározással visszafordultak a gyülekezőpontokról. Mentek vissza a munkahelyükre, mások megmaradtak a tervüknél. Haza! Gábor hallgatta ezeket a beszédeket. Éjszaka jól elgondolkozott felettük, az idegen szagú matracon heverve. Nagyokat sóhajtva fontolgatott, de a végén csak az jött ki belőle: — Hazamegyek. Aztán jön az írnok, összeírja a létszámot, kiadják a cédulát, a cédulával sorba kell állni, diktálni kell az adatokat... Az adatokat százszor bemondták már, de most, úgy látszik, utoljára... Sort kell állni a konyhánál a bádogcsajkával — először a levesért, másodszor kásáért — sorba, de most az egyszer utoljára. Aztán belihegett a vonat, harminc nagy' vagonnal. Tetű már második nap akadt elég, sok az ember. Veszekednek, szidják egymást trágár bakaszóval, orosz vegyítés­ sel — utoljára... A vonat még megy, megy, többet áll, mint megy, de megy'... fogolyvonat... Jön a határ... A sokszor álmodott, a( sokszor elhárított, hátborzongató. — Hatai Aki ma hangos volt, holnap csendesebb lesz, holnapután elhallgat... Aki meg tegnapelőtt alamuszin ült a szutykos zsákján — ma már bátrabban néz körül, holnap kiveszi a zsákjából az aranyórát meg a tízrubeleseket és nyugodtan odamondja: — Oszt a pofát, be kell ám fogni, vönöskomisszár úr, ez n,em Szovjet-Orosz ország ám... urak... hehe... A hajó pedig viszi a sokféle embert az idegen partok felé. — Haza.

☆ Amikor a magyar határon a kakastollas csendőr odaint a mozdonyvezetőnek, hogy eresztheti a féket, oly hideg lesz a szivek tájékán. 9. = 10. =

104

a M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g b u k á s a u tá n i t t v o lt a le g h ír h e d t e b b i n t e r n á l ó tá b o r . a c s ó tl „ s z ű r ő t á b o r b a n ” a S z o v je t u n ió b ó l h a z a é r k e z e t t h a d if o g ly o k a t.

Gábor nézte a kövér csendőrt, a csendőr mellett a civil ruhás urat, aki kíván­ csian szemlélte a vonatot, és elgondolta: Hát minden hiába történt volna?... A háború, a fogság, a forradalom? Hiszen ezek úgy állnak itt ezen az állomáson, mint húsz évvel ezelőtt... Furcsán esett neki minden. Ott állott a párás ablaküvegnél, és nézte a tá ja t: — Magyarország, ez hát... itthol... éppen olyan, mint másutt, csak a tél eny­ hébb, hó helyett sár van, meg köd... ☆ Mielőtt a foglyot hazaengednék a családjához, el kell mennie a csóti táborba, ahol karatén alá veszik. Ki tudja, mit hord magában a messziről jö tt katona? — Tifuszt-e kolerát-e, bolsevizmust-e... meg kell vizsgálni, be lehet-e engedni az országba kellő gyógyke­ zelés nélkül, avagy vissza kell kissé tartani, egészségvédelmi szempontból. Az állam gondos védöangyala alattvalóinak. A csóti tábor karatén tábor volt, ahol a beérkezett foglyot annak rendje és módja szerint leszerelik, újra kezdődnek a kérdések, a cédulák, a sorban állás... V i­ dám dolog ez... mert hiszen utoljára történik. A foglyok bemondják adataikat... Me­ lyik ezred, melyik század, a fogságba esés éve, hónapja, napja... ki volt a parancs­ nok? Van olyan, aki már nem is emlékszik. Annak eszébe juttatják... Van olyan, aki egyszerre két helyen is fogságba esett. Furcsa nép ez a fogolynép, érteni kell hozzá. ☆ Báró Apor Zoltán főhadnagy érti a fogolykérdést. Maga is fogoly volt Oroszor-. szagban. Onnan szökött meg, a bolsevikok elől. A pesti vörösök elleni ütközetben robbanó golyóval ellőtték a bal karját, a golyó a könyökén morzsolta szét a csontot, és a seb sehogy se akar meggyógyulni. A vitéz főhadnagy, akinek mellén egy m illi­ méter hely sem volt már a vitézségi érmektől és szalagoktól, ez a rőtvörös, nagy testű, vizenyős szemű, de felette kemény természetű báró főhadnagy volt a foglyok specialistája a csóti táborban. Híre eljutott a vonatokba is, a gyűjtőpontokra is... el messzire, mindenhová, ahol csak fogoly akad. Veszett kutya az a főhadnagy, nem anya szülte azt, szukafarkas hozta a világra... Délután, amikor a pap jött, és a fogolytranszportot imádkozásra sorakoztatva k i­ állították az udvarra, megjelent a báró úr is, aki hátulról járta be a sorokat, és bam­ buszvesszővel nagyokat püffentgetett a hitbuzgóságukról megfeledkezett foglyok toldott-foldott hátára. — Hé, az anyád istenit, elfelejtetted a Miatyánkot? — kérdezte püfölés közben Istenfélő, jámbor ember volt a főhadnagy, aki a csóti fogolyláger hadifogoly­ specialistája volt. ☆ A transzportok ebben p.z időben egyre-másra jöttek, és bizony szűk volt a férő­ hely a barakkokban. A tél enyhe volt, különösen a Szibériát já rt foglyok szem­ pontjából az. Reggel akadt egy kis zúzmara, de déltájt cuppogóssá lágyult a talaj. A foglyok ide-oda járkáltak az udvaron — és idegeskedtek a küszöbön álló viszont­ látásoktól. Ödöngtek ide-oda a nagy, széles udvaron, beszélgettek a katonákkal, csendőrökkel, és eladogatták utolsó holmijaikat. Pénzmagot szerezve várakoztak.

105

A várakozás és unalom rossz tanácsadó. Sok szóbeszéd akad ilyenkor — hasz­ nos is, de meg hiábavaló is. Aztán meg a kártya, összeülnek a priccsen, és verik a blattot. Mindenféle hírek szállingóztak. — Nemcsak betegségről van ám szó, de aki odaát vörös vót az „oroszoknál”, most m egjárja ám, Zalaegerszegre viszik. A múltkori transzportból is huszonötöt elküldött a báró. — Hová? — Hová? Tudjuk, hová, ahová a rák jár... Gábor nyugtalanul töltötte el ezeket a napokat. Amikor a nevét szólította vala­ melyik írnok vagy csendőr — összerezzent. Szeretett volna már túl lenni ezen a várakozáson — de magyaros paraszt-szótlansággal hordta magában az idegeket tépő türelmetlenséget. Az irodából meg csak jártak az írnokok, szólongatták az embere­ ket a papirosból. Hirschfeld Jóska gazdasági osztályvezető elvtársat is beszólítot­ ták, aztán délután átvitték a büntetőosztályra, hátra, a körülkerített barakkba. — Itt is értik ám — mondták az emberek, de nem nagyon örvendtek neki. Kevés volt, akinek nem volt egy kis vaj a fején. Gábor, az igazat megvallva, unatkozott. Valami bágyadtság vett erőt rajta. Haj­ totta őt. El az emberektől, ki a hideg, nyirkos levegőre, ödöngött az udvaron. Járta a száznyomos sarat, és meg-megállott egy-egy barakk szögleténél, ahol alkalma­ sabban esett, kinézett a kerítésen túlra. A kerítésen túl házak szürkéllettek. Falusi házak, kisvárosi utca meg fák. A lak kopaszak, a kék égen szürke felhőrongyok kergették egymást nagy igyekezettel arrafelé... Arrafelé van Gábor faluja. Vicinálison nyolc óra járás, még éjszaka ott is lehet­ ne a négyórásival. Gáborka már oskolás gyerek lehet. No, sebaj, majd csak neki­ fekszünk. Csak a termés legyen jó, a többi jön magától... Gerő Péter is otthon van már, azzal majd összefognak, megbeszélik a dolgot — meg kell majd organizálni a szegényebbjét. De ezt majd később, majd meglátjuk. Lesz ahogy lesz... Majd csak megsegít a német munkásság meg a tálján, aztán itt is egykettőre... — Jő napot, Kis Gábor elvtárs! — mondta valaki szélesen, és Gábor megfor­ dult. Előtte egy csendőr állott teljes felszerelésben. Kiborotvált, szürke álla alatt lakkszíj csattal, szeme seszínű, szürke, alsó ajakán seb. — Jó napot, őrmester úr — mondta Gábor, lenyelve a meglepetést... — Őrmester úr? Már mért őrmester úr? Elvtársak vagyunk mi, Gábor. — Már milyen elvtársak? — kérdezte Gábor nyugodtan... — Milyenek? Hát nem egy pártiskolát végeztünk Kazánban? Hát nem egyu’.i tanultuk a marxizmust? — Régen volt az, őrmester úr, — De igaz volt... — Hát, igaz, A csendőr közel állott a fogoly katonához, és bádogszürke szemét belemert-wtette közönyös parasztarcába. — Hát hazajöttünk? — Ideje volt már. — Az igaz. — Ki jött még az elvtársak közül ezzel a transzporttal? — Hirschleld Jóska jött meg. — A’ mán ül. Hát még? — Mást nem tudok.

106

—■ No, sebaj, majd csak megjönnek lassan. Itthol mégiscsak jobb, mint ott, a szovjethazába, mi? — Hát iszen, mi tagadás... — Oszt mék barakkba vagy? — A számát nem tudom, ott a szélin valahol. — A kilencesbe, na jó. Na, jó egészséget Gábor. — Isten áldja, őrmester úr... A csendőr eltűnt a barakk mögött. Gábor első gondolata volt: futni... Szemével megmérte a kerítést, és végignézett drótszeges szóién. Aztán jobbra fordult, ahol a szögletnél az őrtoronyban a fegyveres őrszem állott... Nem, itt nem lehet — gondolta... Még egyszer kinézett a kerítésen. Valami nehéz gondolata tá­ madt, aztán maga sem tudta miért, de határozott, és siető léptekkel elindult a ba­ rakkja felé.

☆ Az esti imádkozás után — közvetlen a vacsoraosztás előtt Gáborért eljött egy csendőr. Behívták a „báró úr irodája” nevű helyiségbe, amely nem cementbarakk volt, hanem téglaház. A fal valaha fehér lehetett, de most füstös és piszkos. Az egyik helyen egy nagy tócsa odaszáradt vér, a szobában nyirkos karbolszag érzett. A csendőr az üres pad felé vitte, és megparancsolta, hogy álljon. Leülni nem szabad — mondta —, csak a főhadnagy úr engedélyével. Amikor a szobába jöttek, még világos volt. A csendőr leült és rágyújtott, 5 pedig állott. A csendőr szipákolt a pipájával, és fújta a füstöt. Gábor érezte a dohány szagát, kinézett az ablakon, de csak a kerítést látta, semmi egyebe. Várt. Beszélgetni — úgy látszik — nem szabad — gondolta Gábor, és lemondott arról a szándékáról, hogy társalgást kezdjen a csendőrrel. A percek nehezen múltak, Gábor elhatározta, hogy győzi gőzzel, nem ül le. Nem szabad, hát nem szabad. Az idő pedig múlt. A szoba lassan szürkülni kezdett. Gábor lábai elfáradtak, és cserélgetni kezdte őket. Gondolkodni akart, de sehogy se ment. Azt sejtette, hogy a Tóthtal való ta­ lálkozásról van szó, de nyugodt volt... Nem akart rosszra gondolni. Mellesleg a de­ rekában fájni kezdett a seb az állástól, és úgy határozott, hogy mégis megmozdul Tagjai megmerevedtek, a fülében valami zúgás támadt. Vaianol az épületben ajtó­ kat csapkodtak, lépések közeledtek, majd távolodtak, emberi beszéd elmosódó hangja szivárgott hozzá, a csendőr meg csak ült és pipázott. Gábor szeretett volna leülni... Veszekedetten elfáradt az egyhelyben való állás­ tól, és a dohány szaga is csiklandozta. Aztán eszébe jutott, hogy ő bizony reggel óta nem evett, amitől egyszerre éhes is lett... A szoba már egészen sötét lett, a csendőr elszívta harmadik pipáját is, és nagyot köhingetve köpködött maga elé. — Sokáig jönnek — mondta váratlanul. Gábort úgy érte az első szó, mint a tüzesszikra. Nem is tudott rá válaszolni. A csendőr elhallgatott — helyet cserélt. Valamit a zsebében kezdett keresgélni. Gábor szólni akart, de mert elszalasztottá volt a pillanatot, mert nem akadt mondanivalója, hallgatott, de ez a hallgatás plyan nehéz volt, mintha egy követ tett volna vállára a csendőr. Vártak. Kint az udvar teljesen besötétedett. A kerítés oldaláról egy magasan függő ívlámpa vetett fényt. A szobában meg éjszakai homály volt, amelyben a tár­ gyak teljesen belevesztek a setétségbe — és csak két pont élt egymásra leső őrült éberséggel. Gábor és a csendőr.

107

Gábornak mind nehezebbé esett az állás. Volt olyan pillanat, amikor azt hitte, leroskad... A lágyéka úgy égett, mintha forró savval öntötték volna le. Torka kiszá­ radt a visszafojtott lélegzéstől, a szájaíze megkeseredett. Egyik lábáról a másikra ereszkedett. Eleinte nagyobb közökben, aztán kisebb közökben váltogatta, később úgy tetszett, hogy valahogy elhelyezkedett a teste, és könnyű. Aztán a másik pilla­ natban mindez tűrhetetlenül nehézzé vált, olyan nehézzé, mintha métermázsás liszteszsákokat dobtak volna rá ezzel a várakozással. Gondolatai eleinte alig voltak, de azután egymás után megjöttek, egymásra sorakozva tolongtak. Felötlöttek előtte tényleges katonaszolgálatának első évei. Az őrmester-komiszkodások, az altiszt-kegyetlenkedések, kikötések, áristomok, a kurta vasak... Egyszer­ re emlékezett minden apróságra. Nagyon rövidnek, tisztának, egyszerűnek tűnt fel előtte az utolsó tíz esztendő története: a katonáskodás, a háború, a fogság... Egy kutya, az. urak dolga. Az uraké. — De miért is szenvedünk mi az urakért? — kérdezte magától. Aztán arra gon­ dolt: miért is jöttem én el onnan, aztán arra gondolt, hogy Gáborka már biztosan iskolába jár, Zsófi, az asszony meg... Valaki az ajtót nagy zajjal kivágta, ö t ember lépett egymás után a szobába, valaki felsrófolta a villanyt. Gábor megkönnyebbülve lélegzett fel és megmozdult. Ebben a percben az orrán vad ütést érzett. Nem is tudta megítélni, mitől, mi­ kor már a másikat kapta... Ettől kissé megszédült. Elesett. Mikor felállt, előtte állott egy tiszt. A tiszt vöröses képe vérebszerű volt. Felkötött bal kezefeje halálsárgán lógott ki a fekete kendő alól. Gábor megtörölte arcát. Kezefején meleg vért érzett. Elindult az orra vére. — Jelentkezni! — ordította a főhadnagy. — Nyavalyás! Elfelejtettél már je ­ lentkezni ? Részeg — villant Gábor agyában a gondolat — telezabálta magát a disznó... A körülállók között meglátta Tóthot. Egy pillanat századrészében az jutott eszébe: Nem jobb volna nem jelentkezni? De aztán kiegyenesedett és jelentkezett: — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, Kis Gábor honvédtűzér... — Míg be­ szelt, orrából patakzó vére a szájába folyt, de nehogy ez gátolja a beszédben, le­ nyelte. — Pihenj, állítsd el a taknyodat, nyavalyás! — mondta a főhadnagy, és odafor­ dult Tóthoz. — Na, hogy is volt az, őrmester! Tóth vigyorgásba fogta a képét, és tisztelegve kérdezte: — Meg mcltóztatik engedni, kihallgatom... — Hagyd csak, majd én. Gábornak a csendőr segített elállítani az orra vérét, ami abban állott, hogy hát­ rahúzta a fejét, és befogta az orrát. A vérzés tényleg elállott. Gábor megtörülte a bajuszát és megnyugodva állott. Arcán a pofonok nyomai égni kezdtek, és bárboc? küzdött ellene, minden ina remegni kezdett, és a foga is összekoccant. A csendőrök meg a tisztek leültek. A főhadnagy maga elé tette korbácsát, ki­ vette a cigarettatárcáját, és rágyújtott. Gábor egy pillanat alatt megítélte a h e l y ­ zetet. Itt őt vallatni fogják, mégpedig erősen ám... De m iért? önkéntelenül is vi*íszaemlékezett parasztlegény korára, csendőrvallatásokra, kínzásokra. Szerette volna megbicsakolni magát — legény módra, paraszt módra, csökönyösen. Először a főhadnagy kérdezte. Nagyon részletesen kérdezte, és — be kell vallani értett hozzá.

108

Amikor kérdezte, amikor a szót kiejtette, a lovaglóostora ólmos fejével mind­ annyiszor Gábor fejebúbjára ütött, és mindig egy és ugyanazon helyre. Értett hozzá. Nagy volt a gyakorlata. Azt kérdezte, hogyan lőtték agyon a cárt. A „felséges cárt”, úgy mondta, de aztán abbahagyta. Gábor nem tudta utána mondani, hogy „felséges”, azt mondta hogy „fedséges”, mert az egyik ütéstől meghárápia a nyelvét. Gábor óvatosan felelgetctt. Meg-meggondolta, de ha sokáig gondolkodott, a lo­ vaglóostor ólma odavágott. Még a fülében is viszketett tőle. És olyan furcsa feje van a lovaglóostornak. Egy ólomkutya, amelynek le van tompulva az orra... fényes, röhögő ólomkutya. Félt ránézni. Elpusztulok! — rém lett neki időnként. Aztán a főhadnagyot elhívták. A csendőr azt jelentette, hogy négy elküldendő nck útlevél kell. És röhögött. Gábor ezalatt megpihent egy kissé. Amikor a főh dnagy kiment, Tóth vitte a vallatást. Gábor eddig csak válaszolgatott. önvédelemből, jól meggondolva mit mond. Tóthnak sehogy sem akaródzott. válaszolni. Belül tót­ ágast ágaskodott ezellen egész természete. Az apád istenit, büdös csendőr — gondolta —, neked egy szót se mondok.. Tóth rövidesen ki is jö tt a sodrából. Püfölni kezdte. Először képen verte, azián hátulról a nyakát ütötte, és csendőr módra bele-belerúgott. Gábor tűrte. Elkábulva, állati módra. Néha-néha parírozott is. Húzta az időt, de érezte, hogy belefárad. Tóth csurom víz lett. Szembe köpte és odébb állott. Eb­ ben a percben kívül egymás után négy lövés hangzott el. Tóth megfenyegette: — Tebeléd is, disznó vörösparaszt, beléd szakajtunk egy vasat. Kis, alacsony, cigányképű tiszt lépett hozzá. Vékony, görbe lábakkal, kiülő sze­ mekkel. Elvigyorogta magát, és csontos, fehér öklét éppen felemelte, amikor vissza­ jött a főhadnagy, és revolverét a tokjába nyomkodva, odaszólt: — Hogyják csak az urak — mondta. — Szóval te voltál ott, meg két magyar, aztán három osztrák? — Én nem voltam ott, főhadnagy úr. — fiá t a két magyar nevét tudod? Kik voltak? — Nem tudom, főhadnagy úr. Én a városban voltam. A bádoggyárban dolgoz­ tam akkor, ott Jekaterinburgba... Izsevszki gyárnak hívják... tetőbádogot csinálnak ott, nekem is mások mondták el... — Mások? Hát hogy mondták el mások? Neveket nem tudsz? — Nem tudok... Nem mondtak el neveket... — Hát oszt hogy és miként volt, mondd el.. Hogy ki mondta, arra sem emlék­ szel? — Valami Szőke József, volt hatvannyolcas, azt tudom. De az meghótt később. — Hol halt meg? — A kozákok lűtték le. — Hol? — Ütközetbe a vörösökkej. — Veletek, mi? — Velem nem... Én nem voltam, csak Szamara alatt együtt az őrmester úrral... — Na, menjünk tovább... hát hogy is mondta el azt az a Szőke József? — Hát aszongya.. ott abba a házba bement egy nagy csomó ember, oszt az °i’osz komisszár lehívta a cárt... — őfelségét, te disznó...

— Igenis, a felségét, a cárt... — Ki hívta le? —Az orosz komisszár. Az övék. — Zsidó volt az, te... — Én nem tudom, hogy mi volt... komisszár volt, az övék. — Na tovább! — Lehívta őfelségét, a cárt, hogy jöjjön le az emeletről. A cárnő meg nem en­ gedte. Sokáig tanakodtak, oszt utóvégre mindegyikük lejött. — Hányán voltak? — Nyolcán. — Kik? — A cár őfelsége meg a felesége őfensége meg a felséges család, oszt a szolgá­ lók meg a generálisok — oszt a matróz is. A cári gyerekek, őfensége matróza. — Nos? — Lejöttek, oszt ott a komisszár azt mondta: Parancs van... — Egyszóval, azt mondod, a cárt a magyarok lőtték le. — Úgy beszélték, hogy az egyik köztük német volt. — Neveket! Kik voltak még rajtad kívül? — Nem tudok neveket, nekem is mások mondták .. — No, és mikor lelőtték, akkor... — Akkor elvitték őket a teherautón a határba, és elégették őket. — Elégették? — El, azt mondják. Kolcsakék meg is találták, amint mondják, a nyomukat. — Elégették? — mondta a főhadnagy... — És te is égetted. — Én nem... én ott sem voltam, főhadnagy úr... — Na, beszélj csak. — Többet nem tudok... — Gyex'e id e .. Gábor közelebb ment, egészen közel a főhadnagy elé. A főhadnagyból szesz, do­ hány és karból szaglott. Gábor fáradt volt, és fá jt az arca, fájt a feje, fá jt a háta az ütésektől, és a derekában nyilallott a seb. A főhadnagy felemelte a korbácsot, és ötször egymás után végigvágott Gáboron. Úgy ültében ütötte, és nem jól találta, a ruha felfogta az ütések erejét, de az egyik az arcán érte. Gábor félreugrott. A két csendőr fegyvertussal helyreállította. A főhadnagy folytatta a kérdezést: — Oszt hogyan égették el? — Azt mondják, spirituszba — mondta Gábor —, maga sem tudva már, mit beszél. — Spirituszba?... — Igenis. — Szanitéc — ordított a főhadnagy —, spirituszt ide!... — Igenis — mondta a szanitéc, és eltűnt... — Szóval spiritusszal égették el? — Igenis. — Tóth, maga nem spirituszt mondott. — Sósavat mondtam, főhadnagy úr... úgy mondta nekem a vádlott. — Sósavat? Van minálunk sósav? — Nincs, az sajnos nincs — monta valaki. Gábor érezte, hogy tagjai, mint a tűz, úgy égnek, hogy itt vége a dolognak. — Egyszóval, a másik kettő nevét nem tudod...

110

még soká nincsen

— Nem tudom, főhadnagy úr. — Hát aztán miért hazudtál, hogy spiritusszal égették el? — Nem tudom, főhadnagy úr, hogy spiritusszal-e vagy sósavval. Lehet... — Egyszóval sósav... — ordította a főhadnagy, és újra végigvágott Gáboron, aki önkéntelenül felemelte a kezét. A korbács a karja köré csavarodott, a tiszt dühösen megrántotta a korbácsot, és Gábor végigvágódott a földön. A tiszt feléje lépett és belerúgott a hálába. A sarkantyú csengett. Gábor feltápászkodott. — Jó nekünk a denaturált is — mondta Tóth a főhadnagynak. — Egyszóval elégették őket? — Igenis. — A lányokat is? — Azt beszélik. — Hát a gyerekeket? — Azokat is elégették. — Te melyiket lőtted le?... — Én nem vótam jelen. — Hát a cárt kiherélték. Igaz-e? — Nem tudom, ezt nem hallottam. — Kiherélték! — mondta Tóth hátul. — Nos? Kiheréltek vagy nem? — Nem tudom, az őrmester úr jobban tudja. A szanitéc bejött,, és egy lapos bádogedényben behozta a szeszt. A két csendőr letette a fegyvert, és megragadták Gábort. Pofozták és rúglak, odaállították a főhad­ nagy elé, aki két percig folyton az arcába köpött. Aztán ordítozni kezdte: — Paraszt! Kurva paraszt, büdös bolsevik disznó, vörös kurva, az anyád vad is­ tenét... Hogy merted, hogy merted te lelőni. A cárt, hogy merted, te paraszt, te kutya, te piszkos — ordított. Két csendőr odaugrott Gáborhoz, és gyakorlott, irgalmatlan kezekkel kötözni kezdték. Az egyik tiszt vezényelt: — Ne úgy... a karokat testéhez, úgy körül, úgy-úgy. Gábor csuklói ropogtak, tűrte a kötözést, valami egyszerre megpattant a bensejében. Tisztán látta magát. Elpusztulok — gondolta. Az egyik csendőr elvette a bádogedényt, és locsolni kezdte Gábort. A szoba nyirkos, de az üllegeklől és a kínzástól lázasan forró levegőjében Gábor megérezte a denaturált szesz szagát. A csendőr az arcába öntötte a szeszt. A szesz marta a sze­ mét, és megfagyott az arcán. Égett a bőre. Vajon mi lesz? — gondolta Gábor. — Pedig tudta, hogy mi lesz, úgy érezte, hogy o most egy állat, amelyet letaglóznak. Mikor a láng felcsapott a ruhájáról, nagyot ordított, és előreugrott szabad lá­ bával, de a csendőr fegyvertusával leütötte. A lángok égetni kezdték. Egyszerre va­ lami világosság támadt az agyában... a láng a gyomrát égette — a fájdalom minden testrészében friss volt, s tűrhetetlen. Kezefejével tépte magáról a rongyot, és ordí­ tozott — a lágyékánál borzasztó fájdalom marta, fulladozott. — Oltsátok el... Oltsátok.' — A másik kettő nevét, kutya — ordította a főhadnagy —, a neveket... — Megmondom... meg... Az arca előtt megmozdultak a csendőrök csizmái, elkezdték oltani — rúgták, taposták. Gábor tűrte — mert remélte, hogy a tűz elalszik, az összeégett kezefejéről letépte a bőrt a csizma sarka, az egyik csendőr sarkantyúja megtépte a fülét, a

111

sarkantyú végiggázolt az arcán... Gábor fogát összeszorítva nyögött. A tűz egy kissé lohadt, de még égett. Gábor látta, hogy a tiszt feléje hajlik — és kérdi a másik kettő nevét... Gábor gyengeséget érzett, pihenni akart, kapkodott, várt, remélt, most olyan csend volt — mindenki őt nézte, vártak. A csendőr is odaszólt. — Gábor, mondd meg! — Nem mondom meg — ordított Gábor vadul. — Nem — és elindult a könnye... folyt a könnye... belefolyt a szájába... köpött. — Kutyák vagytok, az anyátok... — Spirituszt — hangzott a szobában. A szesz csípős szaga belefolyt Gábor arcába — ő ott feküdt a földön. Erezte, hogy a szíve ver, de gondolatai már nem voltak. Mikor a láng felcsapott, a tiszt ki­ vette a revolverét és belelőtt a láng közepébe. Aztán mások is lőttek. Az első golyót a bal lábában érezte, a másik lövést már csak hallotta. ☆ A csóti fogolytáborból részletes levelet kaptam Kis Gábor elvtárs pusztulásáról. A levél különös úton és sokáig ért el hozzám. Sokat kockáztatott akkor, aki küldte. Kis Gábor 1918 elején Tyumenyben lépett be a Vörös Gárdába... Aki ismerte, csak jót mondhatott róla... Komoly, egyszerű közkatonája volt a Vörös Gárdának, később a Vörös Hadseregnek, és amint a levéből kitudódik, kemény harcosa maradt a világl'orralalomnak utolsó leheletéig. M oszkva 1924. d ecem ber 21.

112

Szergej Jeszenyin:

Szovj et-Oroszország Elmúlt a förgeteg. Kevesen bírtuk épen. Hány nem felel hívó baráti szóra! Most az elárvult földre visszatértem, ahol nem jártam nyolc év óta. K it hívjak? Kivel osszam éles árnyú keserves örömem, hogy életben talál bárki fia? Itt még a malom is — félszárnyú nagy gerendamadár — húnyt szemmel álldogál. Itt már egy sem ismer, tudom. Akik szerettek, mással elcseréltek, és ott, hol álldogált szülőlakom, most hamu hever és úti homokréteg. S az élet megy tovább, öreg s ifjú fejek jelenésként bukkannak fel köröttem, de nincs ki előtt (kalapot emelnem, senki szemében otthont nem lelek. Fejemben karmos gond-csapat riog: mi a haza? Vagy álom ez, tűnő? Majdnem mindenkinek zord zarándok vagyok, ki tudja, milyen messziről jövő. Ez én vagyok! Ládd e falu fiát, e faluét, amely arról lesz híres egykor, hogy itt szülte egy parasztasszony Oroszország botrányos lantosát. De az esz a szivet csitítja: „Mórt vagy megbántva, cimbora? már az új fény ragyog virítva más nemzedék kunyhóira.

113

Te lassan el virulsz; ne bánd, más ifjak másképpen dalolnak, már sokkal szebbet tudnak holnap, anyjuk nem a falu, hanem egész világ.” Hazám! Bolondként boly gok földeden! Besüppedt arcomon betegség pirossága. Honfitársak szava már szinte idegen, és mint külföldre, érkezem hazámba. Most ezt látom: a parasztok vasárnap a tanácsház elé, mint rég templomba, gyűlnek; olajozatlan, fa-göcsörtös szájak „az új helyzetről” vitába merülnek. Az alkony híg aranyat csorgat, szürke földeken habzik szerteszét. Árokpartnak vetik a jegenyék mezítlen lábukat, mint kapuknál a borjak. Sánta vöröskatona réved múltba, emlékezőn ráncolja homlokát, Bugyonnijról szól fontoskodva, századszor mondja el Perekop ostromát. \ „Akkor aztán mi... emitt, meg amott... aztán a burzsujt, ottan, a Krímen...” A juharfák fülelnek hegyesen, árnyban sápítoznak az asszonyok. Hegyről ereszkedik egy paraszt-komszomol: most hallgathatsz harmonikát itt és Gyemjan Bednij agitkáit. A víg rikoltozás a völgyben szétomol. Ez most az ország! Hát mért bőgtem én, hogy barátja vagyok a népnek? Az én költészetem többé nem él, magam se kellek a fenének. Mit bánom én! Szülőföld, ég veled! Elég, hogy valaha szolgálhattam neked. Sebaj, ha már nem énekelnek engem: addig daloltam én, míg beteg volt a földem

Én mindent úgy veszek, miképpen adják, Isten engem! Ha kell, járjak kitaposott úton. Októberé és májusé a lelkem, de lantom, kedves lantom nem adom. Más kézbe nem adom — hozzá ne érjen anyám, barátom, feleségem. Megszólaltatni csak én értem, az éneklése: éneklésem. Ifjak, viruljatok! Legyen ép testetek! Nektek megváltozott az élet és az ének. Ismeretlen határ felé magam megyek, ahol megbékül a lázongó lélek. De akkor is, ha majd az egész földgolyóról eltűnik a törzsek gyűlölködése, el a hazugság és komorság — én akkor is magasztalom ihletben égve a föld egyhatodát, amelynek neve: Oroszország. (Fordította: Weöres Sándor)

i

115

VITA Bimbó Mihály:

Révai József és a „népi írók" történelemszemléletének értékelése Az a kétkötetes válogatás, amely a múlt cv végén jelent meg Révai Józsefnek — a jeles marxista gondolkodónak és publicistának, a kommunista mozgalom kiemel­ kedő harcosának — történelmi írásaiból, újból felelevenítette a történészek között folyó vitát. Eközben több kísérlet történt Révai történelemszemléletének értékelésére is. Ez nyilvánvalóan nem véletlen. Azon kérdések kapcsán, amelyeket írásaiban Ré­ vai érint, eszmecsere folyik történészeink között a magyar történelem egyes problé­ máival kapcsolatban. Annak a jelentős munkának az elemzése, melyet Révai a „né­ pi írók” mozgalmának vizsgálatával végzett, hozzájárulhat e kérdések tisztázásához. Másrészt, a marxista történelemtudomány maga is történelmi termék, így Révai szemléletmódjának feltárása része e történelmi út vizsgálatának, Az ember természete, lényege, jellege szerint történelmi lény, minden nemze­ déke, társadalmi csoportja és egyede is történelmi fejlődés, a megelőző nemzedékek történelmi tevékenységének a terméke. Ebből következően nem véletlen, hogy serr egyes emberek, sem osztályok vagy más társadalmi csoportok nem lehetnek meg s történelmi tudat valamely form ája nckül. Osztálytársadalmak időszakában e törté­ nelmi tudat ideológiai jellegűvé válik. Nyilvánvalóan érvényesek e megállapítások politikai és szellemi mozgamak esetében is, melyek szintén történelmi termékek Sőt, politikai áramlatoknál ez az általános tendencia motiválódik azzal, hogy a tö­ megek cselekvésének egyesítéséhez és stimulálásához elengedhetetlen ideológia kidol­ gozása nem történhet és nem is történik meg a történelmi tudat valamely formája nélkül. Ezen általános meggondolások szemmelláthatóan alkalmazandók mind a „népj írók” mozgalmára, amelynek értékelésében Révai nagy szerepet vállal, mind a kom­ munista mozgalomra, amelynek nevében és keretében ezt a szerepet vállalja. Vagyis, a „népi írók” ideológiájában szükségképpen vannak történelemfilozófiai, történet­ szemléleti elemek. Ugyanakkor napvilágra kerül az is, hogy a magyar kommunista mozgalom történelmi tudata fejlődés eredményeképpen jö tt létre, sőt az is, hogy e mozgalom történelemszemléletében is voltak változások, bár filozófiai alapjaiban mindig a marxista filozófiára igyekezett ez a tudat támaszkodni. így a jelzett kérdés — Révai és a „népiesek” történelemszemlélete — néhány összefüggésének meg­ vizsgálása után fontos következtetésekhez juthatunk mindkét problémakör területen. Általában a történelmi tudat tartalma és form ája is determinált e tudaton kí­ vüli tényezők által. A meghatározásban alapvető szerepet játszanak az objektív összetevők. Különösen világosan megnyilvánul ez az osztályok és más társadalmi csoportok történelemfelfogásában. Itt általában és konkrétan is az objektív tár­ sadalmi helyzetből fakadó, a történelmi fejlődés sajátosságaiból és a történelmi cselekvés feladataiból adódó érdekek a döntőek, illetve az így létrejövő bonyolult érdekszféra közvetítése hat a történelmi tudatra. Ez a meghatározó hatás mind a

116

„történelemfilozófia” általánosságának szintjén, mind a módszertani elvek területén, mind pedig a történelmi tények válogatásában és interpretációjában érvényesül. Magától értetődik, hogy ezek a tendenciák az osztály vagy társadalmi csoport érdekeit más osztályokkal és csoportokkal szemben közvetlenül kifejező és képviselő politikai áramlat törtcnelemfelfogásában talán még fokozottabban érvényesülnek. Jellemző sajátossága ez az olyan, lényegében elvetélt politikai mozgalomként fel­ fogható irányzatnak is, mint a „népi írók” mozgalma. Az abszolút igazság tiszta formában való elérésének lehetetlensége mellett ez a döntő oka annak, hogy egy és ugyanazon objektív történeti folyamatról, lénye­ gében ugyanazon feltárt forrásanyag alapján, vagyis az anyagok csoportosítása és a tények interpretációja miatt és következtében a különböző áramlatok igen külön­ böző történeti képet adnak. A társadalmi tudat, közelebbről az ideologikus jellegű történelmi tudat területén így is megjelennek az objektív partikuláris érdekek. Ana­ lóg folyamat ez azzal — sőt, bizonyos értelemben része annak a tevékenységnek — ahogyan a különböző társadalmi csoportok és áramlatok saját koruk történeti adott­ ságait értékelik teoretikus tudatuk szférájában és ezen az alapon megadják cselek­ vésük irányát és módszereit. Kétségtelen sajátossága a történelmi tudatnak az is, hogy mind az általánosság, mind pedig a tudományos mélység szempontjából különböző szintjei vannak minden osztály és politikai mozgalom esetében is. Közismert igazság az is, hogy az érde­ keknek általában különböző területei vannak — társadalmi csoportoknál is. A mi szempontunkból itt a döntő mozzanat az, hogy az objektív érdekek szférájában a közvetlenség és a közvetettség, az alapvetőbb és a kevésbé alapvetőbb érdekek vona­ lán differenciálni lehet, sőt a tudományos elemzésben kell is. A történelmi tudat különböző szintjei és az érdekek szintjei között-összefüggés mutatható ki. Más szóval, a közvetlen érdekek és a tudat közvetlenebb formái — a köznapi tudatban jelenlévő történelmi mozzanatok — között a megfelelés viszonya áll fenn. Ezen túl is a közvetlen, a konkrét — a politikai közvetlenséget is ideértem — érdekekre jellemző az, hogy közvetítő tényezők is. Ez a szerepük a történelmi kép kimunkálásában, a kor értékelésében is kimutatható. Közvetítenek a mélyebb lényeg — a történelmi tendenciák — és a felszín — a történelem napi eseményei között. A közvetítés mint közvetlen meghatározás jelenik meg. A közvetlen meghatórozó azon­ ban logikai értelemben nem azonos az alapvetővel, pontosabban, nem fejezi ki vi­ szonylag tiszta formában az alapvető összefüggést. A történelmi tudatnak minden olyan formája, amely a közvetítő-közvetlen meghatározót alapvető meghatározónak, az alapvető lényeg tiszta kifejeződésének mutatja meg, szükségképpen torzulást ered­ ményez. Másrészt azonban, a konkrétság, a közvetlenség — itt és a következőkben mindig alapvetően és döntően a politikai közvetlenség területére gondolok — szfé­ ráját nem lehet megkerülni annak veszélyeztetése nélkül, hogy a történelmi tudat elveszti saját, azaz történ elm i jellegét. A politikai közvetlenség erőszakolt megke­ rülése absztrakt képet eredményezne, amely nem történelmi, éppen azért mert nem konkrét. A jelen, a társadalmi csoportok és a hozzájuk kapcsolódó politikai közvetlenség mindig történeti termék. Az általános összefüggések és mozgástörvények tiszta for­ mában nem léteznek, mindig konkrétan jelennek meg. A történelmi tudat csak úgy válik történelmivé a szó teljes értelmében, ha figyelembe veszi ezeket a sajátossá­ gokat. Fel kell ismernie ugyanis azt, hogy a jelen, a politikai közvetlenség is törté­ nelmi fejlődés eredménye és azt is, hogy e jelen történelmi tudatát is ez a fejlődés determinálja általában. Másrészt, ez a történelmi tudat szempontjait, nézőpontját a történeti folyamat általánosításából meríti, e folyamat gondolati feldolgozásának

117

eredményéből származtatja. így az egyetemes fejlődés egy konkrét, magasabb szint­ jéről adhatja meg az előző, alacsonyabb fejlődési szakaszok szerepét, melyet azok az egész folyamatban és a jelen létrehozásában betöltötték. Ugyanígy a logikai kép­ ben világossá válik az előző szakaszok értelme. Ebből következően világos, hogy az ember történelmi lény jellege azt is jelenti, hogy tudatosan képes- ábrázolni azt az utat, amelynek eredményeképpen maga is létrejött. Eközben e tudatos ábrázolás végső célja az, hogy tevékenységével tovább alakítsa ezt — az őt is létrehozó — folyamatot. Szükséges itt néhány szóban a politikai közvetlenség és a tudományos közve­ tettség, a tudományos mélység — gyakoribb és köznapibb szóhasználattal élve: a politikai és a tudomány — szembenállásáról és szembeállításáról beszélni. Nem vitat, ható, hogy a politika és a tudomány — természetesen itt döntően csak a társada­ lomtudományról van szó — szférái nem azonosak egymással. Közöttük ezért szük­ ségképpen lehetnek és léteznek ellentmondások. Mégis, szembeállásuk és egymással való szembeállításuk még a polgárság esetében sem tekinthető abszolútnak, különö­ sen nem a polgárság forradalmi, haladó időszakában. Ekkor ugyanis a tudományfej­ lődése és a polgárság politikája általában és fő vonalában szinkronban haladt. A tudományok fejlődési irányai és lehetőségei, különösen pedig a társadalomtudomá­ nyok tartalmi mozgásirányai és a polgárság politikájának tendenciái között termé­ szetesen kiéleződnek az ellentmondások az imperializmus időszakában. Abszolút el­ lentétekről még ekkor sem beszélhetünk, bizonyos határokig a polgárság politikája ekkor sem lehet meg reális társadalmi felismerések nélkül. A munkásbsztály esetében pedig a fő tendencia a tudomány és a politika ellent­ mondásos egysége. A kettő egybeesése itt sincs meg, de a politika szférája — ter­ mészetesen ebben az esetben a fő vonalában helyes politikáról van szó — itt mint a köznapi közvetlenség és a tudományos közvetettség közötti átmenet, mint az egyik­ ből a másikba átvezető szakasz jelenik meg. így a tudományos tudat és a munkásosztály politikája között állandó kölcsönhatás van. Ez nem zárja ki elvileg és gya­ korlatilag az ellentmondások lehetőségét és ezek esetleges, időleges kiéleződését sem. Különösen megvan ennek a lehetősége ott, ahol a társadalmi bázis fejlődése jelentő­ sen eltért a „tiszta” úttól és a történelmi fejlődés sajátosságai m iatt jelentős torzulá­ sok lépnek fel politikában is és ideológiában is. A magyar társadalom fejlődése hosszú időn keresztül nagyjából ilyen „torzult” volt, aminek e társadalmi szerkezet és élettevékenység minden területén igen sok konkrét következménye volt. * A „népi írók” mozgalmának egész ideológiája és történelemszemlélete is a fenti szempontokat és meggondolásokat figyelembe véve eléggé komplexnek tekinthető és a viszonylagos teljesség igényével lép fel. Ebben az ideológiában kísérlet történik arra, hogy a mozgalom résztvevői felvessék a két világháború közötti magyar tár­ sadalom minden jelentős kérdését, valamint arra is, hogy saját koruk értékelése mellett értelmezzek a magyar társadalom történelmi fejlődésének útját is, erői egy viszonylag kerek és következetes történelmi képet adjanak, legalábbis a magyar polgári fejlődés szakaszáról. A „népi írók” ideológiájának történelemszemléleti elvei megjelennek és konkretizálódnak mind saját koruk, mind a magyar történelem álta­ luk végzett vizsgálatában. Révai a „népi írók” mozgalmával foglalkozó elemzéseiben a viszonylagosan komplexnek és teljesnek tekinthető ideológiának nem minden oldalával, nem min­ den vonatkozásával, a mozgalomban felvetett kérdések nem mindegyikével foglal­ kozik. Még az ebben az ideológiában kialakított történelmi képnek sem érinti min-

118

den aspektusát, e történelmi tudat következményeit és különösen alig érinti ezen ideológia történetfilozófiai alapjait. Révai ezt nem is tűzi ki célul maga elé. Számá­ ra — egyébként érthető okokból és szükségletekből — nyilvánvalóan a korabeli tár­ sadalmi viszonyok értékelésének és e viszonyok megváltoztatásához szükséges cse­ lekvési feladatok kitűzésének problémaköre volt a döntő. A magyar polgári fejlődés­ ről alkotott „népies” elgondolást csak annyiban érinti, amennyiben ez a mozgalom jellegének megítéléséhez szükséges, illetve, amennyiben magát az áramlatot kell megvédeni önmaga tévedéseitől és a politikailag reakciós ideológiák behatásától. 194(i-ban maga így ír, visszatekintve a mozgalommal foglalkozó fő munkájának cél­ kitűzésére: „Könyvem közvetlen célja hét esztendővel ezelőtt az volt, hogy a ma­ gyar demokratikus gondolat egyik fontos áramlatát, a népi irodalmi és politikai moz­ galmat, segítsen megvédeni a fasiszta fertőzéstől, jobban mondva baráti kritikával segítse a népieseket abban, hogy ők maguk észrevegyék a veszélyt, amiben forognak. Az elvi és irodalmi elemzés és bírálat mögött politikai cél rejtőzött: ú tját egyenget­ tük a velük való szövetségnek a fasizmus ellen, a magyar demokráciáért.” Ebből világosan kiderül, hogy az elv i elem zés Révai célkitűzésében is a fasiz~ m u sellen es széles osztályszövetség létreh ozásán ak közvetlen politikai célját szolgálta. Vagyis a kommunista mozgalom történelmi tudatának Révai képviselte áramlata a politikai közvetlenségből kiindulva közelíti meg az elméleti, a tudományos — egye­ bek mellett a történeti — elemzés feladatait. Nem lehet kétséges, hogy a politikai közvetlenség ilyen mértékű behatolása a kommunista mozgalom történelmi tudatá­ ba, sőt bizonyos mértékig történelemszemléletébe is, döntően pozitív következmé­ nyeket von maga után. Ugyanakkor ez a körülmény nem kevés negatív következ­ ményt is eredményezhet akkor, ha a tudományos következtetésekkel szembeni lehe­ tőségek valóraválásához szükséges egyéb feltételek is megvannak. A „népi írók” mozgalmának értékeléséhez Révai a munkásosztály forradalmi párt­ jának álláspontja alapján közelít. Konkrétan ez azt jelenti, hogy történeti elemzései­ ben, de saját korának kérdéseinél is a materialista történelemfelfogást alkalmazza, ennek következményeivel együtt. Számára így lehetővé válik a történelmi objekti­ vitás megközelítése, az objektív történelmi igazsághoz vezető út kiindulópontjának tudományos megteremtése. Ezért a „népi írók” áramlata történelmi helyének és sze­ repének megítélésében az általa adott kiindulópont, valamint az e talajon végzett elemzés és értékelés mindig egyik alapvető szempont marad az áram lat tudományos feldolgozásában. így a Révai által elért tudományos eredmények az abszolút igazság részei. A politikai közvetlenség ilyen alkalmazásának ez az általában vett pozitív következménye. Mint ezt a további vizsgálat megmutatja, ez a következmény egy sor konkrét tudományos eredményben realizálódik. A marxista történettudomány számára az első konkrét pozitív következmény az, hogy viszonylag tisztán és könnyen fel lehetett tárni a „népi írók” áramlatának osztályalapjait, osztályálláspontját, ami elengedhetetlen mint első lépés minden to­ vábbi társadalomtudományi elemzés számára. A döntő felismerés, amelyet itt meg­ fogalmaz Révai, az, hogy e mozgalom esetében nem csupán a polgári értelmiségiek valamiféle elégedetlenkedő, sokszor zavaros és következetlen mozgalmáról, nem is csak egy zavaros ideológiai áramlatról van szó. Rámutat arra, hogy az egész irány­ zatban így vagy úgy a parasztság jelentkezik, paraszti törekvések nyilvánulnak meg benne. Révai álláspontja már ezzel is elkülönül a korabeli balodali polgári áramlatok­ ban és a szociáldemokrata mozgalom vezető rétegében kialakult felfogástól. Ezek a né­ zetek a „népi írói” mozgalmat legjobb esetben mint elégedetlenkedő, helyüket nem találó fiatal értelmiségiek zavaros mozgolódását értékelték. Révai álláspontjának ezektől való elkülönülése látszólag nem sokat mond, hiszen a kommunista mozga-

119

lom álláspontja természetszerűleg a legtöbb kérdésben különbözik a fenti áramlatok nézeteitől. Többet mond már az, hogy Révai felfogása elkülönül — a helyes elkép­ zelés felé törve az utat — a kommunista mozgalomban viszonylag nagy elterjedtség­ nek örvendő nézetektől is, amelyek egyoldalúan és absztrakt módon értékelték a „népi írói” mozgalmat. Pontosabban szólva túlhaladja ezeket a korabeli nézeteket és hozzáteszi ezen megállapításához azt, hogy ez a kibontakozott áramlat a magyar de­ mokratikus mozgalmak új fejlődési szakaszát reprezentálja. Uj ez a fejlődési szakasz kettős értelemben. Történetfilozófiai értelemben újnak tekinthető azért, mert a sajátos magyar fejlődés következtében a parasztság olyan kétirányú — paraszti-polgárosodási és paraszti-szocialista — törekvéseit fejezi ki, amelyek az objektív feltételek és körülmények következtében a társadalmi haladá­ sért küzdők táborát erősítik. Uj ez a fejlődési szakasz politikai értelemben is, mert a mozgalom sajátos társadalmi talajon jelenik meg. Ez a talaj nem más, mint az ellenforradalmi konszolidáció csődje, közelebbről annak — az ellenforradalmi res­ tauráció érdekében létrehozott — osztályszövetségnek és kormányzati rendszernek a válsága és felbomlása, amelyet Bethlen neve fém jelzett és amely saját propagandá­ jában „keresztény” és „nemzeti" volt. Kifejezi a mozgalom a parasztság és az értel­ miség egy részének csalódottságát és kiábrándultságát ebből az ellenforradalmi konszolidációs rezsimből. A mozgalom gyökereinek ilyen tisztázása még tovább motiválódik Révai által annak megmutatásával, hogy a „népies” mozgalomban meg­ nyilvánul egy másirányú csalódás is, mégpedig a parasztságnak a munkásosztály po­ litikájában való csalódása, amely döntően a Tanácsköztársaság idejének politikai — mindenekelőtt agrárpolitikai — eseményeivel van összefüggésben. Ezek az elméleti elemzés eredményeképpen elért megfontolások rendkívül fon­ tosak tudományos és politikai szempontból egyaránt. Révai elemzése lényegében és egészében megmarad a politikai közvetlenséggel összefüggő szinten. Ez vitathatatlan a Révai történelmi munkásságát ismerők és elemzők számára. Megítélésem szerint Mol­ nár Erik is erre utal, amikor Révai történeti írásairól olyan véleményt formál, hogy azok a politikai harc közvetlenségének területén, de legalábbis azzal szoros összefüggés­ ben keletkeztek. Ez szükségképpen azzal já r, hogy a folyamatok mélységébe, sokolda­ lú lényegébe való behatolás egy bizonyos haláron túl hiányzik nála.Ezt tekinthetjük a politikai közvetlenség negatív következményének a tudomány szférájában. Szükséges megjegyeznem, hogy Révait ezért nem lehet hibáztatni. Azon túlmenően, ami t meg is va­ lósit más célt nem tűz maga elé. Teoretikusan pedig nem zárja el a további elemzések, a további elmélyülés lehetőségét, hiszen célkitűzésénél maga beszél elemzéseinek „köz­ vetlen céljá"-ról. (Révait a további elmélyítésben — a kitűzött célon kívül — nyil­ ván más tényezők is akadályozták volna, mint pl.: az országtól, így a közvetlen harcoktól való távoliét, az anyag nem teljes feltárásának korlátái stb.) Révai munkásságának az az eredménye, hogy a mozgalom fentebb jelzett je l­ legét feltárta, elvi jelentőségű a tudományos marxista történelmi tudat, konkrétan a két világháború közötti magyar társadalom fejlődéséről alkotott marxista elképze­ lés számára. Elvi jelentőségű ez ugyanakkor a kommunista mozgalom politikai stra­ tégiájának és taktikájának szempontjából is, Megteremtődött ugyanis tudományosan az a kiindulópont, amelynek alapján az elméleti elemzés a következőkben továbbléphetett, elmélyítve a politikai közvetlen­ ség reflexiójával elért gondolati eredményeket. így a dialektikus tagadással meg le­ hetett volna haladni a politikai közvetlenséget, megőrizve és továbbvive annak min­ den pozitívumát és így teoretikus, mély tudományos megalapozását adva a követke­ ző, magasabb szintű politikai gyakorlatnak. Ez tudományosan a marxizmusban k i­ dolgozott egyetemes modell és a magyar fejlődés összevetését jelentette volna, Je-

120

lentetle volna továbbá más, ezzel kapcsolatos, fontos mozzanatok vizsgálatát is. Ilyen jellegű vizsgálatok után, az elméleti eredmények birtokában vissza lehetett és kellett volna térni az adott helyzet és az adott mozgalom értékeléséhez és egyben bírálatához. Kzt ilyen, vagy hasonló formában és mértékben Révai természetesen nem végezhette el maga, de a marxista értelmiségnek feltétlenül el kellett volna végeznie, ha korábban nem is, a felszabadulás után. A két világháború közötti magyar társadalom kérdéseit, különösen azokat, ame­ lyeket a „népi írók” mozgalma vetett fel, Révai a politikai közvetlenség szintjéből kiindulva vizsgálja. Ezt mutatja az is, hogy az áramlat résztvevői közül elsősorban azokkal polemizál az érintett kérdésekben, akik maguk is döntően ezen a szinten mozognak kérdésfeltevéseikkel és a rájuk adott válaszokkal. Efelé tolta vitáját és elemzéseit a széles antifasiszta ellenálláshoz, majd az ország függetlenségének meg­ védéséhez szükséges osztályszövetség létrehozásának elkerülhetetlensége is. Megis­ métlem, hogy véleményem szerint ez nem érinti Révai elemzéseinek objektív igaz­ ság jellegét. Ellenkezőleg, mivel a felvetett kérdéseket a marxista történelemszem­ lélet talaján oldja meg, a munkásosztály harcainak szempontjából és érdekeiből in­ dul ki a vitában, tevékenysége a társadalmi haladás fővonalába esik, annak része — gondolatai ilymódon a történelmi igazság szerves részei. Ezek a gondolatok nem­ csak a marxista történelemtudománynak alkotóelemei, hanem annak egy elenged­ hetetlen fejlődési szakaszát képezik, amely szakaszt nem lehet kiiktatni e tudomány fejlődéséből, de ugyanakkor meg lehet és kell haladni a szó dialektikus értelmében. Révai álláspontjának helyességét és jogosságát, elemzésének fővonalában tudo­ mányos jellegét mutatják azok a megállapításai, amelyeket a mozgalom két fő áramlatáról tesz. Teljesen helyesnek lehet és kell elfogadni azt a gondolatmenetét, hogy a mozgalom e két belső tendenciája közül az egyik: a paraszti (polgári) demokratiz­ mus jelentkezése; míg a másik: a paraszti (kispolgári) szocializmus napvilágra kerü­ lése. Ezek olyan fontos társadalomtudományi következtetések, amelyek egyrészt a magyar történelemtudomány szerves részei, másrészt és ugyanakkor fontos politikai következtetések is a kommunista mozgalom taktikai irányvonala számára. Révai gondolati eredményei így nemcsak a történelmi tudat elemei és megnyilvánulásai, hanem a magyar kommunista mozgalom politikai elméletében és taktikájának meg­ alapozásában is egy fejlődési szakaszt képviselnek. A „népi írók” mozgalma jelentőségének felismerése, az általuk felvetett kérdések vizsgálata, történelemfelfogásuk egyes mozzanatainak elemzése, a velük való polé­ mia — és mindezzel kapcsolatban a magyar társadalom szerkezetének meghatározott szinten való átgondolása — ahhoz a tudományosan és politikailag új felismeréshez vezeti Révait, hogy az agrárkérdés sajátos helyek foglal el a magyar társadalom szerkezetében és a társadalmi haladásért vívott harcban. Ezzel elveti és megcáfolja a szociáldemokácia vezető rétegének álláspontját ebben a kérdésben, azaz, lényegé­ gében megcáfolja és elveti a magyar munkásmozgalom vezetésében meglévő oppor­ tunizmus egyik fővonalát. Ezen túlmenően rést üt Révai a kommunista mozgalom­ ban az agrárkérdéssel kapcsolatban meglévő téves, „baloldali opportunizmus”-nak nevezhető állásponton is. Ezzel a tevékenységgel teoretikus alapot teremt — az egyébként praktikusan már folyó — új, kommunista taktikai irányvonal kidolgozásá­ hoz. Elsődleges fontosságú itt, hogy Révai megvilágítja az agrárkérdés jelentőségét a munkásosztály szövetségi politikája és a magyar társadalom szerkezeti átformálá­ sáért vívott harc szempontjából. Konkrét példaként szépen mutatja ez a tudomány és a politika összecsengését, lehetséges harmóniáját a kommunista mozgalomban. A „népi írók” mozgalmának történelemszemléletével is lényegében a politikai

121

közvetlenség szintjéből kiindulva foglalkozik. E szemlélet fő hiányosságát abban je ­ löli meg — e szinten maradva egyébként helyesen —, hogy az áramlat résztvevői elemzéseikben megmaradnak a társadalmi jelenségek felszínén. Rámutat arra, hogy a mozgalom képviselőinél hiányzik a magyar társadalom osztályszerkezetének tudo­ mányos felismerése, még kevésbé jutnak el általában az osztályok ökonómiai elem­ zéséig. Mindezek ellenére úgy véli, hogy a mozgalomban kifejezésre jutó társadalmi erők a munkásosztály legfontosabb szövetségesei lehetnek és lesznek a munkás—pa­ raszt hatalomért vívott harcban. B ár ez a megállapítás önmagában — a történelem későbbi menete által is igazoltan — helytálló volt, mégis elemzéseiben Révai túlér­ tékelte a mozgalomban rejlő és benne megnyilvánuló demokratikus lehetőségeket. Alapjában e túlértékelésnek — megítélésem szerint — két fő oka volt. Révainak a magyar társadalom szerkezetével kapcsolatos elmezései, amelyeket a politikai közvetlenség szintjén végzett el, nem alapultak, illetve csak részben tá­ maszkodtak egy ennél mélyebb szintű analízisre. Munkásságának ez nem hibája, ha­ nem szerencsétlensége. Ezt a feladatot ugyanis csak egy viszonylag szeles marxista, kommunista értelmiség tudta volna elvégezni — ilyen pedig Magyarországon a két világháború között nem volt. A „népi írók” mozgalma ideológiájában — legalábbis leg-„filozófikusabb” képviselőjének, Németh Lászlónak, nézeteiben — összevetik az általános, egyetemes történelemfilozófiai kategóriákat a magyar történelmi folyamat­ tal a polgári fejlődés kezdeteitől. Ezen összevetés alapján vonják le azt a következ­ tetést, hogy a magyarság kiesett az európai fejlődés fő áramlatából századokkal ez­ előtt cs most megértek a feltételek ahhoz, hogy visszavezessék a magyar népet az európai fejlődés élvonalába, így politikai következtetéseiknek és programjuknak egy általános elvi, történelemfilozófiai megalapozást adnak, ahol az egyetemest és a sajá­ tosan magyart megkísérlik egységbe ötvözni. Németh László és nézetei e feladat megoldása értelmében töltenek be kulcsszerepet a mozgalom ideológiájában. Ezért Németh László a mozgalom központi alakja nemcsak és nem elsősorban abban az értelemben, hogy politikailag nagyjából a mozgalom centrumában áll, hanem még inkább abban az értelemben, hogy a történetfilozófiai a i 1 jókkal, magának a moz­ galomnak elméleti megalapozásával ő foglalkozik a légtől «t és a legmélyebben. Itt tehát van egy kísérlet a teljes történeti elemzésre, ha ez , zellemtörténeti” és irracionalista filozófiai megalapozású is, Révainál, illetve a magyar kommunista mozga­ lomban ekkor nincs ilyen teljes történelmi megalapozás. Ez a körülmény viszont nemcsak a polémia sikerét akadályozza, hanem a stratégiai elvek kidolgozásánál lehetőséget teremt az objektív elemzés szubjektív meggondolásokkal való helyettesí­ tésére. Révai az általános törvényszerűségeknek és a magyar fejlődési útnak az össze­ vetését csak részben végzi el. Emögött az húzódik meg, hogy ő a politikai közvet­ lenség szintjén az adott esetben nem akar és nem is lép túl lényegeben, sót, külső feltételei és lehetőségei valószínűleg meg is gátolták volna e túllépésben. Ennek el­ lenére is rendkívül fontosak azok a tudományos és politikai eredmények, amely— .' a részleges egybevetés alapján elért. A „népi írói" mozgalom ideológiájában a magyar társadalom szerkezetének., illetve az agrárkérdésnek és a vele kapcsolatos társadalmi problémáknak a fel­ vetése általánosabb mint Révainál. Ugyanakkor e kérdések teoretikus megohkAa ebben az irányzatban torz és utópisztikus. Ennek közvetlen oka az, hogy a kiinduló történelemszemlélet, az ideológiai alap hamis. Ezen áramlat történelemíilozo' injá­ ban használt egyetemes kategóriák nem igazi egyetemességet tükröznek és a tények válogatása és értelmezése a magyar történelemből a mozgalom osztálytalajának megfelelően történik. így a történelmi elemzés cs a megalkotott történelmi zc."

122

tartalmaz igaz mozzanatokat cs elemeket, de egészében szubjektivista, mert nem az egyetemes haladás, hanem partikuláris érdekek talaján jött létre. Az ideológia és törtcnc’cmszemlclet hamis és szubjektivista jellege a sajátos osztálytalaj és történelmi viszonyok kövelkezménye. A parasztság, de általában a közbülső rétegek mozgását, tevékenységi tenden­ ciáit nem lehet elválasztani a kor, illetve az alapvető osztályok jellegétől, mozgás­ irányaitól, sőt, ezen osztályok — mindenekelőtt az uralkodó osztály — fő ideológiai álláspontjától sem. Már ez is világosan jelzi azt, hogy az imperializmus visznyai kö­ zött, a kapitalizmus általános válságának feltételei és az uralkodó osztályok e fel­ tételek között kibontakozó politikájának viszonyai nagymértékben befolyásolják azokat a politikai mozgalmakat, amelyek társadalmi bázisaként közbülső rétegek lepnek fel. Ilyen viszonyok között minden olyan politikai mozgalom, amely a köz­ bülső rétegekre — közelebbről a félig feudális viszonyok között élő parasztságra — támaszkodik, hordozhat és kifejezhet demokratikus tendenciákat, de hordozhat retrográd, reakciós lehetőségeket is. Azok a csalódások, amelyeken nálunk a paraszt­ ság évszázadokon keresztül az uralkodó osztályok politikáját illetően átment, a munkásmozgalom agrárpolitikájában való csalódás, az általános válság időszakában megvalósított konzervatív restauráció stb., nemcsak olyan rést nyitnak meg, ame­ lyen keresztül a parasztság a haladás, a demokrácia felé tájékozódhat, hanem olyan rések is megnyílnak, amelyek megteremthetik a parasztság jelentős részének időle­ ges tájékozódását a szélsőjobboldal felé, a tényleges, valóságos radikalizmus, helyett az álradikalizmus, a demagógia felé történő mozgását. Egy ilyen értelmű mélyebb és teljesebb történelmi elemzés elvethette volna az áramlat torz ideológiai alapjait és meggátolta volna a mozgalom túlértékelését de­ mokratikus tendenciái vonalán. Révai azzal bővíthette volna saját lehetőségeit, hogy a teljes történelmi elemzés helyettesítéseképpen foglalkozik az irányzat gyen­ geségeit viszonylag tisztán megmutató történelemfilozófiai elvekkel és alapokkal. Ez azonban nála hiányzik, amit mutat az is, hogy alig foglalkozik az ebben az értelem­ ben központi helyet elfoglaló Németh László nézeteinek elemzésével. így szemmelláthatóan nem lehet teljesértékű az irányzattal való polémiája és logikusan ju t a mozgalom demokratikus lehetőségeinek és tendenciáinak túlértékeléséhez. Ennek viszont további következményei lehetnek és lesznek a felszabadulás utáni fejlődésben a társadalmi demokrácia kibontakoztatása, illetve ennek elméleti megalapozása vonalán. Az agrárkérdés ugyanis a kommunista mozgalmon belül döntően csak a taktika szintjén kerül elemzésre ekkor és csak jóval később mélyül el az egész vele kapcsolatos problémakör annak felismeréséig, hogy Magyarországon a belpolitikai viszonyok területén az agrárkérdésnek, illetve megoldásának, a pro­ letárdiktatúra kérdése után következő alapvető stratégiai jelentősége van. Révai polémiája és elemzései ugyanis összefonódnak egy másik — a kommunista mozgalmon belül folyó — polémiával. Magától értetődik ugyanis, hogy egy olyan politikai mozgalom, mint a kommunista, nem lehetett meg a magyar társadalom fejlődésének és e fejlődés sajátosságainak az elemzése nélkül. A mozgalmon belül kimunkálásra kerülő történelmi kép maga is fokozatosan fejlődik. Révai tevékenysé­ gét úgy tekinthetjük, hogy részben megindítója, részben folytatója egy nagyobb tör­ ténelmi konkrétságra törekvő áramlatnak a mozgalmon belül. A helyesebb, sokol­ dalúbb és teljesebb politikai irányvonal elméleti megalapozása — a stratégia és a taktika szintjén egyaránt — nem valósulhat meg a történelmi út logikai konkrét képének kidolgozása nélkül. Mivel ez akkor nem érte el a viszonylagos, a lehetséges teljesség szintjét, hanem megmaradt a politikai közvetlenség konkrétságánál, a belső polémia sem folyt végig következetesen a kommunista mozgalmon belül a teória

123

síkján, hanem megtört. A belső polémia megszakadásának, a kérdések nem teljes elméleti tisztázásának bizonyos következményei lettek a kommunista mozgalom to­ vábbi — felszabadulás utáni — fejlődésében, egyebek mellett az osztályszövetség megvalósításánál, a társadalmi demokrácia kérdéseinek kidolgozásánál stb. Ezzel szorosan összefügg a másik ok, amelyet röviden úgy jellemezhetnék, hogy figyelmen kívül marad, de legalábbis háttérbe szorul, az a felismerés, hogy az ér­ telmiségnek a társadalmi haladásért vívott harcban döntő szerepe van. Erre az ál­ talánosság szintjén, implicite már többször utaltam feljebb. A döntő szerep nem azonos sem az alapvetővel, sem a politikában az osztálytartalom és a hatalom szem­ pontjából létező és érvényesülő vezetőszereppel. A kifejezést — döntő szerep — itt abban az értelemben használóim, hogy a tudat regulatív funkciója és szerepe az ér­ telmiség tevékenységében realizálódik. Ebben az értelemben minden társadalm i szinten tudatos cselekvés előfeltétele az elméleti elemzés, a tudományos vizsgálat. A spontaneitás legyőzésének feltételeit kizárólag így lehet megteremteni. A „népi írók” áramlatának vonatkozásában ez konkrétan azt jelenti, hogy a mozgalom résztvevőinek döntő többsége téves, hamis ideológiát termel és terjeszt, olyat, amely akadályozza az áramlat demokratikus tendenciáinak kibontakozását, hátráltatja, keresztezi a haladásért vívott harc vonalát és érintkezési pontokat alkot a mozgalom és a reakciós uralkodó osztály között. Egy olyan analízis, amely a poli­ tikai közvetlenség szintjén túllép és figyelembe veszi az értelmiség tevékenységének ezt az oldalát, megmutatta volna, hogy a mozgalmat nemcsak fenyegeti a fasiszta ideológia behatolásának veszélye, hanem a hamis és torz ideológiai mozzanatok keletkezésétől kezdve jelen vannak ebben az irányzatban, sőt, ezek az elemek az áramlat lényegéhez tartoznak és a mozgalom csak akkor szabadulhat meg tőlük végérvényesen, ha saját lényegét is alakítja ezek kiküszöböléssével és fő áramlatában közelít a munkásmozgalom álláspontjához. Ez az ideológia ugyanis zsákutácba jut­ tatja a mozgalom demokratikus tendenciáit is, tehát nem segíti, hanem akadályozza a helyes irányú cselekvést. összegezve azt mondhatjuk, hogy Révai a politikai k \[vétlenség szempontjainak alkalmazásával, a marxista történelemszemlélet elveim \t felhasználásával megte­ remtette a kiindulópontot a „népi írók” mozgalmának tudományos értékeléséhez. Lényegében ő maga az elemzés e szintjén nem lépett túl. A széles és fejlett kom­ munista intelligencia hiánya Magyarországon ahhoz vezet a két világháború között, hogy az elméleti elemző munka kevés és gyakran megmarad a politikai közvetlen­ ség egyébként fontos és elengedhetetlen szintjén. Hosszú éveken keresztül lényegében ez volt a helyzet ezen áramlat értékelésével is. Ez nem volt közömbös a marxista történelemtudomány és a kommunista mozgalom politikája szempontjából sem, el­ lenkezőleg ez a helyzet mindkét területen több-kevesebb torzulást eredményezett. Révai — mint gondolkodó — a politikai közvetlenség szintjét nem emelte az egye­ temesség szintjére. Ugyanakkor kétségtelen, hogy azt a szintet, amelyet helyenként egyetemesként tüntettek fel, ő termelte meg és egy-két mozzanattal maga is hozzá­ járult e lehetőség valóraváltásához. A történeti folyamat, így a „népi írói” mozgalom elemzése és értékelése terén végzett munkája fő vonalában politikailag helyes volt és eredményei a marxista történettudomány szerves részei.

124

V. D. Boncs-Brujevics;

Emlékeim Leninről Gazdag a Lenin-irodalom. Közvetlen harcostársak és távolabbi munkatársak, családtagjai írták már meg — számo­ sán — visszaemlékezéseiket a nagy pro­ letár vezérről. Ezek közül igen sok meg­ jelent magyar nyelven is. Boncs-Brujevics könyvének is, mint minden megbízható emlékiratnak, az adja meg a hitelességén kívül az érté­ két, hogy belülről, indulatokkal töl­ tötten, emberközelből ábrázol történel­ mi eseményeket. Az emberiség történe­ tének legjelentősebb fordulatáról, pon­ tosabban ennek a változásnak néhány jelentősebb eseményéről beszél történel­ mi szemlélettel oly módon, hogy a nagy időket felidéző aktív szemtanú hevüle­ tét is érezzük, s így szinte vele együtt éljük át a történteket. S ami szintén lényeges vonása ennek a könyvnek: minden komolysága ellenére olvasmá­ nyos. Éppen azért, mert emberközelbe hozza a történelmet, és elsősorban azt, akiért íródott ez az cmlékezésíűzér: Lenint. Nemcsak arról beszél, hogyan, milyen körülmények között dolgozott egy-egy sorsdöntő kérdés megoldásán: például, hogy a földről szóló dekrétumot egy h aj­ nalig tartó ülésezés után írta, öntötte végső formába alkalmi szállásán, BoncsBrujevicsék lakásán, arra is ügyelve, hogy házigazdájának rövidre szabott é j­ szakai nyugodalmát ne zavarja. Lenin­ nek a munkatársai, közvetlen környe­ zete, de általában az emberek iránti rendkívüli figyelmességére és arra a tö­ rekvésére, hogy személye minél keve­ sebb gondot okozzon környezetének, na­ gyon jellemző egyébként az az eset,

amikor az ellene elkövetett 1918 augusztus végi merénylet alkalmával ka­ pott életveszélyes sebesüléséből alig­ hogy lábadozni kezdett, amint úgy érez­ te, némileg erőre kapott, azonnal egye­ dül próbált tisztálkodni, hogy minél ke­ vésbé legyen terhére ápolóinak. Olyan képeket is kapunk ebben a könyvben Leninről, amelyek azt mutat­ ják meg, hogy mennyire tisztelte, be­ csülte a dolgozó embereket. Közöttük az olyanokat is, akiknek meggyőződése nem egyezett az övével, a bolsevikoké­ val, de akik ennek ellenére legjobb tu­ dásukkal és teljes erejükkel bekap­ csolódtak az országépítő munkába, az élet helyreállításába. A lapokat forgatva nemcsak az ál­ lam férfival találkozunk, akit szüntele­ nül foglalkoztatnak a nép nagy gondjai, a forradalom éppen soronlévő kérdései, hanem az az ember tekint ránk 'a la ­ pokból, aki évődni is tud a munkatár­ saival, akit rögtön maguk közé fogad­ nak a gyerekek, m ert bele tud feled­ kezni a velük való játékba karácsony este a fenyőfa körül; pedig nemrég szabadult egy halálos veszedelemből. Látjuk azt a Lenint is, aki törődik az egyes ember gondjaival. Azzal például, hogy Boriszov mérnök beteg felesége azonnali orvosi kezelésben és állapotá­ nak megfelelő ellátásban részesüljön. Látjuk azt a forradalmi vezért, aki nagylelkűen eltekint a legsúlyosabb bün­ tetéstől, amikor a személyére támadó orgyilkosokról van szó, de a legkönyörtelenebbül sú jt le másokra, akik a nép, a munkásosztály, a forradalom el­ len lépnek fel. Lenin a teljes emberi életet élte. Ta­ nult és tanított; örült és szenvedett; tá­ madott és visszavonult; örömet fakasz­ tott és keserű gyűlöletet keltett; látta a jövőt, de segítette a jelen bajait is orvosolni; tervezett, de azzal egyidőben

125

alkotott a jelennek; fá jt neki a nép ezernyi kínja, és ezért volt könyörte­ len a kizsákmányolókkal szemben. Mind­ ezt így, és azért így, mert egy volt a néppel, annak életét élte, külsőségei­ ben épp olyan egyszerűen, lelkében épp olyan gazdagon. Hogyan adja vissza ezt a gazdagsá­ got az emlékirat szerzője? Mindenek­ előtt úgy, hogy az események összefüg­ géseiből nem ragadja ki Lenin alakját, nem vész bele a köznapi — bár szemé­ lyes jellegüknél fogva kétségtelenül ér­ dekes — „apróságokba.” Sőt: a törté­ nelmi tabló, a totál plán az uralkodó, de oly módon, hogy azon mindig elő­ tűnik, áttetszik Lenin premier planja. Azokban az emlékképekben pedig, ame­ lyekben, Lenin személye a központ — mint amelyben például a merénylő go­ lyójától életveszélyesen megsebesült és a halállal küszködő Iljicset látjuk, vagy amelyben a felépülése utáni első nagyobb Kreml-beli sétáján filmezik, — ezekben pedig a történelmi keret tet­ szik át Lenin arcképén, megjelenik a nép a maga aggódásával és örömével. Nagyszerűen, érzékelteti ezzel is a szer­ ző: mennyire elválaszthatatlanok vol­ tak egymástól a nép és Lenin. Boncs-Brujevics műveltségére, széles látókörére vall, hogy a személyes je l­ legű emlékezések nem halványítják el lényeges összefüggéseket. Igen jó arányérzékkel választja meg, és az esemény súlyához szabja, hogy mennyi legyen a személyes vonatkozás, a köznapi dolog egy-egy elbeszélésében, és mennyi le­ gyen benne a tágabb valóság: az ország dolga, az orosz proletariátusnak, vagy éppen a világ dolgozóinak harca, pers­ pektívája. Semmi esetre sem kell hozzá patikamérleg, hogy megállapíthassuk: a történelem-centrikus szemlélet dominál ebben a memoár kötetben. Ez azonban nem teszi szárazzá, unalmassá. Ellenke­ zőleg, alig lehet letenni. A már említett érzelmi kötöttségen kívül a szerkesztés is segíti ezt. A legtöbbször a megfelelő pillanat­ ban kapcsol át az elbeszélő részekből,

126

értékelésekből az események ismerteté­ sére és kommentálására, takarékosan foglalja össze a lényeget. Igaz, az egyes visszaemlékezések különböző stílusúak, sőt magukban az elbeszélésekben is van stílustörés, így hát a kötet műfaji szem­ pontból nem egységes. Ez azonban egy­ részt nem is lehet követelmény egy nem hivatásos irodalmárral szemben, másrészt pedig a kötet műfaji eklektikusságát elfeledteti a tárgy és a szem­ lélet, a világnézet egysége, a Lenin tet­ tei, alkotó zsenije, igaz embersége irán­ ti mélységes tisztelet. Jobb, tartalmasabb, tágabb horizontú ez az emlékezés-gyűjtemény, mint a Magyarországon tíz évvel ezelőtt meg­ jelent, ugyancsak Leninről szóló kötet — a Hat esztendő Lenin mellett —, Sz. K. Gil tollából. Ebből az egy évtizede megjelent emlékfűzérből számtalan ap­ róságot tudunk meg a proletárforrada­ lom vezéréről, de a nagy összefüggések hiányoznak belőle. Boncs-Brujevics könyvét olvasva ez az igényünk kielé­ gül, és ezért a hétköznapi, személyes vonatkozások is mélyebb tartalmat, ele­ venebb színt kapnak. A társadalmi öszszefüggések fontosabb szálainak feltá­ rásán kívül a köznapi momentumok színeit az a mód is gazdagítja, ahogyan a szerző megközelíti az elmondandó tör­ ténetet, az esemény magvát. Olykor sze­ mélyes vonatkozású, esetleg intim jele­ nettel indít, és ebből bontja ki a tá­ gabb látószögű képet, mint például a Hogyan írta Lenin a földről szóló dek­ rétum ot címűben; máskor pedig a hely­ zet, a szituáció tömör ismertetésével kezdi, s azután viszi izgalmas párbe­ szédek és jelenetek során át elbeszélé­ sét, mint az Ami félelm etes a forrada­ lom ban címűben, vagy abban, amely­ ben a német nagykövet meggyilkolásá­ nak történetét, az ennek nyomán kiala­ kult roppant feszült nemzetközi hely­ zetet, a baloldali eszerek felkelését és a lázadás leverését beszéli el. A riportázs és az elbeszélés ötvözésének csúcs­ pontja ebben a gyűjteményben az a ciklus, amelyben a Lenin ellen elköve­

tett három merényletről, annak társa­ dalmi rugóiról, és a társadalom külön­ böző rétegeiben támadt visszhangjáról ír. Tartalmilag valamennyi írás értékes, mert szinte mindegyik újabb és újabb vonását mutatja meg Lenin, gazdag egyé­ niségének. S ebben rejlik e könyv ha­ tása, az ugyanis, hogy ez a név: Lenin, nem csupán elvont ragyogó fogalom, nem csupán egy eszme megtestesítője többé a könyvet olvasó számára, hanem enév megtelik élette^ megismerjük és még jobban megszeretjük Lenint. A szerző a Nagy Októberi Forrada­ lom első napjaitól haláláig eltelt hat év emlékeiből válogatott. Forrásértékűek ezek a visszaemlékezések, mert Boncs-Brujevics egyik legközelebbi munkatársa volt Leninnek, a Népbizto­ sok Tanácsának titkárságát vezette, amellett az ellenforradalmi bűntettek kivizsgálására alakult bizottság elnöke volt, ezeken kívül pedig számtalan na­ gyobb feladat végrehajtásának megszer­ vezését bízta rá Lenin. Ráadásul pedig

Lenin barátja is volt, amint más mun­ kák említik. Szerzőnk minderről szeré­ nyen csak ennyit mond a Moszkvában első ízben 1930-ban megjelent kötet előszavában: „Ügy adódott, hogy hoszszú időn át a hétköznapok és a politika legkülönbözőbb helyzeteiben tanúja le­ hettem Lenin életének és munkásságá­ nak.” Ebből a kijelentésből nem tűnik ugyan 'ki, de a könyvből annál inkább, hogy érdemes odafigyelni erre az em­ berre, aki Lenin egyik legközvetlenebb harcostársa volt. Mi már tudjuk, amit — mint a szerző mondja — azokban az években gyakran még azok sem fogtak fel, akik a köze­ lében, vele együtt dolgoztak, hogy Le­ nint a sors halhatatlanságra rendelte. Róla szólni mindig időszerű. Most — az ötvenedik évforduló küszöbén — kü­ lönösképpen az. Jó l tette a magyar könyvkiadás, hogy ezzel a munkával is gyarapította a magyar nyelvű Leninirodalmat. (Európa Könyvkiadó, 1967.)

lohn Reed:

a korszakváltás csúcspontját, a törté­ nelmi tíz napot. 1917. júliusában, miután az Ideigle­ nes Kormány leverte a petrográdi mun­ kások és katonák tüntetését, Lenin il­ legalitásba vonult és Finnországba me­ nekült. Ekkor öntötte formába 1917 augusztusában—szeptemberében az Ál­ lam és forrad alom c. művét, bár soha­ sem, fejezte be teljesen. Lenin politikai éleslátását bizonyítja, hogy az Állam és forradalom ban , amely voltaképp a Párizsi Kommün tapasztalataira épül, nemcsak a proletárforradalom első lé­ péseit, tehát a pillanatnyi teendőket vá­ zolta fel, hanem az elkövetkezendő tár­ sadalmi rend általános modelljét is körvonalazta. Alig egy hónappal a mű megírása, az elmélet kikristályosodása után, mintegy bizonyítva a nagy megsejtést, kitört a forradalom. Ezeket a puskaporos, vá­

Tíz nap, amely megrengette a világot A Nagy Októberi Szocialista Forrada­ lom különleges dokumentuma John Reed amerikai újságíró a szemtanú hi­ telességével megírt műve, a Tíz nap, am ely m egrengette a világot c. könyv. Minden nagy történelmi fordulónak, há­ borúnak, forradalomnak akad króniká­ sa, Reednak jutott osztályrészül az a szerencse, hogy mint külföldi, objektív szemmel, de a forradalom célkitűzései­ vel azonosulva a robbanó események közvetlen részvevőjeként jelenítse meg

Seregi István

127

ratlan fordulatokban bővelkedő törté­ nelmi napokat vetíti elénk a Tíz nap... John Reedet, a petrográdi események lelkiismeretes riporterét hazánkban a széles olvasóközönség alig ismeri, hisz művei közül csak ez az egy jelent meg magyar nyelven. J. Reed (1887—1920) az Egyesült Államokbeli Portlandban szü­ letett. Édesapja egy mezőgazdasági gé­ pekkel foglalkozó cég ügynöke. Reed a Harward egyetemen szerzett diplomát. Figyelme már egész fiatal korában a társadalmi kérdésekre irányult. Irt el­ beszéléseket, verseket, irodalmi ripor­ tokat. A The Masses c. folyóirat mun­ katársa. A mexikói forradalomról szóló könyvét 1914-ben jelentette meg. Egyik alapítója volt az Egyesült Államok Kommunista Pártjának. Azon kevés nyugati írók közé tartozott, akik köz­ vetlen közelről figyelhették meg és él­ hették át a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit. A Tíz nap... c. művét a forradalom­ nak szentelte. Reed munkáját Lenin is ismerte és megfelelően értékelte, töb­ bek között a következőket írta róla: „Fenntartás nélkül ajánlom a könyvet a világ munkásainak. Szeretném, ha sokmillió példányban megjelenne, és minden nyelvre lefordítanák. A való­ sághoz híven és igen elevenen ismerte­ ti azokat az eseményeket, melyek oly jelentősek a proletárforradalom és a proletárdiktatúra tényleges megértése szempontjából.” J. Reed hamvait a Kreml falában he­ lyezték el. Az írót — bár Lenin sze­ mélyét és tevékenységét nagyra értékel­ te, — a személyi kultusz idején mégis sokáig mellőzték, és csak a X X . Kong­ resszus után ismerték el művészi és forradalmár rangját. 1962-ben, születé­ sének 75. évfordulóján Moszkvában több kiadásban is megjelentették válogatott műveit, és a Pravda október 21. szá­ mában méltatta a kitűnő amerikai for­ radalmárt. A Tíz nap... hazánkban éppen tíz év­ vel ezelőtt jelent meg először. Jelen ki­

128

adás a Szocialista Forradalom 50. év­ fordulójára készült. Reed mint haditudósító került Orosz­ országba. Fáradhatatlanul követte és értékelte az eseményeket. Riporteri moz­ gékonysága, megfigyelőkészsége, gyor­ sasága Egon Kischre emlékeztet. Köny­ ve nem regény, hanem a közvetlen él­ mények és események hiteles rögzítése. Reed objektív képet ad Petrográdról, a cári Oroszország fővárosáról, az Ideig­ lenes Kormány tétovázásáról, a munkás­ ság és a hadsereg forradalmi elszántsá­ gáról és a korhadt államapparátus hi­ hetetlen gyors bomlásáról. A bolsevikok többfrontos harcának leírása — a polifikai agitáció és szervezőmunka, a ka­ tonai akciók tervezése és végrehajtása, a különböző pártokkal való csatározá­ sok, taktikai húzások, Lenin rendkívül logikus és célratörő, kegyetlenül kö­ vetkezetes vonalvezetése — a forrada­ lom pátoszának, erejének hiteles érzé­ keltetése. A fronton kimerült és éhező katonák, a hajthatatlan matrózok, az elcsigázott munkások csodálatos közös akaratát, az új, születő rend véres vajú­ dását tárja elénk a szerző. Az író min­ denütt ott van, a Szmolnijban, a Téli Palotában, az utcán, a fronton, a ka­ szárnyákban és minden eseményt apró­ lékosan feljegyez, nem cizellál. Ez a sűrített, zsúfolt történelem, — bár a szerző nem ismerhetett minden eseményt, pl. nem tanulmányozhatta a forradalom előkészítésének egyes moz­ zanatait, Lenin tevékenysége hosszú ide­ ig illegális volt, s utólag sem egészít­ hette ki művét a történelmi távlat alap­ ján, hisz’ fiatalon meghalt — az embe­ riség első, győzelmes, szocialista forra­ dalmának igaz, jelentős emléke. A bibliofil szépségű könyvet a Kos­ suth Kiadó gondozta. A hanglemezmel­ léklet Lenin két beszédét tartalmazza két nyelven, magyarul Sinkovits Imre tolmácsolásában. Az egyik címe: Mi a szovjet hatalom?, a másiké: Felhívás a Vörös Hadsereghez. Reed tisztán látta az Októberi For­ radalom korszakalkotó jelentőségét és

ezt következő szavai is híven szemlél­ tetik: „Még ma is, egy esztendővel a szovjet kormány megalakulása után di­ vat a bolsevik felkelésről úgy beszélni, mint holmi „kalandról.” Kaland volt valóban, mégpedig az emberiség egyik

leg csodálatosabb kalandja, amikor a bolsevikok a dolgozó tömegek élén be­ nyomultak a történelembe, a tömegek nagy és egyszerű vágyaira alapozva mindent.” Vérségi György

K. Sz. Sztanyiszlavszkij:

sőn jutott el, pedig a Sztanyiszlavszkij életmű megértése szempontjából na­ gyon fontos, hogy ezt a kötetet vegye kezébe az olvasó. (Maga a szerző is ezt a könyvet szánta a hét kötetre terve­ zett színházművészeti művei első köte­ tének.) 1863-ban született Moszkvában, ahogy ő mondja: „két korszak mezsgyéjén.” Élete, művészete két századot köt öszsze. „...Még emlékszem a jobbágyrend­ szer maradványaira, a faggyúgyertyák­ ra, a Carcel-lámpákra, a tarantászokra, a határokra, a futárpostára, a kovás puskára, a játékszerhez hasonló, apró ágyukra. Szemem láttára születtek Oroszországban a vasútvonalak és ex­ presszvonatok, a gőzhajók, jelent meg az elektromos fényszóró, az automobil, a repülőgép, a csatahajó, a tengeralatt­ járó, a vezetékes és a drót nélküli te­ lefon, a rádiótávíró, a tizenkét hüvelyes löveg. Ekként a faggyúgyertyát az elekt­ romos fényszóró, a tarantászt a repülő­ gép, a vitorlást a tengeralattjáró, a fu­ tárpostát a rádiótávíró, a kovás puskát a Bertha-ágyu és a jobbágyrendszert a bolsevizmus s a kommunizmus vál­ totta fel. Igazán tarka élet ez, s több­ ször gyökerestől megváltozott.” A legnagyobb érdeme talán éppen az Sztanyiszlavszkijnak, hogy a kor­ szakalkotó változások közben is mara­ dandót tudott teremteni. Pedig anyaga nem kő, vagy bronz; hanem gyorsan röppenő szavak, s világa festett szín­ padi világ. A könyvben elmondja tit­ kát. A színházban soha nem szerette a színházat. „Micsoda képtelenségre vete­ medik a színész, amikor a színházat ön­ maga mutogatására használja.” A való világ vonzotta.

Életem a művészetben Lev Tolsztoj barátságát élvezte, ő vit­ te sikerre Európában és Amerikában Csehov műveit, neki mesélte el először Gorkij az É jje li menedékhely ötletét, együtt dolgozott Gordon Craiget-tel, megtapsolta a gőgös porosz uralkodó, Vilmos császár és Lenin így nyilatko­ zott a színházáról: „Ha van színház, amelyet minden áron át kell mente­ nünk és meg kell őriznünk a múltból — ez természetesen a Művész Színház.” A neve — melyet afféle művésznév­ ként választott, hogy a vegyes érzelme­ ket kiváltó műkedvelő előadásokon ne kompromittálja a jónevű moszkvai pol­ gárcsaládot, melyből származott — az­ óta fogalommá vált. Műveit a magyar színházi világ jól ismeri. Volt idő (az 1950-es évek) mikor csak az ő rend­ szerét tekintették célravezetőnek. Sok baj, félreértés származott abból, hogy dogmává merevítettük tanítását. Pedig Sztanyiszlavszkij semmit sem gyűlölt jobban, mint a dogmákat. Erről győz meg bennünket — magyar nyelven ez év júniusában megjelent műve is, az „É letem a m ű vészetben ”. Nemcsak a művész, a könyv útja is érdekes. 1922től 24-ig külföldön szerepelt a moszkvai Művész Színház társulata. Sztanyisz­ lavszkij az amerikaiak felkérésére írta meg visszaemlékezéseit, s a könyv is Bostonban jelent meg „My Lief in Art” címmel. Azóta több kiadást is megért a Szovjetunióban. Hozzánk sajnos elég ké­

129

„...Édeskevés bemutatni a színpadon a forradalmat zászlókkal, menetelő nép­ tömegeken keresztül — a forradalmat az emberek lelkivilágán keresztül kell bemutatni.” Ezek már az érett, idős művész szavai. De hány évtizednek kel­ lett eltelnie, míg számos kudarc és kí­ sérlet után meg tudta elképzeléseit va­ lósítani... A X IX . század utolsó szakaszában a feltörekvő orosz polgárság sokat tett a tudományért, a művészetekért. A kul­ turális igény nem hiányzott Sztanyiszlavszkij családjából sem. Apja, a tíz­ gyermekes moszkvai nagyiparos sokat áldozott a művészetekre, gyermekei a legkorszerűbb nevelést kapták. Nem kétséges, hogy Sztanyiszlavszkijban kez­ dettől megvolt a játék ősi ösztöne (már gyermekkorában rajongott a cirkuszért, majd a bábszínház lett mindene, s már fiatalon műkedvelőkört szervezett) még­ is a nevelés, az európai műveltségű kör­ nyezet, s nem utolsó sorban a kitűnő anyagi lehetőségek teremtették meg an­ nak a feltételét, hogy sokat látva, hall­ va eljegyezte magát a színházzal. A kötet négy ciklusra oszlik, a gyer­ mekkor, a serdülőkor, az ifjúság, s a művészi érettség kora fejezetekben vall a szerző magáról. A ciklusok természe­ tesen nem az életkori szakaszokat, ha­ nem a művészi fejlődés állomásait je l­ zik. Jellemző, hogy a Művész Színház fénykorát, a Csehov és a Gorkij be­ mutatók időszakát, s a nagy berlini si­ kert Sztanyiszlavszkij még mindig csak így jelzi: „ifjúságom a művészetben.” Az egész élete kísérlet, tanulás volt. Szerette, s fel tudta kelteni a színház varázsát, tisztelte a tehetséget, de egy jottányit sem engedet abból a meggyő­ ződéséből, hogy a színészi alkotó mun­ kának is megvannak a törvényei, ami­ ket fel lehet tárni, s amelyeket meg kell ismertetni a művészekkel. Mind tö­ kéletesebben kifejezni magunkat! Ez a gondolat már kezdő színjátszóként is foglalkoztatta. S ezért megismerkedett a művészi kifejezés számos eszközével. A zene, az opera, a balett, a képzőmű­

130

vészet egyformán érdekelte. A mérnök precizitása, a tudós műveltsége, kitar­ tása és a művész szárnyalása egyesült benne. S milyen szerény, szinte a félszegségig. Vagy nevezzük inkább mű­ vészi alázatnak ezt a magatartást? Az nem csoda, hogy mikor Tolsztoj először megszólítja az ifjú művészetbarátot, az alig tud válaszolni, de mi­ kor már sikeres Csehov rendező, még akkor is fél, hogy nem értette, nem tudta igazán kifejezni Anton Pavlovics gondolatait. „...Nem vállalkozom a csehovi művek előadásainak leírására, mert ez lehetet­ len. Varázsuk éppen az, ami nem mond­ ható el szóval, hanem a szavak mögött, vagy a szünetekben, vagy a színészek tekintetében, belső érzésük kisugárzá­ sában rejlik. Ilyenkor megelevenednek a színpadon a halott tárgyak, a han­ gok, a díszletek, a színészek formálta alakok, élettel telik meg a darab s az egész előadás hangulata is. Minden az alkotó intuíciótól és a művészi érzés­ től függ. Csehov darabjai nem árulják el azonnal költői jelentőségüket. Aki elolvassa, ezt mondja magában: „Szép, de... semmi különös, semmi megrázó. Minden, ahogy illik. Ismerős... igaz... nem új...” De furcsamód minél inkább szabadjára eresztjük emlékezetünket, annál inkább akarunk a darabra gon­ dolni. Egyes részei a belső összefüggés révén felidéznek más, még jobb része­ ket, s végül az egész művet. Űjra meg újra átolvassuk — és mélyen rejlő kin­ cseket érzünk benne. Nekem alkalmam volt több százszor játszani egy és ugyanazt a szerepet Cse­ hov darabjaiban, de nem emlékszem egyetlen előadásra, amelyen ne tárul­ tak volna fel lelkemben új érzések, ma­ gában a műben pedig olyan új mély­ ségek vagy finomságok, melyeket az­ előtt nem vettem észre. Csehov kimeríthetetlen, mert bár ál­ lítólag mindig a hétköznapi életet áb­ rázolja, szellemi alaptémája mindenkor nem a véletlenről, az egyediről, hanem

az Emberiről szól — nagy kezdőbetű­ vel.” Tolsztojjal való találkozásának külön fejezetet szentel. Talán senki nem írta még úgy le a nagy orosz klasszikus alakját, egyéniségét, mint ő. „...Egyetlen fénykép, sőt arckép sem tudta tolmá­ csolni azt a benyomást, amelyet élő arca és alakja keltett. Vajon lehet-e papíron vagy vásznon ábrázolni Tolsz­ toj szemét, amely á tjá rja a lelket és valósággal kifürkészi! Hol éles, szúrós, hol pedig lágy, napsugaras volt. Ami­ kor Tolsztoj valakit vizsgált, mozdulat­ lanná, figyelmessé vált, fürkészőn be­ hatolt az illető belsejébe és valósággal kiszívta mindazt, ami ott rejtőzött — jót és rosszat egyaránt. Ezekben a per­ cekben szeme bozontos szemöldöke mö­ gé bújt, akár a nap a felhő mögé. Más­ kor Tolsztoj gyerekesen reagált min­ den tréfára, nyájas nevetésre fakadt, szeme vidám, mosolygós lett, előbújt sűrű szemöldöke alól és csillogott. De mihelyt valaki érdekes gondolatot kö­ zölt, Lev Nyikolajcvics elsőnek esett elragadtatásba: ifjúi hév, fiatalos moz­ gékonyság fogta el, szemében a zseni szikrái ragyogtak.” Gorkijt ő mutatta be a színházi kö­ zönségnek. (Kispolgárok 1902.) Sztanylszlavszkij az orosz föld gyermeké­ nek nevezi az írót. A Művész Színház társadalmi, politikai irányzata a Gor­ kij művekkel kezdődött. A nagy orosz realistára így emlékezik Sztanyiszlavszkij: „Számomra a középpont Gorkij volt, egy csapásra lenyűgözött varázsá­ val. Szokatlan alakjában, arcában, ózó kiejtésében, szokatlan taglejtéseiben, el­ ragadtatott pillanataiban, gyakori ököl­ rázásában, derűs, gyermekes mosolyá­ ban, időnként tragikusan átszellemült arckifejezésében, mulatságos vagy erő­ teljes, színes, képes beszédében vala­ milyen lelki szelídség és báj érződött, s hajlott alakja ellenére, sajátos ke­ csesség és külső szépség volt benne.

Gyakran azon kaptam magam, hogy gyönyörködöm tartásában vagy taglej­ tésében.” A legnagyobb esemény Sztanyiszlavszkij életében természetesen a Művész Színház megnyitása volt. (1898.) Nyemirovics-Dancsenkoval, a színház má­ sik alapítójával — akiről a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján szól Sztanyiszlavszkij — tizennyolc órát tárgyal­ tak egyfolytában, míg megállapodtak az új színház művészeti célkitűzésében. Né­ hány idézet, mely a színház vezetésére és az etikai követelményekre vonatko­ zik: „Irodalmi ügyekben NyemirovicsDancsenkot, művészeti ügyekben Sztanyiszlavszkijt illeti a vétójog.” S a művész etika: „Nincs kis szerep, csak kis színészek vannak.” Vagy: „Ma Hamlet, holnap statiszta, de mint sta­ tiszta is művész legyen...” „Költő, színész, díszlettervező, je l­ mezszabó, díszletmunkás — mind egyet­ len cél, a költői igazság szolgálatában áll.” „A színház alkotó légkörének bármi­ féle megbontása: bűncselekmény.” „Késés, lustaság, szeszély, hisztéria, makacskodás, szerep nem tudás, egy és ugyanazon dolgok kétszeri ismétlése — mind káros az ügyre, és irtandó.” Ezeket az alapelveket végig betartot­ ták. A két nagyszerű ember együtt érte meg a művészi érettség korát. Munká­ juk értékelését a színháztörténet már jórészt felmérte, elismerte, ö k igazán soha nem voltak elégedettek. Ez volt a titkuk. Sztanyiszlavszkij műve — bár első­ sorban a nagy színészrendező művészi fejlődéséről szól — nemcsak a szak­ emberek érdeklődésére tarthat számot. Az esemenydús életrajz könnyed elbe­ szélő stílusával mindenki számára él­ vezetes olvasmány, mellyel egy egész társadalmi és történelmi kort elevenít meg a szerző. Gyarmati Béla

131

Keserű János:

A mezőgazdaság és az új gazdasági mechanizmus Kossuth Könyvkiadó 1967.

A Magyai’ Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló 1966. májusi határozata óta számos cikk és már két összefoglaló munka is meg­ jelent e témakörben. A könyv tanulmányozása mégis arról győz meg bennünket, hogy a szerző vál­ lalkozása jogos és indokolt. Nemcsak azért, mert néhány kérdésben újabb in­ formációk nyújtására nyílt lehetősége, hanem azért is, mert a közvélemény számára új szempontokkal törekszik megvilágítani a változások szükségsze­ rűségét, amelyek az eddigiek során nem kaptak elegendő hangsúlyt. Már a be­ vezetőben felhívja a figyelmet egy fon­ tos szempontra. Nevezetesen arra, hogy bár a reform a mezőgazdaságban sem tűzi ki az alapvető gazdasági célok, e l­ határozások megváltoztatását, de né­ hány területen gazdaságpolitikánk is továbbfejlődik. A K. B. 1966. májusi és a IX. kongresszus határozatai alapján hangsúlyozza: „Gazdaságpolitikánk olyan irányban fejlődik tovább, hogy az eddiginél nagyobb fontosságot tulaj­ donítunk a mezőgazdaságnak, és az ipar­ tól való elmaradottságát — az ipar ve­ zető szerepének megtartása mellett — többek között azzal is igyekszünk fel­ számolni, hogy a nemzeti jövedelemnek az eddiginél nagyobb hányadát fordít­ juk a mezőgazdasági fejlesztésére, s nö­ veljük a mezőgazdasági beruházások arányát.” A gazdaságpolitika továbbfej­ lődését jelenti a határozatok azon elve is, mely szerint nem lehet a szocialista tulajdon két formája, az állami és szö­ vetkezeti tulajdon között az utóbbi ro­

132

vására hátrányos megkülönböztetést ten­ ni. Ez a mezőgazdaság jövőbeni fejlő­ désére vonakozóan azért olyan jelentős, mert a termőterület zömét a szövetke­ zeti csoporttulajdon megtestesítői a ter­ melőszövetkezetek foglalják el. A könyvnek hat fejezete van. Az első fejezetben a gazdasági mechanizmus re­ formjának célját és szükségességét is­ merteti a mezőgazdaságban. A reform célja a mezőgazdaságban — az általános célkitűzésekkel megegyezően — arra irányul, hogy a gazdaságpolitikai célok, döntések eddiginél hatékonyabb megva­ lósítására teremtsen kedvező feltétele­ ket. Szükségességét pedig alapvetően há­ rom tényező indokolja: 1. a mezőgazda­ ságnak a népgazdaságban betöltött sze­ repe; 2. a mezőgazdaság szocialista át­ alakításával előállt új helyzet; 3. a má­ sodik ötéves terv néhány kedvezőtlen tapasztalata. Az eddig érvényben volt árak alap­ ján történő tájékoztatások helytelenül tükrözték a mezőgazdaság súlyát és szerepét népgazdaságunkban. Az 1963. évi adatok alapján a nemzeti jövede­ lem termeléséhez az ipar 57, a mezőgazdaság 19,7 százalékban járult hoz­ zá. 1964-ben 19 százalék volt a mezőgazdaság részesedése. Ha nemcsak az érvényes árakon, hanem a társadalmi ráfordításokkal arányos árakon is vizs­ gáljuk a két alapvető népgazdasági ág hozzájárulását a nemzeti jövedelemter­ meléséhez, akkor lényegesen más képet kapunk. 1963-ban az ipar 37,6, a mezőgazdaság pedig 34,9 százalék részesedést mutat. Az árrendszer torzító hatása a közvéleményben a valóságtól eltérő ké­ pet alakított ki a mezőgazdaság jelen­ tőségéről. Ennél lényegesebb, hogy meg­ nehezítette a mezőgazdasági termelő üzemek gazdasági tevékenységét. Az alacsony felvásárlási árak az átlagosnál kedvezőtlenebb adottságú üzemekben még a szükséges ráfordításokat sem fe­ dezték. Az átlagos adottságú üzemek­ ben is csak az elhasznált termelőeszkö­ zök pótlását biztosította és csak a ki­ emelkedő adottságúaknái tette lehetővé

a saját erőből történő bővítést. Ezzel szemben míg a kisparaszti gazdaságok­ ban 14 százalék volt az ipari eredetű eszközök és anyagok felhasználása, a nagyüzemekben ez 60 százalékra növe­ kedett. Viszont az iparcikkek árszínvo­ nala igen magas volt. Ezért szorultak állami támogatásra a mezőgazdasági üzemek. Vagyis ez a támogatás a való­ ságban visszajuttatás volt. A mezőgazdaság népgazdaságunkban betöltött szerepét sokkal inkább mutat­ ja az, hogy saját termésből el tudja látni az ország lakosságát élelemmel, számos iparág számára biztosít nyers­ anyagot, felhasználja a gépipar, vegy­ ipar, építőipar termelésének jelentős részét és nem utolsó sorban igen fon­ tos devizatermő ágazat. Szükségessé teszi a reformot a me­ zőgazdaság szocialista átalakítása is. A szocialista nagyüzemek ugyanis másként reagálnak a különböző gazdasági intéz­ kedésekre, mint ahogy a kisüzemi me­ zőgazdaság reagált. Irányítási rendsze­ rünk ezzel sok esetben nem számolt. Nem vette figyelembe azt, hogy a ter­ melőszövetkezetek kettős jellegű alaku­ latok: kollektív társadalmi szervezetek, valamint termelő vállalatok. Ebből kö­ vetkezően a tsz-tagok helyzete is ket­ tős: egyrészt tulajdonosok, másrészt a termelőszövetkezet dolgozói. A terme­ lőszövetkezetnek szövetkezeti jellegéből adódó kötelessége, hogy biztosítson min­ den tagjának rendszeres munkát, biz­ tos megélhetést és jövedelmet. A közös gazdálkodást érintő valamennyi alap­ vető kérdésben a kollektívának kell döntenie. Korábban a döntések jelentős része a termelőszövetkezeteken kívül született — számos helytelen is — ame­ lyek következményeit a termelőszövet­ kezeteknek kellett viselniök. Az állam csak végső esetben vállalhatta át az így keletkezett terhek egy részét. Összeüt­ közésbe került gazdaságirányítási rend­ szerünk a termelőszövetkezetek vállala­ ti jellegével is. A tiszta jövedelem túl­ zott mértékű elvonása akadályozta a ter­ melőszövetkezetek pénzügyi önállósá­

gának alakulását. Korlátozták az önálló vállalati gazdálkodást a részletekbe me­ nő utasítások is. Az a sajátosság, hogy a termelőszövetkezet gazdái és dolgo­ zói azonosak, olyan hibás gyakorlathoz vezetett, hogy nem volt biztonságos és rendszeres a végzett munka díjazása, háttérbe szorult a nyereségérdekeltség. A második ötéves terv tapasztalatai is indokolják a reform bevezetését. A mezőgazdaság fejlődése nem volt olyan gyors és nagymértékű, mint amilyen a nagyüzemi keretek között, s az ország adottságai alapján lehetett volna. Kü­ lönösen fel kell figyelni néhány nega­ tív jelenségre. Például arra, hogy a ter­ melési költségek gyorsabban növeked­ tek, mint a termelés. Gyarapodtak a termelőszövetkezetek hiteltartozásai. Nem csökkent a gyenge termelőszövet­ kezetek aránya, ugyanakkor a vártnál nagyobb arányban, fogyatkozott meg a mezőgazdasági lakosság száma és igen kedvezőtlenné vált korösszetétele. B ár gazdaságirányítási rendszerünk a mezőgazdaság vonatkozásában sokat fe j­ lődött, a változtatások nem voltak kö­ vetkezetesek és teljesek. Ezért túlsúly­ ban maradtak azok az elemek — túl­ centralizáltság és az árrendszer hibái — amelyek fékezőleg hatottak. A második fejezetben a termelőszö­ vetkezetek önállóságának növekedéséről és a központi tervszerű irányítás haté­ konyságának fokozásáról szólt. Hang­ súlyozza, hogy a központi vezetésben az adminisztratív elemek háttérbészorulása és a közgazdasági eszközök szerepének növekedése a termelőszövetkezetek szá­ mára egyre nagyobb ösztönzést és le­ hetőséget ad az önálló, aktív gazdasági tevékenységre. Ezen a területen a leg­ fontosabb változás, hogy a nagyobb horderejű gazdasági döntések jelentős része az irányító szervek szintjéről a termelőszövetkezetek szintjére kerül át. Maguk határozhatnak a termelési szer­ kezetről és profilról, az áruértékesítés irányairól és formáiról, a beruházások­ ról, a jövedelem felhasználásáról, to­ vábbá szervezeti és munkaügyi kérdé-

133

sekről. Az állami erőírások csupán a fontos össztársadalmi érdekeket fogják érvényre juttatni. A helyes döntések megkövetelik, hogy a vezetők és a tag­ ság megfelelő ismeretekkel rendelkezze­ nek a szövetkezet természeti, technikai és gazdasági viszonyairól, piaci helyze­ téről, a tudomány és a gyakorlat kor­ szerű eredményeiről és a törvényes elő­ írásokról. Természetesen meg kell te­ remteni a döntések anyagi feltételeit is, mert ha a szövetkezetek nem rendel­ keznek pénzügyi alapokkal, döntési sza­ badságuk formális marad. Az állam rendelkezik hatékony gazdasági és más eszközökkel, amelyekkel a termelőszö­ vetkezetek tevékenységét a népgazdasá­ gi célok megvalósítására tudja ösztö­ nözni. Az ár-, adó- és hitelrendszer ré­ vén befolyásolni tudja a jövedelmek nagyságrendjét és felhasználását. A szerződéskötések alapfeltételeinek sza­ bályozásával és a piaci intervenciók szervezésével be tud avatkozni az árukapcsolatok rendszerébe. Nagy szerepe lesz ezenkívül a központi információ­ nak, szakpropagandának és egyes terü­ leteken — államegészségügy, növényvé­ delem stb. — a hatósági előírásoknak is. A harmadik fejezetben kifejti, hogy a jövőben az anyagi érdekeltségnek na­ gyobb szerepet tulajdonítunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. En­ nek egyik eszköze a mezőgazdasági ár­ rendszer reformja, amely mindenek­ előtt az árszínvonal emelését jelenti. 1966—70 között mintegy 20 százalékkal emelkedik az árszínvonal, vagyis a me­ zőgazdaságban keletkező tiszta jövede­ lem korábbinál nagyobb hányadát is­ merjük el az árakban. Ezzel jelentős lépést teszünk a termelőszövetkezetek önállóságának pénzügyi megalapozása útján. De a termelőszövetkezetek je ­ lentős része még 1968-ban sem tudja be­ vételéből fedezni az amortizációt, a ter­ melés bővítését és biztosítani a tagság személyi jövedelmét. Ezek a jövőben is állami támogatásra szorulnak.

134

Az árreformnak az árarányokban is változásokat kell eredményeznie. A ki­ alakuló új árarányoknak az eddiginél jobban kell ösztönözniök a népgazdaság által megkívánt termelési struktúra ki­ alakítására. A lehetőség szerint össz­ hangra kell törekednünk a felvásárlási és fogyasztói árak között, annak szem előtt tartásával, hogy az utóbbiaknál a stabilitásra törekszünk. Tükrözniük kell az árarányoknak a külkereskedelmi árak hatását is. Tartalmazza továbbá az árreform az árfajták és árszabályo­ zás változásait. E szerint kevesebb lesz a központi árelhatározás. Fix árakat in­ kább csak monopol-cikkekre fog elő­ írni az állam. A jelentősebb termékek­ re vagy nem, vagy csak irányárakat ha­ tároz meg. A kevéssé fontos termékek ára pedig a kereslet-kínálattól függően fog alakulni. Az állami támogatás rendszerével kap. csolatban hangsúlyozza, hogy normális körülmények között a mezőgazdaság ké­ pes fenntartani önmagát, sőt egy szoli­ dabb fejlődés feltételeit is megteremti. Mi a harmadik ötéves terv során egy szolidabb fejlődésre törekszünk. Ennek elérése érdekében a mezőgazdaságban megtermelt jövedelemből többet kell hagynunk a mezőgazdaságban. Aláhúz­ za, hogy a dotációk nem azt jelentik, hogy más népgazdasági ágból irányí­ tunk tiszta jövedelmet a mezőgazda­ ságba, hanem egyrészt az átlagosnál kedvezőbb körülmények között gazdál­ kodó üzemek jövedelmének átcsoporto­ sítását, másrészt az alacsonyabb mezőgazdasági árszínvonal révén centralizált tiszta jövedelem egy részének vissza­ juttatását. A jövőben állami támogatás­ ban elsősorban a kedvezőtlen adottsá­ gú termelőszövetkezetek részesülnek. A többi támogatási forma fokozatosan megszűnik. Tovább fejlődik a termelőszövetkeze­ tek hitelellátása is. A legjelentősebb az állóalapok bővítéséhez nyújtott hosszúlejáratú hitel lesz, amelyet az állam zömmel céljelleggel fog adni. A hitelnyújtásnál előnyben részesül az az

üzem, amelynek nagyobb a hitelképes­ sége. A gyenge termelőszövetkezetek hátrányát enyhíteni fogja e téren, hogy a dotációból származó bevételt is hitel­ fedezetnek számítjuk. Forgóeszközök fi­ nanszírozására is vehetnek igénybe az üzemek hitelt, de itt a fő forrás a saját erő lesz. Az árszínvonal emelkedése, az állami támogatás, a hitelrendezés és az üze­ mek tevékenységi köre kiszélesedésének következtében megnő a termelőszövet­ kezetek pénzbevétele. Többségük szá­ mára biztosítja a pénzügyi önállóságot és módot nyújt az önállóan hozott dön­ tések pénzügyi megalapozásához. A vál­ lalati gazdálkodás erősítése érdekében a következő alapokat célszerű képez­ niük. Amortizációs alapot, forgóalapot, részesedési alapot, jövcdelembiztonsági alapot, felhalmozási alapot, szociális és kulturális alapot. Bizonyos változások következnek be a termelőszövetkezetek adózása terén is. A földadót az eddigi­ nél differenciáltabb adókulcs szerint állapítjuk meg. A jövedelemadó alapja pedig nem egyszerűen a kiosztott sze­ mélyi jövedelem lesz, hanem tulajdon­ képpen a termelőszövetkezeti tiszta jö ­ vedelem. A termelőszövetkezetek ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenysé­ gük után forgalmi adót kötelesek fi­ zetni. Ennek kulcsa azonos lesz a ha­ sonló funkciót végző állami vállalatok adókulcsaival. A tsz-tagok személyes anyagi érde­ keltségét a korábbihoz képest jobban biztosítja a garantált munkadíjazás. A jól és közepesen gazdálkodó üzemek többségükben már 19G8-ban, a többiek pedig 1969-től képesek lesznek alkal­ mazására. Kedvezően hatnak a pa­ rasztságra a közvetett ösztönzési for­ mák is: a nyugdíjrendszer, a családi­ pótlék és betegsegélyezés fejlesztése. A negyedik fejezetben az árukapcso­ latban végbemenő változásokat jellem ­ zi. A legfontosabb ezen a területen, hogy a termelőszövetkezetek az egyenrangú­ ság és a kölcsönös előnyök alapján köt­ hetnek szerződéseket a felvásárló vál­

lalatokkal. Bár a jövőben is központi készletbe vonjuk az áruk egy részét — tartalékképzés, piacszabályozás stb. — az eddigiekhez képest csökken az álla­ milag felvásárolt termékek köre és nő a termelők egymásközti, illetve a ter­ melők és fogyasztók piaci kapcsolata. Az állam kizárólagos felvásárlási jog­ köre a monopolcikkekre fog kiterjedni és azokra a termékekre, amelyeknél a felhasználás állami szervek útján tör­ ténik. Egyéb termékeknél nő a közvet­ len értékesítés súlya. Az értékesítés fő form ája azonban a szerződéses értéke­ sítés marad. Ez előnyös a termelőszö­ vetkezetek számára is, ha a szerződé­ sek valóban egyenrangú partnerek kö­ zötti kétoldalú jogokat és kötelezettsé­ geket rögzítő szabad megállapodások lesznek. A jövőben a termelőszövetkezetek tag­ jaik foglalkoztatása, személyi jövedel­ mük biztosítása és más gazdasági elő­ nyök érdekében a mezőgazdasági ter­ melés mellett foglalkozni fognak ter­ mékeik feldolgozásával is. Létrehozhat egy termelőszövetkezet is feldolgozó üzemet, de még inkább megvalósítható ez érdekközösségbe tömörüléssel. Ahol sem az előbbi, sem az utóbbi nem já r ­ ható, ott megoldást jelenthet az eddigi szerződéses kapcsolat továbbfolytatása az élelmiszeripari üzemekkel, a terme­ lőüzemek előfeldolgozásba való bekap­ csolása útján a kölcsönös előnyök alap­ ján. Az eddigiektől eltérő módon fogják bonyolítani a termelőszövetkezetek ter­ melési eszköz- és anyagvásárlásaikat is. Megszűnik az elosztásos módszer és a kereskedelmi módszerek kerülnek elő­ térbe. A termelőszövetkezetek vásárol­ gatnak közvetlenül a gyártó üzemtől, a közvetítő kereskedelemtől, vagy lét­ rehozhatnak beszerzési képviseleti szer­ vet. Az ötödik fejezetben a mezőgazdasá­ gi tervezés új vonásait ismerteti. A leg­ lényegesebb az, hogy megváltozik a nép. gazdasági és vállalati tervek viszonya. Megszűnik a tervlebontás. A vállalatok

135

saját lehetőségeik, piaci ismereteik és a központi irányítás eszközeinek hatása alatt készítik el üzemi terveiket. Ehhez információt kapnak az országos terv­ ből, a kutatóintézetekből és a megyei ta­ nácsoktól. Távlati és éves fejlesztési ter­ veket fognak készíteni. Távlati terve­ ket olyan feladatok megoldására, ame­ lyek hosszabb invesztálási igényelnek. Nem csökken az üzemi éves tervek je ­ lentősége sem, sőt az üzemvezetés nél­ külözhetetlen alapokmányaivá válnak. Ezeket semmilyen felső szerv nem fog­ ja jóváhagyni, de tájékoztatni kell ró­ luk a felsőbb szerveket, információ szer­ zése céljából. Az utolsó fejezetben pedig a terme­ lőszövetkezetek képviseleti és érdekvé­ delmi rendszerének jelentőségét húzza alá. Igen fontos a termelőszövetkezetek önigazgatásának az eddigieken túlmenő elvi elismerése és gyakorlati alkalma­ zása. Ez azt tanúsítja, hogy az állam a termelőszövetkezetek jogos gazdáinak a tsz-tagokat tekinti és a szövetkezet ügyeiben való döntésre — a törvényes keretek között — egyedül őket tartja illetékesnek. Változások lesznek a ter­ melőszövetkezetek belső életében, vala­ mint a termelőszövetkezetek és a velük kapcsolatban álló szervek viszonyában. Létrejönnek és működnek a termelőszö­ vetkezeti, képviseleti és érdekképvise­ leti szervek. A termelőszövetkezetek belső életében bekövetkező változások­ nak a termelőszövetkezetek kettős: szö­ vetkezeti és vállalati jellegét kell tük­ rözniük. Ennek megfelelően kell körül­

136

határolni a közgyűlés, valamint a ve­ zetőség feladatait és jogkörét. A köz­ gyűlésnek mint a tulajdonosok fóru­ mának joga, hogy döntsön a termelőszövetkezet működésével, gazdálkodásá­ val és vagyonával kapcsolatos alapve­ tő kérdésekben. De a közgyűlés a vál­ lalati dolgozók fóruma is. B e kell te­ hát töltenie ugyanazt a funkciót, ame­ lyet az állami vállalatoknál a termelési értekezlet jelent. A szövetkezet vezető­ ségének pedig mint a vállalati jelleg megtestesítőjének, nagyfokú önállóság­ gal kell rendelkeznie a mindennapi gaz­ dálkodás kérdéseiben. (Szerződéskötés, beszerzés és értékesítés módjai, kisebb beruházások, munkafegyelmi ügyek stb.) A termelőszövetkezetek és a külső szervek viszonya a gazdasági, tervezeti és jogi önállóság tiszteletbentartása alapján fog alakulni. Végül meggyőzően érvel amellett, mi­ ért van szükségük a szövetkezeteknek érdekvédelemre a szocialista államban, amely maga a legfőbb érdekvédelmi szerv. A szövetkezeteknek nem az ál­ lammal szemben van szükségük ezekre a szervekre, hanem a vállalati kapcso­ latok terén, ahol bizony vannak érdekütközések. Nagy haszonnal tanulmányozhatják e könyvet a mezőgazdasági irányításban dolgozók, a termelőszövetkezeti és ál­ lami gazdasági vezetők, az oktatók és propagandisták és természetesen min­ denki, aki a mezőgazdasági kérdések iránt érdeklődik. Dr. Cservenyák László

q