SZABÓ DÁNIEL* A Bogner-lépcsın álló egyén, avagy a szervezeti kommunikáció evolúciójának funkcionalista magyarázata The Individual on the Bogner Steps, or an Explanation of the Evolution of the Corporate Communication from a Functionalist's Point of View Today, it is already a widely known and generally accepted fact that the aim of corporate communication is to help the corporate organization with its integration into the environment. But how did this organizational function develop to this level? What does integration actually mean and how is the act of communicating attached to the integration? In this lecture, I will undertake the sociological experiment of responding to these questions. Using the methodology that belongs to the sociological understanding of the individual’s actions, I would like to underline that modern corporate communication is the only means which allows an organization efficiency and success. The function of corporate communication in any kind of organization is maintained by Public Relations. The history of PR could be illustrated in several ways. It can be described according to the evolution of the public and social communication or in the context of media history. Even if we focus only on Public Relations, we will find a whole range of technical literature from the beginning of the 18th century as well as educational programs at the university level providing a chronological summary of Public Relations. Apart from them, the evolution of PR was also discussed by FRANZ M. BOGNER. His model developed in the 1990s, however, approaches the issue from a rather unique point of view. The so-called BOGNER steps not only illustrate the history of an organization but they also embody each inevitable step of the organization’s evolution process. Therefore, all organizations have to go along these steps. The reason for interpreting this model as an evolutionary model is that each newly established organization has to learn its behaviour patterns in every single sections, and cannot skip or miss any steps. The BOGNER model of Public Relations’ evolution can also be comprehended as the socialization phases of the corporate communication, corporate behaviour patterns, as well as the corporate culture. Likewise, an individual has to learn during its socialization, under which conditions he can integrate himself into the society. He identifies himself as a member of an organization; through his social roles, he actually defines his tasks and functions, which legitimize his function and his life towards the society and himself as well. It is justified that his person is needed. Since there is no other way for the individual and the organisation to succeed but to apply different communicational strategies according to each step of the BOGNER-model; it is quite obvious that sooner or later, both an individual and an organisation learn from the mistakes and failures, which resulted from an inappropriate strategy or behaviour patterns as a certain reaction.
Ma már általánosan ismert és elfogadott tény, hogy a szervezeti kommunikáció célja a szervezet környezeti integrációjának elısegítése. De hogyan jutott
* BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, Társadalmi Kommunikáció Intézeti Tanszék, fıiskolai adjunktus.
388
SZABÓ D.: A BOGNER-LÉPCSİN ÁLLÓ EGYÉN... idáig ez a szervezeti funkció? Mit is jelent az integráció? És hogyan kapcsolódik a kommunikációs tevékenység az integrációhoz? Ebben az elıadásban a kérdések megválaszolásának szociológiai kísérletére vállalkozom. Szeretném bemutatni az egyéni cselekvések szociológiai megértésének módszertanán keresztül a modern szervezeti kommunikáció szükségszerőségét, mint a szervezetek egyetlen hatékony és fenntartható lehetıségét az érvényesülésre.
A public relations szakma fejlıdéstörténete A szervezeti kommunikáció funkciót egy vállalaton, non profit vagy politikai szervezeten belül a public relations gyakorolja. A pr történetét sokféleképpen le lehetne írni. Akár a nyilvánosság és a társadalmi kommunikáció fejlıdési szakaszainak megfelelıen, vagy a médiatörténetbe ágyazva. De szigorúan a pr-re koncentrálva az írott public relations történetét kronológiai összefoglalásban egészen a 18. századtól kezdve felsorolhatóak a szakirodalmak, és az egyetemi képzésbe való bevezetése. Mindezek mellett azonban FRANZ M. BOGNER 1990-es modellje eltérı és kiemelkedı megközelítésben vizsgálja a szakma fejlıdését. „FRANZ M. BOGNER ötlépcsıs modellt alkotott, amelyben a public relations szakma az elmúlt százéves fejlıdési szakaszait mutatja be. »A MANIPULÁCIÓ KORSZAKA« A public relations munkákat ebben a szakaszban az ügyek eltusolása, elsimítása, a szépítgetés és a bújtatott reklám jellemezte. Ennek hatásai azonban még ma is érezhetık a pr-gyakorlatban: ez a mentalitás rendkívül negatívan befolyásolta a pr-szakma kezdeti imázsát. »AZ INFORMATÍV IDİSZAK« E korszak jellegzetessége az egyirányú információáramlás, a pozitív imázs felépítése céljából. Ennek érdekében a pr-hordozók – fıleg a külsı környezet nyomására és nem belsı meggyızıdésbıl – készek magukról információt adni. Egymással azonban még nem, vagy alig keresik a dialógust. »A KOMMUNIKÁCIÓS SZAKASZ« Ebben az idıszakban már találkozunk a részközvéleményekre szegmentált kétirányú információáramlással, az imázs felépítése és a bizalom elnyerése céljából. A public relationst a dialógus eszközeként alkalmazzák. A cselekvés mozgatórugója ekkor még a külsı nyomás. Elıtérbe kerülnek a specifikus célcsoportok, és más, eltérı véleményeket is figyelembe vesznek. »A KONFLIKTUS-MENEDZSMENT« Erre a szakaszra – BOGNER szerint – az a jellemzı, hogy a kommunikáció itt már a menedzsment eszközrendszereként jelenik meg, a konfliktusok rövid idın belüli megoldása érdekében. Cél a harmonikus beilleszkedés és a túlélés. Az intézményes kommunikációt többé már nem egyszerően reaktivált cselekvési módként alkalmazzák, hanem a menedzsment tervezett és elırelátó eszközeként. Célul tőzik ki a konfliktusok megakadályozását vagy megoldását a környezethez való harmonizálódás, a konszenzus elérése érdekében.
389
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 »A KÖRNYEZETI INTEGRÁCIÓ« Ebben az idıszakban tudatosul a kétoldalú, kölcsönös függés a nyilvánosság törekvéseitıl és a társadalomba való beágyazódottságtól. Jellemzı a szociális érzékenység, a gazdasági és politikai megjelenés, a társadalmilag releváns feladatok érzékelése és megragadása. A public relations e kifejlett szakaszát már a nyilvánosság törekvéseivel való összeütközések vállalása, a feszültségek tudatos elemzése, az építı szándékú viták, a szociálpszichológiai jelenlét és a társadalom szempontjából releváns feladatok megvalósítása jellemzi.”1 Ez nem csak egy történeti fejlıdés leképezése, hanem szükségszerő fejlıdési folyamat is. Tehát minden szervezetnek végig kell mennie ezen a lépcsın. Evolúciós modellként értelmezendı annyiban, hogy bármely újonnan létrejövı szervezetnek meg kell tanulnia az egyes szakaszok által jelölt viselkedést, tehát nem lépheti át vagy hagyhatja ki az egyes lépcsıfokokat. Ennek megfelelıen a pr, mint szervezeti funkció (ma már egyre inkább „stratégiai menedzsment” funkció, semmint egyfajta „kommunikációs technika”) fejlıdése minden egyes vállalatra, vállalkozásra igaz kell, hogy legyen. A környezeti integráció azt jelenti, hogy beágyazódik, tehát a környezet számára a mőködése legitim, mert igazolt módon elégít ki valamilyen – a közösség számára fontos – szükségletet. Stratégiailag nélkülözhetetlen, hogy a vállalat folyamatosan kommunikálja, és tetteivel igazolja a környezet felé, hogy menynyire fontos. Ennek érdekében nem „felejti el” a fejlıdés korábbi lépcsıfokain szerzett tudását, tehát mindvégig manipulál, informál, kommunikál és menedzseli a konfliktusait (leginkább megelızi azokat). Ezért is lépcsıformájú BOGNER modellje. A pr-szakma, pr-funkció fejlıdésének BOGNER-féle modellezése tehát a szervezet kommunikációjának, illetve teljes viselkedésének, vállalati kultúrájának szocializációs fázisaiként is felfogható. Kérdés, hogy miben különbözik egy szervezet integrációja az egyén integrációjától.
A társadalmi integráció fogalma Az egyén is hasonlóan tanulja meg szocializációja során, hogy a társadalomba való beilleszkedésének mik a feltételei. A családban elsajátítja a társadalmi és nemi szerepeket, azt követıen az iskolában megtanulja a közösségben való eligazodás szabályait, például, hogy hogyan tud együttmőködni másokkal. Felismeri a társadalmi normákat, késıbb, a felnıtté válás éveiben, bizonyos szakmai szocializáción esik át, és a kollegiális kapcsolatokat is megtanulja kezelni. Sikeres szocializáció eredményeképpen beilleszkedik a társadalmi rendszerbe.
1
Forrás: PR Herald. „BOGNER MODELL” [PRH Archívum] Szerzı: Franz M. Bogner, megjelent: 2007. 07. 29.
390
SZABÓ D.: A BOGNER-LÉPCSİN ÁLLÓ EGYÉN... Identifikálja magát valamilyen szervezet tagjaként, társadalmi szerepein keresztül, végül is meghatározza saját feladatait és funkcióit, amelyekkel tehát saját maga és mások elıtt legitimálja „mőködését”, életét. Igazolja, hogy „szükség van rá”. Az alapkérdés azonban túlnı azon, hogy az egyént elfogadják-e a barátai és kollégái, vagy családtagjai. Hiszen az individuum számtalan tevékenysége nem más szubjektumokkal, hanem társadalmi funkciókat gyakorló rendszerelemekkel hozza kapcsolatba. Szükséges tehát az integrációt a rendszer szintjén is megfogalmazni. A rendszerintegráció problémáira a neoevolucionista szociológiai irányzatok keresnek választ. A neoevolucionista irányzat egyik prominens képviselıje TALCOTT PARSONS, aki „A modern társadalmak rendszere” címő tanulmányában foglalja össze a rendszerelméletét. A rendszer PARSONS értelmezésében olyan elemek halmaza, amelyek között rendezett kapcsolatok állnak fenn, s amelyek így a rendezetlen külvilágtól éles határral elkülöníthetık. A környezet a rendszer szempontjából rendezetlen. Az elmélet legáltalánosabb tárgyát a cselekvésrendszerek képezik, ezek a kulturális, a társadalmi, a személyiség rendszer, valamint a viselkedı szervezet. E rendszerek alrendszerekre bontását az integráció, a mintafenntartás, a célelérés valamint az alkalmazkodás biztosítja. Az integráció szocietális közösség, a társadalom normatív szervezıdése, olyan viszonyai az egyéneknek, amelyben tagsági viszonyokkal rendelkezik (pl. szervezetek). A mintafenntartás a normák, értékek megırzıje, amely továbbadja ezeket az értékeket, és ezzel biztosítja a rendszer önazonosságának a fenntartását. A célelérés alrendszer megállapítja az elérendı célok sorrendjét, allokálja az eszközöket. Az alkalmazkodás a megfelelı eszközök rendelkezésre bocsátását szolgálja, úgy, hogy a rendszer erıforrásait mozgósítja. Eszerint PARSONS elmélete azt mondja, hogy a szocializáció során az egyének egységes normarendszert sajátítanak el, s így képesek kapcsolatot tartani egymással. Elméletének kritikáját DAVID LOCKWOOD adja a „Néhány megjegyzés a »Társadalmi rendszerhez«” címő tanulmányában. Állítása szerint a társadalmi integrációt két dolog veszélyezteti, az egyik a szocializáció nélkül felnövı gyermek, a másik pedig a devianciára hajlamos felnıtt. Az elsı megakadályozására PARSONS a társadalmi normák, értékek megırzését tartja fontosnak, míg a másik megakadályozására a társadalmi kontroll fontosságáról beszél. LOCKWOOD állítása az, hogy PARSONS leegyszerősíti a társadalmi mőködést a normatív integrációfogalom bevezetésével. HOBBESRA hivatkozik, aki azt mondja, hogy a társadalmi javak szőkössége feltételezi a hatalmi viszonyokat és a társadalmi konfliktust. LOCKWOOD e konfliktus kiemelését tekinti fontosnak. A közös értékrendszer, amirıl PARSONS beszél ugyanilyen érdekellentétekkel és konfliktusokkal tőzdelt – mutat rá LOCKWOOD, így a társadalmi stabilitáson inkább azt értjük, hogy menynyire sikerült ezeket a konfliktusokat egyensúlyban tartani, szabályozni. JÜRGEN HABERMAS újabb elemet tesz hozzá a fent idézett elméletekhez, nevesen a szociális integráció és a rendszerintegráció ellentétes érdekeire, szembenállására mutat rá. Ez az a probléma, amit HABERMAS a rendszer és az életvilág szembeállításával ír le. HABERMASNÁL az életvilág fogalma a kultúra, a társadalom és a személyiség együttese, az a „jelenségtér”, amelyben a cselekvık fellépnek, találkoznak egymással, ahol látják és hallják ıket. HABERMAS célja,
391
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 hogy ezt a megfigyelıi (hermeneutikai, megértı szociológiai) és a funkcionalista szempontokat összeegyeztesse.
A kommunikatív cselekvés modellje HABERMAS különbséget tesz a rendszer- és cselekvésracionalitás között. • Rendszer-racionalitás: a racionalitás mércéje az önvezérlı rendszerek alkalmazkodási képessége. • Cselekvés-racionalitás: a racionalitás mércéje a cselekvı szubjektumok tanulási képessége. A racionalitást mindkét esetben a problémamegoldó képességre vonatkoztatjuk. A célracionális cselekvés modellje abból indult ki, hogy az aktor kizárólag értelmes és kielégítıen pontosított céljainak elérésére orientált, s számot vet cselekvése minden más következményével, mint a siker mellékes feltételével.
Instrumentális cselekvés A sikerre irányuló cselekvést instrumentálisnak nevezzük, ha követendı technikai szabályai szempontjából vesszük szemügyre, vagy ha egy fizikai állapotba való beavatkozás hatásfokát értékeljük.
Stratégiai cselekvés Ha a cselekvést a racionális választás szabályainak követése szempontjából vizsgáljuk, s a racionálisan viselkedı ellenlábas döntéseire gyakorolt befolyás hatásfokát becsüljük fel. A stratégiai cselekvésen belül megkülönböztethetünk burkolt és nyílt stratégiai cselekvést. A burkolt stratégiai cselekvésen belül lehet öntudatlan megtévesztés, illetve tudatos megtévesztés, vagy másként manipuláció. A stratégiai cselekvéssel a kommunikatív cselekvés áll szemben.
Kommunikatív cselekvés HABERMAS akkor beszél kommunikatív cselekvésrıl, ha a résztvevık cselekvései nem egocentrikus sikerkalkulusok, hanem kölcsönös megértés segítségével hangolódnak össze. A kommunikatív cselekvés során a résztvevık elsıdlegesen nem saját sikerükre, hanem a kölcsönös megértésre orientálódnak. A kommunikatív cselekvés során a sikeres nézetegyeztetés a résztvevık egyetértéséhez vezet. Az egyik fél kommunikatív cselekvése csak akkor járhat sikerrel, ha a másik specifikus módon akceptálja azt, ha tehát igennel vagy nemmel állást foglal egy alapvetıen bírálható érvényességigénnyel kapcsolatban. A kommunikatív cselekvés keretében a célul kitőzött siker csak sikeres nézetegyeztetés révén érhetı el.
392
SZABÓ D.: A BOGNER-LÉPCSİN ÁLLÓ EGYÉN... HABERMAS tehát a társadalmi folyamatokat cselekvéselméletileg úgy fogja fel, mint amelyek csak járulékosan támaszkodnak normákra, és amelyek csak a „cselekvık ténykedéseinek át nem látott, nem is szándékolt következményeit hangolják funkcionálisan össze” A kommunikatív cselekvést is a komplex esetek közé kell számítani. Egy beszédaktus alapvetıen három szempontból vonható kétségbe, azaz utasítható vissza érvénytelenként: • az igazság szempontjából, melyet a beszélı megnyilatkozásával igényel egy állítása számára; • a hitelesség szempontjából, melyet a beszélı szándéka kinyilvánításával kapcsolatban igényel; • a helyesség szempontjából, melyet a beszélı egy adott normatív kontextusra hivatkozva igényel. A kommunikatív cselekvések alapvetıen e három szempont egyike alapján vonhatók kétségbe, azaz utasíthatók vissza tévesként, hiteltelenként vagy helytelenként. Legtöbbször azonban a megnyilatkozás módjából, az explicit beszédaktusokból derül ki, mit szeretne a beszélı, mely szempontok alapján értsék megnyilatkozását. A beszédaktusok idealizált, tiszta esetei: • olyan konstatív beszédaktusok, amelyekben elemi kijelentı mondatok hangzanak el; • olyan expresszív beszédaktusok, amelyekben elemi élményeket rögzítı mondatok (elsı személy, jelen idı) szerepelnek; • olyan intézményesen kötött beszédaktusokra, amelyek egy jól meghatározott normához kapcsolódnak. A beszélı által elfoglalt alapbeállítások: • Az objektívváló beállítódás során egy semleges megfigyelı viszonyul valamihez, ami az objektív világban megy végbe. • Az expresszív beállítódás során egy önmagát ábrázoló szubjektum közönség elıtt feltár valamit saját bensıjébıl, melyhez privilegizáltan fér hozzá. • A normakonform beállítódásban egy szociális világhoz tartozó személy eleget tesz vonatkoztatási csoportja általánosított viselkedési elvárásainak Mindezek alapján a társadalmi cselekvés négy tiszta esetét különböztetjük meg. Cselekvéstí- Cselekvés orien- Alapbeállí- Érvényességi Világhoz való pusok táció tódások igények viszony stratégiai cselekvés
sikerre irányuló
objektiváló
hatékonyság
objektív világ
konstatív beszédaktus
kölcsönös megértésre irányuló
objektiváló
igazság
objektív világ
expresszív önábrázolás
kölcsönös megértésre irányuló
expresszív
hitelesség
belsı világ
normakonform
helyesség
szociális világ
normavezékölcsönös megérrelt cselekvés tésre irányuló
393
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 Normális esetben a cselekvık korántsem az alapvetı beállítódások egyikét teszik csak magukévá, nemcsak az objektív világ vagy szociális világuk egy eleméhez, illetve belsı világuk egy darab szubjektivitásához viszonyulnak, hanem egyidejőleg mindháromhoz, sıt a kommunikatívan cselekvık adott esetben a három világ koordinátarendszerére is reflektálnak.
Integráció szervezeti szinten A bürokrácia a pontosság, a hatékony irányítás modellje, a leghatékonyabb szervezettípus, amit az emberek valaha létrehoztak, mivel minden feladat elvégzését szigorú eljárási szabályok rögzítik. A bürokráciák legjelentısebb elemzése MAX WEBERTİL származik, a két szélsıséges álláspont közötti véleményt tükrözi. WEBER szerint a bürokrácia terjeszkedése elkerülhetetlen a modern társadalmakban, mert a bürokratikus hatalom kiépülése az egyetlen lehetıség arra, hogy sikerüljön teljesíteni a nagymérető társadalmi rendszerek adminisztratív követelményeit. A bürokratikus szervezetek jellegét és eredetét vizsgálva WEBER felállította a bürokrácia ideáltípusát. Ennek jellemzıi: • Szigorúan meghatározott uralmi hierarchia érvényesül, a szervezeten belüli feladatok „hivatali kötelességként” kerülnek szétosztásra. A bürokrácia egy piramis: a legszélesebb jogkör a csúcs, a magasabb hivatal irányítja és ellenırzi a hivatalban alatta lévıt. • A szervezet minden szintjén írott szabályok vezérlik a hivatalnokok cselekedeteit. • A hivatalnokok teljes munkaidıben fizetésért dolgoznak, minden munkakörhöz meghatározott fix fizetés jár. • A hivatalnokok szervezeten belüli feladatai mereven elválnak az azon kívüli élettıl. • A szervezet tagjai nem tulajdonosai az általuk használt igazgatási eszközöknek. WEBER a bürokráciák vizsgálatakor elsısorban a szervezeteken belüli formális kapcsolatokra fekteti a hangsúlyt. Minél bürokratikusabb egy szervezet weberi értelemben, annál több feladat kerül részletes meghatározásra. ROBERT MICHELS – WEBER tanítványa és kollégája – WEBER bürokráciamodelljébıl kiindulva állította fel az oligarchia vastörvényét. A weberi elmélet szerint a bürokratikus hatalom a csúcson koncentrálódik. Az egész szervezet egy piramis, de a többség a piramis alján található, s kevés hatalommal bír. Az oligarchia a kevesek uralmát jelenti. MICHELS szerint minél nagyobb és bürokratikusabb egy szervezet, annál nagyobb hatalomkoncentráció figyelhetı meg a magasabb beosztású emberek szők csoportján belül. A szervezetek tevékenysége és felépítése között szoros összefüggést tapasztalunk. Úgy tőnik, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek megkövetelik a szigorúbb szervezeti struktúrát és a strukturális fegyelmet. Elsısorban olyan tevékenységekrıl van szó, amelyek sokkal inkább támaszkodnak a dolgozók együttmőködésére, amely tevékenységek lebonthatók különbözı fázisokra és az
394
SZABÓ D.: A BOGNER-LÉPCSİN ÁLLÓ EGYÉN... egyes fázisokat végzı dolgozók munkáját mindenképpen össze kell hangolni, ellenkezı esetben a tevékenység, a mőködés kerül veszélybe. Ennek egyik eszköze a bürokrácia és az ebbıl levezethetı szigorú belsı hierarchia. Ilyen tevékenységet folytat tipikusan például a hadsereg, ahol talán a legkézzelfoghatóbb a belsı hierarchia és strukturális fegyelem. De a nagy ipari vállalatokra is ugyanez igaz, ahogyan kormányzati szervezetekre és politikai pártokra is. Kevésbé igaz viszont a kevésbé „üzemszerően”, inkább manufakturálisan mőködı vállalkozásokra, ahol inkább több, egymással egyenrangú pozícióban, beosztásban dolgozó kollégát találunk. Ezek a szervezetek tehát inkább laposabb, kevésbé hierarchikus szerkezettel rendelkeznek. Ilyen vállalkozás például a fodrászszalon, vagy a kereskedelmi, forgalmazó vállalkozások, üzletek. Fontos különbség a tevékenységen kívül a vállalkozás, mint szervezet mérete, létszáma. A hierarchikus struktúra inkább jellemzı nagyobb létszám esetén. Bizonyos tevékenységcsoportok, a tevékenység, mint folyamat összetettsége alapján, illetve a szervezet mérete együttesen meghatározzák a szervezet belsı hierarchiáját és ennek megfelelıen a belsı kommunikáció összetettségét, szigorú szabályozottságát. Mindezek az arculat elemei közé tartoznak, ahogyan a szervezeti kultúra, illetve a külsı kommunikáció is. A vállalat környezeti integrációjának sikere éppen azon múlik, hogy vagy mennyire tudja az arculatát a környezet igényeihez igazítani, vagy, hogy menynyire találja meg az arculatának megfelelı környezetet. Mivel az utóbbin sokkal nehezebb változtatni, tekintve, hogy adott a szervezet mőködésének helye: a lokalitás, inkább vállalt arculaton próbál változtatni. A kommunikatív cselekvés elmélete alapján megállapíthatjuk tehát, hogy a kooperáció a legfıbb cél, tehát a szervezet és környezete közötti együttmőködés. Amely azonban csak az érdekek összeegyeztetésén alapulhat. A környezet számára is és a szervezet számára is magától értetıdınek kell lennie. (Minden más, erıszakos szándék hosszútávon nem fenntartható.) A kommunikációs tanácsadás során a független szakértı a szervezet döntéshozóit támogatja az adott környezeti állapotnak, piaci helyzetnek megfelelı stratégia és taktika megválasztásában. Együtt olyan stratégiákat alakítanak ki, amely a szervezet egyediségét, érdekeit és a környezet aktuális elvárásait hangolja össze. Tulajdonképpen folyamatos reakcióként az egyre összetettebb környezet változásaira. Mivel tehát sem az egyén számára, sem a szervezet számára nincs más út az érvényesülésre, mint, hogy a BOGNER-lépcsı különbözı fokainak megfelelı kommunikációs stratégiákat alkalmazzanak, könnyen belátható, hogy elıbb utóbb az egyén is és a szervezet is tanul azokból a hibákból, kudarcokból, amelyek éppen a nem megfelelı stratégiákra, viselkedésmintákra, mint reakciókra vezethetık vissza. Idıvel pedig eljutnak a „helyes” vagy hatékony kommunikációs technika és stratégia alkalmazásához. Addig azonban sok kockázatos szituáción kell keresztülmenni, amelyek akár a mőködést is veszélyeztetik.
395
BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2007 Ez a fajta szocializáció, mint tanulási folyamat az egyén esetében nem gyorsítható fel, a szervezet esetében viszont igen. A szervezeti kommunikáció tudatos tervezése tehát segít elkerülni a kommunikációs siker esetlegességét. Szükség van tehát arra a vállalati funkcióra, amely szervezi a kommunikációs tevékenységet és összehangolja a szervezet tevékenységével és céljaival. A pr-szakma fejlıdésének tehát nem volt más lehetısége, mint a BOGNER-féle lépcsımodell, amely ma is minden új szervezet számára elkerülhetetlen és egymásra épülı szakaszokat jelöl.
396
