Szabad Boglárka Vallás és társadalom: egy görög katolikus közösség múltja és jelene „Keresve sem lehetne a vallásnál bonyolultabb és nehezebben kibogozhatóbb kérdéskört találni. Minden rá vonatkozó vizsgálódás szinte különbség nélkül élénken érdekli és esetenként érzékenyen is érinti a hívőket és a hitetleneket, az egyháziakat és a világiakat továbbá az egyes társadalmi és állami intézmények képviselőit is…”1
Az előadásomban bemutatott dolgozat témája a vallás, pontosabban egy konkrét közösség hitélete. A vizsgált csoport az Ópályi Görög Katolikus Egyházközség, a kutatás időintervalluma pedig a 20. és a 21. század. Legfőbb módszereim a résztvevő megfigyelés, a kérdőíves módszer, a mélyinterjúk készítése, valamint az írott források (levéltári anyag, úgy mint szálas iratok, az egyházközség historia domusa, az egyháztestületi jegyzőkönyv és más nyomtatásban megjelent röplapok illetve sajtóanyagok) feldolgozása voltak. A falu internetes hírportálját is sokszor segítségül hívtam, ez különösképpen jó forrásnak bizonyult a közelmúlt történéseinek az adott közösségben való interpretálása szempontjából. Írásom monografikus jellegű (mert egy konkrét téma tárgyalására kimerítően törekszik), ám bizonyos szempontból mégis esettanulmány (egy specifikus eset - hiszen minden vallási közösség más és más: megismételhetetlen). Bent FLYVBJERG egyik írásában az esettanulmányokkal kapcsolatos öt legfontosabb félreértést tárgyalja, s ezáltal egyben rávilágít ennek a műfajnak a kritériumaira is.2 Ezek alapján nem valós, hogy az esettanulmányokban a teoretikus tudás elérhetőbb a praktikus ismereteknél, hogy egy esetből nem lehet önállósítani, és ezáltal az egy esetet feldolgozó írások nem alkalmasak a tudományos fejlődésre. Az sem valós, hogy ez a műfaj leginkább a hipotézisek felállítására, míg más módszerek inkább hipotézistesztelésre és teóriakreálásra alkalmasak, hogy elferdült ellenőrzéseket alkalmaz, valamint hogy gyakran nehézséget okoz a specifikus esettanulmányok elemzése. Írásom műfaját ilyenformán behatárolni nehéz, ám módszereim és motivációim ismertetése mégis pontosabb képet adhat róla. Tizenkét évig, kétéves koromtól tizennégy éves koromig Ópályiban éltem. Módszeres, kiszállásos alapon történő gyűjtéseimet 2010-ben, három évvel ezelőtt kezdtem meg, amikor is egyetemi tanulmányaim második szakaszában megfogalmazódott bennem, mi az, amivel valóban foglalkozni szeretnék. Ópályi a görög katolikus hitélet kutatására tökéletesen alkalmas terepnek mutatkozott, különösen, ha arra gondoltam, hogy valaha én is e közösség, az Ópályi Görög Katolikus Egyházközség tagja voltam – tehát valamilyen fokon ismerem ezt a rendszert, az ebben élők hétköznapjait, ünnepeit és szokásait egyaránt. Ennek tudatában kezdtem el feltáró tevékenységemet, mely a már korábban említett interjúkon, a Görög Katolikus Püspöki Levéltárban végzett kutatómunkán, fényképek készítésén és a résztvevő megfigyeléseken alapul. Eleinte olyan kisebb témák teljességre törekvő feltérképezésével foglalkoztam, mint például a böjt jelensége az adott közösségben, vagy a lakberendezés szakrális vonatkozásai. Kisebb dolgozatok megírása után úgy döntöttem, érdemes volna egy az ópályi görög katolikusok hitéletét feldolgozó munkát elkészíteni a 20. és 21. századra
1 2
KATONA 1990. 9. FLYVBJERG 2006.
vonatkozólag, hiszen ezáltal egyféle szellemi pont kerülhetne a több éves kutatómunka végére. Az írás folyamata során számos nehézségbe ütköztem, melyek főként az időbeli és ténybeli ellentmondásokból fakadtak (az emlékezet és az írott források, illetve sok esetben az írott és írott források is ellentmondtak egymásnak), ám úgy vélem, hogy sikerült ezeken felülkerekednem. Az időbeli ellentmondásokhoz szorosan kapcsolódik az, hogy bár vizsgálati időintervallumom a 20. és a 21. század, nem várhatja az olvasó, hogy évekre, vagy akár évtizedekre pontos leírást adjak minden egyes általam vizsgált jelenség bizonyos korszakokban előforduló megvalósulási vagy meg nem valósulási formáiról. Ez nem csak azért volna lehetetlen, mert az emberi emlékezőtehetség bizonyos határokon túlra nem nyúlik és fizikai képtelenség miatt nem is nyúlhat (pl. 1900-as évek eleje), hanem amiatt is, hogy a gyakran eltérő vélemények problematikája mellett az írott források sem bővelkedtek minden esetben számomra sokat mondó információkban. Ezen „hátráltató” tényezők tudatában azonban mégis azt mondhatom, hogy igyekeztem a címben is megjelölt időszemlélethez tartani magam a dolgozatban tárgyalt összes téma esetében. A dolgozatban igen gyakran előfordul, hogy a különböző időszakokat – adatközlőim szavai nyomán, a kutatási terepen tapasztalt gyakorlatokhoz alkalmazkodva és azokat megtartva – az adott korban éppen szolgáló pap nevével jelölve használom én is. Ilyen forma lehet az aktuális lelkipásztor + idejében forma, vagy az egyszerű vezetéknév + nál-nél toldalékok használata. A magyarországi görög katolikusok néprajzával, ezen belül szokásaikkal, gesztusrendszerükkel, vagy egy-egy konkrét közösség hitéletével foglalkozó munkák mellett nem mehetek el szótlanul.3 A BARTHA Elek munkásságának köszönhető írások olyan kiindulási alapot jelentettek számomra, amelyek egy erős strukturális bázist adtak munkám elkezdéséhez, és az „elakadással” fenyegető periódusok átvészeléséhez egyaránt. A Komlóskai Görög Katolikus Egyházközség hitéletét feldolgozó nagy jelentőségű monográfiáját, vagy a görög katolikus vallásos néphagyományok gyűjtéséhez szerkesztett kérdőívét olyan alapműveknek tekintettem, melyek szó szerint „mindig velem voltak”.4 Ezután joggal teheti fel magának olvasóm azt a kérdést, hogy miért alkalmaztam én mégis más strukturális felépítést a dolgozatomban, mint amit BARTHA Elek az említett monográfiában használ, vagy hogy miért szűkítettem illetve bővítettem azt a bizonyos kérdőívet egyes helyeken. A válasz egyszerű: a hosszú ideig tartó terepmunka során egy olyan felosztást kezdtem magam előtt látni, amely a tér, az idő és a mindennapi élet vallásosságának dinamikáján alapul. A kérdőívben magától értetődően törlődtek azok a kérdéscsoportok, melyek olyan jelenségekre, épületekre, ünnepekre stb. irányultak, amelyek Ópályiban nem voltak és nincsenek jelen. Azokat az információkat, amelyeket az írott források – levéltári dokumentumok – alapján meg tudtam találni, nem tartottam fontosnak megkérdezni, hacsak nem akkor, amikor az ilyen kérdésekkel a közösség adott témáról való tudását mértem fel. A dolgozat három fő fejezetből áll, melyek kisebb egységekre tagolódnak, s melyeket a kiegészítő fejezetek tesznek teljessé. Az első ilyen nagy egység a mindennapi élet vallásosságát tárgyalja, úgy mint például néhány teológiai fogalom helyi interpretálása, a közösségben tapasztalt vallásos viselkedés, vagy a vizsgált csoporton belüli fontos személyek és közösségek szerepe és kapcsolatrendszere. A második nagy egység a közösség szakrális tereivel, illetve profán terek szent aspektusaival foglalkozik. A dolgozatban tárgyalt, kiemelt jelentőségű helyeken történő cselekmények feltárása mellett a helyszínek írott forrásokban talált és recens anyagból merített jelenlegi és múltbéli használati módjaira is kíváncsi voltam, a teljes proxemikai elemzésre azonban nem vállalkoztam. A térrel szorosan összefüggő és azt kiegészítő téma, az idő jelentősége a vizsgált csoportban, a harmadik nagy fejezetben kerül kifejtésre. A szakrális időben megvalósuló cselekmények, a különböző vallási ünnepekhez 3 4
Lásd: BARTHA 1980.; JUHÁSZ 2000.; SZABÓ 2008. A könyvespolcomról gyakran gyűjtőútjaimra is magammal vittem őket. BARTHA 1980.; 1998.
tartozó képzetek, s minden olyan időben kiemelkedő esemény, amely a hétköznapok folyamából kitűnik, ebben a fejezetben kerül bemutatásra. Nem tudtam ennek a hatalmas rendszernek minden egyes részletével foglalkozni, így az általam két legfontosabbnak vélt szisztéma, a liturgikus év ünnepei, az emberi élet fordulói valamint az ezekhez általában kapcsolódó szentségek kerültek ily módon ebbe a fejezetbe. A korábban már említett kisebb egységek a Bevezetés: célok, módszerek, motiváció, a falut bemutató Ópályi című rész, és a három nagy fejezet után következő Összegzés. A kész dolgozat ellenére a mai napig úgy vélem, más rendszerezési stratégiák alkalmazása, a gyűjtési és feldolgozási munka gyümölcseként létrejött írás más szempontból való felosztása is helytálló volna, ám az nem az én személyiségemet tükrözné. Ha nem tartalmazna például a dolgozat személyes gyűjtési naplórészleteket, akkor hiányozna belőle az a személy, aki tíz éve elhagyta a közösséget, majd visszatért, és aki ennek a diplomamunkának a megírásával lerótta tartozásait múltjának egy része, Ópályi és az ehhez tartozó emlékek felé. Milyen tényezők határozzák meg egy közösség vallási életét? Vajon milyen alakító erőktől függ egy adott helyen és egy adott időben a hitélet intenzitása és formája? Egyáltalán, leírható-e bármilyen csoport vallásosságának, vagy vallásos viselkedésének a rendszere, apró pillanatfelvételek esetleges összeillesztése (egy-egy levél a püspökhöz, egy-egy interjú mondata a múlt egy adott történéséről, vagy egy-egy, a terepmunka során megfigyelt jelenség) által? Kijelenthető-e innen, évtizedek, vagy akár egy évszázad távlatából bármilyen konkrétum vagy abszolút tény megléte a közvetlenül nem materiális jelenségek összefüggésében? Nehezen megválaszolható kérdések. A politikai szituáció, valamint a vallási vezetők, jelen esetben a pap szerepének jelentőségét hívom segítségül az értelmezéshez és ez által a válaszadáshoz. Egy konkrét közösség mindenkori vallásgyakorlása számos tényező függvénye. Elsősorban függ az adott vallás adott időbeni legitimitásától, a lokális vallási viszonyoktól (pl. egy vallásilag heterogén vagy homogén faluban vagy tájban foglal-e helyet a vizsgált csoport), és az állam - amely minden esetben igen nagy hatást gyakorol az egyházak működésére és lehetőségeire – formájától, az adott országban éppen jelen lévő politikai szituációtól. Magyarország történelmi egyházai közül a Magyar Görög Katolikus Egyház több mint három és fél évszázados múltra (1646-os Ungvári unió) tekint vissza. A hajdúdorogi egyházmegye alapításának évében, 1912-ben X. Piusz pápa által kanonizálva lett, majd egy évvel később került beiktatásra a magyar parlamentben. A XX. század elejéről, tehát vizsgálati időintervallumunk kezdetéről elmondhatjuk, hogy Ópályi a kistérség egyik legnagyobb görög katolikus egyházközségének adott otthont. A század legelső évtizedeiben is népes és nagy volt a görög katolikusok helyi tábora, míg például Mátészalka görög katolikus hívei Ópályi fíliájához tartoztak. Úgy gondolom, a vallás, pontosabban az általa teremtett közeg nem statikus rendszer. Egy olyan lassú dinamikával változó és folyton alakuló struktúra, amelynek teológiai bázisa viszonylag szilárdan áll, ám formai szempontból erről korántsem beszélhetünk. Egy közösség hitéletét nagyban meghatározza a történelmi szituáció, illetve az, hogy az aktuális politikai hatalom mennyire támogatja vagy gátolja felsőbb szinteken az adott egyház működését, ezáltal befolyásolva sok mindent, ami például a kis vallási közösségekben történik. Szinte mindegyik korszakra jellemző egy ilyen jellegű folyamat. A XX. század első felében a következő korszakhoz képest szabadabb vallásgyakorlásra volt lehetőség. Ópályi esetében is így volt ez: a felekezeti hovatartozás fontos tényező volt az egyének mindennapi életében; beszélhetünk intézményes keretek között zajló vallásos nevelésről, nagy és
látványos körmenetekről, a vegyes házasságok bizonyos fokú, a közösségben való helytelenítéséről, szigorú böjtről, házszentelésről, tehát számos olyan jelenségről, amely által egy a vallását aktívan gyakorló, intenzív hitéletet élő közösség képét láthatjuk. Ebben az időszakban egyébként egy lassú latinizálódást tapasztalhatunk (új ájtatossági formák megjelenése, nyugati eredetű vallásos társulatok alakulása a görög katolikus közösségeken belül stb.). Ezekre a formákra a dolgozat szinte mindegyik fejezetében találunk példát. Ez a közel száz évvel ezelőtti hatás egyébként még a mai napig megnyilvánul az idősebbek vallásos viselkedésének számos elemében (pl. köszönés – nem Dicsőség, hanem Dicsértessék, társulati élet stb.), de mivel ezek jelenleg felsőbb szinteken nem támogatott, vagy inkább nem szorgalmazott gyakorlatok – az ősi formákhoz való visszatérés a népszerű jelenleg a Magyar Görög Katolikus Egyházban –, valószínűleg el fognak tűnni a vizsgált közösségből pár évtizeden belül. Az ország legtöbb görög katolikus vidékén a szocialista diktatúra évei alatt a valláson belüli természetközeliség (tavak, folyók szentelése, különböző processziók stb.), tehát a látványos, intenzív, szabad vallásgyakorlás tompulása volt tapasztalható. .„A posztkommunista térség országainak egyházi kapcsolataiban alapvető fordulat következett be 1989 után. Több mint négy évtized után először az egyházak mint szabad intézmények jelenhettek meg és foglalhattak állást a hazai és nemzetközi egyházi élet fórumain.”5 Az 1989-es rendszerváltással tehát egy olyan felszabadultabb, az egyházak számára újra sok lehetőséget adó keret alakulhatott ki, amelyben a fő szerepet pontosan ez a fogalom, a megújulás játszhatja. Az elmúlt húsz év alatt tehát egy új irány indult útjára a Magyar Görög Katolikus Egyházon belül, amely olyan kezdeményezésekben mutatkozott meg, amik az élő hitre fektetik a hangsúlyt a különböző rendezvények, bálok, fiataloknak szóló táborok stb. szervezésével, valamint a látványos és mozgalmas „ősi” liturgikus gyakorlatokhoz való visszatéréssel. Így beszélhetünk a korábban már említett „természetközeliség” újbóli megjelenéséről, vagy az újító jellegű gazdag és változatos egyházi szervezésű programokról. Ennek a nagy vonalakban felvázolt folyamatnak a modelljét érdemes összevetni a vizsgált közösségben lejátszódó történésekkel. Ópályi falu hitéletének alakulását – s talán mondhatjuk, hogy valószínűleg minden vallásos alapon szerveződő csoport esetében így van ez – egy másik, nagyon fontos tényező is befolyásolta, mely időről időre lökést adott, vagy éppen fékezett az adott korszak ilyen szempontból értelmezett intenzitásán. Ez a fontos tényező pedig a falu mindenkori lelkipásztorának, a legnagyobb alakító és változtató, elvevő és megtartó személynek a szerepe. Az egyéniség, a lelkipásztor motivációja, és a hívek papjukhoz való viszonya alkalmanként nagyobb jelentőségű alakító erő lehet, mint az adott politikai szituáció. Ismétlem magam: kijelenthető-e innen, évtizedek, vagy akár egy évszázad távlatából bármilyen konkrétum vagy abszolút tény megléte a közvetlenül nem materiális jelenségek összefüggésében? A válaszom: talán. Azt, hogy a vizsgált közösségben „jó”,”aktív”, vagy ”szegényes” egy adott korszak a vallásgyakorlás szempontjából, túl bátor lenne konkrétan megválaszolni. A felelet nagyban függ attól is, hogy kit kérdezünk meg. Valószínűleg eltérő válaszokat kapnánk életkor, a vallásos neveltetés intenzitása, vagy a közösségen belüli státusz (pap, kántor, egy hív a sok közül) alapján is. S jelen esetben pont ez lesz a kulcs a válaszhoz: Én úgy képzelem el az Ópályi Görög Katolikusok hitéletét, mint egy gömböt, aminek belseje kemény és összetartó, míg a külső részek puhábbak, egészen a legkülsőbbekig, amik esetenként le is morzsolódhatnak. A közösség leképezett hasonlata ez, amelynek belső magját az élenjárók és a többi, a dolgozatban tárgyalt egyének típusa alkotja. Itt több hasonlósággal találkozunk a vallásos viselkedés intenzitásának és formáinak szempontjából (köszönés, 5
SZILÁGYI-FLÓRA 2007. 171.
keresztvetés, imák és más gyakorlatok stb.). A gömb külseje felé haladva egyre kevésbé ismeri az egyén a liturgikus év ünnepeinek idejét, a panachida fogalmát vagy például a feleletet erre: „Emeljük föl szívünket!” Ez az elképzelés valószínűleg minden korszakban megállná a helyét, azzal az esetleges különbséggel, hogy a belső keményebb és a külső puhább részek aránya eltérő. Dolgozatom legfőbb tanulságai a következő pontokban foglalhatók össze:
A téma, bár többféle módon bontható kisebb részekre, az idő, a tér és a mindennapi élet vallásosságának problematikáján keresztül igen jól vizsgálható. Ilyenformán a vallásos viselkedés, illetve a vallásos tudat megnyilvánulásai ezen fentebbi tényezők függvényében átláthatóan leírhatóak és hatékonyabban kutathatóak.
A vizsgált közösség hitéletét nagyban befolyásolta az adott politikai, történelmi szituáció, ám ennél még meghatározóbb tényezőnek bizonyult a falu mindenkori lelkipásztorának szerepe.
Az Ópályi Görög Katolikus Egyházközség egy gömb alakú modellel írható le, amelynek belseje kemény és összetartó, míg a külső részek puhábbak, egészen a legkülsőbbekig, amik esetenként le is morzsolódhatnak. A belső és külső részek összetétele magában hordozza a hívek közösségen belüli hierarchiáját, a különböző csoporton belüli szerepeket és az ezekhez tartozó viselkedési normákat illetve tudatformákat is. Ilyenformán a belső keményebb és a külső puhább részek aránya minden korszakban változik.
A TELJES DOLGOZATBAN FELHASZNÁLT IRODALOM
BARNA Gábor 1996 Az Élő Lelki Rózsafüzér ájtatossága és társulata a XIX-XX. századi népi vallásosságban. Néprajz és Nyelvtudomány XXXVII, Szeged. 287-308. 1998 Az Élő Rózsafüzér kunszentmártoni társulatának jegyzőkönyvei 18511940. SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged 2009 A rózsafüzér társulatok tárgyi világa. In: A hagyomány burkai. Tanulmányok Balázs Lajos 70. születésnapjára. Kriza Könyvek 33. KJNT, Kolozsvár. 215-234. BARTHA Elek 1980 A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. KLTE Néprajzi Tanszék, Debrecen 1988 A görög katolikus magyarság vallási néprajza. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.) Magyar Néprajz VII. Akadémiai Kiadó, Budapest 1992 Vallásökológia. Szakrális ökoszisztémák szerveződése és működése a népi vallásosságban. Ethnica Kiadó, Debrecen 1998 Kérdőív görög katolikus néphagyományok gyűjtéséhez. Kossuth Lajos Tudományegyetem Kiadó, Debrecen. 1999 Húsvéti pászkaszentelés a görög katolikusok körében. Küllős Imola(szerk.),Vallási Néprajz 10: Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére.
Református Teológiai Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciója, Budapest. 81-97. 2003 Böjti hagyományok és olajosnövény-kultúra a keleti kereszténység határán. In: S. Lackovits Emőke, Viga Gyula (szerk.), Kéve: Ünnepi kötet a 60 esztendős Selmeczi Kovács Attila tiszteletére. Ethnica Kiadó, Debrecen ; Veszprém. 185193. 2006 Vallási terek szellemi öröksége. Bölcsész Konzorcium, Debrecen. BAUDRILLARD, Jean 1987 A tárgyak rendszere. Gondolat Kiadó, Budapest BÁLINT Sándor 1943 Népünk halálélménye. Veritas, Budapest 1977 Ünnepi kalendárium. Szent István Társulat, Budapest BELTING Hans 2000 Kép és kultusz. Balassi Kiadó, Budapest BODNÁR Zsuzsanna 1980 Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. Miskolc. 329-352. DIÓS István (ford.) 2002 A Katolikus Egyház Katekizmusa. Szent István Társulat, Budapest. EGOUMENIDOU, Euphrosyne – MICHAELIDES, Demetrios 2002 Fast in Cyprus In: Food and celebration. Patricia Lysaght (szerk.) Zlacoba zrc /zrc publishing zrc sazu, Ljubljana. 55-65. ELIADE Mircea 1987 A szent és a profán. Európa Könyvkiadó, Budapest FLYVBJERG Bent 2006 Five misunderstandings about case study research.In: Qualitative Inquiry Volume 12 Number 2. 219-245 HESZ Ágnes 2012 Élők, holtak és adósságok- A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában. L’harmattan Kiadó, Budapest HOFER Tamás 1983 A „tárgyak elméletéhez. Felszerelések és tárgyegyüttesek néprajzi elemzése.” In: Népi Kultúra – Népi Társadalom Vol.13. 39–64. IVANCSÓ István 1997 Görög katolikus szertartástan. Szent Athanáz Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza JUHÁSZ Éva 2000 Moro raj jertyiszár. Egy görög katolikus cigányközösség vallási élete. Szekszárd Romológiai Kutint. Debrecen [DE Népr. Tansz.] KATONA Imre 1990 Népek-hiedelmek-vallások. In: Vallási hagyományok a kultúrák keresztútján. Ecsedy Ildikó Ferenczy Mária (szerk.) 1990. MTA Orientalisztikai Munkaközösség. Budapest. 9-40. KUNT Ernő 2003 Az utolsó átváltozás. Gondolat Kiadó, Budapest. MAGYARI Márta 1994 Ellentétes értékrendek találkozása egy görög katolikus közösségben. In: ROMSICS Imre (szerk.) A másik ember: A Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciájának előadásai: Kalocsa. 99-104.
1998 "Szépséges Pászka, az Úr Pászkája." A görög katolikusok húsvétikalácskészítésének hagyományos formái. In.: A debreceni Déri Múzeum évkönyve, Debrecen. 285-286. 2003 "...az bűtös, ha olajos" : az olaj szerepe a görög katolikusok nagyböjti táplálkozásában. In: S. Lackovits Emőke, Viga Gyula (szerk.), Kéve: Ünnepi kötet a 60 esztendős Selmeczi Kovács Attila tiszteletére. Ethnica Kiadó, Debrecen ; Veszprém. 193-196. MOHAY Tamás 2008 a.Zenta és Máriapócs:adalékok a képkultusz és a történeti emlékezet kapcsolatához. In: Papp Richárd-Szarka László (szerk.) Bennünk élő múltjaink. Történelmi tudat-kulturális emlékezet. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta. 61-78.o. 2008 b.Töredékek az ünnepről. Nap Kiadó, Budapest 2009 A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. L’Harmattan Kiadó, Budapest SZABÓ Irén 2008 A magyarországi görög katolikus vallásgyakorlat gesztusai. Gondolat Kiadó, Budapest SZILÁGYI Györgyi - FLÓRA Gábor 2007 Egyházi funkciók és szerepvállalás a Partiumban 1989 után. In: Hegedűs RitaRévay Edit (szerk.) Úton. Tanulmányok Tomka Miklós tiszteletére. Szegedi Tudományegyetem BTK Vallástudományi Tanszék, Szeged.169-187 VARGA Zsuzsa 1974 Népi funkciójú képek és szobrok kutatásáról. Ethnographia. LXXXV. 454– 465. VEREBÉLYI Kincső 2009 Les aiels du temps. Az ifjúság vasárnapja. In Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc – Tötszegi Tekla (szerk.): A fiatalok vasárnapja Európában. Kriza János Néprajti Társaság, Kolozsvár. 67-79. VÉGHSEŐ Tamás 2012 Minden utamat már előre láttad. Görög Katolikusok Magyarországon. Éditions du Signe, Strasbourg. VOIGT Vilmos 2004 A vallási élmény története. Timp Kiadó, Budapest VORONINA, Tatiana 2002 Fasting food in the nineteenth and twentieth century russian orthodox tradition. In: Food and celebration. Patricia Lysaght (szerk.) Zlacoba zrc /zrc publishing zrc sazu, Ljubljana. 65-77.
