SZ. MUNKA VÉGLEGES VÁLTOZAT I

TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA

MAGYARORSZÁG MAGYAROSZÁG

RÉGIÓRÉGIÓ NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ NYUGAT-DUNÁNTÚLI No Window

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA NYDRFT 23/1999-1. SZ. MUNKA

VÉGLEGES VÁLTOZAT I. KÖTET A TERVEZÉS KÖRNYEZETE, STRATÉGIAI KERETEK, HELYZETELEMZÉS, SWOT GYŐR, 2001. FEBRUÁR

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA – VÉGLEGES VÁLTOZAT

Témavezető:

DR. LADOS MIHÁLY – MTA RKK NYUTI

Közreműködők:

BARSI BOGLÁRKA – MTA RKK NYUTI Dusek Tamás – MTA RKK NYUTI Grosz András – MTA RKK NYUTI Dr. Lados Mihály – MTA RKK NYUTI Nárai Mária – MTA RKK NYUTI Rechnitzer János – MTA RKK NYUTI Szörényiné Kukorelli Irén – MTA RKK NYUTI Tóthné Hermann Judit – MTA RKK NYUTI Vasvári Bálint – MTA RKK NYUTI

© MTA RKK NYUTI 2


TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat

18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat táblázat

25. táblázat 26. táblázat 27. táblázat 28. táblázat 29. táblázat 30. táblázat 31. táblázat 32. táblázat 33. 34. 35. 36.

táblázat táblázat táblázat táblázat

Az egy főre jutó GDP az EU átlag százalékában megyénként, 1998 Győr-Moson-Sopron megye néhány társadalmi és gazdasági jellemzője, 1999 Születéskor várható átlagos élettartam nemenkénti alakulása Az országos átlagtól szignifikánsan eltérő halandóságú települések, 1991-96 A foglalkoztatottság néhány jellemzője, 1992-99 (decemberi értékek) Az egy lakosra jutó GDP mértéke, 1994-98 Az ipar egyes jellemzői, előző év=100, % Az ipar egyes jellemzői, 1991=100, % Az ipari értékesítés iránya Győr-Moson-Sopron megyében, 1997-99, % Az építőipari termelés változása, 1993-99, % A külföldi jegyzett tőke mértéke, 1991-98 A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből, 1994-97, % A mezőgazdaságban alkalmazottak száma és aránya Győr-Moson-Sopron megyében A földterület művelési ág szerint Győr-Moson-Sopron megyében, hektár A piaci szolgáltatások részesedése a GDP-ből, 1994-97, % A piaci szolgáltatásokban alkalmazottak száma és aránya Győr-Moson-Sopron megyében A vendégek és vendégéjszakák számának alakulása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99, db A magánszálláshelyek kapacitása és forgalma Győr-Moson-Sopron megyében, 1999 A működő vállalkozások száma és változása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 A Győr-Moson-Sopron megye védett területei, 1998 Összehasonlító táblázat a különböző típusú parkokról A területfejlesztési támogatások feltételrendszerének főbb mutatói, 1997 A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács rendelkezésére álló támogatási keretösszeg, 1996-99, folyóáron millió Ft A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások szerződés szerinti összege, 1996-99, folyóáron millió Ft A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által támogatott fejlesztések összköltsége, 1996-99, folyóáron millió Ft A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások aránya a fejlesztések összes költségében, 1996-99, % A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács vállalkozásokat segítő támogatásai a TFC/VFC-ből, 1996-99, folyóáron ezer Ft A vállalkozásokat segítő támogatások megoszlása a különböző prioritások szerint és a támogatások részesedése a fejlesztések összköltségéből, 1996-99, % A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a TFC/VFC-ből, 1996-99, folyóáron A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a TERKI-ből, 1996-99, folyóáron A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a CÉDE-ből, 1996-99, folyóáron A lekötött támogatások összege célelőirányzatonként, e Ft A lekötött támogatások összege a megyei program prioritásai és intézkedései szerint, e Ft A megyei területfejlesztési program indikatív forrástérképe A Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programjának indikatív forrásösszetétele, 2000-2003

3


ÁBRAJEGYZÉK 1.

ábra A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programjának stratégiai és operatív program rendszere 2. ábra A nyugat-dunántúli régió – ezen belül Győr-Moson-Sopron megye – részvétele a nemzetközi multiregionális együttműködésekben 3. ábra Győr-Moson-Sopron megye néhány jellemzője az EU országok átlagában, 1998 4. ábra 1000 lakosra jutó vándorlási különbözet Győr-Moson-Sopron megyében településenként, 1995-98 5. ábra Győr-Moson-Sopron megye korfája, 1999. január 6. ábra A regisztrált munkanélküliek száma kirendeltségenként, 2000 III. negyedév végén 7. ábra Egy lakosra jutó GDP az országos átlag százalékában, 1994, 1998, % 8. ábra Az ipari termelés változása, 1991=100, % 9. ábra A tárgyi eszközök megoszlása az egyes ipari alágazatok között Győr-Moson-Sopron megyében, 1992, 1997, % 10. ábra Egy lakosra jutó beruházások a vidéki átlag százalékában, 1992-99, % 11. ábra A külföldi működő tőke térbeli terjedése, 1991, 1998 12. ábra A működő egyéni vállalkozások a regisztráltak százalékában Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-98, % 13. ábra Győr-Moson-Sopron megye főútvonalai 14. ábra Győr-Moson-Sopron megye vasútvonalai 15. ábra Győr-Moson-Sopron megye 1000 főre jutó lakásállományának alakulása, 1991-98 16. ábra Győr-Moson-Sopron megye 1000 főre jutó épített lakásának alakulása, 1991-98 17. ábra Közműellátottság mértéke Győr-Moson-Sopron megyében, 1990-94 18. ábra Közműellátottság mértéke Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 19/a. ábra Győr-Moson-Sopron megye statisztikai kistérségei 19/b. ábra Győr-Moson-Sopron megye térségfejlesztési társulásai 19/c. ábra Győr-Moson-Sopron megye SAPARD kistérségei 20. ábra A TFC-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99 21. ábra A TERKI-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99 22. ábra Kedvezményezett települések és kistérségek Győr-Moson-Sopron megyében 23. ábra A CÉDE-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99 24. ábra Az egy laksora jutó SZJA a megyei átlag százalékában településenként, 1990 25. ábra Az egy laksora jutó SZJA a megyei átlag százalékában településenként, 1998 26. ábra Az egy lakosra jutó SZJA változása a megyei átlaghoz képes településenként, 1990-98 27. Helyi adóbevételek az összes tárgyévi bevétel százalékában településenként, 1998, % 28. ábra SWOT analízis 29. ábra A Területfejlesztési Program szerkezete és célrendszere 30. ábra A Győr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési program stratégiai és operatív program rendszere

4


KERETES ÍRÁSOK 1. 2. 3. 4. 5. 6.

keretes írás keretes írás keretes írás keretes írás keretes írás keretes írás

A hazai és az EU-s programelvek összehangolása A környezetvédelmi jogharmonizációról A kibővítendő Unió Transz-európai szállítási hálózata (közút) Mi is az a bioszféra rezervátum? Naturparkok hazai és külföldi példákon keresztül Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE 1. 2. 3. 4. 5. 6.

melléklet melléklet melléklet melléklet melléklet melléklet

7.

melléklet

8.

melléklet

9. melléklet 10. melléklet 11. melléklet

12. melléklet 13. melléklet 14. melléklet 15. melléklet

Emlékeztető a kistérségi megbeszélésekről (2000. november) A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programjának vezetői összefoglalója Országos Ágazatfejlesztési Tervek Az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv tervezési folyamata A Széchenyi Terv és Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programja Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programja és a Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programja és a Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési koncepciója A Győr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési program kidolgozása során figyelembe vett további stratégiai anyagok Kimutatás a Győr-Moson-Sopron megyei kistérségi társulások programjairól A területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségek és települések Győr-Moson-Sopron megyében A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások a Győr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott programok szerint, 1996-99, folyóáron Magyar-Osztrák Phare CBC (Multi-indikatív program 2000-2006) Magyar-osztrák-szlovák hármashatár stratégia (Multi-indikatív program 2000-2006 és a javasolt magyar projektek 2000-2002) Magyar-szlovák Phare CBC (Multi-indikatív program 2000-2006) A megyei területfejlesztési program megvalósításához tervezett EU támogatások

5


RÖVIDÍTÉSEK MAGYARÁZATA ÁFT CADSES

Átfogó Fejlesztési Terv (Central, Adriatic, Danubian, South-Eastern European Space) Közép-európai, adriai, Duna menti és délkelet-európai térség CÉDE Céljellegű decentralizált előirányzat EAGGF (European Agricultural Guidance and Guarantee Fund) Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap ENFT Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv ERDF (European Regional Development Fund) Európai Regionális Fejlesztési Alap ESDP (The European Spatial Development Perspectives) Európai Területfejlesztés Perspektívái ESF (European Social Fund) Európai Szociális Alap ESS (Equivalent Straight line Speed) Azonos egyenes sebessége (egy pontból a másikig való eljutás nehézségét vizsgálja) FIFG (Financial Instruments of Fisheries Guidance) Halászati Orientáció Pénzügyi Eszközei FVM Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium GM Gazdasági Minisztérium GNI (Gross National Income) bruttó nemzeti jövedelem INTERREG Közösségi Kezdeményezés ISPA (Instrument for Structure of Pre-Accession) A tagjelöltek számára az előcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó strukturális támogatás K+F Kutatás és fejlesztés KKV Kis- és középvállalkozások KTM Környezetvédelmi és területfejlesztési minisztérium LEADER Az EU vidékfejlesztési közösségi kezdeményezése Leonardo EU szakképzési programja MTT Megyei Területfejlesztési Tanács NFT Nemzeti Fejlesztési Terv NUTS Területi Statisztikai Egységek Nomenklatúrája az EU-ban OMFB Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság OTK Országos Területfejlesztési Koncepció Phare CBC (Cross-border Co-operation) Határon átnyúló együttműködések Phare (Pologne, Hongrie Aide á la Reconstruction Économique) Lengyelország, Magyarország, támogatás a gazdaság átalakításához RFT Regionális Fejlesztési Tanács RFÜ Regionális Fejlesztési Ügynökség RIS Regionális Innovációs Stratégia SAPARD (Special Action Programme for Pre-Acession Aid for Agricultural and Rural Development) Különleges előcsatlakozási segélyprogram a mezőgazdaság és vidékfejlesztés számára SZJA Személyi Jövedelemadó Socrates EU oktatási programja SWOT (Strength, Weaknesses, Opportunities and Threats) Erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek TERKI Területi kiegyenlítést szolgáló támogatások TFC Területfejlesztési célelőirányzat TINA (Transport Infrastructure Needs Assessment) Közlekedési infrastruktúra igények felmérése, értékelése VFC Vidékfejlesztési célelőirányzat Youth for Europe (Fiatalok Európáért) EU ifjúsági csereprogramja

6


ELŐSZÓ 2000. januárban megkezdődött Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programjának kidolgozása, mely a megye 1996. júniusában elfogadott hosszú távú területfejlesztési koncepciójára épül. A megyei területfejlesztési program hét évre, 2000-től-2006-ig terjedő időszakra határozza meg a megye területfejlesztési céljait és a célok megvalósítását szolgáló programokat. A program célja, hogy a területfejlesztés-tervezés eszközeivel hozzájáruljon a megye helyzetének, életkörülményeinek javításához, a megye és a Nyugat-dunántúli régió belső kohéziójának megteremtéséhez, a társadalmi-gazdasági életben kimutatható különbségek csökkentéséhez, a határokon átnyúló kapcsolatainak bővítéséhez. A felsoroltak segítségével a megye sikeresen fenntartja a hazai modernizációban betöltött zászlóshajó szerepét, s ezzel egyúttal hozzájárul a Nyugat-dunántúli régió európai tagállamok szintjén mért versenyképességének eléréséhez.

A program kidolgozásának folyamata Az 1996. évi XXI. törvény szerint a megyei területfejlesztési program elkészítéséért a megyei területfejlesztési tanács a felelős (13.§. 2/b.). A tervezési munka a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács (RFT) 1999. évi 130 MFt-os decentralizált Területfejlesztési Célelőirányzat forrásából valósul meg. Így az elkészülő megyei programot mind a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanácsnak (MTT), mind az RFT-nek el kell fogadnia. A program megrendelője az RFT, ezért annak lebonyolítását az RFT munkaszervezete, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség (NYDRFÜ) végzi. 1999. december hónapban az NYDRFÜ meghívásos ajánlattételi felhívást tett közzé GyőrMoson-Sopron megye területfejlesztési programjának kidolgozására. A beérkezett pályázatok alapján a program készítésére az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete, Győr (NYUTI) kapott megbízást. A NYUTI készítette a megye 1996. júniusában elfogadott területfejlesztési koncepcióját és a megye számos kistérség fejlesztési társulásának fejlesztési koncepcióját. A tervezők eredeti megbízatása 2000. október 31-ig szólt, amely az MTT június 22-i ülését követően december 31-re módosult. A projekt számos ponton támaszkodik a NYUTI közreműködésével, illetve vezetésével a megye területén párhuzamosan folyó tervezési munkákra, melyek közül kiemelendők az alábbiak: A NYUTI készítette a KAM-KORD Kht. vezetésével 1999. májusában kidolgozott „Győr-MosonSopron megye vidékfejlesztési koncepciója” társadalmi-gazdasági folyamatait bemutató fejezetét.; A NYUTI koordinálásával 1999-ben készült a „Magyar-osztrák-szlovák hármashatár térség közös területfejlesztési stratégiája”. A projekt keretében – a NYUTI szervezésében és lebonyolításában – 1999. áprilisában négy kistérségi és négy ágazati workshop elkészítette Győr-Moson-Sopron megye társadalmi-gazdasági-környezeti folyamatainak SWOT analízisét, megfogalmazta a megye és a magyar-osztrák-szlovák hármashatár térség jövőképét, valamint projekt javaslatokat gyűjtött az INTERREG III – PHARE CBC program 2000-2006 közötti programidőszakra. A megyei program felhasználja a „Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési program”, a „Regionális konjunktúra és piacelemzés” és a „Nyugat-dunántúli regionális innovációs stratégia” c. projektek keretében a NYUTI által készített/készülő, Győr-Moson-Sopron megyével kapcsolatos feldolgozásokat, workshopokat.

Természetesen a NYUTI áttanulmányozta és a programba építette a megyével és a régióval kapcsolatban a más tervezői munkacsoportok által készített/készülő koncepciókat és programokat is. 7


A NYUTI által frissen elvégzett, a megyére vonatkozó felmérések nem indokolták workshopok újabb sorozatának a szervezését. A megyei program közvetlen indítása így a 2000. március 7-én Kapuváron, a megyében működő kistérségi fejlesztési társulások közreműködésével megrendezett workshophoz köthető. 2000. január és március folyamán feldolgozásra kerültek a megye kistérségeinek térségfejlesztési koncepciói és SAPARD programjai. Március és április hónapban – a régió programhoz kapcsolódóan is – intenzív konzultáció kezdődött meg a nemzeti célelőirányzatokért felelős minisztériumokkal az egyes célelőirányzatok jövőbeni decentralizációs lehetőségeiről. Április és május hónapokban áttekintésre kerültek a friss nemzeti szintű fejlesztési dokumentumok (pl.: ÁFT, Széchenyi Terv), az Európai Unió főbb területfejlesztési dokumentumai (pl.: Agenda 2000) és az uniós területfejlesztési támogatások tervezési-programozási irányelvei (pl.: Strukturális Alapok). Az MTT 2000. június 22-i ülésére rövid írásos beszámoló készült a programkészítés állásáról, annak további feladatairól. Ezzel összefüggésben július első felében interjúk készültek a megye „B” és „C” kategóriás „SAPARD kistérségeiben” fejlesztési elképzeléseik feltárása érdekében. Ezek a konzultációk nem adtak új, érdemi információkat az eddig ismertekhez képest. Jelenleg készülnek az „A” kategóriába sorolt kistérségek operatív programjai, ezért a kistérségi konzultációkat a megyei területfejlesztési program kötelező egyeztetési időszakában érdemes megismételni. A megyei területfejlesztési programmal párhuzamosan a VÁTI Kht. készíti Győr-MosonSopron megye területrendezési tervét. Az MTT 2000. június 22-i ülése tárgyalta és elfogadta a megyei rendezési terv által újrafogalmazott megyei fejlesztési koncepciót. A tervezet nem változtatta meg az 1996-ban elfogadott koncepció főbb irányait, ugyanakkor a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektet a környezeti tényezők fejlesztésére. A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács (MTT) szeptember 19-i ülése 31/2000. (IX.l9.) MTT számú határozata a 184/1996. (XII.11.) Korm. rendelet szerinti egyeztetési eljárásra bocsátotta Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési program egyezetési változatát. .A vonatkozó kormány rendelet szerint az egyeztetési eljárás írásban benyújtott véleményezés alapján történik az egyeztetési eljárás 60 napos időtartamán belül. Az egyeztetési eljárás eredeti időtartama 2000. október 1. - 2000. november 30. volt. Az MTT elnöke 317/2000. sz. levelében az egyeztetési eljárás időszakában beérkezett kevés számú vélemény miatt az eljárást 2000. december 31-ig meghosszabbította. Az MTT felkérte a tervezőket arra, hogy a programot a megye hat KSH kistérségében szóban is egyeztesse. Az egyeztetési eljárás lefolytatása, az egyezetés során fölvetett lényegesebb problémák A hat kistérségi egyeztetés az alábbi helyszíneken és időpontokban lezajlottak: 2000. november 14. Győrújfalu, Faluháza 2000. november 15. Pannonhalma. Polgármesteri Hivatal 2000. november 16. Kapuvár, Polgármesteri Hivatal 2000. november 20. Csorna, Polgármesteri Hivatal 2000. november 23. Máriakálnok, Polgármesteri Hivatal 2000. november 24. Nagycenk, Polgármesteri Hivatal Valamennyi megbeszélésről emlékeztető készült. (III. kötet 1. melléklet) A tervezők minden alkalommal kérték a jelenlévőket, hogy az egyeztetési eljárás időszakában írásban is nyújtsák be véleményüket. (Az emlékeztető nem biztos, hogy pontosan adja vissza, hogy a javaslattevő mit mondott.) Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlése bizottságai 2000. december 13. és I5. között tárgyalták az egyeztetési változattal kapcsolatos előterjesztést. A tervező két kivétellel

8


(Vagyongazdálkodási Bizottság, Ügyrendi Bizottság) valamennyi bizottsági ülésen részt vett, szóban kiegészítette az előterjesztés, kérdésekre és javaslatokra válaszolt. 2000. november 30-ig 19 szervezet 107, majd 2000. december folyamán további öt szervezet 51 írásos véleményt fogalmazott meg. Ezek számítógépen történő rögzítése és rendszerezése, a válaszadás szerkezetének és a véleményeknek a program szövegébe történő beillesztési rendszerének kialakítása megtörtént. Az írásos vélemények sorát szaporította a hat KSH kistérségben megtartott szóbeli egyeztetésekről készült emlékeztetők valamint a megyei önkormányzat és a Területfejlesztési és Idegenforgalmi Bizottság ülésén készült jegyzőkönyvek. Mindezek figyelembe vételével összesen 33 szervezet 249 véleményt fogalmazott meg. A véleményt nyilvánítók közül öt települési önkormányzat ténylegesen nem a megyei területfejlesztési programhoz, hanem a párhuzamosan a VÁTI Kht. által készített megyei területrendezési tervhez küldtek 20 véleményt. Az írásos vélemények egyötöde dicsérő jellegű, egyetértést megfogalmazó, vagy információt adó. Ezek szintén rögzítésre kerültek, de szövegváltoztatást nem igényelnek a dokumentumban. Összesen a vélemények 60%-a esetében módosították vagy egészítették ki a tervezők a dokumentum szövegét, illetve mindössze 10%-a kapott indoklást arra, hogy a programdokumentum miért nem használja fel az adott véleményt

Általános vélemények A véleményezők döntő többsége megfelelőnek tartja a dokumentum szerkezetét, esetenként egyes hiányzó vagy hiányos elemek pótlására vagy pontosítására hívják föl a fegyelmet (pl. projektkiválasztás kritériumai, költségvetés). Ezt maga a dokumentum is jelezte a vezetői öszszefoglaló IV. oldalán felsorolt, az egyeztetési eljárás időszakában elvégzendő feladatok felsorolásával. Két minisztérium jelezte, hogy a dokumentum nem felel meg teljesen a területfejlesztési koncepciók, programok és rendezési tervek tartalmi követelményeit szabályozó 18/1998. (VI.25.) KTM. rendeletben foglalt követelményeknek A régió területfejlesztési programjához hasonlóan a megyei program végső változata keretes írásban indokolja az eltérés okát. Ez elsősorban abból fakad, hogy az idézett rendelet nincsen összhangban az EU területfejlesztési dokumentumaira vonatkozó irányelvekkel. A hazai és az EU-s irányelvek együttes kezelésére az előző év március-április folyamán kidolgozott eyy programszerkezetet, amelyet a régió programozása során alkalmazott. Ezt a metodikát nemzeti szinten is átvették az Előzetes Regionális Fejlesztési Terve egységes szerkezetének kialakításakor. Többen kifogásolták a dokumentum nehezen kezelhetőségét és az ismétlődő szöveget. A megyei területfejlesztési program átdolgozott változata öt önálló kötetből áll. A Vezetői összefoglaló önálló füzetként jelenik meg. Természetesen ez a füzet nem kerülheti el az ismétléseket, hiszen a teljes dokumentum leglényegesebb elemeit emeli ki. A program első kötete a stratégiai kereteket tárgyalja és a megye helyzetét elemzi. A második kötet tartalmazza a stratégiai és az operatív programot, a harmadik a mellékleteket, míg a negyedik az írásban benyújtott véleményeket gyűjti csokorba és válaszolja meg.

Stratégiai és területi keretek A fejezet tartalmazza a program EU-s és nemzeti környezetét, valamint a megye helyzetelemzését. A fejezet megállapításait a véleményezők általában megfelelőnek tartják. Apróbb pontosításokra érkeztek szövegjavaslatok, illetve elkészült vagy készülő új dokumentumokra hívják föl a figyelmet. A környezettel kapcsolatban elsősorban a zajjal kapcsolatos megállapításokat hiányolják, míg a közlekedéssel kapcsolatban felhívják a figyelmet az év végére elkészülő Nyugat-dunántúli közúthálózat fejlesztési koncepcióra (UVATERV).

9


A szövegkorrekciók a véleményeket feldolgozó táblázatban megtörténtek, a javasolt terveket meghivatkoztuk, illetve kezdeményezték azok megismerését. A kistérségi egyeztetések során és a MÖK bizottsági ülései során többször felvetődött az elmaradott térségbe sorolás kérdése, illetve egyes települések KSH kistérség határmódosítására, azoknak a kistérségi társulások határával történő összehangolására vonatkozójavaslata. A program a „3.6. A decentralizált területfejlesztési források felhasználása” c. alfejezetben kitér az elmaradott térség besorolási és KSH kistérségi határ meghatározás problémára Tételesen ismerteti az egyeztetés során jelzett igényeket, illetve javaslatot tesz olyan megyei, esetleg Vas megyével közösen elvégzendő-vizsgálatok elvégzésére. A figyelem felhíváson kívül a programdokumentum többet nem tud tenni, mivel a KSH kistérségek lehatárolását nemzeti szinten, a KSH véleményének kikérésével végzik. Ugyanez a helyzet az elmaradott térség besorolással is, ahol az 1998-2000 közötti időszakra 28, a következő három évre 18 társadalmi-gazdasági mutatóból képzett komplex mutató alapján, az ország egészére egységesen alkalmazva a számításokat, történik a kedvezményezetti kör kiválasztása. Ez esetben szintén a megyének, vagy régió szinten szükséges vizsgálatok, elemzések készíttetése, amely másképpen láttatja a megyét, mint a jelenleg alkalmazott mutató rendszerek. Ennek egyik módszertani megoldása lehet a KSH kistérségek mutatóinak, az adott kistérség városi jogállású településének adatai nélkül való számítása. (Sajnos a NYUTI más témákban végzett ilyen szemléletű vizsgálatai sem kecsegtetik sokkal kedvezőbb - a téma szempontjából országos viszonylatban mért elmaradott helyzettel-a megye KSH kistérségeit.) Több új elemmel is kiegészült ez a fejezet: A megye számára kiemelt jelentőséggel bír a Duna, amely transznacionális együttműködések hordozója. Éppen ezért a stratégiai politikai keretek kiegészültek az EU XVI. Területfejlesztési Főigazgatósága által finanszírozott és az osztrák ÖIR által vezetett Duna-projekt ismertetőjével A megye adottságait nem csak önmagában értékeli a dokumentum, hanem összehasonlítással. Egyrészt elhelyezi a megyét az európai, a közép-európai térben, másrészt a hazai megyék versenyében.

Stratégiai program – jövőkép, célkitűzések, prioritások A megye területfejlesztési szereplői nem kérdőjelezik meg a megye zászlóshajó szerepét, azonban a jelenleginél erőteljesebb megjelenítését kérik a megyén belüli területi különbségeknek. A helyzetelemzést tartalmazó 2.3. fejezet minden alfejezetében a tervezők áttekintik azt, hogy mely fejezetrészeknél szükséges az eddiginél is jobban hangsúlyozni a megyén belüli fejlettségbeli különbségeket. Ennek érdekében több új térkép mutatja be a jövedelmek (egy főre jutó befizetett SZJA, helyi adók aránya a helyi bevételekben) megyén belüli területi differenciálódását. A jövőkép, a célkitűzések és a prioritások egymásra épülését a szöveg jobban kifejteni, arra helyezve a hangsúlyt, hogy a megyei program a megyén belüli felzárkóztatáson, a község-, a kisközpont és a kisváros hálózat támogatásán keresztül kívánja segíteni a megyei zászlóshajó szerep megtartását, annak a megye településhálózatán történő szétterítését.

10


Operatív programok Az operatív programokkal kapcsolatban két általános észrevétel emelhető ki. Az egyik az egyes prioritásokon belül az intézkedések sorrendiségének megváltoztatása, a másik az egyes intézkedések pénzügyi ütemezésének hiánya. A két kérdés annyiban összefügg egymással, hogy a pénzügyi ütemezéssel, a források intézkedések közötti felosztásával, prioritási sorrendet, rangsort lehet állítani az egyes intézkedések között. Ez a megyei program potenciális forrásszerkezetét tekintve nehezen megoldható. Ha az MTT rendelkezésére álló szűkös forrásokat előre felosztanánk a program 15 intézkedése között, akkor átlagosan egy intézkedésre 30-40 MFt jutna Az egyes intézkedések mögött három féle forrástípus van: 1. Közvetlen MTT döntésű források (TFC, TEKI, CÉEDE); 2. Nemzeti célelőirányzatok, illetve a Phare CBC profiram pályázat fihoz társfinanszírozás az előbbi decentralizált alapokból; 3. Egyes projektek besorolhatósága a megyei program célrendszerébe annak érdekében, hogy valamely nemzeti célelőirányzathoz beadott pályázatnál ez a szükséges feltétel biztosított legyen. A közvetlen MTT döntésű források várható megoszlása a következő három évben nagyjából az előző négy évben megvalósult arányokat fogják tükrözni: TFC - 150 MFt/év; TEKI - 300 MFt/év, CÉDE - 150 MFt/év. A CÉDE célrendszere központilag szabályozott. A fennmaradó források elosztása a 15 intézkedés között egy elaprózott finanszírozási rendszert eredményez. A TFC és a TEKI forrásának bővülése országos szinten nem várható. Ebben az esetben a megye akkor jutna több forráshoz ezekből az előirányzatokból, ha változna a dominánsan a fajlagos megyei GDP-re vetített megyék közötti elosztás. Ez valamelyest finomodott pl. a népességszám figyelembe vételétel, azonban nem változtatta a megye kedvezőtlen elosztási pozícióját.

Az intézkedésekhez érkezett vélemények döntő többsége a 3. prioritás intézkedéseihez érkezett. Ezen belül kiemelt jelentőségű a természetvédelemhez kötődő „Jövőnk" intézkedés. A véleményezők felhívták a figyelmet arra, hogy a megyei programban Duna menti natúrpark megvalósítása szerepel, amely ellentmond mind a MÖK érvényes határozatának, mind a kormányzat aktuális szándékainak. A véleményt formálók jelezték azt is, hogy a Nemzeti Parkra vonatkozóan elkészült egy tanulmány terv, amelyet a Szigetközi önkormányzatok ez év őszén véleményeztek. A program szövege igazodott ahhoz, hogy az Országgyűlés 28/1991. (VI.30.) határozata Duna Menti Nemzeti Park létrehozását írta elő a Szigetközi Tájvédelmi körzet területén 1996. december 31-ig. Ez nem valósult meg. A 2000. december elején hivatalba lépő új környezetvédelmi miniszter megerősítette a kormányzat „nemzeti parkos" elkötelezettségét A MÖK 27/1999. (IV.9) KH számú határozata szintén a Nemzeti Park létrehozása mellett kötelezte el magát. Az 1996. júniusban elfogadott megyei területfejlesztési koncepció is Nemzeti Park létrehozását szorgalmazta. A program fő célként Nemzeti Park létrehozását jelöli meg. Bemutatja azonban azt is, hogy ennek lehetősége csak akkor teljesülhet, ha szlovák partnerekkel egyidejűleg egy határon átnyúló területű Nemzeti Park jön létre. Ugyanis csak ebben az esetben biztosítható a magterületek számára megfelelő nagyságú, egymással összeköttetésben lévő terület. A projekt első lépcsőjeként ugyanakkor az önkormányzatok együttműködésével megvalósítható lenne a Duna Menti Natúrpark. A cél a jelenlegi védettségnél erősebb fokozatú védettség biztosítása a térségben. Ehhez a jelenlegi hazai szabályozás csak a nemzeti park fogalmát ismeri, míg az EU-ban a natúrpark a gyakrabban alkalmazott védettségi fokozata viszonylag magas népsűrűségű térségekben. 11


A megyei program alapvetően tanulmánytervek készítését, a védettséget és a látogathatóságot biztosító objektumok létesítését tudja támogatni, illetve társfinanszírozással hozzájárulni az ebben a témában beadandó Phare CBC projekt pályázathoz. A natúrpark működése – akárcsak az Őrség esetében – néhány év alatt fölkészítheti a területet a legmagasabb védettségi fokozat, a Nemzeti Park létesítésére. A megfelelő előzmények és felkészülés birtokában már a Szigetközben lévő települések számára is könnyebben elfogadható a Nemzeti Parkká alakítás. A másik lényeges gondolatkör a prioritáson belül a megye mellékúthálózatának fejlesztése. Ebben két nagyobb léptékű út fejlesztését szorgalmazzák a véleményezők: a) A megye déli elmaradott térségeit, kisközpontjait fölfűző Beled-Szil-Móricltida-Tét-Pannonhalma; b) A 85ös út tehermentesítése, illetve a Csorna és Lébény közötti közvetlen kapcsolat megteremtése. A javaslatok elsősorban a megyei rendezési tervnek szólnak, hiszen a megyei program mögött álló források a javasolt utak megvalósítását nem képesek finanszírozni. Ugyanakkor a javaslatok jelenleg is illeszkednek a „Sztrádá' intézkedés célrendszerébe, amely célként jelöli meg a megye mellékúthálózatának a fejlesztését, mint a kistérségi központok megerősítésének és ezen keresztül a megye belső kohéziójának a fejlesztésének eszközét. A korábbi szöveg úgy módosult, hogy ezt a célt kiemeli a programon belül, továbbá együttműködést kezdeményez a Győr-Moson-Sopron Megyei Közútkezelő Kht-vel, amely dekoncentrált forrásokkal rendelkezik a megyei úthálózat felújításához és fejlesztéséhez.

A program megvalósítása A megvalósítást tekintve a véleményezők a legnagyobb bizonytalanságot abban látják, hogy a megye számos települése nem képes pályázati forráshoz jutni az MTT forrásaiból. Ráadásul a legnagyobb súllyal bíró TEKI csak 64 települést, a megye településeinek egyharmadát érinti. Tovább szűkíti a források felhasználhatóságát, hogy a CÉDE 20%-át vis major célokra kell visszatartani. Többen kezdeményezték a 10 MFt-os támogatási maximum föloldását is. Ugyanakkor számos település jelezte a kistérségi megbeszéléseken, hogy szabad források hiányában egyáltalán nem tudnak pályázni. A program végső szövegezése megerősíti, hogy az MTT forrásai döntően a megye belső perifériáin elhelyezkedő településeket, valamint a kisközpont hálózat fejlesztését segítik Ezt teszi lehetővé az MTT rendelkezésére álló források nagyságrendje, továbbá ez segíti legjobban a megye zászlóshajó szerepének a megye településhálózatán történő szétterjesztését. A TFC, a TEKI és a CÉDE megyék közötti megosztását kevéssé tudják befolyásolni. Megoldás lehet a valódi forráskoncentráció alkalmazása (pl. az MTT által alkalmazott 10 MFt-os maximum támogatás feloldása). Ez azt jelentené, hogy a megyei forrás csak néhány vezérprojektet finanszírozna egy-egy évben. Ehhez egyfelől nagyon erős konszenzus szükséges a megye területfejlesztési szereplői között, másfelől a megemelkedő támogatáshoz nagyobb saját forrás szükséges. Ez pedig - megfelelő nagyságrendű szabad saját forrás híján - éppen azt a pályázó kört lehetetleníti el, amelyik a fő célcsoportként szerepel a megyei programban. Egy másik megoldási lehetőség, hogy a TFC kedvezményezettjei közé az MTT nem fogadja be a TEKI-re pályázó önkormányzatokat. Ezt javaslatként megfogalmazhatja a program, de ehhez nagyon erős konszenzusnak kell lennie az MTT-a belül és a települések között.

12


1. BEVEZETÉS Magyarország Európai Uniós csatlakozásának előkészítése szükségessé tette a területfejlesztés egész rendszerének átalakítását, amelynek keretén belül a területi tervezés rendszere is megváltozott, abban alkalmazásra kerültek az Európai Unió regionális politikájának alapelvei és tervezési rendszere.

A programkészítés célja 2000. januárban megkezdődött Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programjának kidolgozása, mely a megye 1996. júniusában elfogadott hosszú távú területfejlesztési koncepciójára épül. A megyei területfejlesztési program hét évre, 2000-től-2006-ig terjedő időszakra határozza meg a megye területfejlesztési céljait és a célok megvalósítását szolgáló programokat. A program célja, hogy a területfejlesztés-tervezés eszközeivel hozzájáruljon a megye helyzetének, életkörülményeinek javításához, a megye és a Nyugat-dunántúli régió belső kohéziójának megteremtéséhez, a társadalmi-gazdasági életben kimutatható különbségek csökkentéséhez, a határokon átnyúló kapcsolatainak bővítéséhez. A felsoroltak segítségével a megye sikeresen fenntartja a hazai modernizációban betöltött zászlóshajó szerepét, s ezzel egyúttal hozzájárul a Nyugat-dunántúli régió európai tagállamok szintjén mért versenyképességének eléréséhez. A programdokumentum feladata a megye elemzése, illetve annak stratégiai politikai keretei alapján a programban felállított legfontosabb célkitűzések bemutatása, és az ezen célkitűzések eléréséhez szükséges megfelelő prioritások és intézkedések felvázolása. A megye tagja a Nyugat-dunántúli régiónak, így a programkészítésnél nemcsak a megyei területfejlesztési stratégia, hanem a jelenleg egyeztetésen lévő „A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja” (vezetői összefoglalója az 1. mellékletben található) című dokumentumban foglaltak is meghatározó kereteit adták a programnak. Ma még nem egyértelmű, hogy az Európai Uniós csatlakozás további előkészítő időszakában a regionális, vagy a megyei, vagy mindkét területfejlesztési szint kerül-e megerősítésre. A tendenciák azt jelzik, hogy a regionális szint előnyt élvez, azonban még néhány évig számolni kell a két területi szint egymás mellettiségével, azok közötti területfejlesztés párhuzamosságokkal. A megyei program szervesen épül a regionális programra, így nem szükséges megismételni mindazokat az elveket (partnerség, integrált program, monitoring és értékelő rendszer), amelyek alapján a Régió programja elkészült. Ezeket az Európai Unió regionális politikájához, s egyben a nemzeti szintű területpolitikához is kapcsolódó elveket és szemlélet módot természetesen a megyei programban is érvényesítettük. A megyei program miközben számos szállal kapcsolódik a Régió programjához, részben azt erősítve, részben azt színesítve, megtartja önállóságát, egyediségét, erősíteni kívánja a megyét, mint egy történelmi, földrajzi, gazdasági és társadalmi, egyben politikai entitást. A megye egyediségének, sajátosságának az érvényre juttatása szükséges, mivel önálló fejlesztési koncepcióval rendelkezik, területi egységei (kistérségek, városok) kidolgozták saját fejlesztési irányaikat, részben programjaikat, s végül képes és alkalmas a decentralizált forrásaiból a programok finanszírozására. A kettősség tehát, azaz a regionális szint érvényesítése és a megyei karakterek megtartása, illetve azok területfejlesztési hatásainak megjelenítése végigvonul a programon.

13


A kényes egyensúlyt azzal igyekszünk biztosítani, hogy átvesszük és érvényesítjük a regionális program kidolgozásának alapelveit, amelyek az Európai Unió regionális politikájára vonatkoznak, illetve a régió egészére kidolgozásra került; felhasználjuk, és egyben kapcsolatot keresünk a regionális és megyei szint között az egyes prioritásokban és azokhoz rendelt programokban; megtartjuk és megőrizzük a megye sajátosságait, eltéréseit, a fejlesztésekben a hangsúlyt ezekre helyezzük; a határvonalat a megye és a régió program között a megvalósítható projektek nagyságrendje jelenti; a megye elaprózottabb forrásrendszere kistelepülések és a kisváros hálózat fejlesztési igényeit tudja kielégíteni, míg a nagyobb léptékű, nagyobb forrásigényű fejlesztések a régió szintjén valósíthatók meg. A Program tartalmát tekintve azokat az akciókat fedi le, melyek általában összhangban vannak az EU Strukturális Alapok célterületeivel, ugyanakkor – különösen az előcsatlakozási periódusban – lehetővé teszi a különböző nemzeti, nem EU-s társfinanszírozást szolgáló források befogadását is.

1. keretes írás A hazai és az EU-s programelvek összehangolása Nehéz feladat a miniszteri rendelet és az EU-s program-formátum összehangolása. Az alapprobléma abból fakad, hogy a „Vitaanyag” olyan EU konform programdokumentumban gondolkodott, amely alkalmas az EU-s források – Előcsatlakozási Alapok, majd Strukturális Alapok – befogadására. Ez alapvetően egybevágott a régió érdekeivel is, hiszen Nyugat-Dunántúl ötödik éve részesedik a Phare CBC forrásaiból, amelynek program és projekt dokumentumait az EU szabályozása alapján kellett már eddig is végezni. A fentiekből adódóan a „Vitaanyag” nem a régió fejlesztési koncepciójának komplexitására törekedett, hanem a finanszírozhatóságra helyezte a hangsúlyt. A problémát az is fokozta, hogy a hazai szabályozás – annak ellenére, hogy 1998-ban készült rendeletről van szó – nem vette át az EU-ban alkalmazott programozási terminológiát. Így a hivatkozott miniszteri rendelet stratégiai és operatív programokat kér számon a dokumentumon, míg az EU programdokumentumok stratégiai és operatív célokról, prioritásokról és intézkedésekről szólnak. A helyzetet bonyolítja az eddigi hazai gyakorlat is. Az etalonként emlegetett, 1999. július 30-án elfogadott Dél-dunántúli komplex területfejlesztési program igyekszik megfelelni a rendeletben előírtaknak. Szétválasztja a stratégiai programot és az operatív programot. Előbbire azonban csupán általános leírást ad, s nem követi végig a rendeletben meghatározott részfeladatokat. Az operatív program sokkal részletezőbb. Azonban ez is csak nagyjából egyezik meg a rendelet egyes pontjaiban megfogalmazottakkal. Az egyes operatív programok kibontása inkább a Phare programok rendszerét követi. Az alkalmazásban azonban nem következetes, mert az egyes operatív programok nem egységes szerkezetűek, vagy ugyanazon elemeket más és más sorrendben tárgyalja két egymást követő programnál. Még érdekesebb a Phare 2000 programba került régiók fejlesztési programja, hiszen azok egyáltalán nem követik a hivatkozott miniszteri rendeletet (EU forrás – EU-s programozási irányelvek érvényesülése!). A Dél-Alföld Phare 2000 programjának 2000. januári változata stratégiai célt (Strategic Aim), stratégiai célkitűzéseket (Strategic Objectives), prioritásokat (Priorities) és intézkedéseket (Measures) definiál. Lényegében az intézkedéseket bontja ki olyan szinten, amit a miniszteri rendelet is elvár, de attól eltérő, inkább az EU programozási irányelveit alkalmazva (Dél-Dunántúl is hasonló szerkezetben dolgozott).

14


2. STRATÉGIAI ÉS TERÜLETI KERETEK 2.1. Győr-Moson-Sopron megye az általános társadalmi-gazdasági és intézményi fejlődési trendek tükrében A megye a hazai modernizáció egyik sikeres területi egysége. A rendszerváltozás után a megye nagyközpontjaiban a gazdasági folyamatok felgyorsultak, azok viszonylag gyorsan, nagyobb törések és konfliktusok nélkül átrendeződtek (vállalati átalakulások, privatizáció, külföldi tőkebefektetések). Ugyanakkor a rurális térségekben megkésett az átalakulás, konzerválódott a korábbi struktúra intézményi rendszere, részben pedig a lassabb átrendeződés miatt válságjelenségek bukkantak fel. Ezek a többségében gazdasági szervezetekben jelentkező nehézségek azonban egyetlen térségben sem okoztak területi válságot. Ennek egyik oka, hogy a megyében a területfejlesztés, s annak különféle elemei (gazdaságfejlesztés, környezetvédelem, épített környezet megóvása, ágazati fejlesztési koncepciók stb.) folyamatosan fennmaradtak, s működtek. A megye, s annak intézményei nem vonultak ki a területfejlesztésből, ugyan változó erőforrásokkal, de az elmúlt tíz esztendőben jelen voltak, követték, illetve több esetben gerjesztették a kedvező irányú területi folyamatokat. Természetesen még ennél is lényegesebb okként vehető számba, hogy a Győr-Moson-Sopron megye a külföldi tőke egyik vezető célterületévé vált Magyarországon és a kelet-közép-európai térségben egyaránt. Ezek a tudatos jelenlétek és a lehetőségek határait egyre tágító szerepvállalások nemcsak azt eredményezték, hogy a területfejlesztés jelentősen hozzájárult a megye gazdasági sikereihez, hanem azt is, hogy a területfejlesztési szereplők egyre nagyobb csoportja vállalt részt az elképzelések megvalósításában. A területfejlesztésen alapuló megyefejlesztés adta meg a keretét annak, hogy 1996-tól, majd 1998-tól a PHARE támogatások ténylegesen felhasználásra kerüljenek, azokkal jelentősen megnövelve a fejlesztés forrásait, egyben értékes tapasztalatokat gyűjtve az Európai Unió regionális politikája gyakorlatáról. Nem szükséges hosszan értékelni a megyében felismerhető társadalmi-gazdasági trendeket. Ezek sokszínűek, többségében az európai rendszerekhez kapcsolódnak, s ezeken keresztül jelenítik meg, illetve csatolják vissza a globalizációt. A megye térszerkezetében felismerhető, hogy a két nagycentrum és az egyetlen középcentrum erősen koncentrálja az új technológiákat, szolgáltatásokat, azok térbeli kiterjedése az élénkülő agglomerációs folyamatok következtében egyre látványosabb. A tradicionális kisvárosok az évtized közepére képesek voltak helyzetüket stabilizálni, sőt további két település nyert városi rangot, ami térségi szerepköreik gyorsított kiépítését teszi szükségessé. A megyében a területfejlesztés alulról történő építkezését a kistérségi szerveződések példázzák, azok – 8 település kivételével – ma már lefedik a megye egész területét1, de aktivitásuk még jelentősen eltér egymástól.

1

2000-től Lázi és Bakonypéterd Veszprém megye helyett Győr-Moson-Sopron megyéhez tartozik. 2001-től várhatóan további hat Veszprém megyei település – Veszprémvarsány, Sikátor, Románd, Bakonygyirót Bakonyszentlászló, Fenyőfő – határai kerülnek Győr-Moson-Sopron megyén belülre. Ezek a települések közösen hoztak létre térségfejlesztési társulást még Veszprém megyében. Az átcsatolás után helyreállhat a kistérség egysége.

15


A természeti és település környezet egyik érzékeny pontja volt a fejlesztéseknek, hiszen a megye adottságai országosan is kiemelkedők. A környezeti szemlélet és gondolkodásmód áthatotta a fejlesztéseket, azok erőteljesebb érvényesülését csupán a finanszírozási körülmények hátráltatták. Nem sikerült feloldani a Szigetköz problémáját, ugyanakkor a védett területek nagysága és száma is növekedett, bővültek a település környezetvédelmét szolgáló infrastrukturális rendszerek. A megye közlekedés-földrajzi helyzete változatlanul jelentős, a hálózat azonban nem követte az egyre növekvő terheléseket, ugyan bizonyos neuralgikus ponton történtek jövőbe mutató elmozdulások (pl. 85-ös út). A szolgáltatások gazdasági szerepe a vártnál gyorsabban növekedett, ezek között kiemelkedő a turizmus térnyerése. A megye az ország meghatározó turisztikai központjait tömöríti, amelyek száma növekszik, miközben a kínálati elemek is egyre szélesebb kört fognak be, megjelenik a kerékpáros, a falusi, és az ökoturizmus. Az oktatás és képzés színterei változatlanul a nagycentrumokban találhatók, azok ajánlati skálája szélesedett, emelkedett a képzésben résztvevők száma, bővült a társadalmi bázisuk. A felsőoktatásban megtörtént az intézményi integráció, kedvező előkészületek történtek egy további egyetem létesítésére, viszont ezekkel a tendenciákkal együtt nem emelkedett a kutatásfejlesztési helyek és azokban foglalkoztatottak száma, ami további feszültséget hordoz magában. A megyében az életkörülmények összességében javultak az elmúlt években, sőt bizonyos vonatkozásban a változások mértéke országosan is kiemelkedő. Kedvező a foglalkoztatási helyzet, emelkedik a lakossági fogyasztás, élénkül a beruházási kedv, a települések ellátottsága, intézményi felszereltsége előremutató változásokat produkál. Ugyanakkor a megyén belüli területi különbségek mérséklődésének üteme mindezt nem követi, gyorsabb a nagycentrumok és centrum települések fejlődése, lemaradnak a kisebb centrumok és periférikus térségek. A térségi gazdaság és általános fejlesztést szolgáló szövetségek jól képviselik e térségek érdekeit is, így fontos szerepük van a felzárkózásban, a fejlesztés helyi és megyei/országos erőforrásainak mozgatásában. A határ menti kapcsolatok mindig is domináns elemei voltak a megyefejlesztésnek. Az osztrákmagyar vonatkozásban a koncepció elkészülte óta intézményesültek a kapcsolatok, azoknak mélyebb minőségi tartalommal való megtöltése kívánatos a jövőben. A szlovák-magyar viszonylatban lassú elmozdulás figyelhető meg, inkább a szlovák fél területi intézményrendszerének elhúzódó reformja akadályozza az együttműködés intézményesülését. A megye élharcosa volt a Nyugat-dunántúli régió kialakításának, annak fejlesztési koncepciója és programja kidolgozásának, illetve a regionális intézményrendszer működésének. A területfejlesztés központi forrásai mellett a PHARE CBC program keretében számottevő fejlesztési forrás jelent meg a megyében, ezek felhasználásában érvényesültek a fejlesztési irányok célkitűzései, viszont a decentralizált források hasznosításánál már háttérbe szorultak a területfejlesztési koncepcióban meghatározott célok. Összességében Győr-Moson-Sopron területi folyamatai a koncepció elfogadásától napjainkig sikeresnek, előremutatónak tekinthetők. A fejlődési korlátok száma és azok behatárolási köre csökkent, a megye egészén, annak egyes térségein és településein a sikeres, s több elemében is újszerű modernizáció kimutatható. A fejlesztés missziója, azaz a hazai modernizáció zászlóshajója meghatározás érvényesült, hiszen egy példaértékű, ígéretes területi fejlődésről lehet számot adni, amely még tartogat a jövő számára is példaértékű elemeket. Az EU csatlakozás egyszerre jelent a régió számára új lehetőségeket és kihívásokat is. Az EU csatlakozás nagyon fontos Magyarország európai pozíciójának megszilárdítása érdekében. Az EU integráció lendületet és (részben) pénzügyi eszközöket biztosít a gazdaság szerkezetváltásához és fejlesztéséhez, mely elősegíti az EU-hoz való konvergenciát, és mérsékli a régiók közötti

16


belső egyenlőtlenségeket. A piacok és az ágazatok megnyitása az EU verseny előtt, új kihívásokhoz és a gazdasági újjáépítés felgyorsulásához fog vezetni. A Magyarországot érintő általános kérdések a következők: a közigazgatás reformja és teljesítményének növelése az EU politikák intézményei, döntéshozási folyamatai, illetve végrehajtása érdekében; a nemzeti, regionális és helyi hatáskörök meghatározása (decentralizált struktúra); az intézmények, az üzleti vállalkozások és az emberek tudatosságának és felkészültségének általános támogatása, hogy a csatlakozással járó új lehetőségeket és kihívásokat saját hasznukra legyenek képesek fordítani. A Nyugat-dunántúli régió speciális feladatai: az EU strukturális politikák megvalósításával kapcsolatos alapelvek szerinti működés – különösen a regionális, a nemzeti és az EU szintek, illetve az ágazatok (társadalmi partnerség) közötti partnerség, a szubszidiaritás és a regionális szintű hatáskörök továbbfejlesztése; a több évre szóló programozás megvalósítása. Győr-Moson-Sopron sajátos feladatai: a program elemeinek beépítése a további Európai Uniós források elnyerésébe, az Európai Uniós források megszerzésében és felhasználásában szerzett tapasztalatok feldolgozása, azok megismertetése más területi (megyék, régiók) egységekkel, A regionális programhoz illeszkedő megyei programmal az erőforrások egyre nagyobb körének biztosítása, azok felhasználása intézményi és ellenőrzési rendszerének kidolgozása.

2.2. Stratégiai politikai keretek: Európai Unió, nemzeti, regionális és megyei koncepciók Győr-Moson-Sopron területfejlesztés programja nem önmagában áll, hanem illeszkedik az Európai Unió országot érintő fejlesztési irányaihoz, része – s bizonyos esetekben döntő része – a nemzeti fejlesztési tervnek, domináns tényezője a regionális fejlesztési programnak és a megyei területfejlesztés koncepcióra épülve jelenti azt a feltételrendszert, amely a megye jövőbeli helyzetét alapvetően meghatározza. 2.2.1. EU szintű politikai keretek Az EU szintű politikai keretek főbb sarokkövei Magyarország számára

• •

• •

Európai Területfejlesztés Perspektívái (The European Spatial Development Perspectives – ESDP); az Agenda 2000 dokumentum, mint az EU hét éves „pénzügyi alkotmánya”, amely jelzi az Európai Bizottság elkötelezettségét a bővítés mellett; ez tükröződik a területfejlesztési politikák megvalósítását segítő ❑ a Strukturális Alapok, illetve ❑ a csatlakozó országok felkészülését segítő Előcsatlakozási Alapok (Phare, ISPA, SAPARD) 2000-2006-ra szóló költségvetési tervezésében; a térségünket érintő közép-európai, adriai, Duna menti és dél-kelet-európai térség (CADSES) területfejlesztési stratégiája (Vision Planet); valamint a Nyugat-Dunántúlt erőteljesen érintő határ menti együttműködések közösségi kezdeményezése az Interreg III – Phare CBC program.

17


Az ESDP célkitűzései2 A dokumentum megfogalmazza az elkövetkezendő évtized meghatározó európai fejlődési irányait, valamint a regionális politika legfontosabb célkitűzéseit. Az ESDP áttekinti az európai területi fejlődésnek a városhálózatra, az infrastruktúrák elérhetőségére, a természeti környezetre és a kulturális örökségre vonatkozó sajátosságait. A stratégiában megfogalmazott fenntartható területfejlesztés a gazdaság, a társadalom és a környezet hármasára helyezi a legfőbb hangsúlyt. Az EU területi fejlődésének legfőbb irányait a dokumentum a következő célkitűzésekben jeleníti meg: •

•

•

Többközpontú és kiegyensúlyozott városhálózat, új kapcsolat a városi és vidéki térségek között. A kohézió elvéből következő kiegyensúlyozott városhálózat fejlődése mellett szükség van a városi térségek versenyképességének növelésére is, míg a fenntarthatóság elve megköveteli, hogy csökkenjen a szabályozás nélküli városfejlődés kedvezőtlen hatása és bekövetkezzen a városok belső tereinek rehabilitációja. Az infrastruktúra és a tudás elérhetőségének biztosítása. Csak az európai közlekedési és kommunikációs hálózatok rendszere és azok együttes fejlesztése képes biztosítani az egyenlőséget az ismeretek elérhetőségében és azt, hogy a periférikus térségeken élők is bekapcsolódjanak az európai gazdasági és társadalmi folyamatokba. A kulturális és természeti örökség védelme. A természeti örökség elemeit egymással rendszerben kell védeni, az erőforrások megőrzése mellett különös hangsúlyt kap a biodiverzitás. A kulturális örökség védelme új eleme az alapelveknek, melyek megőrzése és gyarapítása különösen fontos a regionális identitás kifejezése számára.

Agenda 20003 Az Agenda 2000 dokumentum a Közösség jövőjét vázolja fel 2006-ig. A dokumentum valamennyi csatlakozó ország számára egyértelműen kinyilvánította, hogy a politikai követelményeken túl a belépés feltétele a teljes közösségi szabályrendszer (aquis communautaire) maradéktalan átvétele, amely az egységes belső piac előírásai mellett a közös kül- és biztonságpolitikára, bel- és igazságügyre, a környezetvédelemre és a szociális szektorra, továbbá – az akkor megvalósítás alatt álló - pénzügyi unióra is kiterjed. Az Agenda 2000, mint az EU 2000-2006-ra szóló „pénzügyi alkotmánya”, olyan munkahipotézisre épül, amely szerint 2002-től megkezdődhet az EU újabb bővítése. A 2002-2006 közötti időszakra elkülönítve és az „5+1” országra (Észtország, , Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Ciprus) vetítve kerültek meghatározásra a bővítési költségek (Strukturális Alapok). Hasonló módon önálló soron szerepelne az előcsatlakozási eszközök (Phare, ISPA, SAPARD). Ezen túl az Agenda 2000 előirányozza a tagjelölt országok fokozatos részvételét az unió közösségi programjaiban (Interreg –Phare CBC, Socrates, Leonardo, Youth for Europe, EU 5. keretprogram stb.).

2

Az Európa Tanács kezdeményezésére készült el az Európai Területfejlesztés Perspektívái (The European Spatial Development Perspective, ESDP) címet viselő dokumentum, amelynek végleges változatát több éves egyeztetési folyamatot követően a területi tervezésért felelős miniszterek 1999. május 10-11-én Potsdamban megtartott értekezletén fogadták el. 3 A brüsszeli bizottság az EU kormányközi konferenciáját lezáró 1997. júniusi amszterdami csúcstalálkozó alkalmával publikálta az Agenda 2000 dokumentumot, ezen belül pedig a 10 társult ország EU-érettségéről alkotott véleményét. A dokumentum végső elfogadása a berlini Európa Tanács 1999. márciusi ülésén történt.

18


A Strukturális Alapok 2000-2006 közötti időszakra szóló megújított rendszere A Strukturális Alapok által követett EU regionális politikák átfogó célja a gazdasági és társadalmi kohézió elősegítése EU szerte, illetve a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése. A legfontosabb célkitűzés az elmaradott régióknak az EU átlaghoz történő felzárkózásának elősegítése, a legfontosabb konvergencia kritériumként a kibocsátást (egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson mérve) és a foglalkoztatást (munkanélküliségi ráta és a tartósan munkanélküliek arányának csökkentése) tekintve. Az Európai Bizottság a 2000-2006 éveket felölelő programozási periódusra átfogó reformot irányozott elő a Strukturális Alapok tekintetében. Ennek keretében - a szubszidiaritás elvének érvényre juttatása mellett - hangsúlyozza a területi prioritások koncentrációját és az eljárások egyszerűsítését. A korábbi hat célkitűzés az előterjesztés szerint a programozási periódusban háromra csökkent. Az 1. célterület keretében támogatandó feladatok köre és a támogatás feltételrendszere változatlan marad, továbbra is a fejlődésben elmaradott régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítését szolgálja. Ennek értelmében azon NUTS II. régiók jogosultak támogatásra, amelyekben a támogatást megelőző három év során az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számított GDP értéke nem éri el a közösségi átlag 75%-át. A Strukturális Alapok mindegyike (ERDF, ESF, EAGGF, FIFG) hozzájárul e cél támogatásához. Az alapok teljes költségvetésének mintegy kétharmadát fordítják e területekre, ahol a közösség lakosságának összesen 20%-a él. A 2. célterület a strukturális nehézségekkel küzdő ipari, vidéki régiók, városi övezetek, halászati problémákkal sújtott part menti térségek fejlesztését, rekonstrukcióját és átalakítását szolgálja. A célterület alapján járó támogatás feltétele a magas szintű és növekvő munkanélküliség, valamint a nagy népsűrűség. Ez a cél tulajdonképpen a régi 2. (a hagyományos iparágak hanyatlásával küzdő régiók szerkezetváltásának támogatása) és az 5a. célterült (a mezőgazdasági és a halászati struktúrák korszerűsítésének felgyorsítása) összevonását jelenti. A célterületen él a közösség lakosságának 18%-a. A 3. célterület a munkanélküliség csökkentését segítené, illetve egyéb humánpolitikai célok megvalósítását szolgálná. Az új 3. célterület tulajdonképpen a régi 3. (a tartós munkanélküliség leküzdése és a fiatalok foglalkoztatási integrálódásának elősegítése) és 4. (az iparban és a termelési rendszerekben bekövetkező változásokhoz történő munkaerő-piaci alkalmazkodás elősegítése) célterület összevonását jelenti. Forrása az Európai Szociális Alap.

Az előterjesztés értelmében a 2000. évet követően a közösség tagállamai nagyobb szabadságot kaptak a programok kidolgozását és végrehajtását illetően, ami azonban nagyobb felelősséggel párosul az ellenőrzést tekintve is. A magyar megyék fejlettségét tekintve megállapítható (1. táblázat), hogy az egy főre jutó GDP valamennyi megye esetében alacsonyabb az uniós átlag 75%-ánál (Budapestet nem számítva). Az országos átlag 48,1%-kal annak felét sem éri el és Győr-Moson-Sopron megye is csak az uniós átlag 58,2%-át teszi ki. Az Európai Unió támogatási rendszerének kedvezményezettje a regionális szint, azaz a jelenleg érvényben lévő tervezési-statisztikai régiók szintje. A megye összességében nem lehet kedvezményezettje az Európai Uniós támogatásnak a belépés esetén. Vélhetően Magyarország egésze – kivétel a Közép-magyarországi régió – az 1. célterülethez fog tartozni, így érvényesülni fognak a megyében is az átfogó strukturális rendszert javító támogatások. A jelen program már ezek szellemében is készül, így egy gyors csatlakozás esetén annak elemei éppen a regionális programmal való szinkronitás következtében érvényesülnek.

19


1. táblázat Az egy főre jutó GDP az EU átlag százalékában megyénként, 1998 Megye, főváros Budapest Fejér Győr-Moson-Sopron Vas Zala Csongrád Tolna

(%) 89,5 59,6 58,2 56,3 43,3 42,8 41,4

Megye, főváros Komárom-Esztergom Veszprém Baranya Pest Hajdú Heves Jász-Nagykun-Szolnok

(%) 40,4 39,0 38,0 37,5 36,6 35,1 34,6

Megye, főváros Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Somogy Nógrád Szabolcs-Szatmár-Bereg Magyarország

(%) 34,2 33,2 33,2 33,2 27,4 27,4 48,1

Forrás: KSH.

Előcsatlakozási Alapok A tagjelöltek EU-tagságra felkészítését az un. Előcsatlakozási Alapok biztosítják. Az ISPA és A SAPARD Magyarország egészére fog kiterjedni, míg a PHARE pénzeszközeinek 90%-a a kiválasztott mintarégiók4 fejlesztési programjait finanszírozza, a maradék 10% pedig az egész országban megvalósítandó horizontális programok finanszírozását szolgálja. Mindegyik alap támogatását éves szerződések keretében biztosítja az EU. Phare A Phare a támogatott régiók gazdasági és szociális kohézióját segítő program. Így a Strukturális Alapok 1. célterületébe irányuló támogatások befogadására készíti fel a kiválasztott régiókat. A támogatás az alábbi három fő területen vehető igénybe: ➫ a gazdasági tevékenység diverzifikálása; ➫ az emberi erőforrások fejlesztése; ➫ az üzleti infrastruktúra fejlesztése. A kormány fontosnak tartja a Phare támogatásban nem részesülő régiók felkészítését is a az 1. célkitűzésnek megfelelő struktúra politika megvalósítására. Ezért minden régió tervezhet a Regionális és Szociális Kohéziót szolgáló intézményfejlesztési terveinek végrehajtásával. Ezen régiók kísérleti regionális fejlesztési programjainak – a Phare támogatások esetében alkalmazott metodikát és arányt követve – 75%-át az állami költségvetés fogja társfinanszírozni.

ISPA Az ISPA a Kohéziós Alapok fogadására készíti fel a tagjelölt országokat. Közlekedési és környezetvédelmi projekteket támogat ez az előcsatlakozási alap. A projekt összköltségének legfeljebb 75%-át biztosítja az EU. Az egyes projektek nagysága minimum 5 millió euró. A kiadások 55%-a közlekedési, 45%-a környezetvédelmi beruházásokra fordítható. Azok a közlekedési projektek részesülnek támogatásban, amelyek az un. Helsinki folyosók fejlesztését segítik. Így ez a támogatás a csatlakozó országok fő közlekedési tengelyeit magába foglaló TINA hálózat fejlesztésére korlátozódik. A környezetvédelmi projektek közül azok nyerhetnek támogatást, amelyek segítik megvalósítani az EU környezetvédelmi szabályozásának átvételét (2. keretes írás), érvényesítését (hulladékgazdálkodás megoldása, szennyvíz- és csatornahálózat kiépítése, az ivóvíz és a levegőtisztaság védelme). A támogatás csak olyan célokat szolgálhat, amelyek a Csatlakozási Part4

A kormány 1999. szeptemberi döntése alapján a PHARE programban Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld vesz részt.

20


nerség dokumentumában rögzítésre kerültek és szerepelnek a Nemzeti Környezetvédelmi programban, továbbá nagy, legalább 15 ezer fős településeket vagy agglomerációt érintő infrastrukturális beruházásokat jelentenek. A javasolt projektek listáját a kormányzat nyújtja be az Európai Bizottsághoz. Az Európai Bizottság által 2000-ben befogadott projektek teljes, 2007-ig tartó beruházási költségéből az EU 271,1 millió euró kötelezettséget vállat, a magyar társfinanszírozás 247,2 millió euró. A Bizottság 2001-re 65 projektet hagyott jóvá, köztük van az az öt környezetvédelmi (pl. győri szennyvíztisztító) és három közlekedési (pl. Zalalövő-Zalaegerszeg-Boba és Budapest-GyőrHegyeshalom vasútvonal korszerűsítése) beruházás is, amelyek együtt kitöltötték Magyarország 88 millió eurós éves támogatási keretét. SAPARD A SAPARD program keretében hazánk mintegy 38 millió eurót kap, amelyhez legalább 25%os magyar társfinanszírozás szükséges. Jelenleg az előcsatlakozási alapok közül a SAPARD működése a leginkább decentralizált. Ez azt jelenti, hogy miután felálltak és működnek az intézmények, a segélyprogram végrehajtása teljesen a kedvezményezett ország kezébe kerül, az unió csak utólagosan ellenőrzi a pénzek felhasználását. A hétéves magyar agrárstruktúraés vidékfejlesztési tervet 1999 decemberében nyújtotta be Magyarország a Bizottsághoz, melyet 2000 folyamán el is fogadtak. A Tervnek három stratégiai prioritása van, amelyek összhangban állnak a PHARE és az ISPA számára megfogalmazott prioritásokkal: ➫ a mezőgazdaság és az élelmiszeripar versenyképességének erősítése; ➫ a környezetvédelmi szempontok előtérbe helyezése; ➫ a vidéki területek alkalmazkodóképességének erősítése. Ez utóbbi célkitűzést a magyar tervezési kritériumok által vidékinek minősülő kistérségekben fogják megvalósítani. A javasolt SAPARD intézkedések jelentős része regionális preferenciák, illetve korlátozások nélkül érvényesül. A támogatás a leginkább rászoruló ágazatokra és tevékenységekre összpontosul. Azok az intézkedések számíthatnak elsősorban támogatásra, amelyek ➫ erősítik a piaci hatékonyságot; ➫ javítják a minőségi és egészségügyi színvonalat; ➫ új munkahelyeket teremtenek a vidéki területeken.

21


2. keretes írás A környezetvédelmi jogharmonizációról Az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülési időszakában kulcsfontosságú feladat a jogközelítés megoldása. A jogközelítés kapcsán számos szóhasználat terjedt el (pl. harmonizáció, teljesítés), azonban tisztázni kell, hogy az EU terminológiájában mit is jelentenek ezek a kifejezések. A jogharmonizáció azt jelenti, hogy az adott ország szabályozása érvényben van ugyan, de ezeket a szabályokat már nem csak maga az állam határozza meg, hanem a Közösségi szabályok figyelembe vételével kerülnek átdolgozásra. Ez biztosítja a koherenciát az egyes nemzeti jogrendszerek között. Ha egy ország csatlakozni akar az EU-hoz, annak jogrendszeréhez kell igazítania a saját törvényeit – át kell vennie az EU teljes jogi szabályrendszerét, az acquis communautaire-t. A jogközelítés folyamata két részből áll: egy kifelé mutató, a nemzeti szintről a Közösségi szint felé irányuló folyamatból (döntéshozás, végeredménye legtöbb esetben egy direktíva) és egy befelé irányuló, a Közösség szintjéről a nemzeti szabályozás szintjére tartó eljárásból (nemzeti jogba való átvétel, alkalmazás és végrehajtás, végeredményeként a Közösségi jogszabály megjelenik a tagország jogrendszerében). Az EU-ban alkalmazott kétirányú megközelítés csak részben vonatkozik a felvételre várakozó országra, hiszen ők nem vesznek részt a döntéshozatalban, illetve nincs meghatározva a jogközelítés határideje sem. A jogalkotás prioritása a megalkotásra váró jogszabályok egymásutániságát, a jogalkotás feladatainak megállapítását jelenti. A környezeti jog megújítását és az ehhez kötődő jogalkotási sorrend kialakítását nem csak az EU-hoz való csatlakozás kívánalmai határozhatják meg, hanem egyéb más prioritásokat is figyelembe kell venni. Magyarország a csatlakozásra történő felkészülésben kiemelt prioritásként kezeli a környezetvédelem területét, melynek az EU környezetvédelmi követelményeinek adaptálásával és a gazdaságban a fenntartható fejlődés elvének érvényesítésével is próbál eleget tenni. Magyarország számára az Európai Unió környezeti joga a feladatok megállapításának elsődleges viszonyítási alapja. Ez a terület önmagában alkot egy rendszert, mely egy 20-25 éves fejlődés eredménye. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogalkotási feladatok kijelölése folyamán éppen ezért a rendszer-szemlélet miatt nem szabad csupán az egyes jogszabályokat érvényesíteni, hanem a jogintézmények teljességét és egymásra épülését kell elsődlegesen iránymutatónak tekinteni. Ezek alapján Magyarországnak sem kell az egyes rendelkezéseket egyenként, elfogadásuk sorrendjében adaptálni, hanem logikai és nem formai sorrendben. Ez nem kíván automatikus alkalmazkodást, hanem „gondolkodó stratégiát” igényel. A rendszer megértése és a hazai jog ehhez való viszonyának átértékelése jelenti a jogharmonizáció esetleges nehézségét. Az EU környezetvédelmi jogszabályainak integrációs szempontú felmérése, a nemzeti szabályozásba történő bevezetésének értékelése és a végrehajtásra váró feladatok számbavétele az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság 22. sz. szakértői csoportjában történt. A környezetvédelmi átvilágítások egy hivatalos listákban (screening) megadott bontásban kerülnek lefolytatásra. A szakértői munkát a különböző témák szerint illetékes szervvel együtt végezték a KöM és más tárcák, országos hatáskörű szervek bevonásával, melyet a 2093/1998. (IV.22.) Korm. határozat ír elő. Az EU környezetvédelmi joganyag átvételének programját a 2212/1998. (IX.30.) Korm. határozat környezetvédelmi fejezete mutatja be. A feladatok végrehajtása és a környezetvédelem tényleges, a jogharmonizáción túlmutató EU konformmá tétele jelentős beruházási igényel jár, mely csak 2002 után teljesíthető. „Az idei első negyedévben behozzuk a lemaradást a hulladékgazdálkodás, a levegőtisztaság és vízminőség védelem terén, így a környezetvédelmi jogharmonizáció nem lehet akadálya Magyarország európai uniós csatlakozásának – hangsúlyozta Csepregi István helyettes államtitkár. Minegy 270-300 közösségi jogszabály adaptációjára van szükség, ….Jelenleg a magyar jogszabályok 60-65 százaléka felel meg a közösségi joganyagnak.” (Világgazdaság, 2001. február 14.)

22


Vision Planet5 A Vision Planet a közép-európai, az adriai térség, a Duna menti és a dél-kelet-európai térség (CADSES) integrált területfejlesztési stratégiáját magába foglaló dokumentum. A kezdeményezés célja az volt, hogy közös stratégiákat, irányelveket és intézkedéseket (azaz „jövőképet”) fogalmazzon meg e térség területfejlesztése számára, mely magába foglalja tizenhárom európai ország teljes területét (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Görögország, Horvátország, Jugoszlávia, Magyarország, Macedónia, Moldova, Románia, Szlovákia és Szlovénia), illetve öt területének egy részét (Ausztria, Lengyelország, Németország, Olaszország, és Ukrajna). Az együttműködés célkitűzései, tartalma és metodikája több szempontból is hasonlóságot mutat más fontos európai transznacionális térségek együttműködésével, azonban lényeges különbségek is felfedezhetőek, melyek az eltérő összetételű országok és a jelenlegi fejlesztések következménye. A dokumentum négy alapvető célkitűzést fogalmaz meg a térség egésze számára: a versenyképesség, a hatékonyság és a növekedés: A területfejlesztési politikának a gazdaság és az infrastruktúra térszerkezetének versenyképesség fejlesztésével hozzá kell járulnia egy hatékonyabb, dinamikusabb és szilárdabb gazdasági és társadalmi fejlődéshez. a kiegyensúlyozott fejlődés és a kohézió: A területfejlesztési politikának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítésével, valamint az elmaradottság, vagy a strukturális átalakulás problémáival szembenézni kénytelen régiók támogatásával, hozzá kell járulnia egy kiegyensúlyozottabb gazdaságés társadalmi szerkezet létrejöttéhez. a környezet és a természeti és kulturális örökség megóvásának: A területfejlesztési politikának hozzá kell járulnia a természeti és kulturális örökség megőrzéséhez, a fejlődés és az erőforrás felhasználás fenntarthatóságához, valamint a környezet megóvásához a jövő generációja számára. az integráció: A területfejlesztési politikának hozzá kell járulnia az államhatárok minél jobb átjárhatóságához, a régiók és a városok egymáshoz való közelebb hozásához, illetve a különböző feladatok együttes és kooperáción alapuló megoldásához.

Tekintettel a kis országok között húzódó szárazföldi határok hosszára, és az egymástól való hosszú ideig tartó politikai és gazdasági elszigeteltségre, rendkívüli figyelmet kell fordítani egy további célkitűzésnek, a területi integrációnak is. A közös területfejlesztési jövőkép a célkitűzésekkel összhangban a következő öt különböző tevékenységi területhez tartalmaz politikai javaslatokat: A térszerkezet fejlesztése. A települések és a városok fejlődésének formálása. A vidéki térségek átalakítása. A közlekedés és a telekommunikáció fejlesztése. Környezetvédelem, a természeti és kulturális örökség kezelése.

Ugyancsak javaslatokat fogalmaz meg a területfejlesztési jövőképek megvalósítására, a területfejlesztés intézményi keretére, a területi integrációra, valamint a további együttműködések számára.

5

A Vision Planet az INTERREG IIC Közösségi Kezdeményezés keretében került kidolgozásra. A 18 országot érintő munkában a térség 12 országa vett részt aktívan, egy tervezői hálózatot kialakítva. A projekt 1998 januárjában indult. A stratégia végleges változatát 2000. január 12-én a résztvevők Bécsben megtartott 4. szemináriuma fogadta el.

23


A Duna térség A Duna térség olyan nemzetközi makrorégió, mely egyre nagyobb figyelmet kap, nemcsak a benne rejlő gazdasági növekedési lehetőség, hanem az ökológiai és kulturális értékek miatt is. Ez a térség pusztán területi kiterjedése miatt is páneurópai jelentőséggel bír, fontossága pedig tovább fog növekedni az Európai Unióba történő integrációja után. A Duna térség meghatározásakor két kritériumot, egy földrajzit (a folyó vízgyűjtőterülete) és egy politikait (az ország uniós tagsághoz való viszonya) alkalmaztak. Azon országok, melyek tagjai vagy tagjelöltjei az Európai Uniónak és területük nagymértékben része a Duna medencének magállamként definiálhatók (Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia), míg a keleti és nyugati irányból a területtel határos régiók alkotják a perifériát. Az Európai Bizottság megbízásából az osztrák Regionális Tudományok és Területi Tervezés Intézet (ÖIR) készítette el a Duna térségről szóló tanulmányt, melynek célja a fejlődés irányainak és az együttműködés lehetőségeinek feltárása volt. A felvázolt területfejlesztési stratégia legfontosabb elemei: • A folyó menti együttműködés, • Dunai vizes élőhelyek program • Dunai közlekedésfejlesztési és menedzsment ügynökség • Dunai városok szövetsége („Duna Hansa”)

•

A legsebezhetőbb régiók leszakadásának megakadályozása, • Humánerőforrások cserehálózata • Természeti és kulturális örökség katalógusa • Technológia transzferközpontok hálózata

•

A fővárosokon kívüli gazdasági növekedés támogatása, • Kezdeményezés a multimodális elérhetőség növelésére • Ipari és üzleti övezetek információs rendszere • A városszerkezet átalakításában szerzett tapasztalatok összegyűjtése

•

A határ menti régiókban az együttműködés előtt álló akadályok ledöntése. • Dunai CBC képesség • Többnyelvű iskolák • Turizmus fejlesztés és együttműködés támogatása

2.2.2. Nemzeti szintű politikai keretek Nemzeti szinten a területfejlesztés működési kereteit a Területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény, a jövő irányait a kétévente felülvizsgálatra kerülő Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) jelöli ki. Az uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan 1999 nyarán elkezdődött az Átfogó Fejlesztési Terv (ÁFT – Gazdasági Minisztérium, 1999. november), majd az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv (ENFT) készítése (Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Minisztérium, 2000. április). Az EU-s forrásokon, az ahhoz szükséges társfinanszírozás keretein túlnyúló nemzeti fejlesztési terv első változatát pedig a Gazdasági Minisztérium dolgozta ki (Széchenyi Terv, 2000. március).

24


A Területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény és az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) Magyarországon a megújított területfejlesztési politika 1996 márciusában a Területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény elfogadásával intézményesült6. Ez a törvény biztosítja az EU alapelvekkel és követelményekkel való kompatibilitás alapját, keretét. Meghatározza a nemzeti intézmények, illetve a regionális és helyi szervezetek feladatait és hatáskörét – nemzeti szinten az Országos Területfejlesztési Tanácsét; regionális szinten a Regionális Fejlesztési Tanácsét és megyei szinten a Megyei Területfejlesztési Tanácsét. Magyarországon a regionális politika legfontosabb irányai az Országos Területfejlesztési Koncepcióban7 kerültek megfogalmazásra. E dokumentum kidolgozása az EU csatlakozáshoz kapcsolódó EU perspektívából indult ki. A stratégia a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra fejlesztését, illetve a kulturális és gazdasági fejlődés elősegítését alapul véve a kelet-nyugat és az észak-dél közötti kapcsolat megteremtése. Az Országos Területfejlesztési Koncepció a következő célokat fogalmazta meg:

⇑ az ország teljes területére vonatkozóan – a polgárok életszínvonalának javítása; a szociális piacgazdaság megteremtésének elősegítése; a növekedés és a versenyképesség támogatása; az innováció térbeli terjedésének és a decentralizált struktúrák kialakulásának elősegítése; a társadalmi gazdasági fejlődés és a településhálózat kiegyensúlyozott ⇑ területi szerkezetére; illetve ⇑ a területfejlesztésre – a régiók, a megyék, a főváros és a vidék, a városok és a falvak, és a viszonylag fejlett és a fejletlen térségek közötti egyenlőtlenségek csökkentése; és új válságtérségek megjelenésének megakadályozása.

Az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megyei vonatkozásban nem történt fejlesztési célkitűzés meghatározása. A megye nem érintett a kedvezményezett térségekből, viszont a határ menti, a környezeti szempontból különösen veszélyeztetett térségek, illetve az innovációs és a vállalkozói funkciókat betöltő vidéki központok vonatkozásában már érintett; ezek a térségekre általános fejlesztési elvek kerültek meghatározásra, azokhoz nem járultak egyedi támogatások és szabályozások. A megye más összefüggésben nem hozható közvetlen kapcsolatba az OTK-val, annak elvárásai a régión keresztül jelentkeznek. A területfejlesztés ágazati prioritásai a következők:

⇑ Környezetvédelem: a fenntartható fejlődés elvének a koncepciókban és a tervezett fejlesztések környezeti hatástanulmányaiba való adaptálása. ⇑ Humán erőforrások: humán infrastruktúra és a szakképzettség fejlesztése a versenyképesség javításához kapcsolódva. ⇑ Ipar: a fejlett technológiákon, innováción, K+F-en, képzésen és együttműködő hálózatokon alapuló iparágak javára történő átszervezés; a külföldi beruházások vonzása; az ipari beruházások magas arányának támogatása; új specializációk és kereskedelemi kapcsolatok kialakítása érdekében együttműködés a szomszédos országokkal; a kis- és középvállalkozások támogatása. ⇑ Mezőgazdaság és vidékfejlesztés: az agrárágazat versenyképességének javítása; az életszínvonal javításával a népesség és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak megtartása (figyelembe véve a vidéki térségekben rejlő potenciált); a képzés és az oktatás támogatása; a természeti erőforrások fenntartható fejlődésének és a mezőgazdaságban használatos környezetbarát technológiák támogatása; a gyenge potenciállal rendelkező régiókban/térségekben az alternatív földhasználati programok és az alternatív foglalkoztatási lehetőségek kidolgozása.

6

A Területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (módosítva 1999. évi XCII. törvény) A Magyar Köztársaság Kormánya. Országos Területfejlesztési Koncepció (1997). A Parlament 1998 márciusában fogadta el. 7

25

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA – VÉGLEGES VÁLTOZAT ⇑ Turizmus: az infrastruktúra és a szolgáltató hálózat fejlesztése a kedvező adottságokkal rendelkező fejletlen térségekben. ⇑ Műszaki infrastruktúra: a közlekedés (vasútvonalak modernizációja, életképes regionális repülőterek, intermodális szállítás, úthálózat, tömegközlekedés, kapcsolódás az európai közlekedési folyosókhoz); a vízellátás (berendezések, minőségi normák, közművek); és az energia (az ellátás biztonsága, energiatakarékosság, fogyasztási hatékonyság, regionális és megyei szintű energiaellátó erőművek) területét felölelve.

Ezen kívül a következő területeken léteznek még Országos Ágazatfejlesztési Tervek: Környezetvédelem, Természetvédelem, Közlekedés, Ipar, Mezőgazdaság, Energia, Egészségügy, Oktatás, Kulturális Örökség és Vízgazdálkodási Keretterv. Ezen nemzeti programok kiemelkedő jelentőségű prioritásai fontosak a Nyugat-dunántúli régió számára is. (2. melléklet) Az Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv (ENFT) Szándékai szerint az ENFT a csatlakozási periódus nemzeti fejlesztési dokumentuma. A tervezési folyamathoz valamennyi NUTS II. régió saját fejlesztési dokumentummal járult hozzá (az egyes régiók Phare 2000 dokumentumai). Az ENFT a 2000-2002 közötti időszakban közvetlen alapként szolgál a gazdasági és szociális kohéziót segítő Phare támogatási programok kidolgozásához. Az ENFT általános célkitűzései összhangban állnak a Phare és a Strukturális Alapok programozásának irányelveivel, valamint az ESDP-vel. Mindezeket az EU Előcsatlakozási Alapjaival és nemzeti társfinanszírozással valósítják meg a kiválasztott célrégiókban. Azokban a régiókban, amelyekre a Phare támogatás nem terjed ki, 2001-től a magyar állami költségvetés fogja finanszírozni a Phare metodológiához hasonlóan megtervezett és végrehajtott programokat. Az ENFT 2000. évi változata csak a kiválasztott célrégiók programjait tartalmazza. Az ENFT két célkitűzés 10 intézkedésébe sűrítve fogalmazza meg a csatlakozási időszak programjait:

-

1. célkitűzés: A helyi gazdaság fejlesztése A vállalatok közötti együttműködés erősítése A KKV-k felkészítése az egységes belső piacra A vállalkozói kutúra és szaktudás fejlesztése A régió turisztikai fejlesztése Az innováció elősegítése a KKV szektorban Üzleti infrastruktúra fejlesztése

-

2. célkitűzés: Az emberi erőforrások fejlesztése A foglalkoztathatóság javítása A vállalkozási szellem erősítése A vállalatok és alkalmazottaik alkalmazkodó képességének erősítése Az egyenlő esélyek biztosítása

Az ENFT megvalósítási módszereit fokozatosan hozzáigazítják a Strukturális Alapok gyakorlatához. Az ENFT program második évétől – 2001-től – kezdődően a prioritásokat operatív programtervezetekre bontják le. Ezek a hét régió Regionális Operatív Programjaiból és korlátozott számú Szektorális Operatív Programból épülnek fel. A fentiekből következően a jövendő Phare programoknak a Gazdasági és Szociális Kohézió fejezete régió specifikus lesz. Az ENFT tervezési folyamatát a 3. melléklet mutatja be. A Széchenyi Terv 2000 márciusában került sor a Gazdasági Minisztériumban (GM) a Széchenyi Terv kidolgozására. A Terv tulajdonképpen a 2000-2002 közötti időszak Nemzeti Fejlesztési Terv cselekvési terveként határozza meg magát. Nem alkot egy komplex gazdaságfejlesztési stratégiát, hanem a már meglévő gazdaságpolitikai stratégiához illeszkedő kitörési pontok rendszereként jelenik meg. Ennek köszönhetően nem öleli fel a gazdaság valamennyi területét, hanem néhány kitüntetett figyelmet érdemlő prioritásra helyezi a hangsúlyt.

26


A Széchenyi Terv, a magyar gazdaság európai felzárkóztatást szolgáló stratégiájaként a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének javítását, a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosítását, valamint az Európai Uniós csatlakozásra való felkészítést célozza meg. A Széchenyi Terv a network economy (hálózati gazdaság) filozófiájára támaszkodva a régiók és a nemzetgazdaság versenyképességének javítását elsősorban a helyi lokális hálózatok kiépítésében, valamint a globális hálózatokba való eredményes bekapcsolásában látja. E feladatokat a sikeresség érdekében a partnerség keretében kell megvalósítani, ezért a Tervet a GM 2000 májusában részletes vitára bocsátotta, melynek során június 1-ig 130 szervezet csaknem 300 javaslata érkezett vissza. A véleményt nyilvánító szervezetek többsége gazdasági élet szereplői (vállalkozások) és az érdekérvényesítő szervezetek (szakmai kamarák, országos szakmai szövetségek) közül került ki. Mindamellett a terv formálásában véleményükkel részt vettek a különböző kormányzati szervezetek, települési önkormányzatok, illetve a nemrég megalakult regionális szervezetek is, sőt észrevételeikkel a non-profit szféra szereplői (kutatóintézetek, egyetemek, civil szervezetek) és a magánszemélyek is hozzájárultak. A beérkezett véleményeket a GM szakértői beépítik a Széchenyi Tervhez folyamatosan készülő programokba. A Terv hét programja 2000 decemberére került kidolgozásra és közzétételre. A programok kidolgozása során a beérkezett vélemények hatására egy-kettő elnevezése és tartalma is némiképp módosult. Mára elkészült mind a hét program programstruktúrája tartalmazva a programhoz kapcsolódó alprogramokat és célterületeket. A Széchenyi Terv programjai: ➫ Vállalkozáserősítő Program célja kettős: egyrészt a magyar gazdaság duális szerkezetének oldása, másfelől pedig a magyar gazdaság átsegítése az indusztriális gazdasági modellből a poszt-indusztriális (képzett munkaerőre, innovációra és tőkebevonásra alapozó) gazdaságfejlődési modellbe. (eredetileg a Kis-és középvállalkozás-fejlesztési program nevet viselte). Az alprogram társfinanszírozására a Gazdasági Minisztérium 2001-ben 31,4, 2002-ben pedig 37,3 Mrd Ft-ot biztosít. ➫ Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Program célja: a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható fejlődés elősegítése, a gazdaság versenyképességének az erősítése, a lakosság életminőségének a javítása, valamint a tudás-intenzív, nagy hozzáadott értéket előállító, jól fizetett munkahelyek bővítése. (eredetileg az Innovációs program nevet viselte). Az alprogram társfinanszírozását az Oktatási Minisztérium, valamint a többi tárca kutatás-fejlesztési támogatásai biztosítják. Értékük 2001-ben 17,5 Mrd Ft, 2002-ben pedig 37 Mrd Ft. ➫ Információs Társadalom- és Gazdaságfejlesztési Program célja: a lakosság és a közigazgatás felkészítése az információs társadalomra, az információs technológiai eszközök széleskörű alkalmazásának elősegítése, a versenyképesség és az életminőség javítása érdekében. A Miniszterelnöki Hivatal 2001-ben 15 Mrd Ft-ot, 2002-ben pedig 28,9 Mrd Ft-ot biztosít a program társfinanszírozására. ➫ Turizmusfejlesztési Program célja: a fizetési mérleg javítása, munkahelyteremtés, területfejlesztés, valamint a természeti és kulturális örökség hasznosítással egybekötött megőrzése. Az alprogram társfinanszírozására a Gazdasági Minisztériumban 2001-ben és 2002-ben 25, illetve 28,1 Mrd Ft áll rendelkezésre. ➫ Regionális Gazdaságépítési Program célja: a különböző szintű területi egységek önálló növekedési forrássá válásának elősegítése, valamint a gazdasági növekedés regionális bázisának szélesítése, a regionális innovációs rendszerek és klaszterek, illetve kistérségi minta-

27


programok létrehozásának támogatásával. Az alprogram társfinanszírozására a Gazdasági Minisztériumban, 2001-ben és 2002-ben 5, illetve 6 Mrd Ft áll rendelkezésre. ➫ Autópálya-fejlesztési Program célja: a nemzetközi és a belföldi hálózati kapcsolatok javítása, a „Helsinki folyosók” magyarországi szakaszainak fejlesztése és az ország nemzetközi gazdasági integrációba való bekapcsolása. Az alprogram társfinanszírozásában a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium 18,1-18,1 Mrd Ft-tal vesz részt, míg a Nemzeti Autópálya Rt. 114, illetve 102,8 Mrd Ft-al járul hozzá. ➫ Lakásprogram célja: mindentársadalmi réteg számára – differenciált állami eszközök biztosításával – belátható időn belül elérhetővé váljon az élethelyzetnek és a jövedelmi színvonalnak megfelelő lakhatás. A Lakásprogram társfinanszírozására a Gazdasági és a Pénzügyminisztérium 2001-ben 69,9, míg 2002-ben 72,6 Mrd Ft-ot szán. A Széchenyi Terv a partnerség elvének megfelelően a decentralizált programfinanszírozásra épül, így az állam a programprioritások érvényesülése érdekében társfinanszírozóként vesz részt. A kormány a programok támogatására pályázatot ír ki, melyen a régiók, a megyék és a kistérségek komplex gazdaságfejlesztési programokkal pályázhatnak. A támogatásban részesülő programok operatív lebonyolítása a regionális szint feladata. megye program és a Széchenyi Terv kapcsolatát a 4. melléklet mutatja. 2.2.3. Regionális szintű politikai keret A regionális perspektívákat figyelembe véve elkészült a Nyugat-dunántúli régió komplex területfejlesztési koncepciója8. E dokumentum képezi a Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési program kidolgozásának alapját. A dokumentum meghatározza a régió közép és hosszú távú területfejlesztési stratégiai céljait: 1. A természet, a természetes és művi környezet folyamatos gondozása, fenntartása és védelme, ennek szűrőjén átkerülő fejlesztések támogatása. 2. A humán erőforrások hatékonyabb kihasználása – ennek részeként a különböző intézmények (oktatási, K+F stb.) bővítése és fejlesztése. 3. A gazdaságfejlesztés támogatása – különös hangsúllyal a következőkre: ➥ A regionális gazdaság modernizációja, az ipar átalakítása és új vállalkozások elindulásának támogatása. ➥ A mezőgazdaság átalakításának és fejlesztésének támogatása. ➥ A turizmus fejlesztésének támogatása. 4. A vidékfejlesztés támogatása, különösen az elmaradott kistérségekben. 5. Műszaki infrastruktúrafejlesztés, mely magába foglalja: ➥ a közlekedésfejlesztést, ➥ a vízellátás fejlesztését, ➥ és az energiaellátás fejlesztését. 6. A területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének kialakítása. 7. Településhálózat, térszerkezet fejlesztés. 8. Európai csatlakozás, regionális kapcsolatok bővítése. Kidolgozásra és egyeztetésre bocsátott (2000. augusztus–szeptember) a Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja9, amelynek prioritásait 1. ábra tartalmazza. A Győr-Moson-Sopron 8

Magyarország nyugati határmenti régiójának komplex területfejlesztési koncepciója. PYLON Amerikai – Magyar Kft. PHARE CBC HU 9502-0101-L001. Budapest, 1998. október

28


megyei területfejlesztési programban, illetve a Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programban meghatározott prioritások közötti kapcsolatokat az 5. melléklet mutatja. 1. ábra A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programjának stratégiai és operatív programrendszere S

T

R

A

T

É

G

I

A

I

P

R

O

G

R

A

M

O

K

1. PRIORITÁS:

2. PRIORITÁS:

3. PRIORITÁS:

4. PRIORITÁS:

Humánerőforrás fejlesztés

Vállalkozás- és technológiai innováció

Régióépítés

Életminőség javítása

O

P

E

R

A

T

Í

V

P

1.1. Intézkedés: „Kútfő” 2.1. Intézkedés: „Vállalkozási – az innovatív közösségi útjelző” kezdeményezésekért – tanácsadás növekedni képes vállalkozások számára 1.2. Intézkedés: „Esély” 2.2. Intézkedés: „Vállalkozási – a munkaerőpiac fejtőke” – innovációs befektetési lesztésért program

R

O

G

R

A

M

O

K

3.1. Intézkedés: „Elérhetőség” – a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséért 3.2. Intézkedés: Integrált vidékfejlesztés

4.1. Intézkedés: „Életterünk” – környezetgazdálkodási program 4.2. Intézkedés: „Háló” – egészségügyi és szociális program 1.3. Intézkedés: „Szik2.3. Intézkedés: „Vállalkozási 3.3. Intézkedés: „Intelligens 4.3. Intézkedés: „Örökségünk” – a kulturális ra” – a kutatás-fejlesztési infrastruktúra” – a vállalko- régió” – a területfejlesztés helyi/kistérségi intézmény- örökség és az épített kapacitás növelése zásokat és a technológiai rendszerének fejlesztésért környezet védelméért innovációt támogató létesítmények támogatása 2.4. Intézkedés: „Kilátó” – a 3.4. Intézkedés: „Kézfogás” 4.4. Intézkedés: „Partkiemelt turisztikai vonzerők – a régióhatáron átnyúló nerség” – Együttműköfejlesztéséért együttműködésért dés a megyehatárok mentén Á t f o g ó i n t é z k e d é s : T e r v e z é s é s p r o g r a m o z á s

Szerkesztette: Lados M.

2.2.4. Megyei szintű politikai keret A megye területfejlesztési intézménye kialakult. A területfejlesztési törvény módosítása után 1999. november 16-án újjáalakult a Megyei Területfejlesztési Tanács, amelynek üléseit a munkaszervezet készíti elő. A Tanács rendszeresen ülésezik, az éves pályázati rendszerben felhasználásra kerül a Vidékfejlesztési Célelőirányzat10 megyére jutó hányada, amely a megyei területfejlesztés legfontosabb finanszírozási bázisát jelenti. A Tanács érvényesnek tekinti az 1996 májusában elfogadott Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési koncepcióját11, amely alapját jelenti a területfejlesztés célkitűzések megvalósításának. A 6. melléklet foglalja össze a Győr-

9

A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja – Egyeztetési változat. MTA RKK NYUTI. PHARE CBC HU 99701-01-01 L001. Győr, 2000. július. 10 A célelőirányzat elnevezése 1996-tól folyamatosan változott: 1996-98-tól területfejlesztési célelőirányzat (TFC), 1999-től vidékfejlesztési célelőirányzat (VFC); 2000-től a célelőirányzatot kétfelé bontották: területfejlesztési, illetve vidékfejlesztési célelőirányzattá, melyek közül csak a TFC-ből részesedik minden megye. 11 Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési koncepciója – V. kötet. MTA RKK NYUTI. Győr, 1996. május

29


Moson-Sopron megyei területfejlesztési koncepció és a Győr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési program által meghatározott prioritások közötti kapcsolatokat. A megyei koncepcióban megfogalmazott megyefejlesztés stratégia céljai: a megyének a hazai modernizációban betöltött vezető szerepének a megerősítése, a gazdasági bázis dinamizálási feltételeinek minőségi bővítése, az innováció-orientált termelési és tevékenységi rendszerek térhódításával, a multi- és interregionális integráció mozgástereinek kiszélesítése, annak intézményesítése, a megye új kapcsolódási és kötődési pontjainak kialakítása, s ezzel a további fejlődés dinamizálási feltételeinek megteremtése, a településhálózat és a térségi fejlesztés együttműködésen alapuló rendszereinek létrehozása, az ehhez szükséges magasabb színvonalú, térben egyenletesen terített infrastrukturális és környezeti állapot megteremtése. A beavatkozás célterületei a megyére vonatkozó széleskörű elemzések alapján a következő fő prioritásokban határozhatók meg: 1. A humán erőforrások diverzifikált fejlesztése (migrációs folyamatok, szociális gondoskodás, középfokú oktatási intézmények, felsőoktatás, K+F, felnőttképzés) 2. A gazdaság szerkezetének és feltételeinek javítása (tudásigényes ágazatok, kis- és középvállalkozások, integrált élelmiszergazdaság, turizmus) 3. A multi- és interregionális kapcsolatok tereinek szélesítése (Bécs-Pozsony-Győr potenciális eurégió, határ menti térségi együttműködések, infrastrukturális hálózatok összekapcsolása, regionális együttműködés) 4. A megye szervező és térségfejlesztő szerepének erősítése (intézményi bázis, partner kapcsolatok, rendezési terv, térségmarketing) 5. A településhálózat és az infrastrukturális rendszerek adottságainak bővítése (tercier funkciók, nagyvárosi szerepkörök, térségi szerveződések, térségi központok, közlekedési és kommunikációs infrastruktúra, települési infrastruktúra) 6. A környezet minőségének javítása (szemlélet és gondolkodás, új védelmi akcióterületek és szükséges infrastruktúra kiépítése) Természetesen a NYUTI áttanulmányozta és a programba építette a megyével és a régióval kapcsolatban a más tervezői munkacsoportok által készített/készülő koncepciókat és programokat is. Ezek listáját és kapcsolatukat a program által megfogalmazott intézkedésekhez a 7. mellékletben közöljük.

30


2.3. A megye bemutatása, főbb területi folyamatainak alakulása Győr-Moson-Sopron megye az európai térben Győr-Moson-Sopron megye földrajzi elhelyezkedése rendkívül kedvezőnek mondható. Az európai magtérséghez közvetlenül kapcsolódó új fejlődési vonalak mentén fekszik, ezek közül a legfontosabb a dél-bajor innovációs tengelyhez csatlakozó Bécs-Pozsony-Győr háromszög (2. ábra). A megye fejlődésére igen kedvezően hat Ausztria, s ezzel az Európai Unió szomszédsága. A kedvező földrajzi elhelyezkedés, a viszonylag képzett munkaerő jelentős külföldi beruházásokat vonzott a térségbe. A külföldi vállalkozók Győr-Moson-Sopron megyét (a főváros és Pest megye után) előnyben részesítették az ország más területeivel szemben, befektetéseik jelentős hányadát itt valósították meg. A külföldi tőke döntő része a feldolgozóiparba áramlott. Győr-Moson-Sopron megye határos még Szlovákiával is. A kilencvenes évek elején Csehszlovákia szétválása, majd a kedvezőtlen belpolitikai helyzet hátráltatta az eredményes együttműködés kialakítását, de a legutóbbi szlovák választás utáni új kormány - melyben a magyar párt is koalíciós partner - szakított a korábbi gyakorlattal, és ez lökést adott a szlovákmagyar kapcsolatok fejlődésének is. A megye kapcsolódik mind közútjai (elsősorban az M1-es autópálya), mind a vasút révén a nemzetközi közlekedési útvonalakhoz. Itt haladnak keresztül a hazánkat Közép- és NyugatEurópával összekötő útvonalak. A megyeszékhely kapcsolata a többi európai gazdasági központtal különösen kiemelkedő. A megye kedvező turisztikai vonzerőkkel rendelkezik: megfelelő klimatikus, műemléki adottságok, természeti környezet, gyógy- és termálvizek, kulturális élet gazdagsága. A nemzetközi idegenforgalmat azonban a tranzitforgalom és csökkenő mértékben a bevásárlóturizmus jellemzi. Ha a megye legfontosabb, a gazdasági-társadalmi fejlettséget vizsgáló mutatóit az Európai Unió adataival egybevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy bár Győr-Moson-Sopron megye az ország legfejlettebb térségei közé tartozik, az uniótól még sok tekintetben nagy a lemaradása. A gazdasági fejlettség egyik legfontosabb mutatója, a GDP alig haladja meg az uniós átlag 20 százalékát. A foglalkoztatási szerkezetben is nagy a különbség, bár az ipar jelenlegi magas aránya átmenetinek tekinthető, és hosszú távon a szolgáltatások szerepének további erősödése várható. Győr-Moson-Sopron megyében azonban jóval alacsonyabb a munkanélküliség, mint az uniós átlag, annak még felét sem éri el, és kedvezőek a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyei is. A népesedési adatokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy bár a születések száma nem alacsonyabb az uniós átlagnál, de a jelentősen magasabb csecsemőhalandóság és halálozás miatt a lakosság életkilátásai sokkal rosszabbak, mint az Európai Unió tagországaiban. A nők születéskor várható élettartama majdnem öt évvel, a férfiaké közel hét évvel alacsonyabb, mint az uniós átlag. Az infrastruktúra tekintetében annak ellenére, hogy az országos helyzethez képest viszonylag fejlettnek mondható, bizonyos területeken még jelentős a lemaradás az uniós értékekhez képest. Az 1000 km2-re jutó országos közutak hossza alig haladja meg az uniós átlag egyharmadát. Az úthálózat kiépítettségét vizsgálva egy kicsit kedvezőbb képet kaphatunk. Nyugat-Európában a kiépítettség 90 és 100 százalék között mozog, nálunk 50 százalék körül van. Súlyos a lemaradás a szennyvízcsatornával való ellátottság terén is. Különösen súlyos probléma a közműolló kinyílása (3. ábra).

31


2. ábra A Nyugat-dunántúli régió – ezen belül Győr-Moson-Sopron megye – részvétele a nemzetközi multiregionális együttműködésekben

Bécs Pozsony

))

Galánta

)

))

Dunaszerdahely

)

)

) Kismarton

Bécsújhely

)

)

Graz

)

Sopron

Győr

))

Szombathely Alpok-Adria Munkaközösség

)

Dunamenti Tartományok

)

Zalaegerszeg

West-Pannon Eurégió (Burgenland, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye)

)

)

Muraszombat

Kommunal Fórum

Maribor

Hármas Duna vidék Eurorégió (Győr-Moson-Sopron megye, Dunaszerdahelyi járás, Galántai járás)

Ljubljana

határon átnyúló meglévő természetvédelmi területek

)) Zágráb

Szerk: Dusek Tamás

határon átnyúló tervezett természetvédelmi területek

))

32

Magyar-Szlovén Határmenti Tanács (Vas, Zala megye, Muraszombat térsége)

városok közötti együttműködések: Bécs-Pozsony-Győr Graz-Maribor--Zalaegerszeg-Szombathely Bécsújhely-Kismarton-Sopron


3. ábra Győr-Moson-Sopron megye néhány jellemzője az EU országok átlagában, 1998 G y M S m egy e

M agy arors z ág

EU

200% 180% 160% 140% 120% 100% 80% 60% 40% 20% 0% ) a a 6) ék) fő) m) . (% tam tam a( rel r r /nk r p 199 z a ( a s ő é t e t f t t ő .n g( ako g( éle éle P/f telj 0l ósá tó tó űsé 0 a a r d a GD 0 h ű n h a 1 la ár ps ny vár ás Né őha ará k v loz iak ő m f k á r l e e N Fé Ha ecs ves Cs 4é 6 15 140%

120%

100%

80%

60%

40%

20%

0% ő % (% a a e óf a a( a( ta osr ny ny illi osr 2-r ny i rá lak ará ará lak km ará ég 1m s 0 ( k k i k a 0 a 00 00 k 0 ta lö tt tt 0 0 ó t ü 1 t o o 1 1 o t t t a a élk uta zta zta ma zta ssz an zám ko ko l. k ko szá ho nk lal ks lal lal fog lak og og Mu tak c si n og a f f f e u o n z n n o ö pk an F-b rba rba gé főv sk gb K+ kto go Ipa ély on asá sze lef szá em r azd e z r g e S O T ző rci Te Me

Forrás: OECD, WB, KSH alapján saját számítás

33


Győr-Moson-Sopron megye a hazai térben Magyarország területe a területfejlesztési és -rendezési törvény nyomán hét tervezésistatisztikai régióval fedhető le. Közülük a Nyugat-dunántúli régió Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéket foglalja magában. A régión belül Győr-Moson-Sopron megye területe a legnagyobb, meghaladja a 4000 km2-t (a megyék között területe alapján a 13.). A fővárost leszámítva gazdaságilag a legfejlettebb megye, amely kedvező természeti adottságokkal, fejlett infrastruktúrával rendelkezik és nagy helyzeti előnye, hogy az osztrák határszélen fekszik. Sajátos helyzetét fokozza, hogy a szomszédos országok fővárosai olyan közel találhatók az országhatárhoz, hogy kulturális és gazdasági vonzáskörzetük jelentős területet fed le a megyéből. Győr-Moson-Sopron megyét hat statisztikai kistérség és 175 település alkotja, 7 város és 168 község. Az ország 58 új város avatott a kilencvenes évtizedben, ebből csak egy (Fertőd) helyezkedik el a megyében. 2000. július 1-jével újabb 15 település – Pannonhalma - köztük kapta meg az országban a városi rangot. Az urbanizációs folyamatok lényegesen elmaradtak tehát az adottságoktól és lehetőségektől. A településhálózat nem elaprózott, ugyanakkor megosztott. A közlekedési tengely mentén elhelyezkedő települések felértékelődtek, az országhatár menti fekvés új dimenziókat kapott. A települések közel harmada 500 főnél kisebb népességű, amely megfelel az országos adatoknak, további harmadában (országos átlag 22%) pedig a lélekszám nagyobb 500 főnél, de nem éri el az 1000 főt. A népesség eloszlása a településszerkezettel fordítottan arányos, mivel a lakosság 3%-a élt csak az 500 főnél kisebb és 8,7 százaléka 500 és 999 közötti lélekszámú településen. Ugyanakkor a megye lakosságának több, mint 40%-a a két megyei jogú városban, Győrben és Sopronban lakott. A megyeszékhely népességkoncentrációja kiemelkedő, itt él a megye lakosságának harmada. Pest megye után, illetve Fejér megye mellett Győr-Moson-Sopron megye tudhatja magáénak az egyik legmagasabb vándorlási pozitívumot (1990 és 1999. január elseje között az 1000 lakosra jutó vándorlási egyenleg 14,7 fő volt). A Nyugat-dunántúli régió másik két megyéjét lényegesen kedvezőtlenebb vándorlási mutató jellemzi, mint térségünket. Bár az évtized második felének köszönhetően Vas megye vándorlási egyenlege is pozitív, annak mértéke jóval a Győr-MosonSopron megyére jellemző érték alatt található (1990 és 1998. január elseje között az 1000 lakosra jutó vándorlási pozitívum 2,2 fő). Zala megye sajnos azon megyéink közé sorolható, ahol, ha alacsonyabb mértékben is, de az elvándorlások többlete figyelhető meg a vizsgált időszakot tekintve (vándorlási negatívuma 1990 és 1998. január elseje között 1000 lakosonként 4,4 fő). A megye jelentős szerepet játszik az ország gazdaságában. Gazdasági mutatói – Budapest után – szinte valamennyi területen a legkedvezőbbek. A külföldi tőke behozatalában GyőrMoson-Sopron megye kitüntetett helyet foglal el, mivel Budapest és Pest megye után itt található a legtöbb külföldi érdekeltségű vegyes vállalat. Az ipar elhelyezkedésére erős területi koncentráció jellemző, mivel a városok termelői infrastruktúrája lényegesen kiemelkedik környezetükből. A Győr, Sopron és Mosonmagyaróvár hagyományosan fejlett ipari központok, melyek túlsúlya máig érvényesül. A gazdaság szerkezetéből - földrajzi helyzetből adódóan - hiányoznak a krízisbe került nehézipari ágak, ezért a gazdasági válság kevésbé sújtotta a megyét. A termelés szinte minden iparágban 1991-1992-ben érte el mélypontját, azóta azonban folyamatosan bővül. Az ipar fejlődése régiós és országos viszonylatban is kiemelkedő. A 2000. év első felében a megye az országos ipari termelés közel egyhetedét adta, az egy lakosra jutó termelési értéke pedig az országos 3,3-szeres volt. Az ipar privatizációja - amelyben a külföldi tőke jelentős szerepet kapott lényegében befejeződött. A legtöbb beruházás a feldolgozóiparba áramlott, azon belül pedig a közúti járműgyártás súlya volt a meghatározó. A megye iparának külpiaci orientációja erős, hiszen az ipari értékesítés közel 90%-a a külpiacon realizálódik (2. táblázat). 34

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMJA – EGYEZTETÉSI VÁLTOZAT

2. táblázat Győr-Moson-Sopron megye néhány társadalmi és gazdasági jellemzője, 1999 Megnevezés

Győr-Moson-Sopron

Terület (km2 , jan. 1.) Lakónépesség az év végén (ezer fő, jan. 1.) Népsűrűség (fő/km2, jan. 1.)* Természetes szaporodás, 1990-1998 átlaga (1000 lakosra)* Vándorlási különbözet, 1990-1998 átlaga (1000 lakosra)* Települések száma (db) (jan. 1.) Városok száma (db) (jan. 1.) Városi népesség aránya (%)* (jan. 1.) GDP beszerzési áron (Mrd Ft) Egy főre jutó GDP (ezer Ft)* Működő vállalkozások száma (db) Ezer lakosra jutó működő vállalkozás száma (db)* Működő és regisztrált vállalkozások aránya (%)* Ezer lakosra jutó működő egyéni vállalkozások (db)* Az alkalmazásban állók száma (ezer fő) Mezőgazdaságban alkalmazottak aránya (%) Iparban és építőiparban alkalmazottak aránya (%) Szolgáltatásokban alkalmazottak aránya (%) Az alkalmazásban állók havi nettó átlag keresete (Ft)* Munkanélküliség (%)* - (1999. december) Beruházás, 1991-1998 (Mrd Ft – összehasonlító áron, 1998=100%) Egy lakosra jutó évi átlagos beruházás, 1991-1998 (Ft)* Külföldi érdekeltségű vállalkozások (1998, db) Külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje (1998, Mrd Ft) - Ebből: külföldi részesedés (1998, %)* Épített lakások, 1990-1999 (db) Ezer lakosra jutó személygépkocsi száma (1998, db)* Ezer lakosra jutó távbeszélő főállomások száma (1998, db)* Gázellátással rendelkező települések aránya (1997, %)* Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (1998, %) Közüzemi szennyvíz-vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (1998, %) Közműolló (1998, %)* Tudományos kutatók, fejlesztők száma (1998) 10.000 lakosra jutó kutatás-fejlesztési ráfordítás (1998, millió Ft)* A régió felsőoktatási intézményeiben tanulók száma (1998, fő)

*Az összehasonlító mutatók a vidéki, illetve az országos átlag százalékában. Forrás: KSH Jelentések

4.089 424 104 -2,6 14,9 173 6 55,4 511,1 1204 38.145 82 85,3 52 122,3 6,2 49,3 44,5 47.603 4,6 669,7 196,7 1.291 176,8 80,3 11.628 236 339 43,4 97,2 54,9 42,3 853 57,2 13.451

Vas

Zala

3.336 266 80 -4,3 2,6 216 8 56,2 312,3 1162 20.227 67 78,5 44 76,2 7,5 53,7 38,8 44.368 5,8 434,1 199,2 725 64,6 92,9 7.081 224 318 50,5 95,3 50,9 44,4 275 8,4 5.629

3.784 293 78 -5,5 -5,7 257 8 54,5 267,2 901 27.042 82 74,5 55 68,0 8,6 39,9 51,5 41.914 7,8 302,0 125,4 928 37,7 57,3 9.426 232 316 25,3 94,7 47,9 46,8 155 11,4 2.462

Nyugat-Dunántúl 11.209 983 88 -3,9 5,2 646 22 55,3 1090,7 1102 85.414 78 80,0 50 266,5 7,2 48,1 44,7 45.208 5,9 1.405,8 170,5 2.944 279,1 80,1 28.135 232 326 38,4 95,9 51,6 44,3 1283 77 21.542

Győr-Moson-Sopron megye részesedés a régióból (%) 36,5 43,1 118,1 66,6 286,0 26,8 27,3 100,0 46,9 109,2 44,7 105,0 107,0 104,0 45,9 86,1 102,5 99,6 105,3 78,0 47,6 115,4 43,9 63,3 100,2 41,3 101,7 104,0 113,0 101,0 106,3 95,5 66,5 74,3 62,4


2.3.1. Demográfiai folyamatok, oktatás, képzés Demográfia A népességszám alakulása, változása 2000. január 1-jén Győr-Moson-Sopron megye lakónépessége 424 507 fő volt. A kilencvenes évek közepétől 1999 januárig lassan, de szinte folyamatosan csökkent a megye lakossága, igaz a népességfogyás mértéke 1995-höz képest minimális, 0,3% volt. A megye népességvesztésének nagysága mind a Nyugat-dunántúli régióhoz (-1,3%), mind az országos trendhez (-1,5%) viszonyítva kedvezőbb. A viszonylag kedvezőbb demográfia folyamatoknak (vándorlási pozitívum!) és a település átcsatolásoknak köszönhetően Győr-Moson-Sopron megye egyike azon néhány megyének, ahol napjainkban, ha nem is többen, de szinte ugyanannyian élnek, mint az évtized elején. A kilencvenes évek során volt egy kiemelkedő esztendő (1992), amikor jelentősen növekedett a megye lakossága, ez azonban nem különleges születési, halálozási vagy vándorlási eseményeknek köszönhető, hanem ezen évben Veszprém megyéből három község (Csikvánd, Gyarmat és Szerecseny) átcsatolására került sor (Veszprém megye ennek következtében az említett évben legnagyobb lakosságveszteségét „szenvedte el”). 1999-ben újabb két település (Lázi és Bakonypéterd) került át Győr-Moson-Sopron megyéhez, ez azonban nem járt olyan mértékű lakosságnövekedéssel, mint az 1992-es esztendő átcsatolásai: 1999. január 1-jéhez képest csupán 302 fővel, azaz 0,07%-kal „nőtt” a megye népessége, ami inkább stagnálásnak, mint növekedésnek nevezhető. A kilencvenes évek második felében a legnagyobb népességcsökkenést a győri kistérség szenvedte el (1995. január 1. és 1999. január 1. között 15,7%-os fogyás), a legnagyobb növekedés pedig a csornai kistérségben tapasztalható (1995. január 1. és 1999. január 1. között 6,2%-os növekedés). Mindkét kistérség esetében az 1998. január 1-jei adatokban jelenik meg a kiugró változás, amit a megfigyelt demográfiai folyamatok nem támasztanak alá. A magyarázat nem is ebben, hanem abban keresendő, hogy 1997. augusztus 1-jétől a KSH új statisztikai kistérségi rendszert alkalmaz, melynek során a korábban a győri kistérséghez tartozó 24 település egy önálló kistérségi besorolásba került (Tét–pannonhalmi), valamint szintén a győri kistérségből két települést (Kónyt és Markotabödögét) a csornai kistérségbe “tettek át”. A megye további kistérségi besorolását a változtatások nem érintették, így azok népességváltozására konzekvens megállapítások tehetők. A soproni kistérségben a negatív természetes szaporulatot ellensúlyozza a térség pozitív vándorlási egyenlege, így a népességszám a kilencvenes évek második felében nem változott, stagnált. A mosonmagyaróvári kistérségre 0,9%-os fogyás volt jellemző, a természetes fogyást sajnos nem tudja ellensúlyozni a térség kedvezőtlen irányú vándorlási egyenlege. A demográfiai folyamatok szempontjából a megye legkedvezőtlenebb mikrorégiója a kapuvári kistérség, ahol az utóbbi öt esztendőben a lakosság közel 3%-os fogyása tapasztalható. Nemcsak kistérségi szinten, de településtípusonként is jelentős különbségek vannak a lakosságszám alakulásában. 1993 és 1999 januárja között a megye városaiban a lakónépesség 2,2%-os fogyása, a községek összesített szintjén viszont 1,4%-os növekedése figyelhető meg. A városok mindegyike szinte folyamatosan veszít népességéből, legnagyobb mértékben Csorna (15,7%-kal csökkent a lakosság száma), ahol a természetes fogyás a legkisebb mértékű, azonban nagyon magas az elvándorlás. Legkisebb mértékben Mosonmagyaróvár lakossága csökkent (0,9%-kal), a kilencvenes évek második felében nőtt a város megtartó ereje, jelentősen javult a település vándorlási különbözete. Mind a megyeszékhely, mind Sopron pozitív vándorlási egyenlege

36


ellenére veszít népességéből, a városok közül Kapuvár után e településeken a legmagasabb a természetes fogyás mértéke. Győr és Sopron esetében egyébként az az érdekes megállapítás tehető, hogy mindkét város esetében 1994-ben volt egy jelentős csökkenés, amelyet sem a természetes fogyás mértéke, sem a vándorlási események nem magyaráznak, nem támasztanak alá. A megye 1995-ben várossá avatott településének, Fertődnek a kilencvenes évek második felében stagnált a népessége. A községek összesített szintjén megfigyelhető népességgyarapodás a lakosságszám alapján igencsak eltérő képet mutat. A legnagyobb mértékű és a vizsgált évtizedben szinte folyamatos népességnövekedést az 1000–1999 fős falvak tudhatják magukénak (1993 és 1999 januárja között közel 10%-os gyarapodás). Népességgyarapodás figyelhető meg a 3000 főnél nagyobb népességű községekben is (2,4–2,9%-os). Ezzel szemben viszont mind a 2000–2999 fős, mind az 1000 főnél kevesebb lakosú falvak népességveszteséget könyvelhetnek el. Legnagyobb a csökkenés mértéke az 500–999 lakosú településeken (6%-os fogyás), illetve az ennél kevesebb lelket számláló aprófalvakban (5%-os fogyás). A kilencvenes évek folyamatait látva már nem érvényes az a megállapítás, ami az 1995-ben készült Győr-Moson-Sopron megyei koncepcióban szerepel, és az 1970–1993 közötti folyamatokra vonatkozik: azaz, hogy „minél kisebb egy település, annál nagyobb a népesség fogyása, s minél nagyobb a település, annál nagyobb a népességszám növekedése.” Illetve, hogy „az ötezer fős nagyság a választóvíz, ez alatt csökken, e fölött nő a települések lélekszáma.” A kilencvenes évek folyamán a városok már nem növelték lakosságukat, sőt népességvesztés a jellemző. A lakosság gyarapodása elsősorban az 1000–2999 fős illetve a 3000 főnél nagyobb községekre jellemző. 1998-ban 1990-hez képest összesen 60 település népessége nőtt, természetesen egymástól nagyon eltérő mértékben. A népességgyarapodást elkönyvelő települések elsősorban Győr, Sopron és Mosonmagyaróvár körül találhatók, azaz e városok agglomerációs gyűrűjét alkotják. A megye déli részén sajnos csak elvétve találunk olyan községet, amely növelte lakossága számát, ilyen település, pl. Vásárosfalu vagy Sobor. A népességszám-változás összetevői Országos viszonylatban a kilencvenes évek mindegyikében természetes fogyás tapasztalható, méghozzá egyre növekvő mértékben. Sajnos ezen megállapítás alól Győr-Moson-Sopron megye sem kivétel. 1990 és 2000. január elseje között a természetes fogyás következtében 1000 lakosonként 23,1 fővel csökkent a megye lakossága. Ez az érték kedvezőbb mind az ország (32,3), mind a Nyugat-dunántúli régió másik két megyéjének mutatójánál (Zala megye 47,8; Vas megye 36,4). A megyében a természetes fogyást az élveszületések jelentős mértékű visszaesése (1999-ben 27%-kal kevesebb az élveszületések száma, mint 1990-ben) eredményezi, miközben a halálozások száma szinte változatlan. Ez a lakosság elöregedéséhez vezet. 1993 óta a győri kistérségben a legnagyobb mértékű a születési ráta csökkenése, a legkisebb mértékű pedig a csornai és a kapuvári kistérségben. Viszont míg a győri térség büszkélkedhet a „legjobb” halálozási rátával, addig az utóbbi két mikrorégió szinte a legkedvezőtlenebb mortalitási mutatóval rendelkezik, aminek következtében e két kistérségben a legmagasabb a természetes fogyás mértéke. Az 1997 óta önálló statisztikai kistérségként kezelt Tét–pannonhalmi térségben tapasztaljuk a legnagyobb mértékű természetes fogyást a kiemelkedő halálozási rátának köszönhetően (az 1000 lakosra jutó halálozások száma 1999. január elsején 5,9 volt). 37


Az élveszületések száma mind a falvakban, mind a városokban folyamatosan csökkent a kilencvenes évek során. Legnagyobb mértékben (44–34%-kal) a legkisebb (200 főnél kevesebb lakosú) és a legnagyobb (5000–9999 fős) falvakban, illetve Kapuváron (27,5%-kal). A városok közül egyedül Fertődön nőtt az utóbbi években az élveszületések száma. Érdekes módon a községek közül a legmagasabb születési rátával a kilencvenes évek második felében a kicsi, 200–499 lelket számláló falvak „dicsekedhetnek”. A halálozási mutató megyei szinten szinte alig mutat változást, települési szinten az állapítható meg, hogy az utóbbi éveknek köszönhetően jelentősen (15–22%-kal) javult az aprófalvak mortalitási mutatója, viszont a városok közül Kapuvár halálozási rátája igencsak kedvezőtlen irányú változást mutat. Ennek következtében a városok közül kiemelkedően magas természetes fogyás jellemzi e települést, melynek mértékét csak a legkisebb községek mutatói múlják felül, ugyanis annak ellenére, hogy jelentősen javult az aprófalvak, kisközségek mortalitási mutatója, még mindig e településekre jellemző a legmagasabb mértékű természetes fogyás. Különösen a 200 főnél kisebb falvak helyzete kedvezőtlen, mivel az 1000 főre jutó természetes fogyás mutatója a kilencvenes évek során, 1997 és 1998 kivételével 20 felett volt. Míg az évtized elején a községekben tapasztalható természetes fogyás mértéke ötszöröse volt a városok természetes fogyásának, addig a kilencvenes évek végére (1998-ban) annak köszönhetően, hogy a városok élveszületési rátája nagyobb mértékben csökkent, mint a községeké, valamint hogy a községek mortalitási mutatója javult, a városok természetes fogyása közelít a falvakéhoz, a különbség már kevesebb, mint egyszeres, természetesen még a városok javára. A természetes fogyás ellenére a megye lakónépességének száma a kilencvenes évek során szinte alig változott, melynek oka a térség felértékelődésének köszönhető pozitív vándorlási egyenleg, amely ellensúlyozza a természetes fogyás mértékét. Győr-Moson-Sopron megyében a kilencvenes évek első felében folyamatosan nőtt a beköltözések aránya, majd némi visszaesés figyelhető meg, melyben szerepet játszhat, hogy a megye frekventált területein többszörösére emelkedtek az ingatlanárak, 1998-tól azonban újra emelkedik a vándorlási mutató. A megye pozitív vándorlási egyenlege az egyes területek között jelentős eltéréseket takar. Kistérségi adatok a kilencvenes évek második felére állnak rendelkezésre. Ezen évek alatt a legnagyobb vándorlási pozitívumot a soproni kistérség tudhatja magáénak (1000 lakosonként 24,4 fő). A győri mikrorégió is pozitív mutatóval rendelkezik, de mértéke elmarad a soproni kistérségben tapasztalttól. Azt azonban jeleznünk kell, hogy az évtized közepéhez képest közel harmadára csökkent az utóbbi térségben a vándorlási pozitívum értéke. A Tét–pannonhalmi mikrorégióra 1997-ben még az elvándorlások többlete volt a jellemző, 1998-ban viszont a győri kistérség után a második legmagasabb vándorlási többlettel rendelkezett elsősorban a győri agglomerációs gyűrű külső településeinek (pl. Écs, Győrság, Tényő) köszönhetően. Legrosszabb a megtartó ereje a csornai és a kapuvári kistérségnek (a vizsgált időszakban az 1000 lakosra jutó vándorlási negatívum 15,4 ill. 14,7 fő), de a mosonmagyaróvári mikrorégióban is az elvándorlások többlete a jellemző (-6,8 fő). A városok és a falvak viszonylatában megfigyelhető, hogy a kilencvenes évek során a városok vándorlási pozitívuma szinte folyamatosan csökken, a községeké pedig emelkedik. E folyamatnak köszönhetően az évtized egészét tekintve a községek 1000 főre számított mutatója magasabb, mint a városoké (15,9 fő szemben a 12,1 fővel). Vannak különösen preferált települések, ahová jelentős a betelepülések aránya. A városok közül Sopronról és Győrről, valamint a néhány éve várossá nyilvánított Fertődről mondható ez el. Sopron nagyon magas mutatóval rendelkezik, ami elsősorban a kilencvenes évek első felének

38


köszönhető, 1996 óta ugyanis a város vesztett vonzerejéből, az évtized elejéhez képest jelentősen csökkent (ötödére) a vándorlási pozitívum értéke. A községek közül a 3000–4999, illetve az 1000–1999 lelket számláló települések a beköltözések fő területei, de vándorlási pozitívum jellemző az 500–999, illetve a 2000–2999 fős falvakra is. A legkisebb, 200 főnél kevesebb lakosú falvakból jelentős az elvándorlás, bár bíztató, hogy az évtized második felében a vándorlási negatívum mértéke lényegesen alacsonyabb, mint az évtized első felében. Kedvező folyamatot jelez az is, hogy a 200–499 fős falvak vándorlási egyenlege pozitívra változott (4. ábra). 4. ábra 1000 lakosra jutó vándorlási különbözet Győr-Moson-Sopron megyében településenként, 1995–98 1000 lakosra jutó vándorlási különbözet 19951998 között fő/1000 lakos 118 - 405 60 - 118 31 - 60 11 - 31 0 - 11 -5 - 0 -20 - -5 -40 - -20 -70 - -40 -425 - -70

(95) (239) (400) (528) (432) (151) (507) (370) (214) (192)

Forrás: KSH alapján Hardi Tamás szerkesztése.

A városok közül a legrosszabb megtartóerővel, illetve vonzerővel Kapuvár rendelkezik, a kilencvenes évek során az 1000 lakosra számított vándorlási negatívuma 49,5 fő volt, alig valamivel kevesebb a legkisebb községekre jellemző értéknél. Mosonmagyaróvárra és Csornára is az elköltözések többlete a jellemző, azonban a két település helyzete eltérő. Az előbbi településen a kilencvenes évek közepén „tetőzött” az elköltözési hullám, azóta csökkent az oda- és az elvándorlások különbözete. Csornáról viszont 1998-ban extrém mértékű volt az elköltözések aránya (1000 lakosonként 11,8 fő). Ilyen magas vándorlási negatívummal az évtized második felében egyetlen településtípusnál sem találkozhatunk. Nemek szerinti megoszlás és a korösszetétel 1999. január elsején a megyében élők 51,5%-a volt nő. A nők aránya 1990-hez képest nagyon lassan, de folyamatosan emelkedett, és az évtized elejéhez képest összesen közel 1%-kal nőtt arányuk. Az évtized végén 1000 férfira átlagosan 1063 nő jutott. Továbbra is a férfiak magasabb halálozási mutatójával függ össze a nőtöbblet, ugyanis több fiúgyermek születik, mint leány, és egészen 35–39 éves korig a férfiak többlete figyelhető meg, e korcsoport után azonban 39


fordul a kocka, és idős korban lényegesen magasabb a nők aránya, mint a férfiaké (a 60 év feletti népesség 60,2%-a nő!) (5. ábra) 5. ábra Győr-Moson-Sopron megye korfája, 1999. január

Forrás: KSH 1999.

Hasonlóan az országos folyamatokhoz Győr-Moson-Sopron megyében is a népesség kormegoszlásában jelentős és nagyon kedvezőtlen változás figyelhető meg a kilencvenes évek során: a lakosság folyamatosan öregszik. Míg az évtized legelején még többségben voltak a gyermekkorúak (14 év alattiak) az idősekhez képest (öregedési index 89), addig 1994-től már több az idősek száma, mint a gyermekkorúaké. Az elöregedés mértéke a születések jelentős mértékű visszaesése következtében nagyon gyors, a megye öregedési indexe az évtized végén már 112,4. A népesség elöregedéséhez igazából tehát nem az idős népesség arányának növekedése, hanem a 14 év alatti korosztály arányának, számának csökkenése vezet, ugyanis a 60 év felettiek aránya a vizsgált időszakban (1993–99) minimális mértékben változott (0,3-del növekedett), a népesség közel ötöde (18,9%) tartozik e korosztályba, viszont a 14 év alattiak aránya 2%-kal csökkent, így arányuk 1999-ben már nem érte el a 17%-ot sem. A megyében a legkedvezőtlenebb korstruktúrájú területeknek a csornai, a kapuvári, illetve a Tét–pannonhalmi kistérségek tekinthetők, ahol a lakosság több mint ötöde (22–21,3%-a) 60 év feletti. Legfiatalabb korösszetételű a népesség a mosonmagyaróvári, illetve a győri kistérségben (az idős népesség aránya itt 17 ill. 17,8%). 40


Sajnos, látván a trendeket, továbbra is a népesség folyamatos elöregedésével kell számolni mind országos, mind megyei szinten. A lakosság egészségügyi állapota A népesség egészségi állapota igen jól jellemezhető a születéskor várható átlagos élettartammal. A mutató értéke mind országosan, mind Győr-Moson-Sopron megyében a kilencvenes évek második felében mindkét nem esetében nagyon minimális emelkedést mutat, de az értékek – a nők és a férfiak esetében is – messze (6–8 évvel) elmaradnak az EU tagállamok átlagától (3. táblázat). 3. táblázat Születéskor várható átlagos élettartam nemenkénti alakulása Terület Győr-Moson-Sopron megye Magyarország

1990 66,81 65,12

1992 66,02 64,55

Terület Győr-Moson-Sopron megye Magyarország

1990 75,02 73,71

1992 74,82 73,73

Férfiak 1996 67,92 66,06 Nők 1994 1996 74,72 75,52 74,23 74,70 1994 66,52 64,84

1997 68,12 66,35

1998 67,64 66,14

1997 76,18 75,08

1998 75,95 75,18

Forrás: A Nyugat-dunántúli régió egészségügyi programja 1999, 12. Győr-Moson-Sopron megyében mindkét nem esetében jobbak a születéskor várható élettartam mutatói, mint az országos átlag, de míg a férfiak esetében 1998-ban ez 1,5 évet jelentett, addig nőknél a különbség kisebb (nem éri el az egy évet sem). Halandósági adatok A megye népességének halandósága mind a nők, mind a férfiak esetében kedvezőbb a magyar nők, illetve a magyar férfiak halandóságánál, azonban térségünkben a nők halandósága meghaladja a férfiakét. A kilencvenes évek második felében 1995-höz képest bár nem nagymértékben, de csökkent a halálozások száma a megyében. Az évtized első feléhez hasonlóan továbbra is öt nagy betegségcsoport felelős a népesség halálozásának 93%-áért: a keringési rendszer megbetegedései, a daganatos betegségek, az emésztőrendszer problémái, balesetek és sérülések, illetve a légzőrendszer megbetegedései. A halálozások több mint felét a szív- és érrendszeri megbetegedések adják, és sajnos nagyon magas a daganatos megbetegedések következtében bekövetkező halálozás is (1998-ban a halálozások negyede). A kilencvenes évek második felében a daganatos halálozások számának és arányának növekedése figyelhető meg mind Győr-Moson-Sopron megyében, mind országosan, a többi haláloknál viszont csökkenés tapasztalható. A legfőbb halálokok megyei arányai egyébként nem mutatnak jelentős eltérést az országos értékektől. A megyén belüli területi eltérésekből a megyei halandóságnál lényegesen magasabb mutatói miatt említést érdemel, illetve kiemelendő a férfiak természetes halálokok miatt bekövetkezett halálozása esetén Tét mikrokörzete és a Sokorói-dombvidék, valamint az Alpokalja; a nők természetes halálokok miatt bekövetkezett halálozása esetén a Kavicstakaró települései; a férfiak erőszakos halálozása esetén a Hanság, illetve Mosonmagyaróvár térsége, valamint a megye déli része (Dél-Rábaköz kivételével); a nők erőszakos halálozása esetén pedig Tét és Mosonmagyaróvár körzete12. 1990 és 1996 között a megyében 23 olyan település volt, ahol a lakosság halandósága szignifikánsan alacsonyabb volt az országosnál, és hét olyan község volt, ahol a halandóság szignifi12

Forrás: A Nyugat-dunántúli régió egészségügyi programja 1999, 171–174

41


kánsan magasabb volt az országosnál13). 1985–90 között az előbbi csoportba 26, az utóbbi csoportba pedig 14 település tartozott. A kilencvenes években szignifikánsabb magasabb halandóságot mutató települések közül hat a korábbi időszakban is a legrosszabb mutatóval rendelkező csoportba tartozott, de örvendetes, hogy nyolc községnek sikerült onnét kikerülnie. Az alacsonyabb halandóságot produkáló települések között hét olyant találunk, amelyek korábban is e csoportba tartoztak (4. táblázat). 4. táblázat Az országos átlagtól szignifikánsan eltérő halandóságú települések, 1991–96 Acsalag Babót Bágyogszovát Csorna Dénesfa Győr Győrzámoly Hegykő

Alacsonyabb Kajárpéc Kapuvár Kóny Mezőörs Mosonmagyaróvár Nagycenk Pázmándfalu Pereszteg

Magasabb Rábacsécsény Sarród Sopron Szany Tét Várbalog Vitnyéd

Börcs Jobaháza Máriakálnok Pásztori Nagylózs Csáfordjánosfa Töltéstava

Megjegyzés: Dőlt betűvel vannak szedve azok a települések, amelyek 1985–90 között is az adott csoportban szerepeltek.

Forrás: A Nyugat-dunántúli régió egészségügyi programja 1999, 147., 149. o. Az alacsonyabb halandóságú települések között találjuk a vizsgált időszak városait, az országosnál szignifikánsabban magasabb halandóságú községek közül ötben bentlakásos szociális otthon, egyben elmeszociális otthon, egyben pedig bentlakásos mentálhigiénés otthon működik, mely intézmények lakóinak halandósága magasabb a hasonló életkorú lakosság halandóságánál, és e települések többségénél ez eredményezi az országos és megyei értékeknél lényegesen roszszabb mutatókat. Csecsemőhalandóság A csecsemőhalálozási arányszám – az 1000 élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma – a kilencvenes években javuló tendenciát mutatott, 1997-ben már nemcsak egy-egy megyében, hanem az országos átlagot tekintve is 10‰ alá csökkent. Győr-Moson-Sopron megye mutatója e tekintetben is jobb, általában 1–1,5‰-kel jobb az országos értéknél (1998-ban 8,9‰), ami a megye előnyösebb szociális, gazdasági helyzetét tükrözi. A megye egyes térségein belül azonban nagyon nagy eltéréseket találhatunk. Az 1991–96-os időszakot tekintve kiemelkedően rossz csecsemőhalandósági mutató jellemezte a Kavicstakaró (24,0‰), a Fertő-mente (21,4‰) és az Alpokalja (17,2‰) községeit, valamint a Kapuvár környéki (16,4‰) településeket. (A megyei átlagérték ezen időszak alatt 11,3‰ volt). A legjobb mutatóval Győr és agglomerációja (7,9‰), illetve Tét mikrokörzete (7,4‰) büszkélkedhetett14. Egészségügyi és szociális ellátórendszer Győr-Moson-Sopron megyében az országos átlagnál kevesebb orvos látja el a betegeket (az 10 000 lakosra jutó orvosok száma 1998-ban 31,2 volt, az országos átlag 34,8). A különbség a kilencvenes évek közepéhez képest csökkent, mivel az országosnál magasabb mértékben emelkedett a megyében a mutató értéke. (Általánosságban elmondható, hogy azokban a megyékben kiemelkedő az orvosok száma, ahol orvosképzés folyik, azaz ahol van orvosi egyetem [Baranya, Csongrád, Hajdú-Bihar]). 13 14

Forrás: A Nyugat-dunántúli régió egészségügyi programja 1999, 147–149. Forrás: A Nyugat-dunántúli régió egészségügyi programja 1999, 168

42


Feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy az 500 főnél kevesebb lakost számláló településeken sem gyermekorvost, sem háziorvost nem találunk, e községekbe máshonnét jár ki hetente–kéthetente az orvos, vagy az ott lakóknak kell más településre járniuk. A halandósági mutatók mellett a lakosság egészségi állapotáról jól informálhatnak a járóbetegszakellátás igénybevételét jelző mutatók is. A kilencvenes évek második felében országos szinten jelentős mértékben (38%-kal) emelkedett az egy lakosra jutó gyógykezelések száma, ami a lakosság egészségügyi állapotának romlására figyelmeztet. Mind a kilencvenes évek közepén, mind a végén a megyék közül Győr-MosonSopron megyében volt a legkevesebb a gyógykezelési esetek száma, 1998-ban átlagosan egy ember hatszor kereste fel a járóbeteg-szakellátás valamely területén a rendelőintézeteket. Ez kevesebb, mint fele az országos átlagnak, és bár megyénkben is emelkedett a mutató értéke a vizsgált időszakot tekintve, annak mértéke minimális (5%-os) volt. Az 1000 lakosra jutó rendelőórák számát tekintve is jelentős növekedés figyelhető meg a kilencvenes években országos szinten, illetve megyénkben is; az emberek egyre több időt töltenek orvosnál. A Győr-Moson-Sopron megyei mutató értéke lényegesen az országos átlag alatt található minden évben, bár mivel a növekedés mértéke jelentősen felülmúlta az országos átlag növekedését, ezért ez a különbség csökken (1995-ben, pl. Győr-Moson-Sopron megyében 36%kal kevesebb időt töltöttek rendelőintézetekben, orvosoknál az emberek, mint az országosan jellemző volt, 1998-ban „már csak” 25%-kal kevesebbet). A megye kistérségeit tekintve a megyei átlagnál lényegesen magasabb a mutató értéke a győri térségben, illetve némileg magasabb a soproni térségben. Kiemelendő még a Tét–pannonhalmi kistérség, ahol nagyon alacsony az 1000 lakosra jutó rendelőórák száma (306). A megyén belüli ilyen mértékű különbségek okát a rendelőintézetekkel, szakintézetekkel való ellátottságban kell keresnünk, hiszen például a Tét–pannonhalmi mikrotérségből a háziorvosi ellátás kivételével a különböző szakrendelésekre Győrbe jár a lakosság, a megyeszékhely egészségügyi intézményei viszont az egész megye területéről fogad betegeket. Megyénkben a harmadik legmagasabb (Budapestet nem véve figyelembe) a 10 000 lakosra jutó működő kórházi ágyak száma (1998-ban 87). Az országos átlagnál jobb ellátottság annak köszönhető, hogy a megye kórházaiban nem volt olyan mértékű az ágyleépítés, mint némely más megyében (pl. Somogy, Vas, Veszprém megye). A megye kistérségei közül a megyei átlagnál lényegesen magasabb a 10 000 lakosra jutó működő kórházi ágyak száma a kapuvári, a soproni és a győri kistérségben, az ellátottság viszont lényegesen rosszabb a megye többi térségében. Feltehetőleg egyrészt az országos ellátottsághoz viszonyított magasabb ellátottságnak, illetve a lakosság jobb egészségi állapotának köszönhetően a megyék közül Győr-Moson-Sopronban a harmadik legalacsonyabb az ágykihasználási százalék (74,3%). Az Országos Mentőszolgálat adatai alapján Győr-Moson-Sopron megyében Zala és Tolna mellett a legalacsonyabb a mentőállomások száma, de a működőképes mentőgépkocsik számát tekintve is rossz helyzetben van a megye, bár a Nyugat-dunántúli régióban kétségtelenül e megye a legjobban ellátott.

Oktatás

43


Iskolázottság Győr-Moson-Sopron megye népességének iskolázottsága 1990-hez képest tovább emelkedett, és továbbra is a régió és az ország átlaga felett található. Kivételt ez alól egyedül a 25 éves és annál idősebb lakosság körében felsőfokú végzettséggel rendelkezők mutatója képez, e téren ugyanis a megye némileg elmarad az országos átlagtól (11,3 ill. 12,1%). Az általános iskolai végzettség megszerzése 1996-ra még általánosabbá vált, mint 1990-ben, a 15–X éves népesség 87,6%-a rendelkezik alapfokú képzettséggel. A középiskolát sikeresen elvégzők aránya is jelentős mértékben emelkedett a megyében, míg az 1990-es népszámlálás idején a 18–X éves népességnek 30%-ára volt jellemző, hogy középiskolai végzettséggel bír, addig 1996-ban arányuk már meghaladta a 36%-ot. Sajnos kistérségi, illetve településtípus szerinti bontásban nem állnak rendelkezésünkre adatok, de az 1990-es népszámlás adatainak tükrében továbbra is feltételezhetjük, hogy jelentős különbségeket találunk a falusi és a városi népesség iskolázottságában a középiskolát végzettek, illetve a diplomával rendelkezők arányát tekintve a városiak javára. Alapfokú oktatás Az általános iskolai tanulók száma megyénkben az 1995/96-os tanévben még 41 ezer felett volt, a következő évben azonban számuk már az alá süllyedt. Az 1998/99-es tanévben létszámuk 40 238 fő volt. A fogyó tendencia nem állt meg, de lényegesen lassult az utóbbi években a nyolcvanas évek végéhez, kilencvenes évek elejéhez képest. Úgy tűnik tehát, hogy újabb demográfiai hullám híján egy lassan fogyó, kiegyenlítettebb tanulólétszámmal lehet számolni az alapfokú oktatásban. A lassan fogyatkozó iskolaköteles korú gyermekeket 1998-ban 199 általános iskola fogadta, öttel kevesebb mint 1995-ben. Az iskolák 30%-a a győri, negyede a soproni, 16%-a mosonmagyaróvári, 13,5%-a a csornai, 11%-a a téti, 9,5%-a pedig a kapuvári kistérségben működik. Az 1996/97-es tanévben a megye települései közül 35-ben nem volt általános iskola, ezek többsége aprófalu. Az alapfokú oktatási intézménnyel ellátatlan települések többsége a csornai, illetve a soproni kistérségben található15. Az iskolák harmada a megye városaiban működik, elsősorban Győrött (34) és Sopronban (13), de Mosonmagyaróvár (8) is jól ellátott e téren. Az intézmények döntő többségét (92%) az önkormányzatok működtetik, egy általános iskola fenntartója központi költségvetési szerv, 14 pedig egyházi intézmény, ami számbelileg és arányát tekintve is jelentős a megyék többségéhez képest. Az egyházi általános iskolákban egyébként a tanulók 11,3%-a tanul. Középfokú oktatás A kilencvenes években jelentős változások történtek a magyar iskolarendszerben mind tartalmi, mind szerkezeti téren. Megkérdőjeleződött az állami oktatás monopóliuma, sorra alakultak, alakulnak az egyházi és magániskolák. Felbomlott a hagyományos 8+4-es iskolaszerkezet, az 1989 óta zajló szerkezeti változások eredményeként megjelentek és elszaporodtak (szinte általánossá váltak) a nyolcosztályos, illetve a hatosztályos gimnáziumok, amelyek 14 éves korról 10–12 éves korra tolják előbbre az iskolaválasztás időpontját. A nyolc- és hatosztályos gimnáziumokkal egy időben ötosztályos gimnáziumok is megjelentek, bár jóval kisebb arányban. Ezek 14 éves korban iskolázzák be a tanulókat, általában a nyelvi képzés miatt tolódik ki az iskolalátogatás időtartama. Az általános képzés hossza az 1993-as közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. tv.) rendelkezéseinek köszönhetően a tankötelezettség végéig tolódott ki, azaz 16 éves korra, így 14 éves korról 16 éves korra emelkedett a szakképzés megkezdésének időpontja az európai normáknak 15

Forrás: Győr-Moson-Sopron megye közoktatási feladatellátási, intézményhálózat-működtetetési és fejlesztési terve 1997/98–2002/03 tanévre. 1997

44


megfelelően. A szakközépiskolák, melyek eddig is folytattak általános képzést, könnyebben felelnek meg az új követelményeknek, mint a szakmunkásképző intézetek, amelyek e rendelkezéssel tulajdonképpen legitimitásukat vesztették. Az 1998/99-es tanévben Győr-Moson-Sopron megyében 48 középfokú intézményben volt lehetősége az általános iskolát befejező diákoknak továbbtanulni. Az iskolák száma az 1993/94-es tanévhez képest hárommal emelkedett. A megye nemcsak a Nyugat-dunántúli régióban, de az egész Dunántúlon kiemelkedik gazdag iskolakínálatával. A középfokú oktatás térben erősen koncentrált jellegű: a középiskolák több mint fele (27) Győrött koncentrálódik, kínálatával Győr a Dunántúl legnagyobb középiskolai centruma. A megye másik iskolavárosa Sopron, ahol 11 középiskola található. Mosonmagyaróváron négy, Csornán kettő, Kapuváron, Fertődön, Pannonhalmán, illetve Vitnyéd–Csermajorban egy-egy középiskola működik. A kilencvenes évek elején a gimnáziumokban elinduló szerkezetváltó képzés elterjedése következtében a megye minden gimnáziumot működtető városában megtalálható vagy a hatosztályos, vagy a nyolcosztályos képzési forma, vagy mindkettő. 1997-ben az összes gimnáziumi tanulót figyelembe véve 12,7%-uk tanult hatosztályos, 17,7%-uk pedig nyolcosztályos formában. Nemcsak a gimnáziumokban történtek változások, hanem a szakközépiskolákban is, jelentősen megváltoztak a gazdaság igényei, melynek következtében módosult a szakképzés iránya, újra előtérbe került a technikusi minősítés megszerzése, elterjedtek az ún. világbanki képzés keretében oktatott osztályok, de több iskola gimnáziumi osztályok beindításával próbálta tanulólétszámát növelni, vagy egyáltalán csak megtartani. A szakközépiskolák és gimnáziumok döntő többségét (77%-a) az önkormányzatok működtetik, de megyénkben kiemelkedő az egyházi fenntartású intézmények aránya is (a középiskolák közel negyede), továbbá egy-egy alapítványi, illetve központi költségvetési szerv által fenntartott intézmény is működik. Az egyházi fenntartású középiskolák száma és aránya a kilencvenes évek közepén még alacsonyabb volt, alig haladta meg a 10%-ot. Az egyházi iskolák gimnáziumok. A középiskolákban tanulók száma évről-évre, bár lassan, de folyamatosan emelkedik; az 1998/99-es tanévben már 16 843 fő tanult középfokú oktatási intézményben. A megyék közül Győr-Moson-Sopronban a második legmagasabb az 1000 lakosra jutó középiskolai tanulók száma (49,3). A tanulók 60%-a szakközépiskolába, 40%-a pedig gimnáziumba jár, tehát az oktatásban jelenleg is a szakképzés súlya a nagyobb, de az általános képzés súlya is emelkedik. A szakközépiskolák szakmai összetételét a sokszínűség jellemzi, továbbra is a műszaki és ipari képzés a meghatározó, de jelentős a közgazdasági képzésben részesülők aránya is. Az ún. világbanki képzés elterjedését mutatja, hogy a szakközépiskolások negyede e képzés keretében oktatott szakmákat tanul. A gazdaság megváltozott igényeihez az iskolák többsége most már egyre nagyobb mértékben próbál illeszkedni, de a képzés, az oktatott szakok változtatása lényegesen lassabb folyamat. A kor megváltozott követelményeinek következtében az idegen nyelvi és a számítástechnikai képzés most már nemcsak a gimnáziumi oktatásban van jelen, hanem a szakmai képzésnek is elengedhetetlen velejárói. Szakmunkás képzés A korábban preferált szakmunkásképzés egyre inkább veszít súlyából, évek óta kevesebben és kevesebben választják ezen oktatási formát: a szakmunkástanulók száma a kilencvenes években folyamatosan csökken, pl. csak 1995 és 1998 között 2826-tal, így az 1998/99-es tanévben 5000 fő alá csökkent a számuk. Nehezedtek a szakmunkásképzés feltételei is, a nagy iparvállalatok megszűnésével és az oktatásból való kivonulásukkal a gyakorlati képzés helyszínei számolódtak fel; ennek kapcsán előtérbe került a kisipar, a magánkereskedelem szerepe, melynek következ-

45


tében viszont a tanulóktól, illetve családjuktól is komoly anyagi hozzájárulást igényel a szakképzés gyakorlati megvalósulásának oldala. Az 1998/99-es tanévben 22 intézményben folyt szakmunkásképzés, amely erősen koncentrálódik a megyeszékhelyre, a szakmunkástanulók döntő többsége (93%-a) Győrött tanul. Az intézmények folyamatosan törekszenek a képzési profil és szerkezet változtatására, a gazdaság igényeinek megfelelően fokozatosan csökken az ipari és az építőipari szakmák súlya, bár dominanciájuk még mindig meghatározó (1995-ben a szakmunkástanulók 70%-a tanult ilyen területen, 1998-ban már csak 47%-uk). Az oktatott szakmákban növekvő súllyal jelenik meg viszont a vendéglátás, a kereskedelem, a szolgáltatóipar, valamint a hírközlés és a szállítás (az előbbiek aránya a kilencvenes évek középéhez képest 13,6%-ról 26,4%-ra, az utóbbiak aránya 15%-ról 20,7%-ra növekedett). Felsőfokú oktatás Győr-Moson-Sopron megyében a következő felsőoktatási intézmények működnek: Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr), Benedek Elek Óvóképző Főiskola (Sopron), Soproni Egyetem (Sopron), Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar (Mosonmagyaróvár), e négy intézmény az 1999-es felsőoktatási integráció során létrehozta a NyugatMagyarországi Egyetemet soproni székhellyel, Széchenyi István Főiskola (Győr), Eötvös Loránd Tudományegyetem Győri kihelyezett tagozat (Győr), Győri Püspöki Hittudományi Főiskola (Győr) és a Szent Gellért Hittudományi Főiskola (Pannonhalma). A felsorolt felsőoktatási intézményekben, 1998-ban összesen 13.451 fő tanult, ez a létszám az egyetemi ill. főiskolai képzésben résztvevőknek csupán 5,2%-a. A megyében található egyetemi képzés típusai: műszaki, agrártudományi, közgazdasági, jogi és hittudományi; a főiskolai képzés típusai: műszaki, közgazdasági, egészségügyi, tanítóképző, hittudományi, mezőgazdasági, művészeti és óvónőképző. A megyében sajnos nem működik átfogó tudományegyetem, nincs a pécsi, szegedi, debreceni centrumokhoz hasonló, igazán meghatározó, jelentős felsőoktatási bázis. A hallgatói létszámot tekintve a NyugatMagyarországi Egyetem (6.748 fő) a megye legnagyobb felsőoktatási intézménye, azonban a győri Széchenyi István Főiskola (6.341 fő)16, amely létszámát tekintve nem sokkal marad el a Nyugat-Magyarországi Egyetem mögött. Munkaerőpiac A népesség gazdasági aktivitása a 90-es évek folyamán fokozatosan, lassuló mértékben csökkent. A csökkenés okai a tanulási idő megnövekedése, a nyugdíjasok csekélyebb aktivitása, a korkedvezményes nyugdíjazások, valamint a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló rétegek megjelenése. A megyebeli csökkenés az országos tendenciákhoz hasonló volt. A gazdasági aktivitás mértéke viszont jelentősen meghaladja az országos és a vidéki átlagot, ami a kedvezőbb elhelyezkedési, munkavállalási körülményekkel magyarázható. Az aktivitási ráta összességében meghaladja a 70%-ot, a nők munkaerőpiaci jelenléte azonban az 50%-ot sem éri el.17 Az aktív keresőkre jutó eltartási terhek sokkal kedvezőbbek az országosnál, hiszen míg országosan 100 aktív keresőre 95 eltartott jutott 1996-ban, a megyében csak 75. 18 A foglalkoztatás szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy az országos tendenciához hasonlóan a 90-es évek eleje óta folyamatosan csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya. Az agrárágazatban foglalkoztatottak száma 1992 óta több mint felére csökkent, a foglal16

Az összes hallgató, nem csak a nappali tagozatos hallgatók száma. Munkaerőpiaci tükör (szerkesztette Fazekas Károly), MTA közgazdaságtudományi Kutatóközpont, 2000 18 Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai tájékoztató 2000/2 és 2000/3 17

46


koztatási szerkezetben pedig több mint hat százalékponttal csökkent a primer szektor aránya. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás 1998-ban már csak 7600 főnek biztosított megélhetést. Az ipar, építőipari ágazatokban az országosnál jóval kisebb mértékű volt a visszaesés 1992 óta, sőt az elmúlt néhány évben a tendencia megfordult, és 1998-ban már közel 5000 fővel növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. 2000-ben az országos átlagnál 10 százalékponttal nagyobb mértékben, 11,2%-kal bővült a létszám egy év alatt, ami elsősorban a feldolgozóipar erőteljes növekedésének köszönhető. A térség iparszerkezetében ugyanis a válság által leginkább sújtott ágazatok nem képviseltek számottevő részarányt. A megye kedvező földrajzi helyzetének és gazdasági feltételeinek következtében az ország egyik legiparosodottabb térségévé vált. Az aktív keresők négytizede dolgozik az iparban. A tercier szektorban is nőtt a foglalkoztatás az országos és nemzetközi tendenciáknak megfelelően. Magyarországon még egyelőre hiányzik a részmunkaidő meghatározása és ösztönzése, valamint nem elég egyértelműek a munkajogban – így a statisztikákban sem – a nem-hagyományos munkaviszonyok elhatárolásai (pl. idény-munka). A pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyei megyénknél csak Budapesten, Pest megyében és Zalában jobbak. A megyén belül jelentősek a szerkezeti különbségek. A mezőgazdaságban a győri kistérségben a legalacsonyabb a foglalkoztatottak részaránya, a csornai és a tét-pannonhalmi kistérségben háromszor annyian találnak munkát ebben a szektorban. A munkanélküliségi ráta időbeli alakulása sem tér el az országos folyamatoktól. 1993-ban megkezdődött a munkanélküliségi ráta csökkenése. Az 1996-ban elfogadott megyei koncepció a munkanélküliség 6-7%-os stabilizálódásával számolt még, a lassú csökkenés tovább folytatódott, és néhány vállalkozásnak már nehézséget okoz a munkaerő beszerzése, de ezen utóbbi tényezővel számolt a koncepció is. A munkanélküliségi ráta 2000 szeptemberében 4,3% volt, ennél kedvezőbb mutatóval csak Budapest rendelkezik. Az egész évtized folyamán a megyében a legalacsonyabb vidéken a munkanélküliségi ráta. (5. táblázat). A megyei átlag elfedi néhány, főleg déli megyehatár közeli sáv kedvezőtlenebb munkaerő piaci helyzetét (6. ábra). Ugyanakkor a keleti országrészben ezek a megyén belüli kedvezőtlenebb mutatók a kedvezőbbek közé tartoznának. A pályakezdők munkanélküliségi rátája folyamatosan – bár lassuló mértékben – csökken a megyében az 1992 óta. 2000 júniusában az összes munkanélkülinek csak 4%-a volt pályakezdő. Az életkor szerinti megoszlásban folyamatosan csökken a legfiatalabbak (20 éves és fiatalabb) aránya, ami elsősorban a felsőoktatásban részt vevők számának jelentős növekedésével magyarázható. Az idősebbek foglalkoztatási esélyei jelentősen romlottak, az 56 év feletti munkanélküliek száma egy év alatt megkétszereződött. Az iskolai végzettség szerinti összetételt a felsőfokú végzettségűek növekvő, a középfokúnál alacsonyabb végzettségűek csökkenő aránya jellemezte. Egy betöltetlen álláshelyre jutó munkanélküliek száma 1992 óta a tizedére csökkent. 2000 szeptemberében az állástalanok 53,1%-a volt nő. A tartós munkanélküliek száma 65%-ot tett ki.

47


5. táblázat A foglalkoztatottság néhány jellemzője, 1992-1999 (decemberi értékek) 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

aktivitási ráta Győr

53,4

54,2

48,3

48,2

46,3

46,7

45,9

45,4

ország

52,2

50,5

48,7

46,6

44,6

44,0

43,9

41,9

vidék

52,3

50,6

48,8

46,8

44,8

44,2

44,1

41,2

munkanélküliek száma Győr

18127

18047

14235

13319

13214

11514

8588

8860

ország

663027

632050

519592

495893

477459

463962

404094

404509

vidék

602080

568514

465080

441535

431624

423342

373023

377355

Győr

8,0

7,8

6,9

6,5

6,7

5,8

4,4

4,6

ország

12,3

12,1

10,4

10,4

10,5

10,4

9,1

9,6

vidék

13,9

13,6

11,6

11,6

11,9

11,9

10,4

11,1

munkanélküliségi ráta

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztatók, 1999/4

6. ábra A regisztrált munkanélküliek száma kirendeltségenként, 2000 III. negyedév végén

1133 #

MOSONMAGYARÓVÁR

4150

1000 #

SOPRON

#

#

KAPUVÁR

#

GYŐR

706

724

CSORNA

564 #

Munkanélküliek száma

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai tájékoztató, 2000/3

48

TÉT

Pályakezdők Nempályakezdők


Civil szféra Hazánkban a nyolcvanas években bekövetkezett politikai enyhülésnek köszönhetően a lakossági törekvésként létrehozott civilszerveződések újra teljes politikai és jogi legitimitást nyertek, és a rendszerváltást követően az önszerveződés évtizedekig nem tapasztalt szabadsága, az emberek megváltozott igényei, szükségletei, és a civil szervezeteket érintő kedvező szabályozás következtében megindult a nonprofit szektor fejlődése, majd nem várt mértékben ugrásszerűen megnőtt az öntevékeny szervezetek száma. Napjainkra az élet szinte minden területén jelenlévő nagyon sokszínű, összetett nonprofit szféra jött létre, amely jelentős társadalmi támogatottsággal bír, és amely munkájára, szerepvállalására egyre nagyobb mértékben számítanak és támaszkodnak a kormányzat és az önkormányzatok is. A nonprofit szervezetek létrejöttének terjedése a településhálózat sajátosságait követte, ún. hierarchikus diffúzió figyelhető meg: kezdetben a fővárosban illetve a megyeszékhelyeken – így Győrben is – szerveződtek meg a társadalmi–politikai innovációk ezen elemei, majd a közép- és kisvárosokban is egyre nagyobb számban alakultak, de a községekben csak később jelentek meg. Jelenlétük napjainkra szinte általánossá vált minden településtípusban, a vidéki lakosság önszerveződésének fokozódásával a községek életét is színesítik, és az állami, önkormányzati szerepvállalás csökkenésével különösen meghatározó válnak a helyi társadalmak életében. Sajnos azonban megyénkben is találhatunk olyan településeket, ahol egyetlen civil szervezet sem működik, ezek általában a legapróbb községek közül kerülnek ki (pl. Vének). Győr-Moson-Sopron megyében 1993 és 1998 között közel másfélszeresére nőtt a nonprofit szervezetek száma. A növekedés üteme az alapítványokat tekintve némileg magasabb (1,7-szeres), a társas nonprofitok esetében alacsonyabb (1,3-szoros) volt. 1998-ban a civil szerveződések száma 2063 volt, ami az országban található szerveződések 4%-át jelentette. Az egyes megyékre vonatkozó arányok az évek során nagy állandóságot mutatnak, jelezve, hogy a szektor növekedésének üteme közel hasonló mértékű az egész országban. (A robbanásszerű növekedés az évtized legelejére volt jellemző, azóta veszített lendületéből, de továbbra is töretlen a szektor fejlődése.) Az 1000 lakosra jutó önszerveződések számát tekintve az évtized végén Győr-Moson-Sopron megye (4,8) a hetedik helyen található a megyék rangsorában, azaz a megyében a társadalom önszerveződési aktivitása nem tekinthető alacsonynak. Nemcsak a szervezetek létrehozásában aktív megyénkben a lakosság, hanem azok támogatásában is, ugyanis a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlási hajlandósága Budapest után a Győr-Moson-Sopron megyeiek körében a legnagyobb (az adófizetők több mint negyede élt ezzel a támogatási lehetőséggel). A konkrét pénzbeli lakossági támogatások terén is kiemelkedik Győr-Moson-Sopron megye az ország többi megyéje közül, ugyanis egy főre vetítve –a főváros után – itt a legmagasabb a támogatás összege, 1709 Ft/fő, ami közel 700 Ft-tal magasabb az országos átlagnál (1025 Ft). Ennek okai egyrészt a megye jobb gazdasági viszonyaiban, a lakosság kedvezőbb elhelyezkedési és jövedelmi viszonyaiban, másrészt a mélyebb polgári hagyományokban keresendők. Hasonlóan az országos viszonylatokhoz megyénkben is a szabadidő, illetve sportszervezetek vannak relatív többségben (a szerveződések több mint harmada), őket követik az oktatás területén tevékenykedők (12,2%). Ezt követően azonban az országos átlagoktól eltérően nem a kulturális, illetve a szakmai szervezeteket találjuk, hanem a szociális ellátást, szolgáltatást végző, valamint a településfejlesztéssel foglakozó önszerveződéseket. Az alapítványok és az egyesületek, társas nonprofitok tevékenység-struktúrájában jelentős különbségeket fedezhetünk fel, ugyanis az előbbi szervezetek elsősorban az oktatás (30,1%-uk), a

49


szociális ellátás (17%), illetve a kultúra (13,1%) területén tevékenykednek, szakmai érdekképviseletet ellátó szervezetet pedig egyáltalán nem találunk közöttük. Ezzel szemben az egyesületek legdominánsabb tevékenységi területe a szabadidő, hobbi (26%), a sport (25,9%) és a szakmai érdekképviselet (15,4%). A különböző formában működő szervezetek közötti tevékenységstruktúrában való eltérés természetesen nemcsak megyénkre jellemző sajátosság, hanem országos jelenség, és nagymértékben megfelel az országos szinten tapasztaltaknak. Sajnos egyetlen mikrotérség, az Alsó-Szigetköz kivételével nem rendelkezünk a kilencvenes évek második felére nézve a megye egyes térségeire, településeire vonatkozó konkrét adatokkal. Az Alsó-Szigetköz településein, a tavaly végzett felmérés eredményei szerint, 50 civil szervezet működik, a térségben a 100 főre jutó szervezetek aránya 0,42, ami közel van a Győr-MosonSopron megyei, illetve az országos arányokhoz (0,48 ill. 0,5). A településeken kettőtől nyolcig terjed az önszerveződések száma, és csupán a térség legkisebb falvában, Véneken nem működik egyetlen szervezet sem. A lakosság aktivitása, nyitottsága az önszerveződésre három településen kiemelkedő (Kunsziget, Dunaszentpál, Vámosszabadi), ahol is 0,68–0,9 között van a 100 főre jutó szervezetek száma. A térség községeiben jól megfigyelhető az a tendencia, ami országos szinten is érvényes, miszerint a községekben inkább az egyesületek dominanciája a jellemző, az alapítványok jelenléte nem igazán jellemző, azok inkább a városokhoz kapcsolódnak. Vannak olyan tevékenység területek, melyeken majdnem minden településen működik civil szervezet, ilyen például a sport, szabadidő (sportegyesületek, sportkörök), a szociális és egészségügyi tevékenység (elsősorban Vöröskereszt), illetve a tűzvédelem (tűzoltó egyesületek).

2.3.2. A gazdasági bázis A fontosabb gazdasági tendenciák Győr-Moson-Sopron megyében Nemzetgazdasági szinten a GDP a legátfogóbbnak tekintett jelzőszáma a gazdaság teljesítményének, és megyei szinten is nagy fontossággal bír ez a mutató. Az országos GDP 1997 óta egyenletesen, gyorsan, évi durván 5%-os mértékkel növekedik. Megyei bontásban még csak öt évre állnak rendelkezésre adatok (6. táblázat). Az egy lakosra jutó GDP mértéke alapján a megye az öt év mindegyikében a megyék közötti rangsor 1-3 helye közül foglalja el valamelyiket. A GDP növekedése minden évben az országos átlagot meghaladó. A külföldi zöldmezős beruházások erőteljesen éreztetik hatásukat, leginkább a GDP szintjében, de a lakosság jövedelmében is megmutatkozik jótékony hatásuk. 6. táblázat Az egy lakosra jutó GDP mértéke, 1994-98 Időszak egy lakosra jutó GDP a megyében, ezer Ft egy lakosra jutó GDP az országban, ezer Ft egy lakosra jutó GDP vidéken, ezer Ft egy lakosra jutó GDP a Nyugat-dunántúli régióban, ezer Ft egy lakosra jutó GDP, országos átlag=100 egy lakosra jutó GDP, vidéki átlag=100 egy lakosra jutó GDP, régió átlag=100

1994 440 425 346 428

1995 575 544 446 559

1996 740 672 540 703

1997 920 841 672 885

1998 1.204 997 797 1.102

104 127 103

106 129 103

110 137 105

109 137 104

121 151 109

Forrás: KSH

50


Az utóbbi néhány évben tehát a megye erősíteni tudott országon belüli kedvező gazdasági pozícióján (7. ábra). 7. ábra Egy lakosra jutó GDP az országos átlag százalékában, 1994, 1998, %

1994

GDP GDP/fő per capita national average=100 országos átlag=100 116-186 100-115 86-100 71-85 57-70

1998

Forrás: KSH

51


A hozzáadott érték ágazati szerkezetében az ipar részesedése 1994-es 29,6%-ról 1997-re 36,3%ra növekedett. A megye gyors gazdasági növekedése elsősorban az ipari termelés bővülésének köszönhető. Az ipari termelés alakulásának nyomon követése azért is kitüntetett jelentőségű, mert a nemzetgazdasági ágazatok között az ipar rendelkezik a legnagyobb termelékenységnövekedési potenciállal. A megyében 1995-ben kezdődött el a rendkívül gyors ipari növekedés, az 1998-as évben érte el a rekordszintű, 64%-os növekedést. Az ipari növekedés motorja az export, ezen belül a gépipari export volt. Az export volumene az évtized folyamán csaknem 11-szeresére növekedett, miközben a belföldi értékesítés szintje összességében szinte változatlan maradt, bár 1997 óta ez is lassú növekedésnek indult. A gyors növekedés – 1995-től – az alkalmazásban állók számának újbóli, jelentős bővülése mellett valósult meg. Ugyanakkor az alkalmazásban állók száma az évtized végén még így is 15%-kal kisebb az 1991. évinél (7-8. táblázat). 7. táblázat Az ipar egyes jellemzői, előző év=100, %

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

belföldi értékesítés ország megye 93,4 90,8 103,8 92,4 106,4 104,2 98,4 99,4 98,5 99,5 98,7 103,2 103,2 105,4 101,6 104,0

export ország megye 96,5 88,4 100,1 99,3 121,0 105,6 118,8 161,0 117,6 142,5 134,1 183,5 128,4 188,5 122,8 145,2

összes értékesítés ország megye 93,2 90,1 102,9 94,3 109,8 104,6 103,8 121,1 104,1 119,1 110,3 145,7 113,2 162,2 110,9 136,8

alkalmazásban állók ország megye 86,9 83,3 87,4 98,5 91,6 94,3 95,7 95,4 96,6 100,7 99,3 105,5 102,6 109,2 n.a. 100,8

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztatók, 2000/1, KSH

8. táblázat Az ipar egyes jellemzői, 1991=100, %

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

belföldi értékesítés ország megye 93,4 90,8 96,9 83,9 103,2 87,4 101,5 86,9 100,0 86,5 98,7 89,2 101,8 94,0 103,5 97,8

export ország megye 96,5 88,4 96,6 87,8 116,9 92,7 138,9 149,2 163,3 212,7 219,0 390,2 281,2 735,6 345,3 1.068,1

összes értékesítés ország megye 93,2 90,1 95,9 85,0 105,3 88,9 109,3 107,6 113,8 128,2 125,5 186,8 142,1 302,9 157,6 414,4

alkalmazásban állók ország megye 86,9 83,3 75,9 82,1 69,6 77,4 66,5 73,8 64,3 74,3 63,8 78,4 65,4 85,6 n.a. 86,3

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztatók, 2000/1, KSH

Az ipari termelés szintjének változása tendenciájában hasonlóan alakult az országos átlaghoz (8. ábra). Mértékében azonban az országos átlagot lényegesen meghaladó a termelés növekedése, és a foglalkoztatottak számának a növekedése is magasabb volt az országosnál 1997-98-ban. Az ipari termelés ezen látványos, rendkívüli mértékű növekedése a külföldi zöldmezős beruházások nélkül nem valósulhatott volna meg. 1995-re kezdtek beérni a korábbi befektetések, a termelés bővítése pedig azóta is folyamatos. A legjelentősebb beruházókat Győrben találjuk (Audi és a Győri Ipari Parkban megtelepült vállalkozások, mint a Philips, VAW), de a megye

52


többi településén, a falvakban is (mint Kunsziget, Jánossomorja, Gönyű, Dunakiliti, Mosonszolnok) valósultak meg lokális szinten jelentős beruházások. 8. ábra Az ipari termelés változása, 1991=100, % 450 400 350 300 250

megye

200

ország

150 100 50 0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztatók, 2000/1, Magyar Statisztikai Évkönyv 1998

Az exportértékesítés növekedésének köszönhetően 1999-re az ipar termelésének 84,5%-a, ezen belül a gépipari termelés 97,6%-a talált külföldön vevőre (9. táblázat). Ez az arány különlegesen nagynak mondható. 9. táblázat Az ipari értékesítés iránya Győr-Moson-Sopron megyében, 1997-99, % Időszak

1997 33,1 66,9 92,6

belföldi értékesítés export értékesítés gépipar exportértékesítése

1998 20,5 79,5 96,5

1999 15,5 84,5 97,6

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztatók, 2000/1

A gyors ipari növekedés a gépiparnak volt köszönhető. Ebben az alágazatban lehetséges leginkább a termelékenység intenzív növekedése. Az időszak alatt a gépipar minden vonatkozásban jelentősen növelte súlyát. Így az ipari alkalmazottak közötti arány az 1992-es 24,5%-ról 29%-ra növekedett. A termelőeszközök értékében a gépipar 1992-ben 24,5%-os súlyt képviselt, 1997ben 37,7%-osat (9. ábra) Ezzel a mutatóval kapcsolatban a többi alágazatra vonatkozóan is tehetünk megjegyzéseket. Az élelmiszeripar részaránya csaknem felére, a textiliparé harmadára zsugorodott. A kicsi súlyt képviselő vegyipar aránya kis mértékben csökkent, a kohászaté valamelyest nőtt. Ezek az iparszerkezeti folyamatok megegyeznek az országban lezajlott változásokkal. A koncepció készítésének idején ez a folyamat még nem volt előre látható. Akkor még csupán a villamos energia ágazat térvesztése volt regisztrálható, de azóta ez az ágazat stabilizálódott egy valamivel kisebb szinten.

53


9. ábra A tárgyi eszközök megoszlása az egyes ipari alágazatok között Győr-Moson-Sopron megyében, 1992, 1997, % 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Villamosenergia Egyéb Gépipar Kohászat Nemfém Vegyipar Faipar Textilipar Élelmiszeripar 1992

Bányászat

1997

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai évkönyvek

Az építőipar teljesítménye 1992-től kezdődően 1994-ig növekedett, 1995-96-ban a Bokroscsomag hatása miatt is jelentős mértékű visszaesésen ment keresztül, azóta pedig ismét jelentős növekedésnek indult (10. táblázat). A növekedés mértéke az országos átlagot meghaladó. A megye gazdaságának dinamizmusa a beruházások alakulásában is megmutatkozik. 1993-tól 1999-ig a beruházások egy lakosra jutó értéke a vidéki átlagot legalább 58%-al haladta meg (10. ábra), legkiemelkedőbb értéket pedig 1999-ben érte el, amikor a vidéki átlag háromszorosát tette ki a megyében realizált beruházások értéke. 10. táblázat Az építőipari termelés változása, 1993-99, % Időszak előző év=100 1992=100

1993 116,7 97,6 116,7 92,3

megye ország megye ország

1994 120,8 106,5 141,0 98,3

1995 88,2 85,2 124,3 83,8

1996 91,5 105,6 113,8 88,4

1997 105,2 107,1 119,7 94,7

1998 122,9 111,9 147,1 105,99

1999 102,1 n.a. 150,2 n.a.

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztató, 2000/1, Magyar Statisztikai Évkönyv, 1998

10. ábra Egy lakosra jutó beruházások a vidéki átlag százalékában, 1992-99, % 350 300 250 200 150 100 50 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

Forrás: Területi statisztikai évkönyvek, Megyei statisztikai tájékoztató, 2000/1

54

1999


A külföldi befektetések egy lakosra jutó mértékét tekintve a megye a megyék között az első helyen áll (11. táblázat, 11. ábra). Az abszolút mértéket nézve is csupán Pest megye előzi meg. A koncepció készítése óta a megye országon belüli relatív pozíciója nem változott. Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998

11. táblázat A külföldi jegyzett tőke mértéke, 1991-98 jegyzett külföldi tőke egy lakosra jutó tőke egy lakosra jutó tőke egy lakosra jutó tőke összesen, Mrd Ft vidéken, ezer Ft országosan, ezer Ft a megyében, ezer Ft 10,1 10,9 20,8 23,8 15,1 20,3 38,9 35,6 24,0 30,3 64,3 56,2 32,5 38,3 81,1 76,2 72,0 68,4 127,7 169,2 79,0 89,1 158,1 185,5 109,6 110,3 200,5 257,6 142,0 129,8 234,0 334,2

Forrás: Területi statisztikai évkönyvek

11. ábra A külföldi működő tőke térbeli terjedése, 1991, 1998

1991

1994

1998

1996

Egy lakosra jutó érték (ezer Ft/fő) országos átlaga 1991-ben=100% 1000%750%-999% 500%-749% 250%-499% 100%-249% -99%

Forrás: Területi statisztikai évkönyv alapján saját számítás

Az ipar folyamatainak részletesebb bemutatása után a további piaci ágazatok néhány fő vonását tárgyaljuk. A mezőgazdaság gazdasági súlya 1994 és 1997 között gyorsan csökkent, miközben az országban csak kismértékben mérséklődött szerepe (12. táblázat). Ez az ipar abszolút súlyának gyors növekedésének köszönhető. 1997-ben már csupán a GDP 6,8%-át adta a mezőgazdaság, míg a vidéki átlag 8,7% volt. Az ágazat részarányának további

55


lassú csökkenésére lehet számítani, de ez nem az ágazat abszolút összezsugorodásából, hanem a többi ágazat gyorsabb növekedéséből fog fakadni. 12. táblázat A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből, 1994-97, % Időszak Győr-Moson-Sopron megye Nyugat-Dunántúl Ország összesen Vidék összesen

1994 11,2 10,3 6,7 9,8

1995 8,7 8,3 6,7 10,0

1996 7,9 7,4 6,6 9,9

1997 6,8 6,4 5,9 8,7

Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-1997, KSH

Győr-Moson-Sopron megye művelt területei kiválóan alkalmasak mezőgazdasági hasznosításra. A termésátlagok magasabbak, mint az országos adatok, a tömegtakarmányok mellett számos speciális, magas piaci értéket képviselő zöldség és gyümölcs termesztése folyik. Hogy ezt a potenciált megőrizzük és kihasználjuk, valamint a keresleti piacra állítsunk elő termékeket, különleges feladat a biológiai gazdálkodás elterjedésének, beépítésének segítése. A biogazdálkodás speciális eszközrendszerének beszerzési támogatása segíti ennek az ágazatnak a terjedését (cél a biogazdálkodás területi arányának 10%-ra növelése). Ezzel párhuzamosan, mivel a környezetileg érzékeny területeken való gazdálkodás különös figyelmet kíván, ezen a területen lényeges a mezőgazdasági termelés környezethez való illesztése. A környezetkímélő módszerek alkalmazásának elősegítése (lényeges szempont például a megye vízbázisának megőrzése) a mezőgazdasági vállalkozásoknál általánosan követendő szempont. A mezőgazdasági termelést elősegíti a terület gazdag vízrendszere, a változatos talajviszonyok. A kedvezőtlen időjárási adottságok következtében azonban a megye egyes területein nagy a defláció- és az erózióveszély, ezekben a térségekben szükséges a védekezés korszerű módszereinek alkalmazása. 19 A megye földterületének 18%-a erdő, mely az 1980-as évek óta jelentősen gyarapodott. Ezért a megye mezőgazdaságában is fontos ezen adottság kihasználása. Szükséges tehát a fa elsődleges feldolgozásának kapacitás bővítése, az erdőhasználat technológiájának megújítása, a nem gazdasági célú erdők telepítése és fenntartása (pl. pihenőerdő, kultúrerdő). A megye földrajzi adottságaiból adódóan az itt gazdálkodók egy speciális problémával állnak szemben, a külföldi (legális és illegális) földhasználókkal. Ezek megjelenése torzítja a versenyt a magyar gazdálkodók hátrányára, hiszen nagyobb a versenyképességük (piac, támogatás, tőkeerő, felszereltség). A mezőgazdaság foglalkoztatottságban betöltött súlya is fokozatosan csökken (13. táblázat). Az 1992-es 17049 alkalmazottal (az összes alkalmazott 13,4%-a). szemben 1999-ben az ágazatnak csupán 7610 alkalmazottja (6,3%). volt. Ugyanakkor bizonyos térségekben az agrárszféra a megyei átlagnál lényegesen nagyobb szerepet játszik a termelésben és a foglalkoztatásban is. 13. táblázat A mezőgazdaságban alkalmazottak száma és aránya Győr-Moson-Sopron megyében Időszak alkalmazottak száma (fő) arány az összes alkalmazotton belül, %

1992 17.049 13,4

1996 9.065 9,0

1997 8.133 8,0

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai évkönyv, 1998

19

Forrás: Győr-Moson-Sopron megye mezőgazdasági és vidékfejlesztési programja, 1999

56

1998 7. 676 7,2


A földterület művelési ág szerinti megoszlása 1980-tól kezdve nem változott lényegesen (14. táblázat). A legnagyobb különbséget az arányokat tekintve a szőlő esetében látunk, aminek 28%-al növekedett a vetésterülete. A gyepé ugyanakkor 17%-al csökkent. Az erdők területe jelentősen, 6553 hektárral gyarapodott, főleg a gyep rovására. 14. táblázat A földterület művelési ág szerint Győr-Moson-Sopron megyében, hektár művelési ág szántó kert gyümölcsös szőlő gyep mezőgazdasági terület erdő nádas halastó termőterület művelés alól kivett terület összesen

1980 226.126 12.185 3.394 3.246 41.272 286.223 66.903 7.025 0 360.151 41.655 401.806

1990 223.234 16.257 1.642 3.390 36.269 280.792 70.301 6.693 136 357.922 43.404 401.326

1995 226.586 11.513 3.089 4.154 34.133 279.475 71.743 7.380 139 358.737 49.889 408.626

1998 225.081 11.497 3.328 4.149 34.086 278.141 73.456 7.380 139 359.116 50.523 409.639

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai évkönyvek

A vetésszerkezetben 1997-re lényeges változások történtek az 1986-90-es évek átlagához képest. Nőtt a búza (3,2%), kukorica (5,6%), tavaszi árpa (48,7%), burgonya (82,5%), repce (176,9%) vetésterülete. Ugyanakkor az őszi árpa, borsó, napraforgó, silókukorica, lucerna esetében csökkenést tapasztalunk. Az állatállományt vizsgálva megállapítható, hogy a szarvasmarhák számának csökkenése 1998ban megállt, és mérsékelt növekedésnek indult. Ez az egyéni gazdálkodók nagyobb állattartási kedvének köszönhető, mert a gazdálkodó szervezetek állománya tovább csökken. A sertésállomány 1995 óta kismértékben növekedett, szintén az egyéni gazdálkodóknak köszönhetően. 1999 decemberében 267,4 ezer sertést tartottak a megyében. A tyúkfélék állománya viszont 1997-ig emelkedett, aztán az 1995-ös szintet sem érte el 1999 végére a kétéves csökkenés miatt. Ezután rátérünk a piaci szolgáltatásokkal kapcsolatos tendenciák ismertetésére. A piaci szolgáltatások GDP-n belüli részesedését láthatjuk a 15. táblázatban. A megyei helyzet nem tér el markánsan a vidéki átlagtól. Az ágazatok egy lakosra jutó termelési értéke azonban mindegyik ágazatban jóval magasabb a vidéki átlagnál. A kereskedelem részesedése is a vidéki átlaghoz hasonló, 10% körüli. A szálláshely szolgáltatás és vendéglátás részesedése ennél jóval kisebb, a 2%-ot sem éri el. Mégis fontosak ezek az ágazatok, különösen a vendéglátás, hiszen olyan piaci alapú szolgáltatásról van szó, amelyben nagy növekedési potenciál rejtőzik. 1994 és 1997 között lényegesen nem változott a súlyuk, a kereskedelemé az országos folyamatokkal megegyező mértékben enyhén növekedett. Az ingatlanügyletek nagy súlyának a magánlakásoknak tulajdonított hozzáadott érték az oka.

57


15. táblázat A piaci szolgáltatások részesedése a GDP-ből, 1994-97, % Időszak Győr-Moson-Sopron megye Nyugat-Dunántúl Összesen Vidék

1994 9,2 8,4 10,7 9,6

kereskedelem 1995 1996 10,4 10,2 9,4 9,2 11,3 11,3 10,1 9,8

szálláshely szolgáltatás és vendéglátás 1997 1994 1995 1996 1997 9,9 1,7 1,9 1,8 1,7 8,9 2,3 2,3 2,4 2,3 11,5 1,9 2,0 2,0 2,0 9,8 1,8 1,9 1,9 1,9


15. táblázat A piaci szolgáltatások részesedése a GDP-ből, 1994-97, % (folytatás) ingatlanügyletek, gazd. tev-t segítő szolgáltatás 1997 1994 1995 1996 1997 1994 1995 1996 1997 9,6 3,8 3,0 2,8 2,5 10,0 10,5 13,0 11,2

szállítás, távközlés Időszak Győr-MosonSopron megye NyugatDunántúl Összesen Vidék

pénzügyi tevékenység

1994 9,2

1995 9,3

1996 9,2

8,5

8,8

8,6

8,7

3,8

3,0

2,8

2,4

9,3

10,1

11,9

10,3

8,5 8,3

9,0 8,5

9,2 8,5

9,7 8,9

6,3 4,0

5,3 3,2

5,2 3,0

4,5 2,6

13,4 10,3

14,3 11,3

15,9 12,8

14,6 11,3


Az alkalmazottak száma alapján ezek után a két ágazatnak valamivel kisebb a nemzetgazdasági súlya. Ám ehhez a tényhez hozzá kell tenni, hogy mindkét ágazatban (kereskedelem és vendéglátás) sok magánvállalkozó található, ami vélhetően jelentősen tovább növeli az ágazatban munkát találók számát (16. táblázat) 16. táblázat A piaci szolgáltatásokban alkalmazottak száma és aránya Győr-Moson-Sopron megyében Időszak

1992

db kereskedelem 11.159 vendéglátás 1.884 szállítás 3.596 pénzügy 336 ingatlanügyletek, gazd. tevékenysé- 2.448 get segítő szolgáltatás

% 8,7 1,5 2,8 0,3 1,9

1996 db % 7.699 7,6 1.535 1,5 3.827 3,8 349 0,3 2.180 2,2

1997 db % 7.745 7,6 1.576 1,5 3.710 3,6 393 0,4 2.530 2,5

1998 db % 7.233 6,7 1.669 1,6 3.779 3,5 402 0,4 2.469 2,3

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei statisztikai évkönyv, 1998

A turizmussal fontossága miatt külön kell foglalkozni. A vendégek számának alakulásában az elmúlt években nem fedezhetünk fel trendet, 315 ezer és 351 ezer fő körül mozog az egy év alatt a megyében megszálló turisták száma. A vendégéjszakák száma viszont enyhén emelkedő tendenciát mutat, mivel átlagosan több éjszakát töltöttek a megyében a turisták. Pannonhalma a világörökség része lett, a megye turizmusában játszott kimagasló szerepe ezzel tovább erősödhet (17. táblázat)

58


17. táblázat A vendégek és vendégéjszakák számának alakulása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 Időszak Külföldi vendég (fő) Belföldi vendég (fő) Vendégek összesen (fő) Külföldi vendégéjszaka (db) Belföldi vendégéjszaka (db) Összes vendégéjszaka (db) Egy vendégre jutó éjszaka (db/fő)

1995 153.758 198.127 351.885 261.819 431.424 693.243 1,97

1996 142.149 181.874 324.023 242.030 440.808 682.838 2,11

1997 134.968 180.122 315.090 241.054 426.607 667.661 2,12

1998 140.781 203.163 343.944 270.174 559.552 829.726 2,41

1999 139.906 190.843 330.749 277.497 511.918 789.415 2,39

Forrás: Megyei statisztikai tájékoztató, 2000/1

A megyében 1999-ben több szállodát is átadtak, így jelentősen bővült a szállodák által kínált szálláslehetőségek köre (18. táblázat). 18. táblázat A kereskedelmi szálláshelyek kapacitása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99, db Időszak 1995 1996 1997 1998 1999 Működő szálloda 42 42 41 44 50 kiadható szoba összesen 6.780 7.256 7.679 7.492 8.073 ebből: szállodákban 2.615 2.850 3.004 3.216 3.536 egyéb szálláshelyen 3.376 3.650 3.634 4.677 5.094 Kiadható férőhely összesen 10.156 10.906 11.313 12.169 13.167 ebből: szállodákban 1.398 1.518 1.549 2.022 2.201 egyéb szálláshelyen 1.217 1.332 1.455 1.194 1.335 Forrás: Megyei statisztikai tájékoztató, 2000/1

A falusi turizmus az összes vendégnek 2%-át fogadta 1999-ben (19. táblázat). Ez meglehetősen kicsi részarány, nagy növekedési tartalékok rejlenek benne, a szálláslehetőségek bővülése és ismertetése, promóciója esetén. 19. táblázat A magánszálláshelyek kapacitása és forgalma Győr-Moson-Sopron megyében, 1999 Fizetővendéglátás Falusi szállásadás Összesen működő egység (db) 230 303 533 kiadható férőhely (db) 1.070 1.536 2.606 vendégek száma összesen (fő) 13.867 6.848 20.715 ebből: külföldi 6.816 4.001 10.817 belföldi 7.051 2.847 9.898 vendégéjszakák összesen (db) 54.939 28.734 83.673 ebből: külföldi 13.752 13.116 26.868 belföldi 41.187 15.618 56.805 Forrás: Megyei statisztikai tájékoztató, 2000/1

Egy térség gazdaságának megújuló képességéről is árulkodik a vállalkozások számának alakulása, a vállalkozási aktivitás szintje. A 90-es évek közepétől a gazdasági társaságok száma jelentősen növekedett, ugyanakkor az egyéni vállalkozások száma nem változott jelentősen, mivel az évtized eleji gyors növekedés után a 90-es évek közepére már magas szintet ért el (20. táblázat).

59


Kedvező tendencia, hogy a vállalkozások működési aránya lényegesen növekedett az időszak folyamán (12. ábra). A megyében a vállalkozási aktivitás kis mértékben, de folyamatosan meghaladja a vidéki átlagot. 20. táblázat A működő vállalkozások száma és változása Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 Időszak jogi személyiségű társaság jogi személyiség nélküli társaság egyéni vállalkozás

1995

1996

3.513 3.175 19.776

4.186 4.262 21.463

1997 db 4.875 4.584 21.372

1998

1999

5.461 5.997 21.866

5.619 6.518 22.612

1995=100 % 159,9 205,3 114,3


12. ábra A működő egyéni vállalkozások a regisztráltak százalékában Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-98, %

85,0 80,0 75,0 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 1995

1996

1997

1998

1999


A bemutatott kedvező gazdasági adatok a lakossági jövedelmek alakulásában is megmutatkoznak. Az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó alap nagysága az országos átlagot meghaladó mértékben növekedett 1991 óta évről évre. 1998-ra az országos átlag 112,4%-át érte el ez a mutató, a vidéki átlagnak pedig a 128,6%-ára. Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a vizsgált időszakban, a kilencvenes évek második felében kedvező tendenciák figyelhetők meg a megye gazdaságában, hasonlóan az országos gazdasági adatokhoz, de azokhoz képest még fokozottabb mértékben. A gépipar részesedésének növekedése, mind a foglalkoztatás, termelés és eszközérték tekintetében, mondható a legfontosabb gazdaságszerkezeti változásnak. A legnagyobb mértékű és egyenként is nagy tőkeerejű külföldi beruházások is ebben az alágazatban valósultak meg.

60


2.3.3. Az infrastruktúra és a környezeti állapot bemutatása A megyei területfejlesztési stratégia elfogadása óta (1996) eltelt négy év számos változást hozott a megye környezeti-természeti állapotában: mind fizikai értelemben, mind a fejlesztéseket, változásokat kikényszerítő szabályozások tekintetében. A megjelent, megjelenő új irányelvek, stratégiák egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak, egyre szélesebb körben lesznek elfogadottak, így egyre több helyen ezen elvek szellemében járnak el. A kötelező érvényű jogszabályok követése az illetékes szervezetek feladata, annak alkalmazása az általános állapot javulásának reménye. A megye területfejlesztési koncepciójában leírtak hoz képest az elmúlt években lezajlott folyamatokat ismerve a következő kiegészítéseket tehetjük: A megye közlekedési helyzete Közúthálózat Győr-Moson-Sopron megye közúthálózatának hossza 1682 km. Ebből: - 72 km autópálya (4,3%) - 112 km elsőrendű főút (6,7%) - 283 km másodrendű főút (16,8%) - 1215 km mellékúthálózat (72,2%) A megye útjainak 86 %-a aszfaltburkolatú. A közlekedési hálózatnak az országos és nemzetközi útvonalakhoz való kapcsolódása szempontjából kiemelt jelentőségű eleme az M1-es autópálya, mely a IV. Helsinki folyosó részét képezve szeli át a megyét északnyugati irányban. Az ország egyetlen határig épült autópályájaként Hegyeshalmon keresztül biztosítja a gyorsforgalmi kapcsolatot Bécs és Budapest között. Az autópálya 2x2 sávval, jelenleg matricás fizető rendszerben működik. Levélnél ágazik ki róla a ma 2x1 sávos autóútként működő M15, mely Szlovákia felé Rajkánál lépi át a határt. (2x2 sávra való bővítése csak 10 éven túl várható) Az M1 autópálya ma nagyságrendileg 10000 egységjármű/nap, ezen belül 2000 tehergépjármű/nap feletti forgalmat bonyolít le. A megye második legforgalmasabb útvonala a 85. számú főút, mely Győrt, Csornát, Kapuvárt és Sopront köti össze. A 2x1 sávos főút erősen túlterhelt. Ezen bonyolódik a megye belső forgalmának jelentős része, ehhez adódik még a Soproni határátkelő és a 86-os út tranzitforgalmának ezen az útvonalon továbbhaladó része, mely különösen a Győr és Csorna közötti részt sújtja erős tehergépjármű forgalmával. Ezen a szakaszon az út terhelése az M1-es autópályához hasonló méretű. A 84-es főút Sopron és Nagycenk közötti szakaszára is jellemző ez a napi 10000 egységjármű feletti terhelés. A megye a Nyugat-magyarországi régió felé észak-déli irányban közölt forgalmának jelentős része a 86-os főúton halad, melynek terheltsége Rajka közelében 4500 egységjármű/nap mértékű, míg Beled és Csorna között 6000 egységjármű/nap feletti volt (1997es adat), ennek azonban jelentős részét tehergépjárművek tették ki.

61


13. ábra Győr-Moson-Sopron megye főútvonalai

Alaptérkép forrás: Geomap 2.0 (Pintér Károly & Vision-X Kft, DIMAP Bt.) Közúti célforgalom A megyén belül bonyolódó közlekedés jellemzésére az itt végzett célforgalmi elemzések a legalkalmasabbak Ilyen felmérést először 1995-ben az Állami Közúti Műszaki és Információs KHT végzett. Az elemzés – az 1996-os keresztmetszeti számítások alapján aktualizált – adatai az egyes városok vonzáskörzetei között zajló forgalmat jellemzik. Győr-Moson-Sopron megyében a forgalmi kapcsolatokat alapvetően Győr határozza meg, melynek célforgalmi kapcsolódása Mosonmagyaróvárhoz 7799, Sopronhoz pedig 5030 jármű/nap. Jelentős még a Sopron-Kapuvár és a Kapuvár-Csorna közti forgalom is. A célforgalom lebonyolítása szempontjából a megyében a fő problémát a Győr-Csorna, illetve a GyőrSopron viszonylatok által a 85-ös főúton jelentkező terhelések jelentik. Győrön kívül érdemes megemlíteni Mosonmagyaróvárt, mint az európai főúthálózat egy ritka súlypontját. (A kontinensen összesen nyolc olyan csomópont van, ahol Mosonmagyaróvárhoz hasonlóan három európai főút keresztezi egymást) Közúti határátkelőhelyek Győr-Moson-Sopron megye 5 állandó nyitva tartású, személy és teherforgalom számára egyaránt nyitott közúti határátkelőhellyel rendelkezik: - A Szlovák-Magyar határszakaszon Vámosszabadi (14-es főút) és Rajka (M15-ös autóút) - Az Osztrák-Magyar határszakaszon Hegyeshalom (M1 autópálya, 1-es főút), Sopron (84es főút) és Kópháza (84-es főút) Korlátozottan nyitva tartó személyforgalmi (személygépkocsi, kerékpár és gyalogos) határátkelőhely működik Fertődnél. 62


További két korlátozott nyitva tartású gyalogos és személyforgalom átbocsátására kialakított átkelőhely üzemel a Magyar-Osztrák határszakaszon Fertőrákos és Jánossomorja közelében. Emellett jelentős a száma a megye ideiglenes határátkelőinek is, melyek közül egy található a Magyar-Szlovák határon. A hegyeshalmi határállomás az ország legforgalmasabb határátkelője. Összes forgalma 1999ben meghaladta a 3,4 millió járművet. A tranzit tehergépjármű forgalom ugyanitt 1997-ben 120000 járművet tett ki. Az innen érkező forgalom az autópálya segítségével Győrt elkerülve gyorsan és biztonságosan haladhat át a megyén. A soproni határátkelő forgalma a ’90-es évek végén közel 3,2 millió jármű volt. Az áthaladt tehergépjárművek száma 1999-ben 165000-re tehető. Ennek zöme a 85-ös főúton haladt tovább. A határátkelő forgalmának egy része a soproni RO-LA terminálra irányul. Kópháza 1999-ben közel 1 milliós járműforgalmat (ezen belül 87000 tehergépjármű) bonyolított. A szlovák határszakaszon lévő rajkai határátkelő forgalma 1999-ben 1,34 millió jármű volt, ezt – és ezen belül 220 ezer tehergépjárművet évente – a magyar oldalon az M15-ös autóút és a 15-ös főút vezeti el. Ezek kiépítettsége pillanatnyilag megfelel a forgalom mértékének. Rajkának jelentős a tranzit teherforgalma is, ez 1997-ben az összes teherforgalom közel felét tette ki (54000 jármű). Vámosszabadi határátkelőhelyen 1998-ban 158000 tehergépjármű haladt át, a tranzit teherforgalomról 1997-es adat áll rendelkezésre, amikor az megközelítőleg 50000 jármű volt. A határállomástól a 14-es főúton keresztül elérhető az 1-es főút, illetve a 81-es főút közbeiktatásával az M1-es autópálya is. A közeli autópálya elérhetőségének korlátja, hogy ehhez a forgalomnak át kell haladnia Győr városán. A teherforgalom zavartalan bonyolítását segíti a határátkelővel közvetlen kapcsolatban lévő, 2000-ben épült, közel 5 hektáros kamionparkoló. Közúti fejlesztések 1990-2000-ig a következő jelentősebb közúti fejlesztések zajlottak a megyében: - M1 autópálya Győrt elkerülő és Győr-Hegyeshalom közötti szakaszának megépítése - M15 autóút az M1-es autópálya és a rajkai határátkelő közötti megépítése - Sopron 84-es elkerülő út kialakítása - Csomópont korszerűsítés a 85-ös és 86-os főút kereszteződésében (további öt csomópont korszerűsítése a 85-ös főúton) A 85-ös főút Kapuvár és Pereszteg közötti 20,7 kilométeres, korszerűsített szakaszát 2000. decemberében adták át. Az átadott útszakasz a Fertőszentmiklóst tehermentesítő új úttal együtt a 85. főút Kapuvár és Nagycenk közötti rekonstrukciójának része. A következő feladat a Csornai és Soproni elkerülő út megépítése lesz, melyre a tervek 2001 végére készülnek el. Emellett szükségessé vált a 86-os főút korszerűsítése is a megnövekedett észak-déli irányú forgalomnak való megfelelés érdekében. (Kisalföld, 2000.12.22.) A főúthálózat fejlesztése mellet a kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a mellékúthálózat bővítése is. A megyében több olyan település található, amelyek között a forgalom légvonalbani közelségük ellenre csak nagyobb kerülővel haladhat. Az érintett településekre gyakorolt kedvező hatása mellett az úthálózat ilyen irányú fejlesztése segíthet a meglévő, nagyobb forgalmú utak helyenként erős mezőgazdasági forgalom alóli mentesítésében is. További, a mellékúthálózat fejlesztését érintő feladat a megyében szerencsére kis számú „zsáktelepülés” többirányú megközelíthetőségének megoldása. E téren jelentett előrelépést az eddig csak Abda felől megközelíthető Börcs számára az új Rábca híd. 63


A középtávú fejlesztési elképzelések közül 2005-ig a következők kivitelezése várható, illetve szükséges: - 85-86. számú főút csornai elkerülő szakasza - 85. főút Enesét elkerülő szakasza - 85. főút Kapuvár-Nagycenk közötti korszerűsítése (a Peresztegtől Nagycenkig húzódó, 4,9 kilométeres szakasz várhatóan 2001-ben készül el.) - 85. főút Győr és Csorna közötti négynyomúsítása Igény mutatkozik továbbá Csorna és Lébény között egy a 85-86-os főutak és az M1-es autópálya között kapcsolatot teremtő új nyomvonalú út kiépítésére is. (Csorna-Barbacs-FehértóGyőrsövényház-Lébény-M1) Ez tehermentesítő szerepe mellett elősegítené Csorna elérhetőségét is a térség települései felől. A mellékúthálózat szintén fejlesztésre szorul a megye déli részén, ennek többek között a sokoróaljai települések éreznék a hasznát. Megfontolandó a Tét és Pannonhalma közötti kedvező forgalomáramlás érdekében megfelelő településközi út fejlesztése, esetleg ennek meghosszabbítása Beledig. Kerékpárutak A növekvő szerepű kerékpáros közlekedésben a napi ingázó forgalom mellett a turisztikai, idegenforgalmi igények is megjelennek. Így az egyes városok agglomerációi biztonságos kerékpáros közlekedésének megvalósítása mellett meg kell oldani az egyes idegenforgalmi területek és irányok kerékpáros megközelítését is. Ez a nagyobb forgalmú utak mellett célszerűen önálló kerékpárút építése formájában történhet, míg a kisebb 1000 egységjármű/nap forgalmú utak mentén kerékpársávok kijelölése is elegendő lehet. Szintén kedvező lehetőséget biztosíthatnak kerékpárutak kialakítására a folyómenti árvízvédelmi töltések. (Rába, MosoniDuna) A megyét – összhangban az Országos Területrendezési Tervvel – a következő országos irányok érintik: - Duna menti kerékpárút: (Szlovákia)-Rajka-Mosonmagyaróvár-Győr-Komárom(Szlovákia)-Esztergom-Szentendre-Budapest-Ráckeve-Solt-Baja-Mohács-Udvar (Horvátország) / Mohács-Hercegszántó-(Jugoszlávia) - Fertő-Hanság kerékpárút: (Szlovákia)-Rajka-Hegyeshalom-(Ausztria)-JánossomorjaFertőd-(Ausztria)-Sopron-Fertőrákos-(Ausztria)-Bük-Zsira-(Ausztria)-Kőszeg-(Ausztria) További lehetséges fejlesztési irányok: - Szigetközi kerékpárút (Rajka-Ásványráró-Győr) - Határ menti kerékpárút (Győr-Rábapaty) - Győr-Veszprémvarsány - Fertőd-Iván-Uraiújfalu - Öttevény-Mosonszentmiklós-Lébény-Tárnokréti - Vitnyéd-Csermajor-Hövej-Himod-Gyóró-Cirák-Dénesfa Örvendetes, hogy több megyei település érzi fontosnak, illetve tartaná kedvezőnek a kerékpárút-hálózathoz való csatlakozás lehetőségét. Fontos volna ezeket a településeket mind teljesebb mértékben hozzásegíteni a kerékpáros közlekedési kultúrában történő szerepvállaláshoz.

64


Vasúthálózat A megye vasúthálózatának összes hossza 378 km. Ennek kevesebb, mint 20 %-a kétirányú, villamosított. A megye 173 településéből 73-at érint vasút. Győr-Moson-Sopron megye legjelentősebb vasútvonala az E50 (Párizs-HegyeshalomBudapest-Miskolc-Nyíregyháza-Záhony) A.1 kategóriájú nemzetközi törzshálózati vasúti fővonal, mely szintén a IV. Helsinki folyosó részét képezi. Ez egyben a megye egyetlen kétvágányú vasútvonala is. Ezen a vonalon az állomások közötti engedélyezési sebesség 160 km/óra, elérve ezzel a nemzetközi viszonylatban kívánatos mértéket. A hazai törzshálózati vasútvonalak közül (A.2. kategória) három nyomvonal érinti a megyét: - Rajka-Hegyeshalom-Porpác - Győr-Celldömölk - Győr-Sopron (villamosított) A megyében még a további mellékvonalak (B.2) üzemelnek: - Győr-Veszprém - Sopron-Szombathely - Pápa-Csorna - Tatabánya-Kisbér-Veszprémvarsány-Pápa - Fertőszentmiklós-Fertőújlak Keskenynyomtávú vasút üzemel továbbá Nagycenk és Fertőboz között múzeumvasútként. Az 1-es, Budapestet Béccsel összekötő vasúti fővonal kivételével más vonalak nem érik el a 160 km/órás engedélyezési sebességet. Viszonylag kedvezőbb ebből a szempontból a 8-as fővonal Győr és Petőháza közé eső szakasza (120 km/óra), illetve a 10-es vonal Győr és Szombathely között, ez utóbbinál azonban több szakaszjellegű sebességkorlátozás lassítja gyakorlatilag a teljes vonalat. A 8-as vonal Petőháza és Sopron közé eső szakaszán az engedélyezési sebesség 100 km/órára mérséklődik. Ugyanez a sebesség érvényes az észak-déli irányú 16-os vonalon is. Jóval kedvezőtlenebb azonban a helyzet a 15-ös vonal egy részén, 14-es vonalon Csorna és Pápa között valamint a 11-es vonalon Győrszabadhegy és Veszprémvarsány között. Itt 60 km/órás engedélyezési sebesség van érvényben. A vasúti forgalom országosan jellemző csökkenése miatt a kapacitás telítettségét nem annyira a helyenként jellemző árutöbblet, mint inkább az egyes pályaszakaszokon alkalmazható sebességek, a vágányok száma okozza. Így lehetséges, hogy a nagy engedélyezési sebességű, kétvágányú 1-es számú vonal Mosonmagyaróvár és Győr közé eső szakaszának kapacitáskihasználtsága csupán 35 %-os, míg a nagyságrendileg hasonló forgalmat bonyolító 8-as vonalon ugyanez már eléri a 60 %-ot. Az 1-es nemzetközi fővonalon kívül jelentősebb kapacitás tartalékokkal az észak-déli irányú 16-os vonal bír.

65


14. ábra Győr-Moson-Sopron megye vasútvonalai

Alaptérkép forrás: Geomap 2.0 (Pintér Károly & Vision-X Kft, DIMAP Bt.)

Vasúti személyforgalom Az 1-es nemzetközi fővonal személy és teherforgalma egyaránt jelentős. A Hegyeshalom és Győr közötti szakasz éves személyforgalma megközelíti a 3 millió, Győr és Ács között a 4 millió főt. A 8-as vonal személyforgalma Győr és Sopron között 1998-ban 1,3 millió fő volt. Míg az említett vonalakon illetve a fővárostól a megyeszékhelyig jelentős a személyforgalom, ugyanez nem mondható már el a megye észak-déli irányú vasútvonalaira. A 16-os vonal Csorna és Porpác közötti, illetve a 10-es vonal valamint a Hegyeshalom és Rajka közötti vasútszakasz kivételével az utasforgalom mindenhol alatta marad az évi 500 ezer főnek. Vasúti teherforgalom Mind az 1-es, mind a 8-as vasútvonal teherforgalma magasan kiemelkedik a környező vonalak közül. A mozgatott áruk mennyisége Győr és Hegyeshalom között 3,8, Győr és Sopron között 2,8 millió tonna. A személyforgalommal ellentétben azonban az észak-déli vonalakon is jelentős a teherforgalom. A Rajkán keresztül áthaladó tranzitforgalom éves szinten 350 ezer tonnát tesz ki. A Hegyeshalom és Sopron felől belépő tranzit forgalom azonban az észak-déli vonalakat nem terheli. A 15-ös, 16-os és 10-es vonalaknak a jellemzően a nagy forgalmú 1-es és 8-as vasútvonalak felé és felől közvetített forgalma évente eléri az 1,9 millió tonnát. Ezek a vonalak azonban nem villamosítottak, engedélyezési sebességük alacsonyabb, továbbá több helyen terhelik őket sebességkorlátozások. Bár mindez nem okoz kapacitásproblémákat, a teherforgalom mai igényeinek megfelelő gyors, gazdaságos és megbízható szállítást nem teszik lehetővé.

66


A megye vasútállomással rendelkező települései közül a legnagyobb teherforgalommal Győr városa rendelkezik. Az éves szinten 1 millió tonnát meghaladó forgalom döntő többsége export-import. Sopron forgalma mindössze 100 ezer tonna évente, amelyben szintén számottevő az import forgalom. Mosonmagyaróvár évi 330 ezer tonnányi forgalmának nagy része a MOTIM (Magyaróvári Timföld és Műkorund Rt.) termeléséhez kapcsolódik. Jánossomorja évi negyedmillió tonnás forgalma elsősorban építőipari alapanyag termelésének köszönhető. Vasúti határátkelők A megyében található rajkai, hegyeshalmi, fertőújlaki, soproni, ágfalvai és kópházai vasúti átkelők közül háromnak van kiemelt szerepe: A legnagyobb vasúti teherforgalom, 4,5 millió tonna Hegyeshalomnál lépi át a határt. Ennek 42 %-a tranzitforgalom, mely az 1-es vonalon keresztül halad tovább. A második legforgalmasabb vasúti határátkelő Sopron 3,6 millió tonnás éves forgalommal. Itt a legnagyobb mennyiségű az export forgalom (800 ezer tonna) Rajka határátkelője 1,5 milliós forgalmának közel fele az észak-déli vonalakon keresztül hagyja el a megyét. Vasúti fejlesztések A Magyar állam részéről a Hegyeshalom és Budapest közötti 1-es vonal fejlesztésére benyújtott ISPA pályázat a megyén belül a Győr és Győrszentiván közötti szakasz és a Győri állomás kétfázisú korszerűsítését hivatott fedezni. Középtávon a vasútfejlesztési tervek elsősorban az egyes vonalak korszerűsítésére vonatkoznak. Itt a megyében a Hegyeshalom-Győr-Budapest (1.) és a Győr-Celldömölk (10.) vonal érintett. A távlati tervek között szerepel a IV. Helsinki folyosó részeként az 1-es fővonal nagysebességűvé (200 km/óra fölé) fejlesztése, valamint az A.2-es kategóriába eső vonalak (10-es, 16-os, 17-es, illetve nemzetközi szerepe miatt a 15-ös) kétvágányúsítása, villamosítása, illetve az engedélyezési sebességek növelése is. A belátható jövőben a megyében új vasútvonal építése a Győr-Gönyűi Kikötő 1-es vonalhoz való csatlakoztatását kivéve nem várható. Légiközlekedés A megyében 3 repülőtér található (Pér, Fertőszentmiklós, Pusztacsalád) Ezek közül fejlesztési lehetőségeket leginkább a péri és a fertőszentmiklósi rejt magában. Hosszú távon cél lehet mindét repülőtér nemzetközi légi forgalom bonyolításra történő alkalmassá tétele. Az Európai Unió és Magyarország már megkötötte azt a szerződést, aminek alapján a péri (külföldi gépek indítására és fogadására már most is jogosult) repülőtér Phare fejlesztési forráshoz jut. Ez a várhatóan mintegy félmilliárd forintnak megfelelő összeg a fejlesztés első ütemében lehetővé tenné egy 1450x30 méteres szilárd burkolatú kifutópálya, a hozzá tartozó 600x10,5 méteres gurulóút, valamint az 5000 négyzetméteres utasforgalmi előtér létesítését is. Emellett elkészülhetne a repülőtéri fénytechnika és sor kerülhetne a repülőtérhez vezető út kiszélesítésére illetve ennek a 81-es főúttal való találkozásánál a megfelelő csomópont kialakítására. (Kisalföld, 2001. január 19.)

67


Vízi közlekedés A megyében található vízi utak és azok osztálybesorolása: - Nemzetközi jelentőségű vízi út: Duna - Regionális érdekű vízi út: Mosoni-Duna és a Fertő-tó - Kishajózásra alkalmas vízi utak: Mosoni-Duna, Rábca, Rába, Marcal A Duna (a VII. Helsinki folyosó) mint vízi út a Duna-Majna-Rajna hajózási út része. A folyó megyei szakaszán kiemelt fontosságú a magas színvonalú hajózhatóság elérése. A folyóvízi közlekedésben az elmúlt évek legjelentősebb eredménye a Győr-Gönyűi országos közforgalmi kikötő, illetve logisztikai központ fejlesztése volt. A Győr-Gönyű Kikötő Rt. üzemi területe 2000. december 20-ától RO-RO feladatok ellátására is alkalmas. A kikötő 110 hektáron, a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna torkolatánál helyezkedik el. Az ideiglenes rakodásoktól nyolc év alatt jutottak el a 100 ezer tonnát meghaladó forgalomig. A Fertő-tavon meglévő sport, illetve kiránduló célú vízi közlekedés alapján megjelenik a fertőrákosi kikötő fejlesztésének igénye (utasforgalmi és turisztikai szolgáltatások) A Rába menti turizmus erősödését szolgálná, ha a vízi túrázók számára pihenőhelyek és evezőshajó-kikötők létesülnének. (Lehetséges helyszínek: Rábasebes, Árpás, Rábacsécsény, Gyirmót térsége) Intermodális szállítás és logisztikai központok A megye fő közlekedési vonalain áthaladó tranzitforgalom jelentős kiaknázható gazdasági értéket rejt magában. A szolgáltatásokkal történő aktív beavatkozás az árufolyamba és ezáltal új lehetőségek keresése már régóta meghatározó eleme a megyei közlekedésfejlesztésnek. A különböző kombinált szállítási formák meghonosítását emellett környezetvédelmi és költséghatékonysági megfontolások is indokolják. Ide kapcsolódó létesítmény a megyében a soproni kombi terminál valamint a várostól délre, a konténer pályaudvar mellett található RO-LA terminál, a Győri konténer-kezelő állomás és a 2000. decemberében Gönyűnél átadott RO-RO terminál is. A soproni RO-LA terminál forgalma 1997-ben 49468 kamion volt, jelenleg közel 100 %-os kapacitáskihasználtsággal működik. Naponta öt vonatpár közlekedik az ausztriai Wells állomásig, átlagosan 22 db kamionnal. (Szükség esetén azonban napi további két vonatpár még beiktatható) Míg az Európai Unióba történő beléptetés időszükséglete tekintetében a terminál versenyképes, a szállítási díjak jelenleg magasabbak az úton való közlekedésnél. A terminál igénybevételére többek között az Ausztriában kiadott szállítási engedélyek korlátozott száma ösztönöz. A terminál bővítési tervei között elsősorban a kiszolgáló létesítmények fejlesztései szerepelnek. A 84-es és 85-ös főutak túlterheltsége miatt a közúti megközelíthetősége viszonylag kedvezőtlen. A Győr-Gönyű kikötő megközelíthetősége ezzel szemben jó, ugyanis mindössze öt kilométerre fekszik az M1-es autópályától. Tervezett a kikötő vasúti összeköttetésének kialakítása is az 1-es vonallal. A RO-RO kikötő üzemelésének első fázisában egyelőre csak heti egy-két hajó indítását tervezik (hajónként kb. 50 kamionnyi befogadó képességgel). A forgalom nagy részét kezdetben a hétvégi kamionstop miatt megállni kényszerült kamionok szállítása tenné ki. A vasúti összeköttetés meglétét követően azonban többek között a győri AUDI is igénybe venné a kikötő szolgáltatásait. A kikötő rendelkezni fog vámügynökséggel, és további, a spedícióhoz szükséges létesítményekkel is.

68


3. keretes írás A kibővítendő Unió Transz-európai szállítási hálózata (közút) 1997. júniusában Helsinkiben az EU tagállamai a közép- és kelet európai államokkal közösen az Unió várható bővülésével mind szükségszerűbbé váló páneurópai szállítási projektről kötöttek megállapodást. Tíz olyan útvonalat határoztak meg, amelyek elengedhetetlenek az érintett régiók és az EU közötti kapcsolat szorosabbá fonásához és a leendő tagok felzárkózásához. Ezek közül a IV. (Berlin/Nürnberg – Prága – Pozsony/Bécs – Budapest – Konstanca/Szaloniki/Isztambul) és a VII. folyosó (Duna) érinti Győr-Moson-Sopron megyét. A folyosók kijelölése során szociális megfontolások (a hálózat elérhetősége) és környezetvédelmi szempontok (vasúti, belső vízi szállítás, kombinált szállítás) is szerephez jutottak. A Közlekedési Infrastrukturális Szükségletek felmérése (TINA) projekt szakértői jelentésükben Észtországtól Bulgáriáig mintegy 90 milliárd eurónyi közlekedési beruházásra tettek javaslatot 2015-ig. A rendszerváltást követően Hegyeshalom és Győr között épített autópálya bebizonyította, kevés az esély az ilyen nagy beruházások állami segítség nélküli életre hívására.

Forrás: European Comission, TINA Secretariat, Bécs, 1999.

69


Az épített környezet állapota Lakásállomány alakulása az 1990-es évektől napjainkig A megye lakásállományának alakulása a vizsgált időszakban szinte párhuzamosan követi az országos átlagot. A fejlődés a megyei átlagot tekintve folyamatos, ha azonban a községek és a városok helyzetét külön-külön vizsgáljuk, a szórás nagy. Az évtized első felében a megyei átlag körül mozgott a két különböző településtípus lakásállománya, mígnem 1993-ban a legjobban közelítette azt meg. A következő (1994) évtől kezdve a lakásállomány változása ugyancsak párhuzamosan változik a megyei és országos tendenciával, azonban az addigiaknál jóval eltérőbb értékekkel. A már említett 1993-as év után a városokra jellemző hányados értéke nagyon „megugrik”, ugyanezen időponttól kezdve a községeké szintén „ugrik”, de negatív irányba. 15. ábra Győr-Moson-Sopron megye 1000 főre jutó lakásállományának alakulása, 1991-98

410 1000 főre jutó lakásállomány

400 390 380

379

370

366

360

361

350

354

382 367

368

363 358

363

391

388

385

380

380

365

370

368

356

354

394 383

372 360

398 386 375 363

401 388 378 364

340 330

községek

320

városok

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

megye ország

év

Forrás: Győr-Moson-Sopron megye Statisztikai Évkönyve 1991-98. KSH

A demográfiai adatsorokkal összevetve kiderül, hogy a 15. ábrán látható „ugrás” a megközelítőleg az 1993-as évektől jellemzővé vált vándorlási hullámnak köszönhető. A lakásállomány alakulása a lakosság függvényében úgy változott, mint ahogy a lakosság a városokból kiáramlott, tehát a városok tekintetében fordítottan. A megye városai közül pozitív volt ugyan a vándorlási különbözet Győr, Sopron és Fertőd tekintetében, azonban a környékbeli falvakba is megnőtt a kiköltözők aránya. A mosonmagyaróvári, csornai és kapuvári negatív vándorlási egyenleg is a kistelepülések javára dönt: az agglomerizáció gyűrűje egyre szélesebb a városok körül. Az vándorlási folyamat egyértelmű nyertesei azok a települések, amelyek felismerték, hogy a betelepülők elsősorban az otthonukat szeretnék megtalálni választott lakóhelyükön. Az építési telkek kialakítása és azok értékesítése az elmúlt években folyamatossá vált. Számos „slágertelepülés” ad nyugodt otthont a városokból kiköltözött lakosságnak: Ágfalva, Balf, Feketeerdő, Győrújbarát, Halászi, Harka, Ikrény, Máriakálnok és még sorolhatnánk azokat a falvakat, melyek az utóbbi években a célállomásai voltak a kiköltözőknek. A települések számára ez fejlő-

70


dést jelent, hiszen a közművesített telkek értékesítése, a felépült új lakóházak, nem ritkán az új lakóparkok a település képét nagymértékben javítja. 16. ábra Győr-Moson-Sopron megye 1000 főre jutó épített lakásának alakulása, 1991-98

4

1000 főre jutó épített lakás

3,5 3

3,8 3,5 3,3 3,2

3,1 2,8

2,9

2,5 2,5 2 1,5

2,5

2,8

2,6

2,4

2,3 2,3 2

2,9

3,3 2,8

2,8 2,4

2,1 2

2,3 2 1,9

1,7

1,4

1 0,5

községek városok

0 1991

1992

1993

1994

1995

1996

év

1997

1998

megye ország


Az ezer főre jutó épített lakások számának alakulása 16. ábra alapján következőképpen alakult a megye elmúlt nyolc évében a: az 1991-től kezdődő „mélyrepülés” jellemző minden településkategóriára, a mélypont 1993ban volt, amikor – a demográfiai és foglalkoztatottsági adatokat tekintve – a legmagasabb volt a munkanélküliségi ráta: a lakosság gazdasági teljesítőképessége korlátozott, így az építési kedv is megcsappant. 1993 után némi élénkülés tapasztalható a megyében az épített lakások számának alakulását tekintve, amíg azonban 1991-95 között a megyei átlag az országos felett volt, 1995-től kezdődően az országossal közel azonos felfelé irányuló fejlődési hullámot ír le egészen 1997-ig. A községekben az építkezések üteme az elmúlt nyolc évben mindvégig az országos és megyei átlag felett volt – még a mélypont idején is. A csúcs az 1997-es év, mígnem a városoknál – ugyanezen időszakban – pont ez ellenkezője. 1998-ban azonban újra mélyre zuhannak a mutatószámok: a városok kivételével (1,7 ill. 2,3) még az 1993-as átlagokat is „alulmúlják” a számított eredmények: K: 2,5 ill. 1,4; M: 2,3 ill. 1,9. Az országos arány visszaesik a négy évvel azelőttire: 2,8-ról 2,0-re. A demográfiai és gazdasági okok mellett 1998-ban a politikai okokat is figyelembe vehetjük, mint a választások évét, amikor választások eredményétől függően tették érdekeltté magukat az emberek: jelen esetben a kivárás fázisát választották. A kormány 2000. tavaszán meghirdetett Széchenyi Tervében a lakáspolitika kiemelt szerepet kapott: számos új elem jelent meg, melyek a lakáshoz való hozzájutást valamilyen módon segíteni igyekeznek. Az önkormányzatok számára a bérlakás program beindítása jelent segítséget, melyhez az állam jelentős támogatást nyújt. A megyében jelenleg még nincs ily módon támogatott város.

71


A megyében egyre több ingatlan van külföldi tulajdonában, azonban pontos adatokkal nem rendelkeznek hivatalok, mivel az engedélyezési eljárást akkor kell kezdeményezni, ha nem öröklés útján szerzett ingatlanról van szó. 1996 óta az ingatlanvásárlás 1999-ig emelkedett, de a tavalyi évben már csökkenést mutat: 1998-ban még 1180, addig 1999-ben már csak 739 ingatlanvásárlást tartanak nyilván és 2000 első félévi adata (304 engedély) is csökkenést mutat. Keresettek a falusi paraszt- és családi házak, illetve az építési telkek, melyek általában magasabb áron kelnek el, mint a hazai piaci árak. Számos esetben hallani arról, hogy a betelepült külföldiek nem csak felújítják és rendben tartják házaikat, de a települések életében is részt vállalnak leginkább pénzügyi segítséggel. A fogadtatásuk felemás, hiszen míg egyes településeken spekulációtól, a ingatlanok árának felhajtásától, a lehetséges bűnözéstől (embercsempészet) tartva nem engedélyezik a külföldiek ingatlan szerzését, másutt támogatják is azt, a kiszemelt településeken lakók elismerik a felújított házak „értékét”, azonban a magasra felkúszott árakkal nem tudnak versenyre kelni a helyi fiatalok. A lakásállomány mennyiségi változása után a minőségi változásokat tekintjük át az elmúlt nyolcévnyi időintervallumot figyelembe véve. Közműellátás Ivóvízzel való ellátottság tekintetében a megye közel 100%-osan ellátottnak tekinthető. Vízszolgáltatók a megyében folyamatosan fejlesztik a meglévő vízműrendszert, összeköttetést teremtve más rendszerekkel (pl. kónyi-bősárkányi rendszert a csornai rendszerrel). Ezekkel a beruházásokkal elérhetővé vált olyan településrészek ellátása is, amelyek addig csak közkutakon, „zacskós” rendszerben szolgáltatta csak az ivóvizet a lakosoknak (pl. Csatárimajor). Az ÁNTSZ folyamatosan vizsgálja a vízmű hálózatokat, beleértve az egyedi kutakat is, melyeket a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram keretében értékeltek kérdőíves felméréssel és vízmintákkal20. A Várbalog vizében tapasztalt magas arzén tartalom a községi vízműről a városi rendszerre való rákötéssel megszűnt. 2001 januárjában került napvilágra az a hír, miszerint Vágon szennyezett a vezetékes ivóvíz. Emiatt Pápáról szállítják a palackozott ivóvizet a község alkói részérre. A probléma valószínűleg a jelenleg működő törpevízmű rendszerében van, a megoldást a szanyi vízműre csatlakozástól - várják minél hamarabb21.

20

Az ÁNTSZ a vizsgálatokat 1998-ban végezte, hogy kiszűrje az elégtelen minőségű magánkutakat. „A kémiailag vizsgált 432 egyedi kútból származó vízmintából 237 minta vizsgálatát a NEKAP keretében végezték el. A vizsgálat során a 237 minta több mint fele (128) kifogásolható volt.” – Részlet Dr. Bajtay András, megyei tisztifőorvos tájékoztatójából, 1999. július 1-jei közgyűlés 1. napirendi pontja. 21 Forrás: Kisalföld, 2001. január 17. „Bébiétel kannából keverve”

72


17. ábra Közműellátottság mértéke Győr-Moson-Sopron megyében, 1990-94 100 91,7

90 89,1

85,6

80

90,1

89,6

70 %

60 50

44,1

40 30

21,5

39

37,3

36,7

43,4

43,5

44

21,4

21,2

távfűtésbe kapcsolt lakások aránya

43,6 40,7

21,2

42,4

háztartási gázfogyasztók a lakásállomány %-ában

21,1

20 10

közüzemi vízhálózatba kapcsolt lakások aránya

0 1990

1991

év

1992

1993

1994

közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba kapcsolt lakások aránya


18. ábra Közműellátottság mértéke Győr-Moson-Sopron megyében, 1995-99 100 95,6

90

95

97,2

96,7

96,2

80 70 57,9

%

60 50

44,8

60,5

54,7 51,5

47,9

40

54,9

46,9

45,9

távfűtésbe kapcsolt lakások aránya

45,4

30 21

20,9

20,8

20,7

20,6

20 10

háztartási gázfogyasztók a lakásállomány %-ában közüzemi vízhálózatba kapcsolt lakások aránya

0 1995

1996

1997

1998

1999

év

közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba kapcsolt lakások aránya

Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei Statisztikai Tájékoztató 2000/1. KSH

A 17-18. ábrán jól látható, hogy míg az évtized első felében (1990-95) a közüzemi víz- és szennyvíz-csatorna hálózatba kapcsolt lakások aránya nagyon eltávolodott egymástól, addig az elmúlt öt-hat évben elkezdett és befejezett beruházásoknak köszönhetően a közműolló „szárai” csukódni kezdenek. 73


A megye 1991-94 közti csatornázási programjában szereplő településeken a szennyvíz-csatorna hálózat kiépült, illetve jelenleg is folyamatosan épül, azonban több kistelepülésen (pl. tóközi települések) még csak az elkövetkezendő években gondolhatnak e fontos infrastrukturális elem kiépítésére22. A csatorna-hálózat kiépülése azonban nem elégséges, csak szükséges feltétele a környezetvédelmi szempontból sürgető beruházások meglétének. A lakossági rákötések arányát kell olyan magas szintre emelni, hogy a meglévő hálózat és a tisztító művek megfelelő hatékonysággal tudjanak működni, illetve a talaj és a felszín alatti és felszíni vízbázisok védelmét megfelelő módon tudják ellátni. A tisztításra kerülő szennyvizek arányának növelése a jelenlegi arányról a jövőben a várható – elvárható – szennyvíz-csatorna bekötések számának növekedésével lesz elérhető. A szennyvíz tisztítóművekben a tisztítás a megyében megfelelő technológiával történik. A bácsai szennyvíztisztító23 továbbépítésére a győri önkormányzat 2000 nyarán ISPA támogatást nyert, így a tisztítómű befejezése előtt nincs akadály, csakúgy, mint a soproni győri úti és balfi szennyvíztisztító rekonstrukciója előtt sem. Az EU csatlakozás feltételeinek teljesítése a környezetvédelem terén nagy feladatot jelent mind a jogalkotók, mind a jogkövetők részére. Az egyik legsúlyosabb és legtőkeigényesebb feladat a települési szennyvizekre vonatkozó 91/271 EGK irányelvben foglaltak teljesítése. Ezen direktíva végrehajtásának megalapozására született a Magyarország települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveiről szóló 2207/1996. (VII.24.) Korm- határozat, mely a hazai jogszabályi környezetben a lehetséges mértékig figyelembe veszi az Unió követelményeit. A Program 2010-ig határozza meg a feladatokat, melyeket lakosegyenértékre24 vetítve ír elő. Gázellátás A vezetékes gázellátás kiépítése a megyében gyorsabb ütemben zajlott, mint a csatorna-hálózat kiépítése. AZ 1992-ben elkészült Dorog-Győr közötti szállítóvezeték, majd az 1996-ban üzembe helyezett Győr-Baumgarten távvezetékkel jelentősen javultak az ellátás technikai feltételei25.

22

Jelenleg még nem rendelkeznek szennyvíz csatorna-hálózattal, azonban Kóny gesztorságával hat településen (Enese, Rábacsécsény, Mérges, Bodonhely, Bágyogszovát) még ezévben elkezdődhet a beruházás. Ehhez 1999 év végén környezetvédelmi alaptól, majd céltámogatási keretből, 2000 nyarán pedig az MTT-től kiegyenlítő alaptól nyertek támogatást: a közel nettó kétmilliárdos beruházás így nyolcvanszázalékos állami támogatással készülhet el. Azonban nem minden település ilyen szerencsés: Acsalag, Barbacs, Bősárkány, Maglóca, Rábcakpai, Cakóháza, Tárnokréti, Markotabödöge, Győrsövényház, Fehértó, Bezi még csak tervi szinten gondolkodhat a szennyvízcsatornázásról, a kivitelezésre még várni kell. Szerecseny, Csikvánd, Gyarmat a téti tisztítóhoz csatlakozhat a csatorna-hálózat kiépülése után. Gönyű és Nagyszentjános települések sem rendelkeznek még szennyvízcsatorna hálózattal, azonban 2000 tavaszától kezdődően a két település megtette az első lépéseket a fejlesztés irányába pályázatok benyújtásával, majd pozitív válasz esetén megindítják a beruházásokat is. 23 A bácsai szennyvíztisztítónál található szennyvíziszap-granuláló működése, illetve az iszapszárítónál folyó kísérletek egyenlőre nem a várakozásoknak megfelelően alakulnak, így felmerült egy likócsi komposztáló lehetősége is. A veszélyes iszap elhelyezésének megoldása folyamatban van. 24 Lakosegyenérték (lae): a szennyvízterhelés nemzetközileg elfogadott mértékegysége; azt a szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti, amelynek öt napos biokémiai oxigénigénye 60 g oxigén naponta. 25 Az 1993-ban részvénytársasági formában működő ÉGÁZ központja Győr, a társaság területén négy üzemigazgatósággal: győri, soproni, szombathelyi és tatabányai. Az rt-ben 1995-ben egy francia cég (Gaz de France) a privatizáció során többségi tulajdont szerzett. A megyét ellátó átadó állomások: Győr, Bőny, Csorna, Ikrény, Lébény, Lovászpatona, Mosonmagyaróvár, Töltéstava, Fertőszentmiklós, Kapuvár, Sopron, Újkér, Répcelak

74


A lakossági gázfogyasztók aránya az elmúlt két évben elérte, sőt meg is haladta az 50%-ot, amely így 1999-re elérte a 60,5%-ot. Jelenleg minden városban és a községek több mint kétharmadában működik a vezetékes gázellátás. A hiányos szigetközi falvak gázellátása folyamatosan épül ki, várható befejezések 2001-2002-re tehetők. A megyében Csér és Vének esetében a vezetékes gázellátásról nem beszélhetünk. Villamosenergia ellátás26 A megyében a földgáz hálózat bővülésével és a fogyasztót terhelő árakkal magyarázható az egyre kevesebb villamos energia felhasználás. A villamos energia ellátásáért felelős ÉDÁSZ Rt. a villamos energiát nagyobb részben az MVM Rt-től vásárolja, kisebb részben a megye területén üzemelő erőművekből27. Győr-Moson-Sopron megye területén a villamosenergia ellátást biztosító egyik alaphálózati táppont a Győr OVIT 400/220/120 kV-os transzformátor állomás. Az alaphálózat távvezetékei és a Győr OVIT transzformátor állomás műszaki állapota megfelelő és üzembiztos. A 120 kV-os főelosztóhálózat átlagos életkora - 20 év - miatt a Kisigmánd-Győr, Győr-Kimle és Kimle Mosonmagyaróvár távvezetékek rekonstrukcióra szorulnak. A középfeszültségű transzformátor állomások állapota megfelelő, a terhelések növekedésével egyidőben meg kell kezdeni a meglévő állomásokat kibővíteni ill. cserélni (Csorna, Kimle, Sopron Nyugati állomások, Győr Dél állomás). A megye kis- és középfeszültségű elosztóhálózatát a forrásként megjelölt dokumentum részleteiben tárgyalja, itt csak felsorolás szintjén említjük őket: 20 és 35 kV-os szabadvezeték hálózat 10 kV-os földkábel hálózat A megye több településén a közvilágítás jelentős korszerűsítése történt meg: nagynyomású nátriumgőz fényforrások váltották fel a higanygőz fényforrású lámpatesteket, ezzel energiamegtakarítást és nagyobb közbiztonságot elérve. Távfűtés28 A megyében öt városban (Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár) vannak távfűtött lakások, mintegy 21%-nyi a megye lakásállományának. A távhőellátás29 a levegő tisztaság védelem egyik fontos eszköze. Távközlés, kommunikáció A napjainkban, a távközlésben lezajló változások már nem elsősorban technológiai változást, hanem minőségi fejlődést jelentenek. A távközlési infrastruktúra fejlesztése során egy olyan korszerű hálózat került kiépítésére, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó az igényeinek megfelelő szintű, javuló szolgáltatásokat kaphasson. A cél az, hogy a kiépített távközlési infrastruktúra kellően rugalmas legyen a sokrétű felhasználói igényeknek való gyors megfelelésre, és az információhoz való hozzáférés hatékony eszközévé váljon. A vállalatok, intézmények, otthoni felhasználók az egész világon egyre közelebb kerülnek egymáshoz a telekommunikáció útján, így a hagyományos távközlési szolgáltatások mellett a felhasználók egyre inkább igényelnek olyan típusú szolgáltatásokat is, amelyek az információ átvitele mellett annak feldolgozásából is egyre többet magukba foglalnak. 26

Forrás: MTESZ GyMS M Szervezete: GyMS megye energetikai programja 1999. Győri Fűtőerőmű Kft., Győri Hulladékégető Kft., Graboplast, Soproni Fűtőerőmű Kft., Petőházi Cukoripari Rt., Mátraliget Hunag Kft. 28 Forrás: MTESZ GyMS M Szervezete: GyMS megye energetikai programja 1999. 29 A megyei távhőszolgáltató társaságok: Győrhő Kft., Győri Fűtőerőmű Kft., SOTÁV Kft., Soproni Fűtőerőmű Kft., JOULE Kft., Csornai Hőszolgáltató Kft., RAS Kft. Kapuvár 27

75


A földrajzilag elszórtan több telephellyel rendelkező intézmények esetében különösen fontos feladat egy megfelelően felépített és üzemeltetett hírközlő rendszer kialakítása. A megyében az elmúlt öt évben a telefonnal való ellátottság mind vezetékes, mind mobil telefonok területén ugrásszerűen megnőtt. A 100 lakosra jutó fővonalak tekintetében az 1990-es adatsorhoz képest (88 db/100 lakos) ugyanezen arányszám 1998-ra mintegy 339-re nőtt. A telefonnal ellátott lakások aránya az évtized első évében még csak 18,6%-ot jelentett, 1998-ban a megye egyéni fővonallal ellátott lakásállománya 77,6%-ot képezett. A MATÁV Győr-Moson-Sopron megyét érintő fejlesztései közül érdemes megemlíteni a korszerű optikai kábelek lefektetését (a Szigetközben, illetve korábban Sopron és Kapuvár, valamint Győr és Mezőörs között). Győr területén egy optikai gyűrű már teljesen, míg egy másik részben megépült, ezek 2000-2003 után korszerű egyutas, illetve kétutas adatkommunikációs ellátást biztosítanak majd, elsősorban üzleti előfizetők részére. A szolgáltató 2000. évi tevékenységében meghatározó volt az ISDN előfizetők körének növelése. (Ennek támogatására Győr, Mosonmagyaróvár és Csorna távbeszélő központjában is ISDN kapacitásbővítést hajtottak végre.) 2000.szeptemberének végén a megyében több mint 2300 egyéni és csaknem 10 ezer üzleti ISDN "fogyasztót" tartottak nyilván. Hálózatrekonstrukciós munkálatok folynak Győr környékén, Ménfőcsanakon, Gyirmóton, Likócson is, melyek többek között szintén az ISDN szolgálatások mind szélesebb körű igénybevételi lehetőségét szolgálják. A cég jelentős hálózatfejlesztéseket folytat Sopronban is, ahová 2000-ben EWSD központ települt. Folyamatosan zajlik emellett az 1995 és 1997 között létesült RLL (fix telepítésű, vezeték nélküli előfizetői rendszerek) állomások korszerűbb, vezetékes illetve GSM szolgáltatásokkal történő kiváltása is. Ennek elvégzésére a MATÁV 2003. novemberéig kapott határidőt. A megyében érintett kb 3300 állomás kiváltásából már 1100 megtörtént. A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF)30 keretében az elmúlt öt évben ugrásszerűen megnőtt az internethez csatlakozó számítógépek száma a felsőoktatási, kutatófejlesztőhelyek, közgyűjtemények és egyéb oktatási, tudományos és kulturális szervezetek mind magasabb létszámú bekapcsolása miatt. Jelenleg egy központi mag és 26 HBONE regionális központ létesült Magyarországon, mely keretében a győri régió központja a győri Széchenyi István Főiskolán a soproni régió központja az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetében található. Ezen csomópontoknak a NIIF Központjával való kapcsolatot Győr esetében az 1 Mbps, soproni viszonylatban 128 kbps gerinckapacitású vonal jelenti. A megyében a következő szervezetek csatlakoznak a győri csomóponthoz: Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola31 Gyõr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri Püspöki Hittudományi Főiskola Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Győr Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Mosonmagyaróvár32 Pannonhalmi Bencés Gimnázium Szent Gellért Hittudományi Főiskola, Pannonhalma Széchenyi István Főiskola, Győr 30

NIIF Programról szóló 95/1999. (VI.23.) Korm. rendelet Az 1999-es felsőoktatási integráció után a Nyugat-Magyarországi Egyetem része. 32 Az 1999-es felsőoktatási integráció után a Nyugat-Magyarországi Egyetem része. 31

76


A soproni csomóponthoz a következő három szervezet tartozik: Soproni Egyetem, Sopron33 Benedek Elek Pedagógiai Főiskola, Sopron34 MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézete, Sopron A kistelepülések elérhetőségét a Megyei Közoktatási Információs Rendszer kiépülése, a teleház-program35, valamint a Bécsi Ablak (hét végpont) projekt lehetővé tette és a jövőben is lehetővé teszi, hogy elérhetőségük a nagyvilág számára megoldott legyen. A megyében mintegy száz telepített helyen érhető el az elektronikus levelezés és az internetszolgáltatás. A mobil telefonok esetében a mindhárom szolgáltató (Pannon GSM, Westel, Vodafone) a megyében megfelelő elérhetőségű. Az évtized első felében a 900 MHz-es frekvenciatartományban indultak el a rádiótelefon rendszerek, azonban ez a tartomány nem bizonyult elegendőnek: a növekvő igény kiszolgálása érdekében nyitottak meg egy újabb frekvenciablokkot az 1800 MHz-es sávban. Ugyanazok a GSM rendszerek üzemelnek, csak egyidőben több telefon képes működni, ezzel is megkönnyítve az adatforgalmat. Hulladék A kommunális hulladék gyűjtése és szállítása az elmúlt években akár megnyugtatóan is alakulhatna, hiszen 1998-ban a rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya elérte a 90%-ot; azonban a települések határán csúfolkodó illegális hulladéklerakók látványa lehangoló. A megyében több százra tehető azon engedély nélküli lerakások száma, amelyek felszámolása sürgető feladatot ró az önkormányzatokra. A problémát tovább fokozza, hogy egyes térségi lerakók (Csorna, Mosonmagyaróvár, Szil) megteltek. A megoldás új regionális lerakók kiépítésében rejlik. „Új, települési hulladék lerakására szolgáló létesítmény kizárólag térségi célokra építhető.” 36 Jelenleg Jánossomorján és Szakony mellett folynak a munkálatok ezügyben, melyek szép példái a térségi összefogásnak37. Gazdasági hasznuk – szakonyinak – a meglévő, közeli regionális lerakók38 miatt nem egyértelmű, de az elhatározás példaértékű. A jánossomorjai depónia várhatóan a késő ősszel működni kezd, és ezzel egyidőben megkezdődhet a csornai, a mosonmagyaróvári és a szili lerakók gyors rekultiválása. A jánossomorjai mintegy hatvan település hulladékát fogja kezelni. A meglévő lerakók esetében figyelembe kell venni a szabad kapacitást, a művelési módot és a depóniagáz hasznosítási lehetőségeket, a lerakó telítettsége esetén mindenképpen gondoskodni kell a rekultivációról. Győrben és Sopronban a háztartási és kommunális hulladékok energetikai hasznosítása biogáz termelés formájában megoldott. Szintén megoldást jelenten a hulladékudvarok kialakítása, illetve a szelektív hulladékgyűjtéshez szükséges tárolók beszerzése39. Szükséges lenne a szelektív módon gyűjtött hulladék további 33

Az 1999-es felsőoktatási integráció után a Nyugat-Magyarországi Egyetem része. Az 1999-es felsőoktatási integráció után a Nyugat-Magyarországi Egyetem része. 35 Jelenleg a megyében tizennyolc teleház működik, melyet a megyei önkormányzat koordinál, és további három másik településen (Bezenye, Börcs és Kunsziget) is példaértékűnek számít a más forrásból felépített teleház. 36 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 19. § (4) pontja. A 2001. január 1-jén hatályba lépett 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról megvalósította a szakterület átfogó szabályozását, úgy hogy az uniós csatlakozásunk fő feladatát, a jogközelítést is teljesíti.36 37 „Huszonnégy település megyéken átívelő összefogása” címmel jelent meg a Kisalföld 2000. július 10-i számában a hír, miszerint hét megyei és 17 vasi település Csepreg gesztorságával regionális hulladéklerakót épít. A megyei települések a következők: Zsira, Szakony, Gyalóka, Und, Répcevis, Egyházasfalu és Sorponhorpács. 38 Szombathely, Sárvár, Kőszeg településeken szintén terveznek illetve már működik lerakó. 34

77


sorsának ismerete is, hogy valóban elfogadtassák eme módszert a településeken élőkkel. Szükséges a cégek ellenőrzése is, hogy ők hová viszik a szemetet, mi lesz a szelektíven gyűjtött hulladék útja. Környezeti állapot A levegő állapota40 Győr-Moson-Sopron megyében a légszennyező anyagok kibocsátásának mérésével az Északdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség foglalkozik. A megyei helyzetre jellemző, hogy az 1079/1993. (XII.23.) Korm. határozat alapján előindított Levegőtisztaság-védelmi Ágazatközi Intézkedési Program 1994-97. évekre szóló feladatainak végrehajtása nyomán jelentősen csökkent a határérték feletti légszennyezést okozó szennyező kürtők száma. Ennek ellenére még mindig szép számmal vannak a megyében olyan létesítmények, melyek szennyező anyag kibocsátása a határérték felett van. Ezért további feladatként jelentkezik az említett országos program szerinti szennyezett levegőjű települések közé sorolt Győr és Sopron határérték felett kibocsátó üzemeinek emissziójának csökkentése. Az 1988-1992 között a légszennyező anyag kibocsátások csökkenése volt megfigyelhető. A gazdaság élénkülésével összhangban azonban a kibocsátás újra fokozatosan növekedésnek indult. Az elmúlt években a légszennyező-anyag kibocsátás alakulását nagymértékben befolyásolta a földgázhálózat gyorsütemű kiépülése, amely számos előnye mellett a nitrogénoxidok kibocsátásának növekedésével járt együtt. A megyében egyre inkább meghatározó szerephez jut a közlekedési légszennyezés, a térség tranzitjellegéből adódó nagyfokú igénybevétele és az országos átlagot meghaladó gépjárműsűrűség miatt. Ennek szerepe az összemisszión belül erőteljesen növekszik, főként a főútvonalak mentén okoz komoly levegőromlást. A lakosság tevékenységéhez kacsolódó egyéb technológiai jellegű kibocsátások elenyészőnek tekinthetők. A fővárosban már a bevezetés fázisában lévő levegőminőség-tervezési és –szabályozási eszközrendszer modellprogram alkalmazása – „bár a méréseket nem helyettesítheti – nagy haszonnal járna”41. Kiépítése a megye városaiban tőke- és időigényes feladat, mely létrehozása a megyei programban támogatandó. A levegő minőségének ellenőrzését az ÁNTSZ megyei Intézet végzi, mint kötelezően ellátandó feladatot42 az Országos Immisszió-mérő Hálózat keretében a megye három nagy városában (Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár) történik rendszeres levegőszennyezettség-vizsgálat43. Ezen vizsgálatok eredményeként a következőket állapították meg: - a kén-dioxid szennyezettség mértéke Győr esetében az előzőévekhez képest számottevően nem változott, Sopronban „határozottan csökken”44, Mosonmagyaróvár esetén pedig szintén csökkent; összességében megfelelőnek minősül.

39

A kilencvenes évek közepén Sopronban, az évtized utolsó éveiben Győrben indult mintaprogram a szelektív hulladék gyűjtésére. A lakosság kedvezően fogadta mindkét városban a programot és megkezdődött azok kiterjesztése a városok egész területére. 40 Forrás: ÁNTSZ Győr-Moson-Sopron megyei Intézete: Győr-Moson-Sopron megye egészségképe 1991-1996. és Dr. Bajtay András, megyei tiszti főorvos: Tájékoztató Győr-Moson-Sopron megye egészségi állapotáról 1998. 41 Forrás: Kisalföld, 2000. április 4. Modellprogram a tisztább levegőért. 42 1991. évi XI. törvény alapján 43 Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ülepedő por, szálló por, ólom és kadmium viszonylatában. 44 Forrás: Kisalföld, 2000. július 21. Asztmát okozhatnak a séták.

78


-

a nitrogén-dioxid esetében Sopron és Mosonmagyaróvár esetében növekedett a szennyezettség, Győr esetében nem jellemzően, azonban mindhárom szennyezettnek tekinthető. A kiváltó ok a közlekedés. ülepedő por szennyezettségét tekintve megfelelő minősítést kaptak az ÁNTSZ szakembereitől a vizsgált városok. szálló por tekintetében Győr szennyezett, a többi városra ezen tényezőt nem vizsgálták.

Zajártalom Ipari eredetű zaj A korábbi évekhez viszonyítva az ipari üzemek zajállapotában lényeges változás nem történt. Ennek oka a régi, nagy múltú, jelentős területfoglalású, belterületen lévő nagyüzemek visszafejlesztésének illetve kitelepítésének hiánya. A közelmúlt ipartelepítési koncepciójának megfelelően kialakított ipari parkokban az újonnan megvalósuló vállalkozások már az előírásoknak megfelelően működnek. Közlekedési zaj A korábbi évek gyakorlatával ellentétben közlekedési zajvizsgálat utoljára 1994-ben történt. A vizsgálatot három településen (Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron) végezték el. A zajszint a megengedett egészségügyi normákat mind a nappali (60;65 LAeq dB), mind az éjszakai (50;55 LAeq dB) időszakban meghaladta. Jelenleg a legrosszabb a helyzet Mosonmagyaróvár átkelési szakaszán, Hegyeshalom és Rajka irányában, ahol a határértékhez viszonyított túllépés a 10 dBt is meghaladja. A Győr-országhatár közötti autópálya megnyitása zajvédelmi szempontból nem hozta meg a kívánt eredményt, mivel a forgalom döntő többsége továbbra is az 1. sz. főút nem fizető szakaszán bonyolódik. Ugyanakkor az M1 autópálya Győrt elkerülő szakaszának, illetve a 84. sz. főút Sopron tehermentesítő szakaszának megnyitása javulást eredményezett a belterületi utak mentén. A vasúti közlekedés területén a Budapest-hegyeshalom fővonal rekonstrukciójával kapcsolatban merültek fel problémák, elsősorban a sebesség és a forgalom növekedése miatti. A meglévő nyomvonalon végrehajtott fejlesztés a teljeskörű zajvédelem megvalósítását behatárolta. Felszíni és felszín alatti vizek állapota A felszíni vizek országos vízminőségi monitoring hálózatának működtetése lehetővé teszi a Duna és vízgyűjtőjén a vízminőségi állapotváltozás nyomon követését. A vizsgálatokba vont megye területén lévő felszíni vizek: - Fertő-tó - Rákos patak - Ikva patak vízgyűjtője - Hanság-főcsatorna – Rábca - Marcal - Rába - Mosoni-Duna – Lajta - Cuhai Bakonyér - Duna-főág Az ÁNTSZ jelentései szerint ezen vízfolyások mindegyike szennyezett, egyes részeken találhatók „tűrhető” kategóriájú helyek is. Ezeken a folyóvizeken túl számos kisebb-nagyobb tó, belvíz- és öntözőcsatorna és egyéb vízfelület található. Ezek egy része állami kezelésben, más része önkormányzati vagy társulási

79


tulajdonban van, míg található magánkézben lévő vízfelület is a megyében. Ezek hasznosítása a tulajdonosok feladata éppúgy, mint a megfelelő védelem biztosítása is. A megye területén közel 850 km hosszúságú belvízcsatorna és húsz stabil szivattyútelep biztosítja a terület belvízmentesítését és 280 km hosszúságú vízfolyás hivatott a hely- és dombvidéki területek vízkármentesítésére. Azonban a hiányzó belvízcsatornák kiépítése nagy teherként hárul a településekre, melyekre a megyei területfejlesztési tanács CÉDE keretéből lehet forrás igényelni. Árvízvédelem területén 355 km állami kezelésű árvízvédelmi fővédvonal biztosítja a védelmet. Az állami védműveken kívül önkormányzati kezelésű kb. 6 km hosszú körtöltés. A Duna, Rába, Mosoni-Duna, Marcal, Répce árapasztó mentén a Lajta menti (36 km hosszúságú) védvonalak kivételével egybefüggő rendszert alkotnak, amelyhez a Rába és Répce árapasztó mentén még Vas és Veszprém megye területére eső töltésszakaszok is csatlakoznak. A megyén belül mintegy 1500 km2 – a megye területének harmada – terület veszélyeztetett az árvizek által. Az árvízvédelemben a Duna és Rába árvizei meghatározóak, visszaduzzasztó hatásuk a mellékfolyásokon is meghatározó. A folyamszabályozási fejlesztések elvégzése szükséges az árvizek levonulásának javítása érdekében. A 2014/2000. (II.2.) Korm. határozat a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztéséről rendelkezik az Integrált Folyógazdálkodási Program feladatairól, mely a megyében is jelentős feladatot ró a vízügyi szervekre. Ezen kívül számos jogszabály foglalkozik a vízgazdálkodás45 feladataival (vízkárelhárításon és a vízkészlet-hasznosításon keresztül a szennyezési és minőségi problémákig), mely kifejtése ágazati feladat, nem e program feladata, csak az elvek adaptálása.46 A megye vízterületének sajátossága, hogy vízgyűjtő területeik ország- és megyehatáron átnyúlnak. Emiatt kiemelkedő jelentőségű a vízminőség mérési és vízvédelmi feladatok összehangolása a szomszédos két országgal, Ausztriával és Szlovákiával is. A Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló egyezmény az ún. Szófiai Konvenció (1994), melynek hatálya kiterjed a Duna menti országokra – így a nem EU tagállamokra is. E konvenció jóváhagyásáról a 74/2000. (V.31.) Korm. határozat döntött. A határ menti együttműködés szempontjából fontos „A határokat keresztező vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról” intézkedő ún. Helsinki Konvenció (1992) is. A határvizek közös vizsgálati rendszere mind az osztrák-magyar, mind a szlovák-magyar viszonylatban fontos. Az Osztrák-Magyar Határvízi Bizottság munkája kiterjed a Fertő-tó, a Lajta, a Rákos és Arany vízfolyásokra, melyekre közös vízminőség elemzéseket és értékeléseket végeznek. A Szlovák-Magyar Vízminőségi Bizottság 1989 óta végzi a Pozsony-Budapest közti Duna szakasz környezetállapot megfigyelési programját, melyben a Környezetvédelmi Felügyelőség is részt vesz.

45

1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról. Az EU vízgazdálkodási politikája jelenleg nagyszabású változás előtt/alatt áll. 2000 szeptemberében elfogadták az ún. Keretirányelveket, amelynek hatályba lépése után (azaz az EU hivatalos lapjában történő megjelenés után) meghatározza majd a térség vízgazdálkodását. Ez a Keretirányelv vízgyűjtő szemléletű és a vízi környezet egészére kiterjed, a vízkészletektől, a vízminőségen át, az ökológiai szempontból történő minősítésig. A Keretirányelvek konkrét határidőket is tartalmaznak, melyek közvetve érintik a területfejlesztést is. 46 A vízi közművek (vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás) helyzetének bemutatása az épített környezet blokkban lett elhelyezve, mint jórészt antropogén tényező.

80


Mindezeket tovább erősítik azok a nemzeti, megyei és kistérségi szintű együttműködések, melyeket bővebben a Természetvédelmi területek – Duna menti Nemzeti Park című blokkja elemez. A felszín alatti vizek vízminősége védelme alapvetően befolyásolja a megye vízgazdálkodási feladatait. Közép-Európa egyik legjelentősebb vízbázisa található a Szigetköz területe alatt, mely vízkészlet a geológiai adottságok miatt felszíni szennyeződésre érzékeny, védelmi intézkedés nélkül fennáll a veszélye a szennyeződésnek. A megye településeinek jelentős részét a 8005/1995. KHVM tájékoztató szerint a sérülékeny környezetű vízbázisok területén fekvő települések közé sorolták. 1998-ban az ágazat egész GyőrMoson-Sopron megyét a magas talajvízállás miatt a vízbázis-védelemi kategóriába sorolta. A megyében a felhasználás módja szerint az alábbi víztípusok fordulnak elő, melyek ivóvízellátásra is alkalmasak: - rétegvizek: az átlagos napi ivóvízfogyasztás közel 60%-át biztosítják. A készletek meghaladják az igényeket. Távlati rétegvíz bázisként Dunakiliti, Dunaremete és Máriakálnok térsége a nyilvántartott terület. - parti szűrésű vizek: az átlagos napi ivóvízfogyasztás mintegy 30%-át termelik parti szűrésű kutakból. Távlati parti szűrésű vízbázisként Nagybajcs, Vének térsége és a Rába-part sávja Győr és Sobor között. - karsztvíz: az átlagos napi vízfogyasztás alig 10%-át adja a Fertőrákos környéki karsztvíz. Tartalék nem áll rendelkezésre. - meg kell még említeni a talajvizet, melyet a megyében egy helyen a soproni Somfalvi galériában termelnek. Azonban minősége jórészt alkalmatlan az ivóvíz szolgáltatásra. A megye északi részén a Szigetköz és térségében az ivóvízellátás a parti szűrésű vízkészletből és a sérülékeny rétegvízből történik. A Kisalföld területén előfordulnak sekély rétegvízre települt vízbázisok, Sopron térségében pedig ezeken kívül karsztvízre és talajvízre települt vízbázis is található. A 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló országos program jelenleg is tart, mely a stratégiai fontosságú vízkészlet minőségének megőrzésére indult. Az üzemelő és távlati vízbázisok előzetes számítással meghatározott védőterülettel rendelkeznek, számos vízbázis (öt üzemelő és két távlati) védelmi programja jelenleg is folyamatban van. A megyében a Mosoni-Duna mentén, Kimle és Máriakálnok területén végeznek felméréseket. Ezen vízbázisok védőterületének kijelölése korlátozásokat és esetenként intézkedéseket von maga után, melyek érinthetik a települési önkormányzatokat ill. a területen gazdálkodókat is. A vízbázis védelmi beruházások eredményeként megszülető intézkedési -, biztonságba helyezési terv alapján lehet majd megtudni, hogy milyen konkrét intézkedéseket kell hozni, ezek végrehajtása során szükségessé válhatnak korlátozások, szennyező források felszámolása, melyek végrehajtása költségigényes. Azonban minden beruházás a fenntarthatóságot tartja szem előtt, a jövő számára „kincset” jelentő vízkészletek feltárása és megőrzése kiemelten támogatott feladat. A megyében levő egyéb hasznosítású vizek közé tartozik a hévíz (gyógy- és ásványvíz) és a szabadidős tevékenységre végzésére, horgászatra alkalmas vizek (bányatavak és jóléti tavak, melyek speciális keverékei a felszíni és a felszín alatti vizeknek): - a megyei hévízkészletet mintegy húsz termálkút csapolja meg. A hasznosítási terület szállodai hévízellátás, fűtés, gyógyászat és fürdő.

81


-

a bányatavak száma (80-100 közötti) országos szinten is magas, vízminőségüket a meteorológiai viszonyokon kívül a talajvíz minősége, a tavak mélysége és a felszínen folyó tevékenységek hatásai befolyásolják.

Talaj A megyében jellemzően a réti öntéstalajok (Szigetköz, Csornai- és Kapuvári-sík) dominálnak az agyagbemosódásos erdőtalajok (Pannonhalmi-dombság, Répce- és Ikva-sík) és a réti csernozjomok (Mosoni-sík) előtt. A termőréteg vastagsága a megye területének több mint felén közel egyméteres, a Répce-sík valamikori erdőterületein van csak sekély (20-40 cm) termőtalaj. A megye területe több mint fele jó illetve közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, azonban e kedvező adottság mellett is a megye területéből a Kapuvári-sík és az Igmánd-Kisbéri medence a szélsőséges vízjárással jellemezhető, éppen azok melyek a legértékesebbek.47 A talajok minőségének romlása figyelhető meg az alábbi területeken:48 - Fertő-tó melletti déli magaspartok, Pannonhalmi-dombvidék: morfológiai, vízvezetővízzárórétegek váltakozása és a vízjárás megváltozása miatt csúszásveszélyes övezet - nyugati és déli hegyvidéki és dombvidéki területeken jellemző az eróziós talajpusztulás - Nagyszentjános-Bőny, Győrszentiván a laza homokszerkezet, felszántott területek: széleróziónak kitett területek, deflációs területek Megújuló energiaforrások Az Európai Unóban jelenleg 4-6% a részesedése az energiatermelésnek ez a fajta megoldás alkalmazása. Magyarországon a mai szint 3-3,6%, amit a magyar energiapolitikai elveknek megfelelően 5-6%-ra kell módosulnia az ezredfordulót követő években. A megyében a következő megújuló energiaforrás elemek felhasználására jelenleg is van példa:49 geotermikus energia hasznosítása: ➥ kertészetekben: Abda, Lébény, Lipót, ➥ termálmedencék üzemeltetése: Lipót, Győr, Mosonmagyaróvár, Kapuvár, Csorna ➥ fűtési és használati melegvíz: Győr, Mosonmagyaróvár, Csorna ➥ távfűtési célok: Kapuvár biogáz hasznosítás ➥ Győr: helyben épületfűtés és járművekben komprimált állapotban üzemanyagként ➥ Sopron: műhely és irodaépület fűtésére használják. Biomassza ➥ kazántüzelésre: CARDO Bútorgyár, CEREOL Növényipari Kft, Tanulmányi ÁEG, Sopron, Fertőmenti Mgtsz, Hegykő biodízel: mosonmagyaróvári Első Repce Szövetkezet kísérletei napenergia hasznosítás ➥ közvetlen fűtésre és melegvíz készítésre: Mindszenty József Gimnázium és Népfőiskola, Mezőőrs; Németh László Népi Akadémia, Sopron szélenergia vízenergia hulladékok energetikai hasznosítása. energetikai ültetvények: Soproni Egyetem kutatásai 47

A talajértékszám területi alakulását figyelembe véve. Talajértékszám: különböző talajok természetes termelékenysége a legtermékenyebb talaj termelékenységének %-ában. 48 Forrás: Győr-Moson-Sopron megye területrendezési terve – Program. VÁTI Kht. 2000. 49 Forrás: MTESZ Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete: Győr-Moson-Sopron megye energetikai programja 1999.

82


A MTESZ gondozása alatt elkészült energetikai program és a PHARE CBC keretében támogatást nyert "Megújuló energiák feltárása és hasznosítási javaslata a határ menti energetikai együttműködés számára" projekt részletes megoldásokat tartalmaz, melyeket jelen program is támogatni kíván. Természeti állapot Pozitív eseményként lehet értékelni azokat a szabályozásokat, melyek az elmúlt időben napvilágot láttak.50, illetve a számos nemzetközi egyezmények, stratégiák, továbbá környezet- és természetvédelmi világszervezetek (UNEP, IUCN stb.) szakmai irányelveinek elfogadása51. 21. táblázat Győr-Moson-Sopron megye védett területei, 1998 Nemzetközi egyezmények hatálya alá eső védett területek (UNESCO MAB Program): Fertő-tavi bioszféra rezervátum 12542 ha, magterület 375 ha. Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelme - a Ramsari 1996 1998 Egyezménynek megfelelően: Fertő-Hanság Nemzeti Park területéből 2870 ha 8432 ha Országos jelentőségű védett területek 40821 ha 40910 ha Helyi jelentőségű védett értékek, területek (1996) 23 db: 368 ha 24 db: 379 ha Forrás: Tények Könyve Zöld 1998., KSH Környezetstatisztikai Adatok 1998.

A védett területek (21. táblázat) megóvása érdekében a környezeti károk felszámolását, a rekultivációkat meg kell kezdeni, és ösztönözni kell az önkormányzatokat a mind több helyi egyedi tájérték kijelölésére. Nagy előny egyrészt, hogy a megye környezeti- természeti állapotának védelmével, annak alakításával számos civil kezdeményezés foglalkozik, másrészt a Soproni Egyetem és a győri SZIF berkein belül egyre népszerűbb a környezeti szakemberek képzése, amely a jövő generációjának környezettudatos gondolkodását és cselekvését mind jobban megalapozza. A Fertő-táj Világörökség részeként való említése a Fertő- környék egésze számára rendkívüli elismerést jelenthet: a magyar részről a világörökségi felterjesztésbe az alábbi területek kerültek: Fertő-Hanság NP Fertő tavi része, Fertőd, Fertőrákos és Nagycenk műemléki területei, osztrák oldalon a Ramsari Egyezménnyel védett területek és Ruszt belvárosa.52 A természetvédelmi területek növelése csak a már meglévők maximális védelme mellett képzelhető el, a Fertő-Hanság NP Világörökséggé nyilvánítása, a kistérségi szinten jelentkező naturpark, ökopark, bioszféra rezervátum elképzelések összehangolása mindenképpen szükséges mind természeti, mind gazdasági oldalról.

50

1996. évi LIII. tv. a természet védelméről, Nemzeti Környezetvédelmi Program és Akcióterv (83/1997. sz. Ogy. Hat.), Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció, Nemzeti Természetvédelmi Alapterv 51 Berni Egyezmény, Riói Egyezmény, Ramsari Egyezmény, Bonni Egyezmény, Washingtoni Egyezmény…stb. 52 Forrás: A 2000. július 7-i közgyűlés 18. napirendi pontjának írásos anyaga.

83


4. keretes írás Mi is az a bioszféra rezervátum? A bioszféra rezervátumok az egyes országok kormányai által jelölt és a UNESCO MAB (Man and the Biosphere) programja révén elismert és hálózatba szerveződő földi, partmenti vagy vizi ökológiai rendszerek jellegzetes részét képező olyan nagyobb kiterjedésű védett földterületek, melyek a természetes környezeti értékek megőrzésén kívül felkarolják a tudományos kutatás, megfigyelés, oktatás és képzés feladatköreit is. A bioszféra rezervátumok világhálózata (The World Network of Biosphere Reserves) pillanatnyilag (2000. novemberi adat) 94 ország 391 bioszféra rezervátumát fogja össze. A csatlakozni kívánóknak az alábbi ábrán bemutatott szerkezetnek megfelelően célszerű kialakítaniuk rezervátumaikat: Bioszféra rezervátumok zónái Természetvédelmi magzóna Természetvédelmi pufferzóna Átmeneti zóna Emberi települések Kutatási terület Megfigyelési terület Oktatási felhasználás Fenntartható tájhasználat

A magzónát a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, a pufferzónát táj-, természet- és környezetvédelmi szempontú gazdálkodás jellemzi. Az átmeneti zóna településeknek, termőföldeknek, és a területre jellemző gazdasági hasznosítási lehetőségnek is otthont adhat. Ez utóbbi zónát az UNESCO bioszféra rezervátum megjelölése nem ismeri el, inkább csak egy javasolt megközelítés a védett illetve gondozott területek és a rezervátum környezetének harmonikus együttműködése elősegítése céljából. A bioszféra rezervátumok köréhez való csatlakozás további nemzetközi védelmet nem biztosít az érintett területeknek, ezért azok jogi védelméről - ha az más jogcímen (pl. nemzeti parki státusz, stb.) nem biztosított - a megfelelő formában az egyes országoknak maguknak kell gondoskodniuk. A magyar jogszabályok szerint bioszféra rezervátum kijelölését a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 29. §-a szabályozza. Eszerint a tudományos értéket képviselő nemzeti park, tájvédelmi körzet illetve természetvédelmi terület, vagy azok egy meghatározott része minősíthető miniszteri rendelet alapján bioszféra rezervátummá. Magyarországon jelenleg a következő területeken léteznek – nemzetközileg is elismert - bioszféra rezervátumok, melyek persze nem az egész területet jelölik hanem annak meghatározott területét. (zárójelben a cím elnyerésének éve) • • • • •

Aggtelek (1979) Hortobágy (1979) Kiskunság (1979) Fertő tó (1979) (bioszféra rezervátum 12542 ha, melyből magterület 375 ha.) Pilis (1980)

1999-ben Győr-Sokoró-Pannonhalma Bioszféra Rezervátum kialakításáért kezdeményezés indult el a megyében, melyet a Sokoró Ökológiai Park Alapítvány menedzsel. A programban érintett települések (21) együttműködési szándéka kifejezi a térség fejlesztésének szükségességét, a környezet- , természet- és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe, mely elősegíti a az idegenforgalom fejlődését, ezzel hatást gyakorolva az előtérbe helyezett helyi termelési és kulturális hagyományok szerepének növelésére. (Forrás:) A kialakításra tett javaslattól a miniszteri minősítésig számos helyzetelemzés, koncepció és program készül el, melyek hosszú távon az ott élők életminőségének javulásához vezetnek. A társadalom bevonása ezekbe a döntési folyamatokba éppen ezért kiemelt fontosságú és befolyásoló. Forrás: The Seville Strategy for Biosphere Reserves, Biogenetic Reserves and Biosphere reserves in Austria Summary and Resume és Phare CBC – A hármashatár régió területfejlesztési stratégiájához kapcsolódó helyi workshop ötletbörze gyakorlata

84


Az 1996-os megyei koncepcióban megfogalmazott Duna menti Nemzeti Park ezidáig (2001. február) még nem valósult meg, azonban a Szigetköz problematikája számos fórumon azóta is napirenden van. Duna menti Nemzeti Park kialakítása a Szigetköz területén Kormányzati és megyei szintű határozatok egyöntetűen megfogalmazták, hogy a Szigetköz és térsége számára a Nemzeti Park kialakítása szükséges. A Dunával kapcsolatos egyes nemzetközi környezetvédelmi feladatokról szóló 28/1991. (IV.30.) Ogy. határozat 2/a. pontja kimondja, hogy „a Duna Bécs-Gönyűi szakaszán az Osztrák Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság hozza létre a közös Dunai Nemzeti Parkot” és a 3406/1991. Korm. határozat 2. pont alapján tegyen meg minden intézkedést ezügyben. A Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi és területfejlesztési kérdése tárgyában született 69/1992. (XI.6.) Ogy. határozat 2/h. pontja értelmében meg kell vizsgálni „annak a lehetőségét, hogy a Fertőtavi Nemzeti Parknak része legyen a hansági és szigetközi tájvédelmi körzet is, mint közös vízgyűjtőn lévő tájegységek.” 1993-ban a Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat megbízásából az Urbanitás Kft. készítette el a Fertő-Hanság Regionális Tervet, mely szerint az akkori Fertő tavi Nemzeti Parkra vonatkozó előírásokat a Hanság Tájvédelmi Körzetre is kiterjesztenék. Ez 1994ben meg is történt és azóta mint Fertő-Hanság Nemzeti Park létezik ez a védett terület.

Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés 27/1999. (IV.9.) KH számú határozata is megerősíti ezeket a felsőbb szintű törekvéseket és „szükségesnek tartja, hogy a Kormány a Szigetközi Tájvédelmi Körzetből – az Országgyűlés 28/1991. (IV.30.) határozat alapján – hozzon létre Nemzeti Parkot54. A két jogszabályi rendelkezés között eltelt időszakban a nemzeti szintű fejlesztési dokumentumok között került elfogadásra a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, melynek 28. §-nak (2) pontja definiálja a nemzeti park fogalmát, a (6) és (7) pontja pedig a kialakításának speciális jellemzőit rögzíti. A nevezett törvény 53. §-a alapján kidolgozott Nemzeti Természetvédelmi Alapterv a Szigetközre folyamatos monitoring tevékenységet jelöl ki feladatként a Nemzeti Biodiverzitás Monitoring Program keretében. Az 1996. évi XXI. törvény - a területfejlesztésről és a területrendezésről - 9. § (b) pontja alapján nyert kidolgozást az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK), melyben a Szigetköz kapcsán - és a Nemzeti Környezetvédelmi Program céljainak területfejlesztési vonatkozásait tekintve – többek közt a következő található „a világ vagy nemzetközi viszonylatban ritka víztipusok természetközeli állapotban megmaradt képviselőinek megmentése célt és feltételt egyaránt jelent a területfejlesztés számára.” A jelzett időszak alatt erre a területre számos térségi szintű koncepció és terv született, melyek a magyar oldali Szigetközi Tájvédelmi Körzetre vonatkoznak, és az idézett Korm. határozat 3. pontjának figyelembe vételével készültek el: 54

A két eltérő szintű rendelkezés alapvető különbsége, hogy a Közgyűlés ugyan utal az Ogy. határozatra, azonban csak a Szigetközi TK területét emeli ki oly módon, hogy az eredeti együttműködő partnereket egyértelműen nem jelöli meg (Szlovákia, Ausztria).

85


1993 februárjában kidolgozásra került a Dunai Nemzeti Park és térsége regionális és tájrendezési terve – vizsgálati munkarésze, majd júliusban a vizsgálati összefoglalója is, mely munkafolyamatában a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszéke (KÉE-TTT, Budapest) és számos szakértő vett részt. 1993 szeptemberében – jórészt az előző tervezői team és partnerként az MTA RKK Északdunántúli Osztálya, Győr – elkészítette a Szigetköz rehabilitációs és fejlesztés koncepciója a 69/1992. (XI.6.) Ogy. határozat 1. pontja alapján. 1996-ban az MTA RKK Nyugat-magyarországi Intézete gondozásában készült el GyőrMoson-Sopron megye területfejlesztési koncepciója, melyben a Kormányzat kompetenciájában tartozó célok55 között fogalmazzák meg a Duna menti Nemzeti Park elgondolást, amely „egy egységes szemléletű – a szabályozási elvekben és a gyakorlatban egymásra épülő – természetvédelmi és tájhasznosítás új lehetőségeket kínálhat az együttműködésekben, hidat képezhet a vélt vagy valós nézeteltérések között északi szomszédainknál, de nagyszerű példája lehet a trilaterális együttműködésnek is.” A Nemzeti Park gondolatát elindító 1991-es Ogy. határozat és az azt megerősítő 1999. áprilisi megyei közgyűlési határozat elfogadása után újabb négy jelentős – egy nemzeti56, egy nagytérségi és két megyei szintű - dokumentum készült el, melyek kihatással vannak (lesznek) a szigetközi térségre. - A tervezett Dunai Nemzeti Park (Szigetköz) és térsége területrendezési terv – előkészítő fázis, Egyeztetési anyaga, mely 1999 augusztusában készült el az FVM Terület- és Településrendezési Főosztálya megbízásából. A tervezői csoport (KÉE-TTT, Budapest) az 1993-as fejlesztési terv és a koncepció gazdája. Az egyeztetési anyagot számos bírálat érte az adatok pontatlansága, a nemzeti park területre vonatkozó hatásainak kimutatása miatt. A véleményezők szerint a „Nemzeti Park létrehozása nem időszerű. Ennek okát abban látják, hogy nagyon sok nyitott kérdés van Szigetközzel kapcsolatban.57” „A térség polgármestereiben az a vélemény alakult ki, hogy a Nemzeti Park létesítése akkor lesz időszerű, ha a feltételek megteremtődnek.58”

-

Az 1999. novemberi Országos Területrendezési Terv (OTrT) Egyeztetési anyagát az FVM Terület- és Településrendezési Főosztálya megbízásából a VÁTI Kht. készítette el. Ebben a dokumentumban kiemelten a Szigetközre vonatkozó megállapítást nem találtunk, a térképi mellékletek 13. számú térképén lévő jelzések erre a területre a „védett és védelemre kijelölt tájak övezete”, illetve „az ezeken kívüli mozaikos természetes és természetközeli élőhely komplexek övezete” jelleget jelöli.

-

Az 1999-ben az MTA RKK Nyugat-magyarországi Intézete koordinálásával és több külföldi szakértő közreműködésével készült el a magyar-osztrák-szlovák hármashatár menti

55

Idézett dokumentum, 38. oldal 7. Ajánlások a Kormányzati kompetenciába tartozó célokra, azok tartalmára fejezet, 7.3. Duna menti Nemzeti Park létesítése alfejezet. 56 A Szigetközt érintően nemzeti szinten a Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében több ágazati program is indult, melyek közül az egyik legfontosabbat a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet rögzíti a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről. 57 Részlet a Szigetközi Önkormányzatok Szövetségének 1999. szeptember 24-én megtartott közgyűlésén kiadott véleményéből. 58 Részlet a 12239/1999. számú Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács Elnökétől írt levélből Dr. Tompai Géza főosztályvezetőnek (FVM Terület- és Településfejlesztési Főosztálya).

86


területfejlesztési stratégia59. A leginkább Phare CBC forrásokra igényt tartó projektjavaslatok között szerepelt a Szigetközi Nemzeti Park létrehozásának gondolata is, melyet Alain Billand francia természetvédelmi szakértő ajánlására regionális (natur)parkként vettünk fel az ötletek közé. E tervezési munka keretében 1999 áprilisában négy szektorális (innováció és humán erőforrások, környezet és infrastruktúra, vidékfejlesztés és idegenforgalom, gazdaság és kisvállalkozások) és területi (Győr, Mosonmagyaróvár, Csorna, Fertőd) workshop szerveződött a megyei szereplők bevonásával. A francia szakértő elkészítette a Duna menti Nemzeti/Natur/Regionális Park, mint lehetséges Phare CBC nagyprojekt feladat-meghatározását (Term of Reference). Ez lehetővé teszi, hogy a 2000-2006 közötti időszakban a Magyar-Osztrák vagy a Magyar-Szlovák Phare CBC program forrásaira pályázni lehessen e nemes cél megvalósítására. Javaslata kialakítása során a Szietközi TK és a Fertő-Hanság Nemzeti Park vezetőivel, valamint a Soproni Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetével több alkalommal is konzultált. (1999. április, szeptember, október).

-

A megyei önkormányzat megbízásából a VÁTI Kht 2000. októberre készítette el GyőrMoson-Sopron megyei területrendezési terve – program, Egyeztetési anyagát. A rendezési terv 37. oldalán található Szigetközi Tájvédelmi Körzetről szóló rövid összefoglaló támogatja mind a 28/1991. (IV.30.) Ogy. határozat e területre szóló fejlesztési elképzelését, mind a megyei területfejlesztési koncepcióban alternatívaként felmerült „osztrák, szlovák és magyar Duna-szakaszon közösen kialakítandó Trilaterális Nemzet(köz)i (Örökségi) Park létrehozását.”

Az elképzelések közös megvalósítását a szlovák féllel kötött számos együttműködési megállapodás örökíti meg mind nemzeti, mind megyei és kistérségi szinten is. Ezek közé tartozik az 1997. évi XLIII. törvény, mely a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződés kihirdetését szövegezi. E törvény 9. Cikke (1) pontja mondja ki, hogy „A Szerződő Felek ….együttműködnek a környezet- és természetvédelemben abból a célból, hogy megelőzzék és csökkentsék a környezet szennyezését, különösen azt, amely átterjedhet az államhatáron.” Az 1999/17. Nemzetközi Szerződés a környezetvédelmi minisztertől már ennek figyelembe vételével íródott. Az Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a környezetvédelem és a természetvédelem terén való együttműködésről 2. Cikkelye felsorolja azokat a területeket, ahol különösen fontos az együttműködés: környezetpolitika, a környezet állapotának megfigyelése, környezeti nevelés, K+F, környezet és egészség, a természet és táj védelme, a környezeti elemek védelme, környezetbiztonság, hulladékgazdálkodás és integrált regionális környezetpolitika. Ezen területen belül nyert prioritást a határmenti területek problémáinak kezelése a területi tervezés és területrendezés eszközeivel.

2000 novemberében szándéknyilatkozatot írtak alá a szlovákiai Csilizközi Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása és a magyar Alsó-Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége képviselői, mely együttműködés területei között 4. pontként a környezet és természetvédelmet jelölték meg, „különös tekintettel a kialakítandó közös Dunai Nemzeti Parkra…”

59

Tri-border Strategy for the Austrian-Hungarian-Slovakian Tri-border Region. Draft Paper. December 1999

87


2001 januárjában alakult Hármas-duna Vidék Eurorégió – Győr-Moson-Sopron megye és a szlovákiai Csallóköz-Mátyusföldi Regionális Tanács - határon átnyúló együttműködéseiben a Szigetköz problémáinak kezelése bizonyosan nagyobb hangsúlyt fog kapni. A Szigetköz és térségét érintő előzmények felvonultatása után a Nemzeti Park elgondolást támogatva a következő kiegészítéseket tesszük: - a Nemzeti Park feltételeinek megteremtése a Szigetközben mind gazdasági, mind társadalmi téren konfliktushelyzetet okozhat. Ennek feloldása érdekében a természetvédelemért felelős szervek (Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei, a KöM Természetvédelmi Hivatala) a különböző helyi környezet- és természetvédő civil szervezetek, a helyi vállalkozások és a települési önkormányzatok között javasolt a párbeszéd elkezdése (folytatása), melyben minden nyitott kérdést tisztázhatnak a Dunával, a Nemzeti Parkkal kapcsolatban. - Ezen együttműködést az Őrségi Naturpark példáján keresztül, az ottani önkormányzatokkal és vállalkozókkal közösen kommunikálva célszerű véghezvinni. Az Őrség kiemelt figyelmet érdemel, hiszen a hármashatár menti térség összefogása példaértékű, a magyar oldal várhatóan 2002 tavaszára pedig megkapja a Nemzeti Park rangot. Ehhez azonban szükséges volt a naturpark feladatainak teljesítése miatti összefogás, problémák felismerése és kezelése. Nem elhanyagolható az a megszerzett tapasztalat sem, amelyet a pályázati források elnyerése érdekében el kellett sajátítania a vezetőségnek, illetve az a formálódó környezeti érzékenység és tudat, mely az ott élőket és gazdálkodókat egyaránt jellemzi. Mi is az a naturpark? „A naturpark egy európai mintára létrehozott, természetvédelmi alapú, szelíd turizmus és természetbarát erdő-, mező-, és vízgazdálkodó, értékvédő és ismeretközvetítő funkciókkal is rendelkező települések és egyéb térségi szereplők közötti területfejlesztési együttműködés.60”

-

A Szigetközben tervezett (viziturizmus) és megvalósult (Duna menti kerékpárút egyes szakaszai) turisztikai célú beruházások a térség „nyitását” feltételezi, a gazdasági élet és az ott élő lakosság megélhetésének fellendülését várják ezektől a lépésektől. Miután a természeti értékek, a Duna, a kulturális hagyományok és az ott élők vendégszeretete az odalátogatók számára különleges vonzerővel bírnak, az idegenforgalom kínálati oldala szintén adottak. A természetvédelem előírásainak betartása és betartatása a társadalomtól elvárható és elvárt kritériuma, melyet az ismeretterjesztésnek, a különböző szinten történő oktatásnak is fel kell tudni vállalni (a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv alapján).

60

Forrás: Az Őrség-Raáb-Goričko Naturpark őrségi-vendvidéki részének komplex fejlesztési terve. Reginnov Tanácsadó Kft, Vasvár

88


5. keretes írás Naturparkok hazai és külföldi példákon keresztül „…az Őrségi Naturpark elsődleges célja a területfejlesztés, amelyen belül különös jelentőséggel bír a környezetvédelmi alapokon nyugvó idegenforgalom, azonban az értékvédelmet és képzést biztosító szervezetfejlesztés mellett jelentős figyelmet kell fordítani a naturpark érdekeit szolgáló infrastruktúra fejlesztésére is.” Az Írottkő Naturpark létrehozásának mintájául a szomszédos Burgenland tartományban létrehozott Naturpark Geschriebenstein szolgált. A naturpark megvalósításának elindítását egy sikeres Phare CBC pályázat adta, így 1997 szeptemberében megalakulhatott a Naturpark, mely „…egy különösen értékes, jellegzetes tájegységet takar, általában természetvédelmi terület, amely kiemelt mértékben alkalmas pihenésre, a szabadidő eltöltésére, a természeti és kulturális értékek bemutatására. A naturpark kultúrtájegység, a vidék kihasználásának kímélő formája. A táj ápolása által megtartja jellegét, s egy speciális infrastruktúra kiépítésével (pl. túravonalak, tanösvények) a nagyközönség számára is nyitottá válik…” A burgenlandi tartományi törvény megfogalmazásában pl. „a naturparkok természetvédelmi területek, vagy azok részei ill. védett tájegységek, amelyek kiemelt mértékben alkalmasak a pihenésre, a szabadidő eltöltésére, az ezekhez kapcsolódó ismeretek közvetítésére, ahol megtalálhatók a szakirányú információ szolgáltatás és a természeti értékek kezelésének feltételei”. Ausztriában mára közel 30 naturpark alakult. 1995 októberében kezdte tevékenységét az Ausztriai Naturparkok Szövetsége (Verband der Naturparke Österreichs, VNÖ), mely a célok elérést segítő feladatok összehangolását, az együttműködések koordinációját stb. vállalta fel. Az ő megfogalmazásukban „…ez egy mintatáj, az adott régió jellegzetes kultúrtája, amely szépségével, különlegességével a környezetéből kiemelkedik. Fontos ismérve az, hogy a természeti és táji értékek az ember bevonásával kerültek megőrizésre…” Németországban jelenleg a 85 naturpark található, mely az ország területének mintegy 20%-át fedi le. A Német Naturparkok Szövetsége (Verbandes Deutscher Naturparke, VDN) 1963-ban alakult. Alapcéljuk a tájvédelem, a szabadidős tevékenység és a gazdasági szerkezet összhangjának megteremtése, ahol a súlypont a táj- és természetvédelemre esik. „A naturpark egy, csak rá jellemző, sajátos képpel rendelkezik, a tájjal összhangban lévő szabadidős célokat úgy valósítja meg, hogy azok a környezetet a lehető legjobban kímélik, a táj egységét megőrizik. A naturpark a környező területek számára „mintatáj”. A Szövetség mintegy tíz pontban foglalta össze a német naturparkok kiemelt feladatait, melyek közé tartozik többek között a természet védelme, gondozása és fejlesztése; a kulturális örökség megóvása; a környezet- és társadalombarát pihenés biztosítása; a természetbarát mező-, erdő- és vízgazdálkodás támogatása; a széleskörű környezettudatos magatartás kialakítása átfogó képzési és PR program révén stb. Forrás: Az Őrség-Raáb-Goričko Naturpark őrségi-vendvidéki részének komplex fejlesztési terve. Reginnov Tanácsadó Kft, Vasvár; Írottkő Naturparkért Egyesület; Die offizielle Internet-Praesentation des Verbandes Deutscher Naturparke (VDN), Niederhaverbeck; www.multimediateam.at/team/naturpark/index_napa.htm. „Naturpark Geschriebenstein – Was ist ein Naturpark?”

89


22. táblázat Összehasonlító táblázat a különböző típusú parkokról Nemzeti Park Naturpark EU természetvédelmi Direktívák által is elfoga- EU joggyakorlatban elfogadott dott a hazai törvényi keretek adottak nem ismert a magyar jogszabályi környezetben, azonban van rá példa a hazai gyakorlatban is felülről vezérelt, hivatali szinten irányított alulról kezdeményezett, térségi összefogáson alapul, választott testület törvényi szabályozásból adódóan a feladatok a feladat-meghatározás az együttműködő partnelehatároltak, szigorú rek kiváltsága, az elvárások és igények összehangolására várható konfliktusok a gazdaság, a társadalom és a gazdaság (főleg a turizmusra alapozva) – társadatermészet „képviselői” között (elzárt magterület, lom (ott élők és oda látogatók) – természet (védegazdasági tevékenységek korlátozása, építési tila- lem és nem tiltás, fejlesztés és nem akadály) harlom) móniájára való törekvés központi forrás, függés a többi NP-től az elosztási pénzügyi keretek leginkább EU-s forrásból, de rendszerben helyi forrásból is a környezeti érzékenység és a környezeti tudatos- természet-, tájszeretet, identitástudat formálódása ság a tiltások révén nehezebben alakul a közös feladatmegoldások révén jelenleg a legmagasabb fokú természetvédelem, természetvédelem különböző szintű védettségi mely mindent ennek rendel alá fokának összehangolása a társadalmi-gazdasági igényekkel a fenntarthatóság elvének mind magasabb szintű amennyiben teljesít minden feltételt, Nemzeti megjelenítése Park rangot is kaphat (Pl. Őrség)

2.3.4. Kistérségi szerveződések A kilencvenes évek elején elinduló kistérségi szerveződés folyamatához a megyék különböző módon álltak, az első években szinte nem tudták eldönteni, hogy szükségük van-e rájuk, vagy esetleg ezek a szerveződések ellensúlyként viseltetnek a megyével szemben Ne feledjük – az 1990-es évek rendszerváltásos “lázáról” van szó –, a megyeellenesség, a megyével való szembenállás, a megyei hatalomtól való félelem is meghatározó volt a szövetkezések alakulásában. Egyre világosabbá vált másrészről az is az önkormányzatok számára, hogy az integráció, a koordináció, s az ennek révén megvalósítható fejlesztések, beruházások a települések polgárainak érdekeit is szolgálja. Győr-Moson-Sopron megye egyike volt azoknak a megyéknek, melyekben a kistérségi szerveződések még az 1996. XXI. tv. előtt elkezdődtek. A megye vezetői korán felismerték e szerveződésekben rejlő partnerségi előnyöket, s azt, hogy a megye egyik legfontosabb feladata a szerveződések koordinálása. A megye részéről a partnerség felajánlása abban mutatkozik meg legjobban, hogy a társulásokban a Megyei Önkormányzat tagsági viszonyt ajánlott fel, amely tagdíjfizetéssel jár. A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat a megye területén megalakult mindazon kistérségi társulásnak tagja, amelyek a felajánlott partnerségi viszonyt elfogadták, s meghívták a megyét tagjaik sorába. Ezután a partnerség tagsági viszonnyá vált. A tagsági viszony tagdíjfizetéssel jár, a tagdíj mértéke évente 100 ezer Ft kistérségenként.

90


Jelenleg Győr-Moson-Sopron megye területén 14 kistérségi területfejlesztési társulás működik, melyek a következők: Alsó-Szigetközi Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása (térségközpont: Dunaszeg) Bakonyér Térségi Önkormányzati Társulás (térségközpont: Gönyű) Dél-Rábaközi Térségfejlesztési Társulás (térségközpont: Beled) Felső-Duna menti Önkormányzatok Térségfejlesztési és Tájrehabilitációs Társulása (Felső DUNATÁJ Társulás) (térségközpont: Dunasziget) Felső Mosoni –Duna menti Önkormányzatok Térségfejlesztési és Tájrehabilitációs Társulása (Felső MOSONI DUNATÁJ Társulás) (térségközpont: Máriakálnok) Fertőmenti Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása (térségközpont: Fertőd) Kis-Rábamenti Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása (térségközpont: Kapuvár) Nyugati Kapu Térségfejlesztési Társulás (térségközpont: Dunakiliti) Pannonhalma–Sokoró Térségfejlesztési Önkormányzati Társulás (térségközpont: Pannonhalma) Rábaköz–Tóköz–Hanságmente Településeinek Regionális Fejlesztési társulása (térségközpont: Csorna) Rábcatorok Regionális Fejlesztési Társulás (térségközpont: Ikrény) Répcemente és Kavicstakaró Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása (térségközpont: Iván) Sokoróalja Önkormányzatainak Térségfejlesztési Társulása (térségközpont: Tét) Szigetközi Önkormányzatok Szövetsége (térségközpont: Darnózseli)

Alakulásuk a kilencvenes évek elejétől szinte napjainkig tartott, 1998-ban alakultak a legfiatalabbak. Megalakulásukat két mérföldkőhöz érdemes igazítani, az egyik a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Koncepció elkészítése, illetve a Megyei Közgyűlés által való elfogadása, a másik az 1996. évi XXI. a területrendezésről és területfejlesztésről szóló törvény. Ez a két időpont közel esik egymáshoz, mégis a koncepció elfogadása már erős alakulási hullámot indított el a megyében, ugyanis a koncepció a megyében 14 területi kutatásokkal, térkapcsolat vizsgálatokkal alátámasztott kistérséget definiál, e lehatárolás csupán sugallta a későbbiekben megalakuló kistérségi társulások földrajzi határait, segítséget adott a társulási folyamathoz. A koncepció ezen határokat alkalmazva határozta meg a kistérségi szintű beavatkozásokat. A kistérségi szerveződések megalakulásának folyamata felgyorsult, s ennek a folyamatnak a gyorsításához járult hozzá a törvény elfogadása és abban a kistérségi társulások szerepének pontosítása. Még ugyanebben az évben történt a KSH kistérségi lehatárolás országos szintű újra definiálása, amely a megyét is érintette, létrejött a megye délkeleti részén a hatodik KSH kistérség. A KSH kistérség területi lehatárolását követi a Rábaköz–Tóköz–Hanságmente és a Kis-Rábamenti Társulás, az új KSH körzet területén pedig két társulás található, a már korábban létrejött Sokoróalja, és a korábban már a működés jeleit mutató, de ebben a formában két éve megalakult Pannonhalma–Sokoró Térségfejlesztési Önkormányzati Társulás. Természetes, hogy az önkéntes alapon létrejövő területfejlesztési önkormányzati társulások létrehozói, a polgármesterek a lehatárolást nem tartották megmásíthatatlannak (mint ahogy nem is az), de sok esetben presszionálta őket. Így jött létre a Répcemente és Kavicstakaró Önkormányzatainak Térségfejlesztési Társulása, vagy a Fertőmenti Önkormányzatok Térségfejlesztési Társulása. Már az 1998-ig megalakult társulásokban is találunk területi átfedéseket, kettős, sőt hármas tagságot, a megyében a SZÖSZ és a Nyugati-Kapu Térségfejlesztési Társulás területén belül van tekintélyes átfedés. Azonban vannak olyan települések is, amelyek jelenleg egyetlen térségfejlesztési társulásnak sem tagjai (Ágfalva, Sopron, Sopronkövesd, Győr, Farád, Rábacsanak, Rábacsécsény és Rábaszentmihály). Országos jelenség, hogy a 1996-os törvény után megjelentek az ún. ernyőszervezetek. Megalakulásukra két út a jellemző, az egyik, amikor az addig létező kistérségi szervezetek, társulások, amelyek a KSH kistérségnél egy kisebb területeket foglaltak magukba a 1996. évi XXI. tv. hatására egymással szövetkezve a KSH kistérségük területére vonatkozóan egy társulást hoztak 91


létre, mely a korábbi kistérségi szervezetek mellett ernyőszervezetként működik, s képviseletet adott a megyei területfejlesztési tanácsnak63. A másik útja az ernyőszervezet kialakulásának az előbbi folyamat fordítottja. Valamilyen okok, esetleg az elégedetlenség vagy kisebb terület nagyobb identitástudata, vagy felsőbb területfejlesztési szintek javaslatai, vagy a polgármester(ek) ambíciói lehetnek azok az okok, amelyek a nagyobb területen már működő társulás területén hoztak létre több kisebb, kevesebb települést magában foglaló térségfejlesztési társulást. Erre a megyében példa a SZÖSZ területén 1998-ban megalakuló három kistérségi társulás, melyek többször deklarálták már, hogy a SZÖSZ-t ernyőszervezetükként kezelik. Bizonyos mértékig hasonló folyamat játszódik le a Kis-Rábamenti Önkormányzati Területfejlesztési Társuláshoz tartozó Dél-rábaközi települések területén, amelyek Beled központtal hoztak létre egy társulást, de itt az ernyőszervezet szerep már nem került hangsúlyozásra. A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat felismerte annak szükségszerűségét, hogy a megye területén létrejött önkormányzati területfejlesztési társulások rendelkezzenek saját területfejlesztési koncepcióval, fogalmazzák meg jövőképüket. A megyében 1996-ban és 1997-ben a Megyei Területfejlesztési Tanács által kiírt pályázatok közül azon kistérségi társulások, amelyek fejlesztési koncepció elkészítésére adtak be pályázatokat, támogatást kaptak. Ezért készülhetett az 1998 előtt megalakult társulások számára területfejlesztési koncepció. De támogatott az MTT kistérségi agrár- és turisztikai programot is (8. melléklet). Az 1999. és 2000. év a SAPARD vidékfejlesztési stratégiai programok elkészítésének évei, így ebben az évben befejezésre kerülnek minden, ún. SAPARD kistérség számára a stratégiai sőt az operatív programok is. Hangsúlyozni kell a SAPARD kistérséget, hiszen a fent említett kistérségi lehatárolás nem minden esetben egyezik meg a SAPARD programra szerveződött településcsoportokkal, azaz a SAPARD kistérségekkel. A 19/a, b, c. ábrák jól érzékeltetik a megyei helyzetet kistérségiügyben, hiszen a lehatárolások és az abból adódó feladatok és képviseletek – SAPARD kistérségre is gondolva - sokszor nehéz feladat elé állítják a ügyvitellel foglalkozó menedzsereket64.

63

1999-ig, a területfejlesztési törvény módosításáig minden KSH körzet egy képviselőt küldhetett az illető megye területfejlesztési tanácsába. 64 Máriakálnok, 2000. november 23-án a kistérségi egyeztetésen elhangzott vélemény. „Az A-kategóriás SAPARD kistérségnek – melyet a nyugati Kapu és a SZÖSZ 31 települése alkot – a jelenlegi elgondolás szerint egy vidékfejlesztési menedzser finanszírozására van lehetősége. Ez azonban a kistérségen belül ellentéteket fakaszt, de már nincs mód a változtatásra.”

92


19/a- ábra Győr-Moson-Sopron megye statisztikai kistérségei

Mosonmagyaróvári

Győri

Soproni Csornai

Kapuvári

Tét-Pannonhalmai

Szerk: Dusek Tamás

93


19/b- ábra Győr-Moson-Sopron megye térségfejlesztési társulásai

Egy kistérségi társuláshoz sem csatlakozott település

Szlovákia

Egy kistérségi társuláshoz csatlakozott település Kettő kistérségi társuláshoz csatlakozott település

Komárom-E sztergom m egye

Három kistérségi társuláshoz csatlakozott település

Ausztria

Veszprém megye

Vas megye

94


19/c- ábra Győr-Moson-Sopron megye SAPARD kistérségei

megyehatár SAPARD kistérség határa két kistérségbe tartozó település (Kisbabot) egy kistérségbe sem tartozó település (összesen 5 település)

95


2.3.5. Határ menti együttműködések Győr-Moson-Sopron megye (Vas, Zala, Somogy és Baranya megyék társaságában) a nyolcvanas évek végén csatlakozott az 1970-es évek végén – akkor még Keleti-Alpok Közössége néven – alapított Alpok-Adria Munkaközösséghez. A szervezethez munkájába való bekapcsolódás igen hasznos volt az Unió területi szintű működésének megismerése, és a gazdasági kapcsolatok terén. A szervezetben számtalan bizottságban folyt a munka, azonban nem volt képes egy szilárd szervezeti és működési rendszer kialakítására. A közös források és a jugoszláv háború miatti ellentétek következtében nem sikerült multiregionális együttműködéssé szerveződnie. 1990-ben alakult a Duna menti Tartományok Munkaközössége, melynek jelenleg 9 ország összesen 28 régiója tagja. Mivel Magyarország részéről a megyék kaptak jogot a munkaközösségben való részvételre Győr-Moson-Sopron megye a többi Duna menti megyével együtt tagja a szervezetnek. A szervezetet az évente ülésező Vezető Tisztségviselők Konferenciája irányítja, melynek elnökét a folyó folyásirányának megfelelően a közösségi tagok adják évenkénti rotációval. A szakmai munka végzésére különböző bizottságok alakultak (területfejlesztési, környezetvédelmi, közlekedési és dunai hajózási, idegenforgalmi és gazdasági kapcsolatokkal, kulturális és tudományos kérdésekkel, valamint sporttal foglalkozó bizottságok). A szervezet jelenleg jelentős befolyással nem rendelkezik, önálló projektet ez idáig nem kezdeményezett. 1985-ben kormányszinten hozták létre a Magyar-Osztrák Területrendezési és Tervezési Bizottságot (MOTTB) a területrendezési és tervezési intézkedések összehangolása és javaslatok és ajánlások kidolgozása céljából. A keretintézményen belül a munka az Albizottságban és a munkacsoportokban zajlik (jelenleg a Határ menti Együttműködés Munkacsoport a határ menti területek rendezési terveinek összehangolását, a Regionális Gazdasági Munkacsoport pedig a közös fejlesztések egyeztetését végzi). Győr-Moson-Sopron megye képviselői – Vas megyével és Burgenlanddal együtt – az Albizottságban vehetnek részt. A működésben problémát jelent, hogy a magyar megyék nem rendelkeznek akkor hatalommal, kompetenciával – lényeges kérdésekben a kormányzati szinthez kell fordulniuk a döntés érdekében –, mint az osztrák fél. 1992-ben megalakult a Határ menti Regionális Tanács, melyben a kormányzati szint kivételével ugyanazon szereplők vesznek részt, mint az imént ismertetett Albizottságban, kiegészülve a megyei jogú városok képviselőivel (megfigyelői státusban). Az évente egyszer-kétszer megrendezésre kerülő plenáris ülés elnökét a megyék, illetve a tartomány vezetői rotálva adják. A Tanácsban kilenc munkacsoport működik (munkaerő foglalkoztatás, közlekedés-határátkelők, katasztrófa-elhárítás, egészségügy, információs adatok cseréje, ifjúság, természet és környezetvédelem, gazdaság és infrastruktúra, kultúra). 1995-től Ausztria EU csatlakozásával az –együttműködési kapcsolatok a fejlesztések előkészítő irányába kanyarodtak el. 1998-ban a záró plenáris ülésen az együttműködés magasabb szintre emeléséről döntöttek, ami az Eurégió létrehozásához vezetett. 1998. október 7-én Eisenstadtban magyar részről Győr-Moson-Sopron és Vas megye osztrák részről pedig Burgenland tartomány létrehozta a West/Nyugat Pannon Eurégiót. Az együttműködés célja a jószomszédi kapcsolatok erősítése és fejlesztése, valamint a határon átnyúló együttműködés elmélyítése és fejlesztése a rendelkezésre álló valamennyi eszközzel. A felmerülő problémák megoldására ennek érdekében közösen kidolgozott és elfogadott ajánlásokat valósítanak meg. Ugyancsak célként fogalmazódott meg a Magyarország EU-ba történő belépésének elősegítése. 1999-ben a Nyugat-dunántúli régiót alkotó harmadik megye (Zala) is csatlakozott az Eurégióhoz. Az évtized végén újabb együttműködési rendszerek formálódása kezdődött meg a megye határai mentén. Osztrák, magyar és szlovák települések polgármesteri találkozójából nőtt ki a Kommunál Fórum a hármashatár térségében, amely 2000 tavaszán már munkabizottságok létrehozásával és munkaprogram meghatározásával alapozta meg jövőbeni működésének irányait. 2001. január 25-én Győr-Moson-Sopron megye, a szlovákiai galántai és dunaszerdahelyi járás képviselői Hármas-vidék Eurorégió néven együttműködést írtak alá.

96


2.4. A decentralizált területfejlesztési források felhasználása 2.4.1. A területfejlesztés megyei eszközei A területfejlesztés eszköz és intézményrendszerében fontos szerepet játszik a megyei területfejlesztési tanács, illetve a tanács hatáskörébe utalt, ún. területfejlesztést szolgáló decentralizált pénzeszközök. A megyei hatáskörbe utalt pénzeszközöknek 1996-tól két fő típusa került bevezetésre. A területfejlesztési/vidékfejlesztési célelőirányzat 65( – TFC/VFC) elsődlegesen gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési célokat szolgál, míg az önkormányzatok kommunális jellegű infrastrukturális fejlesztéseit, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások (TERKI) finanszírozzák. 1998-tól kezdve a helyi önkormányzatok felhalmozási, valamint vis major kiadásainak támogatására létrehozták a céljellegű decentralizált támogatás (CÉDE). A TFC/VFC és a TERKI felhasználásának szabályai évente változnak és Kormányrendeletekben jelennek meg. A CÉDE támogatás szabályait a 7001/98. BM Irányelv és a 9/1998. (I.23.) Kormányrendelet tartalmazza. A decentralizált területfejlesztési támogatások megyék közötti elosztása különböző mutatók szerint történik, amelyek köre 1996 óta többször változott. Jelenleg a következő mutatókat veszik figyelembe: a megye lakónépessége, a megye önkormányzatainak száma, a kedvezményezett térségek lakónépessége, az egy főre jutó GDP, valamint a helyben képződő SZJA (23. táblázat). A felosztás során a különböző mutatókat súlyozzák, amelynek alapját a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló 30/1997. (IV.18.) OGY. határozat rögzíti. A megyében a kedvezményezett településeket és kistérségeket a XX. ábra mutatja. A TFC/VFC megyékre jutó része 20%-ban a megye népessége, 30%-ban az egy főre jutó GDP, 50%-ban a kedvezményezett térségek lakónépessége alapján; A TERKI 50-50%-ban a megyei GDP, illetve a kedvezményezett térségek lakónépessége alapján; A CÉDE 40%-ban a megyei népesség arányában, 40%-ban a települési SZJA arányában és 20%-ban az önkormányzatok számával arányosan kerül felosztásra. 23. táblázat A területfejlesztési támogatások feltételrendszerének főbb mutatói, 1997 Lakónépesség 1997. jan. 1. Megye, régió fő Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Ország összesen

425.470 270.386 299.252 995.108

Kedvezményezett térség és település lakónépessége települéaránya, % az orszá- sek szágos %fő a lakos- az orszáma ában ságból gosból

Egy főre jutó GDP

aránya az országos- ezer Ft ból, % 4,2 2,7 2,9 9,8

920 960 767 885

109 114 91 105

67 77 142 286

70.256 34.673 77.846 182.775

16,5 12,8 26,0 18,4

1,9 0,9 2,1 4,9

1.0174.342 100,0

842

100

2071

3.726.978

36,7

100,0

Forrás: A területfejlesztési források felhasználása. KSH, 1999. 65

1999-ben a korábbi területfejlesztési célelőirányzatot (TFC) vidékfejlesztési célelőirányzatra (VFC) keresztelték. 2000-től pedig elvált egymástól a területfejlesztést szolgáló TFC és a vidékfejlesztés segítő VFC. A TFC központi, regionális és megyei decentralizált részekre oszlik, míg a VFC 20%-a szintén decentralizált forrás, azonban csak az egy főre jutó GDP 75%-át el nem érő öt megye – Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Somogy és SzabolcsSzatmár-Bereg – között oszlik meg.

97


Győr-Moson-Sopron megye népesség arányosan az országos átlagnál lényegesen kevesebb támogatásban részesült. A megye számára rendelkezésre álló keretösszeg bár 1996 és 1999 között eltelt időszakban jelentős mértékben (több mint háromszorosára) növekedett (24. táblázat), 1996-1997-ben az országosnak mindössze 2,1%-a volt, és 1998-ban sem érte el a 3%-át, annak ellenére, hogy a népesség aránya 4,2%. Ez főként annak, köszönhető, hogy a megyében a kedvezményezett térségben és településen élő lakosság aránya nem éri el az országos 2%-át sem. A rendelkezésre álló keretösszeg növekedésében igen jelentős szerepe volt az 1998-ban bevezetésre került céljellegű decentralizált alapnak. Az ebből való megyei részesedés már jóval kedvezőbb (3,8%), hiszen e forrás esetében kisebb a fejlettségből adódó differenciálás. 24. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács rendelkezésére álló támogatási keretösszeg, 1996-99, folyóáron millió Ft TFC/VFC TERKI CÉDE Összesen

1996 76,5 75,7 152,2

1997 94,4 129,1 223,5

1998 101,5 150,2 127,0 378,7

1999 107,0 166,9 189,0 462,9

1996-1999 379,4 521,9 316,0 1.217,3

Forrás: Complex CD jogtár alapján saját szerkesztés. A megyében a rendelkezésre álló kerethez képest az elmúlt néhány évben eltérés volt tapasztalható a megítélt támogatások szerződés szerinti összegét illetően, aminek annak köszönhető, hogy a megyei területfejlesztési tanácsnak a több évig tartó beruházások esetében lehetősége van a következő évre szóló támogatások – 25-40%-ának – lekötésére is. Így egy-egy évben a támogatás meghaladhatja a keretösszeget. 1996-1998 között dinamikusan növekedett a támogatások szerződés szerinti összege, azonban 1999-ben mind reál, mind nominál értéken visszaesés volt tapasztalható, aminek egyértelmű oka a vidékfejlesztési célelőirányzatból folyósított támogatások értékének csökkenése (1999-ben még nominálisan is kevesebb volt, mint az 1997-es támogatási összeg). Míg a TFC/VFC esetében a szerződés szerinti támogatás az elmúlt négy évben kevesebb volt, mint a rendelkezésre álló keretösszeg, addig a CÉDE esetében kisebb mértékben, a TERKI-nél pedig jelentős mértékben meghaladta azt (25. táblázat). 25. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások szerződés szerinti összege, 1996-99, folyóáron millió Ft TFC/VFC TERKI CÉDE Összesen

1996 109,5 104,7 214,2

1997 138,1 177,5 315,6

1998 209,7 281,7 166,7 658,1

1999 123,7 292,1 233,0 648,8

1996-1999 581,0 856,0 399,7 1.836,7

Forrás: Területfejlesztési támogatások és azok felhasználása Győr-Moson-Sopron megyében. KSH, 1999. illetve Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját szerkesztés. A területfejlesztési tanács által támogatásban részesített beruházások összes költsége az elmúlt négy évben 14,2 Mrd Ft-ot tett ki, ami mindössze 3,7%-a a megyében a gazdasági szervezetek által megvalósított teljes beruházási teljesítményértéknek, mely megközelítette a 390 Mrd Ft-ot. A támogatásoknál még nagyobb mértékben csökkent 1998-ról 1999-re a támogatásban részesült fejlesztések/beruházások összes költsége (26. táblázat). Csökkenés figyelhető meg a TERKI-nél is, de a legszembetűnőbb változás ugyancsak a vidékfejlesztési célelőirányzatnál történt. Az egyes támogatásokat megvizsgálva kiderül, hogy az óriási változások okaként egy-két nagybe98


ruházás nevezhető meg. Elsősorban a több mint 1,3 milliárd Ft-os költségvetéssel bíró lövői szennyvízcsatorna, illetve a közel 350 millió Ft-os fertődi szennyvízcsatorna beruházás és a Lambda Kft. 294 millió Ft-os gépvásárlása. E három beruházás összesen 107,4 millió Ft támogatásban részesült a területfejlesztési célelőirányzatból. Hasonlóan a TERKI-ből támogatott beruházások között is szerepelt 1998-ban két kiemelkedően nagy volumenű szennyvízcsatorna beruházás (győrsági és rétalapi) egyenként mintegy 1,1 milliárd Ft-os beruházási költségvetéssel, amelyeket a tanács összesen 88 millió Ft-os támogatásban részesített. Az elmúlt négy évben a tanács támogatásával megvalósult beruházások összköltsége nem érte el a megyében a gazdasági szervezetek összes beruházásainak 4%-át 26. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által támogatott fejlesztések összköltsége, 1996-99, folyóáron millió Ft TFC/VFC TERKI CÉDE Összesen Gazdasági szervezetek beruházásai összesen

1996 1.757,7 580,8 2.338,5

1997 2.194,8 666,5 2.861,3

1998 2.300,8 3.101,0 309,9 5.711,7

1999 383,0 2.637,9 358,8 3.379,7

62.943,0

77.143,0

95.693,0

153.257,0

1996-1999 6.636,3 6.986,2 668,7 14.291,2 389.036,0

Forrás: Területfejlesztési támogatások és azok felhasználása Győr-Moson-Sopron megyében. KSH, 1999. illetve Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját szerkesztés. A támogatások aránya a fejlesztések összes költségét tekintve eltérően alakult a különböző források esetében és az évek során is kisebb-nagyobb változás volt megfigyelhető (27. táblázat). A TFC/VFC-ből folyósított támogatások aránya a fejlesztési költségekben a kezdeti 6,2%-ról 1999-re közel 30%-ra emelkedett (köszönhetően a beruházási költségek 1999-es rendkívül alacsony szintjének). Ezzel szemben a TERKI esetében inkább a támogatási arány csökkenése figyelhető meg (míg 1997-ben elérte meghaladta a 25%-ot is 1998-1999-ben már csak 10% körül mozgott). Ugyanakkor jól látszik, hogy a CÉDE támogatásai mindkét évben meghaladták a teljes beruházási költségek 50%-át. Figyelembe véve, hogy a támogatások aránya a fejlesztési költségekben országosan az elmúlt években 15-25% körül mozgott (a TFC/VFC és a TERKI esetében), akkor megállapítható, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a támogatási arány jó esetben is csak a fele az országos átlagnak. Ennek több oka is van, egyfelől a pályázók – a régió relatív fejlettségének köszönhetően – vélhetően kedvezőbb adottságokkal rendelkeztek, mint az ország többi részén, másrészt pedig a fejlettség szerint eltérő volt az adható támogatás mértéke is. 27. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások aránya a fejlesztések összes költségében, 1996-99, % TFC/VFC TERKI CÉDE Összesen

1996 6,2 18,0 9,2

1997 6,3 26,6 11,0

1998 9,1 9,1 53,8 11,5

1999 32,3 11,1 64,9 19,2

1996-1999 8,8 12,3 59,8 12,9

Forrás: Területfejlesztési támogatások és azok felhasználása Győr-Moson-Sopron megyében. KSH, 1999. illetve Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját szerkesztés.

99


2.4.2. A területfejlesztési/vidékfejlesztési célelőirányzat (TFC/VFC) A területfejlesztési/vidékfejlesztési célelőirányzatból elsősorban a munkahelyteremtő és munkahelymegtartó illetve a gazdasági tevékenységet elősegítő infrastrukturális beruházásokhoz igényelhetnek támogatást mind a gazdasági szereplők, mind az önkormányzatok, amennyiben a fejlesztés kedvezményezett térségben vagy településen valósul meg, vagy a kedvezményezett térség fejlődését is szolgálja. Az elmúlt négy év során viszonylag kevés (összesen 40) vállalkozás részesült összesen 205,9 millió Ft támogatásban a TFC/VFC forrásaiból. Ez átlagosan körülbelül 5,15 millió Ft-os támogatást jelentene vállalkozásonként, azonban az egyes fejlesztések támogatása között jelentős eltérések tapasztalhatók (a legnagyobb összegű támogatás 24 millió Ft, a legkisebb pedig 190 ezer Ft volt). Az 1999-es évet kivéve a támogatások aránya a fejlesztések összköltségét – mely meghaladta a 2,5 Mrd Ft-ot – illetően nem érte el a 10%-ot. A támogatások gazdaságra vonatkozó hatását jelzi, hogy a vállalkozások által megvalósított és TFC/VFC támogatásban részesített beruházások értéke nem érte el a megyében az összes beruházás 1%-át sem. Figyelemre méltó, hogy a vállalkozásokat segítő támogatások mindössze néhány prioritás mentén kerültek szétosztásra (annak ellenére, hogy a megyei koncepció 6 prioritásához összesen 22 támogatandó program került meghatározásra). Ezek közül is kiemelkedik a munkahelyteremtés (28. táblázat), mely a támogatásban részesülő pályázatok kétharmadánál volt döntő tényező, és ha az összes beruházási költséget, vagy a megítélt támogatási összeget vesszük alapul, arányuk eléri a háromnegyedet is. 28. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács vállalkozásokat segítő támogatásai a TFC/VFC-ből, 1996-99, folyóáron ezer Ft Támogatott pályázatok száma (db) Munkahelyteremtés 27 Mezőgazdasági fejlesz9 tés Termelő infrastruktúra 2 Koncepció készítés 2 Összesen 40 Cél

Fejlesztési összköltség 1.974.839,0 94.336,0 552.402,0 15.350,0 2.636.927,0

Összes támogatás Átlagos támogatás 161.940,0 18.802,2

5.997,8 2.089,1

14.421,0 10.700,0 205.863,2

7.210,5 5.350,0 5.146,6

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját számítás. Átlagosan az egyes beruházások a teljes fejlesztési költség 7,8%-át kapták meg támogatásként, azonban a támogatott célok esetében jelentős különbségek tapasztalhatók. A teljes fejlesztési költségekhez képest a fejlesztési koncepciók részesültek a legmagasabb támogatásban (70%), míg a termelő infrastruktúra beruházások esetében feltűnően alacsony mindössze 2,6% volt a támogatások részesedése a beruházások költségvetéséből (29. táblázat). Annak ellenére, hogy ezt az értéket nagymértékben befolyásolta néhány nagy volumenű beruházás (Győr-Gönyű kikötő 548,6 millió Ft, Lambda Kft. 294,2 millió Ft) elgondolkodtató, hogy érdemes-e támogatni olyan beruházásokat, amelyek volumenüket tekintve a csekély támogatási összeg hiányában is valószínűleg megvalósíthatóak lennének. Jelentős (20%-os) támogatásban részesültek átlagosan a mezőgazdasággal kapcsolatos fejlesztések (pince-, ültetvény- és mezőgazdasági eszközfejlesztés), melyeknél a közel hasonló nagyságrendű fejlesztéseknek köszönhetően nem tapasztalható oly mértékű eltérés, mint a termelő infrastruktúra esetében.

100


29. táblázat A vállalkozásokat segítő támogatások megoszlása a különböző prioritások szerint és a támogatások részesedése a fejlesztések összköltségéből, 1996-99, % Cél Munkahelyteremtés Mezőgazdasági fejlesztés Termelő infrastruktúra Program Összesen

Támogatott pályázatok 67,5 22,5

Fejlesztési összköltség 74,9 3,6

5,0 5,0 100,0

20,9 0,6 100,0

75,3 10,8

Támogatás / Összes költség 8,2 19,9

7,7 6,2 100,0

2,6 69,7 7,8

Összes támogatás

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját számítás. Az elmúlt négy esztendőben összesen 45 önkormányzat által megvalósításra került beruházáshoz járult hozzá a TFC/VFC. Az önkormányzatok részére nyújtott támogatás is hasonlóan koncentrált volt, mint a vállalkozások számára megítélt támogatások. Az elmúlt négy évben megítélt 320,6 millió Ft támogatás 87%-a az infrastrukturális beruházásokat segítette (főleg a gáz, a csatorna és az úthálózat kiépítéséhez és fejlesztéséhez illetve a vízrendezéshez kapcsolódó beruházások támogatásával). A fennmaradó részt pedig főleg tervezésre fordították (ez magába foglalja a települések, illetve településcsoportok területfejlesztési koncepcióját, vagy rendezési tervét éppúgy, mint az agrárfejlesztési, vagy a komplex gazdaságfejlesztési programok kidolgozását). Önkormányzati intézményekkel kapcsolatos fejlesztésre mindössze két esetben került sor (30. táblázat, 20. ábra). Jól látszik, hogy az infrastrukturális beruházások átlagos támogatási összege jelentősen (5-10 szeres mértékben) meghaladta a többi, lényegesen kisebb fejlesztési célokét. 30. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a TFC/VFC-ből, 1996-99, folyóáron

Infrastrukturális beruházás Fejlesztési koncepció, rendezési terv Önkormányzati intézmény Összesen

Támogatott pályázatok (db) 22

Támogatás összege (e Ft) 279.974,3

Támogatás Átlagos megoszlása (%) támogatás (e Ft) 87,3 12.726,1

21

36.249,8

11,3

1.726,2

2 45

4.400,0 320.624,1

1,4 100,0

2.200,0 7.125,0

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját számítás. Az önkormányzatok és vállalkozások mellett egy-egy non-profit szervezet is részesült TFC/VFC támogatásban (pl. METESZ).

101


20. ábra A TFC-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99

Forrás: Megyei Területfejlesztési Tanácsok

2.4.3. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások (TERKI) A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásokra kizárólag önkormányzatok tarthattak igényt, mégpedig termelő infrastruktúra kiépítéséhez, fejlesztéséhez, illetve más kommunális ellátáshoz kapcsolódó fejlesztésekhez. Mivel pályázni csak a jogszabály által meghatározott kedvezményezett térségekből lehetett a támogatásra jogosultak köre a kedvezményezett térségek változásával jelentősen módosult. Míg 1996-ban a kapuvári kistérség volt kedvezményezett (19 településsel), 1997-ben nem volt ilyen térség (de 10 település ide tartozott), addig 1998-ban már a csornai és a tét-pannonhalmi kistérség szerepelt a kedvezményezettek között (61 település + 6 egyéb település) (ld. 9. melléklet). Az első év során nem volt elég pályázó a kedvezményezett településekről, ezért a tanács döntése alapján a TERKI támogatások elbírálása során azok a megyei területfejlesztési koncepcióban elmaradottak közé sorolt települések is kedvezményezettként kerültek figyelembe vételre. Később is mód volt azonban, hogy nem kedvezményezett települések támogatást szerezzenek, amennyiben olyan több települést is érintő infrastrukturális beruházásban vettek részt, amelynek gesztora kedvezményezettként jogosult volt arra. A 69 db területi kiegyenlítést szolgáló támogatás 1996-1999 között összesen 926,5 millió Ft-ot tett ki Győr-Moson-Sopron megyében, mely teljes egészében infrastrukturális beruházásokra lett felhasználva. Ezeken belül elsősorban a szennyvízhálózat és a földgázhálózat kiépítése, illetve az úthálózat fejlesztésére és korszerűsítése jelentette a prioritást a döntéshozók számára. A támogatásban részesülő projektek 84%-a, a támogatási összegnek pedig 93,8%-a irányult e három beruházás valamelyikére. A legtöbb támogatott pályázat az úthálózat fejlesztésére és javítására irányult. Átlagosan a támogatások összege a TERKI-ből megközelítette a 13,5 millió Ft-ot, azonban az egyes célok esetében jelentősebb eltérések tapasztalhatók (31. táblázat). A legmagasabb átlag a csatorna és a gáz projektek esetében figyelhető meg, míg nagyságrenddel kisebb 102


voltak az elektromos áram és a hulladéklerakó projektek, vagy a vízrendezési beruházásoknak a támogatása. 21. ábra A TERKI-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99


22. ábra Kedvezményezett települések és kistérségek Győr-Moson-Sopron megyében

1996-ban kedvezményezett kistérség

1998-2000-ben kedvezményezett kistérség

1997-2000-ben kedvezményezett település

1997-ben kedvezményezett település

1998-2000-ben kedvezményezett település

1996

1998-2000 1998-2000

Szerk: Dusek Tamás

103


A 21. és 22. ábrákon jó látszik, hogy a kedvezményezett települések köztül többen egyáltalán nem részesültek a megyei decentralizált támogatásokból a vizsgált három év során. Ennek egyik oka lehet, hogy alacsony jövedelmi helyzetük miatt, képtelenek voltak biztosítani a pályázatokhoz szükséges önrészt (lásd 24-26. ábrák). 31. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a TERKI-ből, 1996-99, folyóáron

Csatorna Út Gáz Vízrendezés Ivóvíz Hulladék udvar Elektromos áram Összesen

Támogatott pályázatok (db) 16 29 13 7 2 1 1 69

Támogatás összege (e Ft) 335.921,0 313.531,0 219.455,0 30.359,0 25.101,0 1.550,0 625,0 926.542,0

Támogatás megoszlása (%) 36,3 33,8 23,7 3,3 2,7 0,2 0,1 100,0

Átlagos támogatás (e Ft) 20.995,1 10.811,4 16.881,2 7.337,0 12.550,5 1.550,0 625,0 13.428,0

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját számítás.

2.4.4. A céljellegű decentralizált támogatás (CÉDE) A céljellegű decentralizált támogatás olyan önkormányzati kiadásokhoz járulhat hozzá, amelyre a fejlesztési támogatások előző két forrásából nem nyílik lehetőség. Kétféle cél mentén történt támogatás. A mintegy 440,7 millió Ft közel egyharmadát infrastrukturális beruházásokra (elsősorban úthálózat, illetve járdák építése) fordították, míg 70%-a az önkormányzati intézmények fejlesztésére (óvoda, iskola, polgármesteri hivatal, művelődési ház stb.) jutott (32. táblázat, 23. ábra). A CÉDE támogatások átlagos összege 4 millió Ft körül alakult, azonban természetesen az infrastrukturális beruházások átlagosan nagyobb támogatásban részesültek, mint az intézményfejlesztéshez kapcsolódók. Míg az előbbi beruházásokhoz nyújtott támogatások 1998-ban elérték az összes költség 60-70%-át addig az intézményfejlesztési támogatások esetén ettől elmaradtak, részesedésük 40-50%-ot tett ki. 1999-re a támogatás aránya mindkét területen valamivel nőtt. 32. táblázat A Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács önkormányzatokat segítő támogatásai a CÉDE-ből, 1996-99, folyóáron

Önkormányzati intézmény Infrastrukturális beruházás Összesen

Támogatott pályázatok (db) 82 30 112

Támogatás összege (e Ft) 311.249,1 129.430,0 440.679,1

Támogatás Átlagos megoszlása (%) támogatás (e Ft) 70,6 3.795,7 29,4 4.313,3 100,0 3.934,6

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács alapján saját számítás.

104


23. ábra A CÉDE-ból támogatásban részesült települések Győr-Moson-Sopron megyében, 1996-99


2.4.5. A megyei decentralizált területfejlesztési forrásokból 2001-2002 évre elígért támogatások Győr-Moson-Sopron megyében a három megyei decentralizált területfejlesztési forrásból (TFC, TERKI, CÉDE) az elmúlt években támogatott pályázatok során a 2001-2002 évekre összesen 273432 e Ft került lekötésre. Ezen összegekből 9342 e Ft támogatásban részesülnek majd gazdasági szervezetek (TFC-ből), míg 264090 e Ft-ot az önkormányzatok használhatnak fel. Az előre lekötött összegek közel négyötöde 2001-re, egyötöde pedig 2002-re vonatkozik. A TFC-ből és a CÉDE-ből 75-89 m Ft, a TERKI-ből pedig 110 m Ft az elkövetkező évekre elígért támogatásra (33. táblázat). 33. táblázat A lekötött támogatások összege célelőirányzatonként, e Ft 2001 CÉDE 70535 TERKI 80389 TFC 62857 Összesen 213781 Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei Területfejlesztési Tanács

105

2002 18476 29362 11813 59651

2001-2002 89011 109751 74670 273432


A készülő megyei programban megfogalmazott fejlesztési prioritásokhoz és intézkedésekhez szorosan kapcsolódnak ezek az előre elkötelezett összegek (34. táblázat). Az intézményfejlesztésre fordítandó támogatások jelentős része kapcsolható a humánerőforrás bővítéséhez és megújításához (1. prioritás). A VFC-ből vállalkozások számára megállapított összegek támogatási célja munkahelyteremtés és megtartás, melyek kis jóindulattal a gazdaságfejlesztéshez (2. prioritás) sorolhatók. A környezet és infrastruktúrafejlesztés (3. prioritás) támogatásai intézkedésenként is megadhatók. A legmagasabb támogatásban a 3.1. és a 3.4. intézkedéshez kapcsolható beruházások részesülnek melyek elsősorban szennyvízhálózat kiépítését, illetve az úthálózat fejlesztését foglalják magukban. 34. táblázat A lekötött támogatások összege a megyei program prioritásai és intézkedései szerint, e Ft 2001 38805 10266

2002 13926 139

intézményfejl. (részben az 1. prioritás) 2. prioritás: gazdaság 3. prioritás: környezet és infrastruktúra 3.1. intézkedés „jelenünk” 77084 41036 3.3. intézkedés „lakható tér” 11907 0 3.4. intézkedés „sztráda” 75719 4550 Összesen 213781 59651 Forrás: Győr-Moson-Sopron megyei Területfejlesztési Tanács

2001-2002 52731 10405 118120 11907 80269 273432

Mivel a megyei decentralizált célelőirányzatokból való támogatás elnyeréséhez a támogatandó projektnek mindenképpen rendelkeznie kell bizonyos mértékű önrésszel, ezért hátrányban vannak azok a települések és kistérségek, ahol az átlaghoz képest viszonylag alacsony a rendelkezésre álló jövedelem. A települések jövedelmi helyzetétre az egy lakosra jutó SZJA megyei átlaghoz viszonyított értékével (az 1990-es értékeket a 24. ábra, az 1998-as értékeket a 25. ábra), valamint annak az elmúlt 8 évben történt változásával (26. ábra), illetve a helyi adóbevételeknek az önkormányzatok bevételében betöltött szerepével (27. ábra) próbáltunk rávilágítani.

106


24. ábra Az egy laksora jutó SZJA a megyei átlag százalékában településenként, 1990

országosan

kistérségenként

településenként

Jelmagyarázat a megyei átlag=100

110-148 90-110 75-90 65-75 36-65

25. ábra Az egy laksora jutó SZJA a megyei átlag százalékában településenként, 1998

országosan

kistérségenként

településenként

Jelmagyarázat a megyei átlag=100

110-148 90-110 75-90 65-75 36-65

107


26. ábra Az egy lakosra jutó SZJA változása a megyei átlaghoz képes településenként, 1990-98

országosan

kistérségenként

településenként

Jelmagyarázat a megye átlagához képesti változás, % (az átlagos változás=0)

5,0-32,4 0-5,0 -4,0-0 -10,0--4,0 -29,4--10

27. ábra Helyi adóbevételek az összes tárgyévi bevétel százalékában településenként, 1998, %

országosan

kistérségenként

településenként

Jelmagyarázat helyi adó bevétel az összes tárgyévi bevétel százalékában 15-61,3 10-15 5-10 1-5 0-1

108


2.4.6. A támogatások illeszkedése a megyei koncepcióban meghatározott prioritásokhoz

Érdemes megvizsgálni, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Területfejlesztési Tanács által megítélt támogatások milyen mértékben illeszkednek az 1996-ban elfogadásra került megyei területfejlesztési koncepcióban meghatározott fejlesztési programokhoz (10. melléklet). A 2.2 program (kis- és középvállalkozások működési feltételei) alá kerültek besorolásra termelőinfrastruktúra beruházások, míg a 2.3 programhoz (agrárfejlesztési koncepció) az agrárfejlesztési koncepciók kidolgozása mellett a mezőgazdasági tevékenység fejlesztését közvetlenül szolgáló beruházásokat (eszközfejlesztés, ültetvényfejlesztés, pincefejlesztés stb.) is figyelembe vettük. Az 5.5 program (térségi infrastruktúra) alá vettük a településeken az alap infrastruktúra kiépítéséhez kapcsolódó beruházásokat (szennyvízcsatorna hálózat kiépítése, gázhálózat kiépítése, úthálózat fejlesztése, vízellátás és vízrendezés, közvilágítás). E három programon kívül sajnos a többi megyei programcélhoz szűken véve nem társítható a megyei tanács által fejlesztési támogatásban részesített beruházás az elmúlt években – természetesen tágabb értelemben valamenynyi fejlesztés kapcsolható valamilyen mértékben a programcélokhoz.

109


2.5. A megye fejlődésére ható tényezők értékelése, SWOT analízis 28. ábra SWOT analízis ERŐSSÉGEK

GYENGESÉGEK

☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺ ☺

jelenleg kedvező demográfiai mutatók pozitív vándorlási egyenleg magasan képzett munkaerő magas foglalkoztatás sokoldalú közlekedési kapcsolatok kedvező földrajzi fekvés (Bécs-Budapest) EU közelsége erőteljes külföldi tőkebeáramlás magas export teljesítmény a befektetések, a vállalkozási aktivitás szintje lezajlott ipari szerkezetátalakulás kedvező turisztikai adottságok magas fokú környezeti érzékenység infrastruktúra kiépítettsége Nyugat-dunántúli régió intézményesülése West/Pannon Eurégió megléte meglévő természeti és kulturális örökségek civil kezdeményezések számának és a lakossági támogatottság növekedései ☺ kistérségi együttműködések ☺ rendelkezésre álló ágazati és térségi fejlesztési koncepciók, programok

lakosság elöregedése lakosság egészségi és mentális állapotának romlása teljes körű felsőfokú oktatás hiánya gyenge kapcsolatok a multinacionális nagyvállalatok és a helyi gazdasági szereplők között gazdaságilag stagnáló térségek jelenléte alacsony kutatás-fejlesztési tevékenység infrastruktúra differenciált kiépítettsége a kistérségekben kisvárosi funkciók hiánya gyenge határ menti kapcsolatok a szomszédos szlovák térséggel illegális hulladéklerakók száma légi közlekedés hiánya turisztikai vonzerő kihasználatlansága kvalifikált munkaerő hiánya

LEHETŐSÉGEK

⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑ ⇑

VESZÉLYEK

felsőfokú oktatás fejlesztése megtelepedett külföldi vállalkozásokhoz kapcsolódó beszállítói tevékenység gazdasági növekedés kiterjesztése a ma még stagnáló térségekre innovációs növekedése a kis- és középvállalkozások körében helyi speciális termékek megjelenése kisvárosok számának és funkcióinak bővülése Duna menti Natúrpark létrehozása határ menti kapcsolatok további bővítése határ mentiség kihasználása a komparatív előnyök terén megújuló erőforrások hasznosítása megyében élők életszínvonalának emelkedése EU csatlakozásból fakadó előnyök kihasználása, terjesztése

⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓ ⇓

110

elöregedési folyamat tovább folytatódik nyugat-európai konjunktúrának kitett ipar külföldi vállalkozások szigetszerű működése megmarad kisvállalkozások forrás és információ miatt nem képesek növekedési pályára lépni környezetileg érzékeny területek terhelése tovább nő EU csatlakozás elhúzódása gyenge K+F bázis gyenge szlovák kapcsolat épített környezet állagának romlása megye EU szintű versenyképességének csökkenése alacsony hozzáadott értékű gazdaság mezőgazdasági szerkezetváltás elhúzódása

SZ. MUNKA VÉGLEGES VÁLTOZAT I

Recommend Documents