XI. évfolyam 3. szám
A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA
2009. ősz
Studia Monastica a közösségi döntéshozatalról A pannonhalmi bencések életében már hagyománynyá vált, hogy minden év augusztusában szakavatott előadó segítségével közösen tanulmányozzák a szerzetesélet egy-egy főbb kérdését. Idén az angol bencés kongregáció prézese, Richard Yeo apát úr jött el hozzánk, akit Asztrik főapát úr arra kért meg, hogy a bencés közösségek egyházjogi szabályozásának egy különösen fontos területéről tanítson bennünket: hogyan születnek a döntések egy bencés közösségben. Ez a kérdés a rendszerváltást követően vált igazán elvenné. Minthogy a külső kényszer megszűnt, újra kell értelmezni az apát, a közösség és a különböző egyéb fórumok szerepét a döntéshozatali eljárásokban. Richard apát úr régi ismerős Pannonhalmán, mégis a múlt megkötöttségeitől függetlenül, külső szemlélőként beszélt, tanított és buzdított bennünket. Richard apát úr a Downside-i bencés iskolában tett érettségi után jogász végzettséget szerzett, majd közvetlenül a diplomaosztó utáni visszatért Downside-ba hogy megkezdje noviciátusát. Később Rómában tanult egyházjogot, és később ő vezette azt a munkacsoportot, amely a bencés rend saját jogát a zsinat szelleméhez igazította. Vatikáni megbízatása után néhány éven keresztül egy angliai bencés plébánián dolgozott, majd apátként szolgálta közösségét. Máig ő a bencés konföderáció, azaz a világ összes bencés apátságát magában foglaló szövetség legfőbb egyházjogi tanácsadója. Előadása a Regula tanításából indult ki. Szent Benedek a korábbi szerzetesszabályzatokhoz képest nagy szerepet szán a közösségnek. Korábban ugyanis a szerzeteseknek kizárólag az apátjukhoz való viszonyuk volt meghatározó, míg Szent Benedek részletesen foglalkozik a szerzetesek egymás közötti kapcsolatával is. Jellemző példa erre, hogy Szent Benedek szakított a Regula Magistri hagyományával, amely szerint az apát saját maga jelölte ki utódját. Ehelyett bevezette az apátválasztás intézményét, ahol a szerzetescsalád mint közösség dönthet. Ugyanígy Szent Benedeknek köszönhető újítás az is, hogy a testvéreket
meg kell hívni a tanácskozásra (RB. 3), külön kihangsúlyozva, hogy az apát „mindnyájukat hívja meg a tanácsra.” Richárd apát úr értelmezésében Benedek ezekben a közösségi alkalmakban arra látott nagyszerű lehetőséget, hogy egyrészről a szerzetescsalád növekedjék egységben és szeretetben, másrészről a szerzetesek mind gyakrabban megéljék, hogy a tanácskozások végső soron nem a közösség akaratát hivatottak megvalósítani, hanem Isten tervét segítik felfedezni. Richard apát úr részletesen elemezte a Magyar Bencés Kongregáció saját jogát, a Konstitúciót, amely részletesen szabályozza mind a Kongregáció, azaz a független szerzetesházakat tömörítő szervezet, mind a független illetve egyéb házak szervezeti felépítését és működését. A külső szemlélő éleslátásával olyan észrevételeket tett, illetve olyan kérdéseket intézett hozzánk, amelyek hűen tükrözik közösségünk jelenkori útkeresését. Rámutatott, hogy szerepét tekintve a
,
Számunk tartalmából n
Interjú Paulus Schmidt atyával
n
Az energetikai rendszer megújítása Pannonhalmán EU-s támogatással
n
Egy monostori könyvtár küldetése, feladata a 21. században
n
MÉCS Európai Találkozó Pannonhalmán
n
Oblátusaink múltjáról, életérõl, programjairól
n
Meschedei testvériskolánk diákjai Pannonhalmán
n
Bandisták foglalták el a Bencés gimnáziumot!
n
Kerék-Pár-Toló Szent Günter zarándoklat Niederalteich–Bakonybél
n
Beszámoló Tihanyból és Győrből
2
BENCÉS HÍRLEVÉL
Kongregáció legfőbb irányító szerve, az Általános Káptalan lényegében különbözik a tanácsadó jellegű egyéb gyűlésektől, mint például a konvent káptalan, vagy a házi káptalan. Ezek inkább a szintén tanácsadó jellegű Főapáti Tanáccsal rokoníthatók. Az a kérdés is felmerült, hogy vajon a jelen Konstitúciónk szerint arányos-e a fentebbi értelemben vett tanácsadó fórumok közötti feladatmegosztás: mi tartozzék a Főapáti Tanácsra, és miben legyen hatásköre a káptalanoknak. Richárd apát úr saját személyes élményeiből merítve arra hívta fel figyelmünket, hogy minél nagyobb közösség vesz részt a döntésben, annál egyértelműbb és letisztultabb választási lehetőséget kell biztosítani. Ehhez egy kisebb testület előkészítő munkája szükséges. Fontos, hogy a közösségnek megfelelő idő és ismeret álljon rendelkezésére, mielőtt szavazásra kerülne a sor. Éppen ezért, ha gyors döntés szükséges, a kisebb testület alkalmasabb.
Az előadást követő kérdéseknél Richard apát úr kiemelte, hogy bizonyos összeghatárt meghaladó döntésekben a közösséget mindenképpen meg kell kérdezni. A bencés döntéshozatal sajátos eleme, hogy maga az eljárás a közösség véleményformáló fórumaként is működhet. Richard apát úr szerint a jó döntéshez nem mindig elegendő az abszolút többség. A cél sokkal inkább a konszenzus kialakítása, azaz a valóban közös döntés, amely mögött a közösség egésze felsorakozik. A szerzetesélet ugyanis nem politika, nincsenek pártok illetve ellenfelek, hanem különböző nézetek vannak, amelyek kölcsönösen gazdagíthatják egymást. Bárhogy működjenek is tehát a döntéshozatali fórumok, azok sohasem egymás, vagy az apát ellen döntenek, hanem még az esetleges ellenvéleményekben is a végső döntés meghozatalát, és ily módon a közösség javát szolgálják. Albin atya
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Megérteni egymást” Interjú Paulus Schmidt atyával Kedves P. Paulus! Az életed során megélted a legújabb német és az európai történelem számos fordulatát. Melyeket tartod a legfontosabb, vagy leginkább meghatározó eseményeknek? E világban való megjelenésem éve döntő jelentőségűnek bizonyult az egész világ számára: 1933ban Hitler birodalmi kancellárrá való kinevezésével megkezdődött a nácik „1000 éves birodalma”. Ezt az ezer évet – levonva a január 30. és november 25. közötti szakaszt – kereken tizenkét év alatt sikerült letudnunk. Azóta pedig megint csak eltelt 64 év. Szüleim mindketten tanárok voltak, én voltam az első gyerekük – ők pedig mindketten, (de kivált édesanyám) megpróbálták rajtam kamatoztatni nevelői kompetenciáikat. 1939 szeptemberéig, a II. világháború kitöréséig a vesztfáliai Hammban éltünk. Apám katona volt egészen a háború végéig. E fatális történelmi események kezdetén hárman voltunk testvérek. A háború további eseményei három egykét csináltak belőlünk: öcsém Stuttgartba került anyai nagyszüleinkhez, húgom pedig
valamivel később édesanyám barátnőjének családjához Dél-Németországba. 1944 tavaszáig egyedül én éltem édesanyámmal Hammban. A háború kö-
BENCÉS HÍRLEVÉL
vetkeztében végül engem is „evakuáltak”, még mielőtt az osztályommal együtt kényszerrel engem is a Gyerekországba („Kinder-Land”) vittek volna. Így kerültem 1944 tavaszán, tízévesen egy kis parasztcsaládhoz a svábföldi Allgauba. Nevelőszüleim teljesen idegenek, ám rendkívül kedvesek voltak: én pedig paraszt-gyerekké váltam, a birtokunkban három tehénnel és egy disznóval. ’44 őszén kezdtem meg a gimnáziumot Vesztfáliában – folytatás a Hátsó-Pomerániai Lauenburgban – majd a szovjet hadsereg előli menekülést követően ismét a svábföldi Allgauban, amíg első gimnáziumi évünk a 1945 áprilisában a háború vége miatt korai véget nem ért. 1945-ben viszont újabb komoly lépést tettem iskolai pályafutásomban: Illertissenbe, az iskolatestvérek kollégiumába kerültem. Ekkorra 12 év már eltelt – meglehetősen mozgalmas – gyermekkoromból, bizton állíthatom: nem minden nyom nélkül. Szüleim nem találtak vissza egymáshoz a háború után. Rólunk testvéreimmel édesanyám gondoskodott. Egy kis faluban lett tanítónő, így csak a nyári szünetekben láttuk. Első találkozásom a bencésekkel 1947 nagyhetén történt. Édesanyám végzős osztályával Neresheimbe utazott, én meg velük tartottam. 1947 augusztusában aztán sziléziai bencések települtek le a Neckar melletti Bad Wimpfenben. Ettől fogva iskolás korom végéig, 1952-ig többet voltam vendégségben a Neckar mellett épülő Szent Péter kolostorban, mint amennyi időt édesanyám szolgálati helyein töltöttem a Wimpfen környéki falvakban. Lehet ezután még csodálkozni azon, hogy az érettségi után beléptem a bad wimpfeni kolostorba? Most Pannonhalmán élsz, s az elmúlt időben felfedezted a közelebbi és távolabbi környéket is. Közben a németnyelvű lelkipásztorkodásba is bekapcsolódtál. Mennyire ismered Magyarországot? 2006 októberében – éppen három évvel ezelőtt – Magyarországra, Pannonhalmára költöztem. Wimpfeni kolostoromat átalakították, más célokra használják. Nem tartott sokáig, míg gondviselésszerű események összjátékából kialakult, hogy pannonhalmi öreg napjaim közben kissé hasznossá tehetem magamat a pilisvörösvári németnyelvű kisebbség katolikus közösségében. A városban minden vasárnap van német istentisztelet, magam havonta egyszer ott misézem. Nem esik nehezemre, hiszen anyanyelvemen tehetem. Közben egy másik nagy lelkipásztori öröm is ért: egy Pannonhalma környéki 9 éves fiút készíthettem fel a keresztségre, majd keresztelhettem meg Pannonhalmán. Édesanyja budapesti, édesapja német, a
3
fiú kétnyelvűen nőtt fel. Jól meg tudtuk érteni egymást. Időközben Magyarországot is („das Land der Magyaren”) jobban megismertem. Talán azért, mert szeretek utazni. Lehet, hogy ehhez szerzetesi védőszentemnek, Szent Pálnak is köze van… Magyarország megismerését a sajnos olyan hirtelen elhunyt Miksa atyának is köszönhetem. Ő mutatta meg nekem Pécset, kétszer én vittem el mátrai nyaralására, s közben megnéztük Egert, Bélapátfalvát és Magyarország egy-két további nevezetességét. Persze akad az országban még „terra incognita” elég. A magyar mellett a beuroni bencés kongregációt is jól ismered. Melyek számodra a beuroni szerzetesség meghatározó vonásai? Nehéz kérdést tettél fel. Beuronban tanultam, ám a főapátságot nagyon nehéz időkben, 1955 és 1959 között ismertem meg. Kolostori pályafutásom során megfordultam néhányszor a kongregáció általános káptalanjain is. Épp ezeken lett világos számomra, hogy miféle nehézségekkel kell megküzdeniük ma a kongregációhoz tartozó monostoroknak. E nehézségek némelyike talán arra a tényre vezethető vissza, hogy a kongregáció alapításának ideje, a 19. század második fele rendkívül meghatározta a kongregáció későbbi életét is. A reform vágya és megvalósítása kezdetben jelentős fellendüléshez vezetett, amely a két háború közötti időben a „liturgikus mozgalomban” érte el tetőpontját. Egyben azonban túl is lendült rajta, s most másfajta kihívásokkal kellene szembesülnünk. A liturgia ápolása az egyik olyan döntő motívum volt, amely a kongregációhoz vezetett. Manapság inkább a konkrét helyhez kötődő feladatokkal és kihívásokkal szembesülnek a beuroni kolostorok, s ez a folyamat a „kongregációs (ön)tudat” jelentős megváltozásához vezet. Most nem is tudnék ezért jelentős különbséget megnevezni a magyar és a beuroni kongregáció között. Mit csinálsz szabadidődben? Mi a hobbyd? Szabadidő alatt ténylegesen „szabad időt” értek. Nincsen már másfajta konkrét feladatom – nem vagyok tanár, plébános, nem vagyok kolostori tisztségviselő sem – ezért lényegében nagyon sok szabad időm van. Ezért kifejezetten hálás vagyok: olvashatok, foglalkozhatom a magammal hozott számos dokumentum rendezésével, ápolhatom személyes kapcsolataimat, s itt-ott még hasznossá is tehetem magam pannonhalmi feladatokban. Sőt, miközben mindezt jól be akarom osztani, néha időhiányba is kerülök – hiszen én sem vagyok már olyan fiatal! Készítette: Konrád atya
BENCÉS HÍRLEVÉL
4
Az energetikai rendszer megújítása Pannonhalmán EU-s támogatással Előzmények és indokok Csaknem három éve elkezdődött az a folyamat, amelynek befejeztével a Pannonhalmi Főapátság több ponton is megújíthatja energia ellátását. A gondolat, hogy intézményeinkben a hagyományos, fosszilis energiahordozókon kívül más, ún. „megújuló” energiaforrásokat is használjunk, lassan huszonöt éve jelen van gondolkodásunkban. Ennek ellenére csak a közelmúltban nyílt lehetőségünk arra, hogy álmaink egy részét valóra válthassuk. Az elmúlt évtized alatt a közüzemi kiadásaink az alig növekvő fogyasztás mellett jelentősen megnövekedtek – a földgáz esetében négyszeresére, az elektromos áram esetében pedig közel háromszorosára. Ezen a nyomáson érdemben az sem csökkentett, hogy az idei évtől a gázszolgáltatót a „szabadpiacról” kell megválasztanunk. Az Európai Unió 2013-ig tartó pályázati rendszerében a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) pályázatai lehetőséget nyitottak, hogy a jelenleginél korszerűbb megoldásokat keressünk fűtésünk, melegvíz előállításunk és elektromos rendszerünk területén.
Átvilágítás és koncepció 2006 októberében a Főapátság felkérte dr. Tóth Péter egyetemi docenst és a győri KondiCAD Mérnökirodát, hogy készítsenek egy tanulmányt a Főapátság jelenlegi energiaellátásáról és a megújuló energiaforrások hasznosítási lehetőségeiről. A koncepcióterv 2007. február 28-ra készült el. A tanulmány elemezte a jelen állapotot, számba vette a helyi adottságokhoz igazodva az elméletben használható megújuló energiaforrásokat (nap, szél, biogáz, biomassza, geotermikus források), végül a megtérülés és a megvalósíthatóság esélyeit figyelembe véve – időbeli szakaszolással – egy biomassza fűtőmű, valamint egy kapcsolt hő- és villamos energia termelő gázmotor megépítésére tett javaslatot. (A kézenfekvőnek tűnő nap- és szélenergia hasznosítás a hosszú megtérülési idő és a műemléki környezet védelme miatt nem javasolt.) A koncepció szerint a biomassza bázisú hőtermelő kapacitás az alapigények ellátását biztosítja, míg a meglévő földgázbázisú egységek csak a nyári időszak használati melegvíz termelését, illetve a téli időszakban a csúcsigények kielégítését szolgálják, illetve mint tartalék-beren-
dezések járulnak hozzá a magas szintű ellátásbiztonság megőrzéséhez.
Pályázat Az időközben kiírt KEOP pályázat – Hő- és villamos energia előállítás megújuló energiaforrásból – 50%-os támogatást biztosít a beruházáshoz. A tervezési munka gépészeti részét a KondiCAD Mérnökiroda, az építészetet a CZITA Építésziroda végezte, a pályázati anyag összeállításában az Infinity Pénzügyi Tanácsadó Kft. volt segítségünkre. A benyújtott pályázatot első körben nem fogadták el. 2008 nyarán – a biomassza erőművet és a gázmotoros kapcsolt energiatermelést szétválasztva és átdolgozva – ismét beadtuk az immár két pályázatot. Az elbírálás mindkettőt támogatásra érdemesnek találta, így megkezdődhetett a megvalósítás.
Biomassza fűtőmű Az új fűtőmű a Kertészet és az Arborétum találkozásánál, az egykori asztalosüzem helyén épül meg. Az épület két fő részre tagolódik, a 250 m2es fedett-nyitott tároló térre, ahol a beszállított aprított fát és nyesedéket tároljuk, és a gépészeti térre, ahová a kazán kerül. A két épületrész között helyezkedik el a napi tároló, amelyből a faapríték egy hidraulikus adagolón keresztül kerül a kazánba. A két eltérő funkció eltérő belmagasságú épületrészek kialakítását igényli. Az épület külső megjelenésénél viszont kerülni kellett különböző magasságú tömegek szerepeltetését, ezért a gépészeti tér technológiai padlószintje 2,4 m-rel a térszint alá süllyesztve kerül kialakításra. A Kisalföld Erdőgazdasággal hosszú távú szerződést kötöttünk a tüzelőanyag, a felaprított vágástéri hulladék szállítására. Becsléseink szerint kb. évi 1000 tonna faaprítékra lesz szükségünk. A kazánban fogjuk eltüzelni a szőlőültetvényeinkből behordott venyigét, valamint a learatott levendulaszárat az arborétumból származó fahulladékkal együtt. A tüzelőanyag szállításához egy új út épült a levendulaültetvényeink területén. A fűtőmű szívében egy 750 kW teljesítményű Viessmann Mawera kazán üzemel. Az építkezés környezetében egy másik nyertes pályázatunk is hamarosan elkezdődik. A turisztikai vonzerő fejlesztési program keretében egy teázót és gyógynövényes ajándékboltot alakítunk ki
BENCÉS HÍRLEVÉL
a jelenlegi kertészeti épületben, bemutató gyógynövénykertet építünk a kazánház környezetében, valamint a levendula főzőt látványműhellyé alakítjuk át, ahol a turisták szakmai betekintést kapnak a gyógynövénylepárlás rejtelmeibe. Ugyanez az idegenforgalmi szemlélet valósul meg a kazánház esetében is: a kazán mellett kialakított galérián az érdeklődők a megújuló energiafelhasználásról és a biomassza kazán működéséről láthatnak rövidfilmet. A kivitelezési munkák építészeti részére a közbeszerzési pályázat eredményeképpen a Terán Kft. kapott megbízást, a gépészeti munkákat pedig az Integrál Klíma Kft végzi. Az építkezés jelenleg is folyik, várhatóan ez év novemberében, még a fűtési idény elején megkezdődhet a próbaüzem. A beruházás teljes költsége 366 millió forint, aminek fele a KEOP pályázatból származó vissza nem térítendő támogatás.
Gázmotoros kapcsolt hő- és villamos energia termelés A beruházás célja a saját villamos ellátás részleges biztosítása, illetve a folyamat során keletkező ún. „hulladékhő” hasznosításával a használati melegvíz előállításának megsegítése. A gázmotor a számítások szerint a jelenlegi villamos energia fogyasztás 76%-át, a használati melegvíz előállításhoz szükséges hőtermelés 80%-át fogja biztosítani.
5
Ez a projekt az előzőekben ismertetetthez képest jóval egyszerűbben megvalósítható, hiszen a gázmotor és a hozzá kapcsolódó generátor a jelenlegi kazánház aljában, a gázkazánok mellé helyezhető egy hangszigetelő és rezgéselnyelő dobozba, jelentős építési munkákat nem igényel. A 100 kW teljesítményű Liebherr motor október elején kezdi meg a próbaüzemet. A beruházás teljes költsége 48 millió forint, a KEOP pályázati támogatás mértéke 49%.
Előretekintés: napenergia A biomassza fűtőmű tervezésével egyidőben felmerült a napenergia hasznosításának lehetősége: a fűtőmű tetejére napenergiát elektromos energiává átalakító fotovoltaic cellákat terveztek. Akkor a cellák magas ára és a pályázati támogatás mértéke együttesen túl hosszú megtérülési időt jelentett volna, ezért ezt el kellett vetnünk. Azonban az utóbbi hónapokban a fotovoltaic cellák ára jelentősen csökkent, a támogatási intenzitás pedig 60%-ra emelkedett, így felmelegítettük a napenergia hasznosításának gondolatát. Ennek eredményeképpen nemcsak a fűtőmű tetején, hanem a most épülő Kosaras-dombi Látogatóközpont tetején is kialakítható lenne egy cellarendszer, amely a helyben fellépő elektromos igényt tudná részben kielégíteni. A pályázat előkészítése folyik, reményeink szerint a következő évben már a napenergia is szolgálni fogja az új létesítmények működését. Iván testvér
6
BENCÉS HÍRLEVÉL
Egy monostori könyvtár küldetése, feladata a 21. században A pannonhalmi Főapátsági Könyvtár – ha a „magyar történelem zivataros századaiban” nem is működött folyamatosan, és középkori anyagából sem maradtak meg kódexek – Magyarország legrégebbi könyvtára. Könyvtár – könyvgyűjtemény – már több mint ezer évvel ezelőtt is létezett a mostani Pannonhalmán. Jelenlegi gyűjteményünk jelentős védett könyvállománnyal (kódex, ősnyomtatvány, korai antikva) rendelkezik, találunk benne a világon egyetlen példányban megmaradt unikumot is. Könyvtárunk ezért különleges és rendszeres gondozást igényel. Az 1996-os rekonstrukciós munkák során sikerült kialakítani egy olyan termet, ahol a védett könyvállomány biztonságos helyre került. Ez a helyiség tökéletes védelmet nyújt elemi károk esetén, de vagyonvédelmi, tűzvédelmi és klimatikus szempontból is. A könyvtári állomány vagyon– és tűzvédelme, valamint műszerek segítségével biztosítható állagvédelme (megfelelő hőmérséklet és páratartalom) a könyvtár egész területén megoldott. A könyvtárunk az elmúlt években minden lehetséges alkalommal nyújtott be pályázatokat egyedi restauráltatásra és általános karbantartásra, állománygondozásra (tisztítás, kisebb javítások, bőrkötések gondozása). Az általános restaurálási program keretében 2002 és 2006 között az ősnyomtatványtár, az RMK-gyűjtemény, a Jesuitica, a Kézirattár (nem bencés vonatkozású kéziratos anyag), a Benedictina gyűjtemény védelme valósult meg. 2006-tól a klasszicista könyvtárteremben elhelyezett könyvállomány állagmegóvását kezdtük el. Évente 5 polcnyi könyv– kb. 4000 kötet általános javítását, tisztítását tudjuk elvégeztetni. Október 5.-től idén is megkezdődik a munka a nagyteremben. 2000-től megindult a védett állomány egyes darabjainak restauráltatása is. Ez a munka folyamatosan, de nagyon lassan halad. Bár a könyvtár minden évben elkülönít bizonyos összeget egyedi restauráltatásra, a saját források nem elegendők, és a különböző pályázati támogatásokkal is évente csak néhány darab könyv restauráltatása lehetséges. A Főapátsági Könyvtár szerepel a kulturális minisztérium által vezetett nyilvános könyvtárak jegyzékén, hétfőtől csütörtökig 8–15.30-ig, pénteken 8–13 óráig várja a könyvtárhasználókat. A könyvtárban a következő szolgáltatásokhoz juthatnak hozzá az olvasók, kutatók: helyben olvasás, kutatás, kölcsönzés, könyvtárközi kölcsönzés, állományfeltáró eszközök (cédula és elektronikus katalógus) használata, számítógép használata, internethasználat, tájékoztatás (telefonon, postai úton, emailben), másolatok (fotó, fénymásolat, digitális másolat) készítése, irodalomkutatás. A könyvtár állományát folyamatosan gyarapítjuk, frissítjük, a történelem folyamán többször szétszóródott könyvgyűjteményt anyagi lehetőségeink szerint rekonstruáljuk, visszavásároljuk. A pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban már az 1990-es évek közepén elkezdődött a könyvek számítógépes feldolgozása (adatbázisépítés), ám a munka nagyon lassan halad mind a mai napig. A körülbelül 400.000 kötetet kitevő állományból 1996 és 2007 között saját munkatársaink, polgári szolgálatos segítők és könyvtár szakos hallgatók segítségével közel 70.000 kötetet (modern, 19–20. századi könyvek) sikerült feldolgozni. Emellett elkészült a folyóiratok számítógépes
adatbázisa (904 folyóiratcím, ebből 254 kurrens folyóirat), a Benedictina adatbázis (bencés vonatkozású nyomtatott és kéziratos gyűjtemény), melyben 3695 nyomtatott dokumentumra és 2017 kéziratra kereshetünk, továbbá elkezdődött a „régi könyvek” (ősnyomtatvány, antikva) számítógépes feldolgozása is, ebben 392 művet találunk. Feldolgoztuk a bencés vonatkozású folyóiratcikkeket is. 2007-től egy nagyobb pályázati támogatás segítségével a Corvina integrált könyvtári rendszerre tértünk át. Ezzel megnyílt a lehetőség arra, hogy országos közös adatbázisokhoz csatlakozzunk, vagy akár más egyházi könyvtárakkal együtt egy közös katalógust építsünk. A könyvtár katalógusa rövidesen elérhető lesz interneten a Főkönyvtár saját honlapjáról. Más gyűjteményekhez hasonlóan egyre sürgetőbb és fontos feladat a digitalizálás, a tartalomszolgáltatás – ismeretterjesztő céllal. A Főkönyvtár egy 2004-ben kiírt pályázat segítségével két kódexet és két ősnyomtatványt, valamint e pályázathoz kapcsolódva, de nem a pályázati támogatásból egy 16. és egy 19. századi művet digitalizáltatott. 2005-ben a Főapátsági Levéltárral közösen a MOM – MOnasteriuM.net – (Középeurópai kolostorok és egyházmegyék virtuális levéltára) program keretében a szerzetességgel kapcsolatos nyomtatott műveket és kéziratokat, 2006-ban a Bécsi Orvostörténeti Intézettel közös pályázaton 4 kéziratos és 2 nyomtatott botanikai illetve orvostörténeti dokumentumot készíttettünk el. Szponzori támogatással az elmúlt években – nem pályázati programokhoz kapcsolódva – néhány további 17-19. századi anyagról is készült digitalizált változat. Az egyházi könyvtár az egyik legrégebbi könyvtártípus. A 20. századi történelmet ismerve tudjuk, hogy 1950 után e könyvtárak egy része megsemmisült, illetve könyvraktárrá vált, vagy zárt gyűjteményként, legfeljebb korlátozottan nyilvánosan működött, ahogy a pannonhalmi könyvtár is. Sorsuk a rendszerváltás után változott meg. Ahhoz, hogy ezek a könyvtárak újra életre keljenek, hogy „visszaverekedjék” magukat az országos könyvtári hálózatba, az elmúlt két évtizedben közgyűjteményi jellegüket kellett bizonyítaniuk, azt, hogy közszolgáltatásokat nyújtó könyvtárak és nem múzeumok. A 20-21. század könyvtára és könyvtárosa – ha egyházi könyvtár és könyvtáros is – már nem „… boltíves,/ pókhálós vén terem / zugában álmodó / középkori barát, / ki lemosdotta rég / a földi vágy sarát / s már félig fent lebeg / a tiszta étheren,– / ül roppant asztalánál, / mely könyvekkel teli / s a nagybetűk közébe / kis képecskéket ékel, / Madonnát fest örökké / arannyal s égi kékkel...”. (Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal). Napjainkban egy egyházi könyvtár – így a Főapátsági Könyvtár is – meghatározott szakterületekkel (teológia, segédtudományai, egyháztörténet stb.) kapcsolatos információkat közvetítő, közművelődési feladatokat ellátó intézmény. Munkatársaink könyvtári képesítéssel rendelkező, fiatal és középkorú világiak, akik mindent megtesznek azért, hogy műemléki környezetben korszerűen őrizzenek, feltárjanak, szolgáltassanak egy muzeális állományrészt, és működtessenek egy modern teológiai szakkönyvtárat. Ásványi Ilona
BENCÉS HÍRLEVÉL
7
MÉCS Európai Találkozó Pannonhalmán Az idén, eddigi története során először az a megtiszteltetés érte a magyarországi MÉCS mozgalmat, hogy házigazdája lehetett a közel 60 éves múltra visszatekintő szervezet Európai Találkozójának. Igyekeztünk reprezentatív, mély lelki örökséggel – és nem utolsó sorban befogadó kapacitással – rendelkező helyszínt találni, így esett a választás Pannonhalmára. A találkozón, amelyet 2009. július 20 és 24. között tartottunk, a magyar MÉCS közösségek családjaiból több mint 500 fő regisztrálta magát, külföldről pedig 44 vendégünk volt (az Egyesült Államokból, Japánból, Máltáról, Norvégiából, Olaszországból, Portugáliából, Spanyolországból, Szlovákiából és Thaiföldről). Ennek megfelelően a találkozó a mozgalomhoz kötődő tolmácsoknak köszönhetően három nyelven zajlott: angolul, magyarul és spanyolul. A sikeres szervezésnek köszönhetően százötvennél többen vállaltak név szerinti felelősséget valamely önkéntes munka terén, a fotózástól kezdve a forgalomirányításon át a kórus vezetéséig és legfőképpen a gyereksereg foglalkoztatásáig. A résztvevők nagy többsége az éppen átépítés alatt álló gimnáziumi kollégiumban kapott szállást, külföldi vendégeinket és a kényelmesebb szobára vágyókat a közeli panziókban vagy kempingben szállásoltuk el, a környéken lakók pedig naponta bejártak. Az étkezéseket a kollégium konyhája szolgáltatta, a tálalásnál pedig a kamasz gyermekeink segítettek be, – nem kis meglepetésünkre – örömmel. Látva munkájuk értelmét ők is megértették, hogy kollektív összefogásra van szükség ahhoz, hogy mindenki jól érezhesse magát. A találkozó lelki házigazdája Bíró László püspök volt, aki a külföldről érkezett atyák mellett a MÉCS Napokban vagy a családközösségekben vezetést vállaló hét paptestvérrel együtt a találkozó teljes időtartama alatt jelen volt. Az ő igényes előadásai, elmélkedései, és a bazilika ezeréves falai között megtartott szentmisék, valamint a
résztvevők Isten és egymás iránti lelki nyitottsága meghatározó volt a találkozó testvéries, derűs légkörében. A püspök úr így összegezte az előadások gondolatait: „A lelki megújulás: újraindulás Krisztustól. Azt jelenti, hogy újra felfedezzük értékeinket, a házasság intézményét és szentségét, a bibliai emberképet és a családegyházat. Ezek hiteles megélése, ennek az életnek túlcsordulása teszi lehetővé a hit továbbadását, a missziót, amely valamennyiünk felelőssége és küldetése a családon belül és a családok által a tágabb környezet felé.” Bíró püspök úr mellett előadást tartott még Andrásfalvy Bertalan, Surján László, valamint Sallai János pszichológus és felesége. A lelki tartalom mellett helyet kapott egy nagyszerű koncert a Gemma énekegyüttes, Bognár Krisztina, Bojtár Imre, Gál Anikó és Simon Zsófia fellépésével. A koncertet Dr. Áment Lukács atya briliáns orgonajátéka zárta. Ezzel kapcsolatban érdekes volt megtapasztalni, hogy a másfélórás koncertet a gyerekek olyan fegyelmezetten ülték végig, hogy egyáltalán nem lehetett a hangjukat hallani. Esténként a fiatalok zenés dicsőítést tartottak, de volt közös filmnézés, foci, a záró esten pedig táncház, ahol mindenki lemozoghatta a vacsorát. Azok a külföldiek, akik kezdetektől részt vettek az Európai Találkozókon, a találkozó után úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az eddigi legjobb találkozó, magasra tettük a mércét a következő házigazdának. Mi magunk is nagyon jól éreztük magunkat, a lelki feltöltődés mellett egy ilyen találkozón óriási élmény találkozni az ismerősökkel, barátokkal, régiekkel és újakkal. A feladatunk pedig, hogy a kapott értékeket ne tartsuk meg magunknak, hanem merjünk kilépni velük szűkebb és tágabb környezetünk felé. Simon Gábor
8
BENCÉS HÍRLEVÉL
Oblátusaink múltjáról, életéről, programjairól Oblátus testvéreink nyilvános ígéretük révén Szent Benedek családjához tartoznak. Magyarországon 1921-ben a nagykáptalan engedélyezte újra az oblátus mozgalmat. Az ifjú Szunyogh Xavér atya volt az, aki elérte ezt az újra indulást, és írói munkásságával megalapozta a lelkiségét is. Mivel az 1802-es visszaállítási diplomában nem szerepelt az oblátusság intézménye, ezért hosszú ideig szünetelt az oblátusközösség léte a magyar bencés világban. Szunyogh Xavér így fejezte ki örömét 1926-ban, a meginduló Pannonhalmi Szemle első számában: „Ha valaki megírja egyszer Szent Benedek rendjének szerepét a magyar katolikus vallásos életben, akkor egyik legfontosabb eseményként fogja megemlíteni az 1921. évi nagykáptalant, amely kimondotta, hogy felújítja a hazánkban is évezredes oblátusintézményt.” Szép ünnep volt a főmonostorban ez év március 31-én Eduard Benedek Brunschweiler svájci oblátusra való emlékezés, aki a Világ Népeinek Igaza posztumusz kitüntetést kapta. Benedikt testvér a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja volt 1944–45ben. Silly Magdolna Lúcia testvérünk is eljött, aki megmutatta nekem, hogy a folyosó melyik részén volt a matraca, mikor családja az oroszok bevonulása elől ide menekült. Lúcia testvérünk 1953. július 11-én az altemplomban tett négy másik társával oblációt. A szigorú titoktartáshoz tartozott, hogy miután aláírták az okmányt, a főapát elégettette, csak egy szentképet vihettek magukkal emlékül. Hivatalosan 1989-től kezdve létezik újra oblátusság, és a csoportokat dékániáknak nevezzük. A havonta egyszeri összejöveteleinken beszélgetünk egymással, zsolozsmázunk, és a Biblia egy meghatározott részét olvassuk. Ebben az évben a Vigan-féle módszerrel ismerkedtünk meg. 2009 júniusában négy kocsival Majkra és Tatára kirándultunk. A Majkon élt kamalduliak a bencések remete ága, alapítójuk, Szent Romuáld is Benedek Reguláját követte. Az Esterházy család építtette elsősorban az itteni remetetelepet, de mások is
készíttettek egy remetelakot, amelyen az ő címerük látható. Az Esterházy családot is erősen megosztotta a Rákóczi-szabadságharc, előfordult, hogy egymás ellen küzdöttek. A kamalduliak imádsággal a békét szerették volna szolgálni. Pannonhalmán a főapáti fogadóban is található a majki kolostorból néhány intarziás asztal, a gyönyörű stallumaikat pedig a komáromi ortodox egyház vette meg, és ma is a szerb templomban láthatók. A távol élő oblátusokat a közös pannonhalmi lelkigyakorlat hozza leginkább össze. Legutóbb Godofréd atya tartotta, s az elmélkedések fő témája a Getszemáni kert jelenete volt. Godofréd atya szerint Jézus életének ez volt a lélektani csúcspontja, aki a halálfélelemmel küzdve mondta ki: „Ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” A lelkigyakorlat délelőttjén szilenciumot tartottunk. Az elmélkedések mellett szentségimádásra, gyónásra, a Hitvallók és ügynökök című film megnézésére is volt lehetőség, és kisebb csoportokban megbeszéltük a lelkigyakorlaton felmerült gondolatainkat. Július 11-én, Szent Benedek ünnepén egy testvérünk a Laudes elején beöltözött, két testvérünk pedig oblációt tett a szentmisében. Bakonybélben is lelkigyakorlatot tartottak a perjelséghez tartozó csoportok. A dékániák vezetői megkapták az új leporellót, amelyen bemutatjuk életünket az érdeklődők számára. Október 23–án a Pápa közelében levő Attyapusztára, a karmelita lelkigyakorlatos házba érkeznek az érdeklődők, a novíciusok és lelkivezetőik, hogy ott készüljünk a bencés lelkiségre Baán Izsák diákonus testvér vezetésével, aki a bakonybéli monostorunk tagja. Zarándoklatot tervezünk Máriacellbe, hogy az ősi kegytemplomban imádkozzunk, és találkozzunk Godofréd atyával, aki az év második felében ott szolgál. Az oblátusszövetség honlapja megtekinthető a bences-oblatusszovetseg-pannonhalma.hu címen. Elréd atya
BENCÉS HÍRLEVÉL
9
A kilencven éve született és tizenöt évvel ezelőtt elhunyt Lehel atya emlékére utolsó lelkipásztori szolgálati helyének, Pölöskefőnek önkormányzata emléktáblát állított. Az alábbiakban az emléktábla-avatón elhangozott beszédet közöljük.
Markó Imre Lehel emlékére Nagy tisztelettel és szeretettel állítjuk ezt az emléktáblát Markó Imre Lehel atyának, esperes úrnak, aki 39 évig volt a falunk papja. A pölöskefői hívek nevében, pölöskefőiként és tanítványaként állok itt. Már 15 éve, hogy meghalt. Engedjék meg, hogy felidézzem az emlékét. Elsőként miseruhás alakja jut eszembe, ahogy lassan felballagott az oltárhoz, énekelte a mise szövegét, predikált. Aztán felidéződik fekete reverendában, amint végigbiciklizett a falun, vagy éppen ahogy vasárnap reggel kiballagott a buszmegállóhoz, hogy elutazzon Kacorlakra a vasárnapi szentmisére. Aztán mindannyian emlékezhetünk gyönyörű fenyőfákkal körülvett plébániájára, ami halála óta már nem a régi, csak árválkodik egymaga. Itt a barátságos paplak udvarán virítottak gyönyörű rózsái, és szaladgáltak hűséges kutyái. Még annyira elevenen él a mosolya, s néhány gesztusa. Az is, ahogy levette a szemüvegét, közelhajolt a könyvhöz, úgy böngészte a sorokat. Ez aztán eszembe juttatja a lakását, dolgozószobáját, ami a padlótól a plafonig telis-tele volt könyvekkel, régi értékes kiadványokkal, amikről biztosan lehette tudni, hogy ő azoknak minden betűjét ismerte. A tudás fellegvára volt az a ház, s abban Ő a tanár úr, aki 6-7 nyelven beszélt, olvasott, kutatott, írt, kézzel, de legtöbbször írógéppel. Hogy is volt mindenre ideje? Tanítványait is itt fogadta. Itt tanított nagy türelemmel, lelkesedéssel, jókedvűen, szellemesen, s természetesen mindig ingyen. Még fülemben csengnek Tamás László atya búcsúztató szavai. Igaz, szép szavakkal méltatta őt, hogy a Jó Istentől kapott tálentumait nagyszerű életével, szorgalmával, hitével megsokszorozta. Mi, a hívei ezekből a tálentumokból oly sokat részesedtünk. Hogy mit, az sehol sincs leírva. Pedig az interneten annyi információ található róla, mindegyik a néprajzos és nyelvészeti munkásságáról szól, s azok valóban nagyszerű munkák. Hajdú tanár úr a temetési búcsúztatón így összegezte az életművét: „Hihetetlen gazdag anyagú, értékes munka az övé, s ameddig magyar nyelven beszélnek, addig fennmarad Markó Imre emléke.” De élete fő műve mégis az, hogy pap volt. Erről nincsenek feljegyzések, erről csak mi, hívei tudunk mesélni, mert a mi fejünkben, de
leginkább a szívünkben van feljegyezve. Ahogy végignézek az arcokon, legtöbbünket ő keresztelt, ő esketett meg. S közben oly sokszor kérte ránk imáiban a Jó Isten áldását, kegyelmét. Mindig szívén viselte ügyeinket. Nagy szigorral és odafigyeléssel terelgetett bennünket a Jó Isten felé, s erős láncként kötött bennünket hozzá. A történelem szelei akárhogy is fújtak, ő szolgálatban hűséges és fáradhatatlan volt. Nemrég az egyik könyvemben találtam egy tőle kapott szentképet. A hátuljára útravalóul ezt gépelte rá: „A te utad, a te falud” Erre az útra bíztatott bennünket, de ő maga is ezt az irányt követte. A sors, a történelmi helyzet, idehelyezte Pölöskefőre. Távol Pannonhalmától, távol a hőn szeretett szerzetesi közösségtől, megfosztva a tanítás lehetőségétől. Esperes úr itt is megtalálta a helyét. Megszerette ezt a kis falut, megszerette az embereket, s ugyanolyan szorgalommal, hűséggel és igényességgel szolgált, ahogy Pannonhalmán tette volna. Ezt a kis templomot a ’70-es években felújította. Méltó éppen itt, ezek között a falak között megemlékezni róla, amiket ő annyira szeretett, s amik annyira a lelkét tükrözik. Mert milyen is ez a kis templom? Külsőségeiben nagyon egyszerű, csillogás nélküli, de gyönyörű rendet, tisztaságot sugároz. Ünnepélyes, de mégsem hivalkodó. Melegséget áraszt, de mégis érezni a kő keménységét, szilárdságát. Ahogy belépünk, rögtön a megfeszített Jézusra, és az ő igéjére irányítja a figyelmet. Ilyen volt az esperes úr is. Így próbálta belénk plántálni a hitet, a tettekben megmutatkozó szeretet és az állandó lelki fejlődés igényét. „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” Ezt a mondatot Szent Pál leveléből gyakran elmondta nekünk. Mélységét és távlatát sokszor megvilágította. Magasra állította a mércét! De mi még ma is igyekszünk megfelelni. Ezt bizonyítja az is, hogy ma megtelt ez a kis templom. Sokan egybegyűltünk, hogy emlékezzünk rá, imádkozzunk érte. Hálás a szívünk, hogy ismerhettük, hallgathattuk, élete példáját láthattuk. Szeretettel őrizzük az emlékét. Dominkóné Tóth Ildikó
10
BENCÉS HÍRLEVÉL
Bencés Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Örömmel írom, hogy iskolánk, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium szeptembertől három új tagintézménnyel bővült. A három tagintézmény helyszíne: Budapest, Miskolc és Szeged. Három önálló arc, más-más jellegzetességgel, de egy közös vonással: szakképző osztályok mindegyikben indultak. Sokszor hallottam a vádat: „könnyű nektek Pannonhalmán, összegyűjtitek a legjobbakat és így értek el szép eredményeket.” A szép eredményeket szívesen vállalom, de hozzáteszem: aki már látott belülről középiskolát, az tudja, nincs az az eredmény, amit ingyen adnának a mai, a mindenkori tizenévesek. Miskolci iskolánk gimnáziumi, szakközépiskolai és szakképző osztályokkal indult. Az épület a vasgyár egykori irodaháza. A diósgyőri gyár fénykorában több mint félszázezer embernek adott munkát, jelenleg hónapok óta nem folyik benne termelő munka. A munkahelyüket elvesztett emberek súlyos egzisztenciális válságon mennek keresztül. Iskolánkat ebben a miliőben indítottuk és azt mondtuk: minden jó szándékú ember számára megnyitjuk az iskola kapuit. A felvételi során a leggyengébbeket, akik számára csak kínlódást jelentene az érettségi megszerzése, felzárkóztató osztályba vettük fel. Ők a 10. évfolyam elvégzése után szakképző osztályba iratkozhatnak be és OKJ-s végzettséget kaphatnak. A nálunk indított szakirányok számítógépszerelő-karbantartó, bolti eladó, irodai asszisztens. A tehetségesebb diákokat gimnáziumi vagy szakközépiskolai osztályba vettük fel. Ők az érettségi után vagy felsőfokú tanulmányokat folytathatnak, vagy felső szintű szakképzést kezdhetnek. A tanárok többségét május – augusztus között vettem fel, mind elkötelezett, hívő kollégák. Fülöp püspök atyától kaptam iskolalelkészt Szemerszki Mihály személyében. Iskolánk minden diákja azonos hitoktatásban részesül, felekezeti hovatartozásától függetlenül. Missziós terepről beszélek: az evangélium első meghirdetése a feladat. A hitoktatáson túl Mihály atya állandó jelenléte nagy kincs, a gyerekek, tanárok, alkalmazottak mellett a
családok számára is nyitva áll ajtaja. Felesége magyar szakos kolléga, aki egyben a gyermek és ifjúságvédelmi feladatokat látja el. A hátrányos, sokszor halmozottan hátrányos háttérből érkező gyerekek számára kegyelmi ajándék iskolánk indulása. Nélkülünk jelentős részük soha nem hallott volna Jézus Krisztusról, az evangélium örömhíréről. Nélkülünk nagy valószínűséggel szülei kilátástalan életét reprodukálnák. Olyan nemzedékről beszélek, amelyik már nem látta szüleit dolgozni! Ezért az első szabály, amit mindenki számára világossá tettünk így szól: hiányzást nem fogadunk el! Az első hetek ígéretesen indultak. Pár nappal a kezdés után kiiratkozott két idősebb diák mondván, ők nem tudnak meglenni cigaretta nélkül. Azért örülök ennek, mert jelzi: a tanulók számára világos, egyértelmű keretekkel sikerült indítani iskolánkat. Szegeden a Gábor Dénes Szakközépiskola épületében kaptunk egy önálló épület részt. Az iskola fenntartója takarékossági szempontok miatt nem engedélyezte tovább a Gábor Dénesnek gimnáziumi osztályok indítását, így szívesen fogadtak minket a felszabadult helyekre. Itt érettségire épülő, felsőszintű OKJ-s képzéseket indítottunk, pl. idegennyelvi kommunikátor, számítógéprendszer-karbantartó vagy gazdasági informatikus. Mivel növendékeink többsége felnőtt, ezek az osztályok többnyire esti tagozattal indult. A hitben való növekedés lehetőségeit az egyetemi lelkészség keretein belül keressük, szép együttműködésre van kilátás. Budapesten a működési engedélyt nagy késéssel állította ki a Fővárosi Önkormányzat Oktatási Hivatala, ezért csak 2 osztályt tudtunk indítani. Az épületet a IX. kerületi Önkormányzattól béreljük a József Attila lakótelep közepén. Korábban is iskolai célokat szolgált, azonban az elmúlt évben üresen állt, így boldogan bocsátották rendelkezésünkre. Nem építünk bencés rendházakat az iskolák mellé, nincs arra lehetőségünk, hogy a 70 évvel ezelőtti bencés iskolahálózatot a régi formában indítsuk újra. Az új tagintézmények
BENCÉS HÍRLEVÉL
indítása viszont lehetővé teszi számunkra azt, hogy olyan helyeken, ahol eddig a katolikus egyház, katolikus iskola ismeretlen volt, most megjelenjen, és Jézus szavának engedelmeskedve részt vegyünk a nagy küldetésben: „tegyetek tanítványommá minden népet!” Eszközként ehhez az oktatás által kínált lehetőséget ragadjuk meg. Az egyházi iskolák a magyar közoktatás csupán 4%-át teszik ki. Ezek többsége elit képzést nyújt, a legjobbakat célozza meg. Mi az új tagintézmények indításával küldetést vállalunk: az egyház missziós küldetésében veszünk részt. Iskolalelkészek, világi hitoktatók és szociális munkások
11
segítségével a hátrányos helyzetű csoportok között is meg akarunk jelenni az Evangélium örömhírével. A székhely és az új tagintézmények között olyan iskolai, tanári, kulturális és szociális hálózat jöhet létre, amely komoly együttműködést és innovációt tesz lehetővé (pl. osztálykirándulások, tanári kari együttműködés, szociális munka stb.). Mivel az iskola nevéből ki kell derülnie annak, hogy mivel foglalkozik az intézmény, iskolánk új neve szeptember elsejétől: Bencés Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium. Titusz atya
Iskolánk bővítésének köszönhetően szeptember elsejétől tudjuk fogadni a szakképzési hozzájárulásokat. Hogyan lehet segíteni? Ma Magyarországon minden munkáltató köteles szakképzési hozzájárulást fizetni. A szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalkozók a szakképzési hozzájárulási kötelezettségük 60%-val az Országos Egyházi TISZK Nonprofit Kft keretein belül közvetlenül támogathatják az egyházi fenntartású szakképző iskolákat. Önöket arra kérjük, 1.) ha saját vállalkozásuk van, adják a szakképzési támogatást az Országos Egyházi TISZKen keresztül intézményünknek! 2.) kérjük, érdeklődjenek a munkáltatójuknál, hová fizetik be a szakképzési hozzájárulást! Egyben igyekezzenek meggyőzni Őket arról, hogy a szakképzési támogatásuknak az Országos Egyházi TISZK iskoláiban, jelen esetben Pannonhalmán lenne a legjobb helye! Ez a támogatás nagy segítséget nyújtana ahhoz, hogy iskolánk teljesíteni tudja szociális küldetését és emelni tudja az oktatás színvonalát. Az ezzel kapcsolatos konkrét lépésekkel kapcsolatban kérem, hogy közvetlenül engem keressenek meg! A pannonhalmi Bencés Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium nevében: Titusz atya
Iskolánk 2009 tavaszán nyerte meg azt a pályázatot, amelynek keretében nagy felújítási munka indult meg idén júliusban. A projekt keretében új, minden szintet ellátó (12 állásos) lift kerül beépítésre, a teljes épületet végigéri a főlépcsőház, valamint új hálók, szaktantermek kerülnek kialakításra. Megújul az informatikai hálózat (CAT-6) és a fűtésrendszer is, mely a helyiségenkénti hőmérsékletszabályozás épületfelügyeleti rendszerrel való komobinálásával várhatóan 22-26%-os fűtésiköltség-megtakarítást eredményez. Kiépítésre kerül a tűzvédelmi- és a kijáratjelző rendszer. Mozgásukban akadályozott diákjaink illetve vendégeink számára két teljesen akadálymentes zuhanyzó és mosdó, valamint egy szoba készül. Az iskola épülete 1943-ban készült el. Állagmegóvására, fejlesztésére kiemelt hangsúlyt fektetünk, hogy diákjaink rendezett, tiszta, szép, ugyanakkor modern környezetben tanulhassanak. E gondolattól vezetve sikerrel pályáztunk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél a Közoktatási infrastruktúrafejlesztési pályázaton, melynek keretében iskolánk mintegy negyed milliárdos fejlesztésben részesül. A projekt az Európai Unió támogatásával az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében kerül megvalósításra. Pálffy-Józsa Kristóf
12
BENCÉS HÍRLEVÉL
Egy hónap Mettenben Alig ért véget a tanév június 13-án, két nappal később egyik osztálytársammal, Szijártó Balázzsal már ott ültünk a Jeges-teremben csomagokkal megrakottan. Mindkettőnkben megvolt a kis izgatottság, de kíváncsiság is dogozott bennünk. Aztán fél kettő körül elindultunk. Öten kezdtük meg utunkat, de négyen érkeztünk meg Mettenbe, mert Kremsmünsterben letettük egyik hetedikes társunkat, Csenár Bálintot. Az úton végig ment a beszélgetés, tapogatózás: hányan lesznek, mekkora az apátság – és még ezernyi kérdés hangzott el. Késő délután érkeztünk meg. Ahogy kiszálltunk az autóból már ott is termett Pater Thomas, aki azonnal üdvözölt bennünket. Vacsora után miközben bontogattuk némettudásunk szárnyait, megismerkedtünk a kollégium lakóival, akik nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Rögtön el is mondták, hogy ismerik ám a gulyást meg Budapestet. A következő napok az ismerkedés jegyében teltek, ehhez hozzá tartozott a számtalan eltévedés, teremkeresés is. A beilleszkedésben sokat segítettek az „osztálytársaink˝, akik már az első naptól kezdve bevontak minket iskolai életükbe. Szerencsére szép időt fogtunk ki, így részt vehettünk jó pár dunaparti grillezésen. Az ismerkedés után jöttek a nem hétköznapi hétköznapok: fél hét órai kelésekkel, stúdiummal és persze a tanórákkal. Mi szinte összenőttünk a szótárral, megállás nélkül kerestük a szavakat. De szép lassan az ötven nem ismert szóból negyven, harminc lett. Egyre többet értettünk és ez az élmény motivációt jelent a jövőre nézve. Azt hiszem, hogy megértsük a nyelv jelentőségét, kellenek ehhez hasonló tapasztalatok. Osztályunkba járt még három cseh cserediák. Velük nagyon jó kapcsolatba kerültünk. Velük meglátogattuk Köln városát és Metten környékét. Az ottani 10.A-ba járt még rajtunk kívül Markus Deák is akinek szülei hazánkból érkeztek Németország ezen részére. Markus édesapja építészmérnök, édesanyja keramikus művész. Többször meghívtak minket vacsorára ahol nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Mutattak néhány német újságot Magyarországgal kapcsola-
tos cikkekkel, amelyek nem mindig tükrözték az igazságot. Az újság káros erejével találkoztunk az iskolában is, ahol az egyik társunk azt hitte, (az újságot olvasva) hogy Magyarország 30%-a fasiszta, vagy legalábbis szélsőjobboldali. Hosszas beszélgetés során sikerült csak meggyőzni őt, és jobb képet kialakítani benne hazánkról. Felmerül a kérdés: hányan vannak félrevezetve és ítélnek meg tévesen? A metteni gimnáziumban hallottunk egy nagyon jó újdonságról is: az ottani diákoknak kötelezően két hétig valamilyen szociális feladatot ellátó intézményekben, például szociális otthonban, kórházban kellett dolgozniuk. Ez növeli a szolidáris érzéket és betekintést kínál a munka világába, miközben új élményekkel gazdagodnak. Az iskola mellet sok idő jutott a sportra is. Megismerkedtünk a helyi futballcsapattal (TSV Metten) is melynek utánpótlásedzésén részvettünk. Futball mellett kosárlabdában is megméretettük magunkat. Ezekben, úgy érzem, kitűntünk. Mind az edzők, mind a tanárok nagy érdeklődéssel fordultak felénk. Néhányuknak voltak is emlékei országunkról egy-egy balatoni vagy budapesti kirándulás jóvoltából. Ezeket, az ismereteket bővítendő kísérőinknek, Dejcsics Konrád és Nádai Fidél atyáknak az az ötlete támadt, hogy egy előadás keretén belül bemutathatnánk Magyarország és Pannonhalma érdekességeit, nevezetességeit. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához. Majdnem egy hétig készült prezentációnk. Minden fázis után áthívtuk egy- két osztálytársunkat és a véleményük alapján javítottuk ki munkánkat. Elég erősen látszott az észrevételeiken, hogy már nagyon sokszor volt módjuk gyakorolni. Tehát ilyen nem nyelvi téren is tudtunk tőlük tanulni. Hazautazás előtti tanítási napon adtuk elő művűnket, és túlzás nélkül állíthatom: jól sikerült. A következő két nap a búcsúzással telt, mindenkinek megköszöntük a sok segítséget, és társainktól is elbúcsúztunk. Mindenki az kérte jövőre térjünk vissza. Miért is ne? Horváth Mihály XI.B
BENCÉS HÍRLEVÉL
13
Meschedei testvériskolánk diákjai Pannonhalmán Még a rendszerváltás előtt kezdődött a két bencés iskola és apátság kapcsolata. Két évente jönnek hozzánk diákok és kísérőik a Dortmundhoz közel levő német kisvárosból, Meschedéből. Az idén szeptember 11-én érkezett meg az 51 tagú csapat, és a vendéglátó családok az ebéd után hamarosan el is vitték a német diákokat. Hálás köszönettel tartozunk a szülőknek, hogy hét végére befogadtak olykor több német vendéget is, és programot állítottak nekik. Vasárnap este Alida tanárnő vezetésével játék révén ismerkedtek egymással, és az estét közös imádsággal zártuk a bazilika altemplomában. Hétfő délelőtt Grósz Ákos és Molnár Titusz diákjaink körbevezették őket az apátságban, majd a vendégek a borospincét nézhették meg. Délután a sporté volt a főszerep: a fociban eléggé kikaptunk, de kosárlabdában kissé vigasztalódtunk. Este Titusz igazgató atya mesélt arról, hogy mit jelentett a vasfüggöny NyugatMagyarországon, milyen ellenőrzésekben volt részünk Sopron környékén. Eberhard Borghoff tanár úr, aki a német csoportot vezette, felidézte az első utazást: mindenki magánúton, egyenként ment ki Bécsbe, hogy ott találkozhassanak a meschedei és pannonhalmi diákok és tanárok. Kedden Dévény csodálatos várát néztük meg, és megcsodáltuk a Duna és a Morva összefolyását. Majd Máriavölgybe indultunk, a pálos hajdani központjába, ahol Konrád atya mondta el a német diákoknak, hogy kik is azok a pálosok. Pozsonyban a koronázások tanúját, a Szent Márton-dómot, valamint a sé-
tálóutcákkal, felújított épületekkel megszépült belvárost tekintettük meg. Drozdík Attila tanár úr sokat segített a mai szlovák világban való eligazodásban. Este a diákok újra összemérték erejüket fociban, a megerősített „kupaci” csapat vezetett is, de sajnos a végén újra a németek győztek, mert az igazolt játékosaik hallatlan ambícióval játszottak. Szerdán délelőtt vendégeink három tanítási órán vettek részt, majd Győrbe mentünk, ahol három csoportban csodálhatták meg a Városháza tornyából a panorámát. Zita tanárnő, a győri bencés iskolánk tanára vezetett végig minket a győri bencés iskolán és diákotthonon, majd a belvárost is megmutatta. Este egy pannonhalmi vendéglőbe mentünk, ahol két diákunk klarinéton és szaxofonon játszott a vendégek tiszteletére, a vacsora vége felé pedig meglepetésszerűen leoltottuk a villanyokat, és gyertyás tortával köszöntöttük fel a 60 éves Eberhard tanár urat. Csütörtökön még néhány diákkal és Éva tanárnővel elkísértük Tihanyba a vendégeinket, ahol megnéztük a templomot és a kiállítást, majd finom ebédet kaptunk az apátságban. Richárd atya a testvériskolai kapcsolat kezdeményezőjeként köszöntötte a tanárokat és diákokat, majd egy felejthetetlen balatoni hajózás után elköszöntünk tőlük. Ők még pénteken Budapestet nézték meg, és utána indultak Melkbe és vissza Meschedébe. Visszatekintve e szép napokra Vörösmartyidézet jut eszembe: „Köszönjük élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!” Elréd atya
14
BENCÉS HÍRLEVÉL
Bandisták foglalták el a Bencés gimnáziumot! Mi „Bandisták”, a Szent András Evangelizációs Iskola munkatársai és a meghívott vendégek közel 200-an szálltuk meg július 31. és augusztus 8. között a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot. Összejövetelünk célja egy Regionális szeminárium volt, melynek keretében összegyűjtöttük a határon innen és túl szolgáló Szent Andrásos munkatársakat. Jöttek Magyarországról, Erdélyből, Vajdaságból és a Felvidékről is szép számmal. A szeminárium meghívottja, és fő vendége José H. Prado Flores, ismertebb nevén Pepe Prado, a Szent András Evangelizációs Iskola alapítója volt. Negyvenegy könyv szerzője, melyek az evangelizáció, a Biblia és a Lélekben való megújulás témakörében íródtak. Tizenhat kurzust írt a Szent András Evangelizációs Iskolának világszerte. A világ 56 országában prédikált, többek között a Vatikánban is. Emiliano Tardif atya életében együtt szolgált vele, három könyvet írtak közösen. Ezek között a legismertebb a „Jézus Él!”, amelyet 25 nyelvre fordítottak le. Pepe a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson tartott előadást 2008 júniusában a kanadai Québecben Isten Igéjéről. A másik meghívott vendégelőadónk Angela Chineze, aki a brazíliai Szent András Iskola igazgatónője. A nyolc nap alatt előadóink két kurzust tartottak számunkra. A pannonhalmi hét első négy napján a Damaszkusz kurzuson vettünk részt. A kurzus Pál evangéliumának alapkőletétele. Egyszerűen és nyíltan mutatja be a tarzusi származású buzgó farizeust, ahogyan a damaszkuszi úton a feltámadt Jézussal történő személyes találkozás hatására megváltozik a gondolkodásmódja: ószövetségi emberből az újszövetség embere lesz, Saulból Pál. Öt egyszerre történő és egymással összefüggő változásról van szó. Ezután képes megvallani: „Nekem az élet Krisztus és a halál nyereség.” Nekünk is pontosan erre a gyökeres gondolkodásformáló változásra van szükségünk, hogy e hitvallást szívből kimondhassuk. A szeminárium második fele a Pünkösd kurzus volt, amelyben sokat foglalkoztunk az
evangelizáció főszereplőjével, a Szentlélekkel, hogy megtanuljunk nagy erővel evangelizálni. A kurzus témáiból: Isten kinyilatkoztatása és az üdvtörténet, a hatalommal való evangelizálás három követelménye, az evangelizáció három lépcsőfoka, az evangelizáció három fajta üzemanyaga. A szeminárium alkalmat adott arra is, hogy bemutatkozzanak egymásnak a különböző egyházmegyék munkatársai is, vidám perceket szerezve ezzel mindannyiunknak. Így jobban megismerhettük egymás életét és szolgálatát. A szeminárium különleges ajándéka volt, hogy a családok együtt vehettek részt és közösen tapasztaltuk meg – férj, feleség és gyermek – Isten szabadító és gyógyító erejét, amelyben képessé válunk egyre őszintébben szeretni egymást, megbocsátani minden körülmények között. Erőt kaptunk a Szentlélektől, hogy tovább vándoroljunk az úton egységben a különbözőségek ellenére is. Jézus Krisztus egy népet alkot magának akiket ugyanaz a Lélek itat át, amely ugyanabba az irányba mutat: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” Jn 15,16. A szünetek perceit és a délutáni sziesztát játékkal, kirándulással – az arborétum ösvényein – ütöttük el. A kulturális szemlélődés is teret kapott, látogatást tettünk a könyvtárban, aztán a bazilika csodálatos légköre, az esti vesperások és a szentmisék az ezeréves falak között felejthetetlen élményekkel gazdagítottak bennünket. A szervezési és lebonyolítási folyamatokban nagy segítséget kaptunk a helyi dolgozóktól és a bencés szerzetesektől, akik türelemmel és szeretettel fogadtak bennünket. A szeminárium sikerén felbuzdulva a jövő évi terveinkben szerepel egy újabb találkozó Pannonhalmán! Arm Katalin és Csiszér László
BENCÉS HÍRLEVÉL
15
HÍREK – ESEMÉNYEK MÁJUS 22. A gimnázium Teleki-termében iskolánk volt diákja, Molnár Antal történész (az ELTE docense és az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa) tartott előadást A római inkvizíció a koraújkorban címmel. Előadása során bemutatta az inkvizíció térbeli és időbeli sokszínűségét, szerepének változásait. MÁJUS 26. A gimnázium Teleki teremben Hibbey Marót (ugyancsak iskolánk korábbi diákja) állatorvos „Építés vályoggal” címmel tartott rendhagyó előadást egy sok ezer éves, az egész világon ismert falazó anyagról. Azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy: Miben áll a vályog korszerűsége? Vajon miért érdemes ezt az anyagot használni az üvegbeton és a gyorsházak korában? MÁJUS 30. A hagyományoknak megfelelően e napon került sor az immár 20 éves Bencés Diákszövetség Országos Találkozójára. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és igehirdetője Asztrik főapát úr volt. A szentmisét követően a „Barokk idő” című időszaki kiállítás megtekintése és a sör-virsli ebéd után következett a baráti találkozó a tornateremben, ahol Faber Miklós beszélt a Diákszövetség éltető erejéről, majd (volt diákunk) Komlóssy Attila mentő-szakorvos előadása következett „a STYX akkor” címmel – bemutatva az 1965-ös baradlai szilveszteri tragédia szakorvosi szakmai véleményét. A találkozó díjátadásokkal zárult. JÚNIUS 1. Pünkösdhétfőn a bazilikában Cziglényi László adott orgonahangversenyt, közreműködött Cziglényi Gábor (brácsa). JÚNIUS 5. A gimnázium Teleki-termében Tállay András, a Magyar Olimpiai Bizottság vezető orvosa tartott előadást Sport – orvoslás – olimpiák címmel. JÚNIUS 3-5. Pannonhalma adott otthont a jubileumi X. Országos Pannon Bormustra rendezvényének, melynek keretében a többségében külföldi zsűri közel 100 pincészet több mint 250 borát bírálta el és választotta ki közülük a legjobbakat, a csúcsborokat. JÚNIUS 5. A Pannonhalmi Jazz Terasz címmel indított koncertsorozat harmadik évadja a Pannon Bormustra záróakkordjaként vette kezdetét. Az Apátsági Pincészet szervezésében először a Super Trio lépett fel Vukán György (zongora) vezetésével,
közreműködött Berkes Balázs (nagybőgő), Kőszegi Imre (dob). A következő alkalommal, június 26-án a Harcsa Veronika Quartet szerepelt: Harcsa Veronika (ének), Blaho Attila (zongora), Oláh Zoltán (nagybőgő), Majtényi Bálint (dob). JÚNIUS 6. 89 éves korában elhunyt Szentjakabi Lázár atya, aki 1949-től Tiszaújfalun, majd Nyárlőrincen végzett lelkipásztori munkát nyugalomba vonulásáig. JÚNIUS 11. A magyar monasztikus szerzetesközösségek képviselői megbeszélést tartottak Pannonhalmán, és találkoztak a bosei ökumenikus szerzetesközösség alapító perjelével, Enzo Bianchival. Másnap a Sapientia Szerzetesi Főiskola Dísztermében folytatódott a beszélgetés korunk egyházáról és szerzetességéről. A beszélgetés azokhoz a témákhoz kapcsolódott, amelyeket Enzo testvér a posztmodern világ, az egyház és a szerzetesség viszonyáról a Bencés Kiadónál megjelent Nem vagyunk különbek című könyvében tárgyal. A beszélgetést Fehérváry Jákó bencés szerzetes vezette. JÚNIUS 12. A közép és emelt szintű írásbeli és szóbeli érettségi vizsgákkal, játékos juniálissal, évzáró ünnepéllyel és Te Deum-mal befejeződött a tanév. A mindennapok apró erőfeszítései mellett szép sikerek is születtek pannonhalmi gimnáziumunk diákjainak és tanárainak eredményes munkájából. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjén: Pálla Péter 19, Czett András pedig 29. helyezést ért el biológiából (tanára dr. Rékási József), Hunyady Márton informatikából 13. helyezést ért el (tanára Soós Péter). Az Arany Dániel országos matematikaversenyen a 10. osztályosok közül Baranyai Zoltán 1., Pálla Tamás 2. helyezést ért el. Tanáraiknak, Feith Péternek és Hirka Antal atyának a Graphisoft Alapítvány „A magyar matematika oktatásért” díjat adományozta „elhivatott szakmai és emberi munkájáért, a jövő tehetségeinek kibontakoztatásáért.” JÚNIUS 18. A pannonhalmi bazilikában adott hálát pappászentelésének évfordulóján Olofsson Placid atya, akit 70 éve szenteltek (rubinmise) és Pálmai Godofréd atya, akit 60 éve szenteltek (gyémántmise) fel. JÚNIUS 25. Életének 81. évében a Mátrában töltött vakációja idején elhunyt Bánhegyi Miksa atya.
16
BENCÉS HÍRLEVÉL
E napon került sor az Európai Unió támogatását elnyert Biomassza fűtőmű létesítése a Pannonhalmi Főapátság hőellátására és Gázmotoros kapcsolt energiatermelés megvalósítása a Pannonhalmi Főapátságban az energiaellátás hatékonyabbá tételére projektek nyitórendezvényére, amelynek keretében Asztrik főapát úr és kivitelezők képviselői ünnepélyes keretek között aláírták a munkák elvégzésre vonatkozó szerződéseket. JÚNIUS 27. A Pannonhalmi Területi Apátság kántorai egyházzenei továbbképzésre gyűltek össze a Pannonhalmi Főapátságban Áment Lukács atya, a főmonostor regens chori-ja vezetésével. JÚNIUS 29-30. A Cultura Nostra történelmi verseny győztesei a nyári jutalomútjukat Pannonhalmán kezdték meg, majd Bábolnán és Herenden folytatták. JÚLIUS 2. A rendtársak és munkatársak, valamint külső segítők másfél éves munkája nyomán elkészült turisztikai vonzerő fejlesztési programunkat tartalmazó projekt első ütemét jelentő Látogatóépület alapkőletételére kerül sor a Kosaras-dombon. A projekt 3 ütemben valósul meg. Először a turisták kiszolgálására tervezett Látogatóépület épül fel gépkocsi- és autóbusz parkolóval, kerékpártárolóval, csomagmegőrzővel, konferenciateremmel és étteremmel. A következő üteme a Cseider-völgyben épülő Zarándokház lesz, amely ifjúsági csoportoknak, lélekben feltöltődni kívánóknak biztosít majd szállás lehetőséget. Végül turisztikai látványossággal bővül az Arborétum és Hospodárkert, ami által a gyógynövénykultúránk bemutatására is lehetőség nyílik. JÚLIUS 4. A pannonhalmi bazilikában Asztrik főapát úr Fehérváry Jákó testvért diakónussá szentelte. JÚLIUS 8-11. Szent Benedek nyári ünnepe előtt volt Pannonhalmán a bencés oblátusközösségeink számára rendezett lelkigyakorlat Pálmai Godofréd atya vezetésével, aminek kapcsán oblációra és beöltözésre került sor az ünnepi szentmise keretében, amelynek főcelebránsa Asztrik főapát úr, igehirdetője pedig Borián Elréd atya, az oblátusszövetség rektora volt. A nyár folyamán a monostor és a gimnázium számos programnak adott otthont. A szokásos (ötévenként sorra kerülő) érettségi találkozók között kiemelt módon emlékeztünk meg a jubileumi (50 és 60 éves) érettségi találkozókról. Ezek mellett a gimnázium épületében konferenciák, kurzusok és lelkigyakorlatok is voltak.
JÚLIUS 7-12. A Pannonhalmi Területi Apátság plébániáiról és a bencés gimnáziumokból, valamint más bencés vonatkozású helyekről Hortobágyi Arnold testvér és Csizmazia Bulcsú vezetésével fiatalok szép számú csoportja kelt zarándokútra Szent Benedek atyánk tiszteletére, hogy az összetartozásban erősítse az útvonal három monostorát: Pannonhalmát, Bakonybélt és Tihanyt. JÚLIUS 12-17. Média-szakemberek (Kosik Júlia, Mahulányi József, Zsidó János) tartottak képző tanfolyamot felvidéki magyar egyházi közösségek vezetőinek Szóképek címmel a vizuális művészetekről, filmekről – az evangelizáció szolgálatában. JÚLIUS 17 A Pannonhalmi Jazz Terasz estjei keretében a Fábián Juli Jazz Riff lépett fel: Fábián Julianna (ének), Sárik Péter (zongora), Csejtey Ákos (szaxofon), Papesch Péter (basszusgitár), Födö Sándor (dob). JÚLIUS 20-24. A MÉCS Családközösségek VI. Európai Találkozójának adott otthont a pannonhalmi monostor. A találkozó mottója: „Európa megújulása a családok lelki megújulása által”. A lelki-kulturális és közösségi programsorozaton tíz ország képviselői, több mint ötszázan vettek részt. Az életkori megoszlás az újszülöttektől az idősekig terjedt, a derékhadat a 30–40-es korú házaspárok képviselték, sok-sok gyermekkel. A szervezők testetszellemet-lelket, vagyis az egész embert integráló találkozó létrehozására törekedtek. Az előadásokat Bíró László püspök, Andrásfalvy Bertalan, Surján László, valamint Sallai János pszichológus és felesége tartották. JÚLIUS 27-30. Spirituális kísérés címmel tartott kurzust Palotai Gabriella, pszichiáter és Varga Mátyás atya azok számára, akik már az előző években részt vettek a bevezető kurzuson. AUGUSZTUS 3. A Közoktatási infrastruktúrafejlesztési pályázaton elnyert támogatásnak köszönhetően a gimnázium épületgépészeti munkálatai, az informatikai rendszer fejlesztése és az épület akadálymentesítése valósul meg. A projekt tartalmáról adtunk részletes tájékoztatást az e napon tartott rendezvényen. JÚLIUS 31. – AUGUSZTUS 8. Szent András Evangelizációs Iskola regionális munkatársai több mint egyhetes szemináriumot tartottak a gimnáziumban.
BENCÉS HÍRLEVÉL
17
AUGUSZTUS 4-5. A bencés közösség tagjai számára rendezett tanulmányi napok, a Studia Monastica idei előadásaira Asztrik főapát úr Richard YEO apát urat, az Angol Bencés Kongregáció prézesét, a buckfasti bencés közösség adminisztrátorát, a Szerzetesi Kongregáció konzultorát kérte fel, aki a szerzetesjog kiváló szakértője. Előadásainak témái: 1. „Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet után nem bánod meg” – a Regula 3. fejezetének alkalmazása modern körülmények között. 2. „Bizalommal óvni a gyengéket: egy evangéliumi parancs” – hogy az egyházi intézmények biztonságos helyek legyenek a gyermekek számára is.
A liturgiát követően a családok kenyérsütésben, szalmafonásban és ügyességi játékokban vehettek részt. A Könyvtárban Dénesi Tamás, a Levéltár igazgatóhelyettese mutatta be az érdeklődőknek a Tihanyi Alapítólevelet. Délután orgonahangverseny adott a bazilikában P. Jordi Augustí Piqué montserrati bencés szerzetes. Az ünnepi Vesperást követően az Apátsági Pincészet kóstolóteraszán Ritmusszenvedélyek címmel a Gázsa Zenekar népzenei koncertjét hallgathattuk meg. Az ünnep estéjén a bazilikában „Hallgass, fiam, atyád intelmére…” címmel Szent István király Imre herceghez intézett intelmei hangzottak fel Kovács Frigyes színművész (Szabadka) előadásában, közreműködött Balázs Elemér jazz-zenész (dobos), rendezte Mispál Attila.
AUGUSZTUS 6. Urunk színeváltozásának ünnepén a reggeli dicséret kezdetén két fiatal, Orsós Sándor Mózes és Matusz Gergely Hugó magára öltötte a szerzetesruhát, Bokros Márk novícius testvér pedig ideiglenes fogadalommal kötelezte el magát a bencés közösségben Krisztus szorosabb követésére. A konventmise keretében Fehérváry Jákó testvért pappá, Hortobágyi Arnold testvért diakónussá szentelte Asztrik főapát úr.
Az Iparművészeti Múzeumban a Magyar Köztársaság oktatási és kulturális minisztere Jáki Sándor Teodóz atya részére „A csángó kultúráért” díjat adományozta. A díj Teodóz atya sok évtizedes kitartó és elkötelezett kutatómunkájának elismerése.
AUGUSZTUS 10-13. Lelkipásztori szolgálatot teljesítő egyházmegyés paptestvérek részére tartott lelkigyakorlatot Asztrik főapát úr „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt! – Gondolkodjunk közösen Szent Pál apostol és a mi küldetésünkről!” címmel. A programban elmélkedések, beszélgetési és gyónási lehetőség is szerepelt. A résztvevők mindehhez a monasztikus szerzetesség imatapasztalatán keresztül juthattak közelebb: a liturgiában, a zsoltárok imádkozásában, a Szentírás elmélkedő olvasásában, a meditáció csendjében és az ezekhez kapcsolódó beszélgetésben. AUGUSZTUS 14. A Pannonhalmi Jazz Terasz koncertsorozatot a Free Style Chamber Orchestra zárta 14 kiváló jazz-zenésszel (közöttük Nagy János, Csonka Gábor, Pálhegyi Máté). AUGUSZTUS 15. A gimnázium tornatermében került sor a diákjaink számára tartott egyhetes színjátszó- és fotókurzus záró előadása Don Quijote kalandjai címmel. Az idei kurzust Sophie-Marie Bouts, Didier Conan francia drámapedagógus és Philippe Brame fotóművész tartották. AUGUSZTUS 20. Szent István napján az ünnepi szentmise főcelebránsa és igehirdetője Asztrik főapát úr volt.
AUGUSZTUS 21-23. Az Arcus Temporum VI fesztivál keretében a grúz Giya Kancheli művei hangzottak el Johann Sebastian Bach alkotásaival párhuzamosan – többek között Gidon Kremer előadásában. A színházi programban a francia Christian Rizzo két munkáját láthatta a nagyszámú érdeklődő közönség, a film világából pedig Aktan Abdykalykov és alkotótársa Ernest Abdysaparov engedett bepillantást a kommunizmus utáni kultúravesztés állapotába. A főmonostor kerengőjében Megyik János munkái voltak láthatók. AUGUSZTUS 29. E napon ünnepeltük Budapesten Szent Benedek Tanulmányi Ház fennállásának 25. és a ház mellett működő Szent Szabina-kápolna építésének 75. évfordulóját. Az ünnepen kezdte meg szolgálatát a Tanulmányi Ház új elöljárója, Fehérváry Jákó atya. A Szent Szabina vértanú ünnepén a budapesti bencés kolostor kerengőjében tartott szentmisén Asztrik főapát úr vezetésével a kápolna hívei és a Tanulmányi Ház egykori és jelenlegi bencés és premontrei növendékei adtak hálát Istennek az elmúlt huszonöt évért. Az ünneplő közösséget levélben köszöntötte a rendházat építtető Szennay András emeritus főapát úr. A Tanulmányi Ház a bencés közösség Budapesten tanuló egyetemista fiataljai számára készült, jelenleg a ház két örökfogadalmasa mellett négy bencés és három premontrei növendék él a közösségben. Stúdiumaik mellett ellátják a Szent Szabina-kápolna lelkipásztori szolgálatát, hittant tanítanak, kisközösségeket vezetnek, valamint gondoskodnak a ház vendégeinek fogadásáról.
18
BENCÉS HÍRLEVÉL
SZEPTEMBER 9. A Bencés Kiadó és Terjesztő Kft. megnyitotta új üzletét Budapesten, a Károlyi Mihály utca 19. szám alatt (szemben a Petőfi Irodalmi Múzeummal): „Pannonhalma itt” névvel. Ebből az alkalomból Asztrik főapát úr és Varga Mátyás atya köszöntötte az egybegyűlteket.
SZEPTEMBER 13-26. Asztrik főapát úr a Magyar Bencés Kongregáció prézeseként részt vett a Bencés Konföderáció Prézes Szinódusán, amit Dél-Koreában tartottak, a St. Ottilieni Kongregáció Waegwani (missziós) Apátságának alapítása 100. évfordulója alkalmából.
SZEPTEMBER 14-17. A gimnázium a testvériskolái közül a legrégebben a meschedeivel tart fenn kapcsolatot. Eberhard Borghoff tanár úr vezetésével népes meschedei csoport volt iskolánk vendége e napokban.
SZEPTEMBER 25-26. Kovács Ákos énekes Szigethy Gábor irodalomtörténész rendezésében, Kaland a régi királlyal címmel tartott felolvasóestet pénteken este a gimnázium Teleki-termében, szombaton este az Apátsági Pincészet kóstoló terében. Az esetek során Krúdy Gyula novelláiból közösen kiválasztott műveket olvasta fel Ákos, közben Szigethy Gábor Krúdyról, a Szindbád című magyar filmről és a közös munkájukról beszélgetett vele.
SZEPTEMBER 13. A gimnázium felújítása miatt két héttel később, de a hagyományoknak megfelelően Veni Sancteval kezdődött meg a tanév Pannonhalmán.
Arcus Tempoum VI Az Arcus Temporum fesztivál az idei évvel átlépett egy határt. A kereknek vélt, akár már ünneplésre is okot adható ötös szám után elérkeztünk a hatodik alkalomhoz. Bár idáig is feszegettük, újra és újra megkérdőjeleztük a határokat, az idei évnek ez az átlépés különlegesen is témájává vált. S magához a gesztushoz jobb vezetőt, mint Johann Sebestian Bach, nem is találhattunk volna, hiszen az ő zenéje nem csak a korok, kultúrák, hanem a hitek és hitetlenségek határát is képes átlépni. Idei meghívott zeneszerzőnk – S. Gubajdulina, S. Sciarrino, V. Szilvestrov és B. S rensen után – a grúz Giya Kancheli volt, akinek művei már inspirációjuk tekintetében is sokféle forrásvidékről táplálkoznak, és hallgatójukat szinte folyamatosan szembesítik a kulturális-spirituális visszatérés (hazatérés) fontosságával és a megragadható örökség töredékességével. Külön öröm számunkra, hogy ebben olyan nagyszerű művész közreműködésének örvendhettünk, mint Gidon Kremer. Színházi programunkban idén a francia Christian Rizzo két munkáját is láthattuk. Mindkettő a táncról, a jelenlétről, távollétről és eltávozásról szól. Rizzo maga is határátlépő, hiszen az alkotás és az élet különböző területein próbálta ki tehetségét: volt rockzenész, divattervező, ma pedig a kortárs tánc egyik legeredetibb alkotója. Az idei Arcus Temporumon láthattunk tőle egy
installációt és egy táncszínházi előadást is. Az előbbiben a táncos nélkül táncoló ruhák, az utóbbiban pedig a bukósisakban, bőrruhában mutatkozó motoros – talán éppen esés után – egyaránt a testi lét és a megismerés határaira kérdez rá. Idén is folytattuk filmes programunkat, amelynek keretében a varázslatos kirgiz rövidfilmek világából mutatunk meg négyet. A ma már világhírűnek számító Aktan Abdykalykov és alkotótársa Ernest Abdysaparov egyszerre engedett bepillantanunk a kommunizmus utáni kultúravesztés állapotába, amikor a lélek vágyából, a megtalált (értett vagy félreértett) értékek örökségéből épitkező sorsok alalkulásának lehettünk tanúi. Folytatódott képzőművészeti programunk is. Megyik János munkáit láthattuk a monostor középkori kerengőjében. Ezek az alkotások mindazokat a tapasztalatokat magukba sűrítik, amelyekre Megyik a festészettel, szobrászattal, design-nal és építészettel folytatott szüntelen párbeszédében tett szert. Patinázott acéllelmezei egy újszerű látvány és újszerű kép világába vezettek el bennünket. Éjszakai koncertjeink is határátlépő koncertek voltak, amelyek keretében klasszikus zenészek improvizáltak Bach műveire: első éjjel Andrei Pushkarev vibrafonművész, második éjjel pedig a szlovák csellista, Jozef Luptak dolgozott együtt a magyar táncossal, Gergye Krisztiánnal.
BENCÉS HÍRLEVÉL
19
KÜLFÖLDI HÍREK •
2009. július 1-én a Szentatya Olinda és Recife érsekévé nevezte ki Antonio Fernando Saburido bencés atyát. Dom Antonio az Olindában lévő Szent Benedek Apátság szerzetese, 2005-ben lett Olinda püspöke.
•
2009. július 1-én életének 88. évében elhunyt Dom Garcías Colombás Llull bencés atya, Montserrat szerzetese, a nemzetközi Studia Monastica folyóirat alapítója.
•
2009. július 3-án a Szentatya a Falakon-kívüli Szent Pál-bazilika főpapjává nevezte ki a Püspöki Kongregáció titkárát, Francesco Monterisi érseket. A bazilika mellett áll a bencések monostora.
•
2009. július 6-án elhunyt az Osztrák Kongregáció prézese, Clemens Lashofer apát úr. 1959ben kezdte meg a bencés életet Göttweigben és 1965-ben szentelték pappá. 1973-ban választották a közösség 64. apátjává, mindössze harminckét évesen, akkor a világ legfiatalabb apátja volt. 1982-ben lett a kongregáció prézese. Halálakor ő volt a legrégebben szolgálatban lévő apát és prézes.
•
2009. augusztus 14-én Göttweigben megválasztották a közösség 65. apátját, Columban Luser perjel urat. Columban apát úr 1976-ban lépett be a rendbe, és 1980-ban szentelték pappá. Korábban a lelkigyakorlatos ház vezetője és plébános volt.
•
2009. augusztus 24-én a gerlevei apátság szerzetesei megválasztották ötödik apátjukat Laurentius Schlieker atya személyében. Az új apát 2006 decembere óta adminisztrátor-perjelként vezette
a közösséget. Laurentius apát úr 1951-ben született, 1969-ben lépett be a rendbe, 1976-ban szentelték pappá. Rómában és Aachenben tanult, majd Herfordban egyházzenét tanított, orgonistaként is tevékenykedik. 2009. október 24-én a münsteri püspök fogja apáttá benedikálni. •
Szomszédaik erőszakos fellépése miatt a spanyolországi San Salvador del Monte Irago szerzeteseinek el kellett hagyniuk kolostorukat és visszatértek anyaházukba, Sankt Ottilienbe. A vitát a monostor román kori templomának felújítására örökségként kapott egymillió euró váltotta ki. A város tanácsa és a szomszédok joguknak érzik, hogy ellenőrizzék az alapítvány működését, a helyi püspök nyíltan a szerzetesek mellé állt, de még ez sem akadályozta meg azt, hogy mise közben is zavarják a szerzeteseket.
•
2009. szeptember 11-én a Bajor Kongregáció általános káptalanja prézes apáttá választotta Barnabas Bögle ettali apát urat. Az előző prézes Schäftlarn nyugalmazott apátja, Gregor Zasche apát úr volt.
•
2009. szeptember 12-én újra megindult a közös szerzetesi élet a maribori perjelségben, Szlovéniában. A közösségnek három tagja van: Edmund Wagenhoffer nyugalmazott salzburgi főapát, Modestus Merkac atya, aki a maribori perjelséghez tartozik és Timotheus Juric atya Göttweigből. A perjelséget 1992-ben újították fel a bencések, és próbálták benépesíteni. Az épület tíz szerzetesnek tud otthont nyújtani, és lehetőség van még kb. húsz fős konferenciák szervezésére. Notker prímás apát úr 2009. május 1-jén nevezte ki három évre Edmund főapát urat adminisztrátorperjelnek.
Fehérváry Jákó és Hortobágyi Arnold testvérek szentelése augusztus 6-án.
BENCÉS HÍRLEVÉL
20
Új munkakörök Pannonhalma Vincze Iván társmagiszter Hortobágyi Arnold hitoktató, lelkigondozó a Szent Adalbert Otthonban Ontko Henrik a Szent Három Nap vendégfogadásának és programjainak felelőse Dejcsics Konrád a Főkönyvtár megbízott igazgatója Tihany Nyíredi Maurus lelkipásztori kisegítő Tihanyban Budapest Fehérváry Jákó dr. budapesti házfőnök, a Szent Szabina Kápolna igazgatója
A főapáti tanács tagjai július 1-jétől Hortobágyi Cirill, Halmos Ábel, Korzenszky Richárd, Horváth Dori Tamás, Binzberger Ákos, Vincze Iván DR. SZENTJAKABI ISTVÁN LÁZÁR O.S.B. életének 89., szerzetességének 69., áldozópapságának 63. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2009. június 6-án hazatért Mennyei Atyjához. Temetése június 16-án, kedden volt Pannonhalmán. Elhunyt rendtársunk Tornaszentjakabon született. Miután felvételt nyert a pannonhalmi Szent Benedek Rendbe, a Szent Gellért Hittudományi és Tanárképző Főiskolán végezte tanulmányait, és szerezte meg 1943-ban magyar-latin szakos tanári oklevelét. Az államosításig részt vett a háború után induló csepeli gimnázium munkájában. 1948-tól egészen nyugalomba vonulásáig lelkipásztori feladatot látott el, először Tárkány-Ölbőpusztán, majd a szerzetesrendek feloszlatása idején a Szent Benedek Leányai Társaság tiszaújfalui zárdájában és a hozzá tartozó plébánián. 1958-tól 42 éven át Nyárlőrincen volt plébános, 2000 óta haláláig nyugalomban élt Pannonhalmán. Lázár atya gyermeki kedvességgel, kitartó hűséggel szolgálta rövid tanári beosztása idején csepeli diákjait, majd hosszú éveken át az alföldi hívek szelíd lelkű, áldozatos életű lelkipásztora volt. Mindenhol szerették és ragaszkodtak hozzá. Tudták, hogy értük fárad, üdvösségükön munkálkodik, így kaphatta meg a „Nyárlőrinc díszpolgára” kitüntető címet. Pannonhalmi nyugdíjas éveiben is állandó imádságban hordozta a bencés nővérek és a nyárlőrinci hívek életét. Áldozatos élete, jótettei és imádságai kísérjék őt az Úristen színe elé.
BÁNHEGYI BÉLA MIKSA O.S.B. életének 81., szerzetességének 62. évében, áldozópapságának 57. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2009. június 25-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése július 3-án volt Pannonhalmán. Elhunyt rendtársunk Zalaapáti szülötte. Miután a keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségit tett, Pannonhalmára jelentkezett szerzetesnek. Hivatása alakulásában nagy hatással volt rá a szülőfalujában működő bencés apátság, s főként annak elöljárója, Kroller Miksa apát úr. 1947-ben, a pannonhalmi beöltözéskor – ismerve a korábbi személyes kötődést – az ő szerzetesi nevét kapta meg. 1952-ben, a papszentelést követően az állami létszámkorlátozás miatt el kellett hagynia a közösséget, Csehimindszentre került kántornak. 1958–1963 között szerezte meg latin-német szakos tanári diplomáját az ELTÉ-n. 1963–1965 gimnáziumi tanár és diákotthoni nevelő Győrött, 1965-ben négy hónapra a tanítástól eltiltva. 1966-ban Pannonhalmán könyvtáros, 1966–1968 gimnáziumi irodavezető, 1968–1969 gimnáziumi tanár, diákotthoni nevelő, 1969–73 gimnáziumi igazgató helyettes is. 1973–1977 Győrött gimnáziumi és diákotthoni igazgató, 1977–1980 gimnáziumi tanár. 1980 óta ismét Pannonhalmán gimnáziumi tanár és konventmisés szónok, 1988-tól a Főapátsági Könyvtár igazgatója és főiskolai tanár is. Miksa atya bencés pap-tanári elkötelezettsége példaértékű volt sokak számára. Krisztus szeretetének semmit elébe nem helyezve, hűséges volt szerzetesi kötelességei teljesítésében. Megbízható tudású, jól felkészült, lelkiismeretes tanár volt. Elkötelezetten képviselte az egyházi könyvtárak ügyét. Prédikációi, lelkigyakorlatai sokakat építettek. Oktatói, majd könyvtárosi tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték. „Az Úr irgalmát éneklem örökké.” (Zsolt 103, 33)
BENCÉS HÍRLEVÉL
21
Dr. Adamovich Károly búcsúbeszéde Miksa atya temetésén „Amitől féltem, bekövetkezett.” Sokszor hallottuk ezt a mondatot az Atyától akkor, amikor az osztály csínytevése átlépett egy határt, és már nem lehetett elviselni. És most valóság lett. Csak teljesen más vonatkozásban. Mert amitől mi féltünk, az következett be. Féltünk – ezt nem szégyen bevallani – még akkor is, ha nem mondtuk ki. Mert kimondatlanul azt hittük, úgy tartottuk természetesnek, hogy az Atya velünk van és velünk lesz. Ugyan mi 14-18 éves kamaszokból ősz hajú felnőttekké (?) váltunk, de neki olyannak kellett maradni, amilyen volt. Igen, az Úristen magához szólította. Hiszem, hogy eljut a Mennyországba. Oda, ahol már várják őt a Zsiráfék, Tóth Béláék és a többiek. Tudom, hogy ez így van. És így van jól. De mégis nagyon fáj. Olyan sok minden fáj. Fájnak az elszalasztott beszélgetések (hányan mondjuk most, hogy éppen meg akartam látogatni, fel akartam hívni, levelet, e-mailt akartam írni), fájnak a ki nem mondott köszönetek, bocsánatkérések, félreértés tisztázások. Most már nincs alkalmunk rá. Nagyvenegy éve 14 éves megszeppent kamaszként találkoztunk vele először. Ezalatt a több, mint négy évtized alatt az életünk részévé vált. Szerettük, és nem szerettük. Tiszteltük, felnéztünk rá. Sokszor nem értettük. De mi mindig szeretetre méltók, tiszteletre méltók voltunk? Bennünket, a cselekedeteinket, a gondolatainkat, véleményünket mindig meg lehetett érteni, el lehetett fogadni? Legyünk őszinték. Legalább most, legalább ebben a pillanatban. Négy évig többet voltunk vele, mint a vérszerinti apánkkal. Igen, ki kell mondanom, hogy jelentett annyit az életemben, mint az apám, mert egy más dimenzióban, egy más szemszögből képviselte mindazt, amit egy apa nem tud megtenni. Fontos volt nekem. Még akkor is, ha sokszor és sok mindenben nem értettem vele egyet. De egy valamit tudtam, és ez a tudat az évek folyamán csak erősödött. Sze-
retett engem, szeretett bennünket. A maga esetleg furcsa stílusában, nem mindig egyértelmű formában, de szeretett bennünket. A fiai voltunk. Ahogy csak ebben a pannonhalmi közösségben mondhatja tanár és diák egyaránt: apám-fiam. Már nem mehetünk hozzá semmilyen problémánkkal. Ahogy eddig (legalábbis lehetőség szintjén, még ha nem is éltünk vele) mehettünk. Saját gondjainkkal, örömeinkkel. A menyasszonyunkkal, a feleségünkkel (és őket is magáénak fogadta!), majd a gyerekeinkkel (hányat keresztelt meg közülük), az unokáinkkal. Most már nem mehetünk Hozzá. Csak közbenjárását kérhetjük, hogy az Úristennél legyen szószólónk. Olvasom a bencés rend gyászjelentését. Csak felsorolják, hogy mikor, hol, mit csinált. Milyen érdemei voltak. De én, mi tudjuk, hogy ennél jóval több volt. Élő, érző ember. A miénk volt, és mi az ő fiai. Jó volt hallgatni. Bölcs volt. Abban a ma már alig használt és ismert értelemben, amit a szó eredetileg jelent. Valami olyat képviselt, ami tiszteletet, elismerést váltott ki a kamaszból éppen úgy, mint a felnőtté vált diákokból. Pannonhalma most már sohasem lesz az és olyan, mint eddig. Már nincs kihez hazamenni. Milyen lesz az a pannonhalmi találkozásunk, amikor Ő nem jön be az osztályterembe, nem ül le a katedránál, nem mondja el a névsort? Tudunk-e imádkozni érte úgy, ahogy Ő minden nap imádkozott értünk (tudtátok-e ezt?)? A felelősségünk nagyon megnőtt. Talán az Ő halála volt az a momentum, ami végérvényesen felnőtté tett. Ezért nagy a felelősségünk. Mit tudunk továbbvinni a Tőle kapottakból? Mert úgy érzem, ez kötelességünk. Kinek-kinek magának, és az osztálynak. De hálát is kell adnunk. Az Úristennek mindazért, amit az Atya által Tőle kaptunk. Hálát adok azért, hogy az életem 41 éve az övével párhuzamosan, mellette, vele kapcsolatban futott. Az Úristen irgalmazzon nekünk!
Uram, nincs nyugtom addig és nem tudok sem enni, sem pihenni Amíg imámmal nem fordulok Hozzád, amíg gyónásommal nem lépek Hozzád Amíg lényedben újra megfürödni nem indulok el Hozzád, S nem érkezem jelentést tenni Hozzád. Éveim sorát te jól ismered, e hosszú életet, Amely tetteimmel tömör, nem puszta áhítattal; Ifjúságom imáit és virrasztásait ismered, Férfikorom komor és látomásos elmélkedéseit ismered, Ígéreteimet ismered, mert bármihez is fogtam, a hasznot kezdettől fogva rádírattam, Hűségemet is ismered, mert bármit fogadtam meg Neked, időben kifizettelek, És hitemet is ismered, amelynek nem hűlt ki soha Beléd vetett extásisa, Láncban, tömlöcben, kegyvesztetten nem zúgolódtam Ellened, Azt mondtam: minden Tőled jön s mi Tőled jön, kijár nekem. Minden vállalkozásom Érted volt, s hozamuk a Tiéd, Töprengéseim s terveim között csak egy gondolat kisért, aTiéd, Minden földi bolyongásom, s minden hajóutam Tiéd; Törekvés, szándék az enyém – a dicsőség Tiéd. (Walt Whitman: Kolumbus imája)
BENCÉS HÍRLEVÉL
22
KIADVÁNYOK Sólymos Szilveszter Fehérváry Jákó OSB
OSB
–
PANNONHALMA Útikönyv (Bencés Kiadó 2009, 51 oldal, ISBN 978-963-9053-83-0)
A szöveg Sólymos Szilveszter rendtörténeti tanulmányának átdolgozott és kiegészített változata. A fényképeket Philippe Brame, Szabó Béla és Varga Mátyás készítette.
Dénesi Tamás – Csoma Zsigmond
„ad vinum diserti...” Monostori szőlő- és borgazdálkodás (Pannonhalmi Főapátság – Magyar Bortörténeti Társaság 2009, 227 oldal, ISBN 978-963-06-7430-0)
A számos értékes és érdekes képpel illusztrált kötet a 2005 őszén Pannonhalmán rendezett konferencia tanulmányait tartalmazza. A cikkek több tudományág közreműködésével mutatják be a szerzetesi gazdálkodás és a monostori szőlő- és borkultúra ezer éves tradícióját.
BENCÉS HÍRLEVÉL
23
Pannonhalma a rizlingek otthona A rajnai rizling és olaszrizling szőlőfajták évszázadokkal ezelőtt is zöldelltek már a Pannonhalmi Főapátság ültetvényein. Nem meglepő tehát, hogy az ezeréves bencés szőlészeti-borászati tradíció jelenkori felélesztése során végzett újratelepítéseink eredményeként a kb. 50 hektáros összterületünk mintegy ötödét a rizlingeknek szenteltük. Első rizlingborunk, amelyet a német fajtából készítettünk, 2004-ben jelent meg; az idei szüret azonban különös jelentőséggel bír a magyar eredetűnek számító olaszrizling tekintetében, hiszen a 3 évvel ezelőtt kísérleti jelleggel telepített klónjaink először adtak mennyiségileg és minőségileg is tökéletes alapanyagot. A helyenként löszös-homokos, másutt fehér- és vörösagyagos felső és a magas mésztartalmú alsó talajrétegeknek, a kiegyensúlyozott csapadék- és fényviszonyoknak, a gondos szőlészeti munkáknak és a kíméletes borászattechnológiai eljárásoknak köszönhetően minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy e Pannonhalmán hagyományosnak tekintett két rizlingfajta borának visszaszerezzük széles körben elterjedt egykori hírnevét. Kóstolható példaként ezúton ajánlom a Pannonhalmi Rajnai Rizling 2008-as évjáratát, amelyhez Liptai Zsolt borász jegyzeteit adjuk szeretettel. Illés Tamás
Pannonhalmi Rajnai Rizling 2008 A 2008-as évjárat Rajnai Rizlingje 2 dűlő terméséből származik. Az écsi Babszökő-dűlő vörösagyag-talajon termett gyümölcse egészül ki a ravazdi Tavaszó-dűlő fehéragyagon termett fürtjeivel. Az évjáratra jellemző szeptember közepi csapadékmennyiség korai szüretet eredményezett. Szőlőnket magas értékű, izgalmas savvilággal juttattuk a pincébe. A feldolgozás első lépcsőjében egészfürtös préselést alkalmaztunk. A nyert mustunkat ülepítettük, majd a tisztított mustot acéltartályban 1215°C közötti hőmérsékleten erjesztettük. E technológia lehet a záloga a borunkban rejlő sokszínű illatgazdagságnak. Leginkább a citrusfélék illatai – lime-ra és grapefruitra jellemző képletek – jelentkeznek. Ízében a rizlingekre oly jellemző élénk, játékos savvilág és az aromaképletek rétegzettsége ad szép összhangot a borban, egyensúlyt nyitva a bor testességével. A nagyformátumú, de mégis élénk, friss bor érlelési potenciálja több év! Az ötödik évjáratban készült borunk jól tükrözi azt a karaktert, amiért a Pannonhalmi borvidék egyik legkedveltebb borává vált. Bátran ajánlható előételek mellé illetve tengeri halakhoz, mindemellett nyáresti beszélgetések kitűnő kísérőbora. Liptai Zsolt
BENCÉS HÍRLEVÉL
24
SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL
Bemutatkozik a Lectio Divina sorozat A sorozat története A Lectio Divina sorozatot 2000-ben indította el a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor (akkor még Cella), mely az eredeti elképzelés szerint elsősorban monasztikus irodalommal és hagiográfiával foglalkozó írások megjelenését segítette volna. Több éves szünet után Xeravits Géza jóvoltából 2005-ben indulhatott újra a könyvsorozat a L’Harmattan Kiadóval együttműködve, s azóta összesen 9 könyv látott napvilágot. Az eredeti elképzelés kicsit átalakult, a koncepció bővült: az eredeti témaköröket megtartva és átcsoportosítva három fő vonulat mentén keressük a kiadandó szövegeket: Igényes, de közérthető biblikus tanulmányokat, a korai és középkori szerzetesi irodalom klasszikusait, valamint kortárs keleti és nyugati szerzetestanítók írásait próbáljuk elérhetővé tenni az olvasók számára. 2008-ban a szerkesztőbizottság is átalakult, Baán Izsák testvér mellett Sághy Marianne, a korai szerzetesség és ha-
giográfia nemzetközi hírű szakértője, valamint Simon T. László atya, a római Szent Anzelm egyetem biblikumtanára gondozzák a sorozatot. A könyveket forgalmazzák a nagyobb könyváruházak is, de megvásárolhatók Bakonybélben az ajándékboltban, Pannonhalmán és Budapesten a Bencés Kiadó boltjaiban, vagy kedvezményes áron megrendelhetők a
[email protected] e-mail címen.
A sorozatban megjelent kötetek: IV. Ignátiosz pátriárka: A feltámadás és a modern ember (2000; 20062) Baán Izsák – Xeravits Géza (szerk.): A remeteélet iskolájában (2005) Xeravits Géza: Zarándokzsoltárok (2006) André Louf: Kolosszeumi keresztút (2006) Baán Izsák: Evagriosz a gondolatokról (2006) Simon László: Hozzatok szavakat magatokkal! – közelítések a Zsoltárok könyvéhez (2007) Nacsinák Gergely (szerk.): Adj áldást, atya! – találkozások huszadik századi görög ortodox atyákkal (2007) 8. Clairvaux-i Szent Bernát: Az alázat és a gőg fokairól – A megtérésről (2008) 9. Simon T. László: Nem írnokok, hanem írástudók. Közelítések a szinoptikus evangéliumokhoz (2008)
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Várhatóan idén ősszel megjelenő kötetek: 10. 11. 12.
Salernói János: Szent Odó élete (Ford. Sághy Marianne) Rievaulx-i Boldog Elréd: A tizenkét éves Jézusról – Oratio pastoralis (Ford. Horváth Olga) Simon T. László: Az üdvösség mint esély és talány. Közelítések Márk evangéliumához
BENCÉS HÍRLEVÉL
25
Kerék-Pár-Toló Szent Günter zarándoklat Niederalteich–Bakonybél 2009. július 27. – augusztus 4. „Lelkes fenegyerekek tekernek megszentelt, kellemes helyeken, merre szent remete-szerzetes egyszer tekergett, csepp-tenger mellett, hegyekben, kertekben egyre lefele: s lehetetlent nem lelnek, betegek nem lehetnek, megveszekedett szellemek csele nem rettenthet, tekerencsek kereke meg nem reked, mert nemes szentek kegyelme s szeretete sebeket s defektet nem enged eme remek embereknek.” Tizennégy elszánt ember, nyolc nap, 650 kilométer – számokban kifejezve így fest az életre szóló kaland, melyben a vállalkozó szellemű – többnyire bakonybéli – kerékpáros fiataloknak idén nyáron része lehetett. Az egyházközség szervezésében és a Bakonybéli Szent Mauríciusz Alapítvány támogatásával indultunk útnak két teli kisbusszal a községünkhöz és monostorunkhoz ezer szállal kapcsolódó Niederalteichba, hogy onnan a Duna mentén egy bő hét alatt hazabiciklizzünk. Zarándoklatunk a bakonybéli monostort alapító Szent Günter útját próbálta bejárni, aki közel ezer évvel ezelőtt nem kerékpárral, hanem gyalog vagy hajón tette meg ugyanezt az utat. A bajorországi fogadtatás minden várakozásunkat felülmúlta. A niederalteichi polgármesteri hivatalban kis csapatunkat Bakonybél község címere, Joseph Thalhammer kedves, köszöntő szavai, Helene Gehwolf gondoskodó figyelme, torta és kávé várta, majd a nemzeteket és településeket összekötő barátság jegyében közös faültetés, szabadtéri vacsora és éneklés következett. Másnap reggel borongós időben, a Duna partján végzett imádsággal és Ábel atya áldásával vette kezdetét a hazáig tartó, hosszú út, melynek során Bajorország, Felső- és Alsó-Ausztria majd
Magyarország tájait átszelve érkeztünk épségben és sok élménnyel gazdagon kis falunkba. A nemzeteket összekötő folyó partján, vadregényes völgyekben, tágas síkságokon, templomok mellett, várromok alatt haladt a kerékpárút, de a pihenők alkalmával megismerkedhettünk a tájak és népek kulturális örökségével is. A „három folyó városa”, Passau hangulatos belvárosával és Gizella királynénk sírjával, az idei európai kultúr-főváros, Linz barokk épületeivel és jó sörével, majd a pezsgő világváros, Bécs a Stephansdommal és a finom bécsi kávéval, s végül a sokszínű, ismerősen befogadó Győr mind maradandó élményeket kínáltak a zarándoktársaságnak. De a zajos nagyvárosok mellett ugyancsak mély benyomásokat szerezhettünk az olyan osztrák kisvárosokban, mint Aschach, Grein vagy Krems, valamint a sok száz éves hagyománnyal rendelkező, hatalmas kolostorok csendjében, Melkben és Klosterneuburgban. A zarándoklat nem csupán azzal érte el célját, hogy augusztus 5-én délután a Kőris-hegy oldalában legurulva végigkerekeztünk a bakonybéli Pápai utcán, s épségben és egészségben újra láthattuk, ölelhettük a minket üdvrivalgással és ebéddel fogadó, itthon hagyott szeretteinket, hanem minden egyes találkozással, belső történéssel, melyben utunk során részünk volt. Szálláshelyeinken a szerzetesek, plébánosok, házigazdák nagylelkű jósága, az út során a közösen leküzdött kilométerek és nehézségek, a reggeli és esti imák, az egymással megosztott élmények és érzések mind közelebb vittek minket utunk valódi céljához: az egység, a szeretet megtapasztalásához, a ránk vigyázó, minket vezérlő és hazaváró Istenhez. Izsák testvér
26
BENCÉS HÍRLEVÉL
TIHANYI APÁTSÁG
Tihanyi nyár – 2009 Gazdag volt a nyár. Tikkasztó melegben végeztük a szolgálatunkat. Bár a statisztikák szerint legalább 10 %-kal visszaesett a látogatók száma, munkatársainkkal együtt nagyon elfáradtunk, s amit egy gyermek nehezen tud elképzelni, azt vártuk, hogy legyen már vége a nyárnak. A szokásos tihanyi, aszófői, fövenyesi, örvényesi, balatonudvari, balatonszőlősi, pécselyi, balatonfüred-kerektemplomi szentmiséken kívül egész nyáron minden héten három alkalommal mondtunk szentmisét Óbudaváron a schönstatti lelkiségi mozgalom családnapjain. Főként Félix és Gellért atya vállalta ezt a többlet-szolgálatot. A tihanyi templomból hiányoztak az elmúlt években megszokott idegen nyelvű – főként német és osztrák szentmise-látogatók. Ettől függetlenül szinte mindegyik helyen szép számban voltak jelen hívek vasárnaponként. Rendszeresen eskettünk Tihanyban: nemcsak szombaton, hanem pénteken és néha vasárnap is. Sokan hozták gyermeküket kereszteltetni Tihanyba, – a legtöbben nem a mi területünkről. Azok, akik templomunkban kötöttek házasságot, szívesen kérik itt a keresztséget. Szent Benedek Atyánk ünnepének előestéjén tartottuk az ünnepi liturgiát, vesperást és eucharisztiát: Ternyák Csaba egri érsek atya volt vendégünk, szép számban voltak jelen hívek, régi diákok. Július második hetében Ágoston és Jeromos testvér részt vett a fiatal bencések római találkozóján (Congressus juniorum), és élményekkel gazdagodva tértek haza. A két testvérrel február végén – március elején a Szentföldön jártam. Meghívtuk a zarándok társakat egy tihanyi találkozóra. Nagy élmény volt, hogy az ötvenfős csoportból negyvennyolcan ismét együtt voltunk, visszaemlékezhettünk, megoszthattuk egymással a zarándokút különböző ajándékait. Ezen a nyáron nem a Tátrában töltöttem a két testvérrel néhány napot, hanem Erdélyben jártunk. Szép, hosszú túra volt feljutni a Hargitára (gyalog, nem traktorral vagy teherautón, ahogy a turisták általában). Csíksomlyón imádkozhattunk, láthattuk Erdély-ország néhány szép csodáját. Egy nap az út oda, egy nap, míg visszaérünk: csak három napunk volt, amit ott tölthettünk. Visszaúton Tiszaújfalun részt vettünk a bencés nővérek ünnepén: az alapítás évfordulója, beöltözés, fogadalom-újítás.
Ott lehettünk Pannonhalmán augusztus 6-án a beöltözés és fogadalom liturgiáján (nekem ötven éves beöltözési jubileumom volt), majd Jákó testvér pappá szentelésén. Nagyboldogasszony ünnepén, a tihanyi templom nyári búcsúnapján ő mondta az ünnepi szentmisét, Maurus atya pedig a homiliát: őt ekkor köszöntötte az egyházközség, miután már a dispozíció ismert volt, hogy szeptembertől a tihanyi közösséghez fog tartozni. Közben kiállítás-megnyitók voltak, Kecskés Ágnes szép textiljeit csodálhatták meg a látogatók. A Rege kávézóban a seitenstetteni P. Martin képeit állítottuk ki, Berthold apát úr nyitotta meg a tárlatot. A nyár végére elkészült – bár még a hivatalos üzembe helyezés nem történt meg – a várva várt felvonó. Kemény munka volt, a lift az
BENCÉS HÍRLEVÉL
apátság épületéhez csatlakozó templomtoronyban megy. Közel két méteres falakat kellett áttörni, tekintélyes köveket megmozgatni. A tetőtér beépítésének reményében megkezdték egy lépcső építését, s megkezdődött a nyugati szárnyon a padlástérben a födém vasbetonnal való megerősítése. Szeretnénk közösségi teret, tárolóhelyeket, könyvtárat, szobákat kialakítani, mert az épületben kevés a hely. Európai uniós pályázaton nyertünk 130 millió forintot egy turista-fogadó épület elkészítésére, amelyben kisebb előadóterem is helyet kap, hogy az ide érkezők, mielőtt megtekintik a templomot és a kiállításokat, megnézhessenek egy filmet, amely összefoglalja történelmünket, bemutatja mai életünket. Vendégházunk foglalt volt az egész nyár folyamán. Ifjúsági csoportok, pihenni vágyó családok, továbbképzést szervezők, lelkigyakorlatozók: nem kis feladatot jelent ez munkatársainknak – a szervezőknek, a takarítóknak, a konyhásoknak, a portásoknak. Az előttünk álló időszakban is számíthatunk vendégekre: nehéz találni már szabad hétvégét a vendégházban. Örülnénk, ha oblátus-közösséggel is bővülhetne a velünk együtt gondolkodók és imádkozók köre. A szeptember 1-jétől a tihanyi közösséghez tartozó Nyiredy Maurus atya is részt vesz a hitoktatásban, a vendégekkel, lelkigyakorlatozókkal való törődésben, a lelkipásztori munkában. Örülünk, hogy velünk van: a munkát arányosabban tudjuk elosztani. A két testvér, Ágoston és Jeromos hét közben a budapesti Tanulmányi Ház lakója, Ágoston
27
testvér a Sapientia szerzetesi főiskolán teológiai órákat hallgat, az ELTE-n pedig folytatja a latintörténelem szakot. Jeromos testvér a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának hallgatója. Szombaton, vasárnap általában együtt vagyunk Tihanyban fiatalok és idősebbek. A sok nyári munka mellett érdekes és vidám színfolt volt, hogy munkatársaink részt vettek Balatonfüreden a Jókai bablevesfőző versenyen, – természetesen minősítést is szereztek. A balatonfüredi „Borhetek” rendezvényei között felkérésre ismét előadták „A tihanyi faágyú igaz történeté”t, zsúfolt nézőtér előtt, fergeteges sikerrel. Megkezdődött az őszi időszak. Könyörögtünk a magyarságért, igehirdetőnk Steinbach József református püspök úr volt. Ugyanezen a napon került sor a Bencés Diákszövetség új kezdeményezésére, a családos találkozóra, amit mindenképpen folytatni érdemes. A szüreti felvonulás szokás szerint feljött az apátsági templom elé, hogy megáldjuk a szőlőt és az új kenyeret, s hogy közösen elénekeljük a Himnuszt. Szeptember 19-én megnyitottuk Mihály Gábor szobrászművész kiállítását a Galériában. Schmitt Pál, az EU parlament alelnöke mondta a megnyitó beszédet. Másnap, 20-án délután az ELTE ének- és zenekarának hagyományos hangversenye volt, zsúfolásig megtöltötték a templomot az érdeklődők. Bár elmúlt a programokkal, látogatókkal teli nyár, az ősz új feladatokkal, új kihívásokkal köszöntött ránk. Hogy helyt tudjunk állni, szükségünk van mindenki imádságos támogatására. Richárd atya
Tervezett programjaink: A Tetőtéri esték előadássorozat folytatódik. Október 30-án Takács Tamás alezredes (diákunk volt Pannonhalmán) „Tábori lelkész Afganisztánban” címmel tart majd előadást. November 20-án id. Hafenscher Károly fog beszélni a keresztény szociális tanításról. (A témával rokon előadást hallhattunk Dr. Marx Gyulától Reinhard Marx müncheni érsekről, aki Marx „A tőke” című munkájára reflektálva írt nagyon érdekes könyvet, s amely Marx Gyula fordításában jelenik meg a Szent István Társulat kiadónál.) December 18-án, karácsonyra készülve „Felragyog a fényesség” címmel magam fogok előadást-elmélkedést tartani. Előadásainkat mindig pénteken tartjuk délután 5 órakor. Hagyományos találkozónk, a „Kézfogás” egyházi iskolás öregdiákok számára november 7-én lesz. Délelőtt 10 órakor kezdjük. Az előadást Tardy János egyetemi tanár tartja („Teremtett világunk”), a délutáni szentmise főcelebránsa Udvardy György esztergom-budapeti segédpüspök úr. Szent Ányos püspöknek, a tihanyi apátság és templom védőszentjének ünnepén, november 17-én Seregély István nyugalmazott egri érsek atya vezeti liturgiánkat. Az ünnepi vesperás és szentmise délután 5 órakor kezdődik. December 12-én, szombaton 10 órai kezdettel adventi lelki napot tartunk elmélkedéssel, bűnbánati liturgiával, szentmisével. Advent 3. vasárnapján délután 4 órakor kezdődik a Tihanyi Bencés Apátsági Kórus hagyományos adventi áhítata. A karácsonyi orgonahangverseny szokás szerint december 26-án délután 4 órakor lesz. Idén Soós Gábor orgonaművészt hívtuk meg erre az alkalomra. Január 1-jén – ugyancsak délután 4 órakor – újévi orgonamuzsikát hallgathatnak az érdeklődők. Mali Katalin orgonaművész fog játszani.
28
BENCÉS HÍRLEVÉL
SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG, GYŐR A nyári időben – a megérdemelt pihenésen kívül a rendtársak hosszabb-rövidebb ideig segítettek Győr és több más település templomaiban a nyári szabadságukat töltő lelkipásztoroknak, és nem utolsó sorban helyt álltak a Bencés templomban. Perjelségünk programja a Széchenyi tér és környezetének funkcióbővítő fejlesztése elnevezésű projekt keretében támogatásban részesült, amelynek összegéből felújíthatjuk templomunk homlokzatát és a rendház két oldalát, beleértve 62 ablak cseréjét, illetve bővíthetjük a Múzeum Patika profilját, – kialakítunk egy boltot a kolostori termékek árusítására. A felújítási munkák júniusban kezdődtek és előreláthatólag október végén fejeződnek be.
Az iskola életéből A tanév végi sportnap az idén eltért a hagyományostól. A pinnyédi csónakházat gimnáziumunk egykori igazgatójáról és a sporttelep létrehozójáról, aki húsz évig gondozója volt, Luif Otmár Sporttelepnek neveztük el. Az ünnepségen sporttelep kertjében összegyűlve az igazgató rövid bevezetője és ismertetője után Otmár atyáról egykori diákja, Konstantin atya emlékezett meg. Konstantin atya beszéde honlapunkon olvasható (www.czuczor.com), a sportnapon készült fényképek szintén ugyanott megtekinthetők. A nyári szünet ismét a Bad Driburgi kirándulással kezdődött. Csonkáné Hernádi Zita tanárnő és Csonka István tanár úr vezetésével egy csoportunk ellátogatott Bad Driburgba. Testvériskolánk október 1-9-ig viszonozza a látogatást. Konsatantin atyának az idei kerékpártúra előre meghirdetett programját (Wien–Passau–Wien) meg kellett változtatnia az ausztriai árvíz miatt. Helyette egy burgenlandi túrán vettek részt. Első nap Győrből indulva a szigetközi kerékpárúton Mosonmagyaróvárig mentek, majd Albertkázmérpusztánál lépték át a határt. Szállásuk Frauenkirchen kempingjében volt. Második nap a B10-es kerékpárúton haladva kerülték meg a Fertő-tavat. Szállásuk a rusti kemping. Harmadik nap Deutsckreutz–Oberpullendorf–Unterwart útvonalat tették meg. Alsóőrben (Unterwart) Keresztfalvi Péter bencés atya vendégszeretetét élvezhették. A negyedik napon Szombathelyig mentek kerékpárral, onnan vonattal jöttek vissza Győrbe. A résztvevők a három tavalyi kilencedikből kerültek ki. Kísérők: Nagy András (Gy99) tanár úr, Barkó Ágoston OSB. A nyári csónaktúra Molnár Zsolt és Panykó János tanár urak szervezésében és vezetésével augusztus 9. és 14. között a 2007. évi túra első felét ismételte meg: a csallóközi Kisdunára ill.
a Vág folyóra vezetett. Félből (Tomašov) 38-an indultak és Komáromig eveztek a Kisdunán, majd a Vágon. Június 25-én indult iskolánk kórusa braziliai vendégszereplésre Áron atya vezetésével. A repülőjáratok Párizsból, Madridból és Milánóból indultak ~ Sao Pauloba. Nyilvános főpróbájukat megtisztelte jelenlétével a magyar konzul is. A csaknem három hét alatt számos helyszínen ~ léptek fel. Vendéglátójuk a sao pauloi Szent Gellért Bencés Apátság. Itt az apátság által fenntartott Colegio Santo Américo (Szent Imre Kollégium) vendégszeretetét élvezték. Rio de Janeiroban pedig a Szent Benedek Apátság. Áron atya az énekkar egy részével augusztus végén kórus táboron vett részt a zirci Apátságban. Az iskolában a nyáron szokásos karbantartási munkákon kívül jótevőnk segítségével két osztályt új asztalokkal és székekkel láttunk el. Ezen kívül felújítottunk két nyelvi termet és a könyvtárunkat. A 2009/2010-es tanévet 405 (342 fiú és 63 lány) tanulóval kezdtük. Kollégista 155 fiú és 22 lány. A lányok nagyrészt az orsolyita nővérek kollégiumában laknak, illetve néhányan, akiket már nem tudtak befogadni, az Apor iskola kollégiumában. A tanári és nevelői karban is több változás történt. Környei Lászlóné nálunk töltött 20 év lelkes és lelkiismeretes tanítás után nyugdíjba ment. Tanári munkáját iskolánkban folytatja Lukács Emma tanárnő (matematika), GYES-ről pedig visszajött Németh Karolin tanárnő (angol-német). A tanévnyitó szentmisén tanárok, diákok és szüleik együtt kértük a Szentlélek támogatását az új tanévre, hogy merjünk új emberként jobb emberként élni és vállalni az ezzel járó feladatokat. Tamás atya
BENCÉS HÍRLEVÉL n A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja n Megjelenik negyedévenként n Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság n Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát n Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill n Gondozta a Bencés Kiadó n Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. n E-mail:
[email protected] n Megrendelhető a szerkesztőség címén. n Nyomdai munka: Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr