Stipta István A felvilágosodás Európa - koncepciója. A westfáliai béke (1649) Európa történetének új id szakát nyitotta meg. A harmincéves háború befejezése után lezárult a vallásháborúk korszaka és hosszú id re stabilizálódtak a nemzetállamok határai. A békét az els összeurópai konferencia teremtette meg, amelyen valamennyi érdekelt állam részt vett. A békében el írt területi változások biztosítéka már nem a császár vagy a pápa személye, hanem az államok kollektív garanciája volt. A békekötésben résztvev országok szuverén jogalanyokként írták alá a megállapodást, nem ismertek el maguk felett semmilyen univerzális hatalmat. Az új politikai helyzet átfogó egységtervek kialakítására ösztönzött. A felvilágosodás jegyében született egyik ilyen elképzelés Leibnizt l származik. Els egységterve még lokális jelleg volt, egy európai összkormány gondolatát és a görög amphiktyoniák mintájára létrehozott dönt bíróságok felállítását szorgalmazta. Az ún. Egyiptom-terv azonban már Európa határainak kiterjesztését, Egyiptom elfoglalását célozta és az európai szellemi értékek világméret kiterjesztésének igényét vetette fel. A létrehozandó világállam racionálisan épülne fel, segítségül hívná a természettudomány eredményeit és érvényesítené a jog uralmát. Az univerzalitás jegyében fogant Comenius 1666-ban megjelent Európa-terve is. Az államok világszövetségének alapja eszerint nem a nemzeti felosztás, hanem a kultúra, a politika és a vallás lenne. A kormányzó testület is ezen három részre oszlana, miközben a résztvev államok elismernék Krisztus f hatóságát. A "Tudás tanácsa" tudósokból álló testület, amely arra ügyelne, hogy a lakosság a szükséges tudást megszerezhesse, és megfelel színvonalú vallásos nevelésben részesülhessen. A hitélet megszervezésével egy "Konsistorium" foglakozna, míg egy "Béketanács" nev testület döntene a tagállamok közötti vitás kérdésekr l. A kontinensen id közben súlyos háborúk törtek ki: XIV. Lajos uralkodása idején újabb 30 éves háborúról beszélhetünk, hiszen a Napkirály 54 éves uralma alatt 29 évig harcolt a rivális európai hatalmakkal és a törökök ellen. Az oszmán birodalom történelmének utolsó offenzíváját folytatta a bels harcoktól meggyengült Európa ellen. Ráadásul 1688-ban harc kezd dött Franciaország és Anglia között a tengeri hatalomért, amelynek során 1692-ben Franciaország flottája megsemmisült. Ezt követ en - a spanyol örökösödési háború miatt Franciaország kontinentális ereje is meggyengült, hatalmi befolyása Európában jelent sen csökkent. Az utrechti béke (1713) az európai egyensúlyt akarta visszaállítani, ugyanúgy mint korábban az 1649-as westfáliai béke. A létrehozott hatalmi egyensúly valóban néhány évtizedes nyugalmat teremtett, ezért több kortárs ezen az alapon kívánta az általa elképzelt ideális európai államberendezkedést megalkotni. Mások számára azonban az egyensúlyi gondolat kompromittáló volt. Ez ugyanis 1649 óta nem akadályozta meg a háborúk kitörését egyes európai államok között. A politikusok és korabeli gondolkodók egy része az egyensúlyelmélet helyett más megoldásokat keresett. Az egyensúly-elméletet a publicisztikában is egyre többen bírálták, ez a kritika gyakran a fejedelmi abszolutizmust is érintette. A háborúk legtöbbször dinasztikus érdekeket szolgáltak, egyre kevésbé öltöttek nemzeti jelleget. A szellemi élet területér l érkez bírálat nem csupán az uralkodói politikát, hanem a hagyományt és a vallást is érintette. Ebben az id szakban tudatosult, hogy Európán kívül is rendkívül jelent s kulturális érték van. Egyre több utópia bukkant fel olyan államokról, amelyeket republikánus módon kormányoznak, és amelyekben nem játszik meghatározó szerepet a vallási dogmatizmus. A felvilágosodás eszméje ismét összekötötte a kulturált
európai államokat és alapot adott arra, hogy a földrészt ismét egy - Voltaire szavai szerint több provinciából álló nagy köztársaságnak tekintsék. Ezen szemlélet markáns képvisel je Saint-Pierre abbé volt, aki a híres fejedelmi szövetség elméletet dolgozta ki. Már korai írásaiban követelte egy politikai Akadémia felállítását, amelyben Franciaország negyven legjelent sebb politikusa tanítana. Ezen fórumon a fiatalok megtanulhatnák a kormányzás m vészetét. A legjobb hallgatókból kerülnének ki a miniszterek és a legmagasabb állami tisztvisel k. Az akadémiához minden polgár nyújthatna be javaslatokat, amelyek közül az államvezetés szempontjából leghasznosabbakat magas díjjakkal jutalmaznák. Így még - írta - a legostobább királyok is tudnának kormányozni. javasolta el ször az adóbevallás és adótarifa-rendszer bevezetését. A szociális, kereskedelmi politika és az oktatás terén is számos javaslattal élt. Adam Smith el tt felfedezte a munka jelent ségét, javasolta börze létesítését. Egyházi téren követelte, hogy az egyháziak az államtól és ne a római kúriától függjenek. Lehet vé kívánta tenni a pápa rendelkezéseinek félretételét, a cölibátus eltörlését, a szerzetesrendek részvételét a beteggondozásban és oktatásban. El kívánta törölni a születési nemességet és a vásárolt nemességet kívánta általánossá tenni. A vásárlási árat magasan határozta volna meg, a befolyt összegb l közfeladatokat kellett volna finanszírozni. Híres béketervének els verziója 1706 telén született. Ennek egyik részletében arról ír, hogy szükség van egy állandó dönt bizottságra, amely az államok között a jöv ben felmerül véleménykülönbségekr l határoz, és amely elé az országok vitás kereskedelmi ügyei tartoznak. A hét fejezetb l álló terv a szerz neve nélkül 1712-ben jelent meg Kölnben. Az els fejezetben meghatározza történetfilozófiai álláspontját, amely sok tekintetben Kantra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy Saint-Pierre felfogása nem etikai, hanem utilitarista alapállású. Hobbes-szal egyetértésben azt vallotta, hogy az ember természetét l fogva rossz, de biztonságigénye arra kényszerítette, hogy közösséget teremtsen, elismerje az államhatalmat, amely a tulajdonát védi, a jogtalanságtól, er szaktól óvja és eldönti más polgárokkal szembeni vitáját. Ezt a bels biztonságot kellene nemzetközi szintre emelni, amely az örök békét garantálná. A fejedelmek kötelesek a biztonságot minden magánember számára garantálni. Az állami biztonságot azonban a szerz dések és a kialakított hatalmi egyensúly nem képes hatékonyan védeni. Csak az biztosítana békét, ha az uralkodók ahogyan a polgárok - egy közösséget alkotnának. Ennek a szövetségnek tartósnak kell lennie. A szerz a monarchikus államforma mellett állt ki, de hangsúlyozta, hogy a fejedelmeknek az alattvalók érdekeit kell szem el tt tartaniuk. A második fejezetben a példaadónak tekintett Német Birodalmat, mint egy lehetséges államszövetségi modellt elemzi. Ezt a részt a naivitás és a történeti tények figyelmen kívül hagyása jellemzi. A harmadik fejezetben sorolja fel azokat az el nyöket, amelyeket egy európai államszövetség jelentene. A kollektivitás az élet minden területén változást hozna: er sítené a kereskedelmet, növelné a lakosság számát. Jelent sebbek lennének a bevételek, csökkennének az állami kiadások. Háború hiányában a gazdaság is er södne. A negyedik fejezet tartalmazza a legfontosabb gondolatokat. A m ezen része szövetségi szerz dési formáját utánozza, 12 cikkelyb l áll. 1. Az aláíró fejedelmek állandó szövetséget hoznak létre, amely biztosítja a keresztény Európa számára az örök békét. A szövetség a mohamedán uralommal szemben közösen lép fel. A szövetségbe tömörült uralkodók képvisel ik útján egy állandó szövetségi tanácsot hoznak létre, amely valamely szabad városban ülésezik. 2. Az európai szövetség nem avatkozik be az egyes államok kormányzásába. Arra felügyel, hogy az államok megtartsák saját alkotmányukat. Az uralkodóknak segítséget ad a bels rendbontások visszaszorításában. Garantálja a trónöröklési rendet.
3. A szövetség védi az egyes államok uralkodóinak hatalmát. Ezt a hatalmat idegen beavatkozásokkal és bels zendül kkel szemben is garantálni kívánja. Ha egy uralkodóház ellen támadás történik, a szövetség vizsgálóbizottságot hoz létre, katonai csapatokat állít ki és megbünteti a vétkeseket. 4. Az uralkodók kötelezik magukat a jelenlegi status quo megtartására. Semmilyen terület, semmilyen jogcímen ezután nem cserélhet gazdát. Az államok feladnak minden korábban egymás ellen támasztott igényt. A szövetség tagjai csak akkor köthetnek egymással külön szerz dést, ha a kívül maradottak 2/3-a ezt engedélyezi. 5. A jöv ben egyetlen uralkodó sem birtokolhat két országot. Ha örököl egy új országot, akkor - ha el akarja fogadni -, a régir l le kell mondania. 6. A spanyol királyság nem vehet el a francia Bourbonoktól mindaddig, ameddig ez a dinasztia két férfi képvisel vel rendelkezik, amelyek közül az egyik Franciaországban, a másik Spanyolországban uralkodik. (Ez a kérdés volt az utrechti béketárgyalások egyik vitatott pontja. Saint-Pierre ebben az esetben francia érdekeket képviselte. Úgy vélte, Franciaország hatalmi pozíciójának meger sítése az európai közösség érdeke.) 7. A nemzetközi kereskedelem fejlesztése érdekében a kereskedelmi törvényeknek minden országban azonosnak kell lenniük. Az élelmiszereket kivéve minden árunak vámmentesnek kell lennie. Az ebb l ered jövedelem kiesést az uralkodó más bels adóból fedezi. 8. Egyik uralkodó sem léphet fel a másik ellen er szakkal, kivéve, ha azt a szövetség ellenségnek nyilvánította. Minden vitás kérdést a szövetség elé kell vinni, ezekben megegyezésre kell törekedni. Ennek hiányában dönt bírósági eljárást kell lefolytatni. Ha az ítéletet valamelyik fél nem teljesíti, a szövetség ellenségnek nyilvánítja, és hadjáratot indít ellene. A büntetés alá vontnak viselnie kell a háború költségeit és elveszít minden olyan területet, amelyet a szövetség a fegyverszünetig elfoglalt. 9. Az európai közösség szövetségi tanácsa 24 tagból áll. Ezek mindegyike egy-egy szavazatot kap. A résztvev államok: Franciaország, Spanyolország, Anglia, Hollandia, Savoya, Portugália, Bajorország, Svájc, Lotharingia, Svédország, Dánia, Lengyelország, a Pápai Állam, Oroszország, Ausztria, Kurland (Danzig, Hamburg, Lübeck), Poroszország, Szászország, Pfalz, Hannover és az egyházi választófejedelemségek. 10. A szövetségi igazgatás költségeit a tagállamok bevételeik és népességük arányában viselik. 11. Kevéssé fontos eljárási kérdésekr l egyszer szótöbbséggel lehet dönteni. Egyébként az érdemi határozatokhoz kétharmados többség kell. 12. Az utolsó szakasz rögzíti, hogy a szövetségi szerz dés csak az érintett tagállamok egybehangzó szavazatával módosítható. Az ötödik fejezet azt hangsúlyozza, hogy a terv minden pontja bármikor könnyen végrehajtható, akár békeid ben, akár háborúban. A hatodik és hetedik fejezetben igyekszik cáfolni a tervvel szembeni esetleges fenntartásokat. Az egységelképzelést szimpátiával fogadta Voltaire, Leibniz. Szerz je hosszasan levelezett róla Nagy Frigyessel. A nagy uralkodó hasonló eszméket vallott, de úgy vélte, a béke megteremtése a fejedelmek egyéni kötelessége. Álláspontja szerint a mások ellen indított háború jogos is lehet, ha preventív jelleg . Száz évvel kés bb a tervet Georg Sand is nagyra értékelte: forradalminak, alkotmányosnak, humanitáriusnak nevezte. Rousseau és Jeremy Bentham Európa- terve A 18. század közepén ismét találkozhatunk Saint-Pierre abbé gondolataival, de már abban a formában, ahogyan azt Jean Jacques Rousseau újrafogalmazta. Rousseau 1750 körüli írásaiban élesen bírálta a szociális, társadalmi igazságtalanságokat, a komplikált jogi rendszert és a teológia korabeli tanításait. A nagy gondolkodó - Hobbes-szal ellentétben - a természeti
állapotot nem emberek közötti harcként írta le, a paradicsomi állapot megteremtésének feltételét a szabad tulajdonban látta. Ez az oka, hogy az emberek új, polgári jelleg társadalmat kívánnak, és ezzel magyarázhatóak háborús törekvéseik is. Az állandó harc ezek szerint nem sállapot, hanem a fejl dés eredménye. A társadalmi béke megteremtéséhez viszont elengedhetetlen a társadalmi szerz dés. Ez önkéntes szövetség a társadalom tagjai között, amelynek értelmében az emberek egyenl ségét és szabadságát az állam garantálja. A fejedelem a nép akaratát képviseli és testesíti meg. Rousseau el kel körökt l azt a megbízást kapta, hogy Saint-Pierre könyvét érthet formába írja át. A szöveg gondozása során a béketeremtés gondolatát új alapokra helyezte. Abból a felfogásból indult ki, hogy az emberek inkább az érdekeik, mint hajlamaik, szenvedélyeik szerint élnek. A nagy el d m véb l két kötetet formált. Az egyikben összefoglalta az eredeti gondolatsort, a másikban saját álláspontját írta le. A kivonat 1761-ben jelent meg. Már összeállításának módja is jelzi, hogy Rousseau más alapon gondol Európára, mint SaintPierre. Megnyilvánult ez a különbség mindenekel tt abban, hogy Rousseau az Európához tartozást, tehát, hogy Oroszország és a Török Birodalom integrálható-e, elvi alapon ítélte meg. Európa megteremtésében a rómaiaknak dönt szerepet tulajdonított, akik kezdetben az egységes polgárjoggal, kés bb a közös államvallással szolgálták a kontinens egységesítését. A különböz európai népeket a középkorban a keresztény vallás és egyház egységesítette. Rousseau nem tulajdonított a közjognak olyan békít , kiegyenlít szerepet, mint Saint-Pierre. Szerinte a háborút csak akkor lehet elkerülni, ha minden állam fejedelme igazságosságra törekszik. Ezen elvekb l kiindulva Rousseau az alapm 12 artikulusát ötre sz kítette le. 1. Az európai hatalmaknak egy örök és felbonthatatlan békére irányuló szerz dést kell kötniük. El kell küldeniük meghatalmazottaikat egy állandó kongresszusra, ahol a politikai jelleg vitás kérdéseket pártatlan dönt bíróságok egyenlítik ki. 2. Az államszövetségben résztvev tagok számát, a szavazatarányt, az államok közös költséghez való hozzájárulásának mértékét a kongresszus állapítja meg. 3. A szövetségnek garantálnia kell minden tagállam határait. A tagállamok felfüggesztik minden korábbi, egymás közötti vitáikat. Nem viselhetnek egymás ellen fegyveres háborút, közös védelmet nyújtanak a küls támadással szemben. 4. Minden szövetséges állam, amely a dönt bíróság, vagy a kongresszus határozatát figyelmen kívül hagyja, más tagállam ellen támad, fegyveres er vel kényszeríthet a közös érdeknek megfelel magatartása. 5. A tagállamok képvisel i jogosultak minden olyan kérdést a kongresszus elé terjeszteni, amelyet az egyes államok vagy a közösség szempontjából fontosnak tartanak,. A testület az átmeneti periódusnak tekinthet - öt évig egyszer , ezt követ en háromnegyedes többséggel dönt. A m második része Rousseau saját elképzeléseit tartalmazza. Álláspontja szerint a nemzetközi béke megteremtésére irányuló minden törekvés eredménytelen marad, ha az államok egymás közötti kapcsolataikban nem érvényesítenek erkölcsi alapelveket. Bels reformok, a társadalmi viszonyok alapvet megváltoztatása nélkül a nemzetközi kapcsolatok javulása sem következik be. A bels reformokat Rousseau nem a fejedelmek önkéntes belátástól, szabad akaratától várta el. Szükségesnek látta a társadalmi ellen rzést, végs esetben az uralkodóval szembeni kényszer alkalmazását is elképzelhet nek tartotta. A 18. században egyre er södött az a felfogás, hogy az európai béke és egység melletti legfontosabb érv az államok kereskedelmi, gazdasági érdeke. Az integráció folyamatát tehát nem csupán az ésszer ség, hanem az érdek is motiválja. A gondolat szül hazája Anglia volt, ahol a felvilágosodás alaptételeinek többsége a gyakorlatban is érvényesült. Míg a kontinentális Európa béke-elképzelés mögött az abszolút fejedelmi hatalom háttérbe
szorításának igénye állt, Anglia ezen az úton szabad kereskedelem feltételeit kívánta megteremteni. Nem véletlen, hogy a nemzetgazdaságtan el ször itt bontakozott ki és vált önálló tudománnyá. A merkantilizmus, amely az abszolutizmus tipikus gazdasági rendszere volt, az állam hathatós beavatkozását feltételezte a gazdaságban,. Angliában alakult ki a fiziokrata gyakorlat, amely szerint az állam kötelessége a tulajdon védelme, egyebekben azonban szabadságot biztosít a gazdasági élet résztvev inek. Az elmélet nem fogadta el a gazdaság irányításának gondolatát, követelte a kereskedelmi és szerz dési szabadságot. A felfogás egyik változata az utilitarizmus volt. Ezt az irányt Jeremy Bentham képviselte Angliában. Az elmélet lényege, hogy minden emberi cselekvés egyedüli mércéje a hasznosság. Mindenki köteles érdekeit követni; az egyéni érvényesülés közösségi érdek is egyben. Bentham 1789-ben fejezte be a „Bevezetés a jog és törvényhozás elveibe” cím m vét, amely az általános és tartós béke iránti igényt is tartalmazza. A béke érdekében alapvet belpolitikai reformokat tartott szükségesnek, azonban a külkapcsolatok radikális átalakítását is kívánatosnak vélte. Ahogyan a határokon belül elvárja az értelmes polgári aktivitást, úgy a népek részér l is cselekv közrem ködést tartott szükségesnek. Egyik uralkodó sem hagyhatja figyelmen kívül más országok alapvet érdekeit, mert ezzel konfliktust teremt, végs soron háborút idéz el . Az egyes államok kötelesek tekintetbe kell venni az emberiség közös érdekeit. Bentham a háború hét okát sorolta fel. Ezek nagy része az abszolutizmus viszonyaival függtek össze. Els helyen áll a trónöröklési rend bizonytalansága, másodikon a szomszéd államokkal – a tisztázatlan hatalmi viszonyok miatti - kialakult feszültség. Ezt követik a területi viták, az újonnan felfedezett területek feletti felségjogok, a területi annexiók iránti törekvések, vallási el ítéletek és politikai vitakérdések. A háború legfontosabb ellenszerének a nemzetközi jog megújítását tartotta. Mindenekel tt valamennyi érvényen lév íratlan nemzetközi jogi szabályt kodifikálni kell. Ezt követ en nemzetközi törvényekbe kell foglalni valamennyi olyan államközi kérdést, amely jogilag még nem egyértelm en szabályozott,. Végezetül a jogalkalmazási problémák elkerülése érdekében a törvények szövegének egységes értelmezését, a terminológiai bizonytalanságok kiiktatását javasolta. Mindezek mellett könyve negyedik fejezetében javaslatot tett egy nemzetközi szervezet felállítására. Ez a testület a béke megteremtésének két fontos feltételét biztosítaná: egyrészt kiküszöbölné az európai államok közötti vitákat, másrészt közrem ködne a gyarmatok emancipációjában. Benthamnak az volt az álláspontja, hogy az államok közötti feszültség legf bb oka a gyarmati rendszer. A gyarmatok - szerinte - veszteséges vállalkozások, fenntartásuk többe kerül, mint a bel lük származó haszon. Azon túl, hogy birtoklásuk luxusnak min sül, az államok közötti rivalizálást vált ki. Szerinte pl. Franciaország kizárólag azért tart fenn hadiflottát, mert gyarmatai vannak. Ha nem lennének gyarmatok, ez a casus belli ismeretlen lenne. Fontosnak tartotta a katonai er k féken tartására vonatkozó nemzetközi szerz dés megkötését. A béke megtartása garantálható lenne, ha létesülne egy kongresszus és egy nemzetközi dönt bíróság, amelyek az államok közötti vitákat békés úton döntenék el. Szerinte ez lényegesen egyszer bb feladat lenne, mint amilyen a svájci államszövetség, a német birodalom, vagy az amerikai föderalizmus létrehozása volt. Az eljárást tekintve azt javasolta, hogy minden állam két képvisel t küldjön a kongresszusba, egy tulajdonképpeni delegátust és egy ellen rt. A kongresszus nyilvánosan tárgyalna, valamennyi elé terjesztett javaslatot és elfogadott határozatot nyilvánosságra kellene hozni. A kongresszus legfontosabb távlati feladata az európai államok egységének megteremtése. A legf bb testület határozata alapján ki lehetne kényszeríteni, végre lehetne hajtani a dönt bíróság ítéleteit. A terv feltételezte, hogy a sajtószabadság minden államban garantált lesz, így az államok polgárai is megismerhetik a közösség döntéseit. Bentham volt az els gondolkodó, aki a sajtószabadságot a jól szervezett állam és a nemzetközi béke feltételeként határozta meg. Elismerte, hogy a
diplomáciai tevékenység körültekintést, óvatosságot feltételez, viszont úgy vélte, hogy a titkos diplomácia a politikusok gátlástalanságát eredményezi. A szerz déseket soha sem szabad titkossá nyilvánítani, mert ez a nép önrendelkezési jogát veszélyezteti. Ezek a gondolatok szakítást jelentettek a felvilágosult id szak kabinetpolitikájával és az állami élet olyan mérték nyíltságát követelték, amelyet napjainkig érvényesnek tekinthetünk.
