A PLÁGIUM BÜNTETŐJOGI VONATKOZÁSAI STIPTA ZSUZSA *

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politica, Tomus XXX/2. (2012), pp. 409–420.

A PLÁGIUM BÜNTETŐJOGI VONATKOZÁSAI STIPTA ZSUZSA* Tanulmányom a plágium büntetőjogi vonatkozásait és szabályozásának történeti alakulását tekinti át. Az írás célja ezen kívül a hatályos büntetőjogi szankciók bemutatása, különös tekintettel a bitorlásra és a szerzői vagy a szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésére. A felsőoktatási fejezetben foglalkozom a plágium e területet érintő specialitásaival. A modern technika és a világháló segítségével a szellemi elsajátítás e formája is egyre eredményesebben követhető nyomon. Az egyetemek ezért kötelesek a hallgatók figyelmét felhívni a szerzői jog fontosságára és a plágium büntetőjogi veszélyeire. A jogalkotó pedig köteles a leghatékonyabb jogi eszközöket kialakítani a plágium elleni harcban. Kulcsszavak: szerzői jog, büntetőjog, plágium, felsőoktatás, technológia. This essay examines the criminal legal aspects of plagiarism, including historical developments in the legal regulation of plagiarism. The paper also aims to introduce the criminal sanctions of legal force, particularly relating to infringement and the breach of intellectual property rights. Finally, I analyze the phenomenon of plagiarism in the field of higher education. With the aid of modern technology and the advent of the internet, plagiarism can now be traced and smoked out more effectively than ever. Therefore, universities are obliged to draw both students’ and professors’ attention to the importance of intellectual property law and the criminal legal danger plagiarism presents. The goal therefore, should be to create laws which provide the most effective means for combating plagiarism. Keywords: intellectual property law, criminal law, plagiarism, higher education, technology.

1. Bevezetés A plágium egy közkeletű definíció szerint „más szellemi alkotásának jogosulatlan felhasználását, eltulajdonítását” jelenti.1 A plagizálás esete napjainkban rendkívül aktuális jelenség. Egyre több olyan eset lát napvilágot, amelyben egy szerzői mű szellemi tulajdonosát (sajnálatos módon gyakran közszereplőt, közméltóságot) plagizálással gyanúsítják meg. Ennek nyilvánvalóan súlyos következményei vannak, amelyek nem csak szakmailag és morálisan, hanem polgári és büntetőjogi szempontból egyaránt érintik a plágiumot elkövető személyt. A különféle számítástechnikai programok elterjedésével ma már nyomon követhető a korábban megírt művek eredetisége. A felsőoktatási intézmények is használják e módszert a szakdolgozatok eredetiségének vizsgálatára. Tanulmányom alapvetően a plágium büntetőjogi vonatkozásait vizsgálja, de kitér a jelenség felsőoktatási vonatkozásaira is. Ismert ugyanis az a tény, hogy a szerzői művek alkotásának teljesítménykényszere miatt a felsőoktatás szereplőit (oktatókat, hallgatókat) fenyegeti leginkább a plágium veszélye, akár elkövetőként, akár szenvedő alanyként. Külön fejezetben foglalkozom a plágium történeti vonatkozásaival, különös tekintettel a büntetőjogi szabályozás és szankciórendszer alakulására. *

Dr. STIPTA ZSUZSA PhD-hallgató Miskolci Egyetem ÁJK, Alkotmányjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected]

1

HARGITAI József: Jogi fogalomtár. Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2005, 1254.

410

Stipta Zsuzsa

2. A szerzői jogról általában (alkotmányjogi aspektus) A plágium tilalma a szerzői jogból vezethető le.2 A plagizálás esetében tehát egy nemzetközileg és a hazai szabályozás alapján is védett jog sérül. A szerzői jog jogosultja a mű alkotója.3 A szellemi alkotás létrehozójának védelmét számos nemzetközi egyezmény biztosítja. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának4 15. cikke szerint mindenkit megillet az a jog, hogy „minden olyan tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás tekintetében, melynek szerzője, erkölcsi és anyagi érdekei védelemben” részesüljön. Az Európai Unió 2006-os irányelve5 az 1. cikkében hasonló szellemben rögzíti, hogy „irodalmi és művészeti művek a szerző életében és a halálától számított 70 éven át részesülnek szerzői jogi védelemben, attól az időponttól függetlenül, amikor a művet jogszerűen nyilvánosságra hozták.” A kritikai és tudományos kiadások tekintetében az 5. cikk lehetővé teszi, hogy a „tagállamok közkinccsé vált művek kritikai vagy tudományos kiadását is szerzői jogi védelemben” részesítsék. E jogok védelmi ideje a kiadás első jogszerű nyilvánosságra hozatalától számított legfeljebb 30 év. Magyarországon a szerzői jogot az 1999. évi LXXVI. törvény szabályozza. A szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív kötelezettséget alkotó jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonviszonyhoz. Tárgya azonban szellemi alkotás, ami a szerző személyiségéhez kötődő jogosultságok elismerését és oltalmazását is igényli.6 A szerzői jogról szóló hatályos törvényünk a szerzői jogviszony tárgyára vonatkozóan nem ad kimerítő definíciót, a szerzői alkotás fogalmi kritériumait részletezi, ennek tartalmára csak abból lehet következtetni, hogy milyen műveletet sorol a szerzői jogi védelem körébe. A törvény az 1. § (1) bekezdés alapján szerzői jogi védelemben részesíti, tehát „védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.” Mivel a szerzői jog a tulajdonjoggal tartalmi párhuzamba vonható, joggal tételezhetjük, hogy a szerzői jog is alkotmányos védelemben részesül. A 17/1992. (III. 30.) AB határozat szerint „az Alkotmány és az alkotmányos jogrendszer megfelelő védelemben részesíti az Alkotmányban meg nem jelenő, egyéb nevesített jogokat is.” A vagyoni jogok alkotmányos védelmét a testület az „Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből” derivál-

2 Copyright: „The right of literary property as recognized and sanctioned by positive law. An intangible, incorporeal right granted by statute to the author or originator of certain literary or artistic productions, whereby he is invested, for a statutorily prescribed period, with the sole and exclusive privilege of multiplying copies of the same and publishing and selling them.” Black’s Law Dictionary with Pronunciations Abridged Fifth Edition, St. Paul, Minn. West Publishing Co., 1983, 178–179. 3 „Copyright protection subsists in original works of authorship fixed in any tangible medium of expression, now known or later developed, from which they can be perceived, reproduced, or otherwise communicated, either directly or with the aid of a machine or device. Works of authorship include the following categories: (1) literary works, (2) musical works, (3) dramatic works, (4) Pantomimes and choreographic works, (5) pictorial, graphic and sculptural works, (6) motion pictures, (7) sound recordings.” Black’s Law Dictionary with Pronunciations Abridged Fifth Edition. St. Paul, Minn. West Publishing Co., 1983, 178–179. 4 1976. évi 9. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről. 5 Directive of the European Parliament and of the Council (of 12 December 2006) 2006/116/EC on the term of protection of copyright and certain related rights. 6 CSÉCSY György: A szellemi alkotások joga. Novotni Alapítvány, Miskolc, 2007, 27.

A plágium büntetőjogi vonatkozásai

411

ta.7 Az alkotmányos tulajdonvédelem tehát a tulajdonjogon kívül az egyéb vagyoni jogok védelmére is kiterjed.8 Hazánk hatályos Alaptörvénye újrafogalmazta a hivatkozott rendelkezéseket. Az Alaptörvény L. cikke kimondja, hogy „(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait.” A (tárgyunk szempontjából releváns) XII. cikk pedig kimondja, hogy „mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” Az új szabályozás szövege a korábbihoz képest ugyan korlátozásokat is tartalmaz (mint pl. a tulajdon egyben felelősség is, vagy a piacgazdaság kifejezés elhagyása), ez azonban nem annulálja az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit és annak eredményeit. 3. A plágium bűncselekményének történeti áttekintése 3.1. Az 1884. évi XVI. törvény Már az ókori Rómában ismerték a plágium kifejezést, amely eredetileg emberrablást jelentett. A római jog ennek keretében büntette azt az elkövetőt, „aki szabad embert tudatosan a maga vagy más hatalmába juttat, vagy az idegen rabszolgát gazdájának hatalmából kivonja.”9 E fogalom fokozatos alakuláson esett át, a késő császárkori források szerint már az „idegen eszmék sajátjaként való feltüntetést jelentette.” A szerzői jogbitorlás büntetendő jogsértéssé még hosszú ideig nem válhatott. A polgári korszakig a plágium tényállását nem említették a szerzői jogok megsértésének esetei között, hiszen a plágiumról nem a szerzői jog rendelkezett.10 Magyarországon 1884 előtt a Csemegi-kódex szabályozta a bitorlás tényállását.11 1884-ben azonban megalkották a szerzői jogról szóló átfogó normát. Az 1884. évi XVI. törvény szabályozta a szerzői jogot, részletezte a jogviszony tartalmát és az ezzel kapcsolatos büntetéseket is. A törvény 19. szakasza kimondta, hogy „a ki szándékosan, vagy gondatlanságból a szerzői jog bitorlását képező cselekvényt követ el, ezen vétségért a szerzőnek, vagy jogutódának nyujtandó kártéritésen felül, 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A pénzbüntetés minden tettesre nézve külön állapitandó meg.” A rendelkezés úgy folytatódik, hogy a be nem hajtható pénzbüntetés helyébe „fogházbüntetés lép, melynek tartalmát a biróság már az ítéletben határozza meg. Ezen meghatározásnál 1 frttól 10 frtig terjedő összeg helyett egy napi fogházbüntetés állapitandó meg.” Figyelemre méltó a törvény további szövege, amely kimondja, hogy nem büntethető az az elkövető, akit sem szándékosság, sem gondatlanság nem terhel. Ilyenkor az elkövető a szerzőnek vagy jog7

Alkotmány, 1949. évi XX. tv. 9. § (1) „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.” 13. § (1) „A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” 8 Vö: NÓTÁRI Tamás: A magyar szerzői jog fejlődése. Lectum Kiadó, Szeged, 2010. (a továbbiakban: NÓTÁRI) 20. 9 MÁRKUS Dezső: Magyar jogi lexikon. VI. kötet, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1907, 66.; KENEDI Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat. Budapest, 1908. (a továbbiakban: KENEDI) 25–26. 10 NÓTÁRI 18. 11 MEZEI Péter: A szerzői jog története a törvényi szabályozásig (1884: XVI. tc.), Jogelméleti Szemle 2004/ 3; KENEDI 14.

412

Stipta Zsuzsa

utódjának az okozott kárért mindössze saját gazdagodásának erejéig felel (19. szakasz). Láthatjuk tehát, hogy az elkövető tudattartalma szerint a plagizálás három elkülönült alakzatát különböztethetjük meg: a szándékos, a gondatlan és a vétlen elkövetést. E cselekmények a 19. szakasz értelmében (az utolsó kivételével) tehát vétségnek minősültek. A szerzői jog bitorlása akkor minősült befejezettnek, ha „valamely műnek a törvény ellenére többszörözött példánya elkészült, illetőleg a kézirat közzététetett.” (22. szakasz).12 3.2. Az 1921. évi LIV. tc. Az 1921-ben megszületett törvény is kimondta, hogy az írói művek részben vagy egészben történő többszörösítése, közzététele vagy forgalomba helyezése a szerzői jog bitorlásának minősül (5. szakasz). A törvény taxatíve felsorolta a jogbitorlás eseteit. Ilyen különösen, ha a szerző beleegyezése nélkül történik a közzététel, forgalomba helyezés vagy többszörösítés, még ha az oktatás vagy szórakozás céljából tartott előadásokon hangzik is el. (6. §). A törvény jogbitorlásnak minősítette azt a magatartást is, ha a szerző beleegyezése nélkül a mű közzétett címének lényegében változatlan átvétele más mű címéül, ha a körülményekből nyilvánvaló volt, hogy az átvétel, amely nem volt elkerülhetetlen, a közönség megtévesztését célozta és a szerzőnek vagyoni vagy nem vagyoni kárt okozhatott. A törvény 7. szakasza alapján írói „mű bármely nyelvű fordításának a szerző beleegyezése nélkül történt többszörösítése, közzététele vagy forgalomba helyezése a szerzői jog bitorlásának tekintendő.”13 A bitorlás jogkövetkezményeként a törvény 18. szakasza deklarálta, hogy „aki a szerzői jogot szándékosan vagy gondatlanságból bitorolja, vétséget követ el és nyolcvanezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.” Ezen felül az elkövető köteles volt a sértettnek vagyoni és nem vagyon kárért pénzbeli kártérítést fizetni, melynek összege a bitorló gazdagodásánál kevesebb nem lehetett. Mint ahogyan az 1921. évi szerzői jogi törvényben láthattuk, itt is három alakzat különül el: a szándékos, a gondatlan és a vétlen elkövetés. A szerzői jog bitorlásának befejezett formáját e törvény is szabályozta; a 21. § szerint befejezettnek minősült a cselekmény, ha „valamely műnek a törvény ellenére többszörösített első példánya vagy a jogosulatlan utánképzésnek első példánya elkészült vagy a művet közzétették vagy forgalomba helyezték.” A 23. szakasz értelmében aki „forrás vagy a benne esetleg megjelölt szerző világos megnevezését szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztja, továbbá az, aki a szerző nevét akarata ellenére a művön megjelöli vagy mellőzi, vétség miatt negyvenezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.” A 18. szakasz alapján ilyen esetben is helye volt kártérítésnek, de a törvény szerint elkobzást is lehetett alkalmazni. A 24. szakasz rendelkezett arról az esetről, amikor a pénzbüntetést lehetetlen volt behajtani. Ilyen esetben az ítéletet fogházra váltották. De az ilyen szabadságvesztés büntetés még vétségek halmazata esetében sem haladhatta meg az egy év fogházbüntetést. A törvény az érintett ügyekre vonatkozó hatáskörről is rendelkezik: a 25. szakasz alapján a magánjogi igények, a büntetések kiszabása és az elkobzás elrendelése iránti per polgári eljárásra és a királyi törvényszékek hatáskörébe tartozott. A sértett fél az eljárást a bitorlás elkövetésének helyére nézve illetékes törvényszéknél vagy annál a törvényszéknél in-

12

KNORR Alajos: A szerzői jog magyarázata. Ifj. Nagel Otto kiadása, Budapest, 1890, 85–128. SZALAY Emil: A magyar szerzői jog. Atheneum Kiadó, Budapest, 1922, 7–8. Újabban: BAKOS Kitti–NÓTÁRI Tamás: Adalékok a szerzői jog nemzetközi és hazai fejlődéstörténetéhez. De iurisprudentia et iure publico 2011/4, 8–11.

13

A plágium büntetőjogi vonatkozásai

413

díthatta meg, amely az alperesre nézve általánosan illetékes volt (26. §). Az eljárást csak a sértett fél kérelmére lehetett megindítani. A korabeli szerzői jogi törvény részletes rendelkezéseket tartalmazott a jogérvényesítés rendjéről is. Eszerint a sértett fél az „elsőbírósági ítéletet megelőző tárgyalás befejezéséig kijelentheti, hogy a bitorló megbüntetését nem kívánja. Ilyen kijelentés esetében büntetésnek helye nincsen”. A 30. szakasz szerint „a szerzői jog bitorlása miatt megindított ügyekben a bíróság a kárnak és a gazdagodásnak tényét és mennyiségét minden körülménynek, nem vagyoni kárnál különösen a felek vagyoni viszonyainak is figyelembevételével legjobb belátása szerint állapítja meg.” 3.3. Az 1961. évi V. és az 1969. évi III. törvény A következő átfogó hazai szerzői jogi norma az 1969. évi III. törvény volt, azonban a tartalma a korábbiakhoz képest jelentősen megváltozott. E törvény ugyanis már nem állapított meg egységes jogkövetkezményeket a plágium tekintetében, csupán polgári jogi igényeket tartalmazott. Ilyenek pl. a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyásának követelése, valamint a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől (52. §). Vagyoni károkozás esetén a sérelmet szenvedettnek kártérítés is járt a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A Büntetőjogi rendelkezések már a Magyar Népköztársaság Büntető törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényben kaptak helyet, amely norma egészen a hatályos Btk. hatálybalépéséig, 1978-ig szabályozta a bitorlás esetét. A Különös rész XVI. fejezete foglalkozik a társadalmi tulajdon. valamint a személyi javak elleni bűntettekkel. A jogalkotó ezek közé sorolta többek között a bitorlást is.14 A büntető törvénykönyv 306. szakaszának értelmében „aki a) más szellemi alkotását, találmányát, újítását vagy ipari mintáját sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak kárt okoz, b) állami vállalatnál, más állami gazdálkodó szervnél vagy szövetkezetnél betöltött munkakörével visszaélve más szellemi alkotásának, találmányának, újításának vagy ipari mintájának hasznosítását vagy érvényesítését attól teszi függővé, hogy őt annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből akár társszerzőként való szerepeltetésével, akár egyéb módon részesítsék, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A bitorlás tehát az 1961. évi törvény szövege szerint bűntettnek minősült, a büntetési tétel három évig terjedő szabadságvesztés volt. Ez lényegi különbség a korábbi (1921. évi) szerzői jogi törvényhez képest, ahol még a bitorlás vétségként szerepelt, és pénzbüntetéssel rendelték büntetni. Míg korábban a fogházbüntetést csak akkor foganatosították, ha a pénzbüntetést nem sikerült behajtani, addig az 1961. évi Btk. 37. §-a szerint a szabadságvesztést már börtönben kellett végrehajtani. A törvény 306. § a) pontja megadja a bitorlás jogszabályi definícióját, azaz a szellemi alkotás sajátjaként történő feltüntetést, és az ezzel megvalósuló károkozást. A b) pont a szellemi alkotásokkal kapcsolatos munkaköri visszaélés speciális esetét rendeli büntetni. E szabályozás újdonságként jelenik meg az 1961. évi Btk.-ban. Mint ahogy az a) pontban, itt is ugyanaz az elkövetési tárgy: a szellemi alkotás. A b) pont értelmében az elkövető állami vállalatnál, más állami gazdálkodó szervnél vagy szövetkezetnél betöltött munkakörével él vissza. Az elkövetési magatartás meglehetősen összetett: az elkövető más szellemi alkotá14

KISS Tibor: Szerzői jogi jogsértések büntetőjogi jogkövetkezményei. Debreceni Jogi Műhely, 2006/4.

414

Stipta Zsuzsa

sának, találmányának, újításának vagy ipari mintájának hasznosítását vagy érvényesítését attól teszi függővé, hogy ő annak díjából, hasznából vagy nyereségéből részesül. Az elkövetési magatartás ebben az esetben tehát aktív magatartással, tevékenység révén valósul meg. Az elkövetési módot pedig a visszaélés jelenti az állami vállalatnál, más állami gazdálkodó szervnél vagy szövetkezetnél betöltött munkakörrel.15 E bűntett elévüléséről a 31. § rendelkezik. Ennek értelmében a „büntethetőség elévül […] szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett esetében, a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év” eltelte után. 4. A plagizálás esetei a hatályos magyar Büntető törvénykönyvben A korábbi büntetőjogi rendelkezések puszta léte is igazolja, hogy már az előző évszázadokban is szükség volt a plágium elleni fellépésre, ide értve a büntetőjogi szankciórendszert is. A jogalkotó tehát a társadalomra hátrányos magatartásokat már korábban pönalizálta, tehát kiemelkedően súlyos jogsértésnek tekintette.16 Ezek után nem meglepő, hogy a hatályos Büntető törvénykönyv is büntetni rendeli a plagizálás egyes eseteit. Ahogy azt a korábbi fejezetben kiemeltem, a vagyon elleni bűncselekmények hatályos szabályozásának alapja a Csemegi-kódex, amelynek rendelkezései számos tényállás tekintetében időtállónak bizonyultak.17 A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XVIII. fejezete foglalkozik a vagyon elleni bűncselekményekkel, amely többek között tartalmazza a bitorlás, illetve a szerzői vagy szerzői jogokhoz kapcsolódó jogok megsértésének tényállását. A vagyon elleni bűncselekményeknek e köre tehát a szerzői jogokat, valamint az ehhez kapcsolódó vagyoni és személyi jogokat védi. 4.1. Bitorlás A Btk. 329. § (1) bekezdése szabályozza a bitorlás tényállását. E szerint „aki a) a más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, b) gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből

15

Az objektív tényállási elemek részletes ismertetése: NAGY Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Korona Kiadó, Budapest, 2004. (a továbbiakban: NAGY) 160–177. 16 „A büntető jogszabály védelmi funkcióját tehát azáltal valósítja meg, hogy a törvényhozó benne meghatározta azt a magatartást, amelyet a társadalomra hátrányosnak tart, és ezért meghatározott büntetés alkalmazását rendeli az ilyen magatartást tanúsító személlyel szemben. Rá kell mutatnunk arra, hogy garanciális jelentőségű a büntetés feltételeinek a meghatározása. A Btk. 10. §-a értelmében csak azok a társadalomra veszélyes cselekmények minősíthetők bűncselekményeknek – és ennek következtében büntethető elkövetőjük –, amelyeket a törvény büntetni rendelt (nullum crimen sine lege) és amelyek elkövetői bűnösök cselekményük elkövetésében (nullum crimen sine culpa).” ERDŐSY Emil– FÖLDVÁRI József–TÓTH Mihály: Magyar Büntetőjog. Különös Rész. Osiris Kiadó, Budapest, 2007, 15. 17 „A jogtörténeti fejlődés lényeges állomása volt a második világháború után a társadalmi tulajdon és a személyi tulajdon elleni bűncselekmények közötti differenciálás. Ennek megfelelően a törvény súlyosabb szankcióval rendelte büntetni, ha az adott vagyon elleni bűncselekmény tárgya a társadalmi vagyon körébe tartozó dolog volt.” CSEMÁNÉ Váradi Erika–GÖRGÉNYI Ilona–GULA József–LÉVAY Miklós–SÁNTHA Ferenc: Magyar Büntetőjog. Különös Rész. II. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2002, 333.

A plágium büntetőjogi vonatkozásai

415

részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvényi rendelkezés (2) bekezdése megfogalmazza a szellemi alkotás fogalmát. Ezek körébe tartozik az „irodalmi, tudományos és művészeti alkotás, a találmány, a növényfajta, a használati minta, a formatervezési minta és a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája.” A törvény láthatóan a szellemi alkotások védelmére kel, ezzel is oltalmazván a „személyiségi és vagyoni jogokat.”18 A jelenlegi szabályok szerint a szellemi alkotás képezi a védendő jogi tárgyat. A büntetendő cselekménynek pedig a más szellemi alkotásának sajátkénti feltüntetése minősül. Ezt az elkövetési magatartást nevezik plágiumnak, amely során az elkövető „azt állítja vagy arra utaló magatartást fejt ki, hogy az adott szellemi alkotás az ő produktuma, holott azt valójában más (mások) alkották meg.”19 E cselekményt hívjuk tehát plágiumnak. A bitorlás nem csupán az elkövetési tárgy egészére, hanem egy részére is elkövethető. Megvalósítja a bűncselekményt az is, aki az együttesen kialakított, létrehozott szellemi alkotást kizárólag sajátjaként tünteti fel. A bitorlást az 1961. évi Btk.-hoz hasonlóan a jogalkotó bűntetti alakzatban pönalizálja. Leszögezhetjük tehát, hogy az elmúlt időszakban, de legalábbis 1921hez képest e bűncselekmény társadalomra veszélyessége erősen fokozódott. A 329. § (1) b) pontja már az 1961. évi Btk.-ban hasonló szövegezéssel jelen volt. E pont ugyanis kimondja, hogy az is bitorlást követ el, aki gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel. Itt szintén a szerzői jog és annak védelme szerepel jogi tárgyként. Az elkövető ugyanakkor elkövetési magatartásként összetettebb magatartást fejt ki, mint az a) pont elkövetője. Az elkövetési mód jelen esetben a munkaköri visszaélés, mégpedig az elkövetési magatartás miatt: az elkövető függővé teszi más szellemi alkotásának hasznosítását attól, hogy annak díjából ő részesedjen. A bűntett elévülésére a Btk. 33–35. szakaszai vonatkoznak. A 33. § (1) b) pontja alapján a büntethetőség elévül „a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de – ha törvény másként nem rendelkezik – legalább három év elteltével.” A tényállás a) pontjának elévülési határidő-kezdőpontja már azon a napon elkezdődik, mikor a tényállás megvalósul, tehát amikor az elkövető a művet sajátjaként tünteti fel és ezzel vagyoni hátrányt okoz a szerzőnek. A b) pontra ugyanez a szabály (tehát a Btk. 34. § a. pontja) vonatkozik. A kezdő időpont az a nap, amikor a tényállás megvalósul, azaz az elkövető munkakörével visszaélve teszi függővé a szerzői jogok érvényesítését, és már a szerző tudomására hozta a szándékát. 4.2. Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése A Btk. 329/A. § emellett szintén rögzíti a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének tényállását. Az (1) bekezdés értelmében „aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

18

NAGY Ferenc: A magyar büntetőjog különös része. HVG–Orac, Budapest, 2009, 642. BELOVICS Ervin–MOLNÁR Gábor-–SINKU Pál: Büntetőjog. Különös Rész. HVG–Orac Kiadó, Budapest, 2009, 765. 19

416

Stipta Zsuzsa

A 329/A. § ezek után a bűntettel okozott vagyoni hátrány alapján differenciál. A (3) bekezdés szerint a büntetés már három évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető jelentős vagyoni hátrányt okoz, illetve az elkövetés üzletszerűen történik. A különösen nagy vagyoni hátrány okozása a (4) bekezdés alapján öt évig, a különösen jelentős vagyoni hátrány okozása pedig kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A jogsértés egyes eseteit a 329/A. § nem sorolja fel tételesen, e szakasz tehát „keretdiszpozíciónak tekinthető, amelyet a szerzői jogi törvény tölt meg tartalommal.”20 A bitorláshoz képest e bűncselekmény mindössze vétségi alakzatban követhető el. A bitorlás ehhez képest tehát súlyosabban büntetendő cselekmény. A bitorlásnak, valamint a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének azonos a jogi tárgya. E jogi tárgy pedig kettős: „a szellemi alkotásokhoz fűződő vagyoni jogviszonyok, valamint a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó személyiségi jogok.”21 A tényállás elévülése az a nap, amikor a szerzői jog megsértése megvalósul, tehát a tényállási elemek mind bekövetkeznek. Kivéve a (3) bekezdés, amely szerint arra van szükség az elévülés indulásához, hogy a jogellenesen fenntartott állapot megszűnjön (Btk. 34. § d.). 4.3. Egyéb kapcsolódó rendelkezések A Btk.-ban a két elemzett tényálláson kívül is találhatók még rendelkezések a szerzői jogról. A 329/B. szakasz rendelkezik pl. a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszásának tényállásáról. E szerint „aki a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott hatásos műszaki intézkedést haszonszerzés végett megkerüli, vagy e célból ehhez szükséges eszközt, terméket, berendezést vagy felszerelést a) készít, előállít b) átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” E cselekmény üzletszerűen történő elkövetéséért a (3) bekezdés alapján a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés. A (4) bekezdés büntethetőséget kizáró okot nevez meg: aki tevékenységét felfedi a hatóságok előtt és együttműködik azokkal, az nem büntethető. A Btk. 329/C. szakasza rendelkezik a jogkezelési adat meghamisításának tényállásáról. Ennek értelmében „aki más szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelme alá tartozó művének, illetőleg teljesítményének a felhasználásával összefüggésben megjelenített, és a szerzői jogról szóló törvényben meghatározott jogkezelési adatot haszonszerzés végett jogosulatlanul eltávolítja vagy megváltoztatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Vétségi alakzatban rendeli büntetni a jogalkotó tehát azt a csakis szándékosan elkövethető cselekményi mozzanatot, amelyben az elkövető a jogkezelési adatokat manipulálja. A célzat maga a haszonszerzés. 5. Nemzetközi megoldások 5.1. A szerzői jog megsértése a common law rendszerben A common law szerzői joga sokban hasonlít az európai kontinentális szabályozáshoz, ideértve a magyar jogi megoldást is. A szerzői jog itt is az a jog, amellyel „a szerző rendelkezik, még a meg nem jelentetett irodalmi alkotásaira vonatkozóan is. A szerzői jog még ezen 20 21

NAGY 645. NAGY 642.

A plágium büntetőjogi vonatkozásai

417

kívül azt az egyfajta tulajdonjogot is jelenti, amely olyan jogosítványokat foglal magában, mint pl. a mű első publikálása feletti ellenőrzési jogosultság vagy a publikálás megakadályozása.22 Ennek megfelelően alakult ki az ún. „fair use” doktrína a common law jogrendszerben, amely a szerző jogait, sőt monopóliumát jelzi a szerzői jog által védett mű felett. Az Egyesült Királyságban az 1988. évi szerzői jogi törvény23 szabályozza a szerzői jogi védettség alatt álló mű bitorlásának polgári, illetve büntető jogi következményeit. A büntető jogi szankciókat „viszonylag ritkán alkalmazzák az Egyesült Királyságban, valószínűleg azért, mert a szerzői jogbitorlás bűncselekményét ritkán követik el.”24 Legtöbbször a média területén történnek szerzői joghoz fűződő jogsértések. A szerzői jogbitorlás esetén a törvény két év szabadságvesztéssel rendeli büntetni az elkövetőt. Az 1988-as szerzői jogi törvény elismerte az erkölcsi jogokat, úgymint: szerzői jogot, az integritás (azaz a mű méltatlan felhasználása elleni felszólalás) jogát. 5.2. Németországi szabályozás A németországi megoldás hasonlít a magyar szabályozásra.21 A német szerzői jogi törvény25 azonban részletesebben adja meg, hogy ki minősül a plágium elkövetőjének. A törvény negyedik fejezete foglalkozik a szerzői jogra vonatkozó közös rendelkezésekkel, és ezen belül a második alfejezet taglalja részletesen a szerzői jogok megsértésekor alkalmazandó szabadságvesztés és pénzbüntetéseket. A törvény 106. szakasza26 deklarálja, hogy „aki a törvényben megengedett esetektől eltérően a jogosult beleegyezése nélkül sokszorosít, terjeszt vagy nyilvánosan közzétesz egy művet vagy egy mű átdolgozott, átalakított változatát, az három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” E szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy a bűncselekmény kísérlete is büntetendő. A szerzői jogi törvény 109. §-a ugyancsak kimondja, hogy a büntetőeljárás plágium ügyében nem indul hivatalból, azt a hatóságok a sértett kérelmére indítják meg. A 111. § értelmében a sértett kérelmére és ha jogos igény áll fenn erre, akkor a bíróság a bűnösséget megalapozó ítélet nyilvánosságát is elrendelheti. 6. Plagizálás a felsőoktatásban, különös tekintettel a világhálóra 6.1. Tudományos művek veszélyeztetettsége A szerzői jogi szabályozás lényegi kérdés a tudomány területén. Ahogyan azt fentebb kifejtettem, a tudományos művekre szintén vonatkozik a szerzői jogi védelem. E műveknek 22 „Common law copyright is that right which author has in his unpublished literary creations, a kind of property right whose extent is to give him control over first publication of his work or to prevent its publication.” Black’s Law Dictionary, 178–179. 23 Copyright, Designs and Patents Act, 1988. 24 GURNSEY, John: Copyright theft. Ashlib Gower, 1995, 18. 21 Részletesen: Florian FISCHER: Das Literaturplagiat – Tatbestand und Rechtsfolgen. Peter Lang Europäischer Verlag der Wissenschaften. Frankfurt am Main, 1996. 25 Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte (Urheberrechtsgesetz) vom 9. September 1965 (BGBl. I S. 1273). 26 Artikel 106. Unerlaubte Verwertung urheberrechtlich geschützter Werke: „(1) Wer in anderen als den gesetzlich zugelassenen Fällen ohne Einwilligung des Berechtigten ein Werk oder eine Bearbeitung oder Umgestaltung eines Werkes vervielfältigt, verbreitet oder öffentlich wiedergibt, wird mit Freiheitsstrafe bis zu drei Jahren oder mit Geldstrafe bestraft. (2) Der Versuch ist strafbar.”

418

Stipta Zsuzsa

azonban különleges társadalmi feladatuk is van. Olyan alapjogokat kell ugyanis elősegítenie, mint az oktatáshoz, művelődéshez való jogot, valamint az információk szabad áramlását is. A tudományos művek tehát egyrészt nagyfokú szerzői jogi védelemben részesülnek, másrészt felhasználhatóak oktatási és egyetemi célokra. A felsőoktatás területét azért érdemes megvizsgálni, mert a plágiumok nagy része (nyilvánvaló módon) itt történik. Az oktatók, kutatók tanulmányaik, disszertációik elkészítése során ugyanúgy követhetnek el szerzői jogi jogsértést, mint a hallgatók a beadandó dolgozatok vagy akár a szakdolgozat elkészítésekor. Véleményem szerint az egyetemi oktatás nem hívja fel eléggé a hallgatók figyelmét a plágium veszélyére. Így történhet meg az, hogy később oktatóként is hamarabb esnek e csapdába. A Miskolci Egyetem jogi karán létezik egy 1989-ben megjelent segédlet, amely iránymutatást ad a hallgatóknak, hogyan készítsék el szakdolgozatukat. Bár régi kiadás, ugyanakkor a mai napig alkalmas útmutató a hallgatók számára. Görgényi Ilona és Palágyi György leírja, hogy a tudományos diákköri dolgozat, az évfolyam-, illetőleg a szakdolgozat megírásának fontos célja, hogy „a hallgató az általa kiválasztott témában a saját gondolatait kibontsa, közvetve vagy közvetlen hasznosítható új művet hozzon létre.” A mű kiemeli, hogy a szerző a leírtakért felelősséggel tartozik. Görgényiék utalnak a szerzői jogi szabályozásra is. Az a tény, hogy a szerzői jog a művet védi, bebizonyítja, hogy „az alkotó ember, a szerző az, aki a jogi védelmet élvezi.” A szerzők kiemelik a pontos idézés, a felhasznált irodalom megjelenítésének fontosságát. Itt az is szerepel, hogy a szerzőnek gondosan el kell választania saját gondolatait az idézettektől.27 „A tudományos írásmű megírásakor felhasznált és idézett szöveg bibliográfiai adatainak közlése, alapvető etikai és szerzői jogi követelmény. Amennyiben valamely műből szó szerint idézünk, a kiválasztott szöveget betűhíven, az írásjelek és az esetleges kiemelések pontos feltüntetésével kell átvenni. Az átvett szövegrészt idézőjelbe tesszük, és a forrás pontos adatait közvetlenül az idézet befejezése után saját szövegünkben vagy a lábjegyzeteiben, vagy a jegyzet című részben közöljük. Az idézés technikájának két alapszabálya, hogy egyrészt valamely szöveg átvételét világosan meg kell különböztetni a saját megfogalmazású részektől, feltüntetve a forrás pontos adatait, másrészt, hogy az idézett szövegen semmiféle változtatást nem szabad végrehajtani.”28 A források tehát megismerhetőek ahhoz, hogy a hallgatók megfelelő dolgozatot írjanak. Ugyanakkor több oka is lehet annak, hogy a plágium mostanában rendkívül elterjedt jelenség. Véleményem szerint az egyik ilyen ok a szerzői jogok oktatásának figyelmen kívül hagyása az egyetemi tanrend kialakításakor – itt kiemelve főleg a nem jogi karokat, hiszen a joghallgatók legalább érintőlegesen találkoznak a szerzői jogokra vonatkozó joganyaggal. Ezen kívül Susan Blum részletesen kifejti, hogy e jelenség lehet generációs jellemző is. Szerinte a hallgatók mostanában olyan hatalmas elvárásokkal találják magukat szemben, amely nem is akármilyen mennyiségű eredmény produkálásába hajszolja őket, ez pedig legtöbbször a minőség rovására megy. Szüleik ugyanis arra bátorítják őket, hogy számos tevékenységet folytassanak egyszerre, hiszen így tudnak bejutni nagy presztízzsel rendelkező iskolákba. Szerinte a társadalom egyébként is „a munkánk gyümölcsére”, eredményére

27

GÖRGÉNYI Ilona–PALÁGYI György: Hogyan írjunk? Módszertani útmutató joghallgatók részére az évfolyam-, szakdolgozat, valamint a tudományos diákköri dolgozat készítéséhez. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989. (a továbbiakban: GÖRGÉNYI) 25. 28 GÖRGÉNYI 26.

A plágium büntetőjogi vonatkozásai

419

koncentrál, és talán a minőség faktor egyre inkább háttérbe kerül. A szerző azonban nagy szerepet tulajdonít a technológia fejlődésének is, amelyet az alábbiakban bővebben bontok ki.29 6.2. Technológia: lehetőség és/vagy veszély? A felsőoktatás szereplőinek tehát rendelkezésre áll egy lehetőség, amely egyben komoly veszélyt is rejt magában. A technológiai fejlődések ugyanis „alapjaikban változtatják meg az információ terjedésének szabályait, egyben nagy kihívást jelentenek a szerzői jogi védelem szabályozása számára. A modern technológia tehát alapjaiban írja át tudás társadalomgazdasági alapjait30 valamint a jogszabályi környezetet.”31 A tudás globalizálódásának folyamata egyre gyorsul a technológia fejlődésének eredményeképpen. Ez egyben veszélyt is jelent, hiszen a számítógépes technika segítségével kialakult egy új bűncselekmény-csoport.32 „A számítógéppel elkövetett bűncselekmények – a kriminológia kategóriáit alapul véve – a fehérgalléros bűnözés (white-collar crime) része, bár azt nem fedi le teljesen.”33 A szerzői jogok tehát a digitális technika fejlődésével könynyebben sérülhetnek, hiszen az egyes művek gyorsabban is terjednek az Interneten. Technikailag is nehezen biztosítható a művek védelme internetes környezetben, hiszen gyorsabban elérhető, terjeszthető, így e megoldás elősegíti a plágium elkövetését. Nincs azonban könnyebb helyzetben a szerzői jog sem, hiszen „az új technikai lehetőségek között is [biztosítani kell a] szerzők személyi és vagyoni jogait.”34 Itt kanyarodjunk vissza a hallgatók fentebb érintett helyzetéhez. A technológia fejlődése talán a fiatalabb generációk életét érintette a legnagyobb mértékben. Blum szerint az „internet és az elektronikus kommunikáció alapjaiban változtatta meg az életüket.” Nem csak azért, mert az internet könnyebbé, esetleg vonzóbbá teszi számukra a másolás lehetőségét. A legfiatalabb generációk máshogy tekintenek a szövegre mint intertextuális környezetre. Mivel folyamatos kapcsolatban vannak a digitális technológiával illetve a média termékeivel, az intertextualitásban élnek, amely sokkal intenzívebb, mint korábban. Mindössze anynyi történik, hogy az akadémiai élet ezen intertextuális beágyazottságot komolyabban és precízebben számon kéri.35 29

BLUM, Susan D.: My Word! Plagiarism and College Culture. Cornell University Press, USA, 2009. (a továbbiakban: BLUM) 4. 30 FICSOR, Mihály: Collective Management of Copyright and Related Rights in the Digital, Networked Environment: Voluntary, Presumption-Based, Extended, Mandatory, Possible, Inevitable? In: GERVAIS, Daniel: Collective Management of Copyright and Related Rights. Kluwer Law International BV, The Netherlands, 2006. 31 Tian, YI JUN: Re-thinking Intellectual Property. The political economy of copyright protection in the digital era. Routledge Cavendish. USA, Canada, 2009. 32 A bűnözés alapszabálya az, hogy „nincs szabály, tehát a bűnelkövetés sikere érdekében minden, a társadalom által elfogadott jogi és erkölcsi szabály megszeghető.” FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. Complex Kiadó, Budapest, 2007, 21. 33 NAGY Zoltán András: Bűncselekmények számítógépes környezetben. Ad Librum, Budapest, 2009. (a továbbiakban: NAGY ZOLTÁN András), 19. 34 NAGY ZOLTÁN András 229. 35 Contemporary students are swimming in a sea of texts. They e-mail, blog, and text message day and night. In some way this is the wordiest and writerly generation in a long while. These students are writing all the time. They are engaged with media constantly. They spend hours watching TV, maybe whole series on DVD, or watching movies. And they quote them one to another. This kind of quota-

420

Stipta Zsuzsa

Talán ha az akadémiai közeg, az egyetemek nagyobb figyelmet szentelnek a plágium jelenségének vizsgálatára a hallgatók bevonásával, nagyobb esély van arra, hogy az oktatók körében is ritkábban forduljon elő plagizálás. 7. Összegzés Tanulmányomban áttekintettem a szerzői jog alkotmányos és nemzetközi alapjait. Ezután rátértem a szerzői jog megsértését kimerítő plágium jelenségének ismertetéséhez a magyar büntetőjogi szabályok vonatkozó tartalmának felvázolásával. A korábbi büntető törvénykönyvek ismertetése során bemutattam, hogy a plágium elleni harc már a 19. század végén elkezdődött. A korabeli jogalkotó is felismerte a plágium társadalomra veszélyességét, és vétségi alakzatban rendelte büntetni a plágiumot. 1961-től a plágium bűntetté alakult, és ezen elkövetési cselekmény ma is bűntettnek minősül. A rövid nemzetközi kitérő is rávilágított, hogy más jogrendszerekben hasonló módon szabályozzák a szerzői jogi jogsértéseket. Ez egyébként magától értetődő, hiszen az államokat nemzetközi egyezmények kötelezik a szerzői jog mint tulajdoni természetű jog védelmére, egyrészt polgári, másrészt pedig büntetőjogi szabályokkal óvják e szellemi értékeket. Ahogyan arra fentebb utaltam, a plágium vizsgálata elengedhetetlen a felsőoktatás területén. A modern digitális, különösen az internetes világ elősegíti az ilyen természetű jogsértések elkövetését, nem csak hallgatók, hanem az oktatók esetében is. A technika nagy előnye, hogy nyomon követhető a plagizált mű és a jogszerűtlen elsajátítás ténye. Az egyetemek feladata és felelőssége, hogy a hallgatók figyelmét felhívja a szerzői jog fontosságára és a plágium büntetőjogi veszélyeire. A jogalkotó pedig köteles a leghatékonyabb jogi eszközöket felhasználni, valamint konzisztens normarendszert kialakítani a plágium elleni harcban.

tion – one form of what academics call, so multisyllabically, intertextuality – shows verbal sophistication, memory and sensitivity to context and appropriateness. This is very much what we ask them to do with academic texts, except that when they quote in an academic context, they have to slow way down, set up boundaries around each little piece of text, trace its origin, and document its source. BLUM 4.