STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT PÁLYÁJA ÉS PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGA

DEBRECENI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR PEDAGÓGUS SZAKVIZSGA SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉS

STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT PÁLYÁJA ÉS PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGA

TÉMAVEZETŐ:

KÉSZÍTETTE:

DR. BARTA RÓBERT

IVANICS ANDREA

EGYETEMI DOCENS

MENTORTANÁR SZAKOS HALLGATÓ

DEBRECEN 2014

Dolgozatomban a bajor alapítású, Magyarország területén 1858-tól működő SSND, neveléssel-oktatással foglalkozó, római katolikus szerzetesrend egyik, a XIX-XX. század fordulóján, Debrecen nevelésügyére is hatást gyakorló tagjának, Stillmungusz Mária Margitnak pedagógiai munkásságát mutatom be, akinek nevelői pályáját, pedagógusi tevékenységét alapvetően meghatározták Rendjének nevelési-oktatási elvei és szerzetesi Szabálya. Stillmungusz M. Margit fontos szerepet töltött be Debrecen (nem csupán) katolikus leánygyermekeinek oktatásában, nevelésében, illetve a városban 1896 óta működő Svetits Intézet életében. Pedagógiai „varázsa” leginkább abban rejlett, hogy korának pedagógiai felfogásához képest meglehetősen újszerű volt nevelői hitvallása és gyakorlata. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az alapvetően református városban több generáción keresztül is megőrződött a római katolikus apácaként oktató és nevelő Stillmungusz M. Margit emléke.

1

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék ........................................................................................................................2 Bevezetés ...................................................................................................................................3 Az SSND alapításának célja ......................................................................................................4 Az SSND főbb nevelési elvei ....................................................................................................7 A nevelés-oktatás terén működő rend tagjainak felvétele, a jelentkezőkkel szemben támasztott elvárások és a rendtagok képzése.................................13 Az SSND magyarországi megtelepedése ................................................................................17 Stillmungusz Mária Margit életútja. Első periódus: Perjámos és Temesvár...........................24 Második periódus: a debreceni évek. Stillmungusz Mária Margit, az elöljáró .......................27 Stillmungusz Mária Margit, a nevelő ......................................................................................30 Harmadik periódus: a battonyai évek ......................................................................................45 Stillmungusz Mária Margit halála ...........................................................................................47 Stillmungusz Mária Margit emlékének ápolása ......................................................................48 Összefoglalás ...........................................................................................................................49 Bibliográfia..............................................................................................................................52 Könyvek, kéziratok, napilapok, elektronikus források............................................................52 Iskolai évkönyvek....................................................................................................................56 Függelék ..................................................................................................................................58

2

BEVEZETÉS A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek, SSND1 a XIX. században, Bajorországban alapított római katolikus szerzetesrend, mely – alapítójának szándéka szerint – elsősorban neveléssel, oktatással foglalkozik. Dolgozatomban az SSND – a XIX. században rendkívül modernnek számító – főbb nevelési elveinek, a rendtagok képzettségével szemben támasztott követelményeknek és a Rend magyarországi megtelepedésének ismertetését követően arra keresem a választ, miként érhetők tetten az iskolanővérek által alapított, fenntartott és vezetett iskolanővéri intézményekben, a rendtagok mindennapi pedagógiai munkájában a rendalapító, Karolina Gerhardinger, szerzetesnevén Maria Theresia von Jesu által írott, majd később többször megreformált2 rendi szabály nevelési-oktatási elvei. Az

iskolanővéri

neveléssel

kapcsolatos

irányelvek

megvalósulásának

egyes

szerzetesekre vonatkozó, személyes dokumentumokkal történő bizonyítása azonban a fennmaradt személyes okiratok, egyéb, az egyes szerzetesekre vonatkozó írásos anyagok csekély volta miatt korlátozott körűen lehetséges csak. Az okiratok hiányának oka egyrészt az, hogy az SSND magyar tartományi központjának levéltára – a Rend 1858-as magyarországi letelepedését követően – különböző események miatt többször költözött.3 Másrészt – különösen a XIX. században és a XX. század első felében, a női szerzetesrendekre jellemzően – az egyes rendtagok saját munkaterületükön elért egyéni, pedagógiai sikereinek dokumentálása, az adott szerzetes személyét kiemelve, illetve hangsúlyozva nem volt szokásban.

1

SSND: School Sisters of Notre Dame. A Rend magyarországi megtelepedésekor használt neve: Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek. 2011 óta a Rend Magyar Tartományának neve Boldogasszony Iskolanővérek 2 Az alapító szabálytervezetét IX. Pius pápa 1859-ben ideiglenesen, majd 1865-ben véglegesen hagyta jóvá. Az SSND – észak-amerikai működése érdekében – módosított szabályát 1880-ban erősítette meg XIII. Leó pápa. A Konstitúció újabb reformját 1924-ben hagyta jóvá a Szerzetesi Kongregáció. 3 Az SSND első tartományi központja 1858-tól Temesvárott volt. Majd a trianoni döntést követően, 1923-tól Szegedre költözött a Magyar Tartomány központja. 1950-től a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek – a női szerzetesrendek közül egyedüliként – legálisan működhetettek Magyarországon, ekkor Magyar Tartományuk központja Budapestre költözött. Mind az első világháború után, mind a második világháború alatt, mind a magyarországi szerzetesrendek 1950-es feloszlatását követően a Magyar Tartomány központi irattárának egy része vagy megsemmisült, vagy az érintett egyházmegyék levéltárába, esetleg ismeretlen irattárba került. Az SSND központjaként működő, müncheni rendházának irattára a második világháború alatt javarészt elpusztult. Ebben az irattárban őrizték a Rend valamennyi tagjával kapcsolatos dokumentumok másolatát. Az Iskolanővérek Rendjének központja 1956-ban költözött Rómába.

3

Az iskolanővéri pedagógiai elvek mindennapokban történő megvalósításának gyakorlatát a Rend Magyar Tartományának egyik kiemelkedő hatású szerzetesének, Stillmungusz Mária Margit munkásságának áttekintésével igyekszem ismertetni. Választásom azért esett Stillmungusz Mária Margitra, mert mind pedagógiai, mind iskolaszervezési, mind életvezetéssel kapcsolatos tanácsadói tevékenysége olyan hatású volt, amely őt nem csupán az iskolanővérek körében tette igen tisztelt és megbecsült rendtaggá, de városi, sőt országos hírű szakemberré emelte. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a kor rendi szokásaival ellentétben – Mária Margit, az SSND debreceni rendházából történő elhelyezése alkalmából, még a Tiszántuli Hirlap is – Főnöknő változás a Svetits-intézetben címmel – említést tett arról, hogy Stillmungusz Mária Margit 24 évnyi debreceni szolgálat után, elöljárói döntés alapján új szolgálati állomáshelyre került4. AZ SSND ALAPÍTÁSÁNAK CÉLJA Az

SSND

Kongregációját5

1833.

október

24-én

Karolina

Gerhardinger,

szerzetesnevén Maria Theresia von Jesu alapította a bajorországi Stadtamhofban. Az alapító és tanácsadói6 olyan szerzetesrendet akartak létrehozni, amelynek fő működési területe „a női ifjúság nevelése, különösen kis városokban és vidéki plébániákon.”7 „Rendünk fő feladata a leányifjúság tanítása, nevelése bölcsődékben, népiskolákban, árvaházakban, bentlakásos intézményekben,...”8 A XIX. századi Bajorországban a napóleoni háborúk megrázkódtatását követően, valamint a háborúkat lezáró Szent Szövetség által kigondolt és végrehajtott – a német nemzeti elvet tulajdonképpen tagadó – rendezés légkörében az alapítás abban a meggyőződésben történt, hogy „ha új és jobb nemzedéknek, új és jobb időnek kell jönnie, akkor a bevezetést a női ifjúság nevelésével kell kezdeni. Mindenekelőtt jámbor, keresztény anyákra van szükség, mert ők az első nevelői és képzői az új nemzedéknek.”9

4

A cikk a Tiszántuli Hirlap 1923. szeptember 16. számában látott napvilágot. Stillmungusz Mária Margit, római katolikus szerzetesnő Debrecenből, a reformáció központjából, más szolgálati helyre történő elhelyezéséről nagyobb terjedelmű tudósításban számolt be a Hírlap, mint a debreceni Déri Múzeum alapkőletételéről, melyről szintén ebben a lapszámban olvashattak az érdeklődők. 5 A szerzetesjogban az újkorban alapított szerzetesrendek megnevezése 6 Georg Michael Wittmann (1760-1833), regensburgi püspök, az SSND alapítójának lelkivezetője és Franz Sebastian Job (1767-1834), egyházmegyés pap, G. M. Wittmann közeli barátja, a bajor kormány szakfelügyelője 7 F. S. JOB 1839, 7. 8 M. THERESIA VON JESU 1850. február 12-én, a Felső-bajorországi Királyi Kormányhoz írt leveléből 9 F. S. JOB 1839, 3.

4

Igaz ugyan, hogy ekkortájt Bajorországban „a női ifjúság nevelésére szolgáló intézetek közül már több feltámadt sírjából...mégis jelentékeny hiány mutatkozik...”10 Ugyanis valamennyi, a bajor nőnevelés terén ekkoriban jeleskedő szerzetesrend11 nagyobb településeken és elsősorban nem a szegényebb rétegek számára biztosították a tanulás lehetőségét. Ennek oka abban állt, hogy „a női tanító-és nevelőintézetek, melyeknek jelenleg örvendhetünk, csakis nagy városokban állanak és állhatnak fönn, kisebb községeknek hozzáférhetetlenek épület és alap hiánya miatt, melyre a megalapításuknál és fönnállásánál szükségük volna... a nem nagyon tehetős gyermekeink, különösen a polgári és egyszerűbb származású gyermekek részére, a magasabb kiképzéssel járó költségek miatt hozzáférhetetlenek és nem is alkalmasak, mert ha a leányok jövendő működési területük látókörét meghaladó műveltségi fokkal állapotukba visszatérnek, ... igen sokszor egész családok lesznek általuk szerencsétlenekké, amint a tapasztalás tanítja.” – írja Franz Sebastian Job, majd felteszi a kérdést: „A kis városok és helységek szegény népe figyelmen kívül maradjon”12 – lényegében anyagi okok miatt? Az alapító tehát olyan szerzetesrendet kívánt létrehozni, amely a német nyelvű területek elmaradottabb vidékeinek szegény társadalmi csoportjai között éppen úgy képes szolgálni a nevelés ügyét, mint a fejlettebb tartományok magasabb társadalmi rétegei között: „...túlnyomólag a városoknak és falvaknak közép és alsóbb rangú gyermekei nevelését tűzi ki rendünk a munkaköréül.”13 Az SSND megtelepedésének és működésének nem lehetett akadálya – az alapító szándéka szerint – az adott település pénztelensége:„...fizetést ne kérjenek az iskolanővéreknek,...”14 Ennek megfelelően előírás volt, hogy „ahol a rend szükségletei....fedezve vannak, ott nem szabad többé tandíjat szedni,”15

ugyanakkor a

szegény növendékek segélyezése (élelemmel, ruházattal, esetleg pénzzel) bevett szokássá vált. „A szegény iskolanővérek mindenekelőtt szegény gyermekekkel foglalkoznak, legyenek bár azok földi javakban, tehetségben vagy jóakaratban szegények. Ők szorulnak leginkább segítségre...”16 „A rend nem gyűjthet, és nem őrizhet meg semmilyen készletet a távoli jövőre,...illetve a többletet a következőképpen használhatja fel: 10

Uo. 3-4. Pl.: Erzsébet Nővérek, Irgalmas Nővérek (FdC), Szaléziek (SDB), Orsolyiták (OSU), Angolkisasszonyok (I. B. M.V.) 12 F. S. JOB 1839, 5. 13 KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA XV. fejezet. I. Szabály. 2. 504. 14 F. S. JOB 1839,15. 15 Uo. 16. 16 KONSTITUCIÓ A nővérek kötelességei. 6. fejezet. Oktatás és nevelés. 133.b) pont. 101. 11

5

- szegény iskolás gyermekek élelmezésére, különösen olyanoknak, kik az iskolától messze laknak; - olyan szegény leányok nevelésére és kiképzésére, kik tehetségük...által kitűnnek...”17 Ugyanakkor a rendtagok nem zárkóztak el a gazdagabb és előkelőbb szülők gyermekeinek nevelésétől, oktatásától sem: „Ezen szándékkal szerveztünk nevelőintézeteket és felsőbb leányiskolákat!”18 Az SSND megtelepedésének egyetlen kritériuma az volt, hogy az adott egyházmegye, város, falu, község önként hívja az iskolanővéreket a nevelői szolgálatra: „Az iskolanővérek azt a munkateret vállalják el..., sőt csak oda mennek, ahová őket hívják, még ha kicsiny és szerény községek is azok,...”19 Ez azt jelentette, hogy az SSND tagjai számára az alapítás helyétől számított „legtávolabbi kiterjeszkedés” is megengedett volt, azonban annak látszatát is kerülni akarták, hogy „valahová betolakodjunk, hogy a világ módjára magunknak újabb és jobb helyeket nyerjünk és házaink nagy számával, kiterjedt és fényes eredményeinkkel magunkat híressé tegyük.”20 Az SSND a mai napig – alapítójának elképzeléséhez híven – a nevelés-oktatás minden területén rugalmas, a kor új pedagógiai elképzelései és módszerei előtt nyitott, földrajzi tekintetben kifejezetten mozgékony kongregációként állt és áll a nevelés szolgálatában. A rugalmasság, nyitottság, készség a bárhol – földrajzi értelemben és nevelésügyi téren egyaránt – történő „szolgálatra,” a XIX. században szokatlan, a kor gondolkodásmódjához képest újszerű rendi felépítést21 és igen alapos, sokoldalú, a nevelők gyakorlati képzettségére is hangsúlyt fektető felkészülést kívánt a rendtagoktól. „Nem kapják-e meg a papok és az orvosok is a lehető legmagasabb kiképzést, hogy annál nagyobb készséggel menjenek szegények és gazdagok közé egyaránt, alaposan kikutassák a bajt,...helyes felvilágosítást adjanak a tudatlanoknak? Misszionáriusnak is a legkiválóbb férfiakat választják. Árthatna-e hasonló viszonyok között az iskolanővéreknek, ami nekik javukra válik?...”22

17

F. S. JOB 1839, 17. KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA I. Szabály. 3. 508. 19 KONSTITUCIÓ A nővérek kötelességei. 6. fejezet. Oktatás és nevelés. 133.a) pont. 101. 20 KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA 507. 21 A rendi hierarchia és annak irányítása az SSND missziós jellegét szolgálta – már a kezdetektől: „...rendünk bármennyire kiterjedjen is, egy anyának (generálisnak) közös vezetése alatt álljon és...kis településekre is szétágazhasson.” KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA I. Szabály. 504. 22 M. THERESIA VON JESU 1841. május 20-án írt leveléből 18

6

AZ SSND FŐBB NEVELÉSI ELVEI Az iskolanővéri nevelés lényege a „a lélek kiművelése.”23 A nevelés, azaz a jellemformálás kiindulópontja a „közös szellemi alap megteremtése”24 – mind a pedagógusok és a neveltek között, mind a nevelési-oktatási intézményekben működő nevelők körében. A nevelést úgy kell tekinteni, mint „egy folytonos, szellemi csereérintkezést és kicserélődést... a tanítónők és a tanítványok között.”

25

Ez a nevelési alapelv – a XIX. század felfogásához

képest – merőben új szemlélet volt, amely a pedagógustól a növendék személyére szabott kísérést írt elő. „Az iskolanővérek minden nevelőintézetében és gyermekotthonában egészséges családi szellemnek kell honolnia, és az ún. tömegneveléssel ellentétben vegyék szeretettel és megértéssel figyelembe az egyes növendékek hajlamait, szükségleteit és igyekezzenek azokat a nevelés céljaira értékesíteni; mert csak így juthatnak el nevelői munkájuk magaslatára.”26 Előírás volt tehát a növendék alapos „feltérképezése”, megismerése, vele az intenzív szellemi és lelki kapcsolat kiépítése és fenntartása, adottságainak, képességeinek kibontása, további fejlesztése. A Rend iskoláiban – függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rétegből érkező tanulókról vagy milyen típusú intézményről van szó – a cél: „a gondjaira bízott növendékek testi, szellemi és erkölcsi összhangzó fejlesztése,...”27 A nevelés során e három terület egyike sem szenvedhet sérelmet. A nevelőnek tehát kötelessége ügyelnie arra, hogy növendéke személyisége harmóniában fejlődjék. Érdemes részletesebben is szemügyre vennünk, milyen alapokon nyugszik az iskolanővéri személyiségformálás. A nevelésnek négy tartópillére van,28 ezek tulajdonképpen isteni ajándékok: test, lélek, kegyelem és szabadság. E négy pillérnek felelnek meg az alakítandó személyiségterületek. Ennek megfelelően a nevelő elsőrendű feladata „a természetes emberi képességek tudatos és főleg tervszerű fejlesztése” annak érdekében, hogy a növendék „becsületes embertípussá” váljék. Érdemes tisztáznunk, mit jelent a becsületes embertípus. A becsületesség mértékét az adja, mennyire képes, hajlandó az adott személy tárgyilagos és

23

KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA XV. Fejezet. VI. Szabály. 517. NEVELÉSI ALAPPILLÉREK 25 F. S. JOB 27. 26 KONSTITUCIÓ A nővérek kötelességei. 6. fejezet. Oktatás és nevelés. 145. pont. 109. 27 ÉRTESÍTŐ 1909, 171. 28 NEVELÉSI ALAPPILLÉREK: Az iskolanővéri nevelés tartópilléreinek, nevelői feladatoknak leírása 24

7

önzetlen cselekedetre a közjó érdekében – akár saját, önös érdeke ellenében is. Az ilyen ember „emberszabású ember”, aki lelke szerinti nemes teremtményként aktív másokért. A nevelő feladatai közé tartozik a közösségi érzület fejlesztése növendékében. Ennek lényege az a szemléletmód, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy „Krisztus mellől” szemlélje a másik embert és a történéseket. A nevelőnek ehhez a fejlesztő munkához megfelelő emberismeretre, empátiára és pedagógiai érzékre van szüksége, és lényegében ugyanezeket a képességeket kell kibontania neveltjében is. Arra kell megtanítania a gyermeket, miképpen legyen képes felnőtt korában embertársai „álarca” mögé nézni, hogyan tudja őket felkeresni (lelki értelemben), mikor hagyhatja magukra őket, hogyan kell őket meghallgatnia, velük beszélnie, velük nevetnie vagy sírnia. Miközben a nevelő ezeket a képességeket fejleszti növendékében, becsülnie kell tanítványát, és alkalmazkodnia kell annak egyéniségéhez, képességeihez. Ez a pedagógus részéről nem más, mint sorsközösség vállalása tanítványával. A diák személyes kísérésében fontos mértéket tartania a nevelőnek, azaz annyi ideig kell növendékét irányítania, amíg az szükséges, addig és oly mértékben kell tanácsokkal ellátnia, amilyen mértékben az a diák fejlődése és önállóságának kialakítása érdekében kell. A pedagógus egyik nagy feladata az is, hogy fokozatosan tegye magát „fölöslegessé.” Az iskolanővéri nevelés harmadik követelménye a római katolikus hit és Egyház iránti hűségre nevelés. Ez azonban nem „vallásos szentimentalizmust, a hit igazságainak és titkainak érzelgős feloldását” jelenti, hanem annak tudatosítását a növendékben, hogy a hit a „teljes emberhez, annak értelmi, érzelmi és akarati egységéhez szóló üzenet, amely a személytől egységes és hiteles választ kíván. Mindehhez pedig szükség van a megfelelő teológiai tudás megszerzésére, elmélyítésére, és a vallásgyakorlásban fellépő megszokások elleni küzdelemre.” Az iskolanővéri nevelés negyedik, mindig szem előtt tartandó követelménye a „szabadság eszméjének alkalmazása a nevelésben.” Ami a szükségesben egységet, a megengedettben szabadságot biztosít, és mindennek mértékéül a szeretetet teszi meg.29 A lélek nemesítésének fontos területeként kezelte az iskolanővéri nevelés a szépérzék fejlesztését, az igényesség kialakítását, az esztétikai nevelést: „Az értelmi, érzelmi és akarati képzéshez járuljon az esztétikai is, amely...az életet magasabb, derültebb szempontból tekinti s azt szebbé és boldogabbá teszi...A szépérzék tehetsége velünk születik...Tanulmány és gyakorlat élesítheti a szépérzéket...Az ízlés és a kritika a legszorosabban összefügg a 29

Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat alkalmazása a nevelésre, a nevelésben. Eredetileg: „A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet.”

8

műveltséggel. Az egyéni ízlés különféleségét a természettől adott fogékonyságon kívül a nevelés (íme a tanítónők hivatása!), a műveltség...magyarázza meg.”30 Az iskolanővéri nevelés vallotta, hogy az igényesség és a szépérzék fejleszthető, ezért annak formálása már kisgyermek kortól kezdve szükséges, a gyermekekkel foglalkozó nevelő figyelmének erre a területre is ki kell terjednie. Az iskolanővéri nevelési-oktatási intézményeknek az esztétikai nevelést segítő demonstrációs eszközökkel és felszereltséggel is rendelkezniük kellett. Az Iskolanővérek első magyarországi központjában, Temesvárott nagy rajzterem, ének-, zene- és kézimunkaszobák, hegedű- és zongoragyakorlásra (17 darab) kialakított termek is voltak. Emellett az építkezések nagy részének befejezésekor az iskolanővéri nevelési-oktatási intézménynek 360 férőhelyes, erkélyes, tűzbiztos, alápincézett színpaddal ellátott, többfunkciós díszterme is volt, melynek színpadát a kulisszák és színpadrészek beállítására és elsüllyesztésére is alkalmas emelőszerkezettel látták el. Később, a két világháború között a díszterem mellé vetítőterem is épült, tűzbiztos ajtóval. A személyiségfejlődés részét képező testi fejlesztés fontosságáról, a tanítványok egészséges növekedését szolgáló körülmények megteremtéséről sem feledkezett meg az iskolanővéri nevelés. A nevelési-oktatási intézmények építésekor, bővítésekor – az igen gyakran fellépő anyagi nehézségek ellenére is – fontos szempont volt a Rend tagjai számára, hogy neveltjeiknek megfelelő körülményeket teremtsenek: „Ez az építkezés teljesen megfelelt a modern iskola követelményeinek, sőt már az eljövendő időkre is számított...A modern követelményeknek megfelelően a főhomlokzaton, vagyis az utca felé fordulva nincsenek tantermek, csak hozzájuk vezető folyosók, hogy az utcai zaj ne zavarja a tanítást. A tágas új épületnek átlagosan több mint három méter szélesek a keresztfolyosói...világosak, ezért barátságosabbnak hatnak...Külön fejezete volt az építkezésnek a pompás tornaterem...szükség volt erre...”31- olvashatjuk az Iskolanővérek első központjának építkezéseiről, illetve annak bővítéséről szóló beszámolóban. Érdemes említést tennünk arról, hogy az építkezések során két külön helyiséget is emeltek iskolaorvosi célokra. Az Iskolanővérek egy másik, szintén több

iskolatípust magába foglaló,

1896-tól,

Debrecenben

működő

intézményének

évkönyvében a testi nevelés kapcsán a következőt olvashatjuk: „Nagy súlyt fektetett az intézeti elöljáróság a testi nevelésre. Ezen cél elérésére szolgáltak a rendesen végzett testgyakorlatok, - melyekre az idén még az elemi osztályokban is kiváló gond fordíttatott – tornajátékok, télen a korcsolyázás az intézeti jégpályán és a hatheti tánckurzus...Bentlakó 30 31

SZEGEDI ÉRTESÍTŐ 1905 WEBER

9

növendékeinknek ezeken kívül rendelkezésükre állott szabad idejükben a ’Turul’ és a karikajáték. Növendékeink minden óra végén...elhagyták az osztályokat, hogy a tágas, fás udvaron kis mozgást végezhessenek. Ezalatt a tantermek szellőztetéséről lelkiismeretesen volt gondoskodva.”32 Egy másik iskolanővéri intézmény évkönyvében hasonló törekvésről olvashatunk: „A testi nevelés szintén kiváló gondosság tárgya. A testi nevelést előnyösen befolyásolja az intézet egészséges fekvése, a növendékeknek a szabadban való tartózkodása. Éppen a testi nevelés céljaira létesítette az intézet fenntartója a 936 m² kiterjedésű játékteret, mely télen korcsolyapálya, nyáron pedig lawn tennis-játékra is alkalmas.”33A diákok számára a megfelelő látási viszonyok biztosítása érdekében az iskolanővéri iskolákat – amint ez lehetségessé vált – villanyvilágítással látták el. A Rend első magyarországi központjában működő, négy utcára nyíló nevelési-oktatási központjának valamennyi helyisége már a XIXXX. század fordulóján „villamos világítással vannak ellátva.”34 Természetesen a nevelés mellett oktatási tevékenység is folyt az iskolanővéri intézményekben – mégpedig igen magas színvonalon. A rendtagok számára az oktatás gyakorlatában elsőrendű követelmény a növendékek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodó, szemléltetésen alapuló, a modern tudományos eredményeket is felhasználó, a gyermek kreativitását és önállóságát fejlesztő módszerek, munkaformák, tanszerek, demonstráló eszközök használata. „...Az egyes tudományszakok és művészetek fejlődésével a tanítás anyaga is változik. Az anyag változásával legtöbbször a tanítási eljárás, annak menete, sőt a módszere is módosítást szenved...Becsüljük meg és értékeljük kellőleg a történeti igazságokat, de alkalmazkodjunk a kor változott viszonyaihoz, a tudományok és művészetek fejlődéséhez...”35- olvashatjuk a Rend Magyar Tartományának első központjában, Temesvárott működő, rendkívül sok iskolatípust felölelő intézetének, XX. század eleji évkönyvében a korszerű iskolanővéri oktatásról. A nagyobb iskolanővéri oktatási intézményekben

általában természettudományi

előadótermeket, hozzájuk kapcsolódó

laboratóriumot, szertárakat, különféle szemléltető-és kísérletekhez használatos eszközöket is találunk – már a XIX-XX. század fordulóján. Amint azt már említettem, M. Theresia von Jesu elsősorban a leánynevelést jelölte meg a Rend fő működési területéül, és bár a XX. századi igényekhez igazodva ez a törekvés

32

SVETITS ÉRTESÍTŐ 1911, 5. TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1915, 16-17. 34 Uo. 14. 35 Uo. 183. 33

10

kissé módosult – a rendtagok fiúk nevelését-oktatását is vállalták – a múlt század közepéig az SSND több intézménytípust magába foglaló, nevelési-oktatási központjaiban továbbra is elsősorban leánygyermekek nevelésével foglalkoztak a szerzetesek és világi munkatársaik. Érdemes röviden összefoglalnunk, miért tartotta az SSND alapítója kiemelt fontosságúnak a nőnevelést. Az iskolanővéri iskolákban is gyakran forgatott, nőneveléssel foglalkozó „szakirodalomban” az SSND alapítójának elképzelésével megegyező gondolatokat olvashatunk a leányok hivatásbeli felkészítésének szükségességéről és céljáról: Nagyrészt a nőkön múlik a polgárosodás, ugyanis a nő „a család belső világára és fejlődésére döntő befolyást gyakorol...e befolyás kiszámíthatatlan, épen mert gyengéd, folytonos és majdnem észrevehetetlen. Nem csak a család boldogsága függ tehát csaknem kizárólag tőle, de erkölcsi fejlődése is...Nevelni az új nemzedéket...ez az anyák feladata, kezökben van a haza sorsa.”36 Erre a feladatra megfelelő módon kell felkészíteni a leányokat. A nőnevelés nem csupán a megfelelő tudományos és művészeti ismeretek elsajátíttatását jelenti, de cél a leányok lelkének emelése, „tehetségük összhangzatos kiképzése”, annak érdekében, hogy a tudás a növendékekben „csonttá és vérré váljék, ne holt betűvé vagy külső mázzá.”37 Fontos tudatosítani a növendékekben – bár a társadalomban betöltött szerepük eltér a férfiakétól – nem maradhatnak közömbösek „a közdolgok és a haza sorsa iránt”, „mert az ily közömbösség a lélek alsóbbrendűségét vagy fejletlenségét bizonyítva, nem csak szégyen reá nézve, de bűn is.”38 A leánygyermek később anyaként kizárólag akkor tud méltó társa lenni férjének, lesz képes a közügyekkel kapcsolatos tudást átadni gyermekeinek, csak akkor tud példát mutatni a családjában, ha ő maga is gyakorolja a „honleányi” erényeket. Az előbb említett, 1880-ban megjelent, nőneveléssel foglalkozó mű női írója részletesen taglalja, milyen módon szeretheti hazáját egy nő, és milyen kötelességeket ró reá a hazaszeretet. A hazaszeretet elemei a szabadságszeretet, az igazság és a jóság szolgálata, a törvények és az emberek szívbéli tisztelete. „ Az absolutismus csak gépeket alkot...a törvények tiszteletéhez...emberek kellenek. Embereket csak a nevelés által nyerünk.”39

A hazaszeretet eleme a politikai és polgári

egyenlőség akarása, a szellemi bátorság (a nő „ne mondjon, ne tegyen soha semmit meggyőződése, lelkiismerete ellen, férjének, fiának gyáva tanácsokat ne adjon...”40). 36

DE ANTONINA 1880, 7-8. Vö. DE ANTONINA 8. 38 Vö. Uo. 80. 39 Uo. 84. 40 Uo. 85. 37

11

Mindehhez a nőnek fennkölt lélekre és szilárd jellemre van szüksége. Ez is a nevelés által szerezhető meg, illetve fejleszthető. A nőnek kötelessége hinnie a haladásban, önfeláldozónak kell lennie, mert a női nem „inkább képes az önfeláldozásra, mint a férfiak,...” és „az erkölcsi érték legcsalhatatlanabb mértéke az önfeláldozási képesség.”41 A nőnek – amint a férfinak is – akarnia kell a szellemi élet előmozdítását, „mely a közmívelődést annyira előbbre viszi és mely nálunk úgy szólván alig létezik,...”42 A leányifjúság önálló, nyitott és rugalmas gondolkodásra, a közjóért való tevékeny életre, az igazságosság előmozdítására történő nevelés tehát szintén fontos területe az iskolanővéri pedagógiának, így nem véletlen, hogy a szerzetesrend magyarországi intézményeiben – a nevelők körében – kedveltté vált a fentebb említett kiadvány. Szükséges tudnivalóként olvashatjuk egy 1910 -11. iskolai évről szóló évkönyvben, hogy „az intézet a gondjaira bízott növendékeket úgy törekszik oktatni és nevelni, hogy...az életben kilépvén, a szükséges női erények birtokában, hitökért buzgó nők, derék honleányok, a családnak és a társadalomnak alaposan képzett, hasznavehető tagjai legyenek.”43 Ugyanerről a törekvésről a két évvel korábban kiadott és néhány száz kilométerrel délebbre fekvő, másik iskolanővéri intézmény évkönyvében ezt olvashatjuk: „Legyenek jó honleányok, akik a haza szent oltára előtt nemcsak hangzatos himnuszokat zengenek, hanem arra, ha a szent haza érdeke úgy kívánja, áldozatokat is tudnak hozni. Ezer éves történetünkből sok nagy magyar női alak emelkedik ki, kik nemcsak mint honleányok érdemelték ki az utókor dicsőítését, hanem egyszersmind vallásos, jámbor kötelességtudó, házias magyar nők is voltak.”44 Természetesen a fentiek elérése érdekében a legtöbbet maga a nevelő tehet, ezért a Rend Szabálya leszögezi, a szerzetesnek tudatában kell lennie annak, hogy „a (leány)gyermekek önkéntelenül is rátekintenek, és példája hatással van rájuk, ha akarja, ha nem...A nővér példája a leghathatósabb prédikáció a gyermek számára, melyet a legkönnyebben megjegyeznek és a legszívesebben követnek.”45 A rendi szabályzat arra is felhívja a neveléssel foglalkozó rendtagok figyelmét, hogy önmagában a puszta szó nem feltétlenül biztosítéka a hatékony nevelésnek: „többet kell Istennel gyermekeiről beszélnie (imádkoznia értük), mint gyermekeivel Istenről.”46 „A leghatásosabb prédikáció, mely 41

Vö. Uo. 89-90. Uo. 96. 43 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1911, 22. 44 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1909, 44. 45 KONSTITUCIÓ A nővérek kötelességei. 6. fejezet. Oktatás és nevelés. 128. pont. 97-98. 46 Uo. 127. pont. 96. 42

12

eltörölhetetlen benyomást tesz, különösen gyermekeknél, az a példa...a példa előzze meg és kísérje mindig az oktatást...,”47 olvashatjuk a Rend alapításakor keletkezett írásokban. A NEVELÉS-OKTATÁS TERÉN MŰKÖDŐ REND TAGJAINAK FELVÉTELE, A JELENTKEZŐKKEL

SZEMBEN

TÁMASZTOTT

ELVÁRÁSOK

ÉS

A

RENDTAGOK KÉPZÉSE A jelentkezők hivatásbeli rátermettsége (szerzetesi és nevelői téren) alapkövetelmény. A Rendbe történő felvétel elbírálását arra kijelölt szerzetesek végezték, akikkel szemben alapkövetelmény volt, hogy „érett ítélőképességgel, emberismerettel” rendelkezzenek és „a legnagyobb körültekintéssel járjanak el”48 az új rendtagok felvétele során. A kánonjogi49 előírások figyelembe vétele mellett nem volt ajánlatos a „búskomorsággal vagy hasonló betegséggel küzdők”50 felvétele, ugyanakkor kívánalom volt a jelölttel szemben a „nyílt, barátságos és vidám lelkület, a munkakedv... és a képesség a tanítói hivatáshoz, mely kiválóbb szellemi tehetséget és nevezetesen oktatásbeli ügyességet kíván.”51 A felvételt nyertek számára – az ún. jelöltségi idő alatt – a Rend „elegendő időt biztosított a tanítói hivatásra történő kiképzésre, nevezetesen előkészületre az iskolai oktatás átvételéhez és egyéb hivatásbeli teendőikhez szükséges vizsgálatokra,... és a jelöltség ideje a tanítónőjelöltek számára addig tartott, míg az oktatáshoz vagy neveléshez szükséges utolsó vizsgát le nem tették.”52 A nevelőnek készülő rendtagok képzési folyamatában kiemelt szerepet kapott az úgynevezett gyakorlati képzés. A Rend első magyarországi tanítóképzői eleinte kizárólag a rendtagok képzésével foglalkoztak, néhány évnyi működést követően azonban nyitottakká váltak a nem szerzetesnek készülő, de pedagógusi hivatást választók felé is. Az SSND Magyar Tartományának első központjában működő tanítóképző, a „temesvár-józsefvárosi római kath.

47

F. S. JOB 21. KONSTITUCIÓ I. Rész. A fölvétel, az újoncidő és a fogadalomtétel. 1. fejezet. A jelentkezők fölvétele. 6. pont. 9. 49 A Római Katolikus Egyház saját jogszabályainak rendszere, amely meghatározza a hívek életét, egymáshoz valamint az egyházi hierarchiához való viszonyát, az egyház szervezetét és működését. 50 KONSTITUCIÓ 8/c pont 12. 51 Vö.: Uo. 8/f, g pont 12. 52 Vö.: Uo. 14/c pont és 16. pont 15-16. 48

13

Elemi népiskolai tanítónőképző-intézet a vallás – és közoktatásügyi minisztérium 4563/1884. sz. a. kelt rendelete alapján”53 nyert nyilvánossági jogot. A

Rend

fenntartásában

működő,

magyarországi

tanítóképzők

tanári

karának

a

pedagógusképzés során „szem előtt kellett tartaniuk”, hogy a ’nagy magyar parlag’-nak égető szüksége van a ’kiművelt emberfő’-re, s a magyar tanítónőnek a megsokasodott és erősen fokozott szellemi igényekkel szemben helyt kell állania. Éppen ezért a tanári kar egyöntetű munkával törekszik arra, hogy a nagymennyiségű...anyagot elmemozdító, elmélyedő és gyakorlati irányú munkával”54 sajátíttassák el a tanítóképző növendékeivel. A megfelelő iskolai végzettség mellett „a tanítóképző első évfolyamába oly ép testű, ép érzékszervekkel és zenei hallással bíró, egészséges tanulók vehetők fel, akik a tanítói pályára alkalmasak...”55 Ezt természetesen hatósági (tiszti, községi vagy kör-) orvosi bizonyítvánnyal kellett igazolniuk a felvételizőknek. A rendtagok tudatában voltak annak is, hogy minőségi nevelő-oktató munkára kizárólag színvonalas pedagógusképzéssel készíthető fel a jövendőbeli nevelő. „A növendékek gyakorlati kiképzése valóságos életkérdés. Mit használ a szerzett ismereteknek akár halmaza, ha nem képes a tanítónő az ismeretek átadására, ha nincs meg benne a gyakorlati érzék. Erre való tekintetből intézetünk kezdettől fogva kiváló gondot fordított a növendékek ebbeli ügyesítésére...a tanítóképző méltán nevezhető legyen a népiskolai tanítói módszer szakiskolájának.”56 Ennek érdekében – a pedagógusképzés során – a mindennapok gyakorlatában

valóban

hasznosítható

ismereteket

igyekeztek

nyújtani

az

SSND

tanintézeteiben tanuló jelöltek számára: „Intézetünk mindenkor kiváló gondot fordított a gyakorlati kiképzésre. E fontos kiképzésnek irányító zsinórmértékül szolgálnak a tantervi Utasítás és a Rendtartási Szabályzat idevonatkozó pontjai...Minden tantárgy köréből választott tétel tanításán mutatják be az illető tárgy specifikus módszerét (a tanítójelölteknek), a gyakorló iskolai tanítónő s a pedagógiai tanítónővel történt megbeszélés alapján. E tanításhoz, mint konkrétumhoz fűzi a maga fejtegetéseit a pedagógia tanítónője... Az I-IV. évf. növendékei betűrendben és a kitűzött terv szerint hospitálnak a gyakorló iskolában...A hospitáló növendékek látogatásaik eredményéről naplót vezettek, s a tanulságosabb eseteket a pedagógia tanára az osztállyal meg is beszélte.”57 53

TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1909, 140. SZEGEDI ÉRTESÍTŐ 1928, 18. 55 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1918, 41. 56 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1915, 19. 57 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1918, 30. 54

14

A tanítóképző növendékei számára a hospitálások feladata és tárgyainak köre (a megfigyelési szempontok) évfolyamonként előre megállapított volt. Néhány példa: „A helyes és hibás szerkezetű iskolapadok hatása a gyermekek testtartására...Mi vezethet az iskolában gerincferdülésre?...A

levegő

befolyása

a

gyermekek

szellemi

munkabírására?..A

gyermekeknél megnyilvánuló beszédhibák. (I. évfolyamos tanítójelöltek). Kísérlet a színvakság megállapítása céljából.

A szemléltetés módjai a különböző tantárgyaknál. A

népiskolai gyermek képzetköre és képzettársításának leggyakoribb módja. A gyermek megfigyelése játék közben. Az első osztályos gyermek szókincse. A figyelem feltételei. A gyermek érzelemvilága. (II. évfolyamos tanítójelöltek). Az egyes tanítási leckék anyagi, alaki és gyakorlati célja, a tanítás alakjai, tanmenet, lélektani fokozatok. Segédkezés a rendtartásban, az írásbeli feladatok ellenőrzésében, gyermekek játékának irányításában. (III. évfolyam). Az összes tantárgy tanítása több ízben, az elemi népiskolai adminisztratív teendőinek és a népiskolai élet egyéb vonatkozásainak megismerése. (IV. évfolyam.)58 „A tanítói hivatás nagyrabecsülésének, szeretetének bizonyítéka az állandó lelki diszponáltság, mely a gyermekek nevelésével-tanításával járó számtalan vesződséget örömmel vállalja,...Annak a tiszta ideálizmusnak, amellyel a tanítójelölt a gyakorló iskolában a gyermekek elé lép, nem szabad megfogyatkoznia soha, semmiféle mostohának nevezett körülmények között, a hétköznapok szürke egyformaságában sem. Az iskola lelke a tanító.”59 – olvashatjuk a nevelői hivatásról vallott iskolanővéri hitvallást a Rend egyik magyarországi tanítóképzőjének évkönyvében. A rendi vezetés arról is gondoskodott, hogy a már végzett és pedagógusként tevékenykedő rendtagok tudása, ismeretei tovább bővüljenek, illetve korszerűek maradjanak. Erről – a nevelőként dolgozó szerzetesekkel szemben támasztott követelményről – így ír a rendalapító: „...visszautasíthatatlan követelmény, hogy szorgosan tovább képezzük magunkat, s így, amennyire lehet, eleget tegyünk korunk… követelményeinek…”60 Az Iskolanővérek Szabályzata így rendelkezik erről a kérdésről: „Az iskolanővér eszményéhez tartozik, hogy az egyszer megszerzett műveltségi fokon nem áll meg, hanem magát hivatásában tökéletesíteni igyekszik...nagyon fontosnak tartjuk a tanítónők és nevelők továbbképzését.”61

58

Uo. 31-32. SZEGEDI ÉRTESÍTŐ 1937 60 M. THERESIA VON JESU 1869-ben, rendtársainak írt leveléből 61 KONSTITUCIÓ 132. pont. 100. 59

15

Az alapító – annak érdekében, hogy a Rend tagjai képesek legyenek maximális rugalmassággal válaszolni szolgálati területük kihívásaira – hangsúlyozta, a szerzetesek kizárólag akkor tudnak megfelelni nevelői hivatásuknak, ha „hasznosítják” és „alkalmazzák” azokat a nevelésre vonatkozó előírásokat, ismereteket, amelyeket az anyaházból (központi rendházból) kapnak.62 Ez nem szükségtelen és elviselhetetlen kötöttséget jelentett a Rend tagjai számára – éppen ellenkezőleg – lehetővé tette számukra, hogy az alapvető iskolanővéri nevelési elveket szem előtt tartva, azokhoz igazodva, az adott ország szokásait és törvényeit tiszteletben tartva, a felmerülő társadalmi szükségletekre bátran válaszoljanak, anélkül, hogy a földrajzilag meglehetősen szétszórtan tevékenykedő rendtagok közötti egység megszűnne. „A Szegény Iskolanővérek rendje missziós rend...tagjainak feltétlen azonos, egységes kiképzésre van szükségük.”63 Ennek a törekvésnek tulajdonítható, hogy egy-egy országon belül működő valamennyi iskolanővéri intézmény kiadványaiban – jelesül iskolai évkönyvekben – megjelenő írások azonos elvi alapvetéssel, olykor csaknem megegyező szóhasználattal fogalmazódtak meg. A fentiek értelmében túlzás nélkül mondhatjuk, ha csak egyetlen iskolanővéri intézmény egyetlen tanévére vonatkozó évkönyvét olvastuk, lényegében ismerjük az adott ország (rendtartomány) területén működő valamennyi iskolanővéri intézmény nevelési elveit és működési rendjét. Egy adott országon belül, a Rend fenntartásában lévő intézmények egységes nevelési elvek szerinti működését szolgálta egyrészt az életük során a szolgálati helyek között többször is helyeződő szerzetesek egységes képzése. Másrészt az egységes elvi működést szolgálta az is, hogy igen gyakran az iskolanővéri intézmény épülete mellett állt a szerzetesközösség rendháza, melynek vezetője (a házfőnök) az adott oktatási-nevelési intézményben – a fenntartó Rend képviselőjeként – fő őrzője volt az iskolanővéri nevelési elvek megvalósításának. A későbbiekben látni fogjuk, hogy mindebből fakadóan, milyen felelősség és feladat hárult a szerzetesközösség vezetőjére, illetve milyen jogkörrel rendelkezett, különös tekintettel arra az esetre, ha nem rendtag (például egyházmegyés pap) volt az adott nevelésioktatási intézmény igazgatója. A Rend alapítási céljának, nevelési elveinek és tagjai képzésének rövid ismertetését követően említést kell tennem arról is, hogy bár az SSND ún. klauzúrás64 rend, már a 62

Vö. M. THERESIA VON JESU 1869-ben, rendtársaihoz írt levelével M. THERESIA VON JESU 1852 áprilisában írt leveléből 64 Klauzúra/Clausura: rendházakban a szerzetesek számára fenntartott épületrész, melybe nem szerzetesnek belépni, illetve azt szerzetesnek elhagyni csak indokolt esetben, elöljárói engedéllyel lehetséges. A szerzetesség történetében a női rendek klauzúrára vonatkozó előírásai szigorúbbak voltak a férfirendeknél. 63

16

Kongregáció alapítója bizonyos engedményeket tett annak érdekében, hogy a nevelés-oktatás szolgálatában álló szerzetesek rugalmasan alkalmazkodhassanak pedagógusi hivatásuk követelményeihez.65 Érdemes megvizsgálnunk, milyen esetekben tette lehetővé a rendi szabályzat a klauzúrából történő kilépést, ugyanis a felsorolt, nyomós indokok egyúttal arról is árulkodnak, milyen hivatásbeli felkészültséget kívánt meg és milyen tájékozottságot várt el a Rend nevelői munkát végző tagjaitól. Nem csupán a szerzetesre vonatkozó hosszabb távolmaradás okait határozta meg, de a klauzúra napi elhagyásának lehetőségét is megteremtette a rendi szabályzat – a vallásgyakorlati, egészségügyi indokok és életveszélyes helyzetek említése mellett, részletesen felsorolva a pedagógiai tevékenységgel összefüggő, kivételt jelentő indokokat: „Az iskola és hivatásbeli továbbképzésük érdekében szabad a nővéreknek a klauzurából kimenni: a) hogy iskoláikba menjenek,... b) főiskolák látogatására... c) tanítói vagy iskolai konferenciákra, oktatási tanfolyamokra, stb., ahol az elő van írva vagy célszerűnek látszik... d) iskolakirándulásokon való részvétel céljából,... ifjúsági egyletek vezetése végett,... bennlakó növendékek sétájára... e) múzeumok látogatására vagy olyan előadásokra és kiállításokra, melyek a gyermekek oktatására és a tanítónők továbbképzésére szolgálnak,...”66

AZ SSND MAGYARORSZÁGI MEGTELEPEDÉSE

A Rend magyarországi megtelepedése először 1851-ben került szóba. Az alapító az akkori esztergomi érsekkel, Scitovszky Jánossal váltott levelet a letelepedés lehetőségéről, az első kolostor és tanintézet megnyitásáról, Budán. „Itt Magyarországon is már évek óta vágyva kívánt a leányifjúság nevelésére ezen áldásos intézmény (az iskolanővérek) bevezetése, ezennel barátilag keresem fel Főtisztelendőségedet, miután tanácskozott a rend főnöknőjével, hozza tudomásomra, nem lenne-e lehetséges, hogy a müncheni anyaházból egyelőre öt vagy hat nővért kapjunk egy budai ház megalapítására, amely később Magyarország anyaházának rangjára emelkedhetne... milyen feltételekkel és mikor jöhetnének az erre szánt nővérek Magyarországra?”- írta Scitovszky János 1852. június 22-én Esztergomból67. Az alapító, M.

65

A szerzetesi elöljáró kizárólag súlyos okból adhatott engedélyt arra, hogy egy hónapnál hosszabb ideig távol legyen rendházától egy szerzetes, ez alól – akár hat hónapot is meghaladóan – kivételt jelentett, ha a rendtag tanulmányai miatt volt kénytelen távol maradni. (KONSTITUCIÓ alapján) 66 KONSTITUCIÓ A klauzura. 107. pont 84-85. 67 A levél címzettje Siegert Mátyás, ambergi javadalmazott hivatalvezető, beteggondnok, M. Theresia von Jesu akkori tanácsadója volt.

17

Theresia von Jesu válasza: „Eminenciád kegyeskedett...tudomásunkra hozni, szeretne néhány iskolanővért meghívni Budára, hogy ott rendházunk alapíttassék. Éppen most készülök Rómába rendi szabályzatunk jóváhagyása végett, és ha Eminenciádnak megfelel, visszafelé Bécsből Esztergomba utazom, hogy élőszóval beszélhessük meg a kérdéses ügyet.”68 Buda azért kerülhetett szóba, mert jelentős német anyanyelvű lakossága volt, és M. Theresia von Jesu – bajorként – elsősorban az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban szétszórtan élő németség nevelését, és az adott országba történő beilleszkedését igyekezett segíteni. A budai alapítással kapcsolatos tárgyalások ugyan megszakadtak, azonban érdemes megismernünk az alapító által megfogalmazott feltételeket, ugyanis az évtized végén bekövetkező magyarországi letelepedéskor a feltételek változatlanok: „Az iskolákat és a tantárgyakat illetően az iskolanővérek az ország törvényeihez, valamint annak a fölöttes hatóságnak

a

rendelkezéseihez

igazodnak,

amely

alá

tartoznak,...maguk

az

iskolanővérek...mindarra oktatnak,...amit a Katolikus Egyház, az állam törvényei, a korszerű haladás, a gyermekek helyzete és a helyi viszonyok megkívánnak.”69 A Rend alapítójának ez a törekvése maradéktalanul megvalósult, bármely földrészen és országban hoztak létre oktatási intézményt a Rend tagjai. Az előbbiek értelmében a fennmaradt dokumentumok szerint a nem szerzetes, kinevezett rendes tanárok, akár világiak, akár egyházmegyés paptanárok voltak, a rendház elöljárója és az adott iskola igazgatója előtt kötelesek voltak az alábbi hivatalos esküt letenni: „Én N. N.... esküszöm az élő Istenre, a boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire, hogy Ő császári és apostoli királyi Felségéhez, Őfelsége uralkodó házához, a magyar Szent Korona országainak alkotmányához hű leszek; a törvényeket, a törvényes szokásokat, rendeleteket, utasításokat és szabályokat, valamint elöljáró hatóságaim rendeleteit és utasításait tisztelni fogom és pontosan megtartom...”70 A magyarországi megtelepedést sürgető újabb tárgyalásokat Csajághy Sándor csanádi püspök kezdeményezte 1855-ben, saját egyházmegyéjére vonatkozóan. Csajághy püspök 1857-ben kelt levelében így ír: „...a dolog úgy áll, már reménnyel várhatom azon régi vágyam teljesülését, hogy a leányifjúság neveléséről szerzetesrend által gondoskodhatom...A Szegedtől idáig (Temesvár) kiépített vasútvonal nagyon megkönnyítené és siettetné az ide 68

M. THERESIA VON JESU 1852. november 28/30-án írt leveléből M. THERESIA VON JESU 1853. november 15-én írt leveléből 70 TEMESVÁRI SZERVEZETI SZABÁLYZAT 69

18

utazást...látni fogja,...hogy tágas terület nyílik a csanádi egyházmegyében az Iskolanővérek számára,...”71 Az SSND alapítója, M. Theresia von Jesu számára a püspöki meghíváson kívül ösztönző erő lehetett a Rend letelepítésére az, hogy mind Temesvárott, mind a vármegyében igen magas volt a német anyanyelvűek aránya, hiszen a török uralmat követően elsősorban német területekről érkező polgárokkal, telepesekkel igyekezett a kormányzat újraindítani az életet. Ugyanakkor a betelepített lakosság gyermekeinek, különösen a leányoknak iskolai oktatása nem volt széleskörűen biztosított és kellő mértékben színvonalas. „A tanítás nyelve a városi iskolákban a német,... a magyar nyelv tanításával 1791-ig még csak kísérletet sem tettek egyetlen egy iskolában sem.”72 – kesereg Dr. Berkeszi István Temesvárról írt munkájában. Temesvár népességének jelentős részét – a magyarosítási törekvések ellenére – még 1900-ban is a német anyanyelvű lakosság teszik ki: A városban működő népiskolák tanulóinak száma 5171 fő. „Ezek között anyanyelvre nézve magyar 25,3%, német 64,5%, szerb 1,7%, román 2,9%.”73 Dr. Berkeszi István arról is említést tesz, hogy 1868-tól a temesvári népiskolákban a „tanítás német nyelven folyt és a gyermekeket még a magyar nyelvből is németül kérdezték ki.”74 A fordulat majd az 1874/75. tanévben következik be, amikor a Temesvár községi iskoláiban minden tantárgyat magyarul magyaráznak, majd az 1888/89. tanévtől valamennyi temesvári népiskola – kötelező jelleggel – magyar tannyelvű iskolává vált. A Rend alapítója nyitottan fogadta Temesvár Tanácsa, mint a temesvári közösség képviselője által megfogalmazott, az iskolanővérek rendjének Temesvárott történő letelepedésével kapcsolatos feltételét: „Nyomatékos feltétel, hogy az ily formában létrejövő tanintézetbe mindenféle vallású leányifjúságot föl kell venni és tanítani.”75 Ezt a kikötést az SSND maradéktalanul teljesítette. A Csanádi Egyházmegye központjában 1858. október 10-én megnyílt, első magyarországi, iskolanővéri tanintézmény a következő öt évtized során hatalmas fejlődésnek indult, és az ország egyik legnagyobb iskolaépületévé nőtte ki magát, és a „nőképzés minden fokozatát felölelte.”76 Az ötven éves évfordulón 71

Csajághy Sándor Csanádi megyéspüspök 1857. december 11-én, az alapítóhoz írt leveléből BERKESZI 1900, 123. 73 Uo. 145. 74 Uo. 145. 75 Részlet az 1858. május 22-én, Temesvárott megfogalmazott ún. Átadási okiratból, melyet Csajághy Sándor megyéspüspökön kívül, von Speurquel királyi biztos, a magisztrátus elnöke, Constant Paulovitch képviselő és Carl Rauch erdőtanácsos írt alá 76 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1909, 23. 72

19

kiadott, jubileumi Értesítő arról számol be, hogy az 1858-ban, Temesvár-Belvárosban alapított Elemi és polgári leányiskolához és internátusához tartozó növendékek száma 370 fő. A Temesvár-Gyárvárosban 1860-ban alapított Kisdedóvó, elemi és polgári leányiskola és internátusa neveltjeinek száma összesen 777 fő. A Temesvár-Józsefvárosban, 1881-ben alapított kisdedóvó, elemi, polgári felső leányiskola, továbbképző tanfolyam, óvónő-és elemi tanítónőképző valamint annak internátusa létszáma 1490 fő, az 1896-ban, TemesvárErzsébetvárosban létrehozott elemi leányiskola tanulóinak száma 273 fő. (Tehát a Temesvárott, az Iskolanővérek által oktatott növendékek száma egyetlen tanév tekintetében összesen 2910 fő.) A különböző iskolatípusok növendékei között magyar, német, szerb, román, horvát nemzetiségű, római katolikus, görögkeleti szerb, görögkeleti román, ágostai hitvallású evangélikus, református, unitárius és izraelita felekezethez tartozó növendék van, és különböző társadalmi réteget alkotó szülők, mint őstermelő (nagy-és kisbirtokos), gyáros, iparos, kereskedő, hivatalnok, katona, más szellemi foglalkozású (pl.: ügyvéd, orvos, tanár, mérnök, gyógyszerész), magánzó, szolga és napszámos gyermeke egyaránt megtalálható.77 Az SSND temesvári megtelepedését követően sorra alapultak és bővültek a Rend magyarországi oktatási intézményei. Perjámoson 1860-tól voltak jelen az iskolanővérek, itt kisdedóvó, elemi és polgári leányiskolát és internátust működtettek. A lippai gyermekeket 1862-től nevelték a szerzetesek elemi és polgári leányiskolában, amelyhez internátus is tartozott. 1864-ben Versecen nyitottak elemi, polgári leányiskolát és női kézimunkatanfolyamot. Oravicán szintén 1864-től voltak jelen az iskolanővérek – kisdedóvóban, elemi és polgári leányiskolában. A rendalapító többször is meglátogatta a magyarországi rendházakat, ellenőrizte a szerzetesek munkakörülményeit, tárgyalt újabb alapítási lehetőségekről, felmérte az újonnan adódó szükségleteket. 1867. október 28-án írt levelében így összegzi a magyarországi helyzettel kapcsolatos tapasztalatait: „Hihetetlen, mennyire elhanyagoltak ott az emberek.” A rendtagok munkájáról, nevelési-oktatási módszerük elismertségéről – két évvel később, 1869. október 20-án – a következőket veti papírra: „Az iskolák zsúfolásig vannak gyermekekkel. A szülők szeretik a nővéreket, és nagyon hálásak nekik...”

77

Valamennyi itt közölt adat az egyes temesvári, iskolanővéri tanintézmények 1908/1909-es, az iskolanővérek megtelepedését követő, 50. tanévére vonatkozik. Az adatok forrása: TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ

20

A rendalapító halálának évében, 1879-ben a Magyar Tartományhoz tartozó szerzetesek száma 143 fő. Ugyanebben az évben 64 leány készül iskolanővérnek. A rendtagok által oktatott növendékek száma pedig 4052 fő. 1900-ig összesen 14 településen78 nyitottak kisdedóvót, elemi vagy polgári iskolát és internátust a Rend tagjai.79 Egyúttal Temesvár valamennyi városrészében működtek iskolanővéri nevelési-oktatási intézmények.80 Dr. Berkeszi István 1900-ban, Temesvár tanügyével kapcsolatban megjegyzi, hogy a városban lévő valamennyi római katolikus népiskola leányiskola, és ezek az Iskolanővérek vezetése alatt állnak.81 Az SSND Bánátban végzett nevelői-oktatói munkájának elismeréseként 1872-ben, I. Ferenc József látogatást tett az Iskolanővérek temesvári (központi) házában.82 Majd 1894-ben az Iskolanővérek harmadik magyarországi, az önállóvá vált Magyar Tartomány első főnöknőjének, Litschgi M. Abundantia-nak83, a magyarországi nőnevelésben eltöltött 36 évnyi szolgálatáért, I. Ferenc József a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Nem M. Abundantia volt az egyetlen kitüntetett iskolanővér. Müller M. Berchmana84 – szintén a magyarországi nevelésügyben végzett tevékenységéért – kapta meg I. Ferenc Józseftől a szolgálati kereszt arany fokozatát. A bánáti lakosság körében végzett nevelői munka színvonalának emelését az – a Rend számára szomorú esemény – is segítette, hogy az 1860-as években kibontakozó, ún. Kulturkampf idején Poroszországból kitiltották az SSND tagjait, ezért a rendalapító a kiutasított szerzeteseket (vestfáliai rendházakból is) Bánátba irányította, így ebben a régióban ugrásszerűen megnőtt a magasan képzett, nevelői tevékenységet folytató rendtagok száma. A külföldről érkező szerzetesek mellett a helyi – nagy valószínűséggel elsősorban német anyanyelvű – rendi utánpótlás is megjelent. Három évvel a magyarországi megtelepedést 78

Az alapítások időrendben: Temesvár, Perjámos, Lippa, Versec, Oravica, Szeged, Lugos, Nagybecskerek, Földeák, Kiskunmajsa, Csákova, Detta, Debrecen, Újarad. 79 A fejlődést érzékletesen mutatják az 1908/09. iskolai év adatai, melyek szerint e 14 település iskolanővéri intézményeiben összesen 8513 fő növendék tanult az említett tanévben, összesen 248 szerzetes és 75 szerzetesjelölt irányításával. 80 A városrészek felsorolása az alapítások időrendjében: Temesvár-Belvárosban elemi és polgári leányiskola internátussal, Temesvár-Gyárvárosban kisdedóvó, elemi és polgári leányiskola internátussal, TemesvárJózsefvárosban árvaház és elemi leányiskola, később ugyanitt kisdedóvó, polgári felső leányiskola, továbbképző tanfolyam, óvónő-és elemi tanítónőképző internátussal, Temesvár-Erzsébetvárosban elemi leányiskola. 81 Vö. BERKESZI 1900, 142. 82 Tizenegy évvel később, 1883-ban a szegedi rendházban is látogatást tett az uralkodó. 83 M. Abundantia 1858-ban, 28 évesen, az első hat iskolanővér egyikeként érkezett Temesvárra. 1869-ben nevezte ki a rendalapító az összes bánáti nővér elöljárójává. 1900-ban hunyt el. 84 M. Berchmana 1884-ben érkezett Temesvárra, az SSND Magyar Tartományának harmadik tartományfőnöke volt, aki tizenöt éven át irányította a tartomány szerzeteseit. Hivatali ideje alatt a Rend „telephelyeinek” száma 19-ről 34-re emelkedett, a szerzetesek száma megkétszereződött (624 fő). 1918-ban hunyt el.

21

követően (1861-ben) kilenc bánáti lány jelentkezett a Rendbe, 1864-ben pedig kétszer is sor került új tagok felvételére. A rendi utánpótlás adott régióból, országból való biztosítása a rendalapító törekvése is volt: „jó lenne, ha...lehetségessé válnék megnyerni...helybeli fiatal leányokat, akiknek tehetségük és ügyességük van a tanítói feladatokhoz és szerzetesi hivatást éreznek,...csatlakozzanak az érkező iskolanővérekhez...hogy tettekkel feleljenek ezekre a szükségletekre.”85 A Rend missziós jellege szükségessé tette, hogy a nem magyar anyanyelvű rendtagok – habár a kezdeti időkben és jórészt német anyanyelvű diákok között tevékenykedtek – sajátítsák el a magyar nyelvet is, mégpedig olyan színvonalon, hogy képesek legyenek tantárgyaikat magyar nyelven oktatni. Ezt a rendi törekvést erősítette az 1867-es kiegyezés után kialakult helyzet, amelyben központilag „magyarosítani igyekeztek a német Bánátot. Bevezették a magyar jogi nyelvet és az állami állásokba egyre több magyar nemzetiségű tisztviselőt helyeztek. Az iskolában, kezdetben, mint kötelező idegen nyelvet tanították a magyart, de néhány éven belül már minden tantárgyat magyarul kellett tanítani.”86 „Hogy a Rend fiatal tagjai a hazai nyelvet tökéletesen elsajátíthassák, 1873-ban a Rend tanítóképzőjét Szeged tősgyökeres magyar városába tette át, és abban egyes szaktárgyakat az ottani kir. katholikus tanítóképző tanáraival adatott elő, a többi tárgyakat már budapesti polgári iskolai tanítóképzőben képesített iskolanővérek tanították.”87 A régióban fennálló nyelvi – és ebből fakadóan az oktatási helyzet – bonyolultságát bizonyítja Bonnaz püspök 1875. február 25-én, M. Abundtantia-hoz, a Magyar Tartomány akkori elöljárójához írott, az oktatás nyelvével kapcsolatos levele: „itt, Temesvárott az ifjúság túlnyomóan németül beszél, a magyar tanítási nyelv kizárólagos használata nagyon megnehezítené, vagy teljesen lehetetlenné tenné az osztályok céljának elérését...a leányiskolában a tanítási nyelvet illetően a továbbiakig a törvényes határozatot kell figyelembe venni. Mindamellett minden eszközt fel kell használni a magyar nyelv lehető legmesszebbmenő sikere céljából.”88 A püspök az 1868-as ún. iskoláztatási törvény rendelkezéseire is felhívta a rendtagok figyelmét, amely szerint a gyermekeket anyanyelvükön kell tanítani, és ha az nem a magyar, ezt a nyelvet is oktatni kell az SSND intézményeiben.

85

M. THERESIA VON JESU 1857. december 29-én írt leveléből LANDSHUT 1990 87 TEMESVÁRI ÉRTESÍTŐ 1909, 16. 88 Bonnaz Sándor püspök 1875. február 25-én, Temesvárott, német nyelven írt leveléből. SSND archívuma 86

22

1879. július 9-én a csanádi püspök, Bonnaz Sándor a „magyar nyelv megtanulása tárgyában” ismét írt levelet M. Abundantia-nak, melyben többek között az írja: „sürgetőnek mutatkozik, hogy mostantól kezdve csak olyan jelentkezőket vegyenek fel, akiknek már némi előismereteik vannak szóban és írásban a magyar nyelvből,...hogy megkönnyíthessük ezt a feladatot,...tartsanak külön kurzust a jövő évben az anyaházban a magyar nyelv szakból.”89 A Rend mind tagjainak képzése terén, mind iskolai működésük során igazodott mind a helyi igényekhez, mind a törvényi előírásokhoz – a magyar oktatási nyelv kapcsán is. Mindezen rendi törekvések ellenére – elsősorban az SSND nevelői tevékenységét közvetlenül nem tapasztalók részéről – többször érte az a vád a rendtagjait, hogy „elnémetesítik a lakosságot.” A Rend hivatalos reagálására – a vádaskodásokat illetően – általában nem volt szükség, hiszen azok a települések keltek az Iskolanővérek védelmére, amelyek közvetlenül is élvezték a rendtagok minőségi és „magyarrá lett” nevelési-oktatási módszereit.90 Érdemes megemlítenünk, hogy a Rend magyarországi működésének egyik virágkorát jelenti az 1920-ig terjedő időszak. A trianoni békeszerződés következtében az SSND Magyar Tartománya által fenntartott nevelési-oktatási intézmények közül csupán tíz került az anyaországhoz, tizenkilenc Romániához és három a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság területén működött tovább. Szomorú érdekességként említhető, hogy az 1900-as évek elejéig még „németesítéssel” vádolt rendtagokat, 1927-ben, a királyi Romániához tarozó Bánát területén már a „magyarosítás” vádjával illették. A szétszakítottság ellenére a Magyar Rendtartományhoz tartozó szerzetesek száma 1948-ban 416 fő volt. Ekkor, az egyházi iskolák államosításának évében három főiskolájuk, tizenkét középiskolájuk, tizenöt „általános” iskolájuk, három szociális intézményük és három óvodájuk működött.

89

Bonnaz Sándor püspök 1879. július 9-én, Temesvárott, német nyelven írt leveléből. SSND archívuma Jó példája volt az Iskolanővérek melletti kiállásnak az SSND nagybecskereki működésével kapcsolatos vádaskodások elhárítása. A Pester Journal 1882. január 27-i számában azzal vádolta meg a Rend tagjait, hogy németesítenek. Ezt a vádat Nagybecskerek – egyébként református – polgármestere határozottan visszautasította azzal, hogy a friss alapítású (1880) iskolában az Iskolanővérek nemzetiségi és valláskülönbség nélkül vesznek fel és oktatnak diákokat, és a tíz rendtag közül hét magyar nyelven tanít. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ebben az időszakban a település többnemzetiségű (szerb, német, magyar, stb.) város volt. (Forrás: a nagybecskereki rendház német nyelvű krónikája – Historia Domus-a) A Debreczen című lap 1900. június 30-i száma is foglalkozott az Iskolanővérek magyar nyelv ismeretével azt állítva, hogy a Rend tagjai „kétharmad részben úgy kerülnek a Magyarországon fenntartott iskolák élére, hogy még magyarul sem tudnak,...” és ez a kérdés „egy nagy paedagogiai és nagy nemzeti kérdés.”

90

23

STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT ÉLETÚTJA. ELSŐ PERIÓDUS: PERJÁMOS ÉS TEMESVÁR

Stillmungusz Mária Margit életútja három nagy periódusra osztható: Életének első időszakát – 43 évet – kis részben Perjámoson, nagyobb részt Temesvárott töltötte. Életének erről a szakaszáról igen keveset tudunk. Életútjának második periódusa a Debrecenben töltött 24 év, melyet Rendjének egészen friss alapítású, M. Margit működése idején, éppen neki köszönhetően óriási jelentőségű intézetté formálódó iskolájában és rendházában töltött el. A harmadik szakasz igen rövid, mindössze hét év volt, melyek a battonyai rendház és iskola építésének bővítésével és azok életének szervezésével teltek el. M. Margit 1856.91 február 28-án, a Torontál vármegyében lévő Perjámoson92 született. Édesapja Franz Stillemunges, édesanyja Susanne Geyer volt. Szüleinek tizenkét gyermeke közül öt fiú és hét lány volt. A perjámosi Római Katolikus Plébánia anyakönyvi bejegyzései szerint a testvérek közül kettő kisgyermek korában halt meg. A családon belüli névadás érdekessége, hogy két leánygyermeket is Barbara névre kereszteltek úgy, hogy az idősebb Barbara nem hunyt el.93 Az elsőként világra jött Barbara 1851. szeptember 29-én született, öt évvel később, a sorban hetedikként született gyermeknek szintén a Barbara nevet adták a szülők. A család nevének írása – és ez az anyai ágra vonatkozó bejegyzésekre is igaz – nagyjából generációnként változott: Az édesapa, Franz Stillemunges 1822-ben, Perjámoson született, Franz Stilamunkes néven anyakönyvezték. Az apai nagyapa szintén perjámosi születésű volt, és Jakob Stillemunckes-ként jegyezték be. A dokumentumok tanúsága szerint az apai dédapa, Johann Stillemunckes a saar-vidéki Oberlinxweiler-ből érkezett. Ott is született, 1754-ben. Az 1823-ban Perjámoson született, később, gyermekeinek születésekor Geyerként bejegyzett édesanyát Susanne Geigerként anyakönyvezték. Az 1789-ben, Perjámoson, 68 éves kora körül elhunyt anyai dédapa, Stefan Gei(g)er valószínűleg – akárcsak az apai dédapa – német nyelvterületről

érkezett.

Az

anyai

dédanya,

Susanne

vezetékneve,

a

dédszülők

házasságkötésének időpontja és a tanúk neve ismeretlen, így feltételezhető, hogy már 91

M. Margit születési éve mind battonyai sírkövén, mind a debreceni Svetits Intézetben emlékére állított, az idők során elpusztult emléktáblán tévesen, 1857-ként szerepel. 92 Magyar neve Perjámos, németül Perjamosch, románul Periam. 1920-ig Torontál vármegye egyik járásának központja. Napjainkban Romániához tartozó település. Lakosságának túlnyomó része – a második világháború végéig – német anyanyelvű (sváb) volt. 93 A felnőtt kor elérésének bizonyítéka, hogy – az anyakönyvi bejegyzések szerint – az 1851 szeptemberében született Barbara Stillemunges 19 évesen, 1870-ben kötött házasságot Peter Kilburggal.

24

házaspárként érkeztek új hazájukba. M. Margit mind apai, mind anyai felmenői német földről érkező, római katolikus telepesek voltak, akik anyanyelvüket, szokásaikat új hazájukban, nemzedékeken keresztül is megtartották. A történelmi Magyarország Bánát nevű területére a 18. században, állami ösztönzéssel és irányítással, 1723-tól több hullámban történt a német anyanyelvű svábság betelepítése. Az 1900. évi népszámlálás alapján Perjámos lakosainak száma 5339 fő volt. A település polgárainak túlnyomó része német anyanyelvű és római katolikus vallású volt.94 Perjámoson 1860. október 28-án nyitottak iskolát az SSND tagjai. Ez az intézmény volt az első vidéki, (nem temesvári) ún. fiókház a magyarországi területen. A Rend tagjait Kögl Károly perjámosi plébános hívta meg, hogy neveljék-oktassák a község gyermekeit. Azonban a település vezetésének és lakosainak lelkesedése nem volt osztatlan az iskolanővéreket illetően. Különösen a családapák körében merült fel a kétely: „Hogy tudnák nők nevelni ezeket a gyerekeket, mikor még a férfitanítók is alig tudják lekötni őket, hogyan fog majd gyenge női kéz boldogulni 100-150 gyerekkel.”95 Végül a plébános „csellel”96 bizonyította az Iskolanővérek alkalmasságát a perjámosi gyermekek nevelésére. A községben, 1860-ban még csak két elemi osztályt – közel 380 leánygyermeket – tanított két szerzetes,97 a város elöljárósága által, leányiskola javára átadott házban.98 Az alapítást követő két évtizedben tovább bővült az iskolanővéri intézmény: óvodával (kisgyermek-napközi), további elemi iskolai osztályokkal, internátussal, felső (polgári) leányiskolával. Az 1908-09-es tanévben a Perjámoson oktatott gyermekek száma – a környékről és távolabbról is érkező, bennlakó növendékekkel együtt – elérte a 856 főt, akik ekkor már 20 szerzetes irányításával folytatták tanulmányaikat. Említést kell tennünk arról is, hogy az alapítást követő öt évben több szerzetes is meghalt a perjámosi rendházban, részben a kimerítően sok munka, részben a rendkívül nagy szegénység következtében, ezért a rendi vezetés arra határozta el magát, amennyiben Perjámosról, a felnövekvő nemzedék köréből nem történik jelentkezés a Rendbe, a településen nem hoz létre nagy létszámú szerzetesi közösséget. Végül, közel negyven év 94

REISZIG ANSIEDLUNG 3. fejezet 96 Kögl plébános néhány gyermeket „tanulmányi” kirándulásra vitt az Iskolanővérek temesvári iskolájába, ahol foglalkozásokon vettek részt a gyermekek, majd hazatérvén, ők maguk győzték meg a szüleiket a szerzetesek tanítási módszerének nagyszerű és szórakoztató voltáról. 97 1860. október 28-án három szerzetes: M. Gerharda Birnberger, M. Colomana Jasper és M. Elisabeth Stürber érkezett Perjámosra. Közülük csak ketten rendelkeztek tanítói diplomával. 98 Az 1860. szeptember 30-án kelt átadási okiratban olvashatjuk: A 245. számú házat, a hozzátartozó udvart és kertet „szabad elhatározásból a nyilvános oktatás és a női nem vallásos, tudományos nevelése céljából engedi át” a mezőváros a Szegény Iskolanővérek Rendjének. Forrás: okirat másolata. M. Theresia von Jesu magyar vonatkozású levelei 95

25

alatt, az iskolanővéri nevelés-oktatás eredményeként, 47, a perjámosi iskolanővéri intézményben tanuló leány választotta a szerzetesi hivatást, közülük negyvenen az SSND rendjébe léptek be. Stillmungusz Mária Margit négy éves volt, amikor iskolanővérek érkeztek Perjámosra. Nagy valószínűséggel elemi és talán felső leányiskolai tanulmányait is ezen a településen, az Iskolanővérek intézményében végezte. Ismernie kellett, valószínűleg napi kapcsolatban is volt Forster M. Demetriával, aki 47 éven át volt a perjámosi szerzetesi közösség elöljárója, az iskolanővéri intézmény bővítője, nevelési-oktatási színvonaláért felelős vezetője, és akiről – tanítványainak visszaemlékezéseiből – tudjuk, hogy igen nagy hatású, magával ragadó, karizmatikus egyéniség volt. Sajnos M. Margit életének erre az időszakára vonatkozóan semmilyen dokumentummal nem rendelkezünk. 1869. október 28-án, 13 évesen lépett be a Rendbe, majd 1876. augusztus 21-én vette fel a szerzetesi ruhát. 1878. augusztus 28-án tette le első fogadalmát, majd 32 évesen, 1888. augusztus 15-én örökfogadalmát. Stillmungusz M. Margit két leánytestvére is a szerzetesi hivatást választotta, szintén iskolanővérek lettek. Az 1859-ben született Elise Stillmungusz99, később M. Clementine, 1873-ban lépett be a rendbe, 1896-ban tett örökfogadalmat, és az 1861-ben született Susanne Stillmungusz, szerzetesnevén M. Ludovika is a szerzetesi hivatást választotta.100 M. Margit Rendbe lépésével kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy Magyarország németajkú lakosságának szerzetesi hivatást választó leánygyermekei – az 1860-as években – azzal a kéréssel fordultak a Rend alapítójához, hogy az SSND müncheni, központi házába léphessenek be. M. Theresia von Jesu azonban a Temesvárott működő szerzetesi közösséghez „utasította” a magyarországi jelentkezőket. M. Margit polgári iskolai tanári diplomát szerzett a Rend temesvári tanítóképzőjében, amely eleinte csak a Kongregáció tagjainak kiképzésére szolgált, idővel azonban világi növendékek is tanulhattak az intézményben. Tanulmányi befejezése után az Iskolanővérek temesvári intézetében működött 1899-ig. Ekkor rendi elöljárói az 1896-ban alapított debreceni Rendházba helyezték, és kinevezték a rendi közösség elöljárójává.

99

A perjámosi anyakönyvben Elisabeth, a rendi iratokban Elise-ként szerepel a születési neve. Elemi iskolai tanítónőként működött. 1942-ben, a lippai rendházban halt meg. 100 Szintén elemi iskolai tanítóként tevékenykedett. 1929-ben, Gödöllőn hunyt el.

26

MÁSODIK PERIÓDUS: A DEBRECENI ÉVEK STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT, AZ ELÖLJÁRÓ

Stillmungusz M. Margit debreceni működésének részleteiről egyrészt a debreceni Rendház Krónikájából, másrészt a Svetits Intézet fennmaradt évkönyveiből tájékozódhatunk. M. Margit Debrecenbe történő helyezéséről a következő bejegyzést olvashatjuk az SSND debreceni rendházának Historia Domus-ában101: „...ezidőtájt Magyarországon tartózkodó rendfőnöknő, Tisztelendő Glink Mária Hermanna,...M. Margit nővért, ki sok éven át a Temesvár-Józsefvárosi Tanítónőképző Intézetben, mint tanárnő áldásosan működött, helyezte át Debrecenbe. Az új főnöknő, ki mindenütt Margit néni néven ismeretes, október 7-én érkezett meg, magával hozva sok év bölcs tapasztalatát, kiváló organizáló képességet, igaz ügybuzgóságot és lelkesedést, kellékek, melyek az iskolaév folyamán eszközölt személyi változás dacára biztosítják az intézet előrehaladását, jövőjét. Az intézetben jórészt régi tanítványaira talált a nővérekben...”102 M. Margit Debrecenbe történő áthelyezésének első pillanatától a Svetitsből történő elhelyezéséig – 24 éven át – példamutatóan képviselte Rendjének szerzetesi élettel, neveléssel, oktatással, intézményvezetéssel kapcsolatos elveit. Az ún. házfőnökök (rendházak elöljáróinak) tevékenységi és hatáskörét, kötelességeit, az adott rendházhoz tartozó nevelési intézménnyel kapcsolatos felelősségük mértékét egyértelműen meghatározta az SSND Szabálya. Bár az elöljárókat kötelezték a Konstitúcióban lefektetett előírások, ugyanakkor a Szabály lehetővé tette, hogy a házfőnök – konkrét esetekben, kellő körültekintéssel – szabadon, lelkiismerete szerint, az érintettekkel szembeni tapintattal, megértéssel, a körülmények figyelembe vételével járjon el, oldjon meg helyzeteket. „A rendház főnöknője, mint az iskolafenntartó képviselője közvetlen felettes hatósága az iskola tanári karának és...személyzetének. Joga és kötelessége azon őrködni, hogy az iskola nevelői és oktatói munkássága a rendi szabályok és konstitúciók szellemében, a miniszteri Szervezet és Rendtartás...megtartásával folyjon.”103 A házfőnök joga volt a rendházhoz tartozó nevelő-oktató intézmény igazgatójának kinevezését a püspöki főhatóság elé terjeszteni, ő határozta meg a szükséges tanári és személyzeti létszámot, ő alkalmazta és 101

Az SSND Szabálya kötelezte a házfőnököket arra, hogy saját közösségükben ún. házi krónikát vezessenek, „melybe minden, a házra vonatkozó, említésre méltó eseményt följegyeznek.” KONSTITUCIÓ MAGYARÁZATA A házfőnöknő. 347. pont. 232. 102 DEBRECENI KRÓNIKA 1896-1939, 12-13. 103 TEMESVÁRI SZERVEZETI SZABÁLYZAT 4.

27

nevezte ki – a paptanárok kivételével – az egyes tárgyak oktatóit. Feladatai közé tartozott a tandíj, valamint a tanári kar fizetésének megállapítása és annak folyósítása. Az oktatási intézmény vagyonának kezeléséért is ő felelős. Átvette az intézmény címére érkezett hivatalos és nem hivatalos leveleket, pénz-és egyéb küldeményeket, ő gondoskodott az intézmény anyagi ügyeire vonatkozó levelezésről. A rendház elöljárójának kötelessége volt az oktatási intézmény könyvtárának, szertárának bővítése, fejlesztése, az internátus vezetése és felügyelete. Joga volt tanítási órákat látogatni, a tantestületi értekezleteken – tanácskozási joggal – részt venni. Szintén jogai közé tartozott a tanulmányi ügyekkel kapcsolatos levelezés megismerése. Az intézmény igazgatójával együtt döntött az internátusba történő felvételről. Amint látjuk, a házfőnök meghatározó szerepet játszott a rendházához tartozó oktatási intézmény szellemi és lelki életének alakításában, ennek megfelelően meglehetősen kiterjedt kapcsolati körrel kellett rendelkeznie. Nem volt ez másképp M. Margit esetében sem, aki kellő tapasztalattal, 43 évesen kezdte meg házfőnöki szolgálatát a debreceni Svetits Intézetben. Abban az iskolában, amelyről 1900-ban, A megdicsért leánynevelő intézet címmel a következő hírt közölte a Debreczen-Nagyváradi

Értesítő:

„Gerevich

Emil

miniszteri

biztos

tartott

vizsgálatot,...kijelentette: Azért jött, hogy hibákat keresse, és amire hosszas évek teljesített vizsgálatai során más helyeken nem volt eset, Debrecenben bekövetkezett. Még csak kifogásolni valót sem talált. Ellenkezőleg! El van ragadtatva....Az intézetben uralkodó hazafias szellem, vallásos érzület, más felekezetbeliekkel a legrokonszenvesebb testvéri szeretet, a növendékek helyes és pedagógiai szempontból magas nívón álló kiképzése mélyen meglepte,...”104 Az ellenőr meglepődésén nem kell csodálkoznunk, hiszen ebben az időszakban súlyos támadás érte – különösen helyi, politikai körökben – nem csupán az alakuló, egyre bővülő Svetits Intézetet – de magát a Rendet, az iskolanővéri nevelést is. Solti Klára a Debreczen című lap 1900. június 28-i számában – némi tájékozatlanságról tanúságot téve és a tényeknek ellentmondóan – arról írt, hogy komoly gond támadt a tanítók elhelyezkedésével kapcsolatban: a tanítónők „túltengenek,” és a baj okát Solti Klára az apácák által vezetett „fogyatékos” iskolákban vélte megtalálni. A cikk írója szerint a „külföldről importált” apácák képző intézményeiben a „tanítás vajmi csekély mederben folyik, mert az apáczák a külső eredmény fitogtatására fektetik a hangsulyt...Ami nem is lehet másképen, ha elgondoljuk, hogy az apáczák iskoláiban az imádság és a hittan több időt vesz igénybe, 104

DEBRECZEN-NAGYVÁRADI ÉRTESÍTŐ 1900

28

semhogy

a

többi

tantárgyakban

más

leányiskolák

és

nőképző

intézetekkel

versenyezhetnének...azokban a hivatalosan előírt tantervet sehol sem tartják meg egészen és pontosan.” M. Margit a helyi rendi közösség vezetése mellett 1918-ig tanárként is működött. 1919-től azonban a megnövekedett vezetői teendői miatt órát tartó tanárként már nem vett részt az intézeti munkában,105 azonban nagyhatású nevelőként – egészen Debrecenből történő távozásának utolsó pillanatáig – meghatározó szerepet töltött be az Intézet mindennapi életében. A Svetits Intézet 1900-1901. iskolai évről szóló évkönyv tanúsága szerint M. Margit „a nyelv és történelmi szakcsoportból képesített ok. polg. isk. tanítónő, a képzőintézet I. osztályában a testtant, a III. osztályban a módszertant, történelmet, alkotmányt tanítja, és vezeti a gyakorló tanítást, a IV-ben tanítja a magyar nyelvet,...a IV. tanítőképzői tanfolyam osztályfőnöke.”

106

Mint a Rend Magyar Tartományának központjában képződő és jelentős

pedagógiai gyakorlatot szerzett nevelő a „közhasznú ismeretek tanítási módszerének”107 átadásával segítette a Svetits Intézetben tanítónőnek készülő növendékeket. Ezen ismeretek alapján „hetenként kétszer gyakorlati tanításokat”108 is végeztek a tanítójelöltek. Az 19091910. iskolai évben M. Margit az előbbieken kívül neveléstörténetet, népoktatásügy szervezetét, a női kereskedelmi tanfolyamon kereskedelmi földrajz és áruismeretet is tanított, és már nem volt osztályfőnök.109 Az 1911-1912. iskolai évben gazdaságtant is tanított,110 majd az 1912-1913. tanévben az általa addig oktatott tárgyak köre a gazdasági gyakorlatokkal bővült,111 miközben más, korábban tanított tárgyakat már nem oktatott. Nem tudjuk pontosan, változott-e M. Margit oktatói működésének köre az 1913-1914. iskolai év és az 1918-1919. tanév közötti időszakban,112 azonban elöljárói feladatairól részletes tudósítást olvashatunk a debreceni Rendház Krónikájában és Mellau Márton113 visszaemlékezéseiben is. Elöljárói teendőinek tekintélyes része természetesen elválaszthatatlan volt a Svetits Intézettől. Többek

105

„Ez iskolai évben tdő főnöknőnk nagymérvű elfoglaltságai miatt már nem tanított, ami nem kis áldozat volt számára.” DEBRECENI KRÓNIKA 62. 106 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1901, 18. 107 Uo. 41. 108 Uo. 41. 109 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1910, 14. 110 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1912, 10. 111 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1914, 12. 112 Nem állnak rendelkezésünkre erre a hat iskolai évre vonatkozó évkönyvek. Egy 1916. június 23-án kiállított női kereskedelmi szaktanfolyami bizonyítvány tanúsága szerint M. Margit az 1915/1916-os tanévben, ebben az iskolatípusban kereskedelmi földrajz a fontosabb áruk ismertetésével nevű tárgyat tanított. 113 Mellau Márton (római katolikus, egyházmegyés pap) 1912 és 1948 között volt tanár, majd igazgató a Svetits Intézetben

29

között részt vett tanítóképesítő vizsgálatokon. Jelen volt a tanulmányi munkát, törvényességet vizsgáló minisztériumi és egyházi ellenőrök fogadásakor, illetékes egyházi hatósággal, iparosokkal, vállalkozóval folytatott tárgyalásokat építkezések ügyében, megszervezte – vallási hovatartozást nem nézve – éhező gyermekek étkeztetését, ellátását (pl.: 1900-ban, 1913-14-ben), az intézményt vezető testület tagjaként döntött a teendőkről kolerajárvány idején (1914-ben). Jótékony célú színházi előadás szervezésében vett részt, támogatta a hadikölcsön jegyzését (1916-ban). Az ő vállán nyugodott az intézet háború alatti élelmezésének gondja. Részt vett a királyi pár (IV. Károly és Zita) Szent Anna templomban történő fogadásának szervezésében.114 Jelen volt 1919 tavaszán az intézményben a vörös katonák által lefolytatott házkutatáskor. Ellenállt annak, hogy a helyi Direktórium által követelt nyilatkozatot a szerzetestanárok aláírják, és – a további pedagógusi működés feltételeként – a szerzetesi habitust letegyék. Ez ügyben személyesen kereste fel a Direktóriumot. 1920-tól – Temesvár román megszállása és a délvidéki területek elszakítása miatt – M. Margitot nevezték ki a magyar tartományfőnök helyettesévé, az ő feladata lett, hogy a Délvidéken lévő rendházakból kiutasított szerzetestanárok elhelyezéséről és további foglalkoztatásáról gondoskodjék. Szintén ő döntött – a csonka ország területén maradt rendi közösségben – új rendtagok felvételéről, jelen volt a szerzetesek fogadalomtételénél, és egész debreceni működése alatt gondja volt rendtársai egészségére, ellátására, szünidőkben pihenésük biztosítására. Az első világháborút követően, „amikor megnyílt a nemzeti megújulás kora, feléledt az ő tevékenysége is. Új eszmék, új tervek foglalkoztatták az intézet életének felvirágoztatása terén. Messze előre néző tervek foglalkoztatták...,”115 amely terveket Stillmungusz M. Margit 1923-ban, Debrecenből történő elhelyezéséig nagy odaadással és lelkesedéssel igyekezett megvalósítani.

STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT, A NEVELŐ

M. Margit nevelői egyéniségének egyik részletes – ugyanakkor az írói képzelet által kissé szabadon értelmezett, azonban Stillmungusz személyiségének lényegét pontosan megragadó – leírása Szabó Magda Régimódi történet című családregényében megjelenő Stillmungusz-alak.

114 115

Vö. MELLAU 44. Uo. 99.

30

Az írónő édesanyja, Jablonczay Lenke 1898 és 1902 között, a Svetits Intézetben végezte a tanítóképzőt. Így ír édesanyja Svetitscsel kapcsolatos érintettségéről: „Jablonczay Lenke nemcsak hűséges társnőjével ismerkedik meg,...hanem valaki mással is, aki hatása szinte felmérhetetlen lesz az életére: Stillmungus Mária Margittal, az apácafőnöknővel.”116 „...a zárda melletti házban laktunk. Anyám mindig úgy szervezte meg az otthonait, hogy az utca valamilyen módon kapcsolatban álljon előző élete egyik szakaszával...rákönyökölve a közös, alacsony kőkerítésre, nézte a sétáló apácákat sóvárgó szemmel.”117 Szabó Magda említést tesz a Svetits többi szerzetestanáráról is: „A tisztelendő nővérek közül egyik sem vicclap vagy sablonapáca, mindegyiknek megvan a maga kellemes-kelletlen karaktere. De jelentős személyiség csak egy van közöttük, és ez Margit néni.” „Bizonyos,...hogy megmutatta (őket nekem és engem is nekik, ám a pingvinseregre emlékeztető figurák egyformák voltak gyerekszememnek, csak Margit nénit jegyeztem meg.”118 „Stillmungus Mária Margit abban az esztendőben, hogy Jablonczay Lenke az intézetébe kerül, éppen betöltötte negyvenegyedik évét.119 Nem látszik rajta, arca ránctalan, okos szeme nem alázatos szerzetesi: büszke szem a szemüveg mögött, amely úgy hat az arcán, mintha csak rangja kelléke volna, a többi apácától megkülönböztető külsőség. Módszertant és történelmet tanít, mindkettőt szokatlan eszközökkel. (Tanárkoromban nemegyszer rá emlékeztem, mit hallottam anyámtól Stillmungus Mária Margit oktatási módszeréről, s nagyobb eredménnyel alkalmaztam, mint azokat a gyakorlati oktatás metodikája címen tanult elveket,...) Stillmungus nem szép,...Ebben a tantestületben Wolafka Nándor120 az igazgató,...Szigorú rendet kíván, Stillmungus tart is.”121 Érdemes részletesen is szemügyre vennünk azt az ismerkedési, feltérképezési folyamatot, amellyel megalapozta Jablonczay Lenke intézeti nevelését M. Margit. Jablonczay Lenkét Rickl Mária beíratta a Svetits Intézet tanítóképzőjébe. „Beíratták a lányt, Stillmungus Mária Margit, aki kifaggatta Rickl Máriát új növendéke családi körülményei, egyénisége felől, s az illetlenségig indiszkrét kérdésekkel szondázott, hogy tudja, milyen irányt adjon egy olyan teremtés nevelésének, akinek úgy kell majd elhagynia az intézetet, 116

SZABÓ 282. Uo. 284. 118 Uo. 284. 119 Jablonczay Lenke valójában másodéves korától ismerte M. Margitot, aki Debrecenbe kerülésekor már 43. életévébe lépett. 120 Római katolikus püspök, a Svetits Intézet első igazgatója 121 SZABÓ 283-284. 117

31

hogy méltó legyen már katolikus hitük felvételére, megörült, mikor a számtalan negatívum között felfedezett valami jót is. Lenke a zongoramesternője szerint nem zongorázik rosszul, s azt ajánlották, járjon zenedébe. ’Beiratni!’ – tanácsolta Stillmungus Mária Margit –, az intézetben számos ünnepély van122, a zárdának szüksége van jó zongoristákra.’...”123 M. Margit kiindulópontnak tartotta, hogy megismerje leendő növendéke családi hátterét, körülményeit, jó és rossz tulajdonságait. Természetesen a tanítvánnyal történő személyes találkozások, beszélgetések alkalmával is folytatódott az ismerkedés, egyúttal a nevelés is. A beszélgetések témája nem rendkívüli, Jablonczay Lenke mindennapjairól, hétköznapi élményekről, benyomásokról és azokról szól – legyen az ember vagy állat –, akikhez kötődik az addig fájdalmasan kevés, felszínes, esetleg félreértelmezett törődést megélt lány: „Az első, akadozó beszélgetés...a Szent Anna utcai zárda főnöknői szobájában, ahová Stillmungus Mária Margit berendelte...Jablonczay Lenkét egy kis ismerkedésre (valamennyi tanítványát berendelte, és névsor szerint fogadta őket), döntő hatású volt mindkét fél életében. Soha szerencsésebb találkozást...Anyám egy olyan nő okos szemébe néz, aki született anya,...Stillmungus be tudja tájolni az embereket, el tudja fogadni azt is, ami lényétől idegen, nem háborodik fel semmin, ami emberi, s azt, hogy mi emberi, olyan tágan értelmezi, mint mestere, Ágoston124. Még művelt is, nem csorbán művelt, mint annyian ebben az időben a nőoktatásban tevékenykedők között, abszolút biztonsággal tájékozódik szaktudományában, s figyeli legújabb eredményeit is. Ismeri szerzetestársait, ismeri önmagát, s azon van, hogy minden növedékét megismerje. Azonnal tudja, ilyen gyerekkel, mint Jablonczay Lenke, még nem volt találkozása...’Mondja el az életrajzát!’ – utasítja sápadt-piruló növendékét,...s a főnöknő most meghallja a fonákját annak, aminek a színét Rickl Máriától már ismeri: mintha valaki ugyanazokkal a díszletekkel más színpadképet rendezett volna be... ’Jellemezze magát – hallja Jablonczay Lenke az utasítást, s ettől még jobban megrémül – gyorsan! Ha maga nem maga volna, hanem egy harmadik, hogy mutatná be nekem. Árva vagyok’ – mondja Jablonczay Lenke habozás nélkül, Stillmugus Mária Margit figyelmezteti, részint Isten gyermeke, mint minden ember, részint nincs oka panaszra,...Anyám engedélyt kapott a távozásra...elindult. ’Lenke!’ – hallotta az ajtóból, s riadtan visszafordult. Az apáca úgy állt, kezét köntöse ujjába rejtve, ahogy később megszámlálhatatlan sokszor látta még, kellékként

122

Jablonczay Lenke – az 1900-1901. iskolai év évkönyvének tanúsága szerint – valóban többször fellépett az ünnepségeken: szavalt, élőképek előadásában vett részt, énekelt. 123 SZABÓ 271-272. 124 Szent Ágostonról van szó. Az SSND ún. ágostonos rend.

32

ható aranykeretű szemüvegén megcsillant a szeptemberi nap. ’Itt nem lesz árva, ígérem!’ – mondta Stillmungus Mária Margit, s intett, hogy mehet.”125 M. Margit hamar felismerte Jablonczay Lenke lelkében hordozott, a gyermekkori furcsa árvaságából, nagyanyja rideg nevelési elveiből származó sebeket, a benne dúló viharokat és azt is, hogy igen tehetséges növendékkel van dolga: „Az apáca szeretete abban nyilvánult, hogy háromszor annyit kívánt anyámtól, mint más növendékeitől, külön feladatokkal bízta meg, könyveket adott neki, amelyek tartalmáról beszámoltatta, s szinte teljesen elvonta az otthoni környezetből...Az intézet növendékeinek hitéletét szigorú rendelkezések szabályozták, nem volt olyan nap, mikor ki-ki ne töltött volna jelentős időt a kápolnában,...Református anyám persze mindebből ki kellett, hogy maradjon, a főnöknő ilyenkor a szobájába rendelte, beszélgettek. Az apáca nem tartott külön, egyszemélyes lelkigyakorlatot, a legsajátságosabb dolgokról esett szó,...egyszer behozatta vele az intézetbe Bobi kutyát, volt, hogy zongoráztatott magának Jablonczay Lenkével, elkérdezte tőle, mivel telt el a hét, pontosan leíratta, milyen a Szikszay fürdő s mit csinálnak ott a látogatók, cserében külföldi rendházakról beszélt és Rómáról.”126 Jablonczay Lenke visszaemlékezései alapján íródott családregényben Szabó Magda azt is megemlíti, hogy M. Margit utasította a Lenkét tanító rendtársait, engedjék a lányt vidámnak lenni, annak ellenére tette ezt, hogy a szerzetestársak szerint a Jablonczay lány kacagása már a fegyelmet veszélyeztette. M. Aloysia visszaemlékezése szerint erre a véleményre M. Margit hidegen csak annyit válaszolt: „Akkor is nevessen.”127 Jablonczay Lenke fő pártfogójának ez a megnyilvánulása nem csupán azért meglepő, mert egy szerzetes reagált így egy növendéke szertelen viselkedésére, tovább ösztönözve őt arra, emellett azért is elgondolkodtató M. Margit reakciója, hiszen a XIX-XX. század fordulóján a fiatal lányok részéről a nyilvános, önfeledt, hangos kacagás illetlenségnek számított. A Svetits Intézetben tanuló lányok szülei joggal várták el az Intézet tanáraitól, hogy gyermekeiket megfelelő ismeretekkel lássák el – többek között – a társadalmi érintkezés írott és íratlan szabályai terén is. M. Margit, miután felmérte Lenke lelkének szomorúságait és szükségleteit, tudatosan hágatta át tanítványával az illemkódex nevetésre vonatkozó passzusait, éppen növendéke mentális egészségének helyreállítása érdekében.

125

SZABÓ 288-290. SZABÓ 290-291. 127 Vö. Uo. 293. Szabó Magda regényében arról is beszámol, hogy „Aloysia a negyvenéves találkozón mondja el Jablonczay Lenkének, néha majd a guta ütötte meg, míg tűrnie kellett, hogy hahotázzék.” 126

33

M. Margit arra is felügyelt, arra is adott engedélyt, hogy az Alföldi úr táncintézetébe, colonba íratott Lenkét ne rokon gardírozza.128 Jablonczay Lenke erkölcsi-szexuális nevelését sajátos demonstrációs eszközökkel irányító nagyanya, Rickl Mária nem érthette Stillmungusz M. Margit reakcióját unokája, Lenke „Otthalsószoknyás” ügyével kapcsolatban sem. A történet jól illusztrálja M. Margit pedagógiai érzékenységét, tapintatát, a kamaszlányok problémái iránti megértését és nem utolsó sorban azt, hogy tanítványa lelki gondjaival teljes nyitottsággal és odaadó figyelemmel foglalkozott, a diák, mint érző személy létezett számára. Figyelemre méltó, hogy az egyre bővülő intézmény főnöknőjeként maga foglalkozott a hozzákerülő alsószoknyával és annak minden vonatkozásával. Az alsószoknyás eset is bizonyítja, M. Margit bármilyen jellegű gondot képes volt úgy megoldani, hogy az tanítványa lelki javát és növekedését szolgálja. Nem alkalmazott megalázó, megfélemlítő módszereket, túlzott szigort, nem értetlenkedett, és még belső határozottsága, derűje is felvillan ebben a történetben: „...ott van az Otth Miklós nevű szemtelen is, aki nemegyszer megpróbálja hazáig követni,...Undok az az Otth Miklós, anyám meg is bünteti. Vegytintával egy mosásba kerülő alsószoknyájára ráírja óriási betűkkel: UTÁLOM OTTH MIKLÓST! Az írást megtalálják...az alsószoknyát Rickl Mária bevitte Stillmungushoz, hogy az iskola kellőképpen támogassa unokája erkölcsi-szexuális nevelését. Anyám sírva ment be a főnöknőhöz, aki éppen azzal foglalkozott, hogy a kémiát tanító apácával együtt kiszedje a vegytintát az alsószoknyából. Mikor észrevette a dúlt, szégyenkező, zokogó gyereket, közölte, Krisztus nem azért halt meg a kereszten, hogy felelőtlenül hajigálóddzunk azzal a szóval: utálom, amellett ki hallott még olyat, hogy valaki papírnak használja a saját alsószoknyáját. Mióta világ a világ, a fiatalemberek mindig megbámulják a lányokat, nem kell őket észrevenni, Otth Paulával bekérette már az Otth fiú édesanyját, nem lesz több molesztálásban része, és vigye innen ezt az alsószoknyát.”129 Természetesen megjelent Jablonczay Lenke életében a szerelem is. 16 éves volt ekkor, és „szerelméről tudott a zárda is. A Svetits intézet sose zárta el növendékeit az élettől, a menyasszony gyűrűvel járhatott oktatásra, a vőlegénye megvárhatta a kapuban, a zárda jövendő asszonyokat nevelt, nem aggszüzeket, születendő növendékeik anyáit. Pár gondosan kiszemelt lány kivételével senkit se próbáltak eltéríteni a társadalmi élet kínálta örömöktől, a növendékek megfelelő kísérettel színházba járhattak, tánctanfolyamra, ott lehettek a különféle 128 129

Vö. Uo. 299. SZABÓ 301-302.

34

mulatságokon, jótékony célú estélyeken, persze a Stillmungus engedélyével...A lányok mind a kápolnában esküdtek,...ilyenkor valamennyi apáca ott volt köröttük. Hogy Jablonczay Lenke milyen

feltűnést

keltett

a

batyubálon,

többen

elmondták

az

anyák

közül

Stillmungusnak,...Stillmungus Mária Margit sokáig nem tett megjegyzést az ügyre,...miért nem szól semmit, mikor az ablakából jól láthatja Józsefet, aki...a zárdával szemben, a plébániahivatal előtt lesi őt,...ám a főnöknő hallgatott, nem is tett semmi lépést,...”130 Pontosabban M. Margit nem nézte tétlenül, hogy az igen tehetséges, szerzetesnek alkalmas Jablonczay Lenke körül egy joghallgató legyeskedik. Egyik rendtársát bízta meg azzal, hogy beszéljen Lenkével, a Rendben lenne a helye, és azon belül is számos lehetőség közül választhat: hiszen a szerzetesi élet csupán látszólag zárt, körülhatárolt élet, valójában a rendkívül tehetséges Lenke előtt nyitva áll a külföldi képzés lehetősége ugyanúgy, mint a legmagasabb zenei képzés, foglalkozhat irodalommal, tudománnyal, elvégezheti a tanárképzőt és taníthat magyart, történelmet is, ha kedve tartja.131 Miután Stillmungusz M. Margit képviseletében eljáró rendtársa nem járt sikerrel, ő maga hozta fel a témát Jablonczay Lenkének. „...közölte vele, arra kéri, mérlegelje, nem volna-e kedve közéjük állni. Amennyiben igen, megkezdheti az erre való felkészülést. Még néhány évet ugyan várnia kell, míg a törvény megengedi az áttérést,...s minél hamarabb úgy formálja a vágyait és célkitűzését, hogy egybeessék azzal, amit ők tartanak helyesnek a számára, annál gyorsabban lesz béke és rend az életében...’Maga nem tudja, mire hivatott, Lenke...maga nem ismeri magát. Én igen. Maradjon köztünk, dolgozzék, ne lépjen ki a világba. Nem magának való.’...Anyám...csak nézte a főnöknőt, s csodálkozott, hogyan tévedhet ekkorát...folytatta az apáca, ’mi itt vagyunk, nyújtjuk a kezünket, hogy legyen mibe kapaszkodnia....szeretne elmenni a kereskedőifjak estélyére. Menjen. Megint táncolni fog, és azt hiszi, boldog. Nem tiltom, menjen. De nem szeretném, ha boldogtalan lenne, és meg akarom kímélni a csalódástól.’ Anyám derülten nézett rá, gyerekes büszkeséggel azt gondolta, mennyivel többet tud, tudhat ő az életről, mint Stillmungus, aki ugyan jó és okos, mint senki más, de...”132 Stillmungusz M. Margit teljes bizonyossággal, ugyanakkor erőszak nélkül merte kimondani ebben a sorsdöntő beszélgetésben, hogy ő jobban ismeri tanítványát, mint az önmagát: „Maga született apáca, csak nem vette észre,...és fogalma sincs arról, hogy mire született.”133 M.

130

SZABÓ 331-332. Vö. Uo. 334. 132 Uo. 335-336. 133 Uo. 336. 131

35

Margit tapasztalt, bölcs nevelőként nem saját rendje számára kívánta becserkészni egyik igen tehetséges neveltjét („...léphet más Rendbe, nem oktatóba, ápolóba, kerülhet gyarmatra, vad vidékre, kiélheti bátorságát és leleményességét.”),134 hanem növendéke addigi életútja, megismert mentalitása alapján határozottan érezte, milyen döntés adhatná meg diákja számára a belső békét és harmóniát. „Anyám...keresi pillantásával azt, akiről pedig tudta, soha nem láthatja már, Stillmungust, az egyetlent, aki már akkor megsejtette Jablonczay Lenke biológiai képletét, mikor ilyesmire nemhogy egy apácának, de egy tisztességes fiatal nőnek se volt szabad gondolnia Magyarországon.”135 Barátsággal, tisztelettel és határozottsággal adott tanácsot: „Anyám jövendő élete nyugalmáért Stillmungus küzdött...”136- írja Szabó Magda. A kellő pillanatban azonban tapintattal, ugyanakkor meglátását nem rejtve véka alá vonult vissza, tiszteletben tartva növendéke döntési szabadságát. Tudta, eddig a határig kísérhette tanítványát. Többre – mint nevelőnek – már nincs joga. „Segíteni akarok magának, nem érti, Lenke?”137 A képesítő vizsgálatra készülő negyedéves tanítóképzősöktől M. Margit „minden engedélyt megvont...tilos volt színházba, házi összejövetelekre menniük, a lányok rémisztgették egymást, és tanultak...”138 A vizsgáló bizottság tagjai között ott volt Stillmungusz M. Margit is. Jablonczay Lenke M. Margittól vette át tanítónői oklevelét, és „mikor elbúcsúzott az apácától, anyám vakon tántorgott a könnyektől...soha nem felejtette el a zárdát, de hogy mit jelentett az életében, csak később fogta fel igazán.”139 Jablonczay Lenke évekkel később szerencsétlenül végződött első házasságának bajaival is felkereste Stillmungusz M. Margitot, aki „egy félóra alatt kiszedi belőle az igazságot. Az apáca nem sápad, nem pirul, csak a fejét csóválja meg, se nem azt mondja: ’Szegény jó Lenkém!’, azt mondja: ’Szegény jó Gizella.’ Aztán megkérdezi anyámtól: ’Mondja, most végre boldog?’ Anyám csak néz rá, aztán könnyek helyett kirobban belőle a régi...nevetés: Stillmungus megfejtette a rejtélyt, és rendet teremtett tévelygő gondolatai között. ’Hát persze – eszmél fel anyám –, boldog vagyok. Túl boldog.’ Stillmungus nem hagyja sokáig örülni, elrontja a kedvét.”140 Arra emlékezteti, Jablonczay Lenkének kötelezettsége van kisfia és törvénytelen gyermekként kezelt féltestvére, Klári iránt is. Jablonczay Lenke azonban nem 134

Uo. 337. Uo. 337. 136 Uo. 348. 137 Uo. 337. 138 Uo. 348. 139 Uo. 349. 140 Uo. 436. 135

36

engesztelődik, bár „elég régen anya már ő is, és ha valaki, ő aztán ismeri a zavaros családi képleteket...”141 Jablonczay Lenke ezután sem szakította meg kapcsolatát M. Margittal, aki szintén fontosnak tartotta, hogy figyelemmel kísérje egykori tanítványa életútját: „Jablonczay Lenke természetesen

mindenről

beszámol

a

zárdában.”142-

jegyzi

meg

Szabó

Magda

családregényében. Még az a meglehetősen furcsa ötlet sem lepte meg M. Margitot, amelyről Lenke beszámolt neki: annak érdekében, hogy első férje és annak új párja könnyebben kezdhessenek együtt új életet, Lenke úgy döntött, összeköltözik húgaival és maga is dolgozni fog, így elkerülhető, hogy a volt férjétől neki és kisfiának járó tartásdíj az új párt megterhelje. Lenke „kéri Stillmungust, legyen a segítségére, az apáca végighallgatja, nincs meglepve. Stillmungust nehezen lehet meglepni.”143 Ekkor azonban magát Jablonczay Lenkét érte a váratlan meglepetés: „Ám a kérésre, tegyen valamit (Stillmungus) annak érdekében, hogy Jablonczay Lenke visszakaphassa tanítónői állását vagy zongoraoktatói megbízást nyerjen a Svetits intézetben, kerek elutasítás a válasz: most készül felbontani a házasságát, elvált asszony katolikus iskolában nem alkalmazható.”144 M. Margit őszinte érdeklődéssel, szeretettel és megértéssel kísérte figyelemmel egykori tanítványai életének alakulását, amikor és ahogy tudott, segített nekik, azonban őt is kötötték azok az előírások, amelyekkel maga is egyet értett, és azt is tudta, egykori diákjainak ezzel tisztában kell lennie: „Persze tudnia kellett volna (Lenkének), hogy most az egyszer hiába fordul Stillmungushoz, csak azt képzelte, az apáca annyira szereti őt, hogy a kedvéért kitalál vagy nem vesz figyelembe valamit.”145 M. Margit pontosan tudta, bizonyos lelkiismereti szabályok nem léphetők át még az igen szeretett tanítványok kedvéért sem. Bár a mélyen tisztelt nevelő példája ekkor igen fájdalmasan érintette Lenkét, egykori osztályfőnöke nem tehetett másként, ha hitelesen az akart maradni, aki volt: minden téren következetes pedagógus. M. Margit és Jablonczay Lenke – a mester és tanítványa – bizalomra és elfogadásra épülő kapcsolata nem változott ezután sem. „Stillmungus hallott Szabó Elekről, (Lenke második férjjelöltjéről), s azt kérte, hozza be hozzá egy délután Lenke, szeretné látni, megismerni, ha

141

Uo. Uo. 454. 143 Uo. 144 Uo. 145 Uo. 455. 142

37

úgy döntene, hozzá akar menni – nem szívesen élne át vele még egy tévedést.”146 Stillmungusz M. Margit, mint Lenkéért aggódó, egykori tanítványát jól ismerő nevelő szeretett volna találkozni Lenke újabb választottjával. M. Margit mondata sokat elárul nevelési elvéről. Valóban együttérző, együtt gondolkodó kíséréssel volt jelen Lenke életében, hiszen nem azt fogalmazta meg, egyedül egykori diákját okolja házassága kudarcáért, hiszen előre figyelmeztette őt, nem lesz alkalmas szerető feleségként megállni a helyét jövendő családja körében, hanem azt fejezte ki, együtt élték át a zátonyra futott házasság fájdalmát, kudarcát, és ez a csalódás nem csupán Lenke kudarca volt, de azé a nevelő is, aki nem tudta megvédeni tanítványát a súlyos hiba elkövetésétől. Stillmungusz M. Margit és Jablonczay Lenke második férje közötti találkozás azonban soha nem jött létre. Bár Szabó Elek soha nem találkozott Stillmungusz M. Margittal, lánya, Szabó Magda igen. A dacosan református gyermeklány és a 71. évében járó, sok mindent megtapasztalt pedagógus találkozását az írónő így örökítette meg családregényében: „Életem tizedik évében, 1927-ben anyámék osztálya a huszonöt éves találkozót ünnepelte.147 Én a húszéveskor is éltem már, de túl kicsinek találtak ahhoz, hogy részt vehessek, ez volt az első alkalom, hogy átléptem a zárda küszöbét. Kelletlenül, ingerülten mentem át, balos református voltam, bigottan vallásos, gőgösen büszke rá, hogy kálvinistának kereszteltek,... rossz néven vettem anyámtól, hogy...magasztalja a zárdát, amelyben állítólag életének legszebb éveit töltötte, dicséri az apácákat, akik ott sétálnak esténként a kertben...anyám bánta, hogy nem hozott össze bennünket hamarabb,... A találkozó misével kezdődött,...nekem mindjárt nem tetszett az egész,...tulajdonképpen féltem is...sosem voltam ilyen közel a szerzetesnőkhöz, ott suhogtak-lengtek a különös ruhák mellettem...Mikor a mise olyan szakaszába jutott, hogy a hívők letérdelnek, anyám is letérdelt, egyes-egyedül én maradtam állva. Stillmungus Mária Margit...mikor észrevette, nem térdelek, gyöngéden lenyomott a földre. Azonnal felálltam, visszanyomott megint. Akkor megfordultam, és ahogy csak bírtam, rávágtam a kezére. Abban a pillanatban vézna, öreg apáca volt a szememben, a vallásháborúk korának

megtestesítője,...felelős

minden

valaha

becsukott

hitembéli

templomért...Harmadszorra már nem nyúlt hozzám, keze elrejtőzött a szerzetesi ruha ujjában.

146

Uo. 472. Az 1902-ben képesített tanítónők 25 éves találkozójáról a debreceni rendház krónikájának 107. oldalán a következőt olvashatjuk: „Június 29-én...A találkozóra mindössze 8-an jöhettek. Az ünneplés istentisztelettel kezdődött, melyen maguk énekeltek,..”

147

38

Anyám sápadtan állt...Tudtam, mit csináltam, azt is, miért,...éreztem, hogy amit tettem abszurdum, ez a vén apáca elvégre nem láthatott belém,...Mentünk hát hárman, Stillmungus, anyám meg én, a főnöknő szobája felé. Az apáca néma volt, anyám hallgatott,...Mikor beértünk a főnöknő szobájába, az apáca végre megszólalt, és abból, amit mondott, ráismertem arra a különleges lényre, akiről anyám olyan gyakran beszélt. Mert az apáca nem hozzám beszélt, hanem anyámhoz, s nem engem szidott meg, hanem őt: ’Szégyellje magát, Lenke – mondta Stillmungus -, hiszen maga nem mondta meg nekem, hogy a gyereke nem katolikus....Maga reverzálist148 adott, és nem említette...Most mit gondol rólam ez a szegény kislány? És mit gondol a rendről? Elvadítottam az egyházunktól örökre.’ Anyám ráborult a vállára, elrejtette köntöse ráncaiban az arcát. ’Ne udvaroljon, nem haragszom – mondta Stillmungus Mária Margit -,...engedjen a gyerekhez.’ Magas volt, szikár, én meg az átlagosnál alacsonyabb, ahogy a szemébe néztem, mert rákényszerített, hogy a szemébe nézzek, az volt az érzésem, királynőt látok, nem szerzetesnőt. Aztán egyszer csak nem volt már olyan magas, mert odaguggolt mellém, és felsugárzó mosolygással átfogta a vállamat....’Nagyon udvariatlan kislány vagy, de azért mégis örömöt szereztél – mondta a főnöknő -, mert te legalább hiszel valamiben.’ Felállt, kihúzta az íróasztala fiókját, kivett belőle egy, a gyermek Jézust ábrázoló képet. Tűnődve nézett rám, mérlegelte, mi lesz a sorsa, ha kezébe adja ennek a miniatűr Cromwellnek, aztán mégis odaadta. A képen kis ingben állt a kis Jézus, kurta barna haja és meglepően modern arca volt,...’Kérj bocsánatot!’ – suttogta anyám, s bár a bocsánatkéréssel mindig baj volt, akkor kész lettem volna rá, csakhogy nem lehetett. Stillmungus Mária Margit, akiről azóta tudom, még annál is nagyobb pedagógus volt, mint amilyennek anyám hitte, hirtelen rátette száraz tenyerét moccanó ajkamra. Ő szólalt meg, azt mondta: ’Bocsáss meg, hogy háborgattalak. Maradj a hited védője mindig.’ Úgy elkezdtem sírni szégyenemben, hogy magához ölelt,...én hozzápréseltem a fejemet, és azt se bántam, hogy mindenféle egyházi kellékbe ütközik az arcom. Varázsos személye holta után is lenyűgözött – még három évig élt azután...”149 Mi volt M. Margit emberek iránti határtalan megértésének, tapintatának, pedagógiai zsenialitásának, személyes varázsának titka? Véleményem szerint egyetlen mondatba sűríthető a magyarázat: Mélységesen komolyan élte meg emberi, nevelői hivatását, felelősségét. Mindazt az ismeretet, gyakorlati tapasztalatot, amellyel rendelkezett, képes volt 148

Ún. vegyes házasság esetén, házasságkötés előtti ígéret arra vonatkozóan, hogy a házasságra lépő felek (református és katolikus) közül kinek a vallását kövessék majdani gyermekeik. 149 SZABÓ 285-288.

39

nagy lelki szabadsággal és bölcsességgel alkalmazni. Számára a nevelés nem csupán előírt szabályok által meghatározott folyamat „levezénylését” jelentette, hanem eleven, emberi kapcsolatokban zajló növelést, melynek célja a tanítvány, mint érző és értő, emberi lény képességeinek, adottságainak felismertetése, tudatosítása és kibontása. Érdemes Stillmungusz M. Margit alakját a vele együtt tevékenykedő munkatársak szemszögéből is megvizsgálnunk. Mellau Márton150 A Svetits leánynevelő intézet félszázéves története című visszaemlékezésében többször is említést tesz M. Margit a Svetits életét meghatározó, nagy hatású nevelői munkájáról: „Valósággal összenőtt az intézettel csaknem negyedszázados működése alatt. El sem tudták képzelni nélküle az intézetet...Nagy tehetségű, és sok kiváló képességgel felruházott nő volt. Fő feladata volt a fiatal intézetet, illetve nevelőtestületét bevezetni az alapos, komoly és lelkes munkába. A szülői társadalommal pedig meg kellett szerettetni azt. Tekintélyt kellett szereznie, és népszerűvé tenni az intézményt. Erre képesítette kiváló pedagógiai képessége, alapossága, általánosan elismert tekintélye, és különösen nyájas, előzékeny egyénisége.”151 Mellau Márton visszaemlékezéseiben kiemeli Stillmungusz M. Margit kollégistákkal kapcsolatos nevelési elveit és gyakorlatát is. Az iskolanővéri nevelés egyik kiemelt területe – mai napig – a kollégiumi közösségek családias légkörben történő alakítása, és a szüleiktől távol nevelődő diákok személyre szabott, színvonalas képzése, nevelése: „Főnöknői működésének legtöbb gondot a bentlakó növendékek nevelésére fordította...testi, lelki gondozására sokat adott. A bentlakóknak mind ruházatban, öltözködésükben, külső magatartásukban, mind tanulási előmenetelben ki kellett tűnniük az iskolában. Szinte külön testületet alkottak akkor a bentlakók...Megkülönböztetett figyelmet kellett fordítaniuk a tanítóknak irányukban. Nemegyszer emelt kifogást mind a nővérek, mind a világi tanítók ellen, ha úgy gondolta, hogy mellőzték a bentlakókat...A bentlakóktól mindig többet, jobbat kívánt, mint a bejáróktól...Sokat gondolt a bentlakók illedelmes és úri magatartására. Kaptak külön illem-órákat. Minden ősszel tánctanfolyamot tartatott, és a tanfolyam befejezésekor nagy dísszel és fénnyel tartották meg a próbabált.”152 Az iskolanővéri nevelésnek nem csupán az értelmi képzés jelenti az alapját, hanem a különböző kulturális, művelődési alkalmak, lehetőségek biztosítása és a tanítványok lelki

150

Mellau Márton (római katolikus, egyházmegyés pap) 1912-től tanára, 1917 és 1948 között karizmatikus igazgatója a Svetits Intézetnek 151 MELLAU 95. 152 Uo. 96-97.

40

gazdagítása is. Mellau Márton visszaemlékezései szerint ezen a területen is otthonosan mozgott és színvonalas munkát végzett Stillmungusz M. Margit, akit Mellau amolyan közművelődési gárdatagként emleget írásában, olyan pedagógusként, aki teljes odaadással dolgozott „mind a piarista gimnázium dísztermében rendezett kultúr-előadásokon, mind az intézet tornatermében rendezett ünnepélyeken. Ha tehát a gimnáziumban volt szükség szavalóra, énekesre vagy táncosra, azokat Margit néni állította ki. Éppen úgy teljes odaadással közreműködött, ha az egyházközség rendezett ünnepséget, pl. az 1900-as évi centenáriumi ünnepségeken, vagy a húsvéti és úrnapi körmeneteken. A húsvéti körmenetre szépen kivilágította a Svetits Intézet ablakait, virágokkal, transzparensekkel díszítette...Margit néni kezdeményezte, hogy a vasárnapi és ünnepi fél 12 órai u. n. ’szagos’ miséken az intézet énekkara énekelt, hogy az úri közönséggel megkedveltesse az ünnepi misehallgatást. Valóban tömve volt a templom ilyen alkalmakkor...”153 Stillmungusz M. Margit körültekintő szervezőmunkája számos Svetitsen belül tartott, egyházközségi keretek között vagy a városban rendezett előadás, megemlékezés, ünnepség színvonalát emelte. Csak néhány dokumentálható példa: A Debreczen-Nagyváradi Értesítő 1899. december 17-i száma arról tudósít, hogy Reviczky Józsefné (Pongrácz Irma grófnő) szobrokat adományozott a Svetits Intézetnek. Ebből az alkalomból a bennlakó növendékek énekeltek. A Debreczeni Katholikus Lap 1906 júliusában megjelent számában arról olvashatunk, hogy „E hó 25-én volt 31. évfordulója annak, hogy dr. Wolafka Nándort pappá szentelték. Ezen nevezetes évfordulón állították fel a templom alatti sírboltban azt a sírkövet, amelyre a Svetits Intézet növendékei rakták össze kegyeletes adományaikat...” „Fénypontjai voltak a zárdai életnek a növendékek színielőadásai és ünnepélyei is. Nagy repertoárja volt az ifjúsági előadásoknak. A főrendező mindig Margit néni volt. Színpadot állíttatott, és amennyire a szűk kis tornaterem megengedte, még színpadi technikai berendezésekről is gondoskodott. Színre került ott gyermek – és népi játéktól kezdve operáig minden fajta színházi mű. Kiemelkedő látványos énekes dalmű volt pl. Kolumbus útja, amelyben különösen kiemelkedett egy jó hangú bentlakó növendék: Pávay Boriska, Margit néni kedvence. Emlékezetes volt bátyám, Mellau István: Jairus Leánya c. bibliai drámájának előadása is. Ebben megrázó jelenet volt a nyitott ravatal, amelyen Jairus leánya feküdt. Egyik alkalommal a királyteleki (Szabolcs m.) Dessewffy uradalmi iskola tanítójának, Balogh Ambrusnak egyetlen leánya játszotta ezt a szerepet...Hiába tájékoztatta, és készítette elő 153

Uo. 96.

41

Margit néni a szülőket a nyílt ravatali jelenetre, mert amikor arra került a sor, az édesanya olyan sírási rohamot kapott, hogy alig tudta Margit néni megnyugtatni.”154 Pedig Mellau Márton visszaemlékezései szerint M. Margit képes volt bárkit, bármilyen kétségbeesett helyzetben megvigasztalni: „Lebilincselte a szülőket nyájasságával, és panaszaikat el tudta némítani kedveskedésével...Akármilyen keserű panasszal fordultak hozzá, addig kedveskedett a siránkozónak, amíg megvigasztalódva távozott.”155 Érdemes tájékozódnunk –a fennmaradt intézményi évkönyvekből – a diákok tanulmányi munkáját kiegészítő, azt gyakorlati tapasztalatokkal is erősítő, a tanítványok látókörét szélesítő tevékenységekről, egyéb alkalmakról is, amelyek Stillmungusz M. Margit – mint a debreceni Rendház főnöknője – beleegyezése és támogatása nélkül – nem szerveződhettek volna meg: Az újkor technikájának zseniális gyermekének, az automobilnak Debrecenben történő bemutatását még soha nem látott szenzációként tárgyalja a Debreczen című újság 1900. október 3-i száma. A Svetits Intézet vezetése azonnal elhatározta, hogy az intézmény diákjainak is meg kell ismerniük a rendkívül érdekes és hasznos szerkezetet: „sikerült az...automobilt az intézet udvarára hozatni, hol minden növendék közelről megtekinthette és róla szakszerű, alapos magyarázatot hallhatott, de egyúttal...kisebb csoportokban összes növendékeink, nem csekély örömükre, kisebb-nagyobb automobil kocsizást is végezhettek a városban.”156 Ugyanebben az évben az Uránia előadásait és a városban rendezett képzőművészeti tárlatot is megtekintette valamennyi Svetitsben tanuló diák. Az Intézet vezetése folyamatosan adott lehetőséget a városba érkező művészeknek, hogy „művészetöket növendékeink előtt bemutassák.”157 Az Intézet növendékei, amikor csak lehetett és számukra tanulságos filmet vetítettek, ellátogattak az Apolló színházba, és az általa bemutatott filmeket megtekintették.158 Az iskolanővéri nevelés fontos céljai közé tartozik, hogy a tanítványokat önállóságra nevelje. Ezért is voltak kiemelkedő jelentőségűek az Intézetben működő önképző-és segítőkörök, melyek elsődleges célja volt, „a növendékeknek alkalmat és módot nyújtani, hogy ismereteiket szabadon, önállóan feldolgozzák, egyszerű és kötött beszédben magukat

154

Uo. 96-97. Uo. 96. 156 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1901, 15. 157 Uo. 14. 158 Vö. SVETITS ÉRTESÍTŐ 1914, 6. 155

42

tökéletesítsék, szavalatok által az előadási képességet fejlesszék, az ének és zene terén haladásukat bemutassák...dolgozataikat felolvassák.”159Továbbá: „növendékeinkben... fejleszteni az önművelődésre való törekvést, köztük nemes versengést kelteni és alkalmat nyújtani nekik tehetségeik érvényesítésére és folytonos gyakorlására. A Segítő-kör pedig évenkint 1000 K ösztöndíjat oszt ki szegény tanulók között.”160 Stillmungusz M. Margit kiemelten fontosnak tartotta, hogy tanítványaiban tudatosítsa, az intézmény falain kívül, a gyakorlati életben is fel kell ismerniük a jelentkező szükséget és igényeket, és azokra válaszolniuk is kell: „ a néptanító nemcsak az iskola falai közt, hanem az életben is vezetője a népnek,...”161 Ezért szorgalmazta, hogy a Svetits Intézet növendékei is tevékeny részt vállaljanak „a debreczeni ’Úrnők Mária Kongregációjának’ vezetése alatt álló” akcióban, melynek keretében a „cselédpatronázs analfabétáit – vagy 35 – írni-olvasni megtanították, amely munkára vasárnap délutánjaikat szánták...”162 a svetitses diákok. A Svetits Intézetben folyó neveléshez szervesen illeszkedett a Mária Kongregáció működése, ezért – legalább néhány szó erejéig – mindenképpen említést kell tennem e vallásos egyesület tevékenységéről. Az intézményben 1909-ben alakult, szabadon választható, tehát belépési kényszer nélkül működő Kongregáció célja vallásos volt. Az egyesület célul tűzte ki, hogy tagjai hiteles, tevékeny katolikus életet éljenek. Soraiba csak olyan diák volt felvehető, aki képességei és lehetőségei szerint teljesítette tanulmányi kötelezettségeit. Elve volt: „csak annyiban van értéke az embernek, amennyiben önmagában, bensejében, önmaga előtt van értéke...Az egyesületi élet azonban nem elégszik meg azzal, hogy abstracte tegye ez ideálokra való hivatkozást, hanem rajta van, hogy a gyakorlati életben, nevezetesen a tanuló években, gyakorlatilag is azok szerint éljenek...A kongregációnak gyakorlóiskolája a szakosztályok voltak. A tagok tetszésük szerint léptek be valamelyik szakosztályba, ahol megvitatták a tennivalókat s a határozatokat életté is váltották.”163 A Mária Kongregációban a diákok – az elkötelezett vallásos életre törekvés mellett – országos szervezettségű egyesület tagjaként, mégis önszerveződő módon, önállóan, koruk kihívásaira figyelve, azokra tudatosan reagálva élhették meg emberi küldetésüket. Érthető tehát, hogy a Mária Kongregáció működése – 1909 után – miért vált az intézményben folyó diákélet szerves részévé, és miért

159

SVETITS ÉRTESÍTŐ 1901, 65. SVETITS ÉRTESÍTŐ 1912, 27. 161 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1914, 17. 162 Vö. Uo. 17. 163 SVETITS ÉRTESÍTŐ 1912, 30-31. 160

43

tartotta fontosnak a Mária Kongregáció tevékenységének támogatását Stillmungusz Mária Margit. Margit néni Gödöllőre távozott címmel a következő cikket közölte az Ébresztő! című Kongregációs Értesítő164: „Margit néni nincs már Debreczenben. Szeptember 15-én szakadt el tőlünk és mi nehezen búcsúztunk el tőle. Távozása az új egyházi törvénykönyv rendelkezése alapján történt.165 A legnagyobb csendben távozott. Elkerült minden ünnepeltetést, még azt is megtiltotta, hogy az újságban előre hirdessék. A rendelkezés kézhezvétele után 24 órával elhagyta Debreczent...Mindenki szomorkodott...Az újságok a legszebb elismerés és dicséret hangján írtak az ő 24 évi működéséről, amely nevét megörökítette Debreczenben.” A debreceni Rendház Krónikáját vezető M. Aloysia így örökítette meg Stillmungusz M. Margit távozását: „A rendi kormány...az új egyházi törvénykönyv rendelkezése szerint tdő Mária Margit főnöknőt állásától fölmentette és pihenés céljából Gödöllőre helyezte. Szept. 15-én...szeretett Margit néni...a nap reggelén vált meg ettől az intézettől, melynek 24 éven át ő volt az éltető szelleme, melyet évről-évre fejlődni látott, és fejleszteni segített, búcsúzott azoktól...kiknek több-kevesebb ideig vezetője, irányítója, példaképe volt a szerzetesi életben és az iskolában.”166 Mellau Márton így emlékezett a Debrecenből távozó M. Margitról: „„A régi típusú főnöknők a fejedelemasszonyok körébe tartoztak, akiknek úgyszólván korlátlan hatalmuk volt, de Margit néni azt kizárólag a Svetits Intézet felvirágoztatására használta. Megérdemli, hogy emlékét mindig kegyelettel őrizzék meg a Svetits Intézetben.”167 Stillmungus M. Margit, aki nélkül 1923-ban már elképzelhetetlen volt a Svetits Intézet, engedelmességi fogadalmához hűen, ellenkezés nélkül fogadta Debrecenből történő elhelyezését. A városból történő távozását követő hat hónapot a Rend gödöllői Rendházában, pihenéssel töltötte. A debreceni Historia Domust vezető M. Aloysia már 1919 májusában említést tesz az akkor 63 éves M. Margit romló egészségi állapotáról: „hirtelen nagyon rosszul lett. A gyorsan elhívott orvos féltette is életét, a szerdát sem merte neki igérni,...”168 1922-ben M. Margitnak hosszabb gyógykezelésnek kellett alávetnie magát, azonban „csak 3 hétig bírta ki, hogy távol legyen...,” a kezelés megszakítása után „orvosi rendeletre...még

164

KONGREGÁCIÓS ERTESÍTŐ 1924 „A rendes hivatali idő három évig tart, de meghosszabbítható még három évvel. Ezen időn felül egy nővér sem lehet ugyanabban a házban főnöknő...” KONSTITUCIÓ 335. pont. 220. 166 DEBRECENI KRÓNIKA 86. 167 MELLAU 101. 168 DEBRECENI KRÓNIKA 73. 165

44

messzebb kellett távoznia...sírva búcsúztunk beteg főnöknőnktől, akit...mentőkocsin vittek az állomásra...Aug. közepén megerősödve tért vissza körünkbe, már csak egy botot használva támaszul.”169 A Tisztántuli Hirlap 1923. szeptember 16-i számában, a Főnöknőváltozás a Svetitsintézetben címmel közölt cikket Stillmungus M. Margit elhelyezéséről: „Az intézet történetében valósággal korszakot jelent az az idő, amely alatt Margit néni az intézetet vezette. 24 évet töltött itt el, amely idő alatt a kezdetben kis intézetet hatalmassá, virágzóvá, országos hirűvé fejlesztette...Rendkívüli tehetségei, lebilincselő egyénisége mindenkit tiszteletre inditottak és általános szeretetet vívott ki részére...Ugy távozott el, mint a jó szerzetesnő, csendben, szerényen, az engedelmesség nevében 24 óra alatt. Tisztelői már csak távozása után értesülnek a nagy veszteségről...”

HARMADIK PERIÓDUS: A BATTONYAI ÉVEK

Az Iskolanővérek battonyai Rendházának Krónikája szerint az 1924-25. iskolai évben az „ünnepélyes Veni Sancte után az iskola új igazgatója, Stillmungusz Mária Margit tisztelendő főnöknő ismertette a tanulókkal az iskolai szabályokat.”170 A Krónika bejegyzései alapján megállapítható, hogy Stillmungusz M. Margit nevelői, vezetői, szervező ténykedése a Debrecenben megismert módon folyt tovább: nyelv – és történettudományt tanított, kirándulásokat, ünnepségeket, előadásokat, tornavizsgákat, „nagyobb szabású színielőadást,” kézimunka – és rajzkiállítást, szükségben szenvedők számára gyűjtéseket szervezett, tanulmányi vizsgálatokon vett részt. Fogadta az intézménybe érkező szakfelügyelőket és egyházi személyeket, intézte az új internátus építésével kapcsolatos ügyeket. Természetesen arra is volt gondja M. Margitnak, hogy a faluban rendezett ünnepségeken, rendezvényeken is részt vehessenek az iskola diákjai. Stillmungusz M. Margit rövid battonyai működése idejéből fennmaradt az internátus építésével kapcsolatos levelezésének egy része. Magával ragadó, sokakat lenyűgöző egyéniségével Battonyán is sikeresen egyengette az iskolanővéri nevelés útját, igyekezett megteremteni a színvonalas oktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Az új kollégium építéséhez az állami támogatást kérvényező levelet ugyan nem ő írta, azonban a kérvény másolata alapján tudható, az abban megfogalmazottakkal messzemenően egyet érthetett, és a 169 170

Uo. 82. BATTONYAI KRÓNIKA 9.

45

felterjesztésben olvasható tények közlése M. Margittól származnak:171 „Az iskolát fenntartó ’Miasszonyunkról’ nevezett iskolanővérek megfelelő épületet sajátjukból felépíttetni teljesen képtelenek...ez a zárda döbbenetes szegénységgel küzd s ennek dacára a végsőkig kitart...A battonyai róm. kath. polgári leányiskolát az iskolanővérek 14 évvel azelőtt szervezték meg. Az intézet...tisztán a magyar érdekek előmozdítása szempontjából létesíttetett...az intézetet a magyar kultura legnagyobb szégyenére...kénytelenek leszünk lezáratni és a gyermekeket a szülők legnagyobb felháborodására szélnek ereszteni,...a zárda vezetősége, az iskolanővérek azon hiszemben, hogy iskolájuk felépíttetését ez évben feltétlenül előmozdítani méltóztatik, egy internátus létesítésére, amelyben a gyermekek állandóan a legideálisabb képzésben és nevelésben részesültek, – 30.000 pengő adósságot csináltak. És most, amikor ezt a súlyos összeget a legönfeláldozóbb munka árán törleszteniök becsületbeli kötelességük lenne, az a veszedelem fenyegeti őket, hogy növendékeikkel az utcára kerülnek.”172 A kérvényből tehát az is kiderül, hogy a battonyai zárda és iskola vezetője, Stillmungusz M. Margit – nyilván rendi elöljáróinak engedélyével – komoly hitel felvételét kockáztatta meg a battonyai iskola további színvonalas működtetése érdekében.173 A battonyai iskolanővérek szorongatott helyzete hamarosan megszűnt. 1928. december 10-én kelt, a bőkezű támogatásban kételkedő rendtartományi főnökséghez írott levelében Stillmungusz M. Margit másodszor erősítette meg, hogy a „vallás és közokt. ügyi m. kir. min. 1925. márc. 13-án 50 millió” korona, 1925. október 31-én újabb 50 millió korona támogatás utalását rendelte el az Iskolanővérek battonyai építkezésére, majd 1927. július 26-án 24.000 P támogatásban részesültek az Iskolanővérek. M. Margit „battonyai házfőnöksége idején, 1926-ban készült el az egykori főszolgabírói kúria átépítése, s az emeletes neoreneszánsz megjelenésében ma is látható Zárda épületének végleges kialakítása, a hozzá tartozó kert...Halála, 1930-ban megakadályozta abban, hogy az elkészült tervek alapján még életében megvalósuljon a polgári iskola korszerű, szertárakkal bővített, 4 új tantermes épületkomplexuma.”174

171

A kir. tanfelügyelő által felterjesztett kérvény gépelt másolatára a kérvényező tisztviselő kézzel írt levelet Stillmungus M. Margitnak, amely a következő megszólítással kezdődik: „Kedves, jó Margit Nővér!” Ebben a levélben arra kéri a battonyai iskola igazgatóját, hogy „Nagyon kérem, drága jó Margit Nővért,...kopogtasson aranyos leveleivel a nagy emberek ajtaján....Kezeit csókolja készséges és alázatos munkatársa” 172 Olvashatatlan aláírású királyi tanfelügyelő Makón, 1927. február 7-én kelt, a vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez, a battonyai római katolikus polgári leányiskola érdekében írott kérvényéből 173 A hitelfelvételt bizonyító, 1926. szeptember 24-én kiállított „teherlap” szerint az Iskolanővérek 8%-os kamatra, a Békésmegyei Általános Takarékpénztár Részvénytársaságtól 30.000 K értékű jelzáloggal terhelték meg tulajdonukat. 174 BATTONYAI KRÓNIKA 10.

46

Az ekkor 71 éves Stillmungusz M. Margit tevékenyen vett részt a szükséges összeg előteremtésében, elérte, hogy a község képviselőtestülete átengedje az iskola bővítéséhez elengedhetetlen területet az Iskolanővéreknek,175 és arra is volt gondja, hogy a Battonyán élő szerzetesek szorongató pénzügyi nehézségének enyhítése érdekében kérvényezze – a rendház épületére vonatkozóan – a házadó alóli mentességet. A 8503/1926. számú, 1926. december 8án kelt, Stillmungusz Mária Margit nevére érkezett végzés tanúsága szerint M. Margitnak ezt a törekvését is siker koronázta. A battonyai Rendház Krónikájának 16. oldalán, az 1929-30. iskolai év eseményeinek leírásában a Krónikát vezető szerzetes említést tesz arról, hogy „változás állott be a tanári testületben...A betegeskedő Stillmungusz Mária Margit nővér helyét Dolczsák Mária Relindisz vette át, amennyiben ő látta el helyette az igazgatói teendőket.”

STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT HALÁLA

A battonyai Rendház krónikása így ír az 1929-1930-as tanévben történtekről: „Ebben az évben nagy gyász érte az intézetet és a rendet egyaránt Mária Margit tisztelendő főnöknő halálával. Jóságos szeretetével megnyerte a kicsinyek és a nagyok lelkét egyaránt. Hihette, amit a bucsubeszédet tartó Püspöki helynöki úr176 mondott: ’Nem haltam meg egészen, a nemesebb részem, a lelkem tovább él.’ Emlékét mindenki, ki ismerte, megőrizte a szívében.”177 Stillmungusz M. Margit haláláról a debreceni Rendház krónikása, Judex M. Aloysia is megemlékezett: „Február 7-én gyászhírt hozott a posta: Battonyán meghalt Mária Margit főnöknő...Hosszú földi és szerzetesi pályafutásából 24 évig volt debreceni főnöknő. Erejének, szervező – és vezetőtehetségének fénykora volt ez negyedszázad, mely alatt szakavatottan nevelte Debrecen város női ifjúságát, irányította az édesanyákat, tanáccsal és vigasztalással szolgálta a hozzáfordulókat. Méltán keseregtek tehát a vezetése alatt állott nővérek, a volt tanítványok és Debrecen katholikus hölgyvilága, hisz a városszerte ismert ’Margit néni’ mindenkinek mindene volt. Az elhelyezése utáni 6 év sem volt képes elhalványítani emlékét, felfelejtetni példáját....a Svetits első igazgatója után neki köszönhetjük: a Svetits intézet 175

A Csanád-Arad-Torontál vármegye törvényhatósági bizottságának Makón, 1926. évi január hó 11-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésének, főjegyző által aláírt jegyzőkönyvéből 176 Bezdán József püspöki helynők, makói apátplébános 177 Stillmungus M. Margit 75 éves korában, a battonyai Krónika szerint a csontjait megtámadó tuberkulózisban hunyt el, halotti anyakönyvi bejegyzése szerint szívbajban, mely aggkori gyengeséggel párosult.

47

országos hírnevét. Mária Margit főnöknő fáradhatatlan utánjárásának köszönhető az intézet többrendbeli kibővítése is. /1907-ben a kétemeletes udvari szárny és a beteg-pavillon felépítése, 1908-ban a Szt. Anna u. 28. sz. alatti Spitzer-féle szomszédos földszinti ház, 1910ben a Széchenyi úti nyaraló megvétele./ Buzgólkodása folytán új tagozatok keletkeztek. /1909-ben 1 éves női kereskedelmi tanfolyam, melyet 1920-ban 3 éves nőipari iskola váltott fel, /. A háború és a forradalom idején az intézet fenntartása nagy nehézségekkel járt, 19201923-ig reá, mint a tartomány-főnöknő helyettesére nehezedett a többi csonka-magyarországi ház vezetése is. Február 9-én rengeteg nép kísérte utolsó útjára a battonyai ház első halottját, szeretett főnöknőjét...Debrecenben a szószékről hirdették ki a volt debreceni házfőnöknő halálát, és szólították fel a híveket imára...Február 22-én Dr. Lindenberger János apostoli kormányzó mondta az ünnepélyes gyászmisét, mely alkalommal zsúfolásig megtelt a templom a jelenlegi és volt növendékekkel és a boldogult főnöknő tisztelőivel. Nyomban felvetődött egykori tanítványainak körében a gondolat, hogy hogyan lehetne az érdemekben gazdag, szeretett volt főnöknő emlékét megörökíteni.”178

STILLMUNGUSZ MÁRIA MARGIT EMLÉKÉNEK ÁPOLÁSA

A hálás utókor valóban nem felejtette el Stillmungusz Mária Margitot. A Debreczeni Ujság 1931. május 22-i száma két cikket is közölt az Iskolanővérek debreceni intézményének történetében, felvirágoztatásában jelentős szerepet betöltött egykori püspökről és a „legendás nevű zárdafőnökről.” Lélekemelő ünnepség keretében folyt le Wolafka Nándor püspök és Mária Margit főnöknő emléktábláinak leleplezése a Svetits Intézetben címmel megjelent írás arról számolt be, hogy a Svetits-intézet diákszövetsége „akciót inditott, hogy az iskola nagynevű megalapozóinak emléktáblákat emeljenek a hálás tanítványok.” A carrarai márványtáblákat Bánszky Tamás festőművész-tanár tervei alapján Harkányi Ede szobrász, kőfaragómester készítette el. Az átadó ünnepségen hangzott el, hogy a táblákra „vésett nevek emlékét megőrizzük és rendületlenül kövessük azokat a nevelési elveket, amelyeket életükben oly szeretettel és annyi meggyőződéssel képviseltek.” A Tiszántuli Hirlap ugyanezen számában megjelent az Emlékünnepély a vármegyeháza dísztermében című cikkben azt olvashatjuk: „Wolafka Nándor és Stillmungus Mária Margit néni népszerűségére jellemző, hogy 1931-ben, amikor már az ő működésük után csaknem egy 178

DEBRECENI KRÓNIKA 124-126.

48

emberöltő eltelt, a debreceni közönség legszélesebb rétegei képviselve voltak s a társadalom csaknem minden vezető egyénisége megjelent. Hat óra után már akkora embertömeg szorongott a vármegyeháza dísztermében, hogy csak pótszékek beiktatásával lehetett az előkelőségeknek helyet biztosítani.” A rendezvény keretében szavalat, a Szent László Dalegylet előadásában Haydn Teremtés-oratóriumának két részlete, viharos tetszéssel fogadott ünnepi szónoklat hangzott el, és „Fábián Margit hegedű-művésznő, a Svetits-intézet világhírű növendéke” adott rövid koncertet. Szabó Magda Régimódi történet című családregényében említést tesz az 1902-ben végzett tanítóképzősök 40 éves találkozójáról is, amelyen Bartók Bella szónokolt: „Margit néni, mélyen tisztelt és nagyon szeretett tisztelendő főnöknőnk felejthetetlen alakja is itt áll velem szemben..., látom sudár, hajthatatlan figuráját, szerzetesi öve fölött összekulcsolt, félig lehúzott fekete kesztyűs kezét, a csillogó szemüveg mögül derűsen ránk tekintő jóságos szemét- lássátok ti is! És hallgassátok, már szól is: ’Kezdhetjük, meine Süsse!’- szól valamelyikőnknek, sohasem felejtjük el jóságos bölcs oktatásait, amelyek átsegítettek bennünket sok nehézségen az életben, szeretettel emlegetjük drága emlékét.”179

ÖSSZEGZÉS

Az SSND pedagógiai koncepciójának mindennapi gyakorlatba történő átültetését, megvalósulását Stillmungusz Mária Margit nevelői tevékenységének ismertetésén keresztül igyekeztem tetten érni. Választásom azért esett éppen M. Margitra, mert pedagógiai működésének virágkora éppen a Debrecenben töltött évei voltak. Szerepe a kialakulófélben lévő intézmény életében, fejlődésében meghatározó volt. Elgondolásai, megvalósult tervei egyértelműen rendjének nevelési koncepciója alapján születtek meg – irányt adva az éppen formálódó Svetits Intézetnek, és ez a Debrecenben létesült oktatási intézmény az egyetlen a Magyarországon működő iskolanővéri iskolák közül, amely alapítása, 1896 óta megszakítás nélkül működött. Igaz ugyan, hogy eddigi, 118 éves történetének két évében – 1948 és 1950 között – állami iskolaként állt fenn. Választásomat az is indokolta, hogy Stillmungusz Mária Margit nevelői emlékét az utókor kiemelkedő intenzitással ápolta, nem csupán egykori tanítványai, de azok gyermekei és

179

SZABÓ 282. Bartók Bella köszöntő, emlékező beszédének teljes szövege fennmaradt gépelt formában

49

unokái is. Korának szokásával ellentétben, szerzetesi volta ellenére több híradásban megemlékeztek munkásságáról, emlékét szépirodalmi műben is megörökítették. Ugyanakkor dolgozatomban nem tértem ki arra, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Stillmungusz M. Margitnak a hagyományosan református városban megtelepedő, a jelentős kisebbségben lévő római katolikus lakosok gyermekeinek nevelését – oktatását vállaló intézmény vezetőjeként. Az intézmény „kisebbségi létbe szorult” állapota azonban nem bezárkózásra, elzárkózásra ösztönözte a Svetits fejlődésének irányt szabó M. Margitot, épp ellenkezőleg – rendjének hagyományait követve – kitárta az Intézet kapuját a nem római katolikus felekezethez tartozó gyermekek előtt is, miközben távol tartotta magát az „áttérítés” igényétől, hiszen a jelentkező diákokkal szemben – hitbéli téren – egyetlen követelményt támasztott az intézmény vezetése: vegyenek részt saját felekezetük szerinti hitoktatásban, és tartsák be saját vallási előírásaikat, azaz legyenek becsületes, hívő emberekké. Ennek a vallási toleranciának az érvényesítése feltétlenül hatást kellett gyakorolnia a felnőtt korba lépő diákokra, némi „előképzettséget” és tapasztalatot nyújtva nekik arra, hogy hasonló nyitottságra vállalkozzanak majdani felnőtt életükben is. Dolgozatomban szintén nem tértem ki Stillmungusz Mária Margit oktatásfejlesztő, annak kiemelkedő minőségét biztosító tevékenységére, amely dokumentumok hiányában csupán áttételesen elemezhető. Leginkább az intézmény épületbővítési tervei, a Svetits Intézet korabeli összeírásai, valamint a szertári és könyvtári gyarapodásról beszámoló iskolai évkönyvek alapján nyerhetünk képet M. Margit oktatással kapcsolatos koncepciójáról és tevékenységéről. Ezen dokumentumok részletes elemzése azonban meghaladta volna dolgozatom kereteit. Mint említettem, az iskolanővéri nevelési koncepció célja a természetes emberi képességek tudatos és tervszerű fejlesztése. Akkor válik sikeressé a tanítvány szellemi, lelki és testi növelése, gazdagítása, ha a nevelő maga hiteles személyiség, aki tudományosan megalapozott szakmai ismeretekkel rendelkezik, minden téren az igényesség jellemzi, és képes növendékét – tanítványa szükségleteihez mért – figyelemmel, tapintattal, nyitottsággal és nem elvtelen rugalmassággal kísérni. Az SSND nevelési elvei szerint a pedagógusnak ebben a nevelési, alakító folyamatban mindvégig igazodnia kell a szabadság elvéhez. Számomra Stillmungus Mária Margit nevelői egyéniségének, diákjaihoz, szituációkhoz való viszonyulásának vizsgálata azért volt izgalmas, mert szigorú szabályok és elvek szerint élt és nevelt, azonban – ha az általa felismert szükség úgy kívánta – képes volt diákjainak növelése

50

érdekében, korának társadalmi elvárásain és szokásain is átlépni, olykor meghökkentő nyitottságról tanúságot tenni. Ugyanakkor a szabályok áthágása során soha nem vált sem rendtársai, sem tanítványai, sem munkatársai vagy a szülői társadalom előtt elvtelenné, nevelői szolgálata során mindvégig hiteles, követendő példaként élt és dolgozott az őt körülvevő gyermekek és felnőttek körében. Stillmungusz Mária Margit nevelői tevékenysége azért is felkeltette az érdeklődésemet, mert a XIX-XX. század fordulóján a női szerzetesrendek tagjai általában névtelenségbe burkolózva végezték nevelői szolgálatukat, vagy csak igen szűk körben vívtak ki elismerést pedagógiai munkásságukkal. Meglehetősen ritkának számított a szélesebb nyilvánosság által elismert, tanítórend keretei között tevékenykedő női szerzetes. Stillmungusz Mária Margit személye és tevékenysége ilyen, meglehetősen ritka, kortársai közül jelentősen kiemelkedő példa volt. Dolgozatomat a Svetits Intézet 1899-1900. iskolai Értesítőjének vezércikkével zárom. Ekkor, a még nem egészen egy tanítási évet az intézményben töltött Stillmungusz Mária Margitról így ír az akkori iskolaigazgató, dr. Wolafka Nándor: „1899. október hó 7-én érkezett meg az intézetbe a mostani t. főnöknő, t. Mária Margit, ki sok évi buzgó és áldásos tanítási tevékenysége és tapasztalata által az intézetet vezetni oly annyira hivatva és képesítve van.”

51

BIBLIOGRÁFIA Könyvek, kéziratok, napilapok, elektronikus források A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT SZEGÉNY ISKOLANŐVÉREK TÁRSULATÁNAK SZABÁLYAI ÉS KONSTITUCIÓI. Első ízben jóváhagyta IX. Pius Őszentsége és újból megerősítette 1923. június 23-án a szerzetesrendek Szent Kongregációja. Budapest, Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó B. T., 1926. A MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT SZEGÉNY ISKOLANŐVÉREK SZENT SZABÁLYAINAK ÉS KONSTITUCIÓINAK MAGYARÁZATA. II. ÉS III. RÉSZ. Szent Bonaventura könyvnyomda nyomása, Kolozsvár, 1913. ANSIEDLUNG, FILIEN. Gépelt kézirat. 3. fejezet. A SZEGÉNY ISKOLANŐVÉREK NEVELÉSÉNEK ALAPPILLÉREI. 1949 nyara, gépelt kézirat A TEMESVÁRI RÓM. KATH. FELSŐ-LEÁNY-ÉS KERESKEDELMI SZERVEZETI SZABÁLYZATA. 1918. július 25. Gépelt másolat

ISKOLA

BAJNAI ISTVÁN: A battonyai római katolikus egyházközség története. Battonya régmúltjának vázlatos története a XIX. század elejéig: http://www.plebaniabattonya.hu/tortenet.html BATTONYAI MIASSZONYUNKRÓL NEVEZETT SZEGÉNY ISKOLANŐVÉREK KRÓNIKÁJA. Kézirat BLATTENBERGER, MARIA ALICIA, SSND: A regensburgi hajósmester leánya. Kézirat. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND Dr. BERKESZI ISTVÁN: Temesvár szabad királyi város Kis Monográphiája. Melléklet az „Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny” XXXIII. évf. 36. számához. Temesvár. 1900. Uhrmann Henrik Könyvnyomdája BUKOVSZKY M. HILDA, SSND: Női szerzetesrendek a Csanádi Egyházmegye területén. Történelmi szakdolgozat. 1940. CHRYSOSTOM, M., SSND: The Story of Mother Mary Teresa of Jesus. Foundress of the Order the School Sisters of Notre Dame. Notre Dame Convent Press. Milwaukee Wisconsin, 1946 CSERNY RÓZSI: Gerhardinger Mária Terézia tisztelendő anya életrajza. „VASÁRNAP” irodalmi és nyomdai műintézet Minorita Kulturház, Arad, 1930 DANIELNÉ LAMÁCS LUJZA: Háztartási és nevelési ismeretek polgári leányiskolák számára. Budapest, Szent István Társulat. 1923.

52

DEBRECZEN, a debreczeni függetlenségi Párt közlönye, XXXII. évf. 125. szám. 1900. június 30. DEBRECZEN, a debreczeni függetlenségi Párt közlönye, XXXII. évf. 192. szám. 1900. október 3. DEBRECEN KATHOLIKUS MULTJA ÉS JELENE. Szerkesztette: Liszt Nándor és Sümeghy József. Debrecen, 1930. Kiadja a Szt. Imre Jubileumi Váradi Egyházmegyei Bizottság DEBRECZENI KATHOLIKUS LAP 1906. július hó. I. évf. 1. sz. DEBRECZENI UJSÁG 1931. május 22-i száma DEBRECZEN-NAGYVÁRADI ÉRTESÍTŐ (Társadalmi és Közgazdasági Hetilap). 57. évfolyam 1899. 51. szám, Debreczen, deczember 17. DEBRECZEN-NAGYVÁRADI ÉRTESÍTŐ (Társadalmi és Közgazdasági Hetilap). 58. évfolyam 1900. 5. szám, Debreczen, vasárnap, február 4. DE GERANDO ANTONINA: Nőtan vagy Az asszonyi hivatás tudománya. Intézetek, képezdék, felső nép- és polgáriskolák meg magánhasználat számára. Kolozsvár. Stein János. 1880. ÉBRESZTŐ! Kongregációs értesítő. VII. évf. 1. szám.1924. január hó. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Debreczen, Svetits-intézet FAMILIENBUCH DER KATHOLISCHEN PFARRGEMEINDE PERJAMOSCH UND DER FILIALEN IM BANAT (1724)/ 1755 – 1991 bearbeitet von Anton Krämer: http://www.banaterheide.de/fambuch/perjamosch/ FARKAS MÁRIA MARGARÉTA, SSND: Az iskolanővérek szegedi intézetének iskolái I-II. kötet. Bába és Társai Nyomdaipari Kft., Szeged, 2001 FELDMANN, CHRISTIAN: „Diese Frau weiß, was sie will” Die selige Maria Theresia von Jesu Gerhardinger (1797-1879) Gründerin der Kongregation der Armen Schulschwestern von Unserer Lieben Frau. EOS Verlag Erzabtei St. Ottilien 1985. „Ez a nő tudja, mit akar” Jézusról nevezett Boldog Gerhardinger Mária Terézia (1797-1879) A Miasszonyukról nevezett Szegény Iskolanővérek Kongregációjának alapítója. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND. Kézirat GÉCZY MÁRIA IMMACULATA, SSND: A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Rendjének története és nevelési rendszere. Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat R-T. Könyvnyomdája, Szeged, 1941 GERHARDINGER, MARIA THERESIA VON JESU: Levelek. I-XIII. kötet. München, 1979. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND. Kézirat

53

JOB, FERENC SEBESTYÉN: A „Miasszonyunk”-ról nevezett szegény Iskolanővérek vallásos társulata tervezetének szelleme a női ifjuság nevelésére. Job Ferenc Sebestyén, császári udvari káplán és Karolina osztrák császárnő őfenségének gyóntatójától. Stadtamhof, 1839. Kézirat JUDEX MÁRIA ALOYSIA, SSND: A Debreceni Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek krónikája. Kézirat KEGYELETHANGOK ELZENGVE az Iskolanővéreknek volt és jelenbeni növendékei nevében Temesvárt 1883. évi október hó 21-én a nővéreknek 25 éves itteni működése alkalmából rendezett Emlékünnepélyen. Temesvárott nyomtatott a Csanád-egyházmegyei Könyvnyomdában. 1883. Német nyelvű kiadvány magyar nyelvű, gépelt másolat KONGREGÁCIÓS ÉRTESÍTŐ VII. évf. 1. szám. 1924. január hó. Debreczen, Svetitsintézet. Nyomtatott a Tiszántúli Hírlap könyv-és lapkiadó r.-t. nyomdájában KORNIS GYULA: Lélektan és logika tanító- és tanítónőképző-intézetek számára. FranklinTársulat, Budapest, 1927. KUGLER, M. BARBARA, SSND: Bericht über die Pioneieren Banat. Német nyelvű kézirat. (Az első hat bánáti iskolanővér élete, törekvései és halála.) Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND LANDSHUT, HANS BOHN.: Adalékok a bánáti kolostori nevelő és tanító intézmények történetéhez. M. Leonilda Kilzer, SSND kronológiai feljegyzései alapján. 1990. Kézirat. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND LETTER OF MARY THERESA OF JESUS GERHARDINGER. Foundress of the School Sisters of Notre Dame. „All the works of God...” Volume 12 Mission to Hungary. Translated, Edited, and Annotated by Mary Ann Kuttner, SSND. School Sisters of Notre Dame Printing Department Elm Grove, Wisconsin, 2008. MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON: http://lexikon.katolikus.hu/ MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI. Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának Enciklopédája. Szerkesztette: Dr. Borovszky Samu. Budapest, Országos Monografiai Társaság, 1908.: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/index.html MELLAU MÁRTON: A Svetits leánynevelő intézet félszázéves története Historia Domus 1896-1948. Kiadó: Boldogasszony Iskolanővérek, 2011. Center-Print Nyomda Kft., Debrecen, 2011. MI A MÁRIA-KONGREGÁCIÓ? Kongreganista katekizmus I. Különlenyomat a Máriakongregáció ifjúsági mellékletéből. Kiadja: Budapesti Jézustársasági Rendház.

54

MI JÓ...MI ROSSZ... Szempontok a próbatanítások megítéléséhez. Tanítójelöltek részére összeállította: Fekete János tanítóképző-int. tanár. Haladás Nyomda Részvénytársaság, Pécs, 1938. M. THERESIA VON JESU magyar vonatkozású levelei: 1852-1879. Kézirat NÁDASI MÁRIA CHANTÁL iskolanővér: Általános vázlatok a népiskolai tárgyak tanításához. (Felelős kiadó) Debrecen, Svetits Intézet. Tiszántúli Könyv-és Lapkiató Rt., Debrecen, 1942. A NAGYBECSKEREKI MIASSZONYUNKRÓL ISKOLANŐVÉREK KRÓNIKÁJA kézirat

NEVEZETT

SZEGÉNY

NÉMETH ISTVÁN: Németország In Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történet 1789-1890. Korona Kiadó, Budapest, 1998. PÁLOS M. PASCHALIS, SSND: A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Magyar Rendtartományának története, 2002. kézirat PÁLOS M. PASCHALIS, SSND: Utazás térben és időben. Jubileumi, bővített kiadás, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek magyarországi működésének 150. éve alkalmából. JEL Kiadó, 2008. PEKÓ M. ADRIEN, SSND: A Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek tevékenysége. Kézirat PFAFFENZELLER MÁRIA GABRIELLA nővér feljegyzései. Kézirat. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND PUSKELY MÁRIA, SSND: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára. Kariosz Kiadó, 2006 PUSKELY MÁRIA, SSND: Keresztény szerzetesség. Történelmi kalauz I-II. Bencés Kiadó, 1995 REISZIG EDE, dr.: Torontál vármegye községei. Kiegészítette Vende Aladár, a monográfia szerkesztője. In. Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0024/6.html

SZABÓ MAGDA: Régimódi történet. Európa Könyvkiadó. Budapest, 2003 TISZÁNTULI HIRLAP. Debrecen, 1923. szeptember 16. TISZÁNTÚLI HIRLAP. Debrecen, 1923. december 8. URBÁN FERENC: Legyetek követőim mint én Krisztusé. 12 elmélkedés Mária Terézia Anya erényeiről. Tir. „Sonntagblatt”, Timişoara IV. 1934

55

WEBER, RICHARD: Schulhäuser und Mädcheninternate der Armen Schulschwestern Unserer Lieben Frau (Notre Dame) in Temeschburg. Kézirat. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND M. LEOBGID ZIEGLER, SSND: Mutter Theresia von Jesu Gerhardinger Gründerin der Armen Schulschwestern von Unserer Lieben Frau 1797-1879 Ihr Leben und ihr Werk. Verlag Schnell & Steiner München. Kiadási év nélkül. A Jézusról nevezett Gerhardinger Terézia anya a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek alapítójának élete és műve 17971879. Fordította: Pálos M. Paschalis, SSND. Kézirat Iskolai évkönyvek A Mi Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt a debreczeni SvetitsIntézetben álló Róm. Kath. Elemi és Felsőbb Leányiskola és Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1900-1901. iskolai évről. Közzéteszi az igazgatóság. Csokonai Nyomda. Debreczen. 1901. A debreczeni Svetits-Intézetben a Mi-Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Róm. Kath. Elemi, Polgári Leányiskola, Továbbkép. Magántanfolyam, Női Kereskedelmi tanfolyam és Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1909-1910. évről. Közzéteszi: az igazgatóság. Debreczen 1910. A debreczeni Svetits-Intézetben a Mi-Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Róm. Kath. Elemi-, Polgári Leányiskola, Továbbkép. Magántanfolyam, Női Kereskedelmi tanfolyam és Tanitóképző Intézet Értesítője az 1910-1911. iskolai évről. Közzéteszi: Az igazgatóság. Nyomatott Debreczeni Ujság Nyomdájában. Debreczen, 1911440 A debreczeni Svetits-Intézetben a Mi-Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Róm. Kath. Elemi-, Polgári Leányiskola, Továbbkép. Magántanfolyam, Női Kereskedelmi tanfolyam és Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1911-1912. iskolai évről. Közzéteszi: az igazgatóság. Debreczeni Ujság nyomdája, Debreczen 1912. A debreczeni Svetits-Intézetben a Mi-Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Róm. Kath. Elemi-, Polgári Leányiskola, Továbbkép. Magántanfolyam, Női Kereskedelmi tanfolyam és Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1912-1913. iskolai évről. Közzéteszi: az igazgatóság. Debreczeni Ujság nyomdája, Debreczen 1913. A debreczeni Svetits-Intézetben a Mi Asszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Róm. Kath. Elemi-, Polgári Leányiskola, Továbbkép. Magántanfolyam, Női Kereskedelmi tanfolyam és Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1913-1914. iskolai évről. Közzéteszi: az igazgatóság. Debreczeni Ujság nyomdája, Debrecen 1914. A „Miasszonyunk”-ról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Szegedi Róm. Kath. Tanítóképző Intézet Értesítője az 1904-1905. tanévről. Közli: az Intézet igazgatósága. Szeged. Engel Lajos Könyvnyomdája. 1905. A Miasszonyunk”-ról nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Szegedi Róm. Kath. Elemi Népiskolai Tanítóképző-Intézet Értesítője az 1918-19., 1919-20., 1920-21., 1921-22.,

56

1922-23., 1923-24., 1924-25. és az 1925-26. iskolai évről. Közli: Az Intézet Igazgatósága. Szent István Társulat, Szeged, 1926. SZEGEDI ÉRTESÍTŐ 1937, A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Szegedi Róm. Kat. Elemi-Népiskolai Tanítóképző-Intézetének Értesítője az 1936-37. iskolai évről. Közli: az Intézet igazgatósága. Szeged, 1937. Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat RT. Nyomdája A „Miasszonyunk”-ról Nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló TemesvárJózsefvárosi Nevelő- és Tanintézetek Értesítője Kisdedovodájának, Elemi, Előkészítő, Polgári és Felsőbb Leányiskolájának, továbbá Óvónő- és Elemi Iskolai Tanítónőképzőjének működéséről az 1908-1909-iki iskolai évben. Temesvár, Csanádegyházmegyei Könyvnyomda, 1909. A „Miasszonyunk”-ról Nevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló TemesvárJózsefvárosi Nevelő és Tanintézetek Értesítője Kisdedóvódájának, Elemi, Előkészítő, Polgári és Felsőbb Leányiskolájának, továbbá Óvónő-és Elemi Iskolai Tanítónőképző-Intézetének működéséről az 1914-15. iskolai évben. A Csanádegyházmegyei Sajtó nyomása A „Miasszonyunk”-ról nevezett szegény iskolanővérek vezetése alatt álló temesvárjózsefvárosi r. k. elemi tanitóképző-intézet Értesítője az 1917/1918. iskolai évről. Temesvár, 1918. Nyomatott a Csendes Testvérek könyvnyomdában

57

FÜGGELÉK

1. számú kép: Stillmungusz Mária Margit 1899-ben (ülő sorban balról a negyedik)

2. számú kép: Levélrészlet Stillmungusz M. Margit egykori diákjához, Bartók Bellához írott leveléből

4. számú kép: 1918-ban kiállított polgári leányiskolai bizonyítvány Stillmungusz Mária Margit – mint osztályfőnök – aláírásával

3. számú kép: 1916-ban kiállított, női kereskedelmi szaktanfolyami bizonyítvány Stillmugusz Mária Margit aláírásával 58

5. számú kép: 1915-ben kiállított, elemi népiskolai tanítónői oklevél és részlete Stillmungusz M. Margit aláírásával

6. számú kép: Stillmungusz Mária Margit sírja a battonyai temetőben

59

7. számú kép: Stillmungusz Mária Margit 1931-ben felavatott, azóta elpusztult emléktáblája

60