Statisztikai A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Statisztikai

Szemle

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

DR. BAGÓ ESZTER, DR. BELYÓ PÁL, DR. FAZEKAS KÁROLY, DR. HARCSA ISTVÁN, DR. JÓZAN PÉTER, DR. KARSAI GÁBOR, DR. LAKATOS MIKLÓS (főszerkesztő), NYITRAI FERENCNÉ DR., DR. OBLATH GÁBOR, DR. PUKLI PÉTER (a Szerkesztőbizottság elnöke), DR. RAPPAI GÁBOR, DR. ROÓZ JÓZSEF, DR. SPÉDER ZSOLT, DR. SZÉP KATALIN, DR. SZILÁGYI GYÖRGY

85. ÉVFOLYAM 12. SZÁM

2007. DECEMBER

A Statisztikai Szemlében megjelenő tanulmányok kutatói véleményeket tükröznek, amelyek nem esnek szükségképp egybe a KSH vagy a szerzők által képviselt intézmények hivatalos álláspontjával. Utánnyomás csak a forrás megjelölésével!

ISSN 0039 0690 Megjelenik havonta egyszer Főszerkesztő: dr. Lakatos Miklós Osztályvezető: Dobokayné Szabó Orsolya Kiadja: a Központi Statisztikai Hivatal A kiadásért felel: dr. Pukli Péter 2007.494 – Xerox Magyarország Kft. Szakreferensek: Farkas János (társadalomstatisztika), dr. Hajdu Ottó (módszertan), Laczka Sándorné dr. (gazdaságstatisztika) Szerkesztők: Polyák Andrea, Visi Lakatos Mária Tördelőszerkesztők: Bartha Éva, Simonné Káli Ágnes Szerkesztőség: Budapest II., Keleti Károly utca 5–7. Postacím: Budapest, 1525. Postafiók 51. Telefon: 345-6908, 345-6546 Telefax: 345-6594 Internet: www.ksh.hu/statszemle E-mail: [email protected] Kiadóhivatal: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest II., Keleti Károly utca 5–7. Postacím: Postafiók 51. Budapest, 1525. Telefon: 345-6000 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág (1008 Budapest, Orczy tér 1). Előfizethető közvetlen a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, valamint e-mailen ([email protected]) és faxon (303-3440). További információ: 06-80-444-444 Előfizetési díj: fél évre 3000 Ft, egy évre 5400 Ft Beszerezhető a KSH Könyvesboltban. Budapest II., Fényes Elek u. 14-18. Telefon: 345-6789

Tartalom Tanulmányok Tőkepiaci anomáliák – Nagy Bálint – Ulbert József ........

1013

A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés – Kelemen Nóra – Kollár Beáta ..................................................

1033

A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban – Keszthelyi Szilárd ......

1067

Fórum A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája – Horváth Beáta – Dr. Laczka Éva – Dr. Szilágyi György ..........................................................

1081

Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója – Dr. Lakatos Miklós................................................................

1090

Beszélgetés dr. Fóti Jánossal – Dr. Lakatos Miklós ..........

1095

Hírek, események .............................................................

1102

Szakirodalom Könyvszemle Rédei Mária: Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza – Dr. Illés Sándor ........................

1106

Folyóiratszemle Deggau, M.: A földterület hasznosítása – Rettich Béla ..........................................................................

1108

Schrör, H.: Európai statisztika a vállalatdemográfia mutatóiról, 1997–2002 – Nádudvari Zoltán ........

1110

Lett, E. – Banister, J.: A feldolgozóipari munkaerőköltség Kínában: az adatok 2003–2004-re történő továbbvezetése – Lakatos Judit ...........................

1113

Kiadók ajánlata ................................................................

1114

Társfolyóiratok ................................................................

1117

Tanulmányok

Tôkepiaci anomáliák* Nagy Bálint, a Babes-Bólyai Egyetem egyetemi tanársegédje E-mail: [email protected]

Ulbert József, a Pécsi Tudományegyetem KTK egyetemi docense, dékánhelyettes E-mail: [email protected]

Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb pénzügyi paradigmája a Hatékony Piacok Hipotézise melyet Eugene Fama nevéhez fűz a szakirodalom. A hatékony piacok hipotézisét legtöbbször a véletlen bolyongás, illetve a martingál modellek segítségével tesztelik. Az elmélet megfogalmazása óta eltelt évtizedekben igen sok úgynevezett piaci vagy tőzsdei anomáliára derült fény, melyek között az egyik leginkább dokumentált az úgynevezett reverzió és lendület jelensége. A jelen tanulmány a reverzió és a lendület hipotézisét teszteli a Budapesti Értéktőzsdén. A releváns szakirodalom elméleti és empirikus eredményeinek áttekintését követően bemutatjuk a felhasznált adatokat és módszertant. A cikk legfontosabb eredménye, hogy az elemzett piacon és időtávon a reverziós hatásnak lehetünk tanúi, azt lehet megfelelő kereskedési stratégiákkal kiaknázni, hosszabb távon pedig az árfolyamok átlaghoz visszahúzása valószínűsíthető.

TÁRGYSZÓ: Szűrés, szezonalitás elemzése. Pénzügyi alkalmazások, pénz- és értékpapírpiac.

* A szerzők külön köszönettel tartoznak a REUTERS ügynökségnek az adatokért, valamint Kehl Dániel PhD-hallgatónak az adatok megszerzésében nyújtott segítségért.

Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1014

Nagy Bálint — Ulbert József

Az értékpapírpiacok információs hatékonyságának mérésére a szakirodalom

több utat is kínál. Minden megoldási lehetőség az árfolyamok időbeli alakulásának véletlen bolyongás jellegére vezethető vissza (Kendall [1953]). Samuelson [1965] szerint a véletlen bolyongás nemegyszer megengedi, hogy időszakos jelleggel nyereséges kereskedési stratégiákat alkossanak a befektetők, olyanokat, amelyek az információk hatékonyabb felhasználásán alapulnak. A véletlenszerű árfolyammozgástól való szisztematikus eltéréseket (tőzsdei anomáliákat) azok jellege szerint három csoportra oszthatjuk.

1. Szezonális anomáliák Amennyiben érvényes a véletlen bolyongás hipotézise, akkor semmiféle szezonalitásnak nem szabad érvényesülni az árfolyamokban. Míg az 1950–1970-es években végzett tesztek szerint valóban semmiféle szezonalitás nem tapasztalható az árfolyamokban, addig az ezt követő időszakra vonatkozó újabb vizsgálatok figyelemre méltó hatásokat mutattak ki, amelyek közül néhányat emelünk ki a következőkben.

1.1. A január-hatás Eszerint a januárban elért hozamok szisztematikusan és tartósan (perzisztensen) meghaladják az év többi hónapjában regisztrált hozamokat. Ez a jelenség, úgy tűnik, különösen erős a kis kapitalizációjú cégek esetén, innen a „small firm in January effect” elnevezés is. Keim [1983] tanulmányában a kisvállalatok értékpapírjaiból álló portfóliók mindig nagyobb hozamokat eredményeztek, mint a „nagyvállalati portfoliók”. 1963 és 1979 közötti adatok segítségével Keim megmutatta, hogy ezen hozamtöbblet csaknem 50 százalékát január első öt napján lehet elkönyvelni. A januárhatásra egyetlen olyan magyarázat született, amely összhangban van a hatékony piacok elméletével, az ún. adók eladásának hipotézise (tax selling hypothesis). Az elmélet szerint év végén számos befektető eladja veszteséges papírjait, ezzel olyan veszteségeket könyvelve el, melyek levonódnak adóalapjából. Az eladásból származó összegeket azután a következő év elején újra befektetik, jelentős többletke-


Tőkepiaci anomáliák

1015

resletet és ezáltal hozamnövekedést okozva. Ennél is meglepőbb eredményeket szolgáltat Ritter [1988]. Ő a szisztematikus kockázatot figyelembe veendő, a papírok bétája és a kibocsátók mérete szerint képzett 20 kategóriát, majd ezeken belül mérte meg az átlagos havi hozamot 1935 és 1986 között. Az eredmények azt mutatták, hogy a magas bétájú értékpapírok hozama csak januárban és csakis a kisvállalatok esetén haladta meg szignifikánsan az alacsonyabb bétájú papírok átlaghozamát. A havi hatások arra vonatkoznak, hogy sokszor a hozamok szisztematikusan egyenlőtlenül oszlanak meg minden egyes hónapon belül. Ariel [1987] szerint 1963 és 1981 között minden hónap első felében a hozamok jelentősen magasabbak, mint a hónap második felében.

1.2. Héten belüli szezonalitás A héten belüli hatások vizsgálata során leggyakoribb a szakirodalomban a hétfői abnormálisan alacsony hozamok megállapítása. Gibbons és Hess [1981] tanulmányában példádul 4000 megfigyelést végzett 1962 és 1978 között, és felhívta a figyelmet a héten belüli hozameltérésekre. Szerintük a legalacsonyabb hozamok hétfőkön jelentkeznek, míg a legmagasabbakat szerdánként és péntekenként lehet elkönyvelni. Hasonló hatást figyeltek meg a magyar tőzsdén Ulbert et al. [2000] is.

2. Értékalapú anomáliák Az anomáliák természetesen nemcsak szezonális értelemben jelentkezhetnek, hanem az érték kialakulásának folyamatában is. A piac értékmérő funkciójának részleges csorbulását értékalapú anomáliáknak nevezzük. Bármely megjelenési formája a reálgazdasági folyamatok és azok tőkepiaci megmérettetésének eltéréseire vezethető vissza.

2.1. A P/E-hatás és a méretprémium Az 1980-es évek végéig, több tanulmány is (Basu [1977], Banz [1981]) kimutatta, hogy az alacsonyabb P/E (Price/Earning Ratio) rátájú papírok átlagosan magasabb hozamot könyvelhetnek el, mint a magas P/E értékű papírok. Ennek okát egyre többen nem önmagában a P/E mértékében, hanem a vállalat méretében látják (size premium effect) (Reinganum [1981]). Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1016


2.2. A „book to market” hatás Annak érdekében, hogy korrigálják azt a többlethozamot, ami a tanulmányok szerint a méretből származott, Fama és French [1992] kiegészítették a klasszikus CAPmodellt (Capital Asset Pricing Model – CAPM) a mérethatással is (Three Factor Model). Tették ezt azért, mert szerintük a méretprémium, jóllehet megcáfolja a CAPM érvényességét, nem cáfolja meg a hatékony piacok hipotézisét is: szerintük a méretprémium igenis olyan kockázati pótlék, melyet nem a szisztematikus kockázaton vagyis a bétán keresztül lehet mérni. Ez a kockázat az alacsony kapitalizációjú papírok nem megfelelő ismeretéből, elemzettségéből, likviditásából ered. Ennek megfelelően egy értékpapír elvárt hozamára a következő egyensúlyi összefüggés érvényesül:

Ri − R f = βi * ( Rm − R f ) + si SMB + hi HML , ahol

Ri − R f – a teljes kockázati prémium az i értékpapír esetén; hi , si, – regressziós együtthatók az i papírra; ( Rm − R f ) – a piaci kockázati prémium; SMB – (small to big, vagy size factor risc) a kapitalizáció mérete által meghatározott kockázati tényező. Egyenlő a kisvállalatok és nagyvállalatok elvárt hozamának különbségével. HML – (high to low, book to market factor) a piaci érték és a könyv szerinti érték hányadosa (BM) által mutatott kockázati tényező, egyenlő a magas BM-arányú és az alacsony BM-arányú papírok elvárt hozamainak különbségével.

3. Irracionális döntésen alapuló anomáliák De Bondt és Thaler [1985] tanulmánya e tekintetben mérföldkőnek számít, hiszen új vizsgálati módszert honosítottak meg az anomáliák feltérképezése terén. A múltbeli hozamokat elemző tanulmányok keretében „vesztes” és „nyertes” portfóliókat képeznek a múltbeli (ún. „képzési időszak” alatt begyűjtött) hozamok alapján majd ezen portfóliók teljesítményét elemzik egy következő, úgynevezett „teszt-időszakban”. Azt vették észre hogy a New York-i Értéktőzsdén (New York



1017

Stock Exchange – NYSE) egy adott 3-5 éves időszakban jól (rosszul) teljesítő papírok a következő 3-5 éves időszakban rosszul (jól) teljesítenek, vagyis a hozamok terén megfordulás, reverzió zajlik. A szerzők ezt a jelenséget a befektetők irracionális magatartásával magyarázzák. Szerintük a befektetők (és a spekulánsok) túlreagálják az árfolyamokat befolyásoló tényezőket, híreket. Ezt a hatást nyertesvesztes (winner-loser) hatásnak is elnevezték, hiszen egy befektető ilyen esetben többletkockázattal nem indokolható profithoz juthat, ha a múltbeli „veszteseket” megvásárolja és a „nyerteseket” eladja. Az ilyenfajta, múltbeli információra alapozó kereskedési stratégiát nevezzük anticiklikus vagy kontrastratégiának. Ez a stratégia, akárcsak a technikai elemzés számos stratégiája ellentmond a hatékony piacok gyenge formájának. Amennyiben nem ez történik, hanem a „nyertes” portfólió továbbra is hozamtöbbletet, a vesztes pedig hozamcsökkenéseket könyvel el, akkor azt mondjuk, hogy lendület (momentum) tapasztalható a hozamokban. Ezt a szabályszerűséget természetesen az ún. momentum-stratégiával lehet kiaknázni. De Bondt és Thaler túlreagálási hipotézise (overreaction hypothesis) szerint az árak időszakosan azért távolodnak el a fundamentális értéküktől, mert a befektetőkben optimizmus-pesszimizmus hullámok váltakoznak. A tanulmány havi NYSE-hozamokkal dolgozik 1933 és 1982 között. Két portfóliót alkotnak a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb többlethozamot felmutató 35-35 papírból. Többlethozamként a szerzők a piaci portfólióhoz (indexhez) hasonlított hozamot értik három éves periódus alatt. Ezt az időszakot képzési (kategorizációs) időszaknak nevezzük. A következő lépésben hasonló módszerrel kiszámolják az abnormális hozamokat a következő 3 évre (tesztelési periódus). Majd végül ezt a folyamatot megismétlik 16 darab, 3 éves időszakon keresztül, átfedések nélkül, 1933 januárjától kezdve. A számítások azt mutatták, hogy a tesztperiódus alatt a vesztesek átlagban 19,6 százalékkal teljesítették túl a piacot, a nyertesek pedig átlag 5 százalékkal maradtak a piaci átlagos teljesítmény alatt, vagyis a nyertesek összességében mintegy 24,6 százalékkal teljesítették túl a veszteseket. Az abnormális hozamok tekintetében aszimmetria tapasztalható abban az értelemben, hogy a vesztesek pozitív többlethozamai jelentősen nagyobbak, mint a nyertesek negatív többlethozamai. A szerzők azt is kimutatják, hogy a hatás legnagyobb része januárban nyilvánul meg. Az 1990-es évek során növekvő számban jelentek meg olyan empirikus tanulmányok, amelyek előrejelzési módozatokat dokumentáltak az Egyesült Államok piacain. Fama és French [1992] azt találták, hogy a hozamok autokorrelációja negatívvá válik 2 éves időhorizonton, minimális értékeket vesz fel 3-5 éves időhorizonton, majd hosszabb periódusokra ismét nulla felé közelednek az autokorrelációs együtthatók (U alakú autokorrelációs függvények). Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1018


Poterba és Summers [1988] eredményei is megerősítik ezt. Ők azt vallják, hogy létezik az árfolyamoknak egy átlaghoz visszahúzó (mean reverting) komponense, amely csupán hosszabb távon válik jelentőssé. Clare és Thomas [1995] az angol tőkepiacon dokumentálja a jelenséget. Havi hozamokat elemeznek 1955 és 1990 között. A szerzők gyenge intenzitású reverziót azonosítanak melyet a méretprémium számlájára írnak. Ebben a tanulmányban is az abnormális teljesítmény 20 százaléka januárban következik be. A kontinentális európai helyzetet elemző tanulmányok közül említjük a Brouwer, Van DerPut és Veld [1997] írását, amelyben értékalapú stratégiákat kombinálnak a reverziós folyamatokkal. Nagy-Britannia, Franciaország és Németország piacain mutatják ki, hogy bizonyos számviteli mutatók alapján azonosított vesztesek hosszú távon felülmúlják a hasonló módszerekkel besorolt nyerteseket. Zarowin [1990] megkérdőjelezi a túlreagálási hipotézist, azzal érvelve, hogy a reverzió mögött tulajdonképpen az áll, hogy a vesztesek rendszerint kis kapitalizációjú cégek papírjai, így a reverziós hatás csupán a méretprémium egy másik megnyilvánulási formája. Más kritikák, például Kaul és Nimalendran [1990] vagy Conrad és Kaul [1993] a bid-ask marzsra hivatkoznak, mint torzító tényezőre. A bid-ask marzs a dealer piacokon lép fel mint az eladási és vásárlási ár különbsége. Ezzel a marzzsal az a probléma hogy megtévesztő (spuriózus) autokorrelációkat eredményezhet, amely különösen a kisebb kapitalizációjú, kevésbé likvid papírokat érinti. Állást foglalt a vitában Fama, a hatékony piacok elméletének egyik legelső megfogalmazója is. Fama [1997] szerint számos, reverziót dokumentáló cikk módszertani hiányosságoktól szenved, valamint bizonyos periódusokban nem túlreagálást, hanem alulreagálást lehet kimutatni. Egyszersmind azt állítja, hogy az ezekben a cikkekben feltárt jelenségek nem bizonyítják megfelelőképpen a befektetők irracionalitását. Egy 1996-os tanulmányban Fama és French úgy találják, hogy a De Bondt és Thaler, valamint Lakonishok et al. [1994] által dokumentált reverziók és anticiklikus stratégiák által eredményezett profitok megmagyarázhatók egy többtényezős egyensúlyi árazási modell (Multifactor Asset Pricing Model) segítségével, vagyis kockázati prémiumokon keresztül. De Bondt és Thaler [1990] amerikai elemzők prognózisait tesztelték egy, illetve két évre. Az eredmények azt mutatták, hogy az előrejelzett nyereségek sokkal volatilisebbek voltak a tényleges nyereségeknél, azt mutatva, hogy még a profi piaci szereplők is túlreagálnak bizonyos vállalati színtű pénzügyi változásokat. Lo és MacKinlay [1990] szerint az anticiklikus stratégiák a reverzió hiányában is jövedelmezők lehetnek. Pontosabban, olyan helyzeteket azonosítanak, amelyben egyes papírok árfolyamai gyorsabban reagálnak az információkra, mint más papíroké, egy késleltetett (lead-lag) hatást eredményezve ezáltal, amely kontrastratégiákkal kiaknázható. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1019

A világ tőkepiacain elvégzett empirikus vizsgálatok tehát túlnyomórészt igazolják, hogy az anomáliák a tőzsdék világában létező, regisztrálható jelenségek. Különböző tőzsdéken, különböző intenzitással, de általában megfigyelhető jelenségek, melyek okairól, magyarázó tényezőiről megoszlanak a vélemények. A szerzők egy csoportja a méretprémium jelenségével magyarázza a túlreagálást és az anomáliákat. Mások a kockázati prémium nem megfelelő „beárazásában”, illetve a portfóliók nem kellő diverzifikáltságában látják az anomáliák magyarázatát. Ezek a magyarázatok a döntéshozótól független, piaci tényezőkre vezetik vissza az anomáliákat. A technikai, módszertani törekvésektől sem mentes leegyszerűsített magyarázatok sorában üdítő színfoltként jelentkeztek olyan szerzők, akik a döntéshozóra, annak szubjektumára, szociológiai és pszichológiai meghatározottságára figyeltek. A hatékony piacok hipotézise szerint a „zajt” (az anomáliát) a nem racionális befektetők, nem tökéletes piacokon történő tranzakciói okozzák, azonban a racionális döntésektől való eltérések összesített hatása végső soron zérus. Ezzel szemben a pénzügyi viselkedéstan – a kilátáselméletből kiindulva – arra a következtetésre jutott, hogy az aktorok döntéseikben szisztematikusan eltérnek a tiszta racionalitástól (vagyis különböző, a tiszta racionalitásnak ellentmondó hüvelykujjszabályok, illetve előítéletek alapján döntenek), és ebből következően döntéseik következményeit nem lehet 0 várható értékű „fehér zajként” beépíteni a matematikai modellekbe. Habár a pénzügyi viselkedéstan eredményei kevéssé formalizálhatók, matematikailag igen nehezen kezelhetők, ám a megfigyelt, racionálistól eltérő magatartásmintáknak átfogó leíró elemzését adja, és ezáltal hasznos eszköztárat biztosít a további elemzések számára. A behavioral economics kiemelkedő képviselőjeként Kahneman–Tversky [1979] számos publikációval járult hozzá ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a hasznosságelvű döntéshozatal tarthatatlanságára, ami egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a döntéshozók igen gyakran nem a Neumann–Morgenstern axiómarendszernek, azaz nem a racionális magatartási axiómáknak megfelelően döntenek. A döntéshozó szubjektumát a valószínűségek szubjektív értékelésével (döntési súlyfüggvény) és az ún. értékfüggvény segítségével, azaz kettős függvénytranszformációval ágyazzák modelljükbe, melynek legfontosabb felismerései a hasznosságelmélet kritikájára épülnek. A kettős transzformációra azért van szükség, mert a döntéshozók nem racionálisak, azaz döntéseiket nem a bekövetkezési valószínűségek, illetve nem a hasznosság talaján hozzák. A hasznosságelméletben a korlátozott racionalitás kiindulópontjául szolgáló mindkét változót – bekövetkezési valószínűség és hasznosság – az egyének „eltorzítják”, ezért van szükség a transzformációra. A hipotetikus döntési súlyfüggvény azon alapul, hogy az egyéni döntéshozók hajlamosak arra, hogy a viszonylag kis valószínűséggel bekövetkező eseményeket túlbecsüljék, ugyanakkor a nagyobb bekövetkezési valószínűségek esetében biztosra Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1020


mennek. Ez azt jelenti, hogy a bekövetkezési valószínűségek nem kicsi és nem nagy tartományában – tehát tulajdonképpen majdnem minden bizonytalan döntési szituációban – a döntéshozók általában alulértékelnek. Ez azzal jár együtt, hogy a bekövetkezési valószínűségek jövőbeli állapotokhoz való hozzárendelése nem a hasznosságelvű döntéshozatal által feltételezett, klasszikus Kolmogorov-tételek alapján történik. Nem hisszük el, hogy bizonyos dolgok velünk is megtörténhetnek. A nem kellemes dolgok mindig másokkal történnek meg, legalábbis szeretjük ezt hinni magunkról. Ez persze nem egyeztethető össze a racionális magatartási axiómákkal sem. A transzformáció második lépése, a hasznosság egyéni értékké konvertálása, azon alapul, hogy az egyéni döntéshozók viszonyítási alapja a jelenlegi „status quo” és nem a „zero hasznosság” (endowment-effect). Ehhez képest értékelnek minden elmozdulást, amit egy új alternatíva okozhat. Ez éppen ezért lehet pozitív és negatív irányú. Megfigyelhető, hogy nyereségtartományokban a döntéshozók általában kockázatkerülők, ugyanakkor veszteségtartományban kockázatbaráttá válnak. Ez szintén nem felel meg sem a racionális magatartási axiómáknak, sem a hasznosságelvű döntéshozatal szabályainak. A transzformációk után, a döntési súlyfüggvény és az értékfüggvény ismerete mellett, már megkereshető az optimális alternatíva, ami egyben a maximális értéket is eredményezi a döntéshozó számára. Az egyének kockázatészlelési képessége és készsége rendkívüli heterogenitást mutat, ami megnehezíti az általánosítás lehetőségeit. Slovic [1987] kockázatészlelésre vonatkozó eredményeit felhasználva a behavioristák azt mutatták ki, hogy a befektetők bayesi értelemben gyenge döntéseket hoznak, vagyis nem veszik szigorúan figyelembe az apriori valószínűségeket, és nem vizsgálják felül kellő gyakorisággal és racionálisan meggyőződéseiket. A pénzügyi viselkedéstan tőkepiaci empirikus vizsgálatai azt igazolják, hogy a társtudományok megállapításai valóban alkalmazhatók a tőkepiacokon is a befektetői magatartásminták leírására. Ezekből a vizsgálatokból emelünk ki néhányat, amelyek az irracionális befektetői magatartást nem egyedi esetként regisztrálják. Barberis, Shleifer és Vishny [1996] modelljében az árfolyamok véletlen bolyongást követnek, azonban a befektetők, helytelenül, kétfajta árfolyamrendszert érzékelnek. Az A-val jelölt rendszerben, amelyet a befektetők gyakoribbnak érzékelnek, a hozamok gyakrabban előjelet váltanak, az árfolyam az átlaghoz visszahúzó. Amikor a befektetők az A rezsimet érzékelik, az árfolyam alulreagál, hiszen a befektetők úgy ítélik meg, hogy egy esetleges trend csupán átmeneti jellegű. A B verzióban, a valószínűtlenebbnek ítélt rezsimben, az azonos előjelű változásokat a piac trendként ismeri fel. Ezt a trendet ezután tömegesen követik a befektetők, az ár pedig túlreagál. Természetesen, mivel az árfolyam mögötti információk véletlen bolyongást követnek, ezért a ténylegesen bekövetkezett nyereség- és osztalékadatok alulmaradnak az árfolyamba beépítettekhez képest, így a hosszú távú hozamok korrigálódnak, a folyamat visszahúz az átlaghoz. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1021

Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az egyének a közelmúltbeli történéseket relatíve felülértékelik (lásd még Kahnemann–Tversky [1973] a miópia jelensége), befektetési stratégiájuk konzervatív, azaz lassan aktualizálják portfóliójukat, nem megfelelő gyorsasággal reagálnak az új információk megjelenésére. Daniel, Hirshleifer és Subramanyam [1997] eltérő hipotézisrendszerrel dolgozik. Ebben a modellben jól informált és nem informált befektetők szerepelnek a piacon. Az árfolyamokat az előbbiek határozzák meg. A jól informált befektetők túlzott önbizalommal rendelkeznek, ami természetesen azt eredményezi, hogy az érzékelt árfolyamjelzéseket túlzott mértékben extrapolálják. Az ún. self-attribution, az önteltség arra készteti a befektetőket, hogy hagyják figyelmen kívül azokat a jelzéseket, amelyek nincsenek összhangban saját korábbi elgondolásaikkal. A saját elemzés vagy információ nyomán létrejött ún. privát információra való túlreagálás és a nyilvános információra való alulreagálás miatt a hozamok rövid távon indokolatlan, irracionálisan erős lendületet kapnak. Hosszú távon azonban, ha a nyilvános információk elnyomják a magán jellegű információkat, akkor a hozamok terén visszatérés következik be. Reményeink szerint e rövid szakirodalmi tájékoztató rámutatott arra, hogy milyen szerteágazó magyarázatokkal tudnak az elméleti és empirikus megközelítések szolgálni. A racionalitás-felfogások ugyan eltérők, de a lehetséges magyarázatok minden oldalról azt látszanak alátámasztani, hogy a befektetők is emberek: eltérő informáltsággal, heterogén várakozásokkal, különböző kockázati attitűddel rendelkeznek. Nem érdektelen ezért annak vizsgálata, hogy az irracionalitás milyen mértékben magyarázható a fenti tényezőkkel és mennyiben játszik ebben szerepet a piac tökéletlen működése. Mindezek ismeretében egy empirikus vizsgálatot végeztünk a magyar tőkepiacon, amely arra keresi a magyarázatot, hogy regisztrálhatunk-e anomáliákat, illetve azok milyen okokra vezethetők vissza.

4. Az empirikus kutatáshoz felhasznált adatok A felhasznált adatok forrása a Budapesti Értéktőzsde weboldala (www.bet.hu) valamint a Reuters ügynökség által szolgáltatott idősorok.1 A számításokban záróárakat használtunk fel, ugyanis a szakirodalomban a záróárakat használják legtöbbször az ilyenfajta tanulmányokban. A záróárak mellett a releváns osztalékokra vonatkozó adatokat is beépítettük az elemzésbe. 1

Ezek az adatsorok korrigálják a tőkeváltozás (például részvényfelaprózás) okozta hirtelen árfolyamugrá-

sokat.


1022


A gyenge kereskedés és az adatok szinkronhiányának torzításait elkerülendő 9 értékpapírt választottunk ki (ezeket három darab 3 papírból álló portfólióba csoportosítottuk). A viszonylag alacsony számú papír kiválasztását az indokolta, hogy igyekeztünk minél hosszabb elemzési időszakot választani, hiszen az alkalmazott módszertant kifejezetten hosszú távú vizsgálatokra fejlesztették ki. A papírok a tőzsde „részvények A” kategóriájába tartoznak. Az elemzés időtávja: 1996. január 1.–2007. október 10. Az elemzésben a következő részvényeket használtuk Társaság

Szimbólum

Ágazat

Mol Nyrt.

MOL

OTP Nyrt.

OTP

Kőolaj- és földgázipar Bankszektor

Magyar Telekom Nyrt.

MTELEKOM

Távközlés

FOTEX Nyrt.

FOTEX

Kiskereskedelem

Egis NYrt.

EGIS

Gyógyszeripar

Richter Gedeon Nyrt.

RICHTER

Gyógyszeripar

Pannonplast Nyrt.

PPLAST

Műanyagipar

Danubius Hotels Nyrt.

DANUBIUS

Szállodaipar

Zwack Unicum Nyrt.

ZWACK

Italgyártás

A módszertan lényege, hogy 3+3 éves időszakon vizsgáljuk a „nyertes” és „vesztes” portfoliók teljesítményét, ami az említett 12 éves időtáv tekintetében azt jelenti, hogy két különálló futtatást végzünk a következőképpen. Az egyiknél 1996-tól 1998ig tart a Formálási Periódus (FP), 1999–2001-ig a Teszt-Periódus (TP), a másik futtatásban 2001–2003-ig tart a Formálási Periódus, 2004–2007-ig pedig a TesztPeriódus. Jól látható, hogy De Bondt–Thaler [1985] tanulmányához hasonlóan itt is egymást nem átfedő időszakokra végeztük a vizsgálatot, elejét véve annak, hogy azonos hatások kerüljenek be két független tesztelésbe. Természetesen a „nyertes” és „vesztes” portfóliók összetétele a két futtatás alkalmával eltérő, hiszen mások lesznek a „nyerő”, illetve a „vesztes” részvények. A tanulmányban heti logaritmikus hozamokat (loghozamokat) használtunk az osztalékok hatását is figyelembe véve, hiszen a BUX-index, amelyhez a későbbiekben a hozamokat viszonyítjuk, úgyszintén tartalmazza az osztalékfizetés hatását.

⎡ Pj ,t + Dt ⎤ R j ,t =ln ⎢ ⎥, ⎢⎣ Pj ,t −1 ⎥⎦ Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

/1/


1023

ahol Rj,t = a j papír hozama t időszakban (héten), Pj,t = a j papír árfolyama a t időszakban (héten), Pj,t–1 = a j papír árfolyama a t–1 időszakban (héten), Dt = a t időszakban kifizetett egy részvényre jutó osztalék (Dividend per Share – DPS). Az osztalékokat a kifizetett időpontban (pay date) és nem a bejelentés időpontjában (announcement date) vettük figyelembe. Ezenfelül az osztalékot mindig a kifizetés napját követő legelső heti hozam kiszámításánál vettük figyelembe. A többlethozamok kiszámítására a BUX-indexet használjuk, ezt tekintjük a piaci portfolió helyettesítőjének (proxijának). Az index esetén is napi loghozamokat számolunk, ezekhez viszonyítjuk az egyedi papírok loghozamait. A többlethozamok számítási módja a következő:

ERjt=Rjt–Rmt ,

/2/

ahol Rjt és Rmt a j papír, m a piac (BUX) hozamát jelentik t időpontban. Fontos megjegyezni, hogy De Bondt és Thaler [1985] szerint a reverziókra vonatkozó eredményeket nem befolyásolja az, hogy az egyedi loghozamot közvetlenül a piaci hozamhoz viszonyítva kapjuk a többlethozamot, vagy pedig valamilyen CAPM-alapú többlethozam-mérőeszközt alkalmazunk, mint amilyen például a Jensen-féle alfa. Brown és Warner [1980] is megerősíti, hogy bonyolult várhatóhozam-modellek kevésszer adnak megbízhatóbb eredményt, mint az egyszerű többlethozam-modellek. Emellett amiatt is döntöttünk a CAPM-alapú elvárt hozamok alkalmazása ellen, mert a magyar piacon végzett tanulmányok (például Andor et al. [1999], illetve Varga– Rappai [2002]) nem mutatták ki minden kétséget kizáróan a CAPM érvényességét.2 A loghozamok mindenképpen előnyösebbnek tekinthetők az aritmetikai hozamoknál mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Az elméleti megalapozottság tekintetében ezeket a hozamokat additív tulajdonságuk teszi alkalmassá. Gyakorlati szempontból az is hasznos, hogy a loghozamok legtöbbször, a normális eloszlást jobban megközelítő eloszlást követnek, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy segítségükkel lineáris regressziókat vagy Student-féle teszteket hajtsanak végre. Emellett a szakirodalom is többnyire a loghozamokat használja a reverziós tesztekben. A kumulált többlethozamok (cumulative excess return – CER) értékpapíronként kalkuláltuk: T

CER j = ∑ ER jt ,

/3/

t =1

2 Az értékpapírok hozamának lineáris regressziói a piaci hozamra (karakter egyenes) igen alacsony determinációs együtthatókkal (R2 ) bírnak.


1024


ahol T a kereskedési napok száma az illető papír tekintetében a formálási periódusban. Tehát a MOL kumulált többlethozamait úgy kaptuk az első képzési időszakban, hogy 1996. január 1-jétől 1998. december 31-ig az összes heti többlethozamát összeadtuk. Ezután a papírokat a CER csökkenő sorrendjében soroltuk és ez képezte a nyertes, illetve vesztes portfóliók képzésének alapját. Az adatok feldolgozására a statisztikai elemzésre alkalmas Analysis ToolPak és Analyse-It menürendszerrel kibővített MS EXCEL leíró és következtetéses statisztikai eszközeit használtuk.

5. A kutatás megfogalmazott hipotézisei és alkalmazott módszerei A kutatás alapvető hipotézise, hogy létezik egy reverziós hatás (visszarendeződés) az abnormális hozamokban a vizsgált időtávon. Minthogy a hozameloszlások jelen esetben is kissé eltávolodnak a normális eloszlástól ezért nem elégszünk meg a Student-féle t teszt alkalmazásával, hanem nemparaméteres tesztet is végrehajtunk. Mind a Student-, mind a nemparaméteres tesztek esetén akkor igazolódik a reverziós hipotézis, ha a nyertes portfólióknál az abnormális hozamok szignifikánsan csökkenek, a vesztesek esetén pedig szignifikánsan növekednek a tesztelési periódusban, olyannyira, hogy a korábbi vesztes portfóliók túlteljesítik a korábbi nyerteseket. Ilyenkor lehetőség nyílik az ún. kontrastratégiák vagy anticiklikus stratégiák alkalmazására (contrarian strategy), melynek lényege a nyertes portfólió rövidre eladása és a hosszú pozíció felvétele a „vesztes” portfólióban. Amennyiben a tesztperiódusban kivonjuk a vesztes portfólió teljesítményéből a nyertes portfóliójét és az eredmény szignifikánsan pozitív, akkor beszélhetünk a reverziós jelenség igazolódásáról. Ez az alkalmazott statisztikai próbák tekintetében azt jelenti, hogy a kontraprofit lehetőségét teszteljük: amennyiben létezik reverzió, akkor elvethető a nulla mértékű különbség hipotézise egyoldalú ellenhipotézis ellenében. A következő hipotézisrendszer teszteléséről van tehát szó. H0: A kumulált többlethozamok átlaga mindkét periódusban, a vesztes és nyertes portfóliók esetében is megegyezik; H1: A vesztes portfólió átlaghozama tesztperiódusban meghaladja a nyertes portfóliójáét. Amelyet formálisan felírva:

H 0 : CER (nyertes ) − CER(vesztes ) = 0 H1 : CER(vesztes ) − CER (nyertes ) > 0 Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

,

/4/


1025

ahol CER -el az átlagos kumulatív többlethozamot jelöltük. A következő fázisban nemparaméteres eszközökkel is meg kell vizsgálni, hogy szignifikáns nyereségekhez vezethetnek-e az anticiklikus stratégiák. Erre a Mann–Whitney-féle U-tesztet alkalmazzuk, melynek próbafüggvénye a következő:

U = n1 n 2 +

n1 (n1 + 1) − R1 , 2

/5/

ahol n1 és n2 a két minta nagysága, R1 pedig egy köztes változó, amelyet a következőképpen számolhatunk ki: a két mintát együtt rangsoroljuk, vagyis csoporttól függetlenül készítjük el a rangszámokat a mintaelemek nagysága szerint. Egyenlő adatok esetén korrigálunk a rangszámok átlagával (a kapott rangszámokat kapcsolt rangoknak nevezzük). Végül csoportonként külön-külön összeadjuk a rangszámokat (elég az egyiket, például a kisebb elemszámú csoportét). Ha igaz a nullhipotézis, a két rangszámösszeg közel egyforma lesz. Minél nagyobb a két rangszámösszeg közötti eltérés, annál inkább gondolhatunk arra, hogy az egyik populációban eleve nagyobb értékek vannak, mint a másikban.

6. A kutatás legfontosabb eredményei A leíró statisztikai következtetéseinket a Függelék F2. táblázata alapján fogalmaztuk meg, amely az általunk vizsgált négy portfólió néhány paraméterét tükrözi. A négy portfólió onnan származik, hogy a két futtatási időtáv alatt a nyertes, illetve vesztes portfóliók adatait gyűjtöttük össze. A hozamadatok általunk legfontosabbnak tartott vonása azok normális eloszlásának vizsgálata, hiszen ez határozza meg, hogy a Student-tesztet egyedül, vagy csak nemparaméteres tesztekkel együtt tudjuk alkalmazni a reverziós hatás és az erre alapuló stratégiák tesztelésére. Minthogy a Bera–Jarque-próba az általunk már feltüntetett csúcsosság- és aszimmetriaértékeket használja fel, a Kolmogorov–Szmirnov-féle általánosabb illeszkedési próba alkalmazása mellett döntöttünk. Megjegyezzük, hogy az egyéni értékpapírok esetén a hozamok eltérése a normális eloszlástól hangsúlyozottabb. A Kolmogorov– Szmirnov próbafüggvény-értékekből, az aszimmetria (skewness) és csúcsosság (kurtosis) együtthatóiból kiderül, hogy a többlethozamok eléggé eltávolodnak a normális eloszlástól.


1026


A Kolmogorov–Szmirnov-próba értékei, valamint a ferdeség és csúcsosság továbbra is eltávolodást mutatnak a normális eloszlástól, jóllehet sokkal kisebb mértékben, mint az egyedi napi hozamok esetén, hiszen a kumulált hozamokban már megnyilvánul a centrális határeloszlás tételének hatásaként a közeledés a normalitáshoz. Ezeket az eredményeket mutatja a Függelék F2. táblázata.

6.1. Nyertes és vesztes portfóliók kiválasztása Ugyancsak a leíró statisztikák alapján történt a portfóliók rangsorolása és implicite a nyertes és vesztes portfóliók kiválasztása. A Függelék F1. táblázata mutatja a legjobban, illetve a legrosszabbul teljesítő három értékpapír kiválasztását a 3+3 éves időszakokban. Megfigyelhető a hagyományos „blue chip” értékpapírok kiemelkedése, a nyertesek között találjuk az MOL-, a ZWACK-, a MTELEKOM- és az OTP-részvényeket, bár a két eltérő tesztperiódus között jelentős eltérések tapasztalhatók. A vesztes portfóliók összetétele stabilabbnak mondható, hiszen mindkét periódusban megtalálhatjuk benne a PPLAST-ot és az EGIS-t. Még a statisztikai tesztelést megelőzően is jól látható az átlaghoz visszahúzás (mean reversion) jelensége, ami abban nyilvánul meg, hogy a vesztes portfóliók átlaghozama növekszik, a nyerteseké pedig csökken.

6.2. A hipotézisrendszer tesztelésének eredménye A következőkben a reverziós nullhipotézist értékeljük ki. A Student-féle t-teszt, amely a többlethozamok átlagának egyenlőségére vonatkozik, és ezáltal a nulla mértékű kontraprofitra, egy ún. „egymintás várható érték teszt”, és a Mann–Whitneyteszt eredményei (Függelék F3. táblázat) alátámasztják ezt az eredményt, vagyis a nyertes és vesztes portfoliók esetében egyaránt elvethető a nullhipotézis a reverzió alternatívájának javára. Fontos kiemelni, hogy mindkét teszt esetén mindig a megfelelő egyoldalú alternatív hipotézist fogalmazzuk meg: azt, hogy a vesztesek többlethozama meghaladja a nyertesekét a tesztelési időszakban. A 1. és 2. ábrákon grafikusan is szemléltetjük az igen erős reverziós hatást. Az ábrákon a korábbi nyertes, illetve vesztes portfóliók teljesítménye rajzolódik ki. Igen jól látható amint az elemzési időszak növekedésével a volt vesztesek egyre nagyobb mértékben teljesítik túl a volt nyerteseket, hasonlóan ahhoz, amit a De Bondt–Thaler [1985] szerzőpáros állapított meg az amerikai piacon. Összességében tehát egy igen erős reverzió következik be, a vesztesek túlteljesítik a nyerteseket.



1027

1. ábra. A reverzió jelensége az 1999 és 2001 közötti tesztperiódusban

CER 0,2 0,1 0 -0,1 -0,2 -0,3 -0,4 -0,5

Pnyertes

-0,6

Pvesztes

-0,7 -0,8 Forrás: Saját számítás REUTERS-adatok alapján. 2. ábra. A reverzió jelensége a 2004 és 2007 közötti tesztperiódusban

CER 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3

Pnyertes

Pvesztes

0,2 0,1 0 -0,1 -0,2 -0,3 Forrás: Saját számítás REUTERS-adatok alapján.

7. Következtetések A tanulmányban a tőzsdei anomáliák és azok lehetséges magyarázatainak szakirodalmi összefoglalását követően egy sajátos anomália csoport, a reverzió és lendület jelenségének kutatására került sor egy meghatározott időtávon a Budapesti Érték-


1028


tőzsde likvidebb, nagyobb kapitalizációjú részvényeiből alkotott portfóliók segítségével. Következtetéseink két területen bírnak relevanciával: először is maga a reverziós jelenség jelenlétére voltunk kíváncsiak, melynek alapját feltehetőleg a befektetők túlreagálása képezi, másodszor pedig arra, hogy milyen kereskedési stratégiákkal lehetséges a reverzió és lendület kiaknázása. Az első területen az eredményeink azt mutatják, hogy igen erős reverziós jelenségről beszélhetünk, legalábbis az elemzett időtávon. Az elemzett időtávot fontos hangsúlyozni, eredményeink ugyanis érzékenyek lehetnek az időszak megválasztására. Nyilvánvalóan anticiklikus stratégiát tudunk építeni „long vesztes – short nyertes” módszerrel, hiszen a tesztelési periódusban a „nyertes” portfólió átlaghozamai a veszteséi alá csökkenek. Az összes portfóliót tekintve ki kell emelni, hogy hosszabb távon az átlaghoz való visszahúzás tapasztalható, ami ezen a 3 éves időhorizonton reverziós jelenségként, rövidebb időtávon azonban feltehetőleg lendület (momentum) jelenségként nyilvánul meg. Ami tehát a javasolható kereskedési stratégiát illeti, nem állíthatjuk ezen információk birtokában, hogy egy újabb technikai elemzési mutatót fejlesztettünk ki, azonban ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy az abnormális hozamok meglehetősen tartósak. A vesztes papírok hosszabb távon egy bizonyos időszak elteltével átlagosan túlteljesítik a nyerteseket, melynek egyik magyarázata éppen a pénzügyi viselkedéstanban igen gyakran hivatkozott mentális könyvelés (mental accounting) lehet, melynek során a befektetők nemcsak a nyereségeket illetve veszteségeket mérik külön mércével, hanem a nyertes és vesztes értékpapírokat minden jel szerint tartósan külön kategóriaként „skatulyázzák be”, túlreagálva például a vesztes papírokról érkező pesszimistább híreket.

8. A jövőbeli kutatás irányai Hosszabb idősorok (15–20 év) segítségével tisztázni kellene, hogy valóban létezik-e a momentumreverzió-mintázat a hozamokban. Természetesen az is különös érdeklődésre tarthat számot, hogy a kontra-, avagy anticiklikus stratégiák gazdaságilag mennyire szignifikáns nyereségekhez vezethetnek. Ugyanis csak a gazdaságilag és nem csupán statisztikailag szignifikáns profitok esetén állapíthatjuk meg a hatékony piacok elméletének nem teljesülését. Ehhez a jövőben az árfolyamnyereség-adó és a különböző tranzakciós költségek hatását is vizsgálni kellene, továbbá figyelembe kellene venni azt, hogy mind a momentum-, mind a kontrastratégiák esetén a rövidre eladás számszerűsítésekor a határidős (futures) árfolyamokat kell használni, legalábbis azon papírok és lejáratok esetén, amelyek a tényleges kereskedésben szereStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1029

pelnek. A momentum- és reverziójelenség okaira is kell fényt deríteni. Azonosítani kell azokat a többletkockázatokat (vagy a kockázati prémium időbeli változását), amelyek a hatékony piacok és a kockázathozam-optimalizálás szempontjából, vagy a befektetők irracionális döntései oldaláról tudnák magyarázni a jelenséget.

Függelék F1. táblázat Az elemzett részvényekből alkotott portfóliók

PORTFOLIOK 1996–2001 mtel zwack mol

1996-98 1996-98 1996-98 ATLAG

NYERTES PORTFOLIO 0,455728 0,390516 0,124866 0,323703

1999-01 1999-01 1999-01 ATLAG

-0,93612 -0,16501 -0,84394 -0,64836

otp danubius richter

1996-98 1996-98 1996-98 ATLAG

KOZEPSO PORTFOLIO 0,11134 -0,26653 -0,39056 -0,18192

1999-01 1999-01 1999-01 ATLAG

0,180058 -0,14516 0,077932 0,037609

egis pplast fotex

1996-98 1996-98 1996-98 ATLAG

VESZTES PORTFOLIO -0,90816 -1,02333 -1,19786 -1,04312

1999-01 1999-01 1999-01 ATLAG

0,363647 -0,52188 0,175794 0,005854

otp mol danubius

zwack richter fotex

egis mtel pplast

PORTFOLIOK 2002-2007 NYERTES PORTFOLIO 2002-2004 0,552597 2005-2007 2002-2004 0,310787 2005-2007 2002-2004 0,155445 2005-2007 ATLAG 0,33961 ATLAG KOZEPSO PORTFOLIO 2002-2004 0,013473 2005-2007 2002-2004 -0,09106 2005-2007 2002-2004 -0,22487 2005-2007 ATLAG -0,10082 ATLAG VESZTES PORTFOLIO 2002-2004 -0,32016 2005-2007 2002-2004 -0,49568 2005-2007 2002-2004 -1,08126 2005-2007 ATLAG -0,63237 ATLAG

Forrás: Saját számítás REUTERS-adatok alapján.


-0,08834 -0,02987 0,06137 -0,01895 0,373932 -0,21382 0,868436 0,34285 -0,26118 -0,1137 1,335994 0,32037

1030


F2. táblázat A kumulált többlethozamok leíró statisztikái

Pnyertes (1999-2001)

Pvesztes (1999-2001)

Pnyertes (2004-2007)

Pvesztes (2004-2007)

Mean 95% CI SE

-0,08 -0,09 0,00

-0,04 -0,06 0,01

-0,08 -0,09 0,00

0,07 0,06 0,00

Variance SD 95% CI

0,01 0,07 0,07

0,02 0,15 0,14

0,01 0,07 0,07

0,01 0,10 0,10

CV

-0,91

-3,32

-0,91

1,44

Skewness Kurtosis

-0,82 -0,27

-0,58 -1,15

-0,82 -0,27

0,81 0,89

3,96 < 0.01

6,22 < 0.01

3,96 < 0.01

4,24 < 0.01

Kolmogorov–Smirnov D p


A reverzió tesztje:

H 0 : CER (nyertes ) − CER(vesztes ) = 0 H1 : CER(vesztes ) − CER (nyertes ) > 0 F3. táblázat Az anticiklikus stratégiák nyereségessége

Student T teszt

P vesztes –

P vesztes –

P nyertes

P nyertes

(96-01)

(02-07)

Mean 95% CI

0,31 0,29

0,14 0,13

SE

0,01

0,00

t statistic DF

24,93 771,00

32,87 771,00

1-tailed p

<0,01

<0,01

Mann–Whitney U-teszt

Median difference 95.0% CI Mann-Whitney's statistic

P vesztes –

P vesztes –

P nyertes

P nyertes

(96-01)

(02-07)

-0,29 −∞

-0,15 −∞

512359,00

458768,00

Z statistic

-24,47

1-tailed p

<0,01

-25,73 0,00 <0,01




1031

Irodalom ANDOR GY. – ORMOS M. – SZABÓ B. [1999]: Empirical tests of capital asset pricing model (capm) in the Hungarian capital market. Periodica polytechnica ser. Soc. Man. Sci. 7. évf. 1. sz. 47–61. old. ARIEL, R. A. [1987]: A monthly effect in stock returns. Journal of Financial Economics. 38. évf. 18. sz. 161–174. old. BANZ, R. [1981]: The relationship between return and market value of common stock. Journal of Financial Economics. 32. évf. 3–18. old. BARBERIS, A. – SHLEIFER, A. – VISHNY, R. [1998]: A model of investor sentiment. Journal of Financial Economics. 49. évf. 307–343. old. BASU, S. [1977]: Investment performance of common stocks in relation to their price-earning ratios: a test of the efficient market hypothesis. The Journal of Finance. 32. évf. 3. sz. 663–682. old. BROUWER, I. – VAN DER PUT, J. – VELD, C. [1997]: Contrarian investment strategies in a European context. Journal of Business Finance & Accounting. 24. évf. 306–386. old. BROWN S. J. – WARNER J. B. [1980]: Measuring security price performance, Journal of Financial Economics. 31. évf. 8. sz. 205–225. old. CLARE, A. – THOMAS, S. [1995]: The overreaction hypothesis and the UK stock market. Journal of Business Finance and Accounting. 22. évf. 7. sz. 961–973. old. CONRAD, J. – KAUL, G. [1993]: Long-term overreaction or biases in computed returns? Journal of Finance. 48. évf. 1. sz. 39–63. old. DANIEL, K. – HIRSHLEIFER, D. – SUBRAHMANYAM, A. [1997]: A theory of overconfidence, selfattribution, and security market under- and over-reactions. Munkaanyag. DE BONDT W. F. M. – THALER R., H. [1990]: Do security analysts overreact? The American Economic Review. 80. évf. 2. sz. 52–57. DE BONDT, W. F. M. – THALER R. H. [1985]: Does the stock market overreact? Journal of Finance. 40. évf. 3. sz. 793–808. old. FAMA, E. F. – FRENCH, K. R. [1992]: The cross-section of expected stock returns, Journal of Finance. 47. évf. 2. sz. 427–465. old. FAMA, E. F. – FRENCH, K. R. [1996]: Multifactor explanations of asset pricing anomalies. Journal of Finance. 51. évf. 1. sz. 55–84. old. FAMA, E. F. [1997]: Market efficiency, long-term returns, and behavioral finance. Munkaanyag. Chicago. GIBBONS MR. – HESS P. [1981]: Day of the week effects and asset returns. The Journal of Business. 54. évf. 579–596. old. KAHNEMAN, D. – TVERSKY, A. [1973]: On the psychology of prediction. Psychological Review. 80, évf. 1. sz. 237–251. old. KAHNEMAN, D. – TVERSKY, A. [1979]: Prospect theory: an analysis of decision under risk. Econometrica. 47. évf. 2. sz. 263–291. old. KAUL, G. – NIMALENDRAN, M. [1990]: Price reversal: bid-ask errors or market overreaction? Journal of Financial Economics. 28. évf 1. sz. 67–93. old. KEIM, D. [1983]: Size related anomalies and stock returns seasonality: further empirical evidence. Journal of Financial Economics. 21. évf. 1. sz. 13–32. old.


1032

Nagy—Ulbert: Tôkepiaci anomáliák

KENDALL, M. [1953]: The analysis of economic time series. Journal of the Royal Statistical Society, Series A. 96 . évf. 1. sz. 11–25. old. LAKONISHOK, J. – SHLEIFER, A. – VISHNY, R. [1994]: Contrarian investment, extrapolation, and risk. Journal of Finance. 49. évf. 6. sz. 1541–1578. old. LO, A. W. – MACKINLAY, A. C. [1990]: When are contrarian profits due to market overreaction? Review of Financial Studies. 54. évf. 3. sz. 175–205. old. LOUGHRAN, J. – RITTER, J. [1996]: Long-term market overreaction: the effect of low-priced stocks. The Journal of Finance. 51. évf. 5. sz. 1959–1970. old. POTERBA, J. M. – SUMMERS, L. H. [1988]: Mean reversion in stock prices. Journal of Financial Economics. 39. évf. 1. sz. 27–59. old. REINGANUM, M. [1981]: Misspecification of capital asset pricing: empirical anomalies based on earnings’ yields and market values. Journal of Financial Economics. 32. évf. 1. sz. 19–46. old. RITTER, J. [1988]: The buying and selling behavior of individual investors at the turn of the year. The Journal of Finance. 43. évf. 5. sz. 701–718. old. SAMUELSON P. A. [1965]: Proof that properly anticipated prices fluctuate randomly. Industrial Management Review. 6. évf. 1. sz. 41–90. old. SLOVIC, P. [1987]: Kockázatészlelés. (Ford.: Englander Tibor) Pszichológia. 7. évf. 4. sz. 455–468. old. ULBERT ET AL. [2000]: Az ötfázisú tőzsdemodell. Bankszemle. 44. évf. 3. sz. 44–59. old. VARGA J. – RAPPAI G. [2002]: Heteroscedasticity and efficient estimates of Beta. Hungarian Statistical Review. Special Number 7. 127–137. old. ZAROWIN, P. [1990]: Size, seasonality, and stock market overreaction. Journal of Financial and Quantitative Analysis. 25. évf. 1. sz. 113–125. old.

Summary One of the most influential financial paradigms of the last century is the Efficient Market Hypotheses (EMH) formulated by Eugene Fama and described by random walk and martingale models. However, during the last decades several so-called market anomalies have been uncovered one of them is the so-called reversal and momentum effect. This paper tests the reversal and momentum hypothesis on the Budapest Stock Exchange. After reviewing some theoretical and empirical results from the field we describe the methodology and data used. Our main conclusion is that on this market and on the analysed period a rather strong reversion effect can be documented and exploited through contrarian strategies, and in the long run it is possible that prices follow a mean reverting process.


A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés* Kelemen Nóra, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

Kollár Beáta, a KSH titkára E-mail: beata.kollá[email protected]

Az elmúlt évtizedek során számos módszer és javaslat fogalmazódott meg a tudásalapú gazdasági és társadalmi haladás elősegítésére, melynek útja az oktatási rendszer átalakítása és a kutatás-fejlesztés erősítése. Az oktatásnak a gazdaságban kiemelkedő szerepe van, hiszen egyrészt megalapozza a munkaerő-piacon történő elhelyezkedést, továbbá hosszabb távon, az egész ország gazdasági és társadalmi fejlődésére döntő mértékben hatással van. Az iskolázottság a munkaerőpiaci helyzet megítélése szempontjából az egyik legkritikusabb tényező. Az 1990-es években végbement felsőoktatási expanzió, továbbá az oktatási rendszerben lezajlott strukturális változások alapjaiban változtatták meg a népesség iskolázottságát, a továbbtanulási elképzeléseket és ezzel összefüggésben a fiatal pályakezdők munkaerőpiaci helyzetét. A kutatás-fejlesztés terén pedig ún. keretprogramokban határozták meg a közösségi szintű kutatásfejlesztés kialakítását a versenyképesség javítása érdekében. Magyarország az EU tagállamaként aktívan részt vesz ezen programok megvalósításában, így az oktatási és képzés területét érintő változások nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő fontosságúak.

TÁRGYSZÓ: Oktatásstatisztika. Nemzetközi elemzések, összehasonlítások.

* A dolgozat a Magyar Statisztikai Társaság 2006. évi Keleti Károly-pályázatán harmadik helyezést elért munka kissé módosított változata.


1034

Kelemen Nóra — Kollár Beáta

A második világháborút követően a megerősödött gazdasági hatalmak (például

Dél-Korea) valamennyien az innováció látványos előtérbe állításával, és az oktatás ugrásszerű fejlesztésével érték el kimagasló fejlődési eredményeiket. A XX. század végéhez közeledve az oktatás, a tudományos kutatás és az innováció együttesen a gazdasági növekedés kulcstényezőjévé váltak. A tudás megszerzését és fejlesztését fontosnak tartó hosszú távú trend a XXI. század első évtizedében tovább folytatódott. Ebben a közegben hatalmas tömegű ismeret, a társadalom és a gazdaság fejlődését segítő tudás halmozódott fel, amely közelebb visz a természet, a társadalom és az ember megismeréséhez.1 Magyarországot területileg és a népesség számát tekintve egyaránt a viszonylag kis országok közé sorolják, ahol a nemzetközi hatások az ország gazdaságának „nyitottsága” miatt hatványozottabban vannak jelen. Az ország geopolitikai elhelyezkedése, a lakosság nagysága, a természeti erőforrások korlátozottsága, a piac szerény terjedelme mind-mind olyan tényezők, amelyek egyre fontosabbá teszik a tudást az ország fejlődésében, valamint a hatékony részvételt a nemzetközi környezetben.

1. Oktatás A rendszerváltozás után, a piacgazdaságra való áttéréssel, a jelentős szerkezeti átalakulással, az információs társadalom és a kommunikációs technológia folyamatos fejlődésével a vállalatok közötti verseny is rendkívül kiélezetté válik. Ebben jelentős szerepe van a képzett munkaerőnek. Nemzetközi szempontból is igaz ez, hiszen amikor egy vállalat más országban telephely létrehozásáról dönt, költségei és technológiai igényei tükrében a munkaerő képzettségét is figyelembe veszi.

1.1. Az oktatás funkciója és jelentősége Az oktatásnak a gazdaságban kiemelkedő szerepe van, hiszen egyrészt megalapozza a munkaerőpiacra való belépést, másrészt, hosszabb távon, az egész ország fej1 Az 1960-as, 1970-es években a tudomány világában meghatározóvá lett egy csoport, melynek tagjai „Római Klub” néven nevezték magukat. (Ez az ún. Meadows-jelentés a „növekedés határai”-ról.) Azon a véleményen voltak e témát tekintve, hogy a középtávú periódusokat alapul véve rendre feleződik az az időhorizont, ami alatt az emberiség rendelkezésére álló tudásvagyon megduplázódik.


A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés

1035

lődésére döntő mértékben hatással van. „Nemzetközi és hazai elemzések egyaránt azt mutatták az elmúlt években, hogy azoknak az országoknak sikerült a gazdasági növekedésben felzárkózni a korábban évtizedeken át előttük járókhoz, amelyek egy viszonylag hosszú távú és anyagiakban, valamint időben ráfordításigényes beruházást, az oktatási célra fordítottat előtérbe helyezték.” (Nyitrainé [2001]) Az oktatás funkcióját többféleképpen közelíthetjük meg. „Az oktatási rendszer egyik alapfunkciója, hogy a fiataloknak a gazdaságilag aktív életszakaszára való felkészítéséhez hozzájáruljon. Az oktatás nem egyedül felelős ebben, hiszen a család, a média, a foglalkoztatáspolitika szerepvállalása sem kérdőjelezhető meg, de kiemelten felelősek a szakiskolák, az érettségi utáni képzést folytató intézmények, a főiskolák és az egyetemek, amelyek elvégzése után a fiatalok jelentős hányada el kíván helyezkedni.” (Halász–Lannert [2003]) Nemzetgazdasági szempontból, az oktatás fő funkciója, hogy hozzájáruljon – a „humán tőke” segítségével – a gazdasági növekedéshez. Az iskolázottság jelentőségének növekedését az ún. oktatásügyi közvélemény kutatások eredményeivel is alátámaszthatjuk (Halász–Lannert [2003]). „Az életben manapság csak az az ember boldogulhat igazán, aki iskolázott” állítással 1990-ben a válaszadók mintegy 36 százaléka értett egyet, míg 62 százalékuk azon a véleményen volt, hogy „A tehetséges ember ma is boldogul az életben, még akkor is ha nem iskolázott.” Ez az arány 2005-re jelentősen megváltozott. A válaszadók 47 százaléka gondolta úgy, hogy az iskolázottság számít, míg a válaszadók fele szerint a tehetség jelenti a boldogulás alapját.

1.2. Az iskolázottság szerepe a gazdaságban A munkaerő-piaci elhelyezkedés önmagában nem nyújt biztonságot, számos olyan tényező befolyásolja, mint az iskolázottság, a jövedelem, a tapasztalat, a tudás és nem utolsósorban a vágyaink. Ezek közül a legalapvetőbb az iskolázottság, amely a munkaerő-piaci helyzet megítélése szempontjából a legkritikusabb tényező. Szerepének fokozatos felértékelődésével jelentősége is megváltozott az elmúlt évtizedben. Elterjedt az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) szemlélete, de megemlíthetnénk akár a tudás szerepének növekedését, a tudás alapú gazdaságra törekvést is, amelyet az ún. Lisszabon-stratégiaként emlegetett célkitűzés foglal magába. Erről 2000 tavaszán az Európai Tanács lisszaboni ülésén állapodtak meg, melynek értelmében az EU ezt a stratégiai célt tűzte ki: „…következő évtizedre: a világ legdinamikusabb és versenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval, valamint a környezet iránti tisztelettel.” (EU [2004]) Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1036


Az oktatási rendszerben lezajlott strukturális változásoknak, illetve az expanziónak köszönhetően az élveszületések számának csökkenése ellenére folyamatosan nőtt a beiskolázások, és így a végzettek száma. Ez részben gazdasági tényezőkkel magyarázható, hiszen az 1989-90-es években lezajlott politikai, gazdasági változások következményeként „megjelenő” munkanélküliség, valamint az attól való félelem a társadalom idősebb csoportjait is rákényszerítette, hogy felismerjék a továbbtanulás, az iskolázottság jelentőségét. Ennek hatására meglehetősen gyakorivá vált az oktatásba való visszalépés. A munkakínálat növekedésével párhuzamosan a munka kereslete is átalakult, hiszen keresettebbek lettek a magasan képzett munkavállalók, illetve az alacsonyabb végzettségűek iránti igény jelentős mértékben lecsökkent. Az általános tendencia keretei között azonban rések is keletkeztek, mivel a felsőoktatás felé eltolódó oktatási rendszer több fontos, szakmunkás végzettséget igénylő területen a gazdasági növekedést gátló szakemberhiányt eredményezett. Az iskolai végzettség mind egyéni, mind társadalmi, gazdasági méretekben egyaránt rendkívül fontos szerepet tölt be. Az egyén szempontjából a képzettség jelentőségét az adja, hogy lehetővé teszi számára a munkaerőpiacon egy adott pozíció megszerzését. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabban képzett valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem válik munkanélkülivé, azonban ha az elmúlt néhány évre visszatekintünk, megdőlni látszik ez a feltevés.

1.3. A magyar oktatási rendszer A magyarországi oktatási rendszer az elmúlt évtizedekben alapos átalakuláson ment át. A tankötelezettséget 16 évről 18 évre emelték, továbbá 1990-ben bevezették a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi képzési formát, valamint 1998-ban megindult az Akkreditált Iskolarendszerű Felsőfokú Szakképesítés elnevezésű program (röviden AIFSZ, 2002-től felsőfokú szakképzés). A költségtérítéses, illetve a nem nappali képzési formák megjelenésével és elterjedésével a felsőoktatásban gyökeres változások mentek végbe. Ezen szerkezeti változásoknak az elsődleges célja a munkaerőpiaci elhelyezkedés elősegítése és/vagy a továbbtanulás megkönnyítése, ösztönzése. Sajnos azonban ez a lényegében helyesnek tűnő cél a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Oktatási rendszerünk szintenként szerveződik, az óvodai szinttől kezdve, az alap-, a közép- és a felsőfokú szinteken át, amelyet egy nemzetközi szabvány szerinti osztályozási rendszer részletez, az ún. ISCED (International Standard Classification of Education) rendszer (Halász–Lannert [2003]). Egyes szintjeit az életkor függvényében az 1. ábra mutatja. Az 1990-es években három fő tendencia figyelhető meg. A legfontosabb a felsőoktatási expanzió (az iskolai tanulólétszám növekedése), amely az oktatásban lezajló folyamatokat jellemezte. Emellett folyamatosan erősödött az élethosszig tartó tanuStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1037


lás szerepe, valamint előtérbe került a felnőttképzés. Az élethosszig tartó tanulás körébe beletartozik mindenfajta tanulási tevékenység, attól függetlenül, hogy az milyen formában történik, továbbá amelynek célja új ismeretek szerzése, illetve készségek fejlesztése. A formális, azaz az iskolarendszerű képzés az oktatási intézményekben zajló képzés, amelynek eredménye valamilyen képesítést igazoló oklevél, bizonyítvány, diploma. A nem formális, azaz az iskolarendszeren kívüli képzés többnyire kiegészítése az iskolarendszerű képzéseknek (például tanfolyamok, magánórák, munkahelyi oktatás stb.). Igénybevételének célja elsődlegesen a magasabb képzettség vagy az eddigiekhez képest más jellegű szakmai végzettség megszerzése. Az informális képzés pedig a nem szervezett keretek közt zajló „tanulás” (például szakkönyvek, CD-k által). Az élethosszig tartó tanulás, illetve a felnőttképzés szerepe elsősorban a gazdaság átalakulásával hozható összefüggésbe. Ennek értelmében „A folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a munkaerőnek a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja.” (KSH [2004b]) 1. ábra. Az iskolarendszerű köz- és felsőoktatás szerkezete

Közoktatás

Felsőoktatás

életkor szerint 27 26 25 24

PhD-/DLAprogramok Szakirányú továbbképzés

23 22 21 20 19 18 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 Életkor

Főiskolai programok

Egyetemi programok

Felsőfokú szakképzés

Szakiskolai programok

Speciális szakiskolai programok

Szakközépiskolai programok

Általános iskolai programok

Óvodai programok

Forrás: KSH [2004c].


Gimnáziumi programok

1038


1.4. A népesség iskolázottság szerinti összetétele Az 1990-es években jelentős változásokat tapasztalhatunk a magyarországi továbbtanulási struktúra terén. A szakközépiskolában, valamint a gimnáziumban továbbtanulók aránya – a csökkenő születésszám ellenére – folyamatosan növekedett, ezzel párhuzamosan azonban a szakmunkásképzést választók aránya nagymértékben csökkent. A folyamatok hátterében a következők állnak. A középfokú továbbtanulási döntéseket erőteljesen befolyásolta a felsőoktatás átalakulása, képzési formáinak kibővülése. Ennek hatására ugrásszerűen megnőtt a felsőoktatásba való bekerülés esélye, amelyet viszont szakközépiskolai, illetve gimnáziumi végzettség birtokában lehet megvalósítani. A felsőoktatás szerkezeti átalakulásával, a képzés kínálatának kibővülésével, az iskolázottság jelentőségét egyre többen ismerik fel, és ez tükröződik a felsőoktatásba jelentkezők számában is. 1989 és 1995 között igen jelentős mértékben, közel kétszeresére nőtt a jelentkezők száma, a felsőoktatási expanzió és az 1970-es évek közepének magas születésszáma együttes hatásaként. 2. ábra. Az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkezők számának alakulása, nappali tagozat

Ezer fő 100

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 1990

1993

1996

1999

2002

2005

év

Forrás: A 2–4. ábránál OM [2004], valamint OM [2006].

Az 1990-es évek második felétől, lényegében stagnál a jelentkezések száma, azonban ez is alapvetően az expanziót jelzi, hiszen a jelentkezők számában nem tapasztalható nagyobb mértékű visszaesés. A növekvő jelentkezőszámnak köszönhetően, a felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók száma folyamatosan nőtt az elmúlt években. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1039


3. ábra. Felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók számának alakulása az összes tagozaton

Ezer fő 500 400 300 200 100 0 1990/91

1992/93

1994/95

1996/97

1998/99

2000/01

2002/03

2004/05 2006/07* év

* Előzetes adatok.

Az 1990-es tanévhez képest megnégyszereződött a diákok száma és így a 2003/2004-es tanévben már meghaladta a 400 ezer főt. A 2006/2007-es tanévben azonban mintegy 2 százalékkal kevesebben kezdték meg felsőoktatási tanulmányaikat, ami jelzi, hogy a hallgatólétszám 1990 óta tartó növekedése megállt. A felvételi statisztikák szerint ez a nappali tagozaton tanulók számának közel 3 százalékos növekedése, valamint az esti, levelező és távoktatáson hallgatók számának megközelítőleg 8 százalékos csökkenésének a következménye. A nem nappali tagozatok, azaz az esti, a levelező és a távoktatás képzési formáknak az utóbbi évekre jellemző elterjedése megteremtette a munkavégzés melletti tanulás és így a magasabb képesítés megszerzésének lehetőségét is. A felvételi statisztikákból kiderül, hogy a nem nappali tagozatokra jelentkezők többsége elsősorban munka mellett szeretne felsőfokú végzettséget szerezni, így befektetésként kezelve a továbbtanulást, hajlandóak fizetni is a diploma megszerzéséért. A nem nappali tagozatok szerepének erősödésére utal, hogy a hallgatók száma ezeken a képzési formákon az 1990-es években folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan a nappali tagozaton tanulók száma növekedett ugyan, de az összlétszámon belül, arányuk jelentős mértékben visszaesett. Az utóbbi években tapasztalható némi változás, ami a nappali tagozatok szerepének újbóli erősödésére utalhat. A népszámlálási adatok szerint az alapfokú végzettséggel nem rendelkezők aránya évtizedeken keresztül folyamatosan csökkent, illetve ezzel párhuzamosan a közép- és felsőfokú végzettségűek száma dinamikusan nőtt, azaz a népesség iskolázottsága, húsz év alatt, egyre magasabb szintet ért el. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1040


4. ábra. A felsőoktatási hallgatók számának megoszlása tagozatonként

1990/1991-es tanév

2006/2007-es* tanév 6%

25% nappali esti levelező

34% 4%

58%

távoktatás

71% 2% * Előzetes adatok. 5. ábra. A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása Százalék 100% 100 90% 90 80% 80

Felsőfok

70% 70 Érettségi

60% 60

50 50%

Szakmai oklevél érettségi nélkül

40 40% 8 évfolyam

30 30% 20 20%

8 évfolyamnál kevesebb

10 10% 0%0 1980

1990

2001

2005

év

Forrás: KSH [2005a]; KSH [2005b].

A felsőoktatási expanziónak köszönhetően az egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkezők aránya változott a legnagyobb mértékben, arányuk a 7 évesnél idősebb népességen belül több mint kétszeresére emelkedett.

1.5. Képzés és munkanélküliség A frissen végzett fiatalok, vagyis a pályakezdők – hosszabb időt töltve az oktatásban – egyre iskolázottabban lépnek be a munkaerőpiacra, az általános iskolai végStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1041


zettséggel való elhelyezkedés esélye fokozatosan háttérbe szorult, míg a diploma jelentősen felértékelődött. Mégis Magyarországon a munkaerőpiacon csak kis létszámban vannak jelen a fiatalok. Igen nagy probléma a fiatal pályakezdők körében tapasztalt magas munkanélküliségi ráta, illetve a korcsoportot jellemző alacsony foglalkoztatottsági szint. Nemzetközi környezetben vizsgálva a hazai adatok még kedvezőtlenebbek. (2006-ban a 15–24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája az Unió 25 tagállamában 17,2 százalékot tett ki, miközben Magyarországon 19,1 százalékot. A fiatalok foglalkoztatási rátája tavaly az EU-ban 37,3 százalék volt, hazánkban pedig 21,7 százalék.) 6. ábra. A regisztrált munkanélküli pályakezdők számának alakulása, 1997–2006

Ezer fő 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006 év

Forrás: FH [2005]. 7. ábra. A 15–24 évesek munkanélküliségi rátája felsőfokú iskolai végzettség szerint

Százalék 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0 1998

1999

2000

2001 főiskola Főiskola

2002

2003

2004 egyetem Egyetem

Forrás: KSH [2004a].


2005

2006

év

1042


Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása alapján megfigyelhető, hogy az ezredfordulót követően folyamatosan nőtt a regisztrált munkanélküli pályakezdők2 száma, ami 2000-hez képest mintegy 57 százalékos növekedés. A KSH munkaerőfelmérésnek adatai alapján, a 15–24 évesek körében, mindegyik végzettségi szinten folyamatos növekedés tapasztalható a munkanélküliségi ráta tekintetében. A legnagyobb mértékű növekedés az egyetemi végzettséggel rendelkező munkanélküliek körében tapasztalható. A ráta értéke 2000-ben mindössze 9 százalékos volt, 2006-ban viszont már meghaladta a 17 százalékot. A munkanélküliségi ráta 2002-ben volt a legmagasabb a gimnáziumot és a szakmunkásképzőt végzettek körében.

1.6. Oktatás és képzés az Európai Unióban Az első jelentős lépés az oktatás terén az Európa Tanács által 1971-ben a tagállamok oktatási minisztereinek részvételével megrendezett konferencia volt, amely hangsúlyozta az együttműködés megteremtésének fontosságát az oktatás terén. 1973ban készült el az első oktatással foglalkozó dokumentum is, az ún. Janne-jelentés, amely a közösség oktatáspolitikájának főbb irányvonalait tartalmazta. Ennek folytatásaként jött létre az első határozati javaslat az oktatási együttműködésről. Az 1970es években e dokumentációk alapján számos kísérleti jellegű program indult az oktatás különböző területein (például szorosabb együttműködés a felsőoktatásban), és ekkor merült fel először az Oktatási Bizottság létrehozása is. Az első oktatási munkaprogram 1976-ban készült el, amely lerakta a Közösség oktatási politikájának alapkövét, hiszen ebben fogalmazták meg a tagállamok és a Közösség közötti együttműködési feltételeket. Az EU oktatási és képzési politikája az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan változott. Az 1976-os munkaprogram eredményeinek értékelését követően, az 1980-as évek elején, a közös piac kiterjesztésével párhuzamosan kiemelkedő jelentőségűvé vált az emberi erőforrás tényezője és ennek kapcsán előtérbe került a fiatalok és az oktatás helyzete is. Ezekben az években az oktatást és a képzést már az egységes piac megteremtéséhez szükséges alapvető feltételeként emlegették, „kulcsfontosságú kiegészítő területté” vált. Az 1980-as években több akcióprogram látott napvilágot, ilyen volt, többek között, az 1983-as felsőoktatási nyilatkozat, az ún. közös tanulmányi programok, amelyek megalapozták az egyes tagállamok felsőoktatási intézményei közötti együttműködést. Az Adonnino-jelentés az oktatási együttműködés fejlesztéséről (1984), valamint az Eu2 Pályakezdőknek tekinthetők a regisztrált munkanélküliek közül azok a 25. életévüket – felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetén 30. életévüket – be nem töltött fiatalok, akik tanulmányaik befejezését követően munkanélküli ellátásra nem szereztek jogosultságot. – Foglalkoztatási Hivatal fogalmi rendszere alapján.



1043

rópai Közösség 1985-ös Bizottsági Fehér Könyve, amely a fiatalok európai szintű gondolkodását hivatott erősíteni. Az oktatás egyre nagyobb szerepet töltött be a Közösség életében, hiszen a munkanélküliség, az elöregedő társadalom az egyre inkább élesedő verseny és a technológiai fejlődés, illetve az ezekkel kapcsolatos problémák rávilágítottak a magasan képzett munkaerő fontosságára. A megváltozott munkaerő-piaci feltételek természetesen erősen hatottak a képzési igényekre is. Újabb, az oktatás szélesebb területére kiterjedő akcióprogramok láttak napvilágot, amelyek elsősorban a felsőoktatás és a gazdasági élet közötti kapcsolat szorosabbá tételére törekedtek. Ezek a programok következők voltak: – COMET – az európai egyetemek és vállalatok közötti együttműködés ösztönzése (1986), – Eurotechnet (1985) – a technológiai fejlődést kísérő innováció és az ezzel kapcsolatos képzés ösztönzése, – Erasmus (1987) – egyetemek közötti kapcsolatok és mobilitás fejlesztése, – Lingua (1989) – az idegennyelv oktatásának fejlesztése, – Petra – szakképzés biztosítása, a mobilitás fejlesztése, – FORCE – felnőttképzés fejlesztése, – HELIOS – a hátrányos helyzetűek részvételi esélyeinek támogatása a képzésben. Ugyancsak jelentős állomás volt a közösség oktatási politikájának formálódása során az 1988-as határozat az oktatás európai dimenziójáról, amelynek célja többek között az volt, hogy fiatalok aktívan vegyenek részt a közösség gazdasági és társadalmi életében, illetve ismerjék fel az integrációból származó előnyöket és hátrányokat. Az 1990-es években előtérbe került az Európai Szociális Alap, mivel azon felül, hogy a már munkanélkülivé válókon próbált segíteni (képzés és átképzés útján), emellett fontossá vált a munkanélküliség megelőzése is. Ennek eredményeként jelent meg a már említett egész életen át tartó tanulás fogalma, illetve ennek támogatása (az Unió 1996-ot az élethosszig tartó tanulás évének nyilvánította). 1992 kiemelkedő évnek számít az EU oktatási politikájának szempontjából is, hiszen a Maastrichti Szerződés 126. cikkelye által az oktatás a közösségi jog részévé vált. A 126. cikkely második bekezdése tételesen felsorolja azt, hogy melyek azok a konkrét oktatási területek, amelyeken uniós cselekvés történhet. Ezek a következők: a) „…az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagállamok nyelveinek tanítása és terjesztése révén…”, b) „…a hallgatók és oktatók mobilitásának a bátorítása, egyebek mellett a végzettségek és a tanulmányi időStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1044


szakok iskolai elismerésének a bátorításával”, c) „…az oktatási intézmények közötti kooperáció elősegítése”, d) „tagállamok oktatási rendszereire jellemző közös témákkal kapcsolatos információk és tapasztalatok cseréjének a fejlesztése”, e) „a távoktatás fejlesztése”. 1995-től – miután az oktatás már a közösségi jog része volt – két fontos programot vezettek be: – a Socrates programot, amely átfogóan fogalmazott az általános alap-, középfokú oktatás, és a felsőoktatás egyes területeiről. Alapvető céljai közé tartozott a nyelvoktatás fejlesztése; a mobilitás, a tagországok közötti együttműködés erősítése; az európai oktatási térség kialakításának támogatása, és – a Leonardo da Vinci programot, amely a szakképzés kérdéseivel, problémáival foglalkozott, elsődlegesen a közösség szakképzési politikájának megvalósítására törekedett, és ezt alapvetően a tagállamok szakképzési rendszereinek modernizálásával kívánta elérni. Fontos kiemelni az 1997-ben megjelent Tudás Európája felé c. dokumentumot, amely a tudásalapú társadalom korának jelentőségét négy fő tényezővel hangsúlyozza, az innováció, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és a képzés. A következő lényeges lépés, az 1999-ben aláírt Bolognai Nyilatkozat volt, amely az Európai Felsőoktatási Térség létrehozása mellett foglalt állást. A bolognai folyamatként emlegetett rendszer a következő célokra épül: – a felsőoktatási diplomák átlátható és összehasonlítható rendjének kialakítása, – az egymásra épülő kétciklusú felsőoktatási rendszer bevezetése, – a hallgatói mobilitást elősegítő egységes hallgatói kreditrendszer kialakítása, – a hallgatói, oktatói, kutatói mobilitás elősegítése, – az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosítás terén, – az európai felsőoktatási intézmények együttműködésének elősegítése. Az említett célokat legkésőbb 2010-ig kívánják megvalósítani. A kétévente megrendezett tanácskozásokon (2001: Prága, 2003: Berlin, 2005. Bergen, 2007-ben London) megállapították, hogy minden területen elkezdődtek a munkálatok, továbbá újabb területek bevonására (például az életen át tartó tanulás) és a kooperáció erősítésére hívták fel a figyelmet. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1045

2000 tavaszán az Európai Tanács lisszaboni ülésén fogadták el az Unió új középtávú stratégiáját (Lisszabon Stratégia), amelyről már a említést tettünk. Ebben nagy szerepet kapott az oktatás és képzés rendszereinek fejlesztése, az élethosszig tartó tanulás népszerűsítése, illetve az ún. egységes európai oktatási térség létrehozása. 2001-ben jelent meg az „Európai oktatási és képzési rendszerek jövőbeni konkrét célkitűzései” című jelentés3 (e célok megvalósításáról 2002-ben munkaprogram készült), amely három fő célt fogalmazott meg: – az oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának növelése, – a tanuláshoz, képzéshez való hozzáférés megkönnyítését minden polgár számára az egész élet folyamán, – az oktatási és képzési rendszerek kapuinak kitárása a külvilág előtt. 2003-ra az Oktatási Miniszterek Tanácsa már konkrét számokkal fejezte ki e célkitűzéseket, az oktatás és képzés európai referenciaértékei alapján. Többek között azt, hogy „…2010-re az EU-ban nem lehet magasabb 10 százaléknál azon 18–24 éves fiatalok aránya, akik legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkeznek és nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben”. Valamint azt, hogy „…2010-re az EU-ban az élethosszig tartó tanulásban részt vevők átlagos aránya a felnőtt munkaképes korú lakosságnak (25–64 éves korosztály) legalább 12,5 százaléka kell, hogy legyen” (Forgács–Loboda [2003] 65. old.) 2006-ban megkezdődött a bolognai folyamatra is épülő, az ún. Európai Képesítési Keretrendszer kialakításának. Az eddigi programok mellett, amelyek elsősorban az oktatási rendszerek összehangolására törekedtek, ez a rendszer a képesítések tagállamok közötti összehasonlítását kívánja elősegíteni. Az Európai Unióban az oktatás szerepének erősödésével párhuzamosan felértékelődött az ifjúság szerepe, az ifjúságpolitika is, hiszen gazdasági szempontból ez az egyik legérzékenyebb társadalmi réteg, amely a képzettség útján közvetlenül gyakorol hatást a munkaerőpiaci viszonyokra. Az EU különös figyelmet fordít a fiatalok szerepvállalására, így elindította a Youth 2000–2006 programot, amelynek fő célja többek között, hogy „…lehetővé tegye a fiatalok számára olyan tudás, tapasztalat és készségek megszerzését, amelyekre a jövőbeni életükben támaszkodhatnak…” (Móder–Endrész [2004]). A fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeik, a körükben tapasztalható munkanélküliség nemcsak nemzetgazdasági szintű probléma, hanem egyre inkább 3

A jelentés elérhető a www.okm.gov.hu internetes oldalon.


1046


globális méreteket is ölt. Első látásra talán túlzásnak tűnik ennek ilyen mértékű feltüntetése, de ha figyelembe vesszük azokat az arányokat, miszerint a világszerte munkanélkülinek minősülő személyek közel fele 24 éven aluli (lásd ILO 2005. évi budapesti konferenciáját), ezért mindenképpen foglalkozni kell a témával, mert hosszú távon igen kedvezőtlenül befolyásolhatja a munkaerőpiac jelenlegi helyzetét.

1.7. Magyarország az Európai Unióban az oktatás és képzés területén Az oktatás és képzés területén az EU a tagállamok között, minél magasabb szintű együttműködés megvalósítására törekszik, és egyelőre nem kívánja a hatáskörök átszervezését közösségi szintre. Ennek fényében Magyarországnak semmilyen kötelezettsége sincs a képzési rendszerének átalakítása terén, de kívánatos, hogy a magyar oktatási rendszer törvényi előírásai, rendeletei az EU alapvető követelményeinek megfeleljenek. Az oktatás és a képzés jelentőségének EU-beli erősödésére utal, hogy az EU egyes tagállamaiban az elmúlt években folyamatosan nőtt a GDP százalékában kifejezett oktatásra fordított költségvetési kiadások nagysága. A legdinamikusabban Magyarországon, Lengyelországban és Nagy-Britanniában. Ezzel párhuzamosan azonban ez az arány Ausztriában, Lettországban és Litvániában 2000 és 2003 között csökkent. Az Európai Unióban, 2003-ban átlagosan a GDP 5,2 százalékát fordították oktatással kapcsolatos kiadásokra, szemben a 2000. évi 4,7 százalékkal. Az uniós átlaghoz képest hazánkban ugyanakkor valamivel nagyobb volt ez az arány, 5,9 százalék, míg 2000-ben csupán 4,5 százalék. A 25 tagország adatai alapján, a GDP legnagyobb hányadát Dániában (8,3%), Svédországban (7,5%) és Finnországban (6,5%) fordítják oktatási költségekre, míg a legkevesebbet Görögországban (3,9%), Luxemburgban (4,1%) és Spanyolországban (4,3%). A felsőoktatásban lezajlott expanzió azonban nemcsak Magyarországon, hanem – bár kisebb mértékben –, de az Európai Unió több tagországában is megfigyelhető volt. 1998 és 2005 között az EU 25-ben a felsőoktatásban tanulók száma több mint 20 százalékkal növekedett (hazánkban ugyanezen időszak alatt 71 százalékos volt a növekedés mértéke). Az egyes tagországok adatai alapján a vizsgált időszakban megkétszereződött a hallgatói létszám Litvániában, mintegy 90 százalékos volt a növekedés mértéke Lettországban, valamint Lengyelországban is jelentős mértékben, közel 80 százalékkal nőtt a létszám. Igen dinamikus növekedés figyelhető meg további országokban is (például Szlovákiában, Szlovéniában és Görögországban). Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1047


1. táblázat Az oktatásra fordított költségek az EU 25-ben, a GDP százalékában 2000.

2003.

Ország évben

Dánia

8,3

8,3

Svédország

7,3

7,5

Ciprus

5,4

7,4

Finnország

6,1

6,5

Belgium

6,0

6,1

Szlovénia

6,1

6,0

Magyarország

4,5

5,9

Franciaország

5,8

5,9

Észtország

5,6

5,7

Lengyelország

4,9

5,6

Portugália

5,4

5,6

Ausztria

5,7

5,5

Nagy-Britannia

4,6

5,4

Lettország

5,6

5,3

EU 25

4,7

5,2

Litvánia

5,6

5,2

Hollandia

4,9

5,1

Málta

4,5

4,8

Olaszország

4,5

4,7

Németország

4,5

4,7

Csehország

4,0

4,6

Írország

4,3

4,4

Szlovákia

4,2

4,4

Spanyolország

4,3

4,3

Luxemburg

3,8

4,1

Görögország

3,7

3,9

Forrás: Eurostat [2006].

A képzettség szerepének növekedésére utal – az előzők mellett – az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos adatok alakulása is. Ennek alapján elmondható, hogy az EU szinte valamennyi tagállamában, a felnőtt 25–64 éves népességen belül az elmúlt években folyamatosan nőtt azok aránya, akik részt vesznek valamilyen képzési formában. Az Európai Unióban (EU 25) 7,9-ról 11 százalékra nőtt a képzésben részt vevők aránya a felnőtt lakosság körében. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1048


8. ábra. A hallgatók számának alakulása a felsőoktatásban az EU 25-ben

Millió fő 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

év

Forrás: Eurostat [2006]. 9. ábra. A képzésben részt vevők aránya 15–64 éves népességen belül 2005-ben az EU 25-ben, illetve néhány tagállamban

Magyarország Litvánia Lettország Franciaország Németország Luxemburg EU 25 Ausztria Svédország 0

5

10

15

20

25

30

35

40 százalék

Forrás: Eurostat [2006].

A legnagyobb mértékű növekedés Franciaországban, Spanyolországban és Litvániában volt tapasztalható, 2000 és 2005 között két- illetve két és félszeresére nőttek ezekben az országokban a 25–64 éves népességen belül a képzésben részt vevők aránya. Hazánkban 2000-ben ez az arány alig haladta meg a 3 százalékot, azonban 2005-re már 4,2 százalékra nőtt. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1049


1.8. Oktatás és munkaerőpiac Látható volt, hogy a fiatalok központi szerepet töltenek be nemcsak az oktatással kapcsolatos területeken, hanem az Európai Unió gazdasági és társadalmi életében egyaránt. Miután Magyarországon nem könnyű ennek a korosztálynak a munkaerőpiaci elhelyezkedése, így érdemes ezt az EU szintjén is megvizsgálni. 1995 és 2004 között néhány tagállamban, (például Csehországban, Luxemburgban, illetve Ausztriában) rendkívüli mértékben megnőtt a 25 éven aluliak körében a munkanélküliségi ráta. Spanyolországban, Lettországban és Írországban ugyanakkor ellentétes irányban változott a fiatalok munkanélküliségi rátája. 10. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása a 25 éven aluliak körében az EU 25-ben Lengyelország Szlovákia Görögország Olaszország Spanyolország Franciaország Csehország Észtország Finnország Litvánia Belgium Lettország EU 25 Luxemburg Málta Svédország Portugália Németország Magyarország Szlovénia Nagy-Britannia Ciprus Ausztria Írország Dánia Hollandia 0

5

10

15 1995

20

25

30

35

40

45

százalék

2004

Forrás: KSH [2005a].

Az Európai Unióban (EU 25) 2004-ben a gazdaságilag aktív 25 éven aluliak közel egyötöde volt munkanélküli. A legmagasabb munkanélküliségi ráta ebben a korosztályban Lengyelországban (39,5%), Szlovákiában (32,3%) valamint GörögorStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1050


szágban (26,9%) volt megfigyelhető, míg a legalacsonyabb ráta Hollandiában, Dániában és Írországban volt tapasztalható, amely országokban alig haladta meg a 8 százalékot.

2. Kutatás és fejlesztés4 Az egyes országok, szerte a világon, nemzeti hatáskörben hozzák létre a kutatásfejlesztés teljes intézményrendszerét, valamint határozzák meg pénzügyi forrásait és ráfordításait. Magyarországon a kormányzat alakította ki az egész struktúrát. Ennek megvalósításakor azt a szempontot tartották szem előtt, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, amely elkötelezett az ország gyorsuló gazdasági növekedésében és versenyképességének növelésében. Előnyös és ösztönző törvényi feltételrendszert teremtett a kormányzat, a kutatás-fejlesztési és innovációs eredmények létrehozására és hasznosítására, ami ugyanakkor elősegítette a vállalkozások versenyképességének növekedését, munkahelyek létrehozását, a régiók kutatási és innovációs lehetőségének kiaknázását, az unióban alkalmazott joganyagok szellemének megfelelően.5

2.1. A K+F intézményrendszere A Tudományos és Technológiai Kollégium (TTPK) a kutatás-fejlesztés magyarországi intézményrendszerének egyik csúcsszerve. Tanácsadó, döntés-előkészítő, koordináló és értékelő testületként működik. A Kollégium feladata a tudományos kutatást, technológiafejlesztést és az innovációt érintő koncepcionális kérdések véleményezése és a döntések előkészítése. A kormányzat a kitűzött cél (versenyképes, innovatív termékekre épülő gazdaság) megvalósításának érdekében létrehozta a Nemzeti Kutatási és Technoló4 A kutatás és fejlesztés (K+F) „…olyan tevékenység, amelynek elsődleges célja új tudományos ismeretek megszerzése, ismert tudományos eredmények új alkalmazási lehetőségeinek keresése, a gyakorlati tevékenység tudományos eredményeken alapuló fejlesztése. Magába foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést” (OM [2001] 30. old.). 5 A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. Törvény. A 2005. január elsején hatályba lépő kerettörvény Magyarország történetében első alkalommal szabályozta átfogóan az innováció tevékenységét, intézményrendszerét, finanszírozását és a kutatási eredmények gazdaságban hasznosító vállalkozói (spin-off) tevékenységét. A törvény rendelkezései többek között kitérnek a humán erőforrás, a kutatói utánpótlás hatékonyabb fejlesztésére, a tudósok, kutatatók, oktatók nagyobb társadalmi megbecsülésének megvalósítására, a tehetséggondozásra és kutatásra, a szellemi alkotás tulajdonjogára, az állam által támogatott vállalkozások kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs tevékenységre, valamint szakmai jelleggel értelmezi a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció fontosabb fogalmait.



1051

giai Hivatalt – NKTH), aminek feladata a kormány tudományos technológiapolitikájának végrehajtása, illetve a nemzeti innovációs rendszer működésének kidolgozása. A kutatás-fejlesztésre fordított pénzügyi források kezelésére és kiszámítható felhasználására hozták létre a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot, melyet az NKTH kezel és a kis- és mikrovállalatok kivételével valamennyi gazdasági társaság köteles forgalmának (nettó árbevételének) egyre növekvő (0,2, 0,25, 0,3) százalékát járulékként az Alapba befizetnie. A jelenlegi jogszabályok szerint az összeg mérséklésére csak a saját K+F-tevékenység végzett értékével, illetve vásárolt K+F szolgáltatások ellenértékével van mód. Ehhez az összeghez a magyar állam ugyanekkora összeget tesz hozzá az Alap forrásaihoz, ezen kívül belföldi és külföldi természetes és jogi személyek, valamint gazdasági társaságok által nyújtott adományok, segélyek, önkéntes befizetések, nemzetközi szervezetektől származó támogatások, illetve az Alap által nyújtott támogatás eredményeiből való részesedés jelenti a működés pénzügyi forrásait.6 Az NKTH felelősségi körébe tartozik, hogy ezt a közpénzt a kutatás-fejlesztés ösztönzését megvalósítva a magyar gazdaság részére visszaforgassa. Az innovációs támogatások rendszerének működtetését az NKTH felügyeletével a Kutatás-Fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI) végzi. Ezen kívül az NKTH munkáját segíti a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanácsa is, amelynek feladata a pályázati stratégiák kialakítása, valamint az Alap felhasználási tervének elkészítése. A Tanács tagjai között elsősorban a gazdasági és tudományos élet szereplőit, valamint az innovációban érdekelt minisztériumok képviselőit találhatjuk. Jelentős szerepet tölt be Magyarország tudományos életében a Magyar Tudományos Akadémia is. Hazánk legrangosabb tudósköztestülete felelős többek között a tudomány műveléséért. Feladata ellátása érdekében az MTA kutatóintézeti hálózatot tart fenn, amelynek finanszírozását elsősorban az állami költségvetés biztosítja.7 A minisztériumi struktúrához kapcsolódóan működik a kutatás-fejlesztés intézményrendszerének egy másik szegmense, amelybe a Magyar Szabadalmi Hivatal, a minisztériumok háttérintézetei, valamint az egyetemek K+F helyei tartoznak. Ez utóbbi koncepcióját a 2004 nyarán elfogadott Magyar Universitas Program képviseli, melynek segítségével összehangolják a magyar felsőoktatás reformját az új felsőoktatási törvénnyel. A felsőoktatási reform célkitűzései többek között az Európai Kutatási Térségbe való beilleszkedés előmozdítása, a nemzetközileg elismert egyetemi tudásközpontok létrehozása, a felsőoktatás kutatásinnovációs képességének növelése, amit a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának erősítése egészít ki. 6 7

Az innovációs törvény egyes elemei nem biztos, hogy kiállják az uniós adópolitikai elvek szigorú kontrollját. A Magyar Tudományos Akadémia tevékenységének legnagyobb része alapkutatás formájában zajlik.


1052


11. ábra. A magyar kormány innovációs intézményrendszere Nemzet Fejlesztési Terv

Kormány Minisztériumok

Háttérintézetek

Oktatási Minisztérium

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Magyar Szabadalmi Hivatal

Egyetemi K+F Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH)

Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK) Tudomány- és Technológiapolitikai, Tanácsadó Testület (4T)

Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KTIT)

Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI)

Parlament

Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Kutatóintézetek

Forrás: www.nkth.gov.hu

Az felsoroltakon túl a hazai rendszer részei a civil vagy nonprofit (alapítványok, szövetségek, egyesületek) szféra által működtetett kutatás-fejlesztési intézetek hálózata (például a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány vagy a Collegium Budapest, Ipar Műszaki Fejlesztéséért Alapítvány, Magyar Feltalálók Egyesülete, Puskás Tivadar Közalapítvány, valamint a Magyar Innovációs Szövetség. Ez utóbbi civil szervezetnek kiemelt szerepe van az innovációban, közöttük afféle „primus inter pares.”). Az innovációs rendszer megújítására tett lépések egyik legdominánsabb eleme a regionális innovációs rendszer kialakítása. A már működő részek továbbfejlesztése mellett a rendszer két új elemmel gazdagodott: a regionális egyetemi tudásközpontokkal, valamint a regionális innovációs ügynökségekkel. A regionális egyetemi tudásközpontok alapját az adott régióban található kiemelkedő színvonalú tudásközpontot befogadó egyetemek képezik. Az erőforrások koncentrálása révén kiváló színvonalú, nemzetközileg is elismert tudásközpontok jöhetnek létre, megerősödhet az adott régió kutatási-fejlesztési potenciálja, innovációs és tőkevonzó képessége, ez hozzájárulhat új munkahelyek létrehozásához, az adott régió fejlődésének felgyorsításához és az ország versenyképességének javításához. Az Európai Unió történetében az elmúlt évtizedekben vált egyre fontosabbá a kutatás-fejlesztés politikájának összehangolása. A hetvenes évektől az Európai KözösStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1053


ségek hátrányba kerültek a világ gazdasági életében az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben, főleg a csúcstechnológiát képviselő ágazatokban. Az EK-n belül közösségi szintű kutatás-fejlesztési politika kialakítását szorgalmazták a versenyképesség javítása érdekében, valamint ezzel segítendő a nemzeti keretek erősítését a K+F-ben. Ennek látható jele volt az 1987-ben életbe lépő Egységes Európai Okmányban új címként szereplő kutatás-fejlesztés, ami jogi alapot biztosított a tagállamok számára a közös fellépésre ezen a területen. Az Európai Unió 2000-ben tartott lisszaboni ülésén egyértelmű célkitűzést fogalmazott meg a K+F területén: 2010-re a Közösségnek a világ legdinamikusabban fejlődő, legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává kell válnia, ami végül elvezet az egységes Európai Kutatási Térség megteremtéséhez. S bár az ambiciózus lisszaboni célok némelyike azóta csorbát szenvedett, a K+F-politika összehangolásának tudatossága továbbra is a fő prioritások egyike. 2002-ben az unió kormány- és államfői Barcelonában további feltételeket rögzítettek: 2010-re a GDP három százalékát kell kutatás-fejlesztésre fordítani, és el kell érni, hogy e három százalék kétharmada az üzleti szférából származzon. 12. ábra. Az EU-keretprogramok költségvetése Milliárd euró 60 50 40 30 20 10 0 1984-1987

1987-1990

1990-1994

1994-1998

1998-2002

2002-2006

2007-2013

év

Forrás: www.eu.unideb.hu (EU-keretprogramok-EU Pályázati osztály).

Az Európai Bizottság a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos közösségi együttműködés támogatására keretprogramokat hozott létre, amelyek közül 2007. január elsejétől életbe lépett a 7. keretprogram, mely négy specifikus programból tevődik össze. A Cooperation (Együttműkődés) program kutatási együttműködéseket támogat számos, meghatározott területen, úgy mint: egészségügy; élelmiszer, mezőgazdaság, biotechnológia; információs és kommunikációs technológiák; nanotudományok; energia; környezetvédelem stb. Az Ideas (Ötletek) a kutatók által kezdeményezett felderítő kutatást támogatja a most létrehozott Európai Kutatási Tanácson (European Research Council – Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1054


ERC) keresztül. A People (Emberek) program a kutatók továbbképzését és karrierépítését támogatja, míg a Capacities (Kutatási kapacitások) program kutatási infrastruktúrák, regionális kutatási klaszterek, nemzetközi együttműködések kialakítását támogatja. A 7. keretprogram hétévi költségvetése a 2007 és 2013 közötti évekre összesen 54,6 milliárd euró, amiből 4,1 milliárdot az Euratom programjai – fúziós energia, maghasadás és sugárzásvédelem – tesznek ki.

2.2. Kutatás-fejlesztés pénzügyi helyzete: források és ráfordítások Egy ország esetében a kutatás és fejlesztés területének talán legfontosabb mércéje a bruttó hazai termék (GDP) arányában megadott ráfordítás nagysága. Magyarországon a legfrissebb statisztikai adatok szerint 2006-ban a bruttó hazai termék 1,0 százalékát fordították a kutatás-fejlesztés támogatására, ami kismértékű növekedés az előző évhez képest, és megegyezik az 1993-as, valamint a 2002-es kiadások nagyságával. Bizonyos kutatási adatok, tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy ha a bruttó hazai termékben a K+F-kiadások egy százalék alatt vannak, ezek gazdasági jelentősége marginális. Kettő és három százalék között válhatnak a kutatási ráfordítások jelentősebbé a gazdaságban és azon keresztül az adott ország fejlődésében. Ennek alapján Magyarországon keveset fordítanak kutatás-fejlesztésre, és arányát a fenntartható fejlődés érdekében az ország teherbíró képességével összhangban feltétlenül növelni kell. Az éves átlagban 1 százalék körüli GDP-arányos magyarországi ráfordítás Portugália, Észtország és Brazília szintjéhez hasonló. A fejlett országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD statisztikai adatai szerint átlagosan 2,2 százalékot fordítanak ezekben az államokban a kutatás-fejlesztés támogatására, míg az Európai Unió 25 tagországában ez az arány 1,8 százalék volt 2005-ben. Izraelben fordítanak a legtöbbet a bruttó hazai termék (GDP) arányában kutatás-fejlesztésre, 4,9 százalékot, de Svédország (4,0%), Finnország (3,5%), Japán (3,2%), illetve Izland és Svájc (egyaránt 3,0%) esetében is igen jelentősnek tekinthető ennek aránya. Ezzel szemben Mexikóban, Cipruson, Lettországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában 0,4–0,6 százalék között található a kutatás-fejlesztés GDP-arányos támogatása. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán együttesen az OECD-országok által összesen kutatás-fejlesztési célú pénzügyi eszközeinek 60 százalékával rendelkeztek. Magyarországon ennek nagysága 0,2 százalékot tett ki, ami Görögország, Írország és Új-Zéland szintjével megegyező. Az OECD, illetve az Európai Unió tagországai közé nem tartozó országok közül kutatás-fejlesztésre, Tajvanon a GDP 2,5 százalékát, Szingapúrban 2,1 százalékát fordítják, ami igen jelentősnek tekinthető. A világ egyik legdinamikusabban fejlődő országában, Kínában a bruttó hazai termék 1,2 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, akárcsak Oroszországban. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1055


A nemzetközi tapasztaltatok azt is jelzik, hogy a GDP-arányos K+F-ráfordítások tartós és jelentős növelése az oktatási rendszer felé olyan egyértelmű igényeket generál, ami a nemzet oktatási tevékenységének hatékonyságát fokozza. A finanszírozással kapcsolatban az egyik kérdés, hogy kitől származnak a pénzeszközök, a másik pedig, hogy ki használja fel őket? A forrásokat négy különböző szereplő biztosítja: az üzleti vállalkozások, a kormányzat, az egyéb hazai, nemzeti források (például felsőoktatás, civil szféra, nonprofit szektor, önkörmányzatok), amit a külföldről érkező támogatások egészítenek ki. A ráfordítások nagyságának eredete országról országra változik. Az OECD-tagállamokban túlnyomórészt (61,6%) az üzleti szférából származott a kutatás-fejlesztésre fordított összegek jelentős része, miközben egyre kisebb szerep jut a kormányzatnak és az egyéb forrásoknak. Hazánkban hasonló tendenciák zajlottak le, aminek egyik következménye, a források szerkezetének jelentős mértékű átalakulása. A kormányzat szerepe egyre csökken, 1990-ben még ennek mértéke a ráfordítások teljes összegén belül még megközelítette a 60 százalékot, miközben 2006-ban már csak 45 százalékot tett ki. Ezzel párhuzamosan a vállalkozásoktól származó ráfordítások mértéke 39 százalékról 43 százalékra növekedett. A harmadik legjelentősebb forrássá az elmúlt évtizedekben a külföldről származó pénzeszközök váltak, 1990-hez képest 1,0 százalékról 11 százalékra nőtt arányuk. Az egyéb hazai források pénzügyi ráfordításainak összege pedig a harmadára csökkent. 13. ábra. A kutatás-fejlesztési kiadások megoszlása források szerint, 2003 Ciprus Litvánia Málta Észtország Mexikó Nagy-Britannia Magyarország Új-Zéland Törökország Ausztrália Kanada Spanyolország Hollandia Szlovénia Csehország OECD Franciaország Egyesült Államok EU 25 Németország Dél-Korea Japán Svédország Luxemburg

0 0%

20 20% Üzleti vállalkozások

40 40% Kormányzat

60 60%

80 80% Egyéb források

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboar


100 százalék 100%

1056


2. táblázat A kutatás-fejlesztés ráfordításának főbb arányai, 2003 A kutató-fejlesztő helyek ráfordításai Ország

a GDP százalékában

Vállalkozások

Kormányzat

Felsőoktatás

Privát-nonprofit

az egyes szektorok az összes kutató-fejlesztő ráfordítások százalékában

Argentína

0,4

29,0

41,2

27,4

2,5

Mexikó (2001)

0,4

30,3

39,1

30,4

0,2

Lengyelország

0,6

27,4

40,7

31,7

0,2

Dél-Afrika

0,7

55,5

21,9

20,5

2,1

Görögország (2001)

0,7

32,7

22,1

44,9

0,4

Törökország (2002)

0,7

28,7

7,0

64,3

0,0

India (2001)

0,8

26,7

70,4

2,9

0,0

Portugália (2002)

0,9

31,8

20,7

36,7

10,8

Brazília (2002)

1,0

40,8

31,6

27,6

0,0

Magyarország (2006)

1,0

49,2

25,9

24,9

0,0

Új-Zéland

1,2

40,5

31,1

28,4

0,0

Csehország

1,3

61,0

23,3

15,3

0,4

Oroszország

1,3

68,4

25,3

6,1

0,2

Kína

1,3

62,4

27,1

10,5

0,0

Ausztrália (2002)

1,6

48,8

20,3

28,0

2,9

Luxemburg (2000)

1,7

92,6

7,1

0,3

0,0

Norvégia

1,8

57,5

15,1

27,5

0,0

EU 25

1,9

63,4

13,5

21,9

1,2

Nagy-Britannia

1,9

65,7

9,6

21,4

3,2

Kanada

1,9

53,0

11,0

35,7

0,3

Szingapúr

2,1

60,8

12,7

26,5

0,0

Ausztria (2002)

2,2

66,8

5,7

27,0

0,5

Franciaország

2,2

62,3

17,1

19,3

1,4

OECD

2,2

67,3

10,9

18,7

3,1

Tajvan

2,5

62,5

24,9

12,0

0,6

Németország

2,6

69,8

13,4

16,8

0,0

Egyesült Államok

2,6

68,9

9,1

16,8

5,3

Korea

2,6

76,1

12,6

10,1

1,2

Japán

3,2

75,0

9,3

13,7

2,1

Finnország

3,5

70,5

9,7

19,2

0,6

Svédország

4,0

74,1

3,5

22,0

0,4

Izrael

4,9

74,0

5,5

16,9

3,6

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboard



1057

Magyarországon a ráfordítások8 legnagyobb hányada (49 százaléka) a vállalkozási kutató-fejlesztő helyeken valósult meg, 26 százaléka a kormányzat (állami költségvetés) által működtetett kutató-fejlesztő intézetekben és egyéb kutatóhelyeken, a fennmaradó rész (25%) pedig a felsőoktatási kutatóhelyeken jött létre. A három nagy szektor megoszlása az elmúlt években bizonyos mértékben módosult: a vállalkozási kutató-fejlesztő helyek aránya növekedett – 2000-hez képest 2,3 százalékponttal –, miközben a költségvetés kutató-fejlesztő intézeté csökkent, 1,7 százalékponttal. A nemzetközi összehasonlítás fogalmi elemei között számon tartják a privát-nonprofit szektor ráfordításait is, ami azonban Magyarországon nulla százalékot képvisel, akárcsak Új-Zélandon, Törökországban, Norvégiában, Írországban, Szlovákiában, Németországban, illetve Luxemburgban. Az Európai Unióban a ráfordítások nagysága az üzleti vállalkozások kutató-fejlesztő helyeinek esetében eléri a 63 százalékot, a felsőoktatásban működő kutatóhelyek aránya 22 százalék, a kormányzati kutatófejlesztő intézetek aránya közel 14 százalék, míg a fennmaradó 1 százalék ráfordítása a nonprofit-privát szférában valósult meg. Az OECD-országokban ennek aránya 67, 19, 11, illetve 3 százalékot tett ki.

2.3. Emberi erőforrás A kutatás-fejlesztés területén az emberi erőforrásnak, mint a tudás és szakismeret hordozójának kiemelt szerepe van. Magyarország hosszú évszázadok óta a tudományban és technológiában dolgozó kiváló szakemberek nemzedékeit nevelte ki. 2006-ban a kutatás-fejlesztésben dolgozók teljes munkaidejű dolgozóra átszámított létszáma 26 ezer fő volt, vagyis az összes foglalkoztatott (3 millió 930 ezer) 0,7 százaléka állt itt alkalmazásban. A K+F területén foglalkoztatott nők száma és aránya tovább csökkent. 2006-ban 3,4 százalékkal kevesebb dolgoztak a kutatóhelyeken, mint az előző évben, arányuk pedig 46,7 százalékról 44,5 százalékra változott. Az alkalmazásban állók 68 százaléka tudományos kutatóként, fejlesztőként dolgozott, 19 százalékuk a kutatás-fejlesztések során segédkezett, míg 13 százalékuk egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozásúként tartották számon. A kutatók között a legkisebb a nők aránya, 33 százalék, ezzel szemben a másik két csoport kétharmada nő. Egy kutatóhelyen átlagosan 9 fős személyzet végezte feladatát. Magyarországon a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak majd 73 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, és közülük majd minden negyedik ezen kívül valamilyen tudományos fokozat (PhD/DLA) tulajdonosa is volt. A foglalkoztatottak 22 8 A kutatás-fejlesztési ráfordítás a K+F-költség és a K+F-beruházás (felhalmozási kiadás) együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból származik és függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célokra állt rendelkezésre. A K+F-ráfordítás – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a saját szervezetben végzett tevékenység ráfordításait méri.


1058


százaléka középfokú, míg 5 százaléka egyéb iskolai végzettséggel rendelkezett 2006ban. Az átlaghoz képest a nők kisebb arányban rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, illetve valamilyen tudományos fokozattal. 2004-ben az Európai Unióban átlagosan az összes foglalkoztatott 1,0 százaléka állt alkalmazásban kutatatással, fejlesztéssel foglalkozó intézetekben. Kiemelkedően sokan dolgoztak Cipruson, Finnországban, Luxemburgban és Svédországban ezen a területen. Hazánk a másik három visegrádi ország – Csehország, Lengyelország és Szlovákia – szintjén található a K+F területén foglalkoztatottak arányát tekintve. Magyarországon szektorok szerint tagolva a kutatás-fejlesztésben a teljes munkaidejű dolgozókra átszámított foglalkoztatottak legnagyobb része (36 százaléka) a vállalkozási kutató-fejlesztő helyeken dolgozott, 33 százalékuk felsőoktatási kutatóhelyeken, míg 32 százalékuk a kormány kutató-fejlesztő intézeteiben állt alkalmazásban. Az Unióban legtöbben az üzleti vállalkozások területén dolgoznak (44%), a kormányzat szegmenésben 12 százalékuk, a felsőoktatásban 43 százalékuk, míg a privát-nonprofit szférában 1 százalékuk. A 25 tagország között jelentős eltérések vannak a férfiak és nők kutatás-fejlesztésbeli részvételének arányában. Lettországban és Litvániában meghaladja a női foglalkoztatottak aránya a férfiakét, míg Magyarországon, Észtországban és Romániában megközelíti azt. 2004-ben az Európai Unióban összesen 616 ezer nő dolgozott a kutatás-fejlesztés területén, 3,2 százalékkal többen az egy évvel korábbinál. Legtöbben (51%) kutatóként, fejlesztőként dolgozott. Ennek ellenére a férfi kutatók aránya felülreprezentált, és az összes kutató csupán 26 százaléka nő. 2003-ban Kína volt a második legtöbb kutatóval rendelkező ország a világon (862 ezer) az Amerikai Egyesült Államok mögött (1,3 millió), őket Japán (675 ezer) és Oroszország (476 ezer) követte. A magas képzettséget és kiemelkedő szaktudást igénylő szellemi és technikai szakmák terén az elmúlt években a férfiaknál a nők gyakrabban találtak állást. Ennek ellenére az OECD-országaiban az a jellemző, hogy a női kutatók aránya 25–35 százalékot tesz ki, ami alacsonyabb, mint Magyarországon. A nők legnagyobb hányadát a felsőoktatásban foglalkoztatták az OECDországaiban, miközben az ipar területén részvételük különösen alacsony. A magasan kvalifikált szakemberek esetében gyakori, hogy egy másik országban fejtenek ki tudományos, technikai tevékenységet. A migrációs áramlások négy fő iránya közül az Egyesült Államok gyakorolja a legerőteljesebb vonzó hatást, több mint 7,8 millió főre becsülik a magasan képzett migránsok számát. Európa a második legkedveltebb terület, ide 4,7 millióan érkeztek, míg Kanadába 2 milliónyian, Ausztráliában pedig 1,4 milliónyian. Jellemző a migránsokra, hogy több mint fele részben az OECD-n kívüli térségből érkezett. A nemzetközi fogalmi apparátust használva ezt nevezik „brain drain”-nek vagyis, hogy a kiváló képességű, magasan kvalifikált, főleg a csúcstechnológiák fejlesztéséhez és működtetéséhez Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1059

értő szakemberek elvándorolnak egy számukra kedvezőbb munka- és életkörülményeket biztosító országba. A kutatás és fejlesztés nemzetközivé válásával együtt a K+F-munkaerő, a szakértők és kutatók mozgása szintén nemzetközi síkra terelődött. Magyarországnak ebben a hálózatban hosszú idő óta a „vesztes” szerepe jut, a hazai tehetségek megtartására kevéssé van esélye hazánknak, részben a kutatásfejlesztés forrásainak és finanszírozásának alacsony szintje, részben a kutatói munka alacsony társadalmi presztízse miatt. Ennek ellenére meg lehet fogalmazni bizonyos javaslatokat annak érdekében, hogy az elkövetkező években a hazai kutatói bázis fennmaradjon, sőt fejlődjék. 1. Elsősorban a természettudományos és műszaki szakokon, ösztöndíjprogramokkal kiegészülve, olyan oktatási, képzési programok (például doktoriskolák, angol nyelvű doktori programok) indítására van szükség, amelyek a külföldiek számára is elérhetők. Biztosítékképpen pedig ezek elvégzése után munkavállalási kötelezettségvállalás szükséges, illetve olyan módok felkutatása, amelyek az iskolák elvégzése után hasznára lehetnek az adott hazai tudományos és innovációs bázisnak. 2. Magyarországnak is van lehetősége más országok felé nyitni és ugyanolyan „csábító” politikát folytatni, mint a világ fejlettebb országainak. Ennek iránya a környező országok magyarlakta területein kívül Délkelet-Európa lehet. A nemzetközi tőke már „felfedezte” ezt a térséget, és hazánk vált az egyik tranzitországgá, melyen átvezet az út Nyugat-Európába. Előnyünk lehet velük szemben a földrajzi közelség. A vállalkozások szférájának kiemelt szerepe lehet abban, hogy a munkaerőt és a szakembereket már a célországban Magyarország számára a kutatás-fejlesztésben alkalmazni tudja, hiszen a külföldön magyar vagy vegyes vállalat által foglalkoztatott munkaerőt Magyarország felé lehet irányítani. 3. Magyarországnak minden szempontból kedvező környezetet kellene kialakítania, hogy „maradásra” bírhassa a külföldről érkező magasan kvalifikált tudósokat és kutatókat. A tanulási és továbbképzési lehetőség biztosításán túl kedvező környezetet kellene teremteni a könnyebb letelepedési, állampolgársági és munkavállalási formák eléréséhez, akár a törvénymódosítás, akár az egyedi elbírálás lehetőségének gyakoribb alkalmazásával. A csúcstechnológiáknál tudatosabban kellene használni a ma is létező magyar bevándorlási célkereteket. Ezek a kvóták (melyeket közel sem használunk ki maximálisan) lehetővé teszik, hogy az ország számára különleges értékkel bíró szakemberek számára megkönnyítsék a hosszadalmas hatósági és törvény által előírt eljárásokat. A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy Magyarországon 2000 óta 30 százalékkal csökkent a 6 hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodó magyar kutatók, fejlesztők száma: 2006-ban 388-an voltak, közülük 240-en munkavállalóként, 148-an pedig ösztöndíjasként tartózkodtak külföldön. A külföldre távozó hazai szakemberek nagy része külföldi tartózkodása során a tapasztalatszerzést és új ismeretek megszerzését tartja szem előtt. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1060


2.4. A tudományos munka eredményei 2006-ban összesen 25 ezer kutatási-fejlesztési témával foglalkoztak Magyarországon, 7,6 százalékkal többel, mint az előző évben. Ebből 2200 téma nemzetközi együttműködés keretében valósult meg. Közülük a legtöbben a műszaki tudományok, illetve a természettudományok területén kutatattak. A kutatási témák 31 százaléka tartozott az alapkutatások közé, 35 százaléka alkalmazott kutatás, míg 34 százaléka kísérleti kutatás volt. A kutató-fejlesztő helyeken 4337 magyar nyelvű és 1091 idegen nyelvű könyv, könyvfejezet publikációjára nyílt lehetőség. Ez összességében 683-mal több, mint 2005-ben megjelent. A külföldi és magyar szakfolyóiratokban közel 33 ezer cikk jelent meg, amihez még hozzájön a 3 ezer akadémiai aktákban közreadott írás (KSH [2006]). A legintenzívebb publikációs tevékenység változatlanul a felsőoktatási kutatóhelyeken folyt, míg itt 100 kutatóra, fejlesztőre 65 könyv jutott, addig a kutatóintézeteknél 27, a vállalkozások kutatóhelyein pedig 1. A legtöbb könyv a bölcsésztudományok témakörben íródott, a külföldi szakfolyóiratokban publikált cikkek legnagyobb része pedig természettudományi és orvostudományi területhez kapcsolódott (KSH [2006]). A Szabadalmi Hivatal által közzétett adatok erőteljes visszaesést mutatnak a szabadalmi tevékenységek körében. A nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma egyik évről a másikra 28 százalékkal csökkent. Ebben a legnagyobb szerepet a külföldről származó bejelentések számottevő visszaesése játszotta, egy év alatt a 36 százalékára csökkent ennek aránya, amit a hazai bejelentések 2,3 százalékos növekedése nem tudott ellensúlyozni. 3. táblázat A szabadalmi tevékenység főbb jellemzőinek alakulása (darab) Megnevezés

Nemzeti úton tett bejelentés

2002

2003

2004

2005

4 810

5 906

2 657

1 275

2006

924

Ebből: hazai bejelentések

756

842

738

699

715

egyéni

590

635

553

518

517 198

166

207

185

181

Külföldről származó bejelentések

intézményi

4 054

5 064

1 919

576

209

Megadott szabadalmak száma

1 379

1 555

977

1 126

1 089

10 385

10 784

9 513

9 125

8 408

Az év végén érvényben lévő szabadalmak száma Forrás: KSH [2006].


1061


4. táblázat A nemzetközi szabadalmak néhány jellemzője Az Európai Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott szabadalmak

Ország

Külföldi társtulajdonossal renaránya országonként, százalékban száma egymillió emberre vetítve delkező szabadalmak aránya, százalékban 1991 2002 1991 2003

Szlovákia

0,01

0,02

0,9

8,1

n. a.

Törökország

0,01

0,05

0,1

1,9

n. a.

Mexikó

0,02

0,04

0,2

1,4

n. a.

Portugália

0,02

0,03

1,1

7,5

n. a.

Lengyelország

0,03

0,07

0,5

4,2

n. a.

Luxemburg

0,05

0,06

77,4

200,5

53,2

Csehország

0,05

0,07

2,7

15,9

n. a.

Kína

0,05

0,42

0,0

1,5

32,7

Brazília

0,05

0,13

0,2

0,8

26,5

Új-Zéland

0,08

0,13

13,3

93,1

21,5

Magyarország

0,09

0,10

5,4

18,9

34,4

Dél-Afrika

0,11

0,11

1,7

8,8

18,0

Oroszország

0,15

0,19

0,6

4,4

42,8

Dél-Korea

0,28

1,95

3,9

112,8

6,0

Spanyolország

0,53

0,85

8,2

30,6

19,7

Dánia

0,61

0,80

70,9

235,8

18,5

Ausztrália

0,67

0,86

23,1

98,0

18,6

Kanada

0,92

1,50

19,7

86,4

30,4

Belgium

0,99

1,13

59,6

144,5

34,6

Ausztria

1,09

1,14

84,0

195,1

25,3

Svédország

1,53

1,72

107,1

284,9

16,4

Svájc

2,65

2,38

231,6

425,6

29,9

Olaszország

3,80

3,78

40,3

87,3

9,6

Nagy-Britannia

5,75

4,82

60,2

121,4

21,5

Franciaország

8,25

6,65

84,9

149,1

15,0

Németország

18,76

19,36

141,1

311,7

11,3

Japán

19,67

18,19

95,4

219,1

2,9

Egyesült Államok

29,05

26,26

68,9

167,6

11,6

EU 15

44,63

44,60

73,0

136,1

7,4

OECD

n. a.

n. a.

56,1

91,1

n. a.

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboard és www.epp.eurostat.ec.europa.eu

A szabadalmi bejelentések legtöbbje a gyógyszeripar, biotechnológia szakterületről származott. Ezt követte a gépelemek és műszerek szabadalmi bejelentései. Két Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1062


szakterületről: a mezőgazdaság, valamint az egyéb szállítás szegmenséből nem érkezett szabadalmi bejelentés. A nemzetközi összehasonlítás során az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patient Office – EPO), valamint az OECD statisztikái a mérvadóak. Magyarország legjelentősebb partnerei a nemzetközi együttműködés keretében született szabadalmak bejelentései szerint egyenlő, 26–26 százalékos arányban az Egyesült Államok és Európa országai voltak. Hazánk Európában Németországgal alakította ki a legszorosabb nemzetközi együttműködést a számtalan külföldi partner közül. 1998 és 2003 között évente átlagosan 4 százalékkal nőtt az Unióból érkező, Európai Szabadalmi Hivatalnál bejelentett szabadalmak száma. 2003-ban 62 200 szabadalom iránti kérelmet nyújtottak be az Európai Unió tagállamai az EPO-hoz, aminek 42 százaléka Németországból származott. Magyarországról 192 kérelem érkezett. Brazíliában, Kínában, Indiában, illetve a FÁK országaiban nagyarányú a szabadalmak nemzetközi jellege. Például a FÁK-országokban az EPO szabadalmainak kétharmada külföldön lakók tulajdona vagy társtulajdona. Az internacionalizálódás mutatószámainak partnerország szerinti bontása azt tükrözi, hogy a közös nyelv, a történelmi kapcsolatok, és a földrajzi közelség fontos szerepet játszhat a partnerországok kiválasztásában. A nemzetközi együttműködés keretében létrehozott szabadalmak magas aránya leginkább a kis OECD-országokra (Luxemburg, Magyarország, Belgium, Svájc, Ausztria) és az OECD-n kívüli országokra jellemző. * Mint az a tanulmány első felében is látható volt, az elmúlt évtizedben az oktatási rendszer átalakulásával lezajlott expanzió elsősorban a felsőoktatásban érvényesült és így közvetlenül befolyásolta a munkaerő-piaci viszonyokat. A felsőoktatási képzésben részt vevők száma megnégyszereződött, emellett a nem nappali tagozatok és a költségtérítéses képzési formák népszerűsége is jelentősen megnőtt. Az oktatásban eltöltött idő meghosszabbodásával egyre idősebb korban és egyre magasabb képzettség birtokában lépnek be először a fiatalok a munkaerőpiacra, vagyis a pályakezdés időben későbbre tolódott. A diploma felértékelődésével párhuzamosan az általános iskolai, illetve a szakmunkás végzettség veszített értékéből és ennek hatására a munka és a végzettség illeszkedése kapcsán előtérbe került a túl-, illetve alulképzés problémája. Az oktatási rendszer gyakran nem képes az összhangot teremteni a munkaerőpiac igényeivel, ami meg nem térülő társadalmi költségeket eredményez, a túlképzés munkanélküliséget generál, miközben több szakmunkásterületen hiány van. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel ez a pályakezdők helyzetét nehezítette meg különösképpen. Így az expanzió hatásai megfigyelhetők a pályakezdők gazdasági aktivitásában is, hiszen a fiatalok munkanélkülisége növekvő tendenciát jelez. A 15–24 évesek korcsoportjában a munkanélküliségi ráta értéke 2006-ban meghaladta a 19 százalékot. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1063

Mindebből arra következtethetünk, hogy a munakerőpiacnak diplomás túlképzéssel kell szembenéznie, illetve a magasabb végzettséget nem igénylő munkahelyek gyakran munkaerőhiánnyal küszködnek. Ez azt is jelenti, hogy az oktatási rendszer szerkezeti változásai a gyakorlatban nem minden esetben bizonyultak sikeresnek. Hasonló folyamatok mentek végbe az Európai Unió tagállamaiban is. Az oktatás és képzés jelentősségének felismerésével egymást követték a tagállamok közötti együttműködés fejlesztésére alapozó akcióprogramok, amelyek elsősorban az oktatás és képzés fejlesztését, kiterjesztését tartották elsődlegesen céljuknak. Ennek tükrében megfigyelhető, hogy az egyes európai országokban a költségvetési kiadások mind nagyobb hányadát (a GDP százalékában) fordítják az oktatásra. Az expanziós folyamatok egész Európát behálózták, hasonló eredményeket és problémákat hozva létre. Míg az EU 25 tagállamaiban 1998 és 2004 között a felsőoktatásban tanulók száma több mint 20 százalékkal növekedett, addig Magyarországon ez a növekedési ütem meghaladta a 71 százalékot. A technológiai fejlődés, a verseny hatásai érződtek a munkaerőpiacokon is, amely által előtérbe került az átképzés igénye is és így egyre nagyobb szerepet kapott az élethosszig tartó tanulás. Mindez statisztikai adatokkal is igazolható, hiszen az EUban a 25–64 éves felnőtt népesség körében folyamatosan nőtt azok aránya, akik aktív résztvevői valamilyen képzésnek. Az oktatásban lezajlott szerkezeti változások nagymértékben befolyásolták a munkaerő-piaci viszonyokat is. Ezzel összefüggésben leginkább a fiatalokat érintő munkanélküliségi problémák a legjelentősebbek, mivel a 25 évnél fiatalabbak körében néhány országban, közöttük hazánkban is kiemelkedően magas a munkanélküliségi ráta, illetve folyamatosan nőtt az elmúlt néhány évben. A rendszerváltozás lehetővé tette Magyarország számára a fejlődést, ahol a cél nem lehetett más, mint a tudásalapú gazdasági és társadalmi haladás elősegítése. Az elmúlt évtizedek során számos módszer és javaslat megfogalmazódott ennek mikéntjét illetően, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy ennek útja az oktatási rendszer átalakítása és a kutatás-fejlesztés erősítése. Ennek elérése érdekében politikai és társadalmi konszenzusra, és arra a felismerésre lenne szükség, hogy az innováció, a tudásorientált társadalom kiépítése teremti meg az összhangot a gazdaság és társadalom hosszú távú fejlődése között. Az innovációs érdekek érvényesítése szempontjából össze kell hangolni az oktatás-, a tudomány-, és a technológiapolitikát. Hasznos programok, ösztönzők, és megfelelő finanszírozási módok révén biztosítani kell a kulcsszereplő intézmények (kutatóintézetek és helyek, egyetemek, „spin-off” cégek, kis- és középvállalkozások stb.), a közös érdekeltségű cégek együttműködését, szemben a ma megfigyelhető elkülönüléssel. Kormányzati szinten pedig meg kell vizsgálni a lehetőségeket és mindazokat a módokat, amelyek segítheti az oktatás és kutatás, fejlesztés terén történő előrelépést. Itt elsősorban a pénzügyi eszközök, források növelése mellett, annak felhasználását kelStatisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1064


lene racionalizálni, hogy Magyarország stratégiai céljai megvalósulhassanak: a gazdasági növekedés, a munkaerőpiac átalakítása (vagyis a foglalkoztatottság erőteljes növelése, miközben a munkanélküliség csökken), a versenyképesség növelése, az életszínvonal emelése, a fogyasztói árindex tartósan alacsonyan tartása, illetve sok egyéb tényező ezeken kívül. A magyar kutatás-fejlesztés rendszerének vizsgálatakor szembetűnő annak kormányzatra fókuszáló szerkezete. Ez igaz mind a források, mind a ráfordítások területén. Nemzetközi elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy változtatni kell a kutatás-fejlesztés szektorainak súlyarányán, vagyis a kormányzattól az üzleti vállalkozások felé tolódjon el a hangsúly. Magyarországon a kutatás-fejlesztés eredményei messze meghaladják annak ráfordításának nagyságát. Az 1,0 százalék közeli GDP-arányos ráfordítás nemzetközi környezetben vizsgálva igen alacsony szintnek számít, ahol a K+F területe nem képes a gazdasági növekedés erőteljes támogatására. Ennek növelése mindenféleképpen hangsúlyos annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is versenyképes maradjon és kutatóit hosszú távon is meg tudja tartani. Intézményrendszere kiépült és működőképes. A szereplők egymás közötti viszonyát azonban gyakran beárnyékolja a források szűkösségéből eredő túlzott verseny. Ebből fakadóan növelni kell az együttműködés lehetőségét, nemcsak a hazai életben, de külföldön is. Az emberi erőforrás fontos szerepet játszik a kutatás-fejlesztés területén. Hazánkban a foglalkoztatottak 0,7 százaléka dolgozik itt, vagyis a lemaradásunk a jelentősebb GDP-arányos ráfordítással rendelkező országokhoz képest nem elsősorban a humán tőkével kapcsolatos, hanem javarészt technikai, technológiai, infrastrukturális eredetű. Az oktatásnak, valamint a kutatás-fejlesztésnek és e két terület szoros kölcsönhatásának egy nemzet fejlődése szempontjából hosszú távon is kiemelt jelentősége volt, van és lesz.

Irodalom CSUZDI SZ. – NAGY Á. [2003]: Kutatási programok az Európai Unióban. Európai Füzetek 22. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa. Budapest. Debreceni Egyetem EU Pályázati Osztály/Keretprogramok. www.eu.unideb.hu EUROSTAT [2006]: Europe in figures. Eurostat yearbook, 2005. Luxembourg. EU [2004]: Facing the challenge. The Lisbon strategy for growth and employment. Report from the High Level Group chaired by Wim Kok. Brüsszel. FH [2005]: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkanélküli nyilvántartásának fontosabb adatai. Foglalkoztatási Hivatal. Budapest. FORGÁCS A. – LOBODA Z. [2003]: Az Európai Unió és az oktatás, 2003. Press Publica Kiadó. Budapest. HALÁSZ G. – LANNERT J. [2003]: Jelentés a magyar közoktatásról, 2003. Országos Közoktatási Intézet. Budapest.



1065

HEILINGBRUNNER K. – DR. GERZSÓ G. (szerk.) [2005]: Az Európai Kutatási Térség. Budapest. február. KSH [2002a]: Felsőoktatás és felsőoktatási oktatás. KSH Időszaki tájékoztató. Budapest. KSH [2002b]: Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok 6.21 Összefoglaló adatok. I. kötet. Budapest. KSH [2004a] A munkaerő-felmérés idősorai 1992–2003 (Adattár). KSH Időszaki tájékoztató. Budapest. KSH [2004b]: Az élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning). Budapest. KSH [2004c]: Fiatalok a felnőtté válás küszöbén. Budapest. KSH [2005a]: Az Európai Unió – Nemzetközi Statisztikai Zsebkönyv. Budapest. KSH [2005b]: Mikrocenzus 2005. 1. Területi és választókerületi adatok. Budapest. KSH [2006]: Kutatás és fejlesztés. Research and Development 2005. Budapest. DR. MÓDER J. – ENDRÉSZ K. [2004]: Fiatalok az Európai Unióban. Európai Füzetek 59. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa. Budapest. NYITRAI F.-NÉ DR. [2001]: Az oktatás szerepe a gazdaság és a társadalom fejlődésében. KSH. Budapest. OECD Science, Technology and Industry: Scoreboard 2005., illetve az OECD hivatalos honalpja: http://www.oecd.org OFFI [2005]: Kik jelentkeztek 2005-ben? Általános tendenciák a 2005. évi magyarországi felsőoktatási jelentkezéseknél. Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda. Budapest. (http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=24&hir_id=4838) OM [2001]: A kutatás-fejlesztést és az innovációt segítő módszerek és alkalmazásuk tapasztalatai az OECD-országokban és Magyarországon. Oktatási Minisztérium. Budapest. OM [2004]: Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató, 2005/2006. Oktatási Minisztérium. Budapest. OM [2006]: Statisztikai gyorstájékoztató a 2006/2007. tanév eleji adatgyűjtés előzetes adatairól. Oktatási Minisztérium. Budapest. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – Az oktatás és az Európai Unió (http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oktatas-xx-oktatas) Pályázati Információs Portál. www.gvop.hu Részvétel az Európai Kutatásban. Útmutató a 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram pályázói részére. BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. Budapest. 2003. Tudás, növekedés és globalizáció. A tudomány- és technológiapolitika mint a növekedési tényező kis országokban. MTA Világgazdasági Kutatóintézet. Budapest. 2003. Tudomány- és technológiapolitika Magyarországon: helyzetértékelés és kitörési lehetőségek. A Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület 2004. évi jelentése. Budapest. 2005.

Summary In the last decade several methods and suggestions were created to help the knowledge-based economy and social process which is based on the transformation of educational system and the strengthening of the research and development. Education has an outstanding role in economy thus


1066

Kelemen — Kollár: A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés

it creates a base for the placement to the job market and has a great effect to the social and economic development of the whole country in the long run. Educational attainment is one of the most critical features in the job-market position. Educational expansion in the 1990s and structural changes in the educational system have transformed basically the educational attainment of the population, the further learning ideas and the job-market position of the young carrier-starters. Hungary as an EU member is active in the fulfillment of EU programs started in the 1970s therefore Hungarian changes in the field of education and training are highly important. In the field of research and development the creation of Community-level research and development programs were defined within the frames of so-called general programs in order to increase competitive abilities. The second part of the paper introduces the results of these works.


A különbözõ típusú árutermelô mezõgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban Keszthelyi Szilárd PhD, az Agrárgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője E-mail: [email protected]

Az agrárpolitikai intézkedések tervezése, gyakorlati megvalósítása nem nélkülözheti a jövedelmezőségre, vagyoni helyzetre vonatkozó pontos információkat. A tesztüzemi információs rendszer adatai lehetőséget biztosítanak a különböző típusú üzemek pénzügyi helyzetének részletes megismerésére. Az elemzés először az árutermelő mezőgazdasági szektor egészében lezajló eredménybefolyásoló tényezőket vizsgálja, majd gazdálkodási formánként külön kitér az egyéni gazdálkodók és a társas vállalkozók jövedelemhelyzetére. A cikk egy európai uniós összehasonlítással zárul, melyben több szempontból összevetjük a különböző tagországok mezőgazdaságból származó jövedelmeit.

TÁRGYSZÓ: Mezőgazdasági statisztika. A hivatalos statisztika működése.


1068

Keszthelyi Szilárd

Az Európai Bizottság a mezőgazdasági üzemek jövedelemalakulásának és gaz-

dálkodásának elemzésére, s ezáltal a Közös Agrárpolitika támogatására 1965-ben egy reprezentatív információs rendszert hozott létre. A rendszer elnevezése: Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSZIH – Farm Accountancy Data Network – FADN). Ennek az információs rendszernek adatokkal történő feltöltése a tagországok kötelezően előírt feladata. Az Unió 25 tagországában – részben az említett kötelezettség teljesítése érdekében, részben országon belüli célokra – összesen mintegy 80 000 mezőgazdasági üzemről gyűjtenek adatokat. A felmért gazdaságok egy megközelítőleg 5 milliós alapsokaságot reprezentálnak. A meghatározott szempontok szerint kiválasztott adatszolgáltató gazdaságok önkéntesen csatlakoznak a rendszerhez, s könyvelési adataikat rendelkezésre bocsátják. A továbbiakban ezen adatokat anonim módon, az adatvédelemre vonatkozó szigorú előírások betartása mellett kezelik és csak statisztikai célokra használják fel. A tagországokban folyó adatgyűjtés az egyes országok sajátos helyzetének és információigényeinek megfelelően kisebb-nagyobb mértékben eltér ugyan a közösségi (brüsszeli) kötelező előírásoktól, de – bizonyos konverziók után – mindegyik képes egységes tartalmú és formátumú adatokat szolgáltatni az FADN-adatbázisba. A magyar mezőgazdasági tesztüzemi információs rendszer azzal a céllal jött létre, hogy egyidejűleg szolgálja a hazai információszükségletet, illetve az Európai Bizottság FADN-rendszeréhez történő kapcsolódást. A tesztüzemi rendszerben az adatgyűjtés 1951 magyarországi üzemet fog át. Az így kapott minta 92 ezer 2 európai méretegység (EUME)1 feletti mezőgazdasági vállalkozást reprezentál. A vizsgált 92 ezer gazdaság az összes (Gazdaságszerkezeti Összeírás – GSZÖ által regisztrált) gazdaság által használt földterület 91 százalékát művelte, illetve az összes standard fedezeti hozzájárulás (SFH) 87 százalékát állította elő. Az eredményeket az összes megfigyelt üzem alapvető termelési és jövedelmezőségi alapadatára építve számítottuk ki. Az adatok értelmezésénél tartsuk szem előtt, hogy a tesztüzemi rendszer csak a gazdaságok tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységét (mezőgazdasági alaptevékenység, mezőgazdasági termékek feldolgozása, erdőgazdálkodás, halászat, mezőgazdasági szolgáltatások, falusi turizmus) veszi figyelembe, s nem számol az ipari, kereskedelmi, valamint a nem mezőgazdasági szolgáltató tevékenységgel. 1

Az Európai Méretegység az üzemek Standard Fedezeti Hozzájárulása (SFH) alapján számított (az euróban kifejezett SFH-értéket el kell osztani 1200-zal) mutató, az üzemek ökonómiai méretét fejezi ki. A 2 EUMEnek megfelelő 2400 eurós, vagyis mintegy 600 000 forint standard fedezeti hozzájárulást Magyarországon például 10 hektáron folytatott búzatermesztéssel, vagy 3,5 hektár cukorrépa termesztésével, vagy 3 tejelő tehén tartásával, illetve 40 sertés hizlalásával lehet előállítani (a 2001–2003. évek átlagában).


Árutermelõ mezôgazdasági üzemek jövedelemhelyzete

1069

A vizsgált gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe 47,0 hektár, átlagos ökonómiai méretük 18,4 EUME volt. Egy gazdaság átlagosan 1,9 főt foglalkoztatott.

1. A jövedelmet meghatározó tényezők 2006-ban A mezőgazdasági termelők 2006-ban az előző kiemelkedő évet is meghaladó jövedelmet értek el. Az egy hektárra jutó árbevételek 5, míg a költségek 4 százalékkal emelkedtek, továbbá a növekvő támogatások is a jövedelmet gyarapították. Ennek eredményeként a nettó hozzáadott érték 21 százalékkal haladta meg az előző évit, így az egyéni gazdaságok esetében az adózás előtti eredmény 45 százalékkal, a társas gazdaságok esetében pedig a szokásos vállalkozói eredmény2 33 százalékkal emelkedett. A 2006. év egyértelmű nyertesei az ültetvényes gazdálkodók voltak. (Lásd az 1. ábrát.) A kiemelkedő eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy a javuló árak egyszerre jártak piacbővüléssel is. Így a szőlőtermelők egyharmadával tudták árbevételeiket növelni, de a gyümölcstermesztők is jelentős (17 százalékos) növekedést értek el. Az ültetvényes gazdálkodók esetében azonban fontos megjegyezni, hogy a növekvő kereslet ellenére a kiemelkedő termésmennyiség egy jelentős részét nem értékesítették, így több mint másfélszeresére bővült a (eladatlan) készletek állománya. Habár a növekedés nem volt ennyire kimagasló, de 2006 a szántóföldi növénytermesztők számára is nagyon kedvező volt. A 2005-höz képest alacsonyabb hozamokat ellentételezték a nagyobb mértékben emelkedő árak. Így az egy hektárra jutó árbevételeiket 5 százalékkal tudták növelni (183 ezer forint/hektárra), melyhez még jelentősen hozzájárult a növekvő területalapú támogatás. Ezzel szemben a költségek nem növekedtek ilyen ütemben, (a költségeket alapvetően meghatározó közvetlen anyagköltségek 3,4 százalékkal emelkedtek) így a nettó hozzáadott érték 19 százalékkal lett magasabb. A kertészeti ágazatban is hasonlóan kedvező folyamatok zajlottak 2006-ban. Az értékesítés nettó árbevétele 8 százalékkal növekedett, melyet a költségek 5 százalékos emelkedése követett, így a nettó hozzáadott érték 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket. Az állattenyésztésben ugyanakkor az összességében növekvő árak nem jártak együtt a jövedelempozíció javulásával. A tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok a juhállományt csökkentették jelentősen, így az egy hektár mezőgazdasági területre jutó állománysűrűségi mutató 12 százalékkal lett alacsonyabb. Itt ér2

Rendkívüli bevételekkel és ráfordításokkal korrigált adózás előtti eredmény.


1070

Keszthelyi Szilárd

demes megjegyezni, hogy a tejelőszarvasmarha-állomány is jelentősen csökkent, de az állománykivágást nem a specializált tejtermelők, hanem elsősorban a vegyes (állattartó-növénytermesztő) gazdaságok hajtották végre, azaz a tejtermelő szektorban erőteljes koncentrálódás zajlik. A jövedelmezőséget meghatározó tejár, ha minimálisan is, de csökkent (1 százalékkal). Ezzel párhuzamosan azonban nagyobb mértékben csökkentek az egy hektárra jutó ráfordítások is (5 százalékkal), melynek eredményeképpen a nettó hozzáadott érték 25 százalékkal (106 ezer forint/hektárra) növekedett. 1. ábra. Az egy EUME-re jutó nettó hozzáadott érték és a bruttó termelési érték változása, 2006 (egyéni gazdaságok és társas vállalkozások együtt)

Nettó hozzáadott érték ezer Ft/EUME

500 ültetvény

450 400 350

2005

árunövény

300

2006 kertészet

250 állattenyésztés1

vegyes

200

állattenyésztés 2 150 100 600

700

800

900

1000

1100

1200

1300

1400

1500

1600

Bruttó termelési érték ezer Ft/EUME

Megjegyzés. Állattenyésztés 1: tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok; állattenyésztés 2: abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok.

A 2006-os év vesztesei az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok voltak. A jövedelemcsökkenés a kedvező áralakulás ellenére ment végbe. A sertéshús ára 4 százalékkal, a vágócsirke ára is hasonló mértékben növekedett. Ezzel szemben az egy európai méretegységre jutó üzemi költségek 17 százalékkal növekedtek. A költségnövekedés a takarmányárak emelkedésével van összefüggésben. A sertéstartásra specializálódott gazdaságoknál az egy számosállatra jutó takarmányköltség 15 százalékkal, a baromfitartóknál 8 százalékkal emelkedett. A bruttó beruházás tovább csökkent 5 százalékkal. Ennek eredményeképpen országos szinten vizsgálva a nettó beruházás negatív, azaz a megvalósított fejlesztések az elszámolt amortizációt sem fedezték. A fejlesztések késleltetése egyértelmű összefüggésben van az üzemmérettel. A kisebb gazdaságok még az eszközpótló beruházásokat sem végzik el, míg a legnagyobb gazdaságoknál a nettó beruházási mutató ha Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1071


nem is magas, de legalább pozitív értéket mutat (2,8 ezer forint/hektár). Tehát az immár három éve emelkedő jövedelmek nem növelik a beruházási kedvet. Ezt a képet tovább árnyalja, hogy az üzemek negyede semmilyen beruházást nem hajtott végre az elmúlt három évben. Ez az arány üzemtípustól függően jelentősen változik. 1. táblázat A beruházó üzemek aránya, 2004–2006 Üzemtípus

Összes üzemszám

Árunövény

Nem volt (bruttó) beruházás 2004–2006 között

Százalék

36 684

12 040

32,8

Állattenyésztés 1

5 099

512

10,0

Állattenyésztés 2

3 847

1 098

28,5

14 000

4 663

33,3

Ültetvény Kertészet Vegyes Összes

6 450

3 421

53,0

25 781

2 077

8,1

91 861

23 811

25,9

Ez összességében igazolja, hogy a gazdálkodók kivárnak, és beruházásaikat a 2007-ben elindult Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program kereteiben megvalósuló beruházás-támogatási jogcímekhez igazítják. A beruházások évek óta történő halasztása előrevetíti, hogy a támogatási igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló forrásokat. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó agártámogatások összege 9 százalékkal (4,6 ezer forinttal) növekedett (58,3 ezer forint/hektárra). Azonban a földbérleti díjak relatív növekedése ennél magasabb volt, a 13 százalékos díjnövekedés 1220 forinttal növelte a gazdálkodás ráfordításait. A vállalkozások forrásszerkezete nem változott lényegesen. A saját tőke a növekvő jövedelmezőséggel összefüggésben 6 százalékkal növekedett. Az egy hektárra jutó kötelezettségek értéke csak minimálisan, csupán 3 százalékkal csökkent (196 ezer forint/hektár). Kedvezőtlen, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségek értéke jelentősen (18 százalékkal) csökkent. Ebből következik, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek értéke 9 százalékkal 94,5 ezer forint/hektárra növekedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2005ben megindult kedvezőtlen folyamat tovább tart, azaz romlik a mezőgazdasági vállalkozások likviditása. Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozások egészére vonatkozó likviditási mutató még így is elfogadható (2,6), azonban ez elsősorban az egyéni gazdaságoknak köszönhető, akik továbbra is a meglevő, korlátos saját forrásaikhoz igazítják gazdálkodásukat. A társas vállalkozások esetében fontos kiemelni, hogy egynegyedük likviditási mutatószáma a kritikusnak mondható 1,2 alatt van. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1072

Keszthelyi Szilárd

2. Az egyéni gazdaságok jövedelemhelyzete A felmérésben 1558 egyéni gazdaság3 szerepelt. Ez a minta a 2005. évi Gazdaságszerkezeti Összeírás keretében regisztrált, 2 európai méretegységnél (EUME) nagyobb egyéni gazdaságokat reprezentálja, amelyek száma 86 ezret tett ki. A vizsgált 86 ezer gazdaság az összes egyéni gazdaság4 által használt földterület 82 százalékát művelte, illetve az összes standard fedezeti hozzájárulás (SFH) 74 százalékát állította elő. A vizsgálat tehát – az EU előírásainak megfelelően – csak a nagyobb, árutermelésre alkalmas méretű gazdaságokra terjedt ki. Az eredmények értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az ilyen méretű vállalkozások általában sikeresebbek, mint a mérethatár alattiak. A csökkenő hozamok ellenére az egyéni gazdaságok jövedelmüket kimagasló mértékben, 45 százalékkal tudták növelni 2006-ban. Így egy hektárra vetítve 60 ezer forint üzemi eredményt és 55,9 ezer forint adózás előtti eredményt értek el. Ennek köszönhetően a termelési értékkel arányos jövedelmezőség 30 százalékkal 19,4 százalékra növekedett, míg az össztőke jövedelmezősége meghaladta a 8 százalékot. A jövedelmezőség alakulását 2006-os árakon számítva a 2. ábra tartalmazza. 2. ábra. Az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 2006-os árakon, 2001–2006* Ezer Ft/MT hektár 60,00

50,00

40,00

30,00

20,00

10,00

0,00 2001

2002

2003

2004

2005

2006

év

* Fogyasztói árindexszel korrigálva(deflálva). 3 Ide tartoznak az őstermelők, az egyéni vállalkozók, illetve az ún. összevont – adózási, illetve a támogatási rendszerrel összefüggő okok miatt formailag részekre osztott („szétíratott”), de ténylegesen egységes vállalkozásként működő és a tesztüzemi rendszerben is egy egységként kezelt – gazdaságok. 4 Ezek száma a GSZÖ adatai szerint csaknem 707 ezer volt.


1073


Az eredmények értelmezésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az így számított jövedelmeknek kell fedezetet nyújtaniuk az egyéni (családi) gazdaságok személyi jövedelmeire is. Tehát az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye közvetlenül nem hasonlítható össze a társas vállalkozások adataival. Ha az egyéni gazdaságok eredményét korrigáljuk az egy éves munkaerőegységre (ÉME-re)5 jutó minimálbérrel, akkor az adózás előtti eredményük 34,42 ezer forint/hektárra csökken. Ez az érték több mint 50 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit (20,46 ezer forint/hektár). A 2003 óta folyamatosan növekvő adózás előtti eredmény elsősorban az emelkedő termékárakkal és a közvetlen támogatásokkal van összefüggésben. Az egy hektárra jutó értékesítés nettó árbevétele 14 százalékkal, az igénybevett közvetlen támogatások pedig 11 százalékkal növekedtek. Így összességében az előállított bruttó termelési érték 12 százalékkal 288,4 ezer forint/hektárra emelkedett. Az üzemi költségek ezzel szemben ugyanakkor csak 6 százalékkal haladták meg az előző évit (228,4 ezer forint/hektár). A költségek közül azonban ki kell emelni, hogy az átlagot messze meghaladóan növekedtek a takarmányköltségek (17 százalékkal), ami az állattenyésztés romló jövedelempozícióját eredményezte. A javuló jövedelmezőséggel ellentétes képet mutat a beruházások alakulása. (Lásd a 3. ábrát.) 3. ábra. Egy hektárra jutó bruttó és nettó beruházás változása az egyéni gazdaságoknál Ezer Ft/hektár 70 60 50 40 30 20 10 0 -10

2001

2002

2003

2004

2005

2006

év

-20 -30 Bruttó beruházás

Nettó beruházás

Az egy hektárra jutó beruházások a 30 ezer forintot épp hogy meghaladták. Ez 2001-ig visszamenőleg – nominálisan tekintve is – negatív rekord. A helyzetet az is 5

A munkateljesítmény mértékegysége: egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, koránál és egészségi állapotánál fogva teljes értékű munkavégzésre alkalmas dolgozó éves munkaidő-teljesítménye, munkaórában. A kalkulációk során 2200 munkaórával vettük figyelembe.


1074

Keszthelyi Szilárd

súlyosbítja, hogy 2006 immár a harmadik év, amikor a nettó beruházások negatív értéket mutatnak, azaz ezekben az években a fejlesztések az amortizációt sem érik el. Az egyéni gazdaságok technikai, technológiai leépülése tovább folytatódott. A beruházások legnagyobb (15 százalékos) mértékben a gépek, berendezések, járművek eszközcsoportban estek vissza, de az ingatlanok esetében is 9 százalékos volt a csökkenés. A kötelezettségeket tekintve tendencia, hogy a korábbi kedvező feltételekkel igénybevett hosszú lejáratú kötelezettségek jelentős részét (mely 10 százalékkal csökkent) rövid lejáratú kötelezettségekkel pótolják (utóbbi 32 százalékkal növekedett). A forrásszerkezetet tekintve nem történt jelentős változás. A saját tőke aránya továbbra is magas: 83,6 százalék. Ennek elsősorban az az oka, hogy a piaci feltételeknél jelentősen kedvezőbb hitelhez csak rendkívül szűk keretek között lehet hozzájutni. Továbbra is igaz tehát az a megállapítás, hogy a gazdálkodók többsége kénytelen önfinanszírozó képességéhez igazítani tevékenységét. A kis mértékű eladósodottság csökkenti ugyan a vállalkozással járó kockázatokat, korlátozza viszont a fejlődés ütemét, s akadályozza a versenyképes méretű és felszereltségű üzemek nagyobb arányú létrejöttét. Az eredményeket méretkategóriánként vizsgálva az ismert eredményt kapjuk: a nagyobb gazdaságok adózás előtti eredménye egy hektárra vetítve 35,6 százalékkal haladja meg a legkisebb méretcsoport átlagát. Míg az egységnyi termőterületre vetített értékesítés nettó árbevétele közel azonos a két szélső kategóriánál, addig a nagyobb méretből eredően a nagyobb gazdaságok fajlagos költségei jóval kedvezőbbek. Tevékenységi irányonként vizsgálva a gazdaságokat megállapítható, hogy egyedül az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok nem tudták növelni az eredményüket. A sertéshús felvásárlási ára 4 százalékkal, a hízócsirke ára 6 százalékkal, a tojás ára pedig jelentősen, 17 százalékkal emelkedett. Ezzel összefüggésben, viszonylag stagnáló kibocsátás mellett, a bruttó termelési érték 18 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket, míg a ráfordítások legnagyobb részét kiadó takarmányköltségek 22 százalékkal voltak magasabbak. Hasonló ütemben növekedett a hízóalapanyag és az energiaköltség is, így összességében a termelésiértékarányos jövedelmezőség 80 százalékra csökkent.

3. A társas vállalkozások jövedelemhelyzete A 2006. évi felméréshez 393 társas vállalkozás (jogi személyiség nélküli, illetve jogi személyiségű gazdasági társaság, szövetkezet) szolgáltatott adatokat. A minta Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1075

által reprezentált alapsokaság üzemszáma 5 746 (2 EUME-nél nagyobb gazdaságok) – a GSZÖ keretében regisztrált összes társas vállalkozás mintegy 73 százaléka –, amelyek azonban a szektor SFH-jának gyakorlatilag a 100 százalékát (több mint 99,9 százalékát) állítják elő, illetve a földterületet is ilyen arányban használják (99,7%). A társas gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe 372,5 hektár, ökonómiai méretük 162,8 EUME volt. Egy gazdaság átlagosan 13 főt foglalkoztatott. Az eredmények értelmezésénél 2006-ban és 2007-ben mindenképpen figyelembe kell venni a 2006. évi X. törvényt a szövetkezetekről. A törvény előírása alapján (98106 §.) az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonában levő szövetkezeti üzletrészt térítésmentesen 2006.03.31-ig átadja az üzletrészt kibocsátó szövetkezetnek. A szövetkezet köteles azt az ÁPV Rt. által közölt értéken átvenni, majd ezt köteles legkésőbb 2007.06.30-ig bevonni, és közösségi alapba helyezni. Ennek könyvelése jelentős öszszegekkel érinti a rendkívüli bevételek, valamint a rendkívüli ráfordítások állományát. Az ebből keletkező eredményt – mivel ez teljes mértékben csak technikai jellegű – a törvény egyúttal felmenti az adófizetési kötelezettség alól is. Tekintettel arra, hogy ez a bevétel jelentősen torzítaná a mezőgazdaságból származó jövedelmek nagyságát, ezért az adózás előtti eredmény helyett a szokásos vállalkozói eredményt (üzemi tevékenység eredménye-pénzügyi műveletek eredménye) és annak változását kell iránymutatónak tekinteni. A társas gazdaságok 1 hektárra jutó jövedelme 25 780 forint volt, ami 33 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit, míg árbevételük az infláció alatt (1 százalékkal) bővült. Az egy hektárra jutó igénybevett közvetlen agrártámogatások viszont ennél nagyobb mértékben, 8 százalékkal növekedtek. Az üzemi költségek ezzel szemben csupán 4 százalékkal nőttek, így egy hektárra 37,2 ezer forint üzemi eredmény jutott, ami 8 százalékkal haladja meg az előző évit. A szokásos vállalkozói jövedelmet ezen felül kedvezően befolyásolta a pénzügyi műveletek eredményének változása is. Az egy hektárra jutó kamatfizetési kötelezettség közel 3 ezer forinttal csökkent. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a korábbi évek jövedelmeit visszaforgatták, így a saját tőke növekedésével párhuzamosan csökkent a kötelezettségek értéke. Másrészt a gazdasági társaságok egy része hiteleit kedvezőbb kamatozásúra cserélte. Ennek következtében összességében az egy hektárra jutó eredmény 6 370 forinttal növekedett. A növekedés (2006-os árakon számolva is) az utóbbi öt évet tekintve kimagaslónak számít. (Lásd a 4. ábrát.) A növénytermesztő gazdaságok árbevétele és költsége szinte teljesen megegyezik az egy évvel korábbi értékkel, így az emelkedő támogatások a jövedelmet gyarapították. Az enyhén csökkenő tejárak ellenére a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok területegységre vetítve 80 százalékkal növelték jövedelmüket. A nagymértékű jövedelememelkedés nemcsak a növekvő támogatásokból származik, hanem közvetlen anyagköltségeik is jelentősen csökkentek. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1076

Keszthelyi Szilárd

4. ábra. A társas vállalkozások szokásos vállalkozási eredménye 2006-os árakon, 2001–2006* Ezer Ft/MT hektár 30 25 20 15 10 5 0 -5

2001

2002

2003

2004

2005

2006

év

-10 -15

* Fogyasztói árindexszel korrigálva(deflálva).

A sertés- és baromfitartó gazdaságok veszteséggel zárták a 2006-os évet. Bár az egy EUME-re jutó értékesítés nem növekedett jelentősen, költségeik 7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi értéket. Ugyanakkor sikeres évet zártak az ültetvényes gazdálkodók. A szőlőt, gyümölcsöt termelő társas vállalkozások számára 2006 több szempontból is kiemelkedő év volt. A közel ideális időjárási tényezők és az ezzel együtt csak ritkán jelentkező kedvező piaci körülmények – 2005 veszteségei után – jövedelemrekordot (141,9 ezer forint/hektár) eredményeztek. 5. ábra. Az egy EUME-re jutó bruttó termelési érték és a szokásos vállalkozói eredmény változása a társas vállalkozásoknál, 2006

Szokásos vállalkozási eredmény ezer Ft/EUME

150 kertészet

100

ültetvény

árunövény

2005 2006

állattenyésztés 1

50 vegyes

állattenyésztés 2

0 500

700

900

1100

1300

1500

1700

1900

-50

-100 Bruttó termelési érték ezer Ft/EUME

Megjegyzés. Állattenyésztés 1: tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok; állattenyésztés 2: Abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok.



1077

A beruházások kis mértékben csökkentek, a nettó beruházás éppen pozitív értéket mutat (2,2 ezer forint/hektár), azaz ellentétben az egyéni gazdaságokkal a társas vállalkozások legalább az eszközpótló beruházásaikat végrehajtották. A különböző típusú gazdaságok beruházási mutatószámainál nagy szórás tapasztalható. Figyelmeztető jel, hogy az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságoknál a legalacsonyabb a nettó beruházás volumene (–89,2 ezer forint/EUME). Az országos átlagtól (4,9 ezer forint/EUME) ennyire eltérő, alacsony érték azt jelzi, hogy számos vállalkozó a termelés fenntartására sem költ már. Ez azt valószínűsíti, hogy várhatóan újabb üzemek hagynak fel a termeléssel. Az elmúlt években keletkező jövedelmek egy részét a társas vállalkozások is visszaforgatták, és mivel beruházásaik nem bővültek ekkora mértékben, az egy hektárra jutó kötelezettségeik 4 százalékkal csökkentek. Szintén a kedvező jövedelmezőséggel van összefüggésben, hogy javult a fizetési fegyelem. Egyrészt a kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) származó állománya 10 százalékkal csökkent, valamint ezen belül a lejárt kötelezettségek a háromnegyedükre estek viszsza. Habár ennél jóval kisebb mértékben (4 százalékkal), de ezzel párhuzamosan a vevőkövetelések is csökkentek.

4. A magyar tesztüzemi eredmények nemzetközi összehasonlításban A magyar tesztüzemi információs rendszer EU-harmonizációja során elért eredmények ma már lehetővé teszik, hogy azonos szerkezetben, azonos mutatók alapján történjen a mezőgazdasági üzemek összehasonlítása Magyarország, valamint az EU 15 és az EU 25 tagállamai között. A 2. táblázat néhány – Magyarországhoz a mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentősége és/vagy üzemstruktúrája szempontjából hasonló – EU-tagország és hazánk összehasonlító eredménymutatóit tartalmazza. Hazánkban az egy hektárra jutó bruttó termelési érték 61,2 százaléka az EU 25 tagországok átlagának. Ugyanakkor a folyó termelő felhasználás egy hektárra jutó összege megközelíti a régi tagországokét; már eléri az EU 15 átlagának 68,4 százalékát, és 7,4 százalékkal múlja felül a lengyel üzemek adatát. A költséghatékonyságot tekintve fontos megjegyezni, hogy Magyarországon 82 eurócent ráfordításból állítanak elő 1 euró termelési értéket, ezzel szemben az EU 25 átlaga 71 eurócent. Ebben mind a relatíve magas ráfordításárak hatása, mind a ráfordítások felhasználásának rossz hatékonysága megnyilvánul. A bruttó termelési értékből levonva a folyó termelő felhasználást és az értékcsökkenési leírást (ez utóbbi – egy hektárra vetítve – Magyarországon 56 százaléka az Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1078

Keszthelyi Szilárd

EU-átlagnak), valamint a folyó támogatások és adók egyenlegét, a nettó hozzáadott értéket kapjuk. Ez Magyarországon 408,1 euró/hektár, szemben az Európai Unió 818,1 eurós hektáronkénti átlagával. 2. táblázat Az eredménymutatók nemzetközi összehasonlításban Franciaország

Olaszország

Mutatók

Ausztria

Lengyelország

EU 15 átlag

EU 25 átlag

2004

Magyarország 2006

euró/hektár

Bruttó termelési érték

1 665,7

– Folyó termelő felhasználás

3300,4 2 113,7 1 210,4 1 974,7 1 804,1 1 104,8

1 017,7 1 445,4 1 229,0

714,2 1 121,7 1 038,5

767,4

– Értékcsökkenés

305,0

387,9

525,6

178,5

271,9

248,4

139,2

+ Folyó támogatások és adók egyenlege

325,0

364,4

772,6

118,1

339,8

300,9

209,9

= Nettó hozzáadott érték

667,9

1831,4 1 131,7

435,8

920,8

818,1

408,1

– Idegen erőforrások költségei*

309,1

377,5

174,0

53,1

330,3

291,7

240,0

125,0

281,0

45,6

32,6

171,1

155,6

156,8

15,5

ebből: bérek + Beruházási támogatások és adók egyenlege = Üzemi jövedelem** Üzemi bruttó jövedelem*** Üzemi bruttó jövedelem/ÉME

12,1

–58,0

–9,1

–0,3

0,7

5,7

374,3 1 466,0

899,7

373,5

590,2

527,1

173,7

499,2 1 746,9

945,3

406,1

761,3

682,8

330,5

19 061,1 21 203,6 15 838,0 3 648,0 17 958,3 14 120,4 8 385,0

Üzemi bruttó jövedelem/ÉME vásárlóerőparitáson****

11 173,6 13 143,8 9 789,2 3 893,2 11 017,3 8 980,7 8 385,0

* Az idegen munkaerő bér- és társadalombiztosítási költsége, föld-, épületbérleti díja, fizetett kamatok. ** Mivel a költségek között nem kerül levonásra a családi munkaidő-felhasználás bérköltsége (illetve ez a kategória nem is értelmezhető), sem a családi tulajdonban levő föld és tőke költsége, ezért a mutató csak fenntartásokkal alkalmas családi és társas vállalkozások egymással való összehasonlítására, vagy együttes vizsgálatára. *** Az előző mutató „hibáinak” részbeni korrigálására itt az alkalmazotti bér- és társadalombiztosítási költségeket sem vontuk le (az EU-FADN-ban nem használatos mutató). **** Az adatokat az Eurostat 2005-ös vásárlóerő-paritás koefficienseivel korrigáltuk. Megjegyzés. 1 euró = 264,27 forint. Forrás: Saját számítás a FADN Public Database (http://europa.eu.int/comm/agriculture/rica), felhasználásával.

A nettó hozzáadott értékben mutatkozó különbségeket nem utolsó sorban az adókkal csökkentett támogatások eltérő mértéke okozza. Utóbbiak Magyarországon hektáronként mindössze 69,8 százalékát teszik ki az unióbeli átlagnak. Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám


1079

Az üzemi jövedelem mutatója a tulajdon- és munkajogi eltérések miatt nem alkalmas a Magyarország és az EU-tagországok közötti összehasonlításra. (Az a bizonyára meglepő tény, hogy a hektárra vetített magyar bérek egy szinten vannak az unióbeli átlaggal, elsősorban annak tudható be, hogy Magyarországon a társas gazdaságok kizárólag idegen munkaerőt alkalmaznak, s ezek bére növeli a mutatószámot. Több EU-tagországban is a családi munkaerő a meghatározó, amellyel kapcsolatban bérköltség nem jelentkezik.) A realitásokat jobban tükrözi az üzemi bruttó jövedelem egy hektárra jutó értéke, amely kétszeres eltérést mutat az EU javára. A termelékenységet tekintve érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon egy főfoglalkozású munkaerő átlagosan 10 358 euró hozzáadott értéket állít elő. Az EU 25 átlaga ezzel szemben 16 900 euró, míg a régi tagországok (EU 15) átlaga több mint kétszerese (21 715 euró) a magyar értéknek. A jövedelem megítélését végül szintén segítheti, ha figyelembe vesszük a vizsgált országok különböző árszintjét is. Ezért az 1 éves munkaerőegységre jutó vásárlóerőparitással korrigált bruttó jövedelmet is közöljük. A magyar értéket tekintve 100 százaléknak, az EU 25 átlagában a jövedelem 7 százalékkal, míg a régi tagországok esetében közel egyharmaddal (31 százalékkal) magasabb a magyar értéknél. * A mezőgazdasági termelők 2006-ban az előző kiemelkedő évet is meghaladó jövedelmet értek el. Az egy hektárra jutó árbevételek 5, míg a költségek 4 százalékkal emelkedtek, emiatt a növekvő támogatások is a jövedelmet gyarapították. Ennek eredményeként a nettó hozzáadott érték 21 százalékkal haladta meg az előző évit. Az egyéni gazdaságok jövedelmüket kimagasló mértékben, 45 százalékkal tudták növelni 2006-ban, így egy hektárra vetítve 60 ezer forint üzemi eredményt és 55,9 ezer forint adózás előtti eredményt értek el. Az eredmények értelmezésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az így számított jövedelmeknek kell fedezetet nyújtaniuk az egyéni (családi) gazdaságok személyi jövedelmeire is. Ha az egyéni gazdaságok eredményét korrigáljuk az egy éves munkaerőegységre jutó minimálbérrel, akkor az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 34,42 ezer forint/hektárra csökken. A társas gazdaságok eredményének értelmezésénél 2006-ban és 2007-ben mindenképpen figyelembe kell venni a 2006. évi X. törvényt a szövetkezetekről. Egy technikai jellegű bevétel (rendkívüli bevételnek könyvelt) miatt a szokásos vállalkozói eredmény alkalmasabb a jövedelem – és annak változásának – megítélésére. A társas gazdaságok 1 hektárra jutó jövedelme 25 780 forint volt, ami 33 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A jövedelmeket Európai Uniós (EU 25) összehasonlításban vizsgálva megállapítható, hogy a magyar üzemek pont az átlag felét érik el. A növekvő jövedelmek ellenére a beruházások kedvezőtlenül alakultak. A bruttó beruházás tovább csökkent 5 százalékkal. Ennek eredményeképpen országos szinten vizsgálva a nettó beruházás negatív, azaz a megvalósított fejlesztések az elszámolt Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1080

Keszthelyi: Árutermelõ mezôgazdasági üzemek jövedelemhelyzete

amortizációt sem érték el. A három éve folyamatosan emelkedő jövedelmek nem növelik a beruházási kedvet, 2004 és 2006 között az üzemek egynegyede semmilyen beruházást nem hajtott végre. A gazdálkodók kivárnak és várhatóan beruházásaikat a 2007-ben elindult Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program kereteiben megvalósuló beruházástámogatási jogcímekhez igazítják. A vállalkozások forrásszerkezete jelentősen nem változott. A keletkezett jövedelmek egy részét visszaforgatják, így a saját tőke aránya növekedett. Ezzel szemben kedvezőtlen, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségek értéke jelentősen (18 százalékkal) csökkent, mely maga után vonta a rövid lejáratú kötelezettségek 9 százalékos emelkedését.

Summary Farmers in 2006 have reached a profit exceeding even the outstanding previous year. Revenues per one hectare grew by 5, cost by 4 percent, this way growing subsidies have raised the profits, too. Thanks to that net value added exceeded the previous year by 21 percent. Individual farms were able to increase their profit by 45 percent in 2006. Thus they have reached HUF 60 thousand income of farming activity and HUF 55.9 thousand profit before taxes per one hectare. While interpreting the results we have to keep in mind that these profits have to cover the personal income of individual farms as well. If we correct the results with the amount of the minimum wage per 1 AWU, profit before taxes will fall to HUF 34.42 thousand per one hectare. As for the corporate farms we have to take into account the 2006/X. Act on cooperatives. In the accounting this manoeuvre has a grate influence on extraordinary incomes and expenses. Results coming from these transactions – as it is only a technical thing – are exempt from taxation obligations. With regards to the fact that these receipts would distort the magnitude of agriculture incomes to a grate extent, instead of profit before taxes we should use profit on ordinary activities (income of farming activity – profit on financial transactions). The profit of corporate farms per 1 hectare agricultural land was HUF 25 780 which is 33 percent higher compared to the previous year. In EU relations we can specify that the gross farm income is two times higher in the European Union. Gross investments further declined by 5 percent. Thanks to that net investments on country level are negative, meaning that investments did not cover even depreciation. Delay in the investments is clearly connected to farm size. In the last three years the growing income level did not influence positively the farms investment attitude. What is more, one quarter of the farms did not perform any investments in the last three years. On the whole this justifies the fact that farmers delay their investments waiting for the “New Hungary Rural Development Program, 2007-2013”. The structure of financial sources did not change dramatically. The rate of net worth in line with the growing profitability has increased by 6 percent. It is unfavourable that the long term liabilities declined by 18 percent. This has brought about the increase of the short term liabilities by 9 percent to HUF 94.5 thousand per hectare.


Fórum

A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája A statisztika legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi intézménye a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute – ISI), 2007. augusztus 22. és 29. között Lisszabonban tartotta 56., kétévenként megrendezendő általános konferenciáját. A Központi Statisztikai Hivatalt dr. Pukli Péter, elnök, dr. Laczka Éva főosztályvezető és Horváth Beáta tanácsos, a Magyar Statisztikai Társaságot dr. Németh Zsolt képviselte, részt vett továbbá dr. Szilágyi György egyetemi tanár a Hivatalos Statisztika Tudományos Tanácsának elnöke és Ispány Márton a Debreceni Egyetem docense. A konferencia résztvevői a világ nemzeti statisztikai intézeteiben, kutatóintézeteiben, egyetemein dolgozó statisztikusok, kutatók, a statisztika oktatói, illetve felhasználói voltak, számuk megközelítette a háromezret (ami felülmúlta minden korábbi ISI-konferencia létszámát) és több mint 120 országot képviseltek. Ebben jutott először kifejezésre az ISI Sydneyben meghirdetett törekvése a taglétszám növelésére, mindenekelőtt a fiatal korosztály tagjaival. Ennek érdekében jelentősen oldódtak a tagfelvétel előírásai és élénkült a toborzási aktivitás. Az eredmény máris megmutatkozott, sok új arcot lehetett látni, sok új hangot lehetett hallani, anélkül, hogy a különböző generációk „elkülönültek” volna egymástól. A konferenciát Anibal Cavaco Silva, a Portugál Köztársaság elnöke, Pedro Silva Pereira az elnökséget vezető miniszter, és Neils Keiding (Dánia) az ISI elnöke nyitotta meg. A Portugál Köztársaság elnöke és minisztere egyaránt hangsúlyozták, hogy a konfe-

rencia Portugáliában történő megrendezése a Portugál Nemzeti Statisztikai Hivatal nemzetközi elismerését fejezi ki és egyúttal mindketten felhívták a figyelmet a jó minőségű adatok fontosságára és társadalmi jelentőségére. Említésre méltó a konferencián elhangzott előadások száma is, ami megközelítette az 1200-at. Az ülésnapokon 6-16 párhuzamos szekcióban folyt a munka; egy-egy ülésen az előadások száma 3-11 között mozgott. A Programbizottság a tudományos üléseket két fő típusba sorolta: az ülések egyharmadában meghívott előadók mutathatták be tudományos eredményeiket (Invited Paper Meetings, Special Topic Contributed Paper Meetings), az ülések kétharmada pedig lehetőséget adott arra, hogy a szakma képviselői (gyakran fiatalok) előadásra jelentkezzenek (Contributed Paper Meetings). Ez a csoportosítás, szokás szerint nem jelentett sem színvonal-, sem érdeklődésbeli különbséget; mindhárom típusban elhangzott kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő előadás, nagyobb és kisebb érdeklődéssel kísért ülés. Szólni kell egy negyedik tudományos közlési formáról is, amely már hosszú idő óta szerves részét alkotja az ISI-konferenciáknak: az ún. poszter ülésekről is. Ezek keretében a szerző kifüggeszti dolgozatának szövegét és ennek kapcsán az érdeklődők szóba elegyednek a szerzővel. Több mint kétszáz ilyen poszter jelent meg az erre kijelölt hatalmas terem falán (egy-egy poszter általában egy napig volt látható). Az ISI-konferenciáknak további hagyományos kelléke a statisztikai (vagy statisztikával is foglalkozó) könyv- és (vagy) folyóirat-kiadók pavilonjainak sora is.


1082

Fórum

A tudományos program egyik jellemző vonása az ISI szekcióinak előretörése. Ezek a szekciók – amelyek többsége önálló társaságként is működik – a statisztika valamely szűkebb körének fejlesztésére és gondozására alakultak (számuk napjainkban is gyarapodik) és bár két ISI konferencia között saját konferenciáikat is megtartják, a központi konferencián is egyre több ülésnek valamelyik szekció a „gazdája”. Az ISI-konferencia munkájában a következő szekciók vettek tevékenyen részt: A Hivatalos Statisztika Nemzetközi Társasága (IAOS) A Statisztika Oktatásának Nemzetközi Társasága (IASE) Statisztikai-számítástechnikai Nemzetközi Társaság (IASC) Survey-statisztikusok Nemzetközi Társasága (IASS) Üzleti és Iparstatisztikai Nemzetközi Társaság (ISBIS) A matematikai statisztikával és valószínűség-számítással foglalkozó Bernoulli Társaság A központi bankok statisztikájával foglalkozó Irving Fisher Bizottság (IFC) A nagyszámú előadás tematikus megoszlása jelzi, hogy napjainkban mely kérdések foglalkoztatják a statisztikusokat. A bemutatott, megvitatott témák között előkelő helyet foglalt el a matematikai statisztikai módszerek alkalmazása, (valószínűség-számítás, ökonometria, bayesi-statisztika, extrémérték-statisztika), a modellezés, illetve az idősorelemzés legfrissebb eredményeinek bemutatása, vagy akár a valószínűség-eloszlásokon alapuló numerikus időjárás-előrejelzés. A szakstatisztikák közül a gyakrabban tárgyaltak közé tartozott a gazdaság- és pénzügystatisztika. A 2005-ben Sydney-ben rendezett konferencián történtekhez képest nőtt az érdeklődés a környezetstatisztika iránt. Több ülés is foglalkozott a hivatalos

statisztikai szolgálat feladataival, az emberi erőforrás fejlesztésének kérdéseivel, de mint mindig, a tájékoztatás, adatvédelem kérdései is napirendre kerültek. Amikor vázlatos áttekintést adunk a konferencia néhány üléséről, a téma vagy egy-egy előadó iránti érdeklődés határozta meg választásunkat, és mintegy ízelítőként mutatunk be néhány előadás. A hagyományoknak megfelelően, Lisszabonban is sor került az ISI-elnök által meghívott előadók plenáris ülésére. Peter Imrey (Egyesült Álllamok) arról tartott előadást, hogy a statisztika milyen mértékben befolyásolja a modern intézmények döntéshozóit, különösen az üzleti, tudományos és politikai élet terén. Felhívta a figyelmet, hogy növekvő érdekellentét van kialakulóban az orvosi kutatások terén a nyilvánosság, a kormány és a neves folyóiratok között. Többek között a következő kérdésekre kereste a választ: kötelessége legyen-e a statisztikusoknak, hogy fenntartsák tárgyilagos tudományos pozíciójukat? Magukévá tegyék-e és oktassák-e a bizonyára sajátos szakmai etikát? Milyen kollegális segítséget fogadhatnak el a nagy nyomás alatt? Klaus Dietz (Németország) előadásában a járványok néhány korai dinamikus modellezését mutatta be, melyek figyelembe veszik a betegségre hajlamos, illetve a fertőző egyéneket. Amennyiben a betegségre hajlamos egyének kezdeti számát meg tudjuk becsülni, akkor a modellből meghatározhatjuk egy járvány reprodukciós számát, ami különösen fontos adat. Søren Johansen (Dánia) „Korreláció, regresszió és kointegráció nem stacionárius idősorok esetén” címmel tartott előadást. Különösen azzal érvelt, hogy meg kell különböztetni a tapasztalati és elméleti korrelációs és regressziós együtthatókat, mivel a tapasztalati együttható becslését mintából számítják, míg az elméleti korrelációt és regressziós együtthatót modellből becsülik. Rámutatott, hogy egy kétváltozós


1083

Fórum

autoregresszív modellben, nem stacionárius idősor esetén – determinisztikus, illetve sztochasztikus trenddel – a tapasztalati becsléseket nem tekinthetjük az elméleti becslés megfelelőjének, ezért nem vonhatunk le következtetéseket a korrelációs, illetve regressziós együtthatóról. Amennyiben bármilyen stacionaritásvizsgálat nélkül elemzünk idősorokat, akkor hamis, „képtelen” korrelációkat kaphatunk eredményül. Az ilyen, ún. álkorrelációk elkerülhetők, ha gyakorlatban csak akkor elemezzük az adatokat, ha meggyőződtünk arról, hogy a modell valóban megfelelőképpen írja le azok viselkedését. „Proaktiv – a bűvös szó” címmel tartott előadást Petteri Bauer az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának tagja. Előadásában az adatelőállítók és -felhasználók közötti kapcsolat erősítésének szükségességével és lehetőségeivel foglalkozott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bármennyire is pozitív jelenség az internetre felkerülő adatok rohamosan növekvő száma, semmi biztosíték nincs arra, hogy azokat a felhasználók megfelelően tudják hasznosítani. Az adat-előállítók, nemigen lépnek kapcsolatba a felhasználókkal – még a legfontosabbakkal sem –, nincs ismeretük arról, hogy utóbbiak mennyire elégedettek az adatokkal. A megoldást az ún. „proaktivitás”, azaz egy olyan üzleti intelligencia-rendszer kialakítása jelenthetné, mellyel hatékonyabban kiszolgálhatók a felhasználók igényei. Egy ilyen rendszer kiépítésének első szakasza egy felhasználói adatbázis kialakítása, a második pedig egy kapcsolattartó rendszer létrehozása lehetne. Ezeknek a rendszereknek a megvalósítása legfőképp stratégiai kérdés, azonban megfelelő információs technológia nélkül természetesen nem tudnak működni. A témában Rosemary D. Marcuss „Kinek van szüksége az unalmas statisztikára?” címmel valamint Preston J. Waite „A teleszkóp és a mikroszkóp” címmel tartott érdekes előadásokat.

Jean-Louis Bodin volt a kezdeményezője, egyben vezetője egy már címében is különleges ülésnek „Mire van szükségük a felhasználóknak? Mutatószámokra vagy statisztikára?” A szokatlan cím és téma egy politikus nyilatkozatából származik, aki szerint neki nem statisztikák, hanem mutatószámok (indikátorok) kellenek. Valóban, vannak olyan felhasználók, akik az elemi mutatókat többre becsülik a komplex és sokdimenziós statisztikáknál, amelyek, véleményük szerint, inkább a kutatók igényeit elégítik ki. A statisztikusok hozzászoktak az olyan szintetikus kategóriákhoz, mint a GDP vagy a fogyasztói árindex, az utóbbi időben azonban egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kvantitatív és/vagy a kvalitatív indikátoroknak. Ebből azonban számos kérdés adódik. Van-e például elfogadott definíciója az „indikátornak”? Fel lehet-e állítani az indikátorok osztályozási rendszerét? Mi a jellemzője egy „jó” indikátornak? Továbbmenve: az indikátorok sokat emlegetett egyszerűsége illúzió-e vagy valóság? Hasznosake vagy netán még veszélyesek is azok a rangsorok, amelyek az indikátorok alapján oly gyakran jelennek meg a médiában? Az indikátorok elszaporodása hasznos-e a felhasználóknak? Nem terhelik-e túl a statisztikai intézményeket? Ezekre a kérdésekre egy öttagú „kerekasztal” volt hivatva válaszolni, amelyben részt vett Michael Ward, a makrostatisztikák egyik legjobb szakértője, az ENSZ ún. „Intellectual History Project”-jének munkatársa, Enrico Giovannini az OECD vezető statisztikusa, Inna Steinbuka az Eurostat munkatársa, Martin Balepa az Afristat képviselője és Romulo Virola a Fülöp-szigetek vezető statisztikusa. A bevezető előadás gondolatébresztő kérdései hatására a résztvevők kifejezték saját elvárásaikat a mutatószámokkal szemben és kevesebbet foglalkoztak a „bodini” problematikával. Így is elhangzott


1084

Fórum

néhány jelentős gondolat, melyek közül Ward egyik fontos figyelmeztetését emeljük ki: „Az indikátorok csak közelítő információknak tekinthetők, amelyek nem vonnak automatikusan politikai akciót maguk után.” A korszerűsített Nemzeti Számlarendszer (System of National Accounts – SNA) megvalósítása az ENSZ 1993. évi, jelenleg érvényes Nemzeti Számlarendszerének folyamatban levő és végéhez közeledő revíziójáról adott képet. E folyamat különböző lépései eddig csak a makrogazdasági elszámolások szakembereihez jutottak el; ez az ülés széles érdeklődést volt hivatott kiszolgálni (ami nem akadályozta a nemzeti számla nagyszámú szakembereinek jelenlétét.) A meglehetősen nagy termet majdnem teljesen megtöltő hallgatóság előtt lezajlott ülést a nemzeti számlarendszer „nagyasszonya” Carol Carson vezette. Az előadók a készülő rendszer azon új elemeit hangsúlyozták, amelyek a jelenleginél jobban kiemelik a gazdaságpolitika lényeges elemeit. Ilyen például a tőke által nyújtott termelő szolgálat, vagy a kutatás és fejlesztés, mint a tőke egyik összetevője. A vitában egyetértés alakult ki e bővítések szükségességéről, annál kevésbé a megoldásokról, mint ahogyan arról a nemzetközi standardok alkalmazásával foglalkozó ülés is tanúskodott. Ez az ülés három – napjainkban, az érdeklődés központjában álló – területet érintett: az ISIC- (Tevékenységek Szabványos Ágazat Osztályozása – International Standard Industrial Classification of all Economic Activities) revíziót, az SNA-revízióját és a társadalomstatisztika területét érintő standardokat. A 2007. évi ISIC-revízió célja a relevancia és a más nemzetközi standardokkal való összehasonlíthatóság javítása, erősítése volt, amihez nagyban hozzájárult az ugyanebben az időszakban zajló SNA-revízió is. Miközben az SNA-revízió alig gyakorolt hatást az ISIC szerkezeti felépítésére, annál jelentősebb tartalmi változásokat indukált. Tekintettel a válto-

zások jelentőségére az osztályozást széles körű konzultáció és vita előzte meg. A konzultációk és a kapott válaszok alapján alakították ki az osztályozás új koncepcióját, véglegesnek tekinthető változatát. A viták során a leghatározottabban megfogalmazott igény a folytonosság biztosítása volt, de felhívták a figyelmet arra is, hogy a standardokban bekövetkezett változások követése (a nemzeti osztályozásokban) mindenkor nagy erőforrásigénnyel jár, s erre kell számítani az új ISIC esetében is. Sokak szerint a 2008-as SNA-revízió szerteágazó és összefüggéstelen változások halmaza. Valójában a változások az SNA elméleti és koncepcionális alapjait próbálják megerősíteni, követve a gazdaságban az elmúlt években bekövetkezett változásokat. Hangsúlyt kapott az a tény is, hogy az új SNA bevezetése idő- és forrásigényes. A változtatások többségét a fejlett országok politikai és üzleti igényeinek megfelelően határozták meg, miközben számos ország számára még ma is alapvető gondot okoz a legfontosabb információk előállítása. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az új SNA adaptálásában a fejlődő országoknak technikai segítséget kell nyújtani. A nemzetközi standardok a gazdaságstatisztikától eltérő kihívás elé állítják a társadalomstatisztikusokat. A társadalomstatisztika esetében ugyanis egyes részterületekre vonatkozóan léteznek nemzetközi standardok, de átfogó, a terület egészét érintő standardokról nem beszélhetünk. Egy átfogó keret kidolgozása érdekében Carson a jelenleg alkalmazott standardok feltérképezését látja megoldásnak, melynek felhasználásával az átfogó keret is kidolgozhatóvá válhat. Ami jelenleg a legfontosabb feladat; a prioritások meghatározása, a konzultációs stratégia, és a szükséges források kidolgozása. Az agrárstatisztikai előadásokat felölelő STCPM-szekció (Special Topic Contributed Paper Meetings) akár példázhatná az ISI-


1085

Fórum

konferencián részt vevő országok sokszínűségét, statisztikai rendszereik eltérő fejlettségét, a megoldandó feladatok sokszínű voltát. Míg a dél-afrikai küldött arról számolt be, hogy országának jelenlegi statisztikai rendszere csak az agrárium területén működő vállalkozások teljesítményével tud elszámolni – figyelmen kívül hagyva a más nemzetgazdasági ágakban, illetve a háztartások által végzett mezőgazdasági tevékenység outputját – az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok küldöttei módszertani kérdéseket, az adatminőség javításának lehetőségeit feszegették. A megoldást egy megfelelő lefedettséget biztosító, folyamatosan aktualizált regiszter kialakításában, az adatszolgáltatókat, a statisztikusokat és a felhasználókat magába foglaló tanácsadó testület felállításában látta az előadó. Az európai országok esetében – ahol többnyire megfelelő minőségű, rendszeresen aktualizált regiszterekre lehet támaszkodni – a statisztikusok már többféle mintaválasztási lehetőséggel élhetnek, a mintaválasztási módszerek finomításával javíthatják az adatok minőségét. Az olasz előadó, Elisabetta Carfagna az EU gazdaságszerkezeti összeírásának végrehajtására javasolt két többváltozós, rétegzett mintaválasztási módszert, ami a mintanagyság csökkentése mellett vezet jobb eredményre. A gyakran alkalmazott listás mintaválasztási eljárás mellett Európában számos példa van a területi mintaválasztás alkalmazására is. Példát láthattunk arra is, hogy a szatellit képekkel, valamint más statisztikai és adminisztratív adatforrások felhasználásával támogatott területi mintaválasztási eljárások közül melyik vezethet jobb eredményre. A jelentős méretkülönbségek ellenére némi hasonlóság fedezhető fel az amerikai és a magyar agrárgazdaságok szerkezetben. Meglehetősen hasonló e gazdaságok méret és termelési cél szerinti csoportosítása is (saját fogyasztásra termelő gazdaságok, piacorientált gazdaságok; és a kettő közötti átmenet).

Míg az amerikai előadó, Mary Bohman az egyes gazdaság- típusok jellemzőinek bemutatása mellett arra mutatott példát, hogy a mezőgazdasági háztartás-statisztika adatai hogyan használhatók fel a gazdaságok jövedelemviszonyainak, a fejlesztési döntéseinek, kormányzati programokban való részvételének vizsgálatára, addig Laczka Éva előadása a magyar agrárstatisztikai rendszernek a magyar mezőgazdaság szerkezeti változásaihoz való alkalmazkodását, stratégiai feladatait mutatta be. Végül tájékoztatás hangzott el a FAO 2010-es világcenzusának ajánlásairól, ami az adatszolgáltatási terhek csökkentése mellett a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot igyekszik biztosítani az egyes országoknak az összeírás végrehajtásában. A longitudinális mintaválasztás adta az apropóját az Európai Közösségi háztartásipanelvizsgálat (ECHP) és az EU jövedelem- és életkörülmény-statisztika (EU-SILC) terén, a bekövetkezett koncepcióváltás értékelésére. A háztartásipanel-vizsgálatot a Lisszaboni Stratégia hívta életre, a kilencvenes években ez volt a legfontosabb: EU-szinten összehasonlítható statisztika a jövedelemnek és az életkörülmények elemzésére. Az ezredfordulóra azonban nyilvánvalóvá váltak az ECHP gyengeségei: gyakran olyan időszakban próbálták a longitudinális adatokat és mutatókat előállítani, amikor azok már idejétmúltakká váltak, hét év múlva kétségessé vált a minta szerkezeti reprezentativitása is, nem volt az összeírás lefedettsége megfelelő az EU-tagországokban sem, amit a bővítés csak súlyosbított. Mindezek, valamint az időszerű, jó minőségű, és összehasonlítható adatok iránti igény hívta életre a SILC-et. A SILC a háztarások jövedelemére és életkörülményeire vonatkozó megfigyelés, ami biztosítja az időbeli és a keresztmetszeti elemzéseket is. A rendszer használói minimum 4 egymást követő évben gyűjtenek adatokat a háztartás tagjairól. Az összeírás


1086

Fórum

koncepcióját, mutatókörét az ECHP-vel szemben EU-szinten határozták meg, ugyanakkor az összeírás végrehajtásában, a tagországok, adottságaiknak megfelelően dönthettek, természetesen a minőségi előírások betartása mellett. Az adatgyűjtés történhet összeírások szervezésével, de történhet regiszteradatok felhasználásával is. A 27 EU-tagország közül hat (a skandináv országok és Szlovénia), az adatgyűjtés és a regiszteradatok felhasználásával állítja elő az adatokat. A tagországok között vannak, amelyek a megfigyelés idődimenzióját kiterjesztették 8, illetve 9 évre. A SILC első eredményeinek értékelése folyamatban van. A szakemberek az összehasonlíthatóságot egyre inkább a minőségi követelmények legfontosabb elemének tekintik. Különösen igaz ez a SILC-re, mivel a tagországok felhasználhatnak regiszteradatokat, végrehajthatnak adatgyűjtéseket, ami eltérő lefedettségre, definíció stb. alkalmazására is vezethet. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a SILC adatainak minőségi ellenőrzésére megfelelő módszertani keretet kell kidolgozni. Módszertani szempontból számos ülés foglalkozott a nemválaszolás kérdéskörével. Barry Schouten, a Holland Statisztikai Hivatal munkatársa a válaszolási arány és a reprezentativitás növelésére tett kísérletről számolt be. A hivatal 2005 második félévében széles körű nyomon követési felvételt hajtott végre a holland munkaerő-felmérés azon résztvevői között, akik megtagadóknak lettek kódolva, illetve azok között, akikkel nem sikerült a kapcsolatfelvétel. A kérdőívben csupán a munkaerő-felmérés kulcskérdései szerepeltek, a kérdezőbiztosok is csak egy rövid tájékoztatás alapján hajtották végre a felvételt. A nyomon követési felvételt különböző adatgyűjtési módszerekkel hajtották végre telefonos kérdezés (CATI) nyomtatott kérdőíves kérdezés (PAPI) és az Internet. A felvétel eredményeként, mintegy további 45 százalékos válaszadást eredményezett.

Gabriele Durrant, a Southamptoni Egyetem kutatója az egységszintű nemválaszolás kérdésében azt vizsgálta, hogyan lehet a népszámlálási adatokat, a kérdezőbiztosok által megfigyelt adatokat, valamint a kérdezőbiztosokról rendelkezésre álló információkat összekapcsolni. A szimuláció a 2001. évi népszámlálás összekapcsolt adatain alapult, mely bővelkedik különböző változókban, mind a háztartásokról, mind a személyi állományról, valamint tartalmaz információkat a kérdezőbiztos és a háztartás között kialakult kapcsolatról (doorstep) és a kérdezőbiztos tapasztalatairól, illetve viselkedéséről is a válaszolók és a nemválaszolók körében. Többszintű multinomiális modellek használatával vizsgálták a kérdezőbiztosok, illetve a háztartások nemválaszolásra gyakorolt hatását, megkülönböztetve a nemválaszolók között a megtagadókat és az elérhetetleneket (no contact). Az elemzés a különböző népességcsoportok válaszadói viselkedésvizsgálatára is kiterjedt. Az adatok további területi elemzésével megfelelő információhoz juthatnak azzal kapcsolatban, hogy hol van szükség a kérdezőbiztosok alaposabb oktatására, illetve teljesítményük növelésére. A Norvég Statisztikai Hivatal az utóbbi évtizedben arra is törekedett, hogy integrálja az adminisztratív, illetve a statisztikai céllal gyűjtött adatokat. Ennek eredményeként létrejött, a hivatalos statisztikák jelentős részének a saját regiszterrendszere. Az Ib Thomsen által tartott előadás témája az volt, hogy hogyan lehet elkülönülten kezelni a mérési hibának, illetve a nemválaszolásnak a hatását, egy a regiszterből származó külső változó alapján. A nemválaszolás hatásának csökkentésére a hivatal dolgozói a témában ajánlott gyakorlatot dolgoztak ki. Idősorelemzés, szezonális kiigazítás témakörében számos neves kutató részéről hangzott el előadás. Többek között David Findley


1087

Fórum

(Egyesült Államok), az X12-ARIMA kifejlesztője bemutatta, hogy azáltal, hogy lineáris kapcsolat írható le a flow és stock adatok munkanap-regresszorának együtthatója között, kimutathatóvá válik a stock adatokban is az ún. „hétvége-hatás”, mely eddig csak flow adatok esetén állt rendelkezésre. Augustin Maravall, a TRAMO/SEATS módszer kifejlesztője bemutatta, hogyan működik a T/S Windows alá írt alkalmazása, számos egymáshoz szorosan kapcsolódó idősorhalmaz esetén. Az eljárás egy együttes, összefoglaló output állományt hoz létre, melyben a modellillesztés főbb jellegzetességei, diagnosztikái találhatók meg, többek között a differenciálás rendje, a szezonális illetve nemszezonális ARMA-modell rendje és paraméterei, a különböző típusú outlierek, a munkanap, illetve húsvét hatás jelenléte, valamint az előrejelzés diagnosztikái. Benoit Quenneville, a Kanadai Statisztikai Hivatal munkatársa, a hivatalban folyó jelenlegi fejlesztéseket mutatta be. 2004-ben a Kanadai Statisztikai Hivatal átállt az X12ARIMA módszer használatára az itt kifejlesztett X11-ARIMA módszerről, mely előbbinek szerves részét képezi. Az átállás számos fejlesztéssel és frissítéssel jár(t) együtt. Egyrészről telepíteni és adoptálni kellett az X12ARIMA rendszert a különböző szakterületi igényeknek megfelelően; másrészt felül kellett vizsgálni a raking, illetve benchmarking eljárásokat, technikákat, valamint újra kellett definiálni a szezonális kiigazításra vonatkozó előírásokat. Végül, de nem utolsósorban kifejlesztettek egy ún. „virtuális elemzőt”, mely segíti a szezonális kiigazítási eljárás beállításainak kiválasztását. A virtuális elemző nem egyéb, mint az évtizedek alatt szerzett tapasztalatok, eljárások „legszűkebb” közös halmaza. A virtuális elemzőt tekinthetjük egyfajta standardizálásnak, mely számos segítséget nyújt a területen dolgozóknak.

A szezonális kiigazítás és a minőség témakörében tartott előadást Horváth Beáta, melyben bemutatta a KSH szakértői által készített „Szezonális kiigazítás: módszerek és gyakorlatok” című kézikönyvet. „A nemek szerepének vizsgálata” című szekcióba meghívott előadók két megoldás közül választottak, a meglevő adatok felhasználásával állítottak elő új – nemek szerinti vizsgálatokra alkalmas – információkat, mások a vizsgálandó témára vonatkozóan új adatgyűjtést hajtottak végre. Dr. Laczka Éva az előbbi megoldást választva – a közelmúltban elért eredményekről számolt be, megemlítve, hogy a férfiak és a nők mezőgazdaságban betöltött szerepének vizsgálatát szolgálja a KSH által 2001 óta évente megjelentetett „Nők és férfiak” c. zsebkönyv, de ennél is gazdagabb információkkal szolgált a 2000. évi teljes körű mezőgazdasági összeírás adatainak a FAO támogatásával végzett újratáblázása. Végül az ezredforduló mezőgazdasági összeírásának és a 2001. évi népszámlálás adatainak összekapcsolása szolgált újszerű információkkal a szekció hallgatóságának. A szekció további előadásai azt példázták, hogy a nemzetközi támogatással végrehajtott új felvételek miképpen segítik a fejlődő országok gazdasági– társadalmi problémáinak feltárását, kezelését, monitoringját. Példaként megemlítjük, hogy három országra, Palesztinára, Libanonra és Jordániára kiterjedő reprezentatív felvétellel a diákok tanulási környezetére vonatkozó adatokat gyűjtöttek. Az egylépcsős klaszter mintába közel négyezer diákot vontak be. A vizsgált mutatók között voltak: a diákok kapcsolata a tanárukkal, az általános biztonságérzetük, a boldogság, a frusztráció, a remények, a környezettel való viszony, és a függetlenség. A Fülöp-szigeteken jelentős biztonsági és egészségügyi kockázata van a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkának. Mivel ez nem egyedi jelenség a régióban az ILO ötven or-


1088

Fórum

szágra kiterjedően támogatta a gyermekmunka felmérését. Az összeírások keretében vizsgálták a gyermekmunka során bekövetkezett baleseteket és egészségkárosulásokat, valamint azokat a tényezőket, amelyek ezekhez vezettek. Az ILO által támogatott összeírás eredményeinek elemzésekor felhasználták a 2001-ben végrehajtott nemzeti gyermekmunka-összeírások eredményeit is. Ezek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkának ötször nagyobb a baleseti kockázata, mint a más nemzetgazdasági ágakban. A regressziós modell alapján végzett elemzés azt is feltárta, hogy a nagyobb kockázat a mezőgazdasági eszközök használatára vezethető vissza. Súlyos társadalmi problémák feltárását szolgálta a pakisztáni gyermekhalálozásra vonatkozó összeírás. A rendelkezésre álló adatok szerint 225 ország közül Pakisztán a 37. helyen áll a gyermekhalálozás tekintetében. E mögött a szomorú statisztika mögött számos gazdasági, társadalmi probléma húzódik meg. A vizsgálat Punjub provincia 34 körzetében tárta fel, hogy milyen okokra vezethető vissza a gyermekhalálozás magas aránya. Az összeírás nyilvánvalóvá tette, hogy az orvosi ellátás nem elegendő a gyermekhalálozás mértékének csökkentéséhez, további felvétel az anyák tudatlanságának enyhítése lenne. Jelentős érdeklődést váltottak ki a fejlődő országoknak nyújtott technikai segélynyújtási programok tapasztalatai. Az elmúlt évtizedek során a Világbank, a Kanadai Statisztikai Hivatal és az Ausztrál Statisztikai Hivatal nem kis összegeket fordított a fejlődő országok statisztikai rendszereinek fejlesztésére. A ráfordítások ellenére az adományozó intézmények egyetértettek abban, hogy a programok hatékonysága nem volt kielégítő. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kialakult néhány olyan szempont, amely hozzájárulhat a segélynyújtási programok eredményességéhez. Az egyik

legfontosabb következtetés az volt, hogy nem szabad az adományozóknak a kedvezményezett intézmény helyett elvégezniük a feladatot; a cél az, hogy a kedvezményezetteket képessé tegyék a feladat elvégzésére. Így felelhet meg a segélynyújtási program az illető fejlődő ország stratégiai céljainak. Gyakran több adományozó is dolgozik ugyanabban az országban vagy intézményben, ilyen esetben elengedhetetlen a koordináció közöttük (a koordináció hiánya az utóbbi évtizedek jellemző hibái közé tartozott). Fontos az elvégzett feladatok pontos és részletes dokumentáltsága. Gyakori hiba azonban, hogy a program során előállított adatokat nem a kedvezményezettek elemzik, értékelik, ez is oda vezethet, hogy nem érzik magukénak a programokat, nem sajátítják el a hosszú távon hasznosítható tudást. A „Regionális együttműködés – statisztika szakmai etika- statisztika” című ülésnek Laczka Éva volt a szervezője és vezetője. Az ülés lényegében a közép-európai országok statisztikai társaságainak összejövetele volt. A két résztéma közül a második kapott nagyobb hangsúlyt, bár a regionális együttműködés sem szorult háttérbe, ami különösen Németh Zsolt előadásának volt köszönhető, aki igen színes és sokoldalú áttekintést adott a Magyar Statisztikai Társaság tevékenységéről, kellő hangsúlyt adva a regionális együttműködésnek is. Az etikával foglalkozó témák közül mindenekelőtt a román Ilie Dumitrescu előadása érdemelt figyelmet, aki abból indult ki, hogy a gazdaság működése, különösen a döntéshozás milyen mértékben támaszkodik a statisztikára. A statisztika hitelességének alapjául egyfelől az ENSZ „A hivatalos statisztika alapelvei” másfelől az Eurostat „Gyakorlati kódexe” szolgál. Közelebbről a tudományos módszerek, az összehasonlítást biztosító normák alkalmazása, valamint a képzettség jelent biztosítékot a cél elérésére. Mindezek felett áll, illetve ezek összefoglalását jelenti a hivatalos


1089

Fórum

statisztikus társadalmi elkötelezettsége, kompetenciája és etikus magatartása. Az Osztrák Statisztikai Társaság képviselője, Joachim Lamel szigorú megfogalmazása szerint a statisztikai információval való visszaéléseknek különösen az utóbbi két évtizedben növekvő száma irányította a figyelmet a statisztikai etikai normákra. Úgy véli, hogy a statisztika szolgáltatóinak formálisan is ki kellene fejezniük az etikai és szakmai normák iránti elkötelezettségüket. A felhasználók fokozott bevonása a statisztika irányításába jót tenne az etikai elvek érvényesülésének. Az ülésnek felkért hozzászólója volt Jean-Louis Bodin, az ISI egykori elnöke, aki elnöki megbízatásának lejártával is egyik szellemi vezéralakja az ISInek. Hozzászólásában beszámolt az ISI szakmai-etikai rendszerével kapcsolatos revíziós munkáról. Számos szekció foglalkozott a statisztikai szoftverek és algoritmusok kifejlesztésével. Egyre szélesebb körben válnak elérhetővé többváltozós területi adatok. Japán kutatók egy olyan szoftvert fejlesztettek ki, mellyel könynyedén összekapcsolhatóvá válnak az adatok, akár horizontális, akár vertikális irányban. Így lehetőség nyílik a területi adatok horizontális kibontására számos dimenzió mentén. Ezek a grafikus ábrázolásmódok megtalálhatók és letölthetők a http://jasp.ism.ac.jp honlapról. Egy másik nagyjelentőségű szoftver, az Rprogram elmúlt években történt fejlődéséről számolt be Friedrich Leisch (Németország). A legtöbb felhasználónak, aki hallott az Rprogramról egy minimális grafikus felhasználófelülettel rendelkező nyílt forráskódú statisztikai adatelemző program jut eszébe. Holott az elmúlt évek során lezajlott fejlődést követően beágyazhatóvá vált egyéb alkalmazásokba is, mint például adatbáziskezelésbe, vagy akár egy weboldalba, amely ezáltal széles skálájú szolgáltatásokat nyújthat az egyszerű példáktól az interaktív oktatásig.

Ugyancsak gyakori téma volt a mintavétel területén a már hagyományos ISI-szekciónak számító kisterületi becslés és annak minőségi kérdései. Li-Chun Zhang (Norvégia) előadásában képet kaphattunk arról, hogyan használják fel a regiszterekből származó adminisztratív adatokat kisterületi becslésekre, csökkentvén az ilyen jellegű felmérések hatalmas költségés válaszadói terheit. Ispány Mártonnak, a Debreceni Egyetem docensének „Új martingál konvergencia tétel elágazó folyamatokra alkalmazásokkal” címmel hangzott el előadása. A kétévente megrendezett nemzetközi konferencia fontos része a Nemzetközi Statisztikai Intézet Közgyűlése, ahol az ISI elnöke, illetve a szekciók elnökei beszámolnak a megválasztásuk óta eltelt időszakban végzett munkáról, a megválasztott új elnökség pedig megfogalmazza a soron következő feladatokat. Az elkövetkező időszakra megválasztott ISI-elnök Denis Lievesly asszony (Egyesült Királyság), aki az ISI legfontosabb feladatának a pénzügyi biztonság és az átláthatóság megteremtését tartja. Kiemelt céljai közé tartozik az ISI aktívan dolgozó tagjainak növelése is. A Közgyűlésen hagyományosan sor került a Jan Tinbergen-, Cochran-Hansen- és Mahalanobis-díjak átadására, amivel az ISI a fejlődő országok fiatal statisztikusait jutalmazza. Ez alkalommal a díjakat indiai és távol keleti statisztikusok kapták. Horváth Beáta, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

Dr. Laczka Éva, a KSH főosztályvezetője E-mail: [email protected]

Dr. Szilágyi György, a KSH Tudományos Tanácsának elnöke E-mail: györgy.szilá[email protected]


1090

Fórum

Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója* Az adatvédelmi biztos beszámolójának bevezetőjében jelzi, hogy az adatvédelmi ügyek esetében az elmúlt években jelentős szerkezeti változás következett be: az állam, mint adatkezelő egyre inkább háttérbe szorul, míg a polgároknak a magánszféra adatkezelései okoznak egyre több sérelmet. További jelentős változás a technikának az adatvédelemre gyakorolt hatása. A biometrikus azonosítók, a rádiójellel működő azonosító chipek, a fejlett kamerarendszerek, az adatelemző programok új kihívást jelentenek. Nem csupán azért, mert nehéz lépést tartani a gyors fejlődéssel, hanem azért is, mert a gondolkodásban kell változtatni: a korábbi adatkezelőkre és az adatkezelésekre való irányultság helyett az alkalmazott technológiára, azok hatásaira és alkalmazási területeire kell figyelni. Ehhez némileg szakítani kell az egysíkú jogászi szemlélettel, az adatvédőknek – az esetek jó részébe – immár elengedhetetlen bizonyos szintű „informatikai műveltség” is. Megfigyelhető változás az is, hogy az adatok egyre kevésbé védhetők határainkon belül. A „multik” korában élünk, a bankok, a távközlési szolgáltatók, marketingcégek, de – az internetnek köszönhetően – még az áruházak is, valamint a más országban jelenlevő sokféle tevékenységet folytató nagyvállalatok azok, akik igyekszenek egységes szempontok szerint működni, függetlenül az egyes országokban megjelenő jogi háttértől. Ez azt eredményezi, hogy a nagyvállalatoknak egyes más országokban történő, ott jogszerű adatkezelése, az itteni jog szerint jogellenesnek minősülhet, ezért szükség van a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére. A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biztos örömmel állapítja meg, hogy tovább emel-

kedett az információszabadsággal kapcsolatos beadványok száma, melynek egyik oka, hogy a polgárok egyre öntudatosabban kívánnak hozzájutni az őket megillető információkhoz. A beszámolók közzétételében is jelentős változás történt: az ügyek és ügytípusok számának növekedése egyre nehezebbé tette, hogy az adatvédelmi biztos közleményeiből és állásfoglalásaiból – papíralapon – válogatást adjon közre, így ezek az anyagok az adatvédelmi biztos honlapján csak elektronikusan férhetők hozzá. A hagyományoknak megfelelően a beszámoló viszonylag részletesen elemzi a beérkezett ügyiratok számát, megoszlását és jellegét. A lényeget összefoglalva megállapítható, hogy a több éve tartó drasztikus ügyszámemelkedés megállt, de ezen belül az adatvédelemmel és információszabadsággal kapcsolatos panaszügyek száma az előző évhez képest további emelkedést mutatott. A személyes adatok védelmével és az információszabadsággal kapcsolatos panaszok egymáshoz viszonyított aránya érdemben nem változott, azaz az adatvédelemmel kapcsolatos ügyek képezik még mindig a panaszügyek többségét. Az adatvédelmi biztos változást érzékel abban, hogy a nagy adatkezelőnek számító fegyveres és rendvédelmi szervek, az önkormányzatok, a társadalombiztosítás szervei, az adóhatóság egyre kevesebb munkát adnak, melynek egyik oka, hogy az adatkezelők a kezdeti bizonytalanságoktól vagy éppen a régebbi időkből „öröklődött” rutintól megszabadulva, megtanulták, hogy munkájuk során figyelni kell a személyes adatok védelméről szóló jog érvényesülésére, és egyre inkább betartják a jogszabályokat, miközben az állampolgárok tájékoztatására is figyelmet fordítanak. Másrészt

* Az adatvédelmi biztos beszámolója 2006 [2007]. Az Adatvédelmi Biztos Irodája. Budapest. A beszámoló teljes anyaga megtalálható az adatvédelmi biztos honlapján (www.obh.hu).


1091

Fórum

az állampolgárok is megtanulták, hogy a demokratikus jogállamban az állam nem felettük áll: ismerik jogikat, képesek azok érvényesítésére, így nem feltétlenül szorulnak arra, hogy az adatvédelmi biztostól kérjenek segítséget. Az adatvédelmi biztos felhívja a figyelmet, hogy a magánszféra egyre gyakrabban elbizonytalanítja az állampolgárokat. Egymást érik a legkülönbözőbb adatkezelések: kamerák a munkahelyeken, üzletekben, bankokban, okmányok másolása, véget nem érő adatfelvétel a hitelképesség vizsgálatakor, „ellenőrizhetetlen ellenőrzések”, bonyolult adatszolgáltatási rendszerek. A mindennapjaink részévé vált, hogy ügyfélként, adósként, munkavállalóként sokan, túl sokan kíváncsiak ránk. Ezekben a viszonyokban ráadásul a függőség, a kiszolgáltatottság is megjelenik. Az állampolgár, aki jogai ismeretében, tudatosan és határozottan lép fel egy túlzó rendőri intézkedés, adóhatósági vizsgálat ellen, elbátortalanodik, ha munkáltatójával, bankjával vagy távközlési szolgáltatójával áll szemben. Nehézséget okoz a jogszabályi környezet is. Míg a közhatalom gyakorlása szigorú szabályokhoz kötött, ezekben a magánjogviszonyokban sok a rendezetlen kérdés, a megengedő szabály, így nehéz látni a határokat a jogszerű és a jogellenes között; sok a bizonytalan, „szürke” terület, melyet az adatkezelők a hatékonyság jegyében igyekeznek minél jobban kihasználni. Végezetül nem lehet elfeledkezni még egy fontos tényezőről sem: a magánszféra nagy adatkezelői közül kerülnek ki azok, akik meg tudják venni a legfejlettebb technológiát, alkalmazni tudják a legdrágább adatelemzési módszereket is. A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biztos elemzi a nagy állami (önkormányzati) adatkezelésekkel kapcsolatos beadványokat. Itt kell megjegyezni azt az örömteli tényt, hogy a statisztikai szolgálattal

kapcsolatos adatkezelési problémák nem szerepelnek a beszámolóban. Érdemes szólni arról a beadványról, mely kifogásolja, hogy az Autótulajdonosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete vajon jogszerűen használja-e a rendőrség körözési adatállományát a lopott autók felkutatására. Az adatvédelmi biztos válasza azért érdekes, mert itt is kifejti, hogy az egyes adat mikor válhat személyes adattá. „A biztos ezekben az ügyekben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gépjármű körözési adatok – többek között a rendszám, alvázszám, gépjármű színe és típusa – nem minősülnek személyes adatnak, hiszen amennyiben egy személy vagy egy szervezet csak ezeket az adatokat kezeli, úgy egymagában a „saját” adatbázisa alapján nem tudja ezeket az adatokat egy meghatározott személyhez társítani. Egy adat gyakorlatilag bármikor kapcsolatba hozható az érintettel, hogyha azt megfelelő adatbázisba helyezzük, konkrét adatkezelések vizsgálatakor azonban csak az releváns, hogy az adott adatkezelő össze tudja-e egyértelműen kapcsolni a kezelt adatokat egy természetes személlyel. Ellenkező értelmezés esetén ugyanis minden adat személyes adatnak minősülne, még a statisztikai adatok vagy például akár egy véletlenszerűen kitalált születési dátum is. Mindezek alapján tehát a kérdéses adatkör átadása a polgárőrség – illetve bármely más személy vagy szervezet – részére adatvédelmi szempontból nem kifogásolható, amennyiben az adatok címzettje saját adatállománya alapján nem tudja a kapcsolatot helyreállítani az adat és annak „tulajdonosa” közt.” Beszámoló [2007] 47. old.) A statisztikai adatszolgáltatásnál is mindig gondot okoz az a kérdés, hogy egyéni vállalkozók esetében mi minősül személyes, illetve ún. „céges” adatnak. Az adatvédelmi biztos szerint az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban a következő a helyzet.


1092

Fórum

„Az Avtv. 1/A. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezései kizárólag természetes személyek adatait érintő adatkezelésekre vonatkoznak. Az egyéni vállalkozó azonban a szóban forgó helyzetben nem tekinthető természetes személynek, hiszen épp az teszi lehetővé számára, hogy a METRO ügyfelévé váljon, hogy „kvázi” cégként viselkedik, illetve a gazdasági életben való részvétel is azáltal válik lehetővé a számára, hogy a jog bizonyos szempontból cégnek tekinti. Természetesen előfordulhat, hogy természetes személyként védett adatai (pl. lakcím, telefonszám stb.) megegyeznek az egyéni vállalkozóként is használt adataival – így pl. a lakcíme egyben a székhelye is –, ilyen esetekben azonban ezekre az adatokra már – „céges” minőségükben – nem terjedhet ki a személyes adatok védelméhez fűződő jog. Mindezek alapján tehát az egyéni vállalkozók adatai nem tekinthetők személyes adatoknak, így kezelésükre, illetve továbbításukra nem vonatkoznak az Avtv. rendelkezései.” (Beszámoló [2007] 49–50. old.) Az adatvédelmi biztos már évek óta aggódva figyeli, hogy az adóhatóság információs bázisán jelentős adatkoncentráció zajlik. Kijelenti, hogy az elmúlt évek adózási tárgyú törvénymódosításait áttekintve megállapítható, hogy a hatóságok közötti adatszolgáltatásra, adatátadásra vonatkozó szabályok változásai rendszerint az információs önrendelkezési jog újabb és újabb korlátozásával, egyre több személyes adat hatóságok általi kezelésével járnak. A közteherviselés és az állami bevételek biztosításának fontosságát elismerve némi aggodalomra ad okot ez a folyamat. Különösen a jelentős változásokkal, kiterjedt adatkezeléssel járó törvényjavaslatok előterjesztése során kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a tervezett változtatások szükségességének, indokainak bemutatására, ugyanis csak az alapjogi korlátozás alkotmányos követelményeinek megfele-

lő adatkezelési szabályok fogadhatók el. Aggasztó az a tendencia és jogalkotási módszer, mely szerint a hatóságok közötti adatszolgáltatásra, adatátadásra felhatalmazást adó törvényi rendelkezések minden nagyobb módosító törvénycsomag kapcsán megváltoznak úgy, hogy kiegészülnek egy-egy átadandó adatfajtával, továbbá az adatátadásban részt vevő adatkezelő szervvel, hatósággal, de az adattovábbítások köre, mértéke bővítésének indokoltsága sincs megfelelően alátámasztva. Elfogadható, ha az adóhatóság a többszörös adatszolgáltatás adminisztratív terheit csökkentendő olyan adatokat is összegyűjt, rögzít és továbbít, amelyeket azután más állami szervek fognak nyilvántartásba venni és felhasználni. Az azonban ellentétes az osztott információs rendszerek alkotmányos követelményével, ha az adóhatóság a mások számára összegyűjtött adatokat saját nyilvántartásában készletezi, felhasználja. Az ún. szektorális adatkezelések közül a jelen beszámolóban főleg az egészségügyi adatkezelésekkel foglalkozik az adatvédelmi biztos. Megállapítja, hogy a társadalombiztosítás rendszerében – az OEP-től megkapott információk szerint – évente 150 millió receptet írnak fel, 120 millió orvos-beteg találkozót dokumentálnak, a kifizetések összege 1500 milliárd forint. Ezek mindegyikénél szükségszerű az adatkezelés. Ennek eredményeképp végül a nagy állami nyilvántartások körében a legnagyobb rendszerjellegű nyilvántartás jön létre. Elkerülhetetlen tehát ennek a stratégiai jelentőségű, a biztosítottak intim szférájához tartozó különleges adatokkal működő rendszernek a megfelelő kezelése, védelme és „karbantartása”. A beszámolóban szól a háziorvosok adminisztratív feladatainak növekedéséről, a közgyógyellátottak adatainak kezeléséről, a betegségkódszámok használatának problémáiról. Az adatvédelmi biztos évek óta kiemelt figyelemmel kíséri a munkáltatók adatkezelésé-


1093

Fórum

vel kapcsolatos beadványokat. Megállapítja, hogy a munkavállalók adatainak kezelésével kapcsolatos beadványok száma ez évben is meghaladta az előzőkét, más szektorális adatkezelésekhez képest jelentős emelkedést mutatva. A panaszokból többek között az derült ki, hogy a munkavállalók egyre tudatosabban figyelnek magánszférájuk védelmére munkahelyükön, ugyanakkor az egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt ez a jogérzék sokszor pusztán az észlelésre korlátozódik, és nem terjed ki az aktív jogérvényesítésre. Az érintettek személyiségi jogaikat egyes adatkezelések kapcsán kevésbé tudják érvényesíteni. A munka világán belül azok a személyek vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben, akik korábbi munkahelyüket valamilyen oknál fogva elvesztették, s maguk és családjuk eltartása érdekében mihamarabb új munkahelyet kell keresniük. A jeligés álláshirdetésekkel, valamint a magán-munkaközvetítők adatkezelésével kapcsolatos problémák, azok utólagos nyomon követése évről évre visszatérő kérdésként merült fel az állampolgárok beadványaiban. A biztos a két adatkezelői kör eljárásával kapcsolatban ajánlást tett közzé. „A jeligés álláshirdetésnek az a sajátja, hogy a hirdetést feladó személy személyazonossága – illetőleg ha a feladó cég, annak kiléte – nem válik ismertté az érintett pályázó előtt, mindössze egy hagyományos vagy elektronikus postacímet tartalmaz, melyre a kért személyes adatokat meg kell küldeni. A jelentkező nem szerez tudomást arról, hogy pontosan hova, kinek küldi meg személyes – esetenként különleges – adatait, s arról sem, hogy az adatkezelő a továbbiakban a személyes adatokat milyen célra kívánja felhasználni. Az álláshirdetéseknek tartalmaznia kell a feladó személyének, valamint ha nem azonos vele a későbbi adatkezelő, akkor annak pontos megjelölését, azt az információs módot, formát, melyen keresztül az érintett tájékozódhat az

adatkezelés céljáról, a személyes adatainak kezeléséről, illetőleg amelyen kérheti annak megszüntetését. A munkahelykeresés további tipikus formája a munkaközvetítőkön keresztül történő álláskeresés. Ennek a magánkeretek között működő formája a magánmunkaközvetítői tevékenység, mely során a munkavállaló jóllehet ismeri a személyes adatait kezelő személyt, egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzete ugyanakkor nem változik, s ebből fakadóan olyan személyes adatokat is megad a munkaközvetítő számára, melyek kezelése sokszor cél nélküli. A beadványokból az is kitűnik, hogy egyes esetekben a magánmunkaközvetítő az érintett kifejezett kérelme ellenére sem szünteti meg a személyes adatok kezelését, vagy olyan személyeknek is megküldi azokat – például külföldi munkáltatónak –, amelyhez az érintett nem járult hozzá, s melyről nincs tudomása.” (Beszámoló [2007] 71–72. old.) Az adatvédelmi biztos az említetteken kívül számba veszi többek között az oktatásügyhöz, a hitelintézetekhez, a biztosítókhoz, a sajtóhoz, az internethez köthető adatkezeléssel kapcsolatos problémákat. Miután a 2006. év az országgyűlési és önkormányzati választások éve volt, kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Szerte Európában aggodalommal figyelik a politikai pártok direktmarketingtevékenységét. Az adatvédelmi biztosok 2005 szeptemberében Montreux-ban (Svájc) közleményt adtak ki a témával kapcsolatban. „A montreux-i határozatban foglaltak szerint a személyes adatokat a pártok nagy menynyiségben – néha agresszív módon – folyamatosan gyűjtik különböző technikák alkalmazásával – közvéleménykutatás, software-kereső eszközön keresztül e-mail címek gyűjtése, városon belüli korteskedés vagy interaktív TV-n keresztül – ilymódon élve a politikai véle-


1094

Fórum

ményformálás eszközével. Az adatok néha jogosulatlanul tartalmaznak valós (levelezési címek, telefonszámok, e-mail postafiókok, szakmai tevékenységgel kapcsolatos információk és családi kapcsolatok mellett) vagy feltételezett erkölcsi és politikai meggyőződésre utaló, illetve szavazási tevékenységre utaló különleges adatokat. A különböző személyekről tolakodó módszerek alkalmazásával olyan képet állítanak fel, melynek alapján őket – néha alaptalanul – szimpatizánsként, támogatóként, párttagként tüntetik fel, hogy saját politikai céljaik eléréséhez fokozni tudják az állampolgárokat megcélzó kommunikáció hatékonyságát. A határozat kimondja, hogy minden politikai kommunikációs tevékenység során – ideértve a választási kampányhoz nem kötődő tevékenységeket is –, mely együtt jár személyes adatok kezelésével, tiszteletben kell tartani az érdekelt személyek alapvető jogait és szabadságait, ideértve a személyes adatok védelméhez való jogot és az elfogadott adatvédelmi alapelveket.” (Beszámoló [2007] 127. old.) A beszámoló az őszi zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdések okán szól az adatvédelmi biztos nehéz helyzetéről, az állásfoglalásait bíráló mindkét oldalról. Az adatvédelmi biztos leszögezi, hogy a zavargásokról – melyek a Magyar Televízió székházának „ostromával” kezdődtek, és az október 23-i történésekben tetőztek – számos vélemény, értékelés látott napvilágot. Az adatvédelmi biztosnak azonban csak annyi lehet a feladata, hogy a felmerülő adatvédelmi kérdésekben állást foglaljon. Az ilyen események kapcsán ez azért nehéz, mert az egymással szemben álló vélemények olyan határozottan elkülönülnek, hogy bármilyen, valamelyik oldalt igazoló állásfoglalás – még akkor is, ha az pusztán szakmai alapokon nyugszik – óhatatlanul politikai színezetet kap a közvélemény szemében. Hasonló a helyzet a választási kampányhoz kapcsolódó

adatkezelésekkel is: ha valamelyik pártot a biztos elmarasztalja, azt a másik oldal saját igaza bizonyításának véli. A választások kapcsán azért egyszerű megelőzni azt, hogy bárki politikai elfogultsággal vádolja a biztost, mert a szemben álló pártok szinte mindegyike ad okot a fellépésre. A zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdések szintén hasonló megoszlást mutatnak: a biztosnak éppúgy fel kellett lépnie az állampolgárok, mint a rendőrök, bírák jogainak védelmében. A beszámoló további részében az adatvédelmi biztos a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos beadványokat elemzi. Megállapítja, hogy a panaszok többsége már a korábbi években is felmerült (például az önkormányzatok üléseinek és dokumentumainak nyilvánossága). Külön megemlíti a fogyasztóvédelem és a nyilvánosság problémakörét, különös tekintettel a közérdekű adatok nyilvánossága és az üzleti titok között felmerülő ellentétre. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos ajánlást is megfogalmazott. „Az ajánlás – többek között – megállapította, hogy egyes fogyasztóvédelmi hatóságok szinte egyáltalán nem élnek a határozatok hozzáférhetővé tételének az Avtv. és a Ket. által biztosított lehetőségével, és csak kifejezett, egyértelmű jogszabályi előírás esetén közölnek információkat. Tartanak ugyanis attól, hogy üzleti titok sérelme, a jóhírnév sérelme vagy károkozás miatt az elmarasztaló határozattal érintett ügyfél pert indít ellenük. A biztos álláspontja szerint azonban a vállalkozások jogszerű működésének ellenőrzésére hivatott hatóságok elmarasztaló határozata közérdekű adat. Az üzleti titok intézménye nem lehet menedék a piac jogsértő szereplői számára, a jogsértés titokban maradása nem tekinthető jogszerű érdeknek. A Ptk. jóhírnév védelméről szóló rendelkezése nem jelenti azt, hogy tilos volna mindennemű


1095

Fórum

olyan tényállítás vagy adatközlés, amely a jogi személy társadalmi, piaci stb. megítélését hátrányosan befolyásolná, azaz ártana jóhírnevének. A közigazgatási szerv jogsértést megállapító, tárgyszerű határozatának közzététele nem jelenti a jóhírnév sérelmét, az ilyen határozat közzétételét lehetővé tevő vagy elrendelő jogszabály jogellenességet kizáró ok, illetve ilyen esetekben hiányzik a károkozás jogellenessége is. Az ajánlás kezdeményezte, hogy ismétlődő, súlyos, szándékos jogsértések esetén a hatóságoknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, hanem jogszabály kötelezze őket a határozatok közzétételére, a lakosság tájékoztatására. A fogyasztók joggal igénylik a szélesebb körű tájékoztatást, mégpedig nemcsak a súlyosabb ügyekben, hanem a kisebb jogsértések esetén, vagy akár akkor is,

ha egyszerűen a termék vagy a szolgáltatás minőségéről szeretnének többet tudni. (Beszámoló [2007] 139–140. old.) A korábbi beszámolókhoz képest az adatvédelmi biztos sokkal részletesebben szól a nemzetközi kapcsolatokról, részletesen beszámol az Európai Adatvédelmi Biztosok konferenciáiról, az európai adatvédelmi biztos tevékenységéről. (elérhetősége: www.edps.europa.eu). Az adatvédelmi biztos beszámolója végül a jogszabályok véleményezésével kapcsolatos tevékenységek, az adatvédelmi nyilvántartás helyzetének bemutatásával zárul. Dr. Lakatos Miklós, a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: [email protected]

Beszélgetés dr. Fóti Jánossal Dr. Fóti János ny. főosztályvezető-helyettes 1931-ben, Budapesten született, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1953-ban. 1957-től – rövid megszakítással – a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Először egészségügyi és szociális statisztikával, majd döntően a munkaerő-témával foglalkozott. Ez utóbbi tárgykör keretében közel két évtizeden keresztül az ország munkaerő-mérlegének összeállításáért felelt, különböző beosztásokban. 1990-től a KSH Népszámlálási főosztályon a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetője volt. Addigi beosztása mellett, 1991-ben, a főosztályvezető helyettesítésével is megbízták. 1995-ben ment nyugdíjba. Hivatali munkáját nyugdíjba vonulása után is aktívan folytatta, részt vállalt az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás feladataiban. Munkássága során számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban. Munkája elismeréseként többször részesült a „statisztika kiváló dolgozója” kitüntetésben, illetve elnöki dicséretben. 1994-ban megkapta a magyar statisztikusok legmagasabb elismerését, a Fényes Elek-díjat. Milyen családból származol, milyenek voltak ifjúkori tanulmányaid, egyetemi éveid? Több generációs értelmiségi családból származom, apám vegyészmérnök volt, az egyik

dédapám vasútépítő mérnökként tevékenykedett, és részt vett a Brenner-hágón áthaladó vasút építésében, mely már 140 évvel ezelőtt öszszeköttetést biztosított az Alpokon keresztül Európa belseje és a mai Olaszország között. Ez


1096

Fórum

annak idején nagy dolog volt, ma ezt a munkát talán a XX. század második felének autópályaépítéseihez lehetne hasonlítani. Nagyapám egyik testvére építészmérnök volt, és az Országház építésére kiírt pályázatra az ő irodája is benevezett. Családunk úgy döntött, hogy a 8 osztályos gimnáziumot Budapest belvárosában, a piaristák által működtetett iskolában végezzem. Nagyrészt kiváló paptanáraim voltak. Öszszességében elmondható, hogy ott magas színvonalú oktató-nevelő munka folyt. Tanárom volt például az 1970-es évek ismeretterjesztő műsoraiból is ismert Öveges József professzor. Nem kell különösen taglalnom, hogy 1949-ben milyen perspektíváim lehettek. A családom tanácsait is figyelembe véve úgy döntöttem, hogy a közgazdasági pályát választom. Eredetileg, tipikus humán érdeklődésem révén, történész szerettem volna lenni, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy – ha meg akarom őrizni szellemi függetlenségemet – kevésbé ideologikus pályát kell választanom. Aki ismerte ezt a korszakot, tudja, hogy az élet minden eleme átpolitizált volt, a közgazdasági egyetemen is eluralkodott a marxista szemléletű közgazdaságtan oktatása. Bár maradtak még régi oktatók, de zömmel szovjet tankönyvek tükörfordított magyar változataiból folyt a tanítás. Érdekességként említhetem – mint később kiderült –, a vállalatszervezésről szóló szovjet tankönyv egyszerű fordítása volt egy amerikai tankönyvnek, amely a vállalati menedzsment problémáival foglalkozott, azaz lényegében szovjet közvetítéssel amerikai vállalatszervezési ismereteket is kaptunk. Az egyetemi éveim közepén szakosodni kellett, én az ipari szakot választottam szintén abból a megfontolásból, hogy kevésbé ideologikus területen kelljen a későbbiek során dolgoznom. Az egyetem befejezése után mi történt? 1953-ban fejeztem be az egyetemet. Ez is fontos év volt, hiszen ekkor került kormányra

Nagy Imre, és mondta el híres, az enyhülést szolgáló beszédét. Kritikusan szólt – többek között – az erőltetett iparosítás káros hatásairól. Ez furcsa módon úgy befolyásolta helyzetemet, hogy az ekkor elkezdődött létszámleépítések – akkori műszóval racionalizálások – következtében már nem álltak olyan bőségesen rendelkezésre közgazdasági képzettséget igénylő állások, ezért sok választásom nem lévén, kénytelen voltam elfogadni a Nehézipari Minisztériumban felajánlott számviteli-revizori munkakört. Nem voltam ettől az állástól elragadtatva, de végül is e munkakör révén sok tapasztalatra tettem szert. Az országot járva sokszor lehetetlen fizikai körülmények között – például vállalati irodákban összetolt székeken aludtunk – láthattam az ország akkori állapotát, azokat a feszültségeket, amelyek ezekben az években felhalmozódtak. Eljött 1956 ősze, a mai fiatalok el sem tudják képzelni milyen hangulata volt a városnak ezekben a hónapokban, a remény, hogy valami jelentősen változik, benne volt a levegőben. 1956. október 23-án ott voltam a Kossuth téren, láttam a békés tüntető tömeg reményteljes felvonulását. Az ezt követő nehéz, feszült napokban be sem tudtunk menni a minisztériumba, azonban október végén már megindult a munka, főosztályonként kisebb forradalmi bizottságok alakultak, egy ilyennek én is tagja lettem. Akkor fiatalemberként, reménykedve a változásokban, negatív véleményemnek is hangot adtam a minisztériumi vezetéssel szemben, mely később 1957 elején valószínűleg szerepet játszott abban, hogy racionalizálás címén megszüntették munkakörömet és eltávolítottak a minisztériumból. 1956 abból a szempontból is jelentős év volt számomra, mert ebben az évben nősültem, feleségem biológia-kémia szakos tanár, igazgatóként ment nyugdíjba. Tavaly ünnepeltük 50 éves házassági évfordulónkat. Lányom közgazdász, fiam könyvtáros. Egyik unokám szintén az én szakmámat folytatja, közgazdasági főiskolán tanul, a másik unokám bölcsész hallgató.


1097

Fórum

Gondolom, ezt követően jöttél a Központi Statisztikai Hivatalba? Igen, némi munkahelykeresés után, ismeretség révén kerültem a KSH Fővárosi Igazgatóságára, ahol a KSH későbbi elnökhelyettese, Pesti Lajos volt az igazgató. Szerencsém volt, mert – mint ismeretes – az egész akkori KSH vezetés, de Pesti Lajos is, toleráns magatartást tanúsított, semmiféle retorziót nem kezdett a forradalom után, igyekezett normális munkahelyi légkört kialakítani. Nekem ez nagyon megfelelt, hiszen egész pályafutásom során igyekeztem a politikától távol tartani magam, és a szakmai munkára koncentrálni. Az igazgatóságon a szociális és kulturális osztályra kerültem. Pápai Béla, közvetlen főnököm emberileg és szakmailag is kiváló egyéniség volt, sokat tanultam tőle. Szívesen emlékszem vissza ezekre az évekre, jó munkatársi közösségbe kerültem, érdekes munkákat végeztünk, és ettől az időtől kezdve kezdtem el foglalkozni munkaügyi témákkal. Ahogy ezt mondod, eszembe jut, hogy sok régi hivatali munkatárs ezekről az 1960-as évekről hasonlóan pozitívan nyilatkozik. Igen, én is úgy gondolom, hogy ez az időszak a KSH-nak egy különösen fejlődő, jó korszaka volt. Ehhez nagy lökést adhatott az 1960as népszámlálás, mely az egész Hivatalt és ezen belül az igazgatóságot is megmozgatta, élő kapcsolatot teremtett a lakosság és a Hivatal között. Budapest XI. kerületében voltam területi felelős, részt vettem az összeírás irányításában, szervezésében, sok hivatali kollégát ott ismertem meg, példaként említhetem Klinger Andrást, Miltényi Károlyt, Kepecs Józsefet. A hivatal akkori vezetői nagy figyelmet fordítottak a népszámlálásra, többször megjelent a helyszínen a népszámlálás akkori vezetője Szabady Egon, továbbá a KSH akkori elnöke, Péter György még rádióbeszédet is mondott a népszámlálás sikere érdekében.

Mint említetted, ekkor már munkaügyi témájú elemzéseket, adat-összeállításokat is készítettél. Valóban, ebben az időben már cikkeket írtam a Megyei és Városi Statisztikai Értesítőbe (A Területi Statisztika elődje), ismertetve a főváros munkaerőhelyzetét, elemezve a főváros és vidék kapcsolatát. Szakmai munkámra nagy hatással volt, hogy részt vehettem több olyan megbeszélésen, ahol a munkaerő-prognózisok összeállítása volt a cél. Ezeket a megbeszéléseket a magyar munkaügyi statisztika jelentős személyisége, Tímár János írányította, aki akkor az Országos Tervhivatalban a munkaerőprognózisokkal foglalkozó osztály vezetője volt. Ez a munka felkeltette érdeklődésemet, ugyanis itt nem olyan típusú tervezésről volt szó, hogy egy szakmunkás hány csavart gyártson a jövőben, hanem a munkaerő-kínálat és kereslet együttmozgásának, elvi jellegű elemzését lehetett elvégezni. Ehhez a munkához közgazdasági, demográfiai, sőt szociológiai ismeretek is szükségesek voltak, és úgy éreztem, hogy alkatomhoz, képességeimhez ez a munka igen közel áll. Azt is látni kell, hogy a körülmények is kedveztek ilyen típusú munkaerő-prognózisok előállításához, hiszen akkoriban az országban elméletileg pontosan lehetett tudni a munkaerő-forrást befolyásoló összetevőket (például egy-egy fiatal korosztálynak a munkaerőpiacra belépő létszámát, a nyugdíjba menők számát), melyek szükségesek voltak e munka elvégzéséhez. Olyan bizonytalansági tényező, mint például a külföldön munkát vállalni szándékozók száma, akkoriban még nem jelent meg. Így aztán, amikor 1963-ban felajánlották, hogy az ország akkor legfőbb tervezési centrumában, az Országos Tervhivatalban dolgozhatok, elfogadtam a felkérést, és a következő évek során ebben az intézményben tevékenykedtem. Szintén a szakmai munkámat segítette, hogy ebben az időszakban folytak az


1098

Fórum

előkészületek az ún. új gazdasági mechanizmus bevezetésére, melynek a munkaerőre gyakorolt hatása az akkori legizgalmasabb kérdések közé tartozott, hiszen joggal tartottak már abban az időben is a tömeges munkanélküliség megjelenésétől. A munkaerő-tervezéssel kapcsolatban, érdekességként említhetem, hogy az 1980-as évek elején Tímár János összehívott egy értekezletet, ahol azok vettek részt, akik az 1960as években a munkaerő-prognózisokat készítették, és közösen elemeztük, hogy az akkori megállapításaink a későbbiekben, hogyan érvényesültek. Meg kell mondanom, hogy némi hibaszázalékkal ugyan, de bejöttek az akkor készített prognózisok. Végül is hogyan kerültél vissza a Központi Statisztikai Hivatalba? Azért az akkori Országos Tervhivatal is egy hatalmas bürokratikus intézmény volt. Ott is divatban voltak az állandó átszervezések, az osztályok ide-oda tologatása, megszűntetése, személyi változások stb. Sajnos, ahol én dolgoztam, a munkaerő-prognózist készítő osztály is a Tervhivatal más, inkább bürokratikusabb részlegébe került. Közben folyamatosan kapcsolatban maradtam a KSH munkaügyi szakembereivel, ahol az 1960-as évek végén felmerült egy új szellemű, az én elképzeléseimhez közel álló munkaerő-mérleg összeállításának gondolata. Horányi Péterné, Szabady Egonnak a KSH elnökhelyettesének közeli munkatársa, a népszámlálási részleg egyik vezetője, keresett meg azzal, hogy nem lenne-e kedvem egy újonnan alakuló osztály, a Foglalkozásstatisztikai osztály keretében a munkaerő-mérleg összeállításának munkálatait vezetni, az éves munkaerő-mérleget összeállítani. Némi gondolkodás után, 1970-ben elvállaltam ezt a feladatot. Tudni kell, hogy a KSH-ban a munkaügyi szakterületet sokszor átszervezték, nem volt világos, hogy e téma mely szakmai fő-

osztályhoz tartozzon. Egyes szakmai főosztályokon is, például az Ipari főosztályon is gyűjtöttek munkaügyi adatokat, a Közgazdasági főosztályon is, a társadalomstatisztikai lakossági felvételek keretében szintén foglalkoztak munkaügyi adatok gyűjtésével. Ezért felmerült a lehetőség, hogy azon a részlegen, ahol a népszámlálási adatokat gyűjtik, a kismintás lakossági felvételek keretében dolgozzák fel a társadalmidemográfiai alapadatokat, szervezetileg ott készüljön az ország munkaerő-mérlege. Ez a megoldás végül 1970 és 1985 között működött, a munkaerő-mérleg ebben az időben a Népesedésstatisztikai főosztály, népszámlálási részlegéhez tartozó Foglalkozásstatisztikai osztályán készült. 1985-ben aztán a téma – velem együtt – visszakerült a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osztályára. Ha megtennéd, hogy a Statisztikai Szemle olvasói számára röviden összefoglalnád ennek a nagyjelentőségű munkának a lényegét, szólnál azokról a módszertani és egyéb problémákról, melyek a munkaerő-mérleg összeállításánál szembesültél. A munkaerő-mérleg komplex, átfogó jellegéből adódott, hogy különböző adatforrásokat hasznosított. Ezek között említhetők a népszámlálásból továbbvezetett népességadatok, a vállalatok és más szervezetek információi, az oktatásból és a nyugdíjazásból eredő számítások. A cél az volt, hogy két népszámlálás között évenként áttekintést kapjunk a munkaképes népességről, a munkaerő-forrásról és felhasználásról, az aktív keresők állományáról, valamint a munkaerő-tartalékról. A népszámlálással való módszertani összhang fenntartásához az ún. „munkajogi állomány” alkalmazása bizonyult a legmegfelelőbb eszköznek, miáltal a gazdaságilag aktívnak minősülők teljes köre megfigyelésre kerülhetett. (E körbe tartoztak például a sorkatonák, a fizetés nélküli szabadságon levők is.)


1099

Fórum

Az adatgyűjtést megkönnyítette, hogy az 1970-es években és a 80-as évek első felében a foglalkoztatottak 96-97 százaléka állami vállalatokhoz és szövetkezetekhez tartozott, amelyek viszonylag pontos és megbízható adatokat szolgáltattak. Az önállókról a különböző szervezetek (KIOSZ, KISOSZ stb.) révén szintén kielégítő tájékoztatást kaptunk. A mérlegrendszer fő részét képező összevont munkaerőmérleg tehát viszonylag alapos képet adott a foglalkoztatottakról, a számításba vehető munkaerő-tartalékokról, az érintett népesség kor, nem és nemzetgazdasági ágak stb. szerinti összetételéről. Az összevont mérleget kiegészítő számítások közül kiemelkedő jelentőségű volt a szükségleti és fedezeti mérleg, amely meghatározta az adott év folyamán az iskolából belépők és a nyugdíjazás, halálozás miatt kilépők számát. E számítások tehát mutatták a két év eleji állapot között bekövetkezett növekedés és csökkenés egyensúlyát. Ilyen módon egyúttal az állapotadatok kontrollját jelentették. Végső fokon tehát a munkaerő-mérleg nem csupán átfogó, hanem belsőleg ellenőrzött, érzékeny rendszer volt. Érzékenységét bizonyították például az akkor új gazdasági mechanizmusnak nevezett részleges átalakítás hatásainak feltárása, a két olajválságot követő változások, majd – főleg az 1980-as évek közepe-vége felé – a fellazulás kimutatása. Ez utóbbi – többek között – abban nyilvánult meg, hogy növekedett a gazdaságilag nem aktív és nem nyugdíjas munkaképes életkorú népesség – elsősorban a férfiak – állománya. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy akkor már megjelent a tényleges munkanélküliség, amelyet eleinte hivatalosan nem ismertek el, illetve eufemisztikus jelzőkkel („elhelyezkedési segély”, „átmeneti álláskeresési támogatás”) jelöltek. A munkaerő-mérleget összevetettük az 1980. évi cenzus eredményeivel. A különbségek minimálisak voltak.

Mennyire voltál szuverén a munkaerőstatisztika összeállításában, volt-e valamilyen külső presszió az összeállítása terén? Gondolom arra célzol, hogy volt-e valamilyen kívánság, hogy az adatok ezt vagy azt mutassák. Ezzel kapcsolatban, meg kell mondani, az 1990 előtti korszakban szakmai pályafutásom során ilyen behatással nem találkoztam, nem szólítottak fel az adatok megváltoztatására, manipulálására. A ’80-as évek második felében tapasztaltam aggodalmat a kezdődő munkanélküliséget jelző említett adatokkal kapcsolatban, de nem igényelték az adatok módosítását. Azokon a területeken, ahol én dolgoztam az akkori statisztikai összeállítások hitelesnek tekinthetők. 1990-ben visszakerültél a Népszámlálási főosztályra, átvetted a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetését, részt vettél az 1990. évi népszámlálás munkaügyi adatainak feldolgozásában, publikálásában, és beindítottad a magyar foglalkozási osztályozási rendszer (FEOR) átalakítását. Még röviden arról: én is úgy gondoltam, hogy a munkaerő-mérleg összeállítása a népszámlálási részlegen egy kicsit mindig kilógott a sorból, és talán a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osztályán jobb feltételek között lehet a munkát folytatni. Ez valamennyire így is volt, némileg több publikálási lehetőséget kaptam, több országba (például Lengyelország, az akkori Csehszlovákia) kiutazhattam tapasztalatszerzésre. Azonban 1990-ben, a rendszerváltás környékén az egész munkaügyi statisztika új kihívások elé került, megváltoztak a munkaerőmérleg összeállításához szükséges adatgyűjtések, adatátvételi lehetőségek, ezért úgy gondoltam, hogy ezt a munkát már folytassák a fiatalabb kollégák, és elfogadtam a Népszámlálás által nyújtott lehetőséget, és ezen a részlegen foly-


1100

Fórum

tattam tovább pályafutásom. Mindjárt szembesülni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy a FEOR-t (mely nomenklatúra a népszámlálási foglalkozási jegyzékekből állt össze) hozzá kellett igazítani a nemzetközi foglalkozási nomenklatúrához, az ISCO 88-hoz. Tudod, milyen nagy munka volt, hiszen Te is részese voltál. Úgy kellett figyelembe venni a magyar sajátosságokat, hogy közben biztosítani kellett a nemzetközi összehasonlíthatóságot és a régi FEORral történő megfeleltetést. Úgy érzem, hogy ez a munka sikerült, hiszen kisebb változtatásokkal ma is működik a rendszer, a FEOR 93-at széleskörűen használja a statisztikai és munkaügyi apparátus egyaránt. Úgy tudom, hogy folyamatban van az ISCO 88 felülvizsgálata, és nyilvánvalóan ugyanezt kell tenni a magyar foglalkozási osztályozási rendszerrel. Jelenleg is folyik a FEOR 93 felülvizsgálata. Azonban a népszámlálási részlegen, mint jó tollú elemzőt több más munkába is bevontak, ha szólnál néhány szót ezekről a munkákról. A foglalkozási osztályozási rendszer a társadalom rétegződési modelljeinek is alapját képezte, és mint e rendszer jó ismerője, részt vettem ezeknek a rétegződési modelleknek a kidolgozásában, népszámlálási adatokkal történő feltöltésében, elemzésében. Kapcsolatban voltam a társadalomstatisztikai részleggel, ahol ezek az összeállítások leginkább készültek. A népszámlálási részleg 1993-ban végrehajtott egy országos szintű felvételt a cigányság helyzetéről, ebben a munkában is részt vettem. Nagyon izgalmas volt ez a munka, mind módszertani, mind az adatok értékelése szempontjából. Módszertani szempontból azért, mert a felvételt úgy hajtották végre – a mai adatvédelmi szabályozás szempontjából kicsit aggályos módon –, hogy az összeíró minősítette a cigány és nem cigány, illetve a vegyes háztartásokat, és ily módon állapították meg a cigányság létszámát,

főbb demográfiai, foglalkozási jellemzőit. Elemzési szempontból pedig azért volt érdekes ez a munka, mert lehetőségem volt, hogy a rendszerváltozás környékén e nehéz sorsú honfitársaink helyzetét értékelhettem, összehasonlíthattam a cigány és nem cigány lakosság adatait, bemutathattam életkörülményeiket, lakáshelyzetüket. 1995-ben nyugdíjba mentél, de nyugdíj mellett is tovább dolgoztál, a népszámláláson részt vettél az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás munkáiban. Nagyon örülök, hogy részt vehettem e két nagy jelentőségű adatfelvétel munkálataiban, hiszen így lehetőségem volt – munkaügyi szempontból is izgalmas korszaknak – a rendszerváltozást követő egy évtized foglalkoztatottság helyzetének, a munkanélküliség problémájának áttekintésére, elemzésére. A magyar társadalom e történelmileg rendkívüli rövid idő alatt olyan átalakuláson ment keresztül, mely a történelmünkben csak kivételesen fordult elő. A foglalkozási szerkezet is jelentősen megváltozott, mely megmutatta, hogy a modernizációs folyamatok ebben a tekintetben is előrehaladottak. Ha már ezt említetted, megkérdeznélek, hogy miképpen látod a magyar munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeni helyzetét, hogyan alkalmazkodik a globális kihívásokhoz, milyen változások várhatók? Nyugdíjasként is igyekszem figyelemmel kísérni a társadalmi-gazdasági folyamatokat, de csak feltételes módban alkothatok véleményt. A magyar munkaerőpiac helyzete jelenleg több vonatkozásban ellentmondásosnak ítélhető. A jelentős munkanélküliség mellett továbbra is számolni kell hiányszakmákkal. Területi szempontból is úgy tűnik,


1101

Fórum

hogy még mindig igen nagy különbségek vannak az egyes térségek között: néhol a munkanélküliség szintje még viszonylag elviselhető, más területeken katasztrofális méreteket ölt. Összességében érthetetlennek és indokolatlannak minősíthető a munkaerőpiacon a „középgeneráció” leértékelődése. Pedig támaszkodni kellene az e korcsoportokba tartozók tapasztalataira, amelyek hoszszabb távon hasznosíthatók lennének. A pályakezdők egy részének a gondjai is figyelmet érdemelnek. Itt az egyik oldalon a magasan képzettek, a másik oldalon a képzettség nélkül iskolából kilépők problémái említhetők. Az előbbiekre utalva meg kell jegyezni, hogy a felsőoktatásból egyre nagyobb létszámú évjáratok kerülnek a munkaerő-piacra. A felvételi keretek és a munkaerő-igények összehangolatlansága miatt tartani kell attól, hogy a fiatal diplomások jelentős hányada nem tudja képességét hasznosítani, sőt esetleg hosszabb ideig egyáltalán nem helyezkedhet el. A gazdasági növekedés lassúsága és az ismert nehézségek miatt a következő egy-két évet illetően nem merek lényeges javulásban reménykedni. Hosszabb távon azonban optimista vagyok, mert az EU-hoz való felzárkózásunk folyamata bizonyosan – bár a vártnál lassúbb ütemben – előrehalad. A fejlett országok munkaerő-piaca végül teljes egészében megnyílik a magyar munkavállalók előtt. A cél természetesen nem lehet az, hogy a jól képzett fiatalok tömege végleg elhagyja az országot, kívánatosnak látszik viszont, hogy – egyes régebbi hagyományokat is felelevenítve – külföldi munka, tanulás keretében fejlesszék ismereteiket, majd hazatérve tapasztalataikat itthon hasznosítsák. Szakmai munkásságod főleg a KSH-hoz kötődött, nyilvánvaló, hogy a mai hivatal más, mint amikor pályádat elkezdted. Mit gondolsz,

mi vár azokra a fiatal kollégákra, akik most vannak szakmai pályafutásuk elején, és ezt a szép, de nehéz szakmát választják? A Központi Statisztikai Hivatal széles körben elismert, hosszú hagyományokra visszatekintő intézmény. A kiváló magyar statisztikusok több évtizeden át külföldön is elismerést szereztek a Hivatalnak. Megtiszteltetésnek érzem tehát, hogy életpályám nagyobb része valóban a KSH-hoz kötődött, és ha – csekély mértékben is – hozzájárulhattam annak működéséhez. A hivatali munka jellege az elmúlt évtizedekben szükségképpen jelentősen átalakult. A korábban elképzelhetetlen műszaki fejlődés, az információrobbanás folyamatai gyökeresen új feltételeket teremtettek. A lehetőségek – a rendszerváltozásnak köszönhetően – összehasonlíthatatlanul jobbak lettek. A pályakezdők egy része mégis húzódozik a statisztikától. Többekben ellenérzést keltenek a számok tömegét tartalmazó táblázatok. Nem érzik, hogy mennyi érdekes mondanivaló húzódhat meg a számsorok mögött. Az adatok előállítása könnyebbé vált. Meg kell azonban tanulni elemezni, az adatok lényeges összefüggéseit értelmezni. Egy útravalót mindenesetre tudok ajánlani a statisztikai munkát vállaló fiatal kollégáknak: tartsák szem előtt azt az ismert latin mondást „Sine ira et studio”, vagyis „harag és hadvezér nélkül” csakis a tények alapján, elfogulatlanul vizsgálják az élet, a társadalom, a gazdaság jelenségeit. Ezt az elvet következetesen alkalmazva elkötelezhetik magukat a statisztika mellett, és sok élvezetet is találhatnak ebben a valóban szép, de nehéz, tudományos kutatások alapjául szolgáló munkában. Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kívánok! Dr. Lakatos Miklós, a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: [email protected]


1102

Fórum

Hírek, események EU Tanácsi statisztikai munkaértekezletet tartottak Brüsszelben 2007. október 2-án. Az értekezlet résztvevői első napirendi pontként „Az Európai Parlament és a Tanács határozata az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) programjáról” szóló javaslatot tárgyalták meg. A tagországok képviselői általában támogatták a tervezetet, néhány esetben azonban pontosításokat, részletesebb kifejtéseket kértek. A tagországok képviselőinek észrevételei összhangban voltak a portugál elnökségnek megküldött magyar KSH-javaslatokkal. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a program megvalósítása jól összehangolt munkát kíván a tagországok és az Eurostat között. Az értekezlet második napirendi pontja „Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a tagállamok által benyújtandó, akvakultúrára vonatkozó statisztikákról” szóló tervezet megtárgyalása volt. Az ülésen Herczeg András, a KSH statisztikai tanácsadója képviselte a Hivatalt. OECD-munkaülés. Nemzetiszámla-munkaértekezletet (WPNA-ülést) tartottak az OECD szervezésében 2007. október 3. és 5. között Párizsban az OECD-országok nemzeti számlái aktuális módszertani kérdéseinek áttekintéséről. A rendezvényt hagyományosan a WPFS- (pénzügystatisztikai munkacsoport) értekezlethez kapcsolva tartották. A munkaértekezleten a szakemberek megkíséreltek kompromisszumra jutni az SNA revíziójának bevezetési időpontja kérdésében. A kiemelt témák között szerepelt még a tőke mérése, a nyugdíjrendszerek és a K+F szatellitszámlája, a környezeti számla, az egészségügy és oktatás output módszerű volumenmérése, valamint a készletváltozás mérése. Döntöttek arról, hogy a WPNA jelenlegi elnökségének tisztújítása

nem 2008-ban lesz, ekkor még Ligeti Csák, a KSH főosztályvezetője (aki a Hivatalt képviselte az ülésen) tölti be az egyik alelnöki posztot. Egészségügyi számlák OECD-munkaülés. 2007. október 8. és 10. között tartották Párizsban az egészségügyi számlák szakértőinek rendezett 9. értekezletet. A rendezvény során a Nemzeti Egészségügyi Számla (NESZ-) adatszolgáltatás eddigi eredményeinek áttekintését, a következő évi adatszolgáltatás előkészítését, valamint az új NESZ-kézikönyv (SHA 2.0.) előkészítő munkálatainak megtárgyalását tűzték ki feladatul. A rendezvény céljai között szerepelt továbbá a tájékoztatás az OECD és egyéb szervezetei (Eurostat, WHO, Európán kívüli kontinensek egészségügyi szervezetek) közötti együttműködés jelenlegi helyzetéről és terveiről. A NESZ-rendezvényhez kapcsolódott a nemzeti egészségügyi adatközvetítők részére szervezett rendezvény. Az ülés a NESZszakértők számára rendezett szokásos éves munkaértekezlet volt, ahol a résztvevők beszámolhattak arról, hogy a NESZ bevezetése, az adatszolgáltatás milyen stádiumban van. Hallhattak a NESZ-számítás módszertanának jelenlegi problémáiról, és a három szervezetnél, az OECD-nél, az Eurostatnál, a WHO-nál folyó összehangolt munka helyzetéről. Ezen túlmenően lehetőség nyílt a témakörrel foglalkozó szakértőkkel történő kapcsolatfelvételre. A munkaülésen Páll Szilárd, a KSH főtanácsosa képviselte a Hivatalt. Szakmai Vezetői Konferencia. A KSHban 2007. október 11-én Szakmai vezetői Konferenciát tartottak az európai statisztikai hivatalok elnökeinek 93. értekezletéről, (DGINS), melyet Budapesten rendeztek 2007.


1103

Fórum

szeptember 20. és 21. között. A megbeszélés előadói a DGINS-tanácskozáson megtartott előadásokat és az itt lezajlott főbb tárgyalásokon elhangzottakat foglalták össze. Probáld Ákos, a KSH főosztályvezetője mint a DGINS megszervezésének felelőse nyitotta meg a konferenciát, majd röviden vázolta a DIGNS történetét és összefoglalta a 93. értekezlet eseményeit. Jelezte, hogy az értekezlet részletes programja és az elhangzott előadások teljes terjedelmükben olvashatók a KSH honlapján, a DGINS-aloldalon (http://portal.ksh.hu/pls/ksh /docs/eng/dgins/index.html). Pozsonyi Pál, a KSH főosztályvezetője a konferencia megnyitó beszédéről számolt be, majd a gazdasági globalizáció méréséről tartott szekcióülésre benyújtott előadásokat és azok következtetéseit foglalta össze. Lakatos Judit, a KSH főosztályvezetője a globalizáció társadalmi dimenziójának méréséről tartott szekciót ismertette, melyben az előadások a migráció nézőpontjából közelítették meg a témát. Szép Katalin, a KSH főosztályvezetője a globalizáció környezeti dimenziójának méréséről szóló szekcióról tartott előadást a jelenlevőknek. Bagó Eszter, a KSH elnökhelyettese a társadalom állapotát bemutató jelzőszámrendszerre vonatkozó OECD-elképzelésekről számolt be, melyekről az Enrico Giovanninivel, az OECD Statisztikai Főigazgatójával folytatott konzultáción esett szó. Pukli Péter, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke előadásában kiemelte, hogy az európai statisztikai hivatalok elnökeinek 93. értekezlete jó alkalom volt arra, hogy erősítse a hivatal jó hírnevét, hiszen a rendezvény lebonyolítása hibátlanul sikerült. Megköszönte a DGINS előkészítésében és lebonyolításában részt vevő valamennyi kolléga munkáját. Ezt követően áttekintést nyújtott a nemzeti statisztikai hivatalok, a nemzeti bankok és az európai szervezetek közös gondjairól folytatott konzultációkról, melyeken a KSH vezetői, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium, az

Eurostat, valamint az Európai Központi Bank magas rangú képviselői vettek részt. Kárpáti József, a KSH főosztályvezetője előadásában összefoglalta „A globalizációs folyamatok a statisztika területén” című plenáris ülésen elhangzottakat és beszámolt az Európai Statisztikai Rendszer globalizációra adott lehetséges válaszairól szóló kerekasztal-beszélgetésről. Probáld Ákos zárszavában megköszönte a színvonalas és érdekes beszámolókat és a résztvevők figyelmét. (A DGNIS-konferencia részletes ismertetésére későbbi számunkban visszatérünk.) Környezetstatisztikai program záróértekezlete. A „Transition Facility 2004” program keretében, az Eurostat megbízásából a német ICON Institute, az osztrák Umweltbundesamt és a Központi Statisztikai Hivatal környezetstatisztikai záróértekezletet rendezett 2007. október 17. és 18. között a KSH Árvay Jánoskonferenciatermében. A megbeszélésen többek között röviden bemutatták a programot, ismertették a szlovén megközelítést, illetve a gazdasági tevékenységek osztályozásában (NACE Rev.2) bekövetkező változások hatását a hulladékstatisztikai szabályozásra (Waste Statistics Regulation – WStatR). A Módszertani Szakmai Kollégium 2007. október 4-én tartotta ülését a KSH Fényes Elektermében. A Szakmai Kollégium ülésének napirendje a következő volt. 1. Javaslat a termékminőséget jellemző standard indikátorokra. A téma előterjesztője Földesi Erika, a KSH osztályvezetője; 2. Módszertani metainformációs fogalmak, a téma előterjesztője Vigh Judit, a KSH szakmai tanácsadója volt. SZEVIR-bemutató. A KSH Szervezeti és Vezetői Információs Rendszere (SZEVIR) 2007. év májusában kezdte meg működését. A SZEVIR újabb nyilvános bemutatójára a KSH


1104

Fórum

Keleti Károly-teremében 2007. október 24-én került sor. A Tervezési főosztály munkatársai által szervezett bemutatón az érdeklődők részletesen megismerkedhettek a rendszer struktúrájával, a SZEVIR funkcióival, az elérhető információk tartalmával, a rendszer szolgáltatásainak használatával. Az MTA Statisztikai Bizottsága 2007. október 9-én tartotta ülését. A tanácskozás kezdetén a megjelentek tisztelegtek közelmúltban elhunyt tagtársuk, Vukovich György emléke előtt. Az ülés témája a statisztikai mintavétel és az ehhez kapcsolódó módszertani kérdések, az outlierkezelés, kalibrálás volt. A vitaindító előadást Telegdi László, a KSH statisztikai tanácsadója tartotta, aki témájául a gazdaságstatisztikai mintákat választotta. Bevezetőjében kitért arra a jellegzetességre, hogy a mintavétel itt csak részleges, az igen nagy szórásra, s emiatt az outlierek kiszűrésének fontosságára. A bevezető előadáshoz kapcsolódóan az első korreferátum az outlierek kezelésével foglalkozott. Az előadó Csereháti Zoltán, a KSH vezető tanácsosa bemutatta a kezelt felvétel jellemzőit, az outlierek kezelésétől várt eredményt. Előadásában utalt rá, hogy ügyelni kell arra, hogy a kezelés ne vezessen torzításhoz. Outlier-kezelésre nincs a KSH részére univerzálisan ajánlható módszer, itt az ún. Grubbs-módszert adaptálták, további finomításra azonban még szükség van. Az előadás a hibák mellett kitért a lehetséges és a gyakorlatban csak részben alkalmazott megoldásokra. Mihályffy László, a KSH ny. statisztikai főtanácsadójának előadása a kalibrálás alkalmazásáról szólt. A kalibrálás célja a hiányzó adatok pótlása, illetve az adatok javítása annak érdekében, hogy az eredmény megbízhatóbb legyen. Módszertani előzmények a 1980-as évektől vannak, a KSH a Munkaerő-felmérésnél használta először a

kalibrálást az 1990-es években. Az előadó kitért a kalibrálás elvi alapjaira, a különböző általánosan használt eljárásokra és a legújabb irányzatokra. Hozzászólásában Kerékgyártó Györgyné, a BCE egyetemi tanára a varianciára, a torzítás forrására kérdezett rá. Pukli Péter, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a kalibrálással kapcsolatban arra keresett választ, hogy azt más országokhoz képest nálunk miért nem alkalmazzák szélesebb körben. Mihályffy László válaszában a Calmar-módszer elvi alkalmazhatósága mellett érvelt, de megjegyezte, hogy kalibrálni akkor lehet, ha van jó segédváltozó, ami viszont a gazdaságstatisztikában nem igazán teljesülő feltétel. Az outlierek kezeléséhez fűzött megjegyzést Marton Ádám, a KSH ny. osztályvezetője. Hunyadi László, egyetemi tanár mindhárom előadónak feltett egy-egy pontosító kérdést. A kérdések nyomán az előadók ismertették a teljeskörüsítési képletben szereplő korrekciós tényezőt. Az outlierek kezelési lehetőségei sokfélék ugyan, de nincs egyedül üdvözítő, míg a kalibrálás segédváltozóinak kiválasztásával általában a szakstatisztikai tapasztalat az alap. Mellár Tamás, a BME főmunkatársa az outlierkezelés okozta hibára hívta fel a figyelmet, például a szakértői szubjektív értékítélet bevitelét az eredménybe. A gazdaságstatisztikában tapasztalható hiányáról úgy vélte, hogy az részben az adatháttér szűkösségére vezethető vissza. Marton Ádám a kalibrálástól mint torzító faktortól való idegenkedésről beszélt. Elnöki zárszavában Besenyei Lajos, a Statisztikai Bizottság elnöke ismertette a nemzetközi statisztikai zsűri tagjaira tett javaslatot és kitért ügyrendi kérdésekre is. MST-ülés. Az MST Nemzetközi Statisztikai Szakosztálya és a Gazdaságmodellezési Társaság közös szakmai ülését 2007. október 25-én tartották, a KSH Fényes Elek-termében.


1105

Fórum

A rendezvény témái: 1. A szezonális kiigazítás gyakorlata Európa statisztikai hivatalaiban, valamint 2. Az ISI 56. lisszaboni ülése voltak. Az előadó Horváth Beáta, a KSH tanácsosa volt. A 2. pont korreferense dr. Szilágyi György egyetemi tanár, a Hivatalos Statisztika Tudományos Tanácsának elnöke volt. Sajtótájékoztatók. 2007. október 2-án sajtótájékoztatót tartottak a KSH Fényes Elek-

termében, ahol Tokaji Károlyné, a KSH főosztályvezetője mutatta be az első alkalommal megjelentetett „Társadalmi ellátórendszerek” című kiadványt. A 2007. október 19-én, a KSH Keleti Károly-termében rendezett sajtótájékoztató témája a „Magyar statisztikai évkönyv, 2006” című kiadvány megjelenése volt. A kiadványt Németh Eszter, a KSH főosztályvezetője mutatta be.


Szakirodalom

Könyvszemle Rédei Mária Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. 2007. 568 old.

A magyar szakirodalomban elsőként vállalkozott monográfia megírására a szerző, amikor összefoglalta a nemzetközi migráció térbeliségével kapcsolatos leglényegesebb tényeket, folyamatokat és összefüggéseket. A könyv első hat fejezetében általános vándorlási kérdésköröket tárgyal, ám az ötödik fejezet (Főbb trendek a világban) kivételével nem a földrajzi összefüggések kibontására helyezi a szerző a hangsúlyt, hanem a migráció fogalmi rendszerét és hatásait, a kényszermigrációt és az elitmigrációt részletezi. Az ezt követő, a kontinensek migrációs viszonyait taglaló regionális rész a hetedik fejezettel (A migráció regionális jellemzői) kezdődik, mely a könyv második nagy részét alkotja. Összefoglalóan tekintem át fejezetenként a könyv tartalmát. Az 1. fejezet (Bevezető gondolatok a migrációról) egy strukturálás nélküli esszészerű gondolatfolyam, melyből kirajzolódnak a szerző migrációfelfogását tükröző lényeges gondolatok, azonban előfordulnak vitatható, bővebb kifejtést kívánó magvas megállapítások is. Példa a lényeglátó gondolatra: „Ellenmondásos az is, hogy manapság az emberek áramlása korlátozottabb, mint a gazdaság többi elemének áramlása.” Avagy : „A tér átalakulásának markáns elmélete, a fenntartható fejlődés” (10. old.). A 2. fejezet a migráció fogalmi rendszerébe, statisztikájába és a migrációs politika té-

máiba szakszerűen vezeti be az olvasót. A gondolati kötések azonban nem mindig zökkenőmentesek, talán a terjengősség elkerülése miatti rövidítések következtében igen gyakoriak a rövid utalások a migrációs szakirodalomban közismert tényekre, melyeket a nem gyakorlott migrációkutatók (például egyetemi hallgatók) talán nem is értenek meg ezen írás alapján. Ebben a fejezetben jelenik meg az egész könyvön végigvonuló, nehezen védhető felfogás (avagy csak fogalmazásbeli probléma?), miszerint a migráció jelenségét, folyamatát cselekvőként (aktorként) értelmezi a szerző. (A 17. oldalon például így ír: „Ezzel a migráció az elvárásoknak megfelelően válogatást valósít meg”.) A 3. fejezetben (A migráció hatásai) a demográfiai, gazdasági, szociokulturális és politikai következményekről szól a szerző. A hatásokról szóló fejezetet általában a monográfiák második felében, a tények és folyamatok kifejtését követően helyezik el a szerzők. E formabontó megoldásnak valószínűleg figyelemfelkeltő funkciója van. Mindenesetre úgy vélem, hogy a hatások kifejtése során a globális vonatkozású népességi és népesedési folyományok kifejtése az egyik legmagasabb színvonalon megírt rész. A globális vonatkozások után logikusan az európai uniós vonatkozások következnének, ha a 3.1.4. (Az EU-integrálódás kihívásai) alig egy oldalnyi szekcióban erről lenne szó. Nehezen érthető, hogy a 3.1.7. (A migráció hatása a munkaerőpiacra) és a 3.1.8. (A jövedelem és a foglalkoztatás összefüggése) szekciókat miért a demográfiai hatások alfejezetben tárgyalja a szerző, hiszen a következő, a 3.2. (A migráció gazdasági elmélete) alfejezet témája a


1107

Szakirodalom

gazdasággal kapcsolatos, mely a vonatkozó szakirodalom alapján készített korrekt és érthető összefoglalás. A szerző – mint általában a könyv egészében – itt sem rejti véka alá véleményét. Erre egy példa: „A nagyobb munkaválasztékot a minimálbér lejjebb vitelével lehetne módosítani, így a több jövedelemmel rendelkezők által igénybe vett szolgáltatások aránya nőne.”. A 3.3. alfejezet (A folyamat irányítása) a migrációs politikák egyes vonatkozásairól szól, melyek közül a szerző az állami migrációs politika aspektusát emeli ki. E helyt azonban rá kell mutatnom bizonyos aránytalanságokra. A 3.4. alfejezet (A Berni Kezdeményezés) újra migrációs politikai vonatkozásokat tárgyal. A kezdeményezés gondolati újdonsága vitathatatlan, azonban sem világpolitikai jelentőségénél, sem utóéleténél fogva nem érdemes olyan terjedelemben tárgyalni a Berni Kezdeményezést, mint például a menekültkérdés egészét (lásd a 4. fejezetet). A 3.5. alfejezet (Internal brain drain – belső agyelszívás) a szerző 1990-es évekig viszszanyúló kutatási témája volt Magyarország vonatkozásában. A recenzens véleménye szerint azonban a belső agyelszívás tematikailag nem illik a nemzetközi migráció földrajzát globális mértetekben tárgyaló kötetbe. A migráció demográfiai hatásainak tárgyalása mellett a „Hazautalások a világban” című 3.7. alfejezet sok újdonsággal szolgál a hazai olvasónak. Egyedülálló részletezettségben ismerhetjük meg a globális tőkeáramlások részeként értelmezett migráns munkavállalók hazautalásait. A korábban sokszor nehézkes mondatok után e helyütt jól megírt szöveggel van dolgunk, melyben a fő folyamatokat logikus térbeli rendben és lényeglátóan emelte ki a szerző. Megemlítem, hogy az agyelszívás problematikáját a 3.8. alfejezetben (A migráció szociokulturális hatásai) is tárgyalja, csakúgy, mint a 3.7.4. szekcióban (A hazautalás és a brain drain összefüggése Afrikában). Az ismertető célszerűbbnek találta volna, ha a szerző, a

hazautalások problémájához hasonlóan, egy egész alfejezetet szán az agyelszívás problematikájának is. A 7. „megafejezetben” (A migráció regionális jellemzői) – amely egyben a könyv második nagy egysége –, a hazautalások, az agyelszívás, a magasan képzettek mozgása és a diákok vándorlása kontinensenként következetesen végigelemzett témák. A 4. fejezetben (Humanitárius feladatok) a kényszervándorlások egy speciális formáját, a menekültproblémát – a bőséges nemzetközi és hazai szakirodalom ellenére – meglehetősen szűkszavúan érinti a szerző. Véleményem szerint sajátos térbeli vonatkozások miatt ki lehetett volna bontani, sőt részletesen ki kellett volna fejteni ezt a témát. Újra szerkezeti kérdéseket vetek fel, amikor megemlítem, hogy az 5. fejezet (Főbb trendek a világban) lehetne egyfajta részösszefoglalása az addig tárgyalt témáknak és egyfajta bevezetése a könyv második részének, a 7. fejezetnek, ha nem ékelődne közéjük a 6. (Képzettek mozgása) fejezet. Az 5. fejezet utózöngéje a korábban tárgyalt agyelszívás témának és előhírnöke a 6. fejezet újdonságának, a diákmigrációnak, melyet a szerző, nagyon helyesen, a magasan képzettek mozgásának növekedését valószínűsítő tényezőként fog fel, és e helyen eredeti kutatási eredményeket közöl. A 7. fejezet (A migráció regionális jellemzői) több mint kettőszáz oldala önálló könyvként is megállná a helyét. A magyar olvasók számára kevéssé ismert Afrika és Ázsia földrészek kerültek a regionális tárgyalás elejére. Nagy erénye ennek a fejezetnek, hogy a szerző nem merült el az országok egyediségét taglaló részletekben, hanem típusországok bemutatásával mutatott rá a földrészek migrációs nagyrégióinak jellegzetességeire. A szerző szövegét gyakran illusztrálják idézett újságcikkek, melyek élettel töltik meg az írást. Zavaró tényező azonban, hogy az afrikai alfejezet egyszintű címhierarchiája nem felel meg a tartalomnak. Egyiptom, a Zöld-foki-


1108

Szakirodalom

szigetek vagy Kenya példáján migrációs típusokat mutat be Afrikában, ahogy Kína, Oroszország és Törökország folyamatait Ázsiában. Az ismertetés írójában némi hiányérzet alakult ki India, Japán és Indonézia kimaradása miatt, azonban elismerem, hogy a teljes spektrum felvázolása több szerző többéves munkáját igényli. Afrika és Ázsia esetében a hazautalások, az agyelszívás és a képzettek mozgása területi jellegzetességeinek tárgyalását következetesen elvégezte a szerző. A 7.3. alfejezetben (Az európai migrációs folyamatok) csak a migrációs politika volt az országról országra vezérfonalként végighúzódó közös téma, azonban sok egyéb, a többi kontinensnél részletesen kifejtett tematika (hazautalások, az agyelszívás, a magasan képzettek mozgása és a diákok vándorlása) szisztematikus tárgyalása nem történt meg. Mivel az ismertetett mű a nemzetközi migráció földrajzával foglalkozó első magyar nyelvű könyv ezért – véleményem szerint – a magyar vonatkozások tizenegy oldalnál részletesebb kifejtést igényeltek volna. A 7.4. alfejezetben (A nagybefogadó államok) Amerikát és Ausztráliát tárgyalja a szerző a migrációs politikailag releváns témák bemutatásán keresztül. A 8., befejező fejezet (Speciális vonatkozások) négy oldalnyi terjedelme aránytalanul rö-

vid. Vélhetően a könyv lektorának inspirálására született egy teljes fejezet a migráció általános biztonsági vonatkozásainak kiemelésére. A terjedelmes könyv a szerző sokévi munkájának gyümölcse. A lektorálás minden bizonnyal nem volt könnyű feladat, hiszen a recenzió írója is hosszadalmasan foglalkozott a közel hatszáz oldalas könyv áttanulmányozásával. Az időbőség kiváltsága felgyorsult világunkban keveseknek adatik meg. Emiatt javaslom az egyébként mérsékelt áron forgalmazott könyv jövőbeli kettébontását, a professzionális olvasószerkesztői munka mellőzésének elkerülését, és az eredetileg színes ábrák és térképek fekete-fehérítéséből származó nehezen értelmezhető illusztrációk újraszerkesztését vagy színesben közlését. A monográfia megírásakor a szerző igen nagy fába vágta fejszéjét. Ez a könyv e tiszteletet parancsoló vállalkozás első eredményeit tartalmazza. A nagy valószínűséggel megjelenő további kiadásokat megelőző munkálatok megszervezése a könyv írója előtt álló újabb kihívás. Dr. Illés Sándor, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa E-mail: [email protected]

Folyóiratszemle Deggau, M.: A földterület hasznosítása (Nutzung der Bodenfläche.) – Wirtschaft und Statistik. 2006. 3. sz. 212–219. old. A tanulmány elérhető: www.destatis.de/jetspeed/ portal/cms/Sites/destatis/Internet/DE/Content/ Publikationen/Querschnittsveroeffentlichungen/Wirtsc haftStatistik/LandForstwirtschaft/Nutzungbodenflaech e,property=file.pdf

A levegő és a víz mellett a föld szintén központi jelentőséggel bír a környezetpolitikában. A német szövetségi kormány szerint alig van olyan témakör, amely ne lenne komplex ökológiai, ökonómiai vagy társadalmi összefüggésben azzal a mindennapi közeggel, amelyben élünk. Ugyanakkor a levegőhöz és a vízhez hasonlóan a talaj erőforrásai korlátozottak. A települési és közlekedési felületek nö-

Megjegyzés. A Folyóiratszemlét a KSH Könyvtár és Levéltára (Rettich Béla) állítja össze.


1109

Szakirodalom

vekvő aránya összefügg az erdő- és mezőgazdasági célokra használt földterület méretének alakulásával, a földterületek elaprózottságával, amelyek negatív környezeti hatást fejthetnek ki. Összefüggés van a közúti közlekedési forgalom növekedése és a pihenési, üdülési lehetőségek csökkenése között. Csökken a vadon élő állatok élettere, a környezetre káros anyagok egyre nagyobb földterületet veszélyeztetnek. A német hivatalos statisztika a kezdetek óta nagy figyelmet szentel a földterület-hasznosítási statisztikának, annak mintegy alapprogramját képezi. Sokáig a mezőgazdasági irányultságú adatfelvétel dominált. A települési, közlekedésfelület-használati információknak korábban csak kiegészítő jelentőségük volt. Először 1978-ban végeztek külön egy általános, a földterületre és földhasználatra vonatkozó felmérést a földhasználattal és a terméshozammal foglalkozó törvény nyomán. Mezőgazdasági szempontból számba vették a földterületet annak használati módja szerint. Ezt 1980-ban megismételték, és azóta négyévenként kerül sor erre a felmérésre az agrárstatisztikai törvény előírásának megfelelően. Az alapadatokat a földterület tényleges használati módozatai jelentik, amelyeket a tartományi statisztikai hivatalok és a szövetségi statisztikai hivatal gyűjtenek össze. Az ingatlankataszterekben szereplő telkek/földterületek mindig az aktuális használatuknak megfelelő használati kategóriákba kerülnek. A használati módozatok mutatója nyolc különböző használati csoportot vesz számba: lakóépületek és a hozzájuk kapcsolódó területek, üzemi/ipari területek, üdülőterületek, közlekedési területek, mezőgazdasági területek, erdőterületek, vízfelületek és egyéb hasznosítású területek. A hasznosítási csoportok további alosztásai kereken hatvanféle (tíz számjegyű) hasznosítási mód megkülönböztetését teszik lehetővé. A mélyebb felosztás jelenleg a mutató szerint háromszázféle felhasználási kategóriát

különböztet meg. Ezen belül az egyes földterületek differenciálhatósága a mindenkori ingatlankataszter automatizáltsági fokától függ. A jelenlegi, szövetségi szinten alkalmazott program 17 használati kategóriát különböztet meg, de 11 tartományban olyan szintű az automatizáltság, hogy ezekben hatvan kategóriát használhatnak. Az automatizáltság különböző fokozatai a regionális és időbeli összehasonlíthatóságot károsan befolyásolják tartományok közötti és szövetségi szinten egyaránt. A földhasználati adatok alosztásainak pontossága regionálisan eltérő, ami szintén nem segíti az összehasonlíthatóságot. Vannak tartományspecifikus különbözőségek. A volt NDK-ban meglevő számítógépes ingatlanadatbázist az egyesítéskor a törvény értelmében konvertálták a szövetségi köztársaságéhoz. A munka nem volt problémamentes, számos, informatikai rendszerek közötti ellentmondást hozott felszínre. A meglevő eltérések, különbözőségek csak fokozatosan, több lépcsőben szüntethetők meg. A 2004. évi földterület-hasznosítási felmérés szerint a mezőgazdasági hasznosítás a vizsgált földterület 53 százalékára vonatkozik. Ezt követi az erdőterület, majd a települési és közlekedési célú hasznosítás. A vízfelület Németországban 2,3 százalék, az egyéb hasznosítású földterület aránya pedig 2,1 százalék. Az egyes tartományokon belül nagyon különbözők a földterületek hasznosításának mikéntjei. Nyolc tartományban a földterület több mint felét mezőgazdasági művelés alá vonták. Az erdők területén a legalacsonyabb az arány Schleswig-Holsteinben, a legmagasabb RajnaPfalzban. A városokat illetően Bréma erdővel való lefedettsége 1,9, Hamburgé 5,8 és Berliné 18 százalék. A települési és közlekedési célú földterület-használat Berlinben, Brémában és Hamburgban a legmagasabb. A vízfelület Bajorországban, Brandenburgban és ÉszakRajna-Vesztfáliában a legnagyobb. A telepü-


1110

Szakirodalom

lés- és közlekedésfelület összetevői a következők: épületek és azok környezete, üzemek, gyárak által elfoglalt területek, üdülők, közlekedési utak és temetők. A 2004-es földterület-hasznosítási számbavétel az 1992-es német újraegyesítés után negyedszer szolgáltatott adatot, ami lehetőséget nyújt bizonyos tendenciák kiderítésére. 2000 és 2004 között a mezőgazdasági hasznosítású földterület mértéke 0,9 százalékkal (1703 km2) csökkent. Ugyanakkor relatíve nőtt a települési és közlekedési terület, 1682 négyzetkilométerrel. Növekedett a vízzel borított terület, miközben az ún. egyéb területek több mint 15 százalékkal csökkentek. A települési és közlekedési felületek növekedése az említett 2000 és 2004 közötti időszakban különböző mértékű volt. Százalékban kifejezve a növekedés az épületek esetében 3,7, a közlekedési területeknél 1,9, az üdülőterületeknél 17,8, az üzemi célú területeknél (a lebontott területek nélkül) 3,0 és végül a temetők esetében 0,3 volt. Az átlagos éves növekedés ennél a földterületnél a két felvétel között 420 négyzetkilométer volt, ami a főváros Berlin területének felét teszi ki. Az átlagos napi növekedés 115 hektár. (Ugyanez az adat 1992 és 1996 között 120 hektár, 1996 és 2000 között 129 hektár volt, azaz a növekedés az utolsó négyéves ciklusban lelassult. A települési és közlekedési felületek változásának pontosabb követése érdekében 2001-ben, csak erre kiterjedően, éves adatfelvételt vezettek be. Az éves adatközlésekben elég sok volt a hibatényező, ezért ezeket a cikk írója szerint csak óvatosan szabad kezelni. Amiért ajánlott az óvatosság az az, hogy míg a régiek közül Schleswig-Holstein volt az utolsó szövetségi állam, amely a manuálisan vezetett ingatlankataszterről áttért az automatizált kataszteri naplóra (Automatisiertes Liegenschaftsbuch – ALB), addig a kilenc új tartomány még az új kataszterinformációs-

rendszer (Amtliches LiegenschaftskatasterInformationssystem – ALKIS) előtti automatizált kataszteri napló bevezetésén fáradozik. Egyébként is, az ALKIS bevezetése számos elkerülhetetlen problémát vet fel. Ilyen például, hogy míg a régi osztályozás 17 használati kategóriával dolgozott, az ALKIS 27-tet különböztet meg. Ez egyben a kategóriákon belül szereplő földterületi adatok nagymértékű homogenizálódását segíti elő. További nagyon jelentős érv az ALKIS mellett, hogy sokkal gyakoribbak benne az adatok geográfiai vonatkozásai. Rettich Béla, a KSH Könyvtár és Levéltár osztályvezetője E-mail: [email protected]

Schrör, H.: Európai statisztika a vállalatdemográfia mutatóiról, 1997—2002 (Unternehmensdemografie in Europa – Ergebnisse 1997 bis 2002.) – Statistik kurz gefasst. 2005. 36. sz. 1–11. old. A tanulmány letölthető: http://www.eds-destatis.de/de/downloads/sif/ np_05_36.pdf

Az Eurostat az egyes témakörök kiadványsorozataiban elemzéseket ad ki, angol és német nyelven, „Statistics in focus”, illetve „Statistik kurz gefasst” címen. Az egyik kiemelt témakör az ipari, a kereskedelmi, valamint a szolgáltató vállalatok statisztikai mutatóinak összehasonlító elemzése, többek között az európai vállalatok alapításáról és megszüntetéséről. Az Eurostat többévente méri fel és hasonlítja össze az országok vállalatdemográfia mutatóit, felhasználva a statisztikai célú vállalati regiszterek alapadatait, így nincs szükség külön adatgyűjtésekre. Ilyen nemzetközi válla-


1111

Szakirodalom

latdemográfiai összehasonlításokat egységes módszertannal az 1997. tárgyévtől végeznek. Az elemzés a legutóbbi, 2004-ben végzett európai vállalatdemográfiai felvétel eredményeit tartalmazza. Ennek részeként az Eurostat első alkalommal az EU új tagállamai, valamint Románia 2000., 2001. és 2002. évi adatait is kiadta. A szerző 19 európai országra az összes nem mezőgazdasági vállalat adatait három nagy ágazatcsoport (ipar, építőipar és szolgáltató ágazatok) szerint is elemzi. A megállapítások a C-K ágazatok vállalataira vonatkoznak, az 1997 és 2002 közötti időszak táblákban is részletezett mutatói alapján. A vállalatalapítási arány: az egyes években újonnan alapított gazdasági szervezetek százalékos részesedése a tárgyévben működő összes vállalat számában. A megfigyelt körre jellemző, hogy az ipari ágazatokban (C-E ágazatok) viszonylag kisebb a vállalatok alapításának az aránya, mint az építőiparban (F ágazat) és a szolgáltató ágazatokban (G-K ágazatok). Az iparban lényegesen nagyobb a vállalatalapítás kezdeti eszközigénye, mint az inkább munkaigényes többi nemzetgazdasági ágban. Az alapításra hatással van a konjunktúra, azonban többnyire a vállalatalapítási arány csökkenő tendenciája jellemző az EU korábbi tagállamaira a vizsgált 5 évben. Az EU új tagállamait és Romániát a vállalatalapítás viszonylag nagy aránya jellemzi, különösen az építőiparban és a szolgáltató ágazatokban. Az elemzés táblázatban hasonlítja össze a 2001-ben és 2002-ben újonnan alapított vállalatok foglalkoztatottjainak arányát, az összes foglalkoztatott tárgyévi átlagos számának százalékában mérve. A foglalkoztatási arányokat tartalmazó táblázat országok szerint és ezen belül az említett 3 ágazatcsoportra közli a mutatókat, amelyek 1,5–5,0 százalék közöttiek. Az említett létszámarány mind az országok és ágazatcsoportok, mind a vizsgált két év között eltérést mutat. A szóródásban – a konjunkturá-

lis, valamint szerkezeti hatások mellett – szerepe van az országok gazdasági fejlettségének is. A legtöbb országra jellemző, hogy az építőiparban és a szolgáltató ágazatokban erőteljesebb az újonnan alapított vállalatok foglalkoztatási hatása, mint az iparban. További elemzési szempont, hogy az újonnan alapított vállalatok átlagosan hány fővel működnek az induláskor. A megfigyelt országokban közös vonás, hogy a legkisebb létszámú új vállalatok a szolgáltató ágazatokra jellemzők. Itt a cseh, a holland és a szlovén építőipar új vállalatai kivételek, ahol kisebb a foglalkoztatottak átlagos száma, mint a többi ágazatcsoportban. A szerző megállapítja, hogy az ipar ágazataiban alapított új vállalatoknak nagyobb akadályokat kell leküzdeni például a felhalmozott eszközeiket, az induló kibocsátás méretküszöbét tekintve, így a kezdő létszámuk is általában nagyobb. Az azonos évben alapított vállalatokra („évjáratokra”) eltérő túlélési esélyek jellemzők országok, illetve ágazatcsoportok szerint. Az elemzés az 1998 és 2001 közötti időszak egyes éveiben alapított vállalatok számához viszonyítja azok arányát, amelyek 2002-ben még működtek. Magyarországon például a 2000-ben alapított iparvállalatok 73,0 százaléka, az építőipariak 68,8 százaléka, a szolgáltatók 66,9 százaléka működött 2002-ben, és a 2001-ben alapítottak megfelelő túlélési arányai (85,1, 83,2 és 81,0 százalék) is megerősítik a szerző megállapítását az egyes ágazatcsoportok szerint eltérő túlélési esélyekről. Az 1998ig visszatekintő túlélési arányokból (például spanyol, olasz és finn adatok alapján) kitűnik az is, hogy a megszűnés kockázata a működés első évében a legnagyobb, és ezt követően mind nagyobb a túlélés esélye. Az évek során stabilizálódó gazdálkodás az újonnan alapított vállalatok egyes évjárataiban foglalkoztatottak átlagos számának alakulásában is megnyilvánul. A szerző országok és


1112

Szakirodalom

ágazatcsoportok szerint mutatja be az 1998 és 2001 között újonnan alapított vállalatok foglalkoztatottjainak 2002. évi átlagos számát. Az évjáratok szerinti átlagos létszámokban kettős hatás érvényesül: a versenyben gyengének bizonyulók előbb szűnnek meg, a több évet túlélő vállalatok viszont képesek a létszámukat stabilizálni, megnövelni. Az elemzés a megszűnő vállalatok körében is évente közli az összes tárgyévben működő vállalat számához viszonyított százalékos arányokat az 1997 és 2001 időszakra, országok és ágazatcsoportok szerint. A megszűnés éves arányait befolyásolja többek között a konjunktúra, az egyes országok gazdasági fejlődésének üteme és a gazdaság szerkezeti átalakulása. A vállalatok alapításával szervesen összefüggő a megszűnés folyamata, különösen az építőiparban és a szolgáltató ágazatokban, ahol sokkal kisebb akadályokkal léphetnek be rövid idő alatt életképtelennek bizonyuló egyéni vállalkozások, mint az iparban. A megfigyelt országok iparában 1997 és 2001 között a megszűnések aránya 4,3 és 12,0 százalék között alakult, az építőiparban 4,3 és 13,7 százalék közötti, a szolgáltató ágazatokban 5,3 és 14,4 százalék közötti ez az arány. A szerző az 1999 és 2001 közötti évekre közli a megszűnt vállalatok foglalkoztatottjainak átlagos számát, országok és ágazatcsoportok szerint. A magyar iparban például átlagosan 3,1 fős vállalatok szűntek meg 1999-ben és 2000-ben, a 2001. évi adat 3,8 fő. A magyar építőiparban (1,9 , 2,0 és 2,0 fő), valamint a szolgáltató ágazatokban (1,4, 1,4 és 1,5 fő) az előbbinél kisebb a megszűnt vállalatok átlagos létszáma. Ennek megfelelő méretviszonyok jellemzik a többi ország megszűnő vállalatait is, bár a két szélső érték eltérő országok szerint. A portugál iparban például a 2000-ben megszűnt vállalatok átlagosan 11,8 főt foglalkoztattak, az építőipariak 5,7, a szolgáltatók 3,4 főt. A szerző megállapítja, hogy nem ará-

nyos egymással a megszűnt vállalatok munkaerő-piaci hatása és a vállalatok számához viszonyított éves arányuk, éppen az egy megszűnt vállaltra jutó létszámok szóródása miatt. Az elemzés a 2001. évi vállalatalapítások és -megszűnések munkaerő-piaci hatásait a két eseményben érintett foglalkoztatottak számával jellemzi országok és ágazatcsoportok szerint. Nehezíti a nemzetközi összehasonlítást, hogy a vállalatmegszűnések 2001. évi létszámadatai hiányoznak a dán és a holland gazdaságra, a vállalatalapítás létszámai pedig teljes munkaidőre számított egyenértékű adatokkal szerepelnek a dán, a holland és a finn mutatókban. Az észt foglalkoztatottak adatai csak a 20 fős és afölötti szervezetekre vonatkoznak a nem jogi személyiségű vállalkozások körében. Lettország nem figyeli meg a természetes személyek vállalkozásainak foglalkoztatási adatait. A szerző az előbbi, ágazatcsoportok szerinti mutatókat kiegészíti az újonnan alapított, az információs és kommunikációs technológiával (IKT) kapcsolatos ágazatokba tartozó vállalatok fontosabb demográfiai mutatóival. A szakterület mélyebb elemzése tartalmazza az IKT összesített túlélési arányait országok szerint, ezen belül három nagy tevékenységcsoportét: az eszközök gyártásának, az IKTnagykereskedelem, valamint az IKTszolgáltatások mutatóit. A módszertani rész az ágazati besorolásokkal határozza meg az IKT fogalomkörébe sorolt termelő tevékenységeket. A 2002-ben működő IKT-eszközt gyártó vállalatok aránya a 2000-ben újonnan alapítottak számában 76,4 százalék, a 2001-es évjáratban 88,5 százalék. Az IKT-nagykereskedelemben (2000-ben 64,2, 2001-ben 76,9 százalék) sokkal kisebbek a túlélés számarányai, az IKT-szolgáltatások újonnan alapított vállalatainak fennmaradás esélyei (2000-ben 74,5, 2001-ben 87,1 százalék) kedvezőbbek.


1113

Szakirodalom

Az IKT-vállalatok alapításának és megszűnésének 2001. évi számát országok, valamint az említett három tevékenységcsoport szerint, táblázatban közli. A magyar IKT-eszközöket gyártó újonnan alapított vállalatok száma (2001-ben 304) nagyobb a megszüntetett vállalatok számánál (2001-ben 261), és a nagykereskedelemben (+294, –189) is néhány száz a szervezetszám kétirányú változása. Az IKTszolgáltatásban 2001-ben 3 511 új vállalatot alapítottak Magyarországon, és 1 821 a megszűntek száma. Ilyen sokszoros arányok más országok vállalatdemográfiai mutatóiban is mutatkoznak az IKT-szolgáltatások kapacitásainak gyors növekedésére utalva. Az Eurostat vállalatdemográfiai felvétele nem vette figyelembe azokat a szervezeti változásokat, amelyek például a működő vállalat több részre bontásával, vagy beolvadásával, egyesülésével járnak. Nádudvari Zoltán, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa E-mail: [email protected]

Lett, E. — Banister, J.: A feldolgozóipari munkaerôköltség Kínában: az adatok 2003—2004-re történô továbbvezetése (Labor costs of manufacturing employees in China: an update to 2003–2004.) – Monthly Labor Review. 2006. 11. sz. 40–45. old. A tanulmány elérhető: www.bls.gov/opub/mlr/2006/11/art4abs.htm

A kínai feldolgozóipar világkereskedelmi jelentősége egyre növekszik. 2004-re az ipari termékek kereskedelméből az 1990. évi 2 százalékkal szemben Kína már 8 százalékkal részesedett, ugyannyival, mint Japán. A foglalkoztatottak létszáma alapján a kínai feldolgozóipar a világon a legnagyobb, több embernek ad munkát, mint a G7-ek együttesen. Növekvő

nemzetközi súlya miatt egyre nagyobb figyelmet kap a kínai feldolgozóipar munkaerőköltség-színvonala, melynek 2002. évi alakulásáról a szerzők 2005-ben ugyanezen folyóirat hasábjain már publikáltak egy tanulmányt, s melynek adatait most 2003-ra és 2004-re vonatkozóan aktualizálták. Miközben a kínai feldolgozóipar kompenzációs költsége 2002 és 2004 között radikálisan nőtt, továbbra is lényegesen alatta marad kereskedelmi partnereinek. A 2004. évi 0,67 dolláros egy órára jutó átlagos kompenzációs költség csak mintegy 3 százaléka volt az Egyesült Államok hasonló mutatójának. Az urbanizálódott területeken a kompenzációs költség lényegesen magasabb, mint a vidéken (1,19, illetve 0,45 dollár), és a vizsgált kétéves időszakban ez a különbség, ha kismértékben is, de tovább nőtt. A szerzők a számadatok közreadása előtt kitérnek a bér és a kompenzációs költség közötti különbség kérdésére, arra, hogy az utóbbi bővebb kategória, mely a béren felül tartalmazza az olyan további költségeket, mint a társadalombiztosítási, vagy a lakhatási hozzájárulás stb. A számítás az urbanizálódott területek feldolgozóiparára vonatkozik tulajdonforma szerinti bontásban. Az adatok forrása – azonosan a 2005-ben közreadott becslésnél használttal – az éves létszám és kereseti jelentés, melyet a nagyvárosi területekről a Munkaügyi és Szociális Minisztérium, a többiekről pedig a Mezőgazdasági Minisztérium gyűjt be. A ledolgozott munkaórák becsléséhez a 2002. évről készült számítás a munkaerőfelmérés (labor force survey – LFS) adatait használta fel úgy, hogy éves átlagot képzett az őszi és a tavaszi időszak adatainak felhasználásával a nagyvárosi feldolgozóiparra vonatkozóan. A 2003–2004. évi továbbvezetés – adathiány miatt – csak az őszi időszak trendjére alapozott. A kompenzációs költséghez a kereseten kívül meg kellett adni az olyan, a mun-


1114

Szakirodalom

káltatókat terhelő költségelemeket, mint a nyugdíjjárulék vagy a munkanélküliségi ellátáshoz történő munkáltatói hozzájárulás. Ezekhez a 2002. évi becslés a kínai Munkaügyi Minisztérium szociálisjárulék-fizetési adatait használta fel. Mivel újabb ilyen típusú adat nincs, az ebből származó arányokat alkalmazta a továbbvezetés is. Tudható azonban, hogy a munkáltatói hozzájárulás időközben nőtt, így valószínűleg a továbbvezetés alulbecsüli a kompenzációt. A kompenzációsköltségadatok nem tartalmazzák a legkisebb vállalkozásokat, mivel azok nem részei a becslés alapjául szolgáló statisztikai megfigyelésnek, és természetesen hiányzik az informális gazdaság adatai is. Az adatok kereskedelmi árfolyamon lettek dollárra átszámolva, ami szintén okoz némi torzítást. 2002 és 2004 között az egy órára jutó kompenzációs költség a kínai feldolgozóiparban 18 százalékkal 0,57-ről 0,67 dollárra változott, míg az Egyesült Államokban a 21,40-ről 22,87 dollárra történt növekedés csak 7 százaléknak felelt meg. Az urbanizálódott és a vidéki kínai területek közötti kompenzációs költség különbsége 2,3-ról 2,6-ra emelkedett.

Az időbeli összehasonlítást szolgálja a fogyasztói árindexszel kiigazított idősor. Eszerint a reálkereset 1990 óta folyamatosan nőtt, és ez a növekedés különösen 1999 után volt intenzív. Kereseti adatok a 29 feldolgozó ipari alágazatra találhatók, a ledolgozott órákról és a többi kompenzációs elemről azonban ilyen bontásban nem áll rendelkezésre adat, így csak következtetni lehet a kompenzációs költség alágazati szintű különbségére. A legalacsonyabb és a legmagasabb kereset jellemezte alágazatok közötti különbség mintegy négyszeres, s a vizsgált időszakban a kereseti olló tovább nyílt. 2005-ben a Kínai Statisztikai Hivatal végrehajtotta az első teljes körű gazdasági összeírást, mely kiterjedt az olyan – a korábbi számbavételből kimaradó – területekre is, mint például a háztartások feldolgozóipari tevékenysége. A kérdőíven a különböző, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó hozzájárulások is szerepeltek. A felvétel adatai alapján a BLS a közeljövőben pontosítani szeretné a kínai feldolgozóipar kompenzációs költségére vonatkozó számításait. Lakatos Judit PhD, a KSH főosztályvezetője E-mail: [email protected]

Kiadók ajánlata DODGE, Y. [2008]: The concise encyclopedia of statistics. (A statisztika kisenciklopédiája.) Spriger. New York. A könyv a statisztikai vizsgálatok, fogalmak és analitikus módszerek nélkülözhetetlen információit adja közre érthető nyelven a statisztikát az orvostudományban, mérnökként, fizikatudományban, élettudományokban, társadalomtudományban és az üzleti életben/közgazdaságtanban alkalmazó gyakorlati szakemberek és diákok számára. Az enciklopédia alfabetikus sorrendben rendezve kínál gyors elérést a statisztikai módszertan legfontosabb

eszközeihez és híres statisztikusok életrajzaihoz. A több mint 500 szócikk tartalmaz meghatározásokat, történetet, matematikai részleteket, korlátozásokat, példákat, hivatkozásokat és további irodalmat is. Minden szócikk kereszthivatkozásokat és kulcshivatkozásokat is magában foglal. A háttéranyagokban megtalálhatók a legújabb statisztikai felfedezések. Ez a könyv örök forrásként ad megfelelő áttekintést erről a fontos tudományterületről. LAVALLÉE, P. [2007]: Indirect sampling. (Közvetett mintavétel.) Springer. New York.


1115

Szakirodalom

A mintavétel klasszikus elmélete szerint a kutatást végző statisztikus személyekből, vállalkozásokból vagy egyéb más sokaságból választ mintát, hogy hozzájusson a kívánt információhoz. A minták kiválasztása általában a célsokaságot jelentő listából történik véletlen kiválasztással. A gyakorlatban ez a lista gyakran nem elérhető. A legjobb esetben csak egy másfajta listához van hozzáférése a statisztikusnak, mely közvetett módon függ össze a megcélzott sokasággal. Tipikus eset a gyermekekről szóló felvételek példája, mikor a statisztikus csak a felnőtt személyekről rendelkezik egy listával. Ekkor a statisztikus először a felnőttekből választ egy mintát, és minden kiválasztott felnőtthöz hozzákapcsolják a gyermekeit. A felmérést ezután az így nyert listából végzik el. Ezt nevezik közvetett mintavételnek. Amikor a közvetett mintavételt együtt használják a személyek csoportos mintavételével (például családoknál) a felvételt végző statisztikusnak számos nehézséggel kell szembenéznie. Az egyik nehézség a felvételekből számolt becslésekkel kapcsolatos. Az egyszerű értékösszeg-, illetve az átlagbecslések rémálommá változhatnak a felvételt végző statisztikus számára. Ennek a problémának a feloldására a szerző egy egyszerű megoldást kínál, melyet könnyű megvalósítani: az általánosított súlymegoszlás módszerét. A könyv alapmunka a közvetett mintavétel és az általánosított súlymegoszlás módszeréhez. Tartalmazza a szerző által elért kutatási eredményeket. A munka bemutatja az elméletet is, de tartalmaz lehetséges felhasználásokat is, melyek érdekesebbé teszik a téma ismertetését. Az olvasó ebben a könyvben megtalálhatja a válaszokat azokra a kérdésekre, melyek elkerülhetetlenül felmerülnek benne, mikor munkája során a közvetett mintavétellel kapcsolatba kerül. ZUUR, A. F. – IENO, E. N. – SMITH, G. M [2007]: Analysing ecological data. (Ökológiai adatok elemzése.) Springer. New York.

A könyv gyakorlati bevezetést kínál az ökologikus adatelemzéshez valódi adatkészletek felhasználásával, melyeket posztgraduális ökológiai tanulmányoknál vagy kutatási projektekben gyűjtöttek. A könyv első része főként nem matematikai bevezetést ad az adtafeltáráshoz, az egyváltozós módszerekhez (beleértve a GAM és a vegyes modelltechnikákat) a többváltozós elemzéshez, az idősorelemzéshez (például a közös trendek) és a térstatisztikához. A második rész 17 esettanulmányt mutat be, társszerzőik többségükben olyan biológusok, akik az első szerzők kurzusaira jártak. Az esettanulmányok a földökológiától a tengerbiológiáig sokféle témát fednek le. Az esettanulmányok mintaként felhasználhatók a saját adatelemzéshez: az olvasónak csak találnia kell egy olyan esettanulmányt, ami egyezik saját ökológiai kérdésével és adatkészletével, amelyet így kiindulópontnak használhat saját elemzéshez. Az esettanulmányok adatai a következő címen elérhetők: www.highstat.com. A második fejezetben szoftveralkalmazási útmutató található. JIANG, J. [2007]: Linear and generalized linear mixed models and their applications. (Lineáris és általánosított lineáris vegyes modellek és alkalmazásuk). Springer. New York. A könyv lefedi a vegyes hatású modellek két nagy osztályát: a lineáris vegyes modelleket és az általánosított vegyes lineáris modelleket. Korszerű elméleteket és módszereket mutat be ezen modellek elemzéséhez, és különböző területeken való alkalmazásukhoz. A könyv rendszeres megközelítést ajánl a nemGaussi lineáris vegyes modellek levezetéséhez. Ezen kívül tartalmaz nemrégiben kifejlesztett módszereket, mint a vegyesmodellértékelés, a vegyesmodell-választás és a jackknife-módszer a vegyes modellek kontextusában. A könyv célközönsége diákok, kutatók, valamint mindazon felhasználók, akik sta-


1116

Szakirodalom

tisztikai adatelemzésben a vegyes modelleket kívánják alkalmazni. DORANS, N. J. – POMMERICH, M. – HOLP. W. (szerk.) [2007]: Linking and aligning scores and scales. (Pontok és skálák kapcsolata és besorolása). Springer. New York. A mérések összehasonlíthatósága különböző körülmények között, különböző módszerekkel és kutatókkal alapvető előfeltétel minden tudományterület számára. A technológia sikeres felhasználása összehasonlítható méréseket követel meg. Az alkalmazások itt oktatási tesztekre összpontosítanak, de az orvostudományban és a viselkedéstudományok több ágában is direkt módon használhatók. Az 1980-as évek óta az oktatatási és a pszichológiai mérések javították, és széles körben alkalmazták az összehasonlítható pontokat eredményező technikákat. A kapcsolódás interpretációja attól függ, mennyiben különböznek a kapcsolódás körülményei az ideálistól. A könyvben a statisztika és a pszichometrika szakértői írják le a kapcsolatok osztályait, a pontkapcsolatok történetét, az adatgyűjtés megtervezését és a stabil pontkapcsolatok eléréséhez szükséges módszereket. Leírják, és kritikusan megvitatják a sokféle domain felhasználását, beleértve az eredményvizsgák kiegyenlítését, a kapcsolatot a számítógépen leadott és az írásban, papíron letett vizsgák között, az összehasonlíthatóságot az ACT és a SAT jelenlegi és korábbi változatával (felsőoktatási felvételi tesztek az Egyesült Államokban), a vertikális kapcsolatot a vizsgák között különböző szinteken, és a pontok közötti kapcsolatot a nagytétű értékelésektől az Egyesül Államokban az oktatás fejlődésének nemzeti értékelő programjának pontszámaiig. LAND,

COOK, R. J. – LAWLESS, J. F. [2007]: The statistical analysis of recurrent events. (Visz-

szatérő események statisztikai elemzése). Springer. New York. A visszatérő események adatai különféle területeken jelenhetnek meg, mint az orvostudomány, a közegészségügy, a biztosítás, a társadalomtudományok, a közgazdaságtan, a gyártás és a megbízhatóság. A könyv célja, hogy modelleket és statisztikai módszereket kínáljon a ciklikus események elemzéséhez. Az ilyen területeknek jelenleg nincs egységes kezelése. A szerzők széles körűen és részletesen mutatják be az elemzések főbb megközelítéseit, kihangsúlyozva azokat a modellezési feltevéseket, melyen alapulnak. Olyan fontos modelleket is figyelembe vesznek, mint a Poisson- és a megújuló folyamatok, az egyesített kovariancia vagy a random hatások kiterjesztése. Általánosabb intenzitásalapú modelleket éppúgy bemutatnak, mint egyszerűbb modelleket, melyek a ráta vagy az átlag funkcióira összepontosítanak. A könyv lefedi a parametrikus, nemparametrikus és a szemiparametrikus módszereket, a becslési folyamatok világos leírásával, tesztelésével és modellellenőrzéssel. Fontos gyakorlati témákat is tárgyal, mint a tanulmányozni kívánt egyének kiválasztása és megfigyelési sémája, randomizált kísérletek tervezése, különféle eshetőségek tervezése, valamint jövőbeni események bekövetkezésének jóslása. A modellezési és elemzési módszereket az egészségügyi kutatásokból és iparból vett sokféle példával mutatják be. A különféle elemzések céljait és interpretációit részletesen megvitatják a robosztusság témáival együtt. A példák statisztikai elemzését az S-PLUS szoftver segítségével végzik és néhány példánál a kódokat is megadják. A könyv azokat a kutatókat, diákokat és alkalmazott statisztikával foglalkozókat célozza meg, akik az iparban, a kormányzati szférában vagy a tudományos életben dolgoznak.


1117

Szakirodalom

Jártasság a túléléselemzésben hasznos lehet, mert az elemzések többségét erre a célra használatos szoftver segítségével hajtják végre. A könyv a visszatérő eseményekről szóló kurzus tankönyveként használható vagy eseménytör-

téneti elemzések általánosabb kurzusának irodalmaként. A fejezetek végén megvitatott kérdések alátámasztják a bemutatott anyagot, alapismereteket adnak, vagy bizonyos témák általánosítását kínálják.

Társfolyóiratok Schokkaert, E. – Voorde, C.: Ösztönzők kockázatkiválasztáshoz és kihagyott változók a kockázatfinomítási képletben. 2006. ÉVI 83–84. SZÁM

Fleurbaey, M.: Egészség, egyenlőség és szociális jólét. Henriet, D. – Rochet, J. C.: Megfelelő eszköz-e az állami egészségbiztosítás az újraelosztáshoz? Jusot, F.: A kapcsolat alakja a halálozás és jövedelem között Franciaországban. Boadway, R. – Pestieau, P.: Címkézés és újraelosztási adózás. Pestieau, P. – Sato, M.: Hosszú távú gondozás: az állam és a család. Cremer, H. – Lozachmeur, J. M. – Pestieau, P.: Nyugdíjas kor és egészségügyi kiadások. Dormont, B. – Huber, H.: Öregedés és változások az orvosi gyakorlatban: a demográfiai befolyás újraértékelése. Demange, G.– Geoffard, P. Y.: Reformösztönző sémák politikai kényszerfeltételek mellett: az orvosi ügynökség. Rees, R. – Apps, P.: Genetikai tesztelés, jövedelemeloszlás és biztosítási piacok. Jones, A. M. – Koolman, S. – Doorslaer, E.: Kiegészítő magánegészségbiztosítás meglétének hatása szakemberek igénybevételére. Bardey, D. – Lesur, R.: Az egészségügyi rendszer optimális szabályozása indukált kereslettel és ex post erkölcsi kockázattal. Barigozzi, F.: Kiegészítő biztosítás ex post erkölcsi kockázattal: hatékonyság és újraelosztás.

A CSEH STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA 2007. ÉVI 3. SZÁM

Kretschmerová, T.: Csehország népességének alakulása 2006-ban. Burcin, B. – Drbohlav, D. – Kucera, T.: A hontalan migráció fogalma és alkalmazása Csehországban. Kraus, J.: Regionális különbségek a termékenységi rátában – egy geostatisztikai megközelítés. Sprocha, B.: Termékenységi ráta a romák között Szlovákiában. Ctrnáct, P.: A következő, 2011-es népszámlálás előkészítése az EU-ban és Csehországban.

A SVÉD KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA 2007. ÉVI 3. SZÁM

Lane, J.: Mikroadatok felhasználásának optimalizálása: a kérdések áttekintése.


1118

Szakirodalom

Goodchild, M. F.: A 2006-os Morris Hansen előadássorozat: Statisztikai áttekintés a területi társadalomstatisztikáról. Williamson, P.: A cellafinomítások hatásának szintezése táblázatos outputoknál: a jelenlegi módszerek hiányosságai. Mulry, M. H.: A 2000-es amerikai cenzus pontosságának és lefedésének értékelése. Davison, A. C. – Sardy, S.: Újramintavételezés szórásbecslése hiányzóadatos felvételekben. Feskens, R. – Hox, J. – Lensvelt-Mulders, G. – Schmeets, H.: Nemválaszolás etnikai kisebbségek között: egy többváltozós elemzés. Malhotra, N. – Krosnick, J. A.: Eljárások osztályozási rendszerek aktualizálására: biotechnológia és a standard foglalkozási osztályozási rendszer.

AZ ANGOL KIRÁLYI STATISZTIKAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA (A SOROZAT)

Goldstein, H. – Burgess, S. – McConnell, B.: A tanulói mobilitás iskolák különbözőségére gyakorolt hatásának modellezése az oktatási teljesítményben. Paas, L. J. – Vermunt, J. K. – Bijmolt, T. H. A.: Diszkrét idő, diszkrét állapotú rejtett Markov modellezés a háztartások pénzügyi termékek beszerzésére vonatkozó felmérésére és előrejelzésére. Molina, I. – Saei, A. – Lombardia, M. J.: Munkaerőrészvétel kisterületi becslése multinomiális logit vegyes modell mellett. Brijs, T. – Karlis, D. – Bossche, F. V. – Wets, G.: Bayesi modell kockázatos útszakaszok rangsorolásához. Haining, R. – Law, J.: Rendőri észlelések kombinálása rendőri nyilvántartásokkal komoly bűnözési területeken: modellezési módszer. Afshartous, D. – Wolf, M.: Adat ’szimatolás’ elkerülése többszintes és vegyes hatású modellekben. Piccareta, R. – Billari, F. C.: Klaszterezési munka és családi trajektóriák osztó algoritmus felhasználásával.

2007. ÉVI 4. SZÁM

Molenberghs, G.: Mit tegyünk a hiányzó adatokkal? Ohlssen, D. I. – Sharples, L. D. – Spiegelhalter, D. J.: Egy hierarchikus modellezési keret szokatlan teljesítmények meghatározására az egészséggondozási szolgáltatóknál. Raymer, J. – Abel, G. – Smith, P. W. F.: Cenzus és nyilvántartási adatok kombinálása részletes időskori vándorlások becsléséhez Angliára és Walesre. Drakos, K.: Az alul-bejelentettség torzításának nagysága nemzetközi terroristatevékenység nyilvántartásában. An, D. – Little, R. J. A.: Többszörös imputálás: alternatíva a „top” kódoláshoz a statisztikai felfedés ellenőrzésben.

A FRANCIA DEMOGRÁFIAI INTÉZET FOLYÓIRATA 2007. ÉVI 2. SZÁM

Bourdieu, J. – Kesztenbaum, L.: Hogyan élnek az idősek? Az idős emberek Franciaországban, 1820–1940. Rutherford, D.: Malthus három módszere a demográfiai probléma megoldására. Villeneuve-Gokalp, C.: Egy gyermek fogadásának kívánalmai. Egy francia kérdőív. Mazan, R. – Gagnon, A.: A családi és környezeti tényezők befolyása az élettartamra a régi Quebecben.


1119

Szakirodalom

Calvés, A. E.: Házasodnak a nagyon szegények? Városi foglalkoztatási válság és a férfiak első házasságba való belépése Burkina Fasoban. Cambois, E. – Robine, J. M. – Mormiche, P.: Erős visszaesés az alkalmatlanságban Franciaországban az 1990-es években.

olyan csoportokra, amelyek segédkimeneteleket alakítanak ki. Segal, M. R.: Sakk, esély és konspiráció. Bellhouse, D. R. – Genest, C.: Abraham De Moivre Maty biográfiája, fordítás, annotáció és javítás. Randles, R. H.: Beszélgetés Robert V. Hoggal. 2007. ÉVI 2. SZÁM

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MATEMATIKAI STATISZTIKAI INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA 2007. ÉVI 1. SZÁM

Cook, R. D.: Fischer előadás: Dimenziócsökkentés a regresszióban. Buckland, S. T. et al.: Népességdinamikai modellek beágyazása a következtetésben. Papaspiliopoulos, O. – Roberts, G. G. – Sköld, M.: Egy általános keret hierarchikus modellek paraméterezéséhez. Joffe, M. M. – Small, D. – Hsu, C. Y.: Beavatkozási hatások meghatározása és becslése

Gelman, A.: Küzdelem a felvételi súlyozással és a regressziós modellezéssel. Liang, F. – Mukherjee, S. – West, M.: Címke nélküli adatok felhasználása előrejelzési modellekben. Normand, S. L. T.: A kórházi kimenetelek profilba rendezésének statisztikai és klinikai szempontjai. Mengersen, K. – Moynihan, S. A. – Tweedie, R. L.: Okság és társítás: a statisztikai és jogi megközelítések. Fienberg, S. E. – Stigler, S. M. – Tanur, J. M.: A William Kruskal hagyaték, 1919–2005. Banerjee, T. – Mukerjee, R.: Beszélgetés Shoutir Kishore Mukerjee-vel. Wegman, E. J. – Martinez, W. L.: Beszélgetés Dorothy Gilford-dal.


Statisztikai Szemle 85. évfolyam

2007. év

Tartalom A STATISZTIKA ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA, OKTATÁSA

A spektrálanalízisről – Pintér József.............................................................................. A Központi Statisztikai Hivatal szervezetének kompetenciaalapú átalakítása – Dr. Balogh Miklós ........................................................................................................ Az ENSZ millenniumi célkitűzései és a statisztika – Dr. Szilágyi György ................... Regiszteralapú népszámlálás és próbaszámlálás Ausztriában – Peter Findl – Manuela Lenk ........................................................................................................................ Az indikátorok, indikátorrendszerek jellemzői és statisztikai követelményei – Havasi Éva ......................................................................................................................... Tevékenységosztályozási rendszerek az időmérleg-vizsgálatokban – Falussy Béla ..... Az üzleti szolgáltatások árindexszámításának főbb kérdései – Hüttl Antónia – Nagy Ágnes ...................................................................................................................... A magyar nonprofit szektor szervezeteinek elszámoltathatóságát értékelő standardok és módszertan – Molnár Mónika – Farkas Ferenc ................................................. Az európai statisztika gyakorlati kódexe ...................................................................... Globalisation and macroeconomic statistics: Problems of measurement, interpretation and international comparison – Gábor Oblath .......................................................

2/130 3/197 5/389 6/542 8/677 8/690 9/777 9/804 10–11/885 11K/6

A STATISZTIKA TÖRTÉNETE, SZERVEZETE – TÖRTÉNETI STATISZTIKA

A Fővárosi Statisztikai Hivatal szervezete és működése a XIX. század utolsó harmadában – Kígyósi Attila .................................................................................. Kőrösy József szerepe a Fővárosi (ma Fővárosi Szabó Ervin) Könyvtár megalapításában – Dr. Nemes Erzsébet ..................................................................

8/715 10–11/965

NÉPESSÉG – SZOCIÁLIS STATISZTIKA – TÁRSADALOMSTATISZTIKA

Társadalmi szükségletek – szociális védelmi rendszerek – Dr. Fazekas Rozália – Tokaji Károlyné....................................................................................................... Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai – Hablicsek László – Illés Sándor............... Külföldi tapasztalatok a bolognai folyamat munkaerő-piaci hatásairól – Berde Éva – Morvay Endre ........................................................................................................ A bűnügyi statisztika Magyarországon a „hosszú” XIX. században – Perényi Roland . Hazautalások Közép- és Kelet-Európába – L. Rédei Mária ..........................................

I

2/101 2/157 5/406 6/524 7/581

Tevékenységosztályozási rendszerek az időmérleg-vizsgálatokban – Falussy Béla ..... A magyar nonprofit szektor szervezeteinek elszámoltathatóságát értékelő standardok és módszertan – Molnár Mónika – Farkas Ferenc ................................................. Social-policy dilemmas in Hungary within the context of EU membership: Some problems of poverty – Klára Fóti............................................................................ A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés – Kelemen Nóra – Kollár Beáta ..........

8/690 9/804 11K/75 12/1033

GAZDASÁGSTATISZTIKA – KERESKEDELEM – FORGALOM

Ingatlanárindexek számításának módszertana – Horváth Áron .................................... A perifériától a centrum felé – Baksay Gergely – Freid Mónika .................................. Munkaerő-piaci kilátások – Ékes Ildikó......................................................................... A jóléti kiadások szintjének alternatív magyarázata – Keller Tamás............................. Hogyan lesz a piackutatásból marketingtudás? – Keszey Tamara ................................. Közúti elérhetőségi vizsgálatok Európában – Dr. Tóth Géza – Kincses Áron ............... A növekedés ára – az ír foglalkoztatási viszonyok – Artner Annamária ...................... A fenntartható energiagazdálkodás mutatószámai környezetvédelmi programok tükrében – Mészáros Andrea .................................................................................. A foglalkoztatáspolitika követelményei az információrendszerrel szemben – Kutas János ....................................................................................................................... Az üzleti szolgáltatások árindexszámításának főbb kérdései – Hüttl Antónia – Nagy Ágnes ...................................................................................................................... A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák Magyarországon – Drahos Enikő – Herczeg Márton – Szilágyi Gábor .......................................................................... A magyar nemzeti számlák fejlesztése, 1996–2007 – Pozsonyi Pál ............................. A számított vállalatérték és a részvényárfolyam kapcsolata a magyar tőzsdei vállalatoknál – Takács András ............................................................................... An atypical relation between structural change and changes in labour input: Hungary in an international comparison – Andrea Szalavetz ................................................ Trends in external trade of the new member countries after three years of membership with special reference to their intra-trade – András Inotai ................... Hungarian economic relations with the Arab world – Tamás Szigetvári ...................... Tőkepiaci anomáliák – Nagy Bálint – Ulbert József ..................................................... A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban – Keszthelyi Szilárd .................................................................................................

3/213 3/240 4/293 4/310 4/332 5/431 6/485 7/602 7/623 9/777 9/821 10–11/897 10–11/932 11K/24 11K/43 11K/117 12/1013 12/1067

MEZŐGAZDASÁG – KÖRNYEZETSTATISZTIKA

A magyar mezőgazdaság az EU-csatlakozás körüli években, 2000–2005 – Laczka Éva .......................................................................................................................... Az EU-csatlakozás hatása a mezőgazdasági jövedelemre – Szabó Péter....................... A mezőgazdaság gazdaságstruktúrája és jövedeleminformációs rendszerei – Dr. Kapronczai István ................................................................................................... A gabonapiaci kereslet változása – Horváth Zsuzsanna ............................................... Magyarország zöldenergia stratégiájának alapjai – Dr. Gergely Sándor ......................

1/5 1/21 1/36 1/57 6/507

II

A fenntartható energiagazdálkodás mutatószámai környezetvédelmi programok tükrében – Mészáros Andrea .................................................................................. A magyar gabonafélék megnyilvánuló komparatív előnyei és hátrányai – Jámbor Attila ....................................................................................................................... The impact of EU accession on the agricultural trade of the Visegrád countries – Judit Kiss .................................................................................................................................... A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban – Keszthelyi Szilárd .................................................................................................

7/602 9/844 11K/93 12/1067

NEMZETKÖZI STATISZTIKA

Az ENSZ millenniumi célkitűzései és a statisztika – Dr. Szilágyi György ................... Külföldi tapasztalatok a bolognai folyamat munkaerő-piaci hatásairól – Berde Éva – Morvay Endre ........................................................................................................ A növekedés ára – az ír foglalkoztatási viszonyok – Artner Annamária ...................... Regiszteralapú népszámlálás és próbaszámlálás Ausztriában – Peter Findl – Manuela Lenk ........................................................................................................................ Hazautalások Közép- és Kelet-Európába – L. Rédei Mária .......................................... Globalisation and macroeconomic statistics: Problems of measurement, interpretation and international comparison – Gábor Oblath ....................................................... An atypical relation between structural change and changes in labour input: Hungary in an international comparison – Andrea Szalavetz ................................................ Trends in external trade of the new member countries after three years of membership with special reference to their intra-trade – András Inotai ................... The impact of EU accession on the agricultural trade of the Visegrád countries – Judit Kiss .................................................................................................................................... Hungarian economic relations with the Arab world – Tamás Szigetvári ......................

5/389 5/406 6/485 6/542 7/581 11K/6 11K/24 11K/43 11K/93 11K/117

JELENTÉS

A társadalom és a gazdaság főbb folyamatai 2006-ban ................................................

8/727

FÓRUM

Interjú Beszélgetés Zafír Mihállyal – Havasi Éva ............................................................. Beszélgetés dr. Klinger Andrással – Lakatos Miklós .............................................. Beszélgetés dr. Fóti Jánossal – Dr. Lakatos Miklós................................................. Beszámoló, értekezlet, konferencia, nekrológ Az adatvédelmi biztos 2005. évi beszámolója – Dr. Lakatos Miklós ...................... Beszámoló a Központi Statisztikai Hivatal vezetői értekezletéről – Dr. Lakatos Miklós .............................................................................................................. Dr. Pintér József (1947–2007) – Rappai Gábor ..................................................... Népesedési folyamatok a XX. század második felében, a XXI. század elején. Ötvenéves a Demográfia folyóirat – Őri Péter ................................................

III

3/264 9/853 12/1095 1/72 4/359 4/363 8/744

Területi egyenlőtlenségek. Beszámoló az MST Területi Statisztikai Szakosztályának konferenciájáról – Kormos Zoltán ........................................ Cseh-Szombathy László (1925–2007) – Vita László .............................................. Az MST Statisztikatörténeti Szakosztályának szakmai konferenciája és tisztújító közgyűlése – Lakatos Miklós ........................................................................... Vukovich György (1929–2007) – Klinger András .................................................. A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája – Horváth Beáta – Dr. Laczka Éva – Dr. Szilágyi György........................................................... Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója – Dr. Lakatos Miklós ......................

8/749 9/860 10–11/984 10–11/989 12/1081 12/1090

Hírek, események ....1/77, 2/173, 3/269, 4/365, 5/464, 6/553, 7/653, 8/752, 9/864, 10–11/993, 12/1102 SZAKIRODALOM

Könyvszemle Két demográfiai tankönyv – Illés Sándor ............................................................... Török Ádám – Borsi Balázs – Telcs András: Competitiveness in research and development – comparisons and performance – Dr. Szunyogh Zsuzsanna ...... Pintér József – Ács Pongrác: Bevezetés a sportstatisztikába – Hunyadi László ..... Rédei Mária: Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza – Dr. Illés Sándor ..............................................................................................................

1/83 3/273 7/656 12/1106

Folyóiratszemle ..1/85, 2/177, 3/276, 4/368, 5/467, 6/556, 7/659, 8/757, 9/865, 10–11/996, 12/1106 Kiadók ajánlata .1/92, 2/185, 3/285, 4/377, 5/475, 6/564, 7/667, 8/766, 9/874, 10–11/1005, 12/1114 Társfolyóiratok .1/94, 2/187, 3/287, 4/380, 5/478, 6/567, 7/668, 8/768, 9/876, 10–11/1006, 12/1117

IV

Névmutató (A Statisztikai Szemle 2007. évi számaiban megjelent cikkek szerzői.)

Artner Annamária ...................................6/485 Baksay Gergely ......................................3/240 Balogh Miklós ........................................3/197 Berde Éva ...............................................5/406 Drahos Enikő ..........................................9/821 Ékes Ildikó ..............................................4/293 Falussy Béla ............................................8/690 Farkas Ferenc...........................................9/804 Fazekas Rozália .......................................2/101 Findl, Peter ..............................................6/542 Fóti Klára.............................................. 11K/75 Freid Mónika ...........................................3/240 Gergely Sándor........................................6/507 Hablicsek László .....................................2/157 Havasi Éva....................................3/264, 8/677 Herczeg Márton .......................................9/821 Horváth Áron...........................................3/213 Horváth Beáta......................................12/1081 Horváth Zsuzsanna ....................................1/57 Hunyadi László........................................7/656 Hüttl Antónia ...........................................9/777 Illés Sándor...................... 1/83, 2/157, 12/1106 Inotai András ........................................ 11K/43 Jámbor Attila ...........................................9/844 Kapronczai István ......................................1/36 Kelemen Nóra......................................12/1033 Keller Tamás ...........................................4/310 Keszey Tamara ........................................4/332 Keszthelyi Szilárd................................12/1067 Kígyósi Attila ..........................................8/715 Kincses Áron ...........................................5/431 Kiss Judit ................................................... 11K/93 Klinger András ................................ 10–11/989

Kollár Beáta......................................... 12/1033 Kormos Zoltán.........................................8/749 Kutas János..............................................7/623 Laczka Éva....................................1/5, 12/1081 Lakatos Miklós 1/72, 4/359, 9/853, 10–11/984, 12/1090, 12/1095 Lenk, Manuela.........................................6/542 Mészáros Andrea .....................................7/602 Molnár Mónika........................................9/804 Morvay Endre..........................................5/406 Nagy Ágnes .............................................9/777 Nagy Bálint.......................................... 12/1013 Nemes Erzsébet ............................... 10–11/965 Oblath Gábor .......................................... 11K/6 Őri Péter ..................................................8/744 Perényi Roland ........................................6/524 Pintér József ............................................2/130 Pozsonyi Pál .................................... 10–11/897 Rappai Gábor...........................................4/363 L. Rédei Mária.........................................7/581 Szabó Péter ................................................1/21 Szalavetz Andrea .................................. 11K/24 Szigetvári Tamás ................................ 11K/117 Szilágyi Gábor .........................................9/821 Szilágyi György........................ 5/389, 12/1081 Szunyogh Zsuzsanna ...............................3/273 Takács András ................................. 10–11/932 Tokaji Károlyné.......................................2/101 Tóth Géza ................................................5/431 Ulbert József........................................ 12/1013 Vita László ..............................................9/860

Statisztikai A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Recommend Documents