STANDARD DESKS TARSA GLOGOWSKI. HircUícse^ felvétetne^ JK 34ét" Kiadóhivatalában. külső, h á z o n k i v ü l i fényképfelvételekre,

Í j e g a l f t a l m a s a B B

ftarácsonyi

a | á n d é f t o f t í

STANDARD DESKS amerikai redőnyös és sima Íróasztalok — amerikai tölgy-, dió- vagy mahagóni fából. Valamennyi fiók a redőny leeresztésével egyszerre zárul. Egyetlen kulcs nyitja valamennyi fiókot és az egész asztalt. SW Dísze m i n d e n i r o d á n a k és szobának. Nelkiilöshetlen:

minden gyárosnál, kereskedőnél, ügyvédnél, bírónál, bankárnál, képviselőnél, államférffunál, írónál, stb. stb, Képes

GLOGOWSKI

árjegyzék

ingyen

TARSA

és

bérmentve,

amerikai modern irodai berendezések kizáró lagosan jogosított eladási telepe.

Elsőrangú

hazai

gyártmány

Pontos czim

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT,

Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági g é p g y á r a mely a g a z d á l k o d á s h o z

IC

szükséges

összes

gazdasági gépeket

gyártja.

Rendelések megtétele előtt k é r j ü k minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálnak. Hassa Szeeskavágók.

Morzsolók.

HircUícse^ felvétetne^ JK 34ét" Kiadóhivatalában

cs. és k i r . u d v a r i f é n y k é p é s z . IV., Ujvilág^utcza 2. szám. a

Kossuth

Lajos-utcza

sarkán.

Fiók-műterem: V., Erzsébet-tér 18. sz.

Fényképfelvételek ízléses, művészies kivitelben.

^eköfcsi

táblák

KÜLÖN

A HÉT" eddig megjelent összes köteteihez (egy é v f o l y a m 2 kötet) k ö t e t e n k i n t előleces beküldése u t á n

1 frt 30 k r .

portomentesen

kaphatók,

« s.

OSZTÁLY:

külső, h á z o n k i v ü l i fényképfelvételekre,

4IX. évfolyam.

1898.

AHET

HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési

feltételek:

Egész évre

frt 10.—

Félévre

»

5.—

Negyedévre™

>

2.50

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 20 kr.

SZEMLE.

JÓZSEF.

4/421. szám. Szerkesztőség és kMőiüyataLBUDAPEST, '

'

VII. ker., Erzsébet-körut 6. ra.

Hi r de t é s ó k felvételé ugyanott. Kéziratok nem' adatnak

vissza.

— ~ B u d a p e s t , j a n u á r hó 23.

Krónika. Levél a római 1

pápához.

taljam. É s a béke szent érezésévél távozunk az ;ő. asztaluk mellől, türelmet nyervén .. mindannak a ;sok viszontagságnak az elviselésére, melyet gyomrunknak'.a jövő.vasárnapig intra muros et extra szenvednie kell. Családok boldogsága, szakácsnék kontyának épsége, vendéglők hírneve, kelnerek élete függ ettől az igen jeles és igen tiszteletreméltó intézménytől, melyet most az ármány és" irigység semmivé akar tenni.

. • . — január 21-én. Beatissime Páter! Midőn a jövendő történetírói Klio vésőjéhez nyúlHa elkövetkeznék • a csapás, melyet bölcseséged, nak, halhatatlan érdemei- szerint méltatni Szentséged dicső tudom, el fog tőlünk távoztatni,. Szentséges Atya, az uralkodását, méltó' és igazságos, hogy a hü emlékezés Anyaszentegyházhoz' mindig hű ' Pannoniában gyászos tábláján a legelső sörba ezt a három szót jegyezzék: : dolgok történnének. Elsőben az, hogy ama nagytiszteletű szeretet, tudomány, béke. Annál sajnosabb, Szentséges Atya, hogy gyűlölködő, szerzetesek elvesztenék' nyolczszázados szép magyar netudatlan és békebontó emberek sáfárkodnak a T e szent vűket, mert a.'fá sarus, beretvált fejű, inget soha- sem és tiszteletreméltó-- nevedben, takaródzó palástul használ- váltó, csuhás, sovány, mogorva, berántatlan főzeléken éiő, ván az Anyaszentegyház biborát, mind Szentséged, mind jó konyhát, jeles • pinczét és vendégszeretetet nem -kedvelő a .keresztény világ előtt. Nekem, legcsekélyebb.és legalá- remetékben ugyan nem ismernénk többé a derék "»barázatosabb szolgádnak jutott a kötelesség Mária országá- tokra«. Ezzel a fogalommal, ősi hagyományaink szerint, ban, -hogy e rut fondorkodások • ellen bölcsességedhez, nyájas, rózsaszín, gömbölyű ábrázat, egy- kis; tisztes igazságodhoz s ha kell, sújtó szigorúságodhoz folyamodjam. poczak, az élet ártatlan örömeiben való jámbor gyönyörAma lappangó ellenségek u j csapást szándékoznak ködés, polgári jóllét, csendes vidámság, jóizű • anekdotázás, mérni Magyarországra, mely a tatár, a török és egyéb szives vendéglátás, mindenekfölött pedig malaczpástétom pogányság révén máris annyit szenvedett századokon által. és savanyuvizes borocska jár. Ha mindez elveszett, oda E gonoszok, ördögi rossz akarattal, arra a sanyarú a barát is. Kíméld meg ettől ezt a szegény hazát, szentséges sorsra akarnak bennünket, szegény magyarokat juttatni, Atya, ha nem akarod, hogy hü ^szerzetes fiaid kiessenek hogy a jövendőben ne járhassunk vasárnaponkint a tisza magyar katholikusok szeretetéből, s ha' nem kívánod, télendő SzenLFerenczrendi atyákhoz ebédelni. Neked, Szentséges Atya, nincsen feleséged; és ven- hogy mi világiak, a te legalázatosabb szolgaid, végképen déglőket sem • látogatsz. Nem tudod hát, bár minden tu- belekerüljünk a gyomorhurut gyehennájába. Festhetek még komorabb képet is. Ha a refektóriudományban legeiül tündöklesz, hogy a magyar ember mok bezárulnak, mi majd a szabadkőmivesekhez járunk gyomra, mikor a megunt házi eledel Scyllájá és silány fogadói kotyvaszték Charybdise között már-már hajótörést vakolni, sőt végső- kéntelenségünkben minden,._ szombaton. szenvedne, be szokott evezni egy-egy barátságos refectorium elmegyünk a rabbinushoz egy kis sóletre) melyben vabiztos révébe, u j erőt és bátorságot' gyűjtendő a fenyege- gyon illatos barna tojás és kövér marha , szegye. Vaj, kivánhatja-e a bölcsesség, hogy erkölcseink igy elfajul- • téssel soha nem szűnő viharokra. A Szent-Ferenczrendi szolgáid neve magyar nyelven < janak ? Tekints a szerencsétlen Olaszországra,. Szentséges »barát«. É s ez nincsen mélyebb ok nélkül. Ezek a nagyon tisztelendő atyák, szorgalmatosan buzgólkodván lelki épü- Atya! Ha ott a papokat senkisem kedveli, bizonynyal lésünk körül, nem tagadják meg gondoskodásukat testi megvan a maga mély ethikai oka, mely nem egyéb annál, jóvoltunktól sem; és mint igazi kedves barátainkhoz illik, hogy rosszul esznek. Vagy kereshetünk-e szeretetet, tudogyakran meghívnak bennünket asztalukhoz, mely fölött mányt és békét ott, ahol a konyha gyalázatos, pincze mind a szeretet, a tudomány és a béke hármas géniusza lebeg. nincs és a vidám vendéglátás ismeretlen? Ezek a sötét, Szeretet vagyon az ő szives vendéglátásukban, nyá- mogorva papok gyűlölik egymást, gyűlölik a világot és — jas és tanulságos beszélgetésökben, emberséges jóakartjok- te, szentséges Atya, a nagy latin költő Ítélheted m e g . ban. Tudományról, igen nagy tudományról teszen tanúsá- legjobban ezt a szégyent — nem tudnak még deákul got mind a pinczéjök, mind a konyhájok, hogy dohányos sem. Hallanád csak a magyar barátokat, milyen zarnatobörbönczéik tartalmának filozófiai érdemeit ne is magasz- . san anekdotáznak ebéd után az Anyaszentegyház nyelí

50 vén! Bizony mondom, jó konyha nélkül nincsen tudomány sem. A tiszta érmelléki bor, mint grammatikusok állítják, cicerói fordulatokat sugall az ember nyelvébe, egy parádi viz nevü italunk meg összetartja a syntaxist és megóv minden barbarismustól. Téged kérünk, Szentséges Atya, ne hagyd veszni a Regnum Marianumban az ékes diák beszédet! Elmondám mindezen vallás-erkölcsi és tudományos okaimat, hogy Szentséged bölcsessége gátat vethessen a rut ármánynak, mely ellenünk fondorkodik, megszomoritván confrateri sziveinket és veszedelemmel fenyegetvén gyomrunkat, hazánkat és örök üdvösségünket. Beatissime Páter, Sanctitatis T u a e pedes deosculans venerabiles, humillimus et obedientissimus servus Jaákh.

Tudod-e? Ha

néha ugy melletted

Tétova

arczczal,

Tudod-e, Mitől Bús Most Miért

lelkem

komoran,

oly zord,

oly

tűnődik... kép

szeretsz,

is nem

...

akkor

találkoztunk

mást

izzó vágy

szorítom

czikáz,

édes jóságos

vagyok

—

Csak rajta!

oly lázas,

oly

Még nekünk

leghőbb a nyár

Elhervadt,

hullott

ihaj!

szerelmem,

A tűnő kéj örök mámorral Akkor

szerettél.

elébb.

égő ajkadhoz

S vérünkbe Tudod-e,

szótalan?

első üdvödön

engem

—

szerelmem,

sejtélem-festette

S ha ajkam

Mitől

némán,

édes jóságos

vagyok

Ezernyi

üldögélek

szilaj? áltat...

áll a

világ!

még, ha a

már

egy-két

réten

virág. Telekes

Béla.

Mondd meg, hogy kik barátkoznak veled és én megmondom, hogy mennyi pénzed van. • *

Eletünk egyetlen biztos takarékperseiye az — emlékezés. *

Ha a bohócz mulatni akar, szomorujátékot néz meg. *

Az emberekben azért csalódunk, mert nem tudjuk természetükben fölismerni s különválasztani azt, ami változhatatlan attól, ami esetleges. *

B. Eötvös József.

Aki hálát remélve tesz jót, itolyat ültetett a pusztaságba.

B i m b ó k * Irta: FRÖHLICHNÉ MÓRICZ PAULA.

Négyen vannak a gyermekszobában. • Milyen csöppek, és máris minden bennök van, ami egykor bennök az embert alkotni fogja. Külsőleg és belsőleg minden vonás alaprajza készen áll előttünk, melyet lassankint a festőművészek : a nevelés, a körülmény, illetve környezet s a sors, ki fognak színezni. Csak látni tudjunk és fejlődésük nem hoz többé meglepetést számunkra. Éva, a leány, a legidősebb, tizenkét éves. Nem is tudom miért, mikor megszületett, azzal vigasztalta magát az atyja, hogy minden okos embernek először leánya van. É s ha Éva atyja igy vigasztalta magát a saját okosságával, ez a leányra is megnyugtató lehet, hogy legalább a papája okos. No, ő u g y a n nem az. Valóban nem tudom, mi lesz vele, ha a közoktatásügy minisztere ezentúl Magyarországon megköveteli az okos, a végzett, a képzett, tudományos kisasszonyokat. Ennek latin syntaxisról, vagy Homérosról és algebráról, a Waterlooi csatáról, oxygénről és hydrogénről, a természet törvényeiről és más érettségi babérokról fogalma sem lesz, de még ' kevésbé az angol alkotmány szervezetéről, a római jogról a caesarok idejében, a Beethoven irodalomról, vágy az 1545-ik évi trienti zsinat határozataira', sem a canon jogokról, sem Semmelveiszről, sem a Thury-Brandt módszeréről, de a Gotthard-vasut emelkedési fokáról s alagutjainak formájáról, az amerikai Pacific-railway ről sem, Magyarország földrétegeiről sem, melyet oly biztosan megállapítottak az artézi kutak fúrásával; és éppen oly kevéssé ismeri majd a gipsz, foszfát és egyéb kitűnő anyagok értéket a megművelendő földek termőképességének emelésére, szóval nem fog tudni ezekből semmit. Nem kell az egyetemeknek, akadémiáknak az olyan fejecske, amely amit az egyik fülecskéjén beereszt, azt a másikon okvetlenül kiereszti anélkül, hogy útközben áldásos nyomokat hagyna. Nem 1 Mit neki tudomány, amig vannak a világon kékszemű, aranyhajú babák, akikre gondolni lehet s a kikről gondoskodni kell. A b a b á k ! . . . Meg van róla Éva győződve, hogy a világ tulajdonképen babákért áll. . . . T u d is nekik dalolni, szebbnél szebb nótákat. Aztán tánczoltatja őket, hiszen É v a járás helyett is mindig tánczol, mint egy libella. Összes intelligencziája a rythmus' érzékben öszpontosul, azért dalol és tánczol a babájának, mely iránti szerelme gyermekéig s ez iránti unokájáig tart. — Éva butácska lesz társaságban — rémitik egymást a szülők, — de sebaj, azért tetszetős lesz, — igy vigasztalódnak. Korlátolt voltában nem zavarja majd meg a Charles Baudelaire másokat is megmételyező utálata, mellyel a világot pofon üti, sem az Edgár Poe idegrontó őrjöngése, de még a Madách nemes iróniáját se foghatja.; fel, melylyel mondja, hogy a nőnek a jó sajátja, mig bűne a koré, mely szülte őt. Bizonyosan nem érti meg a Hock János (a »magyar Bossuet«) prédikáczióját sem s amikor Pascalt czitálja, ő a Nagyboldogasszony templomának boltozatait fogja nézni, avagy a szomszédnője kalapját és ha látni fogja a színházban »Hamlet«-et s tapasztalhatná, milyen szomorú az, ha egy magas röptű lelket nem értenek meg, ő azt fogja nézni, milyen metszésű a színész orra s hogy csengő bariton-e a hangja, azt * Szép asszony főztjéből enni s szép asszony írásán épülni nem utolsó dolog. Figyelmeztetjük az olvasót ezekre a 1 ájos baba- . arczképekre. Asszonynak nem is s z a b a d n a ennyi eszének lenni. Sze-rencsére annyi szive van. hogy jóvá tesz vele mindent.

Szerlc.

51 hallgatja, De viszont, minthogy agyveleje nem lesz fejlett, Ribot szerint: a legnagyobb könnyedséggel fog megfelelni a »nő szent hivatásának«, mikor anyává leend. . . És valóban Évának sok fizikai szerencséje lesz: alakja szép, szabályos, fejlett csípőkkel, hajlékony mint a kaucsuk s hogy a vére pompás, vörös, életerős, szerelmes forrásból fakadt és őserővel csörgedezik ereiben, azt mutatja vörösen szikrázó sötétbarna haja, piros, ajka, fitos orra alatt s ellentmondóan ábrándos szemei. Évából kitűnő feleség is lehet, mert könnyű lesz rászedni. Minden badarságot elhisz, csak tudja valaki a rászedés módját s ezt melyik férj ne tudná ?! Az igaz, hogy a badarságokat szereti tovább is adni, mert pletykázni! — oh, az nagyszerű veleszületett tehetség . . . Barátnőjével elbuvik. s a fülébe súgja : . .• — Tudod édesem, én annyi mindent tudok és ha nagyobb leszesz, neked is elmondom, de még fiatal vagy, azért csak Margitnak mesélek, aki már tizenhároméves, valóban nagy leány; — és szájacskája kelepel órák hosszat. És tagadhatatlanul vérmes élettani intuicziói is vannak. Végignézi a nevelőnőjét: — Hány éves kisasszony? — Huszonöt. — Akkor miért nem ment már férjhez ? Legfőbb ideje tizenkilencz éves korban, mert húszban már késő. Tehát Éva kisasszony tizenkilencz éves korában férjhez megy, egy következetes férj ennyi következetlenség mellett példás feleséget formálhat belőle. Évánk legidősebb fivére Ferencz. Kilencz éves fürge, gyorseszü, jókedvű, könnyüvérü. Szereti a szép ruhákat. Hamar tul ad mindenén. Már hüvelykmatyi korában élczelődött, mondván a pesztrának : — Iduskám, maga olyan szép, mint egy hízott liba. Midőn hallja az apjáról, hogy mulatott az éjjel, ezzel vigasztalja az anyját: — Ha nagy leszek, az lesz az én dolgom is, minden este elmegyek a körbe és reggel jövök haza. A testvéreinek azt tanácsolja, hogy bújjanak a terítő alá, ha apa verést ígér »és nem kell olyan butának lenni«, már t. i. hogy az ígért verést elfogadni. Egyszer nagyvásár napján a terrász alatt muzsikáltak a czigányok s azt kérdezte a czigány Ferencztől: — Instálom ázs úrfit, mi á nótája? — A »zavaros a Tisza vize«. — De tudta, hogy a gavallér fizet is, ha huzat és igy mogyorót húzva elő a zsebéből, megjutalmazta bőkezűen a zenészeket. — Olyan pajkos ez az Éva, mint egy fiu, nem is tudom, hogy lett leány?! — hallotta a kisasszonyt panaszkodni. — A gólya útközben bizonyosan elvesztette a nadrágját . . . — találgatta a problémát Feri. Ha a néni szép és fiatal, bátran elébe áll s vámot akar : — Hát a puszi hol marad ? — kérdi. Udvarias, előzékeny természettől fogva a »gyönge nem« iránt, ha még egyszer oly magas is, mint ő. Vérmérséklete sangvinikus. Az meg epikureus hajlamra vall, hogy szereti a gyomrát. — És mégis az a fő, hogy az ember jót egyék, — mondja, meglátva kedvencz ételét. Mindenütt kedvelik, mindenkinek kedvében jár. Az asszonyok »cavalier serviteur«-je lesz: aki futkos színházjegyekért, aki szekérszámra' küldi a virágokat s aki társaságbeli babérokat fog szerezni, melyek hervadók ugyan, de kellemesek. Nagyot nem fog mivelni, soha sem erőlteti meg magát kitűzött czéloknak eléréséért, de élni fog és élvezni a perczeket, mint senki más 1 . . . Az öcscse neki Pál.

Pálnak, a nagy apostolnak, a világ egyik legnagyobb emberének nevére kereszteltetett. Akik szineshallással (audition colorée) birnak, azoknak e név vörösesbarnának tűnik fel. Vörösesbarnának: azaz tele tevékenységgel, S Z Í V Ó S erővel, nagysággal, de egyszerűséggel is. . . . E gyermek az alaphangulatnak, melyet neve jelez, megfelel . . . Tehát merőben ellentéte fivérének. íme egy olyan embernek csirája, aki komolyan veszi az életet. Bátyja vaskos teste mellett ő csupa idegből látszik teremtve lenni. Arczszine sötét, mint egy arabusé, bőre finom, áttetsző, kék erekkel, mint az igazi délvidékié, a hideg érintésénél megfagyni látszik, szabályos arczéle határozott s tentafekete szemeiben óriási pupillái lángolni látszanak, de felettük hosszú pillái kékes fekete felhőt alkotnak, mig összenőtt szemöldökei vad tekintetet kölcsönöznek neki. Ha nevet, a fogsora versenyt villog szeme fejérjével elő a sötét arczból, melyet sörtés fekete haj körit. Szép metszésű fülei, remek, klasszikus koponyája ama jelek, melyekről az emberismerő a származás nemességét vonja le. — Emlékezel-e rá, Sans-Souciban van egy ilyen amorette ? — Tudod-e, hogy e fiu ama Murillo angyalok közül való, melyek a Louvre falait diszitik ? — mondják az anyjának a barátnői. De nem; ő sohasem fog látszólag (mert ki ne tenné igazán ?) asszonyokkal törődni, hiába tartanák meg jó véleményüket felőle későbbet is. Tudom: reájuk sem fog nézni, csupán a köteles udvariasságot adja majd meg; lenézi, kicsinyeli * őket, megmutatja, hogy mindenben felettük áll és mig Ferit, a pajtást, a barátot szeretni fogják, ő lesz az, akit imádnak, akiért őrjöngenek. Imádják majdan közel és távol és az egekben lesz az a nő, akit viszontszeretni fog. Komoly, férfias méltósággá idomul majd át a gyermek félszeg, vadoncz vonása. Ambiczió tüzeli: tudni fog és tenni fog. Még öt éves sem volt, midőn kiszólott a szomszéd szobában lármázó cselédnek, kezében tartván palatábláját: — Dada, csöndesen legyen, hiszen az ember nem képes tanulni. Zárkózott jellemű; soha gyermek még egyénibb életet nem élt; egy egész rejtett, sajátságos világ lehet e gyermeki agyvelőben. Vérmérséklete kolerikus és jaj annak, aki megsérti önérzetét! Annak nem bocsát meg egyhamar s sokáig nem szól hozzá. Nagy fajszeretetet örökölt, hamisítatlan magyar vért. Egyszer színházat játszik és előadja, hogy ő II. Rákóczy Ferencz idejében Lipót császár. Palástban és koronában körülsétálja a szobát. — Magyar vérszagot érzek, mondja és (megszágolva saját karját) folytatja: oh, ez az én drága osztrák vérem 1 — és amint kerül-fordul és tovább játszik, meghamisítja a történelmet s lefejezteti Lipótot Rákóczyval s emigy nemzeti bosszúból kiontja a császári vért. Szép jelleme lesz, talán sikerei lesznek, talán talál szivet, mely megérti és szereti, de elégedett még sem lesz sohasem. Ez a pesszimista faj sohasem boldog 1 . . . A negyedik testvér s harmadik fiu még babakorban van. Milléniusznak hívják. A mamája, ki igen különleges dáma, elment arra az alkalomra Munkácsra, hol bejöttek a magyarok, hogy ottan 1896. junius 8 án fiát üdvözölje születése alkalmából. Minthogy ez az esemény fentnevezett napon következett be,'nagy eszmecsere folyt a családban, hogy vájjon a gyermeket »Bandériusznak«-e, vagy »Milléniusznak« kereszteljék. De minthogy azon a napon a Felség előtt a hódolati diszmenetben a papa igazi bandériusz vala, ez döntött

1*

52 s a fiu, Milléniusz lett ennek az ezredév emlékére. S ime csodák csodája, élő ezredéves emléknek első szava, mikor beszélni kezdett: »éljen« lett, minden közönséges gyer• mekkel ellentétben. Tiz hónapos, kerek, kopasz, töksi fejét éles kiáltások között lóbálja körbe, mint egy indus fakir az önhipnotizálás pillanatában, amig csak el nem dőJ jobbra, vagy balra, előre, vagy hátra, roppant tetszés között visongva. Különben is a négy fogát a nevetés miatt egész nap látni. A kövér képe, a hamiskás szeme a »jó fiu« tipusra engednek következtetni. Gödrös kezecskéivel tapsol a mamának, a papának, no meg a dadának, aki az ő örömére és egészségére a legremekebb és legkitűnőbb példány, akit ebben a fajtában találni lehet.

Krónika II. F r a n c z i a o r s z á g i — január

20-án.

Bizony__nem szereti a franczia a zsidót, sőt nagyon nem szereti. A csőcselék aljassága megjárná, de nagyobb ennél a műveltek' hideg utálata. Magáról, a nagy Zoláról van egypár biztos adatom, hogy a legrongyosabb pioupiou fölér előtte az egész Rothschild-dinasztiával, s ha most mégis a zsidók pártján áll, ezt a véletlenséget csakis az okozza, hogy most némiképpen az ő részükön van az igazság. Nem is csuda — Zola déli ember, s a Provence sokkal több ideig volt a zsidóság egyik fő fészke, hogysem a déli franczia ma is a legizzóbb gyűlölettel ne nézné az idegen fajtát. Daudet, aki pedig a világ egyik legjobb -és legnemesebb embere volt, nem is titkolta ezt a gyűlöletét. S mit gondolnak: az angolok tán nagyon el vannak ragadtatva a zsidóktól ? . . Van egy megfigyelésem. Bizonyos, hogy az egész világ el van zsidósodva, főképpen erkölcsiekben. A jog római hagyomány, de a vallás, és ami ebben benne foglaltatik, az ethika zsidó., hatás. E z magyarázza meg Schopenhauert, aki gyűlölte a zsidókat, mert gyűlölte a keresztyénséget. De van a nyugaton valami, amire a zsidóságnak befolyása nem volt. E z pedig- nem más, mint a szépségről való képzet. E z csakis a körülöttünk levő dolgok szemléletéből szűrődhetik le, aminthogy a művészet is a körülöttünk levő dolgokat másolja, tehát a nyugati művészet a nyugati dolgokat. Igy történik, hogy arcznak és termetnek a-nyugati ember előtt a nyugati arcz a szép s a nyugati termet, s innen .vanj hogy az ő szemében a zsidó általában véve csúnya, mert elüt a nyugati formától; innen az a még érdékesebb faktum, hogy magában a nyugaton született s nyugati környezetben élő zsidóban is, aki képeken és szobrokon mind csupa nyugati arczot látott, a szépség képzete ilyen nyugati formában szűrődik le, s általában ő maga sem nézi szépnek a zsidót. Amiből meg az következik, hogy a zsidó - még saját maga előtt is némiképpen idegen, — hát még más előtt! Az idegent pedig senki sem szereti, legkevésbbé a chauvin franczia. T o v á b b á : a zsidó már csak azért is, mert keleti fajta, alapjában gőgös, konszervativ és arisztokrata. Amiből önként következik, hogy alsóbb rétegnek a leglázadóbb,.

legforradalmárabb, legradikálisabb, mivelhogy az ő gőgje a legnehezebben tűri a szolgaságot • s az alázkodást. Mikor az árisztokráczia uralkodik, ez állítja, a jómódú zsidót a liberális polgári ellenzék élére, s mikor a polgárság van hatalmon, ez hajtja a szegény zsidót szoczialista vagy radikális ellenzékbe. Mi következhetik ebből más, mint az uralkodó osztályok antisemitasága, melyek éppen ezzel az ellenzékkel szemben vannak a legkedvezőbb helyzetben, mert nemzetiszin hurkot vethetnek a nyakába, mondván: hogyan, ezek a jött-mentek, ezek az idegenek akarnak leszorítani bennünket a hatalomról; a mi primae occupationis birtokunkban ők akarnak rendelkezni; s akik e hazát vérrel védtük meg, ők tanítanak bennünket hazafiságra ? Itt a mi dicső hadseregünk, melyre ráköltöttük a multunk kincseit és beléje vetjük a jövendőnk reménységeit: amért valami kis meggondolatlanságot követett el, most szétrobbantsuk egy föltolakodott zsidó kapitány kedvéért? Itt a mi szövetségesünk,, a muszka, akire a Dreyfus-pör révén tán árnyék vetődne — s akitől eltürtük ezt" is, akitől türtünk' mást is, aki előtt hajlongunk, esküdözünk és ájuldozunk, csakhogy a német elLen s a .pápa mellett segítségünkre legyen: most elveszítsük vagy tán szembe is kerüljünk vele, csakis azért, hogy Dreyfus Ábrahám, Izsák vagy Jákob hazakerüljön az ő, Rebekájához s a kadétiskolába dughassa az ő kis Rubenkéit és Benjaminkáit ? Boisdeffre generálist imádja a czár s a revízióba belebukna Boisdeffre generális! Boisdeffre generális, a franczia vezérkar feje, klerikális érzésű. Ezt maga a nagy Zola állítja az ő nála szokatlanul szép stílusban megirt nyilt levelében. De hát mi ezen a csudálatos ? Hát minálunk Máriássy Jáncs generális, Buda várának hősi megvevője nem klerikális-e? Nem klerikális-e egyáltalában, javarészt a fele franczia hadsereg? Francziaországban nyolczvanezer növendék jár a klerikális középiskolákba. A jezsuita iskolák főrendü növendékei átlépnek a tiszti iskolákba; náluk a Kalksburg együttjár a Theresiánummal. Nyilvánvaló: a klerikálisok Francziaországot választották annak a kőnek, amelyen újra megépitik az egyházat, s tisztában vannak vele, hogy akié a hadsereg, azé az ország. Vagy azt hiszik, az ifjú orleansi Fülöp a szép Melba asszony karjaiból tisztán csak hősiességből és hazafiságból akart franczia zászló alá vonulni, katonai szolgálatra? Aki megfigyelte, hogy a Méline-kormány,. ez a minden izében reakcziós, agrárius és klerikális kabinet, mennyi ideje ül már kormányszéken, tisztában lehet a franczia hadsereg hajlandóságaival is. S voltaképpen kik közzül kerüljenek ki a klerikálisok s kikre számítsanak? A protestáns Németországból, a protestáns Angliára ? Ha Róma véletlenül olasz területen nem volna, nem volna-e klerikális Olaszország is ? S mért ne volnának klerikálisok éppen a francziák, mikcr az idegenből jött keresztyénség éppen a katholiczizmus formájában alakult az ő kelta-latin lelkük szerint, magába olvasztván a Vénus- és a Herkules-kultuszt, a római közigazgatást s a régi időkből való ünnepeket, babonákat és szertartásokat? A latinság hóditó, világuralomra törekvő, zsarnoki és türelmetlen lelkéből alakult ki a latin

53 e g y h á z ; a világi birtok s a lelkeken való hatalom a latin telkekből került bele az egyházba, hogyne visszhangzanának bennük az egyház jajkiáltásai ? S legkivált azokéban, akik az egyházzal együtt vesztették el a hatalmukat, s az egyházzal együtt reméllik, hogy visszaszerezhetik^? Ahóh a hatalom lassanként á régi kezekbe kerül vissza; ahol a polgárság boldog, hogy egy császár -megcsókolta az ő elnöküket; ahol minden eddigi kormányok közt a mai reakcziós a leghosszabb életű; ahol, egyszóval, az egész ország reakcziós és klerikális, ott éppen a hadsereg ne lenne az? Ahol a czivilségnek megvan az ő Panamája, a katonaságnak ne legyen meg az ő Dreyfus-Esterházy ügye? A magam részéről biztosan . tudom, hogy nem Francziaország az egyetlen birodalom, melynek a kormánya reakcziós s a- tisztikara klerikális. Igen ám, de Francziaország, a nagy, nemes, dicső Francziaország, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség h a z á j a ! Számoljunk hát le egyszer ezzel a hazával, amelyet' igenis nagynak, nemesnek és dicsőnek vallok, a múltban is és mindörökké. De a franczia éppen azért első . népe a világnak, mert, mint a természetben, mindén ami dicső, szennybői fakad ki nála is, ^s a nagy eszméi, mint a villámok, csúf és sötét fellegek feszültségéből pattannak elé. Amit kicsiben a zsidókról mondtam, az áll nagyban a nyugat ez arisztokratáira is. Gőgös, konszervativ és zsarnoki nép, s ezért ha ur, visszaél az uraságával, ha szolga, nem türi a szolgaságot. Ha hatalmon van, tele van megvetéssel s csak a forradalomnak enged, — ha alul van,- tele van gyűlölséggel s mindig kész- a forradalomra. Ezért a kompromisszumok hazája Anglia, ezért a forradalmaké Francziaország. A rab természetszerint szabadságért s egyenlőségért kiált; s a forradalmaiban Francziaországra ezért esett a szabadság és egyenlőség glóriája. De mihelyt á küzdelem eldőlt, s az alsó réteg egy fokkal följebb került, csak ott folytatta, ahol az elődje elhagyta. Miben végződött a nagy forradalom? Napoleonban s a restauráczióban. Miben végződött a juliusi forradalom ? Guizotban, az enrichissezvou's-ban, meghamisított szavazatokban s megnyirbált szabadságokban, Miben végződött a februáriusi forradalom ? III. Napoleonban, becsukott képviselőkben, száműzött hazafiakban, czenzurában, Nanákban, Eugen Rougonokban s végezetre Sedanban. S mind, mind, mindezek a reakcziók klerikálisok voltak, mindezek a forradalmak Canossát jártak, s mindezek az uralmak, arisztokraták és polgáriak egyaránt megtartották a maguk kis Szent-Bertalan- éjczakáit. S ha ez igy van, a Gambetta s a Ferry republikája mért ne végződjék M. Mélineben, s ha annak idején a protestánsokat kardélre hányták, miért ne ütnék egy kicsit a zsidókat is? Biz ez aljas dolog, hitvány, alávaló és elviselhetetlen, de a nagy, nemes és dicső Francziaország mindig ilyen volt, s mindig ennek köszönh e t t ü k / h o g y egy-egy forradalma révén u j eszmék magvait röpítette világgá, amelyekből u j szabadságok gyümölcsei termettek. Aljas ez a Dreyfus-ügy is, de, mentül aljasabb, annál többet várhat tőle az emberiség. i—s.

Ideálom. Az ideál, Előttem Kiért

mely

ifjúságom

lengett

minden

a szivem

Sötét szemű, Kerestem

szépre, eleve

fekete fürtű

őt amerre

De csak hiába Gyakorta

' A gyors

jóra,

lángolt: lány

volt.

jártam-keltem,

sóvárgott

hittem:

S mindannyiszor

Mikor

már

óta

a

lelkem.

megleltem

valóban...

kegyetlenül

csalódtam.

idő már f é r f i korba megláttam

Ki üdvömet A szeme

öt, az

vitt,

igazit,

édes magához

szőtte

kék volt és a haja

—

szőke.

'

Hetes.

Tamás regénye. Irta:

SZOMAHÁZY

ISTVÁN.

T a m á s nagyzoló ifjú volt, aki eltérvén az évszázados somogyi hagyományoktól, külön bérelt magának egy csinos szobát, mikor az egyetemre beirták.' A' többiek kettesével, sőt hármasával húzódtak meg a terézvárosi zugokban s még igy is, keserves sóhajtásók közt fizették ki elsején azt az öt forintot, ami a lakáspénzből rájuk esett. Tamás, noha csak a Wesselényi-utczában ütötte föl ideiglenes tanyáját, mindenféle arisztokratikus intézkedésekkel kápráztatta el csodálkozó barátait. T a m á s kiszögezte névjegyét az előszoba ajtajára — ez ki volt kötve a bérleti egyezségben — sőt szabadon használhatta azt a sötét kuczkót, mely a fürdőszoba elnevezés alatt szerepelt a bérbeadók beszélgetéseiben. Fájdalom, ez inkább platonikus jog volt, mert a fürdőszoba rézcsapja mostohán megtagadta a meleg vizet, holott T a m á s nem volt nagy barátja a negatív Celsiusoknak. T a m á s olyanféleképp rendezkedett be, mint a madridi vagy a württenbergi herczeg, bár hazulról nem kapott annyit, mint a nevezett fenségek. Szobájában nem látszottak a falak, mert a házi urnő, aki barátja volt a művészeteknek, csinos galériát állított össze a vadász végtisztességéből, a haldokló Petőfiből és ama 'hiányos öltözetű hölgyekből, akik a négy évszakot ábrázolták. Az ásztalon egy sötétzöld pamutdinnye ejtette ámulatba a fiatal somogyiakat, a kredenczen pedig egy harminczhat személyre érvényes kinai theáskészlet buja aranyvirágai csillogtak. Tamás, aki állítólag a theáscsészék használati jogát is beczikkelyeztette a bérleti szerződésbe, hosszú időkön által beszélt arról a meseszerű theaestélyről, a melynek a sivár Wesselényi-utcza a farsang folyamán színhelye leend . . . A közbejött akadályok itt is bajt csináltak; a T a m á s vendégei mind e mai napig nem vették kézhez a meghívókat. • Itt élt a szerény Tamás, a világ zajától elvonulva! Önök, barátságos olvasók, aligha fiudják, hogy Budapest két különálló város, mely idegen és ismeretlen egymás előtt, Az egyik mulat, szórakozik, színházba jár, kezet fog a befolyásos hatalmakkal, szójátékokat mond a zsuro. kon, udvarol, korcsolyáz és tetű a kioszkbeli herczegek. kel. A másik hónapos szobákban lakik, a befolyásos ha

54 lalmakat csak az újságokból ismeri, karzatról hallgatja ' rost'ól) és több partié mulatságos Harang és KalapáCsmeg a Petur bán szavallatát és házilag kezeli a görög- játék képezte. Tamás kitűnően pipázott, sőt távozás előtt dinnyét, mert a vendéglők szemtelenül drágák . . . Az néhány kényesebb politikai eszmét is szellőztetett, de a egyik Budapestnek a miniszterelnök sem elegendő nagy Papp Sándorné külső előnyei egy pillanatig sem foglalember, a másik csöndes hódolattal hallgatja azt a foltos- koztatták elméjét. A csinosabb cselédleányokat látván, a kabátu ügyvédjelöltet, aki a kifőzök elnöki trónját elfog- b a r n á s mozgékony ádámcsutkája néha ezt a gondolatot lalja . . . Mindegyiknek más az izlése, a hangulata, fejezte ki: szemrevaló teremtés! De Pappné — őszintén mindegyik más képet alkot a körülötte zsibongó világról... És megvallva — nem ébresztett föl benne hasonló ideákat... az egyik Budapest nem látja a másikat, vagy csak nagy, Mikor a házigazda ismét utrakelt a kelengyék dolmérhetetlen távolságokból látja . .'. Tamás az alsóbb- gában, Tamás többször találkozott a házi úrnővel a horendű Budapesten mozgott, házilag kezelte a görögdinnyét mályos előszobában. Ilyenkor nyájasan beszélgettek, miés a főtt kukoriczát s csupán az Ohnet György regényei- közben Tamás világosan meg tudta külömböztetni a ből ismerte az előkelő köröket . . . konyhából kiáramló szagokat. Az apróságok egy ilyen Tamás nem élt ugy, mint a franczia vicomte-ok, ő alkalommal erőszakkal beczipelték a lakásba, de Tamás, nem lovagolt a Bois de Boulogne-ban s nem tisztelgett mikor a gyerekek álmosodtak, feltűnően félni kezdett a a lovagostorával a kipirult herczegnőknek. • Délelőtt az hallgató asszony társaságában. Vécseyre és Pulszky egyetemre járt és délután iá egy miops buzgóságával Ágostonra hivatkozva, csakhamar ügyetlenül elbúcsúzott jegyezte a Vécsei dr. előadását. Délben Tamás négy tál s dideregve húzta magára a paplan vérvörös kashmirját. ételt evett tizenkét forint havi dijáért, este pedig kitűnő Januárban történt egyszer, hogy Tamás egyedül theát főzött magának azokból az érőteljes levelekből, pipázott otthon a téli alkonyat sötétjében. A szobában melyeket — mint a. theakereskedő hirdette —.bátor ka- nem lehetett volna már semmit sem látni, de a kályharavánok [hoztak Budapestre a mérhetetlen sivatagokon ajtó czifraságain át vigan lobogott egy öreg, kiszáradt keresztül. A thea mellett Tamás a szerelemről olvasott tuskó . . . Tamás visszagondolt az édesanyjára, a testkülönböző érdekes történeteket, mert a Tamás szivében véreire, az elhavazott vidéki városra, ahol tavaly még a élénken lobogtak a személyhez nem kötött szerelmi lán- táncziskolát látogatta, s elfacsarodó szívvel érezte maga gok. Tizennyolcz éves idegei áhították a szerelmi viharo- körül a nagy, hideg várost, mely olyan kegyetlenül fogva kat, fél éjszakákon át álmodozott az asszonyról, aki egy tartja . . . Tamásnak nem kellett volna sok biztatás, hogy édes sikoltással magához öleli, aki szebb és szenvedélye- súlyos egyedüllétében sirva fakadjon . . . Mig a sötét sebb lesz, mint az Ohnet mester vörös herczegasszonyai ablakon át a szomszédház szürke tűzfalát nézte, meleg, . . . Ugy kell lenni és ugy is lesz, hogy ez az asszony káprázatos képek vonultak el könyező szeme előtt. É s egyszerre csak beleavatkozik majd a Tamás fiatal igy szólt magában szomorúan: mama talán éppen most életébe . . . ad ki pörkölt kávét Naczának és a kis testvéreim almát sütnek a cserépkályhán . . . Lojálisán bevallom, hogy Papp Sándorné nem szerepelt a képzeletbeli asszonyok között. Tamás a Papp Eddig tartott, mikor egy csöndes kéz nyitotta töl a Sándorné udvari szobáját birta bérben és tizenegy fo- szobája ajtaját . . . A sötétben igy szólt egy h a n g : rintnyi havi dijjal fizette meg a pamutdinnye, a fürdő— Itthon van-e, Tamás ur? szoba és a haldokló Petőfi használati jogát. Papp Sándor — Igen, — mondta Tamás erőtlenül, ismételgetem sok időkig, mint rejtelmes alak élt a Tamás élénk fan- a jogbölcsészeti tételeket . . . táziájában, mert ámbátor már két hónap óta a szobában Az asszony betette az ajtót. lakott, sohasem látta eleven alakjában a lákás souverain— A kicsinyeim játszanak . . . A vacsorát még jét. Később kiderült, hogy Papp Sándor tavasztól-őszig korán volna föltenni . . . Mit tegyen az ember, ha nincs kelengyékkel látja el az ország menyasszonyait s csak egy olvasni való regénye} . . . A tisztogatásnál láttam igen ritka" időközökben élvezheti a családi boldogságot. itt egy piros könyvet . . . azzal kitűnően agyon tudnám Papp Sándorné az állandóság jellegével ruházta föl a ütni az ilyen üres félórákat . . . szalmaözvegység intézményét s szerelmét gyakran négyTamás meg akarta gyújtani a lámpát, de az asszony öt hónapon át is összetakaritgatta, hogy a téli hónapok- hamar lecsititotta. ban egyszerre elárassza vele az érzés törvényes gazdáját. — Ne bántsa, — mondta, — sokkal kedvesebb Mindezt Tamás csak akkor tudta meg, mikor egy de- igy félhomályban . . . Ezért szeretem á telet . . . a söczemberi estén - valami alázatos idegen kopogtatott a szo- tétben czikczakozó kályhafényért . . . Odakünn a hóval bája ajtaján. födött háztetők, idebenn egy barátságos meleg kuczkó . . . — Mit tetszik parancsolni ? kérdezte tőle ijedten. Leült a karosszékbe s az everlasting czipőjét oda— Kedves nőm születésnapi ünnepélyt rendez, — tartotta a' kályhához. Tamás eleintén félt, de az asszony szólt az idegen, — mert ma töltöm be az Isten segítsé- utóbb a családi viszonyokra vitte át a beszélgetést: gével ötvenedik életévemet. Ez alkalomból szivesen látnók — Hány kis testvére van otthon? uraságodat egy barátságos theára. Tamás felsorolta a testvéreit s az asszony nyájasan — Hát kihez van szerencsém? kérdezte a csodál- élesztgette a nehezen induló beszélgetést: kozó Tamás. — Hány éves a mama ? Mit csinálnak otthon estén— Az uraságod házi ura vagyok, Papp. Sán- kint? Tudnak-e a kicsinyek szavalni, mint az ő rosszaldor . . . kodó Klementinája ? A Tamás szivét édes melegség járta át, — egyTamás letette a római jogot és a pipát is le akarta szerre olyan otthonosan érezte magát a sötét, idegen szotenni, de a házigazdája udvariasan megakadályozta: — Méltóztassék csak ugy, amint van, pipástól, bában. Most beszélt legelőször bizalmasan valakivel a mamáról, a szigorú apáról, a fényes diák-majálisról, á házikabátostól . . . Átmentek az ebédlőbe és Tamás most megismer- táncziskoláról és az érettségi vizsga borzalmas részleteikedett Papp Lászlóval és Papp Klementinával, a ház két ről. Pappné, aki egy jó rokon odaadásával hallgatta, fiatal tagjával, akik megható árnyalattal tudták előadni a utóbb félbeszakította az előadást. — Most vacsorát kell főznöm a kicsikéimnek . . . torkos czicza történetét. Az estély prógrammját, a torkos cziczán kivül, Klementina ügyes bemutatkozása, Papp de vacsora után beszélgethetünk még egy darabig . . . — Bejöjjek? kérdezte Tamás. Sándor dunaföldvári élményei (a gorombáskodó korcsmá-

55 — Nem . . . Klementina nem tud aludni, ha világosságot lát . . . Ide fogunk ülni megint a jó, meleg kályha mellé . . . Tamás szintén hozott magának valami rágni valót, később pedig gondosan meggyújtotta az asztalon álló petróleumlámpát. Tiz óra is elmúlt már, mikor Pappné megint bekukkant az üvegajtón. — Nem alszik még? — Oh kérem, dehogy, — szólt. Tamás szelíden. Pappné suttogásra fogta a beszédet. — Csak éppen most aludtak el . . . Klementinának minden áron mesélnem kellett az üveghegyről és a kakasvárról . . . Tamás bámulva vette észre, hogy Pappné egy uj világos blúzt vett magára, melynek széles matrózgallérjából kifehérlett a vállának egy darabja . . . Ez némileg zavarba hozta őt, mert most jött rá legelső izben, hogy Pappné még aránylag fiatal asszony. — Miket csinált, mig egyedül volt? — kérdezte Pappné, mig a nagy karosszékben helyet foglalt. — Vacsoráztam és olvasgattam a jogbölcsészetet . . . Most Pappné kezdett mesélni a leánykoráról, mikor még vonzó és regényes színben látta maga előtt az életet, mig egy napon, egy igen szomorú napon, a harminczkilencz éves Papp Sándor meg nem kérte. Mit tehetett volna szegény leány létére? Férjhez ment, mint annyi sok szerencsétlen, aki anélkül tér sírjába, hogy a szerelmet valaha megismerte volna . . . Az élet csúnya próza és a boldogság elérhetetlen álom. De most már meg kell nyugodni mindenben, hogy ez a két ártatlan kicsike boldog legyen . . . — Meghalok, — mondta Pappné szomorúan — anélkül, hogy valaki megértett volna . . . Tamás ijedten hallgatta ezt a vallomást, — olyan hihetetlen volt előtte, hogy egy férjes asszony a boldogtalanságát emlegesse. Pappné halkan kérdezte: — Sajnál egy kicsit? — Hogyne, kérem . . . Hálásan nyújtotta a kezét és a szemét elfutották a könyek. — Ön még fiatal, ön még szépnek látja az életet . . . —: Kérem, nagysád . . . hát kérem . . . ne tessék sirni . . . Pappné a szemére szorította a zsebkendőjét. — Hagyjon . . . ne háborgasson . . . oly jól esik már egyszer kisirni magamat . . . Tamást mondhatatlan részvét íogta el és magának is az ajkát kellelt harapni, hogy sírva ne fakadjon. Sápadtan, felindultan ismételgette: — Hát ne . . . hát hagyja abba . . . kérem szépen . . . Pappné most egyszerre a vállára borult, nedves haja a Tamás arczához ért, két karjával lázasan szorongatta a fiatal ember nyakát. — Édes barátom . . annyit szenvedek . . . Tizenegy év óta némán viselem sorsomat, de most már nem birom tovább . . . Tamás azt hitte, hogy rögtön el fog égni, — az arcza majd lángot vetett a hőségtől . . . Először életében érzett ily közel asszonyi testet, — a - l á b a i remegtek a felindulástól. Maga sem tudta, mi történik vele — egyszerre odaszorította égő ajkát az asszony fehér vállához: — Hát ne . . . hát ne . . . mondta öntudatlanul. Pappné möst fölkapta a fejét és könnyes szeme szikrázva tapadt a Tamás arczába. — Szeret ? kérdezte elakadó lélekzettel, fog engem szeretni egy kissé?

És Tamás dadogva felelt: — Kérem, igen . . . kérem, fogom szeretni . . . de ne sirjon, mert nem nézhetem, ha ilyen szomorú . . . *

Tamás nem aludt ez éjjelen. Hihetetlenül, a láztól kipirulva kérdezte magától hajnal felé: — Csakugyan igaz-e, hogy egy idegen asszony a nyakamba borult? Nem lehetett benne kétség, mert még most is érezte az asszony hajának illatát. Tamás az egész szóváltást pontosan elismételte magában és még sem tudta egészen , megérteni, miképp történhetett mindez? »Hol vettem a bátorságot, mondta, hogy egy férjes asszony vállát megcsókoljam?* És eszébe jutván a Pappné • könnyei, néma siránkozása, tizenegy éves boldogtalansága, Tamás megdöbbenve bujt el a vánkosok közé: — Mint fogja röstelni — gondolta — ha világos nappal minden az eszébe j u t ! Reggel lopva surrant át az előszobán, mikor Pappné a kicsikéit öltöztette. Délben, ahogy az ebédet megette, végigkóborolta a Józsefváros utczáit, mert félelem fogta el arra a gondolatra, hogy Pappnéval az előszobában találkozhatik. Öt óra is elmúlt már, mikor végre a hazamenetelre elszánta magát, de majdnem leroskadt ijedtében, mikor az asszony eléje lépett a konyhából. — Megjött az uram — suttogta Pappné — egészen váratlanul jött meg, mert a torkát meghűtötte a kupéban . . . — Meghűtötte kérem? — szólott Tamás akadozva. — Épen most főzöm neki a bodzatheát . . ." Tamás nem gyújtott odabenn gyertyát, hanem dobogó . szívvel vigyázott a László és Klementina lármájára. A gyerekek éles hangjába olykor egy kinos köhögés vegyült s Tamás ámulva hallgatta, amint az asszony gyöngéden szól a férjéhez: — Csak forrón, apácskám, igy gyógyulsz meg tőle bizonyosan! . . . A sötét udvarból kicsillogtak a világos ablakok és Tamást most százszorosan elfogta a tegnapi elhagyottság érzése. Az ócska csipkefüggönyön át kibámult a téli este feherségébe, melyen nehéz árnyékok feküdtek. Alatta zongorázott valaki a második emeleten, átellenében pedig egy szorgalmas varrógépecske kattogott az udvari lakásban. Tamás, akinek a torkát fojtogatták a könyek, szomoi uan gondolta: — Csupa meleg, bizalmas fészek, csak én vagyok egyedül elhagyatva . . , Keservében szunyókálni kezdett a karosszék ölében, de egyszerre rémülten felriadt: — Bácsi, — mondta valaki a lábánál, — apa azt üzeni, hogy jöjjön á t ! , Klementina volt, aki észrevétlenül belopózott az alvó Tamás szobájába. Tamásnak megdobbant a szive, mert egy pillanatig arra gondolt, hogy Papp mindent tud. Hogyan jelenjék még a férj előtt, akinek felesége tegnap az ő haját csókolta ? Hátha gyorsan összecsomagolná kis czók-mókját s bucsu nélkül távoznék ettől a boldogtalan tűzhelytől ? De csakhamar belátta, hogy ez ostobaság volna s izgatott mosolylyal szólt a várakozó kicsikének: — Jövök Klemmike, jövök, csak egy kissé rendbeszedem a hajamat . . . Mikor T a m á s tiz perez múlva bekopogtatott, egy félelmesen rekedt hang kiáltotta eléje a szabad-ot. Tamásnak ég felé állt minden haja szála, de rögtön kiderült, hogy a szegény Papp Sándort nem a féltékenység, hanem a legnagyobb mérvű torokkatarus fosztotta meg ennyire a hangjától . . .

56 A házigazda barátságosán kezet rázott vele, majd tréfásan-mutatott a gégéjére. — Ma nem tudnék föllépni az operában . . . — Miért, kérem? — mondta az együgyű Tamás, — aki még mindig nem tudta, mit beszél. — Miért ? Terringettét, azt hiszem, hogy a hangom nem egészen szilárd a felső regiszterekben . . . Pappné nevetve vágott közbe: — É s mert az Operában nem játszhatik ma este, mindenáron Harangot és Kalapácsot akar játszani kegyeddel . . . T a m á s csodálkozva nézett az asszonyra, aki ilyen nyugodtan tud nevetni és elámulva gondolta: — Bizony Isten, nem látszik rajta, hogy annyira boldogtalan . . . Helyet foglaltak az asztal mellett és vigan, csörgették a kicsiny elefántcsont koczkákat. T a m á s már látott életében néhány ezer különböző férjet, de sohasem látott még ilyen sajnálni valót, mint ez a tehetetlen beteg. Rövid nyakát egészen körülsánczolta egy vastag damasztszalvéta s a szegény Papp szinte meggörnyedt, megöregedett, amióta utoljára látta. Tamás, mig a harang dus nyereményeit maga elé szedte, keserű vádat érzett a lelke mélyén. — Ha tudná, hogy tegnap este mi történt? . . . Milyen bizalommal néz a szemembe, holott tegnap! . . . Szeretném kitörölni az életemből azt a szerencsétlen estét! . . . Mikor T a m á s éjfél felé elbúcsúzott, Papp Sándor kérőleg nézett rá a szalvéta meleg sánczaiból. — Most itthon leszek egy-két hétig, jó. dolog volna ha minden este bejönne . . . Pappné pedig óvatosan súgta a fülébe: — Pá, kis Tamás, aludjék jól és álmodjék rólam az éjszaka . . . *

A T a m á s lelkében rémes szörnyetegek viaskodtak a hosszú éjszakán át. A Szerelem leteperte a Becsületet, de utóbb a derék Szánalom segítségére jött a Becsületnek s közös erővel leigázták az ágaskodó Szerelmet. A Szerelem még vonaglott egy darabig, de végre is csúfosan elpusztult. T a m á s a következő levelet hagyta másnap reggel az asztalán: Mélyen tisztelt N a g y s á g a ! Kérem, szíveskedjék tudomásul venni jelen felmondó soraimat. A zongorázások zavarnak tudományomban és kérem az átkozott • férgekről is lehetne beszélni . . . Sokszor nem hunyom be a szememet. Kérem, ne méltóztassék haragudni rám, 15-én költözködöm és kérem, csókolom a kezét. Alázatos szolgája ifjabb Hodályi Tamás. A levelet az asztalon hagyta és lopva kisurrant a lakásból. É s T a m á s meg volt győződve, hogy most sokkal tisztességesebben cselekedett, mint Gaston gróf vagy Bligny herczeg.

Két dolog van e világon, . Mi esetleg üdvöt adhat, Bölcs halandók bármelyikkel Űztek el már bút, unalmat. Szomjukat az igazságok Edes italával oltván, Gyakran csüggtek nagy gyönyörrel Egy-egy édes asszony ajkán.

Kínai vers.

Krónika III. Az önképzőkör

tragédiája. — január

21-én.

i.

Ahogy az Ur Jézus fölszállt a mennyekbe, elszomorodtak a Tempe völgyében a fák. A kryptomériák barna tülevelei könyeztek és az olajligetekből bánatos kórus szólt. Hosszú, háromszólamu akkordok hirdették' a mithológia végét, miként Trója pusztulását a vak hegedősök. Az Olimposz fellegekbe volt takarva, a piereuszi források körül zokogtak a múzsák. Fejükről lehullott a jázminkoszoru, Pán halálát siratták mindannyian. Klió földhöz vágta ércztábláját. — Már nem irok többé — mondta ő: — Ezentúl héberül kell irni. Thália eltépte, álorczáját. — Vége a darabnak — mondta. — Á világ nem akar nevetni többé. Erato igy szólt: — A húrom elpattant, nincs ének szerelemről. A Homérosz lazurkék tengere felől akkor szállt arra az Ur. É s ott lebegvén a Tempe völgye fölött egy perczig, mondá e kenetes szókat: — Ne sírjatok, kilencz múzsák. Ne sírjatok. Nektek adom az önképzőköröket. II. Az unokaöcsém, Zöld Noé nagyszerűen versel. Megversel a gyerek mindent. Daphnist, Chloét, tüzet, vizet, szerelmet, barátságot, játszik' a legnehezebb formákkal, gyűjti a négytagú rimeket, akár a levélbélyegeket. A hetedik osztályba jár csak, de máris egyenrangú , irodalmi tényező a tanáraival. (Tudniillik a Zöld Noé tanárairól szól az az arabs közmondás, h o g y : »Hallom a malmot kelepelni, de nem látom a lisztet.«) A Zöld Nóé szóval nagy szakértelemmel üzi a lírát. Azonban' karácsonykor nagyon kártyáztak a tanár urak és a járásbiró ur elnyert tőlük tizennyolcz forintot. Ekkor a járásbiró ur emlékezvén arra, hogy a török kádik is sok jót tesznek az emberiséggel, igy szólt: — Vegyetek, urak, a tizennyolcz- forinton körmöczi aranyat, hármat. Tűzzétek azt ki önképzőköri 'pályadíjnak. Mire vonatkozólag a következő sorokat kaptam Zöld Noétól, az unokaöcsémtől: »A három körmöczi aranyat nem nyertem el, kedves bátyám, noha biztosnak gondoltam az eredményt, mivel témának a hazát választottam és a szabadságot. A szabadságról prózában irtam, a hazáról meg versben, de dr. Gunyor János tanár ur azt mondta mind a kettőre: — Noé, önt elhagyták a múzsák. Magam is azt hiszem, kedves bátyám,- hogy . elhagytak a múzsák. De az a gyanús, hogy a múzsák nem pártoltak máshoz sem, mert a három körmöczi

57 aranyat Gunyor tanár ur másnak sem Ítélte oda. Már most hát az a kérdés, hova lettek a múzsák ? Erre kiváncsi az ön szerető öcscse, Zöld Noé*. III. A Xl-ik kerületi királyi katholikus 'főgymnázium díszterme" vasárnap délelőtt kongott az ürességtől. A földgömbök unatkoztak és némán szemlélték egymást Trefort meg a millenniumi törvény a falon. Akkor kitárult a szárnyas ajtó és beözönlött az önképzőkör. Vagy tizenöt diák özönlött be tudniillik: ott volt a Huber, a Schlesinger, a Pollák, a Nejtek, a Blázek meg a Wessely. Mind halavány fiu, aki szereti a nemzeti irodalmat. Az elnöklő professzor, dr. Tanárhiány József ur föltette a szemüvegét. — Prohászka, a titkári jelentést kérem — mondá. Erre megint halotti csönd támadt a díszteremben. A fiuk egymásra néztek és hasonlóképen bámult az ezeréves mult is a falon. A délamerikai földabrosz szintén mereven csudálkozott az eseményen. — Prohászka! — ismételte az elnök-tanár. Azonban Prohászka csak nem jött a titkári jelentéssel. A Prohászka eltűnt ,a.z űrben. Talán még az emlékkönyvet is magával vitte. — Hol a Prohászka ? — Türelmetlenkedett az elnök. Erre föláltt az árulkodó Schlesinger és igy szólt: — A Prohászka a vasöntők tánczfüzérkéjén volt az éjjel. Dr. Tanárhiány József megcsóválta a fejét és kissé bosszúsan szólt: — Akkor rátérünk a napirendre: Kamperl szavalja a Pókainét. Kamperl hol van? Persze a Kamperl ur is eltűnt az űrben. A Kamperl meg a rézöntők tánczfüzérkéjén volt az éjjel. Dr. Tanárhiány János lecsapta a szemüvegét: — Következik hát a Benesch felolvasása a testőrök irodalmi működéséről. Lépjen elő, Benesch! Uraim! Az történt erre, hogy a Benesch sem lépett elő a testőrökkel és az ő irodalmi működésűkkel. Oda volt a Benesch. Bacsányi szelleme, ki már elhelyezkedett a kályhán, szégyenkezve osont ki a díszteremből, utána indult nagy kardcsörtetéssel Bessenyey is. A testőrök magukkal vittek minden világfájdalmat és dr. Tanárhiány Józsefből kitört az igazságos h a r a g : — Erről a mérhetetlen indolencziáról — mondta — jelentést fogok tenni a főigazgató ő nagyságának. Fölösleges az olyan önképzőkör, ahol nem tanyáznak a múzsák 1 . . . Tehát hivatalos nyilatkozat szól arról, hogy a Xl-ik kerületi királyi katholikus főgimnáziumot is elhagyták a múzsák. Már most hol a manóban járnak azok a múzsák ? 1 . . . Nem tudok felelni Zöld Noénak. IV. Éjfél volt, szent Fortunatus éjszakája. A- szél fölkavarta a hódarát . . . Buh . . . buh . . . süvöltött a szél. Pest egyik végéri sürü füst kavargott egy kéményből.

— Buh . . . buh . . . mondta az orvostanár, a törvényszéki hites szakértő és megkavarta az üstjét. Abban főtt a tudomány, mely végtelen és halhatatlan. — Buh . . . buh . . . mondta a szakértő orvostanár és igy akart irni: »Szakértői vélemény. — • Tekintetes , törvényszék ! Már doktor Purgon és doktor Diafoirus tudta, hogy a halál végoka ismeretlen. Az öngyilkosság végoka még ismeretlenebb és a lét tényleg elébünk fárja azt a bonyodalmat, hogy az emberek néha megfoghatatlan okokból öngyilkosok lesznek. Különösen a gyermekágyas asszonyokat még normális esetekben is részben beszámithatlanoknak tartja a tudomány. A gyermekágyas asszonyok azonkívül igen gyakran megháborodnak és igy nincs kizárva a szóban forgó gyermekágyas asszonynak az öngyilkossága sem . . .« Igy akart irni a szakértő orvostanár, de ekkor hirtelen langyos szellő érte halántékát. A laboratórium gőzös éjszakájában, átható piereusi illatokat érzett, fülének csobogott a forrás, szemének babérligetek integettek és ismeretlen fuvolahangok kezdtek diktálni neki. Tehát lehajtotta a fejét és irt az orvosszakértő • a következőképpen: »Tekintetes törvényszék! Hallottak önök Niobe fájdalmáról, hallottak-e az anyai szeretetről, melyet dagadó sorokban énekel meg a zsoltár, a lira és a középfajú dráma ?! Szintúgy az éposz is, a hagyomány és a délszláv guzliczások . . , Hallottak-e róla ?! . . . Lehetetlen az, hogy az anya öngyilkossá legyen, hogy elhagyja újszülöttét épp akkor, amikor életet adott nekú Lehetetlennek tartják ezt a költők, a hagyományok és a délszláv guzliczások.® _ Éjfél vólt . . . Buh . . . buh . . . üvöltött a szél. Pest másik végén ült a királyi táblai birói czimmel felruházott törvényszéki biró. — Csináljuk meg az ítélethez az indokolást, —^ mondá a királyi táblai birói czimmel felruházott biró és ezt akarta irni: »Nem terjeszkedhetik ki a törvényszék arra, hogy ítéletét a bizonyítékok szabad mérlegelésére való utaláson kivül mással is indokolja. Különösen nem érezte magát hivatva a bíróság arra, hogy annak a szerelemnek természetével foglalkozzék, mely vádlottat annak idején házasságra birta. Hogy ugyanis ez. a szerelem eszményi volt-e vagy érzéki, az nagyon mellékes, mert egyrészt ez a különbség csak a papiroson van meg, másrészt pedig az ördög tudja, hogy miképp állunk, uraim, azzal az eszményi szerelemmel, harmadrészt pedig/ feleséggyilkos lehet valaki, akár eszményileg szerette valaha a feleségét, akár érzékileg. Az a döntő, hogy később már sehogysem szerette a feleségét.« Igy akart irni a királyi táblai birói czimmel felruházott törvényszéki biró, de ekkor a sötét éjszakában őt is megszállották a fentebb vázolt káprázatok, az ő fülét is megütötték az ismeretlen fuvolahangok. Tehát lehajtván fejét, irt a királyi táblai birói czimmel felruházott törvényszéki biró a következőképpen: »A bíróság különös figyelemmel volt a szerelem általános emberi érzelmére, mely a költő szavai szerint

58 mindent pótol és nem pótol semmit. Ámde, ha Goethe János Farkas szász-weimari nagyherczegi titkos tanácsos ő excellentiájának nézetét tolmácsolván, figyelembe veszszük azt, hogy »a csillagokat nem kivánjá meg az ember, csak fényüknek örvendez«, — akkor önként elébünk tárul az a körülmény, hogy vádlott nem u g y vonzódott nejéhez, mint a csillagokhoz. Ezt az érzéki szerelmet ugyanis bebizonyította azzal, hogy a boldogult nőt törvényes nejévé tette! Ilyenformán a »platonikus« néven nevezett finomabb erkölcsi érzület hiánya már maga is mutatja azt, hogy a vádlott képes volt a feleséggyilkosság bűntettére. A büntető-tanács összes húrjai reszketnek erre a szóra és mig ez indokolás felolvastatik, megtörve zokog az eszményi szerelem géniusza . . .« Igy irt a királyi táblai birói czimmel felruházott törvényszéki biró. — — — Köszönöm a dolgot az orvosszakértőnek meg a bírónak. Megkerültek a múzsák, T u d o k már felelni Zöld Noénak. V. Nincs többé önképzőkör. A múzsák a komoly urakhoz pártoltak, otthagyták az én öcsémet, meg a Xl-ik kerületi királyi katholikus főgimnáziumot. Stréberkednek a nyomorultak. Dániel.

Diákszerelem. Irta: N I C O L A

MISASI.

Mimi a vakáczió után, amikor visszatért a collegiumba — teljesen megváltozott. Soványabb volt ugyan, mint elutazása előtt, de tartása peczkes volt és ajkai felett már pelyhedzni kezdett a bajusz. Amint a convictus lépcsőjén fölfelé igyekezett — egyszerre csak szemben találta magát Sabino Corradoval, aki szinten ugyanakkor érkezett meg. — E j n y e ! a teremtésit! . . . csak hamarább találkoztunk volna! . . . Kint maradhattunk volna még az éjszaka egyet mulatni! — kiáltott fel Sabino. — Mulattam én már eleget, válaszolt Mimi fanyar mosolylyaL — É n bizony nem! . . . egyik börtönből ki, a másikba be . . . hát nem czudar élet ez ? . . . hej, csak már vége volna! . . . — No hát én végét is szakítom! . . . Elhatároztam hogy kiszabadulok innen . . . Utóvégre is már férfi vagyok és igy nem kívánhatja tőlem senki, hogy u g y éljek, mint egy tacskó és hogy alávessem magamat a tisztelt censor ur szeszélyeinek, meg a prefektusnak — ennek a hóhérnak ! — Isten bizony, igazad van, de hát mit tehetek én, mikor az öregeim nem engedik hamarább elhagynom a coliegiumot, amig le nem tettem az érettségit! — No hát én azzal se törődöm. Most is csak azért tértem vissza, mert a szegény mama szívbajos és nem akartam felingerelni, de meglásd, találok módot arra, hogy innen kijussak. Megesküdtem reá és meg is teszem! — Hogyan? Megesküdtél? — Igen, mert egy borzasztó titkom v a n ! -r- E s egészen odahajolva barátja füléhez, ünnepélyes hangon súgta neki: — Szeretőm van 1 . . . de pszt! . . . szót se! . . .

^— Mit? Szeretőd van? Igazán? Boldog ember! Aztán milyen ? Bizonyosan szép . . . — Hallgass, az ég szerelmére kérlek, hiszen mondtam, hogy az egy rettenetes titok. Most nem szólhatok többet, hanem majd estére a szobában. — H é ! ? Mit csináltok ott ? kiáltott egyszerre valaki durva hangon. A censor volt — egy csúnya szerzetes — aki mindig ugy nézett ki, mintha vér helyet eczet folynék az ereiben; az orra pedig, mely nem csekély méretekkel tolakodott az előtérbe, — állandóan piroslott a Bacchusnak hozott gyakori áldozatoktól. — Mit álltok meg fecsegni ? . . . Majd ránczba fogom szedni az urficskákat! A két fiu összenézett, aztán Mimi igy felelt: — Épen most érkeztem meg és találkoztam Sabinoval. Hát olyan nagy baj az, ha egy kicsit beszélgetünk? — Csak semmi feleselés! A rektor ur már szobájában van, siessetek ti is a t e r e m b e . . . aló m a r s ! . . . egy-kettő ! A két barát kezet szorított és elvált egymástól. A censor pedig gyanakodva nézett utánuk és magában mormogott: — Mikor az urficskák visszatérnek a vakáczióról, rendesen nagyon henczegnek — no de hiszen ebben az évben velem lesz dolguk! . . . majd megszeliditem én őket! . . . de meg á m ! *

*

*

Sabino Corrado és Mimi Godofredo ágyszomszédok voltak. A convictusba való visszatérés estéjén, — miután az előadások még nem kezdődtek meg, — a növendékeknek meg volt engedve egy órával később feküdni le a rendesnél. A terem közepén, a függő lámpa alatt, mely gyéren világította b.e a hosszú és keskeny rideg terem fehérrel bevont ágysorait — csevegtek a növendékek szünidei élményeikről. Azonban elővigyázók voltak, mert közelükben olvasott a prefektus, — egy tömzsi és mogorva pap, — akit tulszigora miatt halálosan gyűlöltek és aki minden bizonynyal három napi szobafogságra itélte volna őket »kenyéren és vizen«, ha meghallotta volna a szabályzatba ütköző beszélgetést. Mialatt a többi növendék beszélgetett, — Sabino Corrado az ágyhoz támaszkodva hallgatta Mimi elbeszélését és mikor ez buzgalmában túlságos hangosan kezdett beszélni, félbeszakította: — Halkabban, te! — Ugy látom, hogy az a bitang idefülel. Mimi erre suttogó hangon folytatta: — Sokat beszéltek nekem arról az unokanővéremről, de éh bizony sose láttam: csak annyit tudtam, hogy apja — az anyám sógora — régóta Szicziliában él, hogy házas ember és hogy van egy leánya : — ennyi az egész. Az enyéim pedig egy szót sem irtak n e k e m arról, hogy Olga — mert igy hivják — hosszú betegségéből felépülve, hozzánk jött üdülni és igy majd kővé meredtem a csodálkozástól, amikor hazaérkezve, megtudtam, hogy két hét óta milyen vendégünk van. Képzelheted kíváncsiságomat és hogy milyen mohón lestem szobája ajtaját, mert szinte égtem a vágytól, megtudni, vájjon szép-e ? — és senki sem akadt, akitől megkérdezhettem volna. Végre a mama igy szólt: — Olga már türelmetlenül vár téged. Majd meglátod, milyen művelt leány; elvégezte a felső leányiskolát és u g y beszél francziául, mintha az volna az anyanyelve. Zongorázik és u g y énekel, mint egy angyal, azonkivül verseket is ir . . . — Szép? — Hogy szép-e? — Meghiszem a z t ! Olaszország összes leányai megirigyelhetnék; azután msg oly elegáns

59 és olyan a modora, mintha született herczegnő volna. Egész nap nem csinál mást, mint olvas és ha beszél, hát oly okosan beszél, hogy az ember nem tud hova lenni a bámulattól! Édes apám egy sarokban ült csendesen, de mert azt hitte, hogy ez a a sok dicsőítés sérti az én második liceum-osztálybeli hiúságomat, közbeszólt: — Hát azt miért nem" mondjátok meg neki, hogy Olga már harmincz éves, — akkor aztán Mimi sem fog azon. csodálkozni, hogy francziául beszél és verseket ir. Végre hát megtudtam annyit, hogy szép, művelt és hogy harmincz éves. Gondolhatod, hogy mennyire felcsigázta a fantáziámat 1 Egy harmincz éves nő! Hiszen bizonyosan tudod, hogy az ilyenek jobban érdekelnek bennünket, mint a bakfisek. Folyton azt hajtogattam magamban: »talán olyan lesz, mint Virzioli bárónő® — hiszen emlékszel arra a csodálatos rózsásfehér teremtésre, aki nekem az ünnepélyen az első dijat átnyújtotta és mosolyogva szorította meg kezemet. Hogy irigyeltetek akkor engem! . . . T e és én mindig csak róla álmodoztunk . . . az ő villogó szemeiről . . . telt kebléről . . . rózsásfehér testéről; a nevét minden könyvbe belefirkáltuk és minden padba belekarczoltuk . . . Ilyen lesz tehát Olga is! Szép, rózsásfehér és villogó szemű, mint a bárónő! . . . Épen olyan idős, olyan művelt és talán olyan szép is! Olyan bolonditó szép 1 — Ah milyen isteni szép! — kiáltott fel Sabino elmélázva. — Kicsoda ? — A bárónő. — Igen, igen, — csakhogy én most az unokanővéremről beszélek . . . de ha nem érdekel? . . . — Hallgatom, Mimi, folytasd. — Képzelheted tehát, milyen türelmetlenül vártam a -vacsora idejét. Mialatt a mama és nővérem a házunkban történt dolgokat beszélték el, én folyton nyugtalankodtam és nem tudtam másfelé nézni, mint Olga ajtajára. Közben ismerősök és rokonok érkeztek, akik a szokásos üdvözlések és kérdések után rögtön »signorina Olga« után kérdezősködtek, mert bizonyosan tudták, hogy anyám és nővérem rajonganak érte. Szóval mindez meg nyugtalanabbá és idegesebbé tett. Egy karosszéken himzett teritőt találtam: — »ez az Olga kézimunkája« — felelt a nővérem; a zongorán nyitott kóták szétszórva: »ez az Olga szerzeménye* ; egy kis asztalkán aranyos szegélyű könyv hevert: »ezt a regényt Olga olvassa« . . . Az Olga név teljesen megzavarta az agyamat. A himzés, a könyv, a kóta pedig mind bóditó illatot lehelt, mely korbácsolta a véremet és lázassá tett. — Értem, — mondta reá komolyan Sabino Corrado.

— Mi az ördögöt csináltok ott ti ketten? — kiáltott reájuk a prefektus, aki abbahagyta az olvasást, — miért nem vegyültök a többiek közé? — Mert ők fennhordják az orrukat, — felelt Ciccillo Venturi, egy növendék, — csak maradjanak ott, ahol vannak; mi nem szorultunk reájuk 1 — Prefektus ur, — felelt Sabino — csak arra kértem Mimi Godofredit, hogy magyarázzon meg nekem egy ethikai kérdést, amelyet a tanár ur akkor adott- elő, mikor én beteg voltam. — Ethika, ethika . . . gyönyörű is lehet az a ti ethikátok . . . ti megátalkodott bűnösök 1 mormogott a prefektus és tovább olvasott. — Most már folytathatod, — szólt Sabino. — Mikor tehát elérkezett a vacsora ideje, felmentünk az ebédlőbe. Képzelheted az izgatottságomat! Végre ruhasusogás hallatszik és Qlga megjelent nővérem karján.

Barátom . , . Virzioli bárónő elbújhat mellette! . . . Magas, sudár termet, hófehér nyak, ruganyos járás, piczi lábak és kezek. Aranyos, kerek fejecske, dus, szőke hajjal, a melle pedig csak ugy feszitette. a fűző pánczélját 1 . . . Hát még a csipői? . . . Ah, a csipői! . . . Hogy is mondjam csak ? . . . — Buják — mint Stecchetti mondja. — Ugy van, buják . . . aztán meg azok a foszforeszkáló szemek ! . . . — Ugyan hagyd már abba a leírást és ne kinozz! suttogta Sabino kiszáradt torokkal. — Nagy zavaromban nyitva felejtettem szájamat is . . . reszkettem, mint egy hideglelős és bizonyára otyan vörös voltam, mint a censor ur orra. Azután meg elsápadtam és ugy álltam ott, mint egy fatuskó, — esetlenül és némán, mig végre a mama feléje tuszkolt, mondván: »csókold meg hát unokanővéredet . . . ne légy oly barátságtalan!® Tudod, hogy milyen megszégyenítő az ilyen biztatás, hozzá még az ő jelenlétében. Hebegni kezdtem és éreztem, határozottan éreztem, hogy szemét erősen rámszegezi és hogy van a nézésében valami guny — egy kis szánalom — és egy kis bátorítás. Elszántan nyújtottam a nyakamat, — mert magasabb volt nálam — és megcsókoltam az ajkát. — Az ajkát? — Igen, az ajkát. — Hogy lehettél oly vakmerő ? — Azt bizony magam sem tudom, — de igy történt. Ő nevetett és nevetése olyan volt, mint a fuvolaszó, — megszorította kezemet . . . aztán néhány barátságos szót mondott. Én szótlan maradtam. Később maga mellé ültetett és tanulmányaimról kérdezősködött, azután meg a konviktusi életről és kedvencz Íróimról. Majd pedig olyan dolgokról kezdett beszélgetni, melyekről én sohasem hallottam, továbbá előttem ismeretlen szerzőkről. Zavarodottan vallottam meg tudatlanságomat és megértettem azt is, barátom, hogy mit ér mindaz, amit mi az iskolában tanulunk, ha egy nő sokkal többet tud, mint egy második liceumbeli tanuló. -— Ezt már én is észrevettem — szólt Sabino, fejével bólintva. — Az enyéim álmélkodva hallgatták. »Mondhatom neked« — igy szólt a mama — »a mi Olgánk egy valóságos kiapadhatlan ,tudomány kútja'.« — Hej, de szívesen fúlnék bele az ilyen kútba, — mormogott Sabino. Mimi dühösen fortyant fel: — Megtiltom, hogy igy beszélj róla! . . . Érted ? . . . Megtiltom 1 . . . — De hát mit is mondtam én tulajdonképen ? — Elég! . . . Folytatom. Sabino leverten hallgatott barátja méltatlan kitörése után, Mimi pedig lecsillapulva, folytatta elbeszélését. — Egy szóval, barátom, én még ragyogóbbnak találtam őt, mint amilyennek festették. Egyszerre csak roppant zavarba jöttem, mert éreztem, hogy lábacskáit az enyémre teszi . . . zavaromban azt hittem, hogy tévedésből tette . . . óvatosan kihúztam alóla a magamét és lesütött szemmel rebegtem: » bocsánat!« — És ő? — 0 erre meglepetten nézett reám, aztán pedig kaczagott . .-. és kaczagása még most is a fülemben cseng. —. Eszerint készakarva tette ! Oh, te buta csacsi! — és Sabino elkezdett nevetni. — Kérlek, ne nevess, hanem inkább figyelj, — folytatta Mimi ünnepélyes hangon és komoly gesztussal. — Az éjjel nem tudtam elaludni. A szoba minden sarkában az ő képét láttam . . . az ő csodás formáit, fehérlő testét, szikrázó szemét, mosolyát, amely szivem mélyébe hatolt 2*

60 és valami ujat, valami idegenszerűt varázsolt oda. Fülemben folyton visszacsengett szavainak muzsikája és ha rágondoltam a csókjára, — ajkam ugy égett, mintha tüzes vasat nyomtak volna reá. Majd, amikor eszembe jutott gúnyos kaczaja és lenéző tekintete, amelylyel végignézett, mikor visszahúztam a lábamat, — roppant düh fogott el önmagam ellen: nevetségesnek, butának, nyomorultnak éreztem m a g a m a t . . . szerettem volna magamat felpofozni és folyton magam előtt láttam tüzes betűkkel felírva az édes anyám szavait: »ne légy hát oly barátságtalan !« — Végre megvirradt és én, fáradtan az álmatlanságtól és kimerülve a sok ábrándozástól . . . hiszen érted ? — Ertem, — felelt Sabino komolyan és fejével bólintott. — Felkeltem és egyenesen lementem a kertbe, mert oda nyíltak szobájának ablakai. Ott állt az ablakban, pongyolában és borzas hajjal, de nekem igy még istenibbnek tetszett. — Mert már fülig szerelmes voltál. (Vége következik.)

INNEN-ONNAN. A két mártír. Chorin Ferencz és Emmer Kornél martiromsága a hét politikai eseménye. Ezek most viselik a súlyos következményeket férfias maguktartásáért abban a bizonyos 16. §. dolgában. Csakugyan rettenetesen szenvednek meg: nem választották be őket az igazságügyi bizottságba. Az ember, ha parasztészszel gondolkodik, ugyan azt hinné, hogy ez a két ur maga kérné a kormányt: ugyan, ne tegyetek ebbe a bizottságba, mert kellemetlen folytonos perpatvarokat idézni elő és gyönyörűséget szerezni az ellenzéknek azzal, hogy maga a kormánypárti tag is ellenzéki hangon beszél. De nem, ez a két ur sir az injurián, mely rajta esett és élvezi a martiromság gyönyörűségét. De a pártból azért nem lépnek ki. Az egyik azért nem, mert ő szorult a pártra, a másik azért nem, mert a párt nem szorult reá. Különbe.n nem akarom megtépni mártiromságuk nimbuszát, de azt az embert szeretném látni, aki csak azért ültetne embereket az asztalához, hogy poharakat. vágjanak a fejéhez. Ha a fejet nem sajnálja is, a pohárért mindenesetre kár. *

. *

#

6 A sapka. A sapka, amelyről itt szó vagyon, a minden fejnemüek arisztokratája : a katonasapka. Nemcsak a legarisztokratább fejtakaró, hanem a legfegyelmezettebb is. Mig a többi fejtakaró-szer minden szabály nélkül -kezelhető, a sapkának megvan a maga szigorúan meghatározott életrendje, amely szerint használódik és aki ez ellen vét, arra menten ráteszi a kezét a mindenek felett őrködő Dienstreglement. A polgári föveg szinte arra van teremtve, hogy minduntalan lekapkodják az illetőségi helyéről, azért van neki köröskörül karimája, a sipkának csak egy kétujjnyi ellenzője van, jeléül annak, hogy ezt csak nagyritkán és kivételes alkalmakkor kell megemelni, egyébként teljesen elegendő, ha az ember a jobb keze két-három ujját a homlokának a szomszédságába helyezi. Magát a sapkát keményen odaszorítja a fejhez a Dienstreglement, amely csak az isten házában engedi meg a hajadonfőt. Ezért volt kár felháborodnia a demokratikus közszellemnek azon, hogy az a .fiatal kadét nem volt hajlandó levenni a sapkáját a bíró előtt. Én nem látok ebben semmiféle katonai önkénykedést, de még csak tiszteletlenséget sem. Ha az ő Dienstreglementje megtiltja annak a kadétnak, hogy levegye a sapkáját, akkor a biró nem parancsolhatja neki az

ellenkezőt. Ami törvény az törvény, — a törvény előtt is és talán nem is czélirányos dolog összeütközést engedni a polgári bíróság tekintélye és egy — katonasapka között. Az igazság végre is igazság marad, ha feltett sapkával' hallgatják végig és ha a biró elitéli a kadétot, bezárják akkor is, ha nem veszi le a sipkáját. *

*

>k

6 Tíz millió. Az istenben boldogult Jay Gould okos ember volt. A milliomosok általában okos emberek, mert az bizonyos, hogy egy millió megszerzéséhez több ész kell, mint például az éhenhaláshoz. Aki szivesebben meghal éhen, semhogy milliomossá legyen : az semmiesetre se okos ember, Jay Gould pedig nem egy milliót szerzett, hanem százat vagy talán százötvenet. Mikor pedig meghalt és a millióit ráhagyta a három gyermekére, szigorúan meghagyta a testamentumában azt is, hogy a gyermekek csak igen előkelő családból házasodjanak, mert aki »rangján« alól megy férjhez vagy vesz feleséget, annak az örökségéből testvérei levonhatnak tiz milliót. Ez megint azt bizonyítja, hogy az istenben. boldogult Jay Gould okos ember volt. A vagyont meg kell becsülni és a szerzett pénz egy csöppet se ér kevesebbet, mint az öröklött czimer. Most azután megtörtént, hogy a Jay Gould legifjabb fia beleszeretett egy okvetlenül igen csinos és felette erényes színésznőbe. Nemcsak beleszeretett, hanem feleségül is akarja venni. Akármilyen csinos és akármilyen erényes is, azonban ez az ifjú művésznő, a Jay Gould millióinak megfelelően számos águ czimerrel nem dicsekedhetik. Az ifjú vasutprincznek tehát választania kell az imádottja és tiz millió között. Ha a milliókat választja, akkor okosan tette, hogy nem veszi el azt a kis szinésznőt; de ha az ideálját választja ugy még okosabban cselekszik, mert akkor bizonyosan szerelmes belé igazán és olyan boldog lesz vele, amilyen nélküle a világ összes millióival se lehetne. Mindezeken felül egyébként ha a fiatal ur le is mond arról a tiz millióról, — marad neki még mindig igen számos milliója. Ami végképen igazolja azt, hogy az istenben boldogult Jay Gould nagyon okos ember volt. *

*

*

f t Divatlevelet e sorok írója sose fogalmazott és arról sincs halavány sejtelme, hogy mi az a directoire, princesse és á la duchesse.- Szóval a női divathoz keveset ért, ami természetesen nem lehet komoly ok arra, hogy a női divatról ne elmélkedjék néhány sorban. A jégpálya perronján járva jutottak az alábbiak eszébe. A közvetett ok az volt, hogy a szabó semmikép se tudott számára megfelelő télikabátot varrni. Mindenáron igen bőre akarta mérni, pepita béléssel, karneol gombokkal és szűk ujakkal. A tiltakozásra a szabó méltatlankodva kiáltott fel: »Hogyan? Uraságod ezt nem mondja szépnek? Kérem, tessék megnézni a Koronaherczeg-utczát, minden gavallér ilyet visel! És mondhatom, hogy szép is, különösen a karneolgomb és a pepitabélés. Ha én ilyen kabátban járhatnék !« Ez már hathatós érv volt, ép olyan, mintha a szakács a főztjére gusztust kap vagy ha Solymosi Elek önmagának tapsol. Ilyen előzmények után mentem ki a jégpályára és kissé széjjel néztem a női divat között. Az első, ami szemembe ötlött, egy rengeteg káosz ibolyaszin, kék, piros, zöld, sárga, barna, szürke folttömeg volt. -Ezekből kellett kiválogatni a hölgyeket. Megtettem s mellette szomorú fölfedezésekre jutottam. Nincs az az amerikai zászló, amely tarkább lett volna. egy-egy toiiettenél. Zöld, sárga kalappal és fekete keztyükkel; fekete köpeny szőke gallérral és ibolyaszin kalappal, hozzá fehér keztyü és sárga ci'ipő; fehér köpenyke skót derékkal és barrett-kalappal; barna derék piros diszszel, zöld bársony kalappal stb., ugy hömpölygött előttem a sok korcsolyatoilette. A stíl 1800-tól 1898-ig; mintha az égből szórták volna le az egyes darabokat s azok . ugy, ahogy potyogtak, maradtak volna rajta a hölgyeken. Elszomorító látvány annak, aki nem ért a női divathoz. Mert,

61 aki ért, az más szemmel nézi. Az tudja, hogy a zsinzsulya, a czoboly, a hód stb. fölötte drága és egy oly deform, nyolcz patkányfarku valami, ami egyes hölgyek nyakába lóg, Kétháromszáz forintba kerül. Az tudja, hogy a brokát, a bársony, a selyem, a kolibri tollak igen becsesek és egy-egy vagyont reprezentálnak. Vagyis, ha egy szabó kerülne ki a jégpályára, tédre borulna és igy sóhajtana fel: »Oh, istenem, ha én ilyenben járhatnék!« És, tisztelt hölgyeim, ne vegyék rossz néven, de konstatáljuk rögtön, hogy itt a hiba, önök a szabójuk számára és nem a jó Ízlésnek öltözködnek. Régen elv volt az, hogy ami drága, az jó és ezt az- elvet a maisonok aranyba foglaltatták, mint az Idő pénz-et vagy a Prix fix-et. De hát az-e ? Elfogulatlan szemmel tekintve végig, konstatálni kell, hogy nem az. Évek óta nem öltözködtek a hölgyek oly roszszul, mint ez idő szerint Budapesten. Valóságos dekadenczia ez, amelyen meglátszik, hogy Bécs szűrőjén került át hozzánk. Hiszen, a divat is művészet, amelynek kell, hogy stilja és egyénisége legyen, aminthogy mindig volt. Nálunk ugy látszik ez idő szerint hiányzik a divát vezető szelleme, egy hölgy és nem egy szabó, aki irányt mutasson és reveláljon, akinek tekintélye szétüssön a szabóizlés között, amely csaknem minden ruháról lerí. Hölgyeim ! Ha önöknek a szabójuk azt tanácsolná, hogy menjenek az operába, mert ma jó darabot adnak,-vagy vegyék meg ezt és ezt a regényt, követnék-e tanácsát ? Nem, pedig a jó izlés nem partikuláris, hanem egyetemes. Aki meg tud érteni egy szép költeményt, az egy szép ruhát is meg tud becsülni. E sorok irója ismételten hangsúlyozza, hogy, ő csak laikus, de a szeme ugyanaz, a mivel a többi férfi néz és ezek a szemek nem tartják szépnek a mai prémes, tollas és drága divatot. Önök végre is ezeknek a férfiaknak óhajtanak tetszeni és ezek veszik el majd a lányaikat is. De ilyen körülmények közt csak a szabójuk borul le őszinte tisztelettel lábaik elé. * *

' *

6 A Panama. • Habent sua fata — verba. Nemcsak a könyveknek, a szavaknak is megvan a maguk végzetük. Nem volt a világon az utolsó tiz esztendőben emlegetettebb szó a Panamánál. Hihetetlen carriéret csinált az a mélyen hangzó, öblös és monotonszó. Egy nemzetközi fogalom lett, egy félelmeles és megbélyegző jelzés, amely mindenütt ott volt, ahol hiányzott valami. Túlterjedt minden határokon és minden nemzeteken. Megértették, félték, tagadták és üldözték mindenütt, ahol czivilizált emberek czivilizált társadalmat alkottak. Beférkőzött minden nyelvbe és alakult hozzája. Igy lett Panama, Panamino, Panamulu . . . Volt párisi Panama, nápolyi Panama, hódmezővásárhelyi Panama és internaczionális Panama. És amint igy fogalmának köre nő, terjed és gazdagodik, a Panamából nagy P-vel lett panama kis p-vel. Panamának a részese a párisi Arton ugy, mint a szegény Póka, vagy Gosztonyi, akik Hódmezővásárhelyen röpítettek golyót az agyukba. A Panama az elsikkadt, a bűnös pénz botránya is éppen olyan internaczionális immár, mint maga a pénz, vagy maga a bűn. »Honnan támadt, mi eredetje» azt ki az ördög tudná immár-. Akik nem tudják, eszükbe se jut kérdezni; akik tudják, azok is szépen elfelejtenék, ha most hire nem jönne, hogy a Panama csatorna munkálatait már csaknem teljesen befejezték és a hatalmas vizi ut nemsokára meg is nyilik. Száz esztendő múlva majd, mialatt a Panama dagadó hullámai csendes ringással lejtenek a hajó körül; a fedélzeten az utasok azt mondják egymásnak : — íme a nagy csatorna, amelyet őseink a botrányról kereszteltek el. *

*

*

<5 Az ősök. A képesség sokféle, de valamennyi képesség között a legmagasabb képesség az udvarképesség. Miután tudvalevő dolog, hogy a képességet elnyomni nem lehet, mert az »kitör és eget kér«, természetes, hogy az udvarképesség érvényesítése is a megnyilvánulásban van. Az udvarképesség érvényesülése a jelenvoltság, még pedig természetesen a legmagasabb jelenvoltság; az, amelynek a páratlan előkelőségét a

millieu páratlan exkluzivitása adja meg. Az udvarképes ember az udvari jelenvolt. Az ő jelenvoltságának az előkelősége ugy aránylik a polgári jelenvoltak előkelőségéhez, mint ahogy az udvar előkelősége aránylik a polgári társaságok előkelőségéhez. Hogy ez micsoda hatalmas differenczia, azt tudja minden igaz demokrata; aminthogy be kell látnia minden igaz demokratának azt is, hogy a tizenhat ős, amelyet az udvarképességre a szabály mindkét ágon megkövetel, ezért a dicsőségért igazán nem is sok. Az ősök értéke ebben a demokrata világban nagyon alászállt és mindenki szívesen ád oda belőlük harminczkettőt az udvarképességért. Vannak azonban ősök, akik nincsenek, sőt a legtöbb ős ebből a fajtából való. Ez súlyos hiány az utódok szempontjából és igy annál nagyobb a Rotschild Nataniel báró dicsősége, aki a nemlétező ősei daczára, sőt a létező ősei daczára megkapta az udvarképességet. Hogy tulajdonképpen nem is a nemlétező, hanem a létezett ősökben van a hiba, azt bizonyítja az, hogy a nemes báró »az ősök elengedésével« kapta meg a legmagasabb jelenlehetőséget. Elengedni pedig csak olyasmit lehet, ami volt. Nataniel bárónak, tehát elengedték az őseit, elengedték többek között azt a vén frankfurti zsidót is, aki az udvarképes utódok számára megkereste azt a nehezen megkereshető bizonyos első milliót és miután a milliókból tudvalevőleg csak az elsőt nehéz megkaparitani, megszerezte a tizediket is. Bármint legyen is azonban a dolog, az bizonyos, hogy a Nataniel báró esete a demokráczia diadala; mert ezzel bizonyult be, hogy az udvarképességhez immár hála istennek elegendő, ha az embernek — nincsenek ősei. Sőt nemcsak elegendő, de szükséges is. * (

*

*

6 Az üzleti k ö n y . A köny általában kétféle. A valódi köny, amely egy kicsordult cseppje annak a nagy tengernek, amely a lélekben hullámzik és az üzleti köny, ' amelynek a lélekhez semmi köze. Az üzleti köny portéka, amely az úgynevezett könyzacskóban van elraktározva és ahhoz, hogy kicsorduljon, semmiféle vihar nem szükséges, csak meg kell oldani a zacskót. Ehhez a megoldáshoz azonban mesterség kell, ami már magában is megérdemel valamelyes elismerést. Magának sirni a gyerek is tud, de a más számára zokogni, ez tudomány és nem is a legutolsó tudomány. És miután a tudomány soha se szégyen nem értem, miért háborodnak fel. az amerikai ügyvédek azon, hogy azok a kollégáik, . akik hunezutságokba keveredett embertársaik védelmével foglalkoznak, divatba hozták a könyezést, mint elsőrendű meginditási eszközt. Vannak amerikai fiskálisok, akik nem is csinálják meg egészen a védőbeszédjüket, hanem csak addig, ahol a zokogás el fogja fojtani a hangjukat. Itt egyszerűen megoldják azt a bizonyos zacskót és a könyeik ugy potyognak, hogy kőből legyen az az esküdt, aki megállja zsebkendő nélkül. A zokogás, mint ilyen legszentebb, veleszületett joga az embernek. Mindenki akkor zokog, amikor neki tetszik: — és ami mindenkinek szabad, mi jogon lehetne tilos a fiskálisoknak ? Hogy ezek a védkönyek belékerülnek az expenz-nótákba is, az is igén természetes dolog. A legerkörcsösebb moralista is elismeri, hogy éppen azok a könyek a legértékesebbek, amelyeket másokért hullajtunk és hol van az a törvény, amely azt rendelné, hogy ingyen zokogjunk embertársainkért ?

Nem él a tett, csupán a képe annak, Amire hőseink oly nagyra vannak S amit a művész a vásznára vet. Márványba vésve, pergamentre irva, Nem száll a tett, mint a tevője, sirba. Művész kezében alakot ha ölthet: A czél, az el var. érve — Achilles elsöpörheti a földet, Csak Hómért hagyja élve !

Sudermann.

62

Szinházi krónika. Márkus

Márkus

Emiliának

a

Emília.

mult

pénteken

— január 21.

kifogták

a

lovait. Ne tessék a pénteki diadalmas estének e befejezését kicsinyelni. A lovaknak nagy szerepe van a színművészeiben. A lovak kifogását követi az iró és művészvilág ünneplő lakomája és a belügyminiszteri gratuláló levél. A kifogott lovak reliefet adnak a sikernek. A szívnek és az elmének tulcsigázott föllelkesülésére vall, mikor a közönség elhagyván a színházat, ott leskelődik negyedóra hosszat a a kapu alatt, hogy újból tapsoljon és éljenezzen. Az ilyen ováczióban rendszerint csak az operettdivák szoktak részesülni, akik inkább kedvesek, mint nagyok és a férfit ragadják el inkább, mint a szinházi művészet imádóját. Hogy éppen Márkus Emiliát érte ez a legnagyobb siker, éppen egy drámai alakítása révén, mely művészi komolyság dolgában felüláll minden alantas motívumon, ennek kétszeresen örülök. Evek során át bámulom ezt a szőke művésznőt és érzem, valamiképpen meg kellene menteni. Mert a tehetségnek, a temperamentumnak,. a művészi intelligencziának s a legnehezebb feladatoknak is könnyen megfelelő külső készségnek ekkora gazdagságát ritkán találni a legnagyobb művésznőkben is. Nemcsak a mi nagyságainkat értem, hanem az idegeneket is. Hát miért ne legyen Márkus Emilia az a nagy művésznő, aki lehet ? Miért szoruljon a relativságnak méltatlan keretébe, melyben — sajnos — a szuperlativus sem jelent annyit, hogy valami értéket képviseljen ? Miért mutathassunk csak erre a remek asszonyra, mint a nemzeti szinház legnagyobb művésznőjére, mikor ő képes volna kényszeríteni bennünket arra, hogy nagy művésznőnek mondjuk ? A pénteki este megadta rá a feleletet. Az Echegaray gyönyörű darabjában Márkus Emilia megnőtt, fenségesen nagynak mutatkozott. Végre nyilt az alkalom, mely tehetségének egész kifejtését lehetővé tette. Erre a szerepre már érdemes gondot fordítani, a z a z : ez a szerep a maga belső kvalitásával megkapja a lélekben lakozó teremtő erőt. Ilyen alkalmat pedig ritkán nyújt a nemzeti szinház repertoireja. Megerőltetem az emlékezetemet s e repertoireban csak a De Simerose-né szerepét találom Dumas fils darabjában, mely való arra, hogy nagy ambiczió kipróbálja rajta erejét. Annak pedig van már két éve, hogy először került szinre. Akkor láttam Márkus Emiliát igazi nagyságában először. É s azóta a szőke művésznő ismét csak gyönyörködtette közönségét hajlékony szép termetének érvényesítésével, a koszorúra pályázott ragyogó toilettejeivel és tapsokat aratott a hangja muzsikájával és melodikus, sajátságosan stilizált dikcziójával. Akármit adott, egyformán szép, egytormán megvesztegető volt a játéka, biztos lehetett a siker felől, de a lelke kincseiből nem adott, úgyszólván a tehetségének csak a formáiból élt.

Az E c h e g a r a y darabjában azonban nagy lett anélkül, hogy meg kellett volna nőnie. Ellenállhatatlan, őserejű s a végletekig kiművelt talentumot mutatott be. A Jászai Elektrája óta ilyen diadala nem volt magyar művésznőnek. Miért ne maradna meg ezen a magaslaton? Miért ne törekedjék a szinház, műsorának művészibb megválogatásával arra, hogy ezen a niveaun megtartsa ? A rossz vezetésnek nemcsak a kasszarapportokban van meg a nyoma, sokkal súlyosabb a veszteség, amit a mű 1 vészi erő elfojtásával okoz. Akinek ilyen művésznője van, az a szinház akárcsak ebből az egy szempontból rendezhetné ügyeit és már feladata magaslatán áll. A publikum pedig hiába lesi, várja a pénteki eseménynek kihatását a szinház vezetésére. U g y látszik, marad minden a régiben, a kudarczokkal sürün teleirt tartozik ellenében a szinház ezt a sikert törlesztésül a követel lapjára Írja és ezzel vége.

A harang. Annak a harangnak, amely Kazaliczky Antal uj darabjában a czimszerepet játszsza, csak annyi köze van Hernádi. Ilka kisasszony szerelmi regényéhez, mint a harangszónak, az orgonának, vagy a viharnak egyáltalában a romantikus darabok cselszövényeihez. Minden emberben van egy jókora adag szentimentálizmus és amely szerző ezt ki tudja facsarni belőlünk, annak nyert ügye van. Ezért népszerű műfaj a melodráma is, az irodalomnak és a zenének ez az öszvére, mert a siró idegeket csiklandja meg, mint a torma. És ha megríkat, nem sokkal értékesebb könyeket pityergünk, mint amelyeket ammoniák-illat présel ki a könymirigyekből. A harangzugás már jóval Kazaliczky előtt hatásos rekvizitumnak bizonyult olyan esetekben, amikor a drámai bonyodalom a legképtelenebb lélektani fordulatot idézte elő, amikor a helyzet oly válságos, hogy Milanóban minden ideges habitué már macskát hajigálna a szereplőkre: ilyenkor fölbúg a vihar, fölzug az orgona és megkondul a harang; a Corolán grófok és a Berényi Andorok kiejtik a kezükből a fegyvert, hogy a gyűlölt vetélytárs kebelére boruljanak és a szinpadra nem repülnek nyávogó konfettik, mert a nézőtér el van foglalva érzelmeivel és zsebkendőjével. Ez nem dráma, ez — magyar dráma. Ó, mi is örülnénk a Kazaliczky darabjának, amelyben a hold ugy süt, mint a hatvanas évek elején, a bakfisek pedig épp ugy hamisítanak leveleket, mint a Kotzebue szendéi, ha nem látnók színházaink repertoirján a külföld modern drámáit, amelyekben inkább tükröződik a mi társadalmunk, mint együttvéve a hazai darabokban. A Coulisset urak, a Crampton mesterek, a Moretti Carlók, a Letrenquier papák élnek, élősködnek, lumpolnak, sikkasztanak és ügyetlenkednek. a mi földünkön is, de a külföld tartja eléjük a tükröt, hogy a magunk alakjait a szinpadon fölismerjük. A harang szinlapján is csak a nevek csengnek magyarul, de a drámának magyaros alakja csak egy v a n : Retek Jani — nomina non olent — aki a csárdást hamisítatlan szabadkai tempóban járja. A darabhoz édeskevés köze van, de jó, mint a többi epizódfigura. A dráma vezetőalakjai a vörösfedelű regénytárak régi évfolyamaiból léptek a Vigszinház színpadjára. Még a legértékesebb valamennyi között Bódi bácsi, akit Hegedűs Gyula fölülmulhatatlan grácziával személyesített. Ezért az egy figuráért megérdemelte Kazaliczky, akinek hivatottságához egyébként szó sem fér, hogy a premiéren tizenháromszor a lámpák elé hivják. A szereplők közül a szerzőnek volt a legnehezebb feladata, mert be kellett bizonyítania, hogy jobb iró, mint amilyen szinész. Sikerének jó részét kollegáinak köszönje, akik szeretettel tolmácsolták sok helyütt szárnyaló tollal irott igéit s köszönje a Vigszinház igazgatóságának, amely igazi harangot kongatott — de csak a szinfalak mögött.

B.

63 Bucsu. Alighanem bucsut kell vennünk a színpad egy régi jó ismerősétől, amelyet annyira megszoktunk: a kassirozott kelléktől. Papendekliből készült és az idők nyoma meglátszott rajta ; mindent inkább képviselt, mint azt, aminek lennie kellett volna. Hol mint gyümölcs, hol mint alabárd, hol mint torta jelent meg a szinen, olykor átvitt értelemben is, mert a villámlás, az eső zuhogása, az előálló fogatok robogása és ,a nyájas holdvilág is^-csak kassirozott volt, senki se vette komolyan, de azért nem mosolyogtunk rajta. Nem, még akkor se; ha egy kassirozott márványszobor feldőlt és nem ejtett zuzódást azon, akinek nyakába szakadt, vagy ha a kassirozott pezsgő dugóját akkor pukkantatták ki a szin megett, mikor a szolga a színpadon rég kitöltött. Ez az idő elmúlt. Kezdődött az újkor azzal, hogy a szinen most már igazi pezsgőt, bort és teát isznak, a tükör nincs sztaniolpapirosból és a ruczát a Szikszayból hozatják. Folytatódott azon, hogy a toiletteket már a népszínházban is Toroczkóról és Gyöngyösről hozatják, a vigszinházban kilincsek vannak az ajtón, piafond a szuffiták között, az előirt pofonok pedig mindenütt in natura adódnak ki. A vígszínház ezen a héten még egy szenzácziót produkált, a Harang-ra egy igazi harangot szerzett, amelyet • szakértő rángat s amely csakúgy kong, mintha valamelyik dómban lógna. Ami ezután jő, humoristák könnyeri kiszínezhetik. A holdvilágot a padláson át fogják az égből bebocsájtani, az esőt legalább is a magas víznyomás helyettesíti; valódi fiakkerek állnak az ablak elé, mikor Faludi jelenti, hogy a fogat stb. Az utóbbi ugyan felesleges, mert a kocsit ugy se látjuk, de a mise en scéne, mint Pázmándy Dénes mondja, fontos dolog és a hü kocsirobogás a darab hatásának egyik feltétele. Megvalljuk, szomorodott szivvel bucsuzunk el a papirosalmáktól és papendekli-szobroktól. A színházi előadás zamatja annak a közönséges élettől elütő idegenszerűségben is rejlik. Száz ember közül kilenczven igy szól a Harangban: »Nagyon szép, de ha igy akarok harangozni hallani, odaállok a bazilika elé.« És ugy van, sokkal szebben zeng a mozsár, amit fadarabokkal döngetnek a társalgóban. Miért ? Mert az a hang beletartozik a szinpadi élet testébe. Talán valami mementó, hogy a mi ott fönt történik, az végeredményében mégis csak komédia : a színpadot a nézőtől kinai fhlak választják el. Mert az életet a színpadon meghonosítani nem lehet. Ami a nézőtéren igazság, az nem az a színpadon és fordítva. Két külön élet ez, amely igen hasonlíthat egymásra, de még sem ugyanaz. Mert ha ugy volna, akkor Gyenessel nem lehetne szóba állani, mert intrikál és gyilkol, Jászait is elkerülné az ember, mert mindenütt bajt okoz és Nádai volna a világ legszellemesebb embere. A szinpadi életben fordított az igazság. Az egyszeri ember megpróbálta, hogy a malaczot utánzó bohóczot lefőzi és igazi malaczczal a kabátja alatt ment föl a színpadra. Meg-meghuzta a malacz farkát, az meg visított. De a nézők azt mondták, hogy a bohócz jobb volt és őt elcsépelték. Denikve a kassirozottal is igy vagyunk, tessék elhinni.

IRODALOM. Kiss József szerkesztőnk több heti tartózkodásra a Riviérára utazott. Szinek. Meglepően költői tárgyakat, ötleteket, gondolatokat s hangulatokat találnak majd ebben a kis verses könyvben, férfiasan komoly becsületességet, bántóan nagy értelmet és vigasztalóan sok ifjúságot. Hogy teljes és igazi poétát-e, azt most még megitélni nem tudom ; hinni hiszem, de állítani nem merem. Csak ismételhetem, hogy, ami Pásztor Árpádot lehet hogy bántja, de amiért már is irigyelni kezdem: hogy ez az uj ember nagyon' fiatal, csókolni valóan fiatal, — s tudnivaló, hogy ami a tárgyon s r, gondolaton tul a poétát teszi, az alakitó képesség nem e kornak a tulajdon sajátsága. Az ő versei írójában eddig csak két adat egészen bizonyos: a költői

lélek s az irói tehetség — ám ezekből a mennyiségekből éppúgy következhetik poéta, mint publiczista. Lehet, hogy az ő hangulatai, melyek máris egy kissé egyhangúak, s melyeknek inkább kieszelve keresi, mint ösztönszerűen meg is találja a tolmácsoló külső megtestesítőit, ifjúsága multán egészen leszorulnak átható értelme és agitátori részvéte alá, mely az ő izgatásaihoz fejtegetéseihez s bizonyításaihoz csak füszerül s étvágygerjesztőül keresi majd a költői hangulatokat. De éppúgy megtörténhet az is, hogy a tapasztalat uj ereket nyit meg a lelke bányájában, uj szenvedések szitják az érzése hevét, s az értelme nem békó lesz a karján, hanem pöröly a kezében, melylyel diadalmasan kalapálja ki, amin most még ereje megtörik : a formát.. írják föl hát a Pásztor Árpád nevét az olyan embereik sorába, akikre holnap is akarnak még gondolni. Semmiesetre sem azok közzül való, akikről hirt többé nem hallunk. (pp.) Vilma. Megvallom a bűnömet: nem. igen szoktam már az 'uj verses könyveket elolvasni, legkivált amelyeknek Íróit névről sem ismerem. Sok drága perczem bánja, hogy ezelőtt nem igy tettem, holott körülbelül bizonyos, száz eset közzül kilenczvenben, hogy az ilyen ismeretlen poéták a szerkesztőségi papírkosarak hitelés másolatait' fűzik össze tiltakozó koszorúba. A mi mostani körülményeink közt, akiben némi tehetség van, okvetetlen föltűnik valamely újságban. A minap egy ilyen kis kötetet találok A Hét asztalán: dilettáns Kiállítás, avatatlan nyomás, a czime Esthangulat s az irója Vilma. Ki ez a Vilma ? akkor sem tudtam, most sem tudom, de valahogy a szivembe nyilallott: istenem, nő aki sorsát várja a kritikusoktól! S ezek meg éppoly közömbösen dobják félre a könyvecskéjét, mint ahogy én készülök félredobni, olvasatlan. Nem, kinyitom. Bizony, a régi hangocskák a lehető legkézügyébeeső nyelven s formában; kis panaszok és jelentéktelen bánatkák, amik ujak annak, akivel megesnek, de régiek annak, akinek elmondják. Sokszor elgondolom, hogy mikor én ásítva olvasok afféle semmitmondó dolgot, mint hogy »fáj a szivem« vagy »álmatlan vergődöm a párnán« — ezek mögött egy élő sziv igazán vérzett, s egy boldogtalan ember igazán vergődött, vonaglott s közel volt a megőrüléshez. De mégis tovább lapozgatok, mert magam sem tudom miért, megkap ez a fájdalom. S ime, a kis könyv elején és végén rábukkanok egy-egy versre; nem többre, mint kettőre, de két igazi versre; két finom hangulat megkapóan egyszerű elmondására. Ki lehet ez a Vilma ? A két kis verset, ide irom : Nem jó hinni. . Nem jó hinni a férfieskünek, Hány nő-szivet tört már az eskü meg . . . És bár szivedben csalfaság nem él, Csak férfi vagy — nem jobb a többinél

t

És én mégis vakon hiszek neked, Hitem, szerelmem, éltem a tied, S szivem titokban egyet hisz, reméli : Hogy mégis jobb leszesz a többinél.

Atyám halálára. Mikor friss hantod körülálltuk És u j volt még a fájdalom, Azt hittem, hogy nincs semmi, semmi, Mi enyhíthetné bánatom. S most, hogy S gyógyult a Az faj, hogy Miért is van

búm megszokottá vált már. seb, mint annyi más, ily nagy veszteségre vigasztalás.

(t. 1.)

Weitling Vilmosnak, a szocziálista mártírnak, kommunista irónak és utópista szabólegénynek emlékét kelti föl egy kis könyvében - Mezőfi Vilmos. Cabet, Fourier s az ő többi utópista elődei bizonyára külömbek nála, s Proudhont is csak a konfuzusságban s következetlenségben közelíti meg. De ő az első, akiben, noha öntudatlanul, megszólal a tudományos szo-

64 czializmus; ő maga is munkás volt, s mikor azt a tételt állította fel, hogy a munkásság csak maga válthatja meg magát, praktikusan oda jutott, ahová elméletben, az ő osztályharczteoriája révén, Kari Marx. A Weitling Evangéliuma, melyben Jézust a kommunizmus számára reklamálja, még azokból a naiv kísérletekből való, amelyek azt hitték, megdöntik az egyházat, ha bebizonyítják a hamisságait ~ holott az egyház előtt nem azért hajlunk meg, mert hamisság nélkül való, hanem azért, mert hatalmas, s nem igazságot kérünk tőle, hanem a szánkize szerint való hamisságot. Az érdekes könyvet egy koronáért minden könyvesboltban megkapni. (1) Légyott hármasban. Szomaházy István ujabb novelláit foglalta e czim alá a Magyar Könyvtár, amely hiven programmjához, a klasszikusok között minden sorozatában elcsúsztat egy pár modern irót is. Ennek a derék magyar Reklamvállalatnak bizonyára haszna lesz belőle, mert a Szomaházy könyvei akkor is kelendők, ha a kiadó két forintra szabja az árukat. Harmincz fillér pedig még egy »tisztelő« nek se pénz. Egyidejűleg ezzel a novellás füzettel jelentek meg a Magyar Könyvtárban Arany János válogatott balladái s Petőfi útirajzai. Széchenyi-muzeum. Az Akadémia megcsinálja a Széchenyi-muzeumot, amivel régóta tartozik nagy alapitója emlékének. Erre a czélra már bizottságot is alakított, amelynek nevében gróf Széchenyi Béla elnök (Budapest II. Lánczhidutcza 10.) fölkéri mindazokat, akik Széchenyi-iratoknak, leveleknek, rávonatkozó műveknek, emléktárgyaknak birtokában vannak, engedjék át őket az Akadémia Széchenyi-muzeuma számára, akár ajándék vagy eladás utján, akár a tulajdon-jog föntartása mellett. A bizottság minden ajándékot nyilvánosan nyugtatványázni fog. B a l o g h I m r e , ismert fiatal k ö l t ő előfizetést hirdet Könyek czimen a j ö v ő h ó k ö z e p e t á j á n m e g j e l e n ő verseire. A p é n z k ö t é t e n k i n t egy f o r i n t j á v a l m e g y s z e r z ő l a k á s á r a . Erzsébet-körut 5- I. 14.

Katonai biztosító intézet. Az »Első biztosító intézetnél katonai szolgálat esetére ő cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt*. (Budapest, V., Erzsébet-tér l.)m. évi deczember havában 6 9 8 . 2 0 0 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be, s 6 8 9 . 0 0 0 koronáról szóló kötvény lőn kiállítva. A biztosítási tőke tehát immár 2 8 , 2 6 8 . 7 5 0 koronára rug. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat a katonai szolgálat költségeinek fedezésére, illetve be nem soroztatás esetén ellátás czéljából a nagykorúság idejére.

Báli-selyem 45 kr.-tói 14

frt

méterenként — v a l a m i n t fekete, fehér és szines 45 kr.-tól 14 frt 65 kr.-ig méterenként — a l e g d i v a t o s a b b s z ö v é s , s z í n és m i n t á z a t b a n . Privát-fogyasztók-

Henneberg-selyem

n a k postabér és vámmentesen, valamint

t á k a t pedig p o s t a f o r d u l t á v a l

Felelős s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S

szerkesztő: Budapest,

házhoz

—

Magyar

levelezés. S v á j c z b a

— min4

kétszeres levélbélyeg

ragasztandó.

—

Biztos és m a r a d a n d ó g y ó g y u l á s t lehet elérni a l e g t ö b b h e v e n y é s . i d ü l t betegségnél, g y e r m e k e k n é l éppen u g y , m i n t n ő k n é l és férfiaknál D r . G a l ó c z I g n á c z (v. Szt.J á n o s k ó r h á z i o r v o s , k. e g é s z s é g t a n i t a n á r ) t e r m é s z e t e s g y ó g y i n t é z e t é b e n (rendelő intézet) B u d a p e s t , I X . , V á m h á z - k ö r u t 7. s z . , I . e m . R e n d e l : d. e. 1 0 — 1 2 ó r á i g , d. u . 3 —5-ig. Legbiztosabb s o v á n y i t ó k u r a v i l l a m o s f é n y - f ü r d ő v e l . Kneipp kura, villamos h o m o k - f ü r d ő , s v é d g y ó g y g i m n a s z t i k a , m a s s z á z s stb. U g y a n i t t kaph a t ó és m e g r e n d e l h e t ő : » A t e r m é s z e t e s g y ó g y m ó d k é z i k ö n y v e * . Irta : d r . P a l ó c z I g n á c z . Á r a 3 fyorona. L e v e l e k r e válaszolok.

ISTVÁN-FÉLE

GRÓF KEGLEVICH

C O G N A C M I N D E N Ü T T

K A P H A T Ó .

A Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület

LVIII. évi rendes közgyűlését 1898. é v i f e b r u á r h ó 6 - á n

d é l e l ő t t 10

órakor

fogja Budapesten, P e s t v á r m e g y e székháza dísztermében ( I V . G-ranátos-utcza) m e g t a r t a n i . TÁRGYSOROZAT.

az

1. Jelentése a z i g a z g a t ó s á g n a k 1897-ik évi ü z l e t eredményéről.

és

felügyelő-bizottságnak

2. H a t á r o z a t h o z a t a l a mérleg és a t i s z t a j ö v e d e l e m iránt. 3. A z a l a p s z a b á l y o k m ó d o s i t á s a . 4. Esetleges i g a z g a t ó s á g i előterjesztések. 5. A felügyelő-bizottság h é t t a g j á n a k és a v á l a s z t m á n y e g y t a g j á n a k m e g v á l a s z t á s a ( a l a p s z a b á l y o k 36. és 44. §-ai).

Budapest,

1898. évi j a n u á r h ó

20-án.

Az

JÓZSEF.

EMIL.

1898. N y o m a t o t t

az

» A t h e n a e u m«

igazgatóság.

^ ^ ^ l e g j o b b és legtisztább m i n ő s é g b e r u S ) ^ ^ ^ .

TAMÁS.

MAKAI

szállítva,

küldenek :

H e n n e b e r g - G . s e l y e m g y á r a i (cs.és k, udv. szállító) Z ü r i c h b e n .

A . L . A sok ismeretlen n é v k ö z ö t t b i z t a t ó a n cseng a z öné. G a r m a d á b a g y ű l n e k hétről-hétre a s z t a l u n k o n a rossz versek s csak elvétve h o z a posta o l y a t , a m e l y r ő l érdemes a p o r z ó t levakarni. De a z » Ő s z i d a l « - b a n fölcsillámlik v a l a m i , a m i a z a r a n y p o r h o z h a s o n l í t — és a m i t n e m lehet lefújni róla. M a j d e l v á l i k , h o g y n e m káprázott-e a szemünk. E g y é v e s e l ő f i z e t ő . A Hét t a v a l y i é v f o l y a m á h o z diszes bekötési t á b l á k a t k ü l d ö n n e k k i a d ó h i v a t a l u n k s kötetjét 1 frt 30 krajczárért s z á m í t j a . A Hét j n i n d e n é v f o l y a m a kél testes k ö t e t b ő l áll. V . K . A » C z i g á n y g ) e r e k « elég j ó l sikerült P h a r a o i v a d é k . De m e g f o g j u k fésülni, mert a h a j a i g y n a g y o n k ó c z o s . K a b a . Levélben v á l a s z o l u n k kérdésére. H . L . Nagyvárad. M i éppenséggel n e m t a l á l t u k szórakoztatón a k a z t a kis német d i a l ó g o t . N e m k ö z ö l h e t ő k : O l y j ó l esik . . . — De profundis. — Merengés. — E l e t s o r s o m . — F a r s a n g i recept. — F o n ó b ó l . — Szület é s n a p o m o n . — B u c s u a h a l á p i p u s z t á t ó l . — Esti l á t o g a t á s . — Elmúlás. — B u c s u . — Bál előtt. — Enyelgés.

Helyettes

kr.-ig

J K • E z e n k ö z g y ű l é s r e a t. ez. részvényesek a z o n figyelmeztetéssel h i v a t n a k m e g , h o g y a z a l a p s z a b á l y o k 14. §-a értelmében csak oly r é s z v é n y e s g y a k o r o l h a t j a , a k á r s a j á t személyében, a k á r m e g h a t a l m a z o t t á l t a l a s z a v a z a t i j o g á t , kinek r é s z v é n y e 1397. deczember 31-éig nevére Íratott s a k ö z g y ű l é s t megelőző n a p d. u. 5 ó r á j á i g a z egyesület f ő p é n z t á r á n á l m é g le n e m j á r t szelvényeivel e g y ü t t letétetett.

HETI POSTA.

Főmunkatárs : K Ó B O R

65

i r o d a l m i és n y o m d a i r. t á r s .

betűivel.

1898.

Sarsawgí

idéng.

4 BÉCS, ¥ VI,, Mariahilferstrasse 81 83, Tiszta g y a p j ú , d u p l a széles Crép-szövet,

könnyű szövésű, k ü l ö n ö n ö s e n a l k a l m a s fodo-

a z összes d i v a t o s estély-szinekben, r i t á s o k r a , méterje 3 5 , 4 1 , 5 2 kr.

remek, f e l t ű n ő szövetek, a z összes és l e g ú j a b b b á l i s z i n e k b e n , méterje 6 0 , 6 5 , 7 5 , 8 5 , 90, 95, 1.05, 1.Í5, 1.20, 1.45, 1.50, 1.80 kr. Selyemszövetek a z összes farsangi szinekben, s z á m t a l a n kivitelben, remek, f e l t ű n ő m i n t á k b a n , méterje 5 2 , 6 0 . 7 2 , 8 8 , 9 5 , 9 8 , 1.10, 1.20, 1.30, 1.45, 1.65, 1.75, 1.95, 2.20 kr. Selyem duchesse, remek s z i n á r n y a l a t o k b a n , 1.75 k r t ó l feljebb.

Arany- és ezüst-tarlatan, Brillans-tüll

legújabb

divatú

gouvrirozott selyem95, 1.10 kr.

m i n d e n v i l á g o s s z í n b e n , méterje

G a z é r a m a g ó , remek újdonság, méterje 1.30 kr.

F a r s a n g i g y a p j ú divat-ujdonságok,

terje 3 8

N a g y o n szép, szövetek

a z összes f a r s a n g i s z i n e k b e n , mékr. a z összes estélyi s z i n e k b e n ( 1 0 0 cm. széles) m é t . 46 kr.

Gazé carré, » » S i m a és virágos atlaszok Jelmez-bársonyok m i n d e n

»

1.65 kr.

jelmezekre, n a g y v á l a s z t é k b a n . v i l á g o s és sötét szinekben, 46 k r t ó l

feljebb.

Selyem-peluchek

Virágos

minden szinben.

gyapjú- és mosó-szövetek

paraszt-jelmezekre

a legnagyobb választékban. Ú j d o n s á g o k f r a n c z i a b a t i s z t e k fehér a - j o u r imprimé, remek selyem-zephirekben stb.,

Mousselinok, nagy raktár

Voile báli

belépők- és b á l i legyezőkben.

Vidékre mintagyűjtemény és a most megjelent farsangi divatlapok kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek.

New-York

M. KIR. ÁLLAMVASUTAK.

Schlick-féle vasöntöde

Építési

és

tetőszerkezetek, oszlopok,

BUDAPEST. és

istálló

be-

rendezési c z i k k e k , v a s h i d a k

Gépgyár Részv.-Társaság Gyár

vasmunkák,

kák,

irodák :

épület-bádogos

fémdiszitmények,

nok,

utihengerek,

szivattyu átereszek,

• Reform* Vasúti

telepek

felvonó-gépek,

viztisztitó készülék k o c s i k : teher- és

Hengerelt

mun-

műemlé-

kek, s z o b r o k g ő z g é p e k és k a z á -

VI., K. Váezi-nt 29-37. zsilipek,

és

vasöntvények,

teljes

tartányok,

(Popelka

kör-

berendezése, csövek,

szabadalma).

személyszállításra.

és szögecselt

vasgerendák.

A g á c s - m a g y a r k ö z ö s forgal o m b a n 1898. évi j a n u á r hó 1-ével éleibe léptetni s z á n d é k o l t u j II. rész 1. d í j s z a b á s i f ü z e t csak 1898. f e b r u á r h ó 1-én fog m i n d e n u t á n f i z e t é s i kötelezettség k i z á r á s á v a l . M i u t á n részvényesei életbe léptettetni. E n n é l f o g v a a z 1 894. évi szep- nincsenek a z összes t ő k e és n y e r e m é n y e k a b i z t o s í t o t t a k tulajdon á t képezik. tember h ó 1-től érvényes »Rovatolási díjtételek* c i m ü d i j s z a b á s i K i v o n a t az 1896. évi üzleti j e l e n t é s b ő l : füzet, I — I V . s z á m ú p ó t l é k a i v a l fk. 970.000,000 e g y ü t t 1898. február h ó l-ig A k t í v á k összege É v i bevétel > 202.000,000 m é g érvényben fog maradni. » 95.000,000 A z 1894. évi j u l i u s 1-től érvé- 1896-ban a b i z t o s í t o t t a k n a k kifizettetett » 630.000,000 n y e s II. rész 1. d i j s z a b á s i füzet- 1896-ban k ö t ö t t u j ü z l e t e k összege » 138.000,000 nek, a z I — I I I . s z . p ó t l é k a i v a l T i s z t a fölösleg a z 1 8 9 6 v é g é n e g y ü t t a fentidézett » V a s u t i és Nincs másik kölcsönös biztositó társaság a világon, mely közlekedési k ö z l ö n y * - b e n 1898. ily óriási fölösleg fölött rendelkeznék. A z 1896-ban a évi j a n u á r h ó 1-től v a l ó érvé- b i z t o s í t o t t a k n a k kifizetett n y e r e m é n y o s z t a l é k o k összege 11 m i l l i ó n y e n k í v ü l helyezése ez á l t a l f r a n k r a r ú g o t t New-York a m ű v e l t v i l á g összes o r s z á g a i b a n b i r nem érintetik. fiókokkal.

életbiztosító társaság. Alapíttatott 1845-ben, tisztán kölcsönösségen alapszik,

A m a g y a r é s z a k n y u g a t i h. é. vasúton a megnyitás napjával z ó n a r e n d s z e r ü személy-dijszabás lép életbe ; mely a m . kir. államv a s u t a k d í j s z a b á s elárusító irodájában (Budapest, Csengeryu t c a 3 3 . sz.) 10 krért k a p h a t ó . Az

igazgatóság.

Referencziák Magyarországon: M a g y a r Általános Hitelbank. Pesti M a g y a r K e r e s k e d e l m i b a n k . Közelebbi felvilágosításokat ad :

A N E W - Y O R K életbiztosító társaság magyarországi igazgatósága Erzsébet-körut 9—11. New-York palota.

Első osztr. biztositó intézet

NEW-YORKI GERMANIA.

k a t o n a i s z o l g á l a t esetére Bécsben.

ÉLETBIZTO SITÓ -TÁR SASÁG. (Nem

(Kölcsönös.) Magyarországi

Európai osztály:

igazgatóság:

Budapesten, V. her., Vácsi-körut 16. szám. Igazgató:

K á l l a y Gyula.

Bevonulás

esetén a biztosított összeg, az összegyűlt osztalékokkal e g y ü t t kifizettetik. B e n e m v o n u l á s esetén a befizetett d i j a k vissza téríttetn e k és az osztalékok is kifizettetnek.

Prospeciusok készséggel adatnak gosítást szívesen nyújt .

as

és bővebb felvilá, r ,

igaxgatosag.

kölcsönös.)

Berlin, Leipzigerplatz No. 12. (a t á r s a s á g s a j á t

W

házában).

Részvényeseknek korlátolt osztalék: 120,000 korona, " p e

1896. v é g é n é r v é n y b e n levő b i z t o s i t á s o k : 3 3 5 m i l l i ó 1896.

»

tényleges v a g y o n

1896.

»

tiszta

fölösleg

»

a biztosítottak

111

korona.

»

javára:

» 7*/ a

millió

korona.

Ingyen háború biztosítás. — Évenként csökkenő díjfizetés. A biztosított az osztalékot évenkint felveheti. Magyarországi

vezérképviselőség:

Budapest, V. ker., Vácsi-körut 16. szám. Igazgató: K á l l a y Gyula.

Hol keressük a legjobb

arczport? Kérjük a

Miler J. Lféle

Blaha-Serail-Pouder-t

életbiztosító-társaság

Créme 4 4

4

Kapható a gyárosnál

MtlLLER J. L.

császári és királyi udvari szállító lllatsier- és pipereszappan gyári raktára

Budapest, I Y . , Koronaherczeg-otcza 2. sz. alatt. Nagy raktár rendkívül j ó

minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. w

Utánzásoktól

óvatik. "Wm

Qusztriai

Budapest, F e r e n c z J ó z s e f - t é r 5

6., B é c s ,

a társaság házában.

fiók:

Gisellastrasse a társaság

1. s z á m alatt, házában.

A társaság vagyona 1896. deczember 31-én kor. 157,805.340 — Évi bevétel biztositások és kamatból 1896. decz. 31-én » 28,670.916' — Kifizetések biztosítási és járadéki szerződések s visszavásárlások stb. után a társaság fennállása óta (1848) » 339,497.900' — Az 1896. évben a társaság 8654 kötvényt állított ki » 80,577.950' — összeg értékben. — Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállít, továbbá ajánlatokkal díjmentesen szolgálnak az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb városában az ügynök urak és a

magyar-osztrák

Pompadour,

Egy tégely 1 frt 60 kr.

Londonban.

Magyarországi fiók:

Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor közótt a legjobb; klráltf tialemberek által megTtugálra, vegyileg Üutáaak éa telJeien ártalnatlaaaak találtatott Mint pipereszer nélkiilfizhetlen, az arczbőrnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pírt kölcsönzi. E g y d o b o z 6 0 k r , n a g y o b b I frt.

ez azon szer, m e l y l y e l a hires P o m p a d o u r asszony csodás szépségét megőrizhette a n é l k ü l , hogy az egészségére ártal" m a a lett v o l n a . A »Créme P o m p a d o u r * az arcz éa kéz b e d ö n t ö l ó s ó r e h a s z n á l t a t i k reggel és este, a z u t á n »serall pouderrel* lesz behintve.

kW

§ 2 lel

H

fiókok.

Erfurti jl

|

főzelék- és v i r á g m a g v a k a t első m i n ő s é g b e n szállit

3>utz dffó

| mag^eresl^edö, "Z 5?

Ferdinánd utóda)

magtenj?észíö

és

l*er«sl*eclelmi

kertész. 5

u r Erfurt (Németország). *

^ A l a p í t t a t o t t 1833-ban.

f

3"

A l a p í t t a t o t t 1833-ban. a

*

D u s á n illusztrált árjegyzék (magyar vagy német ingyen ésbérmentve kapható.

kiadásban

— = Bűvészet könyve. = — Irta: Tolnai Simon. Előszóval ellátta : Tóth Béla. Rendkivü .'érdekes könyv jelent meg fenti czim alatt a könyvpiaczon. A 17 ivnyi vaskos kötet tartalmát nagyban emeli ama 400 drb rajz, mely a műben előfordul. Rendkívül megkönnyítik a mutatványok kivitelét a rajzok pontos készitése. Sót a mutatványok megkönnyítésére egy-egy nehezebb mutatvány 4—5 rajzban van megmagyarázva. Mindazon titokzatos csodák, melyeket az indus fakirok, a perzsa mágusok s a hírneves európai művészek, mint Hcrrmann tanár, Bergher, Fox, L'home Masquc, Marián, Beloccini stb. produkáltak, meg vannak magyarázva ezen könyvben s ugyanazokat bárki is előadfhatja. A spiritizmussal külön fejezetben foglalkozik. Ára fűzve 2 frt50kr. diszkötésben 3 frt. Megrendelés czim: Tolnai S i m o n , Budapest, V I I , Kertész-utcza 35. Kapható a könyvkereskedésekben is.

DECKERT ÉS HOMOLKA távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezök. vi^i'i^ss.

BUDAPESTEN

Raktár: V., D o r o t t y a - u . 8.

a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,

a hangosan beszélő grafit mikrofon feltalálói és szabadalom tulajdonosai. — Készit: telefonberendezéseket központtal vagy körkapcsolással, elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos átalakítását, továbbá: villámhárítókat, házi sürgönyöket, tűz- és vlzjelzö-berendezéseket stb.

Villám világítást a legszakszerűbb kivitelben, jutányos L/ áron végez. Árjegyzék, költségvetések és ajánlatok ingyen és bérmentve.

CALDERONI és TÁRSA Váczi-u. 30.

BUDAPEST.

Kis hid-u. 8.

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel,bőrtokban vagy elegáns peluche zacskóban. Kői látcsövek fogantyúval. Legujabo Zenss-féle távcsövek. Tábori, vadász- és verseny-látesövek legújabb átalakítással á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orresiptetók és szemüvegek arany, ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és ablak-hőmérők díszes kivitelben. Rajzeszközök. Fényképészeti készülékek stb. dusz választékban. Árjegyzékek kívánatra bérmentve küldetnek.

THE M U T U A L N E W - Y O R K I

ÉLETBIZTOSÍTÓ-TÁRSASÁG.

A legnagyobb és leggazdagabb biztositó-társaság a világon. Tisztán kölcsönös. * * * Részvényesei nincsenek. Utánflzetési kötelezettség nélkül. A z összes nyeremény a biztosítottakra esik. t L e g s z a b a d e l v ű b b b i z t o s í t á s i feltótelek.

Megtámadhatlan ésérvénytelenné n e m válható A z 1896. é v i z á r s z á m a d á s Biztosítási á l l o m á n y Összes vagyon Bevételek

Nyeremény-tartalék (teljesen tehermentes)

kötvények.

főadatai: 4.756 m i l l i ó frankon felül 1.216 » » » 257 » » »

154

»

»

»

Díjtáblázatokkal é s bővebb felvilágosításokkal készségesen szolgál a Magyarországi Vezérigazgatóság B u d a p e s t , I V . , K á r o l y - k ö r u t 2 6 . sz.