SÜTŐ GERGELY* Az informatikai oktatás kihívásai az új évezred hajnalán. Informatika a gazdasági felsőoktatásban Challenges in education of information science and technology at dawn of the new century I have taught information science and technology since 25 years in higher business education. In my presentation I will sum up not only the current development of the information technology education but its inconsistency as well as the expected development in this area. I will also explain in details the discrepancy between the IT skills of students requested by the market and the curricula assumed appropriate by the professional education. Finally, I'm intended to present the prospective tendencies in general European area.
Immár 35 éve foglalkozom informatikával, ezen belül 25. éve az informatika tanításával, gazdasági főiskolán. Ez idő alatt, ha az ember mind a szakmában, mind az oktatásban „nyitott szemmel” jár, megpróbál egy szakterületen meghatározó szerepet betölteni, rengeteg tapasztalatra tesz szert. A továbbiakban megpróbálom e tapasztalat egy részét megosztani másokkal is. Először néhány gondolat, amolyan vázlat, amely köré előadásom mondanivalóját csoportosítom. • Az informatikai oktatás missziója a közgazdasági felsőoktatásban, rövid történeti áttekintéssel • Terminológiai problémák és egyes fogalmak definíciója; ahogy itt és most értelmezem • Informatika és szervezés kapcsolata; a szervezés szükségessége és tagadása • Az alkalmazott informatika oktatásának dilemmája • Szakmai prioritások • Az új oktatási térhez (EU) csatlakozás által felvetett problémák az informatika oktatásában • Módszertani anomáliák, útkeresés; divat az E-learning, vagy a fejlődés egyetlen járható útja? • Tendenciák: az informatika és az oktatás szimbiózisa
Az informatikai oktatás missziója a közgazdasági felsőoktatásban, rövid történeti áttekintéssel Az informatika oktatása – igaz nem önálló tudományterületként – az 1950-es évek végén, de inkább a 60-as években indult az egyetemeken. Akkoriban a gépek teljesítménye, az egyetemek gépi ellátottsága, a hallgatók hozzáférése az eszközökhöz, csak a „kiváltságosok” számára biztosított alkalmat az ilyen irányú ismeretszerzésre. Az akkori gépek gyakorlati alkalmazhatósága, és „fel* BGF Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar, Informatikai Intézet vezetője.
278
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI... használó-barátsága” is meglehetősen korlátozott volt. Általános értelemben tehát nem lehetett informatika-oktatásról beszélni. Az informatikaoktatás mérföldkövei 50-60-as évek Számítóközpontok (IBM 360, ICL, ESZR) Az első home-computerek (Commodore-korszak, Basic, zacskós PC) A PC „felcseperedik” Internet, funkcionális számítógép, mobil kommunikáció, multimédia, mesterséges intelligencia • A számítógép a mindennapok része (?), ECDL • Akkor mit tanítsunk? • • • • •
A hetvenes aztán divatba jöttek a 3. generációs, tranzisztoros számítógépek egyre fejlettebb formái, megjelentek a „gyors” és közvetlen elérésű mágneslemezes háttértárolók, melyek már komolyabb gazdasági és műszaki-tudományos feladatok elvégzésére is alkalmasak voltak. Kiépültek a „nagy” számítógépes központok. Az ország gépparkjára – nem a jó értelemben vett – sokszínűség volt jellemző. A felsőoktatási intézmények, és néhány szakosodott „elit” középiskola ekkor hozzájuthattak saját számítógéphez, esetleg közvetlenül a gyártótól új berendezéshez, de sok esetben örülni kellett a nagyvállalatok „levetett” számítógépének is. Így kerültek be a hírhedt ESZR számítógépek is, melyek elsősorban generációban és minőségben különböztek nyugatibb társaiktól (nem fölfelé). Az oktatást ekkor a monolitikus szemlélet, a „heurisztikus” algoritmizálás uralta. Csíráiban azonban, a későbbi fejlődésre fontos hatást gyakorló, két fontos elv, módszer, és munkastílus kezdett kialakulni: • a struktúrált programozás és az • adatmodellezés, adatbázis-szerevezés. Mindkettő az általános rendszerszemlélet talaján nőtt ki. Ez az oktatásban is éreztette hatását. Csak két jellemző „eszköz”: a Pascal nyelv és az IDMS adatbáziskezelő rendszer. Ez a tendencia átnyúlt a 80-as évek elejére is, amikor megjelentek a méretben – sok esetben, tudásban is – kisebb és mobilisabb számítógépek. A megjelenő kis- és személyi számítógépek az oktatásban is éreztették hatásukat, ambivalens érzelmeket kiváltva a szakemberekből és oktatókból. Egyrészt lelkesedés az emberhez egyre közelebb kerülő számítógépekért, másrészt egy letargikus állapot a primitív fejlesztőeszközök és programozási nyelvek miatt. Ez a Commodore és a Basic korszak jellemzője. Ugyanakkor látható volt, hogy hatalmas fejlődés indul az alkalmazástechnika területén. Ennek jellemzői az egyre intelligensebb szövegszerkesztők, majd szövegfeldolgozó rendszerek, a zseniális táblázatkezelés filozófiája és az ilyen méretekben is fejlődő relációs adatmodell szemlélet, amelyet sokan még ma is félreértelmeznek, ezért erre a későbbiekben még kitérek. Nem hagyhatók szó nélkül a játékprogramok sem. A ma már esetleg „primitívnek” tűnő játékprogramok nagy hatással voltak a logikai konstrukciók, de mindenek előtt a grafikai alkalmazások és a hangtechnikai alkalmazások, később a digitális hang279
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 rendszerek kialakulására és fejlődésére is. Már ekkor „felütötte fejét” a multimédia igénye és kezdetleges formája is. Az oktatásban az előző „korszakban” kialakult” hálózatos szemlélet egy kicsit visszafordult, a számítógépek individuálissá váltak. A 80-as évek legfőbb jellemzője mégsem a „Commodore-korszak” volt, hanem az egyre inkább tért hódító IBM személyi számítógép a „PC” volt. Talán érdekes polémiába lehetne kezdeni, hogy miért pont Commodore, vagy miért pont PC, holott technikailag és sok egyéb tekintetben nem ezek jelentették a „csúcsot”. De hát a fejlődéstörténet mindig is izgalmas terület volt! Nézzük hát a PC-t az oktatásban! Kezdetben a szöveges felület uralkodott, de hamarosan felmerült az igény a korszerűbbnek mondott, de valójában inkább „felhasználóbarátibbnak” nevezhető grafikus felület és az ikonvezérlés iránt. És ez újabb programozástechnika kialakulásához vezetett, amely szemléletében is különbözött elődjeitől, ez pedig az Objektumorientált Programozás. Másik jellemző, hogy még az intelligens végfelhasználó is kezd egyre jobban „elszakadni” a géptől, egyre nagyobb igény merül fel az általános célú szoftverek és az általános értelemben vett szakértői rendszerek iránt. Lassan megjelenik egy másik célcsoport is az informatika fogyasztói társadalma, akik a számítógépet már ugyanolyan eszköznek tekintik, mint a televíziót vagy az autót. Ennek a csoportnak jellemzője, hogy végképp nem érdekli őket a gépek „belseje”, csak „menjen”. Felmerül a kérdés: a főiskolán kizárólag csak erre kell képeznünk a hallgatókat? Az én válaszom az, hogy: nem! És ez nem csak szakmai szűklátókörűség. Hadd magyarázzam meg. Van néhány fixa ideám. Az egyik – talán idejétmúltnak tekinthető szemlélet, de a fejlődést jól prezentálja – az algoritmizálás. A legtöbben úgy tekintenek erre, mint a számítógépes programozás módszerére és különböző eszközére. Ez igaz is de nem csak erre alkalmas, hanem egy általános szemléletmód elsajátítására. A terjedelmi korlátok miatt erre részletesen most nem térhetünk ki. Továbbfejlesztve a gondolatmenetet természetesen nem ragadhatunk le itt, lépnünk kell e rendszerszemléletet tükröző strukturált feladatmegoldás – szándékosan nem strukturált programozást mondtam – és a modulszemléletet, a „bottom up” kivitelezést alkalmazó objektumorientáltság felé! A számítógép, a számítástechnika és az informatika valamint az ezekkel kapcsolódó szakterületek fejlődése robbanásszerű. Felmerül a tyúk-tojás probléma. Mi az elsődleges, mi mit vonz, milyen kölcsönhatások állnak fenn? Korunkban a számítógép nélkülözhetetlen eszközzé vált, és ennek a ténynek természetesen tükröződnie kell az oktatásban is. Ennek egyek jellemző példája az ECDL. Mivel vizsgaközpont vagyunk a teljesen őszinte véleményemet nem mondhatom el, mert azzal én sem értek egyet. Félretéve az iróniát, ennek a „mozgalomnak” ugyanúgy megvan a fejlődést előmozdító szerepe, mint annak idején a Commodore-nak, azonban mindenkit óvnék az ilyen esetekben fellépő túlzásoktól. Akkor mit tanítsunk?! Hát semmiképpen sem az ECDL-t. Ezt előbb-utóbb mint alaptudást feltételeznünk kell. Természetesen jelenleg a hallgatóknak még csak kis hányada rendelkezik ilyen szintű tudással, tehát ezt valamilyen „trükkel” pótolni kell.
280
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI... Erre vannak elképzelések, melyek megvalósítása különböző érdekeket ütköztet, jelenleg viták tárgya. És hogy még mit tanítsunk most és az elkövetkező néhány évben, arra előadásom további részében próbálok válaszolni. Jelenleg az informatikaoktatást, feladata szempontjából, három kategóriába sorolnám. A terjedelmi korlátok miatt itt nem taglalom részletesen az egyes kategóriákat, csak röviden foglalom össze ezek jellemzőit: • Tudományterület és szakma A „professzionális” informatikusképzés területe. Feladata, elméletileg jól megalapozott, szakmájukat készség szinten ismerő szakemberek és kutatók kibocsátása. Ez elsősorban az egyetemek, szakosodott intézeteinek, tanszékeinek feladata. A gazdasági főiskolákat ez tanfolyami szinten érinti, ahol gyakorlati szakemberek képzése folyik. • Más szakterületen alkalmazott eszköz Ez, többek között a gazdasági főiskolák fő képzési területe • Az oktatásmódszertan eszköze Ma már az oktatás eszközei közül kihagyhatatlanok az informatikai eszközök és módszerek. Hosszasabb fejtegetés helyett gondoljunk csak a számítógépes prezentációra, a digitális hanghordozókra, a DVD-re, az egyre előretörő e-learningre és szinte vég nélkül sorolhatnám. Ezek mind új lehetőségeket adnak, és új módszerek kifejlesztését igénylik. Az oktatás nagyon erősen leegyszerűsített sémája a következő:
281
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004 Az oktatás, mint minden rendszer, a szokásos sémával ábrázolható. A hallgatók a középiskolában szerzett ismeretekkel lépnek a főiskolába, és a szakterületnek megfelelő, gyakorlati szakemberként kerül ki. Közben a hallgatók a főiskola profiljának megfelelően kialakított tananyagokból tudást szereznek. Na itt van az oktatás egyik sarokpontja. Az informatika tananyaga különbözik a tananyagok egy részétől, az oktatás sikerének egyik kulcsa ennek a tananyagnak a kialakításától függ. Mit és milyen mértékben tanítsunk? Mit súlyozzunk, mi az ami szükségtelen? Mi az, amit „ma már mindenkinek tudni kell” – ahogyan a laikusok állítják! Problémát okoz az is, hogy a különböző tagozatokon más az előképzettség, esetleg az elvárás is! A tananyagokat tehát célcsoportonként kell kialakítani. Mi a gazdasági felsőoktatás szerepe az informatikai tudás fejlesztésében?
A középfokú oktatási intézmények, különböző irányultságuk és színvonaluk miatt, különböző szakmai (közgazdasági) és számítástechnikai ismeretekkel ruházzák fel a hozzánk kerülő hallgatókat. Ha a koordinátarendszer 0 pontja a középiskolába kerülő tanuló tudásszintje (ennek különbözősége és megoldása a „középiskola problémája”), akkor a középiskola jellegénél fogva, egy átlagos képességű és szorgalmú tanulót körülbelül az ábra közepén látható szaggatott vonal mentén jellemezhető tudással lát el. Ez azt jelenti, hogy az ide kerülő hallgatók tudásszintje rendkívül heterogén. Természetesen ez az elméleti vonal sem igaz, ez csak egy vélt tendencia. A helyzet ennél sokkal rosszabb! Ehhez járul még a hallgatók egyéni motiváltsága és affinitása mind a szakmához, mind a számítástechnikához. És ami tetézi a „bajt”, a kettő együttes alkalmazásához. A hallgatóknak sokszor az a problémájuk, hogy „nincs problémájuk”. Nem értik a feladatot, a problémát nem érzik magukénak. Ebből a kiindulásból kellene a „csúcsra jutni”, azaz el kellene érni tudásszintben a nyíl végét! 282
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI...
Terminológiai problémák és egyes fogalmak definíciója; ahogy itt és most értelmezem Itt rövidebbre kell fognom mondanivalómat, megint csak ízelítő abból a terminológiai kavalkádból, amelyben élünk. Az ismeret-elméletben, mint bármely más területen nagyon sokan, nagyon sokféleképpen definiálnak fogalmakat, illetve ugyanarra a fogalomra vagy fogalomkörre más és más kifejezéseket használnak. Ezért kell a hallgatóknak kifejteni, hogy a definíciók nem dogmák, nem isteni kinyilatkoztatások. Természetesen a definíciókra és a terminológiai egységre szükség van (lenne), de ha egyszer egy fogalmat körülírtam („definiáltam”), majdnem mindegy hogy minek nevezem. Itt jön be az „egyet” értés igénye. Másik didaktikai szempont: a definíció legyen rövid, de egyértelmű, és utána magyarázzuk meg. Terminológiai problémák Ismeretelmélet ⇒ információ, ⇒ adat, ⇒ hír
Szakterület ⇒ szervezés, ⇒ informatika, ⇒ számítástechnika (IT)
Példaként vehetjük a felírt fogalmakat, a magyarázatokat most mellőzöm: • információ: újdonságot hordozó, hasznosítható ismeret; • adat: formalizált, általában rögzített ismeret; (jelsorozat, amely ismeretet hordoz); • hír: továbbításra szánt, illetve mozgásban ismeret; az ismeret mozgásformája). A terminológia és a definíciók – különösen ilyen rövid formában – vitathatók, de egyértelműnek tekinthetők. Ugyancsak terminológiai problémának tekinthető a • szervezés, az • informatika és a • számítástechnika viszonya.
Informatika és szervezés kapcsolata; a szervezés szükségessége és tagadása Manapság idejétmúltnak, „maradinak” tűnik szervezésről beszélni! A rendszerváltás környékén talán többen úgy érezték, ez a „maradiság” saját és szakmájuk fejlődésének gátját jelenthetik, ezért gyorsan átkeresztelték a szervezést informatikává, és valóban megpróbálkoztak egy pályakorrekcióval, ugyanakkor méltánytalanul elsikkadt a lényeg, a szervezés. Az ábra, a terjedelmi korlátok miatt, különösebb magyarázat nélkül szemlélteti a három szakterületet és viszonyukat – az én „olvasatomban”.
283
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Az alkalmazott informatika oktatásának dilemmája A gazdasági felsőoktatásban, és elsősorban a főiskolákon általában az oktatás, így az informatikai oktatás igénye is a „gyakorlatias” szemlélet. Ez így helyes, ezzel mindenki egyetért, bár az új felsőoktatási rendszerben ez is számtalan problémát vet fel. (Például azt, hogy a főiskolának, mint kategóriának el kellene tűnnie, amivel személy szerint én sem értek egyet, pontosan a gyakorlatorientáció miatt!) Az oktatás dilemmája • Sekélyes piaci igények!? ⇒ Azonnal hasznosítható ⇒ Speciális, keskenysávú • Megalapozott, széles látókörű ⇒ Elméleti alapok („…melyik billentyűt nyomjam!?” helyett) ⇒ Rendszerszemlélet, probléma megoldás ⇒ Kételkedés, útkeresés • Mit akarunk tanítani, mit tartunk fontosnak? Mi okozza tehát a problémát? Alapvetően az általam sekélyesnek titulált piaci igények és a szakmailag, egy főiskolát végzett embertől elvárható általános és széles látókörű tudás elsajátítása az adott költség és időkorlátok között. 284
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI... A piac igénye, nevezhető gyakorlatisnak is, reális. Ahol a pénz az úr, ott elsikkad az értelem. Mit vár tehát a piac? Olyan tudást, amely azonnal hasznosítható. Mivel ez a piac résztvevőinél általában különböző, speciális. Így nem mindig esik egybe, pl. az oktatott és egy cégnél alkalmazott célszoftver. A piac igénye így csak akkor elégíthető ki, ha a hallgató látókörét bővítjük. Így a végzett szakember lehet, hogy nem azonnal alkalmazható, de nagyon gyorsan „betanul”. Hogyan biztosítható mindez az oktatás folyamatában? Kellő mélységű elméleti ismeretek átadásával és számonkérésével. A hallgatókban tudatosítani kell, hogy ez a javukat szolgálja, és például egy adott probléma megoldásánál nem az az elsődleges, hogy melyik billentyűt kell megnyomni. Több figyelmet kell fordítani a probléma elemzésére, a megoldás módszerére és menetére. A megoldásban törekedni kell az általánosságra, a rendszerszemléletű közelítésre. Mit akarunk mi? Mindkettőt, de ez, - mint említtettem - az adott keretek között és az informatika ilyen mértékű fejlődése között, lehetetlen. Ezért nagyfokú megalkuvásra van szükség, a sekélyesség javára. Szakmai konzervativizmus • Oktatási folyamat ⇒ Bemenet ⇒ Kimenet • Kell-e az elmélet? (Gépkocsivezetés, mobiltelefon…) • Az informatika fejlődése gyorsabb mint a képzési idő: akkor mi a lényeg? Az oktatókban és általában az oktatásban működik, és működni kell egy egészséges szakmai konzervativizmusnak. Ha ezt nem pejoratív értelmében maradiságnak vesszük, akkor ez az értékek megőrzését jelenti, de jelentheti azt is, hogy ami túlhaladott, azt lépjük át. Az informatikában egyszerűen nem is tehetünk mást, különben az egész parttalanná válik. Az oktatási folyamatban tehát két alapvető dolgot kell figyelembe venni, lehetőleg egyénileg, az individumokra lebontva: • kiket oktatunk (bemenet) • mik az elvárások az oktatással szemben (kimenet) Az oktatás során, a főiskolákon gyakran merül fel a kérdés a dilettáns kérdés: egyáltalán kell-e elmélet. Hiszen gépkocsit vezetni is megtanul mindenki, anélkül, hogy esetleg a motor működésének akár a lényegét is ismerné. Vagy a mobil telefon használata is elsajátítható, akár általános iskolai végzettség nélkül is! Igen, de mi nem úrvezetőket, vagy gagyizó mobiltelefonálókat akarunk képezni!
285
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Szakmai prioritások Ezután egy fontos, és időnként vitatott szakmai prioritásra szeretnék rávilágítani: az információ és az információt hordozó adat elsődlegességére. Az információ az, ami termelőerő, a gazdasági rendszerek erőforrása. Minden más, ami az információk, adatok előállítására szolgálnak, másodlagosak. Az információk megtestesítője az adat és feldolgozása tehát csak háttér, hordozóeszköz. Ilyennek kell tekintenünk a különböző eljárásokat, melyek programok, adatbáziskezelők formájában öltenek testet. Ezek biztosítják az adatok keresését, elérését, röviden a navigációt, és a különböző tárolási, számítási és egyéb műveleteket, amelyek összefoglalóan adatmanipulációknak nevezhetők.
• Információ Ù adat Az informatika célja
Prioritások • Eljárás Az informatika eszköze ⇒ navigáció ⇒ adatmanipuláció
Az adatbázisok, az adatbáziskezelők és a gazdasági rendszerek viszonyát – most részletesebb magyarázat nélkül – szemléltesse az ábra.
286
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI... Az adatszemlélet teljes fejlődését itt bemutatni most nem lehet, ezért csak az adatbázis fejlődéstörténetét vázolom fel egy felsorolás erejéig. Adatorientáció • Hierarchikus • Hálós • Relációs • Objektumrelációs: az R
kalkulus • Heurisztikus Az adattér Adatelérés Az adatszemléletben megítélésem szerint döntő szerepet játszó reláció kalkulust sokan félreértelmezik. Külön előadást érdemel ennek teljes kifejtése, ezért most itt csak azt a szemléltető ábrát mutatom be, ami a relációelmélet alapjainak megértését célozza a hallgatók számára.
287
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2004
Az új oktatási térhez (EU) csatlakozás által felvetett problémák az informatika oktatásában Az EU csatlakozás során, természetes módon oktatásunkat harmonizálni kell a tagállamok oktatásával, és be kell látni, hogy ebben nem feltétlenül játszunk döntő szerepet. De ez nem kellene, hogy azt jelentse, hogy mindent, ami jó volt feltétel nélkül el kell dobni. Vannak ilyen tendenciák, de szerencsére a végkifejlet nem ez! Melyek azok a tényezők, amelyek pozitív vagy negatív irányban befolyásolják oktatási rendszerünket és melyek azok, amelyek különös hatással vannak az informatika oktatására? Elsősorban az utóbbiakra térek ki, a többiről mindenkinek megvan a maga véleménye.
• • • • •
EU-csatlakozással felmerülő problémák Követelmény Számonkérés Kredit Kontaktórák Csoportlétszámok
Az első, amit említeni kell: a követelmény. Elterjedt tévhit, hogy a felvett hallgatók informatikából mindent tudnak. Ez ma még messzemenően nem áll fenn. Igaz, hogy sokkal többet tudnak mint néhány éve. Sokkal közelebb állnak a géphez, hozzá mernek nyúlni, de az esetek jelentős részében nincs tovább! És mi a minden? Az, hogy tudnak játszani? Vagy ész nélkül szörfölni az Interneten. Igen, ez is haladás, de hol van ez a mindentől? A követelményrendszert tehát differenciáltan kell kialakítani, az előzőekben leírt elvek alapján. Ehhez kapcsolódik a számonkérés. Tisztán pénzügyi okokból a kontakt órák aránya elmélet-gyakorlat viszonyában fele-fele, ugyanakkor a számonkérés gyakorlati. Talán nem szükséges kifejteni egy gyakorlatigényes ismeretkör esetében ennek abszurditását! A harmadik, ma már nem új elem a kreditrendszer bevezetése. A látszólagos hallgatói szabadág, amely alapjában jó szándékú elv, csak a hanyag, felsőoktatásba nem illő hallgatók számára kedvez csak igazán. Az informatika oktatás szempontjából végső soron indifferens, sőt ha kiforr, számtalan előnnyel is rendelkezhet, de ehhez a tanterv jelentős átgondolására és átalakítására lenne szükség. Jelentős hatása van, a kontaktóraszám csökkenésének is. Ezt nyugodtan öszszevonhatjuk a csoportlétszámok növelésével, - ami megint csak finanszírozási problémából fakad - és hatását tekintve a két tényező hatványozza a problémákat. A hallgatónak, a feszített tananyag mellett nincs lehetősége kérdezni, illetve ha mégis, és a tanár segít, felborul az óra programja. Persze ennek is van költségtakarékos megoldása, de ezt még ki kell dolgozni és alkalmazása néhány évet vesz igénybe.
288
SÜTŐ G.: AZ INFORMATIKAI OKTATÁS KIHÍVÁSAI...
Módszertani anomáliák, útkeresés; divat az E-learning, vagy a fejlődés egyetlen járható útja? Az előző feltételek és felvetett problémák alapján felvetődik a kérdés: mi a járható út?
• E-learning? • Szóbeliség? • Elidegenedés?
Útkeresés • Virtuális „valóság?” • Információ „konzerv”? • Szükség lesz még tanárra?
Új oktatási stratégiát kell kialakítani, és szakítani kell a hagyományokkal – nem csak az informatika oktatásában. A stratégia egyik korszerű pillére az Elearning, az elektronikus tananyag. Meg kell határozni, „testre kell szabni” tantárgyanként és célcsoportonként a módszertani elemek arányát és ezt a követelmények szerint rugalmasan kell kezelni. Az E-tananyagok kifejlesztése költséges, a befektetés középtávon az oktatás olcsóbbá válásában, hosszútávon a szakmai műveltség emelkedésében térül meg. Az E-learning és a hagyományos módszerek helyes arányának mindenkori megtalálása fontos a napjaink tendenciájaként jelentkező teljes elidegenedés elkerülésére is. A kérdés talán úgy merül fel, hogy a virtuális valóság helyettesítheti-e a létező valóságot? Jó-e, ha ez megtörténik? A válasz nem egyértelmű, nagyon merész az, aki azt hiszi, erre csalhatatlan választ tud adni! Mindenesetre az e-learningben megtestesülő „információkonzerv kísértetiesen hasonlít – hogy a kar szakterületénél maradjak – az ételkonzervekre. Sokkal gazdaságosabban állítható elő, mint a friss étel egy jó étteremben, de ki szereti igazán a konzerv ételeket? Persze a friss ételhez jó szakács is kell! Vagyis tanárra van szükség!
Tendenciák: az informatika és az oktatás szimbiózisa Mindenesetre az elkövetkező rövid időszak várható oktatásfejlesztési irányai – a gazdasági felsőoktatásban – a következő pontokba foglalhatók: Tendenciák • Alkalmazott informatika • Adatbányászat • „Drótnélküli” és totális e-kommunikáció
• Multimédia • Mesterséges intelligencia
Ezen vázlat mindegyik pontja külön előadást igényelne, úgyhogy most köszönöm figyelmüket és türelmüket.
289
