Összegző tanulmány. Az egészségfejlesztő testmozgás előmozdítását segítő módszerek feltárása. Iskoláskorúak vizsgálata

Összegző tanulmány a TÁMOP 6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú „A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása” c. projekt keretében végzett kutatás eredményeiről

Az egészségfejlesztő testmozgás előmozdítását segítő módszerek feltárása. Iskoláskorúak vizsgálata

Készítette: Szmodis Márta Bosnyák Edit Cselik Bence Protzner Anna Trájer Emese Ács Pongrác Tóth Miklós Szőts Gábor

TARTALOM 1. 2. 3. 4.

BEVEZETŐ KUTATÁSI ELŐZMÉNYEK VIZSGÁLT SZEMÉLYEK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK EREDMÉNYEK 4.1 ANTROPOMETRIA 4.2 CSONT ULTRAHANG 4.3 VÉRNYOMÁS 4.4 FITTSÉGI PRÓBÁK 4.5 FIZIKAI AKTIVITÁS (AKCELEROMÉTER) 4.6 KÉRDŐÍVES FELMÉRÉSEK 4.7 SPORT ÉS EGÉSZSÉG 5. MEGBESZÉLÉS ÉS AJÁNLÁSOK Köszönetnyilvánítás 6. IRODALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETŐ Régi törekvés, hogy megteremtsük az egyensúlyt a természet és a társadalom (benne az egyén és az egyének összessége) között. Ahhoz, hogy egészséges társadalomról beszélhessünk, elengedhetetlen, hogy a társadalmat alkotó személyek is egészségesek legyenek. A társadalom tagjainak egészsége kihat a társadalom egészére, így az egyén és a társadalom kettőssége szoros összhangban van egymással. A társadalom tagjainak egészsége, szellemi, testi jóléte kihat a gazdaságra, hiszen az egészséges munkaerő, fejlődő gazdasághoz vezet, a fejlődő gazdaság eredményeként megteremtődhetnek azok a feltételek, melynek révén egészségesen tudunk élni, mind testben, mind lélekben. Erre az összefüggésre már 1817-ben Széchényi Ferenc is felhívta fiának figyelmét hozzá intézett intelmeiben, mely szerint: „Nagyobb gonddal ápold tested épségét is, hogy az méltó lakása legyen lelkednek és könnyebben cselekedhesd a jót!”

Ez az intelem szinte az élete végéig elkísérte a teste épségéről gondoskodni kívánó és a fizikai aktivitással teli életet élő gróf Széchenyi Istvánt. Természetszerűleg a gazdasági-társadalmi változások az életmód sokszor kedvezőtlen alakulásával és a civilizációs betegségek növekvő gyakoriságával járnak. A mai gazdasági helyzetben, egyre gyorsuló világunkban a gazdasági versenyképesség egyik alappillére azonban az egészséges munkavállaló. A sport, a mindennapi testmozgás, vagyis a rendszeres testedzés így fontos társadalmi szerepet is betölt és nagyban hozzájárulhat a társadalmi jóléthez. A gazdaságilag fejlett országokra jellemző csökkent fizikai aktivitás, az ülő életmód, világszerte egyre fenyegetőbb népegészségügyi probléma, amely hozzájárul olyan krónikus betegségek és egészségkárosodások kialakulásához, akár súlyosbodásához, mint a kóros kövérség, a szívbetegségek, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a mozgásszervi megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, a depresszió. Ezek a jelenségek azonban nemcsak a felnőtteket érintik, hanem a felnövekvő generációkban is egyre gyakrabban fordulnak elő. Így az egészség,- és a sporttudománnyal foglalkozó kutatók és gyakorlati szakemberek számára kiemelt feladattá vált e betegségek fizikai aktivitás segítségével való megelőzése. A fizikai és lelki fittség javítása, a rendszeres, ellenőrzött testmozgás minél korábbi beillesztése mindennapjainkba hatásos lehet az említett krónikus betegségek prevenciójában, kezelésében. Ezt ismerték fel az Amerikai Egyesült Államokban a sportorvosokat, sportszakembereket összefogó Amerikai Sportorvosi Kollégium (ACSM) vezetői is. Sok évtizedes fejlesztés, kutatómunka következményeként útjára indították az „Exercise is Medicine®” „A Mozgás Gyógyszer” népegészségügyi programot, amely nagyon gyorsan szinte világmozgalommá vált. Ennek a programnak a lényege és célja, hogy az orvosok, többnyire a háziorvosok, receptre írják

fel a mozgást, mivel a rendszeres – sport- és egészségügyi szakember által irányított, kidolgozott elvek alapján működő – testmozgás révén számos, a mozgáshiányból is fakadó betegség megelőzhető, illetve kezelhető. Ez a rendkívül pozitív gondolat az elmúlt négy évben elindult világhódító útjára és eljutott mind az öt földrészre, így Európába is. A Magyar Sporttudományi Társaság (MSTT) felismerte a mozgalom társadalmi és gazdasági jelentőségét és hazánkban élére állt ennek a programnak, melynek keretében két hazai és egy nemzetközi tudományos konferenciát tartott a Magyar Tudományos Akadémia falai között, ahol egyébiránt a sport ritka vendégnek számít. A konferencia sorozat révén a szervezők és az előadók ismertették azokat a hazai és nemzetközi kutatási eredményeket, melyek egyértelműsítik, hogy a legolcsóbb, leggazdaságosabb és legegyszerűbben kivitelezhető program az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés szempontjából a lakosság rendszeres fizikai aktivitásának növelése. A konferenciasorozat anyagát foglalja össze a Magyar Sporttudományi Füzetek sorozat tagjaként ”A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező”című szakkönyv. A fejlett országokban, így hazánkban is, évtizedek óta – manapság már a fejlődő országok közül is egyre inkább – jellemző a civilizációs betegségek prevalenciájának növekedése, azok egyre korábbi életkorban történő megjelenése. Az életmód tényezői között – ami kimutatások szerint majd 40%-os szerepet játszik a betegségek kialakulásában –, jelentős arányú a rendszeres fizikai aktivitás hiánya (Szőts (szerk), 2012). Magyarországon az Eurobarometer 2010-ben végzett felmérése szerint a lakosság 77%-a gyakorlatilag inaktívnak tekinthető, mivel havi három alkalomnál nem mozog többet. Ez rendkívül rossz arány. Míg a magyarok 53%-a soha nem végez rendszeresen testmozgást, addig ez a szám az európai átlagot tekintve csak 37% (Ács és mtsai, 2011). Globális, világméretű problémával nézünk tehát szembe, ami súlyos károkat okoz a nemzetek szintjén, veszélyezteti a családok és a közösségek jövőjét, rontja az érintett emberek életkilátását és életminőségét (WHO, 2010). Az Országos Gyermek Egészségügyi Intézet a HBSC nemzetközi kutatás keretében 2009-ben vizsgálatot végzett az 5., 7., 9. és 11. osztályos tanulók körében, a fiatalok fizikai aktivitásának és szabadidős tevékenységeinek felmérésére. A gyermekeknek csak 17,3%-a mozog eleget (szignifikánsan több fiú és fiatalabb korosztályba tartozó), 30,7%uk keveset, és 34,5%-uk nagyon kevés fizikai aktivitást végez (az arányuk életkorral nő). A nemzetközi ajánlások alapján – napi minimum egy órás mérsékelt aktivitású mozgás – a magyar gyermekek kevesebb, mint 20%-a mozog eleget, ami nemzetközi összehasonlításokban közepesnek mondható. Kijelenthető, hogy három tanulóból kettő végez intenzív mozgást hetente legalább kétszer, a heti legalább két óra erőteljes mozgás a gyermekek felénél sem tapasztalható (HBSC, 2009). A probléma globális, ezért csak globális válaszokat kell és szabad adni. Számos vizsgálat hívja fel a figyelmet arra, hogy különösen veszélyeztetett helyzetben vannak már a gyermekek és a serdülők is. A

mozgáshiány – kiváltképp a tévé és a számítógép előtt töltött egyre növekvő idő miatt – már a legfiatalabb korosztályt is veszélyezteti. A gyermek- és ifjúkorban rögzült minták döntően befolyásolják későbbi viselkedésünket, meghatározhatják további életünket. Az orvostudomány tradicionálisan az egészséget általában a betegség oldaláról közelíti meg, azzal a céllal, hogy az egészség helyreállítása megtörténjen. Ugyan a megelőzés az orvosi tevékenységnek fontos része, a modern népegészségügy eszköztárának jelentős része nem orvosi beavatkozás. A beavatkozások manapság egyrészt a fizikai környezetet, másrészt a társadalmi környezetet, illetve magukat az egyéneket célozzák meg. A környezet oldaláról való megközelítés lehetséges módja, hogy próbáljunk olyan körülményeket teremteni magunk körül, amelyek révén csökkentjük, csökkenthetjük a betegségek kialakulásának lehetőségét. A társadalmi oldal felől megközelítve a kérdést a legegyszerűbb, leggazdaságosabb módja a megelőzésnek, az egyéni viselkedést alakító társadalmi szabályok, értékek, ösztönző, illetve gátló tényezők befolyásolása. A sport, a rendszeres fizikai tevékenység célja az egészség, a fittség, az edzettség elérése és megtartása. A rendszeres fizikai aktivitás emellett erősíti a mentális jólétet, valamint a szociális kapcsolatokat, és támogatja ennek fenntartását. A jó fittségi állapot minden korosztályban javítja az élet minőségét és megfelelő alapot nyújt a mobilitáshoz és a testi-lelki függetlenséghez a mindennapi életben. A fiatal korban megszerzett „tudás”, később a felnőtt korban hozhatja meg gyümölcsét és jelenthet egészséges életet, megfelelő életminőséget az idős emberek számára is. A WHO ajánlása – felnőttek részére – minimálisan a 150 perces, mérsékelten megerőltető és 75 perces közepesen megerőltető tevékenység végzése hetente. Természetesen gyermek- és serdülőkorban ennél jóval több időt kell fordítani a rendszeres testmozgásra (legalább napi 60 perces közepes és magas intenzitású fizikai aktivitás). Ennek érdekében vezették be Magyarországon a közoktatásban 2012 szeptemberében – felmenő rendszerben – a mindennapos testnevelést. Hazánkban évekkel ezelőtt elindították azokat a népegészségügyi szűrőprogramokat is, melyek segítségével nemcsak megismerhetjük a résztvevők egészségügyi állapotát, hanem felmérhetjük azokat a tényezőket is, melyek ismeretében képet alkothatunk arról, hogy hol és milyen mértékben kell beavatkozni. A Magyar Sporttudományi Társaság szakemberei is csatlakoztak ezekhez a programokhoz. Első lépésként a fiatal korosztályok összetett vizsgálata indult meg egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002) ’A fizikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása’ pályázati projekt keretében, kapcsolódva az MSTT Mozgás=Egészség Programjához. A pályázati projekt keretében a szakemberek 3400 tanulót mértek fel. A regionális felmérések során, a rétegzett vizsgálat szakmai szempontrendszerének érvényesítésével, a kérdésfeltevésnek megfelelő módon kiválasztott gyermekek vettek részt. A megcélzott korosztály a közoktatáson keresztül volt elérhető, így a vizsgálatok elsődleges

helyszínei és együttműködő partnerei az általános és középiskolák (Budapesten, Budakeszin, Alsónémediben, Pécsett, Tatán, Sopronban, Nyíregyházán, Kecskeméten), valamint helyi és országos sportrendezvények voltak. A projekt a 7-18 év közötti gyermekek állapotának komplex felmérésére irányult, egyben lehetőséget nyújtott az esetleges kóros elváltozások kiszűrésére is. A vizsgálat interdiszciplináris jellegénél fogva, a humánbiológiai jellemzők (testi fejlettség, tápláltsági státusz, testösszetétel, testalkat) kapcsán antropometriai mérés történt. A fizikai aktivitás, életmód, táplálkozási szokások és a szociodemográfiai háttér felmérése kérdőívek segítségével valósult meg, az egészségi státusz felmérésére vérnyomásmérés és ultrahangos csont vizsgálat zajlott, a habituális fizikai aktivitás mennyiségének és intenzitásának objektív mérése akcelerométer segítségével történt, valamint az iskolákban felmért fittségi próbák eredményei is rendelkezésre álltak. A populációs gyermekvizsgálatok egyik jelentős követelményének megfelelően a vizsgálatok teljesen fájdalommentesek és non-invazívak voltak, a vizsgálatban való részvétel szülői engedéllyel, a személyiségi jogok figyelembevételével, önkéntes és reverzibilis anonimitással zajlott. További cél volt olyan jellemző nemi, életkori, regionális és/vagy szocioökonómiai jellegzetességeket feltárása, melynek során a célcsoportok és a sport kapcsolatrendszere újszerű szempontok alapján, összetett módon, a helyi sajátosságokat messzemenően tekintetbe véve, remélhetőleg növekvő társadalmi részvétel mellett a gyakorlatban is egyre szélesebb körűvé válhat. A tanulmány az elmúlt évben az általános és középiskolások körében összetett szempontrendszer alapján végzett vizsgálatok legfontosabb eredményeit mutatja be. Bízunk benne, hogy kutatási eredményeink hozzájárulnak a szakmai alapokon nyugvó, felelősségteljes és hatékony döntések és intervenciók kialakításához.

2. KUTATÁSI ELŐZMÉNYEK A gyermekek és a serdülők rendszeres és egészségközpontú vizsgálata jelentős múltra tekint vissza, mivel aktuális állapotuk rögzítése tükrözi a felnövekvő nemzedék egészségi helyzetét, megfelelő feltételek teljesülése esetén jellemezheti a későbbi felnőtt lakosság egészségi állapotának alakulását, így iránymutatóul szolgálhat a mindenkori egészségügyi kormányzat számára a beavatkozási pontok kialakításához is. A teljesség igénye nélkül, döntően az elmúlt évtized vizsgálataira fókuszálva, röviden áttekintjük összetett vizsgálatunk irodalmi előzményeit.

Humánbiológiai vizsgálatok A felnövekvő gyermekek és serdülők (6-19 évesek) biológiai fejlődésében a legfőbb állomásokat a genetika, a humán- és fejlődésbiológia, az élettan és a gyermek-munkaélettan napjainkban elfogadott eredményein keresztül érdemes áttekinteni. A fiatalok esetében kifejezetten szükségesek a jól megtervezett felmérések. A humánbiológiai vizsgálatok képet adnak az alkati, testösszetételbeli, valamint a testarányokat érintő jellemzőkről. A korosztályonként megfigyelhető jelenségek, adatok rávilágíthatnak a nemi különbségekre, a biológiai fejlődést befolyásoló szocio-ökonómiai és életmódbeli jellemzők szerepére, a szekuláris változásokra (Frenkl és Mészáros, 2002, Sziva és mtsai., 2009). A gyermekek humánbiológiai jellemzőiből pedig akár a felnőtt társadalom későbbi egészségi állapotára is következtethetünk. A fizikai képességek kibontakozásának, fejlesztésének alapját képező iskolai testnevelés óra tananyagának tervezése során figyelembe kell venni a humánbiológia megállapításait, azaz a növekedés, fejlődés és érés következtében létrejövő sajátosságokat és változásokat. A humánbiológiai vizsgálatok segítséget nyújthatnak a civilizációs betegségek prevenciójában, valamint a kiemelkedően fontos beavatkozások – ilyen nagyszabású program a teljes magyar közoktatásban résztvevő gyermekek mindennapos testnevelésének bevezetése is, akárcsak a különböző regionális mozgásprogramok – szakmai tervezésében és a hatáselemzésben is. Az antropológia (embertan) az a tudományág, melynek központjában az emberi faj tanulmányozása áll. Ennek egyik tudományterülete az ember fizikai, testi tulajdonságaival, jellemzőivel foglalkozik, melynek vizsgáló módszere az antropometria. A sportolók mellett az „átlagemberek” számára a mára népbetegségnek tekinthető elhízás miatt a relatív testzsírtartalom, a zsír-izom arány alakulása is figyelmet érdemel, akárcsak a morfológiai alkat és a testarányok jellegzetességei. Következik mindez abból, hogy a túlsúly és az elhízás napjaink egyik népbetegségének számít, a felnőttek mellett a fiatalok tápláltsági státusza a nemzetközi (Cole, 2012) és a hazai kategóriák (Ágfalvi és mtsai., 2004, Joubert és mtsai., 2006) alapján is kedvezőtlen. Napjainkban ötből egy gyermek testösszetétele nem a kívánatos állapot szerint alakul, a relatív

zsír mennyiségük több mint a testtömegük 25%-a (Lohman, 1992). Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a serdülők esetében minden 10. gyermek 30% feletti relatív testzsírtartalommal rendelkezik (Mészáros Zs. és mtsai., 2008). A gyermekkorban jelentkező elhízás nagy valószínűséggel felnőttkorban is fennmarad (Susanne és mtsai., 1975; Wolf és mtsai., 1994). Bizonyított tény, hogy a magas relatív zsírszázalék kedvezőtlen hatású a fizikai teljesítményre is (Mészáros és mtsai., 2003; Ekelund és mtsai., 2007; Ara és mtsai., 2010). Frenkl és Mészáros (2002) budapesti, nem sportoló, 9-14 éves fiúk, keresztmetszeti, illetve Sziva és mtsai (2009) 25 évet áttekintő hazai, 6-12 éves, budapesti, nem sportoló fiúk négy éves longitudinális vizsgálata a motoros teljesítmény és a testtömeg, testtömeg-index szekuláris, kedvezőtlen irányú változását elemezte. A legfrissebb hazai longitudinális növekedés vizsgálatot Joubert és munkatársai (2006) végezték. Emellett 2003 és 2006 között, a II. Országos Növekedésvizsgálat keretében 25181 gyermek és serdülő biológiai státuszát, valamint életmódját vizsgálták hazai kutatók (Bodzsár és Zsákai, 2012). A reprezentatív, keresztmetszeti mintavétel kapcsán a vizsgálati eredmények, mint referenciák használhatók.

Kvantitatív ultrahangos csontsűrűség mérés A civilizációs betegségek közé tartozik a csontozatot érintő, napjainkban egyre korábban és gyakrabban jelentkező oszteopénia és oszteoporózis is. Megelőzésében és kialakulásának későbbi időpontra való kitolódásában kiemelt szerepe van az életmódnak. A gyermekkor és a serdülőkor során a folyamatos csontátépülés az építő folyamatok túlsúlyával jellemezhető, így a csontállomány ásványi anyag tartalma, sűrűsége és mérete ebben a korban folyamatosan gyarapszik. Azonban már ebben az időszakban is oda kell figyelni a gyermekek csontozatának állapotára, hiszen a csont kéregállományának gyors növekedésével nem mindig tud lépést tartani a belső szivacsos állomány növekedése, és ez átmenetileg komoly problémákat is okozhat. A csontszövet ásványi anyag mennyisége és a csont sűrűsége 30-35 éves korig növekszik, ekkor az egyén eléri a rá jellemző csúcs csonttömeget. A későbbiekben, a csontátépülés lassulásával, a folyamatok eltolódnak a csontlebontás irányába, csökken a csont ásványi anyag tartalma, a csontgerendák elvékonyodnak és hajlamosabbak lesznek a törésre. Ezek a folyamatok vezetnek el később az oszteopénia, majd az oszteoporózis irányába. A gyermek- és fiatalkorban a cél tehát az, hogy a csúcs csonttömeg a lehető legmagasabb legyen, hiszen később elkerülhetetlenül túlsúlyba kerül a leépülés. Fontos tudnunk, hogy a maximális csonttömeg 90%-át 18-20 éves korunkig szerezzük meg, tehát a gyermek-és serdülőkor kiemelt jelentőségű a prevenció terén. A csúcs csonttömeget 70%-ban genetikai tényezők, 30%-ban életmódbeli tényezők határozzák meg. A belső tényezők közé tartozik többek között a nembeli eltérés: a pubertás korig a fiúk és a leányok

értékei hasonlók, a későbbiekben a férfiak hajlamosabbak nagyobb csonttömeg megszerzésére. Megfelelő táplálkozással – odafigyelve az elegendő kalcium és D-vitamin bevitelre –, rendszeres testmozgással, azaz a primer prevenció két fontos pillérére támaszkodva, a csontozat megfelelő, egyénre szabott optimális állapota kialakítható és megőrizhető (Hosszú, 2002; Horváth és mtsai 2004; Perjés, 2008). A csontok ásványi tömegét és sűrűségét (BMC – Bone Mineral Content [gramm], BMD – Bone Mineral Density [gramm/cm2]) invazív módszerekkel pontosan lehet mérni (SPA, Single Photon Absorptiometry; SXA/DEXA, Single/Dual Energy X-ray Absorptiometry). A végtagcsontok (alkarcsontok diafízise vagy disztális epifízise, sarokcsont) mindhárom módszerrel, míg a törzsi csontrégiók (lumbális gerinc, csípő és proximális femur), valamint a teljes csontváz csak DEXA-val mérhető. A legmodernebb computer tomográfiás (CT) eljárások segítségével részletesebb, háromdimenziós csontszerkezet és csontsűrűség vizsgálat is végezhető. Ezek a módszerek a növésben és érésben lévő gyermekek esetében azonban csak bizonyos korlátokkal vagy módosításokkal használhatók, mivel esetükben a mérési adatok felnőtt korban szokásos értékelési módja számos okból hibás lehet és a röntgensugárzás káros hatásait is figyelembe kell venni. A legnagyobb problémát a változó csontméretek, a hossznövekedés eltérő sebessége, ezek következtében kialakuló átmeneti aránytalanságok és a nemi érés ütemében mutatkozó varianciák jelentik (Hosszú, 2009). A gyermekek csontvizsgálata esetében az ISCD (International Society for Clinical Densitometry) által elfogadott harmadik eljárás a csontok kvantitatív ultrahangos (QUS) vizsgálata. Populációs vizsgálatokban ez a módszer a leghasználatosabb, mivel így kiküszöbölhető a röntgensugárzás károsító hatása. A mérés a fent említett készülékeknél olcsóbb és hordozható műszerrel is megvalósítható. Emellett az ultrahangos vizsgálat az ásványi tömegen kívül egyéb csonttulajdonságokat is feltárhat, mivel az ultrahanghullám bizonyos paramétereire a csont mikroszerkezeti eloszlása és rugalmassága is befolyással lehet (Hosszú, 2009). Az ultrahangos csont denzitometria alkalmazhatóságáról és méréseinek pontosságáról több vizsgálat is született. Az ultrahangos mérési eredmények korrelációja szoros volt az invazív módszerek során mért csont ásványianyag-tartalommal (BMC) és a csontsűrűséggel (BMD) (van Rijn et al., 2000). Egy magyar vizsgálatban százötvennégy, 5–18 év közötti egészséges gyermek vett részt (87 fiú és 67 lány). Életkoruk átlaga 11,76 és 11,59 év volt. Nemenként lebontva és életkorra vonatkoztatva meghatározták mindhárom ultrahangos paraméter normál értékeit. A SOS (Speed of Sound) az ultrahang terjedési sebessége, a csont sűrűségét, elaszticitását jellemzi; a BUA (Broadband Ultrasound Attenuation), a frekvenciafüggő ultrahang-gyengülés, a csont tömegéről és mikroszerkezetéről szolgáltat információt, illetve az ezekből képzett BQI (Bone Quantity Index), a csont minőségét jellemzi. Eredményeikből kiderült, hogy az életkorral egyenes arányban változnak a csontjellemzők. Ezután az eredményeket

összevetették a teljes testen, valamint a lumbális gerincen mért BMD értékekkel. A BUA érték adott legerősebb korrelációt a BMD-vel, bár az SOS és a BMD összefüggése is jelentős volt (Hosszú, 2009). Arról is beszámoltak, hogy a hangsebesség (SOS) egyedülálló módon a rugalmasság törékenységben betöltött szerepére is rávilágít (Hosszú, 2004; Mészáros Sz., 2006). Viszonylag nagyszámú külföldi vizsgálat készült gyermekek esetében, bár egy-két kivételtől eltekintve, kisebb elemszámokkal dolgoztak, de találhatunk longitudinális felmérést is (Lee és mtsai, 2011). Egy német tanulmány szerzői kvantitatív sarokcsont ultrahangos vizsgálatot végeztek 11 és 18 év közötti (n=177) gyermekeken. Különbséget találtak a sportolók és nem sportolók között a SOS és a BUA értékekben, a sportolók szignifikánsan magasabb QUS értékeket mutattak. A BUA szignifikánsan korrelált az edzések gyakoriságával, az életkorral, a testmagassággal és a testsúllyal, míg a SOS a testsúllyal és a testmagassággal (Mentzel és mtsai., 2005). A csont ásványianyag tartalma függ az életkortól (Baroncelli et al., 2006; Szmodis et al., 2011; Lee et al., 2011), az érettségi státusztól (Loud et al. 2006). Az idősebb/érettebb gyermekek és serdülők magasabb ultrahangos értékekkel rendelkeznek, ami a biológiai fejlődés során gyarapodó csontállományra és a szerkezeti változásokra is utal. A testösszetétel is befolyásoló tényező: Eliakim et al. (2001) és Templeton et al. (2010) tapasztalatai szerint a túlsúlyos és elhízott serdülők alacsonyabb relatív csonttömeggel rendelkeznek. A rendszeres testmozgás és a sport hatását is többen vizsgálták (Cvijetić et al., 2003, Tarakçi és Oral, 2009; Falk et al., 2010). Bár nem minden vizsgálat mutatott jelentős változást (Loud et al., 2006). Általában azonban a növekedés és fejlődés során a rendszeres fizikai aktivitás az ultrahangos csontjellemzők alakulását is kedvezően befolyásolta (Babatunde és Forsyth, 2013). Pitukcheewanont és munkatársainak (2010) meta-analízise arra is rámutatott, hogy elsősorban az alsó végtag változatos igénybevételét okozó és a gerincet axiálisan terhelő sportágakban jelentős a hatás. A megfelelő kalcium bevitel is fontos tényező, főleg az élet első húsz évében (Winzenberg et al., 2006; Huncharek et al., 2008). A kalcium fő forrása a tej és a tejtermékek. Uenishi és Nakamura (2010) közel 40.000 japán gyermek vizsgálata során pozitív összefüggést találtak a tej és tejtermék fogyasztásának mennyisége és a csont jellemzőinek minősége között. Magyarországon eddig viszonylag kevés ultrahangos csontvizsgálat történt gyermekek körében (Hosszú és mtsai., 2002, 2009; Rendes és mtsai., 2007), így széles korintervallumú, nagy elemszámú felmérésünk során mért adataink epidemiológiai jelentőséggel is bírnak.

Kardiovaszkuláris mutatók Egyre növekvő tudományos bizonyosság támasztja alá a gyermek- és serdülőkori vérnyomásmérés és utánkövetés fontosságát, tekintve hogy a felnőttkori magas vérnyomás (hipertónia) prediktív tényezőjeként kezelhető faktor. Ezen túl a gyermek- és serdülőkorban jelentkező hipertónia szerepet játszhat az idő előtti érelmeszesedés és szívérrendszeri betegségek kifejlődésében is. Ezen megfigyelésekből kiindulva fontos a gyermekkori hipertónia és hipertóniát megelőző állapot felismerése és mihamarabbi kezelése (Lauer és Clarke, 1989; Sun és mtsai, 2007). A vérnyomást számos külső tényező befolyásolja ‒ többek között az aktuális érzelmi-fizikai állapot, fizikai aktivitás, testmozgás, étkezés, alkoholfogyasztás, dohányzás ‒, és az értékek egy napon belül is gyorsan változhatnak, valamint ezekhez még a naponta, havonta ingadozó hormonváltozások is társulhatnak (Barna, 2012). Az emelkedett vérnyomás megállapítására a gyermekek és serdülők esetében nem alkalmazható egyetlen határérték megadása, ahogy az a felnőtteknél lehetséges. Az életkor és testméret növekedésével a vérnyomás normál értéke is növekszik. Egészséges gyermekek körében a normál és az emelkedett vérnyomás ezen értékek normatív eloszlásán alapul. A vérnyomás percentilisek évre, nemre, magasságra vannak korrigálva. A normál tartományok megállapítására Amerikában több mint 70 000 gyermek bevonásával készítettek referencia adatbázist. (Pediatrics, 2004), Európában a referencia megállapításához több mint 28 000 gyermeket vontak be (de Man, 1991). Magyarországon is készült referencia adatbázis több mint 25 000 gyermek részvételével az Országos Növekedésvizsgálat (2003-2006) keretében (Bodzsár és Zsákai, 2012).

Motoros próbák Magyarországon 1976-ban vezették be a közoktatásban a központi motoros próbarendszert. Ennek célja, hogy rögzítsék a tanulók mozgástulajdonságainak fejlődését az országos átlaghoz képest. Emellett alternatív rendszereket dolgoztak ki az iskolák saját feltételeinek megfelelően (Borkovits, 2013). A központi próbarendszert alkalmazza a testnevelő tanárok közel 46%-a, ezt egyéni körülményekhez igazítva 24,9%-uk, továbbá saját tesztekkel kiegészítve 15,7%-uk alkalmazza (Gergely, 2009). Hazánkban egyelőre két mérési rendszer használata van érvényben. Az 1988-ban az Európa Tanács Sportbizottsága által elfogadott „Eurofit” tesztrendszer egy egységes metodikát ajánl a fizikai fittség felméréséhez (Barabás, 1993).

A másik elterjedt mérési rendszer az 1982-ben indult, később Hungarofit néven ismertté vált felméréssorozatból kialakult vizsgálati módszer (F. Mérei, 1996). Az iskoláskorú gyermekek fizikai állapotának intézményi keretek közötti felmérése általában évente két alkalommal, az őszi és a tavaszi időszakban történik. A két rendszer hasonló módon, az aerob fittség, illetve az általános testi erő, erő-állóképesség és fittség mérésére alkalmazott motorikus próbákat tartalmazza. A 2014/2015 tanévtől kezdődően új, egységes, egészségközpontú szemléletet érvényesítő metodika kerül bevezetésre Magyarországon (NETFIT®) az iskoláskorú gyermekek mozgásos képességeinek mérésére. Az előzőekben bemutatott rendszerekben is alkalmazott motorikus próbák közül számos itt is megtalálható, de vannak új elemek is. Az értékelési szempontok és az adatrögzítés módszertana azonban nagyban eltérő az újonnan bevezetendő módszer esetében (Karsai és mtsai, 2013). A magyar gyermekek motorikus képességeinek vizsgálatával, valamint a testszerkezeti, mentális és szocio-ökonómiai hátterének vizsgálatával számos tanulmány foglalkozott (Frenkl és Mészáros, 2002, Sziva és mtsai, 2009, Mészáros és mtsai, 2011). A többféle megközelítést, eltérő módszertant alkalmazó vizsgálatok egyértelműen megállapították az említett tényezők és a rendszeres sportolás, testmozgás hatását is tükröző motorikus teljesítmény kölcsönhatását.

A habituális fizikai aktivitás vizsgálata akcelerométerrel A fizikai aktivitás objektív mérését célzó akcelerométeres vizsgálatok viszonylag újkeletűek. A testmozgás intenzitását a metabolikus ekvivalens (1 MET = 3,5 ml O2/kg/perc, azaz a nyugalomban szükséges O2felhasználás) segítségével jellemezzük. Ennek alapján a következő intenzitás kategóriákat használjuk: könnyű fizikai aktivitás (LPA – Light Physical Activity) a 1,5 és 3,0 MET közötti, közepes fizikai aktivitás (MPA – Moderate Physical Activity) a 3,0 és 6,0 MET közötti, nehéz fizikai aktivitás (VPA – Vigorous Physical Activity) a 6,0 MET fölötti értékkel azonos aktivitás. Emellett a közepes (MPA) és a nehéz (VPA) fizikai aktivitások összegzett értékével (MVPA – Moderate to Vigorous Physical Activity) is számolunk. A WHO jelenlegi, elfogadott ajánlásai szerint 5-18 éves kor között napi 60 perc, fejlesztő hatású, többféle változatos mozgást magában foglaló MVPA aktivitás szükséges (American College of Sports Medicine’; ’American Heart Association’ 2007; és Strong és mtsai., 2005 nyomán adaptálva). Oja és munkatársai (2013) tanulmányában, az intenzív aktivitási zónát 2296 ütés/perc felett, míg az inaktivitást 100 ütés perc alatt állapították meg. A tanulmányba a minimum 500 perc érvényes adattal rendelkező egyének adatai kerültek be. A felmérés során a gyermekek hét napig

viselték az Actigraph GT1M/GT3X típusú szenzort. A vizsgált személyek különböző aktivitási szinten töltött ideje és a tanulmányi átlag nem mutatott összefüggést. A fizikai aktivitás szubjektív megítélése párhuzamosan alakult a tanulmányi átlaggal, míg a „screen time”-vel (képernyő előtt töltött idő) inverz módon. A mért fizikai aktivitás azonban nem mutatott összefüggést az előző paraméterekkel. A különbség oka feltehetően az lehetett, hogy az uniaxiális akcelerométer a szívműködés alapján határozza meg az intenzitási zónákat. Ebben a kutatásban az objektíven mért inaktív idő nem mutatott összefüggést a tanulmányi átlaggal. Egy magyarországi kutatásban 63 gyermeket (33 fiú és 30 lány) vizsgáltak meg két iskolában, akiknek az átlagéletkora 11,16 év volt. A gyermekek öt napig (három tanítási, kettő hétvégi nap) viselték az uniaxiális akcelerométert. A fiúk és a leányok BMI értékeiben, valamint testzsír százalékában nem találtak eltérést. Hétvégén kevesebb időt töltöttek a gyermekek aktívan, mint hétközben. A könnyű és az intenzív aktivitás között a hét napjain nem volt nemi eltérés. Hétköznapokon a leányok 96%-ban, a fiúk 92%-ban betartották a napi 60 perces intenzív mozgástartományban eltöltendő (tartózkodásra) vonatkozó ajánlást. Hétvégén viszont a leányok csupán 28%-ban, a fiúk 43%-ban érték el az előírt 60 percet. A leányok napi MVPA értéke 32,8 perccel, míg a fiúké 31,2 perccel csökkent a hétvégi napokon (Uvacsek és mtsai, 2011). 2013-ban Magyarország is bekapcsolódott egy európai keresztmetszeti, illetve után követéses vizsgálatba (I. Family), ahol a fiatalkorban már fennálló kardiovaszkuláris kockázati tényezők és a metabolikus szindróma kapcsolata a központi vizsgálati szempont. A vizsgált európai gyermekek és a serdülők körében a normál testsúlyúaknak 42%-a, az elhízottaknak csak 31,5%-a tölt 60 percet naponta közepes és erős fizikai aktivitással (MVPA) az akcelerométeres vizsgálatok eredményei szerint. A fiatalabbaknál ez csak 16,7%, illetve 11,3% volt (Molnár és Kovács, 2014).

Kérdőíves felmérések A gyermekek és serdülők életmódját (táplálkozási szokások, fizikai aktivitás), szocio-ökonómiai helyzetét, közérzetét, egészségképét és egészségmagatartását vizsgáló kérdőíves felmérések évtizedek óta jelen vannak a nemzetközi és hazai kutatásokban. A számos regionális vizsgálat mellett országos, reprezentatív kutatások is rendelkezésre állnak. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) 2000-2002 között mérte fel a diákok táplálkozásának minőségét. A mintába 11,5; 13,5 és 15,5 éves átlagéletkorú gyermekek kerültek be. A tanulók 28%-a válaszolta azt, hogy napi rendszerességgel fogyaszt gyümölcsöt, de ez az arány az életkor növekedésével csökkent, a fiúk esetében ez a csökkenés szignifikáns volt. A zöldségfélék esetében a napi fogyasztás 13,9%, tehát jóval kevesebb, mint a gyümölcsfogyasztás. A fiúk és a leányok értékei között nem volt szignifikáns a különbség. Tejtermékeket a diákok mintegy

fele fogyasztott napi rendszerességgel, de az életkor előrehaladtával ez az érték csökkent. A vizsgált személyek táplálkozásának a minősége az életkorral csökkent, illetve a lányok eredményei összességében kedvezőbb képet mutattak, mint a fiúk (Aszmann, 2002). A nemzetközi (HBSC, Health Behaviour in School-aged Children) vizsgálatsorozat keretében az OGYEI folytatta felméréseit. A 2009-es adatok alapján kis mértékben nőtt a gyermekek napi gyümölcsfogyasztása (31,1%) és zöldségfogyasztása (23.6%), azonban a fiúknál ez az arány az életkorral csökken. A cukros italok és az édességek fogyasztása a diákok 30%-ára volt jellemző. A vizsgálat kimutatta, hogy a középiskolás leányok sokkal nagyobb arányban fogyasztanak édességet, mint a fiúk. A kutatás eredményei szerint a magyar 11-18 éves fiataloknak csak 48,5%-a fogyaszt tanítási napokon reggelit, ami elmarad a többi országban megfigyelteknél. Általában mindkét nemre igaz, hogy az egészségesebb táplálkozási szokások egyes elemei szorosan együtt mozognak. A rendszeresen reggelizők nagyobb arányban fogyasztanak gyümölcsöt és különösen zöldséget, mint a ritkán reggelizők. A gyakran reggelizők általában ritkábban fogyasztanak üdítőitalokat és édességeket, mint a ritkán vagy soha nem reggelizők. A gyakori gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint ugyanezek és a ritkább édesség- és üdítőfogyasztás között is kapcsolatot találtak (Németh és mtsai, 2010). A II. Országos Növekedésvizsgálat (Bodzsár és Zsákai, 2012) alapján megállapítható, hogy a magyar gyermekek és serdülők táplálkozása az életkorra vonatkozó hazai ajánlásoknak számos szempontból (Bíró és Lindner, 1999) nem felel meg. A szénhidrát, D-vitamin, kalcium, vas és élelmi rost bevitelük kevesebb, a fehérje, zsír, B12-vitamin, C-vitamin és nátrium fogyasztásuk több, mint az ajánlás (Zsákai és mtsai 2010). A különböző szocio-ökonómiai háttér eltérő táplálkozási szokásokkal jár együtt: a jobb szocio-ökonómiai helyzetű gyermekek gyakrabban fogyasztanak tejtermékeket és húst, viszont ritkábban fogyasztanak zsíros és magas szénhidráttartalmú táplálékokat. Az iskoláskorúakra is egyre inkább a fizikai aktivitás alacsony szintje és az ülő életmód jellemző: a fiúk körülbelül 35%-a, a leányok 45%-a a testnevelés órán kívül szinte egyáltalán nem mozog, emellett a tanulók átlagosan több, mint napi 2 órát töltenek a televízió előtt, miközben a képernyőhasználat időtartama is növekszik az életkorral. (Vitályos és mtsai 2010). Az OGYEI-HBSC kutatás szerint a fizikai aktivitás rendszeressége és időtartama nem és életkor függő. A felmérést megelőző héten végzett fizikai aktivitást tekintve a megkérdezett diákok 17,3%-ára jellemző, hogy eleget mozogtak, ami minimum napi 60 perc fizikai aktivitást jelent. Közel 1/3-1/3 arányban volt jellemző a kevés és a nagyon kevés fizikai aktivitás. A leányok szignifikánsan kisebb arányban mozogtak eleget vagy közel eleget, mint a fiúk. A fiatalok kétharmada végzett iskolán kívül hetente 2 alkalommal megerőltető testedzést. Ebben a kutatásban a televíziózási szokásokat is vizsgálták. 40 ország közül a magyar 11 éves fiatalok a 11., a 13 évesek a 17., míg a 15 évesek a 9. helyen szerepeltek, vagyis az érintett korosztályok átlagosan 60%-a néz két vagy több órán át

televíziót hétköznap (Németh és mtsai, 2010). Ehhez a nem túl biztató eredményhez társul egy, az OÉTI vezetésével 2005/2006-os évben budapesti iskolások körében végzett vizsgálat eredménye, mely szerint a 7-14 éves tanulók körében a túlsúly és az elhízás előfordulása 25%-os volt (Martos, 2012). A magyarországi, országos vizsgálatok során megállapították, hogy a mozgásszegény életmódú gyermekek szubjektív egészségi állapota jelentősen rosszabb, vagyis általános egészségi állapotukat rosszabbnak ítélték meg, gyakrabban panaszkodtak pszicho-szomatikus tünetekre, mint aktív kortársaik (Kern és mtsai 2006, Vitályos és mtsai 2010).

3. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK, ALKALMAZOTT MÓDSZEREK A rétegzett minta kiválasztása során az életkori és nemi megoszlás mellett figyelembe vettük az ország közigazgatási egységeit (főváros, nagyrégiók), gazdaságföldrajzi viszonyait, a települések négy nagyságkategóriáját (1000-nél kisebb lélekszámú települések, ezer és tízezer lakosú, tízezer és százezer lakosú települések és százezer fő feletti városok), az iskolatípust és az eltérő szocio-ökonómiai státuszt. A vizsgálatok alanyai Budapest, Budakeszi, Alsónémedi, Tata, Kecskemét, Sopron, Pécs, Nyíregyháza általános és középiskoláiból, illetve az említett települések vonzáskörzetéből kerültek ki. A teljes mintában (N = 3402), 7–18 éves fiúk (n = 1683) és leányok (n =1697) adatai szerepelnek, a csak kérdőíveket kitöltők esetében 22 fő nem adta meg a nemét (3.1. táblázat). A vizsgálatokban való részvétel önkéntes alapon, reverzibilis anonimitással és írásbeli szülői (nagykorúak esetében a vizsgált személy írásbeli beleegyezésével) engedéllyel és előzetes tájékoztatással történt, a Helsinki Nyilatkozat vonatkozó előírásainak figyelembevételével. Az összetett vizsgálatban az adott kérdésfelvetésnek megfelelően vettek részt a gyermekek, a véletlenszerű, rétegzett mintavételi eljárásnak megfelelően. Ez alól kivételt képzett az akcelerométeres és a háromnapos táplálkozási felmérés, melyben célzott, adott iskola, adott évfolyamába (1., 4., 5., 8., 9., 12. osztály) járó tanulók közül random módszerrel kiválasztott gyermekek vettek részt, elsősorban a mindennapos testnevelés első évének hatásvizsgálata érdekében. 3.1. táblázat: A felmértek nemek és decimális életkor szerinti megoszlása (n=3402) Nem Életkor Életko nincs kategóriá fiú leány összesen r (év) adat k N % N % N % N % 6,50-7,49 7 66 1,9% 80 2,3% 0 0,0% 146 4,3% 7,50-8,49 8 124 3,6% 119 3,5% 0 0,0% 243 7,1% 8,50-9,49 9 119 3,5% 120 3,5% 0 0,0% 239 7,0% 9,5010 127 3,7% 120 3,5% 0 0,0% 247 7,3% 10,49 10,5011 128 3,8% 125 3,7% 1 0,0% 254 7,5% 11,49 11,5012 162 4,8% 138 4,1% 1 0,0% 301 8,8% 12,49 12,5013 132 3,9% 181 5,3% 0 0,0% 313 9,2% 13,49 13,5014 147 4,3% 141 4,1% 0 0,0% 288 8,5% 14,49 14,5015 137 4,0% 145 4,3% 0 0,0% 282 8,3% 15,49 15,5016 179 5,3% 173 5,1% 4 0,1% 356 10,5% 16,49 16,5017 147 4,3% 136 4,0% 1 0,0% 284 8,3% 17,49 17,5018 és 116 3,4% 113 3,3% 1 0,0% 229 6,8% 18,49+ 18+

nincs adat összesen

99 168 3

2,9% 49,5 %

107 169 7

3,1% 49,9 %

14 0,4% 220 22 0,6 340 % 2

6,5% 100,0 %

Az alkalmazott módszereket és eszközöket az alábbiakban adjuk meg:

Antropometria Vizsgálatunkban az antropometriai méréseket a Nemzetközi Biológiai Program által megfogalmazott ajánlásoknak megfelelően végeztük, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő hitelesített mérőeszközökkel (Weiner és Lourie, 1969). A testméretek pontos felvételéhez fontos a testhezálló sportruházat viselete vagy az adott testrész (has, hát, comb) időleges szabaddá tétele. Összesen 24 testméret került rögzítésre. A felmért adatok alapján becsülhető a tápláltsági állapot (Body Mass Index, BMI), és a testösszetétel is. A négykomponensű testösszetétel becsléséhez Drinkwater és Ross (1980) javaslatait használtuk, míg a kétkomponensű testösszetétel leírásához Parízková (1961) ajánlásait alkalmaztuk. A testalkatot Carter és Heath (1990) szomatotípusával, a növekedési típust Conrad (1963) módszerével jellemeztük.

Kvantitatív ultrahangos csontsűrűség mérés A sarokcsont ultrahangos vizsgálatát OSTEOSYS SONOST 3000 típusú ultrahangos csontsűrűség-mérő készülékkel végeztük el. Az elemzésekbe három paramétert vontunk be. SOS - Speed Of Sound, ultrahang terjedési sebesség (m/s): A csonton áthaladó ultrahang sebessége az energia-átalakító (transzducer) és a detektor közti távolság megtételéhez szükséges időből számítható ki. Az SOS értéke a hullámterjedés módjától és a csontszövet rugalmasságától függően változik. Az ultrahang sebességének változását a csontszövet elaszticitása erősebben befolyásolja, mint a csontdenzitás, így az adott csont anyagi minőségéről is hordoz információt. BUA - Broadband Ultrasound Attenuation, frekvenciafüggő ultrahanggyengülés (dB/MHz): „A csontvizsgálatban használt frekvenciatartományban (0,1-1,5 MHz) a csonton áthaladó ultrahanghullám energiájának csökkenése függ a frekvenciától és az anyagmennyiségtől (a rétegvastagsággal exponenciálisan csökken), ezen kívül az ásványi anyagok mennyisége és eloszlása, a trabekuláris (belső szivacsos állomány) hálózat állapota is befolyásolja. A gyengülés logaritmusa a frekvenciával lineáris, mégpedig más meredekséggel a csontban, mint egy referenciaként használt tesztanyagban. A két anyagban mért gyengülés különbségének a frekvencia függvényében ábrázolt regressziós egyenesének meredekségét frekvenciafüggő

ultrahang-gyengülésnek (BUA, Broadband Ultrasound Attenuation, dB/MHz) nevezik.” A BUA a csont mikroarchitekturájáról és a csonttömegről ad információt. (Langton és mtsai, 1990; Hosszú, 2009). BQI index – Bone Quantitive Index vagy QUI index – Quantitative Ultrasound Index: Az SOS és a BUA ismeretében, a megfelelő képlet alkalmazásával kiszámolható az úgynevezett BQI (QUI) index, ami a csont minőségét jellemzi. A két mért paraméter (SOS és BUA) kombinálása csökkenti a megbízhatósági hiba mértékét (BQI = αSOS+βBUA, αβ: hőmérséklet-korrekció), amely a törési rizikóra is jó becslést adhat.

Kardiovaszkuláris mutatók A vérnyomásmérés pontos technikája igen fontos az objektív eredmények eléréséhez. Több vizsgáló technikáját összehasonlítva 20 Hgmm különbség is létrejöhet ugyanazon személy vizsgálatánál különböző vizsgálók által mérve a vérnyomást (Park és mtsai, 2002). A mandzsetta méret, a páciens pozíció, a Korotkoff-hangok számolása mind-mind befolyásoló tényező lehet. A túl kicsi mandzsetta nem szorítja el kellően az artériát, melynek következtében túlbecslés történhet a szisztolés értéknél. A túl nagy és széles mandzsetta ellenkező irányba tolhatja el a mért értéket. Fontos, hogy nyugalmi körülmények között, csendes helyen mérjük a vérnyomást, ülő helyzetben a hátat és lábakat megtámasztva, minimum egy visszaméréssel. Az alapvetően elfogadott életkori és nemi tartományok a következő percentilisekre vonatkoznak: normál értékeknek tekinthető a 90 percentilis alatti érték, magas normál értéknek számít a 90-95 percentilis közötti érték, kezdődő magas vérnyomásúnak számít a 95-99 percentilis plusz 5 Hgmm, és magas vérnyomásúnak tekintjük a 99 percentilis felett plusz 5 Hgmm vérnyomásúakat. A fentiekből következik, hogy a gyermekeknél magas vérnyomás diagnózis állítható fel, ha a szisztolés és/vagy a diasztolés vérnyomás érték eléri vagy meghaladja a 95 percentilist. Figyelembe kell venni az értékelésnél azonban a szekuláris trendet, mely országok és populációk között eltérő lehet. Vizsgálatainkban Omron M6 Comfort (HEM-7221-E8 (V)) típusú vérnyomásmérőt használtunk cserélhető mandzsettával, melyet igazítottunk az aktuális karkörfogatra. Nyugalmi körülmények között négy mérést végeztünk, az elsőt a bal karon (ezt az első mérést nem vettük figyelembe a számolásnál), a másodikat a jobb, majd a bal és megint a bal karon. Az utolsó három mérés átlagát vettük alapul a kiértékeléshez.

Motoros próbák Vizsgálatsorozatunkban az Eurofit és a Hungarofit tesztrendszerek alapján mérhető motorikus képességek közül az iskolai testnevelő tanárok által felmért alábbi próbák eredményeit gyűjtöttük össze:

Az aerob fittség mérésére alkalmazott motorikus próbák: 6 perc futás (méter) 8 perc futás (méter) 2000 méter futás (perc) 12 perc futás (Cooper teszt) 20 méteres ingafutás Az általános testi erő- erő állóképesség fittség mérésére alkalmazott motorikus próbák: Helyből távolugrás (cm) Hanyatt fekvésből felülés, térd érintéssel (db) Hason fekvésből törzsemelés és leengedés (db) Mellső fekvőtámaszban karhajlítás és nyújtás (db) 2 kezes mellső lökés helyből (medicin labda)(cm) 30 méter futás (másodperc) 60 méter futás (másodperc) 100 méter futás (másodperc) Az elemzésekbe az objektív összevethetőség érdekében legtöbbször használt néhány próba eredményét vontuk be.

csak

a

A habituális fizikai aktivitás vizsgálata akcelerométerrel Ezzel a módszerrel az aktuális fizikai állapot felmérése mellett, a nemi és életkori jellegzetességek feltárásán túl, az életmóddal (sportolási szokások, táplálkozás) és a testösszetétellel is összefüggő jelenségeket vizsgáltuk. A vizsgálatba bevont évfolyamok kiválasztásánál fő szempont az adott tanévben bevezetett mindennapos testnevelés hatáselemzése volt. Ennek megfelelően az 1., 4., 5., 8., 9., 12. osztályba járó tanulók közül random módszerrel választottuk ki a gyermekeket. A habituális fizikai aktivitást triaxiális akcelerométer segítségével mértük. Az Actigraph GT3X+ készülék a három térirányban történő mozgások erősségét méri, valamint ezek időtartamát rögzíti. Egy ütés alatt azt a jelet értjük, amelynek a magnitudója elegendő arra, hogy a jelet az akcelerométer analógból digitálissá alakítsa. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a napi aktivitást pontosan felmérjük, és ezáltal kategóriákba soroljuk. Az aktivitásmérőt a vizsgálati személyek 5 napig, 24 órán át viselték, a mérésbe egy hétvégi napot is bevontunk. Alanyaink a tartós vízben tartózkodást (tisztálkodás, úszás) kivéve állandóan viselték a szenzort. A kiértékelésnél a reggel 6 és este 8 óra közötti időintervallumot vettük figyelembe.

Az Actigraph GT3X+ adatainak elemzése során 5 epoch (mintavételi sűrűség, 5 másodpercenkénti egységben) időket állítottunk be. Azt az időt, amikor a készülék nem volt a vizsgált személyen, kizártuk. Az értékelés során öt aktivitási szintet különböztettünk meg:  inaktivitásnak (sedentary) a <149 ütés/perc,  könnyű (light) aktivitásnak a 150-499 ütés/perc közötti,  közepesnek (moderate) a 500-3999 ütés/perc közötti,  intenzívnek (vigorous) a 4000-7599 ütés/perc közötti  nagyon intenzív (very vigorous) aktivitásnak a >7600- ütés/perc közötti érték számított. Az MVPA kifejezés a Moderate to Vigourous Physical Activity, azaz a közepesen intenzív, intenzív és nagyon intenzív zónák összességét fejezi ki (Freedson et al, 2005).

Kérdőíves felmérések Az anonimitást és az összevethetőséget egyaránt szolgáló kód feltüntetésével, és az életkortól függően, a gyermekek a szüleik segítségével töltötték ki a döntően zárt kérdéseket tartalmazó kérdőíveket. A „Szocio-demográfiai kérdőív” a szocio-ökonómiai helyzet felmérésére vonatkozott. A sportolási szokásokat, a szabadidő eltöltését és a közérzet, egészségkép felmérését a „Fizikai aktivitási kérdőív” segítségével végeztük (HBSC, Currie et al., 2004, 2012). A táplálkozási szokásokat és az élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát (Food Frequency Questionnaire hazai adaptációja), a diétázást, valamint az alkohol és a cigaretta fogyasztását vizsgáló „Táplálkozási kérdőív” alapján vizsgáltuk. Az összetett vizsgálat adatainak rögzítése és feldolgozása Microsoft Excel táblázatkezelő programmal történt. Az adatok elsődleges feldolgozását követően, amennyiben szükséges volt, élve a reverzibilis anonimitás lehetőségével, egyéni értékelést adtunk, és az eredményekkel összhangban a jövőre nézve javaslatot tettünk. Ha az iskola igényelte, általános tájékoztatót és ajánlást is adtunk az adott intézménybe járó tanulók általunk felmért adatairól és az eredményekről.

Statisztikai elemzések A statisztikai elemzéshez az IBM SPSS Statistics Version 20, Statistica 11, valamint a Microsoft Excel 2010 szoftvereket használtunk. A minta normális eloszlását One-Sample Kolmogorov-Smirnov Teszt alapján vizsgáltuk meg. A paraméteres változók esetén kétmintás t-próbát, Pearson-féle lineáris korreláció-analízist és variancia-analízist (F-teszt, Tukey-féle Post-Hoc teszt), a nem paraméteres változóknál Mann-Whitney U-tesztet, Khi2próbát, Kruskall-Wallis tesztet, Spearman-féle korreláció-analízist alkalmaztunk. A szignifikancia szint p < 0,05 volt.

4. EREDMÉNYEK 4.1. Az antropometriai vizsgálatok főbb eredményei A gyermekek antropometriai vizsgálatából az alap testméretek életkori és nemi variációin kívül, az egészséggel és az életmóddal, azon belül is a rendszeres fizikai aktivitással közvetlen módon összefüggő eredményeket mutatjuk be. A testmagasság és a testtömeg a fiatalabbaknál korcsoportonként szignifikánsan különbözött, a leányoknál, a növekedés lassulásával, 14 éves kortól, a fiúknál 16 éves kortól az átlagok nem tértek el. A leányok átlaga 12 éves korban, a korábbi érés következtében szignifikánsan nagyobb volt, 14 éves kortól szignifikánsan magasabbak és nehezebbek voltak a fiúk (4.1.1.-4.1.2. ábra).

4.1.1. ábra: A testmagasság nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

4.1.2. ábra: A testtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A fiúknál a 7-13 évesek testtömeg-index átlaga szignifikánsan alacsonyabb volt, mint idősebb társaiké, leányoknál a korcsoportonkénti átlagok 14 éves korig szignifikánsan eltértek, a 17 éveseké szignifikánsan meghaladta a szomszédos korcsoportokét. Ez a megállapítás valószínűleg azonban csak erre a mintára jellemző. A nemek közti különbség a 18 évesek kivételével nem volt jelentős (4.1.3. ábra).

4.1.3. ábra: A testtömeg-index nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A relatív zsírtömeg átlagai szignifikánsan eltértek a két nemben, kivéve 8, 10-11 éves korban a leányok átlagai nem haladták meg a fiúkét. A testzsír százalék a leányok esetében az életkorral párhuzamosan nőtt, azonban a legidősebbeknél – feltehetően az ebben az életkorban jellemző testsúly-kontroll miatt – szignifikánsan kisebb volt. A fiúk esetében a szomszédos korcsoport-átlagok nem különböztek, a nemre jellemző relatív (és abszolút) zsírvesztés ebben a mintában is igazolható volt (4.1.4. ábra).

4.1.4. ábra: A relatív zsírtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A relatív zsír alapján is megállapítható a túlsúly és az elhízottság. Életkortól függetlenül, a fiúknál a 22%, leányoknál a 25% feletti testzsír-százalék túlsúlyt jelez, a 30% feletti relatív zsírtömeg pedig elhízást (Lohman, 1992; Kemper, 1995), így csak a teljes mintára adjuk meg a százalékos gyakoriságokat. Elsősorban a túlsúly megállapítása során, illetve a határeseteknél mindenképpen indokolt a testzsírtartalom alapján történő szűrés is. A testzsír-százalék alapján kiszűrhető túlsúlyos és elhízott fiúk és leányok számát és gyakoriságát foglalja össze a 4.1.1. táblázat. A túlsúlyos fiúk testzsír-százaléka átlagosan 25,59±2,31%, az elhízottaké 32,00±1,5%, a túlsúlyos leányoké 27,00±1,39%, az elhízottaké 31,73±1,46% volt. 4.1.1. táblázat: A relatív testzsír (%) alapján kiszűrt túlsúlyos és elhízott gyermekek gyakorisága Túlsúly Elhízás N(fő) % N (fő) % Fiúk 293 20,15 97 6,70 Leányok 348 24,28 104 7,26 Összességében megállapítható, hogy a gyermekek és serdülők több mint 30%-a fiziológiásan már nem megfelelőnek ítélhető relatív testzsírral rendelkezik. A testtömeg index, mint tápláltsági mutató az epidemiológiai vizsgálatokban a leggyakrabban használt szűrési lehetőség, ezért meghatároztuk az egyes BMI kategóriák gyakoriságait. A relatív zsírtömeg életkori és nemi átlagai azonban ismételten felhívják a figyelmet a testtömeg-index alkalmazhatóságának korlátaira (4.1.3-4.1.4. ábra).

A gyermekek testtömeg-index alapján történő tápláltsági csoportokba sorolását Joubert és mtsai (2006) kategorizálása alapján végeztük. A fiúk és a leányok tápláltságának megítélésére kidolgozott értékelő táblázatokat a következőképpen alkalmaztuk: „A 3 percentilisnél kisebb értékek jelentős súlyhiányra utalnak; feltétlen vizsgálni kell a gyermek egészségi állapotát, kellő figyelembe kell venni táplálkozási és szociális körülményeit. Lehetőség szerint ellenőrizni kell, hogy a gyermek számára otthonában biztosított-e a rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele. A gyermek tápláltságában bekövetkező változásokat rendszeres vizsgálattal időrőlidőre ellenőrizni kell. A 3 és 10 percentiles közötti értékek sovány gyermekre utalnak, akinél a tápláltságban bekövetkező változásokat rendszeres vizsgálattal időről-időre ellenőrizni kell. Esetükben is ajánlatos ellenőrizni, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele biztosított-e. A 10 és 75 percentilis közé eső értékek megfelelő tápláltságot jeleznek. A 75 és 90 percentilis közé eső érték már súlyfölöslegre, túltápláltságra utal. Minél közelebb van a gyermek BMI értéke a 90-es percentilishez, annál inkább fennáll az elhízás veszélye. A táplálkozásra és a rendszeres testmozgásra már itt is oda kell figyelni. A 90 és 97 percentilis közötti gyermekek egyértelműen túlsúlyosak. Ha a súlytöbbletet szemmel láthatóan nem a túlfejlesztett izom adja, akkor a táplálkozásra oda kell figyelni. A szülők és a gyermekek figyelmét nem csak a táplálék helyes mennyiségi és minőségi arányaira kell felhívni, de javasolni kell a rendszeres intenzív testmozgást is. Ajánlatos a gyermek BMI értékének változását időről-időre ellenőrizni. A 97 percentilisnél nagyobb BMI értékek esetén már kóros elhízással kell számolni. Ezeket a gyermekeket a megfelelő szakorvosi rendelésre ajánlatos utalni az elhízás okának tisztázására. Fontos megjegyezni azonban, hogy a felsorolt módszerek alkalmazásával sem kaphatunk választ arra, hogy a súlytöbbletet döntően zsírszövet, vagy esetleg izomszövet képezi. Nem kapunk információt a BMI alapján a testtömegtöbblet testtáji megoszlásáról sem.” Ezek alapján életkoruk szerint hat különböző csoportba osztottuk a gyermekeket: -

1. 2. 3. 4. 5. 6.

súlyhiányos sovány megfelelő testsúlyú súlyfölösleggel rendelkező túlsúlyos kórosan elhízott

A diákok 64,86%-a megfelelő BMI percentilis kategóriába tartozott nemtől, életkortól, iskolatípustól függetlenül. A kórosan elhízott

kategóriába 3,22%, míg a súlyhiányos kategóriába 3,12% tartozott. A gyermekek 25%-a tehát túlsúlyos vagy elhízott (4.1.2. táblázat). 4.1.2. táblázat: A mérésben résztvevők BMI percentilis kategóriái (n=2974) BMI percentilis súlyhiány kategóriák sovány megfelelő súlyfölösleg túlsúly kóros elhízás Teljes minta

N 93 186 1929 487 183 96 2974

% 3,12 6,25 64,86 16,37 6,15 3,22 100,0

Az antropometriai mutatók BMI percentilis kategóriák szerinti vizsgálata során mindössze 4 változó (a lapockaredő, a szomatotípus mezomorfia és ektomorfia komponense és a négykomponensű testösszetétel becslés relatív reziduális tömeg) esetében tapasztalunk szignifikáns különbséget az egyes életkor kategóriák között. Ha a BMI percentilis kategóriák szerint vizsgáljuk a különböző pályatesztek eredményeit, akkor csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség a különböző BMI percentilis kategóriába tartozó gyermekek között. A legjobb eredményt a sovány és megfelelő kategóriába tartozók érték el. Nem várt jelenség, hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek. A populációs vizsgálatokban leggyakrabban a kétkomponensű testösszetétel becslést használják, azonban a relatív csont és izomtömeg alakulása is fontos, főleg a rendszeres fizikai aktivitás hatásának pontosabb elemzéséhez. A csont relatív részesedése a testtömegből az életkorral csökken, százalékos aránya minden korcsoportban szignifikánsan nagyobb volt a fiúknál. A korcsoportonkénti eltérés csak 2-4 éves korkülönbség esetében volt szignifikáns, kivéve a 9-10 éves fiúknál. A leányok relatív izomtömege az átlagot tekintve nem változott az életkor előrehaladtával, a sportoló leányoknál azonban, ha nem is olyan mértékben, mint a fiúknál, de enyhén nőtt az aránya. A 15-18 éves fiúk relatív izomtömege szignifikánsan nagyobb volt, mint a fiatalabbaké (4.1.5-4.1.6. ábra).

4.1.5. ábra: A relatív csonttömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

4.1.6. ábra: A relatív izomtömeg nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

4.2. A kvantitatív ultrahangos csontjellemzők életkori és nemi variációi A populációs felmérésekben gyermekek esetén a csontok kvantitatív ultrahangos vizsgálata a leggyakrabban használt módszer, Magyarországon azonban viszonylag alacsony elemszámú és szűk korintervallumú vizsgálatokat végeztek eddig. Mintánkban összesen 2070 tanuló esetén (fiúk = 1008, leányok = 1062) végeztük el az ultrahangos csontsűrűség mérést. Az elemzésbe a

csont sűrűségére és rugalmasságára jellemző hangterjedési sebességet (SOS, m/s), a csont mikroarchitektúrájáról és a csonttömegről tájékoztató frekvenciafüggő ultrahang-gyengülést (BUA, dB/Mhz) és a csont minőségét jellemző indexet (BQI= αSOS+βBUA) vontuk be. A csont sűrűségét és rugalmasságát jellemző index (SOS) életkori és nemi variációit a 4.2.1. ábra mutatja be. A nemek között nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A fiúk átlagai az egymást követő korcsoportokban nem, 2-3 éves eltéréssel azonban szignifikánsan különböztek 15 éves korig, az ennél idősebbeknél már nem volt jelentős eltérés. A 14 évesek jelentősen alacsonyabb átlaga nem követi az életkorral párhuzamosan növekvő tendenciát, ehhez feltehetően a serdülőkori növekedési lökés is hozzájárul, amikor a csontok jelentős hosszbeli gyarapodását csak később kíséri a szélességi méreteinek növekedése és a csont minőségi változása. A 7-11 éves leányok SOS értékei szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az ennél idősebbeké, és esetükben is csak 2-3 éves életkori különbségek esetén adódtak jelentős eltérések.

4.2.1.

ábra: SOS nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

A trabecularis (szivacsos) hálózat állapotát és a csonttömeget jellemző BUA mutató néhány korcsoportban szignifikánsan különbözött a két nemben, a 10, 17-18 éves fiúk átlagai szignifikánsan nagyobbak voltak, a 14 éveseknél, hasonlóan az előző csontjellemzőhöz, a leányok átlaga volt nagyobb (4.2.2. ábra). Az egymást követő korcsoportok, kivéve a 14-15 éves fiúkat, nem különböztek, 2-3 évnyi korkülönbség esetén viszont az eltérés jelentős volt.

4.2.2.

ábra: A BUA nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

A csont minőségét mutató index (BQI) csak a 17-18 éves fiúk és leányok esetén különbözött, leányoknál jelentős életkori változást nem tapasztaltunk, a fiúknál is csak a fiatalabbaknál és csak 2-3 év korkülönbség esetén (4.2.3. ábra). Mind a BUA, mind pedig a BQI átlagai esetén a biológiai fejlődéssel párhuzamosan az életkorral növekedtek az értékek.

4.2.3.

ábra: A BQI nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

A rendszeres fizikai aktivitás szintje és a táplálkozás is befolyásolja a csontok fejlődését és minőségét. A sportolás kedvező hatásai számos

morfológiai és fiziológiás jellemző esetén csak hosszú évek alatt alakulnak ki, így mintánkban a legidősebbeket (16-18 évesek) vizsgáltuk ilyen szempontból. Sportolónak minősítettük a több mint 4 éve, minimum heti háromszor edző gyermekeket. Vizsgáltuk a tej és a tejtermék fogyasztását is. 4.2.1. táblázat: Sportoló és nem sportoló fiúk és leányok ultrahangos csontjellemzői (átlag és szórás) Nem Sportoló fiúk Nem Sportoló sportoló fiúk sportoló leányok leányok SOS 1493,16±11,5 1507,00±12,2 1486,68±11,1 1501,40±13,8 (m/s) 1 5 4 7 BUA 83,79±14,26 91,99±11,78 85,25±12,51 90,96±8,48 (dB/Mhz )

BQI

66,17±13,28

77,77±11,29

63,25±12,39

73,28±9,31

A sportoló serdülők átlaga szignifikánsan nagyobb volt az ultrahangos csontjellemzők esetén és legjobb értékekkel – bár a különbség ez esetben nem volt jelentős – a sportoló és napi vagy napi többszöri tej és tejtermék fogyasztók rendelkeztek. Mindezek alapján megállapítható, hogy a rendszeres sportolás, a csontok minőségét is jellemző ultrahangos csontparamétereket is kedvezően befolyásolja (4.2.1. táblázat).

4.3. A nyugalmi artériás vérnyomás és a szívfrekvencia életkori és nemi variációi A gyermek- és felnőttkori vérnyomás között csak laza kapcsolat mutatható ki, mégis a vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy a vérnyomás is ún. “tracking” tendenciával bír, azaz a serdülőkori vérnyomás értékekből előre lehet jelezni a felnőttkori értékeket. Az életkori változás és a nemi különbségek mellett, vizsgáltuk a testösszetétel, a fizikai aktivitás és a keringési mutatók összefüggését is. Összesen 2033 gyermek és serdülő nyugalmi vérnyomását és szívfrekvenciáját rögzítettük (fiúk: 1012 fő, leányok: 1021 fő). A szisztolés és diasztolés vérnyomás, valamint a szívfrekvencia életkori és nemi variációit a 4.3.1-3. ábra mutatja be.

4.3.1. ábra: A szisztolés vérnyomás nemenként és életkoronként (átlag és szórás)

4.3.2. ábra: A diasztolés vérnyomás nemenként és életkoronként (átlag és szórás) A gyermekek és serdülők szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomásának egyedi értékelését a hazai referencia értékek (Bodzsár és Zsákai, 2012) alapján végeztük. Figyelembe véve az életkori és nemi differenciákat, összességében szignifikánsan több fiúnál állapíthattunk meg enyhén emelkedett vérnyomást (4.3.1. táblázat). 4.3.1. Enyhén emelkedett vérnyomás értékek gyakorisága (%) Szisztolés vérnyomás Diasztolés vérnyomás (Hgmm) (Hgmm) Fiúk Leányok Fiúk Leányok 1-4. 11,3% 11,4% 9,2% 8,1% osztály

5-8. osztály 9-13. osztály

6,9%

3,5%

6,1%

4,3%

0,5%

2,6%

4,5%

6,2%

4.3.3. ábra: A szívfrekvencia nemenként és életkoronként (átlag és szórás) Eredményeink alapján a következő megfigyeléseket tehetjük: A szisztolés vérnyomás kis mértékben, de nem lineárisan változott az életkorral. A 14 évesnél fiatalabbak diasztolés vérnyomás átlagai szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az idősebbeké. A szívfrekvencia átlagai 11 éves kortól egyik nemben sem mutattak kortól függő további szignifikáns csökkenést. A nemek közötti eltérések már 9 éves kortól megfigyelhetők: a fiúk szisztolés vérnyomása szignifikánsan magasabb volt a leányokénál, illetve a leányok nyugalmi szívfrekvenciája 10-12 és 17-18 éves korban szignifikánsan nagyobb volt a fiúkénál. A fiúknál gyakrabban fordult elő emelkedett szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomás, mint a leányoknál. A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú gyermekek magasabb, a fiziológiás értékeket számos esetben meghaladó vérnyomása a kedvezőtlen testösszetétel vérnyomást befolyásoló hatására enged következtetni. A heti sportolással töltött idő csak a legidősebbeknél (16-18 évesek) mutatott szignifikáns összefüggést a nyugalmi vérnyomás és a szívfrekvencia értékeivel.

4.3.

A fizikai fittséget felmérő próbák eredményei

Az adatgyűjtés során a testnevelő tanárok által felmért motoros próbákat, azaz a közoktatásban megszokott Eurofit, Hungarofit és Mini Hungarofit próbák eredményeit kaptuk meg. Nemcsak egy-egy adott korcsoportban, hanem iskolánként is sokszor nehezen összevethető adatok kerültek feldolgozásra, így a motoros próbák eredményeit csak tájékoztató jelleggel mutatjuk be. Pályatesztek: A 4.4.1-4.4.2. táblázat az egyes pályatesztek adatainak összesítését mutatja (elemszám, szórás, szignifikancia-érték). Megvizsgáltuk, hogy milyen kapcsolat van az egyes motoros próbák eredményei és a felmértek életkora között. Az életkor szerint három próba nem mutatott szignifikáns különbséget: az ingafutás, a kétkezes mellső lökés medicinlabdával és a 100 méteres futás. Ezek közül az elemszám és a minta alapján leginkább a kétkezes lökés-, illetve az ingafutás teszt értékelhető (4.4.1. táblázat). 4.4.1. táblázat: A mellső lökés medicinlabdával és az ingafutás vizsgálata életkoronként (átlag, szórás, szignifikancia)

Kor (év)

Kétkezes mellső lökés helyből (cm)

n

Átla g

Szór ás

p

Kor (év)

n

7

1

7

0

8

0

8

0

9

0

9

4

10

0

10

17

11

5

11

44

12

57

13

32

14

36

15

25

16

26

17

8

12

21

13

41

14

35

15

17

16

31

17

14

556, 00 624, 05 650, 00 664, 29 664, 18 714, 03 736, 79

137, 22 65,7 5 133, 30 127, 97 153, 44 147, 68 135, 13

Ingafut 0,11 ás 2 (hossz )

Átla g

Szór ás

62,7 5 59,3 5 47,4 8 51,8 8 50,3 1 51,3 1 54,6 0 50,0 4 83,5 0

20,1 0 15,3 7 18,4 3 32,2 0,37 0 0 36,9 8 32,0 1 34,4 8 39,3 3 37,5 5

p

18 Telj es

656, 00 17 667, 0 39 5

138, 67 133, 79

50,8 48,4 6 2 Telje 25 52, 31,7 s 6 55 8 18

7

A felülés próba életkori különbségeit a 4.4.1. ábra szemlélteti. Összesen 642 fő adatával számolhattunk. Legjobban a 14 évesek teljesítettek, míg legrosszabbul a 10 évesek, korcsoportonként szignifikánsan különbözött a gyermekek teljesítménye.

p < 0,05

év 4.4.1. ábra: Hanyattfekvésből felülésszám térdérintéssel életkor szerint (átlag, szórás, n=642) Iskolatípus/életkor (alsó, felső tagozat, gimnázium, szakközépiskola) szerint vizsgálva a különböző motoros próbák eredményeit sem volt különbség (4.4.2. táblázat). 4.4.2. táblázat: Pályatesztek szignifikancia vizsgálata életkor/iskolatípus szerint

n alsó tagozat felső tagozat gimnázium

Ingafutás (20 m hossz) szakközépiskola Teljes

Átlag Szórás

36 60,00 165 48,75 55 59,07

16,05 31,08 39,30

0 256 52,55 31,784

p

0,069

A törzsemelés próbában (317 fő) az átlag 108,16 db volt, szórás 58,45. Legjobban a felsősök teljesítettek, akik több mint 150 törzsemelést végeztek folyamatosan, míg legrosszabbul a szakközépiskolások, akik csak átlagosan 38,9 darabot. Ennek oka nyilván nem az izomzat hiánya, hanem inkább a motiválatlanság volt. A különbség szignifikáns volt (4.4.2. ábra). p < 0,05

Szakközépiskola 4.4.2. ábra: A törzsemelések darabszáma iskolatípus szerint (átlag, szórás, n=317) A fekvőtámasz próba esetében (423 fő) a felmértek átlagos eredménye 26,86 db volt, szórás 14,76. Szignifikánsan az alsósok teljesítettek jobban, akik több mint 30 fekvőtámaszt végeztek folyamatosan, míg legrosszabbul a szakközépiskolások, akik csak átlagosan 24,18-t. Ennek oka talán, hogy a kisebbek nem teljesen szabályosan hajtották végre a próbát, emellett feltehetően motiváltabbak voltak, mint az idősebbek (4.4.3. ábra). p < 0,05

4.4.3. ábra: A fekvőtámasz próba eredménye iskolatípus szerint (átlag, szórás, n=423) Ha a BMI percentilis kategóriák szerint vizsgáljuk a különböző pályatesztek eredményeit, akkor csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség a különböző BMI percentilis kategóriába tartozó gyermekek között. Legjobb eredményt értek el a sovány és megfelelő kategóriába tartozók. Nem várt jelenség, hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek.

4.5.

A fizikai aktivitás mérésének főbb eredményei

A habituális fizikai aktivitás objektív mérését Actigraph készülék segítségével végeztük. A triaxiális akcelerométert 5 napon (egy hétvégi napot is beleértve), 24 órán keresztül viselték a gyermekek. Összesen 294 fő, 151 leány és 143 fiú vett részt (1., 4., 5., 8., 9. és 12. osztályos tanulók) a fizikai aktivitás akcelerométeres felmérésében. A teljes minta tekintetében az 5 napon, a vizsgált osztályokban, a 9. és a 11. osztály kivételével, átlagosan kevesebb időt töltöttek a hipoaktív (sedentary) tartományban a fiúk, mint a leányok (4.5.1. ábra). Hasonló tendenciát tapasztaltunk az MVPA aktivitás (moderate és vigorous összege) esetében is. Két évfolyam kivételével (9. és 12.) a fiúk több időt töltöttek a nagyobb intenzitás zónában, mint a leányok (4.5.2. ábra). perc

4.5.1. ábra: Hipoaktív időtöltés nemenként és osztályonként (átlag és szórás) perc

4.5.2. ábra: MVPA aktivitás nemenként és osztályonként (átlag és szórás) További elemzéseket végeztünk a mindennapos testnevelés hatásvizsgálata érdekében. Ebbe a vizsgálatba a mindennapos testnevelésben résztvevő 5. és 9. osztályosokat, valamint az alattuk járó évfolyamok tanulóit vontuk be. Így 196 gyermek, ezen belül 94 leány és 102 fiú napi aktivitását elemeztük. A 4-5. osztályosok átlag életkora 11,24 ± 0,62 év, a 8-9. osztályosok átlagéletkora pedig 15,2 ± 0,72 év volt. Az eltérő heti testnevelés óraszám ellenére, sem a 4. és 5. osztályosoknál, sem a 8. és 9. osztályosoknál nem találtunk szignifikáns eltérést az összesített habituális aktivitásuk és relatív zsírhányaduk között. Az életkori sajátosságnak megfelelően a 4-5. osztályosok összesített fizikai aktivitása meghaladta a 8-9. osztályosokét (4.5.3. ábra), valamint a relatív zsírjuk is szignifikánsan alacsonyabb volt. perc 1200 1000 800 600 400 200

4.5.3. ábra: MVPA aktivitás nemenként és osztályonként (átlag és szórás) A teljes minta nemenkénti megoszlása alapján, a fiúk összesített aktivitása szignifikánsan nagyobb volt, mint a leányoké (4.5.4 ábra), illetve relatív zsírhányaduk szignifikánsan alacsonyabb volt. Következő elemzésünkben az antropometriai alapadatokat és a fizikai aktivitás mérési adatait összevetettük az egészséggel, életmóddal kapcsolatos szocio-ökonómiai vizsgálatot tartalmazó kérdőíves felmérésünk eredményeivel. Vizsgálati csoportunkat 110 fő (53 leány, 57 fiú) képezte. A korosztályos nemi eltéréseket vizsgálva azt találtuk, hogy a 4-5. osztályos fiúk fizikai aktivitása mind időben, mind intenzitásban meghaladta a leányokét, továbbá relatív zsírhányaduk is alacsonyabb volt. A hipoaktív tartományban (sedentary) eltöltött idő közötti eltérés nem volt szignifikáns (fiúk: 3020±354; leányok: 3074±495).

p < 0,005

4.5.4. ábra: A 4-5. osztályos tanulók MVPA aktivitása nemenként (átlag és szórás) Az iskolán kívüli heti sportfoglalkozásokon való részvétel alapján elmondható, hogy a fiúk szervezett keretek között többet mozognak, mint a leányok. A napi képernyő előtt töltött idő nem befolyásolta a napi aktivitást és a testösszetételt sem. A napi 2 óra alatti vagy feletti tévénézés, illetve a számítógép előtt töltött idő alapján nem találtunk szignifikáns eltérést sem a relatív testzsír, sem az aktivitási szint között. Az összesített képernyő előtt töltött idő nagyobb hányada hétvégére esett.

Feltételezzük, hogy ebben az életkorban a képernyő előtt töltött idő hétköznap az iskolai elfoglaltság és a szülők korlátozása révén kevesebb.

4.5.5. ábra: A heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés korrelációja a teljes minta tekintetében A teljes minta esetén a heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés között pozitív korreláció mutatkozott, míg a fizikai aktivitás és a relatív testzsír között negatív korrelációt találtunk (4.5.5 - 4.5.6 ábra).

4.5.6. ábra: A fizikai aktivitás és a relatív testzsír korrelációja a teljes minta tekintetében A habituális fizikai aktivitás akcelerométeres vizsgálata, valamint néhány háttértényező elemzése során a következő megállapítások fogalmazhatók meg:

A fizikai aktivitás objektív mérése alapján megállapítható, hogy az általános iskola kezdetétől a középiskola végéig átlagosan több időt töltenek a fiúk a nagyobb intenzitás tartományban, mint a leányok. Továbbá a hipoaktív tartományban való részvétel kevesebbnek bizonyult a fiúknál . Az életkori összehasonlításnál a fiatalabb fiúk (4. 5. osztály) aktívabbnak bizonyultak az idősebbeknél (8. 9. osztály). A vártnak megfelelően a relatív zsírhányad negatív korrelációt mutat az MVPA aktivitással, illetve a tévénézési szokás pozitívan korrelál az ülő életmóddal. Az iskolán kívüli sportfoglalkozáson való részvétel is a fiúknál volt gyakoribb. Ez alapján a fiúk általánosan többet mozognak szervezett keretek között.

4.6. A kérdőíves felmérés eredményei 4.6.1.

Demográfiai jellemzők

A felmérésben résztvevők (3402 fő) közül összesen 3040 fő töltötte ki értékelhetően a szocio-ökonómiai, valamint a fizikai aktivitásra és a táplálkozásra vonatkozó kérdőíveket. A kitöltők között 1697 leány és 1683 fiú volt, illetve 22 fő nem töltötte ki a nemre vonatkozó kérdést a kérdőíven. A leányok százalékos aránya a mintában 49,9%, míg a fiúké 49,5% volt. A mérésben résztvevő általános- és középiskolások, valamint szak- és szakközépiskolások elemszámát és százalékos arányát összegzi a 4.6.1. táblázat. 4.6.1. táblázat: A felmért fiatalok nem és iskolatípus szerinti megoszlása (n=3402) Nem fiú alsó tagozat felső tagozat gimnázium szakközépis Iskolatíp kola us fogyatékkal élők nincs adat összesen

leány

nincs adat

összesen

N 506 566

% 14,9 16,6

N % 501 14,7 597 17,5

N 0 3

% 0,0 0,1

N 1007 1166

% 29,6 34,2

275

8,1

347 10,2

6

0,2

628

18,4

285

8,4

232

6,8

5

0,1

522

15,3

50

1,5

20

0,6

0

0,0

70

2,1

1 1683

0,0 49,5

8 0,2 22 0,6

9 3402

0,3 100,0

0 0,0 169 49,9 7

A mérésben résztvevő fiatalokat öt különböző iskolatípus szerint különítettük el. Az alsó tagozatosok körébe az 1-4. osztályosok, a felső tagozatosok közé az 5-8. osztályosok, a gimnazisták körébe a 9-12. osztályosok, míg szakközépiskolások körébe szintén 9-12. osztályosok, illetve néhány esetben a 13-14. osztályosok tartoztak. Az életkor szerinti megoszlásban, a mintában legtöbben a 16 éves korosztályt képviselik (356 fő, 10,5%), míg legkevesebben a 7 éves korosztályt (146 fő, 4,3%). A megkérdezettek átlagéletkora 13,06 év, a legfiatalabb résztvevő 6,41, míg a legidősebb 21,42 (fogyatékkal élő) éves volt. Az iskolai nevelés szempontjából nagyon fontos korhatárt figyelembe véve, a megkérdezettek 25,58%-a abba a korosztályba tartozik (16 év felett), amely a későbbiekben nem lesz tanköteles ebben a korban. 4.6.2.

A lakóhelyre és az iskola kapcsolatára vonatkozó adatok

A 3402 résztvevőt összesen 13 helyszínen, 5 különböző iskolatípusban mértük fel. A kérdőívben a lakóhelyre két kérdés vonatkozott. Mégpedig, hogy a felmértek a lakóhelyükön járnak-e iskolába illetve, ha nem, akkor milyen típusú településen (fővárosban, megyeszékhelyen, városban, vagy faluban). A lakóhely és az iskola kapcsolatára vonatkozó első kérdés: az iskola a lakóhelyeden van-e? Összesen 2558 fő válaszolt erre a kérdésre, a maradék 846 főnél hiányos volt az adat. A válaszadók 68,6%-a (1746 fő) jár abban a városban iskolába, ahol él, illetve 31,4% (812 fő) bejárós, vagy kollégista. A településnagyság szerint (főváros, megyeszékhely, város, falu, illetve 1000 fő alatti, ezer-tízezer fős, tízezer-százezer fős, vagy százezer fő lakosságszám feletti település) a legtöbben (22,94% valamint 23,89%) falun és ezer-tízezer fő lakosságszám közötti településen járnak iskolába, a legkevesebben (2,8%) pedig százezer fölötti lakosságszámú településen (4.6.1. ábra).

Hova jársz iskolába? 25% 20% 15% 10% 5% 0% Budapest

Megyeszékhely

Város

Falu

100000 felett

10000100000

100010000

1000 alatt

Településtípus

4.6.1. ábra: Az iskola és a lakóhely kapcsolata Nemenkénti település szerinti megoszlást összesen 1178 fiú és 1136 leány részvételével vizsgáltunk (50,9%, illetve 49,1%). Elmondható, hogy a nyolc településtípusból hat esetben a fiúk vannak többségben, leginkább a 100 000 lakosságszám feletti településeknél (62,5%). Falun, illetve 1 000 fő lakosságszám alatti településen több leány jár iskolába (4.6.2. ábra).

Fő

Hova jársz iskolába?

600 500 400 300

Leány

200

Fiú

100 0 Budapest Megyeszékhely

Város

Falu

100000 felett

10000100000

100010000

1000 alatt

Településtípus

4.6.2. ábra: Az iskola és a lakóhely kapcsolata nemenként Családi háttér, életkörülmények A kérdőívben az édesanya/nevelőanya és az édesapa/nevelőapa legmagasabb iskolai végzettségére vonatkozott kérdés. A lehetséges iskolai végzettségeket hat különböző kategóriába soroltuk:

     

egyetemi diploma (felsőfokú végzettség) főiskolai diploma (felsőfokú végzettség) gimnáziumi végzettség (középiskola) szakközépiskolai végzettség (középiskola) szakmunkás bizonyítvány (szakiskola) általános iskolai végzettség (alapfokú végzettség)

Összesen 5180 szülő adatait tudtuk elemezni. Ezek közül 2385 rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami a felmértek 46,04%-át jelenti, tehát majdnem minden családban van egy szülő, akinek felsőfokú végzettsége van. Egyetemi vagy főiskolai végzettséggel 1104 apa és 1281 anya rendelkezik. Érdekesség, hogy az egyetemi végzettség az apák körében magasabb (53,79%), míg a főiskolai végzettség az anyáknál (62,38%). A gimnáziumot végzettek együttes száma 685, ami a felmért szülők 13,22%-a. 285 apának és 400 anyának a gimnázium a legmagasabb végzettsége. A legfeljebb szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők száma összesen 778, ilyen fajta végzettsége inkább az apáknak (63,49%), míg gimnáziumi középfokú végzettsége inkább az anyáknak (58,39%) van (4.6.3. ábra). Fő 700 600 Anya

500

Apa

400 300 200 100 0 Egyetem

Főiskola

Gimnázium Szakközép- Szakiskola iskola

8 általános

4.6.3. ábra: A szülők iskolai végzettsége Ha összevonjuk a kategóriákat hatról négyre, akkor az alábbi megállapításokat tehetjük. A felmértek legtöbbjének van felsőfokú végzettsége (46,04%, egyetemi vagy főiskolai diploma). Középfokú, érettségivel járó legmagasabb iskolai végzettsége (gimnázium és szakközépiskola) a szülők 31,35%-ának van. Szakiskolai, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal 15,01%-uk rendelkezik, végül kizárólag nyolc általánost (alapfokú végzettség) mindösszesen 7,58% végzett. A családi háttér szempontjából fontos kérdés, hogy a felmértek szülei rendelkeznek-e aktuálisan valamilyen munkaviszonnyal, vagy munkanélküliek. A kérdésre 2415 anya és 2332 apa adott választ, ami összesen 4747 főt jelent.

A szülők 5,98%-a munkanélküli, ami számszerűsítve 171 édesanyát (7,1%), 113 édesapát (4,8%) jelent. A gyermekek életkorát tekintve a 17 éves korosztály szüleinél kimagaslóan nagy a munkanélküli anyák aránya, míg az édesapáknál a 18 éves korosztálynál tapasztalhatunk hasonlót. Nemek tekintetében nem volt jelentős eltérés. A következő ábrák (4.6.4-4.6.5. ábra) a felmértek lakókörülményeit, lakókörnyezetét jellemzik, továbbá, hogy jellegét tekintve milyen a gyermekek elsődleges szociális környezetének helyzete.

Közös háztartásban élők 13,32%

4,34%

2,97%

csak szülők szülők, nagyszülő(k) szülő, nagyszülő(k)

71,74%

7,61%

egy szülő más

4.6.4. ábra: A felmértek háztartásainak jellemzői A válaszadók többsége (71,74%) átlagos családban él, vagyis a szülőkkel (esetleg testvér, testvérek). Több generáció együttélése nagycsaládban, a diákok 7,61%-ára jellemző, míg több generáció csonka családban (egy szülő és nagyszülő(k)) a tanulók 2,97%-ra jellemző. Csak az egyik szülővel a gyermekek 13,32%-a lakik, amely kategória a második leggyakoribb volt. A gyermekeknek 4,34%-a nem szülővel és nem is nagyszülővel él.

1000 800 600 400 200 0

Fiú Leány komfort

félkomfort

komfort nélkül

4.6.5. ábra: Lakástípusok nemenkénti megoszlása

A legtöbben komfortos körülmények között élnek (92,6%). Örömteli, hogy nemenként és összességében is a komfort nélküli lakásban élők száma jóval alacsonyabb, mint 1%. A diákok közel a háromnegyedének van otthon saját szobája. Nemek tekintetében sincs nagy különbség a saját szobával rendelkezők között, mivel a leányok 75,2%-ban, míg a fiúk 74,3%-ban rendelkeznek saját szobával. Életkorok szerint tapasztalható némi összefüggés az életkor előrehaladta, illetve a saját szobával rendelkezők között, de a saját szobával rendelkezők aránya egyértelműen 17 és 18 éves korban a legmagasabb, míg 7 és 8 éves korban a legalacsonyabb. A kérdésre 2440 fő válaszolt, ezek közül 119-en nem jelölték meg, hogy melyik életkori kategóriába tartoznak, ezért őket „nincs adat” néven jelöltük. Legtöbben a 18 éves fiúk rendelkeznek saját szobával, 92,8%ban. 4.6.3.

A sporttal, sportolási szokásokkal kapcsolatos adatok

A felmérés egyik leglényegesebb vizsgálati szempontja a résztvevők sporttal, sportolási hajlandóságával volt kapcsolatos. A megkérdezettek közül 1915 fő (908 lány és 997 fiú) válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy tanórai kereteken kívül végez-e valamilyen sporttevékenységet. Ez a 2731 válaszadónak a 70,12%-a, vagyis elmondhatjuk, hogy a gyermekek több mint 2/3-a sportol a testnevelés órán kívül. Természetesen ide tartozhat az iskolai sportkör is, hiszen a kérdés arra vonatkozott, hogy szoktak-e sportolni testnevelés órán kívül (4.6.6. ábra). A fiúkra inkább jellemző, hogy valamilyen más mozgásos sporttevékenységet végezzenek tanórai kereteken kívül, náluk 4-ből 3-an sportolnak a testnevelés órán kívül (74,8%). A leányoknál ez az arány kisebb: 65,0% válaszolt igennel erre a kérdésre, de nem mutatható ki szignifikáns összefüggés a megkérdezettek neme, és aközött, hogy sportolnak-e a testnevelés órán kívül.

Sportolsz-e testnevelés órán kívül? (Leány) 488; 35,0%

908; 65,0%

igen nem

Sportolsz-e testnevelés órán kívül? (Fiú) 338; 25,2% 997; 74,8%

igen nem

4.6.6. ábra: A testnevelés órán kívüli sportolás gyakorisága nemek szerint (n=2731) Összességében vizsgálva a diákokat az iskolai kereteken kívüli sportolást illetően, 2784 fő válasza alapján megállapítható, a diákok közel fele sportol a testnevelés órán kívül legalább 2-3x egy héten (4.6.7. ábra). Második leggyakoribb válasz a napi szintű sportolás volt, ami bizakodásra adhat okot. Amennyiben ezt egyben kezeljük az előbbi eredménnyel, akkor elmondható, hogy a mérésben résztvevő gyermekek 77,95%-a mozog legalább hetente 2-3 alkalommal. Ha ez minőségi mozgásos tevékenységgel és táplálkozással párosul, akkor egy egészséges életmóddal jellemezhető mintáról beszélhetünk. A „szinte sosem sportolok” lehetőséget a felmértek mindössze 2,26%-a jelölte meg.

Testnevelés órán kívüli mozgás

351; 12,61%

200; 7,18%

63; 2,26%

988; 35,49%

naponta

heti 2-3x hetente heti 1-nél ritkábban soha 1182; 42,46%

4.6.7. ábra: Az iskolán kívüli sportolás gyakorisága (n=2784) A következőkben megvizsgáltuk, hogyan alakul ez a viszonyulás életkor kategóriák és nem szerint. Érdekes lehet, hogy vajon milyen választ jelölnek meg azok a tanulók, akiknél már rendszeres a mindennapos testnevelés, illetve van-e valamilyen változás az életkor előrehaladtával a sportolási hajlandóságban. Nemek tekintetében különbség volt a fiúk és a leányok sportolási hajlandóságában (4.6.8. ábra). Folyamatos növekedés látható a fiúknál, ahogy haladunk az egyre gyakoribb mozgásos alkalmakat jelentő válaszok felé („soha” választól egészen a „naponta” válaszig). A leányoknál fordított tendencia tapasztalható a sportolás gyakoriságában, mennél ritkább a fizikai aktivitás gyakorisága, annál nagyobb a leányok részesedése. Legnagyobb különbség a sohasem sportolók között van, itt a leányok voltak többségben. A kategória több mint 2/3-a leány.

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Leány Fiú

naponta

hetente hetente heti 1-nél soha 2-3x ritkábban 4.6. 8. ábra: A nemek aránya az iskolán kívüli sportolás kategóriáiban Fő 120 100 naponta

80

heti 2-3x 60 hetente 40

heti 1-nél ritkábban soha

20 0 7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

év

4.6.9. ábra: Az iskolán kívüli sportolás gyakorisága életkor kategóriákra lebontva A mérés 2013-ban zajlott, tehát a 2012/13-as tanévben, így az 1., 5. és 9. osztályosok tartoztak bele a mindennapos testnevelésben résztvevő évfolyamok közé. Az életkori kategóriák szerint (decimális életkor alapján) a 7-8, 10-12, illetve a 14-16 évesek nagy része tartozott közéjük. Ezek alapján a 7-8 évesek körében tapasztaltunk kisebb mértékű sportolási hajlandóságot, de

ebben az életkorban előfordulhat, hogy a szülők úgy gondolkodnak, hogy ennyi idősen elég gyermeküknek, ha minden nap részt vesz a testnevelés órán. A 10-12 évesek viszont igen aktívnak mondhatók. A napi 1 testnevelés óra mellett a 10 és 12 évesek mozognak heti 2-3 alkalommal a korosztályok közül a legtöbbször, habár a 11 éves korosztályban (ami pont az 5. osztályosok nagyobb részét érinti) egy nagyobb visszaesés mutatkozott a napi és a heti többszöri – testnevelés órán kívüli - mozgás kapcsán. A mérésben résztvevők sportolási hajlandósága 13 éves korban volt a legmagasabb, innentől kezdve csökkenő tendencia mutatkozott. Nagyobb mértékű csökkenést tapasztaltunk a napi, illetve a heti 2-3 alkalommal végzett testmozgás tekintetében a 15 éves korosztálynál, azaz a 9. évfolyamosok nagy részénél. A mindennapos testnevelés befolyásolja a diákok sportolási hajlandóságát, az érintett korosztályok kevesebbet sportolnak testnevelés órán kívül. Elképzelhető, hogy mind a szülők, mind pedig a diákok úgy vélik, hogy heti 5x45 perc elegendő az egészségmegőrzés szempontjából. A mérésben nem kérdeztünk rá arra, hogy melyik diák részesül felmentésben a mindennapos testnevelés óra alól, hiszen akik sportegyesületi tagsággal rendelkeznek, igényelhetnek ilyen fajta felmentést (4.6.9. ábra).

50% 45% 40% 35% 30%

alsó tagozat

25%

felső tagozat

20%

gimnázium

15%

szakközépiskola

10% 5% 0% naponta

hetente hetente heti 1-nél soha 2-3x ritkábban 4.6.10. ábra: Iskolán kívüli sportolás gyakorisága iskolatípusokra lebontva

Ha iskolatípus szerint (4.6.10. ábra) vizsgáljuk meg az iskolán kívüli sportolási hajlandóságot, az alábbi megállapításokat tehetjük: - Napi szinten a felső tagozatosok mozognak a legtöbbet testnevelés órán kívül, ez a felmértek 40,5%-a. - A szakközépiskolások fordítanak a legkevesebb időt a napi szintű testmozgásra iskolai kereten kívül (10,7%). - Legtöbben az alsó és felső tagozatos diákok közül végeznek heti 2-3 alkalommal sporttevékenységet. Előbbiek 36,9%-ban, utóbbiak 37,0%-ban. - A felső tagozatosok több mint 77%-a, míg az alsó tagozatosok több mint 65%-a mozog rendszeresen iskolai kereteken kívül hetente legalább 2-3x vagy naponta, - Legkevésbé a szakközépiskolások aktívak, mindössze 21,7%-uk végez napi, vagy heti 2-3x rendszeres testmozgást. - Az iskolai kereteken kívül a szak- és szakközépiskolások közel fele (44,4%) egyáltalán nem sportol. - A gimnazisták leginkább heti egy alkalomnál ritkábban végeznek valamilyen testmozgást az iskolai testnevelés órán kívül. - A felső tagozatos diákok a legaktívabb, míg a szakközépiskolások a legkevésbé aktívabb csoport (ami az életkori kategóriák szerinti ábrán is jól látható). A napi szintű sportolás, illetve, hogy a gyermekek hetente 2-3 alkalommal sportolnak az iskolai testnevelésórákon felül, azt feltételezi, hogy valamilyen iskolai sportkörbe járnak vagy valamilyen sportegyesület

tagjai, vagy önszorgalomból végeznek valamilyen sporttevékenységet. Az ezzel kapcsolatos eredmények a 4.6.11. ábrán láthatók.

100%

90% 80% 70% 60%

Leány igen

50%

Leány nem

40%

Fiú igen

30%

Fiú nem

20% 10%

0% Sportegyesület

Iskolai sportkör

Iskolán kívüli sportegyesület

4.6.11. ábra: Testnevelés órán felül végzett fizikai aktivitás helyszínei A felmértek 43,15%-a tagja valamilyen sportegyesületnek, ami lehet iskolán belüli, vagy kívüli. A leányok többen sportolnak valamilyen sportegyesületben. Viszont, ha csak az iskolán kívüli klubokat vesszük figyelembe, akkor a fiúk vannak többségben, akik az igen választ jelölték meg. Iskolán kívüli sportegyesületben a diákok 40,18%-a sportol. Az iskolai sportkörök nem túl népszerűek, mindössze a felmértek 16,75%-a jár valamilyen iskolai sportkörbe. Ez lehet a kínálat mennyisége, minősége (nem megfelelő infrastruktúra) miatt, vagy pusztán a gyermekek inkább végeznek fizikai aktivitást máshol (egy jó nevű egyesületnél), mint hogy még plusz időt töltsenek az iskolában. A következőkben megvizsgáltuk, hogy a felmértek milyen példát kapnak otthonról a fizikai aktivitás szempontjából. Mennyire aktívan sportolnak a szüleik, illetve végeznek-e közösen valamilyen mozgásos tevékenységet. A 4.6.12. ábra három különböző kérdésre adott választ összegez. Az első oszlopban a felmértek szülei közül az édesanyák fizikai aktivitása (n=2772) szerepel. E szerint az anyák 35,13%-a végez rendszeresen valamilyen testmozgást. A második oszlop az apákat mutatja (n=2728), akik aktívabbnak bizonyultak, 40,68%-uk sportol rendszeresen. Összességében nézve a harmadik oszlop mutatja, hogy a felmértek szoktak-e együtt sportolni a szüleikkel (n=2730).

Ezek alapján elmondható, hogy a válaszadók 37,36%-a szokott együtt sportolni a szüleivel, ami legalább minden 3. gyermeket jelenti. Fő 3000 2500 2000 nem

1500

igen 1000 500 0 Édesanya sportol

Édesapa sportol

Szülőkkel együtt sportoló gyermek

4.6.12. ábra: Szülők, család fizikai aktivitása 4.6.4.

Szabadidő eltöltési szokások

A felmérésből kiderült, hogy a diákok viszonylag sok időt fordítanak sportolásra, valamilyen mozgásos tevékenységre a szabadidejükben. Az is kijelenthető, hogy legtöbb esetben heti 2-3 alkalommal mozognak a fiatalok, tehát az iskola és a sport mellett másra is jut idejük. Vizsgálatunkban a szabadidő eltöltési szokások közül kettő időrabló elfoglaltságra vonatkozó kérdést tettünk fel a gyermekeknek, mégpedig, hogy mennyi időt fordítanak tévénézésre, illetve mennyit használják a számítógépet (internet, okostelefon, play station, Wii stb.). TV-nézési szokások: A diákok televíziózási szokásait mutatja a 4.6.13. ábra nemek szerint, külön kiemelve a hétvégi, illetve a hétköznapi használatot. Jól látható, hogy mennyire megegyeznek a fiúk és a leányok TV előtt eltöltött ideje, illetve a különbség a hétvégi és a hétköznapi televízió használatban közel azonos mintázatot mutat. Amíg hétköznap 1 órát, vagy 1 óránál kevesebbet tévéznek a fiatalok, addig hétvégén ez az időtartam 2-3 órára növekszik. Hétköznaponként a diákok 60,23%-a körülbelül 1 óránál kevesebb ideig, vagy 1 órán keresztül néz televíziót. Hétvégén pedig 43,07%-ban 2-3 órán keresztül töltik a szabadidejüket a TV előtt.

A legkevésbé népszerű válaszok tanítási napokon a 3 óránál hosszabb ideig tartó televízió használat (3,6%), illetve a hétvégén semennyit sem tévézés (3,54%). 700 Fő 600 500 Fiúk hétköznap

400

Fiúk hétvége Leányok hétköznap

300

Leányok hétvége 200 100 0 semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

4.6.13. ábra: TV nézési szokások, nemek szerint Az előző kérdést megvizsgáltuk iskolatípusok szerint is (4.6.14. ábra). Így is látszik, hogy a legnépszerűbb tévénézési időtartam a tanítási napokon az 1 óra, vagy az 1 óránál kevesebb, ami főleg az alsó tagozatosokra és a felső tagozatosokra jellemző. Összesen 44,04 %-uk tévézik 1 órát, vagy annál kevesebbet hétköznap, míg a gimnazistáknál és a szakközépiskolásoknál ez az arány jóval alacsonyabb (16,36%). Hétvégén a 2-3 órás tévénézés a leggyakoribb, s ebben az esetben is az alsósok és a felsősök azok, akik többet használják a televíziót, összesen 30,89%-ukra jellemző a több órás tévénézés, míg a szak- és középiskolásoknak, valamint a gimnazistáknak csak a 12,31%-a tölt ennyi időt ezzel a tevékenységgel. Fő

500 450 400

alsó tagozat hétköznap

350 300

felső tagozat hétköznap

250

gimnázium hétköznap

200 150

szakközépiskola hétköznap

100 50 0 semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

Fő 500 450 400 alsó tagozat hétvége felső tagozat hétvége gimnázium hétvége szakközépiskola hétvége

350 300 250 200 150 100 50

0 semennyit < 1 óra 1 óra 2-3 óra > 3 óra 4.6.14. ábra: TV nézési szokások, iskolatípus szerint Számítógép használat: A számítógép-használat jellegzetességeit a 4.6.15. ábra mutatja nemek szerint, külön kiemelve a hétvégi, illetve a hétköznapi használatot.

Fő 500 450 400 350 300 250 200 150 100

Fiúk hétköznap Fiúk hétvége Leányok hétköznap Leányok hétvége

50 0 semennyit < 1 óra 1 óra 2-3 óra > 3 óra 4.6.15. ábra: Számítógép használati szokások, nemek szerint A diákok 24,75%-a hétköznapokon szinte egyáltalán nem használ számítógépet és 28,03%-uk csak kevesebbet, mint 1 órát. Ezt az eredményt kezelhetjük pozitívan, miszerint a gyermekek nem ülnek tanítási napokon szabadidejükben a számítógép előtt, hanem valamilyen hasznos dolgot csinálnak (tanulnak, sportolnak). Kissé ellentmondásos, hogy hétvégén más eredmények mutatkoznak, hiszen itt a legnépszerűbb válaszok a 2-3 óra, illetve a 3 óránál hosszabb számítógép használat voltak. A felmértek 30,51%-a számítógépezik hétvégenként 2-3 órát, illetve 21,33%-uk 3 óránál is többet (ez az érték hétköznapokon 8,45%). Szemmel látható, hogy hétvégenként a fiúk jóval többet számítógépeznek, mint a leányok, ez valószínűleg a napjainkban igen népszerű számítógépes, illetve on-line számítógépes játékok miatt lehetséges, mivel ezek kedveltebbek a fiúk körében. Ha iskolatípusok szerint vizsgálódunk (4.6.16. ábra) következtethetünk az életkori tendenciákra is. Az alsó tagozatosok kimagaslóan keveset számítógépeznek tanítási napokon (16,79%), illetve hétvégenként is ők használnak legkevésbé számítógépet (6,9%). Ez valószínűleg az életkorukból is adódik, egyszerűen túl fiatalok még ahhoz, hogy ilyen fajta informatikai eszközöket használjanak, illetve még az iskolában sincs számítástechnika órájuk. Hovatovább ebben az életkorban elképzelhető még a szülői odafigyelés is, amivel inkább egyéb szabadidős elfoglaltság irányába terelik a gyermekeiket. Összességében is egy óránál kevesebbet töltenek a számítógép előtt hétköznaponként, és hétvégén is csak körülbelül 1 órát. Az alsó tagozatosok miatt magas továbbá a számítógépet nem használók száma, ha összességében vizsgáljuk a diákokat, bár a felső tagozatosok is hozzájárulnak ehhez 7,77 %-ban.

Legtöbbet a felső tagozatosok számítógépeznek a hétköznapokban, de leggyakrabban legfeljebb 1 órás időtartammal használják az eszközt. Hétvégenként egyértelműen a gimnazisták használják leggyakrabban a számítógépet és legtöbbször 2-3 órán keresztül (13,01%-ban). Hétvégén nagyjából mindenki hasonlóan sok időt tölt számítógép előtt. Ha a 2-3 órás és a 3 óránál hosszabb használatot nézzük, a különbség az alsósok kevesebb „3 óránál több használata” és a felsősök magas „2-3 óra közötti használata” miatt mutatkozik. A fiatalok tehát tanítási időben kevesebbet, míg hétvégén többet használják a számítógépet. A hét közbeni használatba beletartozhat az iskolai kereteken belüli számítógépezés (informatika óra) is. Ha összevetjük a TV-nézési és számítógépezési szokásokat, elmondhatjuk, hogy a felmértek szabadidejéből hétköznap összesen körülbelül 1-2 órát vesz el az ilyen jellegű időtöltés, míg hétvégén körülbelül 4-6 órát. Fontos kiemelni, hogy ez igen jelentős részét érinti idejüknek.

Fő 500 450 400 350

alsó tagozat hétköznap

300

felső tagozat hétköznap

250 200

gimnázium hétköznap

150 100

szakközépiskola hétköznap

50 0 semennyit Fő

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

500 450 400 350

alsó tagozat hétvége

300 250

felső tagozat hétvége

200

gimnázium hétvége

150 100

szakközépiskola hétvége

50 0 semennyit

< 1 óra

1 óra

2-3 óra

> 3 óra

4.6.16. ábra: Számítógép használati szokások iskolatípusok szerint Szabadidő eltöltés a családdal: A 4.6.17. ábra a mérésben résztvevő diákok szülőkkel közösen végzett sport-, mozgásos tevékenységét mutatja be iskola típusokra lebontva, százalékos arányban.

100% 90% 80%

70% 60% igen

50%

nem

40% 30% 20% 10% 0% alsó tagozat

felső tagozat

gimnázium

szakközépiskola

4.6.17. ábra: Sportolás a szülőkkel együtt iskolatípusra lebontva A kérdésre, hogy együtt sportolnak-e a szüleikkel, összesen 2730 fő adott értékelhető választ, amiből 1017-en az igent jelölték meg. Tehát a

felmértek 37,25%-a szokott a szüleivel együtt mozgásos tevékenységet végezni szabadidejében. Az igen válaszok alapján megállapítható, hogy a válaszadók közül leginkább az alsó tagozatosok azok, akik a szüleikkel együtt végeznek valamilyen mozgásos tevékenységet a szabadidejükben (46,93%). Náluk, mivel még kisebbek, jobban elképzelhető, hogy nem csupán saját akaratukból tartanak szüleikkel, hanem a szülői „kényszer” miatt is. Szintén magas a szám a felső tagozatosok körében is (43,11%). Mivel ők idősebbek, jobban elképzelhető, hogy saját akaratukból tartanak a szüleikkel. A gimnazisták kevesebb, mint 1/3-a, míg a szakközépiskolások 11,77%-a szokta a szabadidejének egy részét a családdal közösen sportolással tölteni.

Leányok (igen/nem)

Fiúk (igen/nem)

35,84 %

fiúk igen

39,17%

fiúk nem

60,83%

leányok igen leányok nem

64,26 %

4.6.18. ábra: Szülők, család, szabadidő eltöltési szokások, nemekre lebontva Nincs jellemző nemi különbség a diákok szülőkkel együtt közösen végzett sport-, mozgásos tevékenységet illetően. A leányok 35,84%-a, míg a fiúk 39,17%-a szokott rendszeresen valamilyen mozgásos tevékenységet végezni a szülei, családja körében (4.6.18. ábra). 4.6.5. Egészségkép Egészségi állapot: A kérdőíves mérés során kitértünk a diákok egészségi állapotára is. Kíváncsiak voltunk, hogy ők maguk hogyan ítélik meg a saját egészségi állapotukat, hogy érzik magukat a bőrükben (4.6.19. ábra).

Fiúk (n=1194)

Leányok (n=1320) 14,09%

1,97%

10,45 %

0,41% kiváló

kiváló 30,30%

jó

42,29

jó

4.6.19. ábra: Egészségi állapot szubjektív értékelése, nemekre lebontva A diákok meglehetősen pozitívan értékelik saját egészségi állapotukat, „jó” a közérzetük. A leányok 83,94%-a jelölte, hogy „jó”, vagy „kiváló” az egészsége, míg a fiúk 89,14%-a jelölte meg ugyanezeket a válaszokat. A fiúk többen gondolják úgy, hogy „kiváló” egészségnek örvendenek (42,29%), míg a leányok kevesebben (30,30%). A saját megítélés szerint csak „megfelelő” egészségi állapottal rendelkezők száma 10% (leányok), 14% (fiúk) volt. A leányok közül néhányan kifejezetten rosszul érzik magukat (1,97%), míg a fiúknál jóval alacsonyabb ez az arány (0,41%). Összességében elmondható, hogy a legtöbben meg vannak elégedve saját egészségi állapotukkal és úgy érzik, hogy teljesen egészségesek. A korcsoportok szerinti egészségkép alakulását a 4.6.20. ábra mutatja. Legpozitívabban a 9-10 évesek értékelték magukat, ők jelölték meg legtöbben a „kiváló” választ. Legkevésbé a 17-18 évesek érzik jól magukat a bőrükben, náluk a legalacsonyabb a „kiváló” válaszok száma. Jónak a saját egészségi állapotukat a 12-14 évesek értékelték a legtöbben, a 7 évesek pedig a legkevesebben. Érdekesség, hogy a 17-18 évesek körében a „megfelelő” válaszok gyakoribbak, mint a „kiváló” válaszok.

Fő 160 140 120 100

kiváló jó

80

megfelelő

60

rossz

40 20 0 7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18 év

4.6.20. ábra: Egészségi állapot szubjektív értékelése életkorokra lebontva Arányait tekintve elmondhatjuk, hogy minden iskolatípusnál a pozitívabb válaszok vannak túlsúlyban, kivéve a szakközépiskolásoknál, ahol a „megfelelő” válaszok megelőzik a „kiváló” válaszokat. A rossz egészségi állapotot megjelölők száma, minden iskolatípusnál kevesebb, mint a válaszadók 0,5%-a. 4.6.6.

Táplálkozási szokások, káros szenvedélyek

Táplálkozási szokások A vizsgálatban résztvevő gyermekek legfontosabbakat foglaljuk össze.

étkezési

szokásai

közül

a

45% 40% 35% 30% 25%

fiú

20%

leány

15% 10% 5% 0% reggeli

ebéd

vacsora

4.6.21. ábra: Családdal való étkezés, nemekre lebontva A családdal eltöltött főétkezések gyakoriságát a (több választ is meg lehetett jelölni) a 4.6.21 ábra mutatja be. Legtöbben a vacsorát fogyasztják családi környezetben, majdnem a gyermekek 80%-a, míg az ebédet a legkevesebben, 15% alatt. Nem meglepő ez az arány, hiszen a kérdésre adott válaszokat döntően a hétköznapi étkezések határozzák meg és a fiatalok legnagyobb része ebédidőben az iskolában van. A kérdőíves felmérésnél kíváncsiak voltunk a diákok táplálkozási szokásaira is, elsősorban abból a szempontból, hogy az egyes élelmiszerekből milyen gyakran fogyasztanak, vagy fogyasztanak-e egyáltalán. A feldolgozhatóság kedvéért az elemzést élelmiszertípusok szerint végeztük a következő nagyobb kategóriákban: - tejtermékek, tojás - húsok - összetett szénhidrátok - italok - kényelmi termékek, gyorsételek - zöldségek, gyümölcsök - édességek Mivel iskolás gyermekekről van szó, ezért a táplálkozási szokásaikat nagyban befolyásolhatja a közétkeztetésben szereplő ételek választéka. Ezért mielőtt megvizsgálnánk az egyes ételtípusok fogyasztási gyakoriságát, bemutatjuk, hogy a felmértek közül hányan ebédelnek az iskolában (4.6. 22-4.6. 23. ábra).

Az iskolai menzán ebédelsz?

21,69%

31,47%

fiú igen

leány igen

16,86%

fiú nem

29,96%

leány nem

4.6.22. ábra: Az iskolai közétkeztetésben ebédelők aránya, nemek szerint (n=2568) Összesen 2568 fő adott értékelhető választ erre a kérdésre (48,67% fiú és 51,33% leány). Megállapítható, hogy a diákok 61,43%-a ebédel rendszeresen az iskolai menzán. Nemek tekintetében a fiúk 31,47%-a, illetve a leányok 29,96%-a. Mivel majdnem minden harmadik gyermek naponta legalább egyszer eszik főtt ételt a menzán, ezért a menzakínálat befolyással van a legtöbb gyermek hétköznapi étkezési szokásaira.

Az iskolai menzán ebédelsz? (igen) alsó tagozat

felső tagozat

gimnázium

szakközépiskola

1,25% 14,98%

45,14% 38,62%

4.6.23. ábra: Az iskolai közétkeztetésben ebédelők aránya iskolatípusra lebontva (n=1595) Legtöbben az általános iskolában étkeznek a menzán, az alsó tagozatosok 45,14%-a, míg a felső tagozatosok 38,62%-a. A gimnazisták közül már csak alig 15%, míg a szakközépiskolások csupán 1,25%-a választja az iskolai ebédet. Ezek alapján elmondható, hogy leginkább az általános iskolás korosztálynak befolyásolhatja az iskolai közétkeztetés a táplálkozási szokásait.

Kedvezőnek tekinthető, hogy a felmért 2560 fő 92,34%-a eszik minden nap főtt ételt és 7,66% csupán, akik nem (4.6.24. ábra). A leányok közül többen esznek minden nap főtt ételt (47,43%), mint a fiúk közül (44,90%).

Minden nap eszel főtt ételt? 3,32%

4,34%

fiú igen 44,90% 47,43%

leány igen fiú nem leány nem

4.6.24. ábra: A főtt étel fogyasztása nemekre lebontva A különböző életkorú gyermekeknél a napi szintű főtt étel fogyasztás a 13 évesek körében a leggyakoribb és érdekes módon a 7 éveseknél volt a legritkább. Ha összehasonlítjuk az iskolai ebédet választó diákok arányával (4.6.22-4.6.23. ábra), akkor elmondható, hogy szerencsére még akkor is fogyasztanak napi szinten főtt ételt a gyermekek, ha nincsenek befizetve az iskolai ebédre. Azt is megállapíthatjuk, hogy inkább a fiúknak fontosabb a mindennapi főtt étel fogyasztása, hiszen közel minden életkori kategóriában magasabb volt a nemek közti arányuk. Tejtermékek és tojás fogyasztása: A felmért gyermekek tej-, tejtermék és tojás fogyasztási szokásait összesíti a 4.6.25. ábra.

100% 90% 80% 70% 50%

naponta többször naponta

40%

heti 1-3x

60%

30% 20%

havi 1-3x

10%

1 hónapnál ritkábban

0% sovány zsíros sovány zsíros kefír tejszín tej tej tejföl tejföl joghurt

sajt

tojás

4.6.25. ábra: A tejtermékek és a tojás fogyasztásának gyakorisága Napi többször a diákok leginkább tejet (zsíros, sovány) és sajtot fogyasztanak. Napi szinten szintén ez a három tejtermék volt a legnépszerűbb. A legkevésbé kedvelt termék a sovány és a zsíros tejföl. Legritkább a tejszín rendszeres fogyasztása volt. A sajt és a tojás az a két termék, aminek teljes kihagyása az étrendből szinte alig fordult elő. Húsok, húskészítmények: A 4.6.26. ábra húsfogyasztás gyakoriságát mutatja élelmiszertípusokra lebontva százalékos arányban. 100% 90%

naponta többször naponta

80% 70% 60%

heti 1-3x

50%

havi 1-3x

40%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

30% 20% 10% 0% sovány sertés

zsíros sertés

marha

baromfi

hal

4.6.26. ábra: A húsféleségek fogyasztásának gyakorisága

Legnépszerűbbek a baromfi húsok, ezeket fogyasztják leggyakrabban a diákok napi szinten, vagy heti többször. Szintén népszerű még a sovány sertéshús napi, illetve heti többszöri fogyasztása, ami elsősorban az iskolai étkezéssel, illetve ezeknek a húsféléknek az árával függhet össze. Összetett szénhidrátok: A különböző összetett szénhidrát források százalékos fogyasztási gyakoriságát a 4.6.27. ábra összegzi. 100% 90% 80%

naponta többször

70%

naponta

60% heti 1-3x

50% 40%

havi 1-3x

30% 1 hónapnál ritkábban

20% 10%

0% fehér kenyér

barna kenyér

főttészta

rizs

krumpli

nem fogyaszt

4.6.27. ábra: Az összetett szénhidrát források fogyasztásának gyakorisága Az eredmények alapján a legnépszerűbb termék a fehér kenyér, ezt fogyasztják leggyakrabban a diákok napi többször és napi szinten is az összes termék közül. Tésztát, rizst és krumplit hasonló arányban fogyasztanak, a leggyakrabban a heti többszöri fogyasztást jelölték meg. A barna kenyér az a termék, amelyet a legtöbben nem fogyasztanak, viszont aki barna pékárut választ, az naponta többször is azt fogyasztja. Ha az összetett szénhidrátok fogyasztási gyakoriságát összehasonlítjuk a közétkeztetésben résztvevők arányával, akkor ez esetben is megállapítható, hogy a diákok összetett szénhidrát bevitelét jelentősen befolyásolhatja az iskolai étkeztetés kínálata, hiszen a felmértek 61,40%a eszik főtt ételt az iskolában. Zöldségek, gyümölcsök: A 4.6.28. ábra a tanulók zöldség, gyümölcs és szója fogyasztási szokásait mutatja százalékos arányban. Mindenképpen kedvező, hogy a diákok gyakran fogyasztanak gyümölcsöt és zöldséget is. Napi szinten és naponta többször a felmértek 47,23%-a eszik zöldséget, gyümölcsöt pedig 50,80%-uk. 10% alatt van a

zöldséget és gyümölcsöt egyáltalán nem, vagy havi egynél ritkábban fogyasztók aránya. Szóját a felmértek több mint 85%-a egyáltalán nem fogyaszt. Összességében megállapítható, hogy a diákok több mint 80%-a fogyaszt legalább heti 1-3 alkalommal valamilyen gyümölcsöt, vagy zöldséget. 100% 90% 80%

naponta többször naponta

70% 60% 50%

heti 1-3x

40%

havi 1-3x

30%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

20% 10% 0% zöldség

gyümölcs

szója

4.6.28. ábra: A zöldség-gyümölcs fogyasztásának gyakorisága Édességek és kényelmi termékek A korszerű táplálkozási elvek szerint a cél, hogy az egyszerű szénhidrátot, illetve hozzáadott cukrot tartalmazó élelmiszerek a napi energia bevitel tizedét ne haladják meg. Ennek ellenére a diákok 26,94%a naponta vagy akár napi többször is fogyaszt csokoládét vagy cukorkát (4.6.29. ábra). A fagylalt-jégkrém, mivel még mindig szezonális terméknek tekinthető, leggyakrabban hetente vagy havonta néhányszor jellemző édesség, viszont szinte alig van olyan diák, aki édességeket egyáltalán nem fogyaszt. Kényelmi terméket (leves porok, zacskós ételek stb.) a felmértek több mint fele egyáltalán nem fogyaszt és a többiekre is inkább az egy hónapnál ritkább fogyasztás jellemző.

100% 90% 80%

naponta többször naponta

70% 60% 50%

heti 1-3x

40%

havi 1-3x

30%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

20% 10% 0% csoki, cukorka

jégkrém, fagyi

kényelmi termék

4.6.29. ábra: Az édességek és a kényelmi termékek fogyasztásának gyakorisága

Gyorsételek, snack és chips, olajban sült tésztafélék A gyorsételek, a snack, pattogatott kukorica és chips, valamint a lángos és fánk fogyasztásának gyakoriságát mutatja be százalékos arányban a 4.6.30. ábra. A gyorséttermek kínálata szerencsére nincs benne a gyermekek napi szintű táplálkozásában és heti többször is viszonylag kis százalékuk fogyasztja az ilyen jellegű termékeket. 100% 90% 80%

naponta többször naponta

70% 60% 50%

heti 1-3x

40%

havi 1-3x

30%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

20% 10% 0% fast food

snack, chips

lángos, fánk

4.6.30. ábra: A gyorsételek, snack/chips és lángos/fánk fogyasztásának gyakorisága

Összességében a különféle gyorsételeket leginkább havi 1-3 alkalommal, vagy még ennél is ritkábban fogyasztja − saját bevallása szerint − a diákok háromnegyede (76,64%). A snackáruk, chipsfélék (73,98%) is csak viszonylag ritkán (havi 1-3 vagy még ennél is ritkábban), míg a lángos vagy a fánkfélék is csak alkalomszerűen szerepelnek az étrendben. Folyadékfogyasztás, italok A gyermekek és serdülők folyadék fogyasztási szokásainak százalékos arányait foglalja össze a 4.6.31. ábra. Ebben a korban különösen fontos a megfelelő minőségű és mennyiségű folyadékbevitel, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a diákok milyen italokat fogyasztanak folyadékpótlás gyanánt. Érdekes, hogy a válaszok szerint a felmértek több mint 10%-a nem fogyaszt napi szinten, vagy naponta többször vizet vagy ásványvizet, ami pedig alapvető folyadékunk. A többi három italtípus közül a tea fordul elő leggyakrabban, mint napi többszöri folyadékforrás, valamint a közétkeztetésben is gyakran kínált ital. Gyümölcslevet több mint a gyermekek 23%-a, míg üdítőt több mint 35%-uk fogyaszt napi szinten, vagy naponta többször. 100% 90% 70%

naponta többször naponta

60%

heti 1-3x

80%

50%

havi 1-3x

40%

1 hónapnál ritkábban nem fogyaszt

30% 20% 10% 0% gyümölcslé

üdítő

víz, ásványvíz

tea

4.6.31. ábra: A különböző folyadékok fogyasztásának gyakorisága

Káros szenvedélyek Fejlődéslélektanilag a serdülőkor kritikus időszaknak tekinthető. A biológiai, hormonális és pszichoszociális változások mellett ez a káros szenvedélyek kipróbálásának korszaka is.

Három, az egészségre fokozottan ártalmas termék fogyasztási gyakoriságára kérdeztünk rá. Az alkoholfogyasztásra, a dohányzásra, valamint a hosszú távon szintén káros energiaital fogyasztására. Az alkohol fogyasztásával, a cigarettázással a gyermek felnőttként tekinthet saját magára. Fokozza ennek esélyét az a tény, hogy a modern civilizációban a felnőtté válás folyamata időben meghosszabbodott. Magatartásformáikat az őket körülvevő társas környezetükhöz igazítják. Az egészségtudatos magatartást tanúsító serdülő kevésbé hajlamos kockázati magatartásformákra (Várkonyi, 2011).

Rendszeresen fogyasztasz-e alkoholt? 12,7% 1,2% nem rendszeresen alkalmanként 86,1%

4.6.32. ábra: A felmértek alkoholfogyasztási szokásai (n=2431) Az alkoholfogyasztásra vonatkozó kérdést úgy tettük fel, hogy a diákok fogyasztanak-e alkoholt rendszeresen. Igen, vagy nem válaszokat jelölhettek meg, épp úgy, mint az alkalmi fogyasztás esetén. A 4.6.32. ábra a tanulók alkoholfogyasztási szokásaira vonatkozik, az összes válaszadó százalékos arányában (az alkoholt valamilyen gyakorisággal fogyasztó fiatalok átlag életkora 15,58±3,92 év). Az alkalmankénti és rendszeres alkoholfogyasztás nemi és életkori, illetve az iskolatípus szerinti gyakoriságait a 4.6.33-4.6.34. ábra mutatja be. Az „alkalmi” alkoholfogyasztók – összesen 297 fő – tekintetében széles tartományról beszélhetünk. Már az általános iskolások körében is előfordult, és a 15-18 évesek között jelentős arányban szerepeltek az alkalmi fogyasztók, legtöbben a 17 éves korosztályban. Figyelemre méltó, hogy az alkalmi fogyasztók körében több volt a leány, mint a fiú. A „rendszeres” alkoholfogyasztók száma igen alacsony a felmértek körében, mindösszesen 1,2%, ami 30 főt jelent a teljes mintában. Alkalmi alkoholfogyasztó volt a tanulók 12,7%-a.

Milyen rendszerességel fogyasztasz alkoholt?

% 40 35 30 25 20 15 10 5 0

rendszeresen alkalmanként

gimnázium

szakközépiskola

4.6.33 ábra: Az alkoholfogyasztás rendszeressége a középiskolásoknál 30% 25% 20% Leány

15%

Fiú

10% 5% 0% 11

12

13

14

15

16

17

18

év

4.6.34. ábra: Az alkalmi alkoholfogyasztók aránya nemenként és életkoronként (n=297) A rendszeres alkoholfogyasztás főleg a 16-18 éveseknél fordult elő, és akárcsak a rendszeres fogyasztók között, itt is a 17 éves korosztálynál volt a legmagasabb a százalékos érték. Az ábrából kitűnik, hogy nemi eltérés alig figyelhető meg az alkoholfogyasztást illetően, a 15 és a 17 éveseknél inkább a leányok vannak túlsúlyban, 16 éveseknél pedig a fiúk, 18 éves korban pedig már kiegyenlítődik ez az arány. Fiatalabb korban csak 1-1 fő jelölte meg ezt a választ, összesen három életkor kategóriánál, azonban a 8 és 9 éves válaszadó valószínűleg tévesen jelölte meg ezt a lehetőséget. A dohányzással kapcsolatban a nem és az igen, valamint az alkalmanként választ jelölhették meg a diákok, valamint a napi cigarettafogyasztásra is rákérdeztünk (4.6.35. ábra).

Szoktál-e cigarettázni? 13,3% nem igen, alkalmanként

86,7%

4.7.35. ábra: A felmértek dohányzási szokásai (n=2564) A tanulók nagy része egyáltalán nem dohányzik (86,7%). A továbbiakban az alkalmi dohányosok megoszlását vizsgáljuk, nemek és életkor kategóriák (4.6.36. ábra), illetve nemek és iskolatípusok szerint (4.6.37. ábra). 70% 65% 60% 55% 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%

Leány Fiú

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

év

4.6.36. ábra: Az alkalmi dohányzás nemenként és életkoronként (n=341) A legtöbb dohányzó fiatal 17-18 éves korú. 17 éves korban csaknem minden második serdülő, míg a 18 éveseknél legalább háromból ketten dohányoznak. Nemek tekintetében fiatalabb korban inkább a leányokra jellemző, hogy néha cigarettáznak, 13 éves kor felett pedig inkább a fiúkra. A nem

kapcsán a legnagyobb eltérés 18 éves korban van, itt a fiúk 47,9%-a, illetve a leányok 20,9%-a legalább alkalmi dohányos. 80% 70% 60%

50% 40%

Leány

30%

Fiú

20% 10% 0% alsó tagozat felső tagozat

gimnázium

szakközép iskola

4.6.37. ábra: Az alkalmi dohányzás gyakorisága nemenként és iskolatípusonként (n=341) Ha az iskolatípusok szerint vizsgáljuk meg az előző kérdést, akkor a következő eredményeket kapjuk: az azonos korosztályt jelentő gimnázium és a szakközépiskola esetében szignifikáns az eltérés az adatok között. A szak- és szakközépiskolások több mint 70%-a jelezte, hogy dohányzik. Ebben az iskolatípusban inkább a fiúk dohányoznak, míg a gimnáziumban közel egyforma mértékben. Általában idősebb korban „divatosabb” a dohányzás, azonban az alsó tagozatosok kiugró aránya mindenképpen említésre méltó. Az alkalmi dohányzás igen fiatal korban is népszerű, hiszen nincsenek sokkal többen az alkalmi dohányos gimnazisták (30,4%), mint az alkalmi dohányos alsó tagozatosok (28,2%). Az igen választ megjelölők 10,4%-a csupán a felső tagozatos diák. Láthatjuk, hogy már egészen fiatalkorban megjelennek a cigarettát kipróbálók, ugyanis ebben az életkorban talán inkább beszélhetünk kipróbálókról, mintsem tényleges alkalmi dohányosokról. A szakiskolások és a szakközépiskolások 75,7%-a alkalmanként cigarettázik. A dohányzó gimnazista és szakközépiskolások száma reményeink szerint nem rosszabbodik az életkor előrehaladtával és nem válnak rendszeres dohányossá ezek a fiatalok. A fiatalabb korosztályokban az élvezeti dohányzás sokkal gyakoribb, mint a középkorúak vagy az idősebbek között, a fiatalok 2/3-a beéri napi kevesebb, mint egy doboz cigarettával.

4.6.38. ábra: Az energiaital fogyasztási szokásai A tanulók 3,1%-a rendszeresen iszik energia italokat, illetve 12,7%-a alkalmanként. Örömteli, hogy 84,2%-uk sosem fogyaszt ilyen terméket. A rendszeresen és alkalomszerűen energiaitalt fogyasztók iskolatípusonkénti arányát mutatja be a 4.6.49. ábra. Az életkor előrehaladtával, az iskolatípus lépcsőfokain feljebb lépve növekszik az energiaital fogyasztási hajlandósága. A rendszeres és alkalmi fogyasztók között kimagaslik a szak- és szakközépiskolások aránya. Három szakközépiskolásból egy biztosan fogyaszt valamilyen gyakorisággal energiaitalt. A gimnazisták és a felsősök közel megegyező arányban fogyasztják ezt a terméket, de a gimnazisták közül többen isznak energiaitalt (legalább minden negyedik diák). Alsó tagozatban fogyasztásuk nem jellemző. 35% 30% 25% 20%

rendszeresen

15%

alkalmanként

10% 5% 0% alsó tagozat

felső tagozat

gimnázium

szakközépiskola

4.6.39. ábra: A felmértek energiaital fogyasztási szokásai iskolatípusra lebontva (n=383)

4.7. Sport és egészség A gyermekek életében a rendszeres testmozgás, sportolás jelenlétét több szempontból vizsgáltuk. Fontos tényező a fiatalok sportolási szokásainak kialakításában, hogy a szülők sportolnak-e, így ezt is vizsgáltuk a teljes mintára vonatkoztatva (4.7.1. ábra).

4.7.1. ábra: A szülők jelenlegi sportolási aktivitása A válaszadók 49,6 %-ának a szülei nem sportolnak és csupán 25,28%-a nyilatkozta, hogy mindkét szülő sportol. A megkérdezettek 25,13%-ának legalább az egyik szülője sportol. Sajnos ezt a képet torzítja, hogy a sportolás nem volt definiálva, így a havonta néhány alkalom vagy akár egyszeri futás is már a sportol kategóriában jelenhetett meg. A kérdőívben található két kérdés aggregálásának segítségével megpróbáltunk a versenysportolási kategóriát létrehozni és annak arányát számítani a teljes mintában. Versenyszerűen sportolónak nevezzük azokat (17,75%), akik sportegyesületi tagsággal rendelkeznek és hetente legalább kettő vagy három alkalommal az iskolai foglalkozásokon kívül sportolnak. Látható, hogy megkérdezetteknek több mint a fele (50,28%) nyilatkozott úgy, hogy hetente minimum 2-3 alkalommal sportol, viszont nem rendelkezik sportegyesület igazolással, vagy ugyan rendelkezik igazolással, de akkor ezt a heti edzésszámot nem éri el, ezért őket amatőr sportolóknak neveztük. 31,97%-át a megkérdezetteknek a nem sportoló kategóriába soroltuk, hiszen nem rendelkeznek igazolással és hetente a két-három alkalmat a szervezett testmozgásuk gyakorisága sem éri el (4.7.2. ábra).

4.7.2. ábra: Versenysportolási hajlandóság Néhány egyéb mutató esetében a teljes mintára vonatkozó adatok is vizsgálhatók. A sportolás esetében az iskolai testnevelés órákon kívüli heti sportolással töltött órák számát vontuk be az elemzésbe. Az elmúlt hat hónapban tapasztalt pszichoszomatikus tünetek (1. fejfájás, 2. gyomorfájás, 3. hátfájás, 4. kedvetlenség, rosszkedv, 5. ingerlékenység, indulatosság, 6. félelem, 7. idegesség, 8. álmatlanság, 9. többszöri felébredés, 10. szédülés, 11. fáradtság, kimerültség, 12. hányinger, hányás) gyakoriságának (naponta: 5, heti többször: 4, hetente: 3, havonta: 2, ritkábban/soha: 1) összesítésével képeztünk egy összevont közérzet mutatót. A nagyobb szám rosszabb általános közérzetet jelent, így „rossz közérzet” mutatónak neveztük el (4.7.1. táblázat).

4.7.1. táblázat: Heti sportolással töltött órák száma és a közérzet mutató alakulása nemenként a teljes mintában Ne m Átlag Szórás Sportolás fiú 3,98 3,77 (óra/hét) leán 3,13 3,54 y Közérzet fiú 19,66 6,00 összevont leán 21,73 7,15 mutató y

A heti edzésórában szignifikáns eltérés van a két nem tekintetében. Kijelenthető, hogy a fiúk (3,98 óra/hét) jelentősen többet sportolnak, mint a leányok (3,13 óra/hét). Szintén szignifikáns különbség tapasztalható a leányok és a fiúk általános közérzetében: a leányok összevont közérzet mutatója alapján jelentősen több pszichoszomatikus tünet jelentkezik náluk. Korosztályok, illetve iskolatípusok (középiskola) vizsgálata során szintén jelentősen különbözött a sportolással töltött heti óraszám. Legtöbbet a gimnazisták sportolnak, legkevesebbet a szak- és szakközépiskolások, azonban ez utóbbiak esetében, akár az iskolai keretek között végzett fizikai munka aránya több. Az összevont közérzet mutató alapján megállapítható, hogy az idősebbeknél nagyobb gyakoriságú a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága. Legkedvezőbb az alsó tagozatosok közérzete, legkedvezőtlenebb a szak- és szakközépiskolásoké (4.7.2. táblázat). 4.7.2. táblázat: Heti sportolással töltött órák száma és a közérzet mutató alakulása korosztályonként, iskolatípusonként és a teljes mintában Átlag Szórás Sportolás (óra/hét) alsó tagozat 2,93 2,68 felső tagozat 4,02 3,71 gimnázium 4,61 4,65 szakközépiskola 2,39 3,64 összes 3,55 3,68 Közérzet összevont mutató alsó tagozat 17,90 5,23 felső tagozat 20,96 6,21 gimnázium 23,94 7,47 szakközépiskola 24,14 7,45 összes 20,73 6,70 A heti sportolással töltött idő és néhány antropometriai, fiziológiás mutató, a pszichoszomatikus tünetek összesített gyakoriságából képzett közérzet mutató és a szubjektív egészségkép összefüggéseit nemenként és korosztályonként is vizsgáltuk. Az alsós fiúk esetében a heti sportolással töltött idő szignifikánsan összefüggött a csont minőségét jellemző index (BQI) értékével, azaz mennél több időt töltött a gyermek szervezett testmozgással, annál jobb a csontozat minősége. (A szignifikáns eltérés csillaggal jelölve.) Az egészségkép is pozitívan korrelált a sportolással töltött heti óraszámmal (4.7.3. ábra).

4.7.3. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata alsós fiúk Az alsós leányok esetében is pozitív szignifikáns összefüggést tapasztaltunk a gyermekek heti sportolással töltött ideje és egészségképük között. Emellett jelentősen nagyobb izomhányad jellemzi azokat az alsós leányokat, akik többet sportolnak, valamint a rendszeres heti fizikai aktivitás és a nyugalmi szívfrekvencia fordítottan függött össze: mennél többet sportoltak az alsós leányok, annál alacsonyabb volt a percenkénti szívösszehúzódások száma (4.7.4. ábra).

4.7.4. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata alsós leányok

4.7.5. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – felsős fiúk A felsős fiúk esetében a heti sportóra mennyisége nemcsak a relatív izomtömeg, a nyugalmi szívfrekvencia és a szubjektív egészségkép esetén függött össze szignifikánsan. A relatív zsírtömeg és a sportolással töltött idő fordítottan függött össze: mennél többet sportoltak a felsős fiúk, annál alacsonyabb volt a raktározott zsír mennyisége. Szignifikánsan kevesebb volt a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága a többet sportoló gyermek esetében (4.7.5. ábra).

4.7.6. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – felsős leányok A felsős leányok esetében is a heti sportóra mennyisége, ha nem is túl erős, de szignifikáns összefüggést mutatott a relatív izomtömeg, a nyugalmi szívfrekvencia és a szubjektív egészségképpel. A relatív zsírhányad és a pszichoszomatikus tünetek gyakorisága fordítottan függött össze a szervezett sportolás időtartamával (4.7.6. ábra).

4.7.7. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata – középiskolás fiúk

Az eddigi tapasztalatokkal szemben, a középiskolás fiúk esetében a sportolással töltött heti óraszám nem mutatott összefüggést egyetlen, az elemzésbe bevont változóval sem (4.7.7. ábra).

4.7.8. ábra: Heti sportolással töltött idő korreláció mintázata középiskolás leányok Hasonlóan nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a sportolással töltött idő és a vizsgált paraméterek között a középiskolás leányoknál sem. Egyetlen kivételként megállapíthatjuk, hogy a nyugalmi szívfrekvencia mérsékelten, de szignifikánsan összefüggött a sportolás mennyiségével, azaz alacsonyabb volt a többet sportoló középiskolás leányok esetén (4.7.8. ábra).

5. Megbeszélés és ajánlások Összetett vizsgálatunkban 7-18 éves gyermekek és serdülők (N = 3402) antropometriai mutatói közül az egészséggel és a sportolással közvetlenül kapcsolódó változókat elemeztük. A humánbiológiai jellemzők életkori változásai és nemi jellegzetességei mintánkban is hasonlóak voltak, mint a közel egy dekáddal korábban végzett II. Országos Növekedésvizsgálat (Bodzsár és Zsákai, 2012) referencia értékei. A testmagasság nemi különbsége 14 éves kortól vált markánssá, ettől az életkortól kezdődően a fiúk magasabbak és nehezebbek is voltak. A testtömeg index alapján mintánkban a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába került gyermekek gyakorisága 25% volt, ami megfelel egyéb hazai vizsgálatok tapasztalatainak (Joubert és mtsai, 2006). Ugyanakkor a 30% feletti testzsírral rendelkező, elhízott gyermekek aránya mintegy 7%-os volt ebben a vizsgálatban, ami kevesebb, mint Mészáros Zs. és munkatársainak (2008) felmérésében. A testösszetétel esetén mintánkban a nemi különbségek 12 éves kortól voltak szignifikánsak, valamivel később, mint a II. Növekedésvizsgálatban (Bodzsár és Zsákai, 2012), ahol már 10 éves korban jelentősen eltért a két nem. Hasonló volt a leányok pubertáskori jelentős zsírfelhalmozása, valamint, hogy a fiúknál, ugyan egy évvel idősebb kortól (13 évesek), a relatív zsírhányad gyakorlatilag már nem változott. A nemi különbségek fokozódása azonban némiképp csökkent, vélhetően a leányoknál általában tapasztalható testsúlykontroll miatt. A relatív zsír alapján néhány százalékkal több gyermek és serdülő került a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába, mint a testtömeg-index alapján, a szűrés hatékonysága miatt ismét meg kell erősíteni a testösszetétel, azon belül is a relatív zsírtömeg becslésének fontosságát. Az ultrahangos csontparaméterek az életkorral párhuzamosan változtak mindkét nemben, azonban a késő pubertáskorban nagy elemszámú mintánkban csökkenést tapasztaltunk mind a csont sűrűségét, mind pedig a szerkezetét minőségében is jellemző mutatók esetében. Ez utóbbi jelenség ellentétes a Hosszú és munkatársai eredményeivel (2004, 2009), azonban vizsgálatukban nagyságrenddel kevesebb gyermek és serdülő vett részt. Az utolsó két korcsoport esetében azonban külföldi vizsgálatban már leírtak enyhe csökkenést az ultrahangos csontjellemzők átlagértékeiben (Lee és mtsai, 2011). A csontparaméterek általában nem különböztek a két nemben, szemben Zhu és munkatársainak (2011) eredményeivel. Mintánkban csak a 10, 1718 éves fiúknál tapasztalható szignifikánsan nagyobb BUA, illetve a 17-18

éves fiúknál a csont minőségét jellemző jelentősen nagyobb BQI átlagok jelezték a nemi különbségeket. A rendszeres sportolás kedvező hatását magyar gyermekeknél és serdülőknél mi is igazoltuk, ez irányú vizsgálat hazánkban még nem volt, így eredményeinket csak külföldi vizsgálatokkal volt módunk összevetni (Mentzel és mtsai, 2005; Tarakçi and Oral, 2009; Falk et al., 2010), ahol különböző mintákon tapasztalták azt, hogy a sportoló gyermekek kedvezőbb értékekkel rendelkeznek. A rendszeres testmozgás és tejfogyasztás közül a sportolás bizonyult fontosabb tényezőnek, hasonlóan a külföldi eredményekhez (Uenishi és Nakamura, 2010). Ugyanakkor az elvártaknak megfelelően a legjobb ultrahangos csontjellemzők a sportoló, napi tejfogyasztó gyermekeknél fordultak elő. Vizsgálatunkban a nyugalmi artériás vérnyomás és szívfrekvencia értékeit is rögzítettük. Az életkorral lassan emelkedő vérnyomás, illetve lassan csökkenő szívfrekvencia hasonló tendenciájú volt, mint más vizsgálatokban (Antal és mtsai, 2004; Bodzsár és Zsákai, 2012). A fiúk nyugalomban mért szisztolés vérnyomása kilenc éves kortól következetesen magasabb volt a leányokénál, a szívfrekvencia azonban 10-12 és 17-18 éves korban a leányoknál volt magasabb. Ma már nem tekinthető ritka betegségnek a gyermekkori hipertónia, mert a túlsúly és az ehhez kapcsolódó metabolikus változások, valamint a magas vérnyomás a gyermeklakosság akár 10–18 százalékát is érintheti. Kifejezetten epidemiológiai gyermekvizsgálat kevés történt hazánkban, nem egységes a szűrési szempontrendszer, így nehéz pontos gyakoriságokat megállapítani (Pintér és Czinner, 2005; Antal és mtsai, 2004). Pubertás előtt továbbra is a másodlagos, ezen belül a veseeredetű hipertónia dominál, míg serdülőkor után jelentősen megnő az elsődleges magas vérnyomás előfordulási gyakorisága (Páll és mtsai, 2001). A korosztályos és nemi kategorizálás során enyhe emelkedett szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomással rendelkezett a résztvevők 5-10%-a, ami valamivel alacsonyabb gyakoriság, mint más vizsgálatokban. Inkább fiúkat szűrtünk ki és főleg a fiatalabb korosztályokból. Az összehasonlítást nehezíti más vizsgálatokkal a nem teljesen egységes kategorizálás, általában ennél magasabb arányokkal találkozunk. A tápláltsági státusz és a raktározott relatív zsírhasonló összefüggést mutatott a vérnyomás értékekkel mintánkban (r = 0,18-0,45), mint az országos felmérésben. A rendszeres sportolás csak a legidősebbeknél mutatott szignifikáns összefüggést a vérnyomással, a nyugalmi alacsonyabb szívfrekvencia azonban előfordult egyes sportoló alcsoportokban. A rendelkezésünkre bocsátott fizikai fittségi próbák elemzése során megállapítható volt, hogy vizsgálati mintánk motorikus teljesítménye megfelelt az országos korosztályi és nemi átlagoknak vagy jobb annál (www. sportorvos. hu). Ez egybecseng azzal az eredménnyel, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek aránya némileg magasabb volt ebben a felmérésben. Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy az országos átlagok

alapján a gyermekek és serdülők fittsége elmarad a fiziológiásan elvárttól, így vizsgálati mintánkban is jelentős számban voltak olyan tanulók, akiknek fizikai fittsége gyengének tekinthető. A BMI percentilis kategóriák szerinti elemzés során csak a 2000 méteres síkfutás esetében volt szignifikáns különbség az eltérő tápláltsági státuszú gyermekek között. Legjobb eredményt értek el a sovány és megfelelő tápláltsági kategóriába tartozók. Ellentmond az eddigi vizsgálatok tapasztalatainak (Frenkl és Mészáros, 2002, Sziva és mtsai., 2009, Mészáros és mtsai, 2011), hogy a súlyfölösleggel bírók, illetve a kórosan elhízottak teljesítménye jobb volt, mint a súlyhiánnyal rendelkezőké, és a legrosszabbul a túlsúlyosok teljesítettek. A habituális fizikai aktivitási szint objektív mérését célzó akcelerométeres (Actigraph) felmérések kapcsán megállapíthattuk, hogy mintánkban, a 9. és a 11. osztály kivételével, a fiúk átlagosan kevesebb időt töltöttek a hipoaktív (sedentary) tartományban, mint a leányok. Az MVPA aktivitás (moderate és vigorous összege) esetében is eltért a két nem. A 9. és 12. osztályosok kivételével, a fiúk több időt töltöttek a magasabb intenzitási zónákban, ugyanakkor ez kevésbé volt jellemző egy dán hosszmetszeti tanulmány szerint (Heidmann és mtsai, 2013). Az eltérő heti testnevelés óraszám ellenére, sem a 4. és 5. osztályosoknál, sem a 8. és 9. osztályosoknál nem találtunk szignifikáns eltérést az összesített habituális fizikai aktivitásuk és a relatív zsírhányaduk között. A napi képernyő előtt töltött idő nem befolyásolta a napi aktivitást és a testösszetételt sem. A napi 2 óra alatti vagy feletti tévénézés, illetve a számítógép előtt töltött idő (főleg az általános iskolások esetében ez az időtartam a még elfogadható felső határ) alapján nem találtunk szignifikáns eltérést sem a relatív testzsír, sem az aktivitási szint között. Ez ellentétes Oja és munkatársainak eredményeivel, akik azt találták, hogy a képernyő-használat fordítottan függ össze az aktivitási szinttel. A teljes minta esetén a heti képernyő előtt töltött idő és a hipoaktív időtöltés között pozitív korreláció mutatkozott, míg a fizikai aktivitás és a relatív testzsír között negatív korrelációt találtunk. A fizikai aktivitás objektív mérése alapján megállapítható, hogy az általános iskola kezdetétől a középiskola végéig átlagosan több időt töltenek a fiúk a nagyobb intenzitás tartományban, mint a leányok. Kevesebbnek bizonyult a fiúknál a hipoaktív tartományban való részvétel is, szemben Heidemann és munkatársai tapasztalataival (2013). Az életkori összehasonlításnál a fiatalabb fiúk (4. 5. osztály) aktívabbnak bizonyultak az idősebbeknél (8. 9. osztály). Hétvégén kevesebbet mozognak a gyermekek és több időt töltenek a képernyő előtt, azonban a két tevékenység között nem volt közvetlen kapcsolat. Naponta 60 perc, fejlesztő hatású, többféle változatos mozgást magában foglaló MVPA aktivitást ajánl a WHO 5-18 éves kor között (American College of Sports Medicine’; ’American Heart Association’ 2007; Strong és mtsai., 2005).

Mintánkban a vizsgált gyermekek és serdülők elérték, sőt jelentősen meg is haladták az ajánlott 60 perces MVPA aktivitási minimumot, szemben Trost et al. (2012) philadelphiai vizsgálatával, megegyezően egy másik hazai felméréssel (Uvacsek és mtsai, 2011). Ugyanakkor egy számos európai országot, köztük hazánkat is összefogó vizsgálat ennél jóval kedvezőtlenebb eredményekről számolt be (Molnár és Kovács, 2014). Kérdőíves vizsgálatunkban a résztvevő gyermekek táplálkozási szokásaira, szabadidő eltöltésére, szocio-ökonómiai hátterére, egészségképére és pszichoszomatikus tüneteinek gyakoriságára kérdeztünk rá. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (OGYEI) egy évtizeddel ezelőtti felmérése szerint, a tanulók 28%-a napi rendszerességgel fogyasztott gyümölcsöt, ez az életkorral csökkent, a fiúk esetében ez a csökkenés szignifikáns volt. A zöldségfélék esetében a napi fogyasztás 13,9%-os volt, tehát jóval kevesebb, mint a gyümölcsfogyasztás. A fiúk és a leányok értékei között nem volt szignifikáns a különbség. Ezzel szemben mi azt tapasztaltuk, hogy a gyermekek több mint fele napi gyümölcs- és közel fele napi zöldségfogyasztó. Ez meghaladja Németh és munkatársainak vizsgálati eredményeit is. A tejtermék fogyasztása hasonló volt, körülbelül a gyermekek fele naponta fogyasztott valamilyen tejterméket, főleg tejet, az életkori csökkenés nem volt egyértelmű azonban a mintánkban. A nemi különbségek megmaradtak, némileg romlott a táplálkozás minősége az életkor előrehaladtával mintánkban is, de a felsősök jellemzően kedvezőtlenebbül táplálkoztak, mint az idősebbek (Aszmann, 2002). A cukros üdítők és az édességek fogyasztása megegyezett a korábbi vizsgálatokkal, a gyermekek harmada, elsősorban a leányok, napi fogyasztó. Mi is azt találtuk, hogy a kedvezőtlenebb és az egészségesebb táplálkozási szokások egyes elemei együtt fordulnak elő (Németh és mtsai, 2010). A habituális fizikai aktivitás szintje alacsony és jellemző az ülőéletmód. A vizsgált leányok 35%-a, a fiúk 25%-a nem sportol testnevelés órán kívül. Ez kedvezőbb arány, mint a közel tíz éve felmért gyermekek esetében, mivel ott mindkét nemben 10-10%-al kevesebben sportoltak. A képernyőhasználat hasonlóan alakult, mint a korábbi vizsgálatokban (Németh és mtsai, 2010), a gyermekek legalább két órát töltenek valamilyen média előtt, azonban mi nem tapasztaltunk életkorral folyamatosan növekvő tendenciát, inkább a hétköznapi és hétvégi időtöltés között volt különbség (Vitályos és mtsai, 2010). Sajnálatos módon a magyar fiatalok képernyőhasználata nem kevesebb, mint más fejlett országokban: a középiskolások több mint harmada több, mint 3 órát tévézik, telefonál, számítógépezik együttesen naponta, főleg hétvégén (Manske és Leatherdale, 2005). A fizikai aktivitást jelentősen befolyásolja az életkor és a nem, eredményeink hasonlóan alakultak az, mint az OGYEI-HBSC kutatásban (Németh és mtsai, 2010), mely szerint a rendszeres testmozgás az

életkorral csökken, nem elégséges mennyiségű és ez elsősorban a leányokra jellemző. Ugyanakkor vizsgálati mintánkban alacsonyabb gyakorisággal fordultak elő nem vagy alig mozgó gyermekek. Az országos vizsgálatok során tett megállapítások, hogy a nem sportoló gyermekek szubjektív egészségi állapota jelentősen rosszabb, és náluk gyakrabban fordulnak elő pszicho-szomatikus tünetek, csak bizonyos korosztályokban és mintánkban inkább a leányoknál volt jellemző (Kern és mtsai 2006, Vitályos és mtsai 2010).

Megállapítások és ajánlások Összetett, legfrissebb, interdiszciplináris jellegű, 3402 magyar iskoláskorú gyermek részvételével végzett vizsgálatunk alapján a következő megállapítások és ajánlások fogalmazhatók meg: A diákok kétharmada megfelelő tápláltsági kategóriában volt a testtömeg-index (BMI) alapján. A kórosan elhízott és a súlyhiányos kategóriába is, több mint a gyermekek 3%-a tartozott. A résztvevők negyede túlsúlyos vagy elhízott volt. Elsősorban a túlsúly megállapítása során, illetve a határeseteknél mindenképpen indokolt a testzsírtartalom becslése is, mivel a testtömegindex önmagában nem elegendő a veszélyeztetettebb gyermekek szűrésére. A tartalék zsír százalékban kifejezett mennyisége alapján a gyermekek és serdülők több mint 30%-a fiziológiásan már nem megfelelőnek ítélhető relatív testzsírral rendelkezett. Mind a túlsúlyosok, mind az elhízottak gyakorisága nagyobb volt a leányoknál. A leginkább érintett korosztályok a 12-16 évesek. Csak a rendszerese sportoló leányok relatív izomtömege nő az életkor előrehaladtával.   

Fontos a gyermekek rendszeres, relatív testzsírtartalom alapján is történő szűrése. Külön testmozgás és adekvát sportolási lehetőségek biztosítása a túlsúlyos és elhízott gyermekek számára. Kiemelt figyelem a leányok és a 12-16 évesek egészségügyi szűrése során.

Az ultrahangos csontjellemzők átlagai leányoknál 16, fiúknál 18 éves korban kisebb volt, mint a fiatalabbaknál. A felnőttkori, egyre fiatalabb korban és főleg a nőknél jelentkező csontritkulás prevenciója kiemelt jelentőségű. A sportoló gyermekek jobb értékekkel rendelkeztek, a serdülők átlaga pedig már szignifikánsan nagyobb volt csont sűrűségét és szerkezeti minőségét is jellemző mutatók esetén. A legjobb értékekkel a rendszeresen sportoló és egyszerre napi vagy napi többszöri tej és tejtermék fogyasztók rendelkeztek.





Az iskoláskor végén is fokozott jelentőségű a serdülőkorú gyermekek minél sokoldalúbb, de egyben az alsó végtag változatos igénybevételét okozó és a gerincet axiálisan terhelő mozgásos programokban, sportágakban való részvételének biztosítása. A rendszeres tej- és tejtermék fogyasztás biztosítása iskolai szinten egészen a serdülőkor végéig hozzájárul az egészséges csontozat fejlődéséhez.

A nyugalmi szívfrekvencia és vérnyomás mérése során, figyelembe véve az életkori és nemi differenciákat, összességében szignifikánsan több fiúnál állapíthattunk meg enyhén emelkedett vérnyomást. Az alsó tagozatosoknál nemtől és életkortól függetlenül a gyermekek tizedére, a felső tagozatosoknál 5%-ára volt jellemző a fiziológiásnál magasabb érték. A középiskolások 5 százalékában tapasztalt emelkedett, elsősorban a diasztolés vérnyomást illető érték már figyelmeztető előjele a felnőttkori hipertóniának. 



A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú gyermekek magasabb, a fiziológiás értékeket számos esetben meghaladó vérnyomása a kedvezőtlen testösszetétel vérnyomást befolyásoló hatására enged következtetni. A rendszeres sportolás csak a legidősebbeknél mutatott kedvező, szignifikáns összefüggést a nyugalmi vérnyomás és a szívfrekvencia értékeivel, ezért az iskoláskor teljes időtartama alatt szükséges biztosítani a testnevelésórán kívüli, a keringési rendszert megfelelően igénybe vevő és edző sportolási lehetőségeket.

A fizikai fittségi próbák eredményei általában véve is gyenge fittségről tanúskodtak. A középiskolások, és főleg a szak- és szakiskolások eredményei nagyfokú motiválatlanságról tanúskodtak. 

Kiemelten érdemes fejleszteni a szak- és szakiskolások iskolán belüli, testmozgást érintő infrastrukturális lehetőségeit, valamint célzottan támogatni szervezett sportolásukat és sportrendezvényeken való részvételüket.

A habituális fizikai aktivitás objektív mérése során a napi, megfelelő intenzitású testmozgás mennyisége az életkorral párhuzamosan csökkent, bár az ajánlott minimum mennyiséget átlagosan elérték a résztvevők. Különösen szembetűnő azonban a leányok hipoaktivitása, valamint a hétvégi kisebb mennyiségű és intenzitású testmozgás. A napi testnevelésóra kedvező hatását sem sikerült bizonyítani.

 A rendszeres, szervezett keretek között történő sportlehetőségek kínálatát célszerű bővíteni kifejezetten a leányoknak megfelelő, korcsoportonként egyre változatosabb mozgásos tevékenységekkel.  Hétvégi, lokális sportolási lehetőségek, valamint lokális és regionális, az egész családot aktivizáló sportolási lehetőségek, sportprogramok szervezése, megfelelő motivációs háttér kialakításával. A kérdőíves felmérés alapján a diákok közel háromnegyede sportol a testnevelés órán kívül legalább 2-3x egy héten. Ugyanakkor a sportolási hajlandóság az életkorral jelentősen csökken, a középiskolásoknál a sportoló gyermekek arány lényegesen kisebb. A gyermekek kicsit több mint 2%-a nem sportol soha, főleg leányok. Az iskolai kereteken kívül a szak- és szakközépiskolások közel fele (44,4%) egyáltalán nem sportol. Az iskolai sportkörök nem igazán népszerűek, mindössze a gyermekek hatoda sportolt az iskolában.  Az iskolai sportkörök választékának, felszereltségének javítása, a testnevelő tanárok motiválása. Különleges sportágak biztosítása a szak- és szakközépiskolások számára. A szabadidő eltöltésére jellemző a hipoaktív életmód, egyre nagyobb mennyiségű képernyőhasználat, elsősorban az idősebbeknél és hétvégén.  A változatos sportprogramok rendszeres biztosítása főleg a középiskolások számára kiemelkedően fontos.  Egy vagy akár többnapos hétvégi sportrendezvények csökkenthetik a képernyőhasználatot. A táplálkozási szokások a számos intervenció ellenére még mindig kedvezőtlenek, bár az eddigi felméréseknél biztatóbbak. A káros szokások, elsősorban a legidősebbeknél jelentős gyakoriságúak voltak. 

Az egészséges életvitel népszerűsítése, a káros szokások lecserélése rendszeres sportolásra csak az adott korosztályok megszólításával lehetséges, a sportrendezvények egyéb szórakozási formákkal való összekapcsolása révén.

Az összefüggések vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a sport és a vizsgált tényezők viszonya eltérően alakult a nem, az életkor, az iskolatípus, a szülők sportolása, a tápláltsági állapot, a testösszetétel, a fiziológiás jellemzők, a közérzet, az egészségkép és a családi háttér tekintetében. 

A sport társadalmi beágyazottságának elősegítése csak célzott beavatkozásokkal, az adott szubpopulációk jellegzetességeinek figyelembevételével valósítható meg, ami további felméréseket és elemzéseket igényel. A feltáró vizsgálatok és a hatékony

intervenciók csak a sporttudományos szakemberek szélesebb körű együttműködésével valósíthatók meg.

minél

Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki a résztvevő iskolák igazgatóinak, pedagógusainak és kiemelten testnevelő tanárainak, hogy lehetővé tették a tanulók részvételét és hatékony segítséget nyújtottak vizsgálatunkban. Külön köszönetünket szeretnénk kifejezni a felmérésben résztvevő gyermekeknek és szüleiknek, hogy hozzájárulásuk mellett aktívan is segítették munkánkat. Ezúton köszönjük meg munkatársainknak: Udvardy Annának, Bendiner Nórának, Patikás Krisztinának, Szendrei Eszternek, valamint Hallgatóinknak, hogy részt vettek a vizsgálatok előkészítésében, kivitelezésében és az adatrögzítésben.

Felhasznált irodalom Ács P., Hécz R., Paár D., Stocker M. (2011): A fittség (m)értéke – a fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 689-708. Ágfalvi R., Blatniczky L., Darvay S., Joubert, K. (2004): Útmutató és táblázatok a gyermekkori tápláltság megítéléséhez (Szerk.: Pintér Attila) – 3. sz. Módszertani levél – Országos Gyermekegészségügyi Intézet. Antal, M., Regöly-Mérei, A., Nagy, K., Greiner, E., Biró, L., Domonkos, A., Balajti, A., Szórád, I., Szabó, C., Mozsáry, E. (2004): Representative study for the evaluation of age- and gender-specific anthropometric parameters and blood pressure in an adolescent Hungarian population. Ann Nutr Metab, 48: 307-313. Ara, I., Sanchez-Villegas, A., Vicente-Rodriguez, G., Moreno, L.A., Leiva, M.T., Martinez-Gonzalez, M.A., Casajus, J.A. (2010): Physical fitness and obesity are associated in a dose-dependent manner in children. Ann Nutr Metab, 57: 3-4. 251-9. Aszmann Anna (szerk., 2003): HBSC. Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása. Országos Egészségügyi Intézet, Budapest. Babatunde, O.O., Forsyth, J.J. (2013): Quantitative Ultrasound and bone's response to exercise: a meta analysis. Bone, 53: 311-8. Barabás A. (1993): Eurofit a fizikai fittség mérésének európai tesztje. Magyar Testnevelési Egyetem Kiadó, Budapest. Barna I. (2012): Hipertónia és a sport. A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező (szerk.:Szőts Gábor) Akadémia Kiadó, Budapest, 36-45 Baroncelli, G.I., Federico, G., Vignolo, M., et al. (2006): Phalangeal Quantitative Ultrasound Group. Cross-sectional reference data for phalangeal quantitative ultrasound from early childhood to youngadulthood according to gender, age, skeletal growth, and pubertal development. Bone, 39: 159-73. Bodzsár É.B., Zsákai A. (2012): Magyar gyermekek és serdülők testfejlettségi állapota - Országos Növekedésvizsgálat 2003-2006. (Body developmental status of Hungarian children and adolescents. Hungarian National Growth Study 2003-2006). Plantin Kiadó, Budapest. Borkovits M. (2013): Szociálisan hátrányos helyzetű tanulók mozgásprogramja táplálkozási szokásuk és a testnevelésben mutatott teljesítményük alapján. (Doktori értekezés) Carter, J.E.L., Heath, B.H. (1990): Somatotyping - Development and Applications. Cambridge University Press. Cambridge. Cole, T.J., Lobstein, T. (2012): Extended international (IOTF) body mass index cut-offs for thinness, overweight and obesity. Pediatric Obesity, 7: 284-294. Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus (2. Aufl.). Springer, Berlin. Currie, C. et al. (Eds.) (2012): Social determinants of health and wellbeing among young people. Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) study: international report from the 2009/2010 survey.

Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, (Health Policy for Children and Adolescents, No. 6). Cvijetić, S., Barić, I.C., Bolanca, S., et al. (2003): Ultrasound bone measurement in children and adolescents. Correlation with nutrition, puberty, anthropometry, and physical activity. J Clin Epidemiol, 56 (6): 591-7. Drinkwater, DT., Ross, WD. (1980): Anthropometric fractionation of body mass. In: Ostyn, M., Beunen, G., Simons, J. (Eds.) Kinanthropometry II. Baltimore, University Press, 178-189. Ekelund, U., Andersen, LB., Froberg, K., Sardinha, L.B., Anderssen, S.A., Brage, S. (2007): Independent associations between physical activity and aerobic fitness with metabolic risk factors in children: The European Youth Heart Study. Diabetologia 50: 1832-40. Eliakim, A., Nemet, D., Wolach, B. (2001): Quantitative ultrasound measurements of bone strength in obese children and adolescents. J Pediatr Endocrinol Metab, 14 (2): 159-64. Falk, B., Braid, S., Moore, M., et al. (2010): Bone properties in child and adolescent male hockey and soccer players. J Sci Med Sport, 13(4): 387-91. F. Mérey I. (1996): Mozgás és egészség – Hungarofit: Mérd magad! Változó Világ, 8. sorozat, Press Publica Kiadó, Budapest. F. Mérey I. (2005): Mérési és értékelési útmutató a tanulók fizikai állapotának méréséhez, minősítéséhez, és szöveges értékeléséhez. Hungarofit & Mini Hungarofit, Oktatási Minisztérium. Freedson, P. et al (2005): Calibration of Accelerometer Output for Children. Official Journal of the American College of Sports Medicine, 23530. Frenkl R., Mészáros J. (2002): A motorikus szekuláris trend: Prepubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye. Hippocrates, 4: 5. 294-297. Gergely Gy. (2009): A testnevelés tantárgy helyzete egy felmérés tükrében az 5–8. évfolyamon. OFI honlap. Heidemann M., Mølgaard C, Husby S, Schou AJ, Klakk H, Møller NC, Holst R, Wedderkopp N. (2013): The intensity of physical activity influences bone mineral accrual in childhood: the childhood health, activity and motor performance school (the CHAMPS) study. BMC Pediatrics 13:32. Heidi, J. Syväoja et al. (2012): Physical Activity, Sedentary Behavior, and Academic Performance in Finnish Children. Official Journal of the American College of Sports Medicine. 2098-2104. Horváth Cs., Lakatos P., Marton I., Bors K., Poór Gy., Holló I. (2004): Ajánlás az osteoporosis és más metabolikus csontbetegségek diagnosztikájára 2005-ben; Ca & Csont 7(3): 74-84. Hosszú É., Péter F., Balogh Zs., Bittera I., Fábián K. (2002): Ajánlás a gyermekkori metabolikus csontbetegségek diagnosztikájára és terápiájára, Ca & Csont, 5 (3): 85-92. Hosszú É., Hazay M., Liptovszky J. (2009): A kvantitatív ultrahangos csontdenzitometria jelentősége és bevezetése a gyermekkori oszteológiába, Ca & Csont, 12 (1): 35-42.

Huncharek, M., Muscat, J., Kupelnick, B. (2008): Impact of dairyproducts and dietary calcium on bone-mineral content in children: results of a meta-analysis. Bone, 43: 312-21. Joubert K., Darvay S., Gyenis Gy., Éltető Ö., Mag K., van’t Hof M., Ágfalvi R. (2006): Az Országos Longitudinális Gyermeknövekedésvizsgálat eredményei születéstől 18 éves korig I. (Szerk.: Joubert K.) KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Kutatási jelentés 83. Karsai I., Kaj M., Csányi T., Ihász F., Marton O., Vass Z. (2013): Magyar 11-19 éves iskolások egészségközpontú fittségi állapotának keresztmetszeti vizsgálata – Első jelentés az Országos Reprezentatív Iskolai Fittségmérési Program eredményeiről. Magyar Sporttudományi Szemle, 56: 9-19. Kemper, H.C.G. (Ed.) (1995): The Amsterdam growth study. HK Sport Science Monograph Series, Vol. 6. 278. Lauer, R.M, Clarke, W.R. (1989): Childhood risk factors for high adult blood pressure: the Muscatine Study. Pediatrics, 84(4): 33-41. Lee, M., Nahhas, R.W., Choh AC, et al. (2011): Longitudinal changes in calcaneal quantitative ultrasound measures during childhood. Osteoporos Int, 22: 2295-305. Lohman, T.G. (1992): Advances in body composition assessment. Current Issues in Exercise Science Series, Human Kinetics Publishers, Champaign, Illinois. Loud, K.J., Pettinato, A.A., Bristol, K.S, et al. (2006): Impact of physical activity on boneultrasound measurements in adolescents. J Adolesc Health, 38: 160-161. de Man, S.A., Andre, J.L., Bachman, H.J., Grobbee, D.E., Ibsen, K.K., Laase, U., et al. (1991): Blood pressure in childhood: pooled findings of six European studies. J Hypertens 9:109-114. Martos É. (2012): A fizikai aktivitás szerepe az elhízás megelőzésében gyermek- és felnőttkorban. A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező (szerk.: Szőts Gábor) Akadémia Kiadó, Budapest, 96-111. Mentzel, H.J., Wünsche, K., Malich, A., Böttcher, J., Vogt, S., Kaiser, W. A. (2005): Einfluss sportlicher Aktivität von Kindern und Jugendlichen auf den Kalkaneus – Eine Untersuchung mit quantitativem Ultraschall, Fortschr Röntgenstr; 177: 524–529. Mészáros, J., Zsidegh, M., Ihász, F., Mészáros, Zs., Tatár, A., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J. (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto 3:124127. Mészáros J., Zsidegh M., Mészáros Zs. (2011): Humánbiológia. Életkor − testi felépítés − testösszetétel. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. Mészáros Sz. (2006): A quantitatív ultrahangos csontvizsgálat és az osteodensitometria összehasonlítása metabolikus csontbetegségben. (Doktori értekezés).

Mészáros, Zs., Mészáros, J., Völgyi, E., Sziva, Á., Pampakas, P., Prókai, A., Szmodis, M. (2008): Body mass and body fat in Hungarian schoolboys: differences between 1980-2005. Journal of Physiological Anthropology, 27: 241-245. Molnár D., Kovács É. (2014): Gyermekkori kardiovaszkuláris rizikó európai perspektívában. Cardiometabolica Hungarica, 7 (Suppl. 1) A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság XII. Kongresszusa 20. Németh Á. (szerk.). (2007): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló nemzetközi kutatás 2006. évi felmérésének Nemzeti jelentése. Health Behaviour in School-aged Children a WHOcollaborative Cross-National Study, HBSC National Report 2006. (szerk.e: Németh Á.) OÉTI (2009): Országos Táplálkozási és Tápláltsági állapot Vizsgálat, 2009. Országos Lakossági Egészség Felmérés, 2000 Páll D., Katona É., Fölesdi B., Jenei Z., Paragh Gy., Polgár P., Kakuk Gy. (2002): A serdülőkori hypertonia epidemiológiája és a vérnyomást befolyásoló tényezők. Orvosi Hetilap, 142 (35): 1891-1896. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10. 794-807. Park, M.K., Troxler, R.G. Systemic hypertension. In: Pediatric Cardiology for Practitioners, 4th ed, Park, M.K (Ed), Mosby, St. Louis 2002..408. Perjés K. (2008): Ortopédia, Budapest. Pitukcheewanont, P., Punyasavatsut, N., Feuille, M. (2010): Physical activity and bone health in children and adolescents. Pediatr Endocrinol Rev.,7: 275-82. Rendes, K., Zsákai, A., Bodzsár, É.B. (2007): Relationship between body development and bone maturation in Hungarian girls aged 10-16 years. In: É. B. Bodzsár, A. Zsákai (szerk.) Growth and Ageing: Facts and Factors. 111-115. (Humanbiologia Budapestinensis, 31). van Rijn, RR., van der Sluis, IM., Lequin, MH. et al. (2000): Tibial quantitative ultrasound versus whole-body and lumbar spine DXA in a Dutch pediatric and adolescent population. Invest Radiol. 35: 548-52. Sun, S.S., Grave, G.D., Siervogel, R.M., Pickoff, A.A., Arslanian, S.S., Daniels, S.R. (2007): Systolic blood pressure in childhood predicts hypertension and metabolic syndrone later in life. Pediatrics. 119(2): 23746. Susanne, C. (1975): Genetic and environmental influences on morphological characteristics. Ann Hum Biol 2: 279-287. Sziva, A., Mészáros, Zs., Kiss, K., Mavroudes, M., Ng, N., Mészáros, J. (2009): Longitudinal differences in running endurance and body mass index − a 25-year comparison. Acta Physiologica Hungarica, 96: 3. 359368. Pintér A, Czinner A. (2005) Kardiovaszkuláris rizikófaktorok (obesitas, hipertónia, diabetes mellitus) alakulása 1996 és 2004 között, a teljes hazai 5-17 év közötti gyermekpopulációban. Metabolizmus, 3: 150-154.

Szmodis, M., Bosnyák, E., Szőts G, et al. (2011): Body structure, physical activity and the quantitative ultrasound measurements in prepubertal boys. In: Williams AC, Armstrong N, eds. Children and Exercise XXVII, The Proceedings of the the XXVIIth International Symposium of the European Group of Pediatric Work Physiology, Routledge, Taylor & Francis Group, London and New York, 161-165. Szőts G. (szerk.) (2012): A fittség mértéke mint a megbetegedések rizikóját befolyásoló tényező. Magyar Sporttudományi Füzetek IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 9-46, 69-152. Tarakçi, D., Oral, A. (2009): How do contralateral calcaneal quantitative ultrasound measurements in male professional football (soccer) players reflect the effects of high-impact physical activity on bone?, J Sports Med Phys Fitness. 49(1):78-84. Templeton, DL., Kelly, AS., Steinberger, J. et al. (2010): Lower relative bone mineral content in obese adolescents: role of non-weight bearing exercise. Ped exerc sci, 22: 557-68. Trost, SG. et al. (2012): Physical Activity Patterns of Inner-City Elementary Schoolchildren. Official Journal of the American College of Sports Medicine. 470-474. Uenishi, K, Nakamura, K. (2010): Intake of dairy products and bone ultrasound measurement in late adolescents: a nationwide cross-sectional study in Japan. Asia Pac J Clin Nut, 19: 432-439. Uvacsek, M. et al. (2011): Examining physical activity and inactivity in 9–12 years old children, Acta Physiologica Hungarica, 98 (3) :313-320. Vitályos, G.Á., Zsákai, A., Utczás, K., Bodzsár, É.B. (2010): Body shape as the mirror of the habitual physical activity. Anthrop. Közl. 51: 59-67. Weiner, J.E.S., Lourie, J.A. (Eds.) (1969) (Human Biology): A Guide to Fields Methods. IBP Handbook, No. 9. Blackwell, Oxford. Wolf, W.S., Campell, C.C., Frongillo, E.A., Haas, J. D., Melnik, T.A. (1994): Overweight schoolchildren in New York State: Prevalence and charateristics. Am J Public Health 84: 07-813. WHO (2010): Global recommendations on physical activity for health. WHO, Geneva Winzenberg, T., Shaw, K., Fryer, JJ, et al. (2006): Effects of calcium supplementation on bone density in healthy children: metaanalysis of randomised controlled trials. BMJ, 333:775. Zhu ZQ, Liu W, Xu CL, et al. Ultrasound bone densitometry of the calcaneus in healthy Chinese children and adolescents. Osteoporos Int 2007;18:533-41. www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf www.pediatrics.aappublications.org/content/114/Supplement_2/555.full .pdf+html, National High Blood Pressure Education Program Working Group on High Blood Pressure in Children and Adolescents. The fourth report on the diagnosis, evulation and treatment of high blood pressure in children and adolescents. National Heart, Lung and Blood Institute, Bethesda, Maryland. Pediatrics 2004; 114: 555-576. www. sportorvos.hu

www.varkonyierika.hu/doc/download/A_serdulokoru_fiatalok_alkoholfog yasztasa.pdf Várkonyi Erika (2011) - A serdülőkorú fiatalok alkoholfogyasztása