...összegyűjti őket, get. Sikerült neki, annyira, hogy a mint a kévét a szérűre. végén, már vér jött a sebből. Nagybá(Mik 4,12) tyám ettől a segítségtől megmenekült a biztos haláltól. Hálából azt a hold földet, ahol dolgoztak a szolgájának ajándékozta. Jézus Krisztus mennyi sebet, kígyómarást gyógyított meg, hányszor segített rajtunk. Mit adtunk mi Neki hálából gyógyulásunkért? Neki nem kell
Kéve Székely-Mezőség-i református gyülekezetek hetilapja 4. évfolyam – 5. szám (119.) – 2008. február 3. Id. Balogh Károly (nyugalmazott református lelkész)
Átok és ígéret 1 Mózes. 3:15 annak a bibliafejezetnek a címe, amelyből alapigénket vettük. Az átok a kígyóra hull mely „ravaszabb volt minden mezei vadnál..”(3,l) és amely befurakodott az asszony és a férje életébe s bűnre (engedetlenségre) csábította őket. Azt írja a Mózes I. könyvének 3 része, hogy a kígyó beszélgetett a teremtett emberpárral. Ezen a tudósításon sokan megbotránkoztak a múltban, de ma sem fogadják el némelyek, mondván, hogy egy állat nem tud beszélni. Mi a megoldás, hogyan értendő ez a több ezer éves tudósítás? A biblia nyíltan és egyenesen beszél, de sokszor használ képet (szemléltető anyagot) beszédében. Az itt használt kígyó egy ilyen kép: a megszemélyesített élő és hódító bűnt jelképezi. Arról tudósit, hogy a bűn alattomos, sima, hajlékony, furfangos, mint a kígyó. Amint a kígyónak van méreg foga, megmarja az embert, azonképpen a bűnnek is van méregfoga, amit használ nemcsak testünk,hanem lelkünk megmardosására is. A kígyó (a bűn) miatt szüntelen ve-
szélyben vagyunk. Milyen jó, hogy nem csak annyit ír a biblia, hogy mardos a kígyó, hanem úgy folytatja, hogy az asszony Magva a fejére tapos és annak halálos marásait meggyógyítja, méregfogait megsemmisíti. Kibeszélhetetlen nagy áldás ez az ígéret, annál is inkább mivel tudjuk, hogy az Úr szavai mind igazak és ámenek, beteljesednek az első szótól az utolsóig. Az asszony Magva (Krisztus) nélkül, bele pusztulnánk a kígyómarásba, miként a régiek elpusztultak sokan a tüzes kígyók marásától a pusztában. Ö azonban meg tud menteni,hogy életünk legyen. Egy igaz történet jut eszembe, miközben a kígyómarással foglalkozom. Egy nagybátyám a szolgájával, gyűjtötte össze a lekaszált széna rendeket. Nem volt elég figyelmes s munka közben rálépett egy kígyóra, mely azonnal megmarta. Halálos lett a rémület, hiszen ez a marás halálos lehet. A bátyám szolgája nem veszítette el lélekjelenetét, hallhatott valakitől ilyen dolgot s ö is hozzá kezdett, hogy gazdája sebéből kiszívja a mér-
És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. (Jel 12,9)
(Folytatás a 2. oldalon)
Domahidi Béla
(fe l ke lle ne e m e lni) fel kellene emelni a lábainknál vergődő didergő csendet hátha megtanulunk sírni
BZs
altató c s e n d b e n (ráfe le lő D.B . „d id e rg ő c s e n d jé re ”) elhallgattál Uram beszél tovább a csend – elnyújtott hang keresztárnyékban rég nem hallottam bölcsődalt szegelnek a tisztaszobában – ezért könnyezett anyám koppanásközti altató csendben te miért hallgatsz Isten – te is csendemre vársz én nyöszörgök Atyám
Vasárnap – Jn 16,7 – „...jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.” Javarészt értelmünk segít megismerni és megérteni az életet. Jézus „értelmes” okokozati módszerre épülő érvelési módszere bizonyítja: Istennek még az emberi értelem zárta ajtaja sem átjárhatatlan. Érted már, hogy miért ment el Jézus? – Azért, hogy elküldje a pártfogó/támogató Szentlelket. Gondoljuk tovább értelmesen! – Miért fontos ez nekünk? Mert, végül is az Ő országának kapujába nem kézen fogva, kihívásoktól megóvva vezet el Jézus, hanem azt az utat, amit Ő taposott ki nekünk, mi kell végigjárjuk. Lelkét, mint spirituális asszisztenciát biztosítja nekünk – mint a kerékpár versenyeken a kísérők a vizet és a kötszert... Hétfő – Jn 16,8 – „...amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet.” Bizonyára, téged is zavar, hogy nagyon sok kérdésben nem tudsz kellő rálátással eligazodni! Számold össze: naponta hányszor kezdesz így mondatot: „miért”? Bizony, ez a kérdés nyomasztó kétségeket és félelmeket nemz, melyek sok tétovaságot is okoznak. Tudjuk, manapság az tud könnyebben elboldogulni a világban, aki rendelkezik elégséges információval – az üzleti sikeresség titka: a leleményesség és az informáltság. Vannak, akik az információt már pénzben mérik és a hatalommal társítják. Sokan élünk már úgy, hogy el sem tudjuk képzelni életünket rádió, TV, újság és Internet nélkül. Csakhogy, egyik információforrás sem tud semmit a bűnről, az igazságról és az ítéletről. Márpedig, ezek ismerete nélkül emberi méltóságunk és szabadságunk kerül válságba. „Jövel Szentlélek!” Kedd – Jn 16,9 – „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;” Mennyire érzi ezt az igazságot Ady Endre, a beteg költő, amikor így fogalmaz: „hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok...” A súlyos betegsége miatt egzisztenciális válságba zuhant poéta érzi, hogy drámájának oka minden bizonnyal az Istentől távolsodródott szemléleti fogyaté2 kosságának köszönhető. Téve-
dés lenne a bűnt, a bűn következményeivel – a vétkekkel – összetéveszteni. Az „új vizekre” evező Ady is sugallja: a bűn Isten – a tökéletes, a szent, az igaz és a jó – hiánya. Kevésbé megerőltető agytorna kell ezek után megállapítani, hogy mi van és mi lehet, ha nem vagyunk Istennel szerves kapcsolatban... Szerda – Jn 16,10 – „az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;” Nocsak, ezt a mondatot sem egy klaszszikus, skolasztikus észjárású görög bölcselő vetette papírra… Amikor a mondat azzal kezdődik, hogy „az igazság az…”, akkor valami fennköltebb és elvontabb folytatást várnánk. Valami nagy és súlyos tartalomra számítanánk. Pedig, amint a fentiekből kitűnik, az igazság sokkal egyszerűbb: az igazság az, hogy Jézust itt a földön többé nem látjuk meg embervalóságban. Ez annyit jelent, hogy embervalóságunkat mi magunk, némiképpen magunkra hagyva, kell „megvalósítsuk”. Az „igazságot”, nem lehet birtokolni, kisajátítani, csak követni. Ennek útját mutatja, amikor azt mondja: „Én vagyok az út…” Csütörtök – Jn 16,11 – „...az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.” No, látod? – Jézus „nemcsak úgy” faképnél hagyott minket, hanem küldetését maradéktalanul betöltötte: lezárta e világ fejedelmének a perét. Az ítélet megmásíthatatlan, visszavonhatatlan és végleges. Mennyi kétségtől, fejfájástól és tétovázástól megkímél minket ez a lepecsételt tényállás. Mennyivel könynyebb ennek tudatában határozott és jó döntéseket hozni. Persze, a Lélektől megvilágosított tisztánlátás feltétele mellett! Jogi alapállás: a törvény nemismerete nem ment fel a törvény kötelességei alól. – Nem mondhatod:
Átok és ígéret (Folytatás az 1. oldalról)
föld, mert az övé a föld és annak teljessége, írja a zsoltár. De szívünk háláját elfogadja s arra vigyázzunk, hogy az ne maradjon el. Az ígéret beteljesedett, a Mag rátaposott a kígyó fejére. De nem szabad elfelejteni, hogy nemcsak egy kígyó van, hanem nagyon sok. Nagybátyám és szolgája a nagy rémületben elfelejtették agyonütni a kígyót. Mire észbe kaptak, már elbujt a rendek alatt. Ma is így viselkedik a kígyó (a bűn) megejti a maga harapását s aztán az élet szénarendjei alatt
„Uram, ha tudtam volna, hogy te már megtartottad az ítéletet az e világ fejedelme felett, akkor bizony nem köteleztem volna el magam neki…” A Pártfogó Lelket azért küldi, hogy „emlékeztessen”...
Brassai Zsombor
Péntek – Jn 16,13 – „...amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra;” Lélek! Te, minden bölcsesség forrása! Vezess a teljes igazság ismeretére, hogy már most, ebben az életben, dacára e világ minden gyarlóságának, hadd élhessek az örökélet biztos tudatában! Szabadíts meg a halál – a teljes igazság ismeretének hiányában életem értelmét felülbíráló elmúlástudat – félelmétől, s add hogy minden amit teszek, gondolok a teljesség és az öröklét meggyőződéséből foganjon! Szombat – Jn 16,14 – „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” Uram! Tudom, azt várod tőlem, hogy dicsőítselek – hogy életemmel, szemléletemmel és döntéseimmel – megmutassam a világnak beárnyékolhatatlan fényed, tiszta és szent lényed… Tudom! De, hogyan tehetném, ha nem belőled merítek bölcsességet és bátorságot?! Add meg nekem, hogy téged dicsőítő Lelked fénykörébe állhassak, s lelkem legyen tükre Lelkednek! Te is tudod, hogy valamiféle kényszerességből hordjuk e világ maszkjait, szerepeket játszunk, jópofát vágunk, s pusztán túlélési reflexből azt mutatjuk, amit e világ „ura”, szelleme látni akar bennünk, rajtunk! A világ állandóan rajtunk tartja vizsla szemét... Kérlek, Uram! – Dicsőítsd magad Lelked által bennem, hogy dicsőségedben szépüljön meg lelkem!
tova siklik, elbújik. S ha az emberek nem vigyáznak tovább mardossa őket. Szüleim sokszor mondták a mezőn, fiam nézz a lábad alá. Igazuk volt, van mit nézni. Ezt az intelmet most tovább mondom minden kedves Testvéremnek: nézz a lábad alá…! Ezt a figyelmeztetést megtoldom még azzal a bibliai idézettel: „a bűn (a kígyó) az ajtód előtt leselkedik, rád van vágyódása…, de te uralkodjál rajta, az asszony Magvának segítségével. Ám e n .
Domahidi Béla
„Szépmutatástól” mentes családlátogatás Számos, igazán kimerítő, fajsúlyos teológiai értekezés jelent meg a gyülekezeti családlátogatásról, sok megfontolandó, lényegre mutató tanácscsal, észrevétellel. Például a következővel: „amennyire igaz az, hogy az erdőt fákból áll, annyira az is, hogy a gyülekezet közössége családokból, személyekből tevődik össze. Lélekben egészséges családok alkothatnak erős gyülekezeti közösséget. A gyülekezet építését a családok, egyének gondozásával kell kezdeni.” Tényleg, egyházi létünk, lelkészi szolgálatunk egyik igen fontos területéről van szó, a maga nehézségeivel, kihívásaival. Nem szeretném nyújtani a fent említett fejtegetések sorát, inkább e téren szerzett újabb élményeimről számolok be. Számomra valóban könnyű teher, felemelő momentum a gyülekezet családjaival találkozni, elbeszélgetni. Bizonyára azért is, mert jól ismerjük már egymást, nem idegenként találkozunk. Ez azt is jelenti, hogy sokkal természetesebb, „szépmutatástól” mentesebb (magamról is szólok) a beszélgetés. Sokkal családiasabb az együttlét. A családlátogatás mindegyre meggyőz engem az ige igazáról: egymás hite által épülünk. Nem csak tanítanom, de tanulnom is lehet ezeken az alkalmakon. A hitben valóban nincs rangsor. Minden ember egy külön világ, Isten egyedi, kibeszélhetetlen értékű alkotása, tulajdona. Még azok életében is, akik ritkán járnak templomba, gazdag lelki ajándékok rejtőzhetnek. Minden ember, teremtésénél fogva, nyitott
Isten és emberek fele. (Persze, mégis sok minden elzárhat minket Istentől, egymástól.) A családlátogatás útegyengetés a közösség felé, Krisztushoz és egymáshoz tartozásunk ünneplése. Megható, ahogy sokan hálálkodnak: úgy vártam/vártuk, hogy jöjjenek! Méltatlannak érzem magam. Ki vagyok én? De tudom: alapjában véve a presbiter, a lelkész befogadásában az Úrral való közösség vágya jut kifejezésre… Olykor súlyos gondokkal, testi- lelki bajokkal szembesülünk. Átéljük emberi tehetetlenségünket, ugyanakkor Isten megerősítő kegyelmét is. Egyik nyugdíjas férfitestvérem üzeni a körzeti presbitertől: az idén nem ér rá fogadni minket. Mégis, amikor a háza körül járunk, ott áll a kapuban, megvárja, amíg a sorra következő családtól kijövünk, és messziről, szinte parancsolóan kiáltja: engem se kerüljenek el. Bemegyünk, és jót beszélgetünk. Én hiszem, hogy Krisztus sem kerüli el egyikünk házát, otthonát, ha hívjuk, várjuk őt. Szorongással kopogtatunk egyik család ajtaján, ui. tudjuk, hogy valami neheztelés támadt bennük az „egyházzal” szemben (holott az egyház nem egy fölöttünk álló intézmény, a gyülekezet valamennyi tagja „vagyunk” az egyház), de kedvesen fogadnak, marasztalnak, mindennapi gondok kerülnek szóba, a közösség nélkülözhetetlen jelentősége. Úgy éreztem, nyoma sincs a haragnak, testvéri szeretetben vagyunk együtt.
B o d ó Elő d B arn a
Szavak mögül
EGO Helyet követelek magamnak. Pozíciót. Magasat, ahonnan mindent láthatok az életedben. Ahonnan szemmel tarthatom titkaid, szégyelt vagy szeretett kincseid, és időben előhozhatom, ha netán békébe ringatnád magad. Őrhelyemen állok, néha téged, néha magam őrizve. Meghatározója vagyok döntéseidnek. Ha döntést kell hoznod, felelősségre, önállóságra figyelmeztetlek, nehogy célt és szándékot tévesztve később azt mondhasd, mások hibája a rossz út. Figyelek arra is, hogy érezd a következmények súlyát. Nem ismerek más irányt, csak ami felém mutat. Szeretem, ha rám figyelsz, ha külső behatásoktól óvakodsz, ha elhi-
Ha megnyitjuk ajtónkat egymás előtt, lehetőséget teremtünk arra, hogy szívünk is megnyíljék. Idősebb asszonytestvérünk szobájában ülünk, valamiképpen szóba kerülnek azok az arab országok, ahol háború van, s ennek nyomán nyomor és szegénység is. Vendéglátónk így sóhajt fel: amikor a tévében „mutatják őket”, mindig imádkozom értük. A jó Isten biztos, hogy őket sem hagyja el… Hát nem ez az őszinte, tiszta szívű ökumené? Egykori presbiterünk ágya mellett készülünk imádkozni, látom, erőlködik, hogy kezeit összefogja (mert reflexeinkben van, hogy csak így illik Istenhez szólanunk), de bénult testrésze nehezen engedelmeskedik, felesége is észreveszi férje nyugtalanságát, odalép, egymásra helyezi kezeit, úgy, ahogy valamikor szülők, nagyszülők tehették. Az öregedő, tehetetlen Mózes kezeit is támasztják, támogatják, hogy az imádságnak ne legyen akadálya a testi erőtlenség. Örömmel tapasztalom, hogy a szervezett szeretetszolgálat mellett működik a gyülekezetben az ún. spontán diakónia is. Egyedülállókról, betegekről a szomszédok rendszeresen gondoskodnak, főtt ételt visznek, bevásárolnak. Nemcsak humánus, de krisztusi gesztus ez. Körzeti bibliaórákon átéljük a régi szomszédi kalákák hangulatát, csakhogy ez amolyan lelki farsang: együtt énekelünk, beszélgetünk, igét hallgatunk, és – minden tiltakozásunk ellenére – részesülünk a kínálásban. A tél a lélek nyara, mondta megboldogult atyánkfia. Csakugyan, a közösségben tud feloldódni szívünk fagyos közönye.
szed, hogy én jobban tudom. Ne akarj mással foglalkozni, mint velem. Képes vagyok mindenről elvenni figyelmedet, és felém irányítani. Meg is teszem. Nem csak olykor, hanem mindahányszor mérlegelésbe, helyzetelemzésbe kezdesz, célom, hogy rám figyelj. Tudom mi jó neked. Mi a kényelmes, a könnyebb. Tudom, mikor kinek vagy minek kell nemet vagy igent mondjál, hogy vágyad, terved, érzésed vélt jó eredményre jusson. Igaz, a lelkiismereteddel nem ugyanazon a térfélen játszunk. Néha ő nyer meccset, néha meg én, egész szezonokat. Uralom érzéseidet. Csaponghatok, örömre okot adó helyzetben kedvetlenné tehetlek, vagy következetesen jó, akár rossz közérzetet biztosítok neked. Mindez attól függ, mennyire és miként figyelsz rám. És ne hidd, hogy nem azt teszem, amit titkon te is akarsz. Ösztöneidre figyelek, és végrehajtom személyiséged jegyeit. Nézz lelki tükörbe, s ott meglátod, hogy én a te ÉNED vagyok. 3
Domahidi Béla
Valódi ökumenikus imahét Szentivánon A 2008. esztendei Egyetemes Imahetet Csittszentiván gyülekezete valóban az ökumenizmus jegyében tartotta meg, mert a legtöbb meghívott bizonyságtevő testvérgyülekezetek lelkipásztorai sorából került ki. A helyiek közül: Szabó József adventista , Cocis Constantin ortodox, a vendégek közül Lukácsi Szilamér mezőbándi, Labancz Gyula karácsonyfalvi, Adorján Kálmán mentőmisszós lelkipásztor, valamint Bakó Béla, – rendi nevén Pál atya – ferences rendi szerzetes testvérünk hirdette Isten igéjét. Az ige ajándéka estéről-estére népes gyülekezet körében került átadásra, akik imádságos lélekkel készültek az
ige jászolbölcsője körüli találkozásra, együttlétre. Presbitereink, a nőszövetség tagjai, az IKE ígéretes munkásai napokkal az imahét megnyitása előtt megkeresték, mozgósították, hívták a gyülekezet tagjait, és nemcsak az idősebbeket, hanem a jövő egyházának fenntartóit, a felnövekvő nemzedék tagjait is. Figyelmességükből telt a más felekezethez tartozók számára is, mert a falu több pontján is kifüggesztették az Egyetemes Imaheti istentiszteletekre szólító meghívót. És nem eredménytelenül, mert nap mint nap, megtelt a templom csillogó tekintetű, üde, mosolygó isme4
rős, és ismeretlen arcokkal , akik várták az ige ajándékát. És nem hiába!, az evangéliumi üzenete megérkezett: Imádkozzatok, mindig, mindenkor, szüntelenül, egyedül Istenben bízva! Imádkozzatok a szívek megtéréséért, az igazságosságért, a türelemért, és azért a kegyelmi ajándékért, melyet jelent: Isten munkatársaként szolgálni, munkálkodni a ránk bízottak között. Kérjetek kegyelmi ajándékot szükségleteitekre, és törekedjetek arra, hogy egyek legyetek Istenben, az ő Szeretetében: Jézus Krisztusban egymással, mert küldetésünk, megbízatásunk van, hogy
csodálatos melódia, az egység, az együvé tartozás, a szeretet melódiája öleli át a lelkeket. Az Isten iránti hála mellett illesse köszönet a bizonyságtevő lelkipásztorokat, presbitereinket, nőszövetségünk áldozatos szívű és szeretetű asszonyait, és azokat a családokat, akik estérőlestére mintegy „kényeztetve” minket, gazdag asztalt készítettek a vendégek számára, hogy ezzel is kifejezésre juttassák elismerésüket, szeretetüket, emlékezetessé tegyék az együttlétet, a találkozást itt Csittszentivánon. Illesse köszönet IKÉ-s munkatársainkat, a Székely Lajos tanár úr vezette „Bandi Dezső faragókör” tagjait (akik minden vendégszolgálót egy-egy faragványukkal ajándékoztak meg) és nem utolsó sorban az imahetet záró istentisztelet szolgálóját Rácz Gyula nyugalmazott mezőkölpényi lelkipásztort, aki az „egység Istenben” gondolatát hozta közel a szívekhez. Az imahét záró akkordjai szeretetvendégségbe mentek át, melyet, a délutáni istentiszteletet követően tartottunk. Ez alkalommal terítékre, kiértékelésre került az imaheti tevékenységünk, a benyomások, a tapasztalatok, és megbeszéltük a soron következő tennivalókat. Végül, Isten elé állva, közös imádságba kértük Isten további segítségét. Jelenlevők elmenetelük előtt köszöntötték a „ Károlyokat”, és Balogh Károly lelkipásztort, szép énekajándémint Jézus tanítványai szolgáljunk kukkal lepve, örvendeztetve meg az otthonaink Jeruzsálemében, Júdában ünnepelteket. és Samáriában és vigyük az Isten megtartó, üdvözítő szeretetének örömüzenetét ha kell, a föld szélső határáig. Istentiszteleteink végeztével gazdag Halottaink ajándékok birtokosai lettünk. Az ige Mezőpaniton 75 éves korában el Zöld István, akit január ajándéka mellett vettük a figyelmesség, hunyt 22.-én temettünk. az elismerés, a szeretet ajándékait is, Mezőpaniton 61 éves korában melyet gondoskodó szerető szívek és hunyt el Barabási Gergely, akit jakezek készítettek számunkra, és vihet- nuár 24.-én temettünk. tük magunkkal a még napok multával Marosszentkirályon 56 éves koráis az emlékek mélyéről fel-feltörő ta- ban elhunyt Jenei Teréz testvénult énekeket, kánonokat, az együttlét rünk. 2008. január 28-án temettük. színes, változatos, meleg hangulatát, Megemlékezés szépségét. Lám a sokszínűség,a Csittszentivánon január 27-én megtöbb felekezetűség ellenére is, ha emlékeztek az egy éve elhunyt Zöld átadjuk szívünket Istennek, egy Irén szül. Kovácsi Irénről.
A BIBLIA KÖNYVEI – 36. – SOFÓNIÁS A) Bevezetés A könyv első verséből megtudjuk, hogy a próféta Ezékiás király ükunokája, így rokona a kortárs Józsiásnak, aki ekkor még gyermek volt. Júdának a mindkét említett királyát „reformátornak” tekinti az Ószövetség, ugyanis ők voltak azok, akik megpróbálták megtisztítani az izraelita vallást annak tévelygéseitől, a rárakódott pogányos szokásoktól. Az egyik reformációnak már alig van nyoma a nép lelkében, a másik csak később fog megtörténni – többek között Sofóniás prédikációjának hatására is. „Sötét” hangulatú könyv ez, és sötét volt az a kor, amikor ez a próféta megszólalt. Ezékiás király utódai nem folytatták a reformokat, sőt még azt sem őrizték meg, ami addig megvalósult. A pogányos népi kegyesség ugyanaz maradt, a „hivatalos” vallásban pedig el kellett ismerni az asszír fennhatóság által tisztelt isteneket, sőt az asszír vallás főistenének szobrát kötelező módon be kellett vinni a jeruzsálemi templomba. Az izraelita vallás által hirdetett és megkövetelt erkölcs, életgyakorlat háttérbe szorult, kényelmetlenné vált. Nem csoda, hogy a társadalmi együttélést sem ez határozta meg. Sofóniás kegyetlen ítéletet hirdet meg – a nép bűnei nem érdemelnek mást a közeledő „Úr napján”. Az ítéletben való megmenekedésre csak egyetlen lehetőséget mutat fel a próféta: „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!”(2,3). Számunkra ijesztően hangzik a „talán” szócska, hiszen gyakran rossz kálvinistákként hajlamosak vagyunk Istent belekényszeríteni a mindig mindent megbocsátó, elnéző szerepkörbe, nem keresve a magunk felelősségét és feladatát, amivel az ő gyermekeiként, Krisztus-követőkként számolnunk kell, és el kell majd számolnunk. – A „talán megoltalmaztattok” mellé oda kell tennünk a János 3,16 üzenetét is: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Ezzel azonban ne vegyük el a sofóniási ige élét: a próféta a minél buzgóbb Isten-keresésben látja a szabadulás lehetőségét; azaz, nem lehet azt mondani: én már eleget „kerestem” Istent, eléggé hiszek ahhoz, hogy megmeneküljek, az Úr napjáig nyugodtan elüldögélhetek e
magátólértetődő keresztyénségem babérjain. Az ítéletes, sötét tónusú jelenetek után csak a 3.rész végén kezd világosodni a kép: az egész világegyetem ítéletét üdvkor követi, amikor Isten összegyűjti az ítéletben megmaradtakat (ti. akik hittek, keresték őt), és mintegy menyegzői hangulatú közösségben lesz velük: „Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen. És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében. (…) Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked”(3,11-12.17). B) Igemagyarázat – 3,14-20 Hangulat- és képváltás történik a könyvben a 3.rész 9.versétől – a hazatérés, a bűneitől megtisztított nép életének egy-egy mozzanata villan fel, majd a 14.verstől felhangzik az éneklésre szólító kiáltás: „énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!” Igénk ennek a felszólításnak a megokolását tartalmazza – miért lehet örvendeznie Izrael népének? A következő versben összefoglalva találjuk meg erre a kérdésre a választ: Isten megváltoztatta Izrael ítéletét – népe között van, elfordította az ellenséget – az nem lát többé gonoszt. Tulajdonképpen ugyanannak az eseménynek a két oldaláról van szó. Az előző fejezetek az Úr napjának eljövetelét hirdették meg, amely nap rettenetes lesz – azok számára, akik nem keresték az Urat. Az Istent nem keresők közé tartoztak izraeliták és pogányok egyaránt. De a 2,3-ból már idézett beszédben elhangzik az is, hogy az Úr haragjának napján talán megoltalmaztatnak a föld alázatosai, akik keresték Isten akaratát. Nos, itt a „talán” szócska megerősítésére az üdvkor képe van felvázolva a könyv utolsó verseiben. Kiderül tehát, hogy az Úr napja ítélet az ellenségnek, a nyomorgatóknak, és megváltás az Urat keresőknek. Az ellenséges magatartás átalakul hízelgéssé – eddig gyalázatban volt része az Isten-népnek (18b.19b) a föld népei között, de a megváltás napján hírnevesek lesznek, bátorítani fogják őket: „azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid, Sion!”(16.v). Amint teljes volt a gyalázat, ugyanúgy általános és nyil-
vános lesz a megváltás is. Az ítélet megnyilvánult a szétszóratásban is. Az idegen földön lakás, a száműzetés is a halált, annak „előszobáját” jelentette a zsidó ember számára – nincs a szülőföldjén, nincs a népe közösségében, nem a család sírjába fogják eltemetni (azaz „nem takaríttatik atyáihoz/népéhez” – 1Móz 25,9; 35,29), ami ugyancsak gyalázatot jelent. A megváltásban Isten összegyűjti népének tagjait. Megfordítja fogságukat, összeszedi őket: „elhozlak titeket”(20.v). Isten megtartja a sántát is. A mózesi törvény előírta, hogy testi fogyatkozású lévita nem lehetett pap, általában pedig a nyomorék ember nem vehetett részt az istentiszteleten. A messiási jövendölések azonban hangsúlyozzák, hogy a sánták járni fognak, hogy Isten a testi fogyatékosságtól szenvedőket is befogadja közösségébe (Mik 4,6-7; Mt 11,5; Lk 14,21Jézus meggyógyította őket, a példázat szerint pedig a sánták és csonkabonkák is hivatalosak a király lakomájára). Az Úr népe között van. Ha keressük azt, hogy miben is áll az üdvösség lényege, akkor azokra a bizonyságtételekre kell figyelnünk, amik Isten és ember közösségéről szólnak – ebben a közösségben kiteljesedik az ember élete, ennél jobb nincs, ezt még a halál sem tudja megszüntetni (Zsolt 73,23-26). Igénkben azonban mintegy betekintést nyerünk Isten érzéseibe, hangulatába: „az Úr, a te Istened közötted van; …örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”(17.v). – Menyegzői állapot ez, amikor az ember öröme hol a hangos éneklésben, hol a boldog hallgatásban nyilvánul meg. Isten boldog, hogy az emberrel lehet… „Énekelj, Sionnak leánya…” – Isten mindent megtett, hogy te örvendezhess. Nem te szabadítottad meg magad, nem te tisztítottad meg magad, nem te változtattál a sorsodon, hanem az Úr cselekedett; és örvend annak, hogy ezt megtehette érted. Mi a válaszod? Ámen.
C) Kérdések – Mit je le n t s zám o m ra Is te n e ljö v e te le ? Mily e n é rzé st vált ki b e lő le m , am iko r e rre g o nd o lo k? – Is te n ne l kö zö s sé g b e n é lni – h o g y an láto m e zt m e g való s u lva az é le te m b e n ?
Máth é -Farkas Zo ltán
5
Imaheti „morzsák” Bergenyéből „Szü n te le n im ád ko zzato k!” (I. T h e s s s z. 5, 17) Egy modern példázat szerint egyik testvért befogadják a mennyek országába, két angyal várja, akik bevezetik egy szobába, amely tele van gyönyörű ajándékokkal. Mi ez? - kérdezi. Ezek azok az áldások, amiket nem kértél, illetve nem fogadtál el Istentől földi életedben – hangzik a válasz. Egy másik szoba következik, ahol egy óriási halom, szintén káprázatosan szép dolog látható. S ezek mik? – érdeklődik emberünk. Azok az áldások, amiket Isten rád bízott, de te nem adtad tovább embertársaidnak. Az idei imahét azt a kérdést vetette fel: akaru n k-e é ln i az im ád s ág d rág a, kivé te le s le h e tő sé g é ve l, e lké rv e Iste n tő l az ő áld ás ain ak g azd ag s ág át, h o g y azo k által m ás o kn ak is szo lg álh ass u n k? Röviden, egy-egy félmondatban összefoglalva, az imahét estéről estére megszólaló témái az alábbiak voltak. Im ád ko zn un k le h e t é s ke ll: az imádságért, a tanítványokkal együtt Krisztus elé állva, és őszinte szívvel kérve, taníts minket imádkozni, mert a bűn, a közöny, a hitet-
lenség annyira ránehezedik szívünkre, hogy sokszor kérni sem tudunk úgy, ahogy kellene, a háládatosság lelkületéért , mert a csüggedés, elkeseredés legjobb ellenszere a hálaadás… ha gondok szorongatnak, terhek nyomnak, Isten dicsőítésében új erőt nyersz, a megtérésért, de nemcsak másokra gondolva (általában e szót hallva mások jutnak eszünkbe), hanem önmagunkra is, őszintén fohászkodva: adj, Uram, megtérést, és velem kezdjed, az igazságért, és jól értsük az ige szándékát, nem a megfizetés, a szemet szemért, fogat fogért törvényéről van szó, hanem Isten kegyelme, szeretete érvényre jutásának krisztusi igazságáról, a türelemért (hiszen tapasztaljuk, milyen hamar kifogyunk a türelemből, béketűrésből), ahhoz az Istenhez folyamodván, aki hosszan tűr érettünk, az ő türelmének, bocsánatának, jóságának tengerében eltűnik minden bűnünk, nyugtalanságunk, örömért, igen, jól hallottuk/ olvastuk, igazi, elvehetetlen, nem a körülményektől függő, hanem felül-
ről való, s egyszer teljességre jutó örömért, segítőkészségért, átértékelve Krisztus indulata szerint a régi, félig pogány mondást, amely evangéliumi hangolásban így szól: segíts másokon, Istene is megsegít, mert megtartó Urunk ezt kéri számon tőlünk (éheztem, és ennem adtatok, …), és isteni békességért (ti. Isten szerezte meg számunkra szent Fiában, hogy mi az ő békességében élhessünk, a békesség eszközei lehessünk), amely (lelki) életünk alapfeltétele, az egységnek munkálója. Mindezek a lelki javak nekünk, úton levőknek fegyverül, védelmül, táplálékul adatnak, melyekkel mennyei Atyánk azért lát el, hogy egyre közelebb kerüljünk szeretetben őhozzá és egymáshoz, e g y re kö ze le b b ju s s u n k az ő sze re te té ne k tö ké le te s e n b e te lje s ü lt való s ág áh o z, az ő o rszág áh o z, ah o l m ár ne m ke ll im ád ko zn u n k, c s ak im ád n u n k ő t v é g te le n ö rö m b e n . Ezen az úton Krisztus legyen a mi társunk, példánk, célunk.
Do m ah id i B é la
Kis emberek nagy történetei
A szamárpróba Történt egyszer nem is olyan régen Rücsön, a nyári nagyvásáron, amit miden évben hagyományszerűen tartanak meg „Ilia” napján, hogy egy juhász bevezette szép szürke szamarát a vásártérre. Rendkívüli példány volt a maga fajából, el kell ismernünk – a juhász is. Amikor már gyűltek csodálói a patás tapsifülesnek, a juhász is alaposan belemelegedett állata dicséretébe. És hogy mindennek alapja legyen, a szamár is helyeselte gazdáját szörnyű iázással. Gazdája pedig kitűnő szamárpedagógiai érzékkel csitította állatát: éktelen káromkodásba kezdett a szürkéjével vetekedő hangerővel. Ez a módszer mindig tökéletesen bevált, tudniillik mire a „csobán” befejezte cifra mondókáját, addig a szamár is megunta az iszonyú ordítást. No de sebaj, a lényeg abban állott, hogy az emberek lássák, mennyire értelmes a szamár – akinek pedig volt annyi intelligenciája, az azt is láthatta, mennyire szamár az ember. Aztán akadt, aki vásárlói szándékkal állt szóba a szamaras gazdával. Műértő szemmel és nem csekély gyanúval vizsgálta apróra a fülest tetőtől-talpig, orrától a farka végéig. Mikor meggyőződött, hogy az állatnak semmi testi baja nincs, akkor következett a pszichológiai teszt. Láthatjuk ebből is, mennyire fejlődő ország voltunk már évekkel ezelőtt is, és mennyire jól képzetten igyekeztek még a juhászok is az EU-tagság elnyerésére! A szamár lelki ellenőrzése a fokozatosság elvét be6
tartva zajlott. Előbb a vásárló felült a megkötött állat hátára és így próbálta megállapítani, hogy nem kutyálkodike? Az első vizsgatétel sikeresen zajlott le – úgy a szamár, mint a juhász számára. Következett a második: a séta, ami a gazda vezetésével történt. Itt is átmenő jegyet kapott a csacsi. Most egy nehezebb tétel volt a próba témája: séta a gazda nélkül. Ez is dicséretesen sikerült. Ezután következett a végső, a döntő vizsgatétel: a vágta! Ezt a műveletet a vásártéren már nem lehetett lebonyolítani a zsúfoltság miatt, ezért az üzleti felek közös megegyezéssel kiléptek a szomszédos legelőre. A vásárló juhász előbb odaléptetett egy fűzfabokorhoz és ujjnyi vas(Folytatás a 7. oldalon)
(Folytatás a 6. oldalról)
tag vesszőt tört le, amivel majd nagy hatással motiválhassa a vizsgázó állatot. Ezzel elkezdődött a vizsga. A motiváció megtörtént két alapos vesszőcsapással a füles farán és egy kurjantással. Vágtatott is hűségesen a csacsi. Ekkor a vizsgáztatónak különös ötlete támadt: gondolta átugrat egy kisebb pocsolyát. Ha a szamár erre nem lesz hajlandó, akkor már tiszta lélekkel jókora összeget lealkudhat az árából. Szóval irány a pocsolya! Szedte a lábát a csacsi, hogy dübörgött a lába alatt a föld becsülettel. Már közeledett az ugratás pillanata, amikor a juhász gondolta, nem árt meg egy kis vessző-motiváció, és alaposan rásózott a füles hátsófelére. No ez aztán rendkívül hatásos volt, mert az állat ekkor bebizonyította magas fokú kreativitását: száguldó sebességre kapcsolva rohamosan közeledett a pocsolya felé. De mintha az utolsó lépésnél meggondolta volna magát, hirtelen, mint a cövek, első térdeire esett, és fejét előrehajtva mozdulatlanságba meredt pár arasznyira a pocsolyától. A juhász pedig ezt előre nem sejtve egy akrobatának is dicséretére váló fordulatot írt le a levegő-
ben, majd nagy huppanással feküdt hanyatt és merült el a sárban, amit előző nap túrtak puhává az oda kihajtott mezőségi disznók. A szamár pedig azonnal vigyázzba állott, hogy alaposabban gyönyörködhessen a nem mindennapi látványban. Pillanatok múlva szájából köpködve az iszapot, föltápászkodott a juhász is. Nyomban éktelen üvöltéssel véget nem érő káromkodásba kezdett öklét rázva az arrébb ugró csillogó szemű csacsi felé. De a szamár – mint az tanulékony állathoz illik – fölszedett valamit gazdája pedagógiájából, mert a káromkodóra nézve tüdője teljes erejéből rázendített a vigasztaló iázásra, és be nem fejezte addig, míg vizsgáztatója egyetlen szót is ordított feléje. Másképp még a nézők is elpirultak volna, ha szóról szóra megértik a levizsgázott juhász szóáradatát. Szerencsére a szamárnak volt annyi erkölcsi érzéke, hogy megkímélte a drukkolókat a ronda szavak özönétől. Így hát egy ember kivételével mindenki derűsen tért haza az Illés-napi nagyvásárról.
Szilág y i Mih ály
Aki Wass Alberetet olvas, egy kicsit jobb magyar lesz – Beszélgetés Takaró Mihály irodalomtörténésszel (részletek az interjúból) – Tabudöntögető írónak számít Wass Albert? Nem, művészetének lényege nem a tabudöntögetés. Sokkal inkább abban korszakalkotó, hogy a valódi nemzeti sorskérdésekkel foglalkozik, identitás-gyökérzetet teremt abban, aki olvassa őt. Minden művében finom egyensúlyrendszert teremt. Nála nincsenek jó, illetve rossz népek, csak jó és rossz emberek vannak. Műveiben soha nem semleges, de mindig elfogulatlan. Szépirodalmi alkotásait egyáltalán nem jellemzi a politizáltság épp az ellenkezője az igaz. – Egyáltalán, hogyan talált Wass Albertra? Apám könyvtárában ott volt a Farkasverem, a Csaba és több más Wass Albert könyv az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában. Alig húszévesen már olvastam ezeket, a köteteket. 1990 után pedig, amikor már az 1945 után írt könyveihez is hozzá lehetett jutni, egyre intenzívebben és tudatosabban foglalkoztam az életművel. Egyértelmű volt, hogy a század kiemelkedően jelentős prózaírójával állok szemben, ezért hozzáfogtam életművének szakmai értékeléséhez. – Több könyvet és tanulmányt írt Wass Albert életéről, munkásságáról. Van még valami, amit nem mondtak el, nem írtak le róla? Az olvasóközönség érdeklődése nem lanyhult az utóbbi időben iránta? A Wass-kutatás még szinte a legelején tart. A Wass-archivumok igen nagy számú, kiadatlan anyagot tartalmaznak. Több, mint féltucat drámá-
ja, számos elbeszélése, és a teljes levelezése kiadásra vár. De lírája is tartogat még újdonságokat. Talán a legizgalmasabb kérdés azon műveinek sorsát érinti, melyeket hazaküldött Amerikából és amelyek álnéven jelentek meg erdélyi lapokban. Ezek összegyűjtése is megkezdődött, számos szenzációs írása vár még arra, hogy Wass neve alatt jelenjen meg végre! A titok nyitját levelezése adta meg számomra. – Miben egyedi Wass Albert írásművészete a magyar irodalomban? Mi az, amit "csak ő tud"? Abban egyedi, hogy sajátos szintézist teremt a magyarországi és a transzilvánista próza között. A Csaba ilyen regény. De abban is egyedi, hogy tudatosan épít be lírai és kisprózai műfajokat regényeibe. Prózája általában is erősen lírizált. Ő alkotja meg az első tisztán parabolaregényt a magyar irodalomban az 1947-es Rézkígyó című művével. Prózájának sajátosságairól több kitűnő tanulmány is megjelent már Jászó Anna, Berta Zoltán tollából. – Sok fiatal - elsősorban balliberális kötődésű - író, újságíró bírálja, leszólja, pocskondiázza Wass Albert műveit. Ön szerint, mi vezeti őket? Akik Wassat támadják, leggyakrabban politikai, irodalompolitikai érdekből teszik. Még nem olvastam egyetlen valódi, szakmai kritikát írásművészetéről. Az ok a zsigeri gyűlöletben, elutasításban rejlik. Jellemző, hogy kritikusai még sosem mertek szakmai vitára kiállni Wass művésze-
tével kapcsolatban. Talán azért, mert igen kevés érvük lenne. – Vannak azonban olyan fiatalok is, akik Wass művei nyomán kezdenek el érdeklődni Erdély, az elszakított magyarok iránt. Ők az Ön tanítványai. Igen, ez így van. Számos tanítványom fordult Erdély felé Wass műveinek olvastán, még többen vannak, akik egyre alaposabban meg akarják ismerni az ottani magyarság életét, világlátását, kultúráját. Aki Wasst olvas, egy kicsit jobb magyar lesz. – Milyen érzés egy pesti fiatalnak találkozni Wass Alberttel, aki műveiben egy számára ismeretlen világba kalauzolja? Elementáris! Számukra ez a világ teljesen ismeretlen, tudatosan eltakart, ám végtelenül vonzó. Az ember önmagára ismerésének heurisztikus örömével találkoznak e műveken keresztül. Érzelmek szakadnak fel bennük, értékekre ismernek rá, s az erdélyi kérdés valós gyökereit, okait ismerik meg e regények által. – Egyik tanulmányában megállapítja, hogy nemcsak a Nyugat írói csoportja alkotott nagyot a 20. századi magyar irodalomban, hanem van egy másik vonulata is az erdélyi magyar irodalomnak: Herczeg Ferenc vagy Wass Albert, aki Erdélyben és Magyarországon egyaránt közölt. Ez a vonulat is legalább annyira értékes, mint a Nyugat nemzedéke. Mit gondol, az irodalmi kánon mikorra küzdi le az íróval szembeni ellenérzéseit és lesz végre jelen Wass Albert is az iskolai olvasó- és irodalomkönyvekben? – A mai magyar irodalomtörté(Folytatás a 8. oldalon)
7
Gyülekezeti címtár
Aki Wass Alberetet olvas, egy kicsit jobb magyar lesz (Folytatás a 7. oldalról)
nelem legsúlyosabb problémájához értünk. A jelenlegi hivatalos irodalmi kánon ugyanis tudatosan torzított és csonka. Különösen igaz ez a két világháború közti irodalmunkra! A mai tankönyvek úgy mutatják be ezt a korszakot, mintha csupán a Nyugat írói léteztek volna akkor, csak ők alkottak volna maradandó irodalmi értékeket. Ez súlyos tévedés. 1920 után a magyar irodalom hárompólusúvá vált. A Nyugat és a hozzátartozó írók mellett önálló vonulatot jelentett az Új Idők és a hozzátartozó konzervatív nemzeti irodalom Herczeg Ferenc vezetésével, a harmadik, teljesen önálló pólust pedig kényszerből (TRIANON) önállóvá vált erdélyi irodalom jelentette. Ez annyira így van, hogy például a törté-
nelmi regény vonatkozásában a hangsúly az erdélyi irodalomra tevődik át. – Miben látja a megoldást? Szakítani kell a marxista, posztmarxista, teljesen elavult irodalompolitikai gondolkodással, mely megpróbálta (próbálja) száműzni az irodalmi kánonból mindazokat az írókat, akik ebben a korban a valódi nemzeti sorskérdésekhez nemzetipatrióta szemmel közelítettek, keresztény világnézeti alapokon. Nem kultúrpolitikát, hanem kultúrát kell közvetíteni végre! S ebben a kultúraközvetítésben a 20. századot szinte teljesen átívelő életművű Wass Albertnek kiemelt helye van.
Fábián Tibor (forrás: reformatus.hu)
KÉVE Székely-Mezőségi református gyülekezeti lap – Felelős szerkesztő: Brassai Zsombor, Székelykövesd; Szerkesztő bizottság tagjai: Balogh Károly – Csittszentiván; Domahidi Béla – Mezőbergenye; Jakab István – Galambod; Károly Károly – Mezőbánd; Máthé-Farkas Zoltán – Uzdiszentpéter; Károly Károly – MadarasiFekete; Nagy Sándor – Mezőfele; Pitó Antal – Mezőpanit; Sikó Domokos – Sámsond; Szabó Andor – Mezőmadaras; Veress László – Marosszentkirály; Zöld Imre – Mezőkölpény. – Kiadó: Pro Regio Egyesület, Székelykövesd; Nyomda: Palatino, Marosszentgyörgy; E-mail:
[email protected]; Telefon/Fax: +40-265-322436; Posta: Cuiesd 153, jud. Mures
MADARASI-FEKETE Cím: 547067 Fânaţe; Lelkész: Károly Károly; Gondnok: Borbély Márton; Lélekszám: 120 + Száltelek – 19, Gerebenes – 5, Mezőkapus – 35 MEZŐMADARAS Cím: 547071 – Mădăraş; Telefon: 0265-429247 E-mail:
[email protected] Lelkész: Szabó Andor Gondnok: Borbély Lajos Kántor: Babos Zsolt Lélekszám: 1.319 MEZŐBÁND Cím: 547065 – Band, str. Şcolii Telefon: 0265428442; E-mail:
[email protected] Lelkész: Lukácsi Szilamér Gondnok: Szabó Béla Barnabás fg., Bartha István g. Kántor: Balázs János Zoltán Lélekszám: 2.295 MEZŐBERGENYE Cím: 547451 – Berghia, str. Principală nr. 326 Telefon: 0265-428516 E-mail:
[email protected]; Lelkész: Domahidi Béla Gondnok: Borbély Ferenc Kántor: Lőrinczi Károly Lélekszám: 656 CSITTSZENTIVÁN Cím: 547454 – Sântioana de Mureş, 339 Telefon: 0265-349821 E-mail:
[email protected] Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Székely Géza Lélekszám: 1004 MALOMFALVA – leányegyh. Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Nagy András Lélekszám: 211 MEZŐPANIT Cím: 547450 – Pănet, str. Bisericii nr. 671 Telefon: 0265-322012 E-mail:
[email protected] Lelkész: Pitó Antal Gondnok: Nagy György Kántor: Pálfi Lajos Lélekszám: 2057 SZÉKELYKÖVESD Cím: 547452 – Cuieşd, 153 Telefon: 0256-322436 Email:
[email protected] Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Adorján Zoltán Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 401 HARCÓ – leányegyh. Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Czirjék János Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 172 MAROSSZENTKIRÁLY Cím: 547525 – Sâncraiu de Mureş, str. Delurenii nr. 2 Telefon: 0265-316894 E-mail:
[email protected] Lelkész: Veress László Gondnok: Kádár György fg., Varga Ferenc, Gyéresi Árpád g. Kántor: Veress Enikő Lélekszám: 1.567 NÁZNÁNFALVA – leányegyh. Lelkész: Veress László Lélekszám: GALAMBOD Cím: 547146 – Porumbeni nr. 119 Telefon: 0265432143 E-mail:
[email protected] Lelkész: Jakab István Gondnok: Kovács Csaba Lélekszám: 194 MEZŐKÖLPÉNY Cím: 547143 – Culpiu Telefon: 0745-524742 E-mail:
[email protected] Lelkész: Zöld Imre. Gondnok: Kelemen Károly Lélekszám: 208 MEZŐSÁMSOND Cím: 547595 – Şincai nr. 177 Telefon: 0265-427211 E-mail:
[email protected] Lelkész: Sikó Domokos Csaba Gondnok: Kiss János Lélekszám: 525 UZDISZENTPÉTER Cím: 547555 – Sânpetru de Câmpie Telefon: 0265422735 E-mail:
[email protected] Lelkész: Máthé Farkas Zoltán Gondnok: Szőllősi Márton, Tusonban: Borbély Pál, Nagyölyvesen: Szabó István, Mezőpagocsán: Varró Jenő Levente, Pagocsavölgyben: Lénárd Ferenc Lélekszám: 117 - 92 - 70 - 8 -13 MEZŐFELE Cím: 547142 – Câmpeniţa Telefon: 0788-206712; Email:
[email protected] Lelkész: Nagy Sándor Gondnok: Kovács Gyula Kántor: Nagy Irma Lilike Lélekszám: 479
