összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre

...összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

Kéve

(Mik 4,12)

„SZÜLŐFÖLDÖN

MAGYARUL” PÁLYÁZATI FELHÍVÁS NEVELÉSI-OKTATÁSI, VALAMINT TANKÖNYV- ÉS TANESZKÖZTÁMOGATÁS, TOVÁBBÁ A HALLGATÓI TÁMOGATÁS IGÉNYLÉSÉRE A pályázat célja: a romániai magyar nyelvű oktatás és nevelés anyagi támogatása.

Székely-Mezőség-i református gyülekezetek hetilapja 4. évfolyam – 7. szám (121.) – 2008. február 17. Jakab István

Gondolatok a hűségről Hű sé g - ritkán halljuk manapság ezt a szót, pedig nagyon mély tartalmat hordoz magában. Ez a fogalom létezésünk egyik alapvető tartóoszlopa. Hűség nélkül nincs hit, nics vallás, nincs család, nincs házasság, nincs nemzet… Hűség nélkül nem létezhet egyetlen közösség sem . Lássuk mi a hűség? Kihez és mihez kell hűségesnek lennünk? A hűség elsősorban megbízható kitartást jelent egy személy vagy valamilyen feladat mellett. Ugyanakkor magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a magamban és másokban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani adott szavam mellett. Elfogadom az embereket, akik majd megváltoznak, elfogadok valamit, ami majd a jövő homályában bontakozik ki. Minden hűségnek alapja és előfeltétele Isten hűsége. Már az ősatyák megtapasztalták Isten hűségét (1Móz 32,11). Mózesnek és

Izraelnek is úgy jelenti ki magát, mint hűséges Isten (2Móz 34,6; 5Móz 7,9). Isten hűsége mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy ígéreteit megtartja és teljesíti. Isten nem hazudik, sem nem vonja vissza szavát (4Móz 23,19), szándéka megvalósul, (Ézs 25,1) szava által, amely nem tér viszsza addig amíg misszióját nem teljesítette (Ézs 55,11). A Szentírás Istennek az ember iránti magatartását, a szövetséget mindig a hűséggel jellemzi (pl. 1Móz 32,11; 2 Móz 7,9; Zsolt 57,4); Isten hűséges - erre felépítheti az ember az életét és ráhagyatkozhat a megpróbáltatás és a kísértés idején (Zsolt 31,6; 1Kor 1,9; 2Tessz 3,3;). Isten hűsége az ember iránt nagyobb, mint az ember hűtlensége (pl. Róm 3,3; 2Tim 2,13) és mindig lehetővé teszi, hogy az ember megtérjen (pl. 1Jn 1,9). (Folytatás a(z) 6. oldalon)

A pályázók köre: 1. Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásban részesülhet az a pályázat benyújtásáig 18. életévét be nem töltött kiskorú, aki Romániában működő oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja, valamint az, aki fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesül és lakóhelyének megfelelő közigazgatási egységben nincs megfelelő szintű magyar nyelvű oktatás; 2. Hallgatói támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában működő felsőoktatási intézményben tanulmányait egészben vagy részben magyar nyelven folytatja. A támogatás összege és jogcíme: A. NEVELÉSI-OKTATÁSI TÁMOGATÁS - Gyermekenként 20.000 Ft-nak megfelelő lej összegű Nevelési-oktatási támogatásban részesülhet a saját háztartásában kiskorú gyermeke (ke)t nevelő szülő/nevelőszülő minden olyan kiskorú gyermeke után, aki: Romániában működő oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja (a fakultatív oktatásban résztvevők pályázatai iskolánkénti egyéni elbírálásban részesülnek); B. TANKÖNYV- ÉS TANESZKÖZ TÁMOGATÁS - Gyermekenként 2.400 Ft-nak megfelelő lej összegű Tankönyv- és taneszköz támogatásban részesülhet a saját háztartásában kiskorú gyermek(ek)et nevelő szülő/nevelőszülő, amennyiben a kiskorú gyermek(ek): 1.) Romániában működő oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányait magyar nyelven folytatja (a fakultatív oktatásban résztvevők pályázatai iskolánkénti egyéni elbírálásban részesülnek); 2.) a moldvai magyarok esetében: nem intézményesített magyar nyelvű oktatásban részesül. C. HALLGATÓI TÁMOGATÁS - Hallgatónként 2.800 Ft-nak megfelelő lej összegű Hallgatói támogatásban részesülhet az a hallgató, aki Romániában működő felsőoktatási intézményben tanulmányait egészben vagy részben magyar nyelven folytatja. Az A. és B. pontok alatt megjelölt támogatás együtt pályázható (egy pályázati csomagban). A C. pont alatt megjelölt támogatási forma különálló pályázati csomagot alkot. Mindkét (A. és B., illetve C.) támogatás a 2007– 2008-as tanévben egy alkalommal igényelhető. A fentiek szerinti jogosultságok igazolása, valamint az alábbi pályázati feltételek teljesítése esetén az A. és B. pontokban megjelölt támogatás egyidejűleg is elnyerhető. Pályázási határidő: (Folytatás a 12. oldalon)

Vasárnap – Jn 11,17-22 Érzem Márta háborgó indulatát: ha itt lettél volna… Van úgy, hogy az ember úgy érzi, hogy Isten éppen akkor nincs a közelben, amikor a legnagyobb lenne rá a szükség. Sőt, ebben az esetben történetesen tudjuk, hogy Jézus szándékosan „késett” két napot. Az idő és tér skatulyájába zárva nem is vagyunk képesek felfogni az örömhírt, mely szerint „közel van az Isten országa”, pedig ez Jézus igehirdetésének az igazságtöltete. – Mit jelent a közel? Márta, a közelséget mérföldekben és időben mérte, s ilyen paraméterek között, bizony tragikusan távolinak tűnik a kegyelem. – Neked mit jelent a közel? Hétfő – Jn 11,23-24 Mártának ismét időbe zárt gondjai vannak – a Lázár feltámadása egy idői keretbe zárt homályos távlati lehetőség („tudom, hogy feltámad… az utolsó napon”). Sőt, Márta „teológiai látása” is az idő meghatározó feltételei alatt kipréselődő sóhaj. Tudom – mondja, mint aki megigazítja magán vallásos tudományának vértjét –, s voltaképpen elismeri az értelembe gyömöszölt vallás kudarcát. Látom magam előtt a kétségbeesett hölgyet, amint egy megvert kutyához hasonló szánalmas nyüszítéssel megpróbál értelmes képet ölteni a feltámadás híre hallatán. S ugyanakkor látni vélem Jézust is, amint áll magányosan a feltámadás hírével, amit ugyan megosztana Mártával, de az valamiért nem tudja elfogadni tőle. – Mit szólsz hozzá: „Feltámad a testvéred!” Kedd – Jn 11,25-27 „Hiszed-e ezt?” – kérdi Jézus attól a Mártától, aki talán sosem tudta megengedni magának, hogy dolgavégezetlen lekuporodjon Jézus mellé. „Én vagyok…” – mondja neki, mint aki tudja, hogy Márta eddig úgy hallgatta (fél füllel) mint egy különleges bölcsességgel megáldott tanítót, de nem ismerte fel benne az életet, mint kiutat a tér-idő zárkájából. Márta, felel Jézusnak – szép, kerek és teológiailag pontos megfogalmazásban, de valamiért Jézus nem válaszol, 2 nem mondja, amit Simonnak

mondott: boldog vagy, mert nem ember fedte fel előtted, hanem az én mennyei Atyám. Ezt a hitvallást csend nyugtázza… Aztán, Márta hirtelen felállt, és kiment… (lsd. 31. v.) Drámai jelenet! – az elszemélytelenedő valláskultúra drámája. Szerda – Jn 11,33-37 Első olvasatra úgy tűnik, mintha Jézus gyászkönnyeket hullatna. A jelenet tanúi azt is gondolják magukban, hogy a Lázár iránti sajnálat csal könynyeket a Mester szemébe. Pedig, Jézus látva a Mária és a vele érkező gyászolók könnyeit rendül meg lelkében, s támad benne könnyeket fakasztó háborgást. Úgy érzem, hogy azon háborodik fel leginkább, hogy még Mária is – az, aki „a jobbik részt választotta”! – is kétségbeesetten sír, és ugyanúgy méltatlankodik, mint korábban a szemrehányást megfogalmazó Márta. Valami olyasféle háborgás ez, mint amikor a szülő gyerekének mondja elkeseredetten: „hát, mond mit tehetnék még érted, hogy felfogd végre azt, ami a javadat szolgálja?!” Mintha, most találkozna igazán az emberi korlátoltság merev határaival – a halállal… Csütörtök – Jn 11,38-39 Márta, mintha józanságra intené Jézust: ugyan már, hiszen négy napja fekszik a sírkamrában, mégiscsak túlzás lenne, Uram… Mária „hite” a józanság keretei között feszeng. Mintha azt mondaná: ez csak egy őrült rajongás, Uram…, tudom, hogy szeretted a testvérem, de most (elkésve!) semmit sem tehetsz. Sőt, talán még mi is úgy magyarázhatnánk ezt az esetet, hogy Jézus csak egy alkalmi stílusgyakorlatot végez ezzel a csodatétellel, hogy meggyőzzön minket a hatalmáról, ami majd az idők végezetével teljesedik ki…, amúgy most csak nyugodtan, önmagunkat temperálva, csendben nyeljük le a halál – amúgy emészthetetlen! – galuskáját. Márta kétségbe vonja Jézus teljhatalmát, s bizony mi is gyakran az észérvek mentén, visszafogjuk magunkat a „rajongástól”. Péntek – Jn 11,40-44 „Nem mondtam-e neked?” – kérdi Jézus Mártát. Ismerős kérdés, ugye? Mit is mondott? – Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét. Döbbenetes felvetés. De hát, Márta megvallotta, hogy hisz (lsd. 27. vers)… Lehet a hit önmaga ködösítője?! Talán a heidelbergi kátészerzőknek van igaza,

amikor arról beszélnek, hogy az igaz hit nemcsak biztos ismeret, hanem szívbeli bizalom, amit a Szentlélek gerjeszt bennünk – aki révén személyesen megélem, hogy Isten nem- Brassai Zsombor csak másoknak, de nekem is dicsőséget szerez a feltámadás révén az örök életben. Ó, Uram! – Bárcsak szólnál, hogy engem is oldjanak fel, és hagyjanak elmenni… Szombat – Jn 11,45-46 Sokan hittek, meséli az evangélista, némelyek pedig elmentek a farizeusokhoz, hogy hírül adják a történeteket. Nézni és látni… nemcsak szókészleti bőség, hanem egy lelki attitűd, amivel számolni kell: nem mindent látok, amit nézek! A látáshoz valami kell még, amit nem lehet megtanulni, elsajátítani, begyakorolni, megszerezni…, valami kell, amit kap az ember. Ismét a káté szerzőinek jó a meglátása: a hit – a belátás, felismerés, megértés – Isten Lelkének az ajándéka. Jövel Szentlélek!

BZS

a s zab ad s ág ró l mégiscsak lennie kell egy szónak mely dicsőséget szerez a partokat ostromló hangoknak egy nemtelen ragozatlan szónak mely egy tollvonással felülírja szabatos grammatikába zárt léted lennie kell egy szónak mely nem ajtókat kopogtat fogakat kocogtat sóhajokban párolog lakonikusan hümmög könnyekben elegyedik és fennakad tőrbe csalva az izgatott lét szűzhártyáján – lennie kell

Id. Balogh Károly (nyugalmazott lelkész)

Ne szóval, hanem cselekedettel (I Jn 3,l8) János apostol első leveléből vettük azt az idézetet,ami címül szolgál. Ezt a levelet az apostol Krisztus után 9095-ben írta, Efézusban. Mint az efézusi gyülekezet gondozója tartózkodott a városban. De nem csak Efézussal volt elfoglalva, hanem figyelt az ázsiai gyülekezetekre is. Azt tapasztalta, hogy megjelentek a tévtanítók, s e miatt a gyülekezetek szeretet közössége kezdett megbomlani, kezdtek a gyülekezeti tagok egymástól elhidegülni. S a kezdetben kialakult szép gyülekezeti élet bomladozni kezdett. Ma is látunk ilyen tüneteket. Szépmúltú, szépéletű gyülekezetek egyre gyengülnek. Mi az ok? Egyrészt a tévtanítók munkája, másrészt az a baj, hogy a szeretet meghidegült s bomlasztja a közösségeket. János apostol figyelmezteti a gyülekezeteket, hogy gondoljanak arra a nagy szeretetre, mellyel Isten megváltotta őket, maradjanak meg ebben az atyai szeretetben és azt gyakorolják egymás között. Ezt a régi apostoli figyelmeztetést Isten megtartotta számunkra a Bibliában, de nem csak azért, hogy csak olvassuk, hanem azért, hogy gyakoroljuk is. Mert csak gyakorolt szeretet építhet fel lelki házzá s teremti újra közösségeinket. Néhány példát hozok fel tanulságul,

melyet nem hallottam, hanem láttam. Falunkban volt egy becsületes kovácsmester, akinek sok gyermeket adott az Úr. A gyermekek felnőttek, a nagy világba elszéledtek, de két leány otthon maradt. Dolgozgattak,

de szegénységben éltek. Az egyik lány egy napon súlyos beteg lett, azzal a betegséggel,melyet említ a Biblia a vérfolyásos asszony esetében. Meghallotta ezt a fiútestvére, aki akkor Brassó környékén készítette a csatornákat. Azonnal hazajött, egy autót fogadott s bevitette a 30 km-re levő nőgyógyászatra s a várakozó autósnak a napszámát is fizette, hogy hazavihesse.

B o d ó Elő d B arn a

Szavak mögül

HATALOM Magasságba emel. De oda megfelelő tüdő kell. Ott a levegő sűrűsége más. Ott tudni kell lélegezni. Csak apránként és rendszeresen lehet levegőt venni. És az az érdekes, hogy a mellkas sosem lesz dülledt, és sosem lehet magasra tartani, mert a figyelem a légzésen marad, nem a mellkason. Alázatot követel. Ki hinné, hogy a legnehezebb alázatosnak lenni?! A hatalom legfeljebb alázatoskodóvá tesz. És a kettő között a különbség nem méreteiben van, hanem irányában. Az alázatos ember szó szerint kisebb a másiknál, az alázatoskodó meg úgy akar kicsi lenni, hogy ágaskodik, létrára, kötélre mászik, emelvényre áll. Megszédít. És nem csak a tériszonyosokat. Nem csak a levegő borgőzös ott fenn, hanem a látvány is szédítő. És nem csak a magasság, hanem a felelősség, a kitágúlt horizont, a megnyílt lehetőségek is egyensúlyzavart okoznak.

Ez a csatornás fiú nem szóval szeretett, hanem cselekedettel. A másik lány, mely nem alapított családot, a nagy szárazság (az éhség) idején egy idős asszonynak megtapasztotta a háza földjét. Kapott 6 főtt krumplit. Hármat megevett s hármat elvitt a gyengébb testvérének. Ez a nő sem szóval szeretett, hanem cselekedettel. A nagy változások idején egy tanító Dél-Erdélyből átmenekült ÉszakErdélybe. Szegénységben tengette életét, a falubeli családok vittek neki némi eledelt. Ez a szegény tanító meghallotta, hogy egy idős asszonynak nincs tűzrevalója. Egyik nap kihirdette, hogy minden gyerek vigyen 3 darab tűzifát. Mikor másnap felvittük a fát, sorba állított s elmentünk az öreg nénihez látogatóba, kezünkben a tűzifával. Híre ment az eseménynek s mások szíve is megindult segítségre. Ez a tanító bácsi nem szóval szeretett, hanem cselekedettel. Emlékét beírta a szívünkbe kitörülhetetlenül, mint azt is, ahogy húsvétban elindult locsolni. Szagos vize nem volt, de szedett egy csokor ibolyát s a házaknál kért egy pohár vizet s az ibolyácskát belemártva meglocsolta a háziakat. Többre nem futotta a szegénysége miatt, de amit tudott megtett, hogy kimutassa népe iránti szeretetét. Lehet, hogy szegénységünkből sokra nem telik, de 3 szem főtt krumplival, vagy egy csokor ibolyával is kimutathatjuk szeretetünket. Tegyük is meg amíg napjaink vannak, adjunk hálát Istenünk nagy szeretetéért. Ám e n .

És egyáltalán nem mindegy, hogy mibe, kibe kapaszkodik a tántorgó, ott fent. Megnevel. Lehet, hogy kőkemény, irgalmatlan és igazat színlelő lesz a hatalmas, de lehet, hogy érett emberré válik. Kinevelhet az emberből a hatalom, vagy belenevelhet. És a két irányban jó is rossz is áramlik. Igazmondást követel. Olyan szavak használatát, amik mögött tett van. Olyan ígéretek elhangzását, amiket nem másnak és majd, hanem az ígérettevőnek és tényleges időpontban kell beteljesíteni. Olyan állításokat, amik mögé nem másokat helyez a hatalmas, hanem saját személyét. Hitelességet kíván. A hitelesség az, ami a hatalmasság látszatát ténylegessé teszi. A képet valósággá. Hitelesség pedig nem a rábeszélés szóval, hanem a csendes meggyőzés tettekkel, életvitellel. És akkor a kimondott szó lehet igaz, a hatalmas felnőtté válik, van mibe kapaszkodnia ha megszédül, fel- vagy egyenesen néz azokra, akikért oda helyeztetett, és a magasságot inkább mérik szellemi és lelki téren, mint földtől az orrig. Egyedül Krisztusnak sikerült hatalmasnak maradnia, még emberi voltában is. Példa van, csak em3 ber kell hozzá, akarat és a Példamutatót.

Domahidi Béla

Embernek fia emberek kezében Az e m b e rne k Fia az e m b e re k ke zé b e ad atik (Mk. 9, 30- 32) A fent jelzett igeszakaszban azt olvassuk, hogy Jézus arra tanítja tanítványait, hogy neki szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni. Nemcsak megemlíti, beszél róla, hanem igyekszik eszükbe vésni, lelkükbe oltani. Nekünk is tanulnunk kell a Krisztus szenvedéseit! Azt, hogy miattunk, helyettünk és érettünk vállalván azokat, teljességgel véghez vitte a mi megváltásunkat. Hogy minden szenvedésünkben, nyomorúságunkban hűséges társunkként, szabadítónkként várhatjuk őt. Mi általában arra tanítjuk gyermekeinket, hogy nekik mivel kell szembenézniük, miként kell kitartaniuk ahhoz, hogy legyen valaki belőlük. Krisztus Urunk önmaga odaadását tanítja nekünk, hogy megértsük az ő szeretetének titkát, mélységét, hogy megérezzük, milyen indulat volt benne, amikor megüresítette önmagát alázatos szolgai formát vévén föl -, hogy rácsodálkozzunk a keresztfa

haláláig való engedelmességére. Mindezt nem azért járta végig a mi Urunk, hogy belőle, hanem belőlünk legyen valaki: az elveszettekből megtaláltak, a bűn szolgáiból Isten gyermekei legyünk. Ez volt Krisztus igazi böjtje: önmaga végtelen odaáldozása. Különös, ahogy mondja: az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt. Ember az Ember ellen. Tudjuk, megváltásunk Isten örökkévaló atyai akarata volt, mégis súlyosan áll előttünk a tény: az áldozatot az ember hajtja végre. Az is kihangzik a szavakból: az ember önmagára támad, amikor Krisztusra emeli fel kezét, önmagát zárja ki az életből, amikor Krisztust kirekeszti életéből. Isten fia emberré lesz az emberért, de az ember nem akarja őt testvérként, barátként, megmentőként elfogadni. Az ember nem akar ember, azaz Istenhez tartozó, benne megnyugvást találó lenni. Megöli az embernek Fiát, aki Istenre emlékezteti őt. Pedig a halál mélyebbre vési az emlékeket a gyilkosban és az áldoza-

Megtérni, de hogyan? Amikor a megtérés szót hallom, mindig több kérdés merül fel bennem. Mi az a megtérés, mit kell értenünk alatta, és hogyan magyarázható el a megtérés fogalma egy laikus számára? Megkérdeztem erről másokat is és a feletekből azt értettem meg, hogy a megtérés mindenekelőtt bűneink megbánását jelenti, de azt is, hogy gondolkodásunk és életünk megváltozását jelenti. Valaki hozzátette még: a megtéréshez az is kell, hogy bűneinket meg is valljuk. De ekkor két újabb kérdés vetődött fel bennem: honnan tudjuk, hogy amit cselekszünk az bűn, és hogyan bánhatjuk illetve vallhatjuk azokat meg? Az első kérdésre káténk így felel: bűneimet isten törvényéből ismerhetem meg. A második kérdésre ezt a választ találtam: bűneimet Istennel való beszélgetésemben, azaz imádságomban magának az Úrnak kell megvallanom. Elég-e az, ha bűneinket így Istennek megvalljuk? Nem, ez nem elegendő. A bűnvallás még nem egyenlő a megtéréssel. Arra kell vigyáznunk, hogy többé ne kö4

vessük el azokat a bűnöket, hogy többé ne vétkezzünk. Amikor mindezeket végiggondoltam és megértettem, felvetődött bennem egy újabb kérdés: megtérni egy embernek csak egyszer lehet, vagy létezik-e többszöri megtérés? Némelyek szerint a megtérés csak egyszeri, egyedi alkalom. De mi van akkor, ha valakinek mégis úgy alakul az élete, hogy megtérése után valamiért ismét elszakad Istentől: az többé nem térhet meg, vagy talán az előző megtérése nem volt érvényes? Ha valaki megcsúszik, és elesik, az feláll és folytatja útját. Igyekszik vigyázni magára, de ha mégis, újból elesik, akkor a második talpra állása már nem érvényes? Peresze, van olyan megtérés, ami egy életen keresztül kitart. Gondoljunk Saul megtérésére a damaszkuszi úton (ApCsel 9, 1-9). Szent feladatának tekintette, hogy Jézus követőit üldözze, hogy kiirtsa őket a világból. Bár Jézusnak kortársa volt, a Biblia nem ír arról, hogy Jézus életében valaha is találkoztak volna. Bizonyára csak

tot szenvedőben egyaránt. Örökkévalóvá teszi a kettő közötti frigyet. Az ember örökre Istenhez kötődik immár. Még erősebben az emlékében még tovább ijesztő, de hatalmában legyőzött halál által. Sokkal inkább a Krisztus feltámadásában. „De … harmadnapra…” Ez a harmadik nap mutatja fel a hit bizonyosságát, a reménység szakítószilárdságát, a halálra adott Ember fia szeretetének diadalmas dicsőségét. Ezen a harmadik napon csak a „lőn reggel” hangzik el. Hogy aztán örök világosság ragyogjon. Ennek fényében milyen lehangoló, szinte elkeserítő az, hogy „ők nem értik e mondást.” Pedig Krisztus nem dobálózik a szavakkal, ő a testté lett, a megvalósuló, beteljesülő ige. És mégsem értik, nem látják, nem tudják. Krisztusban egyelőre csupán az elképzeléseik szerinti embert látják, és nem a fiakká tevő Fiút, a megváltottak megváltóját. A „harmadnap” még csak ígéret. Pedig Krisztus ott van velük. De hála Istennek csodálatosan ott lesz velük „harmadnapon” is, és azután – minden választottaival együtt - mindörökké.

másoktól, például az apostoloktól hallott Jézusról. Jelen volt az első vértanú, István megkövezésénél is. Ezek lehettek azok az ösztönzések, amelyekkel Jézus a maga szolgálatába akarta elhívni Sault, de ezek ellem az ösztökélések ellen Saul keményen ellenállt. Azon a damaszkuszi úton azonban döntő fordulat állt be Saul életében. Maga Jézus szólította őt meg: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” A megrázó élmény hatására Saul megvakul, és mire újra visszanyeri a látást, egy teljesen megváltozott, megtért ember áll előttünk. Nem a külseje, nem a termete, nem a haja vagy szeme színe változott meg: a külső ugyanaz maradat. Még az elszántsága sem változott! Viszont megváltozott a szíve, a lelke és az elméje. Amilyen nagy gyűlölettel üldözte korábban Jézus követőit, ugyan olyan lelkes szeretettel hirdeti most az ő dicsőségét. Az ilyenszerű gyökeres fordulatot nevezzük az ember életében Páli fordulatnak.

H in c s Me lin d a (Marosszentkirály, a Marosvásárhelyi Református Kollégium 10. beta osztály tanulója)

Ima, köszönet – a távolból… Tisztelt szerkesztő és olvasó! Amint látszik utóbbi időben arra vagyok utalva, hogy elnézéseket kérjek kimaradásaimért, késéseimért. Meg van rá az érvem, ugyanis hosszú útra készültem. El is jöttem és most a távolban is a beilleszkedés után íme újra tollat ragadok és írok haza innen a már szinte másik hazámból, Hollandiából, ahova tisztes meghívást kaptam unokámtól Edgártól, aki nagymamájával akar lenni. Meghívtak hát, hogy kétszeresen gyönyörködhessek a szép tavaszba. Előbb itt, ahol mar február elején szép zöld tavasz fogad rügyes, sőt virágos fákkal, sok-sok virággal: hóvirág, kikerics, játszin, nárcisz és még sok más szépséges virággal, zöldellő bimbózó cserjével. Aztán mire haza megyek három hónap múlva, Isten segedelmével oda is a tavaszba megyek, ahol színes tulipánok, virágzó gyümölcsfák várnak majd. Csodálatos dolog szinte két világban élni és főleg, hogy sok ezekben a világokban a „miért”, amelyekre kissé elbizonytalanodok, de nem soká mert jön a válasz: két világban élek „itt és ott”, vagy fordítva. Oly nagy szükségem van mindkettőre, és sosem tudom eldönteni, hol tudjam „itthon, otthon” érezni magam s a megoldás az lesz, hogy mosolyt varázsolok arcomra a szeretet forrásából, amely körül vesz és már boldog is vagyok, mert ezekből a világokból származik minden jóság, szeretet amely eltölt. Érzem, hogy emberek de angyalok nyelvén kell megszólalnom, hogy térben és távolságban, széltében és hosszában de magasságba is eljusson hangom, melyben több „érc” kellene csengjen hogy ily meszszire eljusson, de a szeretet amely meglep otthonomra, itthonomra gondolva hangomat csak lágy dallammá, szellőfuvallattá szelídíti, de talán így is célban ér. Most az “elcsendesedett percekben” egy Ima fogalmazódik meg bennem, egy átfogó ima, amelyet Istenemhez mondok, ebben összegezem mondanivalómat a jelenről mert a múlt nosztalgiázását egy ideig félbe kell szakítanom, mert a jelen az, ami időszerű és fontos. Köszönöm Istenem, életemet, hitemet, családomat, otthonomat, itthonomat. Köszönöm a drága gyermekeimet, nagyszerű unokámat, de népemet is és ezt az egész csodás világot.

Íme az ima csakis köszönetté formálódott: Köszönöm társamat, a három lányomat akikkel megszépítetted, gazdaggá tetted életemet,bár egy kissé kétségek zaklatnak, hogy jól tettem-e amikor születésükkor a szokásos kiscsibék helyett repülő madárkákat hímeztem. Nem valami sejtetése volt a távolba jövésüknek? De ezt is köszönöm, mert ez is a te akaratod. Köszönöm unokámat, akinek mindig sikerül az együttlét, hol itthon hol otthon, akire rágondolva megszületnek bennem az imák és a mesék, mert mindig megadódnak az óhajtott együttlétek találkozások meghitt pillanatai. Meg kell köszönnöm Jó Istenem az utazásainkat, amelyeket te irányítasz és óvsz. Köszönöm a magasságot, a felhők bölcsőjét, a repülök száguldását, amelyek mindig közelebb visznek, hoznak gyermekeimhez, ha arra ha vissza, mindig a távol levő felé. Köszönöm az aggodalmakat is amelyek mindig feloldódnak a viszontlátásokkal, de köszönöm a kisebb vagy nagyobb gondokat is mert meg van a remény hogy segítesz

megoldani azokat. Az Európai Unióval máris egy gonddal kevesebb mert könnyebb a szárnyalás az utazás. Nem utolsó sorban köszönöm a Kévét, amit kérek ne hagyjanak cserbe, mert a miénk és rólunk szól. Hála a szerkesztőségnek. Eme hála adás után minden gyermeknek (mert a felnőttek is mindig gyermekei szüleinek, én is az vagyok) egy József Attila versből idézek: “Mint gyermek, aki pihenni vágyik és eljútott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: “Ne menj el, mesélj”(így nem szökik rá hirtelen az éj) s mig szíve nagyon szorongva dobban, tán ö sem tudja, mit is kíván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk es mesélj.” Szeretettel üdvözlök minden kedves olvasót és a kedves főszerkesztőt, Brassai Zsombor urat. B o rs o s W. Mag d a Vlaardingen, Hollandia egykori hitvallókkal, akik megilletődve járultak az Úrasztalához a névszerinti számbavételt követően. Akiket pedig időközben Isten elszólított az élők sorából, azokról szeretettel megemlékeztünk. Helyüket az Úrasztalánál családtagjaik foglalták el. Isten áldását kértük mindnyájuk életére, arra kérve és figyelmeztetve őket, hogy őseik hitét továbbra is megőrizzék hűséggel, ahogy eddig is tették. Válaszként az ünnepeltek azzal a meghatottsággal, mint sok évvel, vagy csak néhány évvel ezelőtt őszinte szívből lelkesen énekelték: "Szent hitünkről vallást tettünk, te hallottad jó Atyánk." A közös Úrvacsorát szeretetvendégség követte, ahol oldott, szeretetteljes hangulatban voltunk együtt. Legyen hála Istennek minden ilyen alkalomért, amely a lelkek épülését, hitbeli gazdagodását szolgálja!

Böjtfői találkozó Csittszentivánon

Böjtfő vasárnapján a csittszentiváni gyülekezet már hagyományszerűen kettős ünnepet tart: egyrészt megszenteljük a Böjtfő ünnepét, rámutatva a böjti időszak lényegére, ami nem más, mint közel kerülve Istenhez önmagunkról lemondva felvállaljuk mások keresztjének hordozását; másrészt erre az alkalomra meghívjuk a 10-20-30-40- 560 éve konfirmáltakat, akik örömmel tesznek eleget a szeretetteljes meghívásnak, a rájuk figyelésnek. Ebben az évben is meghitt, szeretetteljes volt a találkozás, az együttlét az

Balogh Károly lp. 5

A szentkirályi kórus a Kövesdombon

Kedves meghívásnak tett eleget a február 8-án, pénteken, a marosszentkirályi gyülekezeti kórus. Marosvásárhelyen, a kövesdombi református gyülekezetben vendégszerepelt „Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát” című műsorával. Az Istenbe vetett hit örömét kifejező kórusművek szervesen illeszkedtek ahhoz, ami az igehirdetésben hangzott el:

gálatának idején tökéletes mintát adott, mert hűséges volt önmagához és mindahhoz, amit reá bízott a Menynyei Atya. A keresztyén ember arra törekszik, hogy hűséget tanúsítson házasságban, de a barátságban és minden emberi kapcsolatban. Továbbá meg, a magunknak és másoknak adott szavainkhoz való hűségről, amely befolyásolja önértékelésünket, és ezen keresztül a másik emberről alkotott látásunkat is. Hűségről ott lehet beszélni, ahol személyes viszony áll fenn. Minél közelebb állunk valakihez, minél pontosabban ismerjük őt, annál könnyebben tudunk hűeknek lenni hozzá. Minél távolabb kerülünk valakitől, annál kevésbé tudunk valamit közvetlenül felőle és így annál nagyobb a hűtlenség veszélye. A hűség nagy, dicséretben részesül a Szentírásban. A kis dolgokban való hűség az egyik legbiztosabb jellempróba: "A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután" (Mt 25,21). A jó erkölcs nem annyira mennyiség, inkább a minőség kérdése. A jó az jó, a rossz az meg rossz a kicsi dolgokban éppúgy, mint a nagyokban. Péter éles határt von azok között, akik hűségesen járnak Istennel, és akik megint belemerültek a világ dolgaiba. Azt írja: "Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és: „A megfürdött disznó

Gondolatok a hűségről (Folytatás az 1. oldalról)

Is te n h ű sé g e t kív án . Az ember Isten iránti hűségének az alapja a Teremtő hűsége teremtményei iránt. Urunk hűségét szoros egységben kell látnunk irgalmával és igazságosságával (Róm 3,3-5). A Teremtővel szembeni házasságtörésnek számít az idegen istenekhez fordulás és a világ mércéje szerinti élet. A szerető Atya hűséges szolgákat keres és választ ki magának (1Sám 2,35; Mt 24,45-51; 1Kor 4,2; 1Tessz 1,12). Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban mutatta meg leginkább a hűségét, Aki irgalmas főpapja és hűséges tanúja (pl. Zsid 2,17; 3,5-6; Jel 1,5; 3,14). Az Ige arra buzdít minket, hogy m e rjü n k h ű sé g e se k le nn i az Istenhez, és mindenhez, ami szerinte jó, erkölcsös, nemes és tiszta. Véssük magunkba ezeket a jó tulajdonságokat, hogy önmagunkhoz is hűek lévén, ne cáfoljuk meg önmagunkat a legrosszabb körülmények között sem. A legnehezebb körülmények közepette is hűségeseknek kell lennünk Istenhez, egyházhoz, emberekhez, szavainkhoz, valamint a munkánkban és tetteinkben, kicsikben és nagyokban egyaránt. Az hűséges, aki mindvégig megáll a hitben, minden kísértés, próbatétel és üldöztetés közepette. Nekünk Krisztus a példaképünk, akinek a hűségét kell utánoznunk halálig tartó állhatatossággal, és az ő hűségére számítanunk, hogy vele éljünk és uralkodjunk 6 (2Tim 2,11k). Jézus földi szol-

Jézus örömös szolgálatra hívott el bennünket. Béni Brigitta IV. osztályos tanuló és Kluzsán Irén szavalata tette teljessé az ünnepi műsort. Az ünnepség után a kövesdombi énekkar látta vendégül a szentkirályiakat. Ezúton is köszönjük a vendéglátóink kedvességét! Veress László

sárban hempereg!" (2Pt 2,21-22). János harmadik levelében Diotrefész és Demetriosz a két főszereplő. Demetriosz volt az Úr hűséges követője, akiről így szól a jellemzés: "Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is" (3Jn 12). Az elismerést azért kapta, mert szóban és igazságban, elvben és a gyakorlatban hűségesen követte az Urat. A hűség hiánya valójában a lelki éretlenség jele. Az érzelmi éretlenség egyik jele a felelősség vállalásának visszautasítása. Sok fiatal a felnőttség minden kiváltságát magának akarná, de visszautasítja a felelősség vállalását. Ez lelkileg is így igaz. Isten ránk szabott bizonyos kötelezettségeket is. Amikor engedetlenkedünk és visszautasítjuk ezeket a kötelezettségeket, hűtlenek vagyunk. Másrészt, amikor hűségesek vagyunk, az azt jelenti, hogy elfogadtuk az Istentől nekünk adott kötelezettségeket. Ez a lelki érettség jele, és az egyik fontos gyümölcs, amit a Lélek hoz az életünkbe. Újból és újból hangzik a figyelmeztetés, hogy legyünk hűségesek. Egy napon valamennyi keresztyén ott fog állni Krisztus előtt, hogy számot adjon arról a munkáról, amit hitre jutása óta véghezvitt. Mi nem a világ szemében elért sikerek alapján leszünk megítélve, hanem, hogy milyen hűségesek voltunk azon a helyen, ahova Isten állított minket. Pál apostol 1Kor 3,9- 16-ban arra utal, hogy Isten a hűség alapján fog megítélni minket. Legyünk hűségesek mindenekben!

Bezzeg a mi időnkben… Azt gondolom, kár lenne az emlékezet ködében felejteni a múlt szokásait és történeteit. Azért keresetem meg a kövesdi Farczádi Emma nénit, hogy meséljen fiatalkoráról, hiszen a régi fiatalok élete szinte összehasonlíthatatlan már a jelenlegiekével. Emma néni készségesen mesélt, sőt, férje – Laci bácsi – is bekapcsolódott a társalgásba. Szemmel láthatólag élvezettel idézte fel az ötven éve házasságban élő pár a múlt egy-egy emlékkockáját. – Hol találkoztak a fiatalok régebb? – Hát, az úgy volt, hogy amikor konfirmáltunk, már mehettünk a kalákába. Húsvétkor kezdték meg, augusztustól meg már jöttek a bálok is. Minden vasárnap egy órától kezdődött és egészen estig tartott. – Hol tartották ezeket? – A kalákát csűrben tartották. Adtunk egy véka gabonát a zenészeknek. Volt egy muzsikás, egy cimbalmos és egy gordonkás. Minden vasárnap más leány adta az ebédet a zenészeknek. Télen pedig, va-

tott lánynak, s akkor helyet cseréltünk. Egyszerű kis játék volt, mégis, fontos volt nekünk. Általában, a „helyezkedést” követően, este, vacsora után, ki-ki elment a kiválasztott lány házhoz. Otthon megvendégeltük a fiúkat és velük beszélgetve töltöttük az estét. – És az iskola? – Négy osztályt végezem itt Kövesden, és aztán jártam Panitba. Ott volt egy internátus és abban laktunk. Kaptunk enni, voltak ott asszonyok, akik főztek nekünk. Ezután felvételiztem a könyvtáriskolába.

sárnap délutánonként mentünk sorba házakhoz, aztán jöttek a fiúk is és játszottunk „kit-kívánóst”. Nyáronként, pedig ha nem volt kaláka, akkor sétáltunk az erdőig, közbe énekelgettünk. Így teltek el a vasárnapok. Máskor pedig körbeálltunk és játszottunk. Ezen kívül, még színdarabokat is tanultunk. – Hogy is volt ez a „kitkívánós” játék? – Összegyűltünk, majd valaki fel tette a kérdést: kit kívánsz? A fiúk pedig mondták a nevét a válasz-

– Az hol volt? – A Teleki Tékánál. Az az iskola két és fél évig tartott miután oda mentem. Ott volt az internátus is a Teleki Tékánál. Iskolába pedig délután jártunk a Bolyaiba. A második évben már kellett volna fizessek az internátusba, ezért kimentem kvártélyba, úgy jártam iskolába két-három hétig. Minden este későn jöttem haza. Egyik este megdobáltak a katonák, amikor jöttem hazafele. Ekkor döntöttem el, hogy én többet nem járok az iskolába.

Nem sokkal miután hazajöttem, felbomlott az iskola. De jó volt ott tanulni. Tanultunk könyvkötészetet, történelmet, földrajzot és még sok mindent. Aztán miután összeházasodtunk Laci bácsival, azután is rengeteg színdarabot tanultunk. Mentünk Madarasra, Szentivánra, Bergenyébe vendégszerepelni. Sőt, színjátszó vetélkedőkön is részt vettünk és nem egyszer első vagy második díjat nyertünk. Persze, akkor nagy élmény volt játszani és színdarabokat megnézni is, hiszen nem volt más szórakoztató lehetőség – pl. az emberek nem ülhettek le egy TV elé filmet nézni, így nem is csoda, hogy ezeken az előadásokon olyan sokan voltak, hogy nem fértek a terembe, volt olyan akinek csak az ablakban vagy a csempekályha tetején jutott hely! – Laci bácsival mikor ismerkedett meg Emma néni, és hogy? Azelőtt volt még udvarlója Emma néninek? – Hát komoly nem volt. Én nem akartam komolyan beszélni senkivel. Ezért egyszer a fiúk nem vittek el nyáron táncolni. Ezután volt, hogy összekerültünk ketten Laci bácsival. – Hogyan kerültek össze? – Hát jártunk szerepelni, én majdnem minden szerepen ott voltam, és ő is, és így barátkoztunk össze. Farsangkor jártunk házakhoz, még úgy is volt, hogy felöltöztünk jelmezbe és úgy mentünk a leányokhoz. Régebb más volt a fiatalság, összetartóbbak voltunk. Mondjuk, néhanéha még összevesztek a leányok a fiúkon, vagy a fiúk a lányokon – tette

hozzá Laci bácsi. – És a szülők milyenek voltak? – Akkor még a leány az anyja nélkül nem nagyon mehetett bálokba. És ha máshova ment, meg volt szabva neki, hogy a lány, otthon kellett legyen, amikor a nap lement, mert ha nem akkor megbüntették. Négy éves voltam amikor édesapám végleg elment a háborúba. Többé nem jött vissza. Nem nagyon emlékszem rá. Édesanyának nehéz dolga volt, nagyobbik fiútestvérem még gyermekkorában meghalt agyhártyagyulladásban. Abban az időben még szekérrel vitték a betegeket Vásárhelyre, mivel Panitban még nem volt rendelő… – És milyen ruhaviselet volt a divat? – Hát nekem új cipőm akkor kaptam, mikor konfirmáltam – mondta Laci bácsi Én a konfirmálásomra kaptam pénzt és abból vettem cipőt, édesanyám vett gyolcsot, elvitte Madarasra, kirajzolták, és készítettem magamnak keszkenőt. Abban az időben mindenki viselt keszkenőt. Hát nagyjából így teltek el a fiatal éveim – zárta a beszélgetést Emma néni. Kérdezett:

B ras s ai Es zte r (Székelykövesd – a marosvásárhelyi Bolyai Farkas gimnázium 8.-ik oszt. tanulója)

7

Szabó Izolda (Mezőmadaras)

Eredményes évet zárt Mezőmadaras Fejlesztési Egyesülete „Igyekezzetek a városnak jólétén, … és könyörögjetek érette az Úrnak, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” – Jer 29,7 2008. február 2-án Mezőmadaras Fejlesztési Egyesülete évértékelő kuratóriumi gyűlést tartott. Gróf Bethlen Anikó, MFE Kuratóriumának elnöke köszöntője után bemutattam egyesületünk 2007-es eredményeit. Íme néhány megvalósult program amivel hozzájárultunk Mezőmadaras és térsége fejlesztéséhez: 2007. március két hétvégéjén: Vidékfejlesztési és Pályázatírási Képzés A képzés egyik rangos előadója, Dr.Kulcsár László, a Gödöllöi Szent István Egyetem profeszszora tudatosította a hallgatókban, hogy az Unió által Romániának felkínált pénz csak egy lehetőség, nem automatizmus. Nagyon fontos, hogy Erdélyben sikeresen éljék meg ezt az időszakot, jussanak hozzá a lehetséges forrásokhoz, ennek érdekében sajátítsák el az uniós pályázati módszereket. Ezen a rendezvényen 57 hallgató vett részt Maros, Hargita illetve Kovászna megyéből. A hallgatók főleg civil szervezetek képviselői voltak, a vártnál kevesebb önkormányzat érdeklődött a lehetőség iránt. 2007. márciusától: Együttműködés a LAM alapítvánnyal Mezőmadarasi gazdálkodók mezőgazdasági tevékenységük fejlesztése érdekében kölcsönhöz juthatnak a LAM Alapítvány mikrohitel közvetítő tevékenysége révén. 2007. március 16-20: Maros Megyei Civil Szervezetek Vezetőinek Képzése MFE szervezésével tíz Maros megyei civil szervezet képviselője vehetett részt magyarországi és erdélyi civil szervezetek közötti szakmai együttműködés építésében. Magyarországon 17 civil szervezetet látogattunk meg és együttműkö8 dési megállapodásokat

kötöttünk, amelyek nagyon hasznosnak bizonyultak civil szervezeteink további működésében. ( pl. K özki ncs Kerekasztal) 2007. április 28: Mezőmadarsai Fotók a Vár Galériában Dr. Farkas Tibor, a Gödöllői Egyetem adjunktusa és Török Gáspár marosvásárhelyi EFIAPfotóművész mezőmadarasi fotói voltak láthatók két héten át a marosvásárhelyi várbeli fotógalériában. 2007. május 12.: EMKE Gyermek - Gyöngykoszorú népi gyermekjátékok és néptánc találkozó A mezőmadarasi gyerekek Babos Zsolt kántor vezetésével vettek részt ezen a rendezvényen Marosvásárhelyen a Várban.

mellett vidékünk szépségében is gyönyörködhettek és felfedezték, hogy Mezőmadarasnak nagyon gazdag történelmi múltja, kultúrája van. 2007. július 2-9: Habakukk Bábtábor A Habakukk Ifjúsági Bábjátszó Egyesülettel együttműködésben egy bábkészítő, bábjátszó tábor volt Mezőmadarason. A tevékenységeken nem csak a táborozók, hanem a helyi gyerekek is résztvettek, bábokat készítettek, bábelőadásokat nézhettek meg. 2007. július 11-17: Alkotótábor Fiatal Képzőművészeknek Ebben az alkotótáborban a Segesvári Képzőművészeti Egyetem diákjai vettek rész és az itt készült munkákból Segesváron,

Mezőmadaras

2007. június 17-23.: Erdőcsinádi Harangvirág tábor Ezt a tábort szinte be sem kell mutatni, mert több mint tíz éves hagyománya van. A környék magyar gyerekei vesznek részt a hitépítő, evangelizációs táborban. 2007. június 25-30: Angol Tábor MFE meghívta Andrew Slawter amerikai önkéntest, hogy egy héten keresztül angol nyelvet tanítson a térség gyerekeinek, ugyanis a nyelvtudás egyre fontosabbá válik a gyerekek érvényesülésében. Sajnos ez a táborunk sikertelen volt olyan szempontból, hogy nem Mezőmadarast és térségét gazdagította, mivel többszöri felhívás ellenére is csak négy érdeklődő jelentkezett. Így a helyeket marosludasi gyerekek foglalták el, akik az angol nyelvtanulás

Marosvásárhelyen szerveztek kiállításokat. 2007. augusztus 4-5: Madarasok találkozója MFE társszervezőként vett részt a rendezvényen. Egyesületünk székházában biztosítottunk szállást Kúnmadaras és Bácsmadaras magyarországi települések küldötteinek. 2007. augusztusában vendégünk volt Dr. Bokros Lajos, a Magyar Kormány volt pénzügyminisztere és felesége valamint Dr. Entz Géza művészettörténész, a Magyarországon működő Pro Professione alapítvány elnöke. 2007. szeptember 2-9: VII. Képzőművészeti Alkotótábor Az alkotótáborban 23 művész vett részt, a tábor anyagából kiállításokat szerveztünk Mezőmadarason, Marosvásárhelyen.

A képek 2008. márciusában a gödöllői kastély kiállítótermében lesznek láthatók. 2007. szeptember 8-9: Testvértelepülés-kapcsolat ápolása Orgovánnyal Az Orgoványi Önkormányzat meghívására egyesületünket képviseltem az Orgoványi Falunapokon. 2007. október 27-28: Szeketestalálkozó A mezőmadarasi Szekeres család 120 tagja vett részt a találkozón a világ minden tájáról, annak emlékére, hogy 400 évvel ezelőtt, 1607 október 29-én Rákóczi Zsigmond, Erdély fejedelme nemesi címet adományozott mezőmadarasi Szekeres Gergelynek 2007. decemberében : Szeretetcsomag akció Immár hagyományosan Karácsony előtt szeretetcsomagot juttatunk a 80 évet betöltött mezőmadarasi időseknek. MFE felkérésére négy évi kitartó kutatási munka után Dr. Szabó Miklós befejezte Mezőmadaras „Mélyre nyúló gyökerek” című monográfiáját. Reményeink szerint július végére az 500 oldalas kötet napvilágot lát. 2007-ben MFE anyagi bázisa is fejlődött, pályázati támogatásból személygépkocsit vásároltunk az egyesületnek. A mezőmadarasi ifjúság által szervezett tevékenységeket (összejövetel, vetítés) azzal támogatjuk, hogy helyet adunk az egyesület székházában. Szekeres Zoltán, Szekeres Domokos és Szekeres Attila kuratóriumi tagok elfogadták a beszámolót és rátértünk a Kuratóriumi ülés másik napirendi pontjára, a 2008-as év tevékenységeinek megbeszélésére. A 2008-as év is tevékenységben gazdag lesz, rendezvényeinkre szeretettel várjuk Mezőmadaras és környéke lakósságát, mint résztvevők és támogatók egyaránt. Egyesületünk nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik támogatták projektjeinket, résztvettek rendezvényeinken valamint a nagy múltú falu összes lakosának, akiknek a közösségi élet fontos összetartó erő volt a múltban és maradt a jelenben egyaránt.

Felnőtt-konfirmáció Harcón „Tulajdonképpen örülök is, hogy öt évvel ezelőtt nem konfirmáltam, hiszen, akkor még jóformán gyermek voltam…, aligha fogtam volna fel a hitvallásunk lényegét, mint most” – nyugtázta Edit utolsó előkészítő találkozónkkor. Néhány évvel ezelőtt még Harcón lakott, akkor még egy serdülő kislány volt, akit nem igazán érdekeltek hitvallásunk tételei, s aztán jobbnak látta nyakába venni a világot, s valahol a szénáságyi tanyavilág egyik szegletében kötött ki szíve választottjával. Aztán, teltek az évek, s valamiért szükségét érezte annak, hogy konfirmációi fogadalmat tegyen a gyülekezet előtt.

Megkeresett, hogy nem-e lennék hajlandó lekonfirmálni, annak dacára, hogy elteltek felette is az évek, s most, formálisan nem is tartozik egyik egyházközséghez sem. Éreztem, hogy tulajdonképpen arra gondol, hogy egy kitűzött dátumon majd eljön, s valamilyen furcsa szertartás keretében megesik rajta is a konfirmáció. Nos, közöltem vele, hogy ennek részemről semmi akadálya, de előtte adjon nekem néhány alkalmat, amikor elbeszélgethetünk. Megegyeztünk. Edit több héten át, esőben, hóban, fagyban és sárban, többször gyalog, máskor élettársa hozta át szekéren, hegyen-völgyen át gyalo-

golva átjött szombatonként szülőfalujába, s beszélgettünk… Bevallom, nekem is élmény volt végre egy érdeklődő hitvallásra készülő felnőttel beszélgetni. Aztán, böjtfő szombatján a gyülekezet elé állt és a felnőtt konfirmáció keretében annak rendje és módja szerint, megvallotta hitét. Hosszú évek óta, először emeltem – „méltatlan, de hivatalos szolgaként” – nyugodtan és bizalommal áldásra a kezem.

Hiszem, mert hinni akarom, hogy a Szénáságytól Harcóig megtett gyalogút, valamiképpen az az Út volt számára, amely az Igazság és az Élet! Isten áldása legyen veled, Keresztesi Edit!

Brassai Zsombor

Asztalitenisz bajnokság Mezőpaniton

Már rég tudjuk, hogy a panitiak szeretik a sportot. Így természetesen az asztaliteniszt is. Ebből a megfontolásból szervezett a Pro Pambus Mezőpanitért Ifjúsági Egyesület ping-pong bajnokságot Mezőpanitban, ez év február 16-án a helyi Kultúrotthonban. A 14 év alatti kategóriában 5-en neveztek be, míg a felnőtt kategóriában 26 elszánt

hárman mérkőztek meg a döntőben. A 14 év alattiak közül a 3. helyet Nagy Attila, a 2. helyet meg Bartha Mihály szerezte meg. Ebben a kategóriában Nagy Sándor lett az 2008-as asztalitenisz bajnokság nyertese. A 14 év fölöttiek között nagyon szép és színvonalas játszmák zajlottak, a mezőny nagyon

címet Pitó Ede Antal nyerte el. A gyerekeket között a nyerteseket oklevéllel, plakettel és édességgel, míg a felnőtt kategóriában oklevéllel, plakettel és pénzjutalommal ajándékoztuk meg. Gratulálunk a résztvevőknek, külön a nyerteseknek, és az abszolút pozitív visszajelzések miatt, biztosan megszervezzük

szoros volt, és a játékot vezető asztalbíróknak is szemfülesnek kellett lenniük. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy ebben a mezőnyben egyetlen lány vett részt, aki bár nem jutott be a döntőbe, de jónéhány meccsen megszorongatta a magabiztosnak tűnő legényeket. Ebben a kategóriában a 3. helyet Szélyes János, a 2.-at pedig Farcas Romeo (Marosvásárhelyről) nyerte el. A 2008-as év asztalitenisz bajnoki

még a mezőpaniti asztalitenisz bajnokságot. Addig is aktívan gyakoroljon, játszon mindenki!

játékos mérkőzött meg, őket szurkolók bíztatták. Miután lezártuk a benevezést, és megtörtént a szabályok ismertetése (melyet mindenki elfogadott), kisorsoltuk a Panitiakból, Szentiványiakból és Vásárhelyiekből verbuválódott mezőny játékosainak sorrendjét, majd csoportonként kikerültek a továbbjutók, akik kózül végül

Bodó Előd Barna Halottaink Marosszentkirályon hosszú szenvedés után 82 éves korában elhunyt Incze Teréz testvérünk. 2008. február 11-én temettük. 9

Kerezsi János (nyugalmazott lelkész)

A lelkészválasztásról – vélemény – Amikor egy lelkészi állás megürül, ilyen vagy olyan ok miatt, akkor beindul az a mechanizmus, amit úgy nevezhetünk, hogy JÓ TANÁCSADÓK INGYENES GYÁMKODÁSA. A presbitériumok általában tájékozatlanok és mindig igényt tartanak arra, hogy valaki tanácsot adjon. Legtöbb hitele az esperesnek van, mert hát ő a „főnök” úgymond, és ez szinte természetes is sok esetben, hiszen az esperesek ismerik a lelkészeket – ez szinte munkaköri kötelességük –, és ugyanakkor az esperesek pontosan tudják, melyik gyülekezetbe kit „illene” megválasztani. De gyakran vannak önjelentkezők, és más „segítőkész emberek”, akik megszívlelik úgymond a gyülekezet elesettségét és adják ha kell, ha nem a tippeket. Ez többnyire érdekek mentén rendeződik el, vagy évfolyamtársról, vagy jó barátról van szó, vagy egyszerűen csak elszólja magát a jóakaró ha már úgy is megkérdezték… Ott, ahol a gyülekezet presbitériuma tudja mit akar, nincs gond, mert egyszeri meghívással elintézik a dolgot, de mi van akkor, ha ez nem áll fent? A meghívással történő lelkészi állás betöltések többnyire egy kisebbnagyobb gyülekezeti csoport, presbiterek és gyülekezeti tagok, elképzeléseinek adnak helyet amely elképzelések valamilyen forrásból táplálkoznak, többnyire valamilyen szubjektív elgondolás játszik itt nagy szerepet. De mi van akkor, ha ez nem sikerül ha a meghívott lelkészt nem választja meg a gyülekezet, a közgyűlés, sőt mi van akkor, ha a meghívandó lelkész olyan helyzetbe sodortatik hogy eleve elessen a meghívástól, vagy a minősítő bizottság eltanácsolja; vagy mi van akkor, ha a meghívandó lelkész meggondolja magát és nem fogadja el a meghívást?! Marad a pályázat. Itt aratnak a „tanácsadók” és a könyöklők, akik tudják ugyan, hogy alkalmatlanok de alkalmatlanságukat, ha szolgálatot kapnak a megüresedett gyülekezetben, általában egy Csiha Kálmán prédikáció megtanulásával palástolják, és szépen ékesen – vagy nem! – elmondják, mert hát ilyenkor már kinek van ideje meg kedve megkeresni a lelkipásztor gyülekeze10 tét és megnézni munkáját, szol-

gálatát és egyáltalán háztáját. Vagy sikerül vagy nem. Többnyire sikerül, mert támogatja az esperes vagy a főgondnok, vagy egy presbiter csoport, akik hangoskodásukkal mindenkit le tudnak győzni esetleg. Ami ilyenkor teljesen feledésbe merül – a korteskedés rendjén – az, hogy Krisztus anyaszentegyházáról van szó és szolgálatra kell keresni embert, lelkészt, nem pedig valamilyen érdekek mellé sorakozó egyént kell választani; a választottat kell megkeresni nem pedig jó balkáni módra – ahogy megszoktuk az utóbbi években – választani. Sok presbitérium megkeresi a választottat, és csak azután választ. Tudunk olyan eseteket, hogy presbiterek csoportja és gyülekezeti tagok kilométerek százait utazták be, érdeklődtek kerestek beszéltek más gyülekezetekkel, és a döntés idején pontosan tudták ki a választott. Egyházunkban kevés az olyan presbitérium, aki céltudatosan igyekszik a folytonosság jegyében betölteni a lelkészi állást, akik pontosan tájékozottak a lelkészek felöl, akik tudják hogy nem egy szépen elmondott pré-

dikáció, hanem az évek mérlege, a gyülekezeti munka a mérvadó. Régi latin közmondás állítja, hogy a dolgok jó előmenetelének feltétele az, ha megfelelő ember megfelelő helyre kerül. Akkor, amikor nem ez történik a következő nemzedék sínyli meg. Az apák megették az egrest, de a fiaknak a foga vásott bele… Egy lelkészválasztás mindig komoly dolog egy gyülekezet életében, mert meghatározza egy gyülekezet, egy falu, egy város vagy egy városrész magyarságának a jövőjét. Sokszor azonban erre nem gondolnak azok, akik ma hordozzák ennek felelősségét, azt a terhet, amit évszázadokon át nemzedékről nemzedékre hordoztak eleik. Az önmagát minősítő gyülekezet élhet erejével, hatalmával, hogy ne előre, hanem valahova máshova nézzen. Ennek az erővonalnak a mentén megtehet bármit, mert mindent szabad, …de, nem minden használ. Szükség van öntudatos presbiterekre, gondnokokra, bibliaolvasó, Istent szerető emberekre, hogy a gyülekezet, a Krisztus teste, amit apáinktól kaptunk és át kell adjunk gyermekeinknek, ne szenvedjen károsodást a mi kezeink által, egyéni ambíciók, szűk csoportérdekek, emberi gyarlóságok miatt, hanem épüljön nemzedékről nemzedékre. Kolozsvár 2007 febr.12

Beiskolázási tervek a vásárhelyi IX. osztályokba A szerkesztőségünkbe jutott információk szerint, a Maros megyei Tanfelügyelőség Marosvásárhelyen a következő magyar nyelvű IX. osztályokat indítaná: „Bolyai Farkas” elméleti líceumban: Matematika – informatika – intenzív angol (28 hely); matematika – intenzív informatika (56 hely); természettudományok – intenzív angol (28 hely); természettudományok (28 hely); társadalomtudományok – intenzív német (28 hely); társadalomtudományok – intenzív angol (28 hely); katolikus vallás (28 hely). Unirea Nemzeti Kollégiumban: Természettudományok (28 hely); társadalomtudományok – angol (28 hely). Művészeti líceum: Hangszerszak (28 hely); vizuális művészetek – képzőművészeti technikák (28 hely). Sportlíceum: Sportoktatói szak (28 hely).

Mihai Eminescu Pedagógiai líceum: Könyvtáros szak (28 hely); társadalomtudományok (28 hely). Református kollégium: Filológia szak – angol (28 hely); református teológia szak (28 hely). Electromureş Iskolaközpont: Matematika – intenzív informatika (28 hely); közgazdaságtan (28 hely); automatizálás (28 hely). Gheorghe Şincai Iskolaközpont: CAD tervező technikus (28 hely). Traian Vuia Iskolaközpont: Telekommunikációs technikus (28 hely). Emil Dandea Iskolaközpont: Vegyész laboráns (28 hely). Constantin Brăncuşi Iskolaközpont: Műszaki rajzoló (28 hely). Ion Vlasiu Iskolaközpont: Bútortervező és lakberendező (28 hely).

HÍREK –HÍREK – HÍREK – HÍREK – HÍREK – HÍREK – HÍREK Életeket menthet a 112-es A 112-es egységes hívószám európai napját ünnepelték tegnap, február 11-én. Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter ebből az alkalomból kijelentette, a 112-es szám működtetése elengedhetetlen a modern társadalom életében, és még februárban benyújtanak egy rendelettervezetet, amely megteremti a gyors és hatékony finanszírozási keretet az egységes hívószám működtetéséhez és fejlesztéséhez. Dr. Raed Arafat, az Egészségügyi Minisztérium államtitkár-helyettese felhívással fordult a lakossághoz: csak akkor hívják a 112-es egységes hívószámot, amikor sürgősségi eset van, ugyanis rengeteg hamis hívást regisztrálnak, ezek miatt előfordulhat, hogy nem tudnak eljutni a valódi sürgősségi esetekhez. A felmérésekből kiderül, hogy a lakosság 94,5 százaléka sürgősségi helyzetben a 112-es egységes hívószámot tárcsázza. 2006ban a hívások azonos mértékben érkeztek mobil- és vezetékes telefonról, tavaly már 64 százalék mobilkészülékről érkezett. (forrás: Szabadság)

Kórkép a vidék állapotáról Lesújtó képet nyújt a vidék állapotáról a kormány által megrendelt egyik közvéleménykutatás. Noha 8 milliárd euró áll rendelkezésükre a gazdáknak uniós alapokból mezőgazdasági célokra, zömüknek esze ágában sincs pályázni a támogatás megszerzésére. A közvéleménykutatás szerint a gazdák 96,5 százaléka soha nem pályázott eddig uniós pénzalapokra, 61 százaléka pedig úgy gondolja, eleve esélytelenül folyamodna támogatásért. E magas fokú kételkedés miatt a megkérdezettek 78 százaléka válaszolta azt, hogy a következő két évben nem is akar próbálkozni uniós pénzek lehívásával. 47,9 százalékuk mondta azt, hogy nem érdekli őket ez a támogatás, 15,2 százalékuk pedig nem tudja, mit kellene tennie a pénz megszerzéséhez. A hitelfelvételi hajlandóság is alacsony a gazdák körében, csak 18,6 százalékuk fordult bankhoz, amikor nagyobb öszszegre volt szüksége.

Valeriu Steriu – aki a Románia csatlakozási szerződése mezőgazdasági fejezetének véglegesítésével megbízott tárgyaló volt – úgy véli: az alapvető probléma az, hogy az uniós alapokról szóló információk nem jutnak el a vidéki lakossághoz. A kormány felmérése kimutatja a romániai vidék fejletlenségét is. A megkérdezettek mindössze egynegyede nyilatkozta azt, hogy falujában van közművesítés, és az alanyok csupán 55,8 százaléka jut hozzá vezetékes ivóvízhez. A megkérdezettek 27,9 százaléka gondolja úgy, hogy elég rossz a saját egészségügyi állapota, 8,9 százalékuk szerint pedig nagyon rossz bőrben vannak. 96,2 százalékuk rendelkezik háziorvossal, de csak 25 százalékuk lakik ugyanabban a községben, mint az orvosa. A jelenleg vidéken élők mobilitása alacsony, ugyanis a megkérdezettek mindössze 5,6 százaléka mondta azt, hogy külföldön szeretne munkát vállalni a következő egy évben. A vidék elszigeteltségét tükrözi az is, hogy a háztartásoknak csupán 15,5 százaléka van ellátva számítógéppel. A vidékiek legfőbb tájékozódási forrása a televízió és a rádió: 84 százalékuk naponta televíziózik, 48,6 százalékuk pedig ugyanilyen gyakran hallgatja a rádiót. 89,5 százalékuk viszont soha nem használja az internetet, 44,8 százalékuk pedig nem olvas újságot. A falvak lakóinak 90,9 százaléka soha nem jár moziba, színházba vagy más jellegű előadásokra. (forrás: Szabadság)

A tejgazdák szerint a feldolgozók diktálják a piaci árakat A tej fogyasztói árát a nagy feldolgozók és nagybani kereskedők tetszés szerint emelik, ez pedig a kistermelők felszívódásához vezethet – vélekedik a szarvasmarha-tenyésztők szövetségének (FCBR) országos elnöke. Dorel Secară szerint ahhoz, hogy a kistermelők ne jussanak csődbe, az EUelőírásoknak megfelelő tej literéért legkevesebb 1,5 lejt, míg a nem EU-konform tejért literenként legalább egy lejt kellene

kapniuk. Ezzel szemben a felvásárlók legfeljebb 0,75 és 1,3 lej közötti árat hajlandóak fizetni a nyersanyagért, míg például a feldolgozott édes tej ára a kereskedelemben a literenkénti 4 lejt is eléri. Secară szerint a tej felvásárlói ára igen alacsony, ami nem kedvez a termelőknek. Ezzel szemben – vélekedik a szakember – „a feldolgozott tej és a tejtermékek ára indokolatlanul magas”. Az FCBR elnöke elismeri, hogy a nyersanyagok drágulása miatt a termelőknek ugyan emelniük kell a tej árát, de ennek még nem kellene feltétlenül a feldolgozás utáni végtermék ára növekedéséhez vezetnie. Dorel Secară abbéli véleményének adott hangot, hogy a tejfeldolgozás egész folyamata átláthatatlan, ilyen körülmények között pedig a tejfeldolgozók, de különösen a kereskedők önkényesen igen magas árréseket alkalmaznak. (forrás: Krónika)

ingyenes helyeket, addig ez utóbbiak részben tandíjasok, tehát a felvételik alkalmával egyaránt hirdetnének ingyenes és tandíjhozzájárulásos helyeket. A számítógépes művelettervezés, valamint a távközlés szakok elindítása a 2009/2010-es tanévre esedékes. „Ezek olyan képzések, melyek esetében – rokon szakokról lévén szó – az első két évben nem kell nagyobb összeget befektetni, ugyanis a szakosítás felsőbb szinteken történik” – magyarázza a rektor. Az új marosvásárhelyi szakok mellett az egyetem tudományos folyóiratának elindításáról is döntött a szenátus: az Acta Universitatis Sapientiae elsősorban olyan, angol nyelvű publikációknak biztosít teret, melyek nemzetközi érdeklődésre is számot tartanak – lényegében ezt szolgálja a tervezett nemzetközi terjesztési hálózat is. (forrás: Csíki Hírlap)

Tájépítész- és tolmácsképzés indul jövőre a Sapientián

Két héten belül eldől, hogy a hagyományos disznóvágás érdekében Románia mikor és milyen módon mentesülhet az EU ide vágó előírásai alól – számolt be tegnap Radu Roatis, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság elnöke. Roatis február 22-én részt vesz az unió főállatorvosainak találkozóján, ahol kérésére az európai szakértőkkel külön meg fogják tárgyalni a hagyományos sertés-, illetve bárányvágás folytathatóságának feltételeit, különös tekintettel a húsvét, illetve a karácsony előtti hat napos periódusra. A szakértő elárulta azt is, hogy az általa vezetett hatóság a mezőgazdasági minisztériummal közösen olyan projekt kidolgozásán és elindításán dolgozik, ami nevelő szándékkal kívánja meggyőzni a gazdálkodókat az uniós direktíváknak megfelelő disznó-, illetve bárányvágás előnyeiről. „őszintén remélem, hogy legtöbb három éven belül Romániában is maradéktalanul betartják a sertésnevelés szabályait, és akkor a disznóvágással kapcsolatban sem lesznek a mostanihoz hasonló problémáink ” – fogalmazott Roatis. (forrás: Új Magyar Szó) 11

Új szakokkal bővítenék a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem képzési repertoárját – döntött a napokban az egyetem szenátusa. Dávid László, az egyetem rektora az Udvarhelyi Híradónak elmondta, hogy a közeljövőben négy – két teljes, két részben tandíjas – szak minőségi engedélyét kívánják megszerezni. Teljes tandíjas kerettel a tájépítészet, valamint a tolmács-fordító szakok beindítását tervezik, mindkettő a már létező marosvásárhelyi szakokkal működne együtt: előbbi a kertészeti szakkal, utóbbi a humán szakokkal. „Lényegében egy versenyfutásról van szó, amint megkaptuk a kormánytól az ideiglenes működési engedélyeket, már a következő tanévre kiírjuk a felvételiket a tájépítészet és a tolmács-fordító szakokra” – mutatja be az egyetem szándékát a rektor. A másik két tervezett szak – a számítógépes művelettervezés, illetve a távközlés – gazdasági besorolása annyiban különbözik az első kettőtől, hogy míg azok teljes tandíjhozzájárulással működnének, azaz nem terveznek fenntartani

Disznóvágás lesz a téma Brüsszelben

(Folytatás az 1. oldalról)

Jelen pályázati felhívás alapján a 2007–2008-as tanévben igényelhető támogatásokra 2008. február 11-től április 30ig terjedő időszakban folyamatosan lehet pályázni. A 2008. április 30. utáni postai bélyegzővel beérkező pályázatok érvénytelenek. A. és B. pontokban megjelölt támogatásokra vonatkozó pályázati feltételek: (a Pályázati adatlapon és Kitöltési útmutatóban részletezve) – megfelelően kitöltött Pályázati adatlap – kötelezően csatolandó mellékletek: a.) A pályázó szülő vagy nevelőszülő személyazonossági igazolványának fénymásolata; b.) A kiskorú gyermek(ek) születési anyakönyvi kivonatának vagy 14 év feletti kiskorú személyazonossági igazolványának fénymásolata; c.) Amennyiben a kiskorú családneve nem egyezik meg a pályázó szülő/nevelőszülő családnevével, mellékelni kell a következő dokumentumok valamelyikének fénymásolatát eset szerint: 1) válás esetén az arról szóló bírósági végzés, illetve a gyermek jogállásának megváltoz(tat) ásáról szóló bírósági végzés; 2) házasságon kívül született 14 év feletti kiskorú esetén a gyermek születési bizonyítványa; 3) gyámok és nevelőszülők esetében a nevelőszülő megbízásáról szóló hatósági döntés; d.) A kiskorú gyermek iskolalá-

togatási igazolásának eredeti példánya, amely tartalmazza az adott osztály/tagozat/csoport tannyelvének megjelölését (ezen igazolások kibocsátására vonatkozó típuskérvény a pályázati csomagban mellékelve); C. pontban megjelölt támogatásra vonatkozó pályázati feltételek: (a Pályázati adatlapon és Kitöltési útmutatóban részletezve) – megfelelően kitöltött Pályázati adatlap – kötelezően csatolandó mellékletek: a.) a pályázó hallgató személyazonossági igazolványának fénymásolata; b.) a felsőfokú oktatásban egészben vagy részben magyar nyelven tanuló diák hallgatói jogviszonyát igazoló irat eredeti példánya, amely tartalmazza az adott tagozat/csoport tannyelvének megjelölését vagy a magyarul hallgatott tárgy(ak) nevét. A „Szülőföldön Magyarul” támogatási program lebonyolításában az Iskola Alapítvány együttműködik a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel. A pályázati csomag beszerezhető: Az A. és B. pontokban megjelölt támogatásokra vonatkozó pályázati csomag az RMDSZ helyi szervezeteinél és a megyei Tájékoztató irodáknál, a C. pontban megjelölt támogatásra vonatkozó pályázati csomag a magyar nyelven oktató egyetemi központok településén a fent felsorolt intézményeknél, valamint az Országos Magyar Diákszövetség tagszervezetei-

nél szerezhető be. A pályázat leadása: A pályázatokat ajánlott postai küldeményként az Iskola Alapítvány postafiókcímére kell küldeni legkésőbb 2008. április 30-ig (postai bélyegző dátuma). Ez a cím a pályázati borítékon található (A. és B. pályázati csomagok esetében), vagy a borítékban található listáról kereshető ki (C. pályázati csomag esetében). A pályázat elbírálása és a támogatás folyósítása: A pályázatokat az Iskola Alapítvány kuratóriuma bírálja el. Az Iskola Alapítvány kuratóriuma a hozzá történő előterjesztést követő 30 napon belül bírálja el a pályázatot, amely határidő hiánypótlásra felszólítás esetén egy alkalommal további 15 nappal meghoszszabbítható. A kuratórium döntéséről a pályázókat az Iskola Alapítvány levélben értesíti. A támogatás folyósítására – minden feltétel teljesítése esetén – az elbírálást követő 60 napon belül kerül sor, a pályázati adatlapon megjelölt módozatok szerint. További tájékoztatás munkanapokon 10 – 14 között a 0 800 800 137-es, ingyenesen hívható telefonszámon, az [email protected] email címen, valamint a Megyei Tájékoztató irodánál – 540015 Tg-Mures, str. Gh. Doja nr.9, et 1, cam 39, tel: 0265-262907; munkanapokon 8 – 16 óra között.

6 at, 1 omb

óra

Sz

KÉVE Székely-Mezőségi református gyülekezeti lap – Felelős szerkesztő: Brassai Zsombor, Székelykövesd; Szerkesztő bizottság tagjai: Balogh Károly – Csittszentiván; Domahidi Béla – Mezőbergenye; Jakab István – Galambod; Károly Károly – Mezőbánd; Máthé-Farkas Zoltán – Uzdiszentpéter; Károly Károly – MadarasiFekete; Nagy Sándor – Mezőfele; Pitó Antal – Mezőpanit; Sikó Domokos – Sámsond; Szabó Andor – Mezőmadaras; Veress László – Marosszentkirály; Zöld Imre – Mezőkölpény. – Kiadó: Pro Regio Egyesület, Székelykövesd; Nyomda: Palatino, Marosszentgyörgy; E-mail: [email protected]; Telefon/Fax: +40-265-322436; Posta: Cuiesd 153, jud. Mures

Gyülekezeti címtár MADARASI-FEKETE Cím: 547067 Fânaţe; Lelkész: Károly Károly; Gondnok: Borbély Márton; Lélekszám: 120 + Száltelek – 19, Gerebenes – 5, Mezőkapus – 35 MEZŐMADARAS Cím: 547071 – Mădăraş; Telefon: 0265-429247 E-mail: [email protected] Lelkész: Szabó Andor Gondnok: Borbély Lajos Kántor: Babos Zsolt Lélekszám: 1.319 MEZŐBÁND Cím: 547065 – Band, str. Şcolii Telefon: 0265428442; E-mail: [email protected] Lelkész: Lukácsi Szilamér Gondnok: Szabó Béla Barnabás fg., Bartha István g. Kántor: Balázs János Zoltán Lélekszám: 2.295 MEZŐBERGENYE Cím: 547451 – Berghia, str. Principală nr. 326 Telefon: 0265-428516 E-mail: [email protected]; Lelkész: Domahidi Béla Gondnok: Borbély Ferenc Kántor: Lőrinczi Károly Lélekszám: 656 CSITTSZENTIVÁN Cím: 547454 – Sântioana de Mureş, 339 Telefon: 0265-349821 E-mail: [email protected] Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Székely Géza Lélekszám: 1004 MALOMFALVA – leányegyh. Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Nagy András Lélekszám: 211 MEZŐPANIT Cím: 547450 – Pănet, str. Bisericii nr. 671 Telefon: 0265-322012 E-mail: [email protected] Lelkész: Pitó Antal Gondnok: Nagy György Kántor: Pálfi Lajos Lélekszám: 2057 SZÉKELYKÖVESD Cím: 547452 – Cuieşd, 153 Telefon: 0256-322436 Email: [email protected] Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Adorján Zoltán Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 401 HARCÓ – leányegyh. Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Czirjék János Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 172 MAROSSZENTKIRÁLY Cím: 547525 – Sâncraiu de Mureş, str. Delurenii nr. 2 Telefon: 0265-316894 E-mail: [email protected] Lelkész: Veress László Gondnok: Kádár György fg., Varga Ferenc, Gyéresi Árpád g. Kántor: Veress Enikő Lélekszám: 1.567 NÁZNÁNFALVA – leányegyh. Lelkész: Veress László Lélekszám: GALAMBOD Cím: 547146 – Porumbeni nr. 119 Telefon: 0265432143 E-mail: [email protected] Lelkész: Jakab István Gondnok: Kovács Csaba Lélekszám: 194 MEZŐKÖLPÉNY Cím: 547143 – Culpiu Telefon: 0745-524742 E-mail: [email protected] Lelkész: Zöld Imre. Gondnok: Kelemen Károly Lélekszám: 208 MEZŐSÁMSOND Cím: 547595 – Şincai nr. 177 Telefon: 0265-427211 E-mail: [email protected] Lelkész: Sikó Domokos Csaba Gondnok: Kiss János Lélekszám: 525 UZDISZENTPÉTER Cím: 547555 – Sânpetru de Câmpie Telefon: 0265422735 E-mail: [email protected] Lelkész: Máthé Farkas Zoltán Gondnok: Szőllősi Márton, Tusonban: Borbély Pál, Nagyölyvesen: Szabó István, Mezőpagocsán: Varró Jenő Levente, Pagocsavölgyben: Lénárd Ferenc Lélekszám: 117 - 92 - 70 - 8 -13 MEZŐFELE Cím: 547142 – Câmpeniţa Telefon: 0788-206712; Email: [email protected] Lelkész: Nagy Sándor Gondnok: Kovács Gyula Kántor: Nagy Irma Lilike Lélekszám: 479