összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre

...összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

Kéve

BZs

(Mik 4,12)

Székely-Mezőség-i református gyülekezetek hetilapja 4. évfolyam – 13. szám (127.) – 2008. március 30. Jakab István (galambodi református lelkész)

Húsvét után minden más fényben világlik Húsvét után vagyunk. Húsvéttal – Jézus feltámadásával – megváltozott a világ. Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy nem a halálé az utolsó szó: győzött az Élet. A hívő embert húsvét teljes egészében átalakítja. A szeretet megnyitja szívét, értelmét, és mindent más fényben lát. A feltámadt Bárány világossága beragyogja a világot.

Látszólag semmi nem változott. Minden ugyanolyan, mint volt – mégis, semmi nem a régi. Minden új távlatot nyert! A világban tovább zajlanak a háborúk, az életellenes megnyilvánulások. Továbbra is egymásnak feszülnek az indulatok, sokak számára komoly gondot jelent a gázszámla kifizetése, vagy a nélkülözhetetlen gyógyszerek megvásárlása. Húsvét után is keményen meg kell dolgoznunk a megélhetőségért, továbbra is pénzen vásároljuk a kenyeret, továbbra is hatalmaskodnak a „nagyok”, továbbra is zsúfolásig tele vannak a korházak és a börtö-

nök, DE: ki szakíthat el minket Isten szeretetétől? – tesszük fel a kérdést az apostollal. Betegség, szenvedés, nyomor, félelem, halál és megannyi más gyötrelem továbbra is elkísérik életünket, de még inkább annak szeretete és élete, aki legyőzte a halált. Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok igazán erős! – mondjuk

Pállal –, mert Krisztus feltámadt, Alleluja! Ő a mi erőnk és életünk! Jézus feltámadása gyökeres változást hozott az emberiség életében. Minden új fényben ragyog, más a mindennapi kenyérnek az íze, más a munkához való hozzáállásunk és mássá lett a pihenésünk. Másképpen élvezzük munkánk gyümölcsét, másképpen fogjuk meg egymás kezét. Ez a másképpen pedig azt jelenti, hogy: a Feltámadott jelenlétében. Húsvét után másképpen kel fel és másképpen megy le a nap, húsvét után másképpen fogadjuk el és dolgozzuk fel veszteségeinket, és más(Folytatás a 3. oldalon)

id ő zavarb an érzelmeimbe előbb belefáradok mint kilátástalan utamba megérkezés csobbanó illúziója kísért szenvedély merülő éjsötétben holnapig éltem tegnap belefáradtam ma kilépek vasalt cipőmből kiutat vélek függő csendemben Do m ah id i B é la

Hú s v é t u tán

„Tamás pedig , egy a tizenkettő közül… nem volt ővelük, amikor eljött Jézus.” Bizonyára alapos oka volt nem ott lenni. Úgy, ahogyan az örökösen hiányzóknak is. Akik nem csak fizikai, de lelki értelemben is távol maradnak a közösségtől. Pedig ünnepelni tényleg csak együtt lehet … összedobbanó szívvel, a feltámadott Krisztus köré gyűlve. „Romolhatatlan … örökség van fenntartva számunkra” – olvassuk Péter levelében. Örökség … gyakran használjuk ezt a kifejezést földi vagyonra is… csalóka szó. Mert vajon mennyi ideig birtokoljuk azt, amit ilyen formán, közvetve öröknek nevezünk? Vagy öröklétünket ebbe a világba tervezzük (sokan – bármilyen képtelenség ez – ezt így gondolják, így élik meg)? Itt csak mulandót/ mulandóságot örökölhetünk. Húsvétra hangolt jókedvvel a szívemben találkozom ismerősömmel, valamiképpen szóba kerül az ünnep, mire ő fölényes, hűvös hangon közli: „én nem tartom!” Merthogy, derül ki, elhagyta régi egyházát, és egy „neo” vallásos csoport tagja lett. Igazán rosszul esik ünneprontó, belső buzdulásomat viszonylagossá tevő megnyilvánulása, s már-már megállapítanám magamban, hogy bizony, a hitehagyók általános vonása az, hogy igyekeznek minden addigi értéket felrúgni, lesemmizni, megtagadni, amikor eszembe jut: valójában sok „jó” református sem tartja a húsvé(Folytatás a 3. oldalon)

Vasárnap „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16,25) Imádság és ének: a lélek tüdeje. Ahol a Lélek, ott a szabadság. Az Isten Lélek, ezért akik imádni akarják, lélekben és igazságban imádhatják – mondja Jézus Jákob kútjánál, ahol éppen arról folyik a vita, hogy Jeruzsálemben vagy Samáriában lehet-e Istent tisztelni. A „helyes istentisztelet” egyetlen feltétele: Szentlélek által gerjesztett „szívbeli bizodalomban” fordulni a Gondviselőhöz. A két fogoly „lélekzetvétele” istentiszteleti helyzetet teremtett a négyszeres őrséggel erősített kalodában. Testvér! Ne várj vasárnapig, hanem „szüntelen imádkozz” és dúdolj zsoltárt, dicséretet, gospelt, halleluját ott ahol éppen szükséged van Isten jelenlétére! Hétfő „Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.” (16,26) A „helyes istentisztelet” (értsd a fenti értelemben!) alapjaiban rendíti meg a valóságot. A valóság és az igazság ritkán fedi egymást – gyakoribb az, amikor a valóság elfedi az igazságot. Hitéletünk feszült-

sége a valóság és igazság pólusai között előbbutóbb polarizálódik, s ennek megfelelően lesz a lelkünk valóság- vagy igazságtöltetű. Pál is valami ilyesféléről beszél a római levél 7.-ik fejezetében: ismeri a jót, de földhöz ragadó létében egy ellentétes előjelű erő uralkodik. Testvér! Amint, látod a börtönajtókat nem a foglyok tépik fel – ezért, te se erőlködj… Figyelj csak! – „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Rm 7,25) Kedd „Pál azonban hangosan rákiáltott: »Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!«” (16,28) A természetes „emberi” reflexekkel ellentétben az apostolok nem akarnak „egérutat” nyerni. Milyen szánalmas látvány, amikor az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember méltóságából lealacsonyodik a szürke egér szintjére. Bármennyire is rokonszenvesek Jézus tanítványai, de ez a reflex még az árulót és a tagadót is menekülő egérré zsugorította. Ezzel szemben ez a két apostol, akiket Isten tesz szabaddá, bár éjnek idején kinyíltak a börtönajtók, mégsem iszkolnak, hanem méltóságteljes és szabad nyugalommal várják szabadságuk kon-kretizálódását –

2

avagy, a valóság és igazság összehangolódását. Testvér! Vigyázz, hogy a vélt szabadság ne kompromittálja teremtett méltóságodat! Szerda „…ezt kérdezte: »Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?« Ők pedig így válaszoltak: »Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!«” (16,30.31) A hit nem megváltható, megvásárolható, vagy megtanulható képesség, hanem – hitvallásosan fogalmazva – Isten Lelkének ajándéka. Az „biztos tudás” és „szívbeli bizodalom”, amit a Szentlélek gerjeszt bennünk (lsd. a Heidelbergi Káté tanítását), amely révén arra a tudásra ébredünk, hogy Isten „nemcsak másoknak, hanem nekem is” üdvösséget szerzett a Krisztusban. Egyetlen, amit tehetsz: kifeszíted imádságod vitorlavásznait és kéred Isten Lelkének fellendítő „leheletét”. Testvér! Szüntelen imádkozz! Csütörtök „Pál azonban így szólt hozzájuk: »Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!«” (16,37) Dacolnak? Protestálnak? Felfuvalkodottak lettek a hitben? – Kétségtelen, hogy ezek a keresztyénség kísértései. Nagy kérdés, hogy milyen is a „helyes alázat”. Például, Péter a Heródes börtönéből látszólag „meglépik” az éj leple alatt, ellentétben Pállal és Szilásszal, akik úgy tűnik jogszerű elégtételt várnak a Filippibeli ha-

tóságoktól. Nos, a különbség annyi, hogy Pétert – aki nem is tudja biztosan, hogy valóság-e amit átél – az Isten küldötte vezeti ki a fogdából. Ebben az esetben az alázat az engedelmességben nyilvánul meg. Pál és Szilász esetében az alázat a jogosságra apelláló magatartásban nyilvánul meg. Testvér! Vigyázz, hogy az igazság ne a rút valóság kendőzésére szolgáljon, hanem a változására! Péntek „A törvényszolgák pedig jelentették ezt a dolgot az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek, elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.” (16,38-39) Az igazság győzelme csak az alázat és a türelem kérdése. Tartok tőle, hogy harcok árán nem lehet igazságot szerezni. Bármennyire is különösnek tűnik, de itt az igazságért folytatott küzdelemnek az alázat türelmében fogant imádság és az ének volt a fegyvere. Testvér! Hidd el igaz, amit Jézus Pilátusnak mond: a birodalommal a háta mögött sem volna felette hatalma, ha Isten nem akarná, hogy éppen akkor és ott legyen felette rendelkezési hatásköre! Szombat Uram! Őrizz meg a rettegés hatalmától! Adj lelkemnek „lélekzetet”, hogy érezzelek szabadítómnak! Add, hogy ebben a szabadságban álljon helyre egészséges méltóságtudatom, és hadd ne zsugorodjak menekülést kereső szürke kisegérré! Add, hogy dacára a valóság torzító tükrében kísértő látványnak, ne rendüljön meg a Te igazságodban való hitem! Ámen. B ras s ai Zs o m b o r

Húsvét után minden más fényben világlik (Folytatás az 1. oldalról)

képpen örülünk a győzelmeinknek… Bár külsőképpen minden a régi, mégis minden más fényben tündököl. Más értelmet nyer az élet, a szenvedés, a halál. Most már tudjuk miért születtünk, miért élünk, mi a célunk ebben a világban. A feltámadott Jézus az életet vég nélküli ü n n e p é tette. Időnk már nem múlik, hanem telik, nem elmúlik, hanem betelik. Nem kifelé haladunk az életből, hanem nap mint nap közelebb kerülünk Hozzá. Nem sóhajtózunk már az elmúlás miatt, hanem örülünk az elmúlhatatlannak, az örökkévalónak. Szívünket nem a halálfélelem szorongatja,

Hú s v é t u tán (Folytatás az 1. oldalról)

tot. Nyilvánosan talán nem jelentik ki, de nem vesznek részt annak közösségre hívó örömében, lelki élményében. A húsvét csak ürügy számukra az úgynevezett ünneplésre. Egy távoli tanyán tűz ütött ki, többen súlyos égési sebeket szenvedtek (szegény, társadalmunk szélén tengődő emberekről van szó), mindannyiukat – bizonyára nem kis anyagi ráfordítás árán – a központi kórházba szállították, utólag hárman belehaltak sérüléseikbe. Az önkormányzat vállalta hazaszállításuknak és temetésüknek ugyancsak jelentős költségeit. Szép, dicséretes humánus gesztusok… Különös igazság: könnyebb az áldozatokon, a holtakon segíteni, mint az élőkön. Amiként könnyebb a megfeszített Krisztus szenvedéseit siratni, mint az élő, feltámadott Urat szolgálni.

hanem Krisztus szerelme, szeretete és az örökélet biztos reménysége.

Magyar sorsunk kilátástalansága sem őrjítő többé, mert annak, aki értünk támadt fel a halálból, semmi sem lehetetlen. Az egészen bizonyos dolgok számunkra most már

Túrmezei Erzsébet

Hú s v é t u tán HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt… zokogó, bús miértek. Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt… szívek, üres-szegények. Húsvét előtt… kihamvadott remények. Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után… futni a hírrel frissen! Húsvét után… már nem kérdezni mit sem! Húsvét után… új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után… erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek. - Tessék rám figyelni, valami kérdeztem - mondja lányom kissé emelt hangon. – „Ha valaki mond valamit, azt fegyelmesen meghallgatjuk, soha nem vagyunk annyira elfoglalva magunkkal, saját dolgainkkal, hogy a másikra ne figyeljünk” – hallom aztán tőle saját, gyakran eldarált intelmeim replayét. – Most „visszatanítom” édesapámat – teszi még hozzá. Hát, nem is baj ha „visszatanítanak” gyermekeink, családtagjaink, embertársak, emlékeztetve minket fennen hangozatott elveinkre, amiket magatartásunkkal gyakran éppen mi cáfolunk meg. Csak legyen alázat bennünk meghallgatni azt, a kimagyarázkodás kényszere nélkül, amit – talán saját szavaink tolmácsolásában – fejünkre olvasnak. Székelyföldi szülőfalumban egyik húsvéti locsolóvers ez volt: Nagypénteken reggel kilenc óra felé,/ akkor vitték Jézust a keresztfa felé,/ a vérszomjas

3

zsidók szüntelen kiáltják:/ feszítsd meg, feszíts meg a zsidók királyát, /pedig ő nem vala a zsidók királya, hanem az Istennek egyszülött szent Fia ... Persze, akkor reflexből mondtuk, a vers amolyan ünnepi kellék volt, a tartalmára nem nagyon figyeltünk, fontosabb volt a kölnis üveg vészesen apadó tartalmának vízzel való pótlása valamelyik öntözőtárs házánál, a tojások számának pontos észben tartása, a kislányok kipirult, szégyenlős mosolyának emlékezetünkbe vésése. Nem figyeltünk fel arra, hogy mondókánk tulajdonképpen nagypénteki vers (talán az utolsó sora hirdeti – közvetve – Jézus örök létét), és van benne egy adag zsidóellenesség. (Jézust egyébként is nem a zsidó nép, hanem annak akkori vezetői ítélték halálra, a papokkal az élen). Én akkor még nem ismertem a vérszomjas szót, hát úgy ritmizáltam ezt a sort: „a vén, szomjas zsidók”, és elképzeltem, ahogy vén, szakállas emberek addig

nem csak „holtbiztosak”, hanem „feltámadásbiztosak” is. Sok dolog van, amit nem értünk. Sok dolog van, ami megtorpanthatna bennünket. De, ne hagyjuk a mi húsvéti örömünket senki által megízetleníteni, megrontani! Legyünk mindannyian húsvéti – azaz húsvét utáni – emberek. Ne engedjük, hogy a világ megfosszon bennünket húsvéti hitünktől. Rajtunk áll, hogyan valósul meg az Istentől felkínált lehetőség lelkünkben! Megújulunk, megerősödünk, új életet kezdünk-e, vagy döcög-e életünk tovább, kiszolgáltatva magunkat a világnak, önmagunknak, hangulatainknak. Szívleljük meg Túrmezei Erzsébet versének gondolatait és legyünk a húsvéti öröm hirdetői. kiáltoztak, Jézus megfeszítését követelve, hogy kiszárad a szájuk. Pedig menynyivel szebb, boldogabb dolog – vonhattam le a következtetést – Jézust dicsérni, piros tojásos kedvvel, tiszta szívvel ünnepelni. Egyik írásos megnyilatkozásom, amelyben egy országos jelenségre hívtam fel a figyelmet, csakhogy kies kispátriánk konkrét esetét hozva fel szemléltetésként, némelyeknek felette zokon esék. Így van ez, mondom magamban, prédikációinkkal is, amíg egyetemes lelki nyomorúságunkról beszélünk, mindenki szent egyetértéssel hallgatja, ám ha valamit – természetesen, személyeskedés nélkül - netán nevén neveznénk, annak nyomán sérelmes indulatok támadnának. Maradjunk hát a semmire sem kötelező általánosításnál, mint ezen néhány sorban is!

Id. Balogh Károly (nyugalmazott református lelkész)

Támár, az elhagyott asszony (I. Móz. 38.) Jákób, a jól ismert ősatya, József nevű fia után, legjobban Judát szerette. Ez a nagyon szeretett fiú, a többiektől eltérően, nagyon fiatalon házasodott meg. Elvett feleségül egy kananeus leányt. Szépen indult a házaséletük, Isten megáldotta őket 3 fiúgyermekkel. A fiukban azonban nem sok örömük telt, ugyanis a két nagyobb fiatalon romlottságra jutott. Napjainkban mintha megismétlődne a régmúlt, sok gyermek

már mondtuk, hogy ő is a nagyobb testvére nyomdokát járta, azaz züllött életet élt. A helytelen életmód itt is megbosszulta magát, a második fiú is rövidesen meghalt. Micsoda tragédia a Támár és a Juda életében ismét ! Bizony van úgy, hogy a gyermekek követik egymást a züllés útján, s veszélyeztetik életüket. Ez történt itt is. Ez a szomorú esemény arra figyelmeztet, hogy minden szülőnek nagyon kell figyelni gyermekeire, különben

„s o k g y e rm e k e g é s ze n fiatalo n ju t ro m lo tt é le tre ” egészen fiatalon jut romlott életre, szomorúságot okozván a szülőknek. Juda is búslakodott, úgy próbálta megmenteni a nagyobbik fiát, hogy megházasította. Egy szép fiatal lányt talált fia számára, Támárt. A fiatalkori züllött élet megbosszulta magát, a megházasított fiú korán meghalt. Jó lenne figyelni ennek a fiúnak tragikus sorsára sok fiatalnak. Tudni kellene sokaknak, hogy az élet Isten ajándéka, amit meg kell becsülni, rongálni, elherdálni nem szabad. Támár, a szép fiatal nő, özvegyen maradt. Elgondolhatjuk mekkora bánata lehetett neki is, de az elhalt férj szüleinek is. Őrizzen Isten mindenkit ettől a szomorú sorstól! Ebben az időben volt egy szokás-törvény a családokban, az úgynevezett: sógorházasság. Ez abból állt, hogy az özvegyet feleségül kellett vegye az elhalt férj testvére. Ha egy ilyen házasságból gyermek született, az örökölte az elhalt testvér nevét és vagyonát, így megmaradt a nemzetség is. Ennek a szokásnak az alapján Juda összeházasította Támárt a második fiával, remélvén, hogy a komoly fiatalasszony mellett rendbe jön az élete fiának, akiről

elveszítheti őket. A harmadik fia Judának még nagyon fiatal volt, nem lehetett megházasítani. Így hát, mint a legkisebb fia jegyesét, haza küldte a szülői házhoz. Támár szülei és testvérei körében várta, hogy teljen az idő s legyen férfiúvá a még gyermek vőlegény. Az idő bármilyen lassan is, de telt, a leendő férj férfiúvá érett, de Juda elfelejtkezett fiáról is, a menyéről is, nem házasította össze őket. Egy filozófus azt írta le, hogy milyen jó, hogy az ember tud felejteni. Van ebben a feljegyzésben valami, de nem minden esetben jó a felejtés. A Juda életében is megboszszulta magát. Támár nagyon várta a Juda intézkedését, vágyott az anyaságra, de nem történt semmi, nem jött létre a megígért házassága. Az ígéretek be nem váltása sok életet megkeserített. Volt, aki belenyugodott az ilyen helyzetbe, de volt olyan is, aki kitört nyomorúságos helyzetéből, vagy szép móddal vagy éppen csúnya módozattal. Itt az utóbbi történt, Támár bűnös módon, erőszakosan akart magán segíteni Isten segítsége nélkül. Abban az időben is voltak nők, akik felkínálták testüket férfiaknak anyagi java-

4

kért. Különleges ruhákba öltöztek, lefátyolozták arcukat s egy-egy falu vagy város végén ülve, várták „szerencséjüket”. Így cselekedett Támár is, de Ő nem idegeneknek kínálta magát, hanem az apósának, akiről tudta, hogy megy a juhnyíró ünnepségére. Számításában nem csalódott, mert Juda, az após azon az úton haladott el, észrevette a lefátyolozott nőt és magáévá tette, s mi több e nőnél hagyta pecsétjét, kendőjét és díszesen faragott pálcáját. Vajon vétkezett Juda a felesége ellen? Ez nem áll fenn, mert időközben a felesége is meghalt, özvegyemberként tette, amit tett, de mégis bűnös cselekedet volt. Bűnös cselekedet volt a Támáré, hiába mentegetjük azzal, hogy belefáradt a várakozásba s megakarta bosszulni az apósát. Isten megtiltotta a paráznaságot, s így mentséget nem lehet találni egyik fél számára sem. Az elmondott bűnös cselekedetekből tragédia lett, felháborodás és lelki fájdalom. Így volt ez mindig, így van ma is, a bűn büntetetlen nem marad. Az Írás azt hirdeti, hogy a „bűn

Judához. Meghallotta, hogy Támár gyereket vár, tehát megszegte a menyasszonyi hűséget. Juda ezen a híren nagyon felháborodott, s mint családfő, kimondta Támár felett az ítéletet, hogy meg kell halnia. Meggyújtották a máglyát, hogy a bűnös asszonyt megégessék és elővezették az áldozatot. Már csak percek voltak Támár életéből, mikor a nála hagyott pecsétet, a kendőt és a díszes pálcát elővette és Judához küldte, ezzel az üzenettel: „ismerd meg kérlek, kié ezek a tárgyak?” Az após azonnal felismerte. Amilyen gyors volt a menye feletti ítélete, éppen olyan gyorsan mondta ki a maga feletti beismerő ítéletet „igazabb én nálam, mert nem adtam őt fiamhoz Sélához.” Támár megmenekült a megégetéstől, s mikor eljött az ideje, ikrei születtek. Az egyik iker lett Dávid király őse. Ilyen mélységes Isten megfoghatatlan kegyelme, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Juda is, Támár is megbánták tettüket, és Isten megbocsátott nekik, életben maradtak. Ez a történet arra tanít, hogy kerülni kell az életet pusztító bűnt, de ha mégis megtörténik a botlás bűneink megbánásával kell Isten elé járulni, mert kegyel-

„az é le t Is te n aján d é ka, am it m e g ke ll b e c s ü ln i, ro n g áln i, e lh e rd áln i n e m s zab ad ” zsoldja: a halál.” Lássuk a történetet tovább és a következményeket is. Az eset után Juda elment a juhnyíró ünnepségre, Támár pedig hazament a szülői házhoz és ismét magára vette az özvegyi ruháját. Az idő haladott előre, mintha mi sem történt volna. Juda elfelejtkezett bűnös dolgáról, mint ahogy minden ember hajlamos arra, hogy bűnös cselekedeteiről elfelejtkezzék. Egyszer azonban, három hónap után, megérkezett a rossz hír

me nem fogyott el. Ha bocsánatot kérünk a Jézus nevében megadatik nekünk. Az Ószövetség világa különös világ, számunkra sokszor érthetetlen. De ezekkel a különös történetekkel tanít minket arra, hogyha elesünk ragadjuk meg kegyelmes kezét és Ö felemel, hogy életünk legyen.

Kovács Emese – pszichológus

Mire ösztönözzem gyermekemet:

versengésre vagy együttműködésre? A versengésről sokan úgy vélekednek, hogy fokozza a tanulási teljesítményt, versenyhelyzetben a gyermekek összeszedettebben, kitartóbban dolgoznak. Mások szerint a versengés romboló hatással van a társas kapcsolatokra, feszültséget, szorongást vált ki. Mit mondanak erről a mai neveléslélektani elméletek? Míg korábban úgy tekintették, hogy e két viselkedésforma egymást kizárja, mára nyilvánvalóvá vált, hogy inkább e két viszonyulásmód egyensúlyának megteremtésére van szükség. A közös cél érdekében történő együttműködés – színdarab előadása, csoportos tanulás – megtanít egymás elfogadására, segítésére, a

Jeles évfordulók

Március 30. 1853 (155 éve történt): Megszületett Vincent van Gogh, holland festő (Napraforgók).

1867 (141 éve történt): Az Amerikai Egyesült Államok megvásárolta Oroszországtól Alaszkát 7 200 000 dollárért. 1912 (96 éve történt): Meghalt Karl May német ifjúsági regényíró. Március 31.

gyerekek megtapasztalhatják, hogyan ösztönözhetik egymást arra, hogy mindenik a legjobbat hozza ki magából. Ugyanakkor, előfordulhat, hogy ehhez hasonló helyzetek gátolják az egyén önállóságát vagy a személyes felelősségvállalást. Ugyanígy, a versengés is lehet építő vagy romboló hatással a személyes fejlődésre, kapcsolatok alakulására. Ha a versengő felek főként a feladatra és az önfejlesztésre koncentrálnak, akkor a versenyhelyzet a legjobbat hozza ki belőlük és nem megy szükségszerűen a barátságok rovására. Ilyenkor a rivális elvesztése inkább szomorúságot, mint örömet okoz, hisz a versenytárs összehasonlítási alapot nyújt, emellett pedig hasonló célokért küzd, ami akár egymáshoz is közelítheti a versengő feleket.

1387 (621 éve történt): Székesfehérvárott magyar királlyá koronázták Zsigmondot, a Luxemburg-ház tagját, akinek uralkodása legvégén tört ki a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés. 1889 (119 éve történt): Elkészült az Eiffel-torony Párizsban. 1732 (276 éve történt): Megszületett Franz Joseph Haydn osztrák zeneszerző, a klasszikus stílus egyik megteremtője. 1596 (412 éve történt): Megszületett René Descartes francia racionalista filozófus és matematikus, "a modern filozófia atyja". Filozófiájának alaptétele: "Cogito ergo sum.", azaz "Gondolkodom, tehát vagyok." Április 1. 1578 (430 éve történt): William Harvey felfedezte a vérkeringést. 1893 (115 éve történt): Hivatalossá lett a középeurópai idő, amely a greenwich-i nulla hosszúsági körhöz (GMT= Greenwich Mean Time): képest egy

5

Ha viszont a riválisok egymást eltávolítandó alkadálynak tekintik, akkor a versengés romboló hatású, hisz a fő figyelem az „ellenségre” irányul, nem a feladatra. Ugyanakkor, ha a versengés túlzott szerephez jut az oktatásban, olykor az esélyesek is szoronganak, és a csoport légköre romlik. Egyes tanulók sorozatos kudarcot élhetnek át, ami gátolja őket abban, hogy értékes embernek tartsák magukat és kibontakoztassák meglévő képességeiket. Jótékony hatású lehet a teljesítményre és a csoportlégkörre, ha a versengő felek együttműködésre is képesek, illetve ha a kudarcot megélők segítséget kapnak abban, hogy felfedezzék saját erősségeiket.

órával előrébb tart. Április 2. 1805 (203 éve történt): Megszületett Hans Christian Andersen dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő (A kis hableány, A rút kiskacsa, A rendíthetetlen ólomkatona). 1872 (136 éve történt): 80 éves korában meghalt Samuel Finley Breese Morse amerikai festő és feltaláló, aki az elektromágneses távíró megszerkesztésével új korszakot nyitott a hírközlés technikájában. 1952 (56 éve történt): Meghalt Molnár Ferenc író, drámaíró, újságíró (A Pál utcai fiúk). 1792 (216 éve történt): Az Egyesült Államokban egységes fizetőeszközként bevezették a dollárt. 1935 (73 éve történt): Elfogadták Sir WatsonWatt RADAR-szabadalmát. Április 3. 2004 (4 éve történt): A csillagászati világnap 1897 (111 éve történt): Meghalt Johannes Brahms német zeneszerző (Rekviem). Április 4.

1929 (79 éve történt): Meghalt Karl Friedrich Benz német mérnök, a világ első autójának megalkotója. 1949 (59 éve történt): Aláírták 1949-ben Washingtonban a NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) alapdokumentumát. 1896 (112 éve történt): Megszületett Tristan Tzara román származású francia költő, a dadaizmus megalapítója. Április 5. 1912 (96 éve történt): Megszületett Örkény István író. 1946 (62 éve történt): Megszületett Bródy János szövegíró, zeneszerző, énekes. Összeállította: Nagy Ferenc (Mezőpanit)

KERESZTELŐ Március 24.-én, Székelykövesden megkereszteltük

Sándor Norbertet

Román Sándor és Soós Sára gyermekét.

Az „új élet” jelei Harcón Egy ideje újszerű jelenség figyelhető meg Harcón: egyre többen jönnek el az istentiszteletekre. Az első alkalommal még nem volt senkinek sem feltűnő ez a tény, de amint az idő telt, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy valaminek történnie kellett, mert alkalomról alkalomra kevesebb az üres ülőhely az imaházban. Mivel foglalkoztatott a kérdés, megkérdeztem a gyülekezet gondnokát Czirjé k Ján o s t, hogy ő mit gondol erről. – Gondnok úr, mi lehet az oka, hogy népesebbek az istentiszteletek? – Váratlanul ért a kérdés. Azt gondolom, hogy ennek több oka van. Mivel viszonylag közel vagyunk Marosvásárhelyhez, egyre többen fordítanak hátat a nehézkessé váló mezőgazdaságnak, és keresnek munkát a városi üzemekben, gyárakban, vagy egyéb munkahelyeken. Így a kötelezően ledolgozott nyolc óra után mindenki saját belátása szerint dönthet, hogyan használja ki a fennmaradó időt. És mert lehetőség van most még több alkalommal templomba (istentiszteletre) menni, hát eljönnek. – Mit jelent az, hogy most több lehetőség van istentiszteletre, mint eddig? – Konkrétan azt, hogy ezelőtt csak heti két alkalommal volt bűnbánati Istentisztelet Harcón. És megtörtént, hogy azokon is nagyon kevesen vettek rész. Az idéntől azonban a tiszteletes úr kérdésére úgy válaszolt a gyülekezet, hogy jó lenne, ha ünnepek előtt ugyanúgy, mint Kövesden, itt is minden nap lenne gyülekezeti alkalom. Csak egy IGEN szóba került az egész, és beindult. Most Húsvét előtt naponta elég sokan vettek részt

az estéli igehirdetéseken. A másik tényező az, hogy most még a mezőgazdasággal foglalkozókat sem hajtotta semmi ki a mezőre: nem lehet vetni, a fű is csak most zöldül, nem kell gyűjteni és az eső elől menteni a szénát. – Most a húsvéti istentiszteleteken meglepően sokan vettek részt, mi lehet ennek az oka? – Összeszámoltam, hogy gyülekezetünk körülbelül 160 tagból áll. Az ünnep első- és másodnapján is nagyjából ötven személy volt jelen az istentiszteleten. Ha leszámítjuk a negyven gyereket, akkor közel a gyülekezet fele jelent meg igét hallgatni. Ez egy sokatmondó szám a nagy gyülekezet arányaihoz viszonyítva. – Miért kell leszámítani a negyven gyereket? – A gyermekek helyzete különös. Ma már jól tudjuk azt, hogy ők még képekben gondolkoznak, szó szerint értelmeznek mindent, kötöttek a konkrét kijelentésekhez. Ami a templomban történik, az messze távol áll az ők világuktól. Amíg ők a szó szerinti értelmezéshez kötöttek, addig a felnőtteknek átvitt értelmű mondatok szólnak, amit ők kevésbé képesek megérteni. Ezért nagyon kínos lehet nekik ez a csendben,

6

szinte mozdulatlanul töltött óra. Nem hiába találták ki már régen a vallásórákat. Ott mesésen kell bemutatni nekik a Bibliát, szemléltetni kell. A nagyobb gyerekekkel és azokkal, akik már konfirmáltak, más a helyzet. Ők naponta – szinte szüleikhez hasonlóan – „ledolgozzák” a nyolc órát az iskolában, ahol feszülten, figyelmesen kell ülni. Napi nyolc óra szellemi tevékenység nem csekély dolog főleg akkor, ha minden kis részletre emlékezni kell. Az iskola után pedig otthon készülni kell a következő napra. A fiatalok élete ebből áll. Igazán csak a hétvége szabad számukra. Nem csoda, ha ilyenkor menekülnek mindenféle olyasmitől, ahol figyelmet követelnek, vagy ahol némán helyben kell maradni. Nagyon igénylik a mozgást, amit hét közben megtilt tőlük a nagymennyiségű tanulás. Ezért inkább elmennek labdát rúgni. Már az is öröm lehet számunkra, hogy legalább ünnepek alkalmával lemondanak a futballról, és eljönnek a templomba. Én megértem őket. – Mi lehet az oka annak, hogy a gyülekezeti vallásórákon néha sok gyerek gyűl össze, máskor kevesebb? – Ennek a magyará-

zata abban rejlik, hogy amikor időpontváltozás van, olyankor személyesen el szoktam menni, és felhívom a figyelmét a szülőknek is a módosításokra. Érdekes, hogy ha mindig vallásóra előtt pár órával megyek, akkor sokan mennek el, ha napokkal előbb szólok, kevesebben. Tehát ebből arra következtettem, hogy hatásosabb vallásóra előtt pár órával szólni, mint napokkal hamarabb. – Visszatérve előbbi kérdésemre: mivel magyarázható az ünnepi istentiszteleten való nagyarányú részvétel? – Ismét furcsa jelenség előtt állunk. Gyülekezetünknek több mint tíz tagja nem él a faluban, csak ide fizetik a kepét. Nagyobb ünnepek alkalmával viszont hazatérnek és eljönnek a templomba. Úgy látom, hogy ők aktív tagjai a közösségünknek, csak a földrajzi távolság az oka, hogy nem jöhetnek el minden alkalommal. Viszont ha ők itthon vannak, látványosan nő az istentiszteletek látogatottsága. Így el kell mondanom, hogy amikor ők nincsenek közöttünk, valójában csak a statisztikát módosítja a hiányuk, szellemileg viszont aktívan kö(Folytatás a 7. oldalon)

zöttünk vannak. csolatba az igével. teleiből tanulhattunk, és következő istentisztelet – Kik járnak leggyakrabban – Gondnok úr, egy időben megoszthattuk másokkal után hirdetést követően templomba? beindultak a házi istentisz- saját gondolatainkat. A sem gyűl össze a kórus. templomi igehirdetés – Él egy érdekes felhívás – El kell mondanom, teletek, aztán abbamaradviszont egyoldalú: a pap több ember ajkán a temphogy az öregek. Erre is tak, ön szerint miért nem beszél, a gyülekezet hall- lomlátogatók irányába. van ésszerű magyarázat. indulnak újra? gat. Nincs lehetőség a Hogy is szól ez? Akik fiatalkorukban kö- – Meglátásom szerint párbeszédre. Igaz, hogy zösséghez szoktak ma is mindenki szereti a válto– „Ha te elmész a tempaz idősebb generáció igénylik azt. Régebb, zást, csak az ne legyen az lomba, imádkozz helyetamikor nem volt más ő léptékénél nagyobb. óvakodik a hangját hal- tem is!” – csak az a külölatni a gyülekezetben, de módja az unaloműzés- De mivel nagyjából már nös, hogy nem azt nagyon jónak látom, nek, mint a fonó, a bál, megszokott családoknál mondják, hogy imádhogy a fiatalok nyíltabés a templom, hát el- gyűltek össze a jól ismert kozz értem, hanem inbak, bátrabbak, és mermentek az emberek min- emberek, és a társaság kább azt, hogy denhová. És lassan hoz- nem változott, talán nek kérdezni, nem fél- „helyettem”. Szerintem nek annyira kinyilvánítazászoktak ehhez az élet- ezért maradt abba. Viőket sem kell bírálni – és ni gondolataikat. Ezért formához. Nekik ma szont ez nem egy masenkit sem –, mert több lennének fontosak a pársem jelent olyan lekötő gyarázat, csak egy észresikert érünk el bíráskobeszédes alkalmak is. erőt a tévéműsor, mint a vétel! dás nélkül. Legtöbb esetfiataloknak, és könnyen – Mitől voltak másabbak a – Volt a gyülekezetnek kó- ben, ha valakit megszólíotthagyják a beszélő do- házi istentiszteletek a temp- rusa. Hogy látja, újraindít- tunk, azonnal támadásható-e a kórusmozgalom? bozt, és eljönnek az em- lomban tartottaknál? nak véli a felszólítást, és berek a templomba, – Úgy gondolom, hogy ellenkezik, viszont a gyü– A nagy különbség az mert mára már eltűntek igen. Már volt néhány- lekezet biztatása, bátorívolt, hogy a házi alkala fonók és a hagyomá- maknál hiányzott a kö- szor szó róla. De az a tása jótékony hatással nyos bálok. Egy idős tapasztalatom, hogy csak van a gyülekezeti életre – tött szertartás, a ceremószemélynek messzemeakkor mozdulnak meg együttélésre – nézve. nia. Ott bárki feltehette nően különbözik az élet- kérdését. Az istentiszte- többen, ha személyesen Kérdezett: stílusa a mai fiatalokétól. elmegyek és hívom őket. let párbeszédszerűen Szilágyi Mihály Nem csoda, ha több a zajlott. Egymás észrevé- Ezt fogom tenni, ha a szabadidejük és vágynak a közösségi élet után úgy, ahogy annakidején megszokták. Ezért nehéz megtalálni a közös utat a fiatalok és idősök különböző elvárásai között. – A fiatalok inkább hajlanak a labdarúgásra, mint az imádkozásra? – Egyáltalán nem erről Első napja estéjén a kultúrházban - rekord számú, lelkes néző előtt - a bergenyei fiavan szó. A tavalyi példa talok bemutatták nagysikerű húsvéti műsorukat: három sziporkázó vígjátékot. jól mutatta, hogy menynyire lelkesen vettek részt az ifjúsági bibliaórákon. Olyannyira népszerűek voltak azok az alkalmak, hogy még a más felekezetű fiatalok is szívesen részt vettek. Kár, hogy a nyári vakáció után nem indultak újra ezek az órák, amelyeken a fiatalok a saját gondolkodásmódjukba Húsvét másodnapján, a délelőtti istentisztelet után, a bergenyei parókia szőve kerülhetnek kap- udvarán ragyogó napsütésben szeretetvendégséget tartottunk.

7

Ami a templom felé visz Öreg, nyolcvan évnél idősebb asszony küzdi magát a templom felé. Küzdelem számára ez az út, hiszen fiatalnak öt percbe sem telne, míg eljut az Isten házáig, de ő fél óránál is többet gyalogol, míg odaér. Ő már érzi a lépések súlyát, a lépések erejét. De eljön, mert érzi, hogy valami vonzza, hívja, erőt ad neki, hogy istentiszteleten legyen. Hogy mi az az erő? Ő sem tudja meghatározni, de azt vallja, hogy amikor kondul a harang, mindig valami hang azt súgja neki, hogy indulni kell. Szilág y i Ilo n a néni röviden válaszol az őt kérdezőnek: „Szeretek a templomba menni. Fiatalkoromban úgy szoktuk meg, hogy ott kell lennünk. Akkor volt, amikor nem értettem, miről beszél a pap. Nem volt elég odafigyelés bennem. Most öreg vagyok, hallom a harang szavát. Ez hív, ez dobbantja meg a szívem, hogy mennem kell. Nagyon nehezen tudok eljutni a templomig. Alig lépek párat, máris pihennem kell. Nem csodálkozom, hiszen az egyik lábam nem ér többet a botnál, ami támaszt. Elmegyek, mert szeretek a templomban lenni.

Most öregen mintha jobban eljutna hozzám az isteni szózat. Hálát kell adnom az istennek, hogy ilyen jól beszélő papot adott nekünk. Csupa igazságokat mond a feltámadásról, az örökéletről.” * Hosszú beszélgetés után még elmondta Ilona néni, hogy amikor jó az idő és teheti, mindig elmegy a templomba. Az imaházba nem szeret menni, mert akkora a lépcső, hogy nem tud fölmenni rajta. Viszont azt se szeretné, ha valakinek nehezére lenne azzal, hogy őt

fölsegítse a hosszú lépcsőn. Ő azt szereti, ha jól ismert botjával saját ereje szerint mehet. Ezért kedveli jobban a nyarat, mert akkor inkább a hűvös templomban tartjuk az istentiszteleteket, ahova könnyebb eljutni. * „Csak a szemem gyenge. Nem látok jól, de hála a Jóistennek, kitűnően hallok, ezért megértem a pap beszédét az utolsó padból is. Talán még jobban, mint fiatalkoromban. Akkor sürgetett az élet, nem tudtam sokat töprengeni a hallott ige üzenetéről. Most viszont álmatlan pillanataimban visszhangzik fülemben a prédikáció. Fölelevenedik az üzenet. Érzem az erőt, ami a templom fele hív. Tudom, hogy nagy igazságok rejlenek a papi beszéd mögött. Az Isten szól hozzám minden alkalommal, amikor el tudok jutni az Ő házába.” * „A baj az, hogy az embernek csak akkor van ideje Istenre gondolni, amikor már az élet minden lehetősége cserbenhagyja. Pedig sokkal nyugodtabban lehetne élni, ha éreznénk magunk körül a nyugalom biztató erejét.” Ilona néni megérezte ezt. Nem fél semmitől és nyugodtan várja a Legnagyobb Hatalom parancsszavát… Kérdezett:

Szilág y i Mih ály

Kinek dolgoznak a kövesdi szociális segélyezettek? Köztudott, hogy Mezőbánd után Kövesd az a település, ahol a legtöbb szociális támogatásban részesülő polgár lakik (többnyire roma nemzetiségűek). Egyik hatályos törvény kimondja, hogy azok, akik mostoha létkörülményeik miatt társadalmi segélyezésben részesülnek, közmunkára foghatók. Havonta 72 óra közmunka tehető kötelezővé. Mezőpanit község, elsősorban a kövesdi romáknak köszönhetően, nagyon „előnyös” helyzetben van, mivel a roma közösségnek a nagy része élvezi ezt az állami juttatást. Ennek ellenére, a kövesdi adófizetők ritkán tapasztalják, hogy az „eltartottak” kivennék részüket a közmunkából, s ha mégis, akkor többnyire nem Kövesden hasznosítják az „ingyen” munkaerőt, hanem a község más településein. Gálfi Sándor alpolgármester kérdésünkre elmondta, hogy valóban sok támogatásban részesülő kövesdi polgár van nyilvántartva az önkormány-

zati hivatalban, de mindezidáig nem sikerült kielégítően megszervezni az adódó közmunka lehetőséget. Gálfi elmondása szerint az a gond, hogy

8

az érintettek, a törvény szabályozásának okán, még azelőtt hozzájutnak a segélyhez, mielőtt a munkakötelességüket teljesítenék. „Igaz, hogy a tör-

Szociális segélyezettek...

vény lehetővé teszi, hogy a következő hónapban szankciót alkalmazzunk a kötelességüket nem teljesítőkkel szemben, de több (Folytatás a 12. oldalon)

Székelykövesdi gyülekezeti hírek Újra énekel a kövesdi énekkar Hosszas szünet után, ismét fellépett húsvétban a kövesdi gyülekezet énekkara. Annak dacára, hogy több évtizedes múltra tekint vissza a gyülekezetben a templomi kóruséneklés, az utóbbi években némileg alábbhagyott a dalolási kedv. Utoljára tavaly, a hagyományos szentháromság-vasárnapi térségi kórustalálkozón énekeltek a kövesdiek.

Az Alkoholmentő-misszió ismét Kövesden járt

Az elmúlt években a kórus több tagja kiöregedett, de sajnos helyükbe nemigen lépett be senki. Egyre töb-

egyaránt. Így, felfrissülve lélekben és hangokban alig két hét alatt sikerült az ünnep másodnapján három kánont és egy kétszólamú húsvéti éneket megszólaltatni. A fellépés örömétől lelkesedve, az újonnan összeállt énekkar pünkösdben és a szentháromság-vasárnapi kórustalálkozó ünnepein is fellépésre készül, abban reménykedve, hogy a következő hetekben további tagok is csatlakoznak a dalos közösséghez. Kövesd nem szűkölködik „nyersanyagban”, hiszen a kövesdiek közismerten jó dalosok, akik templomban és mulatságokban is igen jó kedvvel szok-

ben ingáznak városi munkahelyekre, ami többüknek a szabadidejét esetlegessé teszi és erőtartalékaikat is felemészti. Ugyanakkor, az énekkarnak van még egy kórosnak bizonyuló fogyatékossága: a lelkészt és a kántort leszámítva nincsenek férfi tagjai. Márpedig, a többszólamú éneklés akkor igazán szép, ha a női hangok a férfiak alapozó szólamára épülnek. Ugyan, az új felállásban sem jelentek meg az erősebb nem képviselői, de jelentkeztek fiatalabb énekesek – fiatalasszonyok és lányok

ták kiereszteni hangjukat és sziporkáztatni gazdag folklórjukat. Az utóbbira, sajnos nem igazán van alkalom – és főleg helyszín (ugyanis nincs művelődési otthonuk, ahol bálokat vagy mulatságokat szervezhetnének)! –, de különféle egyházi énekek megszólaltatására igencsak sok lehetőség kínálkozik. Az asszonyok abban reménykednek, hogy előbb-utóbb a férfiak is „felbátorodnak”, Húsvét másodnapján a kövesdi gyülekezet Nőszövetsége vagy éppen előítéleteikből vetélkedővel – „ki mit tud?” csapatjátékkal – egybekötött kimozdulnak, s csatlakozni szeretetvendégséget szervezett. De, a süti is ízlett… :) fognak az énekkarhoz. megosztotta a gyüleke- rendszeresen eljár hat-hét zettel. Adorján Kálmán házaspár – és a gyülekezeti

9

A Feltámadás ünnepét megelőző nagyhéten Adorján Kálmán lelkész vezetésével ismét Kövesden járt az Alkoholmentő misszió. Az

mesterien moderálta a beszélgetést, aminek köszönhetően dinamikus párbeszéd alakult ki a bizonyságtevők és a hallgatóság között. Ko-

imaheti látogatásukat követően több gyülekezeti tag is igényelte az újabb találkozást és beszélgetést. Erre kedvező alkalomnak kínálkozott a húsvéti Nagyhét. Adorján Kálmán egy csittszentiváni házaspár – Kovácsi János és Anna – társaságában kezdeményezett beszélgetést az alkoholfüggőségről. A szentiváni szabadult alkoholista, aki presbiteri tisztséget is betölt egyházközségében, nemcsak alkoholista múltjának szomorú epizódjait idézte fel, hanem egyszersmind hitben nyert felismeréseit is

vácsi János, aki mintegy 16 évig szenvedett függőségben, és felesége, aki ugyanennyi ideig tűrte férje saját és családja életét romboló szenvedélyét, meggyőzően mondták el, hogy a megoldást a Misszió által szervezett közösségben találták meg. Előbb az asszony kapcsolódott be a Marosvásárhelyen tartott imaközösségben, majd idővel a férje is csatlakozott hozzá. Az eredmény: a férfi mintegy hat éve nem iszik, és ugyanakkor teljesen jóra fordult az életük. Ma imaközösséget szerveznek lakásukban, ahova

(Folytatás a 9. oldalról)

életbe is szervesen beépültek. A kövesdiek nyitott érdeklődéssel fogadták a Miszsziót, s többen is igényüket

fejezték ki arra nézve, hogy a közeljövőben még szerveződjön ehhez hasonló találkozási alkalom.

Húsvéti bált szervezetek Kövesden

Újraindult az ifi Kövesden Ezúttal „alulról” jövő kezdeményezésre, Adorján Mónika szervezésében újraindult Kövesden az ifjúsági bibliaóra. Az első kötetlenebb jellegű közösségi együttlétet húsvét vasárnapján délután a gyülekezeti házban szervezték meg. Mintegy kilenc fiatal jelent meg ez alkalommal, s a több mint két órát jó hangulatú társasjátékkal, lendületes énekléssel és beszélgetéssel töltötték el. A következő vasárnapra (márc. 30.) a nagy népszerűségnek örvendő Activity társasjáték mellett a Peter Segal rendezte Ki nevel a végén? című filmet (2003, főszerepek Adam Sandler és Jack Nicholson alakításában) nézik és beszélik meg. Adorján Mónika elmondta, hogy már régen igényli, hogy más gyülekezetekhez ha-

sonlóan Kövesden is legyen ilyen jellegű ifjúsági rendezvény. A kövesdi fiataloknak meglehetősen korlátozottak a találkozási lehetőségeik, lévén, hogy nincs helység ahol szórakoztató rendezvényeket szervezzenek, általában más falvakba szoktak a hét végén eljárni. Adorján Mónika szerint a találkozás lehetőségén túl a fiatalok „vevők” lennének komolyabb témákra is, melyeket az ifin lehetne megbeszélni.

Március 30.-án vetítjük, Kövesden az ifin. Szeretettel várunk!

Akadozik a kövesdi iskola felújítása A mezőpaniti önkormányzat mintegy 100.000 (új)lejt fordított eddig a kövesdi magyar iskola felújítására. A kormánytámogatásból elkezdett épületkorszerűsítés tervezett összértéke több mint 300.000 lej, aminek eddig csak az egyharmadát kapta meg és használta fel az önkormányzat. Gálfi Sándor alpolgármester elmondása szerint a kapott támogatást észszerűen használták fel, ezért tulajdonképpen többet sikerült kivitelezni, mint amennyit terveztek. „Megígérhetem, hogy májusig használhatóvá válik az épülethez toldott illem-

helység, és elkészül a komplexum részét képező orvosi rendelő is” – mondta az alpolgármester. Lapunk megkereste Orbán Leventét, a Procon16 építkezési vállalat vezetőjét, aki elmondta, hogy ameddig az önkormányzat nem biztosítja a munkálatok folytatásához szükséges anyagi fedezéket, a munkálatokat szüneteltetni fogják. „Tulajdonképpen, annyit dolgoztunk, amennyit fizetett az önkormányzat, s így minden félkész állapotban van. De, csak akkor tudjuk folytatni, amikor a helyi tanács ismét fizetőképes lesz” – mondta Orbán.

Székelykövesden, abból a kedvezőtlen körülményből adódóan, hogy a településen több mint tíz éve nem létezik művelődési otthon, korlátozottá váltak a közösségi szórakozási lehetőségek. Többnyire a helyi iskola szűkös termeit veszik igénybe mulatságok és bálok szervezésére. Az alig harminc négyzetméteres teremben sokkal kevesebben férnek el a „táncparketten”, mint ahányan kivennék részüket a szórakozásból. Ennek dacára, húsvét másodnapján

Pápai Erika óvónő és Nyulas Emőke tanítónő szervezésében, nagy közönségsikert arató, hajnalig tartó bálra került sor. Mintegy százhúszan vettek részt az LKL zenekar által végig zenélt bálon. Nemcsak az ifjúsági nemzedék élvezte a táncmulatságot, hanem mintegy 30 fiatal házaspár használta ki a szórakozási lehetőséget. A rendezvény szervezői a bál sikerén felbuzdulva további mulatságok szervezését ígérték a résztvevőknek.

A tervek szerint a hajdani református iskola – melyet az egyházközség visszaigényelt, de a kormány még nem juttatatta vissza tulajdonába – egy olyan komplexummá lesz átalakítva, amelyben helyet kap az I-IV osztályos iskola, az óvoda, és közegészségügyi hatóságok normái szerint kialakított orvosi rendelő is. Ez utób-

bi, Kövesd egyik legnagyobb gondja, mivel az utóbbi években, a közegészségügyi ellátás éppen az alkalmatlan rendelőhelység hiányában akadozik. A felújításban nemcsak a belső strukturális átépítés, hanem a hosszú évek óta alaposan megrongálódott állapotban lévő tetőszerkezet feljavítása is bele van foglalva.

10

Egy falu Hamupipőke-sorsa

Lesz-e végre kultúrotthon Kövesden? Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen modernizálódott Székelykövesd falunak, mind az infrastruktúrája, mind a közszolgálatok. A korszerűsítési program a földgáz bevezetésével kezdődött, majd folytatódott a közút aszfaltozásával. Ebben az időszakban javult a közszállítás – jelenleg napi nyolc buszjárat biztosítja a lakosok utaztatását Marosvásárhelyre –, kiépült a digitális telefonhálózat – szélessávú Internet-szolgáltatásra is elő lehet fizetni! –, a tavaly óta két mobiltelefon-szolgáltatás is használhatóvá vált, van kábeltévé hálózat és a közegészségügyi ellátás is többé-kevésbé jól működik, az iskolaépületek és az orvosi rendelő felújítása folyamatban van. Összegezve a körülményeket: annak dacára, hogy még igen sok teendő akad a falu fejlesztését illetően, Kövesd mégiscsak egy korszerűségében egyre erősödő település – amit az is bizonyít, hogy az elmúlt időszakban nagyon kevesen költöztek el a faluból, és meglehetősen sokan (főleg romák!) költöztek be, építettek lakóházakat.

Az iskola kertjébe volt elképzelve az új kultúrotthon

Mindezek mellett a falunak van egy nagy hiányossága: nincs művelődési otthona. Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a roma populáción belül robbanásszerű létszámnövekedés állt be, szükségszerűvé vált a hajdani román iskolában működő kultúrotthonnak a felszámolása, és az épület funkciójának visszaállítása oktatási intézménnyé. A magyar iskola kapacitása elégtelennek bizonyult a majdnem százfős roma tanulólétszám befogadására, ezért a kultúrotthont kellett újrastrukturálni és további osztályokat kialakítani. Attól kezdve a művelődési vagy szórakoztatási rendezvények lecsökkentek, illetve „ideiglenesen” a magyar iskola osztálytermeibe szorultak. Akkoriban a hatóságok ígéretet tettek arra nézve, hogy a helyzetet belátható időn belül meg fogják ol-

dani, de sajnos a kérdés azóta is megoldatlan. Kövesd az egyetlen olyan település a SzékelyMezőség térségében (s az egész megyében azon nagyon kevés települések közé tartozik), ahol nincs művelődési otthon. Nincs ahol bálokat, diszkókat, családi rendezvényeket, kulturális előadásokat szervezni. Márpedig a közösségi életnek egyik fontos kerete a közösségi szórakozás és közművelődés. A hatóságok azóta is csak tologatják a kérdést, annak dacára, hogy a falu képviselői a tanácsban folyamatosan jelzik az igényt és kezdeményeznek különböző megoldásokat, tulajdonképpen nem történik semmiféle érdemleges előrelépés. A tavaly Kelemen Melinda önkormányzati képviselő javaslatára, a polgár-

mesteri hivatal beterjesztett egy pályázatot a kultuszügyi minisztériumhoz, de ez sajnos nem járt sikerrel. Gálfi Sándor alpolgármester lapunknak elmondta, hogy a leendő kultúrotthont a helyiek kezdeményezésére a jelenlegi magyar iskola kertjébe tervezték meg – amely egy ideális fekvésű helyszín a falu központjában –, megvalósíthatósági tanulmányt és tervrajzokat is készíttettek, amit a minisztériumhoz felterjesztettek, de a pályázat számukra is ismeretlen okokból elbukott. A tervezőiroda korszerű színpaddal, öltözőkkel, konyhával és mellékhelyiségekkel felszerelt épületet tervezett meg, amely mind a kultu-

Gálfi Sándor alpolgármester szerint a helyszínnel kapcsolatosan merülnek fel kifogások, lévén, hogy a terület egyrészt az iskola kertje, másrészt a református egyház által visszaigényelt terület, ami jogilag bonyolítja a kérdést. Ugyanakkor, azt is elmondta, hogy a mezőpaniti önkormányzat tanácstestülete elkerített az idénre egy 100.000 (új)lej összegű költségvetési tételt a község magántulajdonának gyarapítására – magyarán: közterület vásárlására. „Aki elsőnek nyújt be igényt erre az összegre, annak javára fordítjuk” – mondta Gálfi. Felvetésünkre, miszerint ez egy több mint egy évtizede húzódó ügy, az alpolgármester azt válaszolta, hogy az ő kezében még egy hivatalos kérvény sem fordult meg. Ez a válasz már csak azért is meglepő, mivel az elmúlt évtizedben két alkalommal is született tanácsi határozat, mely a tanácstestület elvi hozzájárulását biztosította egy leendő kövesdi művelődési otthon létesítésére. A kövesdiek nem első ízben tapasztalnak mostoha bánásmódot a paniti önkormányzat részéről.

A hajdani kultúrotthon, most román iskola

rális rendezvények, mind a családi események szervezésére alkalmas körülményeket biztosítanának.

11

Hasonló természetű ügy volt a sportpálya kérdése is. Több mint másfél évtizeden át nélkülözték a (Folytatás a 12. oldalon)

Gyülekezeti címtár

A kövesdi magán futballpálya (Folytatás a 11. oldalról)

helyi fiatalok a futballpályát is, amit végül saját pénzalapokból egy helyi kisvállalkozó – Bartha Bálint – létesített számukra a falu bejáratánál. A közösségben általánossá vált az a nézet, hogy a település teljesen magára lenne hagyva, ha Dr. Kelemen Atilla képviselő úr történetesen nem kövesdi lakos lenne. Tagadhatatlan tény, hogy az utóbbi években történt beruházások, tulajdonképpen mind a képviselő úr közbenjárásának köszönhetőek: főleg a gáz-, út-, és telefonhálózat. Vajon, a

kultúrotthonra is addig kell majd várakozni, ameddig akad egy tehetős és nagylelkű helyi vállalkozó, aki a saját költségére felépíti (apropó: az előbb említett Bartha Bálnit már erre is tett próbálkozást!), vagy Kelemen képviselő úr tálcán hoz majd Bukarestből/Brüsszelből pénzt?! Kövesd Hamupipőkéhez hasonlóan még mindig a mesebeli királyfit várja… „Álmodj királylány…”, mert az önkormányzat nem zavarja álmodat… Brassai Zsombor

Kinek dolgoznak a kövesdi szociális segélyezettek? (Folytatás a 8. oldalról)

ízben megjártuk már, hogy amikor megvontuk tőlük a következő havi támogatást, azonnal jelentettek minket a Prefekturán, ahonnan ránk szóltak, hogy nem alkalmazzunk negatív diszkriminációt a romákkal. Így, aztán mindig kénytelenek vagyunk a szociális dossziékat jóváhagyni, s tulajdonképpen nevetség tárgyává válunk velük szemben” – mondta az alpolgármester. Továbbá elpanaszolta, hogy szinte lehetetlen rendet tartani közöttük, „amikor lehivatok húsz munkást, akkor megjelennek hatvanan, s két-három óra munka után arra próbálnak kényszeríteni, hogy mindeniknek írjam alá a munkakötelességük teljesítését igazoló bizonyítványát” – mondta Gálfi. Az alpolgármester bevallotta, hogy ezen körülmények miatt nem tud fegyelmet tartani közöttük. Továbbá, azt is elpanaszolta, hogy a közmunkavégzésre vásárolt munkaeszközök is folyton eltűnnek és

nem lehet a nyomukra bukkanni – olyan is történt, amikor a saját targoncáját tették tönkre annyira, hogy teljesen használhatatlanná vált. Kérdésünkre, hogy legutóbb hol hasznosították a közmunkásokat, beismerte, hogy csak a bergenyei és paniti ároktakarításnál tudták őket igénybe venni. Köztudott, hogy a térségében és a megye több más településén is viszonylag hasznos munkákat lehet a szociális kedvezményezettekkel elvégeztetni, amivel jelentősen lehet takarékoskodni a helyi költségvetésben – ugyanis a társadalmi segélyeket egyelőre az állam kasszájából fizetik a hatóságok. Úgy tűnik, a mezőpaniti önkormányzat nem tud élni ezzel a lehetőséggel.

KÉVE Székely-Mezőségi református gyülekezeti lap – Felelős szerkesztő: Brassai Zsombor, Székelykövesd; Szerkesztő bizottság tagjai: Balogh Károly – Csittszentiván; Domahidi Béla – Mezőbergenye; Jakab István – Galambod; Lukácsi Szilamér – Mezőbánd; Máthé-Farkas Zoltán – Uzdiszentpéter; Károly Károly – MadarasiFekete; Nagy Sándor – Mezőfele; Pitó Antal – Mezőpanit; Sikó Domokos – Sámsond; Veress László – Marosszentkirály; Zöld Imre – Mezőkölpény. Kiadó: Pro Regio Egyesület, Székelykövesd; Nyomda: Palatino, Marosszentgyörgy; E-mail: [email protected]; Telefon/Fax: +40-265-322436; Posta: Cuiesd 153, jud. Mures

MADARASI-FEKETE Cím: 547067 Fânaţe; Lelkész: Károly Károly; Gondnok: Borbély Márton; Lélekszám: 120 + Száltelek – 19, Gerebenes – 5, Mezőkapus – 35 MEZŐMADARAS Cím: 547071 – Mădăraş; Telefon: 0265-429247 E-mail: [email protected] Lelkész: Szabó Andor Gondnok: Borbély Lajos Kántor: Babos Zsolt Lélekszám: 1.319 MEZŐBÁND Cím: 547065 – Band, str. Şcolii Telefon: 0265-428442; E-mail: [email protected] Lelkész: Lukácsi Szilamér Gondnok: Szabó Béla Barnabás fg., Bartha István g. Kántor: Balázs János Zoltán Lélekszám: 2.295 MEZŐBERGENYE Cím: 547451 – Berghia, str. Principală nr. 326 Telefon: 0265-428516 E-mail: [email protected]; Lelkész: Domahidi Béla Gondnok: Borbély Ferenc Kántor: Lőrinczi Károly Lélekszám: 656 CSITTSZENTIVÁN Cím: 547454 – Sântioana de Mureş, 339 Telefon: 0265349821 E-mail: [email protected] Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Székely Géza Lélekszám: 1004 MALOMFALVA – leányegyh. Lelkész: Balogh Károly – Balogh Éva Gondnok: Nagy András Lélekszám: 211 MEZŐPANIT Cím: 547450 – Pănet, str. Bisericii nr. 671 Telefon: 0265-322012 E-mail: [email protected] Lelkész: Pitó Antal Gondnok: Nagy György Kántor: Pálfi Lajos Lélekszám: 2057 SZÉKELYKÖVESD Cím: 547452 – Cuieşd, 153 Telefon: 0256-322436 Email: [email protected] Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Adorján Zoltán Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 401 HARCÓ – leányegyh. Lelkész: Brassai Zsombor Gondnok: Czirjék János Kántor: Szilágyi Mihály Lélekszám: 172 MAROSSZENTKIRÁLY Cím: 547525 – Sâncraiu de Mureş, str. Delurenii nr. 2 Telefon: 0265-316894 E-mail: [email protected] Lelkész: Veress László Gondnok: Kádár György fg., Varga Ferenc, Gyéresi Árpád g. Kántor: Veress Enikő Lélekszám: 1.567 NÁZNÁNFALVA – leányegyh. Lelkész: Veress László Lélekszám: GALAMBOD Cím: 547146 – Porumbeni nr. 119 Telefon: 0265432143 E-mail: [email protected] Lelkész: Jakab István Gondnok: Kovács Csaba Lélekszám: 194 MEZŐKÖLPÉNY Cím: 547143 – Culpiu Telefon: 0745-524742 E-mail: [email protected] Lelkész: Zöld Imre. Gondnok: Kelemen Károly Lélekszám: 208 SZABÉD Lelkész: Zöld Imre, Gondnok: Fazakas Margit, Lélekszám: 63. MEZŐSÁMSOND Cím: 547595 – Şincai nr. 177 Telefon: 0265-427211 Email: [email protected] Lelkész: Sikó Domokos Csaba Gondnok: Kiss János Lélekszám: 525 UZDISZENTPÉTER Cím: 547555 – Sânpetru de Câmpie Telefon: 0265422735 E-mail: [email protected] Lelkész: Máthé Farkas Zoltán Gondnok: Szőllősi Márton, Tusonban: Borbély Pál, Nagyölyvesen: Szabó István, Mezőpagocsán: Varró Jenő Levente, Pagocsavölgyben: Lénárd Ferenc Lélekszám: 117 - 92 - 70 - 8 -13 MEZŐFELE Cím: 547142 – Câmpeniţa Telefon: 0788-206712; Email: [email protected] Lelkész: Nagy Sándor Gondnok: Kovács Gyula Kántor: Nagy Irma Lilike Lélekszám: 479