Sportoló és nem sportoló fiatalok életvitelhez kapcsolódó értékei
Doktori értekezés
PERÉNYI SZILVIA
Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Sporttudományi Doktori Iskola Sport, Nevelés és Társadalomtudományi Alprogram
Témavezető: Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi egyetemi tanár, az MTA doktora
Hivatalos bírálók:
Dr. Farkas János professor emeritus, az MTA doktora Dr. Tóth László egyetemi docens, PhD.
Szigorlati bizottság elnöke:
Dr. habil. Gombocz János egyetemi tanár, CSc.
Szigorlati bizottság tagjai:
Dr. Vingender István főiskolai docens, PhD. Dr. Gáldi Gábor egyetemi docens, PhD. Dr. Bognár József egyetemi docens, PhD.
BUDAPEST, 2010.
TARTALOMJEGYZÉK
1.
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE ....................................................... 3
2.
BEVEZETÉS ....................................................................................................... 6
2.1.
Témaválasztás indoklása ................................................................................ 6
2.2.
Szakirodalmi áttekintés .................................................................................. 7
2.2.1
Társadalmi normák és társadalmi értékek ...................................................... 8
2.2.2
Életmód, életminőség ................................................................................... 14
2.2.3
Az ifjúsági életszakasz ................................................................................. 16
2.2.4
A sport társadalmi determináltsága .............................................................. 19
2.2.5
A sport és az értékek .................................................................................... 22
3.
CÉLKITŰZÉSEK ............................................................................................. 26
3.1.
Kutatási kérdések ......................................................................................... 26
3.2.
Hipotézisek .................................................................................................. 27
4.
MÓDSZEREK ................................................................................................... 29
4.1.
A minta ........................................................................................................ 29
4.2.
Adatgyűjtés módszere .................................................................................. 30
4.3.
Elemzési szempontok .................................................................................. 31
4.4.
Adatfeldolgozás ........................................................................................... 32
5.
EREDMÉNYEK ................................................................................................ 35
5.1.
Sportolási helyzetkép az értékek elemzéséhez ............................................ 35
5.1.1
Részvételi arányok ....................................................................................... 36
5.1.2
Sportolási indokok ....................................................................................... 45
5.1.3
Egészség és testtudatosság ........................................................................... 47
5.2.
A legfontosabb értékek ................................................................................ 52
5.2.1
Változások a legfontosabb értékekben ........................................................ 58
1
5.3.
Az értékek jelentőségének megítélése ......................................................... 62
5.3.1
Változások az értékmegítélésben ................................................................. 66
5.4.
Értékstruktúra a társadalmi térben ............................................................... 69
5.4.1
Az értékstruktúra változásai ........................................................................ 75
5.5.
Az értékcsoportok alakulásának tendenciái ................................................. 78
5.5.1
Értékbesorolás az ezredfordulón.................................................................. 78
5.5.2
Értékcsoportok alakulása az időben............................................................. 84
5.5.3
Értékcsoportok alakulásának változásai ...................................................... 88
5.6.
Demokratikus viszonyulások, autonómiához való viszony ......................... 90
6.
MEGBESZÉLÉS ............................................................................................... 95
6.1.
Értékelméleti kapcsolódások ....................................................................... 97
6.2.
Tőkefajták hatásának dinamikája .............................................................. 102
6.3.
Individualizáció és diverzifikáció .............................................................. 105
6.4.
A sport intézményének sajátosságai .......................................................... 106
7.
KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK ....................................................... 114
8.
ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................ 117
9.
SUMMARY ...................................................................................................... 118
10.
JEGYZETEK ................................................................................................... 119
11.
IRODALOM JEGYZÉK ................................................................................ 122
12.
MELLÉKLETEK ............................................................................................ 132
12.1.
Kérdőív kivonat ......................................................................................... 132
12.2.
További táblázatok..................................................................................... 133
13.
A SZERZŐ -az értekezés témájában- MEGJELENT KÖZLEMÉNYEI .. 143
14.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ......................................................................... 144
2
1. TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. táblázat 2. táblázat 3. táblázat 4. táblázat 5. táblázat 6. táblázat 7. táblázat 8. táblázat 9. táblázat 10. táblázat
11. táblázat 12. táblázat 13. táblázat 14. táblázat 15. táblázat 16. táblázat
17. táblázat 18. táblázat 19. táblázat 20. táblázat
Értékcsoportok és a hozzájuk kapcsolódó általános emberi értékek (Schwartz, 1992). Súlyozott minta nemek szerinti megoszlása. Súlyozott minta korcsoportok szerinti megoszlása. Alapsokaság a lekérdezések éveiben és eltérések a lekérdezések között. Vátozó szett - frekvencia táblák, kereszttáblák, t-teszt, Mann and Whitney U-teszt és regresszióanalízis során használt változók. Rendszeresen sportolók sportolási okai az első évtized végén. A sportoló és nem sportoló populáció értékpreferenciáinak sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized elején. A fizikailag aktív és passzív populáció értékpreferenciáinak sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized közepén. Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a fiatalok teljes populációjára vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között. Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a sportoló és a nem sportoló alcsoportokra vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized elején. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized közepén. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferencia eltérései az évtized eleje és közepe között. Αz alcsoportok visszatérően eltérő megítélésű értékei a szociodemográfiai változók mentén az első évtized elején és közepén. Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma az első évtized elején. Független kétmintás t-próba, sportoló és nem sportoló alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized elején. Főkomponensek varianciái az első évtized elején. Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első évtized elején lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma, az első évtized közepén. Független kétmintás t-próba, sportoló és nem sportoló alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized közepén.
3
10 30 30 30 33 47 55 57 60 61
65 66 68 77 80 81
81 82 85 85
21. táblázat 22. táblázat 23. táblázat 24. táblázat 25. táblázat 26. táblázat 27. táblázat 28. táblázat 29. táblázat 30. táblázat 31. táblázat
32. táblázat 33. táblázat 34. táblázat
1. ábra 2. ábra 3. ábra 4. ábra 5. ábra 6. ábra 7. ábra
Főkomponensek varianciái az első évtized közepén. Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első évtized közepén a lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái az évtized végén. A sportoló fiatalok részvételi trendjei az évtized elején. Részvételi eloszlás sporttevékenységek szerint az évtized elején és közepén. Mennyire elégedett edzettségével, külsejével, és egészségével? a testtömeg index háromfokú besorolása alapján, az évtized végén. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korcsoportok szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korosztályok szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai piaci aktivitás szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized elején. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái gazdasági aktivitásuk szerint a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén.
Kapcsolat az értékek motivációs leképeződési között Schwartz (1992) értékelmélete alapján. Kapcsolat Maslow (1943) Szükségletek hierarchiája és Inglehart (1991) materiális-immateriális értékek között. Sporttevékenység értékátadási folyamat modellje. Sportoló és nem sportoló fiatalok aránya (%) az évtized elején. Rendszeresen sportolók aránya (%) nemek szerinti felosztásban az évtized elején, közepén és végén. Rendszeresen sportolók aránya (%) korcsoportonként az évtized elején, közepén és végén. Rendszeresen sportolók aránya (%) iskolai végzettség szerint az évtized elején, közepén és végén.
4
86 86 91 134 134 135 136 137 138 139 140
141 142 143
11 13 23 36 38 39 40
8. ábra
41
11. ábra
Rendszeresen sportoló fiatalok aránya (%) piaci aktivitásuk szerint az évtized elején, közepén és végén. Rendszeresen sportolók aránya (%) település típusonként az évtized elején, közepén és végén. Rendszeresen sportolók aránya (%) a háztartási anyagi helyzet megítélésének függvényében az évtized elején, közepén és végén. Mennyire elégedett az edzettségi szintjével? - az évtized végén.
12. ábra
Mennyire elégedett a külsejével? az évtized végén.
49
13. ábra
Mennyire elégedett az egészségével? az évtized végén.
50
14. ábra
Bízik a jövőben és fél a jövőtől – tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén. Vállalkozó kedvű és kockázatkerülő - tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén. Modern és hagyományos - tulajdonság párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén.
92
9. ábra 10. ábra
15. ábra
16. ábra
5
42 43 48
93
94
2. BEVEZETÉS 2.1. Témaválasztás indoklása Az 1990-es évek elején a magyar társadalomban felerősödő piacgazdasági átalakulások, társadalmi változások sorozatában voltak tetten érhetők (Gazsó és Laki, 2004; Gábor és Balog, 1989). Maguk a szóban forgó változások és a hozzájuk kapcsolódó következmények egyben megindították a fogyasztás-orientált élet- és értékrend kialakulását is (Pikó, 2005; Gábor, 2002). Ebben az értékváltással és értékválsággal terhelt időszakban a felnőtt generációk nem tudtak kellő figyelmet fordítani, a rendszerváltás következményeit hangsúlyosan elszenvedő felnövekvő generációkra (Laki, 2006). A magyar fiatalok helyzetét tovább nehezítette az, hogy a nyugat-európai jóléti társadalmakban 15 évvel korábban jelentkező ifjúsági korszakváltás jelenségei, szintén ebben az időszakban fejtették ki hatásukat Magyarországon. A rendkívül összetett társadalmi helyzetben ugyan megindult a fiatalok társadalmi erővé alakulása, de egyben felszínre kerültek a veszélyeztetettségüket érintő kérdések is. Az
ifjúság-centrizmussal
jellemezhető
kor-specifikációk
összekapcsolódtak
a
rendszerváltás következményeiként értelmezhető bizonytalanságokkal és értékválságos időszakkal. A társadalom makroszintjein létrejövő változások mellett a sport alrendszerében történő szerkezeti és működésbeli átalakulások is fontos szerepet játszottak. A megváltozott kínálati és feltétel rendszer, alacsony részvételi arányokat eredményezve,
kedvezőtlen
hatással
volt
a
fiatalok
sportolási
részvételére.
Következésképpen, a fizikailag aktív életmód nem kerülhetett be az értékvákuumban szocializálódó
magyar
fiatalok
életmód-elemei
közé,
nem
integrálódott
az
életvitelükhöz kapcsolódó értékek rendszerébe. Az ifjúsági korosztályok esetében a sportolási tevékenység azonban különösen fontos, hiszen jellemzően ebben a fejlődési életszakaszban formálódnak a hosszú távú életviteli szokások. Szocializációjuk során alakul ki értékrendjük, és ebből kifolyólag a társadalom jövőjének letéteményeseivé, fejlődésének zálogaivá válnak. A gyermek- és ifjúsági korban folytatott rendszeres fizikai aktivitás, valamint szervezett sportban való részvétel jelentősen megemeli a felnőtt kori aktív életmód valószínűségét (Istvánfi, 2004; Vanreusel és mtsai, 1993; Perkins és mtsai, 2004).
6
Meghatározó azonban az a széleskörűen elfogadott megállapítás, miszerint a mindennapi, egyéni tevékenység-portfólió kialakításának egyéni döntésmechanizmusa kapcsán, az életkörülmények adta lehetőségek mellett, az egyéni értékrend határozza meg az emberek életút- és cselekvésválasztásait (Andorka, 2000; Giddens, 2000). Mind e mellett, a társadalmi értékátadás igen sokrétű, összetett folyamat, melyben sokféle tényező együtt és egyszerre fejti ki hatását. Ezen gondolatok alapján felmerül a kérdés, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország értékválsággal terhelt időszakában a sport és annak
értéktartalma
hogyan
jelenik
meg
a
felnövekvő
generációk
értékszocializációjában, valamint a sportolási tevékenység értékképviselete jelent-e könnyebbséget a sportoló fiatalok számára a társadalmi helyzet nehézségeinek kezelésében. A fenti megfontolások alapján felmerül az igény, a sportolási döntések mögött
munkáló
társadalmi
esélyegyenlőtlenségek
mellett,
a
kapcsolódó
értékpreferenciák elemzésére is. A korábbi kutatások fókuszába az ifjúságot érintő kérdések, az értékrend, és a sportolási szokások külön-külön, egymástól elszigetelten kerültek bevonásra. S mivel a sportolási tevékenység a társadalmi értékátadás folyamatában játszott szerepének jobb megértése szükségessé teszi az értékrend és a sportolási tevékenység kérdésköreinek összevonását és annak a társadalmi valóságban történő értelmezését, ezért értekezésem témájául választottam ennek a nagyon érdekes és összetett kérdéskörnek a feldolgozását. Az életvitelhez kapcsolódó értékprioritások dimenziója a magyar ifjúság sportolási részvételének függvényében, országos reprezentatív mintán korábban nem volt kutatások központjában. A sportra vonatkozóan ilyen jellegű kutatást, a rendszerváltás óta még nem végeztek Magyarországon. 2.2. Szakirodalmi áttekintés Az életvitelhez köthető értékprioritások összefüggésének feltárásához elengedhetetlenül szükséges a cselekvésekben leképeződő társadalmi kényszerek és determinációk megismerése. Az ifjúság életmódjának és értékrendjének jellemzése tehát, csak a fiatalok speciális csoportja köré rendeződő társadalmi folyamatok megismerése; a sportolási tevékenység az értékreprezentációban való visszatükrözése pedig csak a sport társadalmi közegének feltárása mellett nyerhet értelmet. Ebben a fejezetben azok a szakirodalmi források kerültek áttekintésre, melyek értekezésemben a téma átfogó
7
társadalmi
hátterének
értelmezéséhez
elméleti
kereteket
biztosítottak.
Ennek
megfelelően bemutatásra kerülnek az értékelméleti megfontolások, az ifjúsági életperiódus sajátosságai és a sport társadalmi determinációjára vonatkozó elméleti leírások. Az egyes altémákhoz tartozó korábbi értékkutatások eredményeire értekezésem eredményeinek bemutatása során hivatkozom. 2.2.1. Társadalmi normák és társadalmi értékek A társadalom különböző szintjei, szociológia értelemben vett intézményei, általános társadalmi normákat és emberi értékeket adnak át tagjai részére. Ezeken az átadott normákon és értékeken keresztül mutatja meg a jót és a rosszat, az elfogadhatót és az elfogadhatatlant. A normák, olyan viselkedési szabályokat és elvárásokat jelentenek, melyeket egy kisebb társadalmi közösség, vagy egy nemzet, illetve akár az emberiséget átfogó világtársadalom elfogad. Ezen normák nem betartását szankciók büntetik, a normakövető viselkedést pedig presztízsértékkel ruházzák fel. Ilyenek például a jogi, erkölcsi, vagy valláserkölcsi normák, de a különböző illem- vagy divatszabályok és egyéb szokásrendek is ide sorolhatók (Andorka, 2000). Az értékek megmutatják, hogy az egyén, illetve egy csoport, amihez az egyén tartozik vagy tartozni akar, mit tart elfogadottnak, mit tart fontosnak és értékesnek (Andorka, 2000). Az értékek tulajdonképpen a társadalmi normák egyéni szinten történő leképeződései. A társadalom működésének előfeltétele, hogy tagjai bizonyos szinten elfogadják az adott társadalomra jellemző normákat, azok leképeződései internalizált formában megjelenjenek saját értékrendjükben ahhoz, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem integrált személyiségei legyenek az adott társadalomnak (Deci és Flaste, 1995; Andorka, 2000). Az érték preferenciák, az értékek egyén által felállított hierarchikus sorrendet jelentik. Az értékpreferenciák a szubjektum egyén specifikus, orientációs ujjlenyomatai, melyek irányítják az emberi viselkedés és cselekvésmódozatokat (Schwartz, 1992). A normák és értékek, kiegészülve a kultúra anyagi, kognitív és normatív elemeivel, részei egy adott társadalmi egység kultúrájának (Andorka, 2000). Egy-egy nemzet hosszú éveken keresztül kialakult, kultúra specifikus norma- és értékrendszere
8
visszatükröződik az egyén viselkedésének, reakcióinak és cselekedeteinek bonyolult egyvelegében. A normák és értékek társadalmi átadása a tulajdonképpeni szocializáció folyamata, mely során a gyermek megtanulja az őt körülvevő kultúra viselkedési mintáit. Milyenek ezek az értékek, milyen módon alakulnak ki és hogyan változnak; ezek a kérdések felkeltették már sok kutató érdeklődését. Az értékvilág megértéséhez különböző elméleteket dolgoztak ki, melyek különböző gondolati síkon próbálták ezt és az általa alakított cselekvési rendszert értelmezni. A nemzetközi szakirodalom legismertebb érték skálái R. Inglehart, M. Rokeach és S. Schwartz nevéhez fűződnek. Rokeach (1973) célérték-eszközérték elméletében 18 terminális (cél) értéket, mint például érdekes élet, szabadság, valamint 18 instrumentális (eszköz) értéket, mint például bátor, törekvő, logikus, írt le. Értékskálája az eszközértékeket, mint a célértékek eléréséhez szükséges tulajdonság-jellemzőket definiálta. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének, Hankiss E, Füstös L, Manchin R, és Szakolczai Á, nevével fémjelzett, Értékszociológiai Műhelye a Rokeach-teszt alkalmazása során többek között feltárta, hogy a rendszerváltást követő időszakban a társadalmi értékrend atomizálódott, az értékfaktorok vegyes (cél-eszköz érték) jellege megszűnt, és csak a családhoz kötődő faktor szintjén kapta vissza vegyes jellegét (Füstös és Szakolczai, 1994). Inglehart (1977, 1991) materiális-immateriális érték elméletében egy négytételes és egy 12-tételes
értékvizsgálati
sorozatot
dolgozott
ki,
mely
sorozatok
fele
a
materiális/modern, másik fele az immateriális/posztmodern értékbeállítódást mérte. Ez a módszer került be a Világérték-vizsgálat (1990) kérdőívébe is, mely alapján Inglehart megalkotta a világ országainak oly sokat vitatott értéktérképét. Az értéktérkép kialakításához figyelembe vette az érték-skála válaszai mellett, többek között, az országok nemzeti össztermékét (GDP) és domináns vallását is. Ezen térképen az 1990es évek Magyarországa, a hasonló vallási dominancia és gazdasági helyzet eredményeként, a nyugat-európai fejlett demokráciáktól távolabb, mint például Finnország,
Svédország;
és
más
közép-kelet-európai
országokhoz
helyezkedett el, mint például, Szlovákia (Inglehart és Baker, 2000).
9
közelebb
Schwartz (1992, 1994) az ’European Social Survey’ kérdőívébe bevont, 58 értéket tartalmazó skálájában az értékek mögött meghúzódó motivációk alapján 10 értékcsoportot alakított ki, melyekhez az életvitelhez kapcsolható általános emberi értékeket rendelte (1. táblázat). 1. táblázat. Értékcsoportok és a hozzájuk kapcsolódó általános emberi értékek (Schwartz, 1992). érték csoportok
kapcsolódó értékek
Self-direction- önirányítás
kreativitás, szabadság, önállóság
Stimulation- kezdeményezés
változatos élet, érdekes élet
Hedonism - hedonizmus
élvezet, élmény
Achievement - teljesítmény
siker, képesség, befolyásos, törekvő
Power - hatalom
hatalom, gazdagság, fennhatóság
Security - biztonság
családi biztonság, társadalmi rend, nemzeti biztonság
Conformity - konformitás
önfegyelem, udvariasság, idősebbek tisztelete
Tradition - hagyomány
elfogadás, visszafogottság, tradíciók tisztelete
Benevolence - jóindulat
segítőkészség, megbocsátás, lojalitás
Universalism - egyetemesség
egyenlőség, békés világ, társadalmi igazságosság, szépség világa, környezetvédelem, bölcsesség,
Schwartz (1992) az értékcsoportok kapcsolatát kördiagramba rendezve érzékeltette. A körben az értékek elhelyezkedése és az egymástól való távolsága határozta meg azok együtt-járását, illetve ellentétességét. A körön belül négy dimenziót határozott meg, melyekből a ’változásokra való nyitottság’ (Openness to change) és ’megőrzésmegtartás’ (Conservation), valamint az ’önfejlesztés’ (Self-enhancement) és a ’beilleszkedés’
(Self-trandencence)
értékbeállítódási
párok
az
értékdimenziók
egymással ellentétes végpontjait jelölték (1. ábra, 11. oldal). Ennek megfelelően a változatosságra való nyitottság szemben állt az állandóság értékegyüttesével, míg az önérdekek szem előtt tartása a közösségi érdekek figyelembevételével.
10
Openness to change
Self-transcendence
Self-direction Universalism Stimulation Benevolence
Hedonism
Conformity
Tradition
Achievement Security
Self-enhancement
Power
Conservation
1. ábra. Kapcsolat az értékek motivációs leképeződési között Schwartz (1992) értékelmélete alapján, forrás: Schwartz, S. H. (1992). Universals in the content and structure of values: Theory and empirical test in 20 countries. Az értékszociológiai megközelítések alapjául a gazdasági alap és a kulturális közeg kölcsönhatásának elméleti felvetése szolgált. Míg Karl Max munkáiban a gazdasági alap értékrend-alakító jellege kapott hangsúlyt, addig Max Weber már a tudati viszonyok meghatározó szerepét hangsúlyozta a gazdasági-társadalmi változásokban. Ezen gondolkodók munkáira épülő értékelméletek és értékkutatások sokszínűségében egyetlen közös pontként az értékek változásának elfogadása jelent meg (Andorka, 2000). A gazdasági, a társadalmi és a természeti változások időben több-kevesebb lemaradással ugyan, de érzékelhetők a társadalmi norma- és értékrendszerek következményszerű változásaiban (Schwartz és Bardi, 1997; Inglehart, 1991). A normákat statikusabb rendszereknek írták le, melyek változása hosszabb időt, akár évtizedeket is igénybe vehetett. Az életvitelhez kapcsolódó értékeket ezzel szemben sokkal mobilisabbnak ítélték. Társadalmi-gazdasági változásokat néhány éven belül, egyéni szinten bekövetkezett olyan hirtelen életeseményeket, mint például a munkahely elvesztése, még rövidebb időn belül tükrözték vissza (Inglehart, 1977; Rokeach, 1973; Schwartz, 1997). A társadalmi változások létrejöttét az értékkonformitás széles
11
társadalmi közegekben való felszakadozása és az új elfogadott értékek társadalmi norma szintre emelkedése idézhette elő. Schwartz és Bardi (1997) hangsúlyozták, hogy az emberek életkörülményei meghatározóak voltak értékrendjük kialakulásában és annak változásában. Az életkörülményeket pedig a társadalmi egységek (országok) gazdasági helyzete determinálta (Inglehart, 1991). Az egyéni értékpreferencia visszatükrözte a társadalom tagjainak az életszínvonalát, a társadalomban elfoglalt helyét és életkilátásait is. Schwartz és Bardi (1997) leírta, hogy a társadalom hatalom-szerkezete által meghatározott egyéni szabadság és egyéni döntéshozatali jog fontossága, és a materiális értékek prioritási szintje ellentétesen működött. Az individuális értékek, mint például az önmegvalósítás, kreativitás, önálló döntéshozatal, véleménynyilvánítás gyakorlásának akadályozása vagy büntetése esetén az egyéni prioritások alkalmazkodása volt megfigyelhető, ennek megfelelően az emberek csökkentették életükben ezen értékek fontosságát (Bilsky és Schwartz, 1994). A materiális javak tulajdonlásának vagy a fizikai alapszükségletek kielégítésének hiánya a kapcsolódó értékek, mint például pénz, gazdagság, magántulajdon, biztonság felértékelődését eredményezték (Inglehart, 1991). A Maslow-féle (1943) szükségletpiramis (2. ábra, 13. oldal) alappilléreiként szereplő szükségletek kielégítésének hiányára az emberi értékek működésmechanizmusa, tehát a materiális „jólét” és a biztonsághoz kapcsolódó értékek prioritásának növekedésével válaszolt. A szükségletpiramis felső dimenzióiban elhelyezkedő, az önmegvalósítással, a kezdeményezéssel és az önkifejezéssel kapcsolatos, tehát az egyéni „jóllétre” vonatkozó dimenziók - lehetőségek hiányában - visszaépültek, fontosságuk az egyén számára csökkent (Inglehart, 1991; Schwartz és Bardi, 1997; Bilsky és Schwartz, 1994).
12
Önmegvalósítás – kreativitás, probléma megoldás, előítélet mentesség, tények elfogadása
Immateriális/Posztmodern Értékek
Megbecsültség – önbizalom, siker, mások tisztelete, elismerés
Szociális/szeretet – barátság, család, intimitás, összetartozás
Biztonság – test, foglalkozási, családi, egészségi, tulajdon biztonsága
Élettani/alap fizikai – étel, víz, alvás, kiválaztás, szex
Materiális/Modern Értékek
2. ábra. Kapcsolat Maslow (1943) Szükségletek hierarchiája és Inglehart (1991) materiális-immateriális értékek között. (forrás: Maslow AH. (1943) A theory of human motivation. Psychological Review, 50, 370-396. A történelem során a társadalmakban kialakuló értékrendszerekre legnagyobb hatással a szokás- és hagyományőrző, a polgári-individualista, az utópista-anarchista, a bürokratikus és a szocialista-kommunista értékrendszerek voltak (Kapitány és Kapitány, 1983). A 20. századi magyar társadalom értékrendjét négy domináns csoport határozta meg, nevezetesen, a hagyományos keresztény, a puritán felhalmozó, a fogyasztói hedonista és a munkásmozgalmi értékrend (Hankiss, 1983). A Világ-értékvizsgálat (Inglehart, 1991, 1997) a világ posztmodern értékek felé vonulását prognosztizálta, az országok fejlettségi szintjének emelkedésével a posztmodernizmus és vele együtt az individualizmus tört előre. Magyarország esetében azonban, ugyanebben az időben, a népesség materiális értékek felé tolódása volt megfigyelhető. Az értékrend legjellemzőbben a 15-29 éves kor közötti életperiódusban alakul ki. Ez a társadalmi szocializáció fő időszaka, melyet ugyan követhet felnőttkori re-szocializáció, élettérváltások vagy hirtelen életesemények következtében. Ifjúsági korban a fiatalok értékrendjét a nyitottság és a változékonyság jellemzi, mely egyben befolyásolhatóságot is jelent. Inglehart (1997) elmélete a fiatalok immateriális életszemléletét a gondtalan 13
„semmittevés” és a felnőtt életre való felkészülés időszakával hozta párhuzamba, mely időszak legjellemzőbben a posztmodernitás értékelemeit tartalmazta. A mai társadalmak értékrendszerének
alakításában
a
klasszikus
szocializációs
szintek,
mint
a
tradicionálisan nagy szerepet játszó család és iskola mellett, a szabadidőfelhasználásban előretörő televíziózás következményeként, a médiák értékrendszert formáló és viselkedésminta átadó hatása emelendő ki (Pikó, 2005). A serdülőkori útkeresés és lázadás periódusában a kortárscsoportok és a kortársakkal kialakított kapcsolatok befolyásoló jellege szintén domináns (Rácz, 2005). Magyarországon a nyolcvanas évekkel kezdődően, más kelet-európai országokhoz hasonlóan (Schwartz és Bardi, 1997), a társadalom tagjai hűségen vagy ellenálláson alapuló értékbeállítódással reagáltak, s ezzel fellazult az állam-szocialista rendszer hivatalos értékdiktátumaival való azonosulás (Füstös és Szakolczai, 1994). Schwartz és Bardi (1997) azonban hangsúlyozták, hogy nem csak az életkörülmények befolyásolják az emberi értékprioritások alakulását, hanem a preferált értékek is hatással voltak az emberi életvitelre. Az életkörülmények és az értékek között feltárt ezen kölcsönhatás a kialakított életmódban volt tetten érhető. Varga (2003) „Az értékek fénykörében” című, a rendszerváltást megelőző Magyarország negyven évének értékváltozásait bemutatató munkájában leírta, hogy a jóléti világ posztmodern emancipációs értékváltozásai nem csak hozzájárultak a magyar politikai és a társadalmi változásokhoz, de egyben kialakították az öngondolkozásra és cselekvésre bátorító eszközértékeket is, melyek a kiszélesedett
világfelfogáson
keresztül
kialakították
a célértékként
megjelenő
életminőség megélésének igényét. 2.2.2. Életmód, életminőség A fizikai és a biztonsági szükségletek, vagyis a birtoklás vágyának kielégítését az anyagi és a fizikai „jólétet” biztosítja. Az emberi „jóllét” biztosítása azonban már a Maslow-féle szükségletpiramis felső dimenzióiba vezet. A társas kapcsolatok, a megbecsülés és az önmegvalósítás kielégítésének mértéke adja az élettel való megelégedettséget, a boldogságérzetet, az élet minőségét (Andorka, 2000). A szükségletek kielégítése érdekében végzett cselekedetek összessége, a mindennapi tevékenységek széles portfoliója, mint például munka, művelődés, fogyasztás, szabadidős tevékenység, az életmódban realizálódik. Az életstílus és életvilág rokon
14
fogalmakként, a mindennapi tevékenységekhez köthető preferenciákat jelölik. Bourdieu (1984) hangsúlyozza az emberi tevékenységi portfólió társadalmi determináltságát és osztály specifikusságát. A társadalmi osztály rétegeken belül életmódbeli eltéréseket, elkülönüléseket ír le, melyek az ízlésválasztásokon („praxis”) és a mögöttük meghúzódó alapvető
beállítódásokon
és
attitűdökön
(„habitus”)
keresztül
definiálják
az
osztályrétegek életmódját. Az emberi élet mindennapi tevékenységének kialakításában nagy szerepet kapnak a vallott értékek (Rokeach, 1973; Schwartz, 1994). A modern ipari társadalom értékrendszerében felértékelődött az elvégzett munka és a létfenntartáshoz szükséges anyagi és biztonsági elemek előteremtése (Inglehart, 1991, 1997; Schulze, 1992a, 1992b; Beck, 1983). A mai jóléti társadalmakban azonban a posztmodern ember, önmegvalósítása érdekében, már tudatosan válogat környezetének tevékenységi ’túlkínálatából’. Tudatosan dönt, amikor a hétköznapi tevékenységek tartalmát és fontossági sorrendjét kialakítja. Ezen döntésekben visszatükröződik az, hogy az egyén saját körülményein és lehetőségein belül mit tart fontosnak és értékesnek, illetve mi felel meg legjobban ízlésvilágának (Bourdieu, 1984). Holland kutatók (De Graaf és De Graaf, 1987) operacionalizálták a Bourdieu-féle kulturális
tőke–gazdasági
tőke,
valamint
az
Inglehart
féle
materializmus–
immaterializmus dichotómiákat. Relevanciát találtak a tőke fajták és az életvitelhez köthető értékek között, miszerint a kulturális tőke az immateriális (posztmodern) értékbeállítódással, míg a gazdasági tőke a materialisztikus értékbeállítódással mutatott összefüggést. Magyarországon Gábor és Balog (1989) az ifjúság vizsgálatok során, ellenőrizték ezen összefüggés párokat és hasonló relevanciákat találtak. Beck (1983) túllépve Bourdieu osztály- és rétegdeterminált elméletén hangsúlyozta, hogy a társadalmi individualizációs folyamat eredményeképpen az életmód nivellálja az osztálybesorolás határait; a hasonló tevékenységstruktúra és értékrend alapján „társadalmi miliők” alakulnak ki. A cselekvés módozatokat áthatja továbbá az egyén életkora és aktuális életperiódusa, ami értekezésem kapcsán a 15-29 éves életszakaszt átölelő, ifjúsági életperiódust jelenti.
15
2.2.3. Az ifjúsági életszakasz A fiatalok fiziológiai, pszichológiai és szocializációs fejlődésjellemzőit figyelembe véve speciális életkori csoportot hoznak létre a társadalomban (Zinnecker, 1986). Az ifjúsági életszakasz számos életeseménnyel tarkított időszak, beleértve a nemi érés folyamatát, az első szerelem átélését, az első szexuális kapcsolatot, de erre az időszakra tehető az iskolai diplomák megszerzése, az első munkába állás, az önálló élet megkezdése és, a legtöbb esetben, a családalapítás is. Ez az időszak, amikor a fiatalok felkészülnek az önálló felnőtt életre (Andorka, 2000; Giddens, 2000). Az ifjúság, mint társadalmi csoport, a társadalmi makro-strukturálisfolyamatoknak köszönhetően magán hordozza a társadalom alapszerkezetének jellemzőit, de ez nem jelenti azt, hogy a társadalom kicsinyített mása lenne. Belső jellemzőit és differenciáltságát tagjainak a tanulói státuszból fakadó élethelyzete adja, így a társadalmi makro-folyamatok sajátos jellemzőket hoznak létre körükben (Beck, 1983; Schulze, 1992a, 1992b; Gazsó és Laki, 2004; Gábor, 2006b; Gábor, 1996; Zinnecker, 1986). A nyugati társadalmakban az 1970-es és az 1980-as években kezdődő ifjúsági korszakváltás jelenségéről számoltak be a kutatók, mely az addig tradicionális életútkövetés felbomlását jelezte (Zinnecker, 1986; Chisholm, 1990; Beck, 1983). Korábban az ifjúsági életszakaszban az alaptanulmányok elvégzése után közvetlenül a munkába állás és a családalapítás jellemezte a felnőtté válás folyamatát. A változások kapcsán növekedett a tanulással eltöltött életszakasz hossza, időben kitolódott az első munkahely megszerzése, mely változások meghosszabbították a fiatalok gondtalan, szabadidő centrikus életszakaszát, és egyben megnövelték a nevelő családra rótt terheket is. Zinnecker (1986), Bourdieu nyomán hangsúlyozza, hogy az ifjúsági életszakasz túlnyomó részben a kulturális tőkéért vívott verseny és harc színterévé vált. A diplomák és az oklevelek megszerzésének időszaka ez, melynek sikeressége már a folyamat kezdetekor determinálódik az egyén származási családjának gazdasági, társadalmi és kulturális tőkéjének szintje alapján (Bourdieu, 1983). A felnőtté válás folyamatában a fiatalok ugyan felnőttekre jellemző jogokat generálnak maguknak, de önálló életet nem kezdenek; a sajátlábra állás, az anyagi függetlenedés megkésik. Új együttélési formák válnak elfogadottá; kitolódik a házasságkötés és a családalapítás
16
időpontja is. Az ifjúsági kor átalakulásához hozzájárul, a korábban nem tapasztalt, munkanélküliség jelenségének előretörése is. Az ifjúsági korszakváltás egy másik fontos mozgatója az, hogy az inter-generációs életvezetési minták átadási mechanizmusai átstrukturálódtak, generációs szakadék alakult ki. A gazdasági paradigmaváltás és a globalizáció, a számítógép, valamint az internet gyors terjedése az információk és az ismeretek olyan mérvű bővülését eredményezte, ami a fiatal generációkat mintaadó szereppel ruházta fel (Mead, 1978). Amerikában a hatvanas és hetvenes (Mead, 1978), míg Németországban a hetvenes és nyolcvanas évek (Beck, 1983) idején a felnőtt és a felnövekvő generációk viszonyában tapasztalt változások, a rendszerváltás időszakát követően, Magyarországon is hangsúlyozottan jelentek meg (Gábor, 1992). Az ifjúság előretörése mellett, a rendszerváltó
felnőtt
generációk
szerepvállalásuk
függvényében,
le-
illetve
felértékelődtek. A politikai igazságszolgáltatás megkésése miatt a politikai konfliktusok mikro szinten realizálódtak, ami a fiatalok további leszakadását és önállósodását segítette. Ennek megfelelően, a korábban elterjedt posztfiguratív, függőségen és mintakövetésen alapuló generációs viszonyt, egyre jellemzőbben a pre-figuratív, mintaadó kapcsolat váltotta fel. Ezen sajátos szerepkör eredményeképpen a fiatalok sajátos autonómiára tettek szert, mely magába hordozta a társadalmi és a politikai értékformáló erővé válásuk lehetőségét is (Gábor, 2006a). Az ifjúság társadalmi autonómiájának feltételéül szolgáló társadalmi intézményrendszer kialakulása azonban megkésett Magyarországon, ami teret engedett a közvetett módon szerveződő, az ifjúságcentrizmusra épülő alternatív és deviáló csoportok létjogosultságának is, mint például a ’skinhead’ csoportoknak (Gábor, 1995, 1996). Ezen csoportok egy része éppen a sportköré koncentrálódva, a nézőtéri rendbontások kapcsán figyelhetők meg (Freyer, 2003). Fontos azonban kiemelni, hogy Magyarországon a kilencvenes években észlelt
posztfiguratív
mintakövetési
tendenciák
növekedése
és
a
deviáns
csoportviselkedés előretörése ellenére (Gábor, 1992), a magyar fiatalok értékrendjének alakulásában még mindig központi szerepe van az elsődleges szocializációnak, vagyis a család hatásának (Bauer, 2002). A német ifjúság individualizációs elkülönülése a hetvenes és a nyolcvanas évek időszakában zajlott, mely az inter-generációs kulturális konfliktusok elmélyülésével és a fiatalok általános térnyerésével kezdődött, majd politikai aktivizálódásában, stílus és 17
életmód elkülönülésében folytatódott (Beck, 1983; Schulze, 1992a, 1992b). A német társadalomra vonatkozóan továbbá, Beck (1983) a háború után megindult gazdasági fellendülésnek és az oktatás expanziójának köszönhető változásokról számolt be, nevezetesen arról, hogy a társadalmi osztályrétegződésben és a hagyományosan átöröklődő társadalmi hierarchiában korábban elfogadott és meghatározott szerepek fellazultak. Mindez, bár a társadalmi különbségek megtartásával, de a társadalmi szintek „felvonódásával” párosult (Kapitány, 2002). Mindezek a változások Bourdieu (1984) a francia társadalompéldán leírt, osztályrétegződésen alapuló elméletének elavulását is jelentette. Az életlehetőségek bővülése az addig hagyományosan elvárt és öröklött életutaktól eltérő életrajzok bejárását engedélyezte, melynek következtében a fiatal generációk körében társadalmi diverzifikálódási és individualizálódási folyamat indult meg.
A
modern
ipari
fejlesztés
„hiánytársadalmát”
a
jóléti
társadalom
„rizikótársadalma” (Beck, 1983) váltotta fel. Schulze (1992a, 1992b), Beck gondolataira építve,
a
„szűkösség
(hiány)társadalmának”
folyamodványaként,
az
„élménytársadalom” koncepcióját vetette fel. Feltételezése szerint, a gazdasági ’jólét’ növekedése a mindennapi megélhetés biztosításáról a tartalmas, értelmes élet keresésére és élvezetére, és a ’jóllét’ elérésére irányította az emberek figyelmét. Az élménytársadalom
kialakulásának
dimenzióiként
a
kínálati
oldal
határtalan
kiszélesedésével párhuzamosan a kereslet bővülését, a javak és szolgáltatások hozzáférhetőségének növekedését, továbbá a társadalmi élet és az egyéni életút alakíthatóságát hangsúlyozta (Schulze, 1992a, 1992b; Éber, 2007; Éber, 2008). A jóléti társadalomban az emberi identitás keresése a materiális javak felhalmozásáról és a kifelé irányuló megfelelés vágyáról az önmegvalósításra, a személyes képességek fejlesztésére, a belső élményképzetek megszerzésére irányultak, s a posztmodern értékszemlélet térnyerésével egészültek ki (Inglehart, 1991, 1997). Schulze (1992a, 1992b) „élménytársadalmában” leírt értékprioritások alapjául az autonóm személyiség élményeket és változatosságot kereső énje szolgált. Továbbá, kiemelt fontosságot kaptak az egyéni identitáselemek, élettervek, karrierprojektek, emberi kapcsolatok, politikai irányultságok és az emberi test megalkotásához szükséges választási és változtatási szabadság, kreativitás és változatosság is. Ebben az értékkörben a lehetőleg kevés befektetéssel járó, azonnali eredmények, jutalmak és élmények elérése válik hangsúlyozottá. A hosszú távú megtérüléssel járó, jövőbe
18
halasztott kielégülést biztosító, kemény munkát és küzdelmet igénylő cselekedetek, melyek kitartást, aszkézist, pillanatnyi lemondást, vagy esetlegesen szívós munkát (kemény edzést) igényelnek,
nem
az
élménypreferátum
és
boldogságkereső
értékorientáció sajátja. Az élményképzetek begyűjtésének vesszőfutása kapcsán tanúi lehetünk a posztmodern ember általános elbizonytalanodásának is, hiszen minden élményprojektet a kudarctól való félelem kísér, mely életérzés ellen szűkítési stratégiamódozatok alakulnak ki. Gábor (1992, 1993, 2002) az 1990-es évek elején egyetemisták körében, valamint a Sziget- fesztiválokon elvégzett kutatásai során azt találta, hogy a nyugat-német fiataloknál
feltárt
változások,
a
magyar
fiatalok
társadalmi
helyzetében,
életszemléletében és életmódjában tetten érhetők, csak éppen 15 éves késéssel. Különbséget jelent azonban, hogy a rendszerváltást követően a magyar társadalom eltartó- és befogadóképessége válságos állapotba került; az oktatás tényleges expanzióját az esélyegyenlőtlenséget növelő tandíj bevezetése, míg a munkapiacra való belépést a munkanélküliség növekedése gátolta (Gábor, 2002; Laki, 2006; Gazsó és Laki, 2004). Ezek alapján, Gábor (2002), a gondtalan ifjúsági kor realizálódását Magyarországon egyértelműen megkérdőjelezte. A korszak kínálta társadalmi lehetőségek és korlátok az ifjúság körében kialakult értékrendszeri és életmódbeli specifikumok visszatükröződtek a fiatalok a szabadidős tevékenységekhez, ezen belül a sportolási tevékenységhez fűződő kapcsolatában is. Az ifjúsági életszakasz sajátságaiból fakadóan a fiatalokra sajátos életszemlélet és értékorientáció is jellemző, amely kohortspecifikus jellemzőket hordoz magán (Inglehart, 1997). 2.2.4. A sport társadalmi determináltsága A nyolcvanas évekkel kezdődően a nyugati, nagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok sportszociológiai vizsgálatainak elméleti alapját Bourdieu (1978) tőke-elmélete adta, mely szerint a társadalom különböző szintjein elhelyezkedő egyének sportolási részvétele a kulturális és a gazdasági tőke gyakorlati és egyben szimbolikus kapcsolatiságán keresztül determinálódott. A sportolási részvételt elsősorban a kulturális tőkével (inkorporált, tárgyiasult, intézményesült) való ellátottság, a gazdasági tőkétől (társadalmi-gazdasági státusz) befolyásoltan határozta meg (Bourdieu, 1983).
19
Bourdieu elmélete (1978, 1984) rávilágított arra, hogy a társadalom hierarchikus felépítettségében
a
gazdasági
tőke
hordozóinak
felső
rétegei,
szimbolikus
elkülönülésükön keresztül, differenciálták magukat az alsóbb rétegektől. Tehát, a sportolási tevékenységben való részvétel szintén jellemzi az egyén társadalmi hovatartozását. Kimutatta, hogy az átlag életszínvonal társadalmi növekedésével párhuzamosan, szélesedtek a sporthoz kötődő elérhetőségek és választások is. A társadalmi elit rétegek tevékenység szerkezetében azonban, új elkülönítő sportolási cselekvésformák, tevékenységek, színterek biztosították ezen kivételezett rétegek további szimbolikus megkülönböztetését, és elkülönülését a társadalom alsóbb rétegeitől (Bourdieu és Wacquant, 1999). A társadalmi elit részvétele, mind színtér (exkluzív létesítmények és klubok, például jacht klubok, golfpályák), mind mozgásfajta (egyéni vagy páros labda sportok, például tenisz, golf, fallabda) választásában differenciálódott. Ezen szerveződések tovább szegmentálódtak a kapcsolati hálókat eredményező, társadalmi tőkével való ellátottság függvényében. Ez a folyamat tulajdonképpen az alsóbb rétegek gazdasági, továbbá társadalmi (kapcsolati) tőkén alapuló kizárását szolgálta. A társadalmi egyenlőtlenségek és a mögöttük meghúzódó sportpolitikai és szervezési problémák a magyar fiatalok sportolási részvételében is megmutatkoztak (Gáldi, 2002; Laki és Nyerges, 1999; Gál, 2008; Földesiné, 2008; Perényi, 2005, 2008a). A rendszeres sportolási tevékenységben továbbra is csak a teljes magyar népesség 1525%-a vett illetve vesz részt (KSH, 1994, 1999; Falussy, 2002). Ez a részvételi arány a fiatalok (15-29 évesek) körében sem emelkedik egyharmad fölé (Fábri, 2002). Magyarországon az 1980-as évektől kezdődően az állam-szocializmus majdhogy szabadidőmentes ”munkatársadalmában”, a negyven órás munkahét és a szabad szombatok bevezetésével csökkent a társadalmilag kötött idő (Andorka, 2000). Az ezredfordulóra azonban, az időmérleg felmérésekből származó adatok tanúsága szerint, a társadalmi szinten megnövekedett szabadon felhasználható idő sem eredményezett növekedést a fizikai aktivitással töltött idő mértékében, hiszen a felszabadult szabadidő felhasználásában a televíziózás kapott elsőbbséget. Ezzel szemben, a sportolással, fizikai aktivitással töltött idő mértékében szinte alig történt változás (Bauer és Tibori, 2002; Falussy, 2002). Ezen tendenciák továbbra is jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar népesség, nemzetközi viszonylatban igen rossz egészségügyi mutatóinak
20
alakulásához (OLEF, 2003; Bauer és Szabó, 2005; Kopp és Kovács, 2006; Gál, 2008). Következésképpen, a rendszeres sportolási tevékenység és fizikai aktivitás olyan jótékony hatásai, mint például az emberi szervezet általános fiziológiai és pszichikai állapotának,
valamint
közérzetének
javítása,
az
egészségvédelem,
és
a
betegségkockázati tényezők csökkentése, vagy az egészségmagatartás fejlesztése csak korlátozottan kerülnek kihasználásra (Kósa, 1999; Pikó, 2005; Pikó és Barabás, 1996; Pluhár és mtsai, 2003, 2004). Azon nemzeteknél azonban, ahol a népesség nagy része fizikailag aktív, rendszeresen részt vesz a sportmozgások széles skálájának valamelyik formájában, a sport fent említett hatásai nyomon követhetők az egészségmutatókban, illetve a nemzetgazdasági megtakarítások területén is (Polónyi, 1999). Valószínűleg ez motiválhatta az Európai Unió alapító államait arra, hogy lépéseket tegyenek a sport demokratizálódása érdekében; a lehetőségek és a hozzáférések bővítésével a társadalom alsóbb és hátrányosabb helyzetű rétegeit is bevonják a sportolási tevékenység lehetőségébe (Hartmann-Tews, 2006; Scheerder és mtsai, 2005). Az 1975-ben ratifikált Európai Sport Karta ajánlásainak elfogadása és hatékony alkalmazása eredményeként a nyugat-európai országokban a társadalmi csoportok széles spektrumában folyamatosan nőtt a sportolási tevékenységben való részvétel. Annak ellenére, hogy Finnországban és Svédországban 90% fölötti, Dániában 80% fölötti, Ausztriában, Írországban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Angliában 60% fölötti össznépességre vetített részvételi arányt regisztráltak, a kutatások mégis mind a mai napig hangsúlyozzák a társadalom alsóbb csoportjainak esélyegyenlőtlenségét (Scheerder és mtsai, 2005). Magyarország részvételi mutatóihoz képest meglepő adatokat láthatunk más, kelet-európai országok esetében, ha csak Szlovénia 72%-os, Csehország 59,1%-os, és Szlovákia 57,6%-os eredményét említjük. Magyarország az Európai tagállamok sorában, Portugália előtt, az össznépességre vetített, így is túlzónak tűnő, 33%-kal zárja a sort (Hartmann-Tews, 2006). Láthatólag Magyarországon a népesség alacsony sportolási hajlandóságának és a sportban megnyilvánuló fokozott esélyegyenlőtlenségnek köszönhetően a fizikai aktivitáshoz kötődő nemzetgazdasági megtakarítások kevésbé vagy egyáltalán nem érzékelhetők és bizonyíthatók (Polónyi, 1999).
21
2.2.5. A sport és az értékek A modern sport, a versengés és a kapcsolódó értékek ország- és kontinenshatárokat átlépő terjedésében mérföldkő volt az ókori olimpiai játékok újraéledése. 1896 óta természetesen a sport struktúrája és értékkommunikációja rengeteg változáson ment keresztül. A sporttevékenység két, egymástól egyre inkább megkülönböztethető, irányt vett fel attól függően, hogy mennyire tartotta szem előtt a verseny és az egészségvédő tartalmakat. Az élsport a szórakoztató ipar, míg a szabadidősport a szolgáltató ipar részévé vált. A sport e két megnyilvánulási formája, nevezetesen, a verseny- és a szabadidősport, eltérő tevékenység jellegükből és környezetükből fakadóan, egészen más morális és etikai értékvilágot képviselnek, mégis összefüggenek és az általuk kommunikált értékek is átfedésben vannak. A versenysport klasszikus értékei, mint például a kitartás, a küzdeni tudás, a teljesítmény, a győzelem, a sporttársiasság, a csapatszellem, és a ’fair play’ (McCormack és Chalip, 1988; Papp és Pisztóka, 1995) a szabadidősport területére is átgyűrűző értékek. A sport modernizációjának köszönhetően, az egyén egyrészről, közvetve nézőként vagy szurkolóként, másrészről közvetlenül, aktív részvevőként kerül kapcsolatba a sporttal. Így a sportban is igaz az, hogy a fiatalok új generációi már nem a szabadidős és kulturális tevékenységek passzív befogadói, hanem aktív, igényekkel és elvárásokkal fellépő fogyasztók (Bauer és Tibori, 2002). Fogyasztók nézőként és szurkolóként, de fogyasztók a sportszolgáltatások használatakor is (Neulinger, 2007). Fogyasztói döntéseik során szerepet kap a divat, ha csak az 1990-es évek aerobik és extrémsportok robbanására vagy az új millennium lovaspólójára gondolunk. A sportolás, már nem csak egyszerűen belső igény a mozgásenergiák levezetésére és a testi-lelki egészség megőrzésére, hanem státusz szimbólum is (Bourdieu, 1984). Ez a képlet Magyarországon
jellemzően
értelmiségi,
felsőoktatásban
tanuló
vagy
végzett
fiataloknál, illetve a társadalmi elit képviselőinek életvitelében figyelhető meg (Fábri, 2002). Hangsúlyozandó tehát, hogy a hazánkban eddig elfogadott tézis, miszerint a sport és a sporttevékenység közömbösíti a társadalmi különbségeket és segíti a társadalmi mobilitást, a valóságban tévhit. A valóságban, a sport visszatükrözi, sőt megerősíti ezeket a különbségeket (Földesi, 2004). A sportnak tulajdonított, méltán elismert élettani, pszichikai és társadalmi hatások mégis fontosak, hiszen létezésüket mi sem igazolja jobban, mint a testi nevelés iskolai keretek közé vonása és az olimpiai eszme múlt századi világhódító útja (Bockrath és Franke, 1995).
22
A sport, mint társadalmi alrendszer, az ifjúsági szocializáció egyik színtereként válik értelmezhetővé azáltal, hogy a sporttevékenységben a részvevők célpontjai és egyéni specifikációk szerint, befogadói lesznek a sport által direkt és indirekt módon kommunikált értékeknek és viselkedési mintáknak. Ennek megfelelően, a sport a társadalmi norma- és értékátadási folyamat része (Weiss, 2001; Knoppers és mtsai, 2001; Biesta és mtsai, 2001; Buisman és Rossum, 2001). Értékátadó szerepe azonban, igen eltérő megítélést kap a sporttevékenység és az értékpreferenciák kapcsolatát vizsgáló kutatásokban. Az álláspontok eltérőek annak megállapításában, hogy a sportkörnyezet értékátadása elég hatékony-e ahhoz, hogy a célcsoportok körében értékorientációs változást idézzen elő (Coakley,1993). Sőt, az esetlegesen előidézett változás iránya sem egyértelmű, hiszen pozitív, negatív és semleges elmozdulásokról is olvashatók kutatási eredmények. Az eddigi sporttal kapcsolatos értékkutatások nagy része a sport versenykörnyezetében zajlott, a versenysporton belül képviselt és ott érvényesülő értékeket, azok erősségét és fontossági sorrendjét írták le (Dubois, 1986; Bredemeier és Schilds, 1993). A kutatások csak lényegesen kisebb hányada vizsgálta (Mielke és Bahlke, 1995), a szabadidősport jellegű amatőr sport és az általános emberi értékek között megnyilvánuló értéktranszfer folyamatot. A sporttevékenység értékátadási folyamatát a 3. ábrában foglaltam össze.
TÁRSADALOM
SPORT
kitartás küzdeni tudás csapatszellem teljesítmény egészség
Több kutatási eredmény 3. ábra. A sporttevékenység értékátadási folyamat-modellje. 23
Kevésbé vizsgált
család, béke, barátság, szépség, érdekes élet, pénz, tradíciók
A sportkörnyezeten belül végzett értékkutatások nagy száma is igazolja a sport személyiségformáló erejének társadalmi hasznosságát és a sportolási közegben lezajló értékátadás jelentőségét. Dubois (1986), valamint Bredemeier és Schilds (1993) eredményei például arról tanúskodnak, hogy a sport versenykörnyezete igen erős környezet, mely részvevői számára erős értékátadó hatással bír. Lee és munkatársai (2008) által kidolgozásra került ’Ifjúsági Sport Érték Kérdőív’ (Youth Sports Values Questionnaire)’ a sportpszichológiában standardizálta az értékek és a ’fair play’ kapcsolatának mérési módszerét. Eredményei szerint, a vallott értékek és a cselekvési attitűdök kapcsolatában kiemelendő, hogy a győzelemért folytatott küzdelem során, a vallott morális értékek ellenére, a fiatalok cselekvési attitűdjei tartalmazhatnak a ’fair play’ szabályaival ellentétes elemeket is. Mielke és Bahlke (1995) eredményeinek egy része azonban cáfolták a sport érték-transzfer hatását, mert a sportolási tevékenység különböző részvételi szintjein, míg az értékszerkezetben (értéksorrend) igen, az értékek jelentőségének megítélésében nem találtak különbségeket. A sportolók körében végzett vizsgálatok nagy része azonban szervezett keretek közötti versenyközegben, általában reprezentativitásra nem törekvő mintaválasztási módszerek alkalmazásával
zajlottak.
Továbbá,
a
sport
versenykörnyezetén
belül
az
értékorientációban létrejött hatások tartósságára vonatkozó longitudinális kutatások nem készültek, így nem lehet tudni például, hogy az egy versenyszezon alatt kimutatott értékorientációs változás mennyire maradandó, idővel és a tevékenység esetleges változásával módosulhat-e (Mielke és Bahlke, 1995; Dubois, 1986). A sportolási tevékenység és az általános emberi értékek kapcsolatát a sportoló és a nem sportoló populációk összehasonlításával még a nemzetközi szakirodalomban is lényegesen kevesebb kutatás vizsgálja. Az értékskálák (Rokeach, 1973; Inglehart, 1991; Schwartz, 1992) általában nem térnek ki, az egészséggel és életmóddal kapcsolatos vonatkozásokra, így minden általam ismert nemzeti felmérés és nemzetközi összehasonlító vizsgálat nélkülözi ezen információkat (Inglehart és Baker, 2000; Inglehart, 1991; Schwartz, 1992, 1994; Schwartz és Bardi, 1997). Magyarországon a sport és a sportolási tevékenység társadalmi szintű marginális szerepét tükrözi az is, hogy a hazai életmódra, életstílusra, kulturális fogyasztásra vonatkozó általános szociológiai kutatásokban és elemzésekben, hasonlóan az
24
értékvizsgálatokhoz, egyáltalán nem, vagy csak egy-egy szavas utalásokban találunk sport témában információkat (Szakolczai és Füstös, 1996; Füstös és Szakolczai, 1994; Utasi, 2000a, 2000b). Kivételt képez ezek közül Füstös és Tibori (1996) munkája, mely az értékek és a tevékenységszerkezet 1987 és 1995 közötti átrendeződését írta le. Ezen kutatás eredményei szerint, 1987-ben a sportversenyre járás azonos faktoron ’ült’ a barkácsolás, autóápolás, kocsmába járás és a házépítés tevékenységeivel és a pragmatikus,
hagyományos
értékrenddel
párosult.
A
mozgásos
szabadidő
tevékenységek, mint például a séta, a turisztika, a tánc, az egyéb kultúrafogyasztási tevékenységekkel, mint például a moziba járás, és a szépirodalom olvasás kerültek egy csoportba, és az örömteli és szociábilis értékmiliőhöz kapcsolódtak. Eredményeik szerint
1995-re,
a
sportrendezvényekre
való
látogatás
’eltűnt’
a
tevékenységszerkezetből, míg a ’sportolás’ jelent meg a moziba járás, a kirándulás, a nyelvtanulás és a szépirodalom-olvasás tevékenységcsoportban. Utasi (2000a, 2000b) életstílus
csoportjaiban
hangsúlyozta,
a
középosztályi
rétegek
életstílusbeli
különbözőségeit, melyben a rendszerváltás előtti társadalmi státusz és kapcsolati tőke, gazdasági tőkére való átkonvertálhatóságát emelte ki. A vonatkozó, igen korlátozott számú,
sport-érték
kutatások
eredményeit
eredményeimmel párhuzamosan mutatom be.
25
az
’Eredmények’
fejezetben,
3. CÉLKITŰZÉSEK Az értekezés alapvető célja az, hogy feltárja az ezredforduló Magyarországán élő fiatal sportoló és nem sportoló korosztályok életvitellel kapcsolatos értékpreferenciáit és ezzel jellemezze azok értékrendszerét. Célja annak megállapítása is, hogy van-e a sportolási tevékenységben részvevő fiatalok életvitelhez kapcsolódó, általános emberi értékek preferenciájában eltérés azokétól, akik nem végeznek semmilyen sportmozgást. Továbbá,
célja
az
értékpreferenciák
és
a
szocio-demográfiai
háttérváltozók
kapcsolatának jellemzése, valamint az értékpreferenciák változási irányának és a változások mértékének az ezredforduló első évtizedén végighúzódó feltárása is. Az értekezés szándéka továbbá annak elemzése, hogy a társadalmi változások következtében létrejött értékbeállítódási átalakulás, a fiatalok körében hogyan tükröződik a sportolási részvételben, és az milyen összefüggésben van a szociodemográfiai meghatározókkal. Jelen munka kísérletet tesz arra, hogy a sportolási hajlandóság jelenségét az életvitelhez köthető, általános emberi értékek síkján jellemezze és elemezze. A célkitűzések megvalósítása érdekében empirikus kutatást végeztem, mely során a sportolás fogalmát igen tág értelemben használtam. Értelmezésem szerint, a sportolás magában foglalja a kötelező iskolai testnevelési órán kívüli versenyszerű vagy nem versenyszerű, illetve szervezett kereteken és intézményrendszereken belül vagy az azokon kívül végzett amatőr sporttevékenységet, tehát eltekint az élsportolók csoportjának elemzésétől.1 A kutatás ennek megfelelően a szabadidős és a versenyszerű sporttevékenységre terjedően, a sport közvetlen környezetén túlmutató értéktranszfer hatását vizsgálja a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban. 3.1. Kutatási kérdések Kutatásom konkrét kérdései a következők:
hogyan változtak a sportolási részvételi arányok és a választott sportág trendjei a szocio-demográfiai háttérváltozók mentén az ezredforduló első évtizede alatt?
26
van-e különbség a sportoló és a nem sportoló fiatalok között az életvitelhez kapcsolódó értékpreferenciák sorrendjében; melyek azok az értékek, amelyeket fontosabbnak illetve kevésbé fontosnak tart a két alcsoport?
van-e különbség a sportoló és a nem sportoló fiatalok között az életvitelhez kapcsolódó értékek jelentőségének (erősségének) megítélésében?
milyen összefüggésben van az értékfelfogás a különböző szocio-demográfiai háttérváltozókkal (kor, társadalmi nem, piaci aktivitás, iskolai végzettség, település típus)?
melyek azok az értékek, amelyek együtt járása értékcsoportok kialakulását eredményezheti?
milyen összefüggés található az értékcsoportok alakulása és a sportolási aktivitás, valamint a háttérváltozók hatásai között?
az ezredforduló első évtizede alatt milyen változások figyelhetők meg a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékpreferenciáinak alakulásában: tekintettel az érték sorrendre, értékek jelentőségének megítélésére, az értékek és háttérváltozók viszonyára, valamint az értékfaktorok, a sportolás és a háttérváltozók viszonyára?
van-e a sportolási tevékenységnek érték homogenizáló hatása, vagyis a rendszeres sportolási tevékenységben részt vevők hasonlóan gondolkodnak-e, hasonló értékrendszerrel?
3.2. Hipotézisek Kutatásom során abból a feltételezésből indultam ki, hogy a sport környezete elég erős értékképviselettel rendelkezik ahhoz, hogy egyrészt, hatással legyen a fiatalok értékorientációjára, másrészt, a sport értéktartalmával azonos vagy ahhoz hasonló értékbeállítódású fiatalokat vonjon sorai közé. Ennek megfelelően, mind az életvitelhez kapcsolódó értékek sorrendjében, mind az értékfelfogást jellemző értékmegítélés erősségében a rendszeresen sportoló és a nem sportoló fiatalok között várható különbség. Feltételezésem szerint, a sport sajátos értékmiliője meghatároz olyan
27
értékeket, amelyek a sportolás tényével együttmozognak. Annak ellenére, hogy az emberi értékek az életkörülmények és a szocio-demográfiai változók mentén változnak (Schwartz, 1992; Inglehart, 1991; Bauer, 2002), feltételezem, hogy a sportolók esetében bizonyos értékek prioritása a háttérváltozók hatásainak ellenére is megmarad. Feltételezésem szerint a sportoló és a nem sportoló alcsoportok között:
a társadalmi egyenlőtlenségek megmutatkoznak a szocio-demográfiai háttérváltozók mentén a sportolási részvételi arányokban;
különbség van az életvitelhez kapcsolódó értékpreferenciák sorrendjében, az értékek jelentőségének
megítélésében,
azonban
a
különböző
szocio-demográfiai
háttérváltozók nem eredményeznek különbségeket a sportoláshoz kapcsolható értékek preferenciájában (kor, nem, piaci aktivitás, iskolai végzettség, település típus);
az értékpreferencia különbségek az értékcsoportokhoz való kapcsolódásban is megjelennek; van olyan értékcsoport, amely kialakulásához a sportolási aktivitás kapcsolódik; a sportoláshoz kapcsolódó értékcsoport alakulásában az iskolai végzettség (kulturális tőke) és a sportolás ténye kiemelt hatással van;
időperiódusok elteltével a sportoláshoz kapcsolódó értékek preferenciájának sorrendjében, jelentőségének megítélésében, a háttérváltozók hatásában, valamint az értékfaktorok és a háttérváltozók kapcsolatában nincs lényegi változás; valamint,
az értékpreferencia különbségek nyomon követhetők a fiatalok autonóm viselkedéshez
és
demokratikus
jogok
értékbeállítódásában is.
28
realizációjához
kapcsolódó
4. MÓDSZEREK Az értekezés alapját az Ifjúság2000 és Ifjúság2004 nagymintás kutatás adatbázisának másodelemzése, valamint az Ifjúság2008 elsődleges adatfeldolgozása alkotta. Az Ifjúság2000, 2004 és 2008 a rendszerváltás utáni legjelentősebb ifjúságszociológiai kutatás sorozat, mely az ifjúság életének valamennyi területét elemzi, kiemelten kezelve az iskolai életutat, a munkaerő-piaci helyzetet, a kulturális fogyasztást, az értékvilágot, az egészségmagatartást, valamint az életmód részeként, a sportolási szokásokat. A Mobilitás Ifjúságkutató Intézet jóvoltából lehetőséget kaptam először az Ifjúság2000, majd pedig az Ifjúság2004 nagymintás ifjúságkutatások, a sportolási szokásokra és az értékrendre vonatkozó eredményeinek, a sport szempontjából első ízben történő, másodelemzésben való felhasználására. 2007-ben az Ifjúságkutató Intézettől, továbbá felkérést kaptam arra, hogy kutatóként részt vegyek a soron következő Ifjúság2008 kutatás sportra vonatkozó kérdőívének összeállításában, az eredmények elemzésében és azok publikálásában. Ennek köszönhetően értekezésem túllépi a klasszikus másodelemzés határait,
hiszen nem csak
új elemzési
megközelítéseket és szempontokat tartalmaz, hanem önálló kutatási koncepciót és kérdésfeltevéseket is. 4.1. A minta A kutatássorozat a 15–29 éves magyar fiatal populációra terjedt ki. A kutatás alapját a 2000. évben egy 8000 főből, 2004-ben kétszer 4000 főből, míg 2008-ban négyszer 2000 főből álló országos, magyarországi, reprezentatív minta képezte. 2004-ben és 2008-ban az alminták különválasztására további kérdéskörök bevonása érdekében került sor, így a különböző témakörök eltérő elemszámú almintákon kerültek lekérdezésre. A minta vétel folyamata azonban mindhárom lekérdezési évben azonos volt; nevezetesen, a minták véletlenszerű, valószínűségi mintaválasztási módszerrel kerültek kialakításra. A minták nemre, korra, település típusra és állandó lakhely megyéjére voltak reprezentatívak, biztosítva ezzel az eredmények összehasonlíthatóságát. A minták készítésénél keletkezett aránytalanságok több szempontos súlyozással kerültek
29
korrigálásra. A társadalmi nem és korcsoport változók szerinti, mintákon belüli, megoszlást az 2. és a 3. táblázatok tartalmazzák. 2. táblázat. Súlyozott minta nemek szerinti megoszlása, 2000. 2004. és 2008. év. kutatási év
férfi
2000. év 2004. év 2008. év
nő
összesen
N
%
N
%
N
%
4074 4076 4115
51 51 51
3927 3924 3961
49 49 49
8000 8000 8076
100 100 100
Forrás: Ifjúság2000 Tanulmánykötet, Ifjúság2004 Gyorsjelentés, Ifjúság2008 Gyorsjelentés.
3. táblázat. Súlyozott minta korcsoportok szerinti megoszlása, 2000. 2004. és 2008. év. kutatási év 2000. év 2004. év 2008. év
15-19 évesek
20-24 évesek
25-29 évesek
összesen
N
%
N
%
N
%
N
%
2274 2326 2603
28 29 32
2869 2474 2538
36 31 31
2857 3200 2935
36 40 36
8000 8000 8076
100 100 100
Forrás: Ifjúság2000 Tanulmánykötet, Ifjúság2004 Gyorsjelentés, Ifjúság2008 Gyorsjelentés.
Megfigyelhető, hogy a kutatás sorozat 12 évet áthidaló időszaka alatt a 15-29 éves magyar ifjúsági populáció 240 ezer fővel csökkent (4. táblázat). 4. táblázat. Alapsokaság a lekérdezések éveiben és eltérések a lekérdezések között. kutatási év 2000. év 2004. év 2008. év 2000.-2008. között
létszám 2 272 000 2 214 704 2 031 735 -
eltérés -57 296 -182 969 -240 264
Forrás: Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal 2000, 2004, 2008.
4.2. Adatgyűjtés módszere Az adatgyűjtés mindhárom lekérdezési év (2000, 2004, 2008) őszi időszakában, kérdőíves módszerrel, kérdezőbiztosok bevonásával, személyes strukturált interjú keretein belül történt.
30
4.3. Elemzési szempontok Értekezésem az ezredforduló első évtizede során a sportolási szokások és az életvitelhez kapcsolódó értékpreferenciák elemzésére tér ki. A 2008. évben a sportolási szokásokra vonatkozó eredményeimet az évezred első évtizedének elején és közepén, korábban leírt eredményekkel (Fábri, 2002; Bauer és Szabó, 2005; Laki, 2008) összehasonlításban mutatom be. Az adatok értékelése a sportolók és a nem sportolók almintáinak összehasonítására vonatkozóan történik a különböző háttérváltozók mentén. Az adatok összehasonlíthatóságát az tette lehetővé, hogy a sportolási szokásokra vonatkozó kérdés azonos kérdésfeltevéssel került be mindhárom kérdőívbe. A sportolási szokások vizsgálata során az űzött sportágra és a sportolási tevékenység költségeire vonatkozó kérdéseket is bevontam. A 2008-ban
lehetőségem
volt
a sportolási
szokásokkal
kapcsolatos
önálló
kérdésfeltevésből származó adatokat is lekérdezni. Nevezetesen, a sporttevékenységben való részvétel okait vizsgáltam, ellentétben a két első lekérdezési évvel, melyekben a sportolási tevékenység kapcsán megfogalmazott távolmaradási okok szerepeltek. Kitértem továbbá a versenyszerű sportolás tényének tisztázására. A fiatalok egészségés testtudatosságára vonatkozó kérdések, 5 fokú Likert-skálán kerültek lekérdezésre. Testtömeg index számítása céljából, megkérdeztem a kérdezettek testsúlyát és testmagasságát is.2 Az eredmények a sportoló, a nem sportoló, valamint a versenyszerűen sportoló alcsoportok mentén kerültek elemzésre. Értekezésemben a 2000. és a 2004. évek kérdőíveinek, értékrendre vonatkozó kérdései közül a Tibori-Bauer érték-skála eredményeit használtam fel (Cronbach alpha: 0,72).3 Ez az Ifjúság2000 kérdőívében egy 16 érték elemet tartalmazó értéklistát jelentett, mely lista a 2004. évben további három értékelemmel4 egészült ki. A kérdezettek saját megítélésük alapján 1-5 között (Likert skála) osztályoztak, ahol az ’1’ jelentette azt, hogy ’egyáltalán nem fontos’, az ’5’, azt hogy ’rendkívül fontos’, a közbülső értékek átmenetet képeztek. A 2008. évi lekérdezés esetében az értékrend jellemzésére sokkal egzaktabb értelmezést láttam jónak alkalmazni, amely az értékpreferenciák közvetlen értékelemeinek megítélésén túl mutat és konkrét témákon belül jellemzi a fiatalok értékbeállítódásait.
31
Az elemzésbe a demokratikus gondolkodás és normakövetés, a demokrácia megvalósulásának igénye és az autonóm döntéshozatal, valamint a jövővel kapcsolatos beállítódások vonatkozásában vontam be kérdéseket. A kérdőív adatállományára vonatkozó kérdések a Mellékletek fejezetben (133. oldal) találhatók. Az életvitelhez kapcsolható emberi értékekre vonatkozó eredmények elemzése során az eddigi
vizsgálatokhoz
képest
értekezésemben
új
megközelítést
alkalmaztam,
nevezetesen, az adatok értékelése során a mintát ’sportolók’ és ’nem sportolók’ almintáira bontottam, mely két almintát elemeztem a különböző változók mentén. Továbbá, az elemzésekben alkalmazott statisztikai módszereket bővítettem, amelyek, például az életvitelhez kapcsolható értékek csoportosítása, új elemzési szempontok figyelembevételét tették lehetővé. 4.4. Adatfeldolgozás Az adatok SPSS, 13,0 verzió, program segítségével kerültek értékelésre nem paraméteres statisztikai próbák (Mann and Whitney U test), paraméteres próbák (független kétmintás t-próba), valamint többváltozós statisztikai próbák (faktorelemzés, főkomponens-elemzés, lineáris regresszióanalízis) felhasználásával (Tenenbaum és Criscoll, 2005; Székelyi és Barna, 2005). A feldolgozásban négy szervező elv érvényesült: a) a sportolási szokásokkal kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat százalékos eloszlások alapján oszlopdiagramokkal jellemeztem, b) a sportoló és a nem sportoló alminták értékpreferenciái az átlagok és az átlagsorrendek figyelembevételével kerültek összehasonlításra, c) a különböző háttérváltozók (társadalmi nem, korcsoport, iskolai végzettség, piaci aktivitás, település típus) mentén érzékelhető, esetleges változásokat Mann and Whitney U teszt segítségével vizsgáltam a két almintára vonatkozóan; valamint, d) az értékpreferenciák csoportosítását faktorelemzéssel kíséreltem meg elvégezni, az alcsoportok közötti különbséget független kétmintás t-próbával, míg a
32
háttérváltozók befolyásoló hatását faktoronként lineáris regresszióanalízissel vizsgáltam.5 Az elemzésekben használt változó készletet az 5. táblázat tartalmazza. 5.
táblázat. Vátozó szett - frekvencia táblák, kereszttáblák, t-teszt, Mann and Whitney U-teszt és regresszióanalízis során használt változók.
változók társadalmi nem* korcsoport* iskolai végzettség*
társadalmi-gazdasági státusz* település méret*
sport tevékenység*
sport költségek sportolási forma
kategóriák férfi, nő regresszióban: kétfokú dummy változó, 1. férfi, 2. nő 15-19, 20-24, 25-29 évesek regresszióban: életkor (magas mérési szinten mérve) alap - befejezte az általános iskolát közép – befejezte a középiskolát felső - befejezte a főiskolát, egyetemet BA, MA, PhD regresszióban: befejezett iskolai évek száma (emelkedő számsor) alsó, alsó-közép, közép, felső-közép, felső6 regresszióban: képzett változó (emelkedő számsor) főváros -2,5 millió, megyeszékhely -150-350 ezer, város -20-150 ezer, község - 20 ezer alatt. regresszióban: település lélekszám (emelkedő számsor) sportoló, nem sportoló „Végez-e rendszeres testmozgást, sportol-e a kötelező testnevelés órán kívül?” kérdésre adott válasz. regresszióban: kétfokú dummy változó, 1. sportoló, 2. nem sportoló egyéb változók nem fizet érte; havonta 5 ezer Ft alatt; havonta 10 ezer Ft alatt; havonta 10 ezer Ft felett szabadidő-sportoló – önkéntes fizikai aktivitás szervezeti formákon kívül versenyszerű sportoló – sporttevékenység sport klub és/vagy diáksport klub igazolt tagjaként
* Regresszióban használt változók magas mérési-szinten mérve, illetve kétfokú dummyként alkalmazva.
A korábbi hazai és nemzetközi érték-sport relációt vizsgáló kutatásokhoz képest a jelen értekezés jelentősége abban is rejlik, hogy eredményeinek objektivitása biztosított volt az által, hogy az értékekre és a sportolási szokásokra vonatkozó kérdések a kérdőív különböző fejezetei mellett két, teljesen különálló fejezetben kerültek lekérdezésre. Így 33
kutatásom során nagy valószínűséggel kizárásra kerültek a témák esetleges összekapcsolásából
fakadó
válaszkényszerek,
válasz-automatizmusok
vagy
válaszelvárások. A minta nagymintás jellegéből fakadóan a fiatalok egyes korcsoportjainak jellemzői a különböző társadalmi síkok mentén húzhatók meg, felvázolhatók a fiatalok sportolási szokásait befolyásoló társadalmi trendek, valamint átfogó kép kapható a sportolási tevékenység és az értékek viszonyáról is (Bauer és Tibori, 2002; Fábri, 2002). A sportolási tevékenység és az életvitelhez kapcsolódó értékek között ok-okozati összefüggések ugyan nem vázolhatók fel, hiszen nem állítható, hogy a vizsgált alcsoportok között lévő esetleges eltéréseket a sportolási tevékenységben való részvétel kizárólagosan okozza. Mivel a társadalmi értékátadási folyamat igen összetett és végtelen számú, kiszámíthatatlan egyéni interakció sorozata, feltételezhető az is, hogy a sport értéktartalmához hasonló érték orientáltsággal rendelkező fiatalok keresik a sport különböző megjelenési formáiban és szintjein való részvételt.
34
5. EREDMÉNYEK Értekezésem eredményeit az ezredforduló első évtizedét áthidaló időszakban a fiatalok életvitelhez kapcsolható értékpreferenciáinak és sportolási szokásainak kérdésköreihez kapcsolódóan mutatom be. Az életvitelhez kapcsolható értékek elemzését az ezredforduló első évtizedének teljes időszakában, a sportoló és a nem sportoló alcsoportokon vonatkozásában, végzem el. Először az értékek sorrendiségét, majd az értékek jelentőségének megítélését elemzem, melyet az értékpreferenciák a szociodemográfiai háttérváltozók mentén való értelmezése és az értékek csoportosítása kapcsán kapott eredmények követnek. Annak ellenére, hogy a sportolási szokások kapcsán széleskörű kutatási eredmények állnak rendelkezésre, értekezésemben fontosnak tartottam ezt a területet az általam felhasznált vizsgálati mintán is bemutatni, és ezzel a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékpreferenciájának elemzéséhez vonatkozási alapot biztosítani. A sportolási szokásokra vonatkozó eredmények az első évtized elejének és közepének, korábban feltárt (Fábri, 2002;
Laki, 2008; Ifjúság2000/2004), sportolási trendjeivel
összehasonlításban kerülnek elemzésre. Továbbá, kitérek a sportolási indokok, és a szubjektív egészség- és testtudatossággal kapcsolatos értékbeállítódások elemzésére is. 5.1. Sportolási helyzetkép az értékek elemzéséhez Nagymintás kutatások sorozatai igazolták Bourdieu (1978, 1984) elméleteit, miszerint a sportolási részvétel a kulturális és a gazdasági tőkével való ellátottsággal párhuzamosan határozódik meg. Ezen kutatások, az elméleti alapról továbblépve arra mutattak rá, hogy ezen
két
tőkefajta
egymástól
függetlenül
is
befolyásolja
a
rendszeres
sporttevékenységben való részvételt (Wilson, 2002; Stempel, 2005; Scheerder és mtsai, 2005; White és Wilson, 1999). Kanadában, Amerikában, Angliában és a Beneluxállamokban végzett kutatások mind arra a következtetésre jutottak, hogy a magasabb iskolai végzettségűek nagyobb arányban vesznek részt sportolási tevékenységben és egyéb fizikai aktivitásban, mint az alacsonyabb szintű képzettséggel rendelkezők (Stempel, 2005; Wilson, 2002; Coakley, 2007; White és Wilson, 1999).
35
A fejlett, időben hosszabb demokratikus hagyományokra visszatekintő országokban megfigyelhető, hogy a népesség sportolási tevékenységben való részvétele az elmúlt húsz évben fokozatosan nőtt. Ezzel szemben a magyarországi, teljes népességre vonatkozó, részvételi arányok, a nemzetközi trendekhez képest lemaradtak (HartmannTews, 2006; Gál, 2008),7 mely lemaradást eredményeim az ifjúság körében is feltárták. 5.1.1. Részvételi arányok Az Európai Unió más országaihoz viszonyítva, az ezredforduló első évtizede során a magyar ifjúság sportolási hajlandósága igen alacsony részvételi arányokat mutatott. A 2008. évi vizsgálat szerint, a fiatalok csak 38%-a vallotta önmagáról azt, hogy a kötelező iskolai testnevelés órán kívül, rendszeresen sportol. Következésképpen, az évezred első évtizedének eleje és közepe közötti időszakban tapasztalt örvendetes 8%os részvételi aránynövekedés, napjainkban újra csökkenő tendenciáról számolt be. Igaz, a lekérdezések 8 évet átívelő időszakát figyelembe véve, a fiatalok manapság még mindig többen sportolnak, mint a 2000. évben, de a részvételi arányok visszaesése az évtized közepétől kezdődően, újra a sporttevékenység fontosságának háttérbe szorulását jelezte (4. ábra).
4. ábra. Sportoló és nem sportoló fiatalok aránya (%) az évtized elején, közepén és végén (N=8000).
36
Látható, hogy a magyar fiatalok sportolási aránya messze alulmarad más Európai országok fiataljainak, korábban említett, 70-90%-os részvételi arányához képest (Hartmann-Tews, 2006). Bauer és Tibori (2002) szerint, a magyar fiatalok kulturális fogyasztásának és szabadidő tevékenységstruktúrájának elemzése alapján kijelenthető, hogy az ezredforduló ifjúságának cselekvésmódozataiba a rendszeres sportolás lényegében nem került be. Tehát, nem alakult ki az egészséges életmód ezen elemének az életvitelbe való beépítése; az egészség megőrzésének fontossága nem áll az értékrend irányvonalában. A részvételi arányok alapján elmondható, hogy ezekben a trendekben az évezred első évtizedének végén sem volt jelentős változás, ami a sportolási részvétel egyéni és társadalmi szintű megítélésének válságát, illetve annak a fiatalok körében körvonalazódó elmélyülését jelzi. A magyar népesség részvételi trendjei, a részvételi arányok és a szocio-demográfiai háttérváltozók összefüggései alapján, összhangban vannak a Bourdieu (1978) elméletére épülő
nemzetközi
kutatások
eredményeivel.
Ennek
megfelelően
a
részvétel
Magyarországon is nemenként, korosztályonként, foglalkozási rétegenként, munkaerőpiaci aktivitás-csoportonként, valamint településtípus és iskolai végzettség szerint mutat jelentős differenciáltságot. Tehát, a korábbi vizsgálatok tanúbizonysága szerint, hazánkban is a férfiak, a fiatal korosztályok, a tanulók és aktív keresők, a magasabb iskolai végzettségűek, valamint a nagyobb településeken élők képviselték nagyobb arányban a rendszeresen sportolók táborát (KSH, 1994; Fábri, 2002; Gáldi, 2002; Nyerges és Laki, 2004; Gál, 2008; Fábri, 2002; Keresztes és mtsai, 2008; Laki és Nyerges, 1999; Perényi, 2005, 2008a, 2008b, 2010a; Keresztes és mtsai, 2003; Pluhár és mtsai, 2003).8
Hasonló trendek voltak nyomon követhetők a jelen vizsgálat során is, pontosabban, az első évtized elejére és közepére vonatkozó időszakban. A felvázolt törésvonalak azonban az évtized végére felszakadozni látszottak. Ezek a változások különösen a társadalmi nem és a település típus változói mentén voltak figyelemre méltók. Társadalmi nem: A nők alulreprezentáltsága a sportban hagyományos; fizikai aktivitásuk általában rendszertelenebb és a versenykörnyezetet kerülő (Fábri, 2002; Gál, 2008; Perényi, 2005); mindemellett nagy szerepet kapnak benne az alakformálással és a
37
megjelenéssel kapcsolatos motivációs elemek (Polgár, 2008; Perényi, 2003). MacLean és Hamm (2008) vizsgálatai a nemek közötti különbségeket a motiváció-szerkezetben is feltárták, miszerint a fiatal férfiak a környezeti megfelelést (külső eredményelvárás), a beilleszkedést és a külső megítélést emelték ki, melyekhez a verseny, a teljesítmény és a győzelem prioritása kapcsolódott. A fiatal nők esetében azonban, az igazságosság, az élmény és mások figyelembe vétele került előtérbe, melyekhez a részvétel és nem a győzelem fontossága kapcsolódott. Eredményeim szerint a nemek közötti hagyományos részvételi aránykülönbségek az évezred első évtizedének közepéig tovább erősödtek, miszerint 10%-kal nőtt a sportoló férfiak, míg csak 6%-kal a sportoló nők aránya. Az évtized végén tapasztalt általános részvételi aránycsökkenés mind a férfiaknál és mind a nőknél érzékelhető volt (5. ábra). A nők esetében azonban ez a csökkenés, ugyan minimális eltéréssel, de mégis kisebb mértékű volt. Tehát, a fiatal férfiak felülreprezentáltsága az elmúlt időszakban nem nőtt tovább, ami a nők megnövekedett sportolási igényére és vélhetően lehetőségeik bővülésére enged következtetni. Hasonló trendeket a holland sportban az 1990-es évek elemzései is felvázoltak (Moens és Scheerder, 2004). Úgy tűnik, hogy az európai változási vonulatok Magyarországon a sportban is, legalább 15 éves késéssel válnak csak érzékelhetővé.
5. ábra. Rendszeresen sportolók aránya (%) nemek szerinti felosztásban az évtized elején, közepén és végén (N=8000).
38
Korcsoport: A korcsoportonként végzett elemzés során elmondható, hogy a fiatalok idősebb korosztályaihoz tartozók sportolnak napjainkban is a legkevesebben, mely jelenség a tanulói státusz elhagyásával, valamint a munkavállalás és a családalapítás teendőivel hozható összefüggésbe (6. ábra). Az évtized közepén tapasztalt részvételi növekedés és az azt követő csökkenés, a három korcsoportot eltérő mértékben érintette. A 2004. év előtti növekedés a legfiatalabb (14-19 évesek) és a legidősebb (25-29 évesek) korcsoportokban volt a legmarkánsabb (10-10%-kal), míg a 2004. évet követő csökkenés a legfiatalabbak (14-19 évesek) körét érintette legerősebben (5%). Ezen eredmény azt a rémisztő tendenciát sugallja, miszerint a sporttevékenység köréből való kiszivárgás időben előbbre tolódott, a legfiatalabbak már a középfokú tanulmányaik idején kezdenek „leszokni” a rendszeres sporttevékenységről és fizikai aktivitásról. Ezt a jelenséget Pluhár és munkatársai (2003), valamint Keresztes és munkatársai (2003) vizsgálati eredményeikkel szintén alátámasztották és a serdülőkor érési folyamataival hozták összefüggésbe. Moens és Scheerder (2004) vizsgálati eredményei azonban az európai trendek, időben megkésett, érvényesülését sejtetik ki.
6. ábra. Rendszeresen sportolók aránya (%) korcsoportonként az évtized elején, közepén és végén (N=8000). Iskolai végzettség: Az iskolázottság továbbra is meghatározó a fizikailag aktív életmód kialakítása során, hiszen az előző felmérések eredményeihez hasonlóan, továbbra is a diplomások a „legsportosabbak” (47%) és az alacsony iskolai végzettségűek sportolnak a legkevesebbet (32%). A diplomások voltak azok is, akiknek a részvételi aránya az évtized eleje és vége között legnagyobb mértékben emelkedett (4%), vagyis a sportolási 39
részvételben a kulturális tőkével való ellátottság jelentősége a vizsgált időszakban emelkedett. Azonban fontos megjegyezni, hogy az elmúlt (2004-2008) időszakban a középfokú és a felsőfokú iskolai végzettségűek részvételi aránya csökkent a legszembetűnőbben, ami azt a tendenciát sejteti, hogy a kulturális tőke előnyének realizációja, az ifjúsági korszakváltás jelenségeinek következményeként, sérülhetett. Úgy tűnik, hogy az oktatási intézményekből kikerülő és a munkaerőpiacra frissen belépő fiatalok már kevesebb szabadidővel rendelkeznek vagy éppen, Laki (2008) felvetéseinek megfelelően, azonnal a növekvő értelmiségi munkanélküliség sújtja őket (7. ábra).
7. ábra. Rendszeresen sportolók aránya (%) iskolai végzettség szerint az évtized elején, közepén és végén (N=8000). Piaci aktivitás: Az évtized végén is általában a tanulók voltak azok, akiknek a sportolási aránya a legmagasabb (49%) volt, míg a dolgozók (34%) minta-átlag alatti eredményt mutattak. A sportszempontból hátrányos helyzetűek csoportjai sportoltak arányosan a legkevesebben (8. ábra, 41 oldal): a munkanélküliek (23%), a kisgyermekes anyák és a gondozásra szorulók (18-18%). Ezen eredményeim összhangban vannak Gál (2008) és Földesiné (2008) eredményeivel, miszerint a munkaerőpiacon való aktív, illetve passzív szerepek a sportolási és a sportfogyasztási arányokban csökkenéssel járnak. Vizsgálataik tanúsága szerint, a munkanélküliek körében, például a sportolási arány mintegy a felére csökkent; a nem munkahelyen dolgozó, kisgyermekes anyák sportolási aktivitása pedig elenyésző volt (Gál, 2008; Földesiné, 2008). Fontos továbbá,
40
megemlíteni
a
kisebbségi
csoportok
rendkívüli
alulreprezentáltságát,
melyre
eredményeim alapján jó példa, a roma kisebbség 22%-os sportolási aránya.
8. ábra. Rendszeresen sportoló fiatalok aránya (%) piaci aktivitásuk szerint az évtized elején, közepén és végén (N=8000). A diákéletmóddal együtt járó sportolási hajlandóság és lehetőség emelkedése kapcsán Fábri (2002) a társas kapcsolatoknak és a csoportos együttlétnek kedvező ’szociális térről’ tesz említést. Kiemeli, hogy a fiatalok sportolási hajlandóságára az évtized első felében nem az anyagi helyzet volt döntő hatással, hanem az életmódbeli váltás, ami a tanulói státusz elhagyásával járt együtt. Eredményeim továbbá, arra is rávilágítottak, hogy az oktatási intézmények sportlétesítményeinek ingyenes használata is okozhatta a tanulók magasabb részvételi arányát. Az évtized elején a fiatalok több mint 65%-a nem fizetett sportolási részvételéért és 82%-uk szervezeti tagságon kívüli, önszerveződésen alapuló szabadidősportban vett részt, mely során, bevallásuk szerint az iskolarendszer sportlétesítményeit ingyenesen használták (Mellékletek: 24. táblázat, 134. oldal). Pápai és Lóczi (2001) kutatása felhívja a figyelmet továbbá arra, hogy az életkor előrehaladtával a tanulói státuszúakon belül is részvételcsökkenés figyelhető meg, miszerint a felsőbb évfolyamokon már kevesebben élnek aktív életmódot, mely megállapítást az évtized végére vonatkozó, saját eredményeim is megerősíttették.
41
Település típus: Az évtized közepéig, összhangban Laki és Nyerges (1999) eredményeivel,
a
sportolási
arányok
a
település
méretének
növekedésével
párhuzamosan emelkedtek és a fővárosban tetőződtek. Ennek okát a nagyobb urbanizációs szinttel járó sportlétesítmény és program kínálatnövekedésben látták a kutatók. Ez a trend az évtized vége felé haladva azonban jelentős változásokat mutatott. Napjainkra a főváros ifjúságának részvételi aránya 18%-kal csökkent, míg a vidéki nagyvárosokban (megyei jogú városok) 5%-kal nőtt. Ennek egyik okaként valóban a vidéki települések új sportlétesítményei és új önkormányzati programjai szolgálhatnak. Másrészt, a fővárosban ehhez a trendhez valószínűleg hozzájárult az egyéb szabadidős tevékenységek túlkínálata, a megváltozott értékszemlélet, a távolságokból és a közlekedési nehézségekből adódó időveszteség, de hatással lehetett az értelmiségi családok környező falvakba való költözése, illetve a fővárosi diákok vidéki egyetemekre való mozdulása is. Tehát, az urbanizációs szint emelkedése valóban magával hozza a sportolási tevékenység emelkedését, de az évtized végén ez a tendencia, a megyei jogú városok méretével azonos városoknál tetőződött és a fővárosban pedig, ellenkező irányba csapott át (9. ábra).
9. ábra. Rendszeresen sportolók aránya (%) település típusonként az évtized elején, közepén és végén (N=8000). Anyagi helyzet: A fiatalok sporttevékenysége és anyagi helyzete erősödő összefüggést mutatott az elmúlt nyolc évben. Már az évtized elején is látszott, hogy az anyagi gondok nélkül élők megközelítőleg kétszer annyian sportoltak, mint az anyagi gondokkal vagy
42
nélkülözések között élők. Az évtized végére azonban, a társadalmi hierarchia végpontjain érzékelhető részvételi aránykülönbségek már közel háromszorosára nőttek. Az ’anyagi gondok nélkül élők’ (58%) és a ’beosztással jól kijövők’ (44%) körében a sportolók aránya jóval a populáció átlag (38%) fölé került. A ’jövedelmükből éppen kijövők’ (36%) átlag körüli részvételi arányt mutattak, míg az ’anyagi gondokkal’ (22%) és a ’nélkülözések között élők’ (20%) jóval átlagon alul maradtak; csak egy ötödük végzett rendszeres testmozgást (10. ábra). A sportolási tevékenységet végző alcsoporton belül, eredményeim szerint, a populáció 16%-a volt érintett versenysportban, akik aránya azonban a gazdasági státusz különböző szintjein 2008. évben kiegyenlített volt. A részvételi arány a ’nélkülözések között élők’ körében igaz enyhén alacsonyabb volt (12%), de minden más csoportban közelített a csoportátlaghoz (16%). Ezek az eredmények igen érdekes megvilágításba helyezik a szabadidősport jellegűen és a versenyszerűen végzett sporttevékenység társadalmi lehetőségeit és feltételrendszerét. Velenczei és munkatársai (2009) tehetséggondozó programok fiataljainak társadalmi-gazdasági státuszát vizsgáló kutatási eredményeivel ellentétben, mintámban azt találtam, hogy a versenysporthoz való hozzáférés társadalmi szinten (teljes populáció) demokratikusabb ágenshatások mellett érvényesült, tehát a kiválasztás rendszere a ’tehetség’ emberi tényezőjére koncentrált. Az utánpótlásnevelési
programokban
részt
vevő
fiatalok
között
kimutatott
társadalmi
esélyegyenlőtlenség (Velenczei és mtsai, 2009) országos reprezentatív mintán, tehát nem volt kimutatható.
10. ábra. Rendszeresen sportolók aránya (%) a háztartási anyagi helyzet megítélésének függvényében az évtized elején, közepén és végén (N=8000). 43
Sportágak: A választott sporttevékenységek közül, - emlékeztetve arra, hogy a fiatalok közel 60%-a semmilyen sportolási tevékenységet nem végez, - a labdarúgás és az aerobik sportágak vonzották a legtöbb fiatalt (Mellékletek: 25. táblázat, 134. oldal). Az eredmények úgy is interpretálhatók, hogy a hatvanas-hetvenes évek magyar labdarúgó sikereinek országában, mára a fiatalok csak egy negyede hódol ezen sportág örömeinek. Az 1990-es évek aerobik lázának néhány éve viszont, a fiatalok közel egy negyedét tudta mozgásba hozni. A labdarúgás mellett más labdajátékok igen marginális érdeklődést váltottak ki a fiatalokból: a kosárlabda (4,5%), a kézilabda (3%), a röplabda (1%). Sajnálatos módon, a magyar élsport sikersportágainak, a fiatalok teljes populációjára vetített, részvételi arányai alacsony, 0,1-0,5% közötti, értékeken jelentek meg, mint például kajak-kenu, öttusa; vagy nem értek el statisztikailag értelmezhető értéket, mint például vívás. Növekvő részvételi arányok voltak megfigyelhetők azonban az önállóan, természetben vagy otthon végezhető, szervezeti kereteket nem igénylő mozgásformákban. Második sportágként, mind a két lekérdezési időszakban, szintén ezen mozgásformák kerültek említésre: kocogás, biciklizés, úszás, focizás, kondizás. Az évtized közepére új sport és mozgásformák is megjelentek a fiatalok körében, mint például brazil tánc, amerikai football, baseball, görkorcsolyázás, gördeszkázás, szinkron korcsolyázás, hegyikerékpár, snowboard, gyaloglás, szobabiciklizés, joga, kismama torna, gyógytorna, horgászat, stb. Ezen mozgásformák megjelenése is mutatta az önállóan végzett, helytől és időtől függetlenedő sporttevékenységek előtérbe kerülését; a speciális csoportok (például várandós anyák, mozgásszervi panaszokkal küzdők) növekvő igényeit; valamint a természetes közegben való tevékenységek és az extrémsportok népszerűsödését. Ezek az eredmények, hasonlóan a Nyugat-Európában a kilencvenes éveket követő változásokhoz (Skille, 2005b), a magyar fiatalok individualizációs életmódtrendjeit sejtetik és jelzik. Egyben úgy tűnik, hogy Schulze (1992) élménytársadalmában felvázolt viselkedés beállítódások lenyomatai a sportolási szokások változásaiban is megmutatkoznak; a vizsgált populáció már ebben a korai életszakaszban kerüli a fizikai kifáradással járó sportokat, inkább sétál vagy túrázik.
44
5.1.2. Sportolási indokok Az általános kutatási gyakorlat szerint a sportolási motívumokat, a távolmaradási indokok dimenziói felől közelítik meg. Ezen hazai és nemzetközi kutatások rendre hasonló eredményeket kaptak, miszerint a leggyakrabban előforduló indok, az ’időhiány’ volt (Kavalir, 2004; Nyerges és Laki, 2004; Fábri, 2002; Gál, 2008; Perényi, 2005). Az Ifjúságkutatások eredményeiből azonban az is látható, hogy a sportolás, sem rekreációs, sem versenyszerű szinten, nem jelent kizáró tényezőt más időtöltésekkel szemben. A sportolás jól illeszkedik egyéb szabadidő tevékenységelemekkel is, melyet az a tény is igazol, hogy a sportoló fiatalok többet járnak, például moziba, színházba, művelődési házba, mint nem sportoló társaik (Ifjúság2008). Ez az adat érdekes megvilágításba hozza az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 eredményeit, hiszen ellenpólust állít a fizikai inaktivitás elsődleges indokaként megnevezett időhiánynak. Úgy tűnik, hogy a rendszeresen sportoló fiatalok szabadidejüket aktívabban és egyben hatékonyabban képesek felhasználni nem sportoló társaikhoz képest. Tehát, az ’időhiány’
nem
hitelesen
elfogadható
távolmaradási
indok,
mögötte
látens
determinációk hozódnak meg. Ellentétben a korábbi gyakorlattal, a legújabb vizsgálatok a sportolási indokok feltárására is kitérnek. Igazodva ehhez, a 2008. évi lekérdezés során, a sportoló fiatalok részvételi indokait vizsgáltam. Eredményeim szerint, a kérdezettek az ’egészséges legyek’ (67%), az ’edzett legyek’ (60%) válaszokat emelték ki legfontosabb indokként, melyet sorrendben a ’jó legyen a közérzetem’ (45%), az ’örömforrásként szolgál’ (44%) és ’jól nézzek ki’ (33%) indokok követtek. A ’jó társaság kedvéért’ (23%), a ’testsúly csökkentése céljából’ (12%) és a ’szüleim javaslatára’ (4%) válaszok már a kevésbé fontos indokok közé tartoztak (6. táblázat, 47. oldal). Eredményeimmel részben ellentétesen, Gál (2008) vizsgálatában - a teljes népességre vetítetten - az ’egészség védelem’ mellett, a ’közös együttlét’ és az ’esztétikus külső’ motívumai kaptak legnagyobb fontosságot. Az eredmények különbözősége további kohort-specifikus elemzést igényel, mely értekezésem kereteit túllépi. Vizsgálatomban kitértem a versenyszerűen sportolók és a szabadidő-sportolók sportolási indokainak összehasonlítására is, melyek jelentős eltérésekről számoltak be
45
(6. táblázat, 47. oldal). A versenyszerű sportolók, a szabadidő-sportolókhoz képest, nagyobb arányban választották a ’jó társaság’, az ’örömforrás’ és a ’szülői javaslat” indokait, míg kevésbé azonosultak az ’egészség’, a ’jó közérzet’, a ’jó külső megjelenés’ és a ’testsúlycsökkenés’ indokaival. A kérdőív versenysport specifikus, mint például a győzelem, a teljesítmény, önmagam túlszárnyalása, vonatkozó kérdést nem tartalmazott, azonban a versenyszerűen sportolók a kérdőívben felsoroltakon kívül, alacsony előfordulással ugyan, de még megnevezték a ’mások révén tekintély’ és a ’versenyszellem’ indokait. MacLean és Hamm (2008) kutatási eredményei azonban, a versenysportolók érték beállítódásában dominánsan a ’környezet általi pozitív megítélést és elismerést’, míg a szabadidő-sportolók esetében, a ’közösségi részvételt’ emelték ki, mint háttér motivációs értékelemet. Hasonló eredményt kaptak Lee és munkatársai (2008) is, mely szerint
a
férfisportolók
’sportteljesítményen
fontosabbnak
keresztüli
találták
tekintélyszerzést’,
a
’külső
mint
a
elismerését’,
sportoló
nők.
a A
sporttevékenységgel kapcsolatos élmény és élvezet, valamit megelégedés és önmegvalósítás fontosságának egyéni leképeződésében, Scheerder (2004) által, a ’sporttőke’ elemeként definiált, képességek és készségek, illetve azok birtoklásának szintje játszott kiemelkedő szerepet (Lee és mtsai, 2008; MacLean és Hamm, 2008). A két vizsgált csoport lényegében nem tért el az ’edzettség’ megszerzésének fontosságában. Ez alapján eredményeim nem támasztják alá a Kavalir (2004) által végzett kutatás eredményeit, melyben a versenyszerűen sportoló fiatalok szignifikánsan nagyobb jelentőséget adtak az ’edzettség’ fontosságának a szabadidő és az alkalomszerűen sportolókhoz képest. Az ’egészség’ megszerzésére vonatkozó sportolási indok
szempontjából
azonban,
eredményeim
párhuzamosak
Kavalir
(2004)
eredményeivel, hiszen mintámban is a szabadidő-sportolók jelölték nagyobb arányban az ’egészséges legyek’ indokot. (6. táblázat, 47. oldal).
46
6. táblázat. Rendszeresen sportolók sportolási okai az első évtized végén (%), az Ifjúság2008 alapján. (N=1965).
edzett legyek egészséges legyek jó közérzetem örömöt okoz jól nézzek ki jó társaságért fogyni szeretnék szüleim javaslatára
szabadidő sportoló % 60 68 48 39 33 20 13 3
versenyszerű sportoló % 62 62 30 72 23 38 3 8
5.1.3. Egészség és testtudatosság Köztudott, hogy a magyar népesség fizikai és pszicho-szomatikus egészségügyi állapota rosszabb más európai országok populációinál (Kopp és Kovács, 2006; OLEF, 2003; Gál, 2008). A fiatalok korcsoportjaiban ezen vonatkozásokban szintén fokozatosan romló tendenciákat tártak fel (Susánszky és Szántó, 2002; Ifjúság2000/2004/2008). Értekezésem, az ezredforduló első évtizedének végére vonatkozó adatok alapján, kitér a fiatalok szubjektív egészség- és testtudatosságának mérésére is. A sportolási tevékenységhez kapcsoltan megvizsgáltam azt, hogy a fiatalok mennyire elégedettek edzettségi szintjükkel, külső megjelenésükkel és egészségi állapotukkal (11. ábra, 48. oldal; 12. ábra, 49. oldal; 13. ábra, 50. oldal). Az eredmények azt mutatták, hogy a sportoló és a nem sportoló fiatalok szubjektív elégedettsége eltért egymástól, mely különbséget a versenyszerű sportban való részvétel tovább erősített. Nevezetesen, a sportoló fiatalok mind három vizsgált változó esetében nagyobb arányban vallották magukat ’teljesen elégedettek’, mint nem sportolótársaik; a versenyrendszerben érintettek körében ezek az arányok még magasabbak voltak. Az ’edzettséggel’ való elégedettség esetében jelentős ugrást, a nem sportolók 11%-os és a versenyszerűen sportolók 39%-os eredményei jelentették (11. ábra, 48. oldal).
47
11. ábra. Mennyire elégedett az edzettségi szintjével? - kérdésre adott válasz az évtized végén (%), Ifjúság2008© (N=1865). Az ’inkább elégedettek’ aránya a nem sportolók, a szabadidő- és a versenysportolók esetében, mind három kérdésre vonatkozóan, kiegyenlített volt. A különbségek azonban újra megmutatkoztak az ’is-is’, az ’inkább elégedetlen’ és a ’teljesen elégedetlen’ válaszok előfordulásánál. Jól látható a mozgás gazdag életmód összekapcsolódása az erőnléti, a megjelenési és a közérzeti elégedettség magasabb előfordulásával, míg a mozgás szegény életmód, az említett változókhoz kapcsolódó, szubjektív elégedetlenség magasabb előfordulásával. Pillok és munkatársainak (2004) kvalitatív vizsgálatokból nyert eredményei hozzájárulnak eredményeim értelmezéséhez, miszerint az iskoláskorú fiatalok a sportolókat pozitív tulajdonságok sorával ruházták fel. A nem sportolókhoz viszonyítva erősebbnek, gyorsabbnak, szorgalmasabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és intelligensebbnek tartották őket (Pillok és mtsai, 2004). A sportolók ilyen módon való megítélése, vagy például a fiatalok sportruházatokra és sportcipőkre vonatkozó magas vásárlási hajlandósága, azonban nem realizálódott sportolási cselekvésben és nem tükröződött vissza a részvételi arány növekedésében sem (Polgár, 2008). Úgy tűnik, hogy a versenyszerű sportolás az, amely kiemelten hozzájárul a fiatalok egészégével,
testtudatosságával,
közérzetével
kapcsolatos
elégedettség
jelentős
növekedéséhez. Ezen eredmény fontosságát emeli az, hogy korábbi kutatások az egyén önmagával való szubjektív elégedettségének növekedését a pszicho-szomatikus
48
betegségek előfordulásának csökkenésével kapcsolták össze (Pikó és Barabás, 1996; Aszmann, 2003; Rácz, 2005). Coakley (1993, 2007), valamint Cruz és munkatársai (1995) azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a szubjektív elégedettség kialakulása összefügg a versenyrendszerben történő részvétel dimenzióival és körülményeivel. Tehát fontos meghatározni, hogy pontosan milyen mértékű és rendszerességű az a versenykörnyezetben végzett sportolási tevékenység, amely még pozitív változásokat válthat ki. Ezen dimenziók feltárása, az ifjúsági sport céljainak és kereteinek meghatározása szükséges annak jobb megértéséhez, hogy a magyar ifjúság miért csak egytizede érintett a sportklub alapú, szervezett, versenyszerű sportban.
12. ábra. Mennyire elégedett a külsejével? - kérdésre adott válasz az évtized végén (%), az Ifjúság2008© alapján (N=1948). A külsővel való megelégedettség mérése arra a nagyon fontos eredményre is felhívta a figyelmet, amely a ’teljesen’ és az ’inkább elégedett’ válaszok összevonásából származtak, miszerint a versenyszerűen sportoló fiatalok 70%-a, a szabadidő-sportolók 60%-a volt elégedett külsejével, míg ezzel szemben a nem sportoló fiatalok mindössze 45%-a érzett hasonlóan. Mindezek mellett a nem sportoló csoportban lényegesen többen voltak azok, akik nem tudták mit gondoljanak (41%) saját testi megjelenésükkel kapcsolatosan. Vélhetően, a pubertás korban bekövetkező jelentős testi fejlődés és nemi érés, átmeneti időszakot képezve, elbizonytalanodást eredményez az egészség és testtudatosság szubjektív megítélésében, mely azonban eredményeim által is
49
bizonyítottan, pozitív irányba jól befolyásolható a szabadidő és versenyszerű sporttevékenységben való részvétellel.
13. ábra. Mennyire elégedett az egészségével? - kérdésre adott válasz az évtized végén (%), az Ifjúság2008© alapján (n=1965). A
fiatalok
szubjektív
egészség
és
testtudatosságának
megítélése
érdekes
összefüggéseket tárt fel az alcsoportok, testtömeg index alapján számolt, testalkati besorolásának tükrében.9 Eredményeim szerint, a sportolók között magasabb a ’normál testsúlyt’, és alacsonyabb a ’túlsúlyosságot’ vagy ’elhízottságot’ jelentő testtömeg index-szel rendelkezők aránya. A nem sportolók esetében ezzel szemben, magasabb a testsúlyproblémával küzdők aránya. Ez az eredmény fiziológiai alapot jelenthet arra, hogy a sportolók jelentősen elégedettebbek legyenek ’egészségükkel’, ’edzettségükkel’ és ’külsőjükkel’, nem sportoló társaikhoz képest (Mellékletek, 26. táblázat, 135. oldal). Eredményeimet új megvilágításba teszi azonban az, hogy különbséget talált a két alcsoport ’normál’ testtömeg index-szel rendelkező tagjai között arra vonatkozóan, hogy azok mennyire voltak elégedettek az ’egészségükkel’, az ’edzettségükkel’ és a ’külsejükkel’. A nem sportoló fiatalok, (statisztikailag) normál testalkatuk ellenére is nagyobb arányban fenntartással (is-is) vagy elégedetlenséggel viszonyulnak saját ’külsőjükhöz’, illetve ’egészségükhöz’, mint a sportoló fiatalok. A sportoló fiatalok azonban
testalkatuktól
függetlenül
elégedettebbek
voltak
’egészségükkel’
és
’külsőjükkel’, mely megállapítás vonatkozik az esetlegesen ’túlsúlyos vagy elhízott’ 50
fiatalokra is. Ezen eredmény, a sportolási tevékenységben való részvétel és az egyén önmagával szembeni szubjektív elégedettségének pozitív összefüggéseit igazolta. Tehát, a sportolás javítja az egyén saját egészségével, külsőjével kapcsolatos szubjektív elégedettségét és feltételezhetően ezáltal befolyásolja a kapcsolódó alapvető emberi értékbeállítódásokat is. Ezen megállapítást az életvitelhez kapcsolható értékek, és a sportolási
tevékenység
összefüggései
során
feltárt
eredményeim
tükrében
a
későbbiekben megkísérlek interpretálni. Összefoglalva elmondható, hogy eredményeim összhangban vannak Bourdieu (1978, 1984) releváns elméletei, továbbá az ezeken alapuló nemzetközi kutatásokban feltárt általános trendekkel. Látható, hogy Magyarországon, az évezred első évtizede során, a részvételi arányok növekedő, majd csökkenő pályát írtak le, melyet a szociodemográfiai háttérváltozók determinációja kísért. Az évtized elején és közepén feltárt sportolási trendek az évtized végére átrendeződést mutattak. Vélelmezhető, hogy a nők hagyományos alulreprezentáltsága csökkent, továbbá a fizikai inaktivitás kezdete egyre fiatalabb korosztályokat érintett. Míg a tanulói státuszból származó előny továbbra is érezhető volt, addig a kulturális tőkén alapuló részvételi olló kinyílt, amit a diplomával rendelkezők részvételi arányában történt növekedés jelzett. A társadalom, anyagi szempontból, felső csoportjaiban nőtt a részvételi arány, míg az alsóbb csoportjaiban csökkent. Tehát, a gazdasági tőke és a kapcsolódó életkörülmények befolyása a társadalmi hierarchia alsóbb pontjain realizálódott. A település típusa szerint, szintén átrendeződés történt. Míg az évtized elején és közepén a legnagyobb urbanizációs szinttel rendelkező fővárosban volt a legmagasabb a sportolási arány, addig az évtized végére a vidéki nagyvárosok jeleztek nagyobb aktivitást. Ezen változások további elemzést igénynek, mely értekezésem határait túllépik. A sportolási tevékenységben való részvétel és az egyén önmagával szembeni szubjektív elégedettségének pozitív összefüggéseit igazolta. Tehát, a sportolás javítja az egyén saját egészségével, külsőjével kapcsolatos szubjektív elégedettségét és feltételezhetően ezáltal befolyásolja a kapcsolódó alapvető emberi értékbeállítódásokat is.
51
5.2. A legfontosabb értékek A társadalom hirtelen megnyílása következtében Magyarországon a modern ipari fejlődés és a jóléti társadalom jellemző elemei együtt és egyszerre voltak jelen a társadalmi változásokban. Ennek megfelelően a modern társadalom materiális, és a jóléti társadalom immateriális (posztmodern) értékszemlélete párhuzamosan hatott. A magyar
társadalom
Inglehart
(1977,
hagyományosan
1991)
materialisztikus
megállapításaival
értékbeállítódása
párhuzamosan,
a
fiatalok
ellenére, erősebb
immateriális/posztmodern értékbeállítódása, a magyar fiataloknál is tetten érhető (Hankiss, 1990; Hankiss és mtsai, 1982; Bauer, 2002; Gábor, 1992). A magyar fiatalok, hasonlóan a nemzetközi tendenciákhoz, nagyobb jelentőséget adnak az immateriális értékeknek, mint például barátság, szerelem, béke, harmónia, szabadság, mint az olyan materiális értékeknek, mint például pénz, hatalom (Andorka, 2000; Bauer, 2002). Egyértelmű posztmaterializmussal azonban nem jellemezhetők, egyrészt mert, míg a társas kapcsolatok, az önelfogadás és az egészség értékei kiemelt szerepet kaptak, addig a
segítségnyújtás,
mint
a
társadalmi
szolidaritás
értéke,
háttérbe
szorult
értékrendszerükben (Rácz, 2005); másrészt, a magyar fiatalok ’posztmaterializmusa’, a nyugat-európai fiatalokhoz képest, alacsonyabb szinten volt mérhető (Pikó, 2005). Az ezredforduló első évtizedének elejére vonatkozó eredményeim kapcsán elmondható, hogy az értékstruktúra felső harmadában lévő első hat érték viszonylatában a sportoló és a nem sportoló alcsoportok nem mutattak eltéréseket. Sorrendben a legfontosabb érték a ’család biztonsága’, a ’békés világ’, a ’szerelem’, a ’belső harmónia’, az ’igaz barátság’ és a ’szabadság’, mely értékek prioritása már az ifjúságvizsgálatok
1980-as
években
elvégzett
előfutárainak
eredményeiben
is
megfigyelhetők voltak (Gábor, 1993; Füstös és Szalma, 2009). Tehát Beck (1983) elméletével
összhangban,
az
ifjúsági
csoportok
fokozatos
individualizációs
értékelmozdulása már több mint 20 évvel ezelőtt megkezdődött. Látható, hogy az ifjúkorúak,
sportolási
részvételüktől
függetlenül,
túlnyomóan
olyan
értékeket
preferáltak, amelyekre közvetlen hatásuk lehetett, amelyeket közvetlenül ők kontrolálhattak. A közösség központú értékek pedig, az értékrend alsó harmadába csúsztak. Továbbá, értékorientációjukban szembetűnő a biztonságra törekvés a szabadság értékének prioritásával szemben (7. táblázat, 55. oldal). Bauer (2002)
52
továbbá, a magyar fiatalok körében inter-generációs értékrend-követési tendenciákról számolt be, miszerint az ezredforduló fiataljainak egy harmada azonosult a szülei által közvetített értékrenddel és az azt, tejesen elutasítók aránya viszonylag alacsony (15%) volt. A szülői értékrend-követés a szülők iskolai végzettségének emelkedésével mutatott összefüggést. Bauer (2002) azt is hangsúlyozta, hogy a szülői-családi értékközvetítések felértékelődése és nyomon követhetősége a rendszerváltást kövező értékátalakulás kapcsán létrejött értékválságos időszak tartósságának következményeként fogható fel. Eredményeim szerint, a fiatalok értékszerkezetének középső harmadába tartozó értékek esetében, hasonlóan Mielke és Bahlke (1995) német fiatalok körében elvégzett vizsgálatához, különbségeket találtam a két alcsoport között. A német mintán feltárt különbségek azonban több vonatkozásban eltértek a magyar fiatalok eredményeitől. A magyar sportoló és a nem sportoló populációk értékpreferenciájának átlagsorrendje elemzésem szerint, három érték megítélésében tért el, nevezetesen, a sportolók értékstruktúrájában az ’érdekes élet’ két, a ’kreativitás’ három besorolási hellyel került előrébb, míg a ’gazdagság’ értéke négy hellyel hátrébb.10 Tehát az értéksorrend alapján, a magyar sportoló fiatalok a immateriális/posztmodern, míg a nem sportolók a materiális/modern értékbeállítódást feltételező értékekben mutattak nagyobb prioritást (7. táblázat, 55. oldal). Úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok esetében a fizikai ’inaktivitásaktivitás’ tevékenység párok, az Inglehart-i ’materiális–immateriális’ értékdimenzió párok végei felé húztak. A német mintában azonban a sportolók az egyenlő esélyek, a becsületesség, a tisztesség értékeit tartották fontosabbnak (Mielke és Bahlke, 1995). A nem sportoló fiatalok esetében pedig a barátság, a változásra való nyitottság, a szabadság, a boldogság és az egészség értékei kerültek az értékstruktúrában előrébb. Mielke és Bahlke (1995) vizsgálataik végkövetkeztetéseként a sport értéktranszfer hatását azonban cáfolták, mert a kismértékű sorrendiségi különbségen kívül, az értékek megítélésének erősségében az intenzitás csoportok között nem találtak különbséget. Ezzel ellentétben Kavalir (2004) vizsgálatai igazolták a sporttevékenységhez kötődő értéktranszfer hatást. A csehországi középiskolások körében, a Schwartz-féle (1992) érték-skálába elhelyezett sportra vonatkozó értékelemek segítségével végzett vizsgálat során, Kavalir (2004) azt találta, hogy a sportoló fiatalok értékstruktúrájában, sorrendben lényegesen előrébb kerültek az
53
’edzettség’, a ’sportolási lehetőség’ és a ’sportos megjelenés’ értékei a nem sportolókhoz képest. Szembetűnő, hogy vizsgálatomban, a sorrendben eltéréseket mutató három érték átlagainak különbségei szintén szignifikáns különbséget mutattak a két alcsoport között: (kreativitás - átlagkülönbség: 0,32; érdekes élet 0,22; gazdagság 0,21). További három érték, a sorrendi besorolás eltérése nélkül, szintén szignifikáns átlagkülönbséget mutatott a két alcsoport vonatkozásában, nevezetesen: ’változatos élet’ (0,24), ’igaz barátság’ (0,14) és ’szabadság’ (0,11). Ezen átlageltérések különösen kirívóak a sorrendi besorolásban sem eltérő, maradék 9 értékre vonatkozó, esetenként csak néhány századnyi (0-0,07), átlagkülönbség tükrében (7. táblázat, 55. oldal). A ’gazdagság’ értékének besorolása kiemelendő annak tudatában, hogy Williams és munkatársai (2000) szintén hangsúlyozták az értékorientáció és a káros szenvedélyek közötti kapcsolatot. Ezen felvetés, más kutatási eredményekkel is igazoltan kiemeli azt, hogy a materialisztikus értékrenddel együtt jár a dohányzásra, az alkohol- és a drogfogyasztásra való hajlam, valamint a pszicho-szomatikus tünet együttes, mint például negatív önértékelés, fejfájás, szorongás, magasabb előfordulása is (Kasser és Ahuvia, 2002; Rácz, 2005; Pikó és Barabás, 1996). Úgy tűnik, hogy a fiatalok immateriális értékbeállítódása prevenciós szerepet játszik szocializációjuk során. Az ezredforduló első évtizedének elején a sportoló fiatalok a ’gazdagság’ értékét értékstruktúrájukban négy hellyel sorolták hátrébb nem sportoló társaikhoz képest, és körükben alacsonyabb volt a dohányzás, a szerhasználat és a pszicho-szomatikus tünet együttes elfordulása is (Ifjúság2004/Ifjúság2008). Ennek fényében vélelmezhető, hogy a sportolási közeg a fiatalkori szocializáció folyamán prevenciós értékmiliőt biztosít, csökkentve a fiatalok esetleges egészségkárosító magatartásmódok felé sodródásának valószínűségét. Az ’érdekes élet’ és a ’kreativitás’ értékeinek magasabb preferenciája a posztmodern ember önmaga számára életminőséget biztosító törekvésével mutat párhuzamot (Varga, 2003). A sportolók körében ezen két érték sorrendi emelkedése, valamint a ’változatos élet’, az ’igaz barátság’ és a ’szabadság’ értékek szignifikáns átlagkülönbségei, a sportolási tevékenység kapcsolatát sugallja az életminőség és az egészség, mint posztmodern értékekkel. Ezen összefüggésben visszaigazolódni látszik Schwartz (1992)
54
elmélete, hiszen ezek az értékek az önálló döntéshozatallal és az autonóm viselkedéssel kapcsolódó ’self-direction’ és ’stimulation’ értékcsoportba tartoznak. 7. táblázat. Sportoló és nem sportoló populáció értékpreferenciáinak sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized elején, az Ifjúság2000alapján (N=7518).
1.
nem sportoló (n=5021) családi biztonság 4,85
1.
sportoló (n=2497) családi biztonság
4,84
2.
békés világ
4,82
2.
békés világ
4,78
3.
szerelem
4,77
3.
szerelem
4,75
4.
belső harmónia
4,65
4.
igaz barátság
4,73*
5.
igaz barátság
4,59
5.
belső harmónia
4,67
6.
szabadság
4,53
6.
szabadság
4,62*
7.
gazdagság
4,29*
7.
érdekes élet
4,16*
8.
társadalmi rend
4,12
8.
kreativitás
4,15*
9.
érdekes élet
3,94
9.
társadalmi rend
4,14
10. változatos élet
3,90
10. változatos élet
4,14*
11. kreativitás
3,83
11. gazdagság
4,08
12. nemzet szerepe
3,87
12. nemzet szerepe
3,87
13. tradíciók tisztelete
3,79
13. tradíciók tisztelete
3,83
14. szépség világa
3,57
14. szépség világa
3,64
15. vallásos hit a
2,62
15. vallásos hit a
2,57
16. hatalom
2,54
16. hatalom
2,57
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; *=p<0,01.
Az ezredforduló első évtizedének közepén azt figyelhetjük meg, hogy a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékpreferenciájának fontossági sorrendje csak két értékben tért el. Az ’érdekes élet’ értékének prioritása két hellyel került előrébb a sportolók körében, melyet 0,19 századdal magasabb átlag is kísért. A ’tradíciók tisztelete’ érték fontossága ugyan csökkent (két besorolási hellyel került hátrébb az értékstruktúrában), de átlaga 0,06 századdal nőtt (8. táblázat, 57. oldal). Hasonlóan az évtized elejére vonatkozó eredményekhez, az értékek sorrendjének viszonylagos változatlansága mellett, bizonyos értékek átlagkülönbségei szignifikáns
55
eltérést
mutattak
a
két
alcsoport
között.
Nevezetesen,
az
’igaz
barátság’
(átlagkülönbség: 0,15), a ’kreativitás’ (0,19), az ’érdekes élet’ (0,18), a ’változatos élet’ (0,15), az évtized közepén is magasabb átlagokat képeztek a sportolók körében. Figyelemre méltó, hogy még a vizsgált időszak idején a sport speciális szocializációs tere, közösség alakító szelleme ellenére sem sorolták a sportoló fiatalok a közösségi értékeket, mint például ’nemzet szerepe’, előrébb a nem sportolókhoz képest. Az évtized közepére látható, hogy a ’nemzet szerepe’ érték szintén magasabb átlaggal jelent meg a sportolók körében (átlagkülönbség: 0,14). Vélelmezhető, hogy az ezredforduló első évtizedének közepére a sportolók körében jellegzetessé váló posztmodern, individuális emberi értékbeállítódás mellett, a ’nemzet szerepének’ prioritásemelkedése, a sport közösségi értékdinamikájának realizálódását tükrözte. Az új értékelemek közül, továbbá, az ’egység a természettel’ és a ’vezetésre/döntésre való jog’ értékek szintén nagyobb átlagú prioritást kaptak a sportolók esetében, mely eredmények a sportoláshoz kapcsolódóan az autonóm és az individualizációs igények térnyerését hangsúlyozták. Az érték-skálában szereplő további értékek megítélésénél az átlag eltérések 0,1 alatt maradtak (8. táblázat, 57. oldal).
56
8.
táblázat. Sportoló és nem sportoló populáció értékpreferenciáinak sorrendje átlagok feltüntetésével az évtized közepén, az Ifjúság2004 alapján (N=7785).
1.
nem sportoló (n=4443) családi biztonság
1.
sportoló (n=3165) családi biztonság
4,80
4,83
2.
szerelem
4,76
2.
szerelem
4,77
3.
békés világ
4,66
3.
igaz barátság
4,76*
4.
igaz barátság
4,64
4.
békés világ
4,66
5.
belső harmónia
4,60
5.
belső harmónia
4,64
6.
szabadság
4,48
6.
szabadság
4,55
9.
kreativitás
3,96
9.
kreativitás
4,15*
10.
tradíciók tisztelete
3,88
10. érdekes élet
4,00*
11.
változatos élet
3,82
11. változatos élet
3,99*
12.
érdekes élet
3,81
12. tradíciók tisztelete
3,94
13.
szépség világa
3,80
13. szépség világa
3,88
14.
társadalmi rend
3,73
15. társadalmi rend
3,79
16.
gazdagság
3,68
16. nemzet szerepe
3,70*
17.
nemzet szerepe
3,54
17. gazdagság
3,64
18.
vallásos hit a
2,96
18. vallásos hit a
3,01
19.
hatalom
2,59
19. hatalom
2,67
7.
udvariasságb
4,33
7.
udvariasságb
4,40
8.
egység a természettelb
4,03
8.
egység a természettelb
4,16*
15.
vezetésre/döntésre való jogb
3,65
14. vezetésre/döntésre való jogb
3,85*
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek; *=p<0,001.
b
57
5.2.1. Változások a legfontosabb értékekben A rendszerváltást követő társadalmi változások Magyarországon, köznapi szinten tapasztalható változásokban is megnyilvánultak. A sportoló és a nem sportoló fiatalok értékstruktúrájának az ezredforduló első évtizedének eleje és közepe közötti időszakra vonatkozó összehasonlítása megköveteli először annak tisztázását, hogy a fiatalok teljes populációjának értékstruktúrájában milyen változások voltak a kérdéses időszakban. A rendszerváltást követő társadalmi átalakulások befejezetlenségét és a társadalmi méretekben zajló egyéni útkeresést bizonyítja, hogy az ezredforduló első évtizede alatt a fiatalok értékstruktúrája jelentősen átrendeződött. Igaz, az értékpreferenciák felső harmadában ugyanaz a hat érték szerepelt; a legfontosabb értékek továbbra is a ’családi biztonság’, a ’békés világ’, a ’szerelem’, a ’boldogság’, az ’igaz barátság’ és a ’belső harmónia’ maradtak. Ellenben a hat értéken belül az értékstruktúrában elfoglalt hely és az értékek jelentőségének megítélése, az átlagok alapján változásokat mutatott (9. táblázat, 60. oldal). A vizsgált időszakban a közösségi tudat értékeinek háttérbeszorulása a magyar fiatalok társadalmi közegben érvényesülő individualizálódását érzékeltette. Biztonságérzetük általános növekedését a ’békés világ’ értékének nem csak sorrendi lemaradása, de átlagában látható csökkenése is jelezte. A család biztonsága egyértelműen a nemzet biztonsága elé került, mely az individualizációs folyamatok mellett vélhetően, az egyéni szabadság növekedésének, a viszonylag békés és nyugodt időszaknak, valamint a rendszerváltást követő nemzeti függetlenedésnek is köszönhető volt (Gábor, 1996; Bauer, 2002; Ifjúság2000). A kérdéses időszakban a ’társadalmi rend’ és a ’nemzet szerepe’ értékek fontossága is csökkent, mely háttérbe szorulás, mind az értékátlagokban, mind a strukturális sorrendiségben megmutatkozott. Sorrendiségben az ötödikről a harmadik helyre került és megítélésének fontossága is nőtt, a fiatalok számára az egyébként is központi szerepet játszó, a társas kapcsolatok prioritására utaló, ’igaz barátság’ értéke. Ezen érték prioritásának növekedése nem feltétlen az emberi kapcsolatok elmélyülését és fontosságának növekedését jelezte, hanem vélhetően a posztmodern ember azon igényét elégítette ki, hogy az élményprojektek kiteljesítéséhez visszaigazolást nyerjen a külső befogadók reflekcióin keresztül (Schulze, 1992a; Éber, 2007; Éber, 2008).
58
A társadalmi szintű demokratizálódás új csatornáinak megnyílása, igazolva Schwartz és Bardi (1997) eredményeit, ugyanakkor lehetőséget adtak az immateriális értékek, mint például emberi kapcsolatok, kreativitás, önmegvalósítás, változatos élet, szélesebb körű térhódításának. Ezen folyamatok szintén összhangban vannak Schulze (1992a, 1992b) élménytársadalmában leírtakkal és Beck (1983) társadalmi diverzifikációra és individualizációra tett megállapításaival. Továbbá, visszatükröződnek Varga (2003), a társadalmi emancipációs folyamatokra vonatkozó elméletében is, miszerint az életminőség javítására való törekvés az immateriális/posztmodern értékkapcsolatokban érhető tetten. Az értékstruktúra középső harmadában helyet foglaló ’gazdagság’ értéke a hetedik helyről az első évtized közepére, a tizenegyedik helyre húzódott vissza, mely sorrendi változást az érték átlaga is követte. Feltehetően az átmeneti gazdasági fellendülésnek köszönhetően nőtt a létfenntartáshoz szükséges javakhoz való hozzáférés, ami Inglehart (1977, 1991) elméletének megfelelően, a magyar fiatalok körében is a materiális értékek, mint például pénz, gazdagság, fontosságának csökkenését eredményezte. Előretörést láthatunk azonban három, az ezredforduló első évtizedének elején még az értékrend alsó harmadában szereplő, ’transzcendensebb’ értékek viszonylatában. Az évtized közepére szignifikánsan erősebb prioritással a ’kreativitás’ értéke az értékstruktúrában a tizenegyedik helyről a hetedikre, a ’tradíciók tisztelete’ a tizenharmadik helyről a nyolcadikra és a ’szépség világa’ a tizennegyedikről a tizenegyedikre lépett előre. Továbbá, nem változott ugyan az ’érdekes élet’ és a ’változatos élet’ értékelemeinek az értékstuktúrában elfoglalt helye, de jelentőségének megítélését jellemző átlag az évtized közepére szignifikánsan csökkent; ellentétben a ’vallásos hit’ jelentőségével, amelynek átlaga nőtt az említett időszakban (Bauer és Szabó, 2005; Ifjúság2004).
59
9.
táblázat. Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a fiatalok teljes populációjára vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között.
1.
2000. év (N=7518) családi biztonság 4,84
1.
2004. év (N=7785) családi biztonság 4,81
2.
békés világ
4,80*
2.
szerelem
4,77
3.
szerelem
4,76
3.
igaz barátság
4,69
4.
belső harmónia
4,66
4.
békés világ
4,66
5.
igaz barátság
4,64
5.
belső harmónia
4,62
6.
szabadság
4,56
6.
szabadság
4,51
7.
gazdagság
4,22*
7.
kreativitás
4,04*
8.
társadalmi rend
4,13*
8.
tradíciók tisztelete 3,90*
9.
érdekes élet
4,02*
9.
érdekes élet
10.
változatos élet
3,98*
10. változatos élet
3,89
11.
kreativitás
3,94
11. szépség világa
3,83*
12.
nemzet szerepe
3,87*
12. társadalmi rend
3,75
13.
3,80
13. gazdagság
3,66
14.
tradíciók tisztelete szépség világa
3,60
14. nemzet szerepe
3,60
15.
vallásos hit a
2,61
15. vallásos hit
2,98*
16.
hatalom
2,55
16. hatalom
2,62
3,89
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; *=p<0,001; Forrás: Bauer és Szabó (2005): Ifjúság2004 Gyorsjelentés
Az ezredforduló első évtizedének eleje és közepe között zajló intenzív társadalmi értékátrendeződés és változásfolyamat a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékstruktúrájának sorrendi összehasonlításakor csak nyomokban volt követhető. Mégis, az Inglehart-i és a Schwartz-i értékelméletek alkalmazása szempontjából, lényeges eltérések mutatkoztak meg. A 2004. évre a két alcsoport között megszűnt a ’gazdagság’ és a ’kreativitás’ értékbesorolása közötti különbség, tehát a két csoport ezen értékek esetében azonos sorrendi besorolást képeztek. Egyrészt úgy tűnik, hogy az átmeneti
gazdasági
fellendülés
a
nem
sportoló
fiatalok
materialisztikusabb
értékbeállítódását a csoportátlaghoz igazította, mely feltevést a közel azonos értékátlagok is igazolták. Vélhetően, a sport klasszikus értékeinek állandósága a
60
sportban részvevők számára társadalmi válság időszakokban nyújt kapaszkodót és biztosít értékállandóságot a materiális értékek vonatkozásában. Másrészt, a ’kreativitás’ értékelem esetében az mondható el, hogy a demokratikus szabadság jogok realizálódásának társadalmi növekedése és a cselekvési lehetőségek kiszélesedése „felhozta” a nem sportolók körében ezen érték prioritását. A két alcsoport szignifikáns átlagkülönbsége azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a sportolók körében a demokratikus társadalmi változások folyamata további prioritás-növekedésnek adott lehetőséget ezen posztmodern érték esetében. Az ’érdekes élet’ besorolásának, a sportolók körében megfigyelhető két ranghelyes előnye és szignifikáns átlagkülönbsége megmaradt az évtized elejéhez viszonyítva. Új értékelem megjelenése is jellemezte a két alcsoport értékpreferenciáinak eltérését, nevezetesen, a sportolók két hellyel sorolták kevésbé fontosnak a ’tradíciók tiszteletét’. Ezen érték sorrendjében megfigyelhető változás az átlagban is szignifikáns különbséget mutatott, de ellentétes módon. A ’tradíciók’ a sportoló populáció körében tapasztalható sorrendi csökkenése, paradox módon, ezen értékelem fontosságának szignifikáns növekedésével járt együtt (10. táblázat). 10. táblázat. Értékpreferencia átlagok sorrendjének változása a sportoló és a nem sportoló alcsoportokra vonatkoztatva az évtized eleje és közepe között. nem sportoló
sportoló
2000. év
7. gazdagság 9. érdekes élet 11. kreativitás
4,29* 3,94 3,83
7. érdekes élet 8. kreativitás 11. gazdagság
4,16* 4,15* 4,08
2004. év
8. tradíciók 10. érdekes élet
3,88 3,81
8. érdekes élet 10. tradíciók
4,00* 3,94*
Sorrendi besorolás; átlag; *=p<0,001
Összefoglalva elmondható, hogy annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban a fiatalok értékstruktúrája jelentősen átalakult, a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékstruktúrájában csak néhány érték sorrendi elhelyezkedése tért el (10. táblázat). Azonban, a sorrendi besorolás viszonylagos változatlansága mellett az értékmegítélés jelentős eltérést képzett a két alcsoport között az értékek átlagaiban. Az értékek jelentőségének megítélését a következő alfejezetben, nem paraméteres statisztikai próba alkalmazása mellett elemeztem tovább.11
61
5.3. Az értékek jelentőségének megítélése Hasonlóan más közép-európai országokhoz, az állam-szocializmus idején az emberek Magyarországon sem tartották az önmegvalósítást és más posztmodern értéket olyan fontosnak, mint a nyugati társadalmakban (Hankiss, 1983, 1990; Siemienska, 2002). Ezzel szemben, a kilencvenes években készült amerikai-magyar összehasonlító értékvizsgálat (Füstös és Szakolczai, 1994) azt találta, hogy a magyar értékrend erősen intellektualizált (tudás, értelmesség) és individualizált (család biztonsága, belső harmónia, szerelem/boldogság). Tehát, eltávolodva az állam-szocializmus közösségorientált értékdiktátumaitól (haza biztonsága, béke), megjelentek az egyéni érdekelemek tendenciái is. A gazdasági problémák és a növekvő létbizonytalanság azonban, az említett tendenciákkal párhuzamosan fenntartotta a korábban jellemző materialisztikus értékeltolódást is. Ez a materiális értékeltolódás a magyar fiatal generációk esetében ugyan kevésbé volt jellemző, de a nyugati országok fiataljaihoz viszonyítva, mint korábban említetem, körükben is kimutatható volt (Pikó, 2005). Schwartz és Bardi hangsúlyozták (1997), hogy az állam-szocialista berendezkedésű országokban a rendszer nyitottságának, illetve zártságának foka tetten érthető az értékek alakulásában. Lazább hatalmi szerkezetű országokban, mint például Magyarország, Csehország, Lengyelország, a korábban említett individuális értékek prioritása magasabb volt; mint a Szovjet-blokkhoz szorosabban kapcsolódó olyan országokban, mint például Grúzia, Észtország, Oroszország. A sportoló és a nem sportoló fiatalok értékszerkezetének sorrendiségében eredményeim alapján, már kirajzolódott a materiális/immateriális és a modern/posztmodern dimenzió párokhoz fűződő kapcsolat (7. táblázat, 55. oldal; 8. táblázat, 57. oldal). Ezt a kapcsolatot az értékek átlagaiban talált különbségek szintén megerősítették és egyben előrevetítették az értékek megítélésében is várható különbségeket a két alcsoport között. A sportolók és a nem sportolók értékpreferenciáinak erősségét Mann & Whitney, nem paraméteres teszt segítségével hasonlítottam össze, mely eredményeket az átlagsorrend (meanrank12) feltüntetésével mutatom be (Tenenbaum és Criscoll, 2005). Korábbi, sporthoz kapcsolódó kutatásokban, az életvitelhez kapcsolódó értékek jelentőségének megítélésében, nem paraméteres próbák alkalmazására még nem volt példa, így korábbi kutatások eredményeire ebben a fejezetben csak áttételesen utalok.
62
Az eredményekből látható, hogy az ezredforduló első évtizedének elején az értékek jelentőségének megítélése erős szignifikáns különbséget (p<0,001) mutatott a két alcsoport között. Az ’érdekes élet’, a ’szabadság’, a ’gazdagság’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’, és az ’igaz barátság’ azok az értékek, amelyek ilyen erős szignifikanciával jellemezhetők. A különbség irányáról el kell mondani azonban, hogy a ’gazdagság’ fontossága a nem sportoló populációnál, míg az előzőekben felsorolt értékek (érdekes élet, szabadság, kreativitás, változatos élet, igaz barátság) a rendszeres sportolási tevékenységet végzők körében kaptak nagyobb fontosságot (11. táblázat, 65. oldal). Ezek az értékek a sportolói közeg változatosságával, élményorientáltságával, önálló döntéshozatalra késztető kihívásaival, aktivitást és alkalmazkodást kívánó környezetével mutattak kapcsolatot. Eredményeim párhuzamban állnak Keresztes és munkatársai (2003), valamint Pluhár és munkatársai (2003) eredményeivel, akik a Szeged-környéki
sportoló
és
nem
sportoló
fiatalok
egészségmagatartását
és
értékrendszerét feltáró vizsgálatuk során azt találták, hogy a sportoló fiatalok többre értékelik a barátságot és több időt is töltenek barátaikkal, mint a nem sportoló társaik. A sportolási közegben rendszeresen időt töltő iskolások körében a barátság és a társas kapcsolatok fontossága, vagyis az embertársakkal való szocializációs képesség fejlődése Aszmann (2003) és Neulinger (2009) vizsgálataiban is igazolódtak. Tehát, az ’igaz barátság’ értékének, a sportolók körében megfigyelhető, prioritása a sport jótékony hatásainak egyikeként, az egyéni szocializációs folyamatokban látszik igazolódni. Az előzőekben is említett, 16-18 éves német fiatalok körében elvégzett vizsgálat során, a sport értéktranszfer hatását csak „említésre méltónak” találták, mert kizárólag az értékek sorrendjében találtak különbségeket a két alcsoport között, az értékek jelentőségének szubjektív megítélésében azonban nem (Mielke és Bahlke, 1995). Ellentétben a magyarországi eredményekkel, a német mintában a sportolók és a nem sportolók egyik intenzitáscsoportja között sem mutatkozott eltérés; tehát a nem sportolók, a szabadidő-sportolók, a versenyszerűen sportolók és az élsportolók is hasonló erősséggel jellemezték a különböző értékeket. Dubois (1986) szerint azonban, a sporttevékenység
közvetlen
és
közvetett
módon
is
befolyásolja
a
fiatalok
értékorientációját; sőt, értékstruktúra-építő hatása is bizonyítható. Kutatásában a győzelemhez, a sporttársiassághoz és az emberi kapcsolatok fontosságához kapcsolódó értékek megítélésében talált változásokat, mely változások a gyermekeknél már egy
63
versenyszezon alatt kimutathatók voltak. Bredemeier és Schilds (1993) kutatásaiban, a sporthoz kapcsolódó morális értékekben találtak változásokat, ami szintén a sportközeg erősségét bizonyítja még akkor is, ha ez a hatás ebben az esetben negatív volt. Eredményeim alapján említésre méltó, hogy kisebb szignifikancia szinten ugyan, de más értékekben is volt eltérés a két alcsoport között, nevezetesen, a ’békés világ’, a ’vallásos hit’, a ’családi biztonság’, és a ’szerelem’ fontosságának megítélésében a nem sportolók
képeztek
szignifikánsan
magasabb
értékeket.
Ezek
az
értékek
a
biztonságkeresés, a kiszámíthatóság és a külső támasz keresés igényét villantják fel. A ’szépség’, mint értéket azonban a rendszeresen mozgók tartották fontosabbnak, ami szintén nem meglepő, hiszen maga a sportmozgás, valamint a sportolói fizikum egyaránt
tartalmaz
esztétikai
elemeket,
melyek
sportolási
motívumként
is
megjelenhetnek (Perényi, 2005). Az évtized elején a tizenhat felsorolt értékből összesen öt értékben nem mutatkozott szignifikáns (p<0,05) eltérés, nevezetesen, a ’belső harmónia’, a ’hatalom’, a ’társadalmi rend’, a ’nemzet szerepe’, és a ’tradíciók tisztelete’ (11. táblázat, 65. oldal), mely értékek közül csak a ’belső harmónia’ szerepelt az átlagok alapján az értékstruktúra első harmadában (4-esnél magasabb átlagérték, 7. táblázat, 55. oldal).
64
11. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized elején, az Ifjúság2000 alapján (N=7518). belső harmónia hatalom szabadság társadalmi rend érdekes élet gazdagság nemzet szerepe kreativitás békés világ tradíciók tisztelete vallásos hit a családi biztonság változatos élet igaz barátság szerelem szépség
nem sportoló N = 5021 3745,68 3731,33 3676,46 3738,51 3498,08 3909,93*** 3767,05 3535,86 3801,13** 3738,88 3811,16* 3795,77** 3596,97 3651,22 3798,10* 3731,86
sportoló N = 2497 3787,28 3816,14 3926,49*** 3801,70 4084,09*** 3457,01 3744,31 4209,19*** 3703,59 3827,43 3683,64 3714,25 4109,73*** 4001,81*** 3709,61 3842,39*
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; átlagsorrend (meanrank); *=p <0,05; **=p<0,01, ***=p<0,001.
Az értékjelentőség megítélésében az évtized közepére a két alcsoport szintén mutatott eltéréseket. A posztmodern, autonóm ember, önmegvalósítást sugalló értékei, nevezetesen, az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’, és az ’igaz barátság’ a sportolási tevékenységben részt vevők körében, p<0,001 szignifikancia szinten, ismételten fontosabb megítélést kaptak. Továbbá, újabb értékek is megjelentek értékrendjükben, nevezetesen, a ’tradíciók’ és a ’nemzet szerepe’ értékei, valamint a 2004-es mintába bevont ’egység a természettel’ és a ’vezetésre/döntésre való jog’ értékei. A két alcsoport szintén eltért a ’hatalom’, a szabadság’, valamint új értékelemként, az ’udvariasság’ értékeinek (p<0,01), valamint a ’családi biztonság’ és a ’szerelem’ értékeinek (p<0,05) megítélésében. A ’gazdagság’ értékének fontosabb megítélése a nem sportoló populáció körében volt kimutatható (p<0,05) annak ellenére, hogy az átlagok alapján az értékstuktúrában elfoglalt helye a két alcsoport esetében nem mutatott eltérést. Tehát, a materiális értékbeállítódás elutasításának trendje, a sportoló
65
fiatalok körében tetten érhető volt még az évtized közepén is. A sportoló és a nem sportoló alcsoportok értékpreferenciájának erőssége a vizsgált tizenkilenc érték közül csak hat értékben nem mutatott szignifikáns eltérést (12. táblázat).
12. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái (meanrank) a lekérdezés sorrendjében, az évtized közepén, az Ifjúság2004 alapján (N=7785). belső harmónia hatalom szabadság társadalmi rend érdekes élet gazdagság nemzet szerepe kreativitás békés világ tradíciók tisztelete vallásos hit a családi biztonság változatos élet igaz barátság szerelem szépség udvariasság b egység a természettel b vezetésre/döntésre való jog b
nem sportoló (N = 4443) 3779,94 3742,42 3743,78 3768,69 3652,24 3856,20* 3673,66 3640,49 3848,98 3782,46 3823,87 3826,48 3725,33 3724,89 3791,73 3839,87 3752,38 3725,67 3721,03
sportoló (N =3165) 3838,98 3891,65** 3889,73** 3854,77 4018,25*** 3731,92 3988,17*** 4034,73*** 3863,44 3956,67*** 3898,63 3894,97* 4036,74*** 4037,35*** 3943,67* 3876,21 3877,66** 4036,26*** 4042,77***
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’ csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek. átlagsorrend (meanrank); *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
b
5.3.1. Változások az értékmegítélésben A rendszerváltást követő és az ezredfordulóra felerősödő társadalmi érték-átrendeződés folyamata a sport alrendszerében is megmutatkozott. Az első évtized eleje és közepe közötti időszakban megnőtt azon értékelemek száma, amelyek fontosságának megítélésben a sportoló és a nem sportoló fiatalok eltértek egymástól (12. táblázat). Ezen időszakban a sportolók körében azonos szignifikancia szinttel (p<0,001)
66
megmaradt az ’érdekes élet’, a ’szabadság’, a ’változatos élet’, a ’kreativitás’, és az ’igaz barátság’ fontosabb megítélése. A nem sportolók körében ugyan kisebb szignifikancia szinttel (p<0,05), de megmaradt a ’gazdagság’ értékének prioritása. Látható ez annak ellenére, hogy az évtized közepére a teljes minták vonatkozásában a ’gazdagság’ megítélése sokat veszített fontosságából és a két alminta vonatkozásában pedig, sorrendiség szerint eltűnt a különbség (8. táblázat, 57 oldal). Kiemelendő továbbá az, hogy az ’érdekes élet’ és a ’változatos élet’ értékeinek megítélése a sportolók körében a nem sportoló alcsoporthoz képest úgy nőtt szignifikánsan (12. táblázat, 66 oldalon és 13. táblázat, 68 oldal), hogy a teljes populációt figyelembe véve, ezen két érték megítélése veszített jelentőségéből (9. táblázat, 60 oldal). Az évtized közepére a sportoló és a nem sportoló alcsoportok az évtized elejéhez képest további értékelemek megítélésében tértek el egymástól. Az évtized közepén a sportolók lényegesen fontosabbnak ítélték meg a ’nemzet szerepe‘ és a ’tradíciók tisztelete’ (p<0,000) értékeit. Szintén fontosabbnak ítélték meg a ’család biztonsága’ és a ’szerelem’ értékeit (p<0,05), valamint meglepően a ’hatalom’ (p<0,01) értékét (12. táblázat, 66 oldal). Szintén szignifikáns eltérést mutatott a sportoló alcsoport javára, a 2004. évi lekérdezésbe bevont új három értékelem megítélése (p<0,000), nevezetesen: az ’udvariasság’, az ’egység a természettel’ és a ’vezetésre/döntésre való jog’. A sportoló fiatalok körében szignifikánsan fontosabbnak megítélt értékek Schwartz (1992) elméletében, a változásokat és az autonóm döntéshozatalt támogató értékdimenziók köré csoportosultak. Ennek megfelelően a ’kreativitás’ és a ’szabadság’ az ’önirányítás’ (self-direction) és az ’érdekes élet’ és a ’változatos élet’ a ’kezdeményezés’ (stimulation) értékcsoportok, ’változásokra való nyitottság’ (openness to change) elnevezésű értékdimenzió; továbbá az ’egység a természettel’ és a ’szépség’ az ’egyetemesség’ (universalism), valamint az ’igaz barátság’ a ’jóindulat’ (benevolence) értékcsoport dimenziói köré illeszkedtek. A közösségi értékdimenziók, a sportolók körében való megjelenését, a ’nemzet szerepe’, az ’egység a természettel’ és az ’udvariasság’ értékeinek prioritásnövekedése jelezte (1. táblázat, 10. oldal; 1. ábra, 11. oldal). A biztonságot, az anyagiakat és a változatlanságot képviselő dimenziók az évezred elején nem mutattak összefüggést a sportoló alcsoport értékbeállítódásával. Ezzel
67
szemben ezen értékdimenziókban elhelyezkedő értékek, mint például ’hatalom’, az évtized közepére kiegészítették a sportolók körében preferált értékeket (13. táblázat). Ezen eredmények eredetére, várhatóan a szocio-demográfiai változók mentén történő további vizsgálódás adhat majd magyarázatot. 13. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferencia eltérései az évtized eleje és közepe között. 2000. év
2004. év
sportoló szabadság*** érdekes élet*** változatos élet*** kreativitás*** igaz barátság*** szépség* szabadság** érdekes élet*** változatos élet *** kreativitás*** igaz barátság*** nemzet szerepe*** a tradíciók tisztelete*** családi biztonság* hatalom** szerelem* udvariasságb** egység a természettelb *** vezetésre/döntésre való jogb ***
nem sportoló gazdagság*** békés világ** családi biztonság** vallásos hit* szerelem* gazdagság*
*=p<0,05; **=p<0,01, ***=p<0,001 b csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek.
Összefoglalva elmondható, hogy a nem paraméteres próbák alapján az értékek jelentőségének megítélésében a két vizsgált alcsoport jelentősen eltért. A posztmodern értékek magasabb prioritása, mint például ’kreativitás’, érdekes és változatos élet’, ’igaz barátság’, a sportolók körében, mind az évtized elején, mind a közepén felvett adatok alapján egyértelműen igazolódott. A materiális értékek magasabb prioritása, míg az évtized elején egyértelmű volt a nem sportolók alcsoportjában, addig az évtized közepére vonatkozóan csökkentek a két alcsoport közötti különbségek. Új érték elemekként a ’tradíciók tisztelete’ és a ’nemzet szerepe’ értékek fontosabb megítélése jelent meg a sportoló alcsoport preferenciájában.
68
5.4. Értékstruktúra a társadalmi térben Bourdieu (1984) elméletében hangsúlyozta azt, hogy a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely a gazdasági és a kulturális tőkével való ellátottságon keresztül határozza meg az életmódcselekvések lehetőségeit. Inglehart (1977, 1991) ezen tézist az életvitelhez kötődő emberi értékek társadalmi determinációihoz való kötöttségével egészítette ki. Ezen megállapítások összefüggésben vannak Bauer (2002) vizsgálatával, melyben hangsúlyozta az értékek, valamint a kérdezett és a szülők iskolai végzettségének, továbbá a szűkebb, főleg a családi, környezet hatásának összefüggéseit. Eredményei alapján, nem a regionális elhelyezkedés, mint inkább a település típus és méret adta lehetőségek hatásait emelte ki. Elemzése szerint, az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a kisebb vidéki városokban és községekben élők inkább a tradicionális és a materiális értékprioritásokat követték, míg a magasabb iskolai végzettségűek és a nagyobb városokban, valamint a fővárosban élők az immateriális, posztmodern értékeket vallották magukénak. Giddens (2000) azonban felvetette azt, hogy az egyéni tevékenység-struktúra nem csak az életkörülmények és a lehetőségek által határozódik meg és nem csak a rendelkezésre álló szabadidő függvénye, hanem függ a tevékenység fajták az egyén által felállított fontossági
sorrendjétől
is.
Tehát
az
életmódelemek
választás
és
döntés-
mechanizmusában az emberek egyéni identitása és társadalmi státusza mellett visszatükröződik értékorientációjuk is. Elméleti továbblépést Beck (1983) elmélete jelent, melyben az individualizációs életrajzok megjelenése hangsúlyozódik. Elmélete szerint, az osztály és réteg besorolásokat a választott életmód-dimenziók és a vallott értékek felülírják és új életmód csoport-dimenziók alakulnak ki. Tehát, léteznek olyan életmódelemek, amelyek általánosságban nem jellemzőek az adott egyén társadalmi elhelyezkedésére, tudatos cselekvésválasztások során azonban mégis bekerülnek a mindennapi élet tevékenységei közé. Például, a hátrányos helyzetű csoportok tagjai a társadalmi determinációk következményeként - alacsonyabb jövedelem, kevesebb szabadidő – igaz kisebb arányban, de mégis részt vesznek sportolási tevékenységben.
A fentiek alapján fontosnak tartottam megvizsgálni a sportoló és a nem sportoló alcsoportok értékpreferencia különbségeinek alakulását a társadalmi determináló
69
ágensek mentén is. Az értékpreferenciákat a nem, a kor, az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás változóinak szűrőjén keresztül vizsgáltam a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban. Társadalmi nem: A háttérváltozók közül először megvizsgáltam a társadalmi nem szűrőjének hatását. A nemzetközi összehasonlító értékvizsgálatok feltárták, hogy a férfiak és a nők értékrendjében alapvető eltérések vannak, miszerint a férfiak általában magasabb prioritást adnak a hatalom, a pénz, a társadalmi rend, a változatosság és az élmények értékeinek. Ezzel szemben a nők jelentőségében fontosabbnak ítélik meg a család, a szerelem, a boldogság vagy a vallásos hit értékeit (Inglehart és Baker, 2000; Schwartz, 1992). Kutatásom során azonban azt találtam, hogy az ezredforduló első évtizedének elején a sporthoz kapcsolódó értékek preferencia-különbsége a két alcsoport között a társadalmi nem változójának bevonása után is megmaradt. A sportoló férfiak és nők egyaránt (p<0,001) fontosabbnak tartották a ’szabadság’, az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’ értékeit, míg a nem sportoló férfiak és nők a ’gazdagság’ fontosságát. További különbségek szerint, a sportoló férfiak fontosabbnak ítélték meg a ’tradíciók’ és a ’szabadság’ értékét a nem sportoló férfi társaikhoz viszonyítva. A sportoló nők azonban a ’belső harmónia’ értékét fontosabbnak, míg a ’békés világ’ értékét kevésbe fontosnak ítélték meg a nem sportoló nőkhöz viszonyítva (Mellékletek: 27. táblázat, 136. oldal). Említésre méltó, hogy a ’szépség’ magasabb prioritása egyaránt megjelent a sportoló nőknél és a sportoló férfiaknál is. A sportolási folyamatban ez az eredmény hangsúlyozza, hogy az emberi test fizikai jólléte kapcsolatban áll a társadalmilag elfogadott testi esztétikum manifesztációival. Az első évtized közepén lekérdezett mintában a sportoló és a nem sportoló populációknál megfigyelt értékpreferencia különbségek a társadalmi nem változójának bevonása után főbb vonalakban szintén megmaradtak. Azt tapasztaltam, hogy mind a sportoló férfiak, mind a sportoló nők szignifikánsan (p<0,001) fontosabbnak ítélték meg az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’ értékeit, valamint a 2004. évi mintába bevont ’egység a természettel’ és a ’vezetésre/döntésre való jog’ értékeit. A sportoló populáció körében megjelent két érték, nevezetesen, a ’nemzet szerepe’ és a ’tradíciók’ prioritása, a nemek szerinti bontás során is megmaradt
70
a nem sportoló férfiak és nők alcsoportjaihoz képest. Kisebb szignifikancia szinten ugyan, de a ’belső harmónia’ értékének jelentősége is magasabb volt a sportoló férfiak és nők körében. Továbbá, a sportoló férfiak fontosabbnak ítélték a ’szabadság’, a ’vallásos hit’, és az ’udvariasság’ értékeit a nem sportoló férfi társaikhoz képest. A sportoló hölgyek pedig a ’családi biztonságot’ értékelték fontosabbnak nem sportoló társaiknál. A nem sportoló férfiak csak a ’hatalom’ értékének adtak nagyobb fontosságot a sportoló férfiakhoz képest. A nem sportoló nők, pedig a ’gazdagság’ értékét ítélték nagyobb jelentőségűnek (Mellékletek: 28. táblázat, 137. oldal). Korcsoport: A nemzetközi összehasonlító értékvizsgálatok a fiatal korosztályokban a posztmodern értékek prioritását írták le. A kor előrehaladtával, illetve életperiódusok váltásával, például önálló élet alapítása, a materiális értékek prioritása nőtt (Inglehart, 1997; Inglehart és Baker, 2000). Kutatásom eredményei azonban azt bizonyítják, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel az életkor növekedését kísérő materiális értékeltolódást nivellálja. Az évtized első felében a korcsoportos felosztás szerint, mind a három korcsoport (1519, 20 -24, 25-29 év) sportolói alcsoportja szignifikánsan (p<0,001) fontosabbnak ítélte meg az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’ értékeit. Míg, a nem sportolók mind három korcsoportja, a ’gazdagság’ értékének adott szignifikánsan (p<0,001) nagyobb prioritást. Ezzel szemben, Pluhár és munkatársai (2003) regionális mintán elvégzett vizsgálatuk során, nem találtak különbséget a gazdagság és a karrier, materiális értékeinek megítélésében a sportoló és a nem sportoló középiskolások (14-18 évesek) körében. Eredményeim szerint, az értékek megítélésében még további eltérések mutatkoztak meg a két alcsoport között. Nevezetesen, a ’szabadság’ értékét a 20-24 és a 25-29 éves korcsoportok sportoló alcsoportjai ítélték fontosabbnak. A 15-19 éves nem sportoló fiatalok fontosabbnak gondolták a ’békés világ’, a ’családi biztonság’ és a ’szerelem’ értékeit, míg ugyanezen korcsoport sportoló alcsoportja a ’tradíciók tiszteletének’ megítélésében mutatott szignifikánsan nagyobb prioritást. A 20-24 éves sportoló fiatalok a ’vallásos hitet’, míg a 24-29 évesek a ’társadalmi rendet’ tartották fontosabbnak nem sportoló társaikhoz képest (Mellékletek: 29. táblázat, 138. oldal).
71
A korosztályok tekintetében az első évtized közepén szintén látható, hogy az ’érdekes élet’, a ’nemzet szerepe’, a ’kreativitás’, az ’igaz barátság’, az ’egység a természettel’ és a
vezetésre/döntésre
való
jog’
minden
korcsoport
sportolói
alcsoportjában
szignifikánsan fontosabb volt. A nem sportoló csoportokhoz egyetlen érték szignifikánsan fontosabb megítélése kapcsolódott: a 24-29 éves nem sportoló fiatalok nagyobb prioritást adtak a ’gazdagság’ értékének, míg más korcsoportok vizsgálati almintái között ezen érték megítélésében nem volt eltérés. Ez az eredmény igazolta Inglehart (1997), valamint Inglehart és Baker (2000) megállapításait, hiszen ezen életszakasz az ifjúsági korszakváltás során megkésett önállósodás szakasza. A sportolók esetében azonban, az életszakasz jellegzetességéhez tartozó materiális értékeltolódás nem volt meghatározó. A sportolók 20-24 éves csoportja további értékek megítélésében tért el a nem sportolóktól: ’belső harmónia’, ’társadalmi rend’, ’tradíciók tisztelete’, ’családi biztonság’, ’szépség világa’, ’udvariasság’ értékei jelentek meg szignifikánsan magasabb prioritással értékrendjükben. A ’szabadság’ értékét, mind a 20-24, mind a 2429 éves sportoló csoport fontosabbnak jelölte (Mellékletek: 30. táblázat, 139. oldal). Iskolai végzettség: Inglehart (1997), valamint Inglehart és Baker (2000) az iskolai végzettség emelkedésével az immateriális/posztmodern értékek magasabb, míg a materiális értékek alacsonyabb prioritását írták le. Az évtized elejére vonatkozó eredményeim ezzel szemben azt mutatták, hogy az eddigiekben a sportolás tényével változó hat érték az alap és a középfokú iskolai végzettséggel rendelkező sportolók körében is szignifikánsan eltérő prioritást generált. A felsőfokú végzettségűeknél azonban ebből a hat értékből csak két érték, nevezetesen, az ’érdekes élet’ és a ’gazdagság’ értékei mutattak különbséget (Mellékletek: 31. táblázat, 140. oldal). Ez az eredmény az egyetemi/főiskolai környezetben és a sportolók körében preferált értékmiliő között hasonlatosságot sejtet, mely értékkörnyezeti azonosság a további négy érték vonatkozásában, vélhetően kioltotta a sportoló és a nem sportoló fiatalok közötti értékorientációs különbségeket. Tehát visszaigazolódni látszik a sporttevékenység és az iskolai végzettség, valamint a posztmodern értékek, korábbi tanulmányokban is igazolt (Inglehart és Baker, 2000; Bourdieu, 1978; Bauer, 2002), együtt járása. Ez a kapcsolat egyben magyarázhatja a sportolási hajlandóság, a felsőfokú végzettségűek körében
72
regisztrált kiemelkedő előfordulását is. Annak ellenére, hogy az iskolai végzettség növekedésével az immateriális értékek preferenciája nő (Bauer, 2002), eredményeim szerint, a ’gazdagság’, mint materiális érték, megítélésében megmaradt a két alcsoport közötti különbség. Az ország gazdasági gondjaihoz kapcsolható, a teljes populációra vetített, materialisztikus értékbeállítódás a sportolási környezet értékmiliőjében kevésbé volt jellemző. Az oktatás expanziója Magyarországon is lehetővé tette azt, hogy a korábbiakhoz képest az ifjúkorúak nagyobb arányban kezdhessék meg tanulmányaikat felsőfokú oktatási intézményekben. Ennek eredményeképpen a fiatalok körében megnövekedett a tanulással eltöltött évek száma, kinyúlt a ’gondtalan’ ifjúsági életperiódus hossza. A rendszerváltás megvalósításában történt késedelmek, működészavarok és a gazdasági csökkenés azonban, addig nem tapasztalt kihívások elé állították a fiatalokat. S mivel, az ifjúkor a diplomák és az oklevelek megszerzéséért folytatott harc időszakává vált, a sportolási tevékenységben való részvétel fontossága háttérbe szorult. Az évtized közepére az iskolai végzettség szintjein figyelemre méltó változásokat tapasztalhatunk az értékpreferenciák vonatkozásában. Az alap és középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők körében, korábban a sportoló populációt jellemző értékek prioritása megmaradt (érdekes élet, nemzet szerepe, kreativitás, változatos élet és igaz barátság, valamint udvariasság, egység a természettel, vezetésre/döntésre való jog). A felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők azonban az ’érdekes élet’ és az ’egység a természettel’ értékek esetében csak kisebb különbséget mutattak. A ’tradíciók’ és az ’igaz barátság’ értékei esetében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két alcsoport között. Az alapfokú és a középfokú végzettségűek sportoló alcsoportjai fontosabbnak ítélték meg a ’hatalom’ és az ’udvariasság’ értékeit is; míg a ’szabadság’ értéke az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező sportolók körében bizonyult fontosabb értéknek. A ’tradíciók’ magasabb prioritása a középfokú iskolai végzettségűeknél volt látható. A nem sportoló populáció körében egyetlen érték mutatott nagyobb prioritást, nevezetesen, az alapfokú iskolai végzettségűek fontosabbnak ítélték meg a ’gazdagság’ értékét (Mellékletek: 32. táblázat, 141. oldal). Gazdasági aktivitás: A ’sportos’ értékek újabb színt vallottak a munkaerő-piaci aktivitás háttérváltozójának bevonásakor, hiszen az évtized elején erős szignifikanciák
73
jelezték a korábban feltárt értékekhez való viszonyulás különbségeit a két alcsoportban. Látható, hogy az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’ értékeinek a sportolással, míg a ’gazdagság’ a fizikai in-aktivitással való együtt járása. A hatodik ’sportos’ érték, a ’szabadság’ fontossága az iskolai keretek adta, úgynevezett, gondtalan diákéletmód elhagyásával csökkent (Mellékletek: 33. táblázat, 142. oldal). Magyarországon a kilencvenes évek előtt még, mondhatni, ismeretlen jelenség volt a munkanélküliség, amely a rendszerváltást követően állandó kihívássá vált a fiatalok számára. A rendszerváltást követő első, a munkaerőpiacra kilépő ifjúsági csoport (15-19 évesek) közel egynegyede szembesült elhelyezkedési nehézségekkel, akiket a munkanélküliség jelensége ifjúkoruk alatt markánsan végig is kísért. Az évtized elején, a korábban teljesen ismeretlen ifjúsági munkanélküliség tovább erősödött, és a drogok terjedése mellett, vezető helyet kapott az ifjúság legégetőbb problémái között (Gábor, 2002; Laki, 2002, 2008; Ιfjúság2000/2004). A 2000. évben, a 25-29 évesek 48%-a tapasztalta meg a munkanélküliséget, mely arány, a hátrányosabb helyzetű régiókban 60% felé is emelkedett (Laki, 2002, 2008). A munkanélküliség jelensége, mind a társadalmi intézményrendszereket (állam, önkormányzatok, iskolarendszer), mind pedig a család intézményét felkészületlenül érte. Az ifjúsági munkanélküliség megjelenése és tartóssá válása Magyarországon is kitolta az első munkába állás idejét, mely a családokról való leválás kitolódását is eredményezte (Laki, 2008; Gábor, 2002; Ifjúság2000/2004). Ezen folyamatok alapvetően változtatták meg a szabadidő eltöltési lehetőségeket és cselekedeteket is. Chisholm (1990) kiemelte, hogy Angliában a tanulás és a szabadidő centrikus életperiódus kitolódásának ellenére a társadalom alsó egyharmadában a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődtek, mely az értékek szintjén, materialisztikusabb értékbeállítódásban volt érzékelhető. Eredményeim azonban azt mutatták, hogy a társadalom hátrányosabb helyzetű csoportjaiban igaz, lecsökkent a sportolási arány, de például a sportoló munkanélküliek körében a sportolás tényével párhuzamosan értékátmentés következett be a sportoláshoz kapcsolódó értékekben, mint például, az ’érdekes élet’, a kreativitás’, a ’változatos élet’ és ’igaz barátság’. Az évtized közepére szintén lényeges eltéréseket láthatunk a sportoló és a nem sportoló alcsoportok között. A tanuló, a dolgozó és a gazdaságilag inaktív sportoló alcsoportjainak értékpreferenciájában nagyobb erősséggel jelentek meg a legtöbb, már 74
korábban feltárt. ’sportos’ értékelemek. A ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’, a ’nemzet szerepe’ valamint, az ’egység a természettel’, a ’vezetésre/döntésre való jog’ és az ’udvariasság’ értékeit a sportoló fiatalok gazdasági aktivitásuktól függetlenül ítélték fontosabbnak. A sporttevékenységben részt vevő tanulók és a dolgozók, továbbá fontosabbnak ítélték még a ’szabadság’ és a ’szerelem/boldogság’ értékeit a nem sportolókhoz viszonyítva. A sportoló dolgozók és a gazdaságilag inaktívak pedig az ’érdekes élet’ értékének adtak nagyobb prioritást (Mellékletek: 34. táblázat, 143. oldal). A fenti eredmény azért nagyon fontos, mert a gazdasági aktivitás csoportjainak életmódjában, társadalmi helyzetében és életlehetőségeiben rendkívül nagy eltérések vannak. 5.4.1. Az értékstruktúra változásai A szakirodalomban feltárt eredmények arról tanúskodnak, hogy az életvitelhez kapcsolódó
értékek
megítélését
nagyban
befolyásolják
a
szocio-demográfiai
háttérváltozók, nevezetesen, a nem, a kor, az iskolai végzettség és a gazdasági aktivitás. Ennek megfelelően nemzetközi és hazai elemzések igazolták, hogy az egyes értékek jelentőségének megítélésében a különböző nemű, korú, iskolai végzettségű populációk eltérnek egymástól (Inglehart, 1991; Inglehart és Baker, 2000; Rokeach, 1973; Schwartz, 1992; Bauer, 2002). Ezen megállapítás elfogadása mellett, eredményeim arról tanúskodnak, hogy a lekérdezések mindkét mintájában voltak olyan értékek, amelyek jelentőségének megítélése során a sportoló és a nem sportoló alcsoportok különbségeket mutattak.
Továbbá,
ezek
a
különbségek,
függetlenül
a
szocio-demográfiai
háttérváltozók determinációitól, a változók kategóriái mentén is megmaradtak. Úgy tűnik, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel, bizonyos értékek esetében, a háttérváltozók hatását, vagyis a társadalmi determináció hatásait nivellálták. Mindkét lekérdezés során a sportolók nemüktől, koruktól, iskolai végzettségüktől és piaci aktivitásuktól függetlenül fontosabbnak tartották az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, a ’változatos élet’, a ’szabadság’, és az ’igaz barátság’ értékeit. Ezen értékek az Ingleharti
posztmodern
döntéshozatallal
értékekkel
és
(self-direction,
a
Schwartz-i
stimulation)
önmegvalósítással kapcsolatos
és
autonóm
értékekkel
mutattak
azonosságot (14. táblázat, 77. oldal). A demográfiai csoportok egy-egy alcsoportjában ezek a különbségek azonban megszűntek, például a ’szabadság’ értékének megítélése a
75
15-19 éves korosztály (29. táblázat, 138. oldal; 30. táblázat, 139. oldal), a felsőfokú iskolai végzettségűek (31. táblázat, 140. oldal; 32. táblázat, 141. oldal) és a gazdaságilag inaktívak körében (33. táblázat, 142. oldalon; 34. táblázat, 143. oldal). Az ’érdekes élet’ értéke a 2004. évi mintában a tanulók körében (34. táblázat, 143. oldal). A ’kreativitás’, a ’változatos élet’ és az ’igaz barátság’ értékeinek megítélése mindkét mintában a felsőfokú iskolai végzettségűek körében (31. táblázat, 140. oldal; 32. táblázat, 141. oldal). A ’változatos élet’ 2004-ben a 15-19 évesek körében (30. táblázat, 139. oldal). Ezen változások magyarázatát Schwartz (1992) elméletében találjuk, miszerint az önmegvalósítással, a személyes szabadsággal és az autonóm döntéshozatallal kapcsolatos értékek realizációjának külső akadályoztatása vagy blokkolása, egyéni szinten értékprioritás csökkentéssel járt, például a 15-19 évesek esetében a szülői korlátozás vagy a felsőfokú iskolai végzettségűek esetében a munkába állás. A nem sportolók az évtized elején, függetlenül a háttérváltozók ’kényszerítő’ hatásától, egyetlen értéket tartottak fontosabbnak sportoló társaiknál, nevezetesen, a ’gazdagság’ értékét. Az évtized közepére ezen különbség a nem sportolók körében már csak nyomokban volt érzékelhető, nevezetesen, a nők 20-24 éves korcsoportjában (munkaerőpiacra kilépő), a dolgozók (önállósodással járó napi feladatok) és az alapfokú iskolai végzettségűek (munkába állási nehézségek, megélhetési gondok) körében. Magyarázatként Inglehart (1991) kutatási eredménye szolgál, miszerint az anyagi nehézségek erősítik a materiális értékek prioritását, ami a szóban forgó csoportok esetén jól látható. Az évtized közepén a sportolók körében megjelent két új érték prioritása, nevezetesen, a sportoló fiatalok szignifikánsan fontosabbnak ítélték meg a ’nemzet szerepét’ és a ’tradíciók tiszteletét’. A két érték csak a felsőfokú iskolai végzettségűek körében veszítette el az alcsoportokra gyakorolt megkülönböztető hatását. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a ’tradíciók tisztelete’ érték prioritása az évtized elején is megjelent a sportoló férfiak esetében és a 15-19 évesek korcsoportjában (27. táblázat, 136. oldal; 29. táblázat, 138. oldal). A fenti két érték a sportolók körében való térnyerése vélhetően, a társadalom, ezen belül a sport, demokratizálódási kísérleteinek eredményeként szélesebb társadalmi csoportok sportba való belépésével magyarázható.
76
14. táblázat. Αz alcsoportok visszatérően eltérő megítélésű értékei a szociodemográfiai változók mentén az első évtized elején és közepén.
sp. 2000. év
nsp. sp. 2004. év
nsp.
nemek
korcsoport
iskolai végz.
piaci aktivitás
szabadság érdekes élet kreativitás változatos élet igaz barátság szépség gazdagság
érdekes élet kreativitás változatos élet igaz barátság gazdagság
érdekes élet gazdagság
érdekes élet kreativitás változatos élet igaz barátság gazdagság
érdekes élet kreativitás változatos élet igaz barátság nemzet szerepe tradíciók -
érdekes élet kreativitás igaz barátság nemzet szerepe tradíciók -
érdekes élet kreativitás változatos élet -
kreativitás változatos élet igaz barátság nemzet szerepe tradíciók -
nsp.= nem sportoló; sp.= sportoló; iskolai végz.=iskolai végzettség
Összegezve megállapítható, hogy kutatásom az értékek jelentőségének megítélése során a sportolási tevékenységben résztvevő csoportok értékprioritására vonatkozóan, a szocio-demográfiai háttérváltozók kategóriáihoz kapcsolható kényszerítő hatások ellenére, értékazonosságot tárt fel. A sportoló csoportok, függetlenül a társadalomban elfoglalt helyüktől, az ezredforduló első évtizedének elején és közepén egyaránt fontosabbnak ítélték meg az önmegvalósítással és autonóm döntéshozatallal kapcsolatos posztmodern értékeket és kisebb prioritást adtak a materiális értékeknek, mint a nem sportoló alcsoport képviselői. Az évtized közepére a sportoló alcsoportban a társadalmi demokratizációs folyamatok a posztmodern értékek preferenciáját felerősítették; az átmeneti gazdasági fellendülés pedig csökkentette a materiális értékekre vonatkozó különbségeket a vizsgált alcsoportokban és azok között.
77
5.5. Az értékcsoportok alakulásának tendenciái 5.5.1. Értékbesorolás az ezredfordulón Bauer (2002) az ezredforduló első évtizedének elején az életvitelhez kapcsolható értékeket, az értéksorrendet kialakító átlagok alapján három csoportba osztotta. Az értékstruktúra felső régiójában található értékeket immateriális értékcsoportként nevezte el, mely csoportba a ’családi biztonság’, az ’igaz barátság’, a ’szerelem’, a ’békés világ’, a ’belső harmónia’ és a ’szabadság’ értékeit sorolta. A középső régióban csoportosuló értékek a materiális értékcsoportot alkották és a ’gazdagság’, a ’társadalmi rend’, az ’érdekes’ és a ’változatos élet’, valamint a ’kreativitás’ értékeit tartalmazták. Az értékstruktúra alsó régiójában szereplő értékeket a társadalmi tudat csoportjába sorolta, melybe a ’nemzeti identitás’, a ’tradíciók’ és a ’hatalom’ értékei kerültek.13 Értekezésemben a mért 16 életvitelhez kapcsolható értékelem mélyén adatredukciós céllal látens struktúrát kerestem,14 amellyel az információ tartalom megtartása mellett a mért változók könnyen kezelhetők. Az értékek faktorelemzés ’maximum likelihod’ módszerrel történő csoportosítása, nem eredményezett jól illeszkedő modellt.15 Ez az értékrend atomizálódására enged következtetni, mely során az összetartozó értékek az egyén szintjén nem kapcsolódnak össze, mely továbbá, Bauer (2002), valamint Füstös és Szalma (2009) által felvázolt, rendszerváltást követő, értékválságos időszak létezését bizonyítja. Ilyen esetben Székelyi és Barna (2005), az értékelemek csoportba rendezése érdekében, korrelációs mátrix alapú főkomponens-elemzés elvégzését javasolja.16 A főkomponens-elemzés alkalmazásával a 16 életvitelhez kapcsolódó értékből négy főkomponens formálódott. A főkomponens-elemzés lefuttatása során keletkezett faktorsúlyok sztenderdizált értékét főkomponensenként új változóba mentettem le, majd elneveztem. Figyelembe véve az eredeti értékelemek jelentés tartalmát és a szakirodalomban korábban előforduló elnevezéseket (Inglehart, 1991; Schwartz, 1992) a főkomponenseknek, a megmaradt információtartalom (variancia %)17 elfogadása mellett, kutatói döntés alapján a következő elnevezéseket adtam (15. táblázat, 80. oldal): materiális (43,27%), immateriális (42,75%), tradicionális (46,34%) és nyitott (43,22%). A materiális főkomponens a kézzelfogható, anyagi biztonságot jelentő értékeket foglalta magába, mint például ’gazdagság’, ’hatalom’, ’szépség’. Ezen értékek a
78
modern világ ipari fellendülése idején preferált anyagi vonatkozású értékeket helyezik előtérbe, képviselik az individualizáció, a szimbolikus fogyasztás és a teljesítmény orientált élet aspektusait, továbbá a karrier-építés, az anyagi gyarapodás és a fizikai biztonság megteremtésének vágyát. Egyben a jövőbeni célok megfogalmazását és az anyagi felhalmozás motívumait jelentik. Az immateriális főkomponens az elvontabb, a fizikai léten túlmutató intellektuális és individuális értékreprezentációt képviseli olyan értékekkel, mint például a ’belső harmónia’ és a ’szerelem’. Érdekes azonban, hogy mind a ’családi biztonság’, mind a ’békés világ’ értékei ebbe a csoportba kerültek. Ezek az értékek kétszeresen nem összetartozó értékek, egyrészt, helyük a materiális főkomponensben lenne, mivel mindkettő a fizikai biztonság értékeit képviselik. Másrészt, a ’család biztonsága’ individuális szintű, a ’békés világ’ pedig közösségi szintű érték. Vélelmezhetően, az értékválság jelenségének köszönhetően jellemeznek azonos főkomponenst. A tradicionális főkomponens a társadalom klasszikus értékeinek előnybe helyezését sugallja, mint például a ’tradíciók tisztelete’, a ’vallásos hit’, a ’társadalmi rend’, és a ’nemzet szerepe’. Ezen értékek egy konzervatívabb értékbeállítódást villantanak fel, mely összekapcsolódik a nemzet szerepének felértékelődésével. A nyitott főkomponensben egymás mellé kerültek az individuális autonómiát és az aktív, szociábilis életfelfogást feltételező posztmodern értékek, mint például az ’érdekes élet’, a ’változatos élet’, az ’igaz barátság’ és a ’kreativitás’ értékei. Ezen értékek kihívásokat és egyben megoldásokat kereső, rizikókat vállaló, aktív cselekvést mutató és a jelen élet élvezetét előtérben tartó életfelfogást jelölnek.
79
15. táblázat. Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma az első évtized elején. értékelem hatalom gazdagság szépség belső harmónia békés világ családi biztonság szerelem társadalmi rend nemzet szerepe tradíciók tisztelete vallásos hit érdekes élet változatos élet kreativitás igaz barátság
kommunalitás 0,482 0,524 0,428 0,378 0,479 0,446 0,407 0,430 0,610 0,550 0,264 0,596 0,597 0,473 0,312
főkomponens neve materiális (47,79%)* immateriális (42,75%)*
tradicionális (46,34%)*
nyitott (49,43%)*
* megmaradt információ tartalom %-ban főkomponensenként (variancia %) feltétel: kommunalitás >0,2518
Annak ellenére, hogy a modell illeszkedett, a különböző főkomponensekbe bekerültek, a szakirodalom csoportosításai által, nem összeillőnek mondható értékek is. Például az individuális (’szerelem’, ’családi biztonság’) és a közösségi (’békés világ’) értékek az ’immateriális’ érték csoporton belül ugyanazon főkomponensbe kerültek. Más közösségi (’társadalmi rend’, ’nemzet szerepe’) értékek azonban a tradicionális főkomponensen ’ültek’. A ’szépség’ értéke szembetűnő a tisztán materiális értékek mellett. A ’szabadság’ értékét, annak ellenére, hogy helyenként együtt mozgott a nyitott főkomponens értékeivel, kutatói döntéssel kihagytam a modellből, mert igaz még elfogadható
kommunalitás
mellett,
de
minden
főkomponens
megmaradt
információtartalmát erősen lerontotta. A minta nagy elemszáma lehetővé tette, hogy független kétmintás t-próbát használjak a sportoló és a nem sportoló csoportok közötti különbség főkomponensenkénti megállapítására (Székelyi és Barna, 2005). Az évtized elején a faktorsúlyok átlagértékei között szignifikáns különbséget találtam a sportoló és a nem sportoló csoportokra vonatkozóan a ’materiális’ (t=2,78; p<0,001) és a ’nyitott’ (t=-15,48; p<0,001)
80
főkomponensek esetén. Ez az eredmény azt jelenti, hogy ezen két értékcsoport értékelemeinek megítélésében a sportoló és a nem sportoló fiatalok eltértek egymástól. A faktorsúlyok átlagértékei a nem sportolók esetében, pozitív összefüggést mutatnak a materiális főkomponenssel, míg a sportolók esetében a nyitott főkomponenssel. A ’tradicionális’ (t=-5,85; NS) és az ’immateriális’ (t=1,57; NS) főkomponensek faktorsúlyainak átlagértékei a két alcsoport vonatkozásában nem különböztek egymástól (16. táblázat). 16. táblázat. Független kétmintás t-próba, sportoló (n=2497) és nem sportoló (n=5080) alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized elején. nem sportoló sportoló t-test
materiális 0,02 (0,98) -0,46 (1,03) t= 2,78 *
immateriális 0,01 (0,99) -0,02 (1,01) t= 1,56 NS
tradicionális -0,00 (1,00) 0,00 (0,99) t= -5,85 NS
nyitott -0,11 (1,02) 0,23 (0,89) t= -15,48 *
Faktorsúlyok átlagértéke (szórás); *=p<0,001; NS=nem szignifikáns
A főkomponensek és a szocio-demográfiai háttérváltozók kapcsolatát lineáris regresszióanalízis
alkalmazásával
vizsgáltam
a
fiatalok
teljes
populációjára
vonatkozóan (Schwartz, Euro-Pass); a vizsgált háttérváltozók közé a sportolási tevékenység kétfokú ’dummy’ változóját vontam be. A lineáris regresszióanalízis eredményei megmutatták, hogy a független változók szignifikánsan hozzájárultak a függőváltozó (főkomponensek) teljes varianciájának magyarázatához (17. táblázat).
17. táblázat. Főkomponensek varianciái az első évtized elején. főkomponens neve materiális immateriális tradicionális nyitott
R2 0,110 0,184 0,097 0,248
df 6,743 6,751 6,729 6,742
p értéke <0,001 <0,001 <0,001 <0,001
R2=információ hányad, df=szabadságfok; szig.=szignifikancia szint
A Béta értékek a független változók (szocio-demográfiai változók) függőváltozókra (főkomponensek) gyakorolt hatásának erősségét és a hatás irányát határozták meg a szocio-demográfiai háttérváltozók kategóriái mentén (18. táblázat, 82. oldal).
81
18. táblázat. Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első évtized elején lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. materiális kor 0,020 társadalmi nem -0,043 * iskolai végzettség -0,086 * társ.-gazd. státusz 0,003 település típus 0,010 sportolási tevékenység -0,030 *
immateriális tradicionális nyitott 0,074 * 0,051 * -0,113 * 0,132 * 0,056 * -0,016 0,061 * 0,020 0,106 * 0,048 * -0,031* 0,058* -0,029 -0,052 * 0,084 * 0,003 0,018 0,116 *
β (Béta) értékek, *=p<0,001; társ. gazd. státusz=társadalmi gazdasági státusz; Független változók kategóriái: lásd. 5. táblázat a 33. oldalon.
A materiális főkomponens esetén az iskolai végzettségnek (β=-0,086; p<0,001) volt a legerősebb befolyásoló hatása, melyet sorrendben a társadalmi nem (β=-0,043; p<0,001) és a sportolási tevékenység (β=-0,030; p<0,001) követett. A negatív β érték azt mutatja, hogy a materiális értékek prioritása csökkent. A csökkenés a változók kategóriáin belül, az alacsonyabb iskolai végzettségűek felöl a magasabb iskolai végzettségűek felé, a férfiak felöl a nők felé, valamint a nem sportolók felöl a sportolók felé történt. Tehát azt mondhatjuk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a férfiak és a nem sportolók körében a materiális, anyagi biztonságra törekvő értékorientáció volt a jellemzőbb. Érdekes eredmény, hogy a materiális értékprioritás kialakulásában a kor, a társadalmigazdasági státusz és a település típus nem volt szignifikáns hatással, tehát a materiális értékek alakulását ezen változók a mintában nem magyarázták. Az anyagi helyzet és a materiális értékek hatásmechanizmusa az ország nehéz gazdasági helyzetével hozható kapcsolatba ebben az időszakban, mely a társadalmi hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül fokozott figyelmet igényelt az emberektől a megélhetési vagy éppen a felhalmozási javak biztosítása során. A materiális értékek megítélése, az ezredfordulón jellemzően az iskolai végzettség szintjével volt magyarázható. Az immateriális főkomponenst befolyásoló szocio-demográfiai háttérváltozók hatásai részben eltérő eredményeket adtak. Ezen értékek preferenciájának alakulásában kiemelkedett a társadalmi nem szerepe (β=0,132; p<0,001). Sorrendiségben ezt a kor (β=0,074; p<0,001) és az iskolai végzettség (β=0,061; p<0,001) hatásai követték. Mind a három háttérváltozó Béta értéke pozitív, ami azt jelezte, hogy a nők, a fiatalok idősebb korcsoportjai és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők tulajdonítottak nagyobb
82
fontosságot ezeknek az értékeknek. A társadalmi gazdasági státusz szignifikáns pozitív értéke jelezte, hogy a jobb életszínvonalon élők nagyobb fontosságot tulajdonítottak, illetve tudtak tulajdonítani az immateriális értékeknek, mint a megélhetési gondokkal küzdők. A sportolási tevékenységben való részvétel nem mutatott kapcsolatot ezen értékek prioritásának alakításában. A tradicionális főkomponens preferenciájának kialakulásában a legjellemzőbb befolyásoló tényező a társadalmi nem volt (β=0,056; p<0,001), melyet sorrendben a település típusa (β=-0,052; p<0,001), a kor (β=0,051; p<0,001), és a társadalmigazdasági státusz (β=0,031; p<0,001) követett. A hatás iránya szerint, a női nemhez tartozás, a település méretének csökkenése, a kor növekedése erősítette, az életszínvonal növekedése pedig csökkentette a tradicionális értékek prioritásának alakulását. Az iskolai végzettség szintje és a sportolás ténye nem mutatott összefüggést. A nyitott főkomponens viszonylatában a legerősebb összefüggést a sportolási tevékenység (β=-0,116; p<0,001), a kor (β=0,113; p<0,001), és az iskolai végzettség (β=0,106; p<0,001) változók mutattak. A Béta érték előjele jelezte, hogy ezen értékcsoport prioritása növekedett az iskolai végzettség növekedésével és a sportolási tevékenységben való részvétellel, de csökkent a kor előrehaladtával. Tehát a legfiatalabb korcsoport tagjai, a magasabb iskolai végzettségűek csoportja, illetve a sportolók alcsoportja nagyobb fontosságot tulajdonított ezeknek a posztmodern értékeknek. A település típusa (β=0,084; p<0,001) szintén szignifikánsan hozzájárult ezen értékek prioritásához, miszerint a nagyobb településeken élők nagyobb fontosságot adtak ezeknek az értékeknek. A főkomponensen belül, a társadalmi-gazdasági státusz (β=0,058; p<0,001) is mutatott kapcsolatot, miszerint a társadalmi hierarchiáján belül, követve az életszínvonal emelkedését, szintén növekedett nyitott értékek prioritása. A társadalmi nem ezen főkomponens kialakulásához nem járult hozzá. A szocio-demográfiai háttérváltozók hatásmechanizmusának főkomponensenkénti összehasonlítása azt mutatta, hogy a legerősebb összefüggések a nyitott főkomponens kapcsán mutatkoztak meg. A kor, az iskolai végzettség, a társadalmi-gazdasági státusz, a település típus és a sportolási tevékenység is a nyitott főkomponens értékeinek preferenciájának kialakulására voltak legnagyobb hatással. Egyetlen változóként a társadalmi nem, az immateriális főkomponens kialakulásában mutatott kiemelt
83
összefüggést.
A
sportolás
kiemelt,
megerősítő,
szerepet
kapott
a
nyitott
főkomponensben lévő értékek fontosságának megítélésében, míg negatív összefüggés volt rá jellemző a materiális főkomponensben lévő értékek prioritásának alakulásában. Ezen kívül megállapítható, hogy az iskolai végzettség és a sportolási tevékenység az értékorientáció alakulásában párhuzamos összefüggést mutattak. Ezt a kapcsolatot az életkor egészítette ki, mely valószínűleg az életperiódust jellemző tevékenység kategóriákkal, például tanulói státusz, függött össze. A társadalmi-gazdasági státusz nem mutatott összefüggést a materiális értékekkel, míg az immateriális, a tradicionális és a nyitott értékek megítélése növekedett az életszínvonal növekedésével. A sportolási tevékenység részvételi arányainak elemzése során nyert eredmények azt sugallták, hogy a társadalmi-gazdasági státusz a sportolási tevékenységgel úgy kapcsolódott, hogy mögötte a magasabb iskolai végzettség és a nyitott értékcsoport értékeinek magasabb prioritása is kirajzolódott. 5.5.2. Értékcsoportok alakulása az időben Az első évtized közepén felvett minta 19 értékelemet tartalmazott. A 2000. évhez viszonyítva három új értékelem került be az értékskálába nevezetesen: ’udvariasság’, ’egység a természettel’ és ’vezetésre/döntésre való jog’. A mért változók mögött újra faktorelemzéssel (maximum likelihod módszer) próbáltam látens struktúrát keresni. Jól illeszkedő modell hiányában19, újra főkomponens-elemzést alkalmaztam (Székelyi és Barna, 2005). A főkomponens-elemzés alkalmazása során, az összehasonlíthatóság megtartása érdekében, a 2004. évben szerepelt három új értékelemet nem használtam fel. Kimaradt ismét a ’szabadság’ értéke is, mert hasonlóan a 2000. évi mintához, minden főkomponensen erősen csökkentette a teljes variancia százalékát. Az értékelemek illeszkedése majdnem teljesen megegyezett a 2000. évben alkalmazott, korrelációs mátrix alapú, főkomponens-elemzés eredményével, így az elnevezéseken nem változtattam. A 16 értékelemből alakított négy főkomponens faktorsúlyainak sztenderdizált értékét ismételten új változókba mentettem és a varianciák teljes százalékának (zárójelben) elfogadása mellett elneveztem (19. táblázat, 85. oldal): materiális (53,74%), immateriális (48,38%), tradicionális (49,88%) és nyitott (47,83%).
84
19. táblázat. Főkomponensek értékelemeinek kommunalitása és megmaradt információ tartalma az első évtized közepén. értékelem hatalom gazdagság szépség belső harmónia békés világ családi biztonság szerelem társadalmi rend nemzet szerepe tradíciók tisztelete vallásos hit érdekes élet változatos élet kreativitás igaz barátság
kommunalitás 0,587 0,638 0,387 0,419 0,535 0,529 0,452 0,391 0,590 0,589 0,426 0,605 0,634 0,380 0,294
főkomponens neve materiális (53,74%)* immateriális (48,38%)*
tradicionális (49,88%)*
nyitott (47,83%)*
* megmaradt információ tartalom %-ban főkomponensenként (variancia %) feltétél: kommunalitás >0,25
A sportoló és a nem sportoló alcsoportok főkomponensenkénti értékpreferencia különbségeinek megállapítására újra független kétmintás t-próbát használtam (Székelyi és Barna, 2005). Az évtized közepén felvett adatok három főkomponens esetén mutattak ki különbséget a sportoló és a nem sportoló alcsoportok között: ’tradicionális’ (t=-4,89; p=0,000), ’nyitott’ (t=-11,63; p=0,000), ’immateriális’ (t=-1,59; p=0,019) főkomponensek. A ’materiális’ (t=-1,71; p=0,084) főkomponens értékelemeinek megítélésében a két alcsoport nem különbözött egymástól (20. táblázat). 20. táblázat. Független kétmintás t-próba, sportoló (n=3124) és nem sportoló (n=4387) alminták értékpreferencia különbségei főkomponensenként az első évtized közepén. nem sportoló sportoló t-test
materiális 0,01 (1,01) -0,02 (0,97) t= -1,71 NS
immateriális -0,02 (1,04) 0,03 (0,93) t= -1,59*
tradicionális -0,42 (1,00) 0,07 (0,98) t= -4,89*
Faktorsúlyok átlagértéke (szórás); *=p<0,001; NS=nem szignifikáns
85
nyitott -0,10 (1,03) 0,15 (0,92) t= -11,63*
Az elvégzett lineáris regresszióanalízis az évtized közepén felvett mintán is azt mutatta, hogy
a
független
változók
szignifikánsan
hozzájárultak
a
függőváltozó
(főkomponensek) teljes varianciájának magyarázatához (21. táblázat).
21. táblázat. Főkomponensek varianciái az első évtized közepén. főkomponens neve materiális immateriális tradicionális nyitott
R2 0,134 0,182 0,114 0,202
df 6,695 6,698 6,679 6,689
p értéke <0,001 <0,001 <0,001 <0,001
R2=információ hányad, df=szabadságfok; szig.=szignifikancia szint.
Az értékcsoportok és a szocio-demográfiai háttérváltozók hatásmechanizmusának bemutatásához újra lineáris regresszióanalízist alkalmaztam (22. táblázat).
22. táblázat. Függetlenváltozók hatása a főkomponensek alakulására az első évtized közepén a lineáris regresszióanalízis eredményei alapján. kor társadalmi nem iskolai végzettség társ.-gazd. státusz település típus sportolási tevékenység
materiális -0,007 -0,092 * -0,078 * -0,024 0,022 -0,019
immateriális tradicionális nyitott 0,069 * 0,024 -0,114 * 0,149 * 0,025 * -0,058 * 0,043 * 0,048 ** 0,111 * 0,005 0,011 0,067* -0,032 * -0,078 * 0,016 0,059 * 0,071 * 0,088 *
β (Béta) értékek, *=p<0,001; társ. gazd. státusz=társadalmi gazdasági státusz; Független változók kategóriái: lásd. 5. táblázat a 33. oldalon.
A materiális főkomponens esetén sorrendben a társadalmi nemnek (β=-0,092; p<0,001) és az iskolai végzettségnek (β=-0,078; p<0,001) volt a legerősebb befolyásoló hatása. A negatív Béta értékek azt mutatták, hogy a nők és a magasabb iskolai végzettségűek körében a materiális értékek prioritása csökkent. Tehát a materiális értékek prioritásának kialakulásában a férfi nemhez tartozás és az alacsony képzettségi szint prediktorként lépett fel. Ezen értékek preferenciájának kialakulásában a kor, a társadalmi-gazdasági státusz, a település típus és a sporttevékenységben való részvétel nem volt befolyással.
86
Az immateriális főkomponenst befolyásoló háttérváltozók közül messze kiemelkedik a társadalmi nem (β=0,149; p<0,001), miszerint a nők körében nagyobb eséllyel számíthatunk ezen értékek prioritására. Sorrendben a kor szerepét kell kiemelni (β=0,069; p<0,001), miszerint a magasabb életkorral növekedett az összefüggés. Érdekes, hogy a sportolási tevékenység hatása megelőzte (β=0,059; p<0,001) az iskolai végzettségét (β=0,043; p<0,001). Mindkét változó pozitív előjele jelezte, hogy a képzettség növekedése és a sportos életmód összefüggött az immateriális értékek prioritásának növekedésével. A társadalmi-gazdasági státusz nem mutatott összefüggést ezen értékek preferenciájának kialakulásával. A tradicionális főkomponens preferenciájának kialakulásában a legjellemzőbb befolyásoló tényező a település típusa volt (β=-0,078; p<0,001), s e mellett a sportolási tevékenységben való részvétel (β=0,071; p<0,001) jelent meg, miszerint a kisebb településen élők és a sportolók alcsoportja adtak nagyobb fontosságot ezen értékeknek. Az iskolai végzettség (β=0,048; p<0,001) és a társadalmi nem (β=0,025; p<0,001) kisebb hatással vettek részt a tradicionális értékekhez való kapcsolódásban. A kor és a társadalmi-gazdasági státusz nem mutatott összefüggést. A nyitott főkomponens viszonylatában a legfontosabb értékalakító befolyást a kor (β=0,114; p<0,001), az iskolai végzettség (β=0,111; p<0,001), a sportolási tevékenység (β=0,88; p<0,001) változók fejtették ki. Ezen értékek prioritása növekedett az iskolai végzettség növekedésével és a fizikailag aktív életmóddal; de csökkent a kor előrehaladtával. A társadalmi-gazdasági státusz (β=0,067; p<0,001) Béta értéke azt mutatta, hogy az életszínvonal növekedésével párhuzamosan, a társadalmi hierarchián belül is növekedett ezen értékek prioritása. A társadalmi nem szintén szignifikáns kapcsolatot mutatott, miszerint a női nemhez tartozás kevésbé járult hozzá értékek preferenciájához (β=-0,058; p<0,001). A település típusa nem mutatott szignifikáns kapcsolatot. A főkomponensek közül a nyitott főkomponens prioritásának alakulásával mutattak az egyes szocio-demográfiai háttérváltozók legerősebb összefüggést. Összesen négy változó mutatott kiemelt összefüggést ennek a főkomponensnek az értékeivel, nevezetesen, a kor, az iskolai végzettség, a társadalmi-gazdasági státusz, és a sportolási tevékenység változói. A társadalmi nem az immateriális főkomponens, a település típus
87
pedig a tradicionális főkomponens alakulásához járult hozzá legerőteljesebben. A nyitott főkomponens prioritásának alakulásában szembetűnő volt az iskolai végzettség és a kor összefüggése, melyet a sportolási tevékenység, harmadik legmagasabb Béta értékű változóként, támogatott. A társadalmi-gazdasági státusz a nyitott főkomponensen kívül, más főkomponenssel nem mutatott szignifikáns összefüggést. (22. táblázat, 86. oldal). 5.5.3. Értékcsoportok alakulásának változásai Bauer (2002) által leírt értékválságos időszak tartósságát, valamint az értékrend atomizációját bizonyítja az, hogy egyik lekérdezési évben sem sikerült az értékelemekre adatredukciós céllal faktorelemzést alkalmazni. Mindkét mintán főkomponens-elemzés alkalmazásával csoportosítottam az összetartozó értékeket. Annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban lényeges változások történtek az ifjúsági értékrend alakulásában, a főkomponensek majdnem teljesen azonos értékelemeket tartalmaztak mind a két minta esetében. Az évtized eleje és közepe közötti időszakban az értékválság tisztulását és az értékek atomizációjának csökkenését jelezte a főkomponenseken belüli érték kommunalitások mérőszámának és főkomponensekként a teljes variancia %-ának növekedése. A sportolási tevékenység és a főkomponensek preferenciájának alakulása kapcsán, összhangban a nem paraméteres próbákkal végzett elemzések eredményeivel (5.4. fejezet), két eredményt emelek ki. Egyrészt, a sportolók és a nem sportolók az évtized elején a materiális és a nyitott főkomponensek preferenciájának megítélésében mutattak szignifikáns különbséget. A tradicionális és az immateriális főkomponensek esetén a két alcsoport nem mutatott eltérést (18. táblázat, 82. oldal). Az évtized közepén a két alcsoport közötti különbség megmaradt a nyitott főkomponens vonatkozásában, de megszűnt a materiális főkomponensen, továbbá megjelent két új főkomponensen, nevezetesen, a tradicionális és az immateriális főkomponenseken. A rendszeres sportolási tevékenységben való részvétel a tradicionális főkomponensen a településtípus után, minden más változó hatását megelőzve fejtette ki magyarázó erejét. Az immateriális főkomponensen a társadalmi nem és a kor változóit követően, de az iskolai végzettséget megelőzve, míg a nyitott főkomponensen a kor és az iskolai végzettséget követve érvényesült befolyása (22. táblázat, 86. oldal).
88
Másrészt, a háttérváltozók a főkomponensek alakulására kifejtett hatásában a fizikailag aktív életmód befolyása mindkét mintában a t-teszt eredményeivel harmóniában megjelent. A sportolási tevékenység a szocio-demográfiai változók hatását megelőzve emelte vagy csökkentette az értékekhez kapcsolható prioritást. Az évtized elején a nyitott főkomponens preferenciájának alakulásával minden más háttérváltozónál nagyobb összefüggést mutatott, míg a materiális főkomponensen, követve az iskolai végzettség
és
a
társadalmi
nem
változóit,
csökkentette
ezen
főkomponens
preferenciájának kialakulását. Összefoglalóan
megállapítható,
hogy
az
eredmények
tükrében
a
sportolási
tevékenységben való részvétel összefüggést mutatott az értékek megítélésének alakulásával; tehát a sportolási tevékenység értékrendszer formáló összefüggései az évtized elejére és a közepére vonatkozó eredményekben is igazolást nyertek. Az évtized közepére szélesebb társadalmi rétegek vettek részt a sportolási tevékenységekben, mely demokratizálódási folyamat az értékek jelentőségének megítélése kapcsán, a sportolók értékpreferenciáiban új értékek megjelenését is segítette, mint például ’tradíciók tisztelete’ vagy ’nemzet szerepe’. Ezek a folyamatok a sportolási tevékenység és a főkomponensek kapcsolatában szintén realizálódtak. Az évtized elején a sportolási tevékenység értékkapcsolatai összesen két főkomponens kapcsán mutatkoztak meg, miszerint a nyitott főkomponensen pozitív, megerősítő; a materiális főkomponensen negatív, gyengítő összefüggést tártam fel. Az évtized közepén azonban a sportolás és az értékcsoportok kapcsolata egyrészt kiszélesedett, másrészt átalakult. A sportolási tevékenység három főkomponensen is szignifikáns pozitív, megerősítő kapcsolatot mutatott, nevezetesen, a tradicionális, a nyitott és az immateriális főkomponensekkel; míg a materiális főkomponenssel feltárt korábbi kapcsolat megszűnt. Tehát az eredmények függvényében a sportolási tevékenységben való részvétel az évtized elején és közepén is összefüggést mutatott az értékpreferenciák alakulásával, mely eredmény a magyar fiatalok esetében igazolta a sportolás és az értékrendszer szoros kapcsolatát.
89
5.6. Demokratikus viszonyulások, autonómiához való viszony Gyermek-, serdülő- és ifjúsági korban a helyesen felépített teljesítményorientáltság, versengési attitűd biztosítja, hogy a fiatal a sikert az egyéni próbálkozáson és fizikai fejlődésen keresztül mérje, tiszteletben tartva ezzel, a sport morális és etikai szimbolizmusát, szabály- és norma rendszerét (Lee és mtsai, 2008). Eredményeim szerint az évtized elején és közepén a sportolók az autonóm döntéshozatalt és demokratikus életközeget igénylő posztmodern értékeknek adtak magasabb prioritást. Az évtized végére vonatkozó időszakban a sportoláshoz kötődő értékmiliőt tovább vizsgáltam. Arra voltam kíváncsi, hogy a sporthoz kötődő nyitott, önálló és önirányító értékbeállítódás, valamint magatartás- és cselekvésmód megnyilvánul-e a demokratikus társadalmi felépítettség adta állampolgári jogok és kötelezettségek elfogadása és gyakorlása kapcsán. Bauer és Szabó (2009; Ifjúság2008) a teljes magyar ifjúsági populációra vonatkozóan feltárta, hogy a fialok általános társadalmi elégedetlensége és rendszerkritikája nem kapcsolódott össze az állampolgári jogok és kötelességek elutasításával. Következésképpen, a demokratikus norma és érték átadás a magyar fiatalok szintjén megvalósulni látszott. Elemzésem kapcsán a sportoló és a nem sportoló alcsoportok összehasonlítása során azt találtam, hogy a sportolási tevékenységben való részvétel az állampolgári attitűd alakulásában további pozitív megerősítést jelentett. A magyar sportoló fiatalok a ’jó állampolgári magatartás’ részeként szignifikánsan fontosabbnak ítélték meg a társadalom-közösség feladataiból és normáiból eredő cselekedeteket, nevezetesen azt, hogy szavazzanak, betartsák a törvényeket, adót fizessenek, részt vegyenek önkéntes szervezetekben, valamint, hogy tájékozottak legyenek az őket körülvevő közösség ügyeiben és azokban aktívan részt is vállaljanak (23. táblázat, 91. oldal). A két alcsoport között nem mutatkozott szignifikáns különbség a másoknak való segítségadás, az aktív politizálás és az országos ügyekben való tájékozottság fontosságának megítélésében. Vélhetően tehát, a rendszeres sportolási tevékenységben való részvétel pozitív kapcsolatban van a szabály és normakövetési hajlandóság, a demokratikus érzésvilág, a társadalmi rész-egész kapcsolatiságon alapuló kötelességtudat és felelősség vállalás kialakulásával.
90
23. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékorientációja az évtized végén, az Ifjúság2008 alapján (N= 1984). átlag
átlagsorrend nsp. sp.
nsp.
sp.
támogassa azokat, akik őnála rosszabb körülmények között élnek
3,58
3,59
984,55
991,04
szavazzon a választásokon
3,79
3,96
953,20
1044,09***
mindig tartsa be a törvényeket és az előírásokat
4,30
4,43
963,85
1027,79**
másokétól független, önálló véleményt alkosson a dolgokról
3,93
4,14
943,41
1060,39***
aktívan tevékenykedjen önkéntes szervezetekben
2,94
3,12
953,63
1042,25***
fizesse meg az adókat és a járulékokat
4,22
4,36
957,91
1036,52***
aktívan politizáljon
2,43
2,40
986,51
985,16
tájékozott legyen a lakóhelyi, iskolai, munkahelyi közösségét érintő ügyekben
3,50
3,69
951,67
1049,22***
aktívan részt vegyen a lakóhelyi, iskolai, munkahelyi közösségét érintő ügyekben
3,14
3,27
963,22
1028,90*
tájékozott legyen az országos közügyekben
3,46
3,56
969,01
1018,07
átlag; átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló, sp.=sportoló. *=p <0,05; **=p<0,01, ***=p<0,001.
Coakley (1993), valamint Lee és munkatársai (2008) azonban hangsúlyozták, hogy a sportolási tevékenység hozadékaként értelmezendő pozitív hatások kiaknázásához szükséges a sportkörnyezet tudatos tervezése és alakítása. A tervező munka során fontos a pedagógiai célok meghatározása, azok ismerete és elfogadása a sporttevékenység átadásában szerepet játszó személyek által, például edzők, bírók, vezetők, szülők (Cruz és mtsai, 1995). Ennek hiányában az értékátadás folyamata elcsúszhat és a negatív hatások érvényesülhetnek; csökkenhet a résztvevők segítségadással, osztozkodással, és nőhet az antiszociális és agresszív viselkedéssel kapcsolatos azonosulása (Coakley, 1993; Bockrath és Franke, 1995). Tehát a morális értékek megléte a sportban támogathat szociális és antiszociális viselkedést is (Lee és mtsai, 2008). A fiatalok fizikai és morális fejlődését adekvát módon biztosító sportprogramok, azonban pozitív módon járulnak hozzá a személyiség fejlődéséhez is (Coakley, 2007).
91
Egyben, Schulze (1992a) élménytársadalmában „elbizonytalanodó” posztmodern ember részére, a sport szabály- és formarendszere állandóságot, kapaszkodót, egyben biztonságot nyújt. Ezek alapján vizsgálatomban kitértem a fiatalok saját jövőjükkel kapcsolatos beállítódásaik, cselekvés mechanizmusaik és értékbeállítódásaik elemzésére is. Eredményeim összhangban Coakley (2007) és Schulze (1992a) felvetéseivel, arról tanúskodtak, hogy a sportoló fiatalok, nem sportoló társaikhoz viszonyítva, jobban bíznak a jövőjükben, mint félnek attól (14.ábra), inkább vállalkozó szelleműek, mint kockázatkerülők (15. ábra, 93. oldal) és nagyobb arányban modern gondolkozásúak, mint hagyományos beállítottságúak (16. ábra, 94. oldal). Ennek megfelelően látható, hogy a jövővel kapcsolatos beállítódásra vonatkozó dimenziók két végpontján jelentős különbségek mutatkoznak az alcsoportok között. A sportoló fiatalok 43,4%-a állította azt magáról, hogy bízik a jövőjében, a nem sportolók 31,6%-ához képest, míg a sportolók 12,2%-a jelezte a jövőtől való félelmeit a nem sportolók 20,5%-ához képest (14. ábra).
14. ábra. Bízik a jövőben és fél a jövőtől - tulajdonság-párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén, az Ifjúság2008 alapján (N= 1984).
92
A vállalkozó kedv és a kockázatkerülés dimenzióinak végpontjain szintén voltak eltérések a két alcsoport vonatkozásában, miszerint a sportolók 45,6% vallotta magát vállalkozó kedvűnek, a nem sportolók 25,7%-ához képest. A kockázat kerülés viszont kisebb különbségeket tárt fel a két alcsoportban (sportolók 12,4%, nem sportolók 17,9%, 15. ábra).
15. ábra. Vállalkozó kedvű és kockázatkerülő - tulajdonság-párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban az évtized végén, az Ifjúság2008 alapján (N= 1984). Nagy különbségek
mutatkoztak
a
modern
és
hagyományos
értékbeállítódás
dimenzióinak végpontjain, hiszen sportoló alcsoport 39,6%-a modern beállítottságúnak vallotta
magát
a
nem
sportolók
28,6%-ával
szemben.
A
hagyományos
értékbeállítódáshoz való viszonyulásban alacsony eloszlás mutatkozott mindkét alcsoportban, a két alcsoport közötti elhanyagolható arányú (0,3%) különbséggel (16. ábra, 94. oldal).
93
16. ábra. Modern és a hagyományos - tulajdonság-párok megítélése a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban évtized végén, az Ifjúság2008 alapján (N= 1984).
Összefoglalóan megállapítható, hogy a sportolási tevékenységben való részvételhez erős norma és szabálykövetés társult. A sportoló fiatalok fontosabbnak tartották a demokratikus társadalmi berendezkedésből származó jogok és kötelezettségek gyakorlását és a jó állampolgári attitűd elfogadását nem sportoló társaikhoz képest. Ezen eredmények a sportoló fiatalok önálló, autonóm döntéshozatalhoz való viszonyulásához és önirányító, nyitott értékbeállítódásának folyamodványként fogható fel. Ezzel szemben azonban a sport értékvilágát szintén jellemző, társadalmi szolidaritás üzenete, a sportolók körében nem kapott hangsúlyt. A norma és szabálykövetés, a sport kiszámíthatóságával és állandóságával összhangban, a sportolók részére pozitívabb jövőképet,
nagyobb
rizikó
és
kockázatvállalást
és
modernebb
gondolkodást
engedélyezett. Az évtized végére vonatkozó eredmények összecsengenek a sportolók nyitott értékbeállításával; a ’kreativitás’, az ’érdekes és változatos élet’, és az ’igaz barátság’ értékeinek prioritásával.
94
6. MEGBESZÉLÉS A sport társadalmi alrendszerében történő folyamatok és változások értelmezése csakis történeti korszakba ágyazottan értelmezhető. Különösen érvényes ez a társadalmi axiális időszakokra, ami Magyarország esetében a rendszerváltás volt. Az 1989-1990 években lezajló kelet-európai változásokat, igaz a békés átmenet jellemezte, de az érintett országokban, köztük Magyarországon is, a politikai és a gazdasági változások jelentős társadalmi következményekkel is jártak (Laki, 2006). Az egypártrendszerről a demokratikus társadalmi felépítettségre, az állam-szocialista gazdaságról a kapitalista piacgazdaságra való hirtelen és gyors átállás jelentős alkalmazkodást igényelt a társadalom
makro-
és
mikroszintjein
egyaránt.
Egyrészről,
új
társadalmi
intézményrendszer és új politikai elit, másrészről új gazdasági működésmód és új gazdasági elit létrehozása volt a feladat (Kolosi és Róna-Tas, 1992). A társadalmi osztályosodás folyamata már a nyolcvanas évek végén elkezdődött, mely során újratermelődtek a korábbi politikai/pártkapcsolati, valamint kulturális és gazdasági tőkén alapuló társadalmi különbségek (Szelényi, 1986-87; Manchin és Szelényi, 1987; Hankiss, 1990; Utasi, 2000a). Szelényi ’Making Capitalism without Capitalists’ című művében
hangsúlyozza,
hogy
a
kelet-európai
új
kapitalizmus
születésénél
tulajdonképpen nem voltak jelen kapitalisták, azt a korábbi rendszer politikai elitje hozta létre. Varga (2003) hozzáteszi, hogy a magyar rendszerváltás ezen ’furcsasága’, a demokratikus átalakulást megcélzó társadalmi átalakulás során, értékszociológiai következményekkel is járt. Kornai (1990) által, a rendszerváltás elkerülhetetlen jelenségeként előre jelzett, főleg az állami bürokráciában dolgozó és a munkaerőpiacra belépő fiatalokat sújtó munkanélküliség a kilencvenes évek elején másfél millió munkahely megszűnésével realizálódott. A munkanélküliség azóta a társadalmi élet állandósult jelenségévé vált. A rendszerváltás megvalósítását nehezítette a világban folyó gazdasági/technológiai paradigmaváltás és az, azzal párhuzamosan folyó, globalizáció jelensége. Ennek következményeként Magyarország, igaz kilépett a szovjet-blokk politikai és gazdasági befolyása alól, de egyben tapasztalatok nélkül, egy nála sokkal fejlettebb globalizált piaci versenybe kényszerült bele, mely versenyben az országnak csakis a perifériás szerep juthatott (Gazsó és Laki, 2004). A rendszerváltás sikerességét szolgáló
95
társadalmi alapintézmények késedelmes létrehozása általános bizonytalanságot, a kilencvenes
évek
létbizonytalanságot
gazdasági és
csökkenése,
kilátástalanságot
az
infláció
okozott
a
emelkedése
magyar
növekvő
társadalom
teljes
spektrumában (Gazsó és Laki, 2004; Gábor és Βalog, 1989). Ezzel párhuzamosan a piacgazdaság kialakítását gyorsította a globális üzletvezetési stratégiákat installáló multinacionális cégek megjelenése, mely hozzájárult a keresőképes népesség feltérképezéséhez és a megnövekedett fogyasztási igények kielégítéséhez. A magyar lakosság gyorsan tudott adaptálódni a fogyasztás centrikus gondolkodásmódhoz, mely egyben szimbolikus jelentéssel is bírt a múlttól való elszakadásban. Az 1989-1990-es rendszerváltást követő politikai és gazdasági változások társadalmi szinten, az aktuális értékrend változásaiban is tetten érhetők voltak. Az addig elfogadott norma és értékrend hirtelen már nem volt hiteles és irányadó, a korábban érvényes cselekvés-automatizmusok, illetve a különösebb gondolkodást nem igénylő, magától értetődő válaszmechanizmusok a továbbiakban már nem működtek. Emellett, az újra formálódó ’szokványos gondolkodásmód’ kialakulása, a folyamat időigényessége miatt, még nem zárult le, és egyéni szinten sem kerülhetett befogadásra (Bauer, 2002; Schütz, 1984). Bauer (2002), valamint Füstös és Szalma (2009) hangsúlyozták, hogy ez a folyamat az 1990-es évektől kezdődően értékválságos állapotot eredményezett a teljes magyar társadalomban, amely válságállapot az értekezésben vizsgált időszakban is erőteljesen érzékelhető volt. Ezzel szemben Füstös és Szakolczai (1994) hosszmetszeti, az 1978-1993 közötti időszakot felölelő értékvizsgálata szerint az állam-szocialista ideológia hatásai már a kilencvenes évek elejére teljesen kitisztultak az értékrendből. Füstös és Szakolczai (1994) eredményei mégis igazolódnak Bauer (2002) értékválságra vonatkozó megállapításaiban, hiszen vizsgálatukban az állam-szocialista értékrend összeomlását és az azt követő vákuumot az értékrend atomizálódásával, valamint az értékfaktorok
növekedésével
igazolták.
Továbbá,
Füstös
és
Szalma
(2009)
longitudinális vizsgálata eredményeivel statisztikailag is alátámasztja a korábbi értékválságra vonatkozó megállapításokat (Bauer, 2002; Füstös és Szakolczai, 1994), miszerint, a magyar társadalomban az 1978-2008 közötti időszakban a célértékek és az eszközértékek közötti egyensúly felbomlott a célértékek változásának felgyorsulása miatt.
96
A társadalmi átalakulás ezen időszaknak kiemelt szereplői a fiatal korosztályok voltak, akiknek szocializációja éppen ebben a változásokkal terhelt időszakban folyt. A társadalmi érték-átadási folyamatra, a belső társadalmi változások mellett, kiemelt hatással volt a globalizált média és a technológiai-informatikai vívmányok világméretű terjedése. A globalizáció és a média liberalizálódásának eredményeképpen, a magyar társadalom norma- és értékrendszerének formálódásában a modern és a posztmodern hatások egyszerre érvényesültek. Történt mindez egy olyan országban, ahol általános materiális értékbeállítódás öröklődött tovább az állam-szocializmus szükség- és hiánytársadalmából (Hankiss, 1983; Füstös és Szakolczai, 1994; Hankiss és mtsai, 1982).
Ezen
mozgatók
együttes
jelenléte
inter-generációs
különbségeket
is
eredményeztek, mélyítve a rendszerváltás után és előtt felnövekedett generációk nemzedéki különbségeit (Gábor és Balog, 1989). A demokratizálódás individuális és posztmodern
értékátadása
a
társadalmi
normák
és
értékek
változásában
körvonalazódott, a változások lehetősége a társadalom értelmiségi rétegének felhalmozott kulturális tőkéjében testesült meg (Hankiss, 1983; Utasi, 2000a, 2000b; Inglehart, 1991; Schwartz, 1994; Schwartz és Bardi, 1997). Az 1989-1990-es években a magyar rendszerváltás csak megkezdődött, de annak folyamata azóta sem zárult le. Időben sokkal hosszabb és társadalmi eseményeiben sokkal kiszámíthatatlanabb nehézségeket hozott, a magyar társadalom, különösen a fiatalok számára, mint, az látható volt az események kezdetekor. Az értekezés eredményeinek megbeszélése a magyar rendszerváltás 20 éves folyamatába ágyazottan a nemzetközi összehasonlító értékvizsgálatok elméletei, a tőkefajták dimenziói, a társadalmi individualizációs és diverzifikációs folyamatok, valamint a sport intézményének sajátosságai mentén történik. 6.1. Értékelméleti kapcsolódások Eredményeim alapján a sporttevékenység és a fizikai aktivitás környezetét kreatív, változásokat és élményeket kereső, interperszonális kapcsolatokban gazdag és a közvetlen anyagi javak fontosságát kevésbé fontosnak megítélő értékmiliő hatja át. A nemzetközi és a hazai értékvizsgálatok (Inglehart, 1991; Schwartz, 1992; Bauer, 2002) eredményei hangsúlyozzák az életvitelhez kötött értékek szocio-demográfiai és életkörülményekhez kapcsolódó háttérváltozóktól való determináltságát. Értekezésem 97
eredményei azonban, a sportolók körében az élmény centrikus, az önálló döntéshozatalt, a személyi autonómiát, az új helyzetekhez való alkalmazkodás képességét és a szociábilis magatartásmódot képviselő értékek preferenciáját a szocio-demográfiai háttérváltozók kategóriái mentén, mind az évtized elején, mind a közepén megtartottnak találták. Tehát, a sporthoz nem kapcsolódó, nemzetközi összehasonlító értékvizsgálatok eredményei által (Inglehart, 1991; Schwartz, 1992; Schwartz és Bardi, 1997) felvázolt társadalmi
kényszerek
hatásai,
az
értekezésemben
vizsgált
minták,
sportoló
alcsoportjaiban megszűntek. Kutatási eredményeim egybehangzóak azokkal a sporthoz kapcsolható értékvizsgálati eredményekkel, amelyek hangsúlyozzák a sport értéktranszfer hatását és szerepét az ifjúság szocializációjában (Dubois, 1986; Bredemeier és Schilds, 1993; Coakley, 1993; Bockrath és Franke, 1995; Pluhár, 2003; Keresztes és mtsai, 2003; Pikó, 2005; Aszmann,
1997).
A
vizsgálatomban
feltárt,
sportoló
életmódhoz
kötődő
értékpreferenciák egybeesnek Bak és munkatársai (2004), valamint Graham (2002) megállapításaival, miszerint a sport az aktív szerepvállalásra, önkifejezésre, önmegvalósításra nevel és ösztönöz, továbbá autonóm gondolkozást és döntéshozatalt feltételez. Az értékrendszer kapcsán komplex hatásmechanizmusról kell beszélni, ami a következtetéseim levonásakor óvatosságra int, hiszen a sportolási tevékenység relációjában ok-okozati összefüggéseket, mint korábban említettem, nem lehet felvázolni. Schwartz (1992) és Schwartz és Bardi (1997) nemzetközi összehasonlító vizsgálatainak eredményeivel összhangban általános megállapítások azonban tehetők. Egyrészről, Schwarz és Bardi (1997) a kelet-európai országokban elvégzett értékvizsgálatainak eredményei arról tanúskodnak, hogy az önmegvalósítással és az autonóm döntéshozatallal kapcsolható értékek preferenciája fokozódik önálló cselekedetet,
kreatív
környezetben.
Kasof
gondolkodást, és
és
munkatársainak
egyéni
felelősségvállalást
(2007) vizsgálata ezen
támogató értékek
és
cselekvésmódozatok interakcióját a kreativitás növekedése kapcsán igazolta is. Tehát vélelmezhető, hogy a sportolási közeg, az a közeg, mely a fent említett értékek fontosabb megítélésének kialakulásához támogató közeget biztosít. Például a kreativitáshoz kapcsolt értékképzetek Feist (1998), Amabile (1997), valamit Ochse (1990) munkái szerint tartalmazzák az eredetiség, a képzelet, a változás, a változat, a 98
nyitottság, a tolerancia, a kockázat, a kihívás, a bátorság, az önállóság, a kíváncsiság, a vállalkozó szellem és az innováció fogalomköreit is. Ezen fogalomkörök értelmet nyernek
például
a
labdajátékok
egyedi
játékhelyzeteiben,
ahol
spontán
cselekvésmódozatokkal kell akcióválaszt adni, illetve egy mérkőzés döntő pillanatában, amikor a kapura lövés kockázatát kell felvállalni. Ezen helyzetek, a játékos társakkal való együttműködés figyelembe vételével, a kreativitás kibővített fogalomköréből származó kvalitások nélkül teljesen lehetetlen. De példa a szabadidősportból is vehető: hasonló kvalitásokat igényel a szabadidő-sportoló sportolási szándékának kielégítését szolgáló megfelelő idő és helyszín megtalálása, vagy például a még sohasem próbált táv teljesítésének elhatározása. Tehát a sportolási közeg, értékkörnyezetet biztosít a szóban forgó értékek magasabb szintű realizálódásához. Másrészről, Schwartz (1992) azt is hangsúlyozza, hogy az értékpreferenciák és az életkörülményekből, valamint élethelyzetekből adódó lehetőségek között kölcsönhatás van, vagyis azok egymást kölcsönösen
befolyásolják
sportkörnyezet,
mint
és
alakítják.
szocializációs
Tehát
közeg,
feltételezhetjük
változatossága,
azt,
hogy
élménynyújtó
a és
interperszonális együttműködésre sarkaló jellege, nem csak a sport értékeivel kompatibilis érték beállítottságú egyének igényeihez nyújt közeget, hanem ezek fejlesztéséhez is cselekvéskörnyezetet kínál. A sport értékközege ezen értékek prioritását, megítélésének erősségét fokozhatja is. Feltételezhető az is, hogy a gyermekkorban megkezdett sportolási tevékenységbe való bevonás, vagy bevonódás ezen
értékpreferenciák
kialakulását
is
elősegítheti,
illetve
kezdeményezheti.
Értekezésem tehát vitába száll azon vizsgálatok eredményeivel, amelyek a sporttevékenységen keresztüli érték átadást és szocializációs hatást megkérdőjelezik. Ellentétben Mielke és Bahlke (1995) eredményeivel, a vizsgált magyar ifjúsági mintákban a sport értéktranszfer hatása igazolódott. A sportoló fiatalok voltak azok, akik a társas kapcsolatokat és a változásokra való nyitottságot vallották fontosabbnak nem sportoló társaikhoz képest. Az évtized elején az eredmények arról is tanúskodtak, hogy a sportoló alcsoportban kevésbé tartották a fiatalok fontosnak a materialisztikus értékbeállítódást képviselő, ’gazdagság’ értékét. Továbbá, a sportolásban való részvétel és a materiális főkomponens értékeinek prioritása fordított arányú összefüggést mutattak. Rácz (2005) azonban, a materiális értékbeállítódással kapcsolódó hedonista attitűdök összefüggései
99
mögött az egészségkárosító cselekvésmódozatokat, például a fokozott alkohol- és kábítószer-fogyasztást, valamint dohányzást vélte felfedezni. Mintánkban a materiális értékbeállítódás és a hedonista attitűdöket sugalló ’változatos és érdekes élet’ értékeinek prioritása különvált egymástól. Eredményeim ez alapján felvetik annak reális lehetőségét,
hogy
a
fiatalok
’hedonista’
értékekhez
való
vonzalmát
a
sporttevékenységen keresztül realizálható. A sportolási környezet a hedonista értékbeállítódást sugalló értékek felé (például: változatos és érdekes élet), azonban az egészségkárosító életmóddal összefüggő materialista értékektől (például: gazdagság) elirányítja a fiatalokat. A sportolás lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy kielégítsék élményigényüket (hedonizmus) és egyben értékrendjük távolodjon az egészségkárosító magatartásformákra hajlamosító materialisztikus értékbeállítódástól. Így eredményeim, a szabadidő és versenysport formájában végzett sporttevékenység esetén felveti a sportolási közeg esetleges egészség-prevenciós hatását, figyelembe véve azonban azt, hogy Vingender és Sipos (2000) munkájában a verseny és az élsportolók esetében a kábítószer-használat kezdetének ideje, a sporttevékenységnek köszönhetően, csak késleltetett volt. Kiemelendő, hogy az évtized közepére a ’gazdagság’ értékére vonatkozó különbségek a sportoló és a nem sportoló alcsoportokban gyengültek. Az említett két alcsoport nem mutatott különbséget a ’gazdagság’ értékének sorrendi besorolásában, az értékelem jelentőségének megítélése során a szignifikancia szint csökkent, továbbá a materiális értékcsoport alakulásához sem járult hozzá a sportolási tevékenység ténye. Hozzá kell tenni azonban, hogy a ’gazdagság’ értékének a vizsgált időszakban történő megítélése a teljes
populáció
szintjén,
mind
sorrendiségében,
mind
pedig jelentőségének
megítélésében csökkent (Bauer és Szabó, 2005; Ifjúság2000/2004). A szóban forgó jelenség értelmezése a nemzetközi összehasonlító értékvizsgálatok alapján levont következtetések fényében nyerhet értelmet. Inglehart (1977) értékelméleti munkájában és az 1990. évben elvégzett világértékvizsgálata során kiemelte, hogy a létfenntartáshoz kapcsolódó materiális értékek prioritása mögött, a Maslow-féle szükségletek hierarchiájának felső harmadában elhelyezkedő, az önmegvalósítással és a személyes döntéshozatallal kapcsolatos értékek (Schwartz, 1992) háttérdinamikáival, pontosan ellentétes mozgatók állnak. A materialisztikus értékazonosulás az életszükségletek magasabb szintű biztosítottságával, 100
az anyagi jólét növekedésével csökken (Inglehart, 1991). Tehát a ’gazdagság’ értékének háttérbeszorulása az első évtized eleje és közepe közötti átmeneti gazdasági növekedéssel hozható párhuzamba. A materiális értékek prioritása a teljes magyar ifjúsági populáció szintjén csökkent, ami nivellálta a sportolási tevékenység és a materiális értékek fordított arányú összefüggéseit. Vélelmezhető tehát az, hogy a sportkörnyezet évszázadokon átívelő klasszikus értékeinek dinamikus változásaiban, mégis azonos célokat, irányokat és szabályokat közvetítő értékközeg rejlik. A rendszerváltást követő értékválságos időszakban a családi értékekhez való visszatérés (Bauer, 2002) mellett, a feltárt sport-közeli értékek változatlansága felveti a sporttevékenység szerkezetében és formájában rejlő állandóságot, mely egyben értékállandóságot is feltételez. Ez az értékállandóság társadalmi érték-átrendeződési időszakok során a fiatalok számára kapaszkodót és támpontot nyújthat. Meglepő azonban, hogy az egyébként a materiális főkomponensen ’ülő’ ’hatalom’ értéke az évtized közepe során a sportoló alcsoportban nyert nagyobb fontosságot. Feltételezem azt, hogy e jelenség mögött a személyes autonómiára és önálló életvezetésre való jog megszerzésének igénye rejtőzködik. Megfigyelhető, hogy a hatalom fontossága különösen az alap és a középfokú iskolai végzettséggel párosul, magasabb képzettségi fokon nem regisztrálható. Úgy tűnik, hogy a társadalom hátrányosabb helyzetű csoportjaiban a személyes autonómia igényének kielégítése, összekapcsolódik a hatalomból való nagyobb részesedés illúziójával. Ebben az eredményben a rendszerváltás utáni közéletiség és a szabadságjogok egyéni szinten realizálódó elégtelensége látszik visszatükröződni. Vélhető, hogy ezen csoportok hatalomérzetének
megvalósulása
a
sportolási
tevékenységen
keresztül,
saját
tevékenységük és létük felett gyakorolt, illetve megélt kontroll kapcsán kerül kifejezésre. Az autonóm emberi cselekvés igényének visszatükröződése látható a 2004. évi mintába bevont, a ’vezetésre/döntésre való jog’ értékének megítélésében is. A sportolók körében, a nem sportolókhoz viszonyítva, ez az érték is nagyobb prioritást kapott a háttérváltozók kategóriáitól függetlenül. A sportkörnyezeten belüli prioritás növekedés ezen érték kapcsán alátámasztást nyer az által, hogy az a Schwartz-féle (1992) autonóm egyéni cselekvésmódozatokat feltételező motivációs dimenziókkal (openness to change) áll párhuzamban (1. táblázat, 1. ábra, 10-11. oldalon). Az egyéni sportágakban hozott 101
egyéni játékstratégiai döntések, vagy a csapatsportágakban szinte minden csapattagtól elvárt akciódöntések igazolják az érték sportkörnyezeti létjogosultságát. Nagyon fontos eredménynek tartom azt, hogy a sportolók körében az évtized elején és közepén feltárt önmegvalósításhoz és autonóm emberi viselkedéshez köthető értékek magasabb preferenciája, az évtized végén a demokratikus állampolgári jogokhoz köthető értékekkel is összefüggést mutatott. Az eredmények alapján elmondható, hogy a sportolók az állampolgári jogokból és kötelességekből származó cselekedetek kapcsán nagyobb arányban voltak normakövetők. Jobban bíznak a jövőjükben és nagyobb arányban vállalkozó szelleműek, mely trendek a kreativitás magasabb preferenciájával hozható kapcsolatba különösen a kreativitás bővebb fogalomkörébe tartozó kvalitások tükrében (Kasof és mtsai, 2007). 6.2. Tőkefajták hatásának dinamikája A nemzetközi kutatások Bourdieu (1977) elméleti kiindulására alapozva, a sportolási részvételt a társadalmi rétegződés egyik ismérveként közelítették meg. Ezen kutatások eredményei alapján, a sportolási részvétel akadályaiként, a társadalmi nem, a kor és a lakóhely változóit, valamint a gazdasági aktivitást írták le. Kiemelt szerepet pedig a kulturális tőke determinációja kapott (Skille, 2005a; Stempel, 2005; Moens és Scheerder, 2004; Wilson, 2002; Bourdieu, 1977; Wetten és Willis, 1976; McPherson és mtsai, 1989). A modern társadalom általános jóléti felhalmozása, valamint a hetvenes évek végén a „Sport for All” (azaz „Mindenki Sportja”) mozgalom megindulása, a sportolás fontosságának hangsúlyozása és a sportolási lehetőségek növekedése, a nyugat-európai országokban lehetővé tette szélesebb társadalmi rétegek sportba való bekapcsolását (Scheerder és mtsai, 2005; Hartmann-Tews, 2006). Az Európai Unió ezt a folyamatot a 2007-ben kiadott ’Fehér könyv a sportról’ című dokumentum kiadásával szándékozta tovább segíteni (EU, 2007). Stratégiai intézkedések sorozata segítette a sport társadalmi demokratizációs folyamatát, mely legtöbb Uniós tagállam esetében hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek sportbéli kompenzációjához és a sportolás növekedéséhez. A sportolási tevékenység, annak jellege, helye és fajtája Bourdieu (1977) elméletének megfelelően visszatükrözi és meg is erősíti a társadalmi rétegződések alakulását; annak
102
társadalmi és gazdasági meghatározottsága figyelhető meg. Az elit társadalmi rétegek szereplőit alacsonyabb arányban találjuk meg az erős kifáradással járó ciklikus sportok, személyi kontaktust igénylő küzdősportok, illetve autó- és motorsportok nézői vagy részvevői között is (Wilson, 2002; Mehus, 2005; White és Wilson, 1999). A kulturális tőkével való ellátottság meghatározó a sportolási és sportfogyasztási tevékenységekben (Mehus, 2005; White és Wilson, 1999). A sportolási tevékenység érték-átadásában a származási család cselekvés- és szokásrendje a kulturális tőkeátadás mechanizmusán keresztül befolyásolja az életmódbeli beállítódásokat. A szülők iskolai végzettsége, különösen a fiatal generációk tevékenység struktúrájának kialakulásában játszik központi szerepet (Bourdieu, 1984; Utasi, 2000a, 2000b). Ezen megállapítások eredményeim alapján a sportolók körében igazolódtak. Magyarországon, a kulturális tőke részeként a sport- és az egészségtőke jelenlétet feltételező inter-generációs életmódminta-átadásban megjelenő zavarokat Polgár (2008) vetette fel, miszerint vizsgálatában az elsődleges szocializációs közeg hatása a sportoló életmód mintaátadásában marginális volt. Ezen megállapítás következik Földesiné (2008) és Gál (2008) eredményeiből is, akik a felnőtt lakosság körében a közép-európai viszonylatban is rendkívül alacsony részvételi arányokat és a sport iránti érdektelenséget tárták fel. A rendszerváltó felnőtt generáció kulturális tőkéjéből hiányzik a szabadidős fizikai aktivitások tevékenység-kultúrája, ami értelemszerűen csakis fizikai inaktivitás formájában volt továbbadható. Az ezredforduló első évtizedének végére a részvételi arányok csökkenése, a társadalmi csoportokon belül is változásokat hozott. A felső-középosztály és az elitcsoportok részvételi aránynövekedése az esélyegyenlőtlenségek sporton belüli elmélyülését jelezte. A nemek közötti részvételi aránykülönbségek mögött, míg korábban a nők tradicionális társadalmi szerepe, a sport hagyományos maszkulin szerepcsatolása és a nők részére korlátozottabb számú lehetőségek húzódtak meg. Napjainkra, a nemek közötti részvételi aránykülönbség növekedése megállt, a nők sportolási igényeinek emelkedése megmutatkozott. Gáldiné (2008) a női sportolók médiában megfigyelhető alulreprezentáltságát a nők és a fiatal lányok sportszocializációs szerepvállalásának egyik lényeges akadályaként nevezte meg. Az eredmények, az eddig feltárt társadalmi determinációk felszakadozását a településméret vonatkozásában is megmutatták. Az
103
évtized végére növekedett a megyeszékhelyek és nagyobb vidéki városok, míg lényegesen csökkent a főváros lakóinak sportolási aránya. Az ifjúsági korszak gondtalan „semmittevés” csak misztikumában él a rendszerváltás utáni generációk életében. Igaz, hogy az ifjúkor az életvezetési stratégiák és a cselekvésjellemzők szerint, a nyugat-európai ifjúsági korszakváltás trendjének megfelelően meghosszabbodott, de egyben erős kihívásokkal, jövőt meghatározó döntésekkel és felkészülési kényszerekkel terhelődött. Az ifjúkor, a jövőbeni boldogulás reményében elsődlegesen, a lehető legmagasabb iskolai képzettségért folytatott verseny időszakává
vált
(Zinnecker,
1986).
A
magyar
társadalom
eltartó-
és
befogadóképességében tapasztalt zavarok eredményeképpen azonban, a fiatalok, a gondtalan ifjú-kor megélése helyett - az érvényesülési küzdelemhez szükséges muníciók begyűjtésének kényszere mellett - a képzettségek felhasználhatóságának, a kulturális tőke gazdasági tőkévé konvertálhatóságának általános bizonytalanságával szembesültek. Szabadidejük limitált, és abban a sportolási tevékenység fontossága egyértelműen háttérbe szorult (Gábor és Balog, 1989; Bauer és Tibori, 2002). Bourdieu-féle kulturális tőke-gazdasági tőke, valamint az Inglehart féle materializmus– posztmaterializmus párosok relevanciája (De Graaf és De Graaf, 1987) a sportolási tevékenység során a kulturális tőke és az immateriális/posztmodern értékbeállítódás összekapcsolódása során figyelhető meg. A sportolók személyi autonómiát és önmegvalósítást sugalló értékprioritása vélhetően a kulturális tőkével való magasabb ellátottsággal párhuzamosan tud realizálódni. Összefüggéseiben ezt az értékrealizálódást segíti a gazdasági tőkével való ellátottságból fakadó, lehetőség portfólió-bővülés is. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált évtized elején és közepén a sportolási tevékenységben résztvevők körének bővülése tetten érhető az értékek változásaiban is. Míg korábban a posztmodern értékek magasabb prioritása egyértelmű volt a sportolók körében, addig az évtized közepére a korábbi értékek megtartása mellett (például: ’kreativitás’, ’igaz barátság’, ’érdekes és változatos élet’), megjelent a ’tradíciók tisztelete’ és a ’nemzet szerepe’ értékeinek erősebb prioritása is. Ezen eredmény egyrészt alátámasztja a fiatalok teljes populációjának posztmodern értékek felé további eltolódását, másrészt jelzi azt, hogy a sportolók körébe szélesebb társadalmi csoportok tradicionálisabb érték beállítottságú képviselői is bekerültek.
104
6.3. Individualizáció és diverzifikáció A magyar fiatalok sportolás tevékenységnek módjában és körülményeiben a modern, ipari társadalom osztályrétegződésre alapuló mutatói (Bourdieu, 1984) és a posztmodern jóléti társadalom, az osztályok és a rendek határait elmosó, individualizációs és diverzifikációs hatásai (Beck, 1983; Schulze, 1992a, 1992b), egyszerre és együttesen érvényesültek. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint, az ifjúsági korosztály (15-29 életkor) értékbeállítódásában, a speciális életkori periódusból és tevékenységekből adódóan, immateriális értékek dominanciája érvényesül (Inglehart, 1991). Ezen ifjúsági értékeltolódás fokozatos erősödését Hankiss (1990), Füstös és Szakolczai (1994), Hankiss (2005), valamint Bauer (2002) munkái a rendszerváltást követően a magyar társadalomban is feltárták. A
posztmodern
értékszemlélet
visszatükröződése
figyelhető
meg
Schulze
’élménytársadalmában’ is. A konzum-központú, végtelen lehetőségek útvesztőjében vergődő, egyben az élmény,- és szabadságérzetek azonnali kielégítését hajszoló ember, elmélete szerint, kapaszkodókat keresve szűkítési módozatokat alakít ki. A lehetőségek szűkítése az, ami a környezet és az egyén alakíthatóságából és választási döntések bővüléséből származó bizonytalanság érzését csökkentheti. A sportolási tevékenység, annak állandósága, szabályozottsága, kiszámíthatósága és megismételhetősége a posztmodern ember számára szűkítési stratégiákat kínál. A sportolási tevékenység értelmes időtöltést, rendszerességet, élményeket biztosítva csökkenti a lehetőségek végtelen tárházát és kapaszkodót nyújt. A szűkítés mellett nem korlátozza az egyén szabadságvágyát, hanem a szabadság más dimenzióit nyitja meg. A sport közösségi vonatkozása
kibővíti
az
egyén
körüli
szociális
tér
határait
és
például,
csapatsportágakban, hangsúlyosan csökkenti a döntési magányt is. Hankiss (2005) a tenisz sportág mikrokörnyezetében a fogyasztói civilizáció emberének pillanatnyi megpihenését és biztonságát látja. A sportolási teljesítmény megismételhetősége, a ’legközelebb jobban megy’ lehetősége, a sport sajátságos teljesítmény orientált természete ellenére, csökkenti a posztmodern ember individuális magányát és bizonytalanság érzését is.
105
Az ezredforduló első évtizedének közepére a célcsoportok, különösen a posztmodern érték-beállítottságú fiatal korosztályok felől, mondhatni alulról jövően, megindult a sport öngerjesztő demokratizálódási folyamata. Ezt a sportágak és a szabadidős sporttevékenységek számának növekedése is jelezte. Igaz, a társadalmi csoportok közötti részvételi arány-különbségek nem csökkentek, de nemzeti reprezentatív mintán is mérhetően jelentek meg új tevékenységek (joga, gyaloglás, görkorcsolyázás, gördeszkázás, kismama torna, gyógytorna, szobabiciklizés, horgászat, brazil tánc, baseball, szinkronkorcsolyázás, hegyikerékpár, snowboard, stb.). Ez a képlet bizonyítja, az új, posztmodern ember individualizált értékszemléletének megfelelő, mozgásfajtákra és formákra való igény megjelenését. Ezek az új cselekvésmódozatok láthatóan kerülik a sport klasszikus versenykörnyezetét és szervezetiségét, azonban kikapcsolódást és aktív életmódot biztosítanak a fiatalok számára. A felvázolt individualizációs trendeket támasztja alá az is, hogy eredményeim szerint, a sportolással kapcsolatos értékközegből hiányzik a sport klasszikus értékeinek egyik legalapvetőbbje, nevezetesen, a szolidaritás értéke. A sportolók és a nem sportolók egyaránt csak közepes fontosságúnak ítélték meg azon embertársaik segítésének szükségességét, akik náluk nehezebb körülmények között élnek. Rácz (2005) a fiatalokra tett korábbi megállapításai szerint, a közösségi érzés, a mások iránt érzett és vállalt szolidaritás fontossága csökkent a magyar társadalomban, mely kortünetként fogható fel. A sport szempontjából nagyon lényeges kiemelni azt, hogy ezen trendeken a sportolási környezetben való részvétel sem változtatott, hiszen eredményeim szerint, a sportolók és a nem sportolók alcsoportjai nem tértek el egymástól a szolidaritás értékeinek preferenciájában. Tehát, a sport közösségi élményeket és érzéseket generáló funkciója, valamint, az egymásért vállalt felelősség kialakításában játszott szerepe az individualizálódott élmény-projektek kapcsán veszített jelentőségéből, illetve a sportérték-átadás kapcsán nem realizálódhatott. 6.4. A sport intézményének sajátosságai A sportnak, mint a társadalom egyik alrendszerének működése, a társadalmi főfolyamatok tükrében nyerhet igazán értelmet, ami Magyarországon ebben az időszakban az 1989-1990-ben végbemenő rendszerváltozás és annak következményei voltak. Az ezredforduló első évtizedének közepére bekövetkezett átmeneti gazdasági 106
növekedés a társadalom széles rétegei számára eredményezett viszonylagosan könnyebb életkörülményeket, így a 15-20 évvel korábbi német helyzethez hasonlóan a társadalmi szintek nálunk is felfelé húzódtak. Ez a sportolási részvételben is minden szinten részvételi növekedést eredményezett. Az első évtized végére érezhető gazdasági stagnálás, visszaesés, majd válság azonban, újra növelte a társadalmi különbségeken alapuló esélyegyenlőtlenségeket. Hankiss (2009) társadalom-elemzésében hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz év során kialakult gazdasági és politikai válság, az egész magyar szociális környezetet érintő, társadalmi válsággá mélyült. Az évtized elején Bauer (2002) által felvetett értékválságos időszak végighúzódott az évtizeden és még napjainkban is tart. A politikai és a gazdasági változások a sport társadalmi alrendszerét alapjaiban rázta meg. A nemzeti sportszövetségek vezetőségét ’áramütésként’ érte az állami támogatási rend változása, a pénzeszközök csökkenése és az önállóság elnyerése. Hirtelen, váratlanul és egyben teljesen felkészületlenül kellett sportágaikat piaci viszonyok mentén továbbműködtetniük. A változások egyben demokratizálódást és liberalizálódást is jelentettek, hiszen az addigi 35 sportági szakszövetség száma 1990 és 1993 között száz fölé emelkedett, ezzel is bizonyítva a civil társadalom önszervező-erejében rejlő potenciált. Ezek közül az úgynevezett új, általában nem olimpiai sportágak közül, még a több tízezres igazolt sportolói létszámot felmutató olyan sportágak is, mint például a karate, csak igen korlátozott állami támogatásban részesültek. A sport strukturális átalakításában szintén tetten érhető késések és stratégiai, valamint irányítási hiányosságok gátolták az ’alulról’ építkező civil szervezeteken alapuló, piramisszerű felépítmény létrehozását és sikertelennek bizonyultak az üzleti szféra megnyerésére tett próbálkozások is (Földesi és mtsai, 2002). A sportban végbement ellentmondásokkal terhelt változások megkérdőjelezték azt, hogy a modernizációs törekvések egyáltalán elhozták-e a sport demokratizálódását és önállóságának valós elnyerését (Földesi és Egressy, 2005). Utóbbi szerzők hangsúlyozták továbbá azt is, hogy a demokratizálódási folyamatok helyett átpolitizálódás, visszaközpontosítás, és paternalista elemek váltak újra dominánssá. Ezen folyamatok feltárása magát, a tényleges rendszerváltást, vonta kétségbe a magyar sport területén. Az államszocializmus gyakorlatából jól ismert élsport-centrikus beállítódás nem változott sem az állami, sem a sportszövetségi szinten dolgozó vezetők gondolkodásában, és ez a 107
gondolkodás nem is párosult a demokratizált posztmodern sport egészségmegőrző és közösségalakító elvárásaival sem. Igaz, a stratégia szintjén már megjelentek a népesség teljes egészét célzó sportprogramok (ISM, 2000; GYISM, 2002), de ezek költségvetési források biztosítása nélkül a gyakorlatban nem realizálódhattak (Földesiné és Gáldiné, 2008). A sport demokratizálására tett állami kezdeményezések, a nők, etnikai csoportok, a fogyatékos emberek élsportját segítő programok kivételével, 2002 után befagytak (Földesi és Egressy, 2005). A magyar sport rendszerváltás utáni piacgazdasági szerepvállalása ellentmondásossá vált, mely folyamatokat elmélyítette a sport egyetemes értékeinek globális válsága és annak elanyagiasodása is (Frenkl, 2001). A világversenyeken való sikeres szereplések üldözése és az ismétlődő dopping botrányok mellett, a magyar sport sem saját szórakoztató ipari piaci szegmensét, sem pedig részvételi célcsoportjait nem tudta megújítani. Az állam-szocialista időszakból átöröklött, élsport-centrikus sportpolitika továbbra is dominánsan a globális sportpiacon egyébként teljesen marginális és versenyképtelen, tradicionálisan pontszerző magyar sportok maroknyi élcsoportjait támogatta, például vívás, kajak-kenu, öttusa. A sport intézményén belül továbbra is megmaradt az élsport és a szabadidősport közötti, más demokratikus berendezkedésű ország sportstruktúrájára kevésbé jellemző, éles határ. Továbbá, nem szélesedett ki az utánpótlás-nevelési programokról leváló ifjúsági sport versenyrendszere sem. Ennek köszönhetően, más európai országokhoz hasonlítva, a magyar népesség szinte minden korosztályát és minden társadalmi rétegét igen alacsony részvételi arányok jellemzik (Hartmann-Tews, 2006; Földesiné, 2008; Gál, 2008; Gáldi, 2002; Nyerges és Laki, 2004; Perényi, 2008, 2010c; Laki és Nyerges, 1999). A sportolási tevékenység egészségmegőrző, betegségmegelőző, életminőséget javító hatásai Magyarországon kellőképpen nem kerültek be a társadalmi közbeszédbe és Polgár (2008) szerint a sportértékek és a jelentéstartalmak egyéni szinten sem tudatosultak. A lakosság szabadidejében inkább a passzív pihenést (olvasás, alvás, televíziózás) választotta, mint az olyan fizikai aktivitással járó időtöltéseket, mint például kirándulás, séta, vagy egyéb sporttevékenységek (Oszvaltóné és mtsai, 2007; Pikó, 2005). Mindemellett, eredményeim arról tanúskodnak, hogy a sportoló fiatalok minden társadalmi csoportja szignifikánsan fontosabbnak értékelte az ’igaz barátság’ értékét, mely sugallja a sport közösség teremtő és emberi interakcióban gazdag jellegét. Ezzel 108
szemben, a fiatalok közel 90%-a említette, hogy a szabadidejét hétköznapokon is és hétvégeken is otthon, első sorban internetezéssel és televíziózással tölti. Ezzel párhuzamosan, sportpályákra hétköznap mindössze 9%, hétvégén 18% látogat (Ifjúság2008). A sportban is érzékelhető társadalmi individualizációs folyamatok, valamint a sport klasszikus értékeinek átadásában történt zavarok következményeként, a sport legalapvetőbb értéke, a közösség teremtés, az emberek és az emberi közösségek közötti interakció értékeinek átadása sérült az elmúlt évtized során. Földesiné (2008) a teljes magyar népességet érintő vizsgálata során a magyar sport általános leértékelődését hangsúlyozta, amely nem csak a részvételi arányok alacsony szintjében, hanem a sport iránti általános érdektelenségben is megnyilvánult. A sport társadalmi támogatottságának csökkenéséhez korábbi szurkoló táborának elvesztése és a nemzetközi magyar vonatkozású sporteredmények romlása is hozzájárult (Földesiné, 2008; Dóczi, 2008). Újabb sportpiaci fogyasztói szegmensek elérése a sport modernizációs folyamatainak elmaradása, a már említett eredményesség csökkenése, valamint a szórakoztatási érték alacsony volta miatt nem valósulhatott meg. Ezt igazolták András (2004) és Dénes (1998) eredményei is, miszerint a labdarúgó klubok privatizációja során a szurkolói tábor szélesítése, a jegyeladások növelése nem került a stratégiák központjába. A szórakoztatási érték és a fogyasztói szolgáltatások növelése elmaradt, melyet az ezredforduló fiataljainak sportrendezvényeket látogató 12%-a és a sportközvetítéseket követő 53%-a igazol (Perényi, 2010b;
Ifjúság2000). A
működésmechanizmusok kidolgozatlansága és a célpiaci közönség szűkössége miatt a „szponzor-média-sport”- hármas egymást kölcsönösen támogató üzleti kapcsolata nem realizálódhatott. A szponzori támogatások többsége megmaradt a személyes kapcsolatokon, kijáráson alapuló, esetleges mecenatúránál. Az alulfinanszírozottság, a piacgazdaságban működőképes forráskeresési, szervezési és marketing technikák, működtetési és megvalósítási tervek hiánya, valamit az állandó belső ellentétek, dopping és számviteli botrányok hozzájárultak ahhoz, hogy a sport, mind a társadalmi közbeszédben, mind a lakosság körében elveszítse a rendszerváltás előtti magas presztízs értékű kiváltságos szerepét (Földesi és Egressy, 2005; Földesi és mtsai, 2002; Frenkl, 2001; Földesiné, 2008). Az értékelméleti megközelítésekkel összhangban (Schwartz, 1992; Inglehart, 1991) elmondható, hogy a magyar sportszervezetek paternalizmust igénylő beállítódása a 109
hagyományosan átöröklött, modern ipari társadalmakban és az egypártrendszerben domináns materiális értékszemléletét sugallja. Az állam-szocialista idők biztonságra törekvő, az alapvető létfeltételek biztosításán megragadó és az egyéni autonómiát háttérbe szorító értékmiliőjének negatív hatásait a cseh fiatalok sportolási trendjeinek elemzése során szintén hangsúlyozták (Kavalir, 2004). Napjaink fiatal generációi posztmodern, élménykereső, önmegvalósításra és autonóm döntéshozatalra törekvő értékbeállítódás alapján keresik jövőjük kibontakozását, de a szabadidejük eltöltéséhez megfelelő tevékenységeiket is. Úgy tűnik, hogy a magyar sport szervezeti oldala, működés mechanizmusa, tevékenység ajánlata időben megkésett, lemaradt az ifjúság elvárásaival szemben. A modern társadalom kemény munkán, kitartáson és jövőbe vetített megtérülésen alapuló értékrendje, amely egyébként az élsport, az élsportoló, de a magyar sport struktúrájából fakadó működésmódok által képviselt értékek is, a mai fiatalok számára nem vonzóak. A mozgásszegény életmód és annak következményei a társadalmi közbeszédben is aktuális kérdésköröket vetnek fel. Ennek ellenére az ’egészségtelen és a mozgásszegény életmódot’ a fiatalok csak 1,5%-a említette az őket leginkább érintő problémák között (Bauer és Szabó, 2009; Ifjúság2008). Következésképpen, a fizikailag aktív életmód fontossága eltörpül a társadalmilag és egyéni szinten is nagyobb volumenűnek megítélt problémákkal szemben, mint például a munkanélküliség, céltalanság vagy az alkohol és kábítószer
fogyasztás
terjedése.
Eredményeim
az
évtized
végére
a
vidéki
nagyvárosokban és a fővárosban élő fiatalok életmódszerkezetének átrendeződésére, továbbá a leányok és a fiatal nők emancipációs sportbeli szerepvállalására hívta fel a figyelmet. Az adatok általánosságban azt mutatták, hogy a mozgásszegény, inaktív életmód a fiatalok körében továbbra is „pusztít”, ami előre vetíti a felnövekvő generációk, egyben a magyar társadalom egyre aggasztóbb teljesítőképességét és egészségügyi állapotát. Ezen jelenségek továbbra is deklarálják a sportolási tevékenység jótékony hatásainak társadalmi szintű kihasználatlanságát. Magyarországon az élsport és a „mindenki sportja” közötti éles határ és elkülönülés, megosztottságot és konfliktusokat eredményezett a sportolással összekapcsolt értékképzetekben is. A sportolás jellemzően az elüzletesedett versenysport teljesítménycentrikus fogalmával kapcsolódott össze és eltávolodott a nemes küzdelem, az egyenlő esélyek és a közösségi szellem értéktartalmaitól (Frenkl, 2001). A magyar sport 110
„felemás” demokratizálódási folyamata során nem alakultak ki a sport klasszikus értékképviseletéből táplálkozó, az egyén számára a mindennapi élet során hasznosítható értékképzetek. A kitartás, az edzettség, a fair play, a csapatszellem, a győztes és a vesztes szerepek, valamint az azokhoz kapcsolódó tudati-kódok nem kapcsolódtak át, nem fordítódtak le az egészség, az életminőség, a jóllét, az „épp testben, épp lélek” fogalmi síkjaira. Továbbá, a sport fogalmi definíciói és jelentés tartalmainak besorolásai sem integrálódtak a kulturális tőkeátadás folyamatába, melyre jó példa az, hogy mintámban a sportági választások során keveredtek a mozgásfajtákhoz tartozó megnevezések és tartalmak, mint például a kondi edzés, testépítés, súlyemelés, torna, otthoni torna, gimnasztika, fitnesz, aerobic, tánc, aerobic-tánc fogalomkörei. A különböző sporteredményekhez tartozó emberi ’teljesítmény’ szintje és annak fejlesztési lehetősége sem nyertek meghatározást, így nem alakultak ki az alapértelmezésekhez és értékítéletekhez szükséges viszonyítási alapok (mint a szabadidő, a verseny, és az élsportolók közötti teljesítménybeli különbségek, azok élettani és pszichikai háttere). A rendszerváltást követően a sport értékelemeinek kommunikációja szenvedett károkat, továbbá, az értékelemek átadásához szükséges társadalmi intézményrendszerek sem erősödtek meg. A magyar sport lépéshátránya három pilléren jellemezhető: egyrészről a rendszerváltás veszteseként lemaradt a magyarországi társadalmi változások mellett; másrészt, elmulasztott saját célcsoportjai igényeire adekvát válaszokat adni; harmadrészt nem tudott a sport globális és Európai demokratizálódási fejlődés irányaival lépést tartani. Az alacsony részvételi arányok hátterében természetesen munkálnak a társadalmi egyenlőtlenségből fakadó elérhetőségi különbségek is. Eredményeim azt mutatják, hogy a sportolási tevékenységhez specifikus értékvilág is társul, melyet az életmódra vonatkozó individualizációs és diverzifikációs elemek is megerősítenek. Függetlenül az egyén társadalomban elfoglalt helyétől, a Schwartz-féle értékstruktúrából, az autonóm döntéshozatalhoz, önmegvalósító egyéni életvezetéshez, a kezdeményezéshez és az együttműködéshez kapcsolható értékelemek jellemzik a sportolók értékpreferenciáit. A magyar fiatalok individualizációs és diverzifikációs életrajz-útjaiban a sport eszközértékéből veszített és célértékként jelent meg az élményprojektek realizálása érdekében. A sporttevékenység, a sport klasszikus szervezeteitől, vagyis a sportegyesületek
keretein
belül
végzett 111
sportolási
tevékenységtől,
a
kommercializálódott,
fitnesz
alapú
mozgáscselekedetek
felé;
illetve
a
sport
hagyományos közösségi formáitól az önállóan, szervezett kereteket nem igénylő mozgásformák felé fordult. A rendszerváltás óta a versenyrendszerben regisztrált sportegyesületek száma az egyharmadára csökkent, a szervezett keretek között versenyrendszerben sportolók aránya, mindössze 6%-ra tehető (Ifjúság2000/2004). Hasonló változások kezdetéről a nyugat-európai országokban az 1990-es évek elején számoltak be a sportegyesületi tagságok és a legfiatalabb ifjúsági korosztályok sportolási arányainak csökkenése kapcsán (Moens és Scheerder, 2004; Scheerder és Breedveld, 2004). Magyarországon a „sportoló nemzet” kifejezés víziójának rehabilitációjában az intergenerációs érték és kulturális tőkeátadásra csak korlátozottan lehet számítani. Az értékválság,
sportválság
folyamodványaként
reálisan
vizionált
egészségválság
jelenségét csak is újragondoláson alapuló építkezéssel lehet megakadályozni, de még enyhíteni is. Ebben a folyamatban figyelembe kell venni a sportolási tevékenységben szerepet vállaló közvetítő csoportokat és azok értékbeállítódásait is. Az edzők, oktatók, sportszervezők,
sportvezetők,
de
a
szülők
is
értékátadó
ágensekké
válnak
szerepvállalásaikkal (Coakley, 2007). Ezen megállapítást támasztja alá az, hogy az értékátadók-(tanárok) és az értékbefogadók-(diákok) közötti érték- beállítódás- és elvárás-eltérések, alapvetően határozzák meg a sportbéli értékátadási folyamat sikerességét (Kavalir, 2004). A társadalom által kommunikált értékek internalizálását Deci és Ryen (1991) azonulási motívumként definiálta. Ebben a folyamatban az egyén, a külső környezet által képviselt értékek és cselekvésminták fontosságát saját meggyőződésévé teszi és ezen internalizált értékeken keresztül pozícionálja saját cselekvés-módozatait. Kutatások igazolták, hogy a cselekvéssorok értékítéletének befolyásolásával, azonosulás vagy elzárkózás váltható ki az egyénben a kérdéses cselekvés iránt (Feather, 1995; Homer és Kahle, 1988). Nem véletlen tehát, hogy a sport a társadalmi közbeszédben való leértékelődése távolmaradást váltott ki a célpopulációkból. Új, a sporthoz, az egészséghez és az életminőséghez kapcsolt értékalkotási mechanizmusok társadalmi szintű beindítása azonban, figyelembe véve Feather (1995) és Homer és Kahle (1988) kutatási eredményeit, vélhetően kiválthat internalizált azonosulást és meggyőződésen alapuló cselekvést, azaz, fizikai aktivitást és sportolási részvételt a magyar célcsoportok 112
körében is. A sportoláshoz köthető értékek és megtérülések (testi, lelki, szellemi) újrafogalmazása hozzájárulhat a sport fokozatos társadalmi felértékelődéséhez is. Eddigi kutatások az alacsony sportolási részvételi arányok kialakulása kapcsán a sportban is megjelenő társadalmi esélyegyenlőtlenségek hatásait elemezték, illetve a kialakult helyzet magyarázataként, a sport általános társadalmi leértékelődését és válságállapotát vetették fel (Földesi és Egressy, 2005; Gáldi, 2002; Földesiné, 2008; Gál, 2008; Fábri, 2002; Nyerges és Laki, 2004; Perényi, 2005, 2008b, 2010a; Laki és Nyerges, 1999). Értekezésem a korábbi megközelítéseket az emberi cselekedeteket alapvetően irányító, az életvitelhez kapcsolódó emberi értékek, egyéni szinten megtestesülő mozgatóinak, a sportolási tevékenységre vonatkozó összefüggésein keresztül egészítette ki.
113
7. KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK Értekezésem a sportolási tevékenység és az életvitelhez kapcsolódó értékek preferenciáját, a társadalom jövője szempontjából kritikusan fontos, ifjúsági populáció reprezentatív mintáin, nyolc éves időszakot felölelően hozta összefüggésbe. Kutatásom így több szempontból is újnak tekinthető, először is, az általános emberi értékeket a sportolás tényéhez kapcsoltan korábban még nem vizsgálták. Másodszor, a minták nagymintás jellege (15-29 korosztály országos reprezentatív mintái) biztosította, hogy a vizsgált populációba az oktatási intézményeken kívül eső, már dolgozó vagy éppen munkanélküli, illetve, háztartásbeli vagy ellátásra szoruló, csoportok is az elemzés határain belül kerüljenek, ami a sport területén az eddigiekhez képest szintén fontos többlet információval szolgál. Értekezésem eredményei hangsúlyozzák a sport speciális értékkörnyezetét, mely igen erős
értékképviselettel
rendelkezik,
és
vélhetően
hatással
van
a
fiatalok
értékorientációjára is. Ennek megfelelően értekezésem konkrét hipotéziseire kapott válaszok a következők: Az a feltételezésem, miszerint a sportoló és a nem sportoló alcsoportok között
a társadalmi egyenlőtlenségek a szocio-demográfiai háttérváltozók mentén megmutatkoznak a sportolási részvételi arányokban, igazolódott. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyenlőtlenségek trendjei Magyarországon
részben
felszakadoztak, melyek összefüggést mutattak az életmód individualizációs és élményorientációs trendjeivel.
különbség van az életvitelhez kapcsolódó értékpreferenciák sorrendjében, valamint az értékek jelentőségének megítélésében, továbbá hogy a különböző szociodemográfiai háttérváltozók nem eredményeztek különbségeket a sportoláshoz kapcsolható értékek preferenciájában (kor, nem, piaci aktivitás, iskolai végzettség, település típus), igazolódott. Egyrészt, így alátámasztást kapott, hogy az emberi életkörülmények és életmódelemek, valamint az értékpreferenciák egymást kölcsönösen alakítva függnek össze. Másrészt, figyelembe véve, hogy az emberi értékek az életkörülmények és a szocio-demográfiai változók mentén változnak, a sportolók és a nem sportolók esetében meghatározódtak olyan értékek, amelyek 114
kapcsán a két alcsoport eltérő megítélése a háttérváltozók kategóriái mentén sem változott. Tehát a sportoló életmódhoz kapcsolódó értékpreferenciák megmaradtak a háttérváltozók társadalmi szintű befolyásoló hatása ellenére is.
az értékpreferencia különbségek az értékcsoportokhoz való kapcsolódásban is megjelentek; van olyan értékcsoport, amely kialakulásához a sportolási aktivitás kapcsolódik, igazolódott. Továbbá az a feltételezésem, hogy a sportoláshoz kapcsolódó értékcsoport alakulásában az iskolai végzettség (kulturális tőke) és a sportolás ténye párhuzamosan hat, szintén igazolódott.
időperiódusok
elteltével
az
megítélésében,
háttérváltozók
értékpreferenciák hatásában,
sorrendjében,
valamint
az
jelentőségének
értékfaktorok
és
a
háttérváltozók kapcsolatában nincs lényegi változás, csak részben igazolódott. Az eredményeim felhívták a figyelmet arra, hogy a különböző időperiódusokban az értékcsoportokhoz való kapcsolat, a sportolási tevékenységben való részvétel társadalmi összetételében bekövetkező változások alapján is módosulhat.
az értékpreferencia különbségek nyomon követhetők a fiatalok autonóm viselkedéshez
és
demokratikus
jogok
realizációjához
kapcsolódó
értékbeállítódásában is, igazolódott. Az életvitelhez kapcsolódó értékek és a sportolási tevékenység között egyértelmű okokozati összefüggések azonban nem vázolhatók fel, hiszen nem állítható, hogy a vizsgált alcsoportok között lévő esetleges eltéréseket a sportolási tevékenységben való részvétel kizárólagosan okozta. Mivel a társadalmi értékátadási folyamat igen összetett és végtelen számú, kiszámíthatatlan egyéni interakció sorozata, feltételezhető az is, hogy a sport értéktartalmához hasonló érték orientáltsággal rendelkező fiatalok keresték a sport, különböző megjelenési formáiban és szintjein való részvételt. Értekezésem azonban igazolta azt, hogy a kulturális tőke részeként, a sporthoz kapcsolódó tudás, készség és képesség javak az egyének és csoportok közötti társadalmi, társasági és társalgási tőkében megnyilvánulnak, ami a két alcsoport vonatkozásában az értékrend középső harmadában elhelyezkedő, posztmodern értékek preferenciájában mutatkozott meg.
115
A társadalmi
átalakulásokkal
terhelt
időszakban
felerősödő
értékkonfliktusok
kezelésében a sportolási tevékenység vélhetően folytonosságot és biztonságot kínál. A szabadidősportban, a sport hagyományos értékképviselete, az önmagában is értékkonfliktusokat generáló élsporttal ellentétben, stabilizáló erőként megmaradt. Ifjúságvédelmi szempontból fontos, hogy az ifjúság politikai és a sport politikai megközelítésekben
metszéspontok
fogalmazódjanak
meg
ahhoz,
hogy
a
sporttevékenység értéktranszfer sajátosságait az ifjúság szocializációja kapcsán hasznosítani lehessen. Jelen értekezés egy átfogó, a sportoló és a nem sportoló fiatalok értékrendjének összehasonlítására vállalkozó empirikus kutatáson alapult. A felvázolt eredmények további kvantitatív és kvalitatív vizsgálódás és elemzés feladatát és lehetőségét adják. Kvantitatív kutatásokban az életvitelhez kapcsolható értékek közé, az egészség és a fizikai jóllét fogalmai köré csoportosuló értékmegfogalmazások felvétele jelenthet előrelépést a sportolási tevékenységhez kapcsolható értéktranszfer hatások elemzése érdekében. Kvalitatív kutatások pedig, az értékek megfogalmazása mögött meghúzódó konkrét értéktartalmakra és értékképzetekre vonatkozó ismereteinket bővíthetik. Ez segíthet annak tisztázásában is, hogy egyéni szinten mit jelentenek például a sportolási tevékenységhez kapcsolható értékprioritások. Mit takar tulajdonképpen a ’változatos élet’, az ’érdekes élet’, a ’kreativitás’, az igaz barátság’ érétkeinek fontosabb megítélése a sportoló egyének számára.
116
8. ÖSSZEFOGLALÁS Az életvitelhez kapcsolódó emberi értékek és a sporttevékenység kapcsolata Magyarországon országos reprezentatív mintán még nem volt kutatások központjában. Értekezésem célja, hogy rendszerváltást követő társadalmi közegbe ágyazottan feltárja a sportoló és a nem sportoló fiatal korosztályok értékpreferenciáit és ezzel jellemezze azok értékrendszerét. Feltételeztem, hogy a vizsgált alcsoportok eltérést mutatnak az értékek sorrendjében és azok megítélésének jelentőségében, mely különbségek megmutatkoznak az értékcsoportokhoz való kapcsolódásban, és nyomon követhetők lesznek a szocio-demográfiai háttérváltozók kategóriái mentén is. A kutatás elméleti hátterét Schwartz és Inglehart értékelméletei, valamint Bourdieu, Beck és Schulze elméletei adták. Az értekezés a magyar 15-29 éves fiatal generációk körében elvégzett empirikus kutatáson alapult, mely az iskola intézményén kívüli, szabadidős és versenyszerű amatőr sporttevékenységre terjedt ki. Az elemzéseket három, egyenként 8000 főt tartalmazó országos reprezentatív mintán végeztem el az ezredforduló első évtizedének elejére, közepére és végére vonatkozóan. A strukturált interjú módszerével gyűjtött adatokat többek között nem paraméteres próbákkal és többváltozós statisztikai módszerekkel elemeztem a két alcsoportban. Eredményeim szerint a sportoló fiatalok fontosabbnak ítélték a posztmodern, önmegvalósítással és autonóm döntéshozatallal kapcsolatos értékeket és kevésbé fontosnak a materiális értékeket, mely eredmények a szocio-demográfiai változók kategóriái mentén, a társadalmi determinációk az értékekre gyakorolt hatása ellenére, sem változtak. Vélelmezhetően a fizikai ’aktivitás-inaktivitás’ tevékenység párok, az Inglehart-i ’posztmodern-modern’ érték, és a Bourdieu ’kulturális-gazdasági’ tőke dimenziópárok végei felé húztak. A sportolási részvételben az évtized közepéig történt demokratizálódási folyamatok további értékcsoportokkal való kapcsolódást eredményeztek. A főkomponensek kialakulásához, a szociodemográfiai változók közül a kulturális tőke és a sportolási tevékenységben való részvétel ténye kiemelten járult hozzá. Az eredmények megerősítést kaptak a sportolók demokratikus jogokhoz és állampolgári kötelezettségekhez kapcsolható fokozott szabály és normakövetésében is, mely pozitívabb jövőképpel, nagyobb rizikóvállalással és modernebb gondolkodással párosult. Ezek alapján értekezésem eredményei igazolták a rendszeres sporttevékenység és a fiatalok értékszocializációja közötti kapcsolatot; a társadalmi értékátadási folyamat komplexitása azonban egyértelmű ok-okozati összefüggés felvázolását nem engedélyezte.
117
9. SUMMARY The relation between general human values and sport participation has not yet been in the focus of research using representative samples in Hungary. The aim of the dissertation was to analyse the value preferences of participant and non-participant Hungarian youth and describe their orientation related to human values. It was assumed that there will be differences between the sub-groups in the hierarchical order and the strength of consideration given to values, which will also be reflected in the relations to the formulated value groups, and also along the categories of the socio-demographic variables. The theoretical background of the dissertation was based on the value theories of Schwartz and Inglehart and on the theories of Bourdieu, Beck and Schulze. This empirical research was conducted among the 15-29 year old youth population of Hungary, and focused on sport participation outside of the premises of physical activity classes. Statistical analysis and data collection was completed on three national representative samples of 8000 participants each, during the beginning, the middle and the end of the current decade. Data were analyzed with the help of parametric and nonparametric tests, and multidimensional statistical methods. The results showed that youth participating in sports prioritised postmodern values representing self-direction, self-actualization and personal autonomy and gave lower preference to materialistic values than non-participants, findings which were also maintained along the categories of the socio-demographic variables, regardless of the social determinations of human values. It seems that the sport participant/non-participant dichotomies stand for the value orientation dichotomies of postmodern/modern values outlined by Inglehart, and the cultural/economic capital stated by Bourdieu. The democratisation of sport participation also resulted in connections to new value groups. Cultural capital and the sport participation variables had contributed the most among the socio-demographic variables to the formulation of value groups. These results were also reflected in the higher priority given to the realisation of democratic rights and to the acceptance of societal norms, which were accompanied by a more positive image of future, a higher ability to assume risks, and a more modern state of mind by sport participants. Consequently, the results of this dissertation have confirmed the association between value socialisation and sport; however, the complexity of societal value transition does not allow cause and effect conclusions to be drawn. 118
10. JEGYZETEK 1
A mintákban a nemzetközi szintű élsportolók csoportja, tekintettel a mintavételi módszer országos reprezentatív jellegére, rendkívül alacsony elemszámmal jelent meg és nem alkotott külön értékelhető csoportot, így az értekezés elemzéseiben nem vettem figyelembe. 2
A testtömeg index (BMI) a kilogrammban számított testtömeg és a méterben számított testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m2). A BMI normáltartománya 20 és 25 közé esik. 20 alatti érték soványságot, 25 feletti érték pedig túlsúlyt jelez. 3
A Tibori-Bauer érték-skála a nemzetközi érték-skálák tartalmi elemeinek értelmezése, magyar nyelvi közegbe helyezése, valamint a jelentéstartalmak kérdőíves tesztelése után kerültek véglegesítésre. Mivel az Ifjúság2000, 2004 és 2008 kutatatás sorozat nem speciális érték vizsgálat, az életvitelhez kapcsolódó értékek vizsgálata a kutatás csak egy fejezetét jelentette, így az érvényben lévő érték-skálák átalakítás nélkül nem kerülhettek be a kérdőívbe. Az Inglehart-skálánál összetettebbet, de a Rokeach és Schwartz skáláknál rövidebbet kellett alkotni. Tehát felhasználandó értékskála kialakításánál figyelembe kellett venni a kérdőív lekérdezésének időkorlátjait és a minta nagy elemszámára tekintettel annak feldolgozhatóságát is. A skála adatredukciós kényszere mellett, meg kellett tartani az eredmények nemzetközi lekérdezésekkel való összehasonlíthatósági lehetőségét is, elsősorban az Euro-Pass vizsgálatokkal, melyben a Schwartz-féle értékskála (1992) került alkalmazásra. Ennek megfelelően, az alkalmazott értékskála többségében a Schwartz-féle értékskála elemeit tartalmazta. 4
A 2004. évi mintába bevont új értékskála elemek: - udvariasság, egység a természettel, vezetésre/döntésre való jog. Ezen értékelemek az értékátlagok és U-teszt eredmények esetében csak tájékoztató jelleggel kerültek megjelenítésre, a regresszióanalízisből, a két lekérdezés összehasonlíthatóságának megtartása érdekében pedig, kizárásra kerültek. 5
Schwartz (1992), az Euro-Pass vizsgálat értékelemzése során, az életkörülmények szocio-demográfiai változókban operacionalizált hatásának elemzéséhez lineáris regresszióanalízis alkalmazását tesztelte. A lineáris regresszióanalízis eredményei megmutatják, hogy az egyes faktorok (főkomponensek) preferenciájának alakulására, mely független változók, milyen irányú befolyással vannak.
6
Társadalmi-gazdasági státusz (SES): Összegszerűen összevont kódolással képzett változó. Apa foglalkozási státusz besorolása (9 fokú Andorka-féle besorolás); gazdasági helyzet szubjektív megítélése: 1-nélkülözések közt élnünk. 2-hónaprólhónapra anyagi gondjaink vannak, 3- épphogy kijövünk a jövedelmünkből, 4beosztással jól kijövünk a jövedelmünkből, 5-gondok nélkül élünk. (A havi jövedelem és a személyes vagyontárgyak változói a többségében ifjúkorú vizsgálati személy miatt nagyarányú értékelhetetlen adatot eredményezett, ezért ezeket nem használtam a változó megalkotásában.)
7
Gál (2008) vizsgálata a teljes magyar népesség sportolási szokásaira és egészség tudatosságára vonatkozott, így eredményeiből e témák mentén csak az értekezésemben vizsgált korcsoporthoz köthető relevanciákat emeltem ki.
119
8
Ezen kutatások részleteire az eredményeim bemutatása során, néhány kivételt eltekintve, nem térek ki, mivel értekezésem fővonalát elsősorban a fiatalok értékpreferenciájának elemzése adta.
9
A fiatalok testalkatát a testmagasság és a testsúly alapján, statisztikai átlagok figyelembevételével kalkulált, testtömeg index (BMI) számításával jellemeztem, elfogadva azt, hogy a testtömeg index nem veszi figyelembe az egyéni alkati különbségeket. Mivel kutatásomban a testtömeg index áttételes, értékrendszerre vonatkozó változástrendek megállapításában kapott szerepet, kutatói döntéssel elfogadtam ezen kutatási korlátot.
10
A teljes, a sportoló, illetve a nem sportoló populációk által preferált értékek sorrendjénél különbözőségnek azt neveztem, amikor az érték besorolása az értékátlagok alapján legalább két hellyel megváltozott (Bauer, 2002). 11
Az átlagok az értékpreferenciák Likert-skálán való lekérdezése okán módszertanilag csak tájékoztató adatokat szolgáltatnak az értéksorrend jellemezhetősége érdekében. Az értékek jelentőségének megítélésére Mann & Whitney (U-teszt), nem paraméteres próbát alkalmaztam, melynek eredményeit részleteiben az 5.3. fejezet tartalmazza. 12
Átlagsorrend (meanrank): A Mann & Whitney nem paraméteres próba megszámolja a Likert skálán kapott azonos mérőszámokat, azokhoz rangsor számot rendel, melyek összege jelenti az összehasonlítások alapját. 13
Az értékátlagok alapján kialakított csoportokat főkomponens-elemzés módszerével próbáltam rekonstruálni, melyek azonban nem adtak jól illeszkedő modellt, tehát a korábban alkalmazott átlagok szerinti csoportosítás helyett faktorelemzést alkalmaztam.
14
A faktorok által képzett korrelációs mátrix jól képezi le a mért változókat, ha a khinégyzet próba nem mutat közöttük különbséget, vagyis szignifikáns eltérést (p>0,00). 15
A faktorelemzés során azon értékelemeket, amelyek kommunalitása kisebb volt 0,25nél egyesével, mindig a legkisebb kommunalitású elemek figyelembe vételével kihagytam a modellből. A modell jobb illeszkedését rotálással (varimax) igyekeztem javítani. A rotálás során, a több faktoron ’ülő’ értékelemeket, mindig a legkisebb végkommunalitású elemekkel kezdve, egyesével kihagytam a modellből. Így a 16 értékelemből kilenc kimaradt a modellből. A maradék 5 értékelem két faktort alkotva, jól illeszkedő modellt biztosított, melyben az első faktoron az ’érdekes élet’ és a ’változatos élet’, a második faktoron a ’nemzet szerepe’, a ’társadalmi rend’ és a ’tradíciók tisztelete’ szerepeltek. A megmaradt 45,27%-os információ tartalmon a két faktor 22,89% és 22,37% arányban osztoztak. A modell interpretálhatóságával azonban a 16 darab mért változó 2/3-ának elvesztése miatt nem voltam elégedett, ezért főkomponens-elemzés alkalmazása mellett döntöttem. 16
A főkomponens-elemzés olyan adatredukciós módszer, amely egy változó szettet lineáris transzformáció segítségével egy, az eredetinél kisebb számú változó szetté alakít. Az átalakítást úgy végzi el, hogy az új változó szettben a lehető legtöbb információt (varianciát) megőrizzen az eredeti változók heterogenitásából (Székelyi és Barna, 2005). 17
A képzett főkomponens jól képezi le a mért változók információ tartalmát, ha a variancia teljes százaléka közelít az 50%-hoz. Nem fogadható el, amennyiben az nem
120
éri el a teljes változótér információtartalmának az egy harmadát (Székelyi és Barna, 2005). 18
A kommunalitások azt mutatják meg, hogy az eredeti változó heterogenitásának hány százalékát őrzi meg a főkomponens, például 0,566-os kommunalitásnál 56,6%-ot (Székelyi és Barna, 2005). A társadalomtudományok nem törvényszerűségeket, hanem sztochasztikus (valószínűségi) összefüggéseket keres, ezért a megmaradt információ tartalom egyharmad felett (33%) elfogadható. 19
A 0,25-nél kisebb kommunalitású értékelemeket újra egyesével, mindig a legkisebb kommunalitású elemek figyelembe vételével kihagytam a modellből. A rotálás (varimax) során, a több faktoron ’ülő’ értékelemeket, mindig a legkisebb végkommunalitású elemekkel kezdve, egyesével szintén kihagytam a modellből. A 19 értékelemből 12 kimaradt a modellből. A maradék 7 értékelem három faktort alkotva, jól illeszkedő modellt biztosított, melyben az első faktoron az ’érdekes élet’ és a ’változatos élet’, a második faktoron a ’nemzet szerepe’ és a ’tradíciók tisztelete’, míg a harmadikon a ’családi biztonság’, az ’igaz barátság’ és a ’szerelem’ szerepeltek. A megmaradt 47,19%-os információ tartalmon a három faktor 15,84%, 16,75%, és 14,60% arányban osztoztak. A modell interpretálhatóságával azonban a 19 darab mért változó közel 2/3-ának elvesztése miatt elégedetlen voltam, ezért itt is főkomponenselemzést alkalmaztam.
121
11. IRODALOM JEGYZÉK Amabile T. (1997) Entrepreneurial creativity through motivational synergy. Journal of Creative Behaviour, 31: 18-26. Andorka R. Bevezetés a Szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 2000: 463-480, 486491, 495-510. András K. (2004) Üzleti alapon működik-e napjainkban a magyar hivatásos labdarúgás? Századvég, 34(4): 87-106. Aszmann A. Iskolás gyerekek egészségmagatartása. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Kiadó, Budapest, 2003: 5-23. Bak J, Keresztes N, Pikó B. (2004) A sport szerepe a gyermekek egészségtudatosságának alakításában. Magyar Sporttudományi Szemle, 2-3: 39-42. Bauer B. Az ifjúság viszonya az értékek világához. In: A. Szabó, B. Bauer és L. Laki (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002: 202-219. Bauer B, Tibori T. Az ifjúság viszonya a kultúrához. In: Szabó A, Bauer B, Laki L. (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002: 180-201. Bauer B, Szabó A. Ifjúság2004 Gyorsjelentés. Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda Budapest, 2005: 55-58. Bauer B, Szabó A. Ifjúság2008 Gyorsjelentés. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest, 2009: 69-73. Beck U. Túl renden és osztályon. Társadalmi egyenlőtlenségek, társadalmi individualizációs folyamatok és az új társadalmi alakulatok, identitások kezelése In: R. Angelusz (szerk.), A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum, Budapest, (magyar fordítás:1999), 1983: 418-468. Biesta G, Stams G, Dirks E, Rutten E, Veugelers W, Schuengel C. Does sport make a difference? An exploration of the impact of sport on social intergration of young people. In: J. Steenbergen, P. De Knop, A. Elling (eds.), Values and Norms in Sport. Meyer & Meyer Sport, Oxford, 2001: 95-114. Bilsky W, Schwartz S. H. (1994) Values and personality. European Journal of Personality, 8: 163-181. Bockrath F, Franke E. (1995) Is there any value in sports? About the ethical significance of sport activities. International Review for the Sociology of Sport, 30(1): 283-309. Bourdieu P. Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke In: R. Angelusz (szerk.), A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum, Budapest, (magyar fordítás: 1999) 1983: 156-177. Bourdieu P, Wacquant L. (1999) On the cunning of imperialist reason. Theory Culture Society, 16: 41-58. Bourdieu P. (1978) Sport and social class. Social Science Information, 17(6) : 819-840.
122
Bourdieu P. Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste. Harvard University Press, Cambridge, MA, 1984. Bredemeier B, Schilds D. Moral psychology in the context of sport. In: RN. Singer, M. Murphy, LK. Tennant (eds.), Handbook of Research on Sport Psychology. Macmillan, New York, 1993: 587-599. Buisman A, Rossum J. Values and value clarification in sports. In: J. Steenbergen, P. De Knop, A. Elling (eds.), Values and norms in sport. Meyer & Meyer Sport, Oxford, 2001: 117-136. Chisholm L. Élesebb lencse vagy új kamera? Ifjúságkutatás, ifjúság és társadalomi változás Nagy-Britanniában. In: L. Chisholm, P. Brüchner, H. Hermann, P. Brown (szerk.), Gyermekkor és ifjúság a kultúrák közötti összehasonlításban. The Falmer Press, 1990: 35-58. Coakley J. Socialization and Sport. In: R. N. Singer, M. Murphy, and L. K. Tennant (eds.), Handbook of Research on Sport Psychology. Macmillan, New York, 1993: 571586. Coakley J. Sports in society: Issues and controversies. McGraw-Hill, Langua, 2007: 246-387. Cruz J, Boixadós M, Valiente L, Capdevila L. (1995) Prevalent values in young spanish soccer players. International Review for the Sociology of Sport, 30(1): 353-371. De Graaf ND, De Graaf PM. (1987) Family background, postmaterialism and lifestyle. Sociology of Education, 59: 50-68. Deci EL, Flaste R. Why we do what we do, understanding self-motivation. Penguin Books, New York, 1995: 57-72. Deci EL, Ryen R. A motivational approach to self: Integration in personality. In: R. Dienstbier (eds.), Nebraska Symposium on Motivation. University of Nebraska Press, Lincoln, 1991: 237-288. Dénes F. (1998) A futball eladása a közönségnek. Marketing & Management, 5: 59-63. Dóczi T. (2008) A magyar sport és a nemzeti identitás a globális sport térében. Magyar Sporttudományi Szemle, 9(36): 3-7. Dubois PE. (1986) The effect of participation in sport on value orientations of young athletes. Sociology of Sport Journal, 3: 29-42. Éber MÁ. (2008) Túl az élménytársadalmon? –avagy az élménytársadalom másfél évtizede. Szociológiai Szemle, 1: 78-105. Éber MÁ. Élménytársadalom. Gerhart Schulze koncepciójának tudás és társadalomelméleti összefüggései. ELTE TTK, Budapest, 2007: 25-38, 57-73, 150-164. EU (2007) Európai Bizottság Fehér Könyv a Sportról. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxemburg. Fábri I. A sport, mint a fiatal korosztályok életmódjának meghatározó eleme. In: A. Szabó, B. Bauer, L. Laki (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest 2002: 166-179.
123
Falussy B. (2002) Társadalmi-gazdasági trendek a népesség időfelhasználásában. Statisztikai Szemle, 80(9): 847-68. Feather N. (1995) Values, valences and choice: The influence of values on the perceived attractiveness and choice of alternatives. Journal of Personality and Social Psychology, 8: 1135-1151. Feist G. (1998) A meta-analysis of personality in scientific and artistic creativity. Journal of Personality and Social Psychology Review, 2: 290-309. Földesi Szabó Gy, Nagy J, Jakabházy L. Hungary: The Development of Sport for All in a sporting nation. In: L. DaCosta, A. Miragaya (eds.), Worldwide experiences and trends in Sport for All. Meyer & Meyer, Oxford, 2002: 449-474. Földesi Szabó. Gy, Egressy, J. (2005) Post-transformational Trends in Hungarian Sport (1995-2004), European Journal for Sport and Society, 2(2): 85-96. Földesi Szabó Gy. (2004) Social status and mobility of hungarian elite athletes. International Journal of the Sport History. 711-726. Földesiné Szabó Gy. Sportfogyasztás, mint a kulturális fogyasztás válfaja. In: Sz. Gy. Földesi, A. Gál, T. Dóczi (szerk.), Társadalmi Riport a Sportról. Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága és Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 2008: 41-89. Földesiné Szabó Gy, Gáldiné Gál, A. (2008) Válaszút előtt a sportpolitika. Magyar Sporttudományi Szemle, 9(2): 4-10. Frenkl R. (2001) Dopping: etika, nevelés, kommunikáció. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4: 12-13. Freyer, T. A labdarúgópályák lelátóin dúló erőszak lehetséges történeti és társadalmi okai. In: Földesi, Szabó Gy, Gál, A (szerk.) Sports és Társadalom. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 2003: 162-173. Füstös L, Szalma I. Értékváltozás Magyarországon 1978–2008. In: L. Füstös, I. Szalma (szerk.), A változó értékrendszer, 2009/1. MTA Szociológiai Kutatóintézete, Társadalomtudományi Elemzések Műhelye (TEAM), Budapest, 2009: 3-31. Füstös L, Szakolczai A. (1994) Értékek változásai Magyarországon, 1978-1993. Szociológiai Szemle, 1: 57-87. Füstös L, Tibori T. (1996) A tevékenységszerkezet és az értékek változásai Magyarországon 1972 és 1995 között. INFO-Társadalom, 39: 37-46. Gábor K. (1995) Az ifjúságkutatás irányai a kilencvenes években. Educatio Füzetek, 2: 191-207. Gábor K. (1996) Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás. Educatio Füzetek, 1: 13-34. Gábor K. A magyar fiatalok és az iskolai ifjúsági korszak. Túl renden és osztályon? In: A. Szabó, B. Bauer, L. Laki (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002: 23-40. Gábor, K. Alapfogalmak és megközelítések. In: K. Gábor, Cs. Jancsák (szerk.), Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged, 2006a: 427-495.
124
Gábor K. Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás. In: K. Gábor, Cs. Jancsák (szerk.), Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged(2006b): 384-426. Gábor K. Civilizációs korszakváltás és a ifjúság. A kelet- és nyugat európai ifjúság kulturális mintái. Belvedere, Szeged,1992: 159-173. Gábor K. (1993) Az ifjúsági korszakváltás, avagy az ifjúsági és politikai kultúra a keletés a nyugat-európai fiatalok körében. INFO-Társadalom, 26: 5-21. Gábor K, Balog I. Értékek, orientációk, ideológiák az egyetemi hallgatók körében. In: K. Gábor (szerk.), Civilizációs korszakváltás, Belvedere, Szeged, (tanulmány kötet: 1992), 1989: 119-134. Gál A. A Lakosság egészségtudatossága és szabadidő-sportolási szokásai. In: S. G. Földesi, A. Gál, T. Dóczi (szerk.) Társadalmi riport a sportról. Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága és Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 2008: 9-39. Gáldi G. (2002) Fizikai aktivitás Magyarországon az ezredfordulón. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4: 16-18. Gáldiné Gál A. Sport és társadalmi nem a 21. Század elején a média tükrében Magyarországon. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest, 2008. Gazsó F, Laki L. Fiatalok az új kapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004: 749, 58-77. Gébo K. (1995) Ifjúságkutatás irányai a kilencvenes években. Education, 2, 191-207. Giddens A. Szociológia. Osiris, Budapest, 2000: 61, 98, 686. Graham G. Teaching children physical education, becoming a master teacher. Virginia Tech, Blacksburg, VI, 2002. GYISM Nemzeti sportstratégia. Gyermek- Ifjúsági és Sport Minisztérium, Budapest, 2002. Hankiss E. Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető Kiadó, Budapest, 1983: 67-98. Hankiss E. East european alternatives. Clarendon Press, Oxford, 1990: 42-54. Hankiss E. Az ezerarcú én. Emberilét a fogyasztói civilizációban. Osiris Kiadó, Budapest, 2005: 503-509, 166-170. Hankiss E. Csapdák és egerek. Magyarország 2009-ben és tovább. Manager Kiadó, Budapest, 2009: 142-167. Hankiss E, Machin R, Füstös L, Szakolczai A. A magyar társadalom értékrendjének alakulása 1930-1980 között. MTA Szociológiai Kutató Intézet, Budapest, 1982, teljes. Hartmann-Tews I. (2006) Social stratification in sport and sport policy in the European Union. European Journal for Sport and Society, 3(2): 109-124. Homer P, Kahle L. (1988) A structural equation test of the value-attitude-behaviour hierarchy. Journal of Personality and Social Phychology, 54: 638-646. Inglehart R, Baker WE. (2000) Modernization, cultural change, and the persistence of traditional values. American Sociological Review, 65(1): 19-51.
125
Inglehart R. The Silent Revolution. Princeton University Press, New Jersey, 1977. Inglehart R. Cultural change in advanced industrial societies. Priceton University Press, Priceton, NJ, 1991. Inglehart R. Modernization and postmodernization. Princetown University Press, Princetown, NJ, 1997. ISM Szabadisősport Koncepció. Ifjúsági és Sport Minisztérium, Budapest, 2000: teljes. Istvánfi Cs. Mozgástanulás, mozgáskészség, mozgásügyesség. Plantin Print, Budapest, 2004. Kapitány Á, Kapitány G. Értékrendszereink. Kossuth Kiadó, Budapest, 1983: 25-38. Kapitány B. (2002) A rizikótársadalom másfél évtizede. Szociológiai Szemle, 1: 123133. Kasof J, Chen C, Himsel A, Greenberger E. (2007) Values and creativity. Creativity Research Journal, 19(2-3): 105-122. Kasser T, Ahuvia A. (2002) Materialistic values and well-being in business students. European Journal of Social Psychology. 32: 137-146. Kavalir P. (2004) Sport in the value system of czech adolescents: continuity and change. International Journal of the History of Sport, 21(5): 742-761. Keresztes N, Pluhár Zs, Pikó B. (2003) A fizikai aktivitás gyakorisága és sportolási szokások általános iskolások körében. Magyar Sporttudományi Szemle, 4: 43-47. Keresztes N, Pikó B, Pluhár Zs, Page RM. (2008) Social influences in leisure time sport activity among early adolescents. Journal of the Royal Society for the Promotion of Health, 128(1): 21-25. Knoppers A, Boom A, Buisman A, Elling A, De Kopp P. Values and norms in sport. In: J. Steenbergen, P. De Knop, A. Elling (eds.), Values and norms in sport. Meyer & Meyer Sport, Oxford, 2001: 17-32. Kolosi T, Róna-Tas A. (1992) Az utolsókból lesznek az elsõk? A rendszerváltás társadalmi hatásai Magyarországon. Szociológiai Szemle, 2: 3-26. Kopp M, Kovács ME. A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 67-89. Kornai J. Vision and reality. Market and the state. Routledge, New York, 1990: 47-83. Kósa K. A lakosság egészségi állapotának jellemzése és értékelése a kormány számára. DOTE Népegészségügyi Intézet, Debrecen, 1999: 6-18. KSH A népesség időfelhasználása 1986/1987. Életmód-időmérleg sorozat. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1994: 4-21. KSH A népesség időfelhasználása 1999-2000 évben. Életmód-időmérleg sorozat. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1999: 5-16. KSH A népesség időfelhasználása 1986/1987 és 1999-2000 évben. Életmód-időmérleg sorozat. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000: 8-24.
126
Laki L, Nyerges M. (1999) A budapesti és a falusi fiatalok sportolása. Magyar Sporttudományi Szemle, 3: 3-11. Laki L. Mukaerőpiaci helyzet, gazdasági aktivitás, foglalkoztatottak, földbirtoklás és vállalkozás. In: A. Szabó, B. Bauer, L. Laki (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002: 61-112. Laki L. Rendszerváltások Magyarországon. In: I. Kováts (szerk.), Társadalmi metszetek. Érdekek és hatalmi viszonyok, individualizáció és egyenlőtlenség a mai Magyarországon. Napvilág Kiadó, Budapest, 2006: 39-78. Laki L. (2008) Magyar nemzeti ifjúságpolitikai jelentés. Új Ifjúsági Szemle, 6(1): 5-15, 29-35, 60-63, 81-89. Lee M, Whitehead J, Ntoumanis N, Hatzigeorgiadis A. (2008) relationship among values achievement orientation, and attitudes in youth sport. Journal of Sport and Exercise Phychology, 30: 588-610. MacLean J, Hamm, S. (2008) Values and sport participation: comparing participant groups, age, and gender. Journal of Sport Behaviour, December, 352-367. Manchin R, Szelényi I. "Social policy under state socialism". In: G. Esping-Anderson, L. Rainwater, M. Rein (eds.), Stagnation and Renewal in Social Policy. Sharpe, White Plains, 1987: 102-139. Maslow, A. (1943). A theory of human motivation. Psychological Review, 50, 370-396. McCormack JB, Chalip L. (1988) Sport as socialization: A crique of methodological premises. The Social Science Journal, 25(1): 83-92. McPherson BD, Curtis JE, Loy JW. The social significance of sports. Human Kinetics Books, Champain, Illinois, 1989: 43-67. Mead M. Kultúra és elkötelezettség, a generációk közti új viszonyok a hetvenes években. In: K. Gábor, Cs. Jancsák (szerk.), Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged, (magyar fordítás, 2006), 1978: 19-44. Mehus, I. (2005) Distinction through sport consumption – Spectators of soccer, basketball and ski-jumping. International Review for the Sociology of Sport, 40(3): 321333. Mielke R, Bahlke S. (1995) Structure and preferences of fundamental values of young Athletes. Do they differ from non-athletes and from young people with alternative leisure activities? International Review for the Sociology of Sport, 30(1): 419-436. Moens M, Scheerder J. (2004) Social determinants of sports participation revisited. The role of socialization and symbolic trajectories. European Journal for Sport and Society, 1(1): 35-49. Neulinger A. Társas környezet és sportfogyasztás. A folyamatos megerősítést igénylő tanult fogyasztás. Doktori értekezés. Corninus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola, Budapest, 2007. Neulinger Α. (2009) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarországon 3. – társas kapcsolatok és interakciók a sportban. Magyar Sporttudományi Szemle, 10(3-4), 29-32.
127
Nyerges M, Laki L. (2004) A fiatalok sportolási szokásainak néhány társadalmi összefüggése. Magyar Spottudományi Szemle, 2-3: 5-15. Ochse R. Before the gates of excellence. Cambridge University Press, New York, 1990: 87-112. OLEF (2003) Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ. http://www.oszmk.hu/ Olvasztóné Balogh Zs, Bognár J, Fügedi B, Gangl J, Polgár T. (2007): Felnőttek értékés tevékenységrendszerének feltárása. Egészségfejlesztés, 5-6: 7-13. Pápai J, Lóczi SM. (2001) A tanítójelöltek sporttal kapcsolatos attitűdjeinek és néhány pszichikus tulajdonságának a vizsgálata, Kalokagathia, 1-2: 70-80. Papp G, Pisztóka Gy. (1995) Sportsmanship as ethical value. International Review for the Sociology of Sport, 30(1): 375-388. Perényi Sz. (2010a) The relation between sport participation and the value preferences of Hungarian youth. Sport in Society. Accepted for publication. Perényi Sz. (2010b) On the fields, in the stands, in front of TV - value orientation of youth based on participation in, and consumption of, sports. European Journal for Sport and Society, Spring. Accepted for publication. Perényi, Sz. (2010c) Value priorities in connection to sport participation. Physical Culture and Sport. Studies and Research. Accepted for publication. Perényi, Sz. A női sporttevékenység testképalakító hatása. In: Földesiné Szabó Gy, Gál, A. (szerk.), Sport és társadalom. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 2003: 134-144. Perényi Sz. Transmission of sporting values via sports participation of Hungarian university students. In: S. G. Földesi, A. Gál, (eds.), Sports and Society: New Social Conditions in Sports 1990-2005. Hungarian Society for Sport Sciences, Budapest, 2005: 175-191. Perényi Sz. Fizikai aktivitás és értékpreferenciák. In: Mónus A. (szerk.), VI. Országos Sporttudományi Kongresszus II. Magyar Sporttudomanyi Társaság, Budapest, 2008a: 75-77. Perényi Sz. (2008b) Sporttevékenység és az értékorientáció összefüggései fiataloknál. Új Ifjúsági Szemle, 21: 65-74. Perkins DF, Jacobs JE, Barber BL, Eccles JS. (2004) Childhood and adolescent sports participation in sports and physical fitness activities during young adulthood. Youth and Society, 35(4): 495-520. Pikó B. Szabadidő és életmód a fiatalok körében. In: B. Pikó (szerk.), Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban. L’ Hartmann, Budapest, 2005: 3039. Pikó B, Barabás K. (1996) A fizikai aktivitási magatartás, mint egészség állapotot befolyásoló tényező vizsgálata. Orvostudományi Szemle, 37(2): 73-83. Pillok P, Dankó A, Kovács Sz, Máder M. Iskoláskorú fiatalok sporttal kapcsolatos attitüdjei. Ifjúságkutatási Iroda, Kutatási Beszámoló, Budapest, 2004: teljes.
128
Pluhár Zs, Keresztes N, Pikó B. (2003) “Ép testben ép lélek” Középiskolások értékrendje fizikai aktivitásuk tükrében. Magyar Spottudományi Szemle, 2: 29-33. Pluhár Zs, Keresztes N, Pikó B. (2004) A rendszeres fizikai aktivitás és a Pszichomatikus tünetek kapcsolata általános iskolások körében. Egészségmegőrzés, 45(4): 285-300. Polgár T. Sportolási értéktartalmak hatásmechanizmusa Vas megyei középiskolás és főiskolás diákok körében. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest, 2008. Polónyi, I.) A nem megfelelő egészségügyi állapot nemzetgazdasági kihatása. OTSH, Budapest, 1999: teljes. Rácz L. Értékek és a ifjúság, egészség, mint posztmateriális érték. In: B. Pikó (szerk.), Ifjúság, Káros Szenvedélyek és Egészség a Modern Társadalomban. L’Harmattan, Budapest, 2005: 58-85. Rokeach M. Nature of Human Values. The Free Press, New York, 1973: 26-38. Scheerder J, Breedveld K. (2004) Incomplete democratization and signs of individualization. An analysis of trends and differences in sports participation in the Low Countries, European Journal for Sport and Society, 1(2): 115-134. Scheerder J, Vanreusel B, Taks M. (2005) Stratification patterns of active sport involvement among adults, social change and persistence. International Review for the Sociology of Sport, 40(2): 139-162. Schulze G. A Német Szövetségi Köztársaság kultúrális átalakulása In:. A. Wessely (szerk.), A kultúra szociológiája. Osiris Kiadó, Láthatatlan Kollégium, Budapest, (magyar fordítás: 1998), 1992a: 186-204. Schulze G. (1992b) Élménytársadalom. A jelenkor kultúrszociológiája. A mindennapi élet esztétizálódása (magyar fordítás-részlet az 1. Fejetből) Szociológiai Figyelő (2000), 1-2: 135-157. Schütz A. Az idegen. In: M. Hernádi (szerk.), Társadalomtudományban, Gondolat, Budapest, 1984: 405-414.
Fenomenológia
a
Schwartz SH. (1994) Are there universal aspects in the content and structure of values? Journal of Social Issues, 50: 19-45. Schwartz SH, Bardi A. (1997) Influences of adaptation to communist rule on value priorities in Eastern Europe. Political Psychology, 18(2): 385-410. Schwatrz, SH. Universals in the content and structure of values: Theory and empirical test in 20 countries. In: M. Zanna (eds.), Advances in experimental social psyhology, Academic Press, New York, 1992: 1-65. Siemienska R. (2002) International differences in political values and attitudes in stable and new democracies. International Journal of Comparative Sociology, 43: 368-390. Skille EÅ. (2005a) Individuality or cultural reproduction? ,Adolescents’ sport participation in Norway: Alternative versus conventional sports. International Review for the Sociology of Sport, 40(3): 307-320.
129
Skille EÅ. (2005b) ‘Adolescents’ preferences for participation. Sport und gesellschaft, Sport and Society, 2(2): 107-124. Stempel C. (2005) Adult participation sports as cultural capital, a test of bourdieu’s theory of the field of sports. International Review for the Sociology of Sport, 40(4): 411432. Susánszky É, Szántó Zs. Az egészségi állapot szempontjából veszélyeztetett fiatalok demográfiai és társadalmi jellemzői. In: A. Szabó, B. Bauer, L. Laki (szerk.), Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002: 154-165. Szakolczai A, Füstös L. (1996) Értékrendszerek axiális időszakokban: összehasonlító vizsgálat 24 európai országban. INFO-Társadalom, 39: 9-16. Székelyi M, Barna I. Túlélőkészlet az SPSS-hez. Typotex, Budapest, 2005: 17-108, 204246. Szelényi I. (1986-87) "The Prospects and limits of the East European new class project: An auto-critical reflection on 'the intellectuals on the road to class power', Politics and Society, 15(2): 103-144. Tenenbaum G, Criscoll MP. Methods of research in sport sciences – Quantitative and qualitative approaches. Meyer & Meyer Sport, Oxford, 2005: 258-266, 402-444. Utasi Á. Középosztály kapcsolatok. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000a: 189-203. Utasi Á. Formálódó középosztályok és életstílusok. In: Zs. Elekes, Zs. Spéder (szerk.), Törések és kötések a magyar társadalomban. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság-Százedvég Kiadó, Budapest, 2000b: 97-110. Vanreusel B, Renson R, Beunen G, Claessens AL, Lefevre J, Lysens R, Vanden EB. (1993) A longitudinal study of youth sport participation and adherence to sport. In: Adulthood. International Review for the Sociology of Sport, 32: 373-387. Varga K. Az értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat. Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2003: 17-29, 37-68, 79-103. Velenczei A, Kovács Á, Szabó T. (2009) The structural context of Hungarian talentcare. Physical Culture and Sport Studies and Research, XLVI: 157-167 Vingender I, Sipos K. (2000) Social integration – deviances – drug consumption (with due regard to the potential protective and predictive factors of sports) Kalokagathia, 75th Anniversary Special Issue, 66-78. Weiss O. (2001) Identity reinforcement in sport. International Review for the Sociology of Sport, 36(4): 393-405. Wetten R, Willis J. (1976) Social stratification in the New York Athletic Club: A preliminary analysis of the impact of the club on amateur sport in late nineteenth century America. Canadian Journal of History and Physical Education, 7(1): 41-53. White P, Wilson B. (1999) Distinction in the Stands. International Review for the Sociology of Sport, 34(3): 245-264. Williams GC, Cox EM. Hedberg VA, Deci EL. (2000) Extrinsic goals and health-risk behaviors in adolescents. Journal of Applied Social Phychology, 30: 1756-1771.
130
Wilson TC. (2002) The paradox of social class and sports involvement, the roles of cultural and economic capital. International Review for the Sociology of Sport, 37(1): 516. Zinnecker J. A fiatalok a társadalmi osztályok terében. Új gondolatok egy régi témához. In: K. Gábor, Cs. Jancsák (szerk.), Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged, (magyar fordítás, 2006), 1986: 69-94. Internetes források: Ifjúság2000 Gyorsjelentés. Laki L, Szabó A, Bauer B. (szerk.), http://www.fde.hu/docs/Ifjsg2000_Gyorsjelents.pdf Ifjúság2004 Gyorsjelentés. Bauer B, Szabó A. (szerk.), http://www.sportolonemzet.hu/Repository/Uploads_RT/bardoczy.gabor/Documents/Ifju sag%202004-gyorsjelent%C3%A9s.pdf Ifjúság2008 Gyorsjelentés. Bauer B, Szabó A. (szerk.), http://www.szmi.hu/images/dok/ifjkutatas/ifjusag2008.pdf Perényi, Sz. (2008) Value preferences of the physically active and non-active Hungarian youth population. http://www.idrottsforum.org/english/index.html
131
12. MELLÉKLETEK 12.1.
Kérdőív kivonat, az értekezéshez kapcsolódó kérdések
„Végez-e rendszeresen testmozgást, sportol-e a kötelező testnevelési órán kívül?” 1. igen, 2. nem , (0) nem válaszol, (9) nem tudja „Fizet-e érte (fizet-e és havonta mennyit a sportolásért, testedzési lehetőségért)?” A konkrét összeget beírni. „Miért sportol Ön rendszeresen?” 1) edzett legyek, 2) egészséges legyek, 3) fogyni szeretnék, 4) jó legyen a közérzetem, 5) a jó társaság kedvéért, 6) szüleim javaslatára, 7) jól nézzek ki, 8) örömet okoz, egyéb. „Ön versenyszerűen sportol-e?” - kérdés szerepelt a kérdőívben. 1) igen, 2) nem, „Mennyire elégedett Ön - az edzettségi szintjével? - a külsejével? - az egészségével, közérzetével?„ 1) teljesen elégedett; 2) inkább elégedett; 3) is-is; 4) inkább elégedetlen; 5) teljesen elégedetlen. – kérdés szerepelt a kérdőívben. „Jelenlegi testsúlya” A konkrét számot beírni. „Jelenlegi testmagassága” A konkrét számot beírni. „Mennyire fontos az Ön életében?” belső harmónia, hatalom, szabadság, társadalmi rend, érdekes élet, gazdagság, nemzet szerepe, kreativitás, békés világ, tradíciók tisztelete, elszakadás az evilági terhektől/vallásos hit, családi biztonság, változatos élet, igaz barátság, szerelem/boldogság, szépség világa. továbbá, egység a természettel, vezetésre és döntésre való jog, udvariasság. Kérdés értékelése öt-fokú Likert-skálán történt. „Ahhoz, hogy valaki jó állampolgár legyen, mennyire érzi fontosnak a következő tényezőket?” támogassa azokat, akik őnála rosszabb körülmények között élnek; szavazzon a választásokon; mindig tartsa be a törvényeket és az előírásokat; másokétól független, önálló véleményt alkosson; aktívan tevékenykedjen önkéntes szervezetekben; fizesse meg az adókat és a járulékokat; aktívan politizáljon; tájékozott legyen a lakóhelyi, iskolai, munkahelyi közösségét érintő ügyekben; aktívan részt vegyen a lakóhelyi, iskolai, munkahelyi közösségét érintő ügyekben; tájékozott legyen az országos közügyekben. Kérdés értékelése öt-fokú Likert-skálán történt. „Kérem, jellemezze Önmagát a következő tulajdonság-párok segítségével!” bízik a jövőben-fél a jövőtől; kockázatkerülő-vállalkozó kedvű; hagyománykövető modern. A kérdés értékelése hét-fokú Likert-skálán történt.
132
12.2.
További táblázatok
24. táblázat. A sportoló fiatalok részvételi trendjei (%), az évtized elején (n=2540). részvétel formája sportolásra költött pénz havonta
sportklub tagjaként önálló szabadidő-sportolóként ingyenesen 5 ezer forint alatt 10 ezer forint alatt 10 ezer forint felett
17,4 82,6 67,5 28,7 1,4 0,8
25. táblázat. Részvételi eloszlás sporttevékenységek szerint az évtized elején és közepén (%). sporttevékenységi forma 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
2000. év (n=2497) 20,5 14,4 8,9 8,0 6,6 4,8 4,4 4,9 3,0 2,9 2,0 1,4 1,4 1,4 1,0 2,5 ,4
labdarúgás aerobic, fitnesz kerékpározás kondi edzés, testépítés kocogás, futás úszás kosárlabda otthoni torna, gimnasztika kézilabda atlétika karate asztalitenisz lovaglás tenisz röplabda tánc súlyemelés n=alcsoportok elemszáma
133
2004. év (n=3165) 23,0 7,8 12,4 8,6 9,7 4,2 4,5 5,8 3,1 1,1 1,8 ,8 1,1 1,2 1,4 2,8 1,2
26. táblázat. Mennyire elégedett edzettségével, külsejével, és egészségével? kérdésre adott válasz, sportolók és nem sportolók alcsoportjaiban a testtömeg index háromfokú besorolása alapján, az évtized végén (%), Ifjúság2008© (N=1701). EDZETTSÉGÉGÉVEL testtömeg index sportol
nem sportol
tejesen elégedetlen
inkább elégedetlen
is-is
inkább elégedett
teljesen elégedett
összesen
sovány
2
14
33
24
27
100
normál
1
5
30
40
24
100
túlsúlyos, elhízott
1
14
31
33
21
100
összesen
1
8
31
37
24
100
sovány
3
19
39
27
13
100
normál
3
16
34
37
11
100
túlsúlyos, elhízott
7
22
37
23
12
100
összesen
4
18
35
32
11
100
KÜLSEJÉVEL sportol
nem sportol
sovány
0
17
33
27
23
100
normál
1
5
32
42
20
100
túlsúlyos, elhízott
2
8
34
37
19
100
összesen
1
7
32
40
20
100
sovány
5
14
31
35
15
100
normál
1
8
39
35
16
100
túlsúlyos, elhízott
5
16
44
25
10
100
összesen
3
10
40
32
14
100
EGÉSZSÉGÉVEL sportol
nem sportol
sovány
2
2
19
38
38
100
normál
2
2
14
40
43
100
túlsúlyos, elhízott
1
3
20
29
47
100
összesen
2
2
16
37
44
100
sovány
7
5
15
34
38
100
normál
3
6
19
43
29
100
túlsúlyos, elhízott
2
7
29
37
25
100
összesen
3
6
21
41
29
100
134
27. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején, az Ifjúság2000 alapján. férfiak
nők
belső harmónia
nsp. ffi. (n=2344) 1909,61
sp. ffi. (n=1513) 1959,04
nsp. nő (n=2671) 1839,65
sp. nő (n=1014) 1904,19*
hatalom
1929,55
1928,14
1853,41
1868,19
szabadság
1899,69
1937,59*
1821,69
1951,20***
társadalmi rend
1923,46
1937,59
1853,61
1867,67
érdekes élet
1844,87
2059,34***
1797,12
2015,49***
gazdagság
2034,65***
1765,33
1923,15***
1685,73
nemzet szerepe
1920,19
1942,65
1867,50
1831,34
kreativitás
1805,48
2120,35***
1749,44
2140,23***
békés világ
1903,65
1887,84
1855,85*
1809,16
tradíciók tisztelete
1864,64
1949,11*
1835,85
1861,63
vallásos hita
1897,04
1898,22
1858,14
1803,11
családi biztonság
1903,57
1887,97
1847,72
1830,58
változatos élet
1797,36
2054,77***
1771,43
2034,17***
igaz barátság
1805,92
2041,33***
1805,93
1940,64***
szerelem
1890,57
1908,38
1848,31
1829,02
szépség
1867,27
1944,97*
1816,30
1915,96**
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló; sp.=sportoló; ffi.=férfi; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
135
28. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái nemek szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén, az Ifjúság2004alapján. férfiak nsp. ffi (n=2016)
nők sp. ffi. (n=1868)
nsp. nő (n=2493)
sp. nő (n=1288)
belső harmónia
1903,90
1984,16**
1855,64
1855,64*?
hatalom
1899,08*
1989,36
1894,31
1848,17
szabadság
1902,09
1986,11**
1861,22
1911,64
társadalmi rend
1930,67
1955,27
1862,94
1908,36
érdekes élet
1848,39
2044,07***
1834,86
1962,21***
gazdagság
1961,35
1922,16
1913,71 **
1810,95
nemzet szerepe
1867,47
2023,47***
1827,48
1976,39***
kreativitás
1829,77
2064,16***
1811,04
2007,92***
békés világ
1924,21
1978,46
1892,35
1888,38
a tradíciók tisztelete
1911,90
1991,55*
1855,02
1960,64**
vallásos hita
1905,00
1998,89**
1888,32
1896,19
családi biztonság
1928,62
1973,77
1874,82
1922,31*
változatos élet
1884,18
2021,04***
1842,08
1985,68***
igaz barátság
1855,09
2051,97***
1851,75
1966,96***
a szépség világa
1879,38
2026,14***
1892,97
1887,20
szerelem/boldogság
1921,57
1981,27
1888,85
1895,15
1872,52
2018,02***
1869,10
1896,54
1882,76
2022,54***
1829,99
2009,09***
1871,70
2034,30***
1834,77
1999,83***
udvariasságb b
egység a természettel
vezetésre/döntésre való jog
b
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek. átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló; sp.=sportoló; ffi.=férfi; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
b
136
29. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korcsoportok szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején, az Ifjúság2000 alapján. 15-19 évesek
20-24 évesek
25-29 évesek
belső harmónia
nsp. (n=1288) 1107,65
sp. (n=946) 1103,78
nsp. (n=1857) 1392,04
sp. (n=949) 1435,07
nsp. (n=2082) 1359,49
sp. (n=699) 1434,38**
hatalom
1078,89
1110,75
1406,80
1359,80
1368,98
1371,06
szabadság
1093,57
1136,74
1384,12
1455,41**
1353,18
1459,77***
társadalmi rend
1097,34
1093,05
1392,23
1406,52
1355,55
1425,77*
érdekes élet
1072,04
1161,08***
1352,21
1508,42***
1323,36
1539,56***
gazdagság
1168,33***
1038,05
1486,73***
1265,15
1416,32***
1277,47
nemzet szerepe
1085,75
1116,62
1408,28
1374,70
1364,27
1359,18
kreativitás
1018,91
1203,39***
1302,69
1561,08***
1299,03
1552,92***
békés világ
1143,44*
1105,02
1443,38
1423,14
1402,56
1376,32
tradíciók tisztelete
1085,04
1140,02*
1420,03
1421,41
1372,78
1429,36
vallásos hita
1111,50
1087,41
1433,28
1353,06*
1358,84
1381,35
családi biztonság
1146,81**
1101,45
1440,64
1431,39
1398,64
1402,09
változatos élet
1059,44
1211,27***
1360,20
1552,80***
1350,07
1505,18***
igaz barátság
1102,31
1165,37***
1388,21
1530,46***
1372,80
1463,80**
szerelem
1149,10**
1088,65
1436,62
1439,21
1398,70
1393,90
szépség
1090,12
1097,52
1413,99
1466,98
1383,20
1426,39
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló; sp.=sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
137
30. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái korosztályok szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén, az Ifjúság2004 alapján. 15-19 évesek
20-24 évesek
24-29 évesek
belsõ harmónia
nsp. (n=1070) 1122,27
sp. (n=1154) 1103,45
nsp. (n=1429) 1165,52
sp. (n=977) 1255,62***
nsp. (n=2003) 1528,52
sp. (n=1075) 1559,97
hatalom
1104,09
1120,30
1186,39
1224,94
1524,47
1567,51
szabadság
1109,67
1115,12
1178,32
1236,80*
1510,11
1594,25**
társadalmi rend
1107,41
1117,22
1168,93
1250,60**
1524,06
1568,27
érdekes élet
1078,56
1143,97**
1150,15
1278,21***
1483,52
1643,81***
gazdagság
1116,31
1108,97
1220,04
1175,49
1562,46*
1496,72
nemzet szerepe
1069,76
1152,13**
1143,59
1287,85***
1497,61
1617,56***
kreativitás
1078,29
1144,22**
1132,86
1303,61***
1469,98
1669,04***
békés világ
1123,87
1118,33
1190,75
1222,15
1542,54
1540,99
a tradíciók tisztelete
1101,31
1139,28
1155,66
1273,47***
1529,48
1565,29
vallásos hita
1103,80
1136,97
1181,60
1235,53
1548,93
1529,10
családi biztonság
1113,87
1127,62
1182,92
1233,60**
1536,33
1552,55
változatos élet
1096,25
1143,99
1158,10
1269,91***
1488,91
1640,74***
igaz barátság
1098,23
1142,14**
1168,35
1254,91***
1495,27
1628,91***
a szépség világa
1109,26
1131,90
1175,28
1244,78*
1526,22
1571,34
szerelem/boldogság
1120,51
1121,45
1195,25
1215,57
1533,18
1558,41
udvariasságb
1106,44
1118,97
1167,99
1251,99**
1522,61
1570,97
egység a természettelb
1082,14
1157,08**
1146,19
1287,33***
1498,61
1622,70***
1093,83 1146,23* 1151,52 1279,52*** 1499,68 vezetésre/döntésre való jogb a 2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; b csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek; átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló; sp.=sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
1620,72***
138
31. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején, az Ifjúság2000 alapján. alapfok
középfok
felsőfok
belső harmónia
nsp. (n=3035) 2115,41
sp. (n=1244) 2122,54
nsp. (n=1654) 1348,37
sp. (n=1033) 1337,01
nsp. (n=311) 269,59
sp. (n=244) 263,56
hatalom
2109,46
2136,95
1331,39
1364,19
261,35
274,50
szabadság
2079,72
2208,84***
1310,44
1397,74***
270,68
262,11
társadalmi rend
2116,46
2120,02
1333,91
1360,16
272,97
259,08
érdekes élet
2038,77
2307,81***
1301,17
1412,58***
247,13
293,38***
gazdagság
2195,55***
1928,83
1400,20***
1254,02
278,25***
252,07
nemzet szerepe
2108,59
2139,04
1341,72
1347,65
276,50
254,39
kreativitás
2007,25
2398,52***
1270,52
1461,65***
261,29
274,58
békés világ
2158,15*
2095,73
1345,41
1310,70
285,60*
268,32
tradíciók tisztelete
2122,07
2183,73
1323,10
1346,14
281,84
273,11
vallásos hit
2123,10
2181,24
1378,74***
1257,78
280,04
275,40
családi biztonság
2158,16**
2095,70
1337,34
1323,53
278,34
277,56
változatos élet
2029,04
2410,71***
1267,93
1433,74***
275,82
280,78
igaz barátság
2055,93
2346,11***
1298,28
1385,55***
282,34
272,47
szerelem
2156,77*
2099,09
1345,19
1311,06
283,90
270,48
szépség
2111,23
2210,19*
1315,79
1357,75
286,40
267,29
a
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; átlagsorrend (meanrank); nsp.=nem sportoló; sp.=sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
139
32. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai végzettség szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén, az Ifjúság2004 alapján. alapfok
középfok
felsőfok
belsõ harmónia
nsp. (n=2552) 2023,53
sp. (n=4042) 2018,02
nsp. (n=1552) 1403,58
sp. (n=1256) 1395,48
nsp. (n=394) 388,55
sp. (n=402) 408,26
hatalom
1982,64
2101,59**
1368,57
1439,63*
398,55
398,45
szabadság
1995,33
2104,25**
1379,46
1425,90
387,69
409,09
társadalmi rend
1979,18
1999,00
1373,08
1433,94*
388,45
408,35
érdekes élet
1951,99
2163,22***
1340,33
1475,24***
383,25
413,45*
gazdagság
2068,30*
1984,59
1393,83
1407,77
393,33
403,57
nemzet szerepe
1915,93
2070,56***
1335,40
1481,45***
380,35
416,29
kreativitás
1890,54
2102,07***
1357,38
1453,74**
377,90
418,69**
békés világ
2042,24
2030,77
1409,62
1398,18
394,44
404,12
a tradíciók tisztelete
1964,96
1998,62
1367,71
1449,96**
384,60
413,11
vallásos hit
2005,26
2062,72
1386,30
1426,99
397,09
401,71
családi biztonság
2029,97
2061,24
1398,06
1412,46
387,00
410,92
változatos élet
1961,75
2153,18***
1359,99
1459,50**
378,36
418,81**
igaz barátság
1965,48
2164,64***
1369,52
1447,72***
387,66
410,32
a szépség világa
1997,82
2044,15
1375,48
1440,36*
384,00
413,66
szerelem/boldogság
2020,22
2064,42
1411,02
1396,45
394,92
403,69
udvariasságb
1999,26
2081,40*
1375,06
1431,45*
389,53
407,30
a
1943,49 2077,25*** 1357,13 1463,03** 375,78 egység a természettelb vezetésre/döntésre 1926,49 2137,47*** 1357,17 1462,98*** 390,53 való jogb a 2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; b csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek; átlagsorrend (meanrank); nsp.= nem sportoló; sp.= sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p <0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
140
421,18** 407,70
33. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái iskolai piaci aktivitás szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized elején, az Ifjúság2000 alapján. tanulók
dolgozók
inaktívak
belső harmónia
nsp. (n=1383) 1886,74
sp. (n=1191) 1288,38
nsp. (n=2499) 1795,01
sp. (n=1085) 1821,41
nsp. (n=1106) 672,28
sp. (n=244) 690,11
hatalom
1278,65
1297,78
1800,89
1807,85
671,08
695,53
szabadság
1246,11
1335,56***
1780,83
1854,08*
670,77
696,92
társadalmi rend
1288,13
1286,77
1793,73
1824,35
678,10
663,72
érdekes élet
1242,40
1339,88***
1757,20
1908,53***
653,10
777,02***
gazdagság
1339,42***
1227,21
1857,93***
1676,42
695,42***
585,18
nemzet szerepe
1287,60
1287,39
1811,91
1782,48
678,35
662,56
kreativitás
1216,61
1369,82***
1738,22
1952,27***
646,57
806,63***
békés világ
1300,71*
1255,76
1797,97
1779,90
680,20
667,39
tradíciók tisztelete
1257,97
1305,78
1782,66
1815,15
679,48
670,87
vallásos hit
1307,60*
1247,70
1788,93
1800,73
685,90
639,95
családi biztonság
1288,00
1270,64
1799,31
1776,80
677,70
679,44
változatos élet
1203,65
1369,37,***
1733,39
1928,63***
658,18
773,45***
igaz barátság
1247,38
1318,18***
1757,90
1872,20***
658,18
775,46***
szerelem
1295,70
1261,62
1793,13
1791,05
677,80
678,95
szépség
1273,30
1287,84
1777,91
1826,10
669,89
717,05
a
a
2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; átlagsorrend (meanrank); nsp.= nem sportoló; sp.= sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p <0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
141
34. táblázat. Sportoló és nem sportoló fiatalok értékpreferenciái gazdasági aktivitásuk szerint (meanrank) a lekérdezés sorrendjében az évtized közepén, az Ifjúság2004 alapján. tanulók
dolgozók
inaktívak
belsõ harmónia
nsp. (n=1355) 1453,82
sp. (n=1557) 1458,83
nsp. (n=2129) 1702,81
sp. (n=1306) 1737,46
nsp. (n=1004 643,66
sp. (n= 307) 696,36**
hatalom
1452,24
1460,21
1701,54
1739,54
645,40
690,68
szabadság
1445,95
1465,68*
1680,52
1773,73**
650,73
673,22
társadalmi rend
1421,74
1486,75**
1690,45
1757,57*
658,30
648,49
érdekes élet
1405,06
1501,27
1658,59
1809,41***
640,02
708,27**
gazdagság
1455,84
1457,07
1750,96 **
1659,11
657,06
652,54
nemzet szerepe
1397,71
1507,66***
1655,62
1814,25***
642,29
700,85*
kreativitás
1400,95
1504,84***
1655,74
1814,05***
631,70
735,47***
békés világ
1436,85
1461,32
1711,07
1729,30
650,47
663,22
tradíciók tisztelete
1416,03
1479,24*
1681,98
1776,72**
642,23
689,71*
vallásos hit
1401,13
1492,06**
1706,14
1737,33
665,45
615,09
családi biztonság
1423,25
1473,03*
1704,59
1739,86
648,70
668,92
változatos élet
1404,81
1488,89**
1670,14
1796,02***
633,30
718,41***
igaz barátság
1417,14
1478,28**
1681,34
1777,77***
635,44
711,53***
a szépség világa
1417,41
1478,05*
1681,31
1777,81**
646,95
674,53
szerelem/boldogság
1440,40
1458,26
1714,61
1723,52
645,98
677,67
udvariasságb
1446,75
1464,98
1673,45
1785,24***
650,48
674,06
a
1374,80 1514,73*** 1661,69 1809,80*** 639,31 egység a természettelb 1416,49 1478,84* 1673,81 1790,04*** 634,15 vezetésre/döntésre való jogb a 2000. évi kérdőívben: ’elszakadás az evilági terhektől’; b csak a 2004. évi kérdőívben szerepelt értékek; átlagsorrend (meanrank); nsp.= nem sportoló; sp.= sportoló; n=alcsoport elemszáma *=p<0,05; **=p<0,01; ***=p<0,001.
142
699,10** 715,68**
13. A SZERZŐ -az értekezés témájában- MEGJELENT KÖZLEMÉNYEI
Perényi Sz. (2010) On the fields, in the stands, in front of TV - value orientation of youth based on participation in, and consumption of, sports. European Journal for Sport and Society – accepted for publication. Perényi Sz. (2010) The relation between sport participation and the value preferences of Hungarian youth. Sport in Society – accepted for publication. Perényi Sz. (2010) Value priorities in connection to sport participation. Physical Culture and Sport. Studies and Research. accepted for publication. Perényi Sz. Transmission of sporting values via sports participation of Hungarian university students. In: G. Földesi, Szabó, A. Gál (eds.), Sports and Society: New Social Conditions in Sports 1990-2005. Hungarian Society of Sport Sciences, Budapest, 2005: 175-191. Perényi Sz. (2008) A sporttevékenység és az értékorientáció összefüggései fiataloknál. Új Ifjúsági Szemle, 21: 65-74. Bauer B, Bazsalya B, Berényi E, Marián B, Máder M, Molnár Zs, Perényi Sz, Pillok P, Rosta G, Ságvári Bence, Szabó A, Szabó Á. Sportolási Szokások. In: B. Bauer, A. Szabó (szerk.), Ifjúság2008 Gyorsjelentés. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest, 2009: 69-73. Perényi Sz. (2008) Value preferences of the physically active and non-active Hungarian youth population. Nordic Sport Science Forum - Making Sense of Sports. Internet journal: http://www.idrottsforum.org/english/index.html, (published 081029) Perényi Sz. A női sporttevékenység és a média testkép alakító hatása. In: Gy Földesi, Szabó, A. Gál, (szerk.), Sport és Társadalom. Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest, 2003: 134-144.
143
14. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Megköszönöm az Ifjúságkutató Intézet hozzájárulását az Ifjúság2000 Ifjúság2004 kutatások kérdőíveinek és adatbázisainak munkámban való felhasználásához. Ezen engedélynek köszönhetően kerültek nagymintás lekérdezés alapján a magyar sportban először elemzésre a sporttevékenység és az értékek összefüggései. Továbbá köszönöm, hogy részt vehettem az Ifjúság2008 vizsgálat kutatócsoportjában, mely munkámat, különösen nem végzett szociológusként, nagy szakmai kihívásnak és egyben igen nagy megtiszteltetésnek éreztem.
Megköszönöm témavezetőmnek, Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi, professzor asszonynak, legtöbbször saját szabadidejét feláldozó, odaadó, rugalmas és erőskezű támogatását, ami nélkül ez a munka nem készülhetett volna el.
Személy szerint is megköszönöm az Ifjúságkutató Intézet vezetőjének, Bauer Bélának segítőkész és lehetőséget adó támogatását, valamint sportszerető viszonyulását. Munkatársainak, Pillok Péternek, Molnár Editnek és Ladencsics Virágnak, baráti segítségét. Szintén szeretném, megköszönni Koltai Juliának, hogy elhitette velem az SPSS tanulhatóságát, és statisztikai kalandozásaim útjait egyengette.
Nem utolsó sorban megköszönöm férjem és két kisfiam, valamint bővebb családom hosszú évekre elnyúló türelmes elnézését, amivel tűrték, hogy a munkámra szánt időt tőlük elvegyem. … és a legnehezebb pillanatokban barátaim megértő bátorítását is.
***
Munkámat a közelmúltban elhunyt édesapám, Perényi Pál Európa-bajnok salakmotor-versenyző és Mesteredző emlékének ajánlom.
144
