A Tisztelt olvasó, most egy speciális, hiánypótló magazint tart a kezében. Az úgynevezett mássága abból adódik, hogy nem csak érdekességeket, hanem mély spirituális tanításokat adunk közre oly formában, hogy az teljes mértékben érthetõ lesz. Munkatársaink területük szakavatott mesterei, akik hosszú évtizedek óta foglalkoznak az adott témakörrel. Újságunkban helyt kap nem csak európa, hanem más földrészek spirituális tanítása is. Tekintettel arra, hogy az ezotériában és a prapszichológiában hatalmas összevisszaság uralkodik, rámutatunk a megtévesztõ információkra is. Lévén magyarok vagyunk, saját magunk mágusainak is emléket állítunk, élõvé tesszük tudásukat és azokat megosztjuk az az iránt érdeklõdõkkel. Már most az elsõ számban elhatárolódunk minden negatív spiritualitástól, fekete mágiától, szélhámosságtól. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet az olyan lehetetlen képzési formációkra, mint pl. a 3 napos harmadik szem megnyitó tanfolyamok és a 3-4-napos mágusképzések. Bodor Ernõ lapigazgató
Spirituális gyógyítónk kiválasztása
2-3
Égi hozományunk – Asztrografológia
4-5
Bevezetés a számok rejtett jelentõségébe
6-7
A fekete mágia
8
A királyi mûvészetrõl
9
Vámpírok napjainkban
10-11
A démonokról
12-13
A természetfeletti jelenségekrõl
14-15
Csillagmitológia, csillaghit
16-17
Amit a jóslásról tudni kell
18-19
A beavatásról
20-21
Meditació és kontempláció
22-23
Léteznek-e angyalok?
24-25
Vallástörténet
26-27
A fõinkvizíciós hivatal
28-29
Bhagavan Sri Sathya Sai Baba élete
30-32
Kiadja az Ezoterikus Tanok Egyháza, Budapest, VI. kerület, Kmety György utca 17, Lapigazgató: Bodor Ernõ, Fõszerkesztõ: Sudolský Gábor, Grafikai tervezés: Úrhegyi Alexandra, Rovatszerkesztõk: Utasi Ilona, Jármerné Baka Erzsébet, Szakács Tibor, Lõrincz Ibolya, Hirdetésfelvétel és megrendelés telefonon: 0630-9701-431, 0630-4461-921 vagy e-mailben:
[email protected]
Spirituális gyógyítónk kiválasztása Érdekes kérdést feszegetek. Mirõl is beszélek én egyáltalán? Egy olyan dologról, amivel az emberek betegségeket meg lehet változtatni és vissza lehet fordítani az egészség irányá-
2
ba. Nem véletlenül nem embert említettem, hanem betegséget. Miért is? Nem másért, mert ha valakinek van egy egészségügyi elváltozása, az még nem azt jelenti, hogy azért, mert 10 embert ki lehetett belõle gyógyítani, akkor a 11.-et is. Szerintem az emberek jó része el sem tudja képzelni, miért lehetett a többséget, a 10-et meggyógyítani, míg a 11.-et nem. Megmondom. Bár ennek természetesen több oka van. Az egyik ilyen
ok az, hogy pl. a korrekcióra szorulónak nincs hite. Igen, ez az egyik alapvetõ ok. Mármint az operációt végrehajtóban. Hasonlóan a materiális gyógyításhoz. Ha valaki nem fogadja el azt az orvost, aki kezeli, nagyon lecsökkennek a gyógyulási esélyei. Személyesen ismertem olyan orvost, aki szinte soha nem írt fel semmi mást, mint algopirint és isz-
topirint. Ez az orvos odament az idõs emberhez, kedvesen megsimogatta és közölte a szinte járni sem tudóval - ,,Jól van aranyoskám, délutánra már semmi baja nem lesz.” És ez szinte mindig be is vált. Ez az orvos nem a medicinákkal gyógyított, hanem a szeretetével, a kedvességével. Ennek az orvosnak a gyógyításai természetesen nem a fizikai, hanem az étertestet vették célba, bár neki errõl fogalma sem volt. A betegségeket ugyanis
szinte minden spirituális gyógyító az éteri síkon hajtja végre és az íródik át a fizikai testre, itt nyilvánul meg. Az átíródás következtében pedig beáll a gyógyulás. Ezeknek a gyógyulásoknak az ideje túl azon, hogy milyen hittel rendelkezik a gyógyítandó, nagyon nagy jelentõsége van a gyógyító lelki tisztaságának. Jogos lehet a kérdés, hogy miért? Nem másért, mert egy olyan személy, akiben olyan negatív tulajdonságok vannak, mint pl. az átkozódás, irigység, nagyképûség, kinevezi magát valami rég a Földön járt kiemelkedõ gyógyítónak vagy pl. Jézusnak, Csaba királyfinak, Szûz Máriának, itt nem igazán lesz gyors a gyógyulás, ha egyáltalán lesz. Az ilyen ,,gyógyítót”, függetlenül attól, hogy milyen papírokkal rendelkezik, bárki is ajánlotta, azonnal kerüljük el. Amennyiben egy ilyen lény gyógyítani kezd, akkor olyan tisztátalan rezgések kerülnek be valamelyik energiatesteinkbe, amelyekben a késõbbiek folyamán energiadugók keletkeznek, amelyek aztán betegségekhez vezethetnek. Az ilyen energiadugók okozta betegségeket a materiális világ orvosai semmiképp sem tudják gyógyítani. Tehát semmi esetre sem éri meg a próbálkozás! Milyen következményei lesznek akkor ha ,,x” vagy ,,y” gyógyít? Tudnunk kell, hogy spirituális gyógyítást csak is Istent
szeretõ embertõl fogadjunk el. Ennek alapnak kell lennie a választásban. Tudomásom szerint akkor, amikor valaki úgymond háziorvost választ, jól körülnéz és tájékozódik. A tájékozódásnak vannak bizonyos szempontjai még a materiális orvostudománnyal kapcsolatban is. Az információszerzés itt is ,,kötelezõ”. Mégpedig azért, mert a spirituális területen tevékenykedõ gyógyítók rezgései mindenképp bekerülnek testünkbe. Az jelen pillanatban teljesen mindegy, hogy melyikbe. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy számunkra mit eredményez ezen információk és rezgések átvétele. A pénzhajhász gyógyítókat nyugodtan kerüljük ki. Avval csak az idõnket és a pénzünket vesztegetjük. Mellesleg megjegyzem, nem igaz az az állítás, hogy a gyógyítási technikák fajtái miatt állnak be a gyógyulások. Az úgynevezett gyógyító technikák alapvetõen nem azért vannak, hogy más és más betegségeket tudjanak vele gyógyítani, hanem azért, hogy a gyakorlatok, (gyógyítások) egyre magasabb szintû saját lelki tisztaság elérését biztosítsák a gyógyító számára. Ezért is teljesen etikátlan a túlzott mértékû anyagi ellenszolgáltatás kérése. Az ilyen cselekedet természetesen az amúgy jó gyógyítót is lassítja fejlõdésében. Bodor Ernõ
3
ÉGI HOZOMÁNYUNK Asztrografológia
tat, ezért csakis egy olyan valaki lehet, akinek a Szûz jegyében erõteljes bolygóhatások mutatkoznak, ha a születési képletét megvizsgáljuk.
A világmindenség matematikája megtréfálhat bennünket, ha ragaszkodunk az eddigi ismereteinkhez. Azonban, ha képesek vagyunk új szemlélettel közelíteni régi dolgokhoz, kiderülhet, hogy 1 + 1 = 3, vagyis az asztrológia és a grafológia egységébõl egy harmadik ismeret kerekedhet ki, mely új távlatokat nyit a személyiség feltárásában az ember földi életútjának harmonikusabbá tételében és ez az ASZTROGRAFOLÓGIA.
Akármelyik oldalról közelítjük is meg a példában említett Szûz szülöttek adottságait mindkét esetben kézírásaik is egy kiegyensúlyozott, a formákra gondot helyezõ, inkább lassú, mint gyors és erõteljes nyomatékú, a középzónát kitöltõ grafikumot mutatnak. A felsorolt grafikus jegyek összessége általában a Szûz napjegyû, vagy erõteljes Szûz hatásokat hordozó szülöttekre jellemzõ. Összevetve tehát egy ember születési (radix) horoszkópját kézirásával, láthatjuk benne mindazokat a vonásokat, melyek megmutatják, mely képességeit, hozott tehetségét használja fel céljai megvalósításában és sorsának alakításában. A kézírás még egy többletet is hordoz a születési képlethez képest, ugyanis az egyén aktuális, a kézírás pillanatára érvényes érzelmi szintjét és az írás idejéig elért fejlõdési színvonalát is tükrözi. Láthatjuk továbbá a kézirásából, hogy felnõttként a kapott tehetségét hogyan használja fel céljai megvalósításában és sorsának alakításában. A félretett, elfeledett, vagy egyszerûen csak nem használt adottságok nemcsak, hogy nem segítik, hanem még feszíthetik is a lelket, mint meg nem élt vágy. Az elégedetlenség érzése pedig a szülött ellen fordulhat és betegségekben, nem kívánatos eseményekben mutathatja meg jelenlétét a tudatalattiban. Ismét egy példán keresztül megvilágítva: Egy Rák szülött hölgy születési horoszkópjában hangsúlyos a Hold
1. rész
4
Születésünk pillanatában a Földre magunkkal hozzuk mindazokat a képességeket, készségeket és adottságokat, melyekkel vállalt életfeladatainkat meg szeretnénk oldani. Tehát az az „Égi hozományunk”, amely tulajdonságokat képzeletbeli bõröndünkbe csomagoltunk és Földi életutunkra magunkkal hozunk, és ezek elkísérnek bennünket hasznos dolgokkal segítve, esetleg olykor hátráltatva. Itt lép be az a sokat emlegetett „szabad akarat”, mely az emberi ter-mészet sajátja, ugyanis mindenki maga dönti el, hogy ebbõl az égi hozományból mit használ fel céljai eléréséhez az életútján és mi az, ami a „bõröndben” marad. Joggal merül fel a kérdés az érdeklõdõ emberben ezek után, hogy például egy Szûz jegyében született ember a maga biztonságra törekvõ, konkrétumokat kedvelõ lényével válik gondos gazdájává javainak. Vagy – mert gondos gazda és minden részletre kiterjedõ a figyelme, sosem kockáz-
és ascendens közeli a Vénusz. Kézírása a Rák jegyûekre jellemzõ gömbölyded, középzóna hangsúlyos, bársonyos vonalú, de ezek mellett erõs Szaturnuszi vonásokat is hordoz. Ez utóbbi a kézírás kis méretében, az oválbetûk (a, o, ö) szûkös voltában, a középzónába behúzódó szárakban és az erõs szögesedésben mutatkozott meg. Az írás zárt és szûkös volta az érzelmek visszafogásáról, a fékezettségrõl és az ilyen
lanatnyilag elõtérbe, holott a születési predesztinációja, a radix horoszkópjában jelezte, hogy az anyai-érzelmi oldal számára fontos és kikerülhetetlen része kell legyen életútjának. Példánkból is látható, hogy a horoszkópból és a kézírásból kiolvasható tendenciákat tehát minden ember saját lehetõségei és szintje szerint éli meg. Egyéni döntései, élethelyzete szerint áthelyezheti a megoldandó feladata-
irányú vágyak elfojtásáról beszélt, ami ellenkezik a Rák szülöttek jellemével általában és a vizsgált esetben pedig a Hold és a Vénusz hangsúlyos helyzetével. A Szülött kialakult élethelyzete adott magyarázatot a kézírásban mutatkozó diszharmóniára. Ebben az esetben a Rák Hölgy szeretet és gyermek iránti vágyát alárendelte a kötelességteljesítés kényszerének, vagyis a tanulás, a diploma megszerzése, az egzisztenciális kérdések kerültek pil-
it olyan szintjére, ahol könnyebben vagy jobban megtalálja problémájára a megoldást. Ilyen helyzet lehet, hogy a nagy célok megoldására koncentrálva pld. egy kocsi vagy lakás vásárlása esetén az alapvetõen nagyvonalú Nyilas szülött is képes úgy bánni a pénzzel, úgy takarékoskodni, mint egy Szûz vagy Bak napjegyû ember. (folytatás a következõ számban) Utasi Ilona
5
6
Bevezetés a számok rejtett jelentõségébe
1. rész A számok jelentõsége mindennapi életünkben nem szorul sok magyarázatra. Nélkülük nem volna technika, tudomány, mértékegység, kereskedelem, naptár, sõt még zenemûvészet se, mert ritmusok, ütemek és idõmértékek nélkül nincs muzsika. Sok városban nemcsak a házszámok, hanem az utcaszámok is lényeges részét képezik a címeknek. A numerológia ismeretében a számok irányt mutatnak nekünk, lehetõvé teszik, hogy boldogulásunk érdekében megtanuljunk együtt dolgozni azokkal a kozmikus áramlatokkal és idõciklusokkal, amelyek kedvezõ hatással vannak döntõ fontosságú lépéseink eredményességére. Például amikor arról van szó, hogy állást vagy lakóhelyet változtassunk, esetleg feleséget vagy férjet keressünk, vagy gyerme-
asztrológusok több ezeréves munkájának az eredményét a numerológiában könnyen érthetõ és könnyen kezelhetõ számokra fordították le, amelyek az egyes égitestek sajátságos rezgéssugárzásait s azoknak a Földre és az emberi életre gyakorolt hatásait képviselik. Amikor a numerológiában égitestekrõl beszélünk, akkor csak a mi „saját” naprendszerünkre gondolunk, tehát csak a Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó hatásait tárgyaljuk a földi életre vonatkozóan, a számokon keresztül. Valószínûleg a naprendszerünkön túl lévõ égitestek, az úgynevezett „állócsillagok” és csillagrendszerek is gyakorolnak valamiféle hatást a Földre, a földi életre, de ezek az égitestek már olyan messze vannak tõlünk, hogy hatásuk már csak nagy általánosságban és csakis az egész Földre vonatkozhatnak, a földi ember egyéni életének és sorsának az alakulását ezek a távoli
Tamás, Copernicus, Kepler és Newton. Általában nagy becsben állt úgy az asztrológia, mint a numerológia tudománya évezredeken keresztül. Voltak azonban olyan idõszakok is, amikor ezek a szakterületek hitelüket vesztették a mûveltebb emberek szemében, Fõleg az volt ennek az oka, hogy ezeket az ismeretágakat sarlatánok kezdték „mûvelni” vagyis inkább a saját önzõ céljaira alkalmazni. Nem úgy tüntették fel a dolgot, hogy õk kiszámítják a természet erõinek ciklusos-ritmikus mûködését embertársaik részére, hanem azt a hitet próbálták kelteni, hogy õk maguk irányítják a Természet „titkos” erõit és az általuk kialakított életfeltételeket, a szerencsés vagy szerencsétlen fordulatokat az emberek életében. Nem elõre jelezni kívánták az égitestek természetes mozgásaival járó erõ-áramlatok tendenciáit s azoknak az emberi életre való hatásait, hanem afféle varázslóként kezdtek viselkedni és öltözködésük is ennek megfelelõ
illetõ meg is adja a kért fizetésemelést. Tõzsdei manõverekkel kapcsolatban is ad tanácsokat ez a hölgy, üzletemberek számára és állítólag kilencvennyolc százalékos megbízhatósági fokkal dolgozik. Feltételezhetõ, hogy a tõzsdézõ klienseket fõleg az egyes részvényfajták árainak az emelkedése és az esése érdekli, és Miss Augustin a következõ adatokra alapozza a tõzsdeügyletekre vonatkozó ilyen irányú elõrejelzéseit: a./ A vállalat alapításának pontos ideje. b./ A vállalat elnökének születési dátuma. c./ A tanácsot kérõ ügyfél születési dátuma. Minden a legnagyobb rendben lenne Miss Augustin tevékenysége körül, ha nyíltan megmondaná, hogy elõrejelzéseit numerológiai számításokra alapozza – esetleg asztrológiára, vagy a numerológia és az asztrológia kombinációjára – és hogy ebben nincs semmiféle boszorkányság, és bárki megtanulhatja természetfeletti erõk segítsége nélkül is. Azonban ez
keinket a nekik legjobban megfelelõ foglalkozások felé irányítsuk. A számok megfelelõ idõben felhívják figyelmünket az életünk folyamán várható kedvezõtlen körülményekre, és óvatosságra intenek minket. A numerológia, az asztrológia testvértudománya, azzal egyidejûleg és vele párhuzamosan fejlõdött ki a kozmológiából olymódon, hogy az égitestek rezgéssugárzásait, gravitációs, elektromágneses, pszichológiai és egyéb hatásait bizonyos számokkal azonosították több ezeréves megfigyelések alapján. Ezek után már nem volt szükség hosszú évekig tartó asztronómiai és asztrológiai tanulmányokra ahhoz, hogy az égitesteknek az ember életére és sorsára vonatkozó hatásait kiszámíthassuk. A numerológia elszakadt az asztrológiától s önálló szakterületté vált. Az
csillagrendszerek és világegyetemek nemigen befolyásolhatják. A numerológia fõleg azt célozza meg, hogy az egyén életét tegye sikeresebbé és boldogabbá. Ezért numerológiai számításainkban jogosan hagyhatjuk figyelmen kívül a naprendszerünkön túli égitestek hatásait. Felmerülhet az a logikus kérdés, hogy a naprendszerünk égitestjeinek mi köze van földi életünkhöz és, hogy van-e bármiféle létjogosultsága akár a numerológia akár az asztrológia tudományának. Ha csak futólag is áttekintjük az emberiség kultúrtörténetét, azt látjuk, hogy mind az ókorban, mind a középkorban a legmûveltebb emberek is hittek ezekben a tudományokban. Filozófusok, tudósok, egyházatyák, püspökök, pápák és királyok. Olyan emberek, mint Pythagoras, Aquinói Szent
volt: rejtelmes jelekkel, ábrákkal, számokkal és mértani figurákkal díszített köntös, csúcsos babilóniai süveg. Nem csak a középkorban vagy az elmúlt századokban fordultak elõ ilyen esetek, hanem még manapság, az atombomba és az ûrhajózás korában is lehet hallani hasonló dolgokról. Pl. 1972.-ben megjelent egy cikk arról, hogy egy Miss Janet Augustin nevû londoni „boszorkány” a hozzáfordulók számára fizetésemeléseket intéz el természetfeletti hatalmával. Aki fél a fõnökéhez fordulni ilyen kéréssel azt Miss Augustin bátrabbá teszi, különleges boszorkányrituálék által, olyan szertartások segítségével, amelyek felfokozzák az illetõ ügyfél önbizalmát. Ezután a boszorkányhölgy õnagysága olymódon befolyásolja a fõnököt, a távolból és tudta nélkül, hogy az
az angol Hölgy nem halandó beismerni, hogy õ könyvekbõl merítette tudását, valószínûleg csak azért önti le az egészet egy kis boszorkányszósszal, hogy az ügyfelek ne ismerjenek rá a numerológiára, na meg egy kissé azért, hogy érdekesebb legyen a dolog, s többen vegyék igénybe a tanácsadó szolgálatot. Az õ üzletének bizonyára használ az ilyen hírverés, de ugyanakkor súlyos károkat okoz minden egyes ilyen eset azoknak, akik a numerológiát, vagy az asztrológiát tudományos alapon mûvelik. Az ilyen „boszorkányok és varázslók” mûködésének tudható be, hogy a legutóbbi idõkig az asztrológia és a numerológia hitelét vesztette a mûveltebb emberek körében és úgynevezett „áltudomány”-nak könyvelték el. (folytatás a következõ számban) Jármerné Baka Erzsébet
7
A fekete mágia
8
Amikor ezt a két szót egymás mellé írom, máris elõrevetít egy bizonyos dolgot. Nevezetesen azt, hogy a mágiának, mint olyannak, alapvetõen több ága létezik. Valójában azonban csak kettõ. Ugyanis a fekete és a fehér mágia mellett még ember nem hallot pl. kék vagy vörös mágiáról. Mégpedig azért, mert ilyen nem létezik, és ha létezne az akkor is fekete lenne. Nézzük csak mit nélkülöz a fekete szín jelentése a mágiában. Nem mást, mint a fény hiányát. Az élet azonban a világosságban teljesedik ki és a feketében oltódik ki. Másként szólva a Fény, a Világosság az Élet, a fekete a pusztítás és halál szimbóluma, annak kiteljesedése. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy errõl a mágiát gyakorlóknak teljes tudomása van, illetve reméljük, hogy van. Ugyanis abban az esetben ha nincs errõl ismerete, nem fekete mágusról, hanem sima csalóról kell beszélnünk. A mágia az valójában nem más, mint az elem elvek uralása. Tehát nem az elemek uralása, hisz az ember erre tökéletesen alkalmatlan. Mégpedig azért, mert az elemeknek vannak ún. irányító félistenei. A félisten pedig egy sokkal tisztább létformában létezõ élõlény, akit Isten bízott meg evvel a feladattal. Most egy érdekes információt közlök arról, hogy mily nevetséges dolog annak még csak a feltételezése is, hogy az ember képes uralni az elemeket. Nézzük csak meg a durva elemek közül az egyik direkt elemet, nevezetesen a tûzelemet. Hogy miért? Azért, mert csak ennek az egynek 49 irányító félistene van. Ugye most már nem kell nagy képzelõerõ ahhoz, hogy belássuk, egy olyan ember, aki jó esetben agyának 1214%-át képes használni, tehát több mint 85%os mûködési hiányt képes felmutatni agyi ka-
pacitásának kihasználásában, nem valószínû, hogy alkalmas lenne a 49 félisten leváltására. Ezért aztán maradjunk csak az elem elvek alacsony szintû mûködtetésének befolyásolásánál. Ez is untig elég az ilyen alapvetõen tévedésre hajlamos emberi létformánál. A Fekete mágus tehát mindig árt. Számomra felfoghatatlan, hogy létezik olyan igazi mágus, aki képes a sötét oldal szolgálatára. Márpedig úgy néz ki, hogy van ilyen. Ezekre az emberekre mondom én, hogy bár közülünk jöttek, de nem közülünk valók. A fekete mágusnak tudnia kell, hogy a karmikus hatások élnek és hatnak. Olyan ez, mint a fizikában a hatás és ellenhatás. Tehát törvény. Ez ellen senki és semmi sem vonhatja ki magát, magyarán szólva. Mindenki azt kapja vissza, amit ad. Most pedig felhívom az emberek figyelmét arra, hogy az, aki megbízást ad egy fekete mágusnak, az ugyanolyan ,,karmikus jutalomban” részesül, mint az ún. ,,operációt” végrehajtó fekete mágus. Most pedig, hogy még érthetõbbé tegyem a dolgot, elmondom, mi a fekete mágia lényege. Egyszerû. Az ember szabad akaratának gyakorlásában való akadály felállítása, cselekedeteinek gátlása. Napjainkban sok olyam ember van, aki úgymond szerelmi kötést helyeztet el, egy számára kívánatos emberen, esetleg úgymond üzleti mágiát rendel ellenfeleivel szemben. Az ilyen ember kétszer fog fizetni. Egyszer a magát mágusnak titulálónak, másrészt amit negatív karmaként a nyakába kap. Tehát egész biztos, hogy a rövid távú földi sikerekért hatalmas nagy árat fog fizetni. Megkérek mindenkit, hogy vegye nagyon komolyan, amit most mondok. Tehát vegye mindenki tudomásul, hogy igen is létezik az úgymond pokol, csak igazából ezt alsóbb bolygórendszereknek nevezik. Azok tehát, akik e negatív cselekedeteket végzik, végeztetik, igen nagy biztonsággal ezeknek a bolygóknak valamelyikére kerülnek. Bodor Ernõ
A királyi mûvészetrõl „Az emberi alkotás belsõ értéke nem válik értéktelenné ott, hol maga az alkotás csupán maszk marad, mint ahogy az arany sem veszítheti értékét, ha azt kéjnõ ékszerként hordja...” (Bo Yin Ra: Geist und Form, Verlangsanstalt Greiner & Pfeiffer, Stuttgart, 1924.) Elsõ olvasatra úgy tûnhet, hogy egyes mûalkotásokba belerejtett tanításokra, titkos mondanivalókra való utalás köszön vissza az idézett sorok mögül. Vagy éppenséggel feltételezhetnénk azt is, hogy a mûalkotás, mint a mûvész pillanatnyi lelkiállapotát az alkotását szemlélõ számára valamiféle csatornaként közvetítõ közegre tesz ehelyütt utalást az író. Azonban, aki komolyabban elmélyül egy adott mûalkotásban, észreveheti, hogy a mû az érzéki élvezeten, az abban megfogalmazódó gondolatokon, esetleg a mûvész belsõ lelkiállapotának lenyomatán túlmenõen magában foglal még valami megfoghatatlan, szavakba nem önthetõ belsõ izgalmat is – az Alkotás mélységes misztériumát. Bo Yin Ra nem egyes mûalkotásokról, hanem errõl a misztériumról beszél. Az Alkotás folyamata eredendõen isteni privilégium, és a természetben csupán egyetlen lény kapott helyet, aki Istenen kívül ezzel a tulajdonsággal rendelkezik. Mert Isten az embert, a „kisistent” saját képmására teremtette. Paracelsus szerint – aki a teremtményeket, azok lelkét fejlõdési fokuk szerint ítélte meg és nevezte el (ásványokban Stannar, növényekben Lefias, állatokban Evestum) – az emberi lélek az egyetlen, amely azon túlmenõen, hogy fogékony úgy az élõ, fizikai környezetre, mint a pszichikai emanációk iránt, tiszta belátással áll, azaz további felvevõképességgel bír: „érzékeny az isteni szellem magasabb rezgéseire is, ebbõl adódóan magára úgy tud hatni, hogy egyesülni tud a magasabb princípiummal, a halhatatlanságot nyerve el ezáltal”.(vö.: Max Retschlag: Die Alchimie und ihr groβes Meisterwerk der Stein der Weisen) Az alkímia táptalajául szolgáló Corpus Hermeticum szerint csak a hasonló ismerheti meg a hasonlót, vagyis Istent csak úgy ismerhetjük meg, ha hozzá hasonlatossá tudjuk magunkat tenni vele. Azonban csak egyetlen isteni tulajdonságunk van: alkotni tudunk, tehát mindenfajta ok-okozati összefüggés nélkül, „semmibõl valamit” tudunk létrehozni. Ebbõl adódóan a mûvészetek gyakorlói Istenhez nagyon közel állnak. A mûvészbõl hirtelen, õáltala is leírhatatlan módon „kifakad” valami – ihlet szállja meg. De a mûvész csupán az alkotás létrehozója, az ihlet jön-megy, tudatosan nem irányítható módon.
Az alkímia az alkotás folyamatát teljesen tudatosan végzi, a spontaneitás totális kizárásával. A mûvész és az alkimista között a legnagyobb különbség abban áll, hogy míg elõbbi alkotása tárgyával, utóbbi maga az alkotás folyamatával foglalkozik. A mûvész Alkot – az alkimista Teremt. Még mielõtt tovább mennénk, meg kell említenünk, hogy a tudatos alkotás folyamatát az alkímián kívül a neoplatonista mágia (magia naturalis) is használja. A mágus él a tudatos alkotás kínálta lehetõségekkel, ám nem az alkotás folyamatának figyelése, átélése köti le, hanem egy elõre meghatározott cél megvalósítása felé fordul. (vö.: Dr. Ernst Schertel: Magie – Geschichte, Theorie, Praxis) Mi az a folyamat, mi az a módszer, amellyel az Alkotás tudatos tevékenységgé, Teremtéssé tehetõ? A válasz a misztika néma tanításában keresendõ. Az alkimista alászáll lénye legmélyére, fizikai észleléstõl, vágyaktól, értelemtõl és akarattól mentes legbensõbb szentélyébe, melyet a különbözõ korokban Adyton, Receptaculum, Hádész (vagyis „kívülrõl nem látható”), Sepulchrum Hermetis néven említenek. Ez az a hely, amelyrõl Flamell Summarium Philosophicumjában, mint a Bölcsek Kertje beszél. Itt már csak egyetlen dolog van velünk: a Csend. Az éntudat helyébe a Kozmikus Tudat (Adam Kadmon) lép. A csenddel ez esetben nem egyenlõ a semmi, magány, vagy az egyedüllét. A Csend egyfajta hallgatás. Az érzékek, vágyak, értelem, és akarat hallgatása, csendje. Jakob Böhme mondja errõl a helyrõl a Vom übersinnlichen Leben címet viselõ mûvében: „Hol az ember nem lakik, ott lakik Isten az emberben.”. Az alkimistának meg kell halni (mortificatio = külvilág érzékelés, öntudat, vágy és akarat halála), egyesítenie kell az önnönmagában egymásnak feszülõ poláris ellentétet a Kémiai Nász által (coincidentia oppositorum), hogy az Androgün megszülethessen, és utána vissza kell térnie; fel kell oldódnia és újra meg kell szilárdulnia (solve et coagula) a nagy mûvelet, az Opus Magnum beteljesítéséhez. El kell választania a materia primát a forma substantialistól (a finomat a durvától), hogy, mint tiszta lehetõség (potentia pura) a sokszorosítás (multiplicatio) folyamatára az képessé váljon, hogy létrejöhessen az Egy varázslata, a „FIAT” misztériuma. Az alkímia, a Mûvészetek Királya régóta kínálja csodás allegóriákba belefoglalva a keresõk számára a belsõ csend, a szent szilencium segítségével Isten titkainak megismerését. Az alkímia nem Alkot, hanem Teremt, ezért hívják õt Királyi Mûvészetnek, vagyis a mûvészetek királyának. Szakács Tibor
9
Vámpírok napjainkban
10
Tényleg, vannak-e vámpírok egyáltalán vagy csak úgy félnek, reszketnek az emberek a semmitõl? „Ki tudja” – mondhatnánk, de nem mondjuk, mert tudnunk kell, hogy igen is vannak vámpírok. A helyzet azonban nem ennyire egyszerû, hisz köztünk is élnek. Természetesen nem azt mondom, hogy pont a szomszédunk a vámpír. Lehet, hogy nem is kell olyan messzire menni, mert esetleg pont a családunkban van egy közülük. Ezeket az embereket energiavámpíroknak nevezzük. Legalább annyira veszélyesek, mint a másik fajta, az úgymond igazi. Ez csak annyira veszélyes, hogy gyógyíthatatlan betegséget szerezhetünk általa. Vegyük ezt nagyon komolyan. Szerintem mindenkinek joga van ezekhez az információkhoz. Vagy esetleg mégsem? Na meg ha már tudjuk, hogy vannak vámpírok, mert vannak és voltak is, tudnunk kell a védekezést ellenük. Egyszerûen jogunk van hozzá. Miért is? Azért, mert ezek a lények egy olyan típust képviselnek, akiknek feltétlenül ölniük kell rendellenes létezésük miatt. Nekünk pedig meg kell védenünk magunkat ellenük. Annak, hogy ezek a lények léteznek, már az idõszámítás elõtt 2000 körül íródott egyiptomi
halottas könyvek is tanúbizonyságát teszik. A vámpírokról tudnunk kell, hogy a Lugosi Béla-féle hollywoodi vicsorgó, fekete köpenyes hosszú fogú, vérívó, harapó vámpír típus nem létezik. Bármennyire is szeretnék az emberekkel az olyan idióta dolgokat elfogadtatni, mint a talán látott Penge címû film. Na meg azt is tudni kell, hogy ezek a lények, ha már ebben a formájukban léteznének is, legalább annyira lennének vonzóak és szexisek, mint a vérivó menyét. A filmekben ugyanolyan eszetlen dolgokat eszelnek ki errõl a kérdésrõl, mint az írott médiában. Egyre megy nekik. Ha már a spiritualitás oly távol esik tõlük, mint Makó Jeruzsálemtõl, legalább hadd borzolják a kedélyeket. Szeretnék belénk ültetni a félelmet. Hallottam már néhány embertõl olyan buta dolgot is, hogy némely emberek szeretnek félni. Ezért nézik az ilyen filmeket. Azonban igencsak kíváncsi lennék arra, hogy mit szólnának ahhoz, ha valóban megjelenne elõttük egy igazi démon. Akkor talán megismernék az igazi csontig hatoló félelmet. Garantálom, soha nem vágynának utána. Ellenkezõleg. Szeretnék, ha örökre kitörölhetnék az életükbõl. Ezek után pedig nézzük csak meg, hogy mi is a vámpír. A vámpír nem más, mint egy olyan ember, aki az elsõ halál állapota után, a második halált nem tudja egyenlõre megélni. Tudom, kicsit fura amit írok, de így van. A halál nem egy olyan egyszerû folyamat, ahogy azt az emberek elképzelik. Azt azonban tudomásul kell vennem, hogy a fizikai síkról való eltávozást nem tanítják az embereknek. Gondolják, megy az magától is. Hát kérem tisztelettel nem. Itt ugyanis egy létforma
váltásról van szó. A durva fizikai síkról való eltávozás csak a test halálát jelenti és nem a lélekét. Mert hogy az halhatatlan. Ez egy olyan kardinális kérdés, amirõl fölösleges vitát nyitni. Ezt csak egy materialista ember tehetné meg, merõ tudatlanságát bizonyítván. Akkor pedig most jól megvilágítván a helyzetet, arról van szó, hogy a test gazdája a vámpíri állapotban még mindig szorosan kötõdik az éteri testtel a durva fizikai testhez. Tehát ilyenkor van az, hogy mindent lát, érzékel és ha az ún. halálból visszahozzák, mindenre emlékezvén, elmeséli azokat a történéseket, amelyeket úgymond kívülrõl látott. Ezt az állapotot természetesen mindannyian átéljük majd, ám azt hamarosan magunk mögött hagyjuk és elindulunk a halál következõ fázisához. Az egyiptomi testvéreink abban az idõben úgy gondolták, hogy az emberben két lélek lakozik. Az egyiket Ká-nak, míg a másikat Bá-nak nevezték. A gazdag emberek ismervén ezeket a folyamatokat, beleértve természetesen a fáraókat is, elhatározták, hogy meghosszabbítják természetellenes életüket. Ezért aztán létrehoztak egy erre specializálódott papi kasztot, mely a Ká-pap nevet kapta. Az õ feladatuk volt ezeknek a félhalottaknak a táplálása. Ez pedig úgy ment végbe, hogy belsõségeket fõztek nekik. Igen. Ugyanis ezek tartalmazzák a legtöbb éteri energiát, amelybõl táplálkoztak. Egyiptom egyik tragédiája az volt, hogy a Kápapok e rendellenes létforma fenn-
tartásáért hatalmas összegeket kértek és kaptak. Amikor pedig elfogyott a pénz, elkezdõdött a halott kálváriája. Ekkor a vámpír elkezdett a sírtól egyre távolabbi helyre ,,menni”. Utazása közben aztán érdekes táplálékot talált, mely nem volt más, mint vizelet és ürülék. Ez lett hát a vámpír létének fenntartója. Ezzel most már lerántottam a hollywoodi vámpírság valótlanságáról szóló történetet. Most pedig nézzük csak azokat, akik közöttünk élnek. Ezeket az embereket ód-vámpíroknak nevezik. Ezek azok az emberek, akik közelében rosszul érezzük magunkat, sõt elõfordul az is, hogy olyan érzésünk van, hogy szinte összeroppanunk. Mindez elõfordulhat a számunkra egy ideig szimpatikus emberek közelében is. Ezek ellen az emberek ellen kell leginkább védekeznünk, hisz különben betegek leszünk. Az ilyen típusú betegségek a fizikai test bármely részén kialakulhatnak. A leginkább biztos védelem ez ellen az emberek ellen a lelki stabilitásunk és a gondolkodásunk tisztasága. Ugyanis ilyenkor a bennünket körülvevõ energetikai burok oly stabil, hogy azon egyetlen ilyen lény sem képes áthatolni. Ami viszont az ilyen lények energetikai támadásait biztos sikerre vezeti, az az, ha önbizalom hiányban és szomorúságban szenvedünk. Ekkor ezeknek az embereknek vagy esetleg az igazi vámpíroknak biztos prédájává válunk. Ennyi információ már elegendõ ahhoz, hogy mindenki eldönthesse akar e áldozat lenni és ha úgy dönt, hogy nem, akkor a legbiztosabb védelmet is a kezébe adtam. Bodor Ernõ
11
A démonokról
12
Egy ilyen korban, amiben ma élünk, sajnos teljesen természetesnek tûnik, hogy nem ismerjük fel ezeket a lényeket. Olyannyira nem, hogy még abban az esetben sem vesszük észre, ha a közvetlen közelünkben van. Persze miért is vennénk észre, ha soha senki sem mondta meg, miként is néz, néznek ki. Na meg aztán igazából merre is keressük és mit? Ezekrõl a lényekrõl idõnként hallani valamit, de azt, hogy egyáltalán melyik világhoz tartoznak, a fizikaihoz vagy a szellemihez és hogy ténylegesen milyen a formájuk, arról nincs tudomásunk. Egy valami azonban egész biztos. Vannak. Ugyanakkor pedig nem csak hogy vannak, hanem hatnak is az emberekre. Mégpedig nem jó hatásokat fejtenek ki az emberekben. Mármint azokban az emberekben, akik erre hajlamosak. Merthogy ezek a lények az emberek egy bizonyos csoportját elkerülik. Gyakorlatilag azt kell mondani, hogy nincs nekik megengedve egy csomó dolog. Nekik is van úgymond egy felet-
tesük. El kell hát felejtenünk azt
a buta dolgot, hogy mindenki azt tehet, amit akar és ráadásul minden ellenhatás, visszahatás nélkül. Nem. A világnak, akár látható, akár nem, megalkotott törvényei vannak. Ezeket a törvényeket természetesen nem az emberek állították fel. Ezek a törvények nem változnak, mint az emberiség törvényei. A most leírt információ érdekes módon már ez után a pár sor után megosztja az embereket. Mire is gondolok? Nem másra, mint hogy vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy csak anyag van és semmi más. Az ilyen embereket csak mélyen sajnálni tudom tudatlanságuk miatt. A másik fele pedig hisz az olyan ,,láthatatlan dolgokban”, amit az elõzõ csoport tagjai egyszerûen csak butaságnak, csacskaságnak tartanak. Tudom, hogy most úgy tûnik egyre távolodom a cikk címétõl, a démonoktól. De nem csak azért, hogy valaki el is tudja raktározni a gondolatmenetében az esetleges új információkat, egy kissé fel kell készíteni az illetõt egy esetleges új ismeret befogadására. Most pedig, hogy már közeledünk a démonokhoz, rögtön el kell mondani, hogy bármennyire is mást hallott eddig valaki, nem létezik jó démon, mint ahogy jó fekete mágus sem. Ezek a lények mindig gono-
szak, bárhogy tüntetik is fel magukat. Mivel az élet alapvetõen nem anyagi természetû, hanem transzcendens, épp ezért ezek a lények mindkét világban, a láthatóban és az ún. láthatatlanban élnek és pusztítanak. Igen. Pusztítanak, hisz épp ez a feladatuk. Az emberiség pedig láthatóan teljesen védtelen az ilyen lények támadásaitól. Ezek a lények mindig a félelmet, az aggodalmat, a keserûséget és pusztulást sugározzák. Bátran mondom, mondhatom, hogy a félelemkeltés az egyik legkedvesebb eszköz tárházukban. Minden olyan lény, aki félelmet kelt bennünk, attól határolódjunk el és csökkentsük a vele való kapcsolatok számát. Meg kell tanulni a bátorságot! - Olyan érzéseket közvetítenek felénk, amelyek nem jók. Ezeknek a lényeknek nem kell feltétlenül a láthatalan birodalomban tartózkodni. Az emberiség esetében a démonok támadásai rendkívül látványosak. Ez a világtörténelmi korszak, amit az egyszerûség kedvéért nevezzünk csak vaskornak, az õ idejük. Egyre inkább átveszik az irányítást a gyenge emberektõl. Mintegy kicsavarja kezükbõl a döntések pozitív meghozatalát és ahhoz való ragaszkodást. Tehát levonhatjuk, hogy ma egy démonikus korban élünk. Olyanban, amikor az értékrendek felcserélõdnek. Elõtérbe kerülnek az olyan értékek, mint a kéj, a düh, az irigység, a mohóság, a szenvedély, az õrültség. Ezek a démonok
alapvetõ hatáskeltõ eszközei. Azok pedig, akik ezeknek hódolnak az emberek között, maguk is démonokká válhatnak viselkedésükben. Lehet, hogy most egy páran esetleg meglepõdnek, megdöbbennek, a butábbak pedig kikérik maguknak az ilyen dolgokat. Nem baj. Ezek a dolgok nem másért, mint a tanulásért vannak ide leírva. Az embernek, az emberiségnek, alapvetõen semmi mást nem kellene tanulni, mint a démonikus lényektõl való teljes elszakadást. Ez lenne egyébként az olyannyira áhított világbéke elérésének egyetlen eszköze. E helyett pedig, mint láthatjuk épp az ellenkezõje folyik. Az emberek pedig egyszerûen képtelenek észrevenni és felfogni, hogy ennek a társulásnak az eredményeként meg fog rokkanni. Ennek a megrokkanásnak az egyik legláthatóbb jele nem más, mit az emberi test megbetegedései. A démonok térnyerésének alapvetõ sikere nem másban, mint az emberi létforma nem ismeretébõl és a gyávaságból alakult ki. A mai kor emberét úgy látszik megérintette valami pozitív hatás is, nevezetesen a spirituális világ iránti fogékonyság. Ennek azonban igen nagy veszélyei vannak, hisz elõször jó lenne ha kellõképpen tájékozódnának, melyik úton induljon el a tanulni vágyó keresõ. Megmondom, hogy nem minden út jó út, ha még annak tûnik is. Bodor Ernõ
13
A természetfeletti jelenségekrõl
14
Jelen korunk tudományos felfogásának egyik meghatározó alaptétele: amit nem ismerünk, az nem létezik. Másik alaptétel: ha valami mégis letagadhatatlanul létezik, de a jelen kor tudományos világszemléletébe valamilyen oknál fogva nem fér bele, hovatovább létezése azzal homlokegyenest ellentmond, úgy az nem több illúziónál, vagy csupán valamiféle félreértelmezésrõl lehet szó. Amennyiben az idõk során az ilyen „természetfeletti” jelenségrõl mégis bebizonyosodik kétségtelen létezése, létezésének ésszerû, tudományos magyarázata akad, úgy a tudományos világszemléletbe a jelenség apróbb trükkökkel észrevétlenül beillesztõdik, elkerülve a kínos magyarázkodást. Talán jó példa erre, hogy míg pár éve a tudományos élet kézzel-lábbal ellenkezett a gömbvillám létezésével kapcsolatban, ma hivatalos kutatások folynak eme tárgykörben – csak a gömbvillámot idõközben átkeresztelték plazmagömbbé, vagyis a tudomány nem tévedett: gömbvillám továbbra sem létezik.
Mi okozza, hogy egyes jelenségek ily szánalmas, „természetfeletti” sorsra ítéltettek? A természetfelettinek hitt jelenségek általános jellemzõi, hogy ritkák, rövid ideig tartanak, instabil folyamatok, valamiféle környezeti zavarból adódóan mûködésük tökéletlen. Ez miatt is nehéz megfigyelésük, megértésük. Mivel a tudomány nem vállalta fel kutatásukat, a hálátlan feladat a határtudományok kezébe került. Milyen jelenségekrõl van szó tulajdonképpen? Azt lehet mondani, hogy ma két általános területen folytatnak kutatásokat. Az egyik az érzékszerveken túli érzékelés, a másik a pszichokinézis. A kísérleti megfigyeléseken, méréseken túlmenõen, fõképpen a ritkán elõforduló, vagy laboratóriumi körülmények között elõ nem idézhetõ jelenségekhez matematikai és fizikai modelleket állítanak fel. A fizikai modellalkotás segítségével bárhol létrehozhatóak és megfigyelhetõek a jelenségek szimulációi, sõt elviekben elmondható, hogy a modellek további fejlesztésével eljuthatunk a végleges eredményhez: a jelenség tényleges elõidézéséhez. Jelenleg a modellalkotás a ha-
tártudományok legérdekesebb részének tekinthetõ, hiszen magához a „nem létezõ” jelenséghez hasonló, de azzal nem teljesen egyenértékû folyamatot akár magunk is elõidézhetünk, esetleg magába a folyamatba is beleszólhatunk. Nézzünk erre egy példát. Tudomásunk van egyes emberek azon képességérõl, hogy tárgyakat tudnak mozgatni anélkül, hogy azzal bármiféle fizikai kapcsolatba kerülnének. Régóta feltételezik, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségekért a töltések (töltésszeparáció – töltésvándorlás) a felelõsek. Ahhoz tehát, hogy akár mi is tudjunk tárgyakat mozgatni búra alatt (így zárva ki a légáramlást, mint a tárgy mozgását elõidézõ egyéb okot), szükségünk lesz egy átlátszó, két literes mûanyag, üdítõs flakonra, egy legalább öt centiméter hosszú varrótûre, egy darab két centiméter széles és öt centiméter hosszú kivágott és hosszirányban „V” alakban kettéhajtott papírcsíkra, valamint egy parafa dugóra. A parafába szúrjuk bele a varrótût egészen a tû fokáig (ne felejtsünk el gyûszût használni!), így a tû hegye a dugó fölé kerül egy-két centire. Állítsuk le a dugót az asztalra, a felfelé álló
tûre helyezzük rá a hajtott papírcsíkot. A tû hegye a hosszanti hajtás közepén lesz. Ha minden megfelelõ, akkor egy kis pörgettyût kaptunk, aminek talpa a dugó, tengelye a tû, és a tû hegyén a papírcsík már egy kisebb pöckölésre, vagy légáramlatra is gyorsan forgásba lendül. Fogjuk a mûanyag palackot, vágjuk le a nyakát a törzsérõl. Az így kapott búrát dörzsöljük pár percig valamilyen ruhával. A dörzsölés akkor megfelelõ, ha kisebb papírdarabok „odaragadnak” a búra felületéhez.
A búrát ekkor óvatosan helyezzük a pörgettyû fölé, óvatosan, nehogy a papírcsík leessen a tûrõl. Ezzel el is készült a modellünk. Ha a búrához kívülrõl kézfejünket közelítjük, akkor a búra alatt a pörgettyû azonnal mozgásba lendül, kézfejünket a búra mellett jobbra-balra mozgatva a pörgettyû is követi azt. Eredményes kísérletezést kívánok! Szakács Tibor
15
CSILLAGMITOLÓGIA, goztak a káldeus mágusok, s számításaik századpontosságCSILLAGHIT 1. rész
„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegény legénynek utat mutassatok, Mutassatok utat a szegény legénynek, Nem találja házát a szeretõjének.”
16
Nem is olyan régen, ha az emberek tájékozódni akartak, nem a közlekedési táblákat, lámpákat és a térképeket nézegették, hanem a Napot, Holdat és a csillagos eget. Ezek a fényes égitestek nemcsak térben, idõben, azaz fizikai síkon tájoltak és tájolnának bennünket ma is, ha tudnánk olvasni bennük, hanem szellemi, lelki síkon is útmutatást adtak. Segítettek eligazodni a világban és az emberi kapcsolatokban, a hétköznapokban és az ünnepnapokban. A csillaghit egyidõs az emberiséggel. A legrégebbi idõktõl kezdve vannak régészeti leletek, majd az írásbeliség idõszakának kezdetétõl írásos feljegyzések csillagászati számításokról, bolygómozgásokról. Mezopotámiában, a sumér birodalomban Krisztus elõtt 5000 évvel már teljes csillagászati rendszerrel dol-
ra megegyeznek a mai precíz mûszerekkel mért és számítógépekkel kiszámított adatokkal. „Ránk hagyták a „nagyítóüvegek” készítésének receptjeit és így meg tudjuk érteni, hogy csillagvizsgáló teleszkópjaik voltak. Ugyanis az eddig ismert és csoportosított ékiratokból látjuk, hogy kb. 3600 csillagképnek adtak nevet. Vagyis ismerték az „ég könyvét”. (Így nevezték a csillagos égboltot.) Ezek után azon sem csodálkozhatunk, ha észrevesszük, hogy pontosan ismerték naprendszerünk planétáit és azoknak a Nap körüli mozgásidejét. Pl. a Merkur általuk lejegyzett és bemért ritmusa és a mai pontos asztronomikus Merkur Nap körüli keringésének ideje között összesen „négy” másodperc különbség található. Õk osztották be a kört 360 fokra, és nem a „tízes”, hanem a „hatvanas” számrendszerrel dolgoztak. Ismerték a föld precessziós mozgását, és aszerint jelölték ki a sarkcsillagot. Ránk hagyták a híres NIPPURI
KALENDÁRIUMOT, melynek idõszámítása a BIKA-Korszaktól indul. Nippurban és Sippárban volt a legnagyobb asztronómiai központjuk. Prof. Hilprecht állapította meg, hogy ezen a két helyen talált csillagászati feljegyzések alapszáma 12 960 000 volt, ami az ún. „nagy napciklus” (a teljes precessziós kör) 25 960 évének az „ötvenszerese”. Pontos efemeriseik voltak.” (Badiny Jós Ferenc) Ha pedig a csillagászat 7000 évvel ezelõtt már ilyen magas szintû tudomány volt, akkor sokkal korábban kellett kialakulnia. Hogy valójában milyen idõs lehet ez az õsi tudomány, mely valószínûleg minden egyéb tudományok forrása, eredete, kiindulópontja, azt csak találgatni lehet. Tegyünk egy kísérletet! A kiindulási pont a Zodiákus, magyarul Napút mivel ezen a 12 csillagképbõl álló égövön járja a Nap éves és napos látszólagos pályáját, a Hold és a bolygók pedig valóságos útjukat. A Napút teljes rendszere már ismert volt Mezopotámiában, és a 365 napos ún. kisNapév mellett ismerték a pre-
cessziós évet vagy nagy-Napévet is, mely kerekítve 26 000 évbõl áll. Ezt az idõkört az adja, hogy a napfelkelte-pont egy igen lassú hátráló mozgást végez az égbolton, s 26 000 év alatt tesz meg egy teljes kört. Ebbõl az a tény adódik, hogy ennek az idõszakasznak a nagy részében a tér és az idõ ketté válik, vagyis amikor idõben a kis-Napévben elérkezünk a tavaszi napéjegyenlõséghez, a Kos havának kezdetéhez, az égbolton a Nap még nem, vagy már nem a Kos csillagképben tartózkodik. A tér és idõ ilyen jellegû egybeesése egy 26 000 éves idõtartamban egyszer fordul elõ, és ennek az idõszaknak 1/12-ed részéig tart, amíg a napfelkelte-pont a Kos csillagképbe esik. Ez kb. 2160 esztendõnyi idõtartam. Utoljára a térnek és idõnek ilyen egybeesése a Jézus születését megelõzõ két évezredben volt. Ez volt a Kos világhónapja. Azóta a napfelkelte-pont átlépett a Halak csillagképbe, s napjainkban már a Halak világkorszakában, annak is az utolsó évszázadaiban élünk. (folytatás következik) Lõrincz Ibolya
17
Amit a jóslásról tudni kell 1. rész
18
Az elmúlt évszázadok során sokféle vallásirányzat jelent meg. Ezek általában tagadták és taszították a jóslással kapcsolatos elméletet és gyakorlatot. Sokan boszorkányságnak tartották (tartják) a jövendölést. Ezért régen az ezt gyakorlókat üldözték, néha máglyára vetették., Bízván abban, hogy a tûz megsemmisíti a „gonoszt”. Nem tudták elfogadni, hogy ez nem a negatív szellemiség mûve, hanem a fejlett tudás egyik lépcsõfoka. Ez valójában nem más, mint saját intuíciónk fejletségének mércéje. A mai kor embere a technikai fejlõdéssel ezeket a képességeit egyre jobban elveszti. Nézzük meg mi is volt a régmúltban telefon helyett? Nem más, mint az intuíció. Hogyan használták? Úgy, hogy az embereknek a spirituális képességeik magasabb szinten mûködtek. Mintha egy láthatatlan szállal lettek volna összekötve. Így minden gondolat oda-vissza áramlott. Ez volt a telepátia. Napjainkban ezeket a képességeket az emberek sajnos
nem használják, mindinkább a technikában bíznak (hisznek). Minél fejlettebb technikailag a mai emberiség, annál gyengébb intuitív képességekkel bír. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy leülök, és minden tudásommal segítem mindazokat az embertársaimat, akik a régi tudást nem akarják felcserélni a technika gyengébb változatával. Mindjárt a közepébe is vágnék. Mit is kell tennünk ahhoz, hogy õsi tudásunk visszatérjen a jól megszokott helyére? 1. Önmagunk elfogadása. 2. Szeretet minden helyzetben. 3. Uralkodás ér zéseinken, gondolatainkon. 4. Elménket tudjuk kiüríteni. 5. Koncentráció. 6. Hit önmagunkban 7. Hit Istenben. Ezek azok az alapok, amik nélkül nem mûködhetnek a spirituális képességek. A mai világban nagyon sok olyan dolog van, ami a régmúltban õseinknek ,,gyerekjáték” volt. Mára viszont nagy felfedezésnek számít. Mint látjuk a nagy „civilizált” emberiség nem hogy fejlõdne, hanem mindinkább visszaesik önma-
gához képest. Ezért minden embertársamat arra szeretném buzdítani, hogy ne hagyja magát elbutítani, hanem igenis, tessék használni az õsi tudást és segíteni mindazoknak, akik ezeket az adottságaikat még nem, vagy már nem használják! Gondoljunk csak bele. Mennyire könnyebb lenne az életünk, ha mindezeket használnánk! Pl.: nem lenne szükség telefonra, üzenetet hagynunk szeretteinknek, tv-t néznünk, ha mûködne a harmadik szemünk. Így bármikor bármit, bárkit megnézhetünk. Ez
Ezek lehetnek a többek által is jól ismert cigány kártya, magyar kártya, Lenormann, tarot, kristálygömb, kövek, kávézacc, csontokból, mint ahogy
ezt az õsi indiánok tették, de akár történhet hajszálból is. A jóslás valójában nem más, mint helyes információ levétel. Ez történhet távolból is. Vagyis nem szükséges az illetõnek személyesen elõttünk lennie. Ezek a dolgok mûködhetnek telefonon keresztül is. Mivel nem az anyagi síkról van szó. A legegyszerûbb
ugyanúgy mûködik a múlt a jelen és jövõ viszonylatában, mint a jövendölés. A harmadik szem úgy mûködik, mint egy videofilm, amit elõre-hátra lehet tekerni. Tudom ez elég hihetetlennek tûnik. Mivel a mai ember arra van nevelve, hogy csak a kézzel fogható dolgoknak higgyen! Remélem, sokan lesznek azok, akik rájönnek és elindulnak felfedez- eszköz a cigánykártya. ni saját tudásukat. (folytatás a következõ számban) Most pedig nézzünk egy pár ismert jövendölési formát. Úrhegyi Alexandra
19
A beavatásról
20
Azt hiszem, ez egy olyan terület, amirõl már sokat és sokszor írtak. Ennek ellenére még ma sem tiszta az emberek elõtt, hogy mi is ez valójában. Annak ellenére, hogy mára szinte már olyannak tûnik, hogy mindenki ismeri. Azonban be kell látni, hogy ez nem így van. Mégpedig azért, mert a mai kor spiritualitása oly annyira szennyezett, hogy szinte képtelenség az abban való eligazodás. Az emberek nagy része, akik evvel a területtel barátkoznak és olyan csodálatos dolgokról hallanak, mint a parapszichológia és a mágia, azt gondolhatják, hogy ezekkel az ismeretekkel automatikusan megkaphatók, megszerezhetõk. Ennek a témakörnek is, mint annyi másnak, vannak szakavatott írói, mint pl. René Guénon vagy Julius Evola. Most direkt csak ezt a két nevet említem. Az egyikük alacsonyabb, míg mások magasabb szinten adják át az információkat a Tisztelt nagyérdemû olvasótábornak. Ezek után akkor joggal merülhet fel, hogy akik az õ mûveiket olvassák, beavatottakká válhatnak vagy sem? Nos a válasz nem. Annak ellenére, hogy létezik egy olyan beavatási formáció, ami a szóbeli (verbális) kommunikációkor következik be. Tehát olyankor, amikor halljuk az információ átadását. Ezt nevezzük szóbeli beavatásnak. Igen ám, de itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor ezek szerint mindenki, aki akkor hallotta az adott ismeretet, tényleges beavatott? Mondjuk legyünk optimisták, mind az 1000 fõs hallgatótábor esetleg az egész olvasóközönség? A válaszom egyértelmûen nem. Miért is? Nem másért, mert itt, mármint ilyenkor nem csak a szavak elhangzása, hanem annak az energetikai testbe való
rögzülése az igazán fontos. Viszont az, hogy kitõl hallja az illetõ személy az információt, az az egyik legdöntõbb momentum. Miért is? Gondoljunk csak bele, tényleg el kell nekünk hinni, hogy ha a matematikai tudományok materialista szemléletû és érzelmû tudora felolvas egy spirituális, a lelki világról szóló tanulmányt, annak ugyanolyan hatása lesz, mint ha egy olyan ember szájából halljuk ezeket, aki Istent, mint Legfelsõbb Személyt imádja? A válaszom természetesen egyértelmû lesz. Nem. Jogos lehet a kérdés. Miért nem? Egyesek talán még vitatkoznak is rajta. Pedig egyáltalán nem érdemes. A helyzet ugyanis az, hogy annak, aki a beavatási folyamatot hajtja végre, nagy fokú lelki tisztasággal kell rendelkeznie, ellenkezõ esetben nem történik más, mint puszta információ átadás. Nem mondom, hogy az rossz, de az nem beavatás. Ugyanakkor a beavatás a beavatandó személytõl is elvárja a lelki tisztaságot. Mégpedig azért, mert mint tudjuk, a szavak rezgések, amik kikerülnek úgymond az éterbe és onnan egy személy energetikai testébe. Mármint akkor, ha az oly annyira tiszta, hogy képes azt magába rögzíteni. Amennyiben igen, akkor az illetõ egy bizonyos szintû beavatottá válik. Ellenkezõ esetben pedig marad csak egy jó szándékú hallgató. Tudnunk kell, hogy ez sem rossz, sõt a mai korban kifejezetten kívánatos, hisz a késõbbiek folyamán õk is beavatottá válhatnak. Az emberiség azonban sajnos ma nem abba az irányba halad, hogy egyre több és több beavatott legyen, hanem épp az ellenkezõ irányba. Természetesen ez azt is jelenti, hogy nagyon kell vigyáznunk értékeinkre. Gondolom, nem kellene most ide leírnom, hogy nem a fizikai vagyonról beszélek, hanem a lelki értékeinkre és a valódi beavatottakra.
Lassan a beavatottak ma oly kevesen vannak, hogy szinte táblát kellene a nyakukba tenni, mint ahogy a védett madarakat is meggyûrûzik. Azonban ez sem nem lehetséges sem nem célravezetõ. Mégpedig azért, mert ezek az emberek, mármint a beavatottak bátran mondhatni, nem számítanak ehhez a tisztának még jó indulattal sem nevezhetõ anyagi világhoz. Ugyanakkor a mai világ egyáltalán nem nevezhetõ egy a spirituális világra áhítozó emberi közösségnek. Mondom ezt most annak ellenére, hogy látszólag sok ezoterikus és spirituális iskola létezik, mûködik. Mi lehet ez? Talán a bõség zavara? Egyrészrõl igen, másrészrõl nem. Azonban a sok közül nehéz kiválasztani az adott egyén számára valót. Igaz, hogy sok iskola van, de közülük csak kevés a hiteles, aki tényleg tanít is. Az elõzõ sorokban említettem, hogy a beavató személy lelki tisztasága az egyik legfontosabb tényezõ. Amennyiben itt hiba van, akkor abban az esetben az a bizonyos személy, mármint az átadó, lefertõzheti az oda járó hallgatókat, akik szélesre tárt karokkal és nyitott szívvel hallgatják tanítójukat. Ennek a fertõzésnek viszont igen nagy ára van. Sokkal nagyobb, mint a befizetett tandíj. Az ár igazán ott jelentkezik, amikor észre veszi, hogy az ilyen irányú tanulásban nem halad, sõt lefelé halad. Amit eddig megértett, már nem érti meg és a rég tudottakat elfelejti. Teszi ezt annak ellenére, hogy egyébként teljesen normális és okos emberrõl van szó. Akkor most vegyük csak szépen sorba és összegezzük, hogy mit olvastunk eddig a beavatásról. Nem mást, mint hogy ennek a folyamatnak az eredményessége mindig két emberen múlik. Az egyik a beavató, akitõl joggal várhatjuk el a magas lelki tisztaságot és a beavatásra váró, akinek
szintén meg kell felelni a normáknak. Amennyiben ez nem éri el a kívánt szintet, abban az esetben nem beszélhetünk beavatásról, hanem csak egy ismeretanyag átadásáról. Feltétlenül tudnunk kell, hogy a szóbeli beavatás nem a pusztába kiáltott szó hatásával egyenlõ. Aki ilyen és ehhez hasonló tudományokkal foglalkozik, annak tudnia kell azt is, hogy minden mindennel összefügg. Nevezetesen most azt mondom, hogy az információ vételének hatására az energetikai testben, ami alatt most nem a húsvér materiális testet értem, bizonyos maradandó folyamatok indulnak el. Ezek természetesen mindig kedvezõek. Függetlenül attól hogy esetleg kellemetlen fizikai érzetek, érzések is párosulhatnak vele. Megjegyzem nincs véletlen. Tehát mindenki egy olyan személyt fog Beavató Mesterének választani, amilyen önmaga. A mondás és a tények azt mutatják, hogy a hasonló mindig a hasonlót vonzza. Ennek ellenkezõjét soha senki se higgye el, mert akkor azzal a biztos bukását választja. Ezért aztán azt javaslom minden utat keresõnek és azon járónak, hogy mindig vállalja fel önmagát. Ennek hiányában képtelenség az Õ számára megfelelõ spirituális vezetõre rátalálnia. Mindekit arra kérek tehát, hogy mielõtt erre a síkos és veszélyes területre merészkedik, tartson önvizsgálatot. Amikor ez megtörtént, már bátran választhatja ki a számára megfelelõ iskolát és tanárt. Ameddig az önvizsgálatot nem végezte el, ne induljon el a spirituális úton. Ez egy veszélyes út! Az avatatlan ember nem képes felmérni ennek az útnak sem a szépségét sem a veszélyeit. Bodor Ernõ
21
Meditáció és kontempláció 1. rész A szellemi képzés fõ célja a tudat átalakítása. A képzés hosszú és nagy erõfeszítéseket igénylõ folyamat, amihez sok türelemre és gyakorlásra van szükség. Ez a képzés elsõsorban arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy feladjuk az önzõ viselkedést és megkezdjük tudatunk átalakítását. Amikor a tudatunkat bölcsen használjuk és Isten (Apu) szellemi ösvényét követjük, akkor a képességeinknek nincsenek határai. Aki ezt megérti és mégis tovább ragaszkodik az anyagi világ örömeinek élvezéséhez, minden bizonnyal még nagyobb nyomorúságba fog süllyedni. A szellemi gyakorlatokat sosem szabad halogatni, mert halálunk bizonyos és idõpontja ismeretlen. Gyakorlatilag bármely pillanatban bekövetkezhet.
22
A megvilágosodás kifejlesztésével a boldogtalanság, rossz gondolatok, rossz közérzet egyszerûen eltûnik életünkbõl. Az átalakítás mindig ellentétes eredményt produkál. A megvilágosodást ezért szilárdan meg kell alapoznunk a tudatunkban, az elménkben. Tudnunk kell, hogy a megvilágosodás nem filozófiai és nem is értelmi következtetés eredménye, hanem a szellemi képzés elengedhetetlen és szükségszerû feltétele.
A problémák igazi oka a dédelgetett ego. Gyakran teszünk rosszat, azért, hogy ennek az egonak a kedvében járjunk. Azonban jó lenne tudni, illetve emlékezni arra, hogy az ego anyagi struktúra, tehát elbomló…… Az emberek azonban ennek ellenére szinte mégis mindig engednek. Kergetjük és hajszoljuk a kellemes dolgokat, egyes dolgokat szeretünk, míg másokat megvetünk. Folyamatosan harcolunk a birtokunkért, a jogainkért és ezáltal még nagyobb nyomorúságba kerülünk, mint eddig voltunk. És mindezt azért, hogy elégedetté tegyük a hamisegót. Azt hiszem már ennyi után is jól látható, hogy szenvedésünk és problémáink gyökere sehol máshol, mint az egóban található. Ez az anyagi struktúra az, ami miatt még olyan egyszerû dolgokat sem tudunk elviselni, mint az éhség és a szomjúság. Annak, hogy ezeket a dolgokat egyszerûen kiírtsuk, 2 féle módja van: 1. A megfelelõ gyakorlatok és a meditáció segítségével megszabadulunk a rossz magoktól. 2. Fel kell ismernünk, hogy az igazi ellenségeink az önimádat és az egoizmus, valamint rá kell ébrednünk arra is, hogy ezek a dolgok valójában nagyon is a segítségünkre vannak. Ha az elménket ilyen módon edzdzük, akkor az kikezdhetetlen lesz.
A megfelelõen edzett tudat nagy elõnyt jelent. Ne törõdjünk azzal ha valaki ezért bolondnak néz. Az önimádatot és az egoizmust legnagyobb ellenségeinknek kell tekinteni, míg élõlénytársainkat a legjobb barátainknak kell, hogy tartsuk és fel kell ajánlanunk nekik segítségünket. Ehhez azonban ki kell tisztítanunk a tudatunkat, az elménket, mint amikor egy tányérba ételt teszünk, akkor elõször elmossuk. Tehát ennek kell lenni az elsõ lépésnek. A meditációval ki tudjuk fejleszteni magunkban azt a képességet, ami által közvetlen segítséget tudunk adni másoknak. Ha állandóan gyakorlunk, akkor tudunk a leghatékonyabban segíteni. Amennyiben a megvilágosodás szikrája megszületik bennünk, olyan hatása lesz, mintha a tûzre olajat öntenénk. Szellemi fejlõdés jelei a gyakorlatok folyamatában Az örökké örömteli elme már a haladás jele. A rossz tettek így kiküszöbölhetõk. Az önimádatot és az egoizmust magától értetõdõen nagylelkûséggé kell átalakítani.
Ha kényelmesen élünk, tudnunk kell, hogy semmi sem állandó. Tehát semmi esetre sem támaszkodhatunk evilági helyzetünkre. Amikor nehézségekkel szembesülünk, akkor végsõ soron nyerünk. Tiszteld és szeresd Istent (Aput), Atyádat és Anyádat, valamint tiszteld azokat, akik a legközelebb állnak hozzád. Ha õket megveted, az sokkal rosszabb, mintha más emberek ellen táplálnál hasonló érzéseket. 1. Meditáljunk az Isten (Apu) iránt soha el nem múló szeretetén. Mi mindannyian az Õ gyermekei vagyunk. Ezért mondom én azt, hogy Apu. 2. A megvilágosodás kifejlesztésének határtalan örömén és boldogságán. 3. A soha el nem múló akaraton, hogy másokon segítsünk. Ismerjük fel az élet igazi értelmét. Bízz meg a gyakorlataidban és azokat tekintsd gyümölcsözõnek. Az akadályokat hagyd magad mögött! Van 6 hibás tett, melyek a következõk: 1. a világi dolgokon való öröm 2. a világi dolgok iránti vágyódás 3. rosszul értelmezett hûség a barátokhoz, a családhoz 4. kárörvendeni ellenségünk szerencsétlenségén 5. nem szabad, hogy büszkeség keletkezzen bennünk 6. magunknak megtartani a megkapott tudást (a következõ számban folytatjuk) Bodor Ernõ
23
Léteznek-e angyalok? Ahhoz, hogy erre egy valós és igaz választ lehessen adni, tisztába kell lenni egy pár dologgal. Nevezetesen azzal, hogy egyáltalán mirõl is beszélünk. Azért mondom ezt, mert az emberek jó része bár hallotta ezt a szót, nem tudja pontosan mi is az. Abban az egyben általában megegyeznek, hogy valami olyan lény, amelynek nincs fizikai teste, bár néha azért talán lehet. Az angyal szó egyébként a görög angelos szóból származik. Na meg tudni vélik, hogy vannak úgynevezett bukott angyalok, akik közöttünk élnek, csak persze mi emberek nem igazán ismerjük fel õket. Igen, ez így van mondhatjuk, de csak arra vonatkoztathatóan, hogy nem ismerjük fel. Napjainkban egy sor ilyenolyan angyalképzõ tanfolyam indul. Lassan már odáig fajulhat ez az angyalos dolog, hogy szeráfokat és kerubokat képeznek. Aki valamennyire is jártas a keresztény egyházak tanításában, tudni fogja mirõl van szó. Õk igen magas rangú angyaloknak számítanak a keresztény egyház tanításai szerint. Ugye azért azt senki nem gondolja komolyan, hogy majd ezeket a lényeket is párbeszédre fogja a földi halandó ember? Vagy esetleg megbízza valamivel is? Az an-
24
gyalok egyébként sem nem nõk sem nem férfiak, még ha néha emberi formában ábrázolják is. Ezen túl gyakran több fejjel jelenítik meg õket.
Azt mondják, hogy olyan képességekkel rendelkeznek majd az emberek, mint az angyalok. Olyan ez, mint amikor azt mondták, megnyílik a szemetek a látásra. Közben szépen jó sok pénzt keresnek az ,,oktatók”. Aztán még papírt is adnak róla. Elvégre, ha valakit angyallá képeznek, az megéri azt a kis pénzt. Na meg még magas fokozatot elért angyal is válik belõle. Hát nem? Hát nem. Mondom én. De miért is, hisz oly sok szép és jó dolgot tanulnak, sõt… Na de most még nem mondom meg. Persze hamarosan igen. Akkor most el is kezdem a tények felsorolását. Miért is valótlanok, hogy finoman fogalmazzak az olyan állítások, hogy valakit angyallá képeznek? Persze nem érdemlik meg a finomságot azok akik ezt állítják. Mégpedig azért, mert a hiszékeny emberek vámszedõi! Elõször is nem lenne baj, ha ezek az emberek tudnák, hogy mi az az ember, hogy kerülnek ide a Föld nevû bolygóra és amúgy általában az összes anyagi világba. Nem lenne baj, ha ismernék a különbözõ létformákat. Az, hogy ezekben a témakörökben nincsenek otthon, annak bizonyítéka az, amit csinálnak. Egyébként nagyon ,,tündéri”, hogy még angyali gyógyítókat is képeznek. Csak kérdem én kit gyógyít egy angyali gyógyító? Az angyalokat? Azokat ugyan nem. Na meg az angyali gyógyítókat befogadják az angyalok? Kötve hiszem. Elmondom, azt is, hogy az angyalokat nemigen hatja meg, hogy valaki beteg. Hiába a sok írás, mert azok abban a formában nem igazak. Sokszor hallottunk már ún. õrangyalokról. Van, akinek több is van mondják. Minél gyengébb valaki, annál több. Ezek szerint az angyalok nem elég intelligensek. Elõfordult már, állítják, hogy az õrangyala mentett meg valakit a balesettõl. Aztán van, amikor nem közli mit kell tenni. Kértek tõle valamit és nem tette meg. Ezt pedig még tetézik azzal is, hogy nem hárítja el cselekedeteink kellemetlen következményeit. Mégpedig azért, mert meg-
van a saját elképzelésük arról, hogy mikor cselekszenek és mikor nem. Ilyenkor az angyalokban mélyen hívõ emberek önmarcangoló depresszióba esnek és némelyikük leamortalizálja magát. Elõfordult, hogy a zárt osztályra került az illetõ. Na akkor ez után, hogy sikerült a kételkedést felébreszteni, az a korrekt ha elmondom most csak röviden, hogy mind ez az angyali dolog miért nem igaz. Nevezetesen azért, mert az angyal nem ember. Nem egy valaha élt jó ember, aki visszajött úgymond segíteni. Az angyal egy az embertõl merõben eltérõ létforma. A gondolkodása épp ezért nem egyezik meg az emberével. Ebbõl kifolyólag nem is érti. Ezek után pedig még elmondom azt is, hogy az angyalok nem rendelkeznek önálló, úgymond szabad akarattal. Nem úgy, mint az ember. Ezek a lények a tudáshoz a spirituális intuíción keresztül jutnak el. Mindent azonnal és közvetlenül tudnak, ami a világban történik. Az angyalok, és a pogány istenségek azonossága a mágiában közhelynek számít, de zsidó tanítás szerint ez egyenlõ az egyházi átokkal. Egyik legfõbb képességük, hogy a lét bármely szintjén képesek egy idõben testet ölteni. Az angyalokat nem lehet megidézni, utasítani, elûzni vagy korlátozni. – Sajnálom, mondhatnám, de ez így van. – Persze azt is tudni kell, hogy egy úgynevezett bukott ember sem lehet angyal. Mondjuk, stílszerûen gonosz angyal. Mégpedig azért, mert akkor már egy másik létformában jelenne meg. A jó emberek sem lesznek sosem angyalok. Még a legjobbak sem. A létformák nem csereszabatosak! Kiváló képességekkel természetesen rendelkeznek majd, de ez csakis az inkarnációs ciklus alatt beteljesedõ jó cselekedeteik miatt lesz, lett. Mellesleg megmondom azt, hogy a keresztény egyházak igen csak nagy erõfeszítéseket tettek arra, hogy az angyalokat, mint az embereknél tökéletesebb létformát favorizálják. Ugyanakkor azt nem mondják meg, hogy ezek nem tartoznak egyetlen egyházhoz sem.
Az angyali létforma egy ,,testetlen”, mármint a durva anyagi síktól teljesen különálló lény, aki úgymond ,,szolgálatot” hajt végre a más létformákhoz tartozó élõlények között, de azokkal sosem barátkozik és nem is lesz személyválogató. Minden utasítást a magasabb szellemi birodalomból kapja. Gondolom, ismerõsnek tûnnek az olyan angyalok is, mint pl. az ,,atlantisz angyalai”. Amennyiben jól utána gondol valaki, ott is mint segítõk vannak jelen és szolgálatokat végeznek. Ott ugye arról van szó, hogy ha leírjuk a szignumát, akkor megjelennek és végrehajtják az utasítást. Azonban nehogy bárki is arra gondoljon, hogy lesz neki egy házi angyala. Egyébként pedig az ún. ,,atlantisz angyalai”, nem tartoznak az igazi angyali létformához. Bármennyire is jól hangzik. Azok az ,,angyalok” sem ugráltathatók és természetesen nem mozdulnak meg mindenkinek. Mellesleg megjegyzem, a démonok is angyalok. Azoknak negatív tulajdonságú testvérei. Ugyanakkor, ezeknek a lényeknek meg van engedve, hogy megkísértsék az emberi lényeket. Csak egy egyszerû dolog. A csúnya beszéd és a félelem is hozzájuk tartozik. Ez tény. Nagyon kérek mindenkit, nehogy viccnek vegye ezeket a dolgokat. Súlyos árat fognak fizetni azok, akik ezt játéknak veszik. Persze azt sem lenne rossz szem elõtt tartani, hogy jelenleg a vaskorszakban, ha jobban tetszik a Kali-yugában élünk. A Föld jelenleg még kb. 400 ezer évig létezik. Azt hiszem ez elég hosszú idõ. Egyébként, igen csak kíváncsi lennék rá, hogy az angyaltanfolyamok hallgatói és végzõsei miként boldogulnak a 3. szem használatát nem nélkülözhetõ cselekedetek vizsgálatánál. Nagyon jó lenne, hogy az ilyen angyalképzõk tisztában lennének avval, hogy milyen károkat okoznak. Remélem azt is tudják, hogy a karmikus visszahatások az oktatókra is visszahatnak, õket sem kíméli. Bodor Ernõ
25
Vallástörténet
26
Felettébb érdekes terület ez. Mirõl is van szó egyáltalán? Nem másról, mint az igazság felmutatásáról. A vallások mondják, egyházakba tömörödnek. Igen, ez általában valóban így van. Elõször is jó lenne meghatározni egy olyan tételt, hogy mi is a vallás. A vallás nem más, mint egy bizonyos érzés, tudás, hit következetes gyakorlása. Legyen ez bármilyen irányultságú is. Az, hogy egy-egy vallás milyen irányultságú, meghatározza az azt gyakorló emberek erkölcsi és etikai irányultságát. Az egyházakat és a vallást nem lehet minden körülmények között egységesíteni. Az, ami ebben a kérdésben a leglényegesebb, maga a hit. Hit nélkül ugyanis semmi sem történhet meg. Azonban az, amit valaki elképzel és képileg képes megjeleníteni is, az egész biztos megvalósul. A vallások között sok olyan van, amely egyáltalán nem toleráns másokkal szemben, sõt agresszíven helyezkedik szembe a másik ember hitével. Ám vannak olyanok, amelyek bár ellentétesek, soha sem ragadtatják magukat arra, hogy egymást bántsák. Békésen megférhetnek egymás mellett. Ezek a vallások nem térítõ vallások és amennyi-
ben ez így van, nem ártanak. Az igazi egyház toleráns, ám amennyiben erõszak éri, híveit megölik, kirabolják, akkor annak az egyháznak határozottan fel kell lépni a szabad akaratát gátló, más vallást gyakorló egyházzal szemben. Ebben az esetben az önvédelem minden formája megengedett. A történelem folyamán mindig is voltak olyanok, akik ezt megtették, mármint megvédték önmagukat. Ez természetesen igazságos volt. Ugyanis minden felekezetnek joga és kötelessége önmaga hitének megvédése. Amennyiben ez nem történik meg, úgy az hitének árulójává válik. Ha pedig egy nép saját vallással rendelkezik, az attól való eltérítés egy különösen démonikus cselekedet. Abban az esetben, ha egy népet egy adott egyházi vezetõ, úgymond áttéríti egy másik vallásra, fõleg ha erõszakkal, legyen az bár uralkodó vagy egyéb rangsorba tartozó, nem kerülheti el a büntetést. Abban egész biztos lehet. Egy nép vallásának megtagadtatása, annak másikkal való felcserélése lehetetlen. Ugyanis tudni kell, hogy az egyhá-
zakban, mindegyikben, amely igazi, azon gondolkodnak és cselekszenek, hogy a Legfelsõbb Személyt, Istent hogyan tehetné elégedetté. Megjegyzem, elõfordulnak olyanok is, akik nem néven nevezik, hanem csak, mintegy megjelölik, hogy a Legfelsõbb Személy a legöregebb és erre természetszerûleg utalnak is. Ezért aztán nemes egyszerûséggel csak úgy nevezik, hogy az Öreg Isten vagy más néven Jó Isten. Így nevezték õseink is. Amennyiben az emberek, a nép hitének, vallásának megtámadóját az õ saját egyéni inkarnációs ciklusában a felsõbb hatalmak nem marasztalják el, az csak még súlyosbítja a reá váró büntetését. Az emberek általános gondolkodása nem egyezik meg a láthatatlan birodalom bíráinak értékítéleteivel. Ugyanakkor nem megvesztegethetõk. Az tehát, hogy valaki a porhüvelyét hátra hagyja, nem jelenti az elmarasztalás elmaradását. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy nem lehet meglógni a megváltó halálba. A halál nem más, mint egy újabb leszületés elõtti közbülsõ állomás. A halál tehát senki számára sem lehet
mentsvár. Éljünk tehát úgy, minden körülmények között, hogy a következõ életünkben legyen jó sorunk. Végszóként még csak annyit, hogy elõfordul olyan, magát vallásnak nevezõ irányvonal is, mely bár magát egyháznak nevezi, ugyanakkor nem más, mint vallási köntösbe öltöztetett kulturális mozgalom. Az ilyen vallást, egyházat onnan lehet felismerni, hogy nem fogadja el sem Isten létét, sem a lélek létének valóságát. Na meg természetesen az ún. lélekvándorlás tanát sem úgy tanítja, ahogy van. Ez az egyház csak a vágyak inkarnálódásában hisz. Az egyénét ugyanakkor teljes mértékben elutasítja. Így aztán sok oda járó ember keresi ott is az Istent, de természetesen mindhiába. Ezeket azonban nem közli. Gondolom mondani sem kell, hogy az ilyen csoportosulás nem teista, hanem materialista irányvonal. Persze mondják, a materializmust is lehet vallásnak tekinteni, de az minden körülmények között istentagadó. Ez tehát nem más, mint egy istentelen egyház. Ennél már az is jobb, ha egy adott vallásnak saját Istene van. Bodor Ernõ
27
A Fõinkvizíciós Hivatal Szép név ez egy hivatalnak ugye? Most pedig akkor jó lesz, ha megismerkedünk ezzel a furcsa intézménnyel. Számunkra, mint a magyar nemzet tagjainak, különösen fontos. Fontos azért, mert amennyiben ezt megismerjük, rájöhetünk arra, hogy hová lett a Mag y a r o k Istene. Amikor ez a Hivatal
28
mûködésbe lendült. A középkor hajnalán, a keresztény egyház
egyeduralma rendíthetetlen. Az egyházat ,,hódolat illeti, nem bírálat”. Aki nincs vele, ellene van, az eretnek. Nemcsak az általános egyház ellenfele, hanem a világi hatalomé is. I. Jusztinianus császár nagy joggyüjteménye, minden késõbbi jogrendszernek az alapja a ,,Corpus Juris Civilis” (i. u. 545). Már akkoriban az egyház ellenségeit a császárság ellenségeinek is tartja és máglyahalállal bünteti. A késõbbi idõkben a nyugati országok jogrendszere is átveszi ezt a jusztiniáni rendeletet és a komor egyházi szertartás vallási jellegû látványossággá teszi az eretnekégetést. Az elitéltekkel hordatják hátukon a rõzsét, míg a papság különféle zsoltárokat zengve kíséri a vánszorgó lépteit. III. Henrik német császár 1051-ben Glossarban 24 boszorkányt éget meg. Mivel nem meri egyedül vállalni ezt az aljas gyilkosságot, megszavaztatja a néppel és mint közös akarattal hozott ítéletet, azonnal végre is hajtatja. Az egyháznak tetszik a dolog. A III. Lateráni zsinaton 1179-ben már pápai hozzájárulással égetik az eretnekeket és a boszorkányokat. Tartok tõle, hogy Könyves Kálmán magyar király sem igen úszta volna meg a máglyahalált ha kezükbe kerül avval a híres törvényével, hogy ,,boszorkányok pedig ne is említtessenek, mert olyanok nincsenek…” Ezektõl az eszméktõl átitatva kezd-
te el gyakorolni hatalmát Szent István. Ezért ölt meg mindenkit, aki az útjába állt. Megölte sámánjainkat, táltosainkat, aranyasszonyainkat, akik mind a magyar nemzet kiemelkedõ tudósai voltak. Mivel mi magyarok eretnekek voltunk, el kellett égetni, meg kellett semmisíteni õsi kultúránk minden dokumentumát. Természetesen õsi írásunkat a rovásírást is beleértve. Tekintettel arra, hogy az akkori egyházfiak nem tudták elolvasni, számukra természetes volt, hogy minden bizonnyal sátáni eredetû ,,valami”, ezeknek pedig semmi keresnivalójuk I. István király gyilkosságok sorozatával alapított Magyarországán. Tudnunk kell, hogy I. István nem volt államalapító. Mint ahogy a magyar nemzet sem 1000 éves. Ez csak judeokereszténységünkre vonatkozik. Tudnunk kell, hogy sok minden nem úgy van, ahogy azt I. István király idejétõl tanítják nekünk. Ezek pusztán csak egy idegenek által kreált dolgok. A mi alkotmányunk hasonló az angolokéhoz, csak azt több ezer évvel megelõzte. Gondolom nem mindenki számára ismerõs ez a név, Gudea lagasi pap király (i.e. 2450-ben), az akkori sumériában alapította meg államunkat, amikor Európában még csak írni sem tudtak. Messze megelõzve Hamurabbi törvényeit. Megjegyzem,
a sumérek sosem hívták magukat sumérnak csak a történelem kutatók, tekintettel arra, hogy nem akarták a kuh-magaru nevet használni. Abban az idõben, idõszámítás elõtt, õseink az ékírást használták. Jóval megelõzve az egyiptomi hieroglifákat. Ez csak egy közbevetés volt, egy kis megvilágítás. Talán rossz belegondolni, hogy mi lett volna akkor, ha I. István király él még a IV. Lateráni zsinat idején 1215ben. A pápa ugyanis ekkor rosszat álmodik és látja Szent Péter templomának omladozását. Ekkor gyorsan megalakítja a kolduló szerzetesek rendjét. Eszméjük szerint a ,,szent szegénység” egyszeriben kifogja az eretnekség vitorláiból a szelet. Szent Domonkos csakhamar útnak indítja a ,,pugiles fidei”-t a ,,hit védõ õkleit”. Talán ismerõsen hangzik ,,országomat egy lóért” és ez hogy tetszik? Egy vallásért egy országot, egy népet. Bodor Ernõ
29
Sai Baba élete
30
Bhagavan Sri Sathya Sai Baba 1926. november 23-án született. Egész életét Isteniségének megnyilvánulásai jellemzik. Világra jöttét csodálatos események kísérték: születésekor a házban lévõ hangszerek maguktól kezdtek játszani. Késõbb kobrát találtak a takaró alatt, amin újszülöttként feküdt. Már gyermekkorában azonosnak érezte magát minden élõlénnyel, és irtózott attól, hogy tápláléknak szánva megölik a madarakat és az állatokat. Nem volt hajlandó húst enni. Már négy évesen sokszor a kéregetõ koldusoknak adta ebédjét. Nem bírta elnézni a szenvedést. Határtalan részvétrõl tett tanúbizonyságot. Nyolcévesen a korabeli gyerekekbõl csoportot szervezett Istent dicsõítõ dalok éneklésére, és saját szerzeményû bhajanokat (szent dalok) tanított társainak. Már fiatal korában csodálatos erõk birtokában volt. Istentiszteletek után például egy üres zsákból – prashadot – áldott ételt, édességet osztott. Elõre megjósolt késõbbi eseményeket, különbözõ tárgyakat teremtett elõ a semmibõl. Hozzátartozói, attól tartva, hogy természetfeletti képességei egy, a testét megszálló gonosz szellemnek tulajdoníthatók, különbözõ eszközökkel – többek közt fizikai kínzásokkal – igyekeztek kihúzni belõle a vélt szellemet. A kínzásokat és megpróbáltatásokat Baba nyugalommal viselte. E kísérletek során kinyilvánította magáról, hogy Õ az újjászületett Shirdi Sai Baba. Mind-
addig a dél-indiai Puttapartiban nem hallottak Shirdi Sai Babáról, aki a tõlük 1000 km-re, északnyugatra fekvõ Shirdiben élt és tevékenykedett. 14 évesen, 1940. Október 20-án kijelentette, hogy többé nem tartozik a családjához, és levetve a magára öltött Maya (illúzió) köntösét, követõihez csatlakozik, hogy beteljesítse Isteni küldetését. Ezt követõen a hívõk mind nagyobb és nagyobb számban sereglettek köré. Követõi csodák sokaságát láthatták, ami mind boldogságukat és jólétüket szolgálta. Többek közt, a Chitravathi folyó közelében található egyik tamarind fáról (ma Kalpa Vriksha néven ismert) egymás után szedte,
Hasonló csodák máig is jellemzõek Swami tevékenységére, és nem csupán Indiában fordulnak elõ, hanem a világ minden részén, ahol az emberek Istent keresik. A hívõk gyakran lelnek rá Sathya Sai Babában Isten keresésük beteljesült céljára. Már 14 éves korában megmutatta tudását és különleges képességeit a környéken lakók körében, de az idõ múlásával egyre nagyobb hírnévre és megbecsülésre tett szert; egyre több embert vonzott maga köré. Az 1960-as években már a nyugati világ országaiból is egyre többen látogattak el Hozzá. Ma Prasanthi Nilayam – elsõszámú tartózkodási helye – a tiszta lelkiség kimagasló fellegvára, ahová végeláthatatlan sorokban érkeznek, a hívõk – fajtól, nemzetiségtõl, származástól és társadalmi helyzettõl, hovatartozástól függetlenül. Sathya Sai Baba kijelentette, hogy nem akar új vallást alapítani, sem valamely létezõ vallás elfogadására késztetni a hívõket, hanem arra ösztönöz, hogy akik az Õ Üzenetéhez vonzódnak, „Tartsanak ki meglévõ hitük mellett, és azt erõsítsék.”
a hívõk által kívánt gyümölcsöket. Mindenütt jelenlévõ erejével segítette híveit. Gyógyíthatatlan betegségektõl szabadította meg õket, és Kegyének jeléül tárgyakat teremtett számukra.
Azt is kinyilvánította, hogy nem azért jött, hogy követõket gyûjtsön maga köré, hanem hogy a szívekben meggyújtsa a szeretet tüzét, hogy még nagyobb fénnyel ragyogjon. Sathya Sai Baba India egész területén kórházakat, általános, közép és felsõfokú iskolákat alapított, ahol a gyógyítás és oktatás teljesen ingyenes. Lenyûgözõ személyiségének hatására világszerte mindenütt, Sai Központok ezrei alakultak, ahol a hívõk az Õ tanításait, követik és széleskörû közösségi munkát folytatnak.
Azt tanítja: „Éljenek és virágozzanak a különféle vallások; hirdessék Isten Dicsõségét minden nyelven, minden dalban. Legyen ez az eszménykép! Tiszteljük a hitek közötti különbséget, s fogadjuk el mindegyiket egyaránt mindaddig, mígnem valamennyi egységre fog törekedni. Ha minden ember a vallásalapítók által lefektetett eszmék szerint él – kerülve gyûlölködést és kapzsiságot – akkor a világ békés és boldog lakóhellyé válhat.” Igaz Valóságomat nem érthetitek meg sem ma, sem ezer és ezer önsanyargatásban vagy buzgó keresésben töltött év után sem, még ha az egész emberiség összefog is ennek érdekében. De hamarosan megismerhetitek azt a Boldogságot, amely abból az Isteni Alapelvbõl árad felétek, amely Magára vette e szent Testet és Nevet. Ezért szerencsétek még annál is nagyobb, mint amelyben a bölcsek és szentek vagy az Isteni Dicsõség különbözõ megnyilvánulásait megtestesítõ Személyiségek osztoztak. Mivel közöttetek járok, úgy táplálkozom, ahogyan ti, és beszélgetek veletek, tévesen úgy hiszitek, hogy nem vagyok egyéb, mint egyszerû emberi lény. Óvakodjatok e hibás látásmódtól. Azzal is félrevezetlek benneteket, hogy együtt járok, énekelek és tevékenykedem veletek. De Isteniségem bármelyik pillanatban megnyilatkozhat elõttetek; legyetek tehát készen erre a pillanatra. Az Istenséget emberi forma fedi, tehát igyekezzetek legyõzni a káprázatot, Mayát, amely elfedi szemetek elõl a Valóságot. Ebben az Emberi Formában minden Isteni Lény, minden Isteni Alapelv, vagyis minden Név és Forma megnyilvánul,
31
emberek csodálata és odaadása fõként félelembõl fakadt. De gondolkozzatok csak el egy pillanatig a jelenlegi Sathya Sai Megnyilvánuláson! Minek köszönhetõ, hogy ebben az elanyagiasodott, agresszivitással, erõszakkal teli, hitetlen és tiszteletet nem ismerõ korszakban, a világ minden tájáról milliók vonzódnak és vándorolnak imádattal Hozzá? Ennek oka az emberi Formában megnyilvánuló földöntúli Istenség. Milyen szerencsések vagytok, hogy tanúi lehettek annak, hogy minden ország tiszteletét teszi Bharatnak (Indiának). A világon mindenütt hallhatjátok visszhangozni Sathya Sai Nevének Dicsõségét, ugyanakkor, amikor ez a Test itt áll elõttetek. amelyet, az ember Istenként tisztel, Istennek tulajdonít. Ne engedd, hogy a kétségek eltérítsenek. Ha a szíved oltárára helyezed Isteniségembe vetett rendületlen hited, részesülhetsz Igaz Valóm látomásában. Ám, ha ide-oda ingadozol a hit és hitetlenség között, akár az inga, soha nem sikerül felfognod az Igazságot és elnyerned az Üdvösséget. Igen szerencsésnek mondhatod magad, hogy jelenlegi életed során a Sarva-daivathwa-swaroopam (Forma, mely magába foglalja Isten minden Formáját) boldogságos látásában részesülhetsz.
32
Hadd hívjam fel a figyelmet egy másik tényre is. Korábban, mikor Isten a Földre szállt, e különleges Inkarnációk felismerésének öröme csak azután adatott meg az embereknek, mikor a fizikai Megtestesülés már elhagyta a világot, bár Kegyes Létérõl bizonyítékok sokasága árulkodott. Ezek az Istenségek hûséget és odaadást vártak az emberektõl, de mert földöntúli erõvel és képességekkel bírtak, vagy, mert szigorú, büntetõ hatalmat gyakoroltak, az
Hamarosan tanúi lehettek a Sanathana Dharma (Õsi Törvény) visszaállításának, annak eredeti és természetes állapotába. Ez a Védákban lefektetett Dharma az, amely az emberiség javát szolgálja. Sai Akaratából megtörténik a Védikus Dharma új életre keltése. Sankalpám – Isteni Akaratom – által és Isteni Erõm (Shakti), valamint Isteni Képességeim (Samarthya) kinyilvánításával nemcsak magamhoz vonzom az embereket, de fenn fogom tartani az Igazságot és kiirtom a hamisat. Mindegyikõtöket Isteni Boldogságban részesítelek, amikor gyõzni fog és beteljesedik az Igazság. Ez a Sai Sai Sankalpa! „Azoknak akik megszabadították magukat a személyiség szûklátókörûségétõl, egyetlen feladatuk, hogy az emberiség felemelkedésén és a világ jólétén, szeretetet árasztva munkálkodjanak. Ha hangtalanok maradnak is, a belõlük áradó Isteni Boldogság sugaraival éltetik a világot. A szeretet mindenben létezõ, a szeretet mindenkié, minden szeretet!” Sri Sathya Sai Baba