,-MME Közleményei. Miskolc, I/. Sorozat, Tdrndalomtudomdrıyok, 28(1983) köret. 219-231.
SPHNIOZA (Születésének hároınszázötvenedik évfordıılójára) BALOGH GYULANÉ
,,. . . ha mélyebbre harolunk a hatalmas építménybe, olyan kincsekre bukkammk, amelyeknek még ma is megvan a teljes érrékük." (Engels) Ösmefoglalás Háromszázötven év telt el azóta, hogy Amszterdamban, egy portugál eredetű zsidó családban megszületett az emberiség egyik legnagyobb szelleme - Benedictus de Spinoza. Filozófiája a Marx előtti gondolkodás egyik kimagasló teljesítménye. Mindenekelőtt azért, mert egy egész sereg kérdést új módon vet fel és ugyanakkor rendszeres formában fejtette ki azt a filozófiát, amely akkor a leghaladóbb volt. A filozófiatörténetben Spinoza megítélésében szélsőséges álláspontokkal találkozunk. Vannak, akik filozófiáját idealista filozófiaként értékelik; pl. Hegel, Dilthey, Freudenthal stb. A mar xizmus ek'itt - Spinoza helyes értelmezése felé - az első komoly lépéseket Feuerbach tette meg. I-`cuerbach materialistának tartotta Spinozát. Marx és Engels adták meg először Spinoza teljes, sokoldalú és valóban tudományos értékelését. Igy pl. - a spinozai filozófia materializmusának tisztázását - a teológiai köntös értékelését - dialektikus gondolatainak feltárását. Kijelölték helyét a materialista filozófia történetében, feltárták rendszerének sajátosságait és kritikailag elemezték alapfogalmait. Spinoza a szabadgondolkozás elkötelezett híve volt. Hareolt a megismerésben jelentkező ııntropomorfizáció, mindenekelőtt a finalizáló és az ezzel kapcsolatos vallási teológia ellen. Sokoldalúan és mélyen bírálja a vallást és a Bibliát. A vallás és a Biblia kritikai vizsgálatának tudományos,
materialista szemléletű megalapozója. A vallási képzetek keletkezését a tudatlanságból és a félelemböl vezette le. Hatására lett egyre népszerűbb az a gondolat, hogy a Bibliát úgy kell tekinteni, mint bármilyen más profán irodalmi művet. A marxizmus számára - korlátai ellenére is - értékes hagyornányt, elméleti előzményt jelentett ismeretelméleti síkon. A marxizmus ateizmus szerves folytatása a vallás- és bibliakritika Marx előtti felismeréseinek, ugyanakkor új, magasabb szakasza. BALOGH GYULÁNE főiskolai adjunktus NME Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar, Marxizmus-leninizmus Tanszék 3700 Kazincbarcika, Lenin út l. kézirat beérkezett: 1982. július 2.
2l9
Háromszázötven év telt el azóta, hogy Amszterdamban, egy portugál eredetű zsidó családban megszületett az emberiség egyik legnagyobb szelleme - Benedictus de Spinoza. Filozófiája a Marx előtti gondolkodás egyik kimagasló teljesítménye. Németalföldi talajon sarj adt ez a filozófia. Hollandia - Spinoza szülőhazája - a XVII. században a legfejlettebb kapitalista állam. Ebben az időben éli történelmének egyik legvirágzóbb korát. Gyors fejlődésnek indul a kultúra. A kis ország a tudományok, a művészetek, a könyvnyomtatás és a sajtó központjává válik és számos lángelmével ajándékozza meg a világot, mirıt: Huygens, Leeuwenhock, Rembrandt, Hals. Hollandiában vallás- és politikai szabadság uralkodik ebben a korban. Otthont nyújt mindazoknak, akiket tudományukért, vallásukért hazájukban üldöznek. Hollandiába költözik és itt él René Descartes, ide csempészik ki Galilei kéziratait is. Spinoza korában a holland burzsoázia már elvesztette egykori forradalmiságát, és az uralkodó protestáns egyházzal vállvetve elnyomta a néptömegeket. A holland nép - az ország gazdagsága ellenére - általában szegény és jogfosztott maradt. Az Egyesült Tartományok burzsoáarísztokratikus köztársasági berendezkedésű volt. Választójoggal a lakosságnak kevesebb, mint egy százaléka élhetett. Két párt harcolt egymással: - az orániai párt, amely számos fanatikus kálvinistát gyűjtött soraiba, - a köztársasági párt, amelynek hívei a vallási türelem hívei voltak. A két párt harcában Spinoza az utóbbival rokonszenvezett. Spinoza tanulmányait a zsidó hitközösség iskolájában kezdte. Bámulatosan hamar megtanult héberül. Rabbivá akarták nevelni. Latinul és görögül Frans van den Enden magániskolájában tanult, aki orvos és szabadgondolkodó volt. Ez új irányt adott Spinoza érdek lődésének, természettudományokkal kezdett foglalkozni és olvasni kezdte Descartes műveit Elég hamar összeütközésbe került azokkal a fanatikus és bigott vallási szokásokkal, amelyek a polgárosult kereskedő zsidóságnak az ideológiai alapját jelentették. Vallási szabadgondolkodásáért 1656-ban kiközösitették a zsidó hitközösségből. Erre egy spanyol nyelven irott apológiai munkával válaszolt az őt ért vádakra, amelyből egyes részeket később átvett a Teológiai-politikai tanulmányban. Ebben a perben nem magát védte, hanem a zsidó klerikalizmus ellen harcolt. Később a sorozatos zaklatások miatt kénytelen volt elhagyni Amszterdamot, Rhijnsburgba költözött, ahol rendszeresen eljárt a mennoniták és kollegíánusok öszszejöveteleire. Mindkét szekta szemben állt a hivatalos egyházi protestantizmussal, vonzották a szabadgondolkodókat és a hivatalos politikával elégedetlen értelmiséget. Spinoza sok barátja taa volt egyik vagy másik szektának, de ő maga egyikhez sem csatlakozott. Anyagilag is függetlenitette magát. Örökségéről lemondott, nem fogadta el a felajánlott heidelbergi professzori széket és üveglencsék csiszolásából tartotta fenn magát. Spinoza egész életében azon igyekezett, hogy a maga számára a szabad gondolkodás lehetőségét mindenáron biztosítsa - lemondások, áldozatok árán is. Bár életmódja szerény volt, élete mégis harcos élet. Megalkuvás nélkül tanította és védelmezte a maga meggyőződését az egyházi és világi hatóságokkal, a hivatalos fılozófıával szemben. Spinoza a XVII. század filozófıájának egyik legnagyobb jelensége. Mindenekelőtt azért, mert egy egész sereg kérdést új módon vet fel és ugyanakkor rendszeres formában fejtette ki azt a filozófiát, amely akkor a leghaladóbb volt. Filozófiai rendszere: ,,spinoziz220
mus“, „átmeneti l`ilozól`ia“ az objektiv idealizmustól halad a materializmus felé. A középkori filozófıától fokozatosan lehetett csak eljutni a materialista lozófiához. Az antropomorf elemeket fokozatosan tudja leküzdeni. Ahhoz, hogy Spinoza filozófıáját megértsük, mindenekelőtt foglalkoznunk kell a filozófiai tételek kifej tésének formájával. Spinoza egyik büszkesége, hogy geometriai módon bizonyította tételeinek érvényességét. Az első kisérlet arra, hogy az általa később felhasznált filozófiai köntöst, formanyelvet kialakitsa: a Descarcartes lozófiáját ismertető könyve. Descartes ñlozófıáját fejti ki itt geometriai módon, „more geometrico”. Definíciókból és axiómákból indul ki, ahogyan az euklideszi geometria, és ezen deiiníciók és axiómák segítségével vezeti le azután az összetettebb, bonyolultabb tételeket. Minden tételhez hozzájárul a bizonyítás. Spinoza úgy látja, hogy a gondolkodás legfejlettebb formája a matematikai és geometriai gondolkodás. Ezért a geometriai módszerben nemcsak egy tudományos módszert látott, hanem általános tudományos, filozófiai módszert. Spinoza valóságos módszere azonban nem a geometriai módszer, csak külső köntöse valóságos módszerének. A „more geometrico” csak kifejtési mód és nem módszer. Valóságos módszere a meta zikus módszer. Azonban a metafızikus szemléletmód Spinoza gondolkodásának csak az alapvonását adja, de nem hatja át teljes egészében. Engels nem hiába nevezte Spinozát ragyogó dialektikusnak, fılozófıájábarı felmerül a dialektika számos vonása is - a metafzikus alap mellett. így pl: természetszemléletében a természet egységének és összefüggésének dialektikus gondolata, a kölcsönhatás elvének érvényesülése. Ugyanakkor nagyszerűen alkalmaz és kidolgoz egyes dialektikus kategóriákat, pl.: - teremtett természet (az egyes dolgok véges volta), - a teremtő természet (anyag és attributumai örök volta). E megkülönböztetésben nagyszerű dialektikus gondolat rejlik, mert amíg a középkorban az isten által létrehozott dolgokat, ill. az istent jelölte, Spinozánál viszont a „teremtett természet” a materialista mó don felfogott egyedi testek stb. véges voltát, a „teremtő természet” pedig az anyag és attributumai örök voltát fejezi ki. Spinoza itt tulajdonképpen a valóság lényegi és lényegtelen, véges és végtelen mozzanatait ragadja ki. E kettő dualizmusát Spinoza az okság elvével próbálja megszüntetni. Azaz az első végtelen erő (isten) az utóbbi hatásainak „végtelen birodalma”. Spinoza fılozó ai rendszere a következő alapfogalmakra épül: - szubsztancia - attributum - modus. E fogalmak nem újak, már a skolasztikában megtalálhatók, majd később Descartes lozófıájában is nagy szerepet játszanak. Spinoza azonban új értelmet ad a fogalmaknak. Formailag megtartja a teológiai kategóriákat, de gyökeresen új értelmet ad nekik. így pl.: ,,- isten = természet, szubsztancia - isten törvényei = az objektív természeti törvények, stb.” [1] Spinoza bírálta a teológiát, tartalmi tekintetben messze túljutott rajta - de kifejezésmódja és bizonyos mértékig gondolkodásmódja is fogva maradt a teológiai szférában. Spinozánál: isten - szubsztancia - természet, szinonim fogalmak, s ezzel nemcsak a skolasztikával fordult élesen szembe - amely a természetet nem istermek, hanem isten teremtményének tekinti - hanem Descartes-tal is, akinél három szubsztancia van. Spinoza filozófiája panteisztikus arculatú materializmus. Csak egyetlen szubsztanci:it ismer el, amely causa sui (önmagának oka), ez örök és változatlan és ezt az egy szubsztarı221
ciát hol „Isten”-nek, hol „Természet”-nek nevezi. Általában istenről beszél és a természetet érti ezen. A szubsztanciában Spinoza azonosítja egymással az anyagot és a szellemet, de azután ebből az anyagból már nem tudja levezetni a szellemet. Éppen ezért azt mondja, hogy a szubsztanciát, ezt az egységes valamit két attributum fejezi ki, az anyagnak és a szellemnek az attributuma. Az attributumok Spinoza definíciója szerint azok, amiket az értelem a szubsztancián amıak lényegeként vesz észre. Az attributumoknak modusai vannak, azaz a testek, a kiterjedés modusai, a képzetek pedig a gondolkodás modusai. A modusok végtelenek és közvetlenül következnek az attributumokból - a modusokból közvetetten következnek azután az egyes dolgok, a testi és lelki jelenségek. A szubsztancia az egységes, a modusok sokasága megszámlálhatatlan. Bármennyire törekszik is azonban Spinozaa - szubsztancia -isten - természet fogalma azonosísítása segítégével monista világnézetet alkotni, még mindig kísért, nemcsak a Descartes-i, hanem a skolasztikus dualizmus is. A spinozai filozófıának egyik fontos és lényeges tanítása az emberi megismerésről szól. Ismeretelméletében a racionalizmus vonalát folytatja. Az észen alapuló megismerést I fölébe helyezte a megismerés alacsonyabb érzéki fokának és lebecsülte a tapasztalat szerepét. A lelki élet egész bonyolultságát az észre és a szenvedélyre, vagy az affektusokra (az öröm, a szomorúság, a kívánság) vezette vissza. Az akaratot az ésszel azonosítja. Az ember magatartását szerinte az önfenntartásra és a saját haszonra való törekvés mozgatja. Elveti az akarat szabadságáról szóló idealista tant, az akaratot mindig a motivumoktól függően tételezte. Mégis lehetségesnek tartotta a szabadságot, mint az olyan magatartást, amely a szükségszerűség felismerésén alapszik. Szerinte azonban a tömeg nem lehet szabad, szabad csak a bölcs lehet. A szabadság ilyen felfogása elvont és történelmietlen. Spinoza a társadalmi szerződés képviselője, mint Hobbes, Locke, Rousseau. Ugyanarról a természetjogi és állami elméletről van szó, amiről Hobbesnél, csak azzal a különbséggel, hogy ő nem a monarchiát akarta megalapozni, hanem a demokratikus köztársaságot. Az állam szerződés útján jön létre. Itt az átmeneti állapot (az ember természeti állapotáról az állami, társadalmi állapotra) a társadalmi szerződéssel történik. Ebben a szerződésben igen fontos, demokratikus elemek vannak. A legfontosabb az, hogy itt nem mondanak le az egymással szerződő felek (uralkodó, nép) a sajátjogaikról, hanem csak bizonyosjogaikról mondanak le azért, hogy az uralkodó hatalom megrendszabályozhassa az emberek egymásközti állapotát. Ha az uralkodó ajogokat megsértené, akkor a szerződést fel lehet mondani. A szerződés felmondása lényegében a forradalomra való jog. A szerződéselméletnek ez a spinozai változa tozata. Bár Spinoza filozófiai eszméi, államfilozófıai gondolatai haladó jellegűek, a politikai forradalmat nem kívánja, sőt egyenesen helyteleniti. A társadalomról szólót tanításaiban a hatalom legfelső formájának a demokratikus kormányzatot tartja. Spinoza érdeklődésének középpontjában a társadalmi és az etikai kérdések állottak. Egész etikája rendkívül haladó. Az első nagyarányú támadás a feudális etika aszketikus jellege ellen. Spinoza egész etikája az indulatoknak és a szenvedélyeknek mély megértésén nyugszik és végeredményben ezeknek a rehabilitációja. Nem kiirtani akarja a szenvedélye222
ket, hanem az ésszel osszcfonva az ember kifejlődése érdekében akarja lıasznositaııi. A kct tő bizonyos harmóniában van egymással. Az emberi harmóniának ez a meghirdetése, amely persze még sok tekintetben korlátolt, rendkívüli mértékben vonzóvá tette a spinozai etikıit számos iró és művész számára - különösen a XVIII. században. (Pl. Goethe a spinozai szenvedély-elméletet használta fel különböző írásaiban.) Spinoza radil<álisan viszi keresztül az újkori filozófia legfőbb tendenciáját: a természet dezantropomorfizálását. Megfosztja a természetet mindazon tulajdonságától, melyeket az ember saját képére és hasonlóságára belevetített. Nem tulajdonít istennek, avagy a természetnek semmiféle célkitűző tevékenységet - ellenkezőleg - harcol a teleológikus felfogás ellen, ezt cáfolja, mivel eltorzitja a természet valódi arcát. A teleológia hamis illúziójának szétverése - Spinoza filozófiájának egyik döntő érdeme. Feltárja a teleológiai Világnézet antropomorf jellegét és a vallással, a teológiával való szoros kapcsolatát. Kimutatja, hogy a teleológiai szemléletmód gátolja a tudományok fejlődését, babonákhoz, csodahithez és más tudománytalan képzelődésekhez vezet. Spinozánál a természet materialisztikus jellegű felfogásától van szó. Spinoza a szabadgondolkodás elkötelezett híve volt, harcolt a megismerésben jelentj kező antropomorfizáció, mindenekelőtt a finalizáló és az ezzel kapcsolatos vallási teológia ellen. Vallásbirálata a Kant előtti finalizmuskritika legmagasabb foka. Ugyanakkor nem jut el a valódi okság-fogalom felismeréséhez, s így nem szakíthat teljesen a fmális magyarázat sémájával sem. Sokoldalúan és mélyen bírálja a vallást és a Bibliát. Elemzi, hogy mi a vallás, hogyan keletkezett. Szerinte a vallás, a hit nem egyéb, mint hiszékenység és előítéletek. Mégpedig olyan előítéletek, melyek „az eszes embert oktalan állattá aljasitják”, mivel lehetetlenné teszik, hogy valaki saját esze után induljon és az igazat a hamistól elválaszthassa. Spinoza fılozófiájában figyelemreméltó mozzanat, hogy a vallást és a babonát egy dolognak tartja. Szerinte minden ember természeténél fogva hajlik a babonára, így nyilvánvaló, hogy nincs az a babona, amely hitelre ne találjon azoknál, akik vágyódnak a véletlen szerencse után, mikor veszedelembe forognak és magukon segíteni nem tudnak. Ekkor imádkozással isteni segítségért könyörögnek, és a józan észt vaknak mondják, az emberi bölcsességet pedig kevésnek. Az álmokat isteni kinyilatkoztatásnak tartják. Megállapítja, hogy ennyire „elveszi az emberek eszét” a félelem. A vallás létrejötétt és fennmaradását Spinoza a tudatlansággal, s az ismeretlentől való félelemből fakadó függőségi érzelmekkel magyarázza. Felismeri, hogy a világban készen talált dolgok létéből - a vallás keretei között - az emberek egy azokat célszerűvé teremtő transzcendens lény létének feltételezéséhez jutnak el. Úgy látja, hogy az egyház és a papok érdekei is szerepet játszanak a vallás fennmaradásában, és hogy a vallást, az egyházakat az uralkodó körök gyakran használják fel a nép fékentartására és igy a tudatos csalás is szerepet játszik létében. Spinoza nemcsak azt látta, hogy az egyház szervezete a legmagasabb eszköz az uralkodó kezében a nép megfékezésére, hanem azt is, hogy megrontja a nép gondolkodását, káros illúziókban ringatja, hamis képzeteket kelt benne saját sorsa felől. Van bátorsága kimondani ebben a korban, hogy a templomok a képmutatás színházat, hogy a papok a vallás ürügyén tisztségeket és jövedelmező állásokat kaparintanak meg. A félel223
ınet, a jövőtől való aggodalmat a vallás haszonélvczői, a papok, az egyház, a maguk javára fordították. Spinoza a félelmen és a tudatlanságon kivül még egy okát (másodlagos) ismeri a vallás létrejöttének és elterjedésének, éspedig a szociális nyomor, a társadalmi nyonıor kérdését. Érzi, hogy ennek szerepe van a vallási képzetek terjedésében. Véleménye szerint a szo ciális nyomor hozza magával a tudatlanságot, és a tudatlanság miatt a félelem a természeti erők től megsokszorozódik és meghatványozza ezt a papok csalása. Spinoza valláskritikája egyrészt a vallás ellen, másrészt a klérus ellen irányul. Antiklerikális gondolkodó. Egyik lényeges törekvése volt, hogy az észt felszabaditsa a hit uralma alól, és hogy bebizonyítsa, hogy a hit nem tartalmaz igazságot. Ezért indítottak hajszál ellene mind az egyházi, mind pedig a világi emberek. Spinozánál a hit, mint isten iránti engedelmesség, nem vallási értelemben vett hitet jelent, hanem olyan erkölcsi tulajdonságot, amelyből pozitív tett származik. Számára a természet az Istennel azonos és a ráirányuló sze retet (amor dei intellectualis -isten értelmi szeretete) a természet minél mélyebb megisnıe rését és a tudomány iránti teljes odaadást fejezi ki. Tehát a hit Spinoza filozófıájában úgy szerepel, mint ami semmiféle ismeretet nem ad, de köteles előmozdítani a felebaráti szen: -tetet és a világ tudományos megismerését. Spinoza nem tagadja istent tejlesen, minthogy-a természettel azonosítja - viszont isten bizonyos fokú elismerése éles valláselleni támadással párosul. Spinoza helyesen látta azt, hogy az egyházak a feudális állammal szorosan összekapcsolódtak és kíszolgálták azt. Elveti azt az álláspontot, hogy az állam isteni eredetű és a legfőbb világi hatalom az egyház. Felismeri, hogy a vallás nemcsak a papok hatalmát teszi lehetővé, hanem elősegíti a politikai hatalom elnyomó tevékenységét is. Itt realisztikus bclıl tásokkal találkozunk a vallás, a politikai hatalom és az elnyomás összefüggéseit illetően. Világosan látja Spinoza, hogy a társadalmi fejlődés alacsonyabb fokain még nem volt külön vallás, erkölcs, stb., hanem egyetlen konglomerátumot alkottak. Azonban a vallás társadalınt felhasználásának mozzanata ahhoz a hibás felfogáshoz vezette el, hogy a vallás társadalnıl dt dekek kiszolgálására jött létre az emberiség történetében. Ezt viszont - pozitívan - arra Inn: nálja fel, hogy az egyházat, a vallást az államnak rendelje alá. A vallások döntő alkotórészét teszik a jövendölések, a szent látomások. A haladó irány hívei feladatuknak tartották a profetizmus vallásos értékelése elleni harcot. Spinoza részéről is a profetizmus éles elutasítása és leleplezése tapasztalható. A prófétáknak - sze rinte -- nem a szellemük volt tökéletesebb, hanem csak a képzeletük volt elevenebb. Beht zonyítja a próféciákról, hogy nem isteni hanem emberi eredetűek. Elemzi, kritizálja a csotlıı hitet. Az egyetemes determinizmus elvéből következik Spinozánál, hogy a valóságban nem lehetséges semmiféle természetfeletti értelemben vett csoda. A természet szokatlan tüncıne nyeit a szentírás isten művének nevezi - mondja Spinoza - csodáknak. Számára azon ban csupán természeti tünemények. Alláspontja abból a meggyőződésből fakad, hogy a termi* szet törvényszerű rendje szükségképp kizárja a csodák feltételezését. A csodákkal és a vııllıt sokkal szemben Spinoza a tudományra és a tudományon alapuló ateista világnézetre tánnııı kodik. A szertartásokról - a próféciákhoz hasonlóan - bebizonyitja, hogy emberi eredettıvlt népenként és történelmileg változók - és hogy az államok a maguk érdekében használják lel őket. 224
Az antroponıorfizıııust , a vallás bírálatát Spinoza összekapcsolja a Biblia kritikájıivzıl. A bibliakritikának sok primitív formája után Hobbes örökséget folytatva r Spinoza az, aki tudományos alapra helyezi a Biblia kritikáját. Korszakos jelentőségű munkája - a ,,'I`eológiai-politikai tanulmány” - a bibliakritika alapvető műve. E művében Spinoza az Otestamentum kritikáján keresztül a vallás általános bírálatát adja. Olyan elveket dolgoz ki, amelye kből logikusan következik az egyes vallások hitelveinek, vallási képzeteinek elutasítása. Ellenfeleit Spinoza „saját elveikre támaszkodva” akarta legyőzni. Nádor György szerint sajátos módszert választ: ,,Elfogadja a Biblia álláspontját és ezen az alapon bizonyítja, hogy ellenfeleinek, a teológusoknak a Biblia szempontjából nincs igazuk, hogy maga a Biblia nem követel elvi kérdésekben azonosítást a maga számára. Nézeteit bibliai idézetekkel támasztja alá,holott az egész mű szelleméből egyébként teljesen világos, hogy ő elutasítja a Biblia tekintélyét."[ 2] A Tractatus nagy lépést jelent a Biblia és a vallás kritikájának történetében. A Biblia a középkori filozófia szerint és az egyházi tanítások szerint is az isteni kinyilatkoztatás szent könyve. Spinoza a gondolatszabadság elvére támaszkodva szembeszáll ezzel a vallási, teológiai nézettel. Kimutatja, hogy a „Szentírást” meg lehet az ész segítségével vizsgálni, hogy „mindenkit megillet a szentírás értelmezésének joga”, azonbannem szabad belőle semmi olyasmit kiolvasni, ami világosan nem található meg benne. Spinoza a vallás- és a biblia kritikája terén újat alkotott: megvetette a biblia irodalomtörténeti vizsgálatának alapjait. A történelemben ő mondta ki elsőnek azt a gondolatot, hogy a „Szentirást” (a Bibliát) ugyanúgy kell vizsgálni, mint bármely más embertől származó dokumentumot, melynek megvan a maga története: ismerni kell a szerzők életkörülményeit, tudni kell, hogy kiknek írták, hogyan fogadták műveiket, stb. Amikor Spinoza a Biblia egyes könyveit, mindenekelőtt a Mózes öt könyvét, az úgynevezett Pentateuchost vizsgálja, arra a megállapításra jut, hogy ezeket a könyveket nem egy korszakban, nem egy ember irta, hanem több korszakon keresztül több ember. A Pentateuchos tehát nem származhat Mózestől Éppen így a Biblia más könyvei sem származhatnak azoktól, akiknek tulajdonítják, hanem különböző történelmi körülmények között, különböző emberek, különböző könyveket irtak, amelyeket azonban vallásossá misztifikáltak, nem ismerve a jelenség okait. Kutatásai alapján világossá vált: nem lehet egységes bibliai szellemről beszélni. A Biblia nem egy könyv, lıanem egy nép évezredes irodalmának gyűjteménye. Spinoza a bibliakritika tudományos módszereinek egyik elá kezdeményezője. Ez a bibliakritika nemcsak a történelmiség elvével lép fel, hanem a lológiai kritika elvével is. A szövegek gondos összehasonlítása az alap, amely elősegíti azt, hogy megértsük, milyen történelmi körülmények között született meg egy-egy könyv. Eszre lehet venni a belső ellentmondásokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy és ugyanaz a szerző irta volna valamenynyi könyvet. Spinoza a Biblia vizsgálatát a teológiai gondolkodás megdöntésére, az ateizmus megalapozására használja fel. Megdöntötte azt a felfogást, amely 'isteni eredetű titkokkal teli ,,szentírást” látott a Bibliában, és úgy kezeli a Bibliát, mint bármely más „profán” írásınűvet, amit nyelvészeti, lológiai, irodalomtörténeti módszerekkel lehet és kell vizsgálni. „Ezt a szemléletet talán Spinoza tömör és méltóságteljes szavai fejezik ki legtalálóbban: non ad mirari, non irridere, non indignari, sed intellegere. Nem fogjuk immár a Bibliát korlátlan és kritikátlan bámulattal a „könyvek könyve"-nek,
225
tudás, hit és erkölcs útmutatójának tekinteni; de nem fogjuk -- ismerve emberi eredetét gúnyolni sem naivitásait, tudatlanságnak nevezni természetmagyarázó mítoszait.” [3] A bibliakritika a vallás és az egyház elleni harcok egyik legdöntőbb formája ebben a korban és sokáig az marad. Amikor Spinoza munkásságának jelentőségét hangsúlyozzuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy gondolataiban jelen vannak osztályának korlátai is. Ez megmutatkozik abban, hogy a kritika eredményeit nem a nép számára igyekszik hozzáférhetővé tenni - sõt óvakodik ettől - és úgy gondolja, hogy a nép a vallásosságtól sosem tud megszabadulni. Mindezen negatıvumok ellenére Spiııozát a vallás- és bibliakritika megalapítójának tekintjük. Munkássága új szakaszt nyitott a bibliakritika történetében: a tudományos igén , rendszeres kutatásokat ő indította meg ezen a területen. Spinoza filozófiája és bibliakritikája egy célt szolgál: harcot a haladásért - a teológia a középkor, a tudománytalan felfogások és álláspontok ellen. A későbbi bibliakritika igazolta Spinoza kutatásait. A Teológiai-politikai tanulmány nemcsak polémiákat váltott ki, hanem a bibliaértelmezés további fejlődésére is jelentős hatástgyakorolt. Spinoza bibliai kutatásai nyomán a 17. század végén és a 18. század elején a Bibliára vonatkozó lológiai vizsgálódások nyernek lendületet. A Bibliával foglalkozó tudósok mindjobban tanulmányozzák a keleti nyelveket, a héber és az arab nyelvet. Általánossá válnak a bibliai népekre vonatkozó történelmi kutatások. Ezek a tudósok azonban nem viszik előbbre a bibliaértelmezést, inkább csak rengeteg anyagot gyűjtenek össze. A Biblia tudományos vizsgálata és kritikája számára a marxizmus-leninizmus módszertana új fejlődési lehetőségeket tár fel. Nemcsak emberi alkotásként kezeli a Bibliát, hanem az egyes könyveket a maga történelmi-társadalmi összefüggéseiben vizsgálja. A modern marxista bibliatudomány itt már nemcsak elméletet, hanem módszert is kap. A Biblia a mal kor felvilágosult, tudományos világnézetet valló embere számára is rendkívül fontos. Nemcsak azért, mert ismerete hozzátartozik az általános műveltséghez, hanem azért is, mert a helyes tájékozottság hozzásegit saját világnézetünk megerősödéséhez. Spinoza halála után a teológusok, filozófusok közös erővel támadták és cáfolták naturalizmusát, panteizmusát, ateizmusát. Legtevékenyebb ellenségei az egyházak (zsidó, református, katolikus) voltak. Spinoza Teológiai-politikai tanulmány c. művéről egy korabeli reakciós röpirat így nyilatkozott: ,,A hitehagyott zsidó, Spinoza a pokolban kovácsolta az
ördöggel együtt”. [S] „Ha találkoznék vele - írta Spinozáról egy püspök - nem kímélném ezt az őrült és elvetemedett embert, aki megérdemelné, hogy láncra verjék és ostorral sújtsanak rá.”[4] A prédikátorok hatása alatt álló tömeg ugyancsak gyanakodva, ellenségesen szemlélte a veszélyes ateistát. Spinoza eszméi az évszázadok során rendkívüli mértékben befolyásolták a filozófiai gondolkodást, sőt azon túl is a szellemi életet. Hatása filozófusokra, teológusokra, írókra, költőkre, természettudósokra, politikai gondolkodókra egyaránt igen nagy volt, és a hatás mind a mai napig tart. A spinozai eszmék különösen két vonatkozásban hatottak jelentősen az emberi gondolkodás nagy áramlataira. 226
Mindenekelőtt a spinozai flozófıában rejlő naturalista, végső soron materialista tartalom hatott a l8. század francia felvilágosodásának természettudományos materialista irányzatára. Ezt a tartalmat bontotta ki és vitte tovább Feuerbach és magasabb szinten Marx és Engels is. - Herderre, Goethére általában a 18. század végi és 19. század eleji német szellemi életre a spinozizmusban fellelhető dialektikus elemek hatottak, a panteista vonások, a természet-misztika, valamint Spinoza erkölcsi egyénisége, amelyet egyesek mitizáltak is. ` Spinoza első követői barátai voltak. A baráti körön kívül Spinoza eszméit vallották: I z-eıılıoff és von Hattem teológusok, Az utóbbi spinozisztikus eszmék alapján szektát is alajztıntt. Utánuk csaknem egy évszázadig senki sem merte magát Spinoza követőjének vallani. Spinoza filozófiája nagy hatással volt a 17-19. század metafizikus materializmusára, vallá »tt szabadgondolkodása pedig a későbbi ateizmus fejlődésére. A filozófia történetében Spinoza megítélésében igen szélsőséges álláspontokkal találtnızıınk. Vannak, akik ateista ñlozófusnak tartják, mint pl.: Pierre Bayle, a felvilágosodás ~`v.vik úttörője. Bayle állásfoglalása hosszú időn keresztül uralta a közvéleményt Spino„tı ol. Az idealista filozófıatörténet azonban nemcsak vallásos, hanem egyenesen misztikus ıılt rı.ól`ust igyekszik faragni Spinozából (Russel, Gebhard, stb.). Spinoza hamis értékelése Hegellel kezdődik, aki tisztára akarja mosni Spinozát az tıırızınus vádjától. Filozófiáját idealista filozófiaként értékeli. A helytelen hegeli értékelés .ııntán évtizedeken keresztül befolyásolja a polgári filozófia történészeket. Dilthey, Winztvllıand és olyan ismert Spinoza-kutató, mint Freudenthal, tovább erősítették ezt az értékelést. Spinoza materialista és ateista filozófus volt, aki a 17. században bátran harcolt a tár-ztnlıılıııi és világnézeti haladásért. Éppen ezért a reakcióssá vált burzsoázia számára „terhes” .nok ség volt. Dícsérik, mint lozófust, ugyanakkor tanításait érdekeiknek megfelelően ellt-ıtl itik, hamisan értelmezik. Ebben az értelmezésben eltűnik Spinoza ateizmusa, materializııııısa és helyette létrejön egy idealista, mélyen vallásos filozófus képe. A burzsoá filozófiatörténészek egy része - a 20-as évek végétől - Spinozát „barokk -zıvlleııiű” misztikusnak tüntetik fel (pl.: K. Joel, C. Gerhardt). Hegel legalább elismerte Spiın »za racionalizmusát. A magyar Alexander Bernát hatása következtében Magyarországon is vallásos idealista gondolkodónak tekintik Spinozát. Azonban elismeri filozófiai jelentőségét. A Ilorthy-korszak filozófiája azután teljesen elfordul Spiriozától. Jelentős fordulatot hozott a spinozizmus és Spinoza értékelésének történetében Lesnııg kiállása Spinoza filozófiája mellett. „Nincs más filozófia, mint Spinoza filozófiája" ınoııtlta Jakobinak. Filozófiáját azonban nem materializmusnak, hanem panteistának tar totta. likkor Spinoza filozófiája az érdeklődés középpontjába került. Németországban a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeiben Spinozának számos ,,hive” támadt. E hívek azonban nvnı a materialista Spinozáért lelkesedtek, hanem egy misztifikált Spinozáért, a ,,szentért", alt ııől mint mélyen vallásos férfiről beszéltek és Jézushoz hasonlitották. Herdertől kezdve a ıniınet idealisták (Fichte, Schelling, Schleiermacher) és a romantikusok körében általában ez ıı kep alakult ki Spinozáról. Goethe ismerte, olvasta Spinoza műveit. Leveleiben, önéletrajzi 227
munkájában megemlékezik arról a hatásról, melyet Spinoza művei gyakoroltak rá. Alapjában helyesen interpretálja Spinoza gondolatait. A „Költészet és valóság”-ban és több levélben liitvallást tesz Spinoza mellett. Spinozai gondolatokat találunk beleszőve leglényegesebb miíveihe is (pl.: a Faust-ba). A marxizmus előtt - Spinoza helyes értelmezése felé - az első komoly lépéseket Fe uer bach tette meg. Feuerbach materialistának tartotta Spinozát. Közelállónak érezte magához Spinoza materialista, ateista, humanista filozófiáját. Marx és Engels adták meg először Spinoza filozófıájának teljes, sokoldalú és valóban tu dományos értékelését. Így pl.: - a spiiiozai filozófia materializmusának tisztázását - a teológtaı köntös értékelését - dialektikus gondolatainak feltárását. Kij elölték helyét a materialista filozó a történetében, feltárták rendszerének sajátosságait és kritikailag elemezték alapfogalmait. A marxizmus klasszikusai szerint Spinoza filozófiájának lényege: materializmus teológiai köntösben. A teológiai köntös, a teológiai burok Spinozánál lényegében a teológia támadását jelenti. Spinoza soha és sehol nem ismeri el a személyes isten képzetét, sőt éles harcot folytat ellene. Nevetségessé teszi a teológusokat és azokat a filozófusokat, akik egy ember formájú isten képzetével butítják az embereket. A teológiai és misztikus formák mögött Spinozánál materialista filozófiai tartalom rejlik. Spinoza és általában a régi materialisták valláskritikájában jelentős Eelőrelépés történik, de egészében sem Spinoza, sem a 18. század francia materialistái, sem Fauerbach - bár lankadatlanul harcoltak a vallás ellen - nem ismerték fel világosan a vallás társadalmi gyökereit. A marxista ateizmus szerves folytatása az ateizmus és valláskritika Marx előtti felismerésének, ugyanakkor új szakasza is azoknak, mivel benne a valláselenizés tudományos alapokra kerül, s fejlődése is nagymértékben felgyorsul. Marx és Engels voltak az elsők, akik valóban tudományos magyarázatát tudták adni a vallás keletkezésének és lényegének, valamint társadalmi problémájának. A marxizmus-leninizmus tanítása szerint a vallások gyökere az osztálytársadalmakban a néptömegek nyomorúságos gazdasági helyzete, létbizonytalansága. Marx már egyik ifjúkori művében - „A hegeli jogfilozófia bírálatához” (1844) -- rámutat, hogy a földi életben nyomorult helyzetben élők a vallásban keresnek
boldogságot. A marxizmus kidolgozza a vallás elleni tudományos harc módszerét, feltárja, hogy nem elégséges a felvilágosító munka, ha ugyanakkor nem folyik küzdelem társadalmi gyökerének, a kizsákmányolásnak felszámolásáért. Marx, Engels, Lenin legfontosabb felismerése, hogy a vallások szükségszerűen jelennek meg a történelemben, mint az embereken spontán módon uralkodó idegen erők kifejezései és tiltakozás ez ellen az alávetettség ellen. Viszont elhalásuk is szükségszerű, ahogyan az emberek fokozatosan megszüntetik a társadalmi-gazdasági elidegenülést.
228
JEGYZETEK
. . . .
SPINOZA: Ifjúkori művek. 1956. Akadémiai Kiadó, 35 p. SPINOZA: Teológiai-politikai tanulrnány. Előszó. 1953. HAHN István: A Biblia világa. 197 2. Minerva. 309. p. FREUDENTHAL: Die Lebensgeschichte Spinosas. 1899. Leipzig. 195. p.
.
FEUDENTHAL: Leben und Lelire. Heidelberg. 214. p.
@LlI-§LııJl\J" '
Az idézetteken kívül nagyban támaszkodtam még az alábbi forrásokra: - ENGELS: Anti-Düliring. 1963. Kossuth Könyvkiadó. - MARX-ENGELS-LENIN: A vallásról. 1975. Kossuth Könyvkiadó.
- PAIS István: Ember és vallás. 1974. Akadémiai Kiadó. - Protestáns Szemle. XVI. évf. 1904. Budapest, 1. füzet. V. F. Tractatus theologico-politicus RENAN Emest: Spirioza. 1903. Franklin Társulat. - SPINOZA: Etika. 1952. Akadémiai Kiadó.
- Spirioza: Politikai tanulmány és levelezés. 1957. Akadérriiai Kiadó.
TO 350TH ANNIVERSARY OF SPINOZA'S BIRTHDAY
by
MRS. G. BALOGH Summ ary
Threehundredfifty years ago, in Amsterdam, in an jewish family of portuguese origin was born one of the greatest geniuses of mankind - Benedictus de Spirioza. His philosophy was one of the outstanding achievements of pre-Marx thought. First of all because he arised a great number ol`
questions in a new way, and at the same time he explained most progressive philosophy of that time in systematic form. In the history of philosophy there are extreme standpoints in judgement oi' Spinoza's philosophy. For example Hegel, Dilthey, Freudenthal at al. judged his philosophy as idealistic one. Before marxism first seríous steps to right interpretation of Spinoza's philosophy were made by Feuerbach. Feuerbach considered Spinoza as materialist. For the first time Marx and Engels
gave full, versatile and really scientifıc judgement of Spinoza's philosophy. For example they cleared materialism of Spinoza's philosophy, valued theological dress of his pliilosophy, discovered his dialectical thoughts. They pointed out his place in history of materialistic philosophy, discovered peculiarity of his system, and crítically analised his basic ideas. Spinoza was pledged follower of free thinking. He fought against antropomorfizm in cognition, first of all against fmalization and connected with it religious theology. He criticised versatile and deeply religion and the Bible. He was materialistically vievving founder of critical, scientifie investigation of religion and Bible. He derived origin of religious ideas from ignorance and fear. Under his in uence became popular the thought, that Bible should be considered in the same way as any other profane literature work. For the marxi.-nıı -z in spite of his philosophy's limitations - it meant valuable tradition, theoretical preliminaries in Field of epistemology. The marxism-ateism is organic oontinuation of reoognition of religion and Bible criticism of pre-Marx period, and at the same time a new, higher period of it.
229
ZUM 350. JAHRESWENDE DER GEBURST SPINOZAS von FRAU G. BALOGH
Zusammenfassung Dreihundertñlnfzig Jahre sind es her, daíă einer der gröíăten Geister der Menschheit, Benedictus de Spiıioza, als Sohn einer jüdischer Familie portugiesischen Ursprungs geboren wurde. Seine Philosophie stellt eirıe der hervorragenden Leisturigen des prä-marxistischen Denkens dar. Und dies vor allem deshalb, Weil er eine ganze Reihe von Fragen auf eine neuartige Weise aufwarf und gleichzeitig seine Philosophie, damals wohl die fortsclırittlichste, in einer systematischen Fonn erläuterte. In der Geschichte der Philísophie gibt es extreme Standpunkte hinsichtlich der Beurteilung von Spinoza. Es sind einige, wie z. B. Hegel, Dilthey, Freudenthal usw., die seine Philosophie als idealistisch einschätzen. Vor dem Marxizmus war es Feuerbach gewesen, der die ersten seriösen Scliritte zur richtigen Interpretierung Spinozas unternommen hatte. Feuerbach hielt Spinoza fúr einen Materialisten. Die erste vollständige, vielseitíge und wahrhaft wissenschaftliche Bewertung Spinozas - unter anderem die Klarstellung seines philosophischen Materíalísmus, die Bewertung des theologischen Gewandes, die Aufdeckung seiner díalektischen Gedanken - haben wir Marx und Engels zu verdanken. Sie haben seinen Platz in der Geschichte der Philosophie bestimmt, auf die Eigentümlichkeiten seines Systems hingewiesen und seine Grundbegriffe analysiert. Spinoza hatte sich dem freien Denken verschrieben. Er kärnpfte gegen die Antropomorphisation, die sich in der Erkennung bemerkbar machte, vor allem aber gegen die finalisierende und damit verbundene reljgiöse Theologie. Er ist Begriinder der auf wissenschaftliche und materialistische Anschauung basierten kritischen Betrachtung der Religion und der Bibel. Er leitete die Entstehung von religiösen Vorstellungen von der Furcht ab. Der Gedanke, die Bibel so zu betrachten als irgendein anderes profanes Schriftwert, ist durch seine Wir-
,kung imıner populärer geworden. Auf erkenntnistheoretischer Ebene bedeutete er für den Marxismus Š- trotz seiner Limitationen - eine wertvolle Tradition, eine theoretische Vorgeschichte. Der marxis-l .tische Atheismus ist die organische Fortsetzung der Erkenntnisse der Religion und Bibelkritik vor l Marx, gleichzeitig stellt er deren neue, höhere Phase dar.
K 350-OFI FOLIOBIIIHHE PO)l(,llEHl/IH Cl'IHI~I03bI II.-Ha BAIIOF
Peaio M e Tpircra nnraiiecar ner npoiıino c Tex nop, Kax a Aıvrcrepname, B oniroli eapeiícxoii ceıvrıze nopTyı`a.ıiizci
230
Bııõmııo. OH Gun ıvıaTcpmıJım:`ı`u=ıccKn noııxonnuuı ocııoııarenb Kpurmıccıcoro, ııaylıııoro uccııoJıoaamuı penıırım H Buõnmı. Boaımıcnonemıe pemmıoauux npencraaneım OH nuaonnn Ha ııecııııımn ıı crpaxa. [Ion ero arıummen õızma ııorıynsıpua Ta Mucnız, =rro Buõmııo nano paccmarpnuın Kax moõoe ııpyroe npoqıanaınıoımoe nHTepa'ı`ypHOe nponaneneıme. I-lecnorpn Ha ncıo caoıo orpamılıeın-ıocTı„, nm! Mapıccuama STO oaualıano ııeı-myıo TP JIHI.I.Hıo, Teopemqecxyıo npemzıcropvııo Ha none moceonomu. MapKcı«ıcTcı
23|
A NEHEz1PARı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 28. KÖTET ° 1-4. FÜZET
Ml'sK()I(
l)83
HU ıssN 0324-6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LÁSZLÓ felelős szerkesztő NAGY ALADÁR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Miskolc-Egyetemváros, 1983. Nyomdaszám: KSZ-1600-83-NME Engedély száma: MTTH-III-3183l1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szerkesztők: Kovácsné Kismarton Gabriella, Molnár Lászlóné, Németh Zoltánné ' Meelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. jan. 1.- 1983. ápr. 30-ig. Sokszorosítóba leadva: 1983. máj. l- Példányszám: 300
'Készült IBM-72 composer szedéssel, rotaprint lemezről laz MSZ 5601-59 és MSZ 5602-S5 szabványok szerint, 17,5 BI5 ív terjedelemben rsokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Szokolt' László: Infrastruktúra és gazdasági növekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ .
.l
Lengyel Béla: Versenyárelv és gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
.15
Nagy Aladár: A műszaki innovációk személyi feltételeiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
49
Tóthné Silcora Gizella: A műszaki értelmiség innovációs tevékenységének anyagi ösztönzése
57
Kenderes G A vállalati innovációs tevékenységhez kötődő egyes jogi kérdések . . . .
7 .l
Bozsik Sándorné: Szakszervezeti munka a borsodi bányákban 1950-1953 között . . . _ .
9.1
Vida József? A miskolci írócsoport és a „miskolci kocsonya" . . . . . . . . . . . . . . . . . .
lII
Kovács Ernő: A jubiláló munkásőrség történetéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127
Madarász György: A termelőszövetkezeti átszervezés előkészítése és első eredményei BorsodAbaúj-Zemplén megyében 1958-59-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
l4l
Garadnai János: A dialektikus szemléletmód néhány jellemző vonásáról . . . . . . . . . . .
IS9
Majoros György: A társadalmi törvények néhány kérdése a hazai viták tükrében . . . . . .
l7l
Pongrácz Sándor: Morális kategóriák Descartes-nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
187
Bodó Pál: Az elidegenedés kategóriarendszerének néhány vonatkozása Marxnál . . . . . . .
205
Balogh Gyuláné: Spinoza (Születésének háromszázötvenedik évfordulójára) . . . . . . . . .
219
Bánhegyi Tiborné: A foglalkoztatottságszerkezeti változásai Borsodban 1960-80 között .
211.1
Fabinyr' Erzsébet: A fizikai dolgozó nők munkájának néhány jellemzője és az ezzel járó elé gedettség egy nehézipari vállalatnál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
25|
26.1
