Somogyi Beának, hogy kitalálta a projektet, pályázott, bevonta a. résztvevőket, megszervezte a nemzetközi csapatot és a munkát

AMC / Summary

1

AMC Art for Multicultural Communities

Summary / Sütöri Ági 2012-07-10 és 2012-07-18 között … és majd folytatva 2012-07-18 után is …

Adhoc Theatre (Vienna, Austria)  European University of Cyprus, Department of Arts (Nicosia, Cyprus)  Erinevate Usundite Loimumise ja Tolerantsuse Allianss (EUA) / Diverse Faiths Alliance (DFA) (Tallin, Estonia)  True Heart Theatre (London, England)  Vitakultura Egyesület (Budapest, Hungary) 

AMC / Summary

2

Köszönöm 

Somogyi Beának, hogy kitalálta a projektet, pályázott, bevonta a

résztvevőket, megszervezte a nemzetközi csapatot és a munkát.



a Vitakultúra Egyesületnek, hogy megbízott bennem, delegált a

feladatokra és utazásokra.



a PEPITA Társulatnak, hogy komolyan vette a projektet, és sok időt

és energiát tett bele.



a nemzetközi csapat összes résztvevőjének, hogy benne voltak,

hogy együtt voltunk, hogy együttműködtünk.



a Grundtvig Szövetségnek, a Tempus Közalapítványnak, és

azoknak az embereknek, akik eldöntötték, hogy bizalmat szavaznak ennek a projektnek, és odaítélték a pénzt.


AMC / Summary

3

Nagy örömmel összegzem a projektben szerzett tapasztalataimat. A magam számára egyrészt élmény feleleveníteni az eseményeket, másrészt nagyon hasznos megfogalmazni a céljaimat, a tanulságaimat és azt, hogy mi minden született, születik, és fog még születni ebből a csodálatos kalandból. Kicsit abban is reménykedem, ha lesz még rajtam kívül más olvasója is ennek az összefoglalónak, ő is kedvet kap, hogy részt vegyen egy efféle felnőtt tanulási folyamatban, és/vagy kíváncsivá válik a playback színházra és a Pepita Társulat és a Vitakultúra Egyesület közösségépítő tevékenységére. Ha pedig olyan valaki olvassa el, aki társam volt a projektben, talán számára is érdekes lesz az én nézőpontomból vissza (és előre!) -tekinteni. Az öt helyszínből négy megvolt nekem! Itt voltam Budapesten, és ott voltam Tallinban, Londonban és Bécsben. Budapest – 2011. március 25-28. / Tallin – 2011. június 30. – július 4. / London – 2011. szeptember 15-20. / Bécs – 2012. április 19-23. (A négyből két helyszínen én vezettem a workshopot, két különböző társsal.) Van mit összegeznem! Hogy követhető legyen a gondolatmenet, és könnyebb legyen a feltoluló emlékeket rendszerbe foglalni, kiválasztottam két fő rendezőelvet (témák/szempontok és szintek/területek) és hozzá nyolc (négy-négy) kiegészítő elvet.

TÉMÁK / SZEMPONTOK Fontos számomra, hogy milyen célokkal indultam neki, milyen élményeket és tapasztalatokat szereztem, mit tanultam, és mindebből mit viszek tovább. Ezért mondandómat ezekbe a témakörökbe / e szempontok szerint rendezem: CÉLJAIM  FÓKUSZAIM ÉLMÉNYEIM  TAPASZTALATAIM TANULÁSAIM  TANULSÁGAIM KÖVETKEZMÉNYEK  MAGOK, GYÜMÖLCSÖK Adhoc Theatre (Vienna, Austria)  European University of Cyprus, Department of Arts (Nicosia, Cyprus)  Erinevate Usundite Loimumise ja Tolerantsuse Allianss (EUA) / Diverse Faiths Alliance (DFA) (Tallin, Estonia)  True Heart Theatre (London, England)  Vitakultura Egyesület (Budapest, Hungary) 

AMC / Summary

4

SZINTEK / TERÜLETEK A folyamat több szinten zajlott bennem: személyes és szakmai szinten egyaránt megéltem a történteket. Hiszen egy tanulási folyamatban a teljes személyiség aktivizálódik, így óhatatlanul a szakmai énem is. A szakmaiságba a playback színházat és a saját kenyérkereső szakmámat, a magatartástudományi alapú szervezetfejlesztést (Organisation Development = OD) is beleértem. Ezen kívül az is fontos része volt a folyamatnak, amit társadalmi/társasági és kulturális szinten átéltem. Mind a céljaim, mind az élményeim/tapasztalataim, mind a tanulásom/tanulságaim, mind pedig a következmények, a nyereségek kötődnek ezekhez a különböző szintekhez, az életem különböző területeihez. Ezért a témákat e szintek/területek szerint csoportosítom, illetve ezekből az aspektusokból fogalmazom meg: PERSONAL PLAYBACK THEATRE OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS (my profession) SOCIAL  CULTURAL

És rajzoltam is – logókat minden témához/területhez. A rajz inspirál, elindítja a fantáziámat, meghozza a kedvemet ahhoz a munkához, amit éppen csinálok. Segít nekikezdeni, és ha közben lankad a lelkesedésem, segít abban, hogy feltámasszam. Erre is mostanában szoktam rá. Gyanítom, hogy ez is összefügg ezzel a projekttel is. Az AMC projekt, a Nagy Szemléletformáló és Bátorsággeneráló.


AMC / Summary

5

CÉLJAIM  FÓKUSZAIM

ÉLMÉNYEIM  TAPASZTALATAIM

TANULÁSAIM  TANULSÁGAIM

KÖVETKEZMÉNYEK  MAGOK, GYÜMÖLCSÖK


AMC / Summary

6

PERSONAL

PLAYBACK THEATRE

OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS (my profession)

SOCIAL  CULTURAL Adhoc Theatre (Vienna, Austria)  European University of Cyprus, Department of Arts (Nicosia, Cyprus)  Erinevate Usundite Loimumise ja Tolerantsuse Allianss (EUA) / Diverse Faiths Alliance (DFA) (Tallin, Estonia)  True Heart Theatre (London, England)  Vitakultura Egyesület (Budapest, Hungary) 

AMC / Summary

7

CÉLJAIM FÓKUSZAIM Nagy izgalom lett úrrá rajtam, amikor megtudtam, hogy egy kétéves nemzetközi felnőtt-tanulási projektben fogunk részt venni. Először a személyes része érintett meg, hogy utazni fogok, vendégeket fogadok, tanulok, és valószínűleg „tanítok”! Aztán természetesen a téma is megfogott: művészet – multikulturalitás – közösségépítés. Playback színházat művelőkkel és zenészekkel találkozni, külföldiekkel együttműködni, tanulni egymástól, együtt új dolgokat kitalálni, kísérletezni – mindez lelkesített.

PERSONAL 





Hosszú évek óta nem utaztam külföldre, sőt még országon belül is leginkább csak a munkám miatt. Az életem éppen romokban hevert, úgyhogy ez a projekt számomra egy csodálatos reménysugarat jelentett a kilábaláshoz. Utazni, ha lehet, minden helyszínre – ha kell, saját pénzből is – a projekt keretében, ez egy fontos cél lett. Örömteli pillanatokat megélni, olyat látni, ami eddig kimaradt, megtalálni minden apróságban az értéket, találni olyan dolgokat, ami akkor is örömöt ad, ha éppen a teljes anyagi csőd fenyeget. (Közben el is ért.) Gyakorolni a nyelveket, amit valamennyire tudok (orosz, német)! Nagyon kevés alkalmam van arra, hogy oroszul, németül beszéljek, ezért, ha mégis adódik, akkor is visszafogom magam, mert nincs gyakorlatom, és így nem vagyok magabiztos. Most elhatároztam, hogy megszólalok, és nem törődöm azzal, hogy nyelvtani hibákat vétek, és kicsit akadozik a tempó. Bíztam abban, hogy ha elég sokáig idegen nyelvi környezetben leszek, bele fogok jönni. Inspirációt kapni az angol nyelv tanulásához! Nagy szükségem lenne az angol nyelvre, de nem tudom magam rászánni arra, hogy tanuljam. A hagyományos tanfolyam keretében (tanterem, nyelvtanár, szótár, szótanulás, írás, olvasás, szövegértés, párbeszédek, stb.) zajló nyelvtanulás nem vonz, nincs türelmem arra, hogy órákra járjak, és ott töltsem az időmet, és nem is hiszek abban, hogy én ennyi idős fejjel képes vagyok arra, hogy így bármit is tanuljak. Most megint megtapasztaltam, hogy így (olyan tevékenység közben, amit élvezek, olyan társakkal, akik érdekelnek) lehet, és így én is képes lennék arra, hogy magamra ragasszam az angol nyelvet.  megszervezni!!!


AMC / Summary







8

Találkozni azokkal a playback barátokkal, akiket már ismerek személyesen (Veronica Needa, Kaposvári Anikó), és akiket csak hírből! Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy kik és milyenek a londoni-kínai playbackesek, a bécsiek, és – bár az elején ez egyáltalán nem volt biztos, mégis – bíztam abban, hogy talán észt playbackesekkel is találkozhatunk. Együtt lenni még több tevékenységben a Pepita társaimmal! Refrén a társulatban a mondat (így egybeírva): mikorköltözünkmárössze?! Szeretjük egymást, szeretünk együtt lenni, szeretünk együtt jó dolgokat csinálni, és sokszor érezzük kevésnek a havi egy próbát, egy előadást, és a szórványosan előforduló meghívásos fellépéseket. Ezért ki is találunk mindenféle alkalmakat (születésnap, OPT szervezés, sörözés csak úgy, operatív megbeszélések, stb.), amikor összejöhetünk. Az AMC projekt már az elején sok lehetőséggel kecsegtetett. Zenészeket megismerni, együttzenélni velük! Ciprusról zenészek vannak a projektben! Profi zenészek. Kíváncsi vagyok más népek zenéjére, abban bízom, tanítanak nekünk ciprusi (nép)dalokat, és mi is énekelhetünk nekik magyarokat. A többi országból is számítottam megtanulható dalokra.

PLAYBACK THEATRE 





 

Veronica több workshopján is részt vettem, mindig hatalmas élmény volt, és nagyon sokat tanultam belőle. Nagyon kíváncsi voltam már az ő társulatára – kik ők? hogyan játszanak? hogyan működnek mint társulat? mit csinálnak hasonlóan, mint mi? mit csinálnak másképp? milyen egy előadásuk? hogyan vezet Veronica? mit és hogyan mesél a közönség? és legfőképp, hogy milyen velük együttjátszani? True Heart Theatre (London, England) – mi az ő különlegességük? A bécsiek közül is csak Anikót ismertem, őt is csak futólag, egy előadásról, és voltak róla információim, hallomásból. Ugyanúgy, ahogy a londoniakra, rájuk is nagyon kíváncsi voltam mint emberekre, mint társulatra, mint palybackesekre. Vártam, hogy legyen alkalmam velük is játszani, arra még pluszban kíváncsi voltam, milyen lesz német nyelven történetet hallgatni, és úgy játszani, hogy esetleg németül is megszólalok, német nyelvű játékhoz kapcsolódom. Zenei improvizációban fejlődni, zenével és playbackkel kísérletezni, új felfedezéseket tenni! Ciprusról zenészek vannak a projektben! Profi zenészek, érdekli őket az improvizálás, és nem ismerik a playback színházat. Húúú! Én szeretek énekelni, van egy kicsi érzékem talán a zenei improvizáláshoz is. Gondoltam: ez számomra nagyon izgalmas lehetőség – összehozni a zenészeket a playback színházzal, és benne lenni néhány közös zenei improvizációban.  zenei imprók!!! A többnyelvű előadásról eddig nagyon kevés tapasztalatom volt. Érdekelt, hogyan lehet fordítással is élvezetes és pergő előadást csinálni. Hogyan lehet úgy vezetni, hogy a verbalitás kevésbé legyen hangsúlyos, mégis legyen mélysége a történeteknek? Kíváncsi voltam a többi társulat működésére, játékstílusára, arra, hogyan vannak együtt emberileg, hogyan szerzik a közönségüket, és hogyan tartják meg. Milyen szerepet játszik a tevékenységükben a közösségépítés, és milyen közösségeket építenek? Milyen területe-


AMC / Summary

9

ken alkalmazzák még a playbacket?

OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS 



Konkrét OD-szakmai célom nem volt az elején. Biztos voltam abban, hogy sok tapasztalatot szerzek a csoportok működéséről, a különböző kultúrák összeilleszthetőségéről, a kooperációról, annak fejlesztéséről, a kooperatív légkör és működés megteremtéséről és fenntartásáról, a közösségépítésről. Az volt a szándékom, hogy észrevegyem mindazt, ami a munkámba integrálható, és hogy beillesszem, ami beilleszthető. Arra gondoltam, hogy a projekt során lehetnek olyan alkalmak, amikor a tréneritanácsadói tapasztalataim jól jöhetnek. Az volt a szándékom, hogy ha szükség van erre a tudásra/tapasztalatra, akkor szívesen vállalok tréneri/facilitátori munkát, akár az előkészítésben, akár a lebonyolításban.

SOCIAL  CULTURAL 





Nagyon érdekel a másság elfogadása/elutasítása, az emberek kirekesztő/befogadó magatartása, a más kultúrákhoz/más csoportokhoz viszonyulás kérdésköre. Miért ez, vagy az történik, hogyan lehet elősegíteni, hogy az elfogadás irányába mozduljanak el az emberek? Nagy volt a kíváncsiság bennem a cigány-nem cigány; észt-orosz; ciprusi-görög együttélés, annak problémái, illetve megoldásai iránt. Kíváncsi voltam arra is, hogy Londonban és Bécsben hogyan érvényesül a multikulturalitás, hogy néz ki a hétköznapokban, hogyan tudnak az előnyökre építeni, vannak-e árnyoldalak, amit mi messziről nem látunk. Azt hittem, hogy máshol sokkal jobban megoldják a különböző etnikumok békés egymás mellett élését, és azt vártam, arra számítottam, hogy kapok majd ötleteket. Veronica több workshopján is részt vettem, mindig hatalmas élmény volt, és nagyon sokat tanultam belőle. Nagyon kíváncsi voltam már arra a munkára, amit a londoni kínai közösséggel végeznek. Hallottam az Open Sunday-ről is, és meg akartam látni élőben. Itt is praktikus ötleteket, eltanulható, vagy adaptálható megoldásokat vártam. Nagyon kíváncsi voltam a városokra, arra, amit ennyi idő alatt meg lehet ismerni. Abba akartam betekintést nyerni, azt akartam megérezni, átélni, hogy milyenek a hétköznapok, hogyan élnek az emberek. Azt akartam megtudni, hogy azok a playbackesek, zenészek, akikkel mi kooperálunk ebben a projektben, mit tartanak a városukról, az országukról, a helyzetükről, mitől boldogok, és mitől nem. A városok klímájára (nem időjárási értelemben!) voltam kíváncsi.


AMC / Summary 10

ÉLMÉNYEIM  TAPASZTALATAIM

PERSONAL 

A projekt indításának felelőssége, a vendégek fogadásának izgalma Budapesten. Az előkészítő folyamat nehézségei, a bizonytalanság/kialakulatlanság tűrése. Az akkor még vadidegen (hol van az már?!) cigány srácok/zenészek bevonása mint inspiráló kihívás és kockázat. A KoDanival közös munka mint ismeretlen terület, Benedek unokaöccs mint tolmács a wsh-on, az előadáson. Helyszín a Kesztyűgyár, jó, hogy ilyen emberléptékű, és nem valami procc hely. A „bandából” kicsit kilógok – a wsh. vezető „magányossága”. Nehezen találom a (német és angol) szavakat, jó, hogy Hillével kicsit oroszul gagyogunk, így érezhetem/gondolhatom azt, hogy nem egy hülye nyelvi analfabéta vagyok, csak éppen más idegen nyelvet tanultam, mint a fiatalok. Harmadik nap délután kicsi playbackelés a többiekkel, mélyre menő bemelegítés, a bécsieknek idegen ez a nagy együttröfögés, ez a testközelség. Isteni zene a földszintről – mindannyian lerohanunk, hagyjuk a playback színházi wsh-ot, hagyunk csapot-papot. Pupi és Roland és Nick és Janis és a többi ciprusi zenész teljes összhangban, olyan fergeteges tánczenét alakítanak, hogy senki nem állja meg, hogy táncra ne perdüljön. Mi lesz itt este? Kell egyáltalán a playback előadás? Vagy inkább csak koncert legyen? Előadás előtt teremrendezés, izgalom. Jönnek, nem jönnek, kik jönnek, milyen történeteket hoznak? Jelent valamit, hogy itt, ebben a városrészben vagyunk? Jelent valamit, hogy azokat hívtuk, akiket hívtunk? Lesz multikulti téma? Lesz cigány-nem cigány téma? Mit kezdek azzal, ha valaki cigányozni (zsidózni, buzizni) fog? Mit kezdek azzal, ha nem mesélnek? Hogyan fogom átölelni a közönséget? Hogyan fogok biztonságot nyújtani a pepitáknak? Hogyan fogok támogatást nyújtani Pupinak és Rolandnak? (Ha ez nem sikerül, elrohannak tőlünk örökre!) És közben meg mégis azt érzem, hogy kompetens vagyok. A wsh. jól sikerült, elindítottuk a kétéves projektet, megismerkedtünk személyes és társulati szinten egymással, összehoztuk a zenészeket, jól összedolgoztunk KoDanival, Bénivel, volt sok vidámság, nevetés, és volt komoly munka. A résztvevők tették, amire kértük őket, élvezték, benne voltak, hozták a saját ötleteiket, megoldásaikat, szép volt, színes volt. És végre azt is érzem, hogy jó lesz az előadás, a Pepiták zseniálisak, a zenészek szintén zseniálisak és ráéreztek. Izgulok, de úgy, ahogy egy jó előadás előtt máskor is. (folytatás a


AMC / Summary 11

playback theatre mezőben) 





Fehér éjszakák Tallinban, fantasztikus életenergia a fénytől – több nappalon és éjszakán át sem lettünk fáradtak, pedig nagyon-nagyon keveset aludtunk! Mennyi komoly beszélgetésre, együttlétre, bolondozásra, nevetésre, „éjszakai” csatangolásra volt időnk! Fantasztikus volt az óvárosi környezet, a tengerpart, az Ökosaar, a szállásunk. Jó volt együtt lenni/egy szobában aludni Eszterrel és Pandolinával. Isteni volt bolondozni velük, és Janissal és Sebastiannal. Nagy élmény volt beszélgetni (németül) Evivel és Jessivel. Izgalmas volt megismerkedni Ajvarral, Jannal, Trinnel, az észt társulattal, és alkalmazkodni az óvatos kapcsolatteremtési tempójukhoz, a távolságtartásuk mögött remélni és talán sejteni az irántunk érzett rokonszenvüket. Mulatságos volt megtapasztalni Rolandot házigazda szerepben, elfogadni az ufóságát, és humorral viselni a furcsa megoldásait, az újabb és újabb teljesen oda nem illő ötleteit (Noch ein rabbit! ahogy Sebastian mondta, utalva arra, hogy mint egy bűvész, újabb és újabb nyulat húz elő a kalapból teljesen váratlanul és indokolatlanul.). Nagyon érdekes volt a periférikus látómezőben látni Eszter jól működő kocsmapszichológiáját, és elképesztően szórakoztató volt élvezni Sebastian és Janis mapedsóját. És fájdalmas volt annyit nevetni. Szuper volt, hogy Tallinban ketten voltunk Eszterrel Budapestről! De az még szuperebb volt, amikor többen ott voltunk Londonban, és majdnem mindannyian Bécsben!!! Utazás repülőn, emeletes buszon, fordított közlekedés (fura, hogy fel se tűnt, egyből természetes volt), utcán éneklés/kalapozás London egyik forgalmas hídja végében, disco a londoni éjszakában (Felszabadultan táncolok, nem érdekel, hogy nem vagyok jólöltözött, hogy kövér vagyok és öreg. Megszólítanak férfiak, egy velem egykorú, meg két jóval fiatalabb, az egyik a barátnőjével együtt kér fel táncolni, a magam módján táncolok is velük, ez nem elég nekik, szeretnének meghívni egy italra, azt nem kérek, megsértődnek, visszahúzódnak. Aztán két leszbikus nő figyel fel rám, tetszem nekik, az egyik megszólít, és ezt egyértelműen ki is fejezi – jó érzés, izgalmas, kalandos!). Üvöltjük, hogy „London Baby!!!”, mindenki nevet ránk, Eszter és Gábor folyamatosan gerillafotózkodnak, nevetnek rájuk, éjjel a metrón Veronicától hazafelé féktelen jókedvben és hangosan ujjakat dobálunk (közös bűvészmutatványunk Dani és Dávid főszereplésével), és az utazóközönség velünk nevet, egy fekete srác, mielőtt leszáll, azt mondja, hogy velünk szeretne nyaralni, mert ilyen jót már régen nevetett. A szállásunk szörnyű, a szobánk egy kapszula, de jó helyen van, és mindenhová nagyon egyszerűen eljutunk. Lassan kitaláljuk, hogyan tudunk mégis úgy zuhanyozni, hogy tiszták is legyünk, és hogy a reggelinket hol is tudjuk elkészíteni és elfogyasztani. És az éjszakai bulizás módját is megtaláljuk – ügyesen, pepitásan. Imádtam, hogy együtt voltunk – átmenetileg összeköltözve! (Mindig tudtam, hogy ez jóóóó nekünk.) Otthonos érzés Bécsben – itt már voltam, itt sok mindent ismerek, itt egészen biztos, hogy nem tévedek el egyedül sem. Bécs egy kicsit Budapest. Erős érzésem, hogy a Monarchia összeköt bennünket. Ez még így soha nem jutott eszembe. Jó a szállás, tiszta, tágas, még szép is, elférünk, jól vagyunk. Nagyon jó a pince, ahol a wsh. zajlik. Én szeretem a pincéket, és ez nagyon nagy, boltíves, téglafalas, még a levegő is jó, van elég oxigén, és a falakon egy érdekes fotókiállítás, amit szintén szeretek. Ettől is otthon érzem magam. Rengetegen vagyunk, majdnem ötvenen! Ez a legnagyobb létszámú wsh. a 2 év alatt. A bécsiek bűbájosak, gondoskodóak, humorosak, kedvesek. Kényeztetnek bennünket a programmal, a kajával, Jessy és Evi fantasztikus színvonalon űzi az ellátmányozást, a szabadidős programokból is lehet választani. Sebastian és Nick (meg még mások) összefogják a programot, terelgetik ezt a szép nagy csoportot, ami nem könnyű – tapasztalatból tudom – mégis


AMC / Summary 12

 





nagy türelemmel és jó humorral sikeresen megoldják. Szép kajálások (Lacabs piaci menüi Budapesten, a közösen készített reggelik Tallinban, a sokféle finom étekből álló, és velük közösen elfogyasztott ebéd a kínai közösségnél Londonban, az együttevős reggelik a szállásunkon, Jessy és Evi ellátmánya Bécsben) Vendégségek! (Veronica lakásában – nagyon kedves kis lakás, fantasztikus vacsora és nagyszerű együttzenélés/-éneklés; Evi csodálatos vacsorája a házában – itt is együtténeklés, selyemtyúkok, nagy eső, elázás, gyönyörű kert, vaskályha a teraszon, egy igazi bensőséges otthon) Nekem nagy élmény megismerni valakinek (egy számomra kedves embernek) az otthonát. Nagyon szeretem látni, hol és hogyan él, mi veszi körül, mit kedvel, milyen a stílusa. Hogyan fogad vendéget, milyen házigazda, hogyan főz, mit kínál, mit csinál, amikor a vendégei ramazurit csapnak, stb.? Veronica és Evi ebben is csodálatosak voltak. Csodálatos embereket ismertem meg! Mindegyik városban VANNAK BARÁTAIM, akikre gondolhatok, akiket meglátogathatok, akiket meghívhatok magamhoz vendégségbe, akiknek írhatok, akikkel skájpolhatok, akikkel egy nyelvet beszélek – a playback színház és az együttalkotás nyelvét.

2012-07-18 utáni bejegyzés  

PLAYBACK THEATRE   

Imádtam azt a hatalmas kreatív energiát, amit létrehoztunk közösen. Minden helyszínen minden alkalommal tudtunk újat hozni. Minden helyszínen értek bennünket olyan tapasztalatok, amelyek előrevittek bennünket playback színházi működésünkben. Wsh. Budapesten – viszonylag kevés playbackes akció volt, mert az ismerkedésre, a projektcélok megismerésére, a projekt közös megtervezésére, indítására szántuk a több időt. Az előadás hozta talán a legtöbb tapasztalatot. Budapesti előadás: Jön a nép. Sokan-sokan. Tele a terem. Az előadás magyarul megy majd, az interjúk is, Béni a külföldieknek fülbesúgósan tolmácsol. (Rossz döntés, de ez csak később derül ki.) A magyar valóság a malmunkra hajtja a vizet. Sajnos. Van cigány téma: Olaszliszkai ihletésű önvizsgálat/vallomás. De van más is, multikulti/távol-keleti élmény – informatikai feltalálások pályázata, a különbözőség a zsenialitás megítélésében; mintha lett volna valamilyen nagymamás sztori is, de arra nem emlékszem, és végül egy magyarországi utazás és bliccelés emléke a bécsi Anától. Itt nyílt színen tolmácsolt Béni, és akkor még nagyon nem tudtuk, hogy hogyan lehet ezt flottul csinálni. Az előadás végülis szép volt, siker volt, a Pepiták nagyon jól játszottak, a zenészek rendesen benne


AMC / Summary 13



 

voltak, figyeltek, akartak, felelősséget éreztek, mindent úgy csináltak, ahogy megbeszéltük! (folytatás a kultúra mezőben) Tallinban nem a vendéglátók adták a programot, hanem Budapest és Bécs. Sebastiannal vezettük közösen a wsh-ot, ami végre teljesen playbackes volt. Konkrét fókuszokat tűztünk ki magunknak, és arra törekedtünk, hogy ezek mentén keveset markoljunk, és sokat/eleget fogjunk. 1. A nonverbális megjelenítésre fókuszáltunk annak érdekében, hogy a soknyelvűség nehézségeit mindinkább csökkentsük. Ezt azért is tettük, mert a budapesti előadáson szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy érdemes kísérletezni, kitalálni, hogyan tudjuk magunkat és az esetleges többnyelvű közönséget is segíteni abban, hogy a nyelvi különbözőség inkább nyereség legyen a playback játékban, mintsem akadály. 2. Mivel Veronica talált Tallinban playback csoportot, nagy örömmel vettük, hogy ők is részt vettek a wsh-on! Kíváncsiak voltunk rájuk, és szívesen ismerkedtünk velük, ismertük meg az ő tevékenységüket. (Ajvar még egy filmet is levetített, ami egy olyan terápiás munkáját mutatta be, amelyben playbacket is alkalmazott.) 3. Érdekelt bennünket az is, hogyan tudunk profi zenészeket (Janist és Pandolinát) rövid idő alatt úgy bevonni a playback játékba, hogy teljes értékű szereplői legyenek a megjelenítéseknek. Ez a fókusz arra is apropót adott, hogy az érzékenyítő tréninget zenei gyakorlatokkal oldjuk meg – A Hangszer és a Virtuóz című gyakorlatsor nagy élményt jelentett a wsh résztvevőinek és a vezetőknek egyaránt. London – ez egy nagy falat, több idő kell még arra, hogy jól összeszedjem! Bécs. A wsh összehangolódás része zseniális – egy hatalmas tánckavalkád. Két társulaton kívüli fiatal (zenész és táncos) csinál velünk egy olyan táncházat, ahol különböző népek és régi korok táncait járjuk együtt, egy könnyen megtanulható, mégis nagyon mutatós koreográfiában. Ez nagyon nagy élmény!!! A wsh. további része némileg csalódás, és nem tudom, mi lesz itt a multikulti fókusz – arról volt szó korábban, hogy esetleg a társadalmi rétegződés, hogy esetleg hajléktalanokkal fogunk találkozni. Ez nincs, úgyhogy át kell hangolódnom. Kár, hogy nincs hozzá magyarázat. Kár, hogy minden csak angolul megy. Kár, hogy nem beszélek angolul. És kár, hogy nem tudom magam képviselni, hogy inkább duzzogok és kirekesztem magamat, és nem a számomra is jó megoldásokat keresem, nem lépek, nem teszek azért, hogy jobban érezzem magam, hogy hasznosabbnak, nekem valónak érezzem a wsh-ot. Annyit mégiscsak teszek, hogy beszélgetek a társaimmal, és ennek eredményeképpen szerencsére van változás. Bea, Dani, O.Ági, Katinka tudnak olyat mondani, ami segít az átkeretezésben, Anikó is észreveszi Gáborral közös elakadásunkat, kirekesztődésünket, elégedetlenségünket, és odajön hozzánk a Heurigében, és nagyon jó impulzust ad. Az áttörést aztán Gábor bátor lépése hozza, amikor kiül mesélni, és elmondja, hogy kirekesztve érzi magát a nyelvnemtudás miatt. Ennek kapcsán behozzuk azt a megoldást, ami már Londonban kiválóan működött, és ettől nekem is értelmessé és örömtelivé válik a wsh. Edet továbbra sem értem, jobban szeretném, ha Anikó lenne többször a porondon, de elfogadom, hogy ez most így van. Az előadás számomra nagy élmény, élvezem, hogy több mint 30-an játszunk, tetszik a nagyzenekar, tetszik, hogy különböző formációkban váltjuk egymást a színpadon, élvezem, hogy németül is hallom (és értem) a mesélőket, élvezem, hogy játszhatok a londoniakkal, bécsiekkel. (Sajnos talliniakkal nem kerültem együtt színpadra.)


AMC / Summary 14

 2012-07-18 utáni bejegyzés  

OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS    

Közösen workshopot tartottam KoDanival, megismertem egy új trénerstílust. Közösen workshopot tartottam Sebastiannal, aki hihetetlen nagy bizalommal volt, és olyan szinten működött együtt velem, amilyet tréneri szerepben még senkitől nem tapasztaltam. Wsh-ot tartottam magyarról angolra tolmácsolással (Bp. tolmács Benedek) Wsh-ot tartottam, ahol én németül és oroszul beszéltem, az angolul elhangzott szövegek nagy részét megértettem, és voltak olyan időszakok, amikor szinte eltűntek a nyelvek, nem érzékeltem, milyen nyelven zajlik a beszélgetés, tökéletesen értettem és éreztem, miről van szó.


SOCIAL  CULTURAL  

Budapesti előadás: És aztán jött a koncert, a mi zenészeink együtt a ciprusi és bécsi zenészekkel. Nagy hangzás, jó ritmus, néha együtt, néha külön. A külföldiek kicsit hűvösebben, akadémikusan, a mieink tüzesen, szenvedélyesen, életszerűen vannak jelen. Kis versengés, kis magukat megmutatás. Kis el nem fogadás – innen is, onnan is. Nemcsak úgy multikulti, hogy más nemzetiségű zenészek – ez még sokkal könnyebben áthidalható lenne. Úgy multikulti, hogy más zenei stílust, műfajt, értékrendet képviselő zenészek. A külföldiek azt játsszák, amit kottából megtanultak. Szeretnek precízen, pontosan, tisztán, ösz-


AMC / Summary 15





   

szehangol(ód)va játszani. És műfajilag se szívesen kevernek bele mindent. A mieink azt játsszák, amit eltanultak, egyáltalán nem biztos, hogy kottából, és amit kitaláltak mellé. És úgy játsszák, ahogy érzik. És sokkal fontosabb a hangulat, az energia, a szenvedély, mint a tisztaság, a pontosság, a műfaji egyneműség. És ezt a multikulturalitást ennyi idő alatt nem lehetett áthidalni. Így ez a koncert a külföldi zenész vendégeink számára nem biztos, hogy jó élmény volt. A közönség viszont élvezte!!! Tallinban csavarogtam kicsit egyedül. Kísérleteztem, ha valakit megszólítok oroszul, hogy reagál. Nagyon jól reagáltak, sehol nem voltak elutasítóak, sőt, inkább nagyon kedvesek. Jólesett oroszul beszélni, jólesett külföldinek lenni. A város nagyon kellemes, tiszta, szép, gyalogolható. Az éppen zajló népzenei fesztivál miatt nagyon sok a vendég, nem is külföldiek, inkább hazaiak, más észt városokból, falvakból, népviseletek színes kavalkádja. A fesztiválon csak egy délutánt töltöttem. És nem igazán esett jól. Zenei élményt nem adott, azok a kórusművek, amelyeket én hallottam, nagyon egyszerűek voltak, sematikusak, egyformák. Sok-sok kórusfesztiválon vettem már részt Magyarországon, ezért sokkal jobbra számítottam. A népviseletek, az átszellemült arcú résztvevők az egészen fiataltól az egészen idősig, a zsúfolásig telt nézőtér először tetszett és kíváncsivá tett. Aztán pedig nem értettem a lelkesültségüket. Semmi indokát nem éreztem, hallva a produkciókat. Egyszerűen nem értettem, mi hozza ide és tartja itt őket reggeltől estig, mitől vannak úgy oda, hogy egész családok képesek kis csecsemőikkel együtt ott ülni a tömegben, órák hosszat el sem mozdulva a helyükről. És aztán egyszer csak megértettem: ez a népzenei fesztivál egy erőteljesen nemzeti érzelmű, sokkal inkább politikai esemény, mint zenei. Tudtam rokonítani a magyarországi hagyományőrzés álruhájába bújtatott sovinizmussal. És halványan megtapasztaltam a kirekesztést – itt nem válaszoltak az orosz mondataimra. Sem a kajás pavilonoknál, sem pedig a kirakodó vásári sátraknál. Evivel és Jessyvel lógtam, itt volt velük az egyik legjobb beszélgetésünk, amit még éjjel is folytattunk, kiülve a szállásunk udvarán lévő hatalmas színpadra. Ott már mások is bekapcsolódtak, Janis, Sebastian, Trin, Eszter. Itt meséltek az észtek arról, hogy milyen is az észt-orosz együttélés a hétköznapokban. Milyen, amikor orosz gyereket észt orvoshoz visznek, milyen, amikor egymás melletti két iskola között semmi kapcsolat nincs, mert az egyikbe orosz, a másikba észt gyerekek és tanárok járnak. Itt hallottam először arról, hogy létezik „ufó” útlevél (Elien), mert amikor az Észtországban élő orosz (vagy más hajdani szovjet tagállamban a kisebbség) nem döntötte el/nem nyilatkozott határidőre, hogy ő melyik nemzetiséghez tartozik, akkor nemzeten kívüli lett, és ilyen útlevelet kapott. És persze eszembe jutottak a hajdani Szovjetunióban szerzett tapasztalataim, a jók és a rosszak. A furcsaságok, az akkor is érthetetlen bigottságok, titkolózások. És a gyerekkoromban tapasztalt baromságok – Komlón, a szocialista bányavárosban. Elöntött egy mély szomorúság, ahogy arra gondoltam, hogyan is tesszük tönkre az életünket, mi emberek, nemzedékeken átívelően, például különböző ideológiák, eszmék miatt is. És nagyon fájt. Londonban a szabadságot, a felvilágosodottságot éreztem. Megértettem, miért mondta a környezetemben eddig mindenki, aki Londonban járt, hogy ez egy fantasztikus város, és tudna itt élni. London klímája, a londoniak nyitottsága, toleranciája (ld. utcazenélésünk, kirobbanó, hangos jókedvünk éjjel a metrón, a homoszexuális emberek elfogadása, egyenrangúként kezelése, disco) páratlan. London Múzeum – megtapasztaltam, milyen egy valódi interaktív múzeum a XXI. században. Zseniális! War Horse című előadás a Nemzeti Színházban Misztériumjáték veretes régi angol nyelven a Globe-ban A tallini Ökosaar


AMC / Summary 16

 

Zsidó túra Bécsben … ezekről még írok majd!

2012-07-18 utáni bejegyzés 

TANULÁSAIM  TANULSÁGAIM

PERSONAL  

   

Magamról – mennyire megítélő tudok lenni, és hogy ezzel milyen sok lehetőséget zárok el magamtól. Magamról – ha vannak értelmes célok, kihívások, képes vagyok a tespedtségemből kimozdulni, tudok/merek utazni, képes vagyok akár átmeneti kényelmetlenségeket is elviselni (utazás, cipekedés, másokkal egy szobában alvás, az enyémtől eltérő tempóban gyaloglás, stb.). Ez azért nagyon fontos, mert magamnak könnyítem meg, ha erre emlékszem, ha odafigyelek, és felhasználom a tapasztalatot, amikor épp nyűgös vagyok. Van ilyen bőven! Átkeretezés – Beától, Danitól. Nyitottság az újdonságok/furcsaságok iránt – Beától, Danitól, O.Ágitól, Katinkától. Az együttműködésemen képes vagyok javítani. (Sebastian) Érdemes a nyelvtanulást napirendre tűzni, képes vagyok még fejlődni a nyelvekben is.



AMC / Summary 17

PLAYBACK THEATRE      

Mozgás gazdagsága, artisztikussága (London) A többnyelvű előadáson játékmesterség, játék (Budapest, Tallin, London, Bécs) Új rátekintés a történetekre, ehhez keret (Bécs) A zene különlegessége, jelentősebb szerepe a playback színházban (Tallin, London, Bécs, és azóta folyamatosan – Budapest) Bemelegítő gyakorlatok (London, Bécs) Új technikák (London, Bécs)


OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS 

A projekt során rengeteget tanultam a csoportfolyamatokról és a csoportvezetésről. Elméletben a most újra megfogalmazott tanulságaim többségét már tudtam, de így átélni, a saját bőrömön ilyen koncentráltan, egyszerre több szerepből (vezető és csoporttag) megtapasztalni talán még nem volt alkalmam. Budapesten erőteljesen törekedtünk arra, hogy a vendégeinkről (a négy városból érkező projekttagok) a lehető legteljesebb mértékben gondoskodjunk. Igyekeztünk őket minden információval ellátni, a kényelmükről gondoskodni. Kísérgettük őket a városban, megoldottuk az étkezésüket, a közös szakmai programokon kívül a szabadidejükre is gondoltunk, és amikor csak tudtunk, velük voltunk. Csak miután elmentek, jöttem rá, hogy úgy bántunk velük, mint a gyakorlatlan tanárok egy gyerekcsoporttal: túlgondoskodtunk, és kevés szabad teret és szabadidőt hagytunk nekik. Érdemes egy ilyen helyzetben is megosztani a felelősséget és a feladatokat. Nagyobb elkötelezettség alakul ki a résztvevőkben, ha közös a felelősség és közös a siker. Tallinban éppen ez igazolódott be. Roland, a tallini házigazda nem igazán értette, mik az igényeink, hogyan működünk, mit akarunk, mik is a céljaink a workshoppal, a közös együttléttel. Hamar rájöttünk, hogy csak úgy tudjuk jól és hasznosan eltölteni a közös időt, ha megszervezzük magunkat. Ezért a csoport nagyon hamar csapattá vált: közösen döntöttünk arról, hogy másik helyszínt választunk, együtt alakítottuk ki az időbeosztást, együtt vásároltunk be az étkezésekhez, együtt készítettük a reggelit és a vacsorát, felfedeztük a


AMC / Summary 18





környék lehetőségeit, és közösen döntöttünk arról, mikor hol ebédelünk, és hová megyünk a szabadidőnkben. Arra is együtt mondtunk nemet, hogy olyan előadást tartsunk, ami egyáltalán nincs átgondolva és előkészítve. Ez a közösen vállalt felelősség, a magunkról való gondoskodás, és az, hogy mindenki saját jószántából vállalt feladatokat, azt és annyit tett a csoportért, amit és amennyit jó szívvel tenni akart – fantasztikus eredményt hozott.  Londonban legtöbbet a közösségépítésről tanultam. Erős tapasztalat, hogy a közösségépítést úgy érdemes csinálni, ha hosszú távú, tervezett, profi folyamatban tudunk gondolkodni, és hajlandóak és képesek vagyunk elég időt és energiát beletenni. Nagy elkötelezettséget kíván a benne részt vevőktől, és nem biztos, hogy hamar mutatkoznak meg a sikerek. Nekem mégis – vagy tán éppen ezért – nagy-nagy kedvem van ahhoz, hogy az üzleti világból ebbe az irányba mozduljak el: civil illetve nonprofit csoportokat támogatni a magam/magunk eszközeivel. Az is izgat, hogy az üzleti világban hol és hogyan lehet ezt csinálni! Bécsben konkrét ötleteim születtek, amelyeket be tudom építeni az együttműködésfejlesztés és csapatépítés célú munkáimba.



Esélytelen, hogy fölsoroljam, de majd rászánom az időt, hogy legalább listázzam …

2012-07-18 utáni bejegyzés 


AMC / Summary 19

KÖVETKEZMÉNYEK  MAGOK, GYÜMÖLCSÖK

PERSONAL 



  

 

Insprációt kaptam ahhoz, hogy angolul tanuljak. El tudom képzelni, hogy egy-két év múlva – ilyen élemedett korú asszonyságként is – beszélek egy jó társalgási szinten angolul. Benne van a jövőképemben. Azt is tudom, hogy hogyan fogom ezt megvalósítani. Olyan témákban olvasok-hallgatok-beszélek angolul, amelyek különösen érdekelnek: playback theater, organisation development, coaching, social impact. Olyan angolul beszélő emberekkel találkozom, akiket szeretek, akik érdekelnek, akikkel merek, sőt szeretek angolul beszélni. Megragadom a lehetőséget az utazásra és/vagy az angol nyelvű kommunikációra. Elfogadom, hogy az a nyelvi szint, ahol éppen tartok, átmeneti, és fejleszthető. Az eddigi ellenállásom energiáit becsatornázom az angoltanulásom folyamatába. Humort csinálok a lemaradásaimból, és megkeresem az angol nyelvű flörtölésre az alkalmakat.  A német nyelvet valamennyire beszélem, de azzal se vagyok megelégedve. Viszont ebben a projektben nagyszerű élményeket éltem meg, ezért átkereteztem a némettudásomról és a német nyelvről alkotott véleményemet. Kitaláltam, hogyan teszem élővé ezt a nyelvtudást: szorosabbra fűzöm a kapcsolatot a bécsi társulattal és annak néhány tagjával, akiket a barátomnak tartok. Meglátogatom őket, és vendégségbe hívom őket. Talán még csetelek (chat) és skájpolok (skype) is velük néha. Ha Budapest utcáin, vagy a villamoson német szót hallok, odafigyelek, ha segítséget kérnek, én leszek az, aki elsőként megszólal, szakmai fórumokon is helyzetbe hozom magam. Effélék. Orosz nyelvterületen is keresek kooperációt. Oroszul tudok a legjobban, ezen a nyelven lesz a legkönnyebb megértenem a történeteket. Itt legkésőbb ősszel lépni akarok, mert ebben le vagyok maradva!!! Erősödött bennem az a szándék, hogy idegen nyelven/nyelvterületen is dolgozzam. Bátrabb lettem és nyitottabb. Könnyebben indulok útra országon belül is. Könnyebben pakolom össze egy bőröndbe, ami két-három napra kell. Kevésbé aggódom, ha valami otthon marad. Könnyebben mondok igent egy invitálásra. Könnyebben fogadom el a segítséget. Néha már kérni is tudom. Jóval könnyebben fogadom el mások ötleteit, mint korábban. Hamarabb eszembe jut, hogy nézhetek másképp is a dolgokra, mint ahogy első lendületből nézek.


AMC / Summary 20



Részt veszek egy háromhetes NLP képzésen, amire már kb. öt éve vágyom, de eddig nem teremtettem meg magamnak rá az időt.


PLAYBACK THEATRE 

   

  

 Két playback társulatnak vagyok a tagja, az egyik a Pepita, a másik az Áttűnések. A két társulat nagyon különböző előtörténettel, és nagyon különböző csoportkultúrával rendelkezik. A tallini élmények, tapasztalatok és tanulságok megtanítottak arra, hogy végleg el tudjam engedni az Áttűnések társulatban a hajdani (formális és informális) vezető szerepemet. (Évekkel ezelőtt három évadon keresztül én voltam a társulat vezetője, és a vezetői szereplésem nem szépen ért véget. A társulat kevés aktivitást mutatott, és én haragudtam rájuk. Minél jobban hibáztattam őket, minél jobban sürgettem a dolgokat, pl. hogy nyissunk, bővüljünk, kooperáljunk másokkal, stb. annál inkább ellenálltak. A végén már a szeretetüket sem éreztem.) Most végre jó szívvel hátra tudtam lépni. Hagytam, hogy történjenek a dolgok, nem avatkoztam be. És a társaim fantasztikus előrelépést tettek: az egész évadot a bővülésre szánták! Nem lépett fel a társulat nyilvánosan, tagfelvételt hirdettünk, egy kis csapat kidolgozott egy profi önismereti és képzési folyamatot, aminek eredményeképpen fölvettünk hét új tagot. A társulat teljesen megújult. A társaim fantasztikus munkát végeztek, őszinte örömmel és tisztelettel tudtam kifejezni az elismerésemet feléjük, és tudtam a folyamatban epizódszerepet vállalni. Megnőtt a bizalmam bennük, és le tudtam tenni a saját „nélkülözhetetlenségem” hiú ábrándját. Az én bennük kialakult bizalmam és elismerésem visszaszállt rám: úgy érzem, ők is bíznak bennem, és jobban elismerik a playback színházi tudásomat és tapasztalatomat. Az egész társulatnak jót tett, hogy tudok másképp kooperálni velük. Fejlődtem mint színész. Fejlődtem mint játékmester. Fejlődtem mint zenész. Megtanultam, hogyan lehet zenészeket hamar bevonni a playback játékba, hogyan lehet nekik egyszerűen átadni, hogy mi a zenész dolga a playback színházban, és rájöttem sok mindenre abból, hogy hogyan érdemes aztán kitartó és szisztematikus munkával a playback színészek és zenészek együttalkotását inspirálni, fejleszteni. Még fontosabbá vált a playback színház – mint művészet, mint módszer, mint eszköz, mint kifejezési forma, mint közösségi együttlét/élmény, mint életmód. Még fontosabbá vált a PEPITA. Még jobban szeretem a PEPITAGOKAT. Élvezem az új előadás-struktúránkat. Nyitott vagyok a további kísérletezésre. Hatalmas


AMC / Summary 21

lehetőségeket látok a sokművészetiségben. 2012-07-18 utáni bejegyzés  

OD  TRAINING  COACHING  TEAMPROCESS









Már régóta érlelem azt a coaching módszert, amelyben egyéb színházi elemek mellett a playback színház hatásmechanizmusát alkalmazni tudom. Arra törekszem, hogy átültessem a coaching munkámba mindazt, ami a playbackben az egyedülállóan intenzív élményt nyújtja. Az AMC projekt hozzásegített ahhoz, hogy ezt az innovációt továbbvigyem, és bevonjam a társaimat a továbbfejlesztésbe, és a módszer bevezetésébe. Sikerült egy olyan alapstruktúrát és -eljárást kidolgozni, amelynek eredményeképpen a coaching ülés egyszerre ad megértést és mély érzelmi átélést, miközben mind a coacing ügyfél, mind a coach, mind pedig a coach kiterjesztéseként szereplő playback társulat flow élményt él át. © A módszert STAGECOACHING -nak neveztük el, és az elnevezést levédettük. Az együttműködés-fejlesztés a munkámban kulcs fontosságú téma. Eddig is szívesen dolgoztam benne. Létrehoztunk a kollégáimmal egy szakmai műhelyt azzal a céllal, hogy ebben a témában innovatív megoldásokat alkossunk. Nagy inspirációt kaptam a projekttől, és a projekt nyomán létrehozott pepitás újításoktól (nyitott műhely, megújult formájú előadás, új technikák, új együttműködést fejlesztő módszer – ArtKontakt, egyik ügyfélcéghez már be is adtuk, felteszik az Intranetjükre, stb.), lelkesedéssel és felfrissült kreativitással vetem bele magam a további szakmai munkába. Ahhoz is van munícióm, hogy a kollégáimat támogassam abban, hogy mozgósítsák kreatív energiáikat. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a munkámban is ezen az úton akarok járni: a kreativitással, a spontaneitással, a művészet erejével akarok hatni. Olyan módszereket akarok alkalmazni, ahol ezt vethetem be. Az én utam nem szokványos OD tanácsadói út. Én magam nem vagyok egy klasszikus OD tanácsadó. A különcségem (különlegességem, egyediségem) lehet a szakmai szexepilem. A személyes brandemet úgy építem tovább, hogy ez nyilvánvaló legyen, és aki engem választ, az tudja, hogy miért engem választ. És tudja, hogy ebben a kategóriában nincs más, akit választhatna. Én vagyok a kategória. Ez nem nagyképűség, nem illúzió, vágy, vagy ábrándkép, hanem tény/adat. Megfogalmaztunk három új együttműködés-fejlesztő/csapatépítő módszert, amit be is adtunk egy ügyfélcéghez, mint Flow Csoport. Ebben az AMC projekt kapcsán szerzett tapasztalatokat, a bátorságot, a megerősödött szemléletet, az egyre inkább kikristályosodó jövőkép erejét felhasználtam. Az egyik Bea és Gábor (és Dénes) fejlesztése, az ArtKontakt. Ennek megvalósításában a Pepita a Flow együttműködő partnere lesz minden


AMC / Summary 22

ügyfélnél. 2012-07-18 utáni bejegyzés  


Megtapasztaltam Tallint, Londont és Bécset, megtudtam olyan dolgokat a tallini, londoni, bécsi életről, amit eddig nem tudtam, és turistaként nem is tudtam volna meg.  A tallini Ökosaar megihletett. Meg fogom találni, hogyan lehet adaptálni ezt a gondolatot pl. a hétesi emberek (vagy más szegénységtől sújtott települések) megélhetésének elősegítésére. Keresni fogok olyan együttműködő partnereket, akik ebbe tenni tudnak és akarnak. El tudom képzelni, hogy kialakíthatunk egy új szociális vállalkozási formát, amire pályázati támogatást is szerezhetünk.  A toleranciának és a kooperációnak ezt a szintjét sehol máshol nem tapasztaltam eddig, mint ebben az AMC projektben, és a Pepitában ez alatt az időszak alatt. Ez talán a projekt legnagyobb hozadéka számomra, és azt gondolom, mindazon közösségek számára, ahol jelen vagyok. Ebből fognak a legtöbben hasznosítani. Viszem tovább, és elültetem a magokat. Hasznosítani fog – sőt, máris hasznosít – belőle a családom, a szakmai közegem (a Beehive Consulting és a Flow Csoport), az ügyfélcégek, akikkel dolgozom. A szakmai szervezetünk (a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága), a playback társulatok, amelyekben benne vagyok (Pepita, Áttűnések), a többi magyarországi playback társulat. Azok a közösségek, ahol a társadalmi felelősségvállalás jegyében önkéntes munkát végzünk, és hatást akarunk gyakorolni (ózdi cigánytelepek – Hétes, Velencetelep; Devecser vörösiszap károsultjai; a volt malévos dolgozók; stb.). Csodálatos!  Van egy régóta dédelgetett álmom: létrehozni egy nemzetközi playback társulatot, felülni velük egy uszályra, és lecsorogni a Dunán. Minden olyan településen megállni, ahol az ott élő emberek egy csoportja meg akar valamit közösen oldani és/vagy fejlődni akar az együttműködésben, és ehhez igényli a playback színház mint műfaj és a nemzetközi playback társulat támogatását. Ez az álmom közös álommá vált: felkerült a Pepita Társulat térképére, amit az AMC projekt zárásakor közösen rajzoltunk. Lehet, hogy már víziónak is nevezhetem. A megvalósítása sokkal közelebb került. Hiszek benne. 2012-07-18 utáni bejegyzés  


AMC / Summary 23

Ez az összegzés még nincsen készen. Nincs befejezve. Nem fejeztem be, csak abbahagytam. Most elküldöm, de folytatni fogom. Újabb és újabb dolgok jutnak eszembe, és azt később hozzáírom. (Csinálok ennek helyet is, miden rubrikához hozzáillesztek egy új rubrikát, és megjelölöm: 2012-07-18 utáni bejegyzés. Ide fogom írni, ami később eszembe jut.)

Ez lesz az első olyan írásom, amelyben valóban leírom a fontos dolgokat, amit egy tanulási folyamatban átéltem, tanultam. Azt várom ettől, hogy tartós lesz a tanulásom, és tudatosan fogok változtatni azon, amin akarok. Azt várom, hogy a terveimet, amit ide leírok, meg is fogom valósítani. 2012-07-18


Somogyi Beának, hogy kitalálta a projektet, pályázott, bevonta a. résztvevőket, megszervezte a nemzetközi csapatot és a munkát

Recommend Documents