SIMS Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte

SIMS – Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte Beszámoló a Magyarországon megvalósított program hatásvizsgálatáról Országjelentés

Isa ALDEHI, Léopold GILLES (CREDOC) BERNÁT Anikó (TÁRKI)

SIMS program –Magyarországi értékelési jelentés - CRÉDOC - 2013. július

2013. július

2


1/

NEMZETI ÉS UNIÓS KÖRNYEZET

4

2/

A SIMS KÍSÉRLETI PROGRAM MAGYARORSZÁGON

9

2.1

A PROGRAM INDOKOLTSÁGA

9

2.2

CÉLKITŰZÉSEK, CÉLCSOPORTOK ÉS FŐBB TEVÉKENYSÉGEK

11

2.3

AZ ÉRINTETT FELEK ÉS PARTNEREK

14

2.4

A KEDVEZMÉNYEZETTEK TOBORZÁSA

15

AZ ÉRTÉKELÉS MÓDSZERTANA 1/

16

KÉT KVANTITATÍV FELMÉRÉS A KEDVEZMÉNYEZETTEK ÉS EGY KONTROLLCSOPORT

KÖRÉBEN

16

2/

A NYOMONKÖVETŐ ADATTÁBLA ELEMZÉSE

18

3/

KVALITATÍV INTERJÚK AZ ÉRINTETT FELEKKEL ÉS A PROGRAM RÉSZTVEVŐIVEL 18

A PROGRAM HATÁSA A KEDVEZMÉNYEZETTEKRE

19

1/

A KEDVEZMÉNYEZETTEK PROFILJA

19

2/

A PROGRAMBAN VALÓ RÉSZVÉTEL

20

2.1

A PROGRAMHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS OKAI

22

2.2

A LEMORZSOLÓDÁS OKAI

24

3/

A KEDVEZMÉNYEZETTEK MAGATARTÁSÁRA, ISMERETEIRE ÉS VÉLEMÉNYÉRE

GYAKOROLT HATÁS

25

3.1

25

A RÉSZTVEVŐK MAGATARTÁSÁRA GYAKOROLT KEDVEZŐ HATÁS

3.1.1 A megtakarítási magatartás

25

3.1.2 Hitelfelvételi magatartás: jó törlesztési arány

28

3.1.3 Kevesebb folyószámlahitel a program kedvezményezettjei körében

28

3.2

TÖBB BANKSZÁMLA, DE KEVESEBB ELLENŐRZÉS

29

3.3

FOKOZOTTABB ELŐVIGYÁZATOSSÁG A MEGTAKARÍTÁSOK ÉS HITELFELVÉTELEK TERÉN

35

A MAGYARORSZÁGI KÍSÉRLETI PROGRAM TANULSÁGAI

38

1/

A PROGRAM ERŐSSÉGEI

38

2/

GYENGESÉGEK

40

3/

A SIKER KULCSTÉNYEZŐI

41

2. SZ. FÜGGELÉK: ÚTMUTATÓ AZ INTERJÚKHOZ 1/

50

INTERJÚ A FŐBB ÉRINTETT FELEKKEL (PROJEKTVEZETŐK, KÖZREMŰKÖDŐK ÉS

PARTNEREK)

50

2/

54

INTERJÚ A KEDVEZMÉNYEZETTEKKEL

3


A projekt végrehajtásának körülményei 2011-ben

egyidejűleg

három

összehangolt

kísérleti

programot

indítottak

el

Belgiumban,

Franciaországban és Magyarországon. Az alacsony jövedelmű társadalmi rétegeket megcélzó kísérleti programok azt a célt tűzték ki, hogy képzések illetve pénzügyi ösztönzők segítségével támogassák a kisösszegű megtakarításokat. A kisösszegű megtakarítás a tágabb értelemben vett mikrofinanszírozás részét képezi. Célja arra ösztönözni az alacsony jövedelmű háztartásokat, hogy elővigyázatosságból vagy jövőbeli befektetés céljából megtakarításokat gyűjtsenek, akkor is, ha többnyire csak kisebb összegekről van szó. A SIMS (Social Innovation and mutual learning on Micro-Saving in Europe – Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte) projekt az Európai Bizottság finanszírozásával valósult meg a PROGRESS 2010 program 2. szakaszának keretében, amely a szociális védelem és a társadalmi befogadás területén végzett kísérleti programokat hivatott támogatni. Ez a jelentés a Magyarországon végrehajtott projekt országos szintű értékelésének eredményeiről számol be. A belgiumi és franciaországi projektekről készült értékelési jelentés, valamint az összes eredményt tartalmazó összefoglaló beszámoló szintén közzétételre kerül. A SIMS Magyarországon 2012-ben valósult meg, és 239 kedvezményezettet támogatott. A három különböző megtakarítási programot az Autonómia Alapítvány bonyolította le elsősorban a roma kisebbséghez tartozó szegény vidéki háztartások körében. A programok közül kettő (a CAF és az Esélykassza) egyfajta közösségi alapú megtakarítási projekt volt, amelynek során egyes résztvevők esetében hitelkihelyezésre is volt lehetőség. Az Esélykassza egy formálisabb megtakarítási program, mivel minden egyes résztvevőnek bankszámlát nyitottak, valamint a programhoz pénzügyi és energiahatékonysági képzés is társult. A harmadik program, az IDA (Individual Development Account – Egyéni megtakarítási számla) lakásfelújítások finanszírozására szolgáló vissza nem térítendő támogatásból, valamint pénzügyi és energiahatékonysági tréningekből tevődött össze.

1/

Nemzeti és uniós környezet

Életszínvonal, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztettség veszélye Magyarországon az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett a munkanélküliség aránya. Az Európai Unióban 2004 és 2008 között átlagosan javult a foglalkoztatottsági mutató, majd a 2008as gazdasági válság után romlott a helyzet. Eközben Magyarországon 2003 és 2010 között egyfolytában nőtt a munkanélküliségi ráta. 1. ábra: Munkanélküliségi ráta – éves átlag (%) 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

2012

Európai Unió (27 tagállam)

9,1

9,3

9,0

8,3

7,2

7,1

9,0

9,7

9,7

10,5

Magyarország

5,8

6,1

7,2

7,5

7,4

7,8

10,0

11,2

10,9

10,9

Forrás: Eurostat http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=une_rt_m&lang=en

Magyarországon az életszínvonal alacsonyabb, mint az Európai Unió 27 tagállamának az átlaga. A Az egy főre jutó nettó jövedelem középértéke Magyarországon az EU átlagjövedelmének csupán

4


33%-a. A szegénység által veszélyeztetett magyar lakosság azonban a nemzeti mérce szerint kevésbé jelentős, mint az EU-ban, és kisebb mértékűek a jövedelem-egyenlőtlenségek. Súlyos anyagi nélkülözésre utal, ha az indikátor kilenc összetevőjéből legalább négynek a hiánya áll fenn1. A mutató szerint a súlyos anyagi nélkülözéssel érintett lakosság hányada sokkal magasabb Magyarországon (23%), mint az EU-ban (9%), ami alátámasztja azt a tényt, hogy az európai átlaghoz képest alacsony az életszínvonal. A rendkívül alacsony munkaintenzitású háztartásokban élő magyar lakosság aránya valamivel magasabb, mint az EU egészében. 2011-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség2 a magyar lakosság alig kevesebb mint egyharmadát veszélyeztette, míg az EU lakosság nem egészen negyede nézett szembe ilyen helyzettel. 1. ábra: A szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával fenyegetett népesség aránya 2011-ben a teljes lakosság %-a Szegénység

Súlyos

Rendkívül

A három kritérium legalább

kockázata

anyagi

alacsony

egyikének megfelelő személyek

(1)

nélkülözés

munkaintenzitás

(szegénység kockázata, súlyos

(2)

anyagi nélkülözés, vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartás)

EU-27 tagállam

16,9

8,8

10,0

24,2

Magyarország

13,8

23,1

12,1

31,0

Forrás: Eurostat legújabb kiadás 171/2012. 2011-ben a lakosság 24%-át fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztettség – az EU-SILC alapján http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/303122012-AP/EN/3-03122012-AP-EN.PDF (1) Szegénység által veszélyeztetettnek tekintjük az olyan háztartásokban élőket, ahol az egy főre jutó elkölthető jövedelem nem éri el a szegénységi küszöböt, azaz az egy főre jutó elkölthető jövedelem nemzeti középértékének 60%-át (a szociális transzfereket is beleértve). (2) Nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élőnek minősülnek a 0-59 éves korú, olyan háztartásban élő személyek, ahol a felnőttek (18-59 évesek) az elmúlt évben a lehetséges időkeretnek kevesebb mint 20%-ában dolgoztak. A diákok nem számítanak bele a munkaképes korú lakosságba.

A háztartások adósságállománya és fizetési hátralékok Európa-szerte

évek

óta

általános

tendencia,

hogy

nő

a

háztartások

adósságállománya

(Németország kivételével). A magyarországi háztartások jövedelemarányos adósságállománya a 2000-es évek elején meglehetősen alacsony volt az euróövezet átlagához képest. A következő tíz év során ez az arány folyamatosan emelkedett, ma pedig a háztartások adósságállománya a jövedelmük közel kétharmadát teszi ki. A többi kelet-európai országban, például Lengyelországban, Szlovákiában vagy Csehországban a magyarországihoz hasonló tendencia figyelhető meg.

1

Súlyos anyagi nélkülözéssel érintett személy az, akinek az életkörülményeit erőforráshiány korlátozza, és az

alábbi nélkülözésre utaló összetevők közül legalább négy esetében szenved hiányt: nem engedheti meg magának, hogy 1) a bérleti díjat/jelzáloghitel-törlesztést vagy a közüzemi számláit időben kifizesse, 2) megfelelően fűtse otthonát, 3) fedezze a váratlan kiadásokat, 4) legalább kétnaponta fogyasszon húst, halat vagy azok vegetáriánus megfelelőjét, 5) eltöltsön évi egy hét szabadságot a lakóhelyétől távol

6)

személygépkocsi legyen a tulajdonában 7) mosógépe legyen 8) színes televíziója legyen, vagy 9) telefonja legyen (ideértve a mobiltelefont). 2

A három kritérium legalább egyikének megfelelő személyek (szegénység kockázata, súlyos anyagi nélkülözés,

vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartás)

5


3. ábra: A háztartások bruttó jövedelemarányos adósságállománya (%)

Eurozóna

(17

tagállam) Magyarország

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

75,1

77,1

79,6

83,0

87,7

91,6

94,1

95,1

97,6

99,7

99,0

12,7

18,6

27,5

32,4

37,9

43,0

50,3

62,2

62,9

67,3

63,4

Európai Unió (27 tagállam): nem áll rendelkezésre adat Adatforrás: Eurostat http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tec00104 A háztartások bruttó jövedelemarányos adósságállományának definíciója: kölcsön (ESA95 kód: AF4), illetve kötelezettség összege, osztva a bruttó rendelkezésre álló jövedelemmel (B6G), amelyet korrigálni kell a háztartások magánnyugdíj-pénztárakban tartott nettó vagyonának állományváltozásával (D8net).

A hitelek – a fogyasztás ösztönzése révén – hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor váratlan pénzügyi nehézségek esetén problémát okoznak. Ez történt a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság során, amikor a növekvő munkanélküliség számos európai háztartás számára jövedelemkieséshez vezetett. Egyre magasabb arányban vannak azok, akik nem tudják az adósságaikat törleszteni. Az Eurofound által 2010-ben „A háztartások adósságállományának kezelése” címmel végzett nemzetközi felmérés szerint

3

a súlyos eladósodás veszélye nőtt azok

körében, akik egyedül vagy kisgyermekekkel élnek, munkanélküliek vagy alacsony jövedelemmel rendelkeznek, egészségi problémákkal (krónikus betegséggel) küzdenek, illetve fiatalok vagy bevándorlók. Az Eurofound által az „Eladósodott háztartások részére nyújtott tanácsadó szolgáltatások az Európai Unióban”4 cím alatt végzett kutatás magyarországi országjelentése szerint az eladósodás széleskörű elterjedésének fő oka a lakhatási költségek, többek között az energiaköltségek emelkedésével függ össze. Az elmúlt években a költségek aránytalan mértékben emelkedtek a jövedelemnövekedéshez képest. Mindez egy olyan általános környezetben történik, amikor a lakások

többsége

elöregedett,

rendkívül

rosszul

szigetelt,

és

nem

rendelkezik

hatékony

fűtésrendszerrel. Az alacsony jövedelmű háztartások körében nagyobb a valószínűsége annak, hogy rossz körülmények között élnek, lepusztult családi házban vagy lakótelepi panellakásban. A TÁRKI által 2010-ben végzett felmérés szerint a magyar háztartások 18%-ának van tartozása, és ezek nagy része a lakhatási költségekkel függ össze. A 2009-es EU-SILC5 adat szerint a magyar lakosság 20%-a él olyan háztartásban, amely az elmúlt 12 hónapban egy vagy több közüzemi számlát nem tudott kifizetni. Megtakarítási eszközök

3

Hans Dubois, “Eladósodott háztartások részére nyújtott tanácsadó szolgáltatások az Európai Unióban”,

Eurofound, 2012 4

Bernát Anikó (TÁRKI Társadalomkutató Intézet) és Köszeghy Lea (Habitat for Humanity): A háztartások

eladósodottságának kezelése: Magyarországi országjelentés, Eurofound, 2011. Managing household debt: Hungarian country report, Eurofound, 2011. 5

A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó statisztika (EU-SILC)

6


Magyarországon az átlagos megtakarítási arány valamivel alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga. A EU-ban és Magyarországon 2001 és 2011 között egyaránt általános tendencia volt a megtakarítások arányának lassú ütemű csökkenése.

7


4. ábra: A háztartások megtakarítási aránya Európában (%) 2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

EU (27 tagállam)

12,2

12,2

12,0

11,6

11,1

11,0

10,8

11,2

13,2

11,7

11,1

Magyarország

11,9

10,3

7,9

10,1

11,3

12,0

8,4

8,0

10,2

10,8

10,4

Forrás: Eurostat statisztikák a nemzeti számlák alapján - GDP http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=0&language=en&pcode=tsdec 240 A háztartások megtakarítási arányának definíciója: a háztartások bruttó megtakarítása osztva a bruttó rendelkezésre álló jövedelemmel, amelyet korrigálni kell a háztartások magánnyugdíj-pénztárakban tartott nettó vagyonának állományváltozásával.

Pénzügyi integráció, mint a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem eszköze Az Európai Unió számos programot és irányelvet hajt végre az integráció elősegítése érdekében, és pénzügyi képzéssel támogatja a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelmet. 2013 májusában az Európai Bizottság előterjesztett egy európai irányelvet az alapszintű fizetési számlákhoz való hozzáférés elősegítése érdekében. Ez az irányelv ugyanakkor megerősíti a pénzügyi integráció és a társadalmi befogadás közötti összefüggést: „Az európai állampolgárok nem tudnak teljeskörű szerepet vállalni a társadalom életében, ha nem rendelkeznek egy alapszíntű bankszámlával" 6. Az Európai Parlament7 és az Európai Bizottság8 2007-ben és 2008-ban szintén támogatta a pénzügyi képzések kidolgozását, és különösen annak szükségességére hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyi ismereteket be kellene építeni az iskolai tananyagba, valamint létrehozni egy pénzügyi képzési hálózatot az állami és a magánszféra között, amelynek a költségeit az EU tagállamok fedeznék. A Bizottság létrehozott egy pénzügyi képzésben jártas szakemberekből álló csoportot is, amelynek feladata a jó gyakorlatok közzététele, az oktatóprogramok és módszerek összehangolása, valamint az Európai Bizottság tájékoztatása a pénzügyi képzéssel kapcsolatos kérdésekről. Jelenleg

nem

létezik

olyan

európai

szintű

megállapodás,

amely

a

pénzügyi

integráció

kontextusában törekedne a megtakarítások elősegítésére, és kevés olyan projekt van, ami kifejezetten az alacsony jövedelmű csoportokat célozza meg. Ha a pénzügyi és társadalmi

6

Részlet az Európai Bizottság 2013. május 8-án megjelent sajtóközleményéből

7

Az Európai Parlament 2007. július 11-én kelt 37. számú állásfoglalása a 2005-2010 közötti pénzügyi

szolgáltatások politikájáról – Fehér könyv: “Az Európai Parlament kíváncsian várja a Bizottság kezdeményezéseit a pénzügyi kultúra megerősítését illetően, és felszólítja a Bizottságot valamint a tagállamokat arra, hogy fokozott erőfeszítéssel dolgozzanak ki szakmai programokat és weboldalakat, lehetőleg az érintett vállalatok közreműködésével, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a pénzügyi ismereteket az alapszintű oktatás részévé kell tenni”. 8

Az Európai Bizottság 2008. december 28-i állásfoglalása: „A lehető legkorábban, azaz az iskolás kortól kezdve

biztosítani kell a fogyasztók számára a gazdasági és pénzügyi oktatatásban való részvételt. A nemzeti hatóságoknak tervet kell készíteniük arra vonatkozóan, hogy a pénzügyi ismeretek oktatása az iskolai tantervben kötelező tantárgyként szerepeljen”.

8


kirekesztettséget is eredményező anyagi bizonytalanságot preventív módon közelítjük meg, a megtakarítás értékes eszköz lehet, amennyiben az közép- illetve hosszú távú költségvetési gazdálkodásra törekszik. A szakterületen tevékenykedő egyes civil szervezetek a megtakarítás mellett érvelő álláspontok ellenére úgy látják, hogy egy takarékszámla megnyitásának számos akadálya lehet – például a megtakarítási képesség iránti bizalom, a pénzügyi ösztönzők vagy a költségvetési gazdálkodáshoz szükséges ismeretek hiánya. A megtakarítást elősegítő ösztönzők és a pénzügyi képzések ötvözésével a SIMS kísérleti program arra törekszik, hogy megoldást kínáljon ezen akadályok elhárítására és az alacsony jövedelmű csoportok helyzetének javítására.

A SIMS kísérleti program Magyarországon

2/

2.1

A program indokoltsága

Magyarországon elvétve található a pénzügyekkel és megtakarításokkal kapcsolatos képzés, különösen a magyarországi SIMS projekt célcsoportja körében. Ezen a területen csupán néhány program valósult meg, és ezek többségében az Autonómia Alapítvány játszotta a legnagyobb szerepet (a programokat vagy egyedül, vagy egy partnerszervezettel, pl. a Habitat for Humanity magyarországi szervezetével közösen hajtotta végre). A SIMS program által megcélzott magyar vidéki települések lakói nehezen férnek hozzá hitellehetőségekhez, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy szükség esetén egy helyi ún. "uzsorástól" kérnek pénzt.

Adósságkezelési tanácsadó szolgáltatások Magyarországon A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló magyarországi törvény értelmében a helyi hatóságok kötelesek tanácsadó szolgáltatásokat nyújtani az eladósodott háztartásoknak9. Ez a kötelezettség csak a lakhatással összefüggő tartozásokra vonatkozik (a közműtartozásokat is ideértve). Az Eurofound kutatás során a kutatók a magyarországi adósságkezelési tanácsadók körében készített interjúkat. A megkérdezettek közül mindenki egyetértett abban, hogy az elmúlt évek alatt nőt az ilyen jellegű szolgáltatások iránti igény. A 40 000 fő feletti lakossággal rendelkező városokban kötelező ilyen szolgáltatásokat nyújtani. Kisebb közösségek esetében a helyi hatóságok általában nem nyújtanak ilyen szolgáltatásokat, aminek két fő oka van:  

forráshiány; nem ismerik fel a problémát.

Magyarországon a kisebb városok és falvak közül csak kevés helyen nyújtanak az eladósodott háztartásoknak

adósságkezelési

tanácsadó

szolgáltatásokat,

amelyekben

civil

szervezetek

működnek közre. Ezek többnyire az ESZA által finanszírozott „Kísérleti program az adósságcsapda elkerülése érdekében” elnevezésű pályázat keretében kerülnek megvalósításra.

Magyarországi példák az adósságállomány csökkentését vagy a pénzügyi képzést célzó helyi programokra Habitat for Humanity, Magyarország – Pénzügyi képzés alacsony jövedelmű háztartások számára

9

Dubois, 2012 és Bernát, Köszeghy, 2011, op. cit.

9


„Ez a program azon a felismerésen alapul, hogy a hátrányos helyzetű családok nem rendelkeznek a családi pénzügyek megtervezéséhez szükséges ismeretekkel – és tulajdonképpen a különböző hiteltermékekről sincs tudomásuk. A Habitat for Hungary pénzügyi képzést nyújt, amelynek segítségével a családok fenntartható módon tudják felhasználni a jövedelmüket, és ezáltal csökken a pénzügyi tudatlanságukból eredő kockázat mértéke. A projektben közreműködő intézményi partner a Magyar Vörös Kereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, az SOS Gyermekfalu, valamint számos családi krízisközpont. A képzés csoportokban történik, és a háztartások gazdálkodásához szükséges általános pénzügyi ismereteket ad át, többek között olyan fogalmakat tanít, mint a jövedelem, kiadás, megtakarítás, családi költségvetés és havi cash flow. Arra törekszik, hogy a családok megértsék kiadásaik előretervezésének és nyomonkövetésének (vagy egyáltalán az azokkal kapcsolatos tudatosságnak) a jelentőségét. A program célja egyértelművé tenni a családok számára, hogy a költekezési/megtakarítási szokások kialakítása kizárólag az ő felelősségük, valamint kezükbe adni azokat az alapvető eszközöket, amelyek ezeknek a szokásoknak a kontrollálásához és fejlesztéséhez szükségesek. A képzések a „Befektetés otthonainkba” program keretén belül is folynak az IDA modell alapján, és az Autonómia Alapítvánnyal közösen kerülnek megvalósításra." Magyar Szegénységellenes Hálózat

–

„Független

adósságmegelőző

és

adósságkezelő

információs rendszer: Ez a program azoknak a háztartásoknak segít, amelyeknek a pénzügyi problémáikra vonatkozóan tájékoztatásra és tanácsadásra van szükségük. Célja helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt és támogatást nyújtani a szociálisan hátrányos helyzetű, eladósodott háztartásoknak

a

költségvetésükkel

való

gazdálkodásban.

A

programot

a

Magyar

Szegénységellenes Hálózat kezdeményezte. A program egyik innovatív eleme, hogy tanácsadóként banki és szociális szakértőket von be. Arra törekszik, hogy megmutassa az embereknek, hogy miért

adósodnak

el,

felmérje

a

családok

erőforrásait,

tájékoztassa

őket

a

támogatási

lehetőségekről, és segítséget nyújtson a pénzügyi tervezésben." A „Kiútprogram” főként az EU támogatásával valósult meg, amelyet a magyar kormány, valamint néhány nagyobb magánvállalat, mint a Raiffeisen Bank vagy a Magyar Telecom forrásai egészítettek ki, és fő küldetése a társadalmi mobilitás és a romák integrációjának elősegítése. A Kiútprogram célja, hogy szociális támogatással, pénzügyi szolgáltatások és információ nyújtásával lehetővé

tegye

mélyszegénységben

élő

emberek

–

elsősorban

romák

–

számára,

hogy

önfoglalkoztatóvá válva javítsanak társadalmi helyzetükön és teremtsenek egzisztenciát maguk és családjuk számára. A legfontosabb konkrét célkitűzés az, hogy az ügyfelek olyan fenntartható vállalkozásokat hozzanak létre, amelyek bekapcsolódnak a helyi gazdaság normál vérkeringésébe. A pénzügyi szolgáltatások közül a legfontosabb eszköz a csoport alapú, fedezet megkövetelése nélküli mikrohitelek nyújtása. E célok elérése érdekében a pénzügyi képzés szintén fontos szerepet kapott a projektben. Mivel kísérleti programról van szó, viszonylag kisszámú résztvevőt kívántak elérni." Forrás: Bernát Anikó (TÁRKI Társadalomkutató Intézet) és Köszeghy Lea (Habitat for Humanity): A háztartási adósságállomány kezelése: Magyar országjelentés, Eurofound, 2011.

E helyi kezdeményezések ellenére a legtöbb helyen, de elsősorban a vidéki közösségek esetében ilyen jellegű szolgáltatások nem állnak rendelkezésre a lakosság számára. Magyarország azon kevés európai országok közé tartozik, ahol nincs magáncsődtörvény10.

10

A magáncsőd olyan bírósági folyamat, amely lehetővé teszi az érintettek számára, hogy a nem szakmai

tevékenységükből eredő adósságaiktól – rendszerint vagyontárgyaik értékesítése után – megszabadulhassanak. 10


A jelenlegi szolgáltatások többsége nem preventív jellegű; azokon a háztartásokon segít, amelyeknek már vannak számlafizetési nehézségeik.

A SIMS programot az Autonómia Alapítvány hozta létre és valósította meg. Ez az 1990-ben alapított szervezet több mint húsz éves tapasztalattal rendelkezik. Fő célja a civil társadalom fejlődésének elősegítése, különösen a szegénységgel sújtott vidéki régiókban. Honlapja szerint az Autonómia „elsősorban olyan civil kezdeményezéseket támogat, amelyek során a résztvevők a rendelkezésükre álló helyi erőforrásokat is mozgósítják céljaik elérése érdekében.

A hátrányos

helyzetű emberek körében végzett fejlesztő-adományozó programjaiban fő partnerei roma és nem roma civil szervezetek11.” Az Autonómia a szegényeket támogató programokat különböző magyarországi és európai források segítségével valósítja meg. A közvetlen fejlesztő munka mellett a szervezet képzéssel és kutatással is aktívan foglalkozik.

2.2

Célkitűzések, célcsoportok és főbb tevékenységek

Célkitűzések A program két fő célkitűzése a megtakarítások elősegítése és a pénzügyi képzés. A kísérleti program

a

megtakarítások

ösztönzésével

kíván

segíteni

a

pénzügyi

válsággal

sújtott,

szegénységben élő háztartásoknak. A program egyik célja a érintett lakosok támogatása annak érdekében, hogy ne kelljen helyi uzsorásokat igénybe venniük. Az uzsorások nem hivatalosan illetve nem szabályozott keretek között, rendkívül magas kamatra nyújtanak kölcsönt. Ez a program elsősorban a lakhatási körülmények javítására összpontosít, többek között az energiatakarékosság és a téli fűtésszezonra szükséges tűzifa beszerzésének támogatásával. Ennek során azonban nehézségek merültek fel. Vidéken ugyanis a tűzifa adásvétele a feketepiacon történik. A programvezetés ugyanakkor megkövetelte, hogy a kiadások igazolása érdekében a részvevők bemutassák a számlákat, különösen a kiegészítő támogatás esetében. Hirtelen drágább lett a fa, és nehéz volt elfogadható árakat kialkudni. A közösségi dimenziót tartalmazó programok célja a közösségi szolidaritás fejlesztése volt az egyes településeken belül. Főbb tevékenységek A magyarországi SIMS projekt három konkrét módszer alkalmazásával valósult meg: 

IDA (Individual

Development Account—Egyéni

megtakarítási

számla). Ez

a

módszer az Amerikai Egyesült Államokból származik. A program elején minden egyes résztvevő

megtervezi,

hogy

mekkora

összegű

pénzt

kíván

megtakarítani.

A

havi

megtakarítások összegét minden hónapban meghatározták12. A résztvevők számára a helyi takarékszövetkezetben ingyenes egyéni megtakarítási számlát nyitottak13. Általában erről a számláról kétszer lehetett pénzt felvenni azzal a feltétellel, hogy az összeget a következő

11

http://autonomia.hu/en

12

Az elvileg megkövetelt minimális havi megtakarítás összege körülbelül 7 euró volt, de ezt esetenként

csökkentették, és egy havi 15 000 forintos (kb. 50 euró) felső határt is megszabtak. 13

Az Autonómia Alapítvány tájékoztatása szerint ezeket a szövetkezeteket a program lezárását követően

átvette az állam (2013. júliusában).

11


hónapban visszatették a számlára. A program 2012. februártól novemberig tartott. Ha a program időtartama alatt a résztvevők legalább 8 havi megtakarítást gyűjtöttek, ugyanakkora

összegű

támogatásra

váltak

jogosulttá:

a

megtakarított

összeg

megkétszereződött. A pénzt kizárólag a lakhatással kapcsolatos célokra fordíthatták. A program során a támogatottak közös energiahatékonysági és pénzügyi képzéseken vettek részt. 

Esélykassza. 6-10 résztvevő alkot egy csoportot. Rendszeresen (gyakran minden hónapban) találkoznak, és 6 hónapon keresztül előtakarékoskodnak. Minden résztvevő számára nyitnak egy bankszámlát. Egy adott megtakarítási időszakot követően a csoport egyes tagjai hitelhez juthatnak. A csoport dönti el, hogy ki kaphat először kölcsönt. A hitel tőkeösszegét kamattal együtt kell visszafizetni (a kamat mértéke általában 12%). Amikor a hiteltörlesztés megkezdődik, más csoporttagok is kaphatnak hitelt. Ezt a modellt az Autonómia a Mikrohitel és a NOBA közreműködésével valósítja meg. A Mikrohitel nyújtja a kölcsönt, a NOBA pedig internet hozzáférést biztosít, hogy a tagok figyelemmel tudják kísérni a számlájukat. Minden csoporttagnak részt kell vennie az Autonómia Alapítvány által szervezett pénzügyi tréningen, valamint energiahatékonysági képzésben is részesülnek.



CAF (Comunidades Autofinanciadas – Önfinanszírozó közösségek). Ezt a módszert először Venezuelában dolgozták ki a hitellehetőségekhez való hozzáférés megkönnyítése érdekében, és Latin-Amerikában széles körben elterjedt. Külső finanszírozási forrásra nincs szükség: a pénzt a résztvevők által megvásárolt részjegyek összege biztosítja, amiért cserébe jogosultak bizonyos összegű hitelt felvenni (3-4-szeres szorzóval, a csoporttól függően). A pénzt egy széfben tartják, amit egyfajta minibanknak tekintenek (hivatalos bankszámlát nem nyitnak). A csoportok maguk döntik el a részletes feltételeket (a részjegyek értékét, a kamatlábakat14, a késedelmi kamatot, az egyes tagok szerepkörét, a hitelfelvételi lehetőségeket stb.). Minden CAF csoport más és más, így a szabályaik is eltérőek (pl. döntéshozatal esetén van, ahol egyhangú szavazat szükséges, van, ahol nem...). Nyomon kell követniük, hogy mennyi pénz van a széfben, és ők döntik el, hogy ki kaphat először hitelt. A csoporttól való hitelfelvétel a tagok között szoros bizalmi kapcsolatot

és

közösségi

összetartást

alakít

ki.

A

pénzügyi

képzés

(tervezés

és

gazdálkodás) a gyakorlatban történik, a programban való részvétel során.

Célcsoport A program a szegénységben élők, különösen a romák körében segíti elő a megtakarítások gyűjtését, mivel ez a csoport alkotja a magyarországi szegénység túlnyomó részét. A programot kilenc olyan vidéki településen tervezték végrehajtani, ahol a lakosság több mint 20%-a roma származású. Végül a SIMS projekt összesen tizennégy különböző helyszínen valósult meg. Két településen több csoport is működött, egy CAF és két IDA program az egyik helyen, valamint egy CAF és egy IDA program a másik településen. 5. ábra – A program megvalósításának helyszínei

14

Általában 1—3% között mozog

12


Forrás: Autonómia Alapítvány A projekt 90-120 embert kívánt megcélozni. Induláskor a résztvevők száma 239 volt, közülük 123 fejezte be sikeresen a programot.

A mentorok kulcsfontosságú szerepe A

vidéki

településeken

a

programokat

az

Autonómia

helyi

képviselői,

a

mentorok

közreműködésével valósították meg. A mentorok különböző feladatokat láttak el. Először is ők toborozták a résztvevőket. A csoportok számára találkozókat szerveztek (a CAF és az Esélykassza modelleknél), az IDA résztvevőket pedig rendszeresen látogatták. Ők tartották a kapcsolatot a résztvevőkkel a programhoz kapcsolódó ügyekben: ellenőrizniük kellett a résztvevők bankszámláit, és ők tartották nyilván a megtakarításokat és a hiteleket. Ezen felül a mentorok segítettek a résztvevőknek megoldást találni a felmerülő pénzügyi nehézségek esetén annak érdekében, hogy megakadályozzák a lemorzsolódást. Ezeket a megoldásokat gyakran maga a program kínálta: halasztott törlesztés, a megtakarítások későbbre halasztása vagy hitelfelvétel segítségével, vagy külső források, például helyi szociális szolgáltatások igénybevételével. A mentorok feladatai közé tartozott tehát az egyéni válságkezelés is. A mentoroknak havi jelentést kellett küldeniük az Autonómia részére, amelyben számot adtak a csoport működéséről és a programmal kapcsolatos eseményekről. Az Autonómia programfelelőse gyakran tett látogatásokat. A program indulása előtt egy egynapos tréningen vettek részt, a program végén pedig ismét találkoztak, hogy összegyűjtsék a visszajelzéseket. Mivel az Autonómia évek óta foglalkozik ilyen projektekkel, a helyi közösségekben ők választották ki a mentorokat saját személyes tapasztalataik vagy mások ajánlása alapján. A legtöbb esetben a mentorok már korábban is dolgoztak IDA vagy Esélykassza programokban vagy más hasonló projektben az Autonómia megbízásából. A mentorok társadalmi helyzete változó. Némelyikük hasonló háttérrel rendelkezik, mint maguk a részvevők, míg más esetekben a mentorok magasabb társadalmi réteghez tartoztak. Az alapvető követelmény az volt, hogy a mentor ismerje a települést és a környező térséget, lehetőleg helyben vagy a környéken lakjon, és a célcsoport több tagjával jó 13


kapcsolata legyen. Szintén figyelembe vették azt a szempontot, hogy a mentor képes legyen megérteni a program céljait és lényegét. A legtöbb esetben női mentort választottak, de ez nem az Autonómia tudatos döntése volt. Előfordult, hogy az Autonómia a férfi ismerősöket kereste fel először, de nekik más munkájuk adódott, nem volt szabadidejük, ezért a feleségüket vagy más hölgyismerősüket ajánlották, akik ugyanúgy megfeleltek a követelményeknek.

A megtakarított pénz felhasználása A csoportok egy része már az első találkozás alkalmával eldöntötte, hogy hogyan használja majd fel a megtakarításokat. A leggyakoribb cél tűzifavásárlás volt, míg más csoportok kályha építését vagy a házuk felújítását tervezték. Helyenként, a nagyobb településeken több, különböző célokat kitűző csoport is működött. A CAF csoportokon belül az egyéni célok is eltérőek lehettek, volt, aki tűzifát szeretett volna venni, mások házfelújításra vagy mosógépre gyűjtöttek.

Pénzügyi és energiahatékonysági képzések Az IDA és az Esélykassza csoportok részére öt pénzügyi és két energiahatékonysági tréninget szerveztek. A CAF modell esetében a képzés külső tréner nélkül, közvetlenül a csoportokban való részvétel útján valósult meg. Energiahatékonysági tréninget is szerveztek a résztvevők számára, mivel Magyarországon az eladósodottság kialakulásában a lakossági energiaköltségek jelentik a legnagyobb kockázatot. Ezek az elszegényedett háztartások azok, amelyek jellemzően a legkevésbé energiatakarékosan élnek, így nem csupán házuk felújítása, de a tudatosabb energiatakarékossági tevékenységek is hozzájárulhatnak egy pozitív szemléletváltáshoz. A képzések alkalmával az olcsó szigetelési lehetőségekről, a hatékonyabb kályhák használatáról, valamint a papírból és mezőgazdasági hulladékból előállítható biobrikettekről tanultak a résztvevők.

2.3

Az érintett felek és partnerek

A programban tíz különböző mentor vett részt. Az egyikük csak négy napig dolgozott, ezért az alábbi statisztika őt nem veszi számításba.15. 2012-ben minden egyes mentor átlagosan 84 napot dolgozott a SIMS projektben. Ez egy évre vonatkoztatva egy teljes munkaidős állás több mint egyharmadát teszi ki. A mentorok közül öten 100 napnál is többet dolgoztak. Ha azt vesszük, hogy egy főállás havonta 20 munkanapot jelent, a SIMS projekt 2012-ben három főállású munkahelyet teremtett. A legtöbb mentor egy-egy településen felelt a kísérleti program lebonyolításáért. Hárman közülük két-két projektet is irányított, és az egyik mentor gondoskodott a hat Esélykassza program, valamint az egyik IDA program lebonyolításáról (ami azonban nem képezte a SIMS kísérleti program részét).

15

Ezek a számok a CRÉDOC számításait tükrözik, amelyek az Autonómia által a SIMS projektben

foglalkoztatottakról készített kimutatáson alapulnak. Nyolc órányi munka számít egy napnak.

14


A mentorok egy munkanapért (8 munkaóráért) 50 euró fizetést kaptak, ami körülbelül a magyarországi medián bér kétszeresének felel meg16. 2012-ben az Autonómia állandó alkalmazottai 172 napot töltöttek el a projekttel. Ez az alábbiakat foglalta magában: -

a a a a

SIMS programigazgató 18 napot SIMS programfelelős 51 napot két gazdasági vezető 36 napot pénzügyi tréner 19 napot dolgozott a programban.

A programban két közreműködő partner vett részt: -

NOBA, közösségi hitelezési platform Mikrohitel (mikrohitel-nyújtó vállalat)

A Nyílt Társadalmi (Soros) Intézet finanszírozta az IDA projektben nyújtott kiegészítő támogatást és az Esélykassza program hiteltőkéjét. A Levi’s alapítvány a költségvetés „önrészét” biztosította. A résztvevők toborzásában helyi hatóságok és szociális munkások is közreműködtek, valamint egyes találkozók helyszínét is ők biztosították.

2.4

A kedvezményezettek toborzása

A résztvevők toborzását a mentorok végezték, ők választották ki azokat a vidéki lakosokat, akik a legjobban rászorultak a program segítségére. A mentorok a saját csoportjukban nem vehettek részt kedvezményezettként, de esetenként rokonaik tagjai voltak egy-egy csoportnak. Mivel egyes mentorok szinte ugyanolyan szociális-gazdasági helyzetben éltek, mint a kedvezményezettek, ők is csatlakozhattak, de csak egy másik SIMS csoporthoz.

16

A legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató cégek dolgozóinak medián órabérére vonatkozóan az utolsó

rendelkezésre álló Eurostat adat 2010-ből származik. Magyarországon ez 3,44 euró óránként, ami egy 8 órás munkanapra kivetítve 26,52 eurót jelent. http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=earn_ses_pub2s&lang=en

15


Az értékelés módszertana Az értékelés célja annak mérése volt, hogy a kísérleti program milyen hatást gyakorolt a megtakarítási magatartásra és a költségvetési ismeretekre, valamint az azokkal kapcsolatos véleményekre és hozzáállásokra. Ugyanakkor a megvalósítás folyamatát is elemezte, amelynek során azonosította a sikeresség főbb tényezőit és a fejlesztést igénylő területeket

1/

Két kvantitatív felmérés a kedvezményezettek és egy kontrollcsoport

körében A nemzetközi értékelés során a szakértők arra törekedtek, hogy lehetőség szerint közös eszközöket dolgozzanak ki a három nemzeti program értékelésére. A Magyarországon használt kérdőív főbb sorai megegyeztek a Belgiumban és Franciaországban alkalmazott kérdőívekével. Két kvantitatív felmérést végeztek el, az egyiket a program végén 2012 februárjában, a másodikat pedig 2012 decemberében. A kérdőíves interjúkat az Autonómia mentorai készítették. A két felmérés kérdései azonosak voltak, hogy kimutassák a program során elért fejlődést. A mentorok mindegyik településen felkértek a SIMS programban nem szereplő embereket arra, hogy alakítsanak egy kontrollcsoportot, akiknek a válaszait

össze

lehetett

hasonlítani

a

résztvevőkével. A mentorokat arra kérték, hogy olyan embereket válasszanak a kontrollcsoportba, akik a lehető leghasonlóbb profillal rendelkeztek, mint a résztvevők. Az 1. és a 2. felmérést összevetve a válaszadási arány meglehetősen magas: az első kérdőívre választ adók 80%-a válaszolt a második kérdőívre is. A kontrollcsoport esetében a második felmérés válaszadási aránya valamivel alacsonyabb volt (72%). 6. ábra: A kvantitatív felmérésben résztvevők száma és válaszadási arány az 1. és 2. felmérés között SIMS

Első felmérés

kedvezményezettek

Második

Válaszadási

felmérés

arány (F2/F1)

Kedvezményezettek

239

137

110

80%

88

63

72%

(123 fejezte be a programot) Kontrollcsoport

-

A válaszadási arány hasonló a három különböző programban. Az Esélykassza résztvevői közül valamivel többen válaszoltak a második kérdőívre, mint a másik két program résztvevői (Esélykassza: 88%, IDA és CAF: 78%). Az 1. és 2. felmérésben a válaszadók profilja nagyon hasonló. A kontrollcsoport profilja szintén hasonló a kedvezményezettekéhez. A kontrollcsoportban ugyanakkor a 30 év alattiak, a gyermektelen házaspárok és a munkanélküliek aránya magasabb, mint a résztvevők esetében, de kicsi az eltérés. 16


A

felmérés

eredményeinek

elemzése

azt

a

célt

szolgálta,

hogy

összehasonlítsák

a

kedvezményezettek és a kontrollcsoport által az 1. és 2. felmérés során adott válaszokat. Ahol a fejlődési tendencia megegyezik a kedvezményezettek és a kontrollcsoport esetében, nincs ok azt feltételezni, hogy a változások a program következményei. 7. ábra: A magyarországi SIMS projekt azon résztvevőinek a profilja, akik válaszoltak a kvantitatív felmérés kérdéseire Résztvevők 1.

1. & 2,

felmérés

felmérés

2. felmérés

137

110

63

Férfi

32

29

30

Nő

68

71

70

30 alatt

28

25

30

30-39

32

35

30

40-49

20

23

21

50-59

16

14

13

4

4

6

38

38

37

Egyedülálló

18

17

19

Gyermektelen házaspár

26

25

22

Egyedülálló szülő

14

13

11

Gyermekes házaspár

42

45

46

1

1

2

Tulajdonos

74

73

75

Bérlő / családtag / lakrész

26

27

25

2

3

3

15

15

11

4

5

3

78

76

83

100 616

106 188

335

356

Alap NEM

ÉLETKOR

60 vagy 60 felett Átlagéletkor

CSALÁDI ÁLLAPOT

Egyéb LAKHATÁS

Főállású MUNKAERŐ-PIACI Részmunkaidős STÁTUSZ

Nyugdíjas Munkanélküli, egyéb

ÁTLAGJÖVEDELEM forintban (HUF) 1. rész

euróban

ÁTLAGJÖVEDELEM forintban (HUF) 2. rész

Kontrollcsoport

euróban

111 338

115 229

371

384

Forrás: 1. és 2. felmérés

Csak azokat az eredményeket vették figyelembe, ahol ugyanazok a résztvevők mindkét kérdőívre válaszoltak, hogy elkerüljék az olyan fejlődés értékelését, ami abból ered, hogy az 1. és a 2. kérdőívre más-más személyek válaszoltak.

A fenntarthatóságot nehéz felmérni Még túl korai megállapítani, hogy a programok meg fogják-e változtatni a résztvevők megtakarítási magatartását. A mentorokat a program vége után három vagy négy hónappal kérdezték meg. Némelyikük azt tapasztalta, hogy a résztvevők egy kisebb hányada folytatta a megtakarítást, és egyes CAF csoportok továbbra is tartottak találkozókat. Úgy tűnik azonban, hogy nagyobb 17


valószínűséggel folytatják a megtakarítást azok, akik már a kísérleti program előtt is tettek félre pénzt. A program során nyitott bankszámlák többségét a költségek elkerülése érdekében megszüntették. Volt olyan mentor, akitől a helyi lakosok megkérdezték, hogy folytatódni fog-e a program. A mentoroknak kulcsfontosságú szerepe van a program lebonyolításában. Egyikük azt vette észre, hogy – a csoporttagok erős elkötelezettsége ellenére – ha ő éppen nem tudott megjelenni a helyszínen, a csoport nélküle nem tartotta meg a találkozót. A fenntarthatóság érdekében feltétlenül szükség lenne egy minimális költségvetési keretre, amely fedezné a mentorok fizetését és az Autonómia útiköltségeit, ami a programok felügyeletéhez szükséges. A fenntarthatóság attól is függ, hogy sikerül-e támogató partnereket találni.

2/

A nyomonkövető adattábla elemzése

A nyomonkövető adattábla az egyes településeken bevont résztvevők számáról, valamint megtakarítási és hitelfelvételi tranzakcióikról nyújt tájékoztatást. A különböző helyszíneken megvalósított programok adattáblái a végrehajtott program jellegétől függően némi eltérést mutattak. Az IDA programnál a nyomon követés az egyénen alapul, így az egy főre és egy hónapra jutó megtakarítások összegéről kapunk információt. A két közösségi program (Esélykassza és CAF) esetében a táblázat összesítve mutatja be a megtakarítók számát és a havonta megtakarított összeget, egyéni lebontásban nem tartalmaz adatot. Egyes településekre vonatkozóan csak a megtakarítások vagy hitelfelvételek teljes összegéről áll rendelkezésre információ. A hitelfelvevők száma csak az Esélykassza program esetében ismert, a CAF programról nincs ilyen adat.

3/

Kvalitatív interjúk az érintett felekkel és a program résztvevőivel

A mélyinterjúkat a CREDOC értékelésében résztvevő magyarországi partner, a TÁRKI készítette 2013 tavaszán (március-áprilisban). Az Autonómia három alkalmazottjával találkoztak, az Autonómia ügyvezető igazgatójával, a SIMS programfelelőssel és a SIMS programigazgatóval. Hét mentorral készítettek személyes interjút: négyen a CAF csoportokért, ketten egy IDA településért és egy mentor az összes Esélykassza csoportért valamint egy IDA településért volt felelős. Az értékelési projekt során eredetileg nem terveztek mélyinterjút a résztvevőkkel. A tartalmasabb elemzés érdekében azonban később mégis emellett döntöttek. A kedvezményezettek négy csoportjával készítettek interjút. Az egyik csoport az IDA modell résztvevőiből állt, egy másik csoport a CAF programban vett részt, két csoportot pedig az Esélykassza projekt szereplői alkották.

18


A program hatása a kedvezményezettekre 1/

A kedvezményezettek profilja

A kvantitatív felmérés (ld. 7. ábra) azt mutatja, hogy a magyarországi résztvevők többsége nő (több mint kétharmaduk). Az átlagéletkor 38 év volt, amelyen belül különböző korcsoportok képviseltették magukat. A résztvevők több mint fele gyermekes, többnyire partnerrel együtt él. Négyből három résztvevő saját tulajdonú házban lakik. Az interjúk alapján a házaik általában rossz állapotban vannak. A résztvevők túlnyomó többsége (78% az első részben) munkanélküli volt, és amikor találtak munkát, azt általában részmunkaidőben végezték. Ebben a tekintetben a program elérte az alacsony jövedelmű csoportok megsegítésére irányuló célkitűzését. Azokon a településeken alig van munkalehetőség. Egyes területeken (például a szőlőtermő vidékeken) a szüret idején lehet dolgozni, de ezek szezonális munkák, és nagyon keveset fizetnek. A szociális segélyekre való jogosultsághoz gyakori követelmény valamilyen rövidtávú közmunkában való részvétel, például kertészkedés vagy takarítás elvállalása. A mentorok gyakran érezték úgy, hogy a program során ezek a szegény családok még rosszabb helyzetbe kerültek. A résztvevő háztartások havi jövedelméről a kérdőíveken megadott információ alapján azonban ez nem támasztható alá. A jövedelmük átlagosan 354 euró volt a program elején és 371 euró a végén. Ez az 5%-os növekedés megfelel a 2012-es évi inflációs rátának. A kontrollcsoport átlagos jövedelme a 2. felmérés idején valamivel magasabb, kb. 400 euró volt, de a második kérdőív idejére 384 euróra csökkent. Az 1. és 2. felmérés során a kedvezményezettek túlnyomó többsége arról számolt be, hogy nehezen tud megélni. A kontrollcsoport tagjai ugyanilyen nehézségekkel néztek szembe.

8. ábra: Nehézségek a havi kiadások rendezésében

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív 19


Az 1. és 2. felmérésben válaszolók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból

A megélhetési nehézségek oda vezethetnek, hogy a háztartások képtelenek a számláikat kifizetni. A résztvevők több mint fele volt ilyen helyzetben a program során (9. ábra). A program végén azonban ez a helyzet gyakoribb volt a kontrollcsoport esetében, mint a kedvezményezettek körében: ez a programnak köszönhető, mivel lehetőséget biztosított a pénzfelvételre vagy hiteligénylésre. 9. ábra: Azok száma, akik az elmúlt három hónapban nem tudták kifizetni a számláikat

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Az 1. és 2. felmérésben válaszolók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból

Az IDA résztvevők valamivel nehezebbnek találták a számlák kifizetését a felmérés második részében, mint az elsőben

(a nehézségeket említő résztvevők aránya 58%-ról 65%-ra nőtt). A

többi résztvevő számára a dolgok kissé jobbra fordultak: a nehézségeket említők aránya az Esélykassza esetében 50%-ról 40%-ra, a CAF programban 67%-ról 61%-ra csökkent.

2/

A programban való részvétel

Az Autonómia hat településen szervezett egy vagy két összejövetelt a csoportok kialakítása érdekében (5 CAF csoport és 1 Esélykassza csoport), de nem sikerült a kezdéshez elegendő résztvevőt toborozni. Ez vagy a bizalom hiányára vezethető vissza, vagy pedig arra, hogy az emberek túl szegénynek érezték magukat ahhoz, hogy egy megtakarítási programban vegyenek részt. Az Autonómia azt is említette, hogy az IDA projektek egy része azért nem tudott elindulni, mert a helyi bankok nem voltak hajlandók számlát nyitni a résztvevők számára, vagy mert a banki alkalmazottak

nem

voltak

együttműködők.

Ezeket

a

csoportokat

a

hatásvizsgálat

során

„résztvevőkként” említett populáció nem tartalmazza.

20


A SIMS projektbe bevont személyek száma végül az egyes programok szerint változott. Az IDA programnak volt a legtöbb résztvevője, 8 településen 155-en vettek részt. Az Esélykassza és a CAF programok körülbelül 40-40 résztvevővel valósultak meg (az Esélykassza programban 43 résztvevő 7 településen, a CAF-ban 41 résztvevő 4 településen). Az ábra azt mutatja, hogy a programba jelentkezők közül a megtakarítók aránya a CAF esetében nagyon magas (a résztvevők 95%-a tett félre pénzt legalább egyszer), és elég magas az Esélykassza esetében is (77%). Az IDA programban ez az arány sokkal alacsonyabb (a résztvevők 33%-a takarított meg elég pénzt ahhoz, hogy megkapja a kiegészítő támogatást, és 23%-uknak sohasem sikerült pénzt félretenni).

10. ábra A programok aktív résztvevői

Forrás: nyomonkövető adattábla – a CREDOC számításai

Az IDA programban a megtakarítók aránya 8% és 91% között mozgott a településtől függően. A kiesők között volt olyan, aki a programban egyébként aktívan résztvevő településen élt, de nem kezdte el a megtakarítást, míg mások egy nagyon rövid ideig (általában egy, esetenként két vagy három hónapig) tudtak ugyan pénzt félretenni, de a program vége előtt kivették minden megtakarított pénzüket. A nyomonkövető adattáblából látható, hogy az IDA program egyes településeken rugalmas feltételekkel

valósult

meg.

Például

a

havi

megtakarításoknak

elvileg

minden

hónapban

ugyanakkora összegűnek kellett volna lenniük. Ha azonban egy résztvevő kihagyott egy havi megtakarítást, akkor a következő hónapban kétszer annyit tett félre, és így bent maradhatott a programban. Volt olyan település, ahol az IDA program néhány kedvezményezettje nem mindig ugyanakkora összeget takarított meg, hanem ha megtehette, több pénzt tett félre (különösen a nyári időszak után, amikor a szezonális mezőgazdasági munkáknak köszönhetően többet tudtak keresni). Előfordult, hogy az IDA résztvevők közül páran kivettek pénzt a számlájukról, majd a következő hónapban visszatették az összeget.

21


2.1

A programhoz való csatlakozás okai

A mentorok szerint a résztvevők toborzása nem volt mindig egyszerű feladat, mert az embereket nehéz volt meggyőzni a program megbízhatóságáról. A falusiak közül néhányan csalásokról hallottak, amikor az emberek megtakarításait ellopták, ezért gyanakvóak voltak. A mentoroknak gyakran többször is el kellett magyarázni a program lényegét, hogy meggyőzzék a lakókat. A szkeptikusság mellett azonban ott volt a vágy, hogy hinni akartak a programban. Ezt az egyik IDA résztvevő fejezte ki az interjú során. Ezen a településen a résztvevők nem gondolkodtak sokat azon, hogy belevágjanak-e a programba, bár komoly kétségeik voltak afelől, hogy az Alapítvány valóban megkétszerezi majd a megtakarított összeget – „mégis elkezdtem, mert reménykedtem". Gyakran találkoztak a faluban, és segítettek egymást meggyőzni arról, hogy az Autonómia tényleg megduplázza a pénzüket, de legalábbis biztos, hogy nem fogja ellopni a megtakarított összeget “összefogtak: sikerülni fog!”. De akkor hitték el igazán, amikor végül megkapták a tűzifát. A megkérdezett Esélykassza csoportok egyike már korábban is vett részt az Autonómia által szervezett programban. Ismerték egymást és a mentort, így nem sokat tétováztak a részvétellel kapcsolatban: „Úgy gondoltuk, jó lenne, így hát belefogtunk!" A településük nagyon szegény, ezért úgy érezték, minden lehetőséget meg kell ragadniuk: „Annyira szegény ez a falu, hogy el sem tudunk menni innen". Az Autonómia korábbi programjában való részvétel valamint a mentorokkal és a résztvevők többségével való ismeretség a program iránti elkötelezettség szempontjából kedvező tényezőknek bizonyultak. Az egyik Esélykassza csoport elmondása szerint a tagok már ismerték egymást, néhányan ugyanabból a családból származtak (nagybácsik, unokatestvérek), így könnyebb volt együttműködni. Az IDA mentorok egyike kifejtette, hogy a résztvevőket a kiegészítő támogatás motiválta. Tudták, hogy nehéz elég pénzt összegyűjteni a téli tűzifára. A csoport

ezért

épp

ezt a célt

tűzte

ki

maga elé. Ezek az

emberek általában csak a

takarékszövetkezettől vehetnek fel kölcsönt, de nagyon magas kamatra. Azok a szegény családok, akik nem tudják megvenni a fát, kénytelenek az erdőből lopni és vállalni az illegális cselekménnyel járó összes kockázatot.

A csoportdinamika ereje A legfőbb ok, amiért érdemes volt végigcsinálni a programot, az az anyagi segítségnyújtás volt. Azonban nem ez volt az egyetlen pozitív szempont. A csoportrészvételen alapuló két program esetében a csoportdinamika ténylegesen hozzájárult a résztvevők motiválásához. A vélemények szerint az általános légkör barátságos volt, az összejövetelek jól sikerültek, és a résztvevők örültek a találkozásnak és a beszélgetéseknek. Az egyik CAF mentor arról számolt be, hogy miután a résztvevők többsége gyermekes háziasszony volt, a program kiváló lehetőséget nyújtott nekik arra, hogy kimozduljanak otthonról, új dolgokat tanuljanak, és társasági életet éljenek. Az összejöveteleken a napi gondok megbeszélésére is lehetőség nyílt. Egyéb kérdéseket is megvitattak, és így a találkozók idővel egyfajta szélesebb körű társasági eseménnyé nőtték ki magukat. Egy másik mentor, aki szintén az egyik CAF csoport irányításáért felelt, azt vette észre, hogy a program segített „közelebb hozni egymáshoz az embereket” és erősíteni a közösségi összetartást. Vannak, akik rendszeresen meglátogatják egymást, segítenek egymás gyermekére vigyázni, kisebb házimunkákat végeznek, vagy éppen fát vágnak. Némelyik CAF csoport közös programokat is szervezett, például kirándulásokat, közös főzéseket vagy mozilátogatásokat, amelyeken az Autonómia által biztosított támogatásnak vagy a program

22


végén esetenként megmaradt összegnek köszönhetően minden csoporttag részt vehetett 17. Ezek a kirándulások rendkívül sikeresnek bizonyultak, és a csoporttagok körében nagy népszerűségnek örvendtek. Mindez alátámasztja a csoportdinamika pozitív hatását. A hitelfelvétel lehetőségét biztosító két program során (CAF és Esélykassza) a csoportoknak meg kellett beszélni, hogy ki kapja meg először a kölcsönt. Ez többnyire nem okozott problémát. A CAF csoport egyik tagja így jellemezte az ezzel kapcsolatos tapasztalatait: a találkozók rendben mentek, mindig el tudták dönteni, hogy ki vehet ki pénzt. Amikor rájöttek, hogy túl sok tagnak volt szüksége hitelre „megegyeztünk, hogy egyenlően osztjuk el a pénzt". Az Esélykassza program egyik résztvevője azt mondta az interjún: „Nem foglalkoztunk azzal, hogy ki kapja először a pénzt – ilyen dolgok miatt nem veszekedtünk”. A csoport is megerősítette, hogy mindig könnyen el tudták dönteni, hogy ki kapjon hitelt, a csoport hozta meg a döntést, így „nem volt harag”. A legtöbb mentor is alátámasztotta, hogy nem volt feszültség a csoporton belül, amikor el kellett dönteni, hogy ki kapjon kölcsönt előbb, és ki később. Az egyik CAF mentor azt mondta, meglepődött, és örült annak, hogy ilyen jó volt a csoportban az együttműködés. Azoknak adták kölcsön a pénzt, akiknek szükségük volt rá, betartották a szabályokat, és senki sem szállt ki. A csoport minden héten találkozott, de ha egy résztvevőnek pénzre volt szüksége, akkor összeültek és szavaztak, hogy megkaphatja-e az összeget. Az érintettek szerint egyetlen kérelmet sem utasítottak el annak ellenére, hogy a csoport egyhangú szavazással hozta meg a döntéseit.

Eltérő vélemények a képzésekről Ami a pénzügyi képzést illeti, a tréningekkel kapcsolatos vélemények különböznek. Van, aki azt állítja, hogy ezért volt érdemes a programban maradni, míg más résztvevők csekély érdeklődést mutattak. A résztvevők és a mentorok egy része szerint a tartalom érdekes, de nem mindig volt könnyen alkalmazható, és nem minden esetben igazodott az igényekhez. Az Esélykassza program egyik megkérdezett résztvevője azt mondta: „Akkor tudsz félretenni, ha nem eszel”, legalábbis ha „ilyen hozzánk hasonló szegény emberekről” van szó. Egyes résztvevők azt állították, hogy nem tudnak pontosan visszaemlékezni az előadásokra. Egy másik csoport (CAF csoport) szintén úgy nyilatkozott, hogy a tréningeken való részvétel élvezetes volt számukra, de a tananyagot nem igazán az ő igényeikhez igazították. A csoport tagjai nem hiszik, hogy bármelyik bank kölcsönadna nekik pénzt, mivel meglehetősen szegények. A kérdést az egyik IDA résztvevő vetette fel, aki úgy gondolja, hogy ők nem tartoznak a bankok célcsoportjába: „Gondoljátok, hogy egy

közmunkásnak

bárhol

is

hitelt

adnak?”

Általában

elmondható,

hogy

a

bankok

hitelszolgáltatásairól szóló tréningek nem bizonyultak túl sikeresnek, mert a résztvevők nehezen tudták

megérteni

az

elhangzottakat,

amelyek

ő

szükségleteiktől

nagyon

távol

álltak.

A

megtakarítási gyakorlatokról tartott képzés már nagyobb sikert aratott. Az Autonómia Alapítvány a jövőben szeretné a tréningek formai kereteit továbbfejleszteni: több interaktív szerepjátékot és esettanulmányt tartalmazna a képzés (mint pl. a „részvételi költségvetés18”).

17

Ez a pénz a visszafizetett kölcsönök kamatából vagy a kisebb büntetőkamatokból származott, amit azoknak

kellett fizetni, akik alapos indok nélkül hiányoztak egy találkozóról vagy tréningről, vagy akik késve fizették vissza a felvett hitelt. 18

A „részvételi költségvetés” egy demokratikus tanácskozási és dontéshozatali folyamat, amelynek során

hétköznapi emberek döntik el, hogy az önkormányzati vagy állami költségvetés egy részét mire fordítják. A részvételi költségvetés lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy kiválasszanak, megvitassanak és előnyben részesítsenek biztonyos közpénzekből finanszírozott projekteket, és felhatalmazza őket arra, hogy valódi döntéseket hozzanak arról, hogy mire költik a forrásokat. (forrás: wikipedia)

23


Az energiahatékonysági tréningeket a résztvevők hasznosabbnak és érdekesebbnek találták. Ez különösen a szigetelési technikákról és a rakétakályhákról szóló képzésekre igaz. A résztvevők közül néhányan tervbe vették a biobrikett használatát, mások azonban kételkedőbbek voltak. Az egyik csoport azon a véleményen volt, hogy túl drága az előállítása, és nem olyan jó, mint a fa: „Nem ad olyan meleget, az [a tűzifa] meg pokolian meleg”. Így hát nem sikerült meggyőzni őket.

2.2

A lemorzsolódás okai

A résztvevőkkel és a mentorokkal készített mélyinterjúk szerint az egyik fő lemorzsolódási ok a program iránti bizalom hiánya volt, különösen az IDA és a program végén nyújtott kiegészítő támogatás esetében. Többen is hallottak az ún. „piramisjátékról", olyan társaságokról, amelyek magas kamatot ígérve gyűjtöttek pénzt, majd eltűntek az egész összeggel. A megtakarítási csoportok egyik célkitűzése az volt, hogy új kályhákat vásároljanak, amelyeket helyben, az Autonómia támogatásával építettek. Volt olyan résztvevő, aki aggódott a kályhák hatékonysága miatt, és attól féltek, hogy a kályha felrobbanhat. A programból való kilépés másik fő oka a pénzügyi nehézségekben keresendő. Az IDA programban a minimális havi megtakarítás 2000 forint (kb. 7 euró) volt, és egyes résztvevőknek nehézséget okozott ennyi pénzt félretenni. Volt, akinek csökkent a jövedelme – leginkább a munkahely elveszítése miatt -, és emiatt nem tudták folytatni a megtakarítást. Több résztvevőnek váratlan kiadásokkal kellett szembenézniük, ezért ki kellett venniük a megtakarításaikat. A pénzügyi nehézségek áthidalására a CAF és az Esélykassza hitelt nyújtott, ha azonban a helyzet állandósult, a résztvevők nemigen tudták visszafizetni a tartozásukat, és ki kellett lépniük a programból. Ilyen esetekben a mentorok a következő hónapban tudták csak visszaszerezni a pénzt (az egyik csoport szerint időnként „rámenősnek” kellett lenniük), de ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy a résztvevők folytassák a programot. A lemorzsolódások egy része vallási okokkal magyarázható. Az egyik településen a vallási vezető a program ellen fordult, és az Autonómiával folytatott számos tárgyalás ellenére sikeresen meggyőzte a résztvevőket, hogy szálljanak ki a programból. Egy másik településen a résztvevők két különböző egyházhoz tartoztak, és ez konfliktust okozott közöttük. A találkozók teológiai vitákká fajultak, és olyan ellenségeskedés alakult ki, hogy képtelenség volt a csoportot összetartani. Az eredmény: a program meghiúsult a településen. Az egyik településen a mentor visszaélt a pozíciójával, és elkezdett kampányolni, hogy őt válasszák meg a helyi kisebbség vezetőjének, ne a szomszéd faluban lévő mentort, aki szintén jelöltette magát erre a posztra. A két CAF csoport ezért felfüggesztette a tevékenységét.

Miért magasabb a lemorzsolódási arány az IDA programban? Az IDA program magasabb lemorzsolódási aránya számos tényezővel magyarázható: -

A két másik programmal ellentétben az IDA az egyénen alapult. Az egyetlen csoportszintű tevékenységet a tréningek jelentették. A csoportdinamika ezért nem tudott a résztvevők magatartására megfelelő motivációs hatást gyakorolni.

-

A számlára befizetendő összeget a program elején kellett meghatározni. A kiegészítő támogatás lehetősége kecsegtetőnek tűnt, ezért egyes résztvevők túl nagyratörő célt tűztek ki, és nem tudták a támogatáshoz szükséges nyolc havi megtakarítást teljesíteni.

-

Az IDA programban nem volt lehetőség hitelfelvételre, így nem tudott segítséget nyújtani a résztvevőknek, amikor a program során váratlanul készpénzre volt szükségük. 24


-

Az IDA program szabályai kevésbé voltak rugalmasak. Elméletileg az egyetlen lehetőség, hogy a résztvevők a program vége előtt visszakapják a pénzüket az volt, hogy kiszállnak.

Az IDA mentorok tárgyalást folytattak az Autonómiával arról, hogy változtassa meg a szabályokat, és

nagyobb

rugalmasságot

biztosítson:

több

lehetőséget

a

pénzfelvételre,

egy-egy

havi

megtakarítás kihagyását, vagy a félretett összeg módosítását a háztartás jövedelmi helyzetétől függően. Amikor mindez lehetővé vált, a program végéig bent maradó résztvevők száma magasabb lett.

3/

A kedvezményezettek magatartására, ismereteire és véleményére gyakorolt hatás 3.1

A résztvevők magatartására gyakorolt kedvező hatás

3.1.1 A megtakarítási magatartás Azok az IDA résztvevők, akik megkapták a kiegészítő támogatást, átlagosan 125 eurót19 tudtak megtakarítani 2012-ben (az átlagos összeg 51€ azok esetében, akik legalább egyszer tettek félre pénzt). Az Esélykassza résztvevői átlagosan 91 eurót gyűjtöttek. A CAF program során félretett összeg jóval alacsonyabb volt: a résztvevők évente átlagosan 13 euró értékű részjegyet vásároltak, rendszerint a program elején, hogy el tudják indítani a csoportot. A megtakarítási arány az év során mindhárom programban mérséklődött. A CAF és az Esélykassza esetében a csökkenés oka az volt, hogy a hitelfelvételt követően a megtakarítási magatartást a törlesztési magatartás váltotta fel. Az IDA programban ez a tendencia annak tudható be, hogy kiestek azok a résztvevők, akik nem voltak képesek fenntartani a megtakarítási magatartásukat. 11. ábra: A megtakarítók arányának alakulása havi bontásban*

19

Ez a számítás figyelembe veszi azokat az összegeket is, amelyeket a résztvevők kivettek a megtakarítási

számlájukról. Átlagosan az aktív résztvevők 171 eurót helyeztek el a számlán, és 46 eurót vettek ki, ezért úgy számoltunk, hogy 171-46 = 125 eurót tudtak megtakarítani.

25


Forrás: nyomonkövető adattábla – a CREDOC számításai * A CAF programra vonatkozóan a nyomonkövető adattábla nem azoknak a résztvevőknek a számáról szolgáltat adatot, akik havonta tettek félre pénzt, hanem a megvásárolt részjegyek számát tartalmazza (az egyes résztvevők nulla, egy vagy több részjegyet vehettek minden hónapban). A CAF program adatai a megvásárolt részjegyek átlagos számát mutatják 100 CAF résztvevőre kivetítve.

Az Esélykassza program havi rendszerességgel megtakarító résztvevőinek néhány hónap után rendszerint csökkentek az átlagos havi megtakarításai. Ennek az lehet az oka, hogy a néhány hónap

után

igénybe

vehető

hitelfelvételi

lehetőség

kevésbé

motiválja

a

résztvevőket

a

megtakarításra. A CAF programban a csoporttagok az első néhány hónap során részjegyeket vásárolnak: ez az az időszak, amikor a csoport részvevői elkezdik felhalmozni közös vagyonukat. Az IDA esetében a nyári hónapoktól kezdődően a program végéig általában emelkednek a megtakarított összegek. Ez a növekedés annak köszönhető, hogy a szezonális munkát találó résztvevők a nyári hónapokban magasabb jövedelemre tesznek szert, valamint a kiegészítő támogatásnak, amelyre a résztvevők a program végén jogosultságot nyerhetnek. 12. ábra: A megtakarítók (IDA, Esélykassza) / aktív résztvevők (CAF) által havonta elhelyezett betétek átlagos összege

Forrás: nyomonkövető adattábla – a CREDOC számításai

A megtakarítási szokások a program kezdetén rendkívül alacsony értéket mutattak: a résztvevők kevesebb mint 5%-a tett félre pénzt havonta az 1. felmérést megelőző három hónapban, és a kedvezményezettek negyedének voltak megtakarításai a 2. felmérést megelőző három hónap során. Ez a program közvetlen hatásaként értékelhető, mivel a kontrollcsoport magatartása nem változott. Azt is fontos figyelembe venni, hogy ez a hatás némileg alulbecsült, mivel a résztvevők egy része azért nem tudott pénzt félretenni a program végén, mert hitelt vett fel, és azt kellett visszafizetnie.

26


13. ábra: Havi megtakarítások az előző három hónapban

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Az 1. és 2. felmérésben válaszolók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból

A felmérés eredményei azt bizonyítják, hogy a két adatgyűjtés között nőtt a megtakarítók aránya, az elmúlt három hónapban átlagosan félretett összeg azonban nem változott sokat. (68 euróról 72 euróra nőtt). Az egyik indikátor a megtakarítások alakulását összesíti: azokat az embereket vizsgáltuk meg, akik a program végén gyakrabban tettek félre pénzt (akiknek egyáltalán nem volt megtakarításuk, azok legalább alkalmi megtakarítókká váltak, akik korábban alkalmanként tudtak megtakarítani, azok havi rendszerességgel tettek félre pénzt). A résztvevők 37%-a gyakrabban takarított meg pénzt a 2. felmérés idején, mint az 1. felméréskor. Ez jóval több, mint a kontrollcsoport esetében, akiknek csak 4%-a takarított meg többet a 2. felméréskor, mint az első idején. A

megtakarítás

intenzitásában

bekövetkező

növekedés

az

alábbi

két

féle

körülménnyel

magyarázható: -

-

Voltak, akik az 1. felmérést megelőző hónapokban egyáltalán nem takarékoskodtak, de azt állítják, hogy a 2. felmérést megelőző 3 hónapban alkalmanként vagy havi rendszerességgel tettek félre pénzt. Ők a résztvevők 32%-át teszik ki. Voltak, akik alkalmanként gyűjtöttek megtakarításokat, majd később havi rendszerességgel tettek félre pénzt (a résztvevők 5%-a).

Azokkal összehasonlítva, akik nem változtattak megtakarítási magatartásukon, a megtakarításuk intenzitását fokozó résztvevők: -

főként nők voltak (87% vs. 65%) kissé idősebbek voltak (átlagéletkor 41 vs. 37).

Az átlagjövedelem mindkét csoportban azonos volt. A résztvevők 63%-a nem növelte a megtakarítás gyakoriságát. Akik nem változtattak a magatartásukon, sem az 1., sem a 2. felmérés idején nem takarítottak meg pénzt (a résztvevők 49%-a). A résztvevők csupán 11%-a takarít meg kevésbé rendszeresen a 2. felmérésben, mint az 1. idején. 27


A magatartás-változásról alkotott különböző vélemények az interjúk során A megkérdezett mentorok egy része nagyon pozitív véleményt fejezett ki arról, hogy milyen hatással volt a program a megtakarítási magatartásra. Az egyik CAF mentor azt mondta, úgy érezte, a csoporttagok sokkal tudatosabban gazdálkodtak. Egy másik mentor úgy gondolta, hogy a program megváltoztatta a résztvevők magatartását. Arra ösztönözte őket, hogy sorolják fel kiadásaikat, és ezeket a találkozók alkalmával megbeszélték. Az Esélykassza programért felelős mentor véleménye szerint a résztvevők többsége igyekezett a tréningek után odafigyelni a kiadásaikra. Egyes CAF csoportok a program végét követően is folytatták a megtakarítást. Más mentorok szerint a megtakarítást folytató résztvevők azok, akik már a programot megelőzően is tettek félre pénzt.

3.1.2 Hitelfelvételi magatartás: jó törlesztési arány Amint már említettük, az IDA programban nem volt lehetőség hitelt felvenni. A nyomonkövető adattábla szerint az Esélykassza programban a résztvevők által felvett pénz összege 5 490 euró volt. Az Esélykassza résztvevőinek összes megtakarítása a kihelyezett hitel összegének 58%-át tette ki20. Összesen 24, átlagosan 229 euró összegű hitelt helyeztek ki. A CAF program 920 eurónyi hitelt nyújtott a résztvevőknek: a megtakarítások összege itt is a kihelyezett hitelösszeg 59%-a. A hitelügyletek számát az adattábla nem tartalmazza. E két program kapcsán megkérdezett mentorok arról számoltak be, hogy a hitel visszafizetésével nem voltak gondok. Még akik kiléptek a programból, azok is visszafizették a kölcsönt, bár esetenként kisebb késéssel.

3.1.3 Kevesebb folyószámlahitel a program kedvezményezettjei körében A

nehéz

pénzügyi

helyzetek

ellenére

a

kedvezményezetteknek

sikerült

elkerülni

a

folyószámlatartozást. Az ő esetükben kevesebb ilyen helyzet adódott, míg a kontrollcsoport körében gyakoribbá váltak az ilyen esetek. Ez a SIMS program pozitív hatásának tudható be. A megtakarítási magatartás, az IDA által nyújtott kiegészítő támogatás, valamint az Esélykassza és a CAF programokban a kedvezményezetteknek biztosított hitelfelvételi lehetőség minden bizonnyal segítséget jelentett abban, hogy a résztevők a SIMS program során fedezni tudták a kiadásaikat.

20

Amikor a résztvevők elkezdik törleszteni a kölcsönt, a hiteltőkéből a program más kedvezményezettjeinek is

tudnak hitelt kihelyezni. Ezért fontosabb a kihelyezett összeg a megtakarított összegnél.

28


14. ábra: Folyószámlatartozások alakulása az elmúlt három hónapban

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Megjegyzés: csak a bankszámlával rendelkező személyeknek tették fel ezt a kérdést. Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból

3.2

Több bankszámla, de kevesebb ellenőrzés

Tízből mintegy hat ember rendelkezett már folyószámlával az 1. kérdőíves felmérés idején. A programot követően a bankszámlával rendelkező kedvezményezettek száma emelkedett (62%-ról 71%-ra). A kontrollcsoportban ilyen jellegű fejlődés nem tapasztalható (15. ábra).

15. ábra: Bankszámlával rendelkezők aránya

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Az 1. és 2. felmérésben válaszolók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból 29


A bankszámla-tulajdonosok aránya az Esélykassza program kezdetén rendkívül magas volt: ennek az az oka, hogy a kísérleti programba való belépéskor minden egyes résztvevő számára nyitottak egy számlát. A CAF programban, ahol a bankrendszer nem került bevonásra, a bankszámlatulajdonosok aránya a kísérlet során nem változott. Az összesített adatban a növekedés az IDA résztvevőinek tulajdonítható. 16. ábra Bankszámla-tulajdonosok aránya az egyes programokban Van bankszámlája

1. felmérés

2. felmérés

IDA

48%

63%

Esélykassza

97%

97%

CAF

53%

56%

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív

A megtakarítási számlák kevésbé számítanak rendkívülinek a programot követően A bankszámlával rendelkezőknek azt a kérdést is feltették, hogy van-e másik számlájuk, amelyet kifejezetten a megtakarítások gyűjtésére tartottak fenn. A külön megtakarítási számlával rendelkező háztartások aránya az 1. és a 2. felmérés között drasztikusan nőtt (6%-ról 48%-ra), ami minden bizonnyal a program közvetlen hatása. A kontrollcsoport esetében ugyanakkor mindkét felmérés idején csupán 3% volt a megtakarítási számlával rendelkező tagok aránya.

17. ábra: Külön megtakarítási számlával is rendelkezők aránya

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Megjegyzés: csak azoknak a bankszámla-tulajdonosoknak tették fel ezt a kérdést, akiknek másik számlájuk is volt, amin a megtakarításokat gyűjtötték Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból

30


A legtöbben az Esélykassza résztvevői azok, akik a program végén úgy gondolják, hogy külön megtakarítási számlán fogják félretenni a pénzüket. Szinte mindannyiuknak pontos képük van arról, hogy mennyi pénz van a számlájukon, és tízből hatan tudják, hogy mennyit kereshetnek a megtakarítás számlájukkal.

A bankszámlavezetés költségeinek ismerete A bankszámla-tulajdonosok közül mind a SIMS résztvevők, mind a kontrollcsoport tagjai tisztában voltak azzal, hogy milyen költségekkel jár bankszámlájuk fenntartása. Ez már az első felmérés idején is így volt: tízből több mint kilencen tudták, hogy bankszámlájuk fenntartása mennyibe kerül. A második felméréskor is ugyanez volt a helyzet.

18. ábra: A bankszámlavezetés költségeinek ismerete


A bankszámla ellenőrzése A SIMS programban való részvétel eredményeként a bankszámlák ellenőrzése nem lett gyakoribb. A bankszámlájukat minden héten ellenőrző résztevők aránya, ami egyébként is alacsony volt, tovább csökkent.

31


19. ábra: A bankszámlán lévő összeg heti ellenőrzése


Kevesebben vannak azok a résztvevők, akik „minden alkalommal” megnézik, hogy van-e valami hiba a bankszámlakivonatukon. Ez az idővel csökkenő tendencia a SIMS program résztvevői és a kontrollcsoport körében egyaránt megfigyelhető.

20. ábra: A bankszámlakivonatokon lévő hibák ellenőrzése

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Megjegyzés: csak a bankszámlával rendelkező személyeknek tették fel ezt a kérdést. Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból 32


A bankszámlakivonat pontosságának ellenőrzése a 2. felmérésnél kevésbé gyakori, mint az 1. felmérés idején, ez azonban nem az új bankszámla-tulajdonosok megjelenésének eredménye: az 1. és 2. felmérés között számlát nyitó résztvevők nem ellenőrzik ritkábban a számlájukat, mint azok, akiknek már korábban is volt bankszámlájuk. Ez a fejlemény valószínűleg annak tulajdonítható, hogy a pénzügyi képzés után a résztvevők megértették a szorosabb ellenőrzés lényegét, tehát nem tényleges magatartásbeli változás történt. A résztvevők tisztában lettek azzal, hogy valójában mit is jelent a bankszámla ellenőrzése.

A költségvetés tervezése és ellenőrzése nem javult A kérdőíves felmérés első körében tízből kevesebb mint négy résztvevő tudta pontosan, hogy mennyit költ egy hónapban. Ez az arány a program után nem változott, a kontrollcsoport esetében viszont kissé emelkedett.

21. ábra A havi kiadások pontos ismerete

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból

A következő kérdésre adott válaszok azt támasztják alá, hogy a SIMS kedvezményezettek körében nem javult a kiadások nyomon követése. A két felmérés között csökkent azoknak az aránya, akik azt állították, hogy figyelemmel kísérték a kiadásaikat. Eközben a kontrollcsoport némi javulást mutatott. Az eredmény itt is azzal magyarázható, hogy a programban való részvétel során a résztvevők pontosabb képet kaptak arról, hogy mit jelent a kiadások nyomon követése. Ez lehet az oka annak, hogy magatartásukat a 2. felmérés során nem kifejezetten ellenőrzésként említették. A csökkenés elsősorban a CAF résztvevőknek tudható be: háromból kettő állította azt az 1. első felmérés során, hogy folyamatosan ellenőrzi kiadásait, míg mindössze a negyedük nyilatkozott így a 2. felmérés idején.

33


22. ábra: A kiadások rendszeres nyomon követése

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Az 1. felmérésben válaszolók száma: 68 kedvezményezett és 37 személy a kontrollcsoportból A 2. felmérésben válaszolók száma: 78 kedvezményezett és 40 személy a kontrollcsoportból

A kiadások és bevételek előretervezésében sem tapasztalható javulás. A költségevetést készítő résztvevők aránya mind a kedvezményezettek, mind a kontrollcsoport körében alacsonyabb lett (ld. 23. ábra). Ez az arány a CAF program esetében még erőteljesebben csökkent: az első körben a résztvevők fele állította, hogy havonta készít költségvetést, míg a második kérdőívre válaszoló 16 személy közül ez csak egyetlen egyre volt igaz.

23. ábra: Költségvetés készítése

Forrás: Az 1. és 2. felmérésben használt kérdőív Válaszadók száma: 110 kedvezményezett és 63 személy a kontrollcsoportból

34


3.3

Fokozottabb elővigyázatosság a megtakarítások és hitelfelvételek terén

Hitelfelvételi attitűdök: a kedvezményezettek jobban ismerik a kockázatokat A program kedvezményezettjei a programban való részvétel eredményeként körültekintőbbnek tűnnek, és jobban tudatában vannak a hitelfelvétel potenciális veszélyeinek. A két felmérés között 85%-ról 71%-ra esett vissza azoknak az aránya, akik egyetértenek abban, hogy a hitelfelvétel nem jelent gondot, ha biztosak lehetnek benne, hogy a kölcsönt vissza tudják fizetni, .

24. ábra: Vélemény: „A hitelfelvétel nem jelent gondot”


Egyre többen értenek egyet azzal, hogy « ha van egy kis pénzük, jobb odaadni a családtagoknak vagy közeli rokonoknak, akiknek szükségük van rá, mint maguknak félretenni ». Ez a növekedés a kedvezményezettek és a kontrollcsoport körében egyaránt megfigyelhető. Úgy tűnik, ahogy múlik az idő, és a gazdasági válság folytatódik, a családi összetartás egyre fontosabb szerepet játszik.

35


25. ábra: Vélemény „jobb magunknak félretenni”


Az 1. felmérés idején a SIMS résztvevők hajlamosabbak voltak pozitív véleményt alkotni a megtakarításokról, mint a kontrollcsoport, és válaszaik a két felmérés között nem változtak jelentős mértékben. Az 1. kérdőív kitöltésekor a kedvezmények esetében nagyobb volt az alábbiak valószínűsége, mint a kontrollcsoport körében: -

Nem értettek egyet azzal az állásponttal, hogy nincs értelme kis összegeket megtakarítani Nem értettek egyet azzal az állásponttal, hogy a megtakarítás nem hoz pénzt Egyetértettek azzal, hogy ha megtakarításaik vannak, nem szükséges hitelt felvenniük Gyakran azt gondolták, hogy a bankok nem hajlandók az alacsony jövedelmű háztartásoknak hitelt nyújtani.

Elég nagy a valószínűsége annak, hogy a megtakarításokról a programba belépőknek jobb volt a véleményük, mint a kontrollcsoportnak, akik ugyanazon a településen élő olyan emberekből tevődtek össze, akik nem kívántak részt venni a SIMS kísérleti programban. A fenti kérdéskörök többségéről alkotott vélemények a két felmérés között nem igazán változtak. Lehetséges, hogy az első felmérés idején (2012. január) a mentorok érvei már meggyőzték a résztvevőket a megtakarítások előnyeiről és az alternatív banki lehetőségekről, mivel már a programot megelőzően felkeresték és arra bíztatták őket, hogy lépjenek be a programba.

36


26. ábra: A megtakarításokról és a hitelekről alkotott vélemények Kedvezményezettek

Kontrollcsoport

1.

2.

1.

2.

felmérés

felmérés

felmérés

felmérés

72%

77%

64%

65%

84%

83%

67%

69%

Egyetért

91%

85%

72%

85%

Egyetért

97%

93%

88%

95%

Egyetért

65%

67%

52%

55%

Kerülni kell a hitelfelvételt, mert túl kockázatos

Egyetért

88%

86%

81%

83%

Csak kevés bank ad hitelt az alacsony jövedelműeknek

Egyetért

71%

70%

43%

46%

Nincs értelme kis összegeket megtakarítani

Nem ért egyet Nem ért

A megtakarítás nem hoz pénzt

egyet

A megtakarításnak köszönhetően nem szükséges hitelt felvenni Az igazi megtakarítás lényege, hogy rendszeresen kell pénzt félretenni Ha pénzt akarunk félretenni, nyitni kell egy megtakarítási számlát a folyószámla mellett


37


A magyarországi kísérleti program tanulságai Magyarországon a SIMS program azt a célt tűzte ki, hogy fejlessze a szegény családok megtakarítási szokásait azokon a vidéki településeken, ahol a roma lakosság aránya magas. A programban összesen 239-en vettek részt. Azokon a magyarországi településeken, ahol a kísérleti program megvalósításra került, a lakosság túlnyomó többségének komoly nehézséget okoz a kiadások fedezése. Három különböző módszert alkalmaztak: ezek közül kettő, az Esélykassza és a CAF (Comunidades Autofinanciades – önfinanszírozó közösségek) csoportok részvételével és kiegészítő megtakarításokkal valósult meg, lehetővé téve, hogy a résztvevők a csoporttól vagy a banktól kölcsönt vegyenek fel. A harmadik módszer, az IDA (Egyéni megtakarítási számla) egyéni jellegű. A rendszeres – a kísérleti év során legalább nyolc hónapon keresztül tartó – megtakarítás eredményeként a résztvevők kiegészítő támogatásban részesülnek, a megtakarított összeg kétszeresét kapják vissza. A helyi mentorokat az Autonómia Alapítvány választotta ki és készítette fel a programra. Az IDA és az Esélykassza programok során kötelező pénzügyi képzésen és energiahatékonysági tréningeken kellett részt venni. A CAF programok esetében a képzést közvetlenül a megtakarítási gyakorlat és a hitelkihelyezésre, valamint a kamatok és esetleges késedelmi kamatok mértékére vonatkozó döntéshozatal jelentette. Az értékelés három adattípuson alapult:

-

Kvantitatív felmérés, amelyet a mentorok két körben (2012. februárban és decemberben), kérdőíves interjú segítségével végeztek el. Ugyanarra a kérdőívre egy hasonló körülmények között és ugyanazokon a településeken élő résztvevőkből álló kontrollcsoport is kétszer válaszolt.

-

Nyomonkövető adattábla a tevékenységekről, amely havonta település és módszer szerinti lebontásban szolgáltat információt a résztvevőkről, a megtakarításokról, a lemorzsolódókról és a hitelekről.

-

Kvalitatív interjúk a résztvevőkkel, a mentorokkal és az Autonómia vezetőivel 2013 tavaszán, a program lezárását követően..

Összességében véve az interjúk alapján az derül ki, hogy a résztvevők nagyon elégedettek voltak a programmal. Úgy jellemezték, hogy „baráti” és kellően rugalmas, igazodik az anyagi helyzetben bekövetkező változásokhoz, például segítséget nyújt abban az esetben is, ha a megtakarítási képesség a jövedelemszint változása miatt romlik. Az elégedettség fő oka az, hogy a résztvevők sikeresen elégítették ki szükségleteiket: be tudták szerezni a tűzifát, a kályhát, vagy a lakáskörülményeik javításához szükséges anyagokat. Az IDA program mentora úgy nyilatkozott, hogy a projekt végén nyújtott plusz támogatás óriási segítséget jelentett.

1/

A program erősségei

A megtakarítási magatartásra gyakorolt kedvező hatás A megtakarítási magatartás javítására irányuló célkitűzés egyértelműen megvalósult: a húszból kevesebb mint egy résztvevő tett félre pénzt a programot megelőző hónapokban, míg a program 38


végén egynegyedük takarékoskodott havi rendszerességgel. A részvevők összesen 37%-ánál nőtt a megtakarítások gyakorisága, míg ez az arány a kontrollcsoport esetében mindössze 4% volt. A megtakarítási magatartásban bekövetkező javulás tehát a program közvetlen eredménye, tekintve, hogy a kontrollcsoport körében a megtakarítók aránya nagyon alacsony szinten maradt. A résztvevők átlagosan 125 eurót tettek félre az IDA programban, 91 eurót az Esélykassza programban és 13 eurót a CAF programban. Az IDA programban azok a résztvevők, akik legalább 8 hónapig takarékoskodtak, a program végén a kiegészítő támogatással együtt a félretett összeg kétszeresét kapták vissza. Ez a bennmaradók számára a megtakarítások összegét illetően komoly ösztönzést jelentett. A megtakarítók aránya a program első néhány hónapjában viszonylag magas, majd az év során csökken: a CAF és az Esélykassza módszerek esetében az első néhány hónap a takarékoskodás időszaka, az utolsó hónapok pedig a csoport korábbi megtakarításainak köszönhetően kihelyezett hitelek visszafizetéséről szólnak.

A csoportdinamika erőteljes hatásai A lemorzsolódás aránya a CAF programban egészen alacsony volt (5%), és az Esélykassza programban is elég mérsékeltnek bizonyult (23%). A többnyire egyéni tevékenységeken alapuló IDA program esetében azonban magas volt a kiesők aránya (67%). A csoportrészvétellel megvalósuló programokra jellemző rendkívül alacsony lemorzsolódási arány azt bizonyítja, hogy a csoport ereje magas szinten tudta tartani a motivációt. Az interjúk megerősítették, hogy a csoport többi tagjával folytatott beszélgetések növelték a program iránti bizalmat, és biztosították a folyamatos motivációt. A programban való részvétel elősegítette a társadalmi befogadást, és képessé tette a helyi lakosokat arra, hogy kezükbe vegyék a sorsukat. Megmutatta a résztvevőknek, hogy képesek javítani a helyzetükön, és hogy a nehéz szociális-gazdasági körülmények között is lehet pénzt megtakarítani. A CAF program közösségerősítő funkciót is betölt, mivel a döntéseket maga a csoport hozza, közvetítő beavatkozása nélkül. A csoportdöntések meghozatala érdekében lehetőséget teremt a beszélgetésekre. Az interjúk számos olyan helyzetet tártak fel, amikor a program szoros kapcsolatot alakított ki a tagok között, akik ennek köszönhetően elkezdtek társasági életet élni és segítséget nyújtani egymásnak (például egymás gyermekére vigyázni, kisebb házimunkákat végezni, fát vágni stb.). A társasági eseményeket különösen nagyra értékelték azok a háziasszonyok, akiknek nem mindig volt alkalmuk kimozdulni otthonról. A megtakarítás, mint fő célkitűzés által a programok fejlesztették a közösségeket, és alkalmat teremtettek a kölcsönös segítségnyújtásra. A hitelek kihelyezésekor a törlesztési arány nagyon magas volt (közel 100% a CAF csoportok esetében). Ez a résztvevők program iránti elkötelezettségével magyarázható, mivel tudták, hogy a csoport többi tagja csak akkor kaphat hitelt, ha azok, akik először jutottak kölcsönhöz, visszafizetik a felvett összeget. Ez is azt jelzi, hogy a program erős közösségi összetartást váltott ki a résztvevők körében. A képzések szintén hozzájárultak a közösségépítéshez. Az IDA projektek során csak ezeken az alkalmakon volt együtt a csoport. Az interjúk alapján elmondható, hogy a képzések többségét, különösen a gyakorlati tréningeket a résztvevők közvetlenül hasznosíthatónak találták. Az egyik CAF mentor szerint a megtakarítási technikák csoportos gyakorlása a tudásbővítés hatékony eszközének bizonyult, és segített a csoport cselekvőképességének kibontakoztatásában. Egy másik 39


mentor, aki korábban szintén részt vett egy CAF programban, úgy gondolja, hogy a program megtanítja az embereket a kisebb összegek kezelésére, miközben komoly közösségszervező ereje is van. A tréningek hatásával kapcsolatos vélemények eltérőek. Mivel a bankrendszerrel nem állnak kapcsolatban, a résztvevők közül többen úgy érezték, hogy a képzések egy része nem igazodott az igényeikhez. Ugyanakkor a tréningek elméleti anyagának megértésével is voltak nehézségeik. Talán népszerűbbek lettek volna, ha a gyakorlati képzés nagyobb szerepet kap, és jobban igazodnak a résztvevők szintjéhez.

Kevesebb folyószámla-tartozás és óvatosabb hitelfelvétel A program további pozitív hatása, hogy a nehéz gazdasági körülmények ellenére a program végére több kedvezményezettnek sikerült elkerülni, hogy folyószámlahitele legyen. Ugyanakkor a kontrollcsoport több tagjának mutatott tartozást a folyószámlája. 2012 során nem változott az azoknak a kedvezményezetteknek az aránya, akik nem tudták kifizetni számláik egy részét, míg a kontrollcsoportban romlott a helyzet. Ha a kontrollcsoportot és a résztvevőket e két szempont alapján hasonlítjuk össze, a program hatása pozitívnak bizonyul. Az IDA programban nyújtott kiegészítő támogatás, valamint az Esélykassza és a CAF résztvevők rendelkezésére álló hitelfelvételi lehetőség egyértelmű segítséget jelentettek a kiadások fedezéséhez. A SIMS résztvevők a program végén elővigyázatosabbnak tűntek a hitelfelvétellel kapcsolatban. A kísérleti program során 85%-ról 71%-ra csökkent azoknak az aránya, akik egyetértenek azzal az állítással, hogy „a hitelfelvétel nem jelent gondot, ha biztosak lehetnek benne, hogy a kölcsönt vissza tudják fizetni”. Ugyanebben az időszakban a fenti állítással egyetértők aránya a kontrollcsoportban csak minimálisan csökkent (88%-ról 84%-ra).

2/

Gyengeségek

Magas lemorzsolódási arány az egyéni programban Az IDA programban magas volt a lemorzsolódás aránya. A csoportdinamika hiánya minden bizonnyal kevésbé motiváló környezetet jelentett. A programból kilépők magas arányához valószínűleg más tényezők is hozzájárultak. Elképzelhető, hogy a kiegészítő támogatással együtt kétszeres megtakarítást ígérő program arra késztette a résztvevőket, hogy nagyobb összegű megtakarítást vállaljanak, mint amit egymás után több hónapon keresztül képesek félretenni. Elméletileg ez a program kevésbé volt rugalmas, mivel a résztvevőknek minden hónapban ugyanakkora összegeket kellett megtakarítani. Sokszor csak úgy lehetett pénzt felvenni, ha az érintett tag kiszállt a programból, ami nehézségeket okozott, ha váratlan kiadásokkal vagy jövedelem-kieséssel kellett a résztvevőknek szembenézniük. Hosszabb távon fennáll annak a veszélye, hogy akiknek nem sikerült bent maradni a programban, elveszítik a bizalmukat, és az újabb kudarctól félve nem lépnek majd be több megtakarítási programba. A program erőssége, hogy a szegény és kiszolgáltatott lakosságot célozza meg. Ez ugyanakkor gyenge pont is, mivel ezeknek a háztartásoknak nem könnyű pénzt félretenni. Az ilyen családok a jövedelmük csökkenése vagy váratlan kiadások felmerülése esetén hajlamosabbak kilépni a programból.

A pénzügyi ellenőrzés nem javul

40


A SIMS program végén több résztvevőnek volt egy vagy több bankszámlája, azok ellenőrzését tekintve azonban nem történt javulás. Azok, akik a program végén tisztában voltak a bankszámlavezetés költségeivel, az esetek többségében már a kísérlet elején is tájékozottak voltak, és ugyanez volt a helyzet a kontrollcsoport esetében is. A SIMS résztvevők kevésbé állnak rendszeres kapcsolatban banki tanácsadójukkal, és a bankszámlájukat nem követik nyomon olyan szorosan,

illetve

nem

ellenőrzik

rendszeresen,

hogy

nincs-e

véletlenül

hiba

a

bankszámlakivonatukon. A program végére a havonta elköltött összegekről nem volt a résztvevőknek pontosabb ismeretük, mint korábban: a résztvevők kevesebb mint fele tudja pontosan, hogy egy-egy hónapban mennyi pénzt ad ki. Csak kisebb részük követi nyomon a kiadásokat havi rendszerességgel. A kísérleti program végén még ritkábban készítettek költségvetést. Ezeket a tényezőket tekintve a résztvevők magatartása semmiben sem különbözik a kontrollcsoport tagjaiétól. Valószínűleg hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy ténylegesen változzanak a szokásaik ezen a téren. Az íráskultúrát napi szinten nem használó szegények számára nehéznek tűnhet olyan célt kitűzni, hogy rendszeresen készítsenek költségvetést.

3/

A siker kulcstényezői

A helyi közösség bizalma a mentorok iránt A program sikerének egyik legfontosabb eleme az, hogy a mentorok képesek-e a település lakói körében olyan bizalmat kialakítani, hogy belépjenek és bent maradjanak a programban. A mentorok ezért kulcsfontosságú szerepet játszottak a bizalom kialakításában és fenntartásában. Elsődleges feladatuk az volt, hogy eloszlassák a közösség kételyeit. Jelenlétükkel folyamatosan motiválták a résztvevőket, és a nehéz anyagi helyzetekben segítettek megoldást találni. Tárgyalásokat folytattak az Autonómiával, hogy tegyék a programokat rugalmasabbá, és így megakadályozzák a lemorzsolódást (például azzal, hogy az IDA programban lehetővé teszik a résztvevők számára, hogy az anyagi helyzetüktől függően különböző összegeket fizethessenek be a megtakarítási számlára). A mentorok a résztvevők bizalmának elnyerésével meggyőzhetik az embereket a programban való részvételre, ha azonban ennek az ellenkezője történik, a toborzási folyamat kudarcba fulladhat. A kisebb településeken gyorsan terjednek a pletykák, és az emberek egymást beszélik le a részvételről. Ilyen akkor fordulhat elő, ha a mentorokat a helyiek nem ismerik eléggé, vagy ha a lakóknak nincs korábbi tapasztalatuk az Autonómia Alapítvánnyal kapcsolatban. Voltak olyan csoportok, ahol a mentorok politikai versengése vagy a csoporttagok közötti vallási nézeteltérések vezettek a csoport feloszlásához.

A csoport összetartó ereje A csoporthoz tartozás segített eloszlatni a kísérleti program megbízhatóságával kapcsolatos aggodalmakat, és erősítette a program iránti bizalmat. A közösségen alapuló programokban a lemorzsolódási arány jóval alacsonyabb volt, és a mentorok ki is hangsúlyozták a közösség cselekvőképességének kibontakoztatásában játszott szerepüket. Ezért célszerű a közösségi kezdeményezéseket

előnyben

részesíteni,

mert

a

csoportdinamika

hatása

erőteljesebben

érvényesül.

41


A célcsoportnak megfelelő módszer kiválasztása A CAF programot nagyfokú rugalmasság jellemzi, mivel a szabályokat maga a csoport szabja meg. Gyorsabban és hatékonyabban lehet hitelhez jutni közvetítő bevonása nélkül. Ez a program azonban kevésbé ösztönöz megtakarításra: a félretett összeg kevésbé jelentős. Ezért a hitelek száma és összege alacsonyabb, így a CAF által nyújtott pénzügyi segítség nem olyan számottevő. A célok megvalósításához tehát a CAF nem járul hozzá olyan mértékben, mint az Esélykassza program. Ahogy az egyik mentor mondta: „A CAF a szegények számára kedvezőbb, míg az Esélykassza nagyobb lehetőségeket rejt magában”.

Növekvő rugalmasság Ha egy résztvevő a jövedelmi helyzetében vagy a kiadásaiban bekövetkezett váratlan változáshoz nem tud alkalmazkodni, hajlamos kilépni a programból. A szegénységben élő falusi lakosok gyakran kiszámíthatatlan gazdasági körülmények között élnek. Ezért a program időtartama, a havonta megtakarítandó összeg nagysága és a betett összeg kivételének lehetősége terén biztosított rugalmasság hozzájárulhat ahhoz, hogy a résztvevők bent maradjanak a programban. Több mentor is javasolta, hogy célszerűbb lenne a programok időzítését a megtakarítások/felvett hitelek segítségével finanszírozandó projektekhez igazítani, azaz elsősorban a téli szezon előtti időszakra tervezni, különösen a tűzifavásárlásra és a házfelújításra irányuló programok esetében.

42


1. sz. Melléklet: Kérdőív I – A költségvetés: bevételek és kiadások 1. Jelenleg melyek az Ön bevételforrásai? (Több válasz is lehetséges) 

A fizetése



Szociális segély



Alkalmi munkák



A család és a barátok



Egyéb (részletezze) ___________

2. Havonta átlagosan mennyi pénz áll rendelkezésre az Önök háztartásában (az összes jövedelemforrás, beleszámítva a fizetésüket, szociális segélyeket, a rokonoktól kapott segítséget stb.)? Kérem, próbálja megadni az összeget, vagy legalább egy becsült összeget az alábbi tartományok segítségével! _____________€ 

1500 € vagy annál több



1000 és 1499 € között



500 és 999 € között






Kevesebb mint 300€

3. Hogyan jellemezné a jelenlegi anyagi helyzetét? 

Nagyon rossz



Elég jó



Rossz



Jó



Elég rossz



Nagyon jó

4. Az Ön számára mennyire nehéz a havi kiadásokat fedezni? 

Nagyon nehéz



Nem igazán nehéz



Elég nehéz



Egyáltalán nem nehéz

5. Tudja Ön, hogy körülbelül mennyit költ egy hónapban? 

Igen, pontosan tudom (+/-€10 vagy €20 )



Igen, nagyjából tudom (+/-€50)



Nem tudom pontosan



Fogalmam sincs => lépjen tovább a 7. kérdéshez

6. Ön mennyi pénzt költ havonta (beleszámítva az Ön és családja kiadásait)? Kérem, próbálja megadni az összeget, vagy legalább egy becsült összeget az alábbi tartományok segítségével! _____________€ 

1500 € vagy annál több

43




1000 és 1499 € között









Kevesebb mint 300€

7. Ön folyamatosan nyomon követi a kiadásait? (jegyzetfüzetben, számítógépes fájlban stb.) 

Igen



Nem

8. Szokott „költségvetést” készíteni (hogy kiszámolja a bevételeit és a kiadásait)? 

Minden hónapban



Bizonyos alkalmakkor



Soha

9. Az elmúlt hónapban volt olyan alkalom, amikor nem tudta kifizetni valamelyik közüzemi számláját? 

Igen, minden hónapban



Igen, de nem minden hónapban



Soha

10. Mit tesz, ha valamit meg kell vásárolnia? 

Megveszi gondolkodás nélkül



Először megnézi, hogy megengedheti-e magának



Megpróbálja hitelre vagy részletre megvenni



Félreteszi a pénzt és később veszi meg

II – Megtakarítás és kölcsön 11. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran tett félre pénzt? 

Minden hónapban



Időnként, de nem minden hónapban



Soha => lépjen tovább a 15. kérdéshez

12. Meg tudná mondani, hogy nagyjából mennyi pénzt tett félre az elmúlt 3 hónapban? 







Nem tudom pontosan



Fogalmam sincs => lépjen tovább a 14. kérdéshez

13. Meg tudná mondani pontosan, hogy mennyi pénzt tudott félretenni az elmúlt 3 hónapban? Kérem, próbálja megadni az összeget, vagy legalább egy becsült összeget az alábbi tartományok segítségével! _____________€ 

Kevesebb mint 50 €









Több mint 200€

44


14. Milyen célra tett félre pénzt? (Több válasz is lehetséges) 

Baleset vagy nehézség esetére



Azért, hogy valamit meg tudjon venni később



Azért, hogy szükség esetén segítsen a családjának



Azért, hogy ajándékot vehessen valakinek (születésnap, Karácsony stb.)



Személyes terv (pl.: nyaralás, számítógép vásárlása stb.) vagy üzleti terv (pl. vállalkozás



Valamilyen fontos éves kiadás fedezésére (biztosítás, adó, fűtőanyag …)



A ház valamilyen berendezési tárgyának cseréjére / megjavítására (bútor, gép…)



Egyéb (kérem, részletezze) ___________

beindítása) finanszírozására

15. Az elmúlt 3 hónapban kért kölcsön pénzt (banktól, hitelintézettől vagy a család ismerősi köréből)? (Több válasz is lehetséges) 

Igen, banktól



Igen, hitelintézettől



Igen, a család ismerősi köréből (család, barát, közeli rokon stb.)?



Nem => lépjen tovább a 17. kérdéshez

16. Miért kért kölcsön pénzt? 

Azért, hogy valamit meg tudjon venni később



Azért, hogy szükség esetén segítsen a családjának



Azért, hogy ajándékot vehessen valakinek (születésnap, Karácsony stb.)



Személyes terv (pl.: nyaralás, számítógép vásárlása stb.) vagy üzleti terv (pl. vállalkozás



Valamilyen fontos éves kiadás fedezésére (biztosítás, adó, fűtőanyag …)



A ház valamilyen berendezési tárgyának cseréjére / megjavítására (bútor, gép…)



Hogy a hónap végéig meg tudjon élni



Hogy kifizessen valamilyen közüzemi számlát

beindítása) finanszírozására

17. Az elmúlt 3 hónapban vásárolt valamit hitelre vagy hitelkártyával (díj ellenében, vagy díjmentesen)? 

Igen, hitelre



Igen, hitelkártyával



Nem

III – Az Ön bankszámlája (ezt a részt csak akkor kell kitölteni, ha Önnek legalább egy saját bankszámlája van) 18. Jelenleg van Önnek bankszámlája? 

Igen, van



Nincs=> lépjen tovább a 32. kérdésre

19. Ha van, mennyi ideje? 

Kevesebb mint egy éve



1 - 2 éve



2 -5 éve 45




Fogalmam sincs

20. Rendszeresen használja a bankszámláját? Igen

Nem

Betéti kártyával





Hitelkártyával





Csekk-könyvvel





21. Milyen gyakran kapott vagy tett pénzt a számlájára az elmúlt 3 hónapban? 

Minden hónapban



Ritkábban



Soha



Nem tudja

22. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran ellenőrizte, hogy mennyi pénz van a bankszámláján? 

Minden héten



Havonta egyszer vagy kétszer



Ritkábban



Soha => lépjen tovább a 24. kérdéshez

23. Hogyan ellenőrizte a bankszámláját? 

A havi bankszámlakivonat alapján (postai úton vagy e-mailen)



Online



SMS üzenetet / e-mail figyelmeztetést kap tartozás esetén

24. Az elmúlt 3 hónapban milyen gyakran ellenőrizte, hogy a bankszámlakivonata nem tartalmaz-e hibát? 

Mindig



Gyakran



Ritkán



Soha

25. Tudja Ön, hogy a bankja számít-e fel számlavezetési díjat? 

Igen, számít fel díjat



Nem számít fel díjat



Nem tudom

26. Az elmúlt 3 hónapban volt folyószámlahitele (azaz többet költött, mint amennyi a számláján rendelkezésre állt)? 

Igen, gyakran (több mint 6-szor egy évben)



Igen, időnként (3 – 5-ször egy évben)



Igen, de csak ritkán (1 – 2-szer egy évben)



Nem, soha

27. Van Önnek másik számlája, amin gyűjti a megtakarításait (megtakarítási számla vagy betétszámla)? 

Igen, van



Nincs => Lépjen tovább a 32. kérdéshez

46


28. Meg tudná mondani pontosan, hogy mennyi pénz van ezen a „megtakarítási” számlán? 







Nem tudom pontosan



Fogalmam sincs

29. Tudja, hogy mennyi pénzt keres ezzel a „megtakarítási számlával”? 

Igen, tudom



Nem tudom

30. Az elmúlt 3 hónapban állt kapcsolatban banki tanácsadóval (a bankfiókban, telefonon vagy e-mailen keresztül)? 

Igen, egyszer



Igen, többször is



Nem, egyszer sem

IV – A bankokról, hitelekről és megtakarításokról alkotott véleménye 31. A megtakarításokról: milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal?

Nincs értelme kis összegeket megtakarítani A megtakarítás nem hoz pénzt

Teljesen

Nagyjáb

Nem

Egyáltal

Nem

egyetért

ól

igazán

án nem

tudom

ek

egyetért

értek

értek

ek

egyet

egyet





























































Az igazi megtakarítás lényege, hogy rendszeresen kell pénzt félretenni Ha pénzt akarunk félretenni, nyitni kell egy megtakarítási számlát a folyószámla mellett Ha pénzt teszünk félre, elkerülhetjük, hogy kölcsönt kelljen felvenni Ha van egy kis pénzünk, jobb odaadni a családtagoknak vagy közeli rokonoknak, akiknek szükségük van rá, mint magunknak félretenni

32. A hitelfelvételről: milyen mértékben ért egyet az alábbi állításokkal?

Kerülni kell a hitelfelvételt, mert túl kockázatos

Teljesen

Nagyjáb

Nem

Egyáltal

Nem

egyetért

ól

igazán

án nem

tudom

ek

egyetért

értek

értek

ek

egyet

egyet











Mindig nehéz kiszámítani, hogy havonta mennyi pénzzel tartozunk, amikor hitelt veszünk fel

47


A hitelfelvétel nem jelent gondot, ha biztosak lehetünk benne, hogy vissza tudjuk































fizetni a kölcsönt Csak kevés bank ad hitelt az alacsony jövedelműeknek Nagyjából minden hitel egyforma, nincs értelme túl sok időt tölteni a kiválasztással

33. Végül, ha szüksége lenne kölcsönre, mit tenne? 

Próbálná megtalálni a legolcsóbb hitelt



Az első hitelt venné fel, amit megkap

34. Az Ön véleménye szerint mi a megtakarítás célja? (nyitott kérdés)

V – Záró kérdések 35. Mennyi idős?

________

36. Neme: 

Nő



Férfi

37. Hol lakik? 

Bérelt lakásban / házban



Saját tulajdonban lévő lakásban / házban



Szülőkkel / barátoknál



Mással megosztott lakásban / házban



Egyéb

38. Mi a munkaerőpiaci státusza? 

Munkanélküli



Nyugdíjas



Részmunkaidős



Főállású



Egyéb

39. Mi a családi állapota? 

Egyedülálló



Házaspár



Egyedülálló gyermekkel (gyermekek száma …)



Gyermekes házaspár



Egyéb

48


40. Vett már részt olyan képzésen / tréningen, ahol arról tanult, hogy hogyan tudja a bankszámláját vagy a jövőbeli kiadásait hatékonyabban kezelni? 

Igen



Nem Köszönjük a válaszait.

49


2. sz. függelék: ÚTMUTATÓ AZ INTERJÚKHOZ

Kvalitatív értékelés – 2013. március

Interjú a főbb érintett felekkel (projektvezetők, közreműködők és

1/

partnerek)

Félkövér betűtípus: lényegesebb témák, amelyekre az interjú során ki kell térni Normál betűtípus: konkrét utalás, ha szükséges Általános megjegyzés: 

Mindig próbálja megkülönböztetni azt, ami tervezett / várható volt attól, ami valóban megtörtént illetve a váratlan eredményektől.



Gyűjtsön a projekt helyszínéről származó adatokat és dokumentumokat a szociális igényekre vonatkozó helyzet mélyrehatóbb megértése érdekében (pl. a túlzottan eladósodott emberek profilja Magyarországon...) + információt a Roma kisebbséghez tartózókról + egyéb információkat a projekttel kapcsolatban (belső jelentés/értékelés, közlemény, újságcikkek, információk a kedvezményezettekről, a megtakarított összegekről, hogy hogyan használták fel a hitelt stb.).

HÁTTÉR-INFORMÁCIÓ A PROJEKTRŐL

A szervezet bemutatása (az Autonómia Alapítvány vagy a partnerei) 

Háttér-információ a szervezetről (háttér, partnerek, finanszírozás)



A szervezet küldetése: milyen programokat valósított meg a SIMS projekt előtt / általában kik a kedvezményezettek / általában melyek az érintett területek?

Az interjúalany bemutatása és szerepe a projektben 

Milyen szerepet tölt be a válaszadó a szervezetben, amelynek tagja? Mi a szerepe a SIMS projektben?



Hogyan került kapcsolatba a SIMS projekttel? Mikor hallott először a projektről? Mit gondolt róla korábban? Miért döntött úgy, hogy részt vesz a projektben?

A kezdetek: a projekt eredetének bemutatása 

Milyen tények vezettek a projekt létrehozásához? Milyen kérdésekre/szociális igényekre kíván a projekt reagálni? Miért a Roma kisebbséghez tartozó embereket célozza meg a projekt?



Hogy épült fel a projekt? Kiket vontak be?

50


A projekt hozzáadott értéke: milyen értelemben tekinthető a projekt innovatívnak? 

A pénzügyi képzést, a megtakarítások ösztönzését és az adósság elkerülését célzó országos és helyi szintű programok bemutatása (az országos és helyi programok, a célkitűzéseik, célcsoportjaik, vezetőik és a ismert jelentősebb eredményeik részletes leírása).



Milyen programokat hajtott eddig végre az Autonómia a romák / hátrányos helyzetű emberek megsegítése illetve a pénzügyi képzés terén?



Az Autonómia és partnerei már ezt a projektet megelőzően is dolgoztak együtt, vagy ez egy új partnerség?



A SIMS projekt a korábbi projekt folytatása vagy kiterjesztése?

A PROJEKT RÉSZLETES BEMUTATÁSA

A projekt célkitűzései és a várt eredmények 

Kvalitatív célkitűzések



Kvantitatív célkitűzések



Az interjúalany személyes véleménye a célkitűzésekről



Idővel változtak a célkitűzések az eredeti tervekhez képest?

Kedvezményezettek: a toborzás folyamata és a projekt iránti elkötelezettség 

A célcsoport bemutatása (a projekt kezdetekor)



Hogy történt a résztvevők toborzása?

A résztvevők önkéntesen jelentkeztek a programban

való részvételre, vagy a projektvezető választotta ki őket? 

A résztvevők kiválasztás útján kerültek a projektbe? Milyen szempontok szerint?



A résztvevők száma: várt és valós létszám.



Hogyan reagáltak a résztvevők a projektre (elkötelezettek voltak a program iránt, tetszett nekik)? Milyen volt a részvételi arány? A lemorzsolódási arány? Miért morzsolódtak le az emberek?



A kedvezményezettek profilja megfelel az elvárásoknak (a szociális jellemzők, valamint a pénzügyek és a megtakarítások ismerete szempontjából)?

A megvalósított tevékenységek részletes leírása 

A projekt szervezése: ki irányítja a program lebonyolítását? Ki felel az operatív végrehajtásért?



Az összes tevékenység részletes leírása (a tevékenységek jellege, tartalma, gyakorisága, helyszíne, a résztvevők létszáma ...)



A partnerek mozgósítása érdekében kidolgozott kommunikáció bemutatása; a program célcsoportjának tájékoztatása; a projekttel kapcsolatos kommunikáció / rendezvények a szélesebb nyilvánosság felé.

51




Projekt koordináció: az Autonómia és partnerei hogyan hangolják össze a tevékenységeiket (találkozók, cserék, visszajelzések)? Hogyan működik a partnerség?



A programhoz használt eszközök bemutatása. Ezeket kifejezetten a SIMS projekt céljára fejlesztették ki?



Az eredeti tervhez képest a végrehajtott tevékenységekben történt adaptálás / változtatás?

Erőforrások 

Pénzügyi és technikai erőforrások



Humán

erőforrások

(Újonnan

felvett

dolgozók?

Milyen

végzettséggel

rendelkeznek?

Felkészítették őket a projektre?) 

A partnerek szerepe és bevonása. Van olyan szervezet, amelyet potenciális partnerként jelöltek meg, de nem adott pozitív választ? Vagy ellenkezőleg: hozott létre az Autonómia olyan partnerséget, amelyet a projekt kezdetén nem tervezett?

A PROJEKTTEL KAPCSOLATOS VÉLEMÉNY ÉS BESZÁMOLÓ Bilan 

A program erősségei és gyengeségei



A felmerülő nehézségek



-

A célcsoporttal kapcsolatban felmerülő nehézségek: bevonás, motiváció, magatartás.

-

Szervezeti / pénzügyi / anyagi / technikai nehézségek

-

A partnerséggel kapcsolatban felmerülő nehézségek.

A program hatása a támogatottakra: -

Mi az interjúalany általános véleménye a program kedvezményezettekre gyakorolt hatásáról: Kapott valami visszajelzést maguktól a résztvevőktől?

-

-

A program hatása a kedvezményezettek magatartására: o

A megtakarítással / hitelezéssel kapcsolatos magatartás;

o

A költekezési szokásokkal, költségvetési gazdálkodással kapcsolatos magatartás

o

A magatartásra gyakorolt hatás a kísérleti programon túl is érvényesül?

A program hatása a kedvezményezettek ismereteire: o

A bankrendszerrel kapcsolatban;

o

A megtakarítások és hitelek működésével kapcsolatban;

o

A megtakarítások/hitelek előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban.



A projekt hatása az operatív szereplők és partnerek szakmai tevékenységére.



A partnerségre gyakorolt hatás: hozott létre új partnerséget az Autonómia? Az hatással van más projektekre is?



Továbbfejlesztési elképzelések



A projekt jelenlegi állása. Az eredmények fenntarthatók a kísérleti programot követően? Terjesztésre kerültek már, vagy volt továbbgyűrűző hatásuk? Fejtettek már ki valamilyen hatást a közpolitikára?

52


AZ ÉRTÉKELÉSSEL KAPCSOLATBAN



Az értékelés volt valamilyen hatással a projekt létrehozására vagy végrehajtására?



Adattábla: hogyan készült és került kitöltésre?



A kvantitatív tanulmány bemutatása: -

Hogyan továbbították a kérdőíveket?

-

Hogyan választották ki a kontrollcsoport tagjait: ugyanolyan profillal rendelkeznek, mint a résztvevők?



-

Hogyan követték nyomon a válaszadókat az első felmérés után?

-

Felmerült valamilyen nehézség az értékelés következtében?

Egyéb lényeges adat a kedvezményezettekről: pl. a megtakarított összegek, a befizetések gyakorisága, a kölcsönök felhasználása stb.

53


Interjú a kedvezményezettekkel

2/

A válaszadók rövid bemutatása 

Kor, munkaerőpiaci státusz, családi állapot, lakáskörülmények, anyagi helyzet, korábbi képzések.

A kezdetek 

Hol hallott először a projektről? Ismerte az Autonómia Alapítványt? Ismerte a helyi mentort a projektet megelőzően? Mit gondol, miért kérte meg arra, hogy vegyen részt a programban?



Mi volt a véleménye a projektről, amikor először hallott róla?



Rögtön eldöntötte, hogy részt fog venni, vagy nehezen hozta meg ezt a döntést? Miért? Mi volt a legvonzóbb szempont (a kiegészítő támogatás? a tréning? stb.)

A program bemutatása 

Miről szólt a projekt? 

A tréning, a csoporttalálkozók (az IDA programot kivéve), a megtakarított összegek, a kölcsönök és felhasználásuk bemutatása ... a programtól függően.



A program során milyen célra gyűjtött megtakarítást? Milyen jellegű a projekt (egyéni vagy közösségi alapú)?



Ismerte a többi résztvevőt? Milyen volt a légkör a csoportban?



(CAF) Milyen szabályokat alkottak a csoport számára? Könnyű volt őket betartani? Változtattak rajtuk?



Kilépett Ön vagy a csoport más tagja a programból? Miért?

Vélemény és hatás 

Összességében véve mi a véleménye a SIMS projektről: Ön szerint melyek a jó és rossz oldalai?



Nyújtott bármilyen segítséget? Hogyan?



Az ismeretekre és szokásokra gyakorolt hatás: 

Tanult Ön valamit a program során? Mire emlékszik?

Az alábbiakkal kapcsolatban: -

Megtakarítás: miért fontos pénzt megtakarítani?

-

Valamint:

Hitel

(ideértve

a

helyi

hitelezőket

/

kockázatvállalást),

Költségvetési

gazdálkodás, Energiahatékonyság a házban, Bankrendszer, a bankkal való kapcsolat. 

Változtatott a szokásain? Miért?

Az alábbiakkal kapcsolatban:

54


-

Megtakarítás: több pénzt takarít meg, amióta a program megvalósult? Milyen gyakran? Milyen célra (általánosságban véve a nagyobb anyagi biztonság érdekében? Valamilyen konkrét célra?) Ez hatással van az anyagi helyzetére?

-

Valamint: Hitel, Költségvetési gazdálkodás, Energiahatékonyság a házban, Bankrendszer, a bankkal való kapcsolat.



Mit gondol, az anyagi helyzete jobb, mint a program előtt volt?



Megvalósult valamilyen célja a SIMS projektnek köszönhetően? Milyen cél? Hogy érte volna ezt el a program nélkül?



Az egyéni és közösségi alapú projektekről: a SIMS program óta elkezdte jobban megtervezni a jövőjét? Ha igen, milyen projekteket tervez? Kik a résztvevői (egyén / háztartás / SIMS csoport / az egész település)? Részt vesz közösségi projektekben vagy más közös rendezvényen a többi résztvevővel együtt? Ez gyakoribb, mint a SIMS projekt előtt volt? Továbbra is találkozik a többi résztvevővel, hogy beszélgessenek a költségvetési gazdálkodásról, a megtakarításról, a hitelezésről vagy a mindennapi életről? Találkozik még a többi résztvevővel, hogy közös megtakarításokat gyűjtsenek? Vagy bármilyen más célból?

Továbbfejlesztési elképzelések 

Részt venne ismét a projektben? Ajánlaná a barátainak és a családjának?



Hogyan fejlesztené tovább a projektet? Miért?

A kiadványban támogatja az Európai Unió Foglalkoztatási és Társadalmi Szolidaritás Programja PROGRESS Program (2007-2013). Ezt a programot az Európai Bizottság valósította meg. A program pénzügyi támogatást nyújtott az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósításához a foglalkoztatás, a szociális ügyek és az esélyegyenlőség területén, és ezzel hozzájárult az Európai 2020-as stratégia célkitűzéseinek előmozdításához ezeken a területeken. A hétéves program valamennyi olyan érintettet megcélozta, akik segítenek a fejlesztések, foglalkoztatási- és szociális jogszabályok illetve politikák megfelelő és hatékony előmozdításában, az EU-27, az EFTA-EGT, az EU-tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban. A kiadványban szereplő információk nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság álláspontját.

55

SIMS Társadalmi innováció, kölcsönös tanulás illetve kisösszegű megtakarítások Európa-szerte

Recommend Documents