SIMON SZILVIA* Nemzetközi számviteli standardok alkalmazása az élelmiszeripari vállalkozások konszolidációjánál The Application of International Accounting Standards to the Consolidation of Food Industry Businesses As a side phenomenon of globalisation, world economy is showing a trend where independent legal entity businesses in the food industry are developing joint interest or share relations. As a result of this process, market relations between those business become limited, therefore, the individual annual statements do not reflect their actual assets, and financial and revenue positions. The gap in such information can be filled in by considering those businesses as part of a group and applying to them the methods of consolidation accounting. In preparation to accession to the European Union, Hungarian legislation on consolidation accounting has been and still is subject to legal harmonisation efforts. A key element of the recent amendment to the Accounting Act, taking effect on 1 January 2004, is that business (parent companies) belonging to a specified group will be required to prepare their consolidated annual statements in accordance with international rules, beyond the term given in law. Hungarian accounting professionals need to become thoroughly familiar with local and international consolidation requirements including their similarities and differences to be able to implement the international rules in practice in preparing consolidated annual statements after the effective term.
Magyarországon az élelmiszeripar legnagyobb hányadát külföldi tulajdonban lévő multinacionális szervezetek uralják, amelyek rövid idő alatt átformálták a privatizáció keretében megvásárolt vállalkozásokat és az elmúlt években kiépítették érdekeltségeiket más, ugyancsak magyar élelmiszeripari vállalkozásokkal. Ezek a magyar vállalkozások ma már a multinacionális vállalkozások kapcsolt vállalkozásaiként működnek a magyar gazdaságban. A felmérések szerint a magyarországi vállalkozások és az anyavállalatok közötti kapcsolat jellege változó, egyes vállalkozásoknál laza, máshol szoros (L EHOTA-SZŰCS, 1998). Közös vonásként azonban kiemelhető, hogy minden anyavállalat megköveteli meghatározott időnként a saját igényeinek megfelelő adatszolgáltatást a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. Ebből következik, hogy az érintett vállalkozásoknak egyszerre kell eleget tenniük a magyar számviteli előírásoknak és az anyavállalat velük szemben támasztott elvárásainak. Az élelmiszeripar magyarországi fejlődésével párhuzamosan a számvitel területén is jelentős változások következtek be. Ezek közül ki kell emelni a nemzetközi számviteli rendszerek, ezen belül a Nemzetközi Számviteli Standardok kialakulását.
BGF Pénzügyi Számviteli Főiskolai Kar, Budapesti Intézet, Számvitel Tanszék, főiskolai adjunktus, tanszékvezető-helyettes, PhD hallgató.
*
1
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003
A Nemzetközi Számviteli Standardok kialakulása és fejlődése A vállalkozások létrejötte, növekedése és a számvitel fejlődése szoros kapcsolatban állnak egymással. Nehéz lenne eldönteni, hogy a számvitel kialakulása idézete-e elő a vállalkozások növekedését vagy a gazdasági kapcsolatok fejlődése ösztönözte a számvitel szabályok megalkotását (E PSTEIN-MIRZA, 2002). Az azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a számvitel és vállalkozások kapcsolata, kölcsönhatása nem nélkülözhető. A gazdasági fejlődés során a vállalkozások olyan mértékű növekedésen mentek keresztül, hogy gazdasági kapcsolataik a világgazdaság egészét áthatják. A globalizációs folyamat kísérőjelenségeként létrejött multinacionális vállalatok – valójában vállalatcsoportok – a gazdasági szféra valamennyi területén létrejöttek, így az élelmiszeriparban is. A multinacionális vállalatcsoportok a megszerzett piaci szegmenst irányítva képesek befolyásolni majd minden országot, kormányt és egyént. Ezért szükségessé vált ezen vállalatcsoportok egységes számviteli megítélése. Az egységes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet meghatározásának legfontosabb akadályai között következőket lehet kiemelni: • A különböző országokban működő vállalkozások a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetüket az országonként eltérő nemzeti számviteli szabályok alapján határozzák. • Másrészt a vállalatcsoport tagjai között létrejövő érdekeltségi, részesedési kapcsolatok a vállalatok között egyértelmű alá- és fölérendeltségi viszonyokat hozott létre, a vállalatcsoporton belül a piaci viszonyok korlátozottá váltak és az egyedi éves beszámolók, pénzügyi jelentések nem tükrözik az egyedi vállalkozás valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét. Megállapítható tehát, hogy mindezen akadályoknak a leküzdéséhez elengedhetetlen egy közös számviteli szabályrendszer kialakítása. A számviteli szabályozás különböző szintjeit lehet megkülönböztetni: • Az egyes országon nemzeti szabályozását, pl. az Egyesült Államok által kialakított és jelenleg is alkalmazott Általánosan Elfogadott Számviteli Elveket (US GAAP), • Több ország által kötelezően alkalmazott számviteli szabályozást, pl. az Európai Unió által megalkotott irányelveket és • A nemzetközi számviteli szabályozást megvalósítani kívánó szabályrendszert, pl. IAS. A két elsőként említett számviteli rendszerre jellemző, hogy az adott ország (USA), illetve az tagállamok vállalatainak számviteli szabályait fogalmazták meg. Javítani kívánták a pénzügyi beszámolók összehasonlíthatóságát a különbségek, eltérések csökkentésével. Az egyedi vállalkozásokra vonatkozó előírások mellett mindkét rendszer tartalmaz előírásokat a vállalatcsoportok számviteli elszámolására is. Érdemes azonban megvizsgálni azt is, hogy a számviteli rendszerek mennyire teljesítették feladataikat.
2
SIMON SZ.: NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK ALKALMAZÁSA... Az Európai Unióhoz történő csatlakozásukat is szem előtt tartva vizsgáljuk meg az EU irányelveket. Az Európai Unió három irányelvet fogalmazott meg a számviteli elszámolásokkal kapcsolatban: • a 4. irányelv a gazdasági társaságok éves beszámolójával, • a 7. irányelv a konszolidált (összevont) beszámolóval, • a 8. irányelv a számviteli beszámolók felülvizsgálatával megbízott személyek működésének engedélyezésével foglalkozik. Az egyes tagországok számviteli rendszerük kialakításának figyelembe veszik ezeket az irányelveket, de ennek ellenére az tapasztalható, hogy az egyes országok által kialakított nemzeti számviteli szabályok között igen jelentősek az eltérések. A számviteli rendszerek önálló működése sem segítette elő a közös, nemzetközileg is alkalmazható szabályok létrehozását bár ezt az igényt a globalizáció erősödése egyre fontosabbá tette. A két szabályrendszertől függetlenül 1973-ban hozták létre a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottságot (IASC), amelynek alapvető feladata a Nemzetközi Számviteli Standardok megalkotása és ezek elfogadtatása világszerte. Az IASC munkája során 41 standardot bocsátott ki. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások alapján egyértelművé vált, hogy bizonyos átdolgozások, a választási lehetőségek szűkítése után ez a szabályrendszer válik nemzetközileg elfogadottá. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy • egyrészt az Amerikai Standardalkotó Bizottság is az egységes, globálisan alkalmazható standardok megalkotását tűzte ki céljául, • másrészt az Európai Unió lemondott önálló standardalkotásáról és 2001-ben egyetértett azzal a javaslattal, hogy 2005-től az Európai Unión belüli tőzsdei társaságok konszolidált beszámolóikat az Nemzetközi Számvitel Standardok alapján készítsék el. A kedvező változások hatására a nemzetközi szabályalkotás gyors fejlődésnek indult. 2001. évben a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság (IASC) átalakult és létrehozták a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB), amelynek célja az egyes országok számviteli gyakorlatából összeállított standardok elfogadása, a nemzeti és az IAS standardjainak összehangolása. A standardok elnevezése is megváltozott a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság (IASC) által kibocsátott standardokat Nemzetközi Számvitel Standardoknak nevezik, a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB) által megalkotott standardok a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) elnevezést kapnak. A két egymással párhuzamosan lezajló folyamat – az élelmiszeripar magyarországi fejlődésének és a nemzetközi számviteli szabályozás kialakulásának – rövid áttekintése elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően tudjuk minősíteni a felvetett téma fontosságát.
3
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003
Az élelmiszeripari vállalkozások konszolidációja Az élelmiszeriparban működő multinacionális vállalkozások magyarországi leányvállalatainak a konszolidációval kapcsolatban a jelenleg hatályos számviteli törvényi előírásai alapján kettős feladatuk van: • a magyarországi kapcsolt vállalkozások anyavállalataként kötelesek a magyar számviteli törvény előírásainak megfelelően konszolidált (összevont) éves beszámolót készíteni, valamint • a külföldi anyavállalat leányvállalataként kötelesek a multinacionális vállalkozásnak az adatszolgáltatást biztosítani az anyavállalat konszolidált (összevont) éves beszámolójának összeállításához. Jelenleg tehát a magyarországi vállalkozások két számviteli elszámolási szabály alapján vesznek részt a konszolidációs folyamatban, amely szükségszerűen többletköltségekkel jár és ellentmond a költség-haszon összevetés számviteli elvének. Ezen feladatok egy része Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnik, mert a csatlakozást követően az Európai Unióban székhellyel rendelkező fölérendelt anyavállalat olyan magyarországi leányvállalata, amely mentesíthető anyavállalatnak minősül - a feltételek fennállása esetén – mentesíthető a konszolidált éves beszámoló készítési kötelezettség alól. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó jogharmonizáció miatt a konszolidációs számvitel magyarországi törvényi előírásai folyamatos változáson mennek keresztül. Ennek következő lépése, hogy a 2004. január 1-jén hatályba lévő számviteli törvény előírásai szerint az 1606/2002/EK rendelet 4. cikke hatálya alá tartozó vállalkozás a konszolidált (összevont) éves beszámoló készítési kötelezettségének úgy is eleget tehet, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendeleti formában kihirdetett Nemzetközi Számviteli Standardoknak megfelelően állítja össze a konszolidált (összevont) éves beszámolójukat. Az 1606/2002/EK rendelet hatálya alá azok az élelmiszeripari vállalkozások tartoznak, amelyek tőzsdén jegyzettek és anyavállalatnak minősülnek. Ez az előírás nagymértékben csökkenti a konszolidációs folyamat munkaigényét, mert a multinacionális vállalatcsoporthoz tartozó mentesíthető anyavállalatnak csak a nemzetközi számviteli előírások alapján kell konszolidált (összevont) éves beszámolót készítenie, valamint adatot szolgáltatnia az anyavállalat konszolidált éves beszámolójának összeállításához. Meg kell azonban jegyezni, hogy jelenleg is vannak megoldásra váró feladatok, mert a Nemzetközi Számviteli Standardok előírásai és a Magyarországra vonatkozóan – az EU csatlakozás után – kötelező EU irányelvek között jelentős eltérés mutatkozik. Összefoglalóan megállapítható, hogy az egyes előírások hatályba lépéséig a magyar számviteli szakembereknek alaposan meg kell ismerniük a magyar és a nemzetközi konszolidációs előírásokat, ezek azonosságát és eltéréseit, annak érdekében, hogy a megadott határidőtől kezdődően képesek legyenek a gyakorlatban is alkalmazni a nemzetközi számvitel előírásokat a konszolidált (összevont) éves beszámoló összeállítása során.
4
SIMON SZ.: NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK ALKALMAZÁSA... A következőkben – a terjedelmi korlátokat figyelembe véve – csak azok a konszolidációs előírások kerülnek bemutatásra, amelyek a segítséget nyújtanak a konszolidációs folyamat előkészítése során. A konkrét szabályok vizsgálata előtt a szabályozás rendszerét is meg kell vizsgálni. Ezen a területen a magyar és a Nemzetközi Számviteli Standardok között több eltérés is található. A számviteli törvény egyetlen jogszabályban rögzíti valamennyi gazdálkodóval kapcsolatos általánosan alkalmazásra kerülő szabályokat, amelynek keretében a konszolidációval kapcsolatos előírásokat, részben elkülönítetten (külön fejezetben), részben a törvény más paragrafusaiban ismerteti. A Nemzetközi Számviteli Standardok szellemükben leginkább a konszolidált beszámoló készítést segítik elő. Ennek ellenére a konszolidációval külön standardok foglalkoznak: • IAS 22 Cégfelvásárlás, • IAS 24 Kapcsolt felekre vonatkozó információk, • IAS 27 Konszolidált pénzügyi kimutatások és a leányvállalatok számvitele • IAS 28 Társult vállalkozások számvitele • IAS 31 Közös vezetésű vállalkozások számvitele című standardok. Az is kiemelésre érdemes, hogy az IAS 1-et (A pénzügyi kimutatások formája és tartalma) az egyedi és konszolidált beszámoló készítése során alkalmazni kell. A vállalatcsoporton (konszernen) belül a csoport tagjai között különböző kapcsolati típusok alakulhatnak ki. Ezek közül a kapcsolati típusok közül a multinacionális vállalkozások magyarországi élelmiszeripari vállalkozásaira leginkább az egyszintű egyirányú, valamint a többszintű egyirányú kapcsolat a jellemző. Az egyszintű egyirányú kapcsolatokban a befektetést élvező vállalkozásoknak nincs további befektetése és ugyanakkor a befektető vállalkozásban sincs viszontérdekeltségük. Jellemző ez a típusú kapcsolat a horizontális felépítésű élelmiszeripari konszernekre, amelynek keretében azonos tevékenységet végző gazdasági szervezetek kerülnek érdekeltségi kapcsolatban egymással. A többszintű egyirányú kapcsolati típus esetén a befektetést élvező cégeknek további befektetéseik vannak, de egyetlen befektetést élvező cégnek sincs viszontérdekeltsége a bennük befektető vállalkozásban. Ez a kapcsolat a vertikális felépítésű élelmiszeripari konszernekre jellemző, ahol egy adott termékpályán egymásra épülő gazdasági társaságok kerülnek egymással érdekeltségi kapcsolatba. A konszolidáció során szükséges a két típusú kapcsolatot egymástól elkülöníteni, mert a kapcsolati típus nagymértékben befolyásolja azt, hogy a teljes körű konszolidáció során milyen részfeladatok végrehajtására kerül sor. A horizontális felépítésű élelmiszeripari konszernek esetében általában lényegtelennek minősíthető a közbenső eredmények keletkezése, mert a termelési feladatok egymástól elkülönültek. Ezzel szemben a vertikális felépítésű élelmiszeripari konszernek esetén a közbenső eredmények miatti halmozódások kiszűrése jelentős feladat, szükségképpen megjelenik a termelési folyamat egymásra épülő jellegéből következően.
5
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 A kapcsolati típusok megkülönböztetése mellett a vállalatcsoportban alá- és fölérendeltségei kapcsolatba kerülő vállalkozásokat a konszolidációban alkalmazható vállalati típusokba kell besorolni. Ezek a számviteli törvény előírásai értelmében a következők lehetnek: • anyavállalat, • leányvállalat, • közös vezetésű vállalkozás, • társult vállalkozás és • egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozás. A Nemzetközi Számviteli Standardok közül a korábban megjelölt standardok határozzák meg a konszolidációt érintő alapfogalmakat. Az egyes vállalkozási típusok megfogalmazásában találhatunk eltéréseket, de ezek a lényegi szempontokat nem befolyásolják. A vállalatcsoport megfogalmazása azonban eltérő. A standard alapján a csoportot az anyavállalat és leányvállalatai alkotják, míg a számviteli törvény a csoport fogalmát nem határozza meg. A törvény két fogalmat határoz meg a konszolidálásba bevont vállalkozásokat (anyavállalat, leányvállalat, közös vezetésű vállalkozás) és a kapcsolt vállalkozásokat (anyavállalat, leányvállalat, közös vezetésű vállalkozás, társult vállalkozás). A konszolidáció során érdemes kitérni az üzleti év vizsgálatára is. A számviteli törvény előírásai alapján az üzleti év megegyezik a naptári évvel, hossza 12 hónap. Az üzleti év naptári évtől való eltérése a konszolidáció keretében a törvény alapján megengedhető a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállalat konszolidált (összevont) beszámolójánál is eltér. A számviteli törvény további részletes szabályokat is tartalmaz a beszámoló üzleti évére vonatkozóan. A konszolidált éves beszámoló üzleti éve általában az anyavállalat üzleti évével egyezik meg. Abban az esetben, ha a leányvállalatok üzleti éve az anyavállalat üzleti évétől eltér, akkor a konszolidált éves beszámoló üzleti éve lehet a leglényegesebb leányvállalat vagy a leányvállalatok többsége éves beszámolójának üzleti éve is. Ezzel szemben a standardok nem határozzák meg, hogy milyen időszakot kell üzleti évnek tekinteni. Ez az általános szabályozási jelleg azzal – a standardok jelenleg is bírált vonásával – hozható összefüggésbe, hogy több alternatívát ad/hagy az előírások alkalmazói számára. Az üzleti év naptári évtől való eltérése az élelmiszeripari vállalkozásoknál mindenképpen jobban megfelel a tevékenység jellemzőinek. A konszolidációs során az egyes vállalkozások által alkalmazott üzleti évek esetleges elérése miatt, az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a számviteli törvény meghatározza, hogy ilyen esetben akkor kell közbülső beszámolót készít, ha az adott vállalkozás üzleti évének fordulónapja több, mint három hónappal előzi meg a konszolidált éves beszámoló fordulónapját. Ezzel szemben a Nemzetközi Számviteli Standardok csak a három hónapos időtartamot jelölik meg, de a viszonyítás módját nem. A vállalati típusok és az üzleti év meghatározása után kerülhet sor a konszolidált (összevont) éves beszámoló készítési kötelezettség vizsgálatára. Mind a
6
SIMON SZ.: NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK ALKALMAZÁSA... két számviteli szabályozás megegyezik abban, hogy a beszámoló készítésére az anyavállalat kötelezett. A beszámoló részei a két számviteli előírás alapján eltérést mutat. A számviteli törvény előírásai alapján a konszolidált éves beszámoló részei a következők: • konszolidált (összevont) mérleg, • konszolidált (összevont) eredménykimutatás, • konszolidált (összevont) kiegészítő melléklet. A beszámolónak nem képezi részét, de kötelezően el kell készíteni az üzleti jelentést is. A Nemzetközi Számviteli Standardok közül az 1. számú A pénzügyi kimutatások formája és tartalma című standard tartalmazza az egyedi és konszolidált beszámoló tartalmát, de ezen kívül a Keretelvek is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ezek alapján a beszámoló tartalma a következő: • mérleg, • eredménykimutatás, • kimutatás, amely bemutatja ⇒ a saját tőke valamennyi változását és ⇒ azokat a tőkeváltozásokat, amelyek nem a tulajdonosokhoz kapcsolódnak, • cash-flow kimutatás, • számviteli politika és kiegészítő megjegyzések jegyzéke. A konszolidált beszámoló mérlege első pillantásra több eltérést mutat a standardok függelékében található konszolidált mérleghez képest. Az eltérések a részletezettségben és az adatok elkülönítésében nevesítésében figyelhető meg. A standard szerinti mérleg egyetlen konszolidációval kapcsolatos sort – kisebbségi részesedés – találhatunk. Ezzel szemben a konszolidált mérlegben több elkülönített sor szolgál a konszolidációs sajátosságok részletezésére. Ezek a következők: • A /III/8. Tőkekonszolidációs különbözet ⇒ leányvállalatokból ⇒ társult vállalkozásokból • B/II/6. Konszolidációból adódó (számított) társasági adó követelés • D/VIII. Leányvállalati saját tőke változás (±) • D/IX. Konszolidáció miatti változások (±) ⇒ adósságkonszolidálás különbözetéből ⇒ közbenső eredmény különbözetéből • D/X. Külső tagok (más tulajdonosok) részesedése (Ez felel meg a standard szerinti kisebbségi részesedés sornak. • F/I/4. Tőkekonszolidációs különbözet leányvállalatokból • F/III/9. Konszolidációból adódó (számított) társasági adó tartozás Ezek a sorok a standard szerinti mérlegben nem találhatók meg elkülönítetten, de mivel a függelék csak mintaként tartalmazza az adott mérlegszerkezetet, azonban a mérleg továbbrészletezése megengedett a vállalkozások számára. Az eredménykimutatás levezetésében jelentős különbséget mutat a magyar szabályok alapján elkészített eredménykimutatáshoz képest. Az eltérések egy része abból adódik, hogy a standardok megengedik a bevételek és ráfordítások
7
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA – MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, 2003 nettósítását, míg a magyar számviteli alapelvek a bruttó elszámolás elvét preferálják. A standardok függelékében található eredménykimutatási sémák (összköltség és forgalmi költség eljárással készült eredménykimutatás) közös jellemzője, hogy a mérleghez hasonlóan csak egy nevesített sor kapcsolódik a konszolidációhoz, amelynek Kisebbségi részesedés az elnevezése. Ezzel szemben a magyar szabályok szerinti konszolidált eredménykimutatás speciális sorai a következők: • III/A. Adósságkonszolidálás miatt keletkező – eredményt növelő – konszolidációs különbözet • VII/A. Adósságkonszolidálás miatt keletkező – eredményt csökkentő – konszolidációs különbözet • 13/a. Kapott osztalék társult vállalkozástól • 13/b. Kapott osztalék egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozástól • XII/A. Konszolidálásból adódó (számított) társasági adókülönbözet (±). Ezek a sorok a standard szerinti eredménykimutatásban nem találhatók meg elkülönítetten, de mivel a függelék csak mintaként tartalmazza az adott eredménykimutatások szerkezetét, azonban az egyes sorok továbbrészletezése megengedett a vállalkozások számára. A számviteli törvény által megkövetelt kiegészítő mellékletnek felel meg a kiegészítő jelentések beszámolórész. A számviteli politika mind a két számviteli szabályozás alapján elkészítésre kerül, de a magyar szabályok szerint ez nem része a beszámolónak, de mindenképpen megalapozza a beszámoló előírásoknak megfelelő elkészítését. A cash-flow kimutatás a standardok szerint a beszámoló elkülönített része. A magyar szabályokba – a folyamatos jogharmonizáció révén – beépítésre került a cash-flow kimutatás elkészítése, amely a kiegészítő melléklet keretében kerül összeállításra. A saját tőke változásával kapcsolatban a magyar szabályok szerint nem készül külön kimutatás, de az előírások lehetővé teszik azt, hogy a vállalkozások az általuk fontosnak ítélt, befektetők által megkívánt adatokat a kiegészítő mellékletben részletezzék.
Összefoglalás A magyar számviteli előírások és a Nemzetközi Számviteli Standardok által szabályozott – az előadás szűkös keretei miatt – csak néhány fontosabb konszolidációs előkészítő folyamatra kiterjedő összehasonlítás alapján azonban fontos következtetések vonhatók le. A szabályozás eltérései egyértelműen meghatározhatók. Ennek ellenére a Nemzetközi Számviteli Standardok alapján a konszolidált éves beszámoló elkészítése és az azt megalapozó számviteli információs rendszer kialakítása, a magyar viszonyokra, az élelmiszeripari tevékenységre való adaptálása nem tekinthető egy egyszerű feladatnak. Az előttünk álló munka elvégzésének több akadálya is van. Ezek egy része összefügg azzal, hogy a standardok alkalmazása feltételezi a standardok al-
8
SIMON SZ.: NEMZETKÖZI SZÁMVITELI STANDARDOK ALKALMAZÁSA... kalmazásában való bizonyos jártasságot, amellyel a magyar számviteli szakembereknek csak egy szűk köre rendelkezik. A nemzetközi gyakorlat hiánya nehezen pótolható, ezért az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos felkészülésnek, felkészítésnek a számviteli szakemberek továbbképzésére is ki kell terjednie. A Nemzetközi Számviteli Standardok keretjellegű meghatározása, a választási alternatívák sokfélesége jelenti a másik akadályozó tényezőt. Ezen a területen már vannak kisebb eredmények, hiszen a standardok elmúlt években megvalósult, több szervezet általi átvizsgálása során megfogalmazott bírálatok alapján megindult a standardok választási alternatíváinak szűkítése, megszüntetése.
Hivatkozások MADARASINÉ – MATUKOVICS [2003]: IAS vs US GAAP; Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft. és T. Bt., Budapest. MADARASINÉ – MATUKOVICS [2003]: Könyvvizsgálói szakmai továbbképzés 2003., A nemzetközi számviteli standardok alapelvei és fő tartalmi elemei, MKVK, Budapest. Nemzetközi Számviteli Standardok [2003], Saldo, Budapest. EPSTEIN – MIRZA [2003]: IAS, Nemzetközi Számviteli Standardok alkalmazása, PERFEKT Rt, Budapest. KOROM – MADARASINÉ – MIKLÓSYNÉ et al. [2002]: A számvitel időszerű kérdései, PERFEKT Rt, Budapest. NAGY [2003]:: Oktatási segédlet a könyvviteli szolgáltatók 2003. évi továbbképzéséhez, MSZSZE, Budapest. ADORJÁN – BARY – DUDÁSNÉ et al. [2001]: Számvitel és elemzés I., MKVK, Budapest. LEHOTA – SZŰCS [1998]: Multinacionális cégek működési sajátosságai a magyar élelmiszeriparban, Gazdálkodás, XLII. évfolyam 2. szám. BALOGH – KÓBOR – LAKNER [1992]: „Államszocialista” monopolszervezetek helyett kisvállalkozásokat az élelmiszeriparban?, Gazdálkodás, XXXVI. évfolyam 6. szám. SZÉLES GYULA [2003]: Az intergráció üzemgazdasági összefüggései, Gazdálkodás, XLVII. évfolyam 4. szám.
9
