Simai Mihály: Ukrajna és Oroszország kapcsolatai a nemzetközi együttmőködés rendszerében Oroszország és Ukrajna fejlıdése, belsı és nemzetközi viszonyainak alakulása a következı 15-20 esztendı során a világfejlıdés egyik fontos kérdése lesz. Az orosz társadalomnak sokkal több és súlyosabb problémát kellett megoldania, mint a többi volt szocialista országnak Az oroszországi változások számos összefüggése nyitott. Nagymértékben függnek a belpolitikai viszonyoktól és a globális tendenciáktól.
Az Orosz Föderáció belsı átalakulása még messze nem zárult le. A transzformáció nemcsak egy korábbi rendszerbıl való átfejlıdést jelent, hanem az eddigi átalakulás számos új kérdést is napirendre tőzött. A jövı évtizedek fontos témái: -az átalakulás Szovjetunió egyik tagállamából önálló globális hatalmi tényezıvé egy többpólusú világban; -az átfejlıdés egy diktatórikus rendszerbıl demokratikus állammá; -olyan multikulturális társadalom kiépítése, amelyik új alapon szervezi meg a különbözı etnikai csoportok együttélését s e folyamat bátorítása azokban a volt szovjet köztársaságokban, ahol jelentıs orosz kisebbség maradt; -a fenyegetı demográfiai válság kezelhetısége feltételeinek megteremtése; -az átmenet a központilag irányított etatista gazdaságból magántulajdonra épülı piacgazdasági rendszerbe; -centralizált rendszerbıl kialakítani a decentralizáció optimális hálózatát; -egy olyan ipari rendszer kiépítése, amelyik hatékonyan képes hasznosítani a magasan képzett munkaerıt, felhasználja a részben már felszámolt hatalmas hadiipari és logisztikai rendszerbıl az értékes elemeket;1
1
Az 1980-as évek végén ez az ipari termelés közel egynegyedét jelentette s a munkaerı közel felét
foglalkoztatta. Az amerikai gazdaságban ez a GDP kb. 6 %-át és a munkaerı kb. 7 %-át jelentette/A konverzió folyamatában Oroszországban hatalmas tömegő tapasztalat, tudás szakember és termelı kapacitás ment veszendıbe. .Kb. 110.000 magasan képzett kutató hagyta el ebbıl a szektorból az országot.
1
- valamilyen módon pótolni, fenntartani és továbbfejleszteni azokat a termelési kapcsolatokat, amelyek a különbözı köztársaságok ipara és az orosz ipar között fennálltak2; -az ország gazdasági és társadalmi térszerkezetének kiegyensúlyozottabbá tétele3; - a nemzetközi munkamegosztás rendszerében az olajra, földgázra és más nyersanyagokra épülı fázis túllépése és bekapcsolódás a nemzetközi gazdasági együttmőködés pénzügyi, ipari és szolgáltató rendszerének tovább globalizálódó hálózatába, hatékonyan felhasználva az ország felhalmozott tartalékait; -a jelentıs méreteket öltı társadalmi egyenlıtlenségek és az élet minıségét rontó más problémák mérséklése4; -a társadalmat ért lélektani megrázkódtatások következményeinek felszámolása.5
Meddig jutott az orosz gazdaság? Oroszország 1991 utáni gazdasági fejlıdése három idıszakra osztható. Az elsı idıszakban a Szovjetunió szétesését békeidıben példátlan gazdasági visszaesés követte. Hatalmas kihasználatlan kapacitások keletkeztek. 1999-ben az iparban még mindig csak a termelıkapacitások 42 %-át használták ki. Ez már magasabb volt mint 1993/94-ben.A kapacitás-kihasználatlanság méretei nem jártak együtt a foglalkoztatottság arányos csökkenésével az 1990-es években. Ez látványos gazdasági növekedést tett lehetıvé minden beruházás nélkül. A második szakasz az 1989-es válságot követıen kezdıdött. 2002-re az orosz gazdaság elérte a mőködıképes kapacitások csaknem teljes kihasználtságát. Ezt követıen a magas olajárak hatására nıttek viszonylag gyorsan tıkebefektetések: a kitermelı ágazatokban fıleg az export bıvítésének elımozdítására, a feldolgozóiparban döntıen importhelyettesítı célokkal. A harmadik 2
Az Orosz Föderáció esetében ez a kapcsolatrendszer azért is lényeges, mert a cári birodalom és a Szovjetunió keretében egy állam keretében léteztek s a Szovjetunió felbomlása nyomán történelmileg kialakult politikai-társadalmi és gazdasági kapcsolatrendszer valamint munkamegosztási hálózat esett szét. 3
Az orosz városok több mint fele épült ki egy nagy iparvállalat körül. Háromnegyedükben pedig nem volt négynél több nagyvállalat s ezek leállása vagy termelésének jelentıs csökkenése „nyomorövezetek” létrejöttét eredményezte az orosz térségek közel felében. 4 1991-98 között az orosz GDP csökkenése a hivatalos adatok szerint 40% volt. Sok szakértı szerint azonban ennél is nagyobb méreteket öltött, s meghaladta a 60%ot. 5
A Szovjetunió szétesésének hatalmas lélektani hatása is volt az orosz lakosságra, de különösen az ország társadalmi lelkületében mindig is jelentıs szerepet betöltött értelmiségre. Ezt a réteget különösen súlyosan érintette az, hogy a Szovjetunó szétesett. Oroszország óriási politikai és gazdasági árat fizetett egyrészt ideológiai feltételezéseiért, hitéért messianisztikus küldetésében, mint a kommunizmus ügyének világmérető központja, másrészt ettıl nem teljesen függetleníthetı szuperhatalmi státuszáért. A Szovjetunió összeomlása szemükben a történelmi orosz állam veresége is volt.
2
idıszakban, a kereslet bıvülésében egyre jelentısebb tényezı lett a reálbérek és reáljövedelmek valamint az állótıke beruházások gyorsuló ütemő növekedése.
A reálbérek növekedése gyorsabb volt a termelékenység emelkedésénél s kifizetıdıvé is tette az importhelyettesítı befektetéseket. A nyersanyagok és különösen az olaj és a fölgáz különlegesen fontos szerepe a kivitelben nyilvánvalóan döntı tényezı abban, hogy az állótıke befektetések növekvı hányada, 2007-ben már 20 %-a irányult ezekbe az ágazatokba, több, mint a gyáriparba. A külföldi tıkebefektetések túlnyomó része ugyancsak ezekbe az ágazatokba áramlott. A belsı piac bıvülése továbbra is jelentıs növekedési tartalék. Számottevıen javult a költségvetés egyensúlya is. A jövı növekedésének fontos tényezıi maradnak az állami beruházások. A vállalatok versenyképességét pedig jelentısen segíthetik az alacsony energiaárak. A gazdaság térszerkezetének alakulásában két jelentıs tényezı ötvözıdik: a demográfiai változások és a gazdasági fejlıdés. Oroszország demográfiai helyzete, különösen hosszú távon egyik legjelentısebb korlátja lehet a fejlıdésnek. A Szovjetunió szétesése és a transzformációs válság fokozták az alacsony népszaporulat és az idıs korosztályok arányának növekedésébıl eredı, korábban is lényeges problémákat. Jelentıs változások történtek az orosz gazdaság térszerkezetében. A legjelentısebb hasznot ebbıl az ország déli területei húzták. E térségben abszolút méretekben is nıtt a népesség. A népesség mozgása messze nem fejezıdött be. Az emberek a munkahely-lehetıségek felé áramlanak. A déli körzetekben a falusi lakosság is nı. A gazdasági fejlıdés nyomán valószínőleg új agglomerációk alakulnak ki Oroszországban. A szovjet idıszak urbanizációs modellje helyébe egy új, piaci ösztönzıkre épülı modell alakul ki.
Az orosz gazdaságban végbement szerkezeti változások esetében célszerő a termelésben és
a
foglalkoztatottságban
végbemenı
változásokat
is
elemezni.
Ami
a
foglalkoztatottságot illeti, kezdeti problémák után, az orosz gazdaságban végbement szektorok közötti változások lényegében követték a világgazdaságra általában jellemzı tendenciákat. Csökkent az ipari foglalkoztatottság aránya s igen gyorsan nıtt a foglalkoztatottság a szolgáltató ágazatokban. Az ágazatok között arányok szemszögébıl, a hasonló fejlettségi szintő országokkal összehasonlítva, a mezıgazdasági lakosság aránya rendkívül alacsony, s igen magas a fekete gazdaságban lévı szolgáltatásokban mőködıké. Ezek arányát az összes foglalkoztatottak több mint egyharmadára becsülik
3
A fıbb iparágak közül az elmúlt években a gépek és berendezések, a szállítóeszközök , az elektrotechnika és optika, a vegyipar fıleg a nagy állami vállalatok beruházási keresletének bıvülése nyomán
fejlıdött az ipar átlagos növekedésénél lényegesen
gyorsabban. A szektorok közötti fejlıdési különbségek döntı tényezıi az ország egyes körzetei közötti tovább növekvı egyenlıtlenségeknek az egy lakosra számított jövedelmek tekintetében. Ebbe egyik alapvetı tényezı az infrastruktúra igen rossz állapota. A külkereskedelem súlya az Orosz Föderáció bruttó nemzeti termékében az elmúlt 10 év alatt alig változott, 16 % körül mozog. A gyáriparban azoknak a termékeknek az aránya, amelyekben Oroszország nemzetközi versenyképessége erıs, az összkivitel 1995-ös 21,1 %-ról 2005-re 16,9 %-ra esett. Az orosz vállalatok részvétele nemzetközileg integrált termelési rendszerekben 1999-2005 között átlagosan 8 % volt, ami a fejlett EU országokra jellemzı arányok alig egyharmada volt. Az új, vagy minıségileg javított gyártmányok aránya az orosz exportban a fenti idıszakban 2,8 % volt, szemben az EU 10 legfejlettebb országának 38 %-os arányával.6
Figyelemreméltó sajátossága az orosz fejlıdésnek az is, hogy viszonylag kevés az új vállalatok aránya. A magánvállalatok korábban az állami szektor zsugorodásának eredményeként fejlıdtek. 22 óriásvállalkozó tulajdonában lévı vállalatok foglalkoztatják az ipari dolgozók 47%-át és ellenırzik a termelés 45 %-át. Ezek súlya különösen nagy a stratégiai szektorokban, az olaj és nyersanyagiparban, az autógyártásban és a vegyiparban. A szövetségi kormány ugyancsak jelentıs stratégiai ágakat ellenıriz a gáz és energiaiparban, valamint a csıvezetékek terén. A regionális kormányok bizonyos alszektorok felett rendelkeznek. Azokban a térségekben, ahol a belsı piac volumene nagyobb, a külföldi tulajdon koncentrációja a fogyasztási cikkek gyártásában és forgalmában jelentıs.
A globális rendszerben és az Orosz Föderációban sok a bizonytalanság a következı két évtizedben. A várható geopolitikai változások globális méretekben jelentıs hasznot is hozhatnak Oroszországnak, s számos kedvezı esélyt ajánlhatnak számára, s a volt szovjet köztársaságok többségében is. Ezek között különösen lényeges Ukrajna. Méretei, a hagyományos szerkezeti kapcsolódásai, politikai és gazdasági viszonyai teszik igen
6
World Bank Economic Management and Policy Unit, 2007
4
jelentıs kérdéssé az egész térség jövıje szemszögébıl is a kapcsolatokat az Orosz Föderáció és Ukrajna között.
Az Orosz Föderáció és Ukrajna fıbb adatai a következık voltak 2005-ben:
Fıbb kategóriák
Orosz Föderáció
Ukrajna
Lakosság száma /millió/
143
47
Terület /1000 km2/
17 098
604
Bruttó nemzeti jövedelem
638
72
4460
1520
/md$/ piaci árf. BNJ/fı $
Ipar
aránya
BNT-ben
38
34
Szolgáltatások
aránya
56
55
aránya
6
11
35
54
22
53
/%%
BNT-ben % Mezıgazdaság BNT-ben % Export aránya BNT-ben % Import aránya BNT-ben
Forrás:World Bank:The little data book, 2007.
Az elmúlt évtized során Ukrajnát olyan veszély fenyegette, hogy Oroszország és az EU között egy gazdasági „senki földje” lesz. A narancsos forradalom idıszakában igen lassú reformok és gazdasági stagnálás jellemezte az országot. A törekvések a kapcsolatok fejlesztésére az EU intézményeivel lényegében deklarációk maradtak. Sok szakembernek az a véleménye, hogy Ukrajna az európai térségben a legkedvezıbb ország az „outsourcing”ra, vagyis bizonyos termelı tevékenységek kitelepítésére. Bérszintje alig magasabb, mint az EU átlagának 10-12 %-a. Viszonylag jelentıs képzett munkaerıvel rendelkezik.
Ennek
természetesen
elıfeltétele
a
piacgazdaságok
intézményes
5
szabványainak érvényesülése, és a külföldi befektetık bizalma. Ez nagymértékben a változások fenntarthatóságának függvénye. A függetlenség kikiáltása nyomán, az ukrán átalakulás nagy reményekkel kezdıdött. Sok szakértınek volt a véleménye, hogy az ország feltételei igen kedvezıek, legalábbis más volt szovjet köztársaságokkal összehasonlítva. Lakosságának képzettségi szintje viszonylag magas volt. Az egész Szovjetunióban, a mérnökök aránya itt volt a legmagasabb. Ukrajna jelentıs csúcstechnikával rendelkezik, beleértve a volt Szovjetunió elektronikai és hadiiparának jelentıs részét. A dnyepropetrovszki Pivenmask rakétagyár, a világ talán legnagyobb ilyen vállalata volt. Kiválóak az adottságai a mezıgazdasági termelés fejlesztésére is. Az ukrán gazdaság a BNT méreteit tekintve a világon a 33-ik volt 2006-ban. A transzformációs válságot viszonylag igen lassan küzdötte le, s gazdasági növekedése 2000-ben indult meg.1991-2000 között a lakosság életszínvonala 50%-al csökkent.2006-os adatok szerint a népesség 37%a volt szegény. A reál BNT növekedése 2007-ben 7 % volt. Fölrajzi fekvése Oroszország és a nyugat között igen jó tranzit és logisztikai lehetıségeket kínál. Ugyanakkor annak is egyik példája volt, hogy a rossz politikai döntések milyen károkat okozhatnak. A privatizációs folyamat problémái is sokban hasonlítottak az oroszországi viszonyokhoz. A transzformációs válság ugyancsak súlyos károkat okozott. Az ország politikai és gazdasági kettészakadása úgy tőnik, hogy hosszú távú problémája lesz. Strukturális problémái ellenére Ukrajna az elmúlt években viszonylag jól és gyorsan fejlıdött. Ebben szerepet játszott az is, hogy az ukrán export fı termékei fıleg a vas és az acél árszintje igen kedvezıen alakult. E cikkek az ukrán export 40 %-át tették ki. Az orosz gazdaság gyors fejlıdése ugyancsak hozzájárult Ukrajna fejlıdéséhez. Az ukrán export közel 30%-a irányul Oroszországba és onnan származik az import
közel
40%-a.A
geopolitikai
problémák
ellenére
gazdasági
kapcsolatai
Oroszországgal igen fontosak maradnak .Oroszország és Ukrajna számára egyaránt jelentıs az, hogy ezek fennmaradjanak. Mindkét ország számára lényeges marad az ukrajnai tranzit is. Az ukrán gazdaságra vonatkozó hivatalos stratégiai célok 2010-ig, fıleg a tıkebefektetések által ösztönzött fejlıdést irányozzák elı, amelyik a gyorsuló szerkezeti változások révén erısíti az ország versenyképességét. Ily módon lehetıvé teszi a nemzetközi gazdasági együttmőködés bıvítését és hozzájárul a belsı társadalmi problémák enyhítéséhez is. Igen jelentısek maradnak, az elırejelzések szerint is a belsı és külsı kockázati tényezık az ukrán gazdaságban..
6
Nyilvánvaló, hogy a két ország gazdaságában még mindig erısebbek az együttmőködést ösztönzı elemek, mint a gazdasági versengés vagy konfrontáció tényezıi. Ezzel a politikának is számolnia kell.
Magyarország szempontjából is fontos figyelembe venni azt, hogy az ukrán fejlıdésben jelentısek azok az erık, amelyek az Orosz Föderációval való együttmőködésben érdekeltek. Ezek az érdekeltségek különösen lényegesek a logisztikai rendszer mőködése szemszögébıl.
Elıadás a Magyar Logisztikai Társaság nemzetközi konferenciáján. 2008 feb. 21.
7
