Sereghajtó a szegedi színház Hollósi Zsolt Délmagyarország 2014.12.14. 08:22 A Szegedi Nemzeti Színháznak volt a legalacsonyabb a fizetőnézőszáma a nemzeti kategóriába sorolt vidéki színházak közül az elmúlt évadban, ugyanakkor itt a legmagasabb az egy nézőre jutó központi költségvetési támogatás – ez derült ki az Emberi Erőforrások Minisztériumától (EMMI) kapott adatokból. Még a kisebb színházak között is akad négy olyan, amelynek több nézője van, mint a szegedinek. Az okokat kerestük. A Szegedi Nemzeti Színház fizetőnézőszáma ugyan a 2013/14-es évadban az előző évi 84 ezer 850 fős mélypontról 93 ezer 193-ra emelkedett, még mindig messze van a vágyott százezertől, és alacsonyabb, mint a többi nemzeti kategóriába sorolt vidéki teátrumé, derült ki az EMMI adataiból. Kecskemét: közösségi szertartás A szegedinél kisebb, de több nézővel rendelkező kecskeméti teátrumnak van 217 Csongrád megyei bérletese is, és sokan vesznek jegyet is oda. – Hetedik évadom az idei a Kecskeméti Katona József Színház élén. Aprólékosan kidolgozott, komoly művészi munka indult el nálunk, amelynek megvoltak az állomásai. Mivel nincs leszerződtetett rendezőnk, meg kellett találnom azt a rendezőgárdát, aki az elképzelésem szerint beszél a színházról. Ilyen kiváló rendezők: Bagó Bertalan, Béres Attila, Mohácsi János, Nagy Viktor, Rusznyák Gábor, Szász János. Hosszú építkező folyamat eredményeképpen kialakult egy olyan színészcsapat is, amelyre ma már azt mondhatom: ez az én társulatom – feleli a Kecskeméti Katona József Színház népszerűségének titkát firtató kérdésünkre Cseke Péter színművész-rendező, a teátrum igazgatója. – Egy vidéki népszínháznak mindenevőnek kell lennie. Olyannak, mint egy jó könyvtár, ahol mindenki talál magának vonzó olvasnivalót. A jó színház mindig kicsit a nézői előtt jár, és olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyek foglalkoztatják őket. Jobb esetben válaszokat is tudunk adni az előadásainkkal. Egy színigazgató sohasem engedheti el a nézők kezét, én abban nem hiszek, hogy közönség nélkül is lehet színházat csinálni. Kétezer-ötszáz éve a színház közösségi szertartás: egyszerre játszik a nézőtér a színpaddal. Ettől megismételhetetlen minden este. Mostanra kezd rügyezni az elültetett fa, úgy gondolom, jó úton járunk. Az nem véletlen, hogy a vidéki színházak fesztiválján négy éve folyamatosan mi nyerjük el valamelyik fődíjat. Először Ljudmila Ulickaja darabjával, az Orosz lekvárral megnyertük a legjobb rendezés díját, a következő két évben a Buborékokkal és a Hangyabollyal elhoztuk a legjobb előadásnak járó elismerést, idén pedig a Hosszú út az éjszakába című O'Neill-produkciónk két főszereplője kapta a legjobb színésznek járó díjat. A világ egyik színházi központjába, Londonba, a West Endre, ahol magyar társulat még nem lépett fel, bennünket hívtak meg egy fesztiválra Agatha Christie Egérfogójával. Zsótér Sándor rendezésével kijutottunk a Brecht-fesztiválra Augsburgba. Nemrégiben bemutattuk Jurij Poljakov Párcseréjét; a bemutatónkra a szerző is eljött, majd meghívta az előadásunkat Moszkvába. Ezek a visszajelzések azt bizonyítják: jó az az út, amit választottunk. A szabadtérit is beszámítják – A színházak célja az, hogy sokfélét, magas művészi színvonalon, sok nézőnek, nagy jegybevétellel játsszanak. Sajnos ezek a célok részben egymás ellen hatnak, ezért nem
mindegy, hogy egy adott színház hová helyezi a hangsúlyt. Nálunk nagyobb azoknak a produkcióknak a részaránya, amelyek értékesek, de közönségvonzó képességük kisebb. Fontos továbbá ideszámítani, hogy városunkban működik a vidék legjelentősebb szabadtéri színpada. A szegedi „színházlátogatások" megoszlanak köztünk és a Szegedi Szabadtéri Játékok között, ahol 2014-ben 71 ezer néző volt, tehát a színházi nézőszám Szegeden nagyobb, mint bármelyik vidéki városban – csak éppen kétfelé oszlik – mondja Gyüdi Sándor főigazgató, aki 2008 óta, immár a második direktori ciklusát töltve irányítja a Szegedi Nemzeti Színházat. – A fizetőnézőszám nem egzakt fogalom, adataink is különböznek attól függően, hogy a kérdező hivatalos szerv éppen mit ért rajta. Mivel növelése a támogatások bővülésével jár, sok ügyeskedés terepe. Vannak színházak, amelyek gyakorlatilag fizetőnézőszámot és jegybevételt „vásárolnak", és a kölcsönös vendégjátékok mögött is nemritkán ez húzódik meg. A nézőszám egyébként „kereskedelmi" típusú mutató, nem lehet a műsorpolitika elsődleges meghatározójának, sem az eredményesség mércéjének tekinteni – hangsúlyozza a direktor. Az idei évadban Szegeden nem tartanak musicalbemutatót, miközben más vidéki színházakban akár két-három darabot is műsorra tűznek, aminek nagy jelentősége lehet a nézőszám és a népszerűség tekintetében. – A musical igényli a legnagyobb ráfordítást: óriási jogdíjak, nagy előadói apparátus (sok szereplő, énekkar, tánckar, zenekar), látványos – és persze költséges – díszletek és jelmezek. Ennek „kitermeléséhez" óriási jegybevétel kell. Városunkban is hozzájut a néző évente legalább két remek musicalprodukcióhoz, mégpedig a művészi és gazdaságossági szempontból ideális helyszínén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon: csak az ABBA-produkciót idén 28 ezren látták... – dobja vissza a labdát Gyüdi Sándor, aki kérdésünkre azt feleli: – Ars poeticát szívesebben kölcsönzök poétáktól: „Jót s jól!", írja Kazinczy; „Aki sokfélét hoz, mindenkinek hoz valamit", adja Goethe a színigazgató szájába. „Kultúrharc" Noha magas művészi színvonalról beszélnek, a szegedi színház produkcióit az elmúlt években nem hívták meg a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSZT), és a kritikusok díjára egyik kategóriában sem kapott jelölést egyetlen szegedi előadás sem. – Sajnos a fesztiválmeghívások és díjak jelentős része ideológiai-politikai-esztétikai szekértáborok harcának eredménye; a POSZT programja jellegzetesen ilyen osztozkodással áll össze. Jó dolog a „kultúrharcból" kimaradni, de ilyenkor hátrányokkal is jár. Igazgatásom alatt egyébként 20 fesztiválon vettünk részt – saját Finálé Fesztiválunkat nem számítva –, ezek fele nemzetközi volt.
Legnagyobb szakmai sikernek azt tartom, hogy Szegeden megőriztük a színházművészeti ágak és műfajok legtágabb kínálatát. Nem az én sikerem: a társulaté, a városé – hangoztatja a főigazgató, aki a nemzeti kategóriájú színházak központi költségvetési támogatásával kapcsolatban megjegyezte: – Az állami támogatás megállapításához a színházaknak több száz adatot kell megadniuk. Az „ezekből számított" 2015-ös összegekben az öt nemzeti kategóriás színház között az átlagtól való legnagyobb eltérés is 1 százalékon belül van. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elosztás módszere – a beküldött adatoktól függetlenül – az „egyenlősdi" volt. Ez a mi esetünkben csökkenést jelent az előző évhez képest. Így nem mehet tovább Gyökeres változtatásokra van szükség, így nem mehet tovább – mondják többen is a szegedi színház dolgozói közül. Olyan művészekkel, háttérmunkásokkal beszélgettünk, akik több mint tíz éve kötődnek a teátrumhoz, és több színigazgató alatt is „szolgáltak". Egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt egyikük sem vállalta, hogy nevét adva, nyíltan a közvélemény elé álljon, háttérbeszélgetésre viszont hajlandók voltak. Szókimondásuk meglepő, és a nyilvánosságra tartozik mindaz, amit felvetettek. „Az érzelmi és szociális intelligencia hiánya, felkészületlenség, kapkodás, nemtörődömség és a következményekkel való nem számolás jellemzi ma a színházunkat" – fogalmaz az egyik népszerű színész.
A többféleképpen értelmezhető csontváz nem maradhat ki Bodolay Géza rendezéseiből: jelenet a Švejkből. Fotók: Kuklis István Több kollégájával egyetért abban is, hogy a prózai vagy – ahogyan Bodolay Géza főrendező szereti inkább nevezni – drámai tagozat műsorpolitikája kevéssé veszi figyelembe a nézők igényeit és a színészek művészi fejlődését. Dialógusra épülő művészi műhelymunka helyett megfélemlítésre épülő „diktatúra" jellemző, amiből még sehol sem született jó színház. „Nem lehet egy vidéki népszínháznak művészszínháznak lennie, ki kell szolgálnia a közönséget, figyelembe kell vennie a publikum igényeit. Nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni a közízlést. Nem lehet nem figyelembe venni a nézők visszajelzéseit, hepciáskodni velük." „A társulat ki van zsigerelve, nagyon kevesen vagyunk, ezért óriási a kapkodás, sokszor rosszul osztanak szerepeket, ügyelőkre, kellékesekre bíznak olyan feladatokat, amelyre korábban színészeink voltak" – mondja az egyik művész. Egy profi színházban nem fordulhat elő, hogy a premier előtt egy héttel kerül ki a próbatáblára a végleges szereposztás, és az utolsó pillanatban készül el a havi műsorterv. „Felkészült, a szakmájukat szerető, a színházért élő mélyen alulfizetett háttéremberek is belekeseredtek már a kialakult helyzetbe. Öt éve nem volt fizetésemelés, ami azt jelenti, hogy minden évben 5-10 ezer forinttal ér kevesebbet a havi fizetésünk" – panaszolja a társulat egyik tagja. Népszerű vendégjátékok Nagy problémának tartják, hogy mostanra oda jutottak, hogy a főrendező neve elriasztja a nézők egy részét, korábbi tapasztalataik birtokában sokan meg sem nézik már azokat az előadásokat, amelyeket ő állít színpadra. Ez azért gond, mert ebben az évadban már a prózai tagozat bemutatóinak felét ő rendezi – mondják a társulatból többen is. Decemberben mindössze 8 előadást játszik a próza, miközben 9 vendégprodukcióból 13 előadást kínálnak – ezekre néhány óra alatt elkapkodták a jegyeket a szemfülesebb nézők.
A főrendező nem bízta az értékelést az utókorra: önmagának állíttatott táblát a kisszínházi művészbejáró kapuján. Miskolc az élen Mi lehet a miskolci színház titka? A Szegedhez hasonló lélekszámú városban, hasonló mértékű központi költségvetési támogatásból közel 40 ezerrel több nézőt tudnak felmutatni. – A kolozsvárit nem számítva a miskolci az ország első magyar nyelvű kőszínháza. Annak idején közadakozásból jött létre, mert a város lakói nagyon akartak egy állandó teátrumot. Úgy érzem, az elmúlt 190 évben ez a vágyuk, ez a kíváncsiságuk a színház iránt nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg, a színház egyre meghatározóbb lényege Miskolcnak, ezért nem most, hanem már az elmúlt 15-20 évben is a miskolci volt az ország legnézettebb vidéki teátruma. Nagyon erős a közönségbázisa. Húsz évvel korábban igazgatóhelyettes voltam itt, tehát amikor igazgatónak pályáztam, tudtam, hogy olyan helyre érkezem, ahol a közönség ragaszkodása nagyon erős. A színvonalat a színház művészeti tanácsában dolgozó hat rendező művészszínházi eszközökkel igyekszik megtartani és magasabbra srófolni. A gyerek-, a prózai és a zenés műfajok tekintetében is annyira igényes repertoárunk van, amire azt szokták mondani: mindent lehet vele, csak nézőt fogni nem. De a miskolciak annyira szeretik a színházukat, a színészeiket, hogy még ezt az erős repertoárt is „elnézték" nekünk, sőt megszerették. Élvezik, hogy a színház megpróbál szakmailag erős, mély tartalmakat adni nekik. A sikerünk titka az, hogy egy komoly művészi ambíciókkal érkező alkotócsapat találkozott egy híresen jó közönséggel, ebből jött létre az elmúlt három kiváló évadunk – fogalmaz Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Pécs: családi színház
– A sikerünk egyik titka: erős családi színházat csinálunk. A szülők elhozzák a gyerekeket az előadásainkra, és ha már betértek a jegyirodába, szemezgetnek a további kínálatunkból is – mondja Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, aki azt is hozzáteszi: náluk már nem olyan izmos a bérleti rendszer, mint sok más teátrumban. – Kitesszük magunkat a piacra, ezáltal meghatározó a darabválasztás, de a marketingnek, a szervezésnek is keményen meg kell dolgoznia a sikerért. A minőség a legfontosabb. Azt vettük észre, hogy Pécsen a szájhagyomány a legjobb kommunikációs eszköz. Ha elterjed egy produkció jó híre, akkor özönlenek rá a nézők. Pécs hagyományos népszínházi vonalát visszük tovább. Hat nagyszínházi és hat kamaraszínházi bemutatót tartunk évadonként. A nagyszínházban opera-, operett-, balett- és prózai produkciók is szerepelnek a kínálatunkban. A kamaraszínházban játsszuk az intellektuálisabb produkciókat, így mindenki megtalálhatja a maga számára vonzó előadásokat. Kialakítottuk a roppant népszerű Ahogy tetszik-bérletet, amelyben mindenki a saját ízlésének megfelelően válogathatja össze az előadásokat – mondja a pécsi direktor, aki nem zárkózik el a musicalektől sem. Elsősorban az egész családot megszólító vagy klasszikus darabokat választanak. Ebben a szezonban például A dzsungel könyve, A padlás és a Pán Péter is szerepel a kínálatukban. Meglepve tapasztalták, hogy a modern eszközökkel, nagy érzelmekkel előadott minőségi operett reneszánszát éli Pécsen: a fiatalok is imádják, ha valódi, friss színházi produkcióként kapják. – Nézettségi mutatóink mellett szakmai sikereinkre is büszkék lehetünk. Az előző évadban például a 39 lépcsőfok című különleges produkciónk óriási siker volt: négy színész hatalmas bravúrral játszotta az ismert Hitchcockthriller mind a negyvenvalahány szerepét. A Bányavakság című produkciónkat pedig beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó előadásai közé. Házigazdaként mi sem alanyi jogon veszünk részt a fesztiválon, nekünk ugyanúgy meg kell küzdenünk a bejutásért, mint bármelyik másik teátrumnak. Három éve például a válogató zsűri nem hívott meg pécsi produkciót.
– Sokféleségre törekszünk, vannak a művészet csúcsait jelentő nagy opera- és balettelőadásaink, és az olyan nagy, reprezentatív prózai előadásaink, mint az Úri muri, A tanítónő vagy a IV. Henrik, de ezek mellett erőteljesen a fiatalok felé fordulunk roppant népszerű beavató és tantermi előadásainkkal. A Figaro házassága című beavató-színházi produkcióból például hét telt házas előadást tudtunk tartani. A balett beavató-színházi produkciónkat évadonként 10-15-ször tudjuk játszani, és a gyerekek leesett állal nézik. Van egy komplett Shakespeare-programunk is, ami nagyon közkedvelt, a miskolci iskolák minden hónapban képregény-kiállítást készítenek a kiválasztott darabhoz kapcsolódva. Rengeteg olyan kiegészítő rendezvényünk van, amely a színház könnyedebb, improvizatívabb, vonzóbb oldalát mutatja. A vidéki színházak közül mi rendelkezünk a legnagyobb társulattal, 150 tagú a teljes művészállományunk. Jelenleg 44 főből áll a prózai tagozat. A négy játszóhelyünkön évadonként hatszáz előadást kínálunk, míg a vidéki színházak nagy része csak háromnégyszáz előadást tart. Büszkék vagyunk arra, hogy Don Giovanni-produkciónkkal jövőre mi képviselhetjük Magyarországot Plzenben, az Európa kulturális fővárosa programsorozatban, miután itthon megnyertük vele a Primavera-operaversenyt. A tanítónő című produkciónk sorra nyerte a díjakat, nagyon szép volt a Rómeó és Júlia című balettünk, amit a MÜPA-ba és fesztiválokra is meghívtak. Görög László főszereplésével a Woyzeck is komoly szakmai sikert aratott. Talán az egyedülálló rendezői csapatunknak is szól az a szakmai kíváncsiság, amellyel a fővárosi szaklapok kritikusai is kitüntetnek bennünket. Az elmúlt évad 18 bemutatójából 10-ről értékelő szakkritika is született – mondja Kiss Csaba. http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/sereghajto_a_szegedi_szinhaz/2409445/
