Selmeczi Dániel - portré Berekfürdő - utazás A Bumeráng Szolnokon - interjú Frissen pörkölve - gasztronómia Fellélegezhetünk! - egészség Eltekintve

Selmeczi Dániel - portré Berekfürdő - utazás A Bumeráng Szolnokon - interjú Frissen pörkölve - gasztronómia Fellélegezhetünk! - egészség Eltekintve. Tőlem. - könyvajánló

Our experience in supporting our clients’ customers makes SYKES the global leader in customer contact management outsourcing. Service - it’s what we do.

Join us now!

®

1116 Budapest Hauszmann u. 3/b. Tel.: +36 1-382-1000 [email protected]

www.sykes.com

Étterem

Wellness Fittness

Hotel



Hozam Hotel Szolnok

Szolnok, Mária út 27. • Telefon: +36 56 510-530, 421-991 • Fax: +36 56 420-778 • E-mail: [email protected] • www.hozamhotel.hu

PORTRÉ

„Nagyon unatkoztam a strandon, és vettem egy „búvárszemüveget”, azzal nézelődtem, aztán amikor untam hogy mindig ki kell emelni a fejemet, vettem egy „pipát”, aztán meg egy uszonyt is.”

Selmeczi Dániel

Selmeczi Dániel szolnoki búvárként hódítja a tengerek mélyét 22 éves kora óta. A gépészmérnök végzettségű fiatalember víz alatti fotózással foglalkozik, hobbija az évek során egyfajta hivatássá vált. A víz alatti fotósok szűk társadalmában régóta ismert volt, a nagy nyilvánosság előtti elismerést pedig elsősorban a 2007-es Búvárfotós OB-n elért szép eredményei hozták meg számára. Eredményei között szerepel a 2006-os SUBMARINE fotósverseny első helyezése, a 2007-es OB kategória győzelme. Jelentős sikereket ért el az év természetfotósa versenyen (2008 év természetfotója), illetve külföldi fotósversenyeken is, naturArt, Dr. Tildy Zoltán díjas. Képeit többször kiállította Szolnokon is, láthattuk már a Galériában és a Pódium Cafe-ban is.

Gyakran hallunk az utóbbi években rólad, sokfelé utazol a nagyvilágban, aztán vagy remek víz alatti fotókkal, vagy díjakkal térsz haza. Most már van mögötted évtizednyi búvármúlt, sok magyar és nemzetközi díj, több ezer merülés – de hol, hogy ismerkedtél meg a búvárkodással? Ez hosszú történet… Még 1999-ben jutottam el Krétára, egy családi nyaralásra. Már 21 éves voltam, amikor először megláttam a tengert, tehát viszonylag későn. Nagyon unatkoztam a strandon, és vettem egy „búvárszemüveget”, azzal nézelődtem, aztán amikor untam hogy mindig ki kell emelni a fejemet, vettem egy „pipát”, aztán meg egy uszonyt is. Figyeltem a többieket, ellestem, hogy kell lebukni, hogyan kell kifújni a vizet...

Nagyon megtetszett az egész, pedig csak Krétán voltam, ahol azért nem lehet olyan sokat látni a part mellett. Miután hazajöttem, azonnal elvégeztem egy kezdő búvár tanfolyamot. Most nagyon fellengzősen hangzana, hogy ez megváltoztatta az életemet, de alapvetően mégis így van. 2002ben pedig már oktató lettem, egészen fiatalon. Később aztán jött a technikai búvárkodás, a barlangi búvárkodás, foglalkoztam mindenféle speciális merüléssel. Mikor kezdtél víz alatt fotózni, előtte fényképeztél-e felszínen? Még 2002-ben vettem meg az első analóg víz alatti szettemet, Nikon F80 volt, Ikelite tokkal. Sok technikai gondom volt, nehezen állt össze az egész a vakukkal meg a többivel. Aztán az első shagrai utamon sikerült pár cápafotó, és úgy éreztem, érdemes ezzel foglalkozni, majd szépen lassan a fotózás minden mást kiszorított számomra a búvárkodásban. Érdekes, hogy – noha gyerekkoromtól fotózgattam, hiszen édesapám is gyakorlott amatőr fotós volt, így nekem is mindig volt gépem – korábban nem nagyon érdekelt a fényképezés. Az igazi lelkesedést a víz alatti fotózás hozta magával. A fejlődésemhez hozzájárult az is, hogy amikor elkezdtem fotózni, már volt több száz merülésem, oktató voltam, tehát nem okozott gondot a víz alatt jól mozogni, jól lebegni, ellentétben azokkal, akik kezdőként már géppel merülnek. A Nikon F80-ból arra következtetek, hogy az elejétől fogva jó technikával dolgoztál, és nem estél át az „olcsó de majd megbütykölöm” korszakon. Mondhatjuk így is, de tegyük hozzá, hogy 2001-2002 környékén alig voltak használható kompaktok. Ha valamit akartál, be kellett tokozni egy filmes tükörreflexes gépet, venni kellett vakut és így tovább. Aztán rájöttem, hogy az első Ikelite tokom nem az igazi számomra. Ekkortájt ismerkedtem meg Dombovári Tiborral azaz Bumbival, akivel hosszú órákon át beszélgettünk a fotózásról. Már kint volt a piacon a Nikon D70, de nagyon sokan mondták

azt, hogy csak a filmes gép az igazi és nem éri meg digitálisra váltani. Viszont én azt gondoltam, igenis ez lesz a jövő, megvettem a gépet és egy Subal tokot. Nekem ez hozta meg az áttörést. Voltak képeim a diás korszakban is, de igazán akkor kezdtem el látni a víz alatt, amikor digitális gépre váltottam. Analóg géppel is rá lehetett jönni sok dologra, de még akkor, fiatalként nem volt annyi türelmem, hogy üljek az átvilágítóasztal előtt, nem emlékeztem milyen blendével fotóztam, szóval sokkal nehezebb lett volna tanulni. Az első sikereket is a digitális képeimmel értem el, néhány pályázati anya-

kat, hogyan kell a jó fotót megcsinálni. Persze ezt nem mindig könnyű egy az egyben megvalósítani a víz alatt, szemléletben viszont nagyon sokat adott.

gom még mindig abból a legkorábbi időszakból származik. Azért is jól döntöttem, mert ha akkor az F80 helyett egy jobb filmes gépet veszek, annak az értéke alig egy év alatt a töredékére csökkent volna, amikor mindenki elkezdett DSLR gépeket venni.

otthon érzem magam, a Vörös-tenger a hazai pálya, és az már több pályázaton is kiderült, hogy a fotósok nagy része a megszokott környezetben készíti a legjobb képeit. Mindez összefér azzal, hogy az ember vágyik az új tengerekre, új élményekre is.

Szóba került már Bumbi, de mellette kik voltak, akik segítettek az első időszakban? Igazából én soha semmilyen hagyományos fotós tanfolyamot nem végeztem el, de Bumbi nagyon sokat segített, ami felér bármilyen tanfolyammal és igyekeztem magamat is képezni. Máté Bencétől is sokat tanultam: hogyan kell profin fotózni, leküzdeni az akadályo-

Amikor a fotózás komolyabbra fordult, mi lett a cél: a versenysikerek, lapokban megjelenni vagy a saját elvárásaidnak megfelelő fotók készítése? Érdekes kérdés... Eltelt nagyjából három év, amíg az első versenyen részt vettem, és akkortól kezdve motivált ez, mert a szakmai elismerés nagyon fontos. Mondhatnám azt is, hogy

Melyik tengerben kezdtél el igazán a fotózásra koncentrálva merülni? Számomra mindig is a Vörös-tenger volt a „házi” tenger. A legjobb képeim többségét ott készítettem, ami érthető is, hiszen nagyon sok időt töltöttem ott, és mindig jobban tudsz fotózni azon a helyen, amit igazán jól ismersz. Tudom, honnan, hogyan jönnek a cápák, és így tovább. Mivel nekem Egyiptom az, ahol ilyen szempontból

jelenleg pályázati fotósnak tartom magam, mert nekem egy túráról elég egyetlen kép is, ha az jól sikerült. Egyegy merüléssorozatban egy témával foglalkozom, nem tudok riportszerűen végigfotózni egy túrát, hangulatos felszíni és változatos víz alatti képekkel – van, aki ezt nálam ezerszer jobban csinálja. Aránylag kevés képet hagyok meg a túrán készültek közül. Hol tudtál a legjobban, leghatékonyabban dolgozni? A Vörös-tengerről már beszéltünk, azon belül is szívesen emlékszem vissza a marsa shagrai túrákra, ahol nagyon sok jó képem készült, cápákról, teknősökről, dugongokról. Szintén nagy kedvenc a Lembeh-szoros, ahol minden ideális a fotósok számára, mert nincs mélység és áramlás, a bázisok is fel vannak rájuk készülve, a vezetők pedig felkutatják a témákat, és nem csörögnek, hogy menni kell tovább mert már 30 perce foglalkozok valamivel egy helyen. A merülés túlnyomó részét fotózással tölthetem, a bázison van kameraszoba, nyugodt körülmények között lehet képet nézni, szerelni. A Bahamákon tapasztaltam hasonlót, ahol csak cápát lehet fotózni, de azokat aztán folyamatosan, mert mindig ott vannak. Hol élted meg a legnagyobb találkozásokat? Voltak emlékezetesek, mint a nagy tigriscápák a Bahamákon, de azért sok kimaradt. Például soha nem láttam még bálnát a víz alatt. Aztán jó lenne orcát is fotózni. A cápák nagy része már „megvolt”, még a nagy fehér is, szóval jöhetnek a cetek. Nagyon szeretnék eljutni az Antarktiszra is. Melyik az a hely, ami sokat adott, mert látványos, de fotózni nem igazán alkalmas? A Cocos sziget talán a világ legjobb búvárhelye, óriási halrajokkal, számtalan pörölycápával, olyan éjszakai merülésekkel, ahol százával vadásznak a szirtcápák, szóval ehhez hasonló máshol talán nincs is. Fotózni viszont nagyon nehéz, mert a látótávolság nem olyan jó, merüléstechnikailag is problémás a

nagyobb mélység és az áramlás miatt. Gyakran lapulni kell az aljzathoz, kifejezetten nehézkes közel kerülni a cápákhoz. A búvárélmény viszont az egyik legnagyobb, amit valaha átéltem. Ha valakinek javasolnod kellene egy jó fotós helyet, mit ajánlanál? Úgy közelíteném meg ezt a kérdést, hogy mit jelent egy búvárfotós szempontjából a megtérülő túra. Ez szerintem azt jelenti, hogy a merüléssorozat végére mennyi jó képet tud felmutatni. Marsa Shagrát gyakran ajánlom, ám manapság Indonézia a búvárfotósok igazi mekkája, felsorolni se lehet a sok különlegesen jó helyet. Szerinted milyen jellegű fotóban vagy a legerősebb? Azt hiszem, nem vagyok nagy makrófotós, nem is nagyon szeretem a makrózást, tehát nyugodtan mondhatom magam nagylátó fotósnak. Nagyon szeretem a cápákat, a rájákat, ezek a kedvenc témáim. Eleve jobban szeretek élőlényeket fotózni, nem nagyon érdekelnek a roncsok, mert az alapvetően egy ember által alkotott tárgy a víz alatt, én meg természetfotósnak tartom magam. Milyen különleges terveid vannak még? Új és számomra tetsző ága a fotózásnak a víz alatti akt, mindenféle dolgokat gyártok hozzá és az is jó, hogy bárki számára űzhető, hiszen medence mindenhol van. Akkor is lehet foglalkozni vele, amikor az ember éppen nem tud elutazni valahova egy hétre. Mondjuk

ez nem igazi búvárfotó, de érdekes képeket lehet csinálni. Hol tart ma szerinted a nemzetközi búvárfotózás, vannak-e divatos témák, divatos megoldások? Manapság a természetes fotók a divatosak, illetve az akciófotók. Szóval az a lényeg, hogy valami történjen a képen, az élőlény ne csak úgy ott legyen, hanem mondjuk párzás vagy evés közben legyen megörökítve. A technika óriásit fejlődött, ma már bármit le lehet fotózni, azaz nem elég egy szép kép, kell a történés is. A nagylátószögű közelkép számít most kifejezetten népszerűnek még. Azt is látom, hogy a zsűrik nem annyira favorizálják a meleg tengerekben készült fotókat, ezzel szemben az édesvízi vagy a hideg, északi vizekben készült képekkel sokat el lehet érni. Lazacvonulás, fókák, belugák számítanak vonzó témáknak, mert már mindenki látott pygmy csikóhalas vagy cápás képekből sokat. Az eilati versenyen is a legjobbak között volt a porfólióm, de a többiekkel szemben akik előttem végeztek, nekem kizárólag meleg tengerekben készült képeim voltak. Természetesen, én is szeretném követni ezt a trendet, de elég nehéz megszervezni ezeket a túrákat. Persze a jövő kérdése lesz majd az is, mit nevezünk természetfotózásnak, mit engednek meg a versenyekben, hiszen sokan vitáznak az etetésről és etikai kérdésekről, és voltak mostanában botrányok is, amelyek után sokan elgondolkodtak. Mit tartasz a legnagyobb sikereidnek, vannak-e kedvenc képeid?

Kedvenc képem nincs, vagy mondhatnám úgy, hogy mindig a legutolsó. Legnagyobb versenysikeremnek a BBC-pályázaton szerzett elismerést tartom, hiszen az a világ legrangosabb természetfotós megmérettetése. Nagy elismerés számomra úgy bekerülni a legjobbak közé víz alatti fotósként, hogy nem tengerparti országból jövök. Az is nagy siker volt, amikor 2008-ban az egyik képem lett az év természetfotója, de természetesen minden más díjamnak is örültem. Mit szeretnél még elérni fotósként? Az Antibes fesztiválon szeretnék még jól szerepelni, eddig hetedik hely volt a legjobb eredményem a portfóliók között. Általában portfólióban gondolkodom, mert egy-egy jó képe sokaknak lehet, de tíz jó képet beadni és úgy nyerni nagy teljesítmény. Magyaroknak még az első tízbe kerülés is ritkán adatott meg, bár Bumbinak szép sikerei voltak. Jó lenne majd egyszer könyvet, albumot kiadni, de Magyarországon ez sajnos nem igazán reális. Ha valaki fotózni kezd, szerinted mire érdemes először koncentrálni a búvártudás, fotós ismeretek, fotós felszerelés összetevők közül? Gyakran látom amikor valaki megvesz egy komoly gépet úgy, hogy még nem tud igazán búvárkodni, nem figyel, töri a korallokat. Azt hiszem, ha valaki fotózni akar, először tanuljon meg

merülni, elsősorban jól lebegni, aztán tolatni, forogni. Gép nélkül kell víz alá menni sokféle környezetben, hogy a búvártudás alapkészség legyen, mert ez az elsődleges, és jó dolog fotózni a felszínen is, hogy megismerjük a gépet, az alapvető fotós ismereteket. Sok búvárfotós el sem olvassa a gép leírását, nem olvas szakkönyveket. Rengeteg könyvet vettem, nagyon sok képet néztem, próbáltam elemezni a szituációt, mert érdekelt, milyen távolságban, milyen beállításokkal dolgozott a fotós. Amikor aztán hasonló helyzetben fotóztam, próbáltam visszaemlékezni arra, amit ezekből a képekből tanultam. Mai napig gyűjtöm az ötleteket, hogy adott helyen mit lehetne még megcsinálni, és egy-egy túra előtt előveszem a jegyzeteimet, eltervezem, mit szeretnék fotózni. A tudatosság nagyon fontos. Fel kell készülni arra, milyen élőlények vannak adott helyszínen, azok hogy viselkednek, hogy kell megközelíteni őket, mi az érdekes bennük. Ha fejben eltervezed a képet, az már nagy lépés a sikeres fotózás irányába. Mi lehet járhatóbb út, egy drágább, egzotikus útra befizetni különleges témákért vagy inkább olcsóbb, de gyakoribb túrákra, ahol többet lehet merülni, fotózni, gyakorolni? Akárki akármit mond, ez az egész a folyamatos fejlődésről szól. Senki sem születik búvárfotósnak, mindenki

tanulja ezt. Ha valaki az elején megy el egy nagyon drága útra, később lehet nagyon bánni fogja, mert egyszerűen még nem tudja megcsinálni azokat a képeket, amelyeket szeretne. Sokkal kifizetődőbb eljárni az olcsóbb helyekre, akár visszajárni ugyanoda, hogy begyakorolja a tipikus szituációkat, amelyekben aztán rutinosan fog tudni fotózni bárhol a világon. A rutint sokkal egyszerűbb az olcsóbb helyen megszerezni, ami mondjuk a számunkra a nagyon könnyen elérhető Vöröstengert jelenti. Ha valaki komolyan gondolja, érdemes-e kompakt szettet fejleszteni, külső vakukkal, előtétlencsékkel, vagy amint lehet váltani kell DSLR-re? Azt látjuk, hogy manapság tíz búvárból nyolc visz magával valami rögzítésre alkalmas gépet a víz alá, a többség kompakt gépeket. Mindenki készíti az emlékképeket, de az a nagy kérdés, ki az, aki tovább akar és tud is lépni. Igen, lehet fejleszteni a kompaktokat, de mégiscsak az az alapvető helyzet, hogy szerencsével és sok küszködéssel lehet csak igazán jó képeket csinálni vele. Nem olyan az objektívje, nem úgy látod a kijelzőt, és persze ott van a késleltetés is, ami miatt jóval nehezebb elkapni a megfelelő pillanatot. Tehát akár még egy egyszerűbb DSLR-rel is nagyot lehet előrelépni. Sokan készítettek már nagyszerű fotókat a DLSR-ek között olcsónak számító

gépekkel, ez nem megapixel kérdés, mert az alapképességei ennek is sokkal jobbak, mint a kompaktoknak. Mi a véleményed a költségtakarékos, „olyan mintha” megoldásokról, mint például a polikarbonát tok és hasonlók? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Számomra az a nagyon furcsa, amikor valaki elkölti a nagy pénzt a legdrágább felszerelésre, aztán a szett otthon porosodik évekig, mert utazásra már nem tud áldozni, nem tudja használni a fotós felszerelést. Akkor inkább vegyen az ember egy vakut, olcsóbb gépet és tokot, de utazzon és merüljön. Ez egy olyan hobbi, amihez kell idő is, pénz is, kitartás is – ha ezek nincsenek meg, nehéz messzire jutni. Amúgy is jellemző, hogy manapság nagyon gyorsan veszti el az értékét a fotós felszerelés, így aztán eleve kérdés, be kell-e szállni a digitális versenyfutásba, mindig a legújabb, legdrágább gépet kell-e venni? Szerinted egy jó fotó elkészítéséhez mi a legfontosabb: szerencse, türelem, tehetség, fotós szakismeretek, jó felszerelés? A szerencsében nem hiszek – hacsak azt nem vesszük mázlinak, hogy éppen ott voltam és meg is nyomtam a gombot. A viccet félretéve, minél többet vagy vízben, annál jobbak az esélyeid, viszont a türelem még fontosabb. Aki nem szán időt a kép elkészítésére, annak nem is nagyon fog összejönni. A tehetségnél is többet számít az, hogy az ember tanulja a búvárfotózást, ám az természetesen élethelyzet és így szerencse kérdése is,

mennyit tudunk utazni és merülni. Jó búvárfotós sok tanulással sokakból lehet, de amihez nem árt némi érzék, az maga a búvárkodás, hiszen nem mindenki merül ugyanolyan jól. Fotós szakismeret pedig mindenképpen kell, és ez az, ami könnyen fejleszthető, az analóg időkben a korlátok miatt főleg fontos volt ez a szaktudás, de ma is szükség van rá. A jó felszerelés maga az alap, hiszen gép nélkül nehéz fotózni. Vannak-e tippjeid, olyan apróságok, amelyeket észben tartva még az amatőr is lényegesen jobb képeket tud csinálni? Alapvető, hogy sokan hibásan mindig középre komponálnak, ez persze utólag akár még vágással is javítható. Sokszor fotóznak lefele is, erre azt szoktam mondani, ha azt látod, a gépet lefele tartod, üss a kezedre hogy ne szokd meg. Egyszerű dologról van szó: ott a téma, akkor ne csak lőjünk egyet kapásból, hanem először óvatosan sül�lyedjünk lejjebb. Ugyanilyen egyszerű alapszabály, hogy menjünk közelebb, és ezt sem mostanában találták ki, hanem ősrégi elv. Most én is viszek majd magammal kompakt gépet a víz alá, mert szeretném igazolni, hogy a korlátait figyelembe véve igenis lehet jó képeket csinálni vele. Szoktam ugyanis olyasmin törni a fejem, mi az, ami ötletet adhat vagy kedvet csinálhat a hobbifotósoknak. Szeretnék segíteni abban, hogy a magyar búvárfotós-videós közösség tényleg közösség legyen, mert sok lehetőség van ebben. Elég arra gondolni, ahhoz képest, hogy nincs tengerünk, mennyien szereznek díjakat

különféle nemzetközi versenyeken, miközben a környező országokban kevés elismert fotós van. A magyar búvárfotós bajnokság sem olyan még, mint amilyen lehetne. Sok DSLR gépet adtak el tokkal, és nem látom az azokkal készült képeket sehol, ezt sem értem. A közelmúltban tanfolyamot is tartottunk, igazi fotós túrát is szervezünk. Ezért is értékelem a divecenter.hu fotós versenyeit, mert hónapról hónapra van egy megmérettetés, így mindig van téma, meg lehet mutatni egymásnak a képeket, lehet róluk vitázni, én is értékeltem már fordulót. Annak örülnék, ha még több képet küldenének és még többen szavaznának, ezzel mindannyian csak nyernénk. A hazai búvárfotós társadalomhoz kapcsolódó dolgokon túl, nyilván vannak saját terveid is. Milyen fotós utakra készülsz a közeljövőben? Természetesen az ember mindig új helyekre vágyik, noha volt már sok egészen különleges búvárkalandom. Ahogy már mondtam is, nagyon szeretnék hideg vízben, az Antarktisznál merülni, jó lenne bálnát fotózni, reményeim szerint Tongán, és nyilván vissza-visszatérek a Vörösre is, amit jól ismerek és szeretek. Remélem, sikerül még ott is jó képeket csinálni.

Lendület és elegancia

ProWear Márkabolt

Szolnok, Kossuth tér 7. • (Árkád Presszóval szemben) Nyitva: Hétfő – Péntek: 9.00 - 18.00, Szombat: 9.00 - 13.30

Berekfürdő

Itt (még) a természet uralkodik

„Lenn, az Alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom. Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom…” Petőfi Sándor

Ha szeretné átélni, megtapasztalni azokat az élményeket, amelyek e szép sorokat ihlették, arra biztatjuk: látogasson el Berekfürdőre! A község az Alföld közepén fekszik, Szolnoktól 70 km távolságra. Pávai Vajna Ferenc főgeológus kutatásai nyomán 1928 óta tör fel az a gyógyvíz, amelyet sokan még a hajdúszoboszlóinál is jobbnak tartanak. E csodálatos víznek köszönhetően az elmúlt évtizedek alatt Berekfürdő a mozgásszervi betegek Mekkája lett. Akik azonban más betegségekben szenvednek, szintén enyhülésre, gyógyulásra lelhetnek a víz ereje által, és a fiziotherápiás kezelések révén. Az idők során fogalommá lett „bereki víz” sokakat meggyógyított, és meg is hódított. A hely varázsa azonban nemcsak a gyógyvízben rejlik. A fürdő fölé gyönyörű, öreg fák borulnak, így a hangulat rendkívül bensőséges, derűs. Itt (még) a Természet uralkodik: nem tolakodnak elénk rikító, műanyag cső- és játék-szörnyek. A hely intimitását semmi külső-belső disszonancia nem zavarja. Ennek köszönhetően az eltelt évtizedek alatt kiderült: ez a hely leginkább a természetkedvelőknek való, olyan embereknek, akik elsősorban csöndre, nyugalomra, pihenésre vágynak.

Ha belefáradtunk a fürdésbe, rövid sétát kell csupán tenni, és máris a pusztán találjuk magunkat, ahol ellátni a horizontig, és esténként csodálatos a naplemente, eső után pedig lenyűgözően szép a szivárvány. Jó világ van itt a növény- és állatvilág szerelmeseire is. A (majdnem) érintetlen természetben sok élőlényt a maga természetes élőhelyén, lelőhelyén figyelhetünk meg: nem ritka itt a fenséges fehér gém, a tarka gyurgyalag, s a kedves gólya. A nyulak, őzek sokszor egészen közel merészkednek az óvatos szemlélőhöz. Mindez a lehetőség nagyon jó alkalom arra is, hogy a gyermekeket már kis koruktól kezdve, s folyamatosan tanítsuk tisztelni és védeni a Természetet. Mindennél fontosabb, hogy idejében megismerkedjenek vele – ez azonban a városokban, de még az állat- vagy növénykertekben is lehetetlen – el kell tehát jönni, a Természetbe, el kell jönni a Berekbe! Látogasson el Berekfürdőre! A kiváló gyógyvíz, a figyelmes vendéglátás, kiszolgálás és a Természet kínálta ezernyi élmény, látnivaló biztosan megnyeri Önt is, és idővel csatlakozik majd a Berekfürdő szerelmeseinek népes családjához.

A berekfürdői gyógyvíz összetétele Mg/1 mg egyenérték Nátrium Na+ 860 37,41 Ammónium NH+4 14 0,79 Kalcium Ca2+ 17,2 0,86 Magnézium Mg2+ 5,6 0,46 Vas Fe2 0,3 0,01 Kálium K+ 32 0,82 A kationok összege: 929,1 40,35

Than% 92,76 1,94 2,13 1,13 0,02 2,02 100,00

Klorid Cl- 600 16,9 Bromid Br 1,2 0,01 Jodid J- 1,63 0,01 Fluorid F- 2,0 0,11 Hidrogénkarbonát HCO-3 1270,0 20,8 Összes foszfát: PO3-4 0,75 0,02 Anionok összege: 1875,6 37,85

44,65 0,03 0,03 0,29 54,95 0,03 100,0

Metaborsav HBO2 35 - Metakovsav H2SiO3 35 - Szabad szénsav CO2 - - Oldott oxigén O2 - - Összesen : 2874,7 78,20

-

nyerjen családi belépőket a Berekfürdői Termál- és Strandfürdőbe! Nyomjon egy like-ot a Szolnok InSide magazinra a Facebookon! A like-olók között kisorsolunk két családi belépőt a Berekfürdői Termál- és Strandfürdőbe. Sorsolás: 2011. július 10. A nyertest a Facebookon értesítjük. A nyereményt a Berek-Víz Kft. ajánlotta fel. www.facebook.com/szolnokinside

˝ BEREKFÜRDO Telefon: +36 59 519 059 • E-mail: [email protected]

A Bumeráng Szolnokon

Rá-adás

...a turnék során Szolnok az „enyém”, így legalább évente egyszer ránézek arra a városra, ahol kiskölyökként egész sok időt töltöttem. (Bochkor Gábor)

Ismerős rock dallamok szaggatják a szolnoki hajnalt. A hangfalak egy felcicomázott kamion platójáról szórják szerte szét az idei VogaVadász dalt, ami a Kiss együttes Crazy Nights című klasszikusának Voga János-féle átirata. A szöveg mellett azonban a zenét is aktualizálták a bumerángosok. Konkrétabban: egy basszus szóló színezi az évtizedes dallamokat. Ennek okán verbális dzsesszről, koránkelésről, rádiózásról, fiatalságról és öregségről, s természetesen Szolnokról is tudtunk beszélgetni a népszerű reggeli rádióműsor, a Bumeráng két meghatározó személyiségével, Bochkor Gáborral és Voga Jánossal, akik az idei VogaVadászat során sem hagyták ki a városok sorából a Tisza-parti megyeszékhelyt.

InSide ~ Gábor, úgy hírlik, a Crazy Nights basszus betétjét Te játszod. Sokat készültél rá? Bochkor Gábor ~ Egy cseppet sem. A történet az volt, hogy Voga és Szűcs Norbi, aki egy gitáros barátja Jánosnak, mondták, hogy figyelj, rakjunk bele egy basszus szólót. Nem is én találtam ki. Voga János ~ Oda is szöveget kellett volna írnom… Gondoltam, dolgozzon a Bocsi is egy kicsit. De úgy ült le oda, hogy nekem aztán ne mondjátok meg, hogy mit csináljak… BG ~ Szóval, bementem a feléneklés utáni napon a basszusgitárommal és mondtam, hogy nekem nagyon nem fekszik ez a tempó. A „sleppelés”, amikor megütöm a húrt hüvelykujjal és megtépem a másikkal, szóval ez a fajta technika ebben a Kiss nótában baromi lassú. Szűcs Norbi nem csinált mást, csak egy dupla tempójú dobot tett alám és azt mondta, játsszál. Elkezdtem csak úgy virgázni, erre azt mondta, hogy nahát, van ebben egy pár jó rész, azokat kikapta, és egymás mellé rakta. Ennyi, talán tíz perc volt az egész. VJ ~ Aztán jól megtanulta a zsivány, amit mi összevágtunk. És most ezzel villog. Teszem hozzá, van benne valami, mert marha jó lett a szóló. Szolnokon is nagyon sok elismerést kapott a hallgatóktól, úgy dagadt a büszkeségtől, hogy majd’ leesett a kamionról.

Nagyon megmaradt most bennem egy rozsdabarna és narancssárga közötti átmeneti színeket hordozó oroszlános ház. És láttam a hídról, hogy nincs meg az uszoda. Szép az a park a helyén, de azért sajnálom, mert emlékek fűznek hozzá. Érzelmileg megérint, sajnálom a Damit. De hallom, hogy szerencsére van a Tiszaligetben egy másik strand, anyukám külön figyelmeztetett, hogy nézzem meg az oda vezető gyaloghidat. Erre most nem volt időm, de valamikor még eljövünk vele, az biztos, mert szeretné látni, áll-e még a házuk. VJ ~ Annak idején, amikor először voltunk itt, Bocsi éjszaka ki is nyittatta a Damjanichot. A Garden kertjében üldögéltünk, amikor este tízkor eszébe jutott, hogy irány a város, hóna alá fogott egy piros pöttyes labdát és elvitt minket az uszodába. Mondta az embernek a bejáratnál, hogy neki a nagymamája itt dobált kapura és ki akarja próbálni. Először nem ismerték fel, aztán mégis, nagy nehezen, így beengedtek minket, és ott randalíroztunk éjszaka a fekete vízben. Később tudtuk meg, hogy akkor már bontás alatt volt az uszoda. InSide ~ Most is volt valami éjszakai akció Szolnokon? VJ: Ugyan! Békésen diskuráltunk itt, a Liget teraszán, aztán lefeküdtünk aludni…

InSide ~ Persze, hiszen Bochkor Gábor Szolnokra szinte hazajár…

InSide ~ Ehhez képest valami fügepálinkát is emlegettek a Bumerángban…

BG ~ A stáb már nagyon jól tudja, hogy a turnék során Szolnok az „enyém”, így legalább évente egyszer ránézek arra a városra, ahol kiskölyökként egész sok időt töltöttem. A nagyszülők miatt voltam itt nagyon sokszor, egy évben többször is, egészen tizenéves koromig. Édesanyám szolnoki. Hét éves korom óta Bonnban éltem a szüleimmel, de rengetegszer voltunk itt vakációzni. Nyáron két program volt: Tihany és Szolnok. Itt vették ki a vakbelemet is, biztosan még őrzik valahol egy befőttes üvegben.

VJ: Maradjon mindez a sejtelmek szürke homályában. A lényeg, hogy sikerült fitten, boldogan ismét végigbarátkoznom a szolnokiakkal.

InSide ~ Jut időd ilyenkor a városra? Megnézni, mi az, ami változott? BG ~ Bár most többet láttam, mint amikor Topival repültünk erre egy MIG 29-essel, most is inkább csak benyomásaim vannak. Városnézést idő hiányában nem szoktam tartani, legfeljebb, amit a kamionról látok.

InSide ~ Most azonban elég fáradtnak látszol... VJ ~ Ezen azért ne csodálkozzatok! Orsi, ahogy a turné során minden reggel, most is rám törte az ajtót fél hatkor. Ilyenkor nincs kegyelem. Ezekben a pillanatokban csupán egyetlen választási lehetőségem van: hova kerüljön a copfom, följebb vagy lejjebb egy-két centivel, mint az előző napon. Mivel Orsi semmi másba nem hagy beleszólást, közben inkább alszom még egyet. Fárasztó ez az „űzött vad” szerep két héten át. Ennek ellenére nagyon szeretem ezeket az emberközeli találkozásokat, szerintem még sokkal több ilyenre lenne szükség.

InSide ~ Na, ezt nem is hittük volna. Azt gondoltuk, pontosan azért, mert nagyon fárasztó lehet egy ilyen turné, hogy elegetek van belőle, és csak a menedzsment erőlteti rátok… VJ ~ Szó sincs róla. Ez a kamionos országjárás a mi ötletünk volt, amikor egy promóció kapcsán azon agyaltunk, milyen egyedi dologgal rukkoljunk elő. Azóta nyomjuk töretlenül, ugyanazzal a stábbal. Egy jól összeszokott utazó cirkusz vagyunk ilyenkor, amit mindig tízezrek várnak. InSide ~ Másfél évvel ezelőtt bíztatok még abban, hogy megmarad számotokra ez a lehetőség? Hogy lesz még Bumeráng? BG ~ Bízni bíztunk, de nem hittük. Ilyen szempontból szerencsésen alakult a sorsunk, bár a rádióváltás, és ami körötte zajlott, nagyon szomorú történetként él bennünk a mai napig is. Nekünk szerencsénk volt, hogy volt miből válogatnunk. Nagyon komoly tárgyalásban voltunk a Rádió 1-el, a Juventusszal, és a Neoval, és más rádiók is kerestek, de azok ebben a dimenzióban úgysem tudtak volna gondolkodni. Akkoriban mi azt feltételeztük, hogy maradunk ugyanazon a frekvencián és egyetlen másik országos rádió lenne a NEO, és valószínű, hogy ők lesznek, akik a mi rádiós elképzeléseinket meg tudják valósítani.

Bocsi, jön a zöld, és mint az állat, beindul a verseny a rádióig. Engem ez a hajnali autózás az hoz engem lázba. Beérünk, egymás nyakába borulunk, majd Lajos, aki ilyenkor már ott van, cipőt cserél és felveszi a szörnyű szandáljait, kérdezi, hogy kérünk e kiflit, Bocsi kávéért kiabál, amit 9-kor kap meg a Mártitól, minden lányt és fiút végigcsókolunk, „helló, helló”, és akkor egyik pillanatról a másikra elindul, csináljuk a nagy szeretetbombákat. Ja, majd’ kifelejtettem: Bocsiéknak van egy reggeli szertartásuk, hogy Lajossal egymás tenyerébe csapnak és azt mondják, „Partner, kurva jó lesz a műsor”.

InSide ~ A váltással együtt nem fordult meg a fejetekben, hogy esetleg a Bumerángon is változtattok? BG ~ A Bumeráng maradt az, ami. Úgy érzem, ezzel a műsorral mi nem köpjük szembe magunkat. Szerintem nem is kell annyira a sorok mögé hallgatni nálunk, hogy akár komoly gondolatokat is kihalljatok belőle, vagy akár intellektuális vonulatokat… Nekünk fontos, hogy ez meglegyen, de ugyanakkor az is fontos, hogy mindenki megértse, amit közölni akarunk. Azt adjuk, amik vagyunk. Az a picit obszcén, az ízlés és ízléstelenség határán lebegő humor, ami a műsort is jellemzi, ugyanúgy sajátunk a magánéletben, mint a Bumerángban. Ennél intellektuálisabbnak lenni, ennél komolyabbá válni? Ez a műfaj nem engedi meg. Képesek lennénk rá, de… VJ ~ Nem éri meg… BG ~ …Igen, a hallgatottságunk visszaesne. Ne felejtsük el, hogy mi egy olyan műsort csinálunk, ami egy országot szolgál ki. Ugyanezt a műsortípust, ha megnézitek az USA-ban, általában regionális műsorokban futnak, általában egy város rádiója csinálja, de semmiképp nem New Yorktól Texasig szólnak. Ott van például Howard Stern, akit én rendkívül szeretek: New Yorkban iszonyatosan sikeres, szindikálták a műsorát és kipróbálták több más amerikai államban, de Texasban azonnal megbukott. Magyarországon egy városi rádiónál, mondjuk Budapesten ilyen téren sokkal könnyebb lenne a helyzet. Nekünk viszont ugyanúgy szólnunk kell szövegben és zenében a Jász-Nagykun-Szolnokban

élő hallgatóhoz, mint a pestihez vagy a hajdú-biharihoz. InSide ~ Tudvalevő, hogy nagyon ragaszkodtok a Bumeráng teljes csapatához, s amikor a rádióváltás történt, ti csak velük együtt voltatok hajlandók átigazolni. Ez baráti kiállás volt, vagy „csupán” szakmai? BG ~ Nálunk ezt már nagyon nehéz kettéválasztani. Ugyanis, ha azon emberek között, akik a stúdióban vannak, – a telefonos lánytól kezdve a szerkesztőig a műsorvezetőkön át a hangmérnökig –, nincs meg az a fajta kémia, amit nevezhetünk akár barátságnak is, akkor nem működik az egész. Ha van ott egy idegen test, egy idegen szellem, leblokkol mindenkit és lefagyasztja az alkotást. Ennyit a barátságról. Ami ennél talán fontosabb, de ennek okán is, hogy ez egy jól működő csapat, ennél jobbat nagyon nehéz összeszedni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nem volt olyan közöttük, akit a konkurens reggeli rádióműsor vezetői nem akartak volna átcsábítani. Egyszerűen: ők szakmailag jó emberek. Logikus, hogy ragaszkodunk hozzájuk. Tudjuk, hogy nem mi hárman vagyunk az, ami, hanem ezzel a tíz év alatt összekovácsolódott csapattal. InSide ~ Gondoljuk, ez idő alatt már kialakult egy állandó napirendetek is. Hogy lehet bírni a folyamatos hajnalozást? VJ ~ Székesfehérvárról járok be, négykor kelek, fél órát állok a zuhany alatt, mielőtt elindulok, aztán éberen „alszom” az M7-esen. Arra szoktam ébredni, hogy villognak rám hátulról, majd valaki beáll mellém a pirosnál, aztán látom, hogy ez a

BG ~ Negyed ötkor kelek, kell nekem egy óra, hogy magamhoz térjek, fürödjek. Műsor után általában leülünk még beszélgetni, délután egy-két óra körül érek haza, utána alszom két-három órát. A Bumeráng ma már egy jól működő, olajozott üzem. A csapat kiváló háttérmunkájának köszönhetően nincs szükségünk sok előkészületre. A témákat két ember kiválasztja, elénk teszi és leírnak egyfajta „dumajavaslatokat”. Nekünk ez a trambulin, amiről elrugaszkodunk, s az előkészített dolgokkal tudunk játszani, improvizálni. Ez olyan, mint a dzsessz, van egy alap dallamod, van kottád, és csak akkor, ha ez megvan, tudsz vele szárnyalni, szólózni. Nálunk ugyanez történik verbálisan és mentálisan. Mindenki tudja a feladatát, de ne felejtsétek, hogy őket mi képeztünk ki! A napi műsor mellett persze ott van a kreatív rész, amikor ki kell például egy olyat találni, mint amivé a VogaVadászat lett. Mi szeretünk olyan reklámfelületet adni a szponzoroknak, ami nem szokványos. Olyat szeretnénk mindig alkotni, ami extra, és úgy is megállja a helyét és annyira szórakoztató műsorelem, hogy a hallgató úgyis élvezné hallgatni, látni, ha nem lenne benne a reklámozott termék. Ilyen volt most egy autómárka promója, vagy annak idején Topiékkal, a HM-mel a vadászgépes történet, vagy most a VogaVadászat… Ezek mind így alakultak, kreatív munkákból. Az ilyen személyes találkozások során a hallgatóktól rengeteg szeretet kapunk és ez feltölt. InSide ~ Soha nem sokalltok be? A VogaVadászat lényege, ugye, az, hogy a nyertesek együtt nyaralnak veletek. Nem terhes ez számotokra? BG ~ Rutinunk van már abban, hogy miként zajlik egy ilyen nyaralás. Ugyan-

úgy működik a történet, mintha bármilyen más nagyobb társaság állna össze egy nyaralás alkalmával. Húsz nyertest viszünk magunkkal minden évben a tengerpartra, de mivel ez már nyolc éve megy, ma már sokkal nagyobb a létszám. Mindig csapódnak hozzánk, vannak, akik direkt azért fizetnek be és jönnek családostól, hogy velünk lehessenek. Ma már megtöltünk egy repülőt. Többnyire mi is visszük a családunkat, és még az elején tisztázzuk, hogy nem vagyunk 24 órás bohócok és szórakoztatók. Mivel mi is családdal vagyunk, a privát fotókat semmilyen formában és közösségi oldalon nem engedjük megjelentetni. InSide ~ Pedig egy ilyen kis reklám még jól is jöhetne nektek, illetve a műsornak, nem gondoljátok? Érdekes, hogy rólatok kevesebb bulvár hír jelenik meg, mint a konkurensekről. A tévés szerepléseket pedig mintha szándékosan hanyagolnátok… BG ~ Ez részben tudatos, másrészt így hozta az élet. A konkurens rádióműsor egyik vezetője már eleve komoly szereplője volt az RTL Klubnak, a másik pedig belepasszolt a TV2 új koncepciójába. A mi esetünkben viszont az utóbbi időben már csak én tévéztem. Ne felejtsük el, hogy a kereskedelmi csatornákban olyan eszetlen fiatalítás megy végbe, amit én más országban nem is láttam. Az, hogy egy tinédzser tudósít az egyiptomi eseményekről, már-már bántja a szemem. Amikor átkapcsolok a német csatornára, ott van egy joviális, idősebb, komoly úr, akinek a hitele, mint újságíró, tudósító, sokkal nagyobb, mint egy vékony hangú tini fiú vagy lányka. És a tévécsatornák ebben is iszonyatosan konkurálnak egymással, egyik másolja a másikat. Az egyik brutálisan elkezdett fiatalítani, így a másik is. Ilyen téren már a Boros Lajos és Voga János már nem jöhet számításba. Sőt! Ma már lehet, hogy én is idős vagyok a magyar kereskedelmi tévéknek, amit különösebben nem bánok. Voltak

Délelőtt tíz órakor lassan csordogál a Bumeráng stábja vissza a szállásra. Voga érkezik előbb, elnézést kér a késésért, majd elszalad, kisvártatva visszatér, cigarettát kér Indiántól, a technikus-fotós-mindenestől, aztán úgy, ahogy van, törökbugyogóban, copffal a fején leül beszélgetni. Mondhatni jókedvű. Hamarosan Orsi érkezik, és gyakorlott mozdulatokkal tépkedi le a ragasztót Voga fejéről, alaposan megtisztítja a tar koponyát, csendben, rutinosan dolgozik, teljes a bizalom közöttük. Tíz perc múlva ül le hozzánk Bochkor Gábor is. Érdeklődve hallgatja, miről beszélgetünk, rágyújt, kávét kér, aztán átveszi a szót. Közben ki-kiabál az érkező, vagy távozó ismerősöknek, de mégis, velünk van, figyel a kérdésekre, gondolkodik, majd darálja a választ, és abban, amit mond , nincs nyoma a rutin unalmának. Bochkor Gábor csak annyira távolságtartó, hogy nem veszi le napszemüvegét, de készséges, fegyelmezett, és jó beszélgetőtárs. Amikor megkérjük, hogy segítsen barátját, a riport közben beeső, majd gyorsan távozó Szabó „Topi” Zoltánt is becserkésznünk addig ordítja, hogy „Kafferzulúúú! Kafferzulúúú!” amíg a pilóta meg nem hallja, és persze azonnal rááll a beszélgetésre. Úgyhogy elmondhatjuk, még az asszisztensünk is Bochkor volt. A teraszon, a napsütésben négy érdeklődő, nyitott, jó kedélyű ember beszélgetett egy jól sikerült Szolnokról sugárzott reggeli rádióműsor után. 2011. június 8-án megkereséseim tévéktől, de a Ciao Darwin után már úgy gondoltam, hogy csak olyat fogadok el, ami igazán jól áll nekem és szívesen csinálom. Olyan viszont nem volt. És nekem tényleg nem kell már mindenáron tévéznem. InSide ~ Ha már a korosodást említetted és beszéltél a fiatalosításról. A Bumeráng szerinted meddig szólhat még?

Találkozás: Szabó „Topi” Zoltán, a kiváló vadászpilóta és Bochkor Gábor több hónap után Szolnokon tudtak „összefutni”. Topi – vagy ahogy Bochkor nevezi: KafferZulu – volt az, aki Bocsit először magával vitte egy MIG 29-esen, s később a botkormányt is rá merte bízni a műsorvezetőre. Azóta barátok, de csak ritkán találkoznak. Most, hogy Topi meghallotta a reggeli adást, nem sokat gondolkodott, motorra ült és átszáguldott Kecskemétről pár baráti szóra. „Ahogy befejeztem a korai kerti munkát és ledőltem az ágyra, meghallottam, hogy Szolnokon jár a Bumeráng. Küldtem egy sms-t Bocsinak, hogy jövök, Banitát telefonon is elértem, ő mondta, hogy itt találom. Tíz percet tudtunk beszélni a szobájában, ki hogy van, család, munka, repülés satöbbi... Örülök, hogy jó egészségben láttam – nyilatkozta az egykori sztárpilóta, akivel az In Side bővebb interjút is készített. Következő számunkban azt is olvashatják. BG ~ Ugyanezt megkérdezték tőlünk nyolc éve és öt éve is, és akkor sem tudtunk rá választ adni. Amíg hallgatnak, szeretnek, és elsődleges: amíg mi élvezzük. Amíg magunknak is új, amíg látjuk egymás szemében a kíváncsiságot, meglepettséget műsor közben, addig a dolog tud működni. Lajosban már felmerült, amit többször le is nyilatkozott az újságokban, hogy nyugdíjba szeretne vonulni. Nagyon fájó lenne, de valahol meg is értem, mert ezt tényleg nem lehet a végtelenségig csinálni és látom, hogy néha tényleg nagyon fáradt. Velünk ezt még nem közölte, tehát most egy ilyen érdekes állapotban vagyunk. Amennyiben Lajos nyugdíjba menne, akkor nyilván egy fiatalabb, de lehetőség szerint hölgyet választanánk magunk mellé, de hát ezt majd az élet fogja megmondani.

Frissen pörkölve

Egy napindító szokásokat vizsgáló kutatás szerint minden második ember a kávéfőzőhöz siet felkelés után. „Szokásunk második természetünk” – tartja egy szállóige, s ha ez így van, akkor bizony igényesnek kell lennünk a kávéivást illetően. Akár sietve, akár megadva a módját, szertartásosan fogyasztjuk a kávét, meg kell adnunk magunknak azt a csipetnyi gyönyört, amit ez a finom, élénkítő ital nyújthat. Már csak azért is, hogy biztosak legyünk benne, minden napra jut egy kis luxus, és ebben csakis igényesek lehetünk, hiszen magunkat becsüljük meg, ha jó minőségű étellel-itallal kényeztetjük magunkat.

A kávé

A zöld kávébabot a világ legjelentősebb termőterületeitől – Dél-Amerika, Afrika, Közép-Amerika, Ázsia és Óceánia – szállítják. A kalsszikus termesztési és betakarítási módok szavatolják a folyamatos kifogástalan minőséget. A kávépörkölő üzemben olasz technológiával, az olasz pörkölőmesterektől elsajátított pörkölési eljárásokkal történik a kávépörkölés, melyek maximálisan kihozzák a kávé eredeti karakterét. A termékek a tradícionáls olasz receptek, valamint hosszú évek pörkölési és keverési tapasztalatai alapján kialakult saját receptúrák szerint készülnek. A folyamatos pörkölés biztosítja a kávé frissességét és zamatát. A termékeink közt minden kávészerető megtalálja az ízlésének megfelelő „feketét”. A kávé zamatát a választott pörköltségi szint és kialakított kávékeverék határozza meg. A pörkölés erősségét és a keverék összetételét egyéni receptúráknak megfelelően is lehet alakítani, így egy, az egyedi igénynek megfelelő pörkölésű és összetételű szemes pörkölt kávé is megvalósítható.

A pörkölés

A nyers kávészemeket a kívánt pörkölési intenzitástól és az elérni kívánt aromától függően 200-220 °C-ra kell hevíteni. A kávébab szerkezete a magas hőmérséklet hatására a pörkölés végére lazábbá válik. Pörkölés után a kávét gyorsan le kell hűteni. A késztermék ízének és aromájának kialakulásában a barna szín intenzitása és a pörkölési fok mellett a pörkölési folyamat gyorsasága is alapvető jelentőségű. Ugyanazon pörkölési fokon gyorsabban vagy lassabban pörkölt kávék íze jelentősen eltér.

Bécsi pörkölés

Szép egyenletes, melegbarnára pörkölt kávészemek enyhe olajos kiválással a szemek felszínén. A bécsi pörkölési szintet Full city pörkölésként is ismerik, főleg az USA-ban. Sokak szerint ennél a szintnél kezdi a pörkölés megváltoztatni kávébab eredeti ízét a szénhidrátok karamelizálása révén. Tejes kávé, melange készítéséhez a legalkalmasabb. Az eszpresszó nem lesz igazán testes bécsi kávéból.

Francia pörkölés

Közepesen sötétbarnára pörkölt szemek, olajos felülettel. Enyhe savas felhang és a pörkölés kellemes aromája érezhető a francia pörkölésű kávéból készült eszpresszóban.

Olasz pörkölés

Mély sötétbarna, olajosan csillogó kávészemek. Igazi eszpresszó ínyenceknek. Többen az olasz pörkölésű kávéra esküsznek, melyből édes, enyhén füstös aromájú, keserű csokoládés felhangokkal rendelkező, testes kávé készíthető.

Spanyol pörkölés

Ez a szint a kávébab túlpörkölésével érhető el. Az ilyen kávébab égett, keserű ízű, a belőle készült eszpresszó híg, keserű.

A termékek

Contador Arabica

Közepesen erős olasz pörkölésű szemes és őrölt kávékeverék. Összetétele: 100% Robusta. Csomagolás: 250 és 1000 g-os tasakban.

Közepesen erős olasz pörkölésű, prémium minőségű, rendkívül harmonikus ízvilágú szemes kávékeverék. Minőségi olasz presszókávé ínyenceknek. Összetétele: 100% Arabica. Csomagolás: 250 és 1000 g-os tasakban.

Contador Classic

Contador Nosztalgia

Contador Aroma

Melegital porok

Contador Family

Klasszikus, közepesen erős olasz pörkölésű szemes és őrölt kávékeverék. Összetétele: 20% Arabica, 80% Robusta. Csomagolás: 250 és 1000 g-os tasakban.

Közepesen erős olasz pörkölésű, rendkívül krémes és karakteres szemes és őrölt kávékeverék. Igazi olasz presszókávé. Összetétele: 35% Arabica, 65% Robusta. Csomagolás: 250 és 1000 g-os tasakban.

Minőségi, olasz pörkölésű kávékeverék. Összetétele: 70% valódi kávé, 30% pótlék. Csomagolás: 250 g-os tasakban.

Cappuccino és forró csoki italporaink, olasz recept szerint, minőségi alapanyagokból készülnek. Cappuccino – Csomagolás: 14 g és 250 g-os tasakban. Forró Csoki – Csomagolás: 20 g és 250 g-os tasakban.

Contador Caffé Kft. Szolnok, Rákóczi út 50. (Rákóczi udvar) Telefon: 56/513-330, 30/945-1775 www.contadorcaffe.hu

s z o l n o k

p l a z a

Telefon: +36 70 231-7822 • E-mail: [email protected] • www.karoraszalon.hu

Aktív Pihenés Extrém VíziSport

Szolnoktól mintegy 40-50 percnyi autóútra található a Tisza-tó vízisport paradicsoma, az abádszalóki öböl. A megye egyik legkedveltebb kiránduló- és üdülőhelyére invitáljuk. Aktív pihenést kínálunk családoknak, baráti társaságoknak és mindenkinek, aki kedveli a természet közelségét. Hajókirándulásainkon megismertetjük a Tisza-tó szépségével, élővilágával. Aki a csendes felfedező túrákat kedveli, ajánljuk, hogy kajakkal hagyja háta mögött a nyüzsgő strand partját! Járja be és fedezze fel a szigetekkel és csatornákkal szabdalt, árvízjárta, érintetlen vadvízországot! Élje át a Tisza-tó valódi természeti titkait őrző csónaktúrák pillanatait! Jet ski-hez, vízibanánhoz, motorcsónakázáshoz, wakeboard-hoz biztonságos pályákat kínálunk a kezdőknek és a profiknak egyaránt. A gyermekek biztonságát külön garantáló, borulásmentes vízi járataink teszik emlékezetessé a Tisza-tavi vakáció napjait. Ízlelje meg az extrém vízisportok világát! Az Abádszalóki strandon, a csúszdától jobbra. Info: 30 995-0398, 30 958-8822 Vendégeinket 2 önálló apartmannal várjuk. Szállóvendégeinket csúszdabérlettel ajándékozzuk meg! Üdülési csekkjét használja a vízisportokhoz, kölcsönzéshez és valamennyi szolgáltatásunkhoz!

• • • A B Á D S Z A L Ó K • • •

Hajótúrák, kirándulások

22 | szolnokInSide

Minden sporteszközhöz mentőmellényt biztosítunk!

Kajak , vízibicikli, banán

Jet Ski, bob, wakeboard www.rivieravizisport.hu

Hegyi Fatime Barbara:

Eltekintve.Tőlem. Az idei könyvéten jelent meg a szolnoki születésű Hegyi Fatime Barbara első könyve, Eltekintve. Tőlem. címmel. A bemutatkozó író-olvasó találkozón olyan sokan voltak, hogy többen kiszorultak a teremből. Hegyi Fatime Barbara a szolnoki közönségnek azt is elárulta, hogy történetének, ahogy ő fogalmazott „közgazdász nyelven szólva 65 százaléka” önéletrajzi ihletésű. Ilyen férfi nem létezik, mondták azok a nők, akik olvasták a könyvet. Ilyenek a férfiak, mondták azok a férfiak, akik szintén olvasták. Szimpatikus ez a vágyakozás, mondták mások, és Hegyi Fatime csodálkozott, mert maga sem gondolta, hogy olvasóiban új dimenziók nyílnak, hogy könyve mindenkiben mást mozdít meg, más érzéseket hív elő, vagyis bekövetkezik a mágia, amit a könyv tud: annyi világ teremtődik, ahányan kézbe veszik, fellapozzák, megízlelik azt. Az első könyves szerző, aki hivatása szerint üzletasszony, diplomái szerint pedig többek között közgazdász-politológus, és nem mellesleg két pici gyermek édesanyja, olyan írással jelentkezett, amely egy férfi vívódásait, belső küzdelmét tárja az olvasó elé. A töredékes napló formában megírt vallomás egy szerelem fájdalmas titkát fedi fel. A történet hősei Isztambul, Rió,

Milánó utcáin, rejtőzködő éttermeiben, apró szállodáiban bolyonganak kalandra éhesen, utaznak, barátokat találnak, de az egymáshoz vezető úton olykor eltévednek. Lelkesek, kíváncsiak, máskor fáradtak, kimerültek. A véletlenek segítik is őket, máskor az útjukba állnak. Szerelmüket változó erővel hurcolják, néha bizakodva, máskor elgyengülve. Minden mégis egy irányba viszi őket, egyikük tudja, miért késik a beteljesülés, másikuk pedig csak tudni szeretné, de sokáig nem kap választ. Hegyi Fatime otthonosan vezeti az olvasót a kontinensek között. Nem turista, hanem maga is utazó lesz az, aki követi a szerelmeseket. Az olvasó és a történet hősei között bensőséges viszonyt teremt az író, amikor bemutatja az óceánon túli és inneni világ ételeit, italait, szokásait, az ismerőssé váló családok intim szféráját. Beavat, de amikor már kezdünk elfészkelődni az ismerős helyen, akkor lendít új világba. Nem csak a szépség, és a nemzetek, városok, ízek gazdagsága, hanem a repülőterek magánya, a sivatagi út fogsága, vagy az emberi közöny is e kalandok forrása, és minden fölött ott feszül két ember viszonyának valamennyi kérdése. Hegyi Fatime Barbara Szolnokon született, gimnazista éveiben jutott ki Amerikába, majd különböző ösztöndíjak révén bejárta az egész világot. Diplomáit külföldön szerezte, minden kontinensen akad barátja,

tudományos munkáit a számok és a gazdaság világából írta, de folyton hajtja valami a képzőművészet, a versírás és a próza felé is. Ahogy ő fogalmazott, munkája megteremti számára azt a függetlenséget, hogy szíve vágyának is élhessen. Bár szakmai karrierje – szerinte – még épül, nem hagyja pihenni az alkotás vonzása sem. Bár az őt is meglepte, hogy egy könyv születése nem akkor ér véget, amikor az utolsó karakter is a helyére kerül. A gondolatoktól a nyomtatásig, az írástól a lapozható, szagolható könyvig hosszú az út, és ezt is maga járta be. Most azt mondja, várakozik, milyen lesz a fogadtatás. Hőseitől már elköszönt,és új tervek, történetek szálait szövi. Mostantól az olvasón a sor.

Fellélegezhetünk! Air Wolf - az elsöprő erő

Szolnoki szabadalmak segítik a tiszta légzést, biztosítják a tiszta, egészséges levegőt. Az Air Wolf légtisztítója és sóinhalátora nemcsak az asztmás, hanem az allergiás, náthás betegek vagy a sportolók számára is hasznos eszköz. Megelőzésként otthonunkban, könyvtárakban, óvodákban, rendelőkben is eredményesen használható. Az elmúlt húsz év során majdnem kétszeresére nőtt világszerte az asztmás, allergiás betegek száma. Az asztma olyan krónikus betegség, mely a légutak nyálkahártyájának gyulladásából fakad. Emiatt a légutak érzékenyek és erősen reagálnak azokra az anyagokra amelyekre allergiásak vagyunk. Az asztma gyermekkorban világszerte a leggyakoribb krónikus betegség. Szolnokon is egyre többen szenvednek kellemetlen tüneteitől. Főként a 15-16 éves korosztályt érinti, az ebbe a korosztályba tartozó fiúk 3%-a asztmás. Robbanásszerűen nő az allergiások száma is. Ez az immunrendszer túlzott válasza olyan anyagokra, amelyek normális esetben semmilyen reakciót nem váltanak ki. Allergén lehet pollen, állati szőr, atka, penész, vegyszer vagy nehézfém. Egyes allergének a légutak gyulladását okozzák, így kialakul a szénanátha, mely az orrnyálkahártya megvastagodását, orrváladékozást, viszketést okoz. Az életminőség szempontjából még egy orvosilag kevésbé súlyos problémának tekinthető szénanátha is igen kellemetlen az ezzel együtt élő embertársaink számára. A betegség súlyosbodhat, kialakulhat az asztma, amely nemcsak az életminőséget, de sajnos az évek számát is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A már népbetegségként is értelmezhető megbetegedések kezelésében egyre nagyobb igény mutatkozik a természetes gyógymódok, kiegészítő lehetőségek iránt. Ezt az igényt elégíti ki több szolnoki szabadalom is.

Sóinhalátor

A kellemetlen tünetek elviselésében segít az Air Wolf sóinhalátor. Az orvostechnikai eszközt háromféle kivitelben gyártják. A könnyen használható formatervezett készülék a felnőtteknek készült. A kisebb, valamint a bagoly formájú inhalátor a gyerekeknek könnyíti meg a használatot. Az eszközt naponta többször érdemes alkalmazni, 5-30 percen át. Szájba helyezve kell beszívni a levegőt és orron keresztül kifújni. Ezt a speciális légzési technikát a gyerekek már 3-4 éves kortól könnyedén el tudják sajátítani. Az Air Wolf sóinhalátor hatásfoka illóolajakkal növelhető, ám egyszerre csak egyféle olajat szabad használni. Kiváló eredményeket lehet elérni citrom, borsmenta, mirha, zsálya, kámfor, levendula vagy erdeifenyő alkalmazásával. Az öngondoskodás eszköze a sóbarlangok gyógyító mechanizmusát alkalmazza. Légzőrendszerünk a sókristály-cseppeket belélegezve kitisztul, megnyugszik, így regenerálódik. A sóinhalátor család bármely tagját használva kedvezően befolyásolható a pollen- és légúti allergia, az asztma, a bronhitis, az alsó-felső légúti megbetegedés, a légcsőhurut, a köhögés, de az egyszerű nátha is. Hatóanyaga 5 évre elegendő.

Sóinhalátor

Légtisztító

Az Air Wolf másik szabadalmaztatott eszköze a formatervezett, így a lakás díszeként is funkcionáló légtisztító. A robbanásszerűen megnövekedett allergiás, asztmás megbetegedésekért a környezeti és légszennyezettség is nagyban felelős. Ellene otthonunkban és munkahelyünkön használt légszűrővel tehetünk. A speciálisan kifejlesztett Air Wolf légtisztítót otthonra, irodákba, könyvtárakba, rendelőkbe, bölcsődei, óvodai, iskolai termekbe ajánlják. Hatékonyan csökkenti az allergiás, asztmás és egyéb légúti megbetegedések kellemetlen tüneteit. Nemcsak az allergén anyagokat, irritáló szemcséket, szennyező részecskéket, csírákat, pollent, atkákat köti meg, hanem egyes baktériumokat, vírusokat is kiszűr. Ezt az Országos Epidemiológiai Intézet vizsgálatai bizonyítják. 97-98%-ban inaktiválja a vírusokat. Segít a dohányfüst mentesítésben is. Enyhíti a légkondicionáló készülékek működéséből eredő panaszokat is. A légtisztító nem párologtatással, hanem porlasztással optimalizálja a páratartalmat. A nedves szűrőn

Légtisztító

keresztül átáramló levegő a készülék segítségével annyi nedvességet tartalmaz, mint egy folyamatosan szárított törölköző párája. A levegő páratartalma nem emelkedik 55% fölé, így nem szaporodhatnak el a gombák, a penész, a vírusok és a baktériumok sem. Üzemeltetés mindössze 3 Ft-ba kerül 24 óránként. Kis helyigényű. Formatervezett kialakítása miatt kettős funkciót lát el: orvostechnikai eszköz és dísztárgy is. A készüléket többféle teljesítménnyel, változatos forma- és színkivitelben gyártják. Gyermekkel foglalkozó intézményekbe és gyerekszobába kiválóan alkalmazható a süni formájú készülék. Elegáns helyekre a szoba álló vagy a kristály változatot gyártják, de megtalálható a kínálatban az egyszerű fehér, vagy ipari fém kivitelű légtisztító is.

Orrspray, orrcsepp

Orrspray, orrcsepp

A szolnoki szabadalmak mellett az Air Wolf az egészséges emberek, sportolók számára is kínál megoldást a tiszta légzéshez mindennapi használtra. Az orrspray és orrcsepp a légutak egészségének megóvását szolgálja. Csecsemők, gyerekek és felnőttek számára is ajánlott. Megkönnyíti az alkalmazást, hogy nem kell lefektetni a gyermeket, hiszen függőleges helyzetben porlasztással jut az oldat az orrnyílásba. A 0,9%-os izotóniás sóoldat természetes ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz. Ez a koncentráció megegyezik az orrnyálkahártya só koncentrációjával. Az öngondoskodás eszközét nátha, orrdugulás esetén is használhatjuk. Elfolyósítja az orrváladékot így megkönnyíti annak kiürülését, száraz levegőjű, fűtött, klimatizált helyiségekben nedvesíti az orrnyálkahártyát, csillapítja az allergiás tüneteket. Régebben csak az énekesek és színészek ismerték, ma már egyre többen alkalmazzák az orrüreg átmosását, mely a mindennapi rutin orrhigiénia része. Nyáron sokan szenvednek allergiától, sokszor elviselhetetlen a viszketés. A kellemetlen tüneteket is csillapítja az orrspray. Sportolóknak is ajánlott, futás, edzés előtt alkalmazva biztosíthatjuk az egészséges, jól átjárható, irritációmentes orrüreget, növelve ezzel a tüdő kapacitását, így a teljesítményt is.

AIR WOLF Hungary Kft.

Szolnok, Malom út 4. Telefon/Fax: 56/370-680 • 20/3529-491 E-mail: [email protected]

Gyermek nyelvtanfolyamok már óvodás kortól

Angol nyelvtanfolyamok Óvodások számára Játékos angol nyelvoktatás, sok mozgással, kifejezetten óvodások számára kifejlesztett tananyaggal, kis létszámú csoportokban, heti 1x45 perc.

1-2. osztályosok számára Játékos, angol nyelvoktatás 1-2. osztályosok számára kis létszámú csoportokban, heti 1x45 perc.

3-6. osztályosok számára Kommunikáció központú angol nyelvoktatás, kis létszámú csoportokban, heti 2x1 óra.

7-8. osztályosok számára Felkészítés a középiskolára, és az alap-, illetve középfokú nyelvvizsgára. Nyelvvizsga helyben az iskolában. Nyolcadikos diákjaink sikeresen szerepelnek a nyelvi és a felvételi vizsgákon.

Nyelvtanfolyamok Középiskolásoknak és Felnőtteknek

Középiskolások és felnőttek számára is kínálunk tanfolyamokat, angol, német, spanyol, olasz és francia nyelveken, kezdő szinttől a felsőfokú nyelvvizsga felkészítőig, heti 4 órában.

Nyelvvizsgáink

Nyelvvizsga felkészítés vizsgáztató tanárokkal és nyelvvizsga helyben iskolánkban. Minden nyelvvizsgánk államilag elismert nyelvvizsga bizonyítványt ad!

Német, mint második nyelv Kezdő és haladó német tanfolyamok 5-8. osztályosok számára. 5. és 6. osztályban heti 2 óra, 7. és 8. osztályban heti 4 óra.

Nytsz: 16-0101-06, Akkred.sz.: Pl-3915/39, Pl-3914/32, AL-1956

Szolnok, Mészáros L. u. 33. Telefon: (20) 5424-524 • (56) 786-905

www.oxfordschool.hu

Ha Shell V-Power-t tankol, nem csak a legkorszerûbb üzemanyagunkat tölti az autójába, de egyúttal felhasználja a Ferrarival közösen folytatott üzemanyag-fejlesztésünk hatvanévnyi tapasztalatát. Emellett olyan egyedülálló, kettôs hatású formulával látja el a motort, amit kifejezetten arra terveztünk, hogy aktívan tisztítsa a motort és védje annak létfontosságú alkatrészeit. Mindezt a nagyobb teljesítmény érdekében. Fedezze fel, hogyan sûrítik mindezt a tudást a Shell mérnökei az Ön tankjába, keresse fel az Önhöz közeli töltôállomást! 5000 Szolnok, Hunyadi út 2-4; 5000 Szolnok, Tószegi út 5a; 5000 Szolnok, Téglagyári út 30. www.shell.hu

Kimagasló teljesítmény, csúcstechnológia.