Sdndcr Tmbita!aif(Qms. Mtáii bánva. "Vié-^

^^>.^

^;,MAGYAR^f REGÉNYIRÓKf KÉPCS KIADÁSA Szerkeszti

IKSZATH KÁLMÁN,

Saksai/Sdndcr Tmbita!aif(Qms

Mtáii bánva

"Vié-^

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel

ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

37.

KÖTET

PUSZTAI TALÁLKOZÁS *

PATAK BANYA lm

BAKSAY SÁNDOR

BUDAPEST

FRA N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

írod. intézet és

1907

könyvnyomda

»--^V.

R.

H. N.

fec.

% ;n^

PUSZTAI TALÁLKOZÁS

PATAK BANYA ELBESZÉLÉSEK

JRTA

BAKSAY SÁNDOR WINKLER ELEMÉR RAJZAIVAL

<1^*_I^ h^y"

BUDAPEST F

RA N magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

írod. intézet és

1907

könyvnyomda

3/7Í,

Minden iog fen tartva.

SEP 2 5 1967

Franklin -Társulat nyomdája.

.

BAKSAY SÁNDOR. í

83 2

—

A

szép ligetes Ormánságban, a Dráva menten, agy- Pet érden született Baksay Sándor, s ez nem afiPéle mellékes adat, mint más íróknál, mert Baksay az ormánsági nyelv elüt zamatjával, ragyogó színeivel nevelte a magyar irodalmi nyelv pompáját való, és édességét- Olyan református családból mely beláthatlan idkig visszafelé papokat adott az országnak, kik az istent szolgálták, míg végre egy olyan ers Baksay kerekedett bellük, a ki még egy másik istent is ráért szolgálni, egy poApollót. gánykorit 1832-ben született a ref. tanítói lakban, mert a földi rangban egy kicsit aláhajlott a családnak ez az ága, de talán szebb is ez így, mert az igazi ág is, ha aláhajlítják, annál magasabbra szökken. Így tán többet beszélgetett paraszt emberekkel, jobban megnézte ket, mit tesznek-vesznek, mintha valami

N

—

úrfi

lett

volna.

Alsó iskoláit a közeli Csurgón végezte, majd Kecskemétre vitték gondos szülei, de itt a szabad-

meg

tanulmányait . Tizenhatodik évében járt ugyan, de mivel Baranya az egész szabadságharcz alatt szerezsánoktól volt megszállva, nem vihette feljebb a népfölkelésazalatt ottnél. Míg tehát az ágyuk bömböltek, hon csendes méhzúgás mellett a régi klasszikusoszomszédos papokkat bújta s beléjök szeretett. ságharca szakította

.

A

.

VI

kinek egy-egy magyar könyve voJt Vörösmartytól, Jósikától, Petófitl, haza hordozgatta, maga is vcrsclgetctt, unalmában prédikácziókat csinált a lustább papoknak, melyek csakhamar elhíresültek azokban a szép fehér tiszta templomokban az Ormánságon és szállt-szállt a jóslat, hogy a rektorék Sándorából talán még esperes is lesz valamikor. Csak a háború lezajlása után mehetett vissza theologiai tanulmányait folytatni társai közé, kiket mint vidám diákokat hagyott el s most mint altisztói,

teket és hadnagyokat látott viszont, 1855-ben Halasra viszik tanárnak, hol egyszerre két frigyre is lép, egyikre menyasszonyával, Hetesy Viktoriával, másikra a múzsával. Itt kezd irogatni rajzokat a re-

egyház múltjából a Ballagi Mór által szerkesztett «Házi Kincstán>-ba. A hatvanas években jelent meg a crKeresztyén család » czím lapban elbeszéléseinek egyik legcsiszoltabb gyöngye, a aPatak banya)) is. Édes-kevesen veszik észre. Az egyházi folyóiratok olyanok, mint a pinczék, életadó nektárok, üdít italok hiszen lehetnek bennök a lelki szomjúhozok számára, de rózsákat ott senki se keres. Baksay neve tehát jóformán csak akkor csillan ki a homályból, mikor Lucanus Pharsaliájának fordításával a Magyar tud. Akadémia pályadíját formátus

nyeri

el.

Ezentúl szemet kezdenek vetni rá a rátartósabb eklézsiák. Kivált, mert nemcsak a tolla ékes, nemcsak a neve szépen cseng, hanem a szava is. Megvannak benne a becses tartalom mellett a nagy egyházi szónokok külsségei is, melyek a népnek jobban imponálnak, azonfelül szép ember, derült homlokú, nemes, szelid tekintet. Egészséges piros arczát férfias kellem teszi kedvessé. Nem olyan szögletes, mint rendesen a kálvinista papok ; olyan, mint egy elkel magyar földesúr, és mégis látszik

YÍI

hogy nem világi ember. De hogy mi az, a mi t a világi embertl megkülönbözteti, az nem szemlélhet, sem meg nem nevezhet, az inkább rajta,

valami

bels

lelki

kisugárzás.

1862-ben Csanád

választja

se

soká.

iszen

itt

lehet

hanem mélytüz nemes

meg

A

papjának,

k

bizton megtalálja igazi foglalatját. Négy év múlva a kún-szentmiklósi hívek viszik haza a szép paplakba, hogy ott aztán egy egész életen át megmaradjon. Irodalmi hírneve itt kezddik. Elbeszélései, melyeket a Vasárnapi Újságba, többnyire a szerkeszt nógatására irogat, országos figyelmet keltenek, kivált színgazdag nyelvükkel. Keveset termel, mint a nemes fák, de a mi gyümölcsöt hoz, annak a zakompoziczióban nem matja kívánatos, st fölséges. leleményes, tárgyaiban kissé egyoldalú. Nem hogy a külföldre nem megy témákért, mint mások, de még a parochia körébl se igen távozik, fantáziája kicsiny, de megfigyelése ers, minden sorából látszik az okos, nagy tudású ember, egyes mondatai, gondolatai gránitból látszanak lenni kivésve, stílusa az Aranyé és Mikes Kelemené közt foglal helyet mveit is ép úgy átlengi a magyar föld $ az szaga, mint emezekét. Negyven esztendeje múlt már, hogy tiszteletes uram ott ül a kún-szent-miklósi parochián, azóta nagy hír ember lett. Két varázs eszköze vitte, vitte a magasba, a szószék és az íróasztal. Akármelyikhez fogódzott, csak megindult vele fölfelé. Kisfaludy Az irodalmi helyen elért mindent. Társaság már 1872-ben tagjává választotta. Az akadémia is sietett magát fölékesíteni a nevével, 1884-

A

—

A

ben levelez, 1903-ban

Nagyobb

pedig rendes tagja

lett.

Csudálatos története, «]obb kezem*, «]áhel», stb. a Gyalog ösvény és a Szederindák szerény czímek alatt gyjtötte össze. Ezekelbeszéléseit:

«

Ylll

sorakozik a «Dáma» történeti körkép a mokirály futása » szintén törhácsi vész idejébl, « téneti regény, valamint az Iliász fordítása az avult

hez

A

hexameter köntösbl kihámozva, magyar szájízhez mért páros rímelés népies versekben. A papi pályán is elért mindent. A solti egyházmegye 1878-ban fesperesévé választotta, 1904-ben pedig beültették hitsorsosai a dunamelléki püspöki székbe.

Elgondolkozva e hatalmas talentum és e szép pályafutás fölött, mely épületes látvány minden magyar ember eltt, ki fajtájának glorificatióját látja egy-egy ilyen ers alakban, nem egyszer úgy rémlik nekünk, mintha két Baksay Sándort ismernénk, melyek egy kicsit hasonlítanak egymáshoz az íróba belevegyül valamennyi a papból, a papba valamennyi az íróból. A két Baksay közt kétségkívüli az összhang, de mi (a kik az olvasók nevében írunk e helyen), némi megrövidítésünket látjuk a két Baksay eljá;

rásában.

A

pap Baksaynak hasznára

volt

az író Baksay,

nevelte fényét, tekintélyét, népszerségét, míg ellenben a pap Baksay, tígy tetszik nékünk, akadályokat gördített az író Baksaynak, elvonta idejét,

megfelezte ambiczíóját, nem engedte leszállni az emberi társadalom förgetegeibe, az égiek felé irányította figyelmét, holott néki a földi dolgok közt kellett volna turkálnia. Egyszóval, az olvasók dicsítik az írót azokért, a miket írt, de neheztelnek a püspökre, hogy nem engedi többet írni.

Mikszáth \álmán.

PUSZTAI TALÁLKOZÁS.

BaKsay

:

Pusxtai találkozás.

Els

kiadása megjelent i88j-ben.

.

1.

I.

"Lakásom a hortobágyi

Azaz melybe

.

.

hogy lakásom egy nagy síkságon van, a Hortobágy is beleesik, melyek határai északra a zöldell Cserhát, a kékell Mátra, a sárgálló Nyírség és a feketéll Hajdúság; keleten Debreczen, Gyula, Temesvár délen Nagy-Kikinda :

;

dombok

és a telecskai

"Életkorom

36

:

Nem

le

van

36

= harminc^hat ]]].

dést?

írva.

Állapotom

Mert

:

nyugaton a pécsi püspök-

püspökség és Bogyiszló.

ség, székesfehérvári II.

;

(Úgy tessék

év.

cseréltem

a

fel

nem 63.) Hogy tetszik

elhinni, a

hogy

számjegyeket.

és

ezt

érteni

ez kétféle feleletet

is

elbír.

kér-

a

Vagy

azt

hogy ns, vagy ösztönszerséggel, hogy keserves. Mindkét felelet igaz

felelem

hivatalosan,

rá

különvéve, de egybekapcsolva

dásnak lesznek szülivé.

Mert

a

ns

lehet keserves ott, a hol ezen állapot

én kedves jundám személyiségén

ezek mellett meimet,

a

bármely

jól

is,

tr,

alapszik.

szelid,

ellenmon-

képtelen

állapot

nem

feltétele az

munkás, okos, vidám

Keserves

ellenben

mind-

ha az én Gyula fiamra vetem sze-

kinek

Gyula nevével, nagy

rendezett

hatosztályú

fejével, s

népiskolából

is

kintt roppant tudományával sehogy sem egyeztethetk meg a Szentgyörgy naptól Szentmihályig tartó évadban (szeretnék csomót kötni a nyelvén, a ki ezt a szót a mi emberséges magyar nyelvünknek a

nyakára

mondjuk

ki

kötötte

koloncznak)

ziális

lehet; ha nincs

;

ha

nem

telik!

én Gyula fiamból.

mezit-

egy harmadik gymná-

osztályba járó fénymázas topán.

lesz az

—

nem évados magyarsággal

lábak, melyekre igen fölillenék

—

kiveresedett

No

Nem

De

de így

is

ember

topánt

a

is

ha nem szé-

hanem a Gyula nevet. Többi gyermekeimnél már takarékosabban is bántam a nevekkel*

gyenlem,

magyar nevek s még sem pompázok. Azonkívül mindegyik név kész tke, mely viseljének évi tíz, húsz, barmi ncz s több forintokat kamatoz a nélkül, hogy Péter,

Sándor,

János,

Ferencz;

elég jó

akár illeték-adó, akár az uzsora-törvény alá lenne vonható, a

mennyiben

a

névnapi

sokat mindegyik meggazdálkodhatja, ha tartja,

melyiket ünnepli

meg

fenyítéke

jól

kiadá-

titokban

a naptár sokféle Péter,

Sándor, János és Ferencz szentjei közül. Egyebet

úgy sem hagyhatok rajok. Csak szegény kis Lidikém miatt borúi el néha anyja homloka, ó ernek erejével Irma, Riza vagy OttJlia nevet akart volna neki adni, de én állhatatosan ellentmondtam. Legyen a neve Lidia. Ügy is lett,

ennél a tkénél

hanem hogy irattuk

az anyjuknak se legyen panasza

mind a négyet:

Majd ha feln

"Lidia (Irma,

szegényke,

méltóztatja.

be-

Riza, Ottilia).

válogathat

állapothoz képest, a melyre Istennek

:

bennük az irgalmassága

IV. Toglalkozásom

lalkozásom? ]gen

is

:

nekem fogmég pedig sok. De me-

Úristen

van,

be a sok közül

lyiket valljam

van-c

!

Szántok sajátkez-

?

sem zöm rendszeresen, kivévén hogy alkonyatkor magam csapok egy-egy nyaláb füvet a tehénnek, de leg; aratni

nem

aratok, valamint

kaszálást

a

nevezhetem

a krumpli- és kukoricâkapálást inkább

rendszeres foglalkozásomnak.

A

Gyula

nyomtatás

fiammal közös missziónk, mivel szabadságos katona

béresem, azon ürügy latra

be

alatt,

rukkolnia,

kell

hogy hat

aratásra

heti

gyakor-

rendesen

meg-

hogy neki ilyenkor már semmi szüksége rám, de annál nagyobb szükMajd rá. Se baj sége van a részaratásnak visszahozza a kenyér Dömötörre. Addig is pedig Gyula fiam, hajszold azokat a szegény párákat, majd én vellázok. Különben is nekem nem nyárra (no de a . kell a cseléd, hanem télére, mert .

szökik.

Hisz

az

természetes,

1

.

«mertt megtalálható a Vl. szakaszban.)

Lakhelyem a fentírt határok között áll a puszta mélyén; « magános és dlt kémény», de azért

nem nem

csárda.

Nem.

—

Lidiát (Irma, Riza, Ottiliát)

kereszteltet csárdás.

dig köröskörül egy

Kertem

egész

mérvel. Régebben tovább elkülönzések

De még

így

miatt is

kácsi pusztában

is

mérföld

geográfiai is

terjedt,

érzékenyen

tekintélyes

még pe-

van,

de

a birtok-

összezsugorodott.

darab.

A

minden vadvirág nekem

Csicscsennyílik

mennyiben a botanikát csak én zöm). V. yoltam-e már büntetve ? Igenis. Ezeltt két évvel az

át-

együgység vétkében

(a

tizen-

elmarasztaltat-

.

ván, a fentebb

(1.

megírt határok

sz.)

közé

hossziglan tartó belebbeztetésre itéltetten\

élet-

el.

Y]. Jövedelmem: Jövedelmem a mint következik: 1

Készpénz

2.

45, azaz

:

:

80 frt v. ez. negyvenöt véka elegybuza. (A ke-

vélység nyelvén 3.

azaz:

10,

ocsu.)

:

tíz

Porára edgy véka.

véka zab.

Szalonnára 4 frt v. ez. (Ahán tehát kukoricza-cssz.

4.

Nem, nyájas Elször mert: a

I

Kétszeresen

vasó.

nem

koricza-cssz

csalódol.

tud ilyen szépen

írni

szor pedig, mert mindjárt megtudod, 5.

Télére rletni

való

kukoricza-cssznek nem

;

ol-

ku-

másod-

hogy

-)

elegend. (No lásd, rletnek télére, mert

a

nyáron szorgalmatoskodik.) azaz

6.

5,

7.

50, azaz

8.

100,

öt font fadgyú.

:

ötven font soó.

:

azaz:

Edgy

száz

fe

káposzta.

(Az

Edgy szóban az E bet keményen ki van írva, hogy valaki meg ne hamisítsa s egy még nagyobb

N

betvel négyszázra ne 9. 10.

Méz

javítsa.)

két itcze.

Vaj négy

itcze.

(Vaj-itczével.)

A

közlegeln két darab marhatartás, a nélkül azonban, hogy a haszonélvez az engedményt máskép, mint saját jószágai kijáratásával 11.

értékesíthetné,

legel

s

a nélkül,

tulajdonjoggal

hogy valami jogot

való

arányos

a köz-

birtoklásához

formálhatna. 1

2.

Nyolcz

hold

míveltetési költségeit

szántóföld,

melynek minden

haszonélvez

fizeti.

)

13-

Széna, mikor terem, húsz petrencze.

14.

Fa,

—

J

5.

a

—

mikor a famiJia vágat

ajándékképpen.

de

;

—

mikor Fteni való elégedend melybl mint szintén a megelz

egy ráta

nem

fa

tétel

jut

alatti-

ftend. (Oskola? Érted? De-

ból, az oskola is

hogy érted...)

Minden gyk

16.

csirkét

vagy e helyett 20 krt

érted

Pedig dehogy érted, mert

17.

1

Keresztelés 21 kr.

lács és

v.

ez,

(No

——

esketés

;

zabot és egy

véka

egy

fizet

lám,

frt,

i

egy

hogy ka-

egy üveg bor, a kinek van; halott-temetés

énekszóval 21

kr.,

predikáczióval 2

10 kr. o. é.

frt

Extraneusoktól minden kétannyi. 18.

A

számadások elkészítéséért

2 frt o. é.,

edgy

font gyertya és 4, azaz négy itcze bor.

Hát készít számadást a kukoriczacssz ? Vagy a népnevel, még ha képesített is, még ha állami preparandi ából nyerte

is

az oklevelet,

—

fel

van

hatalmazva keresztelésre vagy esketésre?

Nem,

tisztelt

olvasó!

Te,

ha ezt a bérlevelet

hogy nem kukobelátod, a nélkül, hogy

végig olvasod, azonnal belátod, ricza-csszszcl van dolgod

szemeidet

melynek tól

lakásomon

ágai között a

és ostorfástól,

harangot,

nemcsak

arra

;

a

kútágasra

emelnéd,

gémet szemlélheted évados-

— azonfelül pedig

egy élestorkú

mely mióta Gyula fiam felcseperedett, a halottat jelenti

ki,

hanem

a delet

is

a

8

középid szerint. St hogy a csengetty hegyiben még egy galambdúcís is nem pompáz, budapesti

már

a mint Gyula fiam, a ki hatalmasan fúr-farag,

munkába

vette, csak az az oka,

úr megakadályozta a tervet,

nem

illik

szersmind a szent dolgokat

—

tani,

(a

a szemle alatt,

kinek

lehet,

világi

czélokra

fordí-

nem kukoricâcssz van hanem tanító, még pedig « lelkészitt

diplomája

hogy csak

lehet,

tett,

mondván, hogy

mint monda, profanálni).

Tehát kiderül, hogy tanító*,

azt

épületeit rongálni, s egy-

ekklézsia

az

mert a fgondnok

hogy

van,

két kápláni vizsgát

((eíégséges)),

a ((kitiink között

is

de az

is

meg-

kitüntetend)) siker-

egy osztályban tanult a debrecêni pappal valamelyikkel, s ettl most is csak abban különbörel

;

zik,

hogy

debreczeni

a

debreczeni

fiú- és

pap nem maga

tanítja a

leány gyerekeket, mert van neki

st

rektora, prcczeptora,

leánytanítója

is,

—

míg

a VI. sz. alatt elsorolt fizetés haszonélvezje min-

den bels

maga személyében egyesít, mint Augusztus császár továbbá, hogy a debreczeni papot nem minden esztendben fenyegetik míg a hívei azzal, hogy kihordják a határra, alólirandónak ez az eshetség évnegyedrl évhivatalt

a

;

—

negyedre (rozskimérés

alkalmával)

kilátásba

he-

lyeztetik.

Nb. április

Ezen dolgokat jegyezni kezdettem 17-én. Dombay Máté, m. k.

186*

Mindabból, két

dolgot

Egyik az

a név,

csak

sik

A

mi

a

itt

fogadjon

hogy

nincs

alatt

nem létez

többi mind

a

el

világon

és

egyelre

van,

igaznak

mely a jegyzet

pedig a VI. szám

puszta

följegyezve

az olvasó.

van írva

alá

;

má-

foglalt

fizetés-sorozat.

dolgok.

Csicscsenkácsi

nem

is

lesz.

Valamint

Gyula fiam» az nagy fejével, roppant tudományával és sajnálatraméltó lábaival, azután a a

«

többi gyerek

— Péter, János, Ferenaz, Sándor —

magyar és még sem pompázó neveikkel, Lidike

jó

a

is,

maga

Irma, Riza, Ottiliájával, csakolyan fikcziók,

mint a jogfeladási elmélet.

A tr,

szelíd,

okos,

munkás Junda is bábukkal játszik még, s annak sem junda a neve. És azt a 36 esztendt is, mely a 11. szám alatt van bevallva, egy harmad levonással

kell leszállítanunk

kell értékére, mert Dombay

Máté, mikor «ezen dolgokat jegyezni kezdettem s a mint elkezdte, abba is hagyta, nem volt több 24 évesnél.

11.

Dombay Máté

följegyzésébl (VI.

következtethetünk, hogy azt

bírják,

pusztát,

annyit

melyet

nemes emberek lakják mert azok szokták magukat községül

Csicscsenkácsinak és

a

14.)

nevez,

famíliának nevezni.

A

puszta

Nemes-Kondor, melyet Csicscsenkácsinak csak kesersége legsötétebb piligazi

neve

lanatában nevezhetett egy reményvesztett lélek

;

és

pedig egészen méltatlanul, mivel a kondori puszta

lO

nem

tartozik azon

nemes fészkek

elszegényedett

közé, melyeknek lakói e mostani

virilis

alkotmányos jogaikból kitagadtatva,

nak azokra a húsos

fazékokra,

Nem

;

visszasóhajtoz-

melyek ezeltt

a

tzben összerepedez-

harmincz esztendvel a nagy tek.

világ által

a kondori puszta rakott hely

;

sok ezer

hogy homloklánczok szegdelnek keresztl-kasúl, de e lánczokból nem sárgul ki a mostoha föveny, mert mindenütt gazdag bokorerdk árnyékozzák a homokbuczkák köhold

terület,

melyet

igaz,

;

zött

gyönyör

lapályok

elhintve a fehér tanyák,

és

a

lapályokon

melyeknek

falai

ritkásan

csak

itt-

ott csillámlanak ki az akáczfák közül.

nagy kiterje-

Ritkásan, mondjuk, mert az egész

dés

puszta mintegy hetven család birtokában van

Mindegyik család öröklési jogon bírja a maga részét s vev-idegen oda még emberemlékezet óta be nem tette lábát. A legnagyobb felosztva.

nem haladja meg a négyszáz holdat s a legkisebb nem áll alul a harminczon. Senkinek

birtok

sincs

oka sem az elkevélyedésre, sem

kodásra. él,

A

birtokosok legnagyobb

a

meghunyász-

része

birtokán

csak egy-két kiválóbb család lakik városon.

Hagyományos

szokás

náluk

:

rizni függetlenségüket és semmi fogadni.

dent

A

sokat emlegetett

néhai

körömszakadtig idegent be

nem

kormány min-

hogy a beláthatatlan terjedet odúból kiperzselje ket. Mikor annyira ment velük, hogy községbirói hivatalt szervezhetett, azt vette elkövetett,

észre,

mint a

hogy a biró ezen a helyen nem egyéb, kormányi rendeletek alázatos tudomásul-

1

1

vevje hajtója.

Idegen a pusztában

—

számításával

—

egy pár haszonbérl

egy van

egyetlen

korcsmájának zsidó bérlje,

le-

a familia

familiának

a

nemcsak a bor végett

nemzedék csak úgy

mai

ez

;

kire

a

múlhatatlanul szüksége van, (a

engedelmes végre-

és a família kurátorának

a

issza

mint

kertit,

hanem

azért

alispánválasztó mythikus

eldei),

mert a mai nemzedék

csak úgy gyapjúból, búzá-

esett-brökbl pénzel, mint eldei.

ból és

Az

is

1850-iki czivilizáczió szüleményei, thea, csaja,

zsandár,

reuniók,

fináncz,

ismeretlenek mind

még

;

derrel,

—

itt

ez okból

még

felhívások,

elfizetési

dohány

a

a kukoriaza között és versenyt

sincs

is,

a

kellleg elkészített

n

is

vadon terem

a magvas

ken-

dohánycsempészetnek talaja.

Hpnem a czivilizáczió mégis fölkereste ket egy napon. Majd mindegyik kúriába járt egy-egy heti, st napi lap is. Egyszer ezek a lapok egy csodálatos

mottót

kaptak

ságból. «]öjjön

benne semmi Kossuthra.

el

a

fel

te

egyenesen az

Az imádság

No nem

országod »•

titkos czélzás

imád-

úri

volt

sem Napóleonra, sem

szavai

neveléssel hozattak kapcsolatba.

a

világosan

Nem

nép-

történt olyan

szerencsétlenség az országban, hogy azért a népnevelést diák,

nem okozták

volna.

Jéges

tzvészek és bankjegyre

és garabonczás

váltott

tantusok,

meglopott cseresznyefák és kukorikoló tyúkok mind a népnevelés országa után ríkattak bennünket. Ez az ország a kondoriak fejébe

is

aztán kiderült, hogy Sadovánál

szeget ütött.

nem

a

Mikor

köd nyelte

13

cl

a

derék osztrák hadsereget, hanem a Disterweg

már

katonái tették semmivé, akkor is

a kondori puszta

kezdett gondolkodni, hogy az az ország, a nép-

nevelés országa,

—

még sem

lehet

—

rossz.

]ó

volna belle egy kis kóstoló. Igaz ugyan, hogy tanítás nélkül a legszegényebb atyafi

gyermeke sem ntt

tíz-tizenkét

—

tensúr

fel,

mert a módosabbja

rendesen privát nevelket

hozatott nyárára (csak úgy

hangzott az instruktor

urak lövöldözéseitl a rónaság májusban) zetes osztály városra küldötte csemetéit

maguk

pedig tanították

atyafiak

—

a

;

;

(apjuk

a

nemnemes

írást

és

számvetést, anyjuk pedig a zsoltárt és halotti énekeket),

vagy

ketten-hárman,

összefogtak

elvittek

egy kocsi gyereket Verbászra, német szóra (mert német nyelv nélkül éhen is meghalhat az ember) s

hoztak helyette ugyanannyit a

szem))

«

szkehajú,

kék-

A

magyar gyerek aztán Verbászon megtanult német írást és német szót, a mi nagy szerencséje, mert különben katonának sem vennék be. fajból.

Mindez

igaz,

de

a

puszta

mégis érezték, hogy nem

felvilágosúltabbjai

ilyen a népnevelés

or-

melyrl az írások szólanak. Igaz, hogy e familia semmi jöttmentet meg nem tr a zsidó korcsmároson kívül de talán lehetne kissé tágítani a hagyomány korlátain, s egy állandó tanító nem veszélyeztetné a familia függetlenségét.. .Mit?... szága,

a

:

Ez

a gondolat legelször a familia kurátorának,

Ihárosi

Dávid úrnak

agyából

maga gyermektelen ember

pattant ki,

levén,

saját

—

a ki

cselédei

!

»3

Abéczé nem könny tudomány. Hát még az "Egy meg egy gyermekein

A

hogy

tapasztalta,

az

sok libapásztor tudatlanságát annyira szívére

vette a jó

egészen

r, hogy ki

beírt

fejétl,

saját

küldjenek

a familia

megkérdezése nélkül, a

hozzájuk valami

hogy

kollégiumba, alkalmas

tanár-

ifjút

nak, a ki írást, olvasást, számvetést tanítson,

egy

Külön lakása ugyan az ii^únak

kis fizikát.

de

lesz,

a ki a nyulat teremtette,

bokrot

is

meg nem majd

csak teremt neki. Yalaminthogy meghatározott fize-

sem

tést

egész fizetéssel

lehet, kölcsi

haszon

felér;

lev

valamint a

kilátása

az az erfamilia,

az

fogva,

az

összeköttetéseinél

ha tetszést aratand,

ifjúnak, is

ajándék, a mire

sokra tehet, hogy

is

egész országban

ként

de az

ígérhet,

elmenetelét egyéb-

elsegíteni fogja.

Erre a megkeresésre a rektorprofesszor visszaírt, hogy a beküldött kondiczióra az ifjak közül senki sem vállalkozik, hanem terjeszszenek be határozott fizetést, majd akkor meglátja.

Már pedig de

fizetni

a

nem

nemes ember ajándékozni ajándékoz, fizet.

Dávid érzékenyen sértve érezte magát a rektorprofesszor válasza által. Hát minek tartja, minek gyámolítja akkor az ország az egyház veteményes kertjeit, az iskolákat, ha még ilyen tekinIhárosi

télyes helyre

sem tudnak

adni ifjat?

Egyébiránt pedig, ha csak határozott hát az

hanem míg kollégiumból senki sem

is

abból a

meglesz,

él,

fizetés kell,

azt a fizetést

teszi el.

Saját alkalmatosságán ellátogatott az espereshez.

:

>4

arkhivumban sorba nézte a

ott az

tanítói díjlcvclc-

kct,

hogy

iJlik

adni a meghívandó tanítónak. Legjobban

mennyit lehet és

tájékozást szerezzen,

tetszett neki a zakatói díjlevél, a is

meg-

melyet rögtön

le

másolt további használat végett. Váltig tanácsolta volna neki az esperes,

már

hogy ha mert

választani akar, hát válaszszon különbet,

egyházmegyében; Dávid úr azt felelte igen bölcsen, hogy is volt losonczi deák hogy egy pusztai tanító megérheti annyival, mint a zakatói rektor hogy egy a zakatói díjlevél a leggyöngébb az

;

;

alakuló leányegyháztól

megfojtván a kezetet

nem

túl csigázott

még gyönge

legkisebb díjlevél

követelés

csirájában

is

—

kell sokat követelni

;

által

s

a jó igye-

végre hogy

a

ha van, a

ki

nagyra nhet,

megérdemli.

Az

esperes

nem

is

tudott felelni semmit

Dávid

úr ellenvetéseire.

Ekként a

«

a zakatói díjlevél mintájára el fog készülni

kondor-pusztai néptanítói

állomás

díjlevelew, s

bizonyos ideig ott fog lappangani Dávid úr felöltjének bels

papiron

zsebében,

lev

várván az idt, melyben a

ige testté lesz.

111.

Nyájas olvasó

Ftt-e már valaha megvalósításában, jövetelének

a fejed valami magasztos

valamely dicsséges

eszközlésében,

eszme

ország

el-

valamely igének testté

változtatásában? Kisdedóvó- egylet, n-egylet, kor-

-!

«5

csoly a- egylet,

mkedvel-egylet,

temetkezési -egylet,

fogyasztási -egylet, egylet,

kiházasítási-egylet,

tzöl tó- egylet,

hitel-egylet,

borászati

népbank, taka-

rékpénztár, olvasókör, népkör, jobboldali kör, baloldali kör,

negyvennyolczas kör, vagy épen iskola,

felsbb népiskola . Mely jelentéktelen tagja vagy te a társadalomnak, ha mindezekre pirulatos nem-mz\ kell felelned Élted tett-dús évadja most évadlik, még helyrepolgári-,

elemi

ftanoda,

.

.

hozhatod mulasztásodat! Ki

azzal

a

zászlóval

—

akarom mondani a seprvel, melylyel eddig önz kezed csak a magad háza eltt söpörgetett, máskülönben nem tudom, miként érdemled meg ama bárom részt, mely benned felmutatandja a jó hazafit, jó keresztyént és jó családatyát?

Ha

azonban jelen emlékeztet szavaim felriasztanak s tettre buzdulva elhatározod emlékoszlopod kifaragását: jól vigyázz!

Tapasztalatlan lélek!

Te

kétségkívül azon kezde-

néd, hogy barátaid eltt egy

átgondolt beszéd-

jól

ben kimutatod, mennyire életszükség, st tétel

a

egylet

ti

községtekben egy

vagy egy

ilyen lépéssel

kumod

jól

szervezett tzoltó-

lotteri a-játszó

csak

azt

társulat.

De

egy

el,

hogy

st

veszedelmes vol-

éred

terved gyakori atiatlan,

életfel-

a te publi-

mély belátását, te dühbe jösz, összeszidod ket, hogy égjenek porrá s maradjanak pápuáknak, ha semnu életjelt nem

tának kimutatásával

csillogtatja

akarnak magukról adni. Megírod nekik a szegénységi bizonyítványt s véglegesen visszavonulsz a közélet hálátlan

küszköd terérl.

: :

:

i6

Ez

így lesz, ha

jösz el

nekem

szót

nem

fogadsz s

nem

velem nyomról -nyomra tanulmányozni nemes

Ihárosi

Dávid

kovácsolja

a

urat,

familia

familia kezére-lábára

a

miképen

kurátorát, azt

a

lánczot,

melynek módját mindeddig sem a megyefnök, sem a helytartótanács, st maga a fesperes sem bírta kitalálni.

Az érdemes

familia- kurátor

az

esperestl elbú-

csúzván, zsebében a zakatói minta-díjlevéllel, haza-

de nem egyenesen. Egy

felé tartott,

útbaejtette

A

Fz várt,

a

kis kitéréssel

környék székvárosát.

piaczon a nagy dohány- tzs eltt megállapo-

dott.

Vett egy csomó szivart, azután

levélpapírt kért,

melyre a következ sorokat firkantotta Jí Jobb

Jöv

Tekintetes Szerkeszlségének! Tekintetes

Szerkeszt úr! Kérem kegyeskedjék a következ czikkecskét becses lapja napihírei közé iktatni

«Az X pusztán frtot

.

.

.

i

nagyméltósága a kondori

püspök

felállítandó

róm. kath. népiskolára 2000

kegyeskedett adományozni.*

Ezt bepecsételte s átadta a trafikosnak, hogy tegye postára. Azután azt kérdezte a boltostól

—

Móricz Maga szokta újságait megvenni ? !

— Igenis nemzetes úr — Jót tenne velem, ha !

a kaszinó elárverezett

Szolgálhatok valamivel a hivatalos

lap

?

néhány

számát kikeresné.

Móricz

a

pad

alól

néhány csomó, zsineggel

át-

»7

kötött lapot szedett aló

s

csakhamar

rátalált a

kere-

sett újságra.

Dávid úr magához vette és haza hajtatott. Otthon sorba vizsgálta a hozott lapokat s néhány számot kiválasztván, dolmánya bels zsebjébe dugott.

Másnap

óra tájban

kilencz

nekiindult a pusztának

s

egy subát

vasas-vég juhászbotot

nyakába, egy

kerített a

kezébe

reggel

a

a

szántóföldeken

keresztül.

nap

Vasárnapi

volt,

fényes id. Tudta, hogy

az

szép

elején,

április

ver-

instruktor urak ilyen-

kor szoktak vadászni, mert szabad napjuk van, mert szép id van, és mert a nyúl nagyon bevárja az

embert

áprilisban.

Neki azonban nem mindegy struktor.

Ó

czeptort, a

Nem

volt

egyetlen- egyet keresett,

korcsmabérl Dávid

sokáig

kellett

;

zsidó-pre-

házitanítóját.

Csakhamar megembert a földek között,

kezében lépdelt.

lm most egy nyúl ugrik kapja, rásüti

a

keresnie.

pillantotta a keresett fiatal

a mint puskával

akármelyik in-

— azután

fel

elveti

után ered, hogy majd elfogja,

eltte; a vadász a puskát

Mert

fel-

és a nyúl

lehetetlen az,

— —

hogy olyan közelrl ne kapott volna. De a nyúl bár látszott rajta, hogy nehezére esik a futás mégis gyorsabb volt és elszáguldott. A fiatal ember egy darabig lábbal, kisérte a

— azután

megállt és szemeivel

menekvt, végre búsan

visszatért elhajított

fegyveréhez.

Ekkorra Dávid úr is odaérkezett. Nini! Hát mégis itt van az ifjú úr?

—

Baluay: Pusztai találkozás.

2

; .

i8

—

Hát

hol voJnék?

—

dett, nyilván neheztelvén,

kérdé duzzogva

kér-

a

hogy kudarczának tanúja

találkozik.

— —

Azt hittem, hogy már régen kereket oldott

Már

miért oldottam

én

volna

kereket

?

.

.

—

lenézleg s tüntet önérzettel, mert ha Ihárosi uram nemzetes úr is, azért mégis csak paraszt míg tanító, még pedig olyan tanító, a ki ügyvédnek készül vagy filozófnak. Hát csak azért, hogy kurrentáltatják az urat. Épen most olvastam a hivatalos lapban. Itt van. Elhúzta a mándlizsebébl a hozott lapot, melynek két egész hasábja a beregmegyei újonczszökevények névsorával van megtömve. Van köztük tizenhárom Adolf Klein. Nem tudom, az ilûúr nem Beregvármegyébl szólt

—

—

való-e? (A kujon nagyon

tudta,

hogy embere

hogy

Vasvármegyé-

jól

munkácsi születés.)

A

fiatal

ember

azt felelte,

bl

való és toporáni születés

zik,

mert nem csak egy Klein van a világon.

ismer hatot, a

ki

;

rá ez

egy sem Beregszászról

iránt ismeri a beregszászi Klein

Pesten lakik vagy Kanizsán.

való.

Adolfot

Hanem

nem

is,

tarto-

maga Egyébaz most

azért csak ott-

hagyta a nemzetes urat és hazament.

—

Ennek megírtam

az útlevelet,

gondolta Dá-

vid úr, aztán felgyalogolt a puszta fels szélére, a

hol két tanyában két birkás-haszonbérl lakott.

Az

egyiket hívták Síró Jánosnak, juhász-nyelven Szentlábánnak, a másikat Uherszkó Mártonnak, juhász-

nyelven pedig

Énekes Tót Péternek. Mindkett

FRANKL.W-

— "Ennek Baksay

:

Pusztai találkozás.

megírtam az

útlevelet.

i8. lap.

:

«9

sem hiányde énekelni csak kálvinista módra

lutheránus ember, a kszegi biblia soha zik a

hónuk

alól,

énekelnek, mert a feleségük a szent Dávid zsoltáraihoz hajtotta

Gyerek szép számmá

szívüket.

a

mindkét háznál.

Most tetején

;

Mint

a

ül

körülöttük

háztól telt •

ott

is

ki.

A

a két

juhász

négy

bojtár,

legidsb

halom

zöld

mind

diktálja

fiú

a

négy a

az

éneket:

Márton gazda

szép híves patakra.*

és nyújtja.

egy

Mikor ennek vége

kezdi

van, a másik gyerek

kezdi diktálni: tMagasztallak én téged,* azt ismét

szerepel az a

—

Hogy pedig ez a két ének áhitatosságban, az nem véletlen, hanem

János gazda vezeti.

jámbor férfiaknak

jól

kiszámított

furfangja. Ott-

hon a két asszony éjjel nappal rt áll, hogy a «vén ember* lutheránussá ne tegye az 6 gyerekeit, fként a leányfélét, mert ahhoz az anyjának van jussa. Hogy hát elég legyen téve mind a lelki, mind a házi békességnek, olyan éneket választanak ki, a mely benne van mind a nagygyri, mind a debreczeni énekes könyvben. Különben közbe-

—

kiabálna az asszony a kút melll.

—

Ámen

!

vén farizeusok,

hozzájok érkezve,

végs

midn

Ámen Vén !

éneket, olvasást, ják

monda Dávid

Énekes Tót Péter az ének

adj

boldog

szállást.*

Látom a suttyók tudnak de nem tudom a susnyók hol tanulálnokok.

meg.

—

trr

sorát kikanyargatva bevégezte «Lelkemnek

—

—

A

hol a suttyók tanulták,

nagyuram!

20

—

ha

ám,

Ott

De

gyékényt.

—

édes apjuk

nem

ki

gondol

kentek

rántják

pedig tudom nem volt olyan mód-

ban, mint kentek,

—

kitanította énekre,

olvasásra,

imádságra, számvetésre, hübnerre, kistükörre tek

meg

alig várják,

hogy

Mártonka

a

mindjárt a szamár után

olvasni,

hogy egy

gondol

—

De

mit

hát

urak

.

.

—

I

sóhajtott.

nemzetes uram

csináljunk

nem fogadhatunk

struktort csak

kentek

is

gyerek lelkével, csak a lábszám kilegyen

Énekes Tót Péter egy nagyot

ken-

;

tízig tudjon

vetik,

De

bojtár bérét megtakaríthassák. a

a

Kenteket az

kentek árral

is

alól

melléjök,

I

mint

In-

az

.

Nem

mert nem akarják módját

hát,

Hány szegény

ember

kálvinista

lakik

a

találni.

pusztában,

szegény birtokos emberek, vállukat nyomja a nagy adó, mégis mindannyi taníttatja a gyerekét. Kentek

adót

nem

fizetnek, csak

összeteszik nak,

—

pénzt, lajkát.

mikor jön

nagy

hasznot húzzák,

énekelgetnek, imádkozgat-

kezüket,

a

a

nyírés,

almáriomba

rakják

a

akkor

sok

gondjuk

idvezüljön

.

.

Most már IJgy hát

észrevette. lelkével

a

más

lelkére,

söprik be a

czukrot,

Megtetszik, hogy luthrános

semmi

—

a

kávét,

ember kentek, csak a maguké

.

Síró János !

is

sóhajtott egyet.

— folytatta Ihárosi

— Bezzeg az

nem gondol

is,

úr, a

mint a hatást

igaz kálvinista, ha a

de a

maga

családtagjait igaz val-

Vagy tud kentek olyan kálvinista embert, még ha pogány is, hogy a magzatjával lutheránus éneket énekeltetne? Nohát!

lásban neveli.

ai

— János

Dc

mit tegyünk? kérdé rémülten Szentlábán

rettegve gondolt a támcntalan zsoltárra, a

s

melyet az 6 derék János jával

—

ját

!

fia

az zgész télen át any-

versenyt énekelt.

Mit tegyen kentek ? Tudnám én annak a módNagy szégyen az, hogy ilyen híres pusztában,

Ha

mint a Kondor, nincsen iskola. folyamodást írnának a famíliához

— —

.

.

kentek ketten .

Megírjuk, nemzetes uram!

Csah várjon kentek. Folyamodást írnának, mondom, hogy állítson iskolát, elhihetik kentek, hogy lenne foganatja. Mert olyan ez a nemesféle, hogy a maga fajtáját kutyába se veszi, de a szegény embernek az ingét is oda adja, ha kéri tle. Csak az aláírást el ne tévesszék. Okvetlenül

—

gy

kell aláírni

jobbágyai

:

ez

:

«A

Tekintetes Familiának alázatos

s ez.))

Inkább egy

hat kentek az uraknak az latot is tesznek

az

fadgyú, négy itcze

meg

iskolára, vaj

ötven font só,

által,

—

mert annyi a birkáktól

—

ad-

hogy valami aján-

teszem

föl

:

öt

kikerül a háztól,

azért is

kis példát is

sem

kell

font

—

no

pénzt adni,

elmarad. Ennyit ajánlhat

kentek a tanító fizetésébe, mert ennyit csak az egyik

susnyó lelke

— —

Ha

is

megér, hát

még

a többi ?

csak az kell uram, megtesszük.

így jól van. Látom, derék protestáns emberek kentek. Még egyet. Tud-e kentek hazudni ?

A

két öreg a mellére tette jobb kezét lehetleg

szétterjesztett ujjakkal. Látszott,

hogy nagyot akar-

nak mondani.

—

Jól

van

jól,

ne esküdözzék kentek.

Az

eskü-

:

12

épen úgy nem illik egy hith protestáns emberhez, mint a hazugság. Egyiket sem kivánom. dözés

Hanem

nézzék kigy elmetek, én már

meg

írtam

is

benne van minden, iskola, csak alá kell írni a mint mondtam. csak Mártonkám, hozz a tanyából

a folyamodást, a kiben

fadgyú, só,

vaj,

(Igen

szaladj

is,

Hanem

kalamárist.)

—

halt!

megmondom,

Azt

schwarzburg-sondershausen, gen- teremtette

ám

milliom

sigmaringen,

heckin-

hogy az én nyakamra ne

I

járjatok

az írástokkal, mert a világ valamennyi juhászáért

sem veszem el

lánczos

kuttya

a

Hanem

nyakamba.

tudják mit? vigyék

ahoz a hóbortos Mecsekihez, az kap az ilyene-

ken.

Megkérik szépen, hogy

pártolja

a

kentek

hogy nekem is kínálták az írásukat, de én rútul megszidalmaztam kenteket Írásostul. Ezzel csak nem hazudnak kentek. A minthogy igaz is, monda Szentlábán János. Isten bocsássa meg a nemzetes úrnak! sóhajtá ügyét. El ne feledjék hozzá tenni,

— — Énekes Tót Péter. — No azért mondom.

agarát agyonlttem.

A

térium eltt

az

is

vehet be. Hát

volt

nyerik

meg

Akkor modtak,

ott

de

legényt ».

«

talán,

mikor az

Még

a

minisz-

ügy Bécsben. Azóta nem

ne hallgassák kentek,

el

összekáromoltam

Tudják

kenteket,

mert

ezzel

hogy én a

szóval

szivét.

hagyta ket.

Énekes

A

Tót

komondorok utána Péter

ira-

visszavezényelte

ket

— A

Juhoz te! hogy az Isten áldjon meg! két juhász visszaült a halomra, elvette

a

;

^3

Keresztyén Tanítást és elkezdte magyarázni a négy

A

Nagy Megkisértetésckkel Járó Hivatalban Él Ember Elmélkedését. Mert csak az az Isten szerint való Pásztor, a ki nem csak a juhaira vigyáz, hanem a lelkére is. bojtárnak.

Ihárosi

dig

nem

—

—

még minnoha már kerek dél van hazafelé napnyugotnak, hanem délnek

tart

ered tanya irányában, egy fehér ház

három

néz azt

oldalról hatalmas jegenyék

felé,

riznek

;

melyet a délre

tornáczos oldal egészen nyiltan van hagyva

megrzi

csak két

két

komondor, hogy még

cssz kiséretében mer

a legátus

is

itten requirálni.

Ide tart most a fáradt diplomata, útközben megmegcsóválta «

de

— dünnyögte magában, — csóválhiszem, még komondorok az ugatást ha meglátnak. Be — csak

Csóválhatod azt

nak

fejét. is

Dávid a

is

fejet

s felejtik

bemégy, de nem tudod, hogy jösz ki. Lrinci: sógort megüti a guta, ha meglát, ha pedig meg nem üti, akkor téged vége.

No

l

agyon. Mindenképen

de egy

halállal

tartozunk!

szent ügyért» azt mondja. .. Úristen

halál

lesz a

ccSzép halni ki is

csak? Akárki mondja, bolondul mondja,

s

mondja szeret-

ném, ha most a maga személyében mutatna példát.

Addig

is

pedig fordítsuk

ki

a

subát,

legalább a

kutyák ne vegyenek mindjárt gyanúba.*

(Míg Dávid úr

a

suba-kifordítással

jegenyebokrok között, addig megsúgjuk olvasónak, hogy a fentebbi

monológban

veszdik a

a

tisztelt

kifejezett

»

>4

aggodalom igen

!s

Nemes Ámbár Lrincz

alapos.

Mikor házasság után meg-

úrnak els neje Dávid úr testvérhúga a

szegény asszonyka egy

évi

volt.

Dávid úr húga hozományát visszakövetelte. miatt pör támadt, mely Ihárosi javára dlt el.

halt,

E

Ekkor Lrincz úr ruhákat hozzá

a

bundákat,

bútorokat,

ért mesteremberekkel elemeikre

szedette, kocsira rakatta s bevitette

nem

kának a szélére. Ihárosi

hanem újabb port kezdett

Míg

mi

drága

ezeket

súgjuk,

Ihárosi

szedte

s a

az

fel

ugyanezeket hányja-veti elméjében

s

birto-

a romokat,

pör most alatt

szét-

is

foly.)

Dávid úr

is

még tovább

fzi gondolatait. «

a

Igazán

nem tudom, nem jobb

látogatást

Mecsekinél

bízni a birkásokra.

No

tenni

de

s

lett

volna-e ezt

Lrincz sógort

talán jobb így.

A

sógor

csak jobban feledhet, mint Mecseki, mert egy szép

még sem kanapé. Egy szép agár még sem kanapé. Ebbl a gondolatból ert merített Dávid úr, s határozott lépagár

tekkel indult az udvar felé.

Mire

már a torkomondorok észrevették, nácában volt, honnan minden nagyobb podgyászveszteség nélkül a konyhába jutott, onnét a szobába. Lrincz úr ebédnél ült. A guta ugyan a vendég aggodalma szerint nem ütötte meg, hanem a falat torkán akadt, a hogy a belépt felismerte. A háziasszony felsikoltott s mind a tíz ujja olyanra a

—

nyilott,

—

mint az almaszed. Csak férje intését várta,

hogy kikaparja-e az érkez szemét? Rettenetes sejtelem támadt a gazda agyában. Két-

»5

csöv puskája, ri lándzsával

A

nemzetrtiszti kardja három nemzeta

padláson

az

ereszbe

eldugva.

csepü között ismét egy szép mellvért, melyet

vastag kéregpapír és gyolcsvászon rétegekbl elmé-

sen két egész nap készített

mel

—

kívül-belül selyem-

járja a

—

golyó

be-

mikor nemzetrnek ment a római sánczok

borított,

Ezek már

ellen.

nem

mert a selymet

s

a kis szabadságkor egyszer leván-

doroltak, de az adóexekucîók korában újra elrej-

tztek.

Már

Dávid sógora az

pedig, ha az

nem

fényes nappal beteszi a lábát, az

zsandárfödözet

csak

ként,

alatt;

Nem

kell hát kicsinyelni

melyek legjobb

íz

Ihárosi az ajtóban

lehet

más-

zsandároknak

a

ipedg mi lehetne egyéb czéljuk, mint a verek, melyeket a sógor árult

házába

rejtett fegy-

el.

Lrinci úr aggodalmait,

falatjának útját állották.

sógorára

állt,

szegezve sze-

meit.

—

Isten jónap, sógor

jaztam. Csak

borra

—

nem

löksz

!

ki,

Erre jártam, megszomhogy betértem egy pohár

?

Dehogy

asszony hozva.

mély

—

—

szólt az

ujjait

rendbe

lökjük, kedves sógor úr,

lélekzetet

Dehogy

lökjük

véve !

és

Dinácskám

!

széket a

bácsikának.

Lrincz úr is magához tért s valami olyast mondott, hogy bizony rég volt náluk a sógor. E közben egy

Az

—

titkos pillantást váltott feleségével.

asszony elértette.

Tessék

leülni,

kedves sógor úr!

A

legjobb

i6

borunkból hozok.

— Kapott egy

karafinát a pohár-

székrl, sebtében kinyitott a konyhába, a szolgálót az ajtóban nyakon ütötte, minek hallgatózik

ladjon

inkább

a

fejs juhászért,

kordéval, álljon a ház végihez

küldötte borért

maga pedig

;

másik cselédet

repült a padlásra,

vonszolta a Ián csat, puskát, pánczélt

onnét kiáltván

a padlásablakon,

mindjárt

jöjjön

a

;

sza-

;

és

hányta

érkez

le az

elel

juhász-

hogy rakja kordéra a fegyvereket, vigye el a keselysbe és ássa el. Mire bejött, a bor készen volt, csak be kellett vinnie, beléptében legels pillantásával megnyugtatva férjét. Minden jól van. nak,

A

férj

visszanyerte nyugalmát

most már el-

s

zékenyebben merte kínálni vendégét, lemmel várván a kinálás eredményét.

—

feszült figye-

Láss hozzá, sógor.

Dávid úr belemerített

a

töltött

testes takartak közül kiválasztotta a

tesebbet, ezek tetejébe tölt sertésfarkat

káposztába,

három

legtes-

egy darab szép piros

helyezett

;

a

füs-

mindezt pedig letakarta

egy tenyérnyi brke-lebernyeggel.

Lrincz úr keblérl olvadoz ember, a

ki

Nem

;

egy

felebarátja töltött káposztájából az

els

szóra hármat

ki

mer szedni

a

s

oldalszalonnát felaprít, egy ilyen áruló szándékkal.

Oh

jég.

ahhoz

egy egész

ember nem jöhet

egy gyakorlati pszikholognak

megbecsülhetetlen tanulmányanyagot

szolgáltat az

étvágy.

Míg

ezeket Lrincz úr elgondolta, azalatt a ki-

szedett szármántok fele járulékaival együtt rendeltetése ösvényére tért.

!

»7

—

A

kik cttenek, ittanak

még

úr

rincz

Köszönöm

aprók

sz<Sít

teletöltvc

most L6-

vendége

monda Dávid kiürítve kristályt, hanem poharaid

atyafi

oda tartva a

s újra

—

—

!

szívélyesebben,

poharát.

—

is

!

—

!

Hát a danái dák hordaját nem töltené-e megjegyzésre Lrincz úr!

—

tele ilyen

Anyjuk, kupákat ide

Az

pohárszékbl két öblös metszett rózsaszín billikomot vett el, tisztesség okáért kissé anyjuk

a

feltörülte s a két férfi elé helyezte.

A

két billikom gyorsan megtelt, összecsendült s

körömhegyig

Lrincz de nem

ürült.

újra töltött.

ivott,

A

vendég

fölvette poharát,

hanem farkasszemet

nézett a gaz-

dával.

— Hát erre? — Rég

nem

kérded

is

mi

atyafi,

szél

hozott

már a kérdés, csak azt nem tudom, hogyan tegyem fel? Azt látom, hogy

nem nem

ültél ;

ül

mert ez a

jött

—

tizenhárom jön,

—

vagy az

sátorral,

s

még nem

haza német szóról.

vezetni,

—

kis sváb leány

s te

az asztalnál

eladó,

így hát

mit gondoljak. Koronázás lesz-e, akarsz

különben

volna asztalomhoz. Násznagyképpen sem

leánykára mutatott

most

mert

szándékkal,

ellenséges

jösz

jöttél

ül

nyelvemen

nem tudom, bandériumot

magyarok jönnek

ázsiai

vagy a tatár jön, vagy

de nagy okának

kell

Valami olyanforma

lenni lesz,

hiszen

.

.

a

burkus

.

atyafi,

jön

a burkus.

.

28

hozza

a preczcptorait.

vánál megverték

kesség ugyan folyvást

az

Ezek

osztrák generálisokat.

meg van

hadilábon

Tudod, mit mond

a preczeptorok

kötve,

de azért

és preczeptorait

áll

a kistükör:

A

bé-

a burkus

szaporítja.

«a németek kitanul-

ván a magyarok harczolási módját... »

künk

Szado-

Most ne-

némettl eltanulni, különben megyünk vissza Ázsiába mind az ötvenkét sátorunkkal. Ha preczeptorokkal jön ellenünk, nekünk is prekell

azt a

czeptorokat kell ellenébe

állítani.

—

Hát hiszen, ha csak az kell, ott van a zsidó preczeptor, az Adolf Klein, azt kiállítjuk a burkus ellen.

— Az már eddig útban van Boroszló én indítottam — Nos mit készüljünk többet? Nem elég ez hadilábnak. — F£lre Azt akarom mondani, felé,

útnak.

tehát,

a tréfával, atyafi.

hogy szégyen egy ilyen vagyonos familiának mint a mienk, hogy még egy rongyos iskolája sincs, a mi van már a legutolsó falunak is. Az én czélom s ezért jöttem hozzád hogy alkossunk meg egy

—

—

jó iskolát a pusztában.

—

Sógor

I

Ne

tarts

rongyos iskola kedvéért

bolondnak. léptél volna

Hogy

te egy

be hozzám

.

,

Becsületedre ?

— —

Compostcllai szent Jakabra mondom.

Jó : letetted a fesküt, hát most már beszéljünk okosan. Látom, te is kiigazgattad a miatyán-

kodat és a népnevelés országáért buzogsz.

gondoltad meg, hogy ez az ország

is

De nem

olyan,

mint

.

.

.

!

.

29 a

káposzta, a kitl a magyar

töltött

meggyógyul,

német meghal. Csakhogy a te reczeptedtl a burkus gyógyul meg, de mi menthetetlenül elpusz-

a

tulunk

— —

.

.

Atyafi

Nem

Fejedbe ment a bor

!

ment

a

fejembe a bor, sem lábom szá-

rába az

eszem. Világosabban

országod

—

burkusnak,

szükséges,

magyarnak

— —

No

A

hozzá teszem

.

az

enyém mint

jobban

látod

.

.

—

magyarnak,

—

a

—

jó a

kenyér,

a

Magyarország népének,

a nemes-kondori uraknak

No

is

a te

.

minden falujának; de veszedelmes

—

Az

beszélek.

ez mégis

és halálos lenne

.

.

furcsa

töltött

káposzta volna!

Csak várd végire. Szükségtelen bizonyítgatni, hogy Magyarországon sehova sem jár annyi hírlap, mint a mi pusztánkba. Te magad tudod legjobban, hogy

megvan vált

itt

maga

a

nálunk

és

még

a

legszegényebb atyafinak

hetilapja.

a

Az

hírlap

Ábel bátyánk személyesen

is

olvasás életszükséggé

háztartási czikké.

Csont

be a városba összeszidni a postát, ha az újságából egy szám elmarad. Mire mutat ez ? Nem arra, hogy van egy kis

módunk,

—

módja van több,

mert

sok olyannak

is,

jár

mint nekünk,

a ki a kalendáriumon kívül

egyéb

nem ismer; nem is arra, hogy tudunk hanem hogy szerelünk olvasni ; mert nem

nyomtatást olvasni,

mindenki szeret, a

ki

szeretne.

Hol kaptuk

a fényzést, holott a pusztánkban

—

Nem

ám,

nem

fel

ezt

volt iskola?

hanem városra mentünk, Pápára,

.

30

meg

Losoncára, Selmcczre, de szényt

—

is

nyújtotta az er-

!

Igen, Pápára, SeJmeczre. Ott gázoltuk a sarat

míg meg nem tanultuk a azt, hogy nekünk van mibl

egész addig, négyest és

hivatal nélkül

is.

Akkor

hazajöttünk,

Zrinyit és dolmányt öltöttünk

;

esküszik.

deák

A

s

levetettük a

nem

csak tudunk va-

még Csont Ábel bátyánk gyerekeink között

megélni

de a Zrínyivel

vetettük le a míveldési ösztönt lamit; hiszen

franczia-

is

Fédrusra

a ki egy-két

sincs,

ne végzett volna, vagy legalább német szón ne lett volna, az isten akárhová iskolát jól-rosszul

tegye

azt

a

Már

der-die-daszt.

csak Dína lányom,

fzz egy

kis

most

. . .

eredj

fekete kávét

.

.

Dína kiment. Lrincz úr folytatta. Már most építsünk itt iskolát s hozzunk bele valami peregrinust mert tisztességes ember nem

— — jön — tanítónak, hiszed, hasznunkra — Jobb valami, mint semmi. — Ellenkezleg. Ez sok nömös azt

a

lesz?

atyafi

mind

könnyebb végét fogná a dolognak s a ki maga poézist végzett, megérné vele, hogy a fiát tanítsák meg imádságra. Járatná a sarjuit minden harmadnap hanczuzni a pusztai kollégiumba, a hol nyáron a

nincs iskola, sok,

a

télen

hófúvások,

pedig a komondorok, a farkaa

sár,

a

köd,

az ünnepek, a

disznótorok, a névnapok mind csak arravaló alkal-

matosságok lennének, hogy varogjon

s

unalmában

a

gyermek otthon

megkivánja

a

csa-

juhásztól

a

szamár at» a libapásztortól az ürgeöntést, a bujtároktól a csárdázást, a béresektl a káromkodást és

.

a

Imé ezeket az áldá-

gányóktól a vadházasságot.

sokat hozná

kondori pusztára a népnevelésnek

a

eljövend országa. hogy úgy rád ásták se kicsi, se nagy ?

— Nekem

De

azt a népnevei ést,

de

nincs,

mi ütött beléd

hát

a

ott

atyafi,

mikor neked

juhászom, a két bé-

resem, a kanász. Ott az egész pusztában a cseléd-

ségnek legalább annyi gyereke, mint a famíliának.

Ezek nem

sem német- szóra, sem Eper-

járhatnak

Ezekért mi vagyunk felelsek az államnak

jesre.

és társadalomnak.

—

Puff neki

Állam

I

Társadalom

!

Megtetszik,

I

könnyebb a lelkednek, hogy losonczi diák voltál ha egy-két tót szót keverhetsz a beszédedbe Hát ;

!

nem tudnak

a mi

cselédgyerekeink eleget?

hiszekegyet, üdvözletet?

tárt,

kántor- asszonyokat,

Hol

láttál

Zsol-

te olyan

mint a mi juhásznéink? Vagy

tudod te úgy a regula falsi-t, mint a juhászod, á ki pedig nem tanulta Maróthit? ]^í jó ; de a zsoltár meg a hiszekegy a mai

—

világban

nem

elég.

Egy

kis

házi ipar, egy kis kosárfonás,

egy

kis

—

selyemtenyésztés

Egy

kis

csipke-szövés,

.

kézi-munka, egy kis

egy

.

házisapka-kötés,

egy

szalmafonás

kis

egy

kis brüsszeli

zsebóra-gyáripar. Jól van,

kis

de hát a malacz-rzés és libalegeltetés elmélete?

—

Dávid

—

kávét,

Egy

kis

fizika ...

—

türelmesen

folytatá

úr.

Egy

kis fizika ?

mert Dávid

kazlak tetejébe

.

.

.

Hozd

el

leányom

ménküfogókat akar a Egy kis fizika Hozz egy

bátyád

állítani.

azt a

!

;

3* kis cûkrot

van

is

ha

értcímc,

Jóremény els éves

Már

a fizikához.

ifjak:

fizikus

te

az más.

filozófusokat

Annak már

akarsz képezni.

dominusz Taliga-likláb Márton és dominus Kenderhám-Tótkalap

Flórián másodéves filozófus és Magastetej-juhász

Márczel veteránus rhétori De már ebbl az examentbl nem maradok ki Hanem, igaz, okosan kell beszélni. Tehát atyafi így kis-télben, zabvetés !

!

és nyírés között

De

elmefuttatásnak igen jó az ilyen.

az iskolához ház

kell,

is

a preczeptornak kenyér

;

házba preczeptor,

a

mert ebben a pusztában

de manna nem

fürjek ugyan vannak,

hullik

;

hol

veszed a mannát?

— —

Biz' azt

magunknak

Tudom

pótadó, papbér, lélekocsú és lukma

De már a

erre

;

nem

összeseperni

rá-állok, csak

népszerségemet

bátyánk eltt, a

kell

el

!

sem, hogy

ne veszítsem Csont Ábel

még

ki

azért

I

életében soha adót

nem

fizetett.

—

Semmi

—

felelt semmi papbér! Dávid úr. Ha már másképp nem lehetünk, maradjunk meg nemes embereknek annyiban, hogy a mit mások adóként fizetnek, mi adjuk azt önkéntesen. Teszem azt, neked bven terem szénád

tíz-húsz

tónak

—

pótadó,

petrenc^ét

ajánlhatnál

évenként

a

I

Mit Hogy én !

szénát fizessek porcîó számra

hogy az én kazlaimban vájkáljon a dászkál az én szénámat szagolgassa évenként, ha

nészes-e?

hám

taní-

Még nem

született

meg

az a

;

vagy

nem peKender-

Flórián, a kiért én a Tekintetes Ailamnyik és

!

.

!

33

eltt ezt a felelsséget

Nagyságos Trsdalmovccz elvállaljam.

— Hiszen nem kötelezettség ez kéntes — Bolondabb mint ajánlat

kötelezés,

dolog.

igértük, becsületbeli

Dehogy nem

—

szony.

csak ön-

, .

a

—

atyafi,

—

ád,

Nem szólt

mer ha meg-

adok.

Punktum.

közbe

a háziasz-

Bizony nem huzalkodik ám egy boglya

Megadja

szénáért.

;

Majd bizony nem mondjuk ám fel az

én mondom.

egy marok dudva miatt atyafiságot

—

Hallod,

Lrincz

latkozott.

—

Roma Már meg

úr,

Mecseki

szól rá

—

sógor?

szemmeresztve

felelt rá

locuta est; lenni

kell

az asszony nyilássa.

;

De

mit

?

— Az megteszi magáét. Ó miga fogja ványozni. — De Compostellai szent már most én magam házáengem Jakabra mondom, hogy ban bolondnak Hogy Mecseki, — a kinek veled egy az agarát agyonltted, — valaha indít-

a

atyafi

is

!

te

a

tartasz.

te

te

nótát

fújjon

és

akarja,

a

mit

ez igaz, akkor én azt a boglya a mesternek,

—

te

akarsz, ... ha

szénát

nem adom

hanem megeszem magam, évrl-évre.

hogy én a Mecseki házába beléptem és ott megebédeltem volna, mint itt. Azt nem tettem, miután jól tudom, hogy más az agár, más a kanapé. Hanem azért mégis úgy van indítva a dolog, hogy Mecseki lesz az indítványozó, én pedig az ellenz. Ez így van elvégezve Lábán János és Énekes Tót Péter tanácsában. Azt ne

Baksay

:

véld,

Pusztai tsüálkozás.

9

;;

34

Azután elmondta, mit végzett a két birkással. monda Lrincz úr, Már az más! úgy hát nem eszem meg a szénát, hanem felajánlom a

—

—

—

physices professornak.

—

Tehát számítok rád

szólsz legelször mellett.

—

pártolólag Mecseki indítványa

is

Megígéri ezt húgomasszony?

Meg, kedves

meg

gylésén. Te

família

a

kell

uram az ember

sógor, megteszi azt az én

neki tenni.

Mit meg nem

tesz

a jó békességért!

Dávid úr megcsókolta

nem terem

kézcsók),

a

a sógorasszonyt

(pusztán

ölbe kapta

azután

a kis

v-

Dínát, megígérte neki, hogy ha máskor eljön,

legényt hoz, azután

letette a leányt és

felvette a

juhászbotot.

Lrincz úr

vendégét

búcsút vett egymástól a két

itt

szatért atyafi

hajlékába,

merész

mindig nem új

kikísérte

útjában

ábrándjain.

tart hazafelé,

terveket forralván

Mikor ért,

új

férfi.

nagyokat

nevetve

Dávid

pedig

hanem

mint jó tervez hadvezérhez a

úr a

az

még

csárdának vág,

támadásokra.

a kfallal körülkerített

rülkémlelte

erdig Lrinaz visz-

a varjas

megostromlandó

csárda kapujához illik,

elször kö-

ersséget.

Nagy

megelégedéssel szemlélte, hogy Dávid gazdának

—

—

mind az öt gyereke a szín alatt mulat. Hintáznak, ök ugyan csak anynyiban mulatnak, hogy hajtják a hintát (maguk nem mernek bele ülni) verítékszakadásig, a hintán pedig a csárda zsidó

bérljének

a dajka ül.

Dávid úr belépett az ivóba.

Jffegigérte nekiy hogy

Baksay

:


ha máskor

eljön,

vlegényt hoz.

34- Jap-

35

— —

Sok

napot drusza! Van-e jó borod? úrnak ; Alászolgája a nemzetes felelt jó

Dávid a korcsmáros. mikor

volna,

— Nem

nem

volna csuda, ha

megérdemlenék,

kik

a

—

sem

felém

jönnek.

Egy henger-alakú fa-kupát tett Tessék Ez Csont Ábel úr

—

Má-

csak ilyenbl iszik. Azt mondja, hogy

tyás király

is

ilyenbl

elé.

tulajdon kupája,

!

mert

mikor Árpád apánkkal

ivott,

Törökországból.

kijött

— Hanem körösztény vagy drusza, hogy gyermekeiddel. megtartatod vasárnapot — Nincs benne semmi érdem, kéntelen vagyok te

a

nemes úr

a

jó

a

is

vele.

A

tanító felmondott és

hagyott. Csak leg-

itt

alább tudnám miért?

— —

Gombház, ha leszakad lesz más. Nem olyan könny, mint a nemzetes úr gon-

Ha

dolja.

én

Morvából

fizessek.

akarok,

a

hozatnom.

A

tanítót

jó

kell

nagy úr; ha arra szorul

is,

mindig máson

Ha

rít,

jár az

esze.

mindjárt üzletet kezd

temre megy jogásznak nít

szorgalmasan

a

maga

és

egy

is

ne hiába

magyar zsidó

tanító legyen, kis

pénzt taka-

vagy pedig egye-

vele,

de

;

hogy

kit

morva helyt tanúi,

áll,

mert

ta-

mind

rabbinusnak készül vagy filozófnak.

— —

Az

bizony

drusza.

baj,

Sokszor elgondolom, hogy a legutolsó falusi rongyszednek jobb állapotja van, mint nekem, a ki

pedig

Mert ember

magam bírom

oskola a legutolsó taníttathatja

a

dominiumot.

ezt a híres

faluban

fiát.

is

Tanítja

van, a

a hol az

rektor egy

i6

Egy

véka árpáért. órát

még külön-

pár font czukorért

ad a számvetésbl.

is

— Úgy ám drusza, csak hogy hitibl. Keresztyén éneket — Mit gondolok én — — Azokat csak emelkedett

kitérítik a

ott

tanúi.

azzal ?

lélekkel.

Sohasem

írta.

nem

a mit

—

Dávid

felelt

szent Dávid

is

hanem

ember,

árt az, a mit tud az

tud.

Hiszen

ha

az a bajod, azon

csak

Egy szavadba kerül, pusztában, még pedig a

könnyen

mindjárt

segíthetünk.

s

iskola a

te kedvedért

szemtl-szemben

—

—

házisipkáját

megilluminálnám szert

lesz itt

a korcsmával.

JujjujjujI

bojtos

föl-

Dávid,

örvendett ;

az

—

ha én

egész

azt

félrecsapva

megérhetném,

még

korcsmát,

a

fél-

is.

— Már pedig az jóformán tled függ. Hanem hadd lám, mi áldozatot hoznál erre az — Áldozatot — bölcs számító, — iskolára

felelt a

?

semmit, hanem

dozatot

?

ál-

költségbl

a

a

rám

mi

esnék, fizetném.

—

Ügy nem

familia

Az

meg

élünk

magára adókulcs

druszái Tudod, hogy a

szerinti terhet

oskolának magánajánlatokból

— —

teni.

Hát

a

nemzetes úr mit

Hogy én Azért,

mit ajánlok?

hogy

ajánlasz?

— Tíz

Most

Teszem

fel

véka zab?

:

létrejönni...

Nem

kell

engem

nem ütöm dobra

én

arról tíz

vállal.

ajánl ?

adok, ott leszek én a hol kell. dat én hozzám.

kell

nem

Ne mérd

te

a

fél-

mit

maga-

van szó, hogy te mit

véka zabot évenként

Hadd lámi

.

.

.

Tíz véka zab ára

37 lo

frt,

nak,

de tegyük tizenötre. Most

— csak

sokkal

másik

magyar zsidót

—

drágább, 6

iskolából

frt 1

;

30

— mert

havonként 6

évenként frt

értve,

tiszta

fizetek a tanító-

frtot;

a

morva

a

koszt

44 frt. Tehát nekem az hasznom lesz. Megajánlom 1

a tíz véka zabot.

—

Ezt vártam tled drusza. Ez elegend arra, hogy a familiát tettre serkentsdy de nem arra, hogy tettre lelkesítsd, N\.ég valami

ajánlatot kell tenned.

Teszem fel száz fej káposztát. Köszönöm szépen. Hol vegyem én a káposztát ? Az öregapámnak sem volt soha egy fej sem. Hát honnan adjam én a káposztát? Már pedig, hogy a familia tettre lelkesüljön, ahhoz okvetlen szükséges, hogy a káposztát te

—

—

ajánld

meg.

Mert

látod

drusza,

az

a

hitvány

káposzta bizony kitellenék akármelyikünktl

is,

de

annak nem lenne semmi hatása, mint a hogy annak

nem

lenne, ha te egy vagy két akó bort ajánlanál.

Mindenki azt mondaná, könny neki, mert van mibl. De mikor meghallják majd, hogy te olyasmit ajánlsz, a mit magadnak is pénzen kell venned, majd meglátod milyen lelkesülten követi mindenki a te dics példádat. Egyik vajat, másik fadgyút, harmadik szénát és így tovább. Egy óra alatt örök idkre meg lesz alapítva a tanítói fizetés. Aztán nem is kerül az neked pénzbe. csak ne tettesd

—

—

sszel

húszával

is

járnak a káposztás kocsik. Vala-

mennyi itt etet, jövet-menet. Hány van, a ki visszahozza a hetivásárról. Ötvenet is kapsz tlük egy itcze borért

s«

— hát megadom véka zabot, meg káposztát. száz — Helyes! hogy szabadelv ember vagy. Jól van,

a

a tíz

fej

látszik,

Most már

halldd, a mit

mondok.

A

familia

gylést

Mecseki úr fogja tenni az indítványt az iskola iránt. Lesz egy-kett, a ki pártolja. Többen ellene mondanak. Akkor te szót kérsz és megteszed ajánlatodat s azt is hozzáteszed, hogy tart a héten.

ha az indítvány leszesz

nem

el

elköltözködni

s

kénytelen

fogadtatnék, te a

bérletet

megszüntetni

mert neked olyan helyre

Szentgyörgy napkor,

kell

menned, a hol gyermekeidet oskol áztathatod.

— —

De Ne

nem akarok ám félj, nem is hagysz én

felhagyni a bérlettel. fel.

mit mondok, a többit bízd rám.

kinek se szólj arról, a mit

Dávid úr kát

kifizette a

Még

te tedd, a

egyet. Sen-

beszéltünk.

itt

kupa bor

árát és jó éjtsza-

mondott druszájának.

A^nden

jól

megyl gondolta magában,

kicsillagozta

s

haza

elvette a zakatói minta-díjlevelet,

felé ballagtában s

Csak

a

biztosított

tételeket.

Zab,

só,

fadgyú, vaj, széna, káposzta.

megy gondolta újra. A dics természetnek mind a három országa meghódolt már.

Minden

A

nehezén

jól

túl

!

vagyunk, a többi magától megy.

Most hazamegy bajnoka pihenni

;

a népnevelés országának fáradt

de azzal a

feltétellel,

újra kezdi a hódító hadjáratot.

hogy holnap

:

39

Másnap

reggel

újra

nyakába öltötte Dávid úr

a pusztát.

nem

Ezúttal

juhászbot

b

subát

a

nem

kísérje,

A

védelmezje.

fordított suba a helyettesíti,

a

szürke

is

ki-

juhászbotot fokos

köpönyeg,

és

a

gyalogszcrt sárga paripája. lépdel

így

Pátrói

át

Ábrahámné asszony ma-

jorjába.

A

nemzetes nagyasszony a nagy cseresznyefa

almáriom fényesítésében fáradozott, úr bekopogtatott.

—

Kedves asszonynéném

kezet csókolva, is

kezében

s

tartva.

a

!

—

midn

kezdé

Iharosi

tisztelettel

megcsókolt kezet a csók után

—

A

familia

nagylelk Thábi-

ember érhiszen dekében. Az a szegény Pozdorja Mihály két hónap óta fekszik betetán tetszik ismerni tájához jöttem könyörögni, egy szegény

—

—

csaknem koldulnak kérném kedves asszonynéném jó szívét, küldene néha egy kis ebédet annak a szegény embernek.

gen, se

A

se

hal

;

gyerekei

nagyasszony kiszabadította

zét,

jaibt

él,

—

s

két kézzel

—

a

fogva volt ke-

belemarkolt Dávid

—

úr csimbók-

s megrázta emberül. oda értve te éktelen puha! te Ihárosi Dávid! hát te

füleit is

Hát a Pozdorja Miskáért vagyok én kegyes Thábita ? Te pokol pozdorja Miskája' te! Ha már a Pozdorja Miska nevével akarsz fosztogatni, legalább utána járhattál volna, hogy ki küldöz neki ebédet mindennap két hónap óta Ki vele, mit akarsz ? Igazat lélekzetet se tudsz venni hazugság nélkül ?

!

mondj, mert lehasítom a nagy füledet.

40

—

Vallok már asszony néném,

csak a füleimnek

irgalmazzon. Azt hallottam, hogy boldogult uram-

bátyám egy üveg cseresznyepálinkát testált nekem ; ez iránti igényemet jöttem bejelenteni. Nem kapod meg, a mért újra hazudtál. Iga-

— zat mondj. — No hát komba néném

helyezi,

sárnap

nem

benne.

van

a kóstolót. Olvasta-e asszony-

arra való,

De

Itt

én

van:

méltósága kath.

meg

a tegnapi újságot ?

ember.

az

mondok, ha füleimet birto-

igazat

a

még, mert a va-

hogy hiábavalóságokkal

olvastam ám, hírek:

«JVfl/)i

kondori

népiskolára

Nem

2000

nyomtatásban.

mi van

nézze

Az x....i püspök

pusztán frtot

s

töltse

felállítandó

róm.

adományozott.!)

Skorpió-jegy

mi

a

alatt,

Itt

azt

hogy ezt a szerkeszt nem a kisujjából szopta. Ha ezt sem hiszi asszonynéném, akkor frészelje

teszi,

le

a fülemet ácsfrészszel.

— Hát aztán Preczeptor akarsz az oskolában vagy mi? — Nem én asszonynéném. Hanem egy püspök kimond, annak meg — Hát legyen. Mit én bánom. — Bánhatná pedig, mert az oskolát nem annak fundus a levegbe — Hát adjon püspök; én nem adok — Nem ám, hanem majd ád lenni

?

abban

tudja, a mit

kell

építeni

lenni.

szokás

kell.

;

a

neki.

a familia.

—

De

öcsém, azon a funduson, a mit a familia

ád, egy tyúk alja csirke

—

a

Nem

is

úgy lesz

községi biró (tudja,

sem forog meg. az.

Hanem egy

hogy az

is

van)

szép napon

közgylést

;

.

.

4»

közgylés pedig csak

hirdet. Ilyen

tos jelenlétében szokott megesni.

gyl

a

eladja

község,

Már

azaz a família;

maga módja

császári

a

biz-

most egybe-

királyi

biztos

hogy mi készül hogy annak a mi készül, fundus kell ; hogy nincs benne semmi kétsége, miszerint ez a nemes és íâgy* ilysn és amolyan familia, a melynek sei egykor így és amúgy, s a mely nem veszhet el, míg az ezüst Dunának, s a többi: egy a

szerint,

—

—

szívvel

és

meg

szájjal

—

fogja

ajánlani

a

kivánt

fundust.

— —

Megtagadja egy

De

szívvel és lélekkel.

nem egy

a biztos

hanem

nyilatkozatot kivan ám, követel,

annyi

lesz

s

szívvel és szájjal

való

névszerinti szavazást

hogy nem asszony-

esze,

nénémmel szavaztat elször, hanem valaki olyannal, a ki nem mer nemei mondani. Teszem föl Talpárdi, vagy

a ki államhivatalnok,

szabadult alatt áll

— —

nem

.

ki

Theresienstadtból

a

kik

a

is

szavaztat névszerint, ha-

czivilizáczió fáklyájának j

fundus,

—

gadják, álljanak fel». felállani,

:

tehát

Ebbl

legfeljebb

felállt is, látván,

mondja:

magasan lobog-

árul ásókat .. .»

a sok szó azt teszi

Igen

és azt

népnevelés oltárának felemelésé-

tatásához tényleg való

mer

folyvást felügyelet

hozat határozatot

felállással

Ez

a ki most

a magáéból, a kinek muszáj.

Vagy pedig nem

hez és a

— —

s

atyafi,

.

Hát adjon

«Azok,

Dámán

:

fundus « járul

.

.

ásókat megta-

hogy senki se Csont Ábel atyafi. A ki az lesz,

hogy kisebbségben

van, szép csen-

.

.

.

4í

dcsen mcglcushad, mert a kinevettetéstl mindenki

meg

]gy aztán

fél.

nagyobb

mint szeretnk,

is,

költségén

az

s

oskolája,

atyafiak

nnek

cselédei oskola nélkül

—

—

lesz szavazva a fundus,

Mit gondolok én

vele,

felépül

tán

püspök

a

míg a mi hitünk

fel.

—

nagyasszony

szólt a

félénkebben, jobb tenyerével végig simítva barnás balkarját.

—

—

Nekem

se kicsi, se nagy

. .

—

kérdé lelkesülten Dávid. Hát nekem van ? Nekem sincs, de azért kész vagyok minden áldozatra ...

—

No

csak ne thábitázz öcsém,

nem

jól

áll

az

neked, mert mindjárt észreveszik rajtad, hogy levélbül prédikálsz.

Mondd

kereken, mit akarsz.

ki

— Hát asszonynéném, én oskolát — Van hozzá elég pénzed, csak — Nem magaméból. Közkincs, áldozat ezt összegyjteni — Elted feladata — Az meg más Egyszóval

akarok fun-

dálni.

fundálj.

.

;

,

évi ajánlat,

—

szólt

—

De

.

.

is,

koldulok az

is.

oskola részére.

Mit ád asszonynéném ?

egyszer-mindenkorra,

a

Alapítvány,

hogy

tetszik.

hát mit gondol uramöcsém, mit adjak?

—

most a nagyasszony komolyan.

A

tanítói fizetés

els

tétele

80

Ezt vagy

frt v. ez.

kellene biztosítanunk vagy alapítványok évi

köz-

közczél,

a

által,

kötelezettség útján.

—

Én

nem veszek a nyakamra, hanem a mit szántam, odaadom egyszerre. Jó lesz-e, ha szegény boldogult nagyanyám száz arany móörök terhet

43 rJngkövetclését átruházom az oskolára? Csak vége

szakad már a pörnek elébb

—

is kifizeti,

Ez

jó lesz,

ha

hátha az a kevély Talpárdi

;

látja,

hogy szent

de oda

czélra

veszhet

is

megy.

mostanában

;

semmi esetre sem hoz jövedelmet. Nem adhatna asszonynéném valami biztosabb alapot?... A mivel

az Isten megáldottal

—

A

engem

van a kontraktusa száz váltó forintMikor felvette a pénzt, akkor adta ezt

forintról.

de

nevét,

Itt

Mondtam

az Írást.

azt

hogy magyarul

neki,

hazudta

a

felrakta

a

póklábakat

mondta

a

törvényszék, hogy

van írva

:

En ráhagytam

zsidóul érvényes.

csak

;

irja alá

a

pokolra való, hogy az

aláírása

s

de mikor bepöröltem, a

azt

kontraktus alá az

Kászpoló Náthán, az pedig nem az Adány

Nem

az Ádányé, hát kié?

Náthány nem mindegy guta mert az nem

ják,

megáldott

szent Felsége azzal a csaptatnivaló Okulás

Ádánynyal.

neve.

No

mivel az Isten megáldott?

is

név,

a?

Hát Ádány vagy

Nem

ám, azt mond-

hanem csak

zsidóírás,

a

hogy « pénzt nem ád». Hanem, ha azt akarom, hogy a pénzemet megkapjam, esküdjem meg, vagy a zsidótól kivánjak esküt. Mit! hogy én esküdjem száz forintért, vagy hogy az a mi

azt

teszi,

nyavalyás

Adány

elkárhozzék?

Há

az

én

lelkemre

ezt

a

kontraktust

valamit venni az

is

már most én is hanem ha kell, oda-

öcsém

kedves

Kaszaboló Náthány vagyok

adom

még jobban

;

az

oskoládra,

Ádányon, magam

is

ha tudnál

megkönnyeb-

bülnék.

—

Idevele asszonynéném, majd féllábra

állítom

.»

:

44 én

Adányt, hogy

az

magát.

Hanem

azonnal

kedves

Náthánynak

asszonynéném,

lássa,

vallja

ez a

adomány összevéve is csak olyan, hogy jó szántából maga az Adány is alig adna rá valamit. Erre valami nyomtaték kell, hogy el ne fújja a két

szél.

Valami kézzelfogható.

..

— Kézzelfogható? Mi az? Rokkanyél Azt kapsz édes öcsém most mindjárt, ha még tovább — Nem, kedves néném, hanem hát egy fvaló szalma annak nyavalyás tanítónak. — Adok hát mennyi dühödjön ?

is

zsarolsz. kis

teni

a

meg

az oskolád.

azt

is,

De

most már vége legyen a ku-

a

kell,

nyorálásnak.

—

Vége

nevét

asszonynéném,

Egy ívet tett a nagyasszony elé. Az öreg asszony fogta a tollat

és irta, a mint

lesz,

csak ide

a

hogy Náthány.

unokaöcscse diktálta •

Füttenivalót elegendót»

— — —

«Es négy font szalonnát Szalonnát én

ajánl.

nem mondtam

.

.

már oda kedves néném, hát mivel fz az a szegény ember ? Mihaszna a tz, ha nincs mit fzni nála? jól van hát no. «És négy font szalonnát írja

—

alyál licta

Nemes Nemes-vidi

Juditba nobilis vidua re-

dominus generosus Abrahus Patrói mpr.»

Ihárosi beporozta, átvette és zsebretette az Írásokat, azután megitta a testamentombeli cseresznye-

vízbl a kóstolót, kezet csókolt a nagyasszonynak a szent ügy nevében és eltávozott.

Az Baksay

:

öreg asszony fogta a


tollat

.

.

.

44. lap.

45

hazament

Ihárosi

és asztalhoz ülve, szemlét tar-

tott a szerzett javak fölött, a biztosított fizetéstéte-

leket megcsillagozván.

—

Nagyon

midn

dörzsölve,

az

8o

kamatja épen

Nagyon

jól

a padlásról ez

tés,

1

magának, hogy száz

rázta

6%

—

monda magában kezeit aranyszabály által megmagya-

van

jól

sem

van

v

frt

ez.,

a nehezén tul vagyunk

Dávid,

;

a

több

szükség; Marbatartás és

terhe lesz

Ta

;

Örle-

úgy

a familia

egy

INegyvenó't véka búza, ezt

;

is.

könnyje

lesz a papiron, miután valóságban

jó

jó alapszabályokkal körülkerített

önteni.

st még

évi

vft.

lecseppen. Mézet Csont Ábel

is

lesz rá

könny

;

arany és száz

takarékmagtár fogja

bökken! No most mutasd meg, hogy ember vagy. Hon?Jyolcz

botd föld.,,

itt

a

nét veszed a nyolcz hold földet. Szent Árion, segíts

1

Mindenkit, a zett,

valaha nyolcz hold földet szer-

ki

tanúbizonyságul

nyolcz

hold

földet

magunknak sem, hát

— Szent Árion,

mer

hívni

nem gyerekség még másnak.

segíts

I

—

falon függött,

hegedt

nyos rámában.

—

Szent Árion, segíts!

nyomatú alakhoz.

—

Add

tartva

—

úr,

hogy

szerezni,

kiáltott újra,

esetten tárva kezeit egy kép felé,

lév

Dávid

még

kétségbe-

mely a szemközt hóna alatt, ara-

sóhajtott újra a

ide azt a

k-

hegedt, hadd

muzsikáljam össze a nyolcz hold földet.

A

gúnyos mosolyra biggyedtek. de hát Nevethetsz, folytatta Dávid úr, minek koptatod te azt a szép nevet, ha ennyit

—

kép

ajkai

—

—

.

46

sem tudsz megtenni

De

?

persze könnyebb a azzt-

Ha Megvonnám

megnyergelni, mint a famíliát! Hah!

halat

birnék

a

ti

lantotok hatalmával

!

én azt

vályogvet czigányok elkezdenének mozogni, egy nap alatt készen lenne a negyvenezer vályog mind els vonót

a

egyszerre a polyva, a

s

sár,

a

;

minség,

tartósabb holmi rossz téglánál.

aozélos,

Másik rántásomra,

vályog egymás hegyibe ug-

a

rálna s készen lenne a

fal

harmadikba

;

legszebb

a

nem

szálfák idetáncôlnának a familia erd

Mecseki tanyájáról^ rcyzsXzxgzrznáéiVndik: negyedikre

de

igaz, azt a régi

Orpheusról sem mondja az

hogy nyolcz hold

De

földet összehegedlt.

:

a

,

.

írás,

hah

I

meg van Az én Árionom több mint OrHogy nem jutott elbb eszembe Rögtön

Hiszen

!

pheus.

!

írok neki.

Míg

elmondjuk röviden az Árion-kép re-

ír,

géjét.

A korábbi évek valamelyikében egy ds utazta be az országot, a nagyobb hangversenyeket jelent

—

Igazi

Amphion

az

adva,

egész volt.

s

mindenütt,

híres hege-

városokban a

hol

meg-

magához bvölve. merre járt, a kövek meg-

környéket

A

mozdultak, begyülekeztek a székvárosba, kibérelték a páholyokat, zártszékeket és a

nyiretty szóra

kakasülket,

s a

mint

kövek mertek

bírta a húrokat, a

vagy asztalt ütni ököllel, a szerint, a mint azt már a kövek különböz vérmérséke hozta sírni,

alélni,

magával.

kor a ket

A

kondori urak

mvész Fzvárra

több

mint száz

kitettek magukért, mi-

is

jött.

jegy

Lefoglalták az ülése-

erejéig,

a

hangverseny

47

felköszöntk versenyre keltek

a

Itt

fényes vacsorát rendeztek tiszteletére.

pedig

után

mvész

megtisztelésében.

Ihárosi

egymással a

Dávid

poharat

ragad és ünnepélyesen kinevezi magyar Árionnak.

Harsogó

—

éljen.

Nem

Mecseki

késik

a

is

poha-

mondja: Szép név az az Árion, de tud annál még szebb nevet is felhivja a familia összes tagjait kiáltsák ki Árion urat a familia Egyetemes csóHszteletheli tagjának^ Kikiáltatik. kok és ölelkezések. Nem engedi de Ihárosi az utolsó szót másnak, kivált pedig Mecsekinek; újra rával

és

azt

;

:

—

—

A

poharat emel és azt mondja:

ban

többé értelme

meg

az

mikéntre »,

E s

lejárt,

ennek nincs

osztályos aiyjokfiának,

maga mutat

czélból

ezennel

saját

a

tegyék

indítványozza,

ennélfogva

;

ünnep hsét

földesúrnak. «

kora

tiszteletbeliségek

a

mai reális világ-

kondori példát

vagyona után

a

es

közföldekbl a Tekintetes Atyafi úrra két csövekrészt

ünnepélycsen

átruház.

A

példa ragadós és

melegében harminczöt czöveknyi jog inscribáltatik. Árion a kitüntetésre arczképének egy-egy példányával felel, az átírási okmányt elaz új atyafinak ott

fogadja

azon kérelemmel

jószága

jövedelmét

czéljaira felajánlani

a

kondori

pusztában

kondort

kevélyebb,

neki

jótékony

Patróiné asszonynénin kívül

egyéb jótékony negylet nem sokkal

meg

engedtessék

negylet de miután felvilágosítják, hogy

a ;

:

mintsem

létez,

ajándékot

a

ki

pedig

elfogadna:

oda módosítja nyilatkozatát, hogy fordíttassék hát valami közczélra.

Ez

a

története

az

Árion-képnek, kihez Dávid

48 úr

azt

a

szemrehányást imént,

s

ezt a levelet

e

hogy a levél tárgyát ama bizonyos czövekek képezik, melyek mintegy nyolcz hold földnek felelnek meg. Most még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a família-kurátornak kötelessége levén minden hó pillanatban

intézte.

Fölösleges

mondani,

J5-ik napjára fami lia-gy ülést hívni össze a korcsma ivójába,

mely

ez alkalomra kivételesen veztetett:

«

vendégl

Dávid úr a legközelebbi

gylést nem

megfelelleg

a familia méltóságának

hívta össze.

O

szálájának» neápril

tudja, miért.

15-ére a

Ez

is

az

eszélyes férfiú fogásai közé tartozott.

Mecseki úr ugyanis alig várta, hogy ápril 5-ikc fölött leáldozzon a nap jóltev világa, rohant Ámbár Lórincz úrhoz, hogy micsoda ember az a kurátor, hogy a familiát semmibe sem veszi gylést soha össze nem hív ; minden csak úgy «rólunk nélkülünk » megy! Magyarországon lakunk- e még, vagy pedig Grönlandiában? Ki kell csapni a kurátorságból az ilyen embert 1 Ámbár Lrincz alelnöke a familiagyléseknek azonnal utasította a kurátort a gylés össze1

;

—

—

hívására, holnaputánra, ápril 17-dikére. Tárgy: folyó

ügyek.

111.

Tekintetes

Ámbár Lrincz

úr

elnöklete

alatt

jelen voltak stb. stb.

Ügy van. A korcsma- asztal végén legfelyül elnököl Ámbár Lrincz; jobbján Talpárdi Gáspár, a

49 puszta leggazdagabb embere, egyszersmind megye-

fnök,

csak

ki

napokban rándult

a

E

birtokát megtekinteni.

szke, melyrl

tekintet

szelíd

aranyi ánczczal,

nem Mecsekié, hanem ben

a

ül

—

Ihárosi.

nyúlánk

nyakában

férfi,

hogy az Mecsekivel szem-

Ihárosi azt vallja,

feleségéé.

—

már

Említettük

olthatatlan tüzet,

mellett ül Mecseki, egy

ellenség

halálos

Fz várról

le

és unokatestvér

—

a két úr között dúló

mely azon gyuladt

ki,

hogy Dávid

agyonltte a Mecseki agarát. Olynem cselekmény, melynek súlyát a körülmények enyhíthetik. Mert ha úgy

dolog, a mint az egyetlen tanú

a

áll

—

Ámbár Lrincz

ragaszkodásból,

fogult

az

talán

igazsághoz való

—

el-

vagy talán a háború meg-

elzésére finomul c^élzott tapintatosságból eladja, t. i., hogy Dávid úr kopókkal vadászván, a rekettyés közt nyúlnak nézte s tévedésbl pufiFantotta

az agarat: akkor azt

le

velünk

is

agarat

«Már

együtt:

nyúlnak

nézi,

az

a

«

csalódás.)*

De

cselekménye

más.

abban nincs

személy-, sem birtoksértés tikai

mondja rá Mecseki

:

a sógor az

sem

violenczia,

legfeljebb egy kis op-

mivel Dávid úr

ilyen

Ha

hogy

jól tudja,

magyarázattal kitörültetnék

ugyan a bnös cselekmények sorából, de egyszersmind az neve is a vadászalmanachból, ennélfogva készebb puskát fogni az egész világra, mint-

sem megengedhetvé tegye Lrincz sógor sét.

Ellenkezleg,

agarat, mivel

hivatalos

dolgába, fiaksay

:

az

szándékosan

szét

minden megbizás nélkül

túlbuzgóságból s

ltte

beleavatkozott

a

szemeláttára elkezdte cziczkézni


föltevé-

az

csupa

s

kopók a

í^\-

4

50 hajtott nyulat.

Mit

volt mit tennie, mint ártalmat-

lanná tenni a veszélyes ellenséget

—

pár «szigmaringen izenni Mecsekihez,

—

nak.

Ezen

úr suttogja

bl

intézte, a

hogy

—

mint Lrincz

már csak következetességegyszerre

mint a tévedés után

Nekünk kötelességünk

nak.

gondját az agará-

viselje

azonban

izenetet a sógor

kiséretében be-

magát, hogy micsoda színt adjon

találta

fogadni

el,

ezzel

s

—

heckingen))

cssztl egy

a

s

a mit a

azt

bnös magát

fel-

dolog-

a

magyarázatot

a

terheli eg nyújt,

végzetes agár kisérteti es árnya be van

a

vezetve történetünk alakjai közé.

A

hosszú asztalnál az elnök közelében ülnek a

érdemesebb

familia

szemben a

Jeeppel,

tagjai, itt

is

az

mert

Zírak,

megteremnek

;

nyugha-

gép behozásá-

tatlan újítók, kik egy-két gazdasági

holmi homok-megkötési, erdültetési, útjaví-

val,

s

tási

elmélet hangoztatásával az

si nyugalom

retinek sok aggodalmat okoznak titkon

Az

a

azok,

asztal

alsó végét jobbfcll

a

sze-

és nyilván.

Mámög, balfell

Mineka nagy kiterjedés családok ellenzékies tagjai foglalják el. Ezek pedig nem indián a

—

törzsek.

Nem. Ezt

nevet

a

a

csúfolódó

Ihárosi ragasztotta a

nyakukba.

Nem

is

családok

pedig,

hanem

pártok, melyek

elveikben nem, csak jelszavaikban különböznek egymástól.

Mindkett gyanús szemmel

kodó párt az

fesz kel déseit,

nézi az ural-

csakhogy a Mámög-párt

uralkodó párthoz atyafiság, érdekközösség, ba-

:

5»

rátság

vagyon-cgyformaság

s

sokféleképen

által

nem meri ennek kezdeményeit nyiltan ostromolni, hanem csak a nyakravaló közül dörmögi: *Már megint!^ vagyis a pusztai patois kötelezve,

lévén

pecsovics

;

ez

télen

Mineka-pixX már rögzöttebb

meg sem

hanem minden lettel

A

nMámóg*.

szerint

hallja

az

szavát,

újítók

indítványra kész az egyetlen fele-

mint nyáron;

úgy,

*

minek a?* Innen

az elnevezés.

Az

asztal

legvége és az ajtó közötti

állva csoportosul

egy negyedik

Mert ezeknek minden

szk

téren

párt, a Jîkbúznyiaké.

indítványra,

mely az

asztal

fels végén támad, egyetlen egy véleményük van ki

kÛ búzni! T.

nem

i.

az indítványt a

jegyz-

könyvbl, hanem az indítványozót a szálából. Mely vélemény erélyes kifejezése után az egész párt rendesen oda szokta hagyni a gylést hangos tüntetéssel.

Van még egy ötödik párt kemencze széles patkáján patkára felhúzva fésületlen haját

s

is,

a

rajthúzlis

nagy boglyajobblábát

térden át összefogva

és

a

négy szelek

kállát nézzük, azt hiszszük,

hogy ez

figyel.

Ha

ápolt sza-

által

a

a

\ikbúznyiak

de ha deáknyelv-tudományát, családi összeköttetéseit, melyekre

csontjából való csont

melyre sokat ád,

mely

;

semmit sem ád, s tekintélyes birtokát, melytl még adót soha sem fizetett, tekintjük, úgy Csont Ábel urat

Majd

hajlandók

vagyunk

—

az

úri

párthoz

Egy véleménye van

sorozni.

mindenre nem-ét mondani, a mit ugyan megtesznek a Aíámögók is, a Jîkbúznyiak is, csakhogy Ábel úr nemmeglátjuk.

:

4*

5» csak mondja,

ábrándja van

hanem :

foganatosítja

is

Egy

a nem-ct.

Duna jegén

királyt választani a

;

és

egy foglalkozása: a méhészet, melytl adó nem jár. Egyszer össze akarták irkálni a méheit, de

marok herét

egy

fogott

tömködte,

gallérjába

inge

az

és

—

sem mernek menni.

az

méhesben rubrikákat. Azóta

a mint ez a

az asztalra hajolva töltögette ki a felé

adóvet úrnak

A

tanácskozásba

csak

akkor szól bele, ha valami jó deák-idézetnek épen nyilasa akad.

—

— meg, rendes idn gylés — miért elnézést kérek kurátor úr részére, — akadályozva kétségkívül fontos teendi meghívó szétküldözésében. — «Publica praeferenda* — dörmögé — A közügy magándolognál elébbvaló. Ábel — — Fölöslegesnek láttam — semmi elterjeszteni valóm monda nem — Ha az úrnak nem lehetvén másnak — Tekintetes

család

!

—

kezdé az elnök,

a

a

kívül tartatik

ezúttal a

a

ki

saját

által

volt a

privatis

a

úr.

a familiát fárasztani,

Ihárosi

úr,

lévén.

lévén,

csendült bele Mecseki szava. bízva,

mint a

kihirdetés.

elvégezni, akkor

mondjon

Ha

!

Az ezt

—

a

Több van mint

No

nem

famil iának,

s

az

az

nincs szava.

nem fakószekéren

—

bírja az úr

akarok, de

itt

itt

sem

le.

— Majd lemondok, mikor úrnak. — Az úr most szolgája úrnak

úrra nincs egyéb

majd

Az én öregapámat ám ide Girgácziábúl.

az úrnak.

szalajtották

elszalajtják

az unokáját.

,

53

Mámög

csóválgatják a fejüket.

kozássá]

Minek is

Mincka uraimék kegyes megbotrán-

és

mámög?» Pedig

a

megvennék

—

Azt hiszem,

térünk

Mámög, mámög

álnok a lelkük

—

szólt az elnök

A

tanácskozás tárgyától.

a

szem eltt

a tanácskozási

I

Pénzen

nem

hogy itt

el-

atyafi

tisztelt

urak a magánkérdéseket tisztázzák másutt, tartsák

I

az ilyen mulatságot, ha ingyen

juthatnának hozzá.

—

«

pedig

tisztesség köve-

telményeit.

— mond Csont Ábel — Hoc — non omittendum. ciendum, — Minthogy — elnök — sem úr.

Sic!

fa-

illud

az

folytatá

elnöknek, sem

felhívom

tései,

a a

a;í

kurátornak nincsenek elterjeszcsalád tagjait indítványaik vagy

intézkedést váró kérelmeik eladására.

Most

—

és

újra

Mecseki

Tekintetes család

állott fel. !

Van szerencsém Siró János

Uherszkó Márton birkás-embertársainknak folyamodását benyújtani,

zatos

parancsolni, azt, a mit

k

a

s

alá-

ha méltóztatnak

maguk együgy nyel-

vén folyamodásukban rebegnek, élszóval röviden eladni. (Halljuk, halljuk!) Méltóztatnak

embernek való ember nevét adja

meg

;

bárha

jól

tudni,

a nevelés és oktatás

nem tagadom, vannak

egyes szá-

nalomra méltó kivételek, kik minden nevelés mellett

is

semmi

maradnak az állatnál. Azonban nem mondok, ha azt mondom, hogy az

állatabbak újat

szomorú kivételek csak a szabály ersítésére szolgálnak. Mi sem vonhatunk khinai falat a hatá-

ilyen

rainkat ostromló czivilizáczió áldott hatása ellen

.

.

.

.

54

—

Mámög-párt, dig

«

—

—

MámögI

zúgott

pogány szó

a

gyanakodással a

baljós

hallására,

melynek min-

a következése.

fizess*

Ennélfogva indítványozom, találjon módot a

hogy e mi virágzó pusztánk bájos rónaságán egy, a kor igényeinek megfelel

Tekintetes

Ramilia,

iskola állíttassék.

—

Minek a? közelg veszély

—

harsant

meg

a

Mineka-párt, a

élénk érzetében szokatlanul elszánt

és határozott hangon.

—

Nem

a

hálaistennek mellett

azok

magam érdekében emeltem szót, mert van annyi módom, hogy gyermekeim

külön

instruktort

érdekében,

közül

kik

földhözragadtságában

.

hanem épen némelyek a maguk

tarthatok,

.

— búgott az — Ki húzni közvélemény. — Kinek nem ne vegye magára. kell

ajtó

!

inge,

én igen

hanem

tisztelt atyafi

a

mögül

Nem

a

az

birtokos- társaimat értem én,

felvilágosodásnak azokat a buta ellensé-

maguk kurta eszével Gyerünk innét zúdult fel a Kikóhúznyiak csoportja. Ez az úr minket szemtl-szembe össze-

geit, kik a

.

—

I

—

.

— bolondoz. — Én csak olyan úr vagyok, mint az — Ha az úrnak olyan sok az esze, vegyen be belle óránként egy evkanállal. Ráfér. — Eb ura kurta — látom, hogy némelyek is

úr.

I

Sajnálattal

félreértik

jószándékú kifejezéseimet és távoznak; de örülök azon, java

hogy most már a familiának csak szine és maradt együtt, kiknél sem a belátás, sem a

55

buzgóság nem hiányzik szavaim helyes felfogására, s kell mveltséggel bírnak az indítvány fontosságának megméri egelésére s hatásának kiszámítására. Én, tehát. Tekintetes Atyafiság, azon két embertársunk és nagyszámú ártatlan gyermekeik nevében, a

kiket

familia

ellegesen

együtt

kihallgatás

és

xquus fit: Csont Ábel) szokása mondani elvben az

—

Minek a?

—

nélkül

(Haud

szerint emberte-

könyörgök, méltóztassék

összekáromolt,

lenül

folyamodásukkal

kurátora

tisztelt

iskola felállításának

kiáltott újra a

engedvén szemét beköttetni

—

a

ki-

szükségét.

Mineka-párt,

nem

szónok magasztalása!

—

Eddig Jó a dicséret, de csak ingyen. megvoltunk iskola nélkül, ezután is meglehetünk. által.

—

Hiszen nem

mondom

én

tisztelt

Atyafi urak,

hogy most mindjárt neki fogjunk. Várjuk

Nem

olyan fekete

ám

végire.

az ördög, mint a milyennek

festik.

— —

Ha nem

falra festeni,

de azért még se jó azt a mond egy éltes Mineka.

olyan

—

is,

Egyelre, mondom, csak indítványomnak

elv-

ben leend elfogadását kérem. Utasíttassék egyszersmind a falu kurátora egy véleményes javaslat készítésére, melyben az iskolaépítés költségeire és a tanítói

nek kijelölendk, de a közbirtokosság minden jól

megérteni,

szolgáló források lenné-

alapjául

fizetés

—

—

és

ezt

terheltetése,

hangsúlyozom

—

— méltóztassanak

a közbirfokosok minden

terheltetése

nélkül*

— bele

Csinálja,

—

a

dünnyögé

ki

kezdte,

Ihárosi.

én

nem avatkozom

—

Kötelessége az ürnak. Azért

közjöve-

htíz a

delmekbl külön részt. Különben is elérzékenyülve jelenthetem, hogy azon két embertársunk, kiket a illnek tartott rútul

kurátor úr szent szándékukért

nem maradt meg

megszidalmazni,

a

kérelmezés

merev korlátai között, hanem tényleges ajánlatot is tn. Imé: «ajánlunk a tanító évi fizetésébe 5 azaz öt font fadgyút, 4 azaz négy itcze vajat, 50 azaz ötven

font

Kérem

hátravetve

és fejét

írást,

—

sót*.

—

folytatá,

kihivólag nézett végig a

— ha egy familia-kurátor

gyülekezeten,

sem tud valamit

építeni,

letéve az

ilyen alapra

akkor menjen Ukrániába

szék-sót söpörni. Igaz vagy nem, uraim?

A

kérdés nyert ugyan egy pár udvarias fejbólin-

tást a

közelben, de a

szérl konok

hallgatással

mögnek van annyi kérdésre. letjét,

és

Minekák

Oh

fogadtatott.

hogy nem

felel

a

ré-

Má-

minden

ha egyszer kimondja a sibbo-

beszélhetsz azután neki. Csak néz

A Mámög

a legravaszabb

maga

elé

petrefac-

a világ társadalmi konvulzióinak.

Most

—

esze,

A Mámög

és mosolyog.

tuma

Mámögök

Ihárosi kért szót.

érdeme szerint tisztelt úr a tervjavaslat készítésével engem kíván megbízatni, miután kikötötte, hogy a familia minden terheltetése nélkül

Miután

az

kerestessenek

ki

Girgácziába találnék,

nem tudom bizonyos nemzetség forrását nem

utasít,

ha csak

bátor vagyok

a

hol

pedig

mit :

személyes tájékozás tekintetébl

magát kérdezni indítványnyal

a források, s e czélból egyenesen

meg elször

kíván-e

járulni

is:

—

t

csupán a száraz

az iskola-alaphoz és

57 szónoklatával

lelkes

s

buzdító

nyögdécscléseivcl a

tanító fizetéséhez, vagy pedig követi az általa n\agasztalt koztatja,

kérelmezk példáját, s ezennel kinyilathogy a magasztos czélhoz ó is járul eny-

nyivel vagy annyival ?

—

—

Igenis

Mecseki belevorösödve, mert

felelt

a dolognak ezen oldalára

még nem

— én

gondolt

ugyan úgy értettem, hogy az iskola épüljön föl a közösbl, mert van elég nád, épülctfa és vályognak való föld a tanító-fizetés terhét pedig visel;

jék

azok, a kik

szolgálatával

élnek

:

de minthogy

érdemén felyül tisztelt úr ilyen egyevalószínleg nesen mellemnek szegezi a puskát agárnak vél ezennel kijelentem, hogy a tanító az általam

—

—

évenként

fizetéséhez

két

mér

kivánok

búzával

járulni.

Azután mintha megijedt volna világosabban latva

is

a

nagylelkségtl,

körül írta ajánlatát, egymásután hul-

a magyarázatot.

—

Igenis

mér

két

;

búza.

Kenyérnek való. Pozsonyi mért értve. Míg Ezen ajánlatom örököseimet nem kötelezvén.

—

Éljen

!

—

szólt az elnök.

— Én

a

élek.

magam

ré-

szérl ugyanezen czélra húsz petrencze szénát ajánlok.

—

Önként értetvén

:

mikor terem.

Tehát ezeket jegyzésbe teszem.

Ezek már

hogy csak idszakiak. E közben a Minekák kezdettek elszivárogni. Nagyon meleg van idebenn. Nem értenek ehhez, források. Igaz,

k

végezzék az fiatalabbja

élete

nem

urak.

A Mámögök

maradt benn, a

ki

jól

közül tudta,

forog veszélyben, mert neki

is

csak a

hogy az

még

él

az

5«

pedig otthon maradt,

az

apja,

—

ben nem ígérhet semmit.

Eddig csak elvnek szerintök azt teszi, hogy

vélték a dolgot, a mi

«semmi sem is

megteszi

belle*.

lesz

De

mikor márkáz elnök ennek fele sem elv.

már

ajánlatát,

Hátha még Talpárdi nagysága asztragán

prém

annak a nevé-

s

is

valamit az

szól

Akkor már

fuss

szólt helyette

Dá-

közül. Juj juj juj

!

se lehet, csak fizess.

Talpárdi úr vid, a

bérl.

A

szólt,

és szép

hanem

mint az öreg nemzetes urak kez-

menekülni,

dettek

—

nem

szembe ket.

az ajtónál

csendesen visszaterelte

Ha megengedi

a

mert nem

mindig

lehet

is

Sok gyermekem

mködésének

van, sokba kerül a házitanító, sikere,

én

Tekintetes Família,

csatlakozom a két kérelmezhöz.

kell

velük

jött

jót

sincs

kapni,

Innep lenne az nekem, mikor az az oskola megnyílnék, és templom az a kis szeglet benne, a hol az én gyermekeimnek helyet enkivált

pusztára.

gednének. zatot.

E

czélra én

is

meghozom

Fizetem kétszeresen

a

mi

—

a kívánt áldo-

rám

esik.

Azon

míg itt lakom akár lesz iskolás gyermekem, akár nem, évenként tíz véka zabot és felyül

száz

pedig,

fej

káposztát ajánlok a tanító fizetésébe.

Mecseki úr szemei ragyogtak ben. Azt hitte, hogy egy ilyen

De

a

tzben

és

köny-

lélek megeleveníti

A Mámög

mindenbl tud fegyvert rögtönözni. Neki bátorodtak, mert Dávidnak könnyen el lehet mondogatni cgyetmást, a petrefactumot.

a mit

—

csalódott.

Mecsekinek nem mer az ember kitálalni. Könny magának Dávid Maga ajándékozhat, !

.

.

59

mert pálinkáért kapja

meg

posztát

ingyen

is

nyakán

ember.

—

—A

ká-

hagyja a káplárdi

—

Atyafi-gylés!

Tisztelt

A

zabot az aratóktól.

a

egy

ismét

szólt

ama zsidó férfiú mondott, zabot én azt nem javallom. Mert jóllehet, hogy adna, de minek a précêptornak a zab? Mert minek a préczeptornak a ló ? Különb lovak is megéltes

Mineka.

mit

vannak zab nélkül, mint egy préozeptor-lovak. Azért adjunk-é neki zabot, hogy zabozza a

eljár-

lovait,

én rektorom

jon vásárokra

kupeczkedni,

Szent-Gálon,

hogy az oskolás gyerekek voltak a

kocsissá villával

rektor

—

nem

;

senkinek

;

volt neki

Hová

Mámög.

—

egy

fiskális

az

osztán a lovát vas-

agyonszúrták a Csöglei

—

ember

tért ki

mint

akkor

uraimék, bátyja

.

a

.

—

szólt egy bátyámuram annyit? Noha a szentírás azt mondja: a vén-

beszél

orczáját megbecsüljed,

—

én csak azt mon-

dom, hogy a mely uraiméknak tetszik, építsenek oskolát, de mi nem építhetünk, mert az építéshez pénz kell, ahhoz pedig szegények vagyunk. Szegények a nemzetes urak? Hadd lám csak, szólt Dávid bérl, szemeit a mestergerendára

—

—

emelve,

—

föld birtok,

van a pusztában

10,000

egyéb vagyont nem

iskolaház belekerül

2000

frtba,

is

hold

számítva.

Micsoda?

—

szólt

az

épen száz holdas birtoka zete

még jobban

.

.

öreg Mineka, kinek

—

hogy én húsz hogy az Izrael nem-

volt,

forintot kidobjak csak azért,

Egy

melybl egy hold

földre 20 kr., száz holdra húsz forint esik

—

szántó-

megtanulja a kétszerkettt

?

Könny

.

6o

neked Dávid, mert m\ adót fizetsz te a butyrodtól ? Adóra kell most a húsz forint, meg a húsz-

Nem

úgy van már, mint volt régen Ha így van a dolog szakasztá félbe a akkor én kénytelen vagyok a bérletet bérl, szor húsz

—

is.

el

—

—

hagyom

megszüntetni. Ide

mennem

kell

.

bánatpénzemet

a

is.

.

De

helyre, a hol a gyermekei-

olyan

met iskoláztathassam. Ezzel Dávid kiment az udvarra,

s az ott

tozó atyafiaknak újra elmondta szándékát.

dolkodóba

hogy ha Dávid

jutott, is

elviszi,

gyapjúra,

repczére,

bejegyezve

;

elköltözik,

azokban sok

s

elmegy

mely minden

Ez gon-

Egyszerre eszükbe

az atyafiakat.

ejtette

csopor-

bizony a könyveit

mindenféle

kölcsönök,

adott ellegek vannak

búzára

a kimeríthetetlen hitelpénztár,

embernek egyetlen szóra

jóravaló

megnyílt, a nélkül, hogy valakinek odaharapta volna a

kezét.

Aztán

milyen

zsidó

következik

utána?

Hátha szegény lesz, vagy vérszopó és csalárd? Hátha nem is lesz zsidó, hanem körösztény, a ki

maga

is

fülig

hogy

a

Dávid

adós? itt

Rohantak vissza

De már

abból semmi sem lesz,

hagyjon bennünket. a szállába

a legszájasabbik Ki-

;

khúznyi eladta, hogy mit végeztek odakinn, ók

nem

viszik el a leikükön,

mint

a

Dávid,

kiben

ket. Ha már annyiba

hogy

ilyen igaz izraelita,

nincsen kelt,

álnokság,

elhagyja

hát legyen oskola.

Van

a famíliának erdeje, nádja, abból kikerül a tetzet.

Polyvát vessék is

k

maguk adnak

meg

és hordják

azok veszik hasznát.

a

be

vályoghoz a

;

a vályogot

kertészemberek, úgy

6i

Mecseki szükségesnek látta megdicsérni a fölvilágosodott jellem férfiakat, kik készek áldozatokkal tartani fenn azt a hazát, melyet

seik áldo-

zatokkal szereztek.

Ismét Dávid úr bátorkodott szót emelni, ha mélhagyni

tóztatnék a familia helyben

mely szerint a tanító jövedelmekbl éveként egy ráta Helyes. Megadjuk. nézetét,

azon alázatos

fizetésére

——

fa

a közös

— — Világosan odajegyeztetvén záradékul mikor vágat — — És: melybl oskolát fteni — — Igen, mindezeket én úgy értem; — vábbá egy pár darab marhatartás köz-földeken — — Megadjuk — — — — De tulajdonjog igénye — Igen; joggal; továbbá minföJdecskéje — — den tanítónak van egy — Dejszen nem adunk; minek pré:

a familia

az

tartozik

is

to-

is

a

nélkül

tisztán használati kis

földet

czeptornak a föld?

a

hogy

azt

bújja az oskola he-

lyett?

— —

•

a

Egy fertály-telek «Malo adficietur

kihúzza a

lutrit,

préczeptor

zott

—

Ábel

falukon si

.

quis

.

.

quartam tetigerit»

a ki a fertályt emlegeti. »

nem

osztályos

atyámfia.*

«

—

Nekem Szava-

úr.

Egy fertály telek falukon is kijár a tanítónak nem azt mondom, hogy mi is adjunk annyit, de ha valaki ád, azt nem elleHallgassanak

ki,

urak! ;

nezhetjük. hozni,

Bátor

vagyok

hogy nagynev

kegyes

atyánkfia.

emlékezetükbe

Árion

úr, a neki

.

.

.

.

62

ajándékozott

harminczöt czöveknyi

lokra kívánta

adományozni

*

—

kurátor,

•lítasíttatik

.

közczé-

jogot

hogy e tárgyban keresse meg az ünnepelt igyekezzék

urat, s

—

Ábel.

Én

—

teszek

óvást

Az

az

—

ellene,

atyafi

úr ntelen,

váni,

—

.

.

magvaszaka-

s

.

.

.

Ábel úr óvása figyelmen kívül hagyatfejezé be Mecseki indítványát az elnök.

Csont Ábel

úr

Majd

maga

leeresztette

lábát s a viszonosság föl.

.

Csont

dörgött

dása esetén birtoka a familiára visszaszáll « Csont

atyafi

beleegyezését

kieszközölni

—

Mecseki

diktálta

meglátja

,

•Tehát nyolcz hold

fogva

elvénél ki

alól

a

a

balt

jobb húzta

lesz a preczeptor!

földJ!)

. .

— De robot munkát nem végzünk mint — Nem; bele «A gek haszonélvezre nézvén*... — Úgy nem bánjuk.

ám

rajta,

falun szokás.

lesz írva:

«A

míveltetési költsé-

gondolom megálla-

gabnafizetést 45 vékában

pítandónak

zendnek

s

évrl-évre közadakozás útján beszer-

— ...»

— Gabona czím kenyérnek való értetvén, mi elegybúzának neveztetik — Es meg nem engedtetvén, hogy e czélból

a

alatt

is

.

.

valakik* valakik által személyesen megkerestessenek

és az adakozásra

ríttessenek

«ugy

. .

mintegy végrehajtásilag kénysze-

—

Végre hogy indítványozó úr azt ne gondolja, hogy más alszik, míg virraszt, hálás lesz.

elismeréssel

veend

tudomásul bejelentem Pátróiné

»

63

O

asszony kegyes alapítványát. ból és száz

váltó

ugyanis száz aranyalapítványt tett a

forintból álló

tanítói fizetésre.

Semmi

riadó éljenzés. Ellenkezleg, az ijedtség

némasága. Általános elszörnyködés.

petrenczéje, a

a

melyeket

a

még mindig

jussa szerintök

toztak

pártok meg-

Dávid zabja, az Ámbár Lrincz familia fa-rátája és az Árion czövek-

Mert

hökkentek.

A

dolognak. Ihárosi

Piros

csak elvi oldalához tarés

fehér borsószemek,

Mecseki urak csak egymás

és

mások mulattatására rakosgatnak a malomtáblára. De száz arany! Ez már nem elv. Ez méltó arra, hogy elszaladjon tle az ember. Mert a mily bizonyos, hogy a többi deputatumok megannyi ágyúsánczok, melyeknek ltávolába semmiingerlésére

és

preczeptor

féle

hogy hanem szomorú bizonyos,

nem

merészel mutatkozni

aranynak

a száz fizikai

nem

elvi

következése egy

csizmás, attilás, kurtaszárú kazinczipipás

ber

ép oly immár,

:

magyarfiatal

em-

lesz.

Most már visszatérés.

semmi

A

lejtre jutottak, honnét nincs

olyan

száz arany egy rettenetes

pártszövetkezés

Dunából.

A Minekák

száz

keze

fenyeget

ki

k,

melyet

nem húz

a

tekintetet vetettek

a Ki khúzny iákra s tolultak ki az udvarra folytatni a csetepatét.

Utoljára csak két

ember maradt

a szálában. Tal-

párdi és Ihárosi.

A

két

férfi

meren

kérdjelek hemzsegtek. Hát embere a pusztának, hatalmas

Ihárosi tekintetében te

leggazdagabb

nézett egymásra.

»

64

fnöke

végrehajtó eszköze a czivilizál hatalomnak,

megyének és oszlopembere az egyháznak! Megbénuhál-e, hogy ennyi dics példa nem ragad magával, megkövültél -c, hogy ennyi áldozat nem lela

kesít ?

A lelt

néma kérdést

elértette a kihívott és így fe-

rá:

—

Ó

delgje

te bunfordí Ihárosil

a világnak! te

dáltál ki

már megint

LawI

te

te

legnagyobb szé-

Barnum! mit fun-

azzal a kerek fejeddel ?

Mi-

csoda száz arany az a Pátróiné száz aranya?

— A mivel urambátyám öregapja adós a második feleségének. — Mindjárt gondoltam. így szentül van — Aztán Majd az öregapám !

oda mersz

bolonditani

a dolog.

te

megfizeti.

menith

maradt

arra

a

Psam-

hegyével

lefelé állított piramisra valami boldogtalan

embert?

A

birkások

A

száz aranyod kamatját sohasem látod.

elmennek a korcsmát, vajat,

—

Dávid zsidó idehagyja a nénéd meghal: ki fizeti akkor a

bérletbl,

juczi

meg a zabot, meg a szalonnát? «A holnapi nap gondot visel az

—

dolgai-

—

Dávid úr példás kegyességgel. Emlékszik-e rá tisztelt urambátyám, mikor a tolnai

ról I»

felelt

Duna-kanyarulatot átmetszették?

Egy

hat öl széles

csatornát ástak Domboritól Gemenczig. a mire azt

mondta a bogyiszlói biró «Mind megiszom én uram azt a vizet, a mi ezen az ásáson lefolyik. No hiszen ihatna most. Bécstl Belgrádig nincs olyan medre a Dunának széles, mély, egyenes. Az én dolgom is csak ilyen. Megássuk a hat öl :

;

!

65

hogy csinálja a ha Duna. Ha pedig nem Duna, akkor meg-

széles csatornát, és a vízre bízom, többit,

marad a száraz

árok,

kának. Sikertelen volt, de

—

Nagyon

—

Dávid.

mun-

emlékéül a sikertelen

munka

volt.

bölcs beszéd ez a te

Hát aztán

te

fejedbl

fúrt

magad mivel

járulsz

a

kollégiumod alapjához?

— Erkölcsi támogatással — vakkanta Dár. — No nekem az nem terem. Hanem van száz Azonfelyl kapsz harmincz mér — nem elpocsékét ki

!

vid

itt

forint az építésre.

búzát, kolni,

a tanító

hanem

évi

a takarékmagtári

a gányókat legyen

mivel

A száz

hogy

huzavonádra,

Száz

eladósítanod.

tend múlva az egész puszta riumodba. Hanem aztán vége nak.

fizetésére

esz-

graná-

belekerül

a

legyen

koldulás-

a

aranynyal pedig elhallgass, mert calum-

niát akasztok a nyakadba.

Bánta

ment

is

azt Dávid.

Fölszedte a sátorfát, haza-

s leírta a díj levelet

egy

forgalomból kiment

hogy hiteles legyen. Azt elküldte Mecsekihez, hogy írja alá, mert a keresztapja ennek a bolondságnak. Azután magához hivatott két szóviv Kikhuznyit, hogy ha olyan nagyon ersködtek az iskolán a Dávid zsidó kedvéért, hát már most hitelesítsék. Azok aláírták daczból ; ne csak mindig az legyen meg, a mit az 15

kros

bélyegpapirra,

urak akarnak

Baksay

:

Pusztai találkozás

!

66

IV.

Ihárosi beporozta az aláírásokat, borítékba zárta a hitelesített díjleveleket és beküldötte

czímezvén az

csszök

x-i

kollégium Rektorának.

felrendeltette a pusztában

által

szegénységet, a zselléreket,

denféle

gányókat, juhászokat, gulyásokat,

ségestl.

Gylésre. Bírság

alatt

postára,

a

kis

Másfell lakó min-

bérlket,

még pedig felenem szabad el-

maradni senkinek.

A

szegénység

hogy

örült,

bevétetett az

is

alkotmány sánczaiba és életében egyszer

is

tart-

gylt szép számmal az asszonyok is mind. Hogyne olyan drága úrnak a szép szavaira, mint a Nemzetes Uram hat fami lia-gy ülést. Fel

is

;

!

Könny a

itt

Nemzetes

gylést

urat,

se Mecseki, se

jegyz

mert úgy hallgatják mint az angyalt. Aztán itt nincs tartani,

Mineka.

szótöbbség

is,

Maga Dávid

is,

úr elnök

általános felkiáltás

is.

is,

Egy

személyben.

Elmondta nekik, hogy zik.

Hogy

milyen

lelkes

familia

a

alapítványok

Csak maga Pátróiné száz aranyat nagysága

egy

egész

granáriom

hogy

miben fáradotörténtek.

adott.

Talpárdi

búzát,

melybl

szegénynek sohasem lesz szabad ezután megszorulni élet dolgában, mert onnan mindig kaphat, a mennyi kell hogy lesz

takarékmagtár

lesz,

a

;

tanító, a ki elé járathatják a

gyereket

félen.

Voltak

ugyani ^ kik azt követelték volna, hogy nyáron

de

erre halálig rá

nem

áll,

inkább

is,

abba hagyja

mert

az egészet,

ki

rzi akkor

a ki elénekeli és kikiséri kat.

— A tanító

Lesz,

libákat?

a

tisztességesen a halotta-

magára,

fizetését a familia vállalta

mert ahhoz csak birtokosnak van

jussa,

tehát

így

semmi egyéb teher nem minthogy néhány ezer vályogot megvetnek fundament ómhoz való követ kiássák, kirak-

a nem-birtokos lakosokra járul,

és

a

ják ..

S

.

mivel a jelenlev

embertársak általános

örömmel konstatálhatja az indítvány egyértelm elfogadtatását, ebben az értelemben hallgatásából

—

enuncziálja és

improtokollálja a végzést,

lévk neveit is bejegyezvén. Akkor elvett egy üres paksamétát embertársak

jelenvolt

neveit

Diktálták a neveiket nagy

hogy

—

jelen-

a

s

abba a mind.

bejegyezte

örömmel

s

törtettek elre,

ne találjanak maradni a lisztából. Most már kedves magyar-embertársaim, vá-

ki

laszszanak önök

magok

közül két érdemes embert,

gylés nevében a familia-gylés elnökénél, Ámbár Lrincz úrnál hálás köszönetet tolmácsoljon. Ajánlom e tisztre Lcs Jónás és Kezesménes Lukács embertársakat. Ók tudnak szépen a ki a jelen

beszélni.

—

Igen

is,

kérjük szeretettel,

a két becsületes

mind

—

;

arcz galambsz

felelt

öreg,

egyszerre

—

tudunk

mert sokat forgottunk urak abban vénültünk meg. (Hírhedt lóköt volt

mi az urak között

—

nyelvén,

a kett.)

Már

most barátim, elbocsátom önöket áldásom kíséretében. E napon oszlopot emeltek önök

maguknak

;

a kor

embereinek és a felvilágosodás 5*

68 fáklyavi vinek lenni

—

a lap

zadokra

s felmutatta a

hirdetni

Ez

magukat megbizonyitván.

fogja

—a

paksamétát

azon

kés

szá-

nagy lelkek neveit,

minden rábeszélés nélkül szivöketvérüket felajánlották a népnevelés országára. Tehát a jöv hétfn minden háznéptl egy ember ezenkik önként és

nel

kirendeltetik

vályogot

nem

az aztán

mondom.

Itt

kozott. Senki

ne maradjon senki,

El

kerek tóból.

ásni a

az én

szégyenem vele

volt

kénytelen.

jon

ám

Mert én nem vagyok

I

séget kívánok önöknek

ki ajánl-

Hát

bellem ne

mit magától igért, bolondot én

mert

ám. Azt meg-

lesz

van felírva mindenki neve, a

sem

követ

illetleg

vetni,

gyerek.

a

ki

csinál-

Jó

békes-

I

A

szegény emberek így nekibiztatva, másik héten hozzáfogtak a vályogvetéshez. Az ersebbje ásta

a

tó

fenekérl

és rakta

köbökbe a termésözvegy juhász még

munkaközben egy éltes arról is suttogott, hogy van neki száz forintja, azon harangot vesz, de nem adja addig oda, míg rá húzzák meg legelször. meg nem hal, hogy követ

;

Ihárosi támogatta

ket

erkölcsileg;

el-ellátogatott

kérdezsködött a családkért tlök, dohányt adott nekik.

hozzájuk, mesélt sokat, jaikról,

tüzet

Csupa jóság

Mikor

volt.

a vályog megszáradt, a

k

köbökbe

rakva, akkor figyelmeztette az embertársakat, jó lesz

ám

azt lesik,

sietni a behordassál,

volt

hogy

mert az urak csak

mikor lesz minden készen

;

egyszerre

itt

teremnek a szekereikkel s behordatják egy nap alatt mind, hogy a kész munka dicsségével dicse-

69

—

kcdh essenek. A szegény emberek aztán be sokra lehet velük menni egy kis hazudozással el!

vonszolták az igáikat, fal anyagot

gebéiket

s

—

behordogatták a

a fundusra.

Vályogbehordásra a kollégiumból

is

megérkezett

Dávid úr nagy kiváncsisággal bontotta fel. Ki lesz, mi lesz, hány éves diák lesz? Micsoda ember az apja? Mert ezek mind lényeges kérdések egy világba lép ifjúra nézve. Majd kiszédlt a karos székbl, mikor az els a válasz.

sorokat átfutotta. Hihetetlen az, hogy ennyi áldozat-

készségre

ilyen

mvelt ember. nem vállalkoznak,

adhasson

választ

Hogy ilyen fizetésre az ifjak hanem ha a Tekintetes Pamilia a pengben megajánlja, a vékabuzák •

annyi

mért

a

ád,

kibocsátandó

készpénzfizetést helyett ugyanifjúnak

háztartását berendezheti

—

a földjeit megszántatja,

magot bele a

ván ...»

— Huj,

huj, huj

nem olvasom is

—

kívüli

hirdet

tárgyban

s

Nem

is

itt

még

ad-

tanító

koszorús

úr,

—

füge

olvassa.

rögtön rendkívüli ott

mfg

sorba fzet, azonkívül

— szörnyködék Dávid

tovább, mert

következik.

Hanem

!

—

gylést rend-

eredetiben felmutatja a pél-

melynek örül Mámög és Mineka, mert imé, nem kell semmi ert kifejteni a czél agyonütésére, minthogy magától is meghal. A Kikhuznyiak pedig képmutató fájdalommal forgatják megtettek minszemöket Dávid zsidó felé, hogy dent, lássa a Dávid a többit is. Látja is és becsületes arczán világosan olvasható a komoly aggodadátlan levelet,

k

Mi

már most az 6 gyermekeibl, a kik három hónap óta mindent elfeledtek s most nagyobb gonosztevk, mint akármelyik magyar gyerek. panaszkodék Dávid Az én ifjúságomban, lom.

lesz

—

— úr —

mindig tekintettel volt a kollégiumi profes-

sorátus

elkelbb

az

hogy becsületet

java ifjakat,

pedig

még

helyekre;

azt merik ide írni,

megválasztotta

valljon

Most

velük.

hogy csekély

a

fizetés

!

Hát hiszen nem adhatunk neki viczispáni fizetést! Hát mire valók a kollégiumok, ha tanítót sem kapni bellük? De panasszal nem segítünk a dolgon. Ha már mindenünk megvan, a mi kell, nem hagyjuk összeomlani a szép épületet. Tennünk kell. S ha méltóztatnak elfogadni, az én véleményem az, hogy vagy közakarattal neveljük az alapot kivánatához képest

—

Dejszen

tünk (egy ráta

zúdulnak

—

Magam

.

.

fa), álljuk,

vállalunk.

is

A

mit Ígér-

de tovább nem megyünk

Minekák. ezen nézetben vagyok

köpenyegét,

a

nem

Uj terhet

a

fel

Dávid úr

!

.

kollégium

a

—

—

fordítá

— de méltóztassanak meg-

véleményem másik részét is. Tulajdonképpen nekünk nem tanítóra van szükségünk, mert az

hallgatni

csak egyoldalú szolgálatot tesz, azt

is

csak télen,

esztendre fizetjük. Mit gondol a Tekintetes Familia, ha már ennyi áldozatot hozholott mi egész

tunk

:

k,

vályog behordva, tessék megnézni,

jobb volna-e

papot hoznunk? Lévitát,

minisztrátort,

azaz

prédikál lán

is

is.

:

lelkész-tanítót,

a

nem

azaz: adki

tanít

is,

Hiszen erre a fizetésre akármelyik káp-

eljön,

mert jobb, mint

a legjobb káplánság.

maga ura

éJhet tanuJmányainak,

Itt

sem

talát

neki terítgetni.

kell

Elre

lesz, senki asz-

kikötjük,

független és önálló adminisztrátor lesz,

pöknek hivassa magát.

E

hogy

akár püs-

czélból csak a papi szol-

gálatokért járó díjakat kell

a

díjlevélbe iktatnunk.

Punktum.

—

És egy

két

hegyre iktatnunk.

tornyú

NyöszörgDörmögte Csont

bazilikát

Punktum.

—

a

Ábel.

Ábel úr megjegyzése ezúttal rosszaló zúgással fogadtatott. Mindenkit elbájolt a Dávid úr ötlete. Kár a szent dolgokkal tréfálkozni vágta Én a tisztelt atyafi úrtól egészen vissza Dávid úr. mást vártam. Azt vártam, hogy ezen javaslat után

—

I

—

—

maga fillérét az oltárra, és saját foglalkozásának gyümölcsébl egy-két itcze mézet, mely nélkül papi fizetés nem is képzelhet, lelke-

6

meghozza

is

sülten felajánl

a

;

annyival

is

inkább, mivel közülünk

neki van legtöbb oka sajnálni ezen hivatal hiányát.

Ezen utóbbi megjegyzés nem úr

a

minden papjával

környék

volt nagyítás.

hadi

lábon

Ábel állt.

Szidta az atyákat úton-útfélen pataki diáknak, debreczeni diáknak.

Nem

is

kereszteltetett az ortodox

hanem hármat-négyet összevárt, akkor szekérre rakta, felvitte Gömörmegyébe Uzakokczéjusokkal,

Panyitra, a hol, részjószága

lévén,

patrónus volt,

ennélfogva a panyiti papnak kötelessége volt min-

den ellenséges érzület nélkül keresztelni meg

a kis

patrónusokat és patrónákat.

Most ezek gok eszébe

és az

juttatták

ezekhez

hasonló

viszontagsá-

Ábel úrnak, hogy nemcsak az

7» éJctnck,

hanem

a

halálnak

is

van

mely

angyala,

utóbbi, ha be talál köszönteni, messzi lesz Panyit-

Ezekkel a vaskal apósokkal

ról hozni papot.

akkor se lehet hát ha kocsira

birni,

ha helyükbe megy az ember,

még kocsira kell ket rakni. Förhécztelen fel nem ül az egy se. Már pedig a csézát

be nem küldi nekik, mióta az

maga sem asszonyt haza hozta. Mégis jó

helyben

volna

az

hiszen

alkalmatosság.

szívérl a következetesség ajkain volt a méz,

—

pedig

St

rajta,

jár

volna, ha

Kezdett olvadni

zúzmarája,

s

már-már

mikor Ihárosi újra kezdte.

megvallom, hogy

midn énnekem

e sze-

rencsés gondolatom támadt, ugyanazon pillanatban

gondnokra

Ábel

is

gondoltam,

úrra, mint a ki

még pedig egyenesen Csont

úgy képzettségénél, mint tör-

hetlen jelleménél fogva hivatva van a

leend

lelkész

—

zúdult

hierarkhikus czélzatainak gátot vetni.

—

Mit! Hogy én gondnok legyek?

—

Ábel úr. Inkább a pusztából is kiköltözöm. Megrázta magán a subát és odahagyta a

fel

—

gylést.

hogy

Ihárosi tudta,

a

a

ki

megtiszteltetés ell

kiköltözéssel fenyegetdzik, annak a szive fájdulna

meg,

hogy

ha szaván

fognák;

másfell

azt

is

tudta,

rbb

megtámadott ügy élére mindig legczélszeannak legnagyobb ellenségét állítani, mert ha

oda

áll,

a

okokból

bizonyosan tehát

dlre

keresztülvitte

Ezen

bölcs

eltávozott

úrnak

húzza. az

gondnokká választását, még pedig fgondnoki czímmel, hogy a falusi kurátoroktól megkülönhözteidjön. (Ne tessék deresre húzni ezt a szót. A mai hív-

73

ságos évad ugyan

nem

használja,

codex, úgyszintén a debrcczeni

de a debreczeni

civis is halálig

nem

hagyja.)

Azután

jöv

választatott

Dávid

úrral,

fognak elmcnnJ. Papot kérni az atyák-

miután egyházunk szervezve van immár.

Addig pedig vegyük

Hadd áll,

hét presbytert, a kik a

tavaszi egyházi gylésre, élükön

testesül etileg"^ tól,

még

le

hogy meghozat Posnertl egy

vonalozott könyvet, azt elnevezi

abba bejegyzi mindazok

úrról.

mely abban

támogatását,

erkölcsi

folytassa

szemünket Dávid 152-ik

számú

aranykönyvnek és

neveit, a kik

mi zsenge

fle

egyházunk megalapításához járultak*, megjegyezvén, hogy ez eszme Siró János és Uherszkó Márton becsületes birkások elméjében fogamzott meg.

Ezek neve zsidó,

fénylett

els helyen, azután

úgy tovább végig

jött

Dávid

a polyvaáldozókig és vályog-

hordókig, a kik ríttak örömükben, mikor tudtukra esett,

hogy a könyv már most be

lesz terjesztve a

szent székre örök emlékezetnek okáért.

Hathatós fegyver volt ez Dávid úr kezében. Kéz

hogy van annak a könyvnek egy mely 11. résznek, azaz feketekönyvmelyben viszont azok nevei adat-

alatt hirdetgette,

másik lapja

is,

:

nek neveztetik,

nak

át a

kés

századok megvetésének, a kik a szent

ügytl hidegen visszavonultak.

meg

így az aranykönyv,

*

Úgy van

I

Testesleiiíeg.

formáit a reactio, a testhQl tesek legyünk.

is

a

Mert ha «

feketekönyv rakják

az

e^bl

«egyesü]et»-ct

testesül et»-et várunk.

Következe-

:

74 naponkint sorra a vályogot, keverik a ják a nádat, a meszet, az épületfát.

sarat,

A

hord-

hol a köny-

vek nem segítenek, segít a furfang, a magasztalás

ennek

a hol

is

kötele szakad, Dávid úr nyakára jár

ket

az atyafiaknak, zaklatja

ajándékért,

úr

fuvarért.

nem marad

Mecsekit

is

;

adós.

deszkáért,

költségért,

Azok szidják, rútolják, Dávid Egy pár rozzant ajtóért még Hát ne tessék kicsinybe

mcgrekvirálja.

venni, drága Talpárdi úr, azt az erkölcsi támogatást,

mert azt

feleli

rá Dávid

öcscse

:

«

Csinálja utánam

mér

urambátyám, majd én megfizetem a harmincz

meg

búzát

a száz

forintot.

Nem

volna jó dolgom,

ha a magamét fogyasztanám, míg mást húzhatok.

Magamat mindig Utoljára

is

megtalálom.*

ez az úr egy furfangos fukar, a

ki

csak szóval tudja; egy bohó majom, a kinek kedve telik

benne, hogy macskákat keressen a maga mu-

lattatására.

És ez úszik a

Majd

meglátjuk.

az egész Tekintetes Familia,

mely torkig

bvségben, de isteneinek csak

a hulladéko-

kat áldozza, egy értetlen földhöz tapadt nép.

Nem,

tisztelt

azoktól az

Ez

olvasó!

söktl

származik

a le,

—

familia a

kik

egyenesen

—

Csont

Ábel nyelvén szólva egykor azt kiáltották «Vitam et sangvinem, sed avenam non. Éltünket és vérünket, de zabunkat nem.» Azért a zabbal sem maradt adós. Csak várjunk egy kicsit, Ihárosi jól ismeri ket, s tudja, hogy a fát sem vágják le egy vágásra, hanem a ki Á-t mond, majd

—

B-t

is

utána mondja.

O

ersen

hisz a

B-ben.

Dombay Máté. Baksay

:


75- íap

75

Az

olvasó kétségkívül beleunt

már

a

sok

gy-

lésezésbe, a falusi diplomata aprólékos furfangjaiba és egy vályogból

épülend

pusztai ház és polyvá-

épülend közintézet szervezkedési kinjaiba. Pedig még lesz módunk a gylésekben most azonban pihenre egy csendes félhomályos szobácskába

ból

;

viszszük az olvasót.

Útközben elmondjuk, hogy az

a szoba kápláni

szoba

benne e pillanatban egy fiatal ember méláz, meg sem álmodva, hogy egy (hízelgek magamnak és könyvemnek) néhány ezer fbl álló kíváncsi sereg tart feléje. Ne féljünk, hogy a monstre-látogatás s

zavarba hozza

van

;

akkor méláz, ha egyedül

csak

:

de ha meglepik, egy

s a világ

pillanat alatt talpon

áll

legközlékenyebb embere lesz belle.

Szke-e, barna-e, magas-e vagy középtermet?

Nem a

tartozik a dologra;

minnek egy

zelni szeret.

kiki

szeretetreméltó

Eléletébl

képzelje

olyannak,

embert kép-

fiatal

csak annyit jegyzünk meg,

hogy Dombay Máté egész élettörténete e két szó körül forog: tanulás és tanítás. Tanúit falusi osko-

lában mindent, a mit a rektor tanított ugyanott, mint

nem

tanított,

els gyerek mindig,

—

és

vala-

hányszor a rektornak elébbvaló foglalatossága akadt, pedig sokszor akadt. Tanúit, mikor a

falusi

osko-

német szóra adták egy asztaloshoz, kinek nyelvét és mesterségét egy esztend alatt eltanulta; ugyanott talából

kikerült

és

szülei

a

kikerülhetetlen

:

7^

magyar

nftotta a mestert és legényeit

szóra, írásra

és számvetésre. TanúJt és tanított mikor árván

radt;

tanúit

totta társait luk,

maga erejére támaszkodni, mindenre, a miben ersebb

fként kötelességhségre,

ség volt a

és tanívolt

ná-

nagy szük-

a mire

demonstrácziók korában. Tanúit theo-

mert papi

logiát,

—

ma-

vagy tanári

pályára

készült, s

mikor a theologiai tanfolyamot itthon bevégezte külföldi egyetemekre szándékozott. Míg ezt tervezgette, az alatt ismét tanúit valamit

;

igen fontos

hogy az ültetvényfának ugyan nem kell gyámol és véd oszlop, de a kintt fa nem boldogulhat ilyesmi nélkül ; más szóval, míg diák az ember, addig semmi szüksége pártfogásra,

dolgot. Megtanulta,

hanem

a mint kintte a tógát, azontúl

tetlen

feltétele

a

létnek

földi

nélkül a ki szkölködik, bizony

a

elengedhe-

pártfogás,

mely

nem mehet egye-

temekre, mert az egyetemi ösztöndíjakat boldogabb

halandók nagyramenend csemetéi seprik be Jénában úgy, mint Heidelbergben. viszont megtaní-

hogy ösztöndíj nélkül is lakhatik az ember két évig Bázelben és Edinburgban olyformán, hogy hat órát egyetemen,

totta

a

rajta

sajnálkozókat

hatot pedig az asztalos

mhelyben

ekként kötelezvén

ként,

egyszersmind arra

sára, s

arra,

a

testet

is,

hogy

dolgozik napona lélek tápláláa hazajövetelre

egy láda idegen könyvet, útiköltséget

kez

kápláni

szk esztendkre

némi

s

a

követ-

kis tartalék-

tkét takargasson meg. Itthon valami nagyúri csemete nevelésére vállalkozott

;

azonban egy év

alatt

meggyzdött

arról.

:

77

hogy

közremködése

a csemete az

minek

lehet, a

indult,

t. i.

nagy

úrrá.

nélkül

is

azzá

Megköszönte

a hivatalt, letette a vizsgát és kápláni

alkalmazást

nyert egy nagy városban.

már

Itt

(mit

alig tanúit

is

már töb-

tanúihatna

csak tanított.

bet),

Tanította környezetét, a nélkül

hogy maga

vagy a környezet észrevette volna.

akarta,

Igéz beszéde

minden embert, hogy a ki vele találkozott, nem bírt tle megválni mint a két tanítvány Emmausnál, mikor azt mondta a mesternek Maradj velünk, mert beestveledik. foglyul ejtett

:

Egyszer

Tanított a kathedrában.

mesterkéletlen

meggy-

eladással, melynek minden szavát

mély

zdés

Lehetetlen volt

és

meleg szeretet hatotta

át.

a szíveknek e nyilak, a szemeknek e sugarak eltt zárkózni. sóhajjal

A

gondolta

hordozott.

A

mit

férfinép csodálta, a

az

Ugy

cl

:

Boldog

tisztelték

közönség halk

méh, mely téged mint magát az öreg atyát.

nem

öreg úr

ni

a

vett szívére

is

;

csak a

Nagytisztelet asszony duruzsolt miatta, hogy ugyan mit tudnak szeretni azon a nyápicz emberen. Káplán káplán!

Tanított szívével, az is

gyermekkorától

áldott jó szívével.

fogva

árva

és

rokontalan, ki-

mondhatatlan rokonszenvet érzett azok életnek

az a

egy

vagy

kiknek homlokán

szeretet mindig

az

mélyen

más

keresztjét

mélyen

kek

iránt. Alinél

iránt, a kik

hordozták,

szemei

látó

látó) fölfedezték a

titkos pecsétjét; véghetetlen

Maga

szeretetet a

(a

fájdalom

gyerme-

vidámabbak, minél ártatlanabbak.

78 minél nemesebb lelkek voltak,

ket

rette

sajnálatból.

annál inkább sze-

Mert mennyi

szenvedés,

mennyi szenny és mennyi csalódás vár rajok. Azután volt a városban egy nképz intézet.

merem gatón

Nem

felsbb leányiskolának nevezni, mert az igazsajtópört kezdene ellenem,

hogy kisebbítem

Hát legyen nnövelde. Még pedig nevezetes és sikeres nnövelde. Ott a kisasszonykák fél év alatt megtanultak zongorázni, mert a zongorát maga az igazgatón tanította. Fél év alatt az intézetét.

németül (mert «az ég eg^ kincset ad minden hazának))) mert a német nyelvet a zsidó tanító

—

tanítja.

tl.

Fél év

Fél

év

alatt francziául, igazi franczia

alatt

mint a 27 kros a fvárosi

év

fél

alatt,

Csak egyetlen egy csorbája

bolt.

volt az intézetnek,

A/Vindent

rajzolni.

moszi-

mely miatt nem versenyezhetett

legelkelbb hasonnem

intézetekkel.

Az

angol nyelv.

Könny

kitalálni,

hogy az

új

káplánra

az

igaz-

gatón

azonnal kivetette a hálót. «Két órát heten-

ként.

«Tehát csak egyet.» «Van vagy nincs haszna

»

vagy szüksége, ne tessék azzal gondolni

;

legalább

azoknak, a kik szeretnének, legyen alkalmuk meg-

ismerkedni az angol irodalommal.*)

Mieltt

határozott

kihirdettette a helyi lapban,

évre az angol nyelv tárgyak közé.

nem

(Értsd feljebb

:

is fel

Tanítja is

nyert volna, rögtön

választ

holmi

hogy

letl

((intézetében ez

ölelve a rendes tan-

Dombay

úr

Edinburgból».

Londonból, hanem

sokkal

Edinburgból.)

Dombay nem

akarta meghazudtolni az igazgató-

79

—

nt, tehát

meghazudtolta önmagát.

Ajánlkozott

naponkénti egy órára, mert a heti két órát kevés-

nek

találta.

Mikor

az

els héten megismerkedett

szonykákkal, megsajnálta a szegény nyeket.

Az

apai

háznak

kis

ezeket

kisasz-

a

teremtmé-

jövendbeli

a

papagájait, a kik a nevetben két év alatt megtanul-

nak mindenféle tudományt

a kik által beoltatik a

;

nemzetiestbe hetedíziglen az a

meggyzdés, hogy

német nyelv mellzhetlen kelléke a neveltségnek a kik megtanulják szavalni a Szép Ilonját a

;

tanúinak világtörténetet és egyetemes földrajzot, úgyszintén Magyarországét is;

és

— —

kiknek kéz-

a

minden nemével Ah! szegénykék « német szón» vagytok bizony ti. Jól mondja apátok, akárhogy bizonyoz a mama, hogy az « Nevel ». Dombay s itt hazudtolta meg magát letett írásuk tele van a hibák

—

—

az angol nyelvrl, a melyre Ígérkezett.

Nem

gyötri

ket, eleget gyötrik mások. Inkább enyhíteni vánja nyomorúságukat, szépíteni világukat. Beszélgetett velük retettel

;

Dombay

a leánykák figyelemmel, sze-

függtek ajkain.

harmadából maradtak

kí-

Más

meg

tanár

de abból, a mit

náluk,

mondott, egy szó

el

felibl-

szavai

nem

veszett.

Lassanként figyelemre szoktatta ket, azután fogalmaztatta jósággal

velk

a hallottakat, a hibákat igaz szív-

ki igazgatta.

olvastatott,

magyarázott;

a mi szép, vonzó,

zésekben és

Válogatott

mveket

fölfedeztette

megragadó van

rajzokban,

s

a

olvasott,

velük

azt,

költi kifeje-

megszerettette a mi ne-

;

8o

Kéznek és unalmasnak látszott elttük. Megtanította ket hazájuk nyelvének és irodalmának ismeretére.

Atyának ifjú, játszótársnak nagy, rokonnak idegen: egy édes jó testvér volt; bizalmas és finom, gyöngéd és komoly, megközelíthetetlen távolságban, s mégis közvetlen közelükben, úgy bánt lük,

ve-

— mint gyermekekkel, mint szent gyermekekkel.

Azok

a tiszta

Nem

gondolt arra,

szemek

magához

örökre

I

hogy

egy párt ezek közül

Hogy egynek

igéz.

közül köt a szárnyacskája alá

a kiröpülök

egy finom selyemfölkeresheti s magá-

melynek segélyével hoz vonhatja az elrepültet, mikor eljön a tavasz? Hogy ez neki csak egy titkos mély pillantásba keszálat,

a

melyrl nem tud számot

rül,

sem

adni,

sem

a ki adta,

a kire esett?

Nem. Vagyonos házak

mind, kiknek az élet sok-

sarjai

mintsem az volna közöttük egy

kal többet megadott,

rulnának.

Ha

lomból felfogott

1

Mert

részvétére szoárva,

egy irga-

részvét és szerelem,

majdnem egy. intézetbl idközben eltávoznak, mind

ez a kett nála egy, legalább

A

kik az

megteszik

nála a búcsu-látogatást,

valami szép emléket, kis és

múló zálogát.

Egy közülök

— egy szép

váratlanul kel Ivén

idejében

méltó

távoznia,

emlékrl,

búcsu-látogatást anyjával.

hagynak nála

drága

kezeik

egy pár forró könnyet,

s

kis

munkáját

szívük hálájának

—

szke sarjú leányka nem gondoskodhatott de

azért

megtette

a

8

—

Dombay

Akkor

úr

kérem ...

sírva fakadt, lehajolt és kezet csókolt az

mieltt az kezét kiszabadíthatta volna. Azután megkapta a másik kezét, azt is megcsókolta. ifjúnak,

Tehát abban a szobában, a hová bekopogtatunk,

Dombay Máté

A

méláz a kanapén.

szoba nies tisztasággal van gondozva,

mibl

hogy lakója örök ntlenséget esküdött. Leánykák gylöljétek az olyan ií^ú azt következtethetnénk,

!

embert, a kinek szobája

gában vetélkedik a

ti

nek

a tietekkel

:

rend, tisztaság dolaz

nem

fog szorulni

gondjaitokra. Tiszteljétek ellenben azt,

rendetlen,

asztala

kendje

kötetlen

sége segítre, a

A

izlés,

stb., ki

szobája

sepretlen,

nyak-

mindenkor mellette légyen.

szokatlan kézcsók története állandó helyet fog-

Dombay lelkében. Még most is érzi szke leányka ajkainak édes melegét. Micsoda indulatnak

semmi emléket nem tud

hogy

szokás ?

úgy

leányka

társainál

mindig ész

Talán

kezein a

volt a kifejezje ez a kéz-

csók? Talán a szégyené csupán? Fájt az

ki-

mert az ilyennek van szük-

lalt

nak,

a

a

háláé,

élénkebben

a

adni,

melyet

érzett?

leányká-

az

holott

okos

(A hálához

elmék ritkán tudnak hálásak lenni.) Talán a csodálaté? Azok a mély tüz kökény-szemek oly figyelemmel függöttek az beszédein

kell

!

;

korlátolt

Talán ...

Itt elpirult

Dombay. Abba-

hagyta a találgatást. Megrettent a gondolattól, hogy akarva vagy akaratlanul titkos vonzalmat kelthetett Baksay

:


6

82

maga

valakiben,

iránt

a

ki

anya hségének egy részét

— El innen —

szólt,

I

mellett

az atya és

magára.

vállalta

jobb kezével meglegyintve

homlokát, mintha valami fantomot akarna elzni.

Áruló! Feledni tudnád a te szegény

Es akkor

a szegény kis

kis

—

Jundádat?

Jundára gondolt,

lljra

átgondolta és elmondta magának megismerkedésé-

nek egész

kis regéjét.

Junda árva leányka ószszel

kivel

volt,

elször.

találkozott

A

Dombay

a

gyász hozta

múlt

ket

össze.

A

múlt

atyját,

a

sszel ki

járvány

dúló

Tarhalom lelkésze

elhunyt lelkész

végtisztességétl

elragadta volt.

a

A

Junda

váratlanul

hivataltársakat

ember nem megy járványos helyekre. Úgy hogy a két avagy három prédikáczió helyett, mely egy állásbeli lelkészt meg-

távoltartotta a rettegés

:

családos

illet,

a boldogult atyának

tott,

az

A

is

káplán

csak egy

rövid ima ju-

csak egy közönséges káplántól mondva.

Dombay

Alig hantolták

volt.

föl

az atya

sírját,

megbetegedett

harmadnapra ismét megjelent Dombay imádkozni az anya koporsója felett. A temetési szertartás itt is ugyanaz volt, csak-

az anya

s

—

s az öt hogy most a közönség még gyérebb, gyermek sírása meg szívszaggatóbb volt. A négy kisebb folyton kiáltozta: « Anyám, anyám I» Az ötö-

dik csak halkan zokogott, fehér kendcskéjével eltakarva szemeit.

Ez

volt

Junda.

»

:

8$

A

koporsót kivitték a temetbe, az anyát letet-

ték az atya mellé.

Az üvölt

jajokba belezendlt

a vigasztaló zsoltár

•Már lelkem dics széked körJ Szent színed látásának örül

——

A

vén ákáczok bús kétkedéssel hajtogatták ágaikat az ének szavára (mert a vénebbje megcsontosúlt skeptikus), mintha azt kérdezték volna : hát tud

míg a

örülni ?

fiatalabb

csemeték

gyöngéden simogatták az árvák

fejét

aláhajolva

másodvirágos

lombjaikká].

úgy lesz, szegénykéki Bízzatok! Nézzétek, mi is másodszor virágzunk. Az éneklés alatt a gyér közönség szétoszlott,

Úgy

lesz,

fölkeresni,

látvány

volna

az,

maga

a

elsiratni

a

mint

az

halottját.

él

Min

szép

a holt fejfájára

ha nem volna benne annyi ámítás; min drágák volnának azok a könyek, ha a halottnak

borúi,

volnának szánva és

nem

a világnak!

Csak az árvák maradtak ott és Dombay. Junda megtörölte szemeit, kézen fogta a két kisebb testvért s a két nagyobbat maga eltt útnak indította.

Menjünk

haza.

Tiaza,

E szóra

újra kicsordult

szemébl

a

köny

és fényes

ösvényt hagyva, alászaladt orczáján.

Dombay elkisérte

az árvákat s búcsuvételkor

kérte Jundát, hogy ha ügyei

elrendezésénél

megszol-

gálatára lehet, parancsoljon vele.

Jundának erre nem

volt

szüksége.

Testvéreivel

»

;

84 együtt másnap nagybátyjához

költözött, a ki szin-

tén lelkész volt egyik közel faluban s a nagybátya elintézte,

rendbehozta az árvák ügyét,

biztosította

örökségüket.

De Dombay nem

feledhette

melyet a sírdombnál

azt

jelenetet,

tudja,

legidsebb hogy már

Mikor

látott.

árva megtörli szemeit, mint a ki

most

a

a

a család feje, a kinek ennélfogva sírni

szabad

;

egy az

—

anyja

a ki tudja,

árva

—

és ez

a mint

kicsinyhitek!

az öt testvér között csak

maga,

mert

anya 6 maga

és halhatatlanság felett,

hogy

A

—

angyalát látta

mondja ti

nem

többinek

van

mintha az

élet

a :

volna

a kicsinyeknek:

angyalaitok látják

a sír

állani

«Mit féltek a ti mennyei

atyátok orczáját mindenkor.

Annyi bátorító volt azoknak a könyck közül ragyogó sugaraiban szerette azt az alakot ott

akkor, mikor

sírt,

hanem

a

szemeknek Dombay megsírdomb eltt. Nem

akkor,

sötét

!

mikor megtörülte

szemeit és azt mondta testvéreinek

menjünk haza holott egymaga tudja csak az öt közül, hogy nincs :

«haza».

Néhány nap múlva meglátogatta jundát

új

hazá-

jában.

A

leányka egy pár czipcske fényesítésével fog-

lalkozott a folyosón. tette el hirtelen a

hanem csendesen

Az érkez

czipcskét

láttára

nem

rej-

(kis

testvérjéé volt),

letette s kezett

nyújtott az ifjú-

Azután fölvette ismét s néhányszor végig simította a puha kefével. üa megengedi, bevégzem munkámat, mert az nak.

—

Tia megengedif bevégzem munkámat.

Baksay

:


84. lap.

85

jflur nagyon kényes a czipirc. Visszaveti, ha

meg

nem Játja benne a gömböly képét. Az ifjúnak tetszett ez a keresetlen modor. Sem nem szégyenli, sem nem mutogatja, a mivel foglalkozik.

Megismerkedett

a nagynénivel

Kedélyes, szeretetreméltó elkényeztették,

—

Jundára ruházták

Junda

lett a

nagybácsival

öreg pár, kik

most a

s

és

kényeztetés gondjait

át.

háznak mindene.

Kis testvérei gondozása, tisztántartása

konyhára ügyelés: szítése,

egymást

;

cselédre,

nagynéni ozsonnájának elké-

a

kedvencz könyveinek felolvasása:

ez az

belügyminiszteri tárczájához tartozott.

E

mellett a felség személye körüli

dés sem alatt a

volt

Értjük

terhére.

a

miniszterke-

felség

személye

nagybácsit.

Könny

a készet hallgatnod, nyájas olvasó,

mikor

a nagybácsi prédikál.

De

tudnád csak, hogy szom-

bat este Junda keresi

ki

a nagybácsinak a holnapi

jegyzékkel

szent-leczkét, azután

a

nagybácsi

rányithasson;

egyszerre

megjegyzi a mondandó is,

gel

már

a mint az

Junda

áll

rt

a

id

megjegyzi,

téli,

hogy

kikeresi

és

tavaszi stb. imádságot

hogy vasárnap regnagybácsi múzeuma fölött, hogy kivánja

;

semmi fölösleges alkalmatlankodás ne botránkozhogy a palást, a kalap, a tassa az elmélkedt tóga elkészítése, két fehér zsebkendvel a zsebek;

ben, megint csak a Junda dolga; azután egy kézcsókkal elbocsátani a nagybácsit és szemeivel kisérni

egész a czintercmig

;

ebéd

alatt

ismét

a

hallott

86

prédikáczit részletezni, szép gondolatokat kiemelni

mely dicséret a bácsinak annál jobban esik, mert rég volt benne része; valamint ha az öreg úr ebéd után rá fogja a messzelyes üvegre, hogy nem volt tele, bebizo-

s

az egészet kellleg megdicsérni,

nyítani,

hogy de

igenis,

még most

után kikeresni a kedvencz pipát

kodás nélkül kézbe szolgáltatni

:

is

tele

van

;

ebéd

minden finnyásno meg a kurren-

s

seket lemásolni, mert a rektor mindjárt papi zsar-

nokságról panaszkodik, ha egy betvakarintást kell neki tenni: Jundának pedig olyan szép folyó irása van, akár egy filozófus deáknak.

Hát ne mondja

senki,

hogy a felség személye

semmi dolga sincs! Néha megtörténik nagy ritkán, hogy

körüli miniszternek

dúl-fúl, költözködik.

Ráfogja

a

a nagybácsi

hogy dékánra, hogy

nagynénire,

beleavatkozik a hivatalos dolgaiba, a

hogy egy követ fúj a nótáriussal, a mesterre, hogy hízelkedik a népnek, az esperesre, hogy basáskodik, azután leül és el kezd írni egy vezérczikket az egyházi lapba a papi tekintély csökkenésének okairól de minthogy annak annyi oka van, hogy egy déleltt megírni nem lehet, abba hagyja, kimegy az udvarra, ott beleköt a kis Jóskába, hogy gölöncsérinasnak adja, a mért sáros a czipje. Minthogy pedig Jóska a legkisebb gyermek s így Junda védencze Junda elkezd vizsgálódni, hogy honnan támadhatott a nagybácsi bód}2i. Végre a nagybácsi csizmáin akadnak alamuszi, a kurátorra,

;

:

meg

a fekete szemei.

Ahánl Uj csizma!

Szorít!

87

Hiszen azt tudja a nagybácsi

Szorít. n\ár

nem

Junda

hogy rossz kedvének ez az oka. várja, hogy a nagybácsi déli álomra

tudja, alig

dljön, rögtön

kicseréli

az ártalmas csizmákat.

lop egy pár öreg habdát,

zket

de azt

is,

míg

visszaküldi a mesterhez

háborúság-szer-

a

kisámfáztatja

s

Oda ke-

gyetlenül.

Nagybácsi

felhúzza

felkél,

mintha

habdákat,

a

kicserélték volna, pedig csak a csizmák vannak ki-

cserélve

;

kimegy, mosolyog és szégyenkezik

;

ked-

vét keresi a nagynéninek, a Jóskának, a dékánnak, a mesternek

;

az esperesnek megbocsát és kegyelmet

ad a papi tekintély csökkenésének. Békét köt mindenkivel,

személye

—

a'

csak nélkül

Jundával is

nem,

mert a junda

szent és sérthetetlen.

Azután napestig töprenkedik, hogy miként kelhetett

A

fel

ma

csizmákra

reggel ballábbal.

nem

is

gondol.

Pedig minden háborúság szerz oka nem a sátán, hanem a csizmadia-czéh. Jó kényelmes csizmákban

minden ember

tagja a békekongresszusnak.

csizmában a bárány

is

De szk

tigrissé változik.

így Törökország bukásáért a mi érdemes csiza háború kezdetekor madiáink a felelsek. Ha

k

valamivel

szkebbre

vették volna a mértéket a minisz-

térium lábáról, most már Kiev

Ámde

alatt

volnánk.

ez a magas politikához tartozik

;

mi ma-

radjunk csak a lelkészi udvarban.

Junda figyelmes gondjai szeretetre mutató találékonysága, szinte hívsége a megnépeslt ház életét megnépesítették! A boldog öreg pár még

:

88

boldogabbnak érezte magát a gyermekek között. Nem is hitték, hogy ennyi gyermekkel ilyen kevés Nincs azokkal semmi baj, baj van. Ilyen kevés ám azt mondja Junda is. Tiszták, engedelmesek, rend!

Junda

tartók.

Dombay

felel

élesen látó lelke néhány látogatási óra

alatt átjsmerte

jó kedvvel

nehéz

valamennyiért.

hordozta

szívvel,

egész hosszú

kötelességek

a

hogyan

lánczolatát,

min könny

Látta

Jundát.

gondjaiba

foglalja

szüleit és kis testvéreit, figyelmes tekintetének

mozdulatával

igazgatja

gyermekeket,

a

hogy valaha zsémbelne

új

egy

nélkül,

a

míg másik tekintete

rájuk,

az öregekre villan át s kitalálja, mi lesz kedvükre.

nem

Elgondolta magában,

azt,

hogy ez a leányka

egy férfit boldoggá tehet, mert kincs, hanem azt, hogy ez a leány méltó arra, hogy egy derék ember boldoggá tegye.

hogy e boldogító

Hitte,

tisztre

ó van hivatva,

magatartását ez az önbizalom irányozta.

Nem

s

nyi-

de a két lélek tudatával bírt a kölcsönös vonzalomnak, mely minden nyilatkozatot feleslelatkozott,

gessé tesz. olvastak

Mindkett

természetes

egymás szívében

és

nyilt lélek

ugyan mi szükség

;

lett

volna szavakra?

De

ez a vonzalom

és kizáró indulat volt, jellemzi, s «

Nálad

halál

»

nem

Az

a

a

vak,

heves,

éget

közönséges szerelmet

utolsó, egyetlen szava ez

élhetek.*

«Vagy

te,

:

vagy a

vonzalmuk nem csapott ilyen ma-

gasan az üres levegbe ennyit mondott

az

mely

melynek els,

nélkül stb.

nem

:

«

;

az a

néma

Veled szeretném

tekintet csak

átélni az életet.

89

Nem

más tegyen boldoggá én szeretnélek azzá tenni. » Ennyit és nem többet de ez elég volt, mert ez igaz volt. Különben is, hol van még az az id, mikor errl

hogy

akarnám,

;

világosabban lehet szólni.

Dombay

egyetemen, egy évet nevelségben tanulni.

egyik sem olyan

meg

lehetne

Legalább az atyák azt mondják,

még

hol

hely,

:

két évet töltött

gyakorlatot

a

alaposan

csak egy éves káplán-számba megy, járt

is.

Más

is

járt ott,

A^'nd c mellett eset,

hogy

várt.

megtörtént az

is

a

rendkívüli

a tarhalmi egyház közönsége,

ürességbe

atyja halálával

nem

de sort

ha Bazileában

akart élni választási

választottuk,

k

nem

jött

hivatal

jogával.

O

betöltésénél

nekik

Mely

bölcs

nincs

ismerik az atyákat, annálfogva

az esperes-atyára bízzák, ajánljon nekik

papot.

Junda

a

elhatározását

valami jó

a tarhalmi értel-

mes közönségnek az egész traktus nagy helyesléssel fogadta. Ez már jóravaló nép, ez már értelmes

De

bezzeg megváltozott a világnézet, mikor megtudták, hogy az esperes-atya mellzve

közönség.

érdemekben megszült széllel

a ki

bélelt,

saját régi szolgatársait, valami

ebenlóggós (mert lehetetlen

Angliában

járt,

széllel

az,

hogy

ne volna béllelve és

Dombay nev együgy tarhalmiak meg

plaidet ne viselne) inczifinczit, valami

káplánt ajánlott, a kiben az is

nyugodtak, várván az egyházmegyei gylés meg-

ersítését.

Dombay

örült

a

váratlan

szerencsének,

nem

a

szerencse nagy volta miatt (volt benne önérzet és

bátorság

nem

tekinteni a szerencsét nagynak), ha-

90

nem

azért,

hogy bálványozott

heti,

be

fejezheti.

is

A

örökjébe léphet, oda véreit.

tovább épít-

tervét

szegény

kis

Junda atyja

viheti, ott nevelheti

Minden gondjainak meg

kis test-

lesz a jutalma.

Az

kanapén méláz,

—

oldala mellett.

Imé az

ember, a

a fiatal

Dombay Máté,

és a kinek neve

latokkal foglalkozik

—

;

Az

leánykának

még most erszakkal ságot az

emléke,

az is

onnan

—

neki haj-

kell

kinek

a

—

elzött alakja

félig elfogja

s

szke

ajkainak melegét

a

világos-

szemei eltt, hogy ne láthassa

fényben a szegény

Most,

el

kezein, s a kinek

érzi

visszatér,

ifjú

gondo-

ilyen

pedig annak a kézcsókos

légy

a

—

közbe-közbe mintha légy

szállana homlokára, a kit tani.

ki a

teljes

kis árva Jundát.

miután bepillantottunk

szobájába és szívébe,

—

Dombay Máté

hagyjuk magára

ábránd-

néhány hónapot és mértföldet, szálljunk le Fzvárnak kellközepébe és szaporítsuk számát annak a « számos közönségnek*, mely a fzvári egyház nagy termében az egyházmegyei

jaival,

repüljünk

át

közgylés érdekld tanujaként gyülekszik.

VJ.

Szép

azt látni,

mikor az ilyen

gylésre sere-

geinek.

A

kálvinista

a világi urakat,

kanonokok, a hogy szokták nevezni a

kik

a

papok többivel közösen

gyakorolják az egyház igazgatás

és

egyházi

birás-

kodás

tiszteit.

Urak, hivataluknál, születésüknél, vagy

érdemüknél fogva.

De

bármily magas az a hivatal, az a születés, az

az érdem, melylyel a világban

utasítják vissza azt a megtiszteltetést,

melyben husz-

hogy tanácsbirónak vagy épen fkurá-

huszonöt parasztközség megválasztja világi

ket

sohasem

kitnnek,

részesíti az által,

tornak.

RSispánok, kik

ma egy

egész megye összes értel-

miségének tanácskozását vezetik vizsgálnak egy

rl számadó

öreg-böts számadást, melybl

hová lehetett az a

kell sütniök,

holnap féldélig

s

hit alatt

2 frt

20

kr.,

ki

a mely-

kész ersíteni, hogy

el

nem

sikkasztotta.

Rengeteg gazdák, kik tegnap töttek a kalmárral tízezrekre

fél

men

azt veszik érett megfontolás alá,

óra alatt megkö-

szerzdést,

hogy

nító fizetésébe járó kánikuláris csirke

s

ma

a vadormi ta-

darabonként

20 vagy 25 krért legyen-e méltányosan megváltható.

Ügyvédek, kik tegnap uradalmakért pöröltek, ma pedig egy kenderföld termése tárgyában mondanak véleményt,

s

e czélból elolvasnak

még ma

éjfélig

két koncz dokumentumot. Államférfiak, kik tegnap a fölött határoztak,

akcîóba lépjenek-e Oroszország ellen,

eljönnek ide véleményt mondani

azon «egy mázsa húson», mely

kon venczi ójában

írva találtatik,

az a

hogy

ma pedig

iránt,

kéresdi

vájjon lelkész

marhahús értend-e,

mint a prédikátor pretendálja, vagy pedig juh-hús,

mint az elöljárók

állítják,

azon

okon,

községükben nem mérnek marhahúst.

mert az

9a

Ünnepelt költk, az eszményi fenség udvarnokai, kik

a prózai zöld

itt

alatt

feszült

unalmas tanácskozásai

asztal

figyelemmel

vetik

papirra

atyák

az

torzképeit.

Nagyszakállú országgylési képviselk, kik teg-

nap vérig harczoltak a romániai vámegyesség ellen, s most visszatorlásul vérig engedik magukat sarczoltatni a

román

és szerem misszió élelmes elnöke

által.

Parlamenti

pártfnökök,

kik

tegnap

az

egész

másik oldalt megpuhították egy nagy beszédben, s

ma engedik magukat semmivé

prédikátor buzgó ékesen-szólása férfiúnak udvarias

mosolyban

tétetni

a

falusi

s

az izzadó

fizetik le a

gyzitek

által,

sarcícát.

Nem

hosszú,

nem drága

nekik az az id, a mit

ezen apró-csepr ügyekben

elvesztegetnek.

apró-csepr ügyek homokszemek, egy nagy drágakben. Itt jnek a fzvári egyházmegye világi

ezek az

Ez

a

fiatal

mágnás, a

ki

imént

tért

Mert

—

de

férfiai.

haza Zürich-

bl, az egyházi ügyekbl ugyan édes-keveset tud, de majd beleszokik, hiszen minden apja, öregapja, koadjutor-kurátor volt Bodrog-Keresztúrtól fogva a

mai napig. Kötelessége neki

is.

Azután jön jószág-

igazgatója, a ki a zöld asztalnál a fiatal gróf eltt foglal helyet, mint

rangban és

hivatali idejére

nézve

elébb való. Azután másik két úr, kiket a harmadik

vármegyébl

szólított ide a kötelesség.

Azután Tal-

párdi Gáspár, a segédgondnok, a ki helyben

váron lakik ugyan, de azért

a

Fz-

szomszéd utczabeli

93

fnöki

lakásáról ötlovas hintóban

mert a dignitás azt kívánja társát

az esperest

:

Az

;

j

a parókhiáig,

hozván magával elnök-

is.

udvaron és kapu eltt csoportoznak a gylés

alkotó tagjai.

Ott van N.

t.

Fúrfaragó úr, a

farag; tási,

azért nevezte-

mert örökké statútumokat fúr-

Fúrfaragónak,

tik

ki

zsebe tele van ház-szabály,

lelkész-válasz-

káplán-tartási, káplán-elhelyezési, simonia-kor-

látozási, beiktatás-rendezési

tokkal.

Az

tudják,

hogy

atyák reszketnek

gylés

a

az

több

s

efféle javasla-

tle ha

jelenléte miatt

egy nap-

pal tovább fog tartani, a mi a traktusnak

jába kerül.

Úgy fognak

1

írt-

25

hogy minden

ki rajta,

mert

látják,

indít-

ványát rövid úton a szuperintendencziára terjesztik. Bajlódjék vele a püspök.

Emitt búskodik Pitavalja,

tiszt.

Kérges

úr, a

kinek van egy

melyet csak azért tanulmányoz, hogy az

elforduló kriminalitásokat sorrend szerint ráragassza mindazon ifjú atyafiakra, a kik e]ég szerenott

csétlenek magukat valami rendes hivatal elnyerésével kecsegtetni.

Rúth Mihály úr, a kit a traktus bölcsének neveznek, mivel minden embert összeszamaraz az öregeket, mert már vének az ifjakat, mert még gyerekek. Könny neki, lévén középkorú férfiú. Büszke a függetlenségére, mert Emitt emelkedik

tiszt.

;

:

tet semmi

hivatallal

vagy kegyes mosolylyal

lehet kenyerezni annyira, kire nézve azon

hogy

kollektív

kivételt

czím

alól,

le

nem

tegyen vala-

mely

alá az

egész emberi nemzetet fentebb összefoglalta.

94 Item him.

A

völgyi

hogy

a találós

uramat négyszemközt

Egy

Dallaeusuk.

den

Méhemet Ali Scitán Ibraesz rektorok tiszt. Hegyen-

Effcndi Kucsuk

:

maga

napi járó földre

körül min-

felekezeti tanítót kipusztított már, s a helybeli

oskolát csak azért

nem

hogy legyen

tette községivé,

nyaggatni. Különben született

kit

kiknek 6

emlegetik,

beül valami examenbe, addig

körlelkész

onnét

s

nem

ki

ha jön,

míg a mestert ki nem vexálja a templomból. Hát azok a mesebeli prédikátorok, a kik Tompával az öreg harangozó vállaira

mennek

támaszkodva ki-

temetkertbe, talán nem

hogy a Szép Julcsa fejfáját megnézzék, hanem hogy az a kis sarjú megszáradt-e már és a szilvát nem horgászták-e el a lovászgyerekek, minthogy az ó és a

új

temetk haszna

a

nyesedék

múzeumuk

is.

A

a prédikátoré,

kiknek

nem egyszersmind

méhesük

a

A

tudomány,

buzgóság, nagy szobájuk a vendéglátás,

a

háznépük az erkölcs, udvaruk a rend tüköré.

azért,

is

és

kik a fispán, a földesúr, a királyi ber-

püspök

ezeg, a váazi

tiszteletére

meg-

palástosan

jelennek a küldöttséggel, és örök hálával tik,

tisztaság

emlege-

méltósága vagy exczellencziája milyen

hogy

A

kegyesen szóba ereszkedett velük.

kiknek szép

simára borotvált piros arczuk világosan utal arra a a szívjóságra,

melylyel

egész

környezetüket bol-

dogítják.

Ha

csak

keresed,

a

azokban kik

a

a

marczona alakokban

folyosón

egy

nem

csoportban állva

beszélgetnek! ószbe keveredett szakálluk honvédkapitányokra mutat; pedig ha ez

a

szakáll

eltn-

95

menten eltted állna az az eszményi jóság, a Ezek is úgy kit könyvekbl ismersz. Úgy van kezdek az életet. Szép Schwarzenbergbarkóval, nék,

!

bajusztalan, szakálltalan.

Mikor

aztán eljött az

megeresztették a magyar díszt. Beszélhetett

esztendk az

f

fordultával a

id,

aztán

magas helytartóság, hogy

úgynevezett egész szakáll (Yollbart) hordozása

általában betiltatik, az arczszakáll és bajusz viselése

pedig minden túlzástól távol és oly szabály szerint engedtetik meg, hogy az

áll

a száj

végétl (Mund-

winkel) lefelé teljesen borotválva legyen». azért

Még

is!

Beszélhetnek a

megölje

— Csak

bojtorjángyökér-esszencziával

a szakáll!

hogy

óriások,

fiatal

Hát nincs

isi

a papi tekintély

nekik tekintélyük?

Nézzétek a nagybácsit azzal a rengeteg zászlóval I Meri annak a kezét megtapogatni a fiókfalvi presbyter? Vagy mer annak az ablaka alatt fütyörészni a lovász-gyerek? Vagy birák uraimék egész nótárusostól mernének odaizenni hozzá, hogy ne sajnáljon átlépni a helység házához? Hohó frátresi a nagybácsi szakállosan

is

különb legény,

ha a hajatokat leberetváljátok módit

Ez

k

;

a

is.

Ti

szakállosan kezdték, úgy

ti,

kezdjetek

új

végzik.

is

magas

tekintet,

méltóságos

mint

megtermett

alak azzal a kövéres piros orczával, jóságos kegyes

szemekkel, a

Ne

ki

most lép

higyjetek a külsnek!

selycmkabát-hajtóka

alatt

hanem egy

rettenetes

kön-örökké

tele

van

ki

az ötlovas kocsiból...

Az

alatt

nem-emberi

mélység

gyjt

jótékony czélokra; szerz

a szép fekete

zseb, a

ívekkel,

által

szív

dobog,

mely örök-

kér

ívekkel

kinyomatott érteke-

;

96

még jótékonyabb

zésekkel,

c^élokra

gyüJekczct

a

;

közkívánatára kinyomatott alkalmj prédikácziókka]

vel

;

tankönyvek

felhívásokkal,

elfizetési

;

árjegyzékei-

glóbusok, térképek prospektusaival

;

templom-,

oskola-, orgona-építésre, harangvételrc, torony-reparálásra, kétosztályú

gymnasiumok nyolczosztályúvá

tételére; a nm. m. k. minisztérium által engedélyezett

s

kibocsátott

Szombattól Nagy-Szebenig a

Szerepelhetném ember, mind esperesi

kötelessége

érkez kér

van Írhatnám és

ki

hozzá küldöz.

naponként

a

elfizet

és

melyeket Nagy-

sorsjegyekkel,

maga

ladna tle minden ember, de

nem

muszáj

rckrutáit. lehet,

Sza-

mert

az

venni, aláírni, elfizetni mindent,

Mikor olyan szépen

a mit

kér.

finoman

nyakadba

tisztes kékbeliek

tud

oly

kérni,

mintha egész

akasztja,

jótékony bazárban töltötte volna

Amott

tizével

ívekre, a szép tarka-barka

sorsjegyekre összefogdosni a

esperes;

hozzá

neki

életét a

cl.

tanakodnak hátratett ke-

zekkel, kérdezvén egymástól

a

vetések

állását

és

Ezek egyházi képviselk. Némelyiknek kék mándlija ersen megkopott. Ne hidd, hogy ez valami alpári ember már volna. Ellenkezleg, ez azt jelenti, hogy régóta koptatja az elöljárói köntöst, s majd megfélszemmel

vizsgálván

az

atyákar.

látod, milyen routinja van az ékesszólásban.

még meg sincs tördve emberek s nem ösmervén a

A

töb-

biek, a kiken

a kék posztó,

egészen

dörgést,

új

a mestereknek

Mert

a

is

fiatal

szolgálatkész

fiatal

még

nagy reverentiával köszönnek.

nemzedék

is

itt

van.

Udvarias,

nép, mikor az atyák között van

97

csips nyelv, gunyoros, adomázó, kedélyes, mikor nincs közel a macska; keser, mikor eszibe jut a

úgy nevez, hogy canonica hóra. Nyilván most is errl beszélnek. Egy a többi közül magasan tartja fejét és órapapi zsarnokság, melyet deákul

zsinórjával játszik. Elvitathatlan jele a községi taní-

tónak, a mint szánalommal veszi tudomásul felese'

panaszát.

zeti kollégái

három könny kocsi gördül a parókhia kapuja elé. Az érkezk kikelnek a décz-bundákból az udvaron mozgalom és sut-

Most sebes

hajtással

;

togás támad.

Ezek

ám

a kpndori urak. "Ezek

nygldnek, nem nyavalyognak tavaszszal

eszökbe

egy év

alkotni s

alatt

papi

paplakkal,

hogy

jut,

asszony

Vezérök,

férfiak))

Ihárosi,

egy

Nem

a múlt

kellene

ekklézsiát

els

tétele

valami özvegy nagy-

Nyolcz hold rizskását teremi

«egyházias

I

hanem

alapította.

missima klassis:

Az

sokat,

melynek

«száz arany* vert aranyban;

ságos

emberek

vannak templommal,

készen

fizetéssel,

az

föld

pri-

általános csudálat tárgyai.

iratcsomagot

esperesnek, melyet a Nagytisztelet

nyújt

úr

át

az

figyelme-

sen megtekint, aztán a többi csomagok közé helyez.

— Ez eddig van. De hát dori urak, papjuknak óhajtanak? — Utána néztünk — Ihárosi —

találtak-e

jól

a

kon-

a kit

s

talál-

urat szeretnénk

meg-

felelt

tunk

Mi Dombay Máté

is.

Sok

nyerni.

jót hallottunk felle.

— Beszéltek vele? Elfogadja? — Annyira nem mentünk. Egyházi s Baksay

:

Putztai találkozás.

autonoy

98

miánk

azt

hozza magával, hogy az esperes ersíti

meg a választást. Az esperes nagyot

Nem

—

autonóm férfiura. tudta elhatározni ravasz-e vagy együgy. Ez mind jól van, jó uraim Csakhogy a megeraz

;

1

Dombay

sítést

De

nézett

úr elhatározása változtatja ténynyé.

alig hiszem,

halmiak

is

hogy

ajánlkoznék,

miután

a tar-

megtisztelték.

— A tarhalmiak? Már az más; azonban ha tarhalmiak más gondolatra térnének... Akkor? — Akkor — rá Csont Ábel —

volenti

felelt

non

fit

A

a

injuria.

kondori

urak

el

kezdtek

Föl-

ismerkedni.

keresték az ismersebb papokat,

azok eltt leraj-

mennyi buzgóságot fejtettek ki nagy erfeszítéssel, hogy zsenge egyházukat létrehozhassák.

zolták,

Figyelmeztették a befolyásosabbakat, hogy vegyék szívökre ennek a szépen indult kis ügyét, mert ha

valami

egyháznak az

most kezdetben elrontják,

nem odavaló embert

—

ha

löknek oda, a kinek

se tudománya, se szónoki képessége, se tapintatos

finom el

a

modora,

—

bizony a hogy

kezddött, úgy

végzdik ez a szépen indult kis egyház, és kés maradék a mostani oszlopembereket fogja is

kárhoztatni, a miért veszni engedték.

Azután ismerkedtek tovább. Az atyáktól az uraimékhoz fordulnak, beszélnek velük közömbös dolgokról, azután itt

áttérnek az egyházi

ügyekre,

Dávid úr hatalmas szavakkal lelkükre

köti,

s

hogy

99

él

legyenek

nek

órállóiul

oszlopai annak az

—

mert

elhivattak,

ügynek,

a

úgymond

mely-

—

el-

vész a nép, a mely tudomány nélkül való.

Így megtámogatva szavainak igazságát írással,

ott

hagyja

a

maga

szent-

egy másik

és

társait

csoporthoz fordul. Kiveszi a szívük

a

titkát,

hogy ez

a tarhalmi küldöttség.

——

Mert

édes

atyámfiai,

drága jogunk ne-

künk, seink vérével és könyeivel

megszentelt jo-

gunk nekünk, magyar református

kálvinista pro-

testánsoknak, a mi drága autonómiánk.

Mi

is

mi-

kor megalkottuk e mi zsenge egyházunkat, meg-

hogy így bízzuk, adjon nekünk szentszékre, hogy

kaptuk a sok jóakaratú tanácsot,

úgy bízzuk a papot, és ne bocsátkozzunk magunk a választásba.

Micsoda

hogy mi lemondjunk a mi sarkalatos jogunkról, és hogy minket csak olyan tcddideteddoda népeknek nézzenek ? Már kérem szépen, hiszen nem tehetjük magunkat az elkel és fényes gyülekezetekhez, de mégis kikérjük magunknak, hogy ne nézzenek holmi Kakucsfának. Még az I

!

unokáink

is

megátkoznának, ha eladnánk a mi si

autonómiánkat!

A

Meg

is

érdemelnénk.

tarhalmi küldöttség összenézett. Ihárosi pedig

tovább ment ismerkedni.

Mikor

aztán a

gylés további folyama

alatt sor-

ügye és az esperes örömmel jelentette a tarhalmi egyháznak az egyházi kormányzat iránt tanúsított példátlan bizodalmát, mely szerint lemondván ez esetre várendre

került

lasztási

jogáról,

a

tarhalmi

lelkészség

egyenesen az esperesre bízta 7*

a

.

.

lOO kinevezést, s 6 e bizodalomnak

bay Máté

atyafiút

jeles ifjú

halmi díszes egyház

Akkor ellépett

el

ajánlotta,

fogadott

is

Dom-

megfelclJeg

.

kit

a

tar-

.

a tarhalmi küldöttség vezére és

szépen elmondotta

mit Dávid

azt, a

úrtól

tanúit:

hogy igaz ugyan, miszerint némely zsöllér emberek, de a kiknek semmi jussok sincs az ekklézsiában, annálfogva azt nem úgy értették, mert mi haszna az ekklézsia, ha a népnek még a maga papját sem szabad választani, ók ugyan szeretik embernek, de a szavazatja kicsiny e jámbort •

k

—

kathedrájukba,

az

otthon a nép,

nálok mindig nagy papok voltak ».

mert

— Tehát

Dombay gon a

ket

kihúzná

nem

—

urat?

kegyelmetek

akarják

elfogadni

kérdé az esperes reszket han-

és kigyúlt homlokkal.

— Mi szeretnénk, követjük alázatossággal, nép — van, ne folytassuk tovább. Kérem a .

.

tisz-

Jól

telt

de

közgylést, kegyeskedjék e tárgyban

nem mondottnak

tésemet

tett jelen-

tekinteni.

Akkor fölkelt az elnöki székbl és úgy folytatta: Minthogy pedig a tarhalmi küldöttség megengedte magának azt a kedvtelést, hogy engem

—

hazugságban hagyjon,

s

valótlannak

azt,

a mit én befejezett tényként

nel

leteszem

az

esperesi

nyilvánította

adtam

hivatalt,

el

:

ezen-

kérvén a köz-

hogy e nyilatkozatomat tudomásul véve,

gylést,

a helyettesítésrl azonnal intézkedjék.

Az vették

urak a

és

tisztes

atyák

öreg

fölkeltek urat,

székeikrl, körül-

kérlelve

hogy vegye

lOl

egy egyház miatt ne büntesse az egész egyházmegyét. De az öreg úr hajthatatlan maradt.

vissza lemondását,

Ekkor ellépett Dombay, szót kért, és szólt az önérzet nyugalmával. Fájlalja, hogy ezen kellemetlen eseményre az személye adott okot, s csak abban van némi vigasza, hogy ennek elidézésében semmi része sincs. Nem kereste a tarhalmi egyház kedvét, s nem szégyenli, hogy nem nyerte meg. De fájlalná, ha esperes úr megmaradna nyilatkozata mellett, mert ennek súlyát azok éreznék legkevésbbé, a kik erre okot szolgáltattak, míg rá örök teherként nehezülne az a tudat, hogy az egyházmegye miatta vesztette el legtiszteltebb vezér-

Ha

férfiát.

súlya, s

is

az

könyörgésének van egy porszemnyi

járul azzal

a

közgylés nyilatkozatához

kéri esperes urat, foglalja vissza székét.

Az

ifjú

annyi bensséggel beszélt, hogy a köz-

gylés riadó helyeslésben esperes urat,

s

tört ki.

Karon fogták az

visszakényszerítették elnöki székébe.

Talpárdi nagysága pedig oda lépett az ifjúhoz otl

a

—

gylés színe eltt megölelte. Köszönöm, köszönöm, kedves fiam! Az

és

Isten

lelke megszentelte szádat.

Még

Rúth Mihály úr világnézete is megingott; elismerte, hogy a fiatal atyafi gyönyören beszélt. Alkalmasint angolból vette, hanem az mindegy, jól elkészült rá.

Legjobban meghatotta pedig séget.

Most

látták,

min

a tarhalmi küldött-

kincset

vetettek a sárba.

Érezték, hogy elrontották a dolgot,

de

az,

hogy

. :

102

horogra

jutottak,

Ihárosinak

egy

hogy az

s

ne búsuljon,

k

szava

elejtett

eszükbe. Szégyenkezve

a

léptek

horog volt,

a

ravasz

nem

jutott

Dombayhoz, hogy

csak a forma kedvéért

kívánják a

szokott választást, mert ha most errl lemondanának, ki tudja mi

lenne a következése;

egyébiránt

hogy az egész haza rá fog szavazni. Dombay megvigasztalta ket, hogy válogathatnak különbnél különb papokban, de róla tegyenek

biztosítják,

a

mert

le,

nem

lesz nekik

Úgy mondta, hogy

papjok soha.

kéri élésrl szó

sem

lehetett

tovább.

Ekkor elállt cseki.

Nem

az egykori kondori

Ihárosi.

Nem

Me-

küldött,

sokkal nagyobb róka,

;

minthogy tarhalmi bátyámuramékat nyomra vezesse. Oldalba lökte Mecsekit, hogy nat, szóljon s kérje

itt

a

kedvez

pilla-

Dombayt.

Mecseki szót fogadott és választékos szóval bele tárt karokkal fogadják azt, a kit kezdett, hogy

k

a tarhalmi atyafiak

De nem det,

mondhatta

el

tudtak megbecsülni

.

.

a jól átgondolt díszbeszé-

mert Talpárdi indulatosan félbeszakasztotta

—

azt

nem

Dejszen abból bizony semmi sem

meg nem engedem, hogy

buczkáink

között

lesz

I

Én

olyan talentum a mi

magát.

eltemesse

Debreczenbe

ember az, nem pedig Kondorra. Azután még tovább is méltatlankodott,

való

félig

ma-

oda mondogatván. Perszel Göttingából Bugaczra! Hiszen preczeptort sem kaptok és mégis theologix doktorról gának, félig az atyafiaknak,

jól

—

álmodoztok. Azt

megmondom

nyiltan,

hogy Dombay

J03

oda be nem

Nem

lép.

A

neki való állapot az!

mi

igaz, igaz.

Az

esperes

is

így gondolkodott.

Az

becsületes

öreg szívét semmi érdek nem kapcsolta az ifjúhoz

melytl még az esperesek sem menekülhetnek. Büszke volt a papjaira a maga ezredére. Volt gondja rá, hogy minden érdem lehetleg megnyerje jutalmát, minden tehetség a maga munkakörét. Nem hogy féltékeny lett volna egyéb egy

a

fiatal

kis hiúságnál,

ellenkezleg,

ágaskodókra,

tanulmányozta

s

—

elszeretettel

felhasználta jellemüket,

kat, tehetségeiket.

hajlamai-

Gyengéiket takargatta vagy sze-

retetteljes iróniával irtogatta.

A

kiválóbb

tehetsé-

geket megyéjébe édesgette, hogy a succrescentia,

—

nemzedék legalább kiknek nyomába lép. így

az új a

legyen olyan, mint

vette karjaira

épen ezért igen zokon

bayt

is,

az

jó és bölcs czélzatai

s

is

szégyenével végzdtek.

—

egy

esett neki,

derék

ifjú

Minden áron

!

Domhogy ember

elégtételt

kivánt szerezni.

— Úgy van —

—

tódítá elnöktársa szavait.

— Mó-

dunkban van gondoskodni Dombay úr számára más jutalomról is. Ha a tarhalmi egyház megvetette kért ajánlatunkat, megköszöni azt Gódircz, és sietni fog magának Dombay urat biztosítani. Micsodái gondolja magában a gódirczi fényes egyház képviselje. Hogy Gódircz, melynek népessége

hetvenkét

lélekkel

Gódircz, mely két tanítót

haladja tart,

szól, és

és

külön a fiúknak és

külön a leányzóknak, és Gódircz,

nyában négy harang

Tarhalomét, a melynek

Gódircz,

a

tor-

melynek

I04

bádogos tornya négy

magasabb,

öllel

mint

tar-

a

hogy egy ilyen egyház a mit Tarhalom eldobott?

halmi fazsindelyes torony, fölvegye azt,

—

Megkövetem

a

Nagytisztelet Esperes

urat,

még sehogy sem vagyunk a mi választásunkkal, mivelhogy még sok a párbér restánczia, s míg az be nem jön, addig nem nyerhetünk papot. Tudjuk mi

mi

azt,

mert ösmerjük a törvényt.

A

Tiszteletes-

kegyelem-esztendt szántunk, mert az árva nagyon sír-rí rajtunk, hát nem akarjuk Dombay uramat elkötelezni id eltt; hátha addig még nének

is

——

jobb szerencséje akad

Szegény öreg esperes és rontott vele.

czének

Javítani

I

akart a dolgon

Elégtételt akart szerezni kegyen-

csak szégyenét tetézte. Zavarba

s

jött.

Te-

most már másodízben. Talpárdi észrevette az öreg úr zavarát és segítségére sietett. Jó az a ketts elnökség; az a két kintélye volt a koczkán

szárny.

még

—

Ha

birja, s

Nem

viselnek, képzeli.

az

egyiket

ha egyebet kértük

s

s

zsúrolja a lövés, a másik

nem

tehet, csapkod.

véleményét

az

nem

úgy

az ajánlat

Az elnökségtl

is

távol

szabad választást; az ellen

érdemes

van

tétetett,

mint

korlátozni

a

azonban nem tehetnek

kifogást gódirczi uraimék, ha

rendeltetik adminisztrátornak,

Dombay

úr hozzájok

mert ez az egyházi

felsbbség rendelkezési joga, melyet fog nyesíteni. Esperes úr is úgy értette. Esperes úr hálás tekintetet vetett s

kép-

is

érvé-

a szabadítóra

fejével csendesen igent intett.

Dombay

azt

vette

észre,

hogy

két óra alatt

105

két

vénült.

évtizedet

Vén káplánná

világból

lett,

kimaradott vén káplánná, kinek sorsán minden em-

bernek joga van szánakozni. Keserség fogta

mikor szólt:

szívét s reszketett a hangja,

—

Érdemem

az

feletti

cl

a

melylyel

kegyesség,

de nem köszönhetem meg, mert szégyenpadra állít, melytl következre meg akarom magamat rizni. Ha az egyházaknak van autonómiájuk, van az egyéneknek az elnökség rólam gondoskodni kivan,

is.

És én ezen egyéni jogommal

kijelentem,

élve,

hogy valamint Tarhalomnak, úgy Gódircznak sem leszek sem adminisztrátora, sem lelkésze soha. Megyek a hova hívnak, de nem a hova kényszerítenek. Kaptak ezen a kondori urak. Legyen a mienk kérlelte Mecseki.

—

Nem

!

fogja megbánni.

—

—

Gyönyör

nyílik

tér

kenységének.

—

Teremteni

és

—

Ez

tatá Ihárosi. Isteni

—

semmibl teremteni! lesz az

ön apostoli

—

tevé-

foly-

missziója.

munka. Idylli

életet

él.

Távol

Tanulmányainak szentelve

az

idejét.

emberek

zajától.

Romlatlan pusztai

— Mecseki. — És mívelt családoknak prédikálva, kik önt megértik — feljebbezé — Gondoljon ön Frankéra Hálában — Rúth Mihály — És Oberlinre! — monda egy másik kollega. — És rézpataki lelkészre — lelkesedék egy

nép között

liczitált

úri

Ihárosi.

I

biztatta

úr.

a

versíró

káplán,

I

a

ki

egyik

szemével

másikkal Tarhalomra bandsalított.

Gódirczra,

:

io6

—

És bátyám

a vékfildi

—

szólt

magasztos

kinek

a

—

papra 1

oda egyik uram-

(midn tudományának

1827-ben olvasta Bécsben

öregbítése végett külföldi egyetemekre

idk

az akkori háborús

miatt

nem

hetvén, Bécsnél tovább

—

útlevelet

Dombay

—

indult,

de

nem nyer-

mehetett).

És Robinsonra, édes uramöcsém

most a nagybácsi

még

történetét

I

—

szólt

is.

feltekintett rá.

Ügy, úgy, édes öcsém Robinsonra. Ezek az urak levegben járnak, de más a gyakorlati élet.

Kár

I

nagyon szívére venni a gódirczi ember beszédét. Menjen a hova rendelik s ne gondoljon vele, szívesen látják-e vagy sem. No bizony! Hát Pál apostolt hívta-e valaki Listrába vagy Efézusba ? Megesett volna bizony, ha llyés akkor megy Ákháb udvarába, mikor hívják. Mentek nem a hová hívták, hanem a hova küldöttek. volt

—

olyan

Én nem vagyok

elmélázva

próféta,

—

Dombay.

Én

sem

apostol

—

felelt

rajtam kiadtak, mieltt

magamat. Megvénültem két

rájuk kötöttem volna

nem akarom

is,

harmadik kudarczot. Ügy akárhová megyek, mindenütt utánam jön a szó

itt

sem

óra

alatt,

kellett,

ott

a

sem

hazudtolhatom, mert

kellett.

Még

csak

meg sem

nem mondják hangosan. És

ha fülembe kiáltanák

is,

igazuk volna. Tehát me-

gyek nem a hová küldenek, hanem a hová hívnak.

Kezét nyújtotta Mecseki

—

Megállj

öcsém!

—

felé.

kiáltott

indulatosan elkapva a veszélyes

a

nagybácsi

irányban

—

nyújtott

107

—

hangon suttogta:

kezet, s fojtott

Senkid

sincs,

a kinek joga volna beleszólani ?

Az zét s

—

ifjú

szelíden kiszabadította foglyul esett ke-

Mecsekinek

Én

Azután

adta.

Ön

határoztam.

az öregnek.

felelt

tudja,

van

kinek

beleszólani, kérdezze meg, eljön-e velem

Lehúzott az

joga

I

egy karikagyrt, azt átadta

ujjáról

a nagybácsinak.

—

Vegye

át

ezt

a

gyrt

és

hozzon helyette

másikat, vagy hozza vissza ezt.

Azután

szállására

ment az

Fogott egy

if^ú.

ezt

a

Ezt másoltuk

le

papirt, arra elkezdett írni valamit, a

czímet adta

Ez

Tizenkét év múlva.

anticipált naplója volt.

az

történetünk a mint

:

minek

ív

els

fejezetében.

De nem

úgy

történt,

megjövendölte.

Vll.

A

kondoriak hazavitték

papjukat

még onnan

a

gylésrl. Ünnepélyben nem volt hiány. Három kocsival mentek, de jött eléjök harmincz. Úri fogatok, egyenruhás kocsisok rajzottak

ki

a

kondori

határszélig,

érkezt Ámbár Lrinoz üdvözölte az egyházközönség nevében. Kondor mintha fejedelmet fogadott volna kitárta minden gazdagságát hol az

—

az

érkez

—

eltt; gulyák, ménesek, juhnyájak oda

io8

mind az útszélre jobb és balkéz fell. vendég, hogy Kondoron is élvel élnek.

voltak terelve

Lássa a

Az új lakással nem igen volt mit dicsekedni, ezt még Ihárosi is elismerte. Bnbánólag bevallotta, hogy

minden a kezdetlegesség jeleit viseli : a szoba, mely padozatlan, de száraz ; a benyiló, melyben kályha ugyan még nincs, de északra nyilitt

ván ablaka, nyáron

át

kellemes

hvös

;

ablakok

téli

sincsenek, de a nagy szoba ablakai délnek nézvén, felesleges

is

az ilyen

fényzés

;

azután

konyha,

a

mely szép tágas és biztos, mert a padlásfeljárás, úgyszintén a kamraajt is innen nyílik; végre az iskolaház, mely ötödfél öl hosszú és három öl széles

lévén,

sára

nem

is.

A padlás

tisztelet tartá-

ugyan nincsen lesározva, de hiába 1

lehet mindent

egyszerre

;

különben

is

távol

minden épülettl, tzveszélytl nincsen mit

állván tartani.

ban az

rom

alkalmas az isteni

igen

Aündezen hiányosságát helyrehozza azona három gipsz Varula, a kik a tzfal há-

fülkéjében

Kazinczynak,

állanak

másik

rt,

s

a kik közül egyik

Vörösmartynak,

Petfinek mondja magát. Ilyen szépen kimentvén

harmadik

a

minden

alkotásának

gyarlóságait, sietett az ifjú lelkészt kivinni

nácára, honnét az egész

gazdag síkságot

a

áttekint-

hette. Ihárosi szerette a költészetet és tudta

nélkül Petfit,

—

be

is

tor-

könyv-

mutatta tudományát, egész

versszakot alkalmazván a távol kék ködében emel-

ked

toronyra, a délibábos égre, a puszta mélyén

álló csárdára,

mintha csak az összes

buczkán nyerte volna a költ, a hol

ihletét

k

azon

állanak.

a

t f t

f

4ÍA .

Baksay

:

.

.

az egész gazdag síkságai


áttekinthette.

108. lap.

;

109

Azután

meghordozta

udvarban

az

és kertben.

Azaz újra megmutatta neki a vijág négy tájékáig terjed síkságot és rábízta, hogy ebbl a síkságból mérjen ki már az épület körül két négyszög holdat a belsségnek. Az épület maga egy magas homokbuczkán állott, köröskörül meglehetsen hepehupás síkkal, mely, mint Ihárosi monda, planirozva és rigolirozva a legpompásabb gyümölcsössé alakítható, továbbá egy mély homokvölgy, melynek hossza és mélysége épen elegend arra, hogy a parokhia kéménye kilássék belle, ha a házat oda építették volna azontúl egy még magasabb homokbegyepesedve, melynek nevét is tudjuk domb már Csont Ábeltl. Nyöszörghegy. ;

—

Tehát ezt a kell,

a

csak

tért

planirozni

gondolta a Comte tanítványa,

pompás gyümölcsös. A felséges szi almák, a

oldala

mint a hajnal,

—

s

azonnal kész

mosolygó nancy-badrága muskotály-körte, melynek egyik

raczk,

hold,

rigolirozni

és

a csúfolódó

szl,

szilva, a

a

a

másik

meg

mint

a teli

pongorádi cseresznye, a bibor-

altam maritans

populum

stb., stb.,

melyeknek zsengéje mind Junda ujjai által szakasztatik le, de érett megfontolás s közös megállapodás útján, míg Józsikának mind az öt ujja bekötöztetik gyolcsdarabbal, hogy nénjét meg ne a

elzze. Aztán a dinnye, a legkitnbb sárga fajok görögöt

nem

Mind

ez

termeszt, mert azt ellopja a juhászság. az

öröm pedig nagyon

mintegy két hold területet lirozni

és

egy

tíz

öl

kell

olcsó.

Csak

planirozni és rigo-

hosszú, négy öl széles és két

;

1

lO

mély homokvölgyet betemetni, a mi nem is jár nehézséggel, mert épen a Nyöszörghegy tövében öl

st

van, a honnét telik,

szükséges

is,

Dombay

mert

Máté, míg rigoliroz és völgyet temet be, egy füst alatt egy csinos templomot is épít a Nyöszörghalomra (igaz, hogy csak egy toronynyal) s azt mintha máris körülülteti ákáczokkal. Ni !

színá illatát s

Ott fognak

k

szellje ráfuvallna

sétálni Jundával az

des alkonyában, elttük futkároz a ki

nagy gonosztev, mindig

Lidikét

meg

a

Fferit.

így lesz, mihelyt

!

Mars

Gyula gyerek,

rikatja a

be,

nagybácsi

a

a

ákácôk csen-

szegény

Ez

gézengúz!

meghozza

kis is

gyr

a

mássát.

Mikor

Ihárosi

magára hagyta, az

elvett egy baltát

visszatért szobácskájába,

kezdette fölfeszegetni málhácskáit. Egyik vel,

volna velük.

azzal

ágynem-

anyja

bánt

A könyveket kinyitogatta, beléjük tekin-

mintha búcsút akarna venni Maculay-tól, Mill

Stuart-tói, kel

s

másik könyvekkel volt rakva. Szépen rendesen

kirakosgatott mindent, mintha az édes

tett,

lelkész

ifjú

Comte-tól és a többi essayktl, melyek-

neki vajmi

sóhajok között

kevés köze

helyezte

ket

lesz

ezután.

polczaikra

—

Mély meg-

annyi halottas fülkébe.

Egyszerre a rakosgatás közben elmosolyodott arcza kiderült.

Mégis jobban van

ez így? Ide kérve kértek, híva

hívtak^ s ha az állapot

nem

valami fényes

is,

de a

:

!

!

1

1

bevonulás viczispáni

Szeretnek,

volt.

rólam, jót várnak tólem

nem

s

— Jobban van ez Azután hozzá — Ki ha Gódircz

1

hisznek

jót

hiába várnak.

így

tette

tudja,

vagy Tarhalom

volna részemi, a jó gódircziak

tarhalmiak

s

tudták-e már eddig az egész eléletemet

mint az Argyrus király históriáját

jutott

?

nem

csak úgy,

Hogy

az osko-

hogy sohasem voltam Edinburgban, hanem a két esztendt Olaszországban lából kétszer kicsaptak

;

töltöttem mint besorozott bakancsos, mivel az érett-

hogy a Miatyánkot életemért el nem tudnám mondani behunyt szemmel ; hogy mind a két fülemre nagyot hallok; hogy a bort nagyon szeretem, a pálinkát még jobban hogy már két egyházmegyébl kizártak és édes apám a tömlöczben halt meg ; hogy ségen húsz éves koromban zökkentem

át

;

;

nem

tulajdonképpen

is

végeztem

az

hanem

csak

tisztre,

mint apátlan, anyátlan árvát!

iskoláimat,

úgy irgalomból bocsátottak

a

szent

Mely mind-

ezekre azt mondaná Gódircz és Tarhalom, hogy ha csak fele

nem iránt.

is

.

.

.

nem zörög

Nem, nemi Hálásnak

fúj.

a haraszt, ha szél

kell

lennem Kondor

Hálás leszek

Asztalhoz vett

igaz

el

s

ült,

melyet Dávid bérltl kért,

elkezdte

készítgetni

tollat

beköszönt prédi-

káczióját.

A

mert az

nagy gondot igényelt, beköszönt ünnepe a keresztyénség nagy

ünnepére

esett.

szentleczke-választás

Húsvét következett.

:

1

12

Szentgyörgynap eltt pár nappal

aranyos szép

hajnallal virradt a húsvét a puszta népére.

Mikor Dombay nyolcz óra bájából

s

szk

a

tájban kilépett

tornáczról

áttekintette

szo-

a rónát,

már akkor a délibáb ölébe vett s lágyan ringatott minden tanyát, minden bokorerdt. A menyboltozat a nyugalom boldog mosolyával borúit az ünnepl földre, mintha föl akarná ölelni. A tó fényl tükrén fekete madarak úszkálnak kevély lassúsággal az egyedüli lények, a kik életet mutatnak napján.

Mert minden más

a házakban,

mikor az

A

hogy összeszedje magát arra diadalmát

élet

Nyöszörg-halmon

a familia erdeje.

Nem

kal az alföldi ványúlt

még

gyászol hamvas

mintha a sírba

erdben már fészkes

gémek

teri egy roppant erd,

túl

kelt ez azok-

erdkkel, melyekben több a sikár,

.a

Mintha

közepébl emelték volna homoktalajban

a perezre,

énekelni.

kell

egy fészekben

mezítelen buczka, mint

mint a törpe nyárfa.

élet

még bent

rejtzik

élet

az

ide.

és több

a

sikár,

Somogyság kell

a

Az erd

szélén a

a kökörcsin, a nagypéntek virága

lecsüng fejével, készülne, de egy lépéssel odább az sötét

leveletlen

húsvétot ünnepelnek a lombok.

tölgyek

váltogatva

óriási

Sas-

jegenyékkel,

a

tanyájával, a sudaras fák között itt-ott vad-

galambos vadkörtefák, megannyi patyolatinges leánykák, a virágai

kökénybokrok fülemüléikkel, a somfa sárga az orgona fels bokrai ; a ki közéjük keve-

redik, feledi,

hogy az Alföldön van,

s

azt hinné,

bogy ez a sok virág pünkösdöt üdvözöl. Bent az erd mélyén balzsamos lz\M

fiatal

»>3

jegenyék-környezte

ligetben

tíz-tizenkét

és

férfi

asszony szorgalniatoskodik.

Templomot

szent

építenek,

nap óta ékesgetik

a

;

kötözik össze,

sudarait

fák

Már három

sátort.

füvet nyes-

ágakat fonnak, vagdalnak, idomítanak, nek, nyírnek, göröngyöt

vernek, padokká ersítik

s

;

mikor húsvét szombat-

munkájukon, azt mondják rá

néznek

végig

ján

czölöpöket

gereblye) nek,

'

olyan szép, mint egy templom.

Reggelre a munkának már csak az ünnepi része

még

marad, a mit

A

végezni.

húsvét reggelén

liget hajójában

is

lehet,

már készen

áll

st

illik

a fzfa-

gallyakból font mennyezet, ez alatt egy csinos karszék,

Mózes

a

egyszersmind kathedra; a

széke,

egy szalon-asztalka. Ihárosi Dávid,

kathedra eltt

az építést vezette, most két könyvet

ki

asztalra

helyez az

egy zsoltárt bársonyba kötve, melyet

:

maga ajándékoz

az

új

papnak, és egy öreg bibliát

arany szegély, maroquin kötéssel.

romi hírneves

bibliája, kétszáz

A Csipkés Comá-

éves

mártyr, mely

számzetett mieltt hazát nyert volna. Ez is az új lelkésznek van ajánlva Pátróiné nagyasszony által.

Ez

volt a legdrágább, a mivel bírt.

A

liget

közepén drága faragványos tölgybútor legméltóbb

foglalja el a

a rajzot, a

ki

helyet;

Parisban

ezt az Urasztalát Talpárdi

rendeletére készítette;

az a nehéz

tanulta

Nagysága

selyem bíbor-

bársony asztalterít, közepén az arany sugaras nappal, sarkain

arany fonálból

hímzett

kelyhekkel

s

a

négy szélein az Ur beszédével, a nagyságos aszszony keze munkája, ezt is Ihárosi teríti fel gyönBaksay

:


Q

;

114

géd

vigyázattal, elhelyezvén

ret,

melyet

alatt

;

els

Ámbár Dína

Dámán

továbbá

a szent

anyja

sütött

kenye-

felügyelete

de remekelt vele, s melyet maga fel azzal az ezüstnyel késsel, me-

sütése,

Ihárosi szeldelt lyet

elbb

atyafi

ajándékozott

aranynyal

az

futtatott

eklezsiának

az

tányért

ezüst

—

—

Mecsekiné ajándékát és a két karcsú ezüst kelyhet, melyeknek egyike Ámbár Lrincien ének, másika annak az öreg Minekának a nevét örökíti meg, a ki múltkor oly hatalmas daczbcszédet mondott a preczeptor zabfizetése ellen.

Minderrl Dombay nem

ó

tud semmit,

porczel-

lántány érkrl és czin- vagy cserép-kelyh ékrl ál-

modik s ha meglátja e kincseket, elrémül bele, hiszen az egész hogy hol fogja ezeket rizni háza nem ér annyit, mint e klenodiumok fele. Most Ihárosi zászlót huzat fel egy fasudárhoz ;

ersített fenyficzkóra. s azt jelenti,

isteni

A

hogy

Ez

kilence

a

helyettesíti

óra

harangot

Kezddik

van.

az

tisztelet.

fogatok

a

zászló

lobogására

tanyákból, kerekeik sebes forgással

mokot, az

bellök

a

erd

megindulnak a metszik a ho-

szélén megállapodnak

s

gazdag selyemruhás hölgyek

vagy hosszú

atillás pusztai

urak

;

leszállanak és a rövid

délcíceg alak mind,

most még délczegebbek, még kényesebbek, annak érzetében, hogy nem kell nekik Fzvárra menni

s

ünnepelni, mert imé

itt

a saját földjükön szól hoz-

zajuk az Örökkévaló. Áldott legyen, a

ki

felkereste

ket.

A

középbjrtokú gazdák,

festett

könny

széke-

"5 rcikre felrakva az egész háznépet a legkisebb apró-

hogy megemlegessék azt a napot, a mikor a kondori pusztában elször zendült meg a kiáltónak ságig,

szava.

Becsületes majorosok, tisztes hosszú subával palástolva a kék mándlit, mert náluk a suba a díszköntös,

b

az a szép méltóságos és sujtás nélkül

;

s

keszkenben rzött

figyelmesen vigyázva elttük

hogy

tisztesen és

minden hím

éltesebb juhásznék és kertésznek

b sclyemköténynyel ral,

suba

tiszta

men

zsoltár-

hajadonaikra,

szemérmesen lépkedjenek.

Elfoglalják az Urasztalától ill távolban elhelyezett

padokat és a lombpáholyokban rejl ülhelye-

ket.

Els padban

Csont Ábel

párdi mint ftisztvisel,

a férfiak, külön a

a

fgondnok

és Tal-

— utánuk a többiek. Külön

nk.

—

Fák, füvek és virágok

Újulnak örömben.

Most belép

a lelkész.

Dávid úr vezeti

mes fhajtással kimutatja neki

a

s illedel-

számára

kijelölt

helyet.

Dombay

áttekintette

mélyen hogy más lel-

gyülekezetet

a

megindult. Talán az jutott eszébe,

s

készeket ilyen alkalmakkor, székfoglaláskor, primicziákon, a szülk, testvérek, rokonok egész serege kiséri be, tiszttársak körülállják, vállaira tett

megáldják Isten nevében

kel itt

senkije, senkije.

sem öreg, sem nek.

Nem

ifjú,

Még a ki

tesz semmit.

——

;

kezek-

neki nincs

csak egy lelkésztárs sem,

t

ajánlaná a gyülekezet-

Pslemeli

fejét,

széttekint 8*

»

:

i6

megáldja

a sokaságon, szívében

ket

mondja

és azt

magában: (cJmé ezek az én atyámfiai. Azután megzendül az erd a « Nincs már szívem félelmére » diadalmas hangjaitól. Megreszketnek a lombok, köny csillan a szemekben a cseng ni ;

ajakkal összehangzik

a

torok ércze

férfi

Lrincz méltóságos basszusa

ajkai

mozognak

Mecseki kellemes

;

Talpárdi

kontráz,

Ihárosi

egy cseppet sem

s

háta mögött a juhásza ugyanazon az újra megnyílt

kik

tejjel,

.

Kétel-

erd

árkain.

els negyedében az anyakönyvekbl, a kathedrákból

a század a

szívták a Voltaire tanait:

Hogy ne

hinne

hogy

egeket reméli

új

szemekkel, a melyeket

a levegvel,

nagysága

rösteli,

kedés, hitetlenség mind kívül maradt az Férfiak,

Csont

palástolgatja

Ábel iskolázatlan olvadozásait discantojának

Ámbár

;

az

hisznek, remélnek.

itt

ember,

mikor

két

század

magával énekli Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére

Mert látom Jézus példájából

Fbly a köny

Dombay

az orczákon

:

.

.

.

mikép ne hinnének

?

az éneklés alatt megtekintette az elébe

helyezett könyveket, liát felnyitotta,

a

Pátróiné

ajándékozta bib-

és abból vette fel a leczkét

:

Ezékiel

XXXVU. 1—5.

«Ln

én rajtam az Urnák keze, és

vn

engemet

lélekben a Jehova, és helyheztete a völgynek közepette,

mely

tele vala csontokkal,

száradtak valának.

melyek igen meg-

117 •

monda énnekem

és

nek-e ezek a te tudod

mondjad

meg

játok

élnéIsten,

I

monda énnékem

«és és

Embernek fia! vajon tetemek? és mondék: Uram :

:

tetemek fell,

prófétálj e

megszáradt tetemek, halla Jehovának beszédét! nékik-:

ti

mondja az Úr ezeknek a tet«meknek: Imé én hozok tibelélek lelket és éltek. • «ezt

Akkor betette Mit beszélt,

a könyvet és szólani kezdett. azt

kivonatban

Olvasóink között lehetnek papi

sem közölhetjük. férfiak

is,

kiknek

kemény birálat alá találnák venni a kezd pap els beszédét s ez által meggyöngíteaz öregebbje]

nék azt a

hatást,

melyet a közönségre

tett.

De

lehe-

be nem látniok minden akadékoskodás mellett is, hogy a leczke ügyesen volt választva ketts alkalomra. A boldog feltámadás reményét ersíteni

tetlen

a

tudomány kétkedéseivel szemben

az

;

megszáradott csontok tehetetlenségét, a lélek hatalmával

vetvén

az anyag a halál, a lélek

semmivoltát

hogy S végre gyöngéd

egybe, élet.

anyag, a

kimutatni,

mvészettel a kondori közönség addigi állapotára s

mostani átalakulására alkalmazni

utolsó szavait: «]mé én éltek*

A

;

a

szent

hozok tibelétek

leczke

lelket és

körülbell ez volt elmélkedésének vázlata.

tanultabb urakat kellemesen lepte

szónok tapintatos

elocutiója.

Attól

meg

az ifjú

tartottak,

hogy

pusztai közönség eltt levén beszélend, egészen ez

együgy elmékhez

fogja alkalmazni tanítását;

hogy

:

:

ii8

majd pattog, hatalmaskodik, vagy s

ime megbecsüli

a

kikrl

az

.

fölteszi,

ket hogy

s

ríkat és érzeleg

hozzájuk, mint

szól

úgy

bírják követni és felbecsülni

megragadóbb helye-

lelke repülését. Ihárosi a

ken fölemelt fvel hordozta végig tekintetét

a

gyü-

Mecsekire szegezte kihívó büszkeséggel. Ilyen papod legyen Mecseki

lekezeten, majd

ismét

1

A

prédikáczió után a szent asztalhoz járultak a

hívek.

Legelször

A

lépett ki

csontembert

Csont Ábel, a fgondnok.

ama lélek, mely a Keze reszketett, rán-

megszállta

is

szent leczkében volt említve.

gatódzott, mikor a sákramentomi kenyeret fogadta,

míg torzonborz

szakállán aláperdlt a köny.

Húsz

éve már, mióta haragban van a papokkal és e miatt

templomot nem Isten neki

is

mutat helyet,

is

Most ime

láthatott belülrl.

hol

a

leteheti

az

fáradt

minden terhét. Utána Talpárdi, Ámbár Lrincz, Mecseki, Ihárosi, Dámán és még egynehányan az elkelbb nemes urak közül, talpig magyar diszköntösben, lelke

kardosán

mentésen, szegénység, Lukácsig,

egész

lelki

;

azután

Lcs

közrend,

a

Jónásig

töredelemmel,

Kezesménes

és

igaz

végre a

hálával

vala-

mennyi.

Míg

a lelkész a

körben sorra

vitte

a

szent je-

gyeket, az asszonyok ajkain alázatos dallamban zendült a

bnbocsánatot váró remény wMcrt nem

Hogy

azért vetted fel testünket.

megítélj

bnünkért bennünket ...»

!

119

Mennyi

ember

bátorító van abban, mikor az

ezt

mondhatja Istenének

Dombay mondhatatlan

A

alakokat. kik

sok daczos, kevély, féktelen

Míg

a

intézett

súlya

ez

jellem, a

vagyunk többé-kevésbbé mindnyájan,

hajol egyetlen érzelem elborító

s

szemlélte

részvéttel

itt

megmind.

alatt

mindegyikhez

kenyeret és bort osztotta,

egy-egy emlékeztet szót Isten beszédébl

mindegyiknek fejére küldött egy igaz áldást

szí-

vébl. Légy megáldva, légy megszentelve.

A

ni közönség már nem

rendes kört, mint a szony, ha

még

Egy az, hogy meg van is hatva

férfiak.

oly igen

delem és alázat lelkétl, soha sem gát

köntösének a megillet

nk

legalább

is

Ezért ketts,

tért

;

más meg kört

egymás mögött, mely miatt egy rendetlenség támadt.

Nem

nézték,

a töre-

az,

mind hogy a

a

férfiak.

magának,

kétannyian voltak, mint

st hármas

az asz-

feledi méltósá-

igyekszik mind

biztosítani

s

olyan szép

alkotott

alkotniok

kellé

tolongás

kis ki

és

a Mecsekiné,

Ámbárné, hogy elre bocsátanak mindegyiknek volt igénye az elsbbséghez koránál, vagyonánál ki

;

vagy

nemzetségénél

vagy

bátortalanabbak

gyrben

nem

szerényebbek

a

vagy harmadik

Pátróiné

körben

álló

gyrn,

és

Talpárdiné

vonatott kétségbe.

lelkész türelemmel várta végig

akkor elkezdette osztani

dik

így

második

a

maradtak. Csak

asszonyok elssége

A

fogva.

a

a

sorakozást,

szentségeket

az

els

hölgyeknek, azután sort fogott a máso-

majd a harmadikon

;

az

állók vállain kérészül szolgáltatván át.

els sorban Néhol csak

1

20

néhol csak

a kezet,

a

három

ujjat

mely

a

látta,

reszketve nyúlt a kenyér után.

Miután

kelyheket

a

ekként sorban osztotta

is

volna, visszatért a szent-asztalhoz

;

meghajtotta

fejét,

imára kulcsolta kezét; maga volt áldozandó.

A

lelkész utolsó az áldozók között.

Az ének

elhallgatott, a gyülekezet felállott,

bay kezébe vette a szent-kenyeret

Dom-

megtörni ké-

s

szült.

E

közben a mozgékony

mindenre

gyrben

álló

kikerülte

a

hogy

észrevette,

kiterjedt,

kinek figyelme

Ihárosi,

hölgyek közül egy, egy

de

Szemérmesen meg-

lelkész figyelmét.

a lelkész

nem

sülvén a kenyérben,

volt,

vette észre. Így

elpirulva

rendet

kehelyosztásnál

kezecs-

is

nem

része-

hogy a

hátralépett,

ne zavarjon. Csak tanuja

de nem részese a sakramentomnak.

Mikor

a

nk

a

körbl

kához, kézenfogta, hogy

az

Ihárosi

odalépett a leány-

úrasztalához

vezesse.

még jobban elpirult; vonade ellenállani nem mert, öntudatlanul

leány zavarba

kodott kissé,

kezdtek,

oszlani

meggondolatlan túlbuzgósággal

A

leányka,

fiatal

vonült az eltte állók mögött, nyújtotta kéjét,

harmadik

a

jött,

engedte magát vezettetni a szent asztalhoz. ]hárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát.

Dombay Ez

az

leányka:

leánykára tekintett és

kézcsókoló tanítványa

JÍmbár Dtna.

bírája eltt.

tetek súlya

A

a

Ott

volt,

állt,

Összeroskadóban

a

megdöbbent. a

szke

mint

az

sarjú elitélt

ránehezül tekin-

alatt.

lelkész egy másodpercéig

tétovázva

nézett a

Ibárosi halkan tudatta

Baksay

:


a

lelkészszel

a

ielenet okát.

120. lap.

:

111

leányra,

azután

kenyeret és

«A

kettétörte

felét a

a

kezében

volt

szent

leánynak nyújtotta.

te ifjúságodnak legyen vezére a te Istenedli

Akkor rázendült

az ének

«Az úr énnékem riz pásztorom. Azért semmiben meg nem fogyatkozom ...»

Lábán János kezdte

tudta,

rá.

hogy ezt szokás

akkor énekelni, mikor az egyházi szolgák áldoznak.

így ünnepelte

els

meg

a nemes-kondori

gyülekezet

húsvétját.

így

ln

a pusztába bujdosott ifjúnak

els

talál-

kozása a kézcsókos leánykával.

Az

isteni tisztelet végeztével

melynek dombos közepe hosszú négyszögben

gyepasztallá volt alakítva

s

megterítve.

függ

lobogó tüzek mellett, a szolgafán körül a

közönség kivo-

egy másik ligetbe seregeit

nult a szent sátorból, s át,

a

illata

edényt,

párolog; egy

hordó Ígérkezik lugasban

a

bográcsok

meg- megpörgetve

öreg juhászok sürögnek,

terjedelmes

Távolabb,

melybl

a

húsvéti

bárány

bokor rejtekében

csapraütött

míg

egy másik

köz-rendnek,

pinczctokok

csoportoznak

aristokratikus

nyugalommal, terepélyes kosarak társaságában, melyek a nemzetes

és tekintetes

asszonyok sütemé-

nyeit rejtik. Közös vendégség készül, eklézsia örö-

pap tiszteletére. Dombaynak, ki Ámbár Lrincz jobbján közelget.

mére,

új

117.

azonnal

csak szét kcJl tekinteni,

Kondoron

jó világ van. (Kinek-kinek.)

De nem

tekinthet szét, n\ert Pátróiné nagyasszony

Lrincz

ottan leragadja

mába

úr karjairól, s a

Neki joga van

erre,

hiszen

jelentékenyebb alapítványt, no

meg

mint hatal-

össze-vissza csókolja az aranyos szép

ejtette,

száját.

hogy

észreveszi,

tette a leg-

meg hogy

igazán minden szavát, mert az

értette

öcsémuramék-

öcsémasszonyéknál bizony sok hullott az

nál és az

útfélre és a tövis közé.

De

nemde nem csak olyan nemesasszonyok- é mint asszonynéni, s nyomorult

hát

öcsémasszonyok

az

utánzóknak kell-é

ket

tartanunk, ha az asszony-

néni példáját követik?

És

kellemébl vagy hogy szemérmes távolból

az ifjabbja veszít-e valamit

tisztességébl

az

által,

vár egy nyájas tekintetet vagy köszöntést, és bol-

dognak érzi magát, ha megnyerheti ? Azután a férfiak hódolat-nyilatkozatai következnek. Talpárdi nagysága nem szól semmit, csak megrázza az

ifjú

vesz, mintha

kezét emberül,

mit

az

olybá

ifjú

püspöke dicsérte volna meg.

Csont Ábel sem

titkolja

valamennyi vaskalapot, a kalapálnának

a

is,

meggyzdését, hogy ha

ki a

környéken van, össze-

még sem nyomna

mint a mai prédikáczió. Azt

a szívén annyit,

hiszi, ez

elég

is

lesz

neki a másik húsvétig.

Nem késett Lábán János

is

csak ftisztelend Székács urat hallotta

megjegyzés az tetlen,

éltes

hogy akárvolna mely

kijelenteni,

Minekának annyira

hogy rögtön torkon kapja

:

;

elviselhe-

:

:

>*3

—

Hohó juhász! Hát Józsa uramat a gólya költötte? Mert mikor Józsa uram cl kezdett prédikálni, még a város végén is meghallották a szavát. Azután

hogy

megijedt,

a

Józsa

uramra

érzékenyen megsértette az

hivatkozással

való

papot,

új

biztatólag fordult feléje

—

No

de kigyelmednek is majd megersödik a hangja. Te pedig Lábán János, elmenj a Székácsoddal és ne

kárhozkodtasd

igaz

az

körösztyén

embert.

A

meghozta elismerése adóját, ó, úgymond, nem meri többé húsvétban meghallgatni a tiszteletes ifjúurat, mert . Nem mondta tovább, hanem azt tette hozzá becsületes Dávid zsidó

is

.

Akár csak

Lw

a

rabbit

hallotta

.

Nagy-

volna

Kanizsán, mikor elször prédikált magyarul.

—

Már

pedig én csak a mondó vagyok

— dör—

mögte szomszédjához egy távolabb álló atyafi, hogy ebben a mi emberünkben kell valami nagy hibának vetette

lenni,

volna

mert különben miközibünk.

Ámbár Lrincz hordozta is,

azután

az

a

Majd

szentszék

meglássa

nem kend.

újra karon fogta az ifjút, tovább

atyafiak

szétnézett;

között,

bemutatta

keresett

itt

is,

ott

valakit vagy vala-

kiket.

A

kiket pedig keresett, azok

még nem

érkeztek

meg. Útközben megállapodtak a szent sátor és az

ebédl

liget közötti

Lrinczné asszony,

pagonyban. balján Dínával,

gyarázott valamit Ihárosi úrnak, a

hevesen ma-

ki állott a

húgom-

asszony eltt, mint fölvetett feje mutatta, daczosan.

.

124

de mint égre emelgetett kezei ujjakkal sejtetni engedték,

lelkiösmérettcl.

—

Dávid bácsi

—

—

szétnyiladozott

a

még sem egészen

tiszta

az asszony, szemeit

szidta

soha sem léphet hozzánk ügy, hogy bajt ne hozzon a nyakunkra. A múltkor bevetdik

törülgetve

házunkhoz,

— — — —

s olt a

következése

. .

Egy derék fiatal pap. Az ám! Ellopták az uramnak

a drága fegy-

vereit.

Hát annak is én vagyok az oka? Persze hogy maga I de nem merte tovább folytatni a történetet (melynek az lett a vége, hogy Dávid úr látogatásakor a fegyvereknek, melyeket lehányt a padlásról, a keselysi homokban lába kelt), hanem napirendre tért.

—

Még

—

Most meg közszemlére azt hiszik, én

hurczolja a lányomat.

fogadtam meg, hogy

Dávid bácsi újra fölemelte a kezeit. De gondold meg, kedves húgom

—

veszteség

lett

épen ezen Vájjon

—

— Még

!

árulja.

Mekkora

volna erre az ártatlanra nézve, ha

elmarad

alkalommal

ünnepélyrl.

az

mirl emlegetné meg ezt a dics napot? No hiszen, van már mirl emlegetnie! Köszönd meg asszony, hogy volt rá gondom. azt hitték volna,

hogy

el

van

tiltva

a

szent

asztaltól.

Hanem mikor fejét,

nehogy

a

ezt kimondta,

kapta

is

odább

a

húgomasszony keze elhirtelenkedje

a választ.

Jó volt az elvigyázat.

A

válaszra kész kezecske

:

meg abban

csak a híg levegt fenyítette

melyben imént Ihárosi

— —

Menjen

Jól van no, hát

bom

kis

ragszol-e?

A

kis

—

primulám

Te

feje állott.

Rá sem

innen.

a térben,

nézhetek.

ne nézz rám! Hát te galamhaszólt a leánykához

—

se nézz rám, ha haragszol!

primula rávetette kökény

szemeit

Dávid

hogy haragszik. Ekkor odaért Lrincz úr Dombayval. monda DomMi már ismerjük egymást!

bácsira. Bizony,

—

—

— Hogy megntt azóta! — Elbeszélte Lazután hozzáúrnak az ismeretség — Én adósa vagyok kegyednek egy kéz-

bay.

történetét,

rincz tette

is

:

;

csókot feledett nálam búcsúzáskor

s

most alkalmam

van visszaadni.

Soha még ért.

sarjú

Szabadkozott

—

leányt

ekkora

tisztesség

nagyon.

is

Kölcsönt kölcsönnel kedves Dína

!

nem

— monda,

ajkaihoz érintve a lányka puha kezét.

Lrincz úr nagyot mosolygott a kis sváb leányka zavarán (sváb leány Lrincz úrnak mind, a ki tud német írást), de neje nem igen örült a dolognak. Még hírbe hozzák a csetrest. Dávid bátyja, az a nagy paraszt elkezdte, ez

meg

itt

folytatja, holott

vályogházban lakik és kertészgyerekeket

tanít.

Dombay szívébe látott az anyának és sietett fölhaszels

hogy aggodalmait eloszlassa. Mert mikor az ebéd vége felé járt, s kezddtek

nálni az

alkalmat,

az áldomás- ivások, a sok mindenféle jó kivánat között

a

múlhatatlanul

mely

így

el

kezddik

kellett

fordulni

annak

is,

ia6

«Rég megmondotta bölcs Salamon, hogy nem jó az embernek egyedül lenni ...» mely rövid igazságból kiindulva. Mecseki úr szive teljességészeretett papjának szibl azt kívánja, hogy az vét

h szívhez

fzze minél elébb egy

legdrágább

a

frigy aranyláncba.

Az erd

«

éljent* harsogott

egy csinos

kis pusztai

papné gondolatára. Mindenfell ráestek Dombayra, hogy asszonyt ám a házhoz minél elébb. Különösen Pátróiné nagyasszony biztosította, hogy úgy fogja szeretni, mintha saját

Dombayt többet

is

a

menye

volna.

sok biztatás annyira elragadta, hogy

vallott a kellnél.

Szót szóra.

— kezdé — Talán már van jegyben nagyasszony. — Talán! — Dombay. —A nem Én szinte töredelmes vallomást akarok. — Még nincs jogom vallomást mert van utána. hátha — Tehát hátha* betudásával! — közbe is

valaki

?

a

felelt

talán

és

elég.

ilyen

»

«

tenni,

is

a

szólt

«

Dína egy tányér dióskalácsot

nyújtva

át

Dom-

baynak.

— Kegyed megmondom. — Csak mert ilyen — Oh sokkal

is

kiváncsi

azt ne,

kot,

rá?

hogy tovább

feltételt el

könnyebb.

nem

Egy

feltétel

ne adjam

—

Ha kegyed

tapsolt a koszorúlányságnak.

Szívesen.

a

tit-

fogadhatok. ajánlkozik

nyoszolyó-lánynak menyasszonyom mellé.

Dína

alatt

127

— És gyöngyvirág-csokrot menyasszonyom részére. — Legyen az Tehát — Junda. — Junda — ismétlé Dfna azt a

átadja

nekem neve?

a titkos jegyes

övé.

s

levette

keblérl az

Dombaynak nyújtotta. egyetlené Ambárné szívérl. Az Leesett a megszabadult a mendemondától. Most már örült az iménti tisztességnek, hogy a kézcsók nem úg\f volt adva, hanem amúgy. illatos

bokrétát és

k

Az áldomások után oszlani kezdett a közönség. Az urak és úri asszonyok egy csoportban lakására kísérték

Dombayt.

Beléptek a világos, hvös, gyér bútorzatú

bába

;

hogy ne féljen, jó dolga lesz kondori vízhez nehezen jut az ember,

ott biztatták,

köztk;

a

de a

egyszer ivott belle, az

ki

Kondortól. Olyan boszorkányos

E

—

szo-

közben Talpárdi Kedves papom

!

nem tud megválni ez a kondori víz.

Dombayt.

félre intette

Nekem ugyan

akaratom ellen

már itt van, isten hozta. Az az én patvarkodó Juczi néném olyan száz aranyat adott a fizetésére, a mi hetven esztend óta

történt idejövetele, de ha

pör

alatt van, s lesz is

azért,

hogy

még másik

hetvenig.

Hanem

ne szenvedjen, a

a hivatal rövidséget

per lefolyásáig én fizetem önnek a kamatokat. Átadta a hat aranyat.

Aztán végig

tekintett

a

szobán.

—

Ez bizony szk lakocska

;

ez

a

bolondos

128

fújta

Ihárosi

Én magam

fel

Hanem ne

semmibl.

építtetek

egy

hozzá

búsuljon.

csinos szobát a

búgomasszonynak'

Alig szabadult

—

meg

Talpárditól, elfogta Pátróiné.

Kedves uramöcsém! Én száz aranyat adtam a papi fizetésre, de ez az én gyilkos öcsém, ez a kevély Talpárdi nem tudom mikor fizeti ki. Hogy tehát maga ne szenvedjen, a kamatokat én fogom fizetni a

per

lejártáig.

— — De én már átvettem ezt Talpárdi a nyújtott összeget. Dombay, — Az annak a kevélynek dolga, ez pedig az úrtól

!

eltávolítván

szólt

a

enyém.

Ne

szemérmeteskedjék uramöcsém, hanem

vegye jó szívvel, a mit jó szivvel adnak. Azután jött Lábán János a sóval, vajjal.

Ábel

nem

a méhkasokkal, mert

adót

kiadja a kapitálist egyszerre.

egész

kis

nyáj,

a

sok apró

liba,

nem

A

Csont ha-

fizet,

bárányok,

a mit a

—

gazda-

asszonyok hordtak össze, mint mondták azért, hogy annál

hamarább

libának asszony velni.

Az

az

hazahozza kell.

igazi

Nem papné,

a

feleségét,

mert

a

paphoz ill ludat nea kinek százával

n

a

libája, pulykája.

Hogy megörül majd ennek Junda.

—

Meg

áml

Épen most érkezik a cssz a levelével. «Uram! Önnek ajánlata más körülmények között mindennél drágább lelt volna elttem. Most szülim emléke, testvéreim jövje, és annak a ké^ öregnek, kinél menedéket találtunk, szeretete tilt azt elfogadnom. Kövessem önt, és elhagyjam test-

129

véreimet?

a pusztába?

Vagy magammal vigyem ott bellük? Engedje meg,

hovál

Kire,

Mi

lesz

hadd maradjak én az én szegény kis árváimnak és az én öreg jó rokonimnak szolgálója. Feledjen ön. Ne emlékezzék meg rólam soha.»

Ez

volt a

Junda regéje.

V]]].

Robinson, szegény Robinson! Mit csinálsz te

Oh

te

jámbor Máté! És még neked szokott

a szíved az

emberiség

szenvedései

rezni egy-egy elhagyatott

miatt,

gyermek

itt? fájni

vé-

és

sorsán,

holott

nincs az az égi madár, a ki a te kiterjesztett szár-

Hogy

nyaid alá kivánkoznék.

beczézed, hogy simo-

hogy megfördeted szavaid mézében a kit ell-utól találsz. Az persze tetszik nekik: de rád nem meri magát bízni senki, hiszen magadnak gatod ket,

mibl

sincs

élni.

Az

a

leány téged szeret, mint

leány szerethet, becsül, mint

világig,

bízná

nem

sebben, mint Józsikáét; de Józsikát bízni,

hogy majd abból

pedig Milikéjét diai

nem

te

való

meri kitenni annak az bárányaidból

sabbiknak napról-napra birka Baksay

fejére. :

meri rád

embert faragsz, sem

boldogságnak, mely abban állana,

préczeptornak

a

le-

magát és menne veled világtalan még czipdet is fényesen tartaná, fénye-

rád

het,

embert becsülni

friss

a

hogy

a

te

legpákoszto-

koszorúkat aggasson

Egy gróf megirigyelhetné


arka-

azt a

9

130 szerencsét,

melyben

te

azokat az árvákat

részesí-

tenéd, napról-napra fejlesztvén értelmüket, képez-

vén

ersítvén

erkölcsüket,

hitüket

gondvisel

a

Istenben, de neki nincs bátorsága, vagy talán több

hogysem testvérei jövjének a puszta homokjában és magányában merné letenni alapját. a józansága,

Ne

kárhoztasd

:

igazat

hogy marad az

mikor

mondott,

szegény

azt

írta,

és az

jó

bárány

(bi-

kis árváinak

öreg rokonainak szolgálója.

Légy gyakorlatibb kissé. Az zony nem válogatták ám neked pusztul harmadnapra, ha te

Hivasd

szuk.

Ha

neki.

te

Lcs

akarsz

Jónás uramat

úgy gondot

a másvilágon.

A

lenni

is

lelkére,

gazdának

add

lami kertésznének, legalább haláluk

a

el-

juhá-

számold

és

viselsz az

libákat

mind

a javát)

a te bárányaidra, akkor Jónás lesz

sok

a

ki

át

mint

jó dolga

felébl va-

nem

a te lel-

kedet fogja terhelni.

a

Azután tarts vizsgálatot málha-ládáid fölött. Ezek te hajódnak a roncsai. Nem lehetne-e bellük

melyben a sík tengerre kivetdhetnél ? Mert Európa igen messze van. Mindenekeltt pedig ne feledd, hogy közeleg a május elseje, és a legények már holnap kezdik vagdalni a májusfának való sudarakat, melyeknek egy

kis ladikot ábdálni

hegyébe nyárfalomb

kendkkel állítva is

;

a

össze,

lesz ersítve, felékesítve piros

úgy lesznek lelány ablaka elé éjnek évadján. Eredj te

kötözz

és

sárga

össze

szalagokkal,

három-négy póznát, szegezz

tetejébe egy széles deszkát és írd rá misero TôbmsonL Állítsd fel azt a

:

a

Terfe opem

Nyöszörg-halmon,

.

Ml hogy

ne olvassa. Mert ez a te

a ki deákul tud, cl

máj US- fád.

Robinsonabb vagy Robinsonnál. Mert Robinson magára volt ugyan hagyatva, és

épen úgy maga kereste magának a bajt, mint te: ura volt annak a világnak, a melybe de utoljára is jutott: te pedig a világ kell közepén (mert nem Kój a világ közepe, hanem Kondor) vagy elszigetelve, a

röskörül

mint csak

ember

készül

körül;

Kö-

lehet.

rakott tanyák füstölg kéményei hirdetik,

hogy mindenütt vidám tal

elszigetelve

a

házban,

s a hol

tz

pattog a tzhelyen, asz-

boldog háznép

melyet

így nincs

is,

ott

is

ül

van élet; károm-

kodó béresek, nyafogó gyerekek, patvarkodó feleség és jámbor gazda, a ki ürügyet keres, hogy beleköthessen az asszonyba,

s

legyen

oka a házi

kereszt ell Dávid zsidó barátságos levélszínje alá

menekülni.

Neked mindebbl

az

örömbl

csak annyi

jut,

hogy holnap vagy holnapután valami alkalmatosságon sorba látogatod

ezeket a tanyákat és majo-

Mindenütt töltesz öt peraznyi idt, azután még tovább, mind a hetven nemzetes és tekintetes

rokat.

úrnál sorba tevén a dísz-látogatást.

Ha

ezen

túl

estél,

akkor vesd

kezedet az

eke

szarvára és többet hátra ne nézz.

szomorú elmélkedéseit. A közeli korcsmából átdörmögött hozzá hangja. Egész éjfélig azt zúgta fülébe: a Robinson, Robinson, Robinson Reggel felé elszenderedett, de csakhamar fölébredt. Pamlagjára dlt

s

tovább folytatta

bg

.

.

9*

13*

A

kel nap els

ébredt

sugara szemébe

fel.

Az ébred ember els tegnapi

gondolatai

fölött,

«

Robinson*), «Májusfa», levele,

ó

is

«Fcrte

csakhamar meg-

opem», azután

gyr,

a visszaküldött

jának az a nagy széles tengere, csekkel

a

kés

mit cselekedett, mely

azután

i

a

múlt-

melyen az

megterhelt hajója a kondor

tdött ki. Azután az

tartani

Ott következtek egymásután

fzött tegnap.

Junda

dolga szemlét

melyre néhány fekete gyön-

találta a fonál végét,

gyöt

arra

sütött,

kin-

zátonyra ve-

bánat, melylyel megbánta a

els

éjtszakáját ezen

a

szige-

ten oly gyötrelmessé tette.

Nem

jobb volna-e egyszerre

mindennek véget

vetni ?

Ez

az

volt

utolsó

gondolat,

melyre tegnapról

emlékezett.

De min ablakán süt

más az ember be a nap 1

lelke,

mikor a

keleti

Gyáva önkéntes el akarsz szökni az rhelyrl, hová senki sem kényszerített? És miért? Csak azért, hogy egy leány, kirl azt hitted, egyedül te tudod boldoggá tenni, nincs veled egy véleményen? Micsoda öklel syllogismus ez? Ha vad emberré I

lettél,

volt az

ne

keseregj

európai

els gondolata

gyrt,

kisasszony

után.

Ez

reggel.

Junda visszaküldött, s szépen felhúzta annak a gyöngyvirágcsokornak a szárára, melyet Dína adott át a nyoszolyólányság Fogta a

foglalójául..

melyet

Í33

Ez

tehát be van fejezve véglegesen.

épségben hazakerülök,

látogatásból életet.

—

Ha

a dísz-

elkezdem

az

Lássuk csak.

Kezébe vette a naptárt és szemlét tartott a napok felett: melyik bírna legajánlatosabb külsvel a díszlátogatásra? De azok a napok olyan bunfordi szemmel néztek rá, egyiknek sem jutott eszébe feltartani az ujját, hogy magára vállalja a bemutatás tisztét.

Hanem

az

ember, mikor vademberré

magát lehetleg ravaszszá

kötelessége

lesz,

els

idomítani,

mert miként védekezhetnék különben az

elemek

és a hozzá hasonló vadak ellen sikerrel.

A

nes lelkén

Egy

Dombay

naptár tanulmányozása közben

egy

is talált

kis

egye-

hasadékot a ravaszság.

kis ártatlan ravaszság.

Unalmas rádé,

—

história

monda

biz

—

a naptárt s olvasgatva

azokat

is

megtanulta,

az

egész

kedvetlenül

látogatási

pa-

tovább forgatva

jámbor adomákat, míg végre és a vásárokra

Aba, Abony, Ada és a többi. Mert egy vadembernek semmi sem

került a sor.

áll

annyira

érdekében, mint azt tudni, hol mikor lesz vásár.

Kérem, ez nem tréfa. Mert lám Dombayt tudományszomjnak éppen ez a neme segíti

a ki

zavarából.

«Füzvár.

Quasimodo-vasárnap.»

Így mondja a

kalendárium.

Quasimodo-vasárnap vasárnap;

;

hiszen

Fzváron országos

vári vásárra

ez

a

legközelebb

vásár lesz és a

Kondorról bezarándokol

fz-

minden em-

i34

Ez

ber, a kinek lelke, lába vagy Jova van.

nap

legalkalmasabb

én

az

Quasimodo! Hogy nem

látogatásomra.

lesz

a

Oh

te

rám kiáltani I Jól számított. Mert Quasimodo vasárnapja reggelén a zászló-jeladásra csak Énekes Tóth Péter az isteni tiszteleten gyermekeivel.

Nem

csóválni a fejét a világ romlottságán,

mely

meg

jelent

gyzte

tudtál

egy hívságos vásárt többre becsül egy szép éneknél. <(Me]y boldog, a

jól

kJ

és igazán

él I»

El énekelgették a szép éneket, Énekes Tóth Pé-

ternek

jól

esett

hogy az

tapasztalni,

.

csak úgy tudja könyv nélkül mint

ember. mintha

Húsz lott

húsvétkor csak

t

meg

örömében, ho-

vetett a perselybe tíz tellett a

a tanyákon

buzgóságból.

Dombay, hogy hor-

Isteni tisztelet után felkérte

kis fejvakarás után,

cssznek volna

a

mert látogatá-

sorban,

sokat akar tenni, mit Péter gazda

egy

Igazán tudós

Csak úgy prédikál 6 neki egy magának, az egész húsvéti közönség jelen volna.

krajczárt

dozná

új tiszteletes

mert

—

kötelessége.

meg

is

úgymond

A

ajánlott

— ez

legátust

is

a

az

szokta vezetni az urakhoz.

Sorba vették a tanyákat.

Dombay nem gyzte valóságát.

napot,

hogy jött

nehéz ki

tisztét

nem

eléje,

így

megkönnyítették

talált

otthon.

annak

átadta

Egy-egy

sajnálkozva hajtatott tovább a keskeny kocsin.

életre-

Áldotta Fzvárt és a Quasimodo-vasár-

neki. Sehol senkit

cseléd

maga

magasztalni a

éltes

névjegyét

sín

és

juhász-

>35

Csak egyet nem

nem

a kisasszonyokat ott

nem

számba. Tudniillik, hogy

vett

szokták

vásárra

szokás divatczikkeket

nyeket, ahhoz pedig jobban

vinni,

mert

hanem edémama, mint a

venni, ért a

kisasszony.

Ámbárék számára mikor

jegyét,

ellenére

bepördült

még

zsebbe

D/na vidám

komondorok

a a

s

de csak vissza

dott,

a

kocsi

a

készen tartotta már név-

is

tiltakozása

eltt megállapo-

tornácz

kellett a névjegyet

mert

eltt,

leszállás

csúsztatni

a tornáczon

meg, mosolygó örömmel

alakja jelent

fogadva a kedves vendéget. Belépett bácsit

is

leány

a

után

is

házba. Dína

Márton

s

az emberséges birkás kész-

fogadott.

Ritkaság az ilyen ember-

leparancsolta

séggel szót

a

megadja az embernek a becsületes nevét. Mint tudjuk, Uherszkó Márton volt

séges

leányzó,

a

ki

a becsületes neve.

A

tiszta

szobában foglaltak helyet.

A tágas kertre

nyíló két ablak közötti kanapé eltt csinos szalonasztalka, friss

az

asztalka

virágcsokor

s

közepén egy pohárban

a virágcsokor

köri

az asztalon

keresett rendetlenségben díszkötés könyvek.

Olajága,

Tompa

él

Tompa

Virágregéi, Andersen meséi. Virá-

gok a legjelesebb magyar költk válogatott mveibl, Kis nemzeti lant és egyéb gyémánt kiadású könyvecskék. Irodalmi bábui egy kis leánynak, a ki szeret olvasni

s

a kinek apja bír

fényzési czikkek szüksége

is

iránt,

érzékkel az ilyen

de nem annyira

hogy nagyobb összegeket merne befektetni valamely « összes mvekbe ». Mert bárha Lrincz

tékozló,

136

ntt fel és Petfivel ersödött meg, de Petfi nem adja alább magát egy kila úr Vörösmartyval

búzánál, Vörösmarty pedig épen két kilát követel,

azonkívül pedig

nem

mér

két

zabot ráadásul. Aztán

leánynak való a Petfi.

is

Rövid beszélgetés után Dína fölkelt, kinyitotta szekrény-ajtaját s egy szép gazdag fehér koszorút vett

el

és fejére tette.

— Nézze Dombay én már készen vagyok koszorúmmal, mikor teszem én — Majd mikor mirtust fzünk fehér úr,

a

ezt fel ? a

is

virá-

gokhoz kedves Dína, a mikor én kegyedet szívem szerént meg akarom áldani. Isten nevében. Hogy hogy kérem Csak nem utasította visz-

— sza menyasszonya? — De igen engem Tudja neveznek kosárnak? — Kosárnak? Ó az csúf jundal — Ne bántsa kegyed. Én voltam !

.

.

.

.

. .

kegyed,

mit

a

mikor

azt

kívántam

tle,

az

esztelen,

hogy osztozzék

az én

pusztai sorsomban.

— —

Hát mi kifogása van Alapos, melyet én

danám, kegyed

is

is

a mi pusztánk ellen ?

helyeslek

s

ha elmon-

helyeselné. Elég az hozzá,

hogy

kegyed a)ándéka kárba veszett, és én kénytelen vagyok azt visszaadni. Noha hervadottan. Nem, nemi Nem fogadom vissza, felelt a

—

a

—

leány,

szántam,

s

—

én

azénak

kell

nék azzal a Jundával

—

Az már nem

kegyed menyasszonyának lenni. Csak én beszélhet-

a

azt

I

változtatna

a

dolgon,

—

szólt

»37

—

Dombay,

elmélázva

s a

kegyed ajándékának nem

lesz gazdája.

—

De

Majd

—

veti

meglesz

meglássa,

hogy megrzi

nem

nem

azért

mindaddig,

Dombay

ki

a

úr úgy-é?

meg, menyasszonyának

gazda.

míg

Ígérje

adja.

könny

Ezt

—

van

vére

megigérni,

felelt

Dombay

ha kegyednek ked-

—

búcsút vett a

s

midn

leánykától, a ki kikísérte vendégét, s

kigördült

az

udvarból,

visszament

a kocsi

szobácskájába

és összetette kezeit.

—

Oh

az a csúf Junda!

Dombay látogatásait.

azután

még

Sehol

sem

Az

folytatta kellett

ostoba Junda!

az

be

s

végezte

is

a névjegyeket sze-

mélyével helyettesíteni.

A

korcsmát utoljára hagyta. keresett s a bérlnével

kit

Ott sem

váltott

találta a

néhány barát-

ságos szó után alkonyat felé hazatért.

A

tornáczon üldögélve találta Dávidot.

Tudniillik a zsidót és

nem Dávid

urat.

Oh, Dá-

vid úr, mint a ki jól végezte dolgát, pihen és na-

gyokat nevet magában a szerencsés ötleten, mely-

lefzte a bárgyú tarhalmiakat, és embert hozott Kondorra. Ó tette Kondort ekklézsiává; csak

lyel

az

fáj

neki,

hogy nem dicsekedhetik

vele.

Egész

furfangja titok.

A kez

—

bérl

felkelt s tiszteletteljesen

köszönt az ér-

lelkésznek.

Ha

terhére

nem vagyok önnek,

átléptem mint

138

szomszédhoz illik, meglátogatni a szomszédot. Új embernek, magános embernek sok mindenre van szüksége, s ha egyéb nem, egy jó szó is jól esik, Szivesen felajánlom, a miben szolgálatára lehetek.

Az

—

ifjú

megrázta a zsidó kezét.

Már

Köszönöm, szomszéd úri

nagy szívesség, mit én hasonló tudom,

bár

zok,

Most

— —

Elre

is

Egyik

az,

tartsa

ön

is

is

viszon-

én nyerek.

két kérésem van.

teljesítettnek.

hogy küldje a

ajánlattal

kölcsönben

a

mindjárt els lélekzetre

Megkezdem

keit.

hogy

az ajánlat

holnap gyerme-

fel

tanítást,

unom

mert

a tét-

lenséget.

— ezt

a

Ön veszdnék dolgot

gyermekeimmel

én

az

vettem.

tréfára

Kezddik

?

Én

a nyár

s

ilyenkor lehetetlen a rendes iskoláztatás.

— —

A

ki

On, tudom,

lesz, tanúi.

itt

nulás hasznát, azért kérem,

No

ez

—

s

küldje a gyermekeket.

öntl, mely engem tesz

szép kérés

önnek adósává. Remélem,

mészet

ellenkez

a másik

ter-

lesz.

Igen. Látom, ön

a

pusztának

önnél kapható mindaz, a miért

letet

becsüli a ta-

kell

léczcket, a

befutni.

a

mindenese,

városban

tíz

Adjon ön nekem deszkát

üzés

mennyire szükségem van, jutányos áron

és törlesztésre.

— Szivesen uram, kérdenem, mi czélra? — Ezt a hajlékot

a

mennyi

De

szabad

lepadoltatni, téli ablakokkal s

tisztességesebb ajtókkal ellátni és

ben egy olyan

kell.

az

iskolaterem-

a milyen kathedrát felállítani.

139

—

Nem

jobb

készítését?

Én

ha

volna,

az

rám bfzná ön az

asztalossal

el-

tudnék

olcsóbban

alkudni.

Az kell

asztalossal

már megvan az

deszka

alku, csak

hozzá.

Dávid megígérte a deszkákat

s

távozott.

IX.

Hová

lett

csoda kihívó

innen

a

Nyöszörg halom? És

magaviselet

torony

az

mi-

azon a

ott,

dombon, melyet ezeltt tizenkét évvel Nyöszörghegy néven mutatott be Csont Ábel úr? Az a kövekbl rakott jegenyefa hogyan meri mellet oly egyenesen szegezni az északi szélnek ; s az a sugár nyilvessz, mely a torony hegyén az állhatatlan

hogyan tud szembe fordulni a bármely oldalról támadó szellnek, meglövéssel

vitorlát helyettesíti,

fenyegetvén

még

az ártatlan zephyrkét

elszántsággal hajlik

mint egy védelemre

És

elre

is?

Min

a homlokzat két szárnya,

kel sasmadáré?

hol születtek azok a homokos,

de

tiszta ser-

melyek illatos bokorszegélyzet között három oldalról kanyarognak fel a völgybl kimért közökben jobbról-balról feleresztett lombos fák, pentinek,

;

él

szobrai

egy kertész-kezek

által

alkotott

kál-

váriának?

És micsoda sötét alagútja az a szlleveleknek, mely a templom nyugati ajtajától egy téres gyümölcsösön keresztül abba az Elysiumba vezet, mely-

I40

nek tornácza olcander-bokrokon

látszik

nyugodni,

kéménye csak lopva tekint ki a kábító illatú ákáczok hét-soros erdéi közül? És hová lett az a mély homokvölgy, mely régebben a Nyöszörg-hegy és az ]hárosi építette s

lelkész-lak között állott?

a

És nem Dínának neveztük-e mi régebben ezt asszonykát, a ki imé telt idomú kökény-szem

karjain

egy busa leánykát

getdzéseket

tartva,

kegyetlen fenye-

intéz egy fiatal akác^fa

nek ágai között valami gézengúz

mely-

ellen,

megközea nagy go-

foglalt

A

Gyula gyerek az, nosztev, a ki fejébe vette, hogy hintát köt a fára, de a kötél sehogysem akar kötélnek állani, mert az hétéves ujjai csak képzelik, de nem tudják, hogy mi az a hurokvetés. És az az egészséges vállas úr ott abban a porkabátban, a ki Konstantinápolyt, az Aj a Sophia Jíthetlen állást?

fogva

kupolájánál

a

ebben

a

s

egy tollseprüvel

ki-

majd egy üveg-ablakon betekint Debreczenbe, hogy mit csinál most a

söpri át

belle

felemeli

civis

muszkákat

rekken

melegben

kapuiban állapodik meg,

közönyével

szemléli,

;

s

;

azután

Paris

a részrehajlatlan végzet

miként

ouvrierek a proletárokat

;

tolonczozzák

ki

az

végre az Angyalvár be-

járatához illeszt egy csinos nádcsövet,

hogy

a jogos

tulajdonos könnyebben ügyelhessen az útlevelekre;

ennek a sok Dzierzon híre nélkül épült világvái-osnak ura nemdenem ugyanazon Dombay tehát

Máté-e, a

ki

.

.

.

;

141

kötényt köt maga

Most egy kék

Dávid

elé s a

szomszédtól kapott deszkák közül oda

illeszt

egyet

a gyalupadhoz.

Ha már

teni földi szállását.

A

Becsukta maga mögött az

ajtót,

elre mennie.

kell

itt

lehetleg meg akarja szépí-

idejutott,

gyerekeknek,

zsidó

Ígéretéhez

apjok,

kiket

pedig

híven felküldött, magánfoglalkozást szab,

megteszi

els

az

frészmetszést

papihivatalának

második hetében. Szerencse

fel

Ez

titkos,

az

I

de valódi beköszöntje.

Ez

a

fülébe, frészhang igazabb jó kivánatot zizeg az mint minap azok a pohárcsendülések az erdben. Íróasztala A gyalupad az enyves serpeny, ;

festékes láda a kalamárisa;

az

E

pennája

segédkönyvei,

s

arra

ráér,

mellett

bölcscsé

tegye

is

tanítja

;

frész, kalapács

fúró,

hogy

Ablakrámák után gyalúja, a

és

—

st

mindenre, is,

deszkák árában

a

ecset.

Dávid nemzetét

a

gyobbat még a Pentateuchusra

mely fáradsága

mázoló

a

két na-

a

szívességbl

fog betudódni.

ablakrednyök simulnak egymás-

és zöldülnek virulóra ecsetje alatt

benyílóban egymásra lapulva száradnak a páro-

sával sszeeresztett

padlódeszkák, a szoba talaján

keresztbe feküsznek a vánkosgerendák. alá

száraz

homok

keresni; a Dávid

de mivel az kotva, tolni,

való, fiai

a

mit

nem

betalicskázzák

kezük nincs a

A

padlózat

kell

messze

mulatságból;

talicska szarvaira al-

Dombaynak sajátkezüleg kell a hiányt pómit meg is tesz, szép holdvilágos éjszakákon

»4«

lopkodva be a szükséges lomot. Lopkodva, mondjuk, mert attól tart, hogy a köz földnek ilyen magánczélra bitangolása szemet szúr lelkipásztori méltóságát,

még

inkább

félti

mert mit szólna hozzá, ha

meglátná, hogy

homokot talicskáz. Másfell Talpárdi nagysága is embere akar lenni szavának. Neki hajtja mind a tizenkét igáját és

valaki

a

;

egy hét

alatt

hogy madrésze

dat,

annyi követ, téglát, épületfát felhor-

a ki látja, is

megbotránkozik benne.

Har-

elég volna egy szobához, de Talpárdi

úr azt mondja, hogy ha már úr fog

bele,

ne le-

gyen szegényemberes munka.

Ez

gyorsan ment, mert Talpárdi úr

is

ret czeremóniázni.

épület

az

A Dombay

nem

sze-

terve szerint kiépül

homlokzata most már három szobával,

hat ablakkal, hat zöldel szemmel és ellát a puszta

széls határáig.

Maga Sok

is

Talpárdi úr ez

is

megcsodálta.

egy pusztai

zsaluk honnét teltek

ki,

Hanem

hát a

a padlózat és

egyéb

papnak.

meg

fölösleges luxus ?

Megenyhült, mikor megértette, hogy az a Dombay saját keze mve. Na most már nem haragszom, hogy Kondorra jött; látom megél a jég hátán is, ha csak az a

—

hogy megéljen. Ha valamiben segítségére hozzám bizodalommal, kedves lehetek, legyen papom. Igenis leszek, még pedig azonnal. Ezt a fö-

czélja,

—

lösleges

adja

anyagot, a mi

nekem nagyságod

megmarad

az építkezéstl,

asztal osmunkadíjban^

»43

— Talán negyedik szobának Abból semmi sem Nem való sok szoba szegény embernek. — Csak bízza rám. Nem belle szoba. ?

a

lesz.

lesz

Talpárdi

úr

ott

hagyta

útközben találkozott

neki

haza

s

hajtatott.

Ihárosival.

— No Dávid Szivárog ám már — Domboritól Gemencîg. — Duna-e vagy csak — Eredj, nézd meg magad. !

a csatornában

a víz

föld árja ?

Az

építkezés

jargonban saison

morte,)

Akár egész nap

lázzon a kanapén nítsa a

s

be lón fejezve

alatt

Dombayra nézve

elkövetkezett

holt.

hónap

két

s

a bolt izé, (RSvárosi

augusztus. Igazán

Július,

mé-

se tegyen egyebet, mint

tanulja Horatius

ódáit

és

ta-

Dávid házanépét, mert magyar gyerek ugyan

még nem

az

látta

oskola

bels

világosságát;

st

az iskolaház környékén köröskörül két dülföldnyire

ugyan buján nhet

sem

legeltetni,

rek,

f.

a

nem mernek

Ott

mert méltán

libát,

hogy Dombay az ablakból

elcsiphet, viszi

be az

attól

les

tart a

rajok

s

lovat

gyea

kit

diktálni a kétszer-

iskolába,

kettt. így

a

tudomány

lubiczkol

b

forrásában a zsidó gyerek

nagy praejudiciumára az

szik

is

adatik,

közvélemény

Elször modorban

hogy ez

a

jónevé-

dolog nem tet-

fenségének.

csak szép módjával

súgják

keresz-

Dombay

tyénségnek és nagy csorbulására nek. Tudtára

egész

meg

neki,

s

a legtapintatosabb

hogy minek

töri

ma-

:

'44

mikor neki az nem kötelessége-

gát,

Hiszen nincs

az az

konvencziójában, hogy nyáron

tanítani.

Mikor

nem

ez

használ,

is

akkor a fellázadt

hogy

jog kezdi hallatni kedvetlen mordulását,

nem

a mit a tiszteletes úr elkövet:

26. nyomain.

kön a zsidó gyerek

Dombay nem

cselekmény

hanem get a

s

Hát az 6 véres verítékü-

lelke táplálkozzék?

hallja a

Ábel úr kürtjén a

közvéleményt, noha Csont

bierarkbiát emlegetve

a mire vállalkozott.

teszi,

az,

kevesebb, mint

valóságos jogbitorlás és egyházellenes

Máté XY.

tartozik

zúg fülébe,

Másfell tervez-

papiroson szépen kiszámítja, hogy öt év múlva

kondori

egyháznak teljesen

be

kell

rendezve

lennie.

A

berendezést a lakása körül elterül két holdnyi

belsségen kezdi, melyet csak el kell egyengetni és megforgatni, hogy paradicsomi kert legyen belle. Nem is nagy munka, mert igaz ugyan, hogy a terület nagy része hepe-hupás homokszakadás, de az északra nyiló rész egyenes gyepes tér, úgy szintén a tornáczra

néz

is,

halomig, kivévén azt a kis

egész a

ki

Nyöszörg-

mélyedést ott a halom

tövében.

Mindezeket és

el

birná látni egy kecskeméti gányó

Dombay Máté nem Azokban

birná-e

meg?

gyengén kitisztuló, ismét beboruló eg szeptemberi napokban, melyek a permetezgetést májustól örökölték, megkezdte a a

szép

árnyékos,

munkát.

Az

ablakai eltti tért fogja

czokkal beültetni.

jöv

tavaszszal aká-

— Hát ebbl mi Baksay

:


lészen ?

145. lap.

•45

E

mélységben és szélességHárom öl távolságra egy-

czélból gödröket ás,

három

ben

lábnyiakat.

mástól quincunxra. Ingre vetkzve, mint egy Gari-

hányja

baldi,

ki

hadd

szívja a fagy,

Az fog

a földet.

Ezt az egész télen hadd

járja a hó-lé.

ásó nehezebb mint a rajta.

ki

de azért nem gyöngéd panaszt

gyalu,

Legfeljebb egy kis

kényszerít ajkaira.

Robinson

Hej

Mégis

!

csak

jobb

sorsod

volt

neked. Legalább volt egy Pénteked. Jó volna nekem csak egy árva kannibál is.

No, ha csak kannibál kell, ime itt közelget Csont Ábel személyében, még pedig egyenesen azzal a szándékkal, hogy téged felfaljon. Itt a jó alkalom a

te

nem

kegyetlen fogadtál

megleczkéztetésedre, a miért szót

r

Csont Ábel

a

közvéleményének.

Hát zsidó gyerekeket tanítani hoztunk mi téged ? Nem önkénykedés ez? Nem els lépés ez a gyászos hierarkhiára!

No

megállj te hierarcha!

— Hát ebbl mi lészen — kérdé köszönésképen, megállva az ásózó lelkész eltt. — Erd lészen, ha lészen, — fogadá az adjonházat egy Dombay. — Körülültetjük erdvel, — De micsoda fával? — Azt hiszem akáczfával. — Akáczfával — csúfolódott az ember. — ?

kis

a

istent

fával.

?

Dejszen

az

itt

meg nem

nyos.

—

Nem

fogja?

fogja,

az

— kérdé Dombay,

már bizokimeresztett

szemeit végig hordozva a távoli tanyákon, melyek3ak5ay

:


JO

!

146

nek homlokai csak

itt-ott csillámlottak ki

az

aká-

czok felhibl.

—

Hjah

szen szelíd

I

Az

egészen más

azok a tanyák egé-

;

homokon vannak, még

szlt

is

meg-

természet homok.

termik. Vízeres, kötött, szelíd

De

a

nézze az úr ezeket a csigákat és bigákat, me-

lyeket itten tetszünk

hogy ez a homok

látni.

Mire mutat ez? Arra,

a pliocen-korszakból való, a mint

Darwin bölcsen megmutatta. csak nem hiszi az úr, hogy az Isten

azt, tetszik is tudni,

Mert

azt talán

hat nap alatt teremtette a világot a

pliocen-korszakban

ezen

helyen édes-tenger

a

urak tanyái mind víz

volt, az

állottak

alatt

sok száz esztendkig megfeküdte és

güket

általjárta jól

:

s

a hely pedig, a melyet az

akkor

savakat

itten

hinni,

hogy ha

volna

fel

és

ti

meg

most

úr

nem

le

a familia

úr,

rakhatott.

megfogná

itt

is

nem Vagy

valami,

régesrégen

?

hajtják.

Halljátok ?

Ez

hiszen

a többinél, hatolhatott,

azt tetszik

nem

osztotta

Theoretikus em-

látszik.

nézett az ásó

te Sárvári, te Kerekes, te Péczeli, te

mind

a víz

minémsé-

áskál,

magasabb

jóval

Dombay megsemmisülten

Ó

a fát

sziget volt, a víz ide föl

is

ber az

hogy

látszik,

is

a

;

azért a mi földjeink tele van-

nak mindenféle savakkal

úgy

Mikor

Nohát.

?

vállaira*

Aranyi

a tizenketten, le egész a zsidó prézesigi

Hogy

én

theoretikus

ember vagyok

Hát azért bízott engem ti reátok a gondviselés, hogy bellem theoretikus embert faragjatok? Nem jobb egy

lett

volna a kimeríthetetlen theoremák helyett

kis pliocent

csepegtetni

fogékony lelkembe

?

»47

Végig tekintett az ásott gödrökön.

Ennyi munka hiába mert Aranyi professor tanította.

—

Mindegy!

ültetem

—

— monda

azért,

fogja,

nem

— El-

végre elszántan.

ha ez sem, megfogja a szerb

Az kéne még, hogy

csak

pliocen-dolgokat

a

ha az ákác^ meg nem

;

licziom,

És mindez

!

megfogja

a

tövis.

a közföldet szerb tövis-

be az úr. Most is nyakig vagyunk már az irtásával, mert a kormány egyebet sem sel

népesítse

tud, mint a kisbirtokosokat zaklatni.

— Nos tehát megmaradunk az akácznál. Mindaddig próbálgatjuk, míg nem — Es hol csemetéket? Mert venni sikerül.

a

a

tetszik

nem ád ám. Hogyne?

família

Haszontalanra, mikor

ügyis kiszárad.

—

jó

Nem

is

mindenütt van

fárasztjuk a familiát;

tlem

ember. FÖgondnok úr sem sajnál

szálat,

—

egy-két

ha szépen megkérem.

Már

az

más

!

—

Ábel

szólt ámultán

úr.

—

így már helyesen van. Akár egy kocsiderékkal, ha legszebbeket így beszél velem tiszteletes uram.

A

válogatom

Azután a

min

ki,

még

bérest

küldök

jó egésséget kivánt

telt

olyan

ültetni.

illedelemmel,

tle, és távozott, szidva magában az

ilyen adta papját, a kin

annak

is

nem

lehet

kifogni.

Csak

hogy egy kicsit mégis megnyaggatta. ]ó ember lesz, ha leszokik a hierarkhiáról. Szavát is tartotta: a következ tavaszszal saját örül,

iskolájából és saját

ákácz-csemetét.

embereivel

Még

azon

elültette a hét sor

évben ölesre

hajtott lO*

;

48 valamennyi és egy szál sem pusztult

édes-

az

el

tengerben fenekl pliocen-theoria miatt.

megnyerte

Robinsonunk

kannibál ellen, de

nem

els

az

ütközetet

fegyverezhette

a

le.

hogy Csont Ábel úr ez idtl kezdve idejének nagyobb részét nem a méhesben és a Budai Ésaiás Magyartörténetével tölti, hanem kint a méhes eltt, honnan a parokhia összes ültetvényeit, nevének tavaszról-tavaszra kizöldülend örök emlékét áttekintheti, csak arra mutat, hogy Csont

Mert

Ábellel

az,

is

nem pedig

vele született a szép iránti fogékonyság,

hogy

arra,

a

megvert ellenség hív szö-

vetséges lesz.

Egyébiránt pedig kannibál

és

kannibál

között

A

Campe

különbség van.

De

van Robinson és Robinson között

Robinsonja semmi nélkül vetdött

ki

is.

a

maga

szi-

míg a mienk sokat megmentett a hajótörésbl. Megmentette azt, a mit egykor Simonides

getére,

és

megmentette

azt

a

is,

mit

Simonides

társai

hiába hurczoltak a partra.

Talán

még Ez

hasznára vált

lasza

is.

fiúból

egy óra

akaratú

férfit

a

Junda elutasító váválasz az ábrándozó lágy kedély

alatt érlelt.

a

határozott

Erezte,

czélokra

tör

hogy

földön

a

acísél

ül,

csak

magának

Jó a férfiúnak egyedül lenni. Azután imént czéloztunk Simonides

társaira.

honnan ha

esik, csak fölfelé esik s

esik.

Dombay nem

jutott

ezek sorsára, mert

neki egy

pár ezer forintocska tkéje volt; szülei örökség

neveli

fáradsága

dijai.

Ennek jövedelmét

az

s

>49

jóItcY keze korábban minden számítás néJkül szórta boldognak-boldogtalannak,

sem tehetne, mert legalább nincs, a

a pusztán nincs

ki

ha

most

amit

akarna

szegény ember,

irigyelné.

Most azonban nem

is

szórná, mert

a

mit

Ihá-

mondott neki vigasztalásul, azt komolyan veszi és az szi ködös napokban elkezdi forgattatni fél öl mélyre a maga két holdnyi belsségét. Hiszen van neki már kertészeti és szllrosi elöljáróban

kézikönyve,

szeti

ezek

s

bizonysága szerint egy

hold föld felforgatása hatvan forintba kerül.

Híre szalad ennek egyszerre

ság

Mert

ez

ez

?

fejet

Mi

és

ez.

ürügyek

kertnek forgatatlan földdel

is,

máséba? Mi jusson? T. N. uraknak most jut eszébe, hogy turkál a

Megdicsérik

adni

Dombay

Csont Ábel

lepadoltatásáért, világ

már templom-

most kivánkozik az Isten házába. Kicsóvál a szokatlan munkára. Micsoda

kellene

vissza

a

különböz

kezd

tódulni

megérjük

meg úgy T.

?

a pusztában és a kiváncsi-

is

Ez-s-ez úr nagyon rég volt

azért

jövet

az

remete-lakhoz.

alatt a

ban,

Mi

azután

úrnak a

urat

megteszik

Hiszen

fel forgatására.

a

az

látogatást.

szobák a

buzgó

megjegyzést

ekklésia

tiszte

volna ez.

A

harmadik

Iskolalátogatás

csoport

ürügye

az

egész

alatt lepik

presbyterium.

meg, mert Ábel

méhesbl, hogy Dombay uram sok idt tölt a napszámosok körül. Nem kapták tetten, mert ihol ebben a pillanatban is az Ábel úr csemetéje más két úrfi társaúr

látja

a

'50

Hannibált nyomozza Cornclius útmutatása

s ágában

szerint.

Ünnepi

alkalom

Mecsekinek

ez

egyaránt, mert mindketten

sek

Corneliusba.

Ihárosinak

és

bolondulásig szerelme-

Kérdezik a

fiúkat

itt

amott

is,

úgy mosolyog a torzonborz szakálla közül, hogy a fiú minden kérdésre megfelelne, ha idt hagynának neki. De nem hagyis,

és a vén Csont csak

nem

nak, mert a két úr a

fiatal

Csont,

azt akarja

mit tud

látni,

hanem eg)'másnak kérkedik

a tudo-

mányával.

Azután sorba kérdik az apróbbakat. Mecsekinek nagy megelégedésére szolgál, hogy a katholikus gyerekek Szent Lukács szerint mondják a Miatyánkot és a maguk hittanában oktattatnak Ábel urnák viszont az tetszik, hogy a Dávid zsidó fiai ;

mködnek

preczentorokként nél, és

és

éneklésé-

szemei ragyognak, mikor az idsebbik sad-

ragyogó szemekkel

duczeus czolt a

a zsoltárok

nagy Kinizsi

hogyan

vágta

a foga

be

a

közé fogott törökkel,

kis

Botond

nápolyi kaput. Csak Dávid urnák

hogy egy

kis fizikát

hogyan tán-

elfeleli,

nem

a konstantivolt inyérc,

még most sem tudnak

a gye-

rekek.

melyben végzést hoztak az iránt, hogy «az ekklésiai belsség felforgatási költségével lelkész úr semmiképen terhelhet nem levén, utasíttatik fgondnok, hogy Iskolaszemle

az

egész

gylést

után

területet

tíz

letben fordíttassa föl.»

év

tartottak,

alatt tíz

egyenl

rész-

— Meg van ön elégedve végzéssel — kérdé Lrincz úr DombaytóJ, midn távozni — Nem. — Én sem ez végzés csak arra hogy a

?

készült.

való,

a

;

foganatosítva ne legyen soha. Jól

szó nélkül elkezdte

azonban nem

— Kérem. — Nem

ha

teszi,

s jól

ön,

tette

folytatja.

hogy Egyet

tett jól.

teszi

jól,

hogy minket nem

Nem

miben egyébként igazsága van!

szeret, a

sok

szeretni

való van rajtunk.

Dombay tiltakozni akart. Ne tiltakozzék. Az nem hiba de hiba, hogy nem is keresi bennünk a szeretni valót. Hiba, hogy nincs hozzánk bizalma. Mi nem tudhatjuk, miben

—

;

keressük önnek kedvét, önnek magának kellene

kalmat nyújtani, hogy segítségére

nem ön büszke Jól van,

s fél

Ha-

lehessünk.

visszautasítás

a

al-

szégyenétl.

én hát rákényszerítem a szívességemet, ha

annak nevezhet

s

öt embert küldök

Ábelre

Csont

a

földmunkához.

Ó

olyan Balambér

koma

;

de a szíve nem. Bizony hiába árulkodott

ne

egész

hétre

nehezteljen.

csak a szakálla

bozon-

tos,

háta megett

;

a

ott

koma nem

minden szíre-szóra

Mundzukus komára

volt az az

változtatta elveit.

ember, a

ki

Hanem Lrincz

úr annálinkább megtartotta igéretét.

El küldötte a másik hétre

az is,

öt

emberét

míg az egész

egész hétre, azután terület

munkája be

nem végzdött. Vége

felé

megszégyelték

magukat az urak

is.

;

Mindegyik küldött az utolsó napokban egy-két manapszámost, még Ábel úr is. Ennélfogva

h

radt

a

midn

valósághoz,

az

kötelességének tartotta örömmel az egész parochiális

tanácsban

egyházi

hogy

jelenthetni,

belsség megforgattatott.

Nincs abban semmi regényes, hogyan turkál homokot, hogy

valaki két hold

fel

ültet tele innét és

amonnét szedett-vedett csemetékkel, tkékkel miként éldegél hivatalának napközben, s fáinak reggel ;

és alkonyatkor

;

az olvasó kétségkívül

tész mint a ki ezeket heti,

s

írja,

könnyebben elképzel-

mint az író leírhatná.

Az id repül. Míg ezeket leírjuk, Dombay

dvé ez

is

különb ker-

Ábel úr dicsekvésére

lesz

szabályos

van,

és

nem

akáczosa

fiatal

er-

mert

udvar,

;

az

a

Fekete-tengerig

terjed, hanem eper- és ákácíE-sövénynyel bekerítve, telve gyümölcsfa-csemetékkel,

Dombay most

rózsákkal. el

a virágát

gyümölcsöt

;

is

lesi,

ezen a nyáron

szlllugasokkal

oltott

nem

rúgja

melyik

fa

már egy pár szem

szakaszt a saját ültetvényérl.

Nagyot dobbant

a szíve.

Ha

mégis másodmagá-

val szakaszthatná!

—

Eh

I

álom. Túrd

bolond

ember

a

tedd paradicsomoddá, de nézz a csillagokra

midn

földet !

Szólt

Junda végkép elenyész ködfátyolképe mélyébl eltnik egy mosolygó alak hajnalarcaú, kökényszem, tömött szkehajú; a ki

önmagához,

a

'53

egykor könyct hullatott az

kezére, és a

eltt három évvel ezt monda:

És

Óh

ez-

az a csúf Junda.

esztendben egyszer

a kit

ki

lát

szeretetre-

méltó kedélyének ártatlan frisseségében, és a kinek

mély tüz szemei nak rá.

oly

csodás

fénynyel

ragyog-

mélyébl meg fog áldani, áldását, és nem vaha ugyan nem kicsinylik az lami esperest fognak e tisztre méltóztatni az el-

És

kel

a kit egykor szíve

szülék.

Túrd ember a

A

földet.

kinek nincs mit remélni, mindent mer.

Még

a

Nyöszörg-halmot

is

meg

meri támadni,

hogy azután még nagyobbat merjen. Nem emlékszünk rá, hogy a Nyöszörg- halmot rajzoltuk volna. Nincs rajta semmi érdekes, hegyes vidéken domb számba sem menne. Itt azonban az úri rend a csinosabb balom nevet ruházta rá, míg a köznép begy-nzk nevezi, mert uralkodik az egész puszta és annak minden homokbuczkái fölött. Szép zöld pázsittal bevonva,

s

egyik oldalával az

erdnek

támaszkodva, távolról festi tekintete van.

Ha egy

varjú száll

is

le a

csúcsára, azt

is

észre

veszik a tanyákról.

Hát rajta

mikor

hat

ember dolgozik,

ás,

talicskáz

I

De

hát hiszen azért lesz az

ember vademberré,

hogy tudjon élni az eszével. Az a dicsséges november hónap, melyet a mi emberünk a keresztyén aera minden májusánál és szeptemberénél kedvesebbnek tart most, mikor az elérkezik hét-

!

»54

melyen még Csont Ábel

ködével,

számra tartó

sas-szeme sem hatol keresztül.

El

azzal a hat emberrel

köd felszáll, az id kitisztul és megersödik, Ábel úr pipára gyújtva kilépked a méhes elé, hogy meglássa, maradt-e még lomb az akácz-

Mire

a

ember végez. Ábel úr lát, szédül és ijedten fut Dombayhoz. Hová lett a nyöszörg kalapjai

ültetvényein, akkorra a hat

— — — —

Levétettem a mint tetszik

És hová, mi

ez élbl

látni.

?

mély völgyet temettettem be vele a tövében. Ne jöjjön indulatba kérem, ennek meg Ezt

a

kellett lennie.

—

Ah

ah! zúgott a komor

Mi

esés hangján.

Errl

a

hegyrl

ember

már most

lesz

egész

az

a szél

a

a

kétségbe-

birtokainkból ?

pusztát eltemeti

homokkal.

Dombay

elnevette magát.

— Ne tessék megijedni. A múltkor ön kem eladást Nézze

ne-

a geológiából, most én szolgálok vele.

ön, ez a talaj

nem

a pliocen-korszak szüle-

ménye, hanem a mi édes testvérünk,

mely megállja

—

tartott

t.

i.

agyag,

a helyét.

De még sem

kellett

volna

ezt

tenni

a

fa-

milia híre nélkül.

Dombay tovább Mit gondol

— gylés — Bizonyosan — Tehát jobb

mosolygott. ön,

megengedte volna

?

nem. volt

nem

kérdezni.

a familia-

!

!

^55

Abcl úr szomorkodva

gyönyör

sajnálva a

szíve

távozott,

Hogy

tett.

pázsitos

mélyébl van

cl

csúfítva

Valóban

el

volt.

Hosszúkás kúpja

le volt szelve,

tetn hatvan-hetven négyszegölnyi Egyenes mint az asztal.

s

sík

a

Rettenetes jogsértésnek tekintette ezt

maradt.

egész

az

de kénytelenek voltak benne megnyugodni. Arra csak nem kényszeríthetik Dombayt, hogy hordassa vissza. Ki venne familia. Vitatták a dolgot mindenfelé,

a

nyakába ilyen veszdséget. Aztán a területnek

volt a tulajdonosa használati

joggal

;

épen annyi joggal, mint a többi rész

De már nem

hanem

földforgató,

tehát tehette fel forgatását.

világháborító.

Hát még a mi ezután következett A következ tavaszszal négy kmives vándorolt keresztül a

pusztán,

s a

legény

korcsmába be-

tértek pihenni.

Dombay megtudta a négyet,

Nyöszörg-hegy

a

rakatta velük

Egy

torony.

Két nap

létüket,

alatta,

s

tíz

s vele

már most; tet

oldalán

fel-

úr

is

meg nem

csordultig tölt a

mert ez

eszi

meg

mind az

a familia.

megszemlélte a mint állhatta,

Dávid öcscséhez. No Dávid ! Duna ám szörgt ?

—

északi

hogy lett belle egy csonka láb magas csonka torony.

alatt elkészült,

Talpárdi

mind

falnak,

pohár Csont Ábel kezében, baja lesz

felfogadta

a Talpárdi úrtól ajándékba ott hagyott

s

kanyagot

ott

elhajtatott

hogy be ne tekintsen már.

Láttad

a

Nyö-

1,6

— Láttam ám, — Dávid szárazon. — Mi abból. Yilágító-torony, lovag-vár, Henczi-szobor — Kérdezze meg bátyám az építjét, mert ha felelt

lesz

?

nem

én kérdem meg,

De

abban

hát van

valaki

jó

vége

mely az övé, míg

él,

botránkoztató,

valami

maga költségén

a

lesz.

épít

—

oda, vagy egy szárnyékot,

—

Nem

egy törvény az várat épít

él ?

a

Hát ha

szerkesztett

volna

a mi a juhásznak

is

lehet az ellen kifogás?

a papi törvény

;

területen,

legalább míg ott

például tyúkólat, galambdúczot

szabad,

olyan

hogy

Nem

Óh

ellenzi.

ravasz

ha réz-sarkon forgó

bánja,

valaki, csak azt teszi

is

épít annak

!

nem

költségei megtérítése

hozzá, hogy az követelést

iránt

nem formálhat. Nos hát Dombay bizony nem kivánja, hogy váltsák ki mármost tle a tornyát, st még azt sem hogy helyeseljék. Elég, ha mondja várják be a végét.

jónak

kivánja, s

azt

:

eddig rendezett,

mind

jó

vége

Az

lett,

I

annak

és igen kietlen lenne a kondori

elsöpörné onnan. igaz

még

mit

javított, túrt, kapált, ültetett,

mindazt egy pillanat

puszta, ha egy hatalmas szél alatt

A

tartja,

Ebben

Hanem ennek

a

bizik most

hegytetre

is.

épített ka-

litkának mi lehet a czélja?

Mindenki

tudja,

de senki sem meri megnevezni.

(Torony.)

De

hát ez a torony olyan nagy köve a botrán-

kozásnak

?

Hát ha

mányoz száz

valaki

jótékony

forintokat oly

czélra

feltétellel,

hagyo-

hogy azok

!

^57

esztend múlva egy pár milliárdra nevekedvén, az alapító nevérl nevezett kisdedóvó alapjául szolgáljanak, nem méltán megérdemli-e a magyar Pcabody nevet ekkor? Es a ki egymaga felépit ötszáz

egy tornyot

láb magasra,

tíz

nem érdemel-e

hálát

mármost csak mintegy öt lábot kell ráépíteni, hogy olyan tornyuk legyen mint a Szent-Istváné Bécsben ? Hiszen addig szó sem lehet eklézsiáról, míg toa

birtokos

rony

kiknek

a

uraktól,

fejenként

nincs.

Mert míg torony

nincs,

addig harang

sincs;

valamig pedig harangok nincsenek, mi gyjti egybe

És ha

a népet?

prédikál

És ha nincs kinek prédikálni, pap ? És ha papra semmi szükség,

pap

a

minek akkor

a

nép egybe nem gyl, kinek

a

?

hol van akkor az eklézsia

Tehát torony annyi mint eklézsia.

De

A

helyzetet.

igaz

hogy rajta.

a

ákácz-

de ez

:

a

fuvarosok

Már

pedig

a

és

fogja

szegélyzet éles

találó

mégsem

tekintete

fuvaros-nép a

át

föl

fut

eperfa-szegélyzet

legrosszabb-nyelv kinövése ha ez valami

másként

Nyöszörg-halom tövében

sr

országút az

közönség

kondori

a

el

a

az

között,

oly

sr

ne hatoljon

legelmésebb és

a kaukázusi fajnak, és

megjegyzést röpít arra a

bo-

semmi es le nem mossa a familiáról. Mert hiszen egy zsebóra, melyet agyonütnek, egy tábla hajdina-vetés, melyet megúsznak, egy bögre szappanos lébe beáztatott fejköt, melyet a jámbor lond-várra, azt

gazda zsoltár,

paczal-leves

helyett

felkanalaz,

egy ócska

melyet a menyecske a kötött gombócz kö-

•

,58

zött feltalál,

egy

—

vagy

—

tudjuk

Kisfaludytól

mely a tornyon fennakad, mind

ártatlan gólya,

elegend

mint

hogy országos hírnevet szerezzen

arra,

a falujának.

Ez Az

hozta rémületbe az egész Kondort.

csonka

a

torony

csúfkodik

ott

;

akár

hagyják, akár lerontják, kész a veszedelem

sem

s

egyéb

em-

hozzá, mint egy gyors-esz baranyai

kell

ott

ber, a ki példabeszédbe foglalja.

az

Szidták

mind

keresni,

mert

urakat,

k

voltak a nagy

ott

hajtották az útszélre nyájaikat,

domást;

—

dolta ki a kell,

azután

és különösen

eszével,

meg

s

pap,

lakták el az ál-

gon-

mert

urat,

hogy Kondorra

ihon

k

bevonuláson,

k

Dávid

holdas

oda papot

jártak

utoljára

iskola

torony

lett

belle.

Nem

mert

is

Dávid úr

a

familia-gylés

felé

menni a többi úrnak is sok dolga támadt, s szegény Lrincz úr maga maradt Dánielül az oroszlánok között, a kik már most egyre-másra diktálni ;

akarták a vérbírói Ítéleteket.

Mikor

látták,

tette a hátát a

a

paphoz

hogy Lrincz úr nagyon neki vetoronynak, a mi miatt

férkezni,

a

Mineka-párt

nem ott

lehetett

hagyta

a

gylést.

A

Kikhuznyiak magukra maradva, nem mertek tovább harczolni, hanem feljárták a pusztát és öszszeszedték a vádakat

zsidóhoz ]gen

is

is

Dombay

ellen.

Még

Dávid

elmentek, hogy tud-e valamit a papra

?

tudott; hogy a Pentateuchust magyar-módra

olvastatja a gyerekeivel, a

mi miatt azok reformált

:

'59

Holott

zsidóvá lesznek. Breschtth hara.

úgy olvassa azt

bró

Bó'röschisz

Ezt

zsidó

igaz

beletették

is

a vádba.

Mikor tak

—

a

vádpontok

a

min

alól

el

tizenkettre se kezdje

—

felszaporod-

mert

ember,

az

gyjtést rendeztek semmi foganatja sem lesz, maguk között; a begylt 17 forint 9 krt átadták a két legtanultabbnak, hogy menjenek be Fzvárra

instáncziát

Íratni

valamely

ügyvéddel.

fiatal

Öreghez ne menjenek, mert az nem tudja vényt, és mind egy követ fúj a papokkal.

Egy

doctor

fiatal

meg

is

aztán

írta

10 forintért

olyan hathatósan, hogy egy minisztert

nak

rá.

Most már

csak alá kell

írni.

a tör-

elcsapná-

is

— Igen, de

ki

kezdje

meg, mert az nem mindegy ám. Egy az, hogy a kérvényt mindig az els aláíró nevérl nevezik

Borona Jábes és mit röstel az ember

társai

«OIvastatik dásai),

a

ha rosszul üt

ki

;

stb.

más meg

a dolog, fizetni

is

kell,

Borona Jábes neve kerül legeli. rá keresni, az úgy sem kár. csak

folyamoaz,

hogy

és megint

Urat

kell

Igen, de kit? Talpárdi úr elnöke a papi törvény-

széknek, szó sincs róla, hogy vádló legyen.

Ámbár

úr nyilván védelmezi a bnöst. Mecseki úr mindig ellensége az igaz ügynek,

ségbl nem

teszi

Dávid úr következetes-

meg, a többi úr pedig nem gon-

dol vele, ha a világ felfordul

Hanem Csont Ábel Fgondnok, elmozdítani.

tehát

is.

úr! kötelessége

az

Azonkívül igaz ember

egyház javát is,

mert nem

»

i6o

meg

veti

fésüli a szakállát,

Ez

nem megmondja

a rajthuzlit,

nyíri

a haját

nem

és

az igazat, noha deákul.

az igaz ember.

Felkeresték a méhesében. derült,

hogy

szokta

vetni titokban.

st még

a rajthuzlit,

Aludt

azonban

Ezúttal

a csizmát

ki-

meg

is

maga egy szalma

;

kanapén, a rajthuzli pedig eltte egy széken.

A

—

deputáczió elmondta, hogy miben járnak.

Hadd

úr olyan az

látom az írástokat!

kedvvel,

a

minre

ember felserkenni. Az ember nyújtotta volna

—

válaszolt

álomból

déli

az írását,

Ábel

szokott

de Ábel úr

visszatolta.

— Csak olvasd magad, nincs szemüvegem. Tekintetes Szent Törvényszék — Szamár vagy Hát miért volna az Te— Csak olvasd tovább. itt

•

a

!

fráter!

kintetes.

((Méltóztatik

évekkel

rá

emlékezni,

kondori nemes

a

egyházát

megalakítván,

hogy ezeltt négy

familia

lelkészért

a

maga zsenge

folyamodott

a

Tekintetes szent székhez, melyet minden ellenmon-

dás nélkül

meg

is

nyert

t.

ez.

Dombay Máté

sze-

világból kivénült vén káplán létére

mélyében, a

ki

örülhetett

clmozdíttatásának, noha mi már akkor

is

úgy gondolkodtunk, hogy kell benne lenni valami nagy fogyatkozásnak, mert különben elfogadis

ták volna

uraimék,

nem nem

e

kegyelmét a tarhalmi avvagy gódircî

de csak mireánk tuszkolták, mint a kik

ismertük.

kerestünk,

Noha

mi

az

mindazáltal

lenünk, mivel kevély,

szolgálatában hibát

fölemelte

sarkát el-

embert nem becsül, maga-

.

-

i6i

nak

földiek után eredt és az eklézsiának si-

való,

ralmas károkat okozó

bogy

lelki szolga,

hivatalát folytatná, az Izrael

a ki

a helyett,

nemzetét vezérli

és az úrfiakat tanítja deákságra,

a zsidó bibliában

mely miatt a nép úgy elszokott a templomtól, hogy csak nagy ünnepeken gyl egybe teljes szám-

mal

..

És

így tovább.

— Hát miért mikor vége — Hogy — Hogy én

úr,

írja

cziáns.

No

volt a

teli-e,

a szószólónak,

Az ember volt,

urambátyám.

árulkodó legyek.

várjatok, hát

nézte:

hogy

kérdé Ábel

mnek.

alá tekintetes

Felkapta a polczról

Nem

—

hoztátok ezt ide?

Feladó.

Dcnun-

majd aláírom.

a legközelebb

üres-e; a válla

es

kaptárt.

úgy a fejébe nyomta sem látszott ki belle.

elbdült; szerencséjére a kaptár üres

de azért

kiállta az

futott volna kifelé,

egész

raj ijedtségét.

Ábel úr azonban

Társa

útját állta az

ajtóban.

A

konfedcráltak

moczczanni

sem mertek, mert

hogy Ábel úr közelében deszkához tapadt népes respublikák forronganak. Ha azokat lázítja fel urambátyám, nem jó világ lesz. Hát frátres! Ti kötözni való bolondoki rikácsolt Ábel úr bárdolatlan hangja a pipafüsttl Ti kötözni való sárgult, kuszált bajusz közül. bolondoki Mióta árulkodik a nemesember, mint

jól

látták,

—

—

—

valami

szedett-vedett

csürhe

másutt igazságot, mikor

nem

maga

a tiétek ez a puszta?

BAksay

:


nép? birája

Mióta is

keres

lehet? Hát

Mi? Hát nem

hord1 1

i6i

hatjátok

papot,

a

ki

a

Mi? Az

mikor tetszik?

hogy becsuknak éríe két esztendre, de legalább nem lesz benne mit szégyenleni.

igaz,

A

szószóló azalatt kihúzta fejébl a süveget, vé-

delemre kezébe

vett

egy rajrázó csáklyát és elkez-

dett pattogni.

— mat ban

én bizony

Dejszen,

Mert

hordjuk

az

a

Ám

familia dolga.

közmunkában, kire mi

ki

esik

látom, ott lesznek-e az úr szekerei. tetszik,

maradjon

magunk

útján.

az úr

a jószágo-

a nagy

hogy kihordjam ebben

azzal, I

nem kínzom

magának,

ha

tetszik,

majd meg-

;

Ha mi

homok-

pedig nem

megyünk

a

Letette a csáklyát, felkapta az asztalról az Ábel

úr pennáját és ott Ábel úr szeme láttára megmutatta,

hogy alá meri kanyarítani Ábel úr Borona Jábes.

—

Én

annak

itt

(Igaz

felelek mindenért.

A

ki

nélkül

Nemes

is.

igazi atyafi-vér,

lesz a neve.

eltagadja, és

De

ha nem

mind magad maradsz benne nemes Borona

bizony

ha

;

sikerül.

:

Jábes.)

Ábel úr összeszidta még egyszer árulkodó mivoltukat és kikisérte a vendégeit egy furkós bottal, szívesen felkérvén itt

a

ket, hogy csak

odalógjanak az Írásukkal,

még

egyszer

majd kihúzatja velük

lutrit.

Dombay neki.

idézni.

sejtett

Hiszen

a

valamit a mozgalomról

toronynyal

és örült

épen ezt akarta el-

163

ÉJetkcdve teljesen van rendezve,

nézve

hivatala

úgy legyen, erre

is

van téve az alap.

le

is

hogy

s

Háza, udvara be

visszatért.

Volt ideje kirándulásokat tenni a pusztába

nem csupán

még pedig

ismeretségeket kötni,

gatásokat tenni,

a kiválóbb családoknál,

hanem

gokban vonult, rejtekben éló egyéneknél alatt egy Diószegivel.

A

ma-

a

Hóna

is.

hanem

boros-palaczk,

valamint hogy a kiválóbb családok és

füvészkönyv

;

a rejtekben

él

egyének

él

a kondori pusztán

hanem azok

nem

pedig

Diószegi

láto-

;

kiket

is,

urak

atyafi

nem

fölkeresett,

és embertársak,

szép teremtések, a kikkel

a csodálatos

keze mindjárt harmadik napon ki-

az Örökkévaló

hfmezte a száraz földet.

Dombay

vidéken nevekedett

rályn

növényzet

változatosabb és gazdagabb

pusztai népét

és így

nem

a

dicsséges Flóra

ismerte

s

keveset

is

ki-

tar-

tott róla.

Meg

is

lakolt érte s

már az els kirándulás

al-

szemrehányó szégyennel kellé bevallani régi kedves kis ösmersei köszöntévedését. Az tötték mindenütt nyílt, mosolygó ajkakkal. A középkalmával

hegyek

arisztokrácziája,

erdk

polgársága és az

gyökereikben járnak, itt

még jobban meglepi

barát.

itt

itt

czivilizált

sötétarczú farmerei, melyek

revolverrel

és

települve mind.

boldogul és

van már?»

az embert,

«Hogy

folyampartok

piliseikben trrel

meg vannak

hát kegyed és

és

a

id

A

eltt

másik

Némelyik

nyit.

újra

mint egy holtnak

kerültél vissza ?»

A

uNini, virágzik hitt

jó

R)gantt kaczag II*

164

•

a találkozás

örömén, a Fintor és a Pinty ajkaikat

pittycsztik.

«VaIahára mégis

Minden

nek !»

lépésen

eszébe jutottunk ön-

új találkozás.

A

Kosbor-

dynastia saját parkjaiban pompáz, az Arachne faj-

mely pókot virágzik, a jajgató Delphi ni um, a czivilizáczió ell erdkbe menekült Hunyor és a számzött Paris, mely négy rendbeli oklevelével zata,

hiába

védi

létjogát,

elszigetelten

Az ismersök

mint

Európa közepén.

testvértel en népfaj

egy

búskodik,

között szerényen várja a látogató-

nak kegyes tekintetét egy-egy ritkább szironták,

fz

és liliom.

gyopár, virága,

a

Ott tolonganak az árvalányhaj és

királydinnye

és

a

szamárkenyér kék-

mindegyik kérkedvén az elsbbséggel.

Amazok sfoglalóknak

tartják

a

magukat,

—

míg ezek

Petfitl kapott donátionálisra hivatkoznak. Dom bay int a kamarásának és Diószegi kamarás egymásután mutatja be ket. Természetesen a Linné a

szertartásos rendszere szerint, mert a másik sokkal

demokratikusabb, mintsem egy utazó fejedelemnek

kedvére lehetne.

A

füvész-ember poézisa különbözik más halan-

Neki nem kellenek sem a délibáb enyelgései, sem alkonyodó nap aranysugarai, sem a nyáj kolomp ja, sem az alakot cserél felhk. Lába alá vigyáz, hogy kis barátni közül egyet is el ne tapodjon. Szegénykék 1 úgy is rövid az életük, hadd örüljenek. Dehogy szakasztaná le ha ösmers, dehogy tapodná el ha ösmeretlen. dóétól.

Nem át

kell

lát

semmit, csak a virágot, melyet óvatosan

lépnie.

Azt sem

veszi észre,

hogy most

Jêgyêd

Baksay

:


nem

fél a naplói?

165. lap.

,65

egy jegenyesor közé érkezik, mely Ámbár Lrinoz úr major-belsségét szegélyezi. A major és jegenyesor között

gazdag kaszáló termi azt a híres

közvélemény a sáfránnal

szénát, melyet a kondori tart

egyértéknek.

A

nap múlva radt rendek, melyeknek csak néhány

lalkozik.

Az

szoknyában

a

fején

;

napnak

kend

lesz

fel gyjtésével

egyik szép karcsú növés,

húzva védelmezi azt a

— noha még pünkösd — megszá-

fasor hosszúra nyúlt árnyékában

a finom

fehér

fog-

rövidecskc

kend

arczot;

a titokzatos

n

két

jó

nem

elre

muszáj

hogy szke-e vagy barna, a ki van. Köntöse ujja piros szalaggal

látni,

alatt

de a két gömböly kart fehér gyolcsujjak védik a napfény ellen mert a nap a milyen irigy, felkötve,

;

még

A

befeketítené.

rendek a jegenyesorra dlnek.

rend végének alá akasztja a

hegyre

veszi,

meg sem

vellát,

áll

A

leány

a

annálfogva ostor-

addig,

míg halmazba

nem torlódik. Azután gereblyét vesz föl, visszamegy a jegenyesor felé, hogy az elmaradt szálakat fölgereblyézze. a közelében

Itt

fölveti szemeit, megpillantja

lépked Dombayt

— Nini Dombay úr! Az odatekintett — Kegyed nem hoz lépve. — A mint — ifjú

s

fél

látja;

gezve piros

arczát,

és ráijeszt.

Felénk sem néz. fölismerte Dínát.

a naptól ?

szólt a

— kérdé

a leány-

nyugvó napnak sze-

mely ragyogott a serked ve-

rítéktl, mintha gyémántporral volna behintve.

—

Mulatság ez vagy kötelesség?

:

i66

—

Még

pedig szigorú kötelesség, miután bele-

Oh

kezdtem.

ön, talál-e

én igen szeretem

utánam egyetlen

a

gyjtést: nézze

szálat is? El

ne feled-

jen megdicsérni apámnak. Sietnünk kell vele,

meg ne

mert akkor mindjárt megfeketed-

ázzék,

nék, értékét vesztené és

— —

És? És hibát

Apám

taná.

hogy

találna

——

ön benne, még visszautasí-

mondja:

azt

önök

nagyon

váloga-

tósak.

— kem —

E is

honoráriumom. Ügy nekötelességem részt venni a gyjtésben. szerint ez az én

Nem, nem

!

Ez nagyon

is

volna, a mi

idylli

csak írva szép, de téve szót támaszt.

Hanem

igaz,

hogy önt veszély fenyegeti ? Tudom és ismerem annak egész nagyságát. (Valahányszor veled találkozom. Gondolta utána.) És mit tesz ön? tudja-e,

—

— — —

Az

Kikerülöm.

Én ifjú

az ön helyén fölkeresném.

meglepetve nézett a leányra. Most vette

hogy nem érti. Micsoda veszélyrl beszél kegyed? Vád alá fogják önt, s minden bnét elsorolják, a mit négy év óta elkövetett. A panaszlevél meg van írva tömérdek aláírással. Azt mondják nem is a püspökhöz nyújtják be, hanem a generális vice-notariushoz, mert ez a legfbb személy észre,

— —

a

papok

—

írókat

között.

Ha már is.

árulkodik kegyed, árulja

el

az alá-

1^7

—

Azt nem teszem. Csak kettre vallok. Az egyik Borona Jábes bácsi, a másik Ámbár Dína.

— —

A

az igazmondást

ki

aláírtam.

De

vádlottól tanulta.

Apám távollétében hozták hagyták. Én elolvastam s minthogy

mondok.

Igazat

hozzánk és ott egyenesen azt is

nem

kérik,

Ámbár

mozdítsák

Dína.

el

önt tlünk, én

Csakhogy

vízzel írtam.

poroztam balatoni porzóval. Inkább sohasem mutatom magamat, csak ne

írtam

s

be

is

— kergessen — De micsoda van önnek ebben a szomorú pusztában? — Kegyednek szomorú puszta ez — Nekem nem mert az enyim az én hanem hagynék; de zám, melyet semmi kincsért nincs senkije — önnek nem hazája; — De van egy szép házam eltte egy ákáczel.

élete

?

az,

;

el

itt

;

;

erd

és

egy szép

enyém, mert én

kert, az az

al-

kottam.

— Ön nem boldog benne; menjen belle. Hagyjon minket. — Szót fogadok, miután Dína parancsolja. Megyek. — De nem a harczot végig ne hogy ki

el

a

nélkül,

küzdje.

Még

mondanák

azt

megszökött.

:

szereti önt és oldalánál lesz. Jó éjszakát

A

leány

nácáról

is

tovább gyjtött. látta,

a

I

Dombay még

mint fürge

halomra az engedelmes rendet.

Apám

léptekkel

a tor-

kergeti

i68

X.

Dombay

a

legközelebbi

tanácskozást hirdetett retes

ligetbe,

hol

vasárnapra

erdben, abba

az

beköszöntjét

a

egyetemes az isme-

tartotta,

és

a

mely nyaranta az isteni tisztelet rendes helyévé ln. Senki sem tudta mirl lesz sz, azért mindenkit felkényszerített a kiváncsiság. Ott volt Talpárdi úr •

is,

külön meghívó

—

Értesültem,

kezdé

panaszlevelet köröznek a

által

kiidézve Fzvárról.

Dombay

—

hogy egy pusztában, mely felsbb-

ségemhez fog ellenem benyiíjtatni. nem olvastam, de tartalmát tudom Nem volt ember a ki elárulta,

A

vádlevelet

—— — vágott oda

—

Jábes bácsi.

Ne

kérem Borona úri Hisz' úgy is csak közölnék velem. Tudom, mondom, tartalmát és igen könnyvé teszi helyzetemet, hogy a felhozott vádak mind olyanok, melyeknek a vádlók maguk sem tulajdoníthatnak fontosságot; el van pedig hallgatva épen az, a mivel magam ellen ingereltem sokakat, de a mit senki sem akart a vá•

Ítélje

el,

dak között említeni,

k

tudják miért.

Megvallhat-

hogy az én fbnöm az a tornyocska, melyet arra a halomra építettem. Nem maradandó épületnek, hanem kbl, vályogból, törmelékbl össze-vissza, minden fundamentom nélkül, egy lábnyi széles fallal, melyet az els szi es elmos és az els Luczanapi szél halomra

ják

a

panaszló

urak,

.;

169

dönt ; önök

ítéletét,

mieltt

ki

volna mondva, végre-

hajtván.

«A

gondolkodni

kik

indokait

szeretnek,

tudják

tettem

is.

«Soha semmiféle indítvány, tanácskozás, rábeszélés és izgatástól sem várhattam annyi ert, hogy önöket egy templom építésére megnyerjem. Pedig önök nyilván Egyháznak nevezik magukat, de soha

sem lesznek azzá, míg hiányzik az egyház kifejezje, a templom és mit én pusztában elengedhetetlennek tartok, a torony. Nem szóval hát, hanem tettel, mely eltt senki sem hunyhatja be szemeit, kiáltom éjjel és nappal mindenkinek, hogy mit kell tennünk.

Ezért

építtettem

azt

a

kis

alkotmányt

arra a halomra, a melyet Isten ebben a pusztában szení begynzk el

szánt,

és az emberi léhaság csúfolt

Nyöszörgnek. Bedobtam

ség sorai közé, a

«Ne

ki tiszteli,

a vexillumot az ellen-

kövessen, váltsuk

ki

.

.

kérem; ne mondják, én tudom, hogy van ; ne

szakaszszanak félbe

hogy nincs pénzünk, mondják, hogy eddig meg voltunk nála nélkül, én tudom, hogy ezután nem lehetünk el ne mondják, hogy évekig kell hozzá készülnünk, mert én tudom mibe kerül «ltt van és kiterjesztett egy összegöngyölt ívet elkészítettem az alaptervet, a hogy tudtam költségvetést is ütöttem össze, a mi szép summát hoz ki, tizenkétezer forintot, de a mibe bizony ;

.

—

.

.

—

nem szédülünk el, ha elmondjuk rá Ez az összeg épen felét teszi a évi adójának. Az a kérdés, nem

a kétszerkettt.

közbirtokosság sajnálják-e

egy

»

170

ügytl kétszáz évben egyszer annak az összeg-

lelki

nek

felét, a

mit polgári érdekeikre évenként fizetnek

?

«Ez az elterjesztésem. Vagy elutasítják ezt, és én ez esetben lemondok hivatalomról, búcsút veszek önöktl azzal a kéréssel, semmisítsék meg a tervben lév vádlevelet, mely nekem nem árt, önöknek pedig sem elégtételt, sem dicsséget nem vagy

szolgáltat;

a

veszik

könnyen létesíthetnek

mit

mi

a

sem

tudja

javaslatomat és,

tartok, végrehajtják

a legszegényebb jobbágyközség

nélkül

azt,

ki

fontolóra

magát képzelni

és az én

az építésre szintén ötven forintot ajánlok

Ez

követik.

továbbra

is

esetben

fel

kérem önöket, trjenek meg

alázatos hivatalom folytatásában, s en-

meg,

gedjék

— —

példámat

hogy halálomig lakosa lehessek

az

önök szép birodalmának. Birodalmának I Min pompázó szó ez Hogy a kondori pusztát egy pap nyilvános szónoklatban !

birodalomnak nevezi

Mondhatta

I

hogy jön az utolsó Ítélet és elsöpör, ha templomotok nem lesz, vagy jön a muszka és elvisz Szibériába, ha tornyot nem lát a volna,

pusztátokban, vagy fenyegetzhetett volna traktus-

annak minden villámaival. Mindez nem ér

és

sal

semmit.

Hanem

:

Ez

birodalmával.

a

szó elbájol

mindenkit. Csont Ábel kivételével.

—

Ha

csak ennyi az egész

!

—

szólt

elször

Jábes úr, a Kikhúznyiak bevallott levélhordozója.

Üsse

meg

Templomra bele

egy

a ki fias

mézharmat az sajnálná

tehénbe.

a

egész

pénzét?

Mért nem

is

—

proczesszust.

Én sem

halok

tetszett

ezt

171

Dombay uramnak bennünket

minek

mondani,

élszóval

tett

a góréval ?

csúffá azzal

Másik se sajnált, harmadik se sajnált. Talpárdi nem krajczároz, hanem viseli az úr azt mondta: egész teher tizedrészét, de azt megmondja, úgy ki legyen számítva minden, hogy pótadóra ne kerüljön a sor, mert pótadóban még harangkötelet sem vesz. Mecseki úr, Lrincz úr, külön-külön huszadrészt vállaltak. Ábel úrnak nem kell a templom, de azért

jussát

sem esztendre

birtokát

a

templomnak.

Húsolja

Pátróiné

nagyasszony

egy

szárat

a

fizet,

áldoz

a mik soha geit.

hanem

Fizetni

a

fillért

tud.

hozzá.

tartja

fel,

mely

meg nem

tele

kötik

ki

oda adja egy ki

rajta a mit

ócska

harisnya-

van olyan dolgokkal,

érik a devalváczió

Szent Lábán és Énekes Tóth

zsindelyt

ugyan egy

maguknak oly

kesersé-

Péter atyafiak feltétel

alatt,

hogy nekik a szent vacsora ostyában szolgáltattassék ki. Dávid zsidó megtekinti a tervet, kiszámítja a toronysisak magasságát s számításának eredményeként kijelenti, hogy a bádogról ne tessék búennek a sulni a Tekintetes JífyafiságnBk, mert toronynak az árnyékában akar mégvénülni (nem merte mondani meghalni). Ihárosi úr is kijelentette, hogy tct ne féltsék, ott lesz , a hol kell. A minthogy a következ napon be is rándul Fzvárra és ott az igazság-házának fundamentomai között fölkeresi Lcs Jónás és Kezesménes Lukács embertársakat, mely látogatásának eredményeként harmadnapon szerencsésnek érzi magát elérzékenyülve jelenthetni, hogy még a fogságban ül sze-

gény rabok sem feledkeznek meg a keresztyénség közös nagy missiójáról, melynek támogatására ezen tizenkét forintot küldik, azzal az Ígérettel, hogy kiszabadulásuk után sem feledkeznek meg, ha az

ket

Isten megsegíti

vállalataikban.

építtet bizottság,

Ottan megalakult az

Ábel úr elnöklete

cseki urak személyében.

azt válaszolta,

Ámbár Lrincz

alatt,

Dávid urat

arra. így tehát hagyták

helyébe kinevezték

még

nagyasszonyt,

kirl

pár harisnyát

lehetetlen

viselt

de

az alapot,

más építsen pedig

tiszteletbeli

Me-

hívták,

is

már megvetette

hogy

és

Csont

menni

s

tagnak Pátrói né

hogy

feltenni,

fél

volna valaha, továbbá a fele-

kezetközi szent cgyességre való tekintetbl Szentláb ánt és

A

Dávid

fog

torony északfelé

nézni.

Ebbl

szárma-

legels nehézség, melylyel a bizottságnak

zott

a

meg

kellé

nak

zsidót.

kell

A

küzdenie. lenni

;

torony

úgy szintén

mivel ez a parochiára néz

Szent István templomára

a

ugyanis ajtó-

alatt

keleti

oldalon

két ajtó pedig elég

:

is,

is,

a

ha az eleget veszszük.

Úgy, de mivel történetesen a nagyobb birtokosok majorjai épen az északi és keleti részeken voltak: világos, hogy érzékeny jogcsorbulást szenvednek a ajtó nélkül déli és nyugoti tartomány urai, ha mindig megkerüljék a templomaradnak. Hát

k

k

mot,

nem

ha

a

azt

mondta

akkor neki

passát-szelek

erre,

nem

kell

?

k

Hát Csont Ábel

Isten-házába akarnak menni

olyan urak, mint az északi urak

viszont rajta,

az

?

hogy ha négy ajtó lesz a templom, mert akkor

keresztül-kasul

nyargalnak

rajta.

173

ö

ugyan nem kopasz még,

de bizonyosan elébb-

utóbb az Jesz és a Jéghúzam miatt reumát kapnak a

homlokai.

Az

nézetek

ellentétes

úgy békültek engedményt.

hogy mindegyik tett egy ajtónyi Sem kett, sem négy, hanem három. Egy a torony alatt, a másik kett keletnek és nyugotnak. A dél

ki,

elégedjék

Alig

meg egy

szép kerek ablakkal. ez a nyugtalanság,

csillapult le

veszedelmesebb

és

összeesküvés

midn

ütötte

újabb fejét,

fel

jöttek az asszonyok

tömegesen, hogy csak legyen

bizony

részen

ajtó

a

déli

Mert ha

kerek ablakot.

inkább elengedik a

is,

az az ajtó onnét elmarad,

bizonyosan annak helyére van szánva

Ebbl régi

nem

a

nké

szemben a hanem újság hajhászva, mind a kathédszokás

tisztes

a

szerint,

szemközt lesznek elhelyezve, ez pedig a há-

rával

zasságkötési

mert

a

szent

szokások

st

vidéki,

helybeli

jöket,

ha szemben nem

is

legények

ti

kik

a

láthatják?

Lássátok

st

lehet,

kívántok,

is,

jövendbeli-

ki

Megnyugtatta azonban Mecseki elégedetleneket.

czéloz,

kijátszására

karba járnak, miként választhatják

mit

kathédra.

pedig az következik, hogy a padok

férfiakéval,

az

a

bölcsesége

úr

húgaim,

édes

szükséges

is

az, a

holmi

ringy-rongy faluhelyeken, a hol a templomok egyenes

lapályokon

magaslaton,

—

állanak.

De

melyet, a

ki

itt

gyönyör Nyöszörgnek

ezen a

ezentúl

—a

merészel nevezni,

ám

m átkával asztásnák

sokkal tiszteségesebb módja lesz.

Mert nem nézni,

ha

lássa a következését,

elég a jövendbelinek szép-e,

mivel

a

csak az orczáját

szépség

porra

írott

174

mely elmúlik, mihelyt

czifraság, szél

hanem

:

az

díszei

mozmaradandó

sokkal inkább termetét, járását,

elevenségét,

dulatait,

meleg

ráfuvall a

mint

nem

emberi

melyek

a

szebbik és jobbik felének.

templomban megbírálni nem lehet. Hanem igen is más módja lesz annak. Az ifjak, mint illik, az els harangozáskor már itt lesznek

Azt pedig

a

és innen az oromról

jöv meg a

hajadon fell. a

kényelmesen ítélhetnek a

Nem

fárad-e

nem

ki,

fel-

rövidül-e

nem görbül-e elre, míg onnét feljön? És mikor lefelé megy, nem

lélekzete,

völgybl ide

meg a sarkait a homokban, a mi parasztos és nem fut-e hanczúzva, a mi tiszteségtelen ? És nem sokkal kegyesebb módja-e ez a leány-nézés-

veti-e

mint

nek, kell

a

templomban,

nem pedig

figyelmezni,

a prédikáczióra

hol

a

leányi

a

ságra? Avagy

Eliézer

melte-e

ura számára Rebekát

ki

ifjú

porát Mózes,

hiábavaló-

szolga a templomban sze?

Avagy Czip-

vagy épen a szép orczáju Esztert

Én magam

Asvérus király?

is

csak úgy

választot-

tam a feleségemet. Bizony nem buksikoltam ám a

hanem ültem egy

karban, mint a csizmadialegény,

helyben tiszteségesen Hallgattam szinte fel,

a

nem

és

sehova.

olyan édesdeden, hogy

prédikácziót

beleszenderedtem

pislogtam

s

csak

arra

eszméltem

mikor a Tiszteletes elkezdte öklével verni a

kathedrát.

Uram

Esért

imádkozott.

szent házadból, míg

szolgádat

és

meg nem

Nyisd meg azért az

Gyjtsd össze

a

((Nem

meg nem

itatod

eget,

felleget,

hogy

az

megyek

ki

hallgatod öreg

elepedt földet.

töltse ki kincsed.

összegyl, csak intsed.*

'75

Egyszerre kezdett a nép kifelé tódulni, mert tud-

hogy az öreg úr imádsága nem

ták,

A

sokaság között én

mert mire kiléptem öntötték

dézsából

erny

az ajtón és

sár

van az

volt,

is

es, mintha

bírtam

egy

bolt-

ám egy

leányzót a mint kilép

látja,

utczán.

Már

hogy szakad az

es

most mit cselekszik?

a viganóját, mint a többi nedelkó?

Talán felfogja

Nem

ideje

Onnét vettem szemügyre a

széjjeltekint,

;

Alig

volna.

kijövket. Meglátok

;

úgy szakadt az

menekülni.

alá

kisiklottam

is

kél hiába.

hanem elkezd a sár fölött repülni, röpülni mondom, mint a hogy álmában szokott az ember, végig röpül a sáron, mint a fecske. Ez kell bizony

;

nekem, mondok.

(«Meg

a száz hold.))

Csont Ábel.)

Mindjárt bemutatom magamat, haza kisérem,

megmondom

a

szüleinek

magyarosan,

ott

hogy mi

a

hogy mi tetszett meg a leányzóban. A leány örült, hogy olyan kérje akadt, a ki még a járását is megfigyeli, nem is mondott ellent, nem is bánta meg. De még én sem ám. A húgomasszonyokat egészen elbájolta az a gondolat, hogy ha netán az leányaik is úgy szökszándékom

décselik

többet a

és

ki

a

szerencséjüket.

Dehogy gondoltak

negyedik ajtóra. Hiszen, ha szemben

a legény a leánynyal,

hogy

ül

jutna eszébe a járására

vigyázni.

így a legfbb nehézségek elenyésztek.

tet

Az

épít-

már most a munka helyes felosztásához fogott. Ábel úrnak jutott a felügyelet, mert szemei eltt minden ember kettzteti az ereaz jét. Reszketnek, ha torzonborz szakálla egyet mozbizottság

íy6 dúl.

Mecseki

úr

fundamentumot

a

gomb-feltétclekor

szónokol

Szentlábán

az

dolga

Lrincz úr számon

a

le és a

teszi

nevében.

família

épületanyagokért befutkosni.

tartja a

pénzt és jegyzéket ve-

zet az igaszámról, melyet az atyafiak

kiszolgáltat-

így Dombayra nem néz egyéb feladat, mint az urakat hol szép szóval, hol még szebb levéllel nak,

figyelmeztetni

vábbá

az

a

illetleg huszadrészre, to-

tized,

igaert,

lelkesít

hol

csüggedt arczczal

kihazudozni.

beszéddel,

Pátróiné

hol

asszony

megváltja magát a bizottsági terhek alól egy másik

hogy többet mert ha az égig húzzák, sem

harisnya-szárral és azon hozzáadással,

hozzá ne

jöjjenek,

adhat többet. Bizony Isten nincs.

Az

id

építkezési

kellett látogatnia

nem

Dombaynak

alatt

Lrincz

urat és ha

megjelent néha

távozónak.

—

s

meg

már odament,

Néha hosszasabban

szaladhatott mindjárt.

kellett értekezni, az értekezleten is

sokszor

is

Lrinczné asszony

többször sikerit

Egy toppot sem

útját állani a

bizony.

marad

Itt

nálunk ebéden.

Dombay nem

tartotta

illnek

a

szabadkozást,

miután érezte, hogy a maradás nincs terhére sem

magának, sem a háznak. Ott marad ebéden után

még

beszélgetnek

s

néha alkonyat

felé

;

ebéd

megy

haza.

Mindez utalja

a

dálkozik:

oly természetes.

A

két

férfit

egymásra

közös feladat. Lrinczné csak azon cso-

hogy tudtak

ellenni a nélkül a jóravaló

:

J77

ember

annyi

néJküI

holott

ideig,

itt

lakott a tö-

vükben ?

Dína tartózkodás nélkül társalog vele. Figyelmesen függ rajta, ha néha felolvas, fejteget. Örül, ha jön kétszeresen örül, ha nálok marad ebéden és ;

;

ha két

százszorosan,

napi kimaradás után megint

csak beköszönt.

Lrincz úr maga annyira jutott, hogy egy nyugtatványt sem tud megírni Dombay nélkül. Egyiknek sem jut eszébe megkérdezni magától Micsoda minségben van jelen náluk ez a fiatal ember? Még akkor sem kérdezik, mikor kér jelentkezik

a

de a kinek

háznál,

meg,

sajnálattal vallják

hogy bizony még nem készültek el a kiházasításra és mivel az építkezési gondok nagy súlylyal nehezülnek vállaikra, mostanában nem is készülhetnek el. vaJön a másik kér, szomszéd vármegyébl gyonos, tanúit fiatal ember s azonkívül megnyer modorú és tekintet, a ki gondolkodóba ejti a szüléket, de a kik csak mégis nem adhatják oda ;

ilyen fiatalon ezt az egyetlen leányt. Hiszen

még

gyerek.

Dínát

meg sem

reá? Dína

Az

örül,

hogy nem kérdezik.

atyafiság számoltatja

hogy mit

akat

Mi

Nem

tudnak semmi

van

kifogásuk

mond nagy

Saksay: Pusztai

Lrincz

a leánynyal ?

adni.

annyit

mert mit tartozik ez

kérdezik,

Nem

tudnak számot

utóbbi

az

kér

ellen?

Lrincz úr csak hogy jó, jó, de nem

kifogást,

kínlódva,

t^lálkozá*.

urat és asszonyt,

j2

.

178

mint

Hát milyent szeretne? Azt még kevésbbé tudja megmondani. Igazán nem is tudja, pedig ott van a modél szeme eltt, a nélkül, hogy arra csak gondolna is és ha olyan ember, mint a

szeretne.

;

Dombayt találná elttük említeni, bizonyonem ott menne ki, a hol bejött.

valaki

san

Közönséges szokás

a fiatal

embert azzal

búsítani,

hogy házasodjék. Kivált olyan családoknak nagy mulatsága

ez,

a

hol

nincs

leány a háznál

;

ezek

hogy czélzataik iránt gyanút keltenének. Ámbáréknál bizony van leány, de azért Lrjncz úr a kedélyesebb órákban folyvást Ígérkezik Dombaynak násznagyul és abba a gyönyör paradicsomba, a kit uramöcsém alkotott, olyan

tehetik azt a nélkül,

virágszálat virult

a

szeretne

kondori

sajnálkozik néha se

jut,

lámot

nekem

hogy vet, a

a

ültetni,

még nem

milyen

pusztában. Lrinczné asszony

Dombay magános

is

Eszökbe

sorsán.

a háborgatott szív egyszer olyan hul-

mely megrendíti

szívüket.

Adjátok hát

ezt a leányt.

Olyan kicsinynek gondolnak.

hogy

tartják,

Dombay maga

is

érzi

erre

ezt és

nem is nem mu-

hogy fáj neki. Egy pusztai pap, a ki, hogy megérdemelje sovány fizetését, gyermekeket tanít,

tatja,

a

mi

még

Perikies

idejében

is

rabszolga

dolga

voltl

De

vájjon olyan kicsinynek tartják-e?

tetszenék meg, ha egyszer azt

Ügy de

azt

nem mondjuk

mondaná soha.

Ez akkor . .

Miért

állana

ennek a leánynak, mint a haramja az utazó hölgynek? Majd fölépül a templom nem sokára, útját

179

akkor

háza, családja, öröme,

lesz az

az

pihen

helye.

Dína zongorához l. Nem igen szereti ugyan, i. t. a zongora Dína újjacskáit és Dína ezt jól érzi, de ezért kötelessége gyakorolni azt a néhány darabot, a mit még a német szón tanúit, anyja kedvéért.

— Most Dombay úrnak zongorázok. Melyiket puszta...? parancsolja? Cserebogár vagy Sík — — Sík puszta — kérdé Dombay Annak nincs dallama. — Nincs ám az emberek mert már az erdbe. madarak közé — Sohasem — Óh, óh! hogy tehette ön a

a

fölrettenve.

?

a

között,

került

hallottam.

Hiszen

az

borzasztó

tudatlanság,

vizsgáit?

a

le

ön

miben

a

szenved. Ujjai

kezdte

végig futottak

Tompa kedves

a

billentykön, azután el-

dalát.

«Sík a puszta, se halma, sem erdeje ...»

— kem meg

Önnek

lássa

kell szeretni,

mert nem sokára

—

«Sugár torony

Ah

kilátszik a

ne-

Önnek

kedves, mert a puszta édes hazám.

folytatta a dalt)

—

de

talán unalmas ez a dal,

—

(és

is

akkor

pusztára...*

én egészen mást gondoltam

—

;

—

ébredt

Ezt én is ismerem, ezen nttem fel, Dombay. de már másban élek. Imént azt hittem Petfit kérdi kegyed, mert annak nincs dallama.

i8o

—

Én nem

Petfiét?

könyvtárában

én kezembe

isnxerem

megvan, de azt mondja, az nem az

mert nagyon

való,

Mintha nem íehctne

selve.

könyv

van hát a Petfi

vi-

azért olvasni, hiszen a

On

sík pusztája?

mveket

irodalmi

meg van már

És hogy

mint az ékszer.

szép,

viselve

is

Apám

Petfit.

egykor nekünk eladását,

fejtegetett, folytassa az

mérjük össze Tompát és Petfit.

—

Nem

hirtelen

— különben nem

;

—

tudnám elmondani,

merem

is

felelt

Dombay

állítani

Petfié-e

vagy sem?

Dína titkos

hogy

észrevette,

vonakodásnak valami

a

oka van. Lehetetlen

hogy Dombay ne Alig várta, hogy ma-

az,

tudná Petfit könyv nélkül

!

gára maradjon, egyenesen apja szobájába ment, ott felkereste a megviselt apokryphot, kötetet,

köpczös

a

melyben a költ összes mvei elször

napvilágot.

Lrincz

nagyon meg

volt viselve.

Dína elsben

Az nem

azt

úrnak

igaza

Nem

A

volt.

láttak

könyv

kisasszonykézbe való.

a tartalomlapot számoltatta

is

meg.

vezetett nyomra.

Azután

sorba

vette

a

dalokat.

A

legmélyebb

szív idegeinek azokat a hasonlíthatatlan rezdüléseit,

melyeknek

varázsától

megbvölten

álmodtuk

át

fiatalságunknak olyan a milyen hajnalát mindnyájan.

A

költ mindenhatósága

új

világot alkotott, vagy

az alvót ébresztette létre a leányka szívében.

Szemei eltt hajladoztak a czipruslombok, peregitt-ott egy-egy értéktek le a szerelem gyöngyei ;

telennek látszó

kavics

csak alig csillan

ki,

de

is

elkeveredve,

kicsillan a

a

drága érez

melybl

——

]8i

Végre megtalálta

a mit keresett.

«Sík a puszta, mint a

Megnézte

czímet.

a

pihen

tó

.

.»

,

Azután


elolvasta a románczot.

Haramia

aléltan rebegi:

«

hölgy elpirul.

A

A

hölgy

Haramja gyöngéden

Könyörülj*.

bátorítja foglyát s csak a

hölgynek.

útját állja az utazó

egy csókot kér tle,

mire

haramja nem tudja harag-e vagy

szégyen ez a pirulás? *

meg

Felejtse

el

a szegény haramját,

A

ki

...»

De

Dína

Isten áldja

ki,

a

Itt

hát

I

megszakadt szava.

——

érezte sarkantyúját lova

visszatette a könyvet

helyére,

futott ki

a

kertbe, és ott leült egy lugasba.

még egyszer

Ott

megalkotta az

összefüggést

a

románczot,

Dombay

és

magaviselete

románcz tartalma között.

és a

Oh

az az ostoba tekintetes asszony

haramia

Lrinczné

ezt a változást.

vak.

Vakok ám

Dombay

is

Dombayt

asszony éles

meg

az

látta,

egyszerre vége

szemei

Azt mondják, hogy

nem

látták

a szerelem

rei.

visszamerült zárkózottságába.

Ambá-

ha ment, Dína nem futott nem üdvözölte mosolyogva, s ha bent voltak,

rékhoz ritkán ment, eléje,

Szegény

a tartózkodás nélküli bizalmasság-

nak, melylyel eddig lett.

I . . .

I

Hanem annak

nem

átgondolta

s

untatta zongorájával.

i8i

A

Pusztai

találkozás

melybe a két

volt

——

építkezésnek

nincsenek regényes változatai,

ment

véghez

a

a tekintetes asszonyt.

ha csak azt nem tekintjük ilyenül, a lelkében

Dombay

mindegyik csak magát.

haramiát és Dína

tükör,

a

Egyik sem

lélek egyszerre tekintett.

látta a másikat,

Az

románcza

elfogyott, mesterek

mi

mikor

hétrl-hétre,

zúgolódtak,

Dombay pénz

napszámosok ka-

mentek a homok ott volt a hegy tövében, öreg szemes kavicsok, de nem volt a ki felhordta volna mikor fal betetzésre várt, de a szálni, aratni

;

;

tet alkotmány-azikkelyei még s

mindezekért

pusztát, is

hogy

a

a ki ment,

magának

a

kellé

városban hevertek, végig

futkosnia

hideg rázta bele mind a két azt

is

a kihez

ment.

A

félt,

a

azt

sok futko-

sás verítéke lemosta, a sok vakolatpor lezsurolta bi-

zony róla

azt a színekben játszó zománczot,

melynek

késfoknyi vékonyságú vértez ete a lelkész személyét tiszteltté teszi,

mint egy királyt vagy egy matronát,

és kiméltté, mint

egy koldust vagy egy kisdedet;

mely megoltalmazza minden bántalomtól és képtelenné teszi minden bántalomra, mint a méhek között a királynét de a mely zománcz, ha egyszer pattogni kezd, az egész edény zsibvásárra a

;

kerül.

De

csak elvégzdik ez

is,

minél

több ügygyel-

nagyobb örömre, szre be van fejezve az építkezés, következ tavaszszal besimítják, pünkösdre ki van tisztogatva a kevély kis bajjal, annál

:

nyúlánk épület ragyogó bádog

hangos harangjával.

mieltt

A

templom-hegyre, ha

van-e

ott

óta nélkülözött büszkesége

akácz-erdt,

rködni

között

;

tekint

még

századok

az

a

túl rajta látja a felnyúlt

és

annak

lombjai

kéményt: a mely

fehér

a

önérzettel

örömét,

úr

magánosságban

csendes ki

Ábel

kis

kondori nemes reggelenként,

megtekintené,

aklait

két

tornyával,

küzdelmeit

piheni

alatt

az,

a

mindezt a dicsséget létre hozta.

Meg

is

jutalmazva.

lesz

Mert imé pünkösdre

van kitzve a templomszentelés, csakhogy az egyhatározatából

háztanács ezúttal

mellztetnek,

késbbre

s

deklaráltatik,

szes papsága, a

ki

a

a

pünkösd napja egy héttel hogy az egyházmegye öszkalendáriumbeli

nem mozdulhat helyébl, sen.

A

szentelés

után

gregoriánum törvényei

pünkösdben

testületileg megjelenhes-

nagy lakoma

egészen hasonló ahhoz, a mely

az

erdben,

ezeltt öt évvel

az új papot fogadta. Ott olyan áldomásköszöntések lesznek,

a

melyek

Dombay nevének örök

életet

ígérnek.

XI.

Szentháromság plomhegy.

A

vasárnapján

kivirágzott

tem-

a

hogy minden asszony sírva fakadt rá. Öreg emberek levették a kalapjukat és nem merték mondani Hála Istennek Érezték, hogy ez a szó igen harangszó végig

I

csendült

a

pusztán,

—

köznapi ruhája volna annak az

indulatnak,

a

mit

;

k

most az Örökkévalónak kivannak bemutatni.

De

bségben

a szegény embernél nincs a ruha olyan azért meglátja azt az Isten.

Soha nem

A

látott

rajban

nem

hiszi,

ennyi nép lakik.

Nem

ki

látja,

vidékrl gyülekezik a

ben egyszer Ott

lát

jönnek

seregei

hogy ebben is

lakik

ünnepre,

ritka

egyházmegye

mint

életé-

egyszer sem.

ember, a legtöbbje az

pusztában

a

nagyobb rész

a

;

sokaság.

a

fel

a

papjai,

fekete

gárda; elükön az öreg esperessel, kinek hóna

alatt

Ebben egy jegyzék Ezekiel prófétánál 111. 23. Timének a mezre; és imé ott az Úrnak dicssége áll vala. Errl fog ma prédikálni hatalmasan. A nagybácsi, ki Domaranyszegély

biblia ragyog.

bayval

osztani

fogja

Tarhalom

;

az

Gódircz

és

önérzet kihivó

mert világos, bogy a mennyivel jöállomásuk a kondori

vedelmesebb az

különb

nál, annyival

Urvacsorát.

papjai, arczukon

ifjú

ragyogásával

az

férfiak

k

ketten

lévitaság-

a

kondori

Ezek közül az egyik keresztelni fog egy kisdedet, a ki három hónap óta várakozik a szent keresztségre a másik pedig egy igen ragyogó el-

levitánál.

:

beszéd után fogja összekötni és megáldani azt az új jegyes párt, a kit válogatott násznép méltóságos

csendben kísér

Mikor dik,

a

fel

a szent hegyre.

papok hosszú sora belép, és letelepe-

minden kebel elfogódik. Szent Lélek végy környül bennünket. Szenteld

meg

szívünket

I

.

.

.

Mindenki megfogadja magában, hogy soha többé

•

egyetlen egy vasárnapot sem

meg ne akkor

is

tokára

;

hogy

itt

csak ritkán

és

mulaszt

hogy TaJpárdi

úr

csak vasárnap délutánonként rándul

az

is

ki

bir-

hogy Csont Ábel úr homloka

igaz,

mieltt kellleg megvedlett volna, múlva

el,

jelenne.

ugyan,

Igaz

85

érzékenynyé

lesz

—

rövid

légvonat

a

—

id

érintésére;

Mecseki úr csakhamar rettegni fog, hogy a boltozat a mely gyengén van beékelve ( látta) Dávid úr le talál szakadni, és tet agyonütheti ízlése a kálvinista éneklést fogja megunni ; hanem

—

—

;

ha majd orgona lesz!

dalomkor megfogadta,

—

addig, míg stb. stb. leket szabhat egy isten elé;

még a forrahogy templomba nem megy

Dámán

atyafi

Képzelhetni,

feltéte-

státusfogoly az Úr-

kiszabadult

Lrinci úrnak

min

— mint

sejthetjük

—

más

okai lesznek ritkán láttatni magát.

Hanem velük,

és

most szemközt állanánk

azért,

ha

ezt

jövendölést

mint Elizeus

a

próféta

nem tudom, nem

mi

a

elmondanánk nekik, Házaelnek,

siriai

gyjtenénk-e

fejünkre

bizony eleven

zsoltárokat.

Nézzétek ezt a buzgóságot!

Ne

lakjék e helyben

Oly tudomány, melyben

Van

földi salak

.

.

.

Ezt énekli hathatósan Csont Ábel, theoria zászlótartója; és Ihárosi Dávid

a ki a fizi-

magyar és az összes emberiség megEzt énekli most.

kát tekinti a váltójának.

a pliocen-

86

hogy

Gondolható,

Maga

tartott.

az

isteni

sokáig

tisztelet

az esperes úr, mikor Talpárdi bizal-

masan megkérdezte: Nem lesz-e nagyon hosszú? azt felelte: Nem vagyok én legátus (t, i. hogy a legátusok szoktak rövid és kerekded prédikáczióI

Be

mondani).

kat

beszélt, nagy- papi

Mecseki úr

Hanem

váltotta

is

Felségesen

szavát.

komolysággal és

kellemmel

ifjúi

I

elhallgatta volna estig.

elég

volt.

is

Csak már a nagyszakállú

nagybácsi ne tartana hosszú beszédet.

Ez

a kiván-

ság

és

a

is

teljesült

;

a nagybácsi

röviden

lelkek

mélyéig ható szigorúsággal intette a lelkeket töredelemre.

De

azért

került a sor.

elmúlt

A

kott lenni, tehát

a

dél,

mikor a keresztelésre

keresztel ési cselekvény rövid szo-

ezt

könnyit

kebellel

várták

az

urak.

Hanem s

azon

a gódirczi atyafi ki akart tenni magáért,

föltevéssel,

hogy a kondori vadak bizonyo-

san soha sem hallottak

még örömbimbókról, mo-

reményekrl, angyal arczokr ól, csecsemálmákról, anyakönnyekrl, fájó örömökrl, elkezdette

solygó

ket

e hasznos tudnivalókra oktatni

ketr

kisdedhez fordult,

s

;

azután a bé-

szívrehatói ag elszavalta

mind azt, a mit egykor Tompa Tia születése^ kor annak bölcsje felett megírt. Mindezeket bezárta neki

egy

l^^t

Hadd

szakaszból álló nyolcz soros verses imával.

lássák

Kondoron, hogy a gódirczi

nép

meg

tudta választani a neki való papot.

Hiába

erlködött

pedig.

lelkésze titkon- szintén

Mert Tarhalom

ifjú

Tompával szerzdött, bele

187

vonván

közös

a

Petfit

akczióba

is

így

;

két

a

semmivé tette vetélySzerelem gyöngyeinek

nagyhatalom támogatásával

minden vivmányait, a és Családi képeknek egész özönét borítván a boldogtalan új pár fejére, ráadásul megkoszorúzván ket az erény-virág ; 2. hség-virág ; 3. szere-

társa

1 .

lem-virág

;

bizalom-virág;

4.

önzetlenség- virág

5*

rágok számukra termeni fogják mölcsét;

2.

gedés gyümölcsét az

1.

a

;

4.

a

vi-

jobblét

boldogság gyümölcsét;

a

mely

mint a

szálaiból szerkesztett koszorúval,

3.

gyüa megelé-

békesség gyümölcsét

;

5.

öröm gyümölcsét. Dína elgondolta magában,

hogy sohasem megy

férjhez, ha azért a kis mirtuskoszorúért ennyi vexát kell

kiállani.

Ennyit bizony, édes lányom. Egy

óráig kell hallgatnod Petfit

meg nem

eddig

tled

No

de ennek

is

most már minden

vége

találunk,

kivévén,

a

miért

akadály

meg

?

lett

egész közönséget ismert

úgy

Tompát,

tanultad és csak azután kérdik

mi szándékban vagy

:

és

álló

délután két órára és elkísérhetjük az

nélkül

ligetünkbe,

mintha tegnap

hol

hagytuk

hogy az asztalok hosszabbak

mindent

volna

ott,

és az áldo-

mások. jf

— Uram uram Csont Ábel uram, úrhoz — Állok Mecseki öcsém — felcziheldve. — Mikor ezen zöld lombok

szállok

az

!

elébe.

I

felelt a ki-

hívott

alatt

legelször

i88

meg

nyíltak

mi

a

lelkészünk

szeretett

legels szó intézve

volt az a szerencsés, a kihez a

ln; ön gát a

kirl

volt az a boldog, a

szent

leczkét

egy

tír és belyeztele

kal rakva vala»

felvette

is

mez

:

ffVún engemet az

mely

közepette,

fejet

csóváltam ekkor erre a jövendlésre

bocsátok

doltam magamban

tibelétek

éltek»' s

Én

elgon-

látni azt a lelket,

ébresztené.

életre

nem

módon

örvendetes

oly

és

lelket

Szeretném én

:

mely a mi Cíon/unkat

hitetlenség

Csontok-

és ismét: «Ti megszáradoll Cson-

;

i^é

a

ma-

lelkészünk

tok,

én

ön

ajkai,

Soha lakolt,

mind az enyim. A mit mozdúlhatatlanabbnak hittem a pólusoknál és magánál a sarkcsillagnál, a mi Cson/unkat ez a lélek életre és mozgásba hozta.

Mit kívánhatnék nagyobb

én, ezen való mostani

áldást a mi pusztánknak, mint az, a

jelenlev

nyilvánítására

i.

hogy

azt a lelket, a ki

pohárral

baynkat az Isten sokáig éltesse Éljent

az

harsogott

Fz várról

hozott

felhivom,

mi szeretett

Dom-

!

erd,

taraczkok,

és

Isten ezt a csu-

által

dát cselekedte mi közöttünk, a

minek

vendégeinket

kedves

az egész tisztelt Atyafiságot e t.

örömömben

éljent

és

a

dörögtek

fz vári

a

banda

rázendítette a riadó hejjrát.

Ábel úr szembeszállt a kihívóval és elduruzsolta, hogy ha már annyiba költ, hát Dombay ünnepélyesen neveztessék tójának.

Úgy

is

ki

a kondori

egyház megalapí-

van már a famíliának egy számfeletti

Legyen kett. Ezen szónoklatnak Dombay nem

tagja.

mert

jött

egy ember, a

ki jelentette,

várhatta végét,

hogy egy be-

1

89

tcg a puszta fcJs szélén vigaszban óhajtana részesülni

ezen a szent napon.

Ez pedig mert

alig

kicsinált

hagyta

el

dolog volt az urak részérl,

Dombay

az erdt, fölkelt Tal-

mondta Csont Ábel szavaira, hogy igen is legyen bát k^H. Legyen a família tagja Dombay, de nem úgy, mint Árion atyafi, hanem egy kicsit úgyabban. Azt kivántuk, hogy Dombay urat az isten éltesse: jó. De ha úgy kivántuk, hogy közöttünk éltesse, és nekünk tartsa meg: akkor atyafi uramék, azt mondom, elég volt öt esztend eklézsiásdit játszani. Hagyjunk fel ezzel a játékkal és tiszteljük meg magunkat azzal, hogy alkossunk egy olyan lelkész-jövedelmet, a mi az érdemeinek párdi ür és azt

nem

és a mi becsületünknek Hiszi

vagy

nem

a

Tiszteletes

familia-gylést rögtönöztek

mondás

lesz kisebbségére.

ott,

és

olvasó,

egy szó ellen-

hogy a

nélkül elhatározták,

bizony

lelkészi hiva-

közösbl mérettessék ki a kell terjedelm szántóföld terület, melynek végrehajtásával Mecseki úr bizatott meg, utasíttatván, hogy ezen terület öt holddal nagyobb legyen, mint bármely más lelkészi hivatalé az egyházmegyében. Az Árion-féle alapítvány ide nem számíttatván. Azonkívül a kell mennyiség pénz és gabona deputamok. Megbírjuk mi azt.

tal

dijazására

a

Az azonban nem

volt kicsinált dolog,

a mi ez-

után történt.

Dávid úr befejezve

meg és

a csatornát,

els

útját

látta

a

maga mvét.

O

ásta

melyen íme vigan foly a Duna,

teszi rajta

az

a szép árboczos

hajó

190

sel

Mve

hegyen.

ott a szent

a törpe

tekint

magaslatáról kicsinylés-

lelkekre,

kik

hujjákolnak. Pedig tudnák csak

Dombaynak úgy

I

Megszállta az irigység dxmona.

—

Már

pedig öcsém, én csak azt mondom, én

megérdemeltem volna egy-két ezt én hoztam mozgásba.

is

—

Nem

—

párdi úr,

oda

falába,

Az

feledjük

—

Dávid,

—

szólt

oda Tal-

helyezünk a templom

és ha feliratot

lesz vésve: Erkölcsileg támogatta

urak kaczagtak,

Dávid úr az szálat

el

mert mind-

szót,

sem

mert mindenki

tudta,

erkölcsi támogatáson kívül

D. hogy 1.

egy szalma-

tett keresztbe.

Nevethettek

a mennyit tetszik,

mégis csak azt mondom, a

ki

hanem

azért

ökör és ló van ebben

mind összefogva sem mozdították volna ide Dombayt, kit én egy erkölcsi pókhálóa

pusztában,

szálon ide támogattam.

Tördtek

is

mert az nekik

pókhálójával. Nevettek tovább,

az jóJ

esik a kávé mellett, s

ingerli.

—

A

nem

nevetéshez

dék Dávid

úr,

és

kell

zavarában

ész

—

felöntött

Dávid urat neheztelke-

egy pohár

már semmi szükség sem volt. fzte tovább a tárMert az úgy történt, gyat, a mit senki sem kivánt tle, hogy lúddá tettem elször is a bamba tarhalmiakat, rászedtem az esperes urat és lefztem nagyságos urambásashegyit,

—

a melyre

—

—

tyámat.

A

társaság figyelni kezdett.

még jobban

lelkesült.

Dávid észrevette

s

191

—

Midn

miak az

megtudtam, hogy Dombayt a tarhal-

esperes ajánlatára egy szívvel-lélekkel el-

oda törleszkedtem

fogadták lelkészül,

gükhöz

a küldöttsé-

hogy mi is papot akarnánk a mi zsenge egyházunknak s hogy az esperes atya ajánlott is valakit, azonban mi nem vagyunk olyan tökkelütött fajankók, hogy valakit magunkra tuszkoltatni engedjünk. Összenézett mind és

bárgyú pofával elmondtam,

az öt szamár, megcsípték a horgot. Mindjárt jelentették,

hogy köszönik

élnek vele.

Nem

is

de nem nagy tohonyák!

a jó ajánlatot,

nektek való,

Gyere DombayI nekünk

való vagy.

ezt csináld utánam, ha legény vagy. is

nem

ám,

kell

— Hát De

hogy az

kezébl

öcsém,

ehhez más

csak röhögni tudni.

Diadal érzettel nézett szét a társaságon, vette,

ki is

asztal

észre-

s

végén valaki egyszerre

kiejti

a fagylaltos kanálkát, sírva fakad, és ken-

dcskéjét szeme elé

tartva, sietve távozik.

— Dína

volt.

A

társaság

egy része fanyar mosolylyal

a diplomácziai leleplezésekért,

még Dávid

mit

úr sem

fizetett

mások ümgettek,

a

magyarázhatott helyeslés-

mások hallgatva néztek maguk elé, mintha fontolgatnák Dávid úr eljárásának erkölcsi értékét. Volt a ki arra gondolt, hogy ilyen elzmények után talán nem is örömünnep ez, a mit most ülnek

;

nek,

A

hanem

tor.

lehangoltság kezdett kényelmetlen lenni a szó-

nokra nézve,

mikor valaki gyöngéden vállon érin-

tette.

—

Egy

szóra Dávid,.

192

ment Lrincz sógor után, a ki menetközben Mecsekit és Csont Ábelt is magával Ihárosi felkelt és

intette,

A

három férfi követte Lrinczet az egykori szent sátorig. Lrincz úr ott megállapodott, és szemközt fordult Ihárosi val.

—

Te azzal dicsekedtél, hogy ezt a beDombayt semmivé tetted. Te egy körmön-

Ihárosi!

csületes

font imposztor vagy.

Akkor

hátat fordított, és csendesen távozni kez-

dett.

nézett utána.

Ihárosi

jött nyelvére.

tnt szemei

Csak ell.

de szó nem míg ellenfele végkép el-

Szólni akart,

állt,

Akkor

is

megfordult

és eltá-

vozott.

Megállj

I

Egyik sem ment vissza a társasághoz,

a

két

tanú sem.

másnap reggel méhesében. Ihárosi

Ábel urat a

felkereste

— Két vén bolond — fogadá aludtátok magatokat. — — Tudod mi — az után nem szokás — Három vén bolond! — magát értvén harmadiknak. — Mecsekivel. — Négy vén bolond, — !

történt,

Ábel

felelt

—

ki-

mogorván Dá-

aludni.

vid,

válaszolt

liczitált

De még

úr,

ez

kell lenni.

sem

elég,

mert

ott hat

a

Ábel

úr,

gazda.

—

vén bolondnak

193

—

Eh,

mit

nem vagyok

— — —

nekem

Minek oda négy

jurista.

Tudok

szájtátó.

annyit, mint az.

Az nem

Kardot nem

elég.

kóduhok. Tudsz lni

— — — —

Majd

De

?

a

keze-

egymás szemét, hogy amil (t.

i.

embert.)

pisztolylyal. Párbaj pisztolylyal ?

tudom vonni a De az nekem nincs, neked fel

is

Mert ahhoz egészen kellenek; azokat igen

dózis

nyelvét.

senkinek

sincs,

saját alkotású szerszá-

ersen meg

kell

tölteni

hogy czéljuknak megfeleljenek.

porral,

Oldalt kell

deknek

adunk

meglátod.

Annak

sincs.

két

én

Tudsz a kardhoz?

tekbe, mert kiszúrjátok

mok

regényes formaságok,

a

te

állani,

ahhoz

nem

értesz

;

tapsolni, vezényelni, lépést olvasni,

a segé-

sorom-

ahhoz meg én nem értek; tehát sem kardhoz, sem pisztolyhoz nem állok be harmadik pót

jelölni,

bolondnak.

A

koszperd németnek való, a pisztoly

taliánnak vagy diáknak.

— Lcs —

Akkor kikérem kezességre Kezesménest

és

Jánost, azok lesznek segédeim.

Ne

Nem

mondom én, hogy lókötket hívj gárdistáknak. Hanem hogy válaszsz magadhoz való fegyvernemet. Nemes embernek valót,

—

te

ne

!

azt

magyar embernek

valót.

Nem bánom

ha szlkaró

én,

lesz

is,

a

ti

dolgotok.

—

Mert

látod,

vagy karddal, kelj,

ha baj történik

akkor

a

segédeknek

pedig tudhatod, hogy én

Baksay

:

Pusztai ta]áJkozás.

a is

pisztolylyal

menekülni

nem hagyhatom 13

az

194 eklézsiát,

nem

is

mert fgondnok

Hát

ért

a ház-

vívjatok úgy, mint a régi

magyar

buzogánynyal

lóháton

vitézek,

er

gyakorlat, csak

német törvénynek. Annál jobb

!

;

nem

ahhoz

osztán

semmi

szólója

kell

mind-

és paripa, az pedig van

Ebben

ketttöknek.

méheimrl

a

;

sem

szólok, pedig ahhoz senki

nál, csak én.

—

vagyok

sincs a

— hagyá helybe Dávid. — Leg-

alább több helyen beszakíthatom

koponyáját és

a

üthetem, míg egyet rúg.

Ábel

úr

egy magas szekrényt,

felnyitott

méhese egész

oldalát elfoglalta

Onnét

es fegyvertára.

Az

buzogányt,

arról kritice megállapította,

hogy valamikor

harcsaiban szolgált;

azután csináltatott neki mássát, mely fell nyította,

hogy

bebizo-

se

Chuntu vezér magánmiután annak viseljét, Buthemer

azt az

viadalban szerezte,

réz-

egyiket saját birtokán

sének Chuntu vezérnek

az

könyv-

ez volt az

két

kivett

nyel üt, csillagszeges fejt. találta,

;

mely

kún kapitányt levágta,

—

Melyik kell: Chuntu apámé-e, kún Buthemér-é? Dejszen igaz, erre nézve

Válassz Dávid I

vagy a

sorsot húztok.

megy MeDávidnak mindegy volt akármelyik csekihez, annak megvallja nyiltan, hogy a legényt ;

csakugyan jóhiszemüleg

min még

ltte

agyon,

(képzelhetni

foka lehet az az elkeseredésnek, mikor valaki ilyen áron

is

békét keres) csak

arra kéri, ne

adja tovább.

Mecseki

szívesen

három, külömb^k mint

Van

neki

agara

a legény. Ajánlkozott

segéd-

kibékült.

:

'95

nck.

HoJnap reggeJ nyoJcz órára az erdsarokhoz.

Paripán, buzogánynyal.

Azután hazament és elkezdett készülni a halálra vagy bújdosásra, mert tudta, hogy ez lesz belle valamelyik. Egész nap rendezgetett, intézkedett, írt, iratokat csomagolt

Másnap

vagy semmisített meg.

reggel öt órakor felült a sárga paripára

és ellovagolt

A

Dombayhoz.

lelkészt

lugasai alatt

találta.

—

is

Kéréseim lesznek önhöz.

Ha

megengedi,

itt

elvégezhetjük.

Karjába öltötte karját, úgy indultak tovább a virágszegélyes úton, miközben egy lepecsételt levelet adott át

—

Dombaynak.

Ez végrendeletem, mely halálom

után a familia-

gylésben bontandó fel elfogadja ön rizet végett ? Köszönöm. Most egy másik kérést, fontosabbat az elsnél. En egy ravasz fogással vittem oda a dolgot, hogy önt a tarhalmi egyház mellzze és nekünk hagyja. :

Elbeszélte miképp, azután hozzátette

— lyet

En az

megsemmisítettem azt a

jövt, me-

ön képzettsége, szónoki tehetsége,

jelleme érdemelt,

nem

tisztes

s

nyert

volna

is,

tiszta

ha én útjába

Tárgya lehetett volna egy önt bálványozó nagy közönség szeretetének, és én önt állok sorsának.

pusztai levitává tettem, kinek sorsát a legszegényebb falusi

rektor

önnek ebben

is

a

kicsinyli, szánja.

Ha

valami kedves

szomorú magányban,

arra

kérem

önt; öt évi küzdelmei között ha van a mire édesen emlékezik, arra kérem önt

:

bocsásson

meg nekem, 13*

196

annyira elvakított, hogy annak feíáldozta

kit czélja

a kit legtöbbre becsült.

azt,

Dombay most

sz

ejtett

egy

értette

zökkentette

kis kavics a

ki

meg

élete

Egy

titkát.

el-

útjából, mint a tekegolyót

porondon. Kezét nyújtotta a

bn-

vallónak.

— Szívembl megbocsátok. — És micsoda nyújt kérdé nem fogadván — Kezemet. — Nekem nem A papnak

arra nézve ?

biztosítékot

Ihárosi,

az

kezet

nem.

Én Ha

kötelessége

elég.

minden

nyújtani

nyújtott kezet.

a

el

megtér

—

felé.

A

férfinak

a

biztosí-

a férfitól kérdezem.

— csak ön maga tékot ... — Nsüljön meg. Dombay

nem

ki

jelöli

elkomo-

elnevette magát, azután ismét

lyodott.

— —

Nem

értem, mi összefüggésben lehet

ön

az

bnével a feloldozásnak ez a neme? Nem érti ? Azt csaknem lehetetlennek tartom.

állítólagos

Ön, mieltt

mutatott egy derék hajadon

hogy az ön

Az ön

:

iránt:

ez arra mutat,

lelke a családi boldogságra

a hajadon

kötni

hajlandóságot

állást foglalhatott volna,

nem

akarta

fogékony.

sorsát az önével össze-

ez arra mutat, hogy az a leány

nem

érzette

iránt azt az érzelmet, melyet poézis és élet egy-

aránt

a

családi

boldogság alapjának

különben nem tekintette volna kissé

nem

fagyos verte

le,

számítással.

a

Ont ez

tekint,

mert

jövt hideg, st a

visszautasítás

mint a csalódott szíveket szokta

:

ez

•

hogy az

arra mutat,

leány

iránt

szerelem

érzelem,

az

lehetett

viseltetett,

volt. Jól

97

ön e

melyjyel

de nem

akármi,

beszélek?

— Megengedem de az összefüggést még most sem értem. — Ismét lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy ;

ön figyelmesebb ne volna mint én, s ne sejtené azt, a mit én tudok. Én tudom, hogy ön szeretve van, titokban talán, de igen szeretve van. Azt is lehetetlennek tartom, hogy ön ne gondolt a ki

ebben

Nem

gondolt ön

—

De

a pusztában egyedül méltó

—

rövid.

a

nem

En szegény

.

.

legény

haramia.

Ah, ne idézgessen Petfibl,

Én

.

haramia a tekintetes asz-

románc^ában.

szonyra Petfi

önhöz

Ámbár Dinára soha?

igen, mint

vagyok, de

volna arra,

mert az

láttam, a mint az a leány

id

fakadt,

sírva

mikor önnek sorsáról volt szó. Mit beszél ön szegénységrl ? Oly kicsinynek látja saját társadalmi

nem egyenl-e

helyzetét? És vagyoni tekintetben

ön vele tegnap óta? Sürgetem rövid. Bocsásson

—

és

—

lakot, ezt

a

mert

idm

el.

Tudja ön, hogy én szeretem ezt

hogy én ezt a el

meg

a választ,

hivatalt

a

pusztát,

semmi mással

nem cserélném?

— —

Asszonyt hozzá, és még kevésbé

lesz

kedve

elcserélni.

És ha

laknom

is

kem innen hová.

elutasít

boldogság, el

kell

az,

a

tudja

menni

?

kivel

ön,

egy

pusztában

hogy akkor ne-

Nem mondom meg

:

198

Ez

majdnem fenye-

utóbbi szavakat indulatosan,

getzve mondotta.

— De az én megnyugtatásomra — És fejem veszedelmére .

—

Akkor

is

.

.

.

.

.

én leszek a vesztesebb.

Nem

bízik

ön bennem, a ki oly szintén vallott? Gyzött. Beléptek Dombay szobájába.

Dombay

felnyitotta Íróasztalát, s

szen összeszáradt csokrocskát vett

onnét egy egé-

Csak a szára

ki.

gyöngy rég lepergett róla. De a gyr most is ott volt a szárára fzve. Ezt a gyöngyvirágot Dína adta nekem els találkozásunkkor a pusztán, azon kilátással, hogy lesz menyasszonyomnak koszorústársa. Azt mondta Most hát vigye el adjam menyasszonyomnak. ön hozzá, s mondja meg neki, hogy ez az elveszett jószág gazdáját keresi. Hozzon tle választ, azután volt már, a

—

—

meglátjuk a többit.

Ez

a megbízás legyen jele,

hogy

megbocsátok önnek.

Dávid úr az átvett záloggal könnységgel lép a kengyelbe, s

távozik, legényes ki vágtat

az akácz-

sorok között.

Onnan

észre veszi, hogy

Ámbár Lrincz

lép ki a majorságból másodmagával.

ván Mecseki

még egy

másik nyil-

kis útja van, tehát

akar velük találkozni,

felismernék.

most

lesz.

neki pedig

nem

A

is

st

azt

sem

még most

szeretné, ha

Visszavonul hát az akáczerdbe,

s

ott

míg Lrinczéket egy buczka veszi oltalma alá. Akkor sarkantyú közé kapja a sárgát és sebes

vár,

vágtat ássál röpül az Ámbár-majorhoz.

199

A

kerten kívül, a nagy jegenyék

lovat

bokorhoz

maga

köti,

aJatt leszáll,

kert

a

átlép

a

árkán, s

megy tovább lassan, óvatosan és gondolkodva, mert még most jutott eszébe, hogy azt se tudja, mihez kezdjen.

De

a véletlen

Megmutat

Az

min

a fehér

:

hálóköntös takargatja. láttatja

magát,

kar a

bujkál

viszont hosszú

hálóköntös

idestova

karon

fehér

változnék,

jaj

Dína szedi

is

csak övig

elrejtik

egy

felül

Dehogy

a cseresnyét. itt

elárulja

Dávid bácsi papucsot.

ilyen

Oh

I

az

a

csúf

Dávid

veszi

észre.

korán?

szólna neki, hátha

az áruló papucs is

Ha

minden harisnya nélés túl két kökényszem ez a két szem két trré

volna annak, a kire szegezve vannak.

bácsi, mit keres

még

harisnyákat

A

harisnyára

fehér

tartózandóságait

többi

csillog át a leveleken.

De

pár

cseresnyefa gazdag levelei, melyek között két

fehér kül;

hogy

nélkül,

a mi gyalogszékünkön nyugszik.

a piros papucska egy

van felhúzva

fiatal

a

tudná ékesíteni olyan piros papucskával ket-

fel

tvel, mint a .

unalmában,

téli

férfiút.

mint minden

neki egy gyalogszéket,

béres tud faragni azt

providencziális

a

kisegíti

nem

is

Semmi nyelven sem

beszél,

Din át. tetteti,

Elmegy

mintha sohasem

a cseresnyefa

látott

volna

mellett, ott hirte-

len megfordul és befogja a leány szemét.

Dínának semmi kedve

sincs

az

ijedséghez,

sem

a találgatáshoz.

—

volna.

Menjen, Dávid

bácsi

Én most nem

tréfálok,

!

nem

mintha

mert

.

.

.

láttam

cseresnyét

200 kell

szednem. Atyám kilovagolt, anyám pedig

nem

kelt föl.

—

még

Megyek galambom, megyek, mert sietek. De apádhoz nem jöttem, sem anyádhoz, hanem tehozzád.

— szom — látsz

Én hozzám

pedig hiába

jött,

mert én harag-

Dávid bácsira. Azért mégis csak tehozzád jöttem. Úgy sem többet, hát láss szivesebben. Eddig sem sokat

aggattam nálatok.

—

Nem

ám, de anyámnak igaza van, hogy min-

den látogatása kész veszedelem. vetett rá

tegnap

Apám

akkorát ne-

hogy megijedtem tle. belle több veszedelem.

este,

— No nem Hát tudod-e mikor voltam nálatok elször? — Tudom ám, egyszer délben, mikor — Tudod-e, mit mondtam akkor? Már hogy tudta volna Din a? — Ölembe kaptalak, mondtam, hogy ha lesz

iskolát

épített.

azt

és azt

még

egyszer eljövök, vlegényt hozok.

Kell

is

Dínának a Dávid

olyan csúnya, mint a

—

Már

ki

vlegényei Az

bácsi

hozza.

ahhoz én nem szólhatok.

temet váltottam be

Elmutatta

;

is

annak pedig

a kis csokrot.

Ez

Én

itt

csak igére-

a bizonysága.

a kis izé

gazdáját

keresi.

Dína megpillantotta

— —

Kié ez

A

ki

a

rajta a

gyrt.

gyr?

virág kórónak, mint

magad

is

Ennek

gyöngytudod, csak egy ren-

másikat ád helyette.

a

yigye hát

Baksay

:


ezt is!

20 !.

lap.

201

dcitetése lehet,

Dombaynak menyasszonyt keresni.

t. i.

Akarsz-e az lenni

?

— Majd én Dávid bácsira bízom duzzogott forgatva gyrt csomón. — Rám bízhatod, miután kérdés rám van Igen vagy nem? — Majd megálmodom, addig hagyja a felele-

biz'

tet

a

a leány,

!

a

a

bízva.

itt

ezt

a

kis kórót.

—

-

— —

A gyrt Nem Es

Dína

is ?

bánom.

te mit küldesz helyette?

föltekintett,

küldjön?

A

mintha azon gondolkodnék, mit

cseresnyefának egy ághegye megrakva

cseresnyefürtökkel ott hajladozott eltte. Azt letörte és

Dávid bácsinak nyújtotta.

— Ezt. — De kedves

szon a kórót.

leányom, én sem hoztam

Nem

kötnél

te

is

valamit a nyelére

ennek a buzogánynak? Különben

hogy

el

sem

hiszik,

szív adta szívnek szivesen.

— Vigye

ról

csupa-

hát ezt is! szólt Dína, lehúzván ujjá-

egy piros köves gyrcskét.

Akkor kapta Dávid

a kosarat

és

elfutott,

ott

hagyva

bácsit a cseresnyefa alatt.

Dávid

bácsi vágtatott vissza a

békeelzményckkcl. kényesen lépve be

— — Dombayhoz, — Dína küldötte? — kérdé reszketve Dombay, mint a cseresnyegalyon megpillantotta gyrt. — És bánja még ön, hogy Kondorra csaltam — És szülei? Itt

a

válasz

I

szólt

a

a

igen.

?

HOJ

—

Ej

ne tördjék a szülékkel.

I

Nevezzen

engem megbízottjának, egyszersmind adjon elismervényt,

nem

—

leült

semminem

hogy tlem

követel, a miért

Két kézzel

!

—

ki

arról

kártérítést

Kondorra juttattam. felelt vidáman Dombay,

s

megírni az igazságlevelet.

Ez

alatt

nyolcz óra elmúlt a nórimbergain, me-

Ábel úr minduntalan elhúzgált. Szeretné már ha elvégeznék, mert el talál szökni a raj.

lyet

A

három úr nyugtalanul várja a negyediket az erdsaroknál. Lrincz úr harmadszor veri ki pipáját, hogy a negyedik énekre gyújtson, a mi arra mutat, hogy a dohányt ersen szívja ez viszont arra, hogy Lrincz úrnak füstöl a feje. Mert igaz ugyan, hogy deák korában nem egyszer vívott párbajokat, de azok csak amolyan em:

lékek voltak, mint hajdan Ivanhoe

idejében

;

nem

hanem gyalogszerrel, és nem is buzogánynyal, hanem széklábakkal egyéni itt ettek ki. De is

lóhátról,

bolond

is

az ember, a ki szánthat-vethet, s ha ^pen

vereked kedvében

van,

ott

kiket levasvillázhat; osztán

a csendélettel,

vannak a béresei, a

nem

elégszik

hanem keztyt húz

meg

csak azért, hogy

oda vágja a hozzá hasonló parasztnak. Azután miért? Hiszen ha minden

—

ezzel

komisz

egy becsületes embert bolonddá tesz, imposztornak bélyegzünk, akkor Csont Ábel egyebet se csináljon, csak buzogányokat áskáljon. Üsse embert, a

meg

a

ki

magas

mennyk

a találmányával együtt.

Soha

ao3

hanem

Ahun

111 avara.

jön

ni,

azt

nem

akkor becsuknak

a kótyalagos sógoromat,

Kufsteinba,

Agyonverem

a feleségemet.

sem látom többet

is

is

már.

Hogyan szakaszszam én be ennek az embernek a fejét, mikor sógorom? Már mindegy, benne vagyunk. Ihárosi odalépett.

—

—

Várakoztattam magamra,

— de az

monda,

embernek rendbe kell hozni mindent, ha nagy tra indul. Készen van minden, Ábel?

—

Készen.

irás?

A

A

felül

ki

—

a susták.

Itt

nagy bolondé esik,

lesz írás, a

—

vagy

nagyobbé

a fej.

az választ buzogányt.

Megállj, legnagyobb bolond

Mecseki.

fej-e

Felhajítom,

meg

Tartsuk

!

—

szólt neki

szabályokat.

a

a két lovag elindulna a véres útra,

Mieltt

segédeknek

a

kötelességük megkisérteni a békés kiegyenlítést.

meg

Gon-

hogy önök találkozása sokkal komolyabb, mint az ok, mely azt elidézte. A fegydolják

uraim,

vernem, melylyel végeznek, a legvégzetesebb, Pisz-

egy

tolylyal vitát

halál

:

lövés, karddal az

befejezi a

könny sebbel vagy anélkül, ölelkezés a vége, Itt csak két eset ritkán. De buzogánynyal I

lehet, két

szélsség; túltragikus vagy túlkomikus,

de mindkét esetben len

els seb

nem

találni,

s

halál.

nem

A

buzogánynyal lehetet-

elég az

els

seb,

mert az

ember nem ura magának, hanem addig bunkózza egymást, míg agyon nem veri. Ez

els

ütés után az

fizikai

halál,

és ez

még nem

dul, morális halál lehet

az életösztön nagyon

jó

is

belle,

baj.

De

úgy for-

mert a paripa és

eszközök

arra,

hogy az

:

204

ember kereket

oldjon, ha szorúJ a kapcza, s akkor

belle országos nevetés. Egy párbaj, a hol ostorhegyet futnak buzogánynyal I Azután miért ? Azért, mert az egyik rászedett valakit, a ki a másiknak se inge, se galléra. Segéd létemre tartózkodom Ítéletet mondani a tény fölött, de annyit mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen lesz

párbaj

érzékenyen megsértetik

által

az,

a

kiért

Ámbár úr boszút akar állani. Hát micsoda Dombay úr? Gyermek vagy öreg ember? Matróna vagy hajadon? Egyik sem, hanem férfi, még pedig a mint megmutatta, bátor férfi, a ki nem köszöni meg az ilyen védelmet. Az én nézetem tehát az Lrincznek nincs joga lándsát törni Dombay nevében s nem volt oka megsérteni Dávidot. Kötelessége visszavonni a sértést s ez az jellemére nem fog homályt vonni.

— A mit mondottam, mondottam — a buzogányt. hatatosan Lrincz úr — Végezzünk. — Még nem. Hátra van még egy módja

szólt áll-

s

felvette

a ki-

Lrincznek más venni annak engedelme nél-

egyenlítésnek. Ismétlem, nincs joga férfi

helyett elégtételt

Még

sem tudjuk, sértve érzi-e magát Dombay? Kérdezzük meg hát t magát, ha Ihárosi el-

kül.

azt

járására nézve egy értelemben van-e Lrinczczel ?

Ha

igen

akkor

:

Lrincz ok

végezzetek.

nélkül követted

Ha nem

el

:

akkor te

a sértést és vissza-

vonod.

— Ez — És

esetben kész vagyok. te

Dávid elfogadod ezt az elégtételt?

205

— El. — Mi tehát megyünk Dombayhoz Ábel — RÍ eges odafáradnotok, — Dá— Én magammal hoztam, a mire szüksége-

bácsival.

-

lesz

esi

szólt

vid.

tek van*

Kivette keblébl az irást

Mecsekinek nyúj-

és

totta.

—

Olvasd.

Mecseki

átvette és olvasta:

Mely

«

szerént én alólirott, minden

kénszerítés vagy rábeszélés nélkül, csupán szívem-

tl

hogy teljes tudatával bírok azoknak az elzményeknek, melyek által Ihárosi Dávid úr az én Kondorra jövetelemet eszközölte ; továbbá, hogy én Ihárosi úrnak eljárását nemcsak nem neheztelem, hanem épen ezért t azon keveindíttatva kijelentem,

sek egyikének tekintem, a kik

által

a Gondviselés

boldogságomnak s reményeimnek olyan alapjait vetette meg, melyeket semmi mással fel nem cserélnék, melyekért nevezett úr iránt örök hálára vagyok kötelezve*.

— Ha így van dolog, — — akkor könnyit — Megállj, Lrincz, még ne a

kebellel,

.

.

szólt

Lrincz úr

tedd

le

.

a buzo-

gányt, mert rosszabb lesz, ha újra föl kell

Gondolhatod, hogy

Dombay nem úgy

venni.

álmodta meg,

hogy ezt azt elismerést nekem kiadja. Én elmondtam neki mindent, és bocsánatát kértem, úgy a mint a tiédet nem kérném soha. Természetesen nem azért, hogy a párbajt megelzzem, hanem egészen más okból, a mit mindjárt meg fogsz tudni. Telje-

io6

sen jóvá akartam tenni, a mit sorsán rontottam

már

félig

másik

Én

Most téged

sikerüJt.

tegnapeltt

láttam,

egymás

a

fejét.

hogy leányod

este,

ez

be

kérlek, fejezd

azért azután beverhetjük

felét,

s

sírva

fakadt, a mint az én diplomácziám történetét hallotta.

Ebbl

gylöli

Dombayt

helyettesíteni

hogy Dína nem

következtettem,

azt

ha lehetne, kész volna

s

Én

bosszúállásban.

a

apját

itt

mieltt

tehát

idejöttem volna, megszámoltam az élettel, bizony-

ságom Dombaynál letett végrendeletem; megszámoltam Dombayval, bizonyságom rá a felolvasott elismervény megszámoltam Dínával, bizonyságom ;

rá egy szép cseresnyegaly és

gyr Gyr? Micsoda gyr?

piros köves

— —

A

.

.

.

mit Dína küldött

Lrincz úr

elámult.

csatatéren várja

ostrom alá

Az

annak a szárán egy

s

tlem Dombaynak

Nem

ellenségét,

meg

rabolja

cserébe.

hogy míg

azon,

a

addig házát veszi

ez

Nem.

álnok praktikával.

ki a két hogy miért is adott derék kérn? Miért is lett Dombay lovagjává?

Itt

jutott eszébe,

a világos ok. Hiszen tudta és akarata ellen

megszerette azt az embert, hogy most,

bár

úgy

hara-

gudni kellene, kéntelen örülni a Dávid vallomásain.

— Nos tehát vonod-e? — sürgeté — Nem vonom

beszélj

Ámbár Lrincz.

Dávid.

úr,

földhöz vágva

a

—

Dávid Chuntu vezér

vissza,

!

felelt

Vissza-

Lrincz

reliquiáját.

—

Ismétlem, hogy te egy körmön font imposztor vagy.

Üssön meg a bolonddá.

k,

most

meg

a

leányomat tetted

»

a ©7

Kezét nyújtotta Dávidnak,

a

mit

az

niegrázott

emberüJ.

—

Hanem

ha elkezelted, végezd

is

be.

kimondom, hogy addig nem megyek haza.

Mert én Mit szól

rá az asszony?

—

Az

ám.

Ez nagy

a segédek, intézzék

Akkor

el

baj.

Tudod mit? Arra valók

k.

hangon utasította ket Ábel és Mecseki Tamás « Csont urak a szóban forgó ügyben követend eljárás megállapítása végett kiküldetnek az erdbe. Véleményes javaslatuk még a gylés tartama alatt beváratván. a segédekhez fordult és hivatalos :

A

küldöttség eltávozott, a két ellenfél pedig le-

heveredett a pázsitra kiszívni a békepipát, egyik a

dohányt, másik a taplót szolgáltatván

a

m-

béke

véhez.

A

küldöttség visszatérvén, elterjesztette szóbeli

jelentését,

mely szerint legtanácsosabb

letileg jelenni

meg

az

asszony

eltt;

lesz testü-

ebédre

ott

marasztal tatván lehet étvágy gyal megdicsérni a gazasszonyi erényeket

hozni a

titkot,

Mecseki úr

ki

;

fekete kávé felé nyilvánosságra

melynek tolmácsául is

kiáltatik,

és az asszonyok jiyelvén

ott a helyszinén

mint ékesen

szóló

férfi

ért.

A

négy lovag lassan léptetett hazafelé, mintha szeretnék, hogy minél késbb érkezzenek meg. Mecseki úr a mondókájával van rendkívül elfog-

Dávid úr izzad, mert a fbnös, s csak az vigasztalja, hogy még nagyobb bnös is van nála, a ki leghátul bandukol. így sereg-vezetnek Ábel lalva;

úr marad, a kinek nincsenek öreg gondjai.

.

2o8

De

—

csak a major bejáratáig. Ott megállítja lovát.

Eredj ell Mecseid, te vagy a legszebb legény

köztünk.

Te légy

a caduceator.

Mecseki bátran elrerugtatott, de csak

vissza-

hkölt, a mint Ámbárné asszony bosszúálló alakja

egy poroló seprvel megjelent a tornáczon.

— Várom A

négy

az urakat!

bnös

De

beljebb.

sunnyogott a

szorongó kebellel

most kurucz-táncz. Azt

tornácz felé. Lesz

hogy

Kerüljenek csak

hitték,

a buzogány-párbajnak vette neszét az asszony.

csakhamar

tapasztalták,

hogy

itt

még

nincs

tudomás Chuntu és Buthemer vitézekrl, Dávid sógor pedig be ne lépjen, mert nem

—

Mit

akarom, hogy a ház ránk szakadjon. nálunk

—

ma

reggel

keresett

?

Én, kedves húgom? Egy pár szem cseresnyéért léptem be a kertedbe, olyan szépen pirosodott ki az úlra, nem állhattam meg, hogy ne szakaszszak.

galyacskánál.

—

Becsületemre,

Hát már

azt

nem is

volt

sajnálod

több egy

kis

?

Szörnység az, a mi bolondokat elkövet velünk a sógor. (Ne tátsd a szádat, te kormos, hanem lódulj a konyhába, koppaszd azt a libát.) Hanem azt megmondom, hogy innét ki nem megy, míg vissza nem viszi a gyrt annak, a kitl hozta . .

Dína, gyere

ki

Dína!

Dína elkerült összedugott kezekkel

és

kipirult

orczákkal.

— —

Hol az a gyr? Itt van anyám nálam. vonta el.

—

De

kezeit

nem

209

—

Add

ide

.

.

.

Dína kénytelen voJt elvonni a kis kezeit. Balközép ujján volt a bnjel, csakhogy igen szoros; bármily könnyen forog, nem birja lehúzni. Ne veszdj vele lányom! monda Lrincz úr. Ha neked szép az a gyr, hagyd ott, a

—

— —

hol van.

Dína apjához menekült az anyai feddzés ellen. Az apa gyöngéden eltakarta a keblére hajoló ft.

«A

ifjúságodnak

te

ned.

a

te

Iste-

:s)

Az hogy

—

asszony

tartotta

En nem bánom, ;

nekem

lézsiát s

—

még

magát. (Ne gondolják,

a lánya olyan kivet.)

elmenjen innen

el

vezére

legyen

De

de azt megmondom, hogy

keressen magának tisztességes ekkitt

ne lévitáskodjanak.

kedves anyám

nem hagyom

!

—

védte a leány

a mi pusztánkat,

—

én

hogy esztendben

egyszer lássam az anyámat.

— ]ó Hát maradjatok meg az ekeszarvát — De, kedves anyám, !

játok

itt.

Lakjatok nálunk; fog-

és túrjátok a földet.

olyan

gyönyör

hogyan hagyjuk el azt? Meg azt erdt, a kit Ábel bácsi ültetett? Ábel bácsit szívén találta a leány.

lesz,

— Persze hogy én ültettem

;

kertünk

a szép ákácz-

tudtam én már akkor

hogy kinek ültetem. Ott laktok kettecskén, eszemadta. En vagyok itt a fgondnok, papnak papnénak

is,

én parancsolok,

—

nem

Lelketek rajta!

hát szóljon Bakíay

:

már

az a


a te anyád.

—

—

monda Lrinczné. pap is vagy mi Hadd !

De

hall14

2IO

jam

mert én ennek a Béliái fiának addig se hiszek,

;

míg egyet

—

Ha

Béliái

fia

s

—

húgom,

kedves

csak az keJÍ,

felelt a

— hozom

újra kengyelbe lépett

mind-

vasba verve.

járt

Egy tal

pisJant.

óra múlva már ott volt

körül

venné

ki

sürgöld

Dombay,

és az asz-

hogyan magát, ha két nem-atyafi személy azt merné Dínával

egymásnak mondani

:

próbálgatták,

«te.»

Két hét múlva megjelenik az öreg esperes, a valami

kiváló

szülék és a

ki

méltóztattak

tisztre

hogy Petfibl avagy Tom-

pából ellegesen megleezkézné. esküdni, gondolja ki

nagyravágyó

a

megáldja Dínát Isten nevében, igaz

szíve szerint, a nélkül,

a

kit

magában az

így aztán

a

fiatal

könny

menyecskét

templomszentel éskor olyan nagy czenzura

a

után tehette le a hitet.

Ott van az egész puszta minden Mámögje, Minekája és Kikhúznyija.

Az ákáczerdben

hosszú asz-

talok vannak terítve.

Még

néhány nappal

is

ezeltt nagy meghason-

pusztában a miatt, hogy Lrincz úr maga

lás volt a

akarta kitartani

a

lakodalmat.

Természetesen csak

válogatott vendégek körében. Sikerült azonban Csont

Ábel

bölcseségének

más

útra

téríteni

a

jámbor

örömapát, hogy ha papi famíliába keveredett, hát tartsa

meg

tartja ki,

A

pap lakodalmát az ekkla honnét nem maradhat el sem szolga, sem a rendet.

szabados. Ezért van jelen a puszta

apraja-nagyja.

21

Pátróinc nagyasszony számos liba

megvásárolja magának

A

becsületes Dávid

kezelést.

a

pulyka árán

és

házi-asszonyi méltóságot.

egy hordó

Ábel úr ingyen

1

jut

boron

a

pinc^c-

a násznagyi

tiszthez

és a meayasszony-tánczhoz, melyet el

jár olyan

is

hogy a könnyei hullanak. Mecseki úr ugyanezen megtiszteltetést néhány ragyogó toaszttal hálálja meg. Dávid úrnak elég volt a kezdeményezés és út egyengetés dicssége, a befejezés örömét másnak engedi át és semmi szerepet nem vállal (mivel az egy pár birkába kerülne). A Mámögök vidáman,

Minekák letesznek jelszavukról s a «Mámög»-öt «Hogy volt»"tal cserélik föl a mai alkalomra. Egyedül a Kikhúznyiak maradnak meg következetesekés

nek, a mik voltak s ha valamelyik akaratos leányzó

húzatja magát a tánczra, rákiáltanak

legényre: «Kj

És

k

húzni

I

a

Ne kiméldb

méhes eltt

az az egészséges vállas úr ott a

abban a porkabátban, a

szemérmes

kit

évrl-évre csalogatnak ki,

— egy

tekintettel tanácsot kérve attól a kis karcsú

torony-

a fényesnél fényesebb

tól,

melyet

ültetett

egyházak,

a

de a

szent hegyre

;

azoktól az

árnyékozott serpentinektl, melyeknek útját gette ki

;

azoktól a bokroktól és lugasoktól, a

lyeknek minden ágacskája az kezeinek melege csalogatásra nem-et el

egyen-

alatt

szemei eltt és az

fejldött

mond; de

me-

a ki

ki,

nem

—

minden

utasíthatja

magától azt a megtiszteltetést, melyben az egy-

házmegye

részesíti az által,

hogy mindjárt elljáró,4*

112

aljegyzvé választja

második

ban

Dombay Máté-e,

ugyanazon

a

nem

nemde,

:

évekkel ezeltt

ki

megkezdette?

azt a kétségbeesett naplót

És nem Dfnának neveztük-e mi régebben idomú,

telt

kökényszem

asszonykát, a

gyetlen fenyegetdzéseket intéz egy

melynek

ellen,

ákáczfa

fiatal

gézengúz fog-

A

ime évrl-évre

ki

Ámbár Lrincz úrral, hogy a konvencísiószken van mérve és fekete is, azonkívül sásas

pörbe

száll

széna

tehát erre ráadás

fias

imc ke-

ki

valami

megközelíthetetlen állást?

lalt

is,

között

ágai

ezt a

tehén,

jár,

meg három

koldussá lesz, míg

másik húsz petrencze és egy

A szegény ember egész A ki ime fizetni a papját

bárány.

ki birja

!

Ám-

cscresnyeéréskor felkél a nappal és átmegy az

bárék kertjébe,

feláll

rabolja a cseresnyefát,

egy gyalogszékrc és meg-

míg

a fa alatt egy busa kis

leányka, a kinek a füle tele van

resnyefüggkkel,

türelmetlenül

már aggatva követeli

a

cse-

maga

Nem

Dínának neveztük ezt ? És nemde nem Csont Ábel, Mecseki Tamás, Ihárosi Dávid, Ámbár Lrincz, becsületes Dávid részét ?

zsidó, stb.

Dámán

stb.

atyafi,

Talpárdi nagysága, éltes

uraknak neveztük-e mi azokat

Mineka

az urakat,

a kik vasárnap délutánonként az Ábel úr ákáczosát tisztelik

nójuk?

nem

itt

meg

Nem

látogatásukkal?

Nem

pipázgatnak,

nem

itt

vitatkoznak,

vanyúvizezgetnek-é

ez-e az

kaszi-

beszélgetnek,

itt

st oh botrány nem itt sak, a nélkül, hogy a papnak !

terhére volnának vagy a papnénak, a

közéjük telepszik néha a busájával

?

ki

Nem

maga itt

ják-e Dávid urat az erkölcsi támogatásért?

is

ugrat-

213

A teni,

mire Dávid úr azt mondja, ott lesz

,

a hol kell.

nem

keJI ótet fél-

Csak néha,

borozgatnak, kivakkant annyit, hogy

nem van

;

telik erkölcsi támogatásnál,

egyiknek

hívják,

Ámbár D/na

hogy kondori

szent

midn

el-

tle egyéb

mert neki két leánya

a neve, a másikat

ekklézsia.

erre az a bizonyos végrendelet.

úgy Bizonyság

PATAK BANYA (Szegény emberek tragédiája)

1.

Mikor

az

asszony

már

túlhaladta

a

hatvanat,

neve kiveszni a forgalomból és elkezdik egyszeren csak szülénzk nevezni, vagy pe-

kezd

a korábbi

dig banyán2tk.

E

két

czím

ruházza a közvélemény, nje kell,

közül

a

melyiket rá-

azt viselnie, illetleg

mert ezt senki

nem

le

veszi róla.

trEs e

czímosztásban annyira választékos a közszokás, hogy a ki egyszer szülé-wé lett,

azt

sohasem

említi ba-

mondja szülének, ha csak otromba hízelkedésbl nem. Így Bárdos István szomszédom éltes feleségét senki sem nevezi Bárdos Istvánné asszonynak (az emberség-

nyának,

tudó

s viszont a

mesteren

banyái sohasem

kívül,

a

ki

ilyen

tyúkászás

által

akarja magát a prédikátor rovására megkedveltetni)

hanem egyszeren Bárdos szülének; viszont Csebres Mihály komám élemedett napaasszonyát senki sem mondja néhai férje nevérl Mózsi Andrásnénak (még a mester sem), hanem rövid úton a gazda nevérl Csebres banyá-mk. Egészen különböz két lény szüle meg banya. Nincs a két név viseliben semmi közös erkölcs, :

mint magában a két névben nincs egy közös bet,

A

fízü/e*.

Ez korábban

kél

a tehéncsordásnál.

ai8

úgy hogy mire a tehén csórd ás tülkölni kezd, 6 már akkorra nemcsak a teheneket megfejte, hanem az udvart

fell nem, volna

elejét az utcza-

az a leány dolga

mivel a

az,

(A ház

kisöprögette.

is

leány

hol

micsoda ház

;

Egymásután adja

nincs?)

számon a pásztoroknak a jószágot, a tehenet, a borjúfélét; de az utczaajtóban meg nem állapodik, kezd

csak mikor a kanász a

harmadik szomszéd eltt

is

ki

kell lépnie

akkor

jár,

már

ez

a szülének

nehogy Miska kanász

az utczára,

ellenrzetlensége

Mikor

hajtani.

megint

érzetében,

elkezdje

azt

az éktelen káromkodást, melynek tudományát Zsit-

Miska kanásznak ez a lakat meg sem mer muka kedvét köszön ám a szütémk, hanem

váról hozta magával.

egész napra elveszi

de nem

kanni,

is

magában

csak

mégsem

szidja

banya »),

«

;

a

vén tüskére valót (azért

ember

a ki miatt az

ki

sem ká-

Az

romkodhatja magát éhomra igaz szíve szerint.

öregapám sák

ki

látta,

hogy

szomszédig, onnan visszatekint

adja

már

a kis ajtóban,

mindazt,

a

gylt benne, de már a konyhában ételét.

hajt-

I

Mikor Miska károml ástál anul nincs

énekszóval

a csürhét

Ez

alatt a

mi azt

s látja,

már

rakja

hogy a

a

trtetés szüíe

a tüzet,

alatt

nem

és be, végre távoznak munkára.

hallja;

forralni

6

a hízók

a férfiak járnak ki

A

menyecske meg-

mosdatja, megfésüli, felöltözteti gyermekeit

— Távol

fel-

szobában csendes zsongás kelet-

kezik; a gyerekek felébredtek,

dolga.

szüle

akkor egy lélekzettel kihosszú

a

harmadik

elhajt a

:

ez az

legyen azonban, hogy most már

,

ai9

szabad volna a világ Sárikának és Jánoskának, míg a

kezein

szüle

egymás mellé

keresztül

A

szüle

mindkettt, elmondja velk a

állítja

mÜr

reggeli imádságot

nem mennek.

mennyei szent atyám !

Isten én

't

azután a szüleinkért és tanítónkért való könyörgést t

Mennyei atyám az

zony;

nem

tír Jézus J^riszhishan

ám

is

holmi

versbe

sem tudja

rigmust, kirl azt

a vaiszlói poéta eszkábálta.

Mikor

ben nyilatkozik

bi-

sületlen

em-

az ember, miféle

akkor a két gyerek

az anyai hatóság

el

szedett

Azt

búcsúsok hozták -e Gyödrl,

beri találmány:

vége van,

!*

vagy

az imádságnak

megint visszakerül

mely egy-egy karéj kenyérezt az anya sajátkezleg helyezi

alá,

;

Sárika kosarába és Jánoska czifra vászon szere-

mely nem madzagra van fzve, mint

dásába,

hanem

zsellérgyerekeké, szfjjra;

a

aprózva

fityeg

szfjjnak le

mérve Jánoska tudják

jól,

A

lázítja

szálakra

—

kenyér* egy-

«csak

a két

fel

keskeny

hosszaságban,

arasznyi

két

arasztjával.

nem

általában

vége

egyik

fekete

széles

kétujjnyi

a

gyereket.

Oh

k

hogy még egyszer a tszüUke^ kezein

úgy is van. A szüle rajok támad. Hát ti nagy behemótok! kenyérbl akartok tanulni az iskolában? Hát a könyv hol van? Nézze

mennek

meg ki

az

van

keresztül,

ember

!

és

Hoczczi

!

Már

akasztva a Jánoska

ekkorra a tarisznya

nyakából,

kosarával együtt az ablakhoz vitetik.

és a Sárika

Ott

a

szüle

bennök a zsoltárt és a Hübnert legeslegalól, hogy ki ne essék, mert ebben a két könyvben van a szegény ember gyerekének egész útraaz öreg kátét valója a földi életen át a mennyeire elhelyezi

;

220 csak ügy fogják tanulni, ha jó fcjök lesz.

ncrrc

jön

hácska

és

a kenyérre

a kenyér,

A

Hüb-

egy takaró ru-

úgy aztán tarisznya és kosárka visszaakasztatnak illetségi helyükre. A két gyerek szaladna most már ész nélkül, de a szüle szava még egyszer útjokat

még egyszer láig.

A

sompolyogni kézcsókol ás

kell

szemléli

mi van a Hübner

nem

a

alatt,

van

kerítés

nagy meg-

nyílásán

keresztül,

az ablak

leül

ereszti

Mi

világosabb.

s

utánok lopózkodik

mint a két g^'erek

kenyérrel

keetektl?»

el

most szabad a világ egész az isko-

szüle titkon

elégedéssel a

vissza

Már

végett.

«Ökör ment

állja.

!

alatt,

megnézni

mert hogy a szülike puszta

ket

De

az

útnak,

tudná

ki

napnál

a

azt kitalálni,

bírjon bár sokkal több tapasztalással mint Jánoska,

vagy élesebb szemekkel

—

mint

Oh

Sárika.

az

a

mely olyan ersen meg tudja húzogatni az ember torkát, mikor fáj, a szülike keze kifogyhatatlan. Nyáron cseresznye, szilva,

csontos kéz,

körte

szl,

berkenye,

asszonyoktól

kenderért

szszel

;

somogyi

—

mogyoró, tepert, körte

télen

pattogatott

;

meg

sült tök,

lasponya,

cserélnek

a ki

kukoricza,

st

alatt;

fehér

mint

azt

is

gyolcs

egy pár kerek füge

ott

szállásolni,

hagyja

is

soha sem ád

s

;

lapul

ha meggylik a

letétben tavaszig.

a szülike olyan leleményes,

után

st hogy néha még a

mivel van egy kránicz ismersük,

nálok szokott

pénze,

vagy

egy-egy ftt tojás tavaszszal,

szentjánoskenyér,

Hübner

dió,

;

a drága édes

az

hihetetlennek látszik, de való igaz,

a

mit

a

egyfélét,

Aztán

hogy két nap egymás-

hanem mindig

váltó-

221

Néha, mikor már semmi sem mutatkozik és Jánoska türelmetlenkedik: hát ímé jön ám be ajtón gátja.

nagy ordas macska, mind a kettnek egy-egy piros alma a nyakába czérnaszálon. Egyik a Jáa két

noskáé, másik a Sárikáé. Hisz' az

látni

való,

hogy

macskák hozták s bizonyosan a padmivel sokat járnak oda ; ezen körülménybl

az almát lásról,

a

azt következteti Jánoska,

kerül mind. Csak

hogy

tudná, hol

merészelt vetemedni,

a többi jó áll

!

is

Egyszer

onnét fel

is

összekeresett kasokat, eresz-

de a kémény mellé a cseps szekrénybe nem mert nyúlni, mivel ott bregér van s megaljakat,

csípi

az

ember

ujját.

Mikor megszámlálják

mogyorót s az osztály ellen semmi egyéb kifogás nem támad annál az egy lyukas mogyorónál, mely a Jánoska birtokában találtatik, de a melyet Sárika azzal egyenlít ki, hogy a magáéból egyet, mely nem kának

egy

csak

lyukas, s

még

kicsit

rá a

Nem

nem

lakik

mi

töpörödött,

lyukast

köttetik a béke.

tudná,

a kapott

is

nála

odaad Jánoshagyja,

meg-

úgy ugyan, mintha Jánoska a töpörödött mogyoróban,

sem! Jánoska sokkal élelmesebb; hanem reméli, hogy a két rossz mogyorón egy szem jó világért

aszalt szilvát cserélhet s így

a két

gyermek megindul az

mint jó testvérekhez

illik,

még nyer

rajta.

Azzal

iskola felé kézenfogva,

és egyszerre

köszönve

nagyot (nem úgy, mint azok a butú városi gyerekek) minden embernek, mint jó iskolásokhoz illik és a mint

els

ezt az azon

idbeli népiskolai

és utolsó §-a rendeli.

törvény

:

»

:

;

222

De

nem Jánoska

én

akarom

a szülé-ét

Tehát a

ismertetni.

gyermeket szemeivel

a két

hanem

és Sárika mivoltát, szüle

mikor

elkísérte egész az iskola

korhadt deszkákból tákolt (micsoda iskola volna a

melynek

a mester

tl)

—

megkülönböztetni a tiszteletesé-

udvarát az

deszkákból

tákolt

nagyházba,

ott

iskola

fejét

;

karját

is,

az Isten

dvel

ifjabbak

maga

egész

szüle

mely sza-

mely szabályszeren mely szinte fehér

beköti kendvel,

az

nem mehet

karral csak

egy nagy fehér kenfehér mint

a

fehérben járnak, legfeljebb

is

korhadt

befordul a

is

kissé haját,

öltözetét,

letakarja

—

ismétlem

rendbehozza

— hiszen mezítelen házába —

így

;

—

kerítéséig;

bályszeren fehér; fehér

hogy lehetne akkor

jó kerítése van és

tehát

az,

hó

;

az

kötényük

de a tisztesség színe és a gyászé minálunk az egész fehér. Mikor haza jön az isten-házából,

színes

;

nem megy ki az utczára, hanem ha énekl koldus áll meg az utczán, a ki helyébe várja az alamizsnát, ahhoz még kiszalad st ha a kémesi koldus jön, egy tányér liszttel az még zsiradékot is kap, mivel olyan szépen tudja lát

dolga után

és többé

;

énekelni "Azért hozzád szívemet emelem, Cselekedjél irgalmasan velem.

Az ének

aztán

nem megy

ki

a

szüle fejébl,

egész nap énekelgeti «

Azért hozzád szívemet emelem,

Cselekedjél irgalmasan velem.))

Néha megesik, hogy megint

látják

déltájon,

a

:

223

megy

mint

az utczán valahová,

egy szakajtó ruhá-

ban valamit rejtegetve. Akkor mindenki azt kérdi vájjon ki a beteg? A Bárdos szüle ebédet vitt valakinek. A merre jár, a gyerekek rákiáltoznak «Szülikém, hová megy keed?)) A szüíikénzk min:

den

ilyen

számára van egy-egy

kiváncsi

kis

néha egy-egy almája, vagy egy

szava,

Néha lemegy

cseresznyéje.

hordta-e

el

a

rétre

is,

j

kis aszalt

ha

nem

vadó? Akkor az egész

a kis libákat a

népség hozzágyülekszik a panaszával. törvényt tart és igazat ád mindenkinek.

libapásztor

A

szüle

Ha

cselédei hazakerülnek a munkáról, megint csak

ket, meleg

várja

kára

Egy

is.

Mikor

meg nem

cseppet

n

esteli

Szerelmes

könyörgést

inna nálok nélkül.

ság közben ébreszti.

el

is

Végig

a

szüíe

atyám az Úr Jézus

Sokszor megtörténik

mert

néha egy kobak borocs-

a férfiak vacsorához ülnek, a gyerekek akkor

mondják az alatt:

ételre,

kivált

De

alszik.

kell

Jánoskán,

vezénylete

J^riszlusban,i»

hogy imád-

a kegyetlen szüle fel-

azt

mondani hallod egészen,

is

egész napot adott nekünk.

látod, a jó isten

Csak olyan hosszú ne volna! Bezzeg jó ám mikor a bezáró imádságra kerül a sor: Három

angyal fejem

aztán,

felett.

Egyik riz, másik vigyáz,

A Ez

harmadik bevisz az örök boldogságba. Ámen.

a legkedvesebb

Ámen

imádsága Jánoskának,

mert

kóczos fejének ott végzdik, az kezddik nyugodalma. A szüle kimegy, sorba nézi az ólajtókat, a kaput, ha be van-e akasztva (zárni

a hol az

»

:

224

Ugyan jára.

elJ zárná) és megint csak

ki

Még

akkor «

fekszik utol-

fejében van az ének

is

Azért hozzád szívemet emelem,

Cselekedjél irgalmasan velem.

Ez

a

Hát

((szüleid.

A

((banya))?

a

szülével

korú és hatáskör teremtése az istennek

egymáshoz,

lítanak

hoz. Korán kel,

legalább mat.

a

Nem

mint

— vagy

nyelve. is

Nem

nem

színe is

hason-

a fonákjá-

alszik

soha

-7-

a nyugodal-

érdemli

is

s

mert els kakasszókor már

szereti,

talpon van szidni

a k^lme

talán

egyenl

teljesen

mért nem hajt már.

a pásztort,

Egymásután kergeti az öreg és apró jószágot, de egyiket sem engedi menni szó nélkül. Ha a tehén ökleldzik, a borjú ugrál, a malacz futkároz, mindvan kádencziája.

egyikre

majd nem veszkdöl vér essék rád! párád !

I

gok.

Ha

vele

könyörgésig;

Majd

Né

te

és

több

elvisz

az

csúnyuljon

!

efféle

ördög,

meg

útálatossá-

valami szívszerint való párra akad, eldarál

nem

ha

akad,

visszamegy

konyhába, elször a bodri kutyát piszkafázza a

mért lábatlankodik,

megint

ajtót,

Az

vágni.

bevágja

a számadást.

mulatságnak. találkozik: a

a

hogy legyen mit

ilyen jó reggelre a férfinép

kás asszonyt verni,

után

azután

kinyitja,

belevesz a feleségébe

hagyja

a

s

meg

konyhaújra

be-

felugrál,

minthogy reggel nem szo-

felteszi

A

is

a

magában, hogy estére

banya

elre

örül az esteli

S minthogy Sárika és Jánoska ott is banya elöljáróban hátbaveri ket, az-

egy periódusban foglalván gyereket, mestert

5

;

225 és iskolát, kijelöli nekik az utat

nekére.

A Tiszteletest

nem

poklok fészkes fe-

meri bántani, mert azért

kalodába teszik. így szétijesztvén magától minden jótét lelket, következik a banya legfbb élvezete, a tyúketetés.

Még

ez

ostoba

az

állat

is

megismeri

benne

a

csak úgy oldalogva settenkedik körülötte, mint a ki nem egy szomorú példából tudja, hogy

banyái

s

a vakbizalom lábaiba kerülhet a tapasztalatlan tyúk-

Ne

vetdjék pedig oda a szomszédéi No nem is vetdik: egynapos csirke korában, már a rosta alatt tudja, mi vár rá, ha oda megy; de a banya ezzel nem enged kifogni magán. Ha gyilkos kedvében van a saját tulajdon kendermagos jéraeéjére is ráfogja, hogy a másé, leüti lábáról s nagy patvarkodással átveti a szomszédba. Az mitsem segít a dolgon, ha szomszédasszony nem ismeri magáénak a deliktit: azért a banya elpatvarkodik fiatalságnak.

fölötte féldélig.

Most már kimegy mint kikelt az ágyból

az utczára

azon borzasán,

a

a gyerekek ordítva szalad-

;

nak elle az udvarra, vagy kerülnek a másik sorra.

Kötje rá

:

alatt rejteget valamit,

most

viszi

pálinkáért.

tetvényeit

Ha végig megy a kerten, a menye ültben megemelgeti, hogy kifonnyadnak Ha lemegy

kodva szaladnak a banya,

lle

:

sír-rí,

a rétre,

Pusxti>i

hogyan vesz csizmát libapásztorok

sival-

mert

szét, kergetik a gyengelibát,

a mint utolér

a szélst,

Baksay

mondja

a Csebres banya a búzát a zsidóhoz

a szegény menyecske

a fiának.

a ki látja, azt

megnézi a találkozás.

valami falkát,

elkapja be-

hogy

talpát és konstatálja, 1

!

226

jegyében van.

az

az

annyiféle jegyben van.

A

banya Júdja a hány, Télen is tud mulatságot

szerezni magának. Csak azt várja, hogy

menye

ki-

menten egyet csavar a rokka farkán és a menyecske nem tudja eltalálni, mi a baja ennek a pörgnek. Akkor a banya ráförmed, hogy nem forduljon,

tud fonni. Szövszékén összekuszálja a fonalat, ak-

hogy nem tud szni. Párnáiból kilopkodja a lúdtollat; és megtömi kakastollal Szegény fiam akkor a nyakába borúi a fiának hát arra neveltelek én téged, hogy tyúktollas ágyat

kor árulkodik

rá,

;

:

Megannyi kész veszedelem a asszonynak. Sohasem biztos benne,

vessen a feleséged!

szegény

mikor

fiatal

kell

lesz

lan

;

kiugrani a házból a

gyermekek

;

alattomos, bizalmat-

gyanakodók,

árulkodók.

megy a családban nemzedékrl -nemzedékre, míg ki nem pusztul. Óh a banya tud rontani még halála után is. Álnoksága vérbl-vérbe

Ez

aztán így

plántálódik át harmad- és negyediziglen.

Ez

Másutt

a banya.

boszorkánynak hívják

ezt

és néki tulajdonítanak mindenféle nyavalyát, sebet,

tályogot, jégest, forgószelet

;

de mi már nem

hi-

szünk a boszorkányokban. Boszorkány nincs, hanem

banya akad minden faluban.

Már nya

;

most oda nézzetek.

épen most lépett

át

Ahol jön a

kert

a Patak ba-

gyepjén

és a

gyalogúira tér, mely a búzavetések közé visz.

Mit vörös

beszéltek

szem

ti

a

ti

vasútaitokról

és azokról

a

szörnyetegekrl, melyek azon a két

keskeny sínen

Az

keresi?

ségét

fel-

átkozott lélek, mely elveszett üdvös-

mint az

alá,

ltnak-futnak

nappal

és

éjjel

szörnyeteg tesz,

melyet

a lihegés,

a

ti

korotok nyereség

utáni vágyát fejezi ki.

ell járó

az

és élvezet

Kész mindent összezúzni, a

rült rohamának ellene áll. Hát a ti kátyús, döczögs országútaitok, melyeknek poros, sáros,

mi

tikkasztó

fojtó,

prózája kieszi

Két kerékvágás van szekereké.

a fakó

tüdt

a

és szemet!

az egyik a hintóké, másik

rajta,

nagy otromba kövek,

Itt-ott

a

Amott nyomorúságos vár-

tengelyek veszedelmei.

megyei rabok sovány kézzel, ormótlan kalapácscsal

kemény sziklát kilenczszöglet daraMinden lépten-nyomon egy elkényszeredett

tördelik

bokra.

a

papucsából kiigyekv

alak,

hüvelykekkel

balra mértföldrl-mértföldre

jobbra-

melyeknek

korcsmák,

kuka piktor mázolta fertelmes fantáziája khi-

falára

A

méráit.

szín alatt

A kapu fél fán egész

az

és

;

kigyúlt

ittas,

statárium, kivégzési

aranyfüstös

kép

fuvarosok

hirdetmények imitt-amott

czivilizaczio,

érzékenyen megvedelve.

De

nézzétek

vagy az

vetések

egy

nem

ezt a gyalogútat,

erd

csalitja

a

Szeszélyesen

Gondosan

nem él nagymérv

csolyát; tel

tesz kárt az

nem

kerül

mint

de senkit meg

szökken dombról-dombra,

jobbról balra, mégis a legegyenesebb, a lehet.

a buza-

között bujkál,

kis tündér, a ki szeret játszani, csal.

mint

minden

sarat,

min

csak

minden po-

nem kövekisajátításokat, közmunkákat; nem egyeseknek, mert nem hosszában, havissza az emberséggel,

keresztbe szeli a mesgyéket; pályája rövid és

228

keskeny, czélja szerény, mint a rajta járóké. Nincs úttöltkrc, mégis

szükség útkaparóra,

Azok

sár rajta.

Sem

mindennap felmosnák.

nes, mintha

tiszta,

egye-

por,

sem

kiket a farizeusok

a tiszta Jelkek,

bevádoltak a szombatnapi kalászszedésért, bizonyosan ilyen gyalogúton jártak.

Ezen megy végig szép

alak

fiatal

;

délczeg termete egy tenyérnyivel

még magasabbnak jén terepély

Egy gyönyör

a Patak banya.

egyenes

látszik az

kosár

vékás

tartástól.

emberre való

tíz

Fe-

étellel,

de azért magatartása könny és fesztelen. Egyik kezében vizes korsó, mely már nem fért a kosárba, másikon egy négyéves fiúcska, kinek eljoga anyjának segíteni, mikor ebédbe megy, mely eljogot akkép gyakorol, hogy elmaradoz búzavirágot szedni, a mit haza visz a szülének.

Az

asszony

Gyönge,

fiatal

nem

ül

mely

alatt

lépésekben

a teher ellen,

termete magasul ni

alatta.

halad

elre.

arczán egy vonás, egy verítékcsöpp

panaszra

ki

cza mintha

meg

egyenl

mondaná

(Min

:

látszik.

terhet viszek,

más kép

az,

butyorba kötve czele-czuláját,

melyet emel

s

Nyugodt arde nem hajlok

mikor az asszony

hátára veti

s arczát

a földre sülyesztve támolyog, mint valami

dohány-

csempész.

Még

bot

is

van a kezében, mint a kol-

dusnak.)

Alakja teljes harmóniája mindazon

melyet az

ormánsági

faj

kiváló

hetne csak összeszerkeszteni. távoli rétre szegezi

ne

fajuljon,

s

szépségnek,

példányaiból

Sötétkék szemét

le-

a

hogy az ers nézésben meg

le-lehúzza

szivárványos

szemöldökét.

.

Ha

után

férje

de a

eped,

szereti egymást,

nem

hogy fáradni

het,

nem

asszony

paraszt

ér

nem

mielbb

hamarább oda

munkásait. Mezítláb

láija

azt

szeretne

kezd,

is

jáná] Jenni s azt hiszi,

én

mondanám, szegény ember akármint ám rá az érzelgésre. Levolna,

czéJ-

ha meg-

ér,

mint a múzsák

jár,

;

de

tudom, minek is bántalmazná azt a harmatmosott gyalogútat és minek gázolná azokat is

a lehajlott kalászokat

brével, mikor

sem

így,

valami

esett

állat tisztátalan

ha rugalmas lábaival rálép,

meg

gyenge fszál. Testét hófehér redzött fedi, melyet kebelnek hívnak s a mely ki-

érzi

ingváll

a

számított ügyetlenséggel igyekszik elrejteni telt ido-

Aztán az a boldog, nyugalmas, szelíd mosoly ajkain, bizonyosan még akkor maradt ott, mikor szemei szemérmes némegcsókolta alvó kisdedét mait.

;

zése, orc^zái pirul ékony rózsái

.

.

Bizonyára, ha látnád odahaza, mikor rait

öltözteti,

mikor

téli

vagy imádkoztatja

;

kis

mada-

ha szemlélnéd,

estéken a szentírást olvassa házanépének,

hogy be se széd banya

hallik a

nagy csetepaté, a mit a szom-

gerjesztett

;

ha látnád,

mint nyújtja

a

szegény német vándorló legénynek, mint kérdezi ki, ha él-e édes anyja és ha él, minek

tál ételt

eresztette ily messzi útra

Hát még ha Nincs hóna alatt

látnád,

mikor tudja

egészet

az

. . .

?

mikor templomba

a testes gradual

könyv

;

minek

nélkül.

mikor énekel a gyülekezet, és az

is

megy. volna,

Hát még

szép

hangja

mint egy ezüst csengety, játszva röpül ki a magasba ! Sokszor egyszerre elhallgat az egész nép.

130

gyönyörködhessen

hogy

abban

az

egy

hangban,

menyecske éneklésében. Hát még ha figyelemmel kiséred értelmes tekintetét, melyet predikáczió közben a Tiszteletesre függeszt. Csak néha mozzan meg szemöldök íve, a Patak

a mi nála helybenhagyást jelent.

Néha

végig pillant

a gyülekezeten s egyszerre lesüti szemeit, a mi azt

hogy ipamuram, öreg Patak István megint elszenderlt, pedig mennyire szégyenli, ha szemére vetik néha nagy ritkán megkeresi ajkait az emberszóló mosoly, nyilván ángyomasszony Rákhel leánya miatt, a ki minden vasárnap úgy meghagyja

jelenti,

I

mintha a forróláz gyújtotta volna

színét,

Ha szép tést

mindezt látnád, fiatal

Patak

hinnéd,

se

el

asszonyt, ezt a jó,

szelíd,

el.

hogy

ezt

a

okos terem-

banyának emlegesse az ötödik ember-

nyom. Szegény

I

hogyan

lehetett

volna

6

banya,

hiszen meghalt fiatalon, szomorú halállal.

Még Most,

akkor

mikor

robotvilág

volt,

kárhozott

dézmavilág.

gyjtgépek, morzsoló

aratógépek,

gépek, cséplgépek zúgnak, nek, mintha

meg

dörömbölnek, fütyöl-

lelkek

üvöltöznének, kinek

hogy ezeltt százhuszonhat esztendvel, felséges Mária Terézia uralkodása kezdetén, mindezeknek a csudagépeknek helyét a legjutna eszébe,

egyszerbb kétkarú emeltyk pótolták. A kétkarú emelty az urasági hajdú rendeletére vállára vette munkaszerszámait,

jókor

hajnalban

urasági réteken, ott elkezdett

megjelent

az

mozogni olyan tak-

23«

megindításá-

kellett

gz, szén, olaj, kátrány, legfeljebb egy mogyorófa nem volt rá mérve, hogy hány ló-

hoz tz, kis

nem

mint az igazi gép,

tusra,

víz,

;

ervel

nem

statáriuma

emelty

er

sem pedig az

kelljen bírnia,

Mikor

idarány

Ez

a kétkarú

learatta

az uraság

függött a feje fölött.

volt a jobbágy.

és

búzáját (ez volt a robot), akkor fogott a magáéhoz.

Mikor

ezt

is

keresztbe rakta,

letakarította,

akkor

megjelent a tiszttartó és minden keresztbl kiválasztott két

kévét az uraságnak.

Mindezek ma már

Ez

Mert

dézma. azt,

hogy

alkonyattájban

Jékli

nincsenek.

szomszéd tegnap

Füstfaragó

rolt a

nem

lehet dézmafize-

zsidó kis ajtaján

besurrant,

tésnek mondani

Gábor bátyám sem robotol

hogy loo

;

forint

zálogba a fertály

kölcsönért földjét,

azzal,

Dávid gazdának adta

mindössze

is

megszántja

—

neki kamat fejében, az aratás a Dávid baja lesz,

sem pedig Lukács gazda, a ki fuvarból annyit keres, hogy a faluban senki sem él olyan jól, mint . Sokszor tíz pohár fekete kávét is megiszik egy este, míg Péter gazda vöröshagymát vacsorál és a mellett dolgozik, mint a marha (a hogy Lukács gazda szokta mondani), vagy mint a hangya (a hogy bíró

uram mondja neki szemtl szembe, nyilván

közelg

való

választásokra

Péter gazda

kénytelen

vele,

tekintetbl).

mert

soha egy gyszüvel sem kinálta pálinkából,

a

mivel

meg

Füstfaragó

De

Ignácz

a

hát

gazda

abból az édes

szomszéd szokott

dicsekedni.

Ez

csak úgy eszembe jutott és

tartozik; visszatérünk

a

a

dologra

kétkarú emeltykhöz,

nem kik

13*

dézmát és robotot nem oly rejtélyes módon teljesítették, mint fennebb említett Füstfaragó szoma

széd és

társai.

Voltak azonban a kétkarú

emeltyk között

könny

asszony cselédek, kiknek a nehéz robotból rész jutott

:

enyelgéseit.

elviselni

Nem

fiatal

felügyel urak

és viszonozni a

csuda hát, ha a felügyeletre töb-

ben

is

vállalkoztak,

urak

is

lábatlankodtak, a kiknek az irodába volt a

helyök.

És hogy messze ne menjünk példáért, ime kurta, testes, peczkes, szbevegylt, ezüst-

ez a

itt

sarkantyús úr, az

sokszor olyan

mint kellene,

uradalmi

azzal a nagy balgatag tajtékpipával

híd karfájára támaszkodva

?

zák a szomszéd városban, ide a boglyarakó

emberek

is

Már is

kezében, ott a

a delet harangoz-

kihallik a harangszó,

leteszik

a

a fiskus urat

a

kevésbbé sem

is

napsugarak ellen

látszik az

figyelmét lekötözték az

a

telepedett.

minden

szegélyz fzfák,

dalról védik a hídtöltést

és

villákat

melyiknek kihozták az ebédjét, mellé

De

hivalkodik

mit

fiskus,

ebédre gondolni

ol-

és leg;

egész

ebédviv asszonyok, kiknek

mind az rszemléje alatt kell keresztüljutni a hídon. Mindegyik emberségtudó modorban köszön neki

egyik-másik,

;

pillantást

hírben

A

is

kit a lelke rávisz,

merész oldal-

vet rá, mivelhogy a fiskus úr gavallér-

áll.

menyecske (nem visz rá az ízlésem, hogy Patak banyának mondjak egy szép fiatal pálmaszálat) legkésbb érkezett, a mit kiment az a marok búzavirág, mely legifjabb Patak István kövér ujjai között izzad. A kis gazda egészen jól van Patak

233 lakva

az

magát

és a

«

menés

ebédbe*

dicsségével,

húzatja

hídhoz igen messziili azt a közeli pet-

melynek tövében apja pihen. A fiskus úr majd elnyelte szemével a közelg hölgyet. Minden lépésre szebb volt. Mint egy renczét,

virágos almafa távolból kápráztatja a szemet

hinnéd,

látszik, azt

De

ha mellé

—

virágot,

No

de

jutsz s

az

hasonlatot

egyenként veszed szemügyre a

virágcsoportokat,

szirmocskát .

aláhulló

nem

volt

ideje tovább

sugár termetével és rugalmas lépteivel vált lebb az

jve

egyes

az

. . I

fzni a

menyecske a távolból csak délczeg

a

;

testnek

nézve legszebb.

távolból

egyetlen

úrnak

fiskus

az egész egy tömör

;

így

a lombot,

az ágat,

csak a tetsz szín varázsa

;

ki

;

köze-

áramlott a báj, a termet, a mozgás, a szín,

idomok

bája, a fiskus úr

szemébe, hogy egészen

Csak egyetlen egy sugárkához nem volt szerencséje, a szemekhez. Az asszony úgy a lába belevakúlt.

alá vigyázott, a mint eltte

gycrkcz-leányok,

elször

—

rek?

jónapot

nem

kivánt

Fbgadj Isten fiam

—

Az

nyecske

kérdé, mint a kell

!

ki

kié

Illedelmesen sze-

az a

Még

úrnak.

ostromolni.

tovább

mint a kis gyerek,

haladt,

szép

kis

gye-

hogy az anyát

tudja,

enyim, nemzetes uram és

most próbálják

nemzetes

a

mint azok a

nagyságolták a fiskálisokat.

gyermekében

—

a kik életökben

a fejen való kosarazást.

rencsés

akkor

elhaladt,

!

—

felelt

meggyorsítva

a

a

me-

lépteit,

mikor a sötét szobából

vilá-

gosra menekül.

Tudta

is

a fiskus, mit

mondott az asszony. Szeme,

234 szája, szíve, értelme

Atalanta-lábakon, melyek alig Tekintetével

földet.

azokon

rajtaveszett

karcsú

a

látszottak érinteni a

egész

elkísérte

petrencze

a

tövéig.

Az vette

asszony

belle

is

leemelte

a fazekat,

fejérl a tárkosarat, ki-

meg

egy bádogkanalat, melylyel ebédelt ugyan,

hanem

meg

a tányért,

sem

fog enni.

férje

nem

azért

azt az

kell

két

kanál.

Jóravaló asszony megvárja, míg az ura megebédel és csak azután lát a maradékhoz. Tisztes szokás ez

Még nem

ülhet le

;

Öt-hat háznép ebédjét

másoknak kiviszi

is

hozott

!

ebédet.

egy asszony, így aztán

egy héten egyszer kerül mindegyikre. Most

volt

a soros.

Mikor mindenkinek

kiosztja

kerül urához, leül vele szemközt

Így

szemébe

süt

ugyan

Megtágítja fején

segíteni.

nap,

a

elnyösebb helyzet

vissza-

három lépésnyire. de azon

kendt,

a

nyékában férjén pihenteti édes férfira is

magáét,

a

s

könny

annak ár-

tekintetét.

A

fiatal

volna, ha fejét kezébe

hajtva elmerengene hitvese szemein

:

de akkor

raj-

zunk nem volna hív az igazsághoz. Ifjabb Patak István a földön ül és kanalazza a körmös bablevest, mely-

bl minden harmadik

kanálhoz legifjabb Patak István

tartván természetes jussát

— minthogy tud

háromig

—

nem hagyja magát kijátszani, hanem a harmadik kanálmerítéssel egyidben eltátja száját olvasni

s

engedi beletölteni a paprikás eledelt.

Ezenkívül

a levesben található egészben maradt öreg

az

extra accidentiáit

zleg fogad

el

apja

képezik,

kezébl.

E

babok

is

melyeket sajátke-

közben

folyvást

Tekintetével elkísérte

Baksay

:

Patak banya.

.

.

234. lap.

:

^35 vallatja apját,

mért nem fogott arany málingót, majd

most hazavinné a Jánoskának. Végre a férj bevégzi ebédjét és hanyatt fekszik a

zöld

ftarlón.

Patak

Legifjabb

rögtön

István

megkivánja ezt az állapotot és azonnal

odafekszik

apja mellé, kis kalapjával betakarva arczát, a hogy ezt apjától látta.

A

menyecske most

ülhelyébl, de mi-

felkél

eltt a maradékhoz láthatna, a fiskus úr odakiáltja

magához

A

a hídra.

robotosok már Patak István után eveztek azon

mely gyönyörségeinek egész

a csöndes tengeren,

özönét

azokra

keveset ád.

A

árasztja

ki,

álom

déli

!

kiknek

az

mit tudjátok

vajmi

élet ti

hs

palo-

ták és gazdag asztalok lakozói,

hogy mi az ? Ti nektek az semmit sem ád egyebet keser szájíznél, vízkóros pöffedtségnél és gyilkos mogorva kedély-

De

nél.

nézzétek ezeket az

homlokáról

gyöngy

Egy

!

délig

hajnaltól

órát

a mit

a

megelz

föld jó édes anya

pergett

pihennek

puszta földön, és ez az egy azt,

embereket, alá

anyjok óra

nyolcz

kiknek

a

az

igaz

kebelén,

nekik

visszaadja elragadott.

Óh

a

!

Mindenki pihen. Senkinek semmi gondja a mit a fiskus az asszonynyal beszél

mind

a

a kettt elrejtik

a

parti

;

arra,

különben

fzek, csak

is

itt-ott

lombok között az asszony fehér kontya lombok felett a fiskus feje; halk szavait nem kivenni ; az asszony feleleteit azonban tisztán

villan át a

és a

lehet

hallják

a

kíváncsibb sihederek,

a kérdéseket is megfejtik

és a

feleletekbl

»

»

•

»

13^

«]lona.»

•

Ratak István.

•

Huszonnégy.*

«

Kett.

•

Mindkett fi?» ?»

«ószre leszünk

esztends.

öt

?» «

Szeretem. ?»

«Nem

volnék keresztyén, ha ?»

« «

jaság

A A

nem szeretném.*

Menjen uram!

nem

ez

szeretet,

hanem bu-

!»

mi ezután történt, azt

fiatal

beszélt,

sihederek,

úgy

nem

kik kalap

alól

hogy

suttogják,

akarja tudni senki.

az

figyelték a

utóbbi

két

szavak

után a fiskus átölelte az asszonyt, de ez egy heves

mozdulattal

kibontakozott

másikkal pedig mellen

az

úri

egy

ölelésbl,

taszította a híd

karfájához

támaszkodott gavallért. Azután láttak egy pár sarkantyús csizmát megfordulni a levegben, hallottak

egy tompa zuhanást, végre

látták,

menyecske elsápadtan szaladt

Az

A

a mint a

vissza az urához.

bizony megesett, és senki sem segíthet

menyecske

sértett

Patak

rajta.

szemérme egész bszültségé-

^37

magátóJ a vigyázatlan urat,

Ycl taszította el

híd karfáján keresztül hanyatt bukva

ne ijedjünk meg sorsán.

nem

mintha méltóbb

azért,

hanem

tinálva,

több

felett és

halt a vízbe,

volna predes-

nem volt mennyit két lábnyi mélység agyag A gondviselés rködik a fiskus

képes.

saturálni

halálra

a

De

esett alá.

nem

mert a híd

azért,

mint a

víz,

A fiskus

s az

gondoskodik

róla,

alatt

hogy ha bukik

olyan

is,

anyagba bukjék, a melybe se el ne merüljön, se össze ne zúzza magát. Paraszt nyelven sár. Külshévségnek,

mint ezt láthatni

kanász erélyes felügyelete

zuhanásra minden

ször

is

Miska kondás

ladásnak indultak igazságról,

régi

él népek a tik. Az alvó kapkodtak

s

él

alatt élvezik a sárkúrát.

lény

alattvalói,

s a

fel

Legel-

felriadt.

fölröfPenvén, sza-

újólag bizonyságot tettek azon alatt

veszedelem els szelére fejket vesz-

egymás után ugráltak

férfiak

petrenczerudat,

id, hogy minden ember dologhoz rohant

Miska

hogy az abszolút kormány

villát és

Fiskus úr

azon

alkalmazásban

lényeknél, melyek a híd tszomszédságában

A

bels

gyógyszere minden

alkalmazva rendes

leg

is

kikeczmergett a

a hídra, ott szétnézett

fel,

mert hát

fel-

itt

az

lásson.

sárból

s

dühösen

az asszony után

mint megpillantotta férje mellett, rohant feléje

azon sárosan.

— Megállj csak

a szegény

te

!

és

itt

olyan czímmel

illette

melyet csak úgy érdemelne meg, ha akkorát bukott volna, mint a fiskus úr.

Nem szót.

asszonyt,

szabad tisztapapiron

leírni

azt

a

förtelmes

De nem

szegénynek sokat

a

el kell

trni. Patak István

nemes ember, annálfogva nem

volt

is

érezte

magát jogosítva védelmére kelni a megsértett ni méltóságnak. Elébe lépett a fiskusnak s kezébe adta a petrenczehordó rudat.

— A

Inkább engem verjen agyon a tekintetes úri petrenczerudon, de csakhamar

fiskus kapott a

észrevette,

hogy

nem

azzal

lehet valakit agyonverni

egy lépésnyi távolból, a mennyire hozzá Patak István állott. Aztán meg a sáros fürdnek kiváló higgasztó és észrehozó tulajdonsága

van

s

azt

is

megtudja tle az ember, hogy a petrenczerúdnak két vége talál

nem

hogy a kezében lev maga nemében annálfogva

lenni

egyetlen a

rúd

;

:

elve-

tette a kin ált fegyvert.

—

No

—

verlek.

kutya

1

Azzal

ha csak az ott

kell,

hát majd agyon

hagyta a parasztokat, kocsira

lépett és haza hajtatott.

A is,

parasztok munkához

meg

a

nyelv

láttak.

Beleszóltak

is.

Dolgozott a kéz a

falu

dolgába,

azután a vármegye dolgába, azután az ország dolgába,

hanem

senki semmit

nának

a Patak ;

hiszen

István

k

dolgából

nem

tudott

aludtak akkor, mit tudhat-

k.

Ebben

eltellett a

nap, haza ballagott minden

em-

ber azon a szép márvány gyalogúton. Otthon aztán a tejfeles leves mellett volt mit hallani a

gazdának

menyecskével. A gazda nem gyzte csíggatni. Mit tudsz te belle jámbor? Én ott voltam, nekem az asszonytól.

Hogyan

csak kellene tudni.

járt a

fiskus a

Patak

;

A

meg épen nem

fiskus

Maga

beszélte

t

megrúgta

elmésen

el

belJe

csinált

titkot.

kisallangozva,

hogy

mokány menyecske. Hiszen az

egy

asszonykéztl kapott sebben nincs mit szégyenleni.

No meg viselje

törvény sem

a

benne. Ki mit kapott,

itél

emberséggel.

II.

(Fatcmplomok.)

Azt mondja az

üljön le és számlálja

Ennélfogva

«A ki tornyot akar meg a költségét.*

írás:

alig

építeni,

könnyebb munka

van valami

a

világon a toronyépítésnél.

Minthogy pedig

a

templom rendesen csak

felé-

ebbl szigorúan következik, hogy a templomépítés meg épen felényi munkával jár, mint a toronyépítés. Ennek csak le kell ülni, addig van. A munka másik fele, a pénz-

nyi magasságú, mint a torony,

számlálás egészen fölösleges,

mivel

az a toronyra

tartozik.

A

pénz

!

Hisz azt álom beszerezni.

Gyakorlatlan pap és kurátor rendesen úgy szerzi be, hogy elször megcsinálja az épülettervet, nem

nagy arányokban, nem fényes kiállítással, a mint emberi szemnek tetszenék, hanem egyszeren, gazdálkodva,

az

vagyonerejéhez

egyház mérten,

népességéhez, a

igényeihez,

mint Istennek tetszik

azután elkészíti a költségvetést,

akkor

azt kérdi a

240

néptl mert

((Atyámfiai

:

No

kell ?

Akartok,

építeni ?

ha akartok, hát minden telekre esik

forint, azonkívül

50

akartok-e

!

minden

lélekre 5

forint:

el-

Négy esztend múlva

az-

fogadjátok-e?

Hogyne fogadnák

el

!

közepébl meszelt bádogos torony. Szemefénye a ragyog

után ott

ki

a

együgy

Hasonló

eljárás

(pap vagy kurátor) kocsira látogat

az

ül

is,

fehérre

falunak.

mikor valaki

kora tavaszszal, el-

uradalmakba,

környékbeli

a

a

falu

kiókumlálja,

hol lesz letakarítani való rét, vetés, nyomtatni való

gabona,

kapálni

szállítani

való

kukoricza,

való

erd

hajóra

kivágni,

nagy mennyiségben, és azt

fel-

mind községe nevében. Az uradalmaknak s jó, mert helyükbe megy a sok munkás hangya néhány nap alatt letakarít mindent, míg tiszttartó

vállalja

rejtzve vigan

bodros füstfellegbe

úr

munkaer-kai amitásról

írt

az áldott mit

a

sok k^^í^, az

könny

a

a

vezérczikkeket, melyeket

Kiskun urak írnak a iHonft-ban.

mert nagy összeg pénzhez

olvassa

jut

szent

A

falunak

könny

is

jó,

szerrel (az

^közakarat))

az, a

szernek neveznekj, és megint csak el-

készül a szép fehér, bádogos torony, mely

ötödik faluba

is

még

az

eltündöklik.

Hanem vannak

emberek is. Tornyot kellene építeni ? Igen, de ahhoz pénz kell. Kivetni vagyonarányban vagy fejszámra ez könny, de beszedni ki szedi be? Minden kivetésnél jobb egy okos gondolat. Elször is folyamodunk a ftisztelet szuperintendencziához, a hol köztudomás szerint leveses kanállal mérik a pénzt. Azután ott praktikusabb

:

6

24 »

vannak az

nk,

környéken az

egész

ni munka

kik fáradhatatlanok a

Házisipka,

óravánkos,

varróvánkos,

*

áldozatkész

székvánkos,

del-

készítésében.

pamlagvánkos,

gyöngy- fogvájó, gyertya-

gyufatartó,

eJIenz, hímzett képek, csinált virág,

kezty, ha-

mind nélkülözhetlen házi eszközök és az egész ország közönsége bizonynyal örvendeni fog az alkalomnak, mely reményt nyújt neki az ilyen czikkek elnyerhetéséhez. Annál fogva, miután a fenn (elismerjük hiányosan) elsorolt czikkek a környék delnitl beexequáltattak, megkerestetik a nagyméltóságú magyar királyi nem tudom melyik minisztérium, egy jótékonyrisnya, kiolvasott

czélú

sorsjáték

regények

stb. stb.

kegyesdombi templom javára az

kerestetik

László úr

is

Kecskeméten, ötvenezer díjért,

kiállítására, s

—

a

nemkülönben meg-

;

typographus,

áldozatkész

jegynek mérsékelt

fogadandó

engedélyezéseért

illetékmentes

de

díj

Szilády

darab nélkül

sorsis

el-

végre az ötvenezer sors-

jegybl negyvenkilenczezer-nyolczszáz darab a szuperintendenczia 249 lelkészéhez (maga az építkez egyház is kétszázat megtartván) kétszázanként azon szíves kéréssel menesztetik szét, hogy a küldött sorsjegyeket ismert

között 50 o.

pénzt

buzgóságánál

fogva

ismersei

krajczárjával elárusítani és a bejött

é.

(a netalán

el

nem

kelt sorsjegyekkel együtt)

záros határid alatt hivatalos úton visszaküldeni ne terheltessék.

Megjegyeztetvén,

levelet a posta ingyen szállítja, írni

:

hogy csak

a azt

hivatalos kell

rá-

JiivatathóL

Ebbl Baksay

:

bejön 25,000 forint Pusztai találkozás.

kerek summa. Ez a 1

142

világon

legszilárdabb

a

melyre

alap,

templomot

lehet építeni.

A

emberek azonban nem delnkhöz, sem a jó öreg

legeslegpraktikusabb

csúsznak-másznak sem a Szilády

Károlyhoz

hanem egyenesen

(mivel

csak

úgy

nagyméltóságií

a

(melyen

helytartótanácshoz

királyi

meghalt

is

kívül

már),

magyar egyéb

guberniumot nem ösmérnek) folyamodnak kéregetés!

Mely

engedélyért.

minden nehézség nélkül

megadatván, szszeí kiválasztanak 12 pár épkézláb

semmi dolguk, ezeket szétküldözik az ország minden pro-

embert,

kiknek

telente

egy-egy

vincziájába

úgy

otthon

sincs

könyvecskével,

rubrikázott

melynek második lapján olvasható a helytartósági engedély,

els

lapján pedig a helység pecsétje az

elmaradhatatlan szántóvassal, csoroszlyával, nappalt holddal és csillagokkal

tetováltán,

alatta

az öreg-

Nagy-Dani-Papp-Máté-János aláírása; hát hogy ne volna hiteles? A tizenkét ember nyabíró,

ifjú

kába veszi a tarisznyát és az országot, kérlelhetlenül megsarczol

aztán

minden

hazakeri,

sok pénzt, a

mint a

mibl majd

elég, megkisértenek

madik expedicziót megismeri az

falut,

harmadik esztendre

mesebeli a

templom

kakas, épül.

viszi

a

Ha nem

egy második, aztán egy haris.

Némelyiket már messzirl

ember. Nini, hát

kigyelmetek

már

megint templomot építenek?

A

módok közül egyik folyamodhatik még könnyebb mó-

kinek a fentebb elsorolt

sem tetszik az dokhoz is. Mázsás gyereket, kétfej csirkét, hatlábú borjút mutogatni építend templom javára, mind :

^43

igen

jöYcdcJmez

természet

nem produkálna

geri malacz sivítására ?

S ha

válJaJat.

megteszi egy pár ten-

:

egy tengerimalacz

Ki ne buzdulna

is.

Az

ilyesmit az abcrrans

odaadom, csak

utolsó krajczáromat

én tengeri malaczot láthassak.

Mi

azonban

tart a világ

itt

—

nem megmaradunk

a két

folyamodunk

a

Dráva partján

a

—

együgyeknek

els mód

mellett,

tisztelet

szuperintendeneziához

legfeljebb

hiába

f-

kharitativumaink

elengedéséért, mely a három lelkes aljegyz össz-

munkálata

folytán

meg

rendesen

nem

adatik,

is

értetvén bele az iskolai p.-kros adó.

Akkor hozzáfogunk

az építéshez.

Nem

építünk

nagyobb hajlékot, mint a melyben kényelmesen megférünk vendégeinkkel együtt, a kik innepelni jönnek hozzánk; nem szebbet, mint a mint ernk ((Eplt belyhen», mert enged. Bízvást ráírhatjuk :

benne egy krajczárja a másé nem. a magunk szegényei vagyunk

senki idegennek nincs

Mi

is.

:

(Sorsjegyek,

dobszó,

lutri,

szerencsekerék,

sültgalamb

hajsza,

hhó,

lárma,

nálunk nincsenek

fel-

találva.)

Természetesen

ma már minden kbl,

boltozatra, gonddal, csinosan,

téglából,

mert lehet

ízléssel,

és szabad.

Hajdan,

mikor nem lehetett és

—

bad,

nem

volt sza-

ma-

akkor sem hagytunk kifogni

gunkon.

Minden falu erdben remek rültek

az

határában volt pompás szálfák.

épület

rámái,

Ezekbl vastag

serd. Az

a szálfákból

talpak,

ke-

temérdek i6*

244

Az

oszlopok, izmos gerendák.

oszlopok közeit be-

fontuk sövénynyeJ, azt betapasztottuk sárral, a sárt

bemeszeltük

fehérre.

szalma. Bántuk

mi,

is

A

tet befedésére termett

hogy nem

volt szabad tég-

Az isten ilyenben is meghallgatta könyörgésünket. Ha a földesúr rosszat álmodott s lából

építeni ?

hogy nem

ráfogta,

odább totta

Ha épen

vittük.

. . .

jó helyen

Ugyan mit

van,

elfoglalta

csinál a

tási

A

Mi

vagy elpusztí-

még

rombolási erszakon

ösztön türelme.

csak

gyz

Ti rögtönzött szent sátorai atyáink

földi

bujdo-

faalkotmányok, melyeket

szerkesztett, újra lebontott, I

össze-

hogy más helyen ismét

Ti rövid idre számított hajlékai

egyház czölöpkorszakának, melyeket ma már a korszakban,

mint

az

is

az alko-

ama bujdosó kor pihenéstelen buzgósága összerójjon

nem

azt tettük.

is

sásának! Ti szalmafedel

és

madár, ha pajkos gye-

rek elszedi a fészkét? Ujat rak, panaszkodik.

szétszedtük

árvagyermek

sírját

az

k-

semmi

—

nyom, semmi rom, semmi ásatag nem jelez mintha az a kor, mely összerótta, tovább vándo-

rolván, magával vitte volna legutolsó darabját is...!

Ha szemem

világát

elveszik

kevély

tornyunk

aranyozott gombjai, vagy kifárasztják Ócsa és Decs

magas

emlékezetem a

boltívei,

zeteitek alatt keresi

csmet még

fel

ti

virágos

édes otthonát.

Az

mennyeén böl-

árnyékotokban ringatta egy angyal szent keze, az én ifjúságom els emelkedésének a ti

a

ti

falaitok voltak

serkent

tanúi.

Ratemplomok, fabástyák.

Mikor Xerxes

százezrei

Görögországot elözön-

»

^45

ltték, az orákulum azt tanácsolta

görögöknek,

a

A

görög

szállott,

meg-

hogy fabástyákban védelmezzék magukat. elértette,

mi az a fabástya, hajókra

vívott a persával, megverte, elkergette.

]lyen fabástyáink

nekünk a fatemplomok

voltak

az artikuíaris világban.

Mi de

A

mindenféle világot megértünk már,

sok

is

atyáinknak

az

még

többfélében

volt

legnevezetesebb volt

sokféle között

részük.

az

ariiku-

larís világ.

Micsoda világ volt ez? És ki teremtette? És hány napokon ? És mikor ? És mibl ? Kezdetben teremtette a soproni diéta; 1681 -ben;

Sok napokon Reaktzióból Sok huzalkodással. Éj minekutánna megtekinielte volna, valamit terem;

;

tett

vala, imé igen rossz vala.

Akkor magára hagyta, hogy szédelegjen, a hogy tud.

De

nem.

«A

—

Szabott neki törvényt

adassanak

protestánsoknak

De

templomaik. tánsok

magok

csak

vissza

elfoglalt

a melyeket a protes-

azok,

De

építettek.

is.

ezek közül

csak

is

azok, a melyek katholikus szertartással felszentelve

még nem

voltak.

Nesze semmi, fogd meg jól. Soha még ez a jó magyar példabeszéd fényesebben

Mert mi

illusztrálva

hát

A

építeni

Mohácstól

építettünk

is,

Mohácsot

nem

a azt

volt.

nem

igen építettünk

diétáig

semmit; a mit

bizony

soproni

nem

igen

elz idkbl

irigyelte

meg

senki.

pedig valamit preten-

dálni a legbátrabb rabulistika

sem mert

volna.

De

24^

nem

is

gult

atyáink

nagy szükség az

volt

szép

egy

földesurastól

és

falustól

Boldo-

építkezésre.

kitzték a torony hegyére a kakast; a

reggelen plébánost,

a

egyebet sem

ki

tudott, csak áldani,

áldani, áldani, elkergették, s fogadtak helyébe prédikátort,

a

ki

meg

igazán

minden vasárnap két

tudta mosni a fejüket

de

órahosszáig,

álló

velük énekelni hatalmas zsoltárokat

.

.

tudott

.

Szépen bele ültek a készbe.

Késbb

mást

földesúr

a

Pázmánnak

Szelepcsényinek vagy

nem

kakasnak

még

volt

;

adott

fogva

attól

maradása a torony tetején,

a prédikátornak

sem

a faluban.

radt nyáj kiszorult a templomból

gaszkodott tradiczióihoz és sergéseivel,

kezet

gondolt,

instáncziáival

:

Az

a

de

árván ma-

de makacsul ra-

szívósan fárasztva

hitéhez urat,

;

ke-

megyét,

palatinust és felséget.

hogy övék volt az a templom száz és építetszáz esztend óta, de mégis csak nem ték azt, így hát semmi joguk hozzá a soproni Világos,

k

—

diéta szerént.

—

k

fejtették ki noha bizony Jó lutheránusok, jobban a nagyobb ert, a szívósabb ellcntállást,

meg

voltak akadva, a

gette

;

k

nagyobb veszély ket fenye-

keze ügyiben voltak a császárnak, földes-

uraik egyrészt a császár

következésig religio,

—

—

ki

vitt

hségén

földesúri jogot

voltak és a vég(cuius regio, eius

ura a földnek, ura a vallásnak)

vetkezetlenség nélkül

nem

hiszen ez a csudálatos

elv

testvéreik találmánya volt.

is

kö-

igen tagadhatták, mert

németországi uralkodó

247

Ellenben

Kálvinus

a

ket

Gergely nevezi

—

trombitásai

nagy

a

—

Pet

mint

síkságon

alföldi

izmos városokban vagy a török szomszédságában, bele gyökerezve földjükbe, hitükbe, templomaikba, (akárki építette

a

nyugodtan várták vagy nézték

is)

történendket

;

s arról

sem vettek tudomást,

dunántúli testvéreikkel történik.

Ó

azok a

mi

atyáink!

ártatlan

k

csak mar-

ók

tyrok és gályarabok tudtak lenni mind!

sem erszakoskodtak, sohasem üldöztek!

ók

foglaltak,

vetemedtek

sohasem

a mi

soha-

sohasem

visszatorlásra

plébánosok és szerzetesek megkötözésével, tömlöczözésével,

sanyargatásával

Durvasággal, kegyet-

I

lenséggel ?

Nem?? Hát nem. Túl a Mátrán,

a

Bodrogon, a Királyhágón,

ott,

a hol a földesurakat, a fejedelmeket politikai tekin-

tetek sarkalták,

De

—

ismerjük a történetet.

bent Magyarország szívében,

bihari hegyekig, a Jász- és rosig,

hol

fajunk tisztán

a

Dunától a

Hajdú- síkságtól

és

a

elegyületlenl,

Matávol

minden közvetlen földesúri, vagy papi befolyástól, egy parasztbíró bölcsesége alatt élt, mondjatok esetet, hogy ez a faj egymást háborgatta volna! Megfért mindegyik a maga oltárai körül, és nem aggatott a másiknak,

egy födél

alatt

st

sokszor megfért mindkét

évtizedekig, mint

Kecskeméten

fél ;

s

helybenmaradt

segítette a kiköl-

tözöttnek megépíteni a hatalmas

nagy templomát,

mikor

elváltak, a

szebbet, mint a

magáé

és

nem

irigyelte neki.

Máig

is

büszke

rá.

A

böJcscn

hivatalokat

megosztották.

Bíró, hat esküdt egyik részrl, fnótárius,

küdt másik részrl.

Ez ség

a türelmesség,

—

—

hat es-

nem, több mint türelmes-

ez a szeretet, felekezeti jelleg ez ?

Nemi Édes

magyar népem, ez a te faji jelleged. Daczczal, ha kell és mind a vérig megállani hited és tradiczióid mellett, de nem háborgatni mást a magáéban, ez a te erényed ; ebben az egész nagy Európában egyedül a tied. Neked szép

nincsenek se máglyáid, se gályáid, se vecsernyéid,

f(comhurantur))-t.

A

(Irmagúl

Bertalan-éjeid.

se

sem

CarafiFákat

meglátogathat

nyedért alatt

állj,

Büszke

az

is

vagy

te szülted. Isten,

tartogatsz

de

rá,

egy

kis

emlegeted

is.)

Sok nagy bneidért azért

az

egy

eré-

Akár kereszt alatt, akár csillag akár mystikus homály ú boltozatok alatt

megáld.

térdepelve zengjed, akár rettenetes ablakú és teméntelen

alacsonyságú

falak

között

egyenesen

állva

teremt Uradnak: ezért az egyért megáld tégedet. Áldjon is megi Hanem a szegény Pannónia. A Duna és Dráva áldott köze: ott bizony nem magadon állott a türelmesség. Maroknyi falvaid kápolnácskáit hiába öltöztetted a magad ízlése szerint: ráösmertek és harsogd

dicsségét

visszakövetelték.

Hát vigyék I De a melynek tégláit a mi keserves buzgóságunk égette, a melynek vályogjait a mi szegénységünk hevenyészte

fallá:

azt

is

elveszítsük-e,

csak azért,

mert a földesúr egyszer nagy penitencziát tartott?

149

Ez

a kegyetlen törvény.

látta a kegyetlenséget.

roly király

is

Maga

is

be-

király és 111.

Ká-

szerette volna.

Az

Leopold

mintha enyhíteni

az udvar

egyik explanálta, a másik resolválta. Végrehajtását

mixta comissiókra és investigátiókra bízta.

Meg

ne botránkozzál

fejezésekben.

Ha nem

vesztesz vele semmit.

hogy a mixia megyei urakat

jó

olvasóm

diákos

e

érted, ne búsulj miatta,

nem

Apáid könyv nélkül tudták,

comissio,

meg

az

investigalio

vár-

és urasági tiszteket jelent, kik sorba

megvizsgálták a templomokat, ki-

járták a falukat,

vallatták az embereket,

mikor

mibl építették a nem petrificalódtak-e s

templomot ; szemügyre vették, azok a fatál pak, melyeken a templom gosznak; megliggatták a vannak-e fonva

ki-

;

falakat,

a sárvakolat

nem

köveket és inártikuláris téglákat,

falai

nyu-

valóban sövénybl rejteget-e rebellis

nem

látszik-e

ki

a faluból nagyon messzire a harangláb? (Torony?

ktorony? Micsoda

istentelen gondolat

még

csak

hogy valamely templomnak tornya merne nni minden artikulusok ellenére Nem kevélykedik-e kikönyökölve az utczára, vagy éppen kihivólag szemtl -szembe az atyafiak díszes szentfeltenni

is,

1

egyházával

?)

]ó bástya,

ers

vár volt

ilyenkor

a

fatemplom.

Minél fább, annál ersebb. Senki sem foghatta rá, hogy városi építész emelte gazdag pénztárból olasz vagy gót ízléssel. Senki sem merészkedett feltenni, hogy azt fényes és meglep szertartással felszentelhette volna katholikus áldozár.

építhet más, csak paraszt és kálvinista.

Ilyet

nem

Nem

pré-

250

benne más, csak prédikátor. Ez igazi artikularis hely. Csak énekelgessenek, csak predidikálhat

kálgassanak benne. Salvo tamen jure dotnini

azaz

így

a meddig a földesúr megengedi.

:

A

terrestris,

fatemplomok tehát kifogástalanok

is

s

melyekhez az emberi felfuvalkodottság

kivált azok,

tornyot

éppen téglából épültek

vagy

vályogból,

a

Nem

voltak.

Ilyen

ragasztott.

eseteknél

vallatás

fogták a legvénebb embereket, vallomásaikat

könyvbe vették

s

alá

jegyz-

ezek alapján konstatálták, ha igaz

Enyhít köha négy ers szögletben

járatban van-c a templom, vagy nem.

rülményül volt

tudatott

épülve,

be,

valamint

az

is,

ha

a torony a tem-

plomtól néhány ölnyi távolságban csupaszon emelkedett. Senki

Ha magas

sem

tagadhatja,

ellenben szilárd ívezetei,

rangjai, kereszt

hogy

kfalai,

karcsú tornya

vagy ovál

kedtek régi eredetével

s

szerény síkocskán, hanem

kálvinista styl.

csinos s

alapja

ha végre

oszlopzatai,

harmonikus hakihívólag

nem

emelkedett

is

dicse-

valami

helyen,

lami természetalkotta, vagy épen kézzel rakott

va-

dom-

bon pompázott, akkor a mixta commissio többsége minden kihallgatás nélkül eleve elitélte, mint nem igaz járatban

Ez

lev

inartikularis helyet.

volt az artikularis világ.

15'

(Artikulsris világ.)

három

Ilyen járatban van most az a

hintó,

mely

egymás után evez a feneketlen sárban az emlékezetes híd felé, mely oka és tanúja volt fiskus úr esetének ezeltt öt hónappal. Fiskus

Végig

lev

nem

úr

futtatta

tndött

sokat

elméjét

kezeügyében

boszúállás

a

meg-

különféle módozatain, egy pillanat alatt

mérte mindegyiknek

nyakába vetni

a

pányvát.

maga emberét. Mert szonyt

ez

:

könny

Akkor

volna,

löczbe vettetni

is

a

asz-

az

de nem gavalléros munka, is:

Töm-

miért?

férjét, azt a zsiványt azzal

renczerúddal, ehhez

falu

kiválaszthatja

megkorbácsoltatni

megkérdeznék az okát

aztán

egész

az

lesz

abban

és

súlyát, erejét,

élét,

állapodott meg, hogy legjobb

s

a megtorláson.

pet-

a

elvitathatlan joga volna neki,

mint uradalmi mindenhatónak, csak az az átkozott miért?

ne függene

Tehát

fölötte.

színt kell adni

a dolognak. Templomvizsgálatot rendezünk.

mint

zavar és ellenállás lesz olyan, a nok.

E

rok, és

Patak

miatt aztán azt veretem

nem Istók

kívül

maradna

szony könyörgésre igazi elégtétel.

a

fogja

Akkor nem

kivá-

aka-

dolgot.

okom

lesz

taplót,

ütet

a vason. a

csak

vasba, a kit

egy

érne az életem

Ebbl

A Ez

ha

szép aszlesz

az

szégyenleni

fürdt.

Ezt

a

gondolatot

mind

arról az elégült mosolyról,

le

lehet

mely

most olvasni

fiskus

úr

arczát

még

akkor sem hagyta

mikor a kátyúba vágott

cl,

hintó az egész urat a mellette

zökkenti

ki

ül

prefektus ölébe

át.

Annál savanyúbb arczot mutatóit a prefektus, a minden zökkenést egy-egy szitokkal kisér igaz

A

németséggel.

prefektus úr magyar

de ha szitkozódni

akar, azt németül cselekszi, mert

magyar káromkodás oly nevelés ember nem veszi a

Donnerwetter

ember ugyan,

olyan

hogy

utálatos,

szájába.

ártatlan.

azt

jó

Ellenben az a

Az nem

üt

agyon

senkit.

—

Az ördögök

ásták az úrra

ezt az egész ko-

médiát. Csudálatos tücskei vannak az úrnak. Soha-

sem

eszébe

jutott volna

tördni

ennyire

idején

törje az ember.

A

—

prefektus,

Nem

—

A

jár,

is,

azért,

másnak

mosolygott és

—

úrnak

az

mert már

egykönnyen

gókra

csak

Magának

fiskus úr folyvást

Könny

uradalomnak. Sár-víz

az

törik

hogy

nyakát

is.

fújta a füstöt.

duzzogott

tovább

ki

van próbálva a nyaka.

ki,

de az enyém nem ru-

mint az úré. úr a

fiskus

prefektus

észrevételeire elvörö-

de megint csak mosolygásra fogja dolgát

södik,

a

és

kétszeres igyekezettel fújja a füstöt.

—

Nézze

az úr ?

A

fiskus

a

még

megbámul bennünket, mintha számon kérné, mi járatban vagyunk? úgy

tetszik,

tetett

mintha

mintha a torony

mikor

még

is

toronyra tekintett. Valóban neki

ostoba képpel

bámulták,

a torony

a

a száját

nézné, sárból is

is

azzal a bámész, tet-

minvel

a parasztok

kikeczmergett.

félre vonná.

Nini

I

!

»53

Ujabb zökken és.

— hogy —

Bárcsak

hátba verne bennünket az a pap,

jól

a házára törünk

No

azon ne búsuljon, urambátyám! Alázatos

nép az nagyon. Azt sem tudja, melyik lábára álljon, ha meglát bennünket. 0, én már jól ismerem. Láttam egy párt bellük. Voltam is egynek a házánál. Nyakkendt nem visel. Gazdálkodásból télen-nyáron papucsban jár, meg dókában. Ffognyáron a dohány-kaccsozás és pipaszár-

lalkozása

Teletszaka

sütögetés.

méhese

Van neki

morzsol.

szakajtót

óráig alszik, és gyereke

—

czefrét

fz

kukoriczát

és

melyben déltl

is,

fiú,

mihelyt járni tudnak, deákul

köt

leány

tanít.

—

öt

sok, kiket

Felesége szilva-

és italokat szerkeszt nyavalyatörés ellen.

Majd elbánunk vele. Ez alatt a hintók megérkeztek

a faluba.

Minden

lélek kiállt az utczára ennyi hintó csudájára.

Három

Szegény embert egytl a hideg. Ugyan hova mennek ? Ahol ni hintó

teletes eltt álltak

hoz megy.

A

Mi

meg;

lesz

két huszár

a

kirázza

is

I

A

!

tisz-

házá-

bíró

ebbl ?

parochia (nem teszem hozzá, hogy

«

szerény)),

úgy is magától értetdik) ott van az udvar közepén, jó mélyen beépítve, hogy az utczáról be ne hallhassék semmi világi lárma, zavarni mivel

az

ez

elmélkedést,

melynek

örök

hivatva a ház lakója mindaddig,

hordják.

Az

gyakorlatára

míg onnét

ki

van

nem

épület közepén nyílik a konyha, melybe

semmi okunk

betekinteni,

fels végén pedig a

fa-

oszlopos tornáczra egy alacsony és keskeny ajtócska

^54

magas küszöbbel.

Jól

felszedje a lábát

be akar rajta egy nagy vasrúd

és

hajtsa a fejét, a ki

lépni.

ajtó sarkán felül

lóg,

le-

jól

Bcll az nem azért,

mintha volna mit riznie, hanem csupán azért, mert

egy prédikátort mind az a kényelem megillet, a mi

Egy

bármely más rangbéli embert. tani

tudó

legyen

prédikátornak

keresztvasat

tekintélyt tar-

mindég els kötelessége Igen

benyi lójára.

csináltatni

felviszi.

A a

fiskus

kitl

ezt

mindenütt

a

úr,

ki

minden

volt

jámbor prefektus nem

a

elljárt.

Övé

a

volt

melyre belülrl egy mély hang

— No A — Mi

is

s

irigyelte,

kopogtatás!

jog,

válaszolt.

az?

ki

fiskus úr

—

mindenekben

bizodalmasan nyitott be.

vagyunk páterkám,

jó napot.

hanem páter. Röviden. Syllaba prima brevis. Semmi páter az szólt a olyan fráternek, a ki ennyit sem tud,

nem

Páter?

páter

az

fráter,

—

prédikátor, csak akkor kelve prefektust, kit

már

fel

székébl, mikor a

ismert, megpillantotta, szívélye-

sen kezet fogott vele, azután a fiskusra

—

A

Hát ez kicsoda? prefektus megmagyarázta

uradalmi

—

neki,

intett.

hogy

ez

az

fiskus.

Úgy?

hallottam hirét.

Tessék belül

kerülni.

Megférünk valahogy! Bizony csak valahogy. Szk szobácska volt nagyon. Egy ablaka volt, az is kicsiny és homályos.

Egy

kis

könyves théka az

foliánsokkal,

egy fenyfa

ösmeretes fehérkötés

asztal

és

három brszék

!

^55

képezték

Mert

bútorzatát.

fonatú karos-szék, mely

meg a

világon

prédikátor

a

csak azután

kínálja

Osztozzanak

kel.

A

—

mellett

vetette

is

senkit kívül.

vele érzi magát

csak

is

rajta.

prefektus megköszönte a kínált széket.

Nem

olyan járatban vagyunk, hogy

fogadni,

jük

asztaJ

gyékény

nagy

els dolga betelepedni s meg a hat urat a három szék-

Imé most

egésznek.

a

nem jön székszámba, mivel az be nem fogad a prédikátoron

lábait,

Viszont

az

az

kikerget

st

el

vagyok rá készülve,

el

bennünket,

Biz

clarissime!

azt

merhogy jól

is

teszi

—

Azt nem

—

fiskus.

jól

tenné

a

Kikergetni csak a

clarissime,

—

szólt a

magunk házából

lehet

valakit.

A

pap nagyot bámult a fiskusra. És most ki házában van clarissime ? Ezt nriajd mindjárt megmondom, csak az elöljárókat várom be, a kikért elküldöttem. Imé jnek is már. Csak ide közelebb atyafiak. Ügy A ki a szobában nem fér, maradjon kinn és onnan hallgassa, a mit mondok. Az elöljárók sorba álltak, görnyedt vállal, lehajolt fvel. Legeli áll a bíró, az egyetlen, a ki egyenesen állt, mivel bírónak úgy illik.

— —

!

—

Emberek!

—

folytatta

a

fiskus,

—

mi az

uradalom és a megye részérl azért jöttünk ki, hogy ezt a templomot, melyet ti használtatok eddig, a

soproni

artikulusok

igazi birtokosának.

értelmében

visszafoglaljuk

156

Az emberek

A

összerezzentek.

ugrott székérl és a fiskus elé

—

Azok

Uram! kegyelmed

rítatlan birtokában

voltunk

—

Maga

szárazon,

—

ennek

idközben.

Mi

ki

építette,

akárkik

kérdés hát csak

hábo-

templomnak,

a

a fiskus

hogy

az artikulusok értelme az, a

A

ingerkedik.

— válaszolt

tréfál, clarissime!

templom,

a

vagy

pártolnak.

mióta fennáll.

fel-

állott.

tréfál

az artikulusok minket

prédikátor

azé

használták

is

hogy kik épí-

az,

tették ?

—

De

mi szükség van erre a kérdésre

is,

holott

az egész községben egyetlen katholikus sincs?

—

Nagyon

is

van.

Az

artikulusok

még

az esetre

világosan intézkednek, ha valamely község lako-

is

Tehát minden csak azon a kérdésen fordul meg: kik építették a templomot? Egy öreg ember közbeszólt: Én uram és én Istenem Kik építették volna ^ Mi magunk építettük. Hol vettétek hozzá a téglát? Hol vettük? hát uram volt itt a töröknek egy régi temploma, melyet ezeltt hatvan esztensai

mind reformálódtak volna

— — —

dvel

is.

!

Az

elkezdett Szigetvárra hordatni.

hordta keserves robotban, én

is

raktam a szekérre,

mint iskolás gyerek. Utoljára a török

bennünket, megkínált, hogy váltsuk itt

egész falu

megsajnált

is

meg

a mi

még

maradt. Megvettük hitelbe háromszáz forintért.

Kétszázat lefizettünk,

százzal

most

is

adósai

va-

gyunk, mert azután valami hét esztendre kiverték

257 a

az országból,

törököt

szett.

Pénzen vettük

magunk

tuk az egész tett, .

ragasztottuk

Egy porszem, egy

.

.

a téglafalat,

fenyket, a deszkákat, magunk ácsol-

a Dráváról a

fatornyot

pénze nálunk vepénzen hordattuk

így a

hozzá a

nem

szálka

sok,

annyi sincs belle az uraságéból.

—

Az mind

meglehet, hogy pénzen váltottátok

meg; hogy pedig arra

a tornyot

meg mernék

azonban

a török

Hogy

esküdni, elárulja mesterét.

temploma

nem

hiszi.

hogy ez

maga,

Hiszi

volna, ... no azt

lett

elhiszem én, de a Tiszteletes clarissime?

építettétek hozzá,

ti

a

Nem

igaz,

templom

a

töröké volt ?

—

Nem

Hanem

hiszem.

—

minálunk szokás min-

den régi épületet török s ha nagyon régi, tatár építménynek nevezni. Azonban akárki építkezett itt, az bizonyos, hogy mi pénzen vettük minden anyagát.

—

No

ha vették, nem igaz jószágot vettek.

A ki

Aztán az sem hogy újra építették volna. Kálvinista ember áll, nem épít ilyen magas falat. Az öreg ell járó igen keserülötte ezt a szót. Még hogy kálvinista ember nem épít ilyen magas falat! lopott lovat

—

sák

No el

vesz, lovavesztes

nézzék

azt a régi

meg

lesz.

a mi a

írást,

ha már nekünk nem hisznek.

—

Magunk Vette

felkelt.

templom

a

tömeg

—

azt akarjuk,

süvegét

felé indult.

A

néppel.

is

Az

utat

magok és olvastemplomban van,

hát uraimék

és

szólt a fiskus és

társai

kíséretében

udvar már akkor tele volt nyitott

az

uraknak

s

halk

zúgással kísérte a templomba. 9ak«ay

:

Pusztai találkoxis.

a

l

n

258

A

tempJom két különböz

czélzatának

kikoronázva

pillérekkel

egészen

viselte

jeleit

Magas

magán.

kívül-bell.

ablaktalan, a délre

ízlésének

világ

és

alapfalai

Északi oldala

néz srn

megrakva

ívbeszök ablakokkkal. Bell a nyugati részen szilárd, karcsú koszlopokon nyugvó meredek kar: mindmegannyi mutatóujjak, melyekmagas,

keskeny,

kel

középkor figyelmeztette

a

szemlélt:

a

Én

építettem.

De

annyi szükségtelen felszerelés,

bell annyi teher, melyeket egy ké-

sbbi elrelátó század mintha

csak a bekövetke-

ugyanezen falakon

zend

kívül és

mixta deputácziók félrevezetésére ragasztott

együgy

Mindmegannyi koholt okmány a középkor által írt követelés megczáfolására. De bizony nem te építetted, hanem én. Imé rajta is hagytam a kezem szennyét. Ott soravolna oda

furfanggal.

koznak egymás után, mint egy bekövetkezhet per alkalmára készített érvek, az ormótlan torony, mely-

nek minden porczikája fából van és ha nagy szél fúj, versenyt nyikorog az eltte álló jegenyefával.

Azután ból

egy gusza czintériom vályog-

a déli oldalon

rakva,

széles,

mintha disputálna

met

a góthok.

van

írva

értelmes

mokból jon. Ott

:

alacsony

már hogy

kétfelé

ajtaját

építettek volna enge-

Nagyobb bizonyosság

tzfalára arábiai

az

építési

számokkal,

tátja,

év,

okáért rá

1690.

is

Mindez

nehogy a római szá-

valaki régibb keltüségi kritériumot formál-

vannak aztán a bels ismérvek

is

(a

meny-

nyiben belül vannak) a kathedra, fölötte az elmaradhatlan koronával és aranyozott

kösöntyivel

;

a

:

^59

korona homlokán

fából

kifaragott

melynek fehér lapjára Ezekiel

könyv,

nyitott

3. 4. 5. 6. 7.

11.

van

(Az ilyen jegyzések mindig következtetprédikátor temperamentumára. Nyilván a

jegyezve.

nek ki

a

ember

ezt irattá, valami kegyetlen

A

alacsony

hol

hajót,

keleti

kar

be

tölti

ellenargumentumul

van

volt.)

hajdan

oltár

állhatott,

egy

fából,

kékre

kifestve.

Ez

szögezve a szemben kell

oszlopzatos kkarnak.

A

mennyezet fehér

és

piros

zott kék deszka-koczkákból

mekkora csak bele

zolva, a

EZ

középs koczka

A

fér.

körben kerek

sorokban

írás csiga alakú

EPVLT

A

tarká-

hagyva és akkora kör van beleraj-

van

parasztra

áll.

virágokkal

JSTTENNEC

JÁNOS PREDJCATORS

:

.

.

HAZA AN.

1

BARATHl

690.

.

Azután körönként kisebbed betkkel az öreg biró, azután az öreg kurátor, kis kurátor, küls-

bels

elöljárók neve rangszerénti sorban.

gozóé már egészen belesodródik nyébe.

A

No

öreg

nem

nézze nemzetes uram!

—

elljáró.

Olvassa

haran-

czentrum örvé-

mesteré nincs. Annak

mentum.

—

a

A

dukál

monu-

mutogatott az

bár tulajdon maga azt aa

Írást.

—

Látom,

tudom, mi

itt

— az

felelt új,

mi

a fiskus. itt

—

Írás nélkül

a régi. Új

is

a menyezet,

mind ez látszik a a nyugati elfal fels része, látszik

a kathedra, a torony, a kis kar,

munkáról.

Uj

a repedésekrl, a mint lejebb szállt. falazat

régi.

Aztán nézzétek,

itt

De

az egész

a kis kar alatt a 17*

i6o

magasabbra van emelve, mint egyebütt. Mire mutat ez ? Arra, hogy itt volt egy

talaj

egész

Nem

az oltár.

itt

— —

Igaz

lakott.

;

de

azt

is

csak az a nép építette, mely

a mostani kornak.

hogy maga

Lássa, clarissime,

hogy ez

ben kielégít

—

igaz-e, clarissime ?

Eldei

Hiszi azt,

A

lábbal

az, a ki tréfál.

a soproni artikulusok értelmé-

ellenvetés.

prédikátor hallgatott.

Nem

—

hiszi

—

;

felelt

helyette

magának

a

mert azok világosan intézkednek azon templomokról, melyeket katholikusok építettek s fiskus,

az anyaszentegyháznak visszaítélik

ben

is,

hitét s

ha a

még azon

község mind elhagyta volna

ha egyetlen katholikus nem volna

is

eset-

is

régi

a köz-

ségben.

— Uraságod

A

már nem

tréfál,

hanem

félrebeszél.

templomokról, melyeket tartoznak nekünk visszaadni, de nem olyanokról, a melyeket mi tlünk békés birtoklóktól elfoglalhatnának. Most. Ejh miti A törvényt nem kegyelmed magyarázza, hanem a kinek a kezében az er van. Az er? kérdé a prédikátor és a kezében soproni artikulusok szólanak olyan

— —

lev

—

csontfogantyus, szeges

vég,

vastap nádpálczát

megemelte.

Nem

semmi

Csak gestikuláczióképen történt és önkéntelenül. Megemelte, volt vele

ártó szándéka.

azután függélyesen a földnek szegezte.

—

Az er?

—

kérdé

nézzen ide uraságod.

ism^ételten,

—

no hát

:

26l

Akkor ránehezedve

fogantyúra,

a

nyomni Jefelé. A templom mikor kvel vagy téglával kirakva

pálczát

elkezdte

—

talaja

a

vala-

— most nyirkos,

de ezer és ezer lábnyom alatt szilárddá tömürülve, nehezen nyitott utat a szeges csupasz

föld

De

botnak.

volt,

A

utat nyitott.

pálcza lassan, de észre-

vehetleg fúródott a földbe az érezmarok nyomása alatt. Végre egészen elmerült, hogy csak fogantyúja maradt ki belle, megfeküdvén a talajt, mintha úgy

ejtették volna oda.

— No hát pálczát onnan, — De meg minden

kinél van az

a

er, húzza

ki

ezt a

Én

pedig

a hova én leszúrtam. izzadt bele kegyelmed.

is

izzadtság

nélkül

kihúzom,

—

felelt

templom-ajtóhoz

fiskus

mosolyogva,

és

annak

tárt szárnyai

egyikébl kivette a kulcsot

a

a

lépve, és

folytatta

—

kegyelmed

A

templomot ezennel az uradalom, mint építtet patrónus nevében birtokba veszem. Ezzel kilépett a templomból. Itt

a

ereje.

—

A

megyei

küldöttek és uradalmi tisztek szótla-

nul léptek utána ifjú

a nép,

férfi

és asszony,

öreg és

zúgva, jajgatva, sírva rajzott körülötte.

Ismerték a

hír sok

a

községei

a sze-

törvények mérték volna

rajok.

hitte,

mindent beszél azokról a háborgatá-

melyeket

sokról,

Senki sem

hogy

fiskust.

rencsétlenséget

A

;

ország és megye különböz

az

Templom-foglalásokról

szenvedtek.

és

rombolásokról, melynek gonosz munkája évrl-évre folyik,

kezddik megcllcntállásokról, melyeket ers

néha megpihen

újult szenvedélylyel

;

s

aztán újra

262 vitéz

és

majd

prédikátorok,

asszonyok fejtettek

De éppen

végeztek.

s diadallal

ki

de elszánt

gyenge,

k

hogy az általános háborgatás között mindaddig sértetlenül maradhattak, nem tudták e rögtöni veszedelem okát a törvényre vinni vissza. Mindenki személyes és titkos okot keresett s mindenki ugyanazt az egy okot találta meg. A Patak menyecske csúffá tette a fiskust. azért,

—

Most

A

a fiskus az egész falun állja boszúját.

szegény asszony

volt férje

Mindketten

is.

melyek inkább

— —

azután a szitkokat

mint a

Patakné az oka mindennek Féltette a

fiskust illették. I

gyönyörséges képét, mintha meg-

harapta volna a

—

Ilonát,

között, ott

hallották a gyanításokat,

a véleményeket, a kárhoztatást, is,

tömeg

ott volt a

fiskus.

Mintha megették volna

azzal a

kis

enyel-

géssel.

— mint —

Most már

elmehet a hídra

aztán

énekelni,

a koldus.

El ám,

meg

vele együtt mi

is.

de nem

Patak István hallotta a megjegyzéseket, szólt semmit.

Ez ez

?

szegezte szemeit a fiskusra.

a ledér, ez a dölyfös

ember! Hát mindenható

Hát ennek szabad az asszony

szennyezni

jni

Meren

és

a tied,

büntetlenül

?

tisztaságát

be-

Ennek van hatalma

ide

szemébe mondani ennek a sokaságnak a mi az nem a tied, hanem az enyém ennek van :

;

szíve kizárni egy egész népet abból a hajlékból, mely-

ben Istenét imádta? Van szíve azt mondani inkább örökre üres és néma maradjon, mintsem ti énekel:

:

!

263

És a mit annak minden átka az

jctck benne.

itt

ez az

ember

cselekszik,

ártatlan hitvesére nehezül?

Elszántan vetette magát a fiskusra,

midn

a kul-

csot felmutatta.

—

Nem megy

az olyan könnyen uram

úr sohasem jöhet a mi határunkba,

!

Hát az

hogy veszedel-

met ne hozzon? Érczujjai

kövér csukló-

Egyet fordított a fiskus karján s hátra csaegy másik fordítással pedig kitekerte kezé-

jába. varta,

bl

belemélyedtek a fiskus

a kulcsot.

—

Ezt

nem

a kulcsot

az

uradalom

csináltatta.

Mindez gyorsabban történt, mint elmondtuk. Mire a két megyei huszárnak eszébe jutott a fiskus védelme, volt.

hátát.

A

—

már akkor

Patak

István

a kulcs a prédikátor

kezében

pedig a templomfalnak vetette

Kezében egy tégladarab els védelemre. fiskus ordított:

Verjétek agyon azt a kutyát.

ban szabadon

érezte

— Mihelyt azon-

kezét, a bíróra rohant s azt

ököllel arczul ütötte.

—

Zsivány! Hát

nem tudod

kötve tartani azt a

másik zsiványt?

A

meg sem mozdult az ütésre. Hah ha bíró nem volna. Megtörülte arczát és szólt

bíró

most

!

nyugodtan

—

Semmi bnt sem tett, nemzetes uram. De ezt a szót már nem hallotta a fiskus. Egy hamus fazék repült szeme közé, melynek

tartalmától anélkül,

tele

hogy

lett

mind

a

négy érzékenysége,

ideje lett volna kiköpködni. Segítse-

:

264

azonban egy meszel, mely arczárói a rárakodott hamut letisztogatta és a helyét beecsegcrc

jött

Ugyanezen pillanatban egy sütlapát tarkón, mely miatt süvegje a szeméig csú-

telte fehérre.

ütötte szott

ezt egy kuruglya elhárította onnan,

le,

kezd

a fedetlen, kopaszodni

don

A

tisztogathassa.

fejet a

hogy

pemet szaba-

legszokatlanabb

csattogtak feje körül, több fenyegetéssel,

fegyverek

mint ár-

talommal, miközben folytonosan hangzott a bszült sivalkodás

—

Üssétek

Az

asszonyok.

szaggassátok szét!

le,

Az

artikuláris világ

szabadalma-

semmi törvény sem büntet. Azért, a hol a templomot kell megvédeni, erszakkal az erszak ellen: ott sohasem szerepel férfi, mindig asszonyok. A kit ezek megvernek: azt kinevetik, ha úr, deresre húzatják ellenben, ha zott

guerillái,

kiket

—

katona.

A

boldogtalan

fiskust

most a bíró vette

mába. Középre fogta esküdt-társaival, hogy a

oltal-

fiskus

megtépett feje úgy nézett ki közülök, mint a ketrecz rácsai közül a fenevad. Kézzel és pálczával elhárították a fiskusnak

ságban

érezvén

sogtatott

szánt

magát,

megtámadói

ütéseket.

A

fiskus

bátor-

éktelen káromlásokat har-

ellen,

melyeket azok váloga-

tott változatokba öltöztetve adtak vissza.

A

többi urat a váratlan veszedelem a templomba

szorította volna, zárta.

Meg

de ezt már akkor a prédikátor be-

kellett

elégedniök a czinterium oltal-

mával.

Mikor

a

zaj

csendesülni

kezdett, a szolgabíró

265 kihozatott egy gyaJogszéket a czinterembl és arra fdáJJott.

—

—

Emberek!

kezdé

hangon

haJk, siket

—

nagy izgalmat ez a hang fékezi meg Jegjobban) a mi

A

itt

azért

történt,

úr kötelességét

fiskus

engedtétek

fogtok

ti

felelni,

teljesítette,

t

hogy

asszonyaitoknak,

ti

(a

—

férfiak.

ti

pedig mega kötelesség

teljesítésében csúfosan akadályoztassák. Ismétlem, a

mit a fiskus

A

mondott.

úr

jogos

tulajdonost, az

A kulcs

uraságot visszahelyezem a templom birtokába. csak formaság ugyan,

de erre a formaságra szük-

ség van. Átadjátok-e?

—

Nem

jenek be

adjuk. Törjék be az urak az ajtót.

kulcsot, hangzott

—

az

Ha nem

mindenfell.

adjátok,

úgy

jó.

Be nem

töretjük

mert ez tolvajság volna. Másik kul-

be,

csináltatunk,

törvényesen járunk

nélkül akarjuk a

minden

az egész falu

mert ez tolvajkulcs volna. el

s

az

uradalmat erszak

templom birtokába helyezni. Azért

a zenebonáért, a mit

ható,

is

mert ez szentségtörés volna. Ablakon sem

ajtót,

megyünk csot sem

Mi

Csináltassanak hozzá másik

ablakon.

az

Men-

itt

az asszonynép

férfia

elkövetett,

felelsségre volna von-

de a megye nem fogja magát terhelni

tömeges fenyítkezéssel. Ez az uradalomnak rával járna.

Hanem

rom embert holnap szállítani

vagy a

felelni

dolog csak

Ha bejnek

ti

az,

ká-

fog az elöljáróság. Há-

délre a bíró vasban fog be-

a székvárosba. kit

is

ily

A

választotok.

kik önként vállalkoznak

Nekem

mindegy.

F-

hogy holnap délre jelentkezzék.

magoktól,

jól

cselekszik,

ha

be nem

266

jnck, nem jól cselekszik. Negyedik lesz a zenebona szerzje Patak ]stók. Ötét sem veretem vasra ha bej magától jól cselekszi, ha be nem ;

j, ám a

megmondom, hogy míg templomkulcsot önként be nem hozza valaki, ti

Azt

lássátok.

is

addig ezek az emberek vizsgálat nélkül fognak ra-

Hogy pedig

hamarább elhatározhassátok magatokat, annak is megegyengetem az útját. Gondoskodunk róla, hogy ne legyen boskodni.

bujtogatótok

E

költözni.

czélból

ti

ki

papházat

a

tletek.

visszaveszszük

minél

Tiszteletesnek

a

;

erre

kell

és

Egyik sem

faluból

a

mesterházat

szabadfundus,

tudjátok. Robotoltatok mindkettért. Tizennyolcz

napot a papi házért.

két

A

becs

tizennyolcât

fundusért,

szolgált

robotot

a

mester-

és a beépítkezés érté-

megkapjátok az uradalmi pénz-

szerént

uramnak pedig kétszer negyvennyolca órát engedünk a kiköltözésre mesterével

tárnál. Tiszteletes

együtt. Értettétek?

A

szolgabíró

fagyasztotta

az

száraz,

élettelen

embereket.

beszéde

jéggé Senki sem felelt kér-

désére.

Nem

is

ko-

várta. Intett a kocsisoknak. Fellépett

csijába s az öt úrral elhajtatott.

A

nép ámolyogva hullámzott haza, csak az

elöl-

járók maradtak a parokhia udvarán tanakodni.

Érezték,

hogy nincs szabadulás.

A

papház

és

mesterház az uradalom telkén van, tehát joga van kivetni

De

a

papot és mestert.

Nem

templom szabad funduson

robotoltak

soha.

Ahhoz

nincs

lehet ellentállani. van, attól

k

nem

joga az uradalom-

!

267 nak. csot tes

Ha erszakkaJ önként át nem

kezében van

vegyék

elveszik,

maradjon

;

Most

adják soha. is

de

eJ,

a kul-

a Tisztele-

vagy adja oda

ott,

de senki sem tudja, kinek. Azután a három ember kijelöléséhez fogtak. Ez ell sem lehet menekülni, mert ha önként nem

valakinek,

jelentkeznek, katonaság fog végezni.

—

hoz,

—

szólt

a

sem visznek

senkit

és eredj, a

Nem

merre

bíró

Patak

István-

mert ha elszaladsz, te

te szerencsés vagy,

helyetted

—

—

öcsém,

Istók

el.

Fogd

a baltádat

látsz.

megyek,

bíró

uram

!

mikor

a

másik

három emberrl is van szó, nem volna becsület kihúzni magamat veressen kend vasba Hát a többi három ki lesz ? kérdi tovább a bíró. Úgy illik, hogy az elöljáróságból kerüljön ki. Öreg ember híj ját kevésbbé érzik meg idehaza. Mihály öcsém, János nász és András bátyám! ;

—

—

—

Kentek

csel édes

emberek, legkönnyebben

elvisel-

hetik.

A

három ember nem mondott ellent. Ha már meg kell lenni, hogyne viselnénk el vallásunkért? Összetetté kezét mind a három

—

a

—

felvenni a nehéz vasruhát.

Hát

Nem

a ;

pap? el

Nem

volt

mikor e hivatalra

rendit meg? erre készülve már ifjú korában, adta magát. Üldözés nélkül is ki

volt téve koronkénti változásnak.

akadt,

ha szolgálatában hibát

vagy méltatlanul bántalmazták

melynek

alkalmával

könny

:

Ha

jobb állomása

találtak,

ha méltán

ott volt a dislokaczió,

volt,

ha nem könnyí-

268 tcní,

legalább

változtatni

ségbe magáért.

Az

mintsem ilyen

apró

sorsát.

két-

esett

eklézsia pedig sokkal szívósabb,

viszontagságok

Bevonult a múzeumába,

mot

Nem

elvette

és mindjárt a legutolsó

megingatnák. a protokollu-

keresztelési adat után

bejegyezte a nap történetét.

«Ezen kisdednek keresztelése napján stb., stb. három hintóval kijöttek valamely urak (Solt. LXXIV. 4.

19.)

ván, Ítélet

lakosságot

és a

kegyetlenül

egynehány embereket foglyul

ln

a sok

megtortúráz-

Ez

vittenek.

bnért, mely az egész népben

az el-

Azután feljegyezte örök emlékül a hat tyrannus nevét s befejezte egy deák szóáradottí, stb., stb.

val

:

Recrudescant.

Másnap

szomszéd városba a seniorhoz helyet kérni. Az új faiak, kik csak mosreggel

tanában hordták

ki

besétált a

a papjokat, ügyis jártak nála a

múlt héten, hívták. Adja neki

A 27

—

senior 28.),

kiadta

neki

a

lljfát.

Concessát (Komj.

111.

másik héten érte jöttek az újfaiak három

kocsival és elvitték.

Indulása eltt meglátogatta Patak Istvánné.

—

Uram! mi szenvedünk, kegyelmed

Férjeink fogságban,

tudja meddig,

ki

mint a fecske röpül a

tél

s

szabadul.

kegyelmed

ell.

— Örömest szenvednék de én madárnál. talanabb vagyok az — Mind hatvan ház a kegyelmedé, mely faluban — Mind a hatvan ház az uradalomé veletek,

hajlék-

égi

a

a

van.

s

engem befogad, maga

is

hajléktalan lesz,

—

a

ki

felelt

.... Telragadta a nehéz kulcsot 269. lap-

Baksay

:

Patak banya.

269

miközben az asszony

a lelkész,

vállára tette kezét

és folytatta.

—

Jobb így. Ha elmegyek, a templom tiétek marad, mert az uradalom feltöretni nem fogja, engem pedig nem ér el keze ott, a hova megyek. Holott ha

itt

maradnék,

ejtene. Zaklatások, édesgetések,

Uram! ne a

templom

gyermekeim jövje...

Jobb, legyek én távol,

vigy kisértetbe.

de mindnyájan

zárva, a nyáj megverve,

istennek vesszeje

—

milyen kisértetbe

ki tudja,

de oltalma

alatt,

Ah! kegyelmed

alatt.

ers ember,

az az

ki

a föl-

det átszegezi pálczájával, de a kisértet nyilától

mieltt idegbe tétetnék! Szegény ennyit

els

mer

melyért csak

hit,

az ember, nyomorult szeretet,

a mienk többé, de a

mely az

Menjen kegyelmed, nem

megfagy.

fuvallatra

fél,

templom miénk marad

s kul-

csának nálunk a helye. Felragadta

mely történetesen

nehéz kulcsot,

a

az asztal sarkán nyugodott.

— —

—

Asszonyi menyecske kezét,

tl én

te

megkapva a

lelkész,

ne keresd a rémet, mely-

Tudod-e,

futok.

a

kiáltott

hogy ezzel

nyílik

férjed

tömlöczének ajtaja?

—

Tudom

ezzel nyíljék,

s

—

inkább soha felelt az

ki

ne

nyíljék,

mint

asszony kegyetlen lelke-

sedéssel s keblébe rejtette a kulcsot.

—

asszony ! nagy a te hited, de rettegek, hogy

megkisértésed senki,

hogy

még nagyobb

a nagy kisértettel

Kivánja-e, elfogadja-e

zatot?

lesz.

tled

De mindegy! Magad

Ne

tudjon róla

ekként szövetkeztél.

Isten ezt a

nagy áldo-

vetted kezedbe élete-

;

Ha majd

dct és férjedét.

egyszer jobban szereted

ezeket, mint hitedet, akkor

Akkor

beviszed ezt a kulcsot

Még nem

Életedért?

kés, adjuk másnak vagy vessük a tóba! Mit! Nem? Egy vagy másképen átkozott

akarsz lenni

?

azoknak'

add

vissza

Míg

—

;

Menj

!

Isten azt

megbocsátja.

is

a prédikátor beszélt, az asszony görcsösen

kezét

két

szorította tette

;

férjed megszabadul.

hova a kulcsot

keblére,

rej-

aztán a lelkész kezére borúit.

Nem. IV. (Példab.

A

jelszava. rít,

A

harangszó.

Már

XXX

.

keresztyén

.

.)

itt

tábori

czivilizáczió

messzirl beszél hozzád,

köszönt. Jer, jerl

hív, báto-

keresztyének laknak, a te

kik a szeretet

testvéreid,

24

munkáit

irgalmasság

és

gyakorolják, kik veled egy névben idvezülnek.

Milyen szomorú

Mint

harangszó.

melyben nem

falu az, a

hallik

valami rengetegben bujkáló ember,

kerüli tekintetedet. Barátságtalanul tátja rád egyet-

len utazáját, mintha ketté akarna vele harapni.

els ház korcsma benne, lakói

ide

fizetik

köznap mégy

az

öt

az

utolsó

perczentes adót.

határozzák

sertéshajtás

:

itatás,

delelés

aztán

megint

meg;

:

hét-

idk

;

tér

meg

a pász-

borjúhajtás,

ököretetés, ló-

ezek a nappal szakaszai. a csürhével

Ha

Az idt

tehénhajtás,

ezek a reggeli

a falu

:

gondolod innep van

rajta végig, azt

ha innepen azt hiszed, hétköznap. torok

az

is

Az

és

Az

estve

tart addig.

míg a tchéncsordásnak ismét kedve nem j kegyelmesen megengedni a hajnalt. Mi másképp osztja fel az idt a harang. Hajnali

harangszó, reggeli könyörgés,

dél-esti

könyörgés,

vóra.

Ha

pihenésre,

aztán az egész

üt

emez éber rállójá-

falu

kötél sza-

fel,

harangozó levél-vinni

törik,

nyugo-

hálára,

nak valami fogyatkozása van, teszem kad,

harangszó,

harangszó. Imádságra,

estveli

munkára, könyörgésre,

déli

van

:

már

akkor kész a zavar. Kezd az asszonynép szomszé-

ha odateheti-e már

dolni, tanácsot kér egymástól,

az ételt?

Most pedig

(igaz

még

!

—

sem tudjuk, hol Domboron.) Domboron azt

banya? sem harangszó, sem könyörgések. Öreg emberek, kik igen megszokták már, elindulnak napfelkölt után s mikor a templomajtóhoz érnek, sírva fakadnak. Akkor jut eszükbe, hogy zárva a templom. Ma nem lesz könyörgés, holnap sem lesz, holnap-

lakott a Patak

életükben soha.

után sem, tán az

szó nélkül viszik

J

a

ékesen,

vasárnap.

azután

ki,

harang-

prédikáozió nélkül temetik

megint levetik az,

el.

lányok felöltöznek

Asszonyok,

Hiszen nem vasárnap

az

innepi köntöst.

mikor az ember nem

A

mehet kétszer az Istenházába.

magán úgy

ket

fiatalja

csak segít

szomszéd helyekre innepelni. Azokba a dísztelen fatemplomokba, melyeket régebben úgy kicsúfoltak. Kiéneklik magukat igaz szívük szerént, de azért sóhajtozva ballagnak haza. Csak nem olyan ez, mintha nekik maguknak a hogy. Eljárnak

volna innepük.

Nem

értik

k

a

meg más pap

prédi-

:

.

.

172 káczióját,

nem

rájuk van az szabva. Aztán micsoda

k

veszik

lélekkel

szájukba

a zsoltárt, a mit

azt

ott énekeltek:

örül mi szívünk

Mikor ezt halljuk, A templomba megyünk

.

.

Hát örül ? Aztán mihaszna megy egy-kett, ha az egész nép nem lehet együtt? Megkérték aztán a szomszéd falubeli papot, hogy tartson nekik maguknak külön prédikácziót a maga templomában. A textust róluk vegye fel, aztán prédikálja le az szomorú állapotjukat. Megadják, a mit kér.

A

Egy kii a búza, két akó kender, meg egy hosszú fuvar.

Sok,

de megadták, csakhogy nekik prédikáljon. Mikor felvirradt a kitzött nap az egész

falu

pap sokat szála

fej

tíz

bor,

kért.

:

népe útnak

indult.

Szép rendben, válogatott

zsol-

tárokat énekelve Nincsen már elttünk, Vígasztalásban

ki

ki

tanítana,

jóra szólana,

És templomodban szín-helyen

Nagy

állana

.

sereg nép várta az érkezket.

.

A

vidéken

híre terjedt a rendkívüli istentiszteletnek s minden-

tömegesen gyltek

fell

Ezek fogadták

az

fel

részt

venni

érkez domboriakat

s

benne.

mentek

velük együtt a templomba.

De bár

a

—

ajtónál

templomban

mégsem

— ötszörte nagyobb

fért volna el

elkezddött

a

lett

volna

ez a tenger nép.

Az

tolongás és huzalkodás, mely-

J73

nck az

lett

hogy vidéki hivatJanok,

az eredménye,

kik elljártak, szépen elhelyezkedtek benn, a sze-

gény domboriak pedig

A

kívül maradtak,

hatalmas

semmit sem hallottak.

és megindító prédikáczióból

sr

és folytonos szöpögésérl Csak a bentlevk Ítélhették meg, hogy nagyon szép volt és megérte

a kila búzát stb.

De

sírhatták ki rajta tattak

a

k

mi haszna, ha

nem

magukat?

hallották ?

k

Ha

k nem

bközieknek

a

tar-

drága prédikácziót ? Hát fizessék most már

bköziek.

De

Tiszteletes

a

bköziekkcl

azt

nem

hogy

megtette

alkudott.

úgy hogy senki sem

mondta,

a

a prédikácziót,

benne hibát. Eltarrajta minden lélek. tott két óra hosszáig, sírt Ó nem tehet róla, hogy dombori uraimék nem hallották. Hanem ha már úgy van a dolog, hát a hosszú fuvart elengedi. Azonkívül ez évben nem vesz dupla stólát a keresztelknél, a miben neki találhatott

—

— harminczkét

nyolcz keresztelt számít egy évre garas vesztesége van.

A

domboriak megköszönték a Tiszteletesnek az engedelmességét s a mint jöttek, ugyanazon rendben haza indultak. De most már nem énekeltek. A fájdalomnak ez az egy öröme is kelletlenné vált. Némán, komoran, lesütött fejjel lépdegélt

ember ember mellett Öreg Patak István vel,

is

ott ballagott

élete párjával. Fia fogsága

hogyne fájna? némi

és után.

—

dicsekedéssel.

Baksay

:

de

azt

csak

könny

Szent Pál


is

nehéz kedvfáj

szívvel

apostolt

neki

—

tri

veszi l8

s

fel

274 példának,

a

tömlöczöztctett és kétszer

szintén

ki

szenvedett egy híján negyven csapást

Hanem hal.

a zsidóktól.

templomba nem mehet, abba

ha

Nem

ha

bánná,

vörös

bele-

prédikálna

barát

is,

csak bár prédikálna. Ilona mögötte lépdelt

s

öreg duru-

hallgatta az

zsol ásat.

—

Hisz* azon

nem

azért

magunk

könnyen segíthetünk, apám uram,

a veres barátok után epekedni

kell

tudunk énekelni,

is

meghallgatja

azt,

ha nem a mester kezdi

is.

szépen énekelgettünk az adventi estvéken

med még som

azt

imádkozunk együtt minden és

atyafiakat,

Isten

Milyen Kegyel-

a

estve.

Hát ezután

Vasárnap

pedig

magunkhoz az szomszédokat. Olyanok leszünk,

délután

meg

I

mi

mondta, hogy olyan szépen olva-

is

a szentírást, mint egy Tiszteletes.

déleltt

Az

imádkozni.

;

is.

Behívjuk

mint egy kis szentegyház.

E

szavakra

nyitva

maradt a szája öreg Patak

lányom! Az Ur áldjon meg azért a szép beszédedért. így már nem halunk meg. Milyen szép lesz az. Tudom istenem, hogy majd sírok én akkori Egy szempillantás alatt elterjedt a tömegben, hogy mit mondott a Patak menyecske. Milyen Istvánnak.

Biz

szép lesz az. állja

igaz

édes

az,

Minden háznép minden

fáklyavilágnál a

magát

is

énekléssel,

gondviselésébe.

A

maga

imádkozással

a

úgy ajánlja Mindenható

mindenütt-jelenvaló a

beszélhetetlen

jelenlétével

minden

Milyen szép

szívet.

és

asztalát

estve körül-

betölt lesz az

maga

minden I

ki-

házat,

Elvették

t-

!

275

lünk az Isten-házát

háza

ím most az egész

s

falu Isten-

lett.

Ez

kép újra edzette csüggedt lelküket.

a

A

fa-

mentek be. A házpásztorok csudálkozva fogadták ket. Ezeket ugyan megvi-

luba

víg

énekszóval

gasztalta a Nagytisztelet úr.

A

következ vasárnap reggelén meg az els istenitisztelet Patakék házánál.

A

is

tartották

Patak-ház tornácza elég tágas, a talpgerendák

cíég

magasak ülhelynek

;

hosszában

tornácz

a

sorakozó körte- és almafák virággal terhes lombjai képezik a rögtönzött templom leírhatatlan mennyezetét.

A

dálatos

már meg is harmóniában zümmögik

méhek

jelentek, s csu-

ezrei

Invokacziót,

az

melyhez a diskantot egy fecskepár énekli. Fészket rak magának a tornáca gerendáján.

Hogyne volna

ez a hely Isten-háza Itt «

megpihen

madár

a

is,

Fészket rak a fecske-pár ...»

mindent megtett arra nézve,

Ilona

hogy még

inkább az legyen.

A

fal

ragyog az

új

meszeléstl.

A

tornácz,

fák alja tisztára felseperve és felöntözve

lopok

beaggatva

zöld

ágakkal,

;

a

az osz-

megrakva virág-

bokrétákkal.

Az érkez szomszédok tisztában

azzal,

mazzuk ket, ha

a

mi azt

els alkalommal inkább

és

rokonok nem voltak

történni

fog

s

nem

rágal-

mondjuk, hogy lépteiket az a kiváncsiság, mint a buz-

góság vezérelte. i8*

.

276

Leültek sorban

a férfiak a talpgerendára, a

;

nk

gyalogszékekre; némelyik állva maradt.

A

fal

gyerekkorában

István

mely öreg Patak

mellett két tölgyfagcs,

mennyi idtl

fogva

ott

is

állott

már

s

ki

tudja

két czélra szolgált.

folyvást

minden estve ez volt az egyik rendeltetése. Másik nem kevésbbé fontos, hogy ülhelyi szolgált a gazdának, mikor egyéb dolga nem volt. Most mind a kett be van Csalánt

terítve fehérrel

lyen

s

szemöldök

:

f

egyiken mint

öreg gazda,

az

ül

vágtak rajta

paréjt

és

másikon egy tüskés

a

öreg

bátyúra,

Patak

(Mikor ketten vannak, nem

ivású.

és szokott he-

Istvánnal is

egy

becsülik egy-

mást.)

A

szemöldök bátyúra

tüskés

csinjaikról

beszélni,

a

igen szeret régi

melyek a jámborabb Patak

Istvánnak sehogy sem akarnak eszébe jutni. futottak

a

törökfutáskor,

meg

a

Hogyan

ráczfutáskor

.

.

.

Hogyan nem birták a török ágyúját kivontatni az Ókor berkébl s hogyan veretett ezért a török valamennyiükre

—

Ne

tizet-tizet.

.

hazudozzék kend annyit I Sok szónak sok az alja, dörmögött vissza Patak István.

Nem

illik

—

—

ezt

az

órát

világi

kegyelmed valamit

kezdeni meg. Inkább olvasson az

írásokból.

Jó

hiábavalóskodással

szeme van még, nem úgy mint

nekem.

— A kendé sohasem — tüskés

volt jó,

lett

1

incselkedett a

Adja kend ide

A

mikor olvasni kel-

szemöldök

bátyúra.

azt a könyvet.

bátyúra kinyitotta, a hol a jegyzék

volt.

«óh irgalmas és könyörül szent Isten: Én szegény bnös ember ...» Az öreg ember az els szavak elolvasásán már Arcza gunyoros vonásai elsimultak, ajka vonaglott, lélegzete megakadt, hangja

egészen

elváltozott.

A

reszketett.

A

betk

összefutottak szemei eltt.

lámpaláz nemcsak a színpadi szereplket ke-

resi föl.

—

Nem

bírom

olvasni, szédül a fejem

—

!

—

szólt

Sohasem éreztem ilyen szédülést. Ilona mikor látta, hogy senki sem ajánlkozik a tovább olvasásra, átvette tle a könyvet. Ha megengedik kegyelmetek, majd én olva-

tikkadtan.

—

sok egy keveset.

Elkezdett olvasni, halkan, szemérmesen, mintha versent akarna döngicsélni azokkal a bogarakkal, kik

a

körtefa

duskálkodnak.

virágaiban

gondolat

megelevenül

léleknek,

a

ajkain.

A

Békességet

szó, a

kért

háznépeknek, árva nemzetünknek

;

a

vi-

raboknak és betegeknek. Olyan mondani és sírni azokon a szép

gasztalást a szegény

utána

esett

jól

igaz szavakon.

maga nem

Csak len

felhcskéje sem

kinek,

az

neki

Úrnak

tegyen

le

volna napja.

suhant

oka

A

mindent,

Tiszta homlokán egyet-

sírt.

ki

a

sírni.

át a

De

búnak.

Ha

vala-

most innep van,

az Úrnak akar udvarolni,

mi

földi.

Akár öröm, akár

keserség.

Majd vasott

kinyitotta a bibliát és egyes részeket

fel

lesz-e ez ?

belle,

ol-

mindig elre megkérdezve: jó

:

178

A

akadozott.

könyvbe; talán a hajlott meg.

Nem

melegséggel.

szabatosan, értelmesen,

nem

vagy kívántak, felolvasta

helybcKagytak

mit

Szép

feje

rajta

függ

mélyen

sietett,

sülyedt

a

tekintetek súlya alatt

Csak egyszer rezdült meg hangja, mikor ezt a szót olvasta: «Jól vagyon atyám, mert ez volt a te jó kedved U Akkor felvetette szemeit. Mintha azokban volna megírva, a mi ezután következik. «Vegyétek

én igámat ...»

—

Elég

lesz

lányom

édes

—

szemöldök bátyúra. most már kezdjünk az

— kérdé — Mit?

—

I

szólt a tüskés

már.

Elfáradtál

Hanem

istenitisztelethez.

Hát eddig mit csináltunk?

Istenitisztelethez ?

az

fel

—

Ilona ámulva.

hallgattunk.

hát te olvastál, édes lányom, mi pedig

De

nem

ez

istenitisztelet.

benne.

kezdik, aztán prédikálnak

léssel

Azt ének-

Én

ilyen

istenitiszteletre jöttem.

— —

Hát aztán nálunk Nem értek épen

az írást

sok helyütt

ki

prédikálna?

igazi

nem

prédikál ást.

az

érti

ember. Azt

kellene fejteni, aztán megmagyarázni, alkalmazni.

szépen ki

ki

lehetne

•Jól

ki

azután ránk

mind megtehetnéd, hiszen olyan olvastál, akár egy pap. Milyen szépen ezt

fejteni

azt,

a

mit

legutóbb

vagyon atyám! mert ez volt a

Ha már

—

Te

Hanem

istenitisztelet,

hát adjuk

te jó

meg

olvastál

kedved

!»

a módját,

Azt már nem teszem asszonyészszel. A szentírásból minden ember megért annyit, a mennyit

:

.

279

nem nem is

az Isten akar neki mondani, a mit

értünk, az

nem mi hozzánk van

arra vaJó,

hogy

intézve

s

Van

találgassuk az értelmét.

bár

érthetünk,

kegyelmed,

Hiszi

hanem

hogy

mi

a

játék a szent dolgokkal.

a

mit

szívvel.

írásmagyarázatunk

dolga?

Idvességünk

lenne?

istenitisztelet

mindig kész

olvasnók

azt

elég,

ott

Nem;

Templomosdi, mint

gyermekek szokták. En olyat nem játszom, bátyám uram ? Lásd édes lányom milyen szépet prédikáltál most is; többet tanultam belle, mint máskor két ne játszunk a tanításból. Hanem azért igazad van a

kis

—

!

:

szent dolgokkal.

csak

nem

oszlunk

el

a

hogy egy szépet ne énekeljünk!

nélkül,

—

Azonban

Nem

—

István

ám,

fiam!

énekeljük

—

el

mondogatta öreg Patak

a Jeremiás

oráczióját.

Az

most mi reánk:

illik

Keserves szívvel Magyarországban

Mondhatjuk magunkról

A

szemöldök

tüskés

64-ik

. .

bátyurának

ellenben

a

O

tehát azt

István az ellenvéleményen

megdúzta

psalmus volt a kedves éneke.

tette ajánlatba

«]m

rettegtet az ellenség engemet.*

Öreg Patak

Az

magát.

házában más akar parancsolni.

Ilona megkérlelte mind a kettt.

éneke

tele

van zúgolódással.

Nem

A illik

kigyelmetek az

örökös

panasz. Sok van még, a mivel bírunk, a miért hálát

kell

adnunk.

.

:

s8o

Bátyúra megint igazat

adott

asszonynak

az

s

hogy a pörnek véget vessen, elkezdette halk, reszket hangon az éneket, mely a menyecske szavairól jut eszébe:

Adjunk

hálát

mindnyájan

Az egyház gyönyör si szer szövege

öröm

az

. .

éneke,

melynek egy-

és hála, dallama az aláza-

tos szenvedés panasztalan

kifejezése.

Egy

angyal

egy martyr énekelte:

írta és

És mondjunk dicséretet Ali teremt Istenünknek, Ki egybegyjtött most minket,

Hogy

Minden

ajak,

innepet szenteljünk...

minden

szív

Méhek és fecskék ember énekel. Ok nem tudnak

szavaira.

megnyílt a bátyúra elhallgattak.

Most

szépen éne-

ilyen

kelni.

Az ott

öregebbek még egyrl-másról. Hogyan

istenitisztelet végeztével az

maradtak

válogattak

beszélgetni

eddig

predikácziókban

a

!

Most meg

milyen jó az is, ha valaki egy imádságot felolvas elttük. Magasztalták ]lonát szemtl szemben. Milyen nagy kincs, a

nyören Ilona

—

tyúra, talás,

értjük

énekel

;

ki

a ki

nem gyzött

Mi

csak tudunk

— mert

olyan szépen olvas, oly gyöannyit tud. szabadulni a tömjéntl. !

—

sóhajtozott az öreg bá-

Milyen vigaszmilyen öröm a keserség között is, hogy a jó Isten nyelvét. Tudunk vele beszélni tanítottak bennünket.

28l

együgyen mondjuk

akármilyen

De

meghal Jgatja.

mi lesz szegény gyermekeinkbl.

Tudatlanul

nevekednek

A

tud

nem

ki

mint a mezei

fel,

énekelni,

olvasni,

tisztességtl, a templomtól, a jó

menne emberek

is

szent felsége

is,

közé,

vadak.

elszokik

az

a

emberektl. Hogy

hisz a száját

sem

tudja

felnyitni.

Ez kétségbeejt bevetdjék

Hogy

gondolat.

egy

valamikor

ki

se

tudjon

énekelni

?

nem kerülhetik. Ez sem olyan nagy

—

Ilona.

—

akarni

kell.

Segíthetünk Tanítjuk

pedig ezt

baj

—

rajta

terség

I

vígasztal ódzott

okkal-móddal,

No

csak

bizony, nagy mes-

Hiszen az iskolákban

gebb gyermek szokta

a sorsot

ket magunk. Hogy mire?

magunk tudunk.

az

!

s

egy kuk-

szélit,

Már

Arra, a mit is

ivadékuk

templomba

vidéki

mintha összevarrták volna a szája kot

az

tanítani

csak az öre-

is

az apróbbat.

Mikor

én iskolába jártam, hétszámra se tekintett be ránk a mester egyébkor, csak szerdán, után,

mikor beszedte tlünk a

vittünk.

Mindig

nem merte bennünket.

az

bízni,

Én

silabizáltattam,

is

szombaton dél-

tojást, a

mit luzusba

els leány

leczkézett.

mert az

mindig

voltam

olvastattam,

Gyerekre

ütött

volna

leczkéz! betztettem, kátét

kérdeztem, szá-

moltattam. Aztán olyan examenteket adtunk, csak-

úgy harsogott bele a templom. Nohát ha iskolás lány korunkban tudtunk tanítani, bizony tudunk most is. Én szívesen tanítom, a ki rám bízza a I

gyermekét.

munkát: hát

más isi Isten megáldja a lelkit hogy ne áldaná megi

Tanítja a

testi

282

—

Mind szép ez prédikácziónak, édes leányom. Hanem bajosan érnétek ám ti arra. Aztán iskolánk mert a jólelk uraság azt

sincs,

Hová járnának? Ide

hozzátok?

ti

is

Az

megir/gyeltc. a sok

czéda

gyerek minden ablakodat beverné.

—

mester sem

ért

—

ránk valami

mindig

núinak

nem érnénk rá mindig. De a ám rá soha, mégis csak ragadt egymástól. Aztán, ha nem is taa mi nem is szükség: leg-

hogy

Igaz,

—

—

alább hadd legyenek együtt. Egyik rzi a másikat.

Ha

nem

egyebet

egy

nekik

ket

tesznek kegyelmetek: fogadjanak

pásztort,

erdszélre

az

No

a

ki

játszani,

reggelenként

kihajtsa

meg

estvére

ismét

míg meggondolják a dolgot, küldjék mi hozzánk, hadd játszszanak a mi

visszahajtja.

de addig,

udvarunkban.

A A

faluban

ennek

a

szónak

is

híre

terjedt.

menye most már gyerekeket is akar Mester akar lenni. Asszony mester. Hát

Patakék

tanítani.

már most

neki fizetik a sódart,

meg

csutás ku-

a

koriczát ?

Az asszonynép megirigyelte a szereplést. Majd bizony Bels ember dolgába avatkozni. Dejszen !

gyermekét ne tanítsa senki.

az

A

férfia

kevély megvetéssel vállat vont rá. Asz-

szony beszédére, gyermek játékára, mester hivatalára is

okos

abból

embernek nem sok gondja van. Lesz valami

!

mester

se

bír

azzal,

nemhogy

asszonycseléd.

De moltak.

a

férfiak

és

asszonyok gazda

nélkül

szá-

283

A

meg

Jánoskák

a Sárikák a

mennyire örüJtek

mikor a mestert nagy énekszóval, sírva ki-

neki,

kisérték

épen úgy unták már most

határig;

a

a

vakácziót.

A

mint

neszét

menyecske Patakék

lesz

háza

hogy

vették,

mester,

a

körül.

ezután

Patak

a

elkezdtek ólálkodni

Bekandikáltak

a

sorompó-

a

nyíláson, megpillantották az udvaron futkosó Pisti-

kát

s

a

nyílásokon

jegyzékekkel,

átszolgáltatott

szrlabdával,

czifra papiros-

dorombbal

fa-karddal,

egyéb drága ajándékokkal megszerezték isme-

és

retségét

légiumai kincs),

(óh

mester gyerekének

egy

vannak

s

pártfogása

óriási

privi-

megbecsülhetetlen

melynek erejénél fogva késbb be

is

me-

részkedtek lépni a kisajtón. Pistika kínos helyzetbe jutott. Választania kellett a

leányok és

fiúk barátsága között. Szíve, valamint

vele született gavallér érzülete, azután azok a csá-

mosolygó arczok, ragyogó szemek; meg, hogy a leány mind tiszta, sima, kimosdott, beszédes meg azok a keresztbe tett kezek, melyek

bítva

;

«gólya vinni» ajánlkoztak: mindezek már-már arra bírták,

hogy elfordulván

hajú, szurtos

vesse

magát,

a karmolt orrú,

kép fiúktól, a ni midn az egyik

lóra való lószerszámot mutatott

Ez

csapzott

kamarilla karjaiba

gyerek

egy négy

el.

hatott és Pistika testestl -lel késtl

a

demo-

krata-párthoz szegdött, melynek játékai orrmosással

végzdnek.

Négy gyerek

befogta magát a lószerszámba, mely

tegnapeltt készült csent csepbl. Pistikának egyik

i84

kezébe adták

a

teJckcs ostort.

Gyi

A

gyeplt,

négy csikó

te

másikba egy kigyófejes

I

hortyogott,

Szügyibe vágta a

nyerített.

nyihogott,

tüszkölt,

harapdálta egy-

fejét,

mást, marta a zablát, csakúgy habzott bele a szája

keser

a

orgonafa-héjtól, mert a zablavas orgona-

fából volt faragva. Kapált, toporzékolt, rúgott elre,

minden lómesterséget

egyszóval

hátra,

elkövetett.

Azután elkezdett menni, kényesen szedve mint az úri lovak. Pistikának az orra egy elébb jár a lábujjánál.

tal

De

nem

ez

lábait,

araszt-

sokáig

tart,

mert ime a lovak csakhamar megbokrosodnak, neki nyúlnak és úgy elragadják a kocsit, hogy máig se tudjuk,

hová

A

kereke.

a

lett

és elkezdett ordítani, a

kocsis orra bukott

hogy csak egy

igazi mester-

gyerek ordíthat, mikor a lovak elkapják.

Most már kocsit.

A

szerszámot összevissza szaggatták, egyik-

nek nyakára sik

aztán a négy csikó igazán elkapta a

három

fujlott a nyakló, azt

a

má-

az istrángnál fogva a kisajtó felé.

De

ó rémület!

A

kinek

kenyérebéd

után

szemöldök

tüskés

mindig volt

végigsandalogni az utczán, épen

ban toppant be törte

úgy húzta

magát

a

kisajtón,

öreg szrt

valami

abban a

oka

pillanat-

mikor a négy gyerek

kifelé. Szétvetette

kiterjesztette az

bátyúra,

s

elttük a két

lábát,

mind

a né-

felfogta

gyet, az egyik saját unokája volt.

—

Hát

csak, vissza

ti

rossz

fát

tettetek

a

tzre? Vissza

semmiházi rossz kolonczai.

ket a négy bnös

Terelte

tornácz felé.

A

rettegve engedé

magát betolon-

.

.*.

Baksay

vörös orczájáról mcst

:

Patak banya.|*

is

íörülgeti

az olympiai pori

a 85. lap.

!

»85 czoztatni.

Az egyiknek ugyan módjában

dilJanni,

de szerencsétlenségére

övé

Ezt csak nem hagyhatta oda

volt.

A

tornáczban

ket

várta

a

lószerszám az

a

Még

bíró.

milyen bíró? Részrehajló, elfogult bíró, a

most

lót

is

volna

lett

pedig vád-

ki

most

csókolgatja s vörös orcí:ájáról

is

csókolgatja az olympiai port.

Aztán

Azok

ott voltak a tanuk.

ján lányok, a kik fölemelték Pistikát

Hiszen csak kerüljenek

A meg

és a tornáczig

kegyetlen rugdalózásai

aztán az a boldogabb, a

ki ki

és ka-

az irigy

ellenére

vitték

is.

Most

jobban árulkodhatik. az utczára!

kegyetlen bíró beparancsolta a vádlottakat a tanukat

is

—

A

a nagy házba.

is,

vádlót úgy vitte

be félkézen fogva, mert az nem akart mozdulni, míg elégtételt nem szolgáltatnak neki. A négy gyerek elkezdett a szobában bgni, mindegyik ártatlannak

hogy

a többi a

úra aztán

A

bnös.

még jobban

magát a dologban,

vallotta

tüskés

biztatta

szemöldök

báty-

ket. Lesz most ne

mulass. Ilona a kályha-suthoz fordult, lani

a rokkafa,

meg

töltötte

úgy,

egy

zöldmázas

mint tanúknak

kukoricza-kcnyeret

meg egy

a nyírfa-sepr.

nagy köcsög

a vakablakból egy

a hol azokott ál-

Onnét elvett

aludttejet,

cseréptálba,

azt ki-

vádlottaknak

kezükbe adott egy-egy darab

— olyan

sárga mint a viasz

—

festett fakanalat.

— Egyetek,

fiaim.

Máskor vigyázzatok

a

ki-

sebbre. Pistika

is

megkapta a maga fakanalát

és kuko-

2 86

De

ricza -kenyerét.

hogy

kezvén önérzetével,

míg az ügy

mindkettt, ellen-

elhajította

sértvel érintkezzék,

a

nem

a lovagiasság szabályai szerént el

Szöpögött és kökényszemmel (értvén a

intéztetett.

kökénynek nem

hanem

színét,

bandzsalított a

ízét)

négy gyerekre, a kik imé gonoszságaik díjába még kapnak,

aludttejet

asztallábhoz kötöztessenek.

czérnaszállal

hogy

megérdemelnék,

holott

De

ilyen

ez a földi igazságszolgáltatás.

A

gyermekek az

aludttej

adja az árát az ilyen

maradt, lesz

hogy bnténynek.

Lehetetlen

szökdöstek.

majd azt

menekülni

siklott ki

nek tanakodni

s

A

kihúzni a

szerrel.

vidám arczczal

valaki

az,

fogják

szép

végén egymásután

De

a kisajtón.

ki-

meg ne

ki legutoljára

brébl. Jobb a

negyedik

is

Ott összeülé-

a fejüket a közelmúlt ese-

törték

ményeinek összefüggésén.

Nem

foghatták

fel

az

erkölcsi világrendnek ezt a szokatlan abnormitását,

melyben

a

Másnap

bnt

aludttej követi.

reggel aztán a hány Jánoskája és Sári-

mind elállott a szeredásával meg a kosarával. Példának okáért beletették a Hübnert meg a zsoltárt, hogy kitnjék, miszerint

kája

a falunak,

volt

a sült töknek

meg

marad elég hely!

De

nincs iskola.

mester.

Már

az

a pattogatott kukoriazának

még

Hiába bizonyozták nekik, hogy igenis,

tegnap

is

hogy van. egész nap

Patak ángyi a ott játszottak a

gyerekek.

A tette

Patakék udvara megelevenült. Ilona sorba ül-

ket

a

talpgerendára.

imádkoztatott, azután

Énekeltetett

megleczkézte

ket.

A

velük, zsol-

»

a87 tárosokkal

két

Mikor ebbl osztályrendet, valót.

Azt

kifogyott,

is

meg

csolatot,

az

verset,

két

diktáltatta

tízparan-

meg

szóba megakad,

mert a

tanulni,

kell

azt levetteti.

az

könyvnélkül

nekik

hagyott

azután

a

sort.

Megállapította

kétszer kettt.

a

jól

ábéczésekkel

egy

ki

Most imádkozzatok

tanulás után valót.

H

h

szüléink,

Minket

hn

tanítónk

szeressenek ....

Hohó! még akkor nem míveldött lági

nép.

így ki a vi-

Csak szegény paraszt gyerekeknek való

imádságot tudtak.

«En édes Jézusom!

cselekedjed,

hogy a

te tu-

dományodat mind holtig szerethessem, követhessem . . A gyermek vette kalapját, könyvét, a leány ko.

.

sarát és az

udvaron sorba

állott

szépen párosával.

Külön sorban

a felszegiek, külön sorban az alsze-

Az els

gyerek kezdeményezésére megindult

giek.

Pa-

a kis sereg és harsány köszönéssel hagyta el a

takék udvarát.

A

falu asszonyai csak várták,

ez a komédia

hogy meddig

tart

mikor kergeti szét Ilona végképpen a gyerekeket? De nem látszott megunni a dolgot.

Napról-napra többen

lelkiismeretes

Fenyítéket tartotta

s

jogát,

hséggel

nem

az

meg

s

ket, a hogy tudta. (ehhez éppen úgy nem

tanította

tartott

mint

jelentek

írásmagyaráz áshoz),

tehát

minden gyermek vonzódott, sietett hozzá. Az nyékos udvarban tetszett mindegyiknek a világi

árlét

288

Gyönyörség

sora.

volt az életük. Tanterv, leczke-

jegyzkönyv

közmíveldés egyéb házszabályozói nem voltak ugyan de Ilona nem is igen értett ehhez, a gyermekek pedig nem követelték, ók csak azt érezték, hogy mennyivel szebb az élet idekint a tágas, szells, homokos udvaron, mint abban az utálatos lyukban, a hol régebben reggeltl estig be voltak gyömi szelve, s melynek két bunyik ablaka folyvást csikorgatta rend,

mulasztási

és

a

:

rájuk a fogát, mint a kisértet.

Ilona hivatalát

mások

megkivánták. Ki hiúság-

is

büszkeségbl,

ki

kötelességérzetbl ráadta

magát, hogy tanítson.

A

maga gyermekeit

ból,

ki

a rokonokét

is.

Hiszen az nem

a Patak menyecske megtehet,

is

azt

is

mesterség.

k

meg

A

mit

megtehe-

is

A

gyermekeknek jó dolguk volt. Ha egy helyütt levetették ket, vagy unták magukat, mentek a másikba. Az asszonyok

tik.

Lett egy helyett öt iskola.

versenyeztek

Még

egymással,

tud

ki

a csillagtalan zsoltárokat

De

azért

többet

is.

Ilonáé maradt a legnépesebb.

csak azért, mert neki legjobban kezére tás,

volt.

hanem

azért

No meg

Nohát

I

is,

mivel

tanítani.

áll

Nema taní-

olyan jó és gyengéd

hogy tagadhatatlanul igen szép

szép, jó, igaz:

egész

életünk

is.

ezt keresi,

hát a gyermek hogyne szeretné, ha megtalálta.

Milyen nagyra van a jámbor amerikai ember a találmányával, hogy a gyermekek legjobb tanítói a nk. Persze, hogy azok I Ki is más, ha csak angyal nem? Tudtuk mi ezt ezeltt kétszáz esztendvel, mikor még az rongyos országuk a világon sem volt I

A

világ aztán haladt a

emberei

bot

—

miután

maga kátyús lelkük

útján.

dolgát

A ro-

ellátták

—

nyugodtan folytatták napi munkáikat a parancsolat Hat napokon munkálszerént, mely azt mondja :

kodjál ....

Végezték minden dolgaikat. Kiki szolgálta

tést,

aratást.

meg

az uraságnak

az

exegesise

öt

:

is,

A

kaszálást,

a robotot

gyj-

magának

is,

mert annak a törvénynek ez

napon magadnak,

a

hatodikon

pedig az uraságnak. Patak Istvánt

is

várta a

maga

földje,

meg

az

kezén egészen másnem szerde az számok vannak most, mint kasza és sarló. A háznál van elég cseléd. Két öreg, két apró. Mind a négy alkalmas a készet fogyasztani, de uraságé

is,

megkeresni alkalmatlan mind a négy.

A

szegény asszony most már nem taníthat; a

gyermekek magukra hagyva játszanak az udvarban, de azért együtt vannak Patak szüle perpatvarkodó fenyítéke alatt, kinek sehogy sem tetszik az, hogy unokáit úgy teletömködi az a sok gyerek mindenféle jóval. Már hiába, ennek minden mester gyerek alá van vetve, azért békével kell trni sorsát. Másfell öreg Patak István gyjti maga körül a csalán-

vágó göcshöz a sok czéda cselédet. Kikérdezi ket, aztán ócsárolja tudományukat. Keveset tudnak. A/liiskolába járt, nem ennyit tudtak ám. is kor

Deákul

is

tudtak énekelni.

Jam moesta quiesce

querela,

Lacrymas suspendite matres. Bakkay

:

Pusztai talilkozás.

19

290

Azt rájuk disputálja, hogy tanulják meg. Nyaggatja vele ket, veri a taktust féldélig. Hátha elárva falujokba is. Legvetdnek az ((ah;ák» az alább ne valljon a menye szégyent. Minderrl Ilona semmit sem tud, hétszámra robotba

jár.

láskor

meg

Sokkal adósok, a mit szántáskor, kaszá-

nem

a kasza

szolgálhatott

mivel

le,

nem asszonykézbe

ekeszarva

az

való. Sarlóval kell

leszolgálni, a mit lehet.

Ruhába kötve

kiviszi

a

munkára kenyérkéjét

s

mikor a többiek hozzáülnek a délebédhez, ötenel búvik

hatan karikába,

Ne

nyékába magánosan.

vele valami

kereszt ár-

hogy nem eszik

lássák,

fttet.

marhát Napnyugatkor hazatér s míg más pihen, etet, fej, fz, tisztogat; mikor mindenki elnyugszik a háznál, akkor kimegy a konyhára, ott mos, száonnan kimegy az udvarra, megm'ángorol rít, ;

tekinti

a jószágot, vet a lónak

gyermek az

mellé,

a ki fel-

Ennek tej kell, azon elalszik gyermek álmában is ggicsél,

sírni.

és anya.

A

anyának álmában

melyen

bejön, megcsókol-

ledül a kisebbik

gatja kicsinyeit;

ébred és elkezd

;

is

fülébe

hangzik az

elaludt.

Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom, Nincsen semmi félelmem

Midn

felserkenek,

Semmin nem kesergek. Mert Isten riz engem.

;

ének,

29'

Egy

keveset top; akkor felkél hajnal eltt, veszi

kimegy

sarlóját,

hat

fel

s

a

köti

is

maguk

földjére.

maga.

A

Arat a mit arat-

kel nap megint

ott

többi között.

látja a

Búzát aratnak,

tiszta

bzát.

Ötven-hatvan

asz-

szony székiben elfogja a nagy tábla aranytengert s vigan dalolva, nevetgélve vágják engedelmes hul-

Mögöttük

lámait.

markokat

férfiak kötözik

kévébe a lerakott

ezek mögött egy ispán

s

a kit

áll,

mos-

toha sorsa arra kárhoztatott, hogy a hátrahagyogatott

csapkodja lovagostorával reg-

konkolyszárakat

geltl

A nk

ettig.

fényes

tiszta

öltözve, mint az angyalok.

Óh

fehér

a búza

nagy

ruhába király,

nagy innep, hova csak diszruhában szabad megjelenni. Minden szeme arany. Istenáldás, me-

aratása

lyet

nem

szabad

egy-egy

összefogni vele, azt

mul

Szelíd

pocsékolni.

markot

(a

és

hálás

hízelgéssel

mint egy szkefürt gyermek),

az

bánik

hajlik

si-

balkarjára,

gondosan kihagyni

mint azt az evangéliomi gazda paran-

a konkolyt, ;

szépen

kell

megérzi a kalász, gyöngéd szeretettel

hozzá

csolta

ki

kézzel

nagy

tarlót hagyni,

egytl három napig

a bölcs természettl,

mert a

tartó

ki

tövin vágja,

derékfájásra Ítéltetik

a miért a földtl

ellopta,

a

mi a földé. Kaszával, ezzel a brutális, éktelen és zabnak való szerszámmal, melyet bizonyosan a vandalusok alkalmaztak legelször búzavágásra, a

melynek minden

s

mozdulata olyan bszült, ke-

gyetlen, kérlelhetetlen, mint a hóhér pallosáé, ugyan

melyik

férfi

rályát?

A

merészelné kaszával

mi korunk, mely

illetni

kitalálta a

a füvek ki-

mesterséget

292

egyszerre san

Hadd

Ilonának

sok

nem

álmatlan

emészt

a

éj,

s

ke-

ebédjéhez lá-

hanem

a pihenés.

férje sanyarú sorsa,

elhagyat-

az étel kellett,

gondosan

mindig

tatásának

ugráljon

mindenki

az ispán delet parancsolt,

magának egy kereszt-kebelt

resett

Csak gyor-

is.

Csak szalma legyen sok!

szerteszéjjel!

Mikor

A

tékozolni

is,

mindent egy kaszavágással.

szem

tott.

kitakarítani

de

titkolt,

folyvást

fájdalma kimerítették erejét. Kinézett ma-

oda bevonult, lehajtotta egy kévére, betakarta arc^át kenyeres abro-

gának egy üres keresztet, fejéi

szával és elaludt mélyen.

A

többiek a szokott egy órai alvás

juhoz mentek aludni.

Hadd

toznak

k

Az

s

hagyták a szegény asszonyt tovább

pihenje

rendri

ispán észrevette a hiányt. is

lelketlen paraszt

nem

magát, hiszen

ki

az uraságnak

hiányzik; úgy

után sarló-

tar-

szolgálattal.

Nem

tudakozta

ki

hiába kérdezte volna, mert ez a

nem

vall

Sorba

egymásra.

járta

a keresztsorokat maga, s minél tovább ment, annál

ersebb büntetést forralt annak a naplopónak, a ki tet ebben a pörköl idben úgy megfárasztja maga után. Akárki lesz, inkább felbszült

s

annál

megkeserüli. Távolról megsejtette az alvó asszonyt

lábujjhegyen lopózkodott

felé.

Az

s

óvatosan,

aratók észrevet-

nem tudták, mit akar, csak annyit sejtettek, hogy nem jóban töri a fejét. Elkezdtek hujjákolni,

ték;

mintha nyulat ugrasztottak volna

fel.

Talán föléb-

red majd.

Az

ispán

még jobban dühödött

;

tudta,

hogy az

!

:

^93

egész csinált lárma azért van, hogy az 6 szándéka meghiúsuljon. Meggyorsította lépteit

alvóhoz

mint

a

az

kezében lév korbácscsal végig-

a

jutott,

s

hogy a vékony patyolatinget egyszerre

vágott rajta,

elfutotta a vér.

—

Adta rossz

Az

asszony fejérl

lekapta

bestiája, így

lopod te a napot.

szívszaggató

üvöltéssel

az

felállt,

abroszt,

görnyedve, vonagolva térdrerogyott kezekkel nézett az

Nem

ispánra.

ugrott

azután s

fel,

hátra-

összekulcsolt

tudta, mi törté-

nik vele.

Az

ispán

maga

is

gyönyör

mint a

megijedt, a

alakot meglátta.

de hát minek Valami formátlan teremtést vagy

Megsajnálta, mivel takarta

el

arczát

vén asszonyt ismeret.

De

?

ütni

:

szép

olyan

az más, azt

szépnek és

:

nem

a lelki-

tiltja

fiatalnak okozni fájdalmat

meg

hatalomnak sem engedheti

ezt az ispáni

az

ispáni lovagiasság.

A

durvaságot otromba-

Mert hogy egyenesen

beismerje durvaságát,

Próbálta a dolgot sággal.

st

bocsánatot

Még csit,

is

elülni,

kérjen

:

ez gondolatnak

bolond.

is

egyet vágott az asszony másik vállára, ki-

a mi

arra

volt

szánva,

hogy megenyhítse a

másikat, a nagyot és vérzt.

— Hát

amolyan álmos menyecskéje

ilyen

csak a hátadat

I

Ármányos

!

így csalsz te

1

tartsad

meg

en-

gemet. Takarodol mindjárt aratni

Az

asszony magához tért

ijedtségébl. Felkapta

sarlóját és futott az aratók felé.

csorgott

alá,

hátán a vér.

Orczáján

a

köny

^94

Az

engedte

ispán

asszonyt,

az

futni

nem

mikor

s

megeredt utána nehézkes gyorsasággal topogva és magasra szedve térdeit, mint a ki tetteti, hogy teljes annyira volt már, hogy utói

érheti,

is

—

magasra emelgette.

igyekezettel fut. Korbácsát

Várj csak, semmiházi ármányosa tel csak érhesselek utói.

Hadd lássák, hogy csak tréfa. Az aratók hallották az asszony tán látták, a mint

fut feléjük;

jajsikoltását, az-

utána az ispán ne-

vetve, kiabálva, öklét mutogatva.

Elébe szaladtak Ilonának, kézen fogták, úgy vezették egy kévéig, ott leültették. Egyik az idsebbek közül felemelt

sarlójával

meg-

fenyegette az ispánt.

— Ide

ne jöjjön az

úr,

ha kedves a szemevilága,

mert kivagdalom a szemeit ezzel a sarlóval

Azután Ilonkához

— Mutasd

itt

ni

1

fordult.

édes rajom,

hol

fáj ?

mutasd a vál-

ladat.

Sírtak vele együtt. Vigasztalták,

nem mély

majd begyógyul

a seb,

biztatták,

hogy

az.

— Begyógyul, begyógyul, — zokogott szégyen. meg, hanem szony. — Nem — szegénynek semmit sem szabad — dörmögött az öreg az

is

fiam

!

az

a

öl

a

bátyúra, ijesz-

szégyenleni,

ten húzván Az ispán

össze tüskés szemöldökeit.

elvette tzszerszámát

a csihol ásba. Lássák, dott meg, s teni.

asz-

nem

hogy dolga

azért, mintha

Csihol ás közben

fél

szájjal

és

belemerült

van, azért állapo-

nem merne (a

másik

közelífele

a

295

otromba

böfögtette

marta)

pipát

minden

tréfáit,

szó után nagyot röhögve.

—

hús.

No Ne

bizony nagy baj

Egy

!

maga

a

kitelik

féljetek,

az

is

asszony-

Még

foltjából.

Háj

vastagabb lesz, ha jjegyógyul.

kis

n

helyén.

a

Halnak ám abban az asszonyok rakásra.

Nem

A

Mit

szóltak neki vissza.

betapasztották

kimosták,

sebet

szaporítsák a szót.

forrasztófvel,

melylyel az aratók a sarlóvágta sebeket gyógyítják

mely mindenütt

s a

király,

kél,

a hol búza

másik a királyné. Egyik

van. Egyik a

táplál,

másik gyó-

gyít-

Mikor

kezdték

betapasztották a sebet, folytatni

a munkát. Ilona

is

velük együtt.

Aratott

foly-

és

vást könyezett.

Némán

dolgoztak

egy szó sem

:

hosszú délután,

egész

bátyúra dörmögött delte, szorongatta.

hallatszott

az

szemöldök

csak

a

tüskés

folyvást,

a

mint a kévét tér-

Mintha

az ispánt térdelné s an-

nak a nyakát fojtogatná azzal a szalmakötéllel.

Az

ispánnak nyomta a szívét

a

nagy

hall-

naptól,

azért

még

ez

gatás.

ettl

Óhajtott szabadulni jól

fenn volt a nap,

beszüntet

De is

mikor kimondotta a munka-

szót.

sem

most senki

az aratást.

sértve érzi

a

Az

hallotta.

ispán felült

magát e dacz

lovára

által,

tovább

Ralytatták s

mint a

elvágtatott.

ki

Mikor

egy domb mögött eltnt, akkor a tüskés

szemöl-

dök

azt fel-

bátyúra

emelte

is

készen volt a

fél kézzel,

de

megint

kévéjével,

csak

eszébe

jutott.

:

29^

hogy az

kéve

a

nem

ostora

Isten

helyett föJdhöz akarta vágni),

hanem

gyöngéden öJbefogta,

azért szép

(mint

s

az,

a

ki

Isten áldása

egy csonka ke-

resztre föltette papnak.

— Elég.

Akkor abbahagyták az aratást. Ilona kisírt szemekkel ment a kereszt tövéhez, fölszedni az egyétmását.

A

— gon,

bátyúra oda sarmallódzott hozzá.

Kegyes leányom

—

úgy

hasogatnák

hogy

fáj

De

!

a szívem

azért

az

az

—

!

el

reszket han-

szólt neki

mint ha késsel

éretted,

ne

ám magadat,

busúld

ember

istentelen

úgy

bánt

veled.

—

Dehogy búsulom, bátyámuram A jó Isten engedte meg neki, mint Sémeinek. Az ilyen munkát nem bízza jó emberekre. Majd megfizet neki. AzHa én azt tudnám édes leányom! I

—

—

után közelebb lépett az

asszonyhoz, megfogta ke-

zét s búsan szegezte rá tüskés szemeit.

—

Ilonái te úgy tudott az Írásokat, mint a pap.

Hát mondd meg nékem, miért látogat téged az a szent Úristen, mikor te jó vagy, hív vagy, istenfél vagy Nem tudom, bátyámuram nem is kérdeztem még soha. Nem is vagyok olyan jó, mint kegyelI

—

!

med mondja. Nálam jobbak többet.

Mi

az én szenvedésem

uraméhoz képest,

sem?

A

is

ki

szemevilágait

nem sem

szenvednek, sokkal

láthatja

— tévé

az én szegény kis árváimat.

szegény jó a nap világát

az én

hozzá

sírva,

—

!

:

297

—

Lássa kegyelmed

dabb hangon

Gyermekeim

—

fél

azután

folytatta

még eddig nem

szilár-

szenvedtem.

is

idm

gondja miatt

és a ház

sem

volt

milyen gonosz vagyok én ! soknapig sem jutott eszembe szegény férjem

búsulni, Istenem

szor

—

!

Most már nekem is van mit szenvednem. A szégyent. Köszönöm a jó Istenemnek, hogy ezt rám bocsátotta. Ha nem szenvednék, azt hinszenvedése.

hogy Isten tudom, hogy van ném,

és

elfelejtett

rám gondja

Ebbl

megvetett.

mert

szeret:

és

vesszz.

A

bátyúra mélyen

sóhajtott.

Óh

asszony, nagy

a te hited.

Azután eleresztette az asszony kezét és tovább kullogott, dörmögve, fejét csóválva Ha én azt tudnám

—

Ilona

aztán

felvette

megáztatta vízzel czát,

homlokát.

menne

sarkát

megtörülgette vele szemét, ar-

s

Ne

kisírt

egyik

abroszát,

az

lássék

arczczal

meg az

Összekapkodta egyét-másáf,

rajta a sírás

hogyan

;

madárkáihoz?

kis

haza az ismert

sietett

gyalogúton. Öt-hat fecske kiséri, elzi, játszik, kering,

csicsereg

feje

ingerelni régi ismersüket. fecskéket.

Nem

éneklésében,

vezetje;

mintha

fölött,

vehet

De

már

nem

veri

erd. Rsje meghajlik gyen hármas súlya

vissza

meg sem

részt

melynek hajdan

akarnák

dalra

a

volt

látja

többiek

kezdje

rigóhangját

a

a

víg és

közeli

a fáradság, a fájdalom, a szé-

alatt.

Az

útra kihajló búzavirág,

melyet gyors lába megmozgat, fejcsóválva mereszti utána kék szemét.

198

— A

Sohasem volt ez ilyen. Mi taJálta ezt? tüskés szemöldök bátyúra egy darabig nézett asszony

elsiet

az

felvette furkos botját, s

öreg

azután

után,

egyet

beleakasztotta

gondolt,

a vizeskorsót

lábaival, fiatalhoz ill gyorsasággal

megeredt

a gyalogút felé. Ott, hol a gyalogút letér a

rl, megállapodott,

kétfelé

vetette

öreg szrt, mintha most

jesztette az

szétter-

lábát, is

dll-

gyerekeket

akarna vele fogni, úgy várta be a többi aratókat, kik utána csoportonként hullároztak, és a kik már most

egy toppot sem mehetnek tovább, mivel a bátyúra elzárta

ellük a gyalogutat.

— Atyafiak — I

szólt

hozzájuk szeliden,

hogy három Összetöri maholnap. Ke-

a szegény asszonynak annyi

embernek

is

nyerét most

Búzája

sok volna. is

azon

még most

is

— annak

mód

a

baja,

vitte haza,

a mint hozta.

aratatlan, hajnalonként aratgat

más alszik. Jertek takarítsuk le neki eklézsia-sorába, hadd legyen reggelre egy kis

valamicskét, mikor

öröme. Kiadja az

Az öreg nem

estve,

szép holdvilág van

várt feleletet,

szavát fogadják. Elindult s

mely haza s a

vezet,

nem

úgy

tért a

hanem végig ment

jobbágyföldek felé

tartott.

ballagott, kissé fáradtan,

de

Az jó

is

a

I

tudta,

hogy

gyalogútra,

düll úton

egész sereg utána

kedvvel,

szívesen.

embernek olyan jó kedve, mint mikor valakinek igazi örömöt akar szerezni, vagy szerzett. Neki álltak a Patak István búzájának, melybl

Soha

még

sincs az

alig volt öt-hat

kereszt

felkötötték, keresztbe rakták.

az egész.

letakarítva; learatták,

Két órai munka

volt

299

—

No

lám

itt

!

nem

lábatlankodott

mégis milyen becsületesen dolgoztunk

!

—

az

ispán,

szólt

egy

ember, mikor a legutolsó két kévét gyöngé-

fiatal

den ölbe fogva keresztbe helyezte.

]tt

az ötvenedik

kalangya.

A dag

—

bátyúra felmutatott a teljes holdra, mely gaz-

pazaron hintette a

ezüstjét

Ott van

tarlóra.

Az

az ispán, öcsém.

sarlóvágásunkat

s

eddig már

cl

mondta

is

dának. Hej fiaim! nagy robotot

annak ugyan rossz lelke

Hazatisztúltak

szépen,

gaz-

a

mi

szolgáltunk

mai napon. Gyerünk haza, fiaim! Jó kívánjunk egymásnak, mert a ki még szik jó Ízt,

minden

látta

a

éjtszakát se

ma sem

al-

lehet.

csendesen,

dal

nélkül.

Otthon várhattak rájuk az elázott eczetes A bátyúra Patakék ablaka alatt ballagott

levessel.

szeretett

bezörgetni

volna

az

Ne

nyugodtan szegény asszony! jál

dolgaidról.

De

csak

nem

csak most szenderedett

el

Ügy

Aludjál

szorgalmatoskodvisel

a te

zörgetett be, mert hátha :

Aztán meg mit dicsekednél

Hadd

ablakon.

mert Isten gondot

a holnapi napról,

el.

bn

volna felébreszteni.

azzal,

aludjék szegény tovább.

a mit

Majd

más

tett?

elámul holnap,

ha észreveszi, hogy rászedték.

Holnap? Bizony holnap ám; még pedig az holnap mindjárt meglesz. Mert ímé a bátyúra

a

még

sem végezte talán estvéli imádságát, a menyecske már felkél, kimegy a kertbe s ott szétnéz az égen. Éjfél már régen elmúlt, mert az aratócsillag leel

ment, mindjárt hajnalodni kezd. Sietni

Néhány perez

alatt

készen van az

kell.

útra, a

hosszú

300

munkára, melytl

De

nem

a pihenés eszébe

mikor

tudja,

sem

jut

annak, a

Megy

semmi fájdalma semmi maradványa

halkan,

nyugodtan

tegnapi

sebnek,

arczán

tegnapi

borúnak.

Bal

;

vállán

abrosz

módjára, jobb kezében a sarló.

gány

be sem

ki

munkája végét.

láthatja

mében

lesz pihenése.

úszik

Mind

volnál, azt hinnéd,

elveszett

leányát

cjtszakában.

De

indult

neki

sze-

Ha

az állhatatos kitartás szelíd fénye.

po-

Ceres istenasszony, a

ebben

keresni

már reggel

van,

a

palást

két

a

a

a

ki

mély

hallhatod

énekérl, a mit csendesen dúdolgat. Atyai gondviselésedet

Sok ezerszer megpróbáltam.

Reám kinyujott kezeidet Én Istenem, általláttam.

Most jól

betér a düll-úton.

tudott földhöz, annál

Most

Minél közelebb

inkább

gyorsítja

jár a

lépteit.

megáll, gondosan körinéz, szemléldik, csó-

tovább megy. Ez

válja szép fejét,

nem

az.

Min-

den mesgyénél ismétli. Ez sem az, ez sem az. Végre a düll végire jut. Most már félni kezd. Nem találja a maga földjét. Eltévedt, vagy álmodik, vagy megtébolyúlt, hogy nem talál a magáéra? Mért nem kiált rá az a sok veríték, az homloka vizének folyásai Itt vagyunk I Visszatér a merre jött, még gondosabban megvizsgál minden tüsköt, minden mesgyét. A szomszédok földét mind felismeri: de hová lett az övé? Végig megy a tarlón. Itt kellene lenni, de ez :

le

van aratva.

30I

els kereszteket. Ezeket én kötöttem, suttogja magában, a mint két-három kévét megemelint. Ezek az

Most

visszatér és sorban kezdi vizsgálni az

én kévéim

—

Az

I

én kévéim!

izgatottan a

nyúl

egy

ismétli reszketve

kéve

alsó

kötél csavaró-p ál cza,

tett

—

alá,

ha

s

lázas

ott

van-e

melyet tegnap reggel

rej-

oda.

Ott

volt.

Elámulva

végig a hosszú

tekintett

keresztsoron,

szétnézett jobbra-balra, mintha keresné,

szönje

meg; azután mikor

sem

senkit

kinek kölátott,

zo-

kogva borúit a legközelebbi kévére.

—

Köszönöm, édes

jó Istenem

I

Y. (Isten azt is

A

siet

nyarat

megbocsátja.)

utói érte

a

lankatag

sz,

el

is

temette Patak szülével együtt.

Öreg Patak István megsiratta öreg társát. Minthogy pap nem volt, a ki elpredikálta volna, csenott énekeltek fölötte desen kikísérték a temetbe sírnál mondandó énekeket. Visszajövet, útközben, aztán meg a torban az öreg gazda elismételte ;

mindazokat a textusokat,

melyek a

halotti

prédi-

Ez

volt a

kácziókból megmaradtak emlékezetében. parentáczió.

Az

öreg aztán

addig engedje

élni,

azon

kérte

Istent,

hogy csak

míg egyszer megláthatja ked-

302

vcs

Hadd

fiát.

fogja be az

az

Akkor

szemeit.

örömmel meghaJ.

De

Isten

gazdát

mást végzett

felle.

A

az öreg

tél

eltemette öreg társához és Ilona magára

is

maradt.

Azt hinné az ember, hogy ennyi bájú és fájdalmú asszonynak a két öreg csak aggatott. Igen mint az iszalagnak a korhadozó söis aggatott, vény. Az iszalagnak semmire sem kell az oszlop, 6

csak

azt

virágozhassa.

dár

is

Ha

az oszlop végképp kidl, a folyon-

kisárgúl.

Csak most kezdi érezni az

Míg

élet súlyát.

a két öreg, vagy egyiknek vagy másiknak

közül líden

be-

beárnyékolhassa,

körül folyhassa,

mindig volt valami tudott

orvosolni

;

panasza,

valami

a

a

élt

kett sze-

mit

parancsa, a mit

Micsoda asszony az, a kinek senki sem parancsol, a ki jár a maga esze után ? Igaz, hogy mindent, a mit tenni kellett, neki kellett teljesíteni.

gondolt

el,

szabta

meg

a rendét a dolognak, de

hogy mind arra a mit

azért úgy intézte,

teljesített,

ipa adja ki a szót.

Azonkívül szív,

a

ki

jól

tudnia,

megosztja vele

háromfelé osztva

kevesebb

esett

jut. Jól

—

hogy van két igaz

fájdalmát,

egy-egy részre

esett tudni,

hogy

a

n\elybl

mégis

—

csak

legnagyobb,

legigazabb része ennek a fájdalomnak az övé, mert

Csak egy szavába kerülne megszabadulni minden fájdalomtól, de nem teszi. Édes dolog a keresztet önként viselni azzal tudva, készakarva viseli

és azért, a kit szeretünk,

azt.

ó

önként vette

fel,

ön-

303

nem

meddig neki tetszik, hanem a meddig Istennek tetszik. Ni miJycn nehéz ni milyen magas ni milyen vérz 1 ni milyen könnyen földre dobhatnám, ha akarnám! De nem ként

viseli,

addig,

!

a

I

Én nem

akarom.

kerestem:

Isten

vállaimra;

tette

6 parancsolja, hogy vigyem. Hát viszem.

Sohasem mutogatta, sohasem panaszolta, míg az öregek éltek. Most, hogy meghaltak, a megosztott fájdalomnak mind a három része rá Vitte.

Most

nehezül.

még

ha látják

érzi

magát elhagyatva

és sír sokat,

is.

Kegyetlen id.

A

Mecsek megeresztette a havat. Ügy esik, hogy nem is fér a földön, hanem a házereszre kívánkozik Nyomásnak híre sincs az utczán harmadnap óta gyerek nem jöhet az iskolába, mert a hó el;

nyelné mind.

Az ablakok befagyva, hogy ki sem lehet Ámbár István gazda ersen nyomkod az derére

egy

mintha

azt

rlend

forgalomból

akarná

a polturával

hogy neki

elérni azt a czélt,

kilátás a

Mikor

már

fonák lenyomatával, akkor folytatja

terjeszti

a

Az nem

ott

kis sza-

a

LIBERTATE

ezt

a

munkát

hogy míg emezen addig az els fiók figuráit

tesz semmit,

Libertást,

megint csak belepi keze

az

nagy világba.

az egyik fiók tele van

a másikon.

sike-

mire

a

ezeltt negyven esztendvel veretett: egy

badabb

ablak

pénzdarabot,

kiüldözött

megmutatni,

látni.

a

kegyetlen

dér: az

küzd féldélig a küls ellenséggel

piros s

re-

304

hogy majd valamelyik lenyomat érvényben marad. Csak próbálgasd jó fiúi Hátha neked sikerül. Bcnnt a szobában jó meleg és nagy csendesség, melynek némaságával egy rokka gyors pergése méli,

A

küzd.

szép

kender a fáradhatatlan ujjak

szálú

között finom fonállá sodródva

szalad

fel

a

teljes

orsóra szakadatlan futással.

Csendes munka. Életemcszt, asszony-magasztaló. Zajtalan életét,

nyugodt

munkáját,

alázatos

le-

mondását, egymásból folyó kötelességeit ábrázolja

annak a szelíd és értelmes valóságnak,

hogy kérdené

a nélkül,

ül,

rencse, vást

hogy nem

kérdi,

a lábas

órával

feleli

:

a

rajta

ki

meddig tart ez ? Szemert imé a gép foly-

:

örökre

.

.

.

örökre

.

, .

örökre Ti, a kiket Isten az emberiség nevelésének örök

munkájára hívott

olyan társat keressetek,

el,

fonni tud és szeret.

Nem

azért,

a

ki

hogy házi-vászonba

öltözködjetek csúfra ebben a papirgalléros és hangedlis

hanem

világban,

hogy ha kétségbe

azért,

estek valamikor munkátok sikere fell

ton folyó fonál tanítson

kodni

tudni

kedvvel,

a

a

siker

meg

az a

foly-

benneteket munkál-

várása nélkül

befejezés

:

reménye

és

nélkül

mégis és

jó

mégis

bízva.

Míg

István

ködik, azalatt

felmérésével

hogy Jépni, val

gazda a Libertás megörökítésén erlJánoska az öreg tornyos küzd,

azt

iparkodván

nyoszolya

bebizonyítani,

képes annak a nyoszolyának a hosszát

még pedig

viszi

fel-

hogy az ágyterítt is magáhitelesítnek; a mi pedig hogy nem kis úgy,

3^5

mesterség legyen, tudhatjuk magunkról, mikor mi is

ilyen Jánoskák voltunk.

Hanem juk azt

az ilyen Jánoskák

—

is,

—

magunkról tudhat-

sokszor nagyobbakat

mernek, mint-

sem végrehajthatnák. Annálfogva ne csudálkozzunk rajta, ha Jánoska pályája felén összeroskad. Tán a feje

nem

eszébe láját,

megérzi, ha korábbi tapasztalásai hirtelen

is

rizd

arany regu-

juttatják az opportunitás

rzi

a fejedet.

is

ezt

minden ember,

csak a Jánoskák vetik koczkára, ha felnnek.

Jánoskában még

sem ébredt a költ, kinek

fel

az ilyen tragikus bukást megkeseregni tása,

midn

kezével

anya már mellette termett,

az

felkapta

pedig a

szent hiva-

költi

az

gyermeket,

ijedt

igazságszolgáltatást

egyik

másikkal

a

végre

hajtotta

az intrikus nyosz olyan.

—

Ez

Ez

bántott? kedves rajom tel

nyoszolya I

Ne Ne

Üssed

!

!

a csúnya

te is kis fiam

Üssed

1

édes kis árvám te!

De

mérzéke

Jánoska

gyors

lefolyása

A

ellen.

elébb

zengje

el

vétkes.

Másként paródia

Elkezdett keseregni, kesereghet. Utoljára

Az

bukás

khorus,

a

aztán

ám

a

hogy csak

kogott

fel.

lakoljon

a

múzsa

igazi

kellett vigasztalni.

anya ölébe vette és elkezdte

Jánoska lassanként

a

az egész.

meg

is

dráma ily fájdalmát hadd

tiltakozott

dúczolgatni.

elcsendesedett s csak néha zo-

hom-

Ilyenkor az anya lehajolt hozzá és

lokon csókolta.

—

Édes

kis

árvám

István gazda, a ki Baksay

:

Pusztai

találkozás.

te. t.

i.

az ablakon küzd

a

Rá-

%o

3o6 kóczy-poltura forgalomba hozásával, erre

szóra

a

mindig hátratekint és kimereszti nagy fekete szemeit. Gondolkodik.

Miért hívják

a Jánoskát árvá-

nak? Hiszen a bornyúcsordást nevezik árva Jancsinak. Hát a Jánoska is bornyúcsordás ? mely a mint látjuk, A mint ezt a syllogismust összeszerkesztette, megkérdezte egészen helyes

—

—

anyját:

— Anyám A Jánoska borjúcsordás? — Nem az fiam miért kérded — Hát miért nevezed árvának? — Azért fiacskám, mert árva az vagy. A gyermek még jobban kimeresztette szemeit. — Hát milyen az az árva — A kinek apja nincs! — az asszony, is

1

kis

?

;

;

te

is

?

felelt

miközben az hullott.

A

Az

ölebeli kisded arczára két

csepp víz

anya szépen lecsókolta.

kis István

mindezt

értette.

Hanem hogy

hatjuk,

hogy

látta,

de persze, hogy nem

érzett valamit,

a kályhasutba szaladt,

egy gyalogszéket, arra

onnan gyanít-

onnét elczepelt

ráállott és leborult a

János-

Megcsókolta nagyon, csak úgy fénylett bele Édes is azt mondta neki Jánoska orczája, és

kára. a

:

kis

árvám tel

Az talta.

asszony Ráborult

aztán

mind

Pistika a

fejét

kettre.

is

ott

marasz-

Egyik szemébl

egyikre csordult a könny, másikból a másikra.

Ebben

a helyzetben találta

Nagy, reszket, szöntött be, s

skálára

ket

szedett

a bátyúra. sóhajtással kö-

goromba szemöldökei mögül kegyet-

len fénynyel szegezte két szemét az egymásra bo-

307 rúlt

három

pálczáját

megtámasztja az

ajtósarokhoz,

bocskorát megsöprögeti az arra rendeltetett vel,

teli

mondani.

a szíve, sokat szeretne

Furkós

hogy nagyon

alakra. Látszik rajta,

söpr-

akkor rámordul Istvánkára keményen.

— Te

gyerek

!

mit aggatsz ott anyádon

Gyere

!

onnan, mert oda ragad a fejed a Jánoskáéhoz.

Azután egyet vet az öreg szrön s annak ujjában kotorászni kezd, mely mívelet egyszerre megdeák érzelmeit. Kíváncsian

változtatja István

a

lesi

bátyúra kezét, kitl szeretne szabadulni minden

al-

kalommal, de sohasem lehet, mivel a bátyúra szre ujjában mindig van valami, a mi Pistika szabadságérzetét farkasgúzsba köti.

Imé most

puha meleg lángos bontakozik

is

melyet

szakajtóruhából,

vonszolván, az asztalra tesz.

töpörödött piros alma. lyet

bátyúra

unokái

—

No

lángos mellett egy

ide

me-

egyetlen és utolsó,

zab-garmadában

a

rövidségével

hogy milyen

Az

A

el-

a szrujjból

bátyúra

hozott.

szívtelen egy vén

a

ki

és

talált,

Ebbl

ember ez

is

saját

látszik,

1

szegény asszony, hát mire végzed ? (Ez a ((mire végzed)) nem egyéb paraszt euphete

mismusnál, e helyett

— Tndöm

felelt az

kegyetlen

:

az életem során, bátyám

asszony, megtörölve szemeit.

idben minden jobban

senki sem nyitotta

rám

az ajtót.

uram

!

—

— Ebben

a

Egész héten Kegyelmed az Isten fáj.

angyala.

—

Majd bizony

választ

szent

bozontos vén

ilyen

felsége

a

bolondot

maga angyalának

!

—

3o8

morgolódott a vén paraszt.

hogy téged

jövök,

— Azt

gondolod, azért

Hol az eszed?

vigasztaljalak?

Csak búczorgok, mint az állat, a ki vesztét érzi Itt hoztam egy kis vakarcsot, a menyem küldi. (Nem igaz, mert csente az öreg ) Hát neked, te

—

gyerek, kell-c ez az alma, vagy visszavigyem

adsz érte

A

— ki

?

Mit

?

gyermek

Ér

is

verette.

a polturáját ajánlotta

az valamit, hadd lám. Hajítsd

pokolba,

fel.

Bolond

mert

még

volt,

a

felkötnek

Kérdezd anyádat, mit tud apádról. Mikor vetik már ki abból a lyukból ? felelt az Nem tudom én, bátyám uram I Kétszer is jártam már a városban, de asszony. közel sem juthattam hozzá. Azt mondták, a fiskus úrnak könyörögjek. Én oda nem megyek. Nem hát I dörmögött a vén goromba, Azután nagyot mert ott leharapják az orrodat. érte.

—

—

—

—

—

—

—

sóhajtott.

—

Asszony, Isten

szélek.

szívem

:

sem tudom, mit bene vegye bnül, úgy húz hozzád a asszony!

jobban, mint a

sem veszem, mikor mihozzánk jönnél

azt

magam

cselédeihez. Észre

vagyok nálad. Jobb is volna lakni. Elhozod ezt a két nagyitt

fej gyerekedet. Ügy

sincs nálunk elég.

Hadd

víj-

janak.

István

gazda

tiltakozott ellene,

Ó nem

adja oda

az anyját.

—

Hát nem is kérdezed, hol jártam a héten? Meglátogattam a tiszt el etesünket Ujfán. Bezzeg nem bánja, hogy az uraság kihordatta innen. Azt

3o^

mondja,

nagyobb kenyér, mint

az

a

miénk

volt.

még zab-konvencziója is. KészVaj, méz hat itcze, száz fej ká-

"N^n neki bora sok,

pénz húsz

forint.

poszta, só, fejetés, fszerszámra négy márjás.

szen meggazdúlt. Van neki

meg

Jovat

mondja,

akar

nem

nevel belle.

— —

is

adja

tehene kett, most

fias

Dicsekszik

venni.

papnak a

fiát,

nagyon.

hanem

Fiskust?

—

kérdi ijedten az asszony.

Azt

No

ne szaladj

szaggatót,

hát.

mint a

EgéAzt

fiskáJist

nem ilyen nadrágmienk, hanem istenfél urat, a el,

a szegények ügyét felfogja a törvény eltt.

ki

— —

Hát aztán még mit beszélt vele kegyelmed? Követeltem tle a templomkulcsot, de azt felelte, hogy azon ne búsuljunk, jó helyen van az.

—

—

dünnyögött az öreg. Jó helyen, jó helyen! Patak Istók is jó helyen van, de már unja. ö ki-

gyelme erre megint azt elkerül,

járt

azt

mihelyt

mondta, hogy

ne

felelte,

hogy

Száradjon

el

a

mind-

Patak Istók akarja. Azután nála keressem a kulcsot,

hanem idehaza. Tel Talán tudsz Mit akar kegyelmed vele,

— —

a kulcs

keze a

róla valamit?

tán bevinné?

ki

bevinnél

nem viszem soha! Csakhogy mégis

Én be

hogy az egész falu baja miatt te szenvedsz, jámbor! Ne volnál csak te, majd gondolnék is én az uraddal I Más is volt már ott, mégsem rothadt ki az oldala. Én miattam pedig ne aggódjék kegyelmed. Én is tudom trni, a mit rám mért az én jó Istenem Csak bár szegény uram trné, de attól

—

!

félek, sokat búsul miattunk.

fáj,

—

No

búsulhat

úra, azután

—

öldökét.

is

még gorombábbra Hát

báty-

felelt a

húzta össze szem-

tudod-e,

azt

—

a jámbor!

hogy a többi már

haza szabadult?

Arcza

összerezzent.

Ilona

kigyuladt,

felkapta

Jánoskát és össze-vissza csókolta.

— —

Tréfál kegyelmed.

Nagyobb

híre volna annak.

No

már pedig elhiheted, ha mondom. Azt kívánod, hogy megesküdjem három fej vöröshagymáért?

hogy

Én

láttam

milyen)

én két (megmondta,

az

ezzel

szememmel.

Beszéltem

is

mind

hárommal.

—

Hiszem már bátyámuram, hiszem már!

szólt reszketve

az alvó kis

A

az

asszony,

s

a

—

újra megcsókolgatta

fiút.

bátyúra fejet csóvált ennek az örömnek.

— Hát mit gajdolsz annak, hogy kilökték ket a tömlöczbl Jobb bizony — Hogyne örülnék! Ha k kiszabadultak, az én vason. tovább szegény uramat sem — Szegény asszony! gondolod, kemék sírnál rajtuk!

?

a

tartják

azt

ingyen

szabadultak

guk, én csak azt a te

Az

—

?

Hej

!

drága volt az

mondom. Ne

vaksá-

adja az Isten,

hogy

embered olyan áron szabaduljon. asszony

nem

értette a bátyúra

okoskodását.

Megyek, bátyám uram! Hírt hozok tlük.

Lelketlenség, hogy felém se néztek, holott én esz-

veszdtem a gyermekeikkel. Egy egy ariánus nem volna ilyen szívtelen.

tendn

A

—

át

török,

bátyúra útját állotta az asszonynak.

Hova mennél ebben

a nagy hóban,

jámbor.

:

.

!

!

3>'

Azt hiszed, nem érték volna fel ököllel, ha mernének idejönni. De nem mernek ám. Fíélnek azok még az utczára is kilépni. Talán attól félnek, hogy az ég rájuk szakad. Semmi közöd velük . Azután gondolkodott egy kissé, kimondja-e a nagy szót, a mit mondani akar? Megkeményítette magát s inkább bömbölve, mint emberi hangon .

szólt

— Megtagadták Nohát Aztán zokogva ismételte — Megtagadták — Hitüket megtagadták! — ismétlé Ilona — Es ragaszkodtak e jelenvaló világhoz. a hitüket.

I

I

:

is

szelíden.

Szegény öreg emberek ki tudja, micsoda szenvedéseken mentek keresztül, hogy ennyire jutottak. I

Inkább sajnáljuk ket, mintsem kárhoztassuk. Jobban fáj az nekik, mint nekünk. Mi ne Ítéljünk.

kben apostol. De Olyan

k

eleshettek, a

is

minben

Péter

— szívüket mégsem volna megtagadniok — Azt megtagadták, ha mondom, — dördült bátyúra, míg marczona arczán két-három ágra köny. — Azt megtagadták —

tévé utána

izgatottan

kellett is

a

fel

a

folyt

egyet

az el

az

s

is

Isten,

azt

annak az egynek, ne engedje

soha!

— —

Jól

Mit? Az egyiket megtette járt, nem robotol, míg

bírónak,

már

egészséggel.

meg

—

a

A

háza

az uraság szabadosnak. él.

eltt

A

áll

harmadik ...

A

másikat megtette a

kaloda. Viselje

harmadikat verje

az igazságos Isten

Uram

!

ne hallgasd

meg

ezt a szót

!

—

sikol-

!

312

az asszony ijedten.

tott

med, mert az átkozóra

—

Hadd

—

daczczal.

bélpoklos;

ember

is

hulljon

meg

Hétszer verje

az Isten! Verje

A

egyszer megáld.

öreg durva

Az öreg

meg

is

átkozódom.

meg! Verje meg! Verje

míg más embert százkilenczedik zsoltár minden addig,

megi

átkával verje

szája tajtékzott. Ilona rémülten ragadta

ölébe kisdedét

eltakarta kezével, fejével,

s

hogy az átok mindjárt

félne,

ezeket

harsogott az

boldogul élhet. Csak azért

meg

attól

átkozódjék kegyel-

Hadd legyek megverve és mint egy magam is azt akarom, ha még az ilyen

Verje !

Ne

hull vissza.

—

I

—

Nyugtalan

éri.

egy kiszáradt

fa,

visszahull és

félénkséggel

nézte a rettenetes öreget, a

ki

úgy

mintha

csodálkozva

állt

mint

ott,

mely fekete ágaival kapkodni

lát-

szik a villámok felé.

— Lehúzta

özvegyrl a ruhát, az árva feje felül a fedelet. Ki sem merem mondani, mert tudom, hogy mindjárt meghasad a szíved. Ilona

a

Most már

két

az

kisded

fejét

letakarta a kötjével.

Védve vannak az átok ellen. Csak mondja bízvást bátyám uram. Ha a kegyelmed átkaira meg nem hasadt, ne féltse semmitl. Bánsz is te valamit, csak a két porontyod

— —

maradjon

!

felharsant.

a

beszélhet.

— bosszúsan — Nohát szólt

az öreg, aztán újra

elveszik a telkedet és annak

kopasz képmutatónak adják pribéksége díjába I

Verje

meg

az Isten

— Dehogy

verje

bátyám uram

I

—

felelt

köny-

3»3

nylten az asszony, mikor megértette, hogy ennyi az egész,

—A

nélkül

is

elég baja lesz vele. Hiszen

csak tömlöczöt változtatott az Isten-adta! most két telektl kell neki robotolni

:

már

az száznyolcz nap.

Innepelni sem ér rá! Elég büntetés ez neki. Mintha

egyharmadát tömlöczben

élete

sem esünk ám kétségbe. kenyeret

ben

Hány

is.

Azért mi

töltené.

Ad

az Isten munkát

zsellér van, a

is,

tiszteségeseb-

ki

mint a telkes gazda! Csak a házunk, ker-

él,

tünk legyen meg.

Míg

Eszébe

könyezni.

dott.

A

jutott

A

gyjtött.

aratott,

az

vigasztalgatta

így

a

elkezdett

öreget,

mez,

a

rét,

melyen

szántóföld, hova ebédet hor-

kukoriczaföld, a kenderföld, melyet

pált, tört, puhított két kezével.

most ez a

jó föld

idegenre

ka-

Jó karban tartották,

Míg

száll.

az

ajka

vigasztalt, a lelke sírt.

— Azt

ámítasz.

mondom Látom

volnál

jóravaló

azért

ne búsulj

godon.

De

a

asszony, hogy

szemedbl, hogy

asszony, I

te

Majd

ha

nem

most engem fáj.

fájna.

Nem

is

Hanem

fordítunk valahogy a dol-

nem

ebbe a vagyonba. Hát csak ezt jöttem mondani. Holnap kijönnek az urak, majd meglássuk, hogy lesz, mint az a kopasz

haramia

ül

lesz.

Az

öreg elkullogott. Ilona magára öltötte legmelegebb ruháit és ment nem a három kiszabadult

—

emberhez, kik férjének fogolytársai voltak,

hanem végig

a

kerten, ki a

mezre.

A

mezt,

a

gyept, a gyalogútat, a dlútat, az árkokat magas hó borította mind. Ó ment nyíl -irányban s felke-

3'4 rcste földjeit. Ráismert mindegyikre,

mindegyiket. Egyiknek a vegén kökény bokor

siratta

Ügy

volt.

hiszen az

sorban meg-

fájt

az

a szívének,

adott neki árnyékot. Rajta volt

is

kökény puhára

idei

Másnap megjelentek

A

még

aszva. Leszedte mind,

legyen az idegené. Haza

jöttek.

hogy rá nem borúihat, ne

vitte kis fiának.

Csöngs

az urak.

szánakon

szán oldaláról kétfell kevélyen fityegett'

hogy most nem holmi sáros kerékkel, hanem magasabb származású farkasbunda

a

le

van

hóval

érezvén,

ujja,

A

dolga.

eltt lovas

szánka

paraszt

kémlelte a fuvatagokat és gödröket.

Minden

nyaktörés nélkül végigcsúsztak az útczán

egész addig, a hol a kaloda, a becsületérzés ezen

emelgépe az

gyakorolta

erk

erkölcsi

is

czivilizáló

csak gépek

tekintélyét. Imé, által

fokozhatok:

hát hogyne volna szín-arany igazsága a materializ-

musnak.

A det

mint

már ekkor összegyjtötte

volt bíró fiskus

s

a

állítani

úrnak

volt

egyéb tenni

valója,

legelnyösebb helyzetben kurta termetét s a legkedvezbb világí-

tornáczban föl

nem

a közren-

a

tásba zöld bekecsének ezüst gombjait.

Az emberek

levett kalappal rettegték az oráku-

lum megszól ami ásat.

A

fiskus úr beszélt nekik

a

jobbágyi

hség

és

engedelmesség hasznairól. Imé Hárány András, Kárány János és Sárány Mihály (mind a három jelen

volt

és

lesütötte

szemét),

kik

mint

szánni

.

3>5 való eretnekek jutottak tömlöcébe, nagy testi áldá-

sokkal elhalmozottan tértek

Megmentették

mert megtértek az anyaszentegyház ke-

lelküket,

De

belébe.

vissza.

még mind semmi. Mert ezek

ez

fölött

még Hárány András

bíróvá,

szabadossá

mindenki engedelmeskedjék

tétetik, hát

Ne

nekik.

magadat

szegyeid

megmarkold a Miskára még más jutalom Andris

jól

Patak Istóknét

—

is

:

!

Te

bírópálczátl is

vár.

pedig

Sárány

Hívjátok

el

hogy az öreg feleségestl együtt meghalt fia töm-

Istók

löczben

Jancsi

.

.

Az uradalom

Patak

Kárány János pedig

értesült

róla,

;

hát

így

gazdátlan

maradt a

telek.

Már

huszonnégy nap robot tartozása van. Az urada-

lom nem szenvedheti a kárt, azért a telek a tied lesz Mihály! Te szolgálsz érte. Értetted-e menyecske?

—

érkez asszonyhoz.

szólt az

— Igenis nemzetes uram — asszony reszketve. — Nagy uram, — furakod ék el a — kegyelmedet egész értettem,

!

suttogta

az

jó

instáljuk

alázattal,

bátyúra falustól,

ne tegyenek annak a szegény embernek annyi kárt. Ez a szegény asszony akár koldulni menjen két gyermekével.

Mi

mindnyájan kezességet vállalunk

érte, leszolgáljuk robotját.

Csak addig ne bolygas-

sák szegényt, míg a férje haza szabadul.

—

Kend vén

tornak? Jobb ramia

I

A

zsivány

lesz,

ha

!

ki

fogadta kendet próká-

eltisztulsz

innen vén ha-

Patak Istók házában egész éven

át iskola,

zsinagógai kend a vezetje, ezzel a félesz bognárczímerrel.

Ha

ezer robotot Ígértek sem lesz belle

3j6

A

semmi-

ház

Százötven

Sárány Miskáé

is

forinttal

Egyébiránt

meg van

lesz becsáron.

fizetve becsületesen.

ád többet érte? Senki. Tied a ház

ki

Miska. Egy hét

alatt kifizeted

;

ha nincs pénzed,

ád az uradalom, ligyis csak oda megy

nem

adjuk

ám

vissza,

Dehogy sem!

az asszonynak.

mert Czif-

rálkodásra? Ertetted-e menyecske?

—

Az Ür

adta, az

—

szent neve!

ur

áldott legyen az

elvette,

magá-

asszony inkább

felelt az

nak, mint a kérdésre.

—

a

No

azért

mondom. Az

Az

gyermekeidnek.

senkinek sem

szabad

érzékenyülten.

Az

ból csak egy

fillért

Ahoz

árvák vagyona szent. nyúlni

Isten is

a pénz kamatozni fog

is

;

—

tévé hozzá el-

megveri, a

elvenne. (Verje

az árváé-

ki is

meg! dör-

mögött a bátyúra.) Elhallgatsz, vén tulok! Nem fiaim ! az árvák vagyona épségben megmarad ; ha felnnek, visszakapják kamatostól.

— Hát addig mibl élnek? — bátyúra. — A kend kurta esze meghalnak éhen. kérdi a

szerint

Szeretnéd dolni

az

gy-e

uraságodat.

van ám esze, fogja

táplálni,

fordul,

vén ripk, hogy lenne mivel vá-

meg

Hán

lelke

ruházni,

is.

!

de az uradalomnak

Az

árvákat az

taníttatni,

is

uraság

neveltetni.

Úgy

hogy urat nevel bellük, hogy az anyjuk

kézcsókra

jár

hozzájuk

valamikor.

Bíró

gazda!

ennek az asszonynak a gyerekeit holnap behozod a városba.

]lona most látta csak a kést, mely szíve közepé-

nek van irányozva.

—A

kis fiaimat akarják

tlem

elvenni

!

—

szólt

3'7

mely

szelíd, alázatos panaszszal,

meg, azután odaroskadt a

gatta

a szíveket facsarfiskus lábaihoz, ott

mely az elgázolástól meg nem mentheti hitvány életét. Vagy mint egy egy féreg,

mint

vonaglott

angyal, kit a sátán földhöz vágott és megkötözött.

— Kegyelmes

fiaimat

uram

!

ne vegyék

tlem

el

a kis

I

Két könycsepp is jött segítségére, azután több is. Az is oda hullott mind a fiskus lábaihoz. Segítettek könyörögni.

—

Ne

A

fiskus

—

vegyék

Hát hiszen nem eszik

vette

úgy az

a

gonoszért. Lásd! a te férjed

er-

én

Mi mégsem

tlem mint

pedig az épen

kulcsot,

a

azok a gyermekek a

tieid.

használtunk erszakot. Azt sem kérd-

Majd behozza míg kezünkben nem

kulcs.

az

bíz

!

ket.

el

a

még engem is megmeg a fiaidat Meg-

ezt a kezet, a mért elvette

uraságé,

hol

arczát.

még

jóval fizetek

De

a kis fiaimat.

kegyesen megsimogatta az asszony

csókolod te

jük,

tlem

Eredj bolondos asszony,

ríkatsz.

vel

el

Istókod a vármegye kenyerét eszi.

a kinek tetszik. lesz,

addig a te

Ha

behoznátok

a kulcsot, férjed kiszabadulna, házát

Az uradalom

is

visszakapná.

megszabadulna egy tehertl, mert nem kellene gyermekeidrl gondoskodnia. De így

kéntelen

is

vele.

uraság

Jóravaló

jobbágyai árváinak. Bíró

I

gondját

a

Holegyenesen a

megértetted-e

nap behozod a gyerekeket. Viszed

viseli

jól ?

szürke barátokhoz.

Ott

hagyta

az

asszonyt

szánkájához hatolt, fellépett

a

;

s

tömegen keresztül

elhajtatott.

.

3i8 kétségbeesett

Ilona

zökkenben,

vette

A

távolságban elzte.

szánka

megint elcsúszott

de szemeit le mely perczenként nagyobb falu végén a kocsiút kelet-

szánról,

a

a

a kis fiaimat 1»

el

felkelt;

egy sikamlós lejtn, megint

nem

futott

«Ne vegyék

után végig a falun: Elesett egy

jajgatással

felkelt

;

nek felkanyarodik, szögletet képezve, melynek két végét nyáron

szerleg

a

gyalogút köti össze. Ilona ösztön-

át

gyalogútra

ismerhetlenül

melyen keresztül

vitt

sülyedt a csalárd árokban,

már akkor

hatolt,

tnt

a

utczájában

falu

Még

szánkája.

fiskus

lépéssel övig

mire az árok hatjára

s

szomszéd

a

Egy

az ösvény.

fel-

árokkal együtt,

az

hó,

a

elborított

most

melyet

tartott,

akkor

el-

könyörgött

is

neki összetett kezekkel.

—

Ne

Most

vegyék

d tlem

a kis fiaimat.

egyszerre elhallgatott.

Azok jutottak

kikért szívét hasogatta a bánat.

rizetlen hagyta ket

vitték,

Az

ijedség

elvette

Hátha már

hátha azóta

:

!

néma

kétségbeeséssel szaladt haza.

ne

sehova,

essék.

Nem

hallott,

.nem

elesés látott

—

közben mintha nevén

tás

elé,

hogy

el

semmit, csak az .

utat,

az

.

szólította

volna valaki.

Ilona, Ilonái

Feltekintett.

akadt

btró

egy örökélet rá nézve.

úton a két mély szánkanyomot

E

is

Most már nem

maga

csak egyenesen

Minden

a

el

szavát. Visszafordult s

elvitte

nézett

eszébe,

A

bíró

háza eltt

meg szeme, mely mögül

volt.

újra az

A

kalodán

elbbi

kiál-

hangzott durva nyögéssel.

Ilona odafutott.

A

bátyúra

vojt.

Hajadon fveJ

3'9

betakarva

feküdt a havon, jól rosszul

inkább

ült,

öreg szrével. Két lába a kalodábari.

—

Véged van asszony. Nekem

Megölöm

mihelyt innen kiszabadulok.

El

tagadót. vitte,

akarta

vinni

ordítanak

ott

Ne

könyörögj neki, úgy

tál

az

után

istenostora

az

gyermekeidért, hogy

ember utánam

az

Mind

ártatlanok

is

Mikor

hallhatod.

elszalad-

én elmentem a

után,

kisajtóban találkoztunk.

a

jött,

szröm

a

volt.

alatt

Az

macskakölykek,

mint a

hallgattak,

úgy

!

El

majd magunkhoz viszem. Ez

porontyod

két

a

hiszen

hiába

is

lesz,

ezt az isten-

gyermekeidet.

a

házában,

a

végem

is

Még

ervel akarta tlem elvenni ! Letettem a gyerekeket a hóra, megfogtam a kutyának a nyakravalyóját, letepertem a hóba s megtérdeltem. Csak azt bánom, hogy meg nem fojtottam. De ha innen kiszabadulok, jaj lesz neki mikor az

nekem

is,

utolsó

dott.

öreg szavait

Ügy

nélkül,

hiába I

is

hogy

egyenesen

is,

nem

is.

Az

hallotta. Befutott a bíró

konyhaajtóban egy perezre megállapo-

a

;

értette

már nem

szavakat

udvarára

viszi.

is.

az

Ilona

a

anyjuk

kis

haza,

—

gondola és visszafordult, meglátta

fiait

felnyitotta

a

volna.

szekrényét,

Futott

annak

fenekérl elkeresett egy ruhacsomagot, azt kibontotta s kivette

belle

a templomkulcsot,

év óta rejlett pólái között. •

Isten azt

is

megbocsátja

—

suttogta

mely egy magában.

mondta nekem az én jó lelkiatyám. Nem is hiszem, hogy meg ne bocsátaná. Miért kívánna én tlem nagyobb áldozaIsten azt

is

megbocsátja

!

azt

3ao

mint mástól

tot,

?

Egy szegény

árva asszonytól,

a

már senkije, semmije. Sem hajléka, sem férje, sem két kis fia. Két szép kis fia sincs. Édes jó atyám édes jó Istenem mutass nekem kinek

nincs

!

nem

hajlékot,

a

!

megpihenjek: mutass utat a

hol

hatalmasok szívéhez

I»

Megeredt ismét azon

az

melyen ezeltt

úton,

félórával futott sikertelenül a fiskus után.

Egy

pillanatig tétovázott,

ha a szán-nyomot kö-

vesse-e, vagy átvágjon a gyalogút irányában,

távolságot

látott,

irányban

nes

perczet

nem

menve nyerni

ha csak néhány

fog,

Keresztül vágott a szántóföldeken,

is.

havon.

Ott

leült a

Végre tikkadtan

határdombon

a havat s újra felhúzta.

a falura, hol kis

fiai

;

Egy

A

is

—

nyomás-

piros csizmájából kirázta

vannak,

mondogatva magában:

ne-

kijutott a kocsiútra.

pillantást vetett

meg

még

a szegény báty-

úra; aztán sietve haladt a székváros

Isten azt

csak

akadályokat. Azt hitte, egye-

héz, fárasztó léptekkel, zihálva törtetett a talan

ó

Isten azt

is

felé,

folyvást

megbocsátja!

megbocsátja!

székváros jó hat mértföldnyi

távolságra

van.

de eszébe sem jutott szállást keresni éjtszakára pihenre. Ment mindaddig, míg egy falu végén az utolsó háznál összerogyott. ]ó emberek ölbe fogták, melegre vitték s nem bocsátották ki a kegyetlen hideg éjtszakára. Végre

Útközben

elaludt.

elesteledett,

Almában

megbocsátja. gatni,

nek.

—

is

A

ezt

suttogta

kik hallották,

:

—

Isten azt

nem gyzték

is

talál-

micsoda nagy vétke lehet a szegény teremtés-

Mindegy, akármi, csak hadd nyugodjék szegény.

.

!

3a»

Másnap

útra

újra

Semmi

gyaloglásban.

hosszas

Lábai fájtak a tegnapi

kelt.

sem

oly

fárasztó,

mint nagy hóban út nélkül törtetni.

Nagy erdkön

keresztül útja. Hallotta a lan-

vitt

kákból a fenevadak

Hogyan bántaná a farkas fiaiért megy könyörögni.

Ha

de nem

üvöltését,

az út nehezült,

ha

félt

tlök.

olyan asszonyt, a

az

ki

fáradni kezdettek,

lábai

egy jó segítsége. A köny. Mikor ez megeredt, feledtette minden fáradtságát. volt

Mikor

megpillantotta a székváros

nyait, a mint a város

fölött

hatalmas tor-

ül lomha köd

közül

kisugárodtak, megdöbbent, s a keblébe rejtett kulcs-

Nem

hoz kapott.

Nem

a

gáét?

Nem

árulás-e, a mit el akar követni?

mások kincsén akarja-e megmenteni

ma-

a

jobb lenne-e visszafordulni és Istenre

bízni dolgát?

Akkor ismét eszébe

—

Isten azt

—

bocsátja!

is

tornyok

nyeget

ujjak jöjj!

—

megbocsátja!

felé,

megkettzött ervel

Isten

Suttogta magában és

sietett a

Ide ne

pap szava.

jutott a

azt is

melyek mint megannyi

fe-

emelkedtek ellene. Eredj vissza!

Mit beszéltek ti nekem a ti kujjaitokkal Isten nem tornyok által küldi izenetét az embereknek. A nem mond sem jót sem rosszat. Isten

k

szolgájára is

hallgatok, a ki azt

megbocsátja

—

Nem

is

. .

kell

nem mondhatja: :

Pusztai

meghogy megbocsássa. Azt

nekem egyéb,

bocsássa. Csak az az egy,

Baktay

mondotta: Isten azt

«Jó

taiálkozás.

és

hív

csak hogy

szolgámig

Nem a

i

is

322

Nem illet ilyen nyomorult férget az a boldogság. Nem is kívánom. Oda adom a kis várom.

nagy fiaim

vakságául. Csak megbocsássa.

A

város végén egy emelkedett domb, a

mve

egy kkereszt. Szobrász keze

és

dombon nem k-

Az a nyugalom, mely az Isten szentjének ül, nem a nyugalma, hanem az örökké-

faragóé.

k

arczán

való életé.

A

f

nemes

hagy attatás

fájdalmát,

fejezve

mely

ki,

hanyatlik

szelíden

hanem

lelkét

Semmi plconasmus

azt

kezeibe

í^^gy

bet

kevély

is

volt.

mvén

;

rikító vércsep-

szögek és a szenvedés egyéb kiáltó

Még

mellzve vannak mind.

jegyei

ajánlja.

az egész alakon, mely a kép-

zelet erszakolására volna számítva

pek, otromba

az el-

boldogságot

a

atya

az

nem

alá,

az isnêretes

hiányzik a kereszt ormán. Felirat

a názáreti

nélkül

meg

is

kell

A

mvész

ismerni az

meg-

azt pedig, a ki

Jézust;

feszíttetett.

A

kereszt

anya

alján a szent

áll

összetett kis-

ded kezekkel. Tiszta arczán az a mondhatatlan fájdalom, mely szívében érzi az éles, az általver trt. Ilona távolról észrevette a feszületet, oda sietett és tövéhez borulva,

—

Oh

zítm!

zokogva

ölelte át.

Én uram!

te Istennek bárányai

felvettem

keresztemet,

én idve-

követtelek.

Itt

van,

igen nehéz.

Vigyem-e tovább ? Letehetem-e? Igen

elfáradtam

Mondj

I

egy

vigasztaló

bocsátod-e, ha elmaradok tled

erm

;

semmim

sincs,

ez

csak

Megbocsátod-e ha leteszem

Nézd

?

.

.

.

a ?

szót

Meg-

!

nincs

nehéz

semmi

kereszt.

— Baksay

:

Oh szz anya

Patak banya.

!

J^öny örülj rajtam.

323. lap.

.

3^3

—

Nem

nincs tenéked én

Oh szz

vedet

is

nem

semmit!

szólsz

hozzám egyetlen szavad

!

—

foly-

azután az anyához fordult:

tatta sírva;

—

semmit!

szólsz

anya!

könyörülj rajtam.

az

általverte

Te

tr.

éles

fiaddal, te is féltetted, te is

is

A

te szí-

futottál kis

rizted.

Azután megmarczangolta fagyos ujjaival a szobor kisded lábait, A szobornak nem fájt az, neki

sem

—

már! Asszony vagy!

fájt

az asszonynak

tettél

volna tled

?

volna

rjöngve,

kiáltott

Anya vagy

!

nak! Mit

szólj

I

ha

te,

—

szólj

egy szót az anyá-

kis

fiadat elvették

Megváltottad volna-e a templom kul-

csán?

Nem

felelsz?

szíved

kbl

van.

Magához

—

Oh

te

nem vagy

anya, a te

Borzadva emelkedett fel a kereszt tövébl. Hiszen nemcsak eszét hagyta már el, ha-

nem hitét Ö!...

—

mit!

tért.

Egy

is.

faragott

Te

k

vagy! te

De

te,

én

idvezítm rettem

!

te

nem

képnek könyörgött! bocsáthatsz

—

meg sem-

Jézusom! én lélekben imádandó megbocsátod nekem, mivel igen sze-

. .

Sírva futott odább.

Görcsös

ujjait

marczangolva

mélyesztette keblére. Tépte szaggatta teljes emlit, miért

nem maradtak

Az sem

fájt

tej

nélkül valóknak.

neki.

Roncsoltan és tépetten, kivül fagyban, belül láz-

ban támolygott

át a

székváros

az uradalmi igazgató palotájáig.

éles-köves útczáin

324 Pclvánszorgott a lépcskön,

s

ment

a

merre

hall-

gatag cselédek részvéttel igazították.

Reszketve lépett be az eltte nyjlt ajtón. Tétonézett szét a homályos szobában.

vázva lága,

melyet egész nap

látott,

meit.

—

Mi

bajod, leányom

las alak, az

?

—

A

hó

vi-

meggyöngítette szeszólt

asszony elé lépve

s

egy magas vál-

kegyesen fejére

nyugtatva fehér kezeit.

A

földesúr volt. Alitól talpig fekete taláris kön-

tösben.

Az

egész

alak

fekete volt,

még

arcza

is

barna. Csak haja volt fehér, igen fehér.

Szemközt állt egymással a két alak. Egyik magas, másik meggörnyedt, egyik tiszta fekete, másik tiszta fehér. Egyik nyugodt, másik lázas. Két szeretet. Egyik a retteg, másik a vigasztaló szeretet Mi bajod, leányom ? ismétlé halkan a pre-

— Mert fpap — Kegyelmes nagy

látus.

—

volt.

uram! itt van a templomkulcs, csak a kis fiaimat ne szakaszszák el tlem. Az agg fpap semmit sem értett ebbl a könyörgésbl elmondatta magának az elzményeket, Rildoklás között beszélte el szomorú életét. ;

—

Elvették

becsültettek fiaimat

telkünket,

hajlékunkból,

nem akarom

nem nem

odaadni.

sirattam fájt Itt

meg;

nagyon.

ki-

De

a

van a templom-

kulcs.

Ezzel végezte történetét.

A

—

fpap

kegyesen válaszolt az asszonynak.

Jól cselekedted édes

tad. Rosszul tetted,

leányom,

hogy eddig

is

hogy behoz-

rejtegetted, mert

325

sok fájdalmat okoztál vele magadnak. Igaz, ha más

kezekbe

szívósabb ki.

Ehhez

kulcshoz

a

nagyobb

sokkal

sem kerülted voJna

akkor

jut,

uradalomnak joga van,

az

mint a te telkedhez

igazabb,

és

vagy házadhoz. Azt a templomot a káptalan épít-

De

tette.

most minden

van.

jól

Férjed

még ma

Jó helyen lesznek ilyen anya kebelén, bár ilyen atya kezei alatt

szabad

lesz.

Fiaidat

visszakapod.

jobb helyen lettek volna, mint én vagyok.

Az

asszony megragadta a

fpap

kezeit és

míg

az az utóbbi szavakat mondotta, folyvást csókolgatta.

—

De

átfázhattál.

Ho-

kimondani, hogyan

jött,

kezed csupa jég; nagyon

gyan jöttél?

Az

asszony

nem

tudta

de a fpap megértette. Embertelen vagy magad iránt, édes jó leányom szóit, egy könnyet törülve ki szemébl.

—

!

Menj

!

—

—

a kulcsár helyet fog adni, a hol kipihened

magadat.

Az

asszony

nem

mozdult.

— Van még mondani valód? — Ó kegyelmes atyám! igen hogy elhoztam e

— —

ren

Megáld

Mondja meg szíve szenekem az én Istenem?

érette.

Nekem nem az asszony.

a szivemnek,

kulcsot.

megbocsátja-e ezt

rint:

fáj

—

kell

Csak

áldása! azt

—

riadt fel kese-

szeretném tudni, meg-

bocsátja-e?

—

tania!

No

—

hát megbocsátja! felelt az

Meg

öreg fpap.

tévé utána az öreg ember.

kell

neki bocsá-

— Bocsássa

is

meg!

3i6

Harmadnapra

egész család

az

volt

Patak

István

—

!

hazakerült.

a férj, a

n,

Együtt

és kis

fiai.

Azután az atyafiaknak valami innepe következett. Ezen a napon kijöttek a székvárosból pap urak és világi urak sokan és a templomot fényes szertráns

Sárány Mihály

felszentelték.

tartással

meg

diák,

Tetszettek

a másik.

volt a minis-

maguknak

a

fehér ingben.

A ne

fiskus úr is ott volt és biztatta a népet,

Az

templom még csak ezután lesz övék. Orgona is lesz benne. Beersza-

féljen.

igazán az kolta

az

a

elöljárókat a

padban

melyik

lük,

nekik továbbra

Csak a

is.

tett

is.

ültek

eddig,

azt

meghagyta

oda üljön ezután

járt,

asszony szép

virágosra fes-

mennyezetes és rácsozott páholyával nem tu-

Majd

fog ott

A

t-

templomba, kitudakozta

Ki hova

tiszteletes

dott boldogulni, ból.

hogy

míg

a biró ki

lesz a plébános

nem

segítette a baj-

úrnak édes anyja

:

az

ülni.

három sátor nyilt meg a gazdagon megrakva mézesbábbal.

szertartás végeztével

templom eltt, Mindegyik sátorban két egyéb dolguk,

inas, a

kiknek

mint szórni a mogyorót,

nem

volt

órát, böl-

cst, kosarat, templomot, kardot, lovat, nyulat, babát a rajzó gyermekcsoportnak, osztogatni a drága

koszorús szíveket a leányoknak,

s

mérni a márczot

Semmit sem kellett fizetni ihatott, ehetett mindenki, mely miatt nagy volt az öröm a sátorok körül. Mely örömöt idnként sivalkodás szakaszingyen.

tott félbe,

;

mikor

odavetdött

t.

i.

valamely gyereknek az apja

és az innep

mézes-mázos örömeit go-

3^7

nsz

kötfékkel háborította meg,

A

hazakergette.

bátyúra

még

mivelhogy

s a

nem

unokái

napfelkölte

tékozló Ésaut

eltt

a

voltak

ott,

szénapajtába

int ernáitattak.

A

faluvégen

ernyedetlen

vidékrl

kitartással

begylt

egész

szaggattatásra.

Milyen

lejtett

addig az ideig, míg

az egészben sütött ökrök eléggé széjjel

fiatalság

meg nem

égtek a

öröm, mi-

volt az az

kor elkezdették szórni a zsemlyéket, a kenyereket, melyekért törte,

magát

zúzta

a sokaság;

mikor a

legsrbb tömeg közé néha-néha egy-egy czomb zuhant lantás alatt, a

hogyan kit éppen

ían jelenetet le

Míg

lakott az jól

s

nem

talált!

ökör-

egy szempil-

én ezt a leirhatat-

írhatom.

az ökrök sültek, azalatt a fiskus tapintatos-

sága jónak látta behivatni a lakosságot a biró házá-

hoz

s ott

Patak

egy

tiberiusi predikáczióban

Istvánnét.

Nem

asszonynak, de igaz

hség

és az

hiába

is.

megdicsérni

tartották jó és okos

Mit nem

tesz a jobbágyi

anyaszentegyházhoz való titkos ragasz-

Mihelyt nyomára jön a templomkulcsnak, azonnal hozza, tél, hó idején, gyalog, futva, hét mértföldnyire. Melyik férfi vagy asszony tenné ezt Százezer kömeg? Ezer közül egy. Nem igaz.

kodás

!

—

zül,

egy milliom közül egy sem.

De meg

is

kapja

jutalmát.

A Az

tömeg ámulva

hallgatta a fiskus leleplezéseit.

indokokat senki sem kereste, csak a tényt

ták egész

szárazságában

és Ítélték el

lát-

könyörület-

len objektivitással.

Mikor

a fiskus

bevégezte beszédét és

intett

min-

328

hogy engedvén innep? szent érzelmemek, menjen a falu végére lakmározni az emberek nem mentek égett konczokat enni, hanem hazaszéledtek, dcnkit,

:

utczahosszat torkuk szakadtából átkozva, szidalmazva az árulót.

VI. (Oc hát igazán megbocsátja-é

Az

If

innep rendszerint csak délig innep. Délután

utálatosságai nyilatkoznak.

Kinn

Ez

ilyen innep volt.

is

templom eltt

a faluvégen, s bent a

a sá-

torok köri marakodó tömegek, kik borral, márcz-

vagy égett hússal

nyers

czal,

felbszülve rúgják, mást

más

;

harapják,

lakva, tánczban

jól

öklözik egy-

tépik,

távol tartva

rész, a falubeliek,

e kárhozatos vigalomtól, járnak

fel s alá

magukat

az utczán,

tömegekben zúgva, átkozódva.

A

Patak István

ki

ablaka

megy, az köte-

alatt

Icsségszerleg beordít valami mocskos átkot. Ilona általánosan elfogadott neve: Júdás.

—

Mit

júdás? Gyere

csinálsz

a harmincz

ezüst pénz júdás?

ki

Mit

Hol papok

te júdás!

adtak a

júdás?

Egy

siheder valahonnan koromdarabot kerít, és

felírja a

ház falára

lakik a júdás.

a falra

A

»

A

nagy otromba betkkel:

másik

még tovább megy,

egy csudálatos alakot és

tömeg egyre szaporodik,

aláírja:

—

júdás

1

Gyere

lerajzol

«júdás ez!»

a faluvégrl bekerül-

nek verekedni a vidéki legények, a ház eltt:

«]tt

ki

azok júdás!

is

ordítják

3«9

Azt sem Bent halál

Nem

alva.

másikon Ilona

—

meren,

Engem

volna

el

nem

hallja,

rettegés, a

a

érti

is

az átkokat.

ébren, figyelve, elmélkedve, s

ül,

mozdulatlanul egy pontra szegezve.

hínak Júdásnak!

Én vagyok

a júdás,

Szegény júdás! minek árulUradat. Hiszen más is el tudta

a ki elárulta az Urat

tad te

vád,

Egyik ágyon Patak István fekszik

némasága.

szemeit

A

házban némaság.

a

örökké

A

tudják, ki az a júdás.

a te

azt árulni,

I

s

most

nem

te

volnál

júdása?

— Júdás! júdás! Gyere tömeg — Engem hívnak de

ki

júdás!

—

a

falu

ordított a

odakint.

nem megyek. Semmi dolgom velük. Vájjon miért hívnak? Hogy én árultam el ? Köszönjék meg, hogy nekik nem kellett volnának a Júdások. En ezt tenni, mert most kiabálnám rájuk; júdás! júdás! De nem kiabálnám ki,

k

ám, csak elgondolnám magamban

nem mondanám soha repült be Egy

k

egyszer. Azután

senkinek sem. az ablakon, utána

ordítás

és

kaczaj. Júdás! Júdás!

—

nem tudok gondolkodni tovább

Itt

lárma miatt,

megyek a hol

szólt rettegve az asszony.

talál

oda

is

a

k. De

— Oda

húzom meg magamat, én Istenem, ott is meg-

összehúzta magát fásultság

te,

eljösz utánam.

Leszállt az ágyról

a

nagy

a kályhasarokba, ott

nem

találsz,

—

a

és

és

kegyetlen

a

Ugy-e

eljösz?

kályhasutba vonult, ott

összetette két kezét. Arczán

nyugalma; könytelen

meit tétovázva vitte egyik ablakról a másikra.

sze-

:

.

33^

—

No

most édes jó Istenem! No most kegyetlen bírám, jöjj ide Itt nem háborgat bennünket !

Hadd

senki.

beszéljünk együtt.

Hadd

pereljek ve-

Miért tetted rám azt a nagy keresztet? Miért tettél ki magadnak mint egy tárgyat? Azt kivántad volna, hogy gyermekeimet hagyjam el ? A kis fiaimat áruljam el ? Oda vessem a kegyetlen feneled

!

Hinnonba? A kulcsot csak gyarló földi ember de a kis a pap bízta rám, fiaimat te adtad nekem! Hát mondd meg már most, melyiket kellett volna elárulnom a másikért, hogy igaz maradhassak? Azt mondod, jobb az engedelmesség az áldozatnál de hát melyik az engedelmesség? Hiszen azt kerestem, azt kérdeztem mindig! Mindig azt kerestem; ne haragudjál rám, hogy az én szegény lelkem nem tudta kitalálni melyik tetszik neked? De jobb, hogy meg nem vadaknak?

A

tzbe,

a

—

;

;

jelentetted,

mert a két

kis

fiamat

a

sem adtam volna oda. Ha te kérted oda adtam volna, de embernek nem.

— pült — dát,

Jdás! Júdás! a

Ügy-e nem intsd

igaz,

neked

hangzott az ordítás és re-

nem vagyok

nyakában egy

az.

!

Nem :

adott ne-

úgy-e

nem

. .

istráng.

fiacskája jött

be

sírva.

Keserves fuldoklások kö-

hogy egy asszony vetette nyamondta neki: Te Júdás-ivadék vidd

zött panaszolta azt

?

nagyobbik

pillanatban

és

édes jó Istenem

Te tudod legjobban

senki.

adott senki, senki

kába

volna,

Tégy csumeg ket, hogy ne mondjanak engem

kem pénzt

A

szavadra

k.

Júdásnak, mert én

E

—

te

el,

!

33»

be

ezt

kötelet

a

a

Júdás anyádhoz, akaszsza

fel

magát.

Az

asszony szelíd gonddal leoldozta

káról a kötelet

—

kis fia

nya-

felemelte.

s

Hát megérdemelte ezt az én szegény életem? Vagy talán nem is élet ez az enyém, hanem csak mese. De a meLátod

sében a

ki

édes jó Istenem

ezt,

szenved,

te

így van, mert micsoda bol-

Júdás-ivadéknak nevezzék. a falut.

A

lesz.

én? Azt, hogy a

dogságot várhatok

gyújtom

boldog

utoljára

nem

világodban pedig

!

Nem

Ne

kis

fiaimat

nevezzék, mert fel-

gondolok

vele,

ha soha

meg

nem bocsátod is. De mégis nem gyújtom fel, uram Isten, nem gyújtom fel csak ezt az egyet bocsásd meg! :

— Júdás! Júdás — De semmit sem I

te

tm, a

én bírám

féreg

hozzád

I

!

felelsz

nékem én terem-

Messze vagy tlem ?

Nem

hallod

Hát majd közelebb megyek Szemtl szemben ! Ott ítélj meg engemet. lélekzetét?

Indult kifelé.

— —

Hová mégy anyám?

Megyek

dezem tle;

kis

igazat

fiacskám

Istenhez, megkér-

mondott-e a pap? Megkérdem

tle, ha megbocsátja-e

?

Felment a padlásra,

A

az

nap rég lement,

felvitte a kötelet

a

is.

mézeskalácsos sátorok be-

vonták a szárnyaikat, a csillagok felgyuladtak, mikor a bátyúra

el mert

jönni házi rejtekébl.

Egész

33^

nap rizte házát, hogy

bl vaJami szenny Els dolga volt

bné-

szentségtör innep

a

ne ragadjon

rá,

se háza népére.

Patakékat. Patak Ist-

felkeresni

gyermekek egyike bölcsjében, másik a szoba közepén. Sírt mind a kett. Hol van anyád, te gyerek? Elment az Istenhez, valamit kérdezni akart tle, aztán még most sem jött vissza. Az öreg ember összecsapta a kezeit és ösztönszerleg rohant a padlásra. Másik perczben a karjain hozta a lélektelen hulván folyvást aludt

;

a kis

— —

Nyakáról

lát.

meg

—

a

úszott

volt kékülve.

Ember ne

Nézd, mit

csinál

aludj

I

kötél.

A

szép, szelíd arcz

— ordított a vén ember. —

én velem ez az asszony.

Patak István felvetette szemeit

egy rémeletes

s

ki-

után újra behunyta. Örökre.

áltás

Az

ordító gyülevész betódult

a

házba. Könyö-

rület és szívtelenség, részvét és átok, fájdalom

és

káromlás vegyes üvöltései töltötték be a kis lakot.

Ez

volt a

Aztán

szegény asszony virrasztó éneke.

eljöttek a bírák.

szentelt földbe

Azok

nem szabad

elhatározták,

temetni egy ilyen el-

kárhozott léleknek a testét, a kinek a

bne, hogysem

hogy

megbocsáttatnék.

nagyobb

—

Ez

volt

volt

a

szegény asszony búcsúztatója.

Azután begylt a közrend. Az azt határozta, hogy de bizony nemcsak hogy a közönséges temetbe, de még a falu határában sem ; mivel az ilyen

gonosztev jég,

meg

holtteste

a sáska.

Ez

miatt volt a

elverné

a

vetéseket a

szegény asszony

siratója.

333

Vll. (Az utolsó

szó.)

vármegye hóhéra és a szegény asszonyt eltemette egy árokba, mely Somogy és Ez volt a szeBaranya vármegyéket elválasztja. gény asszony temetése. Azután eljött a monda, ráült a szegény aszszony sírjára és elmondotta nemzedékrl- nemzeAzután

eljött

a

—

dékre, hogy ott egy istentagadó vallásáruló van elásva, a ki a

maga bneinek

súlyát

nem

birta el-

viselni és felkötötte

magát. Eltemette a hóhér; az

árokban temette

a mint érdemelte.

Ez

el,

Patak banya. Hiszen egy áruló nem a

lehet

is

egyéb,

mint

banya.

Ez

Ez

az igazságszolgáltatás.

az utolsó szó

ide

alant.

Ez

az utolsó szó?

A

szegény asszony

appellál

egyéb óhajtása, csakhogy az

ez

ellen.

kis fiait

ne nevezfiain

kö-

egyebet tudni, csak

azt,

zék Júdás-ivadéknak. Elégtételt ád, csak nyörüljenek.

Nem

kivan

hogy megbocsátja-e neki Isten? Erre kivan tet,

miután lelkiismerete

Néhány nap múlva miával találkozott egy állították,

a

Nincs

nem

tudott rá felelni

fiskus

erd

felele-

két

.

.

.

álarosos hara-

mélyében. Lovát meg-

magát, kocsisát lerántották, megkötözték.

;

334 száját betömték, akkor felvetették a kocsiderékba

haramia

a két

s

tüskön-bokron

erd

széléhez, mely-

kocsiba,

a

felült

keresztül visszahajtottak.

Kés

meg

cstve érkeztek

az

nek árkába a szegény Hona volt temetve. Itt

levették a fiskust és feloldozták.

— egyenesen. — Tudod van eltemetve — Az szegény asszony, — Tudod, hogyan meg — Tudod, temette — Tudod, vagyok én Állj

ki

itt

a

a kit te gázoltál össze,

halt

A

?

ki

el ?

ki

?

egy szót sem

fiskus

álarczát, a

?

mi fölösleges

szólt.

Az ember

levette

volt; a fiskus ügyis fel-

is

ismerte a bátyúra durva hangját.

Egy mozdulatot

tett,

hogy mellen ragadja

a

vén

embert, de az öreg észrevette a szándékot.

—

nem

—

Ember!

birokra hoztalak

van ez az ásó, ásd

Itt

ásóját

szólt

én

ide,

ezt

fel

emelve,

ütésre

—

hanem számadásra. a sírt. Ha szót nem

fogadsz, összedarabollak.

A

fiskus

szó

nélkül

elfehéredett a rögök

kezdett

ásni,

a szegény

alól

s

nemsokára

asszony pa~

tyolat ruhája.

— Megállj — !

nem

a többi

Maga a

A

öreg reszket hangon,

—

a te dolgod.

gyöngéden elhárítgatta kiemelte a szomorú üreg-

lépett a gödörhöz,

göröngyöket,

bl.

szólt az

hullát

s a

másik ezalatt a bokorból egy festetlen ko-

porsót húzott el.

Abban

fedelet rászögezték.

elhelyezték a testet s a

335

Azután ugyanazon bokorból elhúztak egy petrcnczerudat, abba belefztek két kötelet, s a két kötélbe elhelyezték a koporsót.

Az öreg értette s s

emelte

gépszeren

meg

fogta

rúd egyik végét

a

öreg

a koporsót, a szerint, a mint az

fel

ember társa cselekedett. Levedd a kalapodat,

—

vallt az

meg-

intett a fiskusnak, a ki az intést

te isten-ostora!

öreg, öklét emelve a fiskusra,

—

ri-

— mert most

szentet viszesz.

A a

fiskus levette kalapját s

koporsót

a

desen,

fiskus

fvel,

lehajtott

görnyedve

vitte

Az öreg ember

emberrel.

fiatal

koporsó mellett a

úgy

oldalán

kuszált

a

lépdegélt csen-

hajjal,

halkan

zo-

kogva.

A

temetbe

a fiskusnak,

— — A

hogy

Tudod,

Az

a

értek. Ott újra parancsolta az

ki

öreg

ásson.

fekszik itt?

szegény ember,

a kit

semmivé

tettél.

fiskus ásott.

Mikor

az ásó megakadt

sójába, az öreg

Patak István kopor-

a

félrerántotta a fiskust s egy kötél

segélyével kiemelték a koporsót.

Azután

leszállott

a

sírba

s

pandáit ásott. azután

behelyezték Ilonát férje jobbjára,

Oda

vissza-

bocsátották Patak István koporsóját.

Eltemették mind a kettt együvé.

—

Most már számoljunk uram!

vissza

megyünk,

a honnét eljöttünk.

Az erdsaroknál állapodtak.

a kiásott

gödör szélén

újra

meg-

.

:

:

33^

Az öreg ember egy csomó szeme Látod mi ez?

ujjából s a fiskus

— — — A —

el szre

elé tartotta.

az komoran.

felelt

Tudod micsoda? fjskus hallgatott.

Az

Semmi

istráng, a mivel

az

gezte magát

az

—

Látom,

kötelet vett

. . .

az az asszony kivé-

Tudsz-e imádkozni

?

felelet.

— Tudsz-c imádkozni, ember? — mennydörgött hozzá, még öreg. — Ha hát csak tudsz,

fogj

most van rá id. Sírod szélén

Mi

atyánk

állasz

.

.

.

Mondjad

. .

Öntudatlanul mondta utána

•Mi

—

atyánk Isten ?»

Térdre

fenevad

!

térdre

!

úgy

imádkozzál.

Verd a melledet . . «A^' atyánk ...» A fiskus engedelmesen utána mondta mind .

azt,

a mit az öreg diktált.

Az ima közepén már nem eltte.

várta,

Mondotta maga, gyorsan,

hogy mondják

ész nélkül

:

«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt e földön is. A mi kenyerünket mindennapit add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben

azonképpen itt a földön is. A mi kenyerünket, mindennapit add meg minékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen menny ...» Izzadt, rettegett, fogai vaczogtak. Oly hosszú most ez a rövid imádság.

ne lenne vége az

Nem

éjjel.

akar vége lenni. Bárcsak

Majd

addig valaki jön

—

.

.

!

337

A

vén ember türelmetlenül

Miképpen mi « Miképpen mi «

teknek

.

rá:

rivallt

is

megbocsátunk...*

is

megbocsátunk ellenünk vétet-

.

Az imának mindjárt vége lesz. Az öreg felemelte az ásót a fiskus ;

tással ugrott fel s

ordí-

állati

megragadta a vén ember kezét.

—

Oh, ha hisztek Istent, ne öljetek meg! A vén ember durva ervel lökte el magától a nyomorultat, hogy hanyatt esett a kihányt földre. sáros bocskorával haAzután odalépett hozzá, .

—

sára hágott, s az ásó élét szívének szegezte

.

.

— — Hát hiszesz Istent? — Hiszek, hiszek, hiszek, hiszek — az összekulcsolt kezekkel. — Az ördögök hisznek — mormogott az rettegsz-e? öreg — és rettegnek tle. Hát — Rettegek, rettegek, igen rettegek — — — Éppen mint az ördögök. Hát hiszed hogy az Isten megfizet? — Hiszem, hiszem, hiszem — — — — Melyik világon? Ezen, vagy a másikon? — Ezen a világon — Hazudsz ember — mikor az ásó e szóra szivének — Hazudsz ember ha az igaz volna, akkor az te

szólt

!

is

!

te

te azt,

!

s

!

a

fiskus

felordított,

feszülni érezte.

élét

!

a

szegény asszony most

is

élne,

te

már

pedig

lógnál.

— —

Jaj, jaj,

A

világon.

Én

Btksay

:

is

nem ezen

a

világon,

nem ezen

másikon, az örökkévalón. azt hiszem.

Puiztai találkozá*.

Hát nem

is

avatkozom 22

a

.

338

Meg

szent felsége tanácsába.

akartalak ölni ember,

de nem öllek meg. Szégyen volna, ha én nem hinnék Istenben, mikor még te is hiszcsz. Legyen az övé a bosszúállás ez úgy is kicsiny volna, a mit ;

én állanék helyette. Állj

meg

nézz

jól.

Ismersz-e

nézz a szemem közé,

fel,

engem?

— nem ismerem kelmédet úra Sohasem láttam kelmédet. — Most hazudsz. Ez az Jaj, jaj,

Péter báty-

I

is

hogy nem mersz igazat mondani. Én vagyok

rajtad, a

Cssz

vén

neked kor.

Péter. Eredj

akasztathatsz.

is

kell az életed.

Ne

a kocsid, eredj haza

Az öreg

A

ott

fiskus

.

ásóra támaszkodva,

a

állott

s

Mikor már nem

.

. .

Az erdben

fiskust s hazatért

üres

az

sír

fiával

fölött

az

nézett utánuk.

látta

ket, akkor

nyakába, kétszer

akasztotta

minden-

.

hagyta ott

találsz

Ha

ez az ásó, ne ez a

Csinálj vele a mit akarsz

is.

együtt.

nem

!

enyém, hát otthon

az

kell

Fel

kötél

büntetése

Isten

is

körül

a kötelet belé kerítette,

meg-

hogy a két vége a mellén fityeazután marokra fogta az ásót s elkezdte

kötötte csokorra, gett le;

vele a

sírt

betemetni.

Mikor

azt betemette, akkor

kezdte behúzni az egész hosszú árkot az erdszél hosszában.

A

felhányt

földet

egyengette, taposta,

igazgatta, mint a sírokat szokás.

Ervel

Meg Az

kellett

volt

uri

onnan elhurczolni.

rülve.

ruha

nem

sokára lefoszlott róla

;

elhagyott,

kezében maradt ásót és a nyaka körül tekert kötelet rizte gondosan. Ha

elvesztett mindent, csak a

J^yakáhan a

Eaksay

:

Patak banya.

kötél,

vállán az ásó

.

.

339. lap.

:

339 el

akarták

gyék

el

Azzal

tbe

tle

venni, sírt mint a gyermek.

tle, mert az az

ve-

kenyere.

házról-házra, templomajtókba, teme-

járt

és az erdszélre

húzta, a hol

Ne

nem

;

volt,

—

a hol árok volt, azt be-

ott sírt

kezdett

ásni,

min-

denütt, folyvást imádkozva

«Es bocsásd meg a mennyben, azonképpen

mi itt

dennapi

kenyerünket add

bocsásd

meg

a

mi

ben, azonképpen

itt

vétkeinket,

a földön

is.

miképpen

A

mi min-

meg minékünk ma. És

vétkeinket,

miképpen menny-

a földön is...»

Megvénül, állát kiveri, arczát benövi a szakáll, hogy csak két buja szeme villog ki közüle. Nyakában a kötél, vállán az ásó, ajkán az imádság: «És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen

mennyben

...»

Megbocsátja-e

A

?

Neki

?

szegény Hona azt felelné:

Meg.

ai*

TARTALOM. Lap

BAKSAY SÁNDOR. Irta Mikszáth Kálmán PUSZTAI TALÁLKOZÁS ™ ~™ .» ~PATAK BANYA™ ..-..

„,

— ~~

„„

„„ „~

„~

,„ 1

— 214

— — —215

„ ^ ,„ ™ «_ -^ _ __ .„ ~. — — ....__ „„ „„ III. Artikuláris világ™. ™ -„ „„ _ ™ _ __ IV. Példab. XXX. 24 .„ megbocsátja „„ ™ _ ^ _w V. Isten azt VI. De hát igazán megbocsátja-e ? — — „- ~~ „„ ,^ „^ ^ ,„ ^ ^ ^ ^ ,^ ^ VI Az utolsó szó 11.

Fatemplomok

„„

.„-

.

is

1

.

.

V

-..

-,^

239 251

270 30J

326 333

KÉPJEGYZÉK. Lap 1.

— — — — — —

Baksay Sándor arczkcpe

U

Pusztai találkozás. 2.

—

3.

Megígérte

4. 5.

neki,

Az öreg asszony Dombay Máté

hogy ha máskor fogta a tollat _„

eljön,

„

i8

vlegényt hoz

~~

75

.-

—

7.

... az egész gazdag síkságot áttekinthette—

8.

]hárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát

o.

11.

— —

Ha

megengedi, bevégzem munkámat

Hát ebbl mi lészen?

Kegyed nem

Vigye hát

ezt

fél

—

™.

84

_„

108

__

1

„„

—_-_

a naptól

34

„44

__

6.

9. 1

_

Ennek megírtam az útlevelet™

20

145

— »-__

is!^-„„__-->,_-_„

65 201 1

Patak banya. 12.

Tekintetével elkísérte

™™™__„„_

—

13. Felragadta a nehéz kulcsot

14.

... vörös orczájáról most

15.

—

16.

Nyakában

Oh szz

is

-_.

— „__- —

törülgeti az

olympusi port 285

— ___--_ — — «- — ->

anya! Könyörülj rajtam—

a kötél, vállán az ásó

-~

234 269

323

339

ií

Magyar regányirák

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

^ s?

1

is)

a

Sdndcr Tmbita!aif(Qms. Mtáii bánva. "Vié-^

Recommend Documents