^^>.^
^;,MAGYAR^f REGÉNYIRÓKf KÉPCS KIADÁSA Szerkeszti
IKSZATH KÁLMÁN,
Saksai/Sdndcr Tmbita!aif(Qms
Mtáii bánva
"Vié-^
MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel
ellátja
MIKSZÁTH KÁLMÁN
37.
KÖTET
PUSZTAI TALÁLKOZÁS *
PATAK BANYA lm
BAKSAY SÁNDOR
BUDAPEST
FRA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
írod. intézet és
1907
könyvnyomda
»--^V.
R.
H. N.
fec.
% ;n^
PUSZTAI TALÁLKOZÁS
PATAK BANYA ELBESZÉLÉSEK
JRTA
BAKSAY SÁNDOR WINKLER ELEMÉR RAJZAIVAL
<1^*_I^ h^y"
BUDAPEST F
RA N magyar
K Ll
N-TÁRS U LAT
írod. intézet és
1907
könyvnyomda
3/7Í,
Minden iog fen tartva.
SEP 2 5 1967
Franklin -Társulat nyomdája.
.
BAKSAY SÁNDOR. í
83 2
—
A
szép ligetes Ormánságban, a Dráva menten, agy- Pet érden született Baksay Sándor, s ez nem afiPéle mellékes adat, mint más íróknál, mert Baksay az ormánsági nyelv elüt zamatjával, ragyogó színeivel nevelte a magyar irodalmi nyelv pompáját való, és édességét- Olyan református családból mely beláthatlan idkig visszafelé papokat adott az országnak, kik az istent szolgálták, míg végre egy olyan ers Baksay kerekedett bellük, a ki még egy másik istent is ráért szolgálni, egy poApollót. gánykorit 1832-ben született a ref. tanítói lakban, mert a földi rangban egy kicsit aláhajlott a családnak ez az ága, de talán szebb is ez így, mert az igazi ág is, ha aláhajlítják, annál magasabbra szökken. Így tán többet beszélgetett paraszt emberekkel, jobban megnézte ket, mit tesznek-vesznek, mintha valami
N
—
úrfi
lett
volna.
Alsó iskoláit a közeli Csurgón végezte, majd Kecskemétre vitték gondos szülei, de itt a szabad-
meg
tanulmányait . Tizenhatodik évében járt ugyan, de mivel Baranya az egész szabadságharcz alatt szerezsánoktól volt megszállva, nem vihette feljebb a népfölkelésazalatt ottnél. Míg tehát az ágyuk bömböltek, hon csendes méhzúgás mellett a régi klasszikusoszomszédos papokkat bújta s beléjök szeretett. ságharca szakította
.
A
.
VI
kinek egy-egy magyar könyve voJt Vörösmartytól, Jósikától, Petófitl, haza hordozgatta, maga is vcrsclgetctt, unalmában prédikácziókat csinált a lustább papoknak, melyek csakhamar elhíresültek azokban a szép fehér tiszta templomokban az Ormánságon és szállt-szállt a jóslat, hogy a rektorék Sándorából talán még esperes is lesz valamikor. Csak a háború lezajlása után mehetett vissza theologiai tanulmányait folytatni társai közé, kiket mint vidám diákokat hagyott el s most mint altisztói,
teket és hadnagyokat látott viszont, 1855-ben Halasra viszik tanárnak, hol egyszerre két frigyre is lép, egyikre menyasszonyával, Hetesy Viktoriával, másikra a múzsával. Itt kezd irogatni rajzokat a re-
egyház múltjából a Ballagi Mór által szerkesztett «Házi Kincstán>-ba. A hatvanas években jelent meg a crKeresztyén család » czím lapban elbeszéléseinek egyik legcsiszoltabb gyöngye, a aPatak banya)) is. Édes-kevesen veszik észre. Az egyházi folyóiratok olyanok, mint a pinczék, életadó nektárok, üdít italok hiszen lehetnek bennök a lelki szomjúhozok számára, de rózsákat ott senki se keres. Baksay neve tehát jóformán csak akkor csillan ki a homályból, mikor Lucanus Pharsaliájának fordításával a Magyar tud. Akadémia pályadíját formátus
nyeri
el.
Ezentúl szemet kezdenek vetni rá a rátartósabb eklézsiák. Kivált, mert nemcsak a tolla ékes, nemcsak a neve szépen cseng, hanem a szava is. Megvannak benne a becses tartalom mellett a nagy egyházi szónokok külsségei is, melyek a népnek jobban imponálnak, azonfelül szép ember, derült homlokú, nemes, szelid tekintet. Egészséges piros arczát férfias kellem teszi kedvessé. Nem olyan szögletes, mint rendesen a kálvinista papok ; olyan, mint egy elkel magyar földesúr, és mégis látszik
YÍI
hogy nem világi ember. De hogy mi az, a mi t a világi embertl megkülönbözteti, az nem szemlélhet, sem meg nem nevezhet, az inkább rajta,
valami
bels
lelki
kisugárzás.
1862-ben Csanád
választja
se
soká.
iszen
itt
lehet
hanem mélytüz nemes
meg
A
papjának,
k
bizton megtalálja igazi foglalatját. Négy év múlva a kún-szentmiklósi hívek viszik haza a szép paplakba, hogy ott aztán egy egész életen át megmaradjon. Irodalmi hírneve itt kezddik. Elbeszélései, melyeket a Vasárnapi Újságba, többnyire a szerkeszt nógatására irogat, országos figyelmet keltenek, kivált színgazdag nyelvükkel. Keveset termel, mint a nemes fák, de a mi gyümölcsöt hoz, annak a zakompoziczióban nem matja kívánatos, st fölséges. leleményes, tárgyaiban kissé egyoldalú. Nem hogy a külföldre nem megy témákért, mint mások, de még a parochia körébl se igen távozik, fantáziája kicsiny, de megfigyelése ers, minden sorából látszik az okos, nagy tudású ember, egyes mondatai, gondolatai gránitból látszanak lenni kivésve, stílusa az Aranyé és Mikes Kelemené közt foglal helyet mveit is ép úgy átlengi a magyar föld $ az szaga, mint emezekét. Negyven esztendeje múlt már, hogy tiszteletes uram ott ül a kún-szent-miklósi parochián, azóta nagy hír ember lett. Két varázs eszköze vitte, vitte a magasba, a szószék és az íróasztal. Akármelyikhez fogódzott, csak megindult vele fölfelé. Kisfaludy Az irodalmi helyen elért mindent. Társaság már 1872-ben tagjává választotta. Az akadémia is sietett magát fölékesíteni a nevével, 1884-
A
—
A
ben levelez, 1903-ban
Nagyobb
pedig rendes tagja
lett.
Csudálatos története, «]obb kezem*, «]áhel», stb. a Gyalog ösvény és a Szederindák szerény czímek alatt gyjtötte össze. Ezekelbeszéléseit:
«
Ylll
sorakozik a «Dáma» történeti körkép a mokirály futása » szintén törhácsi vész idejébl, « téneti regény, valamint az Iliász fordítása az avult
hez
A
hexameter köntösbl kihámozva, magyar szájízhez mért páros rímelés népies versekben. A papi pályán is elért mindent. A solti egyházmegye 1878-ban fesperesévé választotta, 1904-ben pedig beültették hitsorsosai a dunamelléki püspöki székbe.
Elgondolkozva e hatalmas talentum és e szép pályafutás fölött, mely épületes látvány minden magyar ember eltt, ki fajtájának glorificatióját látja egy-egy ilyen ers alakban, nem egyszer úgy rémlik nekünk, mintha két Baksay Sándort ismernénk, melyek egy kicsit hasonlítanak egymáshoz az íróba belevegyül valamennyi a papból, a papba valamennyi az íróból. A két Baksay közt kétségkívüli az összhang, de mi (a kik az olvasók nevében írunk e helyen), némi megrövidítésünket látjuk a két Baksay eljá;
rásában.
A
pap Baksaynak hasznára
volt
az író Baksay,
nevelte fényét, tekintélyét, népszerségét, míg ellenben a pap Baksay, tígy tetszik nékünk, akadályokat gördített az író Baksaynak, elvonta idejét,
megfelezte ambiczíóját, nem engedte leszállni az emberi társadalom förgetegeibe, az égiek felé irányította figyelmét, holott néki a földi dolgok közt kellett volna turkálnia. Egyszóval, az olvasók dicsítik az írót azokért, a miket írt, de neheztelnek a püspökre, hogy nem engedi többet írni.
Mikszáth \álmán.
PUSZTAI TALÁLKOZÁS.
BaKsay
:
Pusxtai találkozás.
Els
kiadása megjelent i88j-ben.
.
1.
I.
"Lakásom a hortobágyi
Azaz melybe
.
.
hogy lakásom egy nagy síkságon van, a Hortobágy is beleesik, melyek határai északra a zöldell Cserhát, a kékell Mátra, a sárgálló Nyírség és a feketéll Hajdúság; keleten Debreczen, Gyula, Temesvár délen Nagy-Kikinda :
;
dombok
és a telecskai
"Életkorom
36
:
Nem
le
van
36
= harminc^hat ]]].
dést?
írva.
Állapotom
Mert
:
nyugaton a pécsi püspök-
püspökség és Bogyiszló.
ség, székesfehérvári II.
;
(Úgy tessék
év.
cseréltem
a
fel
nem 63.) Hogy tetszik
elhinni, a
hogy
számjegyeket.
és
ezt
érteni
ez kétféle feleletet
is
elbír.
kér-
a
Vagy
azt
hogy ns, vagy ösztönszerséggel, hogy keserves. Mindkét felelet igaz
felelem
hivatalosan,
rá
különvéve, de egybekapcsolva
dásnak lesznek szülivé.
Mert
a
ns
lehet keserves ott, a hol ezen állapot
én kedves jundám személyiségén
ezek mellett meimet,
a
bármely
jól
is,
tr,
alapszik.
szelid,
ellenmon-
képtelen
állapot
nem
feltétele az
munkás, okos, vidám
Keserves
ellenben
mind-
ha az én Gyula fiamra vetem sze-
kinek
Gyula nevével, nagy
rendezett
hatosztályú
fejével, s
népiskolából
is
kintt roppant tudományával sehogy sem egyeztethetk meg a Szentgyörgy naptól Szentmihályig tartó évadban (szeretnék csomót kötni a nyelvén, a ki ezt a szót a mi emberséges magyar nyelvünknek a
nyakára
mondjuk
ki
kötötte
koloncznak)
ziális
lehet; ha nincs
;
ha
nem
telik!
én Gyula fiamból.
mezit-
egy harmadik gymná-
osztályba járó fénymázas topán.
lesz az
—
nem évados magyarsággal
lábak, melyekre igen fölillenék
—
kiveresedett
No
Nem
De
de így
is
ember
topánt
a
is
ha nem szé-
hanem a Gyula nevet. Többi gyermekeimnél már takarékosabban is bántam a nevekkel*
gyenlem,
magyar nevek s még sem pompázok. Azonkívül mindegyik név kész tke, mely viseljének évi tíz, húsz, barmi ncz s több forintokat kamatoz a nélkül, hogy Péter,
Sándor,
János,
Ferencz;
elég jó
akár illeték-adó, akár az uzsora-törvény alá lenne vonható, a
mennyiben
a
névnapi
sokat mindegyik meggazdálkodhatja, ha tartja,
melyiket ünnepli
meg
fenyítéke
jól
kiadá-
titokban
a naptár sokféle Péter,
Sándor, János és Ferencz szentjei közül. Egyebet
úgy sem hagyhatok rajok. Csak szegény kis Lidikém miatt borúi el néha anyja homloka, ó ernek erejével Irma, Riza vagy OttJlia nevet akart volna neki adni, de én állhatatosan ellentmondtam. Legyen a neve Lidia. Ügy is lett,
ennél a tkénél
hanem hogy irattuk
az anyjuknak se legyen panasza
mind a négyet:
Majd ha feln
"Lidia (Irma,
szegényke,
méltóztatja.
be-
Riza, Ottilia).
válogathat
állapothoz képest, a melyre Istennek
:
bennük az irgalmassága
IV. Toglalkozásom
lalkozásom? ]gen
is
:
nekem fogmég pedig sok. De me-
Úristen
van,
be a sok közül
lyiket valljam
van-c
!
Szántok sajátkez-
?
sem zöm rendszeresen, kivévén hogy alkonyatkor magam csapok egy-egy nyaláb füvet a tehénnek, de leg; aratni
nem
aratok, valamint
kaszálást
a
nevezhetem
a krumpli- és kukoric^akapálást inkább
rendszeres foglalkozásomnak.
A
Gyula
nyomtatás
fiammal közös missziónk, mivel szabadságos katona
béresem, azon ürügy latra
be
alatt,
rukkolnia,
kell
hogy hat
aratásra
heti
gyakor-
rendesen
meg-
hogy neki ilyenkor már semmi szüksége rám, de annál nagyobb szükMajd rá. Se baj sége van a részaratásnak visszahozza a kenyér Dömötörre. Addig is pedig Gyula fiam, hajszold azokat a szegény párákat, majd én vellázok. Különben is nekem nem nyárra (no de a . kell a cseléd, hanem télére, mert .
szökik.
Hisz
az
természetes,
1
.
«mertt megtalálható a Vl. szakaszban.)
Lakhelyem a fentírt határok között áll a puszta mélyén; « magános és dlt kémény», de azért
nem nem
csárda.
Nem.
—
Lidiát (Irma, Riza, Ottiliát)
kereszteltet csárdás.
dig köröskörül egy
Kertem
egész
mérvel. Régebben tovább elkülönzések
De még
így
miatt is
kácsi pusztában
is
mérföld
geográfiai is
terjedt,
érzékenyen
tekintélyes
még pe-
van,
de
a birtok-
összezsugorodott.
darab.
A
minden vadvirág nekem
Csicscsennyílik
mennyiben a botanikát csak én zöm). V. yoltam-e már büntetve ? Igenis. Ezeltt két évvel az
át-
együgység vétkében
(a
tizen-
elmarasztaltat-
.
ván, a fentebb
(1.
megírt határok
sz.)
közé
hossziglan tartó belebbeztetésre itéltetten\
élet-
el.
Y]. Jövedelmem: Jövedelmem a mint következik: 1
Készpénz
2.
45, azaz
:
:
80 frt v. ez. negyvenöt véka elegybuza. (A ke-
vélység nyelvén 3.
azaz:
10,
ocsu.)
:
tíz
Porára edgy véka.
véka zab.
Szalonnára 4 frt v. ez. (Ahán tehát kukoricza-cssz.
4.
Nem, nyájas Elször mert: a
I
Kétszeresen
vasó.
nem
koricza-cssz
csalódol.
tud ilyen szépen
írni
szor pedig, mert mindjárt megtudod, 5.
Télére rletni
való
kukoricza-cssznek nem
;
ol-
ku-
másod-
hogy
-)
elegend. (No lásd, rletnek télére, mert
a
nyáron szorgalmatoskodik.) azaz
6.
5,
7.
50, azaz
8.
100,
öt font fadgyú.
:
ötven font soó.
:
azaz:
Edgy
száz
fe
káposzta.
(Az
Edgy szóban az E bet keményen ki van írva, hogy valaki meg ne hamisítsa s egy még nagyobb
N
betvel négyszázra ne 9. 10.
Méz
javítsa.)
két itcze.
Vaj négy
itcze.
(Vaj-itczével.)
A
közlegeln két darab marhatartás, a nélkül azonban, hogy a haszonélvez az engedményt máskép, mint saját jószágai kijáratásával 11.
értékesíthetné,
legel
s
a nélkül,
tulajdonjoggal
hogy valami jogot
való
arányos
a köz-
birtoklásához
formálhatna. 1
2.
Nyolcz
hold
míveltetési költségeit
szántóföld,
melynek minden
haszonélvez
fizeti.
)
13-
Széna, mikor terem, húsz petrencze.
14.
Fa,
—
J
5.
a
—
mikor a famiJia vágat
ajándékképpen.
de
;
—
mikor Fteni való elégedend melybl mint szintén a megelz
egy ráta
nem
fa
tétel
jut
alatti-
ftend. (Oskola? Érted? De-
ból, az oskola is
hogy érted...)
Minden gyk
16.
csirkét
vagy e helyett 20 krt
érted
Pedig dehogy érted, mert
17.
1
Keresztelés 21 kr.
lács és
v.
ez,
(No
——
esketés
;
zabot és egy
véka
egy
fizet
lám,
frt,
i
egy
hogy ka-
egy üveg bor, a kinek van; halott-temetés
énekszóval 21
kr.,
predikáczióval 2
10 kr. o. é.
frt
Extraneusoktól minden kétannyi. 18.
A
számadások elkészítéséért
2 frt o. é.,
edgy
font gyertya és 4, azaz négy itcze bor.
Hát készít számadást a kukoriczacssz ? Vagy a népnevel, még ha képesített is, még ha állami preparandi ából nyerte
is
az oklevelet,
—
fel
van
hatalmazva keresztelésre vagy esketésre?
Nem,
tisztelt
olvasó!
Te,
ha ezt a bérlevelet
hogy nem kukobelátod, a nélkül, hogy
végig olvasod, azonnal belátod, ricza-csszszcl van dolgod
szemeidet
melynek tól
lakásomon
ágai között a
és ostorfástól,
harangot,
nemcsak
arra
;
a
kútágasra
emelnéd,
gémet szemlélheted évados-
— azonfelül pedig
egy élestorkú
mely mióta Gyula fiam felcseperedett, a halottat jelenti
ki,
hanem
a delet
is
a
8
középid szerint. St hogy a csengetty hegyiben még egy galambdúcís is nem pompáz, budapesti
már
a mint Gyula fiam, a ki hatalmasan fúr-farag,
munkába
vette, csak az az oka,
úr megakadályozta a tervet,
nem
illik
szersmind a szent dolgokat
—
tani,
(a
a szemle alatt,
kinek
lehet,
világi
czélokra
fordí-
nem kukoric^acssz van hanem tanító, még pedig « lelkészitt
diplomája
hogy csak
lehet,
tett,
mondván, hogy
mint monda, profanálni).
Tehát kiderül, hogy tanító*,
azt
épületeit rongálni, s egy-
ekklézsia
az
mert a fgondnok
hogy
van,
két kápláni vizsgát
((eíégséges)),
a ((kitiink között
is
de az
is
meg-
kitüntetend)) siker-
egy osztályban tanult a debrec^eni pappal valamelyikkel, s ettl most is csak abban különbörel
;
zik,
hogy
debreczeni
a
debreczeni
fiú- és
pap nem maga
tanítja a
leány gyerekeket, mert van neki
st
rektora, prcczeptora,
leánytanítója
is,
—
míg
a VI. sz. alatt elsorolt fizetés haszonélvezje min-
den bels
maga személyében egyesít, mint Augusztus császár továbbá, hogy a debreczeni papot nem minden esztendben fenyegetik míg a hívei azzal, hogy kihordják a határra, alólirandónak ez az eshetség évnegyedrl évhivatalt
a
;
—
negyedre (rozskimérés
alkalmával)
kilátásba
he-
lyeztetik.
Nb. április
Ezen dolgokat jegyezni kezdettem 17-én. Dombay Máté, m. k.
186*
Mindabból, két
dolgot
Egyik az
a név,
csak
sik
A
mi
a
itt
fogadjon
hogy
nincs
alatt
nem létez
többi mind
a
el
világon
és
egyelre
van,
igaznak
mely a jegyzet
pedig a VI. szám
puszta
följegyezve
az olvasó.
van írva
alá
;
má-
foglalt
fizetés-sorozat.
dolgok.
Csicscsenkácsi
nem
is
lesz.
Valamint
Gyula fiam» az nagy fejével, roppant tudományával és sajnálatraméltó lábaival, azután a a
«
többi gyerek
— Péter, János, Ferenaz, Sándor —
magyar és még sem pompázó neveikkel, Lidike
jó
a
is,
maga
Irma, Riza, Ottiliájával, csakolyan fikcziók,
mint a jogfeladási elmélet.
A tr,
szelíd,
okos,
munkás Junda is bábukkal játszik még, s annak sem junda a neve. És azt a 36 esztendt is, mely a 11. szám alatt van bevallva, egy harmad levonással
kell leszállítanunk
kell értékére, mert Dombay
Máté, mikor «ezen dolgokat jegyezni kezdettem s a mint elkezdte, abba is hagyta, nem volt több 24 évesnél.
11.
Dombay Máté
följegyzésébl (VI.
következtethetünk, hogy azt
bírják,
pusztát,
annyit
melyet
nemes emberek lakják mert azok szokták magukat községül
Csicscsenkácsinak és
a
14.)
nevez,
famíliának nevezni.
A
puszta
Nemes-Kondor, melyet Csicscsenkácsinak csak kesersége legsötétebb piligazi
neve
lanatában nevezhetett egy reményvesztett lélek
;
és
pedig egészen méltatlanul, mivel a kondori puszta
lO
nem
tartozik azon
nemes fészkek
elszegényedett
közé, melyeknek lakói e mostani
virilis
alkotmányos jogaikból kitagadtatva,
nak azokra a húsos
fazékokra,
Nem
;
visszasóhajtoz-
melyek ezeltt
a
tzben összerepedez-
harmincz esztendvel a nagy tek.
világ által
a kondori puszta rakott hely
;
sok ezer
hogy homloklánczok szegdelnek keresztl-kasúl, de e lánczokból nem sárgul ki a mostoha föveny, mert mindenütt gazdag bokorerdk árnyékozzák a homokbuczkák köhold
terület,
melyet
igaz,
;
zött
gyönyör
lapályok
elhintve a fehér tanyák,
és
a
lapályokon
melyeknek
falai
ritkásan
csak
itt-
ott csillámlanak ki az akáczfák közül.
nagy kiterje-
Ritkásan, mondjuk, mert az egész
dés
puszta mintegy hetven család birtokában van
Mindegyik család öröklési jogon bírja a maga részét s vev-idegen oda még emberemlékezet óta be nem tette lábát. A legnagyobb felosztva.
nem haladja meg a négyszáz holdat s a legkisebb nem áll alul a harminczon. Senkinek
birtok
sincs
oka sem az elkevélyedésre, sem
kodásra. él,
A
birtokosok legnagyobb
a
meghunyász-
része
birtokán
csak egy-két kiválóbb család lakik városon.
Hagyományos
szokás
náluk
:
rizni függetlenségüket és semmi fogadni.
dent
A
sokat emlegetett
néhai
körömszakadtig idegent be
nem
kormány min-
hogy a beláthatatlan terjedet odúból kiperzselje ket. Mikor annyira ment velük, hogy községbirói hivatalt szervezhetett, azt vette elkövetett,
észre,
mint a
hogy a biró ezen a helyen nem egyéb, kormányi rendeletek alázatos tudomásul-
1
1
vevje hajtója.
Idegen a pusztában
—
számításával
—
egy pár haszonbérl
egy van
egyetlen
korcsmájának zsidó bérlje,
le-
a familia
familiának
a
nemcsak a bor végett
nemzedék csak úgy
mai
ez
;
kire
a
múlhatatlanul szüksége van, (a
engedelmes végre-
és a família kurátorának
a
issza
mint
kertit,
hanem
azért
alispánválasztó mythikus
eldei),
mert a mai nemzedék
csak úgy gyapjúból, búzá-
esett-brökbl pénzel, mint eldei.
ból és
Az
is
1850-iki czivilizáczió szüleményei, thea, csaja,
zsandár,
reuniók,
fináncz,
ismeretlenek mind
még
;
derrel,
—
itt
ez okból
még
felhívások,
elfizetési
dohány
a
a kukoriaza között és versenyt
sincs
is,
a
kellleg elkészített
n
is
vadon terem
a magvas
ken-
dohánycsempészetnek talaja.
Hpnem a czivilizáczió mégis fölkereste ket egy napon. Majd mindegyik kúriába járt egy-egy heti, st napi lap is. Egyszer ezek a lapok egy csodálatos
mottót
kaptak
ságból. «]öjjön
benne semmi Kossuthra.
el
a
fel
te
egyenesen az
Az imádság
No nem
országod »•
titkos czélzás
imád-
úri
volt
sem Napóleonra, sem
szavai
neveléssel hozattak kapcsolatba.
a
világosan
Nem
nép-
történt olyan
szerencsétlenség az országban, hogy azért a népnevelést diák,
nem okozták
volna.
Jéges
tzvészek és bankjegyre
és garabonczás
váltott
tantusok,
meglopott cseresznyefák és kukorikoló tyúkok mind a népnevelés országa után ríkattak bennünket. Ez az ország a kondoriak fejébe
is
aztán kiderült, hogy Sadovánál
szeget ütött.
nem
a
Mikor
köd nyelte
13
cl
a
derék osztrák hadsereget, hanem a Disterweg
már
katonái tették semmivé, akkor is
a kondori puszta
kezdett gondolkodni, hogy az az ország, a nép-
nevelés országa,
—
még sem
lehet
—
rossz.
]ó
volna belle egy kis kóstoló. Igaz ugyan, hogy tanítás nélkül a legszegényebb atyafi
gyermeke sem ntt
tíz-tizenkét
—
tensúr
fel,
mert a módosabbja
rendesen privát nevelket
hozatott nyárára (csak úgy
hangzott az instruktor
urak lövöldözéseitl a rónaság májusban) zetes osztály városra küldötte csemetéit
maguk
pedig tanították
atyafiak
—
a
;
;
(apjuk
a
nemnemes
írást
és
számvetést, anyjuk pedig a zsoltárt és halotti énekeket),
vagy
ketten-hárman,
összefogtak
elvittek
egy kocsi gyereket Verbászra, német szóra (mert német nyelv nélkül éhen is meghalhat az ember) s
hoztak helyette ugyanannyit a
szem))
«
szkehajú,
kék-
A
magyar gyerek aztán Verbászon megtanult német írást és német szót, a mi nagy szerencséje, mert különben katonának sem vennék be. fajból.
Mindez
igaz,
de
a
puszta
mégis érezték, hogy nem
felvilágosúltabbjai
ilyen a népnevelés
or-
melyrl az írások szólanak. Igaz, hogy e familia semmi jöttmentet meg nem tr a zsidó korcsmároson kívül de talán lehetne kissé tágítani a hagyomány korlátain, s egy állandó tanító nem veszélyeztetné a familia függetlenségét.. .Mit?... szága,
a
:
Ez
a gondolat legelször a familia kurátorának,
Ihárosi
Dávid úrnak
agyából
maga gyermektelen ember
pattant ki,
levén,
saját
—
a ki
cselédei
!
»3
Abéczé nem könny tudomány. Hát még az "Egy meg egy gyermekein
A
hogy
tapasztalta,
az
sok libapásztor tudatlanságát annyira szívére
vette a jó
egészen
r, hogy ki
beírt
fejétl,
saját
küldjenek
a familia
megkérdezése nélkül, a
hozzájuk valami
hogy
kollégiumba, alkalmas
tanár-
ifjút
nak, a ki írást, olvasást, számvetést tanítson,
egy
Külön lakása ugyan az ii^únak
kis fizikát.
de
lesz,
a ki a nyulat teremtette,
bokrot
is
meg nem majd
csak teremt neki. Yalaminthogy meghatározott fize-
sem
tést
egész fizetéssel
lehet, kölcsi
haszon
felér;
lev
valamint a
kilátása
az az erfamilia,
az
fogva,
az
összeköttetéseinél
ha tetszést aratand,
ifjúnak, is
ajándék, a mire
sokra tehet, hogy
is
egész országban
ként
de az
ígérhet,
elmenetelét egyéb-
elsegíteni fogja.
Erre a megkeresésre a rektorprofesszor visszaírt, hogy a beküldött kondiczióra az ifjak közül senki sem vállalkozik, hanem terjeszszenek be határozott fizetést, majd akkor meglátja.
Már pedig de
fizetni
a
nem
nemes ember ajándékozni ajándékoz, fizet.
Dávid érzékenyen sértve érezte magát a rektorprofesszor válasza által. Hát minek tartja, minek gyámolítja akkor az ország az egyház veteményes kertjeit, az iskolákat, ha még ilyen tekinIhárosi
télyes helyre
sem tudnak
adni ifjat?
Egyébiránt pedig, ha csak határozott hát az
hanem míg kollégiumból senki sem
is
abból a
meglesz,
él,
fizetés kell,
azt a fizetést
teszi el.
Saját alkalmatosságán ellátogatott az espereshez.
:
>4
arkhivumban sorba nézte a
ott az
tanítói díjlcvclc-
kct,
hogy
iJlik
adni a meghívandó tanítónak. Legjobban
mennyit lehet és
tájékozást szerezzen,
tetszett neki a zakatói díjlevél, a is
meg-
melyet rögtön
le
másolt további használat végett. Váltig tanácsolta volna neki az esperes,
már
hogy ha mert
választani akar, hát válaszszon különbet,
egyházmegyében; Dávid úr azt felelte igen bölcsen, hogy is volt losonczi deák hogy egy pusztai tanító megérheti annyival, mint a zakatói rektor hogy egy a zakatói díjlevél a leggyöngébb az
;
;
alakuló leányegyháztól
megfojtván a kezetet
nem
túl csigázott
még gyönge
legkisebb díjlevél
követelés
csirájában
is
—
kell sokat követelni
;
által
s
a jó igye-
végre hogy
a
ha van, a
ki
nagyra nhet,
megérdemli.
Az
esperes
nem
is
tudott felelni semmit
Dávid
úr ellenvetéseire.
Ekként a
«
a zakatói díjlevél mintájára el fog készülni
kondor-pusztai néptanítói
állomás
díjlevelew, s
bizonyos ideig ott fog lappangani Dávid úr felöltjének bels
papiron
zsebében,
lev
várván az idt, melyben a
ige testté lesz.
111.
Nyájas olvasó
Ftt-e már valaha megvalósításában, jövetelének
a fejed valami magasztos
valamely dicsséges
eszközlésében,
eszme
ország
el-
valamely igének testté
változtatásában? Kisdedóvó- egylet, n-egylet, kor-
-!
«5
csoly a- egylet,
mkedvel-egylet,
temetkezési -egylet,
fogyasztási -egylet, egylet,
kiházasítási-egylet,
tzöl tó- egylet,
hitel-egylet,
borászati
népbank, taka-
rékpénztár, olvasókör, népkör, jobboldali kör, baloldali kör,
negyvennyolczas kör, vagy épen iskola,
felsbb népiskola . Mely jelentéktelen tagja vagy te a társadalomnak, ha mindezekre pirulatos nem-mz\ kell felelned Élted tett-dús évadja most évadlik, még helyrepolgári-,
elemi
ftanoda,
.
.
hozhatod mulasztásodat! Ki
azzal
a
zászlóval
—
akarom mondani a seprvel, melylyel eddig önz kezed csak a magad háza eltt söpörgetett, máskülönben nem tudom, miként érdemled meg ama bárom részt, mely benned felmutatandja a jó hazafit, jó keresztyént és jó családatyát?
Ha
azonban jelen emlékeztet szavaim felriasztanak s tettre buzdulva elhatározod emlékoszlopod kifaragását: jól vigyázz!
Tapasztalatlan lélek!
Te
kétségkívül azon kezde-
néd, hogy barátaid eltt egy
átgondolt beszéd-
jól
ben kimutatod, mennyire életszükség, st tétel
a
egylet
ti
községtekben egy
vagy egy
ilyen lépéssel
kumod
jól
szervezett tzoltó-
lotteri a-játszó
csak
azt
társulat.
De
egy
el,
hogy
st
veszedelmes vol-
éred
terved gyakori atiatlan,
életfel-
a te publi-
mély belátását, te dühbe jösz, összeszidod ket, hogy égjenek porrá s maradjanak pápuáknak, ha semnu életjelt nem
tának kimutatásával
csillogtatja
akarnak magukról adni. Megírod nekik a szegénységi bizonyítványt s véglegesen visszavonulsz a közélet hálátlan
küszköd terérl.
: :
:
i6
Ez
így lesz, ha
jösz el
nekem
szót
nem
fogadsz s
nem
velem nyomról -nyomra tanulmányozni nemes
Ihárosi
Dávid
kovácsolja
a
urat,
familia
familia kezére-lábára
a
miképen
kurátorát, azt
a
lánczot,
melynek módját mindeddig sem a megyefnök, sem a helytartótanács, st maga a fesperes sem bírta kitalálni.
Az érdemes
familia- kurátor
az
esperestl elbú-
csúzván, zsebében a zakatói minta-díjlevéllel, haza-
de nem egyenesen. Egy
felé tartott,
útbaejtette
A
Fz várt,
a
kis kitéréssel
környék székvárosát.
piaczon a nagy dohány- tzs eltt megállapo-
dott.
Vett egy csomó szivart, azután
levélpapírt kért,
melyre a következ sorokat firkantotta Jí Jobb
Jöv
Tekintetes Szerkeszlségének! Tekintetes
Szerkeszt úr! Kérem kegyeskedjék a következ czikkecskét becses lapja napihírei közé iktatni
«Az X pusztán frtot
.
.
.
i
nagyméltósága a kondori
püspök
felállítandó
róm. kath. népiskolára 2000
kegyeskedett adományozni.*
Ezt bepecsételte s átadta a trafikosnak, hogy tegye postára. Azután azt kérdezte a boltostól
—
Móricz Maga szokta újságait megvenni ? !
— Igenis nemzetes úr — Jót tenne velem, ha !
a kaszinó elárverezett
Szolgálhatok valamivel a hivatalos
lap
?
néhány
számát kikeresné.
Móricz
a
pad
alól
néhány csomó, zsineggel
át-
»7
kötött lapot szedett aló
s
csakhamar
rátalált a
kere-
sett újságra.
Dávid úr magához vette és haza hajtatott. Otthon sorba vizsgálta a hozott lapokat s néhány számot kiválasztván, dolmánya bels zsebjébe dugott.
Másnap
óra tájban
kilencz
nekiindult a pusztának
s
egy subát
vasas-vég juhászbotot
nyakába, egy
kerített a
kezébe
reggel
a
a
szántóföldeken
keresztül.
nap
Vasárnapi
volt,
fényes id. Tudta, hogy
az
szép
elején,
április
ver-
instruktor urak ilyen-
kor szoktak vadászni, mert szabad napjuk van, mert szép id van, és mert a nyúl nagyon bevárja az
embert
áprilisban.
Neki azonban nem mindegy struktor.
Ó
czeptort, a
Nem
volt
egyetlen- egyet keresett,
korcsmabérl Dávid
sokáig
kellett
;
zsidó-pre-
házitanítóját.
Csakhamar megembert a földek között,
kezében lépdelt.
lm most egy nyúl ugrik kapja, rásüti
a
keresnie.
pillantotta a keresett fiatal
a mint puskával
akármelyik in-
— azután
fel
elveti
után ered, hogy majd elfogja,
eltte; a vadász a puskát
Mert
fel-
és a nyúl
lehetetlen az,
— —
hogy olyan közelrl ne kapott volna. De a nyúl bár látszott rajta, hogy nehezére esik a futás mégis gyorsabb volt és elszáguldott. A fiatal ember egy darabig lábbal, kisérte a
— azután
megállt és szemeivel
menekvt, végre búsan
visszatért elhajított
fegyveréhez.
Ekkorra Dávid úr is odaérkezett. Nini! Hát mégis itt van az ifjú úr?
—
Baluay: Pusztai találkozás.
2
; .
i8
—
Hát
hol voJnék?
—
dett, nyilván neheztelvén,
kérdé duzzogva
kér-
a
hogy kudarczának tanúja
találkozik.
— —
Azt hittem, hogy már régen kereket oldott
Már
miért oldottam
én
volna
kereket
?
.
.
—
lenézleg s tüntet önérzettel, mert ha Ihárosi uram nemzetes úr is, azért mégis csak paraszt míg tanító, még pedig olyan tanító, a ki ügyvédnek készül vagy filozófnak. Hát csak azért, hogy kurrentáltatják az urat. Épen most olvastam a hivatalos lapban. Itt van. Elhúzta a mándlizsebébl a hozott lapot, melynek két egész hasábja a beregmegyei újonczszökevények névsorával van megtömve. Van köztük tizenhárom Adolf Klein. Nem tudom, az il^uúr nem Beregvármegyébl szólt
—
—
való-e? (A kujon nagyon
tudta,
hogy embere
hogy
Vasvármegyé-
jól
munkácsi születés.)
A
fiatal
ember
azt felelte,
bl
való és toporáni születés
zik,
mert nem csak egy Klein van a világon.
ismer hatot, a
ki
;
rá ez
egy sem Beregszászról
iránt ismeri a beregszászi Klein
Pesten lakik vagy Kanizsán.
való.
Adolfot
Hanem
nem
is,
tarto-
maga Egyébaz most
azért csak ott-
hagyta a nemzetes urat és hazament.
—
Ennek megírtam
az útlevelet,
gondolta Dá-
vid úr, aztán felgyalogolt a puszta fels szélére, a
hol két tanyában két birkás-haszonbérl lakott.
Az
egyiket hívták Síró Jánosnak, juhász-nyelven Szentlábánnak, a másikat Uherszkó Mártonnak, juhász-
nyelven pedig
Énekes Tót Péternek. Mindkett
FRANKL.W-
— "Ennek Baksay
:
Pusztai találkozás.
megírtam az
útlevelet.
i8. lap.
:
«9
sem hiányde énekelni csak kálvinista módra
lutheránus ember, a kszegi biblia soha zik a
hónuk
alól,
énekelnek, mert a feleségük a szent Dávid zsoltáraihoz hajtotta
Gyerek szép számmá
szívüket.
a
mindkét háznál.
Most tetején
;
Mint
a
ül
körülöttük
háztól telt •
ott
is
ki.
A
a két
juhász
négy
bojtár,
legidsb
halom
zöld
mind
diktálja
fiú
a
négy a
az
éneket:
Márton gazda
szép híves patakra.*
és nyújtja.
egy
Mikor ennek vége
kezdi
van, a másik gyerek
kezdi diktálni: tMagasztallak én téged,* azt ismét
szerepel az a
—
Hogy pedig ez a két ének áhitatosságban, az nem véletlen, hanem
János gazda vezeti.
jámbor férfiaknak
jól
kiszámított
furfangja. Ott-
hon a két asszony éjjel nappal rt áll, hogy a «vén ember* lutheránussá ne tegye az 6 gyerekeit, fként a leányfélét, mert ahhoz az anyjának van jussa. Hogy hát elég legyen téve mind a lelki, mind a házi békességnek, olyan éneket választanak ki, a mely benne van mind a nagygyri, mind a debreczeni énekes könyvben. Különben közbe-
—
kiabálna az asszony a kút melll.
—
Ámen
!
vén farizeusok,
hozzájok érkezve,
végs
midn
Ámen Vén !
éneket, olvasást, ják
monda Dávid
Énekes Tót Péter az ének
adj
boldog
szállást.*
Látom a suttyók tudnak de nem tudom a susnyók hol tanulálnokok.
meg.
—
trr
sorát kikanyargatva bevégezte «Lelkemnek
—
—
A
hol a suttyók tanulták,
nagyuram!
20
—
ha
ám,
Ott
De
gyékényt.
—
édes apjuk
nem
ki
gondol
kentek
rántják
pedig tudom nem volt olyan mód-
ban, mint kentek,
—
kitanította énekre,
olvasásra,
imádságra, számvetésre, hübnerre, kistükörre tek
meg
alig várják,
hogy
Mártonka
a
mindjárt a szamár után
olvasni,
hogy egy
gondol
—
De
mit
hát
urak
.
.
—
I
sóhajtott.
nemzetes uram
csináljunk
nem fogadhatunk
struktort csak
kentek
is
gyerek lelkével, csak a lábszám kilegyen
Énekes Tót Péter egy nagyot
ken-
;
tízig tudjon
vetik,
De
bojtár bérét megtakaríthassák. a
a
Kenteket az
kentek árral
is
alól
melléjök,
I
mint
In-
az
.
Nem
mert nem akarják módját
hát,
Hány szegény
ember
kálvinista
lakik
a
találni.
pusztában,
szegény birtokos emberek, vállukat nyomja a nagy adó, mégis mindannyi taníttatja a gyerekét. Kentek
adót
nem
fizetnek, csak
összeteszik nak,
—
pénzt, lajkát.
mikor jön
nagy
hasznot húzzák,
énekelgetnek, imádkozgat-
kezüket,
a
a
nyírés,
almáriomba
rakják
a
akkor
sok
gondjuk
idvezüljön
.
.
Most már IJgy hát
észrevette. lelkével
a
más
lelkére,
söprik be a
czukrot,
Megtetszik, hogy luthrános
semmi
—
a
kávét,
ember kentek, csak a maguké
.
Síró János !
is
sóhajtott egyet.
— folytatta Ihárosi
— Bezzeg az
nem gondol
is,
úr, a
mint a hatást
igaz kálvinista, ha a
de a
maga
családtagjait igaz val-
Vagy tud kentek olyan kálvinista embert, még ha pogány is, hogy a magzatjával lutheránus éneket énekeltetne? Nohát!
lásban neveli.
ai
— János
Dc
mit tegyünk? kérdé rémülten Szentlábán
rettegve gondolt a támcntalan zsoltárra, a
s
melyet az 6 derék János jával
—
ját
!
fia
az zgész télen át any-
versenyt énekelt.
Mit tegyen kentek ? Tudnám én annak a módNagy szégyen az, hogy ilyen híres pusztában,
Ha
mint a Kondor, nincsen iskola. folyamodást írnának a famíliához
— —
.
.
kentek ketten .
Megírjuk, nemzetes uram!
Csah várjon kentek. Folyamodást írnának, mondom, hogy állítson iskolát, elhihetik kentek, hogy lenne foganatja. Mert olyan ez a nemesféle, hogy a maga fajtáját kutyába se veszi, de a szegény embernek az ingét is oda adja, ha kéri tle. Csak az aláírást el ne tévesszék. Okvetlenül
—
gy
kell aláírni
jobbágyai
:
ez
:
«A
Tekintetes Familiának alázatos
s ez.))
Inkább egy
hat kentek az uraknak az latot is tesznek
az
fadgyú, négy itcze
meg
iskolára, vaj
ötven font só,
által,
—
mert annyi a birkáktól
—
ad-
hogy valami aján-
teszem
föl
:
öt
kikerül a háztól,
azért is
kis példát is
sem
kell
font
—
no
pénzt adni,
elmarad. Ennyit ajánlhat
kentek a tanító fizetésébe, mert ennyit csak az egyik
susnyó lelke
— —
Ha
is
megér, hát
még
a többi ?
csak az kell uram, megtesszük.
így jól van. Látom, derék protestáns emberek kentek. Még egyet. Tud-e kentek hazudni ?
A
két öreg a mellére tette jobb kezét lehetleg
szétterjesztett ujjakkal. Látszott,
hogy nagyot akar-
nak mondani.
—
Jól
van
jól,
ne esküdözzék kentek.
Az
eskü-
:
12
épen úgy nem illik egy hith protestáns emberhez, mint a hazugság. Egyiket sem kivánom. dözés
Hanem
nézzék kigy elmetek, én már
meg
írtam
is
benne van minden, iskola, csak alá kell írni a mint mondtam. csak Mártonkám, hozz a tanyából
a folyamodást, a kiben
fadgyú, só,
vaj,
(Igen
szaladj
is,
Hanem
kalamárist.)
—
halt!
megmondom,
Azt
schwarzburg-sondershausen, gen- teremtette
ám
milliom
sigmaringen,
heckin-
hogy az én nyakamra ne
I
járjatok
az írástokkal, mert a világ valamennyi juhászáért
sem veszem el
lánczos
kuttya
a
Hanem
nyakamba.
tudják mit? vigyék
ahoz a hóbortos Mecsekihez, az kap az ilyene-
ken.
Megkérik szépen, hogy
pártolja
a
kentek
hogy nekem is kínálták az írásukat, de én rútul megszidalmaztam kenteket Írásostul. Ezzel csak nem hazudnak kentek. A minthogy igaz is, monda Szentlábán János. Isten bocsássa meg a nemzetes úrnak! sóhajtá ügyét. El ne feledjék hozzá tenni,
— — Énekes Tót Péter. — No azért mondom.
agarát agyonlttem.
A
térium eltt
az
is
vehet be. Hát
volt
nyerik
meg
Akkor modtak,
ott
de
legényt ».
«
talán,
mikor az
Még
a
minisz-
ügy Bécsben. Azóta nem
ne hallgassák kentek,
el
összekáromoltam
Tudják
kenteket,
mert
ezzel
hogy én a
szóval
szivét.
hagyta ket.
Énekes
A
Tót
komondorok utána Péter
ira-
visszavezényelte
ket
— A
Juhoz te! hogy az Isten áldjon meg! két juhász visszaült a halomra, elvette
a
;
^3
Keresztyén Tanítást és elkezdte magyarázni a négy
A
Nagy Megkisértetésckkel Járó Hivatalban Él Ember Elmélkedését. Mert csak az az Isten szerint való Pásztor, a ki nem csak a juhaira vigyáz, hanem a lelkére is. bojtárnak.
Ihárosi
dig
nem
—
—
még minnoha már kerek dél van hazafelé napnyugotnak, hanem délnek
tart
ered tanya irányában, egy fehér ház
három
néz azt
oldalról hatalmas jegenyék
felé,
riznek
;
melyet a délre
tornáczos oldal egészen nyiltan van hagyva
megrzi
csak két
két
komondor, hogy még
cssz kiséretében mer
a legátus
is
itten requirálni.
Ide tart most a fáradt diplomata, útközben megmegcsóválta «
de
— dünnyögte magában, — csóválhiszem, még komondorok az ugatást ha meglátnak. Be — csak
Csóválhatod azt
nak
fejét. is
Dávid a
is
fejet
s felejtik
bemégy, de nem tudod, hogy jösz ki. Lrinci: sógort megüti a guta, ha meglát, ha pedig meg nem üti, akkor téged vége.
No
l
agyon. Mindenképen
de egy
halállal
tartozunk!
szent ügyért» azt mondja. .. Úristen
halál
lesz a
ccSzép halni ki is
csak? Akárki mondja, bolondul mondja,
s
mondja szeret-
ném, ha most a maga személyében mutatna példát.
Addig
is
pedig fordítsuk
ki
a
subát,
legalább a
kutyák ne vegyenek mindjárt gyanúba.*
(Míg Dávid úr
a
suba-kifordítással
jegenyebokrok között, addig megsúgjuk olvasónak, hogy a fentebbi
monológban
veszdik a
a
tisztelt
kifejezett
»
>4
aggodalom igen
!s
Nemes Ámbár Lrincz
alapos.
Mikor házasság után meg-
úrnak els neje Dávid úr testvérhúga a
szegény asszonyka egy
évi
volt.
Dávid úr húga hozományát visszakövetelte. miatt pör támadt, mely Ihárosi javára dlt el.
halt,
E
Ekkor Lrincz úr ruhákat hozzá
a
bundákat,
bútorokat,
ért mesteremberekkel elemeikre
szedette, kocsira rakatta s bevitette
nem
kának a szélére. Ihárosi
hanem újabb port kezdett
Míg
mi
drága
ezeket
súgjuk,
Ihárosi
szedte
s a
az
fel
ugyanezeket hányja-veti elméjében
s
birto-
a romokat,
pör most alatt
szét-
is
foly.)
Dávid úr
is
még tovább
fzi gondolatait. «
a
Igazán
nem tudom, nem jobb
látogatást
Mecsekinél
bízni a birkásokra.
No
tenni
de
s
lett
volna-e ezt
Lrincz sógort
talán jobb így.
A
sógor
csak jobban feledhet, mint Mecseki, mert egy szép
még sem kanapé. Egy szép agár még sem kanapé. Ebbl a gondolatból ert merített Dávid úr, s határozott lépagár
tekkel indult az udvar felé.
Mire
már a torkomondorok észrevették, nácában volt, honnan minden nagyobb podgyászveszteség nélkül a konyhába jutott, onnét a szobába. Lrincz úr ebédnél ült. A guta ugyan a vendég aggodalma szerint nem ütötte meg, hanem a falat torkán akadt, a hogy a belépt felismerte. A háziasszony felsikoltott s mind a tíz ujja olyanra a
—
nyilott,
—
mint az almaszed. Csak férje intését várta,
hogy kikaparja-e az érkez szemét? Rettenetes sejtelem támadt a gazda agyában. Két-
»5
csöv puskája, ri lándzsával
A
nemzetrtiszti kardja három nemzeta
padláson
az
ereszbe
eldugva.
csepü között ismét egy szép mellvért, melyet
vastag kéregpapír és gyolcsvászon rétegekbl elmé-
sen két egész nap készített
mel
—
kívül-belül selyem-
járja a
—
golyó
be-
mikor nemzetrnek ment a római sánczok
borított,
Ezek már
ellen.
nem
mert a selymet
s
a kis szabadságkor egyszer leván-
doroltak, de az adóexekuc^iók korában újra elrej-
tztek.
Már
Dávid sógora az
pedig, ha az
nem
fényes nappal beteszi a lábát, az
zsandárfödözet
csak
ként,
alatt;
Nem
kell hát kicsinyelni
melyek legjobb
íz
Ihárosi az ajtóban
lehet
más-
zsandároknak
a
ipedg mi lehetne egyéb czéljuk, mint a verek, melyeket a sógor árult
házába
rejtett fegy-
el.
Lrinci úr aggodalmait,
falatjának útját állották.
sógorára
állt,
szegezve sze-
meit.
—
Isten jónap, sógor
jaztam. Csak
borra
—
nem
löksz
!
ki,
Erre jártam, megszomhogy betértem egy pohár
?
Dehogy
asszony hozva.
mély
—
—
szólt az
ujjait
rendbe
lökjük, kedves sógor úr,
lélekzetet
Dehogy
lökjük
véve !
és
Dinácskám
!
széket a
bácsikának.
Lrincz úr is magához tért s valami olyast mondott, hogy bizony rég volt náluk a sógor. E közben egy
Az
—
titkos pillantást váltott feleségével.
asszony elértette.
Tessék
leülni,
kedves sógor úr!
A
legjobb
i6
borunkból hozok.
— Kapott egy
karafinát a pohár-
székrl, sebtében kinyitott a konyhába, a szolgálót az ajtóban nyakon ütötte, minek hallgatózik
ladjon
inkább
a
fejs juhászért,
kordéval, álljon a ház végihez
küldötte borért
maga pedig
;
másik cselédet
repült a padlásra,
vonszolta a Ián csat, puskát, pánczélt
onnét kiáltván
a padlásablakon,
mindjárt
jöjjön
a
;
sza-
;
és
hányta
érkez
le az
elel
juhász-
hogy rakja kordéra a fegyvereket, vigye el a keselysbe és ássa el. Mire bejött, a bor készen volt, csak be kellett vinnie, beléptében legels pillantásával megnyugtatva férjét. Minden jól van. nak,
A
férj
visszanyerte nyugalmát
most már el-
s
zékenyebben merte kínálni vendégét, lemmel várván a kinálás eredményét.
—
feszült figye-
Láss hozzá, sógor.
Dávid úr belemerített
a
töltött
testes takartak közül kiválasztotta a
tesebbet, ezek tetejébe tölt sertésfarkat
káposztába,
három
legtes-
egy darab szép piros
helyezett
;
a
füs-
mindezt pedig letakarta
egy tenyérnyi brke-lebernyeggel.
Lrincz úr keblérl olvadoz ember, a
ki
Nem
;
egy
felebarátja töltött káposztájából az
els
szóra hármat
ki
mer szedni
a
s
oldalszalonnát felaprít, egy ilyen áruló szándékkal.
Oh
jég.
ahhoz
egy egész
ember nem jöhet
egy gyakorlati pszikholognak
megbecsülhetetlen tanulmányanyagot
szolgáltat az
étvágy.
Míg
ezeket Lrincz úr elgondolta, azalatt a ki-
szedett szármántok fele járulékaival együtt rendeltetése ösvényére tért.
!
»7
—
A
kik cttenek, ittanak
még
úr
rincz
Köszönöm
aprók
sz<Sít
teletöltvc
most L6-
vendége
monda Dávid kiürítve kristályt, hanem poharaid
atyafi
oda tartva a
s újra
—
—
!
szívélyesebben,
poharát.
—
is
!
—
!
Hát a danái dák hordaját nem töltené-e megjegyzésre Lrincz úr!
—
tele ilyen
Anyjuk, kupákat ide
Az
pohárszékbl két öblös metszett rózsaszín billikomot vett el, tisztesség okáért kissé anyjuk
a
feltörülte s a két férfi elé helyezte.
A
két billikom gyorsan megtelt, összecsendült s
körömhegyig
Lrincz de nem
ürült.
újra töltött.
ivott,
A
vendég
fölvette poharát,
hanem farkasszemet
nézett a gaz-
dával.
— Hát erre? — Rég
nem
kérded
is
mi
atyafi,
szél
hozott
már a kérdés, csak azt nem tudom, hogyan tegyem fel? Azt látom, hogy
nem nem
ültél ;
ül
mert ez a
jött
—
tizenhárom jön,
—
vagy az
sátorral,
s
még nem
haza német szóról.
vezetni,
—
kis sváb leány
s te
az asztalnál
eladó,
így hát
mit gondoljak. Koronázás lesz-e, akarsz
különben
volna asztalomhoz. Násznagyképpen sem
leánykára mutatott
most
mert
szándékkal,
ellenséges
jösz
jöttél
ül
nyelvemen
nem tudom, bandériumot
magyarok jönnek
ázsiai
vagy a tatár jön, vagy
de nagy okának
kell
Valami olyanforma
lenni lesz,
hiszen
.
.
a
burkus
.
atyafi,
jön
a burkus.
.
28
hozza
a preczcptorait.
vánál megverték
kesség ugyan folyvást
az
Ezek
osztrák generálisokat.
meg van
hadilábon
Tudod, mit mond
a preczeptorok
kötve,
de azért
és preczeptorait
áll
a kistükör:
A
bé-
a burkus
szaporítja.
«a németek kitanul-
ván a magyarok harczolási módját... »
künk
Szado-
Most ne-
némettl eltanulni, különben megyünk vissza Ázsiába mind az ötvenkét sátorunkkal. Ha preczeptorokkal jön ellenünk, nekünk is prekell
azt a
czeptorokat kell ellenébe
állítani.
—
Hát hiszen, ha csak az kell, ott van a zsidó preczeptor, az Adolf Klein, azt kiállítjuk a burkus ellen.
— Az már eddig útban van Boroszló én indítottam — Nos mit készüljünk többet? Nem elég ez hadilábnak. — F£lre Azt akarom mondani, felé,
útnak.
tehát,
a tréfával, atyafi.
hogy szégyen egy ilyen vagyonos familiának mint a mienk, hogy még egy rongyos iskolája sincs, a mi van már a legutolsó falunak is. Az én czélom s ezért jöttem hozzád hogy alkossunk meg egy
—
—
jó iskolát a pusztában.
—
Sógor
I
Ne
tarts
rongyos iskola kedvéért
bolondnak. léptél volna
Hogy
te egy
be hozzám
.
,
Becsületedre ?
— —
Compostcllai szent Jakabra mondom.
Jó : letetted a fesküt, hát most már beszéljünk okosan. Látom, te is kiigazgattad a miatyán-
kodat és a népnevelés országáért buzogsz.
gondoltad meg, hogy ez az ország
is
De nem
olyan,
mint
.
.
.
!
.
29 a
káposzta, a kitl a magyar
töltött
meggyógyul,
német meghal. Csakhogy a te reczeptedtl a burkus gyógyul meg, de mi menthetetlenül elpusz-
a
tulunk
— —
.
.
Atyafi
Nem
Fejedbe ment a bor
!
ment
a
fejembe a bor, sem lábom szá-
rába az
eszem. Világosabban
országod
—
burkusnak,
szükséges,
magyarnak
— —
No
A
hozzá teszem
.
az
enyém mint
jobban
látod
.
.
—
magyarnak,
—
a
—
jó a
kenyér,
a
Magyarország népének,
a nemes-kondori uraknak
No
is
a te
.
minden falujának; de veszedelmes
—
Az
beszélek.
ez mégis
és halálos lenne
.
.
furcsa
töltött
káposzta volna!
Csak várd végire. Szükségtelen bizonyítgatni, hogy Magyarországon sehova sem jár annyi hírlap, mint a mi pusztánkba. Te magad tudod legjobban, hogy
megvan vált
itt
maga
a
nálunk
és
még
a
legszegényebb atyafinak
hetilapja.
a
Az
hírlap
Ábel bátyánk személyesen
is
olvasás életszükséggé
háztartási czikké.
Csont
be a városba összeszidni a postát, ha az újságából egy szám elmarad. Mire mutat ez ? Nem arra, hogy van egy kis
módunk,
—
módja van több,
mert
sok olyannak
is,
jár
mint nekünk,
a ki a kalendáriumon kívül
egyéb
nem ismer; nem is arra, hogy tudunk hanem hogy szerelünk olvasni ; mert nem
nyomtatást olvasni,
mindenki szeret, a
ki
szeretne.
Hol kaptuk
a fényzést, holott a pusztánkban
—
Nem
ám,
nem
fel
ezt
volt iskola?
hanem városra mentünk, Pápára,
.
30
meg
Losoncára, Selmcczre, de szényt
—
is
nyújtotta az er-
!
Igen, Pápára, SeJmeczre. Ott gázoltuk a sarat
míg meg nem tanultuk a azt, hogy nekünk van mibl
egész addig, négyest és
hivatal nélkül
is.
Akkor
hazajöttünk,
Zrinyit és dolmányt öltöttünk
;
esküszik.
deák
A
s
levetettük a
nem
csak tudunk va-
még Csont Ábel bátyánk gyerekeink között
megélni
de a Zrínyivel
vetettük le a míveldési ösztönt lamit; hiszen
franczia-
is
Fédrusra
a ki egy-két
sincs,
ne végzett volna, vagy legalább német szón ne lett volna, az isten akárhová iskolát jól-rosszul
tegye
azt
a
Már
der-die-daszt.
csak Dína lányom,
fzz egy
kis
most
. . .
eredj
fekete kávét
.
.
Dína kiment. Lrincz úr folytatta. Már most építsünk itt iskolát s hozzunk bele valami peregrinust mert tisztességes ember nem
— — jön — tanítónak, hiszed, hasznunkra — Jobb valami, mint semmi. — Ellenkezleg. Ez sok nömös azt
a
lesz?
atyafi
mind
könnyebb végét fogná a dolognak s a ki maga poézist végzett, megérné vele, hogy a fiát tanítsák meg imádságra. Járatná a sarjuit minden harmadnap hanczuzni a pusztai kollégiumba, a hol nyáron a
nincs iskola, sok,
a
télen
hófúvások,
pedig a komondorok, a farkaa
sár,
a
köd,
az ünnepek, a
disznótorok, a névnapok mind csak arravaló alkal-
matosságok lennének, hogy varogjon
s
unalmában
a
gyermek otthon
megkivánja
a
csa-
juhásztól
a
szamár at» a libapásztortól az ürgeöntést, a bujtároktól a csárdázást, a béresektl a káromkodást és
.
a
Imé ezeket az áldá-
gányóktól a vadházasságot.
sokat hozná
kondori pusztára a népnevelésnek
a
eljövend országa. hogy úgy rád ásták se kicsi, se nagy ?
— Nekem
De
azt a népnevei ést,
de
nincs,
mi ütött beléd
hát
a
ott
atyafi,
mikor neked
juhászom, a két bé-
resem, a kanász. Ott az egész pusztában a cseléd-
ségnek legalább annyi gyereke, mint a famíliának.
Ezek nem
sem német- szóra, sem Eper-
járhatnak
Ezekért mi vagyunk felelsek az államnak
jesre.
és társadalomnak.
—
Puff neki
Állam
I
Társadalom
!
Megtetszik,
I
könnyebb a lelkednek, hogy losonczi diák voltál ha egy-két tót szót keverhetsz a beszédedbe Hát ;
!
nem tudnak
a mi
cselédgyerekeink eleget?
hiszekegyet, üdvözletet?
tárt,
kántor- asszonyokat,
Hol
láttál
Zsol-
te olyan
mint a mi juhásznéink? Vagy
tudod te úgy a regula falsi-t, mint a juhászod, á ki pedig nem tanulta Maróthit? ]^í jó ; de a zsoltár meg a hiszekegy a mai
—
világban
nem
elég.
Egy
kis
házi ipar, egy kis kosárfonás,
egy
kis
—
selyemtenyésztés
Egy
kis
csipke-szövés,
.
kézi-munka, egy kis
egy
.
házisapka-kötés,
egy
szalmafonás
kis
egy
kis brüsszeli
zsebóra-gyáripar. Jól van,
kis
de hát a malacz-rzés és libalegeltetés elmélete?
—
Dávid
—
kávét,
Egy
kis
fizika ...
—
türelmesen
folytatá
úr.
Egy
kis fizika ?
mert Dávid
kazlak tetejébe
.
.
.
Hozd
el
leányom
ménküfogókat akar a Egy kis fizika Hozz egy
bátyád
állítani.
azt a
!
;
3* kis c^ukrot
van
is
ha
értcímc,
Jóremény els éves
Már
a fizikához.
ifjak:
fizikus
te
az más.
filozófusokat
Annak már
akarsz képezni.
dominusz Taliga-likláb Márton és dominus Kenderhám-Tótkalap
Flórián másodéves filozófus és Magastetej-juhász
Márczel veteránus rhétori De már ebbl az examentbl nem maradok ki Hanem, igaz, okosan kell beszélni. Tehát atyafi így kis-télben, zabvetés !
!
és nyírés között
De
elmefuttatásnak igen jó az ilyen.
az iskolához ház
kell,
is
a preczeptornak kenyér
;
házba preczeptor,
a
mert ebben a pusztában
de manna nem
fürjek ugyan vannak,
hullik
;
hol
veszed a mannát?
— —
Biz' azt
magunknak
Tudom
pótadó, papbér, lélekocsú és lukma
De már a
erre
;
nem
összeseperni
rá-állok, csak
népszerségemet
bátyánk eltt, a
kell
el
!
sem, hogy
ne veszítsem Csont Ábel
még
ki
azért
I
életében soha adót
nem
fizetett.
—
Semmi
—
felelt semmi papbér! Dávid úr. Ha már másképp nem lehetünk, maradjunk meg nemes embereknek annyiban, hogy a mit mások adóként fizetnek, mi adjuk azt önkéntesen. Teszem azt, neked bven terem szénád
tíz-húsz
tónak
—
pótadó,
petrenc^ét
ajánlhatnál
évenként
a
I
Mit Hogy én !
szénát fizessek porc^ió számra
hogy az én kazlaimban vájkáljon a dászkál az én szénámat szagolgassa évenként, ha
nészes-e?
hám
taní-
Még nem
született
meg
az a
;
vagy
nem peKender-
Flórián, a kiért én a Tekintetes Ailamnyik és
!
.
!
33
eltt ezt a felelsséget
Nagyságos Trsdalmovccz elvállaljam.
— Hiszen nem kötelezettség ez kéntes — Bolondabb mint ajánlat
kötelezés,
dolog.
igértük, becsületbeli
Dehogy nem
—
szony.
csak ön-
, .
a
—
atyafi,
—
ád,
Nem szólt
mer ha meg-
adok.
Punktum.
közbe
a háziasz-
Bizony nem huzalkodik ám egy boglya
Megadja
szénáért.
;
Majd bizony nem mondjuk ám fel az
én mondom.
egy marok dudva miatt atyafiságot
—
Hallod,
Lrincz
latkozott.
—
Roma Már meg
úr,
Mecseki
szól rá
—
sógor?
szemmeresztve
felelt rá
locuta est; lenni
kell
az asszony nyilássa.
;
De
mit
?
— Az megteszi magáét. Ó miga fogja ványozni. — De Compostellai szent már most én magam házáengem Jakabra mondom, hogy ban bolondnak Hogy Mecseki, — a kinek veled egy az agarát agyonltted, — valaha indít-
a
atyafi
is
!
te
a
tartasz.
te
te
nótát
fújjon
és
akarja,
a
mit
ez igaz, akkor én azt a boglya a mesternek,
—
te
akarsz, ... ha
szénát
nem adom
hanem megeszem magam, évrl-évre.
hogy én a Mecseki házába beléptem és ott megebédeltem volna, mint itt. Azt nem tettem, miután jól tudom, hogy más az agár, más a kanapé. Hanem azért mégis úgy van indítva a dolog, hogy Mecseki lesz az indítványozó, én pedig az ellenz. Ez így van elvégezve Lábán János és Énekes Tót Péter tanácsában. Azt ne
Baksay
:
véld,
Pusztai tsüálkozás.
9
;;
34
Azután elmondta, mit végzett a két birkással. monda Lrincz úr, Már az más! úgy hát nem eszem meg a szénát, hanem felajánlom a
—
—
—
physices professornak.
—
Tehát számítok rád
szólsz legelször mellett.
—
pártolólag Mecseki indítványa
is
Megígéri ezt húgomasszony?
Meg, kedves
meg
gylésén. Te
família
a
kell
uram az ember
sógor, megteszi azt az én
neki tenni.
Mit meg nem
tesz
a jó békességért!
Dávid úr megcsókolta
nem terem
kézcsók),
a
a sógorasszonyt
(pusztán
ölbe kapta
azután
a kis
v-
Dínát, megígérte neki, hogy ha máskor eljön,
legényt hoz, azután
letette a leányt és
felvette a
juhászbotot.
Lrincz úr
vendégét
búcsút vett egymástól a két
itt
szatért atyafi
hajlékába,
merész
mindig nem új
kikísérte
útjában
ábrándjain.
tart hazafelé,
terveket forralván
Mikor ért,
új
férfi.
nagyokat
nevetve
Dávid
pedig
hanem
mint jó tervez hadvezérhez a
úr a
az
még
csárdának vág,
támadásokra.
a kfallal körülkerített
rülkémlelte
erdig Lrinaz visz-
a varjas
megostromlandó
csárda kapujához illik,
elször kö-
ersséget.
Nagy
megelégedéssel szemlélte, hogy Dávid gazdának
—
—
mind az öt gyereke a szín alatt mulat. Hintáznak, ök ugyan csak anynyiban mulatnak, hogy hajtják a hintát (maguk nem mernek bele ülni) verítékszakadásig, a hintán pedig a csárda zsidó
bérljének
a dajka ül.
Dávid úr belépett az ivóba.
Jffegigérte nekiy hogy
Baksay
:
Pusztai találkozás.
ha máskor
eljön,
vlegényt hoz.
34- Jap-
35
— —
Sok
napot drusza! Van-e jó borod? úrnak ; Alászolgája a nemzetes felelt jó
Dávid a korcsmáros. mikor
volna,
— Nem
nem
volna csuda, ha
megérdemlenék,
kik
a
—
sem
felém
jönnek.
Egy henger-alakú fa-kupát tett Tessék Ez Csont Ábel úr
—
Má-
csak ilyenbl iszik. Azt mondja, hogy
tyás király
is
ilyenbl
elé.
tulajdon kupája,
!
mert
mikor Árpád apánkkal
ivott,
Törökországból.
kijött
— Hanem körösztény vagy drusza, hogy gyermekeiddel. megtartatod vasárnapot — Nincs benne semmi érdem, kéntelen vagyok te
a
nemes úr
a
jó
a
is
vele.
A
tanító felmondott és
hagyott. Csak leg-
itt
alább tudnám miért?
— —
Gombház, ha leszakad lesz más. Nem olyan könny, mint a nemzetes úr gon-
Ha
dolja.
én
Morvából
fizessek.
akarok,
a
hozatnom.
A
tanítót
jó
kell
nagy úr; ha arra szorul
is,
mindig máson
Ha
rít,
jár az
esze.
mindjárt üzletet kezd
temre megy jogásznak nít
szorgalmasan
a
maga
és
egy
is
ne hiába
magyar zsidó
tanító legyen, kis
pénzt taka-
vagy pedig egye-
vele,
de
;
hogy
kit
morva helyt tanúi,
áll,
mert
ta-
mind
rabbinusnak készül vagy filozófnak.
— —
Az
bizony
drusza.
baj,
Sokszor elgondolom, hogy a legutolsó falusi rongyszednek jobb állapotja van, mint nekem, a ki
pedig
Mert ember
magam bírom
oskola a legutolsó taníttathatja
a
dominiumot.
ezt a híres
faluban
fiát.
is
Tanítja
van, a
a hol az
rektor egy
i6
Egy
véka árpáért. órát
még külön-
pár font czukorért
ad a számvetésbl.
is
— Úgy ám drusza, csak hogy hitibl. Keresztyén éneket — Mit gondolok én — — Azokat csak emelkedett
kitérítik a
ott
tanúi.
azzal ?
lélekkel.
Sohasem
írta.
nem
a mit
—
Dávid
felelt
szent Dávid
is
hanem
ember,
árt az, a mit tud az
tud.
Hiszen
ha
az a bajod, azon
csak
Egy szavadba kerül, pusztában, még pedig a
könnyen
mindjárt
segíthetünk.
s
iskola a
te kedvedért
szemtl-szemben
—
—
házisipkáját
megilluminálnám szert
lesz itt
a korcsmával.
JujjujjujI
bojtos
föl-
Dávid,
örvendett ;
az
—
ha én
egész
azt
félrecsapva
megérhetném,
még
korcsmát,
a
fél-
is.
— Már pedig az jóformán tled függ. Hanem hadd lám, mi áldozatot hoznál erre az — Áldozatot — bölcs számító, — iskolára
felelt a
?
semmit, hanem
dozatot
?
ál-
költségbl
a
a
rám
mi
esnék, fizetném.
—
Ügy nem
familia
Az
meg
élünk
magára adókulcs
druszái Tudod, hogy a
szerinti terhet
oskolának magánajánlatokból
— —
teni.
Hát
a
nemzetes úr mit
Hogy én Azért,
mit ajánlok?
hogy
ajánlasz?
— Tíz
Most
Teszem
fel
véka zab?
:
létrejönni...
Nem
kell
engem
nem ütöm dobra
én
arról tíz
vállal.
ajánl ?
adok, ott leszek én a hol kell. dat én hozzám.
kell
nem
Ne mérd
te
a
fél-
mit
maga-
van szó, hogy te mit
véka zabot évenként
Hadd lámi
.
.
.
Tíz véka zab ára
37 lo
frt,
nak,
de tegyük tizenötre. Most
— csak
sokkal
másik
magyar zsidót
—
drágább, 6
iskolából
frt 1
;
30
— mert
havonként 6
évenként frt
értve,
tiszta
fizetek a tanító-
frtot;
a
morva
a
koszt
44 frt. Tehát nekem az hasznom lesz. Megajánlom 1
a tíz véka zabot.
—
Ezt vártam tled drusza. Ez elegend arra, hogy a familiát tettre serkentsdy de nem arra, hogy tettre lelkesítsd, N\.ég valami
ajánlatot kell tenned.
Teszem fel száz fej káposztát. Köszönöm szépen. Hol vegyem én a káposztát ? Az öregapámnak sem volt soha egy fej sem. Hát honnan adjam én a káposztát? Már pedig, hogy a familia tettre lelkesüljön, ahhoz okvetlen szükséges, hogy a káposztát te
—
—
ajánld
meg.
Mert
látod
drusza,
az
a
hitvány
káposzta bizony kitellenék akármelyikünktl
is,
de
annak nem lenne semmi hatása, mint a hogy annak
nem
lenne, ha te egy vagy két akó bort ajánlanál.
Mindenki azt mondaná, könny neki, mert van mibl. De mikor meghallják majd, hogy te olyasmit ajánlsz, a mit magadnak is pénzen kell venned, majd meglátod milyen lelkesülten követi mindenki a te dics példádat. Egyik vajat, másik fadgyút, harmadik szénát és így tovább. Egy óra alatt örök idkre meg lesz alapítva a tanítói fizetés. Aztán nem is kerül az neked pénzbe. csak ne tettesd
—
—
sszel
húszával
is
járnak a káposztás kocsik. Vala-
mennyi itt etet, jövet-menet. Hány van, a ki visszahozza a hetivásárról. Ötvenet is kapsz tlük egy itcze borért
s«
— hát megadom véka zabot, meg káposztát. száz — Helyes! hogy szabadelv ember vagy. Jól van,
a
a tíz
fej
látszik,
Most már
halldd, a mit
mondok.
A
familia
gylést
Mecseki úr fogja tenni az indítványt az iskola iránt. Lesz egy-kett, a ki pártolja. Többen ellene mondanak. Akkor te szót kérsz és megteszed ajánlatodat s azt is hozzáteszed, hogy tart a héten.
ha az indítvány leszesz
nem
el
elköltözködni
s
kénytelen
fogadtatnék, te a
bérletet
megszüntetni
mert neked olyan helyre
Szentgyörgy napkor,
kell
menned, a hol gyermekeidet oskol áztathatod.
— —
De Ne
nem akarok ám félj, nem is hagysz én
felhagyni a bérlettel. fel.
mit mondok, a többit bízd rám.
kinek se szólj arról, a mit
Dávid úr kát
kifizette a
Még
te tedd, a
egyet. Sen-
beszéltünk.
itt
kupa bor
árát és jó éjtsza-
mondott druszájának.
A^nden
jól
megyl gondolta magában,
kicsillagozta
s
haza
elvette a zakatói minta-díjlevelet,
felé ballagtában s
Csak
a
biztosított
tételeket.
Zab,
só,
fadgyú, vaj, széna, káposzta.
megy gondolta újra. A dics természetnek mind a három országa meghódolt már.
Minden
A
nehezén
jól
túl
!
vagyunk, a többi magától megy.
Most hazamegy bajnoka pihenni
;
a népnevelés országának fáradt
de azzal a
feltétellel,
újra kezdi a hódító hadjáratot.
hogy holnap
:
39
Másnap
reggel
újra
nyakába öltötte Dávid úr
a pusztát.
nem
Ezúttal
juhászbot
b
subát
a
nem
kísérje,
A
védelmezje.
fordított suba a helyettesíti,
a
szürke
is
ki-
juhászbotot fokos
köpönyeg,
és
a
gyalogszcrt sárga paripája. lépdel
így
Pátrói
át
Ábrahámné asszony ma-
jorjába.
A
nemzetes nagyasszony a nagy cseresznyefa
almáriom fényesítésében fáradozott, úr bekopogtatott.
—
Kedves asszonynéném
kezet csókolva, is
kezében
s
tartva.
a
!
—
midn
kezdé
Iharosi
tisztelettel
megcsókolt kezet a csók után
—
A
familia
nagylelk Thábi-
ember érhiszen dekében. Az a szegény Pozdorja Mihály két hónap óta fekszik betetán tetszik ismerni tájához jöttem könyörögni, egy szegény
—
—
csaknem koldulnak kérném kedves asszonynéném jó szívét, küldene néha egy kis ebédet annak a szegény embernek.
gen, se
A
se
hal
;
gyerekei
nagyasszony kiszabadította
zét,
jaibt
él,
—
s
két kézzel
—
a
fogva volt ke-
belemarkolt Dávid
—
úr csimbók-
s megrázta emberül. oda értve te éktelen puha! te Ihárosi Dávid! hát te
füleit is
Hát a Pozdorja Miskáért vagyok én kegyes Thábita ? Te pokol pozdorja Miskája' te! Ha már a Pozdorja Miska nevével akarsz fosztogatni, legalább utána járhattál volna, hogy ki küldöz neki ebédet mindennap két hónap óta Ki vele, mit akarsz ? Igazat lélekzetet se tudsz venni hazugság nélkül ?
!
mondj, mert lehasítom a nagy füledet.
40
—
Vallok már asszony néném,
csak a füleimnek
irgalmazzon. Azt hallottam, hogy boldogult uram-
bátyám egy üveg cseresznyepálinkát testált nekem ; ez iránti igényemet jöttem bejelenteni. Nem kapod meg, a mért újra hazudtál. Iga-
— zat mondj. — No hát komba néném
helyezi,
sárnap
nem
benne.
van
a kóstolót. Olvasta-e asszony-
arra való,
De
Itt
én
van:
méltósága kath.
meg
a tegnapi újságot ?
ember.
az
mondok, ha füleimet birto-
igazat
a
még, mert a va-
hogy hiábavalóságokkal
olvastam ám, hírek:
«JVfl/)i
kondori
népiskolára
Nem
2000
nyomtatásban.
mi van
nézze
Az x....i püspök
pusztán frtot
s
töltse
felállítandó
róm.
adományozott.!)
Skorpió-jegy
mi
a
alatt,
Itt
azt
hogy ezt a szerkeszt nem a kisujjából szopta. Ha ezt sem hiszi asszonynéném, akkor frészelje
teszi,
le
a fülemet ácsfrészszel.
— Hát aztán Preczeptor akarsz az oskolában vagy mi? — Nem én asszonynéném. Hanem egy püspök kimond, annak meg — Hát legyen. Mit én bánom. — Bánhatná pedig, mert az oskolát nem annak fundus a levegbe — Hát adjon püspök; én nem adok — Nem ám, hanem majd ád lenni
?
abban
tudja, a mit
kell
építeni
lenni.
szokás
kell.
;
a
neki.
a familia.
—
De
öcsém, azon a funduson, a mit a familia
ád, egy tyúk alja csirke
—
a
Nem
is
úgy lesz
községi biró (tudja,
sem forog meg. az.
Hanem egy
hogy az
is
van)
szép napon
közgylést
;
.
.
4»
közgylés pedig csak
hirdet. Ilyen
tos jelenlétében szokott megesni.
gyl
a
eladja
község,
Már
azaz a família;
maga módja
császári
a
biz-
most egybe-
királyi
biztos
hogy mi készül hogy annak a mi készül, fundus kell ; hogy nincs benne semmi kétsége, miszerint ez a nemes és í^agy* ilysn és amolyan familia, a melynek sei egykor így és amúgy, s a mely nem veszhet el, míg az ezüst Dunának, s a többi: egy a
szerint,
—
—
szívvel
és
meg
szájjal
—
fogja
ajánlani
a
kivánt
fundust.
— —
Megtagadja egy
De
szívvel és lélekkel.
nem egy
a biztos
hanem
nyilatkozatot kivan ám, követel,
annyi
lesz
s
szívvel és szájjal
való
névszerinti szavazást
hogy nem asszony-
esze,
nénémmel szavaztat elször, hanem valaki olyannal, a ki nem mer nemei mondani. Teszem föl Talpárdi, vagy
a ki államhivatalnok,
szabadult alatt áll
— —
nem
.
ki
Theresienstadtból
a
kik
a
is
szavaztat névszerint, ha-
czivilizáczió fáklyájának j
fundus,
—
gadják, álljanak fel». felállani,
:
tehát
Ebbl
legfeljebb
felállt is, látván,
mondja:
magasan lobog-
árul ásókat .. .»
a sok szó azt teszi
Igen
és azt
népnevelés oltárának felemelésé-
tatásához tényleg való
mer
folyvást felügyelet
hozat határozatot
felállással
Ez
a ki most
a magáéból, a kinek muszáj.
Vagy pedig nem
hez és a
— —
s
atyafi,
.
Hát adjon
«Azok,
Dámán
:
fundus « járul
.
.
ásókat megta-
hogy senki se Csont Ábel atyafi. A ki az lesz,
hogy kisebbségben
van, szép csen-
.
.
.
4í
dcsen mcglcushad, mert a kinevettetéstl mindenki
meg
]gy aztán
fél.
nagyobb
mint szeretnk,
is,
költségén
az
s
oskolája,
atyafiak
nnek
cselédei oskola nélkül
—
—
lesz szavazva a fundus,
Mit gondolok én
vele,
felépül
tán
püspök
a
míg a mi hitünk
fel.
—
nagyasszony
szólt a
félénkebben, jobb tenyerével végig simítva barnás balkarját.
—
—
Nekem
se kicsi, se nagy
. .
—
kérdé lelkesülten Dávid. Hát nekem van ? Nekem sincs, de azért kész vagyok minden áldozatra ...
—
No
csak ne thábitázz öcsém,
nem
jól
áll
az
neked, mert mindjárt észreveszik rajtad, hogy levélbül prédikálsz.
Mondd
kereken, mit akarsz.
ki
— Hát asszonynéném, én oskolát — Van hozzá elég pénzed, csak — Nem magaméból. Közkincs, áldozat ezt összegyjteni — Elted feladata — Az meg más Egyszóval
akarok fun-
dálni.
fundálj.
.
;
,
évi ajánlat,
—
szólt
—
De
.
.
is,
koldulok az
is.
oskola részére.
Mit ád asszonynéném ?
egyszer-mindenkorra,
a
Alapítvány,
hogy
tetszik.
hát mit gondol uramöcsém, mit adjak?
—
most a nagyasszony komolyan.
A
tanítói fizetés
els
tétele
80
Ezt vagy
frt v. ez.
kellene biztosítanunk vagy alapítványok évi
köz-
közczél,
a
által,
kötelezettség útján.
—
Én
nem veszek a nyakamra, hanem a mit szántam, odaadom egyszerre. Jó lesz-e, ha szegény boldogult nagyanyám száz arany móörök terhet
43 rJngkövetclését átruházom az oskolára? Csak vége
szakad már a pörnek elébb
—
is kifizeti,
Ez
jó lesz,
ha
hátha az a kevély Talpárdi
;
látja,
hogy szent
de oda
czélra
veszhet
is
megy.
mostanában
;
semmi esetre sem hoz jövedelmet. Nem adhatna asszonynéném valami biztosabb alapot?... A mivel
az Isten megáldottal
—
A
engem
van a kontraktusa száz váltó forintMikor felvette a pénzt, akkor adta ezt
forintról.
de
nevét,
Itt
Mondtam
az Írást.
azt
hogy magyarul
neki,
hazudta
a
felrakta
a
póklábakat
mondta
a
törvényszék, hogy
van írva
:
En ráhagytam
zsidóul érvényes.
csak
;
irja alá
a
pokolra való, hogy az
aláírása
s
de mikor bepöröltem, a
azt
kontraktus alá az
Kászpoló Náthán, az pedig nem az Adány
Nem
az Ádányé, hát kié?
Náthány nem mindegy guta mert az nem
ják,
megáldott
szent Felsége azzal a csaptatnivaló Okulás
Ádánynyal.
neve.
No
mivel az Isten megáldott?
is
név,
a?
Hát Ádány vagy
Nem
ám, azt mond-
hanem csak
zsidóírás,
a
hogy « pénzt nem ád». Hanem, ha azt akarom, hogy a pénzemet megkapjam, esküdjem meg, vagy a zsidótól kivánjak esküt. Mit! hogy én esküdjem száz forintért, vagy hogy az a mi
azt
teszi,
nyavalyás
Adány
elkárhozzék?
Há
az
én
lelkemre
ezt
a
kontraktust
valamit venni az
is
már most én is hanem ha kell, oda-
öcsém
kedves
Kaszaboló Náthány vagyok
adom
még jobban
;
az
oskoládra,
Ádányon, magam
is
ha tudnál
megkönnyeb-
bülnék.
—
Idevele asszonynéném, majd féllábra
állítom
.»
:
44 én
Adányt, hogy
az
magát.
Hanem
azonnal
kedves
Náthánynak
asszonynéném,
lássa,
vallja
ez a
adomány összevéve is csak olyan, hogy jó szántából maga az Adány is alig adna rá valamit. Erre valami nyomtaték kell, hogy el ne fújja a két
szél.
Valami kézzelfogható.
..
— Kézzelfogható? Mi az? Rokkanyél Azt kapsz édes öcsém most mindjárt, ha még tovább — Nem, kedves néném, hanem hát egy fvaló szalma annak nyavalyás tanítónak. — Adok hát mennyi dühödjön ?
is
zsarolsz. kis
teni
a
meg
az oskolád.
azt
is,
De
most már vége legyen a ku-
a
kell,
nyorálásnak.
—
Vége
nevét
asszonynéném,
Egy ívet tett a nagyasszony elé. Az öreg asszony fogta a tollat
és irta, a mint
lesz,
csak ide
a
hogy Náthány.
unokaöcscse diktálta •
Füttenivalót elegendót»
— — —
«Es négy font szalonnát Szalonnát én
ajánl.
nem mondtam
.
.
már oda kedves néném, hát mivel fz az a szegény ember ? Mihaszna a tz, ha nincs mit fzni nála? jól van hát no. «És négy font szalonnát írja
—
alyál licta
Nemes Nemes-vidi
Juditba nobilis vidua re-
dominus generosus Abrahus Patrói mpr.»
Ihárosi beporozta, átvette és zsebretette az Írásokat, azután megitta a testamentombeli cseresznye-
vízbl a kóstolót, kezet csókolt a nagyasszonynak a szent ügy nevében és eltávozott.
Az Baksay
:
öreg asszony fogta a
Pusztai találkozás.
tollat
.
.
.
44. lap.
45
hazament
Ihárosi
és asztalhoz ülve, szemlét tar-
tott a szerzett javak fölött, a biztosított fizetéstéte-
leket megcsillagozván.
—
Nagyon
midn
dörzsölve,
az
8o
kamatja épen
Nagyon
jól
a padlásról ez
tés,
1
magának, hogy száz
rázta
6%
—
monda magában kezeit aranyszabály által megmagya-
van
jól
sem
van
v
frt
ez.,
a nehezén tul vagyunk
Dávid,
;
a
több
szükség; Marbatartás és
terhe lesz
Ta
;
Örle-
úgy
a familia
egy
INegyvenó't véka búza, ezt
;
is.
könnyje
lesz a papiron, miután valóságban
jó
jó alapszabályokkal körülkerített
önteni.
st még
évi
vft.
lecseppen. Mézet Csont Ábel
is
lesz rá
könny
;
arany és száz
takarékmagtár fogja
bökken! No most mutasd meg, hogy ember vagy. Hon?Jyolcz
botd föld.,,
itt
a
nét veszed a nyolcz hold földet. Szent Árion, segíts
1
Mindenkit, a zett,
valaha nyolcz hold földet szer-
ki
tanúbizonyságul
nyolcz
hold
földet
magunknak sem, hát
— Szent Árion,
mer
hívni
nem gyerekség még másnak.
segíts
I
—
falon függött,
hegedt
nyos rámában.
—
Szent Árion, segíts!
nyomatú alakhoz.
—
Add
tartva
—
úr,
hogy
szerezni,
kiáltott újra,
esetten tárva kezeit egy kép felé,
lév
Dávid
még
kétségbe-
mely a szemközt hóna alatt, ara-
sóhajtott újra a
ide azt a
k-
hegedt, hadd
muzsikáljam össze a nyolcz hold földet.
A
gúnyos mosolyra biggyedtek. de hát Nevethetsz, folytatta Dávid úr, minek koptatod te azt a szép nevet, ha ennyit
—
kép
ajkai
—
—
.
46
sem tudsz megtenni
De
?
persze könnyebb a azzt-
Ha Megvonnám
megnyergelni, mint a famíliát! Hah!
halat
birnék
a
ti
lantotok hatalmával
!
én azt
vályogvet czigányok elkezdenének mozogni, egy nap alatt készen lenne a negyvenezer vályog mind els vonót
a
egyszerre a polyva, a
s
sár,
a
;
minség,
tartósabb holmi rossz téglánál.
aozélos,
Másik rántásomra,
vályog egymás hegyibe ug-
a
rálna s készen lenne a
fal
harmadikba
;
legszebb
a
nem
szálfák idetánc^olnának a familia erd
Mecseki tanyájáról^ rcyzsXzxgzrznáéiVndik: negyedikre
de
igaz, azt a régi
Orpheusról sem mondja az
hogy nyolcz hold
De
földet összehegedlt.
:
a
,
.
írás,
hah
I
meg van Az én Árionom több mint OrHogy nem jutott elbb eszembe Rögtön
Hiszen
!
pheus.
!
írok neki.
Míg
elmondjuk röviden az Árion-kép re-
ír,
géjét.
A korábbi évek valamelyikében egy ds utazta be az országot, a nagyobb hangversenyeket jelent
—
Igazi
Amphion
az
adva,
egész volt.
s
mindenütt,
híres hege-
városokban a
hol
meg-
magához bvölve. merre járt, a kövek meg-
környéket
A
mozdultak, begyülekeztek a székvárosba, kibérelték a páholyokat, zártszékeket és a
nyiretty szóra
kakasülket,
s a
mint
kövek mertek
bírta a húrokat, a
vagy asztalt ütni ököllel, a szerint, a mint azt már a kövek különböz vérmérséke hozta sírni,
alélni,
magával.
kor a ket
A
kondori urak
mvész Fzvárra
több
mint száz
kitettek magukért, mi-
is
jött.
jegy
Lefoglalták az ülése-
erejéig,
a
hangverseny
47
felköszöntk versenyre keltek
a
Itt
fényes vacsorát rendeztek tiszteletére.
pedig
után
mvész
megtisztelésében.
Ihárosi
egymással a
Dávid
poharat
ragad és ünnepélyesen kinevezi magyar Árionnak.
Harsogó
—
éljen.
Nem
Mecseki
késik
a
is
poha-
mondja: Szép név az az Árion, de tud annál még szebb nevet is felhivja a familia összes tagjait kiáltsák ki Árion urat a familia Egyetemes csóHszteletheli tagjának^ Kikiáltatik. kok és ölelkezések. Nem engedi de Ihárosi az utolsó szót másnak, kivált pedig Mecsekinek; újra rával
és
azt
;
:
—
—
A
poharat emel és azt mondja:
ban
többé értelme
meg
az
mikéntre »,
E s
lejárt,
ennek nincs
osztályos aiyjokfiának,
maga mutat
czélból
ezennel
saját
a
tegyék
indítványozza,
ennélfogva
;
ünnep hsét
földesúrnak. «
kora
tiszteletbeliségek
a
mai reális világ-
kondori példát
vagyona után
a
es
közföldekbl a Tekintetes Atyafi úrra két csövekrészt
ünnepélycsen
átruház.
A
példa ragadós és
melegében harminczöt czöveknyi jog inscribáltatik. Árion a kitüntetésre arczképének egy-egy példányával felel, az átírási okmányt elaz új atyafinak ott
fogadja
azon kérelemmel
jószága
jövedelmét
czéljaira felajánlani
a
kondori
pusztában
kondort
kevélyebb,
neki
jótékony
Patróiné asszonynénin kívül
egyéb jótékony negylet nem sokkal
meg
engedtessék
negylet de miután felvilágosítják, hogy
a ;
:
mintsem
létez,
ajándékot
a
ki
pedig
elfogadna:
oda módosítja nyilatkozatát, hogy fordíttassék hát valami közczélra.
Ez
a
története
az
Árion-képnek, kihez Dávid
48 úr
azt
a
szemrehányást imént,
s
ezt a levelet
e
hogy a levél tárgyát ama bizonyos czövekek képezik, melyek mintegy nyolcz hold földnek felelnek meg. Most még csak annyit jegyezzünk meg, hogy a família-kurátornak kötelessége levén minden hó pillanatban
intézte.
Fölösleges
mondani,
J5-ik napjára fami lia-gy ülést hívni össze a korcsma ivójába,
mely
ez alkalomra kivételesen veztetett:
«
vendégl
Dávid úr a legközelebbi
gylést nem
megfelelleg
a familia méltóságának
hívta össze.
O
szálájának» neápril
tudja, miért.
15-ére a
Ez
is
az
eszélyes férfiú fogásai közé tartozott.
Mecseki úr ugyanis alig várta, hogy ápril 5-ikc fölött leáldozzon a nap jóltev világa, rohant Ámbár Lórincz úrhoz, hogy micsoda ember az a kurátor, hogy a familiát semmibe sem veszi gylést soha össze nem hív ; minden csak úgy «rólunk nélkülünk » megy! Magyarországon lakunk- e még, vagy pedig Grönlandiában? Ki kell csapni a kurátorságból az ilyen embert 1 Ámbár Lrincz alelnöke a familiagyléseknek azonnal utasította a kurátort a gylés össze1
;
—
—
hívására, holnaputánra, ápril 17-dikére. Tárgy: folyó
ügyek.
111.
Tekintetes
Ámbár Lrincz
úr
elnöklete
alatt
jelen voltak stb. stb.
Ügy van. A korcsma- asztal végén legfelyül elnököl Ámbár Lrincz; jobbján Talpárdi Gáspár, a
49 puszta leggazdagabb embere, egyszersmind megye-
fnök,
csak
ki
napokban rándult
a
E
birtokát megtekinteni.
szke, melyrl
tekintet
szelíd
aranyi ánczczal,
nem Mecsekié, hanem ben
a
ül
—
Ihárosi.
nyúlánk
nyakában
férfi,
hogy az Mecsekivel szem-
Ihárosi azt vallja,
feleségéé.
—
már
Említettük
olthatatlan tüzet,
mellett ül Mecseki, egy
ellenség
halálos
Fz várról
le
és unokatestvér
—
a két úr között dúló
mely azon gyuladt
ki,
hogy Dávid
agyonltte a Mecseki agarát. Olynem cselekmény, melynek súlyát a körülmények enyhíthetik. Mert ha úgy
dolog, a mint az egyetlen tanú
a
áll
—
Ámbár Lrincz
ragaszkodásból,
fogult
az
talán
igazsághoz való
—
el-
vagy talán a háború meg-
elzésére finomul c^élzott tapintatosságból eladja, t. i., hogy Dávid úr kopókkal vadászván, a rekettyés közt nyúlnak nézte s tévedésbl pufiFantotta
az agarat: akkor azt
le
velünk
is
agarat
«Már
együtt:
nyúlnak
nézi,
az
a
«
csalódás.)*
De
cselekménye
más.
abban nincs
személy-, sem birtoksértés tikai
mondja rá Mecseki
:
a sógor az
sem
violenczia,
legfeljebb egy kis op-
mivel Dávid úr
ilyen
Ha
hogy
jól tudja,
magyarázattal kitörültetnék
ugyan a bnös cselekmények sorából, de egyszersmind az neve is a vadászalmanachból, ennélfogva készebb puskát fogni az egész világra, mint-
sem megengedhetvé tegye Lrincz sógor sét.
Ellenkezleg,
agarat, mivel
hivatalos
dolgába, fiaksay
:
az
szándékosan
szét
minden megbizás nélkül
túlbuzgóságból s
ltte
beleavatkozott
a
szemeláttára elkezdte cziczkézni
Pusztai találkozás.
föltevé-
az
csupa
s
kopók a
í^\-
4
50 hajtott nyulat.
Mit
volt mit tennie, mint ártalmat-
lanná tenni a veszélyes ellenséget
—
pár «szigmaringen izenni Mecsekihez,
—
nak.
Ezen
úr suttogja
bl
intézte, a
hogy
—
mint Lrincz
már csak következetességegyszerre
mint a tévedés után
Nekünk kötelességünk
nak.
gondját az agará-
viselje
azonban
izenetet a sógor
kiséretében be-
magát, hogy micsoda színt adjon
találta
fogadni
el,
ezzel
s
—
heckingen))
cssztl egy
a
s
a mit a
azt
bnös magát
fel-
dolog-
a
magyarázatot
a
terheli eg nyújt,
végzetes agár kisérteti es árnya be van
a
vezetve történetünk alakjai közé.
A
hosszú asztalnál az elnök közelében ülnek a
érdemesebb
familia
szemben a
Jeeppel,
tagjai, itt
is
az
mert
Zírak,
megteremnek
;
nyugha-
gép behozásá-
tatlan újítók, kik egy-két gazdasági
holmi homok-megkötési, erdültetési, útjaví-
val,
s
tási
elmélet hangoztatásával az
si nyugalom
retinek sok aggodalmat okoznak titkon
Az
a
azok,
asztal
alsó végét jobbfcll
a
sze-
és nyilván.
Mámög, balfell
Mineka nagy kiterjedés családok ellenzékies tagjai foglalják el. Ezek pedig nem indián a
—
törzsek.
Nem. Ezt
nevet
a
a
csúfolódó
Ihárosi ragasztotta a
nyakukba.
Nem
is
családok
pedig,
hanem
pártok, melyek
elveikben nem, csak jelszavaikban különböznek egymástól.
Mindkett gyanús szemmel
kodó párt az
fesz kel déseit,
nézi az ural-
csakhogy a Mámög-párt
uralkodó párthoz atyafiság, érdekközösség, ba-
:
5»
rátság
vagyon-cgyformaság
s
sokféleképen
által
nem meri ennek kezdeményeit nyiltan ostromolni, hanem csak a nyakravaló közül dörmögi: *Már megint!^ vagyis a pusztai patois kötelezve,
lévén
pecsovics
;
ez
télen
Mineka-pixX már rögzöttebb
meg sem
hanem minden lettel
A
nMámóg*.
szerint
hallja
az
szavát,
újítók
indítványra kész az egyetlen fele-
mint nyáron;
úgy,
*
minek a?* Innen
az elnevezés.
Az
asztal
legvége és az ajtó közötti
állva csoportosul
egy negyedik
Mert ezeknek minden
szk
téren
párt, a J^ikbúznyiaké.
indítványra,
mely az
asztal
fels végén támad, egyetlen egy véleményük van ki
k^U búzni! T.
nem
i.
az indítványt a
jegyz-
könyvbl, hanem az indítványozót a szálából. Mely vélemény erélyes kifejezése után az egész párt rendesen oda szokta hagyni a gylést hangos tüntetéssel.
Van még egy ötödik párt kemencze széles patkáján patkára felhúzva fésületlen haját
s
is,
a
rajthúzlis
nagy boglyajobblábát
térden át összefogva
és
a
négy szelek
kállát nézzük, azt hiszszük,
hogy ez
figyel.
Ha
ápolt sza-
által
a
a
\ikbúznyiak
de ha deáknyelv-tudományát, családi összeköttetéseit, melyekre
csontjából való csont
melyre sokat ád,
mely
;
semmit sem ád, s tekintélyes birtokát, melytl még adót soha sem fizetett, tekintjük, úgy Csont Ábel urat
Majd
hajlandók
vagyunk
—
az
úri
párthoz
Egy véleménye van
sorozni.
mindenre nem-ét mondani, a mit ugyan megtesznek a Aíámögók is, a J^ikbúznyiak is, csakhogy Ábel úr nemmeglátjuk.
:
4*
5» csak mondja,
ábrándja van
hanem :
foganatosítja
is
Egy
a nem-ct.
Duna jegén
királyt választani a
;
és
egy foglalkozása: a méhészet, melytl adó nem jár. Egyszer össze akarták irkálni a méheit, de
marok herét
egy
fogott
tömködte,
gallérjába
inge
az
és
—
sem mernek menni.
az
méhesben rubrikákat. Azóta
a mint ez a
az asztalra hajolva töltögette ki a felé
adóvet úrnak
A
tanácskozásba
csak
akkor szól bele, ha valami jó deák-idézetnek épen nyilasa akad.
—
— meg, rendes idn gylés — miért elnézést kérek kurátor úr részére, — akadályozva kétségkívül fontos teendi meghívó szétküldözésében. — «Publica praeferenda* — dörmögé — A közügy magándolognál elébbvaló. Ábel — — Fölöslegesnek láttam — semmi elterjeszteni valóm monda nem — Ha az úrnak nem lehetvén másnak — Tekintetes
család
!
—
kezdé az elnök,
a
a
kívül tartatik
ezúttal a
a
ki
saját
által
volt a
privatis
a
úr.
a familiát fárasztani,
Ihárosi
úr,
lévén.
lévén,
csendült bele Mecseki szava. bízva,
mint a
kihirdetés.
elvégezni, akkor
mondjon
Ha
!
Az ezt
—
a
Több van mint
No
nem
famil iának,
s
az
az
nincs szava.
nem fakószekéren
—
bírja az úr
akarok, de
itt
itt
sem
le.
— Majd lemondok, mikor úrnak. — Az úr most szolgája úrnak
úrra nincs egyéb
majd
Az én öregapámat ám ide Girgácziábúl.
az úrnak.
szalajtották
elszalajtják
az unokáját.
,
53
Mámög
csóválgatják a fejüket.
kozássá]
Minek is
Mincka uraimék kegyes megbotrán-
és
mámög?» Pedig
a
megvennék
—
Azt hiszem,
térünk
Mámög, mámög
álnok a lelkük
—
szólt az elnök
A
tanácskozás tárgyától.
a
szem eltt
a tanácskozási
I
Pénzen
nem
hogy itt
el-
atyafi
tisztelt
urak a magánkérdéseket tisztázzák másutt, tartsák
I
az ilyen mulatságot, ha ingyen
juthatnának hozzá.
—
«
pedig
tisztesség köve-
telményeit.
— mond Csont Ábel — Hoc — non omittendum. ciendum, — Minthogy — elnök — sem úr.
Sic!
fa-
illud
az
folytatá
elnöknek, sem
felhívom
tései,
a a
a;í
kurátornak nincsenek elterjeszcsalád tagjait indítványaik vagy
intézkedést váró kérelmeik eladására.
Most
—
és
újra
Mecseki
Tekintetes család
állott fel. !
Van szerencsém Siró János
Uherszkó Márton birkás-embertársainknak folyamodását benyújtani,
zatos
parancsolni, azt, a mit
k
a
s
alá-
ha méltóztatnak
maguk együgy nyel-
vén folyamodásukban rebegnek, élszóval röviden eladni. (Halljuk, halljuk!) Méltóztatnak
embernek való ember nevét adja
meg
;
bárha
jól
tudni,
a nevelés és oktatás
nem tagadom, vannak
egyes szá-
nalomra méltó kivételek, kik minden nevelés mellett
is
semmi
maradnak az állatnál. Azonban nem mondok, ha azt mondom, hogy az
állatabbak újat
szomorú kivételek csak a szabály ersítésére szolgálnak. Mi sem vonhatunk khinai falat a hatá-
ilyen
rainkat ostromló czivilizáczió áldott hatása ellen
.
.
.
.
54
—
Mámög-párt, dig
«
—
—
MámögI
zúgott
pogány szó
a
gyanakodással a
baljós
hallására,
melynek min-
a következése.
fizess*
Ennélfogva indítványozom, találjon módot a
hogy e mi virágzó pusztánk bájos rónaságán egy, a kor igényeinek megfelel
Tekintetes
Ramilia,
iskola állíttassék.
—
Minek a? közelg veszély
—
harsant
meg
a
Mineka-párt, a
élénk érzetében szokatlanul elszánt
és határozott hangon.
—
Nem
a
hálaistennek mellett
azok
magam érdekében emeltem szót, mert van annyi módom, hogy gyermekeim
külön
instruktort
érdekében,
közül
kik
földhözragadtságában
.
hanem épen némelyek a maguk
tarthatok,
.
— búgott az — Ki húzni közvélemény. — Kinek nem ne vegye magára. kell
ajtó
!
inge,
én igen
hanem
tisztelt atyafi
a
mögül
Nem
a
az
birtokos- társaimat értem én,
felvilágosodásnak azokat a buta ellensé-
maguk kurta eszével Gyerünk innét zúdult fel a Kikóhúznyiak csoportja. Ez az úr minket szemtl-szembe össze-
geit, kik a
.
—
I
—
.
— bolondoz. — Én csak olyan úr vagyok, mint az — Ha az úrnak olyan sok az esze, vegyen be belle óránként egy evkanállal. Ráfér. — Eb ura kurta — látom, hogy némelyek is
úr.
I
Sajnálattal
félreértik
jószándékú kifejezéseimet és távoznak; de örülök azon, java
hogy most már a familiának csak szine és maradt együtt, kiknél sem a belátás, sem a
55
buzgóság nem hiányzik szavaim helyes felfogására, s kell mveltséggel bírnak az indítvány fontosságának megméri egelésére s hatásának kiszámítására. Én, tehát. Tekintetes Atyafiság, azon két embertársunk és nagyszámú ártatlan gyermekeik nevében, a
kiket
familia
ellegesen
együtt
kihallgatás
és
xquus fit: Csont Ábel) szokása mondani elvben az
—
Minek a?
—
nélkül
(Haud
szerint emberte-
könyörgök, méltóztassék
összekáromolt,
lenül
folyamodásukkal
kurátora
tisztelt
iskola felállításának
kiáltott újra a
engedvén szemét beköttetni
—
a
ki-
szükségét.
Mineka-párt,
nem
szónok magasztalása!
—
Eddig Jó a dicséret, de csak ingyen. megvoltunk iskola nélkül, ezután is meglehetünk. által.
—
Hiszen nem
mondom
én
tisztelt
Atyafi urak,
hogy most mindjárt neki fogjunk. Várjuk
Nem
olyan fekete
ám
végire.
az ördög, mint a milyennek
festik.
— —
Ha nem
falra festeni,
de azért még se jó azt a mond egy éltes Mineka.
olyan
—
is,
Egyelre, mondom, csak indítványomnak
elv-
ben leend elfogadását kérem. Utasíttassék egyszersmind a falu kurátora egy véleményes javaslat készítésére, melyben az iskolaépítés költségeire és a tanítói
nek kijelölendk, de a közbirtokosság minden jól
megérteni,
szolgáló források lenné-
alapjául
fizetés
—
—
és
ezt
terheltetése,
hangsúlyozom
—
— méltóztassanak
a közbirfokosok minden
terheltetése
nélkül*
— bele
Csinálja,
—
a
dünnyögé
ki
kezdte,
Ihárosi.
én
nem avatkozom
—
Kötelessége az ürnak. Azért
közjöve-
htíz a
delmekbl külön részt. Különben is elérzékenyülve jelenthetem, hogy azon két embertársunk, kiket a illnek tartott rútul
kurátor úr szent szándékukért
nem maradt meg
megszidalmazni,
a
kérelmezés
merev korlátai között, hanem tényleges ajánlatot is tn. Imé: «ajánlunk a tanító évi fizetésébe 5 azaz öt font fadgyút, 4 azaz négy itcze vajat, 50 azaz ötven
font
Kérem
hátravetve
és fejét
írást,
—
sót*.
—
folytatá,
kihivólag nézett végig a
— ha egy familia-kurátor
gyülekezeten,
sem tud valamit
építeni,
letéve az
ilyen alapra
akkor menjen Ukrániába
szék-sót söpörni. Igaz vagy nem, uraim?
A
kérdés nyert ugyan egy pár udvarias fejbólin-
tást a
közelben, de a
szérl konok
hallgatással
mögnek van annyi kérdésre. letjét,
és
Minekák
Oh
fogadtatott.
hogy nem
felel
a
ré-
Má-
minden
ha egyszer kimondja a sibbo-
beszélhetsz azután neki. Csak néz
A Mámög
a legravaszabb
maga
elé
petrefac-
a világ társadalmi konvulzióinak.
Most
—
esze,
A Mámög
és mosolyog.
tuma
Mámögök
Ihárosi kért szót.
érdeme szerint tisztelt úr a tervjavaslat készítésével engem kíván megbízatni, miután kikötötte, hogy a familia minden terheltetése nélkül
Miután
az
kerestessenek
ki
Girgácziába találnék,
nem tudom bizonyos nemzetség forrását nem
utasít,
ha csak
bátor vagyok
a
hol
pedig
mit :
személyes tájékozás tekintetébl
magát kérdezni indítványnyal
a források, s e czélból egyenesen
meg elször
kíván-e
járulni
is:
—
t
csupán a száraz
az iskola-alaphoz és
57 szónoklatával
lelkes
s
buzdító
nyögdécscléseivcl a
tanító fizetéséhez, vagy pedig követi az általa n\agasztalt koztatja,
kérelmezk példáját, s ezennel kinyilathogy a magasztos czélhoz ó is járul eny-
nyivel vagy annyival ?
—
—
Igenis
Mecseki belevorösödve, mert
felelt
a dolognak ezen oldalára
még nem
— én
gondolt
ugyan úgy értettem, hogy az iskola épüljön föl a közösbl, mert van elég nád, épülctfa és vályognak való föld a tanító-fizetés terhét pedig visel;
jék
azok, a kik
szolgálatával
élnek
:
de minthogy
érdemén felyül tisztelt úr ilyen egyevalószínleg nesen mellemnek szegezi a puskát agárnak vél ezennel kijelentem, hogy a tanító az általam
—
—
évenként
fizetéséhez
két
mér
kivánok
búzával
járulni.
Azután mintha megijedt volna világosabban latva
is
a
nagylelkségtl,
körül írta ajánlatát, egymásután hul-
a magyarázatot.
—
Igenis
mér
két
;
búza.
Kenyérnek való. Pozsonyi mért értve. Míg Ezen ajánlatom örököseimet nem kötelezvén.
—
Éljen
!
—
szólt az elnök.
— Én
a
élek.
magam
ré-
szérl ugyanezen czélra húsz petrencze szénát ajánlok.
—
Önként értetvén
:
mikor terem.
Tehát ezeket jegyzésbe teszem.
Ezek már
hogy csak idszakiak. E közben a Minekák kezdettek elszivárogni. Nagyon meleg van idebenn. Nem értenek ehhez, források. Igaz,
k
végezzék az fiatalabbja
élete
nem
urak.
A Mámögök
maradt benn, a
ki
jól
közül tudta,
forog veszélyben, mert neki
is
csak a
hogy az
még
él
az
5«
pedig otthon maradt,
az
apja,
—
ben nem ígérhet semmit.
Eddig csak elvnek szerintök azt teszi, hogy
vélték a dolgot, a mi
«semmi sem is
megteszi
belle*.
lesz
De
mikor márkáz elnök ennek fele sem elv.
már
ajánlatát,
Hátha még Talpárdi nagysága asztragán
prém
annak a nevé-
s
is
valamit az
szól
Akkor már
fuss
szólt helyette
Dá-
közül. Juj juj juj
!
se lehet, csak fizess.
Talpárdi úr vid, a
bérl.
A
szólt,
és szép
hanem
mint az öreg nemzetes urak kez-
menekülni,
dettek
—
nem
szembe ket.
az ajtónál
csendesen visszaterelte
Ha megengedi
a
mert nem
mindig
lehet
is
Sok gyermekem
mködésének
van, sokba kerül a házitanító, sikere,
én
Tekintetes Família,
csatlakozom a két kérelmezhöz.
kell
velük
jött
jót
sincs
kapni,
Innep lenne az nekem, mikor az az oskola megnyílnék, és templom az a kis szeglet benne, a hol az én gyermekeimnek helyet enkivált
pusztára.
gednének. zatot.
E
czélra én
is
meghozom
Fizetem kétszeresen
a
mi
—
a kívánt áldo-
rám
esik.
Azon
míg itt lakom akár lesz iskolás gyermekem, akár nem, évenként tíz véka zabot és felyül
száz
pedig,
fej
káposztát ajánlok a tanító fizetésébe.
Mecseki úr szemei ragyogtak ben. Azt hitte, hogy egy ilyen
De
a
tzben
és
köny-
lélek megeleveníti
A Mámög
mindenbl tud fegyvert rögtönözni. Neki bátorodtak, mert Dávidnak könnyen el lehet mondogatni cgyetmást, a petrefactumot.
a mit
—
csalódott.
Mecsekinek nem mer az ember kitálalni. Könny magának Dávid Maga ajándékozhat, !
.
.
59
mert pálinkáért kapja
meg
posztát
ingyen
is
nyakán
ember.
—
—A
ká-
hagyja a káplárdi
—
Atyafi-gylés!
Tisztelt
A
zabot az aratóktól.
a
egy
ismét
szólt
ama zsidó férfiú mondott, zabot én azt nem javallom. Mert jóllehet, hogy adna, de minek a préc^eptornak a zab? Mert minek a préczeptornak a ló ? Különb lovak is megéltes
Mineka.
mit
vannak zab nélkül, mint egy préozeptor-lovak. Azért adjunk-é neki zabot, hogy zabozza a
eljár-
lovait,
én rektorom
jon vásárokra
kupeczkedni,
Szent-Gálon,
hogy az oskolás gyerekek voltak a
kocsissá villával
rektor
—
nem
;
senkinek
;
volt neki
Hová
Mámög.
—
egy
fiskális
az
osztán a lovát vas-
agyonszúrták a Csöglei
—
ember
tért ki
mint
akkor
uraimék, bátyja
.
a
.
—
szólt egy bátyámuram annyit? Noha a szentírás azt mondja: a vén-
beszél
orczáját megbecsüljed,
—
én csak azt mon-
dom, hogy a mely uraiméknak tetszik, építsenek oskolát, de mi nem építhetünk, mert az építéshez pénz kell, ahhoz pedig szegények vagyunk. Szegények a nemzetes urak? Hadd lám csak, szólt Dávid bérl, szemeit a mestergerendára
—
—
emelve,
—
föld birtok,
van a pusztában
10,000
egyéb vagyont nem
iskolaház belekerül
2000
frtba,
is
hold
számítva.
Micsoda?
—
szólt
az
épen száz holdas birtoka zete
még jobban
.
.
öreg Mineka, kinek
—
hogy én húsz hogy az Izrael nem-
volt,
forintot kidobjak csak azért,
Egy
melybl egy hold
földre 20 kr., száz holdra húsz forint esik
—
szántó-
megtanulja a kétszerkettt
?
Könny
.
6o
neked Dávid, mert m\ adót fizetsz te a butyrodtól ? Adóra kell most a húsz forint, meg a húsz-
Nem
úgy van már, mint volt régen Ha így van a dolog szakasztá félbe a akkor én kénytelen vagyok a bérletet bérl, szor húsz
—
is.
el
—
—
hagyom
megszüntetni. Ide
mennem
kell
.
bánatpénzemet
a
is.
.
De
helyre, a hol a gyermekei-
olyan
met iskoláztathassam. Ezzel Dávid kiment az udvarra,
s az ott
tozó atyafiaknak újra elmondta szándékát.
dolkodóba
hogy ha Dávid
jutott, is
elviszi,
gyapjúra,
repczére,
bejegyezve
;
elköltözik,
azokban sok
s
elmegy
mely minden
Ez gon-
Egyszerre eszükbe
az atyafiakat.
ejtette
csopor-
bizony a könyveit
mindenféle
kölcsönök,
adott ellegek vannak
búzára
a kimeríthetetlen hitelpénztár,
embernek egyetlen szóra
jóravaló
megnyílt, a nélkül, hogy valakinek odaharapta volna a
kezét.
Aztán
milyen
zsidó
következik
utána?
Hátha szegény lesz, vagy vérszopó és csalárd? Hátha nem is lesz zsidó, hanem körösztény, a ki
maga
is
fülig
hogy
a
Dávid
adós? itt
Rohantak vissza
De már
abból semmi sem lesz,
hagyjon bennünket. a szállába
a legszájasabbik Ki-
;
khúznyi eladta, hogy mit végeztek odakinn, ók
nem
viszik el a leikükön,
mint
a
Dávid,
kiben
ket. Ha már annyiba
hogy
ilyen igaz izraelita,
nincsen kelt,
álnokság,
elhagyja
hát legyen oskola.
Van
a famíliának erdeje, nádja, abból kikerül a tetzet.
Polyvát vessék is
k
maguk adnak
meg
és hordják
azok veszik hasznát.
a
be
vályoghoz a
;
a vályogot
kertészemberek, úgy
6i
Mecseki szükségesnek látta megdicsérni a fölvilágosodott jellem férfiakat, kik készek áldozatokkal tartani fenn azt a hazát, melyet
seik áldo-
zatokkal szereztek.
Ismét Dávid úr bátorkodott szót emelni, ha mélhagyni
tóztatnék a familia helyben
mely szerint a tanító jövedelmekbl éveként egy ráta Helyes. Megadjuk. nézetét,
azon alázatos
fizetésére
——
fa
a közös
— — Világosan odajegyeztetvén záradékul mikor vágat — — És: melybl oskolát fteni — — Igen, mindezeket én úgy értem; — vábbá egy pár darab marhatartás köz-földeken — — Megadjuk — — — — De tulajdonjog igénye — Igen; joggal; továbbá minföJdecskéje — — den tanítónak van egy — Dejszen nem adunk; minek pré:
a familia
az
tartozik
is
to-
is
a
nélkül
tisztán használati kis
földet
czeptornak a föld?
a
hogy
azt
bújja az oskola he-
lyett?
— —
•
a
Egy fertály-telek «Malo adficietur
kihúzza a
lutrit,
préczeptor
zott
—
Ábel
falukon si
.
quis
.
.
quartam tetigerit»
a ki a fertályt emlegeti. »
nem
osztályos
atyámfia.*
«
—
Nekem Szava-
úr.
Egy fertály telek falukon is kijár a tanítónak nem azt mondom, hogy mi is adjunk annyit, de ha valaki ád, azt nem elleHallgassanak
ki,
urak! ;
nezhetjük. hozni,
Bátor
vagyok
hogy nagynev
kegyes
atyánkfia.
emlékezetükbe
Árion
úr, a neki
.
.
.
.
62
ajándékozott
harminczöt czöveknyi
lokra kívánta
adományozni
*
—
kurátor,
•lítasíttatik
.
közczé-
jogot
hogy e tárgyban keresse meg az ünnepelt igyekezzék
urat, s
—
Ábel.
Én
—
teszek
óvást
Az
az
—
ellene,
atyafi
úr ntelen,
váni,
—
.
.
magvaszaka-
s
.
.
.
Ábel úr óvása figyelmen kívül hagyatfejezé be Mecseki indítványát az elnök.
Csont Ábel
úr
Majd
maga
leeresztette
lábát s a viszonosság föl.
.
Csont
dörgött
dása esetén birtoka a familiára visszaszáll « Csont
atyafi
beleegyezését
kieszközölni
—
Mecseki
diktálta
meglátja
,
•Tehát nyolcz hold
fogva
elvénél ki
alól
a
a
balt
jobb húzta
lesz a preczeptor!
földJ!)
. .
— De robot munkát nem végzünk mint — Nem; bele «A gek haszonélvezre nézvén*... — Úgy nem bánjuk.
ám
rajta,
falun szokás.
lesz írva:
«A
míveltetési költsé-
gondolom megálla-
gabnafizetést 45 vékában
pítandónak
zendnek
s
évrl-évre közadakozás útján beszer-
— ...»
— Gabona czím kenyérnek való értetvén, mi elegybúzának neveztetik — Es meg nem engedtetvén, hogy e czélból
a
alatt
is
.
.
valakik* valakik által személyesen megkerestessenek
és az adakozásra
ríttessenek
«ugy
. .
mintegy végrehajtásilag kénysze-
—
Végre hogy indítványozó úr azt ne gondolja, hogy más alszik, míg virraszt, hálás lesz.
elismeréssel
veend
tudomásul bejelentem Pátróiné
»
63
O
asszony kegyes alapítványát. ból és száz
váltó
ugyanis száz aranyalapítványt tett a
forintból álló
tanítói fizetésre.
Semmi
riadó éljenzés. Ellenkezleg, az ijedtség
némasága. Általános elszörnyködés.
petrenczéje, a
a
melyeket
a
még mindig
jussa szerintök
toztak
pártok meg-
Dávid zabja, az Ámbár Lrincz familia fa-rátája és az Árion czövek-
Mert
hökkentek.
A
dolognak. Ihárosi
Piros
csak elvi oldalához tarés
fehér borsószemek,
Mecseki urak csak egymás
és
mások mulattatására rakosgatnak a malomtáblára. De száz arany! Ez már nem elv. Ez méltó arra, hogy elszaladjon tle az ember. Mert a mily bizonyos, hogy a többi deputatumok megannyi ágyúsánczok, melyeknek ltávolába semmiingerlésére
és
preczeptor
féle
hogy hanem szomorú bizonyos,
nem
merészel mutatkozni
aranynak
a száz fizikai
nem
elvi
következése egy
csizmás, attilás, kurtaszárú kazinczipipás
ber
ép oly immár,
:
magyarfiatal
em-
lesz.
Most már visszatérés.
semmi
A
lejtre jutottak, honnét nincs
olyan
száz arany egy rettenetes
pártszövetkezés
Dunából.
A Minekák
száz
keze
fenyeget
ki
k,
melyet
nem húz
a
tekintetet vetettek
a Ki khúzny iákra s tolultak ki az udvarra folytatni a csetepatét.
Utoljára csak két
ember maradt
a szálában. Tal-
párdi és Ihárosi.
A
két
férfi
meren
kérdjelek hemzsegtek. Hát embere a pusztának, hatalmas
Ihárosi tekintetében te
leggazdagabb
nézett egymásra.
»
64
fnöke
végrehajtó eszköze a czivilizál hatalomnak,
megyének és oszlopembere az egyháznak! Megbénuhál-e, hogy ennyi dics példa nem ragad magával, megkövültél -c, hogy ennyi áldozat nem lela
kesít ?
A lelt
néma kérdést
elértette a kihívott és így fe-
rá:
—
Ó
delgje
te bunfordí Ihárosil
a világnak! te
dáltál ki
már megint
LawI
te
te
legnagyobb szé-
Barnum! mit fun-
azzal a kerek fejeddel ?
Mi-
csoda száz arany az a Pátróiné száz aranya?
— A mivel urambátyám öregapja adós a második feleségének. — Mindjárt gondoltam. így szentül van — Aztán Majd az öregapám !
oda mersz
bolonditani
a dolog.
te
megfizeti.
menith
maradt
arra
a
Psam-
hegyével
lefelé állított piramisra valami boldogtalan
embert?
A
birkások
A
száz aranyod kamatját sohasem látod.
elmennek a korcsmát, vajat,
—
Dávid zsidó idehagyja a nénéd meghal: ki fizeti akkor a
bérletbl,
juczi
meg a zabot, meg a szalonnát? «A holnapi nap gondot visel az
—
dolgai-
—
Dávid úr példás kegyességgel. Emlékszik-e rá tisztelt urambátyám, mikor a tolnai
ról I»
felelt
Duna-kanyarulatot átmetszették?
Egy
hat öl széles
csatornát ástak Domboritól Gemenczig. a mire azt
mondta a bogyiszlói biró «Mind megiszom én uram azt a vizet, a mi ezen az ásáson lefolyik. No hiszen ihatna most. Bécstl Belgrádig nincs olyan medre a Dunának széles, mély, egyenes. Az én dolgom is csak ilyen. Megássuk a hat öl :
;
!
65
hogy csinálja a ha Duna. Ha pedig nem Duna, akkor meg-
széles csatornát, és a vízre bízom, többit,
marad a száraz
árok,
kának. Sikertelen volt, de
—
Nagyon
—
Dávid.
mun-
emlékéül a sikertelen
munka
volt.
bölcs beszéd ez a te
Hát aztán
te
fejedbl
fúrt
magad mivel
járulsz
a
kollégiumod alapjához?
— Erkölcsi támogatással — vakkanta Dár. — No nekem az nem terem. Hanem van száz Azonfelyl kapsz harmincz mér — nem elpocsékét ki
!
vid
itt
forint az építésre.
búzát, kolni,
a tanító
hanem
évi
a takarékmagtári
a gányókat legyen
mivel
A száz
hogy
huzavonádra,
Száz
eladósítanod.
tend múlva az egész puszta riumodba. Hanem aztán vége nak.
fizetésére
esz-
graná-
belekerül
a
legyen
koldulás-
a
aranynyal pedig elhallgass, mert calum-
niát akasztok a nyakadba.
Bánta
ment
is
azt Dávid.
Fölszedte a sátorfát, haza-
s leírta a díj levelet
egy
forgalomból kiment
hogy hiteles legyen. Azt elküldte Mecsekihez, hogy írja alá, mert a keresztapja ennek a bolondságnak. Azután magához hivatott két szóviv Kikhuznyit, hogy ha olyan nagyon ersködtek az iskolán a Dávid zsidó kedvéért, hát már most hitelesítsék. Azok aláírták daczból ; ne csak mindig az legyen meg, a mit az 15
kros
bélyegpapirra,
urak akarnak
Baksay
:
Pusztai találkozás
!
66
IV.
Ihárosi beporozta az aláírásokat, borítékba zárta a hitelesített díjleveleket és beküldötte
czímezvén az
csszök
x-i
kollégium Rektorának.
felrendeltette a pusztában
által
szegénységet, a zselléreket,
denféle
gányókat, juhászokat, gulyásokat,
ségestl.
Gylésre. Bírság
alatt
postára,
a
kis
Másfell lakó min-
bérlket,
még pedig felenem szabad el-
maradni senkinek.
A
szegénység
hogy
örült,
bevétetett az
is
alkotmány sánczaiba és életében egyszer
is
tart-
gylt szép számmal az asszonyok is mind. Hogyne olyan drága úrnak a szép szavaira, mint a Nemzetes Uram hat fami lia-gy ülést. Fel
is
;
!
Könny a
itt
Nemzetes
gylést
urat,
se Mecseki, se
jegyz
mert úgy hallgatják mint az angyalt. Aztán itt nincs tartani,
Mineka.
szótöbbség
is,
Maga Dávid
is,
úr elnök
általános felkiáltás
is.
is,
Egy
személyben.
Elmondta nekik, hogy zik.
Hogy
milyen
lelkes
familia
a
alapítványok
Csak maga Pátróiné száz aranyat nagysága
egy
egész
granáriom
hogy
miben fáradotörténtek.
adott.
Talpárdi
búzát,
melybl
szegénynek sohasem lesz szabad ezután megszorulni élet dolgában, mert onnan mindig kaphat, a mennyi kell hogy lesz
takarékmagtár
lesz,
a
;
tanító, a ki elé járathatják a
gyereket
félen.
Voltak
ugyani ^ kik azt követelték volna, hogy nyáron
de
erre halálig rá
nem
áll,
inkább
is,
abba hagyja
mert
az egészet,
ki
rzi akkor
a ki elénekeli és kikiséri kat.
— A tanító
Lesz,
libákat?
a
tisztességesen a halotta-
magára,
fizetését a familia vállalta
mert ahhoz csak birtokosnak van
jussa,
tehát
így
semmi egyéb teher nem minthogy néhány ezer vályogot megvetnek fundament ómhoz való követ kiássák, kirak-
a nem-birtokos lakosokra járul,
és
a
ják ..
S
.
mivel a jelenlev
embertársak általános
örömmel konstatálhatja az indítvány egyértelm elfogadtatását, ebben az értelemben hallgatásából
—
enuncziálja és
improtokollálja a végzést,
lévk neveit is bejegyezvén. Akkor elvett egy üres paksamétát embertársak
jelenvolt
neveit
Diktálták a neveiket nagy
hogy
—
jelen-
a
s
abba a mind.
bejegyezte
örömmel
s
törtettek elre,
ne találjanak maradni a lisztából. Most már kedves magyar-embertársaim, vá-
ki
laszszanak önök
magok
közül két érdemes embert,
gylés nevében a familia-gylés elnökénél, Ámbár Lrincz úrnál hálás köszönetet tolmácsoljon. Ajánlom e tisztre Lcs Jónás és Kezesménes Lukács embertársakat. Ók tudnak szépen a ki a jelen
beszélni.
—
Igen
is,
kérjük szeretettel,
a két becsületes
mind
—
;
arcz galambsz
felelt
öreg,
egyszerre
—
tudunk
mert sokat forgottunk urak abban vénültünk meg. (Hírhedt lóköt volt
mi az urak között
—
nyelvén,
a kett.)
Már
most barátim, elbocsátom önöket áldásom kíséretében. E napon oszlopot emeltek önök
maguknak
;
a kor
embereinek és a felvilágosodás 5*
68 fáklyavi vinek lenni
—
a lap
zadokra
s felmutatta a
hirdetni
Ez
magukat megbizonyitván.
fogja
—a
paksamétát
azon
kés
szá-
nagy lelkek neveit,
minden rábeszélés nélkül szivöketvérüket felajánlották a népnevelés országára. Tehát a jöv hétfn minden háznéptl egy ember ezenkik önként és
nel
kirendeltetik
vályogot
nem
az aztán
mondom.
Itt
kozott. Senki
ne maradjon senki,
El
kerek tóból.
ásni a
az én
szégyenem vele
volt
kénytelen.
jon
ám
Mert én nem vagyok
I
séget kívánok önöknek
ki ajánl-
Hát
bellem ne
mit magától igért, bolondot én
mert
ám. Azt meg-
lesz
van felírva mindenki neve, a
sem
követ
illetleg
vetni,
gyerek.
a
ki
csinál-
Jó
békes-
I
A
szegény emberek így nekibiztatva, másik héten hozzáfogtak a vályogvetéshez. Az ersebbje ásta
a
tó
fenekérl
és rakta
köbökbe a termésözvegy juhász még
munkaközben egy éltes arról is suttogott, hogy van neki száz forintja, azon harangot vesz, de nem adja addig oda, míg rá húzzák meg legelször. meg nem hal, hogy követ
;
Ihárosi támogatta
ket
erkölcsileg;
el-ellátogatott
kérdezsködött a családkért tlök, dohányt adott nekik.
hozzájuk, mesélt sokat, jaikról,
tüzet
Csupa jóság
Mikor
volt.
a vályog megszáradt, a
k
köbökbe
rakva, akkor figyelmeztette az embertársakat, jó lesz
ám
azt lesik,
sietni a behordassál,
volt
hogy
mert az urak csak
mikor lesz minden készen
;
egyszerre
itt
teremnek a szekereikkel s behordatják egy nap alatt mind, hogy a kész munka dicsségével dicse-
69
—
kcdh essenek. A szegény emberek aztán be sokra lehet velük menni egy kis hazudozással el!
vonszolták az igáikat, fal anyagot
gebéiket
s
—
behordogatták a
a fundusra.
Vályogbehordásra a kollégiumból
is
megérkezett
Dávid úr nagy kiváncsisággal bontotta fel. Ki lesz, mi lesz, hány éves diák lesz? Micsoda ember az apja? Mert ezek mind lényeges kérdések egy világba lép ifjúra nézve. Majd kiszédlt a karos székbl, mikor az els a válasz.
sorokat átfutotta. Hihetetlen az, hogy ennyi áldozat-
készségre
ilyen
mvelt ember. nem vállalkoznak,
adhasson
választ
Hogy ilyen fizetésre az ifjak hanem ha a Tekintetes Pamilia a pengben megajánlja, a vékabuzák •
annyi
mért
a
ád,
kibocsátandó
készpénzfizetést helyett ugyanifjúnak
háztartását berendezheti
—
a földjeit megszántatja,
magot bele a
ván ...»
— Huj,
huj, huj
nem olvasom is
—
kívüli
hirdet
tárgyban
s
Nem
is
itt
még
ad-
tanító
koszorús
úr,
—
füge
olvassa.
rögtön rendkívüli ott
mfg
sorba fzet, azonkívül
— szörnyködék Dávid
tovább, mert
következik.
Hanem
!
—
gylést rend-
eredetiben felmutatja a pél-
melynek örül Mámög és Mineka, mert imé, nem kell semmi ert kifejteni a czél agyonütésére, minthogy magától is meghal. A Kikhuznyiak pedig képmutató fájdalommal forgatják megtettek minszemöket Dávid zsidó felé, hogy dent, lássa a Dávid a többit is. Látja is és becsületes arczán világosan olvasható a komoly aggodadátlan levelet,
k
Mi
már most az 6 gyermekeibl, a kik három hónap óta mindent elfeledtek s most nagyobb gonosztevk, mint akármelyik magyar gyerek. panaszkodék Dávid Az én ifjúságomban, lom.
lesz
—
— úr —
mindig tekintettel volt a kollégiumi profes-
sorátus
elkelbb
az
hogy becsületet
java ifjakat,
pedig
még
helyekre;
azt merik ide írni,
megválasztotta
valljon
Most
velük.
hogy csekély
a
fizetés
!
Hát hiszen nem adhatunk neki viczispáni fizetést! Hát mire valók a kollégiumok, ha tanítót sem kapni bellük? De panasszal nem segítünk a dolgon. Ha már mindenünk megvan, a mi kell, nem hagyjuk összeomlani a szép épületet. Tennünk kell. S ha méltóztatnak elfogadni, az én véleményem az, hogy vagy közakarattal neveljük az alapot kivánatához képest
—
Dejszen
tünk (egy ráta
zúdulnak
—
Magam
.
.
fa), álljuk,
vállalunk.
is
A
mit Ígér-
de tovább nem megyünk
Minekák. ezen nézetben vagyok
köpenyegét,
a
nem
Uj terhet
a
fel
Dávid úr
!
.
kollégium
a
—
—
fordítá
— de méltóztassanak meg-
véleményem másik részét is. Tulajdonképpen nekünk nem tanítóra van szükségünk, mert az
hallgatni
csak egyoldalú szolgálatot tesz, azt
is
csak télen,
esztendre fizetjük. Mit gondol a Tekintetes Familia, ha már ennyi áldozatot hozholott mi egész
tunk
:
k,
vályog behordva, tessék megnézni,
jobb volna-e
papot hoznunk? Lévitát,
minisztrátort,
azaz
prédikál lán
is
is.
:
lelkész-tanítót,
a
nem
azaz: adki
tanít
is,
Hiszen erre a fizetésre akármelyik káp-
eljön,
mert jobb, mint
a legjobb káplánság.
maga ura
éJhet tanuJmányainak,
Itt
sem
talát
neki terítgetni.
kell
Elre
lesz, senki asz-
kikötjük,
független és önálló adminisztrátor lesz,
pöknek hivassa magát.
E
hogy
akár püs-
czélból csak a papi szol-
gálatokért járó díjakat kell
a
díjlevélbe iktatnunk.
Punktum.
—
És egy
két
hegyre iktatnunk.
tornyú
NyöszörgDörmögte Csont
bazilikát
Punktum.
—
a
Ábel.
Ábel úr megjegyzése ezúttal rosszaló zúgással fogadtatott. Mindenkit elbájolt a Dávid úr ötlete. Kár a szent dolgokkal tréfálkozni vágta Én a tisztelt atyafi úrtól egészen vissza Dávid úr. mást vártam. Azt vártam, hogy ezen javaslat után
—
I
—
—
maga fillérét az oltárra, és saját foglalkozásának gyümölcsébl egy-két itcze mézet, mely nélkül papi fizetés nem is képzelhet, lelke-
6
meghozza
is
sülten felajánl
a
;
annyival
is
inkább, mivel közülünk
neki van legtöbb oka sajnálni ezen hivatal hiányát.
Ezen utóbbi megjegyzés nem úr
a
minden papjával
környék
volt nagyítás.
hadi
lábon
Ábel állt.
Szidta az atyákat úton-útfélen pataki diáknak, debreczeni diáknak.
Nem
is
kereszteltetett az ortodox
hanem hármat-négyet összevárt, akkor szekérre rakta, felvitte Gömörmegyébe Uzakokczéjusokkal,
Panyitra, a hol, részjószága
lévén,
patrónus volt,
ennélfogva a panyiti papnak kötelessége volt min-
den ellenséges érzület nélkül keresztelni meg
a kis
patrónusokat és patrónákat.
Most ezek gok eszébe
és az
juttatták
ezekhez
hasonló
viszontagsá-
Ábel úrnak, hogy nemcsak az
7» éJctnck,
hanem
a
halálnak
is
van
mely
angyala,
utóbbi, ha be talál köszönteni, messzi lesz Panyit-
Ezekkel a vaskal apósokkal
ról hozni papot.
akkor se lehet hát ha kocsira
birni,
ha helyükbe megy az ember,
még kocsira kell ket rakni. Förhécztelen fel nem ül az egy se. Már pedig a csézát
be nem küldi nekik, mióta az
maga sem asszonyt haza hozta. Mégis jó
helyben
volna
az
hiszen
alkalmatosság.
szívérl a következetesség ajkain volt a méz,
—
pedig
St
rajta,
jár
volna, ha
Kezdett olvadni
zúzmarája,
s
már-már
mikor Ihárosi újra kezdte.
megvallom, hogy
midn énnekem
e sze-
rencsés gondolatom támadt, ugyanazon pillanatban
gondnokra
Ábel
is
gondoltam,
úrra, mint a ki
még pedig egyenesen Csont
úgy képzettségénél, mint tör-
hetlen jelleménél fogva hivatva van a
leend
lelkész
—
zúdult
hierarkhikus czélzatainak gátot vetni.
—
Mit! Hogy én gondnok legyek?
—
Ábel úr. Inkább a pusztából is kiköltözöm. Megrázta magán a subát és odahagyta a
fel
—
gylést.
hogy
Ihárosi tudta,
a
a
ki
megtiszteltetés ell
kiköltözéssel fenyegetdzik, annak a szive fájdulna
meg,
hogy
ha szaván
fognák;
másfell
azt
is
tudta,
rbb
megtámadott ügy élére mindig legczélszeannak legnagyobb ellenségét állítani, mert ha
oda
áll,
a
okokból
bizonyosan tehát
dlre
keresztülvitte
Ezen
bölcs
eltávozott
úrnak
húzza. az
gondnokká választását, még pedig fgondnoki czímmel, hogy a falusi kurátoroktól megkülönhözteidjön. (Ne tessék deresre húzni ezt a szót. A mai hív-
73
ságos évad ugyan
nem
használja,
codex, úgyszintén a debrcczeni
de a debreczeni
civis is halálig
nem
hagyja.)
Azután
jöv
választatott
Dávid
úrral,
fognak elmcnnJ. Papot kérni az atyák-
miután egyházunk szervezve van immár.
Addig pedig vegyük
Hadd áll,
hét presbytert, a kik a
tavaszi egyházi gylésre, élükön
testesül etileg"^ tól,
még
le
hogy meghozat Posnertl egy
vonalozott könyvet, azt elnevezi
abba bejegyzi mindazok
úrról.
mely abban
támogatását,
erkölcsi
folytassa
szemünket Dávid 152-ik
számú
aranykönyvnek és
neveit, a kik
mi zsenge
fle
egyházunk megalapításához járultak*, megjegyezvén, hogy ez eszme Siró János és Uherszkó Márton becsületes birkások elméjében fogamzott meg.
Ezek neve zsidó,
fénylett
els helyen, azután
úgy tovább végig
jött
Dávid
a polyvaáldozókig és vályog-
hordókig, a kik ríttak örömükben, mikor tudtukra esett,
hogy a könyv már most be
lesz terjesztve a
szent székre örök emlékezetnek okáért.
Hathatós fegyver volt ez Dávid úr kezében. Kéz
hogy van annak a könyvnek egy mely 11. résznek, azaz feketekönyvmelyben viszont azok nevei adat-
alatt hirdetgette,
másik lapja
is,
:
nek neveztetik,
nak
át a
kés
századok megvetésének, a kik a szent
ügytl hidegen visszavonultak.
meg
így az aranykönyv,
*
Úgy van
I
Testesleiiíeg.
formáit a reactio, a testhQl tesek legyünk.
is
a
Mert ha «
feketekönyv rakják
az
e^bl
«egyesü]et»-ct
testesül et»-et várunk.
Következe-
:
74 naponkint sorra a vályogot, keverik a ják a nádat, a meszet, az épületfát.
sarat,
A
hord-
hol a köny-
vek nem segítenek, segít a furfang, a magasztalás
ennek
a hol
is
kötele szakad, Dávid úr nyakára jár
ket
az atyafiaknak, zaklatja
ajándékért,
úr
fuvarért.
nem marad
Mecsekit
is
;
adós.
deszkáért,
költségért,
Azok szidják, rútolják, Dávid Egy pár rozzant ajtóért még Hát ne tessék kicsinybe
mcgrekvirálja.
venni, drága Talpárdi úr, azt az erkölcsi támogatást,
mert azt
feleli
rá Dávid
öcscse
:
«
Csinálja utánam
mér
urambátyám, majd én megfizetem a harmincz
meg
búzát
a száz
forintot.
Nem
volna jó dolgom,
ha a magamét fogyasztanám, míg mást húzhatok.
Magamat mindig Utoljára
is
megtalálom.*
ez az úr egy furfangos fukar, a
ki
csak szóval tudja; egy bohó majom, a kinek kedve telik
benne, hogy macskákat keressen a maga mu-
lattatására.
És ez úszik a
Majd
meglátjuk.
az egész Tekintetes Familia,
mely torkig
bvségben, de isteneinek csak
a hulladéko-
kat áldozza, egy értetlen földhöz tapadt nép.
Nem,
tisztelt
azoktól az
Ez
olvasó!
söktl
származik
a le,
—
familia a
kik
egyenesen
—
Csont
Ábel nyelvén szólva egykor azt kiáltották «Vitam et sangvinem, sed avenam non. Éltünket és vérünket, de zabunkat nem.» Azért a zabbal sem maradt adós. Csak várjunk egy kicsit, Ihárosi jól ismeri ket, s tudja, hogy a fát sem vágják le egy vágásra, hanem a ki Á-t mond, majd
—
B-t
is
utána mondja.
O
ersen
hisz a
B-ben.
Dombay Máté. Baksay
:
Pusztai találkozás
75- íap
75
Az
olvasó kétségkívül beleunt
már
a
sok
gy-
lésezésbe, a falusi diplomata aprólékos furfangjaiba és egy vályogból
épülend
pusztai ház és polyvá-
épülend közintézet szervezkedési kinjaiba. Pedig még lesz módunk a gylésekben most azonban pihenre egy csendes félhomályos szobácskába
ból
;
viszszük az olvasót.
Útközben elmondjuk, hogy az
a szoba kápláni
szoba
benne e pillanatban egy fiatal ember méláz, meg sem álmodva, hogy egy (hízelgek magamnak és könyvemnek) néhány ezer fbl álló kíváncsi sereg tart feléje. Ne féljünk, hogy a monstre-látogatás s
zavarba hozza
van
;
akkor méláz, ha egyedül
csak
:
de ha meglepik, egy
s a világ
pillanat alatt talpon
áll
legközlékenyebb embere lesz belle.
Szke-e, barna-e, magas-e vagy középtermet?
Nem a
tartozik a dologra;
minnek egy
zelni szeret.
kiki
szeretetreméltó
Eléletébl
képzelje
olyannak,
embert kép-
fiatal
csak annyit jegyzünk meg,
hogy Dombay Máté egész élettörténete e két szó körül forog: tanulás és tanítás. Tanúit falusi osko-
lában mindent, a mit a rektor tanított ugyanott, mint
nem
tanított,
els gyerek mindig,
—
és
vala-
hányszor a rektornak elébbvaló foglalatossága akadt, pedig sokszor akadt. Tanúit, mikor a
falusi
osko-
német szóra adták egy asztaloshoz, kinek nyelvét és mesterségét egy esztend alatt eltanulta; ugyanott talából
kikerült
és
szülei
a
kikerülhetetlen
:
7^
magyar
nftotta a mestert és legényeit
szóra, írásra
és számvetésre. TanúJt és tanított mikor árván
radt;
tanúit
totta társait luk,
maga erejére támaszkodni, mindenre, a miben ersebb
fként kötelességhségre,
ség volt a
és tanívolt
ná-
nagy szük-
a mire
demonstrácziók korában. Tanúit theo-
mert papi
logiát,
—
ma-
vagy tanári
pályára
készült, s
mikor a theologiai tanfolyamot itthon bevégezte külföldi egyetemekre szándékozott. Míg ezt tervezgette, az alatt ismét tanúit valamit
;
igen fontos
hogy az ültetvényfának ugyan nem kell gyámol és véd oszlop, de a kintt fa nem boldogulhat ilyesmi nélkül ; más szóval, míg diák az ember, addig semmi szüksége pártfogásra,
dolgot. Megtanulta,
hanem
a mint kintte a tógát, azontúl
tetlen
feltétele
a
létnek
földi
nélkül a ki szkölködik, bizony
a
elengedhe-
pártfogás,
mely
nem mehet egye-
temekre, mert az egyetemi ösztöndíjakat boldogabb
halandók nagyramenend csemetéi seprik be Jénában úgy, mint Heidelbergben. viszont megtaní-
hogy ösztöndíj nélkül is lakhatik az ember két évig Bázelben és Edinburgban olyformán, hogy hat órát egyetemen,
totta
a
rajta
sajnálkozókat
hatot pedig az asztalos
mhelyben
ekként kötelezvén
ként,
egyszersmind arra
sára, s
arra,
a
testet
is,
hogy
dolgozik napona lélek tápláláa hazajövetelre
egy láda idegen könyvet, útiköltséget
kez
kápláni
szk esztendkre
némi
s
a
követ-
kis tartalék-
tkét takargasson meg. Itthon valami nagyúri csemete nevelésére vállalkozott
;
azonban egy év
alatt
meggyzdött
arról.
:
77
hogy
közremködése
a csemete az
minek
lehet, a
indult,
t. i.
nagy
úrrá.
nélkül
is
azzá
Megköszönte
a hivatalt, letette a vizsgát és kápláni
alkalmazást
nyert egy nagy városban.
már
Itt
(mit
alig tanúit
is
már töb-
tanúihatna
csak tanított.
bet),
Tanította környezetét, a nélkül
hogy maga
vagy a környezet észrevette volna.
akarta,
Igéz beszéde
minden embert, hogy a ki vele találkozott, nem bírt tle megválni mint a két tanítvány Emmausnál, mikor azt mondta a mesternek Maradj velünk, mert beestveledik. foglyul ejtett
:
Egyszer
Tanított a kathedrában.
mesterkéletlen
meggy-
eladással, melynek minden szavát
mély
zdés
Lehetetlen volt
és
meleg szeretet hatotta
át.
a szíveknek e nyilak, a szemeknek e sugarak eltt zárkózni. sóhajjal
A
gondolta
hordozott.
A
mit
férfinép csodálta, a
az
Ugy
cl
:
Boldog
tisztelték
közönség halk
méh, mely téged mint magát az öreg atyát.
nem
öreg úr
ni
a
vett szívére
is
;
csak a
Nagytisztelet asszony duruzsolt miatta, hogy ugyan mit tudnak szeretni azon a nyápicz emberen. Káplán káplán!
Tanított szívével, az is
gyermekkorától
áldott jó szívével.
fogva
árva
és
rokontalan, ki-
mondhatatlan rokonszenvet érzett azok életnek
az a
egy
vagy
kiknek homlokán
szeretet mindig
az
mélyen
más
keresztjét
mélyen
kek
iránt. Alinél
iránt, a kik
hordozták,
szemei
látó
látó) fölfedezték a
titkos pecsétjét; véghetetlen
Maga
szeretetet a
(a
fájdalom
gyerme-
vidámabbak, minél ártatlanabbak.
78 minél nemesebb lelkek voltak,
ket
rette
sajnálatból.
annál inkább sze-
Mert mennyi
szenvedés,
mennyi szenny és mennyi csalódás vár rajok. Azután volt a városban egy nképz intézet.
merem gatón
Nem
felsbb leányiskolának nevezni, mert az igazsajtópört kezdene ellenem,
hogy kisebbítem
Hát legyen nnövelde. Még pedig nevezetes és sikeres nnövelde. Ott a kisasszonykák fél év alatt megtanultak zongorázni, mert a zongorát maga az igazgatón tanította. Fél év alatt az intézetét.
németül (mert «az ég eg^ kincset ad minden hazának))) mert a német nyelvet a zsidó tanító
—
tanítja.
tl.
Fél év
Fél
év
alatt francziául, igazi franczia
alatt
mint a 27 kros a fvárosi
év
fél
alatt,
Csak egyetlen egy csorbája
bolt.
volt az intézetnek,
A/Vindent
rajzolni.
moszi-
mely miatt nem versenyezhetett
legelkelbb hasonnem
intézetekkel.
Az
angol nyelv.
Könny
kitalálni,
hogy az
új
káplánra
az
igaz-
gatón
azonnal kivetette a hálót. «Két órát heten-
ként.
«Tehát csak egyet.» «Van vagy nincs haszna
»
vagy szüksége, ne tessék azzal gondolni
;
legalább
azoknak, a kik szeretnének, legyen alkalmuk meg-
ismerkedni az angol irodalommal.*)
Mieltt
határozott
kihirdettette a helyi lapban,
évre az angol nyelv tárgyak közé.
nem
(Értsd feljebb
:
is fel
Tanítja is
nyert volna, rögtön
választ
holmi
hogy
letl
((intézetében ez
ölelve a rendes tan-
Dombay
úr
Edinburgból».
Londonból, hanem
sokkal
Edinburgból.)
Dombay nem
akarta meghazudtolni az igazgató-
79
—
nt, tehát
meghazudtolta önmagát.
Ajánlkozott
naponkénti egy órára, mert a heti két órát kevés-
nek
találta.
Mikor
az
els héten megismerkedett
szonykákkal, megsajnálta a szegény nyeket.
Az
apai
háznak
kis
ezeket
kisasz-
a
teremtmé-
jövendbeli
a
papagájait, a kik a nevetben két év alatt megtanul-
nak mindenféle tudományt
a kik által beoltatik a
;
nemzetiestbe hetedíziglen az a
meggyzdés, hogy
német nyelv mellzhetlen kelléke a neveltségnek a kik megtanulják szavalni a Szép Ilonját a
;
tanúinak világtörténetet és egyetemes földrajzot, úgyszintén Magyarországét is;
és
— —
kiknek kéz-
a
minden nemével Ah! szegénykék « német szón» vagytok bizony ti. Jól mondja apátok, akárhogy bizonyoz a mama, hogy az « Nevel ». Dombay s itt hazudtolta meg magát letett írásuk tele van a hibák
—
—
az angol nyelvrl, a melyre Ígérkezett.
Nem
gyötri
ket, eleget gyötrik mások. Inkább enyhíteni vánja nyomorúságukat, szépíteni világukat. Beszélgetett velük retettel
;
Dombay
a leánykák figyelemmel, sze-
függtek ajkain.
harmadából maradtak
kí-
Más
meg
tanár
de abból, a mit
náluk,
mondott, egy szó
el
felibl-
szavai
nem
veszett.
Lassanként figyelemre szoktatta ket, azután fogalmaztatta jósággal
velk
a hallottakat, a hibákat igaz szív-
ki igazgatta.
olvastatott,
magyarázott;
a mi szép, vonzó,
zésekben és
Válogatott
mveket
fölfedeztette
megragadó van
rajzokban,
s
a
olvasott,
velük
azt,
költi kifeje-
megszerettette a mi ne-
;
8o
Kéznek és unalmasnak látszott elttük. Megtanította ket hazájuk nyelvének és irodalmának ismeretére.
Atyának ifjú, játszótársnak nagy, rokonnak idegen: egy édes jó testvér volt; bizalmas és finom, gyöngéd és komoly, megközelíthetetlen távolságban, s mégis közvetlen közelükben, úgy bánt lük,
ve-
— mint gyermekekkel, mint szent gyermekekkel.
Azok
a tiszta
Nem
gondolt arra,
szemek
magához
örökre
I
hogy
egy párt ezek közül
Hogy egynek
igéz.
közül köt a szárnyacskája alá
a kiröpülök
egy finom selyemfölkeresheti s magá-
melynek segélyével hoz vonhatja az elrepültet, mikor eljön a tavasz? Hogy ez neki csak egy titkos mély pillantásba keszálat,
a
melyrl nem tud számot
rül,
sem
adni,
sem
a ki adta,
a kire esett?
Nem. Vagyonos házak
mind, kiknek az élet sok-
sarjai
mintsem az volna közöttük egy
kal többet megadott,
rulnának.
Ha
lomból felfogott
1
Mert
részvétére szoárva,
egy irga-
részvét és szerelem,
majdnem egy. intézetbl idközben eltávoznak, mind
ez a kett nála egy, legalább
A
kik az
megteszik
nála a búcsu-látogatást,
valami szép emléket, kis és
múló zálogát.
Egy közülök
— egy szép
váratlanul kel Ivén
idejében
méltó
távoznia,
emlékrl,
búcsu-látogatást anyjával.
hagynak nála
drága
kezeik
egy pár forró könnyet,
s
kis
munkáját
szívük hálájának
—
szke sarjú leányka nem gondoskodhatott de
azért
megtette
a
8
—
Dombay
Akkor
úr
kérem ...
sírva fakadt, lehajolt és kezet csókolt az
mieltt az kezét kiszabadíthatta volna. Azután megkapta a másik kezét, azt is megcsókolta. ifjúnak,
Tehát abban a szobában, a hová bekopogtatunk,
Dombay Máté
A
méláz a kanapén.
szoba nies tisztasággal van gondozva,
mibl
hogy lakója örök ntlenséget esküdött. Leánykák gylöljétek az olyan ií^ú azt következtethetnénk,
!
embert, a kinek szobája
gában vetélkedik a
ti
nek
a tietekkel
:
rend, tisztaság dolaz
nem
fog szorulni
gondjaitokra. Tiszteljétek ellenben azt,
rendetlen,
asztala
kendje
kötetlen
sége segítre, a
A
izlés,
stb., ki
szobája
sepretlen,
nyak-
mindenkor mellette légyen.
szokatlan kézcsók története állandó helyet fog-
Dombay lelkében. Még most is érzi szke leányka ajkainak édes melegét. Micsoda indulatnak
semmi emléket nem tud
hogy
szokás ?
úgy
leányka
társainál
mindig ész
Talán
kezein a
volt a kifejezje ez a kéz-
csók? Talán a szégyené csupán? Fájt az
ki-
mert az ilyennek van szük-
lalt
nak,
a
a
háláé,
élénkebben
a
adni,
melyet
érzett?
leányká-
az
holott
okos
(A hálához
elmék ritkán tudnak hálásak lenni.) Talán a csodálaté? Azok a mély tüz kökény-szemek oly figyelemmel függöttek az beszédein
kell
!
;
korlátolt
Talán ...
Itt elpirult
Dombay. Abba-
hagyta a találgatást. Megrettent a gondolattól, hogy akarva vagy akaratlanul titkos vonzalmat kelthetett Baksay
:
Pusztai találkozás.
6
82
maga
valakiben,
iránt
a
ki
anya hségének egy részét
— El innen —
szólt,
I
mellett
az atya és
magára.
vállalta
jobb kezével meglegyintve
homlokát, mintha valami fantomot akarna elzni.
Áruló! Feledni tudnád a te szegény
Es akkor
a szegény kis
kis
—
Jundádat?
Jundára gondolt,
lljra
átgondolta és elmondta magának megismerkedésé-
nek egész
kis regéjét.
Junda árva leányka ószszel
kivel
volt,
elször.
találkozott
A
Dombay
a
gyász hozta
múlt
ket
össze.
A
múlt
atyját,
a
sszel ki
járvány
dúló
Tarhalom lelkésze
elhunyt lelkész
végtisztességétl
elragadta volt.
a
A
Junda
váratlanul
hivataltársakat
ember nem megy járványos helyekre. Úgy hogy a két avagy három prédikáczió helyett, mely egy állásbeli lelkészt meg-
távoltartotta a rettegés
:
családos
illet,
a boldogult atyának
tott,
az
A
is
káplán
csak egy
rövid ima ju-
csak egy közönséges káplántól mondva.
Dombay
Alig hantolták
volt.
föl
az atya
sírját,
megbetegedett
harmadnapra ismét megjelent Dombay imádkozni az anya koporsója felett. A temetési szertartás itt is ugyanaz volt, csak-
az anya
s
—
s az öt hogy most a közönség még gyérebb, gyermek sírása meg szívszaggatóbb volt. A négy kisebb folyton kiáltozta: « Anyám, anyám I» Az ötö-
dik csak halkan zokogott, fehér kendcskéjével eltakarva szemeit.
Ez
volt
Junda.
»
:
8$
A
koporsót kivitték a temetbe, az anyát letet-
ték az atya mellé.
Az üvölt
jajokba belezendlt
a vigasztaló zsoltár
•Már lelkem dics széked körJ Szent színed látásának örül
——
A
vén ákáczok bús kétkedéssel hajtogatták ágaikat az ének szavára (mert a vénebbje megcsontosúlt skeptikus), mintha azt kérdezték volna : hát tud
míg a
örülni ?
fiatalabb
csemeték
gyöngéden simogatták az árvák
fejét
aláhajolva
másodvirágos
lombjaikká].
úgy lesz, szegénykéki Bízzatok! Nézzétek, mi is másodszor virágzunk. Az éneklés alatt a gyér közönség szétoszlott,
Úgy
lesz,
fölkeresni,
látvány
volna
az,
maga
a
elsiratni
a
mint
az
halottját.
él
Min
szép
a holt fejfájára
ha nem volna benne annyi ámítás; min drágák volnának azok a könyek, ha a halottnak
borúi,
volnának szánva és
nem
a világnak!
Csak az árvák maradtak ott és Dombay. Junda megtörölte szemeit, kézen fogta a két kisebb testvért s a két nagyobbat maga eltt útnak indította.
Menjünk
haza.
Tiaza,
E szóra
újra kicsordult
szemébl
a
köny
és fényes
ösvényt hagyva, alászaladt orczáján.
Dombay elkisérte
az árvákat s búcsuvételkor
kérte Jundát, hogy ha ügyei
elrendezésénél
megszol-
gálatára lehet, parancsoljon vele.
Jundának erre nem
volt
szüksége.
Testvéreivel
»
;
84 együtt másnap nagybátyjához
költözött, a ki szin-
tén lelkész volt egyik közel faluban s a nagybátya elintézte,
rendbehozta az árvák ügyét,
biztosította
örökségüket.
De Dombay nem
feledhette
melyet a sírdombnál
azt
jelenetet,
tudja,
legidsebb hogy már
Mikor
látott.
árva megtörli szemeit, mint a ki
most
a
a
a család feje, a kinek ennélfogva sírni
szabad
;
egy az
—
anyja
a ki tudja,
árva
—
és ez
a mint
kicsinyhitek!
az öt testvér között csak
maga,
mert
anya 6 maga
és halhatatlanság felett,
hogy
A
—
angyalát látta
mondja ti
nem
többinek
van
mintha az
élet
a :
volna
a kicsinyeknek:
angyalaitok látják
a sír
állani
«Mit féltek a ti mennyei
atyátok orczáját mindenkor.
Annyi bátorító volt azoknak a könyck közül ragyogó sugaraiban szerette azt az alakot ott
akkor, mikor
sírt,
hanem
a
szemeknek Dombay megsírdomb eltt. Nem
akkor,
sötét
!
mikor megtörülte
szemeit és azt mondta testvéreinek
menjünk haza holott egymaga tudja csak az öt közül, hogy nincs :
«haza».
Néhány nap múlva meglátogatta jundát
új
hazá-
jában.
A
leányka egy pár czipcske fényesítésével fog-
lalkozott a folyosón. tette el hirtelen a
hanem csendesen
Az érkez
czipcskét
láttára
nem
rej-
(kis
testvérjéé volt),
letette s kezett
nyújtott az ifjú-
Azután fölvette ismét s néhányszor végig simította a puha kefével. üa megengedi, bevégzem munkámat, mert az nak.
—
Tia megengedif bevégzem munkámat.
Baksay
:
Pusztai találkozás.
84. lap.
85
jflur nagyon kényes a czipirc. Visszaveti, ha
meg
nem Játja benne a gömböly képét. Az ifjúnak tetszett ez a keresetlen modor. Sem nem szégyenli, sem nem mutogatja, a mivel foglalkozik.
Megismerkedett
a nagynénivel
Kedélyes, szeretetreméltó elkényeztették,
—
Jundára ruházták
Junda
lett a
nagybácsival
öreg pár, kik
most a
s
és
kényeztetés gondjait
át.
háznak mindene.
Kis testvérei gondozása, tisztántartása
konyhára ügyelés: szítése,
egymást
;
cselédre,
nagynéni ozsonnájának elké-
a
kedvencz könyveinek felolvasása:
ez az
belügyminiszteri tárczájához tartozott.
E
mellett a felség személye körüli
dés sem alatt a
volt
Értjük
terhére.
a
miniszterke-
felség
személye
nagybácsit.
Könny
a készet hallgatnod, nyájas olvasó,
mikor
a nagybácsi prédikál.
De
tudnád csak, hogy szom-
bat este Junda keresi
ki
a nagybácsinak a holnapi
jegyzékkel
szent-leczkét, azután
a
nagybácsi
rányithasson;
egyszerre
megjegyzi a mondandó is,
gel
már
a mint az
Junda
áll
rt
a
id
megjegyzi,
téli,
hogy
kikeresi
és
tavaszi stb. imádságot
hogy vasárnap regnagybácsi múzeuma fölött, hogy kivánja
;
semmi fölösleges alkalmatlankodás ne botránkozhogy a palást, a kalap, a tassa az elmélkedt tóga elkészítése, két fehér zsebkendvel a zsebek;
ben, megint csak a Junda dolga; azután egy kézcsókkal elbocsátani a nagybácsit és szemeivel kisérni
egész a czintercmig
;
ebéd
alatt
ismét
a
hallott
86
prédikáczit részletezni, szép gondolatokat kiemelni
mely dicséret a bácsinak annál jobban esik, mert rég volt benne része; valamint ha az öreg úr ebéd után rá fogja a messzelyes üvegre, hogy nem volt tele, bebizo-
s
az egészet kellleg megdicsérni,
nyítani,
hogy de
igenis,
még most
után kikeresni a kedvencz pipát
kodás nélkül kézbe szolgáltatni
:
is
tele
van
;
ebéd
minden finnyásno meg a kurren-
s
seket lemásolni, mert a rektor mindjárt papi zsar-
nokságról panaszkodik, ha egy betvakarintást kell neki tenni: Jundának pedig olyan szép folyó irása van, akár egy filozófus deáknak.
Hát ne mondja
senki,
hogy a felség személye
semmi dolga sincs! Néha megtörténik nagy ritkán, hogy
körüli miniszternek
dúl-fúl, költözködik.
Ráfogja
a
a nagybácsi
hogy dékánra, hogy
nagynénire,
beleavatkozik a hivatalos dolgaiba, a
hogy egy követ fúj a nótáriussal, a mesterre, hogy hízelkedik a népnek, az esperesre, hogy basáskodik, azután leül és el kezd írni egy vezérczikket az egyházi lapba a papi tekintély csökkenésének okairól de minthogy annak annyi oka van, hogy egy déleltt megírni nem lehet, abba hagyja, kimegy az udvarra, ott beleköt a kis Jóskába, hogy gölöncsérinasnak adja, a mért sáros a czipje. Minthogy pedig Jóska a legkisebb gyermek s így Junda védencze Junda elkezd vizsgálódni, hogy honnan támadhatott a nagybácsi bód}2i. Végre a nagybácsi csizmáin akadnak alamuszi, a kurátorra,
;
:
meg
a fekete szemei.
Ahánl Uj csizma!
Szorít!
87
Hiszen azt tudja a nagybácsi
Szorít. n\ár
nem
Junda
hogy rossz kedvének ez az oka. várja, hogy a nagybácsi déli álomra
tudja, alig
dljön, rögtön
kicseréli
az ártalmas csizmákat.
lop egy pár öreg habdát,
zket
de azt
is,
míg
visszaküldi a mesterhez
háborúság-szer-
a
kisámfáztatja
s
Oda ke-
gyetlenül.
Nagybácsi
felhúzza
felkél,
mintha
habdákat,
a
kicserélték volna, pedig csak a csizmák vannak ki-
cserélve
;
kimegy, mosolyog és szégyenkezik
;
ked-
vét keresi a nagynéninek, a Jóskának, a dékánnak, a mesternek
;
az esperesnek megbocsát és kegyelmet
ad a papi tekintély csökkenésének. Békét köt mindenkivel,
személye
—
a'
csak nélkül
Jundával is
nem,
mert a junda
szent és sérthetetlen.
Azután napestig töprenkedik, hogy miként kelhetett
A
fel
ma
csizmákra
reggel ballábbal.
nem
is
gondol.
Pedig minden háborúság szerz oka nem a sátán, hanem a csizmadia-czéh. Jó kényelmes csizmákban
minden ember
tagja a békekongresszusnak.
csizmában a bárány
is
De szk
tigrissé változik.
így Törökország bukásáért a mi érdemes csiza háború kezdetekor madiáink a felelsek. Ha
k
valamivel
szkebbre
vették volna a mértéket a minisz-
térium lábáról, most már Kiev
Ámde
alatt
volnánk.
ez a magas politikához tartozik
;
mi ma-
radjunk csak a lelkészi udvarban.
Junda figyelmes gondjai szeretetre mutató találékonysága, szinte hívsége a megnépeslt ház életét megnépesítették! A boldog öreg pár még
:
88
boldogabbnak érezte magát a gyermekek között. Nem is hitték, hogy ennyi gyermekkel ilyen kevés Nincs azokkal semmi baj, baj van. Ilyen kevés ám azt mondja Junda is. Tiszták, engedelmesek, rend!
Junda
tartók.
Dombay
felel
élesen látó lelke néhány látogatási óra
alatt átjsmerte
jó kedvvel
nehéz
valamennyiért.
hordozta
szívvel,
egész hosszú
kötelességek
a
hogyan
lánczolatát,
min könny
Látta
Jundát.
gondjaiba
foglalja
szüleit és kis testvéreit, figyelmes tekintetének
mozdulatával
igazgatja
gyermekeket,
a
hogy valaha zsémbelne
új
egy
nélkül,
a
míg másik tekintete
rájuk,
az öregekre villan át s kitalálja, mi lesz kedvükre.
nem
Elgondolta magában,
azt,
hogy ez a leányka
egy férfit boldoggá tehet, mert kincs, hanem azt, hogy ez a leány méltó arra, hogy egy derék ember boldoggá tegye.
hogy e boldogító
Hitte,
tisztre
ó van hivatva,
magatartását ez az önbizalom irányozta.
Nem
s
nyi-
de a két lélek tudatával bírt a kölcsönös vonzalomnak, mely minden nyilatkozatot feleslelatkozott,
gessé tesz. olvastak
Mindkett
természetes
egymás szívében
és
nyilt lélek
ugyan mi szükség
;
lett
volna szavakra?
De
ez a vonzalom
és kizáró indulat volt, jellemzi, s «
Nálad
halál
»
nem
Az
a
a
vak,
heves,
éget
közönséges szerelmet
utolsó, egyetlen szava ez
élhetek.*
«Vagy
te,
:
vagy a
vonzalmuk nem csapott ilyen ma-
gasan az üres levegbe ennyit mondott
az
mely
melynek els,
nélkül stb.
nem
:
«
;
az a
néma
Veled szeretném
tekintet csak
átélni az életet.
89
Nem
más tegyen boldoggá én szeretnélek azzá tenni. » Ennyit és nem többet de ez elég volt, mert ez igaz volt. Különben is, hol van még az az id, mikor errl
hogy
akarnám,
;
világosabban lehet szólni.
Dombay
egyetemen, egy évet nevelségben tanulni.
egyik sem olyan
meg
lehetne
Legalább az atyák azt mondják,
még
hol
hely,
:
két évet töltött
gyakorlatot
a
alaposan
csak egy éves káplán-számba megy, járt
is.
Más
is
járt ott,
A^'nd c mellett eset,
hogy
várt.
megtörtént az
is
a
rendkívüli
a tarhalmi egyház közönsége,
ürességbe
atyja halálával
nem
de sort
ha Bazileában
akart élni választási
választottuk,
k
nem
jött
hivatal
jogával.
O
betöltésénél
nekik
Mely
bölcs
nincs
ismerik az atyákat, annálfogva
az esperes-atyára bízzák, ajánljon nekik
papot.
Junda
a
elhatározását
valami jó
a tarhalmi értel-
mes közönségnek az egész traktus nagy helyesléssel fogadta. Ez már jóravaló nép, ez már értelmes
De
bezzeg megváltozott a világnézet, mikor megtudták, hogy az esperes-atya mellzve
közönség.
érdemekben megszült széllel
a ki
bélelt,
saját régi szolgatársait, valami
ebenlóggós (mert lehetetlen
Angliában
járt,
széllel
az,
hogy
ne volna béllelve és
Dombay nev együgy tarhalmiak meg
plaidet ne viselne) inczifinczit, valami
káplánt ajánlott, a kiben az is
nyugodtak, várván az egyházmegyei gylés meg-
ersítését.
Dombay
örült
a
váratlan
szerencsének,
nem
a
szerencse nagy volta miatt (volt benne önérzet és
bátorság
nem
tekinteni a szerencsét nagynak), ha-
90
nem
azért,
hogy bálványozott
heti,
be
fejezheti.
is
A
örökjébe léphet, oda véreit.
tovább épít-
tervét
szegény
kis
Junda atyja
viheti, ott nevelheti
Minden gondjainak meg
kis test-
lesz a jutalma.
Az
kanapén méláz,
—
oldala mellett.
Imé az
ember, a
a fiatal
Dombay Máté,
és a kinek neve
latokkal foglalkozik
—
;
Az
leánykának
még most erszakkal ságot az
emléke,
az is
onnan
—
neki haj-
kell
kinek
a
—
elzött alakja
félig elfogja
s
szke
ajkainak melegét
a
világos-
szemei eltt, hogy ne láthassa
fényben a szegény
Most,
el
kezein, s a kinek
érzi
visszatér,
ifjú
gondo-
ilyen
pedig annak a kézcsókos
légy
a
—
közbe-közbe mintha légy
szállana homlokára, a kit tani.
ki a
teljes
kis árva Jundát.
miután bepillantottunk
szobájába és szívébe,
—
Dombay Máté
hagyjuk magára
ábránd-
néhány hónapot és mértföldet, szálljunk le Fzvárnak kellközepébe és szaporítsuk számát annak a « számos közönségnek*, mely a fzvári egyház nagy termében az egyházmegyei
jaival,
repüljünk
át
közgylés érdekld tanujaként gyülekszik.
VJ.
Szép
azt látni,
mikor az ilyen
gylésre sere-
geinek.
A
kálvinista
a világi urakat,
kanonokok, a hogy szokták nevezni a
kik
a
papok többivel közösen
gyakorolják az egyház igazgatás
és
egyházi
birás-
kodás
tiszteit.
Urak, hivataluknál, születésüknél, vagy
érdemüknél fogva.
De
bármily magas az a hivatal, az a születés, az
az érdem, melylyel a világban
utasítják vissza azt a megtiszteltetést,
melyben husz-
hogy tanácsbirónak vagy épen fkurá-
huszonöt parasztközség megválasztja világi
ket
sohasem
kitnnek,
részesíti az által,
tornak.
RSispánok, kik
ma egy
egész megye összes értel-
miségének tanácskozását vezetik vizsgálnak egy
rl számadó
öreg-böts számadást, melybl
hová lehetett az a
kell sütniök,
holnap féldélig
s
hit alatt
2 frt
20
kr.,
ki
a mely-
kész ersíteni, hogy
el
nem
sikkasztotta.
Rengeteg gazdák, kik tegnap töttek a kalmárral tízezrekre
fél
men
azt veszik érett megfontolás alá,
óra alatt megkö-
szerzdést,
hogy
nító fizetésébe járó kánikuláris csirke
s
ma
a vadormi ta-
darabonként
20 vagy 25 krért legyen-e méltányosan megváltható.
Ügyvédek, kik tegnap uradalmakért pöröltek, ma pedig egy kenderföld termése tárgyában mondanak véleményt,
s
e czélból elolvasnak
még ma
éjfélig
két koncz dokumentumot. Államférfiak, kik tegnap a fölött határoztak,
akc^ióba lépjenek-e Oroszország ellen,
eljönnek ide véleményt mondani
azon «egy mázsa húson», mely
kon venczi ójában
írva találtatik,
az a
hogy
ma pedig
iránt,
kéresdi
vájjon lelkész
marhahús értend-e,
mint a prédikátor pretendálja, vagy pedig juh-hús,
mint az elöljárók
állítják,
azon
okon,
községükben nem mérnek marhahúst.
mert az
9a
Ünnepelt költk, az eszményi fenség udvarnokai, kik
a prózai zöld
itt
alatt
feszült
unalmas tanácskozásai
asztal
figyelemmel
vetik
papirra
atyák
az
torzképeit.
Nagyszakállú országgylési képviselk, kik teg-
nap vérig harczoltak a romániai vámegyesség ellen, s most visszatorlásul vérig engedik magukat sarczoltatni a
román
és szerem misszió élelmes elnöke
által.
Parlamenti
pártfnökök,
kik
tegnap
az
egész
másik oldalt megpuhították egy nagy beszédben, s
ma engedik magukat semmivé
prédikátor buzgó ékesen-szólása férfiúnak udvarias
mosolyban
tétetni
a
falusi
s
az izzadó
fizetik le a
gyzitek
által,
sarcícát.
Nem
hosszú,
nem drága
nekik az az id, a mit
ezen apró-csepr ügyekben
elvesztegetnek.
apró-csepr ügyek homokszemek, egy nagy drágakben. Itt jnek a fzvári egyházmegye világi
ezek az
Ez
a
fiatal
mágnás, a
ki
imént
tért
Mert
—
de
férfiai.
haza Zürich-
bl, az egyházi ügyekbl ugyan édes-keveset tud, de majd beleszokik, hiszen minden apja, öregapja, koadjutor-kurátor volt Bodrog-Keresztúrtól fogva a
mai napig. Kötelessége neki
is.
Azután jön jószág-
igazgatója, a ki a zöld asztalnál a fiatal gróf eltt foglal helyet, mint
rangban és
hivatali idejére
nézve
elébb való. Azután másik két úr, kiket a harmadik
vármegyébl
szólított ide a kötelesség.
Azután Tal-
párdi Gáspár, a segédgondnok, a ki helyben
váron lakik ugyan, de azért
a
Fz-
szomszéd utczabeli
93
fnöki
lakásáról ötlovas hintóban
mert a dignitás azt kívánja társát
az esperest
:
Az
;
j
a parókhiáig,
hozván magával elnök-
is.
udvaron és kapu eltt csoportoznak a gylés
alkotó tagjai.
Ott van N.
t.
Fúrfaragó úr, a
farag; tási,
azért nevezte-
mert örökké statútumokat fúr-
Fúrfaragónak,
tik
ki
zsebe tele van ház-szabály,
lelkész-válasz-
káplán-tartási, káplán-elhelyezési, simonia-kor-
látozási, beiktatás-rendezési
tokkal.
Az
tudják,
hogy
atyák reszketnek
gylés
a
az
több
s
efféle javasla-
tle ha
jelenléte miatt
egy nap-
pal tovább fog tartani, a mi a traktusnak
jába kerül.
Úgy fognak
1
írt-
25
hogy minden
ki rajta,
mert
látják,
indít-
ványát rövid úton a szuperintendencziára terjesztik. Bajlódjék vele a püspök.
Emitt búskodik Pitavalja,
tiszt.
Kérges
úr, a
kinek van egy
melyet csak azért tanulmányoz, hogy az
elforduló kriminalitásokat sorrend szerint ráragassza mindazon ifjú atyafiakra, a kik e]ég szerenott
csétlenek magukat valami rendes hivatal elnyerésével kecsegtetni.
Rúth Mihály úr, a kit a traktus bölcsének neveznek, mivel minden embert összeszamaraz az öregeket, mert már vének az ifjakat, mert még gyerekek. Könny neki, lévén középkorú férfiú. Büszke a függetlenségére, mert Emitt emelkedik
tiszt.
;
:
tet semmi
hivatallal
vagy kegyes mosolylyal
lehet kenyerezni annyira, kire nézve azon
hogy
kollektív
kivételt
czím
alól,
le
nem
tegyen vala-
mely
alá az
egész emberi nemzetet fentebb összefoglalta.
94 Item him.
A
völgyi
hogy
a találós
uramat négyszemközt
Egy
Dallaeusuk.
den
Méhemet Ali Scitán Ibraesz rektorok tiszt. Hegyen-
Effcndi Kucsuk
:
maga
napi járó földre
körül min-
felekezeti tanítót kipusztított már, s a helybeli
oskolát csak azért
nem
hogy legyen
tette községivé,
nyaggatni. Különben született
kit
kiknek 6
emlegetik,
beül valami examenbe, addig
körlelkész
onnét
s
nem
ki
ha jön,
míg a mestert ki nem vexálja a templomból. Hát azok a mesebeli prédikátorok, a kik Tompával az öreg harangozó vállaira
mennek
támaszkodva ki-
temetkertbe, talán nem
hogy a Szép Julcsa fejfáját megnézzék, hanem hogy az a kis sarjú megszáradt-e már és a szilvát nem horgászták-e el a lovászgyerekek, minthogy az ó és a
új
temetk haszna
a
nyesedék
múzeumuk
is.
A
a prédikátoré,
kiknek
nem egyszersmind
méhesük
a
A
tudomány,
buzgóság, nagy szobájuk a vendéglátás,
a
háznépük az erkölcs, udvaruk a rend tüköré.
azért,
is
és
kik a fispán, a földesúr, a királyi ber-
püspök
ezeg, a váazi
tiszteletére
meg-
palástosan
jelennek a küldöttséggel, és örök hálával tik,
tisztaság
emlege-
méltósága vagy exczellencziája milyen
hogy
A
kegyesen szóba ereszkedett velük.
kiknek szép
simára borotvált piros arczuk világosan utal arra a a szívjóságra,
melylyel
egész
környezetüket bol-
dogítják.
Ha
csak
keresed,
a
azokban kik
a
a
marczona alakokban
folyosón
egy
nem
csoportban állva
beszélgetnek! ószbe keveredett szakálluk honvédkapitányokra mutat; pedig ha ez
a
szakáll
eltn-
95
menten eltted állna az az eszményi jóság, a Ezek is úgy kit könyvekbl ismersz. Úgy van kezdek az életet. Szép Schwarzenbergbarkóval, nék,
!
bajusztalan, szakálltalan.
Mikor
aztán eljött az
megeresztették a magyar díszt. Beszélhetett
esztendk az
f
fordultával a
id,
aztán
magas helytartóság, hogy
úgynevezett egész szakáll (Yollbart) hordozása
általában betiltatik, az arczszakáll és bajusz viselése
pedig minden túlzástól távol és oly szabály szerint engedtetik meg, hogy az
áll
a száj
végétl (Mund-
winkel) lefelé teljesen borotválva legyen». azért
Még
is!
Beszélhetnek a
megölje
— Csak
bojtorjángyökér-esszencziával
a szakáll!
hogy
óriások,
fiatal
Hát nincs
isi
a papi tekintély
nekik tekintélyük?
Nézzétek a nagybácsit azzal a rengeteg zászlóval I Meri annak a kezét megtapogatni a fiókfalvi presbyter? Vagy mer annak az ablaka alatt fütyörészni a lovász-gyerek? Vagy birák uraimék egész nótárusostól mernének odaizenni hozzá, hogy ne sajnáljon átlépni a helység házához? Hohó frátresi a nagybácsi szakállosan
is
különb legény,
ha a hajatokat leberetváljátok módit
Ez
k
;
a
is.
Ti
szakállosan kezdték, úgy
ti,
kezdjetek
új
végzik.
is
magas
tekintet,
méltóságos
mint
megtermett
alak azzal a kövéres piros orczával, jóságos kegyes
szemekkel, a
Ne
ki
most lép
higyjetek a külsnek!
selycmkabát-hajtóka
alatt
hanem egy
rettenetes
kön-örökké
tele
van
ki
az ötlovas kocsiból...
Az
alatt
nem-emberi
mélység
gyjt
jótékony czélokra; szerz
a szép fekete
zseb, a
ívekkel,
által
szív
dobog,
mely örök-
kér
ívekkel
kinyomatott érteke-
;
96
még jótékonyabb
zésekkel,
c^élokra
gyüJekczct
a
;
közkívánatára kinyomatott alkalmj prédikácziókka]
vel
;
tankönyvek
felhívásokkal,
elfizetési
;
árjegyzékei-
glóbusok, térképek prospektusaival
;
templom-,
oskola-, orgona-építésre, harangvételrc, torony-reparálásra, kétosztályú
gymnasiumok nyolczosztályúvá
tételére; a nm. m. k. minisztérium által engedélyezett
s
kibocsátott
Szombattól Nagy-Szebenig a
Szerepelhetném ember, mind esperesi
kötelessége
érkez kér
van Írhatnám és
ki
hozzá küldöz.
naponként
a
elfizet
és
melyeket Nagy-
sorsjegyekkel,
maga
ladna tle minden ember, de
nem
muszáj
rckrutáit. lehet,
Sza-
mert
az
venni, aláírni, elfizetni mindent,
Mikor olyan szépen
a mit
kér.
finoman
nyakadba
tisztes kékbeliek
tud
oly
kérni,
mintha egész
akasztja,
jótékony bazárban töltötte volna
Amott
tizével
ívekre, a szép tarka-barka
sorsjegyekre összefogdosni a
esperes;
hozzá
neki
életét a
cl.
tanakodnak hátratett ke-
zekkel, kérdezvén egymástól
a
vetések
állását
és
Ezek egyházi képviselk. Némelyiknek kék mándlija ersen megkopott. Ne hidd, hogy ez valami alpári ember már volna. Ellenkezleg, ez azt jelenti, hogy régóta koptatja az elöljárói köntöst, s majd megfélszemmel
vizsgálván
az
atyákar.
látod, milyen routinja van az ékesszólásban.
még meg sincs tördve emberek s nem ösmervén a
A
töb-
biek, a kiken
a kék posztó,
egészen
dörgést,
új
a mestereknek
Mert
a
is
fiatal
szolgálatkész
fiatal
még
nagy reverentiával köszönnek.
nemzedék
is
itt
van.
Udvarias,
nép, mikor az atyák között van
97
csips nyelv, gunyoros, adomázó, kedélyes, mikor nincs közel a macska; keser, mikor eszibe jut a
úgy nevez, hogy canonica hóra. Nyilván most is errl beszélnek. Egy a többi közül magasan tartja fejét és órapapi zsarnokság, melyet deákul
zsinórjával játszik. Elvitathatlan jele a községi taní-
tónak, a mint szánalommal veszi tudomásul felese'
panaszát.
zeti kollégái
három könny kocsi gördül a parókhia kapuja elé. Az érkezk kikelnek a décz-bundákból az udvaron mozgalom és sut-
Most sebes
hajtással
;
togás támad.
Ezek
ám
a kpndori urak. "Ezek
nygldnek, nem nyavalyognak tavaszszal
eszökbe
egy év
alkotni s
alatt
papi
paplakkal,
hogy
jut,
asszony
Vezérök,
férfiak))
Ihárosi,
egy
Nem
a múlt
kellene
ekklézsiát
els
tétele
valami özvegy nagy-
Nyolcz hold rizskását teremi
«egyházias
I
hanem
alapította.
missima klassis:
Az
sokat,
melynek
«száz arany* vert aranyban;
ságos
emberek
vannak templommal,
készen
fizetéssel,
az
föld
pri-
általános csudálat tárgyai.
iratcsomagot
esperesnek, melyet a Nagytisztelet
nyújt
úr
át
az
figyelme-
sen megtekint, aztán a többi csomagok közé helyez.
— Ez eddig van. De hát dori urak, papjuknak óhajtanak? — Utána néztünk — Ihárosi —
találtak-e
jól
a
kon-
a kit
s
talál-
urat szeretnénk
meg-
felelt
tunk
Mi Dombay Máté
is.
Sok
nyerni.
jót hallottunk felle.
— Beszéltek vele? Elfogadja? — Annyira nem mentünk. Egyházi s Baksay
:
Putztai találkozás.
autonoy
98
miánk
azt
hozza magával, hogy az esperes ersíti
meg a választást. Az esperes nagyot
Nem
—
autonóm férfiura. tudta elhatározni ravasz-e vagy együgy. Ez mind jól van, jó uraim Csakhogy a megeraz
;
1
Dombay
sítést
De
nézett
úr elhatározása változtatja ténynyé.
alig hiszem,
halmiak
is
hogy
ajánlkoznék,
miután
a tar-
megtisztelték.
— A tarhalmiak? Már az más; azonban ha tarhalmiak más gondolatra térnének... Akkor? — Akkor — rá Csont Ábel —
volenti
felelt
non
fit
A
a
injuria.
kondori
urak
el
kezdtek
Föl-
ismerkedni.
keresték az ismersebb papokat,
azok eltt leraj-
mennyi buzgóságot fejtettek ki nagy erfeszítéssel, hogy zsenge egyházukat létrehozhassák.
zolták,
Figyelmeztették a befolyásosabbakat, hogy vegyék szívökre ennek a szépen indult kis ügyét, mert ha
valami
egyháznak az
most kezdetben elrontják,
nem odavaló embert
—
ha
löknek oda, a kinek
se tudománya, se szónoki képessége, se tapintatos
finom el
a
modora,
—
bizony a hogy
kezddött, úgy
végzdik ez a szépen indult kis egyház, és kés maradék a mostani oszlopembereket fogja is
kárhoztatni, a miért veszni engedték.
Azután ismerkedtek tovább. Az atyáktól az uraimékhoz fordulnak, beszélnek velük közömbös dolgokról, azután itt
áttérnek az egyházi
ügyekre,
Dávid úr hatalmas szavakkal lelkükre
köti,
s
hogy
99
él
legyenek
nek
órállóiul
oszlopai annak az
—
mert
elhivattak,
ügynek,
a
úgymond
mely-
—
el-
vész a nép, a mely tudomány nélkül való.
Így megtámogatva szavainak igazságát írással,
ott
hagyja
a
maga
szent-
egy másik
és
társait
csoporthoz fordul. Kiveszi a szívük
a
titkát,
hogy ez
a tarhalmi küldöttség.
——
Mert
édes
atyámfiai,
drága jogunk ne-
künk, seink vérével és könyeivel
megszentelt jo-
gunk nekünk, magyar református
kálvinista pro-
testánsoknak, a mi drága autonómiánk.
Mi
is
mi-
kor megalkottuk e mi zsenge egyházunkat, meg-
hogy így bízzuk, adjon nekünk szentszékre, hogy
kaptuk a sok jóakaratú tanácsot,
úgy bízzuk a papot, és ne bocsátkozzunk magunk a választásba.
Micsoda
hogy mi lemondjunk a mi sarkalatos jogunkról, és hogy minket csak olyan tcddideteddoda népeknek nézzenek ? Már kérem szépen, hiszen nem tehetjük magunkat az elkel és fényes gyülekezetekhez, de mégis kikérjük magunknak, hogy ne nézzenek holmi Kakucsfának. Még az I
!
unokáink
is
megátkoznának, ha eladnánk a mi si
autonómiánkat!
A
Meg
is
érdemelnénk.
tarhalmi küldöttség összenézett. Ihárosi pedig
tovább ment ismerkedni.
Mikor
aztán a
gylés további folyama
alatt sor-
ügye és az esperes örömmel jelentette a tarhalmi egyháznak az egyházi kormányzat iránt tanúsított példátlan bizodalmát, mely szerint lemondván ez esetre várendre
került
lasztási
jogáról,
a
tarhalmi
lelkészség
egyenesen az esperesre bízta 7*
a
.
.
lOO kinevezést, s 6 e bizodalomnak
bay Máté
atyafiút
jeles ifjú
halmi díszes egyház
Akkor ellépett
el
ajánlotta,
fogadott
is
Dom-
megfelclJeg
.
kit
a
tar-
.
a tarhalmi küldöttség vezére és
szépen elmondotta
mit Dávid
azt, a
úrtól
tanúit:
hogy igaz ugyan, miszerint némely zsöllér emberek, de a kiknek semmi jussok sincs az ekklézsiában, annálfogva azt nem úgy értették, mert mi haszna az ekklézsia, ha a népnek még a maga papját sem szabad választani, ók ugyan szeretik embernek, de a szavazatja kicsiny e jámbort •
k
—
kathedrájukba,
az
otthon a nép,
nálok mindig nagy papok voltak ».
mert
— Tehát
Dombay gon a
ket
kihúzná
nem
—
urat?
kegyelmetek
akarják
elfogadni
kérdé az esperes reszket han-
és kigyúlt homlokkal.
— Mi szeretnénk, követjük alázatossággal, nép — van, ne folytassuk tovább. Kérem a .
.
tisz-
Jól
telt
de
közgylést, kegyeskedjék e tárgyban
nem mondottnak
tésemet
tett jelen-
tekinteni.
Akkor fölkelt az elnöki székbl és úgy folytatta: Minthogy pedig a tarhalmi küldöttség megengedte magának azt a kedvtelést, hogy engem
—
hazugságban hagyjon,
s
valótlannak
azt,
a mit én befejezett tényként
nel
leteszem
az
esperesi
nyilvánította
adtam
hivatalt,
el
:
ezen-
kérvén a köz-
hogy e nyilatkozatomat tudomásul véve,
gylést,
a helyettesítésrl azonnal intézkedjék.
Az vették
urak a
és
tisztes
atyák
öreg
fölkeltek urat,
székeikrl, körül-
kérlelve
hogy vegye
lOl
egy egyház miatt ne büntesse az egész egyházmegyét. De az öreg úr hajthatatlan maradt.
vissza lemondását,
Ekkor ellépett Dombay, szót kért, és szólt az önérzet nyugalmával. Fájlalja, hogy ezen kellemetlen eseményre az személye adott okot, s csak abban van némi vigasza, hogy ennek elidézésében semmi része sincs. Nem kereste a tarhalmi egyház kedvét, s nem szégyenli, hogy nem nyerte meg. De fájlalná, ha esperes úr megmaradna nyilatkozata mellett, mert ennek súlyát azok éreznék legkevésbbé, a kik erre okot szolgáltattak, míg rá örök teherként nehezülne az a tudat, hogy az egyházmegye miatta vesztette el legtiszteltebb vezér-
Ha
férfiát.
súlya, s
is
az
könyörgésének van egy porszemnyi
járul azzal
a
közgylés nyilatkozatához
kéri esperes urat, foglalja vissza székét.
Az
ifjú
annyi bensséggel beszélt, hogy a köz-
gylés riadó helyeslésben esperes urat,
s
tört ki.
Karon fogták az
visszakényszerítették elnöki székébe.
Talpárdi nagysága pedig oda lépett az ifjúhoz otl
a
—
gylés színe eltt megölelte. Köszönöm, köszönöm, kedves fiam! Az
és
Isten
lelke megszentelte szádat.
Még
Rúth Mihály úr világnézete is megingott; elismerte, hogy a fiatal atyafi gyönyören beszélt. Alkalmasint angolból vette, hanem az mindegy, jól elkészült rá.
Legjobban meghatotta pedig séget.
Most
látták,
min
a tarhalmi küldött-
kincset
vetettek a sárba.
Érezték, hogy elrontották a dolgot,
de
az,
hogy
. :
102
horogra
jutottak,
Ihárosinak
egy
hogy az
s
ne búsuljon,
k
szava
elejtett
eszükbe. Szégyenkezve
a
léptek
horog volt,
a
ravasz
nem
jutott
Dombayhoz, hogy
csak a forma kedvéért
kívánják a
szokott választást, mert ha most errl lemondanának, ki tudja mi
lenne a következése;
egyébiránt
hogy az egész haza rá fog szavazni. Dombay megvigasztalta ket, hogy válogathatnak különbnél különb papokban, de róla tegyenek
biztosítják,
a
mert
le,
nem
lesz nekik
Úgy mondta, hogy
papjok soha.
kéri élésrl szó
sem
lehetett
tovább.
Ekkor elállt cseki.
Nem
az egykori kondori
Ihárosi.
Nem
Me-
küldött,
sokkal nagyobb róka,
;
minthogy tarhalmi bátyámuramékat nyomra vezesse. Oldalba lökte Mecsekit, hogy nat, szóljon s kérje
itt
a
kedvez
pilla-
Dombayt.
Mecseki szót fogadott és választékos szóval bele tárt karokkal fogadják azt, a kit kezdett, hogy
k
a tarhalmi atyafiak
De nem det,
mondhatta
el
tudtak megbecsülni
.
.
a jól átgondolt díszbeszé-
mert Talpárdi indulatosan félbeszakasztotta
—
azt
nem
Dejszen abból bizony semmi sem
meg nem engedem, hogy
buczkáink
között
lesz
I
Én
olyan talentum a mi
magát.
eltemesse
Debreczenbe
ember az, nem pedig Kondorra. Azután még tovább is méltatlankodott,
való
félig
ma-
oda mondogatván. Perszel Göttingából Bugaczra! Hiszen preczeptort sem kaptok és mégis theologix doktorról gának, félig az atyafiaknak,
jól
—
álmodoztok. Azt
megmondom
nyiltan,
hogy Dombay
J03
oda be nem
Nem
lép.
A
neki való állapot az!
mi
igaz, igaz.
Az
esperes
is
így gondolkodott.
Az
becsületes
öreg szívét semmi érdek nem kapcsolta az ifjúhoz
melytl még az esperesek sem menekülhetnek. Büszke volt a papjaira a maga ezredére. Volt gondja rá, hogy minden érdem lehetleg megnyerje jutalmát, minden tehetség a maga munkakörét. Nem hogy féltékeny lett volna egyéb egy
a
fiatal
kis hiúságnál,
ellenkezleg,
ágaskodókra,
tanulmányozta
s
—
elszeretettel
felhasználta jellemüket,
kat, tehetségeiket.
hajlamai-
Gyengéiket takargatta vagy sze-
retetteljes iróniával irtogatta.
A
kiválóbb
tehetsé-
geket megyéjébe édesgette, hogy a succrescentia,
—
nemzedék legalább kiknek nyomába lép. így
az új a
legyen olyan, mint
vette karjaira
épen ezért igen zokon
bayt
is,
az
jó és bölcs czélzatai
s
is
szégyenével végzdtek.
—
egy
esett neki,
derék
ifjú
Minden áron
!
Domhogy ember
elégtételt
kivánt szerezni.
— Úgy van —
—
tódítá elnöktársa szavait.
— Mó-
dunkban van gondoskodni Dombay úr számára más jutalomról is. Ha a tarhalmi egyház megvetette kért ajánlatunkat, megköszöni azt Gódircz, és sietni fog magának Dombay urat biztosítani. Micsodái gondolja magában a gódirczi fényes egyház képviselje. Hogy Gódircz, melynek népessége
hetvenkét
lélekkel
Gódircz, mely két tanítót
haladja tart,
szól, és
és
külön a fiúknak és
külön a leányzóknak, és Gódircz,
nyában négy harang
Tarhalomét, a melynek
Gódircz,
a
tor-
melynek
I04
bádogos tornya négy
magasabb,
öllel
mint
tar-
a
hogy egy ilyen egyház a mit Tarhalom eldobott?
halmi fazsindelyes torony, fölvegye azt,
—
Megkövetem
a
Nagytisztelet Esperes
urat,
még sehogy sem vagyunk a mi választásunkkal, mivelhogy még sok a párbér restánczia, s míg az be nem jön, addig nem nyerhetünk papot. Tudjuk mi
mi
azt,
mert ösmerjük a törvényt.
A
Tiszteletes-
kegyelem-esztendt szántunk, mert az árva nagyon sír-rí rajtunk, hát nem akarjuk Dombay uramat elkötelezni id eltt; hátha addig még nének
is
——
jobb szerencséje akad
Szegény öreg esperes és rontott vele.
czének
Javítani
I
akart a dolgon
Elégtételt akart szerezni kegyen-
csak szégyenét tetézte. Zavarba
s
jött.
Te-
most már másodízben. Talpárdi észrevette az öreg úr zavarát és segítségére sietett. Jó az a ketts elnökség; az a két kintélye volt a koczkán
szárny.
még
—
Ha
birja, s
Nem
viselnek, képzeli.
az
egyiket
ha egyebet kértük
s
s
zsúrolja a lövés, a másik
nem
tehet, csapkod.
véleményét
az
nem
úgy
az ajánlat
Az elnökségtl
is
távol
szabad választást; az ellen
érdemes
van
tétetett,
mint
korlátozni
a
azonban nem tehetnek
kifogást gódirczi uraimék, ha
rendeltetik adminisztrátornak,
Dombay
úr hozzájok
mert ez az egyházi
felsbbség rendelkezési joga, melyet fog nyesíteni. Esperes úr is úgy értette. Esperes úr hálás tekintetet vetett s
kép-
is
érvé-
a szabadítóra
fejével csendesen igent intett.
Dombay
azt
vette
észre,
hogy
két óra alatt
105
két
vénült.
évtizedet
Vén káplánná
világból
lett,
kimaradott vén káplánná, kinek sorsán minden em-
bernek joga van szánakozni. Keserség fogta
mikor szólt:
szívét s reszketett a hangja,
—
Érdemem
az
feletti
cl
a
melylyel
kegyesség,
de nem köszönhetem meg, mert szégyenpadra állít, melytl következre meg akarom magamat rizni. Ha az egyházaknak van autonómiájuk, van az egyéneknek az elnökség rólam gondoskodni kivan,
is.
És én ezen egyéni jogommal
kijelentem,
élve,
hogy valamint Tarhalomnak, úgy Gódircznak sem leszek sem adminisztrátora, sem lelkésze soha. Megyek a hova hívnak, de nem a hova kényszerítenek. Kaptak ezen a kondori urak. Legyen a mienk kérlelte Mecseki.
—
Nem
!
fogja megbánni.
—
—
Gyönyör
nyílik
tér
kenységének.
—
Teremteni
és
—
Ez
tatá Ihárosi. Isteni
—
semmibl teremteni! lesz az
ön apostoli
—
tevé-
foly-
missziója.
munka. Idylli
életet
él.
Távol
Tanulmányainak szentelve
az
idejét.
emberek
zajától.
Romlatlan pusztai
— Mecseki. — És mívelt családoknak prédikálva, kik önt megértik — feljebbezé — Gondoljon ön Frankéra Hálában — Rúth Mihály — És Oberlinre! — monda egy másik kollega. — És rézpataki lelkészre — lelkesedék egy
nép között
liczitált
úri
Ihárosi.
I
biztatta
úr.
a
versíró
káplán,
I
a
ki
egyik
szemével
másikkal Tarhalomra bandsalított.
Gódirczra,
:
io6
—
És bátyám
a vékfildi
—
szólt
magasztos
kinek
a
—
papra 1
oda egyik uram-
(midn tudományának
1827-ben olvasta Bécsben
öregbítése végett külföldi egyetemekre
idk
az akkori háborús
miatt
nem
hetvén, Bécsnél tovább
—
útlevelet
Dombay
—
indult,
de
nem nyer-
mehetett).
És Robinsonra, édes uramöcsém
most a nagybácsi
még
történetét
I
—
szólt
is.
feltekintett rá.
Ügy, úgy, édes öcsém Robinsonra. Ezek az urak levegben járnak, de más a gyakorlati élet.
Kár
I
nagyon szívére venni a gódirczi ember beszédét. Menjen a hova rendelik s ne gondoljon vele, szívesen látják-e vagy sem. No bizony! Hát Pál apostolt hívta-e valaki Listrába vagy Efézusba ? Megesett volna bizony, ha llyés akkor megy Ákháb udvarába, mikor hívják. Mentek nem a hová hívták, hanem a hova küldöttek. volt
—
olyan
Én nem vagyok
elmélázva
próféta,
—
Dombay.
Én
sem
apostol
—
felelt
rajtam kiadtak, mieltt
magamat. Megvénültem két
rájuk kötöttem volna
nem akarom
is,
harmadik kudarczot. Ügy akárhová megyek, mindenütt utánam jön a szó
itt
sem
óra
alatt,
kellett,
ott
a
sem
hazudtolhatom, mert
kellett.
Még
csak
meg sem
nem mondják hangosan. És
ha fülembe kiáltanák
is,
igazuk volna. Tehát me-
gyek nem a hová küldenek, hanem a hová hívnak.
Kezét nyújtotta Mecseki
—
Megállj
öcsém!
—
felé.
kiáltott
indulatosan elkapva a veszélyes
a
nagybácsi
irányban
—
nyújtott
107
—
hangon suttogta:
kezet, s fojtott
Senkid
sincs,
a kinek joga volna beleszólani ?
Az zét s
—
ifjú
szelíden kiszabadította foglyul esett ke-
Mecsekinek
Én
Azután
adta.
Ön
határoztam.
az öregnek.
felelt
tudja,
van
kinek
beleszólani, kérdezze meg, eljön-e velem
Lehúzott az
joga
I
egy karikagyrt, azt átadta
ujjáról
a nagybácsinak.
—
Vegye
át
ezt
a
gyrt
és
hozzon helyette
másikat, vagy hozza vissza ezt.
Azután
szállására
ment az
Fogott egy
if^ú.
ezt
a
Ezt másoltuk
le
papirt, arra elkezdett írni valamit, a
czímet adta
Ez
Tizenkét év múlva.
anticipált naplója volt.
az
történetünk a mint
:
minek
ív
els
fejezetében.
De nem
úgy
történt,
megjövendölte.
Vll.
A
kondoriak hazavitték
papjukat
még onnan
a
gylésrl. Ünnepélyben nem volt hiány. Három kocsival mentek, de jött eléjök harmincz. Úri fogatok, egyenruhás kocsisok rajzottak
ki
a
kondori
határszélig,
érkezt Ámbár Lrinoz üdvözölte az egyházközönség nevében. Kondor mintha fejedelmet fogadott volna kitárta minden gazdagságát hol az
—
az
érkez
—
eltt; gulyák, ménesek, juhnyájak oda
io8
mind az útszélre jobb és balkéz fell. vendég, hogy Kondoron is élvel élnek.
voltak terelve
Lássa a
Az új lakással nem igen volt mit dicsekedni, ezt még Ihárosi is elismerte. Bnbánólag bevallotta, hogy
minden a kezdetlegesség jeleit viseli : a szoba, mely padozatlan, de száraz ; a benyiló, melyben kályha ugyan még nincs, de északra nyilitt
ván ablaka, nyáron
át
kellemes
hvös
;
ablakok
téli
sincsenek, de a nagy szoba ablakai délnek nézvén, felesleges
is
az ilyen
fényzés
;
azután
konyha,
a
mely szép tágas és biztos, mert a padlásfeljárás, úgyszintén a kamraajt is innen nyílik; végre az iskolaház, mely ötödfél öl hosszú és három öl széles
lévén,
sára
nem
is.
A padlás
tisztelet tartá-
ugyan nincsen lesározva, de hiába 1
lehet mindent
egyszerre
;
különben
is
távol
minden épülettl, tzveszélytl nincsen mit
állván tartani.
ban az
rom
alkalmas az isteni
igen
Aündezen hiányosságát helyrehozza azona három gipsz Varula, a kik a tzfal há-
fülkéjében
Kazinczynak,
állanak
másik
rt,
s
a kik közül egyik
Vörösmartynak,
Petfinek mondja magát. Ilyen szépen kimentvén
harmadik
a
minden
alkotásának
gyarlóságait, sietett az ifjú lelkészt kivinni
nácára, honnét az egész
gazdag síkságot
a
áttekint-
hette. Ihárosi szerette a költészetet és tudta
nélkül Petfit,
—
be
is
tor-
könyv-
mutatta tudományát, egész
versszakot alkalmazván a távol kék ködében emel-
ked
toronyra, a délibábos égre, a puszta mélyén
álló csárdára,
mintha csak az összes
buczkán nyerte volna a költ, a hol
ihletét
k
azon
állanak.
a
t f t
f
4ÍA .
Baksay
:
.
.
az egész gazdag síkságai
Pusztai találkozás.
áttekinthette.
108. lap.
;
109
Azután
meghordozta
udvarban
az
és kertben.
Azaz újra megmutatta neki a vijág négy tájékáig terjed síkságot és rábízta, hogy ebbl a síkságból mérjen ki már az épület körül két négyszög holdat a belsségnek. Az épület maga egy magas homokbuczkán állott, köröskörül meglehetsen hepehupás síkkal, mely, mint Ihárosi monda, planirozva és rigolirozva a legpompásabb gyümölcsössé alakítható, továbbá egy mély homokvölgy, melynek hossza és mélysége épen elegend arra, hogy a parokhia kéménye kilássék belle, ha a házat oda építették volna azontúl egy még magasabb homokbegyepesedve, melynek nevét is tudjuk domb már Csont Ábeltl. Nyöszörghegy. ;
—
Tehát ezt a kell,
a
csak
tért
planirozni
gondolta a Comte tanítványa,
pompás gyümölcsös. A felséges szi almák, a
oldala
mint a hajnal,
—
s
azonnal kész
mosolygó nancy-badrága muskotály-körte, melynek egyik
raczk,
hold,
rigolirozni
és
a csúfolódó
szl,
szilva, a
a
a
másik
meg
mint
a teli
pongorádi cseresznye, a bibor-
altam maritans
populum
stb., stb.,
melyeknek zsengéje mind Junda ujjai által szakasztatik le, de érett megfontolás s közös megállapodás útján, míg Józsikának mind az öt ujja bekötöztetik gyolcsdarabbal, hogy nénjét meg ne a
elzze. Aztán a dinnye, a legkitnbb sárga fajok görögöt
nem
Mind
ez
termeszt, mert azt ellopja a juhászság. az
öröm pedig nagyon
mintegy két hold területet lirozni
és
egy
tíz
öl
kell
olcsó.
Csak
planirozni és rigo-
hosszú, négy öl széles és két
;
1
lO
mély homokvölgyet betemetni, a mi nem is jár nehézséggel, mert épen a Nyöszörghegy tövében öl
st
van, a honnét telik,
szükséges
is,
Dombay
mert
Máté, míg rigoliroz és völgyet temet be, egy füst alatt egy csinos templomot is épít a Nyöszörghalomra (igaz, hogy csak egy toronynyal) s azt mintha máris körülülteti ákáczokkal. Ni !
színá illatát s
Ott fognak
k
szellje ráfuvallna
sétálni Jundával az
des alkonyában, elttük futkároz a ki
nagy gonosztev, mindig
Lidikét
meg
a
Fferit.
így lesz, mihelyt
!
Mars
Gyula gyerek,
rikatja a
be,
nagybácsi
a
a
ákác^ok csen-
szegény
Ez
gézengúz!
meghozza
kis is
gyr
a
mássát.
Mikor
Ihárosi
magára hagyta, az
elvett egy baltát
visszatért szobácskájába,
kezdette fölfeszegetni málhácskáit. Egyik vel,
volna velük.
azzal
ágynem-
anyja
bánt
A könyveket kinyitogatta, beléjük tekin-
mintha búcsút akarna venni Maculay-tól, Mill
Stuart-tói, kel
s
másik könyvekkel volt rakva. Szépen rendesen
kirakosgatott mindent, mintha az édes
tett,
lelkész
ifjú
Comte-tól és a többi essayktl, melyek-
neki vajmi
sóhajok között
kevés köze
helyezte
ket
lesz
ezután.
polczaikra
—
Mély meg-
annyi halottas fülkébe.
Egyszerre a rakosgatás közben elmosolyodott arcza kiderült.
Mégis jobban van
ez így? Ide kérve kértek, híva
hívtak^ s ha az állapot
nem
valami fényes
is,
de a
:
!
!
1
1
bevonulás viczispáni
Szeretnek,
volt.
rólam, jót várnak tólem
nem
s
— Jobban van ez Azután hozzá — Ki ha Gódircz
1
hisznek
jót
hiába várnak.
így
tette
tudja,
vagy Tarhalom
volna részemi, a jó gódircziak
tarhalmiak
s
tudták-e már eddig az egész eléletemet
mint az Argyrus király históriáját
jutott
?
nem
csak úgy,
Hogy
az osko-
hogy sohasem voltam Edinburgban, hanem a két esztendt Olaszországban lából kétszer kicsaptak
;
töltöttem mint besorozott bakancsos, mivel az érett-
hogy a Miatyánkot életemért el nem tudnám mondani behunyt szemmel ; hogy mind a két fülemre nagyot hallok; hogy a bort nagyon szeretem, a pálinkát még jobban hogy már két egyházmegyébl kizártak és édes apám a tömlöczben halt meg ; hogy ségen húsz éves koromban zökkentem
át
;
;
nem
tulajdonképpen
is
végeztem
az
hanem
csak
tisztre,
mint apátlan, anyátlan árvát!
iskoláimat,
úgy irgalomból bocsátottak
a
szent
Mely mind-
ezekre azt mondaná Gódircz és Tarhalom, hogy ha csak fele
nem iránt.
is
.
.
.
nem zörög
Nem, nemi Hálásnak
fúj.
a haraszt, ha szél
kell
lennem Kondor
Hálás leszek
Asztalhoz vett
igaz
el
s
ült,
melyet Dávid bérltl kért,
elkezdte
készítgetni
tollat
beköszönt prédi-
káczióját.
A
mert az
nagy gondot igényelt, beköszönt ünnepe a keresztyénség nagy
ünnepére
esett.
szentleczke-választás
Húsvét következett.
:
1
12
Szentgyörgynap eltt pár nappal
aranyos szép
hajnallal virradt a húsvét a puszta népére.
Mikor Dombay nyolcz óra bájából
s
szk
a
tájban kilépett
tornáczról
áttekintette
szo-
a rónát,
már akkor a délibáb ölébe vett s lágyan ringatott minden tanyát, minden bokorerdt. A menyboltozat a nyugalom boldog mosolyával borúit az ünnepl földre, mintha föl akarná ölelni. A tó fényl tükrén fekete madarak úszkálnak kevély lassúsággal az egyedüli lények, a kik életet mutatnak napján.
Mert minden más
a házakban,
mikor az
A
hogy összeszedje magát arra diadalmát
élet
Nyöszörg-halmon
a familia erdeje.
Nem
kal az alföldi ványúlt
még
gyászol hamvas
mintha a sírba
erdben már fészkes
gémek
teri egy roppant erd,
túl
kelt ez azok-
erdkkel, melyekben több a sikár,
.a
Mintha
közepébl emelték volna homoktalajban
a perezre,
énekelni.
kell
egy fészekben
mezítelen buczka, mint
mint a törpe nyárfa.
élet
még bent
rejtzik
élet
az
ide.
és több
a
sikár,
Somogyság kell
a
Az erd
szélén a
a kökörcsin, a nagypéntek virága
lecsüng fejével, készülne, de egy lépéssel odább az sötét
leveletlen
húsvétot ünnepelnek a lombok.
tölgyek
váltogatva
óriási
Sas-
jegenyékkel,
a
tanyájával, a sudaras fák között itt-ott vad-
galambos vadkörtefák, megannyi patyolatinges leánykák, a virágai
kökénybokrok fülemüléikkel, a somfa sárga az orgona fels bokrai ; a ki közéjük keve-
redik, feledi,
hogy az Alföldön van,
s
azt hinné,
bogy ez a sok virág pünkösdöt üdvözöl. Bent az erd mélyén balzsamos lz\M
fiatal
»>3
jegenyék-környezte
ligetben
tíz-tizenkét
és
férfi
asszony szorgalniatoskodik.
Templomot
szent
építenek,
nap óta ékesgetik
a
;
kötözik össze,
sudarait
fák
Már három
sátort.
füvet nyes-
ágakat fonnak, vagdalnak, idomítanak, nek, nyírnek, göröngyöt
vernek, padokká ersítik
s
;
mikor húsvét szombat-
munkájukon, azt mondják rá
néznek
végig
ján
czölöpöket
gereblye) nek,
'
olyan szép, mint egy templom.
Reggelre a munkának már csak az ünnepi része
még
marad, a mit
A
végezni.
húsvét reggelén
liget hajójában
is
lehet,
már készen
áll
st
illik
a fzfa-
gallyakból font mennyezet, ez alatt egy csinos karszék,
Mózes
a
egyszersmind kathedra; a
széke,
egy szalon-asztalka. Ihárosi Dávid,
kathedra eltt
az építést vezette, most két könyvet
ki
asztalra
helyez az
egy zsoltárt bársonyba kötve, melyet
:
maga ajándékoz
az
új
papnak, és egy öreg bibliát
arany szegély, maroquin kötéssel.
romi hírneves
bibliája, kétszáz
A Csipkés Comá-
éves
mártyr, mely
számzetett mieltt hazát nyert volna. Ez is az új lelkésznek van ajánlva Pátróiné nagyasszony által.
Ez
volt a legdrágább, a mivel bírt.
A
liget
közepén drága faragványos tölgybútor legméltóbb
foglalja el a
a rajzot, a
ki
helyet;
Parisban
ezt az Urasztalát Talpárdi
rendeletére készítette;
az a nehéz
tanulta
Nagysága
selyem bíbor-
bársony asztalterít, közepén az arany sugaras nappal, sarkain
arany fonálból
hímzett
kelyhekkel
s
a
négy szélein az Ur beszédével, a nagyságos aszszony keze munkája, ezt is Ihárosi teríti fel gyönBaksay
:
Pusztai találkozás
Q
;
114
géd
vigyázattal, elhelyezvén
ret,
melyet
alatt
;
els
Ámbár Dína
Dámán
továbbá
a szent
anyja
sütött
kenye-
felügyelete
de remekelt vele, s melyet maga fel azzal az ezüstnyel késsel, me-
sütése,
Ihárosi szeldelt lyet
elbb
atyafi
ajándékozott
aranynyal
az
futtatott
eklezsiának
az
tányért
ezüst
—
—
Mecsekiné ajándékát és a két karcsú ezüst kelyhet, melyeknek egyike Ámbár Lrincien ének, másika annak az öreg Minekának a nevét örökíti meg, a ki múltkor oly hatalmas daczbcszédet mondott a preczeptor zabfizetése ellen.
Minderrl Dombay nem
ó
tud semmit,
porczel-
lántány érkrl és czin- vagy cserép-kelyh ékrl ál-
modik s ha meglátja e kincseket, elrémül bele, hiszen az egész hogy hol fogja ezeket rizni háza nem ér annyit, mint e klenodiumok fele. Most Ihárosi zászlót huzat fel egy fasudárhoz ;
ersített fenyficzkóra. s azt jelenti,
isteni
A
hogy
Ez
kilence
a
helyettesíti
óra
harangot
Kezddik
van.
az
tisztelet.
fogatok
a
zászló
lobogására
tanyákból, kerekeik sebes forgással
mokot, az
bellök
a
erd
megindulnak a metszik a ho-
szélén megállapodnak
s
gazdag selyemruhás hölgyek
vagy hosszú
atillás pusztai
urak
;
leszállanak és a rövid
délcíceg alak mind,
most még délczegebbek, még kényesebbek, annak érzetében, hogy nem kell nekik Fzvárra menni
s
ünnepelni, mert imé
itt
a saját földjükön szól hoz-
zajuk az Örökkévaló. Áldott legyen, a
ki
felkereste
ket.
A
középbjrtokú gazdák,
festett
könny
széke-
"5 rcikre felrakva az egész háznépet a legkisebb apró-
hogy megemlegessék azt a napot, a mikor a kondori pusztában elször zendült meg a kiáltónak ságig,
szava.
Becsületes majorosok, tisztes hosszú subával palástolva a kék mándlit, mert náluk a suba a díszköntös,
b
az a szép méltóságos és sujtás nélkül
;
s
keszkenben rzött
figyelmesen vigyázva elttük
hogy
tisztesen és
minden hím
éltesebb juhásznék és kertésznek
b sclyemköténynyel ral,
suba
tiszta
men
zsoltár-
hajadonaikra,
szemérmesen lépkedjenek.
Elfoglalják az Urasztalától ill távolban elhelyezett
padokat és a lombpáholyokban rejl ülhelye-
ket.
Els padban
Csont Ábel
párdi mint ftisztvisel,
a férfiak, külön a
a
fgondnok
és Tal-
— utánuk a többiek. Külön
nk.
—
Fák, füvek és virágok
Újulnak örömben.
Most belép
a lelkész.
Dávid úr vezeti
mes fhajtással kimutatja neki
a
s illedel-
számára
kijelölt
helyet.
Dombay
áttekintette
mélyen hogy más lel-
gyülekezetet
a
megindult. Talán az jutott eszébe,
s
készeket ilyen alkalmakkor, székfoglaláskor, primicziákon, a szülk, testvérek, rokonok egész serege kiséri be, tiszttársak körülállják, vállaira tett
megáldják Isten nevében
kel itt
senkije, senkije.
sem öreg, sem nek.
Nem
ifjú,
Még a ki
tesz semmit.
——
;
kezek-
neki nincs
csak egy lelkésztárs sem,
t
ajánlaná a gyülekezet-
Pslemeli
fejét,
széttekint 8*
»
:
i6
megáldja
a sokaságon, szívében
ket
mondja
és azt
magában: (cJmé ezek az én atyámfiai. Azután megzendül az erd a « Nincs már szívem félelmére » diadalmas hangjaitól. Megreszketnek a lombok, köny csillan a szemekben a cseng ni ;
ajakkal összehangzik
a
torok ércze
férfi
Lrincz méltóságos basszusa
ajkai
mozognak
Mecseki kellemes
;
Talpárdi
kontráz,
Ihárosi
egy cseppet sem
s
háta mögött a juhásza ugyanazon az újra megnyílt
kik
tejjel,
.
Kétel-
erd
árkain.
els negyedében az anyakönyvekbl, a kathedrákból
a század a
szívták a Voltaire tanait:
Hogy ne
hinne
hogy
egeket reméli
új
szemekkel, a melyeket
a levegvel,
nagysága
rösteli,
kedés, hitetlenség mind kívül maradt az Férfiak,
Csont
palástolgatja
Ábel iskolázatlan olvadozásait discantojának
Ámbár
;
az
hisznek, remélnek.
itt
ember,
mikor
két
század
magával énekli Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére
Mert látom Jézus példájából
Fbly a köny
Dombay
az orczákon
:
.
.
.
mikép ne hinnének
?
az éneklés alatt megtekintette az elébe
helyezett könyveket, liát felnyitotta,
a
Pátróiné
ajándékozta bib-
és abból vette fel a leczkét
:
Ezékiel
XXXVU. 1—5.
«Ln
én rajtam az Urnák keze, és
vn
engemet
lélekben a Jehova, és helyheztete a völgynek közepette,
mely
tele vala csontokkal,
száradtak valának.
melyek igen meg-
117 •
monda énnekem
és
nek-e ezek a te tudod
mondjad
meg
játok
élnéIsten,
I
monda énnékem
«és és
Embernek fia! vajon tetemek? és mondék: Uram :
:
tetemek fell,
prófétálj e
megszáradt tetemek, halla Jehovának beszédét! nékik-:
ti
mondja az Úr ezeknek a tet«meknek: Imé én hozok tibelélek lelket és éltek. • «ezt
Akkor betette Mit beszélt,
a könyvet és szólani kezdett. azt
kivonatban
Olvasóink között lehetnek papi
sem közölhetjük. férfiak
is,
kiknek
kemény birálat alá találnák venni a kezd pap els beszédét s ez által meggyöngíteaz öregebbje]
nék azt a
hatást,
melyet a közönségre
tett.
De
lehe-
be nem látniok minden akadékoskodás mellett is, hogy a leczke ügyesen volt választva ketts alkalomra. A boldog feltámadás reményét ersíteni
tetlen
a
tudomány kétkedéseivel szemben
az
;
megszáradott csontok tehetetlenségét, a lélek hatalmával
vetvén
az anyag a halál, a lélek
semmivoltát
hogy S végre gyöngéd
egybe, élet.
anyag, a
kimutatni,
mvészettel a kondori közönség addigi állapotára s
mostani átalakulására alkalmazni
utolsó szavait: «]mé én éltek*
A
;
a
szent
hozok tibelétek
leczke
lelket és
körülbell ez volt elmélkedésének vázlata.
tanultabb urakat kellemesen lepte
szónok tapintatos
elocutiója.
Attól
meg
az ifjú
tartottak,
hogy
pusztai közönség eltt levén beszélend, egészen ez
együgy elmékhez
fogja alkalmazni tanítását;
hogy
:
:
ii8
majd pattog, hatalmaskodik, vagy s
ime megbecsüli
a
kikrl
az
.
fölteszi,
ket hogy
s
ríkat és érzeleg
hozzájuk, mint
szól
úgy
bírják követni és felbecsülni
megragadóbb helye-
lelke repülését. Ihárosi a
ken fölemelt fvel hordozta végig tekintetét
a
gyü-
Mecsekire szegezte kihívó büszkeséggel. Ilyen papod legyen Mecseki
lekezeten, majd
ismét
1
A
prédikáczió után a szent asztalhoz járultak a
hívek.
Legelször
A
lépett ki
csontembert
Csont Ábel, a fgondnok.
ama lélek, mely a Keze reszketett, rán-
megszállta
is
szent leczkében volt említve.
gatódzott, mikor a sákramentomi kenyeret fogadta,
míg torzonborz
szakállán aláperdlt a köny.
Húsz
éve már, mióta haragban van a papokkal és e miatt
templomot nem Isten neki
is
mutat helyet,
is
Most ime
láthatott belülrl.
hol
a
leteheti
az
fáradt
minden terhét. Utána Talpárdi, Ámbár Lrincz, Mecseki, Ihárosi, Dámán és még egynehányan az elkelbb nemes urak közül, talpig magyar diszköntösben, lelke
kardosán
mentésen, szegénység, Lukácsig,
egész
lelki
;
azután
Lcs
közrend,
a
Jónásig
töredelemmel,
Kezesménes
és
igaz
végre a
hálával
vala-
mennyi.
Míg
a lelkész a
körben sorra
vitte
a
szent je-
gyeket, az asszonyok ajkain alázatos dallamban zendült a
bnbocsánatot váró remény wMcrt nem
Hogy
azért vetted fel testünket.
megítélj
bnünkért bennünket ...»
!
119
Mennyi
ember
bátorító van abban, mikor az
ezt
mondhatja Istenének
Dombay mondhatatlan
A
alakokat. kik
sok daczos, kevély, féktelen
Míg
a
intézett
súlya
ez
jellem, a
vagyunk többé-kevésbbé mindnyájan,
hajol egyetlen érzelem elborító
s
szemlélte
részvéttel
itt
megmind.
alatt
mindegyikhez
kenyeret és bort osztotta,
egy-egy emlékeztet szót Isten beszédébl
mindegyiknek fejére küldött egy igaz áldást
szí-
vébl. Légy megáldva, légy megszentelve.
A
ni közönség már nem
rendes kört, mint a szony, ha
még
Egy az, hogy meg van is hatva
férfiak.
oly igen
delem és alázat lelkétl, soha sem gát
köntösének a megillet
nk
legalább
is
Ezért ketts,
tért
;
más meg kört
egymás mögött, mely miatt egy rendetlenség támadt.
Nem
nézték,
a töre-
az,
mind hogy a
a
férfiak.
magának,
kétannyian voltak, mint
st hármas
az asz-
feledi méltósá-
igyekszik mind
biztosítani
s
olyan szép
alkotott
alkotniok
kellé
tolongás
kis ki
és
a Mecsekiné,
Ámbárné, hogy elre bocsátanak mindegyiknek volt igénye az elsbbséghez koránál, vagyonánál ki
;
vagy
nemzetségénél
vagy
bátortalanabbak
gyrben
nem
szerényebbek
a
vagy harmadik
Pátróiné
körben
álló
gyrn,
és
Talpárdiné
vonatott kétségbe.
lelkész türelemmel várta végig
akkor elkezdette osztani
dik
így
második
a
maradtak. Csak
asszonyok elssége
A
fogva.
a
a
sorakozást,
szentségeket
az
els
hölgyeknek, azután sort fogott a máso-
majd a harmadikon
;
az
állók vállain kérészül szolgáltatván át.
els sorban Néhol csak
1
20
néhol csak
a kezet,
a
három
ujjat
mely
a
látta,
reszketve nyúlt a kenyér után.
Miután
kelyheket
a
ekként sorban osztotta
is
volna, visszatért a szent-asztalhoz
;
meghajtotta
fejét,
imára kulcsolta kezét; maga volt áldozandó.
A
lelkész utolsó az áldozók között.
Az ének
elhallgatott, a gyülekezet felállott,
bay kezébe vette a szent-kenyeret
Dom-
megtörni ké-
s
szült.
E
közben a mozgékony
mindenre
gyrben
álló
kikerülte
a
hogy
észrevette,
kiterjedt,
kinek figyelme
Ihárosi,
hölgyek közül egy, egy
de
Szemérmesen meg-
lelkész figyelmét.
a lelkész
nem
sülvén a kenyérben,
volt,
vette észre. Így
elpirulva
rendet
kehelyosztásnál
kezecs-
is
nem
része-
hogy a
hátralépett,
ne zavarjon. Csak tanuja
de nem részese a sakramentomnak.
Mikor
a
nk
a
körbl
kához, kézenfogta, hogy
az
Ihárosi
odalépett a leány-
úrasztalához
vezesse.
még jobban elpirult; vonade ellenállani nem mert, öntudatlanul
leány zavarba
kodott kissé,
kezdtek,
oszlani
meggondolatlan túlbuzgósággal
A
leányka,
fiatal
vonült az eltte állók mögött, nyújtotta kéjét,
harmadik
a
jött,
engedte magát vezettetni a szent asztalhoz. ]hárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát.
Dombay Ez
az
leányka:
leánykára tekintett és
kézcsókoló tanítványa
JÍmbár Dtna.
bírája eltt.
tetek súlya
A
a
Ott
volt,
állt,
Összeroskadóban
a
megdöbbent. a
szke
mint
az
sarjú elitélt
ránehezül tekin-
alatt.
lelkész egy másodpercéig
tétovázva
nézett a
Ibárosi halkan tudatta
Baksay
:
Pusztai találkozás.
a
lelkészszel
a
ielenet okát.
120. lap.
:
111
leányra,
azután
kenyeret és
«A
kettétörte
felét a
a
kezében
volt
szent
leánynak nyújtotta.
te ifjúságodnak legyen vezére a te Istenedli
Akkor rázendült
az ének
«Az úr énnékem riz pásztorom. Azért semmiben meg nem fogyatkozom ...»
Lábán János kezdte
tudta,
rá.
hogy ezt szokás
akkor énekelni, mikor az egyházi szolgák áldoznak.
így ünnepelte
els
meg
a nemes-kondori
gyülekezet
húsvétját.
így
ln
a pusztába bujdosott ifjúnak
els
talál-
kozása a kézcsókos leánykával.
Az
isteni tisztelet végeztével
melynek dombos közepe hosszú négyszögben
gyepasztallá volt alakítva
s
megterítve.
függ
lobogó tüzek mellett, a szolgafán körül a
közönség kivo-
egy másik ligetbe seregeit
nult a szent sátorból, s át,
a
illata
edényt,
párolog; egy
hordó Ígérkezik lugasban
a
bográcsok
meg- megpörgetve
öreg juhászok sürögnek,
terjedelmes
Távolabb,
melybl
a
húsvéti
bárány
bokor rejtekében
csapraütött
míg
egy másik
köz-rendnek,
pinczctokok
csoportoznak
aristokratikus
nyugalommal, terepélyes kosarak társaságában, melyek a nemzetes
és tekintetes
asszonyok sütemé-
nyeit rejtik. Közös vendégség készül, eklézsia örö-
pap tiszteletére. Dombaynak, ki Ámbár Lrincz jobbján közelget.
mére,
új
117.
azonnal
csak szét kcJl tekinteni,
Kondoron
jó világ van. (Kinek-kinek.)
De nem
tekinthet szét, n\ert Pátróiné nagyasszony
Lrincz
ottan leragadja
mába
úr karjairól, s a
Neki joga van
erre,
hiszen
jelentékenyebb alapítványt, no
meg
mint hatal-
össze-vissza csókolja az aranyos szép
ejtette,
száját.
hogy
észreveszi,
tette a leg-
meg hogy
igazán minden szavát, mert az
értette
öcsémuramék-
öcsémasszonyéknál bizony sok hullott az
nál és az
útfélre és a tövis közé.
De
nemde nem csak olyan nemesasszonyok- é mint asszonynéni, s nyomorult
hát
öcsémasszonyok
az
utánzóknak kell-é
ket
tartanunk, ha az asszony-
néni példáját követik?
És
kellemébl vagy hogy szemérmes távolból
az ifjabbja veszít-e valamit
tisztességébl
az
által,
vár egy nyájas tekintetet vagy köszöntést, és bol-
dognak érzi magát, ha megnyerheti ? Azután a férfiak hódolat-nyilatkozatai következnek. Talpárdi nagysága nem szól semmit, csak megrázza az
ifjú
vesz, mintha
kezét emberül,
mit
az
olybá
ifjú
püspöke dicsérte volna meg.
Csont Ábel sem
titkolja
valamennyi vaskalapot, a kalapálnának
a
is,
meggyzdését, hogy ha
ki a
környéken van, össze-
még sem nyomna
mint a mai prédikáczió. Azt
a szívén annyit,
hiszi, ez
elég
is
lesz
neki a másik húsvétig.
Nem késett Lábán János
is
csak ftisztelend Székács urat hallotta
megjegyzés az tetlen,
éltes
hogy akárvolna mely
kijelenteni,
Minekának annyira
hogy rögtön torkon kapja
:
;
elviselhe-
:
:
>*3
—
Hohó juhász! Hát Józsa uramat a gólya költötte? Mert mikor Józsa uram cl kezdett prédikálni, még a város végén is meghallották a szavát. Azután
hogy
megijedt,
a
Józsa
uramra
érzékenyen megsértette az
hivatkozással
való
papot,
új
biztatólag fordult feléje
—
No
de kigyelmednek is majd megersödik a hangja. Te pedig Lábán János, elmenj a Székácsoddal és ne
kárhozkodtasd
igaz
az
körösztyén
embert.
A
meghozta elismerése adóját, ó, úgymond, nem meri többé húsvétban meghallgatni a tiszteletes ifjúurat, mert . Nem mondta tovább, hanem azt tette hozzá becsületes Dávid zsidó
is
.
Akár csak
Lw
a
rabbit
hallotta
.
Nagy-
volna
Kanizsán, mikor elször prédikált magyarul.
—
Már
pedig én csak a mondó vagyok
— dör—
mögte szomszédjához egy távolabb álló atyafi, hogy ebben a mi emberünkben kell valami nagy hibának vetette
lenni,
volna
mert különben miközibünk.
Ámbár Lrincz hordozta is,
azután
az
a
Majd
szentszék
meglássa
nem kend.
újra karon fogta az ifjút, tovább
atyafiak
szétnézett;
között,
bemutatta
keresett
itt
is,
ott
valakit vagy vala-
kiket.
A
kiket pedig keresett, azok
még nem
érkeztek
meg. Útközben megállapodtak a szent sátor és az
ebédl
liget közötti
Lrinczné asszony,
pagonyban. balján Dínával,
gyarázott valamit Ihárosi úrnak, a
hevesen ma-
ki állott a
húgom-
asszony eltt, mint fölvetett feje mutatta, daczosan.
.
124
de mint égre emelgetett kezei ujjakkal sejtetni engedték,
lelkiösmérettcl.
—
Dávid bácsi
—
—
szétnyiladozott
a
még sem egészen
tiszta
az asszony, szemeit
szidta
soha sem léphet hozzánk ügy, hogy bajt ne hozzon a nyakunkra. A múltkor bevetdik
törülgetve
házunkhoz,
— — — —
s olt a
következése
. .
Egy derék fiatal pap. Az ám! Ellopták az uramnak
a drága fegy-
vereit.
Hát annak is én vagyok az oka? Persze hogy maga I de nem merte tovább folytatni a történetet (melynek az lett a vége, hogy Dávid úr látogatásakor a fegyvereknek, melyeket lehányt a padlásról, a keselysi homokban lába kelt), hanem napirendre tért.
—
Még
—
Most meg közszemlére azt hiszik, én
hurczolja a lányomat.
fogadtam meg, hogy
Dávid bácsi újra fölemelte a kezeit. De gondold meg, kedves húgom
—
veszteség
lett
épen ezen Vájjon
—
— Még
!
árulja.
Mekkora
volna erre az ártatlanra nézve, ha
elmarad
alkalommal
ünnepélyrl.
az
mirl emlegetné meg ezt a dics napot? No hiszen, van már mirl emlegetnie! Köszönd meg asszony, hogy volt rá gondom. azt hitték volna,
hogy
el
van
tiltva
a
szent
asztaltól.
Hanem mikor fejét,
nehogy
a
ezt kimondta,
kapta
is
odább
a
húgomasszony keze elhirtelenkedje
a választ.
Jó volt az elvigyázat.
A
válaszra kész kezecske
:
meg abban
csak a híg levegt fenyítette
melyben imént Ihárosi
— —
Menjen
Jól van no, hát
bom
kis
ragszol-e?
A
kis
—
primulám
Te
feje állott.
Rá sem
innen.
a térben,
nézhetek.
ne nézz rám! Hát te galamhaszólt a leánykához
—
se nézz rám, ha haragszol!
primula rávetette kökény
szemeit
Dávid
hogy haragszik. Ekkor odaért Lrincz úr Dombayval. monda DomMi már ismerjük egymást!
bácsira. Bizony,
—
—
— Hogy megntt azóta! — Elbeszélte Lazután hozzáúrnak az ismeretség — Én adósa vagyok kegyednek egy kéz-
bay.
történetét,
rincz tette
is
:
;
csókot feledett nálam búcsúzáskor
s
most alkalmam
van visszaadni.
Soha még ért.
sarjú
Szabadkozott
—
leányt
ekkora
tisztesség
nagyon.
is
Kölcsönt kölcsönnel kedves Dína
!
nem
— monda,
ajkaihoz érintve a lányka puha kezét.
Lrincz úr nagyot mosolygott a kis sváb leányka zavarán (sváb leány Lrincz úrnak mind, a ki tud német írást), de neje nem igen örült a dolognak. Még hírbe hozzák a csetrest. Dávid bátyja, az a nagy paraszt elkezdte, ez
meg
itt
folytatja, holott
vályogházban lakik és kertészgyerekeket
tanít.
Dombay szívébe látott az anyának és sietett fölhaszels
hogy aggodalmait eloszlassa. Mert mikor az ebéd vége felé járt, s kezddtek
nálni az
alkalmat,
az áldomás- ivások, a sok mindenféle jó kivánat között
a
múlhatatlanul
mely
így
el
kezddik
kellett
fordulni
annak
is,
ia6
«Rég megmondotta bölcs Salamon, hogy nem jó az embernek egyedül lenni ...» mely rövid igazságból kiindulva. Mecseki úr szive teljességészeretett papjának szibl azt kívánja, hogy az vét
h szívhez
fzze minél elébb egy
legdrágább
a
frigy aranyláncba.
Az erd
«
éljent* harsogott
egy csinos
kis pusztai
papné gondolatára. Mindenfell ráestek Dombayra, hogy asszonyt ám a házhoz minél elébb. Különösen Pátróiné nagyasszony biztosította, hogy úgy fogja szeretni, mintha saját
Dombayt többet
is
a
menye
volna.
sok biztatás annyira elragadta, hogy
vallott a kellnél.
Szót szóra.
— kezdé — Talán már van jegyben nagyasszony. — Talán! — Dombay. —A nem Én szinte töredelmes vallomást akarok. — Még nincs jogom vallomást mert van utána. hátha — Tehát hátha* betudásával! — közbe is
valaki
?
a
felelt
talán
és
elég.
ilyen
»
«
tenni,
is
a
szólt
«
Dína egy tányér dióskalácsot
nyújtva
át
Dom-
baynak.
— Kegyed megmondom. — Csak mert ilyen — Oh sokkal
is
kiváncsi
azt ne,
kot,
rá?
hogy tovább
feltételt el
könnyebb.
nem
Egy
feltétel
ne adjam
—
Ha kegyed
tapsolt a koszorúlányságnak.
Szívesen.
a
tit-
fogadhatok. ajánlkozik
nyoszolyó-lánynak menyasszonyom mellé.
Dína
alatt
127
— És gyöngyvirág-csokrot menyasszonyom részére. — Legyen az Tehát — Junda. — Junda — ismétlé Dfna azt a
átadja
nekem neve?
a titkos jegyes
övé.
s
levette
keblérl az
Dombaynak nyújtotta. egyetlené Ambárné szívérl. Az Leesett a megszabadult a mendemondától. Most már örült az iménti tisztességnek, hogy a kézcsók nem úg\f volt adva, hanem amúgy. illatos
bokrétát és
k
Az áldomások után oszlani kezdett a közönség. Az urak és úri asszonyok egy csoportban lakására kísérték
Dombayt.
Beléptek a világos, hvös, gyér bútorzatú
bába
;
hogy ne féljen, jó dolga lesz kondori vízhez nehezen jut az ember,
ott biztatták,
köztk;
a
de a
egyszer ivott belle, az
ki
Kondortól. Olyan boszorkányos
E
—
szo-
közben Talpárdi Kedves papom
!
nem tud megválni ez a kondori víz.
Dombayt.
félre intette
Nekem ugyan
akaratom ellen
már itt van, isten hozta. Az az én patvarkodó Juczi néném olyan száz aranyat adott a fizetésére, a mi hetven esztend óta
történt idejövetele, de ha
pör
alatt van, s lesz is
azért,
hogy
még másik
hetvenig.
Hanem
ne szenvedjen, a
a hivatal rövidséget
per lefolyásáig én fizetem önnek a kamatokat. Átadta a hat aranyat.
Aztán végig
tekintett
a
szobán.
—
Ez bizony szk lakocska
;
ez
a
bolondos
128
fújta
Ihárosi
Én magam
fel
Hanem ne
semmibl.
építtetek
egy
hozzá
búsuljon.
csinos szobát a
búgomasszonynak'
Alig szabadult
—
meg
Talpárditól, elfogta Pátróiné.
Kedves uramöcsém! Én száz aranyat adtam a papi fizetésre, de ez az én gyilkos öcsém, ez a kevély Talpárdi nem tudom mikor fizeti ki. Hogy tehát maga ne szenvedjen, a kamatokat én fogom fizetni a
per
lejártáig.
— — De én már átvettem ezt Talpárdi a nyújtott összeget. Dombay, — Az annak a kevélynek dolga, ez pedig az úrtól
!
eltávolítván
szólt
a
enyém.
Ne
szemérmeteskedjék uramöcsém, hanem
vegye jó szívvel, a mit jó szivvel adnak. Azután jött Lábán János a sóval, vajjal.
Ábel
nem
a méhkasokkal, mert
adót
kiadja a kapitálist egyszerre.
egész
kis
nyáj,
a
sok apró
liba,
nem
A
Csont ha-
fizet,
bárányok,
a mit a
—
gazda-
asszonyok hordtak össze, mint mondták azért, hogy annál
hamarább
libának asszony velni.
Az
az
hazahozza kell.
igazi
Nem papné,
a
feleségét,
mert
a
paphoz ill ludat nea kinek százával
n
a
libája, pulykája.
Hogy megörül majd ennek Junda.
—
Meg
áml
Épen most érkezik a cssz a levelével. «Uram! Önnek ajánlata más körülmények között mindennél drágább lelt volna elttem. Most szülim emléke, testvéreim jövje, és annak a ké^ öregnek, kinél menedéket találtunk, szeretete tilt azt elfogadnom. Kövessem önt, és elhagyjam test-
129
véreimet?
a pusztába?
Vagy magammal vigyem ott bellük? Engedje meg,
hovál
Kire,
Mi
lesz
hadd maradjak én az én szegény kis árváimnak és az én öreg jó rokonimnak szolgálója. Feledjen ön. Ne emlékezzék meg rólam soha.»
Ez
volt a
Junda regéje.
V]]].
Robinson, szegény Robinson! Mit csinálsz te
Oh
te
jámbor Máté! És még neked szokott
a szíved az
emberiség
szenvedései
rezni egy-egy elhagyatott
miatt,
gyermek
itt? fájni
vé-
és
sorsán,
holott
nincs az az égi madár, a ki a te kiterjesztett szár-
Hogy
nyaid alá kivánkoznék.
beczézed, hogy simo-
hogy megfördeted szavaid mézében a kit ell-utól találsz. Az persze tetszik nekik: de rád nem meri magát bízni senki, hiszen magadnak gatod ket,
mibl
sincs
élni.
Az
a
leány téged szeret, mint
leány szerethet, becsül, mint
világig,
bízná
nem
sebben, mint Józsikáét; de Józsikát bízni,
hogy majd abból
pedig Milikéjét diai
nem
te
való
meri kitenni annak az bárányaidból
sabbiknak napról-napra birka Baksay
fejére. :
meri rád
embert faragsz, sem
boldogságnak, mely abban állana,
préczeptornak
a
le-
magát és menne veled világtalan még czipdet is fényesen tartaná, fénye-
rád
het,
embert becsülni
friss
a
hogy
a
te
legpákoszto-
koszorúkat aggasson
Egy gróf megirigyelhetné
Pusztai találkozás.
arka-
azt a
9
130 szerencsét,
melyben
te
azokat az árvákat
részesí-
tenéd, napról-napra fejlesztvén értelmüket, képez-
vén
ersítvén
erkölcsüket,
hitüket
gondvisel
a
Istenben, de neki nincs bátorsága, vagy talán több
hogysem testvérei jövjének a puszta homokjában és magányában merné letenni alapját. a józansága,
Ne
kárhoztasd
:
igazat
hogy marad az
mikor
mondott,
szegény
azt
írta,
és az
jó
bárány
(bi-
kis árváinak
öreg rokonainak szolgálója.
Légy gyakorlatibb kissé. Az zony nem válogatták ám neked pusztul harmadnapra, ha te
Hivasd
szuk.
Ha
neki.
te
Lcs
akarsz
Jónás uramat
úgy gondot
a másvilágon.
A
lenni
is
lelkére,
gazdának
add
lami kertésznének, legalább haláluk
a
el-
juhá-
számold
és
viselsz az
libákat
mind
a javát)
a te bárányaidra, akkor Jónás lesz
sok
a
ki
át
mint
jó dolga
felébl va-
nem
a te lel-
kedet fogja terhelni.
a
Azután tarts vizsgálatot málha-ládáid fölött. Ezek te hajódnak a roncsai. Nem lehetne-e bellük
melyben a sík tengerre kivetdhetnél ? Mert Európa igen messze van. Mindenekeltt pedig ne feledd, hogy közeleg a május elseje, és a legények már holnap kezdik vagdalni a májusfának való sudarakat, melyeknek egy
kis ladikot ábdálni
hegyébe nyárfalomb
kendkkel állítva is
;
a
össze,
lesz ersítve, felékesítve piros
úgy lesznek lelány ablaka elé éjnek évadján. Eredj te
kötözz
és
sárga
össze
szalagokkal,
három-négy póznát, szegezz
tetejébe egy széles deszkát és írd rá misero T^obmsonL Állítsd fel azt a
:
a
Terfe opem
Nyöszörg-halmon,
.
Ml hogy
ne olvassa. Mert ez a te
a ki deákul tud, cl
máj US- fád.
Robinsonabb vagy Robinsonnál. Mert Robinson magára volt ugyan hagyatva, és
épen úgy maga kereste magának a bajt, mint te: ura volt annak a világnak, a melybe de utoljára is jutott: te pedig a világ kell közepén (mert nem Kój a világ közepe, hanem Kondor) vagy elszigetelve, a
röskörül
mint csak
ember
készül
körül;
Kö-
lehet.
rakott tanyák füstölg kéményei hirdetik,
hogy mindenütt vidám tal
elszigetelve
a
házban,
s a hol
tz
pattog a tzhelyen, asz-
boldog háznép
melyet
így nincs
is,
ott
is
ül
van élet; károm-
kodó béresek, nyafogó gyerekek, patvarkodó feleség és jámbor gazda, a ki ürügyet keres, hogy beleköthessen az asszonyba,
s
legyen
oka a házi
kereszt ell Dávid zsidó barátságos levélszínje alá
menekülni.
Neked mindebbl
az
örömbl
csak annyi
jut,
hogy holnap vagy holnapután valami alkalmatosságon sorba látogatod
ezeket a tanyákat és majo-
Mindenütt töltesz öt peraznyi idt, azután még tovább, mind a hetven nemzetes és tekintetes
rokat.
úrnál sorba tevén a dísz-látogatást.
Ha
ezen
túl
estél,
akkor vesd
kezedet az
eke
szarvára és többet hátra ne nézz.
szomorú elmélkedéseit. A közeli korcsmából átdörmögött hozzá hangja. Egész éjfélig azt zúgta fülébe: a Robinson, Robinson, Robinson Reggel felé elszenderedett, de csakhamar fölébredt. Pamlagjára dlt
s
tovább folytatta
bg
.
.
9*
13*
A
kel nap els
ébredt
sugara szemébe
fel.
Az ébred ember els tegnapi
gondolatai
fölött,
«
Robinson*), «Májusfa», levele,
ó
is
«Fcrte
csakhamar meg-
opem», azután
gyr,
a visszaküldött
jának az a nagy széles tengere, csekkel
a
kés
mit cselekedett, mely
azután
i
a
múlt-
melyen az
megterhelt hajója a kondor
tdött ki. Azután az
tartani
Ott következtek egymásután
fzött tegnap.
Junda
dolga szemlét
melyre néhány fekete gyön-
találta a fonál végét,
gyöt
arra
sütött,
kin-
zátonyra ve-
bánat, melylyel megbánta a
els
éjtszakáját ezen
a
szige-
ten oly gyötrelmessé tette.
Nem
jobb volna-e egyszerre
mindennek véget
vetni ?
Ez
az
volt
utolsó
gondolat,
melyre tegnapról
emlékezett.
De min ablakán süt
más az ember be a nap 1
lelke,
mikor a
keleti
Gyáva önkéntes el akarsz szökni az rhelyrl, hová senki sem kényszerített? És miért? Csak azért, hogy egy leány, kirl azt hitted, egyedül te tudod boldoggá tenni, nincs veled egy véleményen? Micsoda öklel syllogismus ez? Ha vad emberré I
lettél,
volt az
ne
keseregj
európai
els gondolata
gyrt,
kisasszony
után.
Ez
reggel.
Junda visszaküldött, s szépen felhúzta annak a gyöngyvirágcsokornak a szárára, melyet Dína adott át a nyoszolyólányság Fogta a
foglalójául..
melyet
Í33
Ez
tehát be van fejezve véglegesen.
épségben hazakerülök,
látogatásból életet.
—
Ha
a dísz-
elkezdem
az
Lássuk csak.
Kezébe vette a naptárt és szemlét tartott a napok felett: melyik bírna legajánlatosabb külsvel a díszlátogatásra? De azok a napok olyan bunfordi szemmel néztek rá, egyiknek sem jutott eszébe feltartani az ujját, hogy magára vállalja a bemutatás tisztét.
Hanem
az
ember, mikor vademberré
magát lehetleg ravaszszá
kötelessége
lesz,
els
idomítani,
mert miként védekezhetnék különben az
elemek
és a hozzá hasonló vadak ellen sikerrel.
A
nes lelkén
Egy
Dombay
naptár tanulmányozása közben
egy
is talált
kis
egye-
hasadékot a ravaszság.
kis ártatlan ravaszság.
Unalmas rádé,
—
história
monda
biz
—
a naptárt s olvasgatva
azokat
is
megtanulta,
az
egész
kedvetlenül
látogatási
pa-
tovább forgatva
jámbor adomákat, míg végre és a vásárokra
Aba, Abony, Ada és a többi. Mert egy vadembernek semmi sem
került a sor.
áll
annyira
érdekében, mint azt tudni, hol mikor lesz vásár.
Kérem, ez nem tréfa. Mert lám Dombayt tudományszomjnak éppen ez a neme segíti
a ki
zavarából.
«Füzvár.
Quasimodo-vasárnap.»
Így mondja a
kalendárium.
Quasimodo-vasárnap vasárnap;
;
hiszen
Fzváron országos
vári vásárra
ez
a
legközelebb
vásár lesz és a
Kondorról bezarándokol
fz-
minden em-
i34
Ez
ber, a kinek lelke, lába vagy Jova van.
nap
legalkalmasabb
én
az
Quasimodo! Hogy nem
látogatásomra.
lesz
a
Oh
te
rám kiáltani I Jól számított. Mert Quasimodo vasárnapja reggelén a zászló-jeladásra csak Énekes Tóth Péter az isteni tiszteleten gyermekeivel.
Nem
csóválni a fejét a világ romlottságán,
mely
meg
jelent
gyzte
tudtál
egy hívságos vásárt többre becsül egy szép éneknél. <(Me]y boldog, a
jól
kJ
és igazán
él I»
El énekelgették a szép éneket, Énekes Tóth Pé-
ternek
jól
esett
hogy az
tapasztalni,
.
csak úgy tudja könyv nélkül mint
ember. mintha
Húsz lott
húsvétkor csak
t
meg
örömében, ho-
vetett a perselybe tíz tellett a
a tanyákon
buzgóságból.
Dombay, hogy hor-
Isteni tisztelet után felkérte
kis fejvakarás után,
cssznek volna
a
mert látogatá-
sorban,
sokat akar tenni, mit Péter gazda
egy
Igazán tudós
Csak úgy prédikál 6 neki egy magának, az egész húsvéti közönség jelen volna.
krajczárt
dozná
új tiszteletes
mert
—
kötelessége.
meg
is
úgymond
A
ajánlott
— ez
legátust
is
a
az
szokta vezetni az urakhoz.
Sorba vették a tanyákat.
Dombay nem gyzte valóságát.
napot,
hogy jött
nehéz ki
tisztét
nem
eléje,
így
megkönnyítették
talált
otthon.
annak
átadta
Egy-egy
sajnálkozva hajtatott tovább a keskeny kocsin.
életre-
Áldotta Fzvárt és a Quasimodo-vasár-
neki. Sehol senkit
cseléd
maga
magasztalni a
éltes
névjegyét
sín
és
juhász-
>35
Csak egyet nem
nem
a kisasszonyokat ott
nem
számba. Tudniillik, hogy
vett
szokták
vásárra
szokás divatczikkeket
nyeket, ahhoz pedig jobban
vinni,
mert
hanem edémama, mint a
venni, ért a
kisasszony.
Ámbárék számára mikor
jegyét,
ellenére
bepördült
még
zsebbe
D/na vidám
komondorok
a a
s
de csak vissza
dott,
a
kocsi
a
készen tartotta már név-
is
tiltakozása
eltt megállapo-
tornácz
kellett a névjegyet
mert
eltt,
leszállás
csúsztatni
a tornáczon
meg, mosolygó örömmel
alakja jelent
fogadva a kedves vendéget. Belépett bácsit
is
leány
a
után
is
házba. Dína
Márton
s
az emberséges birkás kész-
fogadott.
Ritkaság az ilyen ember-
leparancsolta
séggel szót
a
megadja az embernek a becsületes nevét. Mint tudjuk, Uherszkó Márton volt
séges
leányzó,
a
ki
a becsületes neve.
A
tiszta
szobában foglaltak helyet.
A tágas kertre
nyíló két ablak közötti kanapé eltt csinos szalonasztalka, friss
az
asztalka
virágcsokor
s
közepén egy pohárban
a virágcsokor
köri
az asztalon
keresett rendetlenségben díszkötés könyvek.
Olajága,
Tompa
él
Tompa
Virágregéi, Andersen meséi. Virá-
gok a legjelesebb magyar költk válogatott mveibl, Kis nemzeti lant és egyéb gyémánt kiadású könyvecskék. Irodalmi bábui egy kis leánynak, a ki szeret olvasni
s
a kinek apja bír
fényzési czikkek szüksége
is
iránt,
érzékkel az ilyen
de nem annyira
hogy nagyobb összegeket merne befektetni valamely « összes mvekbe ». Mert bárha Lrincz
tékozló,
136
ntt fel és Petfivel ersödött meg, de Petfi nem adja alább magát egy kila úr Vörösmartyval
búzánál, Vörösmarty pedig épen két kilát követel,
azonkívül pedig
nem
mér
két
zabot ráadásul. Aztán
leánynak való a Petfi.
is
Rövid beszélgetés után Dína fölkelt, kinyitotta szekrény-ajtaját s egy szép gazdag fehér koszorút vett
el
és fejére tette.
— Nézze Dombay én már készen vagyok koszorúmmal, mikor teszem én — Majd mikor mirtust fzünk fehér úr,
a
ezt fel ? a
is
virá-
gokhoz kedves Dína, a mikor én kegyedet szívem szerént meg akarom áldani. Isten nevében. Hogy hogy kérem Csak nem utasította visz-
— sza menyasszonya? — De igen engem Tudja neveznek kosárnak? — Kosárnak? Ó az csúf jundal — Ne bántsa kegyed. Én voltam !
.
.
.
.
. .
kegyed,
mit
a
mikor
azt
kívántam
tle,
az
esztelen,
hogy osztozzék
az én
pusztai sorsomban.
— —
Hát mi kifogása van Alapos, melyet én
danám, kegyed
is
is
a mi pusztánk ellen ?
helyeslek
s
ha elmon-
helyeselné. Elég az hozzá,
hogy
kegyed a)ándéka kárba veszett, és én kénytelen vagyok azt visszaadni. Noha hervadottan. Nem, nemi Nem fogadom vissza, felelt a
—
a
—
leány,
szántam,
s
—
én
azénak
kell
nék azzal a Jundával
—
Az már nem
kegyed menyasszonyának lenni. Csak én beszélhet-
a
azt
I
változtatna
a
dolgon,
—
szólt
»37
—
Dombay,
elmélázva
s a
kegyed ajándékának nem
lesz gazdája.
—
De
Majd
—
veti
meglesz
meglássa,
hogy megrzi
nem
nem
azért
mindaddig,
Dombay
ki
a
úr úgy-é?
meg, menyasszonyának
gazda.
míg
Ígérje
adja.
könny
Ezt
—
van
vére
megigérni,
felelt
Dombay
ha kegyednek ked-
—
búcsút vett a
s
midn
leánykától, a ki kikísérte vendégét, s
kigördült
az
udvarból,
visszament
a kocsi
szobácskájába
és összetette kezeit.
—
Oh
az a csúf Junda!
Dombay látogatásait.
azután
még
Sehol
sem
Az
folytatta kellett
ostoba Junda!
az
be
s
végezte
is
a névjegyeket sze-
mélyével helyettesíteni.
A
korcsmát utoljára hagyta. keresett s a bérlnével
kit
Ott sem
váltott
találta a
néhány barát-
ságos szó után alkonyat felé hazatért.
A
tornáczon üldögélve találta Dávidot.
Tudniillik a zsidót és
nem Dávid
urat.
Oh, Dá-
vid úr, mint a ki jól végezte dolgát, pihen és na-
gyokat nevet magában a szerencsés ötleten, mely-
lefzte a bárgyú tarhalmiakat, és embert hozott Kondorra. Ó tette Kondort ekklézsiává; csak
lyel
az
fáj
neki,
hogy nem dicsekedhetik
vele.
Egész
furfangja titok.
A kez
—
bérl
felkelt s tiszteletteljesen
köszönt az ér-
lelkésznek.
Ha
terhére
nem vagyok önnek,
átléptem mint
138
szomszédhoz illik, meglátogatni a szomszédot. Új embernek, magános embernek sok mindenre van szüksége, s ha egyéb nem, egy jó szó is jól esik, Szivesen felajánlom, a miben szolgálatára lehetek.
Az
—
ifjú
megrázta a zsidó kezét.
Már
Köszönöm, szomszéd úri
nagy szívesség, mit én hasonló tudom,
bár
zok,
Most
— —
Elre
is
Egyik
az,
tartsa
ön
is
is
viszon-
én nyerek.
két kérésem van.
teljesítettnek.
hogy küldje a
ajánlattal
kölcsönben
a
mindjárt els lélekzetre
Megkezdem
keit.
hogy
az ajánlat
holnap gyerme-
fel
tanítást,
unom
mert
a tét-
lenséget.
— ezt
a
Ön veszdnék dolgot
gyermekeimmel
én
az
vettem.
tréfára
Kezddik
?
Én
a nyár
s
ilyenkor lehetetlen a rendes iskoláztatás.
— —
A
ki
On, tudom,
lesz, tanúi.
itt
nulás hasznát, azért kérem,
No
ez
—
s
küldje a gyermekeket.
öntl, mely engem tesz
szép kérés
önnek adósává. Remélem,
mészet
ellenkez
a másik
ter-
lesz.
Igen. Látom, ön
a
pusztának
önnél kapható mindaz, a miért
letet
becsüli a ta-
kell
léczcket, a
befutni.
a
mindenese,
városban
tíz
Adjon ön nekem deszkát
üzés
mennyire szükségem van, jutányos áron
és törlesztésre.
— Szivesen uram, kérdenem, mi czélra? — Ezt a hajlékot
a
mennyi
De
szabad
lepadoltatni, téli ablakokkal s
tisztességesebb ajtókkal ellátni és
ben egy olyan
kell.
az
iskolaterem-
a milyen kathedrát felállítani.
139
—
Nem
jobb
készítését?
Én
ha
volna,
az
rám bfzná ön az
asztalossal
el-
tudnék
olcsóbban
alkudni.
Az kell
asztalossal
már megvan az
deszka
alku, csak
hozzá.
Dávid megígérte a deszkákat
s
távozott.
IX.
Hová
lett
csoda kihívó
innen
a
Nyöszörg halom? És
magaviselet
torony
az
mi-
azon a
ott,
dombon, melyet ezeltt tizenkét évvel Nyöszörghegy néven mutatott be Csont Ábel úr? Az a kövekbl rakott jegenyefa hogyan meri mellet oly egyenesen szegezni az északi szélnek ; s az a sugár nyilvessz, mely a torony hegyén az állhatatlan
hogyan tud szembe fordulni a bármely oldalról támadó szellnek, meglövéssel
vitorlát helyettesíti,
fenyegetvén
még
az ártatlan zephyrkét
elszántsággal hajlik
mint egy védelemre
És
elre
is?
Min
a homlokzat két szárnya,
kel sasmadáré?
hol születtek azok a homokos,
de
tiszta ser-
melyek illatos bokorszegélyzet között három oldalról kanyarognak fel a völgybl kimért közökben jobbról-balról feleresztett lombos fák, pentinek,
;
él
szobrai
egy kertész-kezek
által
alkotott
kál-
váriának?
És micsoda sötét alagútja az a szlleveleknek, mely a templom nyugati ajtajától egy téres gyümölcsösön keresztül abba az Elysiumba vezet, mely-
I40
nek tornácza olcander-bokrokon
látszik
nyugodni,
kéménye csak lopva tekint ki a kábító illatú ákáczok hét-soros erdéi közül? És hová lett az a mély homokvölgy, mely régebben a Nyöszörg-hegy és az ]hárosi építette s
lelkész-lak között állott?
a
És nem Dínának neveztük-e mi régebben ezt asszonykát, a ki imé telt idomú kökény-szem
karjain
egy busa leánykát
getdzéseket
tartva,
kegyetlen fenye-
intéz egy fiatal akác^fa
nek ágai között valami gézengúz
mely-
ellen,
megközea nagy go-
foglalt
A
Gyula gyerek az, nosztev, a ki fejébe vette, hogy hintát köt a fára, de a kötél sehogysem akar kötélnek állani, mert az hétéves ujjai csak képzelik, de nem tudják, hogy mi az a hurokvetés. És az az egészséges vállas úr ott abban a porkabátban, a ki Konstantinápolyt, az Aj a Sophia Jíthetlen állást?
fogva
kupolájánál
a
ebben
a
s
egy tollseprüvel
ki-
majd egy üveg-ablakon betekint Debreczenbe, hogy mit csinál most a
söpri át
belle
felemeli
civis
muszkákat
rekken
melegben
kapuiban állapodik meg,
közönyével
szemléli,
;
s
;
azután
Paris
a részrehajlatlan végzet
miként
ouvrierek a proletárokat
;
tolonczozzák
ki
az
végre az Angyalvár be-
járatához illeszt egy csinos nádcsövet,
hogy
a jogos
tulajdonos könnyebben ügyelhessen az útlevelekre;
ennek a sok Dzierzon híre nélkül épült világvái-osnak ura nemdenem ugyanazon Dombay tehát
Máté-e, a
ki
.
.
.
;
141
kötényt köt maga
Most egy kék
Dávid
elé s a
szomszédtól kapott deszkák közül oda
illeszt
egyet
a gyalupadhoz.
Ha már
teni földi szállását.
A
Becsukta maga mögött az
ajtót,
elre mennie.
kell
itt
lehetleg meg akarja szépí-
idejutott,
gyerekeknek,
zsidó
Ígéretéhez
apjok,
kiket
pedig
híven felküldött, magánfoglalkozást szab,
megteszi
els
az
frészmetszést
papihivatalának
második hetében. Szerencse
fel
Ez
titkos,
az
I
de valódi beköszöntje.
Ez
a
fülébe, frészhang igazabb jó kivánatot zizeg az mint minap azok a pohárcsendülések az erdben. Íróasztala A gyalupad az enyves serpeny, ;
festékes láda a kalamárisa;
az
E
pennája
segédkönyvei,
s
arra
ráér,
mellett
bölcscsé
tegye
is
tanítja
;
frész, kalapács
fúró,
hogy
Ablakrámák után gyalúja, a
és
—
st
mindenre, is,
deszkák árában
a
ecset.
Dávid nemzetét
a
gyobbat még a Pentateuchusra
mely fáradsága
mázoló
a
két na-
a
szívességbl
fog betudódni.
ablakrednyök simulnak egymás-
és zöldülnek virulóra ecsetje alatt
benyílóban egymásra lapulva száradnak a páro-
sával sszeeresztett
padlódeszkák, a szoba talaján
keresztbe feküsznek a vánkosgerendák. alá
száraz
homok
keresni; a Dávid
de mivel az kotva, tolni,
való, fiai
a
mit
nem
betalicskázzák
kezük nincs a
A
padlózat
kell
messze
mulatságból;
talicska szarvaira al-
Dombaynak sajátkezüleg kell a hiányt pómit meg is tesz, szép holdvilágos éjszakákon
»4«
lopkodva be a szükséges lomot. Lopkodva, mondjuk, mert attól tart, hogy a köz földnek ilyen magánczélra bitangolása szemet szúr lelkipásztori méltóságát,
még
inkább
félti
mert mit szólna hozzá, ha
meglátná, hogy
homokot talicskáz. Másfell Talpárdi nagysága is embere akar lenni szavának. Neki hajtja mind a tizenkét igáját és
valaki
a
;
egy hét
alatt
hogy madrésze
dat,
annyi követ, téglát, épületfát felhor-
a ki látja, is
megbotránkozik benne.
Har-
elég volna egy szobához, de Talpárdi
úr azt mondja, hogy ha már úr fog
bele,
ne le-
gyen szegényemberes munka.
Ez
gyorsan ment, mert Talpárdi úr
is
ret czeremóniázni.
épület
az
A Dombay
nem
sze-
terve szerint kiépül
homlokzata most már három szobával,
hat ablakkal, hat zöldel szemmel és ellát a puszta
széls határáig.
Maga Sok
is
Talpárdi úr ez
is
megcsodálta.
egy pusztai
zsaluk honnét teltek
ki,
Hanem
hát a
a padlózat és
egyéb
papnak.
meg
fölösleges luxus ?
Megenyhült, mikor megértette, hogy az a Dombay saját keze mve. Na most már nem haragszom, hogy Kondorra jött; látom megél a jég hátán is, ha csak az a
—
hogy megéljen. Ha valamiben segítségére hozzám bizodalommal, kedves lehetek, legyen papom. Igenis leszek, még pedig azonnal. Ezt a fö-
czélja,
—
lösleges
adja
anyagot, a mi
nekem nagyságod
megmarad
az építkezéstl,
asztal osmunkadíjban^
»43
— Talán negyedik szobának Abból semmi sem Nem való sok szoba szegény embernek. — Csak bízza rám. Nem belle szoba. ?
a
lesz.
lesz
Talpárdi
úr
ott
hagyta
útközben találkozott
neki
haza
s
hajtatott.
Ihárosival.
— No Dávid Szivárog ám már — Domboritól Gemenc^ig. — Duna-e vagy csak — Eredj, nézd meg magad. !
a csatornában
a víz
föld árja ?
Az
építkezés
jargonban saison
morte,)
Akár egész nap
lázzon a kanapén nítsa a
s
be lón fejezve
alatt
Dombayra nézve
elkövetkezett
holt.
hónap
két
s
a bolt izé, (RSvárosi
augusztus. Igazán
Július,
mé-
se tegyen egyebet, mint
tanulja Horatius
ódáit
és
ta-
Dávid házanépét, mert magyar gyerek ugyan
még nem
az
látta
oskola
bels
világosságát;
st
az iskolaház környékén köröskörül két dülföldnyire
ugyan buján nhet
sem
legeltetni,
rek,
f.
a
nem mernek
Ott
mert méltán
libát,
hogy Dombay az ablakból
elcsiphet, viszi
be az
attól
les
tart a
rajok
s
lovat
gyea
kit
diktálni a kétszer-
iskolába,
kettt. így
a
tudomány
lubiczkol
b
forrásában a zsidó gyerek
nagy praejudiciumára az
szik
is
adatik,
közvélemény
Elször modorban
hogy ez
a
jónevé-
dolog nem tet-
fenségének.
csak szép módjával
súgják
keresz-
Dombay
tyénségnek és nagy csorbulására nek. Tudtára
egész
meg
neki,
s
a legtapintatosabb
hogy minek
töri
ma-
:
'44
mikor neki az nem kötelessége-
gát,
Hiszen nincs
az az
konvencziójában, hogy nyáron
tanítani.
Mikor
nem
ez
használ,
is
akkor a fellázadt
hogy
jog kezdi hallatni kedvetlen mordulását,
nem
a mit a tiszteletes úr elkövet:
26. nyomain.
kön a zsidó gyerek
Dombay nem
cselekmény
hanem get a
s
Hát az 6 véres verítékü-
lelke táplálkozzék?
hallja a
Ábel úr kürtjén a
közvéleményt, noha Csont
bierarkbiát emlegetve
a mire vállalkozott.
teszi,
az,
kevesebb, mint
valóságos jogbitorlás és egyházellenes
Máté XY.
tartozik
zúg fülébe,
Másfell tervez-
papiroson szépen kiszámítja, hogy öt év múlva
kondori
egyháznak teljesen
be
kell
rendezve
lennie.
A
berendezést a lakása körül elterül két holdnyi
belsségen kezdi, melyet csak el kell egyengetni és megforgatni, hogy paradicsomi kert legyen belle. Nem is nagy munka, mert igaz ugyan, hogy a terület nagy része hepe-hupás homokszakadás, de az északra nyiló rész egyenes gyepes tér, úgy szintén a tornáczra
néz
is,
halomig, kivévén azt a kis
egész a
ki
Nyöszörg-
mélyedést ott a halom
tövében.
Mindezeket és
el
birná látni egy kecskeméti gányó
Dombay Máté nem Azokban
birná-e
meg?
gyengén kitisztuló, ismét beboruló eg szeptemberi napokban, melyek a permetezgetést májustól örökölték, megkezdte a a
szép
árnyékos,
munkát.
Az
ablakai eltti tért fogja
czokkal beültetni.
jöv
tavaszszal aká-
— Hát ebbl mi Baksay
:
Pusztai találkozás.
lészen ?
145. lap.
•45
E
mélységben és szélességHárom öl távolságra egy-
czélból gödröket ás,
három
ben
lábnyiakat.
mástól quincunxra. Ingre vetkzve, mint egy Gari-
hányja
baldi,
ki
hadd
szívja a fagy,
Az fog
a földet.
Ezt az egész télen hadd
járja a hó-lé.
ásó nehezebb mint a rajta.
ki
de azért nem gyöngéd panaszt
gyalu,
Legfeljebb egy kis
kényszerít ajkaira.
Robinson
Hej
Mégis
!
csak
jobb
sorsod
volt
neked. Legalább volt egy Pénteked. Jó volna nekem csak egy árva kannibál is.
No, ha csak kannibál kell, ime itt közelget Csont Ábel személyében, még pedig egyenesen azzal a szándékkal, hogy téged felfaljon. Itt a jó alkalom a
te
nem
kegyetlen fogadtál
megleczkéztetésedre, a miért szót
r
Csont Ábel
a
közvéleményének.
Hát zsidó gyerekeket tanítani hoztunk mi téged ? Nem önkénykedés ez? Nem els lépés ez a gyászos hierarkhiára!
No
megállj te hierarcha!
— Hát ebbl mi lészen — kérdé köszönésképen, megállva az ásózó lelkész eltt. — Erd lészen, ha lészen, — fogadá az adjonházat egy Dombay. — Körülültetjük erdvel, — De micsoda fával? — Azt hiszem akáczfával. — Akáczfával — csúfolódott az ember. — ?
kis
a
istent
fával.
?
Dejszen
az
itt
meg nem
nyos.
—
Nem
fogja?
fogja,
az
— kérdé Dombay,
már bizokimeresztett
szemeit végig hordozva a távoli tanyákon, melyek3ak5ay
:
Pusztai találkozás.
JO
!
146
nek homlokai csak
itt-ott csillámlottak ki
az
aká-
czok felhibl.
—
Hjah
szen szelíd
I
Az
egészen más
azok a tanyák egé-
;
homokon vannak, még
szlt
is
meg-
természet homok.
termik. Vízeres, kötött, szelíd
De
a
nézze az úr ezeket a csigákat és bigákat, me-
lyeket itten tetszünk
hogy ez a homok
látni.
Mire mutat ez? Arra,
a pliocen-korszakból való, a mint
Darwin bölcsen megmutatta. csak nem hiszi az úr, hogy az Isten
azt, tetszik is tudni,
Mert
azt talán
hat nap alatt teremtette a világot a
pliocen-korszakban
ezen
helyen édes-tenger
a
urak tanyái mind víz
volt, az
állottak
alatt
sok száz esztendkig megfeküdte és
güket
általjárta jól
:
s
a hely pedig, a melyet az
akkor
savakat
itten
hinni,
hogy ha
volna
fel
és
ti
meg
most
úr
nem
le
a familia
úr,
rakhatott.
megfogná
itt
is
nem Vagy
valami,
régesrégen
?
hajtják.
Halljátok ?
Ez
hiszen
a többinél, hatolhatott,
azt tetszik
nem
osztotta
Theoretikus em-
látszik.
nézett az ásó
te Sárvári, te Kerekes, te Péczeli, te
mind
a víz
minémsé-
áskál,
magasabb
jóval
Dombay megsemmisülten
Ó
a fát
sziget volt, a víz ide föl
is
ber az
hogy
látszik,
is
a
;
azért a mi földjeink tele van-
nak mindenféle savakkal
úgy
Mikor
Nohát.
?
vállaira*
Aranyi
a tizenketten, le egész a zsidó prézesigi
Hogy
én
theoretikus
ember vagyok
Hát azért bízott engem ti reátok a gondviselés, hogy bellem theoretikus embert faragjatok? Nem jobb egy
lett
volna a kimeríthetetlen theoremák helyett
kis pliocent
csepegtetni
fogékony lelkembe
?
»47
Végig tekintett az ásott gödrökön.
Ennyi munka hiába mert Aranyi professor tanította.
—
Mindegy!
ültetem
—
— monda
azért,
fogja,
nem
— El-
végre elszántan.
ha ez sem, megfogja a szerb
Az kéne még, hogy
csak
pliocen-dolgokat
a
ha az ákác^ meg nem
;
licziom,
És mindez
!
megfogja
a
tövis.
a közföldet szerb tövis-
be az úr. Most is nyakig vagyunk már az irtásával, mert a kormány egyebet sem sel
népesítse
tud, mint a kisbirtokosokat zaklatni.
— Nos tehát megmaradunk az akácznál. Mindaddig próbálgatjuk, míg nem — Es hol csemetéket? Mert venni sikerül.
a
a
tetszik
nem ád ám. Hogyne?
família
Haszontalanra, mikor
ügyis kiszárad.
—
jó
Nem
is
mindenütt van
fárasztjuk a familiát;
tlem
ember. FÖgondnok úr sem sajnál
szálat,
—
egy-két
ha szépen megkérem.
Már
az
más
!
—
Ábel
szólt ámultán
úr.
—
így már helyesen van. Akár egy kocsiderékkal, ha legszebbeket így beszél velem tiszteletes uram.
A
válogatom
Azután a
min
ki,
még
bérest
küldök
jó egésséget kivánt
telt
olyan
ültetni.
illedelemmel,
tle, és távozott, szidva magában az
ilyen adta papját, a kin
annak
is
nem
lehet
kifogni.
Csak
hogy egy kicsit mégis megnyaggatta. ]ó ember lesz, ha leszokik a hierarkhiáról. Szavát is tartotta: a következ tavaszszal saját örül,
iskolájából és saját
ákácz-csemetét.
embereivel
Még
azon
elültette a hét sor
évben ölesre
hajtott lO*
;
48 valamennyi és egy szál sem pusztult
édes-
az
el
tengerben fenekl pliocen-theoria miatt.
megnyerte
Robinsonunk
kannibál ellen, de
nem
els
az
ütközetet
fegyverezhette
a
le.
hogy Csont Ábel úr ez idtl kezdve idejének nagyobb részét nem a méhesben és a Budai Ésaiás Magyartörténetével tölti, hanem kint a méhes eltt, honnan a parokhia összes ültetvényeit, nevének tavaszról-tavaszra kizöldülend örök emlékét áttekintheti, csak arra mutat, hogy Csont
Mert
Ábellel
az,
is
nem pedig
vele született a szép iránti fogékonyság,
hogy
arra,
a
megvert ellenség hív szö-
vetséges lesz.
Egyébiránt pedig kannibál
és
kannibál
között
A
Campe
különbség van.
De
van Robinson és Robinson között
Robinsonja semmi nélkül vetdött
ki
is.
a
maga
szi-
míg a mienk sokat megmentett a hajótörésbl. Megmentette azt, a mit egykor Simonides
getére,
és
megmentette
azt
a
is,
mit
Simonides
társai
hiába hurczoltak a partra.
Talán
még Ez
hasznára vált
lasza
is.
fiúból
egy óra
akaratú
férfit
a
Junda elutasító váválasz az ábrándozó lágy kedély
alatt érlelt.
a
határozott
Erezte,
czélokra
tör
hogy
földön
a
acísél
ül,
csak
magának
Jó a férfiúnak egyedül lenni. Azután imént czéloztunk Simonides
társaira.
honnan ha
esik, csak fölfelé esik s
esik.
Dombay nem
jutott
ezek sorsára, mert
neki egy
pár ezer forintocska tkéje volt; szülei örökség
neveli
fáradsága
dijai.
Ennek jövedelmét
az
s
>49
jóItcY keze korábban minden számítás néJkül szórta boldognak-boldogtalannak,
sem tehetne, mert legalább nincs, a
a pusztán nincs
ki
ha
most
amit
akarna
szegény ember,
irigyelné.
Most azonban nem
is
szórná, mert
a
mit
Ihá-
mondott neki vigasztalásul, azt komolyan veszi és az szi ködös napokban elkezdi forgattatni fél öl mélyre a maga két holdnyi belsségét. Hiszen van neki már kertészeti és szllrosi elöljáróban
kézikönyve,
szeti
ezek
s
bizonysága szerint egy
hold föld felforgatása hatvan forintba kerül.
Híre szalad ennek egyszerre
ság
Mert
ez
ez
?
fejet
Mi
és
ez.
ürügyek
kertnek forgatatlan földdel
is,
máséba? Mi jusson? T. N. uraknak most jut eszébe, hogy turkál a
Megdicsérik
adni
Dombay
Csont Ábel
lepadoltatásáért, világ
már templom-
most kivánkozik az Isten házába. Kicsóvál a szokatlan munkára. Micsoda
kellene
vissza
a
különböz
kezd
tódulni
megérjük
meg úgy T.
?
a pusztában és a kiváncsi-
is
Ez-s-ez úr nagyon rég volt
azért
jövet
az
remete-lakhoz.
alatt a
ban,
Mi
azután
úrnak a
urat
megteszik
Hiszen
fel forgatására.
a
az
látogatást.
szobák a
buzgó
megjegyzést
ekklésia
tiszte
volna ez.
A
harmadik
Iskolalátogatás
csoport
ürügye
az
egész
alatt lepik
presbyterium.
meg, mert Ábel
méhesbl, hogy Dombay uram sok idt tölt a napszámosok körül. Nem kapták tetten, mert ihol ebben a pillanatban is az Ábel úr csemetéje más két úrfi társaúr
látja
a
'50
Hannibált nyomozza Cornclius útmutatása
s ágában
szerint.
Ünnepi
alkalom
Mecsekinek
ez
egyaránt, mert mindketten
sek
Corneliusba.
Ihárosinak
és
bolondulásig szerelme-
Kérdezik a
fiúkat
itt
amott
is,
úgy mosolyog a torzonborz szakálla közül, hogy a fiú minden kérdésre megfelelne, ha idt hagynának neki. De nem hagyis,
és a vén Csont csak
nem
nak, mert a két úr a
fiatal
Csont,
azt akarja
mit tud
látni,
hanem eg)'másnak kérkedik
a tudo-
mányával.
Azután sorba kérdik az apróbbakat. Mecsekinek nagy megelégedésére szolgál, hogy a katholikus gyerekek Szent Lukács szerint mondják a Miatyánkot és a maguk hittanában oktattatnak Ábel urnák viszont az tetszik, hogy a Dávid zsidó fiai ;
mködnek
preczentorokként nél, és
és
éneklésé-
szemei ragyognak, mikor az idsebbik sad-
ragyogó szemekkel
duczeus czolt a
a zsoltárok
nagy Kinizsi
hogyan
vágta
a foga
be
a
közé fogott törökkel,
kis
Botond
nápolyi kaput. Csak Dávid urnák
hogy egy
kis fizikát
hogyan tán-
elfeleli,
nem
a konstantivolt inyérc,
még most sem tudnak
a gye-
rekek.
melyben végzést hoztak az iránt, hogy «az ekklésiai belsség felforgatási költségével lelkész úr semmiképen terhelhet nem levén, utasíttatik fgondnok, hogy Iskolaszemle
az
egész
gylést
után
területet
tíz
letben fordíttassa föl.»
év
tartottak,
alatt tíz
egyenl
rész-
— Meg van ön elégedve végzéssel — kérdé Lrincz úr DombaytóJ, midn távozni — Nem. — Én sem ez végzés csak arra hogy a
?
készült.
való,
a
;
foganatosítva ne legyen soha. Jól
szó nélkül elkezdte
azonban nem
— Kérem. — Nem
ha
teszi,
s jól
ön,
tette
folytatja.
hogy Egyet
tett jól.
teszi
jól,
hogy minket nem
Nem
miben egyébként igazsága van!
szeret, a
sok
szeretni
való van rajtunk.
Dombay tiltakozni akart. Ne tiltakozzék. Az nem hiba de hiba, hogy nem is keresi bennünk a szeretni valót. Hiba, hogy nincs hozzánk bizalma. Mi nem tudhatjuk, miben
—
;
keressük önnek kedvét, önnek magának kellene
kalmat nyújtani, hogy segítségére
nem ön büszke Jól van,
s fél
Ha-
lehessünk.
visszautasítás
a
al-
szégyenétl.
én hát rákényszerítem a szívességemet, ha
annak nevezhet
s
öt embert küldök
Ábelre
Csont
a
földmunkához.
Ó
olyan Balambér
koma
;
de a szíve nem. Bizony hiába árulkodott
ne
egész
hétre
nehezteljen.
csak a szakálla
bozon-
tos,
háta megett
;
a
ott
koma nem
minden szíre-szóra
Mundzukus komára
volt az az
változtatta elveit.
ember, a
ki
Hanem Lrincz
úr annálinkább megtartotta igéretét.
El küldötte a másik hétre
az is,
öt
emberét
míg az egész
egész hétre, azután terület
munkája be
nem végzdött. Vége
felé
megszégyelték
magukat az urak
is.
;
Mindegyik küldött az utolsó napokban egy-két manapszámost, még Ábel úr is. Ennélfogva
h
radt
a
midn
valósághoz,
az
kötelességének tartotta örömmel az egész parochiális
tanácsban
egyházi
hogy
jelenthetni,
belsség megforgattatott.
Nincs abban semmi regényes, hogyan turkál homokot, hogy
valaki két hold
fel
ültet tele innét és
amonnét szedett-vedett csemetékkel, tkékkel miként éldegél hivatalának napközben, s fáinak reggel ;
és alkonyatkor
;
az olvasó kétségkívül
tész mint a ki ezeket heti,
s
írja,
könnyebben elképzel-
mint az író leírhatná.
Az id repül. Míg ezeket leírjuk, Dombay
dvé ez
is
különb ker-
Ábel úr dicsekvésére
lesz
szabályos
van,
és
nem
akáczosa
fiatal
er-
mert
udvar,
;
az
a
Fekete-tengerig
terjed, hanem eper- és ákácíE-sövénynyel bekerítve, telve gyümölcsfa-csemetékkel,
Dombay most
rózsákkal. el
a virágát
gyümölcsöt
;
is
lesi,
ezen a nyáron
szlllugasokkal
oltott
nem
rúgja
melyik
fa
már egy pár szem
szakaszt a saját ültetvényérl.
Nagyot dobbant
a szíve.
Ha
mégis másodmagá-
val szakaszthatná!
—
Eh
I
álom. Túrd
bolond
ember
a
tedd paradicsomoddá, de nézz a csillagokra
midn
földet !
Szólt
Junda végkép elenyész ködfátyolképe mélyébl eltnik egy mosolygó alak hajnalarcaú, kökényszem, tömött szkehajú; a ki
önmagához,
a
'53
egykor könyct hullatott az
kezére, és a
eltt három évvel ezt monda:
És
Óh
ez-
az a csúf Junda.
esztendben egyszer
a kit
ki
lát
szeretetre-
méltó kedélyének ártatlan frisseségében, és a kinek
mély tüz szemei nak rá.
oly
csodás
fénynyel
ragyog-
mélyébl meg fog áldani, áldását, és nem vaha ugyan nem kicsinylik az lami esperest fognak e tisztre méltóztatni az el-
És
kel
a kit egykor szíve
szülék.
Túrd ember a
A
földet.
kinek nincs mit remélni, mindent mer.
Még
a
Nyöszörg-halmot
is
meg
meri támadni,
hogy azután még nagyobbat merjen. Nem emlékszünk rá, hogy a Nyöszörg- halmot rajzoltuk volna. Nincs rajta semmi érdekes, hegyes vidéken domb számba sem menne. Itt azonban az úri rend a csinosabb balom nevet ruházta rá, míg a köznép begy-nzk nevezi, mert uralkodik az egész puszta és annak minden homokbuczkái fölött. Szép zöld pázsittal bevonva,
s
egyik oldalával az
erdnek
támaszkodva, távolról festi tekintete van.
Ha egy
varjú száll
is
le a
csúcsára, azt
is
észre
veszik a tanyákról.
Hát rajta
mikor
hat
ember dolgozik,
ás,
talicskáz
I
De
hát hiszen azért lesz az
ember vademberré,
hogy tudjon élni az eszével. Az a dicsséges november hónap, melyet a mi emberünk a keresztyén aera minden májusánál és szeptemberénél kedvesebbnek tart most, mikor az elérkezik hét-
!
»54
melyen még Csont Ábel
ködével,
számra tartó
sas-szeme sem hatol keresztül.
El
azzal a hat emberrel
köd felszáll, az id kitisztul és megersödik, Ábel úr pipára gyújtva kilépked a méhes elé, hogy meglássa, maradt-e még lomb az akácz-
Mire
a
ember végez. Ábel úr lát, szédül és ijedten fut Dombayhoz. Hová lett a nyöszörg kalapjai
ültetvényein, akkorra a hat
— — — —
Levétettem a mint tetszik
És hová, mi
ez élbl
látni.
?
mély völgyet temettettem be vele a tövében. Ne jöjjön indulatba kérem, ennek meg Ezt
a
kellett lennie.
—
Ah
ah! zúgott a komor
Mi
esés hangján.
Errl
a
hegyrl
ember
már most
lesz
egész
az
a szél
a
a
kétségbe-
birtokainkból ?
pusztát eltemeti
homokkal.
Dombay
elnevette magát.
— Ne tessék megijedni. A múltkor ön kem eladást Nézze
ne-
a geológiából, most én szolgálok vele.
ön, ez a talaj
nem
a pliocen-korszak szüle-
ménye, hanem a mi édes testvérünk,
mely megállja
—
tartott
t.
i.
agyag,
a helyét.
De még sem
kellett
volna
ezt
tenni
a
fa-
milia híre nélkül.
Dombay tovább Mit gondol
— gylés — Bizonyosan — Tehát jobb
mosolygott. ön,
megengedte volna
?
nem. volt
nem
kérdezni.
a familia-
!
!
^55
Abcl úr szomorkodva
gyönyör
sajnálva a
szíve
távozott,
Hogy
tett.
pázsitos
mélyébl van
cl
csúfítva
Valóban
el
volt.
Hosszúkás kúpja
le volt szelve,
tetn hatvan-hetven négyszegölnyi Egyenes mint az asztal.
s
sík
a
Rettenetes jogsértésnek tekintette ezt
maradt.
egész
az
de kénytelenek voltak benne megnyugodni. Arra csak nem kényszeríthetik Dombayt, hogy hordassa vissza. Ki venne familia. Vitatták a dolgot mindenfelé,
a
nyakába ilyen veszdséget. Aztán a területnek
volt a tulajdonosa használati
joggal
;
épen annyi joggal, mint a többi rész
De már nem
hanem
földforgató,
tehát tehette fel forgatását.
világháborító.
Hát még a mi ezután következett A következ tavaszszal négy kmives vándorolt keresztül a
pusztán,
s a
legény
korcsmába be-
tértek pihenni.
Dombay megtudta a négyet,
Nyöszörg-hegy
a
rakatta velük
Egy
torony.
Két nap
létüket,
alatta,
s
tíz
s vele
már most; tet
oldalán
fel-
úr
is
meg nem
csordultig tölt a
mert ez
eszi
meg
mind az
a familia.
megszemlélte a mint állhatta,
Dávid öcscséhez. No Dávid ! Duna ám szörgt ?
—
északi
hogy lett belle egy csonka láb magas csonka torony.
alatt elkészült,
Talpárdi
mind
falnak,
pohár Csont Ábel kezében, baja lesz
felfogadta
a Talpárdi úrtól ajándékba ott hagyott
s
kanyagot
ott
elhajtatott
hogy be ne tekintsen már.
Láttad
a
Nyö-
1,6
— Láttam ám, — Dávid szárazon. — Mi abból. Yilágító-torony, lovag-vár, Henczi-szobor — Kérdezze meg bátyám az építjét, mert ha felelt
lesz
?
nem
én kérdem meg,
De
abban
hát van
valaki
jó
vége
mely az övé, míg
él,
botránkoztató,
valami
maga költségén
a
lesz.
épít
—
oda, vagy egy szárnyékot,
—
Nem
egy törvény az várat épít
él ?
a
Hát ha
szerkesztett
volna
a mi a juhásznak
is
lehet az ellen kifogás?
a papi törvény
;
területen,
legalább míg ott
például tyúkólat, galambdúczot
szabad,
olyan
hogy
Nem
Óh
ellenzi.
ravasz
ha réz-sarkon forgó
bánja,
valaki, csak azt teszi
is
épít annak
!
nem
költségei megtérítése
hozzá, hogy az követelést
iránt
nem formálhat. Nos hát Dombay bizony nem kivánja, hogy váltsák ki mármost tle a tornyát, st még azt sem hogy helyeseljék. Elég, ha mondja várják be a végét.
jónak
kivánja, s
azt
:
eddig rendezett,
mind
jó
vége
Az
lett,
I
annak
és igen kietlen lenne a kondori
elsöpörné onnan. igaz
még
mit
javított, túrt, kapált, ültetett,
mindazt egy pillanat
puszta, ha egy hatalmas szél alatt
A
tartja,
Ebben
Hanem ennek
a
bizik most
hegytetre
is.
épített ka-
litkának mi lehet a czélja?
Mindenki
tudja,
de senki sem meri megnevezni.
(Torony.)
De
hát ez a torony olyan nagy köve a botrán-
kozásnak
?
Hát ha
mányoz száz
valaki
jótékony
forintokat oly
czélra
feltétellel,
hagyo-
hogy azok
!
^57
esztend múlva egy pár milliárdra nevekedvén, az alapító nevérl nevezett kisdedóvó alapjául szolgáljanak, nem méltán megérdemli-e a magyar Pcabody nevet ekkor? Es a ki egymaga felépit ötszáz
egy tornyot
láb magasra,
tíz
nem érdemel-e
hálát
mármost csak mintegy öt lábot kell ráépíteni, hogy olyan tornyuk legyen mint a Szent-Istváné Bécsben ? Hiszen addig szó sem lehet eklézsiáról, míg toa
birtokos
rony
kiknek
a
uraktól,
fejenként
nincs.
Mert míg torony
nincs,
addig harang
sincs;
valamig pedig harangok nincsenek, mi gyjti egybe
És ha
a népet?
prédikál
És ha nincs kinek prédikálni, pap ? És ha papra semmi szükség,
pap
a
minek akkor
a
nép egybe nem gyl, kinek
a
?
hol van akkor az eklézsia
Tehát torony annyi mint eklézsia.
De
A
helyzetet.
igaz
hogy rajta.
a
ákácz-
de ez
:
a
fuvarosok
Már
pedig
a
és
fogja
szegélyzet éles
találó
mégsem
tekintete
fuvaros-nép a
át
föl
fut
eperfa-szegélyzet
legrosszabb-nyelv kinövése ha ez valami
másként
Nyöszörg-halom tövében
sr
országút az
közönség
kondori
a
el
a
az
között,
oly
sr
ne hatoljon
legelmésebb és
a kaukázusi fajnak, és
megjegyzést röpít arra a
bo-
semmi es le nem mossa a familiáról. Mert hiszen egy zsebóra, melyet agyonütnek, egy tábla hajdina-vetés, melyet megúsznak, egy bögre szappanos lébe beáztatott fejköt, melyet a jámbor lond-várra, azt
gazda zsoltár,
paczal-leves
helyett
felkanalaz,
egy ócska
melyet a menyecske a kötött gombócz kö-
•
,58
zött feltalál,
egy
—
vagy
—
tudjuk
Kisfaludytól
mely a tornyon fennakad, mind
ártatlan gólya,
elegend
mint
hogy országos hírnevet szerezzen
arra,
a falujának.
Ez Az
hozta rémületbe az egész Kondort.
csonka
a
torony
csúfkodik
ott
;
akár
hagyják, akár lerontják, kész a veszedelem
sem
s
egyéb
em-
hozzá, mint egy gyors-esz baranyai
kell
ott
ber, a ki példabeszédbe foglalja.
az
Szidták
mind
keresni,
mert
urakat,
k
voltak a nagy
ott
hajtották az útszélre nyájaikat,
domást;
—
dolta ki a kell,
azután
és különösen
eszével,
meg
s
pap,
lakták el az ál-
gon-
mert
urat,
hogy Kondorra
ihon
k
bevonuláson,
k
Dávid
holdas
oda papot
jártak
utoljára
iskola
torony
lett
belle.
Nem
mert
is
Dávid úr
a
familia-gylés
felé
menni a többi úrnak is sok dolga támadt, s szegény Lrincz úr maga maradt Dánielül az oroszlánok között, a kik már most egyre-másra diktálni ;
akarták a vérbírói Ítéleteket.
Mikor
látták,
tette a hátát a
a
paphoz
hogy Lrincz úr nagyon neki vetoronynak, a mi miatt
férkezni,
a
Mineka-párt
nem ott
lehetett
hagyta
a
gylést.
A
Kikhuznyiak magukra maradva, nem mertek tovább harczolni, hanem feljárták a pusztát és öszszeszedték a vádakat
zsidóhoz ]gen
is
is
Dombay
ellen.
Még
Dávid
elmentek, hogy tud-e valamit a papra
?
tudott; hogy a Pentateuchust magyar-módra
olvastatja a gyerekeivel, a
mi miatt azok reformált
:
'59
Holott
zsidóvá lesznek. Breschtth hara.
úgy olvassa azt
bró
Bó'röschisz
Ezt
zsidó
igaz
beletették
is
a vádba.
Mikor tak
—
a
vádpontok
a
min
alól
el
tizenkettre se kezdje
—
felszaporod-
mert
ember,
az
gyjtést rendeztek semmi foganatja sem lesz, maguk között; a begylt 17 forint 9 krt átadták a két legtanultabbnak, hogy menjenek be Fzvárra
instáncziát
Íratni
valamely
ügyvéddel.
fiatal
Öreghez ne menjenek, mert az nem tudja vényt, és mind egy követ fúj a papokkal.
Egy
doctor
fiatal
meg
is
aztán
írta
10 forintért
olyan hathatósan, hogy egy minisztert
nak
rá.
Most már
csak alá kell
írni.
a tör-
elcsapná-
is
— Igen, de
ki
kezdje
meg, mert az nem mindegy ám. Egy az, hogy a kérvényt mindig az els aláíró nevérl nevezik
Borona Jábes és mit röstel az ember
társai
«OIvastatik dásai),
a
ha rosszul üt
ki
;
stb.
más meg
a dolog, fizetni
is
kell,
Borona Jábes neve kerül legeli. rá keresni, az úgy sem kár. csak
folyamoaz,
hogy
és megint
Urat
kell
Igen, de kit? Talpárdi úr elnöke a papi törvény-
széknek, szó sincs róla, hogy vádló legyen.
Ámbár
úr nyilván védelmezi a bnöst. Mecseki úr mindig ellensége az igaz ügynek,
ségbl nem
teszi
Dávid úr következetes-
meg, a többi úr pedig nem gon-
dol vele, ha a világ felfordul
Hanem Csont Ábel Fgondnok, elmozdítani.
tehát
is.
úr! kötelessége
az
Azonkívül igaz ember
egyház javát is,
mert nem
»
i6o
meg
veti
fésüli a szakállát,
Ez
nem megmondja
a rajthuzlit,
nyíri
a haját
nem
és
az igazat, noha deákul.
az igaz ember.
Felkeresték a méhesében. derült,
hogy
szokta
vetni titokban.
st még
a rajthuzlit,
Aludt
azonban
Ezúttal
a csizmát
ki-
meg
is
maga egy szalma
;
kanapén, a rajthuzli pedig eltte egy széken.
A
—
deputáczió elmondta, hogy miben járnak.
Hadd
úr olyan az
látom az írástokat!
kedvvel,
a
minre
ember felserkenni. Az ember nyújtotta volna
—
válaszolt
álomból
déli
az írását,
Ábel
szokott
de Ábel úr
visszatolta.
— Csak olvasd magad, nincs szemüvegem. Tekintetes Szent Törvényszék — Szamár vagy Hát miért volna az Te— Csak olvasd tovább. itt
•
a
!
fráter!
kintetes.
((Méltóztatik
évekkel
rá
emlékezni,
kondori nemes
a
egyházát
megalakítván,
hogy ezeltt négy
familia
lelkészért
a
maga zsenge
folyamodott
a
Tekintetes szent székhez, melyet minden ellenmon-
dás nélkül
meg
is
nyert
t.
ez.
Dombay Máté
sze-
világból kivénült vén káplán létére
mélyében, a
ki
örülhetett
clmozdíttatásának, noha mi már akkor
is
úgy gondolkodtunk, hogy kell benne lenni valami nagy fogyatkozásnak, mert különben elfogadis
ták volna
uraimék,
nem nem
e
kegyelmét a tarhalmi avvagy gódirc^i
de csak mireánk tuszkolták, mint a kik
ismertük.
kerestünk,
Noha
mi
az
mindazáltal
lenünk, mivel kevély,
szolgálatában hibát
fölemelte
sarkát el-
embert nem becsül, maga-
.
-
i6i
nak
földiek után eredt és az eklézsiának si-
való,
ralmas károkat okozó
bogy
lelki szolga,
hivatalát folytatná, az Izrael
a ki
a helyett,
nemzetét vezérli
és az úrfiakat tanítja deákságra,
a zsidó bibliában
mely miatt a nép úgy elszokott a templomtól, hogy csak nagy ünnepeken gyl egybe teljes szám-
mal
..
És
így tovább.
— Hát miért mikor vége — Hogy — Hogy én
úr,
írja
cziáns.
No
volt a
teli-e,
a szószólónak,
Az ember volt,
urambátyám.
árulkodó legyek.
várjatok, hát
nézte:
hogy
kérdé Ábel
mnek.
alá tekintetes
Felkapta a polczról
Nem
—
hoztátok ezt ide?
Feladó.
Dcnun-
majd aláírom.
a legközelebb
üres-e; a válla
es
kaptárt.
úgy a fejébe nyomta sem látszott ki belle.
elbdült; szerencséjére a kaptár üres
de azért
kiállta az
futott volna kifelé,
egész
raj ijedtségét.
Ábel úr azonban
Társa
útját állta az
ajtóban.
A
konfedcráltak
moczczanni
sem mertek, mert
hogy Ábel úr közelében deszkához tapadt népes respublikák forronganak. Ha azokat lázítja fel urambátyám, nem jó világ lesz. Hát frátres! Ti kötözni való bolondoki rikácsolt Ábel úr bárdolatlan hangja a pipafüsttl Ti kötözni való sárgult, kuszált bajusz közül. bolondoki Mióta árulkodik a nemesember, mint
jól
látták,
—
—
—
valami
szedett-vedett
csürhe
másutt igazságot, mikor
nem
maga
a tiétek ez a puszta?
BAksay
:
Pusztai találkozás.
nép? birája
Mióta is
keres
lehet? Hát
Mi? Hát nem
hord1 1
i6i
hatjátok
papot,
a
ki
a
Mi? Az
mikor tetszik?
hogy becsuknak éríe két esztendre, de legalább nem lesz benne mit szégyenleni.
igaz,
A
szószóló azalatt kihúzta fejébl a süveget, vé-
delemre kezébe
vett
egy rajrázó csáklyát és elkez-
dett pattogni.
— mat ban
én bizony
Dejszen,
Mert
hordjuk
az
a
Ám
familia dolga.
közmunkában, kire mi
ki
esik
látom, ott lesznek-e az úr szekerei. tetszik,
maradjon
magunk
útján.
az úr
a jószágo-
a nagy
hogy kihordjam ebben
azzal, I
nem kínzom
magának,
ha
tetszik,
majd meg-
;
Ha mi
homok-
pedig nem
megyünk
a
Letette a csáklyát, felkapta az asztalról az Ábel
úr pennáját és ott Ábel úr szeme láttára megmutatta,
hogy alá meri kanyarítani Ábel úr Borona Jábes.
—
Én
annak
itt
(Igaz
felelek mindenért.
A
ki
nélkül
Nemes
is.
igazi atyafi-vér,
lesz a neve.
eltagadja, és
De
ha nem
mind magad maradsz benne nemes Borona
bizony
ha
;
sikerül.
:
Jábes.)
Ábel úr összeszidta még egyszer árulkodó mivoltukat és kikisérte a vendégeit egy furkós bottal, szívesen felkérvén itt
a
ket, hogy csak
odalógjanak az Írásukkal,
még
egyszer
majd kihúzatja velük
lutrit.
Dombay neki.
idézni.
sejtett
Hiszen
a
valamit a mozgalomról
toronynyal
és örült
épen ezt akarta el-
163
ÉJetkcdve teljesen van rendezve,
nézve
hivatala
úgy legyen, erre
is
van téve az alap.
le
is
hogy
s
Háza, udvara be
visszatért.
Volt ideje kirándulásokat tenni a pusztába
nem csupán
még pedig
ismeretségeket kötni,
gatásokat tenni,
a kiválóbb családoknál,
hanem
gokban vonult, rejtekben éló egyéneknél alatt egy Diószegivel.
A
ma-
a
Hóna
is.
hanem
boros-palaczk,
valamint hogy a kiválóbb családok és
füvészkönyv
;
a rejtekben
él
egyének
él
a kondori pusztán
hanem azok
nem
pedig
Diószegi
láto-
;
kiket
is,
urak
atyafi
nem
fölkeresett,
és embertársak,
szép teremtések, a kikkel
a csodálatos
keze mindjárt harmadik napon ki-
az Örökkévaló
hfmezte a száraz földet.
Dombay
vidéken nevekedett
rályn
növényzet
változatosabb és gazdagabb
pusztai népét
és így
nem
a
dicsséges Flóra
ismerte
s
keveset
is
ki-
tar-
tott róla.
Meg
is
lakolt érte s
már az els kirándulás
al-
szemrehányó szégyennel kellé bevallani régi kedves kis ösmersei köszöntévedését. Az tötték mindenütt nyílt, mosolygó ajkakkal. A középkalmával
hegyek
arisztokrácziája,
erdk
polgársága és az
gyökereikben járnak, itt
még jobban meglepi
barát.
itt
itt
czivilizált
sötétarczú farmerei, melyek
revolverrel
és
települve mind.
boldogul és
van már?»
az embert,
«Hogy
folyampartok
piliseikben trrel
meg vannak
hát kegyed és
és
a
id
A
eltt
másik
Némelyik
nyit.
újra
mint egy holtnak
kerültél vissza ?»
A
uNini, virágzik hitt
jó
R)gantt kaczag II*
164
•
a találkozás
örömén, a Fintor és a Pinty ajkaikat
pittycsztik.
«VaIahára mégis
Minden
nek !»
lépésen
eszébe jutottunk ön-
új találkozás.
A
Kosbor-
dynastia saját parkjaiban pompáz, az Arachne faj-
mely pókot virágzik, a jajgató Delphi ni um, a czivilizáczió ell erdkbe menekült Hunyor és a számzött Paris, mely négy rendbeli oklevelével zata,
hiába
védi
létjogát,
elszigetelten
Az ismersök
mint
Európa közepén.
testvértel en népfaj
egy
búskodik,
között szerényen várja a látogató-
nak kegyes tekintetét egy-egy ritkább szironták,
fz
és liliom.
gyopár, virága,
a
Ott tolonganak az árvalányhaj és
királydinnye
és
a
szamárkenyér kék-
mindegyik kérkedvén az elsbbséggel.
Amazok sfoglalóknak
tartják
a
magukat,
—
míg ezek
Petfitl kapott donátionálisra hivatkoznak. Dom bay int a kamarásának és Diószegi kamarás egymásután mutatja be ket. Természetesen a Linné a
szertartásos rendszere szerint, mert a másik sokkal
demokratikusabb, mintsem egy utazó fejedelemnek
kedvére lehetne.
A
füvész-ember poézisa különbözik más halan-
Neki nem kellenek sem a délibáb enyelgései, sem alkonyodó nap aranysugarai, sem a nyáj kolomp ja, sem az alakot cserél felhk. Lába alá vigyáz, hogy kis barátni közül egyet is el ne tapodjon. Szegénykék 1 úgy is rövid az életük, hadd örüljenek. Dehogy szakasztaná le ha ösmers, dehogy tapodná el ha ösmeretlen. dóétól.
Nem át
kell
lát
semmit, csak a virágot, melyet óvatosan
lépnie.
Azt sem
veszi észre,
hogy most
J^egy^ed
Baksay
:
Pusztai találkozás.
nem
fél a naplói?
165. lap.
,65
egy jegenyesor közé érkezik, mely Ámbár Lrinoz úr major-belsségét szegélyezi. A major és jegenyesor között
gazdag kaszáló termi azt a híres
közvélemény a sáfránnal
szénát, melyet a kondori tart
egyértéknek.
A
nap múlva radt rendek, melyeknek csak néhány
lalkozik.
Az
szoknyában
a
fején
;
napnak
kend
lesz
fel gyjtésével
egyik szép karcsú növés,
húzva védelmezi azt a
— noha még pünkösd — megszá-
fasor hosszúra nyúlt árnyékában
a finom
fehér
fog-
rövidecskc
kend
arczot;
a titokzatos
n
két
jó
nem
elre
muszáj
hogy szke-e vagy barna, a ki van. Köntöse ujja piros szalaggal
látni,
alatt
de a két gömböly kart fehér gyolcsujjak védik a napfény ellen mert a nap a milyen irigy, felkötve,
;
még
A
befeketítené.
rendek a jegenyesorra dlnek.
rend végének alá akasztja a
hegyre
veszi,
meg sem
vellát,
áll
A
leány
a
annálfogva ostor-
addig,
míg halmazba
nem torlódik. Azután gereblyét vesz föl, visszamegy a jegenyesor felé, hogy az elmaradt szálakat fölgereblyézze. a közelében
Itt
fölveti szemeit, megpillantja
lépked Dombayt
— Nini Dombay úr! Az odatekintett — Kegyed nem hoz lépve. — A mint — ifjú
s
fél
látja;
gezve piros
arczát,
és ráijeszt.
Felénk sem néz. fölismerte Dínát.
a naptól ?
szólt a
— kérdé
a leány-
nyugvó napnak sze-
mely ragyogott a serked ve-
rítéktl, mintha gyémántporral volna behintve.
—
Mulatság ez vagy kötelesség?
:
i66
—
Még
pedig szigorú kötelesség, miután bele-
Oh
kezdtem.
ön, talál-e
én igen szeretem
utánam egyetlen
a
gyjtést: nézze
szálat is? El
ne feled-
jen megdicsérni apámnak. Sietnünk kell vele,
meg ne
mert akkor mindjárt megfeketed-
ázzék,
nék, értékét vesztené és
— —
És? És hibát
Apám
taná.
hogy
találna
——
ön benne, még visszautasí-
mondja:
azt
önök
nagyon
váloga-
tósak.
— kem —
E is
honoráriumom. Ügy nekötelességem részt venni a gyjtésben. szerint ez az én
Nem, nem
!
Ez nagyon
is
volna, a mi
idylli
csak írva szép, de téve szót támaszt.
Hanem
igaz,
hogy önt veszély fenyegeti ? Tudom és ismerem annak egész nagyságát. (Valahányszor veled találkozom. Gondolta utána.) És mit tesz ön? tudja-e,
—
— — —
Az
Kikerülöm.
Én ifjú
az ön helyén fölkeresném.
meglepetve nézett a leányra. Most vette
hogy nem érti. Micsoda veszélyrl beszél kegyed? Vád alá fogják önt, s minden bnét elsorolják, a mit négy év óta elkövetett. A panaszlevél meg van írva tömérdek aláírással. Azt mondják nem is a püspökhöz nyújtják be, hanem a generális vice-notariushoz, mert ez a legfbb személy észre,
— —
a
papok
—
írókat
között.
Ha már is.
árulkodik kegyed, árulja
el
az alá-
1^7
—
Azt nem teszem. Csak kettre vallok. Az egyik Borona Jábes bácsi, a másik Ámbár Dína.
— —
A
az igazmondást
ki
aláírtam.
De
vádlottól tanulta.
Apám távollétében hozták hagyták. Én elolvastam s minthogy
mondok.
Igazat
hozzánk és ott egyenesen azt is
nem
kérik,
Ámbár
mozdítsák
Dína.
el
önt tlünk, én
Csakhogy
vízzel írtam.
poroztam balatoni porzóval. Inkább sohasem mutatom magamat, csak ne
írtam
s
be
is
— kergessen — De micsoda van önnek ebben a szomorú pusztában? — Kegyednek szomorú puszta ez — Nekem nem mert az enyim az én hanem hagynék; de zám, melyet semmi kincsért nincs senkije — önnek nem hazája; — De van egy szép házam eltte egy ákáczel.
élete
?
az,
;
el
itt
;
;
erd
és
egy szép
enyém, mert én
kert, az az
al-
kottam.
— Ön nem boldog benne; menjen belle. Hagyjon minket. — Szót fogadok, miután Dína parancsolja. Megyek. — De nem a harczot végig ne hogy ki
el
a
nélkül,
küzdje.
Még
mondanák
azt
megszökött.
:
szereti önt és oldalánál lesz. Jó éjszakát
A
leány
nácáról
is
tovább gyjtött. látta,
a
I
Dombay még
mint fürge
halomra az engedelmes rendet.
Apám
léptekkel
a tor-
kergeti
i68
X.
Dombay
a
legközelebbi
tanácskozást hirdetett retes
ligetbe,
hol
vasárnapra
erdben, abba
az
beköszöntjét
a
egyetemes az isme-
tartotta,
és
a
mely nyaranta az isteni tisztelet rendes helyévé ln. Senki sem tudta mirl lesz sz, azért mindenkit felkényszerített a kiváncsiság. Ott volt Talpárdi úr •
is,
külön meghívó
—
Értesültem,
kezdé
panaszlevelet köröznek a
által
kiidézve Fzvárról.
Dombay
—
hogy egy pusztában, mely felsbb-
ségemhez fog ellenem benyiíjtatni. nem olvastam, de tartalmát tudom Nem volt ember a ki elárulta,
A
vádlevelet
—— — vágott oda
—
Jábes bácsi.
Ne
kérem Borona úri Hisz' úgy is csak közölnék velem. Tudom, mondom, tartalmát és igen könnyvé teszi helyzetemet, hogy a felhozott vádak mind olyanok, melyeknek a vádlók maguk sem tulajdoníthatnak fontosságot; el van pedig hallgatva épen az, a mivel magam ellen ingereltem sokakat, de a mit senki sem akart a vá•
Ítélje
el,
dak között említeni,
k
tudják miért.
Megvallhat-
hogy az én fbnöm az a tornyocska, melyet arra a halomra építettem. Nem maradandó épületnek, hanem kbl, vályogból, törmelékbl össze-vissza, minden fundamentom nélkül, egy lábnyi széles fallal, melyet az els szi es elmos és az els Luczanapi szél halomra
ják
a
panaszló
urak,
.;
169
dönt ; önök
ítéletét,
mieltt
ki
volna mondva, végre-
hajtván.
«A
gondolkodni
kik
indokait
szeretnek,
tudják
tettem
is.
«Soha semmiféle indítvány, tanácskozás, rábeszélés és izgatástól sem várhattam annyi ert, hogy önöket egy templom építésére megnyerjem. Pedig önök nyilván Egyháznak nevezik magukat, de soha
sem lesznek azzá, míg hiányzik az egyház kifejezje, a templom és mit én pusztában elengedhetetlennek tartok, a torony. Nem szóval hát, hanem tettel, mely eltt senki sem hunyhatja be szemeit, kiáltom éjjel és nappal mindenkinek, hogy mit kell tennünk.
Ezért
építtettem
azt
a
kis
alkotmányt
arra a halomra, a melyet Isten ebben a pusztában szení begynzk el
szánt,
és az emberi léhaság csúfolt
Nyöszörgnek. Bedobtam
ség sorai közé, a
«Ne
ki tiszteli,
a vexillumot az ellen-
kövessen, váltsuk
ki
.
.
kérem; ne mondják, én tudom, hogy van ; ne
szakaszszanak félbe
hogy nincs pénzünk, mondják, hogy eddig meg voltunk nála nélkül, én tudom, hogy ezután nem lehetünk el ne mondják, hogy évekig kell hozzá készülnünk, mert én tudom mibe kerül «ltt van és kiterjesztett egy összegöngyölt ívet elkészítettem az alaptervet, a hogy tudtam költségvetést is ütöttem össze, a mi szép summát hoz ki, tizenkétezer forintot, de a mibe bizony ;
.
—
.
.
—
nem szédülünk el, ha elmondjuk rá Ez az összeg épen felét teszi a évi adójának. Az a kérdés, nem
a kétszerkettt.
közbirtokosság sajnálják-e
egy
»
170
ügytl kétszáz évben egyszer annak az összeg-
lelki
nek
felét, a
mit polgári érdekeikre évenként fizetnek
?
«Ez az elterjesztésem. Vagy elutasítják ezt, és én ez esetben lemondok hivatalomról, búcsút veszek önöktl azzal a kéréssel, semmisítsék meg a tervben lév vádlevelet, mely nekem nem árt, önöknek pedig sem elégtételt, sem dicsséget nem vagy
szolgáltat;
a
veszik
könnyen létesíthetnek
mit
mi
a
sem
tudja
javaslatomat és,
tartok, végrehajtják
a legszegényebb jobbágyközség
nélkül
azt,
ki
fontolóra
magát képzelni
és az én
az építésre szintén ötven forintot ajánlok
Ez
követik.
továbbra
is
esetben
fel
kérem önöket, trjenek meg
alázatos hivatalom folytatásában, s en-
meg,
gedjék
— —
példámat
hogy halálomig lakosa lehessek
az
önök szép birodalmának. Birodalmának I Min pompázó szó ez Hogy a kondori pusztát egy pap nyilvános szónoklatban !
birodalomnak nevezi
Mondhatta
I
hogy jön az utolsó Ítélet és elsöpör, ha templomotok nem lesz, vagy jön a muszka és elvisz Szibériába, ha tornyot nem lát a volna,
pusztátokban, vagy fenyegetzhetett volna traktus-
annak minden villámaival. Mindez nem ér
és
sal
semmit.
Hanem
:
Ez
birodalmával.
a
szó elbájol
mindenkit. Csont Ábel kivételével.
—
Ha
csak ennyi az egész
!
—
szólt
elször
Jábes úr, a Kikhúznyiak bevallott levélhordozója.
Üsse
meg
Templomra bele
egy
a ki fias
mézharmat az sajnálná
tehénbe.
a
egész
pénzét?
Mért nem
is
—
proczesszust.
Én sem
halok
tetszett
ezt
171
Dombay uramnak bennünket
minek
mondani,
élszóval
tett
a góréval ?
csúffá azzal
Másik se sajnált, harmadik se sajnált. Talpárdi nem krajczároz, hanem viseli az úr azt mondta: egész teher tizedrészét, de azt megmondja, úgy ki legyen számítva minden, hogy pótadóra ne kerüljön a sor, mert pótadóban még harangkötelet sem vesz. Mecseki úr, Lrincz úr, külön-külön huszadrészt vállaltak. Ábel úrnak nem kell a templom, de azért
jussát
sem esztendre
birtokát
a
templomnak.
Húsolja
Pátróiné
nagyasszony
egy
szárat
a
fizet,
áldoz
a mik soha geit.
hanem
Fizetni
a
fillért
tud.
hozzá.
tartja
fel,
mely
meg nem
tele
kötik
ki
oda adja egy ki
rajta a mit
ócska
harisnya-
van olyan dolgokkal,
érik a devalváczió
Szent Lábán és Énekes Tóth
zsindelyt
ugyan egy
maguknak oly
kesersé-
Péter atyafiak feltétel
alatt,
hogy nekik a szent vacsora ostyában szolgáltattassék ki. Dávid zsidó megtekinti a tervet, kiszámítja a toronysisak magasságát s számításának eredményeként kijelenti, hogy a bádogról ne tessék búennek a sulni a Tekintetes JífyafiságnBk, mert toronynak az árnyékában akar mégvénülni (nem merte mondani meghalni). Ihárosi úr is kijelentette, hogy tct ne féltsék, ott lesz , a hol kell. A minthogy a következ napon be is rándul Fzvárra és ott az igazság-házának fundamentomai között fölkeresi Lcs Jónás és Kezesménes Lukács embertársakat, mely látogatásának eredményeként harmadnapon szerencsésnek érzi magát elérzékenyülve jelenthetni, hogy még a fogságban ül sze-
gény rabok sem feledkeznek meg a keresztyénség közös nagy missiójáról, melynek támogatására ezen tizenkét forintot küldik, azzal az Ígérettel, hogy kiszabadulásuk után sem feledkeznek meg, ha az
ket
Isten megsegíti
vállalataikban.
építtet bizottság,
Ottan megalakult az
Ábel úr elnöklete
cseki urak személyében.
azt válaszolta,
Ámbár Lrincz
alatt,
Dávid urat
arra. így tehát hagyták
helyébe kinevezték
még
nagyasszonyt,
kirl
pár harisnyát
lehetetlen
viselt
de
az alapot,
más építsen pedig
tiszteletbeli
Me-
hívták,
is
már megvetette
hogy
és
Csont
menni
s
tagnak Pátrói né
hogy
feltenni,
fél
volna valaha, továbbá a fele-
kezetközi szent cgyességre való tekintetbl Szentláb ánt és
A
Dávid
fog
torony északfelé
nézni.
Ebbl
szárma-
legels nehézség, melylyel a bizottságnak
zott
a
meg
kellé
nak
zsidót.
kell
A
küzdenie. lenni
;
torony
úgy szintén
mivel ez a parochiára néz
Szent István templomára
a
ugyanis ajtó-
alatt
keleti
oldalon
két ajtó pedig elég
:
is,
is,
a
ha az eleget veszszük.
Úgy, de mivel történetesen a nagyobb birtokosok majorjai épen az északi és keleti részeken voltak: világos, hogy érzékeny jogcsorbulást szenvednek a ajtó nélkül déli és nyugoti tartomány urai, ha mindig megkerüljék a templomaradnak. Hát
k
k
mot,
nem
ha
a
azt
mondta
akkor neki
passát-szelek
erre,
nem
kell
?
k
Hát Csont Ábel
Isten-házába akarnak menni
olyan urak, mint az északi urak
viszont rajta,
az
?
hogy ha négy ajtó lesz a templom, mert akkor
keresztül-kasul
nyargalnak
rajta.
173
ö
ugyan nem kopasz még,
de bizonyosan elébb-
utóbb az Jesz és a Jéghúzam miatt reumát kapnak a
homlokai.
Az
nézetek
ellentétes
úgy békültek engedményt.
hogy mindegyik tett egy ajtónyi Sem kett, sem négy, hanem három. Egy a torony alatt, a másik kett keletnek és nyugotnak. A dél
ki,
elégedjék
Alig
meg egy
szép kerek ablakkal. ez a nyugtalanság,
csillapult le
veszedelmesebb
és
összeesküvés
midn
ütötte
újabb fejét,
fel
jöttek az asszonyok
tömegesen, hogy csak legyen
bizony
részen
ajtó
a
déli
Mert ha
kerek ablakot.
inkább elengedik a
is,
az az ajtó onnét elmarad,
bizonyosan annak helyére van szánva
Ebbl régi
nem
a
nké
szemben a hanem újság hajhászva, mind a kathédszokás
tisztes
a
szerint,
szemközt lesznek elhelyezve, ez pedig a há-
rával
zasságkötési
mert
a
szent
szokások
st
vidéki,
helybeli
jöket,
ha szemben nem
is
legények
ti
kik
a
láthatják?
Lássátok
st
lehet,
kívántok,
is,
jövendbeli-
ki
Megnyugtatta azonban Mecseki elégedetleneket.
czéloz,
kijátszására
karba járnak, miként választhatják
mit
kathédra.
pedig az következik, hogy a padok
férfiakéval,
az
a
bölcsesége
úr
húgaim,
édes
szükséges
is
az, a
holmi
ringy-rongy faluhelyeken, a hol a templomok egyenes
lapályokon
magaslaton,
—
állanak.
De
melyet, a
ki
itt
gyönyör Nyöszörgnek
ezen a
ezentúl
—a
merészel nevezni,
ám
m átkával asztásnák
sokkal tiszteségesebb módja lesz.
Mert nem nézni,
ha
lássa a következését,
elég a jövendbelinek szép-e,
mivel
a
csak az orczáját
szépség
porra
írott
174
mely elmúlik, mihelyt
czifraság, szél
hanem
:
az
díszei
mozmaradandó
sokkal inkább termetét, járását,
elevenségét,
dulatait,
meleg
ráfuvall a
mint
nem
emberi
melyek
a
szebbik és jobbik felének.
templomban megbírálni nem lehet. Hanem igen is más módja lesz annak. Az ifjak, mint illik, az els harangozáskor már itt lesznek
Azt pedig
a
és innen az oromról
jöv meg a
hajadon fell. a
kényelmesen ítélhetnek a
Nem
fárad-e
nem
ki,
fel-
rövidül-e
nem görbül-e elre, míg onnét feljön? És mikor lefelé megy, nem
lélekzete,
völgybl ide
meg a sarkait a homokban, a mi parasztos és nem fut-e hanczúzva, a mi tiszteségtelen ? És nem sokkal kegyesebb módja-e ez a leány-nézés-
veti-e
mint
nek, kell
a
templomban,
nem pedig
figyelmezni,
a prédikáczióra
hol
a
leányi
a
ságra? Avagy
Eliézer
melte-e
ura számára Rebekát
ki
ifjú
porát Mózes,
hiábavaló-
szolga a templomban sze?
Avagy Czip-
vagy épen a szép orczáju Esztert
Én magam
Asvérus király?
is
csak úgy
választot-
tam a feleségemet. Bizony nem buksikoltam ám a
hanem ültem egy
karban, mint a csizmadialegény,
helyben tiszteségesen Hallgattam szinte fel,
a
nem
és
sehova.
olyan édesdeden, hogy
prédikácziót
beleszenderedtem
pislogtam
s
csak
arra
eszméltem
mikor a Tiszteletes elkezdte öklével verni a
kathedrát.
Uram
Esért
imádkozott.
szent házadból, míg
szolgádat
és
meg nem
Nyisd meg azért az
Gyjtsd össze
a
((Nem
meg nem
itatod
eget,
felleget,
hogy
az
megyek
ki
hallgatod öreg
elepedt földet.
töltse ki kincsed.
összegyl, csak intsed.*
'75
Egyszerre kezdett a nép kifelé tódulni, mert tud-
hogy az öreg úr imádsága nem
ták,
A
sokaság között én
mert mire kiléptem öntötték
dézsából
erny
az ajtón és
sár
van az
volt,
is
es, mintha
bírtam
egy
bolt-
ám egy
leányzót a mint kilép
látja,
utczán.
Már
hogy szakad az
es
most mit cselekszik?
a viganóját, mint a többi nedelkó?
Talán felfogja
Nem
ideje
Onnét vettem szemügyre a
széjjeltekint,
;
Alig
volna.
kijövket. Meglátok
;
úgy szakadt az
menekülni.
alá
kisiklottam
is
kél hiába.
hanem elkezd a sár fölött repülni, röpülni mondom, mint a hogy álmában szokott az ember, végig röpül a sáron, mint a fecske. Ez kell bizony
;
nekem, mondok.
(«Meg
a száz hold.))
Csont Ábel.)
Mindjárt bemutatom magamat, haza kisérem,
megmondom
a
szüleinek
magyarosan,
ott
hogy mi
a
hogy mi tetszett meg a leányzóban. A leány örült, hogy olyan kérje akadt, a ki még a járását is megfigyeli, nem is mondott ellent, nem is bánta meg. De még én sem ám. A húgomasszonyokat egészen elbájolta az a gondolat, hogy ha netán az leányaik is úgy szökszándékom
décselik
többet a
és
ki
a
szerencséjüket.
Dehogy gondoltak
negyedik ajtóra. Hiszen, ha szemben
a legény a leánynyal,
hogy
ül
jutna eszébe a járására
vigyázni.
így a legfbb nehézségek elenyésztek.
tet
Az
épít-
már most a munka helyes felosztásához fogott. Ábel úrnak jutott a felügyelet, mert szemei eltt minden ember kettzteti az ereaz jét. Reszketnek, ha torzonborz szakálla egyet mozbizottság
íy6 dúl.
Mecseki
úr
fundamentumot
a
gomb-feltétclekor
szónokol
Szentlábán
az
dolga
Lrincz úr számon
a
le és a
teszi
nevében.
família
épületanyagokért befutkosni.
tartja a
pénzt és jegyzéket ve-
zet az igaszámról, melyet az atyafiak
kiszolgáltat-
így Dombayra nem néz egyéb feladat, mint az urakat hol szép szóval, hol még szebb levéllel nak,
figyelmeztetni
vábbá
az
a
illetleg huszadrészre, to-
tized,
igaert,
lelkesít
hol
csüggedt arczczal
kihazudozni.
beszéddel,
Pátróiné
hol
asszony
megváltja magát a bizottsági terhek alól egy másik
hogy többet mert ha az égig húzzák, sem
harisnya-szárral és azon hozzáadással,
hozzá ne
jöjjenek,
adhat többet. Bizony Isten nincs.
Az
id
építkezési
kellett látogatnia
nem
Dombaynak
alatt
Lrincz
urat és ha
megjelent néha
távozónak.
—
s
meg
már odament,
Néha hosszasabban
szaladhatott mindjárt.
kellett értekezni, az értekezleten is
sokszor
is
Lrinczné asszony
többször sikerit
Egy toppot sem
útját állani a
bizony.
marad
Itt
nálunk ebéden.
Dombay nem
tartotta
illnek
a
szabadkozást,
miután érezte, hogy a maradás nincs terhére sem
magának, sem a háznak. Ott marad ebéden után
még
beszélgetnek
s
néha alkonyat
felé
;
ebéd
megy
haza.
Mindez utalja
a
dálkozik:
oly természetes.
A
két
férfit
egymásra
közös feladat. Lrinczné csak azon cso-
hogy tudtak
ellenni a nélkül a jóravaló
:
J77
ember
annyi
néJküI
holott
ideig,
itt
lakott a tö-
vükben ?
Dína tartózkodás nélkül társalog vele. Figyelmesen függ rajta, ha néha felolvas, fejteget. Örül, ha jön kétszeresen örül, ha nálok marad ebéden és ;
;
ha két
százszorosan,
napi kimaradás után megint
csak beköszönt.
Lrincz úr maga annyira jutott, hogy egy nyugtatványt sem tud megírni Dombay nélkül. Egyiknek sem jut eszébe megkérdezni magától Micsoda minségben van jelen náluk ez a fiatal ember? Még akkor sem kérdezik, mikor kér jelentkezik
a
de a kinek
háznál,
meg,
sajnálattal vallják
hogy bizony még nem készültek el a kiházasításra és mivel az építkezési gondok nagy súlylyal nehezülnek vállaikra, mostanában nem is készülhetnek el. vaJön a másik kér, szomszéd vármegyébl gyonos, tanúit fiatal ember s azonkívül megnyer modorú és tekintet, a ki gondolkodóba ejti a szüléket, de a kik csak mégis nem adhatják oda ;
ilyen fiatalon ezt az egyetlen leányt. Hiszen
még
gyerek.
Dínát
meg sem
reá? Dína
Az
örül,
hogy nem kérdezik.
atyafiság számoltatja
hogy mit
akat
Mi
Nem
tudnak semmi
van
kifogásuk
mond nagy
Saksay: Pusztai
Lrincz
a leánynyal ?
adni.
annyit
mert mit tartozik ez
kérdezik,
Nem
tudnak számot
utóbbi
az
kér
ellen?
Lrincz úr csak hogy jó, jó, de nem
kifogást,
kínlódva,
t^lálkozá*.
urat és asszonyt,
j2
.
178
mint
Hát milyent szeretne? Azt még kevésbbé tudja megmondani. Igazán nem is tudja, pedig ott van a modél szeme eltt, a nélkül, hogy arra csak gondolna is és ha olyan ember, mint a
szeretne.
;
Dombayt találná elttük említeni, bizonyonem ott menne ki, a hol bejött.
valaki
san
Közönséges szokás
a fiatal
embert azzal
búsítani,
hogy házasodjék. Kivált olyan családoknak nagy mulatsága
ez,
a
hol
nincs
leány a háznál
;
ezek
hogy czélzataik iránt gyanút keltenének. Ámbáréknál bizony van leány, de azért Lrjncz úr a kedélyesebb órákban folyvást Ígérkezik Dombaynak násznagyul és abba a gyönyör paradicsomba, a kit uramöcsém alkotott, olyan
tehetik azt a nélkül,
virágszálat virult
a
szeretne
kondori
sajnálkozik néha se
jut,
lámot
nekem
hogy vet, a
a
ültetni,
még nem
milyen
pusztában. Lrinczné asszony
Dombay magános
is
Eszökbe
sorsán.
a háborgatott szív egyszer olyan hul-
mely megrendíti
szívüket.
Adjátok hát
ezt a leányt.
Olyan kicsinynek gondolnak.
hogy
tartják,
Dombay maga
is
érzi
erre
ezt és
nem is nem mu-
hogy fáj neki. Egy pusztai pap, a ki, hogy megérdemelje sovány fizetését, gyermekeket tanít,
tatja,
a
mi
még
Perikies
idejében
is
rabszolga
dolga
voltl
De
vájjon olyan kicsinynek tartják-e?
tetszenék meg, ha egyszer azt
Ügy de
azt
nem mondjuk
mondaná soha.
Ez akkor . .
Miért
állana
ennek a leánynak, mint a haramja az utazó hölgynek? Majd fölépül a templom nem sokára, útját
179
akkor
háza, családja, öröme,
lesz az
az
pihen
helye.
Dína zongorához l. Nem igen szereti ugyan, i. t. a zongora Dína újjacskáit és Dína ezt jól érzi, de ezért kötelessége gyakorolni azt a néhány darabot, a mit még a német szón tanúit, anyja kedvéért.
— Most Dombay úrnak zongorázok. Melyiket puszta...? parancsolja? Cserebogár vagy Sík — — Sík puszta — kérdé Dombay Annak nincs dallama. — Nincs ám az emberek mert már az erdbe. madarak közé — Sohasem — Óh, óh! hogy tehette ön a
a
fölrettenve.
?
a
között,
került
hallottam.
Hiszen
az
borzasztó
tudatlanság,
vizsgáit?
a
le
ön
miben
a
szenved. Ujjai
kezdte
végig futottak
Tompa kedves
a
billentykön, azután el-
dalát.
«Sík a puszta, se halma, sem erdeje ...»
— kem meg
Önnek
lássa
kell szeretni,
mert nem sokára
—
«Sugár torony
Ah
kilátszik a
ne-
Önnek
kedves, mert a puszta édes hazám.
folytatta a dalt)
—
de
talán unalmas ez a dal,
—
(és
is
akkor
pusztára...*
én egészen mást gondoltam
—
;
—
ébredt
Ezt én is ismerem, ezen nttem fel, Dombay. de már másban élek. Imént azt hittem Petfit kérdi kegyed, mert annak nincs dallama.
i8o
—
Én nem
Petfiét?
könyvtárában
én kezembe
isnxerem
megvan, de azt mondja, az nem az
mert nagyon
való,
Mintha nem íehctne
selve.
könyv
van hát a Petfi
vi-
azért olvasni, hiszen a
On
sík pusztája?
mveket
irodalmi
meg van már
És hogy
mint az ékszer.
szép,
viselve
is
Apám
Petfit.
egykor nekünk eladását,
fejtegetett, folytassa az
mérjük össze Tompát és Petfit.
—
Nem
hirtelen
— különben nem
;
—
tudnám elmondani,
merem
is
felelt
Dombay
állítani
Petfié-e
vagy sem?
Dína titkos
hogy
észrevette,
vonakodásnak valami
a
oka van. Lehetetlen
hogy Dombay ne Alig várta, hogy ma-
az,
tudná Petfit könyv nélkül
!
gára maradjon, egyenesen apja szobájába ment, ott felkereste a megviselt apokryphot, kötetet,
köpczös
a
melyben a költ összes mvei elször
napvilágot.
Lrincz
nagyon meg
volt viselve.
Dína elsben
Az nem
azt
úrnak
igaza
Nem
A
volt.
láttak
könyv
kisasszonykézbe való.
a tartalomlapot számoltatta
is
meg.
vezetett nyomra.
Azután
sorba
vette
a
dalokat.
A
legmélyebb
szív idegeinek azokat a hasonlíthatatlan rezdüléseit,
melyeknek
varázsától
megbvölten
álmodtuk
át
fiatalságunknak olyan a milyen hajnalát mindnyájan.
A
költ mindenhatósága
új
világot alkotott, vagy
az alvót ébresztette létre a leányka szívében.
Szemei eltt hajladoztak a czipruslombok, peregitt-ott egy-egy értéktek le a szerelem gyöngyei ;
telennek látszó
kavics
csak alig csillan
ki,
de
is
elkeveredve,
kicsillan a
a
drága érez
melybl
——
]8i
Végre megtalálta
a mit keresett.
«Sík a puszta, mint a
Megnézte
czímet.
a
pihen
tó
.
.»
,
Azután
Pusztai találkozás.
elolvasta a románczot.
Haramia
aléltan rebegi:
«
hölgy elpirul.
A
A
hölgy
Haramja gyöngéden
Könyörülj*.
bátorítja foglyát s csak a
hölgynek.
útját állja az utazó
egy csókot kér tle,
mire
haramja nem tudja harag-e vagy
szégyen ez a pirulás? *
meg
Felejtse
el
a szegény haramját,
A
ki
...»
De
Dína
Isten áldja
ki,
a
Itt
hát
I
megszakadt szava.
——
érezte sarkantyúját lova
visszatette a könyvet
helyére,
futott ki
a
kertbe, és ott leült egy lugasba.
még egyszer
Ott
megalkotta az
összefüggést
a
románczot,
Dombay
és
magaviselete
románcz tartalma között.
és a
Oh
az az ostoba tekintetes asszony
haramia
Lrinczné
ezt a változást.
vak.
Vakok ám
Dombay
is
Dombayt
asszony éles
meg
az
látta,
egyszerre vége
szemei
Azt mondják, hogy
nem
látták
a szerelem
rei.
visszamerült zárkózottságába.
Ambá-
ha ment, Dína nem futott nem üdvözölte mosolyogva, s ha bent voltak,
rékhoz ritkán ment, eléje,
Szegény
a tartózkodás nélküli bizalmasság-
nak, melylyel eddig lett.
I . . .
I
Hanem annak
nem
átgondolta
s
untatta zongorájával.
i8i
A
Pusztai
találkozás
melybe a két
volt
——
építkezésnek
nincsenek regényes változatai,
ment
véghez
a
a tekintetes asszonyt.
ha csak azt nem tekintjük ilyenül, a lelkében
Dombay
mindegyik csak magát.
haramiát és Dína
tükör,
a
Egyik sem
lélek egyszerre tekintett.
látta a másikat,
Az
románcza
elfogyott, mesterek
mi
mikor
hétrl-hétre,
zúgolódtak,
Dombay pénz
napszámosok ka-
mentek a homok ott volt a hegy tövében, öreg szemes kavicsok, de nem volt a ki felhordta volna mikor fal betetzésre várt, de a szálni, aratni
;
;
tet alkotmány-azikkelyei még s
mindezekért
pusztát, is
hogy
a
a ki ment,
magának
a
kellé
városban hevertek, végig
futkosnia
hideg rázta bele mind a két azt
is
a kihez
ment.
A
félt,
a
azt
sok futko-
sás verítéke lemosta, a sok vakolatpor lezsurolta bi-
zony róla
azt a színekben játszó zománczot,
melynek
késfoknyi vékonyságú vértez ete a lelkész személyét tiszteltté teszi,
mint egy királyt vagy egy matronát,
és kiméltté, mint
egy koldust vagy egy kisdedet;
mely megoltalmazza minden bántalomtól és képtelenné teszi minden bántalomra, mint a méhek között a királynét de a mely zománcz, ha egyszer pattogni kezd, az egész edény zsibvásárra a
;
kerül.
De
csak elvégzdik ez
is,
minél
több ügygyel-
nagyobb örömre, szre be van fejezve az építkezés, következ tavaszszal besimítják, pünkösdre ki van tisztogatva a kevély kis bajjal, annál
:
nyúlánk épület ragyogó bádog
hangos harangjával.
mieltt
A
templom-hegyre, ha
van-e
ott
óta nélkülözött büszkesége
akácz-erdt,
rködni
között
;
tekint
még
századok
az
a
túl rajta látja a felnyúlt
és
annak
lombjai
kéményt: a mely
fehér
a
önérzettel
örömét,
úr
magánosságban
csendes ki
Ábel
kis
kondori nemes reggelenként,
megtekintené,
aklait
két
tornyával,
küzdelmeit
piheni
alatt
az,
a
mindezt a dicsséget létre hozta.
Meg
is
jutalmazva.
lesz
Mert imé pünkösdre
van kitzve a templomszentelés, csakhogy az egyhatározatából
háztanács ezúttal
mellztetnek,
késbbre
s
deklaráltatik,
szes papsága, a
ki
a
a
pünkösd napja egy héttel hogy az egyházmegye öszkalendáriumbeli
nem mozdulhat helyébl, sen.
A
szentelés
után
gregoriánum törvényei
pünkösdben
testületileg megjelenhes-
nagy lakoma
egészen hasonló ahhoz, a mely
az
erdben,
ezeltt öt évvel
az új papot fogadta. Ott olyan áldomásköszöntések lesznek,
a
melyek
Dombay nevének örök
életet
ígérnek.
XI.
Szentháromság plomhegy.
A
vasárnapján
kivirágzott
tem-
a
hogy minden asszony sírva fakadt rá. Öreg emberek levették a kalapjukat és nem merték mondani Hála Istennek Érezték, hogy ez a szó igen harangszó végig
I
csendült
a
pusztán,
—
köznapi ruhája volna annak az
indulatnak,
a
mit
;
k
most az Örökkévalónak kivannak bemutatni.
De
bségben
a szegény embernél nincs a ruha olyan azért meglátja azt az Isten.
Soha nem
A
látott
rajban
nem
hiszi,
ennyi nép lakik.
Nem
ki
látja,
vidékrl gyülekezik a
ben egyszer Ott
lát
jönnek
seregei
hogy ebben is
lakik
ünnepre,
ritka
egyházmegye
mint
életé-
egyszer sem.
ember, a legtöbbje az
pusztában
a
nagyobb rész
a
;
sokaság.
a
fel
a
papjai,
fekete
gárda; elükön az öreg esperessel, kinek hóna
alatt
Ebben egy jegyzék Ezekiel prófétánál 111. 23. Timének a mezre; és imé ott az Úrnak dicssége áll vala. Errl fog ma prédikálni hatalmasan. A nagybácsi, ki Domaranyszegély
biblia ragyog.
bayval
osztani
fogja
Tarhalom
;
az
Gódircz
és
önérzet kihivó
mert világos, bogy a mennyivel jöállomásuk a kondori
vedelmesebb az
különb
nál, annyival
Urvacsorát.
papjai, arczukon
ifjú
ragyogásával
az
férfiak
k
ketten
lévitaság-
a
kondori
Ezek közül az egyik keresztelni fog egy kisdedet, a ki három hónap óta várakozik a szent keresztségre a másik pedig egy igen ragyogó el-
levitánál.
:
beszéd után fogja összekötni és megáldani azt az új jegyes párt, a kit válogatott násznép méltóságos
csendben kísér
Mikor dik,
a
fel
a szent hegyre.
papok hosszú sora belép, és letelepe-
minden kebel elfogódik. Szent Lélek végy környül bennünket. Szenteld
meg
szívünket
I
.
.
.
Mindenki megfogadja magában, hogy soha többé
•
egyetlen egy vasárnapot sem
meg ne akkor
is
tokára
;
hogy
itt
csak ritkán
és
mulaszt
hogy TaJpárdi
úr
csak vasárnap délutánonként rándul
az
is
ki
bir-
hogy Csont Ábel úr homloka
igaz,
mieltt kellleg megvedlett volna, múlva
el,
jelenne.
ugyan,
Igaz
85
érzékenynyé
lesz
—
rövid
légvonat
a
—
id
érintésére;
Mecseki úr csakhamar rettegni fog, hogy a boltozat a mely gyengén van beékelve ( látta) Dávid úr le talál szakadni, és tet agyonütheti ízlése a kálvinista éneklést fogja megunni ; hanem
—
—
;
ha majd orgona lesz!
dalomkor megfogadta,
—
addig, míg stb. stb. leket szabhat egy isten elé;
még a forrahogy templomba nem megy
Dámán
atyafi
Képzelhetni,
feltéte-
státusfogoly az Úr-
kiszabadult
Lrinci úrnak
min
— mint
sejthetjük
—
más
okai lesznek ritkán láttatni magát.
Hanem velük,
és
most szemközt állanánk
azért,
ha
ezt
jövendölést
mint Elizeus
a
próféta
nem tudom, nem
mi
a
elmondanánk nekik, Házaelnek,
siriai
gyjtenénk-e
fejünkre
bizony eleven
zsoltárokat.
Nézzétek ezt a buzgóságot!
Ne
lakjék e helyben
Oly tudomány, melyben
Van
földi salak
.
.
.
Ezt énekli hathatósan Csont Ábel, theoria zászlótartója; és Ihárosi Dávid
a ki a fizi-
magyar és az összes emberiség megEzt énekli most.
kát tekinti a váltójának.
a pliocen-
86
hogy
Gondolható,
Maga
tartott.
az
isteni
sokáig
tisztelet
az esperes úr, mikor Talpárdi bizal-
masan megkérdezte: Nem lesz-e nagyon hosszú? azt felelte: Nem vagyok én legátus (t, i. hogy a legátusok szoktak rövid és kerekded prédikáczióI
Be
mondani).
kat
beszélt, nagy- papi
Mecseki úr
Hanem
váltotta
is
Felségesen
szavát.
komolysággal és
kellemmel
ifjúi
I
elhallgatta volna estig.
elég
volt.
is
Csak már a nagyszakállú
nagybácsi ne tartana hosszú beszédet.
Ez
a kiván-
ság
és
a
is
teljesült
;
a nagybácsi
röviden
lelkek
mélyéig ható szigorúsággal intette a lelkeket töredelemre.
De
azért
került a sor.
elmúlt
A
kott lenni, tehát
a
dél,
mikor a keresztelésre
keresztel ési cselekvény rövid szo-
ezt
könnyit
kebellel
várták
az
urak.
Hanem s
azon
a gódirczi atyafi ki akart tenni magáért,
föltevéssel,
hogy a kondori vadak bizonyo-
san soha sem hallottak
még örömbimbókról, mo-
reményekrl, angyal arczokr ól, csecsemálmákról, anyakönnyekrl, fájó örömökrl, elkezdette
solygó
ket
e hasznos tudnivalókra oktatni
ketr
kisdedhez fordult,
s
;
azután a bé-
szívrehatói ag elszavalta
mind azt, a mit egykor Tompa Tia születése^ kor annak bölcsje felett megírt. Mindezeket bezárta neki
egy
l^^t
Hadd
szakaszból álló nyolcz soros verses imával.
lássák
Kondoron, hogy a gódirczi
nép
meg
tudta választani a neki való papot.
Hiába
erlködött
pedig.
lelkésze titkon- szintén
Mert Tarhalom
ifjú
Tompával szerzdött, bele
187
vonván
közös
a
Petfit
akczióba
is
így
;
két
a
semmivé tette vetélySzerelem gyöngyeinek
nagyhatalom támogatásával
minden vivmányait, a és Családi képeknek egész özönét borítván a boldogtalan új pár fejére, ráadásul megkoszorúzván ket az erény-virág ; 2. hség-virág ; 3. szere-
társa
1 .
lem-virág
;
bizalom-virág;
4.
önzetlenség- virág
5*
rágok számukra termeni fogják mölcsét;
2.
gedés gyümölcsét az
1.
a
;
4.
a
vi-
jobblét
boldogság gyümölcsét;
a
mely
mint a
szálaiból szerkesztett koszorúval,
3.
gyüa megelé-
békesség gyümölcsét
;
5.
öröm gyümölcsét. Dína elgondolta magában,
hogy sohasem megy
férjhez, ha azért a kis mirtuskoszorúért ennyi vexát kell
kiállani.
Ennyit bizony, édes lányom. Egy
óráig kell hallgatnod Petfit
meg nem
eddig
tled
No
de ennek
is
most már minden
vége
találunk,
kivévén,
a
miért
akadály
meg
?
lett
egész közönséget ismert
úgy
Tompát,
tanultad és csak azután kérdik
mi szándékban vagy
:
és
álló
délután két órára és elkísérhetjük az
nélkül
ligetünkbe,
mintha tegnap
hol
hagytuk
hogy az asztalok hosszabbak
mindent
volna
ott,
és az áldo-
mások. jf
— Uram uram Csont Ábel uram, úrhoz — Állok Mecseki öcsém — felcziheldve. — Mikor ezen zöld lombok
szállok
az
!
elébe.
I
felelt a ki-
hívott
alatt
legelször
i88
meg
nyíltak
mi
a
lelkészünk
szeretett
legels szó intézve
volt az a szerencsés, a kihez a
ln; ön gát a
kirl
volt az a boldog, a
szent
leczkét
egy
tír és belyeztele
kal rakva vala»
felvette
is
mez
:
ffVún engemet az
mely
közepette,
fejet
csóváltam ekkor erre a jövendlésre
bocsátok
doltam magamban
tibelétek
éltek»' s
Én
elgon-
látni azt a lelket,
ébresztené.
életre
nem
módon
örvendetes
oly
és
lelket
Szeretném én
:
mely a mi Cíon/unkat
hitetlenség
Csontok-
és ismét: «Ti megszáradoll Cson-
;
i^é
a
ma-
lelkészünk
tok,
én
ön
ajkai,
Soha lakolt,
mind az enyim. A mit mozdúlhatatlanabbnak hittem a pólusoknál és magánál a sarkcsillagnál, a mi Cson/unkat ez a lélek életre és mozgásba hozta.
Mit kívánhatnék nagyobb
én, ezen való mostani
áldást a mi pusztánknak, mint az, a
jelenlev
nyilvánítására
i.
hogy
azt a lelket, a ki
pohárral
baynkat az Isten sokáig éltesse Éljent
az
harsogott
Fz várról
hozott
felhivom,
mi szeretett
Dom-
!
erd,
taraczkok,
és
Isten ezt a csu-
által
dát cselekedte mi közöttünk, a
minek
vendégeinket
kedves
az egész tisztelt Atyafiságot e t.
örömömben
éljent
és
a
dörögtek
fz vári
a
banda
rázendítette a riadó hejjrát.
Ábel úr szembeszállt a kihívóval és elduruzsolta, hogy ha már annyiba költ, hát Dombay ünnepélyesen neveztessék tójának.
Úgy
is
ki
a kondori
egyház megalapí-
van már a famíliának egy számfeletti
Legyen kett. Ezen szónoklatnak Dombay nem
tagja.
mert
jött
egy ember, a
ki jelentette,
várhatta végét,
hogy egy be-
1
89
tcg a puszta fcJs szélén vigaszban óhajtana részesülni
ezen a szent napon.
Ez pedig mert
alig
kicsinált
hagyta
el
dolog volt az urak részérl,
Dombay
az erdt, fölkelt Tal-
mondta Csont Ábel szavaira, hogy igen is legyen bát k^H. Legyen a família tagja Dombay, de nem úgy, mint Árion atyafi, hanem egy kicsit úgyabban. Azt kivántuk, hogy Dombay urat az isten éltesse: jó. De ha úgy kivántuk, hogy közöttünk éltesse, és nekünk tartsa meg: akkor atyafi uramék, azt mondom, elég volt öt esztend eklézsiásdit játszani. Hagyjunk fel ezzel a játékkal és tiszteljük meg magunkat azzal, hogy alkossunk egy olyan lelkész-jövedelmet, a mi az érdemeinek párdi ür és azt
nem
és a mi becsületünknek Hiszi
vagy
nem
a
Tiszteletes
familia-gylést rögtönöztek
mondás
lesz kisebbségére.
ott,
és
olvasó,
egy szó ellen-
hogy a
nélkül elhatározták,
bizony
lelkészi hiva-
közösbl mérettessék ki a kell terjedelm szántóföld terület, melynek végrehajtásával Mecseki úr bizatott meg, utasíttatván, hogy ezen terület öt holddal nagyobb legyen, mint bármely más lelkészi hivatalé az egyházmegyében. Az Árion-féle alapítvány ide nem számíttatván. Azonkívül a kell mennyiség pénz és gabona deputamok. Megbírjuk mi azt.
tal
dijazására
a
Az azonban nem
volt kicsinált dolog,
a mi ez-
után történt.
Dávid úr befejezve
meg és
a csatornát,
els
útját
látta
a
maga mvét.
O
ásta
melyen íme vigan foly a Duna,
teszi rajta
az
a szép árboczos
hajó
190
sel
Mve
hegyen.
ott a szent
a törpe
tekint
magaslatáról kicsinylés-
lelkekre,
kik
hujjákolnak. Pedig tudnák csak
Dombaynak úgy
I
Megszállta az irigység dxmona.
—
Már
pedig öcsém, én csak azt mondom, én
megérdemeltem volna egy-két ezt én hoztam mozgásba.
is
—
Nem
—
párdi úr,
oda
falába,
Az
feledjük
—
Dávid,
—
szólt
oda Tal-
helyezünk a templom
és ha feliratot
lesz vésve: Erkölcsileg támogatta
urak kaczagtak,
Dávid úr az szálat
el
mert mind-
szót,
sem
mert mindenki
tudta,
erkölcsi támogatáson kívül
D. hogy 1.
egy szalma-
tett keresztbe.
Nevethettek
a mennyit tetszik,
mégis csak azt mondom, a
ki
hanem
azért
ökör és ló van ebben
mind összefogva sem mozdították volna ide Dombayt, kit én egy erkölcsi pókhálóa
pusztában,
szálon ide támogattam.
Tördtek
is
mert az nekik
pókhálójával. Nevettek tovább,
az jóJ
esik a kávé mellett, s
ingerli.
—
A
nem
nevetéshez
dék Dávid
úr,
és
kell
zavarában
ész
—
felöntött
Dávid urat neheztelke-
egy pohár
már semmi szükség sem volt. fzte tovább a tárMert az úgy történt, gyat, a mit senki sem kivánt tle, hogy lúddá tettem elször is a bamba tarhalmiakat, rászedtem az esperes urat és lefztem nagyságos urambásashegyit,
—
a melyre
—
—
tyámat.
A
társaság figyelni kezdett.
még jobban
lelkesült.
Dávid észrevette
s
191
—
Midn
miak az
megtudtam, hogy Dombayt a tarhal-
esperes ajánlatára egy szívvel-lélekkel el-
oda törleszkedtem
fogadták lelkészül,
gükhöz
a küldöttsé-
hogy mi is papot akarnánk a mi zsenge egyházunknak s hogy az esperes atya ajánlott is valakit, azonban mi nem vagyunk olyan tökkelütött fajankók, hogy valakit magunkra tuszkoltatni engedjünk. Összenézett mind és
bárgyú pofával elmondtam,
az öt szamár, megcsípték a horgot. Mindjárt jelentették,
hogy köszönik
élnek vele.
Nem
is
de nem nagy tohonyák!
a jó ajánlatot,
nektek való,
Gyere DombayI nekünk
való vagy.
ezt csináld utánam, ha legény vagy. is
nem
ám,
kell
— Hát De
hogy az
kezébl
öcsém,
ehhez más
csak röhögni tudni.
Diadal érzettel nézett szét a társaságon, vette,
ki is
asztal
észre-
s
végén valaki egyszerre
kiejti
a fagylaltos kanálkát, sírva fakad, és ken-
dcskéjét szeme elé
tartva, sietve távozik.
— Dína
volt.
A
társaság
egy része fanyar mosolylyal
a diplomácziai leleplezésekért,
még Dávid
mit
úr sem
fizetett
mások ümgettek,
a
magyarázhatott helyeslés-
mások hallgatva néztek maguk elé, mintha fontolgatnák Dávid úr eljárásának erkölcsi értékét. Volt a ki arra gondolt, hogy ilyen elzmények után talán nem is örömünnep ez, a mit most ülnek
;
nek,
A
hanem
tor.
lehangoltság kezdett kényelmetlen lenni a szó-
nokra nézve,
mikor valaki gyöngéden vállon érin-
tette.
—
Egy
szóra Dávid,.
192
ment Lrincz sógor után, a ki menetközben Mecsekit és Csont Ábelt is magával Ihárosi felkelt és
intette,
A
három férfi követte Lrinczet az egykori szent sátorig. Lrincz úr ott megállapodott, és szemközt fordult Ihárosi val.
—
Te azzal dicsekedtél, hogy ezt a beDombayt semmivé tetted. Te egy körmön-
Ihárosi!
csületes
font imposztor vagy.
Akkor
hátat fordított, és csendesen távozni kez-
dett.
nézett utána.
Ihárosi
jött nyelvére.
tnt szemei
Csak ell.
de szó nem míg ellenfele végkép el-
Szólni akart,
állt,
Akkor
is
megfordult
és eltá-
vozott.
Megállj
I
Egyik sem ment vissza a társasághoz,
a
két
tanú sem.
másnap reggel méhesében. Ihárosi
Ábel urat a
felkereste
— Két vén bolond — fogadá aludtátok magatokat. — — Tudod mi — az után nem szokás — Három vén bolond! — magát értvén harmadiknak. — Mecsekivel. — Négy vén bolond, — !
történt,
Ábel
felelt
—
ki-
mogorván Dá-
aludni.
vid,
válaszolt
liczitált
De még
úr,
ez
kell lenni.
sem
elég,
mert
ott hat
a
Ábel
úr,
gazda.
—
vén bolondnak
193
—
Eh,
mit
nem vagyok
— — —
nekem
Minek oda négy
jurista.
Tudok
szájtátó.
annyit, mint az.
Az nem
Kardot nem
elég.
kóduhok. Tudsz lni
— — — —
Majd
De
?
a
keze-
egymás szemét, hogy amil (t.
i.
embert.)
pisztolylyal. Párbaj pisztolylyal ?
tudom vonni a De az nekem nincs, neked fel
is
Mert ahhoz egészen kellenek; azokat igen
dózis
nyelvét.
senkinek
sincs,
saját alkotású szerszá-
ersen meg
kell
tölteni
hogy czéljuknak megfeleljenek.
porral,
Oldalt kell
deknek
adunk
meglátod.
Annak
sincs.
két
én
Tudsz a kardhoz?
tekbe, mert kiszúrjátok
mok
regényes formaságok,
a
te
állani,
ahhoz
nem
értesz
;
tapsolni, vezényelni, lépést olvasni,
a segé-
sorom-
ahhoz meg én nem értek; tehát sem kardhoz, sem pisztolyhoz nem állok be harmadik pót
jelölni,
bolondnak.
A
koszperd németnek való, a pisztoly
taliánnak vagy diáknak.
— Lcs —
Akkor kikérem kezességre Kezesménest
és
Jánost, azok lesznek segédeim.
Ne
Nem
mondom én, hogy lókötket hívj gárdistáknak. Hanem hogy válaszsz magadhoz való fegyvernemet. Nemes embernek valót,
—
te
ne
!
azt
magyar embernek
valót.
Nem bánom
ha szlkaró
én,
lesz
is,
a
ti
dolgotok.
—
Mert
látod,
vagy karddal, kelj,
ha baj történik
akkor
a
segédeknek
pedig tudhatod, hogy én
Baksay
:
Pusztai ta]áJkozás.
a is
pisztolylyal
menekülni
nem hagyhatom 13
az
194 eklézsiát,
nem
is
mert fgondnok
Hát
ért
a ház-
vívjatok úgy, mint a régi
magyar
buzogánynyal
lóháton
vitézek,
er
gyakorlat, csak
német törvénynek. Annál jobb
!
;
nem
ahhoz
osztán
semmi
szólója
kell
mind-
és paripa, az pedig van
Ebben
ketttöknek.
méheimrl
a
;
sem
szólok, pedig ahhoz senki
nál, csak én.
—
vagyok
sincs a
— hagyá helybe Dávid. — Leg-
alább több helyen beszakíthatom
koponyáját és
a
üthetem, míg egyet rúg.
Ábel
úr
egy magas szekrényt,
felnyitott
méhese egész
oldalát elfoglalta
Onnét
es fegyvertára.
Az
buzogányt,
arról kritice megállapította,
hogy valamikor
harcsaiban szolgált;
azután csináltatott neki mássát, mely fell nyította,
hogy
bebizo-
se
Chuntu vezér magánmiután annak viseljét, Buthemer
azt az
viadalban szerezte,
réz-
egyiket saját birtokán
sének Chuntu vezérnek
az
könyv-
ez volt az
két
kivett
nyel üt, csillagszeges fejt. találta,
;
mely
kún kapitányt levágta,
—
Melyik kell: Chuntu apámé-e, kún Buthemér-é? Dejszen igaz, erre nézve
Válassz Dávid I
vagy a
sorsot húztok.
megy MeDávidnak mindegy volt akármelyik csekihez, annak megvallja nyiltan, hogy a legényt ;
csakugyan jóhiszemüleg
min még
ltte
agyon,
(képzelhetni
foka lehet az az elkeseredésnek, mikor valaki ilyen áron
is
békét keres) csak
arra kéri, ne
adja tovább.
Mecseki
szívesen
három, külömb^k mint
Van
neki
agara
a legény. Ajánlkozott
segéd-
kibékült.
:
'95
nck.
HoJnap reggeJ nyoJcz órára az erdsarokhoz.
Paripán, buzogánynyal.
Azután hazament és elkezdett készülni a halálra vagy bújdosásra, mert tudta, hogy ez lesz belle valamelyik. Egész nap rendezgetett, intézkedett, írt, iratokat csomagolt
Másnap
vagy semmisített meg.
reggel öt órakor felült a sárga paripára
és ellovagolt
A
Dombayhoz.
lelkészt
lugasai alatt
találta.
—
is
Kéréseim lesznek önhöz.
Ha
megengedi,
itt
elvégezhetjük.
Karjába öltötte karját, úgy indultak tovább a virágszegélyes úton, miközben egy lepecsételt levelet adott át
—
Dombaynak.
Ez végrendeletem, mely halálom
után a familia-
gylésben bontandó fel elfogadja ön rizet végett ? Köszönöm. Most egy másik kérést, fontosabbat az elsnél. En egy ravasz fogással vittem oda a dolgot, hogy önt a tarhalmi egyház mellzze és nekünk hagyja. :
Elbeszélte miképp, azután hozzátette
— lyet
En az
megsemmisítettem azt a
jövt, me-
ön képzettsége, szónoki tehetsége,
jelleme érdemelt,
nem
tisztes
s
nyert
volna
is,
tiszta
ha én útjába
Tárgya lehetett volna egy önt bálványozó nagy közönség szeretetének, és én önt állok sorsának.
pusztai levitává tettem, kinek sorsát a legszegényebb falusi
rektor
önnek ebben
is
a
kicsinyli, szánja.
Ha
valami kedves
szomorú magányban,
arra
kérem
önt; öt évi küzdelmei között ha van a mire édesen emlékezik, arra kérem önt
:
bocsásson
meg nekem, 13*
196
annyira elvakított, hogy annak feíáldozta
kit czélja
a kit legtöbbre becsült.
azt,
Dombay most
sz
ejtett
egy
értette
zökkentette
kis kavics a
ki
meg
élete
Egy
titkát.
el-
útjából, mint a tekegolyót
porondon. Kezét nyújtotta a
bn-
vallónak.
— Szívembl megbocsátok. — És micsoda nyújt kérdé nem fogadván — Kezemet. — Nekem nem A papnak
arra nézve ?
biztosítékot
Ihárosi,
az
kezet
nem.
Én Ha
kötelessége
elég.
minden
nyújtani
nyújtott kezet.
a
el
megtér
—
felé.
A
férfinak
a
biztosí-
a férfitól kérdezem.
— csak ön maga tékot ... — Nsüljön meg. Dombay
nem
ki
jelöli
elkomo-
elnevette magát, azután ismét
lyodott.
— —
Nem
értem, mi összefüggésben lehet
ön
az
bnével a feloldozásnak ez a neme? Nem érti ? Azt csaknem lehetetlennek tartom.
állítólagos
Ön, mieltt
mutatott egy derék hajadon
hogy az ön
Az ön
:
iránt:
ez arra mutat,
lelke a családi boldogságra
a hajadon
kötni
hajlandóságot
állást foglalhatott volna,
nem
akarta
fogékony.
sorsát az önével össze-
ez arra mutat, hogy az a leány
nem
érzette
iránt azt az érzelmet, melyet poézis és élet egy-
aránt
a
családi
boldogság alapjának
különben nem tekintette volna kissé
nem
fagyos verte
le,
számítással.
a
Ont ez
tekint,
mert
jövt hideg, st a
visszautasítás
mint a csalódott szíveket szokta
:
ez
•
hogy az
arra mutat,
leány
iránt
szerelem
érzelem,
az
lehetett
viseltetett,
volt. Jól
97
ön e
melyjyel
de nem
akármi,
beszélek?
— Megengedem de az összefüggést még most sem értem. — Ismét lehetetlennek tartom. Nem hiszem, hogy ;
ön figyelmesebb ne volna mint én, s ne sejtené azt, a mit én tudok. Én tudom, hogy ön szeretve van, titokban talán, de igen szeretve van. Azt is lehetetlennek tartom, hogy ön ne gondolt a ki
ebben
Nem
gondolt ön
—
De
a pusztában egyedül méltó
—
rövid.
a
nem
En szegény
.
.
legény
haramia.
Ah, ne idézgessen Petfibl,
Én
.
haramia a tekintetes asz-
románc^ában.
szonyra Petfi
önhöz
Ámbár Dinára soha?
igen, mint
vagyok, de
volna arra,
mert az
láttam, a mint az a leány
id
fakadt,
sírva
mikor önnek sorsáról volt szó. Mit beszél ön szegénységrl ? Oly kicsinynek látja saját társadalmi
nem egyenl-e
helyzetét? És vagyoni tekintetben
ön vele tegnap óta? Sürgetem rövid. Bocsásson
—
és
—
lakot, ezt
a
mert
idm
el.
Tudja ön, hogy én szeretem ezt
hogy én ezt a el
meg
a választ,
hivatalt
a
pusztát,
semmi mással
nem cserélném?
— —
Asszonyt hozzá, és még kevésbé
lesz
kedve
elcserélni.
És ha
laknom
is
kem innen hová.
elutasít
boldogság, el
kell
az,
a
tudja
menni
?
kivel
ön,
egy
pusztában
hogy akkor ne-
Nem mondom meg
:
198
Ez
majdnem fenye-
utóbbi szavakat indulatosan,
getzve mondotta.
— De az én megnyugtatásomra — És fejem veszedelmére .
—
Akkor
is
.
.
.
.
.
én leszek a vesztesebb.
Nem
bízik
ön bennem, a ki oly szintén vallott? Gyzött. Beléptek Dombay szobájába.
Dombay
felnyitotta Íróasztalát, s
szen összeszáradt csokrocskát vett
onnét egy egé-
Csak a szára
ki.
gyöngy rég lepergett róla. De a gyr most is ott volt a szárára fzve. Ezt a gyöngyvirágot Dína adta nekem els találkozásunkkor a pusztán, azon kilátással, hogy lesz menyasszonyomnak koszorústársa. Azt mondta Most hát vigye el adjam menyasszonyomnak. ön hozzá, s mondja meg neki, hogy ez az elveszett jószág gazdáját keresi. Hozzon tle választ, azután volt már, a
—
—
meglátjuk a többit.
Ez
a megbízás legyen jele,
hogy
megbocsátok önnek.
Dávid úr az átvett záloggal könnységgel lép a kengyelbe, s
távozik, legényes ki vágtat
az akácz-
sorok között.
Onnan
észre veszi, hogy
Ámbár Lrincz
lép ki a majorságból másodmagával.
ván Mecseki
még egy
másik nyil-
kis útja van, tehát
akar velük találkozni,
felismernék.
most
lesz.
neki pedig
nem
A
is
st
azt
sem
még most
szeretné, ha
Visszavonul hát az akáczerdbe,
s
ott
míg Lrinczéket egy buczka veszi oltalma alá. Akkor sarkantyú közé kapja a sárgát és sebes
vár,
vágtat ássál röpül az Ámbár-majorhoz.
199
A
kerten kívül, a nagy jegenyék
lovat
bokorhoz
maga
köti,
aJatt leszáll,
kert
a
átlép
a
árkán, s
megy tovább lassan, óvatosan és gondolkodva, mert még most jutott eszébe, hogy azt se tudja, mihez kezdjen.
De
a véletlen
Megmutat
Az
min
a fehér
:
hálóköntös takargatja. láttatja
magát,
kar a
bujkál
viszont hosszú
hálóköntös
idestova
karon
fehér
változnék,
jaj
Dína szedi
is
csak övig
elrejtik
egy
felül
Dehogy
a cseresnyét. itt
elárulja
Dávid bácsi papucsot.
ilyen
Oh
I
az
a
csúf
Dávid
veszi
észre.
korán?
szólna neki, hátha
az áruló papucs is
Ha
minden harisnya nélés túl két kökényszem ez a két szem két trré
volna annak, a kire szegezve vannak.
bácsi, mit keres
még
harisnyákat
A
harisnyára
fehér
tartózandóságait
többi
csillog át a leveleken.
De
pár
cseresnyefa gazdag levelei, melyek között két
fehér kül;
hogy
nélkül,
a mi gyalogszékünkön nyugszik.
a piros papucska egy
van felhúzva
fiatal
a
tudná ékesíteni olyan piros papucskával ket-
fel
tvel, mint a .
unalmában,
téli
férfiút.
mint minden
neki egy gyalogszéket,
béres tud faragni azt
providencziális
a
kisegíti
nem
is
Semmi nyelven sem
beszél,
Din át. tetteti,
Elmegy
mintha sohasem
a cseresnyefa
látott
volna
mellett, ott hirte-
len megfordul és befogja a leány szemét.
Dínának semmi kedve
sincs
az
ijedséghez,
sem
a találgatáshoz.
—
volna.
Menjen, Dávid
bácsi
Én most nem
tréfálok,
!
nem
mintha
mert
.
.
.
láttam
cseresnyét
200 kell
szednem. Atyám kilovagolt, anyám pedig
nem
kelt föl.
—
még
Megyek galambom, megyek, mert sietek. De apádhoz nem jöttem, sem anyádhoz, hanem tehozzád.
— szom — látsz
Én hozzám
pedig hiába
jött,
mert én harag-
Dávid bácsira. Azért mégis csak tehozzád jöttem. Úgy sem többet, hát láss szivesebben. Eddig sem sokat
aggattam nálatok.
—
Nem
ám, de anyámnak igaza van, hogy min-
den látogatása kész veszedelem. vetett rá
tegnap
Apám
akkorát ne-
hogy megijedtem tle. belle több veszedelem.
este,
— No nem Hát tudod-e mikor voltam nálatok elször? — Tudom ám, egyszer délben, mikor — Tudod-e, mit mondtam akkor? Már hogy tudta volna Din a? — Ölembe kaptalak, mondtam, hogy ha lesz
iskolát
épített.
azt
és azt
még
egyszer eljövök, vlegényt hozok.
Kell
is
Dínának a Dávid
olyan csúnya, mint a
—
Már
ki
vlegényei Az
bácsi
hozza.
ahhoz én nem szólhatok.
temet váltottam be
Elmutatta
;
is
annak pedig
a kis csokrot.
Ez
Én
itt
csak igére-
a bizonysága.
a kis izé
gazdáját
keresi.
Dína megpillantotta
— —
Kié ez
A
ki
a
rajta a
gyrt.
gyr?
virág kórónak, mint
magad
is
Ennek
gyöngytudod, csak egy ren-
másikat ád helyette.
a
yigye hát
Baksay
:
Pusztai találkozás.
ezt is!
20 !.
lap.
201
dcitetése lehet,
Dombaynak menyasszonyt keresni.
t. i.
Akarsz-e az lenni
?
— Majd én Dávid bácsira bízom duzzogott forgatva gyrt csomón. — Rám bízhatod, miután kérdés rám van Igen vagy nem? — Majd megálmodom, addig hagyja a felele-
biz'
tet
a
a leány,
!
a
a
bízva.
itt
ezt
a
kis kórót.
—
-
— —
A gyrt Nem Es
Dína
is ?
bánom.
te mit küldesz helyette?
föltekintett,
küldjön?
A
mintha azon gondolkodnék, mit
cseresnyefának egy ághegye megrakva
cseresnyefürtökkel ott hajladozott eltte. Azt letörte és
Dávid bácsinak nyújtotta.
— Ezt. — De kedves
szon a kórót.
leányom, én sem hoztam
Nem
kötnél
te
is
valamit a nyelére
ennek a buzogánynak? Különben
hogy
el
sem
hiszik,
szív adta szívnek szivesen.
— Vigye
ról
csupa-
hát ezt is! szólt Dína, lehúzván ujjá-
egy piros köves gyrcskét.
Akkor kapta Dávid
a kosarat
és
elfutott,
ott
hagyva
bácsit a cseresnyefa alatt.
Dávid
bácsi vágtatott vissza a
békeelzményckkcl. kényesen lépve be
— — Dombayhoz, — Dína küldötte? — kérdé reszketve Dombay, mint a cseresnyegalyon megpillantotta gyrt. — És bánja még ön, hogy Kondorra csaltam — És szülei? Itt
a
válasz
I
szólt
a
a
igen.
?
HOJ
—
Ej
ne tördjék a szülékkel.
I
Nevezzen
engem megbízottjának, egyszersmind adjon elismervényt,
nem
—
leült
semminem
hogy tlem
követel, a miért
Két kézzel
!
—
ki
arról
kártérítést
Kondorra juttattam. felelt vidáman Dombay,
s
megírni az igazságlevelet.
Ez
alatt
nyolcz óra elmúlt a nórimbergain, me-
Ábel úr minduntalan elhúzgált. Szeretné már ha elvégeznék, mert el talál szökni a raj.
lyet
A
három úr nyugtalanul várja a negyediket az erdsaroknál. Lrincz úr harmadszor veri ki pipáját, hogy a negyedik énekre gyújtson, a mi arra mutat, hogy a dohányt ersen szívja ez viszont arra, hogy Lrincz úrnak füstöl a feje. Mert igaz ugyan, hogy deák korában nem egyszer vívott párbajokat, de azok csak amolyan em:
lékek voltak, mint hajdan Ivanhoe
idejében
;
nem
hanem gyalogszerrel, és nem is buzogánynyal, hanem széklábakkal egyéni itt ettek ki. De is
lóhátról,
bolond
is
az ember, a ki szánthat-vethet, s ha ^pen
vereked kedvében
van,
ott
kiket levasvillázhat; osztán
a csendélettel,
vannak a béresei, a
nem
elégszik
hanem keztyt húz
meg
csak azért, hogy
oda vágja a hozzá hasonló parasztnak. Azután miért? Hiszen ha minden
—
ezzel
komisz
egy becsületes embert bolonddá tesz, imposztornak bélyegzünk, akkor Csont Ábel egyebet se csináljon, csak buzogányokat áskáljon. Üsse embert, a
meg
a
ki
magas
mennyk
a találmányával együtt.
Soha
ao3
hanem
Ahun
111 avara.
jön
ni,
azt
nem
akkor becsuknak
a kótyalagos sógoromat,
Kufsteinba,
Agyonverem
a feleségemet.
sem látom többet
is
is
már.
Hogyan szakaszszam én be ennek az embernek a fejét, mikor sógorom? Már mindegy, benne vagyunk. Ihárosi odalépett.
—
—
Várakoztattam magamra,
— de az
monda,
embernek rendbe kell hozni mindent, ha nagy tra indul. Készen van minden, Ábel?
—
Készen.
irás?
A
A
felül
ki
—
a susták.
Itt
nagy bolondé esik,
lesz írás, a
—
vagy
nagyobbé
a fej.
az választ buzogányt.
Megállj, legnagyobb bolond
Mecseki.
fej-e
Felhajítom,
meg
Tartsuk
!
—
szólt neki
szabályokat.
a
a két lovag elindulna a véres útra,
Mieltt
segédeknek
a
kötelességük megkisérteni a békés kiegyenlítést.
meg
Gon-
hogy önök találkozása sokkal komolyabb, mint az ok, mely azt elidézte. A fegydolják
uraim,
vernem, melylyel végeznek, a legvégzetesebb, Pisz-
egy
tolylyal vitát
halál
:
lövés, karddal az
befejezi a
könny sebbel vagy anélkül, ölelkezés a vége, Itt csak két eset ritkán. De buzogánynyal I
lehet, két
szélsség; túltragikus vagy túlkomikus,
de mindkét esetben len
els seb
nem
találni,
s
halál.
nem
A
buzogánynyal lehetet-
elég az
els
seb,
mert az
ember nem ura magának, hanem addig bunkózza egymást, míg agyon nem veri. Ez
els
ütés után az
fizikai
halál,
és ez
még nem
dul, morális halál lehet
az életösztön nagyon
jó
is
belle,
baj.
De
úgy for-
mert a paripa és
eszközök
arra,
hogy az
:
204
ember kereket
oldjon, ha szorúJ a kapcza, s akkor
belle országos nevetés. Egy párbaj, a hol ostorhegyet futnak buzogánynyal I Azután miért ? Azért, mert az egyik rászedett valakit, a ki a másiknak se inge, se galléra. Segéd létemre tartózkodom Ítéletet mondani a tény fölött, de annyit mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen lesz
párbaj
érzékenyen megsértetik
által
az,
a
kiért
Ámbár úr boszút akar állani. Hát micsoda Dombay úr? Gyermek vagy öreg ember? Matróna vagy hajadon? Egyik sem, hanem férfi, még pedig a mint megmutatta, bátor férfi, a ki nem köszöni meg az ilyen védelmet. Az én nézetem tehát az Lrincznek nincs joga lándsát törni Dombay nevében s nem volt oka megsérteni Dávidot. Kötelessége visszavonni a sértést s ez az jellemére nem fog homályt vonni.
— A mit mondottam, mondottam — a buzogányt. hatatosan Lrincz úr — Végezzünk. — Még nem. Hátra van még egy módja
szólt áll-
s
felvette
a ki-
Lrincznek más venni annak engedelme nél-
egyenlítésnek. Ismétlem, nincs joga férfi
helyett elégtételt
Még
sem tudjuk, sértve érzi-e magát Dombay? Kérdezzük meg hát t magát, ha Ihárosi el-
kül.
azt
járására nézve egy értelemben van-e Lrinczczel ?
Ha
igen
akkor
:
Lrincz ok
végezzetek.
nélkül követted
Ha nem
el
:
akkor te
a sértést és vissza-
vonod.
— Ez — És
esetben kész vagyok. te
Dávid elfogadod ezt az elégtételt?
205
— El. — Mi tehát megyünk Dombayhoz Ábel — RÍ eges odafáradnotok, — Dá— Én magammal hoztam, a mire szüksége-
bácsival.
-
lesz
esi
szólt
vid.
tek van*
Kivette keblébl az irást
Mecsekinek nyúj-
és
totta.
—
Olvasd.
Mecseki
átvette és olvasta:
Mely
«
szerént én alólirott, minden
kénszerítés vagy rábeszélés nélkül, csupán szívem-
tl
hogy teljes tudatával bírok azoknak az elzményeknek, melyek által Ihárosi Dávid úr az én Kondorra jövetelemet eszközölte ; továbbá, hogy én Ihárosi úrnak eljárását nemcsak nem neheztelem, hanem épen ezért t azon keveindíttatva kijelentem,
sek egyikének tekintem, a kik
által
a Gondviselés
boldogságomnak s reményeimnek olyan alapjait vetette meg, melyeket semmi mással fel nem cserélnék, melyekért nevezett úr iránt örök hálára vagyok kötelezve*.
— Ha így van dolog, — — akkor könnyit — Megállj, Lrincz, még ne a
kebellel,
.
.
szólt
Lrincz úr
tedd
le
.
a buzo-
gányt, mert rosszabb lesz, ha újra föl kell
Gondolhatod, hogy
Dombay nem úgy
venni.
álmodta meg,
hogy ezt azt elismerést nekem kiadja. Én elmondtam neki mindent, és bocsánatát kértem, úgy a mint a tiédet nem kérném soha. Természetesen nem azért, hogy a párbajt megelzzem, hanem egészen más okból, a mit mindjárt meg fogsz tudni. Telje-
io6
sen jóvá akartam tenni, a mit sorsán rontottam
már
félig
másik
Én
Most téged
sikerüJt.
tegnapeltt
láttam,
egymás
a
fejét.
hogy leányod
este,
ez
be
kérlek, fejezd
azért azután beverhetjük
felét,
s
sírva
fakadt, a mint az én diplomácziám történetét hallotta.
Ebbl
gylöli
Dombayt
helyettesíteni
hogy Dína nem
következtettem,
azt
ha lehetne, kész volna
s
Én
bosszúállásban.
a
apját
itt
mieltt
tehát
idejöttem volna, megszámoltam az élettel, bizony-
ságom Dombaynál letett végrendeletem; megszámoltam Dombayval, bizonyságom rá a felolvasott elismervény megszámoltam Dínával, bizonyságom ;
rá egy szép cseresnyegaly és
gyr Gyr? Micsoda gyr?
piros köves
— —
A
.
.
.
mit Dína küldött
Lrincz úr
elámult.
csatatéren várja
ostrom alá
Az
annak a szárán egy
s
tlem Dombaynak
Nem
ellenségét,
meg
rabolja
cserébe.
hogy míg
azon,
a
addig házát veszi
ez
Nem.
álnok praktikával.
ki a két hogy miért is adott derék kérn? Miért is lett Dombay lovagjává?
Itt
jutott eszébe,
a világos ok. Hiszen tudta és akarata ellen
megszerette azt az embert, hogy most,
bár
úgy
hara-
gudni kellene, kéntelen örülni a Dávid vallomásain.
— Nos tehát vonod-e? — sürgeté — Nem vonom
beszélj
Ámbár Lrincz.
Dávid.
úr,
földhöz vágva
a
—
Dávid Chuntu vezér
vissza,
!
felelt
Vissza-
Lrincz
reliquiáját.
—
Ismétlem, hogy te egy körmön font imposztor vagy.
Üssön meg a bolonddá.
k,
most
meg
a
leányomat tetted
»
a ©7
Kezét nyújtotta Dávidnak,
a
mit
az
niegrázott
emberüJ.
—
Hanem
ha elkezelted, végezd
is
be.
kimondom, hogy addig nem megyek haza.
Mert én Mit szól
rá az asszony?
—
Az
ám.
Ez nagy
a segédek, intézzék
Akkor
el
baj.
Tudod mit? Arra valók
k.
hangon utasította ket Ábel és Mecseki Tamás « Csont urak a szóban forgó ügyben követend eljárás megállapítása végett kiküldetnek az erdbe. Véleményes javaslatuk még a gylés tartama alatt beváratván. a segédekhez fordult és hivatalos :
A
küldöttség eltávozott, a két ellenfél pedig le-
heveredett a pázsitra kiszívni a békepipát, egyik a
dohányt, másik a taplót szolgáltatván
a
m-
béke
véhez.
A
küldöttség visszatérvén, elterjesztette szóbeli
jelentését,
mely szerint legtanácsosabb
letileg jelenni
meg
az
asszony
eltt;
lesz testü-
ebédre
ott
marasztal tatván lehet étvágy gyal megdicsérni a gazasszonyi erényeket
hozni a
titkot,
Mecseki úr
ki
;
fekete kávé felé nyilvánosságra
melynek tolmácsául is
kiáltatik,
és az asszonyok jiyelvén
ott a helyszinén
mint ékesen
szóló
férfi
ért.
A
négy lovag lassan léptetett hazafelé, mintha szeretnék, hogy minél késbb érkezzenek meg. Mecseki úr a mondókájával van rendkívül elfog-
Dávid úr izzad, mert a fbnös, s csak az vigasztalja, hogy még nagyobb bnös is van nála, a ki leghátul bandukol. így sereg-vezetnek Ábel lalva;
úr marad, a kinek nincsenek öreg gondjai.
.
2o8
De
—
csak a major bejáratáig. Ott megállítja lovát.
Eredj ell Mecseid, te vagy a legszebb legény
köztünk.
Te légy
a caduceator.
Mecseki bátran elrerugtatott, de csak
vissza-
hkölt, a mint Ámbárné asszony bosszúálló alakja
egy poroló seprvel megjelent a tornáczon.
— Várom A
négy
az urakat!
bnös
De
beljebb.
sunnyogott a
szorongó kebellel
most kurucz-táncz. Azt
tornácz felé. Lesz
hogy
Kerüljenek csak
hitték,
a buzogány-párbajnak vette neszét az asszony.
csakhamar
tapasztalták,
hogy
itt
még
nincs
tudomás Chuntu és Buthemer vitézekrl, Dávid sógor pedig be ne lépjen, mert nem
—
Mit
akarom, hogy a ház ránk szakadjon. nálunk
—
ma
reggel
keresett
?
Én, kedves húgom? Egy pár szem cseresnyéért léptem be a kertedbe, olyan szépen pirosodott ki az úlra, nem állhattam meg, hogy ne szakaszszak.
galyacskánál.
—
Becsületemre,
Hát már
azt
nem is
volt
sajnálod
több egy
kis
?
Szörnység az, a mi bolondokat elkövet velünk a sógor. (Ne tátsd a szádat, te kormos, hanem lódulj a konyhába, koppaszd azt a libát.) Hanem azt megmondom, hogy innét ki nem megy, míg vissza nem viszi a gyrt annak, a kitl hozta . .
Dína, gyere
ki
Dína!
Dína elkerült összedugott kezekkel
és
kipirult
orczákkal.
— —
Hol az a gyr? Itt van anyám nálam. vonta el.
—
De
kezeit
nem
209
—
Add
ide
.
.
.
Dína kénytelen voJt elvonni a kis kezeit. Balközép ujján volt a bnjel, csakhogy igen szoros; bármily könnyen forog, nem birja lehúzni. Ne veszdj vele lányom! monda Lrincz úr. Ha neked szép az a gyr, hagyd ott, a
—
— —
hol van.
Dína apjához menekült az anyai feddzés ellen. Az apa gyöngéden eltakarta a keblére hajoló ft.
«A
ifjúságodnak
te
ned.
a
te
Iste-
:s)
Az hogy
—
asszony
tartotta
En nem bánom, ;
nekem
lézsiát s
—
még
magát. (Ne gondolják,
a lánya olyan kivet.)
elmenjen innen
el
vezére
legyen
De
de azt megmondom, hogy
keressen magának tisztességes ekkitt
ne lévitáskodjanak.
kedves anyám
nem hagyom
!
—
védte a leány
a mi pusztánkat,
—
én
hogy esztendben
egyszer lássam az anyámat.
— ]ó Hát maradjatok meg az ekeszarvát — De, kedves anyám, !
játok
itt.
Lakjatok nálunk; fog-
és túrjátok a földet.
olyan
gyönyör
hogyan hagyjuk el azt? Meg azt erdt, a kit Ábel bácsi ültetett? Ábel bácsit szívén találta a leány.
lesz,
— Persze hogy én ültettem
;
kertünk
a szép ákácz-
tudtam én már akkor
hogy kinek ültetem. Ott laktok kettecskén, eszemadta. En vagyok itt a fgondnok, papnak papnénak
is,
én parancsolok,
—
nem
Lelketek rajta!
hát szóljon Bakíay
:
már
az a
Pusztai találkozás.
a te anyád.
—
—
monda Lrinczné. pap is vagy mi Hadd !
De
hall14
2IO
jam
mert én ennek a Béliái fiának addig se hiszek,
;
míg egyet
—
Ha
Béliái
fia
s
—
húgom,
kedves
csak az keJÍ,
felelt a
— hozom
újra kengyelbe lépett
mind-
vasba verve.
járt
Egy tal
pisJant.
óra múlva már ott volt
körül
venné
ki
sürgöld
Dombay,
és az asz-
hogyan magát, ha két nem-atyafi személy azt merné Dínával
egymásnak mondani
:
próbálgatták,
«te.»
Két hét múlva megjelenik az öreg esperes, a valami
kiváló
szülék és a
ki
méltóztattak
tisztre
hogy Petfibl avagy Tom-
pából ellegesen megleezkézné. esküdni, gondolja ki
nagyravágyó
a
megáldja Dínát Isten nevében, igaz
szíve szerint, a nélkül,
a
kit
magában az
így aztán
a
fiatal
könny
menyecskét
templomszentel éskor olyan nagy czenzura
a
után tehette le a hitet.
Ott van az egész puszta minden Mámögje, Minekája és Kikhúznyija.
Az ákáczerdben
hosszú asz-
talok vannak terítve.
Még
néhány nappal
is
ezeltt nagy meghason-
pusztában a miatt, hogy Lrincz úr maga
lás volt a
akarta kitartani
a
lakodalmat.
Természetesen csak
válogatott vendégek körében. Sikerült azonban Csont
Ábel
bölcseségének
más
útra
téríteni
a
jámbor
örömapát, hogy ha papi famíliába keveredett, hát tartsa
meg
tartja ki,
A
pap lakodalmát az ekkla honnét nem maradhat el sem szolga, sem a rendet.
szabados. Ezért van jelen a puszta
apraja-nagyja.
21
Pátróinc nagyasszony számos liba
megvásárolja magának
A
becsületes Dávid
kezelést.
a
pulyka árán
és
házi-asszonyi méltóságot.
egy hordó
Ábel úr ingyen
1
jut
boron
a
pinc^c-
a násznagyi
tiszthez
és a meayasszony-tánczhoz, melyet el
jár olyan
is
hogy a könnyei hullanak. Mecseki úr ugyanezen megtiszteltetést néhány ragyogó toaszttal hálálja meg. Dávid úrnak elég volt a kezdeményezés és út egyengetés dicssége, a befejezés örömét másnak engedi át és semmi szerepet nem vállal (mivel az egy pár birkába kerülne). A Mámögök vidáman,
Minekák letesznek jelszavukról s a «Mámög»-öt «Hogy volt»"tal cserélik föl a mai alkalomra. Egyedül a Kikhúznyiak maradnak meg következetesekés
nek, a mik voltak s ha valamelyik akaratos leányzó
húzatja magát a tánczra, rákiáltanak
legényre: «Kj
És
k
húzni
I
a
Ne kiméldb
méhes eltt
az az egészséges vállas úr ott a
abban a porkabátban, a
szemérmes
kit
évrl-évre csalogatnak ki,
— egy
tekintettel tanácsot kérve attól a kis karcsú
torony-
a fényesnél fényesebb
tól,
melyet
ültetett
egyházak,
a
de a
szent hegyre
;
azoktól az
árnyékozott serpentinektl, melyeknek útját gette ki
;
azoktól a bokroktól és lugasoktól, a
lyeknek minden ágacskája az kezeinek melege csalogatásra nem-et el
egyen-
alatt
szemei eltt és az
fejldött
mond; de
me-
a ki
ki,
nem
—
minden
utasíthatja
magától azt a megtiszteltetést, melyben az egy-
házmegye
részesíti az által,
hogy mindjárt elljáró,4*
112
aljegyzvé választja
második
ban
Dombay Máté-e,
ugyanazon
a
nem
nemde,
:
évekkel ezeltt
ki
megkezdette?
azt a kétségbeesett naplót
És nem Dfnának neveztük-e mi régebben idomú,
telt
kökényszem
asszonykát, a
gyetlen fenyegetdzéseket intéz egy
melynek
ellen,
ákáczfa
fiatal
gézengúz fog-
A
ime évrl-évre
ki
Ámbár Lrincz úrral, hogy a konvencísiószken van mérve és fekete is, azonkívül sásas
pörbe
száll
széna
tehát erre ráadás
fias
imc ke-
ki
valami
megközelíthetetlen állást?
lalt
is,
között
ágai
ezt a
tehén,
jár,
meg három
koldussá lesz, míg
másik húsz petrencze és egy
A szegény ember egész A ki ime fizetni a papját
bárány.
ki birja
!
Ám-
cscresnyeéréskor felkél a nappal és átmegy az
bárék kertjébe,
feláll
rabolja a cseresnyefát,
egy gyalogszékrc és meg-
míg
a fa alatt egy busa kis
leányka, a kinek a füle tele van
resnyefüggkkel,
türelmetlenül
már aggatva követeli
a
cse-
maga
Nem
Dínának neveztük ezt ? És nemde nem Csont Ábel, Mecseki Tamás, Ihárosi Dávid, Ámbár Lrincz, becsületes Dávid részét ?
zsidó, stb.
Dámán
stb.
atyafi,
Talpárdi nagysága, éltes
uraknak neveztük-e mi azokat
Mineka
az urakat,
a kik vasárnap délutánonként az Ábel úr ákáczosát tisztelik
nójuk?
nem
itt
meg
Nem
látogatásukkal?
Nem
pipázgatnak,
nem
itt
vitatkoznak,
vanyúvizezgetnek-é
ez-e az
kaszi-
beszélgetnek,
itt
st oh botrány nem itt sak, a nélkül, hogy a papnak !
terhére volnának vagy a papnénak, a
közéjük telepszik néha a busájával
?
ki
Nem
maga itt
ják-e Dávid urat az erkölcsi támogatásért?
is
ugrat-
213
A teni,
mire Dávid úr azt mondja, ott lesz
,
a hol kell.
nem
keJI ótet fél-
Csak néha,
borozgatnak, kivakkant annyit, hogy
nem van
;
telik erkölcsi támogatásnál,
egyiknek
hívják,
Ámbár D/na
hogy kondori
szent
midn
el-
tle egyéb
mert neki két leánya
a neve, a másikat
ekklézsia.
erre az a bizonyos végrendelet.
úgy Bizonyság
PATAK BANYA (Szegény emberek tragédiája)
1.
Mikor
az
asszony
már
túlhaladta
a
hatvanat,
neve kiveszni a forgalomból és elkezdik egyszeren csak szülénzk nevezni, vagy pe-
kezd
a korábbi
dig banyán2tk.
E
két
czím
ruházza a közvélemény, nje kell,
közül
a
melyiket rá-
azt viselnie, illetleg
mert ezt senki
nem
le
veszi róla.
trEs e
czímosztásban annyira választékos a közszokás, hogy a ki egyszer szülé-wé lett,
azt
sohasem
említi ba-
mondja szülének, ha csak otromba hízelkedésbl nem. Így Bárdos István szomszédom éltes feleségét senki sem nevezi Bárdos Istvánné asszonynak (az emberség-
nyának,
tudó
s viszont a
mesteren
banyái sohasem
kívül,
a
ki
ilyen
tyúkászás
által
akarja magát a prédikátor rovására megkedveltetni)
hanem egyszeren Bárdos szülének; viszont Csebres Mihály komám élemedett napaasszonyát senki sem mondja néhai férje nevérl Mózsi Andrásnénak (még a mester sem), hanem rövid úton a gazda nevérl Csebres banyá-mk. Egészen különböz két lény szüle meg banya. Nincs a két név viseliben semmi közös erkölcs, :
mint magában a két névben nincs egy közös bet,
A
fízü/e*.
Ez korábban
kél
a tehéncsordásnál.
ai8
úgy hogy mire a tehén csórd ás tülkölni kezd, 6 már akkorra nemcsak a teheneket megfejte, hanem az udvart
fell nem, volna
elejét az utcza-
az a leány dolga
mivel a
az,
(A ház
kisöprögette.
is
leány
hol
micsoda ház
;
Egymásután adja
nincs?)
számon a pásztoroknak a jószágot, a tehenet, a borjúfélét; de az utczaajtóban meg nem állapodik, kezd
csak mikor a kanász a
harmadik szomszéd eltt
is
ki
kell lépnie
akkor
jár,
már
ez
a szülének
nehogy Miska kanász
az utczára,
ellenrzetlensége
Mikor
hajtani.
megint
érzetében,
elkezdje
azt
az éktelen káromkodást, melynek tudományát Zsit-
Miska kanásznak ez a lakat meg sem mer muka kedvét köszön ám a szütémk, hanem
váról hozta magával.
egész napra elveszi
de nem
kanni,
is
magában
csak
mégsem
szidja
banya »),
«
;
a
vén tüskére valót (azért
ember
a ki miatt az
ki
sem ká-
Az
romkodhatja magát éhomra igaz szíve szerint.
öregapám sák
ki
látta,
hogy
szomszédig, onnan visszatekint
adja
már
a kis ajtóban,
mindazt,
a
gylt benne, de már a konyhában ételét.
hajt-
I
Mikor Miska károml ástál anul nincs
énekszóval
a csürhét
Ez
alatt a
mi azt
s látja,
már
rakja
hogy a
a
trtetés szüíe
a tüzet,
alatt
nem
és be, végre távoznak munkára.
hallja;
forralni
6
a hízók
a férfiak járnak ki
A
menyecske meg-
mosdatja, megfésüli, felöltözteti gyermekeit
— Távol
fel-
szobában csendes zsongás kelet-
kezik; a gyerekek felébredtek,
dolga.
szüle
akkor egy lélekzettel kihosszú
a
harmadik
elhajt a
:
ez az
legyen azonban, hogy most már
,
ai9
szabad volna a világ Sárikának és Jánoskának, míg a
kezein
szüle
egymás mellé
keresztül
A
szüle
mindkettt, elmondja velk a
állítja
mÜr
reggeli imádságot
nem mennek.
mennyei szent atyám !
Isten én
't
azután a szüleinkért és tanítónkért való könyörgést t
Mennyei atyám az
zony;
nem
tír Jézus J^riszhishan
ám
is
holmi
versbe
sem tudja
rigmust, kirl azt
a vaiszlói poéta eszkábálta.
Mikor
ben nyilatkozik
bi-
sületlen
em-
az ember, miféle
akkor a két gyerek
az anyai hatóság
el
szedett
Azt
búcsúsok hozták -e Gyödrl,
beri találmány:
vége van,
!*
vagy
az imádságnak
megint visszakerül
mely egy-egy karéj kenyérezt az anya sajátkezleg helyezi
alá,
;
Sárika kosarába és Jánoska czifra vászon szere-
mely nem madzagra van fzve, mint
dásába,
hanem
zsellérgyerekeké, szfjjra;
a
aprózva
fityeg
szfjjnak le
mérve Jánoska tudják
jól,
A
lázítja
szálakra
—
kenyér* egy-
«csak
a két
fel
keskeny
hosszaságban,
arasznyi
két
arasztjával.
nem
általában
vége
egyik
fekete
széles
kétujjnyi
a
gyereket.
Oh
k
hogy még egyszer a tszüUke^ kezein
úgy is van. A szüle rajok támad. Hát ti nagy behemótok! kenyérbl akartok tanulni az iskolában? Hát a könyv hol van? Nézze
mennek
meg ki
az
van
keresztül,
ember
!
és
Hoczczi
!
Már
akasztva a Jánoska
ekkorra a tarisznya
nyakából,
kosarával együtt az ablakhoz vitetik.
és a Sárika
Ott
a
szüle
bennök a zsoltárt és a Hübnert legeslegalól, hogy ki ne essék, mert ebben a két könyvben van a szegény ember gyerekének egész útraaz öreg kátét valója a földi életen át a mennyeire elhelyezi
;
220 csak ügy fogják tanulni, ha jó fcjök lesz.
ncrrc
jön
hácska
és
a kenyérre
a kenyér,
A
Hüb-
egy takaró ru-
úgy aztán tarisznya és kosárka visszaakasztatnak illetségi helyükre. A két gyerek szaladna most már ész nélkül, de a szüle szava még egyszer útjokat
még egyszer láig.
A
sompolyogni kézcsókol ás
kell
szemléli
mi van a Hübner
nem
a
alatt,
van
kerítés
nagy meg-
nyílásán
keresztül,
az ablak
leül
ereszti
Mi
világosabb.
s
utánok lopózkodik
mint a két g^'erek
kenyérrel
keetektl?»
el
most szabad a világ egész az isko-
szüle titkon
elégedéssel a
vissza
Már
végett.
«Ökör ment
állja.
!
alatt,
megnézni
mert hogy a szülike puszta
ket
De
az
útnak,
tudná
ki
napnál
a
azt kitalálni,
bírjon bár sokkal több tapasztalással mint Jánoska,
vagy élesebb szemekkel
—
mint
Oh
Sárika.
az
a
mely olyan ersen meg tudja húzogatni az ember torkát, mikor fáj, a szülike keze kifogyhatatlan. Nyáron cseresznye, szilva,
csontos kéz,
körte
szl,
berkenye,
asszonyoktól
kenderért
szszel
;
somogyi
—
mogyoró, tepert, körte
télen
pattogatott
;
meg
sült tök,
lasponya,
cserélnek
a ki
kukoricza,
st
alatt;
fehér
mint
azt
is
gyolcs
egy pár kerek füge
ott
szállásolni,
hagyja
is
soha sem ád
s
;
lapul
ha meggylik a
letétben tavaszig.
a szülike olyan leleményes,
után
st hogy néha még a
mivel van egy kránicz ismersük,
nálok szokott
pénze,
vagy
egy-egy ftt tojás tavaszszal,
szentjánoskenyér,
Hübner
dió,
;
a drága édes
az
hihetetlennek látszik, de való igaz,
a
mit
a
egyfélét,
Aztán
hogy két nap egymás-
hanem mindig
váltó-
221
Néha, mikor már semmi sem mutatkozik és Jánoska türelmetlenkedik: hát ímé jön ám be ajtón gátja.
nagy ordas macska, mind a kettnek egy-egy piros alma a nyakába czérnaszálon. Egyik a Jáa két
noskáé, másik a Sárikáé. Hisz' az
látni
való,
hogy
macskák hozták s bizonyosan a padmivel sokat járnak oda ; ezen körülménybl
az almát lásról,
a
azt következteti Jánoska,
kerül mind. Csak
hogy
tudná, hol
merészelt vetemedni,
a többi jó áll
!
is
Egyszer
onnét fel
is
összekeresett kasokat, eresz-
de a kémény mellé a cseps szekrénybe nem mert nyúlni, mivel ott bregér van s megaljakat,
csípi
az
ember
ujját.
Mikor megszámlálják
mogyorót s az osztály ellen semmi egyéb kifogás nem támad annál az egy lyukas mogyorónál, mely a Jánoska birtokában találtatik, de a melyet Sárika azzal egyenlít ki, hogy a magáéból egyet, mely nem kának
egy
csak
lyukas, s
még
kicsit
rá a
Nem
nem
lakik
mi
töpörödött,
lyukast
köttetik a béke.
tudná,
a kapott
is
nála
odaad Jánoshagyja,
meg-
úgy ugyan, mintha Jánoska a töpörödött mogyoróban,
sem! Jánoska sokkal élelmesebb; hanem reméli, hogy a két rossz mogyorón egy szem jó világért
aszalt szilvát cserélhet s így
a két
gyermek megindul az
mint jó testvérekhez
illik,
még nyer
rajta.
Azzal
iskola felé kézenfogva,
és egyszerre
köszönve
nagyot (nem úgy, mint azok a butú városi gyerekek) minden embernek, mint jó iskolásokhoz illik és a mint
els
ezt az azon
idbeli népiskolai
és utolsó §-a rendeli.
törvény
:
»
:
;
222
De
nem Jánoska
én
akarom
a szülé-ét
Tehát a
ismertetni.
gyermeket szemeivel
a két
hanem
és Sárika mivoltát, szüle
mikor
elkísérte egész az iskola
korhadt deszkákból tákolt (micsoda iskola volna a
melynek
a mester
tl)
—
megkülönböztetni a tiszteletesé-
udvarát az
deszkákból
tákolt
nagyházba,
ott
iskola
fejét
;
karját
is,
az Isten
dvel
ifjabbak
maga
egész
szüle
mely sza-
mely szabályszeren mely szinte fehér
beköti kendvel,
az
nem mehet
karral csak
egy nagy fehér kenfehér mint
a
fehérben járnak, legfeljebb
is
korhadt
befordul a
is
kissé haját,
öltözetét,
letakarja
—
ismétlem
rendbehozza
— hiszen mezítelen házába —
így
;
—
kerítéséig;
bályszeren fehér; fehér
hogy lehetne akkor
jó kerítése van és
tehát
az,
hó
;
az
kötényük
de a tisztesség színe és a gyászé minálunk az egész fehér. Mikor haza jön az isten-házából,
színes
;
nem megy ki az utczára, hanem ha énekl koldus áll meg az utczán, a ki helyébe várja az alamizsnát, ahhoz még kiszalad st ha a kémesi koldus jön, egy tányér liszttel az még zsiradékot is kap, mivel olyan szépen tudja lát
dolga után
és többé
;
énekelni "Azért hozzád szívemet emelem, Cselekedjél irgalmasan velem.
Az ének
aztán
nem megy
ki
a
szüle fejébl,
egész nap énekelgeti «
Azért hozzád szívemet emelem,
Cselekedjél irgalmasan velem.))
Néha megesik, hogy megint
látják
déltájon,
a
:
223
megy
mint
az utczán valahová,
egy szakajtó ruhá-
ban valamit rejtegetve. Akkor mindenki azt kérdi vájjon ki a beteg? A Bárdos szüle ebédet vitt valakinek. A merre jár, a gyerekek rákiáltoznak «Szülikém, hová megy keed?)) A szüíikénzk min:
den
ilyen
számára van egy-egy
kiváncsi
kis
néha egy-egy almája, vagy egy
szava,
Néha lemegy
cseresznyéje.
hordta-e
el
a
rétre
is,
j
kis aszalt
ha
nem
vadó? Akkor az egész
a kis libákat a
népség hozzágyülekszik a panaszával. törvényt tart és igazat ád mindenkinek.
libapásztor
A
szüle
Ha
cselédei hazakerülnek a munkáról, megint csak
ket, meleg
várja
kára
Egy
is.
Mikor
meg nem
cseppet
n
esteli
Szerelmes
könyörgést
inna nálok nélkül.
ság közben ébreszti.
el
is
Végig
a
szüíe
atyám az Úr Jézus
Sokszor megtörténik
mert
néha egy kobak borocs-
a férfiak vacsorához ülnek, a gyerekek akkor
mondják az alatt:
ételre,
kivált
De
alszik.
kell
Jánoskán,
vezénylete
J^riszlusban,i»
hogy imád-
a kegyetlen szüle fel-
azt
mondani hallod egészen,
is
egész napot adott nekünk.
látod, a jó isten
Csak olyan hosszú ne volna! Bezzeg jó ám mikor a bezáró imádságra kerül a sor: Három
angyal fejem
aztán,
felett.
Egyik riz, másik vigyáz,
A Ez
harmadik bevisz az örök boldogságba. Ámen.
a legkedvesebb
Ámen
imádsága Jánoskának,
mert
kóczos fejének ott végzdik, az kezddik nyugodalma. A szüle kimegy, sorba nézi az ólajtókat, a kaput, ha be van-e akasztva (zárni
a hol az
»
:
224
Ugyan jára.
elJ zárná) és megint csak
ki
Még
akkor «
fekszik utol-
fejében van az ének
is
Azért hozzád szívemet emelem,
Cselekedjél irgalmasan velem.
Ez
a
Hát
((szüleid.
A
((banya))?
a
szülével
korú és hatáskör teremtése az istennek
egymáshoz,
lítanak
hoz. Korán kel,
legalább mat.
a
Nem
mint
— vagy
nyelve. is
Nem
nem
színe is
hason-
a fonákjá-
alszik
soha
-7-
a nyugodal-
érdemli
is
s
mert els kakasszókor már
szereti,
talpon van szidni
a k^lme
talán
egyenl
teljesen
mért nem hajt már.
a pásztort,
Egymásután kergeti az öreg és apró jószágot, de egyiket sem engedi menni szó nélkül. Ha a tehén ökleldzik, a borjú ugrál, a malacz futkároz, mindvan kádencziája.
egyikre
majd nem veszkdöl vér essék rád! párád !
I
gok.
Ha
vele
könyörgésig;
Majd
Né
te
és
több
elvisz
az
csúnyuljon
!
efféle
ördög,
meg
útálatossá-
valami szívszerint való párra akad, eldarál
nem
ha
akad,
visszamegy
konyhába, elször a bodri kutyát piszkafázza a
mért lábatlankodik,
megint
ajtót,
Az
vágni.
bevágja
a számadást.
mulatságnak. találkozik: a
a
hogy legyen mit
ilyen jó reggelre a férfinép
kás asszonyt verni,
után
azután
kinyitja,
belevesz a feleségébe
hagyja
a
s
meg
konyhaújra
be-
felugrál,
minthogy reggel nem szo-
felteszi
A
is
a
magában, hogy estére
banya
elre
örül az esteli
S minthogy Sárika és Jánoska ott is banya elöljáróban hátbaveri ket, az-
egy periódusban foglalván gyereket, mestert
5
;
225 és iskolát, kijelöli nekik az utat
nekére.
A Tiszteletest
nem
poklok fészkes fe-
meri bántani, mert azért
kalodába teszik. így szétijesztvén magától minden jótét lelket, következik a banya legfbb élvezete, a tyúketetés.
Még
ez
ostoba
az
állat
is
megismeri
benne
a
csak úgy oldalogva settenkedik körülötte, mint a ki nem egy szomorú példából tudja, hogy
banyái
s
a vakbizalom lábaiba kerülhet a tapasztalatlan tyúk-
Ne
vetdjék pedig oda a szomszédéi No nem is vetdik: egynapos csirke korában, már a rosta alatt tudja, mi vár rá, ha oda megy; de a banya ezzel nem enged kifogni magán. Ha gyilkos kedvében van a saját tulajdon kendermagos jéraeéjére is ráfogja, hogy a másé, leüti lábáról s nagy patvarkodással átveti a szomszédba. Az mitsem segít a dolgon, ha szomszédasszony nem ismeri magáénak a deliktit: azért a banya elpatvarkodik fiatalságnak.
fölötte féldélig.
Most már kimegy mint kikelt az ágyból
az utczára
azon borzasán,
a
a gyerekek ordítva szalad-
;
nak elle az udvarra, vagy kerülnek a másik sorra.
Kötje rá
:
alatt rejteget valamit,
most
viszi
pálinkáért.
tetvényeit
Ha végig megy a kerten, a menye ültben megemelgeti, hogy kifonnyadnak Ha lemegy
kodva szaladnak a banya,
lle
:
sír-rí,
a rétre,
Pusxti>i
hogyan vesz csizmát libapásztorok
sival-
mert
szét, kergetik a gyengelibát,
a mint utolér
a szélst,
Baksay
mondja
a Csebres banya a búzát a zsidóhoz
a szegény menyecske
a fiának.
a ki látja, azt
megnézi a találkozás.
valami falkát,
elkapja be-
hogy
talpát és konstatálja, 1
!
226
jegyében van.
az
az
annyiféle jegyben van.
A
banya Júdja a hány, Télen is tud mulatságot
szerezni magának. Csak azt várja, hogy
menye
ki-
menten egyet csavar a rokka farkán és a menyecske nem tudja eltalálni, mi a baja ennek a pörgnek. Akkor a banya ráförmed, hogy nem forduljon,
tud fonni. Szövszékén összekuszálja a fonalat, ak-
hogy nem tud szni. Párnáiból kilopkodja a lúdtollat; és megtömi kakastollal Szegény fiam akkor a nyakába borúi a fiának hát arra neveltelek én téged, hogy tyúktollas ágyat
kor árulkodik
rá,
;
:
Megannyi kész veszedelem a asszonynak. Sohasem biztos benne,
vessen a feleséged!
szegény
mikor
fiatal
kell
lesz
lan
;
kiugrani a házból a
gyermekek
;
alattomos, bizalmat-
gyanakodók,
árulkodók.
megy a családban nemzedékrl -nemzedékre, míg ki nem pusztul. Óh a banya tud rontani még halála után is. Álnoksága vérbl-vérbe
Ez
aztán így
plántálódik át harmad- és negyediziglen.
Ez
Másutt
a banya.
boszorkánynak hívják
ezt
és néki tulajdonítanak mindenféle nyavalyát, sebet,
tályogot, jégest, forgószelet
;
de mi már nem
hi-
szünk a boszorkányokban. Boszorkány nincs, hanem
banya akad minden faluban.
Már nya
;
most oda nézzetek.
épen most lépett
át
Ahol jön a
kert
a Patak ba-
gyepjén
és a
gyalogúira tér, mely a búzavetések közé visz.
Mit vörös
beszéltek
szem
ti
a
ti
vasútaitokról
és azokról
a
szörnyetegekrl, melyek azon a két
keskeny sínen
Az
keresi?
ségét
fel-
átkozott lélek, mely elveszett üdvös-
mint az
alá,
ltnak-futnak
nappal
és
éjjel
szörnyeteg tesz,
melyet
a lihegés,
a
ti
korotok nyereség
utáni vágyát fejezi ki.
ell járó
az
és élvezet
Kész mindent összezúzni, a
rült rohamának ellene áll. Hát a ti kátyús, döczögs országútaitok, melyeknek poros, sáros,
mi
tikkasztó
fojtó,
prózája kieszi
Két kerékvágás van szekereké.
a fakó
tüdt
a
és szemet!
az egyik a hintóké, másik
rajta,
nagy otromba kövek,
Itt-ott
a
Amott nyomorúságos vár-
tengelyek veszedelmei.
megyei rabok sovány kézzel, ormótlan kalapácscsal
kemény sziklát kilenczszöglet daraMinden lépten-nyomon egy elkényszeredett
tördelik
bokra.
a
papucsából kiigyekv
alak,
hüvelykekkel
balra mértföldrl-mértföldre
jobbra-
melyeknek
korcsmák,
kuka piktor mázolta fertelmes fantáziája khi-
falára
A
méráit.
szín alatt
A kapu fél fán egész
az
és
;
kigyúlt
ittas,
statárium, kivégzési
aranyfüstös
kép
fuvarosok
hirdetmények imitt-amott
czivilizaczio,
érzékenyen megvedelve.
De
nézzétek
vagy az
vetések
egy
nem
ezt a gyalogútat,
erd
csalitja
a
Szeszélyesen
Gondosan
nem él nagymérv
csolyát; tel
tesz kárt az
nem
kerül
mint
de senkit meg
szökken dombról-dombra,
jobbról balra, mégis a legegyenesebb, a lehet.
a buza-
között bujkál,
kis tündér, a ki szeret játszani, csal.
mint
minden
sarat,
min
csak
minden po-
nem kövekisajátításokat, közmunkákat; nem egyeseknek, mert nem hosszában, havissza az emberséggel,
keresztbe szeli a mesgyéket; pályája rövid és
228
keskeny, czélja szerény, mint a rajta járóké. Nincs úttöltkrc, mégis
szükség útkaparóra,
Azok
sár rajta.
Sem
mindennap felmosnák.
nes, mintha
tiszta,
egye-
por,
sem
kiket a farizeusok
a tiszta Jelkek,
bevádoltak a szombatnapi kalászszedésért, bizonyosan ilyen gyalogúton jártak.
Ezen megy végig szép
alak
fiatal
;
délczeg termete egy tenyérnyivel
még magasabbnak jén terepély
Egy gyönyör
a Patak banya.
egyenes
látszik az
kosár
vékás
tartástól.
emberre való
tíz
Fe-
étellel,
de azért magatartása könny és fesztelen. Egyik kezében vizes korsó, mely már nem fért a kosárba, másikon egy négyéves fiúcska, kinek eljoga anyjának segíteni, mikor ebédbe megy, mely eljogot akkép gyakorol, hogy elmaradoz búzavirágot szedni, a mit haza visz a szülének.
Az
asszony
Gyönge,
fiatal
nem
ül
mely
alatt
lépésekben
a teher ellen,
termete magasul ni
alatta.
halad
elre.
arczán egy vonás, egy verítékcsöpp
panaszra
ki
cza mintha
meg
egyenl
mondaná
(Min
:
látszik.
terhet viszek,
más kép
az,
butyorba kötve czele-czuláját,
melyet emel
s
Nyugodt arde nem hajlok
mikor az asszony
hátára veti
s arczát
a földre sülyesztve támolyog, mint valami
dohány-
csempész.
Még
bot
is
van a kezében, mint a kol-
dusnak.)
Alakja teljes harmóniája mindazon
melyet az
ormánsági
faj
kiváló
hetne csak összeszerkeszteni. távoli rétre szegezi
ne
fajuljon,
s
szépségnek,
példányaiból
Sötétkék szemét
le-
a
hogy az ers nézésben meg
le-lehúzza
szivárványos
szemöldökét.
.
Ha
után
férje
de a
eped,
szereti egymást,
nem
hogy fáradni
het,
nem
asszony
paraszt
ér
nem
mielbb
hamarább oda
munkásait. Mezítláb
láija
azt
szeretne
kezd,
is
jáná] Jenni s azt hiszi,
én
mondanám, szegény ember akármint ám rá az érzelgésre. Levolna,
czéJ-
ha meg-
ér,
mint a múzsák
jár,
;
de
tudom, minek is bántalmazná azt a harmatmosott gyalogútat és minek gázolná azokat is
a lehajlott kalászokat
brével, mikor
sem
így,
valami
esett
állat tisztátalan
ha rugalmas lábaival rálép,
meg
gyenge fszál. Testét hófehér redzött fedi, melyet kebelnek hívnak s a mely ki-
érzi
ingváll
a
számított ügyetlenséggel igyekszik elrejteni telt ido-
Aztán az a boldog, nyugalmas, szelíd mosoly ajkain, bizonyosan még akkor maradt ott, mikor szemei szemérmes némegcsókolta alvó kisdedét mait.
;
zése, orc^zái pirul ékony rózsái
.
.
Bizonyára, ha látnád odahaza, mikor rait
öltözteti,
mikor
téli
vagy imádkoztatja
;
kis
mada-
ha szemlélnéd,
estéken a szentírást olvassa házanépének,
hogy be se széd banya
hallik a
nagy csetepaté, a mit a szom-
gerjesztett
;
ha látnád,
mint nyújtja
a
szegény német vándorló legénynek, mint kérdezi ki, ha él-e édes anyja és ha él, minek
tál ételt
eresztette ily messzi útra
Hát még ha Nincs hóna alatt
látnád,
mikor tudja
egészet
az
. . .
?
mikor templomba
a testes gradual
könyv
;
minek
nélkül.
mikor énekel a gyülekezet, és az
is
megy. volna,
Hát még
szép
hangja
mint egy ezüst csengety, játszva röpül ki a magasba ! Sokszor egyszerre elhallgat az egész nép.
130
gyönyörködhessen
hogy
abban
az
egy
hangban,
menyecske éneklésében. Hát még ha figyelemmel kiséred értelmes tekintetét, melyet predikáczió közben a Tiszteletesre függeszt. Csak néha mozzan meg szemöldök íve, a Patak
a mi nála helybenhagyást jelent.
Néha
végig pillant
a gyülekezeten s egyszerre lesüti szemeit, a mi azt
hogy ipamuram, öreg Patak István megint elszenderlt, pedig mennyire szégyenli, ha szemére vetik néha nagy ritkán megkeresi ajkait az emberszóló mosoly, nyilván ángyomasszony Rákhel leánya miatt, a ki minden vasárnap úgy meghagyja
jelenti,
I
mintha a forróláz gyújtotta volna
színét,
Ha szép tést
mindezt látnád, fiatal
Patak
hinnéd,
se
el
asszonyt, ezt a jó,
szelíd,
el.
hogy
ezt
a
okos terem-
banyának emlegesse az ötödik ember-
nyom. Szegény
I
hogyan
lehetett
volna
6
banya,
hiszen meghalt fiatalon, szomorú halállal.
Még Most,
akkor
mikor
robotvilág
volt,
kárhozott
dézmavilág.
gyjtgépek, morzsoló
aratógépek,
gépek, cséplgépek zúgnak, nek, mintha
meg
dörömbölnek, fütyöl-
lelkek
üvöltöznének, kinek
hogy ezeltt százhuszonhat esztendvel, felséges Mária Terézia uralkodása kezdetén, mindezeknek a csudagépeknek helyét a legjutna eszébe,
egyszerbb kétkarú emeltyk pótolták. A kétkarú emelty az urasági hajdú rendeletére vállára vette munkaszerszámait,
jókor
hajnalban
urasági réteken, ott elkezdett
megjelent
az
mozogni olyan tak-
23«
megindításá-
kellett
gz, szén, olaj, kátrány, legfeljebb egy mogyorófa nem volt rá mérve, hogy hány ló-
hoz tz, kis
nem
mint az igazi gép,
tusra,
víz,
;
ervel
nem
statáriuma
emelty
er
sem pedig az
kelljen bírnia,
Mikor
idarány
Ez
a kétkarú
learatta
az uraság
függött a feje fölött.
volt a jobbágy.
és
búzáját (ez volt a robot), akkor fogott a magáéhoz.
Mikor
ezt
is
keresztbe rakta,
letakarította,
akkor
megjelent a tiszttartó és minden keresztbl kiválasztott két
kévét az uraságnak.
Mindezek ma már
Ez
Mert
dézma. azt,
hogy
alkonyattájban
Jékli
nincsenek.
szomszéd tegnap
Füstfaragó
rolt a
nem
lehet dézmafize-
zsidó kis ajtaján
besurrant,
tésnek mondani
Gábor bátyám sem robotol
hogy loo
;
forint
zálogba a fertály
kölcsönért földjét,
azzal,
Dávid gazdának adta
mindössze
is
megszántja
—
neki kamat fejében, az aratás a Dávid baja lesz,
sem pedig Lukács gazda, a ki fuvarból annyit keres, hogy a faluban senki sem él olyan jól, mint . Sokszor tíz pohár fekete kávét is megiszik egy este, míg Péter gazda vöröshagymát vacsorál és a mellett dolgozik, mint a marha (a hogy Lukács gazda szokta mondani), vagy mint a hangya (a hogy bíró
uram mondja neki szemtl szembe, nyilván
közelg
való
választásokra
Péter gazda
kénytelen
vele,
tekintetbl).
mert
soha egy gyszüvel sem kinálta pálinkából,
a
mivel
meg
Füstfaragó
De
Ignácz
a
hát
gazda
abból az édes
szomszéd szokott
dicsekedni.
Ez
csak úgy eszembe jutott és
tartozik; visszatérünk
a
a
dologra
kétkarú emeltykhöz,
nem kik
13*
dézmát és robotot nem oly rejtélyes módon teljesítették, mint fennebb említett Füstfaragó szoma
széd és
társai.
Voltak azonban a kétkarú
emeltyk között
könny
asszony cselédek, kiknek a nehéz robotból rész jutott
:
enyelgéseit.
elviselni
Nem
fiatal
felügyel urak
és viszonozni a
csuda hát, ha a felügyeletre töb-
ben
is
vállalkoztak,
urak
is
lábatlankodtak, a kiknek az irodába volt a
helyök.
És hogy messze ne menjünk példáért, ime kurta, testes, peczkes, szbevegylt, ezüst-
ez a
itt
sarkantyús úr, az
sokszor olyan
mint kellene,
uradalmi
azzal a nagy balgatag tajtékpipával
híd karfájára támaszkodva
?
zák a szomszéd városban, ide a boglyarakó
emberek
is
Már is
kezében, ott a
a delet harangoz-
kihallik a harangszó,
leteszik
a
a fiskus urat
a
kevésbbé sem
is
napsugarak ellen
látszik az
figyelmét lekötözték az
a
telepedett.
minden
szegélyz fzfák,
dalról védik a hídtöltést
és
villákat
melyiknek kihozták az ebédjét, mellé
De
hivalkodik
mit
fiskus,
ebédre gondolni
ol-
és leg;
egész
ebédviv asszonyok, kiknek
mind az rszemléje alatt kell keresztüljutni a hídon. Mindegyik emberségtudó modorban köszön neki
egyik-másik,
;
pillantást
hírben
A
is
kit a lelke rávisz,
merész oldal-
vet rá, mivelhogy a fiskus úr gavallér-
áll.
menyecske (nem visz rá az ízlésem, hogy Patak banyának mondjak egy szép fiatal pálmaszálat) legkésbb érkezett, a mit kiment az a marok búzavirág, mely legifjabb Patak István kövér ujjai között izzad. A kis gazda egészen jól van Patak
233 lakva
az
magát
és a
«
menés
ebédbe*
dicsségével,
húzatja
hídhoz igen messziili azt a közeli pet-
melynek tövében apja pihen. A fiskus úr majd elnyelte szemével a közelg hölgyet. Minden lépésre szebb volt. Mint egy renczét,
virágos almafa távolból kápráztatja a szemet
hinnéd,
látszik, azt
De
ha mellé
—
virágot,
No
de
jutsz s
az
hasonlatot
egyenként veszed szemügyre a
virágcsoportokat,
szirmocskát .
aláhulló
nem
volt
ideje tovább
sugár termetével és rugalmas lépteivel vált lebb az
jve
egyes
az
. . I
fzni a
menyecske a távolból csak délczeg
a
;
testnek
nézve legszebb.
távolból
egyetlen
úrnak
fiskus
az egész egy tömör
;
így
a lombot,
az ágat,
csak a tetsz szín varázsa
;
ki
;
köze-
áramlott a báj, a termet, a mozgás, a szín,
idomok
bája, a fiskus úr
szemébe, hogy egészen
Csak egyetlen egy sugárkához nem volt szerencséje, a szemekhez. Az asszony úgy a lába belevakúlt.
alá vigyázott, a mint eltte
gycrkcz-leányok,
elször
—
rek?
jónapot
nem
kivánt
Fbgadj Isten fiam
—
Az
nyecske
kérdé, mint a kell
!
ki
kié
Illedelmesen sze-
az a
Még
úrnak.
ostromolni.
tovább
mint a kis gyerek,
haladt,
szép
kis
gye-
hogy az anyát
tudja,
enyim, nemzetes uram és
most próbálják
nemzetes
a
mint azok a
nagyságolták a fiskálisokat.
gyermekében
—
a kik életökben
a fejen való kosarazást.
rencsés
akkor
elhaladt,
!
—
felelt
meggyorsítva
a
a
me-
lépteit,
mikor a sötét szobából
vilá-
gosra menekül.
Tudta
is
a fiskus, mit
mondott az asszony. Szeme,
234 szája, szíve, értelme
Atalanta-lábakon, melyek alig Tekintetével
földet.
azokon
rajtaveszett
karcsú
a
látszottak érinteni a
egész
elkísérte
petrencze
a
tövéig.
Az vette
asszony
belle
is
leemelte
a fazekat,
fejérl a tárkosarat, ki-
meg
egy bádogkanalat, melylyel ebédelt ugyan,
hanem
meg
a tányért,
sem
fog enni.
férje
nem
azért
azt az
kell
két
kanál.
Jóravaló asszony megvárja, míg az ura megebédel és csak azután lát a maradékhoz. Tisztes szokás ez
Még nem
ülhet le
;
Öt-hat háznép ebédjét
másoknak kiviszi
is
hozott
!
ebédet.
egy asszony, így aztán
egy héten egyszer kerül mindegyikre. Most
volt
a soros.
Mikor mindenkinek
kiosztja
kerül urához, leül vele szemközt
Így
szemébe
süt
ugyan
Megtágítja fején
segíteni.
nap,
a
elnyösebb helyzet
vissza-
három lépésnyire. de azon
kendt,
a
nyékában férjén pihenteti édes férfira is
magáét,
a
s
könny
annak ár-
tekintetét.
A
fiatal
volna, ha fejét kezébe
hajtva elmerengene hitvese szemein
:
de akkor
raj-
zunk nem volna hív az igazsághoz. Ifjabb Patak István a földön ül és kanalazza a körmös bablevest, mely-
bl minden harmadik
kanálhoz legifjabb Patak István
tartván természetes jussát
— minthogy tud
háromig
—
nem hagyja magát kijátszani, hanem a harmadik kanálmerítéssel egyidben eltátja száját olvasni
s
engedi beletölteni a paprikás eledelt.
Ezenkívül
a levesben található egészben maradt öreg
az
extra accidentiáit
zleg fogad
el
apja
képezik,
kezébl.
E
babok
is
melyeket sajátke-
közben
folyvást
Tekintetével elkísérte
Baksay
:
Patak banya.
.
.
234. lap.
:
^35 vallatja apját,
mért nem fogott arany málingót, majd
most hazavinné a Jánoskának. Végre a férj bevégzi ebédjét és hanyatt fekszik a
zöld
ftarlón.
Patak
Legifjabb
rögtön
István
megkivánja ezt az állapotot és azonnal
odafekszik
apja mellé, kis kalapjával betakarva arczát, a hogy ezt apjától látta.
A
menyecske most
ülhelyébl, de mi-
felkél
eltt a maradékhoz láthatna, a fiskus úr odakiáltja
magához
A
a hídra.
robotosok már Patak István után eveztek azon
mely gyönyörségeinek egész
a csöndes tengeren,
özönét
azokra
keveset ád.
A
árasztja
ki,
álom
déli
!
kiknek
az
mit tudjátok
vajmi
élet ti
hs
palo-
ták és gazdag asztalok lakozói,
hogy mi az ? Ti nektek az semmit sem ád egyebet keser szájíznél, vízkóros pöffedtségnél és gyilkos mogorva kedély-
De
nél.
nézzétek ezeket az
homlokáról
gyöngy
Egy
!
délig
hajnaltól
órát
a mit
a
megelz
föld jó édes anya
pergett
pihennek
puszta földön, és ez az egy azt,
embereket, alá
anyjok óra
nyolcz
kiknek
a
az
igaz
kebelén,
nekik
visszaadja elragadott.
Óh
a
!
Mindenki pihen. Senkinek semmi gondja a mit a fiskus az asszonynyal beszél
mind
a
a kettt elrejtik
a
parti
;
arra,
különben
fzek, csak
is
itt-ott
lombok között az asszony fehér kontya lombok felett a fiskus feje; halk szavait nem kivenni ; az asszony feleleteit azonban tisztán
villan át a
és a
lehet
hallják
a
kíváncsibb sihederek,
a kérdéseket is megfejtik
és a
feleletekbl
»
»
•
»
13^
«]lona.»
•
Ratak István.
•
Huszonnégy.*
«
Kett.
•
Mindkett fi?» ?»
«ószre leszünk
esztends.
öt
?» «
Szeretem. ?»
«Nem
volnék keresztyén, ha ?»
« «
jaság
A A
nem szeretném.*
Menjen uram!
nem
ez
szeretet,
hanem bu-
!»
mi ezután történt, azt
fiatal
beszélt,
sihederek,
úgy
nem
kik kalap
alól
hogy
suttogják,
akarja tudni senki.
az
figyelték a
utóbbi
két
szavak
után a fiskus átölelte az asszonyt, de ez egy heves
mozdulattal
kibontakozott
másikkal pedig mellen
az
úri
egy
ölelésbl,
taszította a híd
karfájához
támaszkodott gavallért. Azután láttak egy pár sarkantyús csizmát megfordulni a levegben, hallottak
egy tompa zuhanást, végre
látták,
menyecske elsápadtan szaladt
Az
A
a mint a
vissza az urához.
bizony megesett, és senki sem segíthet
menyecske
sértett
Patak
rajta.
szemérme egész bszültségé-
^37
magátóJ a vigyázatlan urat,
Ycl taszította el
híd karfáján keresztül hanyatt bukva
ne ijedjünk meg sorsán.
nem
mintha méltóbb
azért,
hanem
tinálva,
több
felett és
halt a vízbe,
volna predes-
nem volt mennyit két lábnyi mélység agyag A gondviselés rködik a fiskus
képes.
saturálni
halálra
a
De
esett alá.
nem
mert a híd
azért,
mint a
víz,
A fiskus
s az
gondoskodik
róla,
alatt
hogy ha bukik
olyan
is,
anyagba bukjék, a melybe se el ne merüljön, se össze ne zúzza magát. Paraszt nyelven sár. Külshévségnek,
mint ezt láthatni
kanász erélyes felügyelete
zuhanásra minden
ször
is
Miska kondás
ladásnak indultak igazságról,
régi
él népek a tik. Az alvó kapkodtak
s
él
alatt élvezik a sárkúrát.
lény
alattvalói,
s a
fel
Legel-
felriadt.
fölröfPenvén, sza-
újólag bizonyságot tettek azon alatt
veszedelem els szelére fejket vesz-
egymás után ugráltak
férfiak
petrenczerudat,
id, hogy minden ember dologhoz rohant
Miska
hogy az abszolút kormány
villát és
Fiskus úr
azon
alkalmazásban
lényeknél, melyek a híd tszomszédságában
A
bels
gyógyszere minden
alkalmazva rendes
leg
is
kikeczmergett a
a hídra, ott szétnézett
fel,
mert hát
fel-
itt
az
lásson.
sárból
s
dühösen
az asszony után
mint megpillantotta férje mellett, rohant feléje
azon sárosan.
— Megállj csak
a szegény
te
!
és
itt
olyan czímmel
illette
melyet csak úgy érdemelne meg, ha akkorát bukott volna, mint a fiskus úr.
Nem szót.
asszonyt,
szabad tisztapapiron
leírni
azt
a
förtelmes
De nem
szegénynek sokat
a
el kell
trni. Patak István
nemes ember, annálfogva nem
volt
is
érezte
magát jogosítva védelmére kelni a megsértett ni méltóságnak. Elébe lépett a fiskusnak s kezébe adta a petrenczehordó rudat.
— A
Inkább engem verjen agyon a tekintetes úri petrenczerudon, de csakhamar
fiskus kapott a
észrevette,
hogy
nem
azzal
lehet valakit agyonverni
egy lépésnyi távolból, a mennyire hozzá Patak István állott. Aztán meg a sáros fürdnek kiváló higgasztó és észrehozó tulajdonsága
van
s
azt
is
megtudja tle az ember, hogy a petrenczerúdnak két vége talál
nem
hogy a kezében lev maga nemében annálfogva
lenni
egyetlen a
rúd
;
:
elve-
tette a kin ált fegyvert.
—
No
—
verlek.
kutya
1
Azzal
ha csak az ott
kell,
hát majd agyon
hagyta a parasztokat, kocsira
lépett és haza hajtatott.
A is,
parasztok munkához
meg
a
nyelv
láttak.
Beleszóltak
is.
Dolgozott a kéz a
falu
dolgába,
azután a vármegye dolgába, azután az ország dolgába,
hanem
senki semmit
nának
a Patak ;
hiszen
István
k
dolgából
nem
tudott
aludtak akkor, mit tudhat-
k.
Ebben
eltellett a
nap, haza ballagott minden
em-
ber azon a szép márvány gyalogúton. Otthon aztán a tejfeles leves mellett volt mit hallani a
gazdának
menyecskével. A gazda nem gyzte csíggatni. Mit tudsz te belle jámbor? Én ott voltam, nekem az asszonytól.
Hogyan
csak kellene tudni.
járt a
fiskus a
Patak
;
A
meg épen nem
fiskus
Maga
beszélte
t
megrúgta
elmésen
el
belJe
csinált
titkot.
kisallangozva,
hogy
mokány menyecske. Hiszen az
egy
asszonykéztl kapott sebben nincs mit szégyenleni.
No meg viselje
törvény sem
a
benne. Ki mit kapott,
itél
emberséggel.
II.
(Fatcmplomok.)
Azt mondja az
üljön le és számlálja
Ennélfogva
«A ki tornyot akar meg a költségét.*
írás:
alig
építeni,
könnyebb munka
van valami
a
világon a toronyépítésnél.
Minthogy pedig
a
templom rendesen csak
felé-
ebbl szigorúan következik, hogy a templomépítés meg épen felényi munkával jár, mint a toronyépítés. Ennek csak le kell ülni, addig van. A munka másik fele, a pénz-
nyi magasságú, mint a torony,
számlálás egészen fölösleges,
mivel
az a toronyra
tartozik.
A
pénz
!
Hisz azt álom beszerezni.
Gyakorlatlan pap és kurátor rendesen úgy szerzi be, hogy elször megcsinálja az épülettervet, nem
nagy arányokban, nem fényes kiállítással, a mint emberi szemnek tetszenék, hanem egyszeren, gazdálkodva,
az
vagyonerejéhez
egyház mérten,
népességéhez, a
igényeihez,
mint Istennek tetszik
azután elkészíti a költségvetést,
akkor
azt kérdi a
240
néptl mert
((Atyámfiai
:
No
kell ?
Akartok,
építeni ?
ha akartok, hát minden telekre esik
forint, azonkívül
50
akartok-e
!
minden
lélekre 5
forint:
el-
Négy esztend múlva
az-
fogadjátok-e?
Hogyne fogadnák
el
!
közepébl meszelt bádogos torony. Szemefénye a ragyog
után ott
ki
a
együgy
Hasonló
eljárás
(pap vagy kurátor) kocsira látogat
az
ül
is,
fehérre
falunak.
mikor valaki
kora tavaszszal, el-
uradalmakba,
környékbeli
a
a
falu
kiókumlálja,
hol lesz letakarítani való rét, vetés, nyomtatni való
gabona,
kapálni
szállítani
való
kukoricza,
való
erd
hajóra
kivágni,
nagy mennyiségben, és azt
fel-
mind községe nevében. Az uradalmaknak s jó, mert helyükbe megy a sok munkás hangya néhány nap alatt letakarít mindent, míg tiszttartó
vállalja
rejtzve vigan
bodros füstfellegbe
úr
munkaer-kai amitásról
írt
az áldott mit
a
sok k^^í^, az
könny
a
a
vezérczikkeket, melyeket
Kiskun urak írnak a iHonft-ban.
mert nagy összeg pénzhez
olvassa
jut
szent
A
falunak
könny
is
jó,
szerrel (az
^közakarat))
az, a
szernek neveznekj, és megint csak el-
készül a szép fehér, bádogos torony, mely
ötödik faluba
is
még
az
eltündöklik.
Hanem vannak
emberek is. Tornyot kellene építeni ? Igen, de ahhoz pénz kell. Kivetni vagyonarányban vagy fejszámra ez könny, de beszedni ki szedi be? Minden kivetésnél jobb egy okos gondolat. Elször is folyamodunk a ftisztelet szuperintendencziához, a hol köztudomás szerint leveses kanállal mérik a pénzt. Azután ott praktikusabb
:
6
24 »
vannak az
nk,
környéken az
egész
ni munka
kik fáradhatatlanok a
Házisipka,
óravánkos,
varróvánkos,
*
áldozatkész
székvánkos,
del-
készítésében.
pamlagvánkos,
gyöngy- fogvájó, gyertya-
gyufatartó,
eJIenz, hímzett képek, csinált virág,
kezty, ha-
mind nélkülözhetlen házi eszközök és az egész ország közönsége bizonynyal örvendeni fog az alkalomnak, mely reményt nyújt neki az ilyen czikkek elnyerhetéséhez. Annál fogva, miután a fenn (elismerjük hiányosan) elsorolt czikkek a környék delnitl beexequáltattak, megkerestetik a nagyméltóságú magyar királyi nem tudom melyik minisztérium, egy jótékonyrisnya, kiolvasott
czélú
sorsjáték
regények
stb. stb.
kegyesdombi templom javára az
kerestetik
László úr
is
Kecskeméten, ötvenezer díjért,
kiállítására, s
—
a
nemkülönben meg-
;
typographus,
áldozatkész
jegynek mérsékelt
fogadandó
engedélyezéseért
illetékmentes
de
díj
Szilády
darab nélkül
sorsis
el-
végre az ötvenezer sors-
jegybl negyvenkilenczezer-nyolczszáz darab a szuperintendenczia 249 lelkészéhez (maga az építkez egyház is kétszázat megtartván) kétszázanként azon szíves kéréssel menesztetik szét, hogy a küldött sorsjegyeket ismert
között 50 o.
pénzt
buzgóságánál
fogva
ismersei
krajczárjával elárusítani és a bejött
é.
(a netalán
el
nem
kelt sorsjegyekkel együtt)
záros határid alatt hivatalos úton visszaküldeni ne terheltessék.
Megjegyeztetvén,
levelet a posta ingyen szállítja, írni
:
hogy csak
a azt
hivatalos kell
rá-
JiivatathóL
Ebbl Baksay
:
bejön 25,000 forint Pusztai találkozás.
kerek summa. Ez a 1
142
világon
legszilárdabb
a
melyre
alap,
templomot
lehet építeni.
A
emberek azonban nem delnkhöz, sem a jó öreg
legeslegpraktikusabb
csúsznak-másznak sem a Szilády
Károlyhoz
hanem egyenesen
(mivel
csak
úgy
nagyméltóságií
a
(melyen
helytartótanácshoz
királyi
meghalt
is
kívül
már),
magyar egyéb
guberniumot nem ösmérnek) folyamodnak kéregetés!
Mely
engedélyért.
minden nehézség nélkül
megadatván, szszeí kiválasztanak 12 pár épkézláb
semmi dolguk, ezeket szétküldözik az ország minden pro-
embert,
kiknek
telente
egy-egy
vincziájába
úgy
otthon
sincs
könyvecskével,
rubrikázott
melynek második lapján olvasható a helytartósági engedély,
els
lapján pedig a helység pecsétje az
elmaradhatatlan szántóvassal, csoroszlyával, nappalt holddal és csillagokkal
tetováltán,
alatta
az öreg-
Nagy-Dani-Papp-Máté-János aláírása; hát hogy ne volna hiteles? A tizenkét ember nyabíró,
ifjú
kába veszi a tarisznyát és az országot, kérlelhetlenül megsarczol
aztán
minden
hazakeri,
sok pénzt, a
mint a
mibl majd
elég, megkisértenek
madik expedicziót megismeri az
falut,
harmadik esztendre
mesebeli a
templom
kakas, épül.
viszi
a
Ha nem
egy második, aztán egy haris.
Némelyiket már messzirl
ember. Nini, hát
kigyelmetek
már
megint templomot építenek?
A
módok közül egyik folyamodhatik még könnyebb mó-
kinek a fentebb elsorolt
sem tetszik az dokhoz is. Mázsás gyereket, kétfej csirkét, hatlábú borjút mutogatni építend templom javára, mind :
^43
igen
jöYcdcJmez
természet
nem produkálna
geri malacz sivítására ?
S ha
válJaJat.
megteszi egy pár ten-
:
egy tengerimalacz
Ki ne buzdulna
is.
Az
ilyesmit az abcrrans
odaadom, csak
utolsó krajczáromat
én tengeri malaczot láthassak.
Mi
azonban
tart a világ
itt
—
nem megmaradunk
a két
folyamodunk
a
Dráva partján
a
—
együgyeknek
els mód
mellett,
tisztelet
szuperintendeneziához
legfeljebb
hiába
f-
kharitativumaink
elengedéséért, mely a három lelkes aljegyz össz-
munkálata
folytán
meg
rendesen
nem
adatik,
is
értetvén bele az iskolai p.-kros adó.
Akkor hozzáfogunk
az építéshez.
Nem
építünk
nagyobb hajlékot, mint a melyben kényelmesen megférünk vendégeinkkel együtt, a kik innepelni jönnek hozzánk; nem szebbet, mint a mint ernk ((Eplt belyhen», mert enged. Bízvást ráírhatjuk :
benne egy krajczárja a másé nem. a magunk szegényei vagyunk
senki idegennek nincs
Mi
is.
:
(Sorsjegyek,
dobszó,
lutri,
szerencsekerék,
sültgalamb
hajsza,
hhó,
lárma,
nálunk nincsenek
fel-
találva.)
Természetesen
ma már minden kbl,
boltozatra, gonddal, csinosan,
téglából,
mert lehet
ízléssel,
és szabad.
Hajdan,
mikor nem lehetett és
—
bad,
nem
volt sza-
ma-
akkor sem hagytunk kifogni
gunkon.
Minden falu erdben remek rültek
az
határában volt pompás szálfák.
épület
rámái,
Ezekbl vastag
serd. Az
a szálfákból
talpak,
ke-
temérdek i6*
244
Az
oszlopok, izmos gerendák.
oszlopok közeit be-
fontuk sövénynyeJ, azt betapasztottuk sárral, a sárt
bemeszeltük
fehérre.
szalma. Bántuk
mi,
is
A
tet befedésére termett
hogy nem
volt szabad tég-
Az isten ilyenben is meghallgatta könyörgésünket. Ha a földesúr rosszat álmodott s lából
építeni ?
hogy nem
ráfogta,
odább totta
Ha épen
vittük.
. . .
jó helyen
Ugyan mit
van,
elfoglalta
csinál a
tási
A
Mi
vagy elpusztí-
még
rombolási erszakon
ösztön türelme.
csak
gyz
Ti rögtönzött szent sátorai atyáink
földi
bujdo-
faalkotmányok, melyeket
szerkesztett, újra lebontott, I
össze-
hogy más helyen ismét
Ti rövid idre számított hajlékai
egyház czölöpkorszakának, melyeket ma már a korszakban,
mint
az
is
az alko-
ama bujdosó kor pihenéstelen buzgósága összerójjon
nem
azt tettük.
is
sásának! Ti szalmafedel
és
madár, ha pajkos gye-
rek elszedi a fészkét? Ujat rak, panaszkodik.
szétszedtük
árvagyermek
sírját
az
k-
semmi
—
nyom, semmi rom, semmi ásatag nem jelez mintha az a kor, mely összerótta, tovább vándo-
rolván, magával vitte volna legutolsó darabját is...!
Ha szemem
világát
elveszik
kevély
tornyunk
aranyozott gombjai, vagy kifárasztják Ócsa és Decs
magas
emlékezetem a
boltívei,
zeteitek alatt keresi
csmet még
fel
ti
virágos
édes otthonát.
Az
mennyeén böl-
árnyékotokban ringatta egy angyal szent keze, az én ifjúságom els emelkedésének a ti
a
ti
falaitok voltak
serkent
tanúi.
Ratemplomok, fabástyák.
Mikor Xerxes
százezrei
Görögországot elözön-
»
^45
ltték, az orákulum azt tanácsolta
görögöknek,
a
A
görög
szállott,
meg-
hogy fabástyákban védelmezzék magukat. elértette,
mi az a fabástya, hajókra
vívott a persával, megverte, elkergette.
]lyen fabástyáink
nekünk a fatemplomok
voltak
az artikuíaris világban.
Mi de
A
mindenféle világot megértünk már,
sok
is
atyáinknak
az
még
többfélében
volt
legnevezetesebb volt
sokféle között
részük.
az
ariiku-
larís világ.
Micsoda világ volt ez? És ki teremtette? És hány napokon ? És mikor ? És mibl ? Kezdetben teremtette a soproni diéta; 1681 -ben;
Sok napokon Reaktzióból Sok huzalkodással. Éj minekutánna megtekinielte volna, valamit terem;
;
tett
vala, imé igen rossz vala.
Akkor magára hagyta, hogy szédelegjen, a hogy tud.
De
nem.
«A
—
Szabott neki törvényt
adassanak
protestánsoknak
De
templomaik. tánsok
magok
csak
vissza
elfoglalt
a melyeket a protes-
azok,
De
építettek.
is.
ezek közül
csak
is
azok, a melyek katholikus szertartással felszentelve
még nem
voltak.
Nesze semmi, fogd meg jól. Soha még ez a jó magyar példabeszéd fényesebben
Mert mi
illusztrálva
hát
A
építeni
Mohácstól
építettünk
is,
Mohácsot
nem
a azt
volt.
nem
igen építettünk
diétáig
semmit; a mit
bizony
soproni
nem
igen
elz idkbl
irigyelte
meg
senki.
pedig valamit preten-
dálni a legbátrabb rabulistika
sem mert
volna.
De
24^
nem
is
gult
atyáink
nagy szükség az
volt
szép
egy
földesurastól
és
falustól
Boldo-
építkezésre.
kitzték a torony hegyére a kakast; a
reggelen plébánost,
a
egyebet sem
ki
tudott, csak áldani,
áldani, áldani, elkergették, s fogadtak helyébe prédikátort,
a
ki
meg
igazán
minden vasárnap két
tudta mosni a fejüket
de
órahosszáig,
álló
velük énekelni hatalmas zsoltárokat
.
.
tudott
.
Szépen bele ültek a készbe.
Késbb
mást
földesúr
a
Pázmánnak
Szelepcsényinek vagy
nem
kakasnak
még
volt
;
adott
fogva
attól
maradása a torony tetején,
a prédikátornak
sem
a faluban.
radt nyáj kiszorult a templomból
gaszkodott tradiczióihoz és sergéseivel,
kezet
gondolt,
instáncziáival
:
Az
a
de
árván ma-
de makacsul ra-
szívósan fárasztva
hitéhez urat,
;
ke-
megyét,
palatinust és felséget.
hogy övék volt az a templom száz és építetszáz esztend óta, de mégis csak nem ték azt, így hát semmi joguk hozzá a soproni Világos,
k
—
diéta szerént.
—
k
fejtették ki noha bizony Jó lutheránusok, jobban a nagyobb ert, a szívósabb ellcntállást,
meg
voltak akadva, a
gette
;
k
nagyobb veszély ket fenye-
keze ügyiben voltak a császárnak, földes-
uraik egyrészt a császár
következésig religio,
—
—
ki
vitt
hségén
földesúri jogot
voltak és a vég(cuius regio, eius
ura a földnek, ura a vallásnak)
vetkezetlenség nélkül
nem
hiszen ez a csudálatos
elv
testvéreik találmánya volt.
is
kö-
igen tagadhatták, mert
németországi uralkodó
247
Ellenben
Kálvinus
a
ket
Gergely nevezi
—
trombitásai
nagy
a
—
Pet
mint
síkságon
alföldi
izmos városokban vagy a török szomszédságában, bele gyökerezve földjükbe, hitükbe, templomaikba, (akárki építette
a
nyugodtan várták vagy nézték
is)
történendket
;
s arról
sem vettek tudomást,
dunántúli testvéreikkel történik.
Ó
azok a
mi
atyáink!
ártatlan
k
csak mar-
ók
tyrok és gályarabok tudtak lenni mind!
sem erszakoskodtak, sohasem üldöztek!
ók
foglaltak,
vetemedtek
sohasem
a mi
soha-
sohasem
visszatorlásra
plébánosok és szerzetesek megkötözésével, tömlöczözésével,
sanyargatásával
Durvasággal, kegyet-
I
lenséggel ?
Nem?? Hát nem. Túl a Mátrán,
a
Bodrogon, a Királyhágón,
ott,
a hol a földesurakat, a fejedelmeket politikai tekin-
tetek sarkalták,
De
—
ismerjük a történetet.
bent Magyarország szívében,
bihari hegyekig, a Jász- és rosig,
hol
fajunk tisztán
a
Dunától a
Hajdú- síkságtól
és
a
elegyületlenl,
Matávol
minden közvetlen földesúri, vagy papi befolyástól, egy parasztbíró bölcsesége alatt élt, mondjatok esetet, hogy ez a faj egymást háborgatta volna! Megfért mindegyik a maga oltárai körül, és nem aggatott a másiknak,
egy födél
alatt
st
sokszor megfért mindkét
évtizedekig, mint
Kecskeméten
fél ;
s
helybenmaradt
segítette a kiköl-
tözöttnek megépíteni a hatalmas
nagy templomát,
mikor
elváltak, a
szebbet, mint a
magáé
és
nem
irigyelte neki.
Máig
is
büszke
rá.
A
böJcscn
hivatalokat
megosztották.
Bíró, hat esküdt egyik részrl, fnótárius,
küdt másik részrl.
Ez ség
a türelmesség,
—
—
hat es-
nem, több mint türelmes-
ez a szeretet, felekezeti jelleg ez ?
Nemi Édes
magyar népem, ez a te faji jelleged. Daczczal, ha kell és mind a vérig megállani hited és tradiczióid mellett, de nem háborgatni mást a magáéban, ez a te erényed ; ebben az egész nagy Európában egyedül a tied. Neked szép
nincsenek se máglyáid, se gályáid, se vecsernyéid,
f(comhurantur))-t.
A
(Irmagúl
Bertalan-éjeid.
se
sem
CarafiFákat
meglátogathat
nyedért alatt
állj,
Büszke
az
is
vagy
te szülted. Isten,
tartogatsz
de
rá,
egy
kis
emlegeted
is.)
Sok nagy bneidért azért
az
egy
eré-
Akár kereszt alatt, akár csillag akár mystikus homály ú boltozatok alatt
megáld.
térdepelve zengjed, akár rettenetes ablakú és teméntelen
alacsonyságú
falak
között
egyenesen
állva
teremt Uradnak: ezért az egyért megáld tégedet. Áldjon is megi Hanem a szegény Pannónia. A Duna és Dráva áldott köze: ott bizony nem magadon állott a türelmesség. Maroknyi falvaid kápolnácskáit hiába öltöztetted a magad ízlése szerint: ráösmertek és harsogd
dicsségét
visszakövetelték.
Hát vigyék I De a melynek tégláit a mi keserves buzgóságunk égette, a melynek vályogjait a mi szegénységünk hevenyészte
fallá:
azt
is
elveszítsük-e,
csak azért,
mert a földesúr egyszer nagy penitencziát tartott?
149
Ez
a kegyetlen törvény.
látta a kegyetlenséget.
roly király
is
Maga
is
be-
király és 111.
Ká-
szerette volna.
Az
Leopold
mintha enyhíteni
az udvar
egyik explanálta, a másik resolválta. Végrehajtását
mixta comissiókra és investigátiókra bízta.
Meg
ne botránkozzál
fejezésekben.
Ha nem
vesztesz vele semmit.
hogy a mixia megyei urakat
jó
olvasóm
diákos
e
érted, ne búsulj miatta,
nem
Apáid könyv nélkül tudták,
comissio,
meg
az
investigalio
vár-
és urasági tiszteket jelent, kik sorba
megvizsgálták a templomokat, ki-
járták a falukat,
vallatták az embereket,
mikor
mibl építették a nem petrificalódtak-e s
templomot ; szemügyre vették, azok a fatál pak, melyeken a templom gosznak; megliggatták a vannak-e fonva
ki-
;
falakat,
a sárvakolat
nem
köveket és inártikuláris téglákat,
falai
nyu-
valóban sövénybl rejteget-e rebellis
nem
látszik-e
ki
a faluból nagyon messzire a harangláb? (Torony?
ktorony? Micsoda
istentelen gondolat
még
csak
hogy valamely templomnak tornya merne nni minden artikulusok ellenére Nem kevélykedik-e kikönyökölve az utczára, vagy éppen kihivólag szemtl -szembe az atyafiak díszes szentfeltenni
is,
1
egyházával
?)
]ó bástya,
ers
vár volt
ilyenkor
a
fatemplom.
Minél fább, annál ersebb. Senki sem foghatta rá, hogy városi építész emelte gazdag pénztárból olasz vagy gót ízléssel. Senki sem merészkedett feltenni, hogy azt fényes és meglep szertartással felszentelhette volna katholikus áldozár.
építhet más, csak paraszt és kálvinista.
Ilyet
nem
Nem
pré-
250
benne más, csak prédikátor. Ez igazi artikularis hely. Csak énekelgessenek, csak predidikálhat
kálgassanak benne. Salvo tamen jure dotnini
azaz
így
a meddig a földesúr megengedi.
:
A
terrestris,
fatemplomok tehát kifogástalanok
is
s
melyekhez az emberi felfuvalkodottság
kivált azok,
tornyot
éppen téglából épültek
vagy
vályogból,
a
Nem
voltak.
Ilyen
ragasztott.
eseteknél
vallatás
fogták a legvénebb embereket, vallomásaikat
könyvbe vették
s
alá
jegyz-
ezek alapján konstatálták, ha igaz
Enyhít köha négy ers szögletben
járatban van-c a templom, vagy nem.
rülményül volt
tudatott
épülve,
be,
valamint
az
is,
ha
a torony a tem-
plomtól néhány ölnyi távolságban csupaszon emelkedett. Senki
Ha magas
sem
tagadhatja,
ellenben szilárd ívezetei,
rangjai, kereszt
hogy
kfalai,
karcsú tornya
vagy ovál
kedtek régi eredetével
s
szerény síkocskán, hanem
kálvinista styl.
csinos s
alapja
ha végre
oszlopzatai,
harmonikus hakihívólag
nem
emelkedett
is
dicse-
valami
helyen,
lami természetalkotta, vagy épen kézzel rakott
va-
dom-
bon pompázott, akkor a mixta commissio többsége minden kihallgatás nélkül eleve elitélte, mint nem igaz járatban
Ez
lev
inartikularis helyet.
volt az artikularis világ.
15'
(Artikulsris világ.)
három
Ilyen járatban van most az a
hintó,
mely
egymás után evez a feneketlen sárban az emlékezetes híd felé, mely oka és tanúja volt fiskus úr esetének ezeltt öt hónappal. Fiskus
Végig
lev
nem
úr
futtatta
tndött
sokat
elméjét
kezeügyében
boszúállás
a
meg-
különféle módozatain, egy pillanat alatt
mérte mindegyiknek
nyakába vetni
a
pányvát.
maga emberét. Mert szonyt
ez
:
könny
Akkor
volna,
löczbe vettetni
is
a
asz-
az
de nem gavalléros munka, is:
Töm-
miért?
férjét, azt a zsiványt azzal
renczerúddal, ehhez
falu
kiválaszthatja
megkorbácsoltatni
megkérdeznék az okát
aztán
egész
az
lesz
abban
és
súlyát, erejét,
élét,
állapodott meg, hogy legjobb
s
a megtorláson.
pet-
a
elvitathatlan joga volna neki,
mint uradalmi mindenhatónak, csak az az átkozott miért?
ne függene
Tehát
fölötte.
színt kell adni
a dolognak. Templomvizsgálatot rendezünk.
mint
zavar és ellenállás lesz olyan, a nok.
E
rok, és
Patak
miatt aztán azt veretem
nem Istók
kívül
maradna
szony könyörgésre igazi elégtétel.
a
fogja
Akkor nem
kivá-
aka-
dolgot.
okom
lesz
taplót,
ütet
a vason. a
csak
vasba, a kit
egy
érne az életem
Ebbl
A Ez
ha
szép aszlesz
az
szégyenleni
fürdt.
Ezt
a
gondolatot
mind
arról az elégült mosolyról,
le
lehet
mely
most olvasni
fiskus
úr
arczát
még
akkor sem hagyta
mikor a kátyúba vágott
cl,
hintó az egész urat a mellette
zökkenti
ki
ül
prefektus ölébe
át.
Annál savanyúbb arczot mutatóit a prefektus, a minden zökkenést egy-egy szitokkal kisér igaz
A
németséggel.
prefektus úr magyar
de ha szitkozódni
akar, azt németül cselekszi, mert
magyar káromkodás oly nevelés ember nem veszi a
Donnerwetter
ember ugyan,
olyan
hogy
utálatos,
szájába.
ártatlan.
azt
jó
Ellenben az a
Az nem
üt
agyon
senkit.
—
Az ördögök
ásták az úrra
ezt az egész ko-
médiát. Csudálatos tücskei vannak az úrnak. Soha-
sem
eszébe
jutott volna
tördni
ennyire
idején
törje az ember.
A
—
prefektus,
Nem
—
A
jár,
is,
azért,
másnak
mosolygott és
—
úrnak
az
mert már
egykönnyen
gókra
csak
Magának
fiskus úr folyvást
Könny
uradalomnak. Sár-víz
az
törik
hogy
nyakát
is.
fújta a füstöt.
duzzogott
tovább
ki
van próbálva a nyaka.
ki,
de az enyém nem ru-
mint az úré. úr a
fiskus
prefektus
észrevételeire elvörö-
de megint csak mosolygásra fogja dolgát
södik,
a
és
kétszeres igyekezettel fújja a füstöt.
—
Nézze
az úr ?
A
fiskus
a
még
megbámul bennünket, mintha számon kérné, mi járatban vagyunk? úgy
tetszik,
tetett
mintha
mintha a torony
mikor
még
is
toronyra tekintett. Valóban neki
ostoba képpel
bámulták,
a torony
a
a száját
nézné, sárból is
is
azzal a bámész, tet-
minvel
a parasztok
kikeczmergett.
félre vonná.
Nini
I
!
»53
Ujabb zökken és.
— hogy —
Bárcsak
hátba verne bennünket az a pap,
jól
a házára törünk
No
azon ne búsuljon, urambátyám! Alázatos
nép az nagyon. Azt sem tudja, melyik lábára álljon, ha meglát bennünket. 0, én már jól ismerem. Láttam egy párt bellük. Voltam is egynek a házánál. Nyakkendt nem visel. Gazdálkodásból télen-nyáron papucsban jár, meg dókában. Ffognyáron a dohány-kaccsozás és pipaszár-
lalkozása
Teletszaka
sütögetés.
méhese
Van neki
morzsol.
szakajtót
óráig alszik, és gyereke
—
czefrét
fz
kukoriczát
és
melyben déltl
is,
fiú,
mihelyt járni tudnak, deákul
köt
leány
tanít.
—
öt
sok, kiket
Felesége szilva-
és italokat szerkeszt nyavalyatörés ellen.
Majd elbánunk vele. Ez alatt a hintók megérkeztek
a faluba.
Minden
lélek kiállt az utczára ennyi hintó csudájára.
Három
Szegény embert egytl a hideg. Ugyan hova mennek ? Ahol ni hintó
teletes eltt álltak
hoz megy.
A
Mi
meg;
lesz
két huszár
a
kirázza
is
I
A
!
tisz-
házá-
bíró
ebbl ?
parochia (nem teszem hozzá, hogy
«
szerény)),
úgy is magától értetdik) ott van az udvar közepén, jó mélyen beépítve, hogy az utczáról be ne hallhassék semmi világi lárma, zavarni mivel
az
ez
elmélkedést,
melynek
örök
hivatva a ház lakója mindaddig,
hordják.
Az
gyakorlatára
míg onnét
ki
van
nem
épület közepén nyílik a konyha, melybe
semmi okunk
betekinteni,
fels végén pedig a
fa-
oszlopos tornáczra egy alacsony és keskeny ajtócska
^54
magas küszöbbel.
Jól
felszedje a lábát
be akar rajta egy nagy vasrúd
és
hajtsa a fejét, a ki
lépni.
ajtó sarkán felül
lóg,
le-
jól
Bcll az nem azért,
mintha volna mit riznie, hanem csupán azért, mert
egy prédikátort mind az a kényelem megillet, a mi
Egy
bármely más rangbéli embert. tani
tudó
legyen
prédikátornak
keresztvasat
tekintélyt tar-
mindég els kötelessége Igen
benyi lójára.
csináltatni
felviszi.
A a
fiskus
kitl
ezt
mindenütt
a
úr,
ki
minden
volt
jámbor prefektus nem
a
elljárt.
Övé
a
volt
melyre belülrl egy mély hang
— No A — Mi
is
s
irigyelte,
kopogtatás!
jog,
válaszolt.
az?
ki
fiskus úr
—
mindenekben
bizodalmasan nyitott be.
vagyunk páterkám,
jó napot.
hanem páter. Röviden. Syllaba prima brevis. Semmi páter az szólt a olyan fráternek, a ki ennyit sem tud,
nem
Páter?
páter
az
fráter,
—
prédikátor, csak akkor kelve prefektust, kit
már
fel
székébl, mikor a
ismert, megpillantotta, szívélye-
sen kezet fogott vele, azután a fiskusra
—
A
Hát ez kicsoda? prefektus megmagyarázta
uradalmi
—
neki,
intett.
hogy
ez
az
fiskus.
Úgy?
hallottam hirét.
Tessék belül
kerülni.
Megférünk valahogy! Bizony csak valahogy. Szk szobácska volt nagyon. Egy ablaka volt, az is kicsiny és homályos.
Egy
kis
könyves théka az
foliánsokkal,
egy fenyfa
ösmeretes fehérkötés
asztal
és
három brszék
!
^55
képezték
Mert
bútorzatát.
fonatú karos-szék, mely
meg a
világon
prédikátor
a
csak azután
kínálja
Osztozzanak
kel.
A
—
mellett
vetette
is
senkit kívül.
vele érzi magát
csak
is
rajta.
prefektus megköszönte a kínált széket.
Nem
olyan járatban vagyunk, hogy
fogadni,
jük
asztaJ
gyékény
nagy
els dolga betelepedni s meg a hat urat a három szék-
Imé most
egésznek.
a
nem jön székszámba, mivel az be nem fogad a prédikátoron
lábait,
Viszont
az
az
kikerget
st
el
vagyok rá készülve,
el
bennünket,
Biz
clarissime!
azt
merhogy jól
is
teszi
—
Azt nem
—
fiskus.
jól
tenné
a
Kikergetni csak a
clarissime,
—
szólt a
magunk házából
lehet
valakit.
A
pap nagyot bámult a fiskusra. És most ki házában van clarissime ? Ezt nriajd mindjárt megmondom, csak az elöljárókat várom be, a kikért elküldöttem. Imé jnek is már. Csak ide közelebb atyafiak. Ügy A ki a szobában nem fér, maradjon kinn és onnan hallgassa, a mit mondok. Az elöljárók sorba álltak, görnyedt vállal, lehajolt fvel. Legeli áll a bíró, az egyetlen, a ki egyenesen állt, mivel bírónak úgy illik.
— —
!
—
Emberek!
—
folytatta
a
fiskus,
—
mi az
uradalom és a megye részérl azért jöttünk ki, hogy ezt a templomot, melyet ti használtatok eddig, a
soproni
artikulusok
igazi birtokosának.
értelmében
visszafoglaljuk
156
Az emberek
A
összerezzentek.
ugrott székérl és a fiskus elé
—
Azok
Uram! kegyelmed
rítatlan birtokában
voltunk
—
Maga
szárazon,
—
ennek
idközben.
Mi
ki
építette,
akárkik
kérdés hát csak
hábo-
templomnak,
a
a fiskus
hogy
az artikulusok értelme az, a
A
ingerkedik.
— válaszolt
tréfál, clarissime!
templom,
a
vagy
pártolnak.
mióta fennáll.
fel-
állott.
tréfál
az artikulusok minket
prédikátor
azé
használták
is
hogy kik épí-
az,
tették ?
—
De
mi szükség van erre a kérdésre
is,
holott
az egész községben egyetlen katholikus sincs?
—
Nagyon
is
van.
Az
artikulusok
még
az esetre
világosan intézkednek, ha valamely község lako-
is
Tehát minden csak azon a kérdésen fordul meg: kik építették a templomot? Egy öreg ember közbeszólt: Én uram és én Istenem Kik építették volna ^ Mi magunk építettük. Hol vettétek hozzá a téglát? Hol vettük? hát uram volt itt a töröknek egy régi temploma, melyet ezeltt hatvan esztensai
mind reformálódtak volna
— — —
dvel
is.
!
Az
elkezdett Szigetvárra hordatni.
hordta keserves robotban, én
is
raktam a szekérre,
mint iskolás gyerek. Utoljára a török
bennünket, megkínált, hogy váltsuk itt
egész falu
megsajnált
is
meg
a mi
még
maradt. Megvettük hitelbe háromszáz forintért.
Kétszázat lefizettünk,
százzal
most
is
adósai
va-
gyunk, mert azután valami hét esztendre kiverték
257 a
az országból,
törököt
szett.
Pénzen vettük
magunk
tuk az egész tett, .
ragasztottuk
Egy porszem, egy
.
.
a téglafalat,
fenyket, a deszkákat, magunk ácsol-
a Dráváról a
fatornyot
pénze nálunk vepénzen hordattuk
így a
hozzá a
nem
szálka
sok,
annyi sincs belle az uraságéból.
—
Az mind
meglehet, hogy pénzen váltottátok
meg; hogy pedig arra
a tornyot
meg mernék
azonban
a török
Hogy
esküdni, elárulja mesterét.
temploma
nem
hiszi.
hogy ez
maga,
Hiszi
volna, ... no azt
lett
elhiszem én, de a Tiszteletes clarissime?
építettétek hozzá,
ti
a
Nem
igaz,
templom
a
töröké volt ?
—
Nem
Hanem
hiszem.
—
minálunk szokás min-
den régi épületet török s ha nagyon régi, tatár építménynek nevezni. Azonban akárki építkezett itt, az bizonyos, hogy mi pénzen vettük minden anyagát.
—
No
ha vették, nem igaz jószágot vettek.
A ki
Aztán az sem hogy újra építették volna. Kálvinista ember áll, nem épít ilyen magas falat. Az öreg ell járó igen keserülötte ezt a szót. Még hogy kálvinista ember nem épít ilyen magas falat! lopott lovat
—
sák
No el
vesz, lovavesztes
nézzék
azt a régi
meg
lesz.
a mi a
írást,
ha már nekünk nem hisznek.
—
Magunk Vette
felkelt.
templom
a
tömeg
—
azt akarjuk,
süvegét
felé indult.
A
néppel.
is
Az
utat
magok és olvastemplomban van,
hát uraimék
és
szólt a fiskus és
társai
kíséretében
udvar már akkor tele volt nyitott
az
uraknak
s
halk
zúgással kísérte a templomba. 9ak«ay
:
Pusztai találkoxis.
a
l
n
258
A
tempJom két különböz
czélzatának
kikoronázva
pillérekkel
egészen
viselte
jeleit
Magas
magán.
kívül-bell.
ablaktalan, a délre
ízlésének
világ
és
alapfalai
Északi oldala
néz srn
megrakva
ívbeszök ablakokkkal. Bell a nyugati részen szilárd, karcsú koszlopokon nyugvó meredek kar: mindmegannyi mutatóujjak, melyekmagas,
keskeny,
kel
középkor figyelmeztette
a
szemlélt:
a
Én
építettem.
De
annyi szükségtelen felszerelés,
bell annyi teher, melyeket egy ké-
sbbi elrelátó század mintha
csak a bekövetke-
ugyanezen falakon
zend
kívül és
mixta deputácziók félrevezetésére ragasztott
együgy
Mindmegannyi koholt okmány a középkor által írt követelés megczáfolására. De bizony nem te építetted, hanem én. Imé rajta is hagytam a kezem szennyét. Ott soravolna oda
furfanggal.
koznak egymás után, mint egy bekövetkezhet per alkalmára készített érvek, az ormótlan torony, mely-
nek minden porczikája fából van és ha nagy szél fúj, versenyt nyikorog az eltte álló jegenyefával.
Azután ból
egy gusza czintériom vályog-
a déli oldalon
rakva,
széles,
mintha disputálna
met
a góthok.
van
írva
értelmes
mokból jon. Ott
:
alacsony
már hogy
kétfelé
ajtaját
építettek volna enge-
Nagyobb bizonyosság
tzfalára arábiai
az
építési
számokkal,
tátja,
év,
okáért rá
1690.
is
Mindez
nehogy a római szá-
valaki régibb keltüségi kritériumot formál-
vannak aztán a bels ismérvek
is
(a
meny-
nyiben belül vannak) a kathedra, fölötte az elmaradhatlan koronával és aranyozott
kösöntyivel
;
a
:
^59
korona homlokán
fából
kifaragott
melynek fehér lapjára Ezekiel
könyv,
nyitott
3. 4. 5. 6. 7.
11.
van
(Az ilyen jegyzések mindig következtetprédikátor temperamentumára. Nyilván a
jegyezve.
nek ki
a
ember
ezt irattá, valami kegyetlen
A
alacsony
hol
hajót,
keleti
kar
be
tölti
ellenargumentumul
van
volt.)
hajdan
oltár
állhatott,
egy
fából,
kékre
kifestve.
Ez
szögezve a szemben kell
oszlopzatos kkarnak.
A
mennyezet fehér
és
piros
zott kék deszka-koczkákból
mekkora csak bele
zolva, a
EZ
középs koczka
A
fér.
körben kerek
sorokban
írás csiga alakú
EPVLT
A
tarká-
hagyva és akkora kör van beleraj-
van
parasztra
áll.
virágokkal
JSTTENNEC
JÁNOS PREDJCATORS
:
.
.
HAZA AN.
1
BARATHl
690.
.
Azután körönként kisebbed betkkel az öreg biró, azután az öreg kurátor, kis kurátor, küls-
bels
elöljárók neve rangszerénti sorban.
gozóé már egészen belesodródik nyébe.
A
No
öreg
nem
nézze nemzetes uram!
—
elljáró.
Olvassa
haran-
czentrum örvé-
mesteré nincs. Annak
mentum.
—
a
A
dukál
monu-
mutogatott az
bár tulajdon maga azt aa
Írást.
—
Látom,
tudom, mi
itt
— az
felelt új,
mi
a fiskus. itt
—
Írás nélkül
a régi. Új
is
a menyezet,
mind ez látszik a a nyugati elfal fels része, látszik
a kathedra, a torony, a kis kar,
munkáról.
Uj
a repedésekrl, a mint lejebb szállt. falazat
régi.
Aztán nézzétek,
itt
De
az egész
a kis kar alatt a 17*
i6o
magasabbra van emelve, mint egyebütt. Mire mutat ez ? Arra, hogy itt volt egy
talaj
egész
Nem
az oltár.
itt
— —
Igaz
lakott.
;
de
azt
is
csak az a nép építette, mely
a mostani kornak.
hogy maga
Lássa, clarissime,
hogy ez
ben kielégít
—
igaz-e, clarissime ?
Eldei
Hiszi azt,
A
lábbal
az, a ki tréfál.
a soproni artikulusok értelmé-
ellenvetés.
prédikátor hallgatott.
Nem
—
hiszi
—
;
felelt
helyette
magának
a
mert azok világosan intézkednek azon templomokról, melyeket katholikusok építettek s fiskus,
az anyaszentegyháznak visszaítélik
ben
is,
hitét s
ha a
még azon
község mind elhagyta volna
ha egyetlen katholikus nem volna
is
eset-
is
régi
a köz-
ségben.
— Uraságod
A
már nem
tréfál,
hanem
félrebeszél.
templomokról, melyeket tartoznak nekünk visszaadni, de nem olyanokról, a melyeket mi tlünk békés birtoklóktól elfoglalhatnának. Most. Ejh miti A törvényt nem kegyelmed magyarázza, hanem a kinek a kezében az er van. Az er? kérdé a prédikátor és a kezében soproni artikulusok szólanak olyan
— —
lev
—
csontfogantyus, szeges
vég,
vastap nádpálczát
megemelte.
Nem
semmi
Csak gestikuláczióképen történt és önkéntelenül. Megemelte, volt vele
ártó szándéka.
azután függélyesen a földnek szegezte.
—
Az er?
—
kérdé
nézzen ide uraságod.
ism^ételten,
—
no hát
:
26l
Akkor ránehezedve
fogantyúra,
a
nyomni Jefelé. A templom mikor kvel vagy téglával kirakva
pálczát
elkezdte
—
talaja
a
vala-
— most nyirkos,
de ezer és ezer lábnyom alatt szilárddá tömürülve, nehezen nyitott utat a szeges csupasz
föld
De
botnak.
volt,
A
utat nyitott.
pálcza lassan, de észre-
vehetleg fúródott a földbe az érezmarok nyomása alatt. Végre egészen elmerült, hogy csak fogantyúja maradt ki belle, megfeküdvén a talajt, mintha úgy
ejtették volna oda.
— No hát pálczát onnan, — De meg minden
kinél van az
a
er, húzza
ki
ezt a
Én
pedig
a hova én leszúrtam. izzadt bele kegyelmed.
is
izzadtság
nélkül
kihúzom,
—
felelt
templom-ajtóhoz
fiskus
mosolyogva,
és
annak
tárt szárnyai
egyikébl kivette a kulcsot
a
a
lépve, és
folytatta
—
kegyelmed
A
templomot ezennel az uradalom, mint építtet patrónus nevében birtokba veszem. Ezzel kilépett a templomból. Itt
a
ereje.
—
A
megyei
küldöttek és uradalmi tisztek szótla-
nul léptek utána ifjú
a nép,
férfi
és asszony,
öreg és
zúgva, jajgatva, sírva rajzott körülötte.
Ismerték a
hír sok
a
községei
a sze-
törvények mérték volna
rajok.
hitte,
mindent beszél azokról a háborgatá-
melyeket
sokról,
Senki sem
hogy
fiskust.
rencsétlenséget
A
;
ország és megye különböz
az
Templom-foglalásokról
szenvedtek.
és
rombolásokról, melynek gonosz munkája évrl-évre folyik,
kezddik megcllcntállásokról, melyeket ers
néha megpihen
újult szenvedélylyel
;
s
aztán újra
262 vitéz
és
majd
prédikátorok,
asszonyok fejtettek
De éppen
végeztek.
s diadallal
ki
de elszánt
gyenge,
k
hogy az általános háborgatás között mindaddig sértetlenül maradhattak, nem tudták e rögtöni veszedelem okát a törvényre vinni vissza. Mindenki személyes és titkos okot keresett s mindenki ugyanazt az egy okot találta meg. A Patak menyecske csúffá tette a fiskust. azért,
—
Most
A
a fiskus az egész falun állja boszúját.
szegény asszony
volt férje
Mindketten
is.
melyek inkább
— —
azután a szitkokat
mint a
Patakné az oka mindennek Féltette a
fiskust illették. I
gyönyörséges képét, mintha meg-
harapta volna a
—
Ilonát,
között, ott
hallották a gyanításokat,
a véleményeket, a kárhoztatást, is,
tömeg
ott volt a
fiskus.
Mintha megették volna
azzal a
kis
enyel-
géssel.
— mint —
Most már
elmehet a hídra
aztán
énekelni,
a koldus.
El ám,
meg
vele együtt mi
is.
de nem
Patak István hallotta a megjegyzéseket, szólt semmit.
Ez ez
?
szegezte szemeit a fiskusra.
a ledér, ez a dölyfös
ember! Hát mindenható
Hát ennek szabad az asszony
szennyezni
jni
Meren
és
a tied,
büntetlenül
?
tisztaságát
be-
Ennek van hatalma
ide
szemébe mondani ennek a sokaságnak a mi az nem a tied, hanem az enyém ennek van :
;
szíve kizárni egy egész népet abból a hajlékból, mely-
ben Istenét imádta? Van szíve azt mondani inkább örökre üres és néma maradjon, mintsem ti énekel:
:
!
263
És a mit annak minden átka az
jctck benne.
itt
ez az
ember
cselekszik,
ártatlan hitvesére nehezül?
Elszántan vetette magát a fiskusra,
midn
a kul-
csot felmutatta.
—
Nem megy
az olyan könnyen uram
úr sohasem jöhet a mi határunkba,
!
Hát az
hogy veszedel-
met ne hozzon? Érczujjai
kövér csukló-
Egyet fordított a fiskus karján s hátra csaegy másik fordítással pedig kitekerte kezé-
jába. varta,
bl
belemélyedtek a fiskus
a kulcsot.
—
Ezt
nem
a kulcsot
az
uradalom
csináltatta.
Mindez gyorsabban történt, mint elmondtuk. Mire a két megyei huszárnak eszébe jutott a fiskus védelme, volt.
hátát.
A
—
már akkor
Patak
István
a kulcs a prédikátor
kezében
pedig a templomfalnak vetette
Kezében egy tégladarab els védelemre. fiskus ordított:
Verjétek agyon azt a kutyát.
ban szabadon
érezte
— Mihelyt azon-
kezét, a bíróra rohant s azt
ököllel arczul ütötte.
—
Zsivány! Hát
nem tudod
kötve tartani azt a
másik zsiványt?
A
meg sem mozdult az ütésre. Hah ha bíró nem volna. Megtörülte arczát és szólt
bíró
most
!
nyugodtan
—
Semmi bnt sem tett, nemzetes uram. De ezt a szót már nem hallotta a fiskus. Egy hamus fazék repült szeme közé, melynek
tartalmától anélkül,
tele
hogy
lett
mind
a
négy érzékenysége,
ideje lett volna kiköpködni. Segítse-
:
264
azonban egy meszel, mely arczárói a rárakodott hamut letisztogatta és a helyét beecsegcrc
jött
Ugyanezen pillanatban egy sütlapát tarkón, mely miatt süvegje a szeméig csú-
telte fehérre.
ütötte szott
ezt egy kuruglya elhárította onnan,
le,
kezd
a fedetlen, kopaszodni
don
A
tisztogathassa.
fejet a
hogy
pemet szaba-
legszokatlanabb
csattogtak feje körül, több fenyegetéssel,
fegyverek
mint ár-
talommal, miközben folytonosan hangzott a bszült sivalkodás
—
Üssétek
Az
asszonyok.
szaggassátok szét!
le,
Az
artikuláris világ
szabadalma-
semmi törvény sem büntet. Azért, a hol a templomot kell megvédeni, erszakkal az erszak ellen: ott sohasem szerepel férfi, mindig asszonyok. A kit ezek megvernek: azt kinevetik, ha úr, deresre húzatják ellenben, ha zott
guerillái,
kiket
—
katona.
A
boldogtalan
fiskust
most a bíró vette
mába. Középre fogta esküdt-társaival, hogy a
oltal-
fiskus
megtépett feje úgy nézett ki közülök, mint a ketrecz rácsai közül a fenevad. Kézzel és pálczával elhárították a fiskusnak
ságban
érezvén
sogtatott
szánt
magát,
megtámadói
ütéseket.
A
fiskus
bátor-
éktelen káromlásokat har-
ellen,
melyeket azok váloga-
tott változatokba öltöztetve adtak vissza.
A
többi urat a váratlan veszedelem a templomba
szorította volna, zárta.
Meg
de ezt már akkor a prédikátor be-
kellett
elégedniök a czinterium oltal-
mával.
Mikor
a
zaj
csendesülni
kezdett, a szolgabíró
265 kihozatott egy gyaJogszéket a czinterembl és arra fdáJJott.
—
—
Emberek!
kezdé
hangon
haJk, siket
—
nagy izgalmat ez a hang fékezi meg Jegjobban) a mi
A
itt
azért
történt,
úr kötelességét
fiskus
engedtétek
fogtok
ti
felelni,
teljesítette,
t
hogy
asszonyaitoknak,
ti
(a
—
férfiak.
ti
pedig mega kötelesség
teljesítésében csúfosan akadályoztassák. Ismétlem, a
mit a fiskus
A
mondott.
úr
jogos
tulajdonost, az
A kulcs
uraságot visszahelyezem a templom birtokába. csak formaság ugyan,
de erre a formaságra szük-
ség van. Átadjátok-e?
—
Nem
jenek be
adjuk. Törjék be az urak az ajtót.
kulcsot, hangzott
—
az
Ha nem
mindenfell.
adjátok,
úgy
jó.
Be nem
töretjük
mert ez tolvajság volna. Másik kul-
be,
csináltatunk,
törvényesen járunk
nélkül akarjuk a
minden
az egész falu
mert ez tolvajkulcs volna. el
s
az
uradalmat erszak
templom birtokába helyezni. Azért
a zenebonáért, a mit
ható,
is
mert ez szentségtörés volna. Ablakon sem
ajtót,
megyünk csot sem
Mi
Csináltassanak hozzá másik
ablakon.
az
Men-
itt
az asszonynép
férfia
elkövetett,
felelsségre volna von-
de a megye nem fogja magát terhelni
tömeges fenyítkezéssel. Ez az uradalomnak rával járna.
Hanem
rom embert holnap szállítani
vagy a
felelni
dolog csak
Ha bejnek
ti
az,
ká-
fog az elöljáróság. Há-
délre a bíró vasban fog be-
a székvárosba. kit
is
ily
A
választotok.
kik önként vállalkoznak
Nekem
mindegy.
F-
hogy holnap délre jelentkezzék.
magoktól,
jól
cselekszik,
ha
be nem
266
jnck, nem jól cselekszik. Negyedik lesz a zenebona szerzje Patak ]stók. Ötét sem veretem vasra ha bej magától jól cselekszi, ha be nem ;
j, ám a
megmondom, hogy míg templomkulcsot önként be nem hozza valaki, ti
Azt
lássátok.
is
addig ezek az emberek vizsgálat nélkül fognak ra-
Hogy pedig
hamarább elhatározhassátok magatokat, annak is megegyengetem az útját. Gondoskodunk róla, hogy ne legyen boskodni.
bujtogatótok
E
költözni.
czélból
ti
ki
papházat
a
tletek.
visszaveszszük
minél
Tiszteletesnek
a
;
erre
kell
és
Egyik sem
faluból
a
mesterházat
szabadfundus,
tudjátok. Robotoltatok mindkettért. Tizennyolcz
napot a papi házért.
két
A
becs
tizennyolc^at
fundusért,
szolgált
robotot
a
mester-
és a beépítkezés érté-
megkapjátok az uradalmi pénz-
szerént
uramnak pedig kétszer negyvennyolca órát engedünk a kiköltözésre mesterével
tárnál. Tiszteletes
együtt. Értettétek?
A
szolgabíró
fagyasztotta
az
száraz,
élettelen
embereket.
beszéde
jéggé Senki sem felelt kér-
désére.
Nem
is
ko-
várta. Intett a kocsisoknak. Fellépett
csijába s az öt úrral elhajtatott.
A
nép ámolyogva hullámzott haza, csak az
elöl-
járók maradtak a parokhia udvarán tanakodni.
Érezték,
hogy nincs szabadulás.
A
papház
és
mesterház az uradalom telkén van, tehát joga van kivetni
De
a
papot és mestert.
Nem
templom szabad funduson
robotoltak
soha.
Ahhoz
nincs
lehet ellentállani. van, attól
k
nem
joga az uradalom-
!
267 nak. csot tes
Ha erszakkaJ önként át nem
kezében van
vegyék
elveszik,
maradjon
;
Most
adják soha. is
de
eJ,
a kul-
a Tisztele-
vagy adja oda
ott,
de senki sem tudja, kinek. Azután a három ember kijelöléséhez fogtak. Ez ell sem lehet menekülni, mert ha önként nem
valakinek,
jelentkeznek, katonaság fog végezni.
—
hoz,
—
szólt
a
sem visznek
senkit
és eredj, a
Nem
merre
bíró
Patak
István-
mert ha elszaladsz, te
te szerencsés vagy,
helyetted
—
—
öcsém,
Istók
el.
Fogd
a baltádat
látsz.
megyek,
bíró
uram
!
mikor
a
másik
három emberrl is van szó, nem volna becsület kihúzni magamat veressen kend vasba Hát a többi három ki lesz ? kérdi tovább a bíró. Úgy illik, hogy az elöljáróságból kerüljön ki. Öreg ember híj ját kevésbbé érzik meg idehaza. Mihály öcsém, János nász és András bátyám! ;
—
—
—
Kentek
csel édes
emberek, legkönnyebben
elvisel-
hetik.
A
három ember nem mondott ellent. Ha már meg kell lenni, hogyne viselnénk el vallásunkért? Összetetté kezét mind a három
—
a
—
felvenni a nehéz vasruhát.
Hát
Nem
a ;
pap? el
Nem
volt
mikor e hivatalra
rendit meg? erre készülve már ifjú korában, adta magát. Üldözés nélkül is ki
volt téve koronkénti változásnak.
akadt,
ha szolgálatában hibát
vagy méltatlanul bántalmazták
melynek
alkalmával
könny
:
Ha
jobb állomása
találtak,
ha méltán
ott volt a dislokaczió,
volt,
ha nem könnyí-
268 tcní,
legalább
változtatni
ségbe magáért.
Az
mintsem ilyen
apró
sorsát.
két-
esett
eklézsia pedig sokkal szívósabb,
viszontagságok
Bevonult a múzeumába,
mot
Nem
elvette
és mindjárt a legutolsó
megingatnák. a protokollu-
keresztelési adat után
bejegyezte a nap történetét.
«Ezen kisdednek keresztelése napján stb., stb. három hintóval kijöttek valamely urak (Solt. LXXIV. 4.
19.)
ván, Ítélet
lakosságot
és a
kegyetlenül
egynehány embereket foglyul
ln
a sok
megtortúráz-
Ez
vittenek.
bnért, mely az egész népben
az el-
Azután feljegyezte örök emlékül a hat tyrannus nevét s befejezte egy deák szóáradottí, stb., stb.
val
:
Recrudescant.
Másnap
szomszéd városba a seniorhoz helyet kérni. Az új faiak, kik csak mosreggel
tanában hordták
ki
besétált a
a papjokat, ügyis jártak nála a
múlt héten, hívták. Adja neki
A 27
—
senior 28.),
kiadta
neki
a
lljfát.
Concessát (Komj.
111.
másik héten érte jöttek az újfaiak három
kocsival és elvitték.
Indulása eltt meglátogatta Patak Istvánné.
—
Uram! mi szenvedünk, kegyelmed
Férjeink fogságban,
tudja meddig,
ki
mint a fecske röpül a
tél
s
szabadul.
kegyelmed
ell.
— Örömest szenvednék de én madárnál. talanabb vagyok az — Mind hatvan ház a kegyelmedé, mely faluban — Mind a hatvan ház az uradalomé veletek,
hajlék-
égi
a
a
van.
s
engem befogad, maga
is
hajléktalan lesz,
—
a
ki
felelt
.... Telragadta a nehéz kulcsot 269. lap-
Baksay
:
Patak banya.
269
miközben az asszony
a lelkész,
vállára tette kezét
és folytatta.
—
Jobb így. Ha elmegyek, a templom tiétek marad, mert az uradalom feltöretni nem fogja, engem pedig nem ér el keze ott, a hova megyek. Holott ha
itt
maradnék,
ejtene. Zaklatások, édesgetések,
Uram! ne a
templom
gyermekeim jövje...
Jobb, legyek én távol,
vigy kisértetbe.
de mindnyájan
zárva, a nyáj megverve,
istennek vesszeje
—
milyen kisértetbe
ki tudja,
de oltalma
alatt,
Ah! kegyelmed
alatt.
ers ember,
az az
ki
a föl-
det átszegezi pálczájával, de a kisértet nyilától
mieltt idegbe tétetnék! Szegény ennyit
els
mer
melyért csak
hit,
az ember, nyomorult szeretet,
a mienk többé, de a
mely az
Menjen kegyelmed, nem
megfagy.
fuvallatra
fél,
templom miénk marad
s kul-
csának nálunk a helye. Felragadta
mely történetesen
nehéz kulcsot,
a
az asztal sarkán nyugodott.
— —
—
Asszonyi menyecske kezét,
tl én
te
megkapva a
lelkész,
ne keresd a rémet, mely-
Tudod-e,
futok.
a
kiáltott
hogy ezzel
nyílik
férjed
tömlöczének ajtaja?
—
Tudom
ezzel nyíljék,
s
—
inkább soha felelt az
ki
ne
nyíljék,
mint
asszony kegyetlen lelke-
sedéssel s keblébe rejtette a kulcsot.
—
asszony ! nagy a te hited, de rettegek, hogy
megkisértésed senki,
hogy
még nagyobb
a nagy kisértettel
Kivánja-e, elfogadja-e
zatot?
lesz.
tled
De mindegy! Magad
Ne
tudjon róla
ekként szövetkeztél.
Isten ezt a
nagy áldo-
vetted kezedbe élete-
;
Ha majd
dct és férjedét.
egyszer jobban szereted
ezeket, mint hitedet, akkor
Akkor
beviszed ezt a kulcsot
Még nem
Életedért?
kés, adjuk másnak vagy vessük a tóba! Mit! Nem? Egy vagy másképen átkozott
akarsz lenni
?
azoknak'
add
vissza
Míg
—
;
Menj
!
Isten azt
megbocsátja.
is
a prédikátor beszélt, az asszony görcsösen
kezét
két
szorította tette
;
férjed megszabadul.
hova a kulcsot
keblére,
rej-
aztán a lelkész kezére borúit.
Nem. IV. (Példab.
A
jelszava. rít,
A
harangszó.
Már
XXX
.
keresztyén
.
.)
itt
tábori
czivilizáczió
messzirl beszél hozzád,
köszönt. Jer, jerl
hív, báto-
keresztyének laknak, a te
kik a szeretet
testvéreid,
24
munkáit
irgalmasság
és
gyakorolják, kik veled egy névben idvezülnek.
Milyen szomorú
Mint
harangszó.
melyben nem
falu az, a
hallik
valami rengetegben bujkáló ember,
kerüli tekintetedet. Barátságtalanul tátja rád egyet-
len utazáját, mintha ketté akarna vele harapni.
els ház korcsma benne, lakói
ide
fizetik
köznap mégy
az
öt
az
utolsó
perczentes adót.
határozzák
sertéshajtás
:
itatás,
delelés
aztán
megint
meg;
:
hét-
idk
;
tér
meg
a pász-
borjúhajtás,
ököretetés, ló-
ezek a nappal szakaszai. a csürhével
Ha
Az idt
tehénhajtás,
ezek a reggeli
a falu
:
gondolod innep van
rajta végig, azt
ha innepen azt hiszed, hétköznap. torok
az
is
Az
és
Az
estve
tart addig.
míg a tchéncsordásnak ismét kedve nem j kegyelmesen megengedni a hajnalt. Mi másképp osztja fel az idt a harang. Hajnali
harangszó, reggeli könyörgés,
dél-esti
könyörgés,
vóra.
Ha
pihenésre,
aztán az egész
üt
emez éber rállójá-
falu
kötél sza-
fel,
harangozó levél-vinni
törik,
nyugo-
hálára,
nak valami fogyatkozása van, teszem kad,
harangszó,
harangszó. Imádságra,
estveli
munkára, könyörgésre,
déli
van
:
már
akkor kész a zavar. Kezd az asszonynép szomszé-
ha odateheti-e már
dolni, tanácsot kér egymástól,
az ételt?
Most pedig
(igaz
még
!
—
sem tudjuk, hol Domboron.) Domboron azt
banya? sem harangszó, sem könyörgések. Öreg emberek, kik igen megszokták már, elindulnak napfelkölt után s mikor a templomajtóhoz érnek, sírva fakadnak. Akkor jut eszükbe, hogy zárva a templom. Ma nem lesz könyörgés, holnap sem lesz, holnap-
lakott a Patak
életükben soha.
után sem, tán az
szó nélkül viszik
J
a
ékesen,
vasárnap.
azután
ki,
harang-
prédikáozió nélkül temetik
megint levetik az,
el.
lányok felöltöznek
Asszonyok,
Hiszen nem vasárnap
az
innepi köntöst.
mikor az ember nem
A
mehet kétszer az Istenházába.
magán úgy
ket
fiatalja
csak segít
szomszéd helyekre innepelni. Azokba a dísztelen fatemplomokba, melyeket régebben úgy kicsúfoltak. Kiéneklik magukat igaz szívük szerént, de azért sóhajtozva ballagnak haza. Csak nem olyan ez, mintha nekik maguknak a hogy. Eljárnak
volna innepük.
Nem
értik
k
a
meg más pap
prédi-
:
.
.
172 káczióját,
nem
rájuk van az szabva. Aztán micsoda
k
veszik
lélekkel
szájukba
a zsoltárt, a mit
azt
ott énekeltek:
örül mi szívünk
Mikor ezt halljuk, A templomba megyünk
.
.
Hát örül ? Aztán mihaszna megy egy-kett, ha az egész nép nem lehet együtt? Megkérték aztán a szomszéd falubeli papot, hogy tartson nekik maguknak külön prédikácziót a maga templomában. A textust róluk vegye fel, aztán prédikálja le az szomorú állapotjukat. Megadják, a mit kér.
A
Egy kii a búza, két akó kender, meg egy hosszú fuvar.
Sok,
de megadták, csakhogy nekik prédikáljon. Mikor felvirradt a kitzött nap az egész
falu
pap sokat szála
fej
tíz
bor,
kért.
:
népe útnak
indult.
Szép rendben, válogatott
zsol-
tárokat énekelve Nincsen már elttünk, Vígasztalásban
ki
ki
tanítana,
jóra szólana,
És templomodban szín-helyen
Nagy
állana
.
sereg nép várta az érkezket.
.
A
vidéken
híre terjedt a rendkívüli istentiszteletnek s minden-
tömegesen gyltek
fell
Ezek fogadták
az
fel
részt
venni
érkez domboriakat
s
benne.
mentek
velük együtt a templomba.
De bár
a
—
ajtónál
templomban
mégsem
— ötszörte nagyobb
fért volna el
elkezddött
a
lett
volna
ez a tenger nép.
Az
tolongás és huzalkodás, mely-
J73
nck az
lett
hogy vidéki hivatJanok,
az eredménye,
kik elljártak, szépen elhelyezkedtek benn, a sze-
gény domboriak pedig
A
kívül maradtak,
hatalmas
semmit sem hallottak.
és megindító prédikáczióból
sr
és folytonos szöpögésérl Csak a bentlevk Ítélhették meg, hogy nagyon szép volt és megérte
a kila búzát stb.
De
sírhatták ki rajta tattak
a
k
mi haszna, ha
nem
magukat?
hallották ?
k
Ha
k nem
bközieknek
a
tar-
drága prédikácziót ? Hát fizessék most már
bköziek.
De
Tiszteletes
a
bköziekkcl
azt
nem
hogy
megtette
alkudott.
úgy hogy senki sem
mondta,
a
a prédikácziót,
benne hibát. Eltarrajta minden lélek. tott két óra hosszáig, sírt Ó nem tehet róla, hogy dombori uraimék nem hallották. Hanem ha már úgy van a dolog, hát a hosszú fuvart elengedi. Azonkívül ez évben nem vesz dupla stólát a keresztelknél, a miben neki találhatott
—
— harminczkét
nyolcz keresztelt számít egy évre garas vesztesége van.
A
domboriak megköszönték a Tiszteletesnek az engedelmességét s a mint jöttek, ugyanazon rendben haza indultak. De most már nem énekeltek. A fájdalomnak ez az egy öröme is kelletlenné vált. Némán, komoran, lesütött fejjel lépdegélt
ember ember mellett Öreg Patak István vel,
is
ott ballagott
élete párjával. Fia fogsága
hogyne fájna? némi
és után.
—
dicsekedéssel.
Baksay
:
de
azt
csak
könny
Szent Pál
Pusztai találkozás.
is
nehéz kedvfáj
szívvel
apostolt
neki
—
tri
veszi l8
s
fel
274 példának,
a
tömlöczöztctett és kétszer
szintén
ki
szenvedett egy híján negyven csapást
Hanem hal.
a zsidóktól.
templomba nem mehet, abba
ha
Nem
ha
bánná,
vörös
bele-
prédikálna
barát
is,
csak bár prédikálna. Ilona mögötte lépdelt
s
öreg duru-
hallgatta az
zsol ásat.
—
Hisz* azon
nem
azért
magunk
könnyen segíthetünk, apám uram,
a veres barátok után epekedni
kell
tudunk énekelni,
is
meghallgatja
azt,
ha nem a mester kezdi
is.
szépen énekelgettünk az adventi estvéken
med még som
azt
imádkozunk együtt minden és
atyafiakat,
Isten
Milyen Kegyel-
a
estve.
Hát ezután
Vasárnap
pedig
magunkhoz az szomszédokat. Olyanok leszünk,
délután
meg
I
mi
mondta, hogy olyan szépen olva-
is
a szentírást, mint egy Tiszteletes.
déleltt
Az
imádkozni.
;
is.
Behívjuk
mint egy kis szentegyház.
E
szavakra
nyitva
maradt a szája öreg Patak
lányom! Az Ur áldjon meg azért a szép beszédedért. így már nem halunk meg. Milyen szép lesz az. Tudom istenem, hogy majd sírok én akkori Egy szempillantás alatt elterjedt a tömegben, hogy mit mondott a Patak menyecske. Milyen Istvánnak.
Biz
szép lesz az. állja
igaz
édes
az,
Minden háznép minden
fáklyavilágnál a
magát
is
énekléssel,
gondviselésébe.
A
maga
imádkozással
a
úgy ajánlja Mindenható
mindenütt-jelenvaló a
beszélhetetlen
jelenlétével
minden
Milyen szép
szívet.
és
asztalát
estve körül-
betölt lesz az
maga
minden I
ki-
házat,
Elvették
t-
!
275
lünk az Isten-házát
háza
ím most az egész
s
falu Isten-
lett.
Ez
kép újra edzette csüggedt lelküket.
a
A
fa-
mentek be. A házpásztorok csudálkozva fogadták ket. Ezeket ugyan megvi-
luba
víg
énekszóval
gasztalta a Nagytisztelet úr.
A
következ vasárnap reggelén meg az els istenitisztelet Patakék házánál.
A
is
tartották
Patak-ház tornácza elég tágas, a talpgerendák
cíég
magasak ülhelynek
;
hosszában
tornácz
a
sorakozó körte- és almafák virággal terhes lombjai képezik a rögtönzött templom leírhatatlan mennyezetét.
A
dálatos
már meg is harmóniában zümmögik
méhek
jelentek, s csu-
ezrei
Invokacziót,
az
melyhez a diskantot egy fecskepár énekli. Fészket rak magának a tornáca gerendáján.
Hogyne volna
ez a hely Isten-háza Itt «
megpihen
madár
a
is,
Fészket rak a fecske-pár ...»
mindent megtett arra nézve,
Ilona
hogy még
inkább az legyen.
A
fal
ragyog az
új
meszeléstl.
A
tornácz,
fák alja tisztára felseperve és felöntözve
lopok
beaggatva
zöld
ágakkal,
;
a
az osz-
megrakva virág-
bokrétákkal.
Az érkez szomszédok tisztában
azzal,
mazzuk ket, ha
a
mi azt
els alkalommal inkább
és
rokonok nem voltak
történni
fog
s
nem
rágal-
mondjuk, hogy lépteiket az a kiváncsiság, mint a buz-
góság vezérelte. i8*
.
276
Leültek sorban
a férfiak a talpgerendára, a
;
nk
gyalogszékekre; némelyik állva maradt.
A
fal
gyerekkorában
István
mely öreg Patak
mellett két tölgyfagcs,
mennyi idtl
fogva
ott
is
állott
már
s
ki
tudja
két czélra szolgált.
folyvást
minden estve ez volt az egyik rendeltetése. Másik nem kevésbbé fontos, hogy ülhelyi szolgált a gazdának, mikor egyéb dolga nem volt. Most mind a kett be van Csalánt
terítve fehérrel
lyen
s
szemöldök
:
f
egyiken mint
öreg gazda,
az
ül
vágtak rajta
paréjt
és
másikon egy tüskés
a
öreg
bátyúra,
Patak
(Mikor ketten vannak, nem
ivású.
és szokott he-
Istvánnal is
egy
becsülik egy-
mást.)
A
szemöldök bátyúra
tüskés
csinjaikról
beszélni,
a
igen szeret régi
melyek a jámborabb Patak
Istvánnak sehogy sem akarnak eszébe jutni. futottak
a
törökfutáskor,
meg
a
Hogyan
ráczfutáskor
.
.
.
Hogyan nem birták a török ágyúját kivontatni az Ókor berkébl s hogyan veretett ezért a török valamennyiükre
—
Ne
tizet-tizet.
.
hazudozzék kend annyit I Sok szónak sok az alja, dörmögött vissza Patak István.
Nem
illik
—
—
ezt
az
órát
világi
kegyelmed valamit
kezdeni meg. Inkább olvasson az
írásokból.
Jó
hiábavalóskodással
szeme van még, nem úgy mint
nekem.
— A kendé sohasem — tüskés
volt jó,
lett
1
incselkedett a
Adja kend ide
A
mikor olvasni kel-
szemöldök
bátyúra.
azt a könyvet.
bátyúra kinyitotta, a hol a jegyzék
volt.
«óh irgalmas és könyörül szent Isten: Én szegény bnös ember ...» Az öreg ember az els szavak elolvasásán már Arcza gunyoros vonásai elsimultak, ajka vonaglott, lélegzete megakadt, hangja
egészen
elváltozott.
A
reszketett.
A
betk
összefutottak szemei eltt.
lámpaláz nemcsak a színpadi szereplket ke-
resi föl.
—
Nem
bírom
olvasni, szédül a fejem
—
!
—
szólt
Sohasem éreztem ilyen szédülést. Ilona mikor látta, hogy senki sem ajánlkozik a tovább olvasásra, átvette tle a könyvet. Ha megengedik kegyelmetek, majd én olva-
tikkadtan.
—
sok egy keveset.
Elkezdett olvasni, halkan, szemérmesen, mintha versent akarna döngicsélni azokkal a bogarakkal, kik
a
körtefa
duskálkodnak.
virágaiban
gondolat
megelevenül
léleknek,
a
ajkain.
A
Békességet
szó, a
kért
háznépeknek, árva nemzetünknek
;
a
vi-
raboknak és betegeknek. Olyan mondani és sírni azokon a szép
gasztalást a szegény
utána
esett
jól
igaz szavakon.
maga nem
Csak len
felhcskéje sem
kinek,
az
neki
Úrnak
tegyen
le
volna napja.
suhant
oka
A
mindent,
Tiszta homlokán egyet-
sírt.
ki
a
sírni.
át a
De
búnak.
Ha
vala-
most innep van,
az Úrnak akar udvarolni,
mi
földi.
Akár öröm, akár
keserség.
Majd vasott
kinyitotta a bibliát és egyes részeket
fel
lesz-e ez ?
belle,
ol-
mindig elre megkérdezve: jó
:
178
A
akadozott.
könyvbe; talán a hajlott meg.
Nem
melegséggel.
szabatosan, értelmesen,
nem
vagy kívántak, felolvasta
helybcKagytak
mit
Szép
feje
rajta
függ
mélyen
sietett,
sülyedt
a
tekintetek súlya alatt
Csak egyszer rezdült meg hangja, mikor ezt a szót olvasta: «Jól vagyon atyám, mert ez volt a te jó kedved U Akkor felvetette szemeit. Mintha azokban volna megírva, a mi ezután következik. «Vegyétek
én igámat ...»
—
Elég
lesz
lányom
édes
—
szemöldök bátyúra. most már kezdjünk az
— kérdé — Mit?
—
I
szólt a tüskés
már.
Elfáradtál
Hanem
istenitisztelethez.
Hát eddig mit csináltunk?
Istenitisztelethez ?
az
fel
—
Ilona ámulva.
hallgattunk.
hát te olvastál, édes lányom, mi pedig
De
nem
ez
istenitisztelet.
benne.
kezdik, aztán prédikálnak
léssel
Azt ének-
Én
ilyen
istenitiszteletre jöttem.
— —
Hát aztán nálunk Nem értek épen
az írást
sok helyütt
ki
prédikálna?
igazi
nem
prédikál ást.
az
érti
ember. Azt
kellene fejteni, aztán megmagyarázni, alkalmazni.
szépen ki
ki
lehetne
•Jól
ki
azután ránk
mind megtehetnéd, hiszen olyan olvastál, akár egy pap. Milyen szépen ezt
fejteni
azt,
a
mit
legutóbb
vagyon atyám! mert ez volt a
Ha már
—
Te
Hanem
istenitisztelet,
hát adjuk
te jó
meg
olvastál
kedved
!»
a módját,
Azt már nem teszem asszonyészszel. A szentírásból minden ember megért annyit, a mennyit
:
.
279
nem nem is
az Isten akar neki mondani, a mit
értünk, az
nem mi hozzánk van
arra vaJó,
hogy
intézve
s
Van
találgassuk az értelmét.
bár
érthetünk,
kegyelmed,
Hiszi
hanem
hogy
mi
a
játék a szent dolgokkal.
a
mit
szívvel.
írásmagyarázatunk
dolga?
Idvességünk
lenne?
istenitisztelet
mindig kész
olvasnók
azt
elég,
ott
Nem;
Templomosdi, mint
gyermekek szokták. En olyat nem játszom, bátyám uram ? Lásd édes lányom milyen szépet prédikáltál most is; többet tanultam belle, mint máskor két ne játszunk a tanításból. Hanem azért igazad van a
kis
—
!
:
szent dolgokkal.
csak
nem
oszlunk
el
a
hogy egy szépet ne énekeljünk!
nélkül,
—
Azonban
Nem
—
István
ám,
fiam!
énekeljük
—
el
mondogatta öreg Patak
a Jeremiás
oráczióját.
Az
most mi reánk:
illik
Keserves szívvel Magyarországban
Mondhatjuk magunkról
A
szemöldök
tüskés
64-ik
. .
bátyurának
ellenben
a
O
tehát azt
István az ellenvéleményen
megdúzta
psalmus volt a kedves éneke.
tette ajánlatba
«]m
rettegtet az ellenség engemet.*
Öreg Patak
Az
magát.
házában más akar parancsolni.
Ilona megkérlelte mind a kettt.
éneke
tele
van zúgolódással.
Nem
A illik
kigyelmetek az
örökös
panasz. Sok van még, a mivel bírunk, a miért hálát
kell
adnunk.
.
:
s8o
Bátyúra megint igazat
adott
asszonynak
az
s
hogy a pörnek véget vessen, elkezdette halk, reszket hangon az éneket, mely a menyecske szavairól jut eszébe:
Adjunk
hálát
mindnyájan
Az egyház gyönyör si szer szövege
öröm
az
. .
éneke,
melynek egy-
és hála, dallama az aláza-
tos szenvedés panasztalan
kifejezése.
Egy
angyal
egy martyr énekelte:
írta és
És mondjunk dicséretet Ali teremt Istenünknek, Ki egybegyjtött most minket,
Hogy
Minden
ajak,
innepet szenteljünk...
minden
szív
Méhek és fecskék ember énekel. Ok nem tudnak
szavaira.
megnyílt a bátyúra elhallgattak.
Most
szépen éne-
ilyen
kelni.
Az ott
öregebbek még egyrl-másról. Hogyan
istenitisztelet végeztével az
maradtak
válogattak
beszélgetni
eddig
predikácziókban
a
!
Most meg
milyen jó az is, ha valaki egy imádságot felolvas elttük. Magasztalták ]lonát szemtl szemben. Milyen nagy kincs, a
nyören Ilona
—
tyúra, talás,
értjük
énekel
;
ki
a ki
nem gyzött
Mi
csak tudunk
— mert
olyan szépen olvas, oly gyöannyit tud. szabadulni a tömjéntl. !
—
sóhajtozott az öreg bá-
Milyen vigaszmilyen öröm a keserség között is, hogy a jó Isten nyelvét. Tudunk vele beszélni tanítottak bennünket.
28l
együgyen mondjuk
akármilyen
De
meghal Jgatja.
mi lesz szegény gyermekeinkbl.
Tudatlanul
nevekednek
A
tud
nem
ki
mint a mezei
fel,
énekelni,
olvasni,
tisztességtl, a templomtól, a jó
menne emberek
is
szent felsége
is,
közé,
vadak.
elszokik
az
a
emberektl. Hogy
hisz a száját
sem
tudja
felnyitni.
Ez kétségbeejt bevetdjék
Hogy
gondolat.
egy
valamikor
ki
se
tudjon
énekelni
?
nem kerülhetik. Ez sem olyan nagy
—
Ilona.
—
akarni
kell.
Segíthetünk Tanítjuk
pedig ezt
baj
—
rajta
terség
I
vígasztal ódzott
okkal-móddal,
No
csak
bizony, nagy mes-
Hiszen az iskolákban
gebb gyermek szokta
a sorsot
ket magunk. Hogy mire?
magunk tudunk.
az
!
s
egy kuk-
szélit,
Már
Arra, a mit is
ivadékuk
templomba
vidéki
mintha összevarrták volna a szája kot
az
tanítani
csak az öre-
is
az apróbbat.
Mikor
én iskolába jártam, hétszámra se tekintett be ránk a mester egyébkor, csak szerdán, után,
mikor beszedte tlünk a
vittünk.
Mindig
nem merte bennünket.
az
bízni,
Én
silabizáltattam,
is
szombaton dél-
tojást, a
mit luzusba
els leány
leczkézett.
mert az
mindig
voltam
olvastattam,
Gyerekre
ütött
volna
leczkéz! betztettem, kátét
kérdeztem, szá-
moltattam. Aztán olyan examenteket adtunk, csak-
úgy harsogott bele a templom. Nohát ha iskolás lány korunkban tudtunk tanítani, bizony tudunk most is. Én szívesen tanítom, a ki rám bízza a I
gyermekét.
munkát: hát
más isi Isten megáldja a lelkit hogy ne áldaná megi
Tanítja a
testi
282
—
Mind szép ez prédikácziónak, édes leányom. Hanem bajosan érnétek ám ti arra. Aztán iskolánk mert a jólelk uraság azt
sincs,
Hová járnának? Ide
hozzátok?
ti
is
Az
megir/gyeltc. a sok
czéda
gyerek minden ablakodat beverné.
—
mester sem
ért
—
ránk valami
mindig
núinak
nem érnénk rá mindig. De a ám rá soha, mégis csak ragadt egymástól. Aztán, ha nem is taa mi nem is szükség: leg-
hogy
Igaz,
—
—
alább hadd legyenek együtt. Egyik rzi a másikat.
Ha
nem
egyebet
egy
nekik
ket
tesznek kegyelmetek: fogadjanak
pásztort,
erdszélre
az
No
a
ki
játszani,
reggelenként
kihajtsa
meg
estvére
ismét
míg meggondolják a dolgot, küldjék mi hozzánk, hadd játszszanak a mi
visszahajtja.
de addig,
udvarunkban.
A A
faluban
ennek
a
szónak
is
híre
terjedt.
menye most már gyerekeket is akar Mester akar lenni. Asszony mester. Hát
Patakék
tanítani.
már most
neki fizetik a sódart,
meg
csutás ku-
a
koriczát ?
Az asszonynép megirigyelte a szereplést. Majd bizony Bels ember dolgába avatkozni. Dejszen !
gyermekét ne tanítsa senki.
az
A
férfia
kevély megvetéssel vállat vont rá. Asz-
szony beszédére, gyermek játékára, mester hivatalára is
okos
abból
embernek nem sok gondja van. Lesz valami
!
mester
se
bír
azzal,
nemhogy
asszonycseléd.
De moltak.
a
férfiak
és
asszonyok gazda
nélkül
szá-
283
A
meg
Jánoskák
a Sárikák a
mennyire örüJtek
mikor a mestert nagy énekszóval, sírva ki-
neki,
kisérték
épen úgy unták már most
határig;
a
a
vakácziót.
A
mint
neszét
menyecske Patakék
lesz
háza
hogy
vették,
mester,
a
körül.
ezután
Patak
a
elkezdtek ólálkodni
Bekandikáltak
a
sorompó-
a
nyíláson, megpillantották az udvaron futkosó Pisti-
kát
s
a
nyílásokon
jegyzékekkel,
átszolgáltatott
szrlabdával,
czifra papiros-
dorombbal
fa-karddal,
egyéb drága ajándékokkal megszerezték isme-
és
retségét
légiumai kincs),
(óh
mester gyerekének
egy
vannak
s
pártfogása
óriási
privi-
megbecsülhetetlen
melynek erejénél fogva késbb be
is
me-
részkedtek lépni a kisajtón. Pistika kínos helyzetbe jutott. Választania kellett a
leányok és
fiúk barátsága között. Szíve, valamint
vele született gavallér érzülete, azután azok a csá-
mosolygó arczok, ragyogó szemek; meg, hogy a leány mind tiszta, sima, kimosdott, beszédes meg azok a keresztbe tett kezek, melyek
bítva
;
«gólya vinni» ajánlkoztak: mindezek már-már arra bírták,
hogy elfordulván
hajú, szurtos
vesse
magát,
a karmolt orrú,
kép fiúktól, a ni midn az egyik
lóra való lószerszámot mutatott
Ez
csapzott
kamarilla karjaiba
gyerek
egy négy
el.
hatott és Pistika testestl -lel késtl
a
demo-
krata-párthoz szegdött, melynek játékai orrmosással
végzdnek.
Négy gyerek
befogta magát a lószerszámba, mely
tegnapeltt készült csent csepbl. Pistikának egyik
i84
kezébe adták
a
teJckcs ostort.
Gyi
A
gyeplt,
négy csikó
te
másikba egy kigyófejes
I
hortyogott,
Szügyibe vágta a
nyerített.
nyihogott,
tüszkölt,
harapdálta egy-
fejét,
mást, marta a zablát, csakúgy habzott bele a szája
keser
a
orgonafa-héjtól, mert a zablavas orgona-
fából volt faragva. Kapált, toporzékolt, rúgott elre,
minden lómesterséget
egyszóval
hátra,
elkövetett.
Azután elkezdett menni, kényesen szedve mint az úri lovak. Pistikának az orra egy elébb jár a lábujjánál.
tal
De
nem
ez
lábait,
araszt-
sokáig
tart,
mert ime a lovak csakhamar megbokrosodnak, neki nyúlnak és úgy elragadják a kocsit, hogy máig se tudjuk,
hová
A
kereke.
a
lett
és elkezdett ordítani, a
kocsis orra bukott
hogy csak egy
igazi mester-
gyerek ordíthat, mikor a lovak elkapják.
Most már kocsit.
A
szerszámot összevissza szaggatták, egyik-
nek nyakára sik
aztán a négy csikó igazán elkapta a
három
fujlott a nyakló, azt
a
má-
az istrángnál fogva a kisajtó felé.
De
ó rémület!
A
kinek
kenyérebéd
után
szemöldök
tüskés
mindig volt
végigsandalogni az utczán, épen
ban toppant be törte
úgy húzta
magát
a
kisajtón,
öreg szrt
valami
abban a
oka
pillanat-
mikor a négy gyerek
kifelé. Szétvetette
kiterjesztette az
bátyúra,
s
elttük a két
lábát,
mind
a né-
felfogta
gyet, az egyik saját unokája volt.
—
Hát
csak, vissza
ti
rossz
fát
tettetek
a
tzre? Vissza
semmiházi rossz kolonczai.
ket a négy bnös
Terelte
tornácz felé.
A
rettegve engedé
magát betolon-
.
.*.
Baksay
vörös orczájáról mcst
:
Patak banya.|*
is
íörülgeti
az olympiai pori
a 85. lap.
!
»85 czoztatni.
Az egyiknek ugyan módjában
dilJanni,
de szerencsétlenségére
övé
Ezt csak nem hagyhatta oda
volt.
A
tornáczban
ket
várta
a
lószerszám az
a
Még
bíró.
milyen bíró? Részrehajló, elfogult bíró, a
most
lót
is
volna
lett
pedig vád-
ki
most
csókolgatja s vörös orcí:ájáról
is
csókolgatja az olympiai port.
Aztán
Azok
ott voltak a tanuk.
ján lányok, a kik fölemelték Pistikát
Hiszen csak kerüljenek
A meg
és a tornáczig
kegyetlen rugdalózásai
aztán az a boldogabb, a
ki ki
és ka-
az irigy
ellenére
vitték
is.
Most
jobban árulkodhatik. az utczára!
kegyetlen bíró beparancsolta a vádlottakat a tanukat
is
—
A
a nagy házba.
is,
vádlót úgy vitte
be félkézen fogva, mert az nem akart mozdulni, míg elégtételt nem szolgáltatnak neki. A négy gyerek elkezdett a szobában bgni, mindegyik ártatlannak
hogy
a többi a
úra aztán
A
bnös.
még jobban
magát a dologban,
vallotta
tüskés
biztatta
szemöldök
báty-
ket. Lesz most ne
mulass. Ilona a kályha-suthoz fordult, lani
a rokkafa,
meg
töltötte
úgy,
egy
zöldmázas
mint tanúknak
kukoricza-kcnyeret
meg egy
a nyírfa-sepr.
nagy köcsög
a vakablakból egy
a hol azokott ál-
Onnét elvett
aludttejet,
cseréptálba,
azt ki-
vádlottaknak
kezükbe adott egy-egy darab
— olyan
sárga mint a viasz
—
festett fakanalat.
— Egyetek,
fiaim.
Máskor vigyázzatok
a
ki-
sebbre. Pistika
is
megkapta a maga fakanalát
és kuko-
2 86
De
ricza -kenyerét.
hogy
kezvén önérzetével,
míg az ügy
mindkettt, ellen-
elhajította
sértvel érintkezzék,
a
nem
a lovagiasság szabályai szerént el
Szöpögött és kökényszemmel (értvén a
intéztetett.
kökénynek nem
hanem
színét,
bandzsalított a
ízét)
négy gyerekre, a kik imé gonoszságaik díjába még kapnak,
aludttejet
asztallábhoz kötöztessenek.
czérnaszállal
hogy
megérdemelnék,
holott
De
ilyen
ez a földi igazságszolgáltatás.
A
gyermekek az
aludttej
adja az árát az ilyen
maradt, lesz
hogy bnténynek.
Lehetetlen
szökdöstek.
majd azt
menekülni
siklott ki
nek tanakodni
s
A
kihúzni a
szerrel.
vidám arczczal
valaki
az,
fogják
szép
végén egymásután
De
a kisajtón.
ki-
meg ne
ki legutoljára
brébl. Jobb a
negyedik
is
Ott összeülé-
a fejüket a közelmúlt ese-
törték
ményeinek összefüggésén.
Nem
foghatták
fel
az
erkölcsi világrendnek ezt a szokatlan abnormitását,
melyben
a
Másnap
bnt
aludttej követi.
reggel aztán a hány Jánoskája és Sári-
mind elállott a szeredásával meg a kosarával. Példának okáért beletették a Hübnert meg a zsoltárt, hogy kitnjék, miszerint
kája
a falunak,
volt
a sült töknek
meg
marad elég hely!
De
nincs iskola.
mester.
Már
az
a pattogatott kukoriazának
még
Hiába bizonyozták nekik, hogy igenis,
tegnap
is
hogy van. egész nap
Patak ángyi a ott játszottak a
gyerekek.
A tette
Patakék udvara megelevenült. Ilona sorba ül-
ket
a
talpgerendára.
imádkoztatott, azután
Énekeltetett
megleczkézte
ket.
A
velük, zsol-
»
a87 tárosokkal
két
Mikor ebbl osztályrendet, valót.
Azt
kifogyott,
is
meg
csolatot,
az
verset,
két
diktáltatta
tízparan-
meg
szóba megakad,
mert a
tanulni,
kell
azt levetteti.
az
könyvnélkül
nekik
hagyott
azután
a
sort.
Megállapította
kétszer kettt.
a
jól
ábéczésekkel
egy
ki
Most imádkozzatok
tanulás után valót.
H
h
szüléink,
Minket
hn
tanítónk
szeressenek ....
Hohó! még akkor nem míveldött lági
nép.
így ki a vi-
Csak szegény paraszt gyerekeknek való
imádságot tudtak.
«En édes Jézusom!
cselekedjed,
hogy a
te tu-
dományodat mind holtig szerethessem, követhessem . . A gyermek vette kalapját, könyvét, a leány ko.
.
sarát és az
udvaron sorba
állott
szépen párosával.
Külön sorban
a felszegiek, külön sorban az alsze-
Az els
gyerek kezdeményezésére megindult
giek.
Pa-
a kis sereg és harsány köszönéssel hagyta el a
takék udvarát.
A
falu asszonyai csak várták,
ez a komédia
hogy meddig
tart
mikor kergeti szét Ilona végképpen a gyerekeket? De nem látszott megunni a dolgot.
Napról-napra többen
lelkiismeretes
Fenyítéket tartotta
s
jogát,
hséggel
nem
az
meg
s
ket, a hogy tudta. (ehhez éppen úgy nem
tanította
tartott
mint
jelentek
írásmagyaráz áshoz),
tehát
minden gyermek vonzódott, sietett hozzá. Az nyékos udvarban tetszett mindegyiknek a világi
árlét
288
Gyönyörség
sora.
volt az életük. Tanterv, leczke-
jegyzkönyv
közmíveldés egyéb házszabályozói nem voltak ugyan de Ilona nem is igen értett ehhez, a gyermekek pedig nem követelték, ók csak azt érezték, hogy mennyivel szebb az élet idekint a tágas, szells, homokos udvaron, mint abban az utálatos lyukban, a hol régebben reggeltl estig be voltak gyömi szelve, s melynek két bunyik ablaka folyvást csikorgatta rend,
mulasztási
és
a
:
rájuk a fogát, mint a kisértet.
Ilona hivatalát
mások
megkivánták. Ki hiúság-
is
büszkeségbl,
ki
kötelességérzetbl ráadta
magát, hogy tanítson.
A
maga gyermekeit
ból,
ki
a rokonokét
is.
Hiszen az nem
a Patak menyecske megtehet,
is
azt
is
mesterség.
k
meg
A
mit
megtehe-
is
A
gyermekeknek jó dolguk volt. Ha egy helyütt levetették ket, vagy unták magukat, mentek a másikba. Az asszonyok
tik.
Lett egy helyett öt iskola.
versenyeztek
Még
egymással,
tud
ki
a csillagtalan zsoltárokat
De
azért
többet
is.
Ilonáé maradt a legnépesebb.
csak azért, mert neki legjobban kezére tás,
volt.
hanem
azért
No meg
Nohát
I
is,
mivel
tanítani.
áll
Nema taní-
olyan jó és gyengéd
hogy tagadhatatlanul igen szép
szép, jó, igaz:
egész
életünk
is.
ezt keresi,
hát a gyermek hogyne szeretné, ha megtalálta.
Milyen nagyra van a jámbor amerikai ember a találmányával, hogy a gyermekek legjobb tanítói a nk. Persze, hogy azok I Ki is más, ha csak angyal nem? Tudtuk mi ezt ezeltt kétszáz esztendvel, mikor még az rongyos országuk a világon sem volt I
A
világ aztán haladt a
emberei
bot
—
miután
maga kátyús lelkük
útján.
dolgát
A ro-
ellátták
—
nyugodtan folytatták napi munkáikat a parancsolat Hat napokon munkálszerént, mely azt mondja :
kodjál ....
Végezték minden dolgaikat. Kiki szolgálta
tést,
aratást.
meg
az uraságnak
az
exegesise
öt
:
is,
A
kaszálást,
a robotot
gyj-
magának
is,
mert annak a törvénynek ez
napon magadnak,
a
hatodikon
pedig az uraságnak. Patak Istvánt
is
várta a
maga
földje,
meg
az
kezén egészen másnem szerde az számok vannak most, mint kasza és sarló. A háznál van elég cseléd. Két öreg, két apró. Mind a négy alkalmas a készet fogyasztani, de uraságé
is,
megkeresni alkalmatlan mind a négy.
A
szegény asszony most már nem taníthat; a
gyermekek magukra hagyva játszanak az udvarban, de azért együtt vannak Patak szüle perpatvarkodó fenyítéke alatt, kinek sehogy sem tetszik az, hogy unokáit úgy teletömködi az a sok gyerek mindenféle jóval. Már hiába, ennek minden mester gyerek alá van vetve, azért békével kell trni sorsát. Másfell öreg Patak István gyjti maga körül a csalán-
vágó göcshöz a sok czéda cselédet. Kikérdezi ket, aztán ócsárolja tudományukat. Keveset tudnak. A/liiskolába járt, nem ennyit tudtak ám. is kor
Deákul
is
tudtak énekelni.
Jam moesta quiesce
querela,
Lacrymas suspendite matres. Bakkay
:
Pusztai talilkozás.
19
290
Azt rájuk disputálja, hogy tanulják meg. Nyaggatja vele ket, veri a taktust féldélig. Hátha elárva falujokba is. Legvetdnek az ((ah;ák» az alább ne valljon a menye szégyent. Minderrl Ilona semmit sem tud, hétszámra robotba
jár.
láskor
meg
Sokkal adósok, a mit szántáskor, kaszá-
nem
a kasza
szolgálhatott
mivel
le,
nem asszonykézbe
ekeszarva
az
való. Sarlóval kell
leszolgálni, a mit lehet.
Ruhába kötve
kiviszi
a
munkára kenyérkéjét
s
mikor a többiek hozzáülnek a délebédhez, ötenel búvik
hatan karikába,
Ne
nyékába magánosan.
vele valami
kereszt ár-
hogy nem eszik
lássák,
fttet.
marhát Napnyugatkor hazatér s míg más pihen, etet, fej, fz, tisztogat; mikor mindenki elnyugszik a háznál, akkor kimegy a konyhára, ott mos, száonnan kimegy az udvarra, megm'ángorol rít, ;
tekinti
a jószágot, vet a lónak
gyermek az
mellé,
a ki fel-
Ennek tej kell, azon elalszik gyermek álmában is ggicsél,
sírni.
és anya.
A
anyának álmában
melyen
bejön, megcsókol-
ledül a kisebbik
gatja kicsinyeit;
ébred és elkezd
;
is
fülébe
hangzik az
elaludt.
Ha ágyamban nyugszom, Csendesen aluszom, Nincsen semmi félelmem
Midn
felserkenek,
Semmin nem kesergek. Mert Isten riz engem.
;
ének,
29'
Egy
keveset top; akkor felkél hajnal eltt, veszi
kimegy
sarlóját,
hat
fel
s
a
köti
is
maguk
földjére.
maga.
A
Arat a mit arat-
kel nap megint
ott
többi között.
látja a
Búzát aratnak,
tiszta
bzát.
Ötven-hatvan
asz-
szony székiben elfogja a nagy tábla aranytengert s vigan dalolva, nevetgélve vágják engedelmes hul-
Mögöttük
lámait.
markokat
férfiak kötözik
kévébe a lerakott
ezek mögött egy ispán
s
a kit
áll,
mos-
toha sorsa arra kárhoztatott, hogy a hátrahagyogatott
csapkodja lovagostorával reg-
konkolyszárakat
geltl
A nk
ettig.
fényes
tiszta
öltözve, mint az angyalok.
Óh
fehér
a búza
nagy
ruhába király,
nagy innep, hova csak diszruhában szabad megjelenni. Minden szeme arany. Istenáldás, me-
aratása
lyet
nem
szabad
egy-egy
összefogni vele, azt
mul
Szelíd
pocsékolni.
markot
(a
és
hálás
hízelgéssel
mint egy szkefürt gyermek),
az
bánik
hajlik
si-
balkarjára,
gondosan kihagyni
mint azt az evangéliomi gazda paran-
a konkolyt, ;
szépen
kell
megérzi a kalász, gyöngéd szeretettel
hozzá
csolta
ki
kézzel
nagy
tarlót hagyni,
egytl három napig
a bölcs természettl,
mert a
tartó
ki
tövin vágja,
derékfájásra Ítéltetik
a miért a földtl
ellopta,
a
mi a földé. Kaszával, ezzel a brutális, éktelen és zabnak való szerszámmal, melyet bizonyosan a vandalusok alkalmaztak legelször búzavágásra, a
melynek minden
s
mozdulata olyan bszült, ke-
gyetlen, kérlelhetetlen, mint a hóhér pallosáé, ugyan
melyik
férfi
rályát?
A
merészelné kaszával
mi korunk, mely
illetni
kitalálta a
a füvek ki-
mesterséget
292
egyszerre san
Hadd
Ilonának
sok
nem
álmatlan
emészt
a
éj,
s
ke-
ebédjéhez lá-
hanem
a pihenés.
férje sanyarú sorsa,
elhagyat-
az étel kellett,
gondosan
mindig
tatásának
ugráljon
mindenki
az ispán delet parancsolt,
magának egy kereszt-kebelt
resett
Csak gyor-
is.
Csak szalma legyen sok!
szerteszéjjel!
Mikor
A
tékozolni
is,
mindent egy kaszavágással.
szem
tott.
kitakarítani
de
titkolt,
folyvást
fájdalma kimerítették erejét. Kinézett ma-
oda bevonult, lehajtotta egy kévére, betakarta arc^át kenyeres abro-
gának egy üres keresztet, fejéi
szával és elaludt mélyen.
A
többiek a szokott egy órai alvás
juhoz mentek aludni.
Hadd
toznak
k
Az
s
hagyták a szegény asszonyt tovább
pihenje
rendri
ispán észrevette a hiányt. is
lelketlen paraszt
nem
magát, hiszen
ki
az uraságnak
hiányzik; úgy
után sarló-
tar-
szolgálattal.
Nem
tudakozta
ki
hiába kérdezte volna, mert ez a
nem
vall
Sorba
egymásra.
járta
a keresztsorokat maga, s minél tovább ment, annál
ersebb büntetést forralt annak a naplopónak, a ki tet ebben a pörköl idben úgy megfárasztja maga után. Akárki lesz, inkább felbszült
s
annál
megkeserüli. Távolról megsejtette az alvó asszonyt
lábujjhegyen lopózkodott
felé.
Az
s
óvatosan,
aratók észrevet-
nem tudták, mit akar, csak annyit sejtettek, hogy nem jóban töri a fejét. Elkezdtek hujjákolni,
ték;
mintha nyulat ugrasztottak volna
fel.
Talán föléb-
red majd.
Az
ispán
még jobban dühödött
;
tudta,
hogy az
!
:
^93
egész csinált lárma azért van, hogy az 6 szándéka meghiúsuljon. Meggyorsította lépteit
alvóhoz
mint
a
az
kezében lév korbácscsal végig-
a
jutott,
s
hogy a vékony patyolatinget egyszerre
vágott rajta,
elfutotta a vér.
—
Adta rossz
Az
asszony fejérl
lekapta
bestiája, így
lopod te a napot.
szívszaggató
üvöltéssel
az
felállt,
abroszt,
görnyedve, vonagolva térdrerogyott kezekkel nézett az
Nem
ispánra.
ugrott
azután s
fel,
hátra-
összekulcsolt
tudta, mi törté-
nik vele.
Az
ispán
maga
is
gyönyör
mint a
megijedt, a
alakot meglátta.
de hát minek Valami formátlan teremtést vagy
Megsajnálta, mivel takarta
el
arczát
vén asszonyt ismeret.
De
?
ütni
:
szép
olyan
az más, azt
szépnek és
:
nem
a lelki-
tiltja
fiatalnak okozni fájdalmat
meg
hatalomnak sem engedheti
ezt az ispáni
az
ispáni lovagiasság.
A
durvaságot otromba-
Mert hogy egyenesen
beismerje durvaságát,
Próbálta a dolgot sággal.
st
bocsánatot
Még csit,
is
elülni,
kérjen
:
ez gondolatnak
bolond.
is
egyet vágott az asszony másik vállára, ki-
a mi
arra
volt
szánva,
hogy megenyhítse a
másikat, a nagyot és vérzt.
— Hát
amolyan álmos menyecskéje
ilyen
csak a hátadat
I
Ármányos
!
így csalsz te
1
tartsad
meg
en-
gemet. Takarodol mindjárt aratni
Az
asszony magához tért
ijedtségébl. Felkapta
sarlóját és futott az aratók felé.
csorgott
alá,
hátán a vér.
Orczáján
a
köny
^94
Az
engedte
ispán
asszonyt,
az
futni
nem
mikor
s
megeredt utána nehézkes gyorsasággal topogva és magasra szedve térdeit, mint a ki tetteti, hogy teljes annyira volt már, hogy utói
érheti,
is
—
magasra emelgette.
igyekezettel fut. Korbácsát
Várj csak, semmiházi ármányosa tel csak érhesselek utói.
Hadd lássák, hogy csak tréfa. Az aratók hallották az asszony tán látták, a mint
fut feléjük;
jajsikoltását, az-
utána az ispán ne-
vetve, kiabálva, öklét mutogatva.
Elébe szaladtak Ilonának, kézen fogták, úgy vezették egy kévéig, ott leültették. Egyik az idsebbek közül felemelt
sarlójával
meg-
fenyegette az ispánt.
— Ide
ne jöjjön az
úr,
ha kedves a szemevilága,
mert kivagdalom a szemeit ezzel a sarlóval
Azután Ilonkához
— Mutasd
itt
ni
1
fordult.
édes rajom,
hol
fáj ?
mutasd a vál-
ladat.
Sírtak vele együtt. Vigasztalták,
nem mély
majd begyógyul
a seb,
biztatták,
hogy
az.
— Begyógyul, begyógyul, — zokogott szégyen. meg, hanem szony. — Nem — szegénynek semmit sem szabad — dörmögött az öreg az
is
fiam
!
az
a
öl
a
bátyúra, ijesz-
szégyenleni,
ten húzván Az ispán
össze tüskés szemöldökeit.
elvette tzszerszámát
a csihol ásba. Lássák, dott meg, s teni.
asz-
nem
hogy dolga
azért, mintha
Csihol ás közben
fél
szájjal
és
belemerült
van, azért állapo-
nem merne (a
másik
közelífele
a
295
otromba
böfögtette
marta)
pipát
minden
tréfáit,
szó után nagyot röhögve.
—
hús.
No Ne
bizony nagy baj
Egy
!
maga
a
kitelik
féljetek,
az
is
asszony-
Még
foltjából.
Háj
vastagabb lesz, ha jjegyógyul.
kis
n
helyén.
a
Halnak ám abban az asszonyok rakásra.
Nem
A
Mit
szóltak neki vissza.
betapasztották
kimosták,
sebet
szaporítsák a szót.
forrasztófvel,
melylyel az aratók a sarlóvágta sebeket gyógyítják
mely mindenütt
s a
király,
kél,
a hol búza
másik a királyné. Egyik
van. Egyik a
táplál,
másik gyó-
gyít-
Mikor
kezdték
betapasztották a sebet, folytatni
a munkát. Ilona
is
velük együtt.
Aratott
foly-
és
vást könyezett.
Némán
dolgoztak
egy szó sem
:
hosszú délután,
egész
bátyúra dörmögött delte, szorongatta.
hallatszott
az
szemöldök
csak
a
tüskés
folyvást,
a
mint a kévét tér-
Mintha
az ispánt térdelné s an-
nak a nyakát fojtogatná azzal a szalmakötéllel.
Az
ispánnak nyomta a szívét
a
nagy
hall-
naptól,
azért
még
ez
gatás.
ettl
Óhajtott szabadulni jól
fenn volt a nap,
beszüntet
De is
mikor kimondotta a munka-
szót.
sem
most senki
az aratást.
sértve érzi
a
Az
hallotta.
ispán felült
magát e dacz
lovára
által,
tovább
Ralytatták s
mint a
elvágtatott.
ki
Mikor
egy domb mögött eltnt, akkor a tüskés
szemöl-
dök
azt fel-
bátyúra
emelte
is
készen volt a
fél kézzel,
de
megint
kévéjével,
csak
eszébe
jutott.
:
29^
hogy az
kéve
a
nem
ostora
Isten
helyett föJdhöz akarta vágni),
hanem
gyöngéden öJbefogta,
azért szép
(mint
s
az,
a
ki
Isten áldása
egy csonka ke-
resztre föltette papnak.
— Elég.
Akkor abbahagyták az aratást. Ilona kisírt szemekkel ment a kereszt tövéhez, fölszedni az egyétmását.
A
— gon,
bátyúra oda sarmallódzott hozzá.
Kegyes leányom
—
úgy
hasogatnák
hogy
fáj
De
!
a szívem
azért
az
az
—
!
el
reszket han-
szólt neki
mint ha késsel
éretted,
ne
ám magadat,
busúld
ember
istentelen
úgy
bánt
veled.
—
Dehogy búsulom, bátyámuram A jó Isten engedte meg neki, mint Sémeinek. Az ilyen munkát nem bízza jó emberekre. Majd megfizet neki. AzHa én azt tudnám édes leányom! I
—
—
után közelebb lépett az
asszonyhoz, megfogta ke-
zét s búsan szegezte rá tüskés szemeit.
—
Ilonái te úgy tudott az Írásokat, mint a pap.
Hát mondd meg nékem, miért látogat téged az a szent Úristen, mikor te jó vagy, hív vagy, istenfél vagy Nem tudom, bátyámuram nem is kérdeztem még soha. Nem is vagyok olyan jó, mint kegyelI
—
!
med mondja. Nálam jobbak többet.
Mi
az én szenvedésem
uraméhoz képest,
sem?
A
is
ki
szemevilágait
nem sem
szenvednek, sokkal
láthatja
— tévé
az én szegény kis árváimat.
szegény jó a nap világát
az én
hozzá
sírva,
—
!
:
297
—
Lássa kegyelmed
dabb hangon
Gyermekeim
—
fél
azután
folytatta
még eddig nem
szilár-
szenvedtem.
is
idm
gondja miatt
és a ház
sem
volt
milyen gonosz vagyok én ! soknapig sem jutott eszembe szegény férjem
búsulni, Istenem
szor
—
!
Most már nekem is van mit szenvednem. A szégyent. Köszönöm a jó Istenemnek, hogy ezt rám bocsátotta. Ha nem szenvednék, azt hinszenvedése.
hogy Isten tudom, hogy van ném,
és
elfelejtett
rám gondja
Ebbl
megvetett.
mert
szeret:
és
vesszz.
A
bátyúra mélyen
sóhajtott.
Óh
asszony, nagy
a te hited.
Azután eleresztette az asszony kezét és tovább kullogott, dörmögve, fejét csóválva Ha én azt tudnám
—
Ilona
aztán
felvette
megáztatta vízzel czát,
homlokát.
menne
sarkát
megtörülgette vele szemét, ar-
s
Ne
kisírt
egyik
abroszát,
az
lássék
arczczal
meg az
Összekapkodta egyét-másáf,
rajta a sírás
hogyan
;
madárkáihoz?
kis
haza az ismert
sietett
gyalogúton. Öt-hat fecske kiséri, elzi, játszik, kering,
csicsereg
feje
ingerelni régi ismersüket. fecskéket.
Nem
éneklésében,
vezetje;
mintha
fölött,
vehet
De
már
nem
veri
erd. Rsje meghajlik gyen hármas súlya
vissza
meg sem
részt
melynek hajdan
akarnák
dalra
a
volt
látja
többiek
kezdje
rigóhangját
a
a
víg és
közeli
a fáradság, a fájdalom, a szé-
alatt.
Az
útra kihajló búzavirág,
melyet gyors lába megmozgat, fejcsóválva mereszti utána kék szemét.
198
— A
Sohasem volt ez ilyen. Mi taJálta ezt? tüskés szemöldök bátyúra egy darabig nézett asszony
elsiet
az
felvette furkos botját, s
öreg
azután
után,
egyet
beleakasztotta
gondolt,
a vizeskorsót
lábaival, fiatalhoz ill gyorsasággal
megeredt
a gyalogút felé. Ott, hol a gyalogút letér a
rl, megállapodott,
kétfelé
vetette
öreg szrt, mintha most
jesztette az
szétter-
lábát, is
dll-
gyerekeket
akarna vele fogni, úgy várta be a többi aratókat, kik utána csoportonként hullároztak, és a kik már most
egy toppot sem mehetnek tovább, mivel a bátyúra elzárta
ellük a gyalogutat.
— Atyafiak — I
szólt
hozzájuk szeliden,
hogy három Összetöri maholnap. Ke-
a szegény asszonynak annyi
embernek
is
nyerét most
Búzája
sok volna. is
azon
még most
is
— annak
mód
a
baja,
vitte haza,
a mint hozta.
aratatlan, hajnalonként aratgat
más alszik. Jertek takarítsuk le neki eklézsia-sorába, hadd legyen reggelre egy kis
valamicskét, mikor
öröme. Kiadja az
Az öreg nem
estve,
szép holdvilág van
várt feleletet,
szavát fogadják. Elindult s
mely haza s a
vezet,
nem
úgy
tért a
hanem végig ment
jobbágyföldek felé
tartott.
ballagott, kissé fáradtan,
de
Az jó
is
a
I
tudta,
hogy
gyalogútra,
düll úton
egész sereg utána
kedvvel,
szívesen.
embernek olyan jó kedve, mint mikor valakinek igazi örömöt akar szerezni, vagy szerzett. Neki álltak a Patak István búzájának, melybl
Soha
még
sincs az
alig volt öt-hat
kereszt
felkötötték, keresztbe rakták.
az egész.
letakarítva; learatták,
Két órai munka
volt
299
—
No
lám
itt
!
nem
lábatlankodott
mégis milyen becsületesen dolgoztunk
!
—
az
ispán,
szólt
egy
ember, mikor a legutolsó két kévét gyöngé-
fiatal
den ölbe fogva keresztbe helyezte.
]tt
az ötvenedik
kalangya.
A dag
—
bátyúra felmutatott a teljes holdra, mely gaz-
pazaron hintette a
ezüstjét
Ott van
tarlóra.
Az
az ispán, öcsém.
sarlóvágásunkat
s
eddig már
cl
mondta
is
dának. Hej fiaim! nagy robotot
annak ugyan rossz lelke
Hazatisztúltak
szépen,
gaz-
a
mi
szolgáltunk
mai napon. Gyerünk haza, fiaim! Jó kívánjunk egymásnak, mert a ki még szik jó Ízt,
minden
látta
a
éjtszakát se
ma sem
al-
lehet.
csendesen,
dal
nélkül.
Otthon várhattak rájuk az elázott eczetes A bátyúra Patakék ablaka alatt ballagott
levessel.
szeretett
bezörgetni
volna
az
Ne
nyugodtan szegény asszony! jál
dolgaidról.
De
csak
nem
csak most szenderedett
el
Ügy
Aludjál
szorgalmatoskodvisel
a te
zörgetett be, mert hátha :
Aztán meg mit dicsekednél
Hadd
ablakon.
mert Isten gondot
a holnapi napról,
el.
bn
volna felébreszteni.
azzal,
aludjék szegény tovább.
a mit
Majd
más
tett?
elámul holnap,
ha észreveszi, hogy rászedték.
Holnap? Bizony holnap ám; még pedig az holnap mindjárt meglesz. Mert ímé a bátyúra
a
még
sem végezte talán estvéli imádságát, a menyecske már felkél, kimegy a kertbe s ott szétnéz az égen. Éjfél már régen elmúlt, mert az aratócsillag leel
ment, mindjárt hajnalodni kezd. Sietni
Néhány perez
alatt
készen van az
kell.
útra, a
hosszú
300
munkára, melytl
De
nem
a pihenés eszébe
mikor
tudja,
sem
jut
annak, a
Megy
semmi fájdalma semmi maradványa
halkan,
nyugodtan
tegnapi
sebnek,
arczán
tegnapi
borúnak.
Bal
;
vállán
abrosz
módjára, jobb kezében a sarló.
gány
be sem
ki
munkája végét.
láthatja
mében
lesz pihenése.
úszik
Mind
volnál, azt hinnéd,
elveszett
leányát
cjtszakában.
De
indult
neki
sze-
Ha
az állhatatos kitartás szelíd fénye.
po-
Ceres istenasszony, a
ebben
keresni
már reggel
van,
a
palást
két
a
a
a
ki
mély
hallhatod
énekérl, a mit csendesen dúdolgat. Atyai gondviselésedet
Sok ezerszer megpróbáltam.
Reám kinyujott kezeidet Én Istenem, általláttam.
Most jól
betér a düll-úton.
tudott földhöz, annál
Most
Minél közelebb
inkább
gyorsítja
jár a
lépteit.
megáll, gondosan körinéz, szemléldik, csó-
tovább megy. Ez
válja szép fejét,
nem
az.
Min-
den mesgyénél ismétli. Ez sem az, ez sem az. Végre a düll végire jut. Most már félni kezd. Nem találja a maga földjét. Eltévedt, vagy álmodik, vagy megtébolyúlt, hogy nem talál a magáéra? Mért nem kiált rá az a sok veríték, az homloka vizének folyásai Itt vagyunk I Visszatér a merre jött, még gondosabban megvizsgál minden tüsköt, minden mesgyét. A szomszédok földét mind felismeri: de hová lett az övé? Végig megy a tarlón. Itt kellene lenni, de ez :
le
van aratva.
30I
els kereszteket. Ezeket én kötöttem, suttogja magában, a mint két-három kévét megemelint. Ezek az
Most
visszatér és sorban kezdi vizsgálni az
én kévéim
—
Az
I
én kévéim!
izgatottan a
nyúl
egy
ismétli reszketve
kéve
alsó
kötél csavaró-p ál cza,
tett
—
alá,
ha
s
lázas
ott
van-e
melyet tegnap reggel
rej-
oda.
Ott
volt.
Elámulva
végig a hosszú
tekintett
keresztsoron,
szétnézett jobbra-balra, mintha keresné,
szönje
meg; azután mikor
sem
senkit
kinek kölátott,
zo-
kogva borúit a legközelebbi kévére.
—
Köszönöm, édes
jó Istenem
I
Y. (Isten azt is
A
siet
nyarat
megbocsátja.)
utói érte
a
lankatag
sz,
el
is
temette Patak szülével együtt.
Öreg Patak István megsiratta öreg társát. Minthogy pap nem volt, a ki elpredikálta volna, csenott énekeltek fölötte desen kikísérték a temetbe sírnál mondandó énekeket. Visszajövet, útközben, aztán meg a torban az öreg gazda elismételte ;
mindazokat a textusokat,
melyek a
halotti
prédi-
Ez
volt a
kácziókból megmaradtak emlékezetében. parentáczió.
Az
öreg aztán
addig engedje
élni,
azon
kérte
Istent,
hogy csak
míg egyszer megláthatja ked-
302
vcs
Hadd
fiát.
fogja be az
az
Akkor
szemeit.
örömmel meghaJ.
De
Isten
gazdát
mást végzett
felle.
A
az öreg
tél
eltemette öreg társához és Ilona magára
is
maradt.
Azt hinné az ember, hogy ennyi bájú és fájdalmú asszonynak a két öreg csak aggatott. Igen mint az iszalagnak a korhadozó söis aggatott, vény. Az iszalagnak semmire sem kell az oszlop, 6
csak
azt
virágozhassa.
dár
is
Ha
az oszlop végképp kidl, a folyon-
kisárgúl.
Csak most kezdi érezni az
Míg
élet súlyát.
a két öreg, vagy egyiknek vagy másiknak
közül líden
be-
beárnyékolhassa,
körül folyhassa,
mindig volt valami tudott
orvosolni
;
panasza,
valami
a
a
élt
kett sze-
mit
parancsa, a mit
Micsoda asszony az, a kinek senki sem parancsol, a ki jár a maga esze után ? Igaz, hogy mindent, a mit tenni kellett, neki kellett teljesíteni.
gondolt
el,
szabta
meg
a rendét a dolognak, de
hogy mind arra a mit
azért úgy intézte,
teljesített,
ipa adja ki a szót.
Azonkívül szív,
a
ki
jól
tudnia,
megosztja vele
háromfelé osztva
kevesebb
esett
jut. Jól
—
hogy van két igaz
fájdalmát,
egy-egy részre
esett tudni,
hogy
a
n\elybl
mégis
—
csak
legnagyobb,
legigazabb része ennek a fájdalomnak az övé, mert
Csak egy szavába kerülne megszabadulni minden fájdalomtól, de nem teszi. Édes dolog a keresztet önként viselni azzal tudva, készakarva viseli
és azért, a kit szeretünk,
azt.
ó
önként vette
fel,
ön-
303
nem
meddig neki tetszik, hanem a meddig Istennek tetszik. Ni miJycn nehéz ni milyen magas ni milyen vérz 1 ni milyen könnyen földre dobhatnám, ha akarnám! De nem ként
viseli,
addig,
!
a
I
Én nem
akarom.
kerestem:
Isten
vállaimra;
tette
6 parancsolja, hogy vigyem. Hát viszem.
Sohasem mutogatta, sohasem panaszolta, míg az öregek éltek. Most, hogy meghaltak, a megosztott fájdalomnak mind a három része rá Vitte.
Most
nehezül.
még
ha látják
érzi
magát elhagyatva
és sír sokat,
is.
Kegyetlen id.
A
Mecsek megeresztette a havat. Ügy esik, hogy nem is fér a földön, hanem a házereszre kívánkozik Nyomásnak híre sincs az utczán harmadnap óta gyerek nem jöhet az iskolába, mert a hó el;
nyelné mind.
Az ablakok befagyva, hogy ki sem lehet Ámbár István gazda ersen nyomkod az derére
egy
mintha
azt
rlend
forgalomból
akarná
a polturával
hogy neki
elérni azt a czélt,
kilátás a
Mikor
már
fonák lenyomatával, akkor folytatja
terjeszti
a
Az nem
ott
kis sza-
a
LIBERTATE
ezt
a
munkát
hogy míg emezen addig az els fiók figuráit
tesz semmit,
Libertást,
megint csak belepi keze
az
nagy világba.
az egyik fiók tele van
a másikon.
sike-
mire
a
ezeltt negyven esztendvel veretett: egy
badabb
ablak
pénzdarabot,
kiüldözött
megmutatni,
látni.
a
kegyetlen
dér: az
küzd féldélig a küls ellenséggel
piros s
re-
304
hogy majd valamelyik lenyomat érvényben marad. Csak próbálgasd jó fiúi Hátha neked sikerül. Bcnnt a szobában jó meleg és nagy csendesség, melynek némaságával egy rokka gyors pergése méli,
A
küzd.
szép
kender a fáradhatatlan ujjak
szálú
között finom fonállá sodródva
szalad
fel
a
teljes
orsóra szakadatlan futással.
Csendes munka. Életemcszt, asszony-magasztaló. Zajtalan életét,
nyugodt
munkáját,
alázatos
le-
mondását, egymásból folyó kötelességeit ábrázolja
annak a szelíd és értelmes valóságnak,
hogy kérdené
a nélkül,
ül,
rencse, vást
hogy nem
kérdi,
a lábas
órával
feleli
:
a
rajta
ki
meddig tart ez ? Szemert imé a gép foly-
:
örökre
.
.
.
örökre
.
, .
örökre Ti, a kiket Isten az emberiség nevelésének örök
munkájára hívott
olyan társat keressetek,
el,
fonni tud és szeret.
Nem
azért,
a
ki
hogy házi-vászonba
öltözködjetek csúfra ebben a papirgalléros és hangedlis
hanem
világban,
hogy ha kétségbe
azért,
estek valamikor munkátok sikere fell
ton folyó fonál tanítson
kodni
tudni
kedvvel,
a
a
siker
meg
az a
foly-
benneteket munkál-
várása nélkül
befejezés
:
reménye
és
nélkül
mégis és
jó
mégis
bízva.
Míg
István
ködik, azalatt
felmérésével
hogy Jépni, val
gazda a Libertás megörökítésén erlJánoska az öreg tornyos küzd,
azt
iparkodván
nyoszolya
bebizonyítani,
képes annak a nyoszolyának a hosszát
még pedig
viszi
fel-
hogy az ágyterítt is magáhitelesítnek; a mi pedig hogy nem kis úgy,
3^5
mesterség legyen, tudhatjuk magunkról, mikor mi is
ilyen Jánoskák voltunk.
Hanem juk azt
az ilyen Jánoskák
—
is,
—
magunkról tudhat-
sokszor nagyobbakat
mernek, mint-
sem végrehajthatnák. Annálfogva ne csudálkozzunk rajta, ha Jánoska pályája felén összeroskad. Tán a feje
nem
eszébe láját,
megérzi, ha korábbi tapasztalásai hirtelen
is
rizd
arany regu-
juttatják az opportunitás
rzi
a fejedet.
is
ezt
minden ember,
csak a Jánoskák vetik koczkára, ha felnnek.
Jánoskában még
sem ébredt a költ, kinek
fel
az ilyen tragikus bukást megkeseregni tása,
midn
kezével
anya már mellette termett,
az
felkapta
pedig a
szent hiva-
költi
az
gyermeket,
ijedt
igazságszolgáltatást
egyik
másikkal
a
végre
hajtotta
az intrikus nyosz olyan.
—
Ez
Ez
bántott? kedves rajom tel
nyoszolya I
Ne Ne
Üssed
!
!
a csúnya
te is kis fiam
Üssed
1
édes kis árvám te!
De
mérzéke
Jánoska
gyors
lefolyása
A
ellen.
elébb
zengje
el
vétkes.
Másként paródia
Elkezdett keseregni, kesereghet. Utoljára
Az
bukás
khorus,
a
aztán
ám
a
hogy csak
kogott
fel.
lakoljon
a
múzsa
igazi
kellett vigasztalni.
anya ölébe vette és elkezdte
Jánoska lassanként
a
az egész.
meg
is
dráma ily fájdalmát hadd
tiltakozott
dúczolgatni.
elcsendesedett s csak néha zo-
hom-
Ilyenkor az anya lehajolt hozzá és
lokon csókolta.
—
Édes
kis
árvám
István gazda, a ki Baksay
:
Pusztai
találkozás.
te. t.
i.
az ablakon küzd
a
Rá-
%o
3o6 kóczy-poltura forgalomba hozásával, erre
szóra
a
mindig hátratekint és kimereszti nagy fekete szemeit. Gondolkodik.
Miért hívják
a Jánoskát árvá-
nak? Hiszen a bornyúcsordást nevezik árva Jancsinak. Hát a Jánoska is bornyúcsordás ? mely a mint látjuk, A mint ezt a syllogismust összeszerkesztette, megkérdezte egészen helyes
—
—
anyját:
— Anyám A Jánoska borjúcsordás? — Nem az fiam miért kérded — Hát miért nevezed árvának? — Azért fiacskám, mert árva az vagy. A gyermek még jobban kimeresztette szemeit. — Hát milyen az az árva — A kinek apja nincs! — az asszony, is
1
kis
?
;
;
te
is
?
felelt
miközben az hullott.
A
Az
ölebeli kisded arczára két
csepp víz
anya szépen lecsókolta.
kis István
mindezt
értette.
Hanem hogy
hatjuk,
hogy
látta,
de persze, hogy nem
érzett valamit,
a kályhasutba szaladt,
egy gyalogszéket, arra
onnan gyanít-
onnét elczepelt
ráállott és leborult a
János-
Megcsókolta nagyon, csak úgy fénylett bele Édes is azt mondta neki Jánoska orczája, és
kára. a
:
kis
árvám tel
Az talta.
asszony Ráborult
aztán
mind
Pistika a
fejét
kettre.
is
ott
marasz-
Egyik szemébl
egyikre csordult a könny, másikból a másikra.
Ebben
a helyzetben találta
Nagy, reszket, szöntött be, s
skálára
ket
szedett
a bátyúra. sóhajtással kö-
goromba szemöldökei mögül kegyet-
len fénynyel szegezte két szemét az egymásra bo-
307 rúlt
három
pálczáját
megtámasztja az
ajtósarokhoz,
bocskorát megsöprögeti az arra rendeltetett vel,
teli
mondani.
a szíve, sokat szeretne
Furkós
hogy nagyon
alakra. Látszik rajta,
söpr-
akkor rámordul Istvánkára keményen.
— Te
gyerek
!
mit aggatsz ott anyádon
Gyere
!
onnan, mert oda ragad a fejed a Jánoskáéhoz.
Azután egyet vet az öreg szrön s annak ujjában kotorászni kezd, mely mívelet egyszerre megdeák érzelmeit. Kíváncsian
változtatja István
a
lesi
bátyúra kezét, kitl szeretne szabadulni minden
al-
kalommal, de sohasem lehet, mivel a bátyúra szre ujjában mindig van valami, a mi Pistika szabadságérzetét farkasgúzsba köti.
Imé most
puha meleg lángos bontakozik
is
melyet
szakajtóruhából,
vonszolván, az asztalra tesz.
töpörödött piros alma. lyet
bátyúra
unokái
—
No
lángos mellett egy
ide
me-
egyetlen és utolsó,
zab-garmadában
a
rövidségével
hogy milyen
Az
A
el-
a szrujjból
bátyúra
hozott.
szívtelen egy vén
a
ki
és
talált,
Ebbl
ember ez
is
saját
látszik,
1
szegény asszony, hát mire végzed ? (Ez a ((mire végzed)) nem egyéb paraszt euphete
mismusnál, e helyett
— Tndöm
felelt az
kegyetlen
:
az életem során, bátyám
asszony, megtörölve szemeit.
idben minden jobban
senki sem nyitotta
rám
az ajtót.
uram
!
—
— Ebben
a
Egész héten Kegyelmed az Isten fáj.
angyala.
—
Majd bizony
választ
szent
bozontos vén
ilyen
felsége
a
bolondot
maga angyalának
!
—
3o8
morgolódott a vén paraszt.
hogy téged
jövök,
— Azt
gondolod, azért
Hol az eszed?
vigasztaljalak?
Csak búczorgok, mint az állat, a ki vesztét érzi Itt hoztam egy kis vakarcsot, a menyem küldi. (Nem igaz, mert csente az öreg ) Hát neked, te
—
gyerek, kell-c ez az alma, vagy visszavigyem
adsz érte
A
— ki
?
Mit
?
gyermek
Ér
is
verette.
a polturáját ajánlotta
az valamit, hadd lám. Hajítsd
pokolba,
fel.
Bolond
mert
még
volt,
a
felkötnek
Kérdezd anyádat, mit tud apádról. Mikor vetik már ki abból a lyukból ? felelt az Nem tudom én, bátyám uram I Kétszer is jártam már a városban, de asszony. közel sem juthattam hozzá. Azt mondták, a fiskus úrnak könyörögjek. Én oda nem megyek. Nem hát I dörmögött a vén goromba, Azután nagyot mert ott leharapják az orrodat. érte.
—
—
—
—
—
—
—
sóhajtott.
—
Asszony, Isten
szélek.
szívem
:
sem tudom, mit bene vegye bnül, úgy húz hozzád a asszony!
jobban, mint a
sem veszem, mikor mihozzánk jönnél
azt
magam
cselédeihez. Észre
vagyok nálad. Jobb is volna lakni. Elhozod ezt a két nagyitt
fej gyerekedet. Ügy
sincs nálunk elég.
Hadd
víj-
janak.
István
gazda
tiltakozott ellene,
Ó nem
adja oda
az anyját.
—
Hát nem is kérdezed, hol jártam a héten? Meglátogattam a tiszt el etesünket Ujfán. Bezzeg nem bánja, hogy az uraság kihordatta innen. Azt
3o^
mondja,
nagyobb kenyér, mint
az
a
miénk
volt.
még zab-konvencziója is. KészVaj, méz hat itcze, száz fej ká-
"N^n neki bora sok,
pénz húsz
forint.
poszta, só, fejetés, fszerszámra négy márjás.
szen meggazdúlt. Van neki
meg
Jovat
mondja,
akar
nem
nevel belle.
— —
is
adja
tehene kett, most
fias
Dicsekszik
venni.
papnak a
fiát,
nagyon.
hanem
Fiskust?
—
kérdi ijedten az asszony.
Azt
No
ne szaladj
szaggatót,
hát.
mint a
EgéAzt
fiskáJist
nem ilyen nadrágmienk, hanem istenfél urat, a el,
a szegények ügyét felfogja a törvény eltt.
ki
— —
Hát aztán még mit beszélt vele kegyelmed? Követeltem tle a templomkulcsot, de azt felelte, hogy azon ne búsuljunk, jó helyen van az.
—
—
dünnyögött az öreg. Jó helyen, jó helyen! Patak Istók is jó helyen van, de már unja. ö ki-
gyelme erre megint azt elkerül,
járt
azt
mihelyt
mondta, hogy
ne
felelte,
hogy
Száradjon
el
a
mind-
Patak Istók akarja. Azután nála keressem a kulcsot,
hanem idehaza. Tel Talán tudsz Mit akar kegyelmed vele,
— —
a kulcs
keze a
róla valamit?
tán bevinné?
ki
bevinnél
nem viszem soha! Csakhogy mégis
Én be
hogy az egész falu baja miatt te szenvedsz, jámbor! Ne volnál csak te, majd gondolnék is én az uraddal I Más is volt már ott, mégsem rothadt ki az oldala. Én miattam pedig ne aggódjék kegyelmed. Én is tudom trni, a mit rám mért az én jó Istenem Csak bár szegény uram trné, de attól
—
!
félek, sokat búsul miattunk.
fáj,
—
No
búsulhat
úra, azután
—
öldökét.
is
még gorombábbra Hát
báty-
felelt a
húzta össze szem-
tudod-e,
azt
—
a jámbor!
hogy a többi már
haza szabadult?
Arcza
összerezzent.
Ilona
kigyuladt,
felkapta
Jánoskát és össze-vissza csókolta.
— —
Tréfál kegyelmed.
Nagyobb
híre volna annak.
No
már pedig elhiheted, ha mondom. Azt kívánod, hogy megesküdjem három fej vöröshagymáért?
hogy
Én
láttam
milyen)
én két (megmondta,
az
ezzel
szememmel.
Beszéltem
is
mind
hárommal.
—
Hiszem már bátyámuram, hiszem már!
szólt reszketve
az alvó kis
A
az
asszony,
s
a
—
újra megcsókolgatta
fiút.
bátyúra fejet csóvált ennek az örömnek.
— Hát mit gajdolsz annak, hogy kilökték ket a tömlöczbl Jobb bizony — Hogyne örülnék! Ha k kiszabadultak, az én vason. tovább szegény uramat sem — Szegény asszony! gondolod, kemék sírnál rajtuk!
?
a
tartják
azt
ingyen
szabadultak
guk, én csak azt a te
Az
—
?
Hej
!
drága volt az
mondom. Ne
vaksá-
adja az Isten,
hogy
embered olyan áron szabaduljon. asszony
nem
értette a bátyúra
okoskodását.
Megyek, bátyám uram! Hírt hozok tlük.
Lelketlenség, hogy felém se néztek, holott én esz-
veszdtem a gyermekeikkel. Egy egy ariánus nem volna ilyen szívtelen.
tendn
A
—
át
török,
bátyúra útját állotta az asszonynak.
Hova mennél ebben
a nagy hóban,
jámbor.
:
.
!
!
3>'
Azt hiszed, nem érték volna fel ököllel, ha mernének idejönni. De nem mernek ám. Fíélnek azok még az utczára is kilépni. Talán attól félnek, hogy az ég rájuk szakad. Semmi közöd velük . Azután gondolkodott egy kissé, kimondja-e a nagy szót, a mit mondani akar? Megkeményítette magát s inkább bömbölve, mint emberi hangon .
szólt
— Megtagadták Nohát Aztán zokogva ismételte — Megtagadták — Hitüket megtagadták! — ismétlé Ilona — Es ragaszkodtak e jelenvaló világhoz. a hitüket.
I
I
:
is
szelíden.
Szegény öreg emberek ki tudja, micsoda szenvedéseken mentek keresztül, hogy ennyire jutottak. I
Inkább sajnáljuk ket, mintsem kárhoztassuk. Jobban fáj az nekik, mint nekünk. Mi ne Ítéljünk.
kben apostol. De Olyan
k
eleshettek, a
is
minben
Péter
— szívüket mégsem volna megtagadniok — Azt megtagadták, ha mondom, — dördült bátyúra, míg marczona arczán két-három ágra köny. — Azt megtagadták —
tévé utána
izgatottan
kellett is
a
fel
a
folyt
egyet
az el
az
s
is
Isten,
azt
annak az egynek, ne engedje
soha!
— —
Jól
Mit? Az egyiket megtette járt, nem robotol, míg
bírónak,
már
egészséggel.
meg
—
a
A
háza
az uraság szabadosnak. él.
eltt
A
áll
harmadik ...
A
másikat megtette a
kaloda. Viselje
harmadikat verje
az igazságos Isten
Uram
!
ne hallgasd
meg
ezt a szót
!
—
sikol-
!
312
az asszony ijedten.
tott
med, mert az átkozóra
—
Hadd
—
daczczal.
bélpoklos;
ember
is
hulljon
meg
Hétszer verje
az Isten! Verje
A
egyszer megáld.
öreg durva
Az öreg
meg
is
átkozódom.
meg! Verje meg! Verje
míg más embert százkilenczedik zsoltár minden addig,
megi
átkával verje
szája tajtékzott. Ilona rémülten ragadta
ölébe kisdedét
eltakarta kezével, fejével,
s
hogy az átok mindjárt
félne,
ezeket
harsogott az
boldogul élhet. Csak azért
meg
attól
átkozódjék kegyel-
Hadd legyek megverve és mint egy magam is azt akarom, ha még az ilyen
Verje !
Ne
hull vissza.
—
I
—
Nyugtalan
éri.
egy kiszáradt
fa,
visszahull és
félénkséggel
nézte a rettenetes öreget, a
ki
úgy
mintha
csodálkozva
állt
mint
ott,
mely fekete ágaival kapkodni
lát-
szik a villámok felé.
— Lehúzta
özvegyrl a ruhát, az árva feje felül a fedelet. Ki sem merem mondani, mert tudom, hogy mindjárt meghasad a szíved. Ilona
a
Most már
két
az
kisded
fejét
letakarta a kötjével.
Védve vannak az átok ellen. Csak mondja bízvást bátyám uram. Ha a kegyelmed átkaira meg nem hasadt, ne féltse semmitl. Bánsz is te valamit, csak a két porontyod
— —
maradjon
!
felharsant.
a
beszélhet.
— bosszúsan — Nohát szólt
az öreg, aztán újra
elveszik a telkedet és annak
kopasz képmutatónak adják pribéksége díjába I
Verje
meg
az Isten
— Dehogy
verje
bátyám uram
I
—
felelt
köny-
3»3
nylten az asszony, mikor megértette, hogy ennyi az egész,
—A
nélkül
is
elég baja lesz vele. Hiszen
csak tömlöczöt változtatott az Isten-adta! most két telektl kell neki robotolni
:
már
az száznyolcz nap.
Innepelni sem ér rá! Elég büntetés ez neki. Mintha
egyharmadát tömlöczben
élete
sem esünk ám kétségbe. kenyeret
ben
Hány
is.
Azért mi
töltené.
Ad
az Isten munkát
zsellér van, a
is,
tiszteségeseb-
ki
mint a telkes gazda! Csak a házunk, ker-
él,
tünk legyen meg.
Míg
Eszébe
könyezni.
dott.
A
jutott
A
gyjtött.
aratott,
az
vigasztalgatta
így
a
elkezdett
öreget,
mez,
a
rét,
melyen
szántóföld, hova ebédet hor-
kukoriczaföld, a kenderföld, melyet
pált, tört, puhított két kezével.
most ez a
jó föld
idegenre
ka-
Jó karban tartották,
Míg
száll.
az
ajka
vigasztalt, a lelke sírt.
— Azt
ámítasz.
mondom Látom
volnál
jóravaló
azért
ne búsulj
godon.
De
a
asszony, hogy
szemedbl, hogy
asszony, I
te
Majd
ha
nem
most engem fáj.
fájna.
Nem
is
Hanem
fordítunk valahogy a dol-
nem
ebbe a vagyonba. Hát csak ezt jöttem mondani. Holnap kijönnek az urak, majd meglássuk, hogy lesz, mint az a kopasz
haramia
ül
lesz.
Az
öreg elkullogott. Ilona magára öltötte legmelegebb ruháit és ment nem a három kiszabadult
—
emberhez, kik férjének fogolytársai voltak,
hanem végig
a
kerten, ki a
mezre.
A
mezt,
a
gyept, a gyalogútat, a dlútat, az árkokat magas hó borította mind. Ó ment nyíl -irányban s felke-
3'4 rcste földjeit. Ráismert mindegyikre,
mindegyiket. Egyiknek a vegén kökény bokor
siratta
Ügy
volt.
hiszen az
sorban meg-
fájt
az
a szívének,
adott neki árnyékot. Rajta volt
is
kökény puhára
idei
Másnap megjelentek
A
még
aszva. Leszedte mind,
legyen az idegené. Haza
jöttek.
hogy rá nem borúihat, ne
vitte kis fiának.
Csöngs
az urak.
szánakon
szán oldaláról kétfell kevélyen fityegett'
hogy most nem holmi sáros kerékkel, hanem magasabb származású farkasbunda
a
le
van
hóval
érezvén,
ujja,
A
dolga.
eltt lovas
szánka
paraszt
kémlelte a fuvatagokat és gödröket.
Minden
nyaktörés nélkül végigcsúsztak az útczán
egész addig, a hol a kaloda, a becsületérzés ezen
emelgépe az
gyakorolta
erk
erkölcsi
is
czivilizáló
csak gépek
tekintélyét. Imé, által
fokozhatok:
hát hogyne volna szín-arany igazsága a materializ-
musnak.
A det
mint
már ekkor összegyjtötte
volt bíró fiskus
s
a
állítani
úrnak
volt
egyéb tenni
valója,
legelnyösebb helyzetben kurta termetét s a legkedvezbb világí-
tornáczban föl
nem
a közren-
a
tásba zöld bekecsének ezüst gombjait.
Az emberek
levett kalappal rettegték az oráku-
lum megszól ami ásat.
A
fiskus úr beszélt nekik
a
jobbágyi
hség
és
engedelmesség hasznairól. Imé Hárány András, Kárány János és Sárány Mihály (mind a három jelen
volt
és
lesütötte
szemét),
kik
mint
szánni
.
3>5 való eretnekek jutottak tömlöcébe, nagy testi áldá-
sokkal elhalmozottan tértek
Megmentették
mert megtértek az anyaszentegyház ke-
lelküket,
De
belébe.
vissza.
még mind semmi. Mert ezek
ez
fölött
még Hárány András
bíróvá,
szabadossá
mindenki engedelmeskedjék
tétetik, hát
Ne
nekik.
magadat
szegyeid
megmarkold a Miskára még más jutalom Andris
jól
Patak Istóknét
—
is
:
!
Te
bírópálczátl is
vár.
pedig
Sárány
Hívjátok
el
hogy az öreg feleségestl együtt meghalt fia töm-
Istók
löczben
Jancsi
.
.
Az uradalom
Patak
Kárány János pedig
értesült
róla,
;
hát
így
gazdátlan
maradt a
telek.
Már
huszonnégy nap robot tartozása van. Az urada-
lom nem szenvedheti a kárt, azért a telek a tied lesz Mihály! Te szolgálsz érte. Értetted-e menyecske?
—
érkez asszonyhoz.
szólt az
— Igenis nemzetes uram — asszony reszketve. — Nagy uram, — furakod ék el a — kegyelmedet egész értettem,
!
suttogta
az
jó
instáljuk
alázattal,
bátyúra falustól,
ne tegyenek annak a szegény embernek annyi kárt. Ez a szegény asszony akár koldulni menjen két gyermekével.
Mi
mindnyájan kezességet vállalunk
érte, leszolgáljuk robotját.
Csak addig ne bolygas-
sák szegényt, míg a férje haza szabadul.
—
Kend vén
tornak? Jobb ramia
I
A
zsivány
lesz,
ha
!
ki
fogadta kendet próká-
eltisztulsz
innen vén ha-
Patak Istók házában egész éven
át iskola,
zsinagógai kend a vezetje, ezzel a félesz bognárczímerrel.
Ha
ezer robotot Ígértek sem lesz belle
3j6
A
semmi-
ház
Százötven
Sárány Miskáé
is
forinttal
Egyébiránt
meg van
lesz becsáron.
fizetve becsületesen.
ád többet érte? Senki. Tied a ház
ki
Miska. Egy hét
alatt kifizeted
;
ha nincs pénzed,
ád az uradalom, ligyis csak oda megy
nem
adjuk
ám
vissza,
Dehogy sem!
az asszonynak.
mert Czif-
rálkodásra? Ertetted-e menyecske?
—
Az Ür
adta, az
—
szent neve!
ur
áldott legyen az
elvette,
magá-
asszony inkább
felelt az
nak, mint a kérdésre.
—
a
No
azért
mondom. Az
Az
gyermekeidnek.
senkinek sem
szabad
érzékenyülten.
Az
ból csak egy
fillért
Ahoz
árvák vagyona szent. nyúlni
Isten is
a pénz kamatozni fog
is
;
—
tévé hozzá el-
megveri, a
elvenne. (Verje
az árváé-
ki is
meg! dör-
mögött a bátyúra.) Elhallgatsz, vén tulok! Nem fiaim ! az árvák vagyona épségben megmarad ; ha felnnek, visszakapják kamatostól.
— Hát addig mibl élnek? — bátyúra. — A kend kurta esze meghalnak éhen. kérdi a
szerint
Szeretnéd dolni
az
gy-e
uraságodat.
van ám esze, fogja
táplálni,
fordul,
vén ripk, hogy lenne mivel vá-
meg
Hán
lelke
ruházni,
is.
!
de az uradalomnak
Az
árvákat az
taníttatni,
is
uraság
neveltetni.
Úgy
hogy urat nevel bellük, hogy az anyjuk
kézcsókra
jár
hozzájuk
valamikor.
Bíró
gazda!
ennek az asszonynak a gyerekeit holnap behozod a városba.
]lona most látta csak a kést, mely szíve közepé-
nek van irányozva.
—A
kis fiaimat akarják
tlem
elvenni
!
—
szólt
3'7
mely
szelíd, alázatos panaszszal,
meg, azután odaroskadt a
gatta
a szíveket facsarfiskus lábaihoz, ott
mely az elgázolástól meg nem mentheti hitvány életét. Vagy mint egy egy féreg,
mint
vonaglott
angyal, kit a sátán földhöz vágott és megkötözött.
— Kegyelmes
fiaimat
uram
!
ne vegyék
tlem
el
a kis
I
Két könycsepp is jött segítségére, azután több is. Az is oda hullott mind a fiskus lábaihoz. Segítettek könyörögni.
—
Ne
A
fiskus
—
vegyék
Hát hiszen nem eszik
vette
úgy az
a
gonoszért. Lásd! a te férjed
er-
én
Mi mégsem
tlem mint
pedig az épen
kulcsot,
a
azok a gyermekek a
tieid.
használtunk erszakot. Azt sem kérd-
Majd behozza míg kezünkben nem
kulcs.
az
bíz
!
ket.
el
a
még engem is megmeg a fiaidat Meg-
ezt a kezet, a mért elvette
uraságé,
hol
arczát.
még
jóval fizetek
De
a kis fiaimat.
kegyesen megsimogatta az asszony
csókolod te
jük,
tlem
Eredj bolondos asszony,
ríkatsz.
vel
el
Istókod a vármegye kenyerét eszi.
a kinek tetszik. lesz,
addig a te
Ha
behoznátok
a kulcsot, férjed kiszabadulna, házát
Az uradalom
is
visszakapná.
megszabadulna egy tehertl, mert nem kellene gyermekeidrl gondoskodnia. De így
kéntelen
is
vele.
uraság
Jóravaló
jobbágyai árváinak. Bíró
I
gondját
a
Holegyenesen a
megértetted-e
nap behozod a gyerekeket. Viszed
viseli
jól ?
szürke barátokhoz.
Ott
hagyta
az
asszonyt
szánkájához hatolt, fellépett
a
;
s
tömegen keresztül
elhajtatott.
.
3i8 kétségbeesett
Ilona
zökkenben,
vette
A
távolságban elzte.
szánka
megint elcsúszott
de szemeit le mely perczenként nagyobb falu végén a kocsiút kelet-
szánról,
a
a
a kis fiaimat 1»
el
felkelt;
egy sikamlós lejtn, megint
nem
futott
«Ne vegyék
után végig a falun: Elesett egy
jajgatással
felkelt
;
nek felkanyarodik, szögletet képezve, melynek két végét nyáron
szerleg
a
gyalogút köti össze. Ilona ösztön-
át
gyalogútra
ismerhetlenül
melyen keresztül
vitt
sülyedt a csalárd árokban,
már akkor
hatolt,
tnt
a
utczájában
falu
Még
szánkája.
fiskus
lépéssel övig
mire az árok hatjára
s
szomszéd
a
Egy
az ösvény.
fel-
árokkal együtt,
az
hó,
a
elborított
most
melyet
tartott,
akkor
el-
könyörgött
is
neki összetett kezekkel.
—
Ne
Most
vegyék
d tlem
a kis fiaimat.
egyszerre elhallgatott.
Azok jutottak
kikért szívét hasogatta a bánat.
rizetlen hagyta ket
vitték,
Az
ijedség
elvette
Hátha már
hátha azóta
:
!
néma
kétségbeeséssel szaladt haza.
ne
sehova,
essék.
Nem
hallott,
.nem
elesés látott
—
közben mintha nevén
tás
elé,
hogy
el
semmit, csak az .
utat,
az
.
szólította
volna valaki.
Ilona, Ilonái
Feltekintett.
akadt
btró
egy örökélet rá nézve.
úton a két mély szánkanyomot
E
is
Most már nem
maga
csak egyenesen
Minden
a
el
szavát. Visszafordult s
elvitte
nézett
eszébe,
A
bíró
háza eltt
meg szeme, mely mögül
volt.
újra az
A
kalodán
elbbi
kiál-
hangzott durva nyögéssel.
Ilona odafutott.
A
bátyúra
vojt.
Hajadon fveJ
3'9
betakarva
feküdt a havon, jól rosszul
inkább
ült,
öreg szrével. Két lába a kalodábari.
—
Véged van asszony. Nekem
Megölöm
mihelyt innen kiszabadulok.
El
tagadót. vitte,
akarta
vinni
ordítanak
ott
Ne
könyörögj neki, úgy
tál
az
után
istenostora
az
gyermekeidért, hogy
ember utánam
az
Mind
ártatlanok
is
Mikor
hallhatod.
elszalad-
én elmentem a
után,
kisajtóban találkoztunk.
a
jött,
szröm
a
volt.
alatt
Az
macskakölykek,
mint a
hallgattak,
úgy
!
El
majd magunkhoz viszem. Ez
porontyod
két
a
hiszen
hiába
is
lesz,
ezt az isten-
gyermekeidet.
a
házában,
a
végem
is
Még
ervel akarta tlem elvenni ! Letettem a gyerekeket a hóra, megfogtam a kutyának a nyakravalyóját, letepertem a hóba s megtérdeltem. Csak azt bánom, hogy meg nem fojtottam. De ha innen kiszabadulok, jaj lesz neki mikor az
nekem
is,
utolsó
dott.
öreg szavait
Ügy
nélkül,
hiába I
is
hogy
egyenesen
is,
nem
is.
Az
hallotta. Befutott a bíró
konyhaajtóban egy perezre megállapo-
a
;
értette
már nem
szavakat
udvarára
viszi.
is.
az
Ilona
a
anyjuk
kis
haza,
—
gondola és visszafordult, meglátta
fiait
felnyitotta
a
volna.
szekrényét,
Futott
annak
fenekérl elkeresett egy ruhacsomagot, azt kibontotta s kivette
belle
a templomkulcsot,
év óta rejlett pólái között. •
Isten azt
is
megbocsátja
—
suttogta
mely egy magában.
mondta nekem az én jó lelkiatyám. Nem is hiszem, hogy meg ne bocsátaná. Miért kívánna én tlem nagyobb áldozaIsten azt
is
megbocsátja
!
azt
3ao
mint mástól
tot,
?
Egy szegény
árva asszonytól,
a
már senkije, semmije. Sem hajléka, sem férje, sem két kis fia. Két szép kis fia sincs. Édes jó atyám édes jó Istenem mutass nekem kinek
nincs
!
nem
hajlékot,
a
!
megpihenjek: mutass utat a
hol
hatalmasok szívéhez
I»
Megeredt ismét azon
az
melyen ezeltt
úton,
félórával futott sikertelenül a fiskus után.
Egy
pillanatig tétovázott,
ha a szán-nyomot kö-
vesse-e, vagy átvágjon a gyalogút irányában,
távolságot
látott,
irányban
nes
perczet
nem
menve nyerni
ha csak néhány
fog,
Keresztül vágott a szántóföldeken,
is.
havon.
Ott
leült a
Végre tikkadtan
határdombon
a havat s újra felhúzta.
a falura, hol kis
fiai
;
Egy
A
is
—
nyomás-
piros csizmájából kirázta
vannak,
mondogatva magában:
ne-
kijutott a kocsiútra.
pillantást vetett
meg
még
a szegény báty-
úra; aztán sietve haladt a székváros
Isten azt
csak
akadályokat. Azt hitte, egye-
héz, fárasztó léptekkel, zihálva törtetett a talan
ó
Isten azt
is
felé,
folyvást
megbocsátja!
megbocsátja!
székváros jó hat mértföldnyi
távolságra
van.
de eszébe sem jutott szállást keresni éjtszakára pihenre. Ment mindaddig, míg egy falu végén az utolsó háznál összerogyott. ]ó emberek ölbe fogták, melegre vitték s nem bocsátották ki a kegyetlen hideg éjtszakára. Végre
Útközben
elaludt.
elesteledett,
Almában
megbocsátja. gatni,
nek.
—
is
A
ezt
suttogta
kik hallották,
:
—
Isten azt
nem gyzték
is
talál-
micsoda nagy vétke lehet a szegény teremtés-
Mindegy, akármi, csak hadd nyugodjék szegény.
.
!
3a»
Másnap
útra
újra
Semmi
gyaloglásban.
hosszas
Lábai fájtak a tegnapi
kelt.
sem
oly
fárasztó,
mint nagy hóban út nélkül törtetni.
Nagy erdkön
keresztül útja. Hallotta a lan-
vitt
kákból a fenevadak
Hogyan bántaná a farkas fiaiért megy könyörögni.
Ha
de nem
üvöltését,
az út nehezült,
ha
félt
tlök.
olyan asszonyt, a
az
ki
fáradni kezdettek,
lábai
egy jó segítsége. A köny. Mikor ez megeredt, feledtette minden fáradtságát. volt
Mikor
megpillantotta a székváros
nyait, a mint a város
fölött
hatalmas tor-
ül lomha köd
közül
kisugárodtak, megdöbbent, s a keblébe rejtett kulcs-
Nem
hoz kapott.
Nem
a
gáét?
Nem
árulás-e, a mit el akar követni?
mások kincsén akarja-e megmenteni
ma-
a
jobb lenne-e visszafordulni és Istenre
bízni dolgát?
Akkor ismét eszébe
—
Isten azt
—
bocsátja!
is
tornyok
nyeget
ujjak jöjj!
—
megbocsátja!
felé,
megkettzött ervel
Isten
Suttogta magában és
sietett a
Ide ne
pap szava.
jutott a
azt is
melyek mint megannyi
fe-
emelkedtek ellene. Eredj vissza!
Mit beszéltek ti nekem a ti kujjaitokkal Isten nem tornyok által küldi izenetét az embereknek. A nem mond sem jót sem rosszat. Isten
k
szolgájára is
hallgatok, a ki azt
megbocsátja
—
Nem
is
. .
kell
nem mondhatja: :
Pusztai
meghogy megbocsássa. Azt
nekem egyéb,
bocsássa. Csak az az egy,
Baktay
mondotta: Isten azt
«Jó
taiálkozás.
és
hív
csak hogy
szolgámig
Nem a
i
is
322
Nem illet ilyen nyomorult férget az a boldogság. Nem is kívánom. Oda adom a kis várom.
nagy fiaim
vakságául. Csak megbocsássa.
A
város végén egy emelkedett domb, a
mve
egy kkereszt. Szobrász keze
és
dombon nem k-
Az a nyugalom, mely az Isten szentjének ül, nem a nyugalma, hanem az örökké-
faragóé.
k
arczán
való életé.
A
f
nemes
hagy attatás
fájdalmát,
fejezve
mely
ki,
hanyatlik
szelíden
hanem
lelkét
Semmi plconasmus
azt
kezeibe
í^^gy
bet
kevély
is
volt.
mvén
;
rikító vércsep-
szögek és a szenvedés egyéb kiáltó
Még
mellzve vannak mind.
jegyei
ajánlja.
az egész alakon, mely a kép-
zelet erszakolására volna számítva
pek, otromba
az el-
boldogságot
a
atya
az
nem
alá,
az isn^eretes
hiányzik a kereszt ormán. Felirat
a názáreti
nélkül
meg
is
kell
A
mvész
ismerni az
meg-
azt pedig, a ki
Jézust;
feszíttetett.
A
kereszt
anya
alján a szent
áll
összetett kis-
ded kezekkel. Tiszta arczán az a mondhatatlan fájdalom, mely szívében érzi az éles, az általver trt. Ilona távolról észrevette a feszületet, oda sietett és tövéhez borulva,
—
Oh
zítm!
zokogva
ölelte át.
Én uram!
te Istennek bárányai
felvettem
keresztemet,
én idve-
követtelek.
Itt
van,
igen nehéz.
Vigyem-e tovább ? Letehetem-e? Igen
elfáradtam
Mondj
I
egy
vigasztaló
bocsátod-e, ha elmaradok tled
erm
;
semmim
sincs,
ez
csak
Megbocsátod-e ha leteszem
Nézd
?
.
.
.
a ?
szót
Meg-
!
nincs
nehéz
semmi
kereszt.
— Baksay
:
Oh szz anya
Patak banya.
!
J^öny örülj rajtam.
323. lap.
.
3^3
—
Nem
nincs tenéked én
Oh szz
vedet
is
nem
semmit!
szólsz
hozzám egyetlen szavad
!
—
foly-
azután az anyához fordult:
tatta sírva;
—
semmit!
szólsz
anya!
könyörülj rajtam.
az
általverte
Te
tr.
éles
fiaddal, te is féltetted, te is
is
A
te szí-
futottál kis
rizted.
Azután megmarczangolta fagyos ujjaival a szobor kisded lábait, A szobornak nem fájt az, neki
sem
—
már! Asszony vagy!
fájt
az asszonynak
tettél
volna tled
?
volna
rjöngve,
kiáltott
Anya vagy
!
nak! Mit
szólj
I
ha
te,
—
szólj
egy szót az anyá-
kis
fiadat elvették
Megváltottad volna-e a templom kul-
csán?
Nem
felelsz?
szíved
kbl
van.
Magához
—
Oh
te
nem vagy
anya, a te
Borzadva emelkedett fel a kereszt tövébl. Hiszen nemcsak eszét hagyta már el, ha-
nem hitét Ö!...
—
mit!
tért.
Egy
is.
faragott
Te
k
vagy! te
De
te,
én
idvezítm rettem
!
te
nem
képnek könyörgött! bocsáthatsz
—
meg sem-
Jézusom! én lélekben imádandó megbocsátod nekem, mivel igen sze-
. .
Sírva futott odább.
Görcsös
ujjait
marczangolva
mélyesztette keblére. Tépte szaggatta teljes emlit, miért
nem maradtak
Az sem
fájt
tej
nélkül valóknak.
neki.
Roncsoltan és tépetten, kivül fagyban, belül láz-
ban támolygott
át a
székváros
az uradalmi igazgató palotájáig.
éles-köves útczáin
324 Pclvánszorgott a lépcskön,
s
ment
a
merre
hall-
gatag cselédek részvéttel igazították.
Reszketve lépett be az eltte nyjlt ajtón. Tétonézett szét a homályos szobában.
vázva lága,
melyet egész nap
látott,
meit.
—
Mi
bajod, leányom
las alak, az
?
—
A
hó
vi-
meggyöngítette szeszólt
asszony elé lépve
s
egy magas vál-
kegyesen fejére
nyugtatva fehér kezeit.
A
földesúr volt. Alitól talpig fekete taláris kön-
tösben.
Az
egész
alak
fekete volt,
még
arcza
is
barna. Csak haja volt fehér, igen fehér.
Szemközt állt egymással a két alak. Egyik magas, másik meggörnyedt, egyik tiszta fekete, másik tiszta fehér. Egyik nyugodt, másik lázas. Két szeretet. Egyik a retteg, másik a vigasztaló szeretet Mi bajod, leányom ? ismétlé halkan a pre-
— Mert fpap — Kegyelmes nagy
látus.
—
volt.
uram! itt van a templomkulcs, csak a kis fiaimat ne szakaszszák el tlem. Az agg fpap semmit sem értett ebbl a könyörgésbl elmondatta magának az elzményeket, Rildoklás között beszélte el szomorú életét. ;
—
Elvették
becsültettek fiaimat
telkünket,
hajlékunkból,
nem akarom
nem nem
odaadni.
sirattam fájt Itt
meg;
nagyon.
ki-
De
a
van a templom-
kulcs.
Ezzel végezte történetét.
A
—
fpap
kegyesen válaszolt az asszonynak.
Jól cselekedted édes
tad. Rosszul tetted,
leányom,
hogy eddig
is
hogy behoz-
rejtegetted, mert
325
sok fájdalmat okoztál vele magadnak. Igaz, ha más
kezekbe
szívósabb ki.
Ehhez
kulcshoz
a
nagyobb
sokkal
sem kerülted voJna
akkor
jut,
uradalomnak joga van,
az
mint a te telkedhez
igazabb,
és
vagy házadhoz. Azt a templomot a káptalan épít-
De
tette.
most minden
van.
jól
Férjed
még ma
Jó helyen lesznek ilyen anya kebelén, bár ilyen atya kezei alatt
szabad
lesz.
Fiaidat
visszakapod.
jobb helyen lettek volna, mint én vagyok.
Az
asszony megragadta a
fpap
kezeit és
míg
az az utóbbi szavakat mondotta, folyvást csókolgatta.
—
De
átfázhattál.
Ho-
kimondani, hogyan
jött,
kezed csupa jég; nagyon
gyan jöttél?
Az
asszony
nem
tudta
de a fpap megértette. Embertelen vagy magad iránt, édes jó leányom szóit, egy könnyet törülve ki szemébl.
—
!
Menj
!
—
—
a kulcsár helyet fog adni, a hol kipihened
magadat.
Az
asszony
nem
mozdult.
— Van még mondani valód? — Ó kegyelmes atyám! igen hogy elhoztam e
— —
ren
Megáld
Mondja meg szíve szenekem az én Istenem?
érette.
Nekem nem az asszony.
a szivemnek,
kulcsot.
megbocsátja-e ezt
rint:
fáj
—
kell
Csak
áldása! azt
—
riadt fel kese-
szeretném tudni, meg-
bocsátja-e?
—
tania!
No
—
hát megbocsátja! felelt az
Meg
öreg fpap.
tévé utána az öreg ember.
kell
neki bocsá-
— Bocsássa
is
meg!
3i6
Harmadnapra
egész család
az
volt
Patak
István
—
!
hazakerült.
a férj, a
n,
Együtt
és kis
fiai.
Azután az atyafiaknak valami innepe következett. Ezen a napon kijöttek a székvárosból pap urak és világi urak sokan és a templomot fényes szertráns
Sárány Mihály
felszentelték.
tartással
meg
diák,
Tetszettek
a másik.
volt a minis-
maguknak
a
fehér ingben.
A ne
fiskus úr is ott volt és biztatta a népet,
Az
templom még csak ezután lesz övék. Orgona is lesz benne. Beersza-
féljen.
igazán az kolta
az
a
elöljárókat a
padban
melyik
lük,
nekik továbbra
Csak a
is.
tett
is.
ültek
eddig,
azt
meghagyta
oda üljön ezután
járt,
asszony szép
virágosra fes-
mennyezetes és rácsozott páholyával nem tu-
Majd
fog ott
A
t-
templomba, kitudakozta
Ki hova
tiszteletes
dott boldogulni, ból.
hogy
míg
a biró ki
lesz a plébános
nem
segítette a baj-
úrnak édes anyja
:
az
ülni.
három sátor nyilt meg a gazdagon megrakva mézesbábbal.
szertartás végeztével
templom eltt, Mindegyik sátorban két egyéb dolguk,
inas, a
kiknek
mint szórni a mogyorót,
nem
volt
órát, böl-
cst, kosarat, templomot, kardot, lovat, nyulat, babát a rajzó gyermekcsoportnak, osztogatni a drága
koszorús szíveket a leányoknak,
s
mérni a márczot
Semmit sem kellett fizetni ihatott, ehetett mindenki, mely miatt nagy volt az öröm a sátorok körül. Mely örömöt idnként sivalkodás szakaszingyen.
tott félbe,
;
mikor
odavetdött
t.
i.
valamely gyereknek az apja
és az innep
mézes-mázos örömeit go-
3^7
nsz
kötfékkel háborította meg,
A
hazakergette.
bátyúra
még
mivelhogy
s a
nem
unokái
napfelkölte
tékozló Ésaut
eltt
a
voltak
ott,
szénapajtába
int ernáitattak.
A
faluvégen
ernyedetlen
vidékrl
kitartással
begylt
egész
szaggattatásra.
Milyen
lejtett
addig az ideig, míg
az egészben sütött ökrök eléggé széjjel
fiatalság
meg nem
égtek a
öröm, mi-
volt az az
kor elkezdették szórni a zsemlyéket, a kenyereket, melyekért törte,
magát
zúzta
a sokaság;
mikor a
legsrbb tömeg közé néha-néha egy-egy czomb zuhant lantás alatt, a
hogyan kit éppen
ían jelenetet le
Míg
lakott az jól
s
nem
talált!
ökör-
egy szempil-
én ezt a leirhatat-
írhatom.
az ökrök sültek, azalatt a fiskus tapintatos-
sága jónak látta behivatni a lakosságot a biró házá-
hoz
s ott
Patak
egy
tiberiusi predikáczióban
Istvánnét.
Nem
asszonynak, de igaz
hség
és az
hiába
is.
megdicsérni
tartották jó és okos
Mit nem
tesz a jobbágyi
anyaszentegyházhoz való titkos ragasz-
Mihelyt nyomára jön a templomkulcsnak, azonnal hozza, tél, hó idején, gyalog, futva, hét mértföldnyire. Melyik férfi vagy asszony tenné ezt Százezer kömeg? Ezer közül egy. Nem igaz.
kodás
!
—
zül,
egy milliom közül egy sem.
De meg
is
kapja
jutalmát.
A Az
tömeg ámulva
hallgatta a fiskus leleplezéseit.
indokokat senki sem kereste, csak a tényt
ták egész
szárazságában
és Ítélték el
lát-
könyörület-
len objektivitással.
Mikor
a fiskus
bevégezte beszédét és
intett
min-
328
hogy engedvén innep? szent érzelmemek, menjen a falu végére lakmározni az emberek nem mentek égett konczokat enni, hanem hazaszéledtek, dcnkit,
:
utczahosszat torkuk szakadtából átkozva, szidalmazva az árulót.
VI. (Oc hát igazán megbocsátja-é
Az
If
innep rendszerint csak délig innep. Délután
utálatosságai nyilatkoznak.
Kinn
Ez
ilyen innep volt.
is
templom eltt
a faluvégen, s bent a
a sá-
torok köri marakodó tömegek, kik borral, márcz-
vagy égett hússal
nyers
czal,
felbszülve rúgják, mást
más
;
harapják,
lakva, tánczban
jól
öklözik egy-
tépik,
távol tartva
rész, a falubeliek,
e kárhozatos vigalomtól, járnak
fel s alá
magukat
az utczán,
tömegekben zúgva, átkozódva.
A
Patak István
ki
ablaka
megy, az köte-
alatt
Icsségszerleg beordít valami mocskos átkot. Ilona általánosan elfogadott neve: Júdás.
—
Mit
júdás? Gyere
csinálsz
a harmincz
ezüst pénz júdás?
ki
Mit
Hol papok
te júdás!
adtak a
júdás?
Egy
siheder valahonnan koromdarabot kerít, és
felírja a
ház falára
lakik a júdás.
a falra
A
»
A
nagy otromba betkkel:
másik
még tovább megy,
egy csudálatos alakot és
tömeg egyre szaporodik,
aláírja:
—
júdás
1
Gyere
lerajzol
«júdás ez!»
a faluvégrl bekerül-
nek verekedni a vidéki legények, a ház eltt:
«]tt
ki
azok júdás!
is
ordítják
3«9
Azt sem Bent halál
Nem
alva.
másikon Ilona
—
meren,
Engem
volna
el
nem
hallja,
rettegés, a
a
érti
is
az átkokat.
ébren, figyelve, elmélkedve, s
ül,
mozdulatlanul egy pontra szegezve.
hínak Júdásnak!
Én vagyok
a júdás,
Szegény júdás! minek árulUradat. Hiszen más is el tudta
a ki elárulta az Urat
tad te
vád,
Egyik ágyon Patak István fekszik
némasága.
szemeit
A
házban némaság.
a
örökké
A
tudják, ki az a júdás.
a te
azt árulni,
I
s
most
nem
te
volnál
júdása?
— Júdás! júdás! Gyere tömeg — Engem hívnak de
ki
júdás!
—
a
falu
ordított a
odakint.
nem megyek. Semmi dolgom velük. Vájjon miért hívnak? Hogy én árultam el ? Köszönjék meg, hogy nekik nem kellett volnának a Júdások. En ezt tenni, mert most kiabálnám rájuk; júdás! júdás! De nem kiabálnám ki,
k
ám, csak elgondolnám magamban
nem mondanám soha repült be Egy
k
egyszer. Azután
senkinek sem. az ablakon, utána
ordítás
és
kaczaj. Júdás! Júdás!
—
nem tudok gondolkodni tovább
Itt
lárma miatt,
megyek a hol
szólt rettegve az asszony.
talál
oda
is
a
k. De
— Oda
húzom meg magamat, én Istenem, ott is meg-
összehúzta magát fásultság
te,
eljösz utánam.
Leszállt az ágyról
a
nagy
a kályhasarokba, ott
nem
találsz,
—
a
és
és
kegyetlen
a
Ugy-e
eljösz?
kályhasutba vonult, ott
összetette két kezét. Arczán
nyugalma; könytelen
meit tétovázva vitte egyik ablakról a másikra.
sze-
:
.
33^
—
No
most édes jó Istenem! No most kegyetlen bírám, jöjj ide Itt nem háborgat bennünket !
Hadd
senki.
beszéljünk együtt.
Hadd
pereljek ve-
Miért tetted rám azt a nagy keresztet? Miért tettél ki magadnak mint egy tárgyat? Azt kivántad volna, hogy gyermekeimet hagyjam el ? A kis fiaimat áruljam el ? Oda vessem a kegyetlen feneled
!
Hinnonba? A kulcsot csak gyarló földi ember de a kis a pap bízta rám, fiaimat te adtad nekem! Hát mondd meg már most, melyiket kellett volna elárulnom a másikért, hogy igaz maradhassak? Azt mondod, jobb az engedelmesség az áldozatnál de hát melyik az engedelmesség? Hiszen azt kerestem, azt kérdeztem mindig! Mindig azt kerestem; ne haragudjál rám, hogy az én szegény lelkem nem tudta kitalálni melyik tetszik neked? De jobb, hogy meg nem vadaknak?
A
tzbe,
a
—
;
;
jelentetted,
mert a két
kis
fiamat
a
sem adtam volna oda. Ha te kérted oda adtam volna, de embernek nem.
— pült — dát,
Jdás! Júdás! a
Ügy-e nem intsd
igaz,
neked
hangzott az ordítás és re-
nem vagyok
nyakában egy
az.
!
Nem :
adott ne-
úgy-e
nem
. .
istráng.
fiacskája jött
be
sírva.
Keserves fuldoklások kö-
hogy egy asszony vetette nyamondta neki: Te Júdás-ivadék vidd
zött panaszolta azt
?
nagyobbik
pillanatban
és
édes jó Istenem
Te tudod legjobban
senki.
adott senki, senki
kába
volna,
Tégy csumeg ket, hogy ne mondjanak engem
kem pénzt
A
szavadra
k.
Júdásnak, mert én
E
—
te
el,
!
33»
be
ezt
kötelet
a
a
Júdás anyádhoz, akaszsza
fel
magát.
Az
asszony szelíd gonddal leoldozta
káról a kötelet
—
kis fia
nya-
felemelte.
s
Hát megérdemelte ezt az én szegény életem? Vagy talán nem is élet ez az enyém, hanem csak mese. De a meLátod
sében a
ki
édes jó Istenem
ezt,
szenved,
te
így van, mert micsoda bol-
Júdás-ivadéknak nevezzék. a falut.
A
lesz.
én? Azt, hogy a
dogságot várhatok
gyújtom
boldog
utoljára
nem
világodban pedig
!
Nem
Ne
kis
fiaimat
nevezzék, mert fel-
gondolok
vele,
ha soha
meg
nem bocsátod is. De mégis nem gyújtom fel, uram Isten, nem gyújtom fel csak ezt az egyet bocsásd meg! :
— Júdás! Júdás — De semmit sem I
te
tm, a
én bírám
féreg
hozzád
I
!
felelsz
nékem én terem-
Messze vagy tlem ?
Nem
hallod
Hát majd közelebb megyek Szemtl szemben ! Ott ítélj meg engemet. lélekzetét?
Indult kifelé.
— —
Hová mégy anyám?
Megyek
dezem tle;
kis
igazat
fiacskám
Istenhez, megkér-
mondott-e a pap? Megkérdem
tle, ha megbocsátja-e
?
Felment a padlásra,
A
az
nap rég lement,
felvitte a kötelet
a
is.
mézeskalácsos sátorok be-
vonták a szárnyaikat, a csillagok felgyuladtak, mikor a bátyúra
el mert
jönni házi rejtekébl.
Egész
33^
nap rizte házát, hogy
bl vaJami szenny Els dolga volt
bné-
szentségtör innep
a
ne ragadjon
rá,
se háza népére.
Patakékat. Patak Ist-
felkeresni
gyermekek egyike bölcsjében, másik a szoba közepén. Sírt mind a kett. Hol van anyád, te gyerek? Elment az Istenhez, valamit kérdezni akart tle, aztán még most sem jött vissza. Az öreg ember összecsapta a kezeit és ösztönszerleg rohant a padlásra. Másik perczben a karjain hozta a lélektelen hulván folyvást aludt
;
a kis
— —
Nyakáról
lát.
meg
—
a
úszott
volt kékülve.
Ember ne
Nézd, mit
csinál
aludj
I
kötél.
A
szép, szelíd arcz
— ordított a vén ember. —
én velem ez az asszony.
Patak István felvetette szemeit
egy rémeletes
s
ki-
után újra behunyta. Örökre.
áltás
Az
ordító gyülevész betódult
a
házba. Könyö-
rület és szívtelenség, részvét és átok, fájdalom
és
káromlás vegyes üvöltései töltötték be a kis lakot.
Ez
volt a
Aztán
szegény asszony virrasztó éneke.
eljöttek a bírák.
szentelt földbe
Azok
nem szabad
elhatározták,
temetni egy ilyen el-
kárhozott léleknek a testét, a kinek a
bne, hogysem
hogy
megbocsáttatnék.
nagyobb
—
Ez
volt
volt
a
szegény asszony búcsúztatója.
Azután begylt a közrend. Az azt határozta, hogy de bizony nemcsak hogy a közönséges temetbe, de még a falu határában sem ; mivel az ilyen
gonosztev jég,
meg
holtteste
a sáska.
Ez
miatt volt a
elverné
a
vetéseket a
szegény asszony
siratója.
333
Vll. (Az utolsó
szó.)
vármegye hóhéra és a szegény asszonyt eltemette egy árokba, mely Somogy és Ez volt a szeBaranya vármegyéket elválasztja. gény asszony temetése. Azután eljött a monda, ráült a szegény aszszony sírjára és elmondotta nemzedékrl- nemzeAzután
eljött
a
—
dékre, hogy ott egy istentagadó vallásáruló van elásva, a ki a
maga bneinek
súlyát
nem
birta el-
viselni és felkötötte
magát. Eltemette a hóhér; az
árokban temette
a mint érdemelte.
Ez
el,
Patak banya. Hiszen egy áruló nem a
lehet
is
egyéb,
mint
banya.
Ez
Ez
az igazságszolgáltatás.
az utolsó szó
ide
alant.
Ez
az utolsó szó?
A
szegény asszony
appellál
egyéb óhajtása, csakhogy az
ez
ellen.
kis fiait
ne nevezfiain
kö-
egyebet tudni, csak
azt,
zék Júdás-ivadéknak. Elégtételt ád, csak nyörüljenek.
Nem
kivan
hogy megbocsátja-e neki Isten? Erre kivan tet,
miután lelkiismerete
Néhány nap múlva miával találkozott egy állították,
a
Nincs
nem
tudott rá felelni
fiskus
erd
felele-
két
.
.
.
álarosos hara-
mélyében. Lovát meg-
magát, kocsisát lerántották, megkötözték.
;
334 száját betömték, akkor felvetették a kocsiderékba
haramia
a két
s
tüskön-bokron
erd
széléhez, mely-
kocsiba,
a
felült
keresztül visszahajtottak.
Kés
meg
cstve érkeztek
az
nek árkába a szegény Hona volt temetve. Itt
levették a fiskust és feloldozták.
— egyenesen. — Tudod van eltemetve — Az szegény asszony, — Tudod, hogyan meg — Tudod, temette — Tudod, vagyok én Állj
ki
itt
a
a kit te gázoltál össze,
halt
A
?
ki
el ?
ki
?
egy szót sem
fiskus
álarczát, a
?
mi fölösleges
szólt.
Az ember
levette
volt; a fiskus ügyis fel-
is
ismerte a bátyúra durva hangját.
Egy mozdulatot
tett,
hogy mellen ragadja
a
vén
embert, de az öreg észrevette a szándékot.
—
nem
—
Ember!
birokra hoztalak
van ez az ásó, ásd
Itt
ásóját
szólt
én
ide,
ezt
fel
emelve,
ütésre
—
hanem számadásra. a sírt. Ha szót nem
fogadsz, összedarabollak.
A
fiskus
szó
nélkül
elfehéredett a rögök
kezdett
ásni,
a szegény
alól
s
nemsokára
asszony pa~
tyolat ruhája.
— Megállj — !
nem
a többi
Maga a
A
öreg reszket hangon,
—
a te dolgod.
gyöngéden elhárítgatta kiemelte a szomorú üreg-
lépett a gödörhöz,
göröngyöket,
bl.
szólt az
hullát
s a
másik ezalatt a bokorból egy festetlen ko-
porsót húzott el.
Abban
fedelet rászögezték.
elhelyezték a testet s a
335
Azután ugyanazon bokorból elhúztak egy petrcnczerudat, abba belefztek két kötelet, s a két kötélbe elhelyezték a koporsót.
Az öreg értette s s
emelte
gépszeren
meg
fogta
rúd egyik végét
a
öreg
a koporsót, a szerint, a mint az
fel
ember társa cselekedett. Levedd a kalapodat,
—
vallt az
meg-
intett a fiskusnak, a ki az intést
te isten-ostora!
öreg, öklét emelve a fiskusra,
—
ri-
— mert most
szentet viszesz.
A a
fiskus levette kalapját s
koporsót
a
desen,
fiskus
fvel,
lehajtott
görnyedve
vitte
Az öreg ember
emberrel.
fiatal
koporsó mellett a
úgy
oldalán
kuszált
a
lépdegélt csen-
hajjal,
halkan
zo-
kogva.
A
temetbe
a fiskusnak,
— — A
hogy
Tudod,
Az
a
értek. Ott újra parancsolta az
ki
öreg
ásson.
fekszik itt?
szegény ember,
a kit
semmivé
tettél.
fiskus ásott.
Mikor
az ásó megakadt
sójába, az öreg
Patak István kopor-
a
félrerántotta a fiskust s egy kötél
segélyével kiemelték a koporsót.
Azután
leszállott
a
sírba
s
pandáit ásott. azután
behelyezték Ilonát férje jobbjára,
Oda
vissza-
bocsátották Patak István koporsóját.
Eltemették mind a kettt együvé.
—
Most már számoljunk uram!
vissza
megyünk,
a honnét eljöttünk.
Az erdsaroknál állapodtak.
a kiásott
gödör szélén
újra
meg-
.
:
:
33^
Az öreg ember egy csomó szeme Látod mi ez?
ujjából s a fiskus
— — — A —
el szre
elé tartotta.
az komoran.
felelt
Tudod micsoda? fjskus hallgatott.
Az
Semmi
istráng, a mivel
az
gezte magát
az
—
Látom,
kötelet vett
. . .
az az asszony kivé-
Tudsz-e imádkozni
?
felelet.
— Tudsz-c imádkozni, ember? — mennydörgött hozzá, még öreg. — Ha hát csak tudsz,
fogj
most van rá id. Sírod szélén
Mi
atyánk
állasz
.
.
.
Mondjad
. .
Öntudatlanul mondta utána
•Mi
—
atyánk Isten ?»
Térdre
fenevad
!
térdre
!
úgy
imádkozzál.
Verd a melledet . . «A^' atyánk ...» A fiskus engedelmesen utána mondta mind .
azt,
a mit az öreg diktált.
Az ima közepén már nem eltte.
várta,
Mondotta maga, gyorsan,
hogy mondják
ész nélkül
:
«És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben, azonképpen itt e földön is. A mi kenyerünket mindennapit add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mennyben
azonképpen itt a földön is. A mi kenyerünket, mindennapit add meg minékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen menny ...» Izzadt, rettegett, fogai vaczogtak. Oly hosszú most ez a rövid imádság.
ne lenne vége az
Nem
éjjel.
akar vége lenni. Bárcsak
Majd
addig valaki jön
—
.
.
!
337
A
vén ember türelmetlenül
Miképpen mi « Miképpen mi «
teknek
.
rá:
rivallt
is
megbocsátunk...*
is
megbocsátunk ellenünk vétet-
.
Az imának mindjárt vége lesz. Az öreg felemelte az ásót a fiskus ;
tással ugrott fel s
ordí-
állati
megragadta a vén ember kezét.
—
Oh, ha hisztek Istent, ne öljetek meg! A vén ember durva ervel lökte el magától a nyomorultat, hogy hanyatt esett a kihányt földre. sáros bocskorával haAzután odalépett hozzá, .
—
sára hágott, s az ásó élét szívének szegezte
.
.
— — Hát hiszesz Istent? — Hiszek, hiszek, hiszek, hiszek — az összekulcsolt kezekkel. — Az ördögök hisznek — mormogott az rettegsz-e? öreg — és rettegnek tle. Hát — Rettegek, rettegek, igen rettegek — — — Éppen mint az ördögök. Hát hiszed hogy az Isten megfizet? — Hiszem, hiszem, hiszem — — — — Melyik világon? Ezen, vagy a másikon? — Ezen a világon — Hazudsz ember — mikor az ásó e szóra szivének — Hazudsz ember ha az igaz volna, akkor az te
szólt
!
is
!
te
te azt,
!
s
!
a
fiskus
felordított,
feszülni érezte.
élét
!
a
szegény asszony most
is
élne,
te
már
pedig
lógnál.
— —
Jaj, jaj,
A
világon.
Én
Btksay
:
is
nem ezen
a
világon,
nem ezen
másikon, az örökkévalón. azt hiszem.
Puiztai találkozá*.
Hát nem
is
avatkozom 22
a
.
338
Meg
szent felsége tanácsába.
akartalak ölni ember,
de nem öllek meg. Szégyen volna, ha én nem hinnék Istenben, mikor még te is hiszcsz. Legyen az övé a bosszúállás ez úgy is kicsiny volna, a mit ;
én állanék helyette. Állj
meg
nézz
jól.
Ismersz-e
nézz a szemem közé,
fel,
engem?
— nem ismerem kelmédet úra Sohasem láttam kelmédet. — Most hazudsz. Ez az Jaj, jaj,
Péter báty-
I
is
hogy nem mersz igazat mondani. Én vagyok
rajtad, a
Cssz
vén
neked kor.
Péter. Eredj
akasztathatsz.
is
kell az életed.
Ne
a kocsid, eredj haza
Az öreg
A
ott
fiskus
.
ásóra támaszkodva,
a
állott
s
Mikor már nem
.
. .
Az erdben
fiskust s hazatért
üres
az
sír
fiával
fölött
az
nézett utánuk.
látta
ket, akkor
nyakába, kétszer
akasztotta
minden-
.
hagyta ott
találsz
Ha
ez az ásó, ne ez a
Csinálj vele a mit akarsz
is.
együtt.
nem
!
enyém, hát otthon
az
kell
Fel
kötél
büntetése
Isten
is
körül
a kötelet belé kerítette,
meg-
hogy a két vége a mellén fityeazután marokra fogta az ásót s elkezdte
kötötte csokorra, gett le;
vele a
sírt
betemetni.
Mikor
azt betemette, akkor
kezdte behúzni az egész hosszú árkot az erdszél hosszában.
A
felhányt
földet
egyengette, taposta,
igazgatta, mint a sírokat szokás.
Ervel
Meg Az
kellett
volt
uri
onnan elhurczolni.
rülve.
ruha
nem
sokára lefoszlott róla
;
elhagyott,
kezében maradt ásót és a nyaka körül tekert kötelet rizte gondosan. Ha
elvesztett mindent, csak a
J^yakáhan a
Eaksay
:
Patak banya.
kötél,
vállán az ásó
.
.
339. lap.
:
339 el
akarták
gyék
el
Azzal
tbe
tle
venni, sírt mint a gyermek.
tle, mert az az
ve-
kenyere.
házról-házra, templomajtókba, teme-
járt
és az erdszélre
húzta, a hol
Ne
nem
;
volt,
—
a hol árok volt, azt be-
ott sírt
kezdett
ásni,
min-
denütt, folyvást imádkozva
«Es bocsásd meg a mennyben, azonképpen
mi itt
dennapi
kenyerünket add
bocsásd
meg
a
mi
ben, azonképpen
itt
vétkeinket,
a földön
is.
miképpen
A
mi min-
meg minékünk ma. És
vétkeinket,
miképpen menny-
a földön is...»
Megvénül, állát kiveri, arczát benövi a szakáll, hogy csak két buja szeme villog ki közüle. Nyakában a kötél, vállán az ásó, ajkán az imádság: «És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen
mennyben
...»
Megbocsátja-e
A
?
Neki
?
szegény Hona azt felelné:
Meg.
ai*
TARTALOM. Lap
BAKSAY SÁNDOR. Irta Mikszáth Kálmán PUSZTAI TALÁLKOZÁS ™ ~™ .» ~PATAK BANYA™ ..-..
„,
— ~~
„„
„„ „~
„~
,„ 1
— 214
— — —215
„ ^ ,„ ™ «_ -^ _ __ .„ ~. — — ....__ „„ „„ III. Artikuláris világ™. ™ -„ „„ _ ™ _ __ IV. Példab. XXX. 24 .„ megbocsátja „„ ™ _ ^ _w V. Isten azt VI. De hát igazán megbocsátja-e ? — — „- ~~ „„ ,^ „^ ^ ,„ ^ ^ ^ ^ ,^ ^ VI Az utolsó szó 11.
Fatemplomok
„„
.„-
.
is
1
.
.
V
-..
-,^
239 251
270 30J
326 333
KÉPJEGYZÉK. Lap 1.
— — — — — —
Baksay Sándor arczkcpe
U
Pusztai találkozás. 2.
—
3.
Megígérte
4. 5.
neki,
Az öreg asszony Dombay Máté
hogy ha máskor fogta a tollat _„
eljön,
„
i8
vlegényt hoz
~~
75
.-
—
7.
... az egész gazdag síkságot áttekinthette—
8.
]hárosi halkan tudatta a lelkészszel a jelenet okát
o.
11.
— —
Ha
megengedi, bevégzem munkámat
Hát ebbl mi lészen?
Kegyed nem
Vigye hát
ezt
fél
—
™.
84
_„
108
__
1
„„
—_-_
a naptól
34
„44
__
6.
9. 1
_
Ennek megírtam az útlevelet™
20
145
— »-__
is!^-„„__-->,_-_„
65 201 1
Patak banya. 12.
Tekintetével elkísérte
™™™__„„_
—
13. Felragadta a nehéz kulcsot
14.
... vörös orczájáról most
15.
—
16.
Nyakában
Oh szz
is
-_.
— „__- —
törülgeti az
olympusi port 285
— ___--_ — — «- — ->
anya! Könyörülj rajtam—
a kötél, vállán az ásó
-~
234 269
323
339
ií
Magyar regányirák
PLEASE
CARDS OR
DO NOT REMOVE
SLIPS
UNIVERSITY
FROM
THIS
OF TORONTO
POCKET
LIBRARY
^ s?
1
is)
a