Sárospataki Református Lapok

Sárospataki Református Lapok LXIV. évf. 3. szám 2011. október

A tiszáninneni reformátusok lapja

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10)

Kedves Olvasó!

S

okszor emlegetett tény, hogy egy megváltozott világban és társadalomban kell megszólalnunk, hallatnunk a hangunkat. Ha nem tesszük, félő, hogy elfelejtenek minket. Ha hangunkon nem változtatva a régi húrokat pengetjük, akkor az agyonhallgatott slágerek sorsára juthatunk, a társadalomban süket fülekre talál majd üzenetünk. A különböző kampányok forgatagában – melyektől azt reméljük, hogy megmutatják szélesedő társadalmi bázisunkat – lázasan keressük a megfelelő hangnemet, módszert, valami újat, ami végre megszólítja, hitük megvallására szólítja szunnyadó híveinket. A versenyképesség érdekében készült kampányok tartalma szerint számtalan új ismérve van a református embernek: szabad, progresszív, toleráns, attraktív, formabontó, karakán, hagyománytisztelő, törekvő, bátor stb. Nyilván fontos egy megváltozott társadalomban ilyen, ma is divatos tulajdonságokat kiemelni a hitüket megvalló reformátusok életéből. A reformáció hónapjában most mégis hadd buzdítsuk a Kedves Olvasókat arra, hogy olyan ismérvét erősítsük meg hitünknek személyes életünkben, mely örök időkre kiállta és kiállja a próbát: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35) (R.A.)

S RL

Sárospataki Református Lapok

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lapja

Felelős kiadó: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Elnöksége Szerkesztőbizottság elnöke: dr. Dienes Dénes Szerkesztőbizottság: Barnóczki Anita, Füsti-Molnár Szilveszter, Rácsok András, Rácsok Gabriella Egyházmegyei sajtóreferensek: Konc Gáll László, Papp Zsolt, Szabó Ágnes Teljes nyomdai előkészítés: Rácsok András A szerkesztőség címe: 3950 Sárospatak, Rákóczi u. 1., [email protected] Nyomda: Kapitális Kft. Felelős vezető: Kapusi József Példányonkénti önköltségi ár: 500 Ft; Eladási ár: 250 Ft

ISSN 2062-6193

© Tiszáninneni Református Egyházkerület. Bárminemű másolás és sokszorosítás a kiadó előzetes engedélyéhez kötött. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Gyönyörködöm a Te beszédedben

3

Élő teológia

4

Abaúji Egyházmegye

6

„…újuljatok meg lelketekben és elmétekben A lelkipásztor

150 esztendő - Ünnep Hernádszurdokon Határtalanul Örök és fiatalok Körzeti női konferencia Selyeben Találkozás nélkül nincs közösség Az anyakép a Bibliában és az irodalomban

Borsod-Gömöri Egyházmegye

12

Egervölgyi Egyházmegye

16

Zempléni Egyházmegye

20

Kerületi események

24

Intézményeink

25

Misszió

31

Az igazat mondd, ne csak a valódit...

32

Kálvin sarok

36

Kitekintő

37

Ajánló

39

Ünnep Tetemváron Csendeshetek Hejőcsabán gyermekeknek és felnőtteknek Hírek a Mezőcsáti Egyházközség életéről Missziói csendesnap Nyékládházán Historizálás a hiszterizálás korában Protestáns újságírók konzultációja Egerben Konfirmandus találkozó Noszvajon Az Egervölgyi Református Egyházmegye hittan tanévnyitója Új köntösben a füzérkomlósi református templom Lelkészbeiktatás a kovácsvágási református gyülekezetben Hálaadás a megújult ricsei templomért Élményszüret sérült gyermekek számára Mádon Semmi sem szakíthat el...

Működő egység észak-keleti reformátusok találkoztak Tokajban Az összefogás ereje „A nevelés és tudomány szent célja előbbre vitelére…” Hírek a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumából Az új rektori ciklus alapelvei és feladatai Az Átányi Református Általános Iskola és AMI hírei Átrendeztük a szobákat – megújult a tirek.hu Visszahonosítás

A népszerűtlen Kálvin Kárpát-medencei imanap előkészítője Kárpátalján Új könyvsorozat ajándékba Sándor Endre: Minden nap együtt a Mesterrel

Gyönyörködöm a te beszédedben

„…újuljatok meg lelketekben és elmétekben…” (Ef 4,23)

N

incs megújulás. Az ősz egyértelműen az elmúlás, a megállás, a megtorpanás ideje. A gyönyörű színű falevelek egyre száradtabbak, ropognak a lábunk alatt. Már gyümölcs sincs a fákon, egyre kopárabb minden. Emberéletünk is kudarcok sorozata. Fel kellett adnunk álmainkat, nem tudtunk megújulni. Sőt, az évek előrehaladtával nem megújulunk, inkább amortizálódunk. Akárcsak az autónk, a házunk, testünk is a folyó idő martaléka. Néhány kísérletünk ugyan van, mert a szépészeti ipar már elérte a férfiakat, sőt a gyermekeket is. Újulj meg, légy trendi! Ha bármivel elégedetlen vagy, változtasd meg, változtasd át! Pedig Isten teremtése jó és szép. Ma már nemcsak a ruhatárunkat, de az arcunkat, sőt a nemünket is át lehet szabatni. Vajon megújulás-e ez, vagy csak változás, ami ideig-óráig való? Megunható, és még újabbra cserélhető. Később aztán bevallható, hogy mégiscsak kár és szemét, mert nem számít, mit gondolnak, mondanak mások, de még az sem, mit mondunk mi, mert annyira elsodródtunk. Lennie kell megújulásnak, hiszen a reformáció népe vagyunk. Erről nem mondhatunk le. Hitvalló őseinktől a jelenlegi tisztségviselőkig mindenki ezt próbálja. Tolsztoj

azt írja egy magánlevelében: „Támadjanak csak nyugodtan engem – magam is ezt teszem –, de ne az utat, amelyen járok, s amelyre elvezetek bárkit, aki megkérdezi, merre találja.” Aztán arról tesz vallást, hogy ismeri a hazavezető utat, mert Jézus magáról mondta, hogy Ő az út, és az út ugyanaz akkor is, ha botladozva, fáradtan, fásultan járunk rajta, netán megállunk vagy zsákutcába futunk. A tisztújítás hozhat megújulást gyülekezeteinkben, ha az emberi gyarlóságok helyett magára a Megváltóra tekintünk. Vágyunk a megújulásra és szükségünk van rá, de ez magunktól nem megy. A reformáció közel 500 éve már történelem. Ott Wittenbergben azonban azon a hideg őszi napon elindult valami új. Isten Szentlelke megmozdította a szíveket és a szemeket, a lábakat és a kezeket, és áldásaiból ma is részesedünk. A megújulás ott és akkor nem a külsőségekben mutatkozott meg. A mai korszellemet követők újulnak meg úgy, hogy lecserélik házukat,

hitvesüket, arcukat, nevüket. De ott és akkor Ige szerinti megújulás történt: lélekben és elmében. Azaz belülről indult kifelé, és minőségében változtatta meg nemzedékek életét. Mégis van és lehet megújulás, mert nem vagyunk „készen”, és Pál apostollal együtt valljuk: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. (Fil 3,12) Így hozza el a megújulást kegyelméből Megváltó Urunk személyes életünkbe, és újítsa meg a neki szolgáló eklézsiák sorát, hogy hálaáldozatot teremjünk az Ő dicsőségére. Kósa Enikő Emőd

SRL | 3

Él ő teológia 4 | SRL

A Pásztor és a pásztorok

H

ollandiában igazi pásztort már csak a skanzen falumúzeumában lehet látni, másutt a villanypásztor vigyáz a juhokra. Magyarországon és Erdélyben még vannak igazi pásztorok, azért itt jobban értjük a Biblia szóhasználatát, amikor átvitt értelemben pásztorokról beszél. Szép kép ez, mert ahogy a pásztor vezeti, megvédi és számon tartja a juhait, a gyülekezet pásztora is ilyesmit tesz az emberekkel. Mégis, mivel ez képes beszéd, könnyen félreértjük. Rögtön a gyülekezet lelkipásztorára gondolunk. De milyen képet ad az Újszövetség? Talán érdemes egy kicsit ‘leporolni’ a pásztorokról szóló újszövetségi képet. Jézus magát a jó pásztornak nevezi. Nagyon szép kép ez, amelyben érződik Jézus szeretete és ereje. Ő ezt a képet az Ószövetségből ta-

nulta. Az embernek nem kell félni, még a halál völgyében sem, ha hiszi, hogy van Isten, aki neki mindig a legjobbat keresi (Zsolt 23). Jézus ezt a pásztori feladatot adta Péternek is: „Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21,17). Ennek az eseménynek a hatása visszhangzik Péter levelében, amikor ő ezt a feladatot továbbadja a gyülekezet presbitereinek (1Pt 5,2). De az Újszövetség mintha tartózkodna is egy kicsit attól, hogy embereket pásztoroknak nevezzen. Mert maga Jézus marad a főpásztor, aki visszajön (1Pt 5,4), a nagy pásztor, aki feltámadott a halálból (Zsid 13,20). Jézus marad az első, akkor is, ha emberek Jézus nevében pásztorként szolgálnak. Kik azok az emberek, akik Jézus nevében legeltetik az Isten nyáját? Itt mindig többes számban beszél az Újszövetség: a presbitereknek kell végezniük ezt a pásztori munkát. Mindig egy szélesebb kör vezeti, tartja számon, védi a gyülekezetet (ApCsel 20,28; Ef 4,11; 1Pt 5,2). A legjobbat keresik a gyülekezeti tagoknak, ami egyébként nem azt jelenti, hogy mindig azt adják, amitől az embernek jó érzése lesz. Gondoljunk csak a 23. zsoltárra, ahol a csendes vizek mellett a pásztor botja is jelen van. Doedens Jaap

A lelkipásztor

A

lelkipásztorról alkotott mai képünk nyilván tapasztalataink szerint alakul, és ezért változó. Van azonban ennek a képnek egy olyan mércéje, mely szerint eldől, hogy milyen az ideális lelkipásztor. Ezt a mércét alapjaiban az Ószövetség határozza meg, ahol maga Isten a pásztor (1Móz 49,24; Zsolt 23,1; 80,2). Ebben a képben Isten népét pásztoroló felelősségét tanulmányozhatja az ember, és vonhatja le ennek tanulságait szolgálatára nézve. A pásztor nélküli nyájból az a vezetés hiányzik, ami utat mutathatna (4Móz 27,17). A jó pásztor gondoskodik arról, hogy nyája ne tévedjen el, táplálékot találjon, sebei gyógyuljanak, és a gyenge megerősödjön. Isten egyértelműen az olyan pásztor ellen fordul, aki nem ilyen, s hűtlen pásztorai helyett Ő viseli juhai gondját, ügyelve arra, hogy nyájának legyen majd pásztora, bölcsességgel, éleslátással (Ez 34; Jer 3,15; 23,4). A nyáj védelmének is van mintája Isten őrizetében (Jer 31,10), mint ahogy a gyengédséget is tőle lehet tanulni (Ézs 40,11). Megvannak a teljes szívvel és hozzáértő bölcsességgel történő legeltetés ószövetségi forrásai is (Zsolt 78,70-72), az áldozatkészség és lelkiismeretesség példáival együtt (1Móz 31,38-40). Fontos üzenetet hordoz az az ószövetségi család modell, mely szerint az ősatyák korában a családfő papi funkciót töltött be az áldozat bemutatásával (1Móz 31,54). A későbbiekben a papok a szentély körül őrködtek, és ez a megbizatásuk mindarra kiterjedt, ami azon a területen, azzal összefüggésben történt (4Móz 1,53; 3,32). Fontos kérdésekben a pap feladata volt,

hogy Istent megkérdezze, akinek döntése nagy súllyal esett latba (Bír 18,45). A pap volt Isten követe, ő felelt az ismeretért, a törvényért, annak őrzéséért (Mal 2,7). Végső soron a pap áldást hordozott (4Móz 6,22-27; 5Móz 10,8; 21,5; 1Krón 23,13). Az Istennek szentelt pap életének minősége hirdette különleges helyzetét az emberek között (3Móz 21,1-9). A pap élete ilyen módon reprezentálta Istennel való kapcsolatát, mely számára küldetést jelentett, Isten szövetségének meghirdetésében. Ez a szövetség újult meg Jézus papságával, pásztorságával, melyet Ő minősített lelkipásztori küldetésben tesz kézzelfoghatóvá. Ennek a küldetésnek az Ószövetségben van a gyökere. A lelkipásztorság csak egy fogalom a sok között, de az a lelkipásztor, aki az Úr törvényében gyönyörködik, éjjel-nappal azzal foglalkozva, az gyümölcsöt is terem (Zsolt 1,1-3) és fogalommá válik, mert úgy él, mint akinek az Úr a pásztora és áldást hordoz, hiszen érti, átéli, megéli Dávid hitvallását: Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé (Zsolt 103,1-5). E megújulás nélkül csak kiégett lelkipásztor képe tárulhat a világ elé. Enghy Sándor

M

egvallom, engem magamat is érdekelne egyfajta közvéleménykutatási értékelés arra vonatkozóan, ki kinek látja vagy gondolja a református lelkipásztort, s mit vár tőle. Mivel magam is lelkész vagyok, ilyen külső véleményalkotásra nem vagyok alkalmas. ezért belülről nézve azt próbálom leírni, ahogyan magunkat értelmezem, amilyen mintát követve igyekszem azzá lenni, akivé Isten lelkészként elhívott. Pál apostol így fogalmazta ezt meg: „… látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek”. (1Kor 4,9) Úgy látta magát, mintha Isten egy színpadra állította volna, hogy ott legyen mindenki előtt látható rajta, mit jelent keresztyénnek lenni. Úgy tapasztalom, egy gyülekezetben, egy településen Isten ugyanerre hívta el a lelkipásztort. Sok tekintetben szemléltető példának akarja a lelkészt. Egy embert a többiek közül, aki tudja magáról, mennyire rászorul Isten kegyelmére, életet árformáló erejére, s az élete tanúskodik arról, hogy Isten kész megbocsátani, kegyelmesen formálni, szeretettel hordozni. Hiszi, s tudja, hogy a saját élete is arról tanúskodik: azon van áldás, amit Istennek engedelmeskedve tesz, de azt sem titkolja, hogy ennek az egyéni életében is mennyi emberi akadálya és kísértése van. Ezért kész Isten erejére támaszkodva leplezetlenül küzdeni a vissza-visszatérő emberi természete és kísértései ellen. Nem színész, aki eljátssza a mintakeresztyén szerepét, hanem ember, aki harcolja a hit nemes harcát. Így az is leolvasható lesz róla, amivel Isten az ilyen életet megáldja: belső békessége és öröme lesz, fel tud állni a bukásaiból is, erőt kap ahhoz, amit tennie kell, s az apró dolgokban is Isten szeretetének különös ajándékait látja. Ha látványossággá lett, akkor kész azt is elfogadni, ha kipróbálják, hogy valódi-e, követhető-e az, aminek látszik. Támadások, próbák között is az a küldetése, hogy láthatóvá legyen rajta: ott, ahol társai is élnek, abban az életkorban és azokban az élethelyzetekben, kísértésekben és nehézségekben, melyekben a többiekkel együtt benne él, Istennek van felelete, Jézus Krisztusban van megoldása. Így vezethet pásztori módon arra az életre és azokra az áldásokra, melyeket Isten rajta keresztül sokaknak elkészített. Pásztor Gyula SRL | 5

Abaúji Egyházmegye 6 | SRL

150 esztendő -

Ünnep Hernádszurdokon

M

egtelt a hernádszurdoki református templom 2011. július 17-én 14 órakor. Olyannyira, hogy még pótszékeket is kellett behozni. A vendégek, elszármazottak és a helyi kis gyülekezet tagjai elcsendesedtek, amikor megkezdődött az istentisztelet. A sokfelől érkezett emberek szíve ebben a templomban összeforrt. Ősz hajú, megfáradt, idős lelkek és erős, élettel teli fiatalok, as�szonyok és férfiak, közéleti személyiségek és hétköznapi emberek, egyházi vezetők és lelkipásztorok együtt énekeltek, imádkoztak és hallgatták az igehirdetést, az előadásokat, beszámolókat, az egykor itt élt elszármazottak kedves emlékeit, míg a problémák, a rohanó világ követelései a templomajtón kívül rekedtek. Az istentisztelet és a megemlékezés fénye, ragyogása, kiszorította Isten Házából a sötétséget. Átléptünk egy másik világba, ahol nem számított az idő. Annyira nem, hogy három óra telt el a zárszóig. A három óra magában foglalta Orémus Zoltánnak, az AbaújTornai Egyházmegye esperesének prédikációját, Panyuscsik Jánosné nyugalmazott iskolaigazgató történeti áttekintését, Varga Józsefné polgármester asszony beszámolóját a jelen helyzetről, a holland testvérgyülekezet köszöntését, melyet Albert Jansen adott át, Sándor Endréné nagytiszteletű asszony kedves szavait, Kovács Gábor professzor úr visszaemlé-

kezéseit, a meghívott vendégek és lelkészek köszöntését is. Az elszármazottak képviseletében Thuróczy Jánosné mondott köszöntőt, és egy szép református zászlót adományozott, Buchala István és Homoki János gyönyörű zeneszolgálattal gazdagították a közösséget, Krakkai András gondnok úr köszönet nyilvánított és átadta a kiemelt vendégeknek készített ajándékokat. Széll Alexandra Csiha Kálmán „Szeressétek a templomot!” című versét szavalta, Szabó Sándorné népi iparművész pedig arról a kiállításról beszélt, melynek anyagát ő készítette, gyűjtötte, és amelyet a parókián lehetett megtekinteni. Ugyanitt Bodnár Tamás tárgyi gyűjteménye és Kovács Gábor fotói is láthatóak voltak. A Himnusz eléneklése után a paró-

kiaudvaron folytatódott tovább az ünnepség. A finom ételek elfogyasztása közben lehetett beszélgetni, ismerkedni, emlékeket felidézni. A templom tortáját felszeleteltük, körbe adtuk, és mindenki ehetett belőle egy szeletet. Sokáig sorolhatnám a neveket: ki, mit tett hozzá ehhez az ünnepséghez. Egy biztos,

mélyen megérintette a figyelmesen hallgatókat a viszontagságos 150 esztendő története. A gyakori tűzvészek alkalmával számtalanszor kellett újrakezdeni az életet a semmiből. Ez a falu és gyülekezet szó szerint hamvaiból éledt újra és újra, mint a főnix madár, hiszen volt olyan időszak, amikor két év alatt 13 tűzvész semmisítette meg az

értékeket, házakat, a parókiát, templomot. Mégis újraéledt a falu, a gyülekezet és magasra emelkedett, ma is létezik, és Isten kegyelméből még sokáig szól a harang és a prédikáció. Kovács Balázs lelkipásztor

Határtalanul „Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét határon is túl, még az üvegtengeren is túl…” Így kezdődnek a mesék. Az azonban nem mese, hanem valóság, hogy volt egyszer Szent Mihály havának közepén egy testvéri találkozó Encsen, a Művelődési Központ Dísztermében, ahová, ha nem is a hetedhét határon túlról, de a Trianon által meghúzott magyar-szlovák határon is túlról, sőt még a tengeren túlról is érkeztek Krisztusban hívő emberek. Szép volt, meseszép ez a nap, a 14. napja szeptembernek, s ez a testvéri alkalom örömére szolgált sok embernek. Örömmel töltötte el a szívünket Baksy Mária esperes asszony szeretetteljes köszöntése. Ezt követően Enghy Sándor abaújszántói lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora szolgált áhítattal közöttünk, amelyet énekszóval kezdtünk. Az 51. zsoltárt énekelve így könyörögtünk az Úrhoz: ,,Úr Isten, kérlek,

kegyelmezz nékem és kegyelmedből könyörülj én rajtam, bűneimből tőled megtisztíttassam, nagy irgalmaddal végy körül engem!” Szükségünk van az Úr kegyelmére, mint ahogyan a lelki kenyérre, az Ő Igéjére is, amely az aznapra kijelölt ószövetségi igeszakaszból, a Jer 15,1-9-ből szólt hozzánk tudós lelkipásztor testvérünk tolmácsolásában. Az igehirdető beszédét egy cserkész életből vett megmosolyogtató anekdotával kezdte. ,,A cserkész, ahol kell, segít.” Majd hozzátette: ,,A cserkész, ahol nem kell, még ott is segít.” Az egyszeri cserkész esete került említésre, aki meglátott egy út mentén álldogáló nénit, akit készségesen átsegített a túloldalra, pedig az nem is akart átmenni az úton. A szolgálattevő őszinte reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a testvérek önként, örömmel keltek át a határon, hogy a meghívásnak eleget tegyenek.

A konferencián a testvéri kapcsolatok ápolása és kiszélesítése mellett ismereteinket is bővíthettük. Elsőként Ficzere Csilla Encsen szolgáló beosztott lelkész előadását hallgathattuk meg, aki az Abaúji Református Egyházmegye történetét tárta elénk. Kitűnt, hogy az előadó mélyreható tudással rendelkezik, s szívügyének tekinti az abaúji reformátusság történetét, hisz szakdolgozatát is e tárgykörben írta. Ezt követően Orémus Zoltán kassai lelkész, az Abaújtornai Egyházmegye esperese ismertette az általa vezetett egyházmegye történetét. Szívbemarkoló volt hallani, hogy Trianon után mennyi szenvedést, megpróbáltatást kellett kiállni mindazon lelkészeknek, akik továbbra is fel kívánták vállalni magyar mivoltukat. Ezek után Bojtor István nyugdíjas református lelkész és tanár tartott előadást református hitünk alaptételeiről, a négy reformátori jelmondat (sola gratia, sola fide, sola Scriptura, solus Christus) köré csopor-

SRL | 7

tosítva gondolatait. Prelekciója, s magával ragadó előadásmódja nemcsak intellektuális, hanem spirituális élményt is nyújtott a hallgatóságnak. Nyugdíjas lelkipásztor testvérünk szent nyughatatlansággal, fiatalokat is megszégyenítő lendülettel fáradozik Isten országának építésén. Hite, hűsége, odaadása, szolgálatkészsége, jósága, humora és derűje, egyszóval krisztusi lelkülete világító példa előttünk. Az Úr hű szolgája ő hitvestársával együtt. A kávészünetet követően a református világmisszióról hallhattunk egy-egy beszámolót Robert Pitman, a Global Fellowship Network (Missziói Szövetség) tiszteletbeli elnöke és Jerry Voss, a jelenlegi elnök előadásában. A Kaliforniából érkezett lelkész testvéreink megosztották velünk a világ különböző országaiban (Kenyában, Nepálban, Brazíliában és Mexikóban) átélt missziói tapasztalataikat, valamint szóltak a keresztyén egyházak mai kihívásaikról és az erre adott válaszokról. Jelen volt továbbá a fent megnevezett szövetség képviseletében Margo Elliott presbiter, aki sugárzó mosolyával és

kedvességével, mint napfény ragyogott közöttünk. Amerikai testvéreink elkötelezettek az evangélium terjedésének szolgálatában, s teszik ezt nagy lelkesedéssel és töretlen lendülettel. Ennek hangot, pontosabban énekhangot is adott Ronn Ealy énekes, aki énekszolgálatát vezérigéjével, a Zsolt 104,33-34-gyel vezette be: ,,Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” Aztán dalra fakadt… Mi meg szinte könnyekre fakadtunk a meghatottságtól. Énekhangja betöltötte a dísztermet, s mint jó illat az oltárról szállt feljebb, egyre feljebb, egészen Istenhez. Aztán már közösen énekeltük: ,,Mily nagy vagy Te, Istenem!” Együtt örvendeztünk az Úr előtt. Egy szívvel és egy lélekkel dicsértük az Urat, a mi Istenünket: voltaképpen ezért is jött létre ez a határokon és kontinenseken is átívelő találkozó. Az előadásokat szeretetvendégséggel egybekötött kötetlen beszélgetés követte. Benkő György nyugdíjas református lelkész, aki hosszú éveken át szolgált espe-

Örök és fiatalok

8 | SRL

A

resként az Abaúji Református Egyházmegyében, építő hozzászólásával hangsúlyozta, hogy a hitvalló gyülekezeti tagok fontos motorjai a missziónak. Summázva: örömteli és áldott alkalom volt ez a testvéri találkozó. Köszönet Istennek, akinek kegyelméből mindez létrejöhetett, köszönet a szervezőknek és a résztvevőnek, valamint az encsi asszonytestvéreknek, akiknek szorgos kezei finom süteményeket és szendvicseket varázsoltak asztalunkra. Minden igazi konferencia túlmutat önmagán, nem öncéllal rendeződik. Ez a testvéri találkozó is túlmutatott önmagán… Nemcsak arra az útra mutatott, amit a résztvevők tettek meg, hogy megérkezzenek a helyszínre, hanem a nagybetűs ÚTRA, nemcsak református hitünk igazságaira, hanem az egyetlen IGAZSÁGRA, nemcsak az életre, hanem az igazi ÉLETRE, vagyis Krisztusra, aki az út, az igazság és az élet. Koczogh Júlia

gönci gyülekezet presbiteri konferenciát tartott szeptember második hétvégéjén Berekfürdőn. Sok olyan gyülekezeti alkalom van, amikor a presbitérium egy kis plusz útravalót kap az előttük álló teendők mellé egy közös gyülekezeti kiránduláson, ez azonban abban különbözött az eddigiektől, hogy a gönci presbitérium mélyen tisztelt tagjain kívül a gönci ifjúság is meghívottja volt az alkalomnak. (20-28 éves korig) Családi hangulat és baráti melegség töltötte be az egész hétvégét. Péntek este 6 órakor kezdődött a konferencia egy beszélgetéssel, amelyben az egyház aktuális helyzetéről kérdezhették a presbiterek Bölcskei Gusztáv és Csomós József püspök urakat. A „püspöki főszakács” – aki mind emellett rendszeres templomjáró presbitere a gönci gyülekezetnek – felejthetetlen vadvacsorával várta az utazásban megfáradtakat, és persze azokat is, akik a fürdő medencéjében éheztették magukat napnyugtáig. A vacsora elfogyasztásával egyértelművé vált, hogy a séf rászolgált a „főszakácsi” címre. Az elfogyasztott vacsora után még egy kis társalgás következett, majd mindenki a saját szállásán nyugovóra tért. Másnap reggel áhítatra indult a társulat az ifjúsági épület kápolnájába. A téma kapcsolódott konferencia fő témájához, az önkéntességhez. Ezután rövid a szünetet követően ifj. Csomós József (kerületi ifjúsági referens) tartott előadást az önkéntességről. Arról beszélt, hogy az igazi önkéntesség nem csak annyit jelent, hogy közösen kitakarítjuk a templomot, a templomkertet és rendet rakunk az egyház portáján, hanem olyan szolgálatot is elvégzünk, ami túl-

mutat a gyülekezet hétköznapi feladatain. Kicsit mindenki magába nézett és átgondolta, vajon azon kívül, hogy a gyülekezet tagjai vagyunk, ellátogatunk a templomba, mi mást teszünk a gyülekezetért? Az

is elhangzott, hogy próbáljuk meg a saját tudásunkat és tehetségünket Isten szolgálatára fordítani, hiszen egy gyülekezetért nem csak olyan ember tehet, aki tud kaszálni, hanem olyan is, aki tud könyvelni, tud varrni, hímezni vagy gyönyörű mézes kalácsot sütni, mivel azt is jelenti kereszténynek lenni, hogy mindenki a saját Istentől kapott talentumát képes az Úr szolgálatába állítani. Az ifjúsági referens azt is elmondta, tudja, milyen nehéz megvalósítani ezt a gyakorlatban. Példának hozta Hollandiát, ahol az ember azt mondhatja, hogy ha komolyabban akar önkén-

tesként dolgozni, inkább csak fél állásban dolgozik és így is megél. Nálunk nehéz ezt elképzelni, és be kell látnunk, egy 12 órás műszak után nem sok embernek van ereje még önkéntes feladatot is vállalni, mégis próbálkozni kell. Az ebéd utáni szabad programot követően egy kis csapatfeladat következett, majd külön váltak az „örök fiatalok” és a fiatalok. Sok kérdés merült fel a fiatalság körében, s csak itt ébredtünk rá, hogy egyszer lehet, hogy mi leszünk presbiterek, és azokat a feladatokat a gyülekezetben, amit most szüleink látnak el, egyszer nekünk kell majd elvégeznünk. Útravalónak egy feladatot kaptunk. Képzelje el mindenki a számára tökéletes gyülekezetet, majd gondolja el, mi az, amivel mi hozzá tud járulni ahhoz, hogy amit elképzeltünk, egyszer valóság legyen. S. Zs.

Körzeti női konferencia Selyeben „Asszony, nagy a te hited…” (Máté 15:28) Ez az ige volt a vezérfonala a szeptember 3-án, Selyeben tartott körzeti női konferenciának. Petró Béla helyi lelkipásztor a nyitó áhítatában egy testvérpárt állított példaként a résztvevők elé. Márta és Mária történetéből (Luk 10:38-42) mindenkihez eljutott az üzenet és kérdés, melyik részt választjuk? A munkát, rohanást, és azt, hogy „meghalni sincs időnk”, vagy pedig csendben lekuporodunk Jézus lába mellé, és rá figyelünk.

A konferenciát Szabó László, egyházmegyénk gondnoka köszöntötte, majd Bódi Noémi kérte fel az előadókat előadásuk megtartására. Az első előadó főtiszteletű Csomós Józsefné volt, előadásának címe: A nők szerepe a mindennapokban és az egyházban: női presbiterek. Nem mindennapi előadást hallhattunk, mindannyiunkat személyesen érintett. Felhívta a figyelmet korunk fiatal nőinek problémájára: nehezen tudnak megfelelni a társadalom és saját SRL | 9

maguk felállította követelményrendszernek. Az előadásból újszövetségi és történelmi példák alapján választ kaphattunk arra, hogy mi is a szerepe egy keresztyén nőnek, és hogyan felelhet meg az elvárásoknak. Hallhattunk többek között a bibliai Lídiáról, Priscilláról, Fébéről, történelmi példaként pedig arról, hogyan gondolt Kálvin feleségére (Bora Katalinra) mint segítőtársára. A magyar nagyasszonyok közül az előadó Bornemissza Katalint emelte ki, Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségét, aki példaként állhat minden modern nő, feleség és anya előtt, hiszen sikeresen vezette a fejedelmi udvar anyagi dolgait, férje meggondolatlan döntéseit is sokszor helyrehozta, megmentve sok ártatlan ember életét, és mindezek mellett anya is volt. Az előadás bátorítást is adott nekünk nőknek, hiszen bármi lehet egy nő a kapott kegyelmi ajándéka szerint, akár presbiter is, sőt az az ideális, ha a presbitériumban egyenlő arányban vannak jelen nők és férfiak. Két előadás között Zsindelyné Tüdős Klára Rongyszőnyeg című rövid írását hallhatták a résztvevők, majd Földesiné Kántor Mária, az Egyházkerületi Nőszövetség tikárának előadása következett: A nőszövetség megalakulása Magyarországon, vázlatos története és mai szolgálata címmel. Sokat tudhattunk meg a nőszövetségek megalakulásáról, működéséről, az egyházkerületünkben folyó munkálkodásról. Biztatást kaptunk, hogy alakuljanak gyülekezeti nőszövetségek, mert csodálatos egy ilyen közösséghez tartozni, másrészt a szolgálat is gyönyörű. Ebből az alkalomból Kupán meg is alakult a nőszövetség, de többek fejében megfordult a gondolat, hogy hazatérve saját gyülekezetükben megalakítják a Nőszövetséget, hiszen szinte minden gyülekezetben, ha nem is intézményesen, de működnek, szolgálnak a nők, asszonyok.

Végül a zárszó előtt Zsindelyné Tüdős Klára egy másik írása következett: Válasz egy nagymamának címmel. Bódi Noémi egyházmegyénk Missziói Bizottságának előadója köszönte meg a vendéglátóknak a vendéglátást, a jelenlevőknek a megjelenést, végül pedig az alkalmat jó hangulatú szeretetvendégség zárta, rengeteg finomsággal. Ficzere Csilla

Találkozás nélkül nincs

10 | SRL

közösség

E

gyszerű belátni ennek a rövid megjegyzésnek az igazságát, mégis nehéz eljutnunk oda, hogy ne pusztán tudjunk egymásról, hanem oda is szánjuk magunkat: elfogadom a meghívásod, komolyan veszem a szándékod, ott vagyok. Ott lenni számunkra többet jelent a jelenlétnél, ezért köszönjük mindazoknak, akik elfogadták az Abaúji Református Egyházmegye meghívását és gondnokokként, presbiterekként ott voltak a göncruszkai református templomban megrendezett presbiteri konferencián. A tanítványok valódi találkozása az Ige körül indul. Így volt ez az Emmausba vezető úton is, és ezen az alkalmon is, hogy ne pusztán úton legyünk egymás mellett, hanem felismerjük együtt közös utunkat református közösségként. Az elhangzó előadások ennek a közös útnak egy-egy oldalát világították meg, a törvény betűi és a személyes

tapasztalatok, élmények egyaránt terítékre kerültek. A templomi együttlétet követően egy tányér forró gulyás és egy pohár hideg bor várt mindenkit a kultúrházban. A Göncruszkai Református Gyülekezet szeretett volna minden idelátogatónak lehetőséget adni, hogy a gyülekezet életének hétköznapjaiba is bepillantást nyerjenek a számos gyülekezetből érkező testvérek. Minden érdeklődő megtekinthette a gyülekezet méhészetét, ahol presbiterek adtak információkat többek között a gyülekezeti méhes létrejöttéről és hidegen kezelt méz technológiájáról. A református gyülekezet méhészete által alapított Talentum Tehetséggondozó Általános Iskola is nyitott kapukkal várta a vendégeket, ahol a Hollandiában, Svájcban működő, református gyökerű pedagógiai modellről és annak sajátos helyi alkalmazásáról hangzottak el beszámolók.

Köszönjük a lehetőséget az Abaúji Református Egyházmegye elnökségének, hogy helyet adhattunk egy találkozásnak, mely reménység szerint az Abaúji Presbiterek közösségét erősítette. Minden vendégünket a köszönet mellett arra kérünk,

hogy az egyházmegye által szervezett elkövetkező alkalmakon is ilyen szép számmal legyünk együtt, szánjuk oda magunkat. Sohajda Levente lelkipásztor Göncruszka

Az anyakép

a Bibliában és az irodalomban

A

csónakázótó lágyan ringatta a ladikokat. A gyermekek kacaja a hullámokkal együtt ért partot, amire az édesanyák elérzékenyült tekintete volt a válasz. Épp a Zemplén csúcsait koronázta meg a napkorong, amikor a trombita érces, hívogató szava megtörte a fény, a hullámok, a jótékony semmittevésbe feledkezés varázslatát. A Családi Öko Kalandpark panorámás termében minden széknek hamar gazdája lett a szeptember 16-án délután 18 órakor kezdődő, Az anyakép a Bibliában és az irodalomban c. rendezvényen. A Telkibányai Református Egyházközség által elindított „Hittem, ezért írtam!” sorozat a negyedik felvonásához érkezett. A vendégek sorát Tusnády László professor emeritus nyitotta, akit követtek Maczó János író, költő, Laczkó András irodalomtörténész, kritikus, Fazekas József költő. Az est zenei felhozataláról Simon Norbert komáromi teológushallgató gondoskodott, aki trombitajátékával okozott felejthetetlen perceket a részt-

vevőknek. A 42. zsoltár eléneklése után Szalay László Pál lelkipásztor Asszonyember vagy Éva címen tartott előadást. A személyes hangú, lírai bevezetőt az anyává válás heroikus küzdelmének bemutatása követte Anna példáján keresztül. Az előadó hangsúlyozta, hogy Elkána felesége a meddőség poklát csak a feltétel nélküli Istenre hagyatkozás révén tudta elhagyni. „Azu-

tán elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többet szomorú az arca.” A gyermek hitben való nevelésének következő lépcsőfokát Mónikával, Augustinus egyházatya édesanyjával illusztrálta. Elhangzott, hogy az afrikai pogány anyaistennőnek, „Dea Caelestis”-nek a tisztelete ellenére Mónika Istennek ajánlotta gyermekét,

SRL | 11

12 | SRL

Borsod-Gömöri Egyházmegye

és szentül hitte, hogy „nem kallódhat el a kön�nyek fia.” Tusnádi László Anyakép a török és olasz irodalomban címmel tartotta meg előadását. Előterjesztésében kihangsúlyozta, hogy „az anyaság az emberi lét megmaradásának kontinentális alapzata.” Többek között elmondta, hogy a török „anayasa”szó alkotmányt jelent, viszont szó szerint anyatörvénynek fordítjuk. Fájlalta, hogy a mi törvényeinkben nincs ilyen becsülete az anyáknak. A Torquato Tasso monográfia írója kiemelte a tragikus sorsú költő egyik vesének anyaábrázolását: A nő gyönyörűségéből valamicskét a tükör is visszaad, de teljessége leánya szemében fénylik fel. Az előadást Cengiz Hancıoğlu és a magát magyar származásúnak valló Giuseppe Ungaretti versei színesítették. Laczkó András Jókai Mór kapcsán egy határozott, céltudatos, akaratát a végsőkig érvényesítő édesanya képét rajzolta elénk. Pulai Máriát kardos menyecskének, vicispánnak, Jókayné uramnak is nevezték következetes természete miatt. Az anyai hatás Jókai regényeiben, különösen A kőszívű ember fiaiban szemléletesen kimutatható. Az előadások után sor került a Fehér Mária– díj ünnepélyes kiosztására. A NAP Alapítvány képviseletében Maczó János laudálta a 2011-es kitüntetetteket. A díjat az 1956-os forradalom 50. évfordulójára alapították és az előző években többek között Almássy Katinka költő, Cs. Varga István irodalomtörténész, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Bábel Balázs érsek, Bencze Izabella jogász, Döbrentei Kornél író vehette át. Idén Varga József írót, Tusnády Lászlót az irodalomtudomány kandidátusát és Szalay László Pál lelkipásztort érte a megtiszteltetés, hogy megkaphatták a Szemesi György által készített emlékplakettet. A kísérő oklevél tanúsítja a díj odaítélésének okát: „Példamutató emberi életéért és alkotó tevékenységéért tüntette ki a NAP alapítvány.” Az alkalmon résztvevő édesanyák egy szál fehér szegfűt kaptak, megemlékezve ezzel is a gyermekekért hozott áldozatukról. Az előadások között Maczó János és Fehér Mária anya témájú versei hangoztak el, majd Fazekas József mutatta be a Tőkesúly című kötetét. Az együttlét végén a lelkészházaspár vendégül látta a gyülekezetet, mert már egy éve annak, hogy elsőszülött gyermeküket, Szalay Emma Zádorkát a keresztvíz alá tarthatták. Szalay László Pál lelkipásztor Telkibánya, 2011. szeptember 23.

Ünnep

Tetemváron

A

z elmúlt időszakban több kiemelkedően jeles esemény résztvevői lehettek a Miskolc– Tetemvári Egyházközség tagjai, melyből most kettőt szeretnénk kiemelni: pünkösdkor a kassai testvérgyülekezet kórusát láttuk vendégül, szeptember 18-án pedig a tető felújításának elkészülése alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottunk. 2011. június 12-én pünkösd vasárnap délután 4 órától zenés istentiszteleten volt vendégünk a Kassai Református Gyülekezet vezetője, Orémus Zoltán és a gyülekezet Laudate Dominum kórusa, Kovácsné Palcsó Edit karnagy vezetésével. Ez alkalommal a két templom kórusa együttesen szolgált az istentiszteleten. A gyülekezetek első találkozása 2010 adventjében történt, amikor is a miskolci csapat vendégeskedett Kassán. Az igei szolgálatot Fehér Norbert nagytiszteletű úr végezte, a két kórus már akkor is közösen énekelt, és a közös koncert utáni séta a kivilágított, karácsonyi zenét árasztó, fehér lepelbe burkolózott kassai főutcán, a szeretetvendégség, a közös éneklés mindannyiunk emlékezetében a mai napig élesen él. Ezért is volt oly csodálatos az újratalálkozás öröme, mely ezúttal a napsütötte Miskolcon ért minket. Az Úristenre való vágyódás itt is betöltötte szívünket, hisz pünkösd ünnepét ültük, s az újjáteremtő, vigasztaló Szentlélek áradását mindannyian megtapasztalhattuk: az igei szolgálat és a kórusok éneklése egyaránt a lelki töltekezésre való alkalmak voltak. Talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy rendkívül fontosnak érezzük testvéri kapcsolataink gondozását, ápolását, s erre a közös kapocs, a zene nyelve és szeretete kiváló alkalmat nyújt. Valljuk: „Bis orat, qui cantat”, azaz „Aki énekel, kétszeresen imádkozik.” 2011. szeptember 18-án 9.30-kor hálaadó istentiszteletre került sor. A szívüket ünnepi díszbe öltöztető gyülekezeti tagok zsúfolásig megtöltötték a templomot. Jó volt látni, ahogy az imáiban oly sokszor csak a kérésekig eljutó embertársadalom végre hálát adni, dicsőíteni gyűlik ös�sze. Az egész templomteret betöltötték, zengtek a református énekek. A lélek zenei megmerítkezésében szerepet játszott a Miskolci Deszkatemplom Gyülekezeti Kórusának szolgálata, Orosz–Tokár Edina karnagy vezetésével, a zengő orgonaszóért pedig Varga László orgonaművészt, gyülekezetünk kántorát illeti dicsérő szó. Volt okunk az ünneplésre, hiszen egy olyan gyülekezet, amely kénytelen volt végignézi templomának elpusztulását, hálás szívvel gondolhatott arra, hogy Isten segedel-

méből, támogató Szentlelkének ereje segítségével újraépülhetett ez a hajlék, és most, 12 év elteltével a tetőszerkezet felújítása is megtörténhetett. Az igét Gazda István mezőcsáti lelkipásztor hirdette. A liturgiában segédkezett: Bodáné Falucskai Ilona beosztott lelkész. Köszöntéseket hallhattunk Szabó Dániel tiszteletbeli presbitertől, a Református Presbiteri Szövetség elnökétől, Péter Andrástól, a Diósgyőri Református Egyházközség lelkészétől, Pintér Zoltán sáfársági gondnoktól és Fehér Norbert nagytiszteletű úrtól. Az útravalót, melyet hazavihettünk magunkkal, az evangélista szavaival tudnám összefoglalni: „Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.” (Lk 12,31) Orosz-Tokár Edina karnagy

Csendeshetek Hejőcsabán gyermekeknek és felnőtteknek

T

öbb örömöt kaptunk, mint amiért imádkoztunk, vagy amire számítottunk. Két csendeshetünk volt a nyár folyamán és sokaknak sokan szolgálhattunk. A berekfürdői családi, gyülekezeti tábort júliusban 10. alkalommal tartottuk meg. Itt Biblia-tanulmányozások, csoportos beszélgetések, vetítések, játékos és kézműves elfoglaltságok keretén belül kerestük és találtuk meg a Megváltó Krisztust. Alkalmunk volt testileg is felüdülni a lelkiek mellett a Megbékélés Háza közelében lévő termálvizes strandon. A gyülekezeti tábort követően negyedik alkalommal rendeztük meg napközis jellegű gyermek csendeshetünket augusztus 8-tól, hétfőtől péntekig Hejőcsabán. Ezen a héten 136 gyermek vett részt és 39 felnőtt gyülekezeti tagunk szolgált. Naponta 140150 fő volt jelen a templomban, a templom körül, a gyülekezeti házban és a parókia konyhájában. A 136 gyermekből 115en voltak 12 év alattiak, 21-en pedig 12 év felettiek, akik már konfirmáltak. Ők nemcsak résztvevők voltak, hanem feladatokat is kapva szolgálhattak a kisebbek között. Bibliaórák, ének, aranymondás-tanítás, néptáncoktatás, kézműves foglakozá-

sok, játékos vetélkedők, sorversenyek voltak, napi háromszori étkezéssel. Természetesen sok előkészületi munkával és megbeszéléssel kezdődött kora tavasszal ez a tábor. A gyülekezetben kihirdettük, hogy várjuk a szolgálattévőket, és 39-en jelentkeztek. Velük havonta, az utolsó hetekben bibliaórák keretén belül tervezgettünk és osztottuk szét a feladatokat. Volt, aki a főzést, sütést, vagy a hozzá való anyag beszerzését vállalta magára, volt, aki a tanításra, bibliaórák vezetésére, arany-

„Íme, a Bárány - Ő van ott Feltámadt és üdvöt hozott, Ő mondta: Megváltód vagyok; Nem vonja vissza, mit adott…” /Ének/ mondás tanítására, énektanításra vagy a zenekarba jelentkezett, vállaltak kézműves foglalkozásokat, vagy játékos vetélkedők, sorversenyek, akadályversenyek lebonyolítását is. Nagy örömünkre szolgált, hogy idén első alkalommal néptáncoktatáson is részt vehettünk mindannyian egy gyülekezeti tagunk szakértő szolgálatával. Naponta a kezdeti botladozó lépésektől nagy vidám-

SRL | 13

sággal eljutottunk odáig, hogy a hét végére már egy „házi néptáncvizsgát” is megejtettünk. Reggel 9-től délután 4 óráig tartottak a foglalkozások. Délelőtt tanítás volt és délutánra tettük a kézműves, néptáncfoglalkozásokat, illetve a játékos vetélkedőket. Naponta háromszor étkeztek a gyermekek, az ebédet helyben, üstben főztük, a tízórait és uzsonnát a parókia konyháján készítettük, vagy gyülekezetünk asszonyai otthon megsütve hozták. Volt, aki 450 palacsintát sütött a leányaival, volt aki 250 buktát, vagy kakaós tekercset sütött csupa szeretetből. Áldozatkész és vidám szolgálatukért köszönetet illeti őket és az Élet Urát!

Köszönetet mondunk a Magyar Bibliatársulat Alapítványnak az adományáért, amelyért pályázhattunk a nyári gyülekezeti gyermektáborokat támogató program keretén belül, így minden gyermeknek maradandó ajándékot: Bibliát vagy más bibliamagyarázatos könyvet adhattunk a csendeshét végén. Mindenért Istené a dicsőség! Neki köszönjük meg a feltételeket, hogy a szép, nagy templomkert befogad ennyi embert, Istené legyen a dicsőség, hogy 136 gyermeki szívet megragadott szülőkön, nagyszülőkön keresztül, hogy örök érvényű élményt kaphassanak egymástól és az Úr Jézus Krisztustól, akitől azt tanulhatták meg a héten, hogy Ő szeret, keres, befogad, meg-

bocsát és üdvösséget ad. A hét jelmondata az az aranymondás volt, amelyik kifejezi ezt a szeretetet: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Lukács 19,10. Vasárnap hálaadó istentiszteleten köszöntük meg a gyülekezet közösségében a sok áldást. A gyermekek szívében ott van az élmény, az igének magva, ezt semmi és senki ki nem ragadhatja már onnan. A szolgálattévőkben pedig ott van az öröm, a hálaadás, hogy kaptunk alkalmas időt a bizonyságtételre, hogy az Igének nem csak hallgatói, hanem cselekvői lehettünk (Jakab levele 1,22). Jobbágy Bertalan lelkipásztor Miskolc-Hejőcsaba

Hírek a

Mezőcsáti Egyházközség életéről 2011. május 30-án Mezőcsát Város Önkormányzat Képviselő Testülete és a Mezőcsáti Református Egyházközség Presbitériuma között 4 hónapi előkészítő egyeztetéseket és tárgyalásokat követően aláírásra került a helybeli Kiss József Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola fenntartói jogának átadás-átvételéről szóló kétoldalú szerződés. A szerződés három részből áll: egyik része egy közoktatási megállapodás, másrészt szól a pedagógusok további alkalmazásának feltételeiről, harmadsorban pedig az épület 25 évre szóló díjmentes használati jogáról. Az aláírást követő napon terjesztettük be a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Főjegyzőjéhez az iskola működési engedélyének kérelmét a szükséges több száz oldalas mellékletekkel együtt. A működési engedélyt már a Kormányhivataltól kaptuk meg 2011. július 25-én. 2011. július 18-24-ig Mezőcsát Város németországi testvérvárosának, a türingiai Worbis városának meghívására 13 fős ifjúsági csoport nyaralhatott külföldön. Felső tagozatos diákjaink 5 fős német nyelvet tanuló közössége vett részt a nyaraláson. A helybeli evangélikus testvérgyülekezetünk közössége Kornélia Feja nagytiszteletű as�szony vezetésével egy napra látta vendégül 14 | SRL

és foglalkoztatta a csoportot. A pihenésen túl széleskörű ismereteket szerezhettek a diákok a városról, annak környékéről, történelméről, jelenéről, a kortársak életéről. 2011. július 28-31. között a Marosvásárhely Cserealjai Gyülekezet énekkarát és küldöttségét láttuk vendégül. A testvérgyülekezeti kapcsolat éppen 20 éve kezdődött, így ez egy ünnepi, jubileumi alkalom is volt. Vendégeink csütörtökön érkeztek, és ezt a délutánt olyan családoknál töltötték, akikkel általában többéves, nem egy esetben másfél, két évtizedes barátság is fennáll már. Évenként látogatjuk egymást. Péntek reggel Budapestre indultunk két autóbusz 100 fős közösségével. 10 órától a Hősök terén, a Vajdahunyad várában sétáltunk. 12.30-tól a Parlamentben tehet-

tünk egyórás látogatást nagyon szívélyes idegenvezetés keretében, délután pedig a Lánchídon átkelve a Budai Várban tölthettünk több mint két órát, nagyon jó kiránduló időben. Az estét itthon, a tornateremben szeretetvendégség közösségében éltük meg. A szombati nap a családi kirándulások ideje volt. Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteleten vehettünk részt. Papp Béni lelkipásztor hirdette az Igét, Berekméri Melinda lelkipásztor versekkel szolgált, az énekkar közössége Márton Zsolt vezetésével tartalmas, igényes, magas szakmai színvonalú szolgálattal ajándékozta meg a gyülekezetet. Az istentisztelet a templomkertben fejeződött be, ahol felavattuk a 20 éves testvérkapcsolat emlékére készített kopjafát.

2011. augusztus 1-7. között került megrendezésre immár 7. alkalommal a nyári napközis „Refis Tábor” a Nőszövetség szervezésében, Gazdáné Lengyel Erika vezetésével. A tábor katechizációs témája a több helyen is befogadott Titus Alapítvány gondozásában előkészített anyag volt „Testvérek a Bibliában” címmel. Ös�szesen 102 diák vett részt a tábor közösségében: nagycsoportos ovisok, alsó és felső tagozatosok, valamint gimnazisták. Külön örömünkre szolgált, hogy volt tanítványaink, akik innen indultak, most hazajöttek, és egy hétre újra együtt lehettünk ebben a formában is az évszázados iskolafalak között. A tábor közegyházi támogatás híján teljes mértékben önfinanszírozó lett, a gyülekezet, szülői közösség pénzbeli és természetbeni támogatásai Isten kegyelméből elégségesek lettek, sőt még maradt is belőle „12 teli kosárral”. Az ünnepélyes táborzáró alkalom a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében történt meg, gyermekeink szolgálatával. 2011. augusztus 14-én a helybeli Önkéntes Tűzoltó Egyesület 21 fős közössége vett részt a délelőtti istentiszteleten ünnepi szolgálati öltözékben. Beszámolót hallhattunk munkájukról, terveikről. Egy ifjúsági csoportot készítettek fel területi tűzoltó versenyre, és mivel diákjaink is vannak közöttük, a vasárnapi perselypénzt, 45 ezer forintot a csoport támogatására ajánlott fel a gyülekezetünk közössége. 2011. augusztus 26-án vettük birtokba a Gimnázium épületét az Önkormányzattól.

2011. augusztus 27-én 10 fős küldöttséggel vettünk részt oktatási intézményeinket képviselve Budapesten az Országos Tanévnyitó istentiszteleten, szeptember 3-án pedig Rimaszombatban voltunk a Kárpátmedencei tanévnyitó ünnepségen. 2011. augusztus 28-án délelőtt 10 órakor a templomban tartottuk a Dr. Enyedy Andor Református Általános Iskolánk tanévnyitó istentiszteletét. Igét Alexa Gábor lelkipásztor hirdetett, tanévnyitó beszédet Csernaburczky Ferenc igazgató úr mondott. A templomot a mintegy 700 fős ünneplő gyülekezet teljesen megtöltötte mindnyájunk örömére. 2011. augusztus 28-án délután 3 órakor került sor a Gimnázium első tanévnyitó istentiszteletére. Igehirdetésem alapigéjét az ApCsel 26,20-27-ből, Luk 8,22-25-ből és a Gen 6,8-13-ból vettem, az útra kelő, az útra induló emberről és az útnak indító és célba juttató Úrról. Az évnyitó beszédet Pásztor Éva igazgatónő tartotta, ünnepélyes emelkedettséggel fogalmazva meg pedagógiai hitvallását és az előttünk lévő új kezdethez fűződő reménységét, amelyhez áldást az élő Úrtól kért. Ünnepélyes tanévnyitónkat megtisztelte jelenlétével Papp Kornél, a Zsinat Oktatási Iskolaügyi Osztály vezetője és Korsós Bálint az Országos Református Tanáregyesület elnöke, a Debreceni Dóczy Gimnázium igazgatója. Mindketten befogadó szeretettel köszöntötték az új intézményt, annak tanári karát és tanulóifjúságát. Körünkben köszönthettük az intézmény alapító igazgatóját, Juhász Sándort – volt lévays diákot – aki 1963-tól ve-

zette a gimnáziumot, majd Kiss Lászlónét és Szaniszló Lászlót, akik igazgatói voltak az intézménynek. Ünnepélyes fogadalomtételre is sor került, a Presbitérium Elnöksége kézfogással köszöntötte a 26 fős tanári kart, ezzel is kifejezve megbecsülésüket és a gyülekezetbe történő befogadásukat. A 360 fős diákság a tanárokkal együtt a tanév kezdete óta szerda és csütörtök reggel vesz részt példás, szép rendben templomi reggeli áhítatokon. 2011. szeptember 4-én délután 3 órakor került sor első alkalommal az óvodás gyermekek tanévnyitó templomi istentiszteletére sajátos rend és nekik megfelelő liturgia szerint, Victor László és Victorné Szabolcsik Veronika lelkipásztoraink szolgálatával. Bábok segítségével szolgáltak, énekeket énekeltek és énekeltünk, verseket hallgattunk. Örömünkre szolgált az alkalom, örömmel adtunk helyet az ovisok kérésének, hogy „mi is szeretnénk a templomba menni, a gyülekezetben lenni!” A gyerekeknek van helye a templomban és van helye Krisztus közelében. Csodát virágoztak a jelenben ezek a vasárnapok. Isten iránti hálaadással írjuk, hogy egyházközségünk intézményeiben 90 fős munkatársi szolgáló közösség munkája nyomán több mint 700 fő fiatal részesül a korának megfelelő foglalkoztatásban, tanításban és keresztyén nevelésben. Laus viventi Deo! 2011. szeptember 25-én a felvidéki hanvai testvérgyülekezetünkbe látogattunk egy 10 fős küldöttséggel az őszi Tompa Mihály ünnepnapok rendezvényére. Gazda István

Missziói csendesnap Nyékládházán 2011. szeptember 17-én 10 órától 13 óráig missziói csendesnapot tartottunk a nyékládháza-mezőnyéki új épülő templom alagsorában. Áhítattal szolgált Bojtor István nyugalmazott lelkipásztor, aki bátorítóan szólt arról, hogy minden „bibliai korabeli” és „jelenkori” válság problémájára igazi és egyetlen megoldás Istenhez, és Jézus Krisztushoz való megtérés által kapunk választ. Szőnyi Tamás megbízott esperes köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, hogy nagyon pontos előírásunk van a presbiterválasztásra, de van-e egyáltalán kiből, kikből választanunk? Hogyan tovább?

Péter András miskolc-diósgyőri lelkipásztor, missziói előadó a Szentírás alapján kifejtette előadásában a gyülekezeti megújulás, az egyház ébredése útját, s hangsúlyozta, hogy minden az imádsággal kezdődik, Isten Igéje komolyan vételével folytatódik. Igazi munkatársak szükségesek, a közösséget a Szentlélek Isten teremti meg. Gazda István mezőcsáti lelkipásztor beszámolt a gyülekezete területén induló gimnáziumról, és elmondta örömét: missziói terület az a párszáz fiatal, akit Isten ajándékba ide adott.

Ezután a Network Fellowship (a Kaliforniai Evangéliumi Presbiteriánus Egyház) négy küldöttje szolgált közöttünk: Jerry Voss lelkipásztor, Ronn Ealy operaénekes, Bob Pitman professzor és Margo Elliott szolgálattevő bátorító evangéliumhirdetését, beszámolóját, éneklését hallhattuk. A világ válságban van, de Jézus Krisztus, Isten hatalma nincsen válságban. Alkalmunkat szeretetvendégséggel zártuk, a körülbelül ötven fő (lelkészek és gyülekezeti tagok) áldást nyerve térhettünk haza a gyülekezeteinkbe. Istené legyen a dicsőség! Mátyás Sándor lelkipásztor SRL | 15

Egervölgyi Egyházmegye

Historizálás a hiszterizálás korában -

16 | SRL

Tiszanána 750 éves

„És vissza nem foly az időnek árja, / Előre duzzad, feltarthatatlanul”. Arany János örökbecsű sorain elmerenghet a Tisza mellett, annak habjain elrévedő lélek is. A széljárás szeszélye ugyan néha becsaphatja szemünket, s úgy tetszik, mintha visszafelé hullámozna a folyó, de jól tudjuk, ez csak káprázat. Háromnegyed évezred, 750 év lefolyt már a Tiszán azóta, hogy 1261. szeptember 9-én először említi a község nevét egy egri érseki okirat. Historia est magistra vitae – akinek életét valóban a történelem tanítja, naponta alázattal nézni az idő folyását, az tudja elfogadni azt, hogy a világ bizony nem velünk kezdődött és minden bizonnyal nem is fog velünk véget érni. Évmilliárdok folyamában csak csepp az emberi lét és az örök élet tengerében nem mindent egybemosó személytelenség vár bennünket, ahogyan nem lehet eldönteni, hogy melyik vízcsepp érkezett a Tiszából, Dunából, Rajnából vagy a Nílusból a nagy tengerekbe, hanem személyesen megőrződik mindannyiunk életének időfolyama. Ahogyan a Tisza folyó nem Nána partszakaszán fakad és ered, nem itt van a forrása, hanem a máramarosi havasokban, és nem is ér véget minket elhagyva, hanem folyik tovább és tovább. Az egy négyzetkilométerre eső köztéri szobrok, emlékművek számát tekintve Tiszanána biztos előkelő helyet foglal el a települések rangsorában, s ez Tréfás Miklós szobrászművésznek köszönhető, aki nánai születésű felesége, Kovács Eszter, a világot Budapesttől New York-ig körbeéneklő opera-

énekesnő révén kötődik községünkhöz, nyaralójukban tudnak lélekben LENNI, amikor a budapesti TENNIvalókat ott tudják hagyni. Az elmúlt 20 év alatt a művész 1848-as, 1956-os emlékművet is alkotott a falunak s a község és strandja, Dinnyéshát arculatát, köztéri megjelenését is megtervezte. Tóth József polgármester úr, parlamenti képviselő hathatós támogatását, az önkormányzat anyagi segítségét mindvégig élvezhette alkotómunkája alatt. Legújabb szobrát egy gyöngyössolymosi másfél tonnás s évmilliókkal ezelőtti őstenger vulkánikus működéséből született mátrai sziklából faragta ki, a fizikai munkában segítségére volt vésésben, csiszolásban Dobos Zsigmond és Szabad János is. A szobrot szeptember 10-én délelőtti istentisztelettel egybekötött ünnepségen lepleztük le és áldottuk meg. A zsúfolásig megtelt templom ünneplő gyülekezetét, a környező települések delegációit, németországi vendégeket köszönthetett Kovács Csaba helyi lelkész megnyitó gondolataival. Többek között arról szólt, hogy ma, amikor fecseg a felszín és hallgat a mély, ilyen té s tova hánykolódó időfolyamon,

HISZTERIZÁLT korhangulatban mi, a történelem Ura előtt 750 évért hálát adó emberek HISTORIZÁLUNK, mert akit a história tanít, azt nem lehet hiszterizálni. Másik hasonlatával a szobrász és a kő példáját említette: nem szabad, hogy az ember faragatlan, megműveletlen maradjon, bizony csiszol, vés, tör és némelykor letör minket az Úristen, hogy alakíthasson és lefaraghassa rólunk a feleslegességeket. Az átányi énekkar szolgálata meghatóan idézte fel bennünk a babitsi sorokat, hogy Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, /az hallja a mások énekét is szépnek. Kádár Zsolt, az egervölgyi egyházmegye esperese a 2Korinthus 4,7-18 alapján hirdette az Igét. Az irgalmatlanul roskasztó,

történelmi széljárások által szétdobált, környező ellenségek által átjáróháznak használt, kelet-európai sorstragédiák sújtotta évszázadokat és az ezekben az irgalmatlan korokban irgalmasan megmutatkozó, minden tarthatatlan helyzetben megtartó isteni Szentlélek-jelenlétet állította egymás mellé, hálát adva azért, hogy még él nemzet e hazán és Tiszanánán. Kiss Regina hétéves kislány ajkáról szólt Petőfi „Magyar vagyok, magyarnak születtem” kezdetű verse Petőfinek, de nemcsak kívülről szavalta ezt, hanem belülről is, szíve legszebb indulatával. A tiszanánai asszonykórus Himer Sándorné vezényletével ismét beírta a nevét a község láthatatlan nagykönyvébe, tanárnőnek köszönhető, hogy nem némult el az énekszó évtizedek óta a nánai ajkakon. Újhelyi Lajosné szavalata – Szülőföldemen – lírai vallomás volt arról, mit jelent valahol otthon lenni a világban. Az istentisztelet után a templom melletti térre vonultunk ki, ahol Tréfás Miklós művészi hitvallással ajánlotta alkotását a Teremtőnek, aki néhány évvel ezelőtt orvosok kezének műtéti kezelésével nemcsak új szívvel ajándékozta meg a betegeskedő alkotót, de a hús szív mellett új lelki szívet és megtérést is kapott. Mert nem elég az életben megszületni, ha nem születtünk újonnan is utána. Még Balczó András olimpiai bajnok öttusázó is meglátogatta őt az alkotás folyamatában, lelkes szavaival ihlette a barát vésőjét. „Flamma spiritus” Szentlélek lángja elnevezéssel a művész egy kis lángszoborral díjat is alapított, melyet elsőként hazánk miniszterelnökének, Or-

bán Viktornak adományozott, aki az utolsó pillanatig hivatalos volt ünnepségünkre, de a közismert válságos idők kihívása miatt rendkívüli kormányülésen volt Kötcsén ezen a napon. Helyette Demeter András, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetője és Tóth József polgármester úr leplezte le az alkotást, amely hullámokat stilizáló, mívesen csiszolt ornamentikájával a hit remény, szeretet hármasan egy hullámát ringatja elénk az emlékművön, fölötte e fölirat: 750 év az Úrban árban. Október 31re, a reformáció ünnepére elkészül Kálvin János teljes alakú szobra a most felavatott emlékmű mellett. A teret a nagy reformátorról nevezi el az önkormányzat. Áldjuk Istent a krisztusi fundamentum kősziklájáért, amelyre házat, hazát, egyházat épített 750 éve Tiszanána népe, ezért árban is az Úrban volt neki biztos sarokköve. A következő századokban is döntsön e mellett a fundamentum, sziklaalap mellett, mert aki nem dönt, azt ledöntik, de aki dönt, az dönthetetlen marad. Hallottad a szót: „rendületlenül –” ábránd, hiúság, múló kegy, javak, …vész és gyalázat el ne rántsanak… ó, értsd meg a szót: árban és apályon - Szirt a habok közt - hűséged megálljon!” Kovács Csaba Tiszanána

SRL | 17

Protestáns újságírók konzultációja Egerben

A

ugusztus utolsó hétvégéjén Egerbe látogatott a Protestáns Újságírók Szövetségének húsztagú delegációja. Református, evangélikus, baptista, keresztyén testvérgyülekezeti hivatásos médiaszakemberek találkozójára került sor az alkalomnak helyet adó Kálvin Házban. A Protestáns Újságírók Szövetségének küldöttségét az ismert sportújságíró, rádiós-televíziós személyiség Novotny Zoltán, a testület elnöke vezette. A konzultáció kezdetén Kádár Zsolt egervölgyi esperes igei köszöntőjét követően tájékoztatást adott Eger és az egri központú egyházmegye egyháztörténetéről, valamint az egyházi tájékoztatás történetének, szolgálatának hazai és külföldi tapasztalatairól. A konzultáció résztvevői ezután egyenként beszámoltak újságírói munkájuk aktualitásairól. Szó esett a keresztyén újságírás tartalmi és formai kérdéseiről, a tájékoztatásban is kifejeződő evangéliumi üzenet továbbadásának lehetőségeiről, eredményességéről. A résztvevők a szakmai jellegű beszélgetés során bepillantást nyerhettek a különböző felekezetek médiamunkájába, amelyet az írott és az elektronikus saj-

tó területén végeznek. Az oldott légkörű testvéri találkozó egészen késő estig folytatódott Eger egyik kihagyhatatlan nevezetes részén, a híres Szépasszony völgyben, ahol az ízletes vacsora mellett némi borkóstolásra is sor került. Az újságírók konzultációja másnap az Érseki Hittudományi Főiskolán folytatódott, ahol az intézmény rektora, Dolhai Lajos fogadta a küldöttséget. A közvetlen hangú eszmecserén szó esett a katolikus papnevelés jelenlegi helyzetének bemutatás mellett a katolikus iskolákról, a vallástanárképzésről, az ökumenicitásról, valamint a média szerepéről különös tekintettel az elmúlt évtizedre, amióta Egerben elindult a felekezeti rádióadás, a 24 órás időben sugárzó Szent István katolikus rádió által. Az érseki gyűjtemények kiállítótermeiben tett látogatás után a protestáns újságíróknak lehetőségük volt bepillantani Mikes Kelemen életébe is, a számukra megnyitott kiállító teremben. Mikes törökországi leveleinek kéziratát az Érseki Könyvtárban őrzik. A szakmai nap következő állomása a Szent István Rádió stúdiójában folytatódott. Itt

Konfirmandus találkozó Noszvajon

M

ilyen gyönyörű őszi idő! – jegyezte meg egyik konfirmandusunk, miközben megérkeztünk a noszvaji református templomba, ahol a Refisz csapata már énekszóval várt bennünket. Egy-egy ének meghallgatása után a Refisz csapata megpróbálta a konfirmandusokat is rávenni, a közös éneklésre. A bátrabbak megtanulták, és szívükben is hazavitték a Jézus Krisztust dicsőítő, és keresztyén fiatalokat a hit megvallására buzdító dalokat. A helyi lelkipásztor Anda Tibor nyitó áhítatában a döntéseink súlyáról szólt. A mondanivalóhoz egy kép volt segítségünkre: Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt. Pilátus döntött. Meghajolt a nép akarata előtt. Elítélte Jézust. Kedvezni akart az embereknek, politikai karrierje miatt. Hatalma azonban Jézus keresztre feszítése után alig néhány évig tartott. Jó tudni, döntéseink meghatározzák az életünket. A Jézus mellett való döntésünk, pedig az örök életünket. Jó átgondolni ezért, hogy mely irányba engedjük haladni az életünket. Aki Jézusnak enged, az hosszú távon a jobb részt választja. 18 | SRL

Gábor László a szerkesztőség vezetője ismertette a rádió megalapításával, elindulásával kapcsolatos immár közelmúltbeli egyháztörténeti korszakot, majd részletes szakmai tájékoztatást adott a rádió műsorszerkezetéről és működésének technikai, anyagi feltételeiről. Az újságírók szakértő szemmel járték végig a szerkesztőség helyiségeit, a stúdiót, a zenei szerkesztőséget, s érthető szakmai kíváncsisággal fordultak a kísérleti televíziós stúdió felé. Az Egerben töltött időt minden résztvevő hasznosnak, informatívnak és élményekkel gazdagítónak mondta a találkozó összegzésekor. Mindezeken túlmenően az igazi értéke minden ilyen találkozásnak abban van ha a keresztyén szolgálatban állók közelebb kerülhetnek egymáshoz, a testvéri szálak erősödhetnek, hogy az egyetlen jó hír, az evangélium minél többekhez eljuthasson írásban, képben, hangban. A protestáns újságírók találkozójának támogatója a tiszáninneni püspök és az egervölgyi esperes volt. kzs

Az áhítat után közös játékra került sor, amit nagyon élveztek a fiatalok a noszvaji parókia udvarán. Játék és némi felfrissülés után Veres Péter, a Refisz vezetője Kincseink címmel tartott nagyon szemléletes előadást. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunknak vannak kincseink. autó, ruha, ékszer stb. Sőt, Jézus Krisztus is megengedi a kincs-

gyűjtést. Nem mindegy azonban, hogy hol és mire gyűjtünk kincset. Jézus azt mondja, az örök életre gyűjtsük kincseinket, mert az maradandó. Azt soha senki el nem fogja venni tőlünk. Ezt a kincset mással is megoszthatjuk, akkor is a mienk marad. Miközben a fiatalok a templomban próbáltak figyelni az Igére, a gyülekezet as�-

Az Egervölgyi Református Egyházmegye

hittan tanévnyitója

A

z Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezetei 2011. szeptember 11-én délután 4 órakor tartották a hittan tanévnyitót a maklári templomban. A kezdő áhítatot Kádár Zsolt, az egyházmegye esperese tartotta, aki az igei szolgálatot követően a 236. éneket is megtanította a jelenlevő hittanosokkal hangsúlyozva, hogy az ének mondanivalójáról soha ne feledkezzenek el. Köszöntötte a jelenlevőket Pocsai Julianna maklári lelkész is, Isten áldását kérve a 2011/2012-es tanévben a hittanoktatásra. A VISZ részéről Békési Zoltán és felesége tartottak bemutató hittanórát, melyet a jelenlevők nagy érdeklődéssel fogadtak. A programot a templomban az Átányi Református Általános Iskola tanulóinak műsora zárta. Ezt követően a templomkertben, a csodálatos szeptemberi napsütésben, szeretetvendégségen és kötetlen beszélgetésen lehettek még sokáig együtt diákok, hittanoktatók, lelkészek, szülők, gyülekezeti tagok. Jó volt ilyen meghitt, testvéri közösségben megnyitni a 2011/2012-es hittan tanévet. Ferenczfi Zoltán

szonyai elkészítették az ebédet, amit a program végén mindannyian jóízűen fogyasztottunk el. Desszertként süteményt és szőlőt ehettünk. Akikkel együtt utaztam hazafelé, úgy nyilatkoztak, hogy a tavaszi alkalmat sem szeretnék elmulasztani. Istennek legyen hála az élményekért. Papp Zsolt Endre

Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentől várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség. (236. ének)

SRL | 19

Zempléni Egyházmegye

“Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható!” (Zsolt 40,6)

20 | SRL

Új köntösben

a füzérkomlósi református templom

G

yülekezetünk templomában nagy változások történtek az elmúlt két évben, kis templomunk jelentős felújítási folyamatokon esett át. Nagy esemény ez egy kis közösség életében, amikor megtapasztalhatjuk a hit erejét, Isten segítségét, hiszen józan belátással, csupán az észérvekre hagyatkozva aligha remélhettük volna, hogy ez a csoda itt megtörténhet. De megtörtént. Kellett ehhez a lelkipásztor és a gyülekezet önfeláldozó munkája és a község összefogása. Az, hogy a nemes cél érdekében felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki egy emberként állt a cél mögé. Köszönet illeti azok segítségét, akik munkájukkal, adományaikkal hozzájárultak a templom felújítási folyamataihoz, templomunk szépüléséhez. A hálaadó ünnepi alkalomra augusztus 14-én, vasárnap délután került sor, melyen Isten igéjét Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette. „A templomépítés és felújítás önmagunkon túlmutató munka, hiszen egy olyan jel felállításáról van szó, amely nemcsak közvetlen környezetünk, hanem a településre látogatók, sőt a következő generációk felé is üzenetet közvetít.” – fogalmazott a püspök. Ezt követően Csomós József püspök leplezte le a tiszáninneni egyházkerületi címert, melyet a pres-

bitérium ajánlott fel. A templomfelújítás folyamatát egy megduzzadt patakhoz hasonlította, amelynél az anyagi nehézségeket áthidalva, mint egy követ arrébb téve, továbbfolyhat a víz. A köszöntések során Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő megköszönte az egyházkerület támogatását, Mester András polgármester pedig a munkálatokban részt vevők segítségét. Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese levélben gratulált a rendbetétel befejezéséhez. Ezután gondnok urunk, Fejti István számolt be az elmúlt két év történéseiről, akinek áldozatos munkáját ezúttal is köszönjük. Lelkipásztorunk Deliné Horkay Márta az Isten gondviseléséről, szeretetének megnyilvánulásáról és Szentlelkének jelenlétéről beszélt. Az istentisztelet ünnepi hangulatát emelte Horkay Barnabás vers előadása, Tomkó Richárd orgonajátéka, és a sátoraljaújhelyi református énekkar szolgálata.

Az ünnepi alkalom a templom bejáratánál található emléktábla leleplezésével és koszorúzásával zárult, majd szeretetvendégség következett. Hálával a szívünkben gondolunk vissza az ünnepi alkalomra, amikor együtt lehettünk elöljáróinkkal, meghívott vendégeinkkel, hiszen egy ilyen kis gyülekezet életében nem mindennapi az ilyen közösségi

alkalom. Rohanó életünkben jó volt kicsit megállni, átadni magunkat az ünnepi hangulatnak, hálaadásnak, Isten gondviselésének. Visszatekinteni az elmúlt két évre, hogy mire volt képes egy kicsiny sereg Istennel, egy akarattal. Erőt adó, irányt mutató példa volt ez számunkra, hogy közös akarattal, az Úrba vetett hittel, imádsággal a lehetőségeink kiszélesednek, a kapuk

megnyílnak, az útról eltűnik az akadály és minden megy a maga Isten által kijelölt útján. Úgy érzem, hogy az ilyen alkalmakból lehet feltöltődni, újult erőre kapni, és a nehézségeken túllendülni. Várhomokiné Madák Kornélia gyülekezeti tag

Lelkészbeiktatás

a kovácsvágási református gyülekezetben

K

ovácsvágás, ez a kis hegyközi falu élni akar. Tragikus hirtelenséggel veszítette el előző lelkipásztorát és hirtelen maradt magára, de kész volt arra, hogy új lelkészt fogadjon. Az új lelkész szívesen jött a családjával együtt, mert egyből megtapasztalta a hegyközi emberek meleg szeretetét, látta a falu élni akarását, az emberek lelkesedését. A falu régi hagyományokkal bír, már az 1595. évi összeírás idején református temploma volt, 1692-ben fatemplomról olvashatunk feljegyzéseket. Az egyházközség jelenlegi templomát 180715 között építtette fel késő barokk stílusban. „A kovácsvágási egyház tagjainak fő jellemvonása az egyházhoz való ragaszkodás, az egyház iránt való áldozatkészség. Templomukat a maguk erejéből építették fel a hívek. Minden egyházi terhet úgy a múltban, mint a jelenben maguk viseltek. A kegyesség úgy az öregeknél, mint az ifjaknál megvan.” –olvashatjuk egy régi feljegyzésben. Valóban áldozatokat vállaltak, hiszen felújított parókia várta a lelkipásztort, és a templomba járásban, a bibliaórák látogatottságában sem panaszkodhatunk, habár növekedni mindig lehet. Jelenleg a gyülekezet 149 főt számlál, és a Füzérradványi Református Gyülekezet tartozik még hozzá 59 fővel. Radványról is hasonló jókat lehet elmondani: kicsi, de lelkes élni akaró közösség. Mindkét településen nagyon jó a falu és a gyülekezet kapcsolata. Kovácsvágáson Sándor Endre polgármester – aki egyben presbiter is – a szívügyének tekinti a gyülekezet előrehaladását és minden eszközzel segíti ezt. Amikor a faluba érkeztem a családommal, a templom és a parókia felújítása gőzerővel haladt előre, immár a negyedik ütemben járt, és ez a munka nagyrészt az ő érdeme. A teljes külső és belső megújulásnak ez az utolsó fázisa „Vidéki Örökség megőrzése” címen az Európai Unió és a Magyar Köztársaság Kormánya által az Új Magyarország Vidékfejlesztési program keretében valósult meg, majdnem negyven millió forint értékben. Minden készen állt tehát arra, hogy ünnepeljünk. A lelkipásztor és családja részéről a beiktatás egyben elköteleződést je-

lent, aminek a két gyülekezet szeretetteljes fogadtatása jó alapot adott. Ünnepelhettünk továbbá, mert a felújításokkal lehetségessé vált, hogy csupán arra a lelki munkára figyeljek majd az elkövetkezendő időben, amelyre elhívást nyertem: lelkeket vezetni a mi drága Megváltónkhoz. Az ünnepi istentiszteletre 2011. szeptember 3-án került sor, amely lelkészbeiktatás és egyben hálaadó istentisztelet is volt. Csomós József püspök úr a 105. zsoltár első verse alapján hirdette az Igét. A beiktatás szolgálatát Börzsönyi József esperes úr végezte, majd a Zempléni Református Egyházmegye lelkipásztorai mondtak áldást. A hálaadó részben gyönyörű verseket hallottunk, valamint a Fejes István Református Vegyeskar szolgálata tette még szebbé az ünnepet. Sándor Endre polgármester köszöntése után beszámolt az eddig elvégzett munkákról, majd Hörcsik Richard országgyűlési képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, utána az MVH képviseletében Koleszár Gábor mondott biztató szavakat. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult. Tóth Tamás lelkipásztor SRL | 21

Hálaadás a megújult ricsei templomért

M

i kell ahhoz, hogy egy református templom zsúfolásig megteljen délelőtt, délután? Kicsi templom, vagy inkább nagy gyülekezet. 1828-ban a ricsei reformátusok úgy döntöttek, olyan templomot építenek, ahová az egész falu elfér, nem kis gondot okozva ezzel a kései utódoknak. A legtöbb egyházközség életében vannak szép ünnepek, amikor minden pad megtelik, de hogy egy nap kétszer is, ahhoz valami nagy bánatnak vagy nagy örömnek kell eltöltenie a szíveket. Augusztus 21-én az örvendezés ideje érkezett el hozzánk Ricsére délelőtt, délután együttesen mintegy ezer atyafi dicsőíthette az Urat. Kívülbelül megújult hajlék várta az istentiszteletre igyekvőket. Délelőtt tíz konfirmáló fiatal tette le fogadalmát Isten színe előtt, együtt úrvacsorázhattunk a népes gyülekezetben. Lelkipásztorukként keresztelésük óta végigkísérhettem életüket, hiszen éppen tizenöt éve érkeztünk feleségemmel ide. Kegyelem, hogy gyermekeink szívében helyet készít magának Krisztus, vágyunk, hogy ők is Anyaszentegyházunknak élő tagjaivá legyenek. Délután kicserélődött a gyülekezet. Közelről és távolról meghallva a hívást, jött az Úr templomos népe hálaadó istentiszteletre. Hat esztendővel ezelőtt orgonaszentelésre sereglettünk egybe, akkor elhangzott: nagy dolog, ha az Úr háza már úgy néz ki, mintha a sajátunk lenne, még nagyobb, ha annál különb! Ez a feleme-

22 | SRL

lő érzés töltött el minket. Lefelé tartunk – halljuk mindenfelől, fogyatkozunk és pusztulunk! De ahol templomok újulnak, azt jelzik, ezen a helyen Istennek népe él! Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen győzelmet! „Enyém az ezüst, enyém az arany” (Haggeus 2,8) – szólt hatalmas Istenünk, ebből adott nekünk templomfelújításra. Így tekintettünk arra az UMVP-s pályázatra, amelyen elindultunk, és a Vidéki Örökség Megőrzése címen elnyert 47 927 589 forintra, mely lehetővé tette templomunk megújulását. A kivitelezést a Dombau Kft. végezte, Miskolci Zoltán kisvárdai vállalkozó szakszerű, lelkiismeretes vezetésével. Az előkészületi, közbeszereztetési munkákban a Zsinat Szeretetszolgálati Irodájától kaptunk segítséget, műszaki ellenőrnek Szanyi Bertalan lelkész-építészmérnököt nyertük meg. Az uniós pályázatok utófinanszírozásban részesülnek, egyházkerületünk vezetésének köszönjük, hogy kedvező áthidaló banki kölcsönhöz juthattunk, akárcsak sok más egyházközség. Az istentiszteleten Csomós József püspök úr hirdette az Igét a templomajtónk fölé kiírt igevers alapján: „Ez a hely Istennek háza és a mennyeknek kapuja.” (1Móz 28,17)

„Ez a hely Istennek háza, és a mennyeknek kapuja” (1Móz 28,17)

Börzsönyi József esperes úr köszöntőjében egy szóba sűrítette mondandóját: „Elkészült!” Majd azzal folytatta, hogy a Ricsei Református Egyházközség hitélete a látottak alapján fölfelé ível. A Ricsei és Révleányvári gyülekezet as�szonyainak és ifjainak éneke, Balla Gábor medikus orgonajátéka tette még inkább emlékezetesebbé hálaadó istentiszteletünket. Pásztor István a gyülekezet gondnokaként szólt a közös összefogás öröméről, majd szeretetvendégségre invitálta az egész ünneplő gyülekezetet, melyet a nőszövetség tagjai készítettek nagy szeretettel. Visszatekintve szép ünnepünkre, azóta minden vasárnap valódi ünnep templomunkban. A mi Urunk Jézus Krisztus hitünket is megújítja. A régi stílushoz, életformához való ragaszkodás nem gátolhatja bennünk a születendő újat. A csirkét azonban nem nyáron kell számolni, hanem tavasszal, tartja a paraszti bölcsesség. Hogy mikor lesz újra egyetlen nap alatt kétszer is tele a ricsei református templom, nem tudjuk, de nem is ebben reménykedünk, hanem Abban, Aki így szólt: „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára…” (Filippi 1,6) Tóth Zoltán lelkipásztor Ricse

Élményszüret sérült gyermekek számára Mádon

J

ézus arra tanított minket, hogy lássuk meg: a szenvedésből, a nyomorúságból áldás is lehet. Jézus nem csak beszélt erről, hanem keresztet hordozott, töviskoszorút, és mi lett belőle? Isten kegyelme, bűnbocsánat és örök élet. A természettudósok szerint a szirti sasok, hogy egy-egy erősebb széllökés neki ne vágja őket a szikláknak, egy ügyes manőverezéssel, a feléjük érkező széllökést felhasználva a viharos áramlat fölé kerekednek. A mádi gyülekezetben mi is, sokak életének tragédiája felé fordulva, a Szentlélek Isten segítségével a hétköznapok viharfelhői fölé emelkedhettünk, és egy boldog, örömökkel teli napot tölthettünk együtt. 2011. szeptember 29-én Sárospatakról az Erdélyi János Általános Iskola és Kollégium tanulói közül kilenc gyermek és há-

rom gyógypedagógus jött el hozzánk Mádra. Miskolcról az Éltes Mátyás Óvodából és Iskolából pedig közel ötvenen érkeztek gyermekek, gyógypedagógusok és szülők. A közösen elfogyasztott reggeli után a csoport egy része Hubay Árpád gondnok úréknál kemencében kenyérlángost süthetett, a csoport másik felével pedig megnéztük a templomot, hallgattuk Rácz Béla bácsi orgonajátékát, és mi is énekeltünk, főként gyermekdalokat. Ezt követően traktorok utánfutóira ülve, ragyogó őszi időben végigtraktoroztunk a mádi hegygerincen, és gyönyörködtünk a csodálatos hegyaljai tájban. A traktorokról lepattan-

Semmi sem szakíthat el...

va megrohamoztuk a szőlőhegyet. Ezen a szüreten főleg a szánkba szedtük a szőlőt és csak mutatóba jutott a vödrökbe, hogy azért legyen mit préselni is. (21 fokos volt a must!!!) A szőlő melletti tanyán kecskéket és teheneket is etethettünk… aztán mi is megebédeltünk. A finom ebéd és soksok játék után már a vasútállomáson integettünk egymásnak. Így köszöntünk el egymástól: Ha Isten engedi és élünk, jövőre ugyanitt! „Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” (Péld 17,17)

A

több mint 15 éves testvérgyülekezeti kapcsolat tette természetessé a szatmárnémeti láncos templom lelkipásztorai, családtagjai és számos gyülekezeti tag számára, hogy a magyar állampolgársági esküt Sárospatakon tegyék le, és itt éljék át, hogy újra a magyar nemzet testéhez tartozhatnak. Szeptember 11-én vasárnap az istentisztelet keretében Aros János polgármester adta át a 27 fős delegációnak az állampolgársági okmányokat, Igét hirdetett Korda Zoltán lelkipásztor, kifejezve, hogy immár semmi sem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől. Az eseményt a debreceni Kodály közreműködése tette emlékezetessé. A magyar állampolgárság feletti örömöt a mennyei állampolgárság tudata tette teljessé az együtt ünneplő sárospatakiak és szatmárnémetiek számára. Virágh Sándor lelkipásztor, Sárospatak SRL | 23

Működő egység -

Kerületi események

észak-keleti reformátusok találkoztak Tokajban

H

etven önkéntes munkája nyomán, mintegy ötven órát töltött együtt három nap alatt körülbelül kétezer református a Tokajban megrendezett Észak-keleti Reformátusok Találkozóján, július 1-3. között. A találkozóra Rozsnyótól Kárpátalján és a Partium északi részén keresztül a Miskolctól keletre eső területekről várták a vendégeket. A rendezvény célja, hogy a Kárpát-medence észak-keleti régiójának reformátusai ajtót nyissanak a templomon kívül lévőknek, és megmutassák magukat egymásnak és a világnak, éppen ezért az esti evangélizációk és a reggeli áhítatok mellett koncertekkel, pódiumbeszélgetésekkel, szabadtéri mulatságokkal, standokkal színesítették a programot. Fontos szempont volt, hogy az, ami 2009. május 22-én Debrecenben elkezdődött, tovább éledhessen ebben a régióban. Az ünnepsége megnyitóján Börzsönyi József a Zsoltárok könyve 133. fejezetéből idézett: „Mily szép és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egyetértésben élnek”, majd utalt arra, hogy a testvéri szeretetről szóló zsoltárban benne van az áldás ígérete is. A zempléni esperes a következő szavakkal kérte Isten megígért áldásait az alkalomra: „Egymás számára is jelentsünk örömöt, találkozásban, megismerkedésben és az együtt töltött időben!” Csomós József tiszáninneni püspök megnyitójában szólt arról, hogy a találkozó mozgatórugója nem más, mint a reformátusok együvé tartozásának átélése, melynek alapja továbbra is a 2009. május 22-én Debrecenben szervezett találkozó jelmondata: „Krisztus a jövő, együtt követjük őt”. A püspök köszönetet mondott Börzsönyi József esperesnek, a találkozó ötletgazdájának, aki ennek a három napnak több éve dédelgetett álmát először tervvé, majd megvalósult rendezvénnyé tudta formálni segítőivel, köztük Kis Gergely Márton tokaji lelkipásztorral. A találkozón részt vett Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára is, aki a szombati program úgynevezett seregszemléjét nyitotta meg, melyen a találkozóra érkezett egyházkerületek, egyházmegyék és intézményeik mutatkoztak be, a kárpát-

24 | SRL

aljai Credo együttes zenés szolgálata mellett. Az államtitkár Bethlen Gábor gondolatainak felidézésével kezdte meg a seregszemlét: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: megmaradjunk magyarokul, őseink nyelvében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásban!” Ennek kapcsán arról beszélt, hogy a találkozó a megmaradásról szól, és azt üzeni, hogy a Kárpát-medencének ez a régiója egységben akar élni. A magyar reformátusság 2009-ben kimondott egységéről azt mondta, hogy ezzel a reformátusok példát adtak és úttörő szerepet vállaltak a magyar nemzeti egység kimondásában is. „Nemzedékről nemzedékre” – hangzott az idei világtalálkozó 90. zsoltárból származó vezérgondolata. Bölcskei Gusztáv ezekkel a szavakkal köszöntötte a háromnapos rendezvényt, ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy „egyegy ilyen találkozó valóban azt mutatja meg, hogy Isten magyar református népe nemzedékről nemzedékre megtalálja a helyét, sőt élni, hinni és tenni akarását is tudja bizonyítani.” A püspök kiemelte, hogy az ilyen találkozók alkalmával lehetőség nyílik megmutatni magunkat, és bizonyságot tehetünk arról az erőről és hitről, amely egymással való találkozásra indít, egymásért tenni és imádkozni buzdít. Mint mondta, „a szétvert emberi közösségeinknek ma erre van szüksége”. Ábrám Tibor, az egyházkerület főgondnoka zárszavában a magyar reformátusok egységéről, mint működő és tartalommal teli egységről szólt, mely tapasztalható gyülekezeti, intézményi szinten, és aminek méltó példája volt az Észak-keleti Református Találkozó három napja is. Rácsok András

Intézményeink

Az összefogás ereje

S

okan sokszor álmodoztunk arról, hogy valamikor lesz egy református iskola Kazincbarcikán. Az álomból valóság lett, mert 2011. szeptember 1-jén megnyitotta kapuit a Tompa Mihály Református Általános Iskola. Az elmúlt fél évben átéltük az iskolaalapítás minden gyötrelmét és szépségét. Az adott mindig erőt és hitet, hogy éreztük, nem vagyunk egyedül, hanem velünk van egy erős református testvéri közösség. Sokszor találkoztunk megoldhatatlannak látszó problémákkal, de az Úr megoldotta a megoldhatatlant, és mindeddig megsegített bennünket. Az iskola kulcsait 2011. július 29-én kaptuk meg, a nagy öröm mellett akkor szembesültünk először azzal a ténnyel, hogy az épület erősen lelakott, a számítástechnikai eszközök elavultak, nincs jó táblánk, padunk, székünk, szemléltető eszközünk, nincs tányérunk, poharunk, evőeszközünk, az irodákból hiányoznak az informatikai eszközök, az udvart felveri a gyom. Nincs alkalmazotti közösségünk, hiányoznak a tanulók, szülők. Ott és akkor azt mondtuk, hogy lehetetlen egy hónap alatt iskolát építeni, nem lehet a ránk zúduló feladatokat megoldani, de azért munkához kezdtünk. Adománykérő levéllel kerestük meg a környék vállalkozóit, vállalatait. Ekkor csodálkoztunk rá

először az összefogás erejére: ki egy doboz festéket adott, ki kerti szerszámot, ki kávéfőzőt, kapát, tisztítószert, papír-írószert, szemetes konténert, ki 5000 forintos adományt, ki 300 000 forintot. Kazincbarcika város az iskolaorvosi szolgáltatás biztosítását vállalta egy évig számunkra. A környék gyülekezetei, a szülők és a Don Bosco Szakiskola a segítségünkre siettek, festettek, takarítottak, udvart gondoztak, bútort cipeltek, függönyt mostak. Festékes hengert fogtak a pedagógusok is: mindenki festett, mázolt. A Tiszáninneni Református Egyházkerület felújíttatta a tornatermet, öltözőket, a vizesblokkokat, négy osztálytermet. A diósgyőriek, kunhegyesiek, a lévaysok pedig szép padokkal, székekkel, informatikai eszközökkel, táblákkal, és sok-sok testvéri szeretettel, féltő gondoskodással és segítséggel láttak el bennünket. A tanévnyitó ünnepségünket sokan megtisztelték jelenlétükkel és jó volt érezni, hogy tagja lettünk a Kárpát-medencei református iskolák erős, összetartó közösségének. A csoda megtörtént, hiszen 2011. szeptember 1-jén gyermekzsivajtól lett hangos a Tompa Mihály Református Általános Iskola. Hálatelt szívvel mondunk először is köszönetet a szülőknek, akik mellettünk álltak és állnak, és hozzánk íratták be legféltettebb kincsüket, a gyermeküket. Köszönet azoknak, akik adományikkal, munkájukkal, vagy a szeretetük egy-egy gesztusával szolgálták, segítik iskolánkat. Köszönet a fenntartónknak, a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek azért, hogy az iskolánkba járó diákok szép környezetben és családias légkörben kezdhetik meg a tanévet. Kolumbán Gábor iskolalelkész Székelyné Varga Mária igazgató SRL | 25

„A nevelés és tudomány szent célja előbbre vitelére…” A keresztyén jellemformálás pedagógiai tevékenységrendszere a Lévayban Figyelemfelkeltő mozaikok - A Lévay tevékenységrendszerének néhány újszerű vagy megújuló elemét hozzuk az olvasó elé, a figyelemfelkeltés szándékával. Részletekért kérjük, keressenek bennünket, vagy tájékozódjanak honlapunkról.

Talán ismerős ez a mondat, kedves testvérem? Nem véletlenül, hiszen az elmúlt évben a Sárospataki Református Lapok hasábjain is többször olvashattuk. Az alapításának 450 éves jubileumát ünneplő intézményünk a korabeli épület falára felrótt mondattal is emlékezett iskolaalapító miskolci eleink áldozatvállalására, és arra a krisztusi örökségre, amelyet nemcsak megérteni, vállalni és megőrizni kell, hanem gyarapítani is. Először is hadd köszönjük meg e lap hasábján gyülekezeteinknek, és a sorok olvasójának is azt, hogy imádságos lélekkel gondolnak iskoláinkra, köztük a Lévayra is, érdeklődéssel fordultak programjaink felé, és jelenlétükkel megtisztelték a Hálaadó Tanév rendezvényeit, vagy csupán – és ez sem kevésbé fontos – lélekben voltak velünk hálaadó alkalmaink egyikén. Az ünnep, a hálaadás egyúttal erőgyűjtésre is alkalmas idő. Önvizsgálatra a hűség, a jó úton és jó irányba haladás kérdésében. Tervezésre a jövő terén, amely a jelenlegi oktatáspolitikai változások felöl tekintve képlékeny és bizonytalan, Isten örök akaratát kutatva viszont szilárd és változatlan. Ebben a kettős szorításban kell a református iskolának a hitvalló reformátori értékeket megőrizve, Jézus Krisztus küldetésében oda állni a ránk bízott fiatalok mel26 | SRL

lé, és a mai korban hatékony vezetést, tanácsolást, támogatást adni nekik értékrendés hitbeli növekedésük elősegítésére. Ebben a tanévben mi is erre törekszünk. Villantsunk fel néhány képet, a tervezett újszerű és régi, de megújuló tevékenységeinkből: Keresztyén jellemformálás komplex pedagógiai tevékenységrendszerrel Az iskola minden egyes tevékenységével közvetve vagy közvetlenül hat tanulói jellemére. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy a tantervi és tanterven kívüli tevékenységek milyen módon szervesülnek érzelem, megértés és akarat formájában a fiatal értékrendjévé, és hogyan juthat el a fiatal a személyes hit döntéséig. Értékrendje és hite meghatározza viselkedését és szokásait, amelyek a jellemének építőkövei. Ezek egymásra épülő szervesülésének feltétele a támogató környezet, a pozitív megerősítés, az elismerés, az egészséges fegyelem, és a kihívások elé állítása fiataljainknak. Vallástanáraink megerősítése A 2011/2012. tanévben két új vallástanárral gyarapodott Nevelőtestületünk. Kustár György református lelkipásztor–magyar szakos középiskolai tanár főállású vallástanárként, Kiros Eszter vallástanár–angol szakos középiskolai tanár helyettesítő vallástanárként erősíti a vallástanári munkaközösséget, akik a jellemformálás, hitre nevelés tevékenységrendszerében kiemelten fontos szerepet vállalnak a Lévayban. A Lámpás újra lángol, a Kösöntyű új irányt vesz A Lévay ifjúsági dicsőítő csoportjának az elmúlt tanévben fő célkitűzése a láng őrzése volt. Ennek nagyon hűséges munkával a csoport eleget tett, és volt lehetőségük néhány szolgálatra is. Ebben a tanévben Kustár György vallástanár vezetésével a közösség új erőre kaphat, és ismét szélesebb körben szolgáló és „lángoló” közössége lehet a Lévaynak.

A Kösöntyű népi együttesünk néptánc csoportja Barsi Csaba néptánc oktatató vezetésével folytatja munkáját, és citerazenekarunk Orosz Gábor népzeneoktató irányítása alatt tevékenykedik. „Egészségiskola” Az elmúlt évek „erdei iskoláját”, amelyet messzebbre kellett elvinnünk, ettől az évtől kezdődően saját fejlesztésű „egészségiskola” váltja fel Mályi helyszínnel, amely szervesen illeszkedik a szociális kompetenciafejlesztő tevékenységeink közé. Egészséges életmódra neveléssel igyekszik a felelősséget ébresztgetni diákjainkban önmaguk, társaik és a társadalom iránt. Az „egészségiskola” tananyagának és foglalkozási rendszerének kidolgozását végző csapat munkáját Takács Judit kollégánk koordinálta. Iskolai szociális munkás pedagógus Ettől a tanévtől kezdődően Dudás Viktória személyében a Lévay főállású iskolai szociális munkás pedagógust alkalmaz. Feladata összetett lesz. Ellátja a gyermekés ifjúságvédelmi feladatokat, koordinálja a Lévay szociális kompetencia fejlesztését célzó tevékenységeket (diakóniai szolgálat, mályi közösségépítő programok, egészségiskola, Szeretethíd stb.), részt vesz a családsegítő szolgálat működésében, koordinálja a tanulói szociális háló működését, valamint részt vesz a pályaválasztási tanácsadásban és a tehetséggondozás szervezésében is. Tanulói szociális háló A Lévayban közel 700 tanulót nevelünk, a diákotthonban elhelyezést nyert tanulók száma 237. Így az ellátott tanulók száma 900-nál több. Az elmúlt évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai eredményeként egyre több család kerül nehéz gazdasági helyzetbe. Ez nemcsak a család életkörülményeit tette évről évre nehezebbé, de kedvezőtlenül befolyásolja a tanulók iskolai életét és tevékenységeit (rendszeres étkezés, tanórai programokon részvétel stb.).

A Lévayba szeretnénk 1-2 tanéven belül olyan diák szociális hálót kialakítani és működtetni, a költségvetésben erre a célra elkülönített keret felhasználásával, amely a rászoruló tanulóknak gyors és hathatós segítséget tud nyújtani az intézményi tevékenységeik anyagi költségeinek támogatására. Ebben a tanévben már működik ez az alapunk. Önkéntes készenléti csoport a Lévayban A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon intézményi szinten, valamint tanulói segítőkészsége révén is hathatós segítséget nyújtott 2010 késő tavaszán a térségünket sújtó árvíz elleni védekezésben. Tapasztalatot gyűjtve e szomorú esemény kapcsán 2011 januárjában csatlakoztunk a Tiszáninneni Református Egyházkerület által kezdeményezett azon gondolkodáshoz, ami révén un. készenléti csoportokat hozunk létre; ha újra hasonló helyzetbe kerülne térségünk, még hatékonyabban tudjunk részt venni a szükséges munkálatokban. Iskolánk diákjai életkoruk szerint különböző készenléti csoportokhoz csatlakozhatnak tagként, ha ehhez szülői hozzájárulással bírnak. Intézményünk három pedagógusa (Gellért Attila, Makrai István, Papp Róbert) vett részt a Mályiban tartott továbbképzésen, a csoport toborzása pedig folyamatban van. Reméljük, bevetésükre nem kerül sor, de ha mégis ilyen helyzettel kell szembe nézni, a Lévay szeretne gyorsan mobilizálható, hathatós és szakszerű segítséget nyújtani a kerület hasonló csoportjai mellett.

Diakóniai terepgyakorlat Az elmúlt tanévekben egyre átfogóbb tevékenységrendszerbe vontuk be tanulóinkat a gyakorlati diakónia területén, és kínáltunk számukra a „Szociális gondoskodás diakóniai megközelítéssel” nevű tantárgy elsajátításával választható érettségi tantárgyat is. Az elmúlt tanévben, első alkalommal, hat tanuló tett eredményes érettségi vizsgát. Ez évben munkatársaink diakóniai terepgyakorlatot készítenek elő. Ezt első alkalommal 2012 nyarán fogják tanulóink végezni (várhatóan Kárpátalján), majd ezt követően ausztrál és spanyol keresztyén testvérintézményeink diákcsoportjaival közösen, minden nyáron megismétlésre kerül. Nagy érdeklődéssel várjuk e tevékenységünk bevezetését. Iskolai szabadidő-szervező A Lévaynak egyik erőssége a jól szervezett, színes, tartalmas szabadidős tevékenység, amely meggazdagítja, formálja és tartalommal töltheti meg tanulóink jellemét. Ettől a tanévtől kezdődően a szabadidős tevékenységeket Herczegné Dövényi-Nagy Éva kolléganő koordinálja. Az ő feladata még belső kiadványszerkesztés, pályázatfigyelés, és tanulóink pályaválasztási tanácsadásában közreműködés lesz. Tehetséggondozás A Lévayban sokféle területen megmutatkozó, sok tehetséges tanuló van. Mint ahogy egykor református kollégiumainknak természetes feladata volt a tehetséggondozás, azaz a tehetséges fiatalok felis-

merése, fejlesztése, felelősségük ébresztgetése, majd nyomon követése. Évek óta a Lévay sokféle tehetséggondozó tevékenységet kínál tanulóinak. A tehetséggondozó „Mentor program” keretein belül tehetséges diákok mentor tanáraikkal közösen adhatnak be pályázatot, egy tanéven keresztül, heti rendszerességgel zajló tehetséggondozó tevékenységre. Az elmúlt két évben, évente 10-15 diák felkészülését és fejlesztését támogathattuk ilyen módon. Egy éve működik intézményünkben a „Lévay Tudományos Diákkör”, amelynek keretében számos tanuló véges kutatómunkát, készít kisebb tudományos dolgozatot, vagy művészeti, irodalmi alkotását mutatja meg tanárainak, diáktársainak. A tudományos diákkör munkáját Molnár Csaba tanár úr fogja össze. Mire törekszünk a 2011/2012. tanévben a Lévayban? A bizonytalan közoktatási helyzetben biztos „eredményekre”, amelyek nem a „siker”, hanem a „gyümölcs” kategóriájába tartoznak, ebből viszont nem akármilyen, hanem a Lélek gyümölcseire: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5:22-23) Az áldozatkész nevelőtestület munkájára pedig Istentől kérünk áldást, és ha e mellé sikereket is ad, akkor tudnunk kell: „Tőle van az erő és a siker…” (Jób 12:16) Ábrám Tibor igazgató

SRL | 27

Hírek a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumából, Általános iskolájából és Diákotthonából Lelki feltöltődést biztosító alkalmak várták iskolánk diákjait a nyári szünet idején is A nyári időszakban az iskolánkban tanuló diákok korcsoportoknak megfelelően vehettek részt különböző egyházi rendezvényeken és nyári táborokban. Természetesen ezek az alkalmak a lelki feltöltődésre is lehetőséget biztosítottak. Az általános iskolások erdei táborban, az iskolai kórus tagjai pedig Balatonszárszón voltak augusztus utolsó napjaiban, ahol idén első alkalommal került megrendezésre a kórustábor. A Kisrefi felső tagozatának tanulói közül húszan immár második alkalommal tölthettek el egy mozgalmas hetet az Aggteleki Nemzeti Parkban lévő Jósvafőn táborozással. Kihasználták a gyönyörű időt és kirándultak, barlangásztak. A szomszédos faluban – Szinpetriben – megnézték a világ legnagyobb könyvét, mely egy víz által hajtott papírmalom szomszédságában található. Megcsodálhatták a természet alkotta cseppköveket, és bátorságukról is számot adhattak az éjszakai túra so-

rán. A Nemzeti Park területén, a Jósvafő melletti fennsíkon, éjszaka meglátogatták a több mint száz főt számláló hucul ménest. Jó idő lévén pancsolhattak a Jósvapatakban, és különböző természettel kapcsolatos játékokat játszhattak. Az ilyen 28 | SRL

játékokon keresztül sok következtetést, megállapítást tehettek a környezettel, annak védelmével kapcsolatban, saját szemükkel láthatták azokat a karsztformákat és jelenségeket, melyekről természetismeret és földrajz órákon tanultak. A nyár egyik legsikeresebb rendezvénye a Csillagpont Találkozó volt, ahová iskolánk pedagógusai családjukkal együtt kísérték el a gyerekeket, de ott voltunk Kiskunhalason a Kárpát-medencei Református Középiskolák Találkozóján is. Sikeres pályázatok és felújítások intézményünkben a színvonalasabb oktatás érdekében Számos kisebb-nagyobb felújítás történt a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában, Általános Iskolájában és Diákotthonában a nyár folyamán. Pályázati és fenntartói segítséggel, az öregdiákok jószívű adakozói támogatásával idén a Kossuth Internátusban ablakcserére került sor, korszerűbb lett a fűtés és megújultak a vizesblokkok, valamint a többi épületen is elvégezték a szokásos állagmegóvási munkálatokat. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően még színvonalasabb oktatást nyújthatnak majd tanulóinknak, hiszen szeptember első hetében tizennégy interaktív táblával és a hozzá tartozó tantervi csomagokkal bővült az intézmény eszköztára.

Tanévnyitó ünnepség 2011. augusztus 31-én a református templomban került sor a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona tanévnyi-

tó ünnepélyére. A 2011/2012-es tanévben 138 új diák jelentkezett az intézménybe. A hagyományokhoz híven az istentisztelet után Szatmáriné Tóth-Pál Ildikó igazgatónő köszöntőjével folytatódott az ünnepség. Az intézmény vezetője ünnepi beszédében kiemelte, hogy a jelentkezési ráta az elmúlt évekhez képest jó, az emelt szintű nyelvoktatás iránti érdeklődés újra visszatért a magas százalékos arányhoz. Többek között a magas szintű idegen nyelv- és informatikaoktatás az, ami miatt továbbra érdeklődnek a történelmi intézmény iránt. A tanévnyitón való közös együttlét és a szent elhatározás, hogy az egyházi intézmények szolgálják a református közoktatás ügyét, valamennyiünket megerősít, nemcsak Magyarországon, hanem a Kárpát-medencében is. Éppen ezért mondhatjuk, hogy intézményünk megfelel a változó világ kihívásainak, a modernség és a mögötte érezhető hatékonyság követelményeinek, ugyanakkor a hagyományos értékek bemutatása biztonság és kapaszkodó is egyben, melyre ko-

runk emberének épp a világ gyors változása mellett egyre erősebb az igénye. Az intézmény vezetője az is elmondta, hogy a tervek között szerepel egy emelt szintű testnevelési csoport beindítása is a meglévő egyéb emelt szintű képzések mellett. A tanévnyitó ünnepségen részt vettek az intézmény általános iskolájába járó diákok is. Az idei tanévnyitás érdekessége, hogy szeptembertől teljes az általános iskolai képzés, már nyolcadikosok az első kisrefisek! Az általános iskolai oktatás bevezetése óta először ballagnak majd itt is, nekik is szól majd a csengő. Felvételi előkészítő indul a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Általános Iskolája és Diák-

H

otthona felvételi előkészítőt indít magyar nyelv és irodalom, valamint matematika tantárgyakból, melyekre 2011. október 6-ig lehet jelentkezni a Sárospataki Református Kollégium titkárságán személyesen, telefonon vagy e-mailen. Az előkészítő anyaga igazodik a központi kompetenciaalapú felvételi követelményekhez. A jelentkezők a szaktanárok irányításával áttekinthetik a leglényegesebb feladattípusokat, megoldási stratégiákat, gyakorlatokat és tanácsokat kaphatnak a szóbeli elbeszélgetésekhez is. Az előkészítő foglakozások ingyenesek és 14 órát foglalnak magukba. A foglalkozások 2011. október 7-én pénteken, 15.00 órakor kezdődnek. Helyszín: Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, I. emelet 101-es és 104es tantermei, Sárospatak, Rákóczi út 1.

Időpontok: pénteki napokon 15.00 -17.00 között 2011. október 28. 2011. november 11. 2011. november 25. 2011. december 09. 2012. január 6. 2012. január 20. Az érdeklődők az iskola titkárságán Leskó Gáborné és Tóth Györgyné iskolatitkároktól kaphatnak felvilágosítást személyesen vagy a 47/311-039-es telefonszámon, valamint részletes tájékoztatót találhatnak az iskola honlapján. Az intézmény e-mail címe: refi@református-sp.sulinet.hu. Várunk minden érdeklődőt! Összeállította: Csikó Szilvia

Az új rektori ciklus alapelvei és feladatai

a alapelveinket kellene röviden megfogalmaznom a következő három esztendő távlatában, akkor Kollégiumunk jelmondatát idézném: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget…” (Jel 14,7). A rabbinikus magyarázatban az adás fogalma összefügg a szeretettel, mely először 1Móz 22,2-ben fordul elő a Bibliában, amikor Ábrahám azt a parancsot kapja, hogy áldozza fel fiát, akit szeret. Ezt az összefüggést érzékelteti az újszövetség nyelvének héber fordítása, melyben az Istennek szóló dicsőség megadása felszólítás. Ezt a felszólítást módosítja a szöveg, amikor egyes szám első személyben beszél. Vagyis az igazi szeretet mindig valahol áldozatot hoz, hiszen soha nem a maga hasznát keresi (1Kor 13,5). Jézus életművéből tudjuk, hogy ez a szeretet önmagát áldozza fel azért, hogy a másik éljen. Ebből a szeretetből merít az, aki Istennek ad dicsőséget, azon van, hogy nagy súllyal essen latba az, amit Ő mond és tesz. Reformátoraink számára azért volt olyan fontos az Isten dicsősége (soli Deo gloria), mert abban látták az élet alapját. Ők nem elégedtek meg a vallással, ők az élet teljességére tartottak igényt. Ezt garantálta számukra az Istennek való engedelmesség, az Ő dicsősége.

Teológiánk rosszul értelmezné feladatát, ha nem az életre irányulna. A vallás számunkra hitvallás, hogy mi Isten dicsőségét keressük és ebben a keresésben teljesedik ki az élet. Erre készítjük fel diákjainkat, hogy Teológiánk falait elhagyva munkásságuk az életet tegye szebbé, tartalmasabbá, igazabbá. Nem teljesítjük feladatunkat, ha diákjaink hitből fakadó konkrét cselekedetei nem oldanak meg emberi problémákat az élet minden területén. 1531 a Kollégium alapításának éve. A Teológiát itt Sárospatakon 1951-ben zárták

be, a teológusoknak máshol kellett folytatniuk tanulmányaikat. 1991-ben indul itt újra felsőoktatási intézményként az oktatás, s 2011-ben, most ünnepeljük ennek 20 éves évfordulóját. Feladatunknak tekintjük, hogy az előttünk lévő évet jubileumi évként tartsuk számon. Ennek keretében színvonalas tudományos előadásokat és egyéb kultúrát gazdagító rendezvényeket tervezünk. Úton leszünk a rektori ciklus három évében, az eltévelyedés veszélyével. Szüntelen vizsgálódásra lesz szükségünk arra nézve, hogy a mi gondolataink az Úr gondolatai-e és a mi útjaink az Ő útjai-e (Ézs 55,8-9). Közös felelősséggel indulunk erre a vizsgálódásra és nem álltathatjuk magunkat azzal, hogy mi automatikusan csak azt hagyjuk el amit az Ő útjaiért el kell hagynunk és mi minden további nélkül csak azt őrizzük meg, ami az élet útjain való járás elengedhetetlen feltétele. Feladatunkat akkor töltjük be itt a Teológián, ha hasznavehetőt produkálunk diákjaink számára az élet útjain való járáshoz. Mindent meg kell tennünk azért, hogy alkalmatlanná ne váljunk mindarra, amire egy Teológia való: (v.ö.: Jer 13,10). Isten nem csak életet akart a teremtéskor, hanem őrzi is az életet. Ő ma is megmutatja, mint Ábrahámnak a hegyen, hogy SRL | 29

kész láthatóvá tenni mindazt, amire az élethez szükség van, amit Ő az életért kész is megtenni. Ábrahámhoz hasonlóan nekünk is gondoskodik Isten olyan tapasztalatokról, melyek velünk is mondatják: Az Úr az, aki lát (1Móz 22,14). Mi láthatunk rosszul, lehetünk vakok, de Ő ott is megoldást lát, ahol mi semmit. Lehet, hogy hitben járhatunk csak és nem látásban (2Kor 5,7), az előttünk levő időszakban, de elegendő lesz számunkra az, amit Isten lát és eleget mutat majd ahhoz, hogy addig is megtegyük mindazt, ami a mi dolgunk, és nyugodtan rábízhatjuk azt, ami számunkra láthatatlan. Teológiánk 481. évében Jézus áldozatát megértve keressük az Élet útját és engedjük magunkat vezettetni annak látása szerint, aki ott is megoldást lát az életre, ahol az az ember szemének láthatatlan. Az Ő látásmódja ma is diadalra viszi az életet, a gonosz és halál erőivel szemben. Nem mindennapi problémák között, ebből a nem mindennapi erőből táplálkozva tanulhatunk, dolgozhatunk. Az ilyen erőforrásokból táplálkozó Teológiának lesz gyakorlati haszna és értelme. Olyan világba küld bennünket Isten, amelyben a munka sok. Mi a magunk szintjén nem vagyunk kevesen, hiszen 79 nappali tagozatos, 134 levelező tagozatos, 68 presbiteri, azaz összesen 281 hallgatónk van, akik közül 117 az új, s ebből 64 a levelezős, 23 a nappali képzésben vesz részt, s 30 a Presbiteri Népfőiskola hallgatója. Az új faladataink egyike az új internátusi rend kialakítása, felújított internátusban, a

Kossuthban, a teológus férfi hallgatókkal. Számítunk az új tanévben az új munkatársak lendületére: Pappné Rjaskó Natáliára ügyintézőként a rektor hivatalban lesz segítségünkre Moheb-Ashya Katalin könyvtári munkatársként pedig a Tompa Mihály Teológiai Könyvtárban. Új köntösben jelenik meg Teológiánk életében a régi munkatársak között dr. Szathmáry Béla professzor úr, akinek sikeres habilitációjához szívből gratulálunk. Üdvözöljük őt tudományos főmunkatársi, új munkakörében, a létesülő kerületi egyházjogi intézet keretében. Dr. Győri István professzor úrnak e tanév szombatévében, tanulmányaihoz sok sikert kívánunk, Isten áldásával. Rektorhelyetteseinknek, dr. Füsti-Molnár Szilveszternek és dr. Dienes Dénesnek hálával tartozom eddigi munkájukért, s kitartásukra, szakértelmükre nagy szükség lesz, a rektori ciklus minden napján. Imádságunk meghallgatásra talált, s Isten gyógyulással áldja meg betegségében dr. Dienes Dénest, aki a napokban tért vissza a munkába. Kiemelt teendőink között szerepel a következő hónaptól fogva a kárpátaljai oktatás. Oktatóink részéről helytállásra lesz szükség, hogy Teológiánk kihelyezett új oktatási formájában lelkipásztori munkatársakat képezzen a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valamint presbitereket, a Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség keretében. A két képzési formára mintegy 80 hallgató jelentkezése van folyamatban.

Elszántság nélkül nem fog menni az sem, hogy doktori iskolát hozzunk létre. Ennek formáit is keressük, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha három év alatt mindent nem is érünk el ezen a területen, de az alapok lerakásán túljutunk majd és az eredmények sem maradnak el. Hamarosan el kell kezdenünk az előttünk álló akkreditáció anyagának összeállítását. Ennek feltételeit közösen kell teljesítenünk és mindenkire számítunk. Az akkreditáció sikertelensége küldetésünktől foszthat meg bennünket. Ebben a munkában is csak Istent félve, neki adva dicsőséget, lehetünk sikeresek. Kollégiumunk egy intézmény, melynek a Teológiával mi részei vagyunk. Olyanok vagyunk, mint egy test és annak tagjai. Az utóbbi időszak jelzi, hogy a Kollégium egésze, mint test, vérzik. Két tanárunkat veszítettük el tragikus módon. Pállal szólva úgy működik a test: Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele (1Kor 12,26). A Teológiának, ahol lelkipásztorokat képzünk, ez küldetést jelent. Ahol sebek vannak, ott gyógyulásra van szükség, mert különben elveszítjük a testet. Magunkat kérdezzük: a Kollégium testében van megfelelő kapcsolat a tagok között? Eleget törődünk mi egymással? Betöltjük mi a küldetésünket? Az előttünk levő időszak válasz lesz ezekre a kérdésekre, sőt minket tesz válasszá. Enghy Sándor rektor

Az Átányi Református Általános Iskola és AMI hírei

A

z Átányi Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény megkezdte 8. tanévét. A nyolc osztályban összesen 80 gyerek tanul. A más településről hozzánk járó gyerekeket szeptember 1-jétől saját – 21 fős – iskolabuszunkkal szállítjuk. Új épülettel is bővült iskolánk: az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény költözhetett új épületbe. Az Alapfokú Művészetoktatási Intézményben zeneiskola működik, ahol hevesi zenetanárok tanítanak: a szolfézs mellett furulyázni, trombitálni és zongorázni tanulnak a növendékek. Szakkör keretein belül tanulnak még a gyerekek gitározni, citerázni. Néptáncoktatás is folyik iskolánkban már több éve. Sportolásra is egyre több lehetőségük nyílik a tanulóknak. Iskolánk új sportpályával gazdagodott a nyáron. Tanulóinkat saját iskolabuszunkkal szállítjuk Kálba úszásoktatásra. Osztálykirándulásra, már most ős�szel, a saját iskolabuszunkkal mennek az osztályok. 30 | SRL

Átrendeztük a szobákat –

Misszió



P

raktikum, változatosság, esztétika, új vagy elhasznált bútorok, bővülő/szűkülő család. Ezek azok a leggyakoribb szempontok, melyek alapján újra és újra átgondoljuk, jól van-e berendezve otthonunk. Fontos, hogy komfortosan érezzük magunkat, hogy elférjünk, hogy az legyen elöl, amit leggyakrabban használunk, és a ritkábban használt tárgyaknak is legyen valahol hely, ha mégis elő kell őket szedni valamikor. Ha látogatók érkeznek, szeretnénk, ha tetszene szerény ottho-

megújult a tirek.hu

nunk, de az is szempont, hogy amikor altatni kell valakit, könnyen helyet tudjunk adni a szívesen látott vendégeknek. Nos, a Kedves Olvasó talán nem gondolt még bele, de nagyjából ugyanilyen szempontok alapján kell újra és újra átgondolni egy-egy internetes felület külsejét és elrendezését is. A látogatók igényei változnak, változik a tartalom mennyisége és minősége is, célunk pedig az, hogy egyházkerületünk iránt érdeklődők minél otthonosabban böngészhessenek a tirek. hu oldalán. Ezen elvek mentén rendeztük át a közelmúltban internetes honlapunk kinézetét, melynek hangsúlyosabb szempontjairól röviden alább ejtek néhány szót. Köszönettel tartozom egyházkerületünk azon lelkipásztorainak, akik időről időre értesítenek bennünket a gyülekezeteikben folyó munkáról, és segítséget adnak abban is, hogy valamilyen formában közzétegyük közösségeik örömeit vagy bánatait, ezzel is kifejezve együvé tartozásunkat. Egyre többen teszik ezt, így a tirek.hu folyamatosan szélesedő híráramának adtunk kiemeltebb helyet a megújult internetes oldalon. Hiszem, hogy egyetlen egy egyházi médiafelületnek sincs létjogosultsága akkor, ha valamilyen módon nem ad helyet a lélek felüdülésére alkalmas tartalmaknak. Portálunk másik kiemelt helyén így a Napi lelki táplálék rovat szerepel, ahol minden nap négy református kegyesség szerinti igemagyarázat várja az Olvasókat. Az informálás mellett célunk a közösségépítés, a tiszáninneni közösségtudat erősítése, együvé tartozásunk kifejezése, formálása, emellett azonban azt is tudatosítani szeret-

nénk, hogy a tiszáninneni reformátusok is tagjai egy nagyobb családnak, a kárpát-medencei reformátusok közösségének, így markánsabb megjelenést kapott egy olyan rész is, ahol más egyházkerületek híreinek ajánlói olvashatóak. Újdonságként említem meg, hogy a közösségi oldalak elterjedésének okán elindítottuk kerületünk honlapjának facebook-os változatát, ahol tömörebb, és inkább figyelemfelkeltőbb módon kiáltjuk bele a közösségi oldalt használók tömegébe azt, milyen üzenetet bízott ránk mindenható Urunk. Az irántunk érdeklődők közösségéről szóló doboz mostantól láthatóvá vált a tirek.hu oldalán is. Egy otthon hétköznapi praktikumát mindig fontos, hogy felöltöztesse pár esztétikus megoldás is, portálunk esetében ezt sem kerülhettük el, így az átrendezés folyamán igyekeztünk finomítani az eddigi külsőn, és tisztább, átláthatóbb, mégis díszesebb, kifinomultabb külsővel szeretnénk kedvezni a bennünket olvasók táborának. Sorolhatnám még az újdonságokat, de inkább buzdítom a kedves Olvasót, hogy kerületünk eseményeit kövesse nyomon a világhálón is, sőt ajánlatom, hogy szerkessze velünk annak tartalmát. Értesítsen bennünket gyülekezete eseményeiről, híreiről, vagy ha valami érdekeset kapott lencsevégre, küldje be szerkesztőségünknek, megkeresését nem hagyjuk válasz nélkül. Rácsok András sajtó és kommunikációs referens SRL | 31

Az igazat mondd, ne csak a valódit 32 | SRL

Az „Igazat mondd…” rovatunkban mindannyiunkat érintő kérdéseket igyekszünk több oldalról megvilágítani. Ezek sok esetben nem könnyű kérdések. Bár jelen témánk sem egyszerű – hogyan is lehetne egyik legnagyobb történelmi tragédiánk jelenbeli megnyilvánulásainak tárgyalása az –, mégis a napsütötte oldalt mutatjuk most meg Olvasóinknak. Elindult ugyanis határon túl rekesztett magyar testvéreink visszahonosítása, állampolgárságuk visszaadása. Ünnepeket élhetünk át minden egyes állampolgársági eskün. Erről kérdeztük magukat az érintetteket: Szatmárnémeti lelkipásztorát, aki huszonheted magával tette le esküjét egy testvérgyülekezeti kapcsolat keretében a sárospataki templomban; egy felvidéki lelkészt, akinek a szlovák hozzáállás miatt nagybetűvel írandó Bátorságra volt szüksége magyar állampolgársága felvállalásához; egy kárpátaljai testvérünket, akinek az ott élő magyarokkal együtt szintén jelentős nehézségekkel kell szembesülnie magyar állampolgársága miatt, ezért homályban hagyjuk kilétét; valamint egy horvátországi lelkipásztort, aki sokszor méltánytalanul elfelejtett maroknyi szórvány-közösségét képviseli.

J

ézus monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőknek.” (Mk 9,23) Amíg minden egyben van Isten rendelkezése szerint, amíg eg�gyé, egy nemzettestté lehettünk az idők során, ezer éven át a Kárpátmedencében, addig egészségesnek mondtuk magunkat, fiak és apák, leányok és anyák, székelyek, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, újvidéki magyarok. Trianon átka olyan lelki traumát okozott egy nemzetnek, amelynek hatását, következményeit, lelki és testi sérüléseit nemzedékről nemzedékre örököljük, és senki sem törődik vele, hogy végső fokon mi lesz ennek a következménye. Az emberi jogokat, az emberi méltóságot, az egyenjogúságot, az egyenlő esélyek lehetőségét védi a demokratikus világrend és törvény, elutasítja a faji és nemzeti diszkriminációt, csak a magyar kérdést ne vegye senki sem elő. Az valamiért bűn. Valamiért félelmetes, valamiért elkerülendő, nem javaslott dolog, közel száz év szenvedés és jogtalan döntés miatt jobb, ha nem beszélünk róla.

„

Saját közösségünkön belől elmondták nagyapáink, apáink az igazságot, azt amiről a leszakadt országrészeken, éppen a reánk telepedett idegenek megfélemlítő rendelkezései miatt nyilvánosan beszélni róla nem volt szabad. Elmondták, miért van bennünk egy születésünktől bennünk húzódó félelem, rettegés, remegés, kiszolgáltatottság érzése, miért van bennünk az Istentől rendelt szabadág és emberi méltóság utáni vágy. Miért ver a fölhöz, miért dob tűzbe és vízbe közel százéves betegségünk, amelyet senki sem akart meggyógyítani az elmúlt évtizedek során, sőt szívesen látták volna vesződésünk, pusztulásunk. Azonban úgy, mint máskor, most is mindent megváltoztatott a történelem Istene, aki látta, látja, hogy szükségünk van reá, és elindult, hogy meggyógyuljon a trianoni szindrómában szenvedő nemzet. Jézus megelégelte a reánk támadó farizeusok, hamis történelmet firkálók gúnyát, zaklatását, perlekedését. Jézus elindult felénk. Megválogatott és egy mennyei bíró által időzített törvény értelmében cselekszik, gyógyításunkért érkezik. Amikor Jézus jelenléte megoldja egy nemzet, egy kisebbségi sorba kényszerített nép helyzetét, ott a farizeusok elhallgatnak. Isten lép mindenki elé és kérdez. Kérdése nem marad válasz nélkül. Elhangzott már ez a vallomás sokszor és sokunk ajkáról, most egy valaki közülünk szól, elmond mindent. Vallomásának summája, hogy helyzetünkkel és az abból adódó megaláztatással és fájdalmakkal nem bírunk. Nem tudjuk legyőzni, ezt már

nem lehet tovább bírni. Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Újvidék magyarsága együtt kiáltja: „Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.” Jézus nagyon jól érzi, érti, hogy ebbe a „ha” feltételes módra utaló kötőszóban benne van az idők közben kialakult bizonytalanságunk, kicsinyhitűségünk, amelyet nem merünk bevallani. Itt az ideje beszélni róla. Nem te vagy a hibás Uram, hogy eddig nem érkezett el gyógyulásunk. Mi vagyunk a hibásak. Mert nem volt egy felelős magyar miniszter, kormány, aki ezt felvetette volna: „Trianont újra kell tárgyalni. Itt az idő beszélni róla.” Nem a románokkal és nem a tótokkal, hanem azokkal, akik ezt kitervelték és alkalmazták, érvényre juttatták. Ha ezen a világon senkit sem lehet megalázni, diszkriminálni, büntetni, akkor itt az ideje, hogy amit elrontottak, azt helyre kell igazítani. Részünkről, ennyire feltétlenül szükségünk van, magyarnak lenni, el kell fogadni egymást és végre összefogni, mert az erő, amitől fél Európa és félnek nagyon sokan, éppen keresztyén, Jézusban bízó hitünkben van. „Minden lehetséges a hívőknek” – mondja Jézus. A bibliai hitetlen nemzetség azonnal hinni kezd, más lesz, amikor meglátja Jézust, Isten Fiát. Hinnünk nekünk is kell! Megmaradásunk alapja Jézusra nézni, őszintén színt vallani és kimondani közös magyar imánkat, immár kételkedés és bizonytalanság nélkül: „Uram könyörülj magyar népünkön.” Első jelei e könyörületnek megmutatkoznak Isten nemzetet egye-

sítő szeretete révén, ezt már csak egy követheti, a teljes egységre jutás öröme. Ezért imádkozzunk! Atyafiúi szeretettel: Korda Zoltán lelkipásztor Szatmárnémeti (Románia)

F

elvidéken a magyarság száma rohamosan csökken az asszimilációnak, a gyermekvállalás csökkenésének, az elvándorlásnak, a történelmi tapasztalatoknak és politikai nyomásnak köszönhetően. Az asszimilációt a vegyes házasságok, az iskolaválasztás, a munkahelyek elvesztésének a félelme, a többség irányába való állandó megfelelési kényszer gerjeszti. A trianoni és az 1945 utáni magyar iskolák bezárása, az értelmiség elűzése, a kitelepítések és deportálások, a jogfosztottság következményei és tapasztalatai ma is kísértik a felvidéki magyar embert. Az elmúlt 20 év politikai játszmái, úgymint a közigazgatásban a magyarok számának 20% alá szorítása, a Benes féle dekrétumok megerősítése (2006), a nyelvtörvény és a Fico féle állampolgársági törvény állandó félelemben, kontroll alatt tartanak bennünket. Ilyen helyzetben nagyon sokan meghátrálnak, igyekeznek törvénytisztelő módon élni a maguk csendes, dolgos életét, és elfogadni a megváltoztathatatlant. A 2010. május 26-án meghozott magyar állampolgársági törvény ezért több mint szimbolikus jelentőségű. Közjogi értelemben hazát és jogokat ad a határon túli egyéneknek, és rajtuk keresztül közösségeiknek is erőt ad, hogy identitásukért küzdjenek.

Ha közösségeink tagjainak nem lesz közjogi kapcsolata az anyaországgal, és szülőföldünkön nem kapjuk meg az őshonos közösségeket megillető jogokat, felmorzsolódunk. Ezért számomra természetes volt a magyar állampolgárság igénylése, amelyet február 16-án meg is tettem. Aki azt akarja, hogy Felvidéken, főleg a szórványban a magyarság megmaradjon, nem elég, ha csak a szívében érzi a kötődést. Vannak, akik azt mondják, nincs szükségem magyar állampolgárságra, nélküle is magyarnak érzem magam. Ők sajnos megfeledkeznek arról, hogy a nemzethez való tartozás közösséget jelent. Közösségben élünk és felelősséggel tartozunk egymásért, hasonlóképpen, ahogy Krisztusban is egy család vagyunk. Összeköt a hitünk, a nyelvünk, a kultúránk, az államiság. Európában lehetővé kell tenni, hogy szülőföldjén mindenki szabadon kinyilváníthassa kötődését, és cselekvő módon is szolgálhassa hazáját. Így válnak a határok ténylegesen jelképessé. Én és a családom a szülőföldünkön szeretnénk élni. Hazánknak azt a földet tekintjük, ahol élünk és ahová felmenőink hos�szú évszázadok óta tartoztak és tartoznak ma is. Hazánk ott van, ahol hitünk, nyelvünk és kötődéseink ápolásához segítő kezet nyújtanak. A magyar állampolgárság számomra tehát közösségi hovatartozást és felelősséget fejez ki. Iskoláinkért, a magyar nyelvért, a földjeinkért és fiainkért folyó küzdelemhez jogi alapokat és kereteket is ad. A református egyháznak Felvidéken csodálatos küldetést adott az Isten. Ahol szolgálok, Léván, a lakosság 10%-a (4000 fő) magyar, – 1920-ban a lakosság 90% volt magyar –, mégis a református gyülekezet ma 2011ben is magyar (500) tudott maradni. Istentiszteleteinket magyar nyelven végezzük, önerőből egyházi gimnáziumot tartunk fenn, amely egyedüli magyar középiskola a régióban. Ez mind megtartó erő a helyiek számára. A magyarság és a reformátusság felvállalása itt áldozattal jár. A küzdelmünk a megmaradásért, a lelkekért folyik. Krisztust követő református lelkészként, szükségesnek éreztem, hogy az augusztus 25-én esküvel is megerősített állampolgárságomat nyilvánosságra hozzam. Csak így törhető meg a félelem. Ha hallgatunk, mi is cinkossá válunk. A közösség vezetőinek példát kell adniuk. Ez a küz-

delem nem irányul mások ellen, hanem a mi méltóságunk a tét. Isten igéjét hirdetni, Isten szeretetéről beszélni, egy közösséget bátorítani nem lehet másként, csak tisztán és egyenesen. A magyar állampolgárságot miért kellene titkolni, vagy rejtegetni? A szlovák alkotmány kimondja, saját akaratán kívül senki sem fosztható meg állampolgárságától. A többi felvidéki magyarral együtt, akik nyíltan felvállalták állampolgárságukat, a törvény előtt küzdeni fogunk jogainkért. Az alkotmányra hivatkozva meg kívánjuk védeni a szlovák állampolgársághoz való jogunkat. A gyülekezetem tagjai, a református egyház, sok magyar állampolgár és magyar ember támogat ebben, és ez nekem erőt ad. Kassai Gyula lelkipásztor Léva (Szlovákia)

A

népességmozgással foglalkozó statisztikusok szerint, ha egy másoktól megkülönböztető önazonossággal rendelkező közösség öt egymást követő évben kétszer több embert veszít (halálozás, kivándorlás), mint amennyi abba belép (születés, bevándorlás), képtelen lesz a reprodukcióra és egyre gyorsuló folyamatban felmorzsolódik (általában asszimiláció által). Ez az ún. „point of no return”. A magyar nemzettest minden része, a több mint hatvan (vagy több mint ötszáz) éve a legkülönbözőbb módon gyengített nemzeti identitásunk és felelősségünk miatt mára ezen a ponton áll (és ez nem tetszelgős „hungaro gyászpatetizmus”, hanem statisztikai hidegség). Hogy ennek a point of SRL | 33

no return-nek az elérése (ill. vészes megközelítése) az utolsó néhány évtizedben sokkal gyorsabb volt, mint az azelőtti szintén ellenséges fél évezredben bármikor, nagy részben a hódítási mód megváltozásának köszönhető. Hódítani ugyanis két módon lehet. 1) A klasszikus hódítás közvetlen statisztikai adat a fizikai pusztításokról (fizikai vagyon és emberélet pusztulás számokban kifejezve). De ezt a hódítást egy erős hittel és küldetéstudattal azonosuló önazonossággal rendelkező közösség átvészeli és képes újból megerősödve felemelkedni (lásd a történelmünkből tatár, török, német hódítást; vagy egy legutóbbi jelenséget, amikor a második világháború után, a 40000 áldozatot követelő – a kárpátaljai magyar férfilakosság összességét érintő – deportálásokra az ötvenes években még demográfiai robbanás volt a magyar válasz). 2) A modern hódítás már nem a közvetlen fizikai létet, hanem a meghódítandó közösség hitét és így identitását, ennek következtében erejét és reményét pusztítja el. S ez a hit nélküli közösség már engedelmesen (vagy egyenesen önként) kiszolgáltatja fizikai javait (anyagi és humán erőforrásait) a leggyakrabban arctalan hódítónak. Ezt a fajta hódítást nagyon nehéz, s legfeljebb csak sok évtizedes összehasonlításban lehetséges statisztikailag mérni. A riasztó magyar statisztikai tendenciák megcáfolására csak egy minden érintettet (magyar nem-zettestet és egyént) bevonó és összefogó komplex „életakarat”-tal lehet válaszolni. Ennek az összefogó „életakarat”-nak megnyilvánulási folyamatai a felelős hivatalos elit szabályozásától az egyéni meggyőződés felé irányul. E felülről indulandó nemzeti „életakarat” folyamatának első és látványos lépése a magyar állampolgárság kiterjesztése minden magyar felé. Kárpátalján, a gyenge öntudattal és gazdasági erővel rendelkező ukránok és Ukrajna előtt néhány évvel ezelőtt még jelentős presztízse volt a magyarságnak. Az utóbbi években azonban az erőltetett ukrán öntudat, a társadalmi és gazdasági rendeződés, valamint 2004. december 5-e együttes hatására ez a presztízs mérhetően csökkent (pl.: az egyik két tannyelvű iskolával rendelkező magyar községben a legutolsó években kb. 20 iskolába induló magyar gyerekből 17 ukrán és 3 magyar iskolába ment, míg a 2000-es évek elején az arány pont fordított 34 | SRL

volt). A kárpátaljai magyarság felemelkedése és megmentése (emberileg!) kétféleképpen képzelhető el. 1) Belülről: ha minden kárpátaljai magyar család minimum 4 gyereket vállal, akik következetesen keresztyén magyar oktatásban részesülnek (ennek sajnos még kevés az esélye). 2) Ha egy következetes és komplex (kommunikációs, gazdasági, oktatási, egészségügyi) szülőföldön való kibontakozást célul kitűző kormánystratégia valósul meg, megkeresve és megerősítve a helyi közösség természetes szervező rendszereit és embereit (melyek minden területen legtöbbször a Református Egyházban vannak), akik a maguk természetes szervező képességével a helyi igényeknek leginkább megfelelő életteret képesek teremteni. Ezen élettér kézzelfoghatóvá tételének egyik eszköze a magyar állampolgárság. A kárpátaljai magyarság élettérprogramja nem „nemzettestvéri könyöradomány”, hanem nemzetpolitikai befektetés. Ugyanis minálunk még élő és társadalomszervező pozícióban vannak az örök Isteni és sajátos nemzeti értékek, melyek megerősödve a nemzet felemel-kedésének bázisát alkothatják. Mindezt a programot azzal az alázattal kell kezelni, „ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak annak építői”.

M

iképpen hogy csak az egy igaz és örökké való Istent kell minden keresztyén embernek esmerni és vallani, az melly Isten minden az világi fejedelmeknek fölötte vagyon: Ezenképpen az hitnek és az idvességnek dolgaiban semmit minekünk

„

ez világi hatalmasokkal nem kel gondolnunk, ha ezektűl minket szintén el akarnának szakasztani is.” (Hercegszőlősi Kánon. 1576. 1. artikulus) Számomra az a jó rend és az a természetes, hogy megkaptam a magyar állampolgárságot. Talán nagyképűségnek tűnik, de engem már gyermekkoromban arra tanított nagyapám – amit akkor még nem is értettem –, hogy születésünk óta magyar állampolgárok vagyunk. Így számomra ez nem puszta honosítás és kettős állampolgárság, sokkal inkább valami olyan érzés, ami lelkemet simogatja. Horvátországi magyarként elég igazságtalannak tartottam minden mást ezen az állapoton kívül, hiszen például minden horvátnak lehet horvát állampolgársága. Most, hogy papírom is van, nem vagyok nagyobb magyar másoknál, de kisebb sem – bár az eddig sem voltam. Ezt a szilárd álláspontot az Istentől reám bízott gyülekezeti tagokban is igyekszem szilárdítani. A magyarság egy Istentől rendelt állapot, ami ellen lehet tiltakozni, sőt letagadni is lehet, de elmúlasztani és alóla kibújni nyugodt lélekkel lehetetlen. Viharos sorsunk edzettsége okán a magyar állampolgárság csak bizonyítéka számomra a Teremtőtől, hogy törődik a magyarsággal. Akarattal nem adtam be a honosítási dokumentumokat egyik horvátországi magyar szervezetnél sem, mert véleményem szerint ez nem pártpolitikai kérdés, hanem megkérdőjelezhetetlen érték minden magyar számára, tehát nem két választás közötti idő valami érdekeseménye. Így az állampolgársági esküt a baktalórántházi református templomban vették ki tőlem több határontúli lelkésztestvéremmel együtt, amit a Történelmi Vitézi Rend tagjaként a Szentkoronára tett esküm megerősítéseként éltem meg, illetve ebben láttam meg, hogy így „Egy” a mi Magyar Nemzetünk és Református Egyházunk. Isten éltesse békességben és boldogságban Magyar Nemzetünket! Szenn Péter lelkipásztor Haraszti (Horvátország)

Pecznyík Pál: VIZEN ÉS TŰZÖN ÁT! Földi zarándokként, ó hányszor éltem át, kilenc évtizednek derűjét, viharát. Jézus jóvoltából, ki értem áldozott, vízen és tűzön át, karjain hordozott! Pedig sok bánatot okoztam szívének, ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének. Ő mégis szeretve formálta életem, bizonyára drága célja volt énvelem. Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett, védő szent kezébe tehettem kezemet. Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat, nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat. Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem, hogy szavára a holt, új életre keljen! Földi létem napja, már nyugati égen, ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen! Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban, létem gyertyafénye, immár végsőt lobban, felszállhassak oda, hol nincs halál többé, Atyám országában, élhessek örökké!

SRL | 35

álvin nem volt népszerű. Általában nem vette figyelembe sem az emberi tekintélyt, sem az érzékenységet. Ráadásul egyre súlyosbodó egészségügyi problémái türelmetlenné és sértődékennyé tették. Igehirdetései kemény hangvételűek voltak, a személyes konfliktusokban csak ritkán mutatott nagyvonalúságot. Személyiségének talán a legjellemzőbb vonása az „alkumentes szigorúság” volt. Minden erejével a lelkipásztori tekintély megszilárdításán fáradozott. Ez még akkor is sok feszültséget okozott, ha nem öncélú küzdelem volt, hanem az egyház autonómiájának kiharcolása érdekében történt, s még inkább azért, hogy a Szentírásban gyökerező életszentség kiterjedjen a társadalom egészére, az egyéni életben éppen úgy, mint a közösségiben. Kálvin káromlást látott minden olyan megnyilvánulásban, ami ellenkezett Isten törvényével akár az egyes ember, akár a társadalom életében. Aki Isten törvénye ellen vétett, az magát Istent sértette meg, s az ilyen vétek mindennél súlyosabban esett latba; (Kálvin ezzel a nézetével nem állt egyedül a maga korában). Ugyanakkor túlságosan is meg volt győződve arról, hogy minden tekintetben hűséges Isten akaratához, s ha ellentmondásba került valakivel teológiai kérdésekben, arra úgy tekintett, mint Isten akaratának megvetőjére. Kálvin semmiképpen sem akart politikai tisztséghez jutni Genfben. Meggyőződése szerint ugyanis az állami berendezkedésben és a kormányzásban Isten van jelen, méghozzá egyrészt felkent szolgái, a lelkipásztorok révén, másrészt a polgári hatóságban magában, mely végső soron szintén tőle ered. Az előbbi gyakorlásához kötődött a lelkipásztori tekintély, ami tulajdonképpen Isten igéjének a tekintélye volt. Két évtized alatt sikerült megszilárdítania azt a szellemi tekintélyt, amiért harcolt, de nem külső, politikai támogatással. Ellenkezőleg: a politikai támogatást élete utolsó éveiben azért nyerte el, mert céltudatossága, lenyűgöző szellemi ereje, következetessége győzedelmeskedett. „Szellemisége mély lenyomatot hagyott Genfen; és az innen induló kálvinistákat, bárhova kerültek is, olyan összeszedettség és tiszta szemléletmód jellemezte, amelyekkel sem a lutheránusok, sem az anabaptisták, sem az anglikánok nem rendelkeztek.” Kálvin népszerűtlenségének és az őt körülvevő jellemző állapotoknak összefüggéseit két eseményen keresztül elég jól megérthetjük. Jacques Gruet 1547. június 27-én egy plakátot függesztett ki a Szent Péter templom szószékére. A szöveg, amellett, hogy válogatott durvaságokkal illette Kálvint, halállal fenyegette meg őt és a vele egyetértő lelkészeket. Gruet-t, aki genfi polgár volt, tekintélyes család sarja, letartóztatták. Házában különféle iratok kerültek elő, melyek – ma így mondanánk – meglehetősen beteg személyiség képét festették a szerzőjükről. A tanács azonban, zavaros iratai alapján, felforgatót, sőt összeesküvőt látott a szerencsétlen emberben és lefejeztette. Napjainkban legfel-

Kálvin sarok 36 | SRL

K

A népszerűtlen Kálvin jebb pszichiátriai kezelésre utasítanák Gruet-t, a 16. századi Genfben azonban a béke és a rend potenciális ellenségeként kezelte a hatalom, s mint ilyet – a társadalom érdekében – fizikailag megsemmisítette. A közvélemény meg volt arról győződve, hogy Gruet Kálvin szigorú rendjének az áldozata. Pierre Ameaux esete is tanulságos. Ő is tekintélynek örvendett a városban, tagja volt a kétszázak tanácsának, ugyanakkor zűrös családi élet nyomasztotta, amennyiben feleségét életfogytig tartó börtönre ítélték szexuális kicsapongások miatt. Ráadásul egzisztenciálisan érintette a szigorú közéleti szabályok bevezetése – amelyeknek szerkesztésében, a tanács kérésére, Kálvin (mint jogász!) döntő szerepet vállalt –, mert kártya- és szerencsejáték készítő volt. Egy baráti vacsorán, ittas fővel szidalmazni kezdte Kálvint, többek között hamis tanítónak nevezte. Társaságából valaki feljelentette, és a tanács perbe fogta. Kálvin kezdetben nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az ügynek, mert – mint mondta – Ameux nyilvánvalóan részeg volt. Még a börtönben is meg akarta látogatni, hogy személyesen tisztázzák a dolgot, de nem kapott rá engedélyt. Amikor viszont a tanács olyan ítéletet hozott, miszerint elég lesz, ha a vétkes zárt körben bocsánatot kér, Kálvin felháborodott és kijelentette, hogy sem ő, sem a lelkészek nem prédikálnak, amíg nyilvános elégtételt nem kap. Végül az a döntés született, hogy Ameux egy ingben, mezítláb, fáklyával kezében a törvényszolga által vezettetve menjen keresztül a városon, majd a főtéren letérdepelve, hangos szóval kérjen bocsánatot. Tévedés lenne ebből Kálvin kicsinyességére, bosszúálló természetére következtetni. Őt az háborította fel, hogy a városi elöljáróság lényegében el akarta tussolni az ügyet, olyan kompromisszumot akart megkötni, amit – Kálvin látása szerint – Isten igéjének a tekintélye nem tesz lehetővé. Hiszen végeredményben az sérült meg, amikor Ameux őt hamis tanítónak nevezte. A nyilvános elégtételből – ez volt Kálvin álláspontja – az evangélium barátai megerősítést, az ellenségei megfélemlítést nyernek. A tanács, amely 1555-ig kifejezetten ellenséges viszonyban volt Kálvinnal, dönthetett volna másként is. Nyilván úgy látta, hogy Genf reformációjának – ami elválaszthatatlannak tűnt Kálvin személyétől – az összeomlása beláthatatlan következményekkel járna a városra nézve. Ráadásként még egy eset, ami rávilágít arra, hogy Genfben könnyen börtönbe lehetett jutni. Néhány nappal az Ameux-ügy után, a prédikációban az egyik lelkész utalást tett az esetre. A gyülekezet, mintegy varázsütésre, egy emberként felállt és elhagyta a templomot. A prédikátor dühösen reagált, döghalált kívánt az őt megszégyenítő hallgatóságra. Letartóztatták és bebörtönözték. Dienes Dénes

„Tégy, Uram, engem testvérré, Lelkedet úgy kérem, Vígy közelebb a testvérhez, népedet tedd eggyé!”

Kitekint ő

Kárpát-medencei imanap előkészítője Kárpátalján

2011. szeptember 22-én útra keltünk Kárpátaljára, hogy előkészüljünk a kárpát-medencei imanapra, melyet, ha Urunk engedi, december 4-én fogunk megtartani gyülekezeteinkben és a nőszövetségeinkben. Az előkészítő konferencián a Tiszáninneni Református Egyházkerület Nőszövetségének ötfős küldöttsége vett részt. Földesiné Kántor Mária a Magyarországi Református Nőszövetség alelnöke, valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület Nőszövetségének titkára, Börzsönyiné Szabolcsi Mariann, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, Székely Béláné, a Sátoraljaújhelyi Nőszövetségnek elnöke és az Országos Nőszövetség Intéző bizottságának tagja, Fülöpné Vadon Erzsébet, a Zempléni Nőszövetség összekötője és kedves sofőrünk, Földesi Gyula nagytiszteletű úr. Nagy örömmel a szívünkben készültünk kedves asszonytestvéreinkhez Beregszászba, hiszen mindig olyan felemelő érzés az, amikor találkozhatunk egymással, és egymást jobban megismerhetjük. Ebben az évben a Kárpátaljai Nőszövetség állította össze az imanap anyagát. A magyar-ukrán határnál még mindig sokat kell várakozni, így három óra várakozás után érkeztünk meg Jánosiba, ahol el voltunk szállásolva. Gyönyörű környezetben és nagyon kényelmes szállodában lehettünk együtt.

Szeptember 23-án pénteken Dancs Edina lelkipásztor hirdette Isten Igéjét közöttünk, a János evangéliuma 21. részének 20-23. verséből. Az igehirdetésben a lelkésznő azt hangsúlyozta, hogy Isten egyformán szeret bennünket, de Ő tudja, hogy kinek milyen utat szán. A reggeli áhítat után a Püspöki Hivatalba látogattunk el, majd megnéztük a benei és a csetfalvi templomot. Délután a bulcsúi templomban hallgattuk meg Nagy Béla főgondnok úr és Héder János főjegyző előadásait. Nagyon megindító volt a főjegyző előadása, ahogyan bemutatta a Kárpátaljai Református Egyház életét. Mi innen az anyaországból el sem tudjuk képzelni, hogy milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a mi testvéreink, akik ki sem mozdultak a falujukból, és mégis több ország állampolgárai voltak. Kárpátalja 1919-1938 között Csehszlovákia része, 1944. október végéig Magyarországhoz tartozik, 1944-től a Szovjetunióhoz csatolják, 1991-től Ukrajnához tartozik. Az elmúlt húsz évben állt talpra a kárpátaljai gyülekezetek nagy része. Templomaikat visszakapták, és megkezdődhetett az egyház újjáépítése. Előadásá-

ban a főjegyző úr elmondta, hogy nagyon fontos nemzetmentő akciót kell vívniuk, hogy gyermekeik ne asszimilálódjanak, hanem büszkék legyenek arra, hogy magyarok. Este házigazdánk, Pocsai Vince nagytiszteletű úr hirdette közöttünk Isten Igéjét a Filippi börtönőr megtéréséről. Elmondta, hogy milyen fontos az ember életében, hogy hig�gyen Jézus Krisztusban. „Mert ha te nem hiszel Jézus Krisztusban, nem fog hinni a te házad népe sem. Felelős vagy a családodért, és ahol a józsuéi elv érvényesül, ott boldogok a családtagok, mert Istenben bíznak és neki szolgálnak.” Szombaton egy kiránduláson vehettünk részt, megcsodálhattuk Kárpátalja természeti szépségeit. Utunk első állomása a vereckei honfoglalás kori emlékműhöz vezetett, ahol valóban megéreztük, hogy összeértek a szívek a Kárpát-medencében, hiszen közös a múltunk, közös a kultúránk és a mi Istenünk, aki gondot visel ránk, megőrzi az életünket, Erdélyben, Királyhágó-melléken, Kárpátalján, Felvidéken, Magyarországon. Nemzeti imádságunkat, a Himnuszt szinte könnyek között énekeltük. A Vereckei- hágóSRL | 37

tól elindulva útközben megálltunk, hogy elfogyasszuk azt a töltött káposztát, amit a szorgos asszonykezek készítettek. Kora délután értünk a munkácsi várhoz, ami szépen fel van újítva, tovább utazva Szolyván álltunk meg, és megtekintettük azt az emlékparkot, ahol a II. világháború után az oroszok összegyűjtötték a magyar férfiakat 18 évestől 55 évesig és elhurcolták a „málenkij robotra”, háromnapos munkára, felépíteni a Szovjetuniót. A háromnapos munkából több év lett, az elhurcoltak 30%-a odamaradt, éhség, szomjúság, fagyhalál és sokféle betegség végzett velük. Minden kárpátaljai faluból elvitték a férfiakat, több mint 40 ezer ember veszett oda. Csendben meghúztuk a lélekharangot és elénekeltük a 90. zsoltár első versét. A délután középső szakaszában Beregszászon sétáltunk. Olyan hirtelen elröpült ez a néhány nap, hogy arra ébredtünk, már vasárnap van, szeptember 25-e. A délelőtti istentiszteleten Bulcsúban Gede Ildikó az

Erdélyi Egyházkerület Nőszövetségének Elnöke hirdette Isten igéjét a Római levél 9. részének 1-5. verséből. Kedves szavával, mosolygós tekintetével nagyon megérintette a szívünket és megértettük, Isten akarata rendelkezik felettünk, és mindannyiunknak meghatározott feladatunk van. Isten azt akarja, hogy a magam helyén fény és világosság legyek, mert egyszer számon fogja kérni rajtam, hogy tudtál-e az lenni, akinek teremtettelek, megtaláltad-e helyed ebben a teremtett világban. A közös úrva-

csoravételben éreztük, hogy Isten népe eg�gyé lett. Ebéd után hálás szívvel búcsúztunk házigazdáinktól, megköszöntük mindazt a jót és lelki feltöltődést, amiben részünk lehetett. Kérem a kedves olvasókat, akik most e néhány percben velünk voltak, legyenek velünk december 4-én is, hogy együtt tudjunk imádkozni a kárpátmedencei imanapon. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szavaival fejezem be írásomat: „A kárpátmedencei imanap egy nagy közösséget, a református magyarságot mozgósítja, buzdítja, hívogatja imádkozásra.” 2011-ben is könyöröghetünk ébredésért és áldásért az egyházban. Legyen ez így! Ámen. Fülöpné Vadon Erzsébet lelkipásztor Semjén

Vigasztaljátok népemet Mikor én a tengeren nézem a lecsendesedő vihart, mindig az jut eszembe: a víz azért simul tükörré, hogy tükrözhesse a felhők mögül kibukkanó királyi Napot. Bármily nehéz feladat ez, bármennyire tele van keserűséggel, haraggal, szennyel, tajtékkal: mikor megjelenik a Nap, óriási erőfeszítéssel tükörré simul, hogy boldogan visszaverje azt a királyi képet. A lélek tele van haraggal, háborgással, zúgó, szennyes keserűséggel. De ha észrevenné maga fölött a Napot: az Isten arcát, mely benne tükröződni vágyik, azt hiszem, boldogan, hálásan, alázatosan simulna tükörré, hogy visszaverje azt a felséges arcot. S ha egyszer tükrözni kezdené, csak néha remegne meg annak gondolatára, hogy elveszíti azt. Mindent elkövetne, hogy megőrizze azt a képet – s ezzel az a kép őrizné meg őt. (Ravasz László) 38 | SRL

Ajánló

Új könyvsorozat ajándékba

A

z egyház életében mindig vannak meglepetések, mert Isten maga a meglepetéseknek, az ajándékozásnak az Istene. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem sejtett, azokat készítette Isten az őt szeretőknek (1Kor 2,9). Ez nemcsak a jövendő világra vonatkozik, hanem már ebben a világban is ajándékok és meglepetések érnek Isten szeretetének az áradásában. Ilyen meglepetés az, hogy Szászfalvi László államtitkár egy új könyvsorozatot indított a magyar református egyház lelkészeinek teológiai tudományokban való növekedése érdekében. A sorozat címe is figyelemreméltó: „Igazságot szeretetben”. Kettős lesz a profilja ennek a sorozatnak: egyrészt az igehirdetés szolgálatát szeretné teológiailag és spirituálisan elmélyíteni, másrészt

az egyházat szociáletikai felelősségére ébreszteni. A sorozat első két könyve egy hónappal ezelőtt jelent meg. Az első Szathmáry Sándor Ünnepeink üzenete című kötete, melynek célja hármas: az ünnepek – karácsony, húsvét, pünkösd – története, teológiája és üzenete szólal meg ebben a műben, függelékként pedig kész igehirdetések segítik a lelkészeket. A mű a nemzetközi irodalom idevonatkozó ismeretanyagát dolgozza fel, de nyelvezete közérthető és általa nyomon követhető az üdvösség történeti kibontakozása, majd ennek teológiai feldolgozása is. Az ünnepek minden évben ismétlődnek, és nehezen találjuk meg a hagyományosan visszatérő ünnepben az új üzenet és a mai üzenet megszólaltatásának a lehetőségét. Ebben nyújt segítséget ez a könyv. A másik mű ugyanattól a szerzőtől való, címe: János evangéliumának magyarázata igehirdetésekben. Mindkét műhöz Szászfalvi László államtitkár írt ajánlást. Ez utóbbiban többek között ez áll: „Nagy áldás az igehirdetőnek, ha van módja rendszeresen Igét hallgatni, s hasonló áldás, ha van

módja tudományos mélységű és magas személyes spiritualitású igehirdetéseket olvasni”. Az államtitkár ezt a lehetőséget teremtette meg e könyv megjelentetésével. A könyvsorozat elindításakor a kérdés az volt, hogy az olvasók hogyan juthatnak a könyvek birtokába? Kereskedelmi forgalomban a könyvek megvásárlása egyenként a nyomda számlája alapján 3-3 ezer forintba kerülne. Nem valószínű, hogy ezt minden lelkész megengedhetné magának. Úgy segített ezen a helyzeten az államtitkár, hogy ajándékba adja a könyveket minden lelkész asztalára. Az egyházkerületek lelkészei így még az ősz folyamán két könyvhöz jutnak. A tiszáninneni egyházkerület lelkészei kivételesen csak egy könyvet kapnak, mert az Ünnepeink üzenete című könyv Csomós József püspök úr ajándékából, már 2005-ben eljutott hozzájuk. Az év folyamán megjelenő további két mű szintén igehirdetéseket vagy ahhoz előkészítő magyarázatokat tartalmaz. K. S.

Sándor Endre: Minden nap együtt a Mesterrel – Tanítások a négy evangélium alapján 1. füzet

R

eggeli vagy esti csendességünk napunkhoz képest rövid idő. Nélkülözhetetlen levegővétel, csönd, feltöltődés, de mégis annyi, amennyire telik. Reggeli gondolkodásunk, imádságunk után többnyire indulnunk kell, mert el kell végeznünk mindazt, ami arra a napra jutott. Különféle bibliaolvasó kalauzaink segíthetnek bennünket egy bibliai könyv rendszeres és módszeres végigolvasásában, abban, hogy összefüggéseket is lássunk. Mégis elénk jönnek olyan összefüggések, amelyekre egyetlen bibliai könyv alapján nem találunk választ. Ilyen Jézus földi élete is. Sokan próbálták már egy könyvbe összegyűjteni Mesterünk életének eseményeit, de semmi sem lehet olyan jó, mint az „eredeti”. A négy evangéliumból azonban nagy munka kiválogatni az eltérő, sajátosan egy íróra jellemző részleteket, a közös beszámolókat, és azokat sorrendbe helyezni. Egy reggeli csöndességbe ez nehezen férne bele. Ha pedig egy szinopszist veszünk a kezünkbe, vagyis egy evangéliumi leírások összeillesztésére szolgáló rendszerező munkát, az nem adja meg azt a segítséget, amit egy áhítatos könyvtől

vár az, aki azzal szereti „támogatni” gondolkodását, az abban leírt imádságok mentén imádkozik. Dr. Sándor Endre lelkipásztor arra vállalkozott idén megjelent munkájában, hogy a „szinopszis” alapján fűzzön fel sorban rövid elmélkedéseket és imádságokat. Minden nap együtt a Mesterrel című szerzői kiadású könyvecskéje egy tizenkét részesre tervezett sorozat első darabja. A teljes sorozat egy évre való gondolkodnivalót készül átadni az érdeklődő Olvasónak, amelynek segítségével végigkísérheti a mi életünket leginkább érintő földi sorsot, Megváltónk életének eseményeit, szavait, tetteit. Rövid, reggeli vagy esti csöndességben olvasható hosszúságú elmélkedéseket és imádságokat találhat e könyvben az Olvasó – mindennapi használatra. SRL | 39

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Továbbképző és Szabadidő Központja

Mályiban

Ideális egyéni, családi és csoportos üdülésre, táborok, konferenciák, képzések szervezésére akár 100 főig teljes ellátással!

Tel.: 30-823-5850, E-mail: [email protected], Web: www.mecses.tirek.hu

Legyen rendszeres látogatója a Tiszáninneni Református Egyházkerület honlapjának, ahol megoszthatja gyülekezete, közössége eseményeit, ajánlhatja programjait a világháló nagyközönségének!

- olvasson friss egyházi híreket - nézze meg, milyen programok lesznek kerületünkben - épüljön napi igemagyarázataink által - készítsen gyülekezetének saját honlapot - kutasson a Sárospataki Református Lapok archívumában

www.tirek.hu tiszáninneni reformátusok a világhálón