/ y
IV. évfolyam.
1895. Február 1
3 szára.
1848-49. TÖRTÉNELMI LAPOK Egyúttal a Kolozsvárt létesített 1848— 49. orsz. ereklye-múzeum, Abony városi, alsófej érmegyei, bácsmegyei, Baja városi, szolnokdobokamegyei, brassói, budapesti, csongrádmegyei, fehérmegyei, gömörmegyei, íiontmegyei, kolozsvári, marosvásárhelyi, szabolcsmegyei, szentesi, tolnamegyei, tordai, torontálmegyei, török-becsei, vasmegyei honvéd-egyletnek, valamint a kolozsvári márcz. 15. állandó bizottság, a Kossuth-bizottság és Vasvári-kör hivatalos közlönye.
SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁG: Szigethy Miklós ezredes, Yégh Bertalan ezredes-alelnökök Esterházy Miguel gr,, Finály Henrik dr., Gámán Zsigmond, Gyarmathy Miklós, Huszár Sándor br. Kőváry László, Martin Lajos dr. Sárkány Ferenez, Szabó Sámuel és Szász Gerő.
FELELŐS SZERKESZTŐ:
K U S Z ltÓ
I S T V Á N ,
az ereklye múzeum őre.
RENDES MUNKATÁRSAK: Alsó-Kubinból: Bulla György. B.-H unyadról: Gyarmathy Zsigmond, Gyarmathy Zsigmondné, Becsből : Veress Endre, B eszterczéről: Csernátoni Gyula dr. Brassóból: Baráczy Sándor, Koós Ferenez. B udapestről: Hegedűs István dr., Helfy Ignácz, Hentaller Lajos, Jakab Elek, Jókai Mór, Kreith Béla gr Reiner Zsigmond dr., Szinnyey József id., C síkszeredából: Benedek István. D eéarő l: Kádár József. H idvégről: Nagy Sándor. K .-V ásárhelyrőí: Balogh Vendel dr. Kolozsvárról: Bartha Miklós. Benel Ferenez, Deáky Albert, Ferenczy Zoltán dr., Hory Béla, Kovács János, Kuszkó Istvánná, Lővei Klára, Magyary Mihály, Márki Sándor dr., Szádeczky Lajos dr., Lúgosról: Dengi János dr., M .-Bogátról: Tokaji Etelka. M .-Vásárhelyről: Imreh Sándor. N agybányáról: Törölcíaivi Pap Zsigmond, N agyváradról: Hegyesi M árton, N yíregyházáról: Krúdy Gyula. S átoralja-U jhelyről: Matolay Etele, Székely-Ud v arh elyről: Vajda Emil dr. Székesfehérvárról: Éder József dr. Alsó-Szóvát: Dézsi Mihály. Tordáról: Borbély György, Ferenczy Ferenez. V ízaknáról: Szentkatolnai Bakk Endre. Rajzoló m unkatárs: Nagy Gyula tanár. Fényképező munkatársak: Dunky Ferenez, Dunky Kálmán. B u d a p estrő l: Vágó Bertalan.
Szerkesztőség és kiadóhivatal, houá a lapot illető minden küldemény intézendő: Kolozsvárt, Széehenyi-tér 2 7 s z . Orsz. Tört. Ereklye-Múzeum helyiségében.
A m. posta-takarékpénztár clearing és cheque forgalmában a kiadó-hivatal száma 3 3 1 3 .
M e g j e l e n i k m i n d e n Ixó 1 -é n é s 1 5 -é n . ®
Ára negyedévre 1 frt. — Külföldre l frt 25 kr. A lap az első évfolyamtól megrendelhető'. — Díszes borítékba kötve az I.II. és III. évfolyam ára 15 frt. L ap u n k s z á m a 12 oldalra, terjed.
TARTALOM :
01d^
utókor, kik voltak azok, kik filléreikkel hozzájárultak \a nemzet legnagyobb fiának emlékszobra létesitéséhez.
Lapunk első száma . . . .• . . . . 17 Bittera Béla . . . . . . . . ... 17— 18 Apróságok a szabadságharczból . . . . . 18—20 Sepsi-köröspataki Bálint Áron 1848—49. évi közhonvéd és 1852—54-ben a. Sepsiszentgyörgyön kivégzett Váradi József hü székely szolgája ............................ 20—21 Hányan haltak meg 1894-ben ? ............................................... 21
Kubinyi Albert ur Eperjesről adományozott Kossuth Lajos emlékszobrára . . . . . . . 1 forintot Ehhez a f. é. 2. számunkban kimutatott összeg 420 frt 43 kr. Összesen 421 frt 43 kr. A négyszázhuszonegy irt. 43 kr. ideiglenesen el van helyezve a kolozsvári kereskedelmi bankban a 2082. sz. könyvecskében.
h a lá lo z á so k : Baróthi Beke Gyula. — Fendrich Miksa. — Földvári Mihály. — Györfi Pető. -r- Kalusovszki Korvin Hen rik Láng Nándor. — Miháltsek István. Neczpáli Juszt Árpád. — Papp Károly, Popovics János, Zitkovszky József . . . . . . . .
Az 1848-49- „Történelmi Lapokéra egész évre előfizettek-
Különfélék: Honvéd, pap, költő. — Szász Gerő szerk. bizottsági tag jubileuma — A hóhér okmányai. — Damjanich és hóhéra. — Kossuth-ünnepély Temesváron. A kecs keméti Kossuth-szobor. — Kinizsi István — Estély. — A kolozsvári honvédegylet. — A 81 honvéd zászlóalj s Czecz tábornokról. — A kolozsvári sze gény honvédek reszére — Hibaigazítás. . . .
21—2 1
1892. évre befizettek: Sombory Lajos.
1893. évre befizettek: 21—24
BORÍ TÉK TARTALMA: Öreg honvédek képei a milleniumon. — Kossuth Lajos emlékszobrára. — Előfizetések nyugtázása. — Épen most jelent meg a Sántahuszár naplója. — A Sánta huszár naplóját — Az 1848—49-iki magyar szabad ságharc! története. — A magyar nemzet története — Az 1848-iki magyar czimer.
Ö reg h o n v é d e k k é p e i a m ile n iu m o n . A k o lozsvári orsz. ereklye muzeum a m. é-b en felhívta a 4 8 — 4.9-es honvédeket, hogy egyenkint vagy csoportosan fényképeztessék le magukat, a képeket a honvédek rövidebb-hosszabb életrajzai kíséretében küldjék be, hogy a daliás idők katonáinak képeiből minél szebb és imponálóbb csoportot lehessen alakítani A felhívást tett k ö vette. Több száz arczkép, csoportkép, egy kis levéltárt képező életrajzi adat-tár érkezett be, melyek már is szakszerűen vannak rendezve és csoportosítva. Legtöbb egyes kép van a kolozsvári honvéd egylet köréből. Utánna a brassói, szolnokdoboka-megyei, szentesi, marostordamegyei honvéd egylet köréből. Képviselve van különben a szabadságharc/ minden fegyverneme és több katoná val képviselve van minden honvéd-egylet. Most a ko lozsvári honvéd-egylet előterjesztett indítvány folytán egyik gyűlésén elhatározta, hogy márczius 15-ike előtt egy alkalmas napra összehívja az összes egylet! tagokat a Dunky-fivérek m űterm ébe; ott csoportosan, zászlóaljankint azután egyes képekben levétetik magukat a m illeniumi gyűjtemény javára A muzeumban Kalmár Antal főhadnagy rendezi a képcsoportozatokat. Lajstromozza zászlóaljankint és betűsorban. Az arczképpel kapcsolato san beérkezett életrajzok és a honvéd szolgálatra vonat kozó okmányok vagy egyéb iratok a honvéd nevével és szolgálati minőségével ellátott pálliumba helyeztetnek A pálliumok betűrendben tartatnak nyilván. Ez úttal is fe l kérjük azokat, a kiknek csak arczképük vagy életrajzuk van benn, hogy pótlólag a hiányt kiegészíteni szívesked jenek. Kívánatos volna, ha minél számosabb arczkép s életrajz érkeznék be a honvédektől vagy hozzájuk tar tozók részéről. Az életrajzokhoz kérdő pontokat tartal maz lapunk jelen száma. K o s s u t h L a jo s e m lé k s z o b r á r a . Adjon mindenki annyit, a mennyit jó szivvel adhat. A pénzt az érkezés napján takarékpénztárba helyezzük, hogy kamatokban is növekedjék a töke. Az adományokat a „ Történelm i L a p o k 11 hasábjain nyugtázzuk. Itt legkönnyebben megtalálja az
Weisz Nándor, Filep Albert, Nyikos Gyula. Pfeifer Ferencz, Sebeszta Jakab Homonay Szilárd Tolvaj Bene dek, Hámos László, Farczádi Mihály, Sombory Lajos, Ladics Nándor.
1894. évre befizettek: Szegedi honvéd-egylet, Weisz Mándor, Lőrincz Jó zsef. Abonyi Pál, Breznóbányai Casinó-egylet, Filep A l bert, Gaál Elek Ménasági János, Nyirkos Gyula, Pfeifer Ferencz, Tordai Casino-egylet, Csefalvi Alajos, Homonay Szilárd, Kramer Samu Nuricsán József, Sípos József, Tímár Károly, Tolvaj Benedek. Tölök Imre, Vass Ta más, Hámos László, Hátszegi Magyar Casinó, Thoroczkay Sándor, Molnár József, Farczádi Mihály, Prunyi Andor, Sombory Lajos, Németh József, Baczó József, Szántó Albert, Málnássy Ferencz, Riha Jenő, Tóth Albert.
1895 évre befizettek: Ifj. Berger Sámuel, Koós Ferencz, Sassy István, Török Antal, Antos János, Bardossy József, Bernát A l bert, Budapesti Országos Casino, Budapesti nemzeti Casinó. Csakly János, Gaál Elek, Imecs F. Jákó Ko vács Lajos, Tordai polgári olvasó-egylet, Szekfü György, Tordai Casinó-egylet, Mohai Károlyné, Dr. Hatala Péter, Markovics Lázár, Takaró Ferencz, Utasi. József, Bittera Károly, Br. Bornemisza Károly, Esztegár Kristóf, Dervarics Imre, Sárosmegyei honv. egylet, Földváry Mihály, Br. Györffy Pál, Köblös Lajos, Gróf Kuun Géza, Malachovszky László, Pápay Sándor, Pávai József, Dolhai öreg Petrovay János, Reiner Zsigmond dr., Szentesi taka rékpénztár, Id. Yárady Lajos, Vinkler József, Bognár Károly, Gál József, Andrásovszky Efraim, Szentkatolnai Bakk Endre. Dr. Eder József, Molnár Zsigmond, Popo vics Jenő, Póesá József, Szék. Udvarhelyi áll. főreális kola igazgatósága, Orbán Károly Dr. Márki Sándor, Cserey Ignácz, Földes Gyula, Orbay Dénes, Zámpori Pál.
_ (Folytatjuk.)^
WF* Épen most i elent meg
A „Sánta huszár" naplója. Értesülvén, hogy sokan óhajtják könyvalakban is bírni néhai K in izsi István huszár-kapitány ér dekes emlékiratát, m ely vonzó előadásával lapunk múlt évi folyamában t. olvasóinkat olyan kedélyesen é s tanulságosan szórakoztatta; elhatároztuk annak külön kiadását.
3. szám.
Kolozsvár, 1895. február 1.
IV. évfolyam.
1848-49. TÖRTÉNELMI LAPOK. A m. posta-takarékpénztár clearing- és cheque.forgalmában a kiadóhivatal száma 3 2 1 3 . Szerkesztőség: Kolozsvár, főtér 12. sz., emelet. T e le fo n sz
244.
Felelős sze rk esztő :
1
K Ü SZK Ó IS T V Á N , a z ereklye-m úzeum őre.
\
Előfizetési dijak: ili évre 1 frt, ‘/, évre 2 frt, egy évre 4 frt.
A lap szellemi és anyagi részét illető közlemé nyek az ereklye-múzeum őre czimére küldendők. Kiadóhivatal: Kolozsvár, Széchenyi-tér 27. sz.
Született B.-Vathán, Pozsonyvármegyében. Iskoláit P.-Szt.-Györgyön és Nagyszombatban elvégezvén, mint Eszterházy József gróf cseklészi uradalmának Írnoka csa pott föl önkéntesen honvédnek a szentesített pozsonyi IV . zászlóaljba 1848. évi pünköst napján. Két hónapi kiképzés után julius végén Komárom várába ment a zászlóaljjal s augusztus 20-án Budapesten, Eszéken át Szt.-Tamás alá, melynek sikertelen megtámadása után zászlóaljával Bem seregéhez jutott, ki alatt az egész szabadságharczot v é g ig . küzdötte. Részt vett az első si Bittera Bélakertelen nagyszebeni csatában; ott volt V íza kn á n á l — m it Szt.-Katolnai Bakk Endre is fölem lített a sós holt (A IV. zászlóalj főhadnagya, a vízaknai csata egyik, katonája.) testek föltalálása alkalmából a még élő vízaknai hősökről (K.) Vannak emberek, a kiknek fellépésében a szóló czikkeiben. Itt meg is sebesült. — A p iskih id i szerénységgel párosulva, a jó cselekvésre való törekvés alvinczi, balázsfalvi, medgyesi s végre a B ukovinába olyan hármonikusan nyilvánul, hogy ism eretlenül is az kiűzött Urbán ellen vívott dorna-w atrai csatákban. A első pillanatra rokonszenvet kelt. piskihidi csatában szólította B áró Kem ény F a rk a s ezre des mint őrmestert hadnagynak s Ezek közé az emberek közé tar másnap Déván Bem a Máriássy zászló tozott néhai Bittera Béla főhadnagy, aljhoz osztotta be, melynél végig meg kivdl a szerkesztőség soha nem ta maradt. lálkozott, de a kinek egyénisége mégis A győzelmes erdélyi hadjárat után figyelmet keltett. Temesvár cernirozására ment zászlóMint pozsonymegyei származású, aljával. az erdélyi csaták győzelmeiben a szé kely fiukkal osztozott s viselte a Egy kirohanás alkalmával a tá győzelem jelvényeit sebhelyekben is bor allarmirozása, egy rakéta battéria és Bem által adott vitézségi érdem sikeres megrohanása s egy honvéd rendben is. századnak a Bianchi ezredtől való visszafoglalásában kimutatott vitéz E férfiúnak arczképéről még 189S ségéért Bem egy a freydorfi főhadi év január havában azzal a czélzattal szálláson 1849. május 27-én kelt, ma készült e lapok számára metszvény, is birtokában lévő okmány szerint a hogy az a vízaknai csata évforduló III. osztályú katonai érdemrenddel ján néhány bajtárs társaságában meg tüntette ki A cernirozás alatt lett jelenjen. juniusban főhadnagy. Temesvár alól Fájdalom, az 1 893 évfolyam 3. a muszkák ellen Szegedre, majd a számának e rovatával nem foglalkoz- . temesvári csata után Aradra, innen hattam, mert ugyanakkor a halál Világosra jött akart velem foglalkozni. A rovat megA világosi fegyverletétel után az csinálóaolt Bittera nélkül s az én aradi zsinagógába zárták, ott assentáltudtom és hozzájárulásom* nélkül. . ták, de mint beteget csakhamar a M. é. febr. 1. számban jött volna Bittera Béla. kórházba küldték, honnan mint gyóism ét sorra. Azonban akkor lehelte gyithatátlan betegségben szenvedő be ki nemes lelkét a hazafias erények nem osztott honvédet 1849. nov. 21*én kelt s ma is ben gazdag nemes férfiú, ki már nem hallotta a riadót, a család birtokában lévő orvosi bizonyítvány és G eleitmely a vízaknai csata egykori katonáit m. é. febr. 4ére Vízaknán összegyűjtötte, hogy Bem rendeletére m eg schein-nel haza bocsátották Itthon még sok zaklatásnak volt kitéve míg or tartsák azt az isteni tiszteletet, melyet 1849-ben ágyuszó vosi bizonyítványának respektálását kivívhatta s a viszo és ádáz csata halasztott el. nyok jobbra fordultával előbb körjegyzői, később a vár A Bitteráról szóló m egemlékezést gyászjelentésbe megyénél árvagyámi tisztséget vállalhatott, m ely hiva foglalva közölte a „Történelmi Lapok m. é. folyamának talt annak beszüntetéséig — 1878 — viselte is. Öreg 39 lapján Földes Gyula honvéd hadnagy. napjait, ifjú kedélyben Guthoronéli birtokán gazdálkodva K ötelességet rovunk le az elhunyt emléke iránt, a nagy családja körében. midőn a vízaknai évforduló napja e lő tt a honvédek Ő maga, halála előtt egy évvel a muzeum felké „ P antheonába ■* arczképét behelyezve, Bitteráról röviden rése folytán a következőket irta: megemlékezünk. 1848. évi pünköst napján a pozsonyi 4. honvéd(Ez életrajz 1892-ben helyeztetett el az ereklye záazlóaljba beállván hamarosan Komáromba innen rövid muzeum életrajzai tárába.)
Lapnnk első szám a 1892. február 1-én je le n t m eg. E z alkalom ból a le fo ly t 3 év i m űködésről eg y terjedelm es beszám olót óhajtott k özöln i a szerk esztő-b izottság. E z a közlem ény azonban, bár fé lig már ki van szed ve, csak a jövö szám ban je le n ik meg, s ig y e g é sz terjedelm ében, e g y szám ban ju t az olvasó k ö z ö n sé g elé.
18
1848—49.
1895. február 1.
TORTftNKLMI LAPOK.
idő múlva a ráczok ellen Szt.~T am ásra mentünk. A szept. 21-iki csata után Verbászra vonultunk vissza honnét Erdélybe rendeltettünk, hol első csatánk A7.-Szeben sikertelen támadása volt. Utána Szelindek, majd 1849. február 1-én V ízakna, hol az utczai harczban se bet kaptam. Ezt követte Szászsebes, a szászvárost csata majd a dicsőséges P iski csata, melyben m ég mint kezelő őrmester vettem részt utoljára a 4 ik zászlóaljjal. Ezután Déván nevezett ki Bem hadnagygyá s ott folyt le a következő, halálomig emlékezetembe v ető d ö tt' beszéd. Mikor Zarsitzki hadsegéd a Máriássy zászlóalj előtt álló fővezér elé vezetett, ez igy szólt az őrnagyhoz : „Herr Major, Si werden den Herrn Leintenant in Ihr Bataillon eintheilen." Az őrnagy: ,'Sie kom mén zűr 14. Compagnie“ : É n : „Kérem tábornok ur, én nem tudok németül commandirozni“. Bem : „Commendiren sie nur immer „Előre !“ „Előre!" — így is történt s az alvin czi üt közetben már mint á Máriássy zászlóalj hadnagya vezet tem a csatárlánczot. Részt vettem továbbá a medgyesi D o rn a -W a tra i (Bukovina) csatákban, majd Temesvár cernirozásában Freidorf felől. Itt neveztek ki főhadnagygyá s innen van datálva III. oszt. katonai érdemjelemnek most is kezeim közt lévő okmánya. Temesvár alól apróbb csatározások közt Szegedre, majd Aradra s innen a szomorú emlékezetű Világosra mentünk. A fegyverletétel után Aradra kisér tek honnan mint beteget csak november 20 án bocsátot tak el. Sok keserves üldöztetés után végre családot ala pítottam, 1880-ig a vármegyénél tisztviselősködtem. L eg utóbb mint járási gyám — s azóta „birtokomon gazdál kodom. A 4-ik zászlóaljtól a következő tisztekre emlék szem : Szászy őrnagy, ki bennünket Eszéken'cserben há g o t t , Jeszenszky százados, Inczédy Sámuel százados, gf. Rháday hadnagy, Beck Antal hadnagy, Tóth száza dos, Glósz főhadnagy, Farkas főhadnagy, Kuppis had nagy, Ucsnay hadnagy, Cservenka, Géczy, Szabó, Baross Károly, Rázgha József, Széllé István, Draskovics és Cziráky hadnagyok, Gabányi orvos, Krascsenics Ignácz főhadnagy A Máriássyi zászlóaljtól : Suppei őrnagy, Olsovszky és Paulovics századosok, Kasek főhadnagy és Marék hadnagy. Az ereklye muzeumba küldött egyik életiratán Beck Antal honvéd százados bizonjitja, hogy Bittera Béla vele a 4. honvédzászlóaljban szolgált, m elyet elő léptetése következtében a piski csata után hagyott el.
Apróságok a szabadságharcból. Á történetírónak, ki egykor teljes hűséggel és kimerítően megfogja irni szabadságharczunkat, nemcsak a döntő csaták és nagy események ismerésére leend szüksége, de az akkor lefolyt apróbb részletekre is. Az épület nem csupán tégla és nagy terméskövekből, ha nem a homok kicsi szemcséiből is áll. Az ismeretes „halotti beszéd* nyelvünk megbecsülhetlen kincsét ké pezi, pedig mi szerény, mi primitív apróság az a messze századokból. Mit adnánk most egy darab pergamenért, melynek elsárgult betűi őseink honfoglalásakor Írattak volna, s az akkori időkből közölnének apróbb följegyzéseket ? Csekélységek az ily rövid történetkék, de- néha a kort jobban jellegzik, mint az ivekre terjedő hossza dalmas leírások. Mátyás király emlékét a népnél ily, mondhatnám adomaszerü apróságok tartották fenn máig. Egyes bravour tettek a Itákóczy-szabadságharczból, a hét éves háborúból és I-ső Napoleon korából ma is tartják
magokat s csengő poharak közt sokszor képezik elbe szélések tárgyait. Pedig, ha azon időkben fordultak elő ily részletek, szabadságharczunk alatt sem volt hiány ezekben; úgy hogy bátran elmondhatjuk, mikép alig van köztünk, ki azon idők jó és balsorsu napjait átélte, hogy több vagy kevesebb ily episod tanúja, vagy hőse ne lett volna; s minő kár, hogy e néha fölötte érdekes történetkék velünk együtt a sírba szállnak, holott a „Történelmi Lapok* egyik hivatása e porszemeket is összegyűjteni, s mint haszonvehető anyagot is a jövő Pantheonjának fölépítéséhez megőrizni. E szempontból kiindulva megkísértek néhány ily apróságot le ír n i; ta lán csekély értékű kezdeményezésem ösztönzésül szolgál mások érdekesebb élményeinek közlésére I.
Olcsó dicsőség K eresztesnél Még mint zalamegyei kaszás nemzetőrök 1848. julius t-én megszállottunk Muraközt s ott fegyvergya korlatokat tartottunk néhány rozsdás puskával, de an nál fényesebb kaszákkal, melyek az öles fenyőfa-nyélre hosszirányban voltak fölszegezve. Midőn aztán Jellásich fölmondta a magyar kormánynak az engedelm ességet, szeptem ber végén, mi nagyvitézül fölgyujtottuk a szalm a tekercsekkel bekötözött s kátrány nyal bőségesen leöntött letenyei fahidat, hogy a Murán Jellásich át ne jöhessen, szép rendben visszavonultunk a Balaton zalai oldalán, mig Jellásich a leégett hídon alul uj hidat vert a Murán s a Balaton somogyi oldalán közeledett minden akadály nélkül Székesfehérvár felé, hol megállapodott. Mi ekkora Mohára érkeztünk, mel> egy órányira fekszik Székesfe hérvártól, s' itt a legkedélyesebben elszállásoltuk ma gunkat, mintha a szomszédban nem ellenség, hanem szövetséges sereg volna táborba szállva. Moha falu és Székesfehérvár város közt Keresztes község fekszik. Innét jött hozzánk a hír, hogy az ellenség táborából 12 darab vértes érkezett oda széna requirálásra. Nosza, nem kellett több a nemrég elhalt, később honvédörnagygyá lett W arga Im rén ek, ki akkor mint császári gyalog-ezredbeli tiszt otthon volt szabadságon szüleinél Balaton-Füreden s mint dilettáns nemzetőr velünk tartott, rögtön maga mellé vett közülünk egy kis csapatot, átment Keresz tesre, bement a nagyvendéglő udvarába, hol a vértesek még lóháton-ültek, s hatalmas, imponáló hangon rájuk rivalt, hogy azonnal szálljanak le lovaikról és adják meg magukat. S íme, a vitéz hadfiak egy kis tétova után szép csendesen leszálltak lovaikról s engedték magukat a kaszás nemzetőröktől, mint foglyokat elkisértetni,. holott ha kihúzzák kardjaikat, vagy rögtön hátat fordítunk nekik, vagy ha nem, úgy Összeaprithattak volna ben nünket, mint akár a szecskát. Mi megörültünk az olcsó dicsőségnek, s diadallal tértünk vissza csapatunkhoz. A német vezényszó egy császári egyenruhás tiszt ajkairól imponált-e, vagy az akkori bizonytalan helyzettel nem lévén tisztában, kinek kelljen engedelmeskedniök, volt-e az indok, hogy e 12 darab állig fegyverzett lovas ily könnyű szerrel megadta magát, nem lehetett tu d n i; de annyi bizonyos volt előttünk, hogy ha a mi huszárjaink lettek volna hasonló helyzetben egy zászlóalj ily kaszás és gatyás nemzetőr előtt se tették volna le a fegyvert, hanem kivágták volna magukat. II.
1848. okt. 5 -én Budáról k ivo n u ló utolsó honvéd. 1848. októberben nemzetőri csapatunk honvéd zászlóaljjá alakult át, s mint ilyen vettünk részt a sze
1895. február 1.
1848—49.
történelmi lapok.
19
rencsétlen kim enetelű moóri csatában. Ebből megmene özönlötte az ellenség. Ekkor aztán elmondhattam, hogy külvén újévre Budára értünk. Itt aztán az volt a dol a fővárosból kivonuló utósó, honvéd — én voltam ! gunk, hogy nappal a főváros utczáin tüntettünk; zene III. és dobszóval s kibontott zászlóval végig jártuk a főutczákat tüzelve, bátorítva önmagunkat s a csüggedő la A tápiói-bieskei hős. kosokat ; éjjelenként pedig kijártunk elöörsi szolgálatra a budai hegyek közé, mert hát onnan vártuk a közeledő A diadalmas tavaszi hadjárat küszöbén álltunk. A ellenséget. A vén Gellérthegy alatt töltöttük a január hadtestek Árokszálláson összpontosítva várták a kiindu 4-éről 5 dikére virradó éjét is ; a dermesztő hideget az lást. A mi zászlóaljunkból két század naponként előörsi szolgálatott tett. Egy reggel azonban hiába vártunk a által próbálván mérsékelni, illetőleg elviselhetővé tenni, hogy a Gellérthegy déli oldalán tátongó üregekbe m e fölváltásra; hirtelen jött az indulási parancs, a zászló nekültünk s ott a körülfekvő szőlők karóit eltüzeltük, alj többi százada elvonult, minket pedig künnfeledtek mig a kirendelt őrszemeket majdnem az Isten hidege az előörsi állomáson. Hosszú. Hosszú várakozás után vette meg. Soha el nem feledhető kegyetlen éj volt ez. végre mi is összeszedtük, magunkat és csatlakoztunk Damjanics hadtestéhez. íg y esett aztán, hogy mi nem Végre megvirradt. Ellenséget nem láttunk, de a portyázó huszárok hirül hozták, hogy már a közelebbi falvak vettünk részt azon katasztrófában, mely az előcsapatot, telve vannak ellenséges csapatokkal. Lehetett 9 óra, vagyis Klapka hadtestét, melyhez a mi zászlóaljunk is tartozott, a menetnél érte. Ez a hadtest, t. i., mint elő midőn parancsot kaptunk, hogy hagyjuk el őrhelyeinket, csapat szép rendben ment és mendegélt a tápió-bicskei s huzódjunk vissza Pestre. Itt a mostani Erzsébettéren országúton s támadásra nem is gondolt, midőn Tápióálltunk föl. Ekkor még e tér nem volt befásitva, hanem egy piszkos négyszögü üres térség volt, hol a vásárokat Bicske előtt katonaságot látott csatarendben á lla n i; de minthogy nem lőtt és gyalogságának fekete szijja volt, tartották. Zászlóaljunk gulyába rakta fegyvereit, s étien szomjan didergett a csikorgó hidegben, és várta az in seregünk egy részének tartotta, s folytatta útját gya dulási parancsot. Én kérdést tettem század:parancsno- nútlan. De alighogy lőtávolába jutott az ism eretlen had seregnek, az hirtelen megmozdult, és iszonyú' tüzeléssel kunknál, meddig maradunk m ég e helyen? Ő azt vála fogadta.- E meglepetésre oly zavarba jöttek a mieink, szolta, hogy lehet még pár óra múlva sem indulunk hogy nem voltak képesek csatarendben felvonulni, hanem innét; mire én engedelmet kértem tőle, ho^y bátyámat, eszeveszett bomlásban futottak vissza Nagy-Káta felé. ki ott lakott közelben, egy ugrásra meglátogathassam, Ekkor érkeztünk mi hátramaradottak nevezett falu északi vállamra vetve fegyveremet, eltávoztam Bátyám a Bálványu tczában, az uj épület közelében lakott, hol meleg végéhez. A lengyel légió épen mellettünk haladt el, s ezt az ott álló honvéd-zenekar a lengyel hymnuszszal szoba, meleg reggeli és tiszta fehérnemű várt, melyeknek igénybevétele több időbe került. Az idő pedig ily ese valódi extasisba h ozta; de ott áltak Görgey és Damjanics tekben rohamosan múlik. Ú gy hogy, mikorra én az Er tábornokok is és fogadták Klapka jelentését a nem várt zsébetiére visszaértem, már délfelé járt az idő, s ott katasztrófáról. Görgei le nem irható kemény kifejezé legnagyobb bámulatomra egy lelket sem találtam. A tér sekkel támadta meg Klapkát, s aztán kardott, rántva, teljes torokból orditá a futó tömeg fe lé :„ Á llja to k meg üres volt, a boltok be voltak zárva, a járó-kelő nép nem mutatta magát sehol, még a kocsi-közlekedés is meg nyomorultak, mert a ki még egy lépést tesz előbbre, szűnt; úgy tetszett, mintha egy kihalt Herculanumba levágom mint a kutyát. Tisztek, állítsátok helyre a ren det, sorakoztassátok embereiteket, s aztán vissza, előre!" jutottam volna; nem tudtam, merre menjek, senkisem Mert hát rettenetes állapot volt ez ott a széles mezőn, jött felém A kitörő vihart szokta ily ijesztő csend m eg a „leírhatatlan11 szó kevés ennek jellegzésére. Itt hurelőzni. Nem képzeltem el, mi történt azóta, hogy én odajártam ; merre mentek, hova lettek a mieink ? . . . czolnak néhány ágyukocsi elejét megvadult lovak ágyú Végre egy tisztességes arczu aggastyán jött velem szem nélkül, ott egy csapat huszár vágtat közibök szorult kétségbeesetten jajgató, eltiport gyalogosokkal összevissza közt ; ez elmondta, hogy a magyar hadsereg nagyrésze keverve minden fegyvernem, minden zászlóalj, valódi még az éjjel, a többi pedig már egy jó órával előbb elhagyta a várost s utócsapatai az ülőj-ut felé tartottak, chaosz emberekből, a tisztek kiabálják embereiket s ezek tisztjeiket És az ellenség golyói folyton üldözik és ré és figyelmeztetett, hogy jól siessek, mert a mint hallja, mitik a futókat, úgy hogy a golyók már közibénk is a vértesek már átkeltek a Dunán s minden perczben elfoghatnak. A hideg végig borzongott e szavaknál; el hulottak, kik a falu szóién állottunk. Görgey pedig hol gondoltam, mi lesz velem, ha az ellenség e lfo g ; beso előre, hol hátra vágtatott tiporva, kardlapozva a rendetlenkedőket, mig sikerült azokat megállítani és sorakoz roznak, elhurczolnak idegen országokba s kényszerítenek harczolni azok ellen, kikkel most együtt küzdünk a sza tatni. „Előre a vörössapkásokkal! — kiáltá ekkor Dam badságért. Katonásan köszöntöttem tehát a jóakaratu janics — a többiek pedig utánnunk!“ Néhány perez öreg urat s gyors léptekkel megindultam a Károly és múlva aztán láttuk, mint adnak a vörössápkások sorMuzeum utón le az üllői-ut felé. Sehol csapatainkból tüzet és rohannak szuronyszegezve az ellenségre. A csak égy hírmondóval sem találkoztam, az utczák kihal koczka megfordult. Az ellenség visszanyomatott, a föl tak és néptelenek voltak, csupán a nemzeti lobogókat bomlott csapatokban Görgey erélye helyreállitá a rendet, s még az nap több falun keresztül vertük a megrémült láttam mozogni a háztetőkön, a mint azokat láthatatlan ellenséget, mely futtában a falvak főutezáin fölgyujtotta kezek összegöngyölitették és óvatosan bevonták. Érdekes látvány lehetett, a mint a széles utczák közepén egy a házakat, hogy a lőporos szekereket ne lehessen utána vinnünk. H ejh! a ki látta ott Görgeyt kipirult arczczal, magám törtettem előre, vállamon a szuronyos fegyverrel, habzó ajkakkal, villogó karddal kezében a futó töm eg némán, hallgatagon: látni, miként tekintgetek vissza, közé rohanni; ha látta ott küzdeni, mintegy kőikéit nem jönnek-e már a félelmes „lisztes zsákok11? Nem jöttek . . . Végre a sorompóm túl majd egy órai gya vesztett oroszlányt, a lehetetlenséggel; m egállítani, sőt visszafordítani és győzelmes csatába vezetni egy megvert loglás után kezdtek feltünedezni utócfeapatunk egyes kétségbeesett, fölbomlott hadsereget: hihette-e, hogy jön őrszemei. Mire megkettőztettem lépteimet és csakhamar idő, midőn ezt az embert elhagyja erélye, el katonai elértem zászlóaljamat. Meg voltam mentve. Mint később megtudtam, délután 1 órakor már az egész várost elbüszkesége, s rövid 5 hónap múlva kegyelemre megadja
1848—49.
20
TÖRTÉNELMI LAPOK.
magát, Mi inkább azt hittük volna, hogy előbb megfor gatja szivében győzelemhez szokott villogó vasát, sem mint ily m egaláztatást eltűrjön. Annyira becsültük, mond hatnám, istenitettük őt. D r É d e r J ó zse f (Folytatjuk.)
Adalékok a kivégzett Váradi József tör ténetéhez. Sepsi-köröspataki Bálint Áron 1848—49. évi közhonvéd és 1852—54ben a Sepaiszontgyörgyön kivégzett Váradi József liü székely szol gája elbeszélése.
1894 november hó 16-án tem ettük él Brassóban a malom utczából Bolonya külvárosból sepsi köröspataki B á lin t Á r o n 1848— 49-beli közhonvédet, vallása ev. ref. hitv. 1848 előtt mint kocsis szolgált egyes uraságoknál. 1 8 4 8 —49-ben a 84-ik honvéd zászlóaljban szolgált,m int közvitéz. R észtvett a szászhermányi és szépmezői ütkö zetekben az orosz ellen. 16 évig ágyban fekvő beteg volt, kezei és lábai teljesen elbénultak, nyugdíjban (havi 3 frt) csak két évig részesült. Öreg neje mosásból élt és két fia tartotta, kik közül B á lin t A n d rá s czipész, B á lint M ihály kőmives, mindkettő Brassóban lakik és mindkettő vagyontalan. Temetésén a brassói 1848— 49. honvédek Jeszen szky Istv á n nyug. honvéd alezredes v e zetése alatt testületiig megjelentünk.
1895. február 1.
— mondá az asszony — mint emissarius jött be Török országból és nekünk jutott a feladat, hogy gondját vi seljük." Hát kicsoda az a Várady? kérdezém. „Egy elő* kelő családból való fiú Hunyadmegyéből Bányapatakáról, a ki mint huszár százados szolgált a magyaroknál. “ Ezt megtudva, többet nem kérdezősködtem, hanem hoz záfogtam a rejtek hely készítéséhez még pedig kettőnek, melyeknek később hasznát is vettük. Az egyiket az árnyókszék ajtója béllóse mögötti falba, jobb és balfelől, a másikat egy ágy alatti padló alá. A két rejtekhely elkészülvén, Várady elkezdé mű ködését. Mindenek előtt egy biztos levélhordó em bert kellett szereznünk és bibarczfalvi B o rb á t L á szló ur köz benjárására nem egyet, de hármat kaptunk u. m bi barczfalvi Szabó Áront. Bartalis Ferenczet és Bogyor Sámuelt, kiknek feladatuk volt a levelekét Oláhországba Bukuréstbe Makk ezredeshez szállitani. Mind a hárman útleveleket kértek Kovács a szentgyörgyi kapitánytól, hogy mint borvizkéreskedők átmehessenek Oláhországba. Ezzel a levelezés Várady és Makk között megkezdődött. Makk arra buzdította Váradyt, hogy mindenáron pénzt teremtsen és küldjön neki.*) Akkor azonban mindenhez lehetett jutni, csak pénzhez nem. Annyira, hogy Váradynak nem volt egyetlen krajczárja, hanem Benkőnó asszony tartotta benne a lelket.
V áradi Jó zsef betegsége. Telt múlt az idő egész 1852 október elejéig. A A honvéd életrajza és naplója. munka nagyban folyt. Október elején engem beszólitotA boldogult 1828 junius 28-én született Sepsitak katonának, de Várady igy szólt hozzám: „Áron én Köröspatakon rom. kath. szüléktől, de nősülése alkal magát semmi szin alatt nem bocsátom el, mert maga mával áttért az ev. ref. vallásra. Tudtam felőle annyit, bele van avatva dolgunkba s magát nem nélkülözhetem, hogy 1852— 1854-ben hü szolgája volt a Sepsiszenttavasszal más világ lesz és addig maga itt elfér m el györgyön kivégzett Hunyadmegye bányapataki, Várady lettem." Józsefnek, azért a folyó év nyarán felkerestem beteg Mi tűrés-tagadás, a 8 évi katonáskodás nekem sem ágyában s látva, hogy elm éje még teljesen ép, megkér volt Ínyemre, tehát jobb időt várva ott maradtam. A tem, hogy beszélje el 1852— 1854-ben Váradyval kiállott cselédség előtt egy vargabetűt vetve szinleg elbúcsúztam szenvedéseit fiainak, kik mindaketten értelm es, Írástudó, tőlük és éjszaka vissza kerültem Váradyhoz. Valami 260 igen szép m agaviseletü családos iparosok. A fiukat is forintomat elköltöttük közösen, remélve jobb időket. En felkértem, hogy foglalják Írásba, a m iket az öreg el fog nek utána én Várady m ellett maradtam, a mig elfogták. beszélni nekik és adják aztán át nekem a Tört. Lapok 1853 elején Várady vizkorságba esett. Az orvosok min számára leendő feldolgozás végett. Az öreg és fiai tel denfelől jártak hozzá, de nem bírtak rajta segíteni 18 j 3 jesítették kérésem et. A közel 3 ivre terjedő elbeszélés junius havában Bartalis Ferenez igy szólt . Váradyhoz. itt fekszik előttem és én honfiúi kötelességem nek tartom, Van Baróton egy orvos, ha az nem segít, akkor senki megörökitni e páratlan hü székely szolga kiállott szen sem. Várady így felet: „Igazán, de Zolsán messze van vedéseit. a fiuk által leírtakon csakis sim itn i fogok.. Baróthoz, hogyan tudunk azon orvossal közlekedni?" Halljuk tehát a hü szolga elbeszélését. ü g y mondá Bartalis, hogy a százados urat egy szekérre szépen felpakoljuk és egy éjszaka elszállítjuk V á ra d i J ó z s e f lu v ó helye. Bibarczfalvára az éh házamhoz. Ez meg is történt. Alig „Az 1852-ik óv julius hó utolsó napjainak egyikén egy-két nap feküdt Várady Bartalisnál, harmadik nap egy kocsi gördült be Zolsánba (Háromszékmegye) BenJcö beállított hozzá egy ur forma ember, külsejéről mindent R afaeln é udvarába. A kocsiból szotyori N a g y Tam ásné fellehetett róla tenni, csak azt nem, hogy orvos Várady szállt ki. Ez nem volt feltűnő, mert e két urinő gyak vonakodott is őt elfogadni, de szóba elegyedve, látta ran meglátogatta egymást. Feltűnő csak a volt, hogy a hogy többet tud az ítz ember mint külseje mutatta. kocsist a N agy Tamásné fia helyettesítette. A lig félóra Csakhamar megbarátkoztak. Miután az orvos megtudta múlva a kocsi eltávozott. Másnap reggel az öreg udvarszármazását, szüleit jól ismerve, mert ifjabb korában biró, bejött hozzám és igy szólott: „Te Áron, én az Hunyadmegyében volt orvos, megmondotta nevét. Jaéjszaka égy magyar tisztet vezettem be az udvarba a kabházy volt. „kenderesen" át. Látta-e valaki magokat? kérdém az Megvizsgálva is Váradyt, igy szólott: Uram én 15 udvarbirótól, a ki ezt fe le lte : „Senki sem. Jól van, foly nap alatt önt lábra állítom. Bartalisnál a gyógykezelést ta tám, nekem kend megmondhatja, hogy kit vezetett be, nem lehetett eszközölni, mert csak egy szobánk volt; de másnak ki ne fecsegje, mert asszonyostól együtt fel tehát más szállásról kellett gondoskodni, a mit Szabó akasztják “. Harmadnap Benkő Rafaelné hozzám jött az Áronnál meg is találtunk. Oda áthurczolkodva, Várady istáíóba és igy szólott. „Áron, a kapukat aztán este 9 15 nap alatt teljesen felgyógyult. Szerencsénkre Várady órakor temagad zárd be és a kulcsokat hozd fel hozzám, testvére épen akkor küldött 300 frtot. Ebből Jakabházyhogy hirem nélkül senkit be ne bocsássatok. íg y is tör nak megfizette a tiszteletdijat és a gyógyszereket. tént. Pár nap múlva felhivatott az asszony és azt pa rancsolta, hogy ón csináljak egy jó rejtek helyet. Minek *) Bukarestben is szünetlenül pénzért zaklaHa az ott lakó azt? Kérdezem kíváncsian. A szegény „Várady itt van .magyarokat.
1895. február 1.
1848—49.
TÖRTÉNELMI LJLPOK.
21
B ujdosds. Kovács k a p itá n y gaztettei. m egboldogult övéit menházilag. 4 8 — 49. tüzér Az életmód is jobb kezdett lenni úgy, hogy Várady altiszt: Takaró Ferencz. pár hét alatt teljesen helyre jött és működését újból E sok kapcsán megjegyezzük, hogy a „Tör folytathatta Legelőbb elment Maksára N. N.-hez tudván, ténelmi L a p o k éb a n foglalt feljegyzés szerint a hogy jó magyar ember és előadván küldetését, kérte rendesen száz tagot számláld honvéd menedék pártfogását korán sem sejtvén, hogy olyan egyénnek árulta el titkát,' a ki az ilyen szabadságra törekvés iránt házból elhalt gyűlölettel viseltetett. Nemcsak, hogy jóformán meg sem 18 92. év folyamán 17. hallgatta Yáradyt, de még kegyes volt Kovács kapitányt 1893. „ „ 23. tudósitni a közötte és Várady között lefolyt beszélge 1894. „ , 8. tésről. Tehát ezen ur volt az üldözés megkezdésében a A három utóbbi év alatt tehát a múlt év főszereplő. Várady hogy ez első jlépésben is kudarczot volt a legkedvezőbb a halálozásokra nézve. vallott s talán mert Isten is úgy akarta, nem ment azon napon többé senkihez, hanem, visszatértünk éjnek idején Benkő Rafaelnéhez és itt maradtunk. Benkó'né épen D al nokra kocsizott volt és a szobák összes kulcsait Bara Sámuelnéra bizta. A lig virradóit és ime Kovács kapitány Honvédegyleteket, munkatársainkat és lapunk ba két csendőrrel ott termett nálunk, de a kulcsok nem rátait • kérjük szívesk ed jen ek 'a halálozásokról egy-egy voltak hon és mig ezekért Szemerjára küldöttek és rövid tudósítást irni s a gyászjelentést az ereklye-muzeum • Baráné feljött velük, addig mi rejtekünkbe szépen be számára esetről-esetre b eküldeni.. ^ csúsztunk. E rejtelmünkből hallottuk jól hogy Kovács k a B a ró th i B eke G yula 1848 - 4 9 -diki honvédőrnagy, pitány a törvény nevében az egész életet felkutatni szán nyugalmazott m kir. honvédezredes, megyei főszám vevő dékozik. Össze is kutattak mindent, még a , párnákat is és a megyei honvédegyesület elnöke halt meg f. év jan. egyenként kikutatták, de eredmény nélkül. Épen közvet havában Zomborban. Beke mint fiatal ember még a szabadlen a rejtekiinket takaró ajtó között megállván Kovács ságharcz előtti időkben a katonai pályára lépett. Katonai kapitány, igy szólott: „Itt valaholrejteknek kell len n i.“ ! szolgálatát a második székely ezredben kezdette, honnan Igaza volt, mert ha csendesebben és hosszasabban állott a szabadságharcz kezdetén az oláh és szerb fölkelők volna ott az ajtó között, még szivünk veréséről, is észelnyomására küldték. Világos után Temesvárott elfogták revehetett volna minket az ajtó bélése mögött. Kovács az osztrákok, de kimenekült a fogságból és sokáig tar kapitány nem találván meg, a kiket keresett, a csend tózkodott álnév alatt a Bácskában. A kiegyezés után is őrökkel eltávozott s mi eljöttünk rejtekünkből. Azonban mét honvédtiszt lett s mint alezredes vonult csak nyu nehány óra múlva, hallottuk, hogy a szakácsnő és a cse galomba. Később Bács Bodrogmegye főszámvevőjévé vá lédek keservesen sírnak, hogy a nagyságos asszonyt a lasztotta s mint ilyen 1890-ig szolgált. csendőrök elfogták és Kézdi-Vásárhelyre vitték, a mi F endrich M iksa 1848 —49-iki honvéd-hadnagy, vá valószínűleg, Dálnokról jőve, útközben történhetett. Estve rosi tanácsos jan. hó 26-án életének 6 6 -ik, boldog há Baráné is eljött és felnyitotta az ajtókat s hozzánk le zasságának 30-ik évében elhunyt. Beküldte Matolay Etele jőve, elbeszélte, hogy Kovács kapitány elfogatta Benkőnét. S.-A.-Ujhelyről. így aztán biztonságunk koczkáztatva volt m égrejF öldváry M ihály, Pestmegye alispánja, e hó 12-én tekünkben is. Kénytelenek voltunk alkalomadtán tovább halt meg, hosszas szenvedés után, Budapesten. Földállani. Hányódtunk vetődtünk faluról-talura s legtöbbváryval a régi híres alispánok egyik csaknem utolsó nyíre a falusbiráknál és jegyzőknél vontuk meg m a alakja szállott sirba. Kívüle talán egy-kettő van s él gunkat, mivel ügyünkbe szinte minden értelmes ember még az országban ebből a tiszteletreméltó, nemes gár be volt már avatva. Azonban igy sem sokáig tarthattuk dából. Földváry Mihály, régi előkelő család sarja, 1824magunkat, mert Háromszék réme Kovács kapitány szü ben a pestmegyei Tasson született. Tanulmányai befe net nélkül üldözött bennünket. jeztével ügyvédi vizsgát tett. 1847-ben már Pestmegye Még egy eszközünk volt kéznél, m elyet fel is hasz tiszteletbeli szolgabirája volt. Résztvett a szabadságnáltunk. Elmentünk Matisfalvára Benő Miklós úrhoz. harczban. Az önkény rémuralma alatt családi birtokára Ezen lelkes hazafi annyira buzgólkodott ügyünkben, hogy vonult, várva a jobb jövőre. Az alkotmány visszaállítása már öt ven re menő lógható egyént össze is toborzott s után ismét a közélet terére lépett. 1867-ben főszolga számunkra puskákat, pisztolyokat sőt golyókat és lőport bírónak választatott: 1872-ben orsz, képviselő lett; is szerzett. Koós Ferencz. 1878-ban pedig Pestm egye alispáni székébe emelte a (Vége következik.) közbizalom. S azóta folyvást megyéje élén állt, tisztelve még politikai ellenfelei által is. Neve a bosnyák okkupáczió alkalmával lett országos hírűvé, midőn törvé Hányan haltak meg 1894-ben a hon nyeinkre hivatkozva, megtagadta a katonai hatóságnak a véd menedékházban? A •következő sorokat fuvarokat. E m iatt a kormány fel is függesztő állásától, vettük : fegyelmi vizsgálatot indított ellene; de a bizalom ism ét Tekintetes Szerkesztő ur ! visszaültette az alispáni székbe, melyet haláláig hiven K ötelességem nek tartom tudatni T. Sz. urat betöltött. .
HALÁLOZÁSOK
melyszerint a 4 8 — 49-iki országos menházban, az 1894-dik évben 8 halálozás volt. Sokkal keve sebb mint az előtti két év folyamán Az elhuny tak között v»n: Rátonyi János, a 11-ik zászlóalj harczosa is, a többi elhunytaknak neveit nincs miért említenem, miután haláleset következtében a menház parancsnoksága azonnal értesitendi a
| tíy ö rfi te tő . | A 4 8 — 49 honvéd-egyletek élén állók gárdájából egy szívben lélekben alkotásokban egy aránt kiváló férfiú tűnt el ismét. Temetése jan. 24-én ment végbe. A koszorúkkal borított koporsót beláthatlan résztvevő közönség kísérte a r. kath tem etőbe; a ha lottas kocsi előtt a- m .-helyi összes 1848 - 49 es agg hon védek lépdeltek katonásan sorakozva, ideiglenes elnökük ngos. kebelei Nagy Samu, volt honv. százados vezetése
22
1848—49.
1895. február l.
TÖRTÉNELMI LAPOK.
alatt. A sirnál Kovács Ferenez apát plébános — ki a temetési szertartást is teljesítette — mondott az elhunyt feletl megható b eszéd et; uténa Szöllősy, Jeddi nyugal mazott ev. ref. pap bajtársunk, a ki az elhunyttal egy zászlóaljban, a 12-ikben szolgált, emlékezett meg Györfi Pető érdemeiről és hős tetteiről A marosvásárhelyi honvédegyesület is diszes cserkoszorut helyezett az elhunyt jeles ember koporsójára. Györfi Petőnek, a marosvásárhelyi honvédegylet elnökének elhunytéról vett gyászlap igy sz ó l: Györfi Petó'né, Bereczky Amália, mint özvegy; Györfi-Bereczky László, mint őrökbe fogadott fiú ; Györfi Krisztina, Tiltscher E déné; Györfi T itu sz; Györfi Tilda, özv. Schikorszki Jánosné; Györfi Anna, özv. Donogányi Jakabné, mint testvérek, fájdalmas szívvel jelentik, hogy: Györíi Pető éle'ének 68-, házasságának 33-ik évében, agyszélhüdés következtében rövid szenvedés után január hó 22-én esti fél 9 ódakor elhunyt. A boldogult, mint a szabad ságharcz egykori vitéz századosa; a marosvásárhelyi 12-ik honvéd zászlóalj utolsó parancsnoka ; a honvédegylet elnöke, nyugalmazott kir. törvényszéki elnök; hites ügyvéd; városunknak 5 éven át orsz. gy. képviselője és később polgármestere ; a róm. kath. egyházközség tanácsosa; a negyvennyolczas hősöknek egyik már külső megjele nésében is tiszteletet keltő, aranytiszta jellemü, általános népsze rűségnek örvendő alakja: családjának gyöngéden szerető feje, a köz- és magánélet terén hasznos szolgálatokat teljesítve: hiitelen, mint villám sújtotta tölgy hullott el a munka mezején és hagyott szivtépő fájdalmat övéi kebelében Temetése jan. 24-én, délután 2 és fél órakor volt, a honvédek és a közönség nagy részvéte mellett. Életrajzát és arczképét a „Történelmi Lapok" 1893 évfolyamának 35. lapján közölte.
K a lu so vszki K o rvin H enrik tábornok, meghalt. Az elhunyt lengyel származású volt, és 1830-ban a lengyel szabadságharcz egyik vezető embere. 1848-ban Kossuth Lajoshoz csatlakozott, a kinek később benső barátja lett. Kalusovszky negyven esztendővel ezelőtt vándorolt ki Amerikába, a hol Washingtonban telepedett meg. Halála Washingtonban következett be. L á n g N á n d o r a vásonkeői Zichy-család nagylángi uradalmának nyugalmazott főtisztje halt meg január 14-én Kassán. Lángh a szabadságharezot végig küzdötte s századosságig vitte a honvédseregben. M iháltsek István postamester 1838— 49-iki hon védhadnagy. jan. 14 én, 71 éves korában elhunyt Dunaszerdahelyen. Özvegye, gyermeke s több uno>a siratja. Temetése általános részvét m ellett ment végbe. N eczpáli J u sth Á r p á d szomorfalusi földbirtokos, nyugalmazott 1 8 4 8 —49-diki honvéd hadnagy 70 éves korában, január 12-én meghalt Verebélyen. P a p p K á ro ly , volt honv. tüzér százados elhunyt f. hó 10 én az orsz. kórházban; onnan kisértük jan. hó 12 én örök nyugalom helyére, az ev. reformátusok te metőkertjébe, egykori bajtársak alig egy nehányan, m i vel a helyi 1’8 4 8 — 4 9 -es agg honvédegylet nem volt ér tesítve elhunytéról. Vas T a m á s helyi első ev, ref. pap megható imát mondot az elhunyt koporsója felett, meg emlékezve hős tetteiről. Hogy az elhunyt bajtárs melyik hadosztályban szolgált, nem tu d a tik ; 6 7 = 6 8 éves lehe tett. Csak a m últ évben jött Marosvásárhelyre, s ez oknál fogva helyben kevesen ismerték. Imreh Sándor. Popovics János 1 8 4 8 —48-iki honvédhadnagy, majd utmester, postamester és a borkuti fürdő tulajdonosa e hó 4-én, életének 67 ik évében, agyszélhüdés következ tében hirtelen elhunyt. A jótékonyságáról, vendégszere tetéről széles körben ismert „János bácsi" még halálát megelőző napon is, — amint nekünk Rahóról (Mára. megye) irják, — legkedélyesebb szívességgel látta el a Borkuton átutazóban hozzá betért vendégeket s mint fürdőtulajdonos, szép terveket fűzött eddig is látogatott fürdőtelepének fellendüléséhez a vasút kiépülése folytán ; a váratlanul jött halál azonban — sajnos — meghiú sította e szép terveit. Vagyonát legnagyobb részben ro konaira hagyta a már régebben elkészített végrendele
tében jótékony czélokra is tetem es-összeget hagyott. Te metése jan. 8-án volt s számos ismerőse, tisztelője se reglett oda a vidékről is, hogy az általánosan tisztelt szeretett jó embernek végtisztesség tételét emelje. Nyu godjék békével fid a c s János, 48-as honvéd, volt gépgyáros, a Schlick-gyár .tisztviselője,jan. 20-án 62 éves korában meghalt Bpesten. Jan. 22-én temették el a népszinházutcza 14. sz. a. lakásáról nagy részvét m ellett. Z itkovszky J ó zse f loyag pancsovai ügyvéd, Pancsova városnak 1887 óta tiszti ügyésze, janár 17-én 68 éves korában Pancsován meghalt. A közszeretetben állott vigkedélyü öreg ur végig harczolta az egész szabadságharezot s Perczel hadosztályában ism ételten ki tüntetvén magát, főhadnagyi rangot nyert. A szabadság harcz után az osztrákok menekülés közben elfogták, sú lyos várfogságra vetették. Fél évi fogság elszenvedése után kegyelmet nyert, de mint közlegényt besorozták a császári seregbe. Zitkovszky egyike volt azoknak, a kik közvetlen a szabadságharcz kitörte előtt tettek Pozsony ban ügyvédi vizsgálatot; a kiegyezés után újra alá kel lett magát egy vizsgálatnak vetnie, melynek letétele után, az akkor még divó numerus classus értelmében Eperjesre lett ügyvéddé kinevezve. 1879-ben Pancsovára tette át irodáját, mely utóbbi helyen a közbizalom a város tiszti ügyészévé tette. Halálát özvegye s gyermekei, a pancsovai ügyvédi kar, melynek nesztora volt és tiszttársai gyászolják. Temetése a város intelligens közönsé gének óriási részvételével január 19-én történt meg.
KÜLÖNFÉLÉK. Honvéd, pap, költő. — S z á s z G e r ő szerkesztő bizottsági tag jubileuma. —
Már deczember 15-i számunkban elmondhattuk volna, hogy az erdélyi hadsereg egyik 4 8 — 49-ben gye rek ifjú tagja, Szász Gerő hadnagy, nagy ünnepeltetés tárgya volt Kolozsvárt (m. év decz. 19-én.) Elhallgattuk akkor, hogy megtarthassuk ünnepnapra ezt a tudósítást. S zá sz GerSt, a főhadnagyot ünnepelte az erdélyi részek közönsége. Nem hibája Szász Gerőnek, hogy ebből az ünnepből nemcsak az erdélyi részek, hanem az egész ország részt kért. Hisz 40 év óta poéta. Erről a negyven évről négyszáznál többen emlékeztek jubileumakor meg a na gyok közül. De senki sem oly közvetlenül, mint Szabolcska Mihály, a ki a verselő öreg honvédnek versben mondta el többek között, hogy: Itt születtél, halmos erdők Lombozatja, Első álmod édesebbé Itt ringatta. Itt tanultál falevélről Varázs-igét leolvasni: ,, Erdélyország •• tündérország", Mindenikről azt olvasni. Hogy azóta minden fáját Megdaloltad, Hegyét, völgyét tetszetősebb, sugarasabb Színbe vontad : Áldjon meg az Isten érte, Hogy kitartón úgy szeretted, S költészeted arany fátylát. Kajta végig teritgetted.
1895. február 1.
1848—49.
23
TÖRTÉNELMI LAPOK.
Ki irigyli, ha végre az Erdők lombja, Koszorúba hajlik érte Homlokodra. . . . Egyben mégis irigyellek Aid vagy ver az Isten érte: Hogy te egyszer majd megtudtál, Majd meg tudtál halni érte.
Meg bízón, többször m eg tudott volna halni. Ott volt Vízaknánál az ifjú gyerek, ma öreg poéta. Lapunk 1893 évi folyamának 19 lapján el van ez mondva. Ott volt a többi csatákban is. Kétszeresen jól esett nekünk, midőn arany tollal tisztelték meg az öreg honvédet, midőn általános ünneplés tárgya veit, hogy a költőkön kívül megemlékeztek az egykori bajtársak is az egykori honvédről. Szász Gerőt különben ismerik lapunk olvasói az 1892. évfolyam 185 lapján, 1893 évf. 57 lapján megje lent hangulatos szép költeményekből. Életrajza s arczképe a „Történelmi Lapok 1893. folyam 18 lapján foglaltatik. A h ó h é r o k m á n y a i. Múlt számunkban közöltük, hogy Bott Ferenez 1848-iki aradi hóhér örököse átadta az ereklye-muzeumnak az aradi vértanuk kivégzésére vonatkozó okmányokat. Mint most értesülünk, Bott Ferencz örököse ism ét két okmányt adott át a múzeum nak. Az egyik Rázga Pál lutheránus papról szól, kit 1849. január 14-én Pozsonyban, a másik pedig Ormay Norbert honvédvadász-ezredesrol szól, kit 1849. aug. hónap 22 én Aradon végzett ki Bott Ferenez Mind a két akasztásról az illető osztrák parancsnok aláírásával ellátott bizonyítványt kapott a hóhér. E bizonyítványok szerint Bott az akasztást kitűnő ügyességgel végezte, a mivel az aláirt osztrák katonatisztek megelégedését nyerte ki. Bott örö köse, ki az okmányokat az ereklye-nm eum nak átszol gáltatta, megígérte, hogy Kreith Béla grófot nyomra vezeti az aradi vértanuk ruháinak felkutatásában. Eme nagybecsü ereklyék a hatvanas években még a hóhér birtokában voltak, s Damjanich híres fehér köpenye még 1876-ban is megvolt. Az ereklye-muzeum elhatá rozta, hogy 500 frt jutalmat ád annak, ki a nyomozást eredménynyel segíti elő. Damjanichnak a hóhérral foly tatott párbeszédéről e közleménynyel kapcsolatban alább közlünk egy adatot: D a m ja n ic h é s h ó h é r a . „Az aradi vértanuk albuma“ czimtí mű 130. lapján Varga Ottó szerkesztő a következőket k ö z li: (* Tratyler Lajos úr a Vulkáról ide vonatkozólag a következőket irja 1890 jun. 27-éről kelt levelében. Én ugyanazon Charé Nro 2-ben voltam elzárva, hol a tábornokok, de véletlen körülmények következtében sza bad lábra jutottam még a szomorú ítélet-kimondása előtt. A várparancsnok kitüntető figyelme következtében sza badon jártam ki-be a várban. Okt. 5-én Damjanich ma gához hivatott és arra kért, hogy vezetném hozzá a a hóhért, kivel beszélni szeretne; ennek következtében én’ csakugyan 6-án reggeli 4 órakor a hóhérral megje lentem nála és ágyától két lépésre álló két őr között nagy szivarfüstben találtam. Bemutatván németül a hóhért, mire köztíik~ a következő párbeszéd keletkezett ném etül: — Ön a hóhér? hogy hívják? honnan való? Keze engem ma ki fog végezni, én Damjanich vagyok,
— A hóhér erre valami cseh nevet mondott és hogy Brünnből való. — Egyenesen a mi kivégzésünkre rendeltetett ön ide? — folytatá Damjanich. — Nem a garnizonnal vonultam ide. — Tehát mindenütt a magyarokat aggatni? , . — Azt nem tudom. — Ide vonultában gyakorolta már valahol hivatalát? — Igen, nem; nem válaszolhatok erre; — Itt Aradon remekeljen ö n ; nekem csak az a kérésem, hogy kezeim-lábaim összekötésénél ügyeljen. — Lesz gondom rája, meg fogja látni. — Sie Pam scbabel! nem fogom én aztvlátni, fáj dalmakat fogok érezni, de ugy-e megígéri nekem óva tosságát; én nyugodtan fogok meghalni. — Igen viszonozta a hóhér. Mire Damjanich kö szöneté m ellett hozzám fordulva mondá: — Mondja meg. az aradi jó, hazafias polgároknak utolsó tiszteletemet.) K o s s u th -ü n n e p é ly T e m e sv á r o n . A magyaroso dásban buzgón előretörő Temesváron, jan. 17-én lélek emelő, hazafias ünnepély folyt le, a temesvár-józsefvárosi „Társas-kör" helyiségeiben. A hazafias kör5 mint a „Délvidéki E lle n ő r ib e n olvassuk, — a kegyelet adóját rótta le Kossuth Lajos emlékezetével szemben, midőn ünnepélyes ülésben leplezte le, a Waelder János tehet séges akadémikus festő és főreáliskolai tanár által áldozatkész buzgósággal elkészített Kossuth Lajos olajfestésű arczképét. A hazafias ünnepélyen a többi testvér társaskörök is megjelentek, mig a józsefvárosi társaskör tagjai teljes számban vettek részt az ünnepélyen, m elyet C sa szn ek ‘József elnök U órakor nyitott meg, lelkes, meleg hangon üdvözölvén a vendégeket és az egyleti tagokat. Utána Dobrov Ede dr. tartotta meg mély be nyomást keltő, hazaszeretettől átlengett ünnepi beszédét, mely megérdemli, hogy dicsérettel legyen m egemlítve. Dörgő, szűnni nem akaró éljenzések közepett hullott le a lepel a gyönyörű aranykeretbe foglalt, babérkoszorúval köriilövedzett képről, mely felejthetetlen nagy hazánkfia arcvonásait meglepően élethü másolatban örökíti meg. Roth Loránd tanácsára a közgyűlés egyhangúlag jeg y zőkönyvi köszönetét szavazott a zseniális kép festőjének, Waelder János tanárnak, mire az elnök nenány köszönő szó kíséretében berekesztefcte a gyűlést. — D éli 12 óra kor diszlakoma volt az „Arany oroszlán* helyiségeiben, sok lelkes felköszöntővel. A k e c s k e m é ti K o ssu th -sz o b o r . Mindinkább na gyobb mérveket ölt az a mozgalom, mely Kecskemét város lelkes polgárainak körében, egy kecskeméti Kossuthszobor fölállításának czéljából indult meg. Most fölszó lították a város kebelében létező összes egyleteket és testületeket, valamint köröket is, hogy képviseletileg j e lenjenek meg az alakuló-gyűlésen. A napokban meg is volt az alakuló gyűlés, a melyen 93 testület volt kép viselve. Megalakult a ,Kossuth-szobor-bizottság“. E ln ö k ' a 48-as párt elnöke: Szappanos István. Társelnökök: Szeless József dr. és Végh József nagyiparos. A lelnökök: Horváth Mihály d r , Hanthó István dr., Hacker Lajos, . Szabó Mihály alkapitány. Jegyzők: Hankovszky Zoltán joghallgató, Révai László. Tormássy Sándor tanítók. Pénztarnok: Fekete Mihály kereskedő. Intéző bizottsági ta g o k : Horváth Ádám dr. országgyűlési képviselő, Csilléry Benő jogtanár, Beretvás Pál vendéglős, Farkas Ignácz gyógyszerész, Fehér István kereskedő stb. stb. A bizottság — a város kebelében gyüjtőiveket bocsát ki és a szobor az ezredéves ünnepre- lesz készen.
/
.U ujLU'/ ""'v
24
1848—49.
1895. február 1.
TÖBTÉNELMI LAPOK.
A z e r d é l y i h a d s e r e g lé ts z á m á h o z . Előlegés válasz. Thoröczkay Sándor h. főhadnagy és a 73-ik honvéd zászlóalj segédtisztje, a „Tört. Lapok" idei 1-ső és 2-ik számában észrevételekkel kiséri az erdélyi had sereg létszám áról általam ismertetett két eredeti ok mányt Addig is, míg Nagy Sándor tüzér bajtársammal együtt bővebben válaszolhatnánk, csak két rövid észre vételt kell közleményére tennem: 1. M indkét okmány Lőrincz József hagyatékából való és hitelességéhez kétség nem fér. A kimutatásba természetesen azon adatok vannak bejegyezve, melyeket a csapatvezetők a főparancsnoksághoz beküldöttek. Ezek kel szemben csak hitelesebb okm ányok bírnak czáfoló erővel, — milyen pl. szemtanúnak egykorú följegyzései. 2. Azon kérdésre ; miért nem -vett Czecz tábornok, ki akkor az erdélyi hadtest főparancsnoka volt, részt, az oroszok elleni hadjáratban, — utalhatunk P ünkösti Gergely h. őrnak azon czikkére, m ely a „Tört. Lapok" 1894. 5-ik számában jelent meg (41., 42. lapokon), így szól: „Egy izben Czecz 1849. május végén kilovagolt Szebenből és a luther. temető felé kivezető kapunál lo váról leesvén csípő csontja annyira megsérült, hogy járni sem tudott. Ezért a kovásznai fürdőre ment és mikor a muszkák Tömösnél betörtek, onnan elmenekült." stb. Szabó Sám uel. A 81. h o n v é d z á s z ló a ljr ó l s C zecz tá b o r n o k r ó l! A „Történelmi Lapok" idei 2 dik számának „Az erdélyi hadsereg létszáma" czirnü czikkében szerző amaz állítása, hogy a 81-dik honvédzászlóalj négy századba volt beosztva, tévedésen alapul, e tévedést következőkben igazítom h e ly r e : Ezen zászlóalj, melynek köretéül a Máriási nevet v iselt ezredből egy százados, két fő, két alhadnagy, két őrmester, hat tizedes, ugyanannyi őrvevető s nehány közhonvéd szolgált, 1849 márczius hó végén Brassóban csiki székelyekből- alakult, Endes Jó zsef őrnagy parancsnoksága alatt, hat századdal és szá zadonként 2 00 emberrel. A század parancsnokok ezek voltak : 1-sőé B a lló M árton, 2-diké — melyben dan dársegéd minőségben elvezényeltetésemig, magam is szolgáltam , — Hegyesi Sándor, 3-diké Kovács J ó zse f, 4-iké N a g y S á n d o r, 5-diké M óra Lőrincz és 6-diké M olnár K á ro ly századosok.' Czikkiró ama kérdésére: mi volt oka a n n a k : hogy Czetz tábornok az oroszok elleni hadjáratban tényleg nem vett részt? határozottan felelhetem : az, hogy ő közvetlen az- oroszok betörésé előtt Nagyszebenben — hol mint parancsnokoló tábor nok székelt — oly szerencsétlenül bukott le a • lóról, hogy csak két mankóra támaszkodva bírt nagy nehezen járni. így láttam őt 1849. julius végén Nagyszebenben, s augusztusban Zsibón, 24 órával az ottani fegyverleté tel napja előtt, s csodával határosnak tartottam, ily ál lapotban külföldre való menekülést Deés. 1895. január 19-ón. B oér János. K í n i z s y I s t v á n . Á „Történelmi Lapok. 1894 évi 24 számának hasábjain azt olvastam, hogy Kinizsy István a jogot Kolozsváron végezte — bátor vagyok ezt téves állításnak mondani. Tudomásom szerint ő Keszthelyen végezte a gazdasági tanfolyamot és Marosvásárhelyen a jogot. Kolozsváron akkor egyetem nem is volt. TJzdi-Szt.-Péter, 1895. jan. 28. Uitzás Lajos. E s t é l y . Vidám összejövetelt tartott jan 15-én este a minden hó 15-én összegyűlő társaság Kolozsvárt.
Az estélyen igen nagy számban jelentek meg s a jelenlevők kellemesen töltötték az időt. Szabó Sam u üd vözölte szép pohárköszöntőben az ujjonnan ellátogatott vendégeket, ezek között a honvéd-egylet választmányi tagjait, kik odaadással munkálkodnak a szegény bajtár saik felsegitésén. A honvédegylet jegyzőjét N agy P ál főhadnagyot köszöntötte ezután fel, ki a választmányi határozatoknak tdaadó munkával érvényt szerez. Majd a jelen levő hölgyekre emelt poharat, kik a társaságot jelenlétükkel kellemesebbé teszik. Bocskor Lajos érdekes részleteket beszélt el a ko rona elásásáról, melynek helyét közelebbről m egláto gatta s mely helyen ő Felsége kápolnát építtetett. Egy könyvet is hozott onnan az ereklye-muzeum részére, melyben a korona elásása és feltalálási részletei fog laltatnak. Persian Gerő a Hentaller Lajos VA szabadságharcz d a la i- czimü könyvéből, olvasott fel érdekesebb énekeket, s fűzött hozzá magyarázatokat. Felem litett egy pár dalt, mely a könyvből kimaradt. Néhány szebb dalt, érczes bariton hangján el is énekelt. Felköszöntötték az orsz. ereklye-muzeum ujabb tisztviselőjét Kalmár An tal főhadnagyot, ki a muzeum ügyét egész odaadással szolgálja. A k o lo z s v á r i h o n v é d e g y le t népes gyűlést tar tott jan. hó 13-án d, u. Szabó Sámuel elnöklete alatt. Jelen voltak: Biró József, Kalmár Antal, Nagy Pál, Nedoroszték János, Mamicza János, Szucsáky Imre, Yincze István, Persián Gerő (Sz.-Fenes,) Spaller Károly és mások. 10 honvéd és honvéd özvegy, ellátás iránti előterjesztését tárgyalta. Pénztárnok jelentetté, hogy pillanatnyi segé lyezésekre önkéntes adakozásokból újév alkalmával 27 forint folyt be. Választmány a szives adakozóknak hálás köszönetét mond. Az egyesület jegyzője, ki az egylet ügymenetét idáig vezette s másfél évi szorgalmas mun kával minta-egyletté emelte a kolozsvári honvédegyletet, több oldalú elfoglaltatása miatt a teendők alóli felmen tését kérte. A választmány elismerésének nyilvánítása m ellett felmentette őt a teendők alól, felkérte azonban az egylet további támogatására. A jegyzői és irodai teen dők jövőben való vitelére Nagy Pál nyug számtanácsos íőhadnagyot, a levéltár kezelésére pedig Kalmár Antal főhadnagy választm. tagokat kérte fel. A k o lo z s v á r i s z e g é n y h o n v é d e k részére Ma micza János pénztarnok kezeihez újév alkalmával ada koztak ifj. Bertha Mihály 1 frt. Spaller Károly 1 frt. Vincze István 1 frt. id. Knauer József 1 frt 50 kr. Kornhauser Farkas 10 frt Mamicza János l frt. Münszter Ede 1 frt. Gámán Zsigmond 1 frt. Biró József 1 frt. Vajasdi Lajos 50 kr. özv. Gáli Dánielné Nagyváradról 1 frt. Földváry Miklós (Csépán 5 frt.) — gr. Esterházy ’Miguel 2 frt. Pillanatnyi segélyezésre a honvéd-egylet ki adott. Özv. Has Mihálynénak 3 frt. özv. Muszy Ferencznének 3 frt, Carniol Samunak 3 forint. H ib a ig a z ítá s . Lapunk 1894 évi, 23 ik számának „Dembinszki lemondásáról szóló napi parancs* czimü közleményében a 35 ik sorban „Demethe" után „január" helyett junius írandó, valamint a 24-ik szám 218-ik lapján, a jobb hasáb 30-dik soránál, a „csatánál" szó után még oda olvasandó a következő: „Mészáros Lázár, mint fővezér, Dembinszki, mint táborkari főnök, a te mesvári csatánál pedig".
Közművelődés irodalmi és míínydmdai részvénytársaság
Kolozsvárt.
A 170 sűrűén nyom atott lapra terjedő csinos kiállítású m ű ára piros vászonkötésben 1 frt, arany nyom ású és m eiszésű vászon disz kiállításban 1 frt 50 kr. A m egrendelés lapunk szerkesz tősége czim ére küldendő. Végül m egjegyezzük, hogy a naplót Veress Endre, az em igráczió történetével foglakozó mun katársunk . rendezte sajtó alá és kísérte m agya rázó jegyzetekkel,, s ugyan ő írta m eg a szerző életrajzát is. A mű tiszta jövedelm ét a szerző em lékét fentartó alapra fordítjuk. Ez alap eddigi bevétele már le van téve a kolozsvári kereskedelm i bank 2 5 4 0 , sz. könyvecskéjében. A z „1848— 4 9 . „Történelm i L a p o k “ szerkesztősége.
A S á n ta h u s z á r n a p ló já t újabban megrendel ték: Deák Ferenez, Uzdi-Szt.-Péter. 1 frt. Uttzás Lajos, Uzdi-Szt.-Pétfcr. 1 frt Szabó Károly, Sárkány. 1 frt. Yincze István, Kolozsvár. 1 frt. Az alap bevétele eddig 22 forint. Az 1849—49-ik i m a g y ar szab a d ság h a rc z tö rté n ete . Irta Gracza György. Kiadia (Lampel R.) Wodianer F. és Fiai könyvkereskedő ezég, Bpesten. Még nincs egy éve, hogy Wodianer F. és Fiai könyvkereskedő ezég egy oly füzetes munkát indított, melynek szükségét a magyar közönség már régen é re z te ss amely irodalmunknak egy nagy hézagát volt hivatva betölteni. .Értjük az 1848—49-iki magyar szabadságharcz történetét, melynek első fü zete 1893. november közepén jelent meg, s a melyből most már az egész első kötet, tehát a munkának lelerésze fekszik előttünk. Átlapozva ez érdekes kötetet, valóban elmondhatjuk, úgy a szerző: Gracza György ismert nevű iiótársunk, mint pedig a kiadó ezég lelkiismeretesen beváltották Ígéretüket. A szöveg tárgyilagossággal adja elő ama dicsőséges korszak történetét, melynek hallatára ma is megdobban minden magyar ember szive; világosan, áttekint-, hetően csoportosítja az óriási anyagot,' s mig egyfelől gondosan felhasználja az összes forrásokat, e mellett számos eddig ismeretlen adatot hoz felszínre. Ezek mellett a munka oly tiszta, zamatos magyarsággal van írva, annyira élénk és eleven, hogy olvasván azt, úgy tetszik, mintha egy érdekfeszitő regény feküdne előttünk. A kiadó ezég a munka illusztrálása tekintetében végzett igazán dicsé retes dolgot Már említettük, hogy e részben Kreith Béla grófot a fővárosi 1848—49-iki ereklye-muzeum és képtár tulajdonosát bizta meg azzal, hogy állítsa össze a szabadságharezra vonatkozó egy korú képeket. Kreith grót megbízatásának az ügyhöz méltó buz galommal felelt meg és a ezégnek a még sehol nem reprodukált illusztráczióknak igazán nagy számát bocsátotta rendelkezésre. Csak igy volt lehetséges hogy a Gracza-féle munka közölje a szabad ságharcz összes több szereplőinek hiteles arc'.kétiét, valamennyi nevezetesebb csatarajzát, a szabadságharcz okmányainak és proklamáczióinak hű másolatát és végre színes képekben mutassa be úgy a magyar nemzetőrségnek, mint az ellenünk harczolt osztrák és magyar orosz hadseregnek egyenruháit és felszereléseit. De ezenkívül nemcsak a magánosok birtokában levő emléktárgyakn ból mutat be igen sokat, hanem Kreith gróf utján azt is kieszközölte, hogy a bécsi csász. udvari könyvtár igazgatósága a magyar szabadságharezra vonatkozó gyűjtemények nevezetesebb példányait szintén átengedje a munka számára. Csak a szerző és a kiadó ezég ez együttes tevékenységével volt elérhető, hogy arány lag rövid idő alatt oly nagybecsü munkával gazdagodott irodal munk. Ez ulon olyan könyv létesült, melynek még a külföldi iro dalomban is vajmi kevés párja akad, s melyről igazán elmondjuk, hogy egyetlen magyar ember könyvtárából sem volna szabad hiá nyoznia. A kiadó ezég a most elkészült első kötethez rendkívül diszes bekötési táblákat is készíttetett melyeken Zalának budai honvédszobra hü dombornyomatban van reprodukálva. E táblába kötve a munka valóban ékessége lehet minden szalon asztalának. Az első kötet immár diszkötésben 7 írtért esetleg havi X frtos részletfizetésre is kapható, a bekötési tábla az I. kötethez külön 1 frt. 20 kr., a munka folytatása pedig 30 krajezáros füzetekben rendelhető meg kiadó czégnél, (Wodianer F. és fiai, Budapest, Andrássy-ut 21.)
„A m ag y ar n em zet tö rté n e te " czimü Szalay-Baróti-féle füzetes vállalatból, melyet már több ízben volt alkalmunk olvasóink figyelmébe ajánlani, most jelent meg a 6 . füzét. Ebben ,bevégződik „A fejedelmek kora" ez. szakasz és megkezdődik az Árpádházból való királyok korának tárgyalása. Ehhez a lüzethez is külön mttmelléklet van esatolva: Szt. István palástjának rajza, melyet Ipolyi A. „A magyar szt. korona története és műleírása 11 czimü müve nyomán Tull Ödön készített. Igen szépek a szövegbe nyomott illusztrácziók is. Az egész mü körülbelül 65 füzetre van tervezve. Minden hó 1-én és 15-éa egy-egy füzet jelenik meg, melynek ára 30 kr. Előfizethetni negyedévre (S füzet) 1 frt 80 krjával. Az elő fizetési dijak a kiadónivatalba (Andrássy-ut 21. sz. a.) küldhetők. A z 1848 ik i m a g y a r czim er. „Az 184S—49. magyar szabadságharcz története'* czimü nagy munkának legújabb- (28-ik) fü zete egy igen érdekes illusztrácziót hoz. 1849 iki magyar czimert, a melyet a demonizálás után állapított meg a debreczeni országgyű lés. A czimerrajz s a régi a négy folyó a három halommal. De a korona hiányzik róla E helyett egy koszorú van', a koszorún át húzva egy kardpenge April 14-ke tán ez a korona nélküli czimer volt használatban az államépületek^n, a honvédségnél, szóval min denütt, a hová a forradalmi kormány hatalma éléit. A füzet többi érdekes képei a következők: A tömösi szoros leouidása. Olajnyomatu színes kép melléklet. Damjanich mint osztrák tiszt. Részlet az álvidéki harczokból. A függetlenségi nyilatkozat után. Szervianusok átkelése a Dunán. István nádor menekülése, Fénykép Lamberg holttestét az utczán hurczolja a nép. Lamberg megöletése a Pesti hajóhídon 1848 szept. 28-án honvédelmi bizottmány. Kossuth fegy verre szólítja Czegléd népét Lukovói ütközet 1848 szept. 29.
h
ir
d
e t é s
e e
:.
'Négy regény ingyen!í
Felhívás a müveit magyar olvasó közönséghez ! A ,,K é p e s C s a lá d i L a p o k 1' je le n le g m ár az o rsz á g m inden v id é k én a le g tö b b m ü v e it m a g y ar c s a lá d re n d e s h á z ib a r á tja . K ö z k e d v e ltsé g e t és e lte rje d ts é g e t az á lta l é r t el, liogy m in d ig h az afias irá n y b a n s ú g y v an s z e rk e s z tv e , hogy a serd ü lő leánykának is b á tr a n a k ez éb e le h e t a d n i, s e m e lle tt az a ty á k , an y á k é s n ag yanyák is m in d ig m egfelelő s z ó r a k o z á st és m eg felelő o lv a sm án y o k at ta lá ln a k benne. A „ H ö lg y e k L a p já * czim ű m e llé k le t, a no h ű ta n á c s a d ó ja és s z e lle a i titk á r a . A „R e g é n y m e llé k le fc - - év en te nét?y d is ie s regénynyel a jánaékozza m eg elő fizető it, szép ezinea b o ríté k k a l, m elynek eg y en k éu ti bolti á ra 1 f it . t e h i t ö jz szeseo négy fo rin t. A „ B o r íté k - te le v an szó rak o ztató ta lán y o k k al a m u la tta tó a p ró ság o k k al, k érd é se k k e l, feleletek k el, eg y szó v al a „Kpe* C saládi L apok- a le g ta r tilo m d u s a b b , a le g élén k e b b s m égis a leg o lcsó b b szép iro d alm i képe* h etilap . A "képek a le g első m ü v é sz e k e se te in e k k ó sz ö n ik lé tű k e t. A „H ölgyek L a p ja* m ellék letü n k n ek d iv a tk ép ei m indig a le g jo b b d iv atu ak m in tái; igy az 1895-Ík évi első szám a következő ta r ta lo m m a l je le n t m e g : „H azm ár és tá rsa * reg én y B e n iczkyn i B a jza L e n ié tő l; „Ú jé v - k ö ltem én y Á b r á n y i E m il tő l; „A b efelé fo rd ito tt kép* novella M u ra y 'á r o ly tó l; „A nö fel* ad a ta" d r. T u rn o w sky M ó rtó l; .A s ö té t v ilá g 4 T o ln a y L a jo s tó l; „Az iíju an y ak ö ltem én y d r. Feleki S á n d o rtó l; „Az álom* O. DiószegTii M ó rtó l; ,B á l u tá n - M é szá ro s S á n d o rtó l; „Az időről* s z a tír a J á m b o r L a jo stó l; „A szép sainóázuo* reg én y S u d n y á n s z k y G y u lá tó l.
E l ő f i z e t é s i árak: a „H ölgyek L a p ja * czim ü d iv a t- s „ ite ^ /n y ^ -m e llé k le tte l e g y ü tt E gész évre . • ........................................ 6 f r t — k r. F él é v r e ........................................ .... . 3 „ — „ N egyed é v re . . . . . . . . 1 „ 50 k r, A „K épes C salá Ü Lapok* h e tila p b ó l m u ta tv á n yszá m o ka t in g y en és b é tm entec kü ld a k ia d ó h iv atal m ind azo k n ak , a k ik ez irá n t — leg czéU serübben le v e lező lap o n — h o z .á fo rd u ln a k . A k i h á ro m n j elő fizető t g y ű jt s az előfizetési ö sszeg et u ta lv á n y o n e g y szerre b ek ü ld i, an n a k elism e ré sü l „egy diszes em lékkönyvet'* k ü ld ü n k ,
i W Aki az egész évre szóló 6 forintnyi előfizetési összeget 80 kr. csomagolási- és postaszállítási díjjal együtt egyszerre b e küld, annak elismerésül 4 regényt küldünk; a ki 3 frt előfizetési összeget és 40 kr csomagolási- és postaszállítási díjjal együtt egy szerre beküld, annak két regényt küldünk elismerésünk jeléül és a ki csak 1 frt 50 kr. negyedévi előfizetési dijat és 20 kr. csomagolási- é 3 postaszállítási díjjal együtt beküld, annak a kiadóhivatal egy regényt küld jutalmul.
A „Képes Családi Lapok" Madóhivatala Budapest, Vadász-utcza 14. sz. saját házában
honv. anyakönyvi szám .
^
■
i ^
J
h
o
n
W
’d e s y ^ ^
1. a h o n v é d n e v e : ............ ;................................... ..................................... ............... —.... 2. S z ü le te tt 1 8 ........ h ó .......... n ............................. .................... ................................m e g y e .......
. .
...k ö z sé g b e n . —
Vallása : .................... ... .........
3. H o n v é d sé g i sz o lg á la ta e lő tt m iv e l fo g la lk o z o tt, v a g y m ily á llá s t tö ltö tt b e ? ______
4. 1 8 4 8 — 49-ben, mely időtől kezdve, meddig szolgált ?..................................................
5. Honvéd minősége, melyik honvédzászlóaljnál vagy csapatnál szo lg á lt?.........
6. Ütközetben vett-e részt, melyekben ?.......................................... .....
..............................
hol ?.................................:......................................... :....mikor? ..’....... .......................... m e g se b e sít, hol ?............... ....'..... ....................;........... ........... .................................... 7. A honvédségnél legutóbb m ilyen rangot v iselt? R észesült-e kitüntetésben ?
8. Jelenleg mi a foglalkozása?.
9. Jelenlegi tartózkodási h e ly e ............................................................ .................. megye.......................... ................................................... város község. 10. N ős-e, vannak-e gyerm ekei? Milyen állást foglalnak e l ? Milyenek a vagyoni viszonyai?.
11. 1 8 4 8 — 4 9-ről történeti visszaem lékezéseket irt-e, mely czim alatt, hol, mikorjelentek meg
.............
12. V annak-e egykorú jegyzetei, levelei, em léktárgyai,m elyeket az ereklye-muzeum részére a „Tört. Lapok“-ban való k özlés,illetve ism ertetés végett beküldhet ?............................................................
M ellékelve......... (vizit-, kabinet, régi aquarél- rajzolt) arczkép drb...... ...napló, leirás, ereklye.......... drb. K elt........................................189............. ........ ......................................................... .........;................
a honvéd aláírása
a honvédegylet elnökének aláírása.