EGY MAGYAR ORVOS TÖRÖKORSZÁGI L E V E L E I PAPPNÉ
T A R C Z A Y
G I Z E L L A
S
árgult levélköteg fekszik eló'ttem. K e r e k száz évvel ezelőtt írta édesanyjának ezeket a leveleket egy fiatal magyar orvos, d r . Tarczay Kálmán, az akkori nagy kiterjedésű török birodalom különféle városaiból: Sztambulból, Szmirnából, Alexandriából, Tripoliból, Beyruthból, Bagdadból, Damaszkuszból . . . H o g y a n került oda ez a fiatal magyar doktor, aki két évig, 1870—1871-ben a török hadseregben teljesített szolgálatot m i n t katonaorvos? D r . Tarczay Kálmán Eperjesen született 1811. július 13-án. A p j a , Goldbecher Antal a branyiszkói csatában esett el. Özvegy édesanyja, iglói Szontagh Janka egyedül nevelte fel három gyermekét, közöttük Kálmánt, aki az eperjesi evan gélikus kollégiumnak lett jeles diákja. A z ősi kollégiumban főleg Hazslinszky Frigyes előadásai voltak rá nagy hatással; ő tanította meg tanítványait a termé szet szeretetére, megfigyelésére, a növények, rovarok gyűjtésére. Goldbecher Kálmán az orvosi pályát választotta, és a bécsi egyetemen f o l y tatta tanulmányait, ahol a németajkú, de magyar érzelmű ifjú miniszteri enge déllyel Tarczayra változtatta a nevét. Ezen a néven avatták őt 1869-ben Bécsben az orvostudományok doktorává. Még orvostanhallgató korában j u t o t t tudomására, hogy a török kormány kato naorvosi állást ajánl fel azoknak a fiatal orvosoknak, akik hajlandók a török nyelvet elsajátítani. A fiatal medikus, aki akkor már öt nyelven beszélt (magyarul, néme tül, szlovákul, franciául és angolul), azonnal beiratkozott a bécsi K e l e t i Akadé miára, ahol hamarosan elsajátította a török nyelvet, abból sikeresen le is vizsgázott. Első állását a bécsi Rudolf-kórházban (Krankenanstalt der R u d o l f s t i f t u n g ) feladta, s a török kormányhoz szegődött két évre, kötelezvén magát, hogy az Ottoman birodalom határain belül bárhová elmegy, ahová szolgálata szólítja. í g y j u t o t t d r . Tarczay Kálmán Törökországba, ahol különféle helyeken állomásozott. E l j u t o t t o l y távoli helyekre is, ahová rendes körülmények között sohasem j u t o t t volna e l ; bejárta a mesés Sztambult, Szmirnát, felkereste az egyiptomi p i r a m i sokat és a mezopotámiai romvárosokat, később a szíriai T r i p o l i b a n , majd Bag dadban szolgált. Élményeiről hosszú levelekben számolt be édesanyjának, akit rajongásig szeretett. Leveleiben nagy lelkesedéssel, sőt elragadtatással beszél 1
1
A Tarczay (Goldbecher) Kálmán tanulmányaira, orvosi működésére és életére vonatkozó dokumentumokat a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Levéltár őrzi. (Gysz. 5070, 5094, 5237)
nemcsak rendkívüli élményeiről, hanem arról is, hogy felettesei m e n n y i r e meg becsülik, m e n n y i r e előzékenyek vele szemben. Fényesen megfizette őt a török kormány: csengő aranyban (napóleonokban) kapta a fizetését, hátaslovak, szol gák álltak rendelkezésére. M i n t a 4. vadászzászlóalj orvosa a t r i p o l i katonai kór háznak volt a vezetője és felügyelője, ezenkívül elkísérte a zászlóaljat mindenüvé, ahová azt irányították. Részben lóháton, részben teveháton átkelt a szíriai siva tagon, de ennek az erőltetett menetnek a fáradalmai nagyon megviselték. „Azt hiszem, egész életemre megelégeltem a tevegelést" — írja. Idézünk néhány töredéket a törökországi levelekből: Tripoli „Jajfán és Beyruthon át szerencsésen ideérkeztem. Keskeny tengerparti lapá lyon épült a város, teljesen kertek közé ágyazva. Egy folyócska rohan rajta ke resztül a tenger felé. A kertekben narancsfák, citromfák, oleanderek és egyéb dél szaki növények. Minden kert opuntitával, a tüskés fügekaktusszal van bekerítve, amely sövény másfél ölnyi áthatolhatatlan falat alkot. Mikor a gyümölcsfák virítanak, olyan ez a város, mint a paradicsomkert. Előtte a végtelen tenger, háttérben pedig a Libanon hófedte csúcsai. Gyönyörű táj... a laktanyába vezetett, ahol bemutatkoztam a prancsnoknak. Első utam A tisztikar nagy örömmel fogadott : mint a futótűz, úgy terjedt el a kiáltás : Itt a hakim basi! Itt az orvos úr ! Roppant örültek valamennyien, amikor ki derült, hogy tudok a nyelvükön beszélni. Van itt egy másik magyar orvos is, egy emigráns, aki már 22 éve török szolgálatban van; most már Jusszuf effendi a neve. Ó az itt állomásozó lengyel légióban, egy dr agony osezredben" látja el az orvosi szolgálatot." „Hónapos szobát itt nem lehet kapni, csak egész házat. így hát egy csinos házat van kikövezve, középen medence béreltem ki egész évre. Az udvara márvánnyal és egy folyton csorgó kút. A legnagyobb baj, hogy szakácsnőt nem lehet kapni. Ittsenkisem tud európai módra főzni. Felvettem ugyan egy arab asszonyt, aki azt állította, hogy mindenhez ért, de nem tud semmit. Én tanítom őt, szakácskönyvVan ellenben egy nagyon értelmes, fiatal egyiptomi arab vél a kezemben... szolgám, aki arabul, törökül, franciául egyformán beszél. Ő megy a piacra be vásárolni, takarít, mindent elintéz, A narancsot frissen szakíthatom a fáról. Köröskörül olajfaligetek. A lakosság részben mohammedán arab, részben maronita keresztény. Egyébként minden keresztény felekezet képviselve van; Beyruthban még evangélikus templom és iskola is van. Gyakran látni az utcán beduin nőket is, akik nem takarják el az arcukat fátyollal, ellenben gazdagon vannak tetoválva és rengeteg arany ékszert viselnek karjukon, lábukon ". 2
1
x
6
2
Tarczay Kálmán levele anyjához. T r i p o l i , 1871. február 23. Uo. A levélben említett emigráns orvos nem magyar, hanem a lengyel Józef Zabawával azonos, aki Törökországban felvette a Jusszuf effendi nevet. Vele Tarczay Kálmán hazatérése után is levelezett. ( S O M . Gysz. ö070). Az 1863. évi lengyel felkelés leverése után a Török Birodalom területére mene kült lengyel katonákból alakították a levélben említett dragonyosezredét. '' Tarczay Kálmán levele anyjához. T r i p o l i , 1871. március 10.
3 4
5
Pappné Tarczay G. ; Egy magyar orvos törökországi
levelei
251
„Minden héten kirándulok valamerre, természeti ritkasá gokat gyűjteni. Máris valósá gos múzeum a házam. Az or vosi szolgálat nem nehéz, főleg csak hashajtót és chinint kell felírnom. Sok meddő asszony jön hozzám, akik gyermekál dásra vágynak. A férfiak ezer kétezer piasztert kínálnak fel szerződés keretében, ha az asszonyuk egy éven belül te herbe esik. Társaságban nincs hiány, mert a lengyel légió tisztjei mind tudnak németül vagy franciául, de sokat forgok ara bok és beduinok között is, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvüket. Jó barátságban va gyok velük, meg is tesznek ne kem minden szívességet, amit csak tehetnek. Nagy buzga is. lommal tanulok perzsául Most már a Szajnától egészen Tarczay Kálmán (1811—1912) az Induszig mindenütt meg tu dom magamat értetni.. . .. .Hogy innen hová kerülök, nem tudhatom, de nekem mindegy, akárhová jutok. Minél messzebb küldenek, annál inkább meg leszek elégedve, annál többet fogok látni és hallani. .. .Most kaptam távirati értesítést a török hadügyminisztériumtól, hogy útrakészen álljak öt napon belül, mert nagy hadgyakorlat lesz a damaszkuszi siva tagban. Május első napjaiban ott koncentrációs tábort létesítenek, sokféle nép jön össze a birodalom távoleső vidékeiről. Lesznek ott albánok, kurdok, cserke Összesen szek, egyiptomiak stb. A damaszkuszi Musir Pasa lesz a parancsnok. harmincezer ember gyűlik majd össze, gyalogság, lovasság, tüzérség. Én a magam vadász-zászlóaljával megyek. Kapok az útra három lovat és két szolgát, hiszen a házi patikát is magammal viszem, gyógyszereket, kötszereket, sebészeti műsze reket is magammal kell cipelnem. Természetesen néhány könyvet is viszek, a szolgámat otthon hagytam házőrzőnek, a szakácsnőt szélnek eresztettem... ...Nagy zsivaj Tripoliban, nagy készülődés. A tevéket már felmálházták. Beduin tevehajcsárok kiáltoznak, a tevék bőgnek. Reggel indultunk Beyruth felé. Elöl a pasa és kísérete, utána a banda. Fülsiketítő arab és török melódiák. A há zakból kitódultak a lefátyolozott nők és gyermekek, az itt lakó tisztek és kato nák családtagjai. Jó darabig elkísértek minket egészen a tengerpartig. Attól kezdve a parton haladtunk tovább... Han Husszein az első állomásunk a Libanonban.
Édesanyám, te szemrehányást teszel nekem, hogy idegen isteneknek szolgálok? De én ezekkel az idegen istenekkel és istennőkkel nagyon meg vagyok elégedve ! Több ezer sátrat vertünk fel a síkon. Köves puszta ez, minden vegetáció nél kül. Az állatvilágból eddig csak skorpiókat láttam. A közelben kis folyócska kanyarog Damaszkusz felé ; ennek a mentén van néhány hűvös sziklabarlang és forrás. Napközben ott találunk menedéket a szörnyű hőség elől. Nappal elvisel hetetlen a hőség, éjjel a hideg. Dolgom úgyszólván semmi sincs, mert aki beteg, azt naponta rögtön elszállítják a damaszkuszi kórházba, tehát gyógykezelésre nincs szükség. Damaszkusz Ezt a várost nevezte Dávid király az ország legszebb gyöngyének... Szádi, a perzsa költő, rózsáskertnek nevezte, paradicsomillatú anyajegynek a világ arcán, a szépség nyakláncának... Én egy kissé csalódtam, amikor megpillantot tam. Sehol olyan szegénységet, olyan nyomort nem láttam, mint éppen itt, Da a házak belül. Alkalmam nyílt néhány maszkusz utcáin. Annál pompásabbak magánházba belépnem. Ugyancsak meglepett a házak szegényes, elhanyagolt külseje után azok pompás belső berendezése. Láttam a bécsi császár lakosztályát, a schönbrunni díszszobákat, de azok eltörpülnek a damaszkuszi házak belső berendezése mellett. A padmaly és a mennyezet csupa márvány vagy alabástrom, a falak drága fával burkolva, a bútorok a legdrágább fafajiakból készültek, gyöngyházzal, arannyal kirakva, csupa honi munka. Selymek, aminőket Euró pában álmunkban sem láthatunk. Perzsa szőnyegek, mindegyikük egy vagyont ér... És az asszonyok földöntúli szépsége! Kár, hogy olcsó perkál-lebernyegbe rejtik szépségüket, gazdagok, szegények egyaránt. Délután a hűvös parkokban sétáltam. A földön gyékények, szőnyegek hever nek, azon üldögélnek az asszonyok és gyermekek, miközben nargilét szívnak és feketekávét iddogálnak. Amerre csak nézek, erecskék, szökőkutak. Ez a roppant vízbőség az, amely édenkertté varázsolja a szíriai sivatagnak ezt a darabkáját". 7
Bagdad ,,Itt vagyok a kalifák városában. A legfárasztóbb, legkeservesebb út van mögöttem, amit valaha megtettem; negyvennyolc napon át meneteltünk a forró sivatagban. Ebből huszonhat napot töltöttem lóháton, napi 9—14 órás lovaglással. Lovas csendőrök kísértek, nehogy útközben rablótámadás érjen. Nappal a hőség éppen olyan elviselhetetlen volt, mint éjjel a hideg. Átkeltünk az Eufráteszen. Ma végre ágyban alszom, nem sátorban. Nincs más vágyam, mint enni és aludni, enni és aludni. . ." 8
Balbek „Kéthetes élvezetes út lóháton, a Libanonon át. Eleinte gránátalma bokrok és eperfák közt kanyarog az út, majd két új méltóságteljes fafaj tűnik fel : a szentjánoskenyérfa és a diófa. Nem hinnéd, kedves anyám, mekkora és mennyi termés van rajtuk. Mindenütt hihetetlen termékenység és termésbőség. 7 8
Tarczay Kálmán levele anyjához. Damaszkusz, 1871. március 28. Tarczay Kálmán levele anyjához. Bagdad, 1871. november 8.
Egy mély szakadék fenekén Szent Antal kolostora, önkéntelenül megálltam a meredély szélén. Nem hittem, hogy lóháton folytatni lehessen az utat. Vezetőm azonban barátságosan hátrakiáltott, hogy csak menjek utána. Derék lovam csak ugyan baj nélkül levitt a szurdok mélyébe. Alulról aztán feltekintve a magasba nem akartam hinni a szememnek. Felfelé már kevésbé nyaktörő úton haladtunk tovább. A Libanonban szétszórva számos keresztény kolostor van. Itt szír nyel ven olvassák a misét, szír egyházi könyveik vannak, és bizonyos autonómiát élveznek. El arc! Itt Amint kikászálódtunk a völgyből, vezetőm hirtelen felkiáltott: vannak a cédrusok! Beléptünk abba az erdőbe, az egész világon egyedülálló cédrusligetbe, amelyből Dávid király, Salamon, Nebukadnézár hozatta építke zéseihez a cédrusfát. Ebből a drága fából épültek Persepolis, Jeruzsálem, Ninive gyönyörű palotái... Bibliai idézetek merengtek fel lelkemben e faóriások láttára. Most már csak kevés példány van belőlük, ezekhez nem szabad hozzányúlni. Csak a lehullott gallyakból, rőzséből raktunk kis tüzet, hogy feketekávét főzhes sünk. Nem hinnéd, kedves anyám, micsoda illatot árasztott az égő rőzse! Mintha tömjént égettünk volna! Mindenütt a csatornázás nyomai, régi kultúrák maradványai. Közeledünk a Balbek romjaihoz. Csodálatos a Naptemplom. Óriási kőtömbökből világhírű összeróva. Megfoghatatlan, hogyan tudták ezeket az ötölnyi tömböket egyszerű emberi erővel, gépek nélkül felállítani! Itt van a rómaiak Juppiter-temploma. Es minden falon csodálatos domborművek, művészi faragványok. Valóságos világcsodája.. ." 9
M é g sokat idézhetnénk a fiatal orvos leveleiből. M i n d e n érdekelte ő t : a mű vészet, a természet. Különös érdeklődéssel k u t a t t a a népies gyógymódokat, a Keleten használatos gyógyfüveket, drogokat. Ezeket maga is gyűjtötte, mások kal is gyűjtette: az v o l t a szándéka, hogy a bécsi világkiállításon bemutassa gyűj teményét, erre azonban nem került sor, m e r t katonai szolgálata mellett nem maradt sem ideje, sem lehetősége arra, hogy gyógynövényekkel is foglalkozzék. Szép és értékes tengerikagyló-gyűjteményét a m i s k o l c i T ó t h Pál-féle leányisko lának ajándékozta, ahol később kislánya nevelkedett. Barangolásai közben bőven volt alkalma tapasztalatokat szerezni, ismereteit gyarapítani. N e m v o l t nehéz szolgálata, gyönyörű karrier várt rá, ha o t t maradt volna Törökországban, mégis hazavágyott. Szerződése lejártával nem újította azt meg, hazajött és Bártfán vállalt fürdőorvosi állást; nagyon megkedvelte ezt a bájos kis fürdőhelyet. Ennek jövőjét, fejlődését óhajtotta előmozdítani, a m i k o r monográfiát írt róla, amely „ K u r o r t B a r t f e l d " címen német nyelven jelent meg Kassán, 1877-ben. Bártfán is szép jövő várt rá, de fiatalos kalandvágya sem akkor, sem később nem hagyta n y u g o d n i . Bármennyire kedvelték betegei, bármennyire megbecsül10
9 1 0
Tarczay Kálmán levele anyjához. Balbek, 1 8 7 1 . november 2 1 . Ezenkívül ókori történelemmel és vallástörténettel foglalkozó tanulmányt jelen tetett meg 1910-ben az Eperjesen kiadott Theológiai Szaklapban Voltak-e Jézus nak testvérei? címen. Foglalkozott a sumér—magyar nyelvi összefüggés kérdésé vel. Regényt írt Gudiz sumér király címen, amit már nem tudott kiadni, és a kézirat elveszett. (A szerző személyes közlése.)
ték a felettesei, sehol sem volt nyugta, sehol sem időzött hosszabb ideig. V a l a m i belső nyugtalanság arra sarkantyúzta, hogy újra meg újra megváltoztassa m u n k a helyét. Egy időben Budán a városmajori Vaskovits-féle vízgyógyintézetnek v o l t a vezetője, de jobban érezte magát melegebb, déli tájakon: így j u t o t t a boszniai Sztolacba, majd Dalmáciába a D u b r o v n i k h o z közeleső Sztonba (Stagno), F i u m e városába, Veglia szigetére, Aquileiába, Castuába (mai neve: Kasztav) és végül a horvátországi Barilovicsba, Károlyváros mellett. Horvátországi és dalmáciai tartózkodása alatt jól megtanult olaszul és horvátul, eszerint összesen tíz nyelven beszélt. M a g y a r nőt vett feleségül: a miskolci születésű Regéczy Nagy Jolánt. G y e r mekeit az idegenben is magyarnak nevelte. Nyugdíjba menvén egyik fiához költözött Zágrábba, o t t is halt meg 1912-ben. O t t nyugszik a sztenjeveci teme tőben. Hányatott élete v o l t , de nem a sors hányta-vetette: ő maga akarta így. Leánya (e sorok írója) a törökországi leveleket a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban helyezte e l . Pappné, Gizella T A R C Z A Y H—1111 Budapest, Bertalan L . u . 8 . Hungary
