SÁRGULT LAPOK ÜZENETE OLVASÓKÖNYV DÉVAVÁNYA TÖRTÉNETÉHEZ

HAJDÚ JÓZSEF

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE OLVASÓKÖNYV DÉVAVÁNYA TÖRTÉNETÉHEZ

VÁNYAI HELYISMERETI FÜZETEK 1.

HAJDÚ JÓZSEF

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE OLVASÓKÖNYV DÉVAVÁNYA TÖRTÉNETÉHEZ

DÉVAVÁNYA 1996

MEGJELENT

DÉVAVÁNYA NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL A HONFOGLALÁS MILLECENTENÁRIUMA ÉVÉBEN

LEKTORÁLTA: DR. SZABÓ FERENC

© HAJDÚ JÓZSEF, 1996.

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE

3

ELŐSZÓ A SOROZAT ELÉ A Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület (DÉKE) gondozásában útjára indított Ványai Helyismereti Füzetek egy új, községünkben előzmények nélküli próbálkozás. Célunk olyan egyszerű, de ízléses megjelenésű, gazdag tartalmú füzetek kiadása, melyek e hajdani kismezőváros múltjával és jelenével kapcsolatos ismeretek bővítésén keresztül igyekeznek ösztönözni a szülőföld, illetve lakóhely szeretetére, a polgári öntudat vállalására. Sorozatunk nem pótolhatja – nem is kívánja pótolni – a község gazdag történetét és néprajzát összefoglalóan feldolgozó Dévaványa‐monográfia súlyos hiányát. Sőt, feltett szándékunk egyengetni ezen óhajtott mű megszületésének rögös útját. Ugyanakkor füzeteink szükséges és hasznos társai lehetnek a tervezett monográfiá‐ nak, hiszen lehetőséget nyújtanak olyan anyagok közlésére is, melyek tematikai vagy terjedelmi korlátok okán meghaladják egy átfogó szintézis kereteit. Mint a sorozat címe is utal rá, nem kívánunk megragadni a helytörténeti for‐ rásközlések szintjén. Ezek csupán fontos, visszatérő színfoltjai lehetnek annak a széles palettának, melyet dévaványai helyismeretnek nevezünk.

 A KÖTET ELÉ A Sárgult lapok üzenete Dévaványa XVIII‐XIX. századi levéltári forrásaiból nyújt át egy apró csokorra valót. Köztük olyan írásokat, melyeket elődeink kifejezetten azzal a céllal jegyeztek fel, hogy azok az utókor számára fennmaradjanak. Nekünk, kései utódoknak üzennek hát e megsárgult lapokra rótt szálkás betűk, s füzetünk ezen üzenetek közvetítésében kíván segíteni. Reményeim szerint kiadványunk eljut minden múltunk iránt fogékony korosz‐ tályhoz, ifjakhoz és aggastyánokhoz egyaránt. Éppen ezért az anyag válogatásánál számos szempontot figyelembe vettem. Fontosnak tartottam, hogy az iratok minden előképzettség nélkül is olvashatók és „emészthetők” legyenek, s olyan információkat tartalmazzanak, amelyek a lehető legszélesebb réteg számára hasznosnak és érdekesnek bizonyulnak. Betekintést nyújtsanak a korabeli írásbeliség világába, segítsék a helytörténet iránti érdeklődés elmélyülését. Az érthetőség könnyítése végett igyekeztem olyan témákat választani, melyek között fellelhetők kapcsolódási pontok. Természetesen tekintettel kellett lennem a terjedelmi korlátokra is. Nem volt, és nem is lehetett célom egy korszak teljeskörű bemutatása. Csupán néhány kisebb‐nagyobb esemény epizódszerű kiragadásával igyekeztem felvillan‐ tani a korabeli hétköznapok történéseit. A szöveg összeállításánál nem időrendiséget követtem, hanem egyfajta logikus, tematikus felépítésre törekedtem. Bízom benne,

4


hogy ez a szerkezet az összekötő szöveggel és a bőséges jegyzetanyaggal együtt elősegíti az egyébként talán nem könnyű olvasmány megértését. A szövegek közlésénél a lehető legtöbb tartalmi és formai jellemző megőrzésére törekedtem. A betűhű közléstől csupán egyes rövidítések feloldása, illetve ékezethibák kijavítása esetében tértem el, ha azok megítélésem szerint az olvasást és az értelmezést számottevően megnehezítenék. Kedves kötelességemnek teszek eleget, amikor köszönetet mondok Dévaványa Nagyközség Önkormányzatának, hogy a millecentenáriumi rendezvények sorában kötetünk kiadására is lehetőséget biztosított. Külön köszönettel tartozom Dr. Szabó Ferenc nyugalmazott megyei múzeumigazgatónak a latin szövegrészek fordításához nyújtott segítségért és a kötet lektorálásáért. Köszönet illeti Németh Tamás székesfe‐ hérvári református lelkészt, ki a bibliai idézetek azonosításában és ellenőrzésében volt segítségemre. Székesfehérvár, 1996. július 20. Hajdú József


5

DÉVAVÁNYA VÁZLATOS TÖRTÉNETE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉIG Dévaványa a hajdani Nagy‐Sárrét nyugati szélén kényelmesen terpeszkedő, nagy határú település. Ez a folyókkal, erekkel szabdalt terület mindenkor igen alkalmas életteret biztosított az ember számára. Egykori határában ma többszáz régészeti lelőhely bizonyítja a különböző kultúrák folyamatos megjelenését az újkőkortól a honfoglalásig. A népvándorlás korának szép emlékei a határban nagyszámban talál‐ ható „földpiramisok”, az úgynevezett kunhalmok. A magyarok korai megtelepedését több honfoglaláskori temető bizonyítja. Vidékünk egyik legszebb és legfontosabb régészeti emlékét, az ecsegi aranyozott ezüst tarsolylemezt a határ ecsegpusztai részén, a Bokros‐halomban találták 1938‐ ban. A község első megüléséről nincsenek pontos adataink. A hagyomány szerint a végzetes muhi csata (1241) után bujdostak e mocsarak által jól védett területre a tatárok vérengzései elől menekülő lakosok. Ványa szláv hangzású neve azt sejteti, hogy az ide érkező első magyarok szláv népek által lakott településre leltek. Első írásos említését az 1330. évi pápai tizedjegyzékben találjuk1. Ekkor már egy‐ háza és papja volt a községnek. Ez az egyház a XVI. század elejére úgy megerősödött, hogy olyan felvilágosult, tudós személyt tudhatott vezetőjének, mint a krakkói egyetemen doktori fokozatot szerzett Ambrus pap. Az ő vezetésével csat‐ lakoztak a ványaiak Dózsa György seregéhez, s ő volt az a Ványai Ambrus, aki később Dózsa kancellárjaként vált ismertté. 1422‐ben Zsigmond király Ványát Kompolthi Miklósnak adományozta. 1522‐ben a Kompolthi család fiú ága kihalt, ekkor a község gúthi Országh Kristóf tulajdonába került. Későbbi birtokosai voltak az enyingi Török család, majd a bedeghi Nyáryak. A szolnoki és a gyulai vár elestével Ványa is török hódoltságra jutott. Bár mint szultáni birtok (khász) viszonylagos kiváltságot élvezett, a lakosság mégis sokat szenvedett. Egyaránt adózniuk kellett a töröknek és a magyar földesuraknak. Természetesen a hódoltsági területen a magyar földesurak számára az adók rend‐ szeres behajtása bizonytalan volt. Talán éppen ezt a helyzetet használták ki a ványai jobbágyok, amikor a XVII. században sorra megváltották magukat uraiktól. Mint a jobbágyi terhek alól kivált szabadosok aztán armális nemességet is szereztek. Szarka György és fia, Mihály 1606‐ban Bocskai Istvántól kapott címeres nemes‐ levelet, bár nem tudjuk, hogy ekkor ványai lakosok voltak‐e.2 Leszármazottjaik később jelentős szerepet játszottak községünk közéletében. 1621‐től kezdve már Ványán lakó jobbágyok felszabadításáról is vannak adataink. Ekkor Szécsény Mátyás hűségéért kap szabadságot Nyáry Miklóstól. Dósa Tamás 1634‐ben Gyűjtő Mihályt 65 tallér, 1639‐ben pedig Farkas Andrást 100 forint ellenében szabadítja meg a jobbágyi terhektől.3 1635‐ben a református templom kijavítását megörökítő emléki‐ ratban már nemeseket is említenek.

6


Vélhetőleg később egyre több családfő élt az önmegváltás lehetőségével. Egy 1647‐es megyei összeírás alkalmával 14 armális nemes család élt a községben.4 Csupán 1650‐ben bedeghi Nyáry Zsigmond további 41 jobbágyának adott bizonyos összegek fejében szabadságlevelet,5 s részükre a határt is zálogba bocsájtotta.6 Ezen nemes családok közül később a Dékányok és a Szarkák Kérszigetre nádori adományt (donációt) is nyertek.7 A török kiűzése, majd a Rákóczi‐féle szabadságharc alatti rác betörések sok vérál‐ dozatot követeltek az Alföldnek e délkeleti vidékén. A császár szolgálatába szegődött rác csapatok elsősorban azokat a helységeket büntették, amelyek katonákat küldtek Rákóczi seregébe, így Ványát is többször megsarcolták. Egy 1808‐ as határper 81 éves agg tanúja „Vallya azt is, hogy vánnyai öregektűl és az édes Attyátúl is halotta volna, hogy a régi üdőben a Pestis előtt a Rekettyés Oldalban a valóságos vánnyai Földről, a Rebellis Rátzok a ványaiaknak egész Gulyáját Gulyásostúl együtt elhajtották, és fel praedálták.”8 Tény, hogy 1704. augusztus 4‐én 800 db marhát hajtottak el,9 majd 1710‐ben a községet is elpusztították.10 A másfél évszázadig húzódó hadi állapot nyomán megyényi területek népte‐ lenedtek el teljesen. Az elpusztult községek jórésze sosem tudott újraéledni. A ványaiak is sokszor futni kényszerültek, hol a Sárrét nádrengetegében, hol más biz‐ tonságosabb vidékeken húzták meg magukat. Mégis ez a község egyike azon keveseknek itt a Délkelet‐Alföldön, amelynek lakosságában a török időktől nap‐ jainkig kimutatható a folytonosság. A szatmári békét (1711) követően Dévaványa fejlődésében is egy hosszú, békés periódus következett. Az armális nemesekből álló község a határt is birtokolta. A lakosság száma részben belső szaporodásból, részben újabb nemes családok beköltözésével folyamatosan gyarapodott. A XVIII. század közepén Ványa birtoka Haller Sámuel és a Nyáry család négy oldalági leszármazottja, az úgynevezett Négy Línea nemesei között oszlott meg. 1750 február 4‐én került sor köztük a határ kettéosztására.11 Ez a birtokváltás ked‐ vezőtlen változásokat hozott a ványai nemesek számára. A Négy Línea birtokosai nevében Báró Orczy Lőrinc tárgyalásokat kezdett a ványai nemes és nemtelen zálo‐ gosokkal a határ megváltásáról. Orczy báró nyilván tisztában volt azzal, hogy egy esetleges perben a ványaiaknak kizárólag vesztenivalójuk lehet, ugyanakkor egy elhúzódó peres ügy az ő érdekeit sem szolgálhatta. 1753 őszére kikényszerítette a kompromisszumot: 1600 rénes forintért visszavásárolta a Nyáry Zsigmond által évszázada elzálogosított határt, viszont a nemesek megtarthatták házaikat, telkeiket és szőlőiket.12 Hogy ez a szerződés milyen súlyos terhet jelentett a ványai lakosok számára és gazdaságilag milyen jól átgondolt lépés volt a földesurak részéről, azt jól érzékeltetik az alábbiak. Már az 1753. szeptember 26‐án aláírt egyezség után, az év hátra lévő három hónapjára 250 vonás forint járandóságot voltak kénytelenek fizetni a ványa‐ iak a földesurak kasszájába.13 A következő évben pedig a robotok és dézsmák fejében 600 rénes forintot, a kocsmák haszonvételéért 280 rénes forintot, nádvágásért és a határ egyéb hasznáért 100 rénes forintot számított fel a Négy Línea. Ezen felül a ványai nemesek kötelesek voltak 100 pár teknős békát szállítani a földesuraknak,14 helyre kellett hozniuk és jó karban tartaniuk a kocsma és a kása malom épületét,

Nyáry Zsigmond által 1650‐ben kiadott jobbágyfelszabadító (manumittáló) levél. (Az Országos Levéltár gyűjteményéből.)

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE 7

8


miközben a görög boltjának haszonvételét a nagyságos urak a maguk speciális ren‐ delése alatt megtartották.15 Nem kell nagy számításokba bocsájtkoznunk ahhoz, hogy megállapítsuk: az 1600 forintos váltságdíj néhány rövid hónap alatt megtérült a tekintetes Négy Línea‐béli földesuraknak. Községünket a XVIII. század közepéig szinte kizárólagosan református nemesek lakták. A nemesek tanácsa nem csupán a község irányítását látta el, de ők igazgatták az egyház ügyeit is. A század második felében azonban folyamatosan növekedett a nemtelen adózó lakosok számaránya. Mivel a nemes község ügyeibe nem lehetett beleszólásuk, megszervezték a maguk külön közigazgatását és részt kértek az egy‐ ház vezetésében is. A paraszt tanács megalakulásáról egyelőre nincsenek pontos adataink. Szügyi Dániel szerint az egyházi ügyek intézésére 1769‐ben létesített konzisztóriumban a nem nemesek bírája és esküdtjei is helyet kaptak,16 tehát ekkor már bírája volt a nemteleneknek. Nem zárható ki, hogy a nem nemesek közigaz‐ gatása az 1774‐es esztendőre alakult ki végérvényesen, mivel az adózó helység első pecsétjén ez az évszám áll, s a későbbi időkből származó pecséteken is ugyanezt találjuk. A katolikusok beköltözése a XVIII. század végén a pápista földesurak ösztönzésére kezdődött meg. Ezen vallás első képviselői valószínűleg Mezőkövesd környékéről érkeztek. Ez az oka annak, hogy a ványai reformátusok szinte a mai napig minden katolikust matyónak neveznek. A katolikus egyház újjászervezésére 1793‐ban került sor. 1 Haan Lajos: Békés vármegye hajdana I‐II. Pest, 1870. II. kötet 19. p. 2 Bozay Szarka György armális nemeslevele a család tulajdoná‐ ban. 3 Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541 – 1848 között (Budapest, 1988. 219. p.) 4 Baán Kálmán: Heves és Külső‐ Szolnok vármegye 1647. évi nemesi összeírása Magyar Családtörténeti Szemle VII. évf. 2. sz. ‐ 1941. 45‐46. p. A kamarai összeírás 67 nemest talált a megyében. Közülük 14‐en Ványán laktak, a többiek egy‐két családonként szétszórva a megye többi településén. A ványai nemes családfők ekkor a következők: Ádám János, Kovacz Mihály, Pap János, Tóth Gergely, Szakacz András, Kovacz András, Szenczy Mihály, Talacz Péter, Garay Lukács, Ginteő (Gyűjtő) Mihály, Kerekes Lőrinc, Nagy Becze István, Boda György, Bajnóczy János. 5 OL: P 518, 29. csomó – Dévaványa 1650‐ben Nyáry Zsigmondtól

szabadságot nyertek az alábbi ványai jobbágyok: Kovács Mihály és fiai, Mátyás, János, István, Mihály, Gáspár, valamint öccse István 280 magyar forintért; Csurka András és Mihály 400 magyar forintért; Bott András és István 400 magyar forintért; Gyötőer (Gyűjtő) Mihály és Gáspár 100 magyar forintért; Szitás Miklós és fiai, János, Miklós és Mihály 200 rénes forintért; Erdős György és fiai, Gergely, András és János 125 forintért; Fodor János 80 magyar forintért; Hagymássi Márton és fia, Mihály 125 forintért; Kato István és fia, Ferenc, valamint öccsei, János és Péter 100 ezüst tallérért; Erdős Balázs és fiai István és János 225 forintért; Marussi Mihály 95 tal‐ lérért; Tóth István és fiai, Ferenc, Gergely és János 400 magyar forintért; Dékány András és fiai, András, János, György és Gergely 400 magyar forintért. 6 OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 25. lap 7 Orosz Ernő: Heves és a volt Külső‐Szolnok egyesült vár‐

8 9

10

11

12 13 14

15 16

megyék nemes családjai Eger, 1906. 63. és 272. p. OL.: P 523, 1. csomó – Dévaványa, 245. lap Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után In: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv, 1981. 103‐122. p. Maday Pál: Békés megye váro‐ sainak és községeinek története Békéscsaba, 1960. 128. p. Dr. Bereczki Imre: Dévaványa bel‐ és külterületének alakulása a XVIII. század közepétől Kézirat, 1980. 241‐245. p. OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 51‐52. lap OL: P 343, 40. csomó, J. 15. A teknősbékából készült étel a magyar arisztokrácia ínyenc csemegéje volt, ezért gyakran a készpénzzel szinte egyenrangú fizetőeszközként szerepeltetik a szerződésekben. OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 62‐63. lap Szügyi Dániel: A dévaványai református egyház története Gyoma, 1917. 6. p.


9

A RÉGI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉPÍTÉSE A ványai református lakosság a török kitakarodását követő békés évszázad‐ ban – részben újabb nemes családok beköltözése, részben pedig természetes sza‐ porodás útján – örvendetesen gyarapodott. A régről fennmaradt templomuk többszöri kijavításáért, majd a szűkössé vált épület kibővítéséért keserves küzdelmet kellett vívniuk a nehéz ellenreformációs időkben. Ez a súlyos elnyo‐ más csupán a XVIII. század végére enyhült, részben II. József türelmi rendelete (1781), részben pedig II. Lipót törvénykezése (1790‐1791) nyomán. Ezek értelmében a protestáns egyházak már szabadon építkezhettek, bár ehhez anya‐ gi támogatást csupán saját egyházuk tagságától remélhettek. Ilyen önerőből finanszírozott templomépítésbe kezdtek a ványai reformátu‐ sok 1811‐ben, amikorra a lakosság úgy megszaporodott, hogy a meglévő kis templom a híveket már be nem fogadhatta. Az építkezés költségeit részben adományokból, részben adókivetés útján teremtették elő. Az új templom falait a meglévő falaival párhuzamosan jelölték ki, a tornyot pedig egyelőre változatlan formában megtartották. Amikor két év alatt az építkezéssel annyira haladtak, hogy a meglévő temp‐ lom bontását is el kellett kezdeni, annak mennyezetdeszkáján három régi írást találtak. Ezen írásokat Szűts Gergely nótárius „jövendőbeli emlékezetre” a nemes helység protokollumába (jegyzőkönyvébe) is feljegyezte. Az ő jóvoltából idézhetem:1 1811k Esztendőben Majus 7kén a Déva‐Ványai Reformatus Lakosok az Uj Templom fundamentomát2 le tették Isten segedelméből, melyből annak falait két esz‐ tendők folyása alatt annyira építgették, hogy a régi Templomot is némely részben bontani szükséges volt; nevezetessen a Templom padlása deszkái fel szedettek; azután pedig tegnap, úgy mint Majus 18dikán 1813 eszt. a Mennyegzet deszkázatjai is le szedettek; mely Menyegzetbeli két egéssz szál deszkákonn tiszta fejér mázra szép fekete festékkel tett ezen három rendbeli Írások találtattak; ugymint – Iször „Ez az Istennek Sz: Egy Háza renováltatott3 újonnan ismét az előbbi rom‐ lásábúl Ne:4 Déva‐Ványai Költségünkel N: N:zs:5 Szabó Mihály Uram Feő Bíróságá‐ ban, ’s több mellette lívő Esküt Társaival együtt ugymint: Ne: N:zs. Szarka Gergely, Vas András, Takáts Péter, Cser Pál, Gyűtő István, Boda György, Bere István, Hajdú Mihály, Szűts István, Séllei János, Balog János, Séllei Péter, Dékány György, Dékány Péter Uraimék. Kis bírók Kováts János, és Sárkány Pál idejekben. Tisz:6 Kabai János Uram praedikatorságában7 Szi: Asz: istván. Anno Dni 1732 die 11 Novembris.”8 IIszor „Anno 1635. 26 July. Ez az Istennek Annya Szent Egyháza vétetett és Épít‐ tetett Föl az Előbbi Romlásábúl Ujonnan az N:es. Nemzetes Farkas András, Kökény János, Kökény István, és Farkas János, és az Több Fű Embereknek Költségek által. Mészáros Gáspár Fű Bíróságába és Dékány András bíróságában. Ezekhöz Tartozó Esküt Társaival Egyetemben, Es: 53: v: 7. Sicut Agnus ad Mactationem Ductus est, et velus ovit coram. Coram Tondente, se obnintuit, nek aperuit os suum ad.9

10


IIIszor Joan: I: v: 29: Ecce Agnus ille Dei qui tollit.10 Apoc: 17. v. 14. Et agnus wincet eos, quoniam Dns Dominorum est et Rex Regum.11 Joh. 4. v. 24. Deus est Spiritus, et qui adorant eum, oportet ut Spiritu ac veritate oret.12 Apoc. 22. v. 17. Et qui audit, dicat, veni et qui sitit veniat, et qui vult accipiat aquam vitae gratis.13 Apoc. 14. v. 1. Ecce (aderat) Agnus stans super montem Sion.14” Mely három rendbeli régi írásokat jövendőbeli emlékezetre fel jegyzette DVányánn 1813dik eszt. Majus 19dikén Szűts Gergely mk.15 Hites Notarius.16 A régi torony az új, nagyobb templomhoz alacsonynak bizonyult. Ezért elhatározták a torony falainak két öllel történő megmagasítását. Ennek munká‐ ba vételére azonban különböző okok miatt csupán 1832‐ben kerülhetett sor, amikor annak tetejét is más formájúra cserélték. A torony gombjának levételekor abban emlékiratot találtak, melyet az elődök 1795‐ben helyeztek el, s amelyből 1733‐tól kezdve kísérhetjük nyomon a torony‐ javítások krónikáját. Az új torony elkészültekor a község elöljárói követték elődeik példáját. A gömbbe nem csupán a régi iratot helyezték vissza, de hasonlóan maguk is megemlékeztek az új templom építéséről és a torony magasításáról. S mivel mindkét feljegyzésből számos érdekes részletet tudhatunk meg a község akkori egyházi és világi életéről, fontosnak tartották azokat a nemes helység protokol‐ lumába is bemásolni. Innen idézem:17 Pro Memoria18 1832k Esztendőben meg határoztatván a’ Torony falának fellyebb emelése, ’s más tetejének készíttetése, munkába vétetett, Húsvét után; – a’ midőn is a’ Berényi Kő mívessel Nájsvender Fülöp Úrral meg eggyezvén Ápr. 20kán a’ Legényei Pünköst Innepe után jöttek el, az Áts Mester Homályosy Ferentz Úr Legényeivel eggyütt – és a’ Torony teteje le szedéséhez hozzá kezdtek Junius 12kén. – a’ Gomb le vétetett Junius 15kén a’ mikor is a’ Gombban ezen írás találtatott. – ugy mint: „Mi a’ Déva Ványai Reformata Szent Ekklézsiának19 Elöljárói, kívántuk e’ következendő dolgokat Maradékunknak által adni emlékezetnek okáért; Melly emlékeztető írásunkat tesszük a’ Torony tetején levő Gombba, tudniillik: hogy ez a’ Gomb leg elsőben tétetett fel 1733dik Esztendőben, mint a’ vitorlára ki vágott számok meg mutatják. Másod ízben ismét ugyan ez a’ gomb tétetett ezen Torony Kő rakásá‐ nak, a’ meg rongyollott régiség után ujonnan meg építtetett tetejére az 1767k Esztendőben. Ugyan ez a’ Gomb 1795k Esztendőben Marzius 24kén, a’ nagy szelek miatt hellyéből ki mozgattatván, fele része a’ vitorlás vassal eggyütt le esett; Mivel pedig a’ Gombnak alsó része fenn maradott, több kárnak el távoztatására és a’ Szent Ekklézsiának díszére az akkori Elöl‐Járók, a’ meg csonkult Gombot le vétették, és Nemzetes Idősb Dékány Gergely Uram Deputatiója20 mellett /: nem nézvén az ekkor uralkodó ritka példájú szükséget21 :/ Nagy Váradra el küldötték, renováltatták, és


11

Füzes Gyarmati Erős Mihály Betsülletes Áts Mester által jobb Fundamentomon fel tétették az 1795k Esztendőben, Pünköst Havának Kilentzedik Napján. A’ Szent Ekklézsiának akkori belső, és Külső Elöljárói, ugymint Nemes Kabay Tóth József, a’ Szent Ekklésiának tsak mostanában hozatott új Predikátora. – Nemzetes Szarka György, és Dékány Gergely Kéérszigeti compossessor22 Urak, egyszersmind a’ Szent Ekklésiának Főbb Curatorai.23 – Nemes Kürthy Mihály Ordinar.24 Hadnagy. Ns Dékány István Ns Erdős Balázs Ns Séllyey Péter Ns Földesi János Ns Tóth István Ns Balog János Ns Földesi Gergely Ns Farkas János Ns Szarka Gergely Ns Pesztránszky István Ns Dékány Benedek hites Curator. és a’ N. Communitásnak25 Notariussa26 Kováts Péter mp.27 Contribuensek28 Fő Bírája Kis György Nagy László, Furka Mihály, Szabó János, Nagy András, Ladányi István, Bogya István, Somogyi János Esküdtek. Varga András Contribuensek Notariussa. Fiú Oskola Rectora29 Klós János Leányok Tanítója Kabai Tóth János Uraimék idejekben.” A’ Gomb le vétele után más nap a’ Torony teteje le húzatott az Oskola udvara kapuja felé le döntetett. – /: ezen Torony fáiból későbben um: September 3k és azt követett Napokon egy Hét alatt a’ Helység Északi oldalán egy Ivó Kút készítte(te)tt a’ Kertek közt.30 – :/ – Melly után a’ Kő mívesek úgymint Bernt János, és Meyer János /: kik a’ fen‐ tebb nevezett Kő Míves Maiszternek31 halála után által vet‐ ték az egész munkát mint Maiszterek :/ hozzá fogtak a’ Kő fal fel rakásához, fel rakták a’ kötött két ölnyi falat, és a’ Templomot kívül belől reparálták32 ’s bé meszelték egésszen Augustus 11kéig. – a’ mikor fel hagytak vélle, – az Áts munka el késvén. – mellyhez hozzá fogtak osztán September 4kén. – Ekkor hozzá fogván a’ Torony tetejét fel rakták September 15kéig a’ Gomb fel tétetett September 16kán. Melly Gombba e’ következendő írás tétetett, – vissza tétetvén az ez előtt benne volt Jegyzés. –

Toronydísz 1733‐ból

A’ Déva Ványai Reformátusok Temploma, – mellynek Tornyán lévő gombjában találtatott 1832k Esztendő Junius 15kén lett levétetésekor az ide mellékeltt Jegyzés, – minek utánna a’ Lakosokk megszaporodása miatt az ezen Ekklézsia Tagjait bé nem fogadhatná, annak el rontatása, és hellyette Nagyobbnak építtetése 1810k Esztendőben elhatároztatott volna, az újnak építése munkába vétetett 1811k Esztendő Tavasszán. – a’ fundamentoma letétetett Majus 7dikén – és pedig a’ Templomnak Nyári Napnyugoti

12


Szegeletében az első Téglát le tette Tiszteletes Tudós, és Nemes Jezernitzky Ferentz Úr, – a’ másodikat Nemesség Ord. Hadnagya Ns Kürthy Mihály, utánna Ord. Bíró Nagy András, Szabó János Esküdt, Szűts Gergely Notarius Uraimék, ezek után szá‐ mos mind Nemes mind Contribuens jelen volt Esküdtek, ’s több előbbkelő Lako‐ sok. – Az el kezdett Templom felépülvén az ezen Ekklésia Tagjainak, rész szerént kegyes adakozásokból, rész szerént a’ ki vetés útján begyűltt tulajdon költségeiken, Ns Tóth Péter Ekklésiai Perceptor33, és Ör:34 Pap Sándor Curator Uramiék felü‐ gyelések alatt; az eddig volt Torony a’ nagyobbított Templomhoz alatsonnyá vált, – ’s ennek is fellyebb emeltetése szükségessé lett; – hanem ezen magassabbra emelést a’ külömböző idők viszontagságai mind eddig akadályoztatták; – a’ mikor osztán ezeknek ellenére is a’ Torony nagyobbítása munkába vétetett 1832k Esztendőben. – Mellynek elő mozdításában meg külömböztette magát M. Túri lakos Özvegy Bányai Mihályné ide való születés Bogya Erzsébeth Asszony a’ midőn két Contractusokkal35, mellyekről bé is vett ezen Ekklésia 1500. fonál szaporább Summát36, – meg ajándékozta. – Megkülömböztették több ezen Ekklésiának betsül‐ letes, és érdemes Tagjai is; – kiknek is, és az Ekklésiának volt tehettségéből a’ Toronynak eddig volt fala Két Öllel fellyebb emeltetett. – a’ Torony teteje az ezelőtt volt sugár, magos hellyett más formára vétetett; – a’ régi, már 1733k Esztendőben fel tétetett gomb, és csillag, ’s fél Holdal fel ékesültt vitorla a’ volt állapotban, meg fes‐ tetvén ugyan a’ Gomb veresre, a’ Vitorla Csillag, ’s fél Hold halvány sárgára, és meg igazíttatva újra hellyre tétetett e folyó 1832k Esztendő September 16kán Vasárnap dél után Tiszteletes Tudós Nemes Jezernitzky Ferentz Úr Predikátor, Ordinar. Hadnagy Ns Cser János, Esküdtek Ns Pap György, Ns H. Nagy János, Ns Szarka István, Ns Pap János, Ns Földesi Mihály, Ns Pap István, Ns Szitás András, Ns Bere János, Ns Várady István Uraimék. Fő Bíró Budai Sándor egyszersmind Ekklesiai Perceptor. Esküdtek Tóth Gergely, Berczi János, Id.37 Kis Bálint, Galgótzi József, Jámbor Erdős János, Bogya Mihály, Bogya András Uraimék. Mind két Communitas Notariussa Szabó István. (Más tintával később folytatva.) Oskola Rectora Ujhelyi József. Praeceptor38 Fazekas István. Leányok Tanítója Tömöri Mihály, Curator Elek István Őkegyelmek. A’ Torony falát fellyebb rakó Kő mívesek Bernt János, és Meyer János Gyulai Lakosok. A’ Torony tetejét készíttető Áts Mester Homályosy Ferentz Úr Cameralis39 Áts maiszter. A’ Gombot fel tévő Molnár Mátyás – Társai Strájberger János, és Gyalog István Áts Legények, Inas Nagy Mátyás mind Szolnoki Lakosok. A’ Kőmívesekre, ’s Átsokra gondoskodó Ör: Ns Szarka Mihály Kémény Kapi‐ tány. – A’ Torony teteje fel rakatván, az ótska Torony fáiból készíttetett ismét egy másik ivó Kút, a’ Túri éren túl mindjárt a’ Túri ér Hát Zugjába, és a’ Kávája letétetett e’ folyó 1832k Esztendő October 13kán. – A’ Torony tetejét készítését el végezték az Áts Legények November 3kán 1832. és haza is vivődtek Szolnokba.


13

A’ Torony fala rakását el végezvén a’ Kő mívesek Aug. 14kén a’ munka félben maradt az Átsok nem érkezvén a’ Torony teteje csinálására. – Ezen munkájok foly‐ tatásához fogtak 1833k Esztendő Apr. 17kén a’ mikor is a’ Torony fala egésszen való vakolását és meszelését, a’ Templom Tűzfalai reparatioját, és meszelését, el végezték ugyan 1833k Esztendő Majus 15kén. A’ Temlom tetejének ujonnan való zsendely(ez)ését fel vállalták ide való Molnárok Balogh István, Takáts Ferentz, József, és András. Négyen hozzá fogván Majus 13kán. A’ Templomot, két Karba járót, és a’ Templom kerítése Kapuja felett levő fedelet meg zsendelyezték Junius 18káig, akkor betsüllettel el végezték. A’ Templom Kő kerítése munkájához t: i:40 bé vakolásához, ’s a’ hol hibás volt bé igazgatásához ’s bé meszeléséhez hozzá fogván, Julius 31kén el végezték Augustus 14kén 1833ban. Sajnos, ez a templom nem bizonyult hosszú életűnek. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a halom, amelyen emberemlékezet óta mindig templom állt, nem természetes alakulat, hanem úgynevezett kunhalom volt. Ezek a népván‐ dorláskori építmények, lévén emberi alkotmányok, nem szolgálhatnak oly szilárd alappal, mint a bolygatatlan szűz talaj. Az 1811‐ben elkezdett templom túlságosan nagy megterhelést jelentett a halom szerkezete számára. Falai néhány évtized alatt úgy megsüllyedtek, hogy 1859‐ben azokon már veszélyes hibák mutatkoztak. Javítás híján a veszély oly mértékben növekedett, hogy 1868‐ban már egy új templom építéséről kellett gondolkodniuk az egyháztagoknak. Ezzel indult a mai templom építésének története.

1 SZML: Dévaványa tanácsjegy‐ zőkönyve 1767‐1849,16‐17. lap 2 fundamentom (fundamentum)= alap 3 renovál= helyreállít 4 Ne:, N:, Ns, N:es.= nemes 5 N:zs:= nemzetes 6 Tisz:= tisztelendő 7 praedikator (praedicator)= lelkész 8 Az Úrnak 1732. évében november 11. napján. 9 Ésaiás próféta könyve 53. v. 7. Mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megné‐ mul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! 10 János evangéliuma 1. v. 29. Ímé az Istennek ama Báránya, a ki elveszi a világnak bűneit. (A bibliai igék valószínűleg Theodore Beza svájci reformátor latin nyelvű bibliafordításából vett idézetek.) 11 Jelenések könyve 17. v. 14. És a Bárány megyőzi őket, mert ő

12

13

14

15 16 17 18 19 20 21

uraknak Ura és a királyoknak Királya. János evangéliuma 4. v. 24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igaz‐ ságban imádják. Jelenések könyve 22. v. 17. És a ki hallja, ezt monda: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jelenések könyve 14. v. 1. Ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén. mk= maga kezével notarius= jegyző SZML: Dévaványa tanácsjegy‐ zőkönyve 1767‐1849, 20‐24. lap pro memoria= emlékezetül, emlékeztetőül eklézsia= egyház deputatio= követség Ez a „ritka példájú szükség” az 1794‐es és 1795‐ös években pusztító aszályra utal. (Lásd a későbbiekben!)

22 compossessor= közbirtokos 23 curator= gondnok 24 Ordinar. (ordinarius)= kinevezett, hivatalban lévő 25 communitas= község 26 notarius= jegyző 27 mp. (manu propria)= saját kezével 28 contribuens= adózó, nem nemes 29 rector= tanító, iskolamester 30 Kertek közt, avagy Két kert köze a mai Szeghalmi úttól É‐ra, a Szederkert és a Tókert közötti terület neve. 31 maiszter (maister)= mester 32 reparál= kijavít, megújít 33 perceptor= pénztárnok 34 Ör:= öreg(ebb) 35 contractus= szerződés, egyezség 36 summa= összeg 37 Id.= idős(ebb) 38 praeceptor= iskolamester, tanító 39 cameralis= kamarai, kincstári 40 t: i:= tudniillik

14


A TEMPLOMDOMB TÖRTÉNETE 1882. augusztus 29‐én a politikai hatóság a református templomot a rajta mutatkozó súlyos hibák miatt életveszélyesnek minősítette és bezáratta. Sürgette az új templom megépítését az a tény is, hogy a lakosság néhány évtized alatt megduplázódott, így a meglévő templom ismét szűkössé vált. Az új templommal a ványai reformátusok hosszú időre meg kívánták oldani az egyház gondjait. Azonban hogy az eddigieknél jóval nagyobb épület elférjen, s hogy annak szilárdabb alapokra helyezését biztosíthassák, a Templomdomb felső 3 méteres rétegét lehordták a halom D‐i oldalán lévő piactérre. Ezután a templom alapozásához a domb maradékát számos helyen további 275 cm‐es mélységben átmetszették. Ezek a munkálatok sok érdekes megfigyelésre adtak alkalmat a régészet iránt is élénken érdeklődő Dr. Frenyó Pál városi orvosnak. A földelhordás során számos korábbi építmény maradványa, valamint sok régi sírlelet került felszínre. A további átmetszések pedig a halom szerkezetének megfigyelésére is lehetőséget nyújtottak. Frenyó Pál tapasztalatait részletes jegyzőkönyvben rögzítette, és számos sikertelen kísérletet tett arra, hogy hivatásos régészeket is megnyerjen a helyszíni vizsgálódásra. Az MTA Kézirattárában fennmaradtak Frenyó doktor Török Aurél régészhez írott levelei, ásatási jegyzőkönyve és egy cikk, melyet bizonyára pub‐ likálási céllal küldött régész barátjához. Az írás első hat és utolsó három bekezdését Török Aurél piros ceruzával kihúzta, nyilván mint a tárgyhoz szorosan nem tartozó részeket. Mivel azonban e mondatok sokat elárulnak Frenyó Pál egyéniségéről, hazaszeretetéről és Dévaványához való kötődéséről, ezért most – e fenti megjegyzéssel – a teljes szöveget közreadom:1 szept. 18. A dévaványai templomdombban előfordult temető régiségére vonatkozó történeti rész Az 1887ik év augusztus hó 8ától szept. hó 5ig terjedő dombelhordási és szept. 5től szept. hó 17‐ig2 terjedő időben tett templomalapásási munkálat alkalmával napfényre került csontvázak és ezekkel előfordult tárgyak megérdemlik a figyelmet, mert némi fényt vetnek alföldünk e mocsárok közé szorult tisztavérű ős magyar népünk alkatára, ezek öltözékére, talán iparukra és a temetkezési módra. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk emez ásatás eredményét már azért is, mert nemzetünknek az amúgy is csak hiányosan ismert régi öltözékét, viseletét elénk állítja. Kétszeresen megérdemli azt, először mert magyar, másodszor mert mondhatni ősmagyar. – Nem czélom ez alkalommal ismertetni az ásatási jegyzőkönyvben felsorolt ma‐ gyar süvegeket, zekét, női pártákat, női vállfűzőket, női karmazsincsizmát, czipőket, ezek patkóit, férfi és női hajviseletet, csipkéket, pitykéket és zsinórzatot, mert azt ott teszem.


15

Ez alkalommal a lelt tárgyakból s helyükből s nem anthropologiai3 szempontból következtetve, – bizonyítani óhajtom azt, hogy e százakra menő, de csákányok s az idő által nagy részben elporlasztott csontvázak, déd‐ talán ősapáink drága marad‐ ványai, és hogy a leletek nemzetünk szent ereklyéi. Mert hogy régen élt őseink voltak a felhányt csontok, parochiánk4 évkönyveiből merített adatokból is kiderül. – Ugyanis egyik adatunk az, hogy 1755ben parochia építés alkalmával, az írásban „kisebb parochia ház”‐nak nevezett épület gerendája kivetetvén, azon bevésve Anno 1560, és későbbi, talán renoválás idejét jelző Anno 1639 volt vésve. – Második adatunk az, hogy az 1811ben megkezdett úgynevezett kis templomnak az alapok felvételi rajzán a „belsőnek” nevezett bontása alkalmával, a torony alatt a falra felszegezve volt deszkán, mely az előtt e templomban padlás deszkája volt, – az állott:5 Ezen anyaszentegyház renováltatott az 1635. esztendő július 26án felsorolva kiknek a költségén. Ugyanott más kisebb deszkára feljegyezve az, hogy 1732ik év november 11én is renováltatott6, tehát majd 100 évre az előbbi után. Pedig az időszak alatt hosszan elhagyatottan állott, mert hisz a XVIIik század végén dúlt törökhadjárat e helyet se kímélte meg és lakossai is csak 1711ben kerülhettek békés hajlékukba vissza. De már 1774ben annyira felszaporodtak, hogy a kis templomot 2 1/2 öles toldással kibővíteni kellett. Érdekes adat, hogy az 1721 évben a pesti vegyes bizottság által kiadott 1765ben hitelesített jegyzőkönyvi másolat több mint 20 agg tanú vallomása szerint az 1681 évi soproni országgyűlés alkalmával, tehát két évvel a töröknek Bécsbe vonulása előtt, midőn a „nagy üstökös csillag” látszott – „R. A Ványán a templom, iskola, parochia stb. Reformátusoké volt és sohasem is hallották az ellenkezőjét.” Pedig a 20 kihall‐ gatott 80‐90 éves emberek közzül kellett hogy valakinek az apja beszéljen a fiának arról, ha emlékezhetett volna rá, – mikor és kik építették az egyházat. Tehát az adatból, mely a templomban levő deszkán jegyezve volt, hogy az 1635ben újíttatott, és továbbá abból, hogy az 1732 évben majd 100 év után másodszor újítta‐ tott, elfogadható azon feltevés, hogy az 1635 év előtt talán 100 évvel épülhetett, mint mennyi időre szüksége volt az első s második renoválás közti időre. Továbbá azt, hogy a templom az 1635 évben7 nem dúlás, hanem a régiség okozta romból újíttatott meg, következtetni lehet arról is, hogy az kiemelve nincs, midőn pedig még az adakozók neveit is felsorolja. Ezen két előbbeni következtetőleg bizonyító adat, hitelesítése azon adatnak is, mely szerint az 1560 évben a mestergerenda évszáma szerint már Dévaványán parochia volt, s hogy temploma és parochiája jelenlegi helyén állott. Amennyiben a parochia kis /: régi :/ háza a jelenlegi helyén állott. De van erre vonatkozó történeti adatunk is, ugyanis a Lampe féle egy‐ háztörténelemben8 megvannak nevezve az 1569 évi váradi zsinat tagjai, kik között mint ilyen Bélváry Mihály mint d.ványai predicator9 van felemlítve. Ezzel eljutottunk a reformationak ezen vidéken való elterjedésének elejére, e téren tovább alig juthatnánk, hanem van más adatunk is, melylyel tovább is vihetjük e templom idejét vissza s ez maga a templom tornya. Ugyanis az 1885 évi templom s torony falainak szétbontása alkalmával feltűnt,

16


hogy a torony hátfalának azon része, mely a templomfallal állott összeköttetésben, – egészen más nemű szilárdabb építésű volt a torony és templom többi falépít‐ ményénél s ez amattól külön válva is volt. E fal, hogy nem egy idejű, hanem a kis templom falépítésének idejénél is korábbi építmény volt, bizonyítja az, hogy a temp‐ lom padlására a bejáró ajtó a torony falán, tisztán kivehetőleg később és nem a torony falának építésével egyidejűleg töretett át. – Ha tehát 1635ben renovált templom építését nem egész századdal is csak 1550re visszük is vissza, és mert az már akkor sem puszta téren, hanem egy ott állott előbbeni toronyfal maradványához lett építve; e Kunhalomra történt első építkezést a XVik század utoljára bátran vissza vihetjük. – Ezen elfogadható feltevés és adatokból már most következtethetünk leleteink régiségére is. – Ugyanis a földelhordási munkálat alkalmával kiderült, hogy a sírok a templom falán kívül, mint azon belől, de sőt a templom és torony alap alul is egyenlő sűrűen kerültek felszínre. – Tehát a temetkezés a templom, sőt az ó torony alapjának letétele előtt történt e helyen. Hogy mely időtől erre útmutatást ád a 44 számú sírlelet10, mert az abban lelt 4 darab Zsigmond pénz mindenikén 1424 év szám van. Tehát a XV század elejétől, de csakis a XVik század végéig terjedő időben. Ha azonban a lelt pénzdarabokon a számok nem az évszámát jelentenék, vagy ha eme pénz nem a Magyar – de lengyel Zsigmond pénzei volnának, akkor is csak annyit lehetne megengedni, hogy a temetkezés még ez időben is történt e helyen. Fentebbi állításom bizonyítására megyei levéltárainkból bővebb adatokat is lehetne szerezni. Az én czélom azonban annyira ki nem terjedhet, csak hivatottabb egyének erejét óhajtom ezen rövid vázlat által felidézni, kinek e temetkezési hely maradványainak régiségéről bővebb ismeretük és alkalmuk van a bizonyításra. De meg is érdemelné a nemzet múltja azt, hogy hű unokái fáradtságot nem ismerő szorgalommal, hamvaiból össze állítva, oly méltó fényben tüntessék fel azt, hogy büszke nemzetek kényteleníttessenek beismerni, miszerint a magyar mióta e honában él, nem volt barbár soha, vagy ha azzá lett, a félholdnak minden népére s a bécsi napnak minden vakító fényére volt szükség, hogy századok alatt azzá vará‐ zsolják. – Mert hiszen csak dicsőség illetheti meg azon nemzetet, melyről bebizonyítható, hogy véres küzdelmei daczára is otthonában az ipar, kereskedelem – és így közvetve a művelődésnek oly fokán állott, már a XV‐XVI. században, mint milyenre enged következtetni e néhány emlék, mely ősapáink sírján nyújtottak a dványai templom‐ domb mélyéből. – Kellett hogy művelt legyen e nemzet már a XV‐XVI században is, mikor itt, távol az ország lüktető központjától, távol az akkori műveltség niveauxjának11 szín‐ helyétől, itt eme egyszerű polgárok lakta mocsár szigetben – hova a vándor is csak tévedhetett – és mégis e maradványok bizonysága szerint, itt is rendezett tár‐ sadalom, ipar és fény honolt.12 – Frenyó Pál a templomdomb elhordása során szerzett tapasztalatairól részben az Archaeologiai Értesítőben13, részben a Szolnoki Híradó hasábjain14 is beszámolt. Figyelemmel kísérte a községben és határában folyó dombelhordá‐


17

É

Az 1635-ben újíto és 1774-ben kibővíte „belső” avagy „kis” templom alaprajza. Az 1812-ben építeni kezde, 1834-ben felszentelt és 1884-ben elbonto templom alaprajza. Az épülő (mai) templom földmunkája 2–2,5 m mélyen az előbbi templomok alapszintje alá. A régi körfal helye, mely a templomot kerítee.

Dr. Frenyó Pál vázlata nyomán rajzolta Hajdú József

XVI. századbeli torony maradvány, mely a kis templom tornyával össze épíete.

18


sokat és más földmunkákat. Tevékenységével elsőként indította meg a Sárrét régészeti kutatását. Munkássága megérdemelné a részletes bemutatást és objek‐ tív elemzést. A fenti írás közrebocsájtásával nem kívántam és nem is tudtam pótolni ezt a hiányosságot. 1 Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára: MS 4093/196‐206 2 A befejezés napja nincs a kézira‐ ton feltüntetve. Ezt a Dr. Bereczki Imre birtokában lévő másolati példányról pótoltam. 3 anthropologiai= embertani 4 parochia= egyházközség 5 A felirat szövegének és a meg‐ találás módjának pontosításához lásd a korabeli feljegyzést az előző fejezetben. 6 renovál= helyreállít 7 A kéziratban itt – nyilván tévesen

– 1735‐ös évszám áll. (A Dr. Bereczki Imre birtokában lévő másolaton már át van javítva 1635‐re.) 8 F. A. Lampe: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania Utrecht, 1728. 919. p. 9 predicator (praedicator)= lelkész 10 Frenyó Pál ásatási jegyzőkönyvé‐ ben 48 db. feltárt sírt regisztrál. Az általa 44. számúnak nevezett a mai templom tengelyvonalának északi részén került elő.

11 niveaux= nívó, (magasabb) szint 12 A mondat második fele hiányzik a levéltári kéziratról. Ezt a Dr. Bereczki Imre birtokában lévő másolati példányról pótoltam. 13 Frenyó Pál: A dévaványai „Templomdomb”‐ról Archaeologiai Értesítő, 1889. 53‐57. p. 14 Frenyó Pál: Őslelet Dévaványán Szolnoki Híradó, 1887. szept. 22. 1. p.

A KATOLIKUS EGYHÁZ ÚJJÁALAKULÁSA A reformáció tanai hamar gyökeret vertek a dévaványai keresztény hívek hitében. Az addigi római katolikus egyház a XVI. század közepére már bizonyosan reformátussá alakult. Ettől kezdve jó két évszázadon át ez a vallás egyeduralkodó volt községünkben. A török kitakarodása után az államhatalom nagy erőkkel látott az egykori hódoltsági területek katolikus egyházainak újjászervezéséhez. Ez az ellenrefor‐ máció sok keserűséget hozott a protestáns egyházakra. Az állandó és oktalan zaklatások nem segítették a felekezetek közötti békés együttélés és megértés kialakulását. Érthető tehát, ha a XVIII. század végén, a katolikus földesurak ösztönzése nyomán egyre nagyobb számban beszivárgó pápista lakosokra nem tekintettek jó szemmel a ványai reformátusok. Erősítette ezt az ellentétet az a tény is, hogy a beköltöző katolikusok többnyire a szegényebb rétegekből, elsősorban pásztorokból és szolgálókból álltak. Az egyelőre jelentéktelen számú, bár folyamatosan gyarapodó katolikus lakosság egybegyűjtéséért és érdekeik képviseletéért sokat tett Horváth Ferenc kunszentmártoni plébános, aki 1790‐ben báró Orczy Józsefhez írt levelében már katolikus pap idehelyeztetését kezdeményezte:1 Nagy Méltóságú Báró nékem Kegyes Uram! Remélem, noha a Méltóságos Báróhoz bocsájtott levelem bizonyos fátum2 miatt, amint már tudtomra esett, kézhez nem ment, tudtára vagyon a Méltóságos Bárónak a Déva Ványai azon eset, mellyet ugyan az oda való Református Nemesség vegyest a parasztsággal egyedül a Catholica Religióhoz3 való gyűlölségbűl, és ennek az onnan való kiss ded catholicus nyájnak ki irtása indulattyábúl cselekedni bátorkodott,


19

mint hogy pedig ezen eset tőlem illendő helyre föl adatván, már meg is vizsgáltatott a Tekintetes Nemes Vármegyétűl jelen léttében a Méltóságos Földes Uraságnak, és úgy ítíl‐ tetett, hogy mind az illyen több esetnek el kerülésére, mind pedig az egyéb Religio‐béli dol‐ goknak előmozdítására tekéntvén az ottan mostan kevés Catholicusoknak vigasztalását is, szükséges légyen Déva Ványára bé helyheztetni az Catholicus Plébánost,4 ki ottan közepette, az idegen Atyafiaknak a mennyire sz.5 tanításával, annyira jó példájával is maga Catholicus híveit ugyan támogassa, az ellenkezőket pedig édesítvén az igaz Hitnek el fogadására meg hódítsa: alázatossan kérni bátorkodom a Méltóságos Bárót, méltóztasson ebben maga kegyes értelmét hozzá jártatni, és a miben már a Tekintetes, és Nemes Deputatio6 a Méltóságos Bárónak is meg jelentetett határozást tett, jóvá hagyni, a földekkel és a Plébánosnak lakására nézve való háznak ki neveztetésével, mellyek occasione investigationis effective7 ki mutat‐ tattak a bé hozandó Plébánosnak kegyessen meg segítteni, mivel a menyire a dolgot tudom sem egyik, sem másik a Nagy Méltóságú Déva Ványai Uraságnak sérelmet, vagy esz‐ tendőbéli jövedelmében fogyatkozást azon bőv határban az nem okoz. Midőn ezen alázatos kérésemhez képest való kegyes választ óhajtva várnék, Úri kegyelmében ajánlott maradok Az Nagy Méltóságú Bárónak Kun Szent Mártony die 22a Aug. 1790. Alázatos Szolgája Horváth Ferencz v. esperes8 és Kun Sz Martonyi Plébános. 1793. tavaszán a dévaványai földesurak kérvényezték az egri püspöktől egy katolikus plébános kirendelését. Ez hamarosan meg is történt Bábás Ferenc személyében. Az újonnan kinevezett lelkipásztornak azonban igen szegényes eklézsiával kellett szembesülnie. 1793. szeptember 18‐án kelt levelében így panaszkodott erről Orczy bárónak:9 Méltóságos Báró s’ Fő Ispány nékem nagy Kegyes Uram! Amint már a Méltóságos Úrhoz botsájtott Levelemben jelentettem; Déva‐Ványára, Eő Excellentiájátúl10 az Egri Megyének Fő Lelki Pásztorátúl Plebánusnak bé kűldettem, és már négy Holnapoktúl fogva itt vagyok; de mivel a pusztaságon helyheztetett, egy magányos házon kívűl semmi alkalmatosságom nintsen, nem külömben a Kápolnám is olly üres, hogy az Isteni szolgálatokhoz szükséges eszközök is kívántatnak benne; Azért Méltóságodnak kegyességében, s’ buzgó adakozásában bízván, bátorkodok esedezni, hogy méltóztasson ezen szegény Parochiának11 pusztaságát tekéntetbe venni, és a szük‐ séges épületekre valamit kegyessen resolválni:12 Melly ebbéli kegyességéért Méltósá‐ godnak, és szerelmesinek szerentsés éltekért én a Nagy Istent imádni el nem mulatom; magamot pedig alázatossan kegyes gratiájába13 ajánlom, s maradok a Méltóságos Úrnak Sig.14 Déva‐Ványa die 18a 7br15 793. alázatos szegény káplánnya Bábás Ferentz D.Ványai Plébánus

20


Horváth Ferenc kunszentmártoni pap továbbra is igyekezett egyengetni az újjáalakuló egyház útját. Báró Hunyadyné Haller Erzsébet személyében buzgó támogatóra lelt. A báróné kész volt az egyház javára lemondani a ványai kocs‐ mák után járó éves jövedelem reá eső részéről azzal a feltétellel, ha a többi föld‐ birtokos is hasonlóan rendelkezik. 1794. március 21‐én ez ügyben fordult a kunszentmártoni plébános Orczy Józsefhez:16 D. a. J. K.17 Méltóságos Báró, és Fő Ispány Úr! nekem tiszteletre méltó Uram! Minthogy a Kristus Jésusnak Anya Szent egyháza közöséges, ennek mivolta azt hozza magával, hogy aki ezt hiszi, és tartya, annak el terjesztésében igyekezzen, és munkálódgyon. Nem kétlem erre vigyázot a Méltóságos, és Tekintetes Déva‐Ványai Földes Uraság is, midőn a közelebb múlt 1793dik esztendőben D Ványára lelki Pásztort, és Plébánost adatni kért vala a Kegyelmes, és Méltóságos Egri Megyebéli Püspök Ő Excellentziájátúl, miért is annyival több áldásokat várhat, és remélhet Istentűl magára, Úri Familiájára, jobbágyaira, és határira, mennél szükségessebb vala be jönni Plébánosnak D Ványára, azhol néhai üdőkben tsak ugyan volt Római Katolika Templom, következendőképen abban forgolódó áldozó Pap is. Ugyanis kívánom a Fölséges Úr Isten, hoszszas élettel, kívánatos egésséggel, és sok áldá‐ sokkal töltse a Méltóságos, és Tekintetes Uraságot. Mivel pedig ez az Új Anya Szent egyház még kisded, és sokak‐ ban szűkölködő, alázatossan jelentem Méltóságodnak. Méltó‐ ságos Báró Hunnyadiné ehez az Anya Szent egyházhoz tudván Szűkölködését olly buzgósággal viseltetik, hogy a D Ványai Korcsmai 600 R forintokbúl18 álló jövedelmet a D Ványai Ká‐ polnára resolválni méltósztatta a mód, és conditió19 alat, ha a több Méltóságos és Tekintetes Uraságok is tulajdon rátájokat20 azon Sz Szándékra által engedni méltósztatnak. Kérem mély alá‐ zatossággal Méltóságodat, mél‐ tósztassa secundálni21 a Méltó‐ ságos Bárónénak ájtatos indulat‐ tyát, és maga azon korcsmai jövedelembűl esni szokott részét a D Ványai Sz Szükségekre en‐ Bábás Ferenc pecsétje 1793‐ból gedni. Sőt többekben is méglen


21

jobb lábra álhat ezen Plebánia, segedelemmel lenni, hogy a T. Plébános Úr, és az Anya Szent egyháznak egyébb szolgái élhessenek, maradhassanak, és az híveknek szolgálhassanak, kiknek valóban sem hajléki, sem értéki még nintsenek úgy, amint kívántatnék, főkép az Harangozó minden hajlék nélkül lakik tsak jobbágyos házban. Meg enged Méltóságod, ha ide iktatom Urunknak ama mondását: Foeneratur Domino qui miseretur pauperis, et vicissitudinem suam reddet ei.22 Végre abban is nyújtom Méltóságodhoz alázatos kérésemet, méltósztassa Úri kegyes válaszszát és Feleletét adni nékem, hogy tudhassam miben továbbá is folytatni ezen új szűkölködő Plébániának dolgát. Többnyire Úri gratiájában ajánlom magamat Méltóságodnak, és Maradok Kun Szent Martomban die 21mo Martii Anno Dni 1794 Méltóságos Báró s Fő Ispány Urnak alázatos Szolgája Horváth Ferentz v Esperest, és Kun Szent Martonyi Plébános. Talán ma már megmosolyoghatnánk, hogy az alakuló katolikus egyház fő anyagi támaszát éppen a kocsmák jövedelme képezte. A bölcs egyházszervezők azonban bizonyára maguk is úgy gondolták: a pénznek nincs szaga. 1 OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 179. lap 2 fátum (fatum)= végzetes esemény 3 Catholica Religio= katolikus vallás 4 plébános (plebanos)= teljes jogú pap 5 sz.= szent 6 deputatio= bizottság 7 occasione investigationis effective= alkalmasint vizsgálati‐ lag valóban

8 v. esperes (vice esperes)= ales‐ peres 9 OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 195. lap 10 excellentia= felség 11 parochia= egyházközség 12 resolvál= engedélyez, határoz 13 gratia= kegy, jóakarat 14 Sig. (signatum)= kelt(ezés) 15 7br (septembris)= szeptember

16 OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 201‐203. lap 17 D. a. J. K.= Dicsértessék a Jézus Krisztus! 18 R forint= Rhenes forint 19 conditio= feltétel 20 ráta= rész 21 secundál= támogat 22 Isten a könyörgő szegények támo‐ gatóinak viszonozza a segítséget.

NEMESEK HÁZÁNAK ÉPÍTÉSE A katolikus plébánia abban az épületben kapott helyet, amelyben addig a nemesek tanácsa működött. Mivel a nemesek ily módon megfosztattak községházuktól, kénytelenek voltak helyette újat építeni. Ennek helyét 1792‐ben jelölték ki a község főterén. A telek felét az egykori fiúiskola helye jelentette, másik felét pedig a református parochiához tartozó kertből szakították. De mivel ez ellen az akkori tiszteletes, Szabó István szót emelt, a békesség kedvéért a templom körül elterülő régi temetőből e területet pótolták a parochia számára. S hogy az új községházát többé senki önkényesen el ne foglalhassa, a nemes tanács jegyzőkönyvébe az alábbi emlékiratot rótták:1

22


In Nomine Domini!2 Mi alább írtt Nemes Személyek akarván utánnunk következő maradékinknak securitassára3 nézve emlékezetbe hagyni, adjuk mindeneknek tudtokra; hogy nem lehetvén Köz Gyűlésre rendeltetett Ház nélkül Nemes Communitasunk,4 mivelhogy a Méltóságos Földes Uraságoknak szabad tetszésekből a Római Szent Hiten lévők számára Parochiának5 el foglaltatott azon Telken lévő Helység Házunk, mellyet az Debreczenben Lakó Nemes Szőke János Ur akkori Zálogos Földes Urtól száz Imperialis Tallérokban6 bírtunk az Kezünknél lévő contractus7 szerént: ezokáért a fojó 1792 esztendőben Méltóságos Báró Sághy Mihály Ur Eő Nagysága, és Tekintetes Consiliarius8 Halassy Márton Ur Jó és Kegyes Földes Urainknak engedelmekből, úgy Méltóságos Báró Hunyady János Ur Eő Nagysága Nagy Érdemű Plenipotentiariussa9 Tekintetes Burik János Fiscalis10 Ur consensusával11 a Nemes Communitás Közönséges Házának helyheztetése lett az 1746 esztendő előtt sok esztendőkig Férjfi gyermekek volt oskola Háza (melyben utolsó Rector12 Foris János Uram volt) hellyén fele; fele pedig Templomunk mellett napkelet felőll lévő Predikátori13 Kis Kertnek déli oldalából lett szakasztáson, mely ellen contradicaltt14 akkori Predikátor Tiszteletes Szabó István Ur, de az leg régibb temető helyből Méltóságos B. Hunyady János Földes Uraság Helybeli Ispánja Soár Pál Ur engedelme mellett a Predikator Ur le tsendesítésére egy darab szakasztatott. Melynek igasságáról ezen memorialist15 meg hagytuk. Sig.16 Déva‐Ványa. Ord.17 Hadnagy Ns18 Kürthy Mihály, Ör.19 Dékány István, Ör. Séllyei Péter, Ör. Vad János, Ör. Dékány Gergely, Ör. Farkas János, Ör. Szűts István, Séllyei János, Földesi Gergely, Földesi István, Ifj.20 Dékány János, Szarka Gergely és több Elöl‐Járók. 1 SZML: Dévaványa tanácsjegy‐ zőkönyve 1767‐1849, 60. lap 2 In Nomine Domini= Az Úr nevében 3 securitas= biztonság 4 communitas= község 5 parochia=paplak 6 imperialis tallér= régi (birodalmi) tallér

7 contractus= szerződés, egyezmény 8 consiliarius=tanácsos 9 plenipotentiarius= teljhatalmú megbízott 10 fiscalis= tisztviselő, (ügyvéd) 11 consensus= egyetértés, jóváhagyás 12 rector= tanító, iskolamester

13 14 15 16 17

predikátor (praedicator)= lelkész contradical= ellenez, ellentmond memorialis= emlékirat, feljegyzés Sig. (signatum)= kelt(ezés) Ord. (ordinarius)= kinevezett, hivatalban lévő 18 Ns= nemes 19 Ör.= öreg(ebb) 20 Ifj.= ifjabb

KOCSMAI MUZSIKUSOK MEGPÁLCÁZTATÁSA Dévaványán – más helységekhez hasonlóan – az erkölcs legfőbb védelmezői az egyházak voltak. Káromlást, paráznaságot és más bűnök elkövetését az egyház színe előtt kellett jóvátenni azoknak, akik nem akartak súlyosabb meg‐ torlásban, például a közösségből való kirekesztésben részesülni. Az viszont akkoriban is ritkaságszámba mehetett, hogy az egyház testi fenyítést alkalmaz‐ zon híveivel szemben. Korábban már értesültünk arról, hogy az újjáalakuló katolikus egyház anyagi bázisát a földesurak által felajánlott kocsmai jövedelmek jelentették. Mégsem volt tekintettel erre 1809‐ben az akkori plébános, amikor ezen kocsmák


23

egyikének három muzsikusát tiltott időben való zenélésért fejenként hat botütéssel büntette.1 Anno 1809. d. 22a October – Méltóságos Gróff Hunyady Uraság Déva‐Ványai Conventionatus2 Musikussainak ugyan Déva‐Ványai Tisztelendő Plebanus3 Ur parantsolatjából lett meg páltzáztatásokról tett Tanúvallás e szerént úgymint: 1ő Tanú Berta Mihály, mintegy 45 esztendős DVányai Catholicus Lakos valja, hogy ma egy hete Vasárnap délután Litania idején az egyik Kortsmában, mely a Parochia4 mellett vagyon, a Musikusok egy nótát hegedültek a fentt tiszteltt Méltóságos Uraság Számadó Guljássának, Kis Ferentznek, és egy Nagy Tóth nevű Juhásznak; a midőn azomban oda érkezvén a Kántor Ur fija, az első Musikust ki hívta; de a Tanú nem tudta hova; hanem az a Musikus viszsza jövén, ismét magával más két Musikust el hívott a Tiszt.5 Plebanus Urhoz; a holott mi történt rajtok, nem látta: ekkor pedig a Kortsmában ő rajta és a tántzoló két emberen kívül, tsak valami fijatal emberek voltak. 2dik Tanú. Szöllősi Mátyás 64 esztendős DVányai Catholicus Lakos, jó lélek szerént valja; hogy a Templomból hívatta őtet ki Tiszt. Plebánus Ur és Lovász Györgyött; a midőn már a három Musikusok az házába, ’s a hegedűik az asztalán voltak; akkor így szóllott hozzájok: tudjátok, hogy már kétszer meg tiltottalak titeket, hogy Vasárnap két Isten tisztelet előtt ne hegedőljetek: de mivel nem engedelmeskedtek, most harmadszor bizony meg vágatlak; akkor Dienes Ignátz nevű Nemes Személynek a kezébe adván egy botot, azt parantsolta, hogy mindjárt őket verje, ő úgy is Nemes Ember: így tehát a Musikusokat ki vezették, és egy kéve nádon mind a hármat hatig hatig pálczáztatta a T: Plebanus Ur; azt mondván; hogy én parantsolom, úgymond, vágjátok: a törvény vágatja meg, nem én. Jelen voltak Lovász György, és Dienes Ignátz: sőtt a páltzáztatást a Község is látta. 3dik Tanú Lovász György 50 esztendős, Catholicus Déva‐Ványai Lakos jó lélek szerént mindeneket hasonlóképpen vall. Hogy a fent írtt tanúvallás a meg írtt módonn mi előttünk jó lelki esméret szerént elő adattatott légyen; annak bizonyossabb voltára Helység szokott pecsétje alatt ezen levelet adtuk. Signat.6 Déva‐Ványa, die annorumque supranotatis.7 Ord.8 Bíró Takáts Mihály több Hites Társaival együtt. Ki adta Szűts Gergely mk.9 DVányai Hites Notarius.10 Hogy az ilyesfajta testi fenyítés akkoriban sem volt mindennapos eset, azt talán éppen e fenti tanúvallomások bizonyítják. További fejleményekről ugyan semmit sem tudunk, azonban gyanítható, hogy e jegyzőkönyv felvételét nem az indulatai hevében eljáró plébános úr kezdeményezte. Sokkal valószínűbb, hogy a sértettek fordultak ezzel földesurukhoz jogorvoslatért. 1 OL: P 523, 1. csomó – Dévaványa, 235. lap (Az adózó helység pecsétjével.) 2 conventionatus= szegődményes 3 plebanus (plebanos)= lelkész

4 5 6 7

parochia= paplak Tiszt., T:= tisztelendő, tiszteletes Signat. (signatum)= kelt(ezés) die annorumque supranotatis= a fent írt évben és napon

8 Ord. (ordinarius)= kinevezett, hivatalban lévő 9 mk.= maga kezével, sajátkezűleg 10 notarius= jegyző

24


A TÚRÉRI TEMETŐ MEGNYITÁSA Olvashattuk, hogy a nemesek házának építésekor a prédikátori kertből kihasított részt a „leg régibb temető helyből” pótolták. Régi szokás szerint ugyanis a temetkezés a templom körül, az úgynevezett cinteremben1 folyt. Így községünk első temetkező helye az a halom volt, amelyen ma is a református templom áll. Később ez a temető kiterjedt a halomtól nyugatra és északra eső lapályosabb területekre egyaránt. Második temető nyitására 1774‐ben2 került sor a község akkori Ny‐i szélén, a mai Árpád, Kossuth, Hunyadi és Asztalos utcák által határolt területen. Ez mintegy 54 esztendőn át szolgálta a települést, akkorra azonban annyira betelt, hogy sürgőssé vált újabb temető hely kijelölése. Erre az 1831‐ben tomboló ko‐ lerajárvány elmúltával került sor. A túréri temető tehát a harmadik a ványai temetők sorában. Helyét a községtől nyugatra, a Túrér partján tűzték ki, s 1832‐ben vette birtokba a lakosság. Megnyitásáról az alábbiakat jegyezték fel a nemes helység protokol‐ lumába:3 A’ régibb Temető, melly a’ Helységnek Nap Nyugoti részén, és szélén fogatott volt ez előtt mintegy 54. Esztendőkkel, – /: mint ezt Tiszteletes Úr az alább írtt Napon Uj Temető Kert fel szentelése alkalmával említette :/ – már annyira meg telvén, mind a’ mi, mind a’ Rno Catholica4 felekezet részéről, hogy, már több régibb Síroknak, és azokban volt Csontoknak fel bontásával, ’s fel hányásával lehetett Sírokat ásni, – még a’ múlt Esztendőben, a’ Méltóságos Uraságok Helyben lévő Meg hatalmazotjai által az illető Földes Uraságok az új Temető Helly ki jelelése, és erről való a’ pascuumban5 leendő foglalás eránt való engedelem adás végett meg ke‐ restettek; többektől az szóval való engedelem adás utánn; a’ múlt Esztendő Tavasszán Métóságos Báró Némai Baldátsy Antal Úr Ő Nagyságának ezen dolog eránt instantia6 adatván itt hellyben, a midőn reá nem indorsált7 volna, a’ hellyett itt lévő akkori Nagy Kürüi Ispány Góger Antal Urnak meg parantsolta, hogy ki men‐ vén a’ Temető hellyet mind két részre ki jelelőkkel légyen jelen annak ki mutatására mint a’ Méltóságos Uraság részéről Meghatalmazott. – ez a’ Temető Helly ki jelelése az azon Nyáron közben jött Cholera Nyavalya ki ütése miatt lett több zűrzavarok miatt, mind addig el maradott, míg 1831k Esztendő Augustus 16kán el távozván innen a’ Cordonalis Lineát tartó8 Passardy Antal fő Hadnagy Úr Legényeivel Gyomára, – az Nap a’ Temető Helly is ki jeleltetett a’ Helységtől a’ Szélső Háztól mintegy 24. Lántznyira9 a’ Reformátusok részén lévő a’ Túr ér Mentében, a’ Rno Catholicusok részére való pedig a’ mellett Észak felől; – ez az akkori ki jeleltetés mel‐ lett maradott mind 1832k Esztendő Marzius 12kéig. A’ mikor is az Elöljáróság annak fel árkoltatását előtte való Nap el határozván, a’ mikor a’ Lakosok annak fel árkolására el rendeltettek volna, olly ditséretes engedelmességgel, és olly számosan meg jelentek, hogy azon Temető Helly, /: a’ mikor a’ mellette lévő, ’s Rno Catholicu‐ sok részére valót ágy számra kellett el osztani, ’s fel árkolni, :/ – akkor Nap már dél után egy órára betsülletes, alkalmatos árokkal környűl vétetett, – Ns10 Tarsoly Lukáts


25

Nőtlen Ifjú pedig számos ákátz fákat vívén Ifju Nemes Bálintné Hugával Susánnával, nagy részét az árok mentében bé ültették. – Ezen fel árkolt Temető kertben el temetődött egy Nagy István nevű 57. Esztendős Ember /: ki a’ mostani időben D:Ványán leg magossabb termetű embernek tartatott, ’s volt :/ – Marzius 23kán Péntek Napon; – a’ mikor Ekklézsiánk11 Nagy Tiszteletű Predikátora T. T.12 Ns Jezernitzky Ferentz Úr ennek Tanítással leendő temetését el halasztotta az Elöljáróság eggyet értésével az írtt Napot követő Vasárnap Délutánra, u: m:13 Marz. 25kére, a’ mikor is dél után egy órakor lett harang által való jel adásra, a’ Lakosok, mind Férjfiak, mind Asszonyok, mind Ifjak, ’s Leányok, mind a’ Férjfi, és Leányi Oskolabeli Tanuló Gyermekek, az Elöljárósággal eggyütt az új Temető Kertbe ki gyűlvén, tisztelt Tiszteletes Ur a’ B. Salamon Predikátori Könyve 2k része 18k verse első czikkelyéből vévén fel a’ Letzkét, egy ezen alkalmatossághoz illő Tanítást tett; – ’s ezzel a’ Temető Hellyet fel szentelte. – volt a’ Letzke e’ szerént: „Gyűlöltem az életet, mert gonosznak láttaták énnékem” – ez esett a’ mint fellyebb említtetett 1832k Esztendő Marzius 25kén. – Feljegyzette Szabó István Notar.14

1

3

2

4

JELMAGYARÁZAT: 1. 2. 3. 4.

A község második temetője Túréri temető Vágási református temető Vágási katolikus temető

Ványai temetők ábrázolása a II. katonai felmérés térképén (1861‐66)

26


Tisztelt Tiszteletes Úr a’ Predikatziójába említette hogy a’ régi Temető Helly fogó‐ dott ez előtt mint egy vagy is nem éppen 54. Esztendővel, és temetődött belé 3828. – Három ezer Nyoltz Száz Huszon Nyoltz Halot. A túréri temetőt 1919‐ben zárták be. A református sírokat már rég felszán‐ tották, helyükön kertek létesültek. A katolikus rész még meglévő darabja évek óta a felszámolás szomorú sorsát éli. 1 cinterem= templomkert, illetve a templom körül kialakított temető 2 Szügyi Dániel szerint 1778‐tól temetkeztek ide. Szügyi Dániel: A dévaványai református egyház története Gyoma, 1917. 14. p.

3 SZML: Dévaványa tanácsjegy‐ zőkönyve 1767‐1849, 18‐19. lap 4 Rno Catholica= római katolikus 5 pascuum= legelő 6 instantia= kérelem, kérvény 7 reá nem indorsált= nem ellenezte, nem változtatta meg

8 Cordonalis Lineát tartó= karan‐ tént fenntartó 9 1 lánc= 18,96 m 10 Ns= nemes 11 eklézsia (ecclesia)= egyház 12 T. T.= tiszteletes tudós 13 u: m:= úgymint 14 Notar. (notarius)= jegyző

IDŐJÁRÁSI VISZONTAGSÁGOK Tudjuk, hogy a kuruc szabadságharc után rég nem tapasztalt békés periódus köszöntött a kivérzett országra. E békés, nyugodt időszak viszont korántsem jelentett gondtalanságot. A természeti katasztrófák, árvizek, aszályok, járványok gyakran tizedelték a lakosságot. Gacsári István füzesgyarmati refor‐ mátus lelkész 1838‐ban írott krónikájában1 külön fejezetet szentel „a hely nevezetesebb viszontagságai”‐nak, ahol is részletesen beszámol az előfordult földindulásokról, árvizekről, szárazságokról, tüzekről, valamint az állatokat és embereket pusztító járványokról. Az aszályok kapcsán így ír: „A török háborúbeli (1787‐1790) havas telek után csakhamar, 1790‐től fogva kezdődtek a nagy szárazságok; kivált pedig az 1794. és 1795. esztendőkben oly sokra hágott ez, hogy ivóvíz nem lévén sehol, a marhák számára a bucsai major alatt lévő Berettyó árkában kellett kutakat ásni …”. Györffy Lajos túrkevei múzeumigazgató az 1863. évi „nagyínség”‐ről írt tanulmánya2 bevezetőjében sorra veszi a korábbi nagy aszályokról tudósító for‐ rásokat. Egyik korabeli feljegyzésből tudjuk, hogy 1790‐ben a lakosság „oly nagy szükségben szenvedett, hogy a nád beléből (bengyele, sás) készült le‐ pényekkel táplálkozik …” Dévaványa és Füzesgyarmat 1808‐ban zajló határperének egyik val‐ lomásából magunk is értesülhetünk az 1790‐es aszályról. Debreczenyi József mezőtúri lakos tanúként állítja:3 Tizen nyoltz Esztendők előtt Szügség lévén az Országban a M. Túri Egynehány gazdák a marhájoknak a DVányai lakosoktúl, ugyan a DVányai határban a nagy Képnél téli pascuomot4 árendáltak melly Túri marhák a Ványai földön maradtak mind addig, míglen Jászolyra nem Szorultak, ezen Túri Marhákkal a Déva Ványai földön volt a Tanu maga N. Gyányi Jánossal a mint is a nagy Képnél azon Túri marháknak Kutat is ástak …


27

Úgy tűnik tehát, hogy a ványai határ északkeleti részén, a Nagy Kép nevű mocsárban még volt annyi nedvesség tartalék, hogy oda más helységekből is fogadhattak jószágokat teleltetni. Az 1794. és 1795. esztendők azonban még súlyosabb szárazsággal sújtották vidékünket. Korábban már olvashattuk, hogy a református templom torony gombja 1795‐ben a nagy szelek miatt megsérült, s azt „nem nézvén az ekkor uralkodó ritka példájú szükséget” Nagyváradra küldték javíttatni. Erről a valóban ritka példájú szükségről értesülhetünk abból a levélből is, melyet Báró Orczy József ványai nemes és nemtelen taxásai5 intéztek földesurukhoz Kovács Péter hites nótárius6 fogalmazásában az alábbiak szerint:7 Nagy Méltóságu Báró Ur, Méltóságos Kegyelmes Urunk! A’ minden szemérmetességen erőt vevő Kéntelenségtől indíttatván, alázatossan folyamodunk Nagyságodnak véle született édes Atyai Kegyességéhez, hogy mivel ország szerte, de kiváltt ezen részen és Helységünkben érezhetőbbképpen tapasztal‐ ható nagy szükségre nézve, majd utolsó ínségre hanyatlani kénteleníttetünk, több Meltóságos Nagy érdemű Jóltévő Kegyelmes Földes Uraknak meg‐hálálhatatlan példájok szerént, részünkre tagadhatatlan nagy fogyatkozásunkhoz képest, vala‐ melly Kenyérnek való élettel provideálni,8 és erről Kegyelmessen parantsolni mél‐ tóztassék. Melly szokott Kegyességéért a’ midőn alázatossan esedezünk, Nagyságod virágzó életéért élünk halunk, Ványán die 9a January 1795. Nagy Méltóságu Báró Ur Nagyságodnak alázatos Feő hajtó Szolgái Nagyságod T. Révay 1/3 részen lakos mind két rendű9 Taxássai Kenyérnek való Gabona nélkül szűkölködnek ez alább írtt Méltóságos B. Orczy Ur Eő Nagysága jussán lévő Déva‐Ványai Lakosok: Kívánnak Búzát Kilát

No.

Nemes Pap György N.10 Pap István N. Pap Mihálly N. Patkós Benedek Nyúzó Gergely N. Szilágyi János Kövér János N. Tarsoly János N. Tarsoly István Erdődi István Jámbor István Jámbor András N. Földesi Tamás Ladányi Gergely

4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 2. 2. 2.

Summa Kila11

50.

28


Elképzelhetjük, valóban mekkora szükség uralkodott, ha egy‐egy családfő két, illetve négy kila (kb. 50–100 kg) búzáért esedezett családja számára. A báró úr maga is a legnagyobb megértéssel viszonyult a kérelmezőkhöz. Utasítást adott az igények kielégítésére, s fizetési haladékot is biztosított Szent György napig taxásai számára. Bizonyára nem rajta múlott, hogy búza helyett már csupán árpa jutott a rászorulóknak. A sárréti ember mindig azzal élt, hogy két isten kellene ennek a vidéknek. Az egyik, aki hozza a vizet, a másik pedig aki elviszi. Bizony, a szárazság mel‐ lett az árvizektől is sokat szenvedtek e mocsarakkal szabdalt vidék lakói. Még olyan is megesett, hogy ugyanazon esztendőben sújtotta őket mindkét ter‐ mészeti csapás. Ilyen volt például az 1830‐as év, melyről Gacsári István is megemlékezik:12 „Ekkor történt az, hogy a túri tavaszi vásár alkalmával véletlenül ez az szörnyű kiáltozás hallatott minden felől: »Szaladjon és taka‐ rodjon minden ember, aki tud, mert jön a rettentő árvíz!« – és amint az emberek szaladtak, már akkor a fokon és ereken úgyannyira felnőtt a víz árja, hogy egy Kabai nevű dévaványai nemes embert lovával és szekerével, mint szinte a rajta ülő zsidó asszonnyal és gyermekével együtt ragadva elsodrotta és mind‐ nyájukat halva fogták ki.” Ezen különös időjárásról a nemes helység protokollumában is részletesen olvashatunk:13 Pro Memoria14 1830k Esztendőről, és ebben volt idő járásáról emlékezetbe hagyódhatnak e’ következendők úgymint: – A’ Fagyás bé állott 1829k Esztendő November 16kán, melly után mindjárt le esett a’ Hó; úgy hogy már 19kén Novembernek szán út volt, ezen Hó nevelkedett napról napra; – annyira hogy emberek emlékezetét meg haladó nagyságra szaporodott; – Új Esztendő után néhány nappal meg lágyúlt, eső esett a’ nagy Hóra, ez az eső, és álta‐ la okozott olvadás a’ föld színére a’ hó alá, melly azomba térdignél fellyebb érő maradt, vette magát, ott, a’ rá következett hidegtől meg fagyott jéggé vált; Mellynek a’ lett következése, hogy a’ mikor szinte Marzius 7kéig gyakoribb esések által nevelkedett, és az utazást is szintén lehetetlenné tett Havak, – míg annyira meg fagy‐ tak, hogy a’ Hó tetején minden út, törés nélkül széltére lehetett menni, terheket hor‐ dani szánon Lovon, vagy ökrön, – kezdtek engedni; még is Marzius 24kéig el nem olvadtak; a’ mikor osztán el enyésztek: – ezekből minden Lapossak tele lettek, mert jéggel lévén a’ földszíne fedve, a’ vizek belé nem mehettek. – ebből lett hogy a’ Körösök eggyütt annyira meg áradtak, hogy képzeleten kívül elébb a’ Határ Déli részét, és a’ Bartzét el borították, a’ Katari, és 2 Csík ér gátak tartották. – A’ mikor ez kezdett megtérni, éppen a’ M. Túri vásár Vasárnapján, melly most Apr. 25kén volt a’ Tisza árja akkor el érkezett, melly Etseg felől jővén Rielt, és más részét a’ Határnak el borította, annyira, hogy a’ Sándor rónai gátat is el szakasztott az eggyik végén keresztül menvén a’ Gyáni Zsigmond Uram Tanyáján innen a’ szántó földeken szélt vett, ’s úgy folyt a’ Vágás felé. a’ Katari, és Ló fogó gátakon felül térdig érővel is ment, nevezetessen a’ gátak végéig szaggatta el; e’ miatt a’ Cs: Balai Csősz Kis Szabó


29

Mihály a’ nagy Ló fogó gát tulsó végén a’ vízben hóltt: – ez a’ víz Balának is na‐ gyobb részét el borította, még a’ Halas háton a’ partosabb háton is a’ Karámokat fel vette. – ezen árvíz után következett a rendkívül való szárazság, melly mind vetést mind kaszállót, legelőt el égetett, – Sept. eleiig eső felette kevés volt. 1 Gacsári István: Füzesgyarmati krónika Bibliotheca Bekesiensis 10. Békéscsaba, 1974. 107 p. 2 Györffy Lajos: A „rettenetes esz‐ tendő”, az 1863. évi „nagyínség” emlékezete In: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv, 1978. 91‐103. p. 3 OL: P 523 1. csomó – Dévaványa 243‐250. lap

4 pascuom (pascuum)= legelő 5 taxás= a földesúri terheket (pl. robotot) pénzben megváltó jobbágy vagy nemes 6 notárius (notarius)= jegyző 7 OL: P 518, 29. csomó – Déva‐ ványa, 204‐205. lap 8 provideál= gondoskodik 9 mind két rendû= nemes és nemte‐ len (adózó)

10 N.= nemes 11 summa kila= összesen, összes mennyiség kilában (1 kila= 25,2 kg) 12 Gacsári István: Füzesgyarmati krónika Bibliotheca Bekesiensis 10., Békéscsaba, 1974. 82. p. 13 SZML: Dévaványa tanácsjegy‐ zőkönyve 1767‐1849, 15. lap 14 Pro Memoria= emlékezetül

PERES FÖLDEK, HAMIS TANÚK A török időkben elpusztult alföldi falvak egykori határa a környékbeli na‐ gyobb települések birtokába jutott. Így jöttek létre azok az óriás határokkal bíró mezővárosok, melyek az Alföld településhálózatának máig meghatározó tényezői. Dévaványa irdatlan nagy határa is több elpusztult községet olvasztott magába. A hajdani Varsányegyháza, Kérsziget és Ecseg pusztává válása óta mindig dévaványai közigazgatás alatt állott, de emellett bérlet útján egy jó évszázadon át Csudabala területét is a ványai nemesek bírták. Ennek köszön‐ hetően a város területe Csudabala nélkül is meghaladta az 54 545 katasztrális holdat, de például az 1856. évi kataszteri felméréskor, amikor Balát is ideszámítják, ez csaknem 64 000 hold. Ennek a nagykiterjedésű határnak egyes részeit örömmel tudták volna sajátjuknak a környékbeli községek lakói és birtokosai egyaránt. Számtalan kísérletet tettek ezen határrészek megkaparintására: erőszakos elfoglalására, vagy törvényesnek tűnő elperlésére. Nem csoda tehát, ha a Dévaványáról fenn‐ maradt régi iratok többsége valamilyen határperről tudósít. Formula Juramenti.1 Én N. N. esküszöm az élő Istennek ki az Atya, Fiú, Sz.2 Lélek, tellyes Sz. Háromság, egy bizony Istenség hogy nem kedvezvén senki személlyének, félelem, adomány, barátság, Atyafiság, vagy magam Helységének elő menetele előttem nem álván, mindeneket olly igazán meg mondok valamint idvezülni kívánok, ezekre úgy segéllyen az Isten a mint igazán mondom.3 Ilyen és ehhez hasonló eskü alatt vallottak azok a tanúk, akiket egy‐egy peres ügyben a határrendező bizottság meghallgatott a kérdéses határrész birtok‐ lására vonatkozóan. Az eskü ellenére azonban többször előfordult, hogy egyes

30


tanúk mégsem voltak tekintet nélkül maguk helységének előmenetelére, s bizony az atyafiságot előbbre helyezve a keresztény erkölcsöknél, hamisan esküdték el mások földjét. Voltak olyanok is, akik cselhez folyamodva igyekeztek elkerülni a hamis tanúzásért járó isteni büntetést. Egy ilyen esetet dolgoz fel Arany János „A hamis tanú” című balladájában, aholis Körösladány és Köröstarcsa határvitájában a ladányi vén Márkus András csizmájába ladányi földet töltve esküszik meg a tarcsai határban, hogy a föld, amelyen áll, ladányi föld. A hamis tanúzásért járó büntetés azonban így sem marad el: a vén Márkus holta után sem lel nyugalmat, testét a föld be nem fogadja. Hogy hasonló eset a ványai határban is megtörtént, arról elsőként Györffy István néprajztudós közléséből értesülhetünk, aki Karcag város levéltárában talált adatokra hivatkozva írja:4 „A kisújszállási határban van Marjalaka, – a dévaványaiban Ecseg‐puszta, hajdan mindkettő virágzó község. Mindkettő a XVII. sz. végén pusztult el. Marjalaka 1730‐ik évi határjárása alkalmával egy öreg tanu az ecsegi születésű Ágoston Gergely azt vallja, hogy atyjától hallot‐ ta, hogy mikor még Ecseg és Marjalaka faluk voltak, villongásban álltak egymással a határ felett. Marjalaka javára két igen öreg ember úgy esküdött meg, hogy talpa alá csizmájába földet tett. Mikor azonban az esküt letették, az egyik szörnyet halt, a másik megvakult.” Ez az eset szélesebb körben is ismert lehetett. Meggyőződhetünk erről, ha elolvassuk a fentebb nevezett két puszta között 1732‐ben tett határjárás jegyzőkönyvét. Ebben a Györffy által is említett Ágoston Gergely negyed‐ magával állítja az eset valódiságát, s hogy annak az egész tartományban híre volt:5 Mi alább meg írtak recognoscallyuk6 Virtute Praesentium7 adjuk is tudtára min‐ deneknek a kiknek méltó hogy sub Puncto 4to8 minémű Instructióval9 által küldet‐ tünk a Ns10 Nagy Kúnságra Méltóságos Báró Orczy István Fő Kapitány Urunk eő Nagysága által a végre hogy a minémű Controversia11 vagyon Marjalaki föld, és Ecsegi föld, úgy Berettyó vize között Kis Ujjszállásiakkal revidealnank,12 oculál‐ nánk,13 reambulálnánk,14 ugyan ottan vigniralnánk,15 mind azokat végben vittük igen is, az alább írt mód szerint, kibenn is semmi interessentia16 nem lehetett: Tudnillik: 1mo Legelsőbenn is ki indulván találtunk egy Marha állás laponyagon, melly is most Gásnyás laponyagnak neveztetik két határt, melly is emberi kéz által hányatott fel, melly határok Contriualtátnak17 a Marjalaki és Ecsegi föld között. 2do. Onnét meg indulván egy nagy rétnek nap kelet felé, mellyet is Mirhó lapos‐ sának hívnak cir.18 300. lépésnyire egy nagy határt, és azon határnál lévő Kis Ujjszállási Kis Mihály Ecsegi fél, Kartzagujszálláson lakó Ecsegi fél, Ágoston Gergely, és Ágoston Mihály Attyafiak, Túrkeviben lakó Öreg Kelemen Mihály mindnyájan régenten Ecsegi lakosok azt mondották, hogy bizonyos dolog az és érték ő közzülök némellyek is, hogy a Marjalaki és Ecsegi föld között lévén valamelly Controversia annak igazításában két ember támadott hamis Tanúnak, és ezen határon mellyet akkor hánytak meg esküdtenek, hogy Marjalaki föld légyen, és a Gásnyás laponyag


31

tetején lévő határ hányásban edjiket a guta ütötte meg, a másik meg vakult, míg ha(za) mentek mivel Marjalaki földet töltöttek a csizmájok talpára, és azon álván úgy eskütték el az Ecsegi földet, a kit a guta meg ütött csak hamar meg holt a ki hazáig meg vakult egész holta napjáig világtalan volt, igaz dolog hogy az Ecsegiek, a határ hányás előtt, a Himesdi eret tartották igaz határnak lenni melly ér napkelet felé Marjalaka és Ecseg között a Gásnyáson túl esik de hogy azon határ hányásban az Ur Isten csudát tett, az Ecsegiek véle fel hagytanak a dolog abban maradott mind ezeket ezen fent meg nevezett emberek az Atyáiktúl hallották, mellynek mind az egész tar‐ tományban híre volt. 3io Ismét második határtúl meg indulván mint egy 350. lépésnyire, egy határ forma jegy találtatott a Mirhó tónak Réttye széliben a Berettyó fordulásához cir. 300. lépésnyire, mellyet emberi csinálmánynak mondhatnának és azonn határok is ollya‐ tén roszsz hitű ember által csináltattak, mert a Himesdi értűl kezdvén a Kúp Nádas szigetre tartották az Ecsegiek az ő határjokat, ezt is a fenn meg írt emberséges emberek vallyák. 4to Onnét meg indulván mintegy 150. lépésnyire, a Mirhó tón majd úszó vízben által mentünk napkelet felé Kenderes nevű szigetben a Mirhóhoz mintegy 400. lépés‐ nyire, ott is találtatott egy emberi munka forma régi határ, de a fent meg nevezett emberek nem igaz határnak állíttyák lenni, mert Ecsegi felek lévén mind ők mind az ő eleik s attyaik a Kenderes Szigetet igaz Ecsegi földnek tartották ma is tartyák, usuálták19 az Ecsegi részrűl mint igaz Ecsegi földet mások is, sőt Túrkeviben lakó meg nevezett Kelemen Mihály maga is lennek szántotta Kisujjszállási Kis Mihály pedig azt is tudja hogy jó lenek termettenek a Kenderes Szigetben az Ecsegieknek s nyomtató szérűt is ért abban. 6to Onnét ismét meg indulván mentünk által a mint vezettek egy sáros éren nap‐ kelet felé Pásit nevű szigetben, és szinte a kettő közepin egy Marha állásos telkes földön a Berettyó partyán meg állottunk a melly helytül mintegy két puska lövés‐ nyire egy fejér nád bokornak napkeleti részin, a mostani Kisujszállási Lakos Uraknak vészszek tétetett le, halászatnak okáért, honnan is egynehányan mentünk a vésztőhöz, melly most is részenként extal20 szemünkkel láttuk de el vagdaltatott mint egy három részben. Anno Dni 1732. die 29. Aprilis21 … 1 2 3 4

formula juramenti= esküminta Sz.= szent OL: Dl. 16406 Györffy István: Magyar adalékok Arany „Hamis tanu”‐jának mondájához In: Ethnographia, XXVII. évf., 1916. 210‐211. p. 5 OL: Dl. 16406 6 recognoscal= elismer

7 virtue praesentium= hivatalos kihírdetés, ünnepélyes közzététel 8 sub Puncto 4to= 4 pontban 9 instructio= utasítás 10 Ns= nemes 11 controversia= viszálykodás, per‐ lekedés 12 revideal= ellenőriz, felülvizsgál 13 oculál= megszemlél 14 reambulál= határjárást végez

15 vigniral= bizottságilag megvizs ‐ gál, testületileg elfogad 16 interessentia= részrehajlás 17 contriual= hármas határt képez 18 cir. (circiter)= körülbelül 19 usuál= használ 20 extal (existal)= fennáll, működik 21 Az Úr 1732. esztendeje április 29. napján. (Jelen szempontból érdek‐ telen latin nyelvű záradékkal.)

32


FÜZESGYARMATIAK HATÁRVILLONGÁSAI A dévaványai nemesek számára sok gondot jelentett a határok megtartása. Kötelezte erre őket a földesúrral kötött bérleti szerződés, mely mindig kimond‐ ta, hogy a ványai taxások1 „az határokat violentus2 szomszédok ellen oltal‐ mazni tartoznak”. A határok megtartása azonban a lakosságnak is alapvető érdeke volt, hiszen a föld használatáért akkor is adóznia kellett a földesúrnak, ha annak haszonvételét az ellenségeskedő szomszédok meggátolták. Erről tanúskodik az alábbi levél, melyet a ványai bírák Burik Jánoshoz, Hunyady bárók fiskálisához (ügyvédjéhez) intéztek:3 Tekintetes Fiscalis4 Ur! A közelebbi napokban már két ízben tudósítottuk a Tekéntetes Urat, arról, hogy a Gyarmati Kasznár5 Ur igen kegyetlenül bánik Lakosainkal a Ványai igaz régi határ‐ ban; ugymint embereinket a kaszállásból Reketyés Szigetből kötözve bé vitte és vason szolgáltatta: ismét sok Lakosainkat minden élelmétől meg fosztotta azzal, hogy igen nagy részéről kaszálló réteinknek a kész boglya szénákat /: ugymint ötven szekér szénát :/ erő hatalommal alattomban el hordatta: most pedig ismét minden nap őrizteti a nádvágó réteket azon oldalon, hogy a mi Lakossaink oda ne mehessenek; holott eddig minden kéttség nélkül való kaszállóink és réteink voltak azok minékünk. Mostan ismét alázatossan fojamodunk Tekéntetes Fiscalis Urhoz, méltóztassa tekintetben szegény Lakossainknak sérelmes kárait venni; mivelhogy azon káros Lakosaink az ő el hordott takarmánnyaik miatt, mellyért Méltóságos Gróff Urunknak nagy summa6 árendát7 ádni, és szolgálatokat meg tenni kötelesek, anyira meg szoríttattak, hogy jószágotskáikat, mivel már nem teleltethetik kénte‐ lenek voltak eladni, mely által mind magoknak nagy hátra maradások vagyon, jószá‐ gok el kótyavetyélése miatt, mind a méltóságos Uraságnak nem kevés kárt okozott azoknak jószágaiktól való meg fosztattatások mindenféle szolgálattételekre nézve. Instaljuk8 tehát Tekéntetes Fiscalis Urat, hogy mind az okozott kár tétel eránt, mind a már controversiában9 hozott határ eránt, méltóztasson bennünket ’s szegény káros Lakosainkat tanátsolni: mert a káros Lakosok a Gyarmati akármiféle jószágot hatá‐ runkban találják, el fogni a kár meg térítése végett igyekezik: kik is ezen alázatos jelentésünk ’s kérésünk mellett maradtunk Déva‐Ványán 1806. 5a October Tekintetes Fiscalis Urnak alázatos szolgái Ns10 Helység Bírái. Láthatjuk, milyen súlyos következményekkel járt, ha nem volt megoldott a határok hathatós védelme. A Rekettyés szigetben kaszálót bérlő lakosoknak a gyarmatiak ellenséges magatartása miatt a család egyetlen biztonságát jelentő „jószágotskát” is el kellett kótyavetyélniük, miközben a földesúr számára to‐ vábbra is fizetniük kellett az e kaszáló rétekért megállapított nagy összegű árendát.


33

Ezek után nem is csodálkozhatunk, ha a derék ványai atyafiak az ilyen határsértő szomszédokkal „öszve keveredvén, magokat védelmezni szokták”, mégpedig oly hősiesen, hogy „soha még mások előtt meg nem szaladtak”. Bölcsen cselekedtek hát a város elöljárói, amikor tanácsért fordultak Burik fiskális úrhoz, mielőtt elégtételt vettek volna a gyarmatiakon, nehogy „a vakmerőség gyilkosságot okozzon”:11 Tekintetes Nemzetes Vitézlő Fiscalis Urunk! Kegyes parantsolatja szerént mi DVányai Nemes és Contribuens12 Taxások nagy számmal fel készültünk még akkor Vasárnap ugymint tegnap, és előre el küldöttük ezent (?) vivő13 Ns Takáts Gergely Hadnagyunkat széllyel nézni; a ki is, a mint bővebben elő adhatja, mihelyt Rekettyés Szigetre bé ment, mindjárt körül kapták tizenkét Gyarmati Lakosok vasvillákkal, kiktől alig szabadulhatott meg, hogy meg nem kötözték: mert azt mondották, hogy ő nékiek meg vagyon parantsolva, hogy a mi Tiszt Urainkat is meg kötözzék, ha oda mennek, és ők ott olyan készülettel több tsapatokban százan is vagynak. Mi tehát tudván a mi embereinknek természetét, hogy ők a violentus szomszédokkal öszve keveredvén, magokat védelmezni szok‐ ták, még pedig soha még eddig mások előtt meg nem szaladtak: azonban előttünk lévén Tekéntetes Ur Fiscalis Urunknak azon intése, hogy abban a dologban a gyilkosságra való alkalmatosságot szorgalmatosan el távoztassuk: tehát tanátsos‐ sabbnak ítéltük azon turbatiot14 addig el hagyni, míg Tekintetes Ur Fiscalis Urunknak hírül adván, bölts tanáts adásával e részben is élhetünk. Azért is mennél elébb lehet, ezen levelünkben alázatossan jelentjük, hogy a Rekettjés Szigeti Kaszállók violálásában15 még a Gyarmatiakat mi nem turbáltuk16 a ki tett okokra nézve; hanem méltóztasson Tekintetes Ur Fiscalis Urunk bennünket tudósítani, mit tselekedjünk: mert igen félő hogy itt ezen turbátióból a vakmerőség gyilkosságot okozzon: Kik is alázatos tiszteletünk mellett kegyes válaszszát reménylvén, és instalván, vagyunk Déva‐Ványán d. 20a July 1807. Tekintetes Nemzetes Vitézlő Fiscalis Urunknak alázatos tisztelő szolgái Ord.17 Hadnagy Ns Kürthy Mihály Ord. Bíró Bertzik István ’s több Elöl‐Járók. A Rekettyés sziget őrzésével megbízott gyarmatiak még arra sem voltak te‐ kintettel, hogy Takács Gergely nem csupán nemes ember, de személyében ványai elöljáró érkezik. Szegény feje „azt tapasztaltta, hogy mihelyt a Szigetbe ért, azonnal tizenkét vas villás emberek Gyarmatiak körül kapták, aczél vagy más gyújtó eszközt nálla meg motozták, és már kötözni ’s vinni akarták”. Talán pórul is járt volna őkegyelme, „hanem a nálla lévő kötőfékeket mutatván ló keresés színe alatt ki nem mentette volna magát…”.18 Persze könnyű helyzetben voltak a gyarmati békétlenkedők! Nemcsak hogy maguk mögött tudhatták földesuruk, Wenckheim József báró támogatását, de egyenesen a báró úr parancsolatjából háborgatták a ványai birtokot. Márpedig

34


Wenckheim báró itt élt a szomszédos Körösladányban, míg a ványai taxásokat többnapi járóföld választotta el a földesuraiktól. Alighanem éppen ezt a helyzeti előnyt kívánta kihasználni a báró. Erre pedig a legjobb helyszínnek mutatkozott a Rekettyés sziget és környéke, mivel itt, a Nagy Kép nevű mocsárban amúgy is bizonytalan volt, hol húzódnak a határmezsgyék. A dévaványaiak számára fontos volt a kiegyezés, hiszen ez az áldatlan helyzet legjobb nádtermő rétjeiket veszélyeztette. Amikor ez ügyben személye‐ sen is megkeresték a bárót, az nem sok jóval biztatta őkegyelmüket. Sőt, amel‐ lett, hogy ismét fenyegetésekkel élt, további területekre jelezte igényét. Erről így számolt be az elöljáróság Burik Jánosnak:19 Tekintetes Ur Fiscalis Urunk! A Reketyés Szigeti szénák eránt parantsolt kötelességünk szerént mi Méltóságos Báró Venckheim Eő Nagyságát mihelyt haza érkezett, ugymint 23a praesentis20 személyszerént meg kerestük; de azonkívül hogy Nagyságától kemény szókkal trac‐ taltattunk;21 és még Nagysága azzal fenyegetett bennünket, hogy azon földön ha járunk, meg is lövet bennünket; semmi egyébb jót Nagyságával nem szerezhettünk, hanem Nagysága a Rőt érig és a Kép tisztájáig akarná a maga földjét tartani: mi pedig azt telyességgel nem ugy tartjuk; hanem Nagysága utoljára is tsak azzal bot‐ sátott el minket, hogy most a Réteket ott meg lehetvén járni, leg jobb leszsz a pernek végét szakasztani, akár amicabiliter,22 akár törvényessen; és tégyen Tekintetes Ur Fiscalis Uram terminust,23 a mikor Nagysága is a maga Fiscalissát oda hozván a Controversia el igazíttatik e száraz időben. Mi is instaljuk alázatossan Tekintetes Ur Fiscalis Urunkat, hogy ezt a határ nélkül való oldalt is meg határozni kegyesen munkálkodni méltóztasson, mert most ugyan egynehány szegény Taxások fosztattak meg kaszálló mezejektől; de ha Nagysága gondolatja a Rőt érig controversiát mozdít, Nádvágó Réteinknek leg jobb részétől akar minket ki rekeszteni, és ebből a szünte‐ len való viszszálkodás, vérengzés, és még gonoszabb is /: kitől Isten őrízzen :/ következhetik. Méltóztasson tehát Tekéntetes Fiscalis Urunk hozzánk jövetelével ezt a gonoszt is a többek után jóra hozni, és meg előzni; kik is alázatos tiszteletünk mel‐ lett mindenkori Kegyes Uri favoriba24 ajánlottak vagyunk Déva‐Ványán 1807. 25a Aug. Tekéntetes Ur Fiscalis Urunknak alázatos szegény szolgái DVányai Ns. Elöl‐Járók Úgy látszik, a földesurak tiszttartóinak sem sikerült gyors egyezségre jut‐ niuk. Annál inkább folytatódtak a durva villongások a vitatott határon. Ezeknek egy összefoglalását adom közre az alábbiakban:25 Anno 1807. mense26 Septembri – Minekutánna Méltóságos Báró Venkheim Ur Eő Nagysága a múlt Septemberben az Déva‐Ványai valóságos határban több erősza‐ koskodásokat embereivel el követett volna; a Ványaiak mindazáltal békességesen ’s

A Rekettyés sziget környéke a kijelölt határokkal. (Korabeli térkép alapján.)

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE 35

36


atyafiságosan mindeneket végezni kívánván, el mentek magához a hálával tisz‐ telt (?)27 Méltóságos Urhoz, ugymint Méltóságos Gróff Hunyady Ur Eő Nagysága D: Ványai Kasznárja Dvorák Jósef Ur, Nemes Kürthy Mihály, Ns Hajós Nagy János és Ns Takáts Gergely DVányai Elöl‐Járókkal együtt; a kiknek K. Ladányba maga B. Venkheim személyesen azt felelte, hogy ha Pipás és Rekettjés Szigetekbe men‐ nének a Ványaiak, őket farba lövöldözteti ottan. – Anno 1808 d. 14a Juny – Az Méltóságos Gróff Hunyady Jósef Ur Eő Nagysága Nyáj Sertésséből ugyan a valóságos Ványai földönn a Rekettjés Szigetben az Gyarmati Lakosok három szekereken erő hatalommal egy öreg kotza Sertést három malattzával el ragadtak; mely is az Méltóságos Uraság DVányai Hajdújáé volt. Anno 1808 d. 16a Juny Az Méltóságos Gróff Hunyady Jósef Ur Eő Nagysága Nyáj Sertéssét, mely tőkéstől 139 darabból állott, az Tiszt Urakét pedig és Cselédekét 23 darabokat az valóságos és békességesen bírtt Déva‐Ványai földről, ugymint Rekettyés Szigetnek Napnyugoti végéről Méltóságos Báró Venkheim Urnak F. Gyar‐ mati Kasznárja Csala Sámuel, maga mellé vévén circiter28 két száz embert, kik részszerént gyalog, részszerént pedig lóhátonn voltak, meg kötöztetvén helyben a Kondás Bojtárt, a Sertés Nyájat el hajtották F. Gyarmatra, onnan pedig Helységen‐ ként Szeghalomra, K: Ladányba. – a Kondás Bojtár pedig oly vasban van verve, hogy fel sem kelhet, és tartatik fogva F. Gyarmatonn. Anno eodem29 d. 22a Juny. Ki menvén az Méltóságos Gróff Hunyady Jósef Ur Eő Nagysága Déva‐Ványai Ispánnya Holczer Jósef Ur tizennegyed magával, úgymint Hadnagyokkal és némely DVányai Lakosokkal Káposztás, Pipás, és Rekettyés Szigetekben egészlen a Nagy Kép tisztájáig, mivel oly jelentés volt, hogy az Gyarmati Lakosok ismét erőszakossan az valóságos DVányai földönn kaszálnának, a mint is öszve akadván említett Ispány Ur több Gyarmatiakkal a Ványai földönn, kiknél pistoljok, és töltött puskák lévén, mit akarnának? kérdezte; kik is felelvén, hogy parantsolatjok volna Méltóságos Báró Venkheimtől, hogy a le kaszáltt szénát fegyveresen őriznék: kiket a midőnn az Ványaiak az ki mondhatatlan kártétel és erőszak végett meg akartak volna fogni az tiszteltt Bárónak Katonája lóhátonn lévén, a töltött pistolját az említett Ispány Ur meljének szegezte, azután a Ns Vármegye Hadnagya Pap György mejjének fordítván, a mellette lévő Kerülő pedig Kapván töltött fegyveréhez, a többi Gyarmatiak is fegyvereikhez, az Kerülőnek kezéből az töltött puskát kiragadván a közelebb írtt Ns Vármegye Ványai Hadnagya, mondván: hát ti illy gyilkos emberek vagytok? meg akarván ők a Gyarmatiakat fogdosni, mind‐ nyájan azok el szaladtak és el széledtek; a puskát az Ványaiak bé hozták Ványára, mely is a leg nagyobb nemű hadi goljóbissal töltve volt, a mint a puska mái napig a Helység Házánál tartatik. Ezen történet ólta pedig köz hírből hallatik, hogy a Gyarmati Lakosok oly feltétel‐ lel volnának a DVányaiak ellen, hogy a Pipás és Rekettyés Szigetekbe agyon lövöldözik a DVányai Lakosokat, és ott leszsz a határ; élvén egymás bátorítására ezen dologban a Tetétleni Lakosok példájával, kik a múlt esztendőben egynehány földesi Nemes Lakosokat agyon lövöldözvén határjokban, ott állítottak fel határokat; a Tetétleni gyilkos Lakosok pedig büntetetlen maradtak – bátor ezen dolog nem úgy volna, mivel az említett Tetétleni gyilkosok most is tömlötzbe vagynak.


37

Hiteles Tanúk által azt is bé lehet bizonyítani, hogy maga a Méltóságos Báró Venkheim Ő Nagysága kemény parantsolatokat ád ki szüntelen, hogy a Gyarmatiak üldözzék, fegyveressen háborgassák a DVányai Lakosokat; sőtt bizonyos dolog, hogy a múlt anno 1807 mensis 7bris30 15a, maga a hálával tisztelt (?)31 Méltóságos Báró a Káposztás Szigetben lévő széna boglják el hordatásakor személyesen jelen volt esmeretlen paraszt ruhában, úgymint egy konya kalapban, és rongyos szűrben, egy roszsz szürke lovon, a mint a DVányai jelen lévő Lakosok színről színre meg esmérték Nagyságát, és a Gyarmati Lakosok is azt állították: de a teménytelen sok nép és szekerek között magát önként el rejtette, hogy a violentus Gyarmatiakon rajtok menő DVányaiak beszédjét végre halgathassa. Signat32 Déva‐Ványa d. 28a Juny 1808. Déva‐Ványai Elöl‐Járók Ord. Hadnagy Ns Kürthy Mihály. Ord. Bíró Takáts Mihály – és több Hites Bírák. Extradatur pro Inclyti Locis Notar Gregor Szűts supra.33 Valljuk be, hogy a báró úrról jóhiszeműséget feltételeznünk hiábavaló volna. Még arra sem volt rest, hogy álruhát öltve maga is a békétlenséget keresők közé keveredjen, csakhogy a ványaiak viselkedését kifigyelhesse. 1808‐ban végre perre került a dolog. A felsorakoztatott tanúk bizonyították a ványaiak igazát. Némely tanú, mint például a ványai születésű, Mezőtúron lakó Foris István a Nagy Képben lévő szigetek nevének magyarázatát is elmon‐ dotta:34 Hite Szerént vallya a Tanú, hogy a Pipás Szigetett Onnan nevezték annak, hogy midőn Kiss András Ványai lakos, azon a földön Szombati napon Kaszált volna, a Pipájábúl le esvén a Tűz a Kutúban,35 ottan annyira éledett, hogy az említett Kiss András Szombaton estve bé menvén Ványára amint Vasárnap ismét ki jött volna azon hellyre, ottan Tüzet talált, és a renden lévő Szénája is meg égett, bé vévén magát a tűz a kutuba, aztat ell nyomták ugyan Kiss András, és Bertzi Istvány tselédjei, azon naptúl tehát azon hely Pipásnak neveztetett. Rekettyés Sziget pedig azon üdőtűl neveztetett annak miolta leg először Ketse Péter Ványai lakos, az Ár Vizek közül Szánkán hat Ökrön ki hozta a Reketye veszőtt Szárazra, aki mostan is éll ottan vagyon Teknős Sziget is melly azon üdőben neveztetett annak a midőn Deli Bálint Vánnyai lakos ott tanyázván a Szunyog hálóját ki húzta a szárazon mondván a többi ványaiaknak, hogy az az én girintzém ollyan mint egy Teknő: A Nagy Piatzot pedig onnan nevezték Nagy Piatznak, hogy azon a hellyen lévén egy kevés Tiszta, arra Szokták a Déva Vánnyai lakosok nádgyaikat vízből ki rakni meg történt, hogy oda sokszor nem is mehettek sok üdeig az ár vizek miatt, és nádgyok ottan veszett.

38


A tanúk meghallgatása után a határrendező bizottság kijelölte a határvo‐ nalat a két település között. Voltak‐e még ezután is hasonló incidensek, nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a határ érvényben maradt 1950‐ig, amikor is ezt a területet az akkor községgé alakuló Kertészszigethez csatolták. 1 taxás= a földesúri terheket (pl. robotot) pénzben megváltó jobbágy vagy nemes 2 violentus= erőszakos 3 OL: P 523, 1. csomó – Dévaványa, 212. lap 4 fiscalis= tisztviselő, (ügyvéd) 5 kasznár= uradalmi számvevő 6 summa= összeg 7 árenda= bérlet, bérleti díj 8 instal= kér 9 controversia= viszálykodás, per‐ lekedés 10 Ns= nemes 11 OL: P 522, 5. csomó – X– Dévaványa, 63. lap 12 contribuens= adózó

13 ezent (?) vivő= talán: ezen levelet vivő (?) 14 turbatio= háborítás, háborgatás 15 violálás= itt: erőszakkal való elfoglalás 16 turbál= háborgat 17 Ordinar. (ordinarius)= kinevezett, hivatalban lévő 18 OL: P 522, 5. csomó – X– Dévaványa, 54‐55. lap 19 OL: P 522 5. csomó – X– Dévaványa 51. lap 20 praesentis= jelenlegi hónap 21 tractál= itt: biztat 22 amicabiliter= barátságosan 23 terminus= időpont, határidő 24 favoriba= pártfogásába, kegyébe

25 OL: P 523, 1. csomó – Dévaványa, 214‐215. lap (A nemes helység 1770‐es pecsétjével.) 26 mense= hónap 27 A „hálával tisztelt” egy sajátos rövidítés bizonytalan feloldása. 28 circiter= körülbelül 29 anno eodem= a fent írt évben 30 7bris (septembris)= szeptember 31 Lásd a 27. sz. jegyzetet! 32 Signat. (signatum)= kelt(ezés) 33 Kiadatott Szűts György illetékes helyi jegyző aláírásával. 34 OL: P 523, 1. csomó – Dévaványa, 243‐250. lap 35 kutú (kotú)= elkorhadt növényi maradványokból álló lápi talaj


39

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ ................................................................................................................ 3 DÉVAVÁNYA VÁZLATOS TÖRTÉNETE A XVIII. SZÁZAD VÉGÉIG ............................ 5 A RÉGI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉPÍTÉSE .............................................................. 9 A TEMPLOMDOMB TÖRTÉNETE ............................................................................. 14 A KATOLIKUS EGYHÁZ ÚJJÁALAKULÁSA .............................................................. 18 NEMESEK HÁZÁNAK ÉPÍTÉSE ............................................................................... 21 KOCSMAI MUZSIKUSOK MEGPÁLCÁZTATÁSA ........................................................ 22 A TÚRÉRI TEMETŐ MEGNYITÁSA .......................................................................... 24 IDŐJÁRÁSI VISZONTAGSÁGOK ............................................................................... 26 PERES FÖLDEK, HAMIS TANÚK ............................................................................. 32 FÜZESGYARMATIAK HATÁRVILLONGÁSAI ............................................................. 32

ISBN 963 04 6843 3 ISSN 1416 – 3136 Kiadja a Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület. Felelős kiadó az egyesület elnöke. A tipográfia, a borító és az illusztrációk a szerző munkái.

Készült 1 000 példányban. Nyomta: Albaprint Nyomda – Székesfehérvár

www.digisarret.hu Adószám: 18391833-1-04 * Ez a dokumentum a Sárréti Digitális Gyűjtemény Alapítvány [SDGYA] és az általa üzemeltetett Sárréti Elektronikus Könyvtár [SEK] gyűjteményéből származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentumok szerzőjét ill. tulajdonosát illetik, amennyiben a neve fel van tüntetve. A Sárréti Elektronikus Könyvtár üzemeltetője fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel egyes dokumentumok szabad terjesztésével kapcsolatban, akkor azokat törli a SEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nemkereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző, illetve a tulajdonos engedélyét kell kérni!

* A digitális változatot készítette: Hajdú József, 2006

SÁRGULT LAPOK ÜZENETE OLVASÓKÖNYV DÉVAVÁNYA TÖRTÉNETÉHEZ

Recommend Documents