SAPIENTIA EMTE. Kolozsvári Kar. Világgazdaságtan. Oktatási segédanyag 1. Dr. Balla Emese. (csak belső használatra!)

SAPIENTIA EMTE Kolozsvári Kar

Világgazdaságtan Oktatási segédanyag1 Dr. Balla Emese

2015 1

(csak belső használatra!)

1

Tartalomjegyzék 1

A MIKROÖKONÓMIA ALAPJAI ...................................................................................... 6 1.1 Bevezető. Alapfogalmak .................................................................................................. 6 1.1.1 A közgazdaságtan, mint tudomány .......................................................................... 6 1.1.2 Piacok és kormányzatok ........................................................................................... 9 1.1.3 A kormányzatok szerepe a gazdaság működésében ............................................... 11 1.1.4 A kereslet és a kínálat............................................................................................. 13 1.2 Kereslet és fogyasztói magatartás .................................................................................. 20 1.2.1 A kereslet rugalmassága ......................................................................................... 20 1.2.2 Hasznosságelmélet ................................................................................................. 22 1.3 Kínálat és termelői magatartás ....................................................................................... 25 1.3.1 A kínálat rugalmassága .......................................................................................... 25 1.3.2 A határtermék elmélete .......................................................................................... 26 1.3.3 Költségelemzés....................................................................................................... 30 1.4 Piactípusok ..................................................................................................................... 33 1.4.1 A kompetitív (tökéletesen versenyző) piacok ........................................................ 33 1.4.2 A tökéletlen verseny típusai ................................................................................... 37 2 A MAKROÖKONÓMIA ALAPJAI .................................................................................. 45 2.1 A makroökonómia fogalma és fő mutatószámai ............................................................ 45 2.1.1 A makroökonómia tárgya ....................................................................................... 45 2.1.2 A makroökonómia fő mutatószámai ...................................................................... 46 2.1.2.1 A gazdaság teljesítményének a mérése: bruttó hazai termék ............................. 46 2.1.2.2 A GDP összetétele .............................................................................................. 50 2.1.2.3 A jövedelem egyéb mérőszámai ........................................................................ 51 2.1.2.4 A fogyasztói árindex .......................................................................................... 53 2.1.2.5 A munkanélküliség mérése – a munkanélküliségi ráta ...................................... 54 2.2 A gazdaság hosszú távú működése: A nemzeti jövedelem termelése, elosztása, felhasználása............................................................................................................................... 56 2.2.1 A makrogazdaság körforgásmodellje ..................................................................... 56 2.2.2 Az áruk és szolgáltatások kínálata ......................................................................... 58 2.2.2.1 Az áruk és szolgáltatások termelése ................................................................... 58 2.2.2.2 A vállalat tényezők iránti kereslete .................................................................... 60 2.2.2.3 A nemzeti jövedelem elosztása .......................................................................... 61 2.2.3 Áruk és szolgáltatások kereslete ............................................................................ 62 2.2.3.1 Fogyasztás .......................................................................................................... 62 2.2.3.2 Beruházás ........................................................................................................... 63 2.2.3.3 Kormányzati vásárlások ..................................................................................... 64 2.2.3.4 Egyensúly és kamatláb ....................................................................................... 65 2.2.4 Egyensúly a pénzpiacokon ..................................................................................... 66 2.2.5 A megtakarítások változása: a fiskális politika hatásai .......................................... 67 2.3 A gazdaság hosszú távú működése: Munkanélküliség. Pénz és infláció ....................... 69 2.3.1 A munkanélküliség ................................................................................................. 69 2.3.1.1 Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája .................. 70 2.3.1.2 A frikciós munkanélküliség ............................................................................... 72

2

2.3.1.3 Várakozási munkanélküliség.............................................................................. 73 2.3.1.4 A munkanélküliség szerkezete ........................................................................... 75 2.3.2 Pénz és infláció....................................................................................................... 76 2.3.2.1 A pénz ................................................................................................................ 76 2.3.2.2 A pénz mennyiségi elmélete .............................................................................. 78 2.3.2.3 Infláció és kamatlábak ........................................................................................ 80 2.4 A gazdaság rövid távon ................................................................................................. 82 2.4.1 Bevezető ................................................................................................................. 82 3 VILÁGGAZDASÁGTAN .................................................................................................... 83 3.1 A világgazdaság az ezredfordulón ................................................................................. 83 3.1.1 Politikai feltételek .................................................................................................. 84 3.1.2 A világtermelés megoszlása ................................................................................... 84 3.1.3 Összefoglalás, következtetések .............................................................................. 88 3.2 A globalizáció ................................................................................................................ 90 3.2.1 A globalizáció értelmezése..................................................................................... 90 3.2.1.1 A gazdasági globalizáció .................................................................................... 90 3.2.1.2 A globalizáció fő mozgatóerői ........................................................................... 91 3.2.1.3 A globalizációs folyamat hatásai........................................................................ 91 3.2.2 A világgazdaságban kialakult aszimmetrikus interdependenciák főbb változatai . 92 3.2.2.1 A nemzetközi tulajdonviszonyok aszimmetriája................................................ 92 3.2.2.2 Aszimmetriák a nemzetközi kereskedelem, a szolgáltatások nemzetközi forgalma és a nemzetközi munkamegosztás viszonyaiban ................................................ 93 3.2.2.3 A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok aszimmetriái ............................................ 94 3.2.2.4 A technológiai interdependenciák aszimmetriái ................................................ 94 3.2.2.5 A munkaerő-áramlás nemzetközi szerkezetének aszimmetriái .......................... 95 3.2.2.6 A nemzetközi információáramlás aszimmetriái ................................................. 96 3.3 A transznacionális társaságok szerepe a világgazdaságban ........................................... 96 3.3.1 A nemzetközi tőkeáramlás formái és indítékai ...................................................... 96 3.3.2 A transznacionális társaság fogalma ...................................................................... 97 3.3.3 A külföldi közvetlen beruházások fő indítékai ...................................................... 99 3.3.4 Előnyök a tőkebefogadó ország számára ............................................................. 100 3.3.5 Hátrányok a tőkebefogadó ország számára .......................................................... 100 3.4 Külkereskedelem és nemzetközi pénzügyek ................................................................ 101 3.4.1 Külkereskedelmi alapfogalmak ............................................................................ 101 3.4.2 A külkereskedelem szerkezete ............................................................................. 104 3.4.3 Nemzetközi pénzügyi fogalmak ........................................................................... 105 3.4.3.1 Valutaárfolyam és árfolyamtípusok ................................................................. 105 3.4.3.2 Nemzetközi monetáris rendszerek ................................................................... 106 3.4.4 A nemzetközi fizetési mérleg ............................................................................... 107 3.5 A nemzetközi árukereskedelem intézményei és szabályozása ..................................... 108 3.5.1 Bevezető ............................................................................................................... 108 3.5.2 Kereskedelempolitikai eszközök .......................................................................... 109 3.5.2.1 Vámok .............................................................................................................. 110 3.5.2.2 Nem tarifális eszközök ..................................................................................... 111 3.5.3 A Nemzetközi Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) ...................... 113 3.5.4 A Kereskedelmi Világszervezet ........................................................................... 114 3.5.4.1 A WTO szervezeti tevékenysége és felépítése ................................................. 115 3

3.6 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem ...................................................................... 116 3.6.1 A szolgáltatások sajátosságai ............................................................................... 116 3.6.2 A szolgáltatások exportjának módozatai (GATS-terminológia) .......................... 117 3.6.3 A szolgáltatáskereskedelem liberalizációjából származó előnyök és hátrányok . 118 3.6.4 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem korlátozásának eszközei ...................... 119 3.6.5 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályozása: a GATS ......................... 119 3.7 Regionális integrációk .................................................................................................. 121 3.7.1 Bevezető ............................................................................................................... 121 3.7.1.1 Miért jönnek létre regionális gazdasági integrációk? ....................................... 121 3.7.1.2 Regionális integráció és a globalizáció ............................................................ 122 3.7.2 Integrációelméleti irányzatok ............................................................................... 123 3.7.3 A regionális integrációk típusai............................................................................ 125 3.7.4 Jelentősebb regionális integrációk ....................................................................... 126 3.7.4.1 EURÓPA .......................................................................................................... 126 3.7.4.2 AMERIKA ....................................................................................................... 130 3.7.4.3 ÁZSIA .............................................................................................................. 132 3.7.4.4 Közel-Kelet és Észak-Afrika ............................................................................ 134 3.7.4.5 Szaharán túli Afrika ......................................................................................... 134 Könyvészet .................................................................................................................................. 136 Táblázatok jegyzéke: Táblázat 1-1: A kormányzati beavatkozás a piaci tökéletlenségek orvoslására............................. 12 Táblázat 1-2: A kukoricapehely keresleti táblázata ....................................................................... 14 Táblázat 1-3: Keresleti görbére ható tényezők – példa: gépkocsik kereslete ................................ 15 Táblázat 1-4: A kukoricapehely kínálati táblázata ......................................................................... 16 Táblázat 1-5: A kínálati görbére ható tényezők – példa: gépkocsik kínálata................................. 17 Táblázat 1-6:A kukoricapehely kereslete és kínálata ..................................................................... 18 Táblázat 1-7: A keresleti és kínálati görbe eltolódásának hatásai az árra és a mennyiségre ......... 19 Táblázat 1-8: A rugalmassági tényező kiszámítása........................................................................ 22 Táblázat 1-9: Az összhaszon és a határhaszon kiszámítása - példa ............................................... 23 Táblázat 1-10: A munka össztermékének és határtermékének a kiszámítása - példa .................... 27 Táblázat 1-11: Az összköltség számítása ....................................................................................... 30 Táblázat 1-12: A határköltség számítása - példa ............................................................................ 31 Táblázat 1-13: A határköltség, az átlagköltség, az átlagos fix költség és az átlagos változó költség kiszámítása - példa ......................................................................................................................... 32 Táblázat 1-14: A kompetitív vállalatok kínálati döntése ............................................................... 34 Táblázat 1-15: A piactípusok főbb jellemzői ................................................................................. 38 Táblázat 1-16: A határbevétel kiszámítása - példa......................................................................... 39 Táblázat 1-17: Profitmaximalizálás a monopolista vállalat esetén - példa .................................... 41 Táblázat 3-1: A reál GDP növekedési üteme 1993-2010 között .................................................... 85 Táblázat 3-2: A GATT-fordulók eredményei .............................................................................. 114

Ábrák jegyzéke: Ábra 1-1: Az árak és piacok körforgás-modellje ........................................................................... 10 Ábra 1-2: A kukoricapehely keresleti görbéje ............................................................................... 14 Ábra 1-3: A keresleti görbe eltolódása ........................................................................................... 15 4

Ábra 1-4: A kukoricapehely kínálati görbéje ................................................................................. 16 Ábra 1-5: A kínálati görbe eltolódása ............................................................................................ 17 Ábra 1-6: A piaci egyensúly........................................................................................................... 18 Ábra 1-7: A keresleti és kínálati görbe eltolódása ......................................................................... 19 Ábra 1-8: A bevándorlás hatása a munkaerő-kínálatra .................................................................. 19 Ábra 1-9: A város gyors fejlődésének a hatása a munkaerő-keresletre ......................................... 20 Ábra 1-10: Rugalmas, egységnyi rugalmasságú és rugalmatlan kereslet ...................................... 21 Ábra 1-11: Tökéletesen rugalmas és rugalmatlan kereslet ............................................................. 21 Ábra 1-12: Az összhaszon és a határhaszon görbéje...................................................................... 23 Ábra 1-13: A fogyasztói többlet ..................................................................................................... 24 Ábra 1-14: Tökéletesen rugalmas, tökéletesen rugalmatlan és egységnyi rugalmasságú kínálat .. 25 Ábra 1-15: Össztermék- és határtermék-görbe .............................................................................. 28 Ábra 1-16: Összköltség- és határköltséggörbe ............................................................................... 31 Ábra 1-17: Az összköltség, az állandó költség, a változó költség, a határköltség, az átlagköltség, az átlagos fix költség és az átlagos változó költség függvényének általános formája ................... 32 Ábra 1-18: A vállalat kínálata és határköltséggörbéje ................................................................... 35 Ábra 1-19: Fedezeti pont és üzembezárási pont............................................................................. 36 Ábra 1-20: A határbevételi görbe ................................................................................................... 40 Ábra 1-21: Profitmaximalizálás a monopolista vállalat esetén ...................................................... 42 Ábra 1-22: Monopolisztikus verseny belépés előtt (bal oldali ábra) és belépés után (jobboldali ábra) ................................................................................................................................................ 43 Ábra 1-23: A tökéletlen verseny veszteségeinek a mérése ............................................................ 44 Ábra 2-1: A vállalatok és a háztartások közötti tényező- és jövedelem- körforgás ....................... 46 Ábra 2-2: Az egy főre jutó GDP alakulása az EU28 egyes tagországaiban .................................. 52 Ábra 2-3: A népesség munkaerőpiaci státusz tekintetében való felbontása................................... 54 Ábra 2-4: Munkanélküliségi ráták az EU egyes tagországaiban.................................................... 55 Ábra 2-5: A makrogazdaság körforgásdiagramja .......................................................................... 57 Ábra 2-6: Egyensúlyi ár és mennyiség a tényezőpiacokon ............................................................ 59 Ábra 2-7: A munka határtermékének a függvénye ........................................................................ 60 Ábra 2-8: A fogyasztási függvény ................................................................................................. 63 Ábra 2-9: A beruházási függvény .................................................................................................. 64 Ábra 2-10: A megtakarítás, a beruházás és a kamatláb viszonya .................................................. 67 Ábra 2-11: A kormányzati vásárlások növelésének a hatása a kamatlábra.................................... 68 Ábra 2-12: A beruházási kereslet változásának a hatása a kamatlábra .......................................... 69 Ábra 2-13: A munkanélküliségi ráta Romániában 1990 után ........................................................ 70 Ábra 2-14: Átjárás a munkanélküliek és a foglalkoztatottak között .............................................. 71 Ábra 2-15: A reálbérek rugalmatlansága miatt kialakuló munkanélküliség .................................. 73 Ábra 2-16: Munkanélküliségi ráták az EU-ban............................................................................. 76 Ábra 2-17: Inflációs ráták Európa országaiban .............................................................................. 82 Ábra 3-1: Egyes országcsoportok részaránya a globális GDP-ben ................................................ 87 Ábra 3-2: Az egy főre jutó GDP országcsoportok szerint ............................................................. 88 Ábra 3-3: A föderalista és a funkcionalista irányzat főbb jellemzői ............................................ 123

5

1 A MIKROÖKONÓMIA ALAPJAI 1.1 Bevezető. Alapfogalmak Az elmúlt kétszáz évben a világ nagyrésze a „korábban elképzelhetetlen prosperitás korszakát élte meg”.(Samuelson, 2000). A magas jövedelmű országokban a népesség jelentős hányada jóval több termékhez jut hozzá, mint ami az élelmiszer, ruházkodás, lakás, vagyis a legelemibb igények kielégítéséhez szükséges. A fejlődő országokban is növekvő életszínvonal jelenik meg, amelynek fő mozgatórugója a technológiai fejlődés. Ugyanakkor a jólét nem feltétlenül hoz gazdasági biztonságot még a legfejlettebb országokban sem, hiszen ott is lényeges problémát jelentenek a szegény háztartások, a munkanélküliség, vállalatok mennek csődbe napról-napra stb., nembeszélve az olyan, jóformán előre nem látható világgazdasági problémákról, mint a 2007-es gazdasági és pénzügyi válság. Ami az általános jólét alakulását illeti a kormányzatok nem is olyan rég, körülbelül egy évszázada kezdték létrehozni az úgynevezett jóléti államot, amely társadalombiztosítást és jövedelemtámogatást, vagyis minimális ellátást nyújt az állampolgárainak. Jelenleg a világgazdaságot a globalizáció folyamata befolyásolja a legnagyobb mértékben,

amelynek legfőbb vonása a pénz, a tőke, a javak és szolgáltatások, illetve az

információk nemzetközi áramlása. Ezáltal új kihívások jelennek meg a nemzetgazdaságok számára, a fő kérdéssé pedig az válik, hogy kik tudnak a legjobban alkalmazkodni az egyre fokozódó nemzetközi versenyhez.

1.1.1 A közgazdaságtan, mint tudomány A közgazdaságtan a következő folyamatokat vizsgálja: a munka, a tőke, a föld árának meghatározása, a pénzügyi piacok és a bankszektor viselkedése, a megtermelt nemzetgazdasági jövedelem elosztása, a kormányzati kiadások szerkezete, a munkanélküliség alakulása, a termelés kilengései, a külkereskedelem áruösszetétele, a nemzetközi tőke, munka és pénzáramlások stb. Samuelson (2000) meghatározása szerint: a közgazdaságtan azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként használják a szűkös erőforrásokat értékes termékek előállítására, és hogyan osztják el ezeket a népesség csoportjai között.

6

A definíció alapján két alapfogalomra szükséges kitérni, a szűkösség, illetve hatékonyság fogalmára. Az emberi szükségletek határtalannak tűnnek, az erőforrások, amelyeket termékek és szolgáltatások előállítására használunk, viszont korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, szűkösek. Ennek következtében a lehető leghatékonyabban kell gazdálkodni velük. Ezért léteznek gazdasági javak és nem csak szabad javak, ezért van szükség árakra, piacokra, egyáltalán a közgazdaságtanra. Szabad javak: korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, pl. a levegő Gazdasági javak: a termeléssel létrehozott javak, korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. (Farkasné-Molnár, 2007). Egy gazdaság akkor termel hatékonyan, ha nem lehet senki jólétét anélkül fokozni, hogy valaki más ne kerülne kedvezőtlenebb helyzetbe (paretói hatékonyság). A modern közgazdaságtan két, egymással kölcsönhatásban levő területre oszlik: mikroökonómiára és makroökonómiára. Mikroökonómia -

A mikroökonómia atyjaként Adam Smith-t emlegetik A nemzetek gazdasága (1776) című műve kapcsán, amely olyan folyamatokkal foglalkozik, mint a termékárak alakulása, a tényezőárak alakulása, a piaci mechanizmus, a piac hatékonyságteremtő képessége, a gazdasági eredmények mint egyéni önérdekkövetés eredménye stb.

-

A mikroökonómia az egyes gazdasági egységek viselkedésével foglalkozik, vagyis egyedi piacokkal, vállalatokkal és háztartásokkal.

Makroökonómia: -

A mikroökonómiával szemben a makroökonómia a gazdaság átfogó működésével foglalkozik.

-

A mai modern makroökonómia alapjait Maynard Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete (1935) című művével rakta le, amely a következő fő témakörökkel foglalkozik: munkanélküliség, gazdasági visszaesések magyarázata, beruházások, fogyasztás, központi bankok – pénzmennyiség és kamatláb szabályozása, az állam szerepe a konjunktúraciklusok csillapításában stb.

Világgazdaság: az egyes nemzetgazdaságok közötti gazdasági folyamatokat és viszonyokat, kapcsolatokat (kölcsönös függőségeket) vizsgálja.

7

A közgazdászok a teendőiket tudományos módszerekkel végzik: megfigyelik a gazdasági jelenségeket, felhasználják a statisztikai kimutatásokat, illetve elvont elméleteket hagyatkoznak és elemzéseket végeznek. Statisztikai elemzések segítségével (főként az

ökonometria

segítségével): a megfigyelt statisztikai adatok alapján egyszerű gazdasági összefüggéseket állítanak fel. A közgazdászok modelleket használnak a gazdaság megismerésére. A modell a valóság leegyszerűsített formája, és segítségükkel a gazdasági változók közötti összefüggéseket határozzák meg. Samuelson a gazdaságszervezés három alapkérdésének a következőt tekinti: - Mit, hogyan és kinek termeljünk? MIT? Milyen termékeket állítsanak elő, milyen mennyiségben és mikor? HOGYAN? Ki termeljen, milyen technológiával, milyen erőforrásokkal? KINEK? Miként osszák meg a nemzeti jövedelmet a háztartások között? A gazdasági javak elosztásában a gazdasági rendszereknek jelentős szerepe van. Abban az esetben, ha a kormányzat hozza meg a legtöbb döntést a fenti alapkérdések megválaszolására, akkor utasításos gazdaságról beszélünk. Ha a döntések a piacon születnek meg (egyének és vállakozások önként cserélnek terméket vagy szolgáltatást, általában pénz közvetítésével), akkor piacgazdaságról (szélsőséges eset laissez-faire gazdaság) van szó. Ebben a rendszerben az árak, a piacok, a nyereség-veszteség, ösztönzés és jutalom alapján dől el, hogy mit, hogyan, kinek termeljenek. A világ országaiban nagyrészt vegyes gazdasági rendszer van érvényben, amely az előbbi két rendszer valamilyen arányú kombinációja (Samuelson, 2000). Ráfordítás – kibocsátás A három alapkérdés megválaszolásához a társadalomnak meg kell határoznia a ráfordítások kombinációját és a kibocsátás összetételét. Ráfordítás: termékek és szolgáltatások, amelyeket termékek és szolgáltatások létrehozásához használnak fel (a létező technológiák segítségével kapcsolják össze ezeket).

8

Kibocsátás: javak és szolgáltatások, amelyek a termelési folyamat eredményei, és amelyeket elfogyasztják, vagy újabb termelési folyamatban használják fel. A ráfordítások a termelési tényezők, és a következő alapkategóriákba sorolhatók: -

Föld:

természeti

erőforrások

(mezőgazdasági

területek,

természeti

erőforrások,

energiaforrások stb.) -

Munka: javak és szolgáltatások előállítására irányuló emberi tevékenység.

-

Tőke: tartós javak, amelyek segítségével más termék állíthatók elő (utak, gépek, berendezések, épületek stb.)

1.1.2 Piacok és kormányzatok A piacok és kormányzatok esetén felmerül a kérdés, hogy valójában milyen kormányzati beavatkozásra van szükség a piac hatékony működéséhez? Ennek megválaszolásához meg kell vizsgálnunk a piac, a piacgazdaság, illetve a piaci mechanizmus fogalmát. Samuelson szerint a piacgazdaság “olyan finoman csiszolt mechanizmus, amely összehangolja az embereket, tevékenységeiket és a vállalkozásokat a piac és az árak rendszere révén. Központi vezérlés nélkül oldja meg a termelés és az elosztás problémáit.” A piac pedig az a rendszer, mechanizmus, amely révén a vásárlók és eladók találkoznak egy termék vagy szolgáltatás árának és mennyiségének meghatározása érdekében. Az árak szerepe a piacon a termelői és fogyasztói döntések összehangolása. Feltételezzük, hogy a piacokon a fogyasztók és a termelők racionális döntéseket hoznak, azaz értelemszerűen a magasabb ár hatására a fogyasztók rendszerint kevesebbet vásárolnak, a termelők pedig többet termelnek. Az alacsonyabb ár fokozza a fogyasztást, de a termelők kevesebbet termelnek. Az ár tehát a piac szabályozó eszköze. Ugyanez a logika érvényesül mind a fogyasztási cikkek, mind a termelési tényezők piacán. Piaci egyensúly A piaci egyensúly az összes különböző vásárló és eladó közötti egyensúlyt jelenti. Nézzük meg, hogyan oldja meg a piac a mit, hogyan és kinek termeljenek kérdését.

9

1. Mit: a fogyasztók a napi vásárlásaikra kiadott pénzzel keresletet támasztanak adott javak és szolgáltatások irányába, a vállalatok pedig a minél nagyobb nyereség (profit) reményében árukat és szolgáltatásokat kínálnak a piacokon. 2. Hogyan: a termelők versenye határozza meg, hogy milyen technológia és termelési tényező-kombinációt használnak a javak és szolgáltatások létrehozói annak érdekében, hogy profitjukat maximalizálják és költségeiket minimalizálják. 3. Kinek: azaz ki mennyit fogyaszthat, a termelési tényezők piacán létező kínálati és keresleti feltételektől függ, ugyanis a személyek egyszerre többféle jövedelemre tehetnek szert a tényezőárak függvényében (munkáért - munkabér, bankbetétért - kamat stb.) (Samuelson, 2000). Samuelson árak és piacok körforgásmodellje egyszerűen magyarázza a piaci mechanizmus működését (az egyszerűség kedvéért kimarad belőle a kormányzatok szerepe). Ábra 1-1: Az árak és piacok körforgás-modellje

KERESLET

KÍNÁLAT CIPŐK

CIPŐK LAKÁS

LAKÁS

Áruk a termékpiacokon PIZZÁK

PIZZÁK

Fogyasztói pénzszavazatok

MIT?

Fogyasztási cikk termelés pénzbeni értéke

Háztartások

HOGYAN?

Vállalatok

Tényezőtulajdon

KINEK?

MUNKA

FÖLD TŐKEJAVAK

KÍNÁLAT

Bérek, járadékok stb.

MUNKA

Tényezőpiaci árak

FÖLD

(bérek, járadékok, kamatok) TŐKEJAVAK

KERESLET

Forrás: Samuelson, 2000: 30. alapján saját szerkesztés

10

Nézzük először a háztartások tevékenységét. A háztartások vevőként lépnek fel a fogyasztási cikkek piacán, a fogyasztási javakra fordított kiadásokból a termelőknek, vagyis a vállalatoknak bevételeik születnek. A termelési tényezők piacán viszont a vállalatok lépnek fel vásárlóként: a háztartásoktól megvásárolják a termelési tényezőket (munka, föld, tőke), amiért béreket, kamatokat, járadékokat fizetnek. A termelési tényezők tehát a háztartásoktól a vállalatok felé áramlanak, míg a fogyasztási cikkek esetén fordított a viszony (Czagány-Misz-Fenyővári, 2005).

1.1.3 A kormányzatok szerepe a gazdaság működésében Adam Smith felismerte, hogy a piaci mechanizmus a kormányzat beleavatkozása nélkül akkor működik hatékonyan, ha tökéletes versenyű piacról van szó 2 (Samuelson, 2000). A láthatatlan kézről szóló tanítás szerint, nincs szükség kormányzati beavatkozásra, mert egy láthatatlan kéz irányítja a piacokat, és habár minden egyén a saját céljait követi, cselekvései mégis a közjót szolgálják (annak ellenére, hogy nem feltétlenül erre törekszik). A kormányzati beavatkozás tehát majdnem biztos, hogy káros következményekkel jár. Smith tanításának azonban több gyakorlati korlátozottsága van, ugyanis egy piac sem működik tökéletesen, mivel minden gazdaság esetén léteznek piaci kudarcok, monopóliumok, különféle externáliák, környezetszennyezés, munkanélküliség, túl nagy szakadék a gazdagok és szegények között stb. Éppen ezért szükség van a kormányzatok beavatkozására is. A kormányzatok három alapvető gazdasági funkcióval rendelkeznek: 1. Fokozzák a hatékonyságot azzal, hogy elősegítik a versenyt, korlátozzák a külső gazdasági hatásokat (externáliákat), közjavakat szolgáltatnak. 2. Adózással és támogatási programok révén előmozdítják a méltányosságot, a jövedelmek újraelosztásánál előnyben részesítenek egyes csoportokat. 3. Költségvetési és monetáris politika segítségével fenntartják a makrogazdasági stabilitást: csökkentik a munkanélküliséget és az inflációt, elősegítik a gazdasági növekedést (Samuelson, 2000).

2

Lásd a piactípusokról szóló fejezetben.

11

1. Hatékonyság Adam Smith szerint a piaci mechanizmus esetén (tökéletes verseny mellett) minden terméknek és szolgáltatásnak ára van, a piacon cserélik őket, egy termelő vagy fogyasztó sem elég ahhoz, hogy befolyásolja az árat: a piacok a kibocsátás hatékony kombinációját hozzák létre, a leghatékonyabb technológiát alkalmazva, a lehető legkisebb ráfordítással (Samuelson, 2000). A valóságban viszont hatékonysághiányok keletkeznek a tökéletlen verseny miatt. Ennek orvoslását látja el az állam.

2. Méltányosság A piacok nem feltétlenül hoznak létre méltányos jövedelemelosztást. Megtörténhet, hogy egy gazdaságban túl nagy jövedelemkülönbségek jönnek létre a társadalom különböző csoportjai között. Ebben az esetben is közbe kell lépnie az államnak, például progresszív adóztatás 3, kormányzati segélyek stb. folytán. Nagyon kihívást jelent ugyanakkor minden kormányzat számára az arany középút megtalálása a hatékonyság és a méltányosság között, ugyanis e két jelenség jellemzően ellentétes irányú. 3. Makrogazdasági stabilitás A gazdaságban termelési kilengések keletkezhetnek, úgynevezett konjunktúraciklusok, amelyeket az államnak kell kordában tartania a költségvetési (adók stb.) és pénzügyi politika (pénzkínálat, kamatlábak változtatása stb.) által. Az alábbi táblázat összefoglalja a kormányzatok fő funkcióit, a beavatkozás szintjeit és mikéntjét. Táblázat 1-1: A kormányzati beavatkozás a piaci tökéletlenségek orvoslására Piacgazdaság Kormányzati Kormányzati beavatkozás példái kudarca

beavatkozás

Hatékonysághiány

3

Monopólium

Bátorítja a versenyt

Trösztellenes törvények, dereguláció

Külső gazdasági

Beavatkozik a

Környezetvédelmi törvények, dohányzásellenes

hatások

piacokon

rendelkezések

Közjavak

Elősegíti a hasznos

Világítótronyok létesítése, tudományos kutatás

tevékenységeket

támogatása

A jövedelem nagyságával nő az adókulcs.

12

Egyenlőtlenség A jövedelmek és a

Jövedelmek

Jövedelem és vagyon progresszív adóztatása

vagyon elfogadhatatlan

újraelosztása

Jövedelemtámogatási programok (pl. élelmiszerjegyek)

egyenlőtlenségei Makrogazdasági problémák Konjunktúraciklusok

Makrogazdasági

Pénzügyi politika (a pénzkínálat szabályozása, a

(magas infláció és

politika révén

kamatlábak módosítása)

munkanélküliség)

stabilizál

Költségvetési politika (adók és közkiadási programok)

Lassú gazdasági

Ösztönzi a

Beruházás az oktatásba

növekedés

növekedést

Nemzeti megtakarítások növelése a költségvetési hiány csökkentésével

Forrás: Samuelson, 2000: 39.

1.1.4 A kereslet és a kínálat A piacok állandó mozgásban vannak. Egyes piacokon az árak és a kibocsátás alakulásának megértéséhez meg kell ismerkednünk a kínálat és a kereslet fogalmával. A kereslet és kínálat elmélete arra vonatkozik, hogy a fogyasztói preferenciák hogyan határozzák meg a fogyasztói keresletet, az üzleti vállalkozások költségei pedig a termékek kínálatát. 1. A keresleti görbe Határozott összefüggés létezik egy termék piaci ára és a termék mennyisége között, egyéb tényezők változatlansága mellett. Az ár és a vásárolt mennyiség közötti viszonyt a keresleti görbe írja le. „Egy áru keresleti görbéje az áru keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál kisebb lesz a vevők által megvásárolni kívánt (keresett) mennyiség.” (Czagány-Misz-Fenyővári, 2005). Ennek oka egyrészt a helyettesítési hatásból (a megdrágult terméket egy másik, hasonló termékkel helyettesítem), másrészt a jövedelmi hatásból (ha megdrágul a termék, a jövedelmemből kevesebbet tudok rá fordítani) ered. Helyettesítő termékek: az egyik árának a növekedésável megnő a másik iránti kereslet. Kiegészítő termékek: az egyik áremelkedése csökkenti a másik iránti keresletet. Független termékek: egyik árának a változása nem hat a másik keresletére. Egy termék esetén a piaci keresletet az egyéni keresletek mennyiségének összeadásával kapjuk meg.

13

Példa: keresleti számtáblázat és keresleti görbe. Táblázat 1-2: A kukoricapehely keresleti táblázata Ár Keresett mennyiség ($/ doboz) (millió doboz/ év) P Q A 5 9 B 4 10 C 3 12 D 2 15 E 1 20

Forrás: Samuelson, 2000: 45. Ábra 1-2: A kukoricapehely keresleti görbéje

Forrás: Samuelson, 2000: 45. alapján saját szerkesztés A keresleti görbe alakját és meredekségét a következő tényezők befolyásolják: 1. A fogyasztók átlagjövedelme 2. A piac nagysága (pl. népesség számában kifejezve) 3. A kiválasztottal összefüggő keresletű termékek ára és elérhetősége (helyettesítő termékek) 4. Egyéni preferenciák, ízlés (kultúra, hagyomány stb.) 5. Sajátos hatások. Példa a keresleti görbére ható tényezőkre (Samuelson, 2000).

14

Táblázat 1-3: Keresleti görbére ható tényezők – példa: gépkocsik kereslete A keresleti görbére ható tényezők Példák a gépkocsi keresletére 1. Átlagjövedelem A jövedelmek emelkedésével az emberek egyre több gépkocsit vásárolnak 2. Népesség A népesség lélekszámának növekedésével emelkednek a gépkocsivásárlások 3. Összefüggő keresletű termékek árai Alacsonyabb benzinárak miatt nő a kereslet. 4. Ízlés Az új autó - státusszimbólum 5. Sajátos hatások A szállítás alternatív formáinak elérhetősége, a gépkocsik biztonsága, jövőben várt árnövekedés stb.

Forrás: Samuelson, 2000: 47. A kereslet változása A kereslet változása kétféleképpen történhet: 1. Elmozdulás a keresleti görbe mentén – a keresett mennyiség megváltozása árváltozás következtében 2. A keresleti görbe eltolódása – keresletnövekedés vagy csökkenés – mögöttes tényezők módosulásának a hatása (árváltozáson kívüli hatások). Példa: hirtelen leesnek a benzinárak (a valóságban persze valószínűtlen ennek a bekövetkezése), ezért megnő a kereslet az autók iránt. Vagyis ugyanazon az áron több autót hajlandók vásárolni az emberek. A keresleti görbe kifele tolódik.

Ábra 1-3: A keresleti görbe eltolódása P D’

25

Autóárak (1000 euró/db.)

D

25 Autók keresett mennyisége (millió db. / év)

Q

2. A kínálati görbe

A kínálati oldalhoz azok a feltételek tartoznak, amelyek között a vállalatok a termékeiket előállítják és értékesítik: a termék kínált mennyisége és a piaci ár (egyéb tényező változatlansága 15

mellett, mint amilyen a termelési költségek, rokon termékek árszintje, kormányzat gazdaságpolitikája stb.) „Egy áru kínálati görbéje az áru kínált mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál nagyobb lesz az eladók által piacra vinni.” (Czagány-Misz-Fenyővári, 2005). Táblázat 1-4: A kukoricapehely kínálati táblázata Ár Kínált mennyiség ($/ doboz) (millió doboz/ év) P Q A 5 18 B 4 16 C 3 12 D 2 7 E 1 0

Forrás: Samuelson, 2000: 48. Ábra 1-4: A kukoricapehely kínálati görbéje

Forrás: Samuelson, 2000: 48. alapján saját szerkesztés A kínálati görbe háttere, vagyis a görbe alakját és meredekségét befolyásoló tényezők: 1. A termelési költség (ráfordítások árai, technológiai fejlődés) 2. Helyettesítő termékek árai 3. A kormányzati politika 4. Sajátos hatások (Samuelson, 2000).

16

Táblázat 1-5: A kínálati görbére ható tényezők – példa: gépkocsik kínálata A kínálati görbére ható tényezők Példák az autógyártás területéről 1. Technológia A számítógép-vezérlésű termelés csökkenti a termelési költségeket és növeli a kínálatot. 2. Tényezőárak A munkásoknak fizetett bérrek csökkentésével mérséklődnek a termelési költségek és nő a kínálat. 3. Rokon termékek árai A teherautók árának esése növeli a személygépkocsik kínálatát 4. Kormányzati politika Az importált autókra vonatkozó kvóták és vámok eltörlése növeli az autókínálatot 5. Sajátos hatások Ha a kormányzat csökkenti a környezetvédelmi előírások szigorúságát, a gépkocsik kínálata emelkedhet.

Forrás: Samuelson, 2000: 50. A kínálat változása A kínálat változása kétféleképpen történhet: 1. Elmozdulás a kínálati görbe mentén – kínált mennyiség megváltozása – árváltozás következménye. 2. A kínálati görbe eltolódása - a kínálat akkor változik, ha a saját árát leszámítva bármely más tényező változik. Ábra 1-5: A kínálati görbe eltolódása P 25

S’

Autóárak (1000 euró/db.)

S

25 Autók kínált mennyisége (millió db. / év)

Q

A kínálat és a kereslet egyensúlya

A kereslet és a kínálat kölcsönhatása létrehozza az egyensúlyi árat és mennyiséget, vagyis a piaci egyensúlyt. A piaci egyensúly annál a mennyiségnél és árnál jön létre, ahol a kínálat és kereslet erői egyensúlyba kerülnek. A piaci egyensúly azon az áron alakul ki, amely mellett a keresett mennyiség megegyezik a kínált mennyiséggel.

17

A B C D E

Táblázat 1-6:A kukoricapehely kereslete és kínálata Keresett Kínált mennyiség mennyiség Lehetséges ár Piaci helyzet (millió doboz/ (millió doboz/ ($/ doboz) év) év) 5 9 18 többlet 4 10 16 többlet 3 12 12 egyensúly 2 15 7 hiány 1 20 0 hiány

Nyomás az árra lefele lefele semleges felfele felfele


Ábra 1-6: A piaci egyensúly D

S

P Többlet

A kukoricapehely ára (dollár/ doboz)

5

C

Egyensúlyi pont

Hiány

Q 0

5

10

15

20

A kukoricapehely mennyisége (millió doboz/év)


- Egyensúlyi ár: a keresleti és kínálati görbe metszéspontja. Egyensúlyi ár mellett nincsenek áruhiányok és árutöbbletek.

A kínálat vagy a kereslet eltolódásának a hatása Ha a kereslet vagy a kínálat mögöttes tényezői megváltoznak, akkor ez a kereslet vagy a kínálat eltolódásához vezet, így módosul az egyensúlyi ár és mennyiség. Az alábbi ábrán: bal oldali ábra – kifele tolódik a keresleti görbe, így az egyensúlyi pont az E-ből az E’- be kerül. A jobb oldali ábrán: a kínálati görbe befele tolódik, így az egyensúly is megváltozik.

18

Ábra 1-7: A keresleti és kínálati görbe eltolódása

P D

D’

S’

P

S

S

D

E’

E’ E

E

Q

Q

Táblázat 1-7: A keresleti és kínálati görbe eltolódásának hatásai az árra és a mennyiségre Keresleti és kínálati eltolódások Árra és mennyiségre gyakorolt hatások Ha a kereslet nő… A keresleti görbe jobbra tolódik Ár↑ és… Mennyiség↑ Ha a kereslet csökken… A keresleti görbe balra tolódik Ár↓ és… Mennyiség↓ Ha a kínálat nő… A kínálati görbe jobbra tolódik Ár↓ és… Mennyiség↑ Ha a kínálat csökken… A kínálati görbe balra tolódik Ár↑ és… Mennyiség↓

Forrás: Samuelson, 2000: 54. Ha mindkét görbe eltolódik… Példa: Bevándorlás gyorsan fejlődő városokba (forrás: Samuelson, 2000). a. A bevándorlás önmagában a munkaerő-kínálat megnövekedéséhez vezet, ami a bérszínvonal csökkenését okozza. Az egyensúlyi pont tehát a munkaerőpiacon nagyobb mennyiségnél (munkaerő száma) és alalcsonyabb árnál alakul ki. Ábra 1-8: A bevándorlás hatása a munkaerő-kínálatra W D

Bérszínvonal

S

S’

E

E’

Munkamennyiség

L


19

b. A város ugyanakkor gyorsan fejlődik, tehát idővel megnő nő a munkaerő-kereslet is, így a bérszínvonal végül változatlan marad. Ábra 1-9: A város gyors fejlődésének a hatása a munkaerő-keresletre W D

D’

Bérszínvonal

S

E

S’

E’’ E’

Munkamennyiség

L


1.2 Kereslet és fogyasztói magatartás 1.2.1 A kereslet rugalmassága A kereslet árrugalmassága: azt méri, hogy egy termék vásárolni szándékozott mennyisége milyen mértékben változik árának megváltozásakor. Az árrugalmasság a keresett mennyiség százalékos megváltozásának és az ár százalékos megváltozásának az aránya. Rugalmas keresletű javak: a keresett mennyiség jelentős mértékben reagál az ár változásaira. Pl. luxustermékek. Rugalmatlan keresletű javak: a keresett mennyiség kismértékben reagál az ár változásaira. Pl. élelmiszer, gyógyszerek. A könnyen helyettesíthető termékek kereslete általában rugalmasabb, mint a nehezen helyettesíthetőké.Az idő tényezőnek is fontos szerepe van a rugalmasságok alalkulásában, ugyanis rövid távon nehezebb megváltoztatni a fogyasztási szokásokat, és új termékekre térni át, míg hosszú távon sokkal rugalmasabbá válhat az egyes termékek iránti kereslet. A rugalmasságok számítása Jelöljük a kereslet árrugalmasságát: ED –vel 4. ED = Keresett mennyiség (Q) százalékos változása / az ár (P) százalékos változása -

Ha 1%-os árváltozás esetén a keresett mennyiség több mint 1 %-kal módosul, a terméknek árrugalmas kereslete van.

4

E – elasticity = rugalmasság, D – demand (kereslet)

20

-

Ha 1%-os árváltozás esetén a keresett kevesebb több mint 1 %-kal módosul, a terméknek árrugalmatlan kereslete van.

-

Határeset: mennyiség százalékos változása megegyezik az ár százalékos változásával: egységnyi árrugalmasságú kereslet. ED =

∆Q ∆P / (Q1 + Q2 ) / 2 ( P1 + P2 ) / 2

Az árrugalmasságot a diagramokon a következőképpen ábrázoljuk: Ábra 1-10: Rugalmas, egységnyi rugalmasságú és rugalmatlan kereslet P

P

P

D

D

D

1000

1.0

500

D 0.5

D

D

5 1000

Q

2000

Q

1000

2000

Q

Létezik tökéletesen rugalmas (ED = ∞) és tökéletesen rugalmatlan kereslet (ED = 0) is. Ábra 1-11: Tökéletesen rugalmas és rugalmatlan kereslet

P DTeljesen rugalmatlan kereslet

D’

D’

Teljesen rugalmas kereslet

D Q

Példa: a rugalmassági tényező kiszámítása:

21

Táblázat 1-8: A rugalmassági tényező kiszámítása

1.

Q 0

ΔQ

P 3

1 2.

1

(Q1+Q2)/2 (P1+P2)/2

ED=ΔQ/(Q1+Q2)/2 / ΔP/(P1+P2)/2

1

0.5

2.5

5

1

1.5

1.5

1

2 1

3.

ΔP

2

1

Rugalmasság és árbevétel A vállalatok esetén fontos a kínált termék rugalmasságának az ismerete, ugyanis ezáltal a vállalat könnyeben végezhet előrejelzéseket az árbevétel alakulásáról abban az esetben, ha az ár csökkentését vagy növelését fontolgatja. Árbevétel = Ár * Mennyiség ÁB = P * Q Ha a vállalat csökkenteni akarja az árat (P↓ ), a következő esetek állhatnak fenn: - ha ED < 1  P↓  a keresett mennyiség százalékos változása > az ár százalékos változása  ÁB ↑ - ha ED > 1  P ↓  a keresett mennyiség százalékos változása < az ár százalékos változása  ÁB ↓ - ha ED = 1  P ↓  a keresett mennyiség százalékos változása = az ár százalékos változása  ÁB nem változik.

1.2.2 Hasznosságelmélet A közgazdaságtan arra az alapfeltételre épít, hogy az emberek rendszerint maximalizálják a termékek és szolgáltatások elfogyasztásából keletkező hasznosságukat. Határhasznosság és csökkenő határhaszon törvénye A határhaszon fogalma a következőt mutatja: milyen pótlólagos hasznosságot nyújt egy termék további egységének az elfogyasztása. A csökkenő határhaszon elve: egy termék fogyasztásának növekedésével a termék határhaszna egyre csökken. (Az összhaszna azonban növekszik, csak egyre kisebb mértékben).

22

Táblázat 1-9: Az összhaszon és a határhaszon kiszámítása - példa Elfogyasztott Összhaszon Határhaszon termékmennyiség U MU Q 0 0 4 1 4 3 2 7 2 3 9 1 4 10 0 5 10

Forrás: Samuelson, 2000: 78. alapján saját szerkesztés Diagramon a fenti táblázat a következőképpen mutat: Ábra 1-12: Az összhaszon és a határhaszon görbéje

Összhaszon

U

MU 5

Q Mennyiség

5

Q

Forrás: Samuelson, 2000: 79 alapján saját szerkesztés Az előnykiegyenlítődés elve A hasznosságelmélet a következő kérdésekre adja meg a választ.

23

- Én, mint fogyasztó milyen feltételek mellett leszek a lehető legmegelégedettebb a fogyasztói kosarammal? - Hogyan maximalizálhatom a hasznosságomat? A maximális elégedettség vagy hasznosság alapvető feltétele az előnykiegyenlítődés elve. Ez azt mondja ki, hogy egy fogyasztó akkor ér el maximális megelégedettséget, illetve hasznosságot, ha az egyes termékekre költött utolsó pénzegységgel annyi határhaszonhoz jut, mint bármely más termékre kiadott utolsó pénzegységgel. Fogyasztói egyensúly esetén az egy pénzegységre jutó termékenként azonos határhasznot a jövedelem határhasznának nevezzük (az a pótlólagos haszon, amelyet a fogyasztó egy további pénzegységnek megfelelő fogyasztásból nyer) (Samuelson, 2000). MU áru1 MU áru2 MU áru3 ... egy pénzegységnyi jövedelem határhaszna = = = P1 P2 P3 A fogyasztói többlet Azt az eltérést, amely egy jószág fogyasztóinak összhaszna és a jószág pénzben kifejezett értéke között van, a termék fogyasztói többletének nevezzük. Azért beszélünk többletről, mivel azt feltételezzük, hogy többet kapunk, mint amennyit megfizetünk. Minden egységért annyit fizetünk, amennyit az utolsó egység ér, ugyanakkor az első egység jóval nagyobb hasznosságot nyújt nekünk, mint az utolsó (a csökkenő határhaszon elve miatt). Például veszünk 8 liter vizet, 1 lejbe kerül 1 liter. Az első literért is ugyanannyit fizetünk, mint a 8. literért, így összesen 8 lejt adunk ki. Ugyanakkor az első liter vízért adott esetben hajlandók lennénk kifizetni akár 9 lejt is (például egy szörnyen száraz meleg nyári napon), a másodikért már 8 lejt stb. Így tehát az első liter víz esetén 8 lej fogyasztói többlet keletkezik, a 2. esetén 7 lej stb. Összegezve a fogyasztói többletet minden liter víz után, végül: 8 + 7 + …+1 +0 = 36 lej fogyasztói többlethez jutunk. Ábra 1-13: A fogyasztói többlet

P P D 9 9

A fogyasztó víz iránti keresleti görbéje

Fogyasztói többlet D P=1

E

P=1

A víz ára

E

A víz ára

8

9

Összvásárlás 8

9

A víz mennyisége

Forrás: Samuelson, 2000: 89 -90.

A víz mennyisége

alapján saját szerkesztés

24

1.3 Kínálat és termelői magatartás 1.3.1 A kínálat rugalmassága A kínálat árrugalmassága: azt méri, hogy egy termék eladásra szánt mennyisége milyen mértékben változik árának megváltozásakor. Az árrugalmasság a kínált mennyiség százalékos megváltozásának és az ár százalékos megváltozásának az aránya. Rugalmas kínálatú javak: a kínált mennyiség jelentős mértékben reagál az ár változásaira. Pl. könnyen előállítható termékek, élelmiszer Rugalmatlan kínálatú javak: a kínált mennyiség csekély mértékben reagál az ár változásaira. Pl. műalkotások (a Mona Lisa). Mi határozza meg az árváltozás rugalmasságát? 1. Milyen könnyen lehet növelni a termelést az adott iparágban (könnyen beszerezhető inputtényezők pl. textilipar, nehezen beszerzehető inputtényezők: pl. aranybányászat) 2. Milyen hosszú az alkalmazkodásra szánt idő (az idő múlásával nőhet a rugalmasság: pl. új munkaerő felvétele, épületvásárlás stb.) (Samuelson, 2000). A rugalmasságok számítása Jelöljük a kínálat árrugalmasságát ES- sel. ES = Kínált mennyiség (Q) százalékos változása / az ár (P) százalékos változása -

Ha 1%-os árváltozás esetén a kínált mennyiség több, mint 1 %-kal módosul, a terméknek árrugalmas kínálata van.

-

Ha 1%-os árváltozás esetén a kínált mennyiség kevesebb, mint 1 %-kal módosul, a terméknek árrugalmatlan kínálata van.

-

Határeset: mennyiség százalékos változása megegyezik az ár százalékos változásával: egységnyi árrugalmasságú kínálat. Es =

∆Q ∆P / (Q1 + Q2 ) / 2 ( P1 + P2 ) / 2

Az alábbi ábra a három szélsőséges esetet mutatja: tökéletesen rugalmas - SS (ES = ∞), egységnyi rugalmasságú – S’’S’’ (ES = 1) és tökéletesen rugalmatlan kínálat – S’S’(ES = 0) Ábra 1-14: Tökéletesen rugalmas, tökéletesen rugalmatlan és egységnyi rugalmasságú kínálat

25


1.3.2 A határtermék elmélete Minden termelő a hatékonyságra törekszik, a legalacsonyabb költségekkel igyekszik termelni. Másszóval, adott ráfordítások mellett mindig a kibocstátás maximális szintje a cél, s igyekeznek kerülni a veszteséget.

A termelési függvény A szükséges ráfordítások mennyisége és az előállítható kibocsátás mennyisége közötti összefüggést termelési függvénynek nevezzük. A termelési függvény a termelési tényezők lehetséges inputkombinációi és a velük előállított maximális kibocsátási lehetőségek halmaza (output) közötti technikai-gazdasági összefüggés (Kopányi, 1993). Példa – mezőgazdasági termelés Ráfordítás: pl. föld, munka, traktor Kibocsátás: pl.búza, kukorica Termelési függvény: Q búza, kukorica = f (föld, munka, traktor) Több millió termelési függvény létezik külön-külön minden egyes termékre és szolgáltatásra ( a legtöbbnek nincs is írott formája). A termelési függvény hasznos eszközt kínál egy vállalat termelési képességeinek az ábrázolásához.

26

Össztermék, átlag- és határtermék Az össztermék az előállított kibocsátás teljes mennyiségét adja meg, fizikai egységekben (x tonna búza, y db. autó). Egy ráfordítás határterméke az a pótlólagos termék vagy kibocsátás, amely valamely inputtényező pótlólagos egységének felhasználásával keletkezik, miközben az egyéb inputok változatlanok. Az átlagtermék egyenlő az összkibocsátás és az összes ráfordításegység (input) hányadosával. A csökkenő hozadékok elve A csökkenő hozadék elve szerint egyre kevesebb és kevesebb pótlólagos kibocsátásra tehetünk szert, ha az egyik inputtényező felhasznált mennyiségét fokozatosan növeljük, miközben a többi ráfordítás változatlan. Például, ha változatlan földterület, gépállomány és egyéb termelési tényező mellett alkalmazunk egyre több munkát, a többi tényezőből a dolgozók fejenként egyre kevesebbet tudnak alkalmazni. A földön így túl sokan fognak dolgozni, a gépeket túlhajszolják, a munka határterméke csökken. Ugyanez történik, a valamely másik tényező nagyságát növeljük, de a többit változatlanul hagyjuk. Táblázat 1-10: A munka össztermékének és határtermékének a kiszámítása - példa

Forrás: Samuelson, 2000: 101. alapján saját szerkesztés Jelölés: Össztermék: Total product – TP (pl. tonna kukorica) Határtemék: Marginal product – MP (pl. tonna kukorica) Átlagtermék: Average product – AP (pl. tonna kukorica) Munkamennyiség: Labor – L (pl. fő) 27

Ábra 1-15: Össztermék- és határtermék-görbe MP

TP

4000

3000

3000

2000

2000

1000

1000

0

1

2

3

4

5

L

0

1

2

3

4

5

L


Mérethozadékok Eddig azt vizsgáltuk, hogy mi történik, ha a ráfordítások közül az egyik mennyiségét változtatjuk. A továbbiakban azt az esetet vizsgáljuk, amikor egyidejűleg az összes ráfordítás mennyiségét arányosan megnöveljük. A mérethozadék az össztermék változását tükrözi, ha az összes ráfordítást ugyanolyan mértékben növeljük. Három alapeset létezik: -

Állandó mérethozadék esetén a ráfordítások összességének a változása a kibocsátás arányos változásához vezet. Ha például a munkát, tőkét, földterületet duplájára növeljük, a kibocsátás is a kétszeresére nő.

-

Növekvő mérethozadék: valamennyi ráfordítás növelésével a kibocsátás az arányosnál nagyobb mértékben növekedik meg.

-

Csökkenő mérethozadék: valamennyi ráfordítás növelésével a kibocsátás az arányosnál kisebb mértékben növekedik meg.

Termelékenység A termelékenység alatt általánosan az egységnyi input felhasználásával előállított outputot értjük (Gazd. Versenyhivatal, 2007). Ugyanakkor számíthatjuk a termelékenységet úgy is, mint az összkibocsátás és a ráfordítások súlyozott átlagának a hányadosa. Ha például növekvő

28

hozadékok érvényesülnek, akkor a ráfordítások és a termelés fokozása nagyobb termelékenységet eredményez. A kínálatot befolyásoló egyéb tényezők: 1. Rövid táv és hosszú táv Rövid táv: a vállalatok úgy fokozhatják a termelékenységet, hogy valamely változó tényező nagyságát módosítják (pl. fogyóanyagok, munkások száma stb.), de nincs elég idejük a tőkéhez hasonló fix tényezők (pl. új épületek megépítése, új berendezések beszerzése) megváltoztatására, amelyet viszont viszont hosszú távon megtehetnek. 2. Technológiai változások A technológiai változások növelik a termelékenységet, emelik az életszínvonalat. 3. A vállalkozás formája A vállalkozás formája is fontos hatékonysági tényezője lehet a termelésnek. Például nagyobb vállalkozások lehetővé teszik a méretgazdaságosság 5 kihasználását. Két fő típusa van: 1. Egyéni vállalkozások vagy családi vállalkozások (sok ilyen cég van, de összforgalmuk alacsony). Az egyéni vállalkozó felelőssége korlátlan, teljes vagyonával felel. 2. Társulások – kereskedelmi társaságok Fő típusok: a. Korlátozott felelősségű társaság - Societate cu raspundere limitata (SRL), (felelősség korlátozott, csak a bevitt vagyon erejéig terjed) b. Közkereseti társaság - Societate în nume colectiv (SNC) (korlátlan felelősség); c. Betéti társaság - Societate în comandită simplă (SCS); (A beltag a teljes vagyonával felel, a kültag a bevitt vagyon erejéig.) d. Betéti részvénytársaság - Societate în comandită pe acţiuni (SCA); (A beltag a teljes vagyonával felel, a kültag a bevitt vagyon erejéig.) e. Részvénytársaság - Societate pe acţiuni (SA): a gazdasági tevékenységek legnagyobb részét végzik. Tulajdonosok: akik a vállalati törzsrészvények birtokában vannak.

Méretgazdaságosság: adott termékeket hatékonyabban, kisebb átlagköltséggel lehet előállítani nagy tőkével, eszközállománnyal rendelkező vállalatok esetén (pl. repülőgépgyártás)

5

29

Az Rt. értékelése a tőzsdéken folyik Részvényesek: osztalékjövedelem, ők választják a cég igazgatóit Igazgatók jogosultak meghozni a cég működésével kapcsolatos döntéseket. f. Termelői szövetkezetek – Societate Cooperativă Meşteşugărească (SCM)

1.3.3 Költségelemzés Egy vállalat költségeinek az elemzéséhez mindenek előtt meg kell ismerkednünk az összköltség, állandó és változó, a határköltség, valamint az átlagos költség fogalmával. Összköltség (Total Cost – TC): az egyes q kibocsátási szinteknél szükséges legalacsonyabb, pénzben kifejezett összkiadást jelenti. Nő a kibocsátás növekedésével. Állandó költség (Fix Cost – FC) -

Nem változik a kibocsátás növelésével (akkor is kell fizetni, ha a vállalat nem termel)

-

Pl. Épületek bérleti díjai, gépek és berendezések használatának díja, fizetendő hitelkamatok, állandó alkalmazottak fizetése (pl. kisegítő személyzet)

Változó költség (Variable Cost – VC) -

Nő a kibocsátás növelésével

-

Pl. A termeléshez szükséges anyagok, a szezonmunkások bére, üzemanyag Összköltség = Állandó költség + Változó költség TC = FC + VC

Táblázat 1-11: Az összköltség számítása Állandó Változó Mennyiség költség költség Összköltség Q (db) FC ($) VC ($) FC ($) 0 55 0 55 1 55 30 85 2 55 55 110 3 55 75 130 4 55 105 160 5 55 155 210 6 55 225 280


30

A határköltség (Marginal Cost – MC) A határköltség (jele MC, marginal cost) megmutatja, hogy egységnyi többlettermék előállítása mennyivel növeli a vállalat összes költségét (Czagány-Misz-Fenyővári, 2005). Például: milyen költségvonzata van még egy repülőgép előállításának, még egy kenyér megsütésének stb. A legtöbb vállalatnak rövid távon U alakú határköltség-görbéje van.

Táblázat 1-12: A határköltség számítása - példa


Ábra 1-16: Összköltség- és határköltséggörbe TC

MC TC 200

Összköltség

Határköltség

200

50

MC

50

1

Kibocsátás

4

5

Q

1

Kibocsátás

4

5

Q


Átlag- vagy egységköltség Az átlag- vagy egységköltség azt mutatja, hogy átlagosan mennyibe kerül egy egységnyi (db., kg stb.) termék előállítása, a következőképpen számítjuk: 31

Átlagköltség = Összköltség / Kibocsátás = TC/Q = AC

Átlagos állandó és változó költség Az átlagos állandó és változó költségek azt mutatják, hogy átlagosan mennyi fix, illetve változó költséget von maga után egy egységnyi termék előállítása. Átlagos állandó költség = Állandó költség / Kibocsátás = FC/Q = AFC Átlagos változó költség = Változó költség / Kibocsátás = VC/Q = AVC

Táblázat 1-13: A határköltség, az átlagköltség, az átlagos fix költség és az átlagos változó költség kiszámítása példa


Ábra 1-17: Az összköltség, az állandó költség, a változó költség, a határköltség, az átlagköltség, az átlagos fix költség és az átlagos változó költség függvényének általános formája Költség ($)

Költség ($)

AVC - Változó költség

MC AC - összköltség

TC - összköltség

VC - Változó költség FC – állandó költség

Q

AFC – állandó költség

Q

32

Minimális átlagköltség Nem szabad összekeverni az AC-t és az MC-t! Ha a határköltséggörbe az átlagköltséggörbe alatt van, lefelé húzza az átlagköltséget (mivel az utolsó megtermelt egység kevesebbe kerül, mint a korábban termelt egységek), ha az MC egyenlő AC-gel, akkor az AC nem növekszik és nem csökken, hanem a minimumát veszi fel, amikor pedig az MC görbe az AC görbe felett van, akkor felfelé húzza az AC értékét (mert az utolsó egység többe kerül, mint a korábban megtermelt egységek). Vagyis az U alakú AC görbe minimumában MC=AC=ACmin. A termelés és a költségek közötti összefüggés A vállalat költségfüggvénye szorosan kapcsolódik a termelési függvényhez. A költségminimalizálási szabály: ha a vállalat adott kibocsátásmennyiséget a legkisebb költség mellett igyekszik előállítani, akkor annyi termelési tényezőt kell vegyen, hogy az összes tényező esetében kiegyenlítődjék a tényező pénzegységre vetített határterméke (hasonlóan a fogyasztó haszonmaximalizálási elvéhez) (Samuelson, 2000).

Tehát: Lhatárteméke/L ára = Khatárteméke/Kára = Fhatárteméke/ Fára stb. Helyettesítési szabály: ha az egyik tényező ára csökken, amíg a többi tényezőé változatlan marad, akkor a vállalatok úgy növelhetik a profitjukat, hogy az olcsóbbá vált tényezővel helyettesítik a többi tényezőt.

1.4 Piactípusok 1.4.1 A kompetitív (tökéletesen versenyző) piacok A tökéletes versenyző piac vállalatai árelfogadók: passzívan elfogadják a piaci árat, egyik vállalat eladási ára sem térhet el a piaci ártól (Czagány-Misz-Fenyővári, 2005).. A kompetitív cég profitmaximalizálásra törekszik, vagyis az összbevétel és az összköltség különbségét akarja maximalizálni. Hatékonyan termel, a legmegfelelőbb technológiát válassza, ésszerű döntéseket hoz a piacon: az inputtényezők megfelelő mennyiségét vásárolja meg, optimalizálja a kibocsátás szintjét (Samuelson, 2000).

33

1. Tökéletes verseny feltétele mellett számtalan kis cég van, mindegyik azonos terméket állít elő, s olyan kicsik, hogy nem befolyásolhatják a piaci árat (számukra az egy adottság). 2. A tökéletes verseny vállalatának vízszintes a keresleti görbéje (ha nagyobb áron termel, azonnal mástól fognak vásárolni) 3. Minden egyes pótlólagos egység eladásával nyert pótlólagos bevétel ennek megfelelően a piaci ár. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy hogyan dönt a kompetitív vállalat a kínálat mennyiségéről tekintettel a költségekre, a keresletre és a profitmaximalizálás szándékára. Ehhez nézzük az 1.14-es táblázatban szereplő példát egy cipőgyártó cég költségeit és bevételeit tekintve, tudva azt, hogy: Összbevétel (TR) = P x Q Profit (π) = Összbevétel – Összköltség Táblázat 1-14: A kompetitív vállalatok kínálati döntése

Forrás: Samuelson, 2000: 135. A példából látható, hogy a profit azon a termelési szinten válik maximálissá, ahol a határköltség egyenlő az árral. Más szóval egy kompetitív vállalat addig tudja növelni a profitját, ameddig az ár még magasabb, mint az utoló megtermelt egység határköltsége. Az összprofit akkor a legmagasabb, amikor a profitot már nem lehet növelni az értékesítés növelésével. A maximális profit esetén az utoló megtermelt egység pontosan akkora többletjövedelmet hoz, mint amekkora kölségnövekményt idéz elő. Ez a többletjövedelem pontosan az egységár. A pótlólagos költség pedig a határköltséggel egyenlő. Tehát tökéletes verseny esetén a vállalat kínálati szabálya: a vállalat azon a termelési szinten ér el maximális profitot, ahol a határköltsége egyenlő az árral.: MC = P.

34

A vállalat optimális termelési mennyiségének meghatározására a határköltséggörbe használható. A profitmaximáló kibocsátás ott érhető el, ahol az áregyenes metszi a határköltséggörbét (fedezeti pont). Megjegyzendő, hogy ez esetben a profit gazdasági profit, tehát a költségek magukba foglalják a gazdasági költségeket is: vagyis a tulajdonos munkabérét, tőkeköltségét stb. Ábrán szemléltetve: a cég kínálati görbéje a határköltséggörbéjével azonos (mert a cégnek akkor érdemes termelnie, ha a MC=P. A kínálati görbe a Q és a P függvénye, ez esetben tehát a kínálati görbe a Q és MC függvénye is. A cég számára a kereslet teljesen rugalmas (ha magasabb árat kér, mint a piaci ár, azonnal elpártolnak a vásárlók). Ábra 1-18: A vállalat kínálata és határköltséggörbéje P ($)

MC

AC

80

60

A

d’ d d’’

B

40

C 20

Qa

0

5

Q (ezer db.)


B – fedezeti pont vagy zérus profit pont (az üzleti vállalkozás nem ér el profitot) A – ha az ár felmegy 50 dollárra, akkor a termelés szintjét is növelni kell Qa-ra, ha az ár lemegy 30 dollárra, akkor a termelés szintjét is le kell csökkenteni a C ponthoz tartozó mennyiségre (amit egyébként úgy kapunk meg, hogy függőleges vonalat hozunk a C pontból az abszcisszára). Üzembezárási pont A vállalat általában akkor szünteti be rövid távon a termelését, ha a bevételei nem fedezik még a változó költségeit sem. Tegyük fel, hogy a piaci ár leesik 35 dollárra (d’’ egyenes), akkor az MC a C pontban felel meg az árnak, és ez az ár kisebb, mint a termelés átlagköltsége). A veszteség (az 1.14 táblázatbeli példánál maradva): 4000 db * (35 $ - 40 $) = - 20000$. A cég folytatja a termelést, mivel minimalizálnia kell a veszteségeit (ugyanaz, mintha a profitot maximalizálná). A termelés fenntartásával tehát 20000$ a veszteség. FC=55000 $. Ha bezárja a céget, akkor a veszteség -55000 dollár, mert a fix költségeket akkor is kell fizteni, ha nem termel. A termelést tehát addig előnyös fenntartani mindaddig, amíg a bevétel és a változó költségek különbsége fedezi az állandó költségek bizonyos hányadát. „Ha az ár a határköltséget abban a pontban metszi, ahol az átlagos

35

változó költség minimuma van (p = MC =AVCmin), esetleg e pont alatt, akkor a tevékenységet abba kell hagyni.”(Farkasné-Molnár, 2007) Üzembezárási pontnak nevezzük azt a kritikusan alacsony piaci árat, amelynél a bevétel éppen egyenlő a változó költséggel (másképp: amikor a veszteség nagysága eléri az állandó költséget) (Samuelson, 2000). Az üzembezárási és a fedezeti pont közötti árak esetén a cég határköltséggörbéje mentén termel, mert bár pénzt veszít, de ha nem termelne, még többet veszítene. Az üzembezárási pont alatti ár esetén a cég egyáltalán nem termel semmit, mert az üzem bezárásával csak az állandó költségnek megfelelő vesztesége keletkezik.

Ábra 1-19: Fedezeti pont és üzembezárási pont

Ár, AC, MC

AC

MC

P

AVC

Fedezeti pont

M

d

P1

M’ P2

d’

Üzembezárási pont Q2

Q1

Mennyiség

Q

Forrás: Samuelson, 2000: 137. Tehát a profitmaximalizáló vállalatok rövid távon még akkor is folytathatják a tevékenységüket, ha pénzt veszítenek. Ez különösen jellemző az eladósodott vállalatokra. Ezek a vállalatok maximalizálják a profitjukat, vagyis minimalizálják a veszteségüket mindaddig, amíg a veszteségük kisebb az állandó költségüknél.

Rövid táv - hosszú táv Hosszú távon minden költség változó költség (a vállalatok berendezéseket vásárolhatnak vagy adhatnak el). Tehát a hosszzú távú ár nem lehet kisebb a hosszútávú átlagköltségnél. Mi történik, ha az ár a kritikus fedezeti pont alá süllyed? A cégek kezdenek kilépni az iparágból. Így a piaci kínálati görbe balra tolódik, az ár pedig növekedni kezd. Addig növekszik az ár, ameddig meg nem szűnik az iparág vesztesége. Ugyanez érvényes az ellenkező esetben is (csak ekkor a kínálati görbe jobbra tolódik, az ár pedig lefele mozdul, így egy idő után a vállalatoknak nem éri meg belépni az iparágba) Összegzés: az ár egy adott iparágban hosszú távon ahhoz a kritkus ponthoz tart, ahol az egyforma cégek árbevétele épp fedezi a teljes gazdasági költségüket. (Samuelson, 2000).

36

Hatékonyság kompetitív piacokon Allokációs hatékonyság fogalma: egy gazdaság akkor termel hatékonyan, ha a termelés bármilyen átalakítása során egy személy elégedettsége vagy hasznossága csak valaki más hasznosságának csökkentése révén fokozható. Ha MU = P = MC, akkor az allokáció hatékony. Alapszituáció: tegyük fel, hogy minden ember egyfoma preferenciákkal és jövedelemszinttel rendelkezik, mindenki csak élelmiszert fogyaszt, és mindenki élelmiszer-termelésben dolgozik. Indoklás: 1.

P = MU: A fogyasztók addig növelik a vásárolt élelmiszer mennyiségét, amíg a határhaszon le nem csökken az ár szintjére. Így minden személy az árnak megfelelő hasznosságot nyeri az elfogyasztott élelmiszer utolsó egységével.

2.

P = MC: Termelőként mindenki addig a pontig kínál élelmiszert, amíg az élelemiszer árát pontosan el nem éri annak az előállítási határköltsége. Az ár ennek megfelelően pontosan egyenlő azzal a haszonmennyiséggel, amelyet a termelő elveszít az utolsó élelmiszeregység előállításához szükséges munka kifejtésével.

3.

MU = MC: Ez azt jelenti, hogy az utolsó elfogyasztott élelmiszeregységnek köszönhető határhaszonmennyiség pontosan megegyezik azzal a határhaszon-mennyiséggel, amelyet az utolsó élelmiszeregység előaállításához szükséges munka elvégzése során áldozunk fel (Samuelson, 2000).

1.4.2 A tökéletlen verseny típusai A való világban igen ritka a tökéletes versenyű piac. Tökéletlen verseny folyik egy iparágban, ha a termelők bizonyos mértékig befolyásolni tudják a kibocsátásuk árát. Egyes iparágakban nagyobb a monopolisztikus hatalom (pl. áram- vagy gázszolgáltatók), míg másokban kisebb (pl. élelmiszerek kiskereskedelme). A tökéletlen verseny viszont nem zárja ki a piaci versenyt, amely sokféle formában megjelenhet, a termékminőség javításától a reklámig. A tökeletlen verseny előnyei között tartják számon – a nagy monopolista vagy oligopolista vállalatok esetén – a méretgazdaságosság kihasználását, a K+F-be való beruházásokat stb.

1. A monopólium Egyetlen eladó teljes mértékben uralja az adott ágazatot és nincs közeli helyettesítő termék. Pl. áram- és víszolgáltatók, szabadalmaztatott gyógyszer (bizonyos évig). 2. Oligopólium Néhány eladó van és mindenik képes a piaci ár befolyásolására. Pl. légitársaságok, TV társaságok.

37

3. Monopolisztikus verseny Nagyszámú eladó differenciált terméket állít elő, de egyikük sem rendelkezik nagy piaci részesedéssel. Abban különbözik a tökéletes versenytől, hogy a termékek differenciáltak (méret, minőség, elhelyezkedés stb.). Pl. A Mol benzinkút közelebb van, mint az OMV, ezért a MOLhoz megyek tankolni.

Szerkezet

Tökéletes verseny

Táblázat 1-15: A piactípusok főbb jellemzői A termelők száma és a A gazdaság Az ár termékdifferenciák mely részében befolyásolásának mértéke meghatározó a lehetősége Sok termelő, azonos Pénzügyi piacok, Nincs termékek mezőgazdasági termékek

Tökéletlen verseny Monopólium Egyetlen termelő, a terméknek nincs közeli helyettesítője Oligopólium

Monopolisztikus verseny

Helyi áram- és vízszolgáltatók

Néhány termelő, legfeljebb csekély különbség a termékekben

Acéláruk, vegyipari termékek

Néhány termelő, az árucikkek differenciáltak Sok termelő, sok valós vagy vélt eltérés a termékek között

Autók, cereáliák Kiskereskedelem (pizza, sör…)

Alkalmazott marketingmódszerek Piaci csere vagy aukció

Számottevő, de rendszerint szabályozással korlátozott Bizonyos szintű

Reklámozás és a szolgáltatások promóciója

Bizonyos szintű

Reklámozás és minőségi versengés, merev, rugalmatlan árak

Reklámozás és minőségi versengés, merev, rugalmatlan árak


A tökéletlen verseny okai 1. Jelentősek a méretgazdaságossági előnyök az iparágban, melyek csökkenő költségeket eredményeznek. Így egyes cégek egyszerűen gazdaságosabban termelhetnek, mint a kicsik, és alacsonyabb áraikkal kiszorítják a kisebb termelőket. 2. A piacok akkor tartanak a tökéletlen verseny irányába, ha belépési korlátok léteznek, amelyek megnehezítik az új versenyzők piacra való belépését (egyes esetekben tövények, szabályzatok által) – jogi korlátok: szabadalmi védettség, vámok és kvóták, behozatali korlátozások, koncessziós jogok - gazdasági korlátok: magas belépési költségek (nagy befektetések, felhalmozott eszmei tőke –pl. Microsoft Word)

38

- reklám és termékdifferenciálás révén (Samuelson, 2000).

Monopólium A monopólium legfontosabb hátrányai: a kibocsátás korlátozása és az árak emelése. Alaphelyzet: feltételezzük, hogy egy gyógyszergyártó cég monopolhelyzetbe kerül. Milyen árat és kibocsátást kell alkalmaznia, ha a profitmaximalizálásra törekszik? Ennek megválaszolásához meg kell ismerkednünk a határbevétel fogalmával. Összbevétel=Ár x Mennyiség TR = Px Q A határbevétel (MR) az a bevételváltozás, amelyet egy újabb egység értékesítése vált ki. Az MR értéke lehet pozitív vagy negatív. A negatív MR azt jelenti, hogy a további termékegységek eladása érdekében a vállalatnak csökkentenie kell a korábbi egységek árát is, olyannyira, hogy összbevétele csökkenni kezd. Táblázat 1-16: A határbevétel kiszámítása - példa

Forrás: Samuelson, 2000: 157. A határbevétel pozitív, ha a kereslet rugalmas, zérus az egységnyi rugalmasságú kereslet esetén és negatív rugalmatlan kereslet mellett. A határbevételi görbe a keresleti görbéből származtatható. Az 1.20 ábra a a teljes bevétel változásait mutatja egy-egy újabb egység értékesítésével. Az MR akkor válik negatívvá, ha amikor AR = TR/ Q (átlagos bevétel) átlépi a keresleti görbe középpontját.

39

Ábra 1-20: A határbevételi görbe S/q

Határbevétel

200

d=AR

A 100

5 0

d=AR 10

B

Vállalati kibocsátás

q

-100

MR C


Profitmaximalizálási feltételek a monopólium esetén A monopolista vállalat teljes profitját is úgy kapjuk meg, mint más vállalatok nyereségét, vagyis az összbevételből kivonjuk az összköltséget. TP = TR – TC = (P x q) –TC A vállalat annál a kibocsátásnál éri el a profitmaximumot, ahol a határbevétele egyenlő a határköltségével. Ennek megértéséhez tekintsük 1.17 táblázat adatait. A táblázatból is látható, hogy mindaddig, amíg MR nagyobb MC-nél, a vállalat profitja növekszik. A vállalat tehát mindaddig növeli a kibocsátását, ameddig MR nagyobb MC-nél.

40

Táblázat 1-17: Profitmaximalizálás a monopolista vállalat esetén - példa

Forrás: Samuelson, 2000: 159. Az 1.21 ábra mutatja a monopólium egyensúlyát. A profitmaximum pontja annál a kibocsátásnál van, ahol az MC egyenlő az MR értékével, s ez az E metszéspontban teljesül. A monopólium egyensúlya, vagyis a maximális profit a q=4 kibocsátásnál valósul meg. A profitmaximalizáló ár meghatározásához függőlegesen haladunk az E ponttól a dd görbéhez a G pontig, ahol P=120 dollár. A G pontban az átlagbevétel az átlagköltség (F pont) fölött helyezkedik el, s ez pozitív profitot garantál. Az összbevétel parabola alakú függvény. Az összköltség folyamatosan növekszik. A köztük levő távolság (a rózsaszín nyilak) az összprofitot jelölik (eleinte negatív, majd végül ismét negatív lesz). Az összprofit a q=4 értéknél a maximális (piros nyíl). Tehát a monopolista termelő akkor maximalizálja a profitját, ha a kibocsátás szintjét az MC=MR egyenlőségnek megfelelően határozza meg. Mivel a monopólium keresleti görbéje negatív meredekségű (és nem víszintes, mint a tökéletes verseny esetén), ez azt jelenti, hogy P > MR. Mivel az ár a határköltség felett van, a profitmaximalizáló monopólium kisebb kibocsátást nyújt, mint ami a tökéletesen versenyző ágazatban jönne létre.

41

Ábra 1-21: Profitmaximalizálás a monopolista vállalat esetén

S/q

200 MC

G

AC

100

F E 2

4

d 6

8

q

10

MR

S TC 600

TP

400

200

TR 2

4

6

8

10

q


Oligopólium és monopolisztikus verseny A tökéletlen versenyű iparágak esetenként károsak lehetnek a társadalomra nézve, mert: - határköltségek feletti árak alakulnak ki, emiatt az erőforrások nem hatékony allokációja jön létre - magasabb profitok keletkeznek az iparágban.

42

Összejátszásos oligopólium Ha egy piacon kevés vállalat van, akkor eldönthetik, hogy kooperatív vagy nem kooperatív

magatartást

tanúsítanak-e.

Így

tehát

vagy

árháborúk

keletkeznek

vagy

együttműködnek, vagyis együtt határozzák meg az árakat, a kibocsátást, felosztják egymás között a piacot, vagy közösen hoznak üzleti döntéseket (ez egyébként illegális). Amennyiben sikeres az együttműködés, jelentős nyereséget realizálhatnak. Az összejátszás értelemszerűen monopolista árhoz és kibocsátáskorlátozás vezet, valójában ez olyan, mintha az összejátszó felek egy monopólium lennének. Az összejátszás hátrányai: 1. törvénytelen 2. a cégek csalhatnak a maguk javára (bizonyos ügyfeleknek alacsonyabb árat szabnak meg, így növelik a piaci részesedésüket).

Monopolisztikus verseny Az összejátszásos oligopóliumokkal szembeni póluson a monopolisztikus verseny van. Abban hasonlít a tökéletes versenyre, hogy sok eladó és vásárló van, könnyű a ki-belépés, a piaci árat a vállalatok nem tudják befolyásolni. Mindegyik vállalat a saját termékváltozatának egyedüli termelője, így a keresleti görbe negatív meredekségű az egyes eladók esetén (Varian, 2005). Ábra 1-22: Monopolisztikus verseny belépés előtt (bal oldali ábra) és belépés után (jobboldali ábra)

P

Ár

Ár

P

C

MC

MC

d G

AC A

AC

d G’

B E

E’

d

MR

MR Mennyiség

Q

d Mennyiség

Q


43

1.

Mindegyik vállalat adottnak tekinti a versenytársak árait. Egyensúly mellett MR=MC az E pontban, az ár pedig a G pontnak felel meg. Mivel az ár felette van az AC értéknek, a vállalat a ABGC téglalapnak megfelelő profitot éri el.

2.

Belépés után a tipikus eladó dd keresleti görbéje lefelé és balra tolódik az új belépők megjelenését követően. A belépés csak akkor szűnik meg, amikor mindegyik eladó a hosszú távú, zérus profitot eredményező egyensúlyi helyzetbe kerül, ezt mutatja a G’ pont. D’d’ éppen csak érinti az AC-t. A monopolisztikus verseny hosszú távú egyensúlyi helyzetében az árak a a határköltségek fölött vannak, a

gazdasági profit pedig nullára csökken (Samuelson, 2000). A tökéletlen versenyből fakadó veszteség Ha az iparágban tökéletes verseny lenne, akkor MC=P érvényesülne az egyensúlyi E pontban. Ábra 1-23: A tökéletlen verseny veszteségeinek a mérése

Ár

P

P*

d G

B

MC =AC

E

F

A d MR Q*

Mennyiség

Q

Forrás: Samuelson, 2000: 177 Monopolhelyzetben azonban MC=MR pontban van az egyensúly. •

GBAF téglalap területe a monopolista profit

A hatékonyságból származó károkat holtteherveszteségnek nevezik, ami a monopóliumok, vámok, kvóták stb. miatt alakul ki. • ABE háromszög területe – holtteherveszteség (az MC és dd közötti távolságok összeadásából származik)

Kormányzati beavatkozási stratégiák tökéletlen verseny esetén 1. Trösztellenes politika: tilt bizonyos cselekvési formákat (pl. vállalatok megegyezése az ár rögzítése miatt), illetve korlátozza bizonyos piaci szerkezetek létrejöttét (pl. tiszta monopóliumot, vagy erősen koncentrált oligopóliumot) 2. Verseny elősegítése: kisvállalakozások bátorítása, külföldi versenytársak beengedése.

44

3. Szabályozás (reguláció): szabályozó testületek létrejötte, amelyek ellenőrzik az árakat, a kibocsátást és a ki-belépést egyes piacokon, főleg a szállítási és közüzemi szolgáltatások piacán. 4. A monopóliumok állami tulajdona. Pl. áramszolgáltatók, vasút stb. 5. Hatósági ármegállapítás (ritka, és általában nem is hatékony) 6. Adók alkalmazása (nem hatékony, mert valószín űleg még tovább csökkenti a kibocsátást és növeli az árat) (Samuelson, 2000).

2 A MAKROÖKONÓMIA ALAPJAI 2.1 A makroökonómia fogalma és fő mutatószámai 2.1.1 A makroökonómia tárgya A makroökonómia, amely a gazdaság egészét tanulmányozza, ezekre, és a hasonló kérdésekre keresi a választ: •

Miért magasabbak ma az árak, mint ezelőtt húsz évvel?

•

Miért magas az infláció egyik országban, és miért alacsonyabb a másikban?

•

Mi okozza a recessziókat és válságokat, hogyan lehet ezeket orvosolni?

A makroökonómiai kérdések a nemzetközi kapcsolatokban is meghatározó szerepet játszanak. Például annak a meghatározása, hogy egyik ország a másiktól mit és mennyit importál, kinek, mennyit és milyen terméket exportál, milyen külföldi hitelekhez folyamodik, hogyan alakul a foglalkoztatottak száma a nemzetközi munkaerő-áramlás hatására stb. A makroökonómiának nem csupán a gazdasági események értelmezése a célja, hanem a gazdaságpolitika fejlesztése is. Az állam monetáris és fiskális politikai eszközei segítségével hatékonyan képes befolyásolni a gazdaságot. A makroökonómia segítséget nyújt a gazdaságpolitikai alternatívák értékelésében. (Mankiw, 2005). Mivel a gazdasági események számos háztartás és vállalat kölcsönhatásaiból erednek, a mikroökonómia és a makroökonómia elválaszthatatlanok egymástól.

45

2.1.2 A makroökonómia fő mutatószámai 2.1.2.1 A gazdaság teljesítményének a mérése: bruttó hazai termék A bruttó hazai termék (Gross Domestic Product – GDP) egyetlen számadatba próbálja sűríteni a gazdaság összes teljesítményének az értékét.

A GDP az adott országban, a

nemzetgazdasági ágazatokban egy adott időszak alatt előállított és végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. A GDP megegyezik: 1.

A gazdaság szereplőinek összes jövedelmével, illetve

2.

A termékekre és a szolgáltatásokra fordított összes kiadással.

1 és 2 ugyanazt jelenti: egy adott időszakban, a gazdaság egészét nézve az összes realizált jövedelemnek meg kell egyeznie az összes kiadással. A GDP számításának megértéséhez tekintsük a következő példát. Alapszituáció: létezik egy gazdaság, amely egyetlen terméket állít elő (pl. kenyeret) és az előállításhoz egyetlen inputot használ (pl. munkát). A háztartások és a vállalatok közötti gazdasági folyamatokat az alább ábra mutatja. Ábra 2-1: A vállalatok és a háztartások közötti tényező- és jövedelem- körforgás

Jövedelem Munka

Háztartások

Vállalatok

Termékek Kiadások Forrás: Mankiw, 2005: 49. alapján saját szerkesztés Az ábrán a belső kör a termékek és a munkaerő mozgását szemlélteti. A háztartások a munkaerőt adják a vállalatoknak, a vállalatok pedig a kenyeret a háztartásoknak.

46

A külső kör a belső körhöz tartozó pénzmozgásokat mutatja be. A háztartások kifizetik a vállalatoknak a kenyér árát, a vállalatok munkabért és profitot fizetnek a háztartásoknak. Ebben a gazdaságban a GDP megegyezik az összes kenyérvásárlásra fordított kiadással, valamint az összes kenyérgyártásból származó jövedelemmel (munkabérek és profit). Tegyük fel, hogy egy vállalat eggyel több kenyeret termel és ad el egy háztartásnak. Ekkor nőni fognak a kiadások, miközben a jövedelmek is ugyanolyan mértékben nőni fognak. Amennyiben a vállalat többletmunka-ráfordítás nélkül állít elő több kenyeret, akkor a profit lesz nagyobb. Ha a vállalat több munkát vesz igénybe, akkor a bérek fognak nőni. Mindkét esetben egyenlő mértékben növekedik a jövedelmek és a kiadások értéke (Mankiw, 2005). A GDP számításának néhány szabálya (Mankiw, 2005 alapján) - Készletek Tegyük fel, hogy a fenti gazdaságban a vállalat több munkást vesz fel, hogy több kenyeret tudjon termelni, kifizeti a munkájukért a bért, de nem adja el a kenyeret. Hogyan érinti ez a GDP értékét? Ehhez először is tudnunk kell, hogy mi történt a megmaradó kenyérrel: 1. Ha a vállalatnál marad, és tönkremegy, akkor a cég profitja annyival csökken, amennyivel több munkabért fizetett ki a munkásoknak (ekkor a GDP nem változik). 2. Ha későbbi eladásra szánt készletként tárolják, akkor a profit nem csökken, és úgy vehetjük, mintha a vállalat tulajdonosai készletre megvásárolták volna a kenyeret. A GDP nőni fog, mert a több bér növeli az összes jövedelmet, a nagyobb készletállomány pedig növeli a kiadásokat. Az általános szabály szerint a vállalat készleteinek növekedését kiadásként és jövedelemként is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a készletre történő termelés ugyanannyival növeli a GDP-t, mint a végső értékesítés. - Többféle termék Az előállított javak sokfélesége megnehezíti a GDP számítását, mivel a különböző termékeknek más és más az értéke. Különböző termékek együttes értékének a számbavételekor a piaci árat veszik figyelembe. Például: Egy gazdaság négy almát és három narancsot termel. Az alma ára 0.5 $, a narancsé 1 $. Ekkor a GDP:

47

GDP = (almák ára x almák mennyisége) + (narancsok ára x narancsok mennyisége) = (0.5 $ x 4) + (1 $ x 3) = 5 $. - Félkész termékek és hozzáadott érték A legtöbb termék előállítása fázisokra bontható: nyersanyagok  félkész termékek  késztermékek. Hogyan kell ezeket kezelni a GDP számításánál? Példa: Egy marhatenyésztő 0.5 $-ért ad el negyed font húst a Mc Donald’s-nak, az pedig 1.5 $-ért árulja a hamburger darabját. Vajon a GDP számításakor a húst és a kenyeret együttesen kell számításba venni (azaz 2 $), vagy csak a hamburgert? Válasz: a GDP csak a készterméket tartalmazza, a félkész termék ára már benne van a késztermék árában. A végtermékek és szolgáltatások értékét úgy is számíthatjuk, ha összegezzük a termelés egyes fázisaihoz tartozó hozzáadott értékeket. Valamely vállalatnál képződő hozzáadott érték megegyezik a vállalat által felhasznált félkész termékek értékével csökkentett kibocsátással. Például a hamburger esetén a marhatenyésztő hozzáadott értéke 0.5 $ (feltéve, hogy semmilyen más félkész terméket nem használ), a Mc Donald’s hozzáadott értéke 1.5 $ - 0.5 $ = 1 $. Az összes hozzáadott érték 1.5 $. A gazdaság egészét tekintve az összes hozzáadott érték összegének az összes végső termék és szolgáltatás értékösszegével kell megegyeznie. Vagyis a GDP a gazdaságot alkotó összes vállalatnál létrejövő hozzáadott értékek összegét is jelenti. - Rejtett gazdaság A rejtett gazdaságban termelt javak és szolgáltatások értékéről nem készülnek becslések. Rejtett gazdaságon azokat a gazdasági tevékenységeket értjük, amelyeket eltitkolnak a hatóságok elől, akár az adózás elkerülése végett (zsebből zsebbe fizetett alkalmazottak), akár azért, mert tiltott tevékenységről van szó (kábítószer-kereskedelem). Mivel a beszámításos módszer eleve pontatlan, bizonyos termékek és szolgáltatások pedig kimaradnak a számításból, a GDP tökéletlen mutatója a gazdasági teljesítménynek. A hiányosságok főleg az országok életszínvonalának az összehasonlításakor tűnnek ki (a rejtett gazdaság miatt). Ugyanakkor a gazdasági teljesítmény időbeni összehasonlítására alkalmas a mutató, mivel a hibák nagyjából ugyanazok.

48

Annak megítélésére, hogy alkalmas-e a GDP a gazdasági jólét mérésére, meg kell ismerkednünk a nominális és a reál GDP fogalmával. Tekintsük a korábbi példát: GDP = (almák ára x almák mennyisége) + (narancsok ára x narancsok mennyisége) GDP nő, ha az árak vagy a mennyiségek nőnek. A GDP ebben a formában nem méri megfelelően a gazdasági jólétet, mert az ár változása okozza a növekedését, de nem méri fel azt, hogy a gazdaság mennyire tudja kielégíteni a háztartások, a vállalatok és a kormányzatok igényeit. Ha minden ár a duplájára nőne (miközben a megtermelt mennyiség változatlan), a GDP is a duplájára nőne. Ebből tévesen arra lehetne következtetni, hogy a gazdaság kétszer olyan jól jól működik, hiszen a háztartások, a vállalatok és a kormányzatok kétszer annyi javat és szolgáltatást használhatnak fel. Azt a GDP-t, amely a termékeket és szolgáltatásokat az aktuális árukon veszi számításba, nominális GDP-nek hívjuk. Ha azonban kiszűrjük az árak változását, eljutunk a reál GDP fogalmához. A reál GDP számítása Először is egy bázisévet kell választani. Legyen például 2006. Visszatérve Mankiw alma- és narancstermelő gazdaságához, kiszámíthatjuk annak reál GDP-jét 2010-re: Reál GDP2010 = (alma ára2006 x alma mennyisége2010) + (narancs ára2006 x narancs mennyisége2010) Reál GDP2011 = (alma ára2006 x alma mennyisége2011) + (narancs ára2006 x narancs mennyisége2011) Ha az árakat így rögzítjük, akkor a reál GDP csak a mennyiségek változásával módosul, ezáltal a reál GDP jobban méri a gazdasági jólétet, mint a nominális GDP. A nominál GDP és a reál GDP arányát GDP-deflátornak nevezik és - mivel az előbbi két mutató azonos mennyiségekkel kalkulál - az árak változását becsüli meg. GDP-deflátor = nominális GDP / reál GDP A nominális GDP-t tehát két részre bonthatjuk, az egyik méri a mennyiségeket, a másik az árakat. Nominális GDP = reál GDP x GDP-deflátor Tehát:

49

A nominális GDP a gazdaság kibocsátátsának a pénzértékét mutatja. A reál GDP a kibocsátás nagyságát méri – a bázisév árain számítva. A GDP-deflátor a kibocsátás egy tipikus egységének árváltozását mutatja a bázisévhez viszonyítva (Mankiw, 2005).

2.1.2.2 A GDP összetétele A GDP eloszlását a különböző gazdasági szereplők között a nemzeti számlarendszerek 6 tartják számon. Ezek a GDP-t (Y) 4 fő részre bontják: 1. Fogyasztás (C) 2. Beruházás (I) 3. Kormányzati kiadások (G) 4. Nettó export (NX). Y = C + I + G + NX A fenti azonosságot a nemzeti számlarendszer azonosságának nevezzük. Nézzük a komponenseit. 1. Fogyasztás: a háztartások által fogyasztott javak és szolgáltatások. Három alapcsoportra bontható: -

Nem tartós fogyasztási cikkek, mint például a ruházat és az élelmiszer.

-

Tartós fogyasztási cikkek azok, amelyeket hosszú ideig használunk, például TV, autó.

-

Szolgáltatások Pl. fodrászat, orvosi vizsgálat.

2. Beruházás: a jövőben felhasználásra kerülő termékek. Három alcsoportra oszthatók: -

üzleti állóeszköz-beruházások  új üzemek és termelőberendezések vásárlása

-

lakásberuházások  a háztartások lakásvásárlása vagy - építése

-

készletberuházások  a vállalati készletállomány növekedése (ha a készletállomány csökken, akkor a készletberuházás előjele negatív)

3. Kormányzati kiadások: a kormányzat, illetve a helyi önkormányzatok által vásárolt javak és szolgáltatások, pl. hadiipari vásárlások, útépítés és az állami alkalmazottak által nyújtott szolgáltatások is. Nem tartoznak ide a magánszemélyeknek juttatott transzferjellegű kifizetések,

6

Romániában: Conturi Naţionale – a Nemzeti Statisztikai Hivatal évente közli országos lebontásban, de megtalálható az Eurostat oldalán is.

50

mint amilyen például a társadalombiztosítás, mivel ez nem valamely szolgáltatásnak az ellenértéke, hanem egyszerűen a realizált jövedelmek újraelosztása. 4. Nettó export: a más országokkal folytatott kereskedelem. Nettó export értéke = a belföldről külföldre vitt javak és szolgáltatások értéke - a külföldről belföldre hozott javak és szolgáltatások értéke = Export – Import. A nettó export más néven: külkereskedelmi egyenleg. (Mankiw, 2005) 2.1.2.3 A jövedelem egyéb mérőszámai Bruttó nemzeti termék (GNP) A bruttó hazai termék (GDP): az összes belföldön megtermelt jövedelem. Idetartozik a külföldiek által belföldön előállított jövedelem, de nem tartalmazza a hazai gazdasági szereplők külföldön előállított jövedelmét (például a román állampolgárokét, akik Spanyolországban dolgoznak). A bruttó nemzeti termék (GNP): az összes hazai (itteni lakos) gazdasági szereplő által termelt jövedelem. Beletartozik a hazai szereplők által külföldön termelt jövedelem, de nem tartozik ide a külföldiek által belföldön termelt jövedelem. Nettó nemzeti termék (NNP) NNP = GNP – értékcsökkenés Értékcsökkenés: a tőkeállomány csökkenése (üzemek, berendezések és épületek) értékének az adott időszak alatt elavuló része). Nemzeti jövedelem Nemzeti jövedelem = NNP – közvetett adók Közvetett adók : pl. ÁFA, a forgalmazó és a vásárló árai közé illeszkedő adók (Mankiw, 2005). A nemzeti jövedelem öt részre bontható attól függően, hogy miből származik a bevétel: 1. Alkalmazottak juttatásai: a munkáért kapott bér és béren kívüli juttatás 2. Tulajdonosi jövedelmek: egyéni vállalkozók, vagyis a kisebb üzletek tulajdonosainak, kisgazdálkodóknak a jövedelme. 3. Bérleti díjak: az ingatlantulajdonosok által bérleti díj formájában kapott jövedelem, valamint az a beszámított bérleti díj, amelyet a saját ingatlanban lakók „fizetnek” maguknak, levonva a költségeiket, például az értékcsökkenést. 4. Vállalati profit: a vállalatok jövedelme a dolgozók és a hitelezők kifizetésének a levonása után.

51

5. Nettó kamatjövedelem: a belföldi üzleti szféra által fizetett kamat és a kapott kamat különbsége, valamint a külföldiektől kapott nettó kamatjövedelem (Mankiw, 2005). Személyes jövedelem: az a bevétel, amelyet a háztartások és az egyéni vállalkozások kézhez kapnak. Úgy kapjuk meg, hogy a nemzeti jövedelemből levonjuk azt vállalatoknál keletkező jövedelemet, amelyet nem fizetnek ki vagy azért, mert visszatartják, vagy azért, mert adóként befizetik az államnak, és hozzáadjuk azt az értéket, amelyet az állam nettó transzfer jövedelemként kifizet, valamint hozzáadjuk a háztartások kamatjövedelmét és levonjuk az ületi szféra nettó kamatjövedelmét. Személyes jövedelem = nemzeti jövedelem – vállalati profit – társadalombiztosítási hozzájárulás – nettó kamatjövedelem + osztalékok + kormánytranszfer magánszemélyeknek + magánszemélyek kamatjövedelme. A rendelkezésre álló jövedelem az az összeg, amely a háztartások és az egyéni vállalkozások számára megmarad, miután kifizették az adójellegű kötelezettségeiket. Rendelkezésre álló jövedelem = személyes jövedelem – személyi jövedelemadó és egyéb befizetések (pl. parkolási bírság) (Mankiw, 2005). A 2.2-s ábra az egy főre jutó GDP alakulását szemlélteti az EU28 egyes tagországaiban. Segítségével jól láthatók az országok közötti fejlettségbeni különbségek, ugyanakkor a gazdaság időbeni működését is jól szemléltetik (pl. a válság miatt csökkenő értékek). Ábra 2-2: Az egy főre jutó GDP alakulása az EU28 egyes tagországaiban

52

Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján 2.1.2.4 A fogyasztói árindex Az árszint változásának mérésére leggyakrabban használt mutató a fogyasztói árindex (CPI – consumer Price Index). A CPI az infláció mérésének egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. A CPI-t úgy számítják ki, hogy olyan termék- és szolgáltatáskosarat becsülnek meg, amelyet a tipikus fogyasztó felhasznál, és ennek kiszámítják az árát. Kiválasztanak egy bázisévet, és annak az árait használják az illető termékek esetén a következő évek során. Így a CPI ennek a fogyasztói kosárnak a bázisévhez viszonyított az árváltozását mutatja. Példa: Egy gazdaságban a tipikus fogyasztó a következő termékkosarat választja egy évben: 5 db. X termék, 6 db Y termék, 7 db. Z termék. Legyen a bázisév 2006. Ha a 2011-es fogyasztói árindexet akarjuk kiszámítani, a következő képletet használjuk: CPI =

( 5 x X termék 2011-es áron ) + ( 6 x Y termék 2011-es áron ) + (7 xZtermék 2011 − esáron) ( 5 x X termék 2006-os áron ) + ( 6 x Y termék 2006-os áron ) + (7x Z termék 2006-os áron) A CPI azt mutatja, hogy mennyit fizet a tipikus fogyasztó az adott termékkosárért 2011-

ben ahhoz képest, hogy mennyit fizetett érte 2006-ban.

53

A CPI esetén bizonyos torzítások lépnek fel, amelyeknek fő forrása, hogy a CPI nem számol a következőkkel: 1. a termékek egymás közötti helyettesítése, 2. az üzletek közötti helyettesítés, 3. a termékek és szolgáltatások minõségjavulása, 4. az új jószágok megjelenése 5. egyéb, az elemi indexek számítása során fellépő hibaforrások (Kovács, 2003). 2.1.2.5 A munkanélküliség mérése – a munkanélküliségi ráta A munkanélküliségi ráta mutatója azoknak az embereknek az arányát mutatja, akik szeretnének dolgozni, de nincs állásuk. A munkanélküliség gyakorlati számbavétele kétféle információforrás által történik: a hivatalos munkanélküliségi regiszterek adatai, valamint lakossági felmérések eredményei által. Az első kategóriába tartozó munkanélküliségi adatok igazgatási célú nyilvántartásokból származnak: a munkaközvetítő hivatalok, a munkanélküli biztosítással vagy a munkanélküliek szociális

segélyezésével

foglalkozó

intézmények

nyilvántartásaiból.

A

regisztrált

munkanélküliség definíciója és a regiszterekből származó adatok tartalma országonként különböző, függően a munkaerőpiaci intézményrendszer jellegétől és a munkanélküliségi ellátásoktól. Az utóbbi évtizedekben a munkanélküliség felmérésében egyre nagyobb szerephez jutottak a lakossági felmérések, amelyek a munkaképes korú népesség körében végzett kérdőíves vizsgálattal gyűjtenek adatokat a munkaerő-piaci státuszról, vagyis arról, hogy a megkérdezettek a foglalkoztatottak, a munkanélküliek vagy a gazdaságilag inaktívak csoportjába tartoznak. Az adatok értelmezésének és nemzetközi összehasonlításának megkönnyítésére a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásokat dolgozott ki a munkaerő-felmérésekhez, amelyek kiterjednek a gazdasági aktivitás, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség fogalmának értelmezésére, valamint a felmérések során alkalmazandó adatgyűjtési módszerekre. Ábra 2-3: A népesség munkaerőpiaci státusz tekintetében való felbontása

NÉPESSÉG

54

MUNKAKÉPES KORÚAK

MUNKAERŐÁLLOMÁNY (gazdaságilag aktív népesség)

MUNKAKÉPES KORON KÍVÜLIEK

MUNKAERŐÁLLOMÁNYON KÍVÜLIEK (inaktív népesség)

FOGLALKOZTATOTTAK MUNKANÉLKÜLIEK Forrás: saját szerkesztés Nagy, 1997: 121. o. alapján Munkanélkülieknek tekinthetők tehát azok a személyek, akiknek nincs állásuk, de aktívan munkát keresnek. Inaktív népességbe tartoznak: diákok, nyugdíjasok, háztartásbeliek, reményvesztett dolgozók (akik felhagytak a munkahely-kereséssel). Munkanélküliségi ráta = munkanélküliek száma / munkaerő-állomány x 100. Aktivitási ráta = munkaerő-állomány / munkaképes korú lakosság x 100 Foglalkoztatási ráta = foglalkoztatottak / munkaerő-állomány x 100. A 2.4-es ábra a munkanélküliségi ráta alakulását mutatja az EU egyes tagországaiban, az elmúlt többmint tíz évben. Milyen következtetéseket vonhatunk le?

Ábra 2-4: Munkanélküliségi ráták az EU egyes tagországaiban

55

Forrás: saját szerkesztés Eurostat adatok alapján

2.2 A gazdaság hosszú távú működése: A nemzeti jövedelem termelése, elosztása, felhasználása 2.2.1 A makrogazdaság körforgásmodellje Az előbbi fejezetben ismertetett mutatók lehetővé teszik, hogy a közgazdászok évről évre összehasonlítsák a nemzetgazdaság teljesítményét. A következőkben az lesz a célunk, hogy megvizsgáljuk a gazdaság működését a talán legfontosabb mutató, a GDP forrásai és felhasználása alapján. A következő kérdésekre keressük a választ: -

Mennyi a vállalatok termelése?

-

Mi határozza meg egy ország összes jövedelmét?

-

Kinek származik jövedelme a termelésből?

-

Hogyan oszlik meg a jövedelem a dolgozók és a tőke tulajdonosai között?

-

Ki vásárolja meg a termelt javakat és szolgáltatásokat?

-

Mekkora a háztartások fogyasztása, mennyit vásárolnak a háztartások és a vállalatok beruházási célból, és mennyit vásárol az állam?

-

Mi teremti meg az egyensúlyt a termékek és a szolgáltatások kereslete és kínálata között? 56

-

Mi biztosítja, hogy a fogyasztás, a beruházás és a kormányzati vásárlások összege megegyezzék az összes termeléssel? (Mankiw, 2005) Ehhez tekintsük a makrogazdaság körforgásdiagramját (klasszikus modell):

Ábra 2-5: A makrogazdaság körforgásdiagramja A tényezők költségei

Jövedelem

Termelési tényezők piaca A magánszféra megtakarítása

Pénzpiacok

Államháztartási hiány Adók

Háztartások

Állam

Vállalatok

Kormányzati vásárlások Beruházások Fogyasztás

A vállalat bevétele

Árupiac

Forrás: Mankiw, 2005: 78. alapján saját szerkesztés Az ábra alapján nyomonkövethetjük a pénz forgását a gazdasági szereplő között. •

Háztartások: a termelési tényezők birtoklása folytán jövedelemhez jutnak, amiből adót

fizetnek az államnak, árukat és szolgáltatásokat vásárolnak az termékpiacokon, és megtakarításokat eszközölnek a pénzpiacokon. •

Vállalatok: a termékpiacok révén a termékek és szolgáltatások értékesítéséből bevételhez

jutnak, amelyet termelési tényezők vásárlására fordítanak a tényezőpiacokon. •

Állam: jövedelme adókból származik, ebből fedezi a vásárlásait, és ha többet költ, mint

amennyi jövedelme van, akkor a hiány fedezésére kölcsönt vesz fel a pénzügyi eszközök piacán. A következőket fogjuk elemezni a klasszikus modell alapján:

57

- vállalatok: mi határozza meg a termelési szintjüket (ami megegyezik a nemzeti jövedelemmel), és hogyan áramlik ez a jövedelem a termelési tényezők piacán keresztül a háztartásokhoz. - háztartások: a jövedelem mekkora részét fogyasztják el és takarítják meg - a beruházások és a kormányzati vásárlások milyen keresletet határoznak meg. - hogyan kerül egyensúlyba az áruk és szolgáltatások kereslete (C, I, G) és kínálata (Y).

2.2.2 Az áruk és szolgáltatások kínálata 2.2.2.1 Az áruk és szolgáltatások termelése A megtermelt áruk és szolgáltatások értéke, avagy a GDP nagysága két dologtól függ: 1. a felhasznált termelési tényezők mennyiségétől - a legfontosabb termelési tényezők: a munka és a tőke, jelen esetben adottnak tekintjük őket (nem változnak), feltételezzük, hogy ezeket teljes egészében felhasználják. 2. hogyan tudja ezeket a gazdaság árukká és szolgáltatásokká alakítani, vagyis a termelési függvénytől - termelési függvény: a felhasznált termelési tényezők mennyiségei és - az adott technológis felhasználásával - az általuk előállítható output közötti kapcsolatot írja le; - általános formája: Y = F(K, L)

Az áruk és szolgáltatások adott kínálatát, vagyis a gazdaság kibocsátását tehát a termelési tényezők mennyisége és a termelési függvény határozza meg.

A nemzeti jövedelem elosztása a termelési tényezők között (a neoklasszikus elosztáselmélet) – Mankiw, 2005 alapján A nemzeti jövedelem elosztását a tényezőárak 7 határozzák meg. Egy termelési tényező ára a tényező iránti kereslet és kínálat függvénye. Feltételezéseink szerint a tényezők kínálata rögzített (bizonyos mennyiség áll a termelők rendelkezésére, és ez az idők folyamán nem A tényezőárak a termelési tényezők használatáért fizetett árak: pl. a munkásoknak fizetett munkabérek és a tőke tulajdonosainak fizetett bérleti díjak.

7

58

változik), ezért a kínálati görbe függőleges. A kereslet (a rengeteg cég, aki felhasználja a tőkét és a munkát) és kínálat metszéspontja határozza meg az egyensúlyi árat. Ábra 2-6: Egyensúlyi ár és mennyiség a tényezőpiacokon

Tényezőár

Tényezőkínálat

Egyensúlyi tényezőár

Tényezőkereslet

Tényező mennyisége

Forrás: Mankiw, 2005: 81. alapján saját szerkesztés A versenyző vállalat döntési problémája Modellünk a következő alapfeltevésekkel indul: -

A tipikus vállalat kicsi, tehát nem tudja a piaci árat (P) befolyásolni, és versenyző

vállalat -

Tőkét (K – tőkemennyiség) és munkát (L- munkamennyiség) használ, amelyek a

háztartások tulajdonát képezik, és amelyekért bérleti díjat fizet: W – munkabér, R – a tőke bérleti díja (a valóságban viszont a tőke a vállalatok kezében van, a vállalatok pedig a háztartásokéban). -

A vállalat célja a profitmaximalizálás. Profit = bevétel – munka költsége – tőke költsége = P * Q – W * L – R * K.

Ha beírjuk a termelési függvényt a fenti képletbe, akkor látszik, hogy hogyan függ a profit a termelési tényezőktől. Profit = P * F(K, L) – W * L – R * K. Mivel P, W és R adott, a cég úgy választja meg a munka és a tőke mennyiségét, hogy a profitja maximális legyen.

59

2.2.2.2 A vállalat tényezők iránti kereslete A munka határterméke A munka határterméke (MPL) az a többletkibocsátás, amit a vállalat egy újabb egység munka felhasználásával tud elérni. Pl. Még egy ember alkalmazása egy péküzemnél mekkora többlettermelést jelent, vagyis hány kenyeret süt meg az új pék naponta (a tőkeállomány változatlansága mellett). MPL = F(K,L+1) – F(K, L) A cég tehát azt vizsgálja, hogy a pótlólagos munkaegység felhasználása hogyan hat a profitjára. Δprofit = Δbevétel – Δköltség = (P x MPL) – W A cég addig fogja növelni a munkafelhasználást, amíg P x MPL > W, máskülönben a profitnövekménye negatív előjelű lesz. A cég munkakeresletét az alábbi összefüggés határozza meg: P x MPL = W vagy MPL = W/P. W/P a reálbért mutatja, azaz a munka hozama nem pénzben, hanem a kibocsátás egységében kifejezve. Példa: Egy pékségben: Pkenyér = 3 lej, egy munkás bére óránként 30 lej. Ekkor a reálbér 10 kenyér/ óra. A reálbér bármely szintjén a vállalat annyi munkást vesz fel, amennyinél az MPL egyenlő a reálbérrel. Az MPL tehát a vállalat munkakeresleti függvénye (Mankiw, 2005).

Ábra 2-7: A munka határtermékének a függvénye

60

Kibocsátás

Reál bér

MPL

Munkakereslet

Munka

Forrás: Mankiw, 2005: 85 alapján saját szerkesztés A tőke határterméke és a tőkekereslet A tőke felhasználásáról ugyanúgy dönt a vállalat, mint a munka mennyiségéről. A tőke határteméke (MPK): MPK = F(K+1,L) – F(K, L) A cég tehát azt vizsgálja, hogy a pótlólagos tőkeegység felhasználása hogyan hat a profitjára. Δprofit = Δbevétel – Δköltség = (P x MPK) – R A cég addig fogja növelni a tőkefelhasználást, amíg P x MPK > R. A cég tőkekeresletét az alábbi összefüggés határozza meg: P x MPK= R vagy MPK = R/P. R/P a tőke reálbérleti díja. Összefoglalva: a versenyző vállalat addig növeli a termelési tényezők iránti keresletét, amíg a tényező csökkenő határterméke egyenlő nem lesz a reálértelemben vett tényezőárral (Mankiw, 2005). 2.2.2.3 A nemzeti jövedelem elosztása Hogyan osztják szét a gazdaság jövedelmét a termelési tényezők piacán? Ha minden vállalat versenyző és profitmaxinalizáló, akkor minden termelési tényezőt a termeléshez való hozzájárulása függvényében fizetnek meg. A termelési tényezők kifizetése után megmaradó jövedelem a gazdasági profit. Gazdasági profit = Y – (MPL x L) – (MPK x K) Tehát a nemzeti jövedelem elosztása: Y = (MPL x L) + (MPK x K) + gazdasági profit

61

Ha tiszta versenyről van szó, minden termelési tényező a határtermékén van megfizetve, és állandó mérethozadék jellemzi a gazdaságot, akkor a gazdasági profit 8 zéró. Összefoglalva: az összes kibocsátás – a tényezők határtermékének az arányában – a tőke költsége és a munka költsége között oszlik szét (Mankiw, 2005). Mivel a határtemékek a tényezők mennyiségétől függnek, bármely tényező megváltozása az összes tényező határtermékét befolyásolja, így módosítja a tényezőárakat is.

2.2.3 Áruk és szolgáltatások kereslete Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogy mi befolyásolja az összes kibocsátás előállítását, vagyis a kínált mennyiséget. Most nézzük meg a keresleti oldalt, vagyis azt, hogy ki használja fel a megtermelt javakat és szolgáltatásokat. Zárt gazdaságot feltételezünk, tehát a nettó exportot nem fogjuk elemezni. A zárt gazdaságban háromféleképpen hasznosítják a termékeket és a szolgáltatásokat: háztartások, beruházások és kormányzati vásárlások (a korábbi jelöléseket használva): Y = C + I +G 2.2.3.1 Fogyasztás „A háztartások cserébe a munkaerejükért és a tőkejavakért jövedelemhez jutnak, adókat fizetnek az államnak, és eldöntik, hogy az adózás után megmaradt jövedelmük mekkora hányadát fordítsák fogyasztásra és megtakarításra” (Mankiw, 2005). Feltételeztük, hogy a háztartások jövedelme egyenlő a gazdaság Y kibocsátásával. Az állam T nagyságú adót vet ki a háztartásokra. Az adózás után megmaradt jövedelmet (Y-T) rendelkezésre álló jövedelmnek nevezzük. Ezt a háztartások fogyasztásra és megtakarításra fordítják. A fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem függvénye: fogyasztási függvény. C = C(Y-T) A hétköznapi értelemben használt profit kifejezés különbözik a gazdasági profit értelemben használt kifejezéstől. Feltételezzük, hogy háromfajta szereplőnk van: munkások, tőketulajdonosok és a vállalat tulajdonosai. A jövedelem bérekre, a tőke hozadékára és a gazdasági profitra osztható. A valóságban azonban a legtöbb vállalat tulajdonosa, nem pedig bérlője a tőkének. A cégek tulajdonosai így a tőkét is birtokolják. Így a profit magába foglalja a gazdasági profitot és a tőke hozadékát is. Ebben az értelemben a profitot számviteli profitnak értelmezzük (Mankiw, 2005). 8

62

Fogyasztási határhajlandóság (MPC) a fogyasztás változása, a rendelkezésre álló jövedelem egy egységnyi (pl. 1 lej) növekedésekor. MPC értéke 0 és 1 között van. 1 lejnyi többletjövedelem növeli a fogyasztást, de kevesebbel, mint 1 lej, mivel a háztartások megtakarítást is végeznek. A fogyasztási függvény meredeksége (ami az MPC) elárulja, hogy mennyivel nő a fogyasztás a rendelkezésre álló jövedelem 1 lejjel való növekedésekor.

Ábra 2-8: A fogyasztási függvény

Fogyasztás (C)

Fogyasztási függvény MPC 1

Rendelkezésre álló jövedelem (Y-T)

Forrás: Mankiw, 2005: 89. alapján saját szerkesztés 2.2.3.2 Beruházás „A vállalatok és a háztartások egyaránt vásárolnak beruházási javakat. A vállalatok azért, hogy növeljék a tőkeberuházásukat, és az elavult tőkejavakat pótolják, a háztartások pedig házakat vásárolnak” (Mankiw, 2005). A beruházási javak iránti kereslet nagysága a kamatlábtól függ. Egy beruházás akkor nyereséges, ha a hozadéka meghaladja annak költségeit. Mivel a kamatláb jelenti a beruházás finanszírozásának a költségeit, a kamatláb emelkedésével kevesebb a nyereséges beruházási program, s ez csökkenti a beruházási javak iránti keresletet. 9 (Mankiw, 2005).

9

Mi csak egyféle kamatlábról fogunk beszélni, holott a gazdaságban rengeteg féle kamatláb létezik. A kamatlábak három szempontól különböznek egymástól: - lejárat (a hosszútávú kamatlábak általában nagyobbak a rövidtávú kamatlábaknál) - hitelkockázat (a csőd veszélye miatt egyes vállalatok magasabb kamatláb mellett jutnak hitelhez) - adózás (pl. államkötvényekre kisebb az adó)

63

A beruházási függvény a tervezett beruházások és a reálkamatláb között létesít kapcsolatot. A beruházás a reálkamatlábtól függ, mert ez a kölcsönpénz költsége. Negatív meredekségű, mert magasabb kamatláb mellett kevésbbé jövedelmező a beruházás. I = I(r)

Reálkamatláb r

Ábra 2-9: A beruházási függvény

Beruházási függvény

Beruházások színvonala

I

Forrás: Mankiw, 2005: 90. alapján saját szerkesztés

Példa: Tegyük fel, hogy vállalkozóként egy újabb gyár felépítésén gondolkodunk. Becsléseink szerint a gyár felépítése 1 millió lejbe kerülne, de ha beindulna, évente 10 százalékos hozammal működne. Ha nem áll rendelkezésünkre a gyár felépítéséhez szükséges pénz, banki kölcsönt kell felvennünk. Ha a kölcsön költsége, vagyis a kamatláb, kisebb, mint 10 százalék, akkor érdemes felvenni a kölcsönt, és megépíteni a gyárat. Ha a kamatláb magasabb, mint 10 százalék, akkor nem éri meg a beruházás. Ugyanez a helyzet, ha rendelkezünk az 1 millió lejjel. Ugyanis, ha a banki kamatláb nagyobb, mint 10 százalék, akkor nem érdemes a gyárat megépíteni, hanem egyszerűen leköltjük bankbetétként a pénzünket, hiszen az érte kapott kamat nagyobb lesz, mint a gyár által ígért hozadék. 2.2.3.3 Kormányzati vásárlások A kormányzatok utakat, kórházakat és iskolákat építenek, hadsereget és rendőrséget tartanak fenn, fizetik a közalkalmazottakat és sok más, a közjót szolgáló beruházást és vásárlást hajtanak végre. Ezeket hívják kormányzati vásárlásoknak. A kormányzati vásárlások értéke azonban nem egyezik meg a kormányzati kiadások értékével, mivel ez utóbbi még magába 64

foglalja a különféle kormányzati transzfereket, segélyeket és egyéb jóléti kiadásokat, amelyek nem tartoznak a GDP-be (mint már említettük, ezek a jövedelem újraelosztása révén keletkeznek). Ha a kormányzati vásárlások és transzferek (egyszóval a kormányzati kiadások) összege épp megegyezik a kormányzathoz befolyt adók összegével, akkor kiegyensúlyozott költségvetésről beszélünk. Ha a G > T, az költségvetési deficitet jelent, ha G < T, akkor költségvetési többletről beszélünk. A továbbiakban feltételezzük, hogy G és T tögzített. 2.2.3.4 Egyensúly és kamatláb A következőkben azt vizsgáljuk, hogy az egyensúlyt az áruk és a szolgáltatások piacán, azaz minek a függvényében lesz a fogyasztás, beruházás és a kormányzati vásárlások összege egyenlő a kibocsátással. Látni fogjuk, hogy az egyensúly kialakulásában a kamatlábnak van döntő szerepe. Egyensúly az áruk és a szolgáltatások piacán: makrogazdasági kereslet és kínálat Az előbbi alfejezetben feltételeztük a következőket: •

A kereslet:

Y= C+I+G C = C(Y-T), a rendelkezésre álló jövedelemtől függ I = I(r), a reálkamatlábtól függ G és T rögzített: G = G és S = I (r ) T = T , az exogén fiskális politikától függ. •

A kínálat:

= Y F= ( K , L) Y

K, L: rögzített, így Y is rögzített, mert a termelési tényezők mennyisége és a termelési függvény adott. •

Összevonva a keresletre és kínálatra vonatkozó függvények: Y = C(Y-T) + I(r) + G

•

Mivel G, T, Y adottak: Y = C (Y − T ) + I (r ) + G

65

Innen látszik tehát, hogy miért játszik kulcsszerepet a kamatláb. Magasabb kamatlábhoz alacsonyabb beruházási szint tartozik, ami alacsonyabb árupiaci keresletet jelent. Ha a kamatláb túl magas, akkor a I szintje alacsonyabb a kelleténél, és a kereslet elmarad a kínálat mögött. Ha a kamatláb túl alacsony, akkor a beruházások szintje magas, tehát a kereslet meghaladja a kínálatot (Mankiw, 2005).

2.2.4 Egyensúly a pénzpiacokon Mivel a kamatláb a kölcsönpénz költsége és a hitelezés hozadéka a pénzpiacokon, szerepét a pénzpiacokon vizsgálva könnyebben megérthetjük (Mankiw, 2005). Legyen: Y-C-G=I. Y-C-G: a kibocsátás azon része, ami a fogyasztás éa a kormányzati vásárlás után megmarad – ezt nemzeti megtakarításnak, vagy megtakarításnak (S) nevezzük. Így: S=I. Bontsuk fel S-t: (Y-T-C) + (T-G) = I Y-T-C: magánmegtakarítás T-G: az állam megtakarítása. Nemzeti megtakarítás = magánmegtakarítás + állami megtakarítás. Y – C(Y-T) – G = I(r) Vagyis Y − C (Y − T ) − G = I (r ) S = I (r )

A nemzeti megtakarítás az egyenlet bal oldala szerint a jövedelemtől és a fiskális politikai változóktól függ (G és T). Y, G, T rögzítettek. Az egyenlet jobb oldala szerint a beruházás a kamatlábtól függ. A kamatláb úgy alakul, hogy a megtakarítás egyenlő legyen a tervezett beruházással. A hitelek kínálata (a függőleges egyenes – SS), és a negatív meredekségű görbe, amely a tervezett beruházást (a hitelkeresletet) mutatja az egyensúlyi kamatlábnál metszik egymást.

66

Ábra 2-10: A megtakarítás, a beruházás és a kamatláb viszonya

Reálkamatláb

r

S

I(r)

Egyensúlyi kamatláb

S Beruházás, megtakarítás

I, S

Forrás: Mankiw, 2005: 94. alapján saját szerkesztés A megtakarítás és a beruházás tekinthető úgy, mint valaminek a kereslete és a kínálata. Ez esetben a „jószág” a kölcsönforrás, és ára a kamatláb. A megtakarítás a hitelkínálat, az emberek kölcsönadják a megtakarításaikat a beruházásokhoz, vagy betétként elhelyezik a bankban. A beruházás jelenti a hitelkeresletet: közvetlenül kötvénykibocsátással 10 vagy közvetetten, bankból történő hitelfelvétel révén. A kamatláb úgy alakul, hogy a beruházás és a megtakarítás, tehát a kereslet és kínálat egyenlő legyen. Ha a kamatláb túl alacsony, az emberek a kibocsátás nagyobb részét kívánják beruházásra fordítani, mint amennyit egyébként megtakarítanának. Ezzel szemben, ha a kamatláb túlságosan magas, a megtakarítás nagyobb a beruházásnál. Mivel a hitelkínálat nagyobb, mint a hitelkereslet, a kamatláb csökken. Egyensúlyi kamatláb mellet a megtakarítás egyenlő a beruházással, a hitelkínálat a hitelkereslettel (Mankiw, 2005).

2.2.5 A megtakarítások változása: a fiskális politika hatásai A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a fiskális politika változása, amely a kormányzati adók, illetve a kormányzati vásárlások révén befolyásolja a nemzetgazdaságot, hogyan hat a gazdaságra. 1. A kormányzati vásárlások (G) növelése

10

A kötvénykibocsátás lényege: valamely vállalat vagy intézmény likviditáshiányának (pl. készpénz) pótlására kötvényeket bocsájt ki, amelyekért kamatot fizet a vásárlónak.

67

Ha G nő ΔG-vel, akkor a kereslet valamely más elemének csökkenie kell, hiszen Y adott, a termelési tényezők adottak, T adott. Tehát a beruházásoknak kell csökkennie olyan mértékben, amilyen mértékben nőtt a G. Ahhoz, hogy I csökkenjen, a kamatlábaknak emelkednie kell. Ez esetben tehát a kormányzati vásárlások kiszorítják a beruházásokat. A kölcsönforrások piacán a következő a helyzet: mivel a kormányzati kiadások emelkedése nem jár együtt a T növekedésével, a többletkiadást az állam kölcsönből finanszírozza, tehát csökken az állam megtakarítása. Mivel a magánszféra megtakarításai nem változnak, az állam kölcsönfelvétele az összes megtakarítást csökkenti. Tehát a hitelkínálati görbe balra tolódik, és új, magasabb egyensúlyi kamatláb alakul ki (Mankiw, 2005).

Ábra 2-11: A kormányzati vásárlások növelésének a hatása a kamatlábra

Reálkamatláb

r

S2

S1

r2

I(r) r1

Beruházás, megtakarítás

I, S

Forrás: Mankiw, 2005: 96. alapján saját szerkesztés Tehát a megtakarítás csökkenése növeli a kamatlábat.

2. Az adók csökkentése Tegyük fel, hogy az adók ΔT-vel csökkennek. Ennek közvetlen hatása a rendelkezésre álló jövedelem növekedése, és ezzel együtt a fogyasztás növekedése. Minél nagyobb az MPC, a ΔT annál nagyobb fogyasztásnövekedést (=ΔTxMPC) generál. Mivel a kibocsátás nagysága adott, a termelési tényezők mennyisége adott, a termelési függvény adott és G adott, a beruházásnak kell csökkennie, ehhez pedig a kamatlábnak kell növekednie. Tehát, ha T ΔT-vel nő, akkor nő a fogyasztás ΔTxMPC-vel, a nemzeti megtakarítás (Y-C-G) pedig annyival csökken, amennyivel a fogyasztás nő, a hitelkínálati görbe pedig ismét balra tolódik, a kamatláb pedig ismét megnő, és lecsökkennek a beruházások.

68

3. A beruházási kereslet változása Eddig azt vizsgáltuk, hogy a kormányzat fiskális politikája hogyan befolyásolja a megtakarításokat. A következőkben azt nézzük meg, hogy a beruházási kereslet változásának mik lehetnek az okai és következményei. Okok: 1.

technológia fejlődése, amely beruházásnövekedést generál.

2.

kormányzat adótörvényei, pl. a kormány növeli a személyi jövedelemadót, és

csökkenti az új tőkeberuházások utáni adót, amely ugyancsak növeli a beruházást. Következmények: adott kamatláb mellett nő a beruházási javak (és hitelek) utáni kereslet, így a beruházási görbe jobbra tolódik el. Új egyensúlyi pont alakul ki, így nő az egyensúlyi kamatláb, de mivel nem változik a megtakarítások szintje, a beruházások nagysága is változatlan marad. Ábra 2-12: A beruházási kereslet változásának a hatása a kamatlábra

Reálkamatláb

r

S

r2

I2 I1

r1

Beruházás, megtakarítás

I, S


2.3 A gazdaság hosszú távú működése: Munkanélküliség. Pénz és infláció 2.3.1 A munkanélküliség A munkanélküliség az a makrogazdasági probléma, amely a társadalmat a legközvetlenebbül érinti. A közgazdászok azért tanulmányozzák a munkanélküliséget, hogy a jelenség okait azonosítsák, és ezáltal olyan gazdaságpolitikai eszközöket fejlesszenek ki, amelyek

69

révén csökkenthető a munkanélküliség. Ilyen gazdaságpolitikai eszközök pl. az átképzési programok vagy a munkanélküli segélyek. Ábra 2-13: A munkanélküliségi ráta Romániában 1990 után Munkanélküliségi ráta Romániában 14 12 10 8 6 4 2

19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07 20 08 20 09 20 10

0

Forrás: saját szerkesztés az INS: Tempo Online Time Series adatai alapján

Látható, hogy 1990 óta Romániában minden évben létezett munkanélküliség, és mértéke évről évre változott. A továbbikban azt fogjuk vizsgálni, hogy miért létezik munkanélküliség, és mitől függ a szintje. A mutató éves ingadozásaival nem foglalkozunk, hanem a munkanélküliség természetes rátáját fogjuk tanulmányozni. Minden piacgazdaságban esetén szinte mindig van súrlódásos munkanélküliség. Ha csak ez a típusú munkanélküliség van, akkor természetes munkanélküliségi rátáról beszélünk, amely pár százaléknyi (Simonovits, 2006). A természetes ráta az az átlagos szint, amely körül a munkanélküliség évről évre ingadozik. 2.3.1.1 Állásvesztés, állásszerzés és a munkanélküliség természetes rátája Mindennap vannak, akik elhagyják, vagy elveszítik állásukat, és vannak, akik munkába lépnek. Ezek a folyamatok határozzák meg azt, hogy a munkaerő-állomány éppen mekkora része van munka nélkül egy adott időpontban. Munkaerőállomány = foglalkoztatottak + munkanélküliek.

70

L=E+U Munkanélküliségi ráta: u = U/L Feltételezzük, hogy a munkaerő-állomány nagysága rögzített. Az egyének átjárását a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között az alábbi ábra mutatja. Ábra 2-14: Átjárás a munkanélküliek és a foglalkoztatottak között

Állásvesztés (s)

Foglalkoztatottak (E)

Munkanélküliek (U)

Állásszerzés (f) Forrás: Mankiw, 2005: 156 alapján saját szerkesztés u - a munkanélküliség stacionárius rátája (ingadozásoktól mentes természetes rátája) s – állásvesztés rátája: a foglalkoztatottak azon hányada, amely egy adott időszak alatt elveszíti az állását f – állásszerzés rátája: a munkanélküliek azok hányada, amely egy adott időszak alatt álláshoz jut. Ha a munkaerőpiac nyugalomban van, akkor az állásvesztők száma megegyezik az álláshoz jutók számával. f*U = s*E Az egyenletet átrendezve: f*U = s* (L-U) f*U/L = s*(1-U/L)

U/L = s/(s+f) Tehát a munkanélküliségi ráta az állásvesztési és állásszerzési rátától függ. Példa: Tegyük fel, hogy a foglalkoztatottak 1 százaléka veszíti el az állását egy hónap alatt (s=0.01), és a munkanélküliek 20 százaléka talál állást egy hónap alatt (f=0.2). Ekkor u= 0.0476. A stacionárius munkanélküliségi ráta 5 százalék körül van (Forrás: Mankiw, 2005)

71

A munkanélküliség természetes rátájának a csökkenése tehát az állásvesztés rátájának a csökkentésével, vagy az állásszerzéi ráta növelésével érhető el. Ha az emberek az állásuk elveszítése után azonnal találnának másik állást, akkor a munkanélküliségi ráta nulla körüli lenne. A valóságban ez nincs így, és ennek okát vizsgáljuk a továbbiakban. 2.3.1.2 A frikciós munkanélküliség A munkanélküliség egyik oka az, hogy a munkát keresők és a szabad munkahelyek párosítása időt vesz igénybe, mivel: -

Az emberek különböző preferenciákkal és képességekkel rendelkeznek

-

A munkahelyek különböző képességeket igényelnek és a bérek pedig különbözők

-

Az információáramlás az állást keresőkkel és a munkahelyekkel kapcsolatosan nem tökéletes

-

A munkaerő földrajzi mobilitása korlátozott

-

A megfelelő munkahely keresése időt és energiát igényel (Mankiw, 2005). Az állást kereső tehát nem feltételenül fogadja el az első felajánlott munkalehetőséget. A megfelelő munkahely kereséséhez szükséges idő miatt kialakuló munkanélküliséget

frikciós munkanélküliségnek nevezzük. A változó gazdaságban elkerülhetetlenül jelen van a frikciós munkanélküliség, mivel: - ahogy az egyes termékek iránti kereslet módosul, úgy a terméket előállító munkaerő iránti kereslet is módosul (pl. számítógép feltalálásával csökkent az írógépek iránti kereslet, ugyanakkor nőtt a kereslet az elektronikai iparban) - mivel a földrajzi régiók különböző termékeket állítanak elő, a munka iránti kereslet csökkenhet az ország egyik felében, és növekedhet a másikban (pl. a kilencvenes években a bányászati ipar hanyatlása Petrozsényben, ugyanakkor a kiskereskedelem felvirágzása Kolozsváron).

Sok gazdaságpolitikai intézkedés irányul arra, hogy a frikciós munkanélküliséget csökkentse, és ezáltal csökkentse a munkanélküliségi rátát is, ilyenek például: - a munkaügyi központok összegyűjtik az információkat az üres álláshelyekről annak érdekében, hogy az álláskeresők hamarabb jussanak álláshoz

72

- léteznek államilag támogatott átképző programok, amelyek a hanyatló és fellendülő iparágak közötti átjárást könnyítik meg (Mankiw, 2005). Vannak viszont olyan kormányzati intézkedések is, amelyek akaratlanul is növelik a frikciós munkanélküliséget. Ilyen a munkanélküli-segélyezés rendszere, amelynek keretében a munkájukat elveszítők egy ideig kapnak bizonyos pénzösszeget, ezért nem is tartják olyan sürgetőnek egy újabb munkahely megtalálását. Ugyanakkor így nagyobb a valószínűsége annak, hogy megfelelőbb munkahelyet találnak, és csökken a bizonytalanságuk a jövőjüket tekintve is. 2.3.1.3 Várakozási munkanélküliség A munkanélküliség második oka a bérrugalmatlanság, vagyis a bérek nem alkalmazkodnak annak érdekében, hogy a munkaerőpiaci kereslet és kínálat egyensúlyba kerüljön. A bérek nem mindig rugalmasak, és a reálbér néha a piaci egyensúlyi szint felett marad. Ilyenkor a munkaerő kínalata meghaladja a keresletet. A reálbér rugalmatlansága csökkenti az állásszerzés rátáját, és növeli a munkanélküliséget (Mankiw, 2005).

Ábra 2-15: A reálbérek rugalmatlansága miatt kialakuló munkanélküliség

Reálbér

Kínálat

Rugalmatlan reálbér

A munkanélküliség mértéke

Kereslet Alkalmazott munkaerő

Munkaerő


A

bérrugalmatlanságból,

és

emiatt

a

munkahelyek

szűkösségéből

származó

munkanélküliséget várakozási munkanélküliségnek nevezzük. Ez esetben tehát nem arról van szó, hogy a munkaerő keresi a jobb munkahelyet, és azért nem dolgozik, hanem arról, hogy a kereslet egyszerűen meghaladja a kínálatot, és ezért nem találnak az emberek munkát.

73

Amikor a reálbér meghaladja az egyensúlyi szintet, akkor – a kereslet-kínálat piaci modelljére gondolva - azt várnánk, hogy a vállalatok egyszerűen csökkentik a reálbéreket, hogy egyensúlyba kerüljön a piac. A vállalatok viszont nem csökkentik a béreket a munkaerőtúlkínálat ellenére sem. Ennek három fő oka Mankiw szerint a következő: 1. a törvényesen előírt minimálbérek 2. a szakszervezetek monopolhelyzete 3. a hatékony bérek.

1. Minimálbérek A minimálbér-törvényeket a kormányzatok hozzák: jogilag kötelező minimumot határoznak meg a vállalatok alkalmazottai számára. Ez alá tehát nem mehetnek a munkabérek, még akkor sem, ha egyensúlytalanság alalkul ki a munkaerőpiacon. A bruttó minimálbér Romániában 2011-ben: 670 lej / hónap, 170 óra/ hónap, vagyis 3,94 lej/óra. 2. Szakszervezetek és kollektív alku A béruggalmatlanság második oka a szakszervezetek monopolhelyzete. Országonként eltér a szakszervezeti tagok aránya a munkaerő-állományban. A szakszervezetek kollektív alkuja során olyan minimális bérszintet „vívhat ki” a munkaadójától, amely nem felel meg a piaci kereslet-kínálat egyesúlyának, hanem az egyensúlyi szint feletti értéket határoz meg. Az is megtörténhet, hogy a vállalat magasabb bért ígér az alkalmazottainak, csak azok ne hozzanak létre szakszervezetet. 3. Hatékony bérek A hatékony bér elméletek a következő feltételezésen alapulnak: a magasabb bér növeli a munka termelékenységét. Ennek következtében adott esetben a vállalatok nem csökkentik a béreket még akkor sem, ha a piacon munkaerő-túlkínálat jelenik meg. Többféle hatékonyságbérelmélet létezik, és mindezek azt állítják, hogy a magasabb bérek hatékonyabb működést biztosítanak a vállalatok számára, így ezeknek nem érdeke a béreket az egyensúlyi szintre csökkenteni (Mankiw, 2005).

74

2.3.1.4 A munkanélküliség szerkezete A munkanélküliség szerkeztének vizsgálata segít fényt deríteni a munkanélküliség okára, így a csökkentésében is szerepet játszik. A munkanélküliség szerkezetét a következő fő szempontok alapján érdemes vizsgálni. 1. A munkanélküliség hossza Ha a munkanélküliség nagyrészt rövid távú, akkor valószínű, hogy frikciós munkanélküliségről van szó, amelyet nehéz kezelni. A hosszú távú munkanélküliség pedig valószínűleg a várakozási munkanélküliség miatt alakult ki. 2. A munkanélküliségi ráta eltérése a demográfiai csoportok között A munkanélküliségi ráta jelentősen eltér az egyes korcsoportok között, és különböző szerkezetet mutat az egyes országok között is. 3. A munkanélküliség szektoriális megoszlása A munkanélküliség ágazatok szerinti megoszlása egyes struktutrális problémákra deríthet fényt egy gazdaság szintjén. 4. A munkanélküliség földrajzi megoszlása Egyes területeken, régiókban nagyobb munkanélküliségi ráták keletkeznek, mint mások esetén. Ezen hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására a kormányzatok stratégiákat kell kidolgozniuk. A munkanélküliségi ráták jelentősen eltérnek az EU tagországai között, amelynek különféle okai vannak. A gazdasági fejlettségi szint nem feltétlenül áll a munkanélküliségi ráták alakulása mögött, figyeljük meg például Portugália és Románia esetét. Sokkal inkább olyan gazdaságpolitikai hatások állnak a háttérben, mint például az instabil gazdasági helyzet Görögországban vagy Spanyolországban, vagy a szociális támogatások rendszere a Skandináv országokban, ahol szinte “megéri” munkanélkülinek lenni.

75

Ábra 2-16: Munkanélküliségi ráták az EU-ban 2010M10 2011M06

Munkanélküliségi ráta 25

20

%

15

10

5

Ja pa n

ay

ke y Tu r

or w N

E U

(2 7

co un tri es ) B ul ga ri a D en m ar k E st on ia G re ec e Fr an ce C yp ru s Li th ua ni a H un ga N ry et he rla nd s P ol an d R om an ia S lo va ki a S w ed en

0

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat-adatok alapján

2.3.2 Pénz és infláció 1991-ben a kenyér 25 lejbe került, 2001-ben 10.000 lejbe. Egy iskolai tanár fizetése a nyolcvanas években 2500 lej volt, 2005-ben pedig kb. 10.000.000 lej. A következőkben azt vizsgáljuk, hogy mi befolyásolja az árszínvonal emelkedését. Az árak összességének az emelkedését inflációnak nevezzük. Az inflációs ráta – az árszínvonal százalékos változása – országonként eltérő, időbeni ingadozásokat mutat. A továbbiakban az infláció okait, hatásait és társadalmi költségeit vizsgáljuk. Az infláció az árszínvonal emelkedése, ezért nézzük meg, hogy mi határozza meg az árakat. Az ár egy pénzben kifejezett érték. Ezért először is vizsgáljuk meg, hogy mi is a pénz. 2.3.2.1 A pénz A pénz funkciói 1. Értékmérő funkció: lehetővé teszi, hogy az árakat és a szolgáltatásokat valamiben mérni tudjuk, tükrözi az egyes termékek értékarányait is 2. Forgalmi eszköz funkció:

biztosítja, hogy a pénzzel árukat és szolgáltatásokat tudjunk

vásárolni

76

3. Vagyontartási funkció: lehetővé teszi a jelenlegi vásárlóerő jövőbeni vásárlóerővé való átváltoztatását (a pénz nem tökéletes értékmegőrző, mivel, ha az árak emelkednek, akkor csökken a reálértéke) 4. Világpénz funkció: a pénzeszköz funkcióit a nemzetközi áru- és pénzforgalomban is betölti (Kiss, 2011).

A pénz fajtái Papíralapú pénz: olyan pénz, aminek nincs belső értéke, pl. bankjegyek. Árupénz: valamely belső értékkel rendelkező pénz. Pl. arany. Ha egy országban pénzként működik az arany, akkor aranystandard van érvényben. Az aranystandard a XIX. század végén világszerte érvényben volt.

Hogyan befolyásolható a pénz mennyisége? A rendelkezésre álló pénz mennyiségét pénzkínálatnak nevezzük, és az állam szabályozhatja, általában a nemzeti bank segítségével. Ezt a folyamatot monetáris politikának nevezzük. A nemzeti bank mindenekelőtt a nyíltpiaci műveletek, azaz az államkötvények vétele és eladása révén szabályozza a pénzkínálatot. A pénzkínálat növelésekor a nemzeti bank pénzért vásárol államkötvényeket a gazdasági szereplőktől, így nő a forgalomban levő pénz mennyisége. A pénzkínálat csökkenésekor a bank eladja az államkötvények egy részét, így csökkenti a gazdasági szereplőknél levő pénz mennyiségét (Mankiw, 2005). Hogyan mérhető a pénz mennyisége? Több típusú pénzeszköz létezik. Ezek összessége adja a pénzállomány nagyságát. 1. Készpénz: a papírpénzek és az érmék összessége. 2. Látra szóló betétek: az a pénz, amit az emberek a folyószámlájukon tartanak. 3. Lekötött betétek. 4. Befektetési alapok stb.

77

2.3.2.2 A pénz mennyiségi elmélete Az emberek pénzt tartanak, hogy árukat és szolgáltatásokat vásároljanak. Minél többet akarnak vásárolni, annál több pénzt tartanak. A pénzmennyiség és a tranzakciók száma szoros kapcsolatban van. A tranzakciók és pénz közötti kapcsolatot az alábbi mennyiségi egyenlet fejezi ki: Pénz x forgási sebesség = ár x tranzakciók MxV=PxT T: azoknak az eseményeknek a száma, amikor áru vagy szolgáltatás és pénz cseréje alakul ki. P: egy tranzakció ára (a gazdát cserélő pénz mennyisége) P x T: egy adott időszak alatt gazdát cserélő pénz mennyisége M: a pénz mennyisége V: a pénz tranzakciós forgási sebessége, vagyis az adott idő alatt végbemenő pénzcserék száma. Példa: Tegyük fel, hogy évente 1000 db. televíziót adnak el (T), darabonként 500 lejért (P). A tranzakciók részt vevő pénzmennyiség nagysága: P x T = 500.000 lej/év. Tegyük fel, hogy a gazdaságban levő pénz mennyisége: 50.000 lej. Ekkor a pénz forgási sebessége V = (P x T) / M = 10 csere évente. Tehát 500.000 lej értékű tranzakcióhoz 50.000 lej pénzmennyiség mellett minden lej tízszer cserél gazdát egy évben. Ha a T helyére a gazdaság teljes kibocsátását 11 írjuk, akkor a következő összefüggéshez jtunk (Fisher-féle forgalmi egyenlet): MxV=PxY - ahol: Y - a reál GDP P - a GDP deflátor (árszínvonal) PxY - a nominális GDP V - a pénz jövedelmi forgási sebssége. A jövedelmi forgási sebesség azt mutatja, hogy a pénz hányszor jelenik meg valakinek a jövedelmeként egy bizonyos időszak alatt.

11

a tranzakciók pénzértéke nagyjából arányos a kibocsátás pénzértékével (Mankiw, 2005)

78

A pénzkeresleti függvény A pénzkeresleti függvény egy egyenlőség, ami az emberek által tartani kívánt reálpénzállomány nagyságát mutatja. (M/P)d = k x Y k – konstans Reálpénzállomány (M/P): a pénz mennyisége az érte vásárolható áruk és szolgáltatások mennyiségében kifejezve (pl. 5 kenyér, 3 TV), a pénzállomány vásárlóerejét mutatja. A pénzkeresleti függvény ugyanolyan, mint bármely más termék keresleti függvénye. Itt a „termék” a pénztartásból származó haszon. Az egyenlet alapján: - ha nő a jövedelem (Y), nő a reálpénzállomány iránti kereslet is. - ha nő a pénz forgási sebessége (V), vagyis csökken k: csökken a reálpénz-állomány iránti kereslet (pl. bankautomatákat elterjedése – kevés pénzt tartanak az emberek). A pénztartás fő okai a következők lehetnek: 1. Tranzakciós motívum 2. Óvatossági motívum 3. Spekulációs motívum (Farkas, 2011).

Pénz, árak és infláció Az eddigiek alapján van egy elméletünk, amely megmutatja, hogy egy gazdaságban mi határozza meg az árak szintjét: 1. A termelési tényezők és a termelési függvény meghatározza a kibocsátás szintjét (Y) 2. A pénzkínálat meghatározza a kibocsátás nominális értékét (P x Y). 3. Az árszínvonal ebből következően a kibocsátás nominális értékének és a kibocsátás szintjének az aránya. Másszóval: 1. a gazdaság termelési képessége meghatározza a reál GDP-t 2. a pénz mennyisége meghatározza a nominális GDP-t 3. a GDP deflátor a nominális GDP és a reál GDP aránya.

79

4. Mivel V adott, a pénzkínálat bármekkora változása a nominális GDP arányos változását vonja maga után, és ez az árszínvonal változását tükrözi, tehát az inflációt (Mankiw, 2005). A pénzmennyiséget a nemzeti bank szabályozza, ezáltal ő határozza meg az inflációs rátát is. Ha a nemzeti bank stabilan tartja a pénzkínálatot, akkor nem változik az árszínvonal. Ha a bank növeli pénzkínálatot, akkor az árszínvonal is emelkedik, ha pedig csökkenti, akkor az árszínvonal is csökken. Az állam háromféleképpen fedezi a kiadásait: 1. Adók kivetésével 2. Kölcsönt vesz fel 3. Pénzt bocsát ki. A pénzkibocsátásból származó bevétel a seigniorage. Mivel az állam kiadásainak fedezése céljából pénzt bocsát ki, növeli a pénzmennyiséget, ami inflációhoz vezet. 2.3.2.3 Infláció és kamatlábak Különbséget kell tennünk a nominális és a reálkamatláb között. Reálkamatláb a nominális kamatláb inflációs rátával csökkentett értéke. A közöttük levő kapcsolatpt a Fisher egyenlet írja le: r = i – π. Fisher egyenlet: i = r + π. A nominális kamat az, amiről lemondunk, ha nem kötvényben, hanem pénzben tartjuk a vagyonunkat, vagyis a nominális kamat a pénz haszonáldozat-költsége. A kötvény reálhozadékot biztosít számunkra, és erre még rátevődik az inflációs ráta (mert értéktelenedik a pénzünk), így veszteségünk a nominális kamat (Mankiw, 2005). A reálpénzállomány iránti kereslet tehát függ a jövedelemtől és a nominális kamatlábtól. A pénzkereseti függvény általános alakja a következő: (M/P)d = L(i,Y) L – likvid eszköz a pénz (könnyebben használható tranzakciókban) Minél nagyobb Y, annál nagyobb a kereslet. Minél nagyobb i, annál kisebb a kereslet.

80

Az infláció társadalmi költségei Melyek az infláció költségei? 1. Magasabb

infláció

ráta,

magasabb

i-t

eredményez,

az

pedig

alacsonyabb

reálpénzállományt. Ha az emberek alacsonyabb reálpénzállományt tartanak, akkor gyakrabban kell bankba járniuk, hogy pénzt vegyenek fel. Ezt cipőtalpköltségnek nevezik (elkopik a cipőnk a bankba járástól). 2. A magas infláció miatt a vállalatoknak gyakrabban kell árat cserélniük – étlapköltség. 3. A vállalatok rendszertelenül változtatják az áraikat. Minél nagyobb az infláció, annál nagyobb az árak relatív ingadozása. 4. Sok adórendelkezés nem veszi figyelembe az inflációt, az pedig megváltoztatja az adóterheket. 5. Változó árakkal való együttélésből származó kellemetlenségek. Megnehezíti például az emberek tervezését a jövőre (Mankiw, 2005). Hiperinfláció A hiperinfláción általában 50 százaléknál magasabb havi inflációt értenek. A hiperinfláció költségei végül elviselhetetlenné válnak, és a pénz elveszíti a vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét. Hiperinfláció alakul ki, amikor az állam nem tudja fedezni az államháztartási hiányt, mivel nem kap külföldi hitelt amiatt, hogy kockázatosnak tartják a hitelezők egy újabb hitel nyújtását. Ilyenkor nem marad más, csak a pénzkínálat növelése, vagyis pénzkibocsátás, bankjegynyomtatás. Az eredmény az pénzmennyiség növekedése, és a hiperinfláció. Ennek következtében a fiskális problémák még súlyosabbá válnak, az adófizetések késlekednek, az adóbevételek reálértéke csökken az inflációval, ez még nagyobb államháztartási hiányt eredményez. A folyamat egy ördögi körhöz hasonló. A hiperinfláció megállítása szinte mindig fiskális reformokhoz vezet. Vagyis a kormányzat csökkenti a kiadásokat, és növeli az adókat, így csökken a seignorage iránti igény (Mankiw, 2005). A 2.17-es ábra az inflációs ráták alakulását mutatja az Európa országaiban. Figyeljük meg, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások történtek és hasonlítsuk össze az egyes országok esetét!

81

Ábra 2-17: Inflációs ráták Európa országaiban

Inflációs ráta

2000 2010

60

50

40

%

30

20

10

Au st ria Po rtu ga l Sl ov en ia F in Un la ite nd d Ki ng do m No rw ay Cr oa t ia

al ta M

ly Ita

Sp ai n

La tv Lu ia xe m bo ur g

-10

Ire la nd

Be Cz lg iu ec m h Re pu bl ic G er m an y

0

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján

2.4 A gazdaság rövid távon 2.4.1 Bevezető Mostanáig a gazdaság hosszú távú működésével foglalkoztunk, a következőkben viszont a gazdaság rövid távú működését befolyásoló tényezőket vizsgáljuk. A gazdaság rövid távú ingadozásainak magyarázatához megismerkedünk az aggregált kereslet és kínálat modelljével. Megvizsgáljuk, hogy a gazdaságot érő sokkhatások hogyan okoznak ingadozásokat a kibocsátásban és a foglalkoztatásban. Megmutatjuk, hogy a monetáris politika hogyan tudja kezelni ezeket az ingadozásokat.

82

Rövid táv – hosszú táv A rövid táv és a hosszú táv közötti különbség legfőképpen az árak változásában jelentkezik. Hosszú távon az árak rugalmasak, reagálnak a kereslet és a kínálat változásaira, míg rövid távon sok ár megragad egy adott szinten. Így a gazdaságpolitikai intézkedések más módon hatnak hosszú, illetve rövid távon. A pénzkínálat változása (a monetáris politika) hosszú távon nem befolyásolja a reál változókat (kibocsátás, foglalkoztatás stb.), csak a nominális változókat. Rövid távon azonban sok ár nem reagál a monetáris politika változásaira. Mivel az árak nem alkalmazkodnak azonnal (csak késve) a pénzkínálat változásaihoz rövid távon, ez azzal jár, hogy a kibocsátás és a foglalkoztatás fog ingadozni (Mankiw, 2005). Aggregált kereslet és kínálat Mikroökonómiából megtanultuk, hogy egy termék kereslete és kínálata hogyan határozza meg a termék piaci árát és eladott mennyiségét. E modell nemzetgazdasági méretű verziója az aggregált kereslet és kínálat modellje, amelynek segítségével tanulmányozhatjuk azt, hogy mi határozza meg az aggregált árszínvonalat, illetve az aggregált kibocsátás szintjét.

3 VILÁGGAZDASÁGTAN 3.1 A világgazdaság az ezredfordulón „A világgazdaság a nemzetállamok közötti gazdasági kapcsolatok összessége. Kialakulása a nemzetállamok létrejöttéhez és a nemzetállamok közötti kereskedelem megindulásához kötődik.” „A világgazdaság fogalma mind földrajzi, mind tartalmi értelemben folyamatosan változik, gazdagodik” (Losoncz, 2008:7). „Földrajzi értelemben a világgazdaság új nemzetállamok megjelenésével és a nemzetközi munkamegosztásba 12 való bekapcsolódásával bővül.” Tartalmi értelemben pedig azzal, hogy a nemzetközi munkamegosztásnak egyre több, a hagyományos nemzetközi árukereskedelmen kívül, egyéb formája jelenik meg. Ilyen a szolgáltatások és a szellemi tulajdonjogok nemzetközi kereskedelme, a termelési tényezők 12 A nemzetközi munkamegosztás azt jelenti, hogy a különböző országok bizonyos tevékenységekre szakosodnak, vagyis olyan termékekkel és szolgáltatásokkal vesznek részt a nemzetközi kereskedelem, amelyekből előnyük származik a többi országgal szemben (Losoncz, 2008).

83

országok közötti áramlása (elsősorban a tőke-, és főként működőtőke-áramlása, kisebb mértékben a munkaerőmozgás), a műszaki-tudományos együttműködés stb. (Losoncz, 2008: 7).

3.1.1 Politikai feltételek „A világgazdaság fejlődésére időben és térben eltérő intenzitással hatnak politikai, illetve nem gazdasági tényezők (madárinfluenza, természeti katasztrófák: földrengés, cunami, hurrikán stb.), amelyeket összefoglalóan politikai, illetve nem gazdasági kockázatoknak, illetve bizonytalanságnak neveznek” (Losoncz, 2008:8). Megkülönböztetjük a politikai feszültségforrásokat és az eseményeket: - feszültségforrásokhoz politikai folyamatok és trendek kapcsolódnak, amelyek valamely mértékben meghatározhatók. - az események meghatározott időpontban bekövetkező történések, a hozzájuk kapcsolódó kockázatok az eseménykockázatok, pl.természeti katasztrófák, járványok stb. (Losoncz, 2008). A harmadik évezredben a világgazdasági növekedés leglényegesebb politikai kockázati és bizonytalansági tényezői a következők: - a közel-keleti helyzet (Irak amerikai megszállása, Afganisztán, az izraeli-palesztin viszony), - az észak-koreai nukleáris fenyegetés - az USA ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás nyomán a nemzetközi terrorista fenyegetés (a vallási szélsőségek erősödése). A politikai kockázatokat és bizonytalanságokat, illetve természeti katasztrófákat nem lehet vagy nehéz előrejelezni. Losoncz (2008: 9) szerint az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy „a politikai kockázatoktól való félelem az esetek jelentős részében túlzottnak bizonyult, természeti katasztrófák reálgazdasági hatásai is rövid távúak voltak. A politikai keretfeltételek tehát befolyásolják ugyan a világgazdasági növekedést, hatásuk azonban gyakran rövid távon érvényesül, a hosszú távú trendeket ritkán érinti”.

3.1.2 A világtermelés megoszlása A világgazdaság fejlődési fejlődési irányainak, illetve az egyes országcsoportok világgazdaságban betöltött szerepének/ részarányának becslését a GDP vizsgálatával kezdjük.

84

A világ országainak összevont GDP-je 2010-ben vásárlóerő-paritáson 13 mért értéke 74 ezer milliárd dollárt tett ki (Nemzetközi Valutaalap adatai szerint). Az utóbbi két évtizedben a világgazdasági növekedés üteme gyorsulást mutatott. 2007-től azonban a gazdsági és pénzügyi válság hatására a reál GDP növekedési üteme csökkent világszinten, sőt az USA-ban, az euró övezetben, Japánban, Közép- és Kelet Európában, Oroszországban és Latin-Amerikában 2009-ben csökkenés következett be. Kínában azonban alacsonyabb, de még így is jelentős pozitív volt növekedés jelentkezett a válság időszakában. 2010-re ismét növekedésnek indult a reál GDP az összes országcsoport esetén, a legdinamikusabb növekedést ismét Kína produkálta.

Táblázat 3-1: A reál GDP növekedési üteme 1993-2010 között

USA Euró övezet Japán Közép és Kelet-Európa Oroszország Kína Latin-Amerika és a Karib Térség Szaharán túli Afrika

1993 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 átlag 3.4 2.5 3.5 3.1 2.7 1.9 -0.3 -3.5 3 2.1 0.7 2.2 1.7 3.2 3 0.4 -4.3 1.8 0.8 1.4 2.7 1.9 2 2.4 -1.2 -6.3 4 3.2 4.8 7.3 5.8 6.4 5.5 3.1 -3.6 4.5 -0.9 7.3 7.2 6.4 8.2 8.5 5.2 -7.8 4 9.8 10 10.1 11.3 12.7 14.2 9.6 9.2 10.3 2.7

2.1

6

4.6

5.6

5.8

4.3

-1.7

6.1

3.7 4.9 7.1 6.2 6.4 7.1 5.6 Forrás: Nemzetközi Valutaalap alapján saját szerlesztés

2.8

5.4

„Földrajzi vetületben a harmadik évezredben a világgazdasági növekedés hordozói közé az ázsiai gyorsan iparosodó vagy felzárkózó országok - azok közül is elsősorban Kína és India, illetve Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr -, a kőolaj világpiaci árának az utóbbi időben végbement emelkedése nyomán az OPEC- országok 14 és a nem OPEC-tag kőolajtermelők, így Oroszország és a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok voltak. A világátlaggal megegyező növekedési teljesítményt nyújtottak a szocialista modellből a piacgazdaságba való átmenetet sikerrel megvalósító közép- és kelet-európai országok. A világátlagtól tartósan és nagymértékben

A vásárlóerő-paritás (PPP – purchasing power parity) a hazai árszínvonal és a nominális árfolyamon hazai valutában kifejezett külföldi árszínvonal hányadosa. Ha ez 1 alatt van, az a nemzeti valuta alulértékeltségét, ha 1 felett, az felülértékeltségét fejezi ki. Kiszűri az árfolyamokkal és az árrendszerekkel kapcsolatos torzításokat. 14 OPEC: Organisation of Petroleum Exporting Countries - Kőolajexportáló Országok Szervezete. Tagjai: Algéria, Líbia, Nigéria, Irán, Irak, Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Venezuela, Indonézia, Angola. 13

85

elmaradt Japán, a latin-amerikai országok és a nyugat-európai fejlett piacgazdaságok nagy részének gazdasági növekedési üteme. ” (Losoncz, 2008: 10). Gazdaságtörténeti tapasztalatok alapján a fejlett országokhoz való felzárkózást illetően a világgazdaságban ún. feltételes konvergencia érvényesül. Ez egyrészt azt jelenti, hogy világméretekben nincs korreláció a fejlettségi szint és a gazdasági növekedés üteme között. Azaz nem igaz az, hogy annál gyorsabb egy ország növekedése, minél alacsonyabb az általános fejlettségi szintje. Konvergencia a fejlett és a közepesen fejlett országok között van. A konvergencia a fejlettségi szint alakulását tekintve tehát nem abszolút, hanem feltételes. (Losoncz, 2008). Az egyes országcsoportok globális GDP előállításában való részarányát tekintve észrevehető, hogy az elmúlt évtizedben nagymértékben csökkent a fejlett gazdaságok részaránya, ugyanígy az euró zóna országaié is. Ezzel szemben viszont a feltörekvő és fejlődő gazdaságok 15, és különösen Kína nagymértékű részarány-növekedést mutatnak.

15 Afghanistan, Albania, Algeria, Angola, Antigua and Barbuda, Argentina, Armenia, Azerbaijan, Bahamas, Bahrain, Bangladesh, Barbados, Belarus, Belize, Benin, Bhutan, Bolivia, Bosnia and Herzegovina, Botswana, Brazil, Brunei Darussalam, Bulgaria, Burkina Faso, Burundi, Cambodia, Cameroon, Cape Verde, Central African Republic, Chad, Chile, China, Colombia, Comoros, Congo, Congo, Republic of, Costa Rica, Croatia, Djibouti, Dominica, Dominican Republic, Ecuador, Egypt, El Salvador, Equatorial Guinea, Eritrea, Estonia, Ethiopia, Fiji, Gabon, Gambia, Georgia, Ghana, Grenada, Guatemala, Guinea, Guinea Bissau, Guyana, Haiti, Honduras, Hungary, India, Indonesia, Iran, Iraq, Ivory Coast, Jamaica, Jordan, Kazakhstan, Kenya, Kiribati, Kuwait, Kyrgyzstan, Laos, Latvia, Lebanon, Lesotho, Liberia, Libya, Lithuania, Macedonia, Madagascar, Malawi, Malaysia, Maldives, Mali, Mauritania, Mauritius, Mexico, Moldova, Mongolia, Montenegro, Morocco, Mozambique, Myanmar, Namibia, Nepal, Nicaragua, Niger, Nigeria, Oman, Pakistan, Panama, Papua New Guinea, Paraguay, Peru, Philippines, Poland, Qatar, Romania, Russia, Rwanda, Saint Kitts and Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent and the Grenadines, Samoa, Sao Tome and Principe, Saudi Arabia, Senegal, Somalia, South Africa, Sri Lanka, Sudan, Suriname, Swaziland, Syria, Tajikistan, Tanzania, Thailand, Timor Leste (East Timor), Togo, Tonga, Trinidad and Tobago, Tunisia, Turkey, Turkmenistan, Uganda, Ukraine, United Arab Emirates, Uruguay, Uzbekistan, Vanuatu, Venezuela, Vietnam, Yemen, Zambia, Zimbabwe

86

Ábra 3-1: Egyes országcsoportok részaránya a globális GDP-ben

Fejlett gazdaságok

Egyes országcsoportok részaránya a globális GDP megtermelésében

Euró zóna 70

Európai Unó 60

Feltörekvő és fejlődő gazdaságok Közép-Kelet Európa

50

FÁK

%

40

Latin-Amerika és a Karib Térség Közép-Kelet és Észak Afrika Szaharán túli Afrika

30

20

USA

10

Japán 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Kína

Forrás: saját szerkesztés a Nemzetközi Valutaalap adatai alapján Megj. A 2010 – és egyes országok esetén a 2009 - utáni adatok előrejelzések. PPP-ben mért GDP A világgazdaságban három nagy blokk jött létre: az USA, az Európai Unió és Japán, amelyek gazdaságától és világpiaci helyzetétől számos ország gazdasága függ nagymértékben. A világ GDP-jében való részesedésüket tekintve az első helyen az EU és az USA állnak, őket követi Kína. Az egy főre jutó PPP-ben mért GDP alakulását vizsgálva észrevehető, hogy messze az USA van az első helyen, és az előrejelzések alapján az elkövetkező öt évben megtartja ezt a pozícióját. Őt követi Japán, majd az EU. A kisebb egy főre jutó GDP-jű országok és országcsoportok esetén Kína mutat az átlagosnál nagyobb növekedő tendenciát, de még mindig elmarad a Középé és Kelet-Európa országaitól.

87

Ábra 3-2: Az egy főre jutó GDP országcsoportok szerint

Egy főre jutó GDP (PPP) 60,000.00

Fejlett gazdaságok Euró zóna Európai Unó Feltörekvő és fejlődő gazdaságok Közép-Kelet Európa

50,000.00

FÁK

PPP

40,000.00

Latin-Amerika és a Karib Térség Közép-Kelet és Észak Afrika Szaharán túli Afrika

30,000.00

USA

20,000.00

Japán 10,000.00

Kína

0.00 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Forrás: saját szerkesztés a Nemzetközi Valutaalap adatai alapján Megj. A 2010 – és egyes országok esetén a 2009 - utáni adatok előrejelzések. PPP-ben mért GDP Egy ország gazdasági növekedése nagymértékben függ a nemzetközi munkamegosztásba, illetve a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódása mértékétől. A világkereskedelem volumene éves átlagban 7%-kal nőtt 1988 és 1997 között, 6,6%-kal 1998 és 2006 között. A világkereskedelem 1988 és 1997 között kétszer olyan gyorsan bővült, mint a világtermelés, növekedési üteme 1998 és 2006 között pedig 60%-kal haladta meg a világ termelését. A leggyorsabb gazdasági növekedés azokban az országokban jelentkezett, ahol az export is gyors ütemben nőtt (Losoncz, 2008).

3.1.3 Összefoglalás, következtetések A világgazdasági folyamatokat jelenleg nagymértékben befolyásolja a 2007-ben megjelent globális gazdasági és pénzügyi válság. A válságból való kilábalás jelenti az elsőrendű prioritást világszinten. A válság létezésétől függetlenül (habár a válság kialakulását

88

nagymértékben befolyásolták ezek is) a XXI. század gazdaságának fejlődését feltehetően a következő általános világgazdasági folyamatok fogják alakítani: A globalizáció terjedése és mélyülése, amely az egyes nemzetgazdaságok reál- és pénzügyi folyamatai közötti kölcsönös függőségi viszonyokat fogja erősíteni. - Reálgazdasági szféra: a gazdasági növekedés mozgatórugóját a technika, az áru- és szolgáltatás és a külföldi működőtőke nemzetközi áramlása képezi. Ezekkel összefüggésben a külkereskedelmi kapcsolatok fejlődésén túl a következő folyamatok fognak érvényesülni: - a növekvő tevékenységkihelyezés (outsourcing) a fejlett országokból, amelyek révén egyre több kiegészítő funkció, illetve a termelési lánc egyre több eleme fog áttelepülni az alacsonyabb költségszintű, de relatíve fejlett gazdasági környezettel rendelkező országokba. - a felzárkózó országok erősödő versenye az FDI-ért. - a műszaki-technológiai fejlődés, és ezáltal a termelékenységnövekedés. A globalizációs folyamatba be nem kapcsolódó országok lemaradása miatt fokozódik a differenciálódás a világgazdaságban. A globalizáció legfőbb haszonélvezői, az egyre nagyobb világgazdasági súllyal rendelkező Kína, India, Brazília és Oroszország lesznek (Losoncz, 2008: 27). - Pénzügyi szféra: a globalizáció leglényegesebb következménye a tőkeáramlások növekedésével összefüggésben a kamatlábak alakulását egyre inkább a nemzetközi viszonyok fogják befolyásolni, ami a nemzeti politikák egyre szűkülő mozgásterét fogják okozni. Ugyanakkor egyre erősödik a kölcsönös függőség a pénzügyi piacokon, illetve a befektetési pénzügyi eszközök piacán (részvény, állampapír, ingatlan, deviza, nyersanyag stb.). Emiatt az egyes piacokon, ágazatokban végbemenő változások azonnal átterjednek más piacokra, és ezzel egyidejűleg más országokba is (Losoncz, 2008: 27). - Politikai szféra: a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás, illetve a “kölcsönös függőségi viszonyok erősödése hozzájárul a demokratizálódáshoz. A világ gazdasági fejlődése azonban egyes országok, illetve lakossági rétegek elmaradottságát (legalábbis viszonylagosan) nem mérsékli; ezért továbbra is várhatók globalizáció- ellenes fellépések.” (Losoncz, 2008: 27).

89

3.2 A globalizáció 3.2.1 A globalizáció értelmezése A globalizáció egy olyan folyamat, amelynek gazdasági, társadalmi, szociális, politikai, intézményi, kulturális és még sok más hatása van. Az egész emberiséget érintő, globális problémákkal, mint amilyen a túlnépesedés és ezzel egyidőben az élelmiszerhiány problémája már évszázadokkal ezelőtt is foglalkoztak a tudósok. Az utóbbi évtizedek során azonban egyre inkább előtérbe kerülnek a globalizációhoz kapcsolódó olyan jellegű problémák, mint a környezetszennyezés, klímaváltozás, a Föld eltartóképességének a csökkenése, nukleáris háború, terrorizmus stb. A globalizáció folyamata ugyanakkor rendkívül felgyorsult, egyre nagyobb méreteket ölt, és új mozgatóerői alakulnak ki. 3.2.1.1 A gazdasági globalizáció „A gazdasági értelemben vett globalizáció voltaképpen nem más, mint a világgazdaság mind több, egyre inkább valamennyi országra kiterjedő és „szerves rendszerré" formálódásának folyamata.” (Szentes, 2008:31) A gazdasági globalizáció tehát egyrészt az egyre több ország között kialakuló együttműködést, másrészt a meglévő gazdasági kapcsolatok egyre szorosabbá válását jelenti. Másszóval gazdasági függőség (interdependecia) alakul ki és válik egyre mélyebbé a világ országai között. Az interdependenciák nagyrésze azonban aszimmetrikus (Szentes, 2008). Az országok közötti gazdasági kapcsolatok több szinten jelennek meg: -

az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása

-

az ezekhez kapcsolódó pémzügyi folyamatok

-

termelési feltételek és tényezők (természeti erőforrások, tőke és munkaerő, technológiák, K+F kapacitások), illetve ezek újratermelésének, fejlesztésének vagy károsításának a folyamatai

-

a fogyasztási szokások és preferenciák

-

információk nemzetközi áramlása. (Mészáros K., 2008)

A gazdasági globalizáció kialakulása párhuzamosan történik a nemzetgazdaságok kialakulásával. Habár ez a folyamat meg-megtorpant a történelem folyamán, és nem is tekinthető egy folytonos növekedésnek, mindenképpen növekvő tendenciát mutat. A gazdasági globalizáció tehát a következő két vetülettel rendelkezik: 90

1.

a világgazdaság „horizontális kitágulása", mind több ország gazdaságára

kiterjedő és azokat összekapcsoló működése 2.

a „szerves rendszerré" válás folyamatának egyre magasabb szintje és minősége,

az interdependenciák „vertikális mélyülése". (Szentes, 2008: 32) 3.2.1.2 A globalizáció fő mozgatóerői A gazdasági globalizálódás folyamatának fő mozgatórugója a technológia fejlődése, „legfőbb „hordozója" pedig a nemzetközi tevékenységet folytató, külföldi beruházásokban megtestesülő tőke. Előrehaladása függ a nemzetközi gazdasági kapcsolatok liberalizálódásának mértékétől és a világgazdaságba bekapcsolódó országok számától és bekapcsolódásuk mikéntjétől is” (Szentes, 2008: 35). A globalizáció azt jelenti, hogy egy bizonyos földrajzi helyen bekövetkező események hatására társadalmi, gazdasági, ökológiai hatások keletkeznek a Föld más részein. A globalizáció “velejárói” a

hatalmi és pénzügyi centrumok létrejötte, illetve a különféle (rendszerint

aszimmetrikus) interdependenciák létrejötte. Ezáltal csökken a nemzetállamok szerepe és érdekérvényesítő képessége (Kocziszky, 2000). 3.2.1.3 A globalizációs folyamat hatásai A globalizációhoz való viszonyulás korántsem tekinthető egységesnek az egyes csoportok körében. Vannak, akik globalizáció-ellenes álláspontot képviselnek, mindenféle mozgalmakat indítanak annak a megállítására, ami viszont olyannyira lehetetlen, mint amilyen lehetetlen küldetésű volt annakidején a ludditák mozgalma, akik a munkanélküliség megnövekedése miatt a gépek ellen tüntettek. Ahogyan azonban a technikai haladás megállítása vagy megszüntetése sem lehetséges, ugyanúgy a globalizációt sem lehet megállítani. Vannak olyan csoportok, pl. a neoliberalizmus szélsőséges változatának a hívei, akik a globalizációt ideologizálják. Valójában e két szélsőséges csoport alkotta kép között „van az igazság”, hiszen a globalizáció pozitív és negatív hatásokat is hordoz magában. A globalizáció veszélyei között tartják számon a következőket: - a „nemzeti szuverenitás", illetve önrendelkezés csorbulása, a döntéshozatalnak az országokon kívülre kerülése, csökken a kormányzati politika hatóköre.

91

- a nemzeti kultúrákra gyakorolt kedvezőtlen hatások, ugyanis “valamiféle egységesülő „globális" kultúra kialakulása felé visz, mégpedig egyfajta „kulturális kolonizációt" segítve elő, amelyben a domináns - észak-amerikai, illetve angolszász - kultúra elnyomja, sőt megsemmisítéssel fenyegeti az egyes nemzeti-nemzetiségi kultúrákat és nyelveket.” (Szentes, 2008: 39). Ugyanakkor a globalizációnak vannak kedvező hatásai is a nemzeti kultúrákra nézve: - Az információs technika fejlődése révén új lehetőségek nyílnak “a kis népek, vallási és etnikai közösségek kultúrájának a megismerésére, a „másság" tudatosítására és mind szélesebb körben való elfogadtatására is.” - ugyancsak az információs technikák fejlődése „közelebb hozza egymáshoz a távoli földrészek lakóit, és elősegítheti egymás problémáinak, gondolatvilágának és törekvéseinek megértését, valamint egyfajta „globális társadalmi tudat" kifejlődését.” (Szentes, 2008: 39) A globalizáció pozitív hatásának tulajdonítható ugyanakkor: - az általános emberi jogok globalizálódása, - a politikai demokrácia és a szociális védelem, - a biztonság, - a munkajog követelményeinek egyetemlegessé válása. Bárhogyan is mérlegelik az egyes csoportok a globalizáció hatását, a globalizáció folyamatból való kimaradás lehetetlen a modern információs technika körülményei között.

3.2.2 A világgazdaságban kialakult aszimmetrikus interdependenciák főbb változatai 3.2.2.1 A nemzetközi tulajdonviszonyok aszimmetriája - Forrás: Szentes (2008: 41 – 53.) A közvetlen beruházási tőkék, illetve a „működő tőke" (FDI – Foreign Direct Investment)

nemzetközi

áramlása 16

meghatározó

szerepet

játszik

a

nemzetközi

tulajdonviszonyok aszimmetriájának a kialakulásában, ugyanis a tőkebefogadó és a tőkeexportáló országok közötti függőség elcsúszhat annak a javára, aki nagyobb hatalomra tesz szert a fenti folyamatok révén a másik országban (Szentes, 2008).

Külföldi tőkeberuházások és/vagy a külföldi vállalatok részvényei egy részének az értékpapírpiacon történő megvásárlásával létrejövő külföldi tőketulajdon. 16

92

A nemzetközi tulajdonviszonyok esetén keletkező aszimmetria, illetve a kialakuló interdependenciák megítélésében a következő tényezőket kell figyelembe venni: 1.

A tőkeexport volumene

2.

A külföldi tőkeberuházások volumene

3.

1 és 2 ágazati megoszlása

4.

1 és 2 koncentrációja

5.

a külföldi beruházási tőkék és tőketulajdonok koncentrált „nemzetiségi" megoszlása

6.

a külföldi tőkeállománynak, illetve beruházástőke-importnak a nemzeti tőkeállományhoz, viszonyított nagysága. Ezen aszimmetria hátránya: -

“a hazai gazdaság (és esetleg a természeti erőforrások) felett „nemzeti szuverenitás"

hatókörének leszűkülése.” -

Erre megoldást azonban a viszony minél szimmetrikusabbá tétele, nem pedig a

nacionalizálás politikája jelenthet (Szentes, 2008). 3.2.2.2 Aszimmetriák a nemzetközi kereskedelem, a szolgáltatások nemzetközi forgalma és a nemzetközi munkamegosztás viszonyaiban Az aszimmetria megítéléséhez a következő tényezőket kell figyelembe venni: -

mekkora az exportforgalom aránya a GDP-ben (az ország kereskedelme mennyire nyitott)

-

hogyan viszonyul a nemzeti jövedelem nagysága az importforgalomhoz

-

az export és import földrajzi megoszlását és áruszerkezetét,

-

az exportszektor a nemzetgazdaság más szektoraival való kapcsolódásait, ágazati kapcsolatait,

-

az import helyettesíthetőségét,

-

a belső piac nagyságát és a fogyasztás szerkezetét stb. (Szentes, 2008). A külkereskedelem relációs szerkezetében létező aszimmetria általában azáltal jelenik

meg, hogy az ország exportjában és/vagy importjában egy másik ország magas aránnyal jelenik meg, ugyanakkor ez az ország részaránya a másik ország export-importjában jóval alacsonyabb. Az aszimmetrikus interdependencia okai lehetnek: 1.

egyszerűen a két ország közötti méretkülönbség

2.

a fejlettségbeni különbségek

3.

a külkereskedelem áruszerkezeti aszimmetriája 93

4.

az exportszektor merev termelési szerkezete

5.

a belső piac nagysága és a hazai kereslet szerkezete. Az ilyen típusú interdependenciának a szimmetrikusabbá tétele nem az önellátás

(autarkia) révén valósulhat meg, hanem: - strukturális változtatásra van szükség, ami viszont hosszú és költséges folyamat - a külkereskedelmi partnerek diverzifikálásával - exportdiverzifikációval (többféle termék exportálása) (Szentes, 2008). 3.2.2.3 A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok aszimmetriái Az aszimmetria vizsgálatánál az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: -

az adós ország egyben hitelező-e (vagy csak adós)

-

mekkora és hogyan alakul a másoktól felvett és a másoknak nyújtott hitelek, kölcsönök állománya közötti különbség 17

-

milyen ezeknek a tartozásoknak és követeléseknek az összetétele, iránya és a feltételek szerinti megoszlása

-

milyen a külföldi pénzforrások nettó nagyságának aránya a hazai tőkeforrásokhoz, illetve a nemzeti jövedelem megtakarított részéhez viszonyítva, vagy az adósságállománynak a GDPhez viszonyított aránya;

-

mennyire koncentrált, illetve diverzifikált az adós-hitelezői viszony relációs szerkezete milyen célra fordítják az igénybe vett külföldi pénzforrásokat

-

stb. (Szentes, 2008). A finanszírozási függőség következménye: - a segélyező (kölcsönadó) ország “beleszólást nyerhet az adós (segélyezett) ország

gazdasági folyamatainak és külgazdasági kapcsolatainak alakításába”, feltételekhez kötheti a pénzösszegek folyósítását. Ma a hitelnyújtáshoz fűzött feltételek nagymértékben egységesítettek, és ebben nagy szerepe van a a nemzetközi pénzügyi intézményeknek, mint például a Nemzetközi Valutaalap (Szentes, 2008). 3.2.2.4 A technológiai interdependenciák aszimmetriái Az aszimmetria megítélésében a következő tényezők játszanak szerepet: 17

a nettó adósságállomány

94

-

milyen termelési és szolgáltatási ágazatokra terjed ki a technológiák fejlesztése és gyártása

-

mekkora kapacitású a technológiaexport

-

milyen az adott ország technológiaexportjának és -importjának egymáshoz viszonyított volumene és összetétele.

-

Mekkora az egyes országok részaránya a technológiaexport és –importban.

-

Stb. (Szentes, 2008). Az aszimmetria következményei:

-

A műszaki szabványok, a kompatíbilis alkatrészek, a fenntartás és javítás,

továbbfejlesztés stb. terén is olyan kötődések alakulnak ki, amelyek megnehezítik és költségessé teszik a technológiai kapcsolatok diverzifikálását. -

Megnőnek a technológiát átadó partner beavatkozási lehetőségei, monopolisztikus

helyzetbe kerülhet a technológia fejlesztője -

Annak a kockázata, hogy „nem megfelelő technológia" átvételére kerül sor

-

Nem fejlődnek megfelelően a hazai szakemberek innovációs és fejlesztő-kísérletező

képességei, illetve az egész K+F tevékenység nem válik kifizetődővé következménye a brain drain, a szakképzett munkaerő külföldre vándorlása (Szentes, 2008). A technológiai függőség aszimmetriájának csökkentése: - változások a termelés struktúrájában és az oktatás, képzés és kutatásfejlesztés infrastruktúrájában, ami hosszú és költséges folyamat - technológiatranszfer, technikai segítségnyújtás, tudományos együttműködések (Szentes, 2008). 3.2.2.5 A munkaerő-áramlás nemzetközi szerkezetének aszimmetriái Az aszimmetria veszélyei a következők: “- az „anyaország" belső munkaerőhelyzete a vendégmunkásokat befogadó ország munkaerőpiaca változásainak közvetlen hatása alá kerül, - a belső jövedelmi viszonyok és fogyasztási szokások (…) is erősen módosulnak és polarizálódnak a vendégmunkások hazautalt jövedelmei és visszatérése nyomán,” - a vendégmunkások és azok családjának bizonyos szociális ellátási költségeit továbbra is az anyaország viseli (Szentes, 2008).

95

Az aszimmetria enyhítésére ez esetben is a függőség diverzifikálása jelenthet megoldást, amely költséges folyamat, ugyanakkor nyelvi és kulturális tényezők is akadályokat képezhetnek. Az adminisztratív korlátozások pedig alapvető emberi jogokat sértenek meg (Szentes, 2008). 3.2.2.6 A nemzetközi információáramlás aszimmetriái Az aszimmetria okai: -

az információs kultúra és és a technológiai fejlettségben mutatkozó nemzetközi különbségek,

-

a gazdasági és egyéb folyamatok transznacionalizálódásához kötődő információigény, amelyhez viszont a kevésbé fejlett országok esetén az információáramlás befogadásához kapcsolódó kapacitáshiány társul (Szentes, 2008). Az aszimmetria következménye: -

az információszolgáltatásért fizetendő nagy költségek (gyakran monopolisztikus árak).

-

egyoldalú és emiatt kevésbé megbízható informálódás, sőt esetenként akár szándékos

félreinformálás. Az információs interdependencia szimmetrikusabbá tétele a következőképpen történhet: - a szükséges technológiák és ismeretek megszerzése -a kommunikációs hálózatok kiépítése - az információk kiegyenlítettebb nemzetközi megoszlása - az összes többi interdependencia aszimmetriájának a csökkentése (Szentes, 2008).

3.3 A transznacionális társaságok szerepe a világgazdaságban (Szentes, 2008b: 99-122. alapján, néhány kiegészítéssel)

3.3.1 A nemzetközi tőkeáramlás formái és indítékai A világgazdasági folyamatokban fontos szerepet játszanak a transznacionális társaságok, amelyek a tőke nemzetközi áramlásának biztosítanak alapot. A tőke nemzetközi áramlása több formában valósul meg, ezek közül a legfontosabbak a következők: •

a kölcsöntőke áramlása (beleértve az exporthiteleket, a kereskedelmi bankok által külföldi ügyfeleknek nyújtott hiteleket, a kormányok és a nemzetközi szervezetek által a kevésbé fejlett országoknak kedvezményes feltételekkel nyújtott kölcsönöket stb.)

96

•

a közvetlen beruházási tőke áramlása (a külföldön végzett tőkeberuházások, és a külföldi tőke helyi beruházásai), az ún. külföldi közvetlen beruházások (outward és inward foreign direct investments, FDIs)

•

a „portfólióberuházások", vagyis a hazai kibocsátású értékpapírok (kötvények, részvények, zálogjegyek, stb.) külföldiek által történő, illetve külföldi kibocsátású értékpapírok hazai befektetők által történő megvásárlása (Szentes, 2008b).

A külföldi közvetlen működőtőke-beruházások négy csoportra tagolhatók: 1. Új vállalat vagy leányvállalat alapítása: zöldmezős beruházásnak nevezik 2. A már létező külföldi vállalat tulajdonrészének megvásárlása: egyesülés vagy felvásárlás útján (pl. 2004-ben a Romániában a MOL megvásárolta a Shellt, a Lidl megvásárolta Plus-t) 3. A vállalatok nyereségének az újrabefektetése, a vállalat számára nyújtott hitelek és az alaptőke-emelés. 4. Új beruházási formák, amelyek nem számítanak külföldi működőtőkeberuházásnak,

de

többet

jelentenek,

mint

az

egyszerű

export:

licenszszerződések, franchise, koncesszió stb. (Mészáros, 2006b). Az FDI rohamos terjedése összefügg: - a nemzetgazdaságok fokozott világgazdasági nyitottságával (pl. szocialista rendszerek megszünése) - a tényezőáramlást megkönnyítő regionális integrációk és szervezetek létrejöttével, - a pénzügyi, ill. a tőkeforgalmi liberalizációval - a kommunikáció, a távközlés, adatszolgáltatás, szállítás és közlekedés terén végbement technikai fejlődéssel - de legfőképp a transznacionális társaságok, „vállalatbirodalmak" keletkezésével és terjedésével (Szentes, 2008b).

3.3.2 A transznacionális társaság fogalma A „transznacionális társaság", „transznacionális vállalat" (transnational Corporation, illetve company) elnevezés viszonylag új keletű.

97

„Az ENSZ transznacionális társaságokkal foglalkozó intézménye (UN Centre on Transnational Corporations, UNCTC) meghatározása szerint transznacionális

vállalatok a

következők: a)

gazdálkodási tevékenységüket két vagy több országban folytatják,

b)

centralizált döntéshozatali rendszerrel bírnak és globális stratégiát alkalmaznak,

c)

különböző országokban működő vállalataik között az információkat, a forrásokat

és eszközöket, valamint a felelősséget megosztják” (Szentes, 2008b). Transznacionális vállalatnak nevezzük azt a vállalatot, amelynek tőketulajdona többnyire, de nem feltétlenül multinacionális, és amelynek esetén a vállalat összeredményének növelése a cél, és amelynek irányítása az anyaországban élő tulajdonosok és menedzserek érdekei alapján történik (Mészáros, 2006b). A transznacionális cégek fő jellemzői tehát: 1. külföldön is létesítenek beruházásokat, 2. leányvállalatokat létesítenek vagy a helyi vállalatok részvényeit vásároljak fel 3. alvállalkozókat foglalkoztatnak stb. 4. eredetileg „nemzeti" nagyvállalatok, amelyek transznacionálissá válnak 5. többnyire maguk is olyan részvénytársaságok, amelyeknek össztőkéjében a külföldi tőkének is van részvényhányada, 6. finanszírozásukban általában külföldi hitelforrások is szerepelnek. 7. irányításuk - a menedzsment - egységes és elsősorban az „anyagazdaságban" lévő bázis-, érdekei által meghatározott. 8. üzleti tevékenységük nagyrészt olyan „hálózati formában" valósul meg, amely nemcsak külföldi leányvállalataikat, hanem a velük szerződéses viszonyba lépő helyi bedolgozó, szolgáltató, értékesítő vállalatokat is felöleli, és így a befogadó országok között kiépül egy hatékony hálózati rendszer 9. üzletpolitikájuk nyereségorientált, ez azonban a társasági összesített, aggregált profitráta növelésére koncentrál (Szentes, 2008b). A transznacionális társaságok két nagy típusa létezik: 1. vertikálisan integrált társaságok: a termelés különböző részei különböző országokban történnek, pl. alalpanyag-feldolgozás az egyik országban, a szállítási hálózat a másik országban, az értékesítés a harmadikban működik.

98

2. horizontális integrációk: a különböző termékeket párhuzamosan állítják elő a különböző országokban (Mészáros K., 2008). A gyakorlatban a transznacionális társaságok nagy része e két változatot kombinálja, vagyis mindkét típushoz besorolható (Szentes, 2008b).

3.3.3 A külföldi közvetlen beruházások fő indítékai A

külföldi

beruházások

indítékai

rendkívül

öszetett

rendszert

alkotnak.

A

szakirodalomban többféle csoportosítás létezik az indítékok elhatárolására. Az ún. OLI paradigma (Ownership – Location – Internalisation) szerint az indítékok a következőképpen csoportosulnak: a)

bizonyos előnyök megszerzése - „országspecifikus" előnyök, ez alapján történik az ország kiválasztása a terjeszkedés céljából,

b)

a már meglévő előnyök kihasználása, illetve kisajátítása - vállalati és ágazati előnyök monopolizálása

c)

bizonyos hátrányok leküzdése – az „anyaország" specifikumaira utal (Mészáros K., 2008). Egy más csoportosítás a beruházások típusai szerint:

-

az erőforrások megszerzését célzó beruházások (resource seeking) (természeti erőforrások,

külföldi munkaerőforrás, szellemi tőke, technológia stb.) -

a piac megszerzésére irányuló beruházások (market seeking) (korábban exporttal ellátott

piac megszerzése, méretgazdaságossági előny, piac differenciáltsága, termékdifferenciálás) -

a hatékonyság növelésére törekvő beruházások (efficiency seeking) (a tényezők

hatékonyabb kihasználása, a termelékenység növelése, a résztevékenységek olyan kihelyezési kombinációja, amely a legnagyobb aggregált profitot eredményezi) -

a stratégiai előny, illetve képesség megteremtését célzó, a hosszú távú versenyképesség

javítását szolgáló beruházások (strategic asset, illetve capability seeking) (különböző kapacitásoknak a közös tulajdonából, a különböző tevékenységeknek a központi ellenőrzéséből adódó vagy a közös vállalatok és a vállalatfúziók révén szerezhető előnyök kihasználását biztosító beruházások. Viszont nem csak a versenytársak kiszorítása, hanem a velük való szövetségre lépés is képezhet előnyt) (Szentes, 2008b).

99

3.3.4 Előnyök a tőkebefogadó ország számára A külföldi beruházási tőke beáramlásának és működésének legfontosabb előnyei a befogadó ország számára: •

A gazdaságfejlesztés finanszírozási forrásainak a bővülése, a külföldi pénzforrásokhoz való hozzájutás főleg olyan országokban, amelyek nem tudnak vagy nem akarnak újabb külföldi kölcsönöket felvenni a tőkeforrásaik növelése céljából.

•

A multik bővíthetik a foglalkoztatási lehetőségeket.

•

A multik révén a befogadó ország korszerű fejlett technikához, technológiai ismeretekhez (know how) jut hozzá.

•

A

vállalatszervezési,

vállalatirányítási

tapasztalatok,

a

korszerű

szervezési,

menedzselési, piackutató, információs és elszámolási ismereteknek a megszerzése a multik révén különösen a modern üzleti élet és vállalkozások terén járatlan, illetve kevésbé fejlett országok számára. •

A külpiaci kapcsolatok fejlesztése, a külföldi piacokra való bejutás a transznacionális társaságok leányvállalatai által

•

Az új vállalat kockázatát a külföldi partner viseli

•

A jövedelmek elköltésének multiplikatív hatása (a kereslet megnövekedhet, növekednek az adók is) (Mészáros K., 2008, Szentes, 2008b).

3.3.5 Hátrányok a tőkebefogadó ország számára A külföldi beruházási tőke beáramlásának és működésének legfontosabb hátrányai a befogadó ország számára: •

gazdasági függőség alakulhat ki (a beruházási tőkeáramlás erősen aszimmetrikus szerkezete is létrejöhet főként, ha egy fejlett és egy kevésbé fejlett országról van szó), csökkenhet a „nemzeti szuverenitás"

•

technológiai függőség jöhet létre, illetve nehezen adaptálható technológiákat hoznak be

•

helyi erőforrások jelentős része külföldi ellenőrzés alá kerülhet

•

strukturális döntéseket befolyásolhatnak a külföldi nagyvállalatok

100

•

befolyásolhatják az ország külkereskedelmi kapcsolatait, és például leállíthatnak olyan, „harmadik" országokkal való export- és importügyleteket, saját anyaországuk érdekeit követve

•

a befogadó ország restriktív hitelpolitikáját kijátszása

•

reklámhadjárataik révén befolyásolhatják a helyi fogyasztási szokásokat, a helyi kultúrát

•

viszonylagos finanszírozási veszteséget jelenthet a profitok kiáramlása,

•

elszívják a legjobban képzett munkaerőt a gazdaság más részeiből és „csatornát" nyitnak a nemzetközi brain drain számára.

•

stb. (Mészáros K., 2008, Szentes, 2008b).

A multik tevékenysége tehát előnyöket és hátrányokat is jelenthet a befogadó ország számára, amelyek nemcsak a multik üzleti politikájától függnek, hanem az adott ország kormányzati politikájától is.

3.4 Külkereskedelem és nemzetközi pénzügyek (Szentes, 2008c: 57-98. alapján, néhány kiegészítéssel).

3.4.1 Külkereskedelmi alapfogalmak A külkereskedelem közvetlen szerepet játszik egy ország gazdaságának működésében, különösen a nemzeti jövedelem alakulásában és felhasználásában. A külkereskedelem hatásának a mérésére leggyakrabban használt mutatók: az exportkoefficiens vagy exporthányad, illetve az importkoefficiens vagy importhányad. 1. Exportkoefficiens (v. exporthányad) = Az export évi értéke / az évi nemzeti jövedelem x 100 (%) A koefficiens azt mutatja, hogy az évi nemzeti jövedelem hány százaléka realizálódik export révén, ill. az össztermelés hány százaléka kerül külföldre (Mészáros K., 2008). A mutató értéke függ: 1. az adott ország exportszektorának nagyságától és teljesítményétől 2. más országok importkészségétől 3. a hazai vásárlóerőtől, fogyasztói preferenciáktól 4. monetáris viszonyoktól

101

5. Stb. (Szentes, 2008c) 2. Importkoefficiens (vagy importhányad) = Az import évi értéke / az évi nemzeti jövedelem x 100 (%) A koefficiens azt mutatja, hogy a nemzeti jövedelem hány százalékát fordítják importcikkek vásárlására.

Külkereskedelmi cserearányok A külkereskedelemből származó nyereség, illetve veszteség mérésére cserearányokat számítanak. Külkereskedelmi cserearányon (terms of trade) az exportált és az importált termék mennyiségei közötti viszonyt (1), illetve az azt meghatározó árak viszonyát (2), vagyis az exportáru relatív, az importcikk árához viszonyított árát értjük (Szentes, 2008c). •

(1) Qx / Qy, ahol Qx: exporttermék menny., Qy: importtermék menny.

•

(2) Px / Py, ahol Px: exporttermék ára, Qy: importtermék ára.

•

(1), (2): tipikus export-, ill. importermékek esetén számítják.

Az összes export – és importtermék esetén az összesített cserearányok változását mérik fel, és ehhez statisztikai indexszámokat alkalmaznak. A legfontosabb külkereskedelmi cserearányok változását jelző mutatók a következők: a. A „nettó barter" (vagy „egyszerű") cserearány-mutató: - a vizsgált időszak és a bázisidőszak között végbement exportár-változásoknak az importárak változásaival való egybevetésére szolgál: - (a) exportárindex / importárindex 18 - ha (a) < 1  relatív veszteség ahhoz képest, hogy hány százalékkkal több importárut vásárolhattak volna egységnyi exporttermékért, ha az árak, illetve az árarányok a bázisévihez képest nem változnak. A mutató hátránya:

18

-

önmagában véve nem minősíti az illető ország világpiaci pozíciójának alakulását,

-

változatlan export- és importstruktúrát tételez fel,

Indexszámítás:= Index

, X t +1 − X t ×100 Xt

ahol az X a t-ről, t+1 időszakra való százalékos változását számítjuk ki.

102

-

a külkereskedelemből származó haszon alakulása viszont nemcsak az árak, hanem a volumen és a költségek alakulásától is függ, és ezeket a mutató nem veszi figyelembe (Szentes, 2008c).

A leggyakrabban használt cserearány-mutató, a legtöbb nemzetközi dokumantumban ezt használják (Mészáros K., 2008) b. A „bruttó barter cserearány-mutató" - az export- és az importmennyiségek változását hasonlítja össze -

(2) exportvolumen-index / importvolumen-index

A mutató hátránya: -

nem tükrözi az árváltozások hatását, a struktúraváltozást és a költség-, illetve termelékenységi színvonal alakulását sem.

-

A különböző mértékegységek miatt az exportcikkek és importcikkek mennyiségeinek összegzése lehetetlen, ezért a mennyiségi változások is csak az árak segítségével összegezhetők (bázisárakat használva). Igazából az export és az import összesített értékének változását hasonlítjuk össze változatlan árakon (Szentes, 2008c).

c. A „jövedelmi cserearány-mutató“ -

a és b kombinációja

-

az árváltozásoknak és az exportmennyiség alakulásának az együttes hatását jelzi.

-

(c) exportárindex x exportvolumen-index / importárindex

-

a korábbihoz képest változó áron és mennyiségben realizált export összértéke hogyan viszonyul a megváltozott áron beszerezhető importhoz, vagyis hányszor több vagy kevesebb importcikk megvásárlását teszi lehetővé.

d. A „bruttó" jövedelmi cserearány-mutató - c továbbfejlesztett változata -

(d) (exportárindex x exportvolumen-index) / (importárindex x importvolumenindex)

-

egyszerre jelzi az árak és a volumenek változását

-

választ ad arra, hogy kedvezőtlen árváltozások esetén miként lehet a külkereskedelemből származó jövedelem csökkenését nemcsak az export mennyiségének növelésével, hanem az importmennyiség csökkentésével is ellensúlyozni (Szentes, 2008c).

103

Rugalmassági mutatószámok A külkereskedelembe kerülő áruk és szolgáltatások kínálatának és keresletének rugalmassága

is

nagymértékben

meghatározza

a

külkereskedelmi

teljesítmény,

a

külkereskedelemből származó bevétel alakulását (Szentes, 2008c). Fontos rugalmassági mutatók a következők: a. A kereslet jövedelemrugalmassága = x termék keresett mennyiségének százalékos változása / a jövedelem százalékos változása b. A kereslet árrugalmassága = x termék keresett mennyiségének százalékos változása / az x termék árának százalékos változása. c. A kereslet keresztárrugalmassága a másik termék (y) árváltozásához viszonyítja a kereslet változását. •

Helyettesítő, ill. egymással versenyző termékek esetén pozitív

•

Kiegészítő termékek esetén negatív.

•

(c) = x termék keresett mennyiségének százalékos változása / y termék árának százalékos változása

A rugalmassági mutatószámok esetén az eredményeket a következőképpen értelmezzük: - ha a mutatószám értéke •

> 1, akkor rugalmas keresletű javakról beszélünk

•

=1, akkor egységnyi rugalmasságú kereslete van a vizsgált terméknek (vagy termékcsoportnak)

• 3.4.2

<1, akkor rugalmatlan kereslete van a terméknek.

A külkereskedelem szerkezete Fontos a külkereskedelem szerkezetének a vizsgálata, mert: - a különféle termékek és szolgáltatások iránti kereslet különbözőképpen viselkedik, - egy ország külkereskedelmi cserearányainak alakulása az exportjának és importjának összetételétől is függ, - nem mindegy, hogy mely országokba irányul az exportja, és mely országokból származik az importja. A külkereskedelem szerkezete vizsgálható:

104

•

1. Az áruszerkezete alapján: az ország exportjában, illetve importjában milyen arányban szerepelnek az egyes termékek (koncentrált vagy diverzifikált export és import).

•

2. A külkereskedelem földrajzi (illetve „relációs") szerkezete alapján: az adott ország exportjában, illetve importjában milyen arányban szerepelnek az egyes országok, illetve országcsoportok, vagyis mely országok között alakultak ki a külkereskedelemben kölcsönös függőségek (Szentes, 2008c).

Külkereskedelmi mérleg Egy ország külkereskedelmi mérlege egy adott időszakban realizált összes export és összes import értékét veti egybe. 1.A mérleg egyik oldalán szerepel az összes export (Px * Qx , x- a termékfajták száma) 2.A másik oldalon: összes import (az exporthoz hasonlóan számítják). A mérleg egyenlege az export értékének és az import értékének a különbsége (export – import). Az egyenleg: •

„Aktív", illetve többlettel zárul a mérleg, ha az export > import.

•

Ellenkező esetben „passzív", vagyis deficites.

A külkereskedelemből származó többletjövedelem a nettó exportbevétel.

3.4.3 Nemzetközi pénzügyi fogalmak 3.4.3.1 Valutaárfolyam és árfolyamtípusok Egy ország „nemzeti" pénzének, valutájának más országok „nemzeti" pénzére, valutájára való átváltási arányát valutaárfolyamnak nevezzük. A valutaárfolyam kifejezése: a) az egységnyi külföldi valutáért fizetendő hazai valuta mennyisége, vagyis valamely külföldi valuta (pl.$) nemzeti valutában (lej) mért ára (lej/$) b) az egységnyi hazai valutáért vásárolható valamely külföldi valuta mennyisége, vagyis a nemzeti valuta (lej) külföldi valutában (pl. $) mért ára ($/lej). Többféle árfolyam létezik a devizakereskedelemben: a fizetési eszköz formái (készpénz, csekk stb.) szerint, illetve az eladási és a vételi ügyletekben. Különbség létezik a vételi árfolyam és az eladási árfolyam között, az azonnali és a határidős árfolyamok között stb.

105

Két különböző nemzeti valutának egy harmadik valutában kifejezett és ezáltal egymáséhoz is viszonyítható árát „keresztárfolyamnak" nevezzük. (pl. a EUR/$ és a Ft/$ alapján a EUR/ Ft árfolyam megállapítása). Az állam gazdaságpolitikai szempontok alalpján korlátozhatja a valutája más valutára való átválthatóságát (konvertibilitását) (Misz, 2006). A nemzeti valuták lehetnek: a. konvertibilisek vagy nem, vagy csak részben konvertibilisek b. korlátozottan és államilag ellenőrzött módon konvertibilisek c. más valuta vagy valuták árfolyamához kötöttek (Szentes, 2008c). 3.4.3.2 Nemzetközi monetáris rendszerek A nemzetközi monetáris rendszerek megkülönböztetése a következő tényezők alapján történik: 1. milyen az árfolyamrendszer 2. mi tölti be a „hivatalos tartalékeszköz" szerepét. 1. Az árfolyamrendszerek főbb változatai •

teljesen és tartósan „rögzített" (fixed) árfolyamrendszer (peg)

pl. a valuták aranytartalma, illetve aranyra való átválthatósága államilag garantált, vagy maga az állam rögzíti az arannyal nem fedezett valuta árfolyamát; •

„kiigazíthatóan rögzített" árfolyamrendszer (adjustable peg),

Pl. Bretton-Woods-ban létrehozott ún. „aranydeviza-rendszer“. A paritás és a megengedett ingadozási sáv meghatározását kiegészíti a paritás időszakonkénti, a piaci árfolyamhoz korrigáló valuta-leértékelések, illetve -felértékelésnek szerződésben biztosított lehetősége; •

„csúszó rögzített" (crawling peg) árfolyamrendszer

a megállapított paritásokat rendszeresen, rövid időközökben igazítják ki előre bejelentett, viszonylag csekély mértékű valutaleértékelésekkel •

„irányítottan lebegtetett" (managed floating) árfolyamrendszer

az árfolyamok csaknem szabadon, a valutapiaci kereslet és kínálat alakulása szerint változnak, legalábbis egy bizonyos „sávon" belül, amelyen túllépve azonban egyes országok monetáris hatóságainak feladata a valutapiacra történő beavatkozás •

„szabadon lebegő", vagyis teljesen rugalmas árfolyamrendszer,

106

az árfolyam kizárólag a valuták keresletének és kínálatának alakulásától függ. (Szentes, 2008c) 2. A „hivatalos tartalékeszközök" változatai •

arany (többnyire aranyrudak formájában),

•

„aranydeviza" (aranyra garantáltan átváltható valamely nemzeti valuta)

•

„fiduciáris" tartalékeszköz (vagyis olyan valuta vagy nemzetközi elszámolási egység, amelyet bizalom alapján fogadnak el nemzetközileg hivatalos tartalékeszköznek).

(Szentes, 2008c) A II. világháború befejezése után (a Bretton-Woods-i értekezlet) - 1971-ig: „aranydeviza rendszer“ volt érvényben, az árfolyamrendszer „kiigazíthatóan rögzített" volt, és a „hivatalos tartalékeszköz“az arany és az aranyra átváltható USA dollár volt. Azóta a fejlett piacgazdaságú országokban

„irányított lebegtetésű" árfolyamrendszer van érvényben, tartalékeszköz: saját

konvertibilis valutájuk, a „bizalom" alapján kapják a szerepükek („fiduciáris" tartalékeszközök). (Szentes, 2008c)

3.4.4 A nemzetközi fizetési mérleg A nemzetközi fizetési mérleg valamely országnak egy meghatározott naptári időszak alatt a külfölddel lebonyolított pénzügyi műveleteit, illetve azok eredményét tartja nyilván összesítve. (Szentes, 2008c) A nemzetközi fizetési mérleg tartalmazza az: •

A külföldről származó bevételeket és külföldre teljesített kifizetéseket

•

A külfölddel szemben keletkezett követeléseket és tartozásokat

•

A hivatalos tartalékeszközök állományának alakulását.

A nemzetközi fizetési mérleg főbb részei: 1. folyó fizetési mérleg 2. tőkeforgalmi mérleg 3. pénzügyi mérleg. 1. A folyó fizetési mérleg tételei A külfölddel folytatott reálgazdasági tranzakciókat, az elsődleges jövedelmeket, valamint az egyoldalú átutalásokat tartalmazza. Részei: - külkereskedelmi mérleg: az áruforgalmat, az exportot és az importot tartalmazza

107

- szolgáltatásokkal kapcsolatos tételek (idegenforgalom, pénzügyi szolgáltatások, biztosítás) - a jövedelmek mérlege (termelési tényezők áramlásával kapcsolatos jövedelmek) - az egyoldalú folyó átutalások mérlege. (Mészáros K., 2008) 2. Tőkeforgalmi mérleg tételei: 1. közvetlen tőkeberuházások •

„követel" (credit) oldalon, + : külföldi tőke közvetlen beruházások formájában történt beáramlása

•

„tartozik" (debit) oldalon, -: a közvetlen beruházási tőkék külföldre való kiáramlása

2. portfólióberuházások: •

külföld által az adott időszakban az ország értékpapírjainak a megvásárlására fordított (+)

•

a belföldiek által külföldi kibocsátású értékpapírok vásárlására fordított összegek (-)

3. közvetlenül folyósított hitelek, ill. kölcsönök + kedvezményes hitelfeltételekkel nyújtott „segélyek“: •

visszafizetési (és kamatfizetési) kötelezettség mellett hitel, illetve kölcsön vagy „pénzügyi segély" formájában külföldről kapott (+)

•

az ilyen kötelezettség mellett külföldnek nyújtott pénzösszegek (-).(Szentes, 2008c)

3. Pénzügyi mérleg •

A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes aktívuma (eszköz oldala) milyen pénzügyi

eszközök

változásában

nyilvánul

meg,

illetve

hiányát

(nettó

finanszírozási igény) mely pénzügyi eszközök finanszírozzák. •

Tartalmazza a közvetlen tőkebefektetéseket, a portfolió-befektetéseket, az egyéb befektetéseket, valamint a nemzetközi tartalékeszközök alakulását (Mészáros K., 2008)

3.5 A nemzetközi árukereskedelem intézményei és szabályozása (Blahó, 2008: 171-200. alapján, néhány kiegészítéssel).

3.5.1 Bevezető A XX. században rengeteg nemzetközi szervezet alakult ki, de a leglátványosabb növekedés a nemzetközi kereskedelem terén létrejött szervezetek számában nyilvánult meg.

108

Legfontosabb ezek közül a Nemzetközi Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade, GATT), amely 1947 –ben jött létre az Egyesült Államok kezdeményezésére, és amelynek célja a vámok csökkentése, és a nemzetközi egyezmények megkötése volt. A GATT helyét 1995-ben felváltotta a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation - WTO), amely a nemzetközi kereskedelem problémáinak a megoldását szolgálja. A világkereskedelmi rendszer napjainkban egy alaposan szabályozott politikai rendszert képez, és működésének alapját a nemzetközi egyezmények megkötése képezi. Meghatározó tendenciaként érvényesül napjaink világgazdaságában a nemzeti kereskedelmi és egyéb korlátozások fokozatos lebomlása, illetve a nemzetközi kereskedelem bizonytalanságának csökkenése (Blahó, 2008). A nemzetközi kereskedelem esetén két egymással szembenálló irányzat alakult ki: a protekcionista, illetve szabadkereskedelmi irányzat. A protekcionista irányzat fő célkitűzése: az olcsóbb külföldi import kizárása, ezáltal a hazai termelők érdekeinek a védelme. E szemlélet szerint az egyik ország csak a másik rovására gazdagodhat. Ezzel szemben a szabadkereskedelmi irányzat szabad utat enged a belföldinél versenyképesebb termékeknek, a fogyasztói érdekeket tartja szem előtt. Ez az irányzat ugyanakkor nem ítéli el, hogy főként a fejlődő országok bizonyos iparágaikban protekcionizmust alkalmazzanak (Blahó, 2008).

3.5.2 Kereskedelempolitikai eszközök “Kereskedelempolitikán (pontosabban: külkereskedelem-politikán) általában a külkereskedelmi árucsere - hazai feltételeit, - a forgalom irányát, - mennyiségét, - minőségi, ill. termékösszetételét befolyásoló, különösen pedig az importot korlátozó, ill. az exportot támogató állami rendelkezéseknek és szabályozóknak az alkalmazását értjük.” (Szentes, 2008c) Eszközcsoportok: •

a vámok, ill. vámtarifák, vámdíjszabások

•

a nem vámjellegű, nem tarifális kereskedelmi intézkedések, ill. akadályok.

109

3.5.2.1 Vámok “A vám olyan, közadó formájában alkalmazott gazdaság-, kereskedelempolitikai eszköz, amely árképző tényezőként érvényesül az országhatáron áthaladó áru külkereskedelmi, illetve belföldi árában.” (Blahó, 2008: 172) A merkantilizmus időszakából származik, amikor is fő célja a hazai ipar, hazai kereskedelem fejlődésének elősegítése, illetve a külföldi versennyel szembeni védelem volt. A vám az államháztartás bevételeinek a növekedését szolgálja. Vámokat alkalmaznak az export, az import, illetve tranzitforgalom esetén is. Mivel a vámok úgy a belföldi, mint a külföldi árviszonyok befolyásolják, elkerülhetetlenül diszkriminatív jellegűek, főként a következő formákban: 1. A hazai termelő előnyben részesítése a külföldi versenyképesebb termelőkkel szemben, 2. A különböző termékek hazai fogyasztóinak egymással szembeni diszkriminálása (egyes termékekre nagyobb vám) 3. A külföldi szállítók áruk szerinti diszkriminálása 4. A külföldi szállítók országok szerinti diszkriminálása (Blahó, 2008: 172-173).

A vámok csoportosítása (Blahó, 2008: 173 – 176 alapján) A következőképpen csoportosíthatjuk a vámokat: 1. A külkereskedelmi forgalom melyik területén alkalmazzák? •

exportvámok

•

importvámok

•

tranzitvámok.

2. Jogi státuszuk (a létrehozás módja) szerint: •

állami törvényhozással létrejött vámok (autonóm vámok)

•

nemzetközi szerződésekkel létrejött vámok (szerződéses vámok)

3. Milyen közgazdasági, kereskedelempolitikai cél elérése érdekében alkalmazzák? •

fiskális céllal megállapított vámok (célja: az államháztartás bevételeinek a növelése, nem

célja az importkorlátozás, nem diszkriminálja közvetlenül a külföldi termékeket)

110

védő- (szabályozó) vámok (célja: a hazai gazdasági ágak védelme, a gazdasági struktúra

•

átalakítása, a foglalkoztatottsági struktúra befolyásolása, a belső piac egyensúlyának megőrzése, az export elősegítése stb.) A védővámok fajtái: 1. Nevelővám Célja: az adott országnak még ki nem használt, komparatív előnyeinek 19 a hasznosítása (más országok már az adott terméket versenyképesen termelik és exportálják). 2. Piacbiztosító vám Célja: olyan gazdasági ágak védelme, amelyek versenyképessége tartósan elmaradt a világpiaci szint mögött (és a kilátások sem jók) 3. Devizavédelmi vám Célja: az ország fizetési mérleg problémáinak a megoldása importkorlátozások révén. Másik ország valutájának a leértékelése azzal, hogy az importot drágítják. 4. Antidömping és kiegyenlítő vám Célja: a hazai ipar tönkretételének megakadályozása, vámtételek kiszabása, hogy a dömpingárat a „normális importár" szintjére emelik. A kiegyenlítő vám célja: tudván azt, hogy az importőr a saját országában támogatásban (szubvenció, adókedvezmény, szállítási kedvezmény, hitelpreferenciák stb.) részesül, ennek ellensúlyozására vámot vet ki az illető ország. 5. Büntető-, retorziós vám, taktikai vám Célja: a vámtárgyalásokon résztvevő országok exportpozícióinak erősítése 6. Preferenciális vám A legnagyobb kedvezményes vámnál alacsonyabb vámtétel Célja: valamely ország előtérbe helyezése egy másikkal szemben, forgalomterelő hatása van. 3.5.2.2 Nem tarifális eszközök (Blahó, 2008: 176 - 178) Legfontosabb típusai: 1.

Kontingensek és az engedélyezési rendszer

2.

Szubvenció/ártámogatás

3.

Devizagazdálkodás

19

Valamely adottság, amely mentén egy adott ország kedvezőbb helyzetben van, mint egy másik ország.

111

4.

Egyéb adminisztratív (protekcionista) eszközök.

Nem tarifális kereskedelmi akadályok •

a mennyiségi korlátozások, kvóták,

•

a különféle adminisztratív és egyéb előírások, szabályozások, mint pl. az importárak állami felügyelet alá vonása, a nem automatikus importengedélyezési eljárás, a minőségi, technikai, közegészségügyi, állategészségügyi, növényvédelmi, környezetvédelmi stb. követelmények, szabványok, illetve normák, stb.,

•

a különféle exporttámogatások és az azokkal szemben alkalmazott „ellensúlyozó vámok", adók és illetékek,

•

a dömpingárak, illetve a dömpingellenes intézkedések,

•

az exportáló partnerország(ok)ra rákényszerített „önkéntes exportkorlátozások"

•

az egyéb, más országokkal kötött és a nemzetközi kereskedelem feltételeit, illetve az ország fizetési mérlegét kedvezően befolyásoló nemzetközi gazdasági megállapodások. (Szentes, 2008)

1. A mennyiségi korlátozások (kontingensek) Lényege: egy meghatározott időszakban az adott termékből az import ne haladja meg az előírt szintet. Fajtái: 1. importkontingens: az állam egyoldalúan meghatározza az adott árukból importálható mennyiséget 2. vámkontingens: a termék importjának meghatározott feltételek melletti korlátozása (egy bizonyos mennyiségig engedi az importot, de azután már vámot szab ki rá). 3. „önkéntes" exportkorlátozás: az importőr ország felszólítja az exportőr országot, hogy az önkéntesen korlátozza az exportot, máskülönben ő nagyobb kontingenst fog megszabni. 4. közvetett kontingesek: nem a termék behozatalára utalnak, hanem annak hazai felhasználásának a mértékére. (Blahó, 2008) A mennyiségi korlátozás érvényesítése érdekében szükséges az áruk mennyiségének a határon való ellenőrzése, illetve egy engedélyezési rendszer létrehozása.

112

Az engedélyezési rendszer: önálló importkorlátozó eszköz lehet akkor, ha az importőr ország előre nem határozza meg az importálható áruk mennyiségét, de fenntartja magának a jogot, hogy az importengedély kiadását egy bizonyos időpontban megtagadja. Előnye: az import alakulása ütemesebbé tehető, ugyanis az állam az engedélyeket nem egyszerre, hanem meghatározott időszakonként adhatja ki. Hátránya: nem számol új piacok lehetőségével, ha megváltoznak a költségviszonyok az exportőr országokban, nem növekszik automatikusan az adott országokra kiszabott kvóta. (Blahó, 2008) 2. Szubvenciók A szubvenciók célja az olyan gazdasági tevékenységek (ágazatok) támogatása, amelyek: 1.

Még nem versenyképesek, de azzá válhatnak;

2.

Költség és ár szempontjából nem versenyképesek, de hasznos a fenntartásuk

nemzetgazdasági szempontból; 3.

Valamilyen árpolitikai intézkedés miatt nem lehetnek gazdaságosak

3.5.3 A Nemzetközi Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) A II. világháborút záró nemzetközi egyezmények (Bretton Woods-i rendszer) egyik célkitűzése egy nemzetközi kereskedelmi egyezmény az úgynevezett International Trade Organisation (ITO) volt, ami végül nem jött létre, viszont megalakult helyette: a GATT (1947). A GATT 1994. december 31-én megszűnt, de létrejött a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation - WTO), és 1995. január 1.-jén elkezdte működését. A GATT egyébként nem egy szervezet, hanem egy nemzetközi egyezmény volt, amely szervezetként funkcionált (Blahó, 2008). A GATT fő célkitűzése a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok lebontása volt, vagyis az áruk termelésének és cseréjének a bővítése, az erőforrások minél teljesebb körű nemzetközi kihasználása (Mészáros, 2006) A GATT alalpelvei jelentették azokat a fő megállapodásokat, amelyeket a tagországoknak be kellett tartaniuk, és amelyek ma, a WTO esetén is érvényben vannak. A GATT-szabályok/alapelvek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szűk, de jelentős szektorában sikeresek voltak. (Blahó, 2008). A GATT alapelvek a kövekezők voltak:

113

–

Az egyenlő elbánás elve: a felek megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt,

amilyent a hazai elbánásban is biztosítanak. –

A kölcsönösség elve: a felek megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt, amelyet a

másik is megad, de harmadik félnek nem kívánják megadni. –

A legnagyobb kedvezmény elve: a tagországok megadnak egymásnak minden olyan

kedvezményt, amelyet egy harmadik országnak már megadtak vagy meg fognak adni (szerződéses viszony alapján) (Mészáros K., 2008). A GATT-tárgyalások többéves fordulókban zajlottak. Az alábbi táblázat összefoglalja e fordulók fő eredményeit. Táblázat 3-2: A GATT-fordulók eredményei

Forrás: Blahó, 2008: 180. Az uruguayi fordulót a Marrakechi Egyezmény zárta le, amely létrehozta a WTO-t.

3.5.4 A Kereskedelmi Világszervezet 1995-től tehát a WTO átvette a GATT szerepét, és ki is bővítette azt, ugyanis e szervezet hatásköre több termékcsoporta terjed ki, több területet szabályoz. A WTO ugyanakkor kevésbé rugalmas, mint a GATT, a megállapodások a tagok számára kötelezők. A WTO feladatai igen sokrétűek, a legfontosabbak pedig a következők: - működteti a kereskedelmi egyezményeket

114

- felügyeli a tagországok kereskedelempolitikáját - fórumot biztosít a tárgyalásokhoz - vitarendezéseket bonyolít le (speciális vitarendezési mechanizmussal rendlkezik) - együttműködik más nemzetközi szervezetekkel (Mészáros, 2006) A tagországok exportérdekeinek elősegítésére már 1964-ben (még a GATT idején) létrehozták a Nemzetközi Kereskedelmi Központot (International Trade Center), amelyet ma a WTO és az ENSZ – az UNCTAD - United Nations Conference on Trade and Development szervezet révén - közösen tart fenn. E központ tanácsokkal segíti a fejlődő és átalakuló országokat exportösztönző programjaik kialakításában, behozatali technikáik és stratégiáik kidolgozásában (Blahó, 2008). 3.5.4.1 A WTO szervezeti tevékenysége és felépítése A WTO együttműködik a globális nemzetközi pénzügyi intézményekkel (IMF, Világbank). A tagországoknak értesíteniük kell a WTO-t a nemzetközi kereskedelmet érintő nemzeti intézkedéseikről (bejelentési kötelezettség), pl. a dömpingellenes jogszabályok felállításáról stb., ugyanakkor értesíteniük kell a többi tagállamot is a változtatásokról, illetve azok hatásáról, amennyiben ez az illető tagállammal folytatott kereskedelmet valamilyen mértékben érinti. A WTO egy különleges nemzetközi gazdasági szervezet, tulajdonképpen egy szerződés a tagállamai között, amelynek célja a kereskedelmi szabályok meghozatala s ezek alátámasztása egy vitarendezési eljárással. (Blahó, 2008). A WTO jogokat adhat s kötelezettségeket vállalhat (mint pl. a Világbank). A tagállamoknak a WTO-t a hazai jogszabályaikkal összhangba kell hozniuk: a teljes kereskedelmi szabályozási rendet kell átvenniük. A WTO-t a tagállamok irányítják, a legfontosabb döntéseket a tagállamok képviselői (miniszterek, akik kétévente találkoznak), vagy magas rangú tisztségviselők (ezek Genfben találkoznak) hozzák. A döntések általában közmegegyezéssel, konszenzussal hozzák. Ahol a konszenzus nem alakul ki, a WTO-egyezmény lehetővé teszi a szavazást. A WTO legmagasabb rangú irányító testülete a Miniszteri Konferencia, amely legalább kétévente ülésezik, a nemzetközi kereskedelmi egyezmények minden vonatkozásában döntéseket hozhat. A gyakorlati munkát az Általános Tanács ellenőrzi. Sok más tanács, bizottság,

115

munkacsoport és tárgyalási csoport létezik a szervezeten belül. A mindennapi munka három testületben folyik: az Általános Tanácsban, a Vitarendezési Testületben, valamint a Kereskedelempolitikai Felülvizsgálati Testületben. Minden tagállam tagja mindhárom szervnek. A WTO „bizonyítványa" kitűnő a rendezett vitás eseteket tekintve (a legtöbbet az USA, illetve az EU kezdeményezte), és a WTO határozatokat eddig mindenki betartotta. A WTO tevékenységét egyébként az a bírálat szokta érni, hogy a szervezet által hozott szabályok nem mindig transzparensek, bizonyos jogi interpretáció szükséges az alkalmazásukhoz speciális esetekre (Blahó, 2008).

3.6 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem (Kacsirek, 2008: 201-223 alapján, néhány kiegészítéssel). A gazdasági fejlődés alakulásában egyre jelentősebb szerepet tölt be a szolgáltatások kereskedelme, amelynek liberalizálását egyelőre számos akadály (például szabályozási és technológiai akadályok) korlátozza. Az árukereskedelem globális szabályozása és liberalizációja 1947-től a GATT létrejöttével

megkezdődött,

a

nemzetközi

szolgáltatáskereskedelem

multilaterális

szabályrendszerének kidolgozása viszont a kilencvenes évek közepén indult meg, és mai napig tart, sőt egyre dinamikusabbá válik (Kacsirek, 2008).

3.6.1 A szolgáltatások sajátosságai A szolgáltatások nemzetközi kereskedelme sok szempontból hasonlít az árukére, ugyanakkor a szolgáltatások számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelynek következtében a

nemzetközi

kereskedelmi

folyamatokban

való

részvételük

jelentősen

eltér

az

árukereskedelemtől. Az alábbiakban a szolgáltatások gazdasági szerepe szerinti csoportosítását mutatjuk be.

I. Termelő szolgáltatások: - a termelési folyamatot megelőző szakaszban: pl. technológiafejlesztő kutatások, piackutatás, különböző tervek - a termelési folyamat során: pl. minőségellenőrzés, karbantartás - a termelési folyamattal párhuzamosan: pl. könyvelés, képzések, biztosítás, jogi tanácsadás stb. 116

- a termelési folyamatot követő szakaszban: pl. értékesítés, szállítás, reklám stb. II. Közületi és társadalmi szolgáltatások - közszolgáltatások: az állam működteti ezeket - társadalmi szervezetek által végzett közhasznú szolgáltatások, pl. közegészségügy, közoktatás, közlekedés, hírközlés stb. III. Személyes szolgáltatások Pl. háztartások részére nyújtott szolgáltatások: javító, takarító, kiszolgáló, szórakoztató stb. szolgáltatások (Mészáros K., 2008) Egy másik típusú csoportosítás szerint megkülönböztetünk piaci és nem piaci szolgáltatásokat. I. Piaci (üzleti) szolgáltatások: alapvetően a piaci viszonyok határozzák meg, pl. építészeti tervezés, a banki, biztosítási szolgáltatások, szállítási szolgáltatások, távközlési és vendéglátóipari szolgáltatások. II. Nem piaci szolgáltatások (közszolgáltatások): nem bízzák teljes mértékben a piac mechanizmusaira, az állam szervezi ezeket, pl. egészségügyi szolgáltatások, oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, környezetvédelmi szolgáltatások stb. (Kacsirek, 2008).

3.6.2 A szolgáltatások exportjának módozatai (GATS-terminológia) A szolgáltatások nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény, a GATS (Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről – General Agreement on Trade in Services) a következő export-módozatokat határozza meg. 1. Határon átlépő szolgáltatások Egy adott Tag területéről valamely másik Tag területére exportált szolgáltatások, amelyek valaminek a mozgatásához kapcsolódnak, pl. posta, szállítási szolgáltatások, feldolgozott adatok – internet. 2. Külföldön igénybe vett szolgáltatások Egy adott Tag területén valamely másik Tag fogyaszt szolgáltatásokat, amelyhez külföldre kell utazni. Pl. turizmus, oktatás az Oxfordi Egyetemen. 3. Helyben létrehozott, vállalaton keresztüli export Egy adott Tag valamely másik Tag területén nyújt szolgáltatásokat, vagyis a szolgáltató vállalatot (leányvállalatot, fiókot stb.) hoz létre a célországban (Pl. bank, biztosítás)

117

4. Importőr országban nyújtott egyéni szolgáltatás Egy adott Tag valamely másik Tag területén nyújt szolgáltatásokat természetes személyek jelenlétén keresztül (pl. zenekar, orvos) (Kacsirek, 2008).

3.6.3 A szolgáltatáskereskedelem liberalizációjából származó előnyök és hátrányok A szolgáltatáskereskedelem liberalizációjából számos előny és hátrány származik. Ezeket soroljuk fel az alábbiakban. Előnyök 1. Növekvő gazdasági teljesítmény A jó gazdasági teljesítőképességnek előfeltétele a hatékony szolgáltatási szektor. Ha nem áll rendelkezésre, importból pótolható a hazai hiány. Az import fejlődésre készteti a hazai szolgáltatókat. 2. Fejlődés Versenyképes szolgáltatások jelenléte nyomán felgyorsul a gazdaság fejlődése, amelynek révén nő az exportképesség is. 3. A fogyasztó olcsóbb szolgáltatásokhoz jut A növekvő verseny a szolgáltatások piacán a szolgáltatások árának csökkenését, minőségük, kínálatuk növekedését vonja maga után. 4. Magasabb fokú transzparencia és előreláthatóság A WTO-n belüli liberalizáció folytán nő a transzparencia, a nemzetközi piacokon nagyobb előreláthatóság érvényesül az exportőrök számára. 5. Technológiatranszfer A külföldi működő tőke beáramlása nyomán (főképp a szolgáltatási szektorban), technológiatranszfer is létrejön, amely átszivárog más hazai szektorokhoz is (Kacsirek, 2008).

Hátrányok - veszélyek 1. Az „iparnevelés"problematikája Ha nő a külföldi szolgáltatók által támasztott verseny, a komparatív hátránnyal rendelkező ágazat visszafejlődik, például a hazai szolgáltatások részaránya csökken (egyébként a hazai szolgáltatások fejlődését az állam támogatja).

118

2. A hazai szolgáltatók nem bírják a versenyt 3. Kedvezőtlen makrogazdasági tulajdoni szerkezet Különösen kis országok esetében a szolgáltatások nagy része külföldi tulajdonba kerülhet. A szolgáltatások részesedése a GDP-ben egyre nő a mezőgazdaság és az ipar rovására, a hazai kapacitások egyre nagyobb része képez külföldi tulajdont. 4. Munkaerő elcsábítása a hazai szolgáltatóktól 5. Külföldi ügyfelek gyakran szívesebben részesítik előnyben a külföldi céget 6. A transzparencia és előreláthatóság csökkenti a védelem lehetőségeit Rejtett kereskedelempolitikai eszközök, amelyek védik a hazai szolgáltatások transzparencia miatt nem lesznek alkalmazhatók. (Kacsirek, 2008).

3.6.4 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem korlátozásának eszközei A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem legfontosabb eszközei a következők. 1.

Mennyiségi korlátozások: a létrehozásukhoz szükséges valamely megfogható tényezőre

vonatkoznak. Pl. szolgáltatásimport korlátozható a befektetés értékének, az adott területen működő vállalkozások számának, a fiókok számának meghatározásával, szolgáltatások összértékének korlátozásával, vagy a közvetlen tilalom. 2.

Ár alapú korlátozások: vámjellegű vagy nem vámjellegű eszközök – hasonló 1.-hez, a

pl. a szolgáltatást nyújtó személy országba lépésének korlátozása, magas vízumdíjak, repülőtéri illeték, stb., kapcsolódó áruk importjának korlátozása. Ide tartoznak az állam részéről alkalmazott eszközök is - közvetlen árszabályozás: árak, ársávok, állami támogatás. 3.

Technikai akadályok: szabványok, előírások, engedélyezési eljárások, közbeszerzési

szabályok stb. pl. egészségügy, oktatás, személyhez köthető szolgáltatások esetén. 4.

Elosztási és kommunikációs hálózatokhoz való diszkriminatív hozzáférés: például a

telekommunikációs, közlekedési, pénzügyi és elosztási szolgáltatások terén, amelyek estén technikai feltétel az elosztási (kommunikációs) hálózathoz való hozzáférés. Ha ezt a befogadó ország nem engedélyezi, a vállalatok kénytelenek maguknak kiépíteni, amely viszont nagy költségeket generál. (Kacsirek, 2008).

3.6.5 A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem szabályozása: a GATS A nemzetközi szolgáltatáskereskedelemnek évtizedeken át nem volt olyan globális szabályozási egyezménye, mint az árukereskedelem esetén a

GATT. Az uruguayi forduló

119

keretében viszont létrehozták a GATS megállapodást, amely tartalmazza a nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelveit, fő szabályait és tagországi kötelezettségeit. A GATS jelenleg a WTO három fő területének egyike a GATT (áruk kereskedelme) és a TRIPs (szellemi termékek kereskedelme) mellett. A GATS három fő részből áll: 1. keretszerződésből, amely minden tagországra nézve kötelező 2. az egyes országok vállalási listáiból 3. az egyes szolgáltatási szektorok helyzetét ismertető függelékből. Három alappillére a következő: - a szolgáltatáskereskedelmet általánosságban szabályozó keretegyezmény - a szolgáltatásfajtákat konkrétan tárgyaló ágazati mellékletek - a nemzeti, úgynevezett kivételi listák, amelyek a piacra jutási lehetőségeket és a kivételes bánásmódokat tartalmazzák (Mészáros, 2006). A nemzetközi szolgáltatáskereskedelem alapelvei a következők: 1.

Valamennyi szolgáltatás lefedése

2.

A legnagyobb kedvezményes elbánás (LNKE) alkalmazása minden szolgáltatásra

3.

Nemzeti elbánás (diszkriminációmentesség elve)

4.

Transzparencia a nemzeti szabályozásban

5.

Objektív és ésszerű szabályozás

6.

Az elismerés joga - egymás különféle előírásainak, szabályainak, feltételeinek elismerése

7.

Nemzetközi fizetések és átutalások szabadsága

8.

Különleges kötelezettségvállalások tárgyalások eredményeként - kötelezettségvállalások

lekötése - nyújtott kedvezményt követően annál rosszabb feltételeket már nem lehet előírni 9.

Progresszív liberalizáció (Kacsirek, 2008).

120

3.7 Regionális integrációk “Önállóan, a nemzetállam klasszikus szabályozó funkcióit megtartva, vagy az együttműködés olyan formáját választva, amelynek keretében a kompromisszumok sora korlátozza a nemzeti érdekek érvényesülését van nagyobb esély a gazdaság fejlődésére, az állandóan

változó

világgazdasági

rendben

elért

pozíciók

megtartására,

illetve

megerősítésére?”(Kocziszky György, 2000)

3.7.1 Bevezető Regionális gazdasági integráció: két, vagy több nemzetállam független döntésén alapuló, a nemzetgazdasági korlátok és különbözőségek megszüntetésére, a jószágok és erőforrások piacának egyesítésére irányuló, intézményesített kapcsolata (Kocziszky, 2000). A regionális gazdasági integrációk eltérnek a nemzetközi együttműködések hagyományos formáitól. Főbb jellemzőik a következők: •

Nem bi-, vagy multilaterális megállapodások, hanem új típusú, az egységes belső piac kiépítésére irányuló együttműködések.

•

Hosszas egyeztető tárgyalások révén jönnek létre

•

Kölcsönös alkalmazkodást

és áldozatvállalást igényelnek a belépni vágyó tagok

részéről. •

A tagállamok közös érdekeinek az érvényesülése céljából a tagállamok között kompromisszumos megállapodások jönnek létre.

•

A regionális gazdasági integrációk egy földrajzilag lehatárolt csoport érdekeit érvényesítik: a csoporton kívül állókkal szembeni protekcionizmust alkalmaznak.

•

Az integrációs hajlandóság térben és időben változó

•

Az integráció adott szinten megállhat vagy visszaléphet egy alacsonyabb szintre, vagy meg is szűnhet (pl. KGST) (Kocziszky, 2000).

3.7.1.1 Miért jönnek létre regionális gazdasági integrációk? A regionális integrációk alapvetően gazdasági együttműködési formák, de politikai együttműködés nélkül nem jöhetnek létre. Az egymás közötti kereskedelem korlátainak fokozatos felszámolása növeli a piacméretet, valamint elősegíti az áruk, szolgáltatások, munkaerő, tőke

121

könnyebb áramlását. A regionális integrációk elsődleges célja a tagok közötti kereskedelem liberalizálása, amely többszintű folyamat. Ezáltal a piacok kiszámíthatóbbak, biztonságosabbak lesznek, javulnak az exportlehetőségek, a tagok könnyebben jutnak új piacokhoz, a verseny fokozódik, az ágazati specializáció erősödik, a hatékonyság pedig növekedik ezek által (Tolnai, 2010). A regionális gazdasági integráció mellett szóló érvek: 1.Volumengazdaságosság 2.Nő a kis országok világgazdasági súlya 3.Kínálatbővítés, jóléti hatások 4.Nő az erőforrásokhoz (tőke, technológia, munkaerő, információ, stb.) való hozzáférés lehetősége 5.Nő a gazdaság szereplőinek aktivitása  nagyobb választék és kedvezőbb árak  verseny növekedése 6.A politikai stabilitás és biztonság növelése (Kocziszky, 2000). Integráció ellen szóló érvek: 1.Erősödő beavatkozás

a nemzetállamok gazdaságpolitikájába, vagyis csökken a

szuverenitás 2.Az integráció hatására nemzeti, ágazati, stb. érdekek sérülnek a közösségi szempontok érvényesítése következtében. 3.Költségesség (bürokrácia, intézményrendszer kiépítése stb.) 4.Vámok lebontása, amely az állam számára elmaradó bevételt képvisel 5.Növekszik a társadalmi, gazdasági konfliktusok száma, amley egyensúlyi zavarokhoz (pl. egyes csoportok kirekesztése, perifériára kerülése) vezet 6.A nemzeti kultúra, a nemzeti jelleg sérülése (pl. szimbólumok -közös zászló, himnusz, stb.) (Kocziszky, 2000).

3.7.1.2 Regionális integráció és a globalizáció Napjainkban a világgazdaságot leginkább jellemző tendenciák a globalizáció, illetve a regionalizáció, vagyis a regionális integrációk létrejötte.

122

A globalizációt és a regionalizációt, bár sok hasonlóság (külkereskedelmi liberalizáció, a termelési tényezők szabadabb áramlása, a liberalizáció hasonló hatásai, interdependencia, szuverenitás csökkenése) van közöttük nem szabad összekeverni, mivel teljesen más történelmi háttérrel rendelkeznek (a globalizáció a nemzetgazdaságok kialakulásával párhuzamosan jött létre, míg a regionális integrációk főként az utóbbi évtizedekben terjedtek el). A világgazdaság egy, a globalizáció révén egyre összefüggőbb gazdasági rendszert jelent, a regionális integrációk pedig ennek a részei (Kocziszky, 2000).

3.7.2 Integrációelméleti irányzatok Sokféle integrációelmélet alakult ki az idők folyamán, melyeknek fő célja az integrációk létrejöttének ok-okozati vizsgálata, az integrálódás hatásainak a felmérése, modellezése,de mind közül a föderalista és a funkcionalista irányzat tekinthető a legfontosabbnak. Bár a két irányzat teljesen más, gyakran akár ellentétes feltevéseken alapszik, megegyező következtetése, hogy az integráció elkerülhetetlen, és általa csökken a nemzetállamok jelentősége. Ábra 3-3: A föderalista és a funkcionalista irányzat főbb jellemzői

A föderalizmus alapjai Kantig nyúlnak vissza, akinek az Örök béke (1795) című művét mai napig kiindulópontnak tekintik a föderalisták. Kant szerint a föderáció célja a háborúk megelőzése, tagjai pedig egyenjogú államok. Kant így fogalmaz: „A föderalitás ezen eszméjének lassanként minden államra ki kell terjednie. S ez az út elvezet az örök békéhez" (Palánkai, 2005). A föderalizmus az országok szövetkezése révén az önálló nemzetállam megszűntetését tartja fő céljának, így a föderáció olyan politikai rendszerré alakul, amelyben világos hatalmi 123

munkamegosztás érvényesül a különböző döntési szinteken. A II. világháború után bontakozott ki a neoföderalizmus, amelynek jeles képviselői: John Pinder és Guido Montani. Fő törekvésük az Európai Egyesült Államok létrehozása volt (Palánkai, 2005). A funkcionalizmus gazdasági oldalról közelíti meg az integrációk kérdését. Az irányzat szerint az országok közötti kapcsolatok gazdasági együttműködésekre irányulnak, és gazdasági hatékonyság alapon működnek, nemzetek feletti intézmények, integrációs szervezetek létrejövése révén. Az irányzat jeles képviselője David Mittrany, aki az együttműködések létrejöttének racionalitását nem a hatalom megosztásában, hanem az egyének igényeinek a kielégítésében látta, akik a nemzeti szintű intézmények helyett bizalommal fordulnak majd a létrehozott nemzetközi szervezetekhez, így a nemzetállami szint igazából feleslegessé válik (Kocziszky, 2000). „Az ún. neofunkcionalisták (Ernst B. Haas vagy Leon Lindberg) a jólét és a belső béke mellett a külső biztonságot, a nemzeti politikai elitek szerepét hangsúlyozzák.” (Palánkai, 2005). 1960-as évek közepén mindkét irányzattal szembeni ellenlökések nyilvánultak meg, melyeknek csúcsát a de Gaulle – “üres szék” politikája jelentette. Ezt az időszakot a nemzeti érzelmek újraéledése jellemezte, az intergovernmentalizmus elve bontakozott ki, amely szerint a nemzeti érdekek elsődlegesek minden integráció, együttműködés terén (Palánkai, 2005). Gazdaságtörténeti előzmények Gazdasági szövetségek már az ókorban, a városállamok között léteztek, de a mai integrációkhoz hasonlítható regionális tömörülések csak XIX. sz. első felében jelentek meg. A regionális integrációk előfutára a Német Vámegylet volt (Deutscher Zollverein, 1854-1871), amelynek révén

közös vámtarifákat vezettek be az önálló kis német államok. Hasonló

integrációk voltak a III. Napóleon kezdeményezésére kialakult: Latin Pénzunió (1865-1927), amely a fizetőeszközök értékarányának megállapítása, illetve az egymás pénzének a beválthatósága volt. Az uniót Franciaország, Belgium, Olaszország és Svájc hozta létre, de később más országok is csatlakoztak, 1867-ben Románia is. Hasonló unió volt az 1872-ben a Svédország, Dánia és Norvégia által kialakított Skandináv pénzunió, és nem feledkezhetünk meg az Osztrák-Magyar Monarchiáról sem, amely azokban az időkben a legnagyobb egységes piac volt a kontinensen (Kocziszky, 2000). Gazdasági integrációk a XX. században

124

A világháborúk után meggyengült Európa világgazdasági súlya az Egyesült Államokéhoz képest, amely a háború súlytotta, nemzetek közötti széthúzásokkal küszködő Európához képest egységes piaccal és közös fizetőeszközzel rendelkezett. Többek között ennek hatására a II. világháborút követően regionális gazdasági csoportosulások jelentek meg Európában. Az ‘50-es, ‘60-as években létrejött integrációk célja a külsőkkel szembeni védelem volt. Ezek importhelyettesítésen alapuló regioális csoportosulások voltak, amelyek viszont kudarcot vallottak, ugyanis általuk nagyobb kereskedelem-elterelő hatás, mint kereskedelem-teremtő hatás jelentkezett a tagországok esetén (Mészáros, 2008). A ‘80-as évek végétől azonban új integrációs hullám jelent meg, amelyet nyitott regionalizmusként emlegetnek, és amelyek esetén már nem a külsőkkel szembeni védelem a cél, hanem a belső szabályok harmonizálása, közös politikák stb. kialakítása (Mészáros, 2008). Az utóbbi két évtizedben világszinten megnőtt a regionális integrációk száma, és nőtt az integrálódás mélysége is. Ennek legfőbb okai a következők: • Az EU integráció sikerei • GATT hozzáállása („elnézi” a legnagyobb kedvezmény elvének a megsértését) • A világkereskedelemben a nemtarifális protekcionizmus (kvóta, exportszubvenció, kiegyenlítő vám, kontingens stb.) növekedése. (Novák T., 2000)

3.7.3 A regionális integrációk típusai A

gazdasági

céllal

létrejövő

integrációk

alapvetően

két

szinten

köthetnek

megállapodásokat: 1. szabályozhatják az egymás közti kapcsolatokat 2. közösen léphetnek fel harmadik partnerrel szemben. A regionális integrációk típusainak meghatározása esetén a mai napig alapműként emlegetik a Balassa Béla: The Theory of Economic Integration (1961) című munkáját, amely az egységes belső piacon kívül a továbbiakban felsorolt integrációtípusokat határozza meg. Ezek a kategóriák az integrációk mélyülési lépcsőfokait jelentik, amelyeken általában végigmennek a tagországok az integráció fejlődése folytán. Az integráció mélyülése a nemzeti szuverenitás csökkenésével jár együtt.

125

1. Preferenciális övezet: a tagországok egymással szemben bizonyos kedvezményeket határoznak meg, pl. alacsonyabb vámokat szabnak meg egymással szemben.. 2. Szabadkereskedelmi övezet: a tagországok közötti belső kereskedelem liberalizálása, önálló kereskedelempolitika folytatása harmadik partnerrel szemben. 3. Vámunió: szabadkereskedelem egymás között + közös külső kereskedelempolitika kialakítása. 4. Közös piac: vámunió + szolgáltatások, munkaerő, tőke áramlásának liberalizálása a tagországok. 5. Egységes belső piac: a közös piac továbbfejlesztése: fizikai (pl. határellenőrzés), technikai (jogszabályok, szabványok, előírások) és pénzügyi (adózási szabályok) korlátok eltörlése. 6. Monetáris unió: közös gazdaságpolitikák (gazdasági unió) kialakítása + közös pénz, egységes monetáris és árfolyampolitika kialakítása. 7. Politikai unió: az integráció legmagasabb szintje, a politikai intézményrendszer egységesítése, közös törvényhozás és kormányzás a tagországok esetén (Mészáros, 2008).

3.7.4 Jelentősebb regionális integrációk

A legjelentősebb regionális integrációk földrészenként a következők Mészáros (2008: 251 –

280.) alapján: 3.7.4.1 EURÓPA I. EU (Európai Unió) Az EU kialakulásának legfontosabb mozzanatai •

1952 - ESZAK vagy Montánunió létrehozása (European Coal and Steel Communitiy).

•

1957 - Európai Gazdasági Közösség (EGK, European Economic Community, EEC) a „hatok" közötti közös piac.

•

1968 - a vámok és mennyiségi korlátozások lebontása,

•

1986 - Egységes Európai Okmány (1992 végéig 4 szabadság érvényesülése)

•

1992 - Maastrichti Szerződés: a gazdasági és monetáris unió kialakítása

•

1999 - közös pénz – euró

•

Stb.

126

Az EU intézményrendszere: … a legkifinomultabb, legszabályozottabb, legformalizáltabb az összes integráció közül … a többi integrációja számára tanulságos. II.

EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás, European Free Trade Association) • Létrejött: 1960;

Norvégia, Svédország, Dánia, Svájc, Portugália, Ausztria és az

Egyesült Királyság által. • Cél: Európai Gazdasági Közösség ellensúlyozása, szabadkereskedelem. • Később csatalkoztak: 1961 - Finnország (1986-ban teljes tag), 1970 - Izland, 1991 Liechtenstein • EK/ EU csatlakozás miatt kiszállt a tagok nagyrésze. • Jelenlegi tagok: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc • Jelentősége ma már viszonylag kicsi, de az integráció egyre szorosabbá válik, kiemelt területek: szabadkereskedelem, a szellemi tulajdonjogok védelme, közlekedés és szállítás, a diplomák kölcsönös elismerése. • Szoros együttműködés az EU-val: exportjának 73%-a (2005) az EU-ba áramlott, szabadkereskedelmi megállapodása van az EU27 tagországokkal. III.

CEFTA

(Central

European

Free

Trade

Agreement,

Közép-Európai

Szabadkereskedelmi Megállapodás) • Már 1335-ben, Károly Róbert alatt Csehország, Lengyelország és Magyarország között létezett szoros politikai és gazdasági együttműködés. • 1991: a fenti országok (akkor még Csehszlovákia is) aláírták a Visegrádi Szerződést, politikai, kulturális és gazdasági együttműködés, a közös (közép-európai) érdekek érvényesítése céljából. • 1992: a három ország Krakkóban aláírta a CEFTA megállapodást, amely 1993-ban lépett érvénybe. • Cél: az egymás közti szabadkereskedelem kialakítása és az európai integrációra való felkészülés.. • A feldolgozóipari termékeket 3 csoportra osztották, és mindezek liberalizációja 2001-re valósult meg, a mezőgazdasági termékek esetén viszont rendszeres korlátozások érvényesültek

127

• 1990-es években jelentős bővülés következett be: csatlakozott Szlovénia, Románia (1997), Bulgária, Horvátország (2003). • 2004 – 2007 után, mivel a tagállamok nagyrésze belépett az EU-ba, csak Horvátország és Macedónia maradt az integrációban. • 2006-ban a Délkelet Európai Stabilitási Paktum keretében megállapodás született a CEFTA bővüléséről, 2007-ben belépett Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Albánia, Montenegró, Moldova és Kosovo. • A CEFTA-t mai napig az EU- csatlakozás próbaterepének tekintik. IV. BAFTA (Baltic Free Trade Area - Balti Szabadkereskedelmi Övezet) • 1990-ben, a Szovjetunióból való kiszakadás, és a kis ország mivoltuknak köszönhetően Észtország, Lettország és Litvánia létrehozta a Balti Országok Tanácsát (Council of Baltic States), majd 1994-ben a Balti Miniszterek Tanácsát (Baltic Council of Ministers). • Széleskörű politikai és gazdasági együttműködés jellemzte az integrációt, kiemelet területek: a mezőgazdaság, beruházás, kereskedelem, környezetvédelem, kulturális, határőrizeti,

migrációs,

biztonságpolitikai,

tudományos,

oktatási,

jogi,

közlekedéspolitikai, energiapolitikai, kommunikációs és szociális kérdések. • 2004 – az EU csatlakozás miatt: a tagországok együttműködésének számos területe uniós szintre került át, de a kooperáció és közös fellépés továbbra is fontos maradt a 3 ország között. V. Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés (BSEC - Black Sea Economic Cooperation) •

Európa keleti és délkeleti része: integrációs törekvéseket lassú kialakulás jellemezte.

•

Az országoknak nem volt célja az EU- csatlakozás, az integrációk kialakulását olyan

tényezők befolyásolták, mint a térség periférikus helyzete, Oroszország közelsége, az országok közötti erős politikai ellentétek. (Mészáros, 2008). •

1992-ben

írták

alá

a

Fekete-tengeri

Gazdasági

Együttműködésről

szóló

megállapodást. Az állandó titkárság 1994-ben már megalakult, de a szervezet hivatalosan csak 1999-ben jött létre. •

Tagok: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bulgária, Grúzia, Görögország,

Moldávia, Románia, Oroszország, Törökország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró.

128

•

Sokrétű együttműködés jellemzi az integrációt: energiapolitika, a turizmus, a

tudomány és technika, a közlekedés és szállítás, a beruházások ösztönzése és védelme, a mezőgazdaság és a kereskedelem stb. •

Preferenciális kereskedelmi megállapodások vannak érvényben az országok között.

•

Legfontosabb hosszú távú cél: az egymás közötti szabadkereskedelmi övezet

létrehozása. •

Az EU peremén helyezkedik el és kis gazdasági súllyal rendelkező országok vesznek

részt benne, ugyanakkor ez egy igen sikeres integráció lehetne, mivel a világ második legnagyobb olaj- és földgázkészlete itt taláható, így az energiaipari együttműködés és egy nagy belső piac megteremtése nagy lehetőséget jelenthetne. •

A politikai ellentétek miatt (török-görög, albán-szerb stb.) bizonytalan az

együttműködés jövője. VI. FÁK (Független Államok Közössége, Commonwealth of Independent States) • 1991: a 15 volt szovjet tagköztársaság közül 11 alapította meg: Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Moldova; majd 1993-ban belépett Grúzia, és 2005-től Türkmenisztán - társult tag. • Részben politikai szövetségként, részben gazdasági integrációként működik. • 1993-ban a tagországok célul tűzték ki a közös piac kialakítását, az áruk, szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását. • A gazdasági integráció kialakulása lassan haladt előre a rendszerváltás utáni visszaesés, a külgazdasági orientációváltás miatt • A legfontosabb partnerei az EU és Kína. • Több ország igyekszik gyengíteni Oroszország dominanciáját, különféle szervezetek révén (pl. 1997-ben létrejött a GUAM - Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova) • A FÁK jövőjét főként a következő tényezők befolyásolják: Ukrajnában, Grúziában, Kirgisztánban,

Moldovában

végbemenő

politikai

változások

(Európa-,

illetve

nyugatbarát viszonyok kialakulása), az Oroszország és a nyugati országok között kialakuló egyre több probléma, Európa és az AEÁ érdekei stb.

129

3.7.4.2 AMERIKA Az első jelentős regionális megállapodások Latin-Amerika országai között születtek. Az AEÁ-nak 1980-as évekig nem volt szüksége regionális megállapodásokra, később azonban vezető szerepet vállalt az integrációs folyamatokban. Ennek oka egyrészt az európai integráció bővülése és mélyülése, a kelet-ázsiai integrációs folyamatok felgyorsulása, illetve a fokozódó globális verseny. 1988: USA szabadkereskedelmi egyezményt kötött Kanadával, később pedig bevonta Mexikót. Az USA az Összamerikai Szabadkereskedelmi Tér (FTAA - Free Trade Area of the Americas): létrehozásának a kezdeményezője, amelynek kialakulása egyelőre számos akadályba ütközik (legfőképpen a Latin-Amerika-i országok távolmaradási szándéka miatt). A legjelentősebb regionális integrációk a következők: I. NAFTA (North American Free Trade Agreement: Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás) • 1994-ben lépett érvénybe USA, Kanada és Mexikó között, számos termékcsoportra és szolgáltatásfajtára előírta a kereskedelmi akadályok fokozatos lebontását, illetve a vámok csökkentését. • Célja volt a szellemi tulajdonjogok védelme, a beruházási lehetőségek növelése a nemzeti elbánás elvének alkalmazásával. • A NAFTA továbbfejlődésének legfőbb akadálya a tagországok közti fejlettségbeli és méretbeli különbségek. • Az integráció révén nőtt a tagországok közötti kereskedelem. • Az USA számára előnyt jelent az integráció: az új exportorientált beruházások létesítése, új piacok szerzése, a széleskörű nyersanyag-utánpótlás, így a nemzetközi versenyképesség növekedése miatt. • Kanada és Mexikó esetén viszont szoros függőség alakult ki az USA-val szemben. • A mexikói gazdaság 5,2% átlagos éves növekedést produkált, megnőtt az FDI, ugyanakkor a mezőgazdasági termelők nehéz helyzetbe került az USA-ból érkező importtermékek miatt. • A régió világgazdasági jelentősége viszont nőtt.

130

• 2004-ben az integráció 14,9% - ot jelentett a világ összes áruexportjában, 21,8 %-ot az áruimportjában. II. ALADI (Latin-Amerikai Integrációs Társulás, Latin American Integration Association) • 1960-ban jött létre a LAFTA (Latin American Free Trade Association) • Tagok: Argentína, Brazília, Chile, Mexikó, Paraguay, Peru és Uruguay, majd Ecuador, Kolumbia, Venezuela és Bolívia • Célja a szabadkereskedelem volt. • A LAFTA végül kiüresedett, helyette létrejött 1980-ban az ALADI • Tagjai: Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Mexikó, Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuela. III. Andok Csoport (Andean Community) • 1969-ben jött létre, tagok: Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela • Jelentős

liberalizációt

hozott:

szabadkereskedelem,

közös

külső

vámtarifák,

együttműködés számos területen (migráció könnyítése, szolgáltatások szabadabb áramlása) • Cél: közös piac még nem valósult meg. IV. MERCOSUR (Mercado Comun del Sur, Déli Közös Piac) • 1991-ben lépett érvénybe: Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay között. • Vámunióként működik. • Az Andok Csoportból 2006-ban kilépett Venezuela 2007-ben a MERCOSUR teljes jogú tagjává vált. • Társult tagok az utóbbi tíz évben: Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia szabadkereskedelmi megállapodásban állnak a MERCOSUR tagállamaival. • Szorosan együttműködik az Andok Csoporttal. • Latin-Amerika vezető integrációjának tekinthető (mottója: „Our North is the South") Az Andok Csoport és a MERCOSUR jövőbeli célja a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (Union of South American Nations), egy EU-hoz hasonló integráció, amely esetén nem szerepel célkitűzésként az USA bevonása. Így az FTAA létrejötte is eléggé bizonytalannak tűnik.

131

VI. CARICOM (Caribbean Community and Common Market: Karib Közösség és Közös Piac) • A karibi országok 1972-ben határozták el az addig szabadkereskedelmi társulás átalakítását közös piaccá, ami még kiegészült más együttműködési területekkel is(iparpolitika, külpolitika stb.) is. • 15 tagja és 5 társult tagja van • Az integráció viszonylag sikeresnek tekinthető. VII. Közép- Amerikai Közös Piac (CACM, Central American Common Market) • 1960-ban hozta létre Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua. • Az integráció szerepe: liberalizálta a tagországok közti külkereskedelmet. Új kezdeményezések születtek az utóbbi évtizedben regionális integrációk kialakítására Dél-Amerikában. Ilyennek tekinthető az UNASUR és CALC, amelyeknek egyik fő politikai törekvése azUSA és Kanada távoltartása. Ezekben a dél-dél típusú kezdeményezésekben Brazília rendelkezik vezető szereppel. UNASUR – Dél-Amerikai Nemzetek Uniója • 2004-ben tartotta az első ülését, 2008-ban tették le az alapító okiratot. Valamennyi délamerikai államot magába foglalja • Igazából alternatívát jelent az FTAA-ra, és az EU-t tekinti mintának (közös valuta, parlament stb.) • Célja: egységes belső piac kialakítása 2019-ig. CALC – Latin American and Caribbean Community - ugyancsak USA és Kanada kihagyása a fő célja. - 25 ország vesz részt benne. 3.7.4.3 ÁZSIA Kelet-Ázsiát a XX. század nagy nyertesének tekintik. A korábban elmaradadott, gyarmatfélgyarmat, országok nagyrésze kimagasló növekedési ütemet ért el az utóbbi évtizedben. Sajátos fejlődési modell jellemzi az adott térség országait, amelyek közül egyes országok fejlődése évtizednyi késéssel indult el, hullámokban léptek a növekedés útjára. (Mészáros, 2008). A térség legfejlettebb országa Japán és a Kína világgazdasági szerepe is egyre növekszik. Magas fokú 132

integráció jelllemző a térség országaira, főként a kereskedelem és tőkeáramlás esetén, de a formális megállapodások, integrációk viszonylag későn jöttek létre. A legfontosabb integrációk a következők. I. ASEAN (Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége, Association of Southeast Asian Nations) • 1967 – ben a Bangkoki Nyilatkozat által született meg Indonézia, Malajzia, Fülöpszigetek, Szingapúr és Thaiföld között. • Célja a politikai és biztonságpolitikai együttműködés volt, főként a kínai (és kommunista) veszély, illetve Japán egyre erősebb befolyása miatt. • 1977-ben adták meg a felek egymásnak a kereskedelmi preferenciákat, amely együtt járt a nyitási politikával, illetve az importhelyettesítő gazdaságpolitika felváltásával. • 1984 – 1999 között az intergárcióhoz csatlakozott – Brunei, Vietnam, Kambodzsa, Laosz és Mianmar. • Az 1992-es szingapúri csúcstalálkozón kitűzték a legfontosabb célt: a szabadkereskedelmi tér létrehozását. • ASEAN (kivéve a később csatl. országok) és Kína között: 2010-re az ipari vámok megszűntek • A tagországok tervezik még Japán, Dél-Korea és India bevonását. • 2020-ra az EU-hoz hasonló gazdasági unió létrehozását tűzték ki célul. II. APEC (Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés - Asia- Pacific Economic Cooperation) • 1989-ben Ausztrália kezdeményezésére jött létre, laza csoportosulásként működik. • Tagok: Ausztrália, Új-Zéland, USA, Kanada, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Brunei, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Hongkong, Kína, Tajvan, Mexikó, Pápua Új-Guinea, Chile, Vietnam, Peru, Oroszország és Indonézia • Célja a szabadkereskedelem és a szabad tőkeáramlás, amelynek megvalósulása azonban a tagok rendkívül eltérő fejlettsége miatt egyelőre messzinek tűnik. • Az APEC tagjai a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő „régióját" alkotják, ezért nagy jövőbeli szerepre tehetnek szert.

133

3.7.4.4 Közel-Kelet és Észak-Afrika • A térség világgazdasági súlya messze nem mérhető a három erőcentruméhoz. Ugyanakkor az EU-hoz való földrajzi közelsége miatt jelentős szerepe van az EU politikai és gazdasági kapcsolataiban • Eltérő a térség országainak a gazdasági fejlettsége, a politikai berendezkedése, az Európához és az USA- hoz való viszonya. Gazdaságilag, társadalmilag, vallásilag, politikailag rendkívül heterogénnek tekinthetők a térség országai, és ez a tény nagymértékben akadályozza az egymás közti együttműködést • Másrész: az iszlám vallás túlsúlya, a részben felismert közös érdekek, a II. világháborút követően a feléledő arab nacionalizmus és összetartozás viszont összetartó tényezőt jelent a térséeg országai számára. • Több integrációs kísérlet indult, viszont ezek nagyrésze életképtelen volt. • A következő integrációk tekinthetők a legfontosabbnak: I. Arab Közös Piac (Arab Common Market) • 1965-ben hozta létre Egyiptom, Irak, Jordánia, Szíria, később csatlakozott Jemen, Líbia és Mauritánia. • 1971-re lebontották az egymás közti vámokat, de adminisztratív eszközökkel még ma is korlátozzák az egymás közti kereskedelmet. • Nem tekintik sikeres integrációnak. (Mészáros, 2008) II. GCC (Öbölmenti Együttműködési Tanács, Gulf Cooperation Council) • 1981-ben jött létre Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Omán és SzaúdArábia által. • Sikeres integrációnak tekinthető, ami a résztvevő országok hasonló fejlettségével és adottságaival (a kisebb népesség, magas egy főre jutó GDP, földrajzi közelség, hasonló politikai érdekek) magyarázható. • A tagországok között 2003-ra kialakult a vámunió, 2008-ra a közös piac, 2010-re pedig monetáris unió: Kuvait, Katar, Bahrein és Szaúd-Arábia között. (Mészáros, 2008) 3.7.4.5 Szaharán túli Afrika A világgazdaság periferikus régiójának tekinthető, gazdaságilag elmaradott térség, és távol esik a világgazdaság erőcentrumaitól. Az eddig létrejött megállapodások nem tartoznak a

134

világgazdaság legjelentősebb egyezményei közé. A legfontosabb regionális integrációk a következők: I. SACU (Dél-Afrikai Vámunió - Southern-African Custom Union) • Dél-Afrika, Lesotho, Botswana, Namíbia, Szváziföld dél-afrikai vezetéssel hozta létre. • A tagok között már 1910-ben létrejött egy vámunióról szóló szerződés, ezt pedig 1969ben megújították • 2000-ben aláírtak egy szerződést, amely a a döntéshozatali mechanizmust tette az demokratikusabbá, illetve a közös külső vámokból származó bevételek elosztását szabályozza. Létrejött egy alap, amelybe befolynak ezen bevételek, és amelyből a tagországok előre rögzített módon részesülnek. A négy fejletlenebb ország költségvetési bevételeinek jelentős részét ez az alap szolgáltatja. II. SADC (Southern African Development Community) • 1992-ben jött létre. Tagjai: SACU tagországai, illetve még Angola, Kongó, Malawi, Mauritius, Mozambik, a Seychelles-szigetek, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe. • Célja: a nemzeti politikák összehangolása a gyorsabb gazdasági fejlődés érdekében. III. COMESA (Dél- és Kelet-Afrikai Közös Piac, Common Markét of Eastern and South Africa) • 1994-ben jött létre az1981 óta létező preferenciális övezet kibővítéseként. • Tagok: Angola, Burundi, Comoro-szigetek, Dzsibuti, Kongó, Eritrea, Etiópia, Kenya, Madagaszkár, Malawi, Mauritius, Namíbia, Ruanda, Seychelles-szigetek, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe • 2006-ig tizenegy ország törölte el az egymás közti vámokat. • Célja 2025-re egy monetáris unió. • Az integráció révén jelentősen nőtt az egymás közti kereskedelem. V.

ECOWAS (Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közössége, Economic Community

of West African States) • 1975-ben jött létre • Tagok: Benin, Bisseau Guinea, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Gambia, Ghána, Guinea, Libéria, Mali, Niger, Nigéria, Sierra Leone, Szenegál, Togo és a Zöld-fokiszigetek. • Cél: közös piac létrehozása, később a gazdasági és monetáris unió kialakítása.

135

• Az országok közül 8 jelenleg a közös valutát, a nyugat-afrikai frankot használja. V. Közép-Afrikai Országok Gazdasági és Monetáris Közössége (Economic and Monetary Community of Central Africa) - A térség országai közös valutát használnak: a közép-afrikai frankot. - Tagjai: Kamerun, a Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon.

Összefoglalás - Egyre nő a regionális integrációk száma és a világkereskereskedelmi részesedése. - Legsikeresebb integrációk a dinamikusan növekvő országok között jöttek létre. - Regionális integrációkon kívül maradók valószínűleg a világgazdaság és a világpolitka vesztesei lesznek.

Könyvészet 1. Blahó András: A nemzetközi árukereskedelem intézményi és szabályozási folyamatai, Megjelent: Blahó András (szerk.): Világgazdaságtan c. kötetében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008., 171-199.o. 2. Czagány László, Misz József, Fenyővári Zsolt: Mikroökonómia, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Távoktatás, Szeged, 2005, http://ttkinfo.webuda.com/dl/mikro_tavokt_jegyzet.pdf 3. Európai Bizottság oldala: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113487.pdf 4. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113471.pdf 5. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/september/tradoc_113488.pdf 6. Európai Parlament (EP) honlapja: Az Európai Unió és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), 2008, http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/relations/economic/article_7236_hu. htm 7. Európai Parlament 2011. szeptember 14-i jogalkotási állásfoglalása a dohai fejlesztési menetrendről szóló tárgyalások jelenlegi helyzetéről: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-20110380+0+DOC+XML+V0//HU 8. Farkas Péter (szerk.): A globális válság. Hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kihívások, 1. kötet, Világgazdasági súlyponteltolódások, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2009, http://www.vki.hu/kot/ecostat/01-Farkas.pdf 9. Farkas Péter: Makroökonómia, Széchenyi István Egyetem - Gazdálkodási szak . elearning képzés, 2011, http://www.sze.hu/~farkasp/coedu_makro/coedumakroblokk1.pdf 10. Farkasné Fekete Mária-Molnár József: Közgazdaságtan I., Mikroökonómia, Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési

136

Kar, Debrecen, 2007, http://miau.gau.hu/avir/intranet/debrecen_hallgatoi/tananyagok/jegyzet/18Mikrookonomia.pdf 11. Gazdasági Versenyhivatal, Verseny és termelékenység, Budapest, 2007, http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/print_elemzesek_gvhtanulmany ok_verseny_termelekenyseg_2007_07.pdf 12. International Monetary Fund (IMF): World Economic Outlook, Washington, September 2011, http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2011/02/pdf/text.pdf 13. Kacsirek László: Nemzetközi szolgáltatáskereskedelem, Megjelent: Blahó András (szerk.): Világgazdaságtan c. kötetében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008., 201-222. o. 14. Kiss Mariann: A pénz és a bankrendszer, 2011, kgk.uniobuda.hu/sites/.../makro3_money_2011osz_student-2.doc 15. Kocziszky György: Regionális integrációk gazdaságtana, 2000, http://www.unimiskolc.hu/vrgi/20031002zzz20031231/intgazdjegyzet2004.pdf 16. Kopányi Mihály: Mikroökonómia, Műszaki Könyvkiadó, 1993. 17. Kovács Ilona: A fogyasztói árindex torzító tényezõi, Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003. július–augusztus (702–712. o.) 18. Losoncz Miklós: A világgazdaság az ezredfordulón, megjelent a Blahó András: Világgazdaságtan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, kötetében, 7-30. o. 19. Majoros Pál (szerk.): Régiók a világgazdaságban, Perfekt, 2011. 20. Mankiw, N. Gregory: Makroökonómia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 21. Mészáros Ádám (b):Külföldi beruházások és transznacionális társaságok, Megjelent: Andor László (szerk.): Világgazdaság c. kötetében, Pannonica Kiadó, 2006., 133-159. o. 22. Mészáros Ádám: Nemzetközi kereskedelem, Megjelent: Andor László (szerk.): Világgazdaság c. kötetében, Pannonica Kiadó, 2006., 97-132. o. 23. Mészáros Ádám: Regionális integrációk a világgazdaságban, megjelent a a Blahó András: Világgazdaságtan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, kötetében,251-279. o. 24. Mészáros Klára (szerk.): Bevezetés a világgazdaság elvi és gyakorlati kérdéseibe, JatePress, Szeged, 2008. 25. Misz József: Nemzetközi gazdaságtan, Megjelent: Andor László (szerk.): Világgazdaság c. kötetében, Pannonica Kiadó, 2006., 9-64. o 26. Nagy Gyula: A munkanélküliség empirikus vizsgálata, A munkanélküliség gazdaságtana, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Aula Kiadó, 1997 27. Novák Tamás: Regionális együttműködés és EU integráció Közép-Európában és a Balkánon. PhD thesis, 2000, http://phd.lib.uni-corvinus.hu/133/1/novak_tamas.pdf 28. Palánkai Tibor: Európai egység – integrációelmélet, 2005, http://mta.hu/fileadmin/szekfoglalok/000577.pdf 29. Samuelson, Paul, Nordhaus, William: Közgazdaságtan, KJK-Kerszöv, Budapest, 2000. 30. Simonovits András: Makroökonómiai vázlat, MTA, Közgazdaságtudományi Kutató Központ, 2006, http://www.math.bme.hu/~diffe/staff/simonovits_makro.pdf 31. Szakolczai György: A világméretű pénzügyi válság okai és következményei, Soros György: A világméretű hitelválság és következményei. Scolar Kiadó, Budapest, 2008. alapján, megjelent: Értesítő, XV. évf., 6. sz., 2009. június, 1-2. o., http://www.bla.hu/professzorok/tagok_cikkei/Szakolczai_Gyorgy/C17.pdf 32. Szentes Tamás (b): Transznacionális, illetve multinacionális társaságok a világgazdaságban, megjelent a Blahó András: Világgazdaságtan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, kötetében, 99-169.o. 137

33. Szentes Tamás (c): Külkereskedelem és nemzetközi pénzügyek, 57-95., megjelent a Blahó András: Világgazdaságtan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, kötetében, 99169.o. 34. Szentes Tamás: Globalizáció, kölcsönös függőségek a világgazdaságban, megjelent a Blahó András: Világgazdaságtan, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2008, kötetében, 31-55.o. 35. Tolnai Ágnes: Nemzetközi gazdaságtan, oktatási segédanyag, 2010, http://www.grotius.hu/doc/pub/LEGLKC/2010_193_tolnai_agnes_nemzetk%C3%B6zi_g azdas%C3%A1gtan.pdf 36. Varian, Hal R.: Mikroökonómia középfokon. Akadémiai Kiadó, Bp., 2005 37. Világbank (World Bank) oldala: http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/EXTDEC/EXTDECPROSPECTS/EXT GBLPROSPECTSAPRIL/0,,contentMDK:22922882~menuPK:659159~pagePK:2470434 ~piPK:4977459~theSitePK:659149,00.html

138

SAPIENTIA EMTE. Kolozsvári Kar. Világgazdaságtan. Oktatási segédanyag 1. Dr. Balla Emese. (csak belső használatra!)

Recommend Documents