Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar Biztonság- és Politikatudományi Tanszék
SALAMON PÉTER: Isten Pártja a cédrusok országában A Hezbollah: Isten pártja vagy Libanon pártja?
1
Tartalomjegyzék Bevezetés................................................................................................... 2-3. o. I. A gyökerektől a megalakulásig................................................................ 4-10. o. II. A Hezbollah síitáinak vallási, ideológiai, gazdasági, politikai szerepe és helyzete Libanonban ............................. 11-14. o. III. A Hezbollah 1982-2000-ig a) A terrorizmus évei ...................................................................... 15-18. o. b) Az átalakulás A Nasrallah korszak kezdete ...................................................... 19-23. o. IV. A Hezbollah útja a csúcsig Egy sikersorozat kezdete 2000-2005-ig ................................................ 24-35. o. V. Következtetések..................................................................................... 36-38. o. VI. A Hezbollah napjainkban a) A 2006-os év eseményei és értékelésük ..................................... 39-58. o. b) A Hezbollah mai vezetősége .........................................................58. o. c) A Hezbollah szervezeti felépítése .............................................. 58-60. o. d) A Hezbollah biztonságot fenyegető szélsőséges célkitűzései .... 61-63. o. Befejezés Mire számíthatunk holnap?................................................... 64-65. o. Falhasznált irodalom ............................................................................. 66-72. o. Mellékletek............................................................................................ 73-83. o.
2
Bevezetés Napjainkban a biztonságpolitikával foglalkozó szakértők egyre erőteljesebb figyelmet fordítanak a terrorizmus jelenségének. Az erőszak ezen válfajára fokozottan vonatkozik az a megállapítás, hogy mindig a gyengébb, a feladatokat, kitűzött céljaikat, elfogadott, békés, nyílt, legitim hozzáférhető eszközökkel elérni képtelen társadalmi csoportok, élnek vele. Vannak kutatók, akik éppen ezért célravezetőnek tartják a gyengék és erősek akaratérvényesítésének képességéből kiindulni a terrorizmus vizsgálata során.1 Mások szerint termékenyebb lehet, ha a terrorizmus történelmi fejlődéséből indulunk ki. Dolgozatomban ezt a megközelítést választottam. Már csak azért is mert történelmileg is igazolható, hogy a terrorizmus mindenütt addig virágzott, amíg azok a társadalmi intézmények meg nem erősödtek, amelyek a hátterében lévő szükségleteket, érdekeket, illetve akaratot valamilyen békés megoldással nem tudták becsatornázni az adott közösség legális diskurzusába. A történelmi tapasztalat szerint, ahol és amikor ez a dolog megtörtént ott a terrorizmus alábbhagyott, illetve megszűnt.2 Napjainkra Libanonon belül a Hezbollah elérte azt a szintet, hogy politikailag kapcsolódik be az ország sorsának alakításába. Olyan hatalommal és társadalmi bázissal rendelkezik, ami által nem feltétlenül van szüksége a terrorista szervezetekre jellemző erőszakkal való politikai célú fenyegetőzésre. Ennek ellenére a vélemények eltérnek arról, hogy mi a Hezbollah. Egy bonyolult az élet minden területét átölelő terrorista szervezet, vagy egy katonai szárnnyal rendelkező politikai párt. Azt a kérdést járom körbe, hogy lehet-e mindkettő egyszerre, vagy rövidesen döntenie kell a síita3 tömörülés vezetőségének a kérdésben, hogy Pániszlám terrorszervezetként képzelik el a Hezbollah jövőjét, vagy tisztán libanoni politikai pártként. Ahhoz, hogy a szervezet alakulásának irányát előre tudjuk jelezni, meg kell ismerkednünk kialakulásának körülményivel, a gyökerekkel amelyek a szervezetet a mai napig táplálják. Fontos továbbá, hogy bemutassam azon karizmatikus vezetőket, és azok elődeit is, akik lényegében a párt stratégiáját alakítják mind külpolitikailag mind Libanonon belül. Meg kell ismerkednünk a szervezet alapvető célkitűzéseivel, illetve a tevékenységét befolyásoló és 1
Prof. Dr. szabó János: A politikai és kriminológiai megközelítések haszna a terrorizmus értelmezésében 61. o. Uo. 63. o. 3 Ők az első három kalifát nem tekintik Mohamed törvényes utódainak, csak a próféta tanítását fogadják el, a hagyományokat elvetik. (A síita szó a Siat Ali: Ali kalifa pártja kifejezésből ered.) Forrás: http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/7/42 2
3
motiváló tényezőkkel, legyenek azok politikai vagy vallási indíttatásúak. Jó, ha tisztában vagyunk a Hezbollah szövetségeseinek érdekeivel, akiknek nagy befolyása van a szervezeten belüli nézőpontok kialakításában. Hogy munkám befejeztével előre tudjam jelezni, hogy a Hezbollah a fent említett irányok közül melyik felé fog elmozdulni, be kell mutatnom Libanonon belüli helyzetét a megalapítástól napjainkig. A tudományos irodalom abban egyetért, hogy a Hezbollahon belül egy transzformáció ment és megy végbe, amely egy párthoz hasonló, néhány tekintetben azonban azon túlmutató szervezetet eredményezett. Ennek ellenére mindmáig tartalmaz olyan elemeket, amelyeknek egy pártban – a nyugati demokrácia-felfogás szerint - nincs helyük. A Hezbollah megítélésétől függetlenül nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy regionális szinten aktív politikai, illetve katonai szereplő. Tevékenységének besorolása még Libanon vallási csoportosulásain belül is eltérő. Vannak konzervatív keresztények, akik politikai szervezetként, míg néhány síita „testvérük” vallási fanatikusként tekint a párt tagjaira. Egyik oldalról egy esernyőpárt, amely megpróbál minél szélesebb szavazótábort kiépíteni – napjainkban már keresztények támogatását is élvezi − másik oldalról továbbra is a militáns síiták gyűjtőtábora, és a közel-keleti békefolyamat aktív szereplője, döntően akadályozója.4
4
http://mb-soft.com/believe/tgo/hezbolla.htm
4
I. A gyökerektől a megalakulásig A Hezbollah és vezetése atyjának Seyyid Musa as-Sadr-t tekinti. Musa as-Sadr 1928. május 15-én született Irán Qum5 városában. Általános iskoláit szülővárosában végezte, majd Teheránba költözött, ahol iszlám jogi iskolát végzett. Ezt követően visszatért szülővárosába, ahol különböző vallási intézményekben iszlám teológiai tanulmányokat folytatott. Qum-ban „Maktabi Islam” néven folyóiratot jelentetett meg. 1959-ben Tyrus-ba6 utazott, hogy teológiailag támogassa a síita
Musa as-Sadr
közösséget. Küldetésének elsődleges célja az volt, hogy Seyyid Abdelhussein Sarafeddine, az ottani síita vallási vezető utódja legyen. Itt kezdett el foglalkozni vallási kérdéseken túl szociális témákkal, hiszen tapasztalta a libanoni síiták hátrányos helyzetét ezen a téren. Imam as-Sadr nagy tiszteletet vívott ki magának a vallási és politikai csoportosulások körében. 1960-ban a katolikus érsekkel Grigoire Haddad-al közösen megalapították a „Szociális Mozgalmat”.7 1962-ben fontos szerepe volt az iszlám-keresztény dialógusban, ekkor történt, hogy a húsvéti ünnepségek alkalmával beszédet mondott egy Ferences rendi kolostorban.8 1969-ben megalakult a Síita Iszlám Legfelsőbb Tanács, amely hat éves intervallumra elnökéül választotta. Musa as-Sadr ezáltal vált ismerté imámként a muzulmán világban. 1975-ben ismét megválasztották a tanács elnökévé. Ezúttal mandátumát életének 65. életévéig határozták meg, vagyis 1993. április 15-ig.9 Imám Mussa as-Sadr rengeteg szociális intézményt alapított. Szakiskolákat, kórházakat, és külön centrumokat az írástudatlanság leküzdésére. A síitákat saját szociális és politikai alapítványain keresztül támogatta. Musa asSadr művelt és tehetséges jogász-hittudós volt, aki ismereteit iraki és iráni Ayatollahok-nak köszönhette. Karizmatikus személyiségével, az általa alapított szociális intézmények sokaságával, önérzetet biztosított a Libanonban addig kívülállónak számító síita felekezet
5
Síita vallási központ Iránban Jelenleg 117.100 fős lakosságával a negyedik legnagyobb város Libanonban forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Tyros_(Stadt) 7 http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm. 8 Azóta nem történt olyan eset, hogy síita vallási vezető a párbeszéd jeléül hivatalos keresztény egyházi ünnepen vett volna részt. 9 http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm
6
5
számára. Így az addig politikailag passzív csoportot sikerült mozgósítania céljai elérése érdekében. Ő volt az első vezetők egyike, aki felhívta a közvélemény figyelmét egy izraeli támadás veszélyére Dél-Libanon ellen, amely lakosságának döntő többsége ekkor már síita volt. 1971-ben keresztény és muszlim vallási vezetőkből létrehozott egy testületet, amely az állam által elhanyagolt politikai és szociális tevékenységeket volt hivatott pótolni. 1974. március 18-án tiltakozási hullámot indított el a kormány ellen, mivel az túlságosan elhanyagolta a vidéki területek fejlesztését. Ennek eredménye a „Jogfosztottak” mozgalmának megalapítása, amelynek jelszava: „Állandó harc, (dzsihád) amíg már nem lesz több jogfosztott Libanonban.”10 A polgárháború kezdetén, 1975-ben megalapította az AMAL mozgalmat, - amely később a síiták polgárháborús milíciájaként vált ismertté - más néven „A libanoni ellenállás brigádjai”. Ez valójában a Jogfosztottak mozgalmának katonai szárnyát jelentette. Az AMAL mozaikszó, önmagában reményt jelent.11 Az AMAL megalakulásakor, a „Libanoni Nemzeti Mozgalom”-mal, és a „Palesztin Ellenállás”-sal együtt harcolt a palesztinok Libanonba történő kitelepítése ellen.12 Musa as-Sadr egészen eltűnése napjáig Fontos szerepet játszott a libanoni politikában. 197813ban egy Líbián keresztüli utazása során tűnt el nyomtalanul.14 A vezető váratlan elvesztése a libanoni síiták további radikalizálódásához vezetett. Az síita társadalom transzformációja egy passzív, marginalizált csoportból egy aktív politikai erővé főleg az ő személyének volt köszönhető. A síizmus az 1979-es iráni iszlám forradalommal a politikai iszlám ideológiai hajtóerejévé vált. A polgárháború által kettészakított Libanonban az új irányzatok a mindaddig társadalmilag, politikailag kívülállók körében meghallgatásra találtak. Az ideológia hátterében tehát Irán állt és áll a mai napig is. A kezdetekben, vagyis az 1980-as évek második felében, a síitákra támaszkodva akarta megvalósítani az iráni forradalom exportját. (Bővebben a 7. oldalon) A Hezbollah megalakulását négy arab-izraeli háború előzte meg. A háborúkat mindig palesztin menekültáradat követte, amelyek fő iránya Jordánia illetve Libanon volt. Már az első 1948. május 15-étől 1949. február 24-ig tartó konfliktusban körülbelül 750 000 palesztin menekült el a megszállt területekről.15 10
http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm afwâj al-muqâwama allubnânîya, vagyis a Libanoni Ellenállás Zászlóalja (Brigádjai) 12 http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm 13 1978. két okból is fontos évszám a síiták életében. Először is a már említett vallási vezető Musa as-Sadr eltűnése miatt, illetve ekkor történt az izraeli hadsereg inváziója az ország déli részében. 14 http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm 15 Horváth Csaba: 1945. utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai 33. o.
11
6
Nem lehet utólag megmondani mennyien hagyták el otthonukat az 1967-es, illetve 1973-as arab-izraeli háborúk következtében. − A palesztinok száma napjainkban Libanon területén mintegy 360 000-re tehető.16 – Miután a PFSZ 1970-ben − a jordániai „fekete szeptember”17-t követően − Dél-Libanonba költözött, onnan intézett támadásokat izraeli célpontok ellen. Az első Libanon elleni izraeli támadásra a casus belli 1978. március 11-e volt. Ezen a napon egy 11 fős palesztin Fatah kommandó szállt partra Tel-Avivtól északra. Eltérítettek egy buszt, amelyből tüzet nyitottak izraeli katonai létesítményekre. Az üldözés közben meghalt a kommandó mind a 11 tagja illetve 36 izraeli civil és katona. 1978. március 14-én, három nappal a mészárlás után az izraeli hadsereg 25 000 fővel bevonult Dél-Libanonba, és megszállta a Litani folyótól délre fekvő területeket. A Litania hadművelet közel 2000 palesztin életébe került, és körülbelül 280 000-en voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. A libanoni kormány tiltakozott az izraeli agresszió ellen, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé tárta az ügyet. Az ENSZ BT 1978. március 19-i 425. illetve 426. számú határozatában felszólította a feleket a harci cselekmények azonnali beszüntetésére, valamint az izraeli kormányt csapatai kivonására.18 Ezen felül döntés született egy nemzetközi békefenntartó kontingens felállításáról, amely az UNIFIL19 nevet kapta. Fő feladata volt az izraeli csapatok kivonulásának biztosítása, valamint a libanoni kormánynak segítséget nyújtani az ország feletti ellenőrzés helyreállításában.20 Az első békefenntartók 1978. március 23-án érték el DélLibanont és Bejrútot. Tehát a PFSZ Libanon területéről folytatott tevékenységének egyenes következménye volt Dél-Libanon 1978-as izraeli megszállása.21 Az AMAL katonailag lépett fel a PFSZ ellen, mivel a Dél-Libanonban élő – főleg síita − libanoni lakosság számára elviselhetetlenné vált az élet a két harcoló fél között. Az AMAL
16
http://www.hhrf.org/rmsz/02jan/r020115.htm A Palesztin Felszabadítási Szervezetnek (PFSZ) ki kellett vonulnia Jordániából. A kivonulás oka az volt, hogy a Fatah a PFSZ legjelentősebb tagszervezete – korábbi Izrael ellenes katonai sikerei miatt - népszerűsége olyan nagyra növekedett Jordánián belül, hogy már komoly veszélyt jelentett a jordániai uralkodóra és rezsimjére. Miután 1970. elején sikertelen merényletet kíséreltek meg Jordánia királya Husszein ellen, az uralkodó arra az elhatározásra jutott, hogy fegyveres erővel söpri ki a PFSZ-t országából. 1970. szeptemberében a jordániai hadsereg átfogó támadást indított a palesztin menekülttáborok és a PFSZ-egységek ellen. A több hullámban zajló akciók nehézfegyverek bevetésével több hétig tartottak. A „tisztogatás” eredménye 20 000 palesztin áldozat volt. Ezt neveik a palesztinok fekete szeptembernek. Forrás: Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Principtől Oszama bin Ladenig Maxim Könyvkiadó, Szeged 2004. 122. o. 18 http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL 19 United Nations Interim Force in Lebanon 20 http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL 21 1978. március 14-én az izraeli csapatok benyomultak Dél-Libanonba és egy 10 km mélységű biztonsági zónát alakítottak ki a határon. Májusra továbbnyomultak és elfoglalták az ország közel 10%-át. Ezt követően nemzetközi nyomásra kénytelenek voltak visszavonulni és egy 4-12 km-ig terjedő biztonsági övezet kialakításával beérni. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm 17
7
Nabih Berri22 vezetésével próbálta megszerezni a vezető szerepet az ország déli részében. Elkönyvelhetett ugyan kisebb sikereket, de hatalmát nem tudta stabilizálni a területen. Az 1979-es Iráni iszlám forradalom23 következtében a libanoni síiták jelentős anyagi és erkölcsi támogatásra számíthattak Irán részéről, így az AMAL megkezdhette harcát az egyre nyomasztóbbnak talált PFSZ jelenlét ellen.24 Az egyre hevesebb palesztin támadásokra válaszul Izrael is komoly beavatkozásra szánta el magát. 1981-ben Ariel Saront nevezték ki Izrael védelmi miniszterévé.25 Még abban az évben Izrael támogatni kezdte a keresztény falangistákat26 szíriai állások ellen intézett támadásikban. Ezt követte 1982-ben a „Békét-Galileának” fedőnevű hadművelet, amely Saron lemondásával végződött. A hadművelet az 5. az arab-izraeli háborúk sorozatában. A hadtörténészek ezt szokták az első palesztin-izraeli háborúnak is nevezni. Az izraeli kormány három fő feladatot szabott hadseregének. Először is ki kellett szorítania a PFSZ erőit Libanon határain túlra, mivel így Galilea lakossága kívül került a palesztin nehézfegyverek hatótávolságán.27 A második, hogy kerülje el az összecsapást a szíriai reguláris csapatokkal, akik Észak-Libanonban tartottak ekkor már jelentős területeket ellenőrzésük alatt. (Bővebben lásd 14. o.) Harmadsorban pedig kérték a hadsereget, lehetőleg kímélje meg Libanon polgári lakosságát. Az 1982-es nagyszabású akció a nemzetközi jog izraeli értelmezése alapján jogos önvédelemnek minősül, mivel a harci cselekmények oka Dél-Libanon akkori „ura” Jasszer Arafat és az általa irányított szervezetek agresszív terrorista tevékenysége volt.28 Nap mint nap intéztek fegyveres támadást Észak-Izrael polgári lakossága ellen. Izrael rendszeresen követelte a libanoni kormánytól, hogy fékezze meg a területéről kiinduló agressziót. Miután a 22
Síita muszlim, az AMAL egyik alapító tagja. 1978-tól - Musa as-Sadr eltűnését követően - főtitkára. 1992. óta a libanoni parlament elnöke, ezzel elérte a legnagyobb politikai tisztséget, amit egy síita elérhet az országban. PFSZ ellenes orientáltságával, korrupciós ügyeivel vált ellenszenvessé a síiták szemében. Damaszkuszból jelentős támogatást élvez. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/berri_n.htm 23 Már 1979-ben az iráni iszlám forradalom idején megalakult egy Hezbollah nevű iráni síita szervezet. A militáns csoport feladata az országban az iszlám jogrend betartatása volt. A libanoni Hezbollahot kezdetben az iráni Forradalmi Gárda képezte ki és támogatta anyagilag. 24 http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=GZYVS8 25 http://www.mfa.gov.il/MFA/MFAArchive/2000_2009/2003/2/Ariel%20Sharon 26 Libanoni keresztény politikai párt és milícia. A libanoni polgárháború kezdetén 20 000 fős taglétszámával a legerősebb szervezet. Vezetősége felelős a szíriai csapatok 1976-os behívásáért, miután folyamatos vereséget szenvedtek a muszlim milíciáktól. 1982-ben kooperálnak Izraellel. Bojkottálta az 1992-es választásokat ezzel tiltakozva a szíriai csapatok jelenléte ellen. Mára teljesen háttérbe szorult, támogatottsága alacsony. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/index.htm 27 Az izraeli hírszerzési adatok szerint 1982. elején a PFSZ-nek 80 harckocsija, 300 lövege és rakétasorozatvetője, SAM-7-es vállról indítható légvédelmi rakétái, ZSZU-23-4 típusú önjáró légvédelmi komplexumai, két járőrhajója és több helikoptere volt. Horváth Csaba: 1945. utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai 85-86. o. 28 http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467
8
libanoni kormányzat képtelen volt e követeléseknek eleget tenni, az izraeli hadsereg 1982. június 6-án átlépte a határt, és maga számolta fel a palesztin fegyveres csoportokat.29 Az UNIFIL egységek nem tehettek mást, mint humanitárius segítséget nyújtottak a lakosságnak.30 Izrael ezt követően sikeres béketárgyalásokat folytatott a Basír Gemajel31 vezette libanoni kormánnyal. Egy nappal a békekötés után - 1982. szeptember 14.32 - felrobbantották a libanoni kormány épületét. Az eredmény nyolcvan halott, köztük Basír Gemajel államelnök, és száznál is több sebesült. Később bebizonyosodott, hogy az elnök meggyilkolása a szíriai titkosszolgálatok műve volt.33 A falangisták azonban a palesztinokat vádolták a merénylettel. Basír Gemajel helyére a libanoni demokratikus viszonyokra jellemező módon a testvére, Amin Gemajel (1982-88-ig államelnök) lépett, aki már nem merte a békeegyezményt végrehajtani. Egy nappal később – szeptember 15-én - az izraeli erők benyomultak az addig körbezárt Bejrútba, melynek megszállásával – Arafat és fegyveresei ide rendezték be főhadiszállásukat − a dél-libanoni palesztinok vezetése ellehetetlenült.34 „Fatahföld” megszűnt létezni. A PFSZ addig Bejrútban maradt katonái számára a Habib-terv alapján lehetővé tették, hogy fegyvereiket hátrahagyva Izraellel nem határos országokba távozzanak. A terv 12 000 fegyveres 15 nap alatt történő kivonását foglalta magába. A harci cselekmények a terv elfogadásával 75 nap után gyakorlatilag befejeződtek.35 Az izraeli erők 1985. júliusában a biztonsági zóna kivételével elhagyták az országot.36 A miniszterelnök és a kormány ellen elkövetett merényletre válaszul a keresztény falangisták Sabra és Satilé menekülttáborokban 1982. szeptember 16-án több mint 300037 palesztint mészároltak le, köztük sok gyereket és nőt.38 A nemzetközi közvélemény Izraelt vádolta a tömeggyilkossággal. Begin miniszterelnök ekkor fogalmazta meg híressé vált mondatát:
29
http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL 31 Maronita keresztény politikus, 1975-ben a polgárháború kitörésekor csatlakozott a PFSZ ellenes falangista milíciához. 1976. júliusától annak vezetője. 1982. augusztus 23-tól szeptember 14-ig Libanon államelnöke. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/index.htm 32 http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm 33 http://lexicorient.com/e.o/index.htm 34 http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm 35 Horváth Csaba: 1945. utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai 88. o. 36 20. századi egyetemes történet, II. Európán kívüli országok, Gazdik Gyula: A libanoni dráma, az ötödik háború 287. o. 37 A források eltérően vélekednek az áldozatok számáról. 1800-tól egészen 3800-ig becsülik az áldozatok számát. http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 38 A Bejrút két körzetében fekvő menekülttáborokban a falangisták közel 3 napos bosszúhadjáratot tartottak az izraeli csapatok szeme láttára. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm 30
9
„Idegenek ölnek idegeneket, a világ mégis Izraelt kiáltja ki bűnösnek.”39 Végül egy izraeli vizsgálóbizottság Ariel Saron közvetett felelősségét állapította meg abban, hogy nem akadályoztatta meg a falangisták bejutását a menekülttáborokba, ezt követően lemondott a védelmi miniszteri tárca vezetéséről. A libanoni hadműveletek elérték céljukat, a PFSZ-t kiűzték Libanonból, a békekötés azonban nem sikerült, így az izraeli katonai jelenlét a biztonsági zónában 1985-öt követően állandósult. Az izraeli megszállást és a PFSZ távozását követően az AMAL két „pártra” szakadt. Az egyik szárny aktívabb fellépést sürgetett az izraeli megszállók ellen, a másik pedig várakozó álláspontra helyezkedett. Az ellenszenvet csak fokozta, hogy az izraeli hadműveletek következtében mintegy 25 000 civil veszítette életét. Viszonyításként a libanoni polgárháború addigi közel 7 éve alatt körülbelül 100 000 halott volt a polgári veszteség.40 Az AMAL vezetője Musa as-Sadr halálát követően a sokkal világiasabb álláspontot képviselő Nabih Berri lett.41 A harciasabb szárny levált az AMAL-ról és önálló szervezetet alapított, Iszlám Amal néven. Vezetője és alapítója Hussein Musawi42 , aki a kiválást főleg Nabih Berri új, világias politikájával magyarázta. Tagjait főleg az AMAL-on belüli elégedetlenekből nyerte. Az izraeli beavatkozást követően a PFSZ meggyengült és belső válságon ment át. Katonailag Szíria is érzékeny veszteségeket szenvedett. Damaszkusz az izraeli-libanoni kiegyezést az államfő meggyilkoltatásával ugyan megakadályozta, azonban a libanoni politikai életben való háttérbe szorulása elkerülhetetlennek látszott. Ennek ellensúlyozására játszotta ki a síita fundamentalista kártyát. Ez azonban azt eredményezte, hogy Irán fokozottan bekapcsolódott a libanoni ügyekbe. Az iráni vezetés a polgárháborúban való aktív részvételt szervezeti szinten is szükségesnek tartotta. Ez a szervezet lett a Hezbollah, miután néhány kisebb síita csoportosulást magába olvasztott. Magját az Iszlám Amal képezte, amely egyesítette a Hussein Öngyilkos Osztagot, az iraki bázisú al-Dawa al-Islamia szervezet libanoni ágát és más kisebb csoportosulásokat. Azonnali fegyveres harcot hirdetett a megszállók és azok szövetségesei ellen.43 Kezdetben a Bekaa- völgybéli Baalbekben rendezték be központjukat.44 Izrael beavatkozása Libanonban a PFSZ tevékenységéből kifolyólag történt. Azonban a biztonsági
zóna
létrehozása,
a
megszállás
39
fenntartása
a
dél-libanoni
lakosság
http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 Horváth Csaba: 1945. utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai 97. o. 41 http://www.al-shia.de/persoenlichkeiten/hassannasrallah.htm 42 Korábban Nabih Berri alárendeltségébe tartozó parancsnokok egyike volt az AMAL-on belül. Forrás: http://www.nmhschool.org/tthornton/hizbullah.htm 43 John Richard Thackrah: Dictionary of Terrorism, Routledge, London 2004. 120. o. 44 http://www.zdf.de/ZDFde/inhalt/13/0,1872,2000717,00.html 40
10
radikalizálódásához, ezzel pedig a Hezbollah megerősödéséhez vezetett, amelyben közrejátszott az izraeli vezetés Libanonnal szembeni makacssága, bizalmatlansága. Izrael ugyan legyőzte a PFSZ-t, de bevonulásával egy sokkal elszántabb, a lakosság támogatását is élvező csoportot hívott létre, amely Szíria és Irán támogatását is élvezte. Irán a Hezbollah megalakulását követően azonnal katonailag és anyagilag is támogatni kezdte szervezetet. Első lépésként 1000 Pasdarân-t45 küldött, akik csatlakoztak a Hezbollahhoz, hogy segítsék annak fegyveres harcát az IDF46 alakulataival szemben. A Hezbollah − hizb allâh − vagyis Isten pártja elnevezés egy korán béli kifejezésből vezethető le.47 A történetét és megalakulását Libanon történelme nélkül nem érthetjük meg. A Hezbollah libanoni körülmények terméke és csak ebben a kontextusban értelmezhető.
45
Az Iráni Iszlám Köztársaság vallási védelmezői Israeli Defence Force 47 Azokra a muszlimokra vonatkozik, akik az „Ördög Pártja” elleni harcban vesznek részt Isten oldalán, vagyis Isten pártján állnak. Forrás: Korán, 5. és 58. szúra, Helikon Kiadó, Budapest 1987, Fordította: Simon Róbert 46
11
II. A Hezbollah síitáinak vallási, ideológiai, gazdasági, politikai, szerepe és helyzete Libanonban Libanon az újkor kezdete óta olyan ország volt, amely visszatükrözte az egész régió vallási és etnikai sokszínűségét. Libanon hosszú ideig az Oszmán Birodalomhoz tartozott. Ez idő alatt a különböző vallási csoportosulások háborítatlanul gyakorolhatták hitüket. Az Oszmán Birodalom felosztása után francia mandátumterületté vált az ország. A függetlenség elnyerését követően, 1943-ban az országot vezető elit egy állami szerződést kötött. Ez a szerződés az ország alkotmányának íratlan részévé vált és az egyes népcsoportok és felekezetek állami szerepvállalását volt hivatott szabályozni. Szigorú elvek alapján történt a fő állami tisztségek elosztása, amely az 1932-es népszámlálási adatokat vette alapul. Ezen – mára teljesen elavult – adatok alapján a keresztények mérsékelt többségben voltak a muszlim lakossággal szemben. Az állami tisztségeket ezek alapján osztották fel 6:5 arányban a keresztények javára. Vagyis hat keresztény tisztségviselőre jutott öt muszlim. A magas politikai funkciókat is ezek alapján osztották fel. Így teremtődött meg a libanoni „hármas elnöki” rendszer, amelyben az elnökök egymás közti hatáskörei nem teljesen tisztán rajzolódtak ki ugyan, de ez a rendszer volt hivatott szimbolizálni a felekezetek megfelelő politikai képviseletét. Ezek alapján az államelnök tisztét mindig egy maronita48 keresztény tölti be, a miniszterelnök mindig egy szunnita muszlim, a parlament elnöke pedig mindig egy síita. A felekezeti megoszlásra épülő politikai struktúrát a népesség összetételében a muszlimok javára bekövetkező változások – amelyet tovább bonyolított a nagyszámú szunnita palesztin menekült beáramlása – mindinkább megkérdőjelezték.49 Libanonban a maronita keresztények
48
Számukat a világban 1,5-7,5 millióra becsülik, ebből Libanonban körülbelül 640-850 000-en élnek, ami a lakosság 23%-át teszi ki. Szíriában körülbelül 40 000-en élnek. Szent Maroun-tól a 4-5. század fordulóján élt remete szerzetestől eredeztetik magukat, aki az Antiochia mellett fekvő Taurus hegységben élt. Szent élete számos követőt vonzott a korban, akik halálát követően megalapították a maronita egyházat. A közösség gyorsan növekedett és felvette a maronita nevet. Arabul beszélő keresztényekként híresültek el a Középkorban. Etnikailag föníciaiak, örmények leszármazottai, görög és európai vonallal, amely a keresztes háborúk eredménye. Néhányan közülük visszautasítják, mások elfogadják arab eredetüket. Ma inkább libanoniakként tekintenek önmagukra. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Maronite_Church 49 20. századi egyetemes történet, II. Európán kívüli országok, Gazdik Gyula: A libanoni dráma, az ötödik háború 287. o.
12
szemben álltak a különböző muzulmán csoportokkal és a drúzokkal.50 A polgárháború során a maroniták egymás ellen uszították a különböző szektákat és felekezeteket, a különböző szövetséges vagy ellenséges csoportosulások ritkán rajzolódtak ki tisztán a konfliktus során. A helyzet teljesen tisztázatlan volt. Egyik jelentős csoportnak sem volt és a mai napig sincs döntő többsége, és egyik sem reménykedhetett belátható időn belül ennek elérésében. Nincs továbbá Libanonban olyan központi szervezet, amely képes lenne a csoportok közötti ellentéteket nemzeti egységbe rendezni. A muzulmánok sem tudják az iszlám különböző csoportjait egységesíteni az összetett és állandóan változó vallási irányzatok és felfogások miatt. Az ellentétek élesek és szinte áthidalhatatlanok a síiták (a legnagyobb csoport Libanonban a muzulmánok táborában), valamint a szunniták (szervezetileg a legerősebbek) és a drúzok között, akik szigorúan véve nem is muzulmánok, és tradicionálisan támogatják a maronita keresztényeket. Ezek az ellentétek nem tették lehetővé a politikai életben egy markáns többség kialakulását.51 A helyzetet tovább súlyosbította, hogy az egyes vallási csoportosulásokon belüli uralkodó elit a neki jutott hatalmat családtagjainak juttatta, illetve örökítette tovább. Ebbe a rendszerbe kívülállóként bejutni majdnem lehetetlen. Ez a tény gyengítette a szavazóknak az államba és a politikába vetett bizalmát. Az érdekérvényesítés alternatíváját az olyan szélsőséges csoportok jelentették, mint a Hezbollah. A szervezet megalakulásakor főleg ideológiai szinten tudta megnyerni magának a síita lakosságot. Legfőbb célkitűzése – amely ideológiájában is megjelent – Izrael állam elpusztítása.52 Kezdetekben mindennel és mindenkivel szembe helyezkedett ami, illetve aki nem rendelte alá magát az iszlám törvényeinek. Fő célkitűzései között szerepelt egy iszlám teokrata állam iráni mintára történő létrehozása. Ennek érdekében 1986-ban megfogalmazták az újonnan létrehozandó libanoni iszlám állam alkotmányát. Azonban ehhez a társadalom beleegyezésére, illetve vallásilag és ideológiailag heterogén államra lett volna szükség. A Hezbollah mindenkori politikáját tekintve az iszlám forradalom exportja53 kérdésében mindig Irán álláspontját követi. Amint alábbhagytak Irán törekvései a forradalom kiterjesztésére, úgy helyezkedett a Hezbollah is mérsékeltebb álláspontra ebben a kérdésben.54
50
Megalapítójukról, Daraziról nevezték el magukat. Kialakulásuk 1010-re nyúlik vissza. Egy egyiptomi irányzathoz tartoznak, tanításukban keverednek a gnosztikus, platonista elemek, de a lélekvándorlásban is hisznek. A mohamedanizmus szakadár ágához tartoznak. Számuk Libanonban alacsony, a lakosság 4%-a. Forrás: http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/7/42 51 http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/2003-1/25.htm 52 http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah#Ideology 53 Az iráni iszlám forradalom exportja, az iráni mintájú államszerveződés átvételét jelenti. 54 http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah#Ideology
13
A libanoni népességviszonyok az 1932-es népszámlálás óta teljesen átalakultak. Napjainkban Libanon lakossága 3 874 050 fő. Etnikai hovatartozását tekintve az ország 95%-a arabnak vallja magát, vallási hovatartozásukat tekintve pedig a lakosság 59,7%-a muszlim.55 A síita lakosság száma az ország összlakosságának 33 %-át teszi ki, ami körülbelül 1 278 436 főt jelent.56 A síita lakosság számának növekedése az, ami a Hezbollah szempontjából lényeges. Ezek az emberek mezőgazdaságból élnek főleg a Bekaa-völgyben, illetve a dél-libanoni területeken. (1. számú melléklet) A síita lakosság lélekszáma megemelkedett, azonban az ország szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű rétegét - 1982-ben is és ma is - ők adják. A polgárháború kirobbanásához valószínűleg nagyban hozzájárult a lakosság egyenlőtlen vagyoni elosztása. A vagyoni különbségek felerősítették a már létező politikai-szociális konfliktusokat és így a polgárháború egy vallási szövetségek közötti harcként öltött testet, amely az államon belüli hatalom megragadásáért folyt. Az egyszerre több konfrontációs szinten is zajló konfliktus első mezőjét a főképp iszlám fegyveres csoportokból álló – ide tartozott az AMAL is - Haladó Nemzeti Mozgalom (HNM) és a maronita Falangista (Katáib) Párt által dominált keresztény erők képezték. A másodikat a két táboron belüli hatalmi harcok, a harmadikat pedig a Szíria-Irán kettős és Izrael, illetve a mögöttük álló nagyhatalmak érdekellentétei jelentették.57 Az 1975-1990-ig tartó polgárháború nagyban hozzájárult a síita lakosság további elszegényedéséhez. A főleg mezőgazdaságból élő síiták voltak a polgárháború, illetve az izraeli megszállás legnagyobb anyagi vesztesei. Az országban a mezőgazdasági termelés visszaesett, ezáltal csak tovább nőtt a szakadék a tradicionálisan mezőgazdasággal foglalkozó síiták, és kereskedelemből élő szunniták, illetve keresztények között. A síiták földjei jórészt elpusztultak, így kénytelenek voltak Bejrút külső kerületeibe költözni és a városban munkát keresni. Az elszegényedés következtében az államra kifejtett szociális nyomás is megnövekedett, amelyet az már nem volt képes orvosolni. A Hezbollah képes volt reagálni a felmerülő problémákra, mégpedig tevékenységi körének kiszélesítésével. Ehhez azonban egy összetettebb – az élet minden területét átfogó – szervezeti struktúra kiépítése volt szükséges. 1984-től Irán jelentős anyagi támogatásával megkezdődött a Hezbollah strukturális kiépítése, melynek eredménye az élet minden területét átfogó, kiterjedt szociális hálóval rendelkező szervezet lett. Az Iránhoz való erős kötődés mind a mai napig megmaradt annak ellenére, 55
http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/le.html#People http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/7/42 57 Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 40. o. 56
14
hogy a Hezbollah ragaszkodik egy önálló Libanon életben tartásához. Részben a Hezbollahnak is köszönhető, hogy az ország sok elemző által prognosztizált felbomlása nem következett be. A Hezbollah helyzetének bemutatása szempontjából Szíria bekapcsolódása a konfliktusba döntő fontosságú. Szíria, mint meghatározó tényező 1976. júniusában lépett be a konfliktusba, amikor a keresztény szövetség kérésére megszállta Libanon északi tartományait.58 Amikor a HNM59 és a palesztin fegyveres csoportok 1976. tavaszi katonai térnyerése következtében az egyensúly felbillenni látszott, Assad60 elnök nem habozott csapatokat küldeni az országba.61 A korábbi status quo megőrzését szolgáló lépése közben 1978-tól kínosan ügyelt katonáinak a Litani folyótól való távol tartására, nehogy azok véletlenül a folyótól délre elterülő izraeli érdekszférába tévedjenek. (2. számú melléklet) A szír hadsereg a polgárháború első szakaszában ugyan megszállóként lépett az ország területére, azonban az Arab-liga határozata békefenntartó célzatúnak minősítette jelenlétüket.62 A szíriai beavatkozás azonban távolról sem normalizálta a helyzetet. A polgárháború hosszabb-rövidebb megszakításokkal egészen 1990. októberéig tartott.63 A polgárháborút lezáró Taif64 megállapodásban, amelyet a felek több lépcsőben írtak alá, Szíriának jelentős szerep jutott. A szerződés 1989. október 22-én aláírt részében hozzájárult az 1934-es állami szerződés parlamenten belül meghatározott paritásának kompenzálására 5:6-ról 1:1-re.65 A megállapodás ezen felül elrendelte minden felekezet milíciájának feloszlatását. Egyedül a Hezbollahnak engedélyezte fegyveres szárnya további fenntartást, hiszen azt az izraeli megszállás ellen alakult felszabadító erőnek tekintette, ezért életben tartását szükségszerűnek ítélte. A szerződés az említett politikai reformokon kívül lezárta a polgárháborút, illetve tartalmazta a szíriai csapatok több lépcsőben történő kivonását.66
58
http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm Haladó Nemzeti Mozgalom 60 Hafez al-Assad, Élt:1930-2000; szíriai elnök 1971-2000. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Hafis_al-Assad 61 20. századi egyetemes történet, II. Európán kívüli országok, Gazdik Gyula: A libanoni dráma, az ötödik háború 287. o. 62 http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 63 Sulyok Gábor: A humanitárius intervenció elmélete és gyakorlata 246. o. 64 Szaúd-arábiai város, Mekkától 70 km-re. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Taif 65 A parlamenti képviselők számát 99-ről 128-ra emelték. Azóta 64 keresztény és 64 muszlim képviselővel működik a libanoni parlament. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Lebanon 66 http://en.wikipedia.org/wiki/Taif_Agreement 59
15
III. A Hezbollah 1982-2000-ig a) A terrorizmus évei A szervezet 1982-től 1992-ig terjedő időszakában célkitűzéseit terrorista cselekmények sokaságával próbálta meg elérni.67 A Hezbollah tevékenysége átfogó képet mutatott: repülőgép eltérítéseket, újságírók, üzletemberek elrablását, pokolgépes merényleteket egyaránt végrehajtott. A Hezbollah megalakulását követően célpontnak tekintett minden külföldi, nem iszlám létesítményt és szervezetet Libanonban. Különösen a fővárosi amerikai célpontok ellen intézett heves támadásokat.68 1984-ben Shaykh Muhammad Hussayn Fadlallah vette át a Hezbollah vallási vezetését. Kezdetben ő határozta meg a szervezet terrorista aktivitásának irányvonalát. Az ő ideje alatt vált a szervezet terrorista tevékenysége egyre „kifinomultabbá”. A Hezbollah tagjai kiválóan használták figyelemfelkeltésre a médiát akcióik során.69 Hosszan sorolhatók a Hezbollah által végrehajtott akciók, azonban dolgozatom szempontjából az elkövetés hevességét, illetve gyakoriságát jellemző tendenciák lényegesek. Kutatásaim egyik sarokköve annak vizsgálata, hogy a Hezbollah politikai befolyásának növekedése miként hatott a szervezet erőszakos,
67
Céljai: Izrael állam elpusztítása, iszlám állam alakítása Libanonban. Ez alatt a régióban minden nem iszlám, nyugati érdekeltség - legyen az politikai, katonai vagy polgári - felszámolása vagy elpusztítása értendő. 68 1983. áprilisában a szervezet tagjai öngyilkos merényletet hajtottak végre az Egyesült Államok bejrúti nagykövetsége ellen. Ezt követte még ugyanazon év októberében a külföldi haditengerészeti bázisok elleni támadás, amelyben 242 amerikai tengerészgyalogos és 58 francia ejtőernyős veszítette életét. A külföldi erők békefenntartó célzattal érkeztek az országba a polgárháború során. 1984-re állandósultak a támadások a külföldi tulajdonban lévő létesítmények ellen. Forrás: Ferwagner Péter Ákos, Komár Krisztián, Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona, Gavrilo Principtől Oszama bin Ladenig: 158. o. 69 Erre a legjobb példa 1985. június 14-én végrehajtott akciójuk. A Hezbollah három tagja - Imad Mugnijah, Hasszán Izaldin és Ali Atva - eltérítette a TWA 847-es Athénból Rómába tartó járatát, majd Bejrútban leszállásra kényszerítették. 700 izraeli börtönökben raboskodó társuk szabadon bocsátását követelték. A gép pilótájának engedélyezték, hogy interjút adjon a sajtó képviselőinek – a pilótafülke ablakán kihajolva - ám közben végig fegyvert szegeztek a halántékához. Tovább sokkolták a közvéleményt, amikor az akció során meggyilkolták az amerikai haditengerészet egyik búvárát, és a holttestet kidobták a repülőtér betonjára. A képek körbejárták a világot. Végül az USA nyomást gyakorolt Izraelre, így az megkezdte a foglyok szabadon bocsátását. Az akció által Imad Mugnijah és társai felkerültek az FBI 22 legkörözöttebb terroristákat tartalmazó listájára. Imad Mugnijah az akciót követően köztiszteletnek örvendő személy lett a Hezbollahon belül, majd megkapta a szervezet biztonsági és katonai szárnya feletti ellenőrzést, amelyet napjainkban is irányít. Forrás: http://www.fbi.gov/wanted/terrorists/termugniyah.htm
16
szigorúan a terrorizmus kategóriájába tartozó cselekményei mennyiségének és minőségének alakulására.70 Először a terrorista cselekmények elemzését végzem el, amelyhez az internetes Terrorism Knowledge Base (továbbiakban TKB) archívumának adatait vettem górcső alá.71 A TKB tartalmazza az ismert terrorista szervezetek által elkövetett cselekmények pontos dátumát, mennyiségét, a kivitelezés módját, illetve nyílván tartja az áldozatok és sérültek számát 1968tól napjainkig. 1982-től 2006. november 7-ig éves lebontásban vizsgáltam meg a végrehajtott akciókat és az alábbi tendenciák váltak nyilvánvalóvá miután a kapott értékeket grafikus formában is ábrázoltam. (Éves bontás eredményei: 3. számú melléklet)
40
35
30
Cselekmények száma
25
20 Adatsor1 15
10
5
0 1980
1985
1990
1995
2000
2005
2010
2015
-5 Év
A 180 cselekmény közelebbi tanulmányozásakor 1990-től markáns különbség figyelhető meg. Addigra a cselekmények száma drasztikus módon visszaesett. (Szinte megszűntek a komoly, sok polgári áldozatot követelő merényletek, eltekintve néhány kivételtől.) − A továbbiakban azt fogom megvizsgálni, hogy mivel indokolható a Hezbollah akcióinak mérséklődése, különös tekintettel a térségben bekövetkezett politikai változásokra, illetve a Hezbollah politikai befolyásának alakulására. − A kivételek általában megtorló és erődemonstrációs jelleggel történtek, mindig válaszul valamilyen izraeli akcióra. Ilyen volt 1992-ben az argentin főváros izraeli nagykövetsége ellen elkövetett merénylet, amely 29 ember életébe került. Az
70
A Hezbollah IDF ellen irányuló tevékenysége a biztonsági zónában nem minősíthető terrorista tevékenységnek, hanem az aszimmetrikus hadviselés kategóriájába esik. 71 http://www.tkb.org/Home.jsp
17
elkövetők cselekedetüket megtorlásul szánták Abbas al-Musawi72 és családja IDF általi célzott likvidálásáért. Két évvel később 1994-ben szintén Buenos Airesben a Hezbollah tagjai felrobbantották az ottani zsidó kulturális központot. A merényletnek 95 halálos áldozata volt. A támadás válasz volt az 1993-ban az IDF által a Hezbollah ellen indított átfogó akcióra, amely az „Elszámolás” fedőnevet viselte. Az elkövetés módja mindkét esetben megegyezett. Ammóniumnitrát és benzin keverékéből gyártott nagy erejű bombákat készítettek, majd ezeket furgonokba pakolták. A gépkocsik egyik oldalát acéllemezekkel erősítették meg, hogy a robbanás ereje a célzott épületeket érje. E két merénylettel kapcsolatban napvilágot láttak olyan információk, hogy ezeket a Hezbollah, Ansrallah73 nevű csoportjának emberei követték el, akik később felrobbantottak egy panamai repülőgépet, amelyen zsidó üzletemberek utaztak.74 Az argentin főváros zsidó létesítményei ellen elkövetett merényleteknek több üzenete volt. Először is azt kívánták tudatni, hogy a Hezbollah nem hagyja megtorlás nélkül a vezetői ellen elkövetett támadásokat másodszor pedig, hogy a brutális izraeli módszerekre, mégbrutálisabb megtorlással reagál. Harmadszor pedig nyilvánvalóvá tette az izraeli vezetés előtt, hogy a Hezbollah keze már a világ minden tájára elér, bárhol képes csapást mérni ellenfeleire. A két fent említett esettől eltekintve, a cselekmények 1988-1990-ig tartó drasztikus csökkenése betudható annak is, hogy Libanonban harc kezdődött az AMAL és Hezbollah között. A nézetkülönbségek 1988. és 1990. között fegyveres összeütközésekbe torkolltak, így a Hezbollah erejét lekötötték a Libanonon belüli érdekei. A tét az ország déli része feletti ellenőrzés, valamint a libanoni síiták vezetése volt. A több hónapig tartó síiták közötti belháborúból végül a Hezbollah került ki győztesen. Az AMAL-t kezdetben támogatta Szíria, azonban kénytelen volt elismerni, hogy a Hezbollah alkalmasabb érdekei képviseletére és érvényesítésére a régióban. A volt szíriai elnök Hafez al-Assad kihasználta a szervezet fiatal militáns tagságát, akik elszántan75 küzdöttek Izrael ellen, illetve ellensúlyt képeztek a PFSZ irányába. 1989. januárjában került sor a két szervezet közötti békekötésre. Ugyan még ez után
72
Nem összekeverendő Hussein Musawi-val a Hezbollah alapítójával. 1991-ben Suhbi al-Tufaily-t - a keményvonalas irányzat képviselőjét - Abbas al-Musawi váltotta a Hezbollah főtitkári székében. Ezzel a szervezeten belül, a mérsékeltebb szárnyat képviselő vezető került hatalomra. Musawi megválasztását követően, 1992. február 16-án az IDF célzott likvidálásának áldozata lett. Egy harci helikopter bevetésével mértek csapást személygépkocsijára. A támadásban felesége és fia is életét veszítette Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Abbas_al-Musawi#column-one 73 Isten Partizánjai forrás: Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig 158. o. 74 Uo. 159. o. 75 A Hezbollah harcát dzsihadként értelmezi. Így az akcióik során meghaltak shadid-á, mártírokká válnak, ezáltal – hitük szerint – biztosítottá válik helyük a paradicsomban. Forrás: http://lexicorient.com/e.o/hizbulla.htm
18
is történtek kisebb fegyveres összetűzések, azonban a két síita csoportosulás kapcsolata összességben konszolidálódott.76 A polgárháborút követően az 1989-es Taif megállapodás aláírásával a Hezbollah belépett a polgárháború utáni transzformációs fázisába, amit „libanonizációnak” nevezhetünk.77 Átalakulásával vált véglegesen a Hezbollah Libanon síitáinak ideológiai megtestesülésévé. Anélkül sikerült mindezt elérnie, hogy elveszítette volna fegyveres szárnyát. A Taif megállapodás ugyanis, mint már említettem a − milíciák közül egyedül − Hezbollahnak engedélyezte fegyveres alakulatai fenntartását. A polgárháború hivatalos befejeződése 1990. október 13-án történt, amikor a szíriai csapatok átvették az ország feletti ellenőrzést. Szíria zöld utat kapott a Nemzetközi Közösségtől, az akkori kaotikus libanoni viszonyok katonai stabilizálására. Cserébe 1990. és 1991. között részt vett a szövetségesek oldalán a második Öböl-háborúban. A libanoni helyzet rendezésekor, Szíria a síita mozgalmat különleges bánásmódban
és
privilégiumokban
részesítette.
Többek
között
megtarthatták
nehézfegyvereiket, illetve jogot kaptak harcosaik az izraeli-libanoni határövezetben történő állomásoztatásához. Ezzel azonban aláásták a libanoni hadsereg szerepét a területen. A polgárháborút lezáró Taif megállapodásban, amelyet az Arab-Liga rendelt el és hagyott jóvá, a politikai tisztségek megosztását hozzáigazították az aktuális felekezeti, népességbeli megoszláshoz. Ennek tudható be a síiták politikai súlyának növekedése, és a maronita keresztény - libanoni vezető elit - politikai befolyásának csökkenése. A politikai kompromisszum azonban önmagában keveset ért volna, ha Damaszkusz 1990 őszén katonai fellépéssel nem biztosítja a polgárháború befejezését.78 A politikai és katonai erőviszonyok a szíriai jelenléttel a Hezbollah számára pozitívan alakultak. Ennek tudatában a szervezet elég erőt érzett magában ahhoz, hogy a hatalom aktív részesévé váljon, és elindult az 1992-es parlamenti választásokon.
76
http://mb-soft.com/believe/tgo/hezbolla.htm http://www.weltpolitik.net/Regionen/Naher%20u.%20Mittlerer%20Osten/Libanon/Grundlagen/Libanon%3A% 201970-2004.html 78 20. századi egyetemes történet, II. Európán kívüli országok; Gazdik Gyula: A libanoni dráma, az ötödik háború 288. o. 77
19
b) Az átalakulás A Nasrallah korszak kezdete
Az 1992-es év sok tekintetben választóvonal volt a szervezet életében.
A
párt
élére
1992-ben
Hassan
Nasrallah
személyében új karizmatikus vezető került. A főtitkár 1960. augusztus 31-én született, Sayyid Abd al-Karim Nasrallah hittudós legidősebb gyermekeként. Gyermekkorát Bejrút egyik legszegényebb keleti elővárosában töltötte. 1975-ben a polgárháború kitörését követően mindössze 15 évesen csatlakozott az AMAL-hoz. Főleg atyai indíttatásból már fiatal korában érdeklődött vallási kérdések iránt. Példaképe ki is lehetett volna más, mint az imam Musa as-Sadr. A
Hassan Nasrallah
szervezetnek köszönhetően 16 évesen az iraki Nadjafba utazhatott teológiát tanulni, de Iránban is folytatott vallási tanulmányokat. Közben öccse Hussein is belépett az AMAL-ba. Nadjafban ismerte meg a Hezbollah későbbi vezetőjét és saját elődjét Abbas al-Musawyt. Itt kezdődött kettejük barátsága. Azonban Hassan Nasrallah nem fejezhette be tanulmányait Nadjafban, mivel az iraki titkosszolgálatok a Szíriának való kémkedéssel vádolták, így kénytelen volt elmenekülni az országból. Miután visszatért Irakból az AMAL Központi Bizottságának tagja lett. 1982-ben amikor a Hezbollah levált az AMALról testvérével ellentétben, Hassan Nasrallah az új szervezetben folytatta pályafutását, és 1992-ig különböző grémiumokban dolgozott. Többek között volt a Hezbollah Bekaavölgybeli főtisztviselője. Hassan Nasrallahot, Abbas al-Musawi 1992-es halálát követően választották meg a Hezbollah főtitkárává. Ő volt a legfiatalabb jelölt a tisztség betöltésére. Nem tudni milyen okból, de amikor először felajánlották neki a tisztséget, visszautasította. Azonban a második szavazás alkalmával a Hezbollah tanácsa megerősítette döntését, amelyet már nem utasíthatott vissza.79 Annak ellenére, hogy Libanon belpolitikai életének aktív szereplője, nem zárkózik el az erőszaktól – sőt nyíltan kiáll a fegyveres cselekmények mellet – amennyiben az a Hezbollah 79
http://www.al-shia.de/persoenlichkeiten/hassannasrallah.htm
20
érdekeit szolgálja. Személye különösen hiteles a síita lakosság körében, hiszen maga is hozott áldozatokat Izrael legyőzése érdekében. 1997-ben a Hezbollah, egyik izraeli katonák elleni akciója következtében 5 gyermeke közül a legidősebb fia – Hadi – életét vesztette. A tény, hogy saját gyermekeit sem mentette fel a harc alól, illetve sikerült mindeddig távol maradnia valamennyi vezetőség körül kirobbant korrupciós botránytól, megsokszorozta elismertségét a lakosság körében. Hassan Nasrallah nem
autokratikus vezetője a Hezbollahnak.
Tulajdonképpen ő csak az első az egyenlők között. Azáltal, hogy 1992-ben közvetlenül a megválasztását követően a Hezbollah először vett részt a parlamenti választásokon, a párton belüli szerepe még jobban felértékelődött. A vezetésen belüli átalakulást sürgetők benne látták azt az embert, aki politikai ambícióinak köszönhetően biztosítani fogja a szervezet fennmaradását.80 Az országban a 1970-es évek óta a 1992-es volt az első demokratikus választás. Tíz évvel azután, hogy a Hezbollah megalakult, már megszerezte a mandátumok közel 10%-át a libanoni parlamentben, ami 12 helyet jelentett. Azzal, hogy a párt részt vett a választásokon, elszakadt a tisztán hívőkből álló - Umma Islamiya - társadalom megvalósításának eszményétől, ami azt jelentette, hogy elismerte az 1943-as államszerződést is.81 Itt már felvetődik a kérdés, hogy vajon a szervezet immár egy politikai szereplő Libanonban, amely jelentős katonai szárnnyal rendelkezik és szerteágazó szociális tevékenységével próbál meg sikereket elérni a választásokon? Vagy talán Washington álláspontja a helyes, és még mindig egy masszív jól szervezett terrorista szervezettel van dolgunk? Úgy érzem a kérdésre a pontos válasz még napjainkban sem adható meg 100%-os biztossággal, azonban a közeljövő eseményei egyértelművé fogják tenni a párt térségben betöltött jövőbeni szerepét. Az 1992-től kezdődő négy éves kormányzati ciklust az al-Haríri időszaknak szokták nevezni. Az akkori – azóta meggyilkolt82 – Rafik al-Haríri miniszterelnök feladata volt az ország és az államhatalom helyreállításának megkezdése. Az állam korábban nem mutatott kellő szociális érzékenységet még olyan alapvető feladatok iránt sem, mint a betegellátás és az iskolarendszer megfelelő működtetése. Ezeket a feladatokat Libanon felekezeti közösségei vették át, betöltve az állam által üresen hagyott réseket. Minden felekezet működtet saját szociális intézményeket, amelyek általában hatékonyabbak, és kedvezőbb feltételek mellett működnek, mint az állami intézmények. Al-Haríri-nek nem sikerült az első hivatali 80
http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah#Political_activities Lásd II. fejezet 11. o. 82 2005. február 14-én pokolgépes merénylet áldozata lett Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Lebanon 81
21
periódusában ezeket a feladatokat ismét állami kézbe összpontosítani, és ezzel nem sikerült az állam tekintélyének helyreállítása a Hezbollah ellenében. A Haríri kormány megalakulását követően szinte azonnal beleütközött a Hezbollah-IDF párharc által generált, Libanont veszélyeztető biztonsági kihívásba. Abbas al-Musawi likvidálásával ugyanis Izrael újabb okot szolgáltatott a Hezbollahnak aktivitása fokozására, amelyet mindig izraeli válaszreakció követett. Az Irán, Szíria és ekkor már a bejrúti kormány síita tagjainak támogatását is élvező Hezbollah akciói állandó biztonsági kihívást jelentettek Izrael számára, az általa megszállva tartott libanoni határ menti övezetben.83 Ezek az összetűzések két alkalommal is - 1993-ban az „Elszámolás”, illetve 1996-ban az „Érik a szőlő”84 hadműveletek során - szabályos miniháborúvá szélesedtek.85 1993-ban párhuzamosan az oszlói és washingtoni izraeli-palesztin béketapogatózásokkal, a Hezbollah rakétatámadást intézett Észak-Izrael ellen. Izrael az „Elszámolás” fedőnevű akció keretében egy hétig tartó heves tüzérségi támadássokkal, és a légierő bombázásaival válaszolt a provokációra. A Hezbollah támadása szíriai utasításra történt. Damaszkusz így akarta jelezni, hogy nélküle nem lehetséges a megállapodás a Közel-Keleten.86 1996. április 9-én sorozatos tüzérségi támadás érte az észak-izraeli városokat, amire válaszként a kormány nagyszabású megtorlóakcióra adott parancsot, amely az „Érik a szőlő” fedőnevet kapta. Április 11 és 26 között az izraeli légierő bombatámadásokat hajtott végre a Hezbollah libanoni állásai ellen. Ezen felül megrongálta az ország számos erőművét, hídjait, közlekedési csomópontokat, és az öntözőrendszereket is. Miután egy Qana melletti ENSZ menekülttábort ért izraeli tüzérségi támadás - amelynek eredménye 102 halott és 300-nál is több sebesült volt - Izrael nemzetközi nyomásra kénytelen volt beszüntetni támadásait.87 A harcok befejezésekor kialkudott szóbeli megállapodás, amely szerint mindkét fél a jövőben tartózkodik a polgári lakosság elleni fegyveres támadástól, nem vitte közelebb a feleket a konfliktus megoldásához.88 Ekkor még ugyanis az idősebbik Assad elnök túlzott befolyással bírt Libanonban, hogy valami megállapodás születhessék. Ennek oka a Golán-fennsík kérdésében keresendő. Hiszen ha Izraelnek sikerül a megegyezés Libanonnal, akkor pozíciói a térségben tovább erősödnek,
83
Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 40. o. 84 Számos külföldi irodalomban a „Düh gyümölcsei” kifejezés használatos, magyarul általában „Érik a szőlő” hadműveletként emlegetik. 85 A két intenzív összetűzést első, illetve második katyusaháborúnak is szokták nevezni. 86 Bassam Tibi: Pulwerfass Nahost, 175. o. 87 http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=GZYVS8 88 http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467
22
ezzel pedig Szíria esélyei a Golán-fennsík minél kedvezőbb feltételek mellett történő visszaszerzésére csökkentek volna. A Hezbollah népszerűsége az Izraellel vívott párharc következtében visszaesett. Az 1996os választásokon emiatt kevesebb mandátumot szerzett mint négy évvel korábban, 12 helyett csak 10 fővel képviseltette magát az 1996-2000-ig tartó kormányzati ciklusban. Azonban nem csak a libanoni, hanem az észak-izraeli lakosság is megelégelte az állandó összetűzéseket a határ mentén. A lakosság többsége a megszállt dél-libanoni területekről történő kivonulásban látta a megoldást. 1996-ot követően Izraelben társadalmi mozgalmak alakultak a Libanonból történő kivonulás elérésére. A politikai és katonai vezetés azonban ellenezte azt, mert Bejrút nem volt hajlandó garantálni Izrael biztonságát a kivonulás esetére. Az izraeli vezetés attól tartott, hogy a csapatok kivonását követően a Hezbollah egészen a határig húzódik majd le, és fenyegetni fogja Észak-Izrael lakosságát. Al-Haríri kormánya képtelen volt az országot leválasztani Szíriáról. Sőt 1998-tól Emile Lahoud – volt vezérkari főnök – került az államelnöki székbe, aki híres volt szíriabarát politikájáról. A Hezbollah-nak roppant kedvezett a Lahoud kormány szíriabarát politikája, hiszen így könnyebben jutottak támogatáshoz az Izrael elleni harcban. Szíria számára ekkor a Hezbollah volt a garancia az Izrael ellenes libanoni külpolitika fenntartásához. Ezen okokból kifolyólag természetes volt, hogy a Hezbollah Damaszkuszban számos irodát működtethetett, illetve jelentős anyagi támogatást kapott Szíriától. A Hezbollah-ot egyedül Szíria tudná féken tartani. Vagyis Izrael részéről – sok egyéb mellett – a Golánról való visszavonulás mértéke a Szíriától kapott biztonsági garanciák függvénye.89 Ennek megfelelően a tárgyalások mélypontra jutása esetében Szíria ösztönzőleg hathat a Hezbollah fegyveres tevékenységének felújítására Észak-Izrael ellen. Erre került sor 1999-ben is, miután 1998-ban az izraeli kormány elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának Libanonra vonatkozó határozatait és jelezte, hogy hajlandó kivonni csapatait a dél-libanoni biztonsági övezetből. Cserébe biztosítékot kértek a libanoni kormánytól annak területéről kiinduló fegyveres agresszió megszüntetésére. Bár kompromisszumos javaslatukban nem követelték sem a szír csapatok kivonását Libanonból, sem pedig a két ország viszonyának békeszerződésben való rendezését, az ajánlatot Elias Harauwi kormánya azonnal elutasította, 89
A katonai egyensúly terén Szíria szimmetriára, míg Izrael aszimmetriára törekszik. Izrael álláspontját előnytelen stratégiai helyzetével indokolja. Kis terület, alacsony népesség, gazdasági erőforrásai elmaradnak Szíriához képest. Kis területe miatt nincs hadászati mélysége az országnak, egyetlen elvesztett csata is háborús vereséggel járhat. Az alacsony népesség miatt nincs állandó hadserege, a teljes mozgósításhoz 24 óra szükséges. Damaszkuszból a vadászrepülőgépek néhány perc alatt csapást mérhetnek Izrael területére. Utóbbi természetesen másik oldalról is igaz. Nem is beszélve a két ország közötti demilitarizált övezetekről, előrejelző állomásokról, és a víz kérdéséről.
23
azt követelve, hogy Izrael előbb minden feltétel nélkül vonja ki csapatait a déli sávból. Libanon azonban nem hajlandó biztosítékot adni, hogy Izraelt nem éri támadás többé a területéről. Erre válaszul került kidolgozásra a Golán-törvény. A Golán-törvényt 1999. januárjában fogadta el az izraeli törvényhozás. Ennek értelmében a megszállt területekről történő bárminemű csapatkivonáshoz a Knesszet minősített többsége - vagyis a 120 képviselő közül 61 fő beleegyezése - szükséges. A törvény parlamenti döntés mellett népszavazás kiírásáról is rendelkezett a kérdésben. A Hezbollah válaszul fokozta pokolgépes és tüzérségi támadásait az izraeli hadsereg és a keresztény dél-libanoni milíciák ellen.90 A megegyezés ekkor is közel volt, azonban a szíriai vezetés tudatában volt és van annak, hogy amennyiben Libanon és Izrael kiegyeznek, az jelentős mértékben gyengíti a Golán visszaszerzésében Szíria pozícióit. Ily módon érthető, hogy jó kapcsolatokat tart fent a Hezbollahhal, hiszen ha az egész ország feletti ellenőrzést nem is tarthatta fent, de a Hezbollah jelenlétével és annak megnyerésével – amihez nem kell túlzott rábeszélő készség lévén a szervezet Izraelt tekintő fő ellenségének – befolyással lehet Libanon és Izrael kapcsolatának alakulására. Izraelben az 1999-es választások nyomán létrejött Barakkormánnyal ismét a konszenzusos béke hívei kerültek előtérbe. Barak és pártja kormányprogramjának szerves része volt a Libanonból történő mielőbbi kivonulás, illetve a megegyezés Szíriával. 2000 májusában a kormányprogramban előírtnál korábban kivonták az izraeli erőket, a több mint két évtizede kialakított biztonsági zónából.91
90
http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 42. o. 91
24
IV. A Hezbollah útja a „csúcsig” Egy sikersorozat kezdete 2000-2005-ig 2000. május 25-én, 22 évnyi megszállás után az izraeli hadsereg a növekvő
veszteségek
következtében kivonult Dél-Libanonból.
A
lépés
a
megosztotta
katonai
és
politikai
vezetést. Többen úgy gondolták az egyoldalú, garanciák
nélküli
kivonásnak
olyan
demonstratív
hatása
lesz, amely erősítheti az
Az UNIFIL csapatok diszlokációja a biztonsági zónában 2005 decemberében.
Izraelre gyakorolt nyomást a térségben. Izrael ugyan 1982-ben kiűzte a PFSZ-t a területről, de kénytelen volt betölteni az utána keletkezett hatalmi űrt. A 2000-es kivonulást követően ugyanezt a szerepet a Hezbollah vállalta magára. Az UNIFIL csapatok továbbra is maradtak. Sovány vigasz volt a kivonulást ellenzők számára, hogy az ENSZ a megváltozott biztonsági helyzet következtében átmenetileg 4500-ról 800092-re növelte a kontingens létszámát.93 Az ENSZ BT mindaddig félévente meghosszabbította a misszió mandátumát, amíg a biztonsági zóna aknamentesítése folyik, illetve a libanoni kormány nem tudja biztosítani ellenőrzését a terület felett. 2006. január 18-án az ENSZ július 31-ig hosszabbította meg a misszió 92
2005 decemberében résztvevő országok: Franciaország, Ghána, India, Írország, Olaszország, Lengyelország, Ukrajna Személyzet: 1980 katona, 50 katonai megfigyelő, 115 nemzetközi civil, 300 helyi civil Éves költségvetés: körülbelül 100 millió dollár Veszteségek a 2006. júliusi konfliktust megelőzően (34 napos háború): 244 katona, 2 katonai megfigyelő, 6 civil alkalmazott. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL 93 http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL
25
mandátumát.94 (Megjegyzés: A 2006. július 12-én kialakult helyzetben − lásd 2006-os év eseményei és értékelésük című fejezet − a misszió átalakuláson megy keresztül amely végkifejlete az ENSZ 1701-es számú határozata egy UNIFIL-II. misszió létrehozására és az európai országok lelkes felajánlásai ellenére bizonytalan.) Mindazonáltal a 2000-es kivonulás tekintetében Ehud Barak döntését főleg az motiválta, hogy a közvélemény egyre nehezebben viselte a libanoni jelenlét emberáldozatokban folyamatosan növekvő árát, és úgy vélte a hadsereg a kivonulást követően is meg tudja akadályozni a Hezbollah által az északi területek ellen intézett támadásokat. Nem utolsó szempont volt az sem, hogy ezzel javíthatott országa nemzetközi megítélésén.95 Barak is kénytelen volt elismerni, hogy az úgynevezett biztonsági zónában a Hezbollahhal folytatott gerillaháború az izraeli hadsereg Vietnámja lett. Az egyoldalú kivonulást bírálók igazolva látták magukat abban, hogy az arab közvélemény a síita Hezbollah sikereként értékelte az eseményeket.96 A Hezbollah a kivonulást fennállásának legnagyobb sikereként könyvelhette el. Izrael úgy tűnt vereséget szenvedett, azonban tisztában volt azzal, hogy haderejének kivonulását a szír hadsereg távozásának kellett követnie (ENSZ felszólításra). Izrael megszűntette a megszállást, Libanon függetlenségét helyreállította, a Hezbollah katonai működésének legitimitása ezzel kétségbe vonható. A két ország politikailag rendezheti vitáit, és Izrael a hadsereg állandó állomásoztatásának költségeitől is megszabadult. Azonban ez üzenet is a palesztinok számára, miként győzhetik le Izraelt. A régió legerősebb hadseregének legyőzése célirányos terrorakciókkal és öngyilkos merényletekkel lehetséges. A Hezbollahot nem csak azért övezi különleges tisztelet, mert regionális hatalmak állnak mögötte, hanem azért is mert képes volt véghez vinni azt, ami az arab országoknak öt háborúban sem sikerült. A párt sikeréhez nagyban hozzájárult funkcionáriusainak magas képzettsége.97 A szervezeten belül már 2000-ben is megoszlottak a vélemények a nyugati kultúra és értékek elleni fegyveres harc folytatásáról, azaz a pártban, amely kifelé mindig egységesnek és erősnek próbál mutatkozni valójában 2000 óta útkeresés zajlik. Ettől van a Hezbollahnak kívülről nézve kettős arculata. Egyfelől hirdeti Izrael felőrlését, a végsőkig tartó harcot, másfelől – amit a szervezet felépítése is tükröz – megpróbál konszolidálódni és Libanon békebeli életének szerves részét képezni.
94
http://www.un.org/Depts/dpko/missions/unifil/background.html Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 42. o. 96 Uo. 43. o. 97 A Hezbollah a legjobb mérnököket és informatikusokat állítja szolgálatába az általa szélesen értelmezett dzsihádhoz 95
26
Céljuk az izraeli csapatok kiűzése Dél-Libanonból, magvalósult. Kérdéses, hogy érdemes-e folytatni a harcot Palesztina és Jeruzsálem felszabadításáért, ahogy azt a szervezet programjában hirdeti. (A válasz 2006-os év eseményeit figyelembe véve sem egyértelmű, hiszen a szervezet főtitkára többször is kijelentette, ha tudta volna mi lesz a két izraeli katona elrablásának következménye más utat választ társai szabadon bocsátásának elérésére.)98 Ez a kérdés a Hezbollah jövőbeli aktivitását tekintve stratégiai fontosságú. Az ilyen döntésekben a mai napig fontos szerepet játszanak a vallás, valamint az iráni, illetve a szíriai kapcsolatok. A Hezbollah vezetőségének döntéseit nagyban befolyásolja azok személyes kapcsolata az iráni vezetéssel, illetve a libanoni belpolitikai élet alakulása. A Hezbollah működésében mindig szem előtt tarja Irán szempontjait, mindaddig amíg Libanonban betöltött szerepe ezt megengedi számára. Mindenesetre a fegyveres harc egészen napjainkig folytatódott, hiszen egyik pillanatról a másikra nem lehetséges az, hogy egy olyan szervezet, amelyet a háború teremtett, azonnal be tudjon illeszkedni az állam békebeli életébe, hacsak nem oszlatja fel saját magát. A Hezbollahnak becslések szerint napjainkban is mintegy 3500-5000 fős fegyveres szárnya van, akik harcoló alakulatként vesznek részt az akciókban.99 A katonai szárny leépítése, értem ezalatt integrálását Libanon haderejébe, illetve lefegyverzését csak fokozatosan mehet végbe. A
2000.
évi
választások
alkalmával
a
Hezbollah
az
addigi
legalacsonyabb
mandátumszámot – mindössze 8 – szerezte meg a parlamentben. 10 évvel a polgárháború befejeződését követően népszerűsége mélypontján volt. Ekkor azonban váratlan fordulat következett be. A Barak kormányt Izraelben a Saron kormány váltotta fel. Az az Ariel Saron aki 1982-ben izraeli védelmi miniszterként Dél-Libanon megszállását parancsba adta az izraeli hadseregnek. Nasrallah az „ősi ellenség” hatalomra jutását politikailag maximálisan kiaknázta. Beszédeiben egy izraeli politikai fordulatot követő katonai támadás rémképét vázolta fel. A megoldást is felkínálta, hiszen a Hezbollahnak minden a rendelkezésére állt a harc folytatásához. A Saron kormány hatalomra kerülése 2001 februárjában kiélezte a helyzetet Szíria és Izrael között.100 Ettől a pillanattól a szíriai-izraeli egyensúly bármikor felborulhatott volna. A politikai felállás ilyen alakulása mindig kedvez a Hezbollahnak, hiszen a szíriai-izraeli egyensúly fenntartása érdekében Szíria mindig támogatást nyújt természetes régióbeli szövetségesének. Damaszkusz nem bonyolódik fegyveres összetűzésbe Izraellel, hanem a 98
http://en.wikipedia.org/wiki/2006_Israel-Lebanon_conflict http://www.zdf.de/ZDFde/inhalt/13/0,1872,2000717,00.html 100 Saron 1981-ben izraeli védelmi miniszterként támogatta a keresztény falangistákat a szír hadsereg állásai ellen intézett támadásaikban. 1982-ben ezt követte a Békét-Galileának fedőnevű hadművelet. 99
27
Hezbollahra támaszkodva mér csapást az országra. Saron a terrorizmust nem taktikai, hanem stratégiai fenyegetésnek tekintette, mivel az akár egy kiterjedtebb konfliktus bevezetője − ebben az esetben egy izraeli-szíriai konfliktus − is lehet.101 Izrael a Hezbollah tevékenységét egyértelműen a terrorizmus kategóriába sorolja. Annál is inkább mivel a Hezbollah Izrael állam megsemmisítését egyik fő feladatának tekinti. Az Izrael elleni harcot a Hezbollah az elnyomott harca elnyomója ellen összefüggésben fogalmazza meg. Ez az ideológiai magyarázat még Khomeini-re vezethető vissza. Az önmeghatározás szempontjából annak logikai levezetése az ami érdekes. Hiszen ha a Hezbollah tevékenysége állandóan elnyomott elnyomója elleni harca, akkor az Izrael és vele együtt az USA elleni harc nem terrorizmus, hanem az ellenállás egyfajta formája. A libanoni biztonsági zónában a Hezbollah Izraellel vívott harcát nemigen lehet a terrorizmus kategóriájába sorolni, hiszen Dél-Libanon megszállását nemcsak az arab, de a nyugati országok és az Egyesült Államok is törvénytelennek tartották, emiatt a Hezbollah IDF elleni harcára csak ritkán használták a terrorizmus kifejezést.102 Ez az eszmefuttatás nagy mozgásteret biztosít a Hezbollahnak. Ebben a megfogalmazásban Izrael akciói terrorizmusként értelmezhetők. Az elnyomottként történő védekezés mindig Izraelre van kiélezve. Amíg Izrael létezik addig a Hezbollah is fenntarthatja a fenyegetettség érzését Libanonban, ezzel legitimálva katonai szárnyának fenntartását, sőt fejlesztését. 2001. áprilisában Saron nem hazudtolta meg magát, amikor mélyen Libanon területein szíriai radarállomásokat bombáztatott az izraeli légierővel. Izrael fő külpolitikai törekvései közé tartozik Libanonban a szíriai befolyás minimalizálása. Azonban ez még a 2005-ös teljes csapatkivonás után sem valósult meg maradéktalanul. A Hezbollah önmagára pán-iszlám szervezetként tekint, ahogy a palesztin-izraeli konfliktust is pán-iszlám kérdésként kezeli. Nem gondolja, hogy kivételezettként kellene kezelni a palesztinokat, azonban kötelességének érzi a palesztinok támogatását Izrael elleni harcukban. Az rejtély, hogy valójában ellenségem ellensége a barátom elv alapján közelíti-e meg a kérdést, vagy az iszlám testvériség nevében áll ki a palesztinok mellett. Kérdéses az is, hogy a Hezbollahon belül történik e különbségtétel maga a népcsoport és az őket képviselő PFSZ között, amelynek tulajdonképpen Dél-Libanon izraeli megszállását is köszönhetik. Már a Hezbollah főtitkára is megfeledkezett azokról az időkről, amikor a síiták és a PFSZ még harcban álltak. Sayyed Hassan Nasrallah az Al Aksa intifáda 2000-es kitörését követően, nem 101
Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 43. o. 102 Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig; 159. o.
28
csupán morális támogatásról, hanem kézzel fogható logisztikai együttműködésről beszélt. Ezt számos nyilatkozat és internetes, illetve televíziós propaganda is hirdeti. Egyes síita honlapokon a 2000 májusi izraeli kivonulást követően szinte azonnal megjelentek a propagandaanyagok, amelyek a „ma Libanon, holnap Palesztina” kijelentéssekkel ösztönözték a palesztinokat harcra, és biztosították őket a Hezbollah támogatásáról.103 Izrael megfutamítása arabok millióinak szemében hőssé tette a Hezbollahot. Nagyon sok palesztin harcos, akik részt vettek a második intifádában,104 a szervezetre ösztönző példaként tekint.105 Az AMAL és a PFSZ közötti konfliktus harminc év távlatában elsimult. Azonban a PFSZ tevékenységből fakadó izraeli-Hezbollah ellentét a mai napig tart. A történések megcáfolni látszanak azon feltevéseket amelyek szerint a 2000-es libanoni kivonulást követően a helyzet konszolidálódni fog Libanon és Izrael határán. 2001. Szeptember 11. és az iraki háború egyértelműen vízválasztó a szervezet életében. Kérdéses, hogy az Amerikai Egyesült Államok képes lesz-e megvalósítani ígéretét a nemzetközi terrorizmus felszámolására. Az Hezbollahnak amerikai titkosszolgálatok véleménye szerint nagyon is sok köze van az Al-Kaidához, habár a síitáknak teljesen más radikális nézeteik vannak, mint azoknak a szunnita muzulmánoknak, akik az Al-Kaida hálózatát és a tálibok szervezetét alkotják, utóbbiak ráadásul korábban erőteljesen felléptek az 103
Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 42. o. 104 A szó jelentése lerázni, illetve felkelés. A palesztinok nyílt felkelését takarja az Izrael által megszállt Gázaövezetben, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Az első intifáda 1987-tól 1993-ig tartott. Kitörését a palesztinok 1987 december 9-re teszik. Ezen a napon egy izraeli teherautósofőr halálra gázolt 4 palesztin járókelőt. Az ezt követő mintegy 6 évig tartó zavargásokra, tömeges sztrájkokra Izrael gazdasági szankciókkal és betelepülési programjának kiszélesítésével reagált. A PFSZ állt a felkelés élére, amelyben 1993-ig mintegy 2000 palesztin, főleg fiatal vesztette életét. Az első intifádában még „csak” úttorlaszok emelése, gyújtogatás és az izraeli katonák kővel történő megdobálása volt jellemző, ezért is szokták „Kövek háborújának” nevezni. 2000. szeptember 28-án az akkori izraeli ellenzék vezetője, későbbi miniszterelnök Ariel Sharon látogatása Templomhegyen lavinát váltott ki, melynek következménye a második intifáda. A látogatás hátterében izraeli belpolitikai harcok húzódtak meg. Sharon ezzel akart „üzenni” az akkori miniszterelnöknek Ehud Baraknak – a konszenzusos béke híve, a dél-libanoni kivonulás támogatója. Barak a mindkét nép által szent helynek tekintett Templomhegy kérdésében engedményeket helyezett kilátásba. A Templomhegyen elhelyezkedő Al-Aksa mecset volt a második intifáda névadója is (Al-Aksza-Intifáda). Sharon provokatív látogatása a palesztinok heves tiltakozásába ütközött, mire az izraeli biztonsági szervek tüzet nyitottak a tömeg megfékezésére. A palesztinok ezúttal a fegyveres ellenállás, és az öngyilkos merénylők alkalmazásával vívták harcukat. Az öngyilkos merénylők általában a Hamasz, Dzsihad vagy az Al-Aksza Brigádok szimpatizánsai vagy tagjai közül kerültek ki. Az Al-Aksza-Intifádára az öngyilkos merényletek nagymértékű elszaporodása mellett jellemző volt az izraeli telepesek elleni támadás. Az izraeli vezetés a Gáza-övezet, Ciszjordánia lezárásával, a nyugtalan területekre történő katonai benyomulással, illetve az öngyilkos merényletek mögött álló vezetők célzott likvidálásával próbált meg úrrá lenni a felkelésen. Izrael ekkortól - megtorlásként - alkalmazza a Hamasz-vezetők elleni „célzott merényleteket" amely tovább mélyítette a szakadékot a két fél között. Az Al-Aksza-Intifádán azonban a kemény kéz politikájával nem tudott úrrá lenni az izraeli vezetés. A felkelés közel 5000 halálos áldozattal járt – nagyobb részük palesztin. Forrás: http://www.politikerscreen.de/index.php/Lexikon/Detail/id/72630/name/Intifada 105 Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig 159. o.
29
afganisztáni síiták ellen. Imad Mugnijah106 és Oszama bin Laden a ’90-es években legalább egyszer találkoztak, valószínű akkor állapodtak meg a logisztika és a kiképzés terén történő együttműködésben. A Hezbollah szellemi vezetője Mohamed Huszein Fadlallah sejk azonban elítélte a szeptember 11-i New-York-i és washingtoni terrortámadásokat, mert azok ellentétesek az iszlám törvényeivel és félremagyarázzák a dzsihád valódi értelmét. Fadlallah egyenesen azzal vádolta bin Ladent, hogy csak „saját pszichológiai” szükségleteire figyel, a géprablókat pedig „puszta öngyilkosságra” − nem pedig mártíromságra − szólítja fel, hiszen azok ártatlan polgárokat is megölnek. Ennek ellenére a Hezbollah korlátozására is történtek lépések. 2001 novemberében az USA a Hezbollahot felvette az általa nyílván tartott azon terrorista szervezetek listájára is, amelyek külföldi bankszámláit be szerette volna fagyaszttatni. A libanoni állam ettől elzárkózott.107 Az Európai Unió szintén nem követte az USA példáját. Annál is inkább, mivel az Európai Unió nem tekinti terrorszervezetnek a Hezbollahot. Azonban, hogy ez meddig lesz még így az kérdéses. A Hezbollah napjainkban is állandó katonai utánpótlásban részesül Iránból szíriai közvetítéssel.108 Ennek tekintélyes része ma már palesztin kezekbe vándorol tovább. Először 2001. május 6-án egy rutin szerű átvizsgálás során bukkant az izraeli parti őrség a Santorini kereskedelmi hajó átkutatásakor tetemes mennyiségű fegyverre. A körülbelül 10 millió dollár értékű szállítmányt, a Palesztin Hatóság vásárolta Hezbollah közvetítéssel Irántól. A szállítmányt és a hajót lefoglalták, majd a haifai kikötőbe vontatták.109 Ezt követően indították meg az Izraeli szolgálatok a „Tej és méz” fedőnevű akciójukat, amely kézzelfogható eredménnyel csak nyolc hónappal később 2002. január 3-án szolgálhatott.110 A felállás hasonló volt mint 8 hónappal előbb. A Hezbollah segítségével fegyverszállítmányt próbált meg Irán eljuttatni a Gáza övezetbe, a Jasszer Arafat vezette Palesztin Hatóságnak.111 Az izraeli védelmi erők azonban a „Noé bárkája” elnevezésű hadművelet keretében közbeavatkoztak. A fogás minden képzeletet felülmúlt. A Karine-A nevű kereskedelmi hajó rakterében mintegy 50-80 tonnányi fegyverre bukkantak az izraeli haditengerészet kommandósai. A későbbi nyomozás kiderítette, hogy az iráni gyártmányú – szovjet és kínai típusú – fegyvereket a teheráni működésű „Iráni Forradalom Export Bizottsága” elnevezésű szervezet adta el mindössze 15 millió dollárért (szakemberek a 106
A Hezbollah biztonsági szolgálatának vezetője Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig; Maxim Könyvkiadó; Szeged 160. o. 108 http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 109 http://www.waronline.org/en/analysis/pal_weapons.htm#santorini 110 http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/middle_east/1819635.stm 111 Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 44. o. 107
30
szállítmány értékét 50 millió dollárra becsülték) a Palesztin Hatóságnak. A fizetést libanoni bankokon keresztül bonyolították szintén a Hezbollah emberei.112 Az izraeli biztonsági szervek fontos feladatuknak tekintették már ekkor is a palesztin iszlám csoportok fegyverutánpótlásainak elvágását, amelyek Hezbollah csatornákon keresztül, Iránból és Szíriából érkeznek. A libanoni kormány és Szíria természetesen hevesen tiltakoznak a vádak ellen. A Hezbollah támadásai az izraeli hadsereg kivonulását követően is tovább folytatódtak. Okául a szervezet a Sebaa113-farmok körüli vitát jelöli meg. A vitatott terület Libanon Izrael és Szíria határán fekszik. A Sebaa farmok körüli problematika először a 2000-es izraeli kivonulás alkalmával vetődött fel. Az ENSZ
a
területet
szíriainak
tekinti,
a
Hezbollah és a libanoni kormány sajátjának véli, és felszólította Izraelt az átadására. Szíria azt állítja még 1951-ben ajándékozta a területet
Libanonnak.114
112
http://www.waronline.org/en/analysis/pal_weapons.htm#karin A terület nevét gyakran a scheva héber kifejezésből vezetik le, ami 7-et jelent. Az arab megfelelője pedig azt jelenti jóllakni. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen 114 A libanoni Sebaa településtől délre elterülő 14 tanyáról van szó. (Aardata, Al-Aqareb Jouret, Al-Mouloul Marah, Al-Roubaa, EL-Dhimmi Beit, Fashkoul, Kfardouma, Khallet Ghazaleh, Mougr Shebaa, Qafoua, Ramta és Zebdine) Lakossága nem több néhány száz főnél, főként Etiópiából bevándorolt zsidókból és katonai személyzetből áll. Ez a Sebaa farmok területén található néhány izraeli hadsereg által kiépítette állás miatt van így. (Nahal Sion, Har Dov, Zivanit) A település maga nem tartozik a Sebaa farmokhoz. A terület a Golán-fennsík legészakibb csücskének 28 km2-es része. A terep változatos, 400 m-től egészen 2224 m-ig terjedő magasságkülönbségekkel. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen
113
31
Az 1967-es hat napos háború során Izrael megszállta a Golán-fennsíkot és vele együtt a Sebaa farmokat is elfoglalta Szíriától. Jelenleg Szíria beleegyezésével Libanon nyújtotta be rá igényét. A Hezbollah ugyan 2006. július 12-ig, a 34 napos háború kitöréséig − lásd bővebben: A 2006-os év eseményei és értékelésük című fejezetet − teljes ellenőrzése alatt tartotta egész Dél-Libanont, de a Sebaa farmokat nem. Hassan Nasrallah a Dél-Libanonból történt izraeli kivonulást követően többször is kijelentette: „Egészen addig folytatódnak a támadások Izrael ellen, amíg az nem adja fel a Sebaa farmokat.” 2000 májusától egészen 2004 végéig az izraeli hadsereg és a Hezbollah harcosai között több mint 50 összetűzésre került sor a területen. Az összecsapásoknak több tucat libanoni halálos áldozata volt. 7 izraeli katona életét vesztette, 3at elraboltak. A Hezbollah és az IDF oldalán egyaránt több tucat volt a sebesültek száma. A Hezbollah gerillák támadásaira Izrael harci helikopterek bevetésével, illetve a határ közelében aknazár telepítésével válaszolt. A harcok a 2005-ös év folyamán hullámzó jelleggel ugyan, de folytatódtak. A terület hovatartozásával kapcsolatos viták Libanon és Izrael között, a Hezbollah számára okot szolgáltattak további Izrael ellenes akciókra. A területről történő izraeli csapatkivonás esetén a Hezbollah milíciája végleg elveszítette volna létjogosultságát. Azonban az izraeli légierő a Hezbollah támadásokat követően – mivel a terep adottságaiból kifolyólag nem tud időben csapást mérni az akciók után gyorsan felszívódó ellenségre – rendszeresen Libanon légterébe történő behatolással, megtorló akciók keretében támadta a felderített Hezbollah állásokat. 2002 júniusában a Hezbollah kinyilvánította, hogy nem csak a Sebaa farmokra, hanem további hét, egykor síiták lakta településekre is igényt tart. A ma már nem is létező, úgynevezett „Hét Falu”115-ra. A területet Izrael még 1949-ben annektálta, a lakosság ekkor menekült el Dél-Libanonba. Azóta lényegében lakatlan. Libanon és a Hezbollah területi követelései 2000. és 2006. között egyre erőszakosabb hangnemet ütöttek meg Izraellel szemben, emiatt Dél-Libanonban már 2005-ben egyre nőtt a félelem egy esetleges Hezbollah ellen irányuló izraeli szárazföldi támadástól. A két ország és a szervezet konfliktusának legnagyobb nyertese Szíria. Azzal, hogy lemondott a talpalatnyi Sebaa farmok körüli területről, sikerült okot szolgáltatnia a Hezbollahnak fegyveres tevékenysége fenntartásához. Ezzel benntartotta szövetségesét az Izrael elleni küzdelemben. A Hezbollah pedig ezzel − egészen napjainkig − elkerülte fegyveres milíciájának feloszlatását.116 A szervezet szellemi vezetője − Ayatollah Sayyed Mohammed Hussein Fadlallah − 2003-ban még így nyilatkozott: „A Hezbollah egy nemzeti orientáltságú párt, amelynek nem célja a 115
A „Hét Falu”-hoz tartoznak: Ibl Qamah, Hounine, Malkieh, Nabi Yusha, Kades, Saliha és Teir Bikha. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen 116 http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen
32
Libanon határain kívüli érdekérvényesítés.”117 Fadlallah azok közé a vezetők közé tartozott, akik Khomeini Ayatollah 1989. júniusában bekövetkezett halála után a Teheránból irányított párt „libanonizálódása” mellett emeltek hangot. Kérdéses, hogy a párton belül kik kerekednek felül. A főleg Irán és Szíria orientáltságú vezetők, akik folytatni szeretnék a harcot Izrael ellen amíg a két nagy pártfogó ország ezt diktálja, vagy azok akik megelégednek a Libanonon belüli politikai hatalom megragadásával. Ezért a párt két arcot mutat. Egyfelől „libanonizálódik”,
másfelől
erősíti
kapcsolatait
Iránnal,
Szíriával
és
a
palesztin
szervezetekkel. Az ideális állam a Hezbollah szemében még ma is az iráni mintájú iszlám állam. A szervezet ebben a kérdésben Khomeini elgondolását követi, miszerint az iszlám állam megteremtése a vallási kötelezettségek közé tartozik. Khomeini 1989-es halálát követően azonban ezt a célkitűzést határozatlan időre elnapolták. A jelenlegi vezetés csak abban az esetben veti fel újra az iszlám állam megteremtésének kérdését, ha Libanon lakosságának túlnyomó többsége is úgy akarja. Amíg nem jön el ez az idő, addig az iszlám államot átmenetileg helyettesítő – köztársasági – struktúrában kénytelen tevékenykedni a szervezet, ahogy ezt 2004-ben a főtitkár Nasrallah is kihangsúlyozta egy interjúban: „Maga az iszlám állam megteremtése nem cél, hanem eszköz - az igazságosságon alapuló társadalmi rend megteremtésének eszköze. Olyan társadalmi renddé, amely nincs ellentmondásban az iszlámmal. Libanonnak sok vallási közösségénél fogva a jelenlegi döntéshozatali formán alapuló politikai rendszer megfelel. Én a jelenleg kialakult helyzettel tudok élni.”118 2005 márciusában George W. Bush amerikai elnök személyesen szólította fel a szervezetet, hogy tegye le fegyvereit és váljon kizárólag politikai és szociális szervezeté. A válasz nem maradhatott el. Hassan Nasrallah három órás közleményt adott az Al-Manarban, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy az izraeli fenyegetettség fennmaradásáig a Hezbollah sem teszi le fegyvereit. Az USA továbbá felszólította Szíriát csapatai maradéktalan kivonására, még a libanoni választások előtt. A csapatkivonás megtörtént, ezzel sokat gyengültek a Hezbollah pozíciói Libanonban, azonban a lefegyverzés a mai napig sem következett be. Ezért az amerikai külügyi tárca 2005-ben sem vette le a Hezbollahot terrorszervezeteket tartalmazó listájáról.119 Az Hogy George W. Bush mennyire képes Bashar al-Assad kormányára nyomást gyakorolni a Hezbollah fegyveres szárnyának feloszlatása érdekében az még kérdéses. Az USA azonban mindaddig terrorista szervezetként tekint a Hezbollahra, amíg ez nem történik 117
http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326 http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326 119 http://www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=27580 118
33
meg. Az összecsapások miden esetre 2005 májusában is folytatódtak. A Hezbollah több alkalommal is lőtt izraeli katonai őrhelyeket a Sebaa farmok területén.120 A 2005-ös év sok tekintetben sorsfordító volt Libanon és a Hezbollah életében. A szíriai hadsereg távozása, illetve az esedékes választások miatt is. A választásokat már 2004-ben ki kellett volna írni az országban, azonban a Szíria-ellenes erők a szomszédos ország katonai jelenlétére hivatkozva nem járultak hozzá a parlament feloszlatásához, és új választások kiírásához. Ezért az ENSZ BT 2004. szeptember 2-ai határozatában felszólította Damaszkuszt csapatai haladéktalan kivonására az országból. A szíriai csapatkivonás elhúzódása nyugtalanságot okozott a Szíria-ellenes erők táborában, amely Rafik Haríri volt kormányfő, a Szíria ellenes tábor egyik vezéralakjának meggyilkolását követően csak fokozódott. Haríri meggyilkolásával a szíriai titkosszolgálatokat gyanúsítják. Szíria csak nemzetközi nyomásra kezdte meg komolyan a kivonulást, amely 2005. április 26-ra fejeződött be.121 Kétséges volt, hogy a Hezbollah a szíriai jelenlét nélkül képes lesz-e a politikai érdekérvényesítésre, vagy amint támogatója elhagyja az országot eltűnik a politikai porondról. A teljes csapatkivonást követően a választások kiírására 2005. május 29-én került sor. Közel három évtizede ez volt az első választás, amikor nem állomásoztak külföldi csapatok az ország területén. A négyfordulós122 választásokon az első forduló a szíriai csapatok kivonulását követelő erők, a Szaad al-Haríri – a merényletben meggyilkolt Rafík Haríri néhai kormányfő fia – által vezetett ellenzéki Jövő Tömbjének elsöprő győzelmével végződött. A választási szövetséghez csatlakozott az ellenzék vezetője, Valid Dzsumblatt drúz politikus és meglepő módon Hezbollah is. Ugyan a Hezbollah nem számít az országban a Szíria ellenes politikát folytató erők közé, azonban politikai megfontolásból az első fordulóban csatlakozott a sikeresnek prognosztizált tömbhöz.123 A második fordulóra június 5-én került sor a dél-libanoni országrészben. A második forduló a síita Hezbollah-AMAL koalíció sikerét hozta, amely a déli országrészben megszerezhető mind a 23 mandátumot magáénak tudhatta a nap végére. Lehetséges, hogy a Hezbollah napjainkra képes azonosulni az AMAL világias politikájával? A két párt választási koalíciója ezt látszik alátámasztani. A Hezbollah és az AMAL győzelmét a libanoni síita lakosság fellegvárának számító déli országrészben sokan máris a Hezbollahnak nyújtott
120
http://www.mti.hu/cikk/66993/ http://www.mti.hu/cikk/68876/ 122 A választási rendszer négy fordulóból áll, minden fordulóban az ország 1-1 tartományában történik meg a voksolás. Először Bejrútban és környékén, majd a dél-libanoni országrészben, azt követően pedig a Bekaavölgyben és a Libanon-hegységben majd az ország északi tartományában. 123 http://en.wikipedia.org/wiki/Lebanese_general_election,_2005#column-one 121
34
támogatásként értelmezték annak érdekében, hogy a szervezet ne tegye le a fegyvert. A Fehér Ház szinte azonnal reagált a Hezbollah sikerére. „A Hezbollah síita radikális mozgalom továbbra is terrorszervezet” − jelentette ki a fehér házi szóvivő, a mozgalomnak a libanoni parlamenti választásokon aratott sikerére reagálva. „Az ENSZ Biztonsági Tanácsának van egy határozata, amely az olyan szervezetek lefegyverzésére szólít fel, mint a Hezbollah. A Hezbollah terrorszervezet, és ezzel kapcsolatban világosan kifejtettük nézetünket” − szögezte le a szóvivő. Scott McClellan kifejezte Washington óhaját, hogy a libanoni választások szabadok és igazságosak legyenek, megfélemlítés vagy külső beavatkozás nélkül menjenek végbe. „A Hezbollahnak le kell mondania az erőszakról, s le kell tennie fegyvereit ahhoz, hogy lekerüljön a terrorszervezetek amerikai listájáról, és legitim politikai szereplőnek tekintsék” − hangsúlyozta a fehér házi szóvivő.124 A harmadik fordulót június 12-én a Libanoni-hegység, illetve a Bekaa-völgy nevű tartományokban tartották. A Bekaa-völgyben a Hezbollah aratott ugyan sikert, de összességében a Szíria ellenes erők nyerték ezt a fordulót is. A Hezbollah-AMAL szövetség tíz helyet szerzett meg ebben a fordulóban. A negyedik fordulóban a Szaad Haríri vezette Szíria ellenes erők megszerezték mind a 28 mandátumot az északi országrészben tartott voksolás alkalmával. A választások végeredménye a szíriaellenes erők elsöprő győzelmét hozta. (A 2005-ig megrendezett választások mindegyike a szíriabarát erők sikerével ért véget.) A választások végeredményeként a mandátumok megoszlása a következőképpen alakult: a Jövő Tömbje 72 mandátumot, a Hezbollah-AMAL koalíció 35-öt abból 23-at a Hezbollah, a maronita keresztény Aoun volt tábornok vezette tömörülés – aki szintén a Szíria ellenes erők közé sorolható, azonban kizárt mindenféle politikai szövetséget Haríri pártjával – 21 mandátumot tudhatott magáénak a választások végére.125 A libanoni kormány a választásokat követően júliusban alakult meg. A kormány alakításakor a Hezbollahnak két miniszteri tárcát sikerült megszereznie.126 (6. számú melléklet)
124
http://www.mti.hu/cikk/71454/ http://en.wikipedia.org/wiki/Lebanese_general_election%2C_2005 126 http://www.mti.hu/cikk/79717/ 125
35
Politikai befolyás 25
Megszerzett mandátumok
20
15
Adatsor1
10
5
0 1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
2006
Választási évek
Miután sorra vettem a Hezbollah választási eredményeit, azokat is táblázatos formába öntöttem, (4. számú melléklet) majd − hogy összevethető legyen a terrorista cselekmények számával − grafikus módon is ábrázoltam. Az összevetést követően az alábbi szembetűnő következtetéseket sikerült levonnom.
36
V. Következtetések
Politkai befolyás és terrorista tevékenység összeveteése 40
Terrorista cselekmények és a választások során parlamentben megszerzett mandátumok száma
35
30
25
Adatsor1 Adatsor2 Mozgó átl. 2 sz. (Adatsor2) Polinom. (Adatsor1)
20
15
10
5
0 1980
1985
1990
1995
2000
2005
2010
2015
-5 Évek
A változás éve: 1990. 1990-et követően, a polgárháború végleges lezárásával a libanoni politikai élet újjáélesztésével a szervezet először került választóvonal elé. Khomeini halálával az iráni iszlám forradalom exportjának eszméje háttérbe szorult. A párt, amely előtte forradalmi úton képzelte el a hatalom megragadását Libanonban, új stratégiát alakított ki. Kénytelen volt, ha továbbra is releváns hatalmi tényező akart maradni az országban. Stratégiájának lényege az ország déli részében élő síita lakosságra támaszkodva bejutni a parlamentbe és megjelenni a politikai élet porondján. Ezt tükrözi a grafikonon az 1990-es év terrorcselekményeinek zuhanásszerű visszaesése. Ettől az évtől kezdve a párt tudatosan készült az 1992-es választásokra. Nem engedhette meg magának, hogy bármilyen félresikerült terrorakció, amelynek nemzetközi vagy Libanonon belüli negatív hatásai lennének az ő nevéhez legyen köthető, hiszen az népszerűségének drasztikus csökkenéséhez vezetett volna.
37
Visszaesés évei: 1996, 2000 Miután ez a stratégia bevált 1992-őt követően a vezetés lazábbra fogta a „gyeplőt”, így a szervezeten belüli fanatikusok mozgástere megnőtt, az akciók száma is szaporodott. A parlamenti mandátumok terén 1992-től a csökkenő tendenciák azt mutatják, hogy habár a párt bejutott a parlamentbe, annak terrorista és gerilla tevékenysége rontották lakosságon belüli megítélését, továbbá az Izraellel vívott összecsapások – amelyeknek Libanon polgári lakossága látta kárát – 1993-ban, az 1996-os választásokon még frissek voltak a lakosság emlékeiben. Többek között ezért is tartottam, fontosnak végigvinni a szervezet történetét. A fent elemzett (lásd 21. o.) 1993-as illetve 1996-os év eseményei voltak az okai annak, hogy a párt népszerűsége valamelyest romlott. Az 1996-os illetve a 2000-es választásokon 2-2 parlamenti mandátumba került a pártnak az összetűzés Izraellel, hiszen annak legfőbb szenvedő alanya – ismét, mint a szervezet történetében oly gyakran − a lakosság volt. A Hezbollah vezetése a 2000-es választásokat követően felismerte, hogy a terrorista tevékenység és a sikeres politikai szereplés egyszerre nem kivitelezhető. A Hezbollah nem lehet sokáig egyszerre politikai párt és terrorszervezet. (A grafikonon a parlamenti képviseletet, illetve a terrorakciók csökkenését jelölő függvények ekkor válnak markánsan ketté.) A Hezbollah vezetése azonban nagyon helyesen felismerte ezt, és alkalmazkodott az újonnan kialakult helyzethez. Mandátumaik csökkenésére fegyveres tevékenységük további visszafogásával reagált. Támadásait az IDF egységekre korlátozta, ami nem minősül terrorizmusnak, hanem aszimmetrikus hadviselés kategóriájába esik a megszálló izraeli erők ellen. 2000127-ben az izraeli kivonulás már nem lendíthetett a Hezbollah szereplésén a választásokon. Úgy tűnik a választók ekkor még bizalmatlanok voltak a szervezettel szemben. Az újabb fordulat: 2005. Amit a szervezett politikai befolyásában elveszített 1996-ban és 2000-ben, azt 2005-ben a késve megtartott választásokon sokszorosan visszakapta. Miután 2000-ben az izraeli erők kivonulását sikeres propaganda tevékenységgel saját küzdelme eredményeként tudta feltűntetni, népszerűsége robbanásszerűen emelkedett. Ekkor már nem csak a síiták körében volt népszerű, hanem Dél-Libanon egész lakossága támogatását élvezhette. Azért elsősorban Dél-Libanonét, mivel a Szíriai csapatok jelenléte ott nem volt érzékelhető, hiszen az ország ezen területein nem állomásoztak egységeik, azt teljesen a Hezbollah ellenőrizte egészen 2006 júliusáig. Vagyis a szíriai csapatok kivonulása körüli állásfoglalás, amely az ország többi 127
Kivonulás: 2000. május 25. Választások vége: 2000. szeptember 3.
38
részében aláásta a Hezbollah népszerűségét, itt nem volt érezhető. Az ország dél-libanoni lakosai inkább az izraeli megszállókkal szembenálló erőt látták a szervezetben, nem pedig a szíriai jelenlét támogatóját.
39
VI. A Hezbollah napjainkban a) A 2006-os év eseményei és értékelésük Úgy tűnik a Hezbollah sorsa politikai vonalon a 2005-ös választási sikerrel rendeződött. A továbbiakban a vezetésnek el kell döntenie, hogy mi legyen a fegyveres szárny jövője. Kétségtelen, hogy a szervezet vezetése szükségesnek tartja annak további fenntartását, azonban a múltbélitől kissé eltérő feladatrendszerrel. Úgy látszik a Hezbollah katonai szárnyának egyik fő profilja lesz a jövőben a palesztin szervezetek támogatása. Ezt látszik alátámasztani a Háárec izraeli napilap 2006. január 9-én közzétett cikke is, miszerint a Hamasz Szíriában és Libanonban kiképzett robbantási szakértői szivárogtak be a Gázai övezetbe. A lap magas rangú, névtelenséget kérő izraeli biztonsági illetékest idézve arról számolt be, hogy ezeket a szakértőket, akik a robbanóanyagok kezelésében és rakéták gyártásában is járatosak, libanoni és szíriai táborokban képezték ki iráni instruktorok és a libanoni síita Hezbollah fegyveres csoport tagjai. A Sin Bét, az izraeli belbiztonsági szolgálat korábban elfogott több, Interneten és más úton küldött üzenetet, amelyek arra oktatták a ciszjordániai és a Gázai övezetbeli palesztinokat, hogyan gyártsanak és használjanak robbanóanyagokat, illetve Kasszám rakétákat. A Háárec úgy tudja, hogy Irán és a Hezbollah ezért döntött a szélsőséges palesztin fegyveres csoportok felügyeletével megbízott szakértők beszivárgása mellett. A lap az idézett forrásra hivatkozva megírta, hogy a Gázai övezet fegyvercsempész-forgalmába bekerültek húsz kilométer hatótávolságú sorozatvető rakéták. Ilyen rakétákat gyakran lőttek ki Libanonból Izrael északi területeire.128 A 2005-ös év incidensei azt látszottak alátámasztani, hogy a Hezbollah támadásait a Shebaa farmok környékére korlátozza, ahogy az még 2006. februárjának első napjaiban is történt. A Hezbollah izraeli állásokra lőtt a Sebaa farmoknál, válaszul az izraeli hadsereg azonnal légi csapást mért közeli dél-libanoni települések melletti célpontokra. Az izraeli hadsereg tájékoztatása szerint a Hezbollah páncéltörő rakétákat és aknagránátokat lőtt ki a libanoniizraeli-szíriai határ találkozásánál fekvő – Sebaa farmok melletti – izraeli őrhelyre. A jelentések szerint egy izraeli katona sebesült meg a támadás következtében. Az izraeli hadsereg egy órán belül légicsapást mért és tüzérségi tüzet zúdított a dél-libanoni Kfár Suba környékére. A dél-libanoni rendőrség arról számolt be, hogy nem voltak halálos áldozatai az 128
http://www.mti.hu/cikk/114329/
40
izraeli válasznak. Közleményében a Hezbollah közölte: a támadást megtorlásnak szánta azért, mert két nappal korábban, izraeli katonák lelőttek egy fiatal libanoni pásztort. Libanon és az ENSZ-békefenntartók közlése szerint a 17 éves fiú Libanon területén volt, amikor a végzetes lövések érték. Izrael viszont azt állítja, hogy a fiúnál fegyver volt, és izraeli területen lövöldözött. Bejrút az incidenst követően – Damaszkusszal egyetértésben – kijelentette, hogy továbbra is magának követeli a Sebaa farmok vitatott hovatartozású körzetét. A Hezbollah jelenleg azzal indokolja az izraeli állások ellen intézett rendszeres támadásokat, hogy így torolja meg a libanoni szuverenitás izraeli megsértését. Már 2006. februárjában is valószínűsíthető volt, hogy a közeljövőben még számos ilyen és ehhez hasonló jellegű összetűzés alakul ki a határon, azonban a helyzet eszkalációja ekkor még a régió egyik szereplőjének sem állt érdekében.129 Ezt látszott alátámasztani a közelmúltban – szintén 2006. februárjában − kirobbant Mohamed-karikatúrák megjelenését követő botrány. Az eset kiváló ürügy lehetett volna a Hezbollahnak az észak-izraeli települések elleni rakétatámadásai felújítására. Azonban erre nem került sor. A válasz a karikatúrákra a – bejrúti dán követség felgyújtásának kivételével (A karikatúrák először egy dán lapban jelentek meg) – békés volt. Pedig a botrány az asúra,130 a síiták egyik legszentebb ünnepe alatt robbant ki. A több mint 250 ezer fő részvételével megtartott síita ünnepen a libanoni főváros déli részében ugyan elhangzottak Amerika- és Izrael-ellenes
jelmondatok,
azonban
Hassan
Nasrallah
önmérsékletre,
és
békés
demonstrációra szólította fel az egybegyűlteket.131 2006. márciusában az izraeli választásokra történő előkészületként fokozott készültségbe helyezték az izraeli hadsereget a libanoni határ mentén, mivel az izraeli biztonsági szervek attól tartottak, hogy a Hezbollah a választások közeledtével támadásokat kísérel meg, ezzel megpróbálva befolyásolni annak kimenetelét, mint ahogy erre már volt példa. Az izraeli hadseregnek az intézkedést bejelentő szóvivője részleteket nem árult el a sajtó képviselőinek a készültséggel kapcsolatban. Izraeli rádió- és tévécsatornák mindazonáltal azt a hírt tették közzé, miszerint a hadseregnél a legmagasabb szintű készültséget rendelték el, megakadályozandó, hogy a március 28-ai izraeli parlamenti választások előtt a Hezbollah izraeli katonákat vagy polgári személyeket raboljon el a határövezetben. Az ilyen
129
http://www.mti.hu/cikk/118286/ A síita ünnep az asúra, Mohamed próféta unokája, Huszein imám mártírhalálának évfordulója. Huszein imám 1327 évvel ezelőtt halt meg csatában a mai Irak területén lévő Kerbela városában. Lényegében ezzel az eseménnyel vált ketté az iszlám vallás két nagy ágra, a síitára és a szunnitára. Az asúra idején munka- és iskolaszünet van a síitáknál. 131 http://www.mti.hu/cikk/118286/ 130
41
intézkedések egyáltalán nem szokatlanok Izraelben, azonban tekintve az izraeli kormány deklarációját, miszerint a libanoni hatóságok tudomására hozta, hogy a síita Hezbollahot teszi felelőssé „mindenért, ami bekövetkezhet” azt engedi sejtetni, hogy az izraeli politikai és katonai vezetésnek már ekkor kész forgatókönyve volt a Hezbollah elleni fellépésre, ami egyáltalán nem meglepő az ország és a szervezet kapcsolatát tekintve. Izraelben a libanoni határ közelében fekvő utakat lezárták a forgalom elől, a gazdákat pedig arra utasították a hatóságok, hogy ne menjenek ki a határövezetben fekvő földjeikre. Az izraeli választások alkalmával a Hezbollah nem ragadta meg a kezdeményezést. Ennek fő oka Irán és az USA kapcsolatának kiéleződésében keresendő. A Hezbollah kivár, pontosabban utasításokat vár Irántól. Abban az esetben, ha az USA lépésre szánná el magát, és iráni komplexumokat bombázna a Pentagon tanácsadói szerint valóságos láncreakciót váltana ki világszerte az amerikai állampolgárok és érdekeltségek elleni támadásokban, és csak erősítene olyan szélsőséges fegyveres szervezeteket, mint a Hezbollah.132 Nos az utasítások nem várattak magukra. 2006. áprilisának első felében Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt iráni elnök megbeszéléseket folytatott a szíriai fővárosban Hassan Nasrallah sejkkel és Háled Mesaallal, a Hamasz politikai vezetőjével. Rafszandzsáni kihangsúlyozta: „A palesztin ellenállás tekintetében új korszak kezdődött, amelyben az egész iszlám világ segítségére szükség van”. Tárgyalópartnerei pedig elégedettségüket fejezték ki annak kapcsán, hogy Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök bejelentette: az iszlám köztársaságnak sikerült uránt dúsítania.133 Valószínűleg azonban nem ez volt a megbeszélések középpontjában. Szakértők szerint egy Irán elleni támadást követő stratégia kidolgozása volt az egyeztetés célja. Az amerikai nemzetbiztonsági tanács két volt szakértője figyelmeztetett: „egy Irán elleni katonai beavatkozás több kárt okozna az amerikai érdekeknek, mint az a harc, amelyet az Egyesült Államok jelenleg Irakban folytat.” Richard Clarke és Stevens Simon, akik a Clinton- és a Bush-kormányzatban a terrorizmus elleni harcot koordinálták, a The New York Times című amerikai napilapnak kifejtik: egy esetleges Irán elleni támadás csak „kiszélesedési folyamatot” idézne elő. A két szakértő szerint Irán az első időben 132
http://www.mti.hu/cikk/130342/ Ezzel egyidőben Teherán szervezésében április 15-én szombaton nemzetközi konferencia kezdődött a Hamasz vezette, új palesztin kormány támogatására. A konferencia előzményeként a palesztin törvényhozás elnökhelyettesének vezetésével Hamasz-képviselőkből álló küldöttség látogatott április 11-én kedden Iránba, annak érdekében, hogy a teheráni kormány segítségét kérje. Mahmúd az-Zahar palesztin külügyminiszter támogatásért folyamodva pénteken öt arab országot érintő körútra indult. Egy palesztin szóvivő gázai bejelentése szerint a segélyfelhívásokat az interneten és arab nyelvű televíziós csatornákon is közzétették. Ezzel párhuzamosan a palesztin kormány három másik minisztere európai országokat is érintő pénzgyűjtő körutat kezdett. Forrás: http://www.mti.hu/cikk/131723/ 133
42
várhatóan a kőolajipari létesítményeket és a tankhajókat támadná, aminek következtében 80 dollár fölé emelkedne a kőolaj hordónkénti ára. A szakértők szerint még valószínűbb, hogy Irán mozgósítaná terrorista hálózatát, hogy amerikai célpontokra támadjanak világszerte és az Egyesült Államokon belül is. „Iránnak az al-Kaidánál jóval nagyobb erők állnak a rendelkezésére” − szögezi le a két szakértő. „A Hezbollah libanoni terrorszervezet az egész világra kiterjed, és a múltban Irán eszköze volt” − vélik. A két szakértő megjegyzi, hogy Irán képes a mostaninál is sokkal bonyolultabbá tenni az iraki helyzetet az Egyesült Államok számára. „A Badr hadosztály és más síita milíciák még gyilkosabb hadjáratot indíthatnának az amerikai és brit csapatok ellen. Minden alapunk megvan azt hinni, hogy Irán kész a válaszadásra” − teszi hozzá a két szakértő.134 A fent említett két szakértő véleménye egyértelműen beigazolódott mind Irak kérdésében, mind pedig a Hezbollahot tekintve. Azonban abban elszámították magukat, hogy nem volt szükség egy Irán elleni közvetlen katonai támadásra, hogy a Hezbollah bekapcsolódjon a térségben Izrael és a Hamasz összetűzésébe. A feszültség a térségben Izrael körül állandó. Ilyen helyzetben elég egy meggondolatlan akció bármelyik oldalon, amely aztán a helyzet eszkalációjához vezet. Ez történt 2006. május 26-án is. Ezen a napon Mahmoud Majzoub az Iszlám Dzsihád vezetője és testvére merénylet áldozataivá váltak. A Hezbollah Izraelt tette felelőssé meggyilkoltatásukért − amelyre eddig nem kerültek elő bizonyítékok − és Észak-Izraelre mért rakétatámadásokkal torolta meg azt. Ezt követően izraeli harci repülőgépek hatoltak be Libanon légterébe és palesztin militáns csoportok állásait bombázták. A helyzet azonban még ekkor is szokványosnak volt mondható az izraeli-libanoni határon. A fent említett 2006. áprilisában tartott damaszkuszi találkozó csak két hónappal később, szövevényes előtörténet után nyert értelmet. 2006. június 24-én ugyanis az izraeli hadsereg behatolt a Gáza övezetbe, ahonnan még 2005. nyarán vonult ki. Célja két Hamasz aktivista elfogása sikerrel záródott. Két nappal később 2006. június 26-án került sor − izraeli területen − a 19 éves Gilad Salit tizedes elrablására, amely során további két izraeli katona életét vesztette. Az IDF akciók ezt követően sem mérséklődtek, folytatódtak a Hamasz tisztségviselők és katonai vezetők letartóztatásai a Gáza övezetben. A tizedes elrablását követően vette kezdetét a „Nyári zápor” hadművelet. A két hónaposra tervezett hadművelet, amely során az izraeli hadsereg behatolt a Gáza-övezetbe így próbálva kierőszakolni katonája szabadon bocsátását, június 28-án vette kezdetét.135 Az akció július 12-re ellehetetlenítette a Hamaszt a Gáza-övezetben. Valószínűsíthető, hogy a Hezbollah fegyveres szárnya azon célból aktivizálta magát, hogy 134 135
http://www.mti.hu/cikk/131915/ http://www.hetek.hu/node/3372
43
mérsékelje az IDF által a Hamaszra kifejtett nyomást. A Hezbollah azonban cáfolja ezen feltételezéseket, és azt állítja, hogy akciói kettős célt szolgáltak. Fogolycsere kierőszakolását Izraellel szemben, másfelől pedig a Shebaa tanyák izraeli megszállásának megszűntetését.136 Azonban ha mégis a Hezbollah és Hamasz tevékenységének összehangolásáról van szó − amelyre reális esély van az áprilisi egyeztetések ismeretében − akkor a jövőben az izraeli vezetés kénytelen lesz a két kérdést − Izrael állam létét is fenyegető − összefüggő biztonsági fenyegetésként kezelni. Mindazonáltal a konfliktust közvetlenül előidéző eseményeknek azt tekintjük amikor 2006. július 12-én a reggeli órákban Hezbollah gerillák az izraeli-libanoni határövezetben, (lásd. 5. számú melléklet) támadásuk során elraboltak két izraeli katonát, hármat pedig megöltek.137 Mindeddig tisztázatlan, hogy az akcióra Izraeli vagy libanoni területen került sor − közel sem érdektelen hiszen fontos, hogy ki eszkalálta végül a feszült viszonyokat − mindenesetre az ENSZ, az EU, a G8-ak az Amerikai Egyesült Államok, és számos hírcsatorna az Al Jazeeraval egyetemben határsértőnek minősítették a Hezbollah akcióját. Utóbbi szokatlan egyetértése arra enged következtetni, hogy valóban izraeli területen történt az eset.138 Mindenesetre Hassan Nasrallah még aznap sajtótájékoztatót tartott, amelyben a világ tudtára hozta, hogy a katonák elrablását amely „Az ígéret teljesítése”139 nevet viselte már öt hónapja tervezte a szervezet. Az akcióval, hangsúlyozta Nasrallah három140 Izraelben bebörtönzött libanoni állampolgár szabadon bocsátását szeretné a Hezbollah elérni. Azt is kihangsúlyozta, hogy semmilyen megtorló akció nem hozza vissza a katonákat, azok fogolycsere tárgyát képezik.141 Az izraeli katonai vezetés szinte azonnali offenzívába kezdett és a légierő célba vett minden 136
Jon Lee Anderson: The Battle for Lebanon In.: The New Yorker http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060807fa_fact 137 Az akció összehangolt volt, hiszen a támadással egy időben Slomi városát (Észak-Izrael) és a Shebaa tanyák környékét is katyusa támadás érte. Az IDF harckocsikból és páncélozott személyszállító harcjárművekből álló erősítést küldött a helyszínre, amely azonnal az elrabolt katonák nyomába eredt. 11 óra környékén, már libanoni területen, az egyik Merkava aknára futott, (a négy fős személyzet életét vesztette) amelyet több órás tűzharc követett a gerillák és az izraeli katonák között. 15 óra tájt ismét életét vesztette egy izraeli katona és további két fő megsebesült. A veszteségek ekkor már: 8 fő halott, 2 fő sebesült, 2 fogságba esett: Ehud Goldwasser és Eldad Regev Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006#_note-6 138 http://english.aljazeera.net/news/archive/archive?ArchiveId=24502 139 al-Wa’d al-Adeq 140 A három név között ott volt Samir Kuntar-ré is. A libanoni drúzról tudni kell, hogy 1962. július 20-án született Libanon Aabey városában. A PLF (Palestin Liberation Front tagja). 1979. április 22-én tagja volt egy Izraelben (Naharija város) elkövetett akciónak, amelyben számos civil - köztük gyerekek - vesztette életét. Kuntar fogságba esett, majd Tel Aviv-ban egy polgári törvényszék négyszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Akkor 17 éves volt. A Hezbollah aktivistái szemében hős és szabadságharcos, Izraelben terroristaként tartják számon. A börtönben megtanult angolul, héberül, és elvégezte a Tel Aviv-i Open University szociológia szakát. Doktori fokozatot is szerzett. Munkájának címe: „The Contradiction of Democracy and Security in Israel”. Kuntar szabadlábra helyezésének elérésére maga Hassan Nasrallah tett ígéretet, innen származik a hadművelet neve is: „Az ígéret teljesítése” Forrás: Reiner Luyken: Die Witwe und der Terrorist In.: Die Zeit, 2006. 08. 31. http://www.zeit.de/2006/36/Samir?page=al 141 http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006
44
olyan utat, illetve közlekedési csomópontot, amelyeken a katonákat északra szállíthatták a Hezbollah gerillák. A hadművelet, amely később az úgynevezett 34 napos háborúvá szélesedett ki a „Just Reward”142 fedőnevet viselte. A háború pontos hadieseményeinek ismertetése elsősorban terjedelmi okok miatt nem áll módomban. Mindazonáltal a nagyszabású akció rövid távú célja a katonák kiszabadítása, hosszú távú célja pedig ahogy a nyugalmazott izraeli tábornok Gal Luft fogalmazott: „fegyveres erővel szakadékot teremteni a Hezbollah és a libanoni lakosság között ezzel a tudtukra hozni, hogy ők fizetik meg az árát a Hezbollah akcióknak, és így elérni Hezbollah föld bezárását…”143. A két fél célja az összetűzésben a kijelentéseik alapján egyértelművé vált. Azonban a konfliktus közel sem ilyen egyszerű. A háttérben nyilvánvaló, hogy ennél sokkal többről van szó. Hogy az eszkalálódott konfliktus további a két félen túlmutató okai nyilvánvalóvá váljanak, meg kell vizsgálnunk a szembenálló felek pártfogóinak szerepét a konfliktusban, esetleg azok érdekét vagy ellenérdekét annak kirobbanásában. Libanon: A háború kirobbanásakor a libanoni vezetés egyöntetűen elítélte az izraeli katonák megtámadását és az Izrael elleni rakétatámadást, ugyanakkor követelte az izraeli csapatok visszavonását a határ mögé és fegyverszünet életbe léptetését. 2006. július 13-án a miniszterelnök Fouad Siniora nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a kormánynak nem volt tudomása a Hezbollah terveiről, és semmilyen formában nem támogatta a határon történteket. Ennek megfelelően a felelősséget sem vállalhatja magára.144 Ugyanezen a napon azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszterelnök véleménye nem az egész libanoni politikai elit véleménye, hiszen Libanon Egyesült Államok béli nagykövete még aznap azt nyilatkozta, hogy Izraelnek meg kellene ragadnia a fogolycsere lehetőségét, vagyis tárgyalnia kellene a Hezbollahhal. Ez a diplomata azonnali visszahívását eredményezte. A libanoni államelnök Émile Lahoud − szíriapárti maronita keresztény − július 17-én szintén Nasrallah mellett tört pálcát. A libanoni hadsereg az egész konfliktus során passzívnak mutatkozott, nem avatkoztak be az összetűzésekbe. A libanoni kormány megpróbált profitálni a történésekből és mérsékelni a népszerűségén keletkező károkat. 2006. július 26-án került sor Rómában Libanon–konferencia összehívására, ahol Siniora hét pontos béke-tervvel állt elő. A terv kölcsönös fogolycserét − Izrael és a Hezbollah között − az Izraeli csapatok kivonását 142
Megjegyzés: a magyar szakirodalom még nem dolgozta fel. „Kiérdemelt jutalom”-ként fordítható az elnevezés. 143 http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2006/07/18/AR2006071801436_pf.html 144 http://dailystar.com.lb/article.asp?edition_id=1&categ_id=2&article_id=73930
45
Libanonból, a lakosság visszatérésének biztosítását, a Shebaa tanyák Izraeli megszállásának megszűntetését és a terület állandó ENSZ ellenőrzés alá helyezését, továbbá a libanoni állam befolyásának kiterjesztését teljes Dél-Libanonra, fegyverszünet életbe léptetését, és DélLibanon újjáépítésének tervét tartalmazta. A tervet támogatta a Hezbollah, Szíria, az Európai Unió, Jordánia és az Arab Liga tagországainak többsége.145 Augusztus 7-én Siniora ismét megragadta a kezdeményezést a nemzetközi porondon. A mielőbbi fegyverszünet és az IDF távozásának elérése érdekében a libanoni hadsereg 15.000 katonájának átcsoportosítását ajánlotta fel, akik kitöltenék az izraeli hadsereg távozása után kialakuló hatalmi vákuumot Dél-Libanonban, amíg a nemzetközi erők nem képviseltetik magukat kellő létszámban a területen. A létszám nem volt véletlen, ugyanis Ehud Olmert izraeli miniszterelnök a tárgyalások során 15.000 fős nemzetközi kontingens jelenlétét ítélte elégségesnek a béke fenntartására a térségben.146 Összességében elmondható, hogy Libanonnak és a libanoni kormánynak nem volt érdeke a Hezbollah támadása, illetve a háború kirobbanása, azonban a nemzetközi beavatkozással, a Hezbollah ideiglenes meggyengülésével − a szervezet bármennyire is próbálja leplezni kétségtelen, hogy súlyos veszteségeket szenvedett ember és hadianyag terén − megragadta a lehetőséget a központi hatalom helyreállítására a déli országrészben, ami egy polgárháború nélkül eddig elképzelhetetlennek tűnt. Igaz, hogy az ország jelentős gazdasági károkat szenvedett – gondolok itt a fő bevételi forrás a turizmus nullára csökkenésére, illetve az infrastruktúra nagymértékű pusztulására, nem is beszélve a környezeti károkról – azonban hosszú távon profitálhat a háborúból ha sikerül megvetnie lábát Dél-Libanonban és „Hezbollah földet” újból bekapcsolja az ország vérkeringésébe. Ebből is látszik, hogy a konfliktus számos aspektusa létfontosságú a Hezbollah Libanonon belüli sorsának további alakulása és a térségben betöltött jövőbeli szerepe szempontjából, hiszen lehet, hogy majd épp ez a háború vezet „Hezbollah föld” megszűnéséhez, a fegyveres szárny leszereléséhez és a Hezbollah kizárólag politikai párttá történő alakulásához. A lehetőség adott. Kérdéses, hogy a Siniora kormányban meg van-e az elhatározás és a szükséges erő a fentiek megvalósításához.
145 146
http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006 http://www.jpost.com/
46
Szíria: Damaszkusz azonnal elítélte az izraeli fellépést, és Izraelt tette felelőssé az eszkalációért. Visszautasított minden vádat, mely szerint Szíriának köze lenne a katonák elrablásához. Továbbiakban figyelmeztette Izraelt, hogy amennyiben támadásai Szíriát is érinteni fogják annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ennek megfelelően 2006. augusztus 1-én Bashar Al-Assad szíriai elnök megnövelte országa hadseregének készültségi fokát. Augusztus 4-re mindennemű szárazföldi és légi összeköttetést elvágott az Izraeli hadsereg Szíria és Libanon között. Ezzel egy időben Észak-Libanonban egy izraeli légitámadás következtében, szíriai állítások szerint 23 szír mezőgazdasági alkalmazott veszítette életét. Ezt követően Szíria a Libanonba történő ismételt bevonulással fenyegette meg Izraelt. Augusztus 6-ra körülbelül 140.000 menekültet fogadott be Szíria. Augusztus 15-én a fegyverszünet megkötését követően nagy meglepetésre Bashar Al-Assad nyíltan elismerte a Hezbollah támogatását a konfliktusban és felszólította a muszlim országokat, hogy kövessék példáját. Ugyan Szíria 2005. óta nem képviselteti magát csapatokkal az országban, azonban befolyása annak belügyeire mai napig érezhető. A Hezbollah és Szíria kapcsolata mindazonáltal valószínűleg a kölcsönösségen alapul. Szíriának területi vitái miatt mindig érdeke Izrael belpolitikai és külpolitikai gyengítése, akár egy regionális háborúval, amelyben Damaszkusz csupán a háttérben marad és élvezi a konfliktus régióbeli pozíciójára gyakorolt kedvező hatásait.147 Irán: Az iráni külügyminisztérium szóvivője a konfliktus első napján elítélte a libanoni infrastruktúrára mért légicsapásokat, valamint hozzátette, hogy Irán aggasztónak tartja Izrael régiót destabilizáló tevékenységét. Teherán Hezbollahhal kapcsolatos hivatalos álláspontja a következő: „A libanoni Hezbollah egy független politikai csoport, amely az ország parlamentjében képviselteti magát. Nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvend az ország lakói körében. A Hezbollahot minden muszlim nép, köztük az iráni muszlim nép is támogatja. A szervezet nincs függőségi viszonyban Iránnal, és Irán nem felelős tevékenységéért.”148 Azonban tény, hogy a Hezbollah iráni fegyverekkel vívja harcát, ezen felül Teherán koordináló szerepet tölt be a Hamasz és a Hezbollah között. Kétségtelen, hogy az iráni vezetésnek komoly befolyása van a szervezet cselekedeteire, azonban egyértelmű bizonyítékok nincsenek rá. Ezért csak feltételezésként ugyan, de számolni kell azon 147 148
http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006/Zeitleiste#15._August_2006 http://www.iranembassy.de/d-politik/offeziele-position.htm
47
eshetőséggel, hogy iráni utasításra robbantotta ki a Hezbollah az összetűzést azzal, hogy jelentős válaszreakcióval járó veszteségeket okozott Izraelnek a határövezetben. Irán szándéka ebben az esetben az lehetett, hogy az atomprogramja körüli kötélhúzásban lélegzetvételnyi időhöz jusson a nemzetközi nyomás alól, amíg az a Hezbollah és Izrael körüli béketeremtéssel van elfoglalva. Az is kétségtelen, hogy Irán nem hagyta magára harcában libanoni szövetségesét. Izraeli források már július 16-án olyan híreket tettek közzé, miszerint az Iráni Forradalmi Gárda beavatkozott a konfliktusba. Teherán és a Hezbollah visszautasította a vádakat. Két nappal később a Hezbollah hivatalosan is bejelentette, hogy új típusú rakétákkal intézett támadást Haifa ellen. A Raad 2, illetve Raad 3 kódnevű rakétákat először 2004-ben gyártották Iránban.149 Kétségtelen, hogy a Hezbollah Iránnak köszönhetően vághatott bele kellőképpen felvértezve a konfliktusba. Egyes izraeli források egyenesen azt állítják, hogy ez volt az első komolyabbnak mondható összetűzés, amelyben Irán és Izrael közvetlenül álltak szemben egymással. A magyarázatok a kudarcra mit sem változtatnak azon, hogy Izrael nem érte el katonái kiadását, és nem tudta megtörni a Hezbollah ellenállást hosszabb időre sehol sem. Az eredményt mondhatjuk döntetlennek, de az izraeli közvélemény szemében csak a győzelem elfogadható. Lényegtelen, hogy a Hezbollah Irán teljes támogatását élvezte vagy sem, ha a Hezbollah nem veszített, Izrael nem győzött, vagyis veszített, tehát a politikai és katonai vezetés csődöt mondott, ami belpolitikai válságot idézhet elő az országban.150 Összességében elmondható, hogy Irán a konfliktus legnagyobb győztese és teljes mértékben az ő érdekeit szolgálta a háború. Ha csak egy pillanatra is, de a második sorba szorult az iráni atomvita kérdése, ami időt adott az országnak a „hogyan tovább” kérdés megválaszolására. Azonban a siker azt is jelentheti, hogyha Teherán érdekei úgy diktálják, akkor későbbiekben is felhasználja majd a szervezetet kétes célú atomprogramjáról való figyelem elterelésére. Amerikai Egyesült Államok: Az Egyesült Államok terrorszervezetnek tekinti a Hezbollahot, mégis első lépésben visszafogott válaszcsapásra szólította fel Izraelt, ugyanakkor helyt adott az izraeli kérésnek precíziós fegyverek gyorsabb szállítása tekintetében. George W. Bush hangsúlyozta Izrael
149
Raad szó jelentése mennydörgés. Az Iránból származó új fegyverrendszer tervezése orosz rakétatechnológiára épül. Főbb paraméterei: hossza 7,48 m, átmérője 0,76 m, rakéta szárnyainak fesztávolsága 2,4 m, teljes tömege 2998 kg, robbanófej tömege 513 kg, maximális sebessége 0,8 mach, maximális hatótávolsága 135-200 km (a kínai HY-2-es verziónál 300 km), repülési magassága 30-50 m. Harcászati, illetve hadműveleti harcászati kategóriába esik. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/RAAD-Rakete 150 http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006#_note-39
48
jogát az önvédelemhez. Mindkét fél cáfolta a katonai egyeztetéseikről szóló híradásokat, amelyek azzal vádolták meg az Egyesült Államokat, hogy időt ad Izraelnek arra, hogy annyi kárt okozzon a Hezbollahnak Libanonban amennyit csak tud, és csak ezt követően állna be az USA a fegyverszünetet szorgalmazók sorába.151 Az Egyesült Államok terrorizmus elleni harcának célpontjai között ott van a Hezbollah is. Az USA-nak feltétlenül érdeke egy olyan szervezet lefegyverzése vagy elpusztítása, amely rengeteg kárt okozhat az Egyesült Államoknak és a koalíciós erőknek Irakban. A Hezbollah keze ugyanis Irakba is elér. Hezbollah iraki szerepvállalása nem meglepő. Már hetekkel az USA 2003 márciusi inváziója előtt Hassan Nasrallah az idegen csapatok elleni öngyilkos merényletekre szólította fel a síitákat Irakban. A Hezbollah a Szaddám rendszer bukása után rövidesen kirendeltséget nyitott Bászrában és Szafwanban. Itt jön képbe a radikális síiták iraki vezető alakja Muqtada as-Sadr. Muhammad Sadiq as-Sadr legfiatalabb gyermeke. Sadiq as-Sadr volt Hassan Nasrallah tanítója amikor 16 évesen az iraki Nadjafban tanult. (lásd 19. o.) Ennek köszönhetően a két vezető kiváló kapcsolatokat ápol és tart fent. Muqtada az apja által létesített jótékonysági szervezeten keresztül tett szert nagy népszerűségre Irakban és főleg Bagdadban. A 2003 júliusában Irakban megalakult Mahdi hadsereg (milícia)152 feje. 2004 februárjában egy iraki Intifáda kirobbantásával fenyegette meg az amerikai erőket. 2004 áprilisában így jellemezte saját szerepét Irakban: „Én vagyok a Hezbollah és a Hamasz karja Irakban, mert Irak és Palesztina sorsa egy.” Sadr eme mondata kiválóan tükrözi szervezete és a Hezbollah közötti kapcsolatot. 2004 augusztusában az elfogására indított amerikai akció Nadjafban kudracot vallott.153 Muqtada as-Sadr-ra az iráni vezetés úgy tekint, mint az iraki Hassan Nasrallahra és hasonló támogatásban is részesíti. Egyes jelentések szerint az Iráni Forradalmi Gárda alkotja miliciájának gerincét.154 A fentiekből kifolyólag egyértelmű, hogy az Egyesült Államoknak nem lehetett ellenére egy Hezbollah elleni háború Dél-Libanonban, hiszen az Hezbollah erőket kötött le, amelyek addig sem Irakban nehezítették a koalíciós erők dolgát. Az USA további haszna a konfliktusból csupán Izrael katonai tapasztalataiban rejlik. A két ország légierejének szoros kapcsolatából adódóan az USA pontosabb képet kaphat azon föld alatti létesítmények pusztításának eredményességéről, amelyeket iráni szakemberek építettek ki a Hezbollahnak Libanonban és természetesen Iránban. Ezek alapján arra
151
http://www.guardian.co.uk/israel/Story/0,,1823817,00.html A 2003. júniusában alakult, as-Sadr mozgalmának fegyveres szárnya. Létszámát tekintve az adatok 1500 fős kemény magról és 10.000 fős tagságról számolnak be. A legfrissebb adatok, (2006. december) a Mahdi hadsereg létszámát Irakban 60.000 főre becsülik. Forrás: http://www.globalsecurity.org/military/world/para/al-sadr.htm 153 http://www.atimes.com/atimes/Middle_East/FC18Ak01.html 154 http://www.globalsecurity.org/military/world/para/al-sadr.htm 152
49
következtethetünk, hogy az amerikai vezetés egy kiterjedt Irán elleni légicsapássorozat főpróbájaként tekintett a háborúra.155 Európai Unió: Az Európai Unió legutóbbi terrorista szervezeteket és kiemelt személyeket tartalmazó listája 2006. május 29-ei dátummal nem tartalmazza ugyan a Hezbollahot, de Imad Mugniyahot igen. Ez kiválóan tükrözi az Európai Unió álláspontját, amely megpróbál elvonatkoztatni a fegyveres szárny akcióitól és a Hezbollah politikai és társadalmi szerepét elismeri. Az Európai Unió támogat minden olyan intézkedést amely a szervezet lefegyverzését tűzi célul.156 Az EU határozatában elítéli és aránytalannak minősíti az izraeli válaszcsapást, de elsősorban a Hezbollahot szólította fel az Izrael elleni támadások felfüggesztésére és a két elrabolt izraeli katona kiadására. „Az Európai Unió súlyosan aggódik az aránytalan erőalkalmazás miatt Libanonban, amelyet Izrael válasznak szánt a Hezbollah támadásaira” - áll a finn EUelnökség által kiadott nyilatkozatban. Az elnökség sajnálatát fejezte ki a polgári áldozatok és a polgári létesítmények rombolása miatt. A nyilatkozat szerint nem igazolható egy légi és tengeri blokád bevezetése Libanonnal szemben. A hírügynökségek jelentése szerint NagyBritannia, Németország és Csehország akadályozta meg, hogy Izraelt keményebben bíráló határozat születhessen. Franciaország különvéleményt fogalmazott meg. Miközben a világ vezető hatalmai kifejezetten ódzkodtak Izrael elítélésétől, Jacques Chirac francia elnök Libanonba küldte miniszterelnökét, hogy „támogatásáról biztosítsa Libanon szenvedő népét”. Libanon korábban francia mandátumterület volt, így az ország sok polgára egyben francia állampolgár is. Chirac a Hezbollah által elhurcolt két izraeli katona szabadon bocsátására, az erőszak spiráljának megtörésére szólított fel. Kevéssel később Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter elítélte az izraeli bombázásokat, amelyeket „aránytalan háborús akciónak” minősített. Hasonló szellemben nyilatkozott Massimo D'Alema olasz külügyminiszter: „Azon dolgozunk, hogy a következő órákban létrejöjjön egy közös kezdeményezés Európa és a G8 csoport − a világ hét legfejlettebb ipari országa és Oroszország, melyek közvetlenül a konfliktus kirobbanása után éppen Szentpétervárott tartották ülésüket − részvételével a KözelKelet erőszak spiráljának megállítására.”157 A már említett római találkozón nem vettek részt Izrael, a Hamasz, a Hezbollah és Szíria képviselői sem. A 15 résztvevő között találjuk az Amerikai Egyesül Államok, az ENSZ, a 155
http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060821fa_fact http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/oj/2006/l_144/l_14420060531en00250029.pdf 157 http://www.eurohirek.hu/modul.asp?name=cikk&file=article&sid=6136 156
50
Világbank és természetesen Libanon képviselőit, de részt vett Egyiptom és Jordánia is. Az EU-t a finn külügyminiszter képviselte. Az Európai Unió tagállamai nemzetközi békefenntartó kontingens felállítását szorgalmazták, valamint a fegyverszünet mielőbbi elérése mellett a civil lakosság ellátásának biztosítását tekintették elsődlegesnek. Izrael a konferencia határozatlanságából fakadóan úgy látta, hogy saját maga kell, hogy lefegyverezze a Hezbollahot, ami egy gyors katonai győzelem nélkül megvalósíthatatlan. Ennek megfelelően fokozta tevékenységét Dél-Libanonban. Izraelt szorította az idő, ugyanis a körvonalazódó nemzetközi béketárgyalások idejére kész helyzetet akart teremteni azzal, hogy addigra felszámolja a Hezbollah dél-libanoni állásait.158 Azonban az izraeli katonai vezetés kénytelen volt ráébredni a 34. nap végére, hogy belátható időn belül képtelen elérni a teljes katonai győzelmet. Izrael diplomáciai pálfordulást hajtott végre. Évtizedeken keresztül idegenkedett ugyanis a megbízhatatlannak és elfogultnak vélt külföldi erőktől. A változás hátterében az a felismerés állhat, hogy Izrael már nem képes egyedül kezelni a kialakult helyzetet. A Hezbollah rakétatámadásait hosszú távon csakis szárazföldi erőkkel lehet megakadályozni, de mivel Izrael nem akarja újra megszállni Dél-Libanont, a gerillaszervezet féken tartására a libanoni hadsereggel együttműködő nemzetközi erőkben látja a megoldást. Az Európai Unió a humanitárius segélyezésen és a diplomáciai tevékenységen kívül – jóllehet viszonylag régóta erősen ambicionálja – eddig nemigen tudott érdemben beavatkozni a közelkeleti konfliktusba. Ennek oka az, hogy az unió nagyhatalmai történelmük ilyen vagy olyan fordulatai révén erősen érintettek ugyan a konfliktusban, de más és más, sokszor egymást keresztező érdekek mentén. Így az egységes uniós álláspont kialakítása a közel-keleti problémáról – túl azon, hogy bírálták az Egyesült Államok politikáját – nemigen járhatott sikerrel. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi válság katonai szakaszának lezárulását, az ENSZ BT 1701. sz. határozatának megszületését követő időszakban – amikor is az Egyesült Államok nem tud és nem is akar tevőlegesen fellépni a rendezésben, az ENSZ-re viszont a korábbiaknál jelentősebb szerep hárul – az uniónak is lehetősége nyílik arra, hogy nagyobb felelősséget vállalhasson ebben az európai kontinens számára biztonságpolitikai szempontból kulcsfontosságú térségben. Valószínűleg éppen ennek köszönhető, hogy az UNIFIL–II. missziónak az ENSZ BT 1701. sz. határozatában elrendelt létrehozására vonatkozó felajánlásokra a vártnál gyorsabban került sor. Látni lehet azonban azt is, hogy az egyes uniós tagállamoknak meglehetősen nehéz döntéseket kellett meghozniuk a BT 1701. számú
158
In. :HVG, 2006. július 26., 30. szám http://hvg.hu/vilag/20060717hezbollahromokban.aspx
51
határozatában foglalt feladatok végrehajtása érdekében, s azt is, hogy különleges érdekeik és egyéni korlátaik továbbra is érvényesülnek. Az UNIFIL–II misszióhoz eddig az alábbi országok ajánlották fel részvételüket: Olaszország, (2000-3000 fő) amely amellett, hogy a mediterrán térség meghatározó hatalma, e lépéssel kívánja javítani Irakból való kivonulása miatt megromlott kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Franciaország, (2000 fő) amely hagyományosan nagy figyelmet szentel az arab világnak, a közel-keleti térségnek és ezen belül – egykori mandátumterületének – Libanonnak, s amely a politikai és biztonságpolitikai szempontból önállóan is cselekedni képes Európa legerőteljesebb szószólója, s amely szintén érdekelt az USA és Európa közötti ellentétek tompításában. Spanyolország, (1200 fő) amely Olaszországhoz és Franciaországhoz hasonlóan a mediterrán térség meghatározó hatalmává kíván válni, tradicionális jó kapcsolatokat ápol az arab világgal, s amely Olaszországhoz hasonlóan e lépéssel kívánja javítani kapcsolatait az Egyesült Államokkal, amely Irakból történő kivonulása óta meglehetősen hűvös. Lengyelország, (500 fő) amely az Európai Unión belüli nagyhatalomként való elismertetése érdekében már-már tradicionálisan aktív a biztonságpolitika terén, emellett az Egyesült Államok stratégiai partnere a kelet-közép-európai térségben, s 250 fővel részt vett az UNIFIL–I misszióban is. Belgium (400 fő), amely Franciaországhoz hasonlóan szószólója a politikai és biztonságpolitikai szempontból önállóan is cselekedni képes Európának. Finnország, (250 fő) amely az EU soros elnöke és semleges országként hagyományosan aktív a békefenntartás terén. Németország, (1200 fős nem szárazföldi erőt) amely az ENSZ BT állandó tagságára pályázik, s ennek érdekében 1999-től igen aktív a békefenntartás terén. Tekintettel arra, hogy a BT 1701. számú határozatának mandátumában a harcérintkezés az önvédelem és polgári lakosság védelme esetén a fegyveres harcot is engedélyezi, amit viszont a német alkotmány továbbra is tilt, Berlin nem kíván szárazföldi csapatokat a misszió rendelkezésére bocsátani. Nagy-Britannia, (különleges egységekkel) amely az Egyesült Államok közelkeleti politikája melletti elkötelezettsége miatt nem vállalta szárazföldi egységek küldését, s csupán misszió által felvállalt tengeri és légi ellenőrzésben vesz részt.
52
Görögország, (különleges egységekkel) amely mediterrán országként és a térséggel határos államként nem kíván kimaradni a misszióból, s a misszió által felvállalt tengeri ellenőrzésben vesz részt. Dánia, (különleges egységekkel) amely nem részese az EU védelmi együttműködésének, de minden, annak keretén kívüli, az európai országok részvételével zajló misszióban igyekszik részt venni. Mint látható, az Európai Unió említett tagállamai egységesen arra törekedtek, hogy az UNIFIL–II döntő többségét (vagyis a tervezett 15 ezres nemzetközi kontingensből 7350 főnyi szárazföldi erőt, valamint körülbelül 2000 főnyi tengerészeti és légierőt) az EU adja. Az UNIFIL–II vezetése kapcsán sajátos kompromisszum alakult ki a korábban erre aspiráló és már most bevethető erőkkel rendelkező Franciaország és az azonnal bevethető erőkkel jelenleg még nem rendelkező Olaszország között. Ennek értelmében 2007 februárjáig a missziót az a Franciaország fogja vezetni, amelynek 420 fős speciális egysége már megérkezett Libanonba, Olaszország pedig hivatalosan februártól veszi át a misszió vezetését. Ugyanakkor a misszió katonai vezetését végző, New York-ba telepített stratégiai sejtet már a kezdetektől egy olasz tábornok irányítja majd.159 ENSZ: Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem hozott nyilvánosságra általa terroristának minősített szervezeteket, hanem csak egy listát, amelyen olyan személyeket és szerveződéseket tüntet fel, amelyek közel állnak a tálibokhoz vagy az al-Quaidához. A Hezbollah nincs feltüntetve ezen a listán.160 Izrael fellépését a Hezbollah ellen jogilag az ENSZ 1559161-es számú határozatával indokolta. Az 1680-as számú ENSZ határozat, amely 2006. május 17-én született tulajdonképpen ennek megerősítése azzal a kiegészítéssel, hogy a Shebaa tanyák hovatartozásának kérdésében is állást foglal. Kofi Annan a szentpétervári G8 csúcstalálkozón békemisszió indítását szorgalmazta. A következő lépést Rómában sikerült csak meghozni, amikor is konkretizálták a nemzetközi fellépés kereteit. A békefenntartókat mindenképpen ENSZ mandátummal kell felruházni, és a fegyverszünet megkötését követően képesnek kell lenniük a Libanon és Izrael közötti 159
N. Rózsa Erzsébet, Tálas Péter: Közel-Kelet − okok, okozatok In.: Új Honvédségi Szemle, 2006. november 7. Forrás: http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/kozel-kelet_okok_okozatok 160 http://www.un.org/Docs/sc/committees/1267/tablelist.htm 161 2004. szeptember 2-án fogadta el az ENSZ BT 1559-es számú határozatát amely felszólít: minden libanoni milícia feloszlatására, a külföldi csapatok távozására, támogatja libanoni kormány hatalmának kiterjesztését az egész országra. Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Resolution_1559_des_UN-Sicherheitsrats
53
határszakasz biztosítására. A fegyverszünet pontos kieszközléséről azonban nem tudott megállapodni a konferencia. Az ENSZ fellépése 34 nap után járt sikerrel. Izrael elfogadta nemzetközi békefenntartók állomásoztatását, azzal a feltétellel, hogy azok az északi határszakaszától 80 km-es mélységig lefegyverzik a Hezbollah gerillákat. A felek az ENSZ 1701162-es számú határozatának eleget téve beleegyeztek egy fegyverszünetbe, amely 2006. augusztus 14-én helyi idő szerint 8:00 órakor lépett életbe. A határozat, amelyet az ENSZ BT 5511. ülésén, 2006. augusztus 11-én egyhangúlag fogadott elfogadott, eredetileg Franciaország és az Egyesült Államok által előkészített javaslatra épül, és kiegészült a Rómában előterjesztett Siniora tervvel. A határozat tartalmazza az ellenségeskedések teljes beszüntetését. Az izraeli csapatok maradéktalan kivonását Dél-Libanonból. A „kék” vonal mindkét fél általi tiszteletben tartását. A reguláris libanoni erők és az UNIFIL csaptok egyedüli fennhatóságát követeli Libanonban. Követeli minden libanoni hadsereg állományán kívüli alakulat lefegyverzését. Intézkedéseket követel, amelyek biztosítják, hogy Litani folyó és a „kék” vonal közötti területen csak a libanoni hadsereg állomásoztathat csapatokat és tarthat fenn katonai objektumokat. Követeli az ENSZ 1559-es és 1680-as számú határozatának végrehajtását. Behozatali tilalmat rendel el minden fegyverre és kettős felhasználású termékre, kivétel ha azt a libanoni kormány engedélyezi. 2006. október 1-ével az izraeli csapatok távoztak Libanonból, és helyüket a libanoni hadsereg − a már említett 15.000 fő − és egy megerősített UNIFIL-II. misszió vette át.163 Egyéb meghatározó országok és szervezetek: Oroszország szintén elítélte az izraeli támadásokat, nyugalomra szólítva fel a zsidó államot és a Hezbollahot egy térségbeli nyílt konfliktus elkerülése érdekében, később pedig nemzetközi erők bevetését javasolta. Oroszország fontolóra veszi részvételét egy közel-keleti békefenntartó erőben, amennyiben az ENSZ ennek létrehozásáról dönt - jelentette ki Szentpéterváron a G8-csúcs végeztével Vlagyimir Putyin. Az orosz államfő szerint az ezzel kapcsolatos döntéssel mindenképpen megvárják a világszervezet állásfoglalását. A közelkeleti konfliktusban közvetítő Egyesült Államok, ENSZ, és Európai Unió méltó partnere volt Oroszország a konzultációkban, amelyet a válság elmélyülésének megakadályozása érdekében folytattak.164
162
http://de.wikipedia.org/wiki/Resolution_1701_des_UN-Sicherheitsrates http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006 164 In.: HVG, 2006. július 17. http://hvg.hu/vilag/20060717hezbollahromokban.aspx 163
54
A palesztin elnök Mahmoud Abbas aggodalmát fejezte ki egy regionális konfliktus kitörésével kapcsolatban. Felszólította a nagyhatalmakat a konfliktus megfékezésére. Az arab világban a hangulat feszült volt. Míg Marokkó, Szíria és Jemen egyértelműen a Hezbollah és Libanon mellé álltak, addig Szaúd-Arábia és Egyiptom nyíltan elítélték a Hezbollah fellépését. Az Arab Liga tagállamainak külügyminiszterei Kairóban rendkívüli ülést tartottak, hogy megvitassák a „súlyos” libanoni és palesztinai helyzetet, valamint az ellenük irányuló „izraeli agressziót és fenyegetéseket”.165 Az ülésen Szíria ugyan mindent megtett, hogy az Izrael elleni kemény fellépésre ösztönözze a szervezetet, de mindhiába. A 22 tagállamot tömörítő testületben valójában az történik, amit a két meghatározó tag, Egyiptom és SzaúdArábia akar. Márpedig egyikük sem érdekelt abban, hogy a Közel-Keleten megerősödjenek a szélsőséges erők és mozgalmak. Mind Kairónak, mind Rijádnak elég gondja van azzal, hogy féken tartsa saját fundamentalista ellenzékét. A másik ok, amiért az Arab Liga nem siet Hezbollah segítségére, annak külső támogatójában keresendő. Irán egyfelől nem arab állam, másfelől az iszlám síita ágát követi. Az arab országok túlnyomó többségének a lakossága viszont a szunnita felekezethez tartozik. A Hezbollah libanoni győzelme nyilvánvalóan még inkább fölértékelné Iránt - amelynek helyzete az amerikaiak iraki „gyengélkedése” nyomán amúgy is jócskán megerősödött már, és ez a fölértékelődés az arab államok közel-keleti pozíciójának a rovására menne végbe. Ráadásul az Arab Ligát kimondatlanul nyugtalanítja az iráni nukleáris program körül hónapok óta zajló nemzetközi vita. Amennyiben Teheránnak sikerülne az, amivel a Nyugat gyanúsítja - hogy atomerőmű építésének örve alatt titokban atomfegyver gyártásán fáradozik -, úgy a nem arab iszlám ország vitathatatlanul a Közel- és a Közép-Kelet domináns hatalmává válna. Ez a kilátás pedig nem csak Washingtonban és Jeruzsálemben okoz fejfájást.166 A libanoni háború két táborra osztotta az arab és muszlim világot: az egyikbe a Szaúd-Arábia, Egyiptom és Jordánia vezette mérsékelt szárny tartozik, a másik, radikális tábor vezető erejét pedig Irán, Szíria, valamint a Hezbollah és a Hamasz szervezetek alkotják. Hacsak nem lesz valamilyen áttörés az arab-izraeli konfliktusban, ez a két fő tábor jó eséllyel évekre meghatározza a közel-keleti politikát. A háború következményei Libanonra és a Hezbollahra A 34 napig tartó háború során az izraeli hadsereg elfoglalta Dél-Libanont, megölt ötszáz gerillát (a Hezbollah csak 74-et ismert el). A támadásokban 1200 libanoni civil vesztette 165
http://www.eurohirek.hu/modul.asp?name=cikk&file=article&sid=6136 Irán csapdába csalta Izraelt Libanonban? In.: HVG, 2006. július 31. http://hvg.hu/vilag/20060731iranicsapda.aspx 166
55
életét, az infrastruktúrában okozott kár meghaladta a 3,5 milliárd dollárt. A Hezbollah a harcok során 119 izraeli katonát ölt meg, és az izraeli városokra kilőtt több ezer rakéta 44 polgári áldozatot követelt. Hassan Nasrallah az Izrael felett aratott „stratégiai és történelmi győzelemről” beszélt, míg Ehud Olmert izraeli kormányfő úgy vélte: felszámolták a déllibanoni
„Hezbollah-államot
az
államban”.
A
Hezbollah
semmit
sem
veszített
népszerűségéből és ellenállási mozgalomként betöltött szerepéből, annak ellenére, hogy akciója miatt szinte az egész országot romhalmazzá változatta az izraeli légierő és tüzérség. Paradox módon, Dél-Libanonban pont az ellenkezője történt. Izrael reakciója megmutatta milyen fontos a Hezbollah az ország védelmében, hiszen csak ő képes szembeszállni az izraeli hadigépezettel.167 A háború komoly belpolitikai válsághoz vezetett Libanonban: Hezbollah kilépett a bejrúti kormányból, és az általa Amerika- és Izrael-barátnak nevezett kabinet távozását követelte. Libanon megosztottságát tovább fokozta, hogy 2006. novemberében ismeretlenek megölték a kormány egyik keresztény miniszterét, Pierre Gemajelt, a nagy politika tradíciókkal rendelkező Gemajel család tagját. Gemajel temetésén több százezer tüntető biztosította támogatásáról a Nyugat-barát kormányt, és élesen elítélték a szerintük a merénylet hátterében álló Szíriát, illetve a vele szövetséges ekkor már ellenzéki Hezbollah síita szervezetet. Az üzenet: elég a politikai gyilkosságokból. A kormány tagjait, például a szunnita Szaad Harírit, a legfőbb kormányerő parlamenti frakciójának vezetőjét, − a tavaly meggyilkolt Rafik Haríri fiát −, Valid Dzsumblatt drúz vezetőt és Szamir Zsazsa egykori keresztény milíciavezért, a templom bejáratánál összezsúfolódott tömeg szinte üdvrivalgással fogadta. Philippe Douste-Blazy francia külügyminisztert Vivre la France kiáltással köszöntötték, miközben a temetés előtti napra esett nemzeti ünnepen éppen a Franciaországtól való függetlenség 63. évfordulója előtt tisztelegtek volna a gyilkosság miatt lefújt katonai parádéval. Jeffrey Feltman amerikai nagykövetet szintén kitörő lelkesedéssel fogadta a tömeg. A másik oldalon Nabih Berri, a parlament síita elnöke, aki a katonákkal megerősített kordont sem találta elég biztonságosnak ahhoz, hogy gyalogosan távozzon, inkább kocsiját egészen a templom bejáratához rendelte. De még ennél is beszédesebb volt a Szíria-barát keresztény Emile Lahoud elnök és Hassan Nasrallah sejk távolmaradása. A kormány elfogadta a Haríri-gyilkosság tárgyalására felállítandó nemzetközi bíróság ENSZ által javasolt tervét, amely a jelenlegi válság közvetlen kiváltó oka. A Haríri elleni 167
Alfred Hackensberger interjúja Amal Saad-Ghorayebbel (Politikatudomáynok professzora az AmerikaiLibanoni Egyetemen Bejrútban) In.: Der Tagesspiegel 2006. július 19. Forrás: http://www.tagesspiegel.de/politik/archiv/19.07.2006/2666654.asp
56
merényletet követő, tavaly május-júniusi választásokon hatalomra jutott mostani kormány igazságot akar, a bíróság felállításában elvben pedig mindenki egyetértett. Ám 2006 novemberének elején a kormányból távoztak a Hezbollah és a vele szövetséges ugyancsak síita Amal szervezet miniszterei, illegitimnek nevezve Fouad Siniora kormányát. A távozás oka − az Amal hivatalos álláspontja szerint −, hogy az ENSZ által vezetett vizsgálat nem derített még fényt arra, ki állt a merénylet hátterében. Hiányoznak a garanciák is, hogy senkit se ítéljenek el jogtalanul. A jelentés libanoni és szíriai biztonsági tisztviselőket említ, ám ha a bíróság megállapítja bűnösségüket, nyilvánvalóan a legfelső damaszkuszi vezetés is gyanúba keveredik, ami semmiképpen sem érdeke a Hezbollahnak. A szervezet a kormányba való visszatérésért a 24 tagú kabinet harmadát plusz egy tárcát követel, ami vétójogot biztosítana számára. Siniora azonban mindezt a kisebbségben lévő ellenzék zsarolásának tekinti, csakhogy ha még két minisztere lemond, vagy esetleg újabb gyilkosság áldozatává válik, a kormány − az alkotmány szerint − megbukik. Új minisztereket pedig a lemondottak és a meggyilkolt helyére hiába nevez ki, azt Emile Lahoud nem írja alá. Az államelnök előre közölte, a bíróság felállításáról szóló törvényt sem szignálja, sőt kérdéses, hogy Nabih Berri egyáltalán összehívja-e a parlamentet. Libanon végletesnek tűnő megosztottsága az utcán is jól érzékelhető. Több mint másfél évvel Haríri meggyilkolása után a merénylet színhelye a főváros központjában még mindig le van zárva, a hatalmas robbantás okozta krátert sem temették be, mint ahogy a közeli épületekben okozott kárt sem hozták helyre. Bejrútban több helyen is elektronikus számlálókat helyeztek el, amelyek azt mutatják, éppen hány napja várat magára az igazság kiderítése. Ám Bejrút síiták lakta déli negyedeiben, de főként a Hezbollah hátországának számító Dél-Libanonban Nasrallah hatalmas poszterei, az iráni vezetők fényképei azt jelzik, mintha egy más országban járnánk. Az ellentétet tovább élezte az Izraellel július-augusztusban vívott 34 napos háború, amely főként a síita negyedekben okozott súlyos, még mindig szembeötlő károkat. Miközben a Hezbollah sokat tett Dél-Libanon felszabadításáért, nyilvánvaló, hogy a mozgalom célja a kormány működésének megbénítása, végső soron pedig az 1975-1990-es polgárháborút lezáró táifi békemegállapodás, vagyis a felekezeti alapú hatalommegosztást rögzítő alkotmányos szabályozás felrúgása és ezáltal a jelenleginél nagyobb rész kihasítása a hatalomból. Sok libanoni éppen attól fél, hogy a politikai érdekek vezette hatalmi harc ismét polgárháborúhoz vezet.
57
Miközben egy újabb véres konfliktus egymás ellen fordíthatja a különféle vallási csoportokat, maguk a felekezetek sem egységesek. A síiták egy része például nem követi a Hezbollahot, vezetőjük, Ali Amin sejk, a déli Szaida város muftija részt is vett a meggyilkolt miniszter gyászszertartásán, ahonnan ő is tapsot kapva távozott. Nem egységesek a főként északon élő szunniták sem. Hiszen Omár Karami, a Haríri-gyilkosság után lemondott miniszterelnök − Libanonban az alkotmánynak megfelelően szunnita − hívei korrupcióval és a tüntetők megvásárlásával vádolták a Haríri-klánt, maga Karami pedig nem zárta ki, hogy újra ringbe száll a kormányfői posztért. Szerinte az egyik lehetséges megoldás a jelenlegi válságból egy előrehozott választás lenne. Megosztottak a keresztények is, hiszen a franciaországi száműzetéséből tavaly hazatért Michel Aoun a Hezbollahhal kötött szövetséget. A keresztények többsége által állítólag támogatott Aoun és a síita mozgalom a korrupcióellenes fellépésben talált közös nevezőt. A polgárháború végén még Szíria ellen ádáz küzdelmeket vívó Aoun pálfordulásának hátterében államelnöki ambíciói húzódhatnak meg. A politikai, vallási, törzsi, családi vagy éppen személyes ellentétek kibékítését nehezíti, hogy Libanon − mint a történelem során oly sokszor − külső hatalmak térségbeli küzdelmének is színtere. Szíria 2005-ös és Izrael 2000-es kényszerű kivonulása után a két ellenséges ország kevésbé látványosan ugyan, de jelen van Libanonban. Mindkettő titkosszolgálata jelentős pozíciókkal rendelkezik. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy a 34 napos háborúban a főként a libanoni palesztin menekülttáborokból és a keresztényekből kikerülő kollaboránsok segédkeztek az izraeli légierőnek és haditengerészetnek a célul kitűzött épületek „megjelölésében”. A szír titkosszolgálat aktív jelenlétére pedig az utalhat, hogy Gemajel volt az ötödik Szíria-ellenes neves politikus, illetve újságíró, akivel a Haríri-merénylet óta végeztek. A Hezbollah hívei később szintén az utcákra vonultak, Bejrút központjában sátrakat vertek, és a tüntetés több helyen erőszakossá fajult. Politikusok attól tartottak, polgárháború törhet ki a szunnita, drúz és keresztény frakciókból álló kormány, valamint a Hezbollah és keresztény szövetségesei között.168 Ez azonban egyik félnek sem lehet érdeke, hiszen ekkor az ország ismét az 1975-1990-ig tartó kaotikus állapotokba süllyedne vissza. Ez azonban hatalmas visszaesést jelentene a Hezbollah eddigi transzformációjában, amelyet a vezetés okvetlenül el szeretne kerülni, hiszen egy polgárháború esetén ismét csak egy lenne a miliciák közül. Eddig egyik fél sem nyúlt nyíltan a fegyveres erőszakhoz a másik féllel szemben, hiszen nem lehet biztos győzelmében, és − egy akár évtizedekig elhúzódó 168
Libanoni háború In.: HVG, 2006. december 21., 51-52. szám http://hvg.hu/hvgfriss/2006.5152/200651HVGFriss110.aspx
58
polgárháború − nem lehet érdeke egyik félnek sem. Marad tehát a politikai küzdelem és a mindeddig komoly vérontástól mentes tömegdemonstrációk.169
b) A Hezbollah mai vezetősége170 A vezetőség helyi vezetőkből, és hittudósokból áll. Muhammad Hussein Fadlallah171: A Hezbollah vallási vezetője. 1935-ben született az iraki Nadjafban Hassan Nasrallah172: A Hezbollah főtitkára 1992. óta. Az alapító tagok egyike. (Bővebben lásd 19-20. o.) Ibrahim Al-Amin: A parlamentben a Hezbollah hivatalos szóvivője. Naim Qassem: Nasrallah helyettese Imad Magnijah: A Hezbollah biztonsági szolgálatának vezetője. Szoros kapcsolatai vannak az iráni
titkosszolgálatokkal.
Részt
vett
számos
Egyesült
Államok
ellen
elkövetett
terrortámadásban. (pl.:TWA-847-es járata elleni akció) Oszama bin Ladenhez hasonlóan 25 millió dolláros vérdíjat tűzött ki az USA a fejére.173
c) A Hezbollah szervezeti felépítése174 A vezetőség kénytelen volt belátni, hogy libanoni szervezet lévén érdeke az ország életébe történő integrálódás, ezért döntéseiket gyakran politikai szükségszerűségből és nem meggyőződésből kénytelenek meghozni. Ez is kiválóan mutatja a szervezet összetettségét és szerepének változását. A Hezbollah nem egyetlen vezető személyiség, hanem egy bizottság alárendeltségében működik, amely többségi szavazással hozza meg döntéseit. Ennek ellenére fontos szerepe van a főtitkárnak –1992. óta Hassan Nasralah – a Hezbollah működésében. 169
Keresztes Imre: Az elátkozott part In.: HVG, 2006. november 29., 48. szám. http://hvg.hu/hvgfriss/2006.48/200648hvgfriss2.aspx 170 http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah 171 http://almashriq.hiof.no/lebanon/300/320/324/324.2/hizballah/Fadlallah-Muhammad.html 172 http://www.adf-berlin.de/html_docs/organisationen/hisbollah.html 173 Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig; Maxim Könyvkiadó; Szeged 160. o. 174 Ábra lásd: 7. számú melléklet http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326
59
Vezetés A vezetést a Legfelsőbb Tanács végzi175 - a Madzslisz as-Súra176 - amely 17 tagból áll. Elnöke Hassan Nasrallah. Tagjai főleg szellemi vezetők, de vannak közöttük a biztonsági, illetve a paramilitáns csoportok vezetői közül is. Ezen gyűlés feladata a Hezbollah stratégiájának lefektetése. A Tanács, amelynek létezése 1986 óta ismert mai napig a szervezet legmagasabb szintű döntéshozó fóruma. A főtitkár személyét a testület saját tagjai sorából, egyszerű többséggel választja. A főtitkárhelyettes személyének meghatározásában ugyanígy járnak el. Hassan Nasrallah jelenlegi helyettese Na’im Qasim. Tudni kell róla, hogy 1991. óta viseli ezt a tisztséget, és ő felelős a Hezbollah parlamenti munkájáért. Keményvonalasnak mondható, rendszeres antiszemita kijelentésekkel hívja fel magára a figyelmet a nyugati sajtóban. Ahogy Hassan Nasrallah, ő is a Hezbollah egyik alapító tagja. A Legfelsőbb Tanács és a főtitkár közvetlen alárendeltségében van a kilenc tagú Végrehajtó Bizottság amelynek öt tagját a Legfelsőbb Tanács választja ki. Mivel ez a grémium egyszerű többséggel hozza meg határozatait, ezért a Legfelsőbb Tanács azzal, hogy elkötelezettjeit ülteti a Végrehajtó Bizottságba, biztosítja befolyását felette. A maradék négy testületi tag az ország síita területeinek vezetője. Így a testülethez tartozik Bejrút, Bejrút déli elővárosainak, valamint Dél-Libanon és a Bekaa-völgy síitáinak vezetője. A Végrehajtó Bizottság a szervezet általános teendőit határozza meg. Az általa kijelölt teendőket a Központi Bizottság koordinálja, és három csoportba illetve tevékenységi körbe sorolja be. A szervezet felépítésének e szintjétől – Központi Bizottság – már konkrét tevékenységi körökről is beszélhetünk. Így a három fő vonal, amely mentén a Központi Bizottság által felosztott tevékenységek zajlanak a következő:177 Technikai igazgatás Toborzás és propaganda Biztonság A technikai igazgatást egy külön szervezet végzi, amelyet jihâd al-binâ’178-nak hívnak. A technikai igazgatással kapcsolatos feladatkörök további nyolc bizottság között kerülnek felosztásra, amelyek az „építés” vagy „újjáépítés” valamely feladatival foglalkoznak. 175
Szokták konzultatív tanácsnak is nevezni. Ferwagner Péter Ákos; Komár Krisztián; Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig; Maxim Könyvkiadó; Szeged 158. o. 176 majlis ash-shûrâ 177 http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326 178 Fáradozás a felépítésért
60
Itt az építés, újjáépítés, feladatokat nem csak materiális szinten kell értenünk. Így például az „Anyagi Támogatás Bizottság”, amely pénzügyi segítséget nyújt az iszlámért mártírhalált halt harcosok hozzátartozóinak. Az újjáépítésért felelős bizottság pedig az izraeli támadások következtében összedőlt vagy megrongálódott házak újjáépítéséért vagy javításáért felelős. A bizottságok nem mindegyike foglalkozik konkrétan az Izraellel történő összeütközés valamely vonatkozásával, hanem olyan feladatokat végeznek, amelyeket a libanoni állam nem akar, vagy nem tud teljesíteni. Ilyen például a „Bizottság az Iszlám Egészségügyért”, melynek tevékenységi körébe nem csupán az alapvető egészségügyi ellátás biztosítása tartozik, hanem az orvosi képesítés és továbbképzés megszervezése is. Toborzás és propaganda A propagandáért és toborzásért felelős osztály feladata új tagok megnyerése, illetve a már meglévő tagok erkölcsi támogatása. Ezt általában a tömegtájékoztatáson keresztül, a Hezbollah saját rádió és tévécsatornája által végzik. A Hezbollah már 1991. óta rendelkezik saját rádió- és televízió-csatornával, amely műholdas kapcsolaton keresztül világszerte fogható.179 Az előbbi az al-Nûr180 az utóbbi az al-Manâr181 névre hallgat.182 A propaganda másik eszköze a „Hauza183” intézménye, amelynek rendeltetése, hogy elismert síita vallási tanítók továbbadhassák tudásukat, vagyis ebben az esetben az ideológiát. A propaganda-tevékenység harmadik fontos színtere a mecsetekben tartott mindennapos prédikáció. Biztonság A biztonsággal foglalkozó osztály két részre oszlik: a kül- illetve a belbiztonságra. Azonban ezen részleg szerveződési módjáról vagy felépítéséről nagyon keveset lehet tudni. Annyi biztos, hogy a Hezbollah militáns szárnya felöl kizárólag a Legfelsőbb Tanács rendelkezhet. A fegyveres szárny működésével kapcsolatban annyit lehet tudni, hogy milícia rendszerű. Vagyis a Hezbollah harcosai miután teljesítették feladatukat visszatérnek lakókörnyezetükbe és polgári foglalkozásukhoz, ezáltal jóformán támadhatatlanok az IDF számára, hiszen nem különülnek el a lakosság többi részétől. 179
Az al-Manar adásának részleges korlátozására 1991-óta gyakran került sor. A legjobb példa erre Franciaország 2004. decemberi intézkedése. Ekkor ugyanis az európai műhold működtető társaságnak az Eutelsat-nak megtiltotta a Hezbollah saját csatornája az al-Manar sugárzását. Mindez azzal az indokkal történt, hogy a csatorna antiszemita hangvételű programot sugárzott. Az al-Manar a Hezbollah kezében elsősorban egy iszlám állam létrehozásának propagálására szolgál. Forrás: NASSER, Cilina, Al-Manar in the dog house. AlAhram Weekly, 23.-29. Dezember 2004 Issue 722. és http://www.almanar.com.lb/ 180 Fény 181 Világítótorony 182 http://www.almanar.com.lb/aboutUs.aspx?Language=en 183 Síita vallási iskola
61
d) A Hezbollah biztonságot fenyegető szélsőséges célkitűzései napjainkban Az aszimmetrikus konfliktusban – az izraeli IDF184 illetve a Hezbollah és harcosai között amelyet két eltérő értékekkel rendelkező szervezet eltérő módszerekkel vív, úgy tűnik első körben a Hezbollah kerekedett felül. Azonban a küzdelemnek továbbra sincs vége. Az izraeliek modern haditechnikával gyakran túlzott erődemonstrációval, a lakosságot érintő járulékos károkozással próbálják felszámolni a Hezbollah aktivitást. Ezzel ellentétben a Hezbollah az elavult − volt szovjet − főleg Irán és Kína által utángyártott fegyverzettel, a gerilla-hadviselés mesteri fokra fejlesztésével, a polgári lakosságot is célpontnak tekintő akciók sokaságával próbálja gyengíteni Izraelt. A szervezet megalakulásakor alapvető rendeltetése az Izrael elleni fegyveres harc volt. Alakulatainak bázisát az Iránból küldött 1000 síita − vallásilag fanatikus, azonban kiválóan kiképzett − gárdista képezte. Egyes becslések szerint a Hezbollah vezetése, mintegy 35005000 aktív harcos felett rendelkezik.185 Kérdéses, hogy a jövőben hajlandó lesz-e lemondani erről az erőről. Az is kérdéses, hogy az Izrael és Libanon közötti mintegy 80 km hosszúságú határszakaszon kiépített bunkerhálózatát hajlandó lesz-e feladni.186 A 2000-es izraeli kivonulást követően a libanoni hadsereg habár létszáma mintegy 72100187 fő, - amiből 22600 fő a sorköteles188 - nem tudta átvenni az ellenőrzést, kénytelen volt elfogadni, hogy a Hezbollah kontrollálja a határövezetet, ahogy azt már a szíriai csapatok jelenléte alatt is tette. Kérdés az, hogy a nemzetközi erők jelenléte képes lesz-e változtatni a helyzeten, vagy ahogy az izraeli erők visszahúzódnak a határ mögé a Hezbollah harcosok visszatérnek-e a területre. Az izraeli kivonulás óta a Hezbollah stratégiája nagyban megváltozott. Mióta teljességgel ellenőrzése alá vonta a határövezetet, csak korlátozott konfrontációra törekedett a határszakaszon. Azonban még így is heti rendszerességgel provokált határkonfliktusokat, és rakétákkal lőtte az Észak-izraeli településeket. Ezen felül az izraeli biztonsági erők jelentései szerint rendszeresen próbált meg fegyvereket csempészni a 184
Israeli Defense Forces http://www.zdf.de/ZDFde/inhalt/13/0,1872,2000717,00.html 186 http://www.welt.de/data/2003/08/12/151478.html 187 Évente körülbelül 266 fővel nő a hadsereg állománya, ami az 5. leggyorsabb növekedés a világon. 188 http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/le.html#Military 185
62
palesztin területekre. Új fegyverzetének, tapasztalt alakulatai harcértékének és támogatóinak köszönhetően Izrael stratégiailag kiemelt ellenfelévé vált a Hezbollah.189 Azonban eddig nem kerültek bevetésre ezek a fegyverek. A Hezbollah eddig még nem kapott zöld jelzést Irántól és Szíriától az új fegyverek alkalmazására. Ennek oka abban keresendő, hogy valószínűsíthetően Irán, illetve Szíria nem szeretné rontani amúgy is kétes nemzetközi megítélését, valamint mindkét ország tisztában van az izraeli hadigépezet képességeivel, vagyis, hogy az izraeli megtorlás őket éppoly mértékben érintené, mint a Hezbollahot. A Hezbollah és vezetése is tisztában van jelenlegi helyzetével. A győzelem Izrael felett − ha egyáltalán a Hezbollah kiáltható ki győztesnek − pürroszinak mondható. Mindkét oldalon jelentősek voltak a veszteségek.190 A szervezetnek azonban továbbra is két arca van. Egyik iskolákat kórházakat, szociális létesítményeket, televízió és rádiócsatornát működtet, a másik pedig megpróbálja pozícióit erősíteni Izrael, USA, és az egész nyugati világ ellen. Nyugati titkosszolgálati jelentések arról számolnak be, hogy a Hezbollah a számos közel-keleti terrorszervezetet megpróbálja regionális szintű együttműködésre bírni. 2003 óta heti rendszerességgel találkoznak Libanonban a Hámász, az Iszlám Dzsihád, a Fatah és az Iráni Forradalmi Gárda képviselői. Egyeztetéseik témája, Izrael illetve a Nyugat elleni stratégia kialakítása. A szervezetek találkozóik alkalmával három kérdéskörben egyeztetnek. A harcról az Irakban állomásozó amerikai katonák ellen. El szeretnék érni az amerikai csapatok kivonását Irakból. Ehhez a már jól bevált Hezbollah módszereket alkalmazzák. Szabotázsakciókkal illetve bombamerényletekkel minél nagyobb veszteséget okoznak az amerikai csapatoknak, a média felhasználásával ezeket közzéteszik, és így gyakorolnak hatást az amerikai közvéleményre. Ezzel párhuzamosan bombamerényletekkel ellehetetlenítik az iraki kormány munkáját. Nyugati titkosszolgálatok szakértői szerint fokozott tevékenységet folytatnak Irakban, annak főleg síita területein a Hezbollah, az Iszlám Dzsihad, illetve az iráni titkosszolgálat emberei.191 A közel-keleti békefolyamatot Izrael és a palesztinok közötti erőszak fokozódásának elősegítésével
próbálják
meg
hátráltatni.
Ennek
egyik
eszköze
a
rendszeres
fegyvercsempészet, amit a Hezbollah bonyolít Libanon és Izrael határán, illetve a szíriaiizraeli határon.192 189
http://www.welt.de/data/2003/08/12/151478.html A legveszélyeztetettebb városok Észak-Izraelben 191 http://www.welt.de/data/2003/08/12/151478.html?s=2 192 Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 40. o 190
63
A nyugat-európai államokat, pedig helyi terrorhálózatok fenyegetőzéseivel próbálják meg elbizonytalanítani. Ezt a tervet elsősorban a Hezbollah katonai vezetője Imad Mugnijah támogatja.193 A szervezet jövőbeli sorsát tekintve Imad Mugnijah meghatározó lehet.
193
http://www.welt.de/data/2003/08/12/151478.html?s=2
64
Befejezés Mire számíthatunk holnap? Talán nem véletlen, hogy Libanon éppen akkor éli át jó másfél évtizede a legsúlyosabb válságát, amikor Irak polgárháborúba süllyedt, az izraeli-palesztin konfliktus újra kiéleződött, és a regionális hatalmi erőviszonyok a Nyugat-barát szunnita arab rezsimek, Egyiptom és Szaúd-Arábia kárára, a síita Irán felé tolódnak el. Libanonban sokan köztudottnak tartják, hogy a Haríri-csoportot a franciák és az amerikaiak mellett a szaúdiak is támogatják, míg a Hezbollahot sokan Irán kinyújtott kezének tartják. Közben az iraki politikája miatt jelentős térségbeli presztízsveszteséget elszenvedő Egyesült Államok Libanonban próbálja menteni a menthetőt. Nemcsak az atomprogramja miatt veszélyesnek is tartott Irán regionális befolyásának szeretne gátat szabni, hanem jószerével Libanon maradt az egyetlen ország, ahol - cédrusos forradalom nyomán - még felmutatható valamilyen eredmény a demokrácia közel-keleti meghonosításának stratégiájában. Ám Libanonban magát a demokrácia letéteményesének tartó kormányoldal attól fél, az iraki pacifikálás érdekében a Szíriával és Iránnal körvonalazódó amerikai párbeszéd ára az lehet, Washington megint elfogadja Damaszkusz hegemóniáját Bejrút felett. A Hezbollah napjainkban regionális szinten komoly hatalmi tényező. Libanoni diplomaták és politológusok is megosztottak a kérdésben, hogy mit képvisel valójában a Hezbollah, és meddig lesz tényleges politikai hatalmi tényező a térségben. A szervezet vallási, politikai és katonai vezetőinek be kellene látniuk, hogy a Hezbollah csupán eszköz az iráni és szíriai vezetés kezében, ezért sorsa nagyban függ ezen két ország helyzetétől. Amennyiben Szíriában reformok és politikai átalakulás a demokratizálódás irányába megy át, és az országnak nem lesz többé érdeke a Hezbollah terrorista és katonai – Izrael ellenes – tevékenységének folytatása, úgy a Hezbollah sorsa is politikai szálon folytatódik. A másik befolyásoló tényező Irán. Iránnak szüksége van a térségben egy Izrael ellenes katonai, politikai erőre. Azonban ha az ország felhagy jelenlegi politikájával, konszolidálódik és nem lesz érdeke a régió destabilizációja, abban az esetben jó esélye van a szervezetnek a teljes integrálódásra, mind katonailag, mind pedig politikailag. Ha Irán politikája a közeljövőben nem változik – amit szinte biztosra vehetünk – továbbra is eszközként fogja
65
felhasználni a szervezetet Izrael ellen, illetve libanoni érdekeinek érvényesítésére. Ebben az esetben egy mindenre elszánt és kiszámíthatatlan ellenséggel kell szembenéznie Izraelnek és minden őt támogató országnak. Hogy mit hoz a jövő nehéz megjósolni. Figyelni kell a jelekre eseményekre tendenciákra esetleg a Hezbollah vezetők nyilatkozataira. Az iráni atomprogram megvalósításának megakadályozása ismét a Közel-Kelet legégetőbb problémája. Nem valószínű, annak elkerülhetősége, hogy egy Iráni konfliktusból a Hezbollah kimaradjon. Ehhez még túlzottan kötődik az országhoz, hiszen jelenleg a Hezbollah legalább annyira iráni, mint libanoni. Irán a Hezbollahnak ma is ad közvetlen utasításokat. Bár a szíriai csapatok kivonultak az országból, Szíria továbbra is folyósít állami támogatást a szervezetnek. Jóllehet a párt nem osztja a szíriai vezetés világi nézeteit, de egy taktikai szövetség a jövőben is elképzelhető Szíria és a Hezbollah között. A Hezbollah vezetése megtalálta helyét Libanon politikai életében. Ez a generáció amely jelenleg a pártot irányítja 20-25 éven belül kénytelen lesz átadni a stafétabotot a következőnek. Hogy milyen lesz a Hezbollah jövőbeli beállítódása, hogy képes lesz-e elszakadni Irán befolyásától az három dologtól függ: Nasrallah el akar-e szakadni Irántól, és szeretne-e önállóan politizálni. Ebben az esetben csak vallási szálakkal kapcsolódna a síita országhoz, és ekkor sikerülne szétválasztani a politikai és a vallási vezetést. Valamint ne Irán vagy Szíria, hanem a Hezbollah nevelje ki a következő vezetői rétegét, és azok ne iráni vagy szíriai, hanem libanoni értékeket és érdekeket képviseljenek.
66
Felhasznált irodalom Könyvek: 1. 20. századi egyetemes történet, II. Európán kívüli országok, Szerkesztette: Németh István, Osiris Kiadó, Budapest 2005; Gazdik Gyula: A libanoni dráma, az ötödik háború 2. Horváth Csaba: 1945. utáni legjelentősebb helyi háborúk és azok tapasztalatai Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Hadtörténelem tanszék, Budapest, 1999. 3. Bassam Tibi: Pulverfass Nahost Eine arabische Perspektive (A közel-keleti puskaporos hordó; Arab kilátások) Stuttgart: Deutsche Verlags-Anstalt, 1997. 4. Válaszok a terrorizmusra avagy van-e út az afganisztáni „vadászattól” a fenntartható globalizációig, Szerkesztő: Tálas Péter, SVKH Chartapress, Budapest, 2002. 5. Válaszok a terrorizmusra II. A politikai marketing csapdájában Szerkesztő: Tálas Péter, MáguStúdió KKT. 2006. Budapest 6. Sulyok Gábor: A humanitárius intervenció elmélete és gyakorlata, Gondolat Kiadó, Budapest 2004. 7. Harry Henderson: Global Terrorism TheComplete Reference Guide Checkmark Books, 2001. New-York 8. Ferwagner Péter Ákos, Komár Krisztián, Szélinger Balázs: Terrorista szervezetek lexikona Gavrilo Grincipltől Oszama bin Ladenig; Maxim Könyvkiadó, Szeged 2004. 9. Ferwagner Péter Ákos, Komár Krisztián: Arafat, Maxim Könyvkiadó, Szeged 2003. 10. Benjamin Netanjahu: Harc a terrorizmus ellen, Alexandra Kiadó, 1995. 11. James L. Outman, Elisabeth M. Outman: Terrorism: Biographies, Gale Group, 2003. 12. James L. Outman, Elisabeth M. Outman: Terrorism: Almanac, Gale Group, 2003. 13. John Richard Thackrah: Dictionary of Terrorism, Routledge, London 2004. 14. Harvey W. Kushner: Encyclopedia of Terrorism, SAGE Publications, London, 2003. 15. Magnus Ranstorp: Hizb’allah in Lebanon The Politics of the Western Crisis (A Hezbollah Libanonban A nyugati túszválság során alkalmazott politika), Macmilan Press LTD 1997. 16. Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004. 67
17. The Military Balance The International Institute for Strategic Studies 2003-2004., Oxford University Press 18. Basic Facts About the United Nations: United Natoins, New-York 1998. (Alapvető Tények az ENSZ-ről) 19. Korán, Helikon Kiadó, Budapest 1987, Fordította: Simon Róbert 20. Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén, Aula Kiadó Kft. 1998. 21. Mark A. Gabriel: Islam and Terrorism, Charisma House, 2002. 22. James M. Lutz, Brenda J. Lutz: Global Terrorism, Routledge, New-York, 2004. 23. Walter Laqueur: The new Terrorism, Phoenix Press, London, 1999.
Folyóiratok: 1. Gazdik Gyula: Izrael biztonságpolitikája a békefolyamat tükrében In.: Új Honvédségi Szemle 2003. december, LVII. évfolyam, 12. szám, 35-49. o. 2. Dr. Karin Kneissl: Libanons Hisbollah zwischen „nationalem” Kurs und Globaler Ambition (A libanoni Hezbollah „nemzeti” irányultság és globális ambíciók között) In.: Österreichische Militärische Zeitschrift 2004. szeptember/október, XLII. évfolyam. 5. szám, 582-588. o. 3. Dr. Karin Kneissl, M. Meisel: Naher und Mittlerer Osten, Spannungen zwischen Israel und der Hisbollah (Közel-Kelet, Feszültségek Izrael és a Hezbollah között) In.: Österreichische
Militärische
Zeitschrift,
Internationale
Rundschau,
2004.
szeptember/október, XLII. évfolyam. 5. szám, 640-645. o. 4. Dr. Karin Kneissl, M. Meisel: Naher und Mittlerer Osten, Syriens Einfluss im Libanon (Közel-Kelet, Szíria befolyása Libanonban) In.: Österreichische Militärische Zeitschrift, Internationale Rundschau, 2004. november december 766- 769. o. 5. Dr. Karin Kneissl: Hizbollah: libanesische Partei oder panislamische Terror-Holding? (Hezbollah: libanoni párt vagy pániszlám terrorszervezet?) In.: Allgemeine Schweizerische Militärzeitschrift 2003. november, 169. évfolyam 11. szám. 12-14. o. 6. Ayla Schbley: Religious Terrorism, the Media, and International Islamization Terrorism: Justfying the Unjustifiable In.: Studies in Conflict and Terrorism, 2004. 27 évfolyam 3. szám, 207-233. o. 7. Christopher de Bellaigue: Iran, In.: Foreign Policy, 2005. május/június, Think Again 18-24. o.
68
Internet: 1. http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah#Ideology Letöltés ideje: 2005. szeptember 12. 2. http://de.wikipedia.org/wiki/United_Nations_Interim_Force_in_Lebanon
Letöltés
ideje: 2005. szeptember 12. 3. http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen Letöltés ideje: 2005. szeptember 12. 4. http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL Letöltés ideje: 2005. szeptember 12. 5. http://de.wikipedia.org/wiki/Schebaa-Farmen#column-one
Letöltés
ideje:
2005.
szeptember 12. 6. http://www.waronline.org/en/analysis/pal_weapons.htm
Letöltés
ideje:
2005.
szeptember 15. 7. http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/middle_east/1819635.stm
Letöltés
ideje:
2005.
szeptember 15. 8. http://www.terrorism-info.org.il/engsite/html/search.asp
Letöltés
ideje:
2005.
Letöltés
ideje:
2005.
szeptember 16 9. http://www.intelligence.org.il/eng/sib/4_05/sy_le_e.htm szeptember 16. 10. http://lexicorient.com/e.o/index.htm Letöltés ideje: 2005. október 10. 11. http://lexicorient.com/e.o/leb_civ_war.htm Letöltés ideje: 2005. október 10. 12. http://lexicorient.com/e.o/berri_n.htm Letöltés ideje: 2005. október 10. 13. http://lexicorient.com/e.o/hizbulla.htm Letöltés ideje: 2005. október 10. 14. http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/shows/target/etc/cron.html Letöltés ideje: 2005. november 22. 15. http://www.un.org/Depts/Cartographic/map/dpko/unifil.pdf Letöltés ideje: 2005. november 23. 16. http://www.tkb.org/Home.jsp Letöltés ideje: 2005. december 1. 17. http://www.weltpolitik.net/sachgebiete/ Letöltés ideje: 2005. december 1. 18. http://www.crisisgroup.org/home/index.cfm?id=3818&l=1
Letöltés
ideje:
2005.
Letöltés
ideje:
2005.
december 8. 19. http://www.crisisgroup.org/home/index.cfm?id=3368&l=1 december 8.
69
20. http://www.crisisgroup.org/home/index.cfm?id=1828&l=1
Letöltés
ideje:
2005.
december 8. 21. http://almashriq.hiof.no/lebanon/300/320/324/324.2/hizballah/ Letöltés ideje: 2006. január 20. 22. http://www.bpb.de/popup/popup_lemmata.html?guid=GZYVS8 Letöltés ideje: 2006. január 21. 23. http://www.tkb.org/IncidentRegionModule.jsp?countryid=FR&pagemode=incident&s tartDate=01/01/2001&endDate=07/31/2005®ionid=3&domInt=0 Letöltés ideje: 2006. január 27. 24. http://www.ifsh.de/IFSH/links/links.htm Letöltés ideje: 2006. február 2. 25. http://www.nol.hu/cikk/354590/ Letöltés ideje: 2006. február 2. 26. http://www.sipri.org/ Letöltés ideje: 2006. február 2. 27. http://www.fas.org/irp/world/index.html Letöltés ideje: 2006. február 2. 28. http://www.rferl.org/specials/50Years/history/newsline-samii.html
Letöltés
ideje:
2006. március 2. 29. http://www.al-shia.de/persoenlichkeiten/hassannasrallah.htm Letöltés ideje: 2006. március 15. 30. http://www.muslim-markt.de/Lexikon/stichworte/s/sadrmusa.htm
Letöltés
ideje:
Letöltés
ideje:
Letöltés
ideje:
2006. március 15. (Azóta törölve a honlap archívumából) 31. http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/le.html#People 2006. március 20. 32. http://www.adf-berlin.de/html_docs/organisationen/hisbollah.html 2006. március 20. 33. http://mb-soft.com/believe/tgo/hezbolla.htm Letöltés ideje: 2006. március 20. 34. http://www.bmlv.gv.at/pdf_pool/publikationen/12_iie_9_hizbullah.pdf Letöltés ideje: 2006. március 20. 35. http://www.hetek.hu/index.php?cikk=3467 Letöltés ideje: 2006. március 20. 36. http://www.cnn.com/WORLD/9606/10/israel.attack/lebanon_security.zone.jpg Letöltés ideje: 2006. március 20. 37. http://de.wikipedia.org/wiki/Hisbollah Letöltés ideje: 2006. március 20. 38. http://www.welt.de/data/2003/08/12/151478.html Letöltés ideje: 2006. március 20. 39. http://www.intelligence.org.il/eng/bu/hizbullah/pb/app3.htm Letöltés ideje: 2006. március 20.
70
40. http://www.mtv.hu/nyomtatas.php?id=27580 Letöltés ideje: Letöltés ideje 2006. március 20. 41. http://www.almanar.com.lb/news.aspx?Language=en Letöltés ideje: 2006. április 1. 42. http://en.wikipedia.org/wiki/Politics_of_Lebanon Letöltés ideje: 2006. április 1. 43. http://en.wikipedia.org/wiki/Lebanese_general_election%2C_2005
Letöltés
ideje:
2006. április 1. 44. http://en.wikipedia.org/wiki/Hezbollah Letöltés ideje: 2006. április 1. (azóta bővítve) 45. http://en.wikipedia.org/wiki/Maronite_Church Letöltés ideje: 2006. április 1. 46. http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/le.html#Military Letöltés ideje: 2006. április 1. 47. http://www.almanar.com.lb/aboutUs.aspx?Language=en Letöltés ideje: 2006. április 2. 48. http://www.hhrf.org/rmsz/02jan/r020115.htm Letöltés ideje: 2006. április 2. 49. http://www.mfa.gov.il/MFA/MFAArchive/2000_2009/2003/2/Ariel%20Sharon Letöltés ideje: 2006. április 2. 50. http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/7/42 Letöltés ideje: 2006. április 2. 51. http://www.fbi.gov/wanted/terrorists/termugniyah.htm Letöltés ideje: 2006. április 2. 52. http://www.intelligence.org.il/eng/default.htm Letöltés ideje: 2006. április 2. 53. http://www.intelligence.org.il/eng/bu/hizbullah/pb/hezb_B.htm#table Letöltés ideje: 2006. április 2. 54. http://wwwuser.gwdg.de/~mriexin/euroislam.html Letöltés ideje: 2006. április 2. 55. http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2005/0203/speidl.pdf Letöltés ideje: 2006. április 2. 56. http://de.wikipedia.org/wiki/UNIFIL Letöltés ideje: 2006. április 2. 57. http://www.eisz.hu/egyeb/wmain18.php Letöltés ideje: 2006. április 2. 58. http://en.wikipedia.org/wiki/Taif Letöltés ideje: 2006. április 2. 59. http://www.lib.utexas.edu/maps/middle_east_and_asia/lebanon_religions_83.jpg Letöltés ideje: 2006. április 2. 60. http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326 Letöltés ideje: 2006. április 2. 61. http://www.nmhschool.org/tthornton/hizbullah.htm Letöltés ideje: 2006. április 2. 62. http://www.mti.hu/kereses/ Letöltés ideje: 2006. április 16.
71
63. http://www.zdf.de/ZDFde/inhalt/13/0,1872,2000717,00.html Letöltés ideje: 2006. szeptember 4. 64. http://www.un.org/Depts/dpko/missions/unifil/background.html Letöltés ideje: 2006. szeptember 4. 65. http://de.wikipedia.org/wiki/Tyros_(Stadt) Letöltés ideje: 2006. december 20. 66. http://service.spiegel.de/digas/servlet/jahrbuch?L=LBN Letöltés ideje: 2006. december 20. 67. http://de.wikipedia.org/wiki/Libanonkrieg_2006 Letöltés ideje: 2006. december 20. 68. http://www.hetek.hu/node/3372 Letöltés ideje: 2006. december 20. 69. Jon
Lee
Anderson:
The
Battle
for
Lebanon
In.:
The
New
Yorker
http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060807fa_fact Letöltés ideje: 2006. december 20. 70. Az Iráni Iszlám Köztársaság hivatalos álláspontja nemzetközi és regionális eseményekkel kacsolatban. Szerző és dátum nélkül. http://www.iranembassy.de/dpolitik/offeziele-position.htm Letöltés ideje: 2006. december 20. 71. http://english.aljazeera.net/news/archive/archive?ArchiveId=24502
Letöltés
ideje:
2006. december 20. 72. Reiner Luyken: Die Witwe und der Terrorist In.: Die Zeit, 2006. 08. 31. http://www.zeit.de/2006/36/Samir?page=al Letöltés ideje: 2006. december 20. 73. Robin Wright, Thomas E. Ricks: Bush Supports Israel’s Move Ageinst Hezbollah In.: Washington
Post
2006.
július
19.
http://www.washingtonpost.com/wp-
dyn/content/article/2006/07/18/AR2006071801436_pf.html Letöltés ideje: 2006. december 20. 74. „Olmert: 15,000 int’l troops needed” In.: The Jerusalem Post 2006. augusztus 3. http://www.jpost.com/ Letöltés ideje: 2006. december 20. 75. Nafez Qawas, Raed El Rafei: Simiora’s Cabinet makes clear it had nothing to do with ’what
happened’
In.:
The
Daily
Star
Lebanon,
2006.
július
13.
http://dailystar.com.lb/article.asp?edition_id=1&categ_id=2&article_id=73930 Letöltés ideje: 2006. december 20. 76. Alfred Hackensberger interjúja Amal Saad-Ghorayebbel (Politikatudomáynok professzora az Amerikai-Libanoni Egyetemen Bejrútban) In.: Der Tagesspiegel 2006. július 19. http://www.tagesspiegel.de/politik/archiv/19.07.2006/2666654.asp Letöltés ideje: 2006. december 20.
72
77. Ewen MacAskill, Simon Tisdall, Patrick Wintour: United States to Israel: you have one
more
week
to
blast
Hizbullah
In.:
Guardian
http://www.guardian.co.uk/israel/Story/0,,1823817,00.html
2006.
Letöltés
július ideje:
19. 2006.
december 20. 78. Seymour M. Hersh: Watching Lebanon, Washington’s interests in Israel’s war In.: The
New
Yorker,
2006.
augusztus
21.
http://www.newyorker.com/fact/content/articles/060821fa_fact Letöltés ideje: 2006. december 24. 79. Bányai
László:
A
Hezbollah
Irakban
2004.
04.
10.
http://www.cionista.hu/hezbirak.htm Letöltés ideje: 2006. december 24. 80. Nir Rosen: Muqtada’s powerful push for prominence In.: Asia Times, 2004. március 18. http://www.atimes.com/atimes/Middle_East/FC18Ak01.html Letöltés ideje: 2006. december 24. 81. http://www.globalsecurity.org/military/world/para/al-sadr.htm Letöltés ideje: 2006. december 24. 82. N. Rózsa Erzsébet, Tálas Péter: Közel-Kelet − okok, okozatok In.: Új Honvédségi Szemle, 2006. november 7. http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/kozelkelet_okok_okozatok Letöltés Ideje: 2006. december 24.
73
Mellékletek 1 számú melléklet194: Libanon vallási térképe. A vörössel jelölt területeken élnek Libanonban síiták. Bekaa-völgy (1.), Dél-Libanon (2.), Nyugat-Bejrút (3.)
1.
3.
2.
194
http://www.lib.utexas.edu/maps/middle_east_and_asia/lebanon_religions_83.jpg
74
2. számú melléklet:195 A szíriai haderő diszlokációja Libanonban a Litani folyótól északra, az 1978-as első izraeli beavatkozást követően.
195
http://www.intelligence.org.il/eng/sib/4_05/sy_le_e.htm
75
3. számú melléklet:196 A Hezbollah által elkövetett terrorista akciók évekre lebontva − 19822006-ig − és parlamenti ciklusonként elkülönítve.
36
36
35 34 33 32 31 30 29
29
28 27 26 25
Terrorcselekmények száma
24 23 22
22
21 20 19 18 17 16 15 14
14
13 12
12
11 10
10
9
9
8
8
8
7 6
6
6
5
5
4 3
3
3
3
2
2
1 0
1
1
0 1982.
1983.
1984.
1985.
1986.
1987.
1988.
1989.
1990.
1991.
1992.
1993.
1994.
1995.
1996.
1997.
1998.
0
0
1999.
2000.
2001.
2006. február 18-ig
Évek, parlamenti ciklusonként elkülönítve
196
http://www.tkb.org/Home.jsp adatai alapján
76
1
1
2004.
2005.
0 2002.
0 2003.
2006.
4. számú melléklet: A Hezbollah választási eredményei mandátumonként lebontva
Parlamentben megszerzett mandátumok száma
23
12
Év
1992
10 8
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
77
2000
2001
2002
2003
2004
2005
5. számú melléklet: Az izraeli katonák elrablásának és a katyusatámadás pontos helyszíne.197
6. számú melléklet: A 2005-ös választások után létrejött Libanoni kormány névsora. A kormány összetétele a síita tagok kilépésével és az iparügyi miniszter meggyilkolásával 198
változott.
Köztársasági elnök:
Emile LAHOUD
1998.11.24-
KORMÁNY Hivatalba lépett: 2005.07.19. Megalakult Fouad Siniora kormánya (Az előző, Nadzsíb Mikáti kormánya 2005.04.27 és 2005.07.19. között működött. Siniora 06. 30-án kapott kormányalakítási megbízást) Lemondott Haszan Szabe belügyminiszeter a dán konzulátus felgyújtása miatt. (2006.02.05.) Miniszterelnök:
Fouad SINIORA (szunnita)
2005.07.19-
197 198
http://www.jafi.org.il/iefund/projects.asp?id=85 http://www.eisz.hu/egyeb/wmain18.php
78
Miniszterelnök-helyettes:
Eliász MURR (görög ortodox)
2005.04.27Belügyminiszter:
-----------------------------------
Egészségügyi és szociális miniszter:
Mohamed Dzsavad HALIFA (síita) kilépett
2004.10.16-2006. november Energiaügyi miniszter:
Mohamed FNEIS (síita) kilépett
2005.07.19-2006. november Gazdasági és kereskedelmi miniszter:
Számi HADDÁD (protestáns)
2005.07.19Ifjúság-, és sportügyi miniszter:
Ahmed FATFAT (szunnita)
2005.07.19Idegenforgalmi miniszter:
Joseph SZARKÍSZ (maronita)
2005.07.19Igazságügy-miniszter:
Charles RIZK (maronita)
2005.07.19Iparügyi miniszter:
Pierre GEMAJEL (maronita) meggyilkolták
2005.07.19-2006. november Kereskedelem és olajügyi Környezetvédelmi miniszter:
Jaakúb SZARRÁF (görög ortodox)
2005.07.19Közigazgatásfejlesztés államminisztere:
Jean OGASZEPJAN (örmény)
2005.07.19Közmunka- és szállításügyi miniszter:
Mohammed SZAFADI (szunnita)
2005.07.19-
79
Kulturális miniszter:
Tárek MITRI (görög ortodox)
2005.07.19Külügyminiszter és emigrációs ügyek minisztere:
Fauzi SZALLÚH (síita) kilépett
2005.07.19-2006. november Menekültügyi miniszter:
Naame TOME (görög katolikus)
2005.07.19Mezőgazdasági miniszter:
Talál SZÁHILI (síita) kilépett
2005.07.19-2006. november Munkaügyi miniszter:
Trád HAMÁDE (síita) kilépett
2005.07.19-2006. november Oktatási és felsőoktatási és kulturális miniszter:
Háled KABBÁNI (szunnita)
2005.07.19Parlamentügyi államminiszter:
Michel FARAÚN (görög katolikus)
2005.07.19Pénzügyminiszter:
Dzsihád AZÚR (maronita)
2005.07.19Szociálisügyi miniszter:
Naila MOAVVAD (maronita)
2005.07.19Tájékoztatási miniszter:
Gázi ARIDI (drúz)
2005.07.19Távközlési miniszter:
Marván HAMÁDE (drúz)
2005.07.19Védelmi miniszter: Eliász MURR (görög-ortodox) 2005.04.27-
80
Libanoni Bank (Banque du Liban) Kormányzó:
Rijad SZALIMI (2005.EY;)
Állandó ENSZ-képviselő:
Szami KRONFOL (2005.EY)
PARLAMENT Nemzetgyűlés (Madzslisz an-Nuab) (128 tagú) elnöke:
Nabih BERRI (síita) (2005.EY)
2005. május 29-én parlamenti választásokat tartottak. A parlamenti választás első bejrúti szakaszában a Jövő Tömbje ellenzéki pártszövetség, Szaad Haríri listái győztek kormányforrás szerint. 2005.06.05. A második fordulóban a Szíria-barát síita Hezbollah és Amal mozgalom nyert 2005.06.13. A harmadik fordulóban Michel Aun keresztény politikus, egykori tábornok listája győzött.199
199
http://www.eisz.hu/egyeb/wmain18.php
81
6. számú melléklet: A Hezbollah fegyverzete200
Típus
Aknavetők
Hatótávolság 82 mm
3000 m
120 mm
5700 m
160 mm
8000 m
FAJR 3
43 km
FAJR 5
75 km
107 mm
8,3 km
122 mm
11-20 km
Sorozatvetők
Hátrasiklás nélküli löveg
1300 m
122 mm Tüzérség
11,8 km-24 km
130 mm
27,5 km
155 mm
200
18 km
http://www.intelligence.org.il/eng/bu/hizbullah/pb/app3.htm
82
SAGGER
1000-3000 m
MILAN
300-2000 m
FAGOT
300-2000 m
Páncéltörő rakéták A: 600-3750 m
TOW
B: 1000-3000 m
SA-7
1,5 km-1,9 km
14,5 mm
600-2500 m
23 mm
1400-3000 m
57 mm
4000-5000 m
Légvédelemi eszközök
Az Izrael által legveszélyesebbnek ítélt Hezbollah fegyverzet a RAAD típusú rakéták mellet.
Fajr-5
Fajr-3
83
7. számú melléklet:201 A Hezbollah szervezeti felépítésének ábrája. A szervezetről gyűjtött információk alapján önállóan összeállítva.
A Hezbollah szervezete
Legfelső Legfelsőbb Taná Tanács (17 fő fő)
Főtitká titkár Végrehajtó grehajtó Bizottsá Bizottság (9 fő fő) Főtitká titkár helyettes
Központi Bizottsá Bizottság Technikai igazgatá igazgatás Tová További 8 albizottsá albizottság
Toborzá Toborzás és propaganda AlAl-Nur AlAl-Manar
Biztonsá Biztonság Külbiztonsá lbiztonság Belbiztonsá Belbiztonság
201
http://www.bmlv.gv.at/wissen-forschung/publikationen/beitrag.php?id=1326
84
